'1\~V J4 L-'~A~G' 'H Í RÉS

HARCKOCSIIAI1916-tól napjainkig 1.

ROGER FORD

A VILÁG HÍRES HARCKOCSI]AI

1997

A Harmadik Birodalom hadviseléseAdolf GallandHitler gladiátora

1998

A huség a becsületemA szövetséges légiero ászaiA NATO az ezredforduló küszöbénA Luftwatfe ászaiHáború a tengerenA IG 26 hadmuveleti naplója, 1939-1942Spitfire-ök, Thunderboltok és meleg sörSkorzenyA végso gyozelemigVéráztatta földAz utolsó poroszA Wehrmacht

A dieppe-i ütközetA Bodenplatte hadmuveletWerwolfKommando

1999

Az utolsó támadásSötét éj, nagy mélységA Luftwaf(eMennyország és pokolA II. világháború híres bombázóiU-bootok harca repülogépekkelA Luftwatfe vadászlégierejeHalál keletenA diadaltói az összeomlásigA II. világháború híres vadászgépeiA Waffen-SS képes történeteVér és acélAz ardenneki offenzívaA II. világháború német titkos fegyvereiCélpont: AngliaAz angliai csataA Watfen-SS fegyverei és harceljárásaiA II. világháború német páncélosaiA rettegés ötven napjaAcélpokolSzingapúr, 1942Küzdelem a gyozelemért

2000

Tizenkét nap májusbanA Messerschmitt Bf 109-es történeteFocke WulfA part két oldalánA Tigris harckocsi1944 júniusaPanzerÁszokA T-34-es közepes harckocsiA Sherman harckocsiStukák

A II. világháború német harci repüloiA Párduc harckocsiAz Afrika Korps 1.Az ördög segédtisztje

20. SZÁZADI HADTÖRTÉNET

Eddig megjelent kötetek:

A II. világháború német haditengerészeteAz Afrika Korps II.Éjszakai vadászokFallschirmjiigerA német katona

2001

A IG 26 hadmuveleti naplója, 1943-45SztálingrádFegyvertársakPáncélosok a háborúbanHitler hadseregeDAK - Deutsches Afrika KorpsRommel észak-afrikai hadjárataHitlerjugendNémet bombázók Anglia és Oroszország fölöttHadihajókAcélemberek

Az olaszországi légi háborúAz MP 40-esKesselringSS-TotenkopfVéres VizcayaA Luftwaffe bombázó ászaiA német villámháborúSS-LeibstandarteHarckocsi -hadviselés

2002

Az 1. világháború napról napraKriegsmarineBerlinRepülokA flamand légi háború, 1918HarckocsikA Luftwaffe utolsó éveA II. világháború napról napraA B-17 -es Flying FortressHarc a Csendes-óceánonA keleti frontCsászári és királyi hadihajókSS-Das ReichKurszkA birodalom bukásaAnémet páncélgránátosAz amerikai tengerészgyalogosA krétai csataHarcok NormandiábanSasok Észak-Afrika és a Földközi-tenger felettA hazámért repültemA Focke-Wulf 190-esAzAK-47-es

A Harmadik Birodalom napról napra

2003

Vijjogó sasok közöttA vörös kolostorA világ híres bombázóiU-bootok ellenséges partok elottSS-WikingElit alakulatokFarkasfalka

Katalógus- és könyvrendelés: Hajja & Fiai Könyvkiadó, 4017 Debrecen, Pf. 32.

ROGER FORD

~ ~

A VILAG HIRESHARCKOCSIIAI

1916-tól napjainkig

Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecenwww.hajja.hu

Eredeti cím: The World's Great Tanks

Copyright © Amber Books Ltd 1997

This translation of The World's Great Tanksfirst published 2003is published by arrangement with Amber Books Ltd

Hungarian edition and translation

Copyright © Hajja & Sons, 2003Ali rights reserved!

A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos a mubármely részének sokszorosítás a, illetve bármiféle

adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása,úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus

vagy mechanikus kép- és szövegtárolás.

Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft.4017 Debrecen, Pf. 32.

E-mail: rendel@hajja.huInternet: www.hajja.hu

Felelos kiadó: Hajja Attila

Fordította: Halmai Péter

Az 1795-ben alapítottMagyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok

Egyesületének tagja

Tördelte a Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft.

Nyomta és kötötte a Grafika Press Nyomdaipari Rt.

ISSN 1418-2467ISBN 963 9329 72 X

Képek forrása

TRH Pictures: 6.,9. (fent), ll. (lent), 12., 15. (fent), 16. (fent), 19. (lent), 20-21., 25. (lent), 26., 29., 31., 34. (fent), 37.

(mind), 38. (fent), 39. (fent), 42--43., 44., 45., 47. (fent), 48., 49. (fent), 50., 52., 53. (fent), 56. (fent), 57. (fent), 58. (fent),

63. (fent), 65. (fent), 66., (fent), 67. (lent), 68. (fent), 69. (fent), 72. (fent), 76. (lent), 79. (fent), 81. (fent), 82., 83. (lent),86.,89. (fent), 90. (fent), 91. (fent), 92. (fent), 94-95., 96. (fent), 98. (fent), 99., 101. (lent), 104. (fent), 107., 109., lll.,

112.,114.,117.,119.,120. (fent), 123., 124., 129., 130. (lent), 132-133., 134-135., 136., 138., 141., 142., 145., 147., 149.,

150., 152., 155., 157. (fent), 158., 161., 162. (fent), 165., 166., 167., 169., 170., 173., 174.

Illusztrációk forrása

Aerospace Publishing: 8-9., 10-11., 13. (lent), 14. (fent), 17. (fent), 18. (fent), 22., 23., 24., 26., 28., 30., 32., 33., 35., 36.,

38.,40.,41.,45. (fent), 46., 48.,50.,53.,57.,59.,62.,62-63.,67.,71.,74.,75.,77., 78., 80., 83., 86.,87., 88., 89., 92-93.,93.,98-99., 100-101., 102-103., 104-105., 106-107., 108-109., 112-113., 115., 116., 118., 120-121., 122-123., 124-125.,

126-127.,128.,130-131.,134-135.,137., 140., 142-143., 144., 148., 151., 152-153., 159., 162-163., 164-165.

De Agostini: 110-111., 138-139., 146-147., 168., 171., 172

Ray Hutchins: 54-55.,60-61., 84-85., 97Peter Sarson: 64.

TARTALOM

ELSO FEJEZET

NEHÉZ KEZDET

6

MÁSODIK FEJEZET

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

20

HARMADIK FEJEZET

A VILLÁMHÁBORÚ ÉS AZ AZT KÖVETO IDOSZAK

- A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

42

NEGYEDIK FEJEZET

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG

94

ÖTÖDIK FEJEZET

MODERN HARCKOCSIK

132

INDEX

175

ELSO FEJEZET

NEHÉZ KEZDET

1919 szeptemberében, miközben az elso brit

páncélosok nehézkesen megközelítették anémet

vonalakat, új fejezet nyílt a hadviselés

történetében. Akkoriban még szinte senki nem

gondolta, hogy ezek az idomtalan gépezetek

fogják meghatározni a XX. század hadviselését.,Ugy tunt, nincs lehetoség kilábalni a holtpontról. Az

Észak- és Kelet-Franciaországban szemben álló had­

seregek közötti terület egyes helyeken gyakorlatilagmég szögesdrót és védo géppuskák nélkül is átjárhatatlannak

bizonyult. Fedezet nélkül próbáltak néhányan átjutni ezen az

elpusztított fólddarabon, majd megálltak, elakadtak, és végül

meghaltak. Jármu sem akadt, amelynek esélye lett volna az

átjutásra, még akkor sem, ha valamiféle csoda folytán sebez­

hetetlenné válik a sarat temetové változtató géppuska- és mo­zsárágyú-lövedékekkel szemben. Az I. világháborúnak pedigmég nem volt vége ...

Amikor 1914 augusztusában kitört a háború, egyik szem­ben álló fél sem rendelkezett igazi gépesített szállítóeszkö­

zökkel. A nagy számban alkalmazott igáslovak jelentették a

vonóero nagy részét a mögöttes vonalakban és az arcvonalon

egyaránt, a lovaknak pedig a senki fóldjén még akkora esé­lyük sem volt, mint az embereknek. Léteztek azonban belso­

égésu és gozgép által hajtott vontató jármuvek, melyeket alegnagyobb urméretu tüzérségi lövegekhez hasonló nehéz

tárgyak mozgatására alkalmaztak. Ez utóbbiak közül néhá­

nyat kerék helyett lánctalpakkal szereltek fel. Az emlitett

vontató jármuvek ritkán közelitették meg az arcvonalat 10

km-nél közelebb, de megjelenésük a mögöttes vonalakban,

ahol a talajviszonyok ritkán voltak jobbak az elöl tapasztal­taknál, néhány embert gondolkodásra késztetett.

BALRA: A brit "tank" bevezetését követoen gyors

fejlodésnek indult. Az Mk IV-es változat, melynél jelentos

mértékben továbbfejlesztették a páncélzatot, a

meghajtóerot és a kezelok védelmét, 1916 októberében

jelent meg. A felvételen láth~tó példányt a maláj államadományozta a brit kormányzatnak.

8 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Mk V-ös "férfi" harckocsi

Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg,4 db .303-as géppuska

Kezelok: 8 fo

Hossz: 8,04 m

Szélesség: 4,12 mMagasság: 2,64 mPáncélzat: 8-16 mmMotor: 150 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 73 kmSebesség: 7,4 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

SWINTON JÁRMUVEI

1912-ben Lancelot de Mole ausztrál mérnök és feltaláló egy

páncélozott lánctalpas jármu terveit nyújtotta be a brit had­

ügyminisztériumhoz. Elutasították. Már javában dúlt a hábo­

rú, amikor egy brit tiszt, Ernest Swinton alezredes hasonló ja­

vaslattai állt elo. Az alapokról induló tervezés helyett azon­

ban a tüzérségnél akkoriban bevezetett Holt lánctalpas von­

tató továbbfejlesztését javasolta. A megfeleloen páncélozott

és felfegyverzett jármuvet önjáró géppuskák elleni eszköz­ként lehetett volna alkalmazni. Swinton - aki akkoriban a Bi­

rodalmi Védelmi Bizottság másodtitkáraként tevékenykedett

- elso kézbol tapasztalhatta meg, mire képesek a páncélozott

harci jármuvek. "Hivatalos szemtanúként" egy ideig aCharles Samson vezette Királyi Haditengerészeti Légi Szol­

gálat (Royal Naval Air Service - RNAS) egyik századával

tartózkodott Franciaországban. Akkoriban csak az ilyen hadi­

tudósítóknak engedélyezték a harci övezetben tartózkodást.

Samson százada lezuhant pilóták kimentésévei és felderítés­sei foglalkozott, mely utóbbi célra kezdetben saját maguk ál­

tal páncéllemezekkel felszerelt túragépkocsikat alkalmaztak.

Késobb ezeket a jármuveket maga az Admiralitás fegyverez­

tette fel és látta el páncélzattal. Swinton mindezen túl Sir lan

Hamiltonnal együtt készítette el az orosz-japán háborúról

szóló hivatalos jelentést, melyben pontosan bemutatták, mire

volt képes a géppuska a tömegesen bevetett gyalogság ellen.

Swinton Maurice Hankey alezredeshez, a bizottság titkárá­

hoz intézett feljegyzésében dolgozta ki javaslatát. Hankey át­adta a Birodalmi Vezérkarnak és annak különösebb lelkese­

dést nem mutató fonökének, Lord Kitchenernek. Akkor, leg­

alábbis egy idore, a javaslat elakadt. Hankeyt ugyanakkor

meggyozte mindaz, amit olvasott. Következo lépésként

jelentést készített Sir Winston Churchillnek, aki az Admirali­

tás elso lordjaként támogatta a javaslatot, hogy páncélgépko­csikat küldjenek Belgiumba és Franciaországba, és mély be­

nyomást gyakoroltak rá az ott elért sikerek. Churchill rávette

Asquith miniszterelnököt, hogy fejtsen ki nyomást a hadügy­

minisztériumra a javaslat újratárgyalása érdekében. Ott az a

döntés született, hogy a Holt vontató a Shoeburynessben le­

vo akadálypályán tartson bemutatót a vezeto tisztségviselokelott. A bemutató napján - 1915. február 17-én - esett az eso,

és a talaj fellazult. A kísérlet valós körülmények között zaj­

lott, attól eltekintve, hogy a páncélozatlan és fegyvertelen

vontatónak a távot egy 2,5 t tömegu, hon;lOkzsákokkal meg­

rakott teherautót vontatva kellett megtenni. Ezzel a páncélo­

zott és fegyverzettel ellátott jármu tömegét kívánták érzékel­tetni. A vontató azonban nem tudta a terhet áthúzni a lövé sz-

NEHÉZ KEZDET 9

1"

\

r

árkokon. Nagy különbséget jelent, hogy a súly az adott jár­

muvön helyezkedik-e el, vagy pedig vontatni kell, de ebben

az esetben ezzel nem foglalkoztak. A hadügyminisztérium bi­

zottságának véleménye szerint a vontató "megbukott", és

mint megvalósíthatatlan ötletet, nem tartották további meg­fontolásra érdemesnek.

A bizottság ugyanakkor nem számolt Churchill eltökéltsé­

gével. Ha a szárazföldi hadero nem érdeklodik, majd a hadi­tengerészet magához ragadja a kezdeményezést. Churchill

összehívta az általa az Admiralitás "szárazföldi hajó" bizott­

ságának nevezett testületét, hogy ismételten vizsgálja meg a

harctér gépesítésének lehetoségeit. A bizottság elnökévé a

kétségbevonhatatlan szakértelemmel rendelkezo Sir Eustace

Tennyson d'Eyncourtot, a haditengerészet építési részlegé­

nek vezetojét nevezték ki. A bizottság titkára egy lelkes ama- '

tor, Albert Stem, a City bankára volt.

A LINCOLN-FÉLE GÉPEZET

A kezdetí balsikersorozat után, és azt követoen, hogy nem ta­

láltak megfelelo lánctalpas jármuvet, létrehoztak egy kis ter­

vezocsoportot. A csoport a lincolni Fowler traktorgyár igaz­

gatója, Sir William Tritton vezetésével tevékenykedett. He­

lyettesévé Walter Wilson haditengerészeti mémököt nevez­

ték ki. Ezzel egyidejuleg az arcvonalbeli viszonyoknak job­ban megfelelo, új követelményeket dolgoztak ki Swinton

közremuködésével. Ettol kezdve mindenféle új jármunek ké­

pesnek kellett lennie 1,5 m magas akadály, 450-os emelkedo,valamint 2,5 m széles árok leküzdésére.

Az 1. számú konstrukció, me ly Lincoln- vagy Tritton-vál­

tozat néven ismert, 1915. augusztus ll-én mutatkozott be, és

a jármuvet elso alkalommal szeptember 1O-én próbálták ki. A

konstrukció nem volt alapvetoen rossz, de hamar nyilvánva­

lóvá vált, hogy az Egyesült Államokból importált Bullock

traktorról származó lánctalpmegoldás strapabírását és telje­

sítményét tekintve sem felel meg egy ekkora méretu és töme­

gu jármu számára. A tervezok visszatértek a rajzasztalhoz, és

Tritton volt az, aki megoldást talált. Javaslata szerint csuklós

fémpapucsokat kellett hegeszteni a lánctagokhoz, hogy le­

gyen egy belso szegély is, me ly a lánctalpat a futógörgoköntartja. Ennek köszönhetoen a lánctalp nem esett le a görgok­

rol, mikor nem volt alátámasztva, ami például az árkokon

történo átkelés során elofordult. A rendszert egy átépített Lin­

coln-változaton próbálták ki, me ly a "Kis Willie" nevet kap­

ta. A jármu a megoldás révén 1,5 m-es árokáthidaló és 1,4

m-es lépcsomászó képességgel rendelkezett.

A TRITTON-WILSON-FÉLE VÁLTOZAT

Az emlitett továbbfejlesztett változat azonban elavult, mivel

Wilson már az eredeti jármu befejezése elott új jármu tervei­

vel állt elo. A szeptemberi próba alkalmával egy fából készült

modellt mutatott be, mely szerinte sokkal közelebb áll a

Swinton által meghatározott követelményekhez. Swinton is

egyetértett a javaslattal. Az egyértelmu volt, hogy anagy ke­

rekek alkalmasabbak a lépcsomászásra, mint a lánctalp. Wil­

son is rájött azonban arra, hogy amennyiben a mellso és a

FENT:Ez az elso hivatalos felvétel, melyen egy bevetés re

induló harckocsi látható (a jármu az oldalsó lövészállásba

épített két géppuskáról "no" harckocsiként azonosítható)

az 1916. szeptember 15-én Flers-Courcelette közelébenvívott ütközet során.

hátsó láncfeszíto kerekek földtol való távolságát megnöveli,

úgy a lánctalp is kedvezobb lépcsomászó képességet mutat.

Wilson a jármu elején a lánctalpat meredekebb ívben vezette

el, mint azt bármely kerekes jármunéllehetséges lett volna. A

lánctalp íve megfelelt egy 18 m átméroju keréknél alkalma­zottnak. A második Tritton-Wilson-féle jármu jellegzetes

rombusz alakja, melynél a lánctalp a test oldala mentén futott

végig, az 1. világháborúban alkalmazott harckocsik jellegze­

tességévé vált.

A bizottság 1915. szeptember 29-i ülésén fogadta el a Wil­

son- féle második változat jellemzoit magában foglaló minta­

példány követelményeit, és a részletes tervezomunka azonnal

kezdetét vette. Ajármu - melyet "Nagy Willie" -nek, "százlá­

búnak" vagy "Wilson-változatnak" is neveztek - 1916. janu­

ár 26-án gördült ki Foster muhelyébol. Az új harckocsi 9,9 m

hosszú volt, beleértve a hátul elhelyezett stabilizáló, kor­

mányzást elosegíto kereket is. Magassága 2,4 m, szélessége

pedig a leveheto kihasasodásokat is beleszámítva 4,25 m, tö­mege több mint 28 t. Fo fegyverzetét az oldalsó kidudorodá­

sokban elhelyezett két Hotchkiss L/40-es hatfontos löveg je­

lentette. A jármu homlokpáncélja 10 mm, oldalpáncélja

8 mm, és maximálisan 5,5 km/h sebességgel tudott haladni.

Hatótávolsága országúton, teljes tankolással 40 km, mászó­

képessége 25°, lépcsomászó képessége 1,4 m, árokáthidaló

képessége pedig 3,3 m. Kormányzásnál az egyik lánctalpat

leállították a rézsút elhelyezett vezérlotengelyek között levo

fogaskerékház és azt a jármu legvégén elhelyezett hajtóke­

rékhez vezeto lánc segítségével. Kanyarodáshoz az adottirányba eso sebességváltót üresbe tették. A manover végre­

hajtását követoen ismét rácsatlakoztatták a meghajtást.Mindehhez négy fo, a parancsnok, az elöl levo kupolában el­

helyezett vezeto és a két sebességváltót kezelo katona össze­

hangolt tevékenységére volt szükség. Mivel a harckocsi bel­

sejében akkora volt a zaj, hogy éloszóval nem lehetett kom­

munikálni (a motort ugyanis nem hangszigetelték), a pa­

rancsnok kézjeleket használt, vagy egyelore megbeszélt je-

10 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Mk IV-es "férfi" harckocsi

Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg,4 db .303-as géppuska

Kezelok: 8 to

Hossz: 8,04 m

Szélesség: 4,12 mMagasság: 2,49 m

Páncélzat: 8-16 mmMotor: 105 LE-s

Hatótávolság: 55 kmSebesség: 6,0 km/h

Származás: Nagy-Britannia

let kopogott le kalapáccsal a motor burkolólemezén. Kisebb

manoverezésekhez ideális esetben a hátul elhelyezett két kül­

so kereket is alkalmazhatták, bár azok eredetileg a jármu sta­

bilitásának és árokáthidaló képességének javítására szolgál­tak. Nem meglepo, hogy ezek a kerekek az ütközetek során

igen sebezhetonek bizonyultak, és 1916 novemberétol kez­

dodoen nem is alkalmazták azokat. A harckocsi parancsnokabizonyos mértéku kanyarodáshoz az általa kezelt fékeket is

igénybe vehette, bár ez majdnem emberfeletti erofeszítést

követelt. A mindössze egy gyalogos sebességévei haladó

harckocsit még ideális esetben is igen nehéz volt a megfele­

lo irányba fordítani. Mindez ütközetben majdhogynem lehe­tetlennek bizonyult.

KITCHENER KÉTSÉGEl

Az 1916 elején végrehajtott sikeres próbákat követoen hiva­

talosan megrendeltek 40 harckocsit. Bár elismerte, hogy a

jármu megfeleloen szerepelt a próbák során, Kitchener még

mindig nem volt meggyozve arról, hogy az általa "ügyes mo­toros játékoknak" nevezett harckocsik bármiféle harcászati

értékkel rendelkeznének. David Lloyd-George loszerellátási

miniszter ugyanakkor azon a véleményen volt, hogya harc­

kocsi lesz az a harceszköz, mely képesnek bizonyul majd a

harctéren a géppuska uralmának megtörésére. Jelentos politi­

kai érveléssel Lloyd-George-nak sikerült a bizottság ot saját

minisztériuma hatáskörébe vonni. Swintonjavaslatára az ere­detileg "szárazfóldi hajó bizottság" elnevezésu testület a "tar­

tály-utánpótlási bizottság" nevet vette fel, hogy az új fegy­vernek még a létezését is titokban tartsák. A hivatalos válto-

zat szerint szállítható víztartályokat építettek, hogy azokatMezopotámiában (a mai Irakban) vethessék be. Az elnevezés

megmaradt, és az angol nyelvben a kezdetektol fogva tank­

nak nevezik a nehéz, lánctalppal ellátott páncélozott jármu­

veket. Röviddel azután, hogya bizottságot Lloyd-George mi­nisztériumába olvasztották, a késobb hivatalosan Mark I-es

(Mk 1) változatnak nevezett harckocsi rendelését 100 darab­

ra, majd ISO-re emelték. Az elso példányok június utolsó he­tében gördültek le a szereloszalagról.

Bár a technikai problémákat nem sikerült megoldani, delegalább jelezték azokat, Swinton a harckocsik arcvonalon

történo bevetésére fordította figyelmét. 1916 márciusában ki­

nevezték a jármuveket muködteto egység, a gépesített gép­puskásszolgálat páncélgépkocsis részlegének vezetojévé.

GÉPPUSKAHORDOZÓK

Swinton eredeti elképzelése, mely szerint a harckocsiknak

kell megsemmisíteni az ellenséges géppuskákat, még fontosvolt, de felmerült a jármuvek önvédelmének kérdése is. Va­

jon az eredetileg tervezett négy darab, nem túl megbízható

tölténykeretes adagolású Hotchkiss géppuska megbirkózik arohamozó ellenséges gyalogsággal, vagy a kelloen eltökélt

ellenséges egységek sikerre vihetik a rohamot, és megsem­

misíthetik a páncélost? Valójában az emlitett géppuskák kö­zül kettot csak rendkívüli esetben használtak, és azokhoz a

hatfontos lövegek személyzetének második tagját osztottákbe. Swinton tisztában volt azzal, hogy nem vállalhat kocká­zatot, és 1916 áprilisában utasítására a harckocsik felét két

.303-as Vickers Class C, hevederes adagolású, vízhutéses

NEHÉZ KEZDET 11

IL

géppuskával szerelték fel, me ly akkoriban a világ legjobb

ilyen fegyverének számított. A Vickers géppuskákat a hathü­

velykes lövegek hordozására kialakított és módosított oldal­

só állásokban helyezték el. Az így létrejött "no" harckocsik

feladata az volt, hogyaharctéren megvédjék az ellenséges

gyalogsággal szemben a hatfontos löveggel felszerelt "férfi"

változatokat. A kifejezés meghonosodott, és az angol harcko­

csikat egészen az 1. világháború utánig fegyverzetük alapján"no"-nek és "férfi"-nak nevezték. 1918-ban ún. hermafrodita

harckocsik is készültek, melyek egyik loállásában géppuska,

míg a másikban löveg kapott helyet.

FRANCIA FEJLESZTÉSEK

Németország 1914-ben megvizsgálta és elvetette a páncélo­

zott harci jármuvek alkalmazásának lehetoségét, Franciaor­

szág azonban - Nagy-Britanniához hasonlóan - az 1. világhá­ború elso szakaszában már foglalkozott efféle harceszközök

fejlesztésével. 1915 májusában Schneider, Franciaország leg­

nagyobb nehézfegyver-gyártója két Holt traktort rendelt az

Egyesült Államoktól, és kísérletezni kezdett velük. 1915. de­

cember közepén Schneider meghívta Jules-Louis Bretont, afrancia fejlesztési osztály politikai vezetojét, tekintse meg a

dobozszeru, páncélozott felépítménnyel ellátott 45 LE telje­sítményu Baby Holt bemutatóját. A jármuvet Schneider fo-

JOBBRA: Hogy az ellenséges gyalogság ne tudjon

kézigránátokat dobni a harckocsira, a brit Mk I-es "férfi"

harc kocsit fából és drótból készített háromszög alakúvédotetovel látták el.

mérnöke, Eugene Brillié tervezte. Bár a mintapéldány telje­

sítménye nem bizonyult megfelelonek, a benne rejlo leheto­

ségekrol meggyozött Breton támogatólevelet írt a foszállás­

mester törzsének tisztjeihez.Néhány nap elteltével híre kelt, hogy a foparancsnok,

Joseph Joffre tábornok támogatja a Breton jelentésében fog­laltakat. December 20-án Brillié megkezdte a késobbiekben

Schneider-féle harckocsinak nevezett jármu gyártását. A

munkában számíthatott Jean-Baptiste Estienne közremukö­

désére, aki a páncélozott jármuvekkel végzett kísérletek fele­

lose volt. A páros hat nap alatt megtervezte a jármuvet, és

1916. február 2l-én a francia foparancsnoknak bemutatták a

Holt traktor lánctalpait felhasználó harckocsi prototípusát.

Négy nappal késobb 400 darabos szerzodést írtak alá.

Ugyanakkor azonban még egy évnek kellett eltelni ahhoz,

hogya Schneider CA-l-es típusjelu harckocsi kello számbanés harctéri bevetésre alkalmasan kerüljön a csapatokhoz. A

Schneider-féle harckocsi hajóra emlékezteto, elkeskenyedo

orral rendelkezett, melyen tereloket helyeztek el a drótaka­

dályok elvágására vagy földbe tiprására. Ahogy az a britharckocsi esetében is történt, a könnyebb jármuhöz tervezett

lánctalpak teherbíró képessége egyáltalán nem volt megfele­lo. A britekkel ellentétben azonban a franciák semmit nem

tettek a probléma kiküszöbölésére, így az elso generációs

francia harckocsik egyáltalán nem voltak harcképesek. A

Schneider által gyártott harckocsik megfelelo páncélzattal

rendelkeztek, és a jogosan kiválónak tartott francia 75 mm-es

gyorstüzelo löveg rövid csövu változatával szerelték fel azo­

kat, a vezetoállástói jobbra elhelyezett állásban. Emiatt a lö­

veg csak korlátozott kilövési szöggel rendelkezett - egyene­

sen elore és jobbra mintegy 600-ban volt képes tüzelni.

A CA-1-ES FEGYVERZETE

Védelemre két 8 mm-es Hotchkiss géppuska szolgált, mely

hasonló a brit harckocsikon alkalmazottakhoz. A jármu igen

sebezheto volt, ugyanis üzemanyagtartályát magasan kellett

elhelyezni ahhoz, hogy a gravitáció segítségével biztosíthas­

sa a karburátor üzemanyag-ellátását. A harckocsi emiatt az

"önjáró krematórium" gúnynevet kapta. Két erosebb válto­

zat, a CA-2-es és a CA-3-as jutott el a tervezési fázisig, az

12 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Néhány kiemelkedoen sikeres akció kivételével ­

melyek közül a legjelentosebb a Cambrai térségében 1917

októberében végrehajtott támadás volt - a harckocsi nem

játszott fontos szerepet az 1. világháborúban. A muszaki

problémák akadályozták a kezeloket, és a jármuvek gyakran

elakadtak a harctéren, melyet az ellenség gyorsan ki ishasznált.

elobbinél a 47 mm-es löveget forgatható toronyban helyezték

el. A CA-l-esek elso bevetésére 1917. április l6-án Berry­au-Bac térségében került sor. A bevetett 132 harckocsi közül

57 megsemmisült, nagyrészt amiatt, hogy anémet K-Patro­

nénak nevezett puskalövedék képes volt áthatolni páncélza­tukon.

A ST-CHAMOND

A Schneider-féle harckocsinak már gyártása elott riválisa

akadt a St-Chamond harckocsiban. A hasonló kialakítású jár­mu nehezebb páncélzattal rendelkezett. Nevét arról a város­

ról kapta, ahol az eloállító üzem, a Compagnie des Forges et

Acieries de la Marine et Homecourt (FAMH) muködött. A

Rimailho ezredes - aki a francia hadsereg gépjármu-beszer­zési részlegénél, a Service Technique Automobile (STA)-nál

teljesített szolgálatot - által tervezett St-Chamond-nál szin­

tén a Holt traktor nem megfelelo lánctalpait alkalmazták, de

van egy lényeges eltérés. A lánctalpakat külön elektromoto­

rok hajtották, és mivel a meghajtást szabályozó ellenállással

végezték, a kormányzás lényegesen könnyebbnek bizonyult.

Ezt figyelembe véve a St-Chamond messze megelozte korát.

Ha az elektromos motorok elég erosek ahhoz, hogy megbir­

kózzanak a jármu nagy tömegével, a St-Chamond sikeresharckocsi lehetett volna. A meglévo motorok azonban nem

voltak elég erosek, és ez, valamint a 22 t tömegu test kialakí­

tása, mely elöl és hátul egyaránt messze túlnyúlt a lánctalpa­

kon, gondoskodott róla, hogy a harckocsi az elso akadálynálleragadjon. Amennyiben erre sor került, a vezeto hiábavaló

kiszabadulási kísérletei közben leégette a villanymotorokat.

Ahogy azt a Schneider harckocsi esetében is láttuk, a súlyo­

san túlterhelt francia iparnak több mint egy évébe került,

hogy kello számú St-Chamond-t szállítson a csapatokhoz. A

harckocsit hamarosan háttérbe szorította a Renault által

19l7-ben gyártott, kétszemélyes FT-17-es. Az 1917. május

5-én Moule de Laffaux térségében harcba vetett 16 St-Cha­mond egy kivételével mind elakadt anémet állások elso vo­

nalában, és megsemmisült. Több ilyen típusú harckocsit nem

gyártottak, és 1918 elejére a megmaradt néhány példányt ke­

zeloik nagy megkönnyebbülésére kiképzési feladatokra osz­tották be.

SOMME, 1916. SZEPTEMBER 15.

Az elso brit harckocsik - melyeket ofelsége szárazföldi csa­

tahajóinak neveztek - 1916 augusztusában, röviddel a hábo­

rú kitörés ének második évfordulója után indultak el

Avonmouth kikötojébol Le Havre irányába. Erre az idore a

nyugati fronton már több mint egymillió katona vesztette éle­

tét a Somme és Verdun térségében vívott anyagcsatákban. Ahónap végére 50 bevetheto harckocsit vontak össze az

Yvrench térségében kialakított fogadóállomáson. 1916 febru­

árjában, mikor a harckocsi még ismeretlen fegyvernek szá­

mított, a franciaországi brit erok parancsnoka, Sir DouglasHaig javaslatot tett ezeknek a Swinton által írt memorandum­

ban foglaltaknak megfelelo harcászati alkalmazására. Az em­litett dokumentumban Swinton kifejtette: a harckocsikat ad­

dig nem szabad harcba vetni, míg kello számú nem gyulik

össze ahhoz, hogy tömegtámadást lehessen velük végrehajta­

ni. Nyár közepére, mikor a Somme menti nagy támadás ter­

vei már körvonalazódtak, Haig megváltoztatta álláspontját,

és törzse parancsot adott, hogyaharckocsikat, amint rendel­

kezésre állnak, osszák be a támadásra. Alkalmazásuk célja az

volt, hogy a már több mint egy éve elakadt támadó hadmuve­

let kimenetelét megváltoztassák.

A Thiepval és Combles közötti, mintegy 15 km széles arc­

vonalat 49 harckocsi érte el idoben ahhoz, hogy csatlakozzon

a Somme menti támadás szeptember l5-én meginduló har­

madik szakaszához. Itt, ahogy azt az egyik brit hadtest­

parancsnok, Sir Henry Rawlinson megjegyezte: "A fonök

[Haig] aggódik amiatt, hogy kockára tegye az összes rendel­kezésre álló erot ... a német vonalak áttörésére és a Ba­

paume-ig történo elonyomulásra." A harckocsiknak nem

együtt kellett harcolniuk, hanem szétosztották oket a harcvo­

nalban levo egységek között. Szeptember 13/14-én éjjel ti­

tokban és nagy nehézségek árán elfoglalták megindulási állá­

saikat. Az éjszakai vezetés legjobb esetben is kockázatos

volt; az adott körülmények között egyenesen rémálommávált.

Szeptember l5-én 05.00-re a 49-bol 36 harckocsi volt ál­

lásban. Az egyik, a H. W. Mortimer százados parancsnoksá­

ga alatt álló D l-es jelzésu, a King's Own Yorkshire könnyu­

gyalogos ezred 6. zászlóalja két századával együtt a delville-i

erdonél eros géppuskafészekbe ütközött. AD l-es leküzdötte

az akadályt - ez volt az elso lánctalpas jármu, mely beveté­

sen vett részt. Ám ugyanekkor egy lövedék megrongálta, és

nem vett részt a további harcokban. A többi harckocsi nagyrésze állásában várakozott még 1 óra 20 percen keresztül, mi­

re elérkezett a támadás idopont ja. Miután a kezdo zárótuz fel-

NEHÉZ KEZDET 13

t.

emelkedett, a gyalogság kimászott lövészárkaiból, és meg­

kezdte halálos küzdelmét a senki fóldjén át. Eközben új zaj

volt hallható a harctéren, a lánctalpak csörgése és a motorok

bömbölése. A hang közelrol süketítonek tunt, de távolabbról

beleveszett az általános hangzavarba. Ennek következtében

mindkét oldal gyalogosai akkor vették észre az új fegyvere­

ket, mikor azok szörnyetegek módjára hirtelen elotuntek a

füstbol, átgázoltak az akadályokon, fóldre tiporták a drótaka­

dályokat és az embereket, miközben veszélyesen kanyarog­tak, ahogy a kezelok az egyenetlen talajon igyekeztek irány­

ban tartani a jármuveket. A harckocsik lassan, de feltartóztat­

hatatlanul elorenyomultak a suru sorokban támadó gyalogo­

sok elott. A kézifegyverek tüze lepattogzott páncéljukról, sa­

ját géppuskáik és hatfontos lövegeik pedig tuz alatt tartották

az ellenséget. A harckocsik persze nem voltak sebezhetetle­

nek, de ez volt a dönto lépés a helyes irányba, melynek kö­

szönhetoen sikeriilt felszámolni a gyulölt, halálos veszélyt je­

lento géppuskafészkeket.

A KEZELOK KÖRÜLMÉNYEI

Ajármuvek belsejében a kezelok más szemszögbol figyelhet­

ték az eseményeket. Az Mk I-es belsejében nagy volt a zsú­

foltság és az összevisszaság. A szuk helyen nyolc katonát és

felszerelésüket, kezdetleges védofelszerelésüket (beleértve a

páncéllemezeket és a páncélozott arcvédoket), ellátmányu­

kat, a motort, a sebességváltómuvet, valamint egy 227 l-esüzemanyagtartályt zsúfoltak össze. Mindezeken kívül ott

voltak még a fegyverek és a loszer - 336 db loszer a hatfon­

tos lövegekhez, 6272 db géppuskaloszer a 8 mm-es géppus­

kákhoz a "férfi", és 33 000 db 8 mm-es és .303-as géppuska­

loszer a "no" harckocsiknál. Mindegyik harckocsiban volt

még ezenfelül többhordónyi kenoolaj és zsír, 90 1ivóvíz, egy

St·Chamond

kosárnyi postagalamb, jelzolámpák és zászlók, egy kezdetle­ges tábori telefon, valamint kábeldob több száz méter tele­

fondróttal, illetve tartalék alkatrészek a lövegekhez és a mo­

torokhoz. Semmit nem rögzítettek, és a jármu rázkódása mi­

att (mint egy torpedónaszád a viharban, ahogy azt egy volt

haditengerész kezelo mondta) a felszerelési tárgyak ide-oda

csúszkáltak, ami azzal a veszéllyel járt, hogy eltörik valaki­

nek a csontját, vagy betörik a fejét. A munkaköriilmények

nyomorúságosnak mondhatóak a harckocsi belsejében. A

motort nem hangszigetelték, semmiféle szelloztetés vagy hu­

tés nem létezett. Az indulástói számított 10 percen belül az

Mk I-es belsejében 40 oC volt a homérséklet, még télen is. A

motor és a sebességváltó zajától "meg lehetett süketülni". A

dülöngélo jármu ide-oda dobálta a kezeloket. A motor kipu­

fogógázai és a lövegek loporfüst je megtöltötték a zárt teret,

és a lélegzetvétel egyre nehezebbé vált.

AZ ELSO SIKEREK

Az elso páncélosok jelentos veszteségekkel ugyan, de sikere­

sen hajtották végre a rájuk bízott korlátozott célú harcfelada­

tot. A német gyalogosok közül sokan a harckocsikat megpil­lantva elfutottak, sokakat lelottek vagyeltapostak, ugyanak­

kor az addig sebezhetetlennek tuno védelmi állásokat a harc­

kocsik és a kíséro gyalogság sikeresen áttörte. A Xv. hadtestarcvonalán a megindulási vonalakat elhagyó hét harckocsi

közül (szeptember 15-én ez volt a legtöbb együtt bevetettharckocsi) négyet kilottek, de a többi elérte a célt - Flers fa­

lut majdnem 2 km-re a német arcvonal mögött. Ezen a helyen

aratta a már közel két és fél órája tartó ütközetben az elso je­

lentos sikert. A britek szeptember 15-i csapása eredménye­

képpen az arcvonalat 9 km hosszan sikeriilt 2 km mélységbenbenyomni. A nap során elfoglaltak három megerosített falut -

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es

löveg, 4 db 7,5 mm-esgéppuska

Kezelok: 9 to

Hossz: 8,08 m

Szélesség: 2,72 mMagasság: 2,39 mPáncélzat: 11,5 mm

Motor: 90 LE-s

Hatótávolság: 55 kmSebesség: 8,5 km/h

Származás: Franciaország

14 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Renault FT-17-es (1917)

Fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuskavagy 1 db 37 mm-es löveg

Kezelok: 2 fo

Hossz: 5 m (hátsó támasszal együtt)Szélesség: 1,74 m

Magasság: 2,29 mPáncélzat: 6-16 mm

Motor: 35 LE-s benzin üzemu

Hatótávolság: 55 kmSebesség: 7,7 km/h

Származás: Franciaország

ezen az egy napon több sikert értek el, mint a somme-i csata

teljes idotartama során összesen.

Az új fegyver elonyeit még nem ismerték el teljes mérték­

ben. A harckocsik ellenzoi hatásosan érvelhettek azzal, hogy

az Albert és Bapaume közötti sikert akkor is elérték volna, ha

nem vetik be az új fegyvert. A harckocsik pártolói ezt az állí­

tást semmivel nem tudták megcáfolni. Haig azonban a harc­kocsik elkötelezett hívévé vált, és további 1000 darabra tar­

tott igényt. 150-et Mk I-esnek építettek, további 50 pedig az

Mk II-es változathoz tartozott (ez alapjaiban az eredeti terv

volt, csak megnövelték a tetoajtót és megemelték a peremét,

illetve növelték a vonóerot), hasonló számban építették az

Mk Ill-ast (melyek páncélzatát a standard Mk IV-eséhez ha­

sonlóan megnövelték). A rendelés legnagyobb részét azon­ban az Mk IV-es változat tette ki.

A BRIT MK IV-ES

Az Mk IV-es az Mk I-es változattói páncélzatában és fegy­

verzetében is eltért. A hajtómuvet nem változtatták meg, bár

az üzemanyagtartályt megnövelték, és a testen kívül helyez­ték el a hátsó "szarvak" közötti páncélozott részen. A "férfi"

harckocsiknál megtartották a hatfontos Hotchkiss gyors tüze-

lo lövegeket, de a kiváló L/n-as rövid csövut felváltotta az

L/40-es. A Hotchkiss géppuskákat Lewis .303-asokkal vál­

tották fel, és a két lövegállás hátsó részén további két géppus­kát helyeztek el. A "no" harckocsik Vickers C osztályú gép­

puskáit is Lewisokra cserélték. Ezek azonban hamarosan al­

kalmatlannak bizonyultak, ugyanis a "férfi" harckocsik loré­

seit a korábbihoz képest meg kellett növelni. A géppuskák

hutorendszere szintén benzingozöket juttatott a belso térbe,

ami még szennyezettebbé tette a levegot. A Lewisokat módo­

sított Hotchkiss géppuskákra cserélték. A "no" harckocsiknál

kisebb oldalsó lövészállás okra volt szükség, és alattuk tarta­lék búvónyílásokat helyezhettek el. A "férfi" harckocsik lö­

vegállásait is átalakították annak érdekében, hogy sarkaik neakadjanak be az egyenetlen talajon.

AZ MK IV-ES PÁNCÉLZATA

Az Mk IV-es páncélzatát elöl 16 mm-re növelték, máshol

12,5 vagy 8 mm vastag maradt. A páncélzat vastagítására

azért volt szükség, hogyajármuvet megvédje a némét

volfrámmagvas 7,92 mm-es K-Patrone nevu gyalo gsági lo­

szertol, mely át tudta ütni az Mk I-es é~ Mk II-es páncélzatát.

Az új harckocsi másikjellemzoje (bár azt csak a Messines el-

NEHÉZ KEZDET 15

'0 -.-ro··.,........-. -r~o~o""'"TT •..•-r-:-o--r:o...-.o-

FENT:A Renault FT-17-es eredeti metszetrajzán jóllátható a

motor elhelyezése és a küzdotér. A korai harckocsik

esetében a gyártók nem fordítottak különösebb figyelmet a

kezelok kényelmére.

Cf><1n,gemenC dC' v;te~se~

_M ••n ••cll" -7,."',-'1' enm..Jrc}.,'

, Condude",., I P('ddle de debrilJ'8!Jl'

p"tÚ/" d~ f'i'm

r.nur~/Ie mobtl~_

Mdr<1llkur "" am!)"!'",'''' _,'­

M(r ••,/I"u~~ "" NP"" ..

telten részenként vetették be azokat a hosszan tartó kezdeti

tuzcsapást követoen.

Néhány harckocsinak sikerült jelentos mértékben hozzájá­

rulni a támadás sikeréhez. Az elso napon például a harcko­

csik segítségével sikerült elfoglalni Neuville- Vitasse és

Tilloy megerodített falvakat, míg a második napon az addigbevehetetlennek tartott Manchy-le-Preux is elesett. Általá­

nosságban véve megismétlodtek a Somme-nál történtek. A

legtöbb harckocsi mozgásképtelenné vált: vagy elakadtak afélig beomlott árkokban, vagy a tüzérség lotte ki oket közvet­

len irányzással. A harmadik napon a 4. ausztrál hadosztályt

Bellecourt térségében vetették harcba, és 12 harckocsijából11 nyújtott támogatást a támadás során. A német tábori tüzér­

ség az arcvonal mélységében várta a támadókat, és április 10­én éjjel sok hó esett, mely segítette az álcázást. Ahogya harc­

kocsik megindultak a senki fóldjén, gyakorló célpontok mód­jára kirajzolódtak a fehér havon. A 11 harckocsiból kilencet

kilottek. A megmaradt két harckocsit késobb zsákmányul ej­

tették a németek. Az ausztrál gyalogság súlyos veszteségeket

szenvedett tisztekben és közkatonákban egyaránt - az egyikdandár 3000 katonája közül 2250 elesett. Bár sikerült betör­

ni a Siegfried-vonalba, nem tudták konszolidálni a támadás

által elért eredményeket, és hamar visszaverték oket. A leg­rosszabb pedig csak ezután következett ...

Ahogy a tavasz nyárba fordult, a brit vezérkar figyelme

északra, az Ypres (Ypem) körüli térség felé irányult. Ezen ahelyen már két hatalmas ütközetre került sor, és most követ­

kezett a harmadik. Az összecsapás 1917. június 7-én'kezdo­

dött Messines-nél, és egészen novemberlO-ig tartott Ypres­

tol északra és keletre. A Messines térségében végrehajtott tá­madás, ahol az Mk IV-es harckocsik eloször vettek részt a

harcban, sikerrel zárult. Ebben nagy szerepe volt annak a 19

hatalmas aknának, melyeket hónapokon keresztül ástak a né­

met vonalak alá, és az ott felhalmozott 400 t robbanóanyagotfelrobbantották röviddel a támadás kezdete elott. A harcko­

csik értékes támogatást nyújtottak a támadó gyalogságnak,különösen Messines falu területén. A bevetett 40-bol 25 érte

A SIEGFRIED-VONAL

Eközben a német foparancsnokság március folyamán - a

franciák és a britek nagy meglepetésére - csapatait vissza­

vonta az 1914-es "tengerig tartó versenyfutás" során meg­

szerzett állásaikból a Siegfried-vonal mögé. A (britek által

Hirtdenburg-vonalnak nevezett) Siegfried-vonal olyan, mély­

ségben elhelyezett védoállásokból állt, melyekhez képest aSomme mentiek gyengéknek tuntek. Haig úgy határozott, az

új vonal erejének felderítésére támadást indít, és április ele­

jén Arras-nál ott mért csapást a vonalra, ahol a régi az újjaltalálkozott. Az összes rendelkezésre álló harckocsi - 34 Mk

I-es és 26 Mk II-es változat - részt vett a támadásban. Ismé-

leni 1917. június 7-i támadást követoen alkalmazták) a jármu

elejétol hátrafelé elhelyezett egy pár sín, mely a mélyedések­

bol a kijövetelt segíto gerendát tartotta. Az eros fagerendát a

lánctalpakhoz láncolták, és a jármu ennek segítségével tudottkijönni a mély sárból. Összesen 1200 Mk IV-es változatú

harckocsit gyártottak, a "no"-"férfi" harckocsik aránya 3:2.

Az új harckocsik 1917 áprilisában kezdtek beérkezni Fran­

ciaországba.

16 A VILÁG HfRES HARCKOCSIJAI

L

el a kijelölt célpontokat. Ypres térségében a dolgok máskép­

pen alakultak. A harmadik ypres-i (passchendaele-i) csatába200-nál több Mk IV-es harckocsit vontak össze. A harckocsik

egymás után süllyedtek el a sárban, kaptak találatokat és

semmisültek meg. Több tizezer gyalogosra is ugyanez a sors

várt. Tizennégy heti harc után a támadás végül kifulladt,

400 000 halott árán alig 6,5 km-t sikerult elorejutni.

A HARCKOCSIK BíRÁLATA

A harckocsik tragikusan rossz szereplése Ypres-nél alátá­

masztotta a hadsereg egyik rangidos parancsnokának véle­

ményét: "Egy: a harckocsik képtelenek leküzdeni a bonyolult

terep et, ketto: a harcmezo talajviszonyai mindig rosszak, há­rom: a fentiek következtében a harckocsikat nem lehet ott al­

kalmazni." A harckocsiparancsnokok azonban, akik talán

mindenkinél jobban tisztában voltak harcjármuveik korlátai­

val, tudták, hogy ha megfeleloen alkalmazzák és a körulmé­

nyek is kedvezoek, a harckocsik képesek megnyerni egy üt­

közetet. Azon a télen Cambrai térségében bizonyíthatták be

igazukat.

CAMBRAI, 1917. NOVEMBER 20.

Haig 1917. október 13-án engedélyt adott a késobb GY-nak

nevezett hadmuvelet - azaz a Cambrai-nál végrehajtott táma­

dás - elozetes terveinek elkészítésére. A támadás idopontját

egy héten belül, november 20-ában határozták meg, majd ezt

követte a logisztikai tervezés és az utánpótlás összegyujtése.

A terv végrehajtására az összes létezo harckocsit igénybe vet­ték. A brit harckocsizóero 376 harckocsiból, valamint 18

utánpótlást szállító és lövegvontató, illetve híradó eszközök­kel felszerelt harckocsiból állt. Ezeken kívül rendelkezésre

állt még 32 vontatófelszereléssel és csáklyával ellátott pél­

dány is, melyeket az oket követo lovasegységek elott a drót­

akadályok eltávolítására alkalmaztak. Két további harckocsi

hídveréshez szükséges anyagokat szállított, valamint egyet

LENT: A Whippet gyors, könnyu harckocsit arra tervezték,

hogy kiaknázza az ellenség arcvonalán a nehezebb

harckocsik által ütött réseket. Az 1918-as béke a képen

látható A modell további fejlesztését leállította.

Sturmpanzerwagen A7V

Fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg,6 db 7,92 mm-es géppuska

Kezelok: 18 fo

Hossz: 7,47 m

Szélesség: 3,1 mMagasság: 3,35 mPáncélzat: 10-30 mmMotor: 2 db 100 lE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 40 km

Sebesség: 8 km/hSzármazás: Németország

telefonkábelt tartó dobbal szereltek fel. Mindent egybevetve

mintegy 474 páncélozott harcjármuvet vonultattak fel.

A támadás megkezdése elott ki kellett gondolni, milyenmódon lehet a harckocsikat átjuttatni a Siegfried-vonal elott

húzódó árkokon, melyek szélesebbek voltak annál, hogy az

Mk IV-esek le tudják küzdeni. Eloször azt javasolták, módo­sítsák a harckocsik terveit, de ezt nem lehetett megvalósítani.

Végül egy viszonylag egyszeru megoldás mellett döntöttek.

Minden harcba vetett harckocsira "rozsenyalábokat" erosítet­

tek. Az egyenként 2 t-s kötegek igen tartósaknak bizonyultak,

hiszen valójában 10 cm átméroju fatörzsekbol álltak. A kész

nyaláb 1,4 m átméroju és 3 m hosszú volt, és elbírta egy tel­

jesen megterhelt harckocsi súlyát is. A rozsenyalábokat aharcba vetett harckocsik felso részére erosítették úgy, hogy

azokat egy a harckocsi belsejében elhelyezett rögzítoszerke­

zet oldhatta ki. A rozsenyalábok a harckocsi orrán átgördülve

beleestek az árokba. Mivel a bevetést követoen nem goncfol­

tak a rozsenyalábok újbóli összegyujtésére, így gondosan

meg kellett tervezni, hogy a legnagyobb hatás elérése érdeké­ben hol alkalmazzák azokat.

KORAIPÁNCÉLOSHARCÁSZAT

Az a döntés született, hogyaharckocsiknak hármas csopor­

tokban kell tevékenykedni. Az elso eloretört az ellenséges lö­

vészárokig, balra fordult, és azzal párhuzamosan továbbha­

ladva géppuskáival felszámolt minden ellenállást. Az ot kö-

NEHÉZ KEZDET 17

veto két társ így ellenállás nélkül nyomulhatott elore célja fe­

lé. A második harckocsi ledobta a rozsenyalábot, átkelt a lö­vészárkon, és a második lövészárok elott balra fordulva fel­számolta az ellenállást. A harmadik átkelt ezen a lövészárkon

is, és folytatta támadását a védelem harmadik vonala felé. Itt

tüzével támogatta az elso harckocsit, mely addigra már vég­

zett az elso árokkal, és rozsenyalábját ledobva átkelt a véde­

lem harmadik vonalán is. Ez a viszonylag egyszerunek tuno

megoldás jóval összetettebb volt, mint ahogy azt a korabeli

harcászat megkívánta, különösen ha figyelembe vesszük a

kíséro gyalogságot is. Az emlitett bevetésen minden rendben

ment, kivéve az 51. Highland hadosztály arcvonalát, ahol a

parancsnok, G. M. Harper vezérornagy a hadosztályt támo­

gató 70 harckocsinak azt parancsolta, hogy jobbra fordulja­

nak, ne balra, és négyesévei osztotta szét oket. Az a döntés,

mely szerint a gyalogságnak a harckocsik mögött 100 m-rel

századonként kellett vonal alakzatba felállni és nem egyes

sorban szakaszonként a harckocsik mögött, egyrészt sok ka­

tona szükségtelen elvesztésévei járt, ugyanakkor az egész

harctéren problémákat okozott.

A gyaloghadtesttel összevetve a harckocsizóerok szükség­

letei a rövidnek induló összecsapáshoz meglehetosen cseké­

lyek. 775 090 l üzemanyagra, 34 t kenozsírra, 500 000 dbhatfontos lövedékre és 5 millió géppuskaloszerre, valamint a

katonák egyéni ellátmányára volt szükség. Mindezt biztosíta­

ni, valamint a 474 harckocsit gyorsan és zökkenomentesen ti-

tokban felvonuitatni a támadásra kijelölt 10 km széles arcvo­

nalszakaszra, nem volt könnyu feladat. A mögöttes területe­

ken a vasútvonalak nagy része muködött, és a harckocsikat,

valamint a hozzájuk tartozó utánpótlást ennek segítségével

sikerült a partvonalon levo elosztó- és kiképzobázisokról el­szállítani. A szállítás idoben zajlott, és a felvonulás november

l8-án éjjel titokban folyt. November 20-án hajnali 06.00-kor

a támadást a tervek szerint sikerült megindítani.

A NÉMET HARCKOCSIK

Az elso német harckocsi mintapéldánya 1917 áprilisában ké­

szült el, és május l4-én Sturmpanzerwagen A 7V néven adtak

engedélyt gyártására. A nyár folyamán további próbákra ke­

rült sor, és kiderült, hogy a jármu tervei hibásak. Különösen

a lánctalpakkal akadtak problémák, melyek emeikedési szö­

ge a jármu elején nem volt kelloen nagy. A 100 LE teljesít­ményu Daimler ikermotorok sem bizonyultak eléggé erosnek

ahhoz, hogya 18 fonyi kezeloszemélyzettel, üzemanyaggal,

ellátmánnyal, valamint az 57 mm-es löveg, illetve a hat gép­

puska loszerévei megterhelt 33 t össztömegu harckocsit ki­

elégítoen mozgassák. Az elso teljesen páncélozott A 7V-t ok­

tóber l-jén szállították le, és hiányosságai ellenére 100 dara­

bot rendeltek meg a Daimler-cégtol december l-jén. A harc­

kocsikat tavaszra kellett leszállítani, idejében a tervezett of­

fenzívához. A német hadsereg összesen legalább 35 példányta következo év novemberében kapott meg, és ezekhez jött

18 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Whippet A típusú közepes harckocsi

Fegyverzet: 3-4 db .303-as géppuskaKezelok: 3-4 fo

Hossz: 6,1 m

Szélesség: 2,6 mMagasság: 2,9 mPáncélzat: 6-14 mmMotor: 2 db 45 LE-s benzin üzemu

Hatótávolság: 130 kmSebesség: 13,25 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

még 30 páncélzat és fegyverzet nélküli, utánpótlás-szállítóváltozat. Az A 7V harckocsit elso alkalommal 1918 márciusá­

ban St-Quentin térségében vetették be, és a német csapatokharci szellemének növelésén kívül különösebb sikert nem ér­

tek el. Nagyjából egy hónap múlva, április 24-én került sor az

elso páncélosok közti összecsapásra, mikor egy A 7V kilott

két brit "no" Mk IV-est, mielott egy "férfi" változat végzett

volna vele. Ezt követoen a brit harckocsi két A 7V-vel csapottössze, melyek közül az egyiket kilotte, mire a másik vissza­vonult.

Egyértelmu volt, hogy az A 7V semmiféle módosítás révén

nem lesz sikeres harci eszköz, és a tervezocsapat egy a brit

harckocsikhoz hasonló jármu tervezéséhez látott. Az A 7V/U

jelu harckocsi hossza 8,5 m, harci tömege pedig 40 t. Elodjé­

hez hasonlóan az új tipus is jóval erosebb páncélzatot kapott,

mint a brit harckocsik, páncélvastagsága 10 és 30 mm között

váltakozott. Ebben az idoben a német harckocsik páncélzatá­

nak minosé ge változó volt, és az elso jármuvekre olyan mé­

retu páncéllemezeket szereltek, amilyenek rendelkezésre áll­

tak. A kisebb páncéllemezekbol készített jármuvek számára,

melyeket több szegecs tartott össze, komoly veszélyt jelentett

a becsapódó lövedékek feszítoereje. Németországban tervez­

ték a legnagyobb valaha készített harckocsit. Az óriásí Gross­

kampfwagen vagy K-Wagen harci tömege meghaladta volna

a 150 t-t. A 22 fo kezelo személyzetu jármuvet négy 77 mm­

es löveggel és hét géppuskával szerelték fel, valamint négygörgos rendszeru lánctalppal, illetve két 650 LE teljesítmé-

nyu Daimler-Benz motorral látták el. A háború vége elott két

mintapéldány készítéséhez láttak hozzá, de a fegyverszünetigegyik sem készült el, és mindkettot szétbontották.

A NEHÉZ HARCKOCSI

Az I. világháború idején kifejlesztett nehéz harckocsi meg­változtatta a harc jellegét. A nehéz harckocsi a szárazfóldi

harcok dönto tényezojévé vált, és amennyiben Németországnem kényszerül térdre az események következtében, a szö­

vetségeseknek nagyszámú nehéz harckocsira lett volna szük­

ségük ellenfelük legyozésére, mint ahogy azt a meg nem va­

lósult 1919-es támadásban is tervezték. Az acélszörnyeknek

azonban megvoltak a maguk bírálói. Ami a harckocsik rossz

manoverezoképességét és nehézkességét illeti, a bírálatok jo­

gosak. Ám épp a harckocsik miatt véget ért az állóháború

idoszaka, és a mozgékonyság újra fontos tényezové vált.

Szükség volt arra, hogy a géppuska által háttérbe szorított lo­

vasság modem utódjáról gondoskodjanak. Így született meg

az "áttöro" harckocsi koncepciója, mely a mozgékonyságmegorzése érdekében lánctalppal rendelkezett, de kisebb,

könnyebb és mindenekelott gyorsabb volt, mint a nehéz harc­

kocsi, és az áttörést gyorsabban végre tudta hajtani, mint

ahogy a védelemben levo gyalogságot át tudták volna cso­portosítani.

KÖNNYU HARCKOCSIK

1916 elején William Tritton Chaser (üldözo) néven könnyu

NEHÉZ KEZDET 19

gusztus 8-i amiens-i csatában

mutathatta meg képességeit, mi­kor a 3. harckocsidandár 96 A

harckocsija a lovashadtestet tá­

mogatta. Mivel a harckocsik

egyenként történo bevetésére vo­

natkozó elképzelések még min­

dig éltek, az eredmény nem voltigazán meggyozo, ugyanakkor

kello alapot szolgáltatott a felté­

telezésnek, hogy a tömegesen al­

kalmazott harckocsik képesekdönto áttörést kivívni. Ahol a

könnyu harckocsik át tudtak tör­

ni, hatékonynak bizonyultak.

FENT:Az amerikai harckocsihadtest 326. zászlóaljához

tartozó Renault FT-17-es könnyu harckocsik úton a frontra

1918 szeptemberében, a franciaországi Boureullies

térségében.

harckocsit tervezett, melyet lovassági támogató és összekötofeladatkörben kívánt alkalmazni. A Chasert eloször 1917 feb­

ruárjában próbálták ki, mely sikerrel zárult. Júniusban 200 A

változatú közepes harckocsira adtak rendelést, a szállítást

négy hónap múlva kellett végrehajtani. A Chaser tervei jelen­tos mértékben eltértek a nehéz harckocsi terveitol. A lánctal­

pak felfüggesztés nélküliek és alacsony elhelyezésuek, a te­

repszög viszonylag kicsi, de a lánctalpak elég hosszúak ah­

hoz, hogy a harckocsi át tudjon kelni a 2,12 m széles árko­

kon. A lánctalpak között, elöl helyezték el a két 45 LE telje­

sítményu, Taylor-féle négyhengeres motort, melyek mind­

egyike külön tengelykapcsolóval és sebességváltóval rendel­

kezett, és külön lánctalpat hajtott. A kormánykereket közvet­

lenül a fojtószelepeknél helyezték el. Elfordításakor az egyikoldali lánctalp teljesítményét növelte, míg a másikét csök­

kentette. Ez a fajta elrendezés megoldotta az irányítás prob­lémáját, de a harckocsi vezetése még kis sebességnél is nehéz

volt. A jármu hátsó részében helyezkedett el a küzdotér, ahol

3-4 fo tevékenykedhetett. Itt kapott helyet a mereven rögzí­

tett, 3-4 géppuskával felszerelt kupola. A harckocsi 5-12,5mm vastag szegecselt acélpáncélzattal rendelkezett, és az

5400 db loszerrel és 318 1üzemanyaggal feltöltött jármu tel­

jes tömege alig haladta meg a 14 t-t. A harckocsi mindezek

ellenére országúton 13,5 kmlh sebességet érhetett el, ami a

korabeli szabványok szerint gyorsnak számított. Mivel azon­

ban semmiféle rugózással nem rendelkezett, az ilyen sebes­séggel történo haladás finoman szólva is rázós lehetett.

A Chaserbol kifejlesztett, Whippet néven közismertté vált

A harckocsi elso bevetésére 1918. március 24-én, Colin­

camps térségében került sor. A Whippet azonban csak az au-

ISMÉT FRANCIAORSZÁG

Franciaországban Jean-Baptiste Estienne a Renault-céggel

kifejlesztette az FT-17 -est. A 7 t-nál kisebb tömegu, két foszemélyzetu harckocsit egy Hotchkiss géppuskával (ez volt a

géppuskás harckocsi) vagy egy rövid csövu 37 mm-es

Puteaux löveggel (a löveggel felszerelt változat) fegyverez­

ték fel a teljesen körbeforgatható toronyban. A harckocsi sú­

lyát azzal is csökkentették, hogyeltekintettek a hagyomá­

nyos alváztói, és a fobb alkatrészeket a 6-16 mm vastag pán­

célozott törzshöz illesztették, ami késobb a személygépko­csik és könnyebb jármuvek építésénél önhordó alvázként vált

ismertté. Az FT-17 -es mellso részén egy nagy láncmeghajtó

kerék helyezkedett el, amely megnövelte a lánctalp mellso

terepszögét, és javította a mászóképességet. A mindössze 5 mhosszú FT-17 -es nem tudott 1,8 m-nél szélesebb lövészárkot

leküzdeni. 35 LE teljesítményu Renault motorjával 8 km/h

sebességre, illetve 1001 üzemanyaggal mindössze 35 km táv

megtételére volt képes.

Az FT harckocsi két külfóldi alkalmazója, az USA és

Olaszország számára lökést adott ahhoz, hogy hasonló elvek

alapján saját maguk kezdjenek hozzá a harckocsigyártáshoz.

Az olasz változat a Tipo 3000-es elnevezést kapta, mely bár

1923-ban állt szolgálatba, gyökereit az 1. világháború idejénkell keresnünk. A Tipo 3000-es korszeru tervezési elveket

képviselt, és kiválóan megfelelt az olaszországi követelmé­

nyeknek. Ezt a Tipo 2000-es elnevezésu óriás harckocsi kö­

vette, melyet 10 fo kezelt, és melyet egy 65 mm-es rövid csö­

vu löveggel, egy 14 mm-es géppuskával és nem kevesebb

mint hét 6,5 mm-es géppuskával fegyvereztek fel. A Tipo2000-es jellegzetessége a felül elhelyezett, teljesen körbefor­

gatható torony, melynél a löveg csoemelkedését -10 és +750

között lehetett szabályozni. A 15-20 mm-es páncélzatú harc­

kocsi teljes tömege elérte a 40 t-t, így még a 240 LE teljesít­

ményu FIAT repülogépmotorral sem tudott 6 kmlh-nál na­

gyobb sebességet elérni.

MÁSODIK FEJEZET

HARCKOCSIK A KÉT

VilÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Bár az 1. világháború után a harckocsifejlesztés

Európában és az Egyesült Államokban is rohamos

ütemben folyt, egyedül a német foparancsnokság

dolgozta ki a páncéloshadviselés alapelveit.

Máshol a harckocsi ban elsosorban a gyalogságot

támogató eszközt látták.

Bár az 19l8-ban készített harckocsik a késobbi elvárá­sokhoz képest kezdetlegesnek tunhetnek, a harcko­

csik létezésük elso három évében jelentos fejlodésen

mentek keresztül. Az 1. világháború befejezését követoen aharckocsik jövoje egyáltalán nem volt biztosnak tekintheto.

Fejlesztésük, gyártásuk és üzemben tartásuk nagyon költsé­ges volt, és még a magasabb körökben is voltak ellenzoik.

Vajon képesek lesznek átvészelni az elkövetkezo idoszakot?

A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI BIZONYTALANSÁG

19l9-re a brit és a francia harckocsihadtesteket a feloszlatás

veszélye fenyegette. A konzervatív gondolkodásúak úgy vél­

ték, saját fegyvernemük, legyen az a gyalogság, tüzérségvagy akár a lovasság, nyerte meg a háborút, és emiatt a töb­

bi fegyvernem rovására oket kell fejleszteni. Az amerikai,hadsereg harckocsizóhadtestét a következo évben fel is osz­

latták. A gondot az jelentette, hogya "tankosok" között nem

sok ö'éfolyásos személyiség akadt, és emiatt ki voltak zárva a

döntéshozók és politikacsinálók magasabb köreibol. Szól­

nunk kell még egy tényezorol. Az 1. világháborúban tapasz­

talt borzalmak ellenére nem sok remény volt arra, hogy a

költségvetések oly mértékben emelkedjenek, ami lehetové

teszi a harckocsikhoz hasonló "hadigépezetek" fejlesztését.

A harckocsik pártolói számára nem maradt más lehetoség,mint a már rendelkezésükre álló források felhasználása. Az

amerikai hadsereg összegyujtötte a VIlI-as Liberty osztályú

harckocsik alkatrészeit, melyeket még a háború befejezése

BALRA: Az újonnan létrehozott királyi harckocsiezred

ormestere 1932-ben a salisburyi síkságon végzett próbák

idején irányítja egy Mk II-es közepes harckocsi újonc

vezetojét.

22 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Mk VII-es Tetrarch közepes harckocsi

Fegyverzet: 1 db kétfontos lövegés 1 db 7,92 mm-es géppuska

Kezelok: 3 fo

Hossz: 4,3 m (löveget elorefordítva)Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,1 mPáncélzat: 4-16 mm

Motor: 165 LE-s benzin üzemu

elott gyártottak, és azokat használták fel a közepes harcko­

csik építéséhez. A franciák a maguk részérol továbbra is

rendszerben tartották a technikailag elavult FT-17 -eseket. Az

FT-k egy tekintetben kijelölték a követendo utat. Fegyverze­

tüket teljesen körbeforgatható toronyban helyezték el, amit a

visszafutó lánctalp síkja felett alakítottak ki, és ezzel a löveg­

kezelot végre teljesen függetleníthették a vezetotol. Bár azt

követoen is készültek törzsbe épített löveggel felszerelt harc­

kocsik, a forgatható torony jelentette harcászati rugalmassá­

got egyre inkább alapveto fontosságúnak tartották.

A BRIT Mk I-ES KÖNNYU HARCKOCSI

Az elso forgatható toronnyal felszerelt brit harckocsi a

Vickers Medium. A hivatalosan Mk I-es könnyu harckocsi­

nak nevezett Medium az elso rugózott felfüggesztéssel és

léghutéses motorral ellátott brit harckocsi. A típus változatai

alkották a brit hadsereg páncélosainak zömét az elkövetkezo

két évtizedben. A 7 mm-es páncélzattal felszerelt, 12 t-nál ki­

sebb tömegu harckocsit öt fo kezelte, és egy 47 mm-es há­

romfontos QF löveggel, négy Hotchkiss és két vízhutéses

Vickers Class C géppuskával szerelték fel. Ajármu 90 LE tel­

jesítményu, Armstrong-Siddeley motorjának köszönhetoen

országúton 24 km/h sebességet ért el, bár állítólag nem hiva­talos módosítások révén ezt a késobbi változatoknál40 km/h­

ra sikerült növelni. 327 l-es üzemanyagtartálya révén a

Hatótávolság: 225 kmSebesség: 65 km/h

Származás: Nagy-Britannia

Medium hatótávolsága elérte a 195 km-t. Az eredeti I-es vál­

tozatból mindössze 27 példányt készítettek. A késobbi válto­

zatokat - lA, II-es és lIA - jelentosen megerosített páncélzat­

tal és a QF löveg nagyobb teljesítményu változatával szerel­

ték fel, melynek némileg nagyobb volt a torkolati sebessége,

és ennek köszönhetoen páncéltöro képessége is javult. Ösz­szesen mintegy 160 különbözo változatú Medium készült, és

azok az 1930-as évek végéig voltak rendszerben a Royal

Armoured Corps (Királyi Páncéloshadtest) kötelékében. A

Vickers néhány IIA-t eladott a Szovjetuniónak. A Medium

kialakítása során alkalmazott talán legnagyobb jelentoségufejlesztést a löveg melletti párhuzamosított géppuska jelen­

tette, melyet a fo fegyverzettol elkülönítve nem lehetett al­

kalmazni. Ezt követoen minden egyes harckocsinál alkal­

mazták ezt a fajta fegyverzetet.

NAGYOBB ÉS JOBB

Miután a Medium II-esek 1925-ben elhagyták a gyár szerelo­

szalagját, a Vickers muvek egy sokkal nagyobb harckocsira

kezdett összpontosítani, melyet úgy terveztek, hogy egyedül

is hatékonyan harcolhasson. Emiatt kapta az Independent

(önálló, független) nevet. Az Independent, késobbi típusjeleszerint az A1E1-es méretét és tömegét tekintve a még rend­szerben levo V-ös harckocsikhoz hasonlított. A 7,75 m hosz­

szú harckocsi harci tömege 13-29 mm-es páncélzata miatt

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 23

több mint 32 t. A nyolcfos személyzetu harckocsi forgótor­

nyába egy háromfontos löveget helyeztek el, míg a fo torony

négy sarkánál kialakított zömök, hengeres kiegészíto tor­

nyokban egy-egy Vickers C Class géppuska kapott helyet. A

250 LE teljesítményu, Armstrong-Siddeley típusú Vl2-es

motor révén a jármu sebessége elérte a 32 kmJh-t. A kilenc

éven át tartó próbák során az AIEl-es mindössze 1015 km-t

tett meg saját lánctalpain, és ez 150000 angol fontba került.A hadsereg végül nem tartott rá igényt.

Az AlEl-est az A6-os és az A7-es jelu mintapéldányok

követték, melyek egyike sem került gyártásra: túl sokáig tar­

tott, hogy az alapveto tervezési hiányosságokat kijavítsák.

Mire elkészültek, egyértelmuvé vált, hogya különbözo fel­

adatok végrehajtására különbözo típusú harckocsikra lesz

szükség. A könnyu, gyors "cirkáló" harckocsikra a mozgó

hadmuveletekben volt szükség, a nehezebb páncélzatú, gya­

logsági támogató harckocsik nem tudtak ekkora sebességet

elérni, de jobb akadályleküzdo képességgel rendelkeztek,melyre az eredeti közeltámogató szerepkörben volt nagy

szükség. Az elso brit cirkáló harckocsit, a Cruiser Tank Mk 1

típusjelölésut a Vickers-Armstrongnál dolgozó Sir John

Carden tervezte 1934-ben. A hatfos kezeloszemélyzettel ren­

delkezo harckocsi tömege teljes loszerellátmánnyal, valamint

a 9,61-es, 150 LE teljesítményu ABC benzinüzemu motorhoz

szükséges 326 l üzemanyaggal együtt 13 t körüli. Gyártását

Renault Schneider B1·bis

1937-ben kezdték meg, és összesen 125 készült két változat­

ban. A könnyu harckocsi fegyverzete egy 40 mm-es kétfon­

tos lövegbol állt, melynek átütoereje meghaladta a korábbi

háromfontosét, a közeltámogató harckocsit pedig egy 3,7 hü­

velykes tarackkal fegyverezték fel. Mindkét változat rendel­

kezett még három Vickers géppuskával, melyek közül egyeta löveggel párhuzamosan építettek be. A másik ketto a veze­

to két oldalán elhelyezett hengeres állásba került, ahol 120°­

ban lehetett elforgatni. A kiegészíto tornyok veszélye abbanrejlett, hogy a közöttük levo hely és a páncéltest más részei

felé terelték a becsapódó lövedékeket. Az új harckocsi több

érdekes jellegzetességgel is rendelkezett. A legszellemesebb

a Carden "nagyszeru ötletének" nevezett felfüggesztés. Az

oldalanként elhelyezett két-két forgózsámolyon a mellso, il­

letve a hátsó kerék nagyobb átméroju, a másik ketto kisebb.

Mindet gumiperemmel látták el, és tekercsrugókkal támasz­tották alá. A Cruiser I-es tornyát hidraulikusan lehetett elfor­

gatni.

A VICKERS-FÉLE NEHÉZ HARCKOCSI

Az A9-es harckocsival (a Cruiser I-es hivatalos típusjele)

párhuzamosan a Vickers elkészítette az AIO-es jelzésu, 30

mm-es páncélzattal ellátott nehezebb változat terveit is. A

Cruiser II-es gyakorlatilag megegyezett az I-essel, ugyanaz­

zal a kétfontos löveggel vagy 3,7 hüvelykes tarackkal fegy-

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 47 mm-es löveg, 2 db 7,5 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz: 6,52 m

Szélesség: 2,5 mMagasság: 2,8 mPáncélzat: 20-60 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 140 kmSebesség: 27,7 km/hSzármazás: Franciaország

24 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

verezték fel, de - a brit harckocsik közül elsoként - ellátták

pótpáncéllemezekkel is. Az össztömeg a két mellso kiegészí­

to torony eltávolítása után is meghaladta a 14 t-t, ami ugyan­

azon AEC 179-es típusú motor beépítése esetén azzal járt,

hogy a harckocsi maximális sebessége 26 km/h-ra, üzemide­

je pedig egyharmadára csökkent. Mikor az AlO-est 1938-ban

pótpáncéllemezekkel erosítették meg, nyilvánvalóvá vált,

hogy nem rendelkezik megfelelo véde1emme1 a közvetlen

közelrol bevetett páncéltöro lövegekkel szemben, melyekkel

viszont a gyalogsági közeltámogató szerepkörben szembeke­rülhetett. Ennek következtében harcászati besorolását "ne­

hézcirkáló" harckocsira változtatták, bár ez a kategória addig

nem létezett, és egyáltalán semmi szükség nem volt ilyenfaj­

ta harckocsira. A cirkáló harckocsi terve azon alapuit, hogya

harckocsi legyen elég gyors és mozgékony ahhoz, hogy min­

den olyan ellenfél elol elmenekülhessen, melyet nem képesleküzdeni.

A CRUISER lll-AS

1936-ban még alig kezdodött el a Cruiser I-es gyártása, mi­

kor a vezérkar A13-as jelzéssel már új követelményeket ha­

tározott meg egy hasonló cirkáló harckocsi megépítésére,

melyet az amerikai Walther Christie által kifejlesztett futó­

muvel kellett elkészíteni. A Cruiser Ill-as prototípusa a kö-

Char-Leger (Hotehkiss) H-39-es

vetkezo évben készült el. A harckocsi teljesítménye ország­

úton és terepen a forradalmian új felfüggesztésnek és a 350

LE teljesítményu, módosított Liberty motornak köszönheto­

en a kezdetektol fogva kiemelkedo volt. Bár az I-esnél1,5 t­

val nehezebb, a Ill-as tömeg/teljesítmény aránya kétszer

jobb, és rövid távon ugyan, de 48 km/h sebességet is elérhe­

tett. Ugyanazzal a toronnyal szerelték fel, mint a két elozo

változatot, de elhagyták a törzsbe szerelt géppuskát, így a ke­

zelok számát sikerült négyre csökkenteni. 14 mm-es páncél­

zata ugyanakkor nem nyújtott kello védelmet, mikor a néme­

tek 1940--41-ben Franciaországban és Észak-Afrikában meg­indították támadásukat.

Ahogy az A10-es gyakorlatilag egy erosebb fegyverzettel

ellátott A9-es, úgy a következo nehézcirkáló típus, az A13-as

Ill-as Cruiser V-ös Covenanter is egy megerosített páncélzat­

tal ellátott Cruiser Ill-asnak tekintheto. Igaz, hogya meghaj­

tást egy modernebb, 300 LE teljesítményu, Meadows által

tervezett motor biztosította. Igazából a Covenanter szükség­

megoldás, mely azután született, hogy az A14-es és A16-os

mintapéldányok nem bizonyultak megfelelonek, és fel kellett

hagyni a velük való kísérletezéssel. Az új változatot már a

"tervezoasztalról" megrendelték, anélkül hogy sor került vol­

na a prototípus megépítésére és próbájára. A Covenanter

azonban soha nem vett részt harcban. A jármu alapveto prob-

•••

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,5 mm-es géppuskaKezelök: 2 fö

Hossz: 4,25 m

Szélesség: 1,85 mMagasság: 2,14 mPáncélzat: 12-40 mmMotor: 120 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 140 kmSebesség: 36 km/hSzármazás: Franciaország

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 25

lémáját a motor jelentette, mely az elvégzett számtalan mó­

dosítás ellenére mindig túlmelegedett. A harckocsi másik hát­

ránya a bonyolult, nehezen karbantartható, surített levegovelmuködtetett kormány- és sebességváltó-rásegítése. Mindezek

ellenére összesen majdnem 1800 Covenanter készült, és a

brit és birodalmi harckocsizók a II. világháború során azokonkapták meg alapkiképzésüket.

A KISHARCKOCSI KONCEPCiÓJA

A brit hadsereg a közepes harckocsik mellett rendelkezett

kis, könnyu harckocsikkal is, melyek nagyrészt a Renault FT

harckocsi kialakítását vették alapul. Az ilyen jármuveket, az

úgynevezett "tankett"-eket lényegében géppuskahordozónak

tekintették. A kisharckocsi koncepciójának kialakulásában

nagy része volt a Jean-Baptiste Estienne által az 1.világhábo­

rú végén kifejlesztett Renault FT harckocsinak, de az elkép­

zelés eredetileg valószínuleg Henry Karslake ezredes nevé­

hez fuzodik. A kisméretu jármuveket felderítésre és az egy­

kori lovasság megfelelojeként a manoverezo közepes harcko­

csik fedezeteként képzelte el. Véleményét osztotta Giffard

Martel alezredes is, aki még nagyobb lehetoséget látott a

kisharckocsikban; mivel olcsón eloállítható és kisméretu, így

kello számban lehet bevetni géppuskahordozóként a rohamo­

zó gyalogság védelmére. Martel maga készített egy jármuvet,és azt értékelésre átadta a hadügyminisztériumnak. Francia­

országi katonatársa, Philip Johnson segítségével féllánctalpas

jármuvet épített, melynek kormányozható kerekeit hátul he­

lyezték el. A vezeto és a kezelo középen, a motor mögött

foglalt helyet, a nyitott teteju, dobozszeru jármuben. A min­

tapéldányt átadta a harckocsi- és lánctalpas szállítóeszközö­

ket vizsgáló kísérleti részlegnek (TTTEE), majd várta az

eredményeket. A hadügyminisztérium óvatosan fogadta

Martel könnyu jármuvét, és a Morris Motors megrendelést

kapott nyolc egy- és kétszemélyes Morris-Martel típusú jár­

mu legyártására. A kisharckocsi koncepciója zöld utat kapott.

KEZDETI NEHÉZSÉGEK

A Morris-Martel nagy nyilvánosságot kapott, mely felkeltet­

te John Carden (késobb Sir John Carden) figyelmét. Carden

már épített és adott is el könnyu gépkocsit és könnyu repülo­

gépet, a híres Flying Flea-t, és 1925-ben egy másik volt ka­

tonatiszttel muhelyt nyitott Nyugat-Londonban. Carden is

hozzálátott, hogy megtervezzen egy kisméretu harckocsit, és1926 márciusában a mintapéldányt átadták a TTTEE-nek ki­

próbálásra. A Carden-Loyd szállító jármuvet módosításokután elfogadták, és belole alakították ki az Universal Carriert,

ismertebb nevén a Bren Gun Carriert. A jármu, legalábbis

koncepcióját tekintve a könnyu harckocsik egész családjánakalapját jelentette, melynek mintapéldánya, az A3El-es 1926­

ban készült el a Királyi Hadianyaggyárban (Royal Ordnance

Factory). Az A3El-es az AEC szabványautóbuszmotorját

használta fel, négysebességes váltóval, a már szabvánnyávált Rackham kormány-kuplung rendszerrel és egyszeru ön­

töttacéllánctalppal. A 12,7 mm vastag páncélzatú jármu tö­

mege alig haladta meg a 6 t-t, és sebessége elérte a 26 km/h-t.

Személyzete egy vezetobol és két géppuskásból állt, akik egy

Laryngaphone nevu berendezés - gégemikrofon - segítségé­

vel tudtak egymással kommunikálni. A berendezést úgy ter­

vezték, hogy kiszurje a zajt, de az emberi hangot sajnos ért­

hetetlen károgássá változtatta. A személyzet tagjai emiatt

nem tudtak összehangoltan cselekedni. A vezeto alig látottelore és jobbra, balra pedig semmit, mivel a vezetoállás az el­

so torony mellett kapott helyet. Mindezeket figyelembe véve

egyáltalán nem meglepo, hogy miután 1926-ban átadták érté­kelésre a TTTEE-nek, többé nem lehetett hallani az A3El­esrol.

Két év múlva követték el a következo ballépést a Carden­

Loyd Mk VII-es Carrier, az A4El-es formájában. Az értéke­

lésre átadott jármu ígéretesnek tunt, bár Carden túlságosanalacsopyra építette. A mindössze 1,2 m magas jármuben a ve­

zetoállás és a torony igen zsúfolt lett. A vezeto és a géppus­kás (a személyzet két fobol állt) az A4El-est egyaránt lehe­

tetlen megoldásnak tartotta. A gyártásra történo elokészítés

során a küzdoteret jelentosen kimélyítették, ami mindkét ke­

zelo helyzetét megkönnyítette. 1928-ban a hadügyminisztéri­um négy I-es típusú könnyÜ harckocsit rendelt, és azokat a

Királyi Harckocsihadtest rendelkezésére bocsátotta kipróbá­lásra. A harckocsik soha nem álltak szolgálatba, de további

megrendeléseket biztosítottak a Carden-Loydot megszerzo

Vickers-Armstrong cég számára.

A BRIT KÖNNYU HARCKOCSIK

1930 végén került sor 16 Mk lA típusú könnyu harckocsi

megrendelésére, és azok a következo évben II-es könnyu

harckocsiként kerültek a csapatokhoz. A személyzet felszere­

lése, a rádiókészülékek, a hozzájuk tartozó akkumulátorok

miatt a jármu tömege meghaladta az eredetileg tervezett 3,5

t-t. A harckocsi megjelenése szerencsére egybeesett az új tí­

pusú páncéllemez kifejlesztésévei, mely ugyanolyan szintu

védelem mellett 20%-kal könnyebb, mint a régi tömör pán­célzat. Ezt a fajta CMT-páncélzatot (Cemented Tank Ar­

mom) azonnal eloírták a többi brit könnyu harckocsi számá­ra is, egészen a Vickers VI-os 1936-os megjelenéséig.

Az Mk I-III-as könnyu harckocsik egyetlen változat fej­

lesztési fokozatai: az utolsó egyértelmuen az elso továbbfej-

LENT: Hadgyakorlaton. Mk VI-os könnyu és II-es közepes

harckocsikból álló brit harckocsiegység gyakorlata a

salisburyi síkságon 1939 végén.

26 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Char-Leger R-3S-ös (Renault ZM)

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,5 mm-es géppuskaKezelök: 2 fö

Hossz: 4,3 m

Szélesség: 2 mMagasság: 2,25 mPáncélzat: 40 mmMotor: 82 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 140 kmSebesség: 20 km/hSzármazás: Franciaország

lesztett változata. A IV-es rövidebb volt, de muszaki értelem­

ben legfontosabb jellemzoje a héjszerkezet.

Az V-ös kétfos tornyában a parancsnok és a géppuskás ka­pott helyet, ez utóbbi kezelte a korábbi jármuveken is alkal­

mazott .303-as 4B kiegészítéseként az .5-ös Vickers löveget.

Mire 1936-ban hozzákezdtek a VI-os gyártásához, a könnyu

harckocsi koncepciója elavult. 1939 szeptemberében, a II. vi­

lágháború kitörésekor a britek csaknem 1000 könnyu harcko­

csival rendelkeztek. Sajnálatos módon ekkorra a máshol vég­

zett fejlesztések tükrében ezek a kisméretu, 4,5 t tömegu, 15mm-es páncélzattal ellátott könnyufegyverzetu harckocsik

teljesen elavultak, és bárhol is vetették be oket a következo

hat évben Európában, Észak-Afrikában vagy a Közel-Kele­

ten, mindenütt súlyos veszteségeket szenvedtek. Még két to­vábbi brit könnyu harckocsiról, a VII-es Tetrarchról és a

VIlI-as Harry Hopkinsról - az elobbit 1938-ban, az utóbbit

1941-ben gyártották - kell említést tenni. Egyikbol sem ké­szült sok példány, és nem kerültek sokszor bevetésre sem.

Annak érdekében, hogy a kisebb akadályokat leküzdhessék,

lánctalpukat meg lehetett hajtani, míg az élesebb kanyarok­hoz a szabványos tengelykapcsolót kiold-fékez és oldalra

csúsztat manovert alkalmazták. Bár a korábbi könnyu harc­

kocsiknállényegesen erosebb páncélzatot kaptak, a korabeliközepes harckocsikban alkalmazotthoz hasonló kétfontos lö­

veggel fel szerelt VII-es és VIlI-as némi újítást jelentett.

Mindezek ellenére olyan kis páncélvédettséggel rendelkez­

tek, hogy még anémet Panzerbüsche páncéltöro puskához

hasonló, másodiagos páncéltöro fegyverekkel szemben is

védtelennek bizonyultak.

A NEHÉZ HARCKOCSIK

A Carden-Loyd terveit felhasználva a Vickers-Armstrong két

további könnyu harckocsit gyártott exportra. A ketto közül a

6 t tömegu E változat bizonyult sikeresebbnek, melyet két

alváltozatban gyártottak. Az egyiknek páros, egymás mellett

elhelyezett tornyai voltak, melyek mindegyikében egy gép­

puska kapott helyet. A másik változatot egy toronnyal látták

el, és azt egy 47 mm-es háromfontos QF löveggel és párhu­zamosított géppuskával fegyverezték fel. A 6 t-st több tucat

országba exportálták, és Lengyelországban, az USA-ban, il­

letve a Szovjetunióban is befolyást gyakorolt a könnyu harc­

kocsik fejlesztésére. Változatait, a 7TP-t, a TI-est és aT -26­

ost részben licenc ben fejlesztették és gyártották. A másik em­

lített exportra készített harckocsi a brit IV-es változata, mely­

re 1933 és 1936 között több megrendelés érkezett a tengeren­túlról.

John Carden, mielott 1935 decemberében repülobaleset­

ben életét vesztette, elgondolásaival hozzáj árult egy nehéz

harckocsi kifejlesztéséhez is. 1934-ben Sir Hugh Elles tábor­

nok, a harckocsihadtest korábbi vezénylo tábornoka, aki ak­

koriban foszállásmesteri beosztásban szolgált, utasítást adott,

hogy fejlesszenek ki egy új, a rohamozó gyalogság számára

közeltámogatást biztosító harckocsit. A típusnak megfelelovédettséggel kellett rendelkezni az akkori idok leghatéko­

nyabb páncéltöro fegyvereivel szemben, valamint jó terepjá­

ró képességgel. Carden 1935 októberében már közel járt ah­

hoz, hogy az éppen tervezés alatt álló jármuvet az AlI-es jel­

zéssel kiadott követelményeknek megfelelové tegye, ekkorazonban döntés született arra vonatkozóan, hogya harckocsi-

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 27

nak csak géppuskákkal fel szerelt, eros páncélzatú jármunek

kell lennie. Cardent ennek megfeleloen tájékoztatták, és a

harckocsit Matilda néven fejlesztették tovább. Az Mk I-es

nehéz harckocsi fejlesztésére megszabott összeg állt rendel­

kezésre. Alapjában véve megfelelt az Elles által kialakított

követelményeknek, és 66 mm-es homlokpáncélzatát legfel­

jebb egy nehézlöveg közelrol leadott lövése törhette át. Az

anyagi megszorítások miatt azonban a Vickers-gyárból ki­gördülo példány kétszemélyes lett, sebessége II km/h, és a

lánctalp, valamint a felfüggesztés egyáltalán nem felelt meg

a célnak. Tornyában mindössze egy .303-as Vickers géppus­ka kapott helyet. A harckocsi képességeivel tisztában levo

kevesek kezdettol fogva megkérdojelezték hatékonyságát, és

mindent elkövettek, hogy az új jármuvet ne állítsák rendszer­

be. Az Mk I-es nehéz harckocsiból végül 139 példányt ren­

deltek, az A12-es követelményeit tartalmazó pályázatot pe­

dig a Vulcan Foundry és Tsa nyerte el, így jött létre aMatiida

Senior változat. Az eredmény legalább annyira sikeres lett,mint amennyire kudarc ot vallott az eredeti Matilda. Abban az

idoben az adott feladatkörben valószínuleg ez volt a legjobbharckocsi.

AMATILDA

Az A12-es követelményeinek meghatározásánál figyelembe

vették az A7-essei történteket. A harckocsit ugyanakkor

ugyanazzal a motorral - egy 85 LE teljesítményu, iker AEC

dízelmotor - és futómuvel, valamint hasonló fegyverzettel és

az A 7E3-aséhoz hasonló toronnyal fejlesztették ki. Hogy

négyfos személyzetét a közelrol kilott páncéltöro lövedékek­

kel szemben megvédjék, az Al2-es homlokpáncélzatát 78

mm vastagra készítették, a többi helyeken a páncélzat 13 mm

maradt. A harckocsi össztömege így elérte a 27 t-t - a kudar­

cot vallott Mk VIII-as óta ez volt a Nagy-Britanniában épített

legnehezebb harckocsi. Összesen mintegy 2000 Matilda II-esnehéz harckocsi készült több formában és változatban, me­

lyek között még az aknaszedo változat is helyet kapott. Az

újonnan kifejlesztett dízelmotorok javították ugyan a fajlagos

teljesítményt, de a Matilda II-es még végso formájában, a 95

LE teljesítményu Leyland ikermotorokkal sem tudott ország­úton 24 km/h sebességnél gyorsabban haladni. Hatótávolsá­

ga azonban elérte a figyelemre méltó 260 km-t.

Franciaország brit szövetségeséhez hasonló problémával

került szembe, nevezetesen azzal, hogy a háború után milyen

irányban fejlesszék tovább az új fegyvert. Egy 1921-es fej-

lesztési programban a már tábornoki rangban szolgáló Jean­

Baptiste Estienne vezetésével két típust választottak ki, egyáttöro harckocsit (char de rupture) és egy közelharcra alkal­

mas harckocsit (char de bataille ). Az áttöro harckocsi elkép­zelése 1916-ra vezetheto vissza, mikor nyilvánvalóvá vált,

hogy az akkor gyártásra kerülo Schneider és a St-Chamondharckocsik nem alkalmasak a nekik szánt feladatra. A

Toulonban székelo Forges et Chantier de la Mediterranée

(FCM) üzem kapta feladatul, hogy fejlesszen ki egy nehézharckocsit. A 40 t tömegu Char lA-nak két változata is elké­

szült. A rombusz alakú harckocsi egyik változata mechani­

kus, a másik pedig elektromechanikus váltómuvel készült.

Az FCM épített egy az elobb említetthez hasonló Char 1B-t,

melyet a könnyu 75 mm-es helyett 105 mm-es löveggel fegy­

vereztek fel. A nehézfegyverzet a harckocsi tetején elhelye­zett, 270o-ban forgatható toronyban kapott helyet. Egyik sem

került gyártásra, de a Jammy és Sabatier-féle változat képez­te az elektromechanikus muködtetésu, hatalmas 2C típusú

harckocsi alapját. Ez a valaha épített legnagyobb, legsúlyo­

sabb harckocsi, hossza 10,5 m, magassága 4 m, tömege pe­

dig elérte a 70 t-1. Személyzete 12-13 fo, és mindössze egy

75 mm-es löveggel, valamint négy 8 mm-es géppuskávalfegyverezték fel. A 45 mm-es homlok-, illetve a 13 mm-es

többi páncélzat minden a harcmezon eloforduló fegyverrel

szemben védetté tette, mindössze a nehézlövegekbolleadott

közvetlen páncéltöro-találat árthatott neki. Az 1919-re terve­

zett támadáshoz 300 C2-est kívántak igénybe venni, de a

fegyverszünetig mindössze tíz építését kezdték el, és egyet

szállítottak le. Ezt követoen a többi egységre vonatkozó meg­rendelést törölték. A megkezdett többi harckocsit 1922-ben

szállították le, és a típus egészen 1940 júniusáig állt szolgá­

latban, amikor is a megmaradt 6 C2-est még a pore kocsikonkilotték a német támadás során.

A CHAR 81-ES

A támadó harckocsik esetében az 1921-es programból öt ter­

vezet született, de a késobbi Char Bl-es elso mintapéldánya­it csak 1927-ben rendelték meg a FAMH, az FCM és a

Renault-Schneider cégektol. A követelmények értelmébenegy 15 t tömegu, négy fo személyzetu harckocsit kellett ké­

szíteni, melynek fegyverzetét egy toronyban elhelyezett 47vagy 75 mm-es löveg alkotja. Az 1929-1931 között elkészült

mintapéldányok tömege elérte a 25 t-1. Ezt elfogadhatónaktalálták, és a próbák után utasítást adtak a teljesen körbefor­

gatható toronyban elhelyezett 37 mm-es löveggel kiegészítettfegyverzetu harckocsi gyártására. 36 B l-es változat készült

el, mire megváltoztatták a kiírást, és meg születtek a B 1-bisre

vonatkozó követelmények: páncélzata 40 mm, fegyverzeteegy 47 mm-es löveg és a korábbi 180 LE-s motort is 250 LE

teljesítményure cserélték. Franciaország 1940-es lerohanásá-

BALRA:Brit Mk II-es könnyu harckocsik orjárata az

egyiptomi sivatagban a 30-as évek végén. A Vickers

könnyu harckocsit 1931-ben rendszeresítették, és

különbözo változatai egészen 1940-ig szolgáltak.

/

28 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M2A4·es könnyuharckocsi

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg,3 db .3-as géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz: 4,8 m

Szélesség: 2,6 mMagasság: 2,45 mPáncélzat: 15-25 mm

Motor: 250 LE-sbenzinüzemü

Hatótávolság: 80 kmSebesség: 55 km/hSzármazás: USA

-

ig 365 példány készült el. Ekkor jelent meg a még erosebb

B1-ter jelu változat. Ennek páncélvastagsága már 70 mm, és

a többlettömeget egy 310 LE teljesítményu motor beépítésé­

vei kompenzálták.1926-ra már sürgosen szükség volt az elavult Renault FT

harckocsi felváltására. A tervezoknek kevés pénzbol kellett

gazdálkodniuk, így az eredmény nem egy új harckocsi, ha­

nem egy továbbfejlesztett FT lett Char NC 1/NC27 -es és CharNC2/NC31-es jelzéssel. A francia hadsereg egyiket sem al­kalmazta, de külfóldre eladtak néhányat. 1931-ben az FCM,

a Hotchkiss és a Renault megbízást kapott könnyu harckocsi

építésére, ekkor kezdték gyártani az FCM-36-os, a H-38-asés R-35-ös harckocsit. Az elsoként megje1eno Renault válto­

zat lOt tömegu, két fo kezelo személyzetu, tornyában rövid

csövu 37 mm-es löveggel és géppuskával felszerelt harcko­

csi. Hajtómuve 82 LE-s benzinüzemu motor, páncélzata pe­

dig 45 mm volt. A fo fegyverzet soha nem volt megfelelo, éslecserélték a hosszabb L/33-as változatra. A francia hadsereg

számára mintegy 300 db készült, és megrendelések érkeztek

Lengyelországból, Romániából, Törökországból és Jugoszlá­viából is. Az R-35-ös fo gyengéje kis sebessége volt. Amindössze 20 kmJh nem volt elegendo egy olyan harckocsi

számára, melyet áttörésre és lovassági támogatásra terveztek.

A következo évben megjelent FCM-36-os gyakorlatilag ha-

sonlóan nézett ki, csak ebben egy Ricardo tervezte Berliet ál­

tal épített dízelmotor kapott helyet. Ennek a hatósugara lé­

nyegesen nagyobb volt, mint a benzinüzemu Renault-féleváltozatnak - 320 km annak 140 km-es hatósugarával szem­

ben, és maximális sebessége is 25%-kal nagyobb volt. Az

FCM-36-os ugyanakkor azonban mindvégig háttérbe szorult

az R-35/R-40-sel szemben, nagyrészt azért, mert mindössze100 darab készült belole. Mindezeken túl ez a harckocsi so­

ha nem kapta meg az erosebb SA 38-as löveget az eredetileg

beépített SA 18 helyett.

A HOTCHKISS H-38-AS

A Hotchkiss H-35-öst ugyanazzal a fegyverzettel szerelték

fel, mint az R-35-öst, de páncélzata lényegesen vékonyabb.Röviddel ezelott adták ki a harckocsikra vonatkozó követel­

ményeket, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy ennek a

jármunek is ugyanolyan páncélvastagsággal kell rendelkez­nie, mint a másik kettonek. Ez volt a H-38-as változat. 120

LE teljesítményu benzinmotorjának köszönhetoen a H-38-as

36 km!h sebességévei felülmúlta vetélytársait. Az elkövetke­

zo két évben a H-38-as fegyverzetét tovább erosítették, és

megkapta a hosszú csövu SA 38-as löveget. Széles körben el­

fogadott vélemény szerint az elobb emlitett három típusegyenrangú volt 1940-es német ellenfeleivel. Kudarcukat fo-

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 29

BALRA: A II. világháborúkitörésekor a Hotchkiss H-38-as

volt a francia hadseregben

rendszeresített könnyuharckocsi. A németek a

zsákmányolt H-38-asok közül

sokat rendszerbe állítottak,különösen a keleti fronton

elszenvedett nagy veszteségeketkövetoen.

leg az okozta, hogy csak kis számban álltak rendelkezésre, és

emiatt alkalmazásuk sem nagy kötelékekben, hanem kisebb

csoportokban történt.A britek számára az, hogy a fent említett típusokat könnyu

harckocsinak sorolták be, furcsa volt. A franciák is rendel­

keztek olyan típusokkal, melyeket a britek könnyunek tartot­

tak. Ezeket "auto-mitrailleuse"-nek (AM), azaz önjáró gép­

puskának nevezték. A lánctalpas AM-ek kétféle, felderíto

(auto-mitrailleuse de reconnaissance) és harci (auto-mitra­

illeuse de combat) változatban léteztek. Az 1933 és 1935 kö­

zött megjelent négy AM-típust (legalábbis kezdetben) a Re­

nault tervezte és gyártotta. A cég által épített VM és ZI az

AMR 33R és 35R, az YR és ACG 1-es pedig az AMC 34R és

35R jelzést kapta.

EGYRE NEHEZEBB HARCKOCSIK

A VM 5 t-s harckocsi volt, 13 mm-es páncélzattal és 85 LE

teljesítményu motorral. Maximális sebessége úton 60 km/h.

Kétfos személyzet kezelte, és tornyában egy 7,5 mm-es gép­

puska kapott helyet. A bonyolultabb ZI kissé nehezebb 6,5 t

tömegével, és bár 85 LE-s motorja nagyobb teljesítményu,

sebessége az elozo típusénál valamivel kisebb. A ZI a futó­

muvében jelentett tényleges újítást elodjéhez képest, melymár elég eros ahhoz, hogy nehezebb jármuveket is elbírjon,

és a késobbiekben könnyu és közepes harckocsiknál is alkal­

mazásra került. A ZI vastagabb páncélzatot is kapott, és egy

Hotchkiss 25 mm-es páncéltöro löveggel és egy 13,2 mm-es

nehéz vagy egy 7,5 mm-es géppuskával szerelték fel. Az ak­

koriban szolgálatban levo 125 AMR 33R pótlásaként 200 ZItípusú harckocsit gyártottak.

FRANCIA KÖNNYU HARCKOCSIK

A géppuskával felszerelt könnyu harckocsikat (AMC) a csa­pásmérés majd eltunés lovassági harcmodor alkalmazására

fejlesztették ki, ígyelsosorban a harc követelményeinek fi­

gyelembevételével tervezték, nem pedig védo géppuskával

felszerelt felderíto harckocsiknak szánták azokat. Az AMC

34R az AMR 33R egyszeru "átvétele", a kétfos toronyban

egy 25 mm-es löveg és egy párhuzamosított 7,5 mm-es gép­puska kapott helyet. Bár harci tömege majdnem II t, az AMC

34R 120 LE teljesítményu motorjának köszönhetoen 40 km/h

maximális sebességre képes. Az ezt követo AMC 35R az

AMR 35R-nek az erosebb páncélzattal (maximum 25 mm) és

egy 47 mm-es löveggel, valamint egy párhuzamosított gép­

puskával felszerelt változata. A 180 LE teljesítményu motor­

ja 40 km/h sebesség elérését tette lehetové, pedig tömege14,5 t-ra növekedett.

Mindeközben a könnyuharckocsi-program eredménye

kezdett beérni, a francia hadsereg a páncélozott jármuvek újosztályát állíthatta rendszerbe. A chars moyen a char lourds

és a char légers között helyezkedett el. Ehhez két típus, aChar Renault D1-es és a Char SOMUA S-35-ös tartozott.

Jellemzoikben alapvetoen különböztek egymástól. Az elobbit

nehéz harckocsinak, az utóbbit pedig, bár 50%-kal nehezebb

és jobban védett, könnyu harckocsinak tartották. A Renault

D1-es 1931-ben jelent meg. Muszakilag az NC1INC27-es

könnyu harckocsi egyszeru változata, melyet egy 37 mm-es

löveggel, illetve párhuzamosított géppuskával felfegyverzett,kétfos toronnyal láttak el. Futómuvét páncéllemezekkel véd­

ték. A 12 t tömegu D1-es 65 LE-s motorja miatt nehézkessé

vált, és csak 18 km/h sebességet ért el. Bár felépítése megfe­

lelo, a jármuvet csupán a "kezdo lépésnek" tekintették, és ha­

marosan fel is váltotta az erosebb löveggel és motorral fel­szerelt DlB. 1932 és 1935 között összesen 160 Dl-es válto­

zat készült. 1934-ben jelent meg az új, továbbfejlesztett vál­tozat, a D2-es, melyet erosebb, 150 LE-s motorral és 20 mm­

es másodlagos páncélzattal, illetve egy 47 mm-es löveggel

szereltek fel. A tervek szerint 100 D2-est kellett volna gyár­

tani, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a harckocsi tel­

jesítménye csak fele a SOMUA S-35-ösének, és a rendelt

mennyiség felét visszamondták.

30

T-37-es

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo

Hossz: 3,75 m

Szélesség: 2,0 mMagasság: 1,7 mPáncélzat: 4-9 mmMotor: 40 LE-s benzin üzemu

Hatótávolság: 180 km

Sebesség: 32 km/hSzármazás: Szovjetunió

A KiVÁLÓ SOMUA S-35-ÖS

A SOMUA S-35-ös kiváló konstrukciónak bizonyult. Ez az

elso harckocsi, melyet öntöttacélból készítettek és nem leme­zekbol alakítottak ki. A páncéltest alsó része, a hátsó felso és

a mellso alsó öntvény vastagsága 20 és 56 mm között válta­kozott. Ezt a három részegységet szegecsekkel rögzítették

egymáshoz.Az S-35-ös futómuve is eltért a Renault által alkalmazott

rugós forgózsámolyoktól: oldalanként négy pár és egy külön­

álló futógörgot alkalmaztak, melyeket páncéllemezzei takar­

tak el. Az öntvény tornyot villamos motor forgatta, és egy 47

mm-es SA 35-ös löveggel és egy párhuzamosítottan beépí­tett, kismértékben kitérítheto géppuskával fegyverezték fel.

A harckocsi gyengesége a szegecselésen túl, hogy mindössze

18 db loszert tudott magával vinni. 20 t tömege ellenére az

S-35-ös 190 LE-s benzinüzemu motorja 40 km/h sebesség

elérését tette lehetové. 410 l-es üzemanyagtartálya révén ha­

tótávolsága 260 km volt. A jármu sikerét abból is meg lehet

ítélni, hogy négy év alatt ötszázat gyártottak belole. 1940-ben

kezdték meg a módosított felfüggesztéssel és 220 LE-s mo­torral ellátott továbbfejlesztett változatok gyártását, de a ke­

vés elkészült S--40-esbol egy sem került a harcoló egységek­hez.

AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

1918 utolsó hónapjaiban az amerikai hadsereg teljes erovel

vetette magát az európai háborúba. Az amerikaiak nagy

mennyiségben rendeltek harckocsikat a gyártóktóI. Azután

jött a fegyverszünet, törölték a harckocsik tervezésére és

gyártására vonatkozó programokat, és többmilliónyi katonátleszereltek. Az amerikai hadsereg nagyon rövid ido alatt is­

mét békelétszámra olvadt, és InO-ban harckocsihadteste

megszunt létezni. A páncélos-hadmuveletek végrehajtását át­

adták a gyalogságnak. Nagy volt a veszélye annak, hogy tel­

jesen leáll apáncélosjármuvek fejlesztése. Ennek hatására

1922-ben létrejött az úgynevezett harckocsibizottság, melyeta hadászati és harcászati kérdések vizsgálatával és az erre a

célra alkalmas jármuvek kiválasztásával bíztak meg. A bi­

zottság a közepes és könnyu harckocsik kombinációja mellett

foglalt állást. A könnyu harckocsikat csak géppuskákkal

fegyverezték fel, és nagy távolságra közúton, tehergépkocsi­

kon szállították azokat. A közepes harckocsikat 37 mm-es lö­

veggel és géppuskávallátták el, maximális tömegüket pedig15 t-ban korlátozták, hogy a korabeli hadihídelemeken át

tudjanak kelni. Ez utóbbiak sebességét 20 km/h-ban állapí­

tották meg.Az amerikai hadero a háborúban sikerrel alkalmazta a

francia Renault FT-ket, és a fegyverszünet elott 4500 db-ot

rendeltek amerikai gyártóktóI. Nem meglepo, hogy a könnyu

harckocsira vonatkozó követelmények nagyban emlékeztet­

nek a francia típusra, bár a szerkezetet a gyártás egyszerusí­

tése miatt némileg módosították. Ahogy azt a neve is mutat­

ja, a 6 t-s, 1917-es mintájú harckocsi kicsit felette volt a tö­

meghatárnak, de egyébként megfelelt az eloírásoknak. 42

LE-s Buda típusú motorja azonban nem volt elég eros. Az új

jármuvekbe már 100 LE-s léghutéses Franklin motort építet-

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 31

tek, míg végül 1929-ben egy radikális döntés nyomán az

egész fejlesztési programot leállították egy teljesen új típuskedvéért.

A ROCK ISLAND-I HARCKOCSIK

Az M 1917 -est felváltó harckocsi elso mintapéldánya, a

TIEl-es kétszemélyes, 7 t tömegu, 37 mm-es löveggel és

.30-as géppuskával felfegyverzett jármu. 105 LE-s motorjarévén maximális sebessége elérte a 32 km/h-t, viszont vé­

kony, mindössze 9,5 mm-es páncélzata még a könnyu pán­céltöro eszközökkel szemben is sebezhetové tette. A TIE6-os

jelu végso változat már jobb, erosebb páncélzattal és motor­

rallátták el. 1933-ban a Rock Island Arsenal vette át a pro­jektet, és a következo évben elkészítették a T2E l-es és T2E2­

es jelu mintapéldányokat. A Vickers-féle felfüggesztéssel ké­

szült jármuveket .5-ös és .3-as géppuskákkal fegyverezték

fel, melyeket henger alakban kiképzett, lejtos teteju torony­

ban helyeztek el. A meghajtást egy módosított, 250 LE telje­sítményu, Continental típusú repülogép-csillagmotor biztosí­

totta. A 8,5 t-s, 72 km/h maximális sebesség elérésére képesM2Al-es és M2A2-es jelzésu harckocsikból keveset rendel­

tek. Az M2A2-esen jelentos módosításokat hajtottak végre,több motorral kipróbálták, nehezebb páncélzattal és különfé­

le tornyokkal látták el. Az 1938-ban kifejlesztett, hosszabb

tengely távolságú változat kapta az M2A3-as jelzést. A követ­

kezo évben a gyártás alatt álló típus ikertornyait egy váltottafel, ebben helyezték el a 37 mm-es löveget, valamint kétol­

dalt egy-egy géppuskát. Az M2A4-es homlokpáncélzatát 25

mm-re megnövelték, és a harckocsi tömege 10,5 t lett. Mind­

ezek ellenére az eredetileg beépített motor még mindig jelen­tos, 55 km/h sebesség elérését tette lehetové. Összesen 375

M2A4-es készült el, és 1940--4l-ben fontos szerepet játszott

a páncéloskiképzo iskolákban, még akkor is, ha akkorra tech­

nikailag már elavult. Néhányat közülük a háborúban is beve­

tettek a japánok ellen a csendes-óceáni hadszíntéren. Ugyan­ez a típus került az amerikai lovasság állományába is, miután

1932-ben Douglas MacArthur vezérkari fonök parancsára

megkezdték annak gépesítését. Az eredetileg Ml-es jelzésuharckocsi jelzését 1940-ben MlA2-esre változtatták.

AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK

Az USA-ban az 1. világháborút követoen a közepes harcko­

csik fejlesztése két irányban haladt. Egyrészt ott voltak az

amerikai hadsereg által fejlesztett változatok, másrészt létez­

tek "magánkezdeményezések" - ezek többsége Walter

Christie nevéhez fuzodik. A "hivatalos" tervek nagy része az

urmérettel foglalkozó bizottságtól érkezett, mely kidolgoztaegy 18 t tömegu, 4-5 fos harckocsi terveit. Ezt 57 vagy 76

mm-es löveggel szerelték volna fel, és páncélzata megvédte

volna anémet 12,7 mm-es T-Gew elnevezésu páncéltöro lö­vedékkel szemben. Az eredmény az 1922-ben megjelent A tí­

pusú vagy M192l-es közepes harckocsi, mely már akkor el­

avult, mielott legyártották volna. A típus kifejlesztése ugyan­

akkor értékes tapasztalatot jelentett az új feladattal megbir­kózni igyekvo tervezok és mérnökök számára. A Rock Island

FENT:A francia harckocsizók gyakran adtak nevet

jármüveiknek. Figyeljük meg az 1937-ben rendszeresített

Char 81-bisen látható szokatlan elrendezésü búvónyílást.

Arsenal Ml922-es jelzéssel elkészítette a típus módosított

változatát, mely alapjaiban hasonlított elodjéhez, csak rugal­

mas lánctalppal és a brit D típusú közepes harckocsihoz ha­

sonló felfüggesztéssel látták el. Az M1922-es hátsó részét je­

lentosen meghosszabbították, melynek célja az volt, hogy az

akadályok leküzdésénél, vagy az árokból történo kijövetelnél

csökkentse a páncélos terhelését. Bár elodjénél 4 t-val nehe­

zebb, az Ml922-es sebessége 50%-kal nagyobb: elérte a 24

km/h-t. Fegyverzete megegyezett az elodjéével - egy 56

mm-es löveg és egy párhuzamosított géppuska a fo torony­

ban, valamint egy második géppuska az azon elhelyezett,

önállóan mozgatható másik toronyban. Bár ez a megoldás a

harckocsit magassá és nehezen álcázhatóvá tette, fejlesztése

mégis tovább folyt, és 1925-ben megépítették a TI-es köze­pes harckocsit.

WALTER CHRISTIE HARCKOCSIJAI

A TI-esnél az MI92l-es hagyományosabb lánctalpát és futó­

muvét alkalmazták, és az egyetlen megépített példánnyal haj­tották végre a próbákat. A TI-est az elkövetkezo évtizedben

több példány követte, míg 1939 júniusában a T5-öst M2-es

jelzéssel közepes harckocsiként elfogadták. A jármuvet egy

37 mm-es löveggel és nem kevesebb mint nyolc .30-as gép­

puskával fegyverezték fel, mivel fo feladatként a gyalogság

közeltámogatását kapta. Mindezek mellett azonban teljesít­ménye nem felelt meg a gyalogsági harckocsikkal szemben

támasztott követelményeknek. A 350 LE-s Wright csillagmo­

tor az M2-esnek 40 km/h maximális sebességet biztosított

32

T-28-as

Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 6 to

Hossz: 7,4 mSzélesség: 2,8 m

Magasság: 2,8 mPáncélzat: 10-30 mmMotor: 500 LE-s benzin üzemu

Hatótávolság: 220 kmSebesség: 37 km/hSzármazás: Szovjetunió

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

annak ellenére, hogy a hatfos harckocsi össztömege elérte a

17 t-t. Szokatlan az is, hogy a jármu páncélzata mindössze 25

mm vastag. Komoly aggodalmak merultek fel az M2-es vé­

dettségével kapcsolatosan, és az 1940-ben megjeleno M2Al­

es páncélzatát 25%-kal megnövelték. A hasonló osztályú

harckocsikkal összevetve azonban még ennek a védettsége is

csekélynek mondható.

Ez ido alatt Walter Christie a polgári jármuvek és önjáró

lövegek tervezésén át jutott el a harckocsikig. Az angol J. F.

C. Fullerhez és másokhoz hasonlóan o is úgy vélte, a harcko­

csik a jövoben a harctereken nem a gyalogság támogató fegy­

vernemeként fognak szerepelni, hanem a lovasság által vég­zett feladatok végrehajtása hárul majd rájuk. Véleménye sze­

rint a harckocsik nagy mélységu behatolásokat végeznek,

ahol a sebesség, a harcászati rugalmasság és a meglepetés ve­

szi át a vastag páncélzat jelentette védettség szerepét.Christie 1919-ben megkezdte egy olyan harckocsi terveinek

kidolgozását, mely nyílt terepen nagy sebesség elérésére ké­

pes, és amelynek nem a szögesdrótokkal és bunkerekkel

szabdalt terepen megvívandó harc a feladata.

AZ M1919-ESTOL AZ M1921-ESIG

Egy efféle harckocsi tervezésekor két fo dolgot kellett figye­

lembe venni: a jármu fajlagos teljesítményét és a felfüggesz­

tését. Christie már az M1919-es elso harckocsijánál egyutte­

sen alkalmazta a kerekeket és a lánctalpakat. A kerekeket az

utakon történo nagy sebességu szállításnál vették igénybe, a

lánctalpakra pedig a nyílt terepen végzett harcászati manove­reknél volt szükség. A jármuvet négy gumiperemes kerékkel

látták el, és a felszerelt lánctalpak ezeken futottak. A lánctal­

pak feszítését és a jármuvet a nehéz terepen terhelo igénybe­vétel csökkentését párosan alkalmazott, tekercsrugókkal alá­

támasztott görgok és a felettük elhelyezett visszafutó görgok

végezték. Ez utóbbiakat kerekes üzemmódban behúzhatták.

Az M1919-es tervezésekor Christie-nek egy minden terepen

alkalmazható jármu megalkotása volt a célja. Az elöl elhelye­zett vezetoállás és a hátsó motor és váltómu között levo do­

bozszeru térség et szállítási célra, vagy a másodiagos fegyver­

zetet hordozó torony elhelyezésére lehetett igénybe venni. A

harcjármuként felszerelt M1919-est egy (abban az idoben)

nagy toronnyal látták el, abban kapott helyet az 57 mm-es lö­

veg. E felett helyezkedett el egy kisebb torony, melybe egygéppuskát építettek. A harckocsi elsodleges páncélzata 25

mm vastag, a másodiagos védelmet pedig a 7 mm-es páncél­

zat jelentette. A négy fo személyzetu harckocsi teljes harci

tömege 12,25 t. A jármu motorja gyenge, 120 LE teljesítmé­

nyével mindössze 11 km/h sebességet lehetett elérni.Az M1919-es terveit a következo évben átdolgozták, és az

így létrejött harckocsi csak motorjában és a lánctalp/felfüg­

gesztés rendszerében hasonlított elodjére. A küzdoteret elöl

helyezték el, míg a vezeto és a parancsnok a jármu közepén

kapott helyet. A tornyokat elhagyták, helyukre egy gömbbe­

fogású, 57 mm-es löveget, illetve azzal párhuzamosan két

.30-as géppuskát helyeztek el a homlokpáncélzat mögött. A

kisebb össztömeg miatt az Ml921-es sebessége kétszeresére

nott, a futómu továbbfejlesztése - nagyobb átméroju kereke­ket alkalmaztak - szintén javított a teljesítményen és a futás

tulajdonságain. Bárkinek, aki félt a páncélozott jármuvekben

vívott harctól, az M1921-es visszalépést jelenthetett.

Nemcsak páncélzata lett vékonyabb, de a fegyverzet elhelye­

zése is hátrányt jelentett harc közben. Christie számára azon­

ban mindez csak másodiagos fontossággal bírt. Az M 1921-es

nem harctérre tervezett harckocsi alapját jelentette, csupántervezési kísérletként tartották számon, mely csekély érdek­lodést váltott ki.

A CHRISTIE-FÉLE M1928-AS

Christie hat évre eltunt a nyilvánosság elol, és 1928-ban

megjelent új cégévei, a US Wheel and Track Layer Corpora­

tionnel, valamint egy új harckocsi terveivel. A párosan fel-

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 33

függesztett kis átméroju kerekeket és avisszafutó görgoket

elhagyták, helyükre oldalanként négy, nagy átméroju, gumi­

bevonatú görgo került. A lánctalp ezeken, valamint az elöl éshátul felfüggesztett láncfeszíto kerekeken át futott. A futó­

görgoket rövid, könyökszeruen meghajlított karok tartották,

melyeket a jármu dupla oldalfala között elhelyezett tekercs­

rugók támasztottak alá. Az M1928-as 385 LE teljesítményumotorját 1930 októberében fejlesztette ki az amerikai száraz­

fóldi hadero; a harckocsi ennek segítségével országúton ke­rekes üzemmódban elérhette a jelentos 115 km/h-t is. Sebes­

sége lánctalpas üzemmódban, rossz terepen meghaladta a 48km/h-t. A harckocsi a korabeli társai által le nem küzdheto

akadályokkal is megbirkózott. A jármu bírálói, közöttük egybizonyos George Patton ornagy és Adna Chaffee alezredes

egyhangúan elfogadásra javasolták a típust, és Christie öt da­

rabra szóló megrendelést kapott, melybol az elso jármuvet1931 szeptemberében kellett leszáUítania.

Az M1928-ast a harckocsikért felelos gyalogság T3-as, a

lovasság pedig TI-es jelzéssel próbálta ki. Mikor azonban

Christie megtagadta, hogyaharckocsin a követelményeknek

megfeleloen további változtatásokat hajtson végre, elesett a

megrendelésektol. Az amerikai hadero közepes harckocsijá­

nak kifejlesztésévei a Rock Island Arsenalt bízták meg, me lyterveiben a hagyományosabb futómu mellett maradt. A T5-ös

és T2-es [gyalogsági és lovassági típusjelzés - a ford.] jármu­vekre Vickers-féle kisebb görgoket szereltek, melyeket le­

mezrugókkal támasztottak alá. A késobbiekben függolegesen

elhelyezett tekercsrugókat alkalmaztak, mely változatnál

T-40-es könnyü úszó harckocsiFegyverzet: 1 db 12,7 vagy 20 mm-es löveg,

1 db 7,62 mm-es géppUSkaKezelök: 2 tö

Hossz: 4,3 m

Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,0 mPáncélzat: 10-14 mm

meghagyták a kerékzsámolyonkénti két görgot, de annak

rögzítésénél a lemezrugó helyére tekercsrugó került, ahogyazt az M2Al-es könnyu harckocsinál is eredetileg tervezték.

Christie is tovább folytatta a harckocsik tervezését és építé­

sét, de semmit nem ért el egészen addig, míg a britek számá­

ra meg nem tervezte az M1937-est. A britek jelentos mérték­

ben átvették annak részegységeit, különösen a futómuvet,

cirkálóharckocsi-programjuk számára, melynek csúcsát azA27-es Mk VIlI-as "Cromwell" jelentette.

A SZOVJETUNIÓ

A szovjet harckocsigyártás 1919-ben kezdodött a Renault FT

7 t-s változatával. A Kraszno-Szormova, ahogya kisharcko­

csit nevezték, gyakorlatilag teljesen megegyezett francia tár­sával, két dolgot leszámítva: 45 LE teljesítményu FIAT mo­torját és amerikai futómuvét. A versailles-i béke ebben az év­

ben vett elégtételt Németországon a háborúért. Annak egyik

cikkelye megtiltotta a németeknek a harckocsik gyártását. A

németek a tiltást megkerülendo két helyrol remélhettek segít­

séget. Svédország 1921-ben kezdte gyártani a németek által

tervezett LK II-es könnyu harckocsit. Eközben a Szovjetuni­óban a Moszkvától 600 km-re keletre fekvo Kazany közelé­

ben titkos harckocsifejleszto központot és kísérleti loteret lé­

tesítettek. Ez lehetové tette a németek számára, hogy folytas­sák páncélosfejleszto programjukat, melyért cserébe a Szov­

jetunió lehetoséget kapott arra, hogy betekintsen a modern

harckocsitervezés titkaiba, bár még jó idobe tellett, hogy an­nak hasznából részesüljenek.

Motor: 85 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 350 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: Szovjetunió

34 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: A szovjet T-27-es (a 7TP-hez hasonlóan)

a Vickers 6 t-s könnyu harckocsi licencben gyártott

változata, bár a késoi modelleken jelentos mértékben

javítottak a fegyverzeten és a páncélvédettségen.

A SZOVJET MÁSOLATOK

A KSZ harckocsit alapul véve a szovjet hadügyminisztérium

harckocsifejleszto részlege kidolgozta az elso orosz tervezé­

su lánctalpas harcjármuvet, a Malij Szoprovozsgyenyiját

(MSZ), vagy kis támogató harckocsi sorozatot. Ezek nem

meglepo módon a francia NCl/NC27-es típu st vették alapul.

Az MSZ-l-es gyártása 1928-ban vette kezdetét, majd T-18­asként állították rendszerbe. Az elkövetkezo három évben a

három változatból mintegy 1000 példány készült. A T-18-as

könnyebb és erosebb a KSZ-nél, és nagy hatást gyakorolt az

akkoriban formálódó szovjet harckocsi-fejlesztési politikára.

1929-ben indult az elso szovjet ötéves terv, melynek egyik

,Járulékos" célja a Vörös Hadsereg gépesítése volt. Ezzel

párhuzamosan több harckocsi tervét is kidolgozták.A T-12-es nehéz harckocsi tervét, mint megbízhatatlant,

1930-ban elvetették, és ezt több más konstrukció is követte.

Ide sorolható a T-17 -es és T-23-as egy- és kétszemélyes

kisharckocsik, a T-24-es háromszemélyes közepes harcko­

csi, valamint a TG nehéz harckocsi. Ezek egyike sem futott

be fényesebb karriert, mint a T-12-es. A saját fejlesztésekkel

párhuzamosan a szovjetek több brit harckocsit is vásároltak,

többek között a Vickers 6 t-st és a közepes Mk II-es harcko­csit, valamint a Carden-Loyd kisharckocsi és szállító jármu

több változatát. Egyáltalán nem meglepo, hogy az ezen a jár­

muveken alkalmazott megoldások egy része feltunik a szov­

jet harckocsi-technológiában is. Néhány jármuvet mindenfé­

le változtatás nélkül kezdtek el gyártani. A 6 t-s harckocsi

például T-26-os néven került gyártásra, a Carden-Loyd VI-

os T-27-es kisharckocsi lett, illetve az A4Ell-es T-37 /38-as

könnyu harckocsi néven vált ismertté. Ezek közül többet a

késobbiek során továbbfejlesztettek. AT -26-ost például iker­

tornyokkal szerelték fel, melyekbe egy-egy 7,62 mm-es gép­

puskát építettek, a szólótoronyba pedig egy 27 vagy 45 mm­

es löveget helyeztek, párhuzamosított géppuskával. A módo­

sított T-26-os össztömege az eredeti alig 7 t-val szembenmeghaladta a 10 t-t. Mivel a fejlesztés során nem kapott ero­

sebb motort, teljesítménye jelentos mértékben romlott. Nemmeglepo, hogy az oroszok által vásárolt brit harckocsik is el­

jutottak a németekhez, akik szintén lemásolták azokat. Az

orosz tervezok a briteken kívül más nemzetek eredményeit is

igyekeztek átvenni. 1931 végén két Christie-féle M1928-as

harckocsi mellett megvették az amerikai futómurendszer

gyártási jogát, és ezzel látták el a csak kis példányszámbangyártott elso Bisztrohodnij harckocsikat [orosz rövidítésük

BT - a ford.]. A jármu sebessége a korabeli szabványokhozképest nagynak mondható. Lánctalppal szerelve 65, míg gu­

mikerekein 110 km/h legnagyobb sebességet értek el vele. A

Christie-féle megoldás ismételten bizonyított.A BT-l-es és BT-2-es harckocsik élenjárónak számítot­

tak, bár inkább tervezési kísérletnek tekinthetoek, mintsem

egy új jármu kifejlesztésére irányuló komoly próbálkozás­

nak. Az utóbbi változatot 37 mm-es M1930-as löveggellát­

ták el, és össztömege meghaladta a II t-t, de a szovjetek ál­

tal módosított Liberty motornak köszönhetoen teljesítménye

nem maradt el könnyebb és régebbi változata mögött. Az el­

so nagy tömegben gyártott BT az 1935-ben kifejlesztettBT-5-ös. Megnagyobbított tornyában egy M1935-ös 45 mm­

es, L/46-os löveg kapott helyet, a meghajtást pedig egy

Hispano-Suiza tervbol kifejlesztett új motor biztosította. A

BT-5-öst a szegecselés helyett foleg hegesztett, vékonyabb

(7-22 mm) páncélzattal ellátott BT-7-es követte. Ezt a harc­

kocsit egy 450 LE-s motorral látták el, de létezett egy 500 LE

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

7TP könnyu harckocsi

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 3 to

Hossz: 4,6 m

Szélesség: 2,4 mMagasság: 2,16 mPáncélzat: 7-40 mmMotor: 110 LE-s dízel

Hatótávolság: 160 kmSebesség: 32 km/hSzármazás: Lengyelország

35

teljesítményu dízelmotorral, kis példányszámban készítettváltozata is. A Christie-féle futómu - a kerekes üzemre törté­

no átváltás lehetosége nélkül-látható az 1940-ben tervezett

T-34-esen is, mely korának legfontosabb harckocsijává vált.

A T-28-AS

Míg az elso BT harckocsikat próbálták 1931-ben, egy a le­

ningrádi Kirov gyárban muködo tervezocsoport kidolgozta

egy hatszemélyes nehéz harckocsi terveit, mely 29 t tömegé­vel az akkori szabványok szerint nehéznek számitott. A harc­

kocsit futómuve és egyéb részei, úgy mint a több torony, igenhasonlóvá tették a még mindig titkosnak minosülo brit A6-os

változathoz. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a szovjetekmegszerezték a terveket. Az így kifejlesztett, 1934-ben szol­

gálatba állított T-28-as jelzésu harckocsi megbízható konst­

rukció volt. Bár 37 km/h sebességévei kissé lassú, a 30 mm­

es homlok- és a 10 mm-es többi páncélzat jól védetté tette.

Mindezeken túl a T-28-as jó terepjáró képességgel és fejlett

rendszerekkel rendelkezett, mint például a 76 mm-es lövegstabilizáló rendszere, mely Európában egyedülállónak számí­

tott. Ugyanakkor azonban, mire 1939-ben a finnek és a japá­

nok ellen bevetették, a T-28-as páncélzata már nem nyújtott

kello védelmet, és kifejlesztették a 80, illetve 40 mm-es pót-

páncéllemezekkel védett T-28C jelzésu továbbfejlesztett vál­tozatot.

AT -28-ast hamarosan követte a még nehezebb, 45 t töme­

gu T-32-es és az 50 t-s T-35-ös, melyek kialakításukat te­

kintve láthatóan szoros kapcsolatban álltak a brit Indepen­dent harckocsival. Az A1El-eshez hasonlóan a 76 mm-es lö­

veggel felszerelt fotorony mellett mindkét harckocsit négy

kiegészíto toronnyal is ellátták. Ezek közül kettobe nagy tor­kolati sebességu páncéltöro löveget (a T-32-esnél 37, a

T-35-ösné145 mm), a másik kettobe pedig 7,62 mm-es gép­

puskát építettek. A három nehézfegyverzetu toronyba mégtovábbi párhuzamosítottan tüzelo géppuskákat helyeztek el,

valamint még egy mozgatható géppuskát a homlokpáncélza­ton is. A megnövelt teljesítményu Liberty motorok révén

(350 LE a korábbi, 500 LE a késobbi változatban) ezek a

monstrumok kello teljesítménnyel rendelkeztek ahhoz, hogygyalo gsági szerepkörben alkalmazhassák oket. Rendszerbeállításukat követte az 57 t-s T-1 OO-as és a 46 t-s SZMK is.

Mindkét típusnál a másodlagos torony a fotorony tetején ka­

pott helyet. Az elsonél a 76 mm-es löveggel felszerelt torony

teljesen körbeforgatható, míg a második típus 45 mm-es lö­veggel felszerelt tornya csak 300o-ban forgatható. Mindkét

harckocsi rendelkezett további, géppuskákkal felszerelt tor-

36 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

CA.ii-es közepes harckocsi

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 2 db 8 mm-es géppuskaKezelok: 3 fo

Hossz: 4,73 m

Szélesség: 2,18 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: 6-30 mmMotor: 105 LE-s dízel

Hatótávolság: 200 kmSebesség: 33,8 km/hSzármazás: Olaszország

nyokkal is. Ez az elrendezés a jármuvek magasságát 3 m fó­lé növelte, ami különös en sebezhetové tette. I939-ben a

Finnország elleni háborúban keriiltek bevetésre, de a T-32­eshez és T-35-öshöz hasonlóan hamarosan ezeket is kivon­

ták. Az említett szovjet harckocsik többtornyos elrendezése

tekintheto a legszélsoségesebb példának, de hamarosan meg­

gyozodtek ennek hatástalanságáról. Sebezheto volt, mivel a

becsapódó lövedékeket nem engedte lepattanni a páncélzat­ról, és nem volt hatékony sem, mivel a tornyok muködtetésé­

hez további kezelokre volt szükség. Mindez azonban egyál­

talán nem jelentette azt, hogy eltuntek az egynél több löveg­állással rendelkezo harckocsik.

LENGYELORSZÁG

A lengyel hadsereg I920-ban néhány zsákmányolt német

A 7V harckocsival és a szövetséges Franciaországtól vásárolt

Renault FT-vel rendelkezett. Mindkét típus jelentos szerepet

játszott az 1. világháború utáni szovjet-lengyel háborúban

aratott lengyel gyozelem kivívásában. A lengyel foparancs­

nokság nem hagyta figyelmen kívül a harckocsik szerepét, és

amint gazdaságilag lehetségesnek látszott, Lengyelország

hozzálátott saját harckocsi-fejlesztési programjának megva­lósításához. Az elso szakaszban, mely célja eredetileg egy

könnyu és egy "áttöro" közepes harckocsi terveinek kidolgo­

zása volt, a 12 t tömegu WB-I0-esre összpontosítottak. A 47

mm-es löveggel felszerelt harckocsi maximális sebessége 25

km/h, hatótávolsága több mint 200 km. A WB-lO-es fejlesz­

tését végül törölték. A lengyel hadsereg I928-ban a

Vickerstol beszerzett egy Carden-Loyd VI-os kisharckocsit,

és ez jelentette a saját fejlesztésu kisharckocsik alapját, mely­

nek elso példánya a TK.3-as. A 8 mm-es elsodleges páncél­

zattal védett 2,5 t tömegu, két fo személyzetu harcjármuvet

egy 7,92 mm-es géppuskával szerelték fel (melyet késobb 20

mm-es lövegre cseréltek), és egy 40 LE teljesítményu Ford Amotorral látták el. I930-tól kezdodoen mintegy 300 TK.3-as­

sal szerelték fel a lengyel hadsereg kialakulóban levo páncé­

losalakulatait. A TK. 3-as tervezoi új módszert dolgoztak ki a

lánctalp igénybevételének csökkentésére arra az esetre, ha

nagy távolságot kellene megtenni közúton. A harckocsi után­

futót vontatott maga mögött, melyre rá tudott állni. Miután az

utánfutóra felhajtott, a lánctalpakat levették, és a meghaj­

tókerékre láncot helyeztek, melyet az utánfutó hátsó részénlevo kerékagyhoz rögzítettek. Az utánfutót ezt követoen a

harckocsi vezetoje a tengelykapcsoló segítségével hagyomá­nyos módon vezethette.

A LENGYEL TKS

A TKS a TK.3-as továbbfejlesztett változata. Fegyverzete

még mindig egy 7,92 mm-es géppuska, de páncélzatát 10

mm vastagra növelték. A TKS lánctalpai szélesebbek, futó­

muve nagyobb igénybevételt tudott elviselni, és hazai gyártá­

sú FIAT motorral szerelték fel. Az I933-ban kezdodo gyártássorán 390 példányt készítettek. A következo évben a TKW ti­

pusnak már megépítették a mintapéldányát. A TKW a TKS

módosított változata, kis tornyába~ a parancsnok és a gép­puska kapott helyet. Ezt a változatot törölték a fejlesztésbol,

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 37

JOBBRA: A PzKpfw I-es parancsnoki változata vezeti a

páncélosok felvonulását Berlinben. A Hitler, Göring

birodalmi marsall és Dönitz tengernagy társaságában álló

Mussolini lelkesen figyeli az eseményeket.

és 1936-ban újabb kísérletet tettek arra, hogya TKS-t 20

mm-es Bofors löveggel és megerosített homlokpáncélzattal

lássák el. A TKS harmadik és egyben utolsó sikertelen válto­

zata a TKF, melyet erosebb motorral és egy második, valószí­

nuleg 9 mm-es légvédelmi célra alkalmazható géppuskávalláttak el.

LENGYEL HARCKOCSITERVEK

A lengyelek is beszereztek még egy Vickers-gyártmányt, a

6 t tömegu E típust. Az eredeti A változathoz nagyon hason­

ló, ikertoronnyal felszerelt jármuvet gyártottak 7 TP néven,

melynek elsodleges páncélzata 17 mm volt, és egy 110 LE

teljesítményu Sauer dízelmotorral látták el. Ez az elso eset,mikor egy sorozatban gyártott harckocsiba surítéses gyújtású

motort építettek. Az 1934-ben szolgálatba állított, három fo

kezelo személyzetu, két 7,92 mm-es géppuskával felszerelt,

közel 10 t össztömegu harckocsi jelentosen jobb lett, mint az,

me ly fejlesztését ösztönözte. 1937-ben egy módosított, 7 TP

jw jelzésu változat követte, melynek tornyába egy 37 mm-es

Bofors páncéltöro löveget és egy párhuzamosított géppuskát

szereltek. A harckocsi páncélzatát 40 mm-re megvastagítot­ták és a futómuvét is megerosítették, hogy elbírja a megnö­

vekedett tömeget.

A lengyelek a 30-as években hozzáláttak egy kétéltu harc­

kocsi kifejlesztéséhez. A négy fo kezeloszemélyzetu, 10 TP

jelzésu harckocsi emlékeztet a Christie által tervezett

M1928-asra, haladhatott kerekes és lánctalpas üzemmódban,

és tornyában egy 37 mm-es löveget helyeztek el. A másodla­

gos fegyverzetét jelento géppuska a homlokpáncélon kapott

helyet. Továbbfejlesztett változata, a nagyjából hasonló, deerosebb páncélzattal rendelkezo 14 TP az orosz gyakorlatotkövetve már nem volt alkalmas kerekes üzemmódban törté­

no alkalmazásra. A nehezebb 20/25 TP egy több toronnyal és

"hagyományos" futózsámolyokkal felszerelt nehéz harcko­

csi, a 4 TP viszont egy foleg kétéltu változatáról ismert köny­

nyu harckocsi. Lengyelország 1939. szeptemberi lerohanása­kor a négy típus még fejlesztés alatt állt.

Több más országhoz hasonlóan Csehszlovákia kezdetben

Franciaországból importált Renault FT harckocsikat, majd ­

szintén más országok példáját követve - az így nyert tapasz­

talatokat felhasználva kialakította saját irányelveit, valamint

a fejlesztés alapjait. A 20-as évek elején JosefVollmer, a né­

met hadügyminisztérium gépjármurészlegének egykori foter-

JOBBRA: A Franciaországban elonyomuló PzKpfw I-es és

II-es harckocsik oszlopa elhalad egy felrobbantott híd

romjai mellett. A gyors és jó manoverezoképességü

PzKpfw I-es ideális fegyvernek bizonyult a lengyelországi

villámháborúban. A Führer páncélosai Franciaországbanazonban már erosebb ellenállással kerültek szembe.

vezoje Prágába érkezett. A Skoda-fegyvergyárban helyezke­dett el, és a KR.50-es kerekes/lánctalpas harckocsi munkála­

taiba kapcsolódott be. Az itt alkalmazott rendszer annyiban

tért el a Christie-féle megoldástól, hogy a KR.50-esnél a

meghajtókeréknél futógörgoket helyeztek el, és a lánctalpat a

mögötte elhelyezett feszíto görgo emelte fel a fóldrol. Ked­

vezo tulajdonságai ellenére - 13 mm-es páncélzat, 37 mm-es,

toronyban elhelyezett löveg, 50 LE teljesítményu motor, ke­

réken 35, lánctalpon 12 km/h sebesség - a cseh hadero nem

állította rendszerbe a KR.50-est. A hadsereg a Kolohousen­

ka-féle hibrid, kerekes/lánctalpas elrendezéshez ragaszko­

dott, és az ebbe az irányba mutató további fejlesztéseket tá­

mogatta. Eloször a vastagabb páncélzattal és 60 LE-s motor­

ral fel szerelt KR.60-as, majd a 70 LE-s motorral és jobb ke­

rekes/lánctalpas üzemmód közötti váltórendszerrel ellátott

KR.70-es került megépítésre.

A csehek képzeletét is megragadta a kisharckocsikra vo­

natkozó elképzelés, és a Vickers-gyártól több Carden-Loyd

szállító jármuvet szereztek be. A Skoda-Tatra és a

CKD/Praga gyárak egyaránt végeztek tanulmányokat S-I-es

38 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

és P-I-es jelzéssel. A CKD/Praga által készített példány ve­

télytársa elott állt készen a próbákra, és korlátozott példány­számban meg is rendelték Tancik (kis harckocsi) T 33 néven,

annak ellenére, hogy elmaradt az S-l-es mögött. A P-I-es tí­

pusú, 2,5 t tömegu, két fo kezelo személyzetu fegyverszállító

nagyban emlékeztetett az eredeti Carden-Loyd VI-osra, illet­

ve a lengyel TK.3-asra. Nehezebb páncélzattal rendelkezett,

mint lengyel változata, és a homlokpáncélzaton egy helyett

ketto géppuskát helyeztek el. 31 LE teljesítményu motorjával

mindössze 35 krn/h maximális sebességre volt képes, ésrossz terepjáró képessége, valamint az utakon történo haladá­

sának nehézkességei miatt széles körben bírálták. A vetély­társ S-l-es (melyet T-l/MU--4-esnek is neveztek) 40 LE-s

motorjának köszönhetoen kedvezobb teljesítménymutatók­kal rendelkezett, egyébként hasonló volt a P-I-eshez.

A TNHB

Az S-l-est egy 50%-kal erosebb motor beépítését követoen

S-ld néven nehéz harckocsiként fejlesztették tovább. Bár a

vastagabb - 15 mm-es - páncélzat és a 47 mm-es löveg mi­

att tömege majdnem kétszer akkorára nott, mint az S-l-esé,

az S-ld még mindig jelentos, 45 krn/h maximális sebesség

95-ös Ha-Go

FENT: A japán 95-ös Ha-Go harc kocsit 1933 és 1942 között

nagy példányszámban gyártották. A jármuvet az 1937-es

kínai háborúban, majd a II. világháborúban is bevetették.

elérésére volt képes. Jugoszlávia, majd Románia számára

gyártották. A P-I-est is továbbfejlesztették P-II-es könnyuharckocsiként, ismertebb nevén LT-34-esként. Ez a Cseh­

szlovákiában gyártott elso igazi harckocsi, melyet a cseh

hadero részére készítettek. A TNHB jelzésu, négy fo kezelo-

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 2 db 7,7 mm-es géppuskaKezelok: 3 fo

Hossz: 4,38 m

Szélesség: 2,06 mMagasság: 2,2 mPáncélzat: 6-12 mm

Motor: 120 LE-s dízel

Hatótávolság: 245 kmSebesség: 45 km/h

Származás: Japán

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 39

személyzetu harckocsiba egy 37 mm-es löveget és két gép­

puskát építettek. Legnagyobb páncélvastagsága 15 mm volt.

A 7,5 t tömegu jármu a 62 LE-s Praga motorral jelentos, 40

km/h sebességet ért el, és jó volt a terepjáró képessége is. ATNHB futómuve négy pár, laprugókkal alátámasztott forgó­

zsámolyra rögzített kis görgobol állt. Ezt az elrendezést a ké­

sobbiekben hajlított tengelyre rögzített négy nagy átméroju

kerék váltotta fel, melyeknél mindegyik párt lemezrugóval

látták el. A meghajtókerék elöl, a láncfeszíto kerék pedig há­

tul helyezkedett el, és kezdetben négy vezetogörgot is alkal­

maztak. A nagy kereku változatnál csak a hátsó görgo volt

kétfeladatos. A CKD exportra is gyártotta a harckocsit és egy

fél tucat országba adott el belole, ahol különbözo megjelölé­

sekkel állt szolgálatba. Az exportváltozat legfontosabb vásár­

lója Svédország volt, ahol a harckocsit a Scania- Vabis gyárlicencben is készítette, és AH-IV-es Sv/Strv rn/37-es jelzés­

sel kétszemélyes, csökkentett méretu változatát is gyártották.

A CSEH KIVÁLÓSÁG

A P-II/LT -34-es exportprogram egyik legfontosabb eredmé­

nye annak felismerése volt, hogy a jármu alkalmas a tovább­

fejlesztésre. 1937 októberében bizottságot hoztak létre a cseh

harckocsigyártás vizsgálatára, mely azzal a javaslattal állt

elo, hogy el kell készíteni a könnyu harckocsira vonatkozó újkövetelményeket. A pályázat elnyerésére a legesélyesebb je­

lölt a TNHB továbbfejlesztett és módosított változata volt. A

9 t tömegu TNHP vagy LT-38-as jelu új változat korának

legfontosabb könnyu harckocsija és egyben a típus alapjár­muve lett.

Kortársainak többségéveI ellentétben az LT-38-as eseté­

ben a tervezoknek sikerült biztosítani a három legfontosabb

összetevo, nevezetesen a teljesítmény, a védettség és a tuzero

összhangját. Természetesen a harckocsiba épített 37 mm-es

L/48-as A-7-es löveg nem a világ legerosebb fegyvere, de ha­

tékonynak bizonyult. A 7,92 mm-es vz37-es géppuska ­melybol a harckocsi kettovel is rendelkezett - viszont korá­

nak legjobbja, a Besa elodje, melyet a brit hadsereg alkalma­

zott ugyanilyen célra. A TNHP 125 LE teljesítményu EPA

benzinüzemu motorjával úton 55 km/h sebesség elérésére

volt képes, és 225 l-es üzemanyagtartályának köszönhetoen

hatósugara meghaladta a 250 km-t. A harckocsi fo gyengesé-

ge szegecselt építési módjában rejlett. A szegecseket lágyabb

fémbol készítik, és találat esetén halálos lövedékként repked­nek a küzdotérben. Ugyanakkor azonban a költségeket és a

rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve nem nagyonvolt más lehetoség.

A PZKPFW 38(t)A cseh hadsereg eredetileg 150 db TNHP-t rendelt. A szállí­

tásra csak 1939 márciusában került sor, és csak nagyon kevés

jutott el az egységekig, mikor a németek megszállták Cseh­

és Morvaországot, illetve a hónap közepén Szlovákiát pro­

tektorátussá nyilvánították. A most már PzKpfw 38(t) jelzéstkapott TNHP-t anémet haderonek szállították le, és az év vé­

ge elott további 325-öt rendeltek meg. Ezek egymástól ki­sebb részletekben különböztek, azokat Ausf. B, C és D jel­

zéssel látták el. A cseh harckocsik fontos szerepet játszottak

a Franciaországért vívott harcokban 1940 nyarán, és az ott

szerzett tapasztalatok alapján további változtatásokat hajtot­

tak végre rajtuk. A homlokpáncél vastagságát 30 mm-rol 40

mm-re növelték, és az oldalsó páncélzatot is megvastagítot­

ták, ugyanakkor a vezeto és a géppuskás számára jobb kilá­tást biztosító kémlelonyílásokat szereltek fel. 1940 novembe­

re és 1941 októbere között 525 db épült az Ausf. E és F vál­

tozatokból, majd sor került még 90 Ausf. G megrendelésére

is. Ennek a homlokpáncélzatát továbbnövelték 50 mm-re, és

a törzset is áttervezték, hogy szegecselés helyett hegesztésieljárássallegyen eloállítható. Az Ausf. E, F és G változatok

motorja már 150 LE teljesítményu, de a megerosített páncél­zat miatt sebessége még mindig 20%-kal elmaradt a korábbi

változatokétóI. A svéd kormány által rendelt 320 példányt

szintén lefoglalták a németek, és Ausf. S jelzéssel állították

rendszerbe, a svéd Scania gyár pedig megkapta a licenc ben

történo gyártás jogát. Összesen mintegy 1600 TNHP/

PzKpfw 38(t) készült, melyek nagy része a német hadero

páncéloshadosztályaiban teljesített szolgálatot.

OLASZORSZÁG ELKÉPZELÉSE A HARCKOCSIKALKALMAZÁSÁRÓL

Az olasz hadsereg egészen 1940-ig nem gondolt a 14 t-nálnehezebb harckocsik alkalmazására, mikor is Mussolini hó­

dító ambíciói következtében az egész elgondolást radikálisan

átértékelték. Alapvetoen szükséges lett a meglevoknél nehe­

zebb harckocsik rendszerbe állítása, és megbízást adtak egy

25 t körüli tömegu, 40 mm-es homlokpáncélzattal és 75 mm­

es löveggel felszerelt harckocsi gyártására. A P harckocsi

(P, azaz "pesante", tehát nehéz) meglehetosen lassúnak és ne-

BALRA: Ahogy közeledett a II. világháború kitörésének ideje,

egyre nyilvánvalóbbá vált, hogya - képen látható PzKpfw

II-esekkel is fémjelzett - német harckocsi-technológia

jelentosen meghaladja a világ többi országában

alkalmazottat. Ennek egyik oka az, hogy egy négy jármubol

álló szakaszban legalább egy harc kocsit rádióval is

felszereltek, ami jelentosen megkönnyítette a feladatok

összehangolt végrehajtását.

40 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

PzKpfw IB (Sd.Kfz. 265-ös) parancsnoki harckocsi

Fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 3 to

Hossz: 4,45 m

Szélesség: 2,1 mMagasság: 1,99 mPáncélzat: 7-13 mm

Motor: 100 LE-s benzinüzemü

hézkesnek bizonyult. A késobbi P.75/40-es (vagy P.26/40-es)

típusjelu páncélos négy tervét mutatták be Di Feroletto tábor­

noknak, a gépesített erok fofelügyelojének, melyek közül

kettot a hadsereg saját gépesített részlege, kettot pedig azAnsaldo cég fejlesztett ki. 1940 vége elott az Ansaldo által

benyújtott egyik tervezetet fogadták el és kezdték meg gyár­tását. A prototípus a következo év októbere elott állt készen a

tesztelésre. A harckocsi homlokpáncélzata 50 mm, és ala­

csony torkolati sebességu 75 mm-es L/l8-as löveggel, illetve

egy 20 mm-es, párhuzamosított Breda géppuskával fegyve­rezték fel. Futómuvét és 330 LE-s motorját közvetlenül a kö­

zepes harckocsiból vették. Az elkövetkezo hat hónap során a

löveget elobb egy L/32-esre, majd a sokkal hatékonyabb

L/34-esre cserélték, a meglevo helyére pedig egy 8 mm-esModello 38 géppuska került. A harckocsi gyártása 1942 má­jusában vette kezdetét. Ezt követoen döntés született arra vo­

natkozóan, hogy a motort egy 420 LE teljesítményu benzin­

üzemure cseréljék, ami további késéseket okozott. A gyártástvégul 1943-ban kezdték meg, és Olaszország szeptemberi

kapitulációja és a szövetséges ekkel történt különbéke meg­kötésének idejére mindössze 21 készült el.

A P.26/40-es már azelott elavult, hogy eljutott volna az ala­

kulatokig, bár ekkor nem számított szokatlannak, hogy ennyi

ido telik el a tervek elfogadása és a gyártás megindulása kö­

zött. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Olaszország korláto­

zott nyersanyagforrásokkal rendelkezett, és a harckocsiprog­

rarnnak, illetve ennek a fejlesztésnek nem tulajdonítottak

nagy fontosságot. Mindenesetre a gyártás megindulása idejé­

re már készen álltak a P.43-as jelzésu "utód" tervei. Ezt ked-

Hatótávolság: 155 kmSebesség: 40 km/h

Származás: Németország

vezobb ballisztikai kialakítású, nagyobb és alacsonyabb to­ronnyal és parancsnoki kupolával terveztek ellátni. A P.26/40

bis jelzésu átmeneti változatot kupola nélküli új toronnyal

látták el. Egyik terv sem váltotta be a hozzá ruzött reménye­ket.

Az '1919. június 28-án aláírt versailles-i béke Németor­

szágnak megtiltotta, hogy harckocsikat gyártson és alkalmaz­

zon. A német kormány a 20-as években mindezek ellenére

felkérte a fobb fegyvergyártókat arra, hogy készítsenek terve­

ket, sot gyártsanak kísérleti lánctalpas jármuveket.1934-ben egy új közepes harckocsi tervei készültek el Pan­

zerKampfwagen Neubaufahrzeug (PzKpfw NbFz.) jelzéssel.

A hat fo személyzetu harckocsiba egy nagy urméretu, ala­

csony torkolati sebességu löveget szereltek. A mintapéldány­

ból két változat készült; az A jelu Krupp toronnyal és 105

mm-es, valamint e felett egy párhuzamosan beépített 37 mm­es löveggel. A B változat tornyát a Rheinmetall gyártotta, és

egy 75 mm-es, valamint egy 37 mm-es löveget helyeztek eltornyában egymással párhuzamosan. Jobboldalt elöl és balol­

dalt hátul mindkét változatot kiegészíto tornyokkal is felsze­

relték, melyekbe 7,92 mm-es MG 13-as géppuskákat építet­tek. A harckocsikba 500 LE teljesítményu benzinüzemu mo­

tort építettek, és maximális sebességük elérte a 35 km/h-t.

Futómuvüket a Rheinmetall által gyártott Grosstraktortói

vették át, és öt, párosan rögzített, kis átméroju kerékbol állt,

melyeket rugós tengelyre rögzítettek. Végul azonban ezt a

tervezetet elvetették, de az elkészült 6-8 jármuvet kiképzési

célokra alkalmazták, illetve részt vettek Norvégia 1940-esnémet megszállásában.

HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

PzKpfw IB (Sd.Kfz. 101-es)

41

Fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo

Hossz: 4,45 m

Szélesség: 2,1 mMagasság: 1,72 mPáncélzat: 7-13 mmMotor: 100 LE-s benzinüzemu

A PZKPFW I-ES

Ezek a középnehéz harckocsik egy harckocsicsalád részét al­

kották, melyek közül mindegyik meghatározott szerepet ját­

szott a "Blitzkrieg", azaz a villámháború feladatainak végre­

hajtásában. A villámháború stratégiáját a Wehrmacht vezér­

kari tisztjei alakították ki, akik közül a leginkább ígéretesnek

Heinz Guderian tábornok tunt. A villámháború legfontosabb

alkotóeleme a gépesített gyalogság és az alacsony támadó re­

pülogépek által támogatott gyorsan mozgó könnyupáncélo­

sokból álló támadóék. Kezdetben a legalapvetobb és a legna­gyobb számban rendelkezésre álló harckocsi a két fo sze­

mélyzetu, géppuskával felszerelt PzKpfw I-es volt, melynek

terveit öt majdani gyártó dolgozta ki. Végul a Krupp által

megtervezett 6 t tömegu, 7-13 mm-es páncélzatú harckocsitválasztották ki.

NEHEZEBB HARCKOCSIK

Mire az elso PzKpfw I-es elhagyta a szerelocsarnokot, egy­

értelmuvé vált, hogy azoknak a közepes harckocsiknak

(PzKpfw Ill-as és IV-es) a kifejlesztése és gyártása, melyek­

nek a könnyu harckocsikkal együtt kellene harcolni, a terve­

zettnél tovább fog tartani. Emiatt úgy döntöttek, hogy addig

is ki kell fejleszteni egy a PzKpfw I-esnél hatékonyabb

könnyu harckocsit. AlOt tömegu PzKpfw II-es gyártására a

MAN (Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg) kapott megbí­

zást. A 14,5 mm-es páncélzatú harckocsit 130 LE teljesítmé­

nyu motorral szerelték fel, és a PzKpfw I-esen alkalmazott

géppuskák helyett egy 20 mm-es gépágyút kapott fegyverzet­

ként. Mire 1939 késo nyarán Hitler parancsot adott a Len­

gyelország elleni támadásra, már 1000-nél több PzKpfw II-es

Hatótávolság: 155 kmSebesség: 40 km/hSzármazás: Németország

állt rendelkezésre, és hamarosan világossá vált, hogy jól el

tudják látni a számukra kijelölt feladatokat. A Daimler-Benz

motorral felszerelt Ausf. D és E változatok gyártására is

ebben az évben került sor, és ezek sebessége országúton

meghaladta elodeikét. A harckocsit igazi Christie-féle futó­

muvel szerelték fel, ahol a korábban alkalmazott félelliptikus

rugókat torziós rugókra cserélték. Az új változatok terepenmutatott teljesítménye ugyanakkor elmaradt a korábbiakétóI.

Azokat hamarosan kivonták az arcvonalszolgálatból, és

Flammpanzer II-es néven lángszórós harckocsivá vagy önjá­

ró löveggé alakították át. 1940-re az is bebizonyosodott,

hogy még a legjobb könnyu harckocsik számára is veszélye­

ket rejt a harci bevetés. A PzKpfw I-eseket és II-eseket ettol

kezdve a második vonalban alkalmazták, ahol viszont jószolgálatot tettek a Wehrmacht egységeinek.

A PANZER IV-ES

A PzKpfw IV-es támogató harckocsi terveit a PzKpfw III­

aséval egyszerre készítették el, és fo fegyverzetüket tekintveis nagyjából hasonlóak. A PzKpfw IV-est az L/24-es csohosz­

szúságú 75 mm-es löveggel fegyverezték fel, melynél jóval

többféle lövedéket lehetett alkalmazni, beleértve a repesz­

romboló, nagy feszítoereju páncéltöro lövedékeket, ködgrá­nátokat és repeszgránátokat. A PzKpfw IV-es Ausf. A harcko­

csit 250 LE teljesítményu Maybach motorral látták el, sebes­

sége elérte a 38 km/h-t. A jármu futómuve hasonló a PzKpfw

III -as Ausf. C/D változatnál alkalmazotthoz. A PzKpfw IV-es

minden valószínuség szerint a Harmadik Birodalom legsike­

resebb harckocsija, melybol nyolcezerötszáznál is többetgyártottak.

HARMADIK FEJEZET

A VillÁMHÁBORÚ ÉS

AZ AZT KÖVETO IDOSZAK

- A II. VilÁGHÁBORÚ

HARCKOCSIJAI

1939 szeptemberében a német páncélosok

végigsöpörtek lengyelországon, és új fejezetet

nyitottak a páncéloshadviselés történetében.

A harckocsitervezés 1945-re drámai fejlodésen

ment keresztül, és a harckocsikkal felszereli

egységek az amerikai és európai hadseregek

szerves részévé váltak.

/

Ezerkilencszázharminckilenc szeptemberére, ami~orkitört a II. világháború, a harckocsik tervezésének

koncepciója jelentos mértékben megváltozott a két

évtizeddel korábbi elgondolásokhoz képest. Az 1930-as évek

végén szolgálatot teljesíto harckocsik teljesítménye megha­

ladta elodeikét, és a változatok száma is megnott. A világ ipa­

rosodott országainak többsége rendelkezett egy- vagy többfé­

le harckocsival, de csak nagyon kevés országnak voltak egy­

séges elképzelései azok alkalmazását illetoen. Németországtekintheto a legmarkánsabb kivételnek e tekintetben. Az el­

következo hat évben mindezt drámai változások kísérték,

ugyanis a harckocsi lett a szárazföldi harcok -legyen szó vá­

rosi vagy terepen vívott harcról - alapveto eszköze. A harc­

kocsi vált korának legerosebb harcászati fegyverévé, me lygyakran döntötte el a csaták kimenetelét.

KÖNNYU ÉS KÖZEPES HARCKOCSIK

A korabeli könnyu és közepes harckocsik könnyen felülkere­kedtek minden haderon, amely nem volt felkészülve az ellen­

állásra. Páncélzatuk, mely a homlokfelületeken 30, a ve-

BALRA: Az 1944/45 telén az Ardennekben készített felvételen

a félelmetes PzKpfw V-ös Panther harckocsi látható.

A Panther még a háború e szakaszában is félelmetes

ellenfélnek számított, 75 mm-es lövegévei nagy távolságból

képes volt bármely szövetséges harckocsi kilövésére.

44 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: 1940 tavasza. A PzKpfw III-asok személyzete rövid

pihenot tart az észak-franciaországi harcok idején.

A PzKpfw lll-as a lengyelországi harcokban jó teljesítményt

nyújtott, de 1940-ben nem bizonyult megfelelonek a francia

és brit páncéltöro lövegek ellen.

szélynek kevésbé kitett helyeken pedig 7 mm, megvédte a

kezeloket a "közönséges" puska- és géppuskalövedékektol, a

bombák és lövedékek repeszeitol egyaránt. A védettség lehe­

tové tette e páncélosoknak, hogy felülkerekedjenek a gyalog­ság egysége in, és szabadon áttörhessenek a védelmi vonala­

kon. A viszonylag kis urméretu fegyverekkel fel szerelt harc­

kocsik megvalósították a gyorsan mozgó harcra vonatkozó

elképzeléseket. Mivel a meglepetés ereje oket szolgálta ­

hogy ne említsük a hatékony légi fedezetet és támogatást -, a

viszonylag könnyu fegyverzettel ellátott német páncéloshad­

osztályok 1939 szeptemberében úgy hatoltak át a lengyel vé­

delmi vonalakon, mint kés a vajon. A harckocsik ugyanakkor

kevésbé bizonyultak hatékonynak kilenc hónappal késobb,

mikor Hitler meg akarta ismételni sikerét Franciaországban.A német páncélosok még a Lengyelország elleni támadás so­

rán is szenvedtek veszteségeket. A 4. páncéloshadosztály pél­dául csak 1939. szeptember 4-én 120 harckocsijából ötven­

hetet veszített. A könnyupáncélosok 1940-re még az alapve­

to gyalogsági fegyverekkel, mint a brit .55-ös Boys, a finn 20

mm-es Lahti Modell 39, anémet 7,92/13 mm-es Panzerbusch

pzB 38-as és pzB 39-es, valamint a japán 20 mm-es Model

97-tel szemben is sebezhetonek bizonyultak. Mindezeken túl

a páncéltöro lövegek, a fóldi célok ellen alkalmazott légvé­

delmi lövegek és a nehezebb harckocsik lövegei is komoly

pusztítást vittek végbe soraikban. A "könnyu" harckocsik

majd csak a háború vége felé térnek vissza, de akkorra pán­

célzatuk jelentosen megnövekedett, és könnyunek is csak ajelentos súlynövekedésen átment közepes harckocsikhoz ké­pest számítottak.

A NÉMET KÖZEPES HARCKOCSIK

1939 szeptemberében a PzKpfw Ill-as és IV-es akkori válto­

zatai a világ legjobb közepes harckocsijainak számítottak, de

már ezek is kezdtek sebezhetové válni. A brit kétfontos lövegmár 500 m-rol ki tudta loni azokat, és a francia SA 35-ös tel­

jesítménye sem sokban maradt el ettol. Egyértelmuvé vált,

hogy növeini kell a német közepes harckocsik páncélvédett­

ségét, ha továbbra is meg kívánják orizni vezeto szerepüket.

Bár a PzKpfw Ill-ast és IV-est már 1939 szeptemberében

bevetették Lengyelországban, még egy évnek kellett eltelnie

ahhoz, hogy kello számban rendelkezésre álljanak. Még1940-ben, a Franciaország elleni német támadáskor is a rend­szerben álló 2500 harckocsi közül csak kevéssel több mint

600 a közepes harckocsi, a többi PzKpfw I-es és cseh gyárt­mányú PzKpfw 35(t) és 38(t). Ezek a típusok, amint arról

már esett szó, korszerutlennek számítottak. Egy év múlva,mikor Hitler a Szovjetunió ellen megindította a Barbarossafedonevu hadmuveletet, a Wehrmacht és a Waffen-SS állo­

mányába 3200 harckocsi, többségében PzKpfw Ill-as és IV­es tartozott.

A PZKPFW lll-AS

A PzKpfw III Ausf. H-t 1940 osze és 1941 vége között gyár­

tották. Ez a korábbi változatok újfajta láncfeszíto és meghaj­

tókerékkel felszerelt továbbfejlesztése, melynél hagyomá­

nyos, hatsebességes váltómuvet szereltek az eredetileg alkal­mazott eloválasztó rendszer helyére. A változtatásokra nem

gazdasági érdekbol kerult sor: az volt a cél, hogy a páncéloskönnyebb és egyszerubben gyártható legyen. Az Ausf. H-t a

törzstol bizonyos távolságban rögzített kiegészíto páncélzat­

tal szerelték fel, mely további védelmet nyújtott a gránátok­kal és az akkor elso ízben alkalmazott urméret alatti lövedé­

kekkel szemben. A harckocsit a korábbi 360 helyett 400 mm

széles lánctalpakkal látták el, ami csökkentette a talajnyo­

mást, bár a harckocsi tömegét kissé megnövelte. Míg néhány

Ausf. E változatba a 37 mm-es KwK helyett a hatékonyabb50 mm-es L/42-es löveget szerelték, addig az Ausf. H 1941

tavaszán a löveg hatékonyabb, L/60-as csohosszúságú válto­

zatát kapta. A korábban gyártott példányokba a nagyjavítások

során utólag szerelték be ezt a löveget. Ugyanakkor a szovjet

T-34-es számára, mellyel a németek azon a nyáron csaptakössze, a 60-as csohosszúságú löveg sem jelentett veszélyt,

legfeljebb ha közelrol lottek rá. A PzKpfw III-asba nem épít­

hettek nagyobb, nagy torkolati sebess'égu löveget, és ez is

PzKpfw 38(1)

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg,

2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelök: 4 fö

Hossz: 4,62 m

Szélesség: 2,05 mMagasság: 2,36 mPáncélzat: 15-50 mm

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

Motor: 125 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 200 km

Sebesség: 42 km/hSzármazás: Németország

45

egyik olyan tényezo volt, melynek következtében a PzKpfw

IV-es továbbfejlesztése mellett döntöttek.Hogya PzKpfw Ill-asnak esélye legyen megközelíteni a

T-34-est, a következo változat, az Ausf. J páncélzatát 50

mm-re növelték, mely további 700 kg súlynövekedést jelen­

tett, igy a harckocsi tömege elérte a 22,5 t-t. Az ezt követo

Ausf. L változat ballisztikailag hasonló, de apáncéltest pán­

célzatát további 20 mm-rel vastagították meg. Mindezeken

túl a PzKpfw III-asokat - melyekbol 1942-ben nem kevesebbmint 2600-at gyártottak - az arcvonalban harcoló csapatok

tovább módosították, hogy erosítsék védettségét. A legáltalá­

nosabb a testtol adott távolságra rögzített kiegészíto páncél­

lemezek felerosítése, illetve a kötényezés, melyet elég maga­

san helyeztek el ahhoz, hogy védje a törzs és a torony csatla­

kozását, a felfüggesztést és a futómuvet is.

AZ AUSF. M

Ahogy az Ausf. Haz F-nek, úgy az Ausf. M az L-nek volt az

egyszerusített változata. A gyártás megkönnyítése érdekébena törzsön levo - és már az Ausf. J-nél csökkentett méretu ­

kémlelonyílásokat, valamint búvónyílás okat elhagyták, az

utóbbit a kötényezés amúgy is feleslegessé tette. Ezzel egy­

idejuleg a loszertartót megnövelték, hogy elférjen benne az50 db loszer, ami azzal járt, hogy a harckocsi az eredeti

7,92 mm-es géppuskaloszer felét, 2500 db-ot tudott magávalvinni. Az Ausf. M gázlóképességét a korábbi változatok

0,8 m-ével szemben 1,5 m-re növelték. Az Ausf. Mgyártása

1942 közepén az Ausf. N-nek nevezett utolsó változatéval

egyszerre folyt. Az 50 mm-es L/60-as löveg helyett ez utób-

bi változatot a PzKpfw IV-eseken eredetileg alkalmazott, már

jó ideje elavult 75 mm-es L/24-es löveggel szerelték fel. Ez

utóbbihoz jóval nagyobb számban állt rendelkezésre lo­

szerválaszték, és megfelelt a közeltámogató alkalmazás által

támasztott követelményeknek. Az utolsó 200 példánya gyá­

rakat már a szabványnak számító kötényezéssel és a mágne­ses aknák ellen kifejlesztett zimmeritborítással hagyta el. Ez

LENT: A PzKpfw 38(t) vezetoje óvatosan hajt rá anémet

utászok által készített pontonhídra az 1940-es

franciaországi hadjárat során. A 38-as harckocsi csehkonstrukció volt.

46 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

PzKpfw lll-as (Sd.Kfz. 141-es) Ausf. H

Fegyverzet: 1 db 50 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 5,58 mSzélesség: 2,95 mMagasság: 2,44 mPáncélzat: 18-30 mmMotor: 300 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 180 kmSebesség: 40 km/hSzármazás: Németország

a borítá.s ebben az idoben vált általánossá anémet harckocsi­kon.

MERÜlOKÉPES HARCKOCSIK

A németek 5500 PzKpfw Ill-as típusú harckocsit gyártottak,

de más célra még számos alvázat készítettek. Több mint

10 000 a Sturmgeschützök (rohamlövegek) alvázául szolgált.

Ezek torony nélküli kivitelben készültek, és egy 75 vagy 105

mm-es különbözo csohosszúságú löveget építhettek be a fel­

építményükbe, jóval nagyobbat, mint amit a harckocsi válto­zatba. Más PzKpfw Ill-as alvázakat Flammpanzer lángszórós

harckocsik építéséhez használtak fel, de készültek parancs­

noki és a tüzérség számára páncélozott megfigyelo változa­

tok is. A legnagyobb átalakítást az úgynevezett Tauchfáhig,azaz víz alatti változat jelentette, melyet az Oroszlánfóka

hadmuvelethez, a Nagy-Britannia ellen tervezett támadáshoz

fejlesztettek ki. A merüloképes harckocsik minden nyílását és

búvónyílását leszigetelték, a kipufogórendszerre egyirányúszelepet szereltek, és egy hajlékony úszócso biztosította a le­

vegoellátást. A jármuvek 7,5 m mély vízben saját erobol tud­

tak a mederben haladni, hogy azután a vízbol kijove teljes

meglepetést érjenek el. Néhányat ezek közül a Barbarossa­

hadmuvelet korai szakaszában végrehajtott folyóátkeléseknélalkalmaztak.

A PzKpfw III-asokat harc közben eredetileg a kiváló 75

mm-es löveggel felszerelt, kissé nehezebb PzKpfw IV-esek

támogatták. Egy négy századból álló harckocsizászlóaljhoz

tehát három század PzKpfw Ill-as és egy század PzKpfw IV­

es tartozott. A háború elorehaladtával, és ahogy a szövetségesharckocsik védettsége egyre nott, világossá vált, hogya tá­

mogató harckocsik (a PzKpfw IV-esek) megnövelt toronyát­méroje nagyobb jelentoséggel bír, mint ahogy azt korábban

feltételezték. A nagyobb átméro lehetové tette, hogy nagyobb

urméretu, hosszabb löveget szereijenek rá, mely páncéltöro

lövedékkel, normál szög alatt és távolságon belül képes volt

átütni a 92 mm-es páncélzatot, ugyanakkor repeszromboló,

füst- és repeszgránátokkal továbbra is el tudta látni támogatófeladatát.

A TOVÁBBFEJLESZTETT PANZER IV-ESEK

Az új löveggel elsoként az Ausf. F változatú PzKpfw IV-ese­

ket szerelték fel, de mire az új változatot gyártani kezdték, alöveg még nem állt rendelkezésre, és ahelyett a régi L/24-es

csohosszúságú löveget kellett beépíteni. Mire 1942 február­

jában elkészült az L/43-as löveg, az eredetileg rendelt 650

Ausf. F közül 460-ba már a régi löveget építették be. Az új

löveggel felszereltek az Ausf. F2-es, míg a régi löveg gel ren­

delkezok az Ausf. Fl-es jelzést kapták. Az új löveg kissé ne­

hezebb lett az L/24-esnél, és a megnövekedett hossz a páncé­

lost "fej nehézzé" tette. A probléma tovább súlyosbodott, mi­

kor megjelent a 375 mm-es csohosszúságú L/48-as löveggelfelszerelt Ausf. H változat. Ekkor módosították a mellso fu­

tómuvet, és kiegészíto tekercsrugókat szereltek fel.

Az Ausf. G 1943 májusában követte az Ausf. F2-est. A két

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 47

JOBBRA: Késoi változat ú PzKpfw lll-as a Das Reich SS­

páncéloshadosztály kötelékében a kurszki csata idején.

A lll-as nem volt egyenrangú ellenfele a 76 mm-es löveggel

felszerelt szovjet T-34-eseknek, és a németek súlyos

veszteségeket szenvedtek .

. változat között csak nagyon kis eltérések voltak. Az elkövet­

kezo 10 hónapban 1700 Ausf. G épült, majd ezt 1943 márci­

usában az Ausf. H váltotta fel. Akkoriban úgy tervezték, hogy

a PzKpfw IV-esek gyártását csökkentik a PzKpfw V-ös

Panther és a PzKpfw VI-os Tiger javára. A PzKpfw IV-es al­

kalmazásának idejét azonban meghosszabbította az a tény,

hogy az új harckocsikból nem tudtak a szükségesnek megfe­

lelo mennyiséget eloállítani. Az L/48-as löveg mellett azAusf. H páncélzatát 80 mm-re növelték, valamint a fronton

használt régebbi változatokat helyben fel szerelt kötényzettelis ellátták, mely a futómuvet védte az amerikai Bazooka és a

brit PlAT (Projector Infantry Anti-Tank) urméret alatti löve­

dékekk(;JIés az oroszok által alkalmazott harckocsi elleni grá­

nátokkal szemben. 1944 júliusáig 3775 Ausf. H változat

épült. Ezt a némileg leegyszerusített és vastagabb torony-, il­

letve homlokpáncélzattal ellátott Ausf. J követte. Ennél a ko­

rábbi köténylemezeket könnyebb, de ugyanolyan hatékony

dróthálóra cserélték. Az Ausf. J-t egészen a háború 14 hónap­

pal késobb történt befejezéséig gyártották, és összesen 1750készült ebbol a változatból.

Korának többi harckocsijához hasonlóan a PzKpfw IV-es

alvázát (bár technikai értelemben az héjszerkezetunek tekint­

heto) is számos egyéb lánctalpas jármuhöz használták fel.

Ezek közül a legismertebb és a leghatásosabb a 150 mm-es

löveggel felszerelt Sturmpanzer IV-es, a 75 mm-es KwK 40-

PzKpfw lll-as (Sd.Kfz. 141-es) Ausf. J

Fegyverzet: 1 db 50 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 6,5 mSzélesség: 2,95 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 18-50 mm

Motor: 300 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 180 kmSebesség: 38 km/h

Származás: Németország

48 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

es L/48-as löveggel felszerelt Jagdpanzer IV-es páncélvadász

és a négycsövu 20 mm-es légvédelmi gépágyúval felszerelt

Flakpanzer IV-es légvédelmi páncélos. A PzKpfw IV-es szá­

mos önjáró löveg alapjául is szolgált.Bár mindketto jó harckocsinak számított, de technikai ér­

telemben 1940-re a PzKpfw !II -as és IV-es is elavult. A harc­

kocsi ettol még szakérto kezekben halálos fegyvernek számí­tott egészen a Berlinért vívott utolsó csatákig. Szögletes tör­

zse és tornya, a torony elején levo levágott részek jelentettehátrányokat csak egyre vastagabb páncélzattal lehetett orvo­

solni, ami viszont elkerülhetetlenül a harci tömeg növekedé­séveI járt. Mivel a motor teljesítményét nem lehetett tovább

növelni, és hely sem volt egy nagyobb eroforrás beépítésére,az ido múlásával egyre lassabbá és nehézkesebbé váltak. A

PzKpfw IV-es utolsó változata az 5 t súlynövekedés követ­

keztében már 5 km/h-vallassúbb az Ausf. D-nél. Az, hogya

futómu ilyen jól bírta a megnövekedett tömeg jelentette ter­helést, az eredeti tervet dicséri.

ANAGYMACSKÁK

Már a PzKpfw II! -as elso változata tökéletesítésének és aPzKpfw IV-es tervezésének kezdeti szakaszában anémet

hadero gépesített egységeinek felügyeloje egy új, nehezebb

harckocsi terveinek elbírálásával foglalkozott, melynek ter­

vezett tömege meghaladta a 30 t-1. A PzKpfw !II-as és IV-es

megjelenése elott is érdeklodtek egy nehezebb harckocsi

iránt, de az a PzKpfw Neubaufahrzeug kudarcával meghiú-

PzKpfw IV-es (Sd.Kfz. 161-es) Ausf. H

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 7,02 mSzélesség: 2,88 mMagasság: 2,68 mPáncélzat: 10-80 mmMotor: 300 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 320 kmSebesség: 38 km/h

Származás: Németország

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 49

BALRA:A PzKpfw IV-es volt a II. világháború alatt

legnagyobb példányszámban gyártott német harckocsi.

Befolyását mind a mai napig alábecsülik. A felvételen egy

PzKpfw IV-es Ausf. A látható, mely az 1941-es Barbarossa­

hadmuvelet idején nagy sebességgel halad el a lángoló

szovjet épületek elott.

sult. 1941. november 21-én azután egy ép T-34/76-ost sike­

tÜlt anémeteknek zsákmányolniuk (a típusjel melletti szám a

beépített 76,2 mm-es löveget jelöli, megkülönböztetve azt az

erosebb löveggel felszerelt T-34/85-östol). A harckocsi meg­

vizsgálásakor egyértelmuvé vált, hogy egy nagyon költségesnehéz harckocsi kifejlesztése, gyártása és alkalmazása most

már nem luxus, hanem létszükséglet. A hónap vége elott aDaimler-Benz és a MAN utasítást kapott, hogy kezdjék el

egy 75 mm-es löveggel felfegyverzett és 60 mm-es homlok-,

illetve toronypáncélzattal (bár ez utóbbit késobb 100 mm-re

növelték) ellátott és 55 km/h legnagyobb sebesség elérésére

alkalmas nehéz harckocsi kifejlesztését. Mindkét gyár 1942

áprilisában mutatta be a terveket. A Daimler-Benz-féle vál­tozat a VK3002-es külsore nagyjából

hasonlított a T-34-esre, csak a tornyot

annyira elöl helyezték el, hogya lö­

vegpajzs gyakorlatilag a homlokpán­célzat folytatásának tunt. A meghaj­

tást dizelmotor biztosította (ami fon­

tos szempont volt aklmr, mikor az

üzemanyag-eloállítás gondot jelentett

Németország számára). A jármu futó­

muve hét közepes méretu, egyszeru

lemezrugóra rögzített átlapolt kerék.

A tervet elemzo hatóságok egyetértet­

tek abban, hogy jelentos erot képvi­

sel, és mindössze az új KwK 42-es 75

mm-es löveg L/48-as Krupp-féle vál­tozata beépítését találták hibás elkép­

zelésnek. Helyette a Rheinmetall által

kifejlesztett L/7O-es változatot java­

solták. Hitler utasítása alapján a min­

tapéldány készítésétol eltekintettek,

és 200 darabra adtak megrendelést.

A PANTHER SZíNRE LÉP

A vetélytárs MAN jármuve sokkal ha­

gyományosabbnak tunt. Kivitelezésé­

ben a sikeres PzKpfw IV-esre emlé­

keztetett, de a hegesztett páncélleme­

zekbol álló törzs oldalait megdöntöt­

ték, hogy a becsapódó lövedékek le­

pattanjanak a felületrol. A MAN-vál­

tozatba a Maybach HL 210-es jelzésu,

600 LE teljesítményu benzinüzemu

motort építették be. A nyolc tengelyre

rögzitett nagyméretu, gumiperemmel

ellátott, páronként elhelyezett, átla-

polt kerekeket torziós rugózás támasztotta alá, a lánctalp pe­

dig 500 mm széles volt. A Rheinmetall által tervezett és ké­

szített toronyban elég hely akadt az L/70-es KwK 42-es lö­

veg számára. A tornyot kelloen hátul helyezték el, hogya jár­

mu mindig elorefordított toronnyal legyen használható, aminem mondható el a Daimler-Benz-féle változatról, különö­

sen az L/7O-es löveg beépítését követoen. Az Albert Speer­

féle Fegyverkezési Minisztérium támogatásával ez a változatlett a PzKpfw V-ös Panther harckocsi. A Daimler-Benz-féle

változat gyártását leállították, és 1942 májusában a MAN-tól

megrendelték a mintapéldányokat, melyeket a következo év

szeptemberében szállítottak le. A Wehrmacht és a Waffen-SS

olyan súlyos gondokkal küzdött a keleti fronton, hogy az új

harckocsik sorozatgyártását azonnal megkezdték - ami álta­

lában mindig nehézségekkel jár -, és az elso példányok no-

LENT: Hogy szembeszáll hassanak az eros 76 mm-es

löveggel felszerelt T-34-esek jelentette fenyegetéssel, a

PzKpfw IV-es késobbi változatait már hosszú csövu,

75 mm-es löveggel szerelték fel.

50 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

PzKpfw Y-ös Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. A

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 8,66 mSzélesség: 3,42 mMagasság: 2,85 mPáncélzat: 16-100 mmMotor: 650 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 200 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Németország

vemberre el is készültek. A tervezés során nagy gondot fordí­

tottak a gyártás elokészítésére, és ennek meg is lett az ered­

ménye. Két és fél év alatt mintegy 5500 Panther készült el,további 700 törzset másként hasznosítottak. Minderre akkor

került sor, mikor Németország tartalékai egyre fogytak.

Már a tervezés elso szakaszában felismerték, hogya har­

cászati követelmények miatt a harckocsi tömege meg fogja

haladni az eredetileg tervezett 30-35 t-t. A Panther harci tö­

mege 45 t lett, és még a 700 LE-re növelt teljesítményu mo­

torokkal is jelentosen csökkent a teljesítménye. Maximális

sebessége mindössze 45 km/h, azonban a gázló-, mászó- és

lépcsomászó képessége igen jónak mondható.

BEMUTATKOZÁS A KURSZKI CSATÁBAN

Mindössze 20 Ausf. A változatú Panther készült el, melyek

homlokpáncélzata 60 mm, fo fegyverzetük az L/70-es löveg

korai változata volt. A meghajtást egy 650 LE teljesítményu

motor biztosította. A harckocsi kezdettol fogva problémákkal

küszködött, és ezek megoldása nem volt egyszeru, ugyanis aFegyverkezési Minisztérium nem engedte, hogy a programot

leállítsák, vagy akár lassítsák, így a javításokat menet közben

kellett elvégezni. A hibák nagy többsége a felfüggesztésnél, afutómunél és a hutorendszernél jelentkezett. A futógörgokrol

rendszeresen lejött a gumiperem, és cseréjük során öt kereket

BALRA: Az oroszországi hadjárat idején megtett hatalmas

távolságok az embereket és a gépeket egyaránt igénybe

vették. Az 1942 elején készült felvételen látható PzKpfw

IV-es Ausf. O Maybach motorját éppen javítják.

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 51

kellett leszerelni. Az Ausf. B és Ausf. C változatok gyakorla­

tilag az Ausf. A más váltómuvekkel felszerelt variánsai. Az

Ausf. D az elso, valóban nagy mennyiségben gyártott válto­

zat, mely 1943 januárjában hagyta el a gyártást végzo négy

üzem területét. Az összes Ausf. D-t áprilisban visszahívták,

hogy módosításokat hajtsanak végre rajtuk, bár az elso egy­

ségek csak májusban kapták meg az új harckocsikat. A

Pantherek elso bevetésére 1943 júliusában, a kurszki csatá­ban került sor. Ez a II. világháború, de talán a történelem leg­

nagyobb harckocsiütközete, melyben 6000 harckocsi vettrészt. A Pantherekbol még akkor sem sikerült volna annyit

bevetni, hogy ellensúlyozni tudják a T-34-esek fölényét a

PzKpfw III -asokkal és IV-esekkel szemben, ha a tipus mármegérett volna a harcbavetésre. A kipróbálatlan és tökéletlen

Panther kis számban, gyakorlatlan kezelokkel történt harcba­

vetése komoly taktikai hibának bizonyult. A Vörös Hadse­

regnek lehetosége volt arra, hogy korán megismerkedhessen

a harckocsival, és kidolgozhassa a legyozésére irányuló har­cászatot, még mielott a Pantherek nagy számban megjelentekvolna az arcvonalban.

A Panther következo változata a kurszki csata idején jelent

meg. Ez a változat az Ausf. Ajelzést kapta, míg az eredetileg

így jelölt változat lett a D l-es, az Ausf. D-k pedig a D2-esek.Az Ausf. A-t kör alakú, nem pedig hengeres parancsnoki ku­

polával szerelték fel, a homlokpáncélzaton gömbbefogású

7,62 mm-es géppuskát helyeztek el (ez a korábbi változatok­

ból hiányzott), valamint további egyéb módosításokat eszkö­zöltek. Az A-t 1944. február végén az Ausf. G váltotta fel. Az

Ausf. G lényegében szükségmegoldás, melynél igyekeztekfelhasználni a halva született Panther II-es leheto legtöbb ele­

mét, ugyanakkor azonban igen hatásos fegyvernek számított.

A Panther II-es konstrukciójának nagy része a kipróbált

PzKpfw VI-os Tigertol származott, és e német harckocsik

legnagyobbikának egyik alkotóeleme, nevezetesen a fémsze­

gélyes futógörgok, felhasználásra kerültek az Ausf. G-nél.Ezzel egyszer és mindenkorra sikerült megoldani a gumipe­

remek lekopásának problémáját. Az Ausf. G jobb ködveto

berendezést is kapott, melyekkor már a harckocsik védelmé­

nek alapveto részét képezte. Mindezeken túl gránátvetokkel

is felfegyverezték, és homlokpáncélzatát is tovább erosítet­

ték, melynek vastagsága ekkor elérte a 120 mm-t, és gyakor­

latilag mindenféle, a harctéren található fegyvernek ellenállt.

A szövetségesek, akiknek 1944 közepén Normandiában ésmáshol is sok gondot okoztak a Pantherek, úgy számoltak,

hogy egy Panther Ausf. A vagy G reális eséllyel történo le­

küzdéséhez 4-5 M4-es Sherman, vagy ezzel egyenértéku kö­

zepes harckocsi összehangolt támadására van szükség. A

Pantherrel való összecsapás még ebben az esetben is kocká­

zatosnak számított, ugyanis a 75 mm-es L/70-es lövegés a

harckocsi vastag páncélzata együtt igen hatékonynak bizo­

nyult.

A LÉTSZÁMHÁTRÁNYBAN LEVO PANTHER

Ha a II. világháború harckocsijait értékelni akarjuk, a Panther

megfelelo alapnak kínálkozik ahhoz, hogy ezzel hasonlítsuk

össze a többit. Sokan tartják úgy, hogya Panther a II. világ­

háború legjobb harckocsija. Túlságosan korán vetették harc­

ba, a gyártás elotti próbák és módosítások elvégzése elott.

Mindezek ellenére a Panther alapveto szerkezeti felépítése

teljes mértékben megfelelt. A 75 mm-es KwK L/70-es löveg

és a harckocsi vastag páncélzata jól mutatja, hogy az adott

idoszak technológiája által biztosított keretek között mi volt

lehetséges. A löveg kétségtelenül nagyobb teljesítményu,

mint a legtöbb harckocsié, melyekkel a Panther szembekerül­

hetett. Torkolati sebessége meghaladta az 1000 mis-ot, és egy

6,75 kg tömegu páncéltöro lövedék kilövésére volt alkalmas.A 75 mm-es L/70-es csohosszúságú löveg átlagos távolságról

átüthette a 140 mm-nél vastagabb páncélzatot, és a Shermant

2000 m-rol ki tudta loni. A Sherman csak 1944-ben kapott

hasonló teljesítményu löveget, de még ez sem bizonyult al­

kalmasnak a Panther tornyának vagy homlokpáncélzatának

áttörésére. A Panther páncélzata szögben döntött, hogy le­

csússzanak róla a páncéltöro lövedékek, és elég vastag ah­

hoz, hogyellenálljon az urméret alatti lövedékeknek a harc­

kocsi hatásos lotávolságán belül (azon a távolságon belül,

mikor a harckocsi nagy valószínuséggel képes leküzdeni az

ellenséges célpontot, ugyanakkor o maga sértetlen marad). A

Panther ellen mindössze egy dolog szólt: a rendelkezésre ál­

ló mennyiség. A 6000 Pantherrel szemben 50 000 Shermant

gyártottak. A fentiek tükrében látható, hogya szövetségesek

"öt az egy ellen" szabályát is nyugodtan lehetett érvényesül­

ni engedni anélkül, hogy számításba vették volna a Sherman­

nel egyenértéku brit és szovjet harckocsikat, pedig azok is ki­

lotték a maguk Panthereit.

A FÉLELMETES TIGER

A halva született Panther II-es, melynek gyártását 1945 nya­

rán kellett volna megkezdeni, egyértelmuen jobb lett volna

elodjénél. Ahogy azt már említettük, ennél a harckocsinál a

Tiger több részegységét - a vastagabb törzspáncélzatot, tér­

hatású távmérovel felszerelt kisebb tornyot, a félelmetes, 88

mm-es KwK 36-os löveget, a továbbfejlesztett HL 230-as

motort és az AK 7-4000 típusú váltómuvet - felhasználták.Csak találgatni lehet a harckocsi valószínu teljesítményét, de

a plusz 200 LE-nek köszönhetoen a Panther II-es bár nehe­

zebb, de valamivel gyorsabb lett volna elodjénél. Azon vi­

szont már lehet vitatkozni, hogy megbízhatósága nem szen­

vedett volna csorbát a változtatások eredményeképpen.

A késobb PzKpfw VI -os Tiger néven ismertté vált harcko­

csi mintapéldányai elso alkalommal 1942. április 20-án ­

Hitler születésnapján - mutatkoztak be. Anémet nehézharc­

kocsi-program eredete egészen 1937-ig nyúlik vissza, mikor

a 30/35 t tömegu harckocsi megépítése elso alkalommal ke­rült szóba. A Henschel-cég két harckocsi kifejlesztésére ka­

pott megbízást a Durchbruchswagen DW.l., azaz "áttöro

harckocsira" vonatkozó kiírás formájában. A prototípus már

futáspróbán volt, mikor a cég egy még nehezebb harckocsi

kifejlesztésére kapott megbízást, VK650 l-es jelzéssel. A 65 t

tömegu jármuvet egy 75 mm-es löveggel és több toronyban

elhelyezett géppuskával kívánták felfegyverezni, gyári jelzé-

52 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

se a tervek szerint PzKpfw VII -es lett volna. A programot

1940-ben törölték, bár ekkor már két mintapéldány állt kipró­bálás alatt.

A HENSCHEL-FÉLE MINTAPÉLDÁNYOK

Eközben a Henschel-cég folytatta a "könnyebb" nehéz harc­

kocsin végzett munkálatokat, és elkészítették a 32 t tömegu,ötfos személyzetu, egy a PzKpfw IV-esen alkalmazotthoz ha­

sonló 75 mm-es L/24-es löveggel felszerelt DW.2. jelu min­

tapéldányt. Mikor anémet fegyverzetügyi minisztérium1940-ben felkérte a Daimler-Benz-, a Henschel-, a MAN cé­

get és dr. Ferdinand Porschét, anémet harckocsibizottság el­nökét, hogy dolgozzák ki egy 30 t tömegu harckocsi terveit,

a Henschel-féle javaslat a DW.2.-n alapult. A céget felkérték,

hogy Volketten Kraftfahrzeug, azaz lánctalpas gépjármu,

VK3001(H) jelzéssel készítsen négy mintapéldányt. Porsche

is megbízást kapott mintapéldány építésére VK3001(P) jel­zéssel. A Henschel-cég a következo év márciusára készítette

el a két prototípust, a következo kettot pedig hat hónappal ké­sobb. A konstrukció hasonlított a PzKpfw IV-eséhez, de olda­

lanként hét, torziós rugókra rögzített átlapolt görgovel és há­rom visszafutó görgovel rendelkezett. Aharckocsit 75 mm-es

L/48-as löveggel tervezték felszerelni, de mikor november­

ben megvizsgálták a zsákmányolt T-34/76-ost, a harckocsit

még azelott elavultnak nyilvánították, hogya törzzsel végzett

próbák befejezodtek volna. A VK3001-es projektet mint

harckocsitervet elvetették, és a VK3001(H) mintapéldányo­

kat ahelyett önjáró lövegekké építették át. Hasonló 36 t-s pro­totípust rendeltek a Henschel-cégtol VK3006(H) jelzéssel,

melybe a 75 mm-es kúpos furatú löveget építettek. Ezt a ter­vezetet is törölték, de ennek inkább gazdasági okai voltak,

mint az, hogy nem felelt volna meg.

A 88 mm-ES LÖVEG ALKALMAZÁSA

Az akkoriban rendelkezésre álló 75 mm-es löveg alkalmat­

lansága az 1940-es kora nyári, brit és francia harckocsik elle­

ni harcokban nyilvánvalóvá vált, a brit MatiIda II-esek pán­célzatát például az arras-i harc ok idején nem tudta átütni.

Mindezek hatására Hitler parancsot adott arra, módosítsák a

88 mm-es Fliegerabwehrkanone FiaK 36-ost, hogy beszerel-

hessék az új harckocsiba. Így bármely szövetséges harckocsitki tudott loni 1500 m-rol, miközben benne nem tudnak kárt

tenni. A FiaK 36-os légvédelmi löveg, melyet vontatott pán­

céltöro lövegként is alkalmaztak, és mindkét szerepkörbenjól bevált. A Fegyverkezési Minisztérium urméret alatti löve­

get akart, mely az ugyanakkora rombolást a jóval nagyobb

sebesség révén érte el. Az ilyen fegyvereket vontatott páncél­

töroként már kipróbálták, és nagyon hatásosnak bizonyultak,de a lövedékekhez volfrámra volt szükség, amibol nem állt

rendelkezésre elég. Amennyiben ezt a fegyvert választják,

annak lényeges következményei lettek volna a jármure néz­

ve: kisebb és emiatt könnyebb lett volna. Végul azonban avolfrámhiány vetett véget a tervnek.

1941 májusában a Henschel és a Porsche muvektol egy­

aránt megrendelték az átalakított FiaK 36-os löveggel feIsze­reit prototípusokat VK4501(H) és (P) elnevezéssel. Nem

meglepo módon mindkét cég a korábban a 30 t tömegu harc­

kocsikon végzett munkálatokat vette alapul. A Porsche-féleváltozat benzin-elektromos meghajtással és hosszanti torziós

rugókkal, valamint egyéb újításokkal készült. A próbák során

azonban a hagyományosabb Henschel-féle konstrukció nyert

annak ellenére, hogy lOt-val haladta meg az eloírt tömeget.

A VK4501(H)-t 1942 augusztusában PzKpfw VI-os Tiger

Ausf. H néven kezdték gyártani, ugyanakkor elovigyázatos­ságképpen Porschétól is rendeltek 90 db-ot arra az esetre, ha

a Henschel által gyártott harckocsival elore nem látott prob­lémák adódnának.

A LOMHA ELEFÁNT

Végül, mivel a Henschel-féle harckocsikkal nem volt problé­ma, a Porsche által gyártott törzseket a 88 mm-es Panzerab­

wehrkanone PaK 43/2-es L/7l-es felhasználásával páncél va­

dásszá építették át. A löveg a rögzített, páncélozott felépít­

ményben csak korlátozott oldalirányú mozgással rendelke­zett. Ajármu elnevezése Panzerjiiger Tiger (P) Ferdinand lett,utalva annak tervezojére. A Ferdinand elnevezést késobb Ele­

fántra változtatták, és a kezeloi is így nevezték a páncélva­dászt. Ezek a hatalmas, 8 m hosszú, 3,5 m széles és 65 t tö­

megu harcjármuvek elso alkalommal a Citadella hadmuve­

letben, a Kurszknál vívott páncéloscsatában vettek részt. 200

mm-es homlokpáncélja ellenére, me ly mindenféle szovjet lö­veggel szemben védelmet nyújtott, az Elefánt sebezhetonek

bizonyult a szovjet rohamutászok (robbanóanyaggal feIsze­reit gyalogosok) elleni harcban, ugyanis nem rendelkezett

védo géppuskával. Muszakilag sem voltak megbízhatóak, ésnem rendelkeztek kello mennyiségu loszerrel sem. A harcbanegyik sem felelt meg az elvárásoknak.

Mindeközben a Henschel által gyártott Tiger egyre eroseb­

bé vált. Bár számozása szerint a Panther után következett, a

PzKpfw VI-os Tiger egyértelmuen egy korábbi idoszak ter-

BALRA: A Viking SS-páncélgránátos-hadosztály a keleti

arcvonalon 1941/42-ben. A képen látható PzKptw IV-es

Ausf. G-t kötényzettel is ellátták, de ez sem sokat segítettaz igazi ellenség, a kegyetlen orosz hideg ellen.

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

méke. Nem rendelkezett az elobbire jellemzo dolt páncélzat­

tal, sokkal inkább a PzKpfw IV-esre emlékeztetett, és védett­

ségét a páncélzat vastagsága adta. A Tiger homlokpáncélja110, a törzs oldalának felso része 60, alsó része pedig 82 mm

vastag páncélborítást kapott. A páncéllemezeket hegesztéssei

rögzítették, és a leheto legnagyobb lemezmérettel dolgoztakannak érdekében, hogy javítsák a törzs merevségét, mely a

mintapéldánynál jelentos mértékben elhajlott, ha a fo fegy­verzettel nem közvetlenül elore tüzeltek. A torony oldalait és

hátsó részét például egy patkó alakúra hajlított 80 mm-es le­

mezbol alakították ki, ehhez rögzítették az egyenes, 100 mm

JOBBRA: A Das Reich SS-páncélos hadosztály 1943

júliusában kapta meg az új PzKptw V-ös Panther

harckocsikat. Kétségtelenül ez volt a II. világháborúban

alkalmazott legjobb német típuso

PzKpfw V-ÖS Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. A

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 8,66 m

Szélesség: 3,42 mMagasság: 2,98 mPáncélzat: 16-110 mmMotor: 700 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 200 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Németország

53

54 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

PzKpfw V-ÖS Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. GSzármazás: Németország

1. 75 mm-es Lf70-es löveg

2.7,92 mm-es MG 34-es géppuska3.7,92 mm-es MG 34-es géppuska4. ventilátor

5. parancsnoki kupola6. löveg bölcso7. TZF 12a típusú távméro8. hátsó búvónyílás9. parancsnoki mikrofon és fülhallgató tartója

10. rádiós búvónyílása

11. toronyforgató berendezés12. löveg függoleges irányzására szolgáló kerék13. motor hutoventilátora14. szellozo15. 75 mm-es loszer

16. lövegegyensúlyozó és -emelo berendezés17. lövegellensúly18. tartó az üres 75 mm-es lövedékhüvelyek számára19. Maybach motor

20. lövegtisztítókészlet

21. tartalék

lánctagok22. loszer a

7,92 mm-es

géppuskához23. tüzér ülése

24. rádiós ülése25. muszerfal

26. tartó az üres 7,92 mm-es

hüvelyek számára27. hidraulikus toronyforgató

berendezés

28. kompresszor29. fékberendezés

30. sebességváltó31. vezeto ülése

32. a 7,92 mm-es géppuska vezérlopedálja33. fék hutovezetéke

34. fogaskerékház35. fék

36. olajszivattyú37. akkumulátorok

38. differenciálmu

39. meghajtókerék

40. visszaterelo görgo41. felfüggesztés mozgáshatárolója42. lengéscsillapító43. lengo csapágy kar44. felfüggesztés45. átlapolt futógörgok46. láncfeszíto kerék

47. torziós rugózású felfüggesztés

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 55

56 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

vastag homloklemezt, melyen áttörések révén rögzítették a110 mm-es lövegpajzsot.

Az elso 250 Tigert a 645 LE teljesítményu HL 210-es mo­torrallátták el, de a késobbi változatokba a 700 LE-s HL 230­

as került. A gyakorlatban csak nagyon csekély eltérés volt a

kétféle motorral szerelt változatok teljesítményében, azok

mindössze 37 km/h maximális sebességet érhettek el. A Tige­rek 567 l-es üzemanyagtartályuk ellenére is mindössze 120

km hatótávolsággal rendelkeztek országúton, mely érték te­repen nagyjából a felére csökkent.

ÁTLAPOLT FUTÓMU

A Henschel számára igen hasznosnak bizonyult a VK3001­essel és VK3601-essel tapasztaltak, mikor hozzáláttak a Ti­

ger tervezéséhez, melynek oldalanként nyolc tengelye volt,

melyekre nagy, átlapolt futógörgoket helyeztek. A tengelyektorziós rugózással rendelkeztek, és a görgok mérete szükség­

telenné tette avisszafutó görgok alkalmazását. A korai gyár­

tású Tigerek gumiperemu görgokkel rendelkeztek, melyeket1944 februárjától kezdodoen tiszta fémbol készült, belso ru­

gózású görgokre cseréltek. Bár a Tiger Ausf. H, melyet visz­szamenoleg Ausf. E-ként neveztek el, soha nem küszködött a

Pantherekre jellemzo gumiperem-leválás sal, de a Tigerek ke­zeloinek is megvolt a maguk baja a futómu karbantartásával.

A TIGER AUSF. H

A Tiger Ausf. H-t kétfajta lánctalppallátták el: a 725 mm szé­

les harci és az 520 mm-es szállításhoz használt lánctalpakkal.

Ez utóbbi felhelyezéséhez a négy külso futógörgot el kelletttávolítani. Azokat igen aprólékos és nehéz munkával a harci

lánctalp visszahelyezésekor szerelték a helyükre. Az átlapolt

görgok minden terepen kiváló, stabil futást eredményeztek,

de rendelkeztek egy komoly hátránnyal is. A sár lágy állapo­tában beragadt a két kerék közé, majd kokeménnyé száradt,

ha a harckocsi bizonyos ideig mozdulatlan maradt. Amennyi­

ben például a Tigerek ilyen körülmények között a napi mene­

tet követoen megálltak éjjelre, lehet, hogy reggelre mozgás­képtelenné váltak. A Vörös Hadsereg parancsnokai hamar

felismerték ezt, és támadásaikat úgy idozÍtették, hogy kiak­

názzák az ellenség hátrányos helyzetét. A Tiger 1942 szep-

BALRA: A baloldalon látható PzKpfw V-ös Panther Ausf. G-n

alkalmazott vastagabb páncélzat sem óvta meg a

harckocsit attól, hogyaroncstelepre kerüljön.

(A jobb oldalon egy Jagdpanther látható.)

temberében mutatkozott be harci körülmények között a le­

ningrádi ostrom során olyan terepen, mely alkalmatlan a pán­

célosok számára. A Tigerek a jól elhelyezett ellenséges pán­céltöro lövegekkel szemben kevés fedezéket nyújtó, nyílt te­

repen kerültek bevetésre. Mindezek miatt jelentos vesztesé­

geket szenvedtek. A normandiai partraszállást követo nagy

ütközetek idejére a Tigerek személyzete felismerte, hogy jár­muveiket fedett terepen, lesállásból támadva tudják hatéko­

nyan alkalmazni, ahol kiaknázhatják eros fegyverzetüket éspáncélzatukat, ugyanakkor a mozgékonyság hiánya, kis se­

bességük és kis hatótávolságuk nem jelent hátrányt. Mind­

ezek eredményeként 1944 folyamán a szövetségesek ellen a

normandiai sövényekkel szabdalt terepen, ahol a szuk utak,

magas, vastag sövényekjellemzoek, a Tigerek kiváló teljesít­

ményt nyújtottak. A brit 7. páncéloshadosztály (a SivatagiPatkányok) egy alkalommal legalább 25 jármuvet veszítettekegy Tiger harckocsival vívott harcukban. Természetesen nem

mindegyik elveszített jármu volt harckocsi, bár más jelenté­sek magasabbra teszik a veszteségeket.

MICHAEL WITTMANN

A fent említett összecsapásra 1944. június 13-án került sor

Villers-Bocage közelében a Caenért vívott harc ok idején, az

Epsom hadmuvelet keretében. A harckocsi parancsnoka a

101. SS-nehézharckocsi-osztálynál szolgálatot teljesíto Mi­chael Wittmann SS-Obersturmbannführer volt. Wittmann

harckocsiparancsnokként két év alatt mintegy 119 (más for­

rások szerint 138) ellenséges harci eszközt semmisített meg.Azon a télen, az ardenneki csatában, a suru erdokkel borított

hegyek között a Tigerek ismét megmutatták, mire képesek.Az itt, valamint a Caen térségében vívott harcok során kelt a

Tigemek olyan híre, hogy gyakorlatilag minden ellenségesharckocsival szemben sebezhetetlen.

A szabványos csatár változaton kívül a Tigemek volt pa­rancsnoki változata is. Ezeket harcászati parancsnoki aszta­

lokkal, valamint külön rádiókkal látták el, melyek közül az

egyik a légierovel, a másik pedig a hadosztállyal történo kap­

csolattartást szolgálta. A külön felszerelés beépítése miattcsökkent a löveg és a géppuskák számára berakható loszermennyisége. Néhány Tigert átépítettek muszaki mento válto­

zattá, másokat pedig Sturmtiger néven 380 mm-es Raketen­

werfer rakétavetokkel szereltek fel a 88 mm-es löveg helyett.

Közhelynek számít, hogy amint egy fegyverrendszer gyár­tását megkezdik, hozzá kell kezdeni az azt felváltó rendszer

kifejlesztéséhez is. Természetesen alig kezdték meg a Tige­

rek építését, a Porsche és a Henschel gyárat utasították, hogy

fejlesszenek ki egy erosebb fegyverzettel és vastagabb pán­

célzattal rendelkezo nehéz harckocsit. A lövegnek ugyan­

olyan 88 mm-es U71-esnek kellett lenni (mely még maga is

prototípus volt), mint amit az Elefánt páncélvadászon alkal-

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 57

JOBBRA: A legendás PzKpfw VI-os Tiger Michael Wittmann

SS-Obersturmbannführer (bal szélen) parancsnoksága alatt

állt. Figyeljük meg a löveg csövére festett, a kilott

ellenséges harckocsikat jelzo gyuruket.

maztak. Hosszabb cs övével és nagyobb torkolati sebességé­vei - 840 helyett 1020 mis - a KwK 43-as U7l-es át tudta

ütni a 180 mm-es páncélzatot is. A Porsche által kifejlesztett

típus, a VK4502(P) esetében nem meglepo módon a korábbi

terveknél is alkalmazott benzin/elektromos meghajtást vették

alapul. Ez ismét elhibázott döntésnek bizonyult, ugyanis ha­

sonlóan az urméret alatti lövegcsövek esetében hozott dön­

téshez, a nagy elektromos motorokhoz szükséges réz hiányamiatt ez utóbbit sem lehetett megvalósítani.

A Henschel által kifejlesztett VK4503(H) változatot vá­

lasztották ki, de ez alkalommal arra kényszerültek, hogy a

vetélytárs Porsche-cég által kialakított tornyot építsék be a

páncélosba, mely 150 mm-ig minden löveg befogadására al­

kalmasnak tunt. A torony homlokpáncélzatán levo alsó be­

mélyedés a becsapódó lövedékeket a törzs felso páncélzata

felé irányította. Beletelt némi idobe, mire a Henschel-cég ki­

fejlesztette saját toronyváltozatát, és az elso 50 példányt a

Porsche-féle toronnyal szerelték fel. A már említett hátrány­

tói eltekintve a torony igen jó formájúra sikerült. A 100 mm

vastag oldalfalakból rombusz keresztmetszetu tornyot alakí­

tottak ki. A torony oldalfalai a törzs oldalának meghosszab­

bításának tekintheto ek, ami segített abban, hogy az ide becsa­

pódó lövedékek lepattanjanak a felületrol. Ennél a típusnál,elodjétol eltéro módon, fuár tanultak a Panther és aT -34-es

esetében tapasztaltakból. A PzKpfw Tiger II-es Ausf. B való­

jában sokkal inkább a Panther, mintsem a Tiger továbbfej­lesztésének tekintheto, mivel az elobbivel sokkal több közösvonásuk van.

A TIGER II-ES

A Tiger II-es egy dologban azonos volt a két elobb említett tí­

pussal: mindhármat a 700 LE teljesítményu, Maybach V12­

es motorral szerelték fel. Míg azonban az a 45 t-s Panther

esetében elfogadhatónak, az 55 t-s Tigernél pedig éppen

megfelelonek bizonyult, aligha lehetett elégséges egy közel

PzKpfw VI-os Tiger (Sd.Kfz. iSi-es) Ausf. E

Fegyverzet: 1 db 88 mm-es löveg, 2 db 7,92 m'm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 8,45 mSzélesség: 3,7 mMagasság: 2,93 mPáncélzat: 25-100 mm

Motor: 700 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 120 kmSebesség: 38 km/hSzármazás: Németország

58 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

JOBBRA: A "Királytigrisek"

88 mm-es lövege alkalmas volt

minden szövetséges harckocsi

kilövésére, de a harckocsiból

soha nem készült annyi, hogysikerrel vehesse fel a harcot a

két irány ból eloretöro ellenségesharckocsikkal szemben. A

felvételen látható példányra nyílt

terepen csaptak le az amerikai

Shermanek, és a lánctalpára

irányított lövésekkel tették

harcképtelenné. (A harckocsi a

Porsche által gyártott toronnyal

van felszerelve - A ford.)

70 t tömegu harckocsi esetében. Mindennek eredményekép­

pen a Tiger II-es teljesítménye jelentos mértékben romlott.

Országúton a sebessége elérte a 40 km/h-t, de nagyon nehe­

zen gyorsult, és fogyasztása hatalmasra nott. Terepen 60 km­

es út megtételéhez 865 1 üzemanyagot fogyasztott, míg

ugyanez ~nnyiség országúton alig kétszer akkora távmegtétéMhez volt elegendo. A helyzetet csak súlyosbította,

hogya motornak állandóan teljes fordulatszámon kellett mu­

ködnie, és ez gyakori meghibásodásokhoz és üzemzavarok­

hoz vezetett. Nem teljesen világos, miért a Maybach HL230-as motort választották. Erosebb eroforrások is rendelke­

zés-re álltak volna, például a Daimler-Benz-féle 1050 LE-s

MB 509-es, melyet a kudarcot vallott Maus harckocsiba épí­

tettek, vagy a még erosebb HL 234-es, mely alig nagyobb

üzemanyag-fogyasztás árán megfelelo teljesítményt biztosí­tott volna. Hasonló teljesítményu dízelmotorok is rendelke­

zésre álltak, melyek egyrészt csökkentették volna a fogyasz­

tást, másfelol a kevésbé finom üzemanyagot könnyebb volt

nagyobb mennyiségben eloállítani.

A két másik német nehéz harckocsihoz hasonlóan, a Tiger

II-es tornyát is hidraulikus erovel mozgatták, és amennyiben

a motor nem járt, vagy - és ez gyakran megesett - elfogyottaz üzemanyag, kézi erovel is el lehetett fordítani. A hidrauli­

kus rendszer valójában nem volt eléggé precíz, és a lövegke-

Panzerjager Tiger (PaK 43/2-es) Elefant (Sd.Kfz. 184-es)

Fegyverzet: 1 db 88 mm-es lövegKezelok: 516 to

Hossz (löveggel): 10,27 m

Szélesség: 3,63 mMagasság: 2,97 mPáncélzat: 20-200 mmMotor: 700 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 90 kmSebesség: 38 km/h

Származás: Németország

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

PzKpfw VI-os Königstiger Ausf. B (Sd.Kfz. 182-es)

Fegyverzet: 1 db 88 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 10,43 mSzélesség: 3,76 mMagasság: 3,15 mPáncélzat: 25-150 mmMotor: 700 LE-s benzin üzemu

Hatótávolság: 120 kmSebesség: 35 km/h

Származás: Németország

59

zelok gyakran kényszerültek a manuális megoldás alkalma­

zására. A 250 mm átméroju kerék kétszeri elforgatásával a

tornyot 1°-kal sikerült elmozdítani, azaz egy teljes fordulat­hoz nO-szor kellett elforgatni. A Tiger I-eshez (legalábbis az

elso 300 példányhoz) hasonlóan a Tiger II-est is fel lehetett

szerelni a Schnorkel légzocsovel, és megfelelo, többórányi

elokészítés után 4 m mélységu vízbe is merülhetett, maxi­mum 2,5 óra idotartamra. Szivattyúkat szereltek fel az eset­

leg betöro víz eltávolítására. A Tigerek egy nem kívánatos

jellemzojét megszüntették. A futógörgoket már nem átlapol­

tan alkalmazták, bár egymást továbbra is átfedték, és ezzel si­

került megakadályozni a jármuvek tél folyamán történo meg­bénulását.

A nem megfelelo erosségu motor alkalmazása következté­

ben széles körben fellépo muszaki megbízhatatlanságtól elte­

kintve a Tiger II-es nagy népszeruségnek örvendett, mivelmegfelelo alkalmazás esetén nem lehetett kiloni. A kiváló lö­

veg és a masszív páncélzat a II. világháború legerosebb harc­

kocsijává tette. A Tiger II-est a németek és a szövetségesek

Königstiger (Királytigris) néven is ismerték. 1944 kora nya­

ra és a háború vége közötti idoszakban 485 példány készült

belole. Ez alig maradt alatta a Tiger I-es gyártási ütemének,melybol két év alatt 1350 készult.

A PÁNCÉLVADÁSZ KÖNIGSTIGER

A Tiger II-esnek egy változata épült, