Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Jog- és Államtudományi Kar

Jogbölcseleti Tanszék

Törvénybe zárt identitás, avagy a jogászi éthosz

(diplomamunka)

Konzulens: Dr. H. Szilágy István, egyetemi docens

Készítette: Demeter Gellért Zsolt

Budapest, 2007

Tartalomjegyzék

Bevezetés ......................................................................................... .................... A jog a jó és méltányos művészete - Ius est ars boni et aequi .............................................

Az éthoszról, mint fogalomról ...................................................... .............................. A jogászi éthoszról ......................................................................... .......................

A jogászi hivatásról ............................................................................................. ..... Életpálya választása ................................................................. ............................. Létezik–e egy sajátos jogászi világkép? ................................................. ....................... Létezik–e egy sajátos jogászi gondolkodás? ....................................... ............................

Jogtörténet szerepe a jogászi gondolkodásban .......................................................... .. A jogászságról az éthosz tükrében ............................................................. ..................

Az ügyvédek az éthosz tükrében .................................................................... ............ A közjegyzők az éthosz tükrében ..................................................... ..........................

Az orvosi és a jogászi hivatás kapcsolatáról ......................................................... ........... Jog és erkölcs kapcsolatáról ................................................................................ .......

A jogban lévő erkölcsi normákról ........................................................ ....................... Az etika szerepéről ............................................................ ...................................

Az etikai kódexekről ............................................................................... ............ Az esküről ............................................................................ ..............................

Lelkiismeretesség .......................................................................... .................... A jogászi hivatás gyakorlása során felmerülő értékkonfliktusról ...........................................

Függetlenség ............................................................................................... ..... Az ideális jogász jellemző tulajdonságai ............................................................... .........

Szakmai felkészültség szerepe a jogász életében ........................................... ................. Szavahihetőség és titoktartás szerepe a jogász életében ..................................... .............. Szociális érzék és empátia szerepe a jogász életében ..................................................... .. Pontosság és gyorsaság szerepe a jogász életében ................................................. .......... Határozott fellépés és jó retorikai készség szerepe a jogász életében ................................... Az igazságosság és a méltányosság szerepe a jogász életében .............................................

A jogászság expanziójáról ....................................................................................... ... A jogászság társadalmi megítéléséről ...................................................................... ...... A jogász és az állami követelmények kapcsolatáról .......................................................... A törvénybe zárt éthoszról ................................................................. ....................... Záró gondolatok .................................................................................................. .... Hivatkozott irodalom ................................................................. .............................. Hivatkozott jogszabályok ............................................................. ............................. Web-bibliográfia .......................................................................... ........................... Felhasznált irodalom .......................................................................................... ......

Bevezetés

Szakdolgozati témám kiválasztásánál elsődleges szerepet játszott az, hogy a tételes ismeretek

elsajátítása mellett, olyan tudásra is szert tegyek, amire az egyetem aligha taníthatott, taníthat

meg. Így esett választásom jövendő hivatásom, a jogászi pálya etikai követelményeinek

vizsgálatára. Hiszen a jogászi munka nem csupán az értelem, intellektus, hanem a jellem, karakter

szférájába tartozó követelményeket is támaszt művelőivel szemben. Nem csupán megtanulható

ismeretekre, gyakorlatban elsajátítható rutinra épül, hanem legszorosabban összefügg az ember

személyiségének olyan összetevőivel, amelynek összességét, az erkölcsi értékítéletet is magában

foglaló, jogászi éthosz fogalmával fejeznek ki.1 Ennek az éthosz fogalomnak a vizsgálatára

szentelem dolgozatom, hozzájárulva elmém és egyben személyiségem, meg merem kockáztatni,

lelkem csiszolásához is.

Végzős joghallgatóként, évfolyamtársaimmal gyakran szóba kerül beszélgetéseink során

kinek–kinek szakdolgozata és annak témája, miután kifejtem témámat és gondolataimat a jogászi

1 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba, előadások, Szent István Társulat, Budapest, 2002, 13. o. (továbbiakban: Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba…)

éthoszról, a válasz legtöbb esetben a következő: ez szép, de nem így van. Sajnos ezt sem cáfolni,

sem alátámasztani nem tudtam, ezért jutottam arra a következtetésre, hogy kérdőív segítségével

feltárom azt, hogy hogyan látják az éthoszt a szakma gyakorlói. Ezen elhatározásomat

megerősítette Horváth Barna jogtudós is: „a jogot konkrétan szemlélni azt is jelenti, hogy azoknak

az embereknek a sajátos lelkiségén keresztül szemlélni, akiket foglalkoztat.”2

A kérdőívnek köszönhetően dolgozatom a szociológiai jogelmélet terrénumába tartozik,

tehát valahol az empirikus kutatás és a hagyományos, bölcseleti indíttatású jogelmélet között

fekszik.3 A jogszociológia a jogi jelenségeket jórészt szociológiai fogalomrendszerrel közelíti meg,

elméleti összefüggései pedig elsősorban a jogelmélethez kapcsolódnak.4 E jogelmélet magába

foglalja a legkülönbözőbb tudományokat, amelyek célja a jog általánosságának vizsgálata.

Előrevetítem, hogy dolgozatomban ebből kifolyólag több szemléletmód, megközelítés keveredik: az

értékelő–ideális (jó–e az, ami van, mi lenne a legjobb, milyennek kellene lennie), a leíró–struktúrális

(milyen az, ami van), és a kauzális–magyarázó megközelítés (miért van az, ami van, hogyan jött

létre). E szemléletmódok keveredése néhol zavarossá teheti a gondolatmenetet, de a témám

bemutatásának teljessége mégis megkövetelte tőlem e különböző megközelítéseket.

Jogászi éthoszról szóló felmérés nem vált ismertté mindezidáig Magyarországon, a magyar

jogászságról is csak korlátozott számban találhatunk szociológiai szemléletű kutatásokat. Összesen

hat, különböző témájú, szociológiai felmérést találtam a magyar jogászságról, az első egy klasszikus

szociológiai rétegződésvizsgálat volt, amelyet az ELTE BTK Szociológiai Tanszékének munkatársai

végeztek 1973–ban. E felmérés a standard szociológiai dimenziók (foglalkozás, kultúra, jövedelmi és

lakásviszonyok, mobilitás, immobilitás) mentén vizsgálódott, s így természetszerűen

következtetéseiben is a jogászság nominális mérési szintű leírására koncentrált.5 Időben egy nagy

ugrást követően 1996 decemberében, Feith Helga és Badó Attila, Szegeden, a József Attila

Tudományegyetem Állam–és Jogtudományi Karán végzett egy kérdőíves felmérést a joghallgatók

körében, aminek célja a magyar joghallgatók motivációs vizsgálata volt, különösen a hallgatók

attitűdjeit, pályaválasztási motivációit vizsgálták.6 A következő kutatás ugyancsak 1996–ban készült,

Török Helga szociológus végezte, aki elsősorban a gazdasági joggal foglalkozó ügyvédek társadalmi

megítélését tette vizsgálatának tárgyává a Csongrád megyei gazdasági vezetők körében.7 1998–ban

Tóti Andrea joghallgató is készített egy empirikus kutatást szakdolgozatához, melyben a Komárom–

Esztergom megyei jogászság körében a mobilitást vette górcső alá, akár az 1973–as tanulmány.8

Utasi Ágnes 1998–ban készített egy komplexebb szociológiai felmérést az ügyvédek körében, amely

az ügyvédek származásáról, mobilitásáról, anyagi, gazdasági körülményeiről, művelődési aktivitásaik

2 Horváth Barna – A jogszociológia útja, Különlenyomat a ’Társadalomtudomány’ 1941. évi I. számából, Stephaneum nyomda, Budapest, 1941, 6. o. (továbbiakban: Horváth Barna – A jogszociológia útja)

3 H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások, előadások a jogi antropológia és a jogszociológia köréből, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 14. o. (továbbiakban: H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások…)

4 Szilágyi Péter – A jogszociológia alapjai – és további problémái, Gazdaság– és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XIII. (1979), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979, 470. o.

5 Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja (kutatási beszámoló), szerkesztette Léderer Pál, kiadja az Oktatási Minisztérium Marxizmus–Leninizmus Oktatási Főosztálya, Budapest, 1977 (továbbiakban: Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja)

6 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók motivációs vizsgálata, Jogelméleti szemle 4. szám, 2000, http://jesz.ajk.elte.hu/2000_4.html, 2007.02.19 (továbbiakban: Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu)

7 Dr. Török Helga, Dr. Badó Attila – Ügyvédkép a Csongrád megyei gazdasági vezetők körében, Bírák Lapja, a Magyar Bírói Egyesület folyóirata, kiadja a Magyar Bírói Egyesület, VII. évf. 1.–2.szám, 1997 (továbbiakban: Török Helga, Badó Attila – Ügyvédkép), a kutatásról még olvasható a Badó Attila – Loss Sándor – H. Szilágyi István – Zombor Ferenc, a Bevezetés jogszociológiába, Bíbor Kiadó, Miskolc 1997. című könyvben is.

8 Tóti Andrea – Mobilitás vizsgálat a Komárom–Esztergom megyei jogászság körében, Jogelméleti szemle, 4. szám, 2000, http://jesz.ajk.elte.hu/2000_4.html, 2007.02.21.

jellemzőiről és az etnikai gyökerek életvitelre gyakorolt hatásairól szólt.9 Az utolsó felmérés 2000–

ben készült Arató Kinga által, akinek kérdőíve a jogászság társadalmi megítéléséről kutakodott.10

Mindegyik felmérésre jellemző, hogy egyik sem tér ki a jogászok hivatástudatának vizsgálatára,

erkölcsi és etikai követelményeire, valamint egyik sem tesz említést a közjegyzői hivatásról.

Előzmény hiányában kutatásomhoz saját szerkesztésű kérdőívet készítettem, amely a

jogászi hivatással kapcsolatos kérdéseket tartalmazott az ügyvédek és a közjegyzők számára. Joggal

tehető fel a kérdés, hogy miért nem vizsgáltam más jogi pályákat is, miért éppen a két klasszikus

szabadfoglalkozású jogi pályát választottam? A válasz meglehetősen profán, diák lévén nem állt

módomban a kérdőívek papírformában való kinyomtatása, és elpostázása nagyobb mennyiségben,

ezért fordultam az elektronikus világhoz, szerkesztve egy honlapot, amire felkerültek a kérdőívek.

Időközben az is kiderült számomra, hogy a közjegyzők és az ügyvédek e–mail címei a legkönnyebben

megszerezhetőek az internetes keresők által, minden adatvédelmi nehézség nélkül.11 Az ügyvédek

felét az Országos Ügyvédi Kamara jóvoltából a vidéki kamarákon keresztül értem el, a fővárosi

ügyvédeket pedig, akár a közjegyzőket, az interneten való böngészés alapján elektronikus címeikre

rátalálva, e–mailen keresztül kértem fel kérdőívem kitöltésére, valamint a Jogi Fórum

szerkesztőjének jóvoltából a kérdőív 2007. január 24–30. között a Fórumon keresztül is

rendelkezésre állt. A reprezentativitás több szempontból is kétséges, az egyik ok, amiért

fenntartással kell kezelni az adatokat az az, hogy a kérdőívet kitöltők, célzatos tudatos

kiválasztása, azon kívül, hogy csak végzett jogászok - ügyvédek és közjegyzők - töltsék ki, nem

történt meg, a másik ok az, hogy csak az internetes elérhetőséggel rendelkezők fértek hozzá a

kérdőívhez, ami az ügyvédek nagy számának kirekesztését jelentette, amely kirekesztés némi

korosztálybeli torzulást is okozott.12

A "jogászság", mint társadalmi csoport alatt jelen kutatásban tehát a jogászságnak csak egy

meghatározott hányadáról, az ügyvédi és közjegyzői jogászi tevékenységet folytatókról teszek

kijelentéseket. A kérdőívben többfajta kérdéstípus (igen–nem, több variációs, kifejtős) szerepelt,

ezek megoszlása: 28 zárt, 6 félig zárt, valamint 6 nyitott kérdés. A két felmérés kérdései,

tekintettel a kutatás céljára, többé–kevésbé megegyeztek.13 Kérdőívem kitöltésében 160 jogász vett

részt, 137 ügyvéd és 23 közjegyző. A kérdőívet kitöltők kora, neme eltérő volt, a válaszadás

önkéntesen, név nélkül, szívességből történt. A kérdőívet 2006. december második felétől 2007.

január végéig lehetett kitölteni.

A közjegyzői kérdőívet, tekintettel arra, hogy 23–an töltötték ki, csak nagy hibaszázalékkal

tudtam volna elemezni, ezért a téves következtetések elkerülése végett nem vizsgáltam meg

változók alapján, és ezen okok miatt úgyszintén nem vetettem össze az ügyvédek kérdőívével sem.

Bár táblázataimban feltüntetem a közjegyzők válaszait az ügyvédek válaszai mellett, amiből

világosan megmutatkozik, hogy nincs szignifikáns eltérés jogászi éthoszról való gondolkodás terén a

két hivatás gyakorlói között, a fent említett okok miatt mégsem bocsátkoztam annak mélyebb

vizsgálatába.

Az ügyvédi kérdőívet kitöltött személyeket két változó alapján osztályoztam, annak

érdekében, hogy az eredmények összehasonlító elemzésével, minél teljesebb képet kapjak a

9 Az ügyvédek hivatásrendje – szerk. Utasi Ágnes, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999 (továbbiakban: Utasi Ágnes – Az ügyvédek hivatásrendje )

10 Arató Kinga – Sztereotípiák a jogászokról,, Belügyi szemle, a Belügyminisztérium szakmai, tudományos folyóirata, 9. szám, 2000. (továbbiakban: Arató Kinga – Sztereotípiák…)

11 Ügyvédi Névjegyzék és Jogi Portál honlapja, http://www.ugyved.hu, http://www.jogiforum.hu, 2006.12.10.12 Lásd a 14-es lábjegyzetet.13 A kérdőíves módszert a makroszociológiából kölcsönöztem.

jogászok éthoszáról. Ennek megfelelően a hivatásban eltöltött évek száma szerint (0–5 év, 5–10 év,

10–20 év, több mint 20 éve)14, valamint a praxisok jogági megosztása alapján (polgári jog,

büntetőjog, közjog, minden jogág) vizsgáltam meg a többi kérdést. Elsősorban azokban az

esetekben emelem ki e két szempontot, ha vizsgálatuk során valami érdekesség mutatkozna.

Mielőtt belebocsátkoznék kérdőívem érdemi és részletes elemzésébe, letisztázom azokat a

kiindulási pontokat, fogalmakat, amikkel a következőkben operálni fogok. Így kerül elemzésre, a

jogászi éthosz szerinti jog jelentése, szemlélete, magának az éthosznak és a hivatásnak a fogalma,

a jogászi világkép és gondolkodás, továbbá az éthosz és a jogászság kapcsolatának a bemutatása.

A jog a jó és méltányos művészete - Ius est ars boni et aequi15

Ha úgy kezdeném, hogy nehéz a jogról meghatározást adni, mert ahány jogtudós, annyi jog–

definíció létezik, akkor megkerülném a meghatározás nehézségét, és könnyen a relativizmus vádját

vonhatnám magamra, amelynek „fedőnevéül” napjainkban a világnézeti semlegesség szolgál,

márpedig dolgozatom szellemétől mi sem áll távolabb. 16

A jog szónak több jelentése van, meghatározható a jog mint norma, mint társadalmi tény,

mint pszichikai tény, mint érték, mint komplex jelenség. A több jelentés helyett pontosabb, ha

több egymásra rakodó jelentésrétegről beszélünk, azt is mondhatjuk, hogy a „jog” szó szinte kínálja

magát arra, hogy szimbólumként használjuk.17 Leegyszerűsítve a jog sokrétűségét, két elmélet

alapján beszélhetünk a jogról, pozitív jogi és természetjogi oldalról. A pozitivista a jog embertől,

tértől és időtől függő, változó jellegét hangsúlyozza18, a természetjogász ezzel szemben egy térben

és időben abszolút jellegű, örökérvényű és igazságos jogot igényel.19 Ezen két megközelítés,

szemlélet rövid bemutatása, és az éthosz követelményének (erkölcsi értékek mindenkori szem előtt

tartása) ismertetése után, meggyőződésem, hogy a pozitív jog fölött álló és erkölcsileg kötelező

örök jognak az elismerését követeli meg a jogászi éthosz, azaz egyfajta természetjogias felfogást

igényel. Tudniillik ha az emberalkotta jogok (pozitív jog) előtt és felett, nincsen semmiféle egyéb

jogi vagy erkölcsi norma, akkor a jogalkotó politikai szándékától függően, viszonylag könnyen

kerülhet olyan helyzetbe a jog, hogy szabályaiból eltűnnek az általános emberi értékvonatkozások, s

embertelen célok vagy akár elfogadható célok embertelen eszközévé válik.20

A jogászi éthosz által sugallt természetjogi felfogás, a mai jogrendszerben abban az

elképzelésben nyilvánul meg, hogy a természetjogi elvek a pozitív jogban válnak valósággá,

valamint abban, hogy az egyedi bírói aktusok során ezek az elvek, mint az „igazság érvényesítése

iránti kötelezettség” részei kerülnek – akár a jogalkotásban is – alkalmazásra.21 Tévedés ne essék, a

gyakorló jogász csak pozitivista lehet, csak a tételes jog talaján állhat érvelése, amennyiben az

14 A 0–5 év közöttiek 32-en, 5–10 év közöttiek 34-en, 10–20 év közöttiek 34-en, több mint 20 éve ügyvédi pályán lévők közül 39-en töltötték ki a kérdőívet. A közjegyzők körében más a helyzet, a 0–5 év közöttiek 2-en, 5–10 év közöttiek 4-en, 10–20 év közöttiek 4-en, több mint 20 éve közjegyzői pályán lévők közül 13-an töltötték ki a kérdőívet.15 Ulp. D. 1,1,1,116 A probléma a világnézeti semlegességgel számomra abban áll, hogy burkoltan tagadja az objektív érvényű rangsort, és végső soron minden világnézeti rangsort esetlegessé tesz, megfoszt komolyságától. Turgonyi Zoltán – A filozófia alapjai, Egyházfórum Alapítvány, Budapest,

1993, 169. o. (továbbiakban: Turgonyi Zoltán – A filozófia…)17 H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások… im. 66–67. o.

18 Tony Honoré – The Necessary Connection between Law and Morality, Oxford Journal of Legal Studies, Vol. 22, No. 3., Oxford University Press, 2002, 490. o.19 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 5. o.

20 A történelemből erre példa a kommunizmus, a nácizmus, a fasizmus jogrendszere. Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1997, (továbbiakban: Kulcsár Kálmán – Jogszociológia) 11– 17. o.

21 Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, im. 15– 17. o.

igazságosság és ésszerűség át is hatja érvelését, akkor is, csak a törvényből, rendeletből tud

kiindulni a bíróság előtt és nem a jogérzetből. Ám vigyázni kell arra, ahogy az alapelvek is teszik,

hogy a pozitív jog feleljen meg a természetjog előírásainak, mert a természetjogi elvek

(egyenlőség, tisztesség, igazság) nemcsak értékmérőt, hanem féket is jelentenek a pozitív jog

túlkapásaival szemben.

A jogászok hivatástudata, professzionális cselekvése, jogismerete, jogi kultúrája és

joggyakorlata, egyszóval éthosza képes kell legyen megakadályozni a jog normáinak, elveinek

hatalmi szempontból való kijátszását.22 Ám ennek megakadályozásához, a jogásznak mindenkor

tudnia kell és tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelent a jog, mi a legfőbb célja, hivatása. A jog

célját, küldetését legszebben kifejezve Ulpianus Digestájában találjuk meg, Celsus szállóigévé vált

szavaiban „ius est ars boni et aequi” 23, azaz „a jog a jó és méltányos művészete.” Így jellemezték

egykor a római jogászok mesterségüket és érvényes ez mindmáig, a jog ma is a jónak (szakszerűnek,

megalapozottnak) és az igazságosnak a hordozója kell legyen.24 Kijelenthetjük, hogy a jogi norma

megalkotásának és alkalmazásának célja, fogalmi eleme, hogy érvényre jutassa az igazságosságot.25

A jogrend alapja tehát az igazságosság. Az igazságosság pedig Ulpianus klasszikus megállapítása

alapján: „Iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum ciuque tribuendi” 26 azaz „Az

igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt megillető

jogot.”27

Az éthoszról, mint fogalomról

A filozófiai etikai irodalom különbséget tesz az ethosz28 és az éthosz között. Az ethosz szokásokat és

a bennük lévő erkölcsöket tartalmazza, az éthosz pedig a jellemet, az erkölcsi karaktert jelenti,

amely a szokásoktól és a szabályoktól független, külön dimenzió és az igazságosság, az igazságtétel

követelményét foglalja magában.29 Legtöbbször erkölcsi szokásokban, vagyis az elődöktől a

társadalmiasulás során átvett cselevési mintákban nyilvánul meg, különböző tevékenységi körökben

jelentkezik, és a humanizálódással függ össze, a történelmi fejlődésben is a humanizáció keretében

jelentkezik erőteljesen, mint a helyes értékelés és döntés megszilárdult készsége.30

Az éthosz fogalma eredetileg az erkölcsöt, az erkölcsi eszmék összességét, de az emberben

rejlő erkölcsi érzéket, sőt az ennek megfelelő magatartást is jelentette. Ebben az értelemben úgy is

definiálható, mint az ember jellemének állandó cselekvésmódjában történő kifejeződése. E

cselekések közös vonása – minden különbözőségük ellenére – az, hogy az ember természetéből

fakadó célkitűzésekkel, mint kívánatosnak tűnő, ezért megvalósítandó értékekkel vannak

kapcsolatban. Az éthosz eredeti jelentése éppen erre, az értékekhez kapcsolódó szellemiségre és

22 Gyekiczky Tamás – A jogászok joga, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 9. o.23 Ulp. D. 1,1,1,1

24 Szigeti Péter – Jogtani és Államtani Alapvonalak, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2002, 187. o. (továbbiakban: Szigeti Péter – Jogtani…)25 A ius, jog fogalma a iustum, igazságos fogalmával kétségtelen rokonságban áll, ami belső tartalmában mély kapcsolatot fejez ki.26 D. 1,1, 10

27 Földi András és Hamza Gábor – A római jog története és institúciói, Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1996, 68–69. o. (továbbiakban: Földi András és Hamza Gábor – A római jog…)28 Ethosz (etosz) görög eredetű szó, jelentése: erkölcs, erkölcsi magatartás, erkölcsi érzés, erkölcsös jellem. Egyetemes

Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, 249. o.29 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, Rejtjel Kiadó Kft., Budapest, 1998, 278–280.o. (továbbiakban: Samu Mihály,

Szilágyi Péter – Jogbölcselet)30 Hársing László – Bevezetés az etikába, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999, 16. o. (továbbiakban: Hársing László – Bevezetés az

etikába)

az ebből táplálkozó magatartásra, vagyis értékorientált cselekvésre utal. Az értékek, azonban

nagyon különbözőek lehetnek, ezért az éthosz lényege az érdekorientált szemlélet háttérbe

szorításában és az igazságosság érvényesítésének követelményében mutatkozik meg.31

A jogászi éthoszról

Fölvetődik a kérdés, hogy van–e a jogászi foglalkozásnak külön éthosza? A válasz egyértelmű, hiszen

a jogásztól azt követeli a szakma hivatásbeli erkölcse, hogy a jogban benne rejlő, általa hordozott

erkölcsiséget kibontakoztassa, segítse elevenné válni, valamint hogy a jogba a társadalmi erkölcsöt

belevigye.32 De a jogász éthosza sem választható el az általános emberi gondolkodás– és

cselekvésmód éthoszától, mégis – a jogászi hivatás sajátosságaiból következően – vannak attól

megkülönböztető ismérvei, például az igazságosság, méltányosság, tisztesség, amely értékek

mellett a jogász elkötelezett. 33

Kissé bővebben, konkrét tulajdonságokkal nevesítve, a jogászi éthosz nem más, mint alázat

a joggal szemben, az elvi tételeknek (generálklauzula, preambulumok, bona fides, a kölcsönös

jóhiszeműség, a tolerancia és a kétoldalú méltányosság követelményei) az azokat megillető kellő

tisztelet megadása. Lelkiismereti kötelességgé emelése a filozófiai, bibliai és jogi értelemben vett

igazságnak, igazságosságnak. Meggyőződés arról, hogy a jog nem a bürokrácia kiszolgálója, hanem

az élet, a tudomány, – sőt – a művészet ötvözete.34

A közjegyzők és az ügyvédek az éthosz fogalmának kiterjesztett értelmezést

tulajdonítottak, jelentését annak komplexitásában látták, sőt többen hiányolták a variációk számát

is. Amennyiben az erkölcsi magatartás és az értékelvű életvitel választási lehetőségeket

egybekapcsoljuk, akkor érdekes eredményre juthatunk, ti. a szakmai normát jelölték be a

legkevesebben, aminek lehet olyan olvasata, hogy az éthosz nem annyira a szakmához, hanem

elsősorban az emberhez köthető. A jogi pályán eltöltött idő nem befolyásolta az éthosz szó

ismeretét, ahogy az sem, hogy az ügyvéd büntető–, polgári– vagy közjoggal foglalkozik–e.

Ön szerint mit jelent a jogászi éthosz szó? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaErkölcsi magatartást 9.09% 16.42%Szakmai normát 0.00% 12.69%Értékelvű életvitelt 9.09% 7.46%Mindezt együtt 63.64% 55.22%Nem tudom 18.18% 8.21%

Max Weber szerint a jogászi éthosz a konkrét esethez és konkrét személyhez fűződő s anyagi

igazságosságot követelő posztulátum. Az értékorientált jogász önálló nyílt–eszű hozzáállása kiváltja

éthoszának megnyilvánulását, szembehelyezkedvén a napi–kényelmi és rosszul beidegződött

gyakorlattal, vagyis elősegíti a jogon belül az emberi megoldás fejlesztését, az igazság realizálását.

A jogászi éthosz konkretizálódása az a viselkedés, hogy a jogász bizonyos érdekeken alapuló döntési

elvárásokat, befolyásolási kísérleteket elvet és velük szembeszegül, azaz nem hajlandó politikailag

31 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 13. o.

32 Szathmáry Béla – Magyar Egyházjog, Századvég Kiadó, Budapest, 2004, 60.o. (továbbiakban: Szathmáry Béla – Magyar Egyházjog)

33 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 13. o.

34 Ujlaki László– Válasz a köszöntésre, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a Logod Bt., Budapest, LI. Évf. 11. szám, 1996. 477. o.

elvárt döntések meghozatalára vagy nem adja be derekát bizonyos hatalmi erők és a közvélemény

nyomására sem, akár azt is vállalja, hogy az ár ellen úszik, ha az igazságosságra való törekvés ezt

követeli.35 Tehát a jogászi éthosz alapvetően az igazságtétel követelményeit tartalmazza és az

erkölcsiséggel valamint az igazságérzettel azonosítható.

A jogászi éthosz szó jelentésénél is kiviláglott, hogy az éthoszt nem kapcsolják össze a

szakmai normával, így nem meglepő, hogy az éthoszra való hivatkozás ritkán kerül elő jogi

körökben. Bár a jogi pályán eltöltött évek számával kicsit többet hivatkoznak az éthoszra, ám

valódi szignifikáns különbség itt sem mutatható ki, tehát nem mondható egyértelműen az, hogy az

idősebb kollegák gyakrabban utalnának a jogászi éthoszra.

Szakmai körökben hivatkoznak–e a jogászi éthoszra? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaIgen 4.55% 6.62%Nem 13.64% 36.03%Ritkán 45.45% 41.91%Gyakran 9.09% 1.47%Nem tudok róla 27.27% 13.97%

A jogászi hivatásról

„Ha egy ember meg tudja becsülni hivatását, saját magának is kellő becsületet tud szerezni.”36 (E.

Deckers)

A jogászi hivatás elsajátításában elengedhetetlen annak lényeges összetevőinek tisztázottsága,

pályakezdőként ez számomra abban nyilvánul meg, hogy megfogalmazom azokat a célokat,

lefektetem azokat a szabályokat, amik zsinórmértékül kell szolgáljanak pályám gyakorlása során.

Tartamát tekintve érinti az elsajátítandó ismeretek rendszeréről való informálódást, a

szakismeretek megfelelő szintjét, valamint a személyiséggel szemben támasztott erkölcsi

követelmények együttesét.37 Mindezen elvárások szoros összefüggésben állnak egymással, és a

joghallgatóból lett jogász csak akkor felel meg ezeknek, ha személyisége megfelelő érettségi fokon

áll, érzelmileg, értelmileg kiegyensúlyozott, rendelkezik erkölcsi ítélőképességgel, egyszóval célt ad

pályájának. Aki pedig olyan cselekvési célt tud választani, amely erkölcsi értéket képvisel, az

értelmet ad életének, és ez az értelemadás teszi a választott pályánkat hivatássá.38

Mi a hivatás pontos fogalma? Erre egyetlen meghatározást nem adhatok, mert az leszűkítené

a hivatás fogalmát, ezért eltérő válaszok halmazával igyekszem megvilágítani a hivatás mibenlétét

és sokrétegűségét. Ezzel nem kerülöm meg a hivatás definícióját, hiszen a válaszok pluralitása lesz

maga a válasz.39

A hivatás, latinul ars, artium jelentése művészet, mesterség, módszer, mesterkedés,

cselfogás, tulajdonság.40 Hivatásnak tekintendő az életcélnak tekintett mesterség, ezért

35 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 278–280.o.36 E. Deckers – A közjegyzői hivatás deontológiája, és szerkezete, Studia Notarialia Hungarica tom II., kiadja a Magyar Országos Közjegyzői kamara, Budapest, 2000, 53. o. (továbbiakban: E. Deckers – A közjegyzői hivatás…)37 Zakar András – A jogi pályák pszichológiai háttere, Tanulmányok Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára, Jakab Éva gondozásában, kiadja a Szegedi Tudományegyetem Állam– és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága, Szeged, 2004, 810. o. (továbbiakban: Zakar András – A jogi pályák…)38 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 15. old39 Michael Sandel – A Procedurális Köztársaság és a „Tehermentes” Én, Modern Politikai Filozófia, szerk. Houránszki Ferenc, Osiris–Láthatatlan Kollégium, Budapest, 1998, 161. o. (továbbiakban: Michael Sandel – A Procedurális Köztársaság…)40 Nagy Viktor – Latin–magyar, magyar–latin szótár és latin morfológiai elemző, Tinta Kiadó, http://www.tintakiado.hu/cgi–bin/e–

élethivatás, elhivatottság, küldetés szavak és fogalmak a hivatás szinonim megfelelői.41 A „speciális

jellemzők elmélete” szerint egy foglalkozás akkor válik hivatássá, hogyha bizonyos jellemzőknek

eleget tesz, pl. professzionális szervezet, etikai kódex.42 Parsons szerint a hivatást sajátos normatív

szerepvállalások határozzák meg.43 Hughes szerint: minden foglalkozás egy jogosítvány, hogy

bizonyos tevékenységet kifejtsenek. A hivatás hétköznapi fogalma pedig nem más, mint egy adott

csoport saját racionalizálásának eszköze. Ennek előfeltevései: a hivatás egy közösséget alakít ki,

szolgáltatás–orientáltság jellemzi, és a speciális tudás fontos.44 De rögtön elemezhetők az

ellenpéldák is, hiszen a gyakorlatban a különböző jogi pályák (bíró, közjegyző, jogtanácsos, ügyész,

ügyvéd) élesen elválnak egymástól. Ezáltal a kívülről egységesnek ható jogászság önképe

töredezett. Nincs egy olyan normatív kódex, amely általánosan érvényesülne a jogászság minden

hivatásrétegében. A speciális szaktudás is különböző mértékben szükséges a különböző pályákon, és

a szükséges szaktudáson belül is, nem feltétlenül a jogi ismeret dominál, hanem a közgazdasági

vagy pszichológiai.45 Tehát elmondható, hogy a jogászi hivatás, több jogi hivatást foglal magába (a

bírói–, ügyészi– ügyvédi–, közjegyzői–, jogtanácsosi–, hivatali jogászi hivatást)46, és mindezen

hivatásokat az átfogó alapismeretek mellett, a jogászi éthosz teszi egységes hivatássá, az az éthosz,

ami a jogászi szakma egységes erkölcsi normáit adja. Summa summarum a jogászi tevékenység a

jogászi éthosz által lesz hivatássá (egységes hivatássá), felülemelkedve az egyszerű foglalkozáson.

A jogászi „hivatásrend” szerepére a jog fejlődésében, a szociológiai irodalomban először

Max Weber hívta fel a figyelmet, szerinte a hivatásrend is rend és a jogászság is alkot egy rendet.

