VIII. évfolyam 1. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2013. január

PUSZTADOKTOR MAGAZIN

• Fehér ölyv• A Keleti hattyúja• A Kutya• Az utca suszterinasai

A címlapon: Bütykös hattyú (Cygnus olor) • Fotó: Konyhás István

Fehér ölyv

Északabbra hidegebb, hava-sabb, fehérebb a táj, és mind a zsák-mánynak valók, mind a ragadozók rejtő színe ott inkább a fehér. Legin-kább télen, de bizonyos fajok, így a ragadozók közül az egerészölyvek ott fehérek egész évben, ahol egész évben van hó. Ilyen az izlandi vadászsólyom (Falco rusticolus islandus), a kamcsat-kai fehér héja alfaj (Accipter gentilis albidus), mely néha nálunk is megje-lenik. A hóbagoly (Bubo scandiacus) állatkertekből mindenki számára is-mert, de hazai előfordulására is van-nak adatok. A vándorsólyom északi alfaja (Falco peregrinus calidus) háta nem, de melle, hasa fehér, és begye nem csíkozott. Nálunk, főleg a Horto-

bágyon telente előfordul, a Madárkór-házban is ápolunk egy tartósan sérül-tet. A szintén északon élő, de telente hozzánk rendszeresen ellátogató ga-tyás ölyvre (Buteo lagopus) is jellem-zőek a hófehér tollak, de nem az egész madár fehér, hanem csak fehéren tarkázott. Amikor a tundra vidéken már nem tudnak zsákmányt ejteni, nemcsak a hideg miatt, hanem mert a sarkkör fél évre sötétbe borul, az ott élők délebbre húzódnak. Így jutnak el hozzánk is telente a fehér madarak, amikor a többnyire havas tájon a fehér szín jobb rejtőzködést tesz lehetővé. Ez a fehér egerészölyv (fent) Debrecenben került kézre a vízműtelep egy árkában, ahonnan

nem tudott kijönni. Szár-nyai épek, bár három eve-zője bal oldalon hiányzik, ettől még tudna repülni, de kondíciója vészes. Tünetei (a képen is látszik, hogy a csánkján ül, lábujjait előre tartja, farkát kissé felme-reszti) a legtöbb mérgezés bizonyos előrehaladott stá-diumában megfigyelhetők, de szerves foszfátészter, karbofurán és foszfin mér-gezésnél jellemzőek. Hogy

az ő esetében melyik lehetett, azt eset-leg a labor kimutatja, a vizsgálat folya-matban van. A lesoványodás alapján már régebbi mérgezés lehet, a méreg már valószínűleg kiürült, de a hatá-sa még látható. A biztonság kedvéért kapott atropint, mely a foszforsav ész-ter és karbofurán hatástani ellenszere, de fontos volt az infúzió a kiszáradás miatt, a Calopet energiabomba szon-dán a begyébe és a folyamatos táplálás a legyengült kondíció miatt. E sorok írásakor állapota stabil, tünetmentes. Az ölyv érdekessége, hogy a farka, azaz a kormánytollai alulról fehérek, nem sávozottak, felülről fe-ketén keresztsávozott rozsdavörösek, ugyanúgy, mint a pár éve hozzánk ke-rült furcsa színezetű vöröses ölyvnek, melynek faji, vagy alfaji hovatartozását a mai napig nem sikerült megállapíta-ni. Még a fehér arcfoltjuk is hasonló (lent). Egy hasonló madárról Szerbi-ából tett fel egy képet Jozef Mihok a raptor listára. Felmerül az Északke-let-Európától Közép Ázsiáig honos és Dél-Afrikáig vonuló vörösfarkú ege-részölyv alfaj (Buteo buteo vulpinus), melyet újabban sztyeppei ölyvként (Buteo vulpinus) is emlegetnek.

Kép és szöveg: dr. Déri János

32013. január

A Keleti hattyúja

Madártani érdekességek

A téli fagyos, ködös időben a hattyúk és más, főleg vízről felszállni tudó ma-darak, mint például a sarki búvárok, előfordul, hogy nyílt víz helyett rossz helyen landolnak: zárt kertben, felül-ről látva csillogó, vizes országúton, vagy autópályán. (2011 karácsonyán a köd miatt tévedt el egy hattyúcsalád, ezek tagjait akkor a most igen alacsony vízállású Fancsikai tavaknál engedtük el.) A leszállásnál megüthetik magu-kat, vagy ha sérülés nélkül megússzák, nem tudnak felszállni. Kilométereket gyalogolnak nyílt vízfelületet keres-ve a számukra nekifutással-víztapo-sással lehetséges felszálláshoz, és az aszfalton megerőltetik, elkoptatják a lábukat. Ilyen esetben sokszor elég, ha folyóba, tóba tesszük a madarat. Ugyanez vonatkozik a télire elvonuló vöcskökre is. Ha mégis vízen találjuk meg a biztonságos távolságot nem tartó, és repülni nem akaró hattyút, esetleg gémfélét, (mint a bölömbikát, nagykócsagot, szürkegémet) olyan-kor, amikor a vizek be vannak fagy-

va, akkor a táplálékhiányból adódó legyengülés lehet az oka annak, hogy nem repül el a madár. Ez történt Haj-dúszoboszló határában a Keleti-fő-csatorna mentén lévő üdülősor lakói által etetgetett fiatal hattyúval is. Az itt fészkelő hattyúcsalád fiókái közül valamiért kiközösítették a “rút kis-kacsát”, és annyira legyengült, hogy már felállni sem tudott. Az utolsó órában fogtuk meg. Nem volt szük-ség a hosszú nyelű merítőhálóra sem, mert nem tudott menekülni. A haty-tyúknál szokásos 8-10 kg helyett alig több, mint 2 kg-ot nyomott. A vénába adott szőlőcukros infúzió, a Calopet energiabomba szondán át a begyébe, és az általa már megszokott vízbe áz-tatott száraz kenyér mellett kukori-ca, búza, és sok zöld fű pár nap alatt rendbe hozta. Ebben sokat segített a korábban már itt élő tőkés récével és vörösnyakú lúddal való együtt tartás, mely a természetben a kisebb testű fajokkal szemben domináns hattyú pozíció kiharcolására késztette.

A csonttollú invázió januárra az ország nyugati részén elég általá-nos jelenség lett, bár idén inkább kisebb csapatok voltak megfigyel-hetők. Igaz, jön még hidegfront, és fenn északon is fogy a táplá-lék. Hazánkban is egyre kevesebb a madarak számára ehető vadon termő táplálék. Az ónos eső, majd a havazás egyre nagyobb mérték-ben zárja el az eleséget a mada-rak elől, főleg a gyom magvakat, terménymaradékokat szedegető tengelicektől, zöldikéktől, kende-rikéktől (a képen). Ezért számítani kell akár nagyobb csapatok megje-lenésére is az etetők körül. Készül-jünk fel rá, hogy hirtelen ellepik az etetőt akár 50-100 példányos csapatok is, ezeket a madarakat is célszerű kiszolgálni napraforgóval, míg a cinegék tudnak csipegni a cinkegolyóból, vagy a szalonná-ból. Nem csak az észlelt fajok fel-jegyzése lehet érdekes megfigyelés, hanem egy-egy faj elmaradása is. Nem kell ilyenkor egyből a leg-rosszabbra gondolni, bár vitatha-tatlan, hogy rohamosan terjeszke-dő „civilizációnk” nem használ a madarak normális élettevékenysé-gének. Idén télen alig volt látható gatyás ölyv és kékes rétihéja. E két faj régebben rendszeres téli ven-dégnek számított, idén azonban elmaradtak. (Konyhás István)

Fotó

: Kon

yhás

Jáno

s

Fotó

: Dér

i Ján

os

Fotó: Déri János

ortobágyról az Ipolyságba

4 2013. január

A Kutya

Január 2-án éjjel Budapestről ha-zafelé tartottunk. Hortobágytól mintegy 10 kilométerre a 33-as főúton a kocsi fényszórójával megvilágítva egy nagy kutyát vet-tem észre az út közepén. Levettem a világítást tompítottra, hogy ne vakítsam el, és lelassítva közelítet-tem hozzá. Nagy, fehér, kaukázusi keverék, fekete foltokkal. Őrkutya lehet valami tanyán, talán elkóbo-rolt, kirakták, vagy a szilveszteri tűzijátéktól riadt meg. Nem hú-zódott félre, amikor rádudáltam, akkor sem. Megálltam mellette, és rákiáltottam:

- Nem mész haza?!Nem ment. Amikor elhaladtunk mellette, a kocsi után fordult és megindult utánunk. El-hagytuk, de egy kilométer után visszafordultunk: le kéne hajtani az útról, mert még elütik. Ugyanott gyalogolt az út közepén. Elzavarni ezúttal sem sikerült, viszont az autó után ismét megindult.

– Na akkor gyere kutya! Majd levezetünk a főútról!Lassú menetben megindultunk vele Hortobágy felé. Talán a halkeltetőhöz tartozik? Itt van 1 kilométerre. Biztosan az új békakerítés miatt nem tud az útról letérni, olyan a 33-as, mint egy autópálya, biztos szokatlan neki, de az elága-zásnál a kerítés megszakad, odáig elvezetjük. Az ablakot letekerve integettem neki, de elmaradozott, meg-megállt. Közben jött több autó, ezeknek addig villogtam, amíg le-lassítottak és időben észrevették az általunk megvilágított ebet. A halkeltetőnél nem akart letérni az útról. Talán a Kékes tanyára való? Itt van 3 kilométerre, de az ellenkező irányban. Megfordultunk.

- Gyere! Kutyaaa! Gyereee!Egy kis integetés, és jött utánunk. De a kékesi leágazásnál sem akart letérni. Jó, akkor menjünk Ohatra! Pár száz mé-ter a bekötő útig. Hamar odaértünk, de oda sem akart be-fordulni. Haladt inkább Tiszafüred felé. Lehet, hogy oda való? Közben jöttek az autók, mi villogtunk az út közepén, eltakarva kutyát. Az egyik megállt, rendőrök voltak.

- Valami baj van?

- Csak a kutya. Le kéne hajta-ni az útról, még elütik. Már itt hajkurásszuk egy ideje...

- Le kéne, az már igaz. Csak csi-nálják nyugodtan!És elhajtottak.Tiszafüred majd 30 kilométer, az messze van, és így veszélyes is. Már egy órát elvacakoltunk vele, itt hagyni a főúton nem lenne jó. Kis autóval vagyunk, és tele, nem fér be a kocsiba ekkora kutya, meg sem tud-nánk fogni... Lecsaljuk Ohat felé, arra vannak tanyák, ha-lastavak, ott nincs békakerítés, el tud bóklászni a susnyásban. Előkerült a még Pesten másnap

reggelire vásárolt felvágott: az ablakon egyenként kido-bálva “Gyere kutya!” biztatással jött a kutya Ohat felé. A parizer lassan elfogyott, és egy jó kilométerre jártunk már a főúttól. A kutya bement a nádasba a halastó gátra. Itt majd ellesz, jobb mint a 33-ason, állapítottuk meg, és mi-vel többet nem tehettünk egyelőre érte, hazajöttünk Hor-tobágyra.Két nap múlva a Madárpark bejáratánál állt. Megismer-tem: ő volt az. A Kutya. Ő is megismert. Azért jött. Elébe mentem, odajött hozzám.

- Szia kutya! Hát te?Hagyta magát megsimogatni. És jött utánam mindenho-va. Mit csináljunk vele? Van már elég kutyánk, mind így került ide. Valaki kirakta, mi befogadtuk. Morzsit, a sárga tacskót itt ütötték el előttünk, Wolfit a “nádifarkast” a ben-zinkútnál, 2 kilométerre. Meggyógyítottam őket, azóta itt vannak. Fuhur, a fehér tacskószerűség Tiszacsege és Új-szentmargita között jött szembe az úton 2 éve, és bebújt a kocsink alá. Ő a fiaméké lett. A beagle kutyát trükkösen hagyták itt: a gazdája megkérdezte, hogy hol a kutyamen-hely Debrecenben. Amíg telefonáltunk, a gazda és a kocsi-ja eltűnt, csak a kutya maradt a Madárpark parkolójában. Őt Juci, a munkatársunk vitte haza.- Kinek kell kutya? – kérdezem Jucit. Rázza a fejét, neki már van. Szólok Jutkának, a páromnak:

Morzsi Fuhur

Kutya

Wolfi

52013. január

- Nézd, ki van itt! Idetalált.- Te vagy az, Kutya? Ez nem igaz! Hogy kerültél ide?Mit csináljunk vele és hova tegyük egyáltalán? A Madár-parkban nem lófrálhat, félnek tőle a madarak, bár nem foglalkozik velük. Ápoltnak látszik, 6-7 éves, nyakörv van rajta, biléta, név, cím nincs, chip nincs benne. Akkor ezért rakták ki... Ülni tud, ha hívom, odajön, nyugodt, nem ugat, nem harap. A tápot nem ismerte, úgy kellett a szá-jába tenni, azóta megeszi. Amíg nem lesz vele valami, az önkéntes-ház kerítése mögött ellehet. Ott van egy liba, azt átcsoportosítjuk a többihez, hogy ne bántsa. Nem akart bemenni a kertkapun, úgy kellett betuszkolni. Bemutat-tam a cicáknak: nem kell őket bántani, a kerítésen túl a libákat sem, és a másik kerítés mögött Pocakot, a lassan anyányi méretű szelíd vaddisznót sem. Na ez már nem volt egyértelmű, mert Pocak az ormányát a drótkerítés-hez dugta, hogy simogassam meg, ahogy szoktuk, a Kutya

viszont meg akarta enni, amit Pocak nem díjazott. Pár másodperc alatt tisz-táztuk a helyzetet, de úgy láttam, nem véglegesen. A baj akkor kezdődött, amikor bezártam a kert-kaput, és otthagytam. Két lábra állt a kerítésnél, keservesen nyüszített utánam, és nem hagyta abba, míg vissza nem mentem.

- Ez megtalált téged – mondta Zoli, a nevelt fiam.Nem sokáig maradt a kerítésen belül, simán átugrotta az 1 méter 60-at. Kiderült, nem csak ugrani, mászni is ki-válóan tud, mert a 2 méter magas vaddisznó ketrecből is azonnal kijött. Nem volt mit tennünk, meg kellett kötni. Nem készültünk fel kutyalánccal, egy ujjnyi vastag hegy-mászó kötéllel rögzítettük, melyet biztosításra használunk nagyröpde mászáskor, de elrágta, miután feltekerte magát az almafára. Aztán kibújt a nyakörvéből is. Ezt csinálja naponta többször. Begyűjtjük, megkötjük. Van egy neki felújított kutyaháza, melyet csak esőben és hóesésben vesz igénybe. Naponta egyszer kutyát sétáltatunk, hidegben, szélben, sárban, hóban, aminek nagyon örül: két lábra áll-va sározza össze a kabátomat. A főút közelében pórázon,

“lábnál” sétál, a pusztában szabadon nyargal, mint a szél. Ha eltűnik szem elől, csak hívni kell: Kutyaaa! Gyereee!

dr. Déri János

Csoki Juci és a beagle

A HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szol-gálat Zrt. rendszeres támogatónk. 2013-ban az év első adományozói között 800 ezer fo-rinttal segítették a Madárkórházat. A kapott összeget a kórházban kezelt madarak takar-mányozására, orvosi eszközökre fordítjuk. Tá-mogatásukat köszönjük!

Tám

ogat

ónk

Hol találkozhatnak legközelebb a Madárkórházzal?

A Madárparkban Hortobágyon

egész évben várjuk látogatóinkat

az év minden napján!

madarpark.blog.hu

Február 14-17. –FeHoVa

Február 28-Március 3.

Utazási Kiállítás

Hortobágyról az Ipolyságba

6 2013. január

Olvasónk írta

Herman Ottó azt írta A madarak hasznáról és káráról című híres köny-vében a házi verébről, hogy a város és falu utcáján az, ami a suszterinas: vidám, szemtelen, tolakodó, civa-kodó, mindig mozgó és mindenben kajtárkodó. Találó a megfogalma-zás, mert a házi veréb mindenütt az ember környezetében él, sikeresen alkalmazkodva kihasználja a könnyű táplálkozási és fészkelési lehetősége-ket. Széles körben elterjedt, jól ismert, a leggyakoribbnak tartott madár, bár ez a legtöbb országra nem érvényes, ugyanis az utóbbi időben Európa egyes országa-iban száma megfogyatkozott. Testhossza 14-16 cm, apró, zömök, de erőteljes testű, tes-téhez képest viszonylag nagy fejű, vaskos, erős csőrű, ülté-ben köpcös tartású, surrogó szárnyaival esetlenül repülő madár. Fejteteje szürke, gesz-tenyebarna fejoldallal, háta feketével sávozott barnás szí-nű. A hím fekete torokfolttal rendelkezik, a szemkörnyéke, és az abból hátrafelé húzódó vékony kantárszerű csík szintén feke-te. A torka oldalt fehéres, de a pofája piszkos szürke. Szárnycsíkja széles, fehér, farkcsíkja szürke. Tollazata ál-talában borzas, laza, gyakran kifakult-nak és ápolatlannak látszik. Olyan, mint egy kopott kabátú, kisvárosi hivatalnok. Sürög-forog, ide-oda ug-rál a szemünk előtt. Saját ruházatánál már csak párja ruházata tűnik kopot-tabbnak, piszkosabbnak. A tojó tolla-zata kevésbé mintázott, piszkos barna felülről, feketén sávozott háttal, pisz-kos szürkésfehér alulról. A házi veréb mindkét neme gyakran kissé borzos-nak, kócosnak tűnik. Ápolatlannak tűnő külsejük ellenére kedvelik a víz és porfürdőt, mellyel tollazatukat tartják karban. Gyakran láthatjuk jókora csapatban, seregbe verődve repülni és táplálkozni őket. A házi veréb szívesen költ telepesen. Ritkán fészkel távol az épületektől. Fán lévő fészke ma már egyre ritkább. Ilyenkor rendszerint a lombkorona szélén álló ágvégekre építi a fészkét. Rendszere-sen fészkelnek a legkülönbözőbb épü-

letek réseiben, tetőszerkezetében, a cserepek rései vagy a kúpcserép alatt, ereszdeszkák nyílásaiban, repedése-iben, utcai villanyoszlopok búrájá-ban, fényreklámok, neoncsövek betűi között, vagy közlekedési lámpákon. Előfordul, hogy élő fa odvában fész-kel, illetve költ, de szívesen elfoglalja a zárt, kisebb berepülő nyílással ren-delkező mesterséges fészekodúkat is. Nem ritka az sem, hogy más madarak fészkeit próbálja elfoglalni. Az eresz alatti molnárfecske fészkéből kilógó

fűszálak a veréb fészekfoglalásáról árulkodnak. A hímek kidüllesztett beggyel, nagy zajjal, hangos csiripe-léssel hirdetik a fészkelőhelyhez való jogukat. Fészküket szalmából, száraz növényi részekből, szénából, fűszá-lakból, rongydarabokból, szőrből, szöszből építik, belsejét pihetollal vastagon bélelik, amitől a fészek puha és meleg. Hangjuk egyszerű csiripelő és csipogó hangok különféle keveréke. Csapatban igen zajos, hangos kórust alkot. A házi veréb alapvetően mag-evő, de fiókáit rovarokkal táplálja. Kíváncsisága és ügyessége miatt na-gyon változatos az étrendje. Faleve-leken kutat a rovarok után, fölszedi a gyomnövények magjait, fölcsipegeti a földről az ehető táplálékmorzsákat. Pimaszsága, szemtelensége nem is-mer határokat. Megtaláljuk a pálya-udvarokon, a buszállomásokon, az iskolák udvarain, ahol az elejtett, el-hullajtott ételmaradékokat szedegeti össze. Az állattenyésztő telepek, va-dasparkok, állatkertek, malmok, ga-bonatárolók állandó ingyen kosztos

vendége. Városokban gyakori látvány, amint a kávéházak, cukrászdák tera-szain a vendégek körül ugrándozva csipegetik össze a lehullott morzsákat, de szemtelen pimaszságuk, kedves életrevalóságuk, élelmességük addig fajul, hogy ha egy pillanatra elfordu-lunk, képesek az asztalunkra is fel-szállni a kecsegtető ételmaradékért. Sőt nem egyszer direkt kéregetnek, kunyerálnak, követelőzve csapdosnak a szárnyaikkal néhány finom falatért. Rendkívül tanulékony, valóban élel-

mes madár. A cinegéktől elta-nulja a függő etetőn való táp-lálkozást. Az általam készített képen egy kávéház teraszán lévő kis szökőkút vizéből iszik egy házi veréb, miközben egy artista ügyességével egyensú-lyozza magát fejjel lefelé. Ma már nincsenek suszter-inasok, de sajnos igazi susz-terekkel is csak elvétve talál-kozhatunk. Kihalófélben lévő szakemberek, letűnőfélben lévő szakma a suszterség. Eu-rópa több országában a házi veréb száma is jelentősen meg-

fogyatkozott. Az egyedszám csökke-nés egyik legvalószínűbb oka az lehet, hogy megfogyatkozott a verébfiókák számára létfontosságú táplálék. Re-mélem, a házi verebek nem jutnak a suszterinasok sorsára, és még na-gyon sokáig közöttünk lesznek ezek a mindannyiunk által jól ismert, apró madarak. Lehetőség szerint segítsük hát a házi veréb megtelepedését, fész-kelését a kertjeinkben, parkjainkban. Télen csalogassuk az etetőhöz napra-forgómag és különböző magok keve-rékével. Helyezzünk ki a fákra 32 mm berepülő nyílású fészekodúkat, akár többet is egymás közelébe. A házi ve-rebek az úgynevezett veréblakótelepet (egy nagyobb fészekodú, több egymás mellett lévő, külön bejáratú odúval) is szívesen elfoglalják. Fészkeléskor segíthetjük a fészkelő pár munkáját lisztkukacok rendszeres kihelyezé-sével is a fészek odú környékén lévő etetőknél. Ne feledkezzünk meg sem télen, sem a forró nyári napokon friss víz kihelyezéséről sem!

Puskás János

Az utca suszterinasai

Danis Mihály, Dékány Ernő, Delényi Éva, Dobó József, Domokos Arnold és Tóth Viktória, Dr. Bakay Sándor,

Dr. Batki István, Dr. Bencsik Ildikó, Dr. Botta Ilona, Dr. Domanovszky Sándorné, Dr. Gergely Ákos, Dr. Guba Marianna, Dr. Gyulai Péter és Adrienne, Dr. Hegyi Tibor, Dr. Jánosi Éva, Dr. Lénárt Nándorné, Dr. Makola Csaba, Dr. Nagy Sándorné, Dr. Nagy Zoltánné, Dr. Orbán Judit, Dr. SalamonBéláné, Dr. Saufert Gyula, Dr. Szelecky Zoltán, Dr. Szelecsényi Ferenc, Dudok Gábor, Dumka Béla, Duróné Denyok Ildikó, Egres Lajosné, Éles Zsolt, Ember Attila Nándor, Érchegyi Ferenc, Erdész Lászlóné, EURONOVA Utazási Kft., Fábry & Fábry Accounting Kft., Fábry Erzsébet, Farkas András, Fehér Csaba, Félegyházy László, Fenyvesi Hamvas Mária, Ferenczi Sándorné,Fiáth Andrea, Fisher Éva, Forgó Csaba, Földi Mátyás, Frisch Oszkár

Antalné Tóth Judit, Bablena Györgyi, Badacz Zsolt, Baji Gál Imre, Balázs Mária, Balla Gyuláné, Balla Lajosné,

Ballai Gyula, Balogh Béláné, Balogh Nikole, Baranyai Attiláné, Barcsi Zoltán, Bartha Györgyné, Bartos Károly, Bartusz Heléna, Báthory Istvánné, Batta István, Bay László, Békési Károlyné, Bencsák Kálmán, Berényi Gyula,Berke Sándor, Bernáth Béla, Bernáth Béla, Bernáth Mária, Bernáth Marietta,Berta István, Bertalan Józsefné, Bíró Róbert, Bíró Sándorné, Boda Zsuzsa,Bódai Anita, Bodai Imre, Bodó Mártonné, Bokányi Attila, Borbás Lászlóné, Borsós Károly, Boschetti Károlyné, Bucsánszki Miklós, BudayDénes, Buka Róbertné, Bux Bálint Ödön, Czakó Ferenc, Czeglédi László, Czuczor Józsefné, Császiné Cseppentő Katalin, Csegei László, Cseh Jánosné, Csete Lajos, Csirmaz Terézia, Csonka Zoltánné

TTámogatóink

A - CA-C

Gál József, Gál Lászlóné, Ganteline Kft., Gigacz Bernadett, Godán Éva, Gonda Antalné, Gregó Imre, Grizner Attila,

Gross Mária Katalin, Guba Lajosné, Gyórka István, Gyovai Györgyné, György Katalin Anita, Győri Zoltán, Hajdú Andrásné, Hájjas Judit, Halek László, Hamberger György, Hartmann Lászlóné, Hegedűs János, Herboly Mihályné,Hlavács Imréné, Hofmann Péter, Hoh-Kovács Bernadett, HoholczerJózsef, Holdampf László, Horváth Ildikó, Horváth Tiborné, Hunya Istvánné, Iglói Zsolt, Ítvás Péterné, János Erzsébet, Juhász Imre, Juricskai Attila

Kakukk Csaba, Kákos János, Kalász Lajos, Kámin Tereza, Karalyos Károlyné, Kardos László, Károlyi Katalin, Kata

Imre, Katona András, Kelemen Aladárné, Kenyif Endréné, Képíró Krisztián, Kertai László, Keszthelyiné Albert Éva, Kimmer Anikó, Kis Ferenc, Kis József, Kispéter Mihályné, Kiss Attila, Kiss János Zoltán, Kiss Judit, Kiss Péter, Kiss-Deme Mária, Kohárszikné Doró Andrea, Kojtár Tiborné, Kolonics Györgyné, Komlósi Ferenc, Koós Csaba, Kopcsándi Gyuláné, Korcsolai György, Kostyák László, Kovács Anett, Kovács Gyula, Kovács Istvánné, Kovács Lászlóné, Kovács Mihály, Kovács Szonja Alexandra, Kovács Tiborné, Kovács Zoltánné, Kovalcsik Zsuzsanna, Kozma Lilla, Kővári Józsefné, Krum Istvánné, Lakatos Adolf, Laskovics Józsefné, László Sándor, Laza Sándorné, Lensvelt Margriet, Létay Gézáné, Lévay Sándor, Logáné Kumfai Ilona, Lőrincz Gabriella

Makó Jánosné, Márfi Árpád, Marik Anikó, Mark Ildikó,Márkus Marianna, Marók János, Máté és Társa

Könyvelő Bt., Mattnasich Péter, Meixner István, Mészáros Józsefné, Mittich Anna, Mizsei Tibor, Mokánszki Imre, Molnár Antalné, Molnár János, Molnár Lajos, Molnár Tibor Tamás, Murcsik Márton, Muri Attiláné,Nádas-Hepa Kft., Nagy Attiláné, Nagy Györgyné, Nagy Istvánné, Nagy Istvánné, Nagy Jenő, Nagy József, Nagy Sándor, Nagy Szilárd, NagynéKecskeméti Erzsébet, Németh Béláné, Németh Krisztina, Nesly Árpádné, Neukumné Borbála, Nit Adrienne, Nizsalóczki Diána, Nyirtai Mária, Oláh Péter és Neje, Olajos István, Ombodi Éva, Onestyán Inez

Paner Gyuláné, Papacsek János, Papp Miklósné, PécsiLászló, Petró Katalin, Pilák Mária, Pohall Piroska, Poharas Béláné,Polyák János, Polyák Lorenza, Pósa Imre, Puskás Józsefné, Rada Erzsébet, Rehoczky Éva, Rósáné Gyuricza Erika, Rózsa Eszter, SAMLING Kft., Sarkadi István, Sas Judit, Schultz Ágnes, Sebők Gábor, Sepa Edit, Simon Attila, Simon Ferencné, Simon Gyuláné, Simonné Szász Margit, Sós Ádám, SPEKTOMED Bt., Steimann Mária, Steinger Zoltán, Stoszek Tímea, Szabó Béláné, Szabó János, Szabó Lászlóné, Szakács Sándor, Szakolczai Katalin, Szalai Lajosné, Szantág Imola, Szegedi József, Szekeres Sándorné, Szelle Ernő, Szenti Miklós Tamás, Szép Károlyné, Szepesi Gáborné, Szepesi László,Sziberi Imre, Szilák Ildikó, Szilasi Gyula, Szívós Ágnes, Szlukán Ildikó

Talabira Erzsébet, Tálasné B. Julianna, Telbiszki Csilla, Thurzó Józsefné, Tihanyi Károlyné, Tildej Lászlóné,

Tisza Attila, Toplenszky Viktor, Tóth Attila, Tóth Imre, Tóth István, Tóth József, Tőke Tibor, Újvárosi Sándorné, Váczy István, Váradiné Deák Zsuzsa, Varga Gábor István, Varga László és Neje, Varga P. Tünde, Váriné Varga Julianna, Várkonyi Péter, Várkonyi Zsolt, Varró Istvánné, Varsányi Viola, Vasas István, Vass Attiláné, Végh Balázs, Vígh Bálint, Vígh Lajos, Welther Teréz, Wolf Györgyné, Z-TAX Kft., Zálominé S. Margit, Zárdai Ügyvédi Iroda

72013. január

D - FD-F

G - JG-J

K - LK-L

M - OM-O

P - SzP-Sz

T - zT-Z

Ahogy ígértük decemberben, az év utolsó hónapjában adományozóknak is megköszönjük most támogatásukat, mellyel hozzájárulnak a Madárkórház céljainak megvalósításához, működéséhez! A nevek és címek zömét most is a kézírással kitöltött csekkekről olvastuk le, ezért előfordulhatnak tévedé-sek, elírások, amiért elnézést kérünk! Akinek hibásan írtuk a nevét, kérjük, jelezze! Az adó 1%-val alapítványunkat támogatók nevét sajnos nem tudjuk, az adóhatóság nem adhat ki adatokat, ezért aki ilyen módon segíti munkánkat, és igényt tart havonta megjelenő magazinunkra, juttassa el posta-, vagy (elektronikus formában való küldés esetén) e-mail címét az impresszumban megadott elérhetőségek valamelyikére! Korábbi támo-gatóink adományait is hálásan köszönjük! Az ő nevüket honlapunkon és a Látványkórház folyosóján tüntetjük fel az újakkal együtt.

Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban.

Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181.Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X

Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.

Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük!Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09

Madarakat gyógyítunk !1 %

Madárkórház AlapítványHortobágy

Adószám: 18557899-1-09www.madarkorhaz.hu

Az egyéni vállalkozók adóbevallása benyújtásának határideje február 25-e, a magánszemélyeké május 20-a. Eddig az időpontig lehet rendelkezni az adó 1%-ról. Az egyéni vállalkozók, akik nem rendelkeznek róla a saját bevallásukban, azok is megtehetik még pótlólag május 20-ig. A rendelke-zés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is.

A rendelkező nyilatkozat kitöltése egyszerű, az adózónak a saját adóazonosító jelét kell ráírni, és a kedvezményezett adószámát: a Madárkórház Alapítvány esetében: 18557899-1-09

Akinek május 20-án személyi jövedelemadó adónemen tartozása mutatkozik, annak a rendelkezését nem fogják teljesíteni. (Más adónemen lehet tartozás, pl. illeték.)

Hasznos információk az adó 1%-ról rendelkezőknek

Ha kíváncsi híreinkre, keressen bennünket az interneten, vagy személyesen Hortobágyon a Madárparkban! (Petőfi tér 6. sz.)

www.madarpark.hu • www.madarkorhaz.humadarpark.blog.hu • facebook.com/madarpark

Kérjük, támogassa Ön is adója 1%-val a Madárkórház Alapítványt! Köszönjük!