Max Weber rendi helyzetnek nevezi az emberi életsors minden olyan tipikus összetevőjét, amelyet

az határoz meg, hogy milyen sajátos társadalmi megítélés alá esik a sok ember valamilyen közös

tulajdonságához kapcsolódó „becsület”. A rendi becsület abban szokott kifejezésre jutni, hogy

mindenkitől, aki a rend körébe akar tartozni, megkövetelik, hogy sajátos életvitele legyen.47 Tehát

a hivatásrend tagja a foglalkozása által meghatározott életvitele folytán tarthat igényt társadalmi

„becsületre”. Ezt hivatott kifejezni, Európában egységesen, a jogászok védőszentje, Szent Ivó.

Szent Ivó alakjában egyesültek mindazok az erkölcsi elvárások, amelyeket a hivatásrend tagjainak

magukévá, életvitelük részévé kellett tenniük.48 Ezen erkölcsi elvárások, a jogászok által betölteni

vágyott társadalmi funkció, jelképeként is szerepet kaptak, és hozzájárultak az európai jogászi

öntudat kialakításához.49 Ezen sajátos elemek alapozták meg és alapozzák meg ma is a jogászi

szotar/lat/search.cgi, 2007. 02. 17.41 Magyar Szinonimaszótár –szerkesztők Nagy Gábor, Ruzsiczky Éva, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978, 170.o.42 Ezen feltételeknek megfelel a jogászság, elég a Magyar Közjegyzői Kamarát, vagy a Magyar Ügyvédi Kamarát és azoknak etikai kódexeit megemlítenem.43 Funkcionális szemlélet, sajátos alkupozíciót jelent, melynek alapja a speciális szaktudás, ezen kritériumnak is megfelel

a jogászság, hiszen a jogi tudás valóban speciális szaktudás.44 Ezen elvárások mindegyikének ugyancsak megfelel a jogászság, lásd az előző lábjegyzeteket.45 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000, 208–

209. o. (továbbiakban: Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába)46 Dr. Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, Huszonharmadik jogász vándorgyűlés, szerk. Dr. Benisné Dr. Győrffy Ilona, kiadja a Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2005, 13. old (továbbiakban: Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája)47 Max Weber – Gazdaság és társadalom, A megértő szociológia alapvonalai 2/3. a gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái (Az uralom szociológiája I.), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996, fordította Erdélyi Ágnes, 37–43. o.

48 Hélory Ivó a bretagne–i Kermartinban született 1253. október 17–én, 1303. május 19–én halt meg filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans–ban tanult, majd szülőföldjén egyházi törvényszéki bíró lett. Ivó figyelemre érdemes jogtudományi, elméleti munkásságot nem fejtett ki, de megszerzett tudását annál inkább kamatoztatta a gyakorlatban, jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta, a pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. VI. Kelemen pápa 1347. június 14–én avatta szentté. Részlet a szenttéavatási bulla szövegéből: "Hélory Ivó az igazságot, méltányosságot és a könyörületességet is tiszta szívből és igaz hittel szerette. Mint a ragyogó reggel, úgy szórta fényét, arca igazságot sugárzott, és ez értékessé tette életét, csodálatot keltett.” Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog– és Államtudományi Kar honlapja, http://www.jak.ppke.hu/kar/ivo.htm, 2007.02.17.

49 Bevezetés a jog– és államtudományokba, szerk. Szabó Miklós, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001, 189. o.

hivatást, ami becsületet, megbecsülést vívott ki magának a társadalom tagjai részéről.

Természetesen minden foglalkozás megbecsülést válthat ki a társadalom tagjaitól, ha

hivatásszerűen – odaadással, jól, mások hasznának szem előtt tartásával – gyakorolják. Tehát a

valódi hivatás alatt azokat az életpályákat értjük, amelyek célja és tartalma a mások szolgálata:

egészségük (orvos), lelki gyarapodásuk (lelkipásztor), műveltségük (tanár), szabadságuk és békéjük

(jogász) szolgálata. Ezen szakmák jelentősége abban áll, hogy „predesztináltak” a hivatásra, mindegyiket jellemzi az

elhivatottság a közjó szolgálata iránt, a tanár a tanítással, az orvos a gyógyítással, a pap a szeretet

hirdetésével, a jogász az igazság és a békesség szolgálatával a köz javát szolgálja. Ilyen értelemben

hivatás a jogászi pálya is, de ehhez helyes szemlélettel való betöltése szükséges, hiszen a

társadalomban élés szükségszerű az emberek számára, de egyáltalán nem mindegy, hogy az adott

társadalom mennyire biztosítja a benne élők számára a szabad emberi életet, egyéniségük

kibontakozását, a békés egymás melletti élést. A békés egymás mellett, egymásért, szabadon élés,

létezés feltételeinek megteremtésében, biztosításában, alakításában rejlik a jogász elhivatottsága,

küldetése és éthosza.50

Életpálya választása

A jogi pályához, a jogászi hivatáshoz a történelem tanúsága szerint az ókortól kezdve napjainkig

szinte mindig széles körű érdeklődés fűződött. Rövid és kivételesnek tekinthető időszakokat kivéve

állandó vonzerőt jelentett és jelent ma is a jogász társadalmi rangja, presztízse, munkájának

erkölcsi és anyagi megbecsülése. A jogi pálya és életút választásának azonban más okai is lehetnek.

Kérdőívemben magam is kerestem a jogi egyetemre való jelentkezés okát, de mivel az okok teljes

felsorolására nem vállalkozhattam, mert azok minden esetben egyéniek és egyediek, két nagy

csoportba osztottam szét azokat. A választási okok csoportosításában Feith Helga és Badó Attila

„Magyar joghallgatók motivációs vizsgálata” című tanulmánya, valamint Péteri Zoltán, egyetemi

tanárom, „Bevezetés a jogfogalmakba” című jegyzete voltak segítségemre. Bár ezen utóbbi jegyzet

három fő csoportba sorolja a jogi egyetemre jelentkező hallgatókat.

Az első hallgatói csoportot a hivatástudat és az érdeklődés úgyszólván teljes hiánya

jellemzi. Ezen joghallgatói csoport pályaválasztási motivációi elsősorban a jogászi tevékenységhez

fűződő társadalmi rang, megbecsülés és a pénzkereset szempontjai.51 E túlzott kijelentést

alátámasztották a szegedi joghallgatók által felsorolt okok a jogászi hivatás választása mellett. A

megkérdezett hallgatók 90%–a úgy nyilatkozott, hogy a jogászi pályával együtt járó jó kereseti

lehetőség elsődleges volt a jelentkezési lap benyújtásakor, második okként a jogászok magas

társadalmi presztízsét jelölték meg. Feith Helga és Badó Attila szerint e választási okok mögött

elsősorban az áll, hogy a joghallgatók csekély mértékben rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal a

jogi pályáról, így pályaválasztásukat elsősorban a film– és az olvasmányélményeik befolyásolták.52 A

pályán lévők ügyvédek, közjegyzők, már eltérően minősítik a jogi pálya társadalmi rangjának,

presztízsének vonzását, hiszen e jelentkezési okot a válaszadók csupán egyharmada jelölte be. Ami

azt is jelenheti, ha a szegedi joghallgatók válaszaiból indulunk ki, hogy nem érzékelik a társadalom

50 Zlinszky János – Keresztény erkölcs és jogászi etika, Szent István Társulat, Budapest, 1998, 17.o. (továbbiakban: Zlinszky János – Keresztény erkölcs…)51 Péteri Zoltán idézi Gustav Radbruchot: Einführung in die Rechtswissenschaft 9. durchbearbeitete Auflage, Stuttgart, 1958, 249. és a köv. o., Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 11. o.52 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.

részéről azt a megbecsülést a jogászok felé, mint azt az egyetem előtt, vagy egyetemi éveik alatt

gondoltak. Meglepő módon a jogászi munka jó kereseti lehetősége, az utolsó helyre szorult vissza

felmérésemben, aminek több magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy a jogi pályán is csak – sok és

kitartó – munkával lehet jól keresni, a másik magyarázat megcáfolhatja a társadalom tagjai által az

ügyvédekről kialakított anyagiasság, pénzéhesség sztereotípiáját, amely tulajdonságok Arató Kinga53

valamint saját felmérésemben is előkelő helyen szerepelnek.54

Miért jelentkezett a jogi karra? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaA jogászság társadalmi rangja, presztízse miatt 20.59% 27.23%A jogászi munka anyagi megbecsülése miatt 5.88% 12.57%

A második csoportba azok tartoznak, akik a jogászi pálya iránt sem különösebb vonzódást,

sem határozott ellenszenvet nem éreznek, választásuk a jogi egyetem mellett véletlenszerűnek

mondható. Nagy többségük ennek ellenére jól alkalmazkodik a jogi képzés

követelményrendszeréhez, állapítja meg Péteri Zoltán professzor úr.55 E csoportot rendszerint a

szülők, a rokonság, vagy a baráti kör befolyásolja. Ezt Völgyesy Pál is megerősítette pályaorientációt

kutató tanulmányában, melyben leszögezi, hogy a magyar társadalomban a pályaválasztásokat

elsősorban a családi, baráti hatások jellemzik.56 Kutatásomból is megállapítható, hogy szerepet

játszanak a szülők, a barátok a pályaválasztásban, de nem olyan jelentős mértékben, mint Feith

Helga és Badó Attila felmérésében, ahol a szülők a válaszadó hallgatók 41 %–át befolyásolták a

pályaválasztásban.57 Hasonlóan ilyen külső, avagy véletlenszerű megfontolás lehet az is, hogy a jogi

egyetemet választók a humán tárgyakból erősebbek, és „ki nem állhatják a matematikát, fizikát”,

amint azt Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, nyilatkozta ifj. Korsós Antalnak adott

interjújában.58 E humán beállítottságot Sárközy Tamás professzor úr is megerősítette: „olyan

egyetemre volt szükségem, ahol nincs matematika és fizika, és nem kell pedagógusnak menni, mint

akkoriban a bölcsészkaron.”59 Felmérésemben is toronymagasan kiemelkedik a humán beállítottság

okozta pályaválasztás, hiszen a válaszadók közel fele ezt a kategóriát jelölte be.

Miért jelentkezett a jogi karra? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaA szülők, a rokonság, a baráti kör befolyása miatt 20.59% 13.09%Szüleim jogászok, így bennem más fel sem merült 5.88% 6.28%Mert a humán tárgyakból eredményesebb voltam 47.06% 40.84%

Végül szólni szeretnék arról, hogy miért nem bontottam három csoportba a jogi egyetemre

jelentkezőket, ahogy az Péteri Zoltán professzor úr jegyzetében található. Nála a harmadik csoport

tagjait, nem az érdeklődés hiánya, hanem annak más, a jogászétól eltérő iránya jellemzi. Számukra

a jogi pálya bizonyos értelemben menedéket jelent, amennyiben a megélhetés biztosításán túl sem

53 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 65. o.54 „Ön szerint mit gondolnak a társadalom tagjai az ügyvédekről?” kérdésre az ellentmondásos megítélés( 79.56 %) válasz után az anyagiasságot jelölték meg a legtöbben (16.79 %). Lásd bővebben a jogászság társadalmi megítéléséről szóló fejezetet.55 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 11. o.

56 Völgyesy Pál – A pályaorientáció–pályakorrekció csoportos formáinak bevezetése, Fogalakozást elősegítő munkaügyi kutatások, OFA kutatási évkönyv 1. – szerk. Pongrácz László, kiadja az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Munkaügyi Kutatások Szakmai Műhelye, Budapest, 2001, 223. o.

57 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.58 Ifj. Korsós Antal – Jogászportrék , Helikon Kiadó, Budapest, 2002, Egy bíró élete – Solt Pál, 179.o. (továbbiakban: Korsós

Antal – Jogászportrék)59 Uo. Nem éppen szobatudós – Sárközy Tamás, 202. o.

szellemi képességeiket, sem alkotóerejüket nem köti le teljesen, így elegendő szabad idejük és

energiájuk marad más irányú érdeklődésük kielégítésére. E csoport létezéséül hivatkozni szoktak Heinrich Heine–

re, Honoré Daumier–re, E.T.A. Hoffmann–ra, Anselm von Feuerbach–ra.60 Meglátásom szerint mára már nem mondható el az, hogy

a jogi pályát választóknak garantált a biztos megélhetése, főleg nem úgy, hogy mellette még

elegendő szabadidővel is rendelkezzenek. Ha garantált is a megélhetés elegendő szabadidővel, az

nem rögtön, a pályára lépéskor, hanem a jogi pályán töltött hosszabb idő, praxis kiépítése után

jelentkezik, és ennek elérése nagymértékben leköti szellemi képességeit, alkotóerejét a jogi pályát

választónak. Ezen okok miatt tartom mára történelemnek e harmadik csoportot. Amúgy e hármas

felosztást Péteri Zoltán a Radbruch–i tipológiától kölcsönzi, amivel kapcsolatban, akár az én kettős

felosztásommal, indokoltan merülhetnek fel kétségek, hiszen hiányzik az a csoport, amely tagjai a

jogi pályát tudatosan választották, náluk a hivatás és a kedvtelés nem válik el egymástól. Ezt a

hiányosságot, bizony többen is kifogásolták felmérésemben. A „Miért jelentkezett a jogi karra?”

kérdésre adható több variációs választ ezért nem tartották teljesnek és pontosnak, amely kritika

jogos, de mentségemre megindoklom, hogy miért hagytam ki szándékosan a jogi pályát tudatosan

választók csoportját. A jogi pályára lépők, már tanulmányaik kezdetekor szembetalálják magukat

azzal a nehézséggel, amelyet az előzetes ismeretek hiányának szokás nevezni. Amíg ugyanis a más

értelmiségi pályát választók nagy többsége már a középiskolában szert tehetett, olyan ismeretekre,

amelyeket közvetlenül hasznosíthat felsőfokú tanulmányai során, addig a joghallgatók esetében az

ilyen előzmények jórészt hiányoznak.61 Itt érdemes megemlíteni, hogy ez nem volt mindig így, a

Ratio Educationis 1777–ben előírta a gimnáziumoknak, hogy az utolsó osztályokban természetjogot

és a hazai jogot is oktassanak.62 Ezen előzetes ismeret hiányból kiindulva, nem tartottam

szerencsésnek, azon feltevést, hogy a jog mint bonyolult normarendszer eléggé izgalmas ahhoz,

hogy valaki ezt a pályát válassza, egyszerűen azért nem, mert a jövendőbeli joghallgató még nem

tudhat erről. Ám kétségtelen, hogy ezért is választható a jogi pálya. Én ezen okot elsősorban

azoknál feltételezem, akiknek családjukban van jogász és lehetőségük volt közvetlen

tapasztalatokat szerezni a jogi pálya szépségéről és izgalmáról. De ezen feltételezést is

fenntartással kell kezelni, mert a jogász szülők gyermekei a családi tradíció, a jól működő – kiépült

klientúrával rendelkező – praxis, valamint a szülők hatására, vagy valamely korábban említett ok

alapján is választhatják a jogászi pályát, amint azt Feith Helga és Badó Attila is megállapította, ti.

azt hogy a jogász szülők gyermekei semmivel sem készültek határozottabban a jogi pályára, mint a

nem jogász szülők gyermekei.63

Következtetésül megállapítható, hogy bár a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint

mindenki szabadon választja meg foglalkozását64, elsősorban mégis a körülmények által szabályozott

kereteken belül tehetjük meg e szabad választást, különösen ilyen a: humán beállítottság, családi

tradíciók, baráti társaság, társadalmi környezet. Mindehhez természetesen szükséges a személyes

ambíció, szellemi képesség, szakmai alkalmasság.

Más hivatásoknál, szakmáknál megfigyelt jelenség, hogy a pályán töltött évek fordított

arányban állnak a pályáról alkotott presztízskép értékelésével, vagyis a munkában eltöltött évek

számával egyre inkább halványul a pályáról kezdetben alkotott magas presztízskép és nagyobb a

60 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 11. o.

61 Uo.12. o.62 Bár elvétve ma is találunk arra példát, hogy a végzős gimnáziumi hallgatók tanrendjében szerepel az alapvető jogi ismeretek című választható tantárgy. Állam– és Jogtudományi Enciklopédia – főszerk. Szabó Imre, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 887. o. (továbbiakban: Állam– és

Jogtudományi Enciklopédia )63 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.64 Alkotmány 1949. évi XX. törvény 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

hajlandóság a más pálya választása iránt.65 Ez a jelenség nem figyelhető meg az ügyvédek és a

közjegyzők körében.

Ha most kéne választania, akkor is a jogi pályát

választaná?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 72.73% 68.61%Nem 4.55% 16.79%Nem tudom 22.73% 14.60%

Mint látható a feltett kérdésre a jogi pálya mellett igent voksolók aránya kimagasló, a

hezitálók tábora sem jelentős, míg a biztosan nem jogi pályát választók aránya elenyésző. A jogi

pályán eltöltött évek száma sem befolyásolja az igenek számát, tehát a 20 éve pályán lévő,

ugyanúgy a jogi pályát választaná most is, akár az 5 éve végzett kollegája, úgyszintén annak sincs

jelentősége, hogy melyik okból (a fent elemzett okok közül) jelentkezett a jogi egyetemre. Ez az

egyértelmű igen, annyira természetes volt a kérdőívet kitöltő jogászoknak, hogy a kérdésekhez való

hozzászólás lehetőségében, egy kivételtől eltekintve, ki sem tértek ennek megindoklására. Az

egyetlen e kérdéshez hozzászóló azzal foglalkozik válaszának magyarázatában, hogy bizonytalan

lenne, ha most kéne választania egyetemet, de bizonytalanságának az édesapja szakmájának a

családban tovább nem folytatása az oka, nem pedig a jogi pályából való kiábrándultság, sőt

leszögezi: „az ügyvédi hivatást szeretem”. A jogi pályához való hűségnek igencsak több oka lehet, a

felsorolható okok széles skálája képzelhető el, a szakmaváltás nehézségétől, az anyagi érdekig, a

megszokástól a pálya szeretetéig. „Ha most kéne választania, akkor is a jogi pályát választaná?”

kérdésem feltevésének oka annak ellenőrzése volt, hogy a szabadfoglalkozású jogi pályán lévők

kiábrándultak–e a hivatásukból, megbánták–e szakmai pályájuk választását? Az eredmény

megnyugtató, hiszen hűségesek pályájuk iránt, és ma is azt választanák. Belemagyarázás lenne, ha a

jogászi pálya iránti szeretetnek különösebb jelentőséget tulajdonítanék a példálózó okok közül, de

gondolati síkon feltételezem, hogy igenis valamennyi jelentősége van a jogi pálya iránti szeretnek a

pályán maradásban, a pálya iránti hűségben.

Létezik–e egy sajátos jogászi világkép?

„Létezik egy jogi kultúra, amelyet magunkban hordunk, amely él bennünk, megtapintható és

rejtelmes egyaránt, amelynek örökösei és szereplői vagyunk, amelyért felelősek vagyunk minden

időszakban.” 66 (Jean Hilaire)

Azok a kulturális minták, amelyek tájékoztatják az egyént a világban és a társadalomban elfoglalt

helyéről, alkotják a széles értelemben vett „világkép” alapjait.67 A világkép mintákból, vagy ha úgy

tetszik „használati utasításokból” áll. Ilyen használati utasításokat tartalmaznak az illemszabályok,

erkölcsi normák és értékek, világnézeti elvek, munkamódszerek, ezek együttvéve alkotják az

65 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.66 Dr. Zoltán Ödön – A jogászi hivatás szerepének megnövekedéséről, idézi Jean Hilaire–t, Magyar Jog, a Magyar Jogász

Egylet folyóirata, negyvenhetedik évfolyam, 2. szám, 2000 február, 84. o. (továbbiakban: Zoltán Ödön – A jogászi hivatás…)

67 H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások… im. 34. o.

egyénnek a világ különböző dolgaihoz való hozzáállását, amely egyszersmind meghatározza annak

kérdéseire, kihívásaira adandó válaszait, cselekedeteit. Az egyetemi tankönyvek szerint a jogászság

is rendelkezik egy ilyen sajátos világképpel, gondolkodási technikával, amelyet képzése, jogi

szocializációja során szerez meg, sajátít el.68 Erre a sajátos jogászi világképre kérdeztem rá

kérdőívemben a közjegyzők és az ügyvédek körében.

Ön szerint valóban létezik–e sajátos jogászi

világkép?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 33.33% 40.15%Nem 14.29% 13.14%Csak annyira, amennyire minden hivatásnál 52.38% 46.72%

Mielőtt a válaszok értékelésébe bocsátkoztam volna, figyelembe vettem Boros János a

„Demokrácia filozófiája” című könyvében az egységes világképről, egységes gondolkodásmódról

szóló fejtegetését, ti. Boros János megállapítja, hogy egységes gondolkodásmódot elvárni a nyugati

értelmiségtől vagy a diákságtól a mai pluralista demokráciában lehetetlenség.69 Az egy szakmában

tartozóknak azonban, mégiscsak van egy egységes gondolkodásmódjuk, világképük.70 A válaszokból is

az olvasható ki, hogy a megkérdezettek többsége sem tulajdonít a jognak, mint szakmának, a

világképre, gondolkodásra gyakorolt hatásának nagyobb jelentőséget, mint amennyit más szakma

gyakorol annak művelőire. Az egységes világképet, gondolkodásmódot a jog kívánja meg a jogásztól.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor megállapítható, hogy létezik egy sajátos jogászi világkép, ahogy

létezik sajátos közgazdászi–, orvosi–, mérnöki–világkép is. A határozott igent jelölők száma is

magas, ami arra enged következtetni, hogy a jogászi tevékenység nem csupán szakma, hanem annál

több, nemcsak a szakmai gondolkodásban van jelen, hanem átszövi az adott jogász életét,

hozzájárulva világképének kialakításához.

E jogászi gondolkodás, jogászi szemlélet, jogászi világkép sajátosságait a jog szakemberei

és a jogtudomány hordozzák, és a jogi oktatásnak kell elindítani ezt a gondolkodási módot a

jövendő jogászban, amely a világ eseményeihez való közelítésben rutinná teszi a jogos/jogtalan

dimenzióban való értékelést, az ideológiai eltérések szerinti értékelést és az események több

lehetséges szempontú értékelését.71 E jogászi világkép nem jelenti azt, hogy a jogászság értékvilága

és magatartási mintái elválaszthatók lennének a társadalom egészének, illetőleg az adott

társadalom jogi rendszerének jelenségeitől. Részletekre ki nem térve, azonban rá kell mutatni arra,

hogy a jogászi világnézet, megfelelő mérték híján eltúlozza, talán leegyszerűsíti, szemüveg alá rejti

a világról alkotott képet.72 Ezt érzékletesen mutatja be Szászy–Schwarz Gusztáv jogász professzortól

fennmaradt anekdota. Arra a kérdésre, hogy „mit lát az első éves joghallgató a Gellérthegyről?” –

nem az a válasz, hogy Pestet, a Parlamentet, a Budai várat, a Lánchidat, házakat, embereket,

hanem: védett jogalanyokat és jogtárgyakat.73 Ez az anekdota a jogász egyoldalúságának, a jogi

szemléletmód „túlsúlyának” a bizonyítéka is lehet, de bizonyos értelemben ez a túlzás a szakma

68 Szigeti Péter – Jogtani… im. 12. o.

69 Boros János – A Demokrácia Filozófiája, Dianoia sorozat, Jelenkor Kiadó Kft., Pécs, 2000, 283. o. (továbbiakban: Boros János: A Demokrácia…)

70 Michael Sandel – A Procedurális Köztársaság… im. 166. o.

71 Pokol Béla – Jogelmélet, Társadalomtudományi trilógia II., Századvég Kiadó, Budapest, 2005, 66. o. (továbbiakban: Pokol Béla – Jogelmélet…)

72 Ne felejtsük, hogy a jogszociológia a jogi stúdiumok körében egyedülálló módon, arra próbálja rávenni, s megtanítani a jogászokat, hogy néha vessék le ezt a jogi szemüveget. H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások… im. 3. o.73 Szigeti Péter – Jogtani… im. 12. o.

lényegét is érinti, mert megfogalmazza, hogy milyen természeti és társadalmi eseménynek, emberi

magatartásnak van jogi relevanciája, hatása.74

Létezik–e egy sajátos jogászi gondolkodás?

„Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, mert előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni,

amint él.”75 (Paul Bourget)

A jogi gondolkodás kifejezése alatt kétfajta jogi gondolkodást különbözhetünk meg, egyfelől a

jogról való gondolkodást, másfelől a jogászi gondolkodást.76 A jog elgondolása, az ember képe a

jogról, az adott világ filozófiai rekonstrukciója jegyében történik,77 ezzel a jogi gondolkodással nem

kívánok foglalkozni dolgozatomban, annál inkább foglalkozom a jogászi gondolkodással, melynek

hatása van a jogászi világképre, a jogászi éthoszra.

Horváth Barna szerint a jogot csak a jogászok elméjének, gondolkodásmódjának a

tanulmányozásán keresztül érthetjük meg.78 A jogásznak képesnek kell lennie arra, hogy az eléje

kerülő ügy tényeit összegyűjtse, rendszerezze, a döntés szempontjából releváns összetevőket

kiemelje a megállapított tényállás alapján, mindezek után a hatályos joggal összhangban levonja a

megfelelő következtetéseket, végül állásfoglalását megfelelő formába öntse, vagyis pontosan és

tömören megfogalmazza. Mindez nagyfokú lényegre látást igényel, ebben nyilvánul meg a sajátos

jogászi gondolkodásmód.79

Ugyancsak Horváth Barna emeli ki a hivatásbeli tradíció mérhetetlen fontosságát a jogászi

hivatás elsajátításában. Bár kétségtelen, hogy a jogot és a jogfejlődést elsődlegesen a jogszabályok,

a joggyakorlat és a jogirodalom elemzésén keresztül lehet megközelíteni, mégis a teljes képhez

hozzátartozik a korszak jogász egyéniségeinek gondolkodásának bemutatása is, hiszen ők a jogászi

hivatás hordozói az adott korszakban, a jogászi éthosz megtestesítői, sőt azt is mondhatnánk, hogy

a jog nem is működhetne a jogászi hivatás tudóinak, letéteményeseinek közrehatása nélkül. 80

Arra nincs lehetőségem, hogy az egyes jogtudósok, nagy jogászegyéniségek gondolkodását

bemutassam, de annak szemléltetésére igen, hogy valóban hatással van a jogászokra, szakmai

teljesítményükre egy–egy nagy jogászegyéniség.

74 E gondolathoz érdemes hozzáfűzni, hogy jogi hatást csak a jogszerű vagy a jogellenes magatartáshoz lehet fűzni, ti. a jog nem vindikálja és nem is vindikálhatja magának a gondolatok, az érzelmek, az akarat totális befolyásolást. Petrik Ferenc – Törvénybe zárt szerelem Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988, 71. o. (továbbiakban: Petrik Ferenc – Törvénybe zárt…)

75 Paul Bourget – Wikipédia lexikon, http://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Bourget, 2007.02.16.76 Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, im. 9.o.

77 Szigeti Péter, Takács Péter – A Jogállamiság jogelmélete, Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 19. o. (továbbiakban: Szigeti Péter, Takács Péter – A Jogállamiság…)78 Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H. Szilágyi István, Ződi Zsolt – Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti

gondolkodás történetéből, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995, H. Szilágyi István – Circus Juris. Dráma és jogfilozófia Horváth Barna életművében, 220. o. (továbbiakban: Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H. Szilágyi István, Ződi Zsolt – Portrévázlatok)

79 Rudolf von Jhering szavaival élve ezért lesz a jogászi tevékenység „a megkülönböztetés művészete”. Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 12. o.

80 Horváth Barna – A jogszociológia útja, im. 6. o.

Hatással volt–e Önre vagy szakmai teljesítményére

valamelyik nagy jogászegyéniség?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 33.33% 31.62%Nem 52.38% 54.41%Enyhén 14.29% 13.24%Nagymértékben 0.00% 0.74%

A megkérdezettek egyharmada határozott igennel válaszolt, és ők a „Ha hatással volt Önre

valamelyik nagy jogászegyéniség, akkor ki/kik?” kifejtős kérdésre is válaszoltak. A megnevezett

jogászegyéniségek palettája igencsak színes, a családi példaképtől (nagyapa, édesapa) a bírókon,

ügyvédeken, közjegyzőkön, principálisokon keresztül az egyetemi tanárokig mindenki megtalálható,

de mégis kimutatható az, hogy elsősorban az egyetemi tanároknak van, volt hatásuk az egyes

jogászokra.81 Az egyetemi tanárok, jogtudósok szerepének fontosságát a jövendőbeli jogász

nemzedék formálásánál bővebben kifejtem „A jogászságról az éthosz tükrében” cím alatt. A

felsorolt egyetemi tanárok közül gyakorta szerepelnek magánjogászok, jogtörténészek, elsősorban

római jogászok, ami nem véletlen, hiszen az esetek többségében a római jog szeretteti meg a jogot

a joghallgatókkal, rámutatva arra, hogy a jog nem társadalmi értékek és célok nélküli

paragrafushalmaz.82

Jogtörténet szerepe a jogászi gondolkodásban

A jogászi műveltséghez, valamint az igényes jogászképzéshez szorosan hozzátartozik a történelmi

ismeretek közvetítése. Amíg az egyetemek a képzés tudományos jellegét hangsúlyozzák és a

gyakorlati életbe nem gépeket, hanem szellemileg független és a múlttal tisztában levő

szakembereket akarnak kibocsátani, addig ezen a képzési modellen nem is szabad változtatni,

hangsúlyozza Michael Stolleis a Max Planck Gesellschaft Európai Jogtörténeti Intézetének

igazgatója.83

A magyar jogi karok tanrendjeiben kiemelt szerepet kapnak a jogtörténeti stúdiumok, sőt a

jogtörténeti, valamint az elméleti háttér fejlődésének bemutatása a szaktárgyak oktatására is

jellemző. Kifejezetten jogtörténeti tárgyak a római jog, az egyetemes és a magyar jogtörténet,

amelyek a jogi műveltséget hivatottak megalapozni. A római jog jelentősége a jog művelése

szempontjából is sokféle és jelentős. A római jogot ismerő jogász sok esetben jobban meg tudja

ítélni az egyes konkrét modern jogi problémákat is, mert a római jog racionális rendszere, valamint

általános elvei segítségére vannak, ez indokolja tértől és időtől függetlenül a római jog oktatását.84

Tehát az életben felmerülő és a tételes jog alapján nehezen eldönthető kérdéseknél sokszor

értelmezésre, analógiák keresésére, gondolati rugalmasságra van szükség, aminek ma is az egyik

legfontosabb forrását a római jog jelenti.85 Ezért a római jog oktatásában nem is annyira a corpus

juris civilis részletei érdemelnek osztatlan figyelmet, hanem inkább az egész római törvényhozás

szelleme és hatása, melyet az egész emberiség történelmére gyakorol, arról nem is szólva, hogy a

római jog alkalmas a jog továbbfejlesztésére, ahhoz szellemi bázisul szolgál.86 Summa summarum

81 Felsorolom abc névsor szerint az említett jogászegyéniségeket, a név utáni zárójelben az előfordulási számot jelzi: Armin von Bogdandy, Csemegi Károly, Dr. Bárándy György, Dr. Bienerth Gusztáv, Dr. Bogsch Attila, Dr. Bókai Judit, Dr. Both Ödön, Dr. Boytha György (2), Dr. Brósz Róbert (5), Dr. Diósdi György, Dr. Egyed István, Dr. Eörsi Gyula (2), Dr. Erdélyi György, Dr. Eötvös Károly, Dr. Földvári József, Dr. Gáspárdy László (2), Dr. Györgyi Kálmán, Dr. Harmathy Attila, Dr. Herczeg Géza, Dr. Kecskés László , Dr. Kemenes Béla (2), Dr. Kiss László, Heinz Kötz, Dr. Lábady Tamás , Dr. Lenkovics Barna (2), Dr. Magyary Zoltán (2), Dr. Marton Géza., Mikó Imre , Dr. Neigerné Dr. Vejkey Klára (2), Dr. Németh János, Dr. Novotni Zoltán (2), Dr. Orosz Balázs , Dr. Péteri Zoltán , Dr. Petrétei József, Dr. Pólay Elemér (2), Dr. Ruszoly József. , Dr. Sárközy Tamás , Dr. Sólyom László (4), Dr. Sükösd Ferenc, Dr. Szikinger István, Szladits Károly, Dr. Vargha László, Dr. Vékás Lajos, Dr. Visszokay László, Joseph Weiler, Dr. Zlinszky János (3), Konrad Zweigert.82 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 68–69. o.83 Michael Stolleis – A történelem világában járatlan jogász veszélyt jelent – miért nem elegendő kizárólag a hatályos jog

ismerete, fordította Gönczi Katalin és Thomas Henne, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a Logod Bt., Budapest, LI. évf. 5. szám, 1996, 220. o.

84 Hamza Gábor – Megjegyzések a római jog szerepéről a jogászképzésben, A bonis bona discere, Festgabe Für János Zlinszky zum 70.Geburstag, Ünnepi tanulmányok V., szerk. Péter Márta Orsolya, Szabó Béla, Bibór Kiadó, Miskolc, 1998, 576–577. o.

85 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 8. o.

86 Hamza Gábor idézi Vécsey Tamás Római jogtanát. Hamza Gábor – Vécsey Tamás – egy nagy magyar jogász portréja,

nemcsak a tankönyvek által, hanem a kérdőív alapján is megállapítható, hogy a jogtörténeten,

római jogon csiszolt jogászi gondolkodás, elsajátított jogi műveltség mindenképpen nagyobb

háttérrel, horizonttal ruházza fel a jogászt. A jogtörténetet marginálisan kezelők tábora

elhanyagolható.

Mennyire tartja fontosnak a jogtörténetet a jogi

oktatásban?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Nagyon 14.29% 14.60%Egyáltalán nem fontos 0.00% 4.38%Fontos a jogi kultúra elsajátításában 71.43% 62.04%A gyakorlati tárgyakra kéne koncentrálni 14.29% 18.98%

A jogtörténet szerepének ily fontossága a kontinentális–európai egyetemi jogtudomány

ismeretanyagához, az ezen alapuló „racionális, tudományos” képzési tradícióhoz kapcsolódik, míg

Angliában a jogi oktatásnak a kontinentálistól eltérő tradíciói voltak, mely rányomta bélyegét nem

csak az angol jogászság belső struktúrájára, hanem magára a common law jogfejlődésre is.87 A

kontinensen az egyetem feladatát nem az azonnal piacra dobható jogi szakmunkások termelésében

látják, hanem olyan művelt, sokoldalúan tájékozott, a társadalmi problémákra érzékeny, elit

jogalkalmazói réteg kiművelésében, amelynek tagjai az egyetem után bármelyik jogi szakterületen

megállják a helyüket.88 Így a hagyományos kontinentális oktatási módszer hívei szerint teljesen

felesleges lenne az egyetemen bírósági jeleneteket imitálni, vagy perbeszéd tartására kötelezni a

hallgatót. Hogy miért? Mert mindezek elsajátítására három teljes év áll a joghallgató rendelkezésre,

aki a praktikus tudást abban a környezetben lesi el, ahol majd használni is fogja.89 A jogi egyetem

tehát arra igyekszik felkészíteni hallgatóit, hogy uralkodjanak egy olyan hivatás rutinján, amely

nagy többségük számára bizonytalan, míg a jogászi foglalkozást a gyakorlat alapján sajátítják el.90 E

modell védelmezői szerint a gyakorlat orientáltabb képzési rendszer a klasszikus, művelt jogászi

réteg eltűnésével fenyegethet.91

Saját jogrendszerünk, nemzeti jogunk ismerete, annak történeti kialakulása, fejlődésének

figyelemmel kísérése, jobban elsajátítható, ha összevetjük más jogrendszerekkel, külföldi jogi

tradíciókkal. Ezt szolgája az összehasonlító jogtudomány, amely a nemzeti jogrendszereket,

jogfejlődési utakat, azok problematikáját tanulmányozza. Hiszen érdemes megkeresni, azokat a

strukturális vonásokat, közös jellemzőket, alapokat, amelyek több száz létező, egyedi

jogrendszerben gyakorta előfordulnak, s így a jogi jelenségek tartósabb jellemzői kimutathatóvá

válnak. Ahhoz, hogy e jellemzők kimutathatóak legyenek, meg kell találni azokat a szempontokat,

amelyek alapján a jogrendszerek rendszerezhetők, csoportosíthatók, ezért az összehasonlító

jogtudománynak egyik kardinális kérdése, hogy milyen kritériumok alapján történjen a

jogcsaládokba, jogkörökbe való csoportosítás.92 Heinz Kötz és Konrad Zweigert a besorolást a döntő

Magyar Tudomány, CIII. Kötet – Új folyam, XLI. Kötet, 9. szám, 1996. szeptember, 1151. o.87 Angol jogelmélet – Horváth Barna, Pallas Stúdió/Attraktor Kft., Budapest, 2001, 12. old88 A kérdőívet kitöltő egyik ügyvéd felhívja a figyelmet arra, hogy a megszaporodó joghallgatók minőségi oktatása egyre

inkább képtelenségnek tűnik, a tömegtermelés nyilvánvalóan rontja a minőséget.89 Bánáti János– A jogász–túlképzés megoldásának csodaszere–e a szabad ügyvédi pálya? A Jogászképzés, múltja, jelene és

jövője, Ünnepi tanulmányok, konferencia előadások, kerekasztal beszélgetések, szerk. Takács Péter, Kiadja az ELTE Állam– és Jogtudományi Kar, Budapest, 2003, 363. old (továbbiakban: Bánáti János – A jogász–túlképzés…)

90 A jogösszehasonlítás elmélete– Szövegek a jelenkori komparatisztika köréből, szerk. Fekete Balázs, Szent István Társulat, Budapest, 2006, René David – A jogösszehasonlítás, mint az általános jogászi kultúra oktatása, 22.o. (továbbiakban: Fekete Balázs – A jogösszehasonlítás elmélete)

91 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 248. o.92 Konrad Zweigert és Heinz Kötz a jogászi kultúrát tartotta az egyik összehasonlítási alapnak a jogcsaládok, vagy ezzel

szinonim jogcsoportok, meghatározásánál és felosztásánál. Szigeti Péter – Jogtani… im. 147–153. o.

stílusjegyek és stílusalkotó tényezők szerint végezte el, leszögezve, hogy ezek határozzák meg

magukat a jogköröket. Ilyen meghatározó stíluselemeknek tekintette a történeti eredetet, a

jellemző jogi gondolkodásmódot, a jellegzetes jogintézményeket, a jogforrások jellegét és

értelmezésüket, valamint az ideológiai tényezőket. 93 A jogászi hivatás vizsgálatának szempontjából

különösen fontos kiemelnem a történeti eredetet és a jogi gondolkodásmódot, mindkettőnek nagy

szerepe van a jog fejlődésében, a jogászok alakításában.

Az összehasonlító jogi tanulmányokat mindenekelőtt azért kezdeményezték és szervezték,

hogy a jogászok szellemiségét gazdagítsák, látóterüket kitágítsák, az előttük álló problémákra jobb

rálátást biztosítsanak.94 Ennek ismeretében kérdeztem rá kérdőívemben arra, hogy „Mennyire ismer

más jogrendszereket, külföldi jogi tradíciókat?” A válasz nem volt meglepő, elsősorban

tanulmányaikból ismerik a külföldi jogrendszereket, de szép számban vannak azok is, akik

alkalmazzák külföldi jogi ismereteiket munkájuk során.

Mennyire ismer más jogrendszereket, külföldi jogi

tradíciókat?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Hallottam már a common law–ról 0.00% 9.63%Tanultam, de munkám során nem alkalmazom 38.10% 54.07%Gyakran kerülök kapcsolatba munkám során idegen

joganyaggal

42.86% 22.96%

EU tanulmányokat folytattam 19.05% 13.33%

Az Európai Uniós tanulmányok, jogi ismeretek fontosak, de mint a felmérésemből is

kiderült, ezen terület ismerőinek létszáma egyelőre még kisebbségben van, tehát az integráció

folyamatában számolni kell az egyes nemzeti jogok tradícióival, kulturális sajátosságaival,

egyensúlyt kell teremteni az uniós és a nemzeti jog között, előbbi nem vezethet a nemzeti jogi

sajátosságok eltűnéséhez, utóbbinak pedig hozzá kell járulnia az „európai jogásszá” válás

elősegítéséhez.95 A jogban és a jogászokban tehát együtt kell éljen a tradíciók tisztelete

(jogtörténet segítségével) és egy állandósult modernizációs törekvés (összehasonlító jogtudomány és

az európai jog által ), más szavakkal a nemzeti és nemzetközi elem.

A jogászságról az éthosz tükrében

„Szabadon bűn és erény közt választhatni mily nagy eszme, s tudni mégis, hogy felettünk pajzsul

áll Isten kegyelme.”96 (Madách Imre)

Abból él a jogász, hogy mások veszekszenek – mondja a rosszindulatú szemlélő. Valóban pénzéhes

akarnokok, zugügyvédek, törvényt kijátszók a jogászi pályát választók? Valóban akadály a szilárd

erkölcsi szemlélet e pályán? Vagy az igazság az, hogy a sok jogot tanult ember között kevés az

elhivatott jogász, az olyan elkötelezett törvénytudó, aki valóban átérzi feladatát, és hivatásának

tekinti a társadalmi béke gyarapítását és biztosítását?97 Teszi fel a kérdést Zlinszky János professzor

úr a „Keresztény erkölcs és jogászi etika” című könyvében. E szemléletes kérdések után világossá

93 Fekete Balázs – A jogösszehasonlítás elmélete, im. Konrad Zweigert – A jogkörök tanáról, 110. o.94 Uo. 22.o. 95 Zoltán Ödön – A jogászi hivatás… im. 82. o.

96 Madách Imre – Az ember tragédiája, Angyalok Kara, tizenötödik szín97 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 16. o.

válik, hogy minden jogi hivatást össze kell kössön és át kell hasson a jogászi éthosz, hiszen minden

jogi tevékenység elkötelezett a társadalmi béke mellett, ez teszi értékorientálttá a jogi pályát. Az

értékorientált jogászi hivatással kapcsolatban szükséges utalni a következő két összefüggésre, amely

minden jogászi hivatásban fellelhető, az egyik az, hogy a jogfejlődésben a kimunkált, humánus jogi

megoldások, értékek érvényesítésére kell törekedni, a másik pedig ezzel párhuzamosan az

erkölcsileg negatív tevékenységek korlátozása, a devianciák visszaszorítása. E vonatkozásban

különösen fontos a joggal való visszaélések kirekesztése. A joggal való visszaélő a jog fegyverével

tör a jog eszméje ellen. A jogász számára bűn (jogi követelményeket sértő tevékenység) a

hatalommal (joggal való) visszaélést tartalmazó önkényes döntések meghozatala, elfogadása,

tudomásulvétele vagy igazolása. Ez elsősorban a jogász erkölcsi tartásának, gerincességének, de

legfőképpen igazságtevési kötelességének a követelményéből következik, és lényegében mind a

jogászi éthoszból fakad.98

Röviden bemutatom a jogi hivatások kapcsolatát a jogászi éthosszal, nevezetesen a bíró, az

ügyész, a közigazgatási/hivatali jogász, a jogtanácsos, valamint a közjegyző és az ügyvéd

érintkezési pontjait az éthosszal. Mivel a diplomamunkámhoz készült kérdőíves felmérés az

ügyvédek és a közjegyzők körében készült, ezért e két klasszikus szabadfoglalkozású jogi hivatást

részletesebben, külön cím alatt tárgyalom. Mielőtt rávilágítok a főbb kapcsolati pontokra az egyes

jogi hivatások és az éthosz között, kitérek az elméleti tudást termelő jogtudósok kiemelt szerepére,

akik az egyetem első napjától kezdve a jövő jogász nemzedék formálásának, tanításának

letéteményesei, ebből kifolyólag a jogászi éthosz elsőszámú hordozói.

A jogtudósok, a jogról való elméleti gondolkodók, ők azok, akik kimunkálják a jog fogalmait,

finomítják dogmatikai kategóriáit és nem utolsó sorban, tanítják a jövő jogász nemzedékét. Pokol

Béla szerint a tanárok feladata nem elsősorban a hatályos jog tanításában, hanem az alapvető jogi

diszciplínák központi tartalmi elemeinek átadásában kellene álljon. Hiszen az egyetemi képzést az

alapozza meg, hogy az állandóan változó törvényszövegek mögött egy tartósabb általános értelmi

összefüggésrendszert tanít.99 Ezért fontosabb tartós jogintézményeket, fogalmakat és problémákat

tanítani a hallgatóknak, az éppen hatályos jogszabályoknál, melyek csak illusztrációként kéne

szolgáljanak a jog megértéshez.100 Mert csak ezeknek az alapismereteknek vannak

személyiségformáló hatásuk. Az ismeretdömping nem segíti a jogászi személyiség kialakulását, nem

segít megalapozni a jogászi jellemet és erkölcsöt, amely nélkül nincs teljes értékű jogászi pálya,

állapítja meg Györgyi Kálmán, volt Legfőbb Ügyész.101 A tanítás mellett a jogtudósok feladata a jövő

jogász generációinak nevelése is, e nevelési funkciót elsősorban személyiségükkel töltik be.102 A

nevelésben elsőszámú követelmény a példakép, a "legfőbb jó" mintája, aki a gyakorlati életben

eszményül szolgálhat, akihez közelíteni lehet. E mintakép funkciót a jogtudósnak mint tanárnak be

kell töltenie. A nevelésben a példakép mellett úgyszintén fontos a nevelési cél, azt is mondhatni,

hogy nevelés nem képzelhető el célkitűzés nélkül, ami nem más, mint egy értékrendszer, amelyhez

a mintakép és életeszmény kötődik. Jelen esetben az értékrendszert a jogászi éthosz testesíti meg.

René David szerint az egyetem célkitűzése az, hogy a joghallgatók rendelkezzenek a rájuk váró

küldetés tudatával, felelősségérzettel és azzal a meggyőződéssel, hogy hivatásuk gyakorlása során a

98 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 280.o.99 Pokol Béla – Jogelmélet… im. 73. o.100 Uo. 451. o.101 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Aki megteremtette a jogállami ügyészséget – Györgyi Kálmán, 51. o.

102 Szigeti Péter, Takács Péter – A Jogállamiság… im. 16. o.

haladás ügyét szolgálják, és egy eszmény megvalósításáért dolgoznak. 103

A bírói kar minden jogállamban a mindenkor érvényes jog letéteményesének tekinthető,

ezért központi szerepet játszik a jog alakításában, megítélésében.104 A történelem során, több olyan

törvény is született, amely igazságos ítélkezésre akarta bírni a bírót, ilyen volt Szent László II.

törvénykönyve, ami kimondta, ha a bíró a bűnöst futni engedi, vesszen mindene, s magát a bírót

adják el. A bírák jogállásáról szóló törvény is kimondja, ha a bíró szolgálati viszonyával kapcsolatos

kötelezettségeit megszegi, vagy az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti

vagy veszélyezteti, fegyelmi vétséget követ el,105 amely vétség, a bírói tisztségből való

felmentéshez is vezethet.106 Előírhat ilyen és hasonló követelményeket még számtalan törvény, ha

rossz és igazságtalan a bíró, ott a törvény vajmi keveset használ, mert a bíró azt saját felfogása

szerint elferdítheti, és jogtalanságra hajlíthatja, de a jó és megfontolt bíró többet ér a legtöbb

törvénynél.107 Tiszta jellem, nemes erkölcs, alapos szakképzettség, a magasabb társadalmi

műveltségnek bizonyos foka, de mindenek fölött a hivatás – ezek ama kellékek, amelyek a bírót, jó

bíróvá, önállóvá, függetlené és pártatlanná, és magát a jogszolgáltatást is biztossá tehetik.108

Könnyen belátható, hogy helyes úton akkor járunk, ha maga a bíró személyesen van meggyőződve

hivatásának fontosságáról, és igyekszik megtestesíteni a római jog által előírt küldetést: Honeste

vivere alterum non laedere suum suum cuique tribuere. / Tisztességesen élni, mást meg nem

sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.109 Az igazság kiderítésében, a méltányosság

gyakorlásában áll a bíró küldetése, és egyben jogászi éthosza is.

A jogállamban az ügyészi hatáskörök mellőzhetetlenek, ő az aki az igazság felderítésére

törekedve segíti a bíróságokat, ugyanakkor mindenkit védelmez a törvénytelen cselekményekkel

szemben, pártatlanul és szükség szerint méltányosan. Az ügyész, önként vállalt élethivatása

alapján, feladatkörét más személyekre irányadó jogszabályi előírásokhoz képest általában szigorúbb

jogi és erkölcsi követelmények keretei között teljesíti, mert ezek természetes velejárói

hivatásának. 110

Meglehetősen sok jogász lát el fontos feladatokat a közigazgatás területén, ezért nem

szabad figyelmen kívül hagyni a hivatali jogászt sem, hiszen őt is jellemzi az élethivatásként

gyakorolt jogi tevékenység.111 A hivatali jogásznak is szükséges erkölcsi mércét felállítani, s ahhoz

cselekedeteit hozzáigazítani, hiszen egyéni felelőssége fennáll közigazgatási döntéseiért (vagy azok

elmulasztásáért). A hivatali éthosz ugyanúgy magában foglalja az igazságosság és méltányosság

érvényesítését, a humánumot, a pártatlanságot, a segítőkészséget, a szociális érzéket a

közigazgatási értékek, etikai normák és követendő magatartások mellett.112

A jogtanácsosi tevékenységet az 1983. évi 3. tvr. szabályozza. A tvr. nem szól a

103 Feltételezem, hogy az eszmény René David szerint sem más, mint az igazság, és annak szolgálata. Fekete Balázs – A jogösszehasonlítás elmélete, im. 23.o.

104 Bevezetés a jog– és államtudományokba – szerk. Szabó Miklós, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001, (továbbiakban: Szabó Miklós – Bevezetés a jog– és államtudományokba) 203. o.

105 A bírák jogállásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 63. § (továbbiakban Bj.tv.)106 Bj.tv. 79. § (1) e.)107 Petrik Ferenc – Perben a joggal, Minerva Kiadó, Budapest, 1978, idézi. az 1734. évi svéd általános törvénykönyv

bevezetőjét, 125. old (továbbiakban: Petrik Ferenc – Perben a joggal)108 Dr. Spitz János – Tizenhatodik jogász vándorgyűlés nyitó előadása, idézet a Magyar jogász Egylet 1887. november 12–i

teljes ülésén elhangzott előadásból rész, amely a bírói szervezetről szólt, Tizenhatodik jogász vándorgyűlés, szerk. Dr. Benisné Dr. Győrffy Ilona, kiadja a Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2001, 7. o.

109 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 29. o.

110 Az Ügyészek Országos Egyesületének szabályzata az ügyészek alapvető jogairól, kötelességeiről és felelősségéről – http://www.kriminalexpo.hu/uoe/etkodex.htm, 2007.02.22.111 Dr. Szigeti Péter – Jogászi hivatás–jogtudomány–jogelmélet és jogfilozófia, Magyar Jog, a Magyar Jogász Egylet

folyóirata, negyvenkettedik évfolyam, 1995 január, 1. szám – 2. o..112 Köztisztviselői Etikai Kódex – http://www.kszsz.org.hu/archiv/etika.html , 2007. 02. 22.

jogtanácsossal szemben támasztható etikai, erkölcsi követelményekről, de ez nem jelenti azt, hogy

ne lennének támaszthatók szakmai, erkölcsi elvárások a jogtanácsosok irányába, hiszen valamennyi

jogásszal szemben hasonló elvárásokat fogalmaz meg a jogászi éthosz. Az ügyvédekről szóló 1998.

évi XI. törvény szól az ügyvéd jogi tanácsadási tevékenységről, így az ügyvédtől elvárható etikai

követelmények, pontos és kielégítő tájékoztatás, tisztességes képviselet, ügyfél érdekének legjobb

tudása szerinti és lelkiismeretes képviselete jellemzi a jogtanácsosi éthoszt is.

A jog sorsa, végső soron a bíró, az ügyvéd, az ügyész, a közjegyző, közigazgatásban dolgozó

jogalkalmazó, jogtanácsos és az egyetemi jogászság kezébe van letéve. 113 Ezért fontos kiemelni és

hangsúlyozni mindegyik jogászi hivatásnak éthoszbeli sajátosságait, hiszen a normarendszer az őt

megvalósító személyen keresztül nyer értelmet és életet.

Az ügyvédek az éthosz tükrében

Az ügyvéd, aki állandóan ott tartja kezét a társadalom ütőerén, maga is állandóan ott forog az

élet porondján, mindent lát és mindent hall és mindent egy magasabb jogműveltség és

életszemlélet szemüvegén át tekint.114 (Vészi Mátyás)

Történelmünkben az első utalást az ügyvédekre Szent István király Intelmeinek 2.k.3. fejezetében

találhatjuk: „…minden gyalázat foltja nélkül való, felséges és családos emberek.” Ez a kiragadott

rész több lényeges kérdésre rávilágít az ügyvédekkel kapcsolatban, akik érdekvédelmi funkciót

töltöttek be. Elsősorban etikai követelményt támasztott „gyalázat foltja nélkül való” a

jogorvoslatok kívánó közönség és rajtuk keresztül az egész társadalom az ügyvédekkel szemben.115

A második világháború előtt a magyar ügyvédség szakmai és etikai normái megfeleltek az

európai követelményeknek. Az ügyvédek függetlenségét és a büntetőjogi védelmét a törvény

garantálta. A kommunista hatalomátvétel után az ügyvédi foglalkozás gyanús pályának minősült, az

ügyvédi magángyakorlat pedig beleütközött a kollektivizmus eszméjébe. Az ügyvédi

magántevékenységet felszámolták, az ügyvédi munka színtere a munkaközösség lett. A

rendszerváltozás hozta meg az ügyvédi hivatások rehabilitációját.116 Az ügyvédség 1990–ben

elindulhatott újra azon az úton, amelyen ismét meg tudta fogalmazni szakmai tevékenységének a

politikai hatalom gyakorlásától elkülöníthető elemeit. Az 1994. évi XXIII. törvény visszaállította az

ügyvédi magántevékenységet és az ügyvédség önrendelkezési jogát, a kamarába való felvétel alanyi

jog lett. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) fő törekvése már az ügyvédi kar szakmai

felkészültségének biztosítása, illetve az ügyvédi hivatás méltó gyakorlásának elősegítése.117

Már a XIX. század második felében az ügyvédi pálya nyitottsága és a képesítés univerzális

jellege miatt nagy vonzást gyakorolt az egzisztenciát keresők körében, s ennek következtében igen

vegyes összetételű lett a kar. Az egyetemi tanárok, tudós jogászok mellett ellenpontként megjelent

a mind nyilvánvalóbban pauperizálódó, behajtásból élő, esetleg alaptalan igények érvényesítésével

113 Szigeti Péter – Jogtani… im. 189. o.

114 Vértesi Lázár – Az ügyvédek hivatástörténetének áttekintése a kezdetektől a 20. század elejéig, Vértesi László idézi Dr. Vészi Mátyást, 1937, 86. o., Jura, A Pécsi Tudományegyetem Állam– és Jogtudományi Karának tudományos lapja, kiadja a Dialog Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 9. évf. 2. szám, 2003, 172. o. (továbbiakban: Vértesi Lázár – Az ügyvédek…)

115 Uo. 173. o.

116 Sólyom László – Jog és jogász a rendszerváltozásban, Európajogi tanulmányok 2., szerk. Mádl Ferenc, kiadja az ELTE Állam– és Jogtudományi Karának Nemzetközi Magánjogi Tanszékének Európai Unió Dokumentációs és Kutatási Központja, Budapest, 1996, 239. o.

117 Kengyel Miklós – Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 106. o.

foglalkozó ügyvédek, akik a kar tekintélyét a társadalom előtt erősen lerontották. Ezért az ügyvédi

kamarának mindenkor fontos feladata volt, hogy lehetőleg „házon belül”118, fegyelmi úton gyakorolt

felügyelettel biztosítsák a társadalom megbecsülését.119 Az ügyvédi kamarák gondoskodnak az

ügyvédi hivatás gyakorlásával járó jogok védelméről. Az ügyvédi függetlenségnek tehát az ügyvédi

kamara mint köztestületi szerv ad garanciát és nyomatékot.120 Az ügyvédség tekintélyének

megőrzésével, a megfelelő szakmai etikai szabályok betartásával, és az esetleges fegyelmi

felelősségre vonással kapcsolatos teendőket is az ügyvédi kamarák oldják meg.121 Manapság egy

évben körülbelül 150 fegyelmi büntetést szab ki a Magyar Ügyvédi Kamara jogerősen. Horváth Jenő

szerint nem is ez a szám, hanem inkább az az elgondolkoztató, hogy szaporodnak a nagyon súlyos

fegyelmi ügyek, amikor az ügyvéd bűncselekményt követ el.122 1995 és 2000 között pontosan 100

büntetőeljárás indult budapesti ügyvéd ellen, évente átlagban 20. Ügyvédekről lévén szó ez a szám

sok. Ebből a 100 ügyből 78 büntetőügy kapcsolódik az ügyvédi tevékenységhez, e körben a kép

sokkal kedvezőbb, ha nem azt nézzük, hogy hány büntetőeljárás indult, hanem azt, hogy ezeknek

50%–a fejeződött be marasztalással. Az országos átlag az ún. váderedményességnél mintegy 80%–90%

között van, az ügyvédek ellen indult büntetőeljárásban pedig a fentiek szerint csak 50%. Ebből nem

csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az ügyvédek mint szakemberek a gyanúsítással

szemben eredményesebben védekeznek, hanem azt, hogy a nyomozó hatóság túl könnyedén jut el a

gyanúsításig ügyvédekkel szemben az ún. bűnsegédi magatartásoknál, illetve elsősorban az okirat–

hamisításoknál.123 Ezen okok és az alkotmányos jogbiztonság teszik szükségessé és indokolják, hogy a

magántevékenységként folytatott jogvédő, jogképviselő feladatok ellátását a szervezett

közhatalommal szemben az ügyvédi kamarák biztosítsák.124

Az ügyvédi hivatás megkülönböztető jegye, hogy szellemi szabadfoglalkozásként olyan

magántevékenység, amely a közhatalmi szervek működési körében garanciális okokból

hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól, ezzel is magyarázható, hogy a

szabadfoglalkozású értelmiségi pályákhoz tartozó ügyvédi pálya mindenkor vonzó és elismerésnek

örvendő volt.125 Ugyanakkor épp a szabadfoglalkozás és a közhatalomtól való függetlenség indokolja,

és hangsúlyozza, hogy az ügyfél és ügyvéd személyes, bizalmi viszonyának, az ügyvéd ügyfelével és

etikai követelményekkel szembeni személyes felelősségét tudatosítsa az ügyvéddé válás útján. A

közhatalom hiánya miatt is az ügyvéd az ügyféllel egyenrangú partner, tanácsadó, nem pedig „isteni

tűzoltó”. Ennek megfelelően az ügyvéd, mint rang önmagában nem lehet érték, csak a megfelelő

erkölcsi, szakmai hozzáállás, képzés során válhat azzá. Elsősorban ezen erkölcsi jellegű

követelmények következtében vált és válik az ügyvédség „nobile officiummá”, „nemes hivatallá”,

aminek gyakorlóitól elsősorban feddhetetlen jellemet várt és vár el a társadalom, valamint a hivatás

éthosza.126

118 A rossz nyelvek szerint az etikai bizottságban működik egyfajta kollegalitás, ezért néha nem zárják ki az arra érdemes ügyvédet.119 Vértesi Lázár – Az ügyvédek… im. 179. o.120 22/1994 (IV.16) AB határozat121 Állam– és Jogtudományi Enciklopédia – im. 1710. o.122 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Orvos helyett ügyvédvezért – Horváth Jenő, 35.o.123 Dr. Bánáti János – Veszélyes üzem? – ügyvédek a vádlottak padján, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és

Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 2. szám, 2000, 6 o.124 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Orvos helyett ügyvédvezért – Horváth Jenő, 41. o.125 Szigeti Péter – Jogtani… im. 194. o.126 Vértesi Lázár – Az ügyvédek … im. 176.o.

A közjegyzők az éthosz tükrében

Kevés ez a dolgozat, arra, hogy kiemelje a közjegyzői hivatás szakmai sokrétűségét, egyre inkább

összetett voltát, csak utalás szintjén említem meg, hogy a közjegyzőség olyan szakmai közeg, amely

élen jár a változások kezdeményezésében és új megoldások alkalmazásában (példaként említhető: a

Közjegyzői Digitális Levéltár, a Zálogjogi Országos Nyilvántartás, a Végrendeletek Országos

Nyilvántartása, az elektronikus aláírás). A közjegyzőség történeti fejlődését is csak nagyvonalakban

tekintem át. A középkorban közjegyzőség intézményét a hiteleshelyek voltak hivatva betölteni, ami

nem jelentett mást, mint azokat az egyházi testületeket (káptalanokat és konventeket), akik a

királytól adományozott hiteles pecsét birtokában okleveleket állíthattak ki.127 A közjegyzői

kinevezéshez az egyetem artes fakultásán végzett tanulmányok elengedhetetlenek voltak, tehát a

pályázónak, ha fokozata nem is volt, artes műveltséggel rendelkeznie kellett.128 A hiteleshelyek a

török hódoltság ideje alatt az egyházi közjegyzők mellett fejtették ki tevékenységüket, ezt

követően visszaszorultak, de véglegesen csak az 1874. XXXV. törvénycikk szüntette meg

működésüket. Már az első közjegyzői törvény nagy gondot fordított a közjegyző erkölcsi és

tudományos minősítésére, amit azzal indokolt, hogy a közjegyző eljárásának súlya és értéke egy

kézben fekszik, éspedig legnagyobbrészt visszavonhatatlanul, hibáit semmiféle jogorvoslat többé

nem teszi jóvá.129 A közjegyző artes műveltsége, tudományos minősítése nem csoda, hogy korán

szabályozásra került, ti. a közjegyzői etikai követelménye, hogy tudásszintje naprakész legyen, ez

teszi képessé, hogy megfeleljen felelősségteljes feladatának. A közjegyző szakmai éthosza abban

rejlik, hogy magáénak vallja a felelősséget a jogszolgáltatás magas szintjéhez, minőségéhez.130

A magyar közjegyző speciális szerepe a klasszikus nem peres eljárásokban van, amelyet mint

első fokú bíróság folytat le. Ez szinte teljesen egyedi, még a Monarchia utódállamaiban is. A

közjegyző mint jogszolgáltatási szerv, a jogállamiság egyik garanciája. A közjegyzői eljárás arra

irányul, hogy jogi gondolkodással és felvilágosítással, valamint több fél közötti jogszerű

érdekegyeztetéssel jogi békét teremtsen. A közjegyző feladatai körébe tartozik az egyén védelme a

magánjogi kapcsolatokban, sőt, kijelenthető, hogy a közjegyzői tevékenység középpontjában az

egyén áll a maga magánjogi kapcsolataival. A jogi tanácsadásnak szociális és béke–fenntartó

funkciója van a társadalomban, ez a funkció határozza meg a közjegyző szakmai éthoszát és azokat

az értékeket, amelyek mellett el kell magát köteleznie, az objektivitást, a személyre szabott

tanácsadást, az érdekegyeztetést, perek megelőzését, a tiszteletdíjat igazoló minőséget.131 A

közjegyzőnek az élettapasztalaton kell mérje tanácsát és segítségét, hogy elkerülje az életidegen

megoldásokat. Ide tartozik, a jogi probléma átláthatóvá tétele és a jogi beszédkultúra

közérthetősége, ehhez türelem, megértés és jóság szükségeltetik. A polgárnak jogában áll érzelmi

127 Érdújhelyi Menyhért – A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon, kiadja a M. Kir. közjegyzők Országos Egyesülete, Budapest, 1899, reprint formában kiadta a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, 2004, 6. o.128 Körmendy Kinga (Budapest) A jogtudó magyar értelmiség és a Curia Romana a XVI. század elején, Régi és új

peregrináció Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. – szerke. Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit, kiadta a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft., Budapest–Szeged, 1993, 172. o.

129 Tóth Erzsébet Katalin – A jogászképzés közjegyzői szemmel, különös tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozásra, A Jogászképzés, múltja, jelene és jövője, Ünnepi tanulmányok, konferencia előadások, kerekasztal beszélgetések, szerk. Takács Péter, Kiadja az ELTE Állam– és Jogtudományi Kar, Budapest, 2003, 380. o. (továbbiakban: Tóth Erzsébet Katalin – A jogászképzés közjegyzői…)

130 A minőségtudatot meg kell teremteni a munkatársakkal is, ehhez tartozik az irodán belüli tervszerű képzés, a munkatársi beszélgetések, a hatásköri megosztás, a munkaköri leírás, és mindenekelőtt az, hogy a közjegyző legyen példakép a munkatársai számára. Dr. Klaus Woschnak – A közjegyző hivatásról és éthoszáról, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 3.évf., XLVI. évf., 11. szám, 1999, 8. old

131 Uo. 6. o.

közelséget várni a tanácsadótól, különben csak „tömegárut” sóznak rá.132 Persze e közelséget a

csekély távolságtartás jelentésében kell felfogni, mert a közjegyző és az ügyfél kapcsolatában

törekedni kell arra, hogy a közjegyző megőrizze a hivatal méltóságát és kerülje a bizalmaskodást,

vagy a megvásárolhatóság látszatát.133

Az Európai Unió Közjegyzőségeinek Konferenciája (CNUE) 1990 márciusában kibocsátotta a

madridi deklarációt, amelyben kiemelte és összefoglalta az európai közjegyzői tevékenységre

vonatkozó jellemzőket, ilyen a függetlenség, pártatlanság, magasszintű jogi képzettség és

műveltség, valamint a kollegalitás a közjegyzők között. Ilyen előzmények után Nápolyban, 1995–ben

megszövegezték és elfogadták a közjegyzői hivatás európai kódexét,134 amelyben megkövetelik a

közjegyzőtől, hogy tisztelje az általános erkölcsi normákat, a törvényeket, legyen lelkiismeretes és

kötelességtudó. De nemcsak etikai kódexekben, törvényekben, hanem a közjegyzőség lényegében,

céljában és feladatában benne foglaltatnak az erkölcsi követelmények, hiszen a közhitelesség a

bizalom nélkül aligha képzelhető el, ahogy az esélyegyenlőség biztosításával a jogi tanácsadás sem a

pártatlanság nélkül.135

Az orvosi és a jogászi hivatás kapcsolatáról

Az átlagos honpolgár úgy van az ügyvédekkel, mint az orvosokkal. Csodabogaraknak tartja őket.136 ( Szabó Zoltán Attila)

A jogász az emberek társadalmi gondjaival, egymás közötti nézeteltéréseivel, ezek szabályozásának

módjával, a társadalmi békés egymás mellett élés rendjének megteremtésével foglalkozik. Minden

jogi döntés valamilyen formában befolyásolja az emberek életviszonyait, s végső soron a társadalom

fejlődésének alakulását. Ennek a jövőnek a formálásában a jogász a maga eszközeivel vesz részt,

mint jogalkotó a társadalom tagjait kötelező együttélési szabályok létrehozásával, mint bíró

ítéleteivel, mint közigazgatási tisztviselő intézkedéseivel, mint ügyvéd vagy jogtanácsos a

döntéshozatal előkészítésében játszott szerepével. A jogi szabályozás ugyanis egy jövőbeli,

helyesnek, kívánatosnak tartott társadalmi modell megvalósítását célozza, így akár a társadalom

orvosának, akár Roscoe Pound terminológiájával élve, egyfajta „social engineering” azaz

„társadalmi „mérnökösödés” –hez hasonlítható.137 A jogász tehát jellemzően az emberi sorsokhoz,

életekhez kötődő helyzetekkel, konkrét megoldandó problémákkal, jogvitákkal szembesül,

egyszóval az emberekkel foglalkozik, nekik próbál nehéz élethelyzetekben segíteni, akár az orvos,

Horváth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara volt elnökének hasonlatával élve.138 Zlinszky János szerint

is, ahogy az orvosi karnak együttesen szakmai etikai kötelessége minden rászoruló betegen segíteni,

úgy a gyakorló jogászok együttesének is etikai kötelessége egyetlen lehetőséggel kecsegtető ügyet

132 Uo. 7. o.133 Dr. Győrpál Árpád közjegyző (Komló) – A közjegyzői hivatás gyakorlása során eddig felmerült néhány etikai problémáról,

Magyar közjegyzői almanach 1992–1994, kiadja a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 1994, 157. o.134 Harsági Viktória – Az ügyvédi és közjegyzői hivatás gyakorlásának szabályozása, lehetőségei és korlátai az Európai Unió

tagállamaiban, Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 3., Bíbor Kiadó, Miskolc 2003. 142–146. o. (továbbiakban: Harsági Viktória – Az ügyvédi és közjegyzői hivatás…)

135 A közjegyzőkről 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 1. § (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. (2) A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban – a felek esélyegyenlőségének biztosításával – tanácsadással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.136 Miért nem bírjuk az ügyvédeket? – Szabó Zoltán Attila, Pannonica Kiadó, Budapest, 2004, 7. o. (továbbiakban: Szabó

Zoltán Attila – Miért nem bírjuk…)137 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 13. o.

138 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Orvos helyett ügyvédvezért – Horváth Jenő, 28.o.

sem hagyni védelem nélkül.139

Nemcsak Horváth Jenő és Zlinszky János hasonlítja az orvosokhoz a jogászságot, hanem több

helyen a jogirodalomban találkozhatunk e hasonlattal, sőt, érdekességként említem, hogy a

hetvenes években készült „A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja” című kutatásban is

az orvosokhoz viszonyítva vizsgálták néhány esetben a jogászság társadalmi helyzetét.140 E

hasonlóság voltára ezért kérdeztem rá én is, a megkérdezettek a várt eredmény szerint válaszoltak,

a pozitív válaszok aránya toronymagasan megelőzi a nemleges válaszok számát.

Lát–e hasonlóságot az orvos és a

közjegyző/ügyvéd között?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 57.14% 56.93%Nem 23.81% 18.98%Aligha 4.76% 8.76%Természetesen 14.29% 15.33%

Bevallom, kérdőívem előkészítésekor, eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy a jogászság

és a papság közötti hasonlóságra kérdezek rá, ami a jogászi éthosz, hivatás mibenlétének

ismertetése után talán nem is tűnik meglepőnek. Kiindulópontom az volt, hogy Rómában is a jog

hivatott ismerői kezdetben a papok voltak, a pontifexek, és a középkorban is volt a papoknak bírói

funkciójuk. Természetesen nem abban az értelemben gondoltam a hasonlóságot, ahogy az ősi

Rómában, vagy a középkorban volt, hanem ahogy azt Ulpianus római remekjogász mondta:

„Mondhatni ránk, hogy papjai vagyunk a jognak: hisz műveljük az igazságosságot, hivatásszerűen

keressük a jónak és a méltányosnak az ismeretét, midőn különböztetünk méltányos és méltánytalan

között, elválasztjuk a tiltottól, ami megengedett.”141 Én is ebben a tekintetben gondoltam a papi és

a jogászi szerep hasonlóságára, pontosabban a jog küldetése alapján, hiszen a jog küldetése az

igazság kiderítése, amit csak méltó szerepkörrel lehet teljesíteni és elérni. Rövid szellemi

kalandozás után, be kellett látnom, hogy a papi és a jogászi hivatás a küldetési–,142 segítési–,

közbenjárási–,143 szerepkörén kívül, kevesebb hasonlóságot mutat, mint amennyit az orvosi és a

jogászi hivatás között találhatunk. De pontosan miben is áll ez az orvosi és jogászi hivatás közötti

hasonlóság?

Ennek megválaszolásában, felhasználom a kérdőívet kitöltők válaszát. Meg kell jegyeznem,

hogy egyik kifejtős kérdésre sem kaptam annyi választ, mint a „Miben látja a hasonlóságot az orvos

és közjegyző/ügyvéd között”–re. Ebben a kérdésben merem egyedül összehasonlítani a két

kérdőívet, ti. a kérdőívet kitöltő 23 közjegyzőből 13, a 137 ügyvédből pedig 66 adott pár soros

választ, amely válaszok átfedik egymást. Részletes elemzésben nem bocsátkozom a válaszok

kapcsán, de a tendenciaszerűen előforduló válaszokat, valamint a hasonlóságot kiemelem.

Mindkét szakma szociális érzékenységet mutat a társadalom támogatásra szoruló tagjaival

szemben, és mindkét szakma más bajával találkozik mindennap, ahol minden esetben

139 Zlinszky János – A jogász erkölcse, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a Pallas Lap– és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, XLV. új évf. 1. szám, 1990 26. o. (továbbiakban: Zlinszky János – A jogász erkölcse)

140 Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja, im. 75–77., 88., 107. o.

141 Zlinszky János – A jogász erkölcse, im. 18. o.142 A pap, lelkipásztor is az igazságot szolgálja, küldetése, hogy azt hirdesse, hiszen Jézus monda „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14, 6 A jogász küldetése is az igazság kiderítése. Természetesen, mindkét hivatás küldetése összetettebb, de ebben közösek. Félreértés ne essék, azt nem állítom, hogy más hivatásnak ne lenne küldetése, csak azt állítom, hogy a papi és a jogászi hivatás küldetése megegyezik.143 Eretnek gondolatként hangzik, de meglátásom szerint a pap, a lelkipásztor a hívők és Isten (égi hatalom) között közvetít, a jogász az ember és a bíróság, állam (földi hatalom) között tölti be a híd szerepét.

emberközpontú segítségnyújtást várnak el tőlük. Az emberek mindkettőnek kiszolgáltatottak, ezért

fokozott bizalomra épül a kapcsolat és fokozott a felelősség, illetve a felelősségérzet követelménye

jellemzi mindkét szakmát. A legtöbb kívülálló szemében ők irigyelt varázslók – az emberek

segítésére esküdtek – óriási tudást kell felhalmozniuk ahhoz, hogy magabiztosan fogadhassák a

pacienseket. Bizalmi kapcsolat alatt, általában azt értik, hogy az emberek olyan orvost és jogászt

választanak, akiben megbíznak, akire rábízzák titkaikat, sőt az életüket is, ez elsősorban az

ügyvédekre jellemző, azon belül pedig leginkább a büntető jog területére igaz, mert ha a védelem

ellátása során szakmai hibát vét az ügyvéd, az komoly kihatással lehet a védenc életére is. A

közjegyző és az orvos közötti jellemző hasonlóság a helyszíni eljárási kötelezettség. Úgy az orvossal,

mint a jogásszal szemben határozott és magas elvárása van a hozzá fordulóknak, "tutira" oldja meg

a problémát és "most", ezért fontos a precíz, körültekintő gondos eljárás és a pontosság, a

tárgyilagosság, a pártatlanság, a konfliktus– és problémamegoldás. A helyes megoldás megtalálása

folyamatosan foglalkoztatja mindkét szakmát, ezért nagyon nehéz kikapcsolni munka után. A

szabályozás144 és a társadalmi megítélés145 oldaláról is van hasonlóság, mindkét hivatás tagjai zárt

közösséget alkotnak, kifelé homogén csoport képét mutatják. Mindkét szakmára jellemző a

folyamatos továbbképzés igénye és szükségessége.

Az etikai szabályok, az eskü, az erkölcs, az elhivatottság mindkét szakmában kiemelt

szerepet játszanak.146 Mindkettő köteles a legjobb tudása és lelkiismerete szerint ellátni a

feladatát, és soha nem szabad visszaélniük a bizalommal, mindig őszintének, megértőnek,

figyelmesnek, lelkiismeretesnek és humánusnak kell lenniük. Mindkét hivatásban az embert kell

nézni, az egész embert, nem csupán a konkrét problémát, ezért ugyanúgy végig kell hallgatniuk

minden panaszt, nemcsak az ügy szempontjából relevánsakat, ennek köszönhető, hogy gyakoriak a

visszatérő ügyfelek, ti. nemcsak a szakmai, hanem az emberi hozzáállást is egyaránt értékelik.

Miután a gyógyításnál is nagyon fontos a tudat, a lélek szerepe, egy ügy ellátásánál is figyelembe

kell venni a felek lelki, tudati meggyőződését, érzelmeit, ez sokat segít a tényállás tisztázásában is,

arról nem is szólva, hogy sok a biológiai problémák alapja olyan lelki probléma, amit egy ügyvéd

hamarabban és egyszerűbben tud orvosolni, különösen a legkiszolgáltatottabbak között. Azt is lehet

mondani, hogy a jogász egy kicsit pszichiáter, az ügyfél egy sajátosan „beteg” ember, akin segíteni

kell.

Elhangzottak az éthosz szempontjából lényegtelen hasonlóságok is, például az, hogy

hasonlóság áll fenn a praxis kiépítésében, valamint mind az orvosok, mind a jogászok is szeretik a jó

bort. Komolyra fordítva a szót, a leggyakrabban elhangozott tulajdonságok a következők: bizalmi

kapcsolat, titoktartás, segítőkészség, empátia, magas szakmai felkészültség, speciális tudás.

Jog és erkölcs kapcsolatáról

„Az ember értéke és a köz szempontjából való hasznossága vagy ártalmassága elsősorban az

erkölcsi mivoltán múlik. Minden intézmény, minden társadalmi berendezkedés áldásossá lehet, ha

144 Az ügyvédi műhiba éppúgy kártérítési kötelezettséget válthat ki, mint az orvosi műhiba. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a műhibának a közjegyző, ügyvéd részéről konkrét jogszabálysértést kell jelentenie. Korsós Antal – Jogászportrék, im., Orvos helyett

ügyvédvezért – Horváth Jenő, 41.o.

145 Elhangzott a következő vélemény is: „Sajnálatos módon a jogászok és orvosok nagy része is felsőbbrendűnek érzi magát, és még sajnálatosabb módon ezt sokan éreztetik is ügyfelükkel/páciensükkel, ez véleményem szerint az empátia hiányára is visszavezethető.”146 Elhangzott a következő vélemény is: „Ezért volt és van annyi vegyes házasság orvos és jogász között.”

nagyszerű és nagyszívű emberek kezelik. Ne keressük hát a mentőnket sehol és egyebütt, mint

saját vagy inkább személyes erényeinkben, a lelki felsőbbrendűségünkben.”147 (Széchenyi István)

A jog és az erkölcs között olyannyira szoros a kapcsolat148, hogy a kialakuló jog és a

kezdetleges erkölcs egybeesett, ezért nem véletlen az, hogy sokan a jogot történetileg az

erkölcsből próbálják levezetni.149 Arra hivatkoznak, hogy erkölcsi szabályozás nélkül valamennyire is

rendezett társadalmi élet nem képzelhető el.150 Ezt alátámasztja az erkölcsnek az egyik definíciója

is, miszerint az erkölcs az emberek között kialakult viszonyokat, az emberi magatartásnak,

együttélésnek az adott közösségre jellemző normáit kifejező szokások, hagyományok és alapelvek

összessége.151 Ezért van az, hogy a jogászi éthoszt az erkölcsi normákon kívül a szokásnormák,

illemszabályok, etikettek, vallási szabályok, szakmai–technikai normák összessége alkotja.152Az sem

véletlen, hogy a jogellenes cselekedeteknek túlnyomó része erkölcsileg is elmarasztalható,

valahányszor jogilag elbírálják valakinek a magatartását, egyúttal elbírálják – legalábbis a

motívumok szintjén – az adott egyén erkölcsiségét is.153 Mégis ki kell emelni azt, hogy a büntető

ítélkezést, nem illeti meg az erkölcsi értékítélet igénye. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a

büntetőjognak nincs erkölcsi funkciója, de ez a funkció nem erkölcsi ítélkezésben áll, még

töredékes és gyarló formában sem, hanem az erkölcsi rossz következményeinek csökkentésében.154A

római jog segített hozzá ahhoz, hogy meg tudjuk vonni az erkölcsi igazság és a jog határait, de a

római jogtudósok a jogot nem pozitív normarendszernek tekintették, hanem úgy vélték, hogy az

végeredményben a jó és méltányos művészete, amelynek saját keretei között az igazságosságot kell

érvényre juttatnia.155

A jog az erkölcsnek csak az egyik eleme.156 Bolberitz Pál szerint a jogrend épül az erkölcsi

rendre, tehát nem a jogrend alapozza meg az erkölcsi rendet. Ahol az erkölcsi törvény belülről nem

kötelez, és folyvást változik, ott a jogrend is elbizonytalanodik, ezért nélkülözhetetlen, hogy legyen

objektív erkölcsi rend, amely egyetemes érvényű, s amelyre épülhet a törvény, ami figyelembe

veszi az általános emberi méltóságot. 157 Ezen objektív erkölcsi rend a jogásznak is nélkülözhetetlen,

hiszen számára is minden ember egyszeri, megismételhetetlen, önértékkel és méltósággal bíró

személy. Az emberi méltóság pontos elméleti tisztázása a kereszténységnek köszönhető, és nem

véletlen, hogy a keresztény erkölcsi értékektől a jogrendünk sem független, hiszen

gondolkodásunkat a kereszténység eszmevilága évezredek óta átjárja.158

De nemcsak az erkölcs gyakorol hatást a jogra, hanem a jog is az erkölcsre, gondoljunk

Szent István és Szent László király törvényeire, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság

történetileg igen rövid leforgású idő alatt szakítani tudott azzal az ethosszal, amely korábbi

életmódját jellemezte. A jog és erkölcs kölcsönhatása nyilvánul meg abban is, hogy bizonyos

147 Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, im. 17. old, idézi Széchenyi Istvánt

148 Barbu B. Berceanu szerint a jog és erkölcs között egyenlőséget tehetünk, ha nem így lenne, nem tudnánk jogosról beszélni. Barbau B. Berceanu - Morala si dreptul, Studii de drept romanesc, Editura Academiei Romanie, Serie noua, anul 13.(46) 1-2, 2001. 15. o.149 Szathmáry Béla – Magyar Egyházjog, im. 57.o.150 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 139. o.

151 Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, im. 14. old

152 Szigeti Péter – Jogtani… im. 73. old

153 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 142. o.

154 Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, im. 15. old, idézi Bibó Istvánt

155 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 29. o.156 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 51. o.

157 Szabadság és erkölcs – Bolberitz Pál, Kiadja a Magyar Kolping Szövetség, Budapest, 1998, 139. o. (továbbiakban: Bolberitz Pál – Szabadság és…)

158 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 12. o.

esetekben az erkölcs rugalmasabb a társadalmi változásokkal szemben, máskor viszont a jog jár

előtte.159

Fontos utalni arra is, hogy a jog és az erkölcs között vannak lényeges eltérések. Igen

jelentős az erkölcsnek és jognak az a különbsége, hogy a csoportérdekek eltérése folytán a

társadalom egyes rétegeinek erkölcsei meglehetősen nagy különbségeket mutatnak, a jogrendszer

azonban mindenkor egységes.160 A kétféle szabályozásban jelentkező kényszer miatt is eltérés van,

ti. míg a jogban a külső kényszer lényeges mozzanat, addig az erkölcsben ez nem található meg.161 A

cselekedet moralitását általában nem érinti külsődleges megnyilvánulása, és a cselekedet

jogszerűsége általában független a cselekedet belső mozzanataitól (a képmutatás lehetőségének

nagy tere a jogban), ezzel szemben az etikum szférájában erkölcsösnek csak az a cselekedet

minősül, amelynek külsődlegessége és bensősége harmóniában van.162 Tehát az erkölcsi norma

esetében – véli Moór Gyula – nem állnak rendelkezésre külső kényszerítőeszközök, a norma

megvalósulásának „egyedüli biztosítéka az ember lelkében, annak a belátásában rejlik, hogy az

erkölcs, a helyes cselekvés útját mutatja meg.” A helyességről vallott meggyőződés, a helyesség

„evidens volta” az erő, mely az erkölcs iránti engedelmességet biztosítja. Az erkölcs „kénytelen

engedelmességet” nem igényelhet, ezzel szemben a jog fizikai erővel is kikényszerítheti az

engedelmességet.163

Jogtudósok elméletében is gyakorta előkerül a jog és erkölcs kapcsolata, például Georg

Jellinek a jogot erkölcsi minimumként határozta meg.164 Somló Bódog szerint pedig a helyes jog

mértéke az erkölcs, és az ezzel foglalkozó tudomány sohasem kerülheti meg az erkölcs kérdéseit.165

A jogban lévő erkölcsi normákról

A jogtudomány nemcsak leíró, hanem céltudomány is. A jogrendnek vannak szükségszerű

alaptételei, amelyek élnek és funkcionálnak, ezek a vezető, legfőbb célok, melyek a jog

szellemiségét, eszmei alapját fejezik ki. Ezek között vannak vezérmotívumok, alapintézmények,

generálklauzulák, alapelvinek szánt és konkrét normatartalmú rendelkezések.166 Ezek az elvek

nemegyszer etikai természetű követelményeket fogalmaznak meg, kapcsolatot teremtve az erkölcsi

tényezőkkel.167 Nem arról van szó, hogy az erkölcsi szabályokat a jog erejével is érvényre kell

juttatni, hanem sokkal inkább arról, hogy a jogszabályokat az erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat

nyert alapelvekből kiindulva kell értelmezni és alkalmazni.

A jogalkalmazás során kiemelt jelentőséggel rendelkező alapelv a „boni mores” a jó

erkölcsök kitétel, ami generális klauzulaként a modern polgári törvénykönyvekben megtalálható. A

159 Ilyen a házasságon kívül született gyermek egyenjogúsítása, mely számos országban jogilag megelőzte az erkölcsi egyenjogúság elismerését.160 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 140. o.

161 Peschka Vilmos – Az etika vonzásában (Jogelméleti problémák az etika aspektusából), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 145. o. (továbbiakban: Peschka Vilmos – Az etika vonzásában…)

162 Uo. 123. o.

163 Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H. Szilágyi István, Ződi Zsolt – Portrévázlatok, im. Szabadfalvi József – Móor Gyula bevezetés a jogfilozófiába, 170. o.

164 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 29. o.165 Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H. Szilágyi István, Ződi Zsolt – Portrévázlatok, im. Ződi Zsolt – Erény és

tudomány. Somló Bódog jog– és állambölcseleti munkássága, 105. o.166 Például a polgári törvénykönyvről 1959. évi IV. törvény (Ptk.) bevezető rendelkezések című részében található alapelvek.167 Lábady Tamás – A magyar magánjog (polgári jog) általános része , Dialog–Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2002, 129. o. (továbbiakban: Lábady Tamás – A magyar magánjog…)

jóerkölcs princípiumának a magánjog elvei közé iktatása, nem más, mint a kötelmi jog etikai

megalapozása. Hatályos polgári törvénykönyvünkben a jó erkölcs kitétel így szól: „Semmis a

szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”168

Ugyancsak etikai természetű követelményeket fogalmaz meg a „jóhiszeműség és

tisztesség”169, amely lényegében az ex aequo et bono elv általánosítása.170 A tisztesség is erkölcsi

kategória. Az aequitas az igazságos és méltányos elbírálást jelentette, s ebben a formájában az

objektív értelemben vett bona fides illetve a ius aequum szinonimájává is vált, amely ellentétes a

betű szerint alkalmazandó szigorú joggal.171 Az igazságosság a jog adaptálásának egyik eszköze,

illetőleg a méltányosság alkalmazásának az útja. Az igazságosság esetén a jog eszményéből kell

kiindulni, amely szerint a jognak az emberi lét egyetemes célját kell a legjobban szolgálnia. Ezt a

célkitűzést elsősorban a törvényhozónak kell szem előtt tartania, hiszen esetében, ennek tételesjogi

jelentősége van. Az igazságosság tartalmi követelményét kifejező tételes rendelkezések a joggal

való visszaélést tiltó172, vagy az igazságtalan tartalmú általános szerződési feltételek megtámadását

biztosító rendelkezések.173 Az igazságosság irányító zsinórmértéke a jogi szabályok alkalmazásának,

de mindig az adott kontextusban kell vizsgálni.174

Kérdőívemben két helyen is rákérdeztem a jog és igazság kapcsolatára, mindkét helyen

hasonló eredményt kaptam. Van kapcsolat, létezik átfedés a jog és igazság között, de nem olyan

szoros, ahogy azt az egyetemi tanulmányaim alapján elvártam. Számomra ez valamilyen mértékben

megerősíti azt a közhelyszerű mondást, hogy a jog világában jogszolgáltatás van és nem

igazságszolgáltatás.

Ön szerint milyen erős a kapcsolat a ius és a

iustitia között?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Laza kapcsolat van 63.64% 40.00%Szoros kapcsolat van 31.82% 17.04%Csak elméletileg van kapcsolat 4.55% 37.04%Nincs kapcsolat 0.00% 5.93%

A méltányosságnak a terrénuma is etikai eredetű a moralitás szférájában gyökerezik, az

igazságosságot keresi és szolgálja.175 A méltányosság és igazságosság egymással szorosan összefügg, a

méltányosság az igazságosságnak egy konkrét megnyilvánulása. A méltányosságnak két terrénuma

van a jogalkotás és a jogalkalmazás. A nagy géniusz arra inti a bírót, hogy a szabályt ne betűjében,

hanem szellemében alkalmazza, így a méltányosság különösen az elvontság magas fokán álló és

„merev külalkatú” magánjogi norma alkalmazásának egyik gyakori és rendszerint szükségszerű

eszköze. A jogirodalomban találhatunk ún. méltányosság ellenzőket, ilyen Eörsi Gyula, szerinte, ami

egyik félre méltányos, az a másik számára szükségképpen méltánytalan. Jhering mutat rá, hogy az

igazságtalan vagy méltánytalan törvény előnyben részesítése a törvény fölé emelkedő

méltányossággal vagy igazságossággal szemben helytelen eredményre vezet. A summum ius summa

168 Ptk. 200.§ (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.169 Ptk. 4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.170 Lábady Tamás – A magyar magánjog… im. 197. o.171 Földi András és Hamza Gábor – A római jog… im. 40. o.

172 Ptk.5.§ (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.173 Ptk. 209. § (1) Ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja.174 Lábady Tamás – A magyar magánjog… im. 198. o.175 Uo. 199. o.

iniuria magában a tárgyi jogban nem, hanem csak az igazságszolgáltatás (jogalkalmazás) során

orvosolható, vagyis a méltányosság a törvényt helyesbíti ott, ahol abban az általános miatt hiba,

vagy hézag mutatkozik.176 A méltányosság eszméje, a természetjogi elvek által megalapozottan,

lazította fel a megmerevedett jogrendszert,177 és valójában a pozitív jogot „korrigálja”.178 Ezért az

utaló, közvetett jogrendezésnek, gyakorta segítségül hívott zsinórmértéke a méltányosság, ami az

általános érdekösszeütközések kiegyenlítésének egyéniesítő módszerét jelenti. Méltányosságra utaló

szabályok: „A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján

a felelősség alól részben mentesítheti.”179 a joggal való visszaélés körében, ha „különös méltánylást

érdemlő magánérdeket sért”.180 A méltányosság jut kifejezésre a clausula rebus sic stantibus

elvben, vagy a pacta sunt servanda–ban. A méltányosság tehát értéknormát kifejező elv és

alapvetően erkölcsi töltetű.181 A méltányosság fontosságára is rákérdeztem kérdőívemben, abban a

kontextusban, hogy mennyire fontos tulajdonság egy ügyvéd/közjegyző számára. Azt tapasztaltam,

hogy szorosan együtt jár az igazságosság és a méltányosság megítélése, ami azt jelenti, hogy akik

bejelölték az igazságosságot, mint fontos jogászi tulajdonságot, azok bejelölték a méltányosságot is

fontos jogászi tulajdonságként, tehát nemcsak az elméletben, hanem a jogászok gondolkodásában is

szorosan összefügg egymással a méltányosság és az igazságosság.

Az etika szerepéről

Három erkölcsi szférát szokásos megkülönböztetni: a magánélet, a hivatás, illetőleg a társadalmi

vagy polgári élet területét. Ám az említett területek erkölcsei nem függetleníthetők egymástól.182

Van általános közerkölcs, amelynek szabályait valamennyi erkölcsi rendszer magáénak vallja (pl. az

emberi élet méltósága, szeretet, segítőkészség) és vannak a speciális etikai rendszerek (orvosi

etika, ügyvédi etika, üzleti etika, stb.).183 Ezért egyes cselekvési szférák, Hársing László szerint, par

excellence erkölcsieknek minősülnek, a teljesség igénye nélkül ilyenek az ifjú nemzedék nevelése, a

humanitárius tevékenység, valamint az igazságügyi tevékenység.184 Jelen cím alatt az igazságügyi

tevékenységben létező etika szerepéről lesz szó.

Az erkölcs, erkölcsiség, morál a hivatással kapcsolatosan az etikában nyilvánul meg. Az etika

kifejezés a görög ethos szóból ered, és fogalmát megkülönböztetik az erkölcs fogalmától. Az etika

jelentése, valamely hivatás erkölcsi és magatartásbeli szabályainak összessége.185 Az etikát, a

metafizikával és az ismeretelmélettel, mint „spekulatív filozófiával” szembeállítva, gyakorlati

filozófiának is nevezik, mert tárgyát az emberi tevékenység (az erkölcsi szempontból tekintett

cselekvés, illetve az alkotás) képezi.186 Az etika üzenete az, hogy az egyén többre képes, szebbre

176 A méltányosság árnyalt eszméje és a jogalkalmazás elválaszthatatlan szimbiózisban állnak egymással. Lábady Tamás – A magyar magánjog… im. 230. o.177 Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, im. 13. o.

178 Peschka Vilmos – Az etika vonzásában… im. 75. o.179 Ptk. 339.§ (2)180 a Ptk. 5.§ (3)181 Lábady Tamás – A magyar magánjog… im. 130–131. o.182 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 91. o.

183 Szigeti Péter – Jogtani… im. 73. o.

184 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 39. o.

185 Idegen Szavak és Kifejezések Szótára – főszerk. Bakos Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, 181.o186 Turgonyi Zoltán – A filozófia… im. 40. o.

hivatott az életben, lehetőségében áll, hogy jobban cselekedjen.187

A köznapi beszédben és tudatban az etika, érték és normarendszer összegubancolódik, s ha

etikáról beszélünk, akkor beszélnünk kell normákról és értékekről is. Ezért kérdeztem rá az erkölcsi

értékítéletek fontosságára a jogászi hivatás gyakorlásában. Egyik válaszra sem kaptam ilyen nagy

százalékban egyforma választ, amelyből egyöntetűen megállapítható, hogy az erkölcsi értékítéletek

fontosak a közjegyzői/ügyvédi hivatásban.

Ön szerint az erkölcsi értékítélet fontos–e a

közjegyzői/ügyvédi hivatásban?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 90.91% 80.29%Nem 4.55% 6.57%Csak annyira, amennyire minden pályát 4.55% 13.14%

Az erkölcsi értékek fontosságára jellegzetes, konkrét példákon keresztül mutatok rá, mely

példákat az ügyvédek, közjegyzők a praxisukból írtak le példálózó jelleggel. Ahogy az orvosi és a

jogászi hivatás kapcsolatáról szóló részben tettem, úgy járok el itt is, azaz nem bocsátkozom a

példák részletes elemzésében, hanem azok hasonlóságait, tendenciaszerűen előforduló eseteit

mutatom be.

Erkölcsi követelmény a vitás ügyek normális, megegyezéses rendezése. Mindent meg kell

tenni az egyezség érdekében, jó hatással (csitítással) lenni a saját ügyfélre is. Ez ellentétben állhat

egy harcos, vitatkozós ügyvédi hozzáállással, azonban az ügyfél érdeke az ügy gyors, azonnali

rendezését kívánja általában, és hiányzik az erkölcs, ha az ügy görgetésének a célja a pénz

"beszedése" az ügyfelektől.188 Erkölcsi érték a pártatlanság, ami a méltányos, mindkét fél

érdekpozícióját is tekintetbe vevő eljárást szolgálja, ilyen az okiratszerkesztés is (például az

adásvételi szerződés késztésénél mind a vevő, mind az eladó jogainak védelme és

kötelezettségeikről való tájékoztatása, vagy az elesettek segítése tanácsadással, hogy a felek

egyenlően kétoldalú helyzetben tudják a megállapodást aláírni). A jó erkölcs elvével egyértelműen

ellentmondásban álló eseteknek el nem vállalása a jellemző, ami kiszolgáltatott emberekkel

szemben fellépő és helyzetüket előidéző és tovább rontó személyek, szervezetek képviseletének el

nem vállalását is jelenti. Elvállalása viszont azoknak az ügyeknek, sok esetben munkadíj nélkül,

amelyekben szerencsétlen sorsú, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberek sorsának

megoldásában kell jogi segítséget nyújtani. Hivatástudattal rendelkező ügyvédnél alapvető

követelmény, hogy olyan ügyben, ahol a képviselendő ügyfél turpis eljárást kér, képviseletet ne

vállaljon,189 amint a hamis bizonyíték felhasználásának megtagadása is, mert nincs az a pénz, érdek,

stb., amiért érdemes lenne feláldozni a jogász, vagy az ügyfél becsületét.

Jellemzően az eljárás megtagadások esetében kerülnek előtérbe az erkölcsi értékek, és

legsűrűbben családjogi pereket, hagyatéki eljárásokat hoztak fel példának az erkölcsi értékek

hangsúlyozására.190 A jog eszközeivel sokszor nem lehet megoldani a családi vitákat, csak erkölcsi

„nyomással”. Az erkölcsi értékek fontossága azonban nem egy–egy ügy kapcsán válik fontossá,

187 Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, im. 14. old

188 Ahogy tartja a mondás: „Nincs jó vagy rossz ügyvéd, csak drága ügyvéd van.” E mondás arra utal, hogy az ügyvédek nagy többsége rendelkezik a megfelelő szakmai tudással, csak sokan nem használják, illetve a saját érdekükben (a per elhúzása anyagi okok miatt) használják.189 Többször is előfordult a következő mondat: „Amikor tudomást szereztem arról, hogy szándékom ellenére, de valótlant állítottam, felmondtam a megbízást, vállalva a nem túl előnyös anyagi következményeket is.”190 Amennyiben lehetséges, a bontóperről való lebeszélés etikai követelmény.

hanem mint szemlélet, ami a jogász munkáját áthatja.191

A jogászi hivatásrend társadalmi megítélését komolyan befolyásolja az etikus jogászi

magatartás, de szerepe nemcsak az ügyfél – ügyvéd/közjegyző kapcsolatában, a közvetlen jogi

tevékenységben nyilvánul meg, hanem az ügyvéd – ügyvéd, ügyvéd – ügyvédjelölt, közjegyző –

közjegyzőhelyettes, közjegyző – közjegyzőjelölt viszonylatában is, javítva a munkakapcsolatokon,

csökkentve a konfliktusok számát, ezáltal növelve a munkahelyi teljesítményt is.

Az etikai kódexekről

A hivatások úgy vannak kialakítva, hogy mindegyiknek megvan a maga nélkülözhetetlen feladata, és

így mindegyikkel szemben bizonyos etikai követelmények érvényesek.192 Így egyes szakmák

képviselői saját Etikai Kódexeket alkotnak, amelybe a tisztességes magatartásnak megfelelő normák

kerülnek be, hogy iránymutatást nyújtsanak az esetleges magtartásbeli kételyek esetén. Így

született meg a közjegyzők etikai kódexe is, megalkotását Dr. Győrpál Árpád és Dr. Bókai Judit a

közjegyzői hivatásrend atomizálódásával, azonosságtudatának, önálló értékrendjének elvesztésével

indokolta 1991–ben.193 Amint arról már volt szó, a jogászi hivatás tagolt, ezért az egyes

hivatásrendek külön–külön megalkották etikai normaszabályzatukat.194 Az etikai kódexet nem lehet

csak jogi természetűnek minősíteni, mivel egyúttal erkölcsi normák összessége is. Hibának

minősülhet az, ha, mint jogszabályt kívánják alkalmazni.195 Ugyanakkor az etikai kódex nem lehet

független az egyes jogászi hivatásokra vonatkozó törvényektől, például a bírák jogállásáról szóló

törvény tartalmaz etikai passzusokat (a bíró köteles a tisztségéhez méltó kifogástalan magatartást

tanúsítani)196, ugyanilyen kikötést tartalmaz a közjegyzőkről szóló törvény is.197

„Az ügyvédi hivatás magtartási szabályai” címet viselte 1998–ig az ügyvédi etikai kódex, ezt

többen is sérelmezték az ügyvédek közül, arra hivatkozva, hogy a jogvédett érdekre utaló „etika”

szó nem jelent meg.198 A hatályos kódex „Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól”

címet viseli.199 Idővel egyre nagyobb terjedelmű lett az ügyvédi hivatás magtartási szabályai, 1992–

ben 66 pontból állt, 1994–ben már 74 pontból, 1998–ban megváltozott a szerkezete, de a szabályzat

terjedelme tovább nőt. Erre példa az 1992–es etikai kódexből a 2. pont „Az ügyvédet hivatása

gyakorlásában a jogszabályok, az ügyvédi esküje, az ügyvédi hivatás magatartási szabályai,

lelkiismerete, valamint emberi és jogi meggyőződése irányítsa.”200 E pont kiegészült 1994–ben, mint

191 Például nem működik közre olyan öröklési szerződés megkötésénél, amelynek az az aggálya, hogy azt nem fogja megfelelően teljesíteni az örökös.192 Max Weber – Vallásszociológia, A vallási közösségek típusai, Budapest, Helikon Kiadó, 2005, fordította Erdélyi Ágnes,

278. o.193 Dr. Győrpál Árpád és Dr. Bókai Judit – Adalékok a közjegyzői szervezet etikai normáinak megalkotásához, Magyar Jog, a

Magyar Jogász Egylet folyóirata, harmincnyolcadik évfolyam, 1991 november, 11. szám, 662. o.194 Bírák Etikai Kódexe, Magyar Bírói Egyesület országos választmánya 2005. februárjában fogadta el. Ügyészi Etikai Kódex,

az Ügyészek Országos Egyesülete alkotta meg, létrehozatalakor figyelemmel voltak az Ügyészek Nemzetközi Egyesületének etikai kódexére is. Magyar Ügyvédi Kamara szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól 8/1999 ( III. 22. ). Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú iránymutatása a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről.

195 Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, im. 13. o.

196 Bj.tv. 28.§ (1) A bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná.197 Ktv. 8. § A közjegyző sem hivatalában, sem hivatalán kívül nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja.198 Dr. Reviczky Károly – Mi az ügyvédi etika? Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XXXVII. évfolyam, 2. szám, 1998, 43–44. o. (továbbiakban: Reviczky Károly – Mi az ügyvédi…)199 A Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999 szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XXXVIII. évfolyam, 2. szám, 1999200 Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi 1992. – Az Országos Ügyvédi Kamara Teljes Ülési határozata, 13. o., Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XXXII. évfolyam, 1. szám, 1993. (továbbiakban: Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi 1992)

3. pont a következő mondattal „Az ügyvéd hivatás gyakorlása során ügyvédi tisztességgel,

megjelenésében méltósággal járjon el.”201 Ez azzal is magyarázható, hogy a rendszerváltozás után

oly mértékben megváltozott a társadalmi, gazdasági helyzet, hogy egyre aprólékosabb és több

szempontot is figyelembe vevő etikai kódex szükségeltetett, más szempontból az időközben

előfordult fegyelmi ügyek is igényelték az előírások pontosabb meghatározását, kifejtését.202

Mivel írott etikai kódexről van szó, a benne foglalt normák, elvárások megsértése estén

nemcsak informális erkölcsi szankcióval kell számolni, hanem formális szankciót, az ügyvédi,

közjegyzői kamara fegyelmi eljárását is maga után vonhatja a normasértés, illetve az elvárások

megsértése.203

Abból kiindulva, hogy az etikai szabálykönyvek célja, hogy iránymutatást nyújtsanak az

egyes jogászi hivatást gyakorlóknak esetleges kételyeik esetén, rákérdeztem arra, hogy használják–e

az etikai kódexet a közjegyzők, ügyvédek. A válaszokból az derül ki, hogy ha valóban kételyeik

merülnek fel, szükség esetén kezükbe veszik.

Kézbe szokta–e venni az etikai kódexet? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaSoha 4.76% 12.50%Volt már a kezemben 14.29% 32.35%Ritkán 23.81% 11.03%Szükség esetén 57.14% 44.12%

Fontos kimondani, hogy nem elegendő, csak a bírói–, közjegyzői–, ügyészi– ügyvédi törvény

és az ahhoz társuló etikai szabályok betartásának az igénye, több kell ahhoz, hogy ráérezzen a

jogász, melyek azok az ügyletek, melyekben közreműködése morális aggodalmat kelt.204 Az etikai

kódex speciális részeit meg kell tanulni és a hivatás gyakorlása alatt alkalmazni kell, de az általános

részek belülről jönnek, nem az írott szövegből. Tehát az etikai kódex fontos iránymutatást adhat,

de végső soron a lényeges kérdés mindig az, hogy az adott bíróra, közjegyzőre, ügyészre, ügyvédre

vetítve miként vetődnek fel a morális kérdések, hogyan él benne a jogászi éthosz. Nem szabad

feledni, hogy szuverén, önálló döntéseket hozó emberi lény a jogász is, akinek érzései, emóciói

vannak.205

Az esküről

Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami

kötésre: meg ne szegje az ő szavát; amint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.206 (Mózes

könyve)

201 Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi – Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XXXIII. évfolyam, 2. szám, 1994, 9. o.202 Rosszindulattal azt is mondhatjuk, kiveszett egy „erkölcs”, megszületett egy újabb „paragrafus”.203 Dr. Barcsi Tamás – Az ügyvédi hivatás etikai aspektusai, Cég és Jog, NAPI Gazdasági Kiadó Kft., Budapest, V. évf. 6.

szám, 2003, 25. o.204 Ugyanakkor a magas etikai mércét nehéz megkívánni, ha a jogszabályok rendelkezései nem egyértelműek és sok

bizonytalanságot teremtenek a jogalkalmazó számára. Dr. Horváth Jenő – A gazdaság és az etika az ügyvédi munkában, Jogi beszélgetések, szerk. Dr. Kéki Zoltán, kiadja Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és Somogy Megye Önkormányzata, Kaposvár, 1993–1996, 77–81. o.

205 Dr. Nagy Mária, Dr. Gyenge Zoltán – Általános etika és bírói etika, Bírák Lapja, a Magyar Bírói Egyesület folyóirata, kiadja a Magyar Bírói Egyesület, XIV. évf. 3.szám, 2004, 85. o.

206 Szent Biblia, Azaz Istennek Ó és Új Testamentumában foglaltatott egész Szent Írás, magyar nyelvre fordította Károli Gáspár, Budapest, reprint 1991, IV. Mózes 30, 2. (továbbiakban: Biblia)

A jogászság a történelem folyamán korán találkozott az eskü fogalmával, amely a jogi pálya hitelét

és erkölcsös tevékenyégét volt hivatva szolgálni. Zsigmond király 1435. évi II. törvénye hatodik

dekrétumában, szigorú esküvel késztette a bírókat az igazságos ítélet hozatalra.207 Jogtörténeti

érdekesség az, hogy az ügyvédi hivatás zárt szakmává tétele az ügyvédi eskühöz köthető, 1694–ben

I. Lipót kiadta az első országos ügyvédi rendtartást, és ebben ügyvédi eskü letételéhez kötötte a

bíróságok előtti fellépést.

A jogásznak hűségesnek kell lennie a rendhez, hiszen a társadalom rendezésére vállalkozott.

A bírónak a törvény pártatlan és befolyásolhatatlan rendező szerepéhez kell hűségesnek lennie, s a

törvény szabta keretek között az igazságossághoz. Az ügyésznek a törvényességhez és a közösség

érdekéhez, a köztisztviselőknek az állam által vállalt feladatok maradéktalan és szakszerű,

hatékony intézéséhez, a közjegyzőnek a törvény hatékonyságához, az ügyvédnek pedig a felvett

ügyhöz és az ügyfélhez kell hűségesnek lennie. A jogásznak hűségesnek kell lennie magához a

joghoz, ami nemcsak a törvényt jelenti, hanem jelenti általában a jogos igényeket. Jelenti az

igazságosságot és a méltányosságot, jelenti az adott szó hűségét, a szerződés betartását, a vállalt

kötelezettség jóhiszemű teljesítését. A jog nyújtotta előnyök egyike leglényegesebbike a

jogbiztonság, így nyilvánvaló, hogy a hűség komoly szerepe éppen a jogászi hivatásban van. A jogász

egyetemi tanulmányi végén ezért tesz esküt arra, hogy a törvényhez és a törvényes értékekhez hű

marad, és azok megvalósítására következetesen törekszik.208

Az egyetem végén tett ünnepélyes jogászi eskü felhatalmazza a sikeres záróvizsgát tett

hallgatót a doktor juris cím viselésére. A doktori cím a jogászok számára nem más, mint a noblesse

oblige a nemeseknek, ti. feltételezi az eskü általi éthosz elsajátítását és annak az értelemben és a

lélekben való raktározását, úgy is felfoghatjuk, mint egy életre szóló elhivatottságot,

kötelezettséget. Az eskü szövege nemcsak a jog szellemét tükrözi, hanem az adott Jog– és

Államtudományi Kar szellemiségét is. Jelen dolgozatomban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog–

és Államtudományi Karának jogászi eskü szövegét idézem: „Én …, esküszöm, hogy országunk

alkotmányát, törvényeit és alkotmányos rendjét megtartom, az ember személyiségéből folyó

alapjogait tiszteletben tartom, tudományomat hazánk és embertársaink javára fogom hivatásom

szerint hasznosítani. Tudásomat arra kívánom használni, hogy hazánk felvirágozzék, abban kicsi és

nagy, erős és erőtlen, de főleg minden elhagyatott és védelemre szoruló biztonságban érezhesse

magát. A törvények rendjét nem önös szempontok szerint, hanem a közjóra és a természetes

értékekre figyelemmel igyekszem alakítani, fenntartani, alkalmazni. A rám ruházott hatalmat

szolgálatnak tekintem, amellyel elszámolni tartozom. Az ítéletemre bízott ügyekben ellenszenv és

rokonszenv vagy bármely részrehajlás nélkül, fenyegetésre és személyes haszonra nem adva,

legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint jogszerűen fogok állást foglalni. A Magyar Katolikus

Egyházat, amelynek egyetemén tanulhattam és ezt a Pázmány Péterről elnevezett Katolikus

Egyetemet tiszteletemben megtartom, támogatni és értékelni fogom és méltó törekszem lenni arra,

hogy az Egyetem doktorai közé számíttassam. Isten engem úgy segéljen!”209 Az eskü szövege

207 1. czikkely Az ország rendes biráiról és azok esküjéről. „Én N. esküszöm az Istenre és az Isten szent anyjára, szüz Máriára, minden szentekre és Isten kiválasztottjaira, hogy minden előttem perlekedőnek, együtt és egyenkint, a személynek, tudniillik gazdagnak és szegénynek, megválogatása nélkül és minden kérést, jutalmat, kedvezést, szeretetet meg gyülölséget hátratéve és távoltartva, tehetségemhez képest igaz és való törvényt és igazságot fogok tenni, a mint tudniilik azt az Isten és az ő igazsága szerint megtenni kötelességemnek ismerendem. Isten engem ugy segéljen és a boldogságos szüz Mária és a mi Urunk Jézus Krisztusnak ez éltető keresztjele.” Corpus Juris Hungarici– Magyar Törvénytár (1000–1526) http://mek.oszk.hu/01300/01396/html/01.htm, 2006.12.11.

208 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 147. o.

209 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog– és Államtudományi Kar honlapja http://www.jak.ppke.hu/kar/index.html, 2007.

pontosan és tömören tartalmazza a jogászi éthosz elvárásait, ezért kérdeztem rá kérdőívemben

annak ismeretére. A kitöltök döntő többsége tisztában van azzal, hogy mit tartalmazott az esküje,

évek múltával is emlékeznek rá, ti. nem mutatható ki az, hogy a fiatalok jobban ismernék a doktori

eskü tartalmát.

Tudja–e mit tartalmazott a doktorrá avatási

ünnepségen az eskü szövege?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 66.67% 70.15%Nem 4.76% 11.19%Elfelejtettem 19.05% 16.42%Mindennap szem előtt tartom 9.52% 2.24%

A közjegyzőkről szóló törvényben benne foglaltatik, hogy a közjegyző a kinevezését követő

három hónapon belül a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke előtt esküt tesz. Az eskü szövege

a következő: „Becsületemre és lelkiismeretemre esküszöm, hogy a Magyar Köztársasághoz hű

leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, a hivatali és magántitkot

megőrzöm, és közjegyzői kötelességeimet lelkiismeretesen teljesítem.”210 Az ügyvédekről szóló

törvény is kimondja, hogy ügyvédi tevékenységet – az alkalmazott ügyvéd kivételével – az végezhet,

aki a kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette.211 Az ügyvédi eskü szövege a közétkezőképpen

hangzik: „Én, ... esküszöm, hogy ügyvédi hivatásomat az ügyfelem érdekében, a Magyar Köztársaság

Alkotmánya és jogszabályai szerint lelkiismeretesen gyakorlom, és az ennek során tudomásomra

jutott titkot megőrzöm. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen.”212 Meg kell

jegyezni, hogy a bírák213 is esküt tesznek kinevezésükkor, valamint az ügyészek is.214 Érdekességként

említem meg, hogy a közjegyzői törvénybe foglalt eskü kivételével, – bár semmi nem tiltja, hogy a

jogszabályban meghatározott szöveg után az eskütevő hozzátegyen valamit az elmondottakhoz, –

minden más jogászi hivatás törvénybe foglalt esküje lehetővé teszi, meggyőződés alapján, az „Isten

engem úgy segéljen”–nel való zárást.

Összevetve a két esküszöveget megállapítható, hogy a lelkiismeret és a titoktartás kiemelt

tulajdonság mindkét hivatásban. A lelkiismeret szó jogszabályban való szereplése gumiklauzulának

tűnhet, de jelen esetben azt a jogászi éthosz tölti meg tartalommal.

Lelkiismeretesség

Csak a lelkiismereted lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! A többi köd, füst,

semmiség.215(Márai Sándor)

02. 25.210 Ktv. 21. § (1) (2)211 Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 13. § (1)212 Ütv. 16.§ (2)213 Bj.tv. 13. § „Én .................................. esküszöm, hogy hazámhoz a Magyar Köztársasághoz hű leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, az állami és a szolgálati titkot megőrzöm, a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el (az esküt tevő meggyőződésének megfelelően: Isten engem úgy segéljen).”214 Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről 1994. évi LXXX. törvény 15. § „Én ...... ügyész esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, és ügyészi munkám során megtartatom, hivatali kötelezettségemnek legjobb tudásom szerint eleget teszek. Az állami és szolgálati titkot megőrzöm. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!”215 Márai Sándor – Füves könyv, Helikon Kiadó, Budapest, 2002, 35. o.

A lelkiismeret az egyetemes emberi alaptapasztalások egyik megnyilvánulása. A magyar lelkiismeret

szó arra utal, hogy a lelkiismeret működése lelki, szellemi megnyilvánulás. Működésének hatása

ismeretet hoz létre, mégpedig etikai szövegösszefüggésben cselekedeteket értékelő ismeretet, ami

magára a cselekvőre vonatkozik. Az értelem úgy működik, mint beépített igazságkereső képesség, a

lelkiismeret mint a beépített igazságosság–jelző.216 A lelkiismeret tehát szellemi, ismeretet nyújtó

képesség vagy habitus, ami adva van, s amit megszokott képességgé lehet fejleszteni, ami erkölcsi

választásaink és döntéseink bírája. A lelkiismeret aktivitás során mindig valamiféle objektív

mércéhez viszonyít, és felelősek vagyunk azért, hogy milyen formában és milyen szinten

aktivizálódik bennünk. Aquinói Szent Tamás már a XIII. században rámutat arra, hogy a lelkiismeret

működése egyetemes emberi jelenség és nem más, mint az erkölcsi alapelvek és a természetes

erkölcsi törvény, illetve a természetjog tudatosulása az emberben, és mindezek alkalmazása

konkrét tetteink megítélésében.217

A lelkiismeret szó többszörösen hangsúlyos a jogászi hivatásban, a jogászi éthosz

szempontjából, ti. az erkölcsiség mint az egyén erkölcse sem nélkülözhet egyfajta kényszerítési

mozzanatot, de ez mint belsővé vált, az emberi értelem által felismert, érzelmileg megalapozott és

az akarat által jóváhagyott választási irányultság, belülről szabályozza az embert.218 A lelkiismeret

tehát nem azonos a köznapi értelemben vett „erkölcsi meggyőződéssel”, bizonyos elvekben való

„hittel”, hanem inkább ezen elvek gyakorlati alkalmazása konkrét esetekben.219 A lelkiismeret

felfogható mint belső kényszer, amelyet az ember önmagával szemben gyakorol.

Az ügyvédekről és a bírákról szóló törvény is többször említi a lelkiismeretességet. Az

ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell

gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást

tanúsítani.220 A bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak

teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles

eljárni.221

Leo Petrazsickij külső és belső jogi élmények csoportját különítette el. A kanti eredetű

megkülönböztetés szerint az erkölcs belső autonóm, a jog külső heteronóm adottság az individuum

életében. Petrazsickij azáltal fejlesztette pszichológiai jogelméletté ezt, hogy az emberi

lelkiismeretet és a szubjektív meggyőződéseket belső, intuitív jogi élményként fogta fel, melyekből

hiányoznak a normatív tények eszméi. Ezzel szemben a tárgyi jog, a pozitív szabályok és

intézmények külső elvárásokat közvetítenek az egyén felé. Ha a jogelméleti szempontot nézzük

azzal kapcsolatban, hogy mi az erősebb, a domináns mozzanat, a pozitív elvárások és a belső jogi

élmény viszonyában, akkor a személyiség kemény magjához kötődő lelkiismereti parancsok

erőteljesebben motiválnak, mint a tárgyi jogi elvárások.222 Ilyen viselkedést tanúsít a jogászi éthosz

is, mely elsősorban belső meggyőződés, lelkiismereti parancs, nem pedig külső etikai kódexekben

való előírás.

216 Richard Rorty – Esetlegesség, Irónia és Szolidaritás, Dianoia sorozat, Jelenkor Kiadó Kft., Pécs, 1994, fordította: Boros János, Csordás Gábor, 64. o.

217 Bolberitz Pál – Szabadság és… im. 234. o.

218 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 140. o.

219 Turgonyi Zoltán – A filozófia… im. 63. o.220 Ütv. 3. § (2)221 Bj.tv. 21. § és a 32. § (3) is utal a lelkiismeretességre.222 Szigeti Péter, Takács Péter – A Jogállamiság… im. 18. o.

A jogászi hivatás gyakorlása során felmerülő értékkonfliktusról

Az éthosz nem az elszigetelt egyénből indul ki, hanem az emberi vállalását jelenti, az emberi

megvalósítása végett az embertelent tagadja, tiltakozik ellene, kiindulópontja az emberi megoldás

kiválasztása a lehetséges alternatívák közül.223

Értékkonfliktus akkor áll fenn, ha összeférhetetlen értékek között kell választanunk. A

konfliktushelyzetekben három lehetőség kínálkozik. Az egyik az, hogy döntésképtelennek minősítjük

magunkat– ilyenkor a jogász nem vállalja el az ügyet –, a második lehetőség az, hogy ez egyik

értéket előnyben részesítjük a másikkal szemben. A harmadik lehetőség, pedig a kompromisszumra

való törekvés. Ennek akkor van esélye, ha egyik érték sem valósul meg teljesen, de nem is esik az

alkudozás áldozatául. E három lehetőség közül az olyan értékpreferenciát tartjuk a legjobbnak,

amely értékelméletileg megalapozható. Általánosan elmondható, hogy a kompromisszum –

legalábbis rövidtávon – előnyben részesíthető a tartózkodással szemben.224 Kérdőívemben e három

lehetőség közül lehetett választani, a válaszok aránya nem volt meglepő, a kompromisszum volt a

legpreferáltabb megoldás. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a kompromisszumok

általában időlegesek, és hosszabb távon az alapvető értékek megvalósításáról való lemondást

kockáztatják.

Mit választ abban az esetben, ha értékkonfliktust

észlel, amelyben többféle erkölcsi érték ütközik?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Döntésképtelennek minősítem magam, és nem

vállalom el az ügyet

0.00% 5.93%

Az egyik erkölcsi értéket előnyben részesítem a

másikkal szemben

5.00% 17.04%

Olyan megoldást igyekszem kidolgozni, amely

lehetővé teszi az összeütközés kiküszöbölését

95.00% 77.04%

Az ügyvédeknek, közjegyzőknek hivatásukból adódóan, gyakrabban kell szembenézniük

erkölcsi próbatételekkel, ezért mind az ügyvédekről szóló, mind a közjegyzőkről szóló törvény,

előírja, hogy mikor nem működhetnek közre egyes jogügyletekben. Az ügyvéd nem működhet közre,

ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez

kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.225 Ugyanakkor a törvény

az ügyvéd legfontosabb feladatának azt tartja, hogy hivatásának gyakorlásával – törvényes

eszközökkel és módon – elősegítse megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek

teljesítését.226 Tehát a jogszabályok, továbbá a jó erkölcs és az ügyvédi hivatásetika keretei között

minden törvényes eszközt igénybe vehet az ügyvéd, hogy ügyfele jogos érdekeit érvényesítse.227 A

közjegyző is köteles megtagadni közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így

különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy

jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.228

Amennyiben a közjegyző számára felismerhető, hogy a tervezett ügylet bűncselekményt valósít

223 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 279.o.224 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 73. o.

225 Ütv. 3. § (3) 226 Ütv. 1. §

227 Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi 1992. – im. 14. o.228 Ktv. 3. § (1)

meg, vagy azzal kapcsolatban gyanú merül fel, a közreműködést meg kell tagadni. De hangsúlyozni

kell, hogy a közjegyző nem nyomozó, a bűncselekményekre utaló jelek, vagy történések általában

rejtve maradnak a közjegyzői eljárás során, és a túl speciális ismeretek hiányában általában

nincsenek abban a helyzetben, hogy egy–egy magatartást büntetőjogi szempontból minősítsenek, és

azt sem szabad elfelejteni, hogy a közjegyző ügyfeléhez való viszonyulásának alapja nem lehet a

gyanú, kapcsolatuknak a bizalomra kell épülnie.229

Mennyiben jogosult az ügyvéd vállalkozni a jogtalannak vagy alaptalannak tartott igény

érvényesítésének törvényes eszközökkel való megkísérlésére?230 Elhangzik, olyan vélemény is, hogy

ha netán előfordul, hogy egy bűnöst felment a bíróság, az akármilyen furcsán hangzik is, elsősorban

nem a védő érdeme, hanem az addig eljáró hatóságok hibája.231 Ezért mondják azt, hogy a jogászi

éthosz túlhangsúlyozása téves, hiszen ameddig a jogszabály lehetővé tesz valamit, a jogász (ügyvéd)

nem tehet fel erkölcsi kérdéseket. Az erkölcsi kérdések vizsgálata legyen az ügyfél és a jogalkotó

dolga. Természetesen, jogszabályi erkölcsi probléma esetén jelezni kell mindkettő felé. Dessewffy

Alice ügyvédnő Rontó Róbertnek adott interjújában, a hol húzható meg egy ügy vállalásának a

határa kérdésre, azt válaszolta, hogy ha úgy látja, hogy az ügyfélnek nincs igaza, akkor kijelenti,

hogy nem indít pert, és egyezzen meg az ellenféllel az ügyfél.232 Tehát az, hogy az ügyvéd csak saját

megbízójának érdekét képviseli, és nem a jogot, abszolút értelemben nem igaz, hiszen a joggal való

visszaélés kritériuma mellett ismeretes még számos olyan eset, például az uzsora, ahol a követelés

meghaladja a tolerálható mértéket. Van tehát az ügyfél képviseletnek korlátja, ennek megtalálása

az ügyvédi hivatás művészete, állapítja meg Dr. Reviczky Károly.233 Ezen művészet gyakorlásának a

hogyanjára kérdeztem rá kérdőívemben, azaz a preferencia sorrendjére. A saját lelkiismeret

fontossága megelőzi az ügyfél érdekét, és az objektív igazságot, ami nem véletlen, hiszen az

objektív igazság megismerése sokszor lehetetlen. A büntetőjoggal foglalkozó ügyvédek is hasonlóan

válaszoltak, mint a többség, tehát nem lehet kimutatni, hogy az ügyfél érdeke, vagy az objektív

igazság előbbre való lenne az ő esetükben.

Erkölcsi értékek összeütközésénél mit tart

fontosnak?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Az ügyfél érdekét 4.76% 32.84%A saját lelkiismeretemet 57.14% 47.01%Az objektív igazságot 38.10% 20.15%

Az ügyvéd, közjegyző tehát nem tehet meg mindent ügyfele érdekében, de köteles arra, és

ez az alapvető kötelezettsége, hogy a való tényekre alapozva, lelkiismeretesen és következetesen

felhasználja az ügyfelek jogainak és törvényes érdekeinek érvényesülését elősegítő, törvényes

eszközöket, lehetőségeket, ezt célozza egyebek között a saját lelkiismerete, hivatásának

függetlensége.

Függetlenség

A függetlenség olyan minőségi követelmény, mely megóvja a jogászi hivatást gyakorló személyt,

229 Dr. Parti Tamás – Veszélyeztetett hivatás, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 2. szám, 2000, 4. o.

230 Petrik Ferenc – Az ön ügyvédje, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1994, 552. o.231 Szabó Zoltán Attila – Miért nem bírjuk… im. 71. o.

232 Dessewffy Alice ügyvédnővel Rontó Róbert készített interjút – Cash Flow magazin, XVII. évf., 10. szám, 2006, 16. o.

233 Reviczky Károly – Mi az ügyvédi… im. 44. o.

bármely nyomás, vagy befolyás káros hatásától, mely a szakma gyakorlatának mást szab, mint amit

a megbízott szakmai lelkiismerete diktál.234 A jogász függetlensége, nem választható el az

igazságszolgáltatás függetlenségétől, érvényes a bíróra, közjegyzőre, ügyészre, ügyvédre.

A függetlenség, az autonómia az, amit Kanttól Horkheimerig a filozófusok java a

gondolkodás, a kritika, az etika, és a humánus gyakorlat legfontosabb alkotóelemének tartott.

Kantnál az autonómia az etika feltétele, abszolút fogalom, a szubjektumnak, mint a tiszta

gyakorlati észnek a sajátja – és Kant ezt gyakorlati példákkal igazolja, azzal, hogy még a halálos

fenyegetés veszélye és kényszere ellenére is képesnek tudjuk gondolni magunkat az igaz

tanúskodásra.235 A függetlenség így a felelősséggel és az erkölccsel is szoros összefüggésben van.

A jogászi hivatásokra is, mint a felelősséggel járó és erkölcsi kívánalmakat számon kérő

hivatásokra, jellemző a függetlenség. A független, részrehajlástól mentes ítélkezés a bírói karon

múlik elsősorban. A bírák törvényi kötöttségét nem csupán a „lex”, hanem általában a „ius”

értelmében kell felfogni. A törvénynek feladata, hogy olyan kényszerpályára terelje a bírót, ami

már maga is biztosítéka az igazságos döntésnek. Ilyen kényszerpályát jelent a bírói függetlenség. A

bírák jogállásáról szóló törvény preambuluma is arról szól, hogy a bírói függetlenség és pártatlanság

alkotmányos elvének maradéktalan érvényre juttatása érdekében született e törvényt, és rögtön az

első paragrafus kimondja, hogy: „Az ítélkező tevékenységében független bíró a bírósági szervezet

tagjaként szolgálatot teljesít.”236 A bírók funkcióik gyakorlásában függetlenek, csak a törvénynek

vannak alávetve. A bírák kizárására vonatkozó szabályok is a bírói függetlenséget és az ítélkezés

tárgyilagosságát biztosítják.237 Egyébként a bírói függetlenség garanciái között értékelhető az is,

hogy a hivatásos bírói tisztség betöltése határozatlan időre szól, amit a bírói tisztség stabilitásához

fűződő érdekek is indokolja,238 továbbá a függetlenség garanciái között értékelhetőek az

összeférhetetlenségi szabályok is.239

A közjegyzőnek, mint a „megelőző jellegű jogszolgáltatás hivatalnokának” függetlensége

hasonlít a bíró, mint „jogorvosló jogszolgáltatás hivatalnokának” függetlenségéhez. A közjegyzőkről

szóló törvény kimondja, hogy „A közjegyző eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem

utasítható.” 240 Függetlensége záloga a pártatlanságának is, ha nem független, hanem például az

ügyfeléhez kötődik, már nem lehet pártatlan. Függetlenségét biztosítja szabad foglalkozása is, ami a

függetlenségének kereteként fogható fel.241

Az ügyésznek is, a bírókhoz hasonlóan pártatlannak, politikai és kormányzati nyomástól

mentesnek kell lenniük, ezért rögzíteni kell az ügyészség tagjainak függetlenségét is.242

Az ügyvédi törvény is szól a függetlenségről. Az ügyvéd e tevékenységében szabad és

független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét

veszélyezteti.243 Az ügyféltől való testi, lelki függetlenséget nemcsak a jogászi éthosz követeli meg,

hanem azt a törvény szövege is előírja, mintegy szabadságba zárva az ügyvédet, bírót, közjegyzőt,

ügyészt.

234 E. Deckers – A közjegyzői hivatás… im. 55. o.235 Boros János: A Demokrácia… im. 247–248. o.236 Bj.tv. 1. §237 A polgári perrendtarásról szóló törvény 1952. évi III. törvény 13§ (1)238 Állam– és Jogtudományi Enciklopédia – im. 424.o.239 Bj.tv. 23. §, de ugyanilyen kitételt tartalmaz a Ktv. 7.§ és az Ütv. 6. §-a is.240 Ktv. 2. § (1)241 E. Deckers – A közjegyzői hivatás… im. o.242 Állam– és Jogtudományi Enciklopédia – im. 1692. o.243 Ütv. 3. § (1)

Az ideális jogász jellemző tulajdonságai

Nagyon nehéz egy hivatás ideális képét kézzelfogható ismérvekkel leírni, hiszen általában a

társadalom nagyon sokféle szerepelvárást ír elő egy–egy foglalkozással kapcsolatosan, különösen

nehézségbe ütközik ez, egy olyan pálya esetében, amely rendkívül szerteágazó, sokszínű, mint

amilyen a jogi pálya.

Feith Helga és Badó Attila szegedi joghallgatók körében végzett vizsgálatukban az ideális

jogász portréját is megpróbálták kideríteni, ezt úgy tették, hogy megkérdezték, hogy egy jó

ügyvédnek milyen tulajdonságokkal kell bírnia: erkölcsi tartás, igazságérzék, jó beszédkészség,

empátia, becsületesség, emberi és szakmai tisztesség, határozott fellépés, tudás, az ügyekhez

illetve az ügyfélhez való pozitív hozzáállás, kinézet stb. tulajdonságokat soroltak fel. E felmérés

eredményét összevetem saját eredményeimmel. Török Helga kutatásában a gazdasági joggal

foglalkozó ügyvédi irodák szolgáltatási színvonalának vizsgálata mellett, a kutatás céljai között

szerepelt az ideális– és a jelenlegi ügyvéd portréjának megrajzolása. Az ideális ügyvéd portréjában

a vizsgálat a következő tulajdonságokat emelte ki: szakmai felkészültség megbízhatóság

(titoktartás), határozott fellépés, valamint a gyors ügyintézés.244 E tanulmány eredményeit is

felhasználtam kutatásom során. Arató Kinga is feltett kérdőívében tipikus jogászi tulajdonságokra

vonatkozó nyílt kérdéseket, majd a válaszokon belül külön összesítette a jogászokra, ügyvédekre,

bírókra, közhivatalnokokra adott jelzőket, én a jogászokra és az ügyvédekre adott jelzőket

használtam fel.

Jómagam is rákérdeztem tehát a legfontosabb jogászi tulajdonságokra, megpróbálván

elkészíteni az ideális jogász makettjét. Kétszer tettem fel tulajdonságokra vonatkozó kérdéseket,

egyszer az ügyvédi/közjegyzői hivatás szempontjából kértem azok értékelést, másodszor a

társadalom tagjai szemszögéből. Az általam fontosnak tartott tizenegy tulajdonság közül öt

kiemelését kértem, ami azt jelentette, hogy mindenkinek öt válasza lehetett, ezért a százalékos

kimutatás mellett érdemes figyelembe venni az adott tulajdonságot bejelölők számát is. Közjegyzői

szempontból a 23 kitöltő közül 106, ügyvédi szempontból 137 kitöltő közül pedig 655 választ

kaptam. Ezek megoszlása a következőképpen történt:

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a következők

közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás szempontjából?

Közjegyzők válasza,

bejelölők száma

Ügyvédek válasza,

bejelölők számaSzavahihetőség 16.04%, 17 13.59%, 89Titoktartás 16.04%, 17 14.81%, 97Pontosság 15.09%, 15 13.59%, 89Gyorsaság 6.60%, 7 5.65%, 37Szakmai felkészültség 19.81%, 21 19.54%, 128Szociális érzék 0.94%, 1 0.61%, 4Empatikus képesség 7.55%, 8 11.15%, 73Határozott fellépés 2.83%, 3 10.53%, 69Jó retorikai készség 0.00%, 0 5.80%, 38Igazságosság 10.38%, 11 2.29%, 15Méltányosság 4.72%, 5 2.44%, 16

244 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.

A társadalom szemszögéből történő értékelésben a 23 kitöltő közjegyző közül 105, a 137

kitöltő ügyvéd közül pedig 628 választ kaptam. Ezek megoszlása a következőképpen történt:

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a következők

közül a társadalom tagjai szemszögéből?

Közjegyzők válasza,

bejelölők száma

Ügyvédek válasza,

bejelölők számaSzavahihetőség 15.24%, 16 12.90%, 81Titoktartás 14.29%, 15 13.22%, 83Pontosság 14.29%, 15 12.26%, 77Gyorsaság 16.19%, 17 11.15%, 70Szakmai felkészültség 13.33%, 14 15.45%, 97Szociális érzék 1.90%, 2 2.39%, 15Empatikus képesség 5.71%, 6 5.89%, 37Határozott fellépés 4.76%, 5 12.10%, 76Jó retorikai készség 0.95%, 1 6.85%, 43Igazságosság 7.62%, 8 3.98%, 25Méltányosság 5.71%, 6 3.82%, 24

A táblázatok értékelésébe itt nem bocsátkozom, hanem az eredményeket, a következő

alcímek alatt tárgyalom: Szakmai felkészültség –, Szavahihetőség és titoktartás –, Szociális érzék és

empátia–, Pontosság és gyorsaság–, Határozott fellépés és jó retorikai készség–, valamint Az

igazságosság és a méltányosság szerepe a jogász életében. Látható, hogy a szakmai felkészültség

kivételével, párosával vizsgáltam a tulajdonságokat, tettem ezt összetartozásuk és a válaszadások

alapján.

Szakmai felkészültség szerepe a jogász életében

Veszedelmet jelent az a jogász, aki tanult, de csak annyit, hogy ép érzését elveszítse, aki a

nyomtatott elméletet megtanulta, de még nem sejti a nyomtatott szabály íratlan hátterét.245

(Szászy–Schwarz Gusztáv)

Egészen tág értelemben a tudás két részre bontható: az egyik a vonatkozó ismeretek összességét

tartalmazza, a másik pedig a világban való cselekvés képességére utal. Az előbbit elméleti

tudásnak, míg az utóbbit gyakorlati tudásnak nevezhetjük. A gyakorlati tudás ismét két részre

osztható a mesterségbeli tudásra, ami nem más, mint a valóságra vonatkozó elméleti tudás

alkalmazása, valamint az erkölcsi tudásra. Az erkölcsi tudás birtokában nem csak arra vagyunk

képesek, hogy bizonyos célok eléréséhez eszközként használjuk ismereteinket, hanem arra is, hogy

célokat tűzzünk ki, illetve megítéljük, hogy helyes–e a mások által elénk tűzött célok szolgálatába

állítani ismereteinket és képességeinket.246 A jogi tudás tehát képes az igaz vagy hamis kijelentések

megtételére, ezt hívjuk jogismeretnek, avagy szakmai tudásnak. A jogász mesterségbeli tudása az,

hogy képes a jogismeret alkalmazására, és ehhez ismernie kell a szabályok helyes alkalmazásának

mintáit. Végül a jogi tudás erkölcsi tudás is, ha képes az események vagy döntések jövőbeli

245 Tóth Ádám idézi Szászy–Schwarz Gusztávot – Paregra – vegyes jogi dolgozatok, Kiadó Atheneum, Budapest, 1912, 511. o., Tóth Ádám, Szakmai munkára buzdító röpirata, Moór Gyula segítségével, Hazugság nélkül, szerk. Csapody Tamás, kiadta a Bibó István Szakkollégium, Budapest, 1991, 188. o.

246 Szabó Miklós – Bevezetés a jog– és államtudományokba, im. 7. o.

alakulását előre becsülve ma helyes döntést hozni.247

A jogász jogi felelőssége kétféle mechanizmuson alapul a jogtudat–jogérzék, és a jogi

szocializáció mechanizmusán. A jogtudat tudatos jogi ismeretekre, jogelvekre, normákra

támaszkodik, s az ismeretek befolyása alatt mérlegel, értékel, szelektál, dönt jogos és jogellenes

magatartás között. Mindazonáltal még a tapasztalt jogvégzett emberek konkrét jogismereti szintje

sem elég magas a jogrendszer egészére nézve. A döntésbe persze nemcsak a jogi elvárások, hanem

egyéb motívumok is belejátszanak, azt azonban minden szocializációs folyamaton keresztülment

egyén érzékeli – s itt jön a jogérzék, erkölcsi ítéleterő, érzület szerepe – hogy hol húzódik a

határvonal a jogos és a jogszerűtlen között. A jogérzék kevésbé tudatos, mint a jogismeret, de

annak része.248

Az elméleti tudás és gyakorlati tudás közötti különbségnek feleltethető meg a jogtudomány

és a joggyakorlat megkülönböztetése. A jogtudomány feladata, hogy tárgyáról fogalmat adjon: Mi a

jog? Mit mond a jog? A joggyakorlat pedig e jog alkalmazásának, felhasználásának „Hogyan?”–jára

figyel.249 Ám a joggyakorlat olyan képzést igényel, amely folyamatos és állandó.250 Az etikai kódex az

ügyvéd hivatásbeli kötelességgé is teszi, hogy ismereteit rendszeresen növelje.251 Ez az 1994. etikai

kódexekből kikerült, de 1998–ban visszakerült, „az ügyvéd folyamatosan fejlessze tudását,

naprakészen ismerje a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot.”252A jogásznak mind a jogtudományt,

mind a joggyakorlatot tudnia, ismernie kell. Dolgozatomban a jogász szakmabeli felkészültsége alatt

összetett, több tudást magában foglaló ismeretek összességét értem, a tételes jog ismeretén kívül

erkölcsi tudást is. Bár a jogászok társadalmi tekintélyét elsősorban szakmai tudásuk alapozta meg, a

törvény tudása253, de azzal párhuzamosan viszonylag korán, már a késő középkorban kialakult azon

elvárások katalógusa is, amelyek általában a jogászok képzettségével, és a hivatásának

gyakorlásával kapcsolatos erkölcsi követelményeket vette sorra. A szorgalmat és a hűséget, a

megvesztegethetetlenséget, a hivatali eskü, a törvények tiszteletét és védelmét, a jogi ügyek gyors

elintézésére való törekvést, a tárgyilagosságot és összeszedettséget a jogi tudás mellett, azt

mintegy kiegészítve várták el a jogászoktól.254 Azt is mondhatni, hogy a jogász tudása, kétféle

tudást jelent, egyrészt a tudással bírni, másrészt a tudást aktívan felhasználni. Az önuralom

hiányának nevezi Heller Ágnes azt, amikor valakinek van tudása a jóról, de azt aktívan felhasználni

képtelen.255 Kérdőívemben eme összetett tudást igyekeztem feltárni, de rákérdeztem az egzakt jogi

tudásra is.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás

szempontjából?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szakmai felkészültség 19.81%, 21 19.54%, 128

A válaszadó jogászok közel azonos százalékban, szinte teljes mértékben egyetértve, első

247 Uo. 20. o.248 Szigeti Péter – Jogtani… im. 155–156. o.249 Szabó Miklós – Bevezetés a jog– és államtudományokba, im. 18. o.250 Dr. André Schwachtgen – A közjegyzők szakmai képzése az Európai Unióban, Közjegyzők közlönye, Kiadja a HVG–ORAC

Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 3.évf., XLVI. évf., 9. szám, 1999, 10. o.251 Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi 1992. – im. 14. o.

252 Magyar Ügyvédi Kamara Szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól, l8/1999. (III.22.) MÜK, http://www.magyarugyvedikamara.hu/?content=0&scontent=2, 2007.01.30.253 Emiatt hívják régies kifejezéssel törvénytudónak a jogászt. 254 Szabó Miklós – Bevezetés a jog– és államtudományokba, im. 190. o.255 Heller Ágnes – Az aristotelési etika és az antik ethos, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 221. o. (továbbiakban: Heller

Ágnes – Az aristotelési…)

helyen jelölték meg a szakmai felkészültséget. Török Helga szociológus a Csongrád megyei gazdasági

vezetők között végzett felmérésében is, arra a kérdésre, hogy milyen elvárásai lennének egy ideális

ügyvéddel kapcsolatosan, leggyakrabban a naprakész törvényismeretet, magas fokú szakmai

felkészültséget említették a válaszadók. Bár a megkérdezettek 40%–a ügyvédjeik szakmai tudásával

maximálisan elégedett volt, míg 10%–uk elégedetlen, a tanulmányból mégis az derül ki, hogy sok

ügyvéd nem ismeri naprakészen a törvényt, sok esetben rutinszerűen intézik el a bonyolult

ügyleteket, amelynek hátrányos következményei vannak az ügyfél számára. 256 E megállapítást

cáfolja a válaszadó jogászok hozzáállása, hiszen a szakmai felkészültséget mindennél fontosabbnak

tartják, az igazságosságnál és méltányosságnál is.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szakmai felkészültség 13.33%, 14 15.45%, 97

A fenti eredmények azt mutatják, hogy a jogászok is tisztában vannak azzal, hogy ez az

elsőszámú elvárás a társadalom tagjai részéről irányukban. Azért is fontos a szakmai felkészültség, a

hatályos jog ismerete, mert hivatásának gyakorlása során a jogász mindig tanítja a jogot a nem

jogászoknak. A jogi tanácsadás, felvilágosítás a jogokról és kötelezettségekről, mind–mind tanítást

rejt magában. Szükségük is van a laikusoknak az eligazításra, mert a jogi struktúra sajátos világ,

abba behatolni nehéz, arról nem is szólva, hogy a laikus állampolgár gyanakvással áll vele szemben.

De fontos megjegyezni, hogy a jog bonyolultsága elsősorban nem a jogászok műve, hanem az életé,

a gazdasági és társadalmi viszonyok bonyolultak, amit az azt helyesen kifejező jogrendszernek

tükröznie kell.257

Csak jogi műveltségre, jogi kultúrára épülhet a jogászi éthosz, a jogászi hivatásra jellemző

szakmai–erkölcsi szemlélet és cselekvésmód, amely a széleskörű és mélyreható ismereteken túl egy

meghatározott értékrend vállalását és képviseletét is jelenti. Az ismeretszerzés ugyanis nem öncél,

hanem az önálló véleményformálás feltétele. A jogász képes kell legyen arra, hogy az általa

felismert és magáévá tett igazságokat, értékeket képviselje, azok mellett kiálljon, azokat

megvédelmezze.258 A jogászi hivatás teljesítése tehát értékszerző tevékenység. Az érték melletti

emberi döntésnek szabad döntésnek kell lennie, ám a szabad döntést kizárja a tudatlanság, a

tájékozatlanság. Ezért a jogászi pályán a szakmai tudás adja az értékek megteremtéséhez vagy azok

megóvásához az eszközt. A tudás mindig hatalom, de a jogi tudás az államhatalomban való részvétel

szakmai előfeltétele. Az ilyen jellegű hivatás belső erkölcsi normáinak ismerete, betartása

különösen fontos, és nagy társadalmi kárt okozhat, ha a hatalom és a tudás nem párosul kellő belső

önellenőrzéssel, szakmai etikával. 259

Szavahihetőség és titoktartás szerepe a jogász életében

A szabadfoglalkozású jogászság nem létezik bizalom nélkül, a bizalom pedig a megbízhatóságban és

256 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.257 Zlinszky János – A jogász erkölcse, im. 25. o.

258 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 1. o.

259 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 11. o.

a szavahihetőségben gyökerezik.260

Török Helga felmérése választ keresett arra, hogy azok, akik ügyvédi irodával állnak

kapcsolatban, az ügyvédi iroda nevéhez, esetlegesen kialakult presztízséhez, vagy az irodán belül az

ügyvédhez hűségesek. Az eredmény szerint a válaszadók 40%–ban az ügyvédhez, s csak 20%–ban az

irodához ragaszkodtak. 261 Megállapítható tehát, hogy az emberek bizalmi alapon fordulnak az

ügyvédhez. Bizalmi viszony csak akkor létezhet, ha az ügyvéd becsülete, tisztessége és

feddhetetlensége megkérdőjelezhetetlen, ezen hagyományos erények az ügyvéd szakmai

kötelezettségei, mondja ki az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe.262 Tehát nem vitás, hogy a

bizalom az őszinte és szavahihető jogász irányában magasabb, ezért vizsgáltam e tulajdonság

fontosságát.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás

szempontjából?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szavahihetőség 16.04%, 17 13.59%, 89Titoktartás 16.04%, 17 14.81%, 97

Roppant érdekes eredményre lettem figyelmes miután, a szavahihetőség válaszait a mióta

van a jogi pályán kérdésre adott válaszokkal kereszttáblába tettem. A szavahihetőséget az ügyvédek

az évek számával egyre értékesebbnek tartják, szignifikáns eltérés mutatkozik a pár éve pályán

lévők és a több évtizede praxist gyakorlók között, az utóbbiak javára. Nehezen tudható be a

véletlen művének, mert a korcsoportok alapján egyenes arányban nő a szavahihetőséget bejelölők

száma.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szavahihetőség 15.24%, 16 12.90%, 81Titoktartás 14.29%, 15 13.22%, 83

A titoktartásról megállapítható, hogy a szakmai felkészültség után a legfontosabb

tulajdonság, akár a közjegyzői, ügyvédi hivatás, akár a társadalom szemszögéből válaszoltak e

kérdésre. Török Helga tanulmánya szerint is, a gazdasági vezetők a jó ügyvéd tulajdonságai közül

második helyen a megbízhatóságot és a titoktartást emelték ki.263 A közjegyzői titoktartásnak nagy

többségben két területen kell érvényesülnie. Egyrészről az okirati titok, vagy protokoll titok

esetében, amely megtiltja, hogy az okiratok tartalmát ismertesse, közzétegye. Más részről a

közjegyzőnek hallgatási, diszkréciós, vagy más szóval titoktartási kötelezettsége van, mely

kötelezettség általános érvényű, és kiterjed a szakmai, sőt szakmán kívüli tevékenysége során

elhangzott bizalmas információkra is. 264 A közjegyzői titoktarásról elmondottak az ügyvédi

titoktartásra is érvényesek.

A segítség első lépése az ügy iránti nyitottság, ha az ügyvéd nem rendelkezik ezzel, akkor ez

260 E. Deckers – A közjegyzői hivatás… im. 73. o.261 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.262 Az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, ,kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLII. évfolyam, 2003. 3. szám, 12.o. (továbbiakban: Az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe) 263 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.264 E. Deckers – A közjegyzői hivatás… im. 73–74. o.

az adott esetben hivatásbeli hiányosság, írja Zlinszky János, de rögtön hozzáteszi, hogy az ügyfél

nemcsak meghallgatásra számít, hanem a titok megőrzésére is. Tehát az ügyvéd diszkréciójába,

hallgatagságába vetett bizalom nyitja fel azokat a zsilipeket, amelyek a megnyilatkozót fesztelenné

teszik, és létrejön a bizalom.265 Egy közjegyzőnek, ügyvédnek utólag sincs joga az ügyfeléről,

jogügyletről, avagy az általa védettekről vagy vádlott–társairól intimitásokat mesélni a

tömegkommunikációban. Az igazságszolgáltatás bármely szereplőjének a lejáratása az egész

igazságszolgáltatás tekintélyét sérti. Tiltja az ügyvédi, közjegyzői etika, amelynek éppúgy szentnek

kell lennie, mint a gyónási titoknak. A jóízű anekdotáknak is csak a tarokkparti közben van helyük.266

Nemcsak az ügyvédi és a közjegyzői etika tiltja, hanem a törvények is, így a közjegyzőkről szóló

törvény is kimondja, hogy a közjegyzőt az eljárása során tudomására jutott adat és tény

tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, e kötelezettsége a közjegyzői működésének

megszűnése után is fennmarad.267 Az ügyvédekről szóló törvény: „Az ügyvédet titoktartási

kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a hivatásának ellátása során

szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az

ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad.”268 A büntetőeljárásról szóló törvény is szól a

titoktartásról.269

A titoktartást és a szavahihetősséget a kifejtős kérdésekben is kiemelték és részletezték a

kérdőívet kitöltő közjegyzők és ügyvédek, hangsúlyozva azt, hogy az egyik legfontosabb erkölcsi

értéke e hivatásoknak.

Szociális érzék és empátia szerepe a jogász életében

A jogi pályán dolgozókkal szemben megfogalmazott lényeges elvárás a megértő, elfogadó

magatartás és az ügyfélhez való empatikus viszonyulás, amely magában foglalja a felelősségtudatot,

határozottságot és a döntés képességét. A ügyféllel való törődés azt jelenti, hogy a jogász tudása,

és felkészültsége alapján segíti a hozzá fordulót céljának elérésében, ezért nagyon fontos a

megértés és a segítőkészség, ami a nyitottságot és az őszinteséget is megköveteli a jogásztól.270 A

jogi pálya kifejezetten azoknak való, akik képesek és szeretnek emberek között lenni, állandóan

emberi ügyekkel, dolgokkal foglalkozni, ebből kifolyólag a jogászi tevékenység mély

emberismeretet, és ezzel együtt beleérző képességet is igényel. Ez a képessége teszi alkalmassá

arra, hogy akár bíróként, akár közjegyzőként, akár ügyvédként vagy ügyészként az elé kerülő

ügyekben a puszta tényeken és adatszerűségeken túl az érintett emberi viszonylatok lényegéig

hatoljon, és így keresse a megoldást a felmerülő problémákra.271

Török Helga felmérése alapján az ügyvédek empatikus képessége igen alacsony, a

válaszadók szerint az ügyvédek egy idő után már csak „jogászul” tudnak gondolkodni, függetlenül

attól, hogy az élet mely szférájától van szó. 272 Ezen előismeret tudatában érdeklődtem az

empatikus képesség és a szociális érzék fontossága iránt a társadalom tagjai szemszögéből. Érdekes,

265 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 132. o.

266 Korsós Antal – Jogászportrék, im., A magyar jogászi tradíciók megtestesítője – Schirilla György, 138. o.267 Ktv. 9. § (1)

268 Ütv. 8. § (1)269 Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, 81. §. (1) Nem hallgatható ki tanúként a védő arról, amiről mint védő

szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt.270 Zakar András – A jogi pályák… im. 814. o.

271 Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba… im. 13. o.

272 Török Helga, Badó Attila – Ügyvédkép, im. 104. o.

hogy az ügyvédek összefüggést látnak az empatikus képesség és a szociális érzék között, ha a

társadalom tagjai szemszögéből válaszolják meg a kérdést, az ügyvédi hivatás alapján viszont

teljesen külön, egymástól függetlenül kezelték e két tulajdonságot.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szociális érzék 1.90%, 2 2.39%, 15Empatikus képesség 5.71%, 6 5.89%, 37

Az empatikus képesség a hozzá fűzött, feltételezett százalékot teljesítette, a közjegyzők és

az ügyvédek is megerősítették, hogy fontos a beleérző képesség. Erre a tulajdonságra, az orvosi és a

jogászi hivatás kapcsolatában is felhívták a figyelmet a kérdőívet kitöltő jogászok. Ott egyértelműen

az derült ki, hogy az ügyvédi hivatás, a jogi ismereteken túl, egy olyan speciális adottsággal,

empátiával rendelkező, önálló munkavégzésre képes, szerteágazó jogi szabályozást és

tevékenységet szintetizáló jogászt kíván, amelyre nem alkalmas minden jogvégzett személy.273

Feith Helgának és Badó Attilának kérdőívében a pályaválasztáshoz kapcsolódóan felmerült

az a kérdésük, hogy vajon a hallgatók mennyire rendelkeznek a társadalmi igazságosság elősegítését

célzó attitűddel. A joghallgatók 75%–ának volt ilyen irányú elhivatottsága, 25% nyilatkozott úgy,

hogy nem kívánja a társadalmi igazságosságot elősegíteni majdani, jogászi pályája során. A kapott

eredményekkel szemben a válaszadó hallgatók mindössze 17,97%–a szerint célja a mai magyar

jogásztársadalomnak a társadalmi igazságosság elősegítése, 82,02% szerint nem. Ez az eredmény

teljes ellentmondásban áll korábban, a pályaválasztást motiváló tényezők kapcsán említettekkel.274

Ezért is érdekes volt feltenni a szociális érzék fontosságára a kérdést a jogászok szempontjából.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a következők

közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás szempontjából?

Közjegyzők,

bejelölők száma 23–

ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Szociális érzék 0.94%, 1 0.61%, 4Empatikus képesség 7.55%, 8 11.15%, 73

Az eredmény kimagasló alacsonysága ellentmond a „Miért jelentkezett a jogi karra?” feltett

kérdés kapcsán a jogászi munka anyagi megbecsülése miatti alacsony válasznak, és mégis beigazolja

az „Ön szerint mit gondolnak a társadalom tagjai a közjegyzőkről/ügyvédekről?” kérdésnek

anyagiasak variációs válaszára adott magas válaszait, valamint Arató Kinga megállapítását is, hogy

az ügyvédek pénzéhesek.275 A szociális érzék ezek szerint egyáltalán nem jellemzi a megkérdezett

jogászokat, ahogyan azt a joghallgatók is látták.

A szociális érzék, a társadalmi igazságosság kapcsán szólni kell az ügyvédi, közjegyzői

munkadíjról is. Török Helga által megkérdezettek 26%–a tartotta magasnak, 53%–a megfelelőnek,

8%–a alacsonynak az ügyvédeknek fizetett munkadíjat. A válaszadók tisztességtelennek minősítették

bizonyos ügyvédek részéről, hogy az ügyfél kiszolgáltatott helyzetét kihasználják és magas ügyvédi

273 Dr. Koszó Tivadar – A színvonalas ügyvédi munka és az ügyvédi létszám kapcsolata, 31. o., Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, ,kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLIV. évfolyam, 2005. 2. szám (továbbiakban: Koszó Tivadar – A színvonalas…)274 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.275 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 65. o.

munkadíjat fizettetnek meg. Ehhez kapcsolódó másik probléma sok interjúalany szerint, hogy a

magas ügyvédi díjszabások jogegyenlőtlenséget teremtenek azáltal, hogy vannak olyan ügyfelek,

akik nem tudják megfizetni a jó ügyvédeket. A válaszadók legerősebb kritikája mégis az volt, hogy

az ügyvédek pénzcentrikusak, s nem az ügyet, hanem az ügy révén elnyerhető munkadíjat helyezik

középpontba. Több interjúalany által említett probléma az is, hogy az ügyvédek kockázatvállalási

képessége igen alacsony, így alig vállalnak sikerdíj szerinti honoráriumot.276

A teljes képhez hozzátartozik annak megjegyzése is, hogy sem a túl nagy vagyon, sem a

szegénység nem tesz jót az ügyvédi hivatásnak. Ha valaki túl gazdag tőkebefektetővé–vállalkozóvá

válik, érdektelen lehet az ügyfelekkel szemben. A szegénység viszont kiszolgáltatottá teszi az

ügyvédet, elveszti a tényleges függetlenségét.277 Közjegyzők esetében a díjszabás korlátozza a

gazdasági szemlélet túlzott érvényesítését, és a szorult helyzetben lévők is ugyanazon díj mellett

jutnak közjegyzői segítséghez, mint mások.

Az empatikus képesség kétségtelen fontos tulajdonsága a jó jogásznak, hiszen az éthosz

által megkívánt megértés, védelem és segítségnyújtás másként aligha teljesíthető. A szociális érzék

sem elhanyagolható, hiszen ennek hiányában a kapzsiság és a becsvágy könnyebben gátat tőr

magának.

Pontosság és gyorsaság szerepe a jogász életében

Arató Kinga felmérésében a válaszadók a tíz legegységesebben megítélt tulajdonság közül

negyedikként emelték ki az ügyvédek tekintetében a gyors gondolkodást278, de az nem jár együtt az

ügy gyors ellátásával, amire Török Helga tanulmánya mutatott rá. Török Helga felmérésében a

gazdasági szereplőktől elvárásként hangzott el a gyors javaslattétel, s ezzel együtt a vállalt

határidők betartása. A gazdasági vezetői réteg az a szféra, amely több–kevesebb rendszerességgel

kapcsolatban van az ügyvédjével, ezért nem csoda, hogy sokan kifogásolták ügyvédjeik esetében a

gyorsasságot és a pontosságot. Több interjúalany kiemelte, hogy a jó ügyvédek állandó időzavarral

küszködnek.279

Az ügyvédek és a közjegyzők is tisztában vannak a hozzájuk fordulók eme elvárásaival, erről

tanúskodik a felmérésem eredménye.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Pontosság 14.29%, 15 12.26%, 77Gyorsaság 16.19%, 17 11.15%, 70

Történelmünk korai szakaszában is érték kritikák az ügyvédeket az immorális perelhúzással,

a másik peres féllel való összejátszással és főleg a hanyagsággal kapcsolatban. Az ügyvédek több,

276 Török Helga, Badó Attila – Ügyvédkép, im. 109. o.277 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Orvos helyett ügyvédvezért – Horváth Jenő, 33.o.278 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 77. o.279 A gazdasági vezetők szerint ez elsősorban abból táplálkozik, hogy minden ügyet elvállalnak, csak azért, hogy minél több

jövedelemre tegyenek szert, illetőleg hogy ne veszítsék el az ügyfelet. Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.

vagyis az ügyvéd kapacitásánál több ügyfél perét vitték, akiknek az ügyeit így nyilvánvalóan nem

tudták megfelelő szinten ellátni. Ezt a visszásságot igyekezett orvosolni Mátyás király 1462. évi

dekrétumának 3. cikke, illetve az 1486. évi dekrétuma 69. cikke, melyekben a már

foglalkozásszerűen prokurátori hivatást betöltő személyek által vállalható ügyek számát 14–ben

maximalizálta.280 Történelmi szempontból érdekesség, de aligha tűnik kivitelezhető megoldásnak a

XXI. században.

A jogászi hivatás szempontjából a pontosság sokkal előkelőbb helyen szerepel a

gyorsaságnál, ami érthető, hiszen a gondos eljárás, egy logikusan szerkesztett, zárt, veretesen

megfogalmazott perbeszéd, komoly felkészülést igényel.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a következők

közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás szempontjából?

Közjegyzők,

bejelölők száma 23–

ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Pontosság 15.09%, 15 13.59%, 89Gyorsaság 6.60%, 7 5.65%, 37

A gyorsaság kapcsán a jogászi éthosz elsősorban nem az intellektuális képességeket kéri

számon a jogásztól, hanem az adott szó erejét, a felelőtlen ígéretek mellőzését, a pontosság

kapcsán pedig a figyelmet és a körültekintő attitűdöt kívánja meg a jogásztól.

Határozott fellépés és jó retorikai készség szerepe a jogász életében

Feith Helga és Badó Attila tanulmányában a jó ügyvéd tulajdonságai között a határozottság jelent

meg második legtöbbet említett ismérvként, a joghallgatók 27%–a emelte ki, és negyedikként

követette a jó beszédkészség, ötödikként a rátermettség.281 Arató Kinga felmérésében a válaszadók

a tíz legegységesebben megítélt tulajdonság közül elsőnek emelték ki a jogászok tekintetében a jó

beszédkészséget, az ügyvédek körében pedig a rámenőséget tekintették elsőszámú

tulajdonságnak.282 E rámenőséget Rotterdami Erasmus is megerősíti „A Balgaság dicsérete” című

könyvében. Erasmus szerint a jogászok három darab szillogizmussal felfegyverkezve, habozás nélkül

mernek összecsapni bármily ügyben bárkivel, és makacsságuk legyőzhetetlenné teszi őket, még ha

Stentórt283 tennéd is meg ellenfélül.284

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Határozott fellépés 4.76%, 5 12.10%, 76Jó retorikai készség 0.95%, 1 6.85%, 43

A felmérésemből is kiderül, hogy a határozott fellépést sokan bejelölték, hiszen az

ügyvédhez, közjegyzőhöz fordulóknak bizalmat áraszt a magabiztos fellépés, és jó retorikai készség.

280 Vértesi Lázár – Az ügyvédek 175. o.281 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.282 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 77. o.283 Stentór görög harcos Trója ostrománál, akinek Homérosz tanúsága szerint olyan hatalmas hangja volt, mint ötven

embernek együttvéve.284 Rotterdami Erasmus – A Balgaság dicsérete, Budapest, 1987, 140. o. (továbbiakban: Rotterdami Erasmus – A Balgaság...)

Török Helga felmérésében is előkelő, harmadik, helyen került említésre mint fontos elvárás az

ügyvédekkel szemben, hogy határozottak, biztos fellépésűek legyenek. A gazdasági szereplők

különösen fontos szerepet tulajdonítottak az ügyvéd fellépésének abban az esetben, ha a bíróság

elé egy abszolút bizonytalan, előre nem prognosztizálható kimenetelű ügy kerül. Egy jó ügyvéd

esetében a kiváló retorikai, szónoki készséget, képességet a gazdasági vezetők egy része

elengedhetetlenül fontosnak tartotta, amivel az interjúalanyok szerint általános tapasztalat, hogy

az ügyvédek nem rendelkeznek.285 Pedig megállapítható, hogy különösen fontos egy jogásznál a

választékos beszéd, a jó kifejezőkészség, ti. a jog bizonyos sajátos fogalmakkal dolgozik, és erről

nem tud lemondani, mert a jogi nyelvben egy betűeltérésnek is igen nagy jelentősége van. Petrik

Ferenc a Perben a joggal című könyvében azt írja, hogy csak azoknak a jogászoknak érthetetlen a

nyelve, akik valamilyen szörnyű hivatalos zsargonbástya mögé bújnak, szerinte a jogászi cizellált

gondolkodás, sajátos észjárás nem kis mértékben a jogi nyelvnek köszönhető, a szakma tekintélye

nagymértékben a szabatos beszéden múlik.286

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás

szempontjából?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Határozott fellépés 2.83%, 3 10.53%, 69Jó retorikai készség 0.00%, 0 5.80%, 38

Az ügyvédek válaszaiból is megállapítható, hogy e két tulajdonság konzisztensen együtt jár,

és jelentőséget tulajdonítanak e tulajdonságoknak. Beismerem, e kérdéscsokor elsősorban az

ügyvédek szempontjából jellemző tulajdonságokra kérdez rá, ezért nem csoda, hogy a közjegyzők

alig jelöltek be e tulajdonságokat, bár a szabatosság, a pontos és érthető beszéd, az ő esetükben

sem elhanyagolható, mivel ezeket a jogi tanácsadás és felvilágosítás megköveteli.

Az éthosz nemcsak jellembeli, erkölcsi kívánalmakat támaszt, hanem szellemi adottságokkal

is számol, ilyen a jó retorikai készség. A jogászi pálya – a közfelfogással ellentétben – éppen úgy

sajátos készségeket és hajlamokat előfeltételez, mint bármelyik más értelmiségi hivatás, sikeres

műveléséhez nem elegendőek azok az általános készségek, amelyeknek összessége az intelligencia

fogalmában foglalható össze.287

Az igazságosság és a méltányosság szerepe a jogász életében

Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas

személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.288 (Mózes könyve)

Feith Helga és Badó Attila tanulmányában az igazságosság, igazságérzék a válaszadó hallgatók

szerint a harmadik legfontosabb jogászi tulajdonság, csak a becsületesség és a határozottság előzi

meg.289 Arató Kinga tanulmányában, a megkérdezettek csak a bírónak tulajdonítják az igazságos,

285 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 255. o.286 Petrik Ferenc – Perben a joggal, im.115.o.287 Ezért is vitatható a 2003–tól bevezetésre került egységes, központi magyar és történelem jogi felvételi rendszer, mert ezen tantárgyakkal a határozott fellépést vajmi kevéssé lehet ellenőrizni, a szóbeli felvételi eltörlésével, pedig még a beszédkészségről sem tudnak számot adni a felvételizők.288 Biblia, III. Mózes 19,15.289 Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók… www.jesz.ajk.elte.hu, im.

igazságszerető jellemet, az ügyvédeknél és a jogászoknál (minden jogászi hivatás együtt) meg sem

említik. Ehhez képest egészen másként válaszoltak a válaszadók, amikor a jogász nézőpontjából

kellett értékelni e tulajdonságokat. A válaszadók szerint a jogászoknak fontos az igazság, a második

helyen szerepelt, az ügyvédeknél pedig a negyedik helyen.290 Felmérésemben, mint azt már

megállapítottam, szignifikánsan együtt jár az igazságosság és a méltányosság, de nem kapnak olyan

előkelő helyet a tulajdonságok között, amint azt Arató Kinga tanulmányában gondolták a

megkérdezettek, sőt kijelenthetjük, hogy utolsó helyen szerepelt e két tulajdonság a kitöltő

ügyvédek szerint. Elképzelhető, hogy ez az utolsó hely annak is betudható, hogy a felsorolt

tulajdonságok között az oszlopban utolsó helyen szerepeltek.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a társadalom tagjai

szemszögéből?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Igazságosság 7.62%, 8 3.98%, 25Méltányosság 5.71%, 6 3.82%, 24

Érdekesség, avagy véletlen, hogy az igazságosság és a méltányosság szorosabb együtt járása

elsősorban a társadalom tagjai szemszögéből feltett kérdés kitöltésekor volt megfigyelhető, a

jogászi hivatás szempontjából, már nem volt olyan szoros a kettő közötti viszony.

Melyek a legfontosabb tulajdonságok a

következők közül a közjegyzői/ügyvédi hivatás

szempontjából?

Közjegyzők, bejelölők

száma 23–ból

Ügyvédek, bejelölők

száma 137–ből

Igazságosság 10.38%, 11 2.29%, 15Méltányosság 4.72%, 5 2.44%, 16

Platón nyomán sokan az igazságosságot tartják a legfőbb erénynek, és nem csoda, hogy az a

jogászoktól kiemelten fontos elvárás.291 Az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe is kijelenti a

preambulumban, hogy az ügyvéd feladata az igazság szolgálata.292 A jogász a konkrét ügyeket

illetően kikristályosodott szakmai elvekkel érvényesíti az igazságot, vagyis a pártatlanság, az

elfogulatlanság, a tisztességes eljárás alapján biztosítja az igazságtétel érvényesülését, ugyanakkor

tudnia kell a maga eszközeinek határát. 293 Tudnia kell, hogy az eszmei igazságosság nem érhető el,

de ez nem menti fel a jogászi hivatást választókat az alól, hogy mind az egyenlőség, mind a

méltányosság teljességére törekedjenek pályájuk során.294

A jogászság expanziójáról

A jogászok számarányának ugrásszerű növekedése az Egyesült Államokban indult meg az ötvenes

évek végétől, annak megfelelően, hogy a jog iránti igény minden kiváltója – iparosodás,

kereskedelem, széles piac, személytelen viszonyok dominanciája, alapjogi forradalom – leginkább

itt összpontosult. Ezek mellett még az egyetemi férőhelyek költségvetési támogatással való radikális

290 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 65. o.291 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 105 o.292 Az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe im. 10. o.293 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 278–280.o.294 Zlinszky János – Keresztény erkölcs… im. 62. o.

bővítésének állami politikája is hozzájárult a növekedés üteméhez. Ennek eredménye, hogy az

ezredfordulón mintegy egymillió jogász tevékenykedik az Egyesült Államokban, a 187 law schoolban

(jogi egyetemen) évente 40 ezer jogász végez és lép be a szakmába, 2005–ben egymillió lakosra 30

ezer ügyvéd jutott. Bár megfigyelhető már a csökkenés, ti. a jogászi szakma telítettségének

társadalmi visszajelzései csökkentették a kedvet a jogászi pálya lépésére. Németországban is

megháromszorozódott az ügyvédek létszáma 1977–től 2005–ig, és míg akkor egymillió lakosra 400

ügyvéd jutott, addig mára már 1200, de még így is elmarad az amerikai arányokhoz képest.

Angliában szolidabb az ügyvédi létszám növekedése, a német háromszoroshoz képest, 1977–től

2005–ig csak bő kétszeres a növekedés, jelenleg 12 ezer a barrister és 60 ezer a solicitor.295 E

visszafogottabb növekedést érthetővé teszi, hogy az angol ügyvédség soraiba csak az kerülhet be,

aki az egyetemi diploma után az egy–három éves gyakorlati képzési formát elvégezte, amit az

ügyvédség országos szervezetei ellenőriznek, s így ennek kézben tartásával csak fokozatosan

engednek az egyetemekről kiözönlők nyomásának.296

Magyarországon a rendszerváltozás évében a négy hagyományos jogászszakmában, mintegy 5

ezres jogász praktizált, ebből: 1200 bíró, 1200 ügyész, 1600 ügyvéd, 1000 jogtanácsos. Ezt a

létszámot mintegy 3 ezres helyi– és központi állami hatóságoknál tevékenykedő igazgatási jogász

egészítette ki. Ezt az alacsony létszámot azért lehetett tartani, mert a központi állami egyetem–

felügyelet a lehető legkeményebben kézben tartotta a felvételi keretszámokat. E korlát 1990–től

ledőlt, és az állam lazította a felvételi keret szigorú kötöttségét, valamint új jogi karok jöttek

létre.297 Ezenkívül az ügyvédség országos szervezeteinek „önvédelmi zártságát” is kiiktatták a

törvényi változások, és a végzett jogászok azóta szabadon bekerülhetnek e körbe. A bírói és az

ügyészi helyekre – mivel költségvetési pénzből tartják fent – csak egészen szűken bővítik a

felvehetők számát, évente legfeljebb 100–150–nel nő számuk. Amúgy Magyarországon, figyelembe

véve a pergyakoriságot, indokolt volt a jogászság ugrásszerű növekedése, összevetve a magyar

szinttel együtt haladó cseh expanzióval, ahol a jog iránti igény a magyar pergyakoriság felét sem éri

el.298 Az igazi bővülés az ügyvédséget érinti, létszámuk több mint ötszörösére emelkedett és itt

prognosztizálható a további radikális növekedés. Bánáti János szerint az évi ezerfős növekedés akár

a kétszeresére is bővülhet, ami azt jelenti, hogy 2010–2015 között mintegy 20 ezres ügyvédi

létszámmal kell számolni Magyarországon.299 Végül hozzá kell tenni, hogy Magyarországon nem

mindegyik jogi hivatásra jellemző az expanzió. A közjegyzői kar tipikus példája a céhes önvédelem

sikeres működésének és zártságából adódó monopóliuma miatt a legjobban jövedelmező jogi

tevékenységgé vált.300 Közjegyzőkként a rendszerváltozás ellenére, ma is mindössze 300–an

tevékenykednek országosan, élvezve a kitágult jogi lehetőségeket és az alaposan megemelkedett

presztízst.301

A jogászi hivatástudat szakirodalmának kutatása közben feltűnt számomra az, hogy a mai

295 Angliában az ügyvédség különböző csoportjai figyelhetők meg, a solicitorok a magángyakorlatot folytató ügyvédek, akik jogosultak okiratok szerkesztésére, jogi tanácsadásra, de az ügyek meghatározott hányadában elkerülhetetlen a barristerek megbízása a bíróság előtti eljárásra, hiszen a barristerek a magasabb szintű polgári és büntető bíróságok előtti eljárásban felszólalási monopóliummal rendelkeznek, ő a „tárgyalóügyvéd”. Tehát a barrister és solicitor között az elkülönülés nagyon határozott. Állam– és Jogtudományi Enciklopédia, im. 1708. o.

296 Pokol Béla – Jogelmélet… im. 442–443. o.297 Uo. 446. o.298 Pokol Béla – A társadalom jogászi telítettsége, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának

folyóirata, kiadja a Logod Bt., Budapest, LVII. évf. 5. szám, 2002, 215. o.299 Bánáti János – A jogász–túlképzés… im. 365. old300 Fleck Zoltán – A jogi mező (elméleti előtanulmány a jogászság szociológiájához), „Jöjj el szabadság!” Bihari Mihály

egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet, szerk. Pesti Sándor, Szabó Máté, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003, 466. o.

301 Pokol Béla – Jogelmélet… im. 447. o.

ügyvéd és közjegyző társadalmat a jogi pályán lévők száma roppantul foglalkoztatja. Egyik

kardinális kérdés az ügyvédek körében az, hogy miként lehet korlátozni a jogászi pályára lépők

számát, a közjegyzők körében pedig az a fontos, hogy továbbra is zárt szakma maradjon hivatásuk.

Az ügyvédek lapjában évente több cikk is szól a jogászság jövőjéről. Az ügyvédség helyzete,

társadalmi megbecsülése, presztízse romlásának fő okáként az ügyvédek létszámát jelölte meg ifj.

Dr. Dicső István 2002–ben.302 Ez a cikk egy tucat hozzászólást vont maga után. A kiindulópont az

volt, hogy régen a kamarai tagság nem haladhatta meg az igazságügy miniszter által megállapított

létszámot, ami biztosította az ügyvédi pálya színvonalas működést. Egyes ügyvédek szerint ennek

eltörlése szükségszerűen maga után vonta az ügyvédség felhígulást, ami ellen tenni kell.303 Dr. Kerék

Miklós ügyvéd úr szerint maximalizálni kell az ügyvédi létszámot, ami együtt jár az alanyi jogon

történő ügyvédi pályára kerülés lehetőségének az eltörlésével.304 Ám e létszámkorlátozást az

ügyvédi kamara ellenzi, fő érve az, hogy a létszámkorlátozás a vállalkozások szabadságát sérti,

ezért alkotmányellenes. Figyelemmel az Európai Uniós előírásokra, valóban lehetetlennek tűnik a

zárt létszám kialakítása.305 Más javaslat szerint az ügyvédjelöltségi idő letöltését kötelezővé kell

tenni, ti. a három év alatt a jelentkezők és a kamara is meg tudna győződni arról, hogy az illető

alkalmas–e szakmailag–emberileg az ügyvédi pályára vagy sem.306 Elhangzott javaslatként az is, hogy

a fegyelmi felelősségrevonást kéne szigorítani, de ésszerű keretek között, mert a túlzásba vitt

fegyelmi felelősség a munkamorált rontja, rossz közérzetet eredményez, bár az optimális ügyvéd

létszámhoz ez is hozzájárulhatna a szakirányú képesítésű ügyvédjelölti pálya és a zártlétszám

mellett.307 Tehát, miután az ügyvédi létszám korlátozható szakmai és célszerűségi okokból, a

maximalizált létszám elérése után a jelentkezőket a jelentkezési idejük alapján kell sorba venni.308

Ezen javaslatoknál egyszerűbb megoldást javasol Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara jelenlegi

elnöke, szerinte az ügyvédlétszám emelkedése miatt, bővíteni kell az ügyvédek által végezhető

tevékenységek körét.309 Megállapítható, hogy a színvonalas, hatékony ügyvédi létszám több

összetevő függvénye. Fontos, hogy az ügyvédi létszámot ne csak az ügyvédek oldaláról, hanem a

társadalom egészének azon jogos igénye oldaláról is megvizsgáljuk, hogy a jogban járatlan polgár

vajon megtalálja–e azt az ügyvédet, aki az ő ügyét kellő szakmai jártassággal, az etikai normák

betartásával el tudja látni. 310 Ezért a szakmai színvonal romlásáról, a felhígulásról, az etikai mérce

zuhanásáról úgy értekezni, hogy az kizárólag az ügyvédi létszám növekedéséből fakad, nem állja

meg a helyét. Az ügyvédség általános helyzete természetesen összefügg a létszámnövekedéssel, de

ez a képzési korlátok között tartott növekvő létszám előnnyé is kovácsolható. Ennek a kérdéskörnek

az első vetülete politikai, ha minél több kedvezmény kapcsolódna a frissen végzett jogászok

foglalkoztatásához és elhelyezkedéséhez, akkor az ő alkalmazásuk lehetne az előremenekülés

302 Ifj. Dr. Dicső István – Gondolatok az ügyvédség helyzetéről Magyarországon, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLI. évfolyam, 2. szám, 2002. 42. o. (továbbiakban: Dicső István – Gondolatok az ügyvédség…)303 Ifj. Dr. Dicső István – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLIII. évfolyam, 2. szám, 2004 37. o.304 Dr. Kerék Miklós – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLII. évf., 1. szám, 2003, 52. o.305 Ifj. Dr. Kása Gábor – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLIII. évfolyam, 2. szám, 2004, 39. o.306 Dr. Farkas Gergely – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLII. évfolyam, 3. szám, 2003, 57. o307 Dicső István – Gondolatok az ügyvédség… im. 44. o.

308 Koszó Tivadar – A színvonalas… im. 33. old

309 Fekete Gy. Attila – Interjú Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara új elnökével, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLV. évfolyam, 2006. 3. szám, 8. o.310 Koszó Tivadar – A színvonalas… im. 31. o.

stratégiája. Az olcsó munkaerő olcsón is tud dolgozni, és ezen a ponton találkozhatna a fizetőképes

kereslet az árban piacképes kínálattal.311 Az ügyvédség jövőjéről, létszámának alakulásáról szóló

viták, hozzászólások elolvasása után arra jutottam, hogy magam is felteszem ezt a kérdést az

ügyvédek, közjegyzők számára.

Szükségesnek ítéli–e a jogi egyetemet választók

létszámkorlátozást?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Igen 80.95% 60.58%Nem 9.52% 11.68%A piac úgyis megoldja 9.52% 27.74%

A válaszadások eredménye nem meglepő, bár érdemes egy kis jogtörténetet is

feleleveníteni. A jogi egyetemet választók nagy tábora nemcsak a XX. század végén és a XXI. század

elején jellemezte Magyarországot, az első világháború előtt felsőoktatási intézményekben minden

második, s még 1938–ban is minden harmadik hallgató jogász volt.312 Érdemes azt is megemlíteni,

hogy a II. világháború előtt talán az egyetlen egyetem volt a jogi egyetem, ahol levelező úton is

lehetett egyetemi diplomát szerezni, bár hozzá kell tenni, hogy akkoriban az Ügyvédi Kamara

szigorúan őrködött, hogy ez ne ügyvédi munkára adjon képesítést, s így a hivatásréteg exkluzívitása

megmaradjon, a szakmai színvonal és presztízs ne csökkenjen.313 Azt sem érdemes feledni, hogy a

jogi diploma ma is „beugrót” jelent egy sor más szakmához, ti. a jogi ismeret elég könnyen

konvertálható, az élet számos területén jól hasznosítható. Erre jó példák a mediterrán országok,

ahol sokkal több a joghallgató a lakosság számához viszonyítva, de a joghallgatók nagy része nem

szakjogászi pályán, hanem a gazdasági, politikai élet különböző szektoraiban folytatja pályáját, és

nem élik meg kudarcként, hogy nem bíróként, vagy ügyvédként dolgoznak.314

A közjegyzői szakma zártságának fontosságáról is sok cikk olvasható a közjegyzők

közlönyében. A kiindulási pont az, hogy a zárt létszám biztosítja a pártatlanságot, a függetlenséget

és a minőségi szolgáltatásnyújtást. A közjegyzők írásaiban nem javaslatokat, hanem bizonyításokat

találunk, indokokat a zárt létszám mellett. A zárt létszám egyik indokaként a közhitelesség

említhető, ti. az igazságszolgáltatásban való feladat betöltését, a közhitelességi feladat ellátását az

állam csak ellenőrzött keretek között látja biztosítottnak. Másrészt az ország egész területén

rendezett jogszolgáltatás, ezzel összefüggésben az ország egész területét lefedő közjegyzői

szolgáltatások biztosítása a lakosság számára így lehet megoldani, hiszen nem maradhat ki a

közjegyzői szolgáltatásból egy régió sem, azzal az indokkal, hogy szegény és nem tud eltartani egy

közjegyzői irodát. Harmadsorban a numerus clausus oka a közjegyző gazdasági biztosítása, hogy

rendesen tudja ellátni a hatáskörébe utalt feladatokat és megtarthassa függetlenségét.315 Az Európai

Unió integrációs folyamata oda vezethet, bár ez csak feltevés, hogy a közjegyzői tevékenységet is a

szolgáltatások közös piacán való részvételnek fogják tekinteni, ezzel megnyitnák az európai piac

számára a közjegyzői hivatást.316 A hazai közjegyzőség védelméül ezért fontos az állampolgársági

311 Dr. Radovits László – Eljárt az idő a zokogás felett, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLV. évfolyam, 2006. 3. szám, 50–53. o.312 Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – Adalékok a jogászság szakmai

mobilitásához, Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások, Szociológiai tanulmányok, szerk. Huszár Tibor, Kossuth Könyvkiadó, 1978, 195. o.

313 Utasi Ágnes – Az ügyvédek hivatásrendje, im. 53. old314 Bánáti János – A jogász–túlképzés… im. 363. o.315 Dr. Klaus Woschnak – A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC

Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 7–8. szám, 2000, 6. o.316 Harsági Viktória – Az ügyvédi és közjegyzői hivatás… im. 140. o.

feltétel, ami mellett azzal érvelnek, hogy az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik, mely az állami

szuverenitás része, ezért sértené az állam felségjogát, ha az annak körébe tartozó tevékenységet

nem a saját állampolgárai gyakorolnák.317 Egyelőre az EKSZ 45. cikkének rendelkezését fenn lehet

tartani, amely a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre megengedi az

állampolgársági feltétel előírását. Summa summarum a letelepedés és a szolgáltatások

szabadságának a közjegyzőkre vonatkozó alkalmazása egy olyan szintű liberalizációt

eredményezhetne, amely megsokszorozná a közjegyzők létszámát, ami által a közjegyzői

tevékenység minősége és komolysága már nem lenne szavatolható.318

A jogi egyetemet választók létszámkorlátozásának kérdését, érdemes összekapcsolni a

következő kérdéssel: Ön szerint mi a legfontosabb kihívás a jövő jogász generációi számára?

Ön szerint mi a legfontosabb kihívás a jövő jogász

generációi számára?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Specializáció 33.33% 22.06%Nyelvtudás 23.81% 26.47%Helytállás a piaci versenyben 33.33% 44.85%Szabadulás az előítéletektől 9.52% 6.62%

A sok ügyvéd nagyobb belső szakosodásra ösztönöz, ez megfigyelhető volt, és mai zajló

folyamat az amerikai ügyvédi társadalomban is.319 A specializálódás igényét az ügyvédek körében

Török Helga is megfogalmazza, összegzésében a jövő szükséges és elkerülhetetlen irányának tarja. 320 A válaszadók egynegyede is számol azzal, hogy a piac által diktált specializáció egyre nagyobb

szerepben fog érvényesülni a jövő jogász nemzedék számára. A nyelvtudás az egységesülő

Európában, a határok átjárhatóságával már ma is szükséges, ha nem elengedhetetlen követelmény a

jogászok számára, hiszen az Unió jogszabályainak elméleti és gyakorlati megismerése, alkalmazása

a mindennapi életünk része lesz. Itt érdemes megemlíteni, hogy az európai integrációs folyamat

mélyebben érinti a jogászokat, mint más hivatásokat, mert ez a folyamat a törvények szellemét is

befolyásolja, a stílust, amely tükröződik a jogi oktatásban, gondolkodásban.321 A multinacionális

cégek térhódításával is egyre inkább nemzetközivé válik a szakma, amely feltételezi több nyelv és

kultúra alapos ismeretét. A helytállás a piaci versenyben válaszban nyilvánul meg legjobban az

ügyvédek nagy száma miatti aggodalom, hiszen minél többen vannak egy adott szolgáltatást

nyújtók, annál nagyobb a verseny, a konkurencia, annál inkább meg kell küzdeni az ügyfelek

bizalmáért, ezért nem csoda, hogy ezt jelölték be a legtöbben. Az előítéletektől való szabadulás,

előítéletektől mentes élet aligha valósítható meg, mégis le kell vetkőzni a diszkriminációt bizonyos

származásúakkal, politikai nézetűekkel, pénzügyi helyzetűekkel szemben–mellett. A válaszadó

jogászok a fent említett négy kihíváson kívül, kihívásként emelték ki az elektronikus ügyintézést, az

informatikai tudást, a nemzetközi vonatkozású ügyek intézését, a megélhetési problémát, a

politikai befolyásolás elkerülését, helytállást a bürökráca burjánzásával szemben, a klasszikus civil

világ és a modern elidegenedett civilizáció világának valamennyi ellentmondását, ezekkel mind

szembe kell nézzen a fiatal jogász nemzedék. Kifejezetten a közjegyzők kihívásaként emelhető ki a

317 Tóth Erzsébet Katalin – A jogászképzés közjegyzői… im. 382. o.318 Dr. Hankó–Fargó Miklós – A magyar közjegyzőség, illetve a jogászi hivatás felkészülése az európai uniós csatlakozásra,

Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 7.évf., XLX. évf., 5. szám, 2003, 10. o.319 Pokol Béla – Jogelmélet… im. 449. o.320 Török Helga, Badó Attila – Ügyvédkép im. 111. o.

321 Zoltán Ödön – A jogászi hivatás… im. 82. o.

piaci és a közjogi szféra adekvát elválasztása, a verseny határainak meghatározása, a válaszadó

szerint a következő 25 évének talán legnagyobb kihívása ez a közjegyzőség számára. Többen a jövő

jogász nemzedék számára kihívásként tartották számon a morális értékek és az ügyvédi hivatás

alapszabályainak tiszteletét, az emberséget és a tisztességet, az etikus jogászi magatartást,

egyszóval mindazt, amiről ez a dolgozat szól.

A jogászság társadalmi megítéléséről

Az, hogy ki milyen munkát végez, s főleg mi a foglalkozása, netalán hivatása, meghatározza a

társadalomban elfoglalt helyét, státuszát, valamint az emberek hozzá való viszonyulását is. A jogi

pályák a klasszikus foglalkozások körébe sorolhatók, mivel az egyik legrégebbi foglalkozási csoportot

jelentik. Éppen ezért a jog művelői sajátos megítélésben részesülnek.322

Érez–e valamilyen változást az emberek

hozzáállásán, miután kiderül önről, hogy

közjegyző/ügyvéd, számít–e egyáltalán?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Számít 59.09% 55.56%Sokat számít 22.73% 23.70%Nem számít jelentősen 18.18% 19.26%Egyáltalán nem számít 0.00% 1.48%

A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy valóban meghatározza a jogászt hivatása, a

társadalom tagjaiból valamilyen változást mindenképpen kivált, ami azt jelenti, hogy a társadalom

tagjai nem közömbösek a jogászok iránt. A laikus közönség tisztelve és gúnyt vegyítve viszonyul a

jogászokhoz, állapította meg Jerome Frank már az 1930–as években. A tiszteletet azzal magyarázza,

hogy az igazságosság, az élet és a tulajdon szentségének védelme mind a jogászság feladatát

képezik, és ezen feladatok fontossága méltósággal övezi a jog szolgáinak hivatását. Azonban Frank

megjegyzi, funkciójuk tisztelete az irántuk megnyilvánuló cinikus megvetéssel is párosul.323 E

változatos értékelés ellenére, a jogászi munka személyiségében rejlő feltételek mégis bizonyos

stabilitást mutatnak, amelynek okai a szakterület belső rendszerében kereshetők.324 Ezért van az,

hogy a társadalom az egyes jogászi hivatásoktól az átlagosnál magasabb szintű erkölcsiséget kíván

meg. A magyar közgondolkodásban is a „jogász” kiemelkedő tekintélynek örvend, amelynek

történelmi gyökerei is vannak, hiszen a XIX. század nagy magyar államférfiai általában jogi fakultást

végeztek: Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc. A legmagasabban becsült foglalkozások

minden társadalomban azok, amelyek tevékenységi struktúrájukkal a legközelebb állnak a hatalmi

központokhoz, és amelyek a legerősebb befolyást gyakorolják az emberi életre. A magas presztízsű

foglalkozások ezáltal rendszerint azzal érdemlik ki a nagy tiszteletet, hogy professzionális

működésükkel olyan tevékenységeket végeznek, amelyekkel közbenjáró–közvetítő szerepet töltenek

be a „közemberek” és a hatalom képviselői között, ilyen a jogászi pálya is. 325

Pontosan milyen kép is él a jogászokról a társadalom tagjaiban, hogyan ítélik meg a

társadalom tagjai a jogászokat, nehéz megmondani, főleg nehéz a jogászok által adott válaszok

alapján. A jogászok társadalmi megítélése a világon mindenütt rendkívül ellentmondásos. Ez a

322 Zakar András – A jogi pályák… im. 801. o.

323 Arató Kinga dézi Jerome Frank „Law and the modern mind” című művét. Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 59. o.324 Zakar András – A jogi pályák… im. 801. o.

325 Utasi Ágnes – Az ügyvédek hivatásrendje, im. 16. o.

megítélés a száraz, hideg, érzéketlen, a végtelenségig anyagias szőrszálhasogatótól, a művelt,

igazságot szolgáltató bírón át, a jogtanokat védelmező ügyvédig, a legszélsőségesebb

állásfoglalásokig terjed, szinte tökéletesen követve a média által megrajzolt változatos

jogászképet.326 Arató Kinga kérdőíve elemzése után, amely kérdőívet nem jogászok töltöttek ki, arra

jutott, hogy az ügyvédek rámenősek, anyagiasok, ravaszak, gátlástalanok, ugyanakkor jó

beszédkészségűek és jó kiállásúak.327 Török Helga tanulmánya szerint is Magyarországon a politikai

és gazdasági átalakulások következtében nehézségbe ütközik valós képet mutatni az ügyvédek

társadalmi megítélése tekintetében, annyi bizonyos, hogy az ügyvédek társadalma igen vegyes

képet mutat. 328 A kérdőívemben kapott válaszokból az derül ki, hogy nincs egyetlen válasz, csak

válaszok sokasága, ámbár az is megállapítható, hogy második helyen az anyagiasságot emelték ki az

ügyvédek, tehát azt lehet mondani, hogy ez nemcsak egy sztereotípia az ügyvédekről. A közjegyzők

esetében a pártatlanságra adott voksok projekcióval is magyarázhatók, ámbár, ha bírói funkciójuk

alapján ítélik meg őket, akkor kétségtelen igaz rájuk. Sajnos nem ellenőrizhetőek a közjegyzőkről

közölt állítások, mert sem Arató Kinga, de még Angelusz Róbert sem közölt semmi adatot a

közjegyzőkről. Bármennyire ellentmondásos a jogászság megítélése, a jogászság és a jogászi kultúra

mégis elválaszthatatlan a társadalomra jellemző jogi kultúrától, amely mint egész foglalja magában

és kondicionálja a jogászi kultúrát is.329

Ön szerint mit gondolnak a társadalom tagjai a

közjegyzőkről/ügyvédekről?

Közjegyzők válasza Ügyvédek válasza

Anyagiasak 9.09% 16.79%Bürokraták 4.55% 0.73%A jogállamiság védelmezői 4.55% 0.73%Az igazság kiderítését szolgálják 0.00% 2.19%Ellentmondásos a megítélés 59.09% 79.56%Pártatlanok 22.73%

A kérdőívemet kitöltő egyik ügyvéd hiányolta azt a kérdést, hogy milyennek ítéli meg az

ügyvédek helyzetét, megítélését a jogásztársadalmon belül az adott ügyvéd. Sajnálom, hogy nem

tettem fel e kérdést, mert a jogászi hivatáson belül is érdemes lett volna vizsgálni egyes jogászi

pályák jogászok általi értékelését. Bár az ügyvédek helyzetére a jogásztársadalmon belül nem

kérdeztem rá, egy kis humor kedvéért mégis megerősítek egy tulajdonságot, amelyet a „Az ördög

ügyvédje” című filmben330, valamint Rotterdami Erasmus „ A Balgaság dicsérete” című könyvében

hallhatunk az ügyvédekről, nevezetesen a hiúságot.

Ön szerint jellemzi–e hiúság a jogászokat? Közjegyzők válasza Ügyvédek válaszaIgen 18.18% 60.58%Nem 18.18% 1.46%Csak annyira, amennyire minden pályát 63.64% 37.96%

Erasmus a következőket állapítja meg: „a művelt emberek között a jogászok követelik

maguknak az első helyet, és nincs más emberfajta, mely annyira gyönyörködne magában”.331 Ezt

Petrik Ferenc is megerősíti, szerinte a hiúság és az exhibicionizmus szinte minden jogászban benne

326 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 251. o.327 Arató Kinga – Sztereotípiák… im. 65. o.328 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 256. o.329 Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, im. 132. o.330 Az ördög ügyvédje – rendezte Taylor Hackford, főszereplők: Al Pacino, Keanu Reeves, 1997331 Rotterdami Erasmus – A Balgaság… im. 140. o.

van, csak sokan szeretnék ezt titkolni,332 a felmérésemből ez a titkolás nem derül ki, igenis vállalják

hiúságukat az ügyvédek, szemben a közjegyzőkkel, akik szerint nem jellemző e tulajdonság rájuk.

Komolyra fordítva a szót és visszatérve a felvetett javaslathoz, megítélésem szerint, még az ügyvédi

pályán belül is kimutatható egyfajta presztízshierarchia, ahogy azt Török Helga tanulmányában meg

is állapítja, ti. a Csongrád megyei gazdasági vezetők a gazdasági, társasági joggal foglalkozó

ügyvédeket helyezték első helyre, míg a polgári peres, válóperes ügyvédeket a hierarchia legalsó

fokára minősítették.333

A jogászság társadalmi megítélése kapcsán meg kell jegyezni, hogy elsősorban a jogászokon

múlik annak pozitív vagy negatív alakulása, elsősorban a jogászi éthoszt maguknak tudó bírók,

közjegyzők, ügyészek, ügyvédek járulhatnak hozzá a jogászság társadalmi megbecsülésének

növelésében.

A jogász és az állami követelmények kapcsolatáról

A hivatásos jogászok az újkor hajnalán jelentős társadalmi funkciót töltöttek be. A jogászok a

politikai hatalom támaszaként léptek fel. A politikai viszonyok eljogiasításával, a politikai

játékszabályok jogszabályokká alakításával hozzájárultak a politikai rendszerek stabilitásához és

fenntartásához.334

Tagadhatatlan, hogy a jogot az állam alkotja, és aki jogászként akar dolgozni, annak a

mindenkori államrendszerhez alkalmazkodnia kell.335 Ám az állami követelményeket jogászi éthosz

érvényesülése ellensúlyozza, hiszen az nem a hatalmi környezet kívánalmain alapszik, hanem a

jogászi hivatás követelményein, a jogász egyéni jellemén, szakmai tartásán és beállítottságán.336

A jogászi éthosz szocializációja természetesen az átfogó nevelés, a jogi oktatás, és a

jogászi, családi, társadalmi környezet befolyása alapján történik, s emellett a jogász egyéni

jellemességével, humánus beállítottságával és jogszemléletével függ össze. E jogszemléletet

alapvetően befolyásolja az állami követelmények jellege. A diktatúrákban a jogász végrehajtóvá

nevelése kerül előtérbe, ennek ellenére a diktatúrákban is megtalálható –egyedi esetekben– a

jogászi éthosz jelentkezése, szembeszegülve az embertelen ítéletek és eljárások gyakorlatával.337

Demokratikus hatalmi rendszerekben viszont a jogi értékek elsajátítása képezi a nevelés tárgyát. A

demokratikus jogászi magatartás követelménye a felekkel való humánus bánásmód, a türelem, a

megértés, az empátia és a tisztesség.338 Papinianus alapján mondhatjuk: ”ami sérti a tisztességet, a

jó erkölcsöt, véleményünk szerint nem tehető meg jogilag sem.”339 E jogilag meg nem tehető, de

mégis megtett állami követelményeket akadályozza meg a jogászi éthosz, többek között az

igazságosságra való törekvésével, amit Gustav Radbruch az éthosz legfőbb tartalmának tekintett.

Ezt hivatott szolgálni a radbruchi formula: ha a törvények tudatosan megtagadják az igazságosságra

irányuló akaratot, akkor a jogásznak vennie kell a bátorságot, hogy ezektől megtagadja a jogi

jellegét. „A jogásznak mindenáron – még az élete árán is – az igazságosságra kell törekednie.”340

332 Korsós Antal – Jogászportrék, im., Aki felfedezte a magyar jogban a médiát – Petrik Ferenc, 95.o.333 Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába, im. 256. o.334 Szabó Miklós – Bevezetés a jog– és államtudományokba, im. 191. o.335 Korsós Antal – Jogászportrék, im., A „hivatalnok” jogász – Szilbereky Jenõ, 11.o.336 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 278–280.o.337 Például a szovjet jogszolgáltatásban, a jogászi éthosz megnyilvánulása volt a koncepciós perekben való részvétel megtagadása, de ennek minősíthető a magyar 1956–os forradalom utáni megtorlásban való részvétel megtagadása is.338 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 278.o.339 Zlinszky János – A jogász erkölcse, im. 21. o. 340 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 280.o.

A törvénybe zárt éthoszról

„A törvényre – még ha korlátoz, még ha tilt is – szükség van. Mert a törvény: palack, amibe a

forrásvizet felfogjuk, hogy italunk legyen. A törvény: a cserép, amelyben a földbe ágyazott mag

csírázni kezd, és virágot hajt. Bezár, korlátoz, őriz és óv. Nélküle a friss forrásvíz elfolyik az

ujjunk között, a virágmagot hátára kapja a szél.”341 (Petrik Ferenc)

A jogászi identitás a morális feltevések egy olyan csoportja körül kristályosodik ki, melyeket

értékeknek nevezünk, ezen értékek összességét a jogászi éthosz szóval fejezünk ki. Több tényező

segítheti ez erkölcsi normák, értékek szerinti életet, megtartását, ez lehet külső, azaz a törvény, a

követelmény nyomása, másrészt belső impulzus, az ember meggyőződése, valamint a szokásoknak,

nevelésnek, oktatásnak is fontos szerepük lehet.

Az az igény, hogy szembenézzünk a tényekkel, hogy megtudjuk, hogy valójában mi folyik

körülöttünk, nos, ez a fajta elkötelezettség igencsak fontos része a jogászi éthosznak.342 Ha az

éthosz maradéktalanul megvalósulna, akkor nem kellett volna megalkotni az etikai szabályzatokat,

nem kellett volna törvényi előírásként megfogalmazni az elvárt éthoszbeli magatartásokat, és nem

kellett volna azokat törvénybe zárni. A törvénybe zárás alatt a törvénybe iktatást értem, konkrét

példát erre az ügyvédekről szóló törvényben találunk: „Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki

az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban

meghatározott kötelességét vétkesen megszegi”.343 Ugyancsak példa a törvénybe zárásra a

közjegyzői törvényből: „Fegyelmi vétséget követ el az a közjegyző, az a közjegyzőhelyettes vagy az

a közjegyzőjelölt, aki e törvényben vagy más jogszabályban meghatározott kötelességét vétkesen

megszegi, vagy elmulasztja, illetve akinek vétkes magatartása a Magyar Országos Közjegyzői Kamara

iránymutatásába ütközik – annak súlyára való tekintettel –, vagy egyébként alkalmas a közjegyzői

kar tekintélyének csorbítására.”344 Ezekben a törvényi szakaszokban közvetetten jogszabályi szintre

vannak emelve az etikai szabályzatok az azokban foglalt értékekkel együtt, amelyek összessége

tekintélyes részét képezi a jogászi éthosznak, a jogászi identitásnak, ezért állítom azt, hogy

törvénybe van zárva a jogász identitása. A törvény a maga kettős szerepében hat ez esetben is, azaz

„bezár, korlátoz, őriz és óv”, e kettőségnek megnyilvánulását látjuk egyrészt például a magatartási

előírásokban345, amelyekben korlátoz, másrészt például a megbízás megtagadásában, amelyben őriz

és óv.346

Záró gondolatok

Számomra a jogászi éthosz nem egy morálkódex elsajátításában és alkalmazásában, hanem az

341 Petrik Ferenc – Törvénybe zárt szerelem, im. 6. o.

342 H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások… im. 56. o.

343 Ütv. 37. §344 Ktv. 70. §345 Ktv. 16. § (3) Nem nevezhető ki közjegyzővé az, aki életmódja vagy magatartása miatt a közjegyzői hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen.346 Ütv. 24. § (1) Az ügyvéd nem köteles a megbízást elfogadni, és az elfogadott megbízást bármikor, indokolás nélkül, írásban felmondhatja.

erkölcsi alannyá válásban mutatkozik meg. Mikor pályát választunk, mintegy előfeltételezzük

későbbi önmagunkat, képzeletünkben megvalósult énünket, hiszen az ember nemcsak a jólét

megszerzésére törekszik, hanem ennél többre is: önmegvalósításra.347 Ez az önmagunkra való

ügyelés, gondolás etikai feladat, annak érdekében, hogy méltók legyünk hivatásunkra.

Lábady Tamás „A magyar magánjog általános része” című könyvében, találunk egy

hasonlatot a magánjogról, mely szerint a magánjog „inda” az életen, de nem „gyökér”, és

mindkettő legfőbb forrása maga az ember.348 Meglátásom szerint az éthosz is „inda” gyanánt létezik

egy jogász életében, hiszen a „gyökér”, az „alap” az maga az ember. A belülről fakadó, tudatos és

szabad (éppen ezért felelős) emberi cselekedet sokkal jelentősebb személyiségformáló erő, mint a

jogi törvény.349 Megfelelő erkölcsi szinten álló jogalkalmazók híján a jogi törvény képtelen elérni

célját a gyakorlatban.350 A jogászi éthosz a jogászok tudatosságán, erkölcsi elszántságán, tartásán

alapszik. Emiatt szükséges a jogászi éthosz tartalmának és konkrét követelményének a rögzítése.

Ezáltal válhat a jogászi hivatás tartalmasabbá és alakulhat át a jogászi normaorientált magatartás

értékorientált cselekvéssé.351 A jogászi éthosz lényege tehát az érték–elkötelezettség, a

meggyőződésen alapuló igazságtétel, valamint a törvényességet, a jogi kultúrát konkretizáló jogászi

hivatásnak a megvalósítása és annak érvényesítése. 352

A jogászi éthosz olyan a jogász számára, mint a „matematikai őssejt”353, ti. ahányszor

elhanyagolja a jogász, és ezáltal kizökken a hivatása által elvárt követelményeiből, az éthosz az,

ami visszabillenti egyensúlyi állapotába, ami helyreállítja a harmóniát a megvalósított és a kívánt

cselekedet között. Az ethosz tehát egyfajta idea, amire állandóan figyelni kell, akár a mózesi

rézkígyóra354, nem lehet szem elől téveszteni, de sohasem lehet tökéletesen követni sem,

mondhatni, hogy utópia, ami mindig cél marad. Az utópia végső gyökere az a vágykonfliktus, amely

a valóság és az érték ellentétének és azonosságának az egyidejű kívánásában áll.355 A cél pedig

társadalmi tartalmú, és társadalmi tevékenységben nyilvánul meg.356 Tehát az éthosz az egyénben,

bensőjében tudatosul és fogalmazódik meg, de a társadalomban, a külvilágban realizálódik.

Végezetül Tócsányi László gondolatával zárom kutatásom, jogászi éthoszról szóló

fejtegetésem, ami egy kívánalomban foglalható össze: bárcsak soraim hozzájárulnának a jogászi

éthosz ébren tartásához, és elgondolkozatásra késztetnének abban, hogy ki–ki a maga portáján,

bölcs szívhez jusson és választani tudjon a jó és gonosz között.357

347 Hársing László – Bevezetés az etikába, im. 68. o.

348 Lábady Tamás – A magyar magánjog… im. 19. o.

349 Bolberitz Pál – Szabadság és… im. 139. o.

350 A jogi előírás ez esetben csupán törvénybe lesz iktatva, zárva.351 Így tölti be a palack szerepét a norma, „amelyben a forrásvizet felfogjuk, hogy italunk legyen”, így lesz elemózsiánk a

törvénybe zárás, és ez elengedhetetlen feltétele a jogszabály értelmezésnek is, hiszen a „törvényeket ismerni nem azt jelenti, hogy azok szavait tartsuk be, hanem azok értelmét és célját.” Idézett Celsustól. Állam– és Jogtudományi Enciklopédia, im. 1478. o.

352 Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, im. 279.o.353 A keljfeljancsihoz hasonlít a Gömböc fantázianevű test, amit Dr. Domokos Gábor, a BME Építészmérnöki Kar Szilárdságtani és Tartószerkezeti tanszékének oktatója "matematikai őssejtnek" nevezett. Ez úgy néz ki, mint egy precízen lecsiszolt szakóca, és akárhogy teszem le, mindig visszagördül a hengeres talpára, mivel csak egy stabil és egy instabil egyensúlyi helyzete van. Stöckert Gábor – Magyar kutatók alkották meg a „matematikai őssejtet”, http://index.hu/tech/tudomany/gomb070124/ , 2007.02.15.354Biblia, Mózes IV. 21, 9355 Horváth Barna – A jogszociológia útja, im. 31. o.

356 Heller Ágnes – Az aristotelési… im. 235. o.

357 Radnay József cikkéből idézem a mondat második felét. Radnay József – Tócsányi László: Jogászi pályám emlékei, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a MOTTÓ Nyomdaipari és

Szolgáltató Kft., Budapest, XLVII. évf. 11. szám, 1992, 515. o.

Hivatkozott irodalom

1. A jogösszehasonlítás elmélete – Szövegek a jelenkori komparatisztika köréből, szerk. Fekete

Balázs, Szent István Társulat, Budapest, 2006

2. A Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999 szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és

elvárásairól, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M

BT., Budapest, XXXVIII. évf., 2. szám, 1999, 2–14. o.

3. Állam– és Jogtudományi Enciklopédia – főszerk. Szabó Imre, Akadémiai Kiadó, Budapest,

1980

4. Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – Adalékok a

jogászság szakmai mobilitásához, Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások,

Szociológiai tanulmányok, szerk. Huszár Tibor, Kossuth Könyvkiadó, 1978, 195–226. o.

5. Angelusz Róbert, Balogh Zoltán, Körmendy Mária, Léderer Pál, Székely Mária – A jogászság

társadalmi helyzete és szakmai életútja (kutatási beszámoló), szerk. Léderer Pál, kiadja az

Oktatási Minisztérium Marxizmus–Leninizmus Oktatási Főosztálya, Budapest, 1977

6. Arató Kinga – Sztereotípiák a jogászokról, Belügyi szemle, a Belügyminisztérium szakmai,

tudományos folyóirata, 9. szám, 2000, 57–79. o.

7. Az Európai Unió ügyvédeinek etikai kódexe, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara

folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLII. évf., 3. szám, 2003, 10–20. o.

8. Az ügyvédek hivatásrendje – szerk. Utasi Ágnes, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999

9. Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi 1992. – Az Országos Ügyvédi Kamara Teljes Ülési

határozata, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M

BT., Budapest, XXXII. évf., 1. szám, 1993, 13–25. o.

10. Badó Attila, Loss Sándor, H. Szilágyi István, Zombor Ferenc – Bevezetés a jogszociológiába,

Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000

11. Barbau B. Berceanu - Morala si dreptul, Studii de drept romanesc, Editura Academiei

Romanie, Serie noua, anul 13.(46) 1-2, 2001. 15-30. o.

12. Bánáti János – A jogász–túlképzés megoldásának csodaszere–e a szabad ügyvédi pálya?, A

Jogászképzés, múltja, jelene és jövője, Ünnepi tanulmányok, konferencia előadások,

kerekasztal beszélgetések, szerk. Takács Péter, Kiadja az ELTE Állam– és Jogtudományi Kar,

Budapest, 2003, 363–367. o.

13. Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara új elnökével interjút készítette Fekete Gy. Attila,

Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT.,

Budapest, XLV. évf., 3. szám, 2006, 4–9. o.

14. Bevezetés a jog– és államtudományokba – szerk. Szabó Miklós, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001

15. Bolberitz Pál – Szabadság és erkölcs, kiadja a Magyar Kolping Szövetség, Budapest, 1998

16. Boros János – A Demokrácia Filozófiája, Dianoia sorozat, Jelenkor Kiadó Kft., Pécs, 2000, 316–326. o.

17. Dessewffy Alice ügyvédnővel Rontó Róbert készített interjút – Cash Flow magazin, XVII. évf.,

10. szám, 2006, 14–18. o.

18. Dr. Barcsi Tamás – Az ügyvédi hivatás etikai aspektusai, Cég és Jog, NAPI Gazdasági Kiadó

Kft., Budapest, V. évf. 6. szám, 2003, 25–30. o.

19. Dr. André Schwachtgen – A közjegyzők szakmai képzése az Európai Unióban, Közjegyzők

közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 3.évf., XLVI. évf., 9. szám,

1999, 8–12. o.

20. Dr. Bánáti János – Veszélyes üzem? – ügyvédek a vádlottak padján, Közjegyzők közlönye,

kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 2. szám, 2000, 5–

9. o.

21. Dr. Farkas Gergely – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek

Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLII.

évf., 3. szám, 2003, 57–58. o.

22. Dr. Győrpál Árpád és Dr. Bókai Judit – Adalékok a közjegyzői szervezet etikai normáinak

megalkotásához, Magyar Jog, a Magyar Jogász Egylet folyóirata, harmincnyolcadik évf., 11.

szám, 1991, 662–664. o.

23. Dr. Győrpál Árpád közjegyző (Komló) – A közjegyzői hivatás gyakorlása során eddig felmerült

néhány etikai problémáról, Magyar közjegyzői almanach 1992–1994, kiadja a Magyar

Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 1994, 156–160. o.

24. Dr. Hankó–Fargó Miklós – A magyar közjegyzőség, illetve a jogászi hivatás felkészülése az

európai uniós csatlakozásra, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó

Kft., Budapest, 7.évf., XLX. évf., 5. szám, 2003, 9–11. o.

25. Dr. Horváth Jenő – A gazdaság és az etika az ügyvédi munkában, Jogi beszélgetések, szerk.

Dr. Kéki Zoltán, kiadja Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és Somogy Megye

Önkormányzata, Kaposvár, 1993–1996, 76–83. o.

26. Dr. Kerék Miklós – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek

Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLII.

évf., 1. szám, 2003, 52–53. o.

27. Dr. Klaus Woschnak – A közjegyző hivatásról és éthoszáról, Közjegyzők közlönye, kiadja a

HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 3.évf., XLVI. évf., 11. szám, 1999, 4–10. o.

28. Dr. Klaus Woschnak – A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők

közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 7–8.

szám, 2000, 3–11. o.

29. Dr. Koszó Tivadar – A színvonalas ügyvédi munka és az ügyvédi létszám kapcsolata,

Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT.,

Budapest, XLIV. évf., 2. szám, 2005, 31–33. o.

30. Dr. Lomnici Zoltán – A jogászi hivatás etikája, Huszonharmadik jogász vándorgyűlés, szerk.

Dr. Benisné Dr. Győrffy Ilona, kiadja a Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2005, 13–19. o.

31. Dr. Parti Tamás – Veszélyeztetett hivatás, Közjegyzők közlönye, kiadja a HVG–ORAC Lap– és

Könyvkiadó Kft., Budapest, 4.évf., XLVII. évf., 2. szám, 2000, 3–5. o.

32. Dr. Radovits László – Eljárt az idő a zokogás felett, Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi

Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLV. évf., 3. szám, 2006, 50–54. o.

33. Dr. Reviczky Károly – Mi az ügyvédi etika? Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara

folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XXXVII. évf., 2. szám, 1998, 43–46. o.

34. Dr. Spitz János – Tizenhatodik jogász vándorgyűlés nyitó előadása, Tizenhatodik jogász

vándorgyűlés, szerk. Dr. Benisné Dr. Győrffy Ilona, kiadja a Magyar Jogász Egylet, Budapest,

2001, 3–6. o.

35. Dr. Szigeti Péter – Jogászi hivatás – jogtudomány–jogelmélet és jogfilozófia, Magyar Jog, a

Magyar Jogász Egylet folyóirata, negyvenkettedik évf., 1. szám – 1995, 1–6. o.

36. Dr. Török Helga, Dr. Badó Attila – Ügyvédkép a Csongrád megyei gazdasági vezetők körében,

Bírák Lapja, a Magyar Bírói Egyesület folyóirata, kiadja a Magyar Bírói Egyesület, VII. évf. 1.–

2.szám, 1997, 104–113. o.

37. Dr. Zoltán Ödön – A jogászi hivatás szerepének megnövekedéséről, Magyar Jog, a Magyar

Jogász Egylet folyóirata, negyvenhetedik évf., 2. szám, 2000, 82–85. o.

38. E. Deckers – A Közjegyzői hivatás deontológiája, és szerkezete, Studia Notarialia Hungarica

tom II., kiadja a Magyar Országos Közjegyzői kamara, Budapest, 2000

39. Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001

40. Érdújhelyi Menyhért – A közjegyzőség és Hiteles helyek története Magyarországon, kiadja a

M. Kir. közjegyzők Országos Egyesülete, Budapest, 1899, reprint formában kiadta a Magyar

Országos Közjegyzői Kamara, 2004

41. Fleck Zoltán – A jogi mező (elméleti előtanulmány a jogászság szociológiájához), „Jöjj el

szabadság!” Bihari Mihály egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet, szerk.

Pesti Sándor és Szabó Máté, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003, 453–467. o.

42. Földi András és Hamza Gábor – A római jog története és institúciói, Brósz Róbert és Pólay

Elemér tankönyvének alapulvételével, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1996

43. Gyekiczky Tamás – A jogászok joga, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003

44. H. Szilágyi István, Cserne Péter – Társadalmi–jogi kutatások, előadások a jogi antropológia és

a jogszociológia köréből, Szent István Társulat, Budapest, 2005

45. Hamza Gábor – Megjegyzések a római jog szerepéről a jogászképzésben, A bonis bona

discere, Festgabe Für János Zlinszky zum 70.Geburstag, Ünnepi tanulmányok V., szerk.

Péter Márta Orsolya, Szabó Béla, Bibór Kiadó, Miskolc, 1998, 569–585. o.

46. Hamza Gábor – Vécsey Tamás – egy nagy magyar jogász portréja, Magyar Tudomány, CIII.

kötet – Új folyam, XLI. kötet, 9. szám, 1996, 1148–1153. o.

47. Harsági Viktória – Az ügyvédi és közjegyzői hivatás gyakorlásának szabályozása, lehetőségei

és korlátai az Európai Unió tagállamaiban, Studia Iurisprudentiae Doctorandorum

Miskolciensium, Tomus 3. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003, 131– 148. o

48. Hársing László – Bevezetés az etikába, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999

49. Heller Ágnes – Az aristotelési etika és az antik ethos, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966

50. Horváth Barna – A jogszociológia útja, Különlenyomat a ’Társadalomtudomány’ 1941. évi I.

számából, Stephaneum nyomda, Budapest, 1941

51. Horváth Barna – Angol jogelmélet, Pallas Stúdió/Attraktor Kft., Budapest, 2001

52. Idegen Szavak és Kifejezések Szótára – főszerk. Bakos Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest,

2004

53. Ifj. Dr. Dicső István – Gondolatok az ügyvédség helyzetéről Magyarországon, Ügyvédek Lapja,

Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLI. évf., 2.

szám, 2002, 42–46– o.

54. Ifj. Dr. Dicső István – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek

Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLIII.

évf., 2. szám, 2004, 36–38. o.

55. Ifj. Dr. Kása Gábor – Hozzászólások az ügyvédség helyzetével kapcsolatos vitához, Ügyvédek

Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, , XLIII.

évfolyam, 2. szám, 2004, 38–40. o.

56. Ifj. Korsós Antal – Jogászportrék, Helikon Kiadó, Budapest, 2002

57. Kengyel Miklós – Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2005

58. Körmendy Kinga – A jogtudó magyar értelmiség és a Curia Romana a XVI. század elején, Régi

és új peregrináció Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. – szerk. Békési Imre,

Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit, kiadja a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság

– Scriptum Kft., Budapest–Szeged, 1993, 170–175. o.

59. Kulcsár Kálmán – Jogszociológia, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1997

60. Lábady Tamás – A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Dialog–Campus Kiadó,

Budapest–Pécs, 2002

61. Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H. Szilágyi István, Ződi Zsolt – Portrévázlatok

a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995

62. Magyar Szinonimaszótár –szerk. O. Nagy Gábor, Ruzsiczky Éva, Akadémiai Kiadó, Budapest,

1978

63. Márai Sándor – Füves könyv, Helikon Kiadó, Budapest, 2002

64. Max Weber – Gazdaság és társadalom, A megértő szociológia alapvonalai 2/3. a gazdaság, a

társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái (Az uralom szociológiája I.), Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996, fordította Erdélyi Ágnes, 32–45. o.

65. Max Weber – Vallásszociológia, a vallási közösségek típusai, Budapest, Helikon Kiadó, 2005,

fordította Erdélyi Ágnes

66. Michael Sandel – A Procedurális Köztársaság és a „Tehermentes” Én, Modern Politikai

Filozófia, szerk. Houránszki Ferenc, Osiris–Láthatatlan Kollégium, Budapest, 1998, 161–173.

o.

67. Michael Stolleis – A történelem világában járatlan jogász veszélyt jelent – miért nem

elegendő kizárólag a hatályos jog ismerete, fordította Gönczi Katalin és Thomas Henne,

Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a

Logod Bt., Budapest, LI. évf. 5. szám, 1996, 219–221. o.

68. Peschka Vilmos – Az etika vonzásában (Jogelméleti problémák az etika aspektusából),

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980

69. Péteri Zoltán – Bevezetés a jogfogalmakba, előadások, Szent István Társulat, Budapest, 2002

70. Petrik Ferenc – Az ön ügyvédje, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1994

71. Petrik Ferenc – Perben a joggal, Minerva Kiadó, Budapest, 1978

72. Petrik Ferenc – Törvénybe zárt szerelem, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988

73. Pokol Béla – A társadalom jogászi telítettsége, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és

Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a Logod Bt., Budapest, LVII. évf. 5. szám,

2002, 205–216. o.

74. Pokol Béla – Jogelmélet, Társadalomtudományi trilógia II., Századvég Kiadó, Budapest, 2005

75. Radnay József – Tócsányi László: Jogászi pályám emlékei, Jogtudományi közlöny, az MTA

Állam– és Jogtudományi Bizottságának folyóirata, kiadja a MOTTÓ Nyomdaipari és

Szolgáltató Kft., Budapest, XLVII. évf. 11. szám, 1992, 514–515. o.

76. Richard Rorty – Esetlegesség, Irónia és Szolidaritás, Dianoia sorozat, Jelenkor Kiadó Kft.,

Pécs, 1994, fordította: Boros János, Csordás Gábor, 61–89. o

77. Rotterdami Erasmus – A Balgaság Dicsérete –, Budapest, 1987

78. Samu Mihály, Szilágyi Péter – Jogbölcselet, Rejtjel Kiadó Kft., Budapest, 1998

79. Sólyom László – Jog és jogász a rendszerváltozásban, Európajogi tanulmányok 2., szerk. Mádl

Ferenc, kiadja az ELTE Állam– és Jogtudományi Karának Nemzetközi Magánjogi Tanszékének

Európai Unió Dokumentációs és Kutatási Központja, Budapest, 1996, 229–243. o.

80. Szabó Zoltán Attila – Miért nem bírjuk az ügyvédeket?, Pannonica Kiadó, Budapest, 2004

81. Szathmáry Béla – Magyar Egyházjog, Századvég Kiadó, Budapest, 2004

82. Szent Biblia, Azaz Istennek Ó és Új Testamentumában foglaltatott egész Szent Írás, magyar

nyelvre fordította Károli Gáspár, Budapest, reprint 1991

83. Szigeti Péter – Jogtani és Államtani Alapvonalak, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2002

84. Szigeti Péter, Takács Péter – A Jogállamiság Jogelmélete, Napvilág Kiadó, Budapest, 2004

85. Szilágyi Péter – A jogszociológia alapjai – és további problémái, Gazdaság– és Jogtudomány,

MTA IX. Osztályának Közleményei XIII. (1979), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979

86. Tony Honoré – The Necessary Connection between Law and Morality, Oxford Journal of Legal

Studies, Vol. 22, No. 3., Oxford University Press, 2002, 489-495. o.

87. Tóth Ádám – Szakmai munkára buzdító röpirat Moór Gyula segítségével, Hazugság nélkül,

szerk. Csapody Tamás, Kiadta a Bibó István Szakkollégium, Budapest, 1991, 188–190. o.

88. Tóth Erzsébet Katalin – A jogászképzés közjegyzői szemmel, különös tekintettel az Európai

Unióhoz való csatlakozásra, A Jogászképzés, múltja, jelene és jövője, Ünnepi tanulmányok,

konferencia előadások, kerekasztal beszélgetések, szerk. Takács Péter, kiadja az ELTE

Állam– és Jogtudományi Kar, Budapest, 2003, 379–385. o.

89. Turgonyi Zoltán – A filozófia alapjai, Egyházfórum Alapítvány, Budapest, 1993

90. Ujlaki László– Válasz a köszöntésre, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi

Bizottságának folyóirata, kiadja a Logod Bt., Budapest, LI. évf. 11. szám, 1996, 475–477. o.

91. Vértesi Lázár – Az ügyvédek hivatástörténetének áttekintése a kezdetektől a 20. század

elejéig, Jura, a Pécsi Tudományegyetem Állam– és Jogtudományi Karának tudományos lapja,

kiadja a Dialog Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 9. évf. 2. szám, 2003, 172–183. o.

92. Völgyesy Pál – A pályaorientáció–pályakorrekció csoportos formáinak bevezetése,

Fogalakozást elősegítő munkaügyi kutatások, OFA kutatási évkönyv 1., szerk. Pongrácz

László, kiadja az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Munkaügyi Kutatások Szakmai

Műhelye, Budapest, 2001, 223–229. o.

93. Zakar András – A jogi pályák pszichológiai háttere, Tanulmányok Dr. Molnár Imre egyetemi

tanár 70. születésnapjára, Jakab Éva gondozásában, kiadja a Szegedi Tudományegyetem

Állam– és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága, Szeged, 2004, 801–818. o.

94. Zlinszky János – A jogász erkölcse, Jogtudományi közlöny, az MTA Állam– és Jogtudományi

Bizottságának folyóirata, kiadja a Pallas Lap– és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, XLV. új évf.

1. szám, 1990, 17–27. o.

95. Zlinszky János – Keresztény erkölcs és jogászi etika, Szent István Társulat, Budapest, 1998

Hivatkozott jogszabályok

1. A bírák jogállásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény

2. A közjegyzőkről 1991. évi XLI. törvény

3. A polgári perrendtarásról szóló törvény 1952. évi III. törvény

4. A polgári törvénykönyvről 1959. évi IV. törvény

5. Alkotmány 1949. évi XX. törvény

6. Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről 1994. évi LXXX. törvény

7. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény

8. Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

9. 22/1994 (IV.16) AB határozat

Web-bibliográfia

1. Az Ügyészek Országos Egyesületének szabályzata az ügyészek alapvető jogairól,

kötelességeiről és felelősségéről – http://www.kriminalexpo.hu/uoe/etkodex.htm,

2007.02.22.

2. Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár (1000–1526), http://mek.oszk.hu/01300/01396/html/01.htm, 2006.12.11.

3. Feith Helga – Badó Attila – Magyar joghallgatók motivációs vizsgálata, Jogelméleti szemle 4.

szám, 2000, http://jesz.ajk.elte.hu/2000_4.html, 2007.02.19

4. Jogi Fórum honlapja http://www.jogiforum.hu, 2006.12.10.

5. Köztisztviselői Etikai Kódex – http://www.kszsz.org.hu/archiv/etika.html, 2007. 02. 22.

6. Magyar Ügyvédi Kamara Szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól,

l8/1999. (III.22.) MÜK - http://www.magyarugyvedikamara.hu/?content=0&scontent=2,

2007.01.30.

7. Nagy Viktor – Latin–magyar, magyar–latin szótár és latin morfológiai elemző, Tinta Kiadó, http://www.tintakiado.hu/cgi–bin/e–szotar/lat/search.cgi, 2007. 02. 17.

8. Paul Bourget – Wikipédia lexikon, http://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Bourget, 2007.02.16

9. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog– és Államtudományi Kar honlapja -

http://www.jak.ppke.hu/ivo/index.html, 2007. 02. 21.

10. Stöckert Gábor – Magyar kutatók alkották meg a „matematikai őssejtet”, 2007. január,

http://index.hu/tech/tudomany/gomb070124/ , 2007.02.15.

11. Tóti Andrea – Mobilitás vizsgálat a Komárom–Esztergom megyei jogászság körében,

Jogelméleti szemle, 4. szám, 2000, http://jesz.ajk.elte.hu/2000_4.html, 2007.02.18.

12. Ügyvédi Névjegyzék és Jogi Portál honlapja - http://www.ugyved.hu, 2006.12. 21.

Felhasznált irodalom

1. Az Európai Parlament állásfoglalása a jogi szakmákról és a jogrendszerek működéséhez

fűződő általános érdekről - Ügyvédek Lapja, a Magyar Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja

a PROFIT L & M BT., XLV. évf. 2. szám, 2006, 13–16. o.

2. Az ügyvédi hivatás magatartási szabályi - Ügyvédek Lapja, Az Országos Ügyvédi Kamara

folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XXXIII. évf., 2. szám, 1994, 9–17. o.

3. Dr. Csiby Andrea Csilla – Az ügyvédi hivatás Németországban, Kereskedelmi Jogi

Értesítő, Kereskedelmi Értesítő Kiadó Kft., II. évf. 12. szám, 1994, 7–11. o.

4. Dr. Lomniczi Zoltánnal interjút készítette Dr. Stelzámer Ottó – A legnehezebb és

legszebb jogászi hivatásról – etikai megközelítésben, Bírák Lapja, a Magyar Bírói

Egyesület folyóirata, kiadja a Magyar Bírói Egyesület, XIV. évf. 3.szám, 2004, 5–9. o.

5. Dr. Majoros Gabriella – Hozzászólás az ügyvédi reklámról szóló vitához, Ügyvédek Lapja,

Az Országos Ügyvédi Kamara folyóirata, kiadja a PROFIT L&M BT., Budapest, XLIII. évf.,

2. szám, 2004, 41–42. o

6. Dr. Záborszky Eszter, Dr. Albert Erika Orsolya – Külföldi tapasztalatok vagy közjegyzői

hivatás Németországba, Közjegyzők közlönye, Kiadja a HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó

Kft., Budapest, 9.évf., LII. évf., 6. szám, 2005

7. Elnökségi határozat az „Ügyvédiskoláról” – Révbe ér az ügyvédjelöltképzés - Pesti

Ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara Hírlevele, kiadja a Budapesti Ügyvédi Kamara, 11.

szám, 2006, 1–2. o.

8. Horkay Hörcher Ferenc – Előadások a XIX. és XX. század állambölcselete köréből, Szent

István Társulat, Budapest, 2003

9. Horváth Barna – Az erkölcsi norma természete, Kiadja a Budavári Tudományos Társaság,

Budapest, 1926

10. Maczonkai Mihály – Jogszociológia, Dialog–Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2005

11. Magyar Nagylexikon, Hetedik kötet – Magyar Nagylexikon Kiadó Rt., Budapest, 1998

12. Magyar statisztikai évkönyv 2004 - összeállították Bisztrai Tibor, Bogárné Berta Judit,

Friedmann Ibolya, Kolozsvári Zsuzsanna, Kulcsárné Gottschall Magdolna, kiadja a

Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005

13. Manfred Umlauft – Az európai közjegyzőség fejlődéséről; Közjegyzők közlönye, kiadja a

HVG–ORAC Lap– és Könyvkiadó Kft., Budapest, 3.évf., XLVI. évf., 10. szám, 1999, 2–11.

o.

14. Max Weber – A tudomány és a politika mint hivatás, Kossuth könyvkiadó, Budapest,

1995, fordította Erdélyi Ágnes

15. Peter Hennessy - The Ethic of the Profession, Teaching Ethics, Vol.1, Centre of Business

and Public Sector Ethics, Cambridge, 1995, 409-415 o.

16. Pokol Béla – A bírói hatalom, Századvég Kiadó, Budapest, 2003

17. Szigeti Péter – Az út maga a cél, Társadalomelméleti tanulmányok, kiadja az MTA

Politikai Tudományi Intézete, Budapest, 1995

18. Tóth J. Zoltán – A jogásszá válás feltételei az Egyesült Államokban, Collega, Jogi

szakmai folyóirat, kiadja az Accursuius Jogász Egylet, Budapest, X. évf., I. szám, 2006,

29–33. o.

19. Václav Belohradsky – A Kapitalizmus és a Polgári Erény, Dominó Könyvek, Kalligram

Könyvkiadó, Pozsony, 1994

20. Versenyjog – szerk. Boytha Györgyné, Szent István Társulat, Budapest, 2006

21. Zsigáné Dr. Halmos Katalin – Nemzetközi jogászkonferencia Aigenben, Bírák Lapja,

kiadja a Magyar Bírói Egyesület, második évf., 4. szám, 1992, 48–50. o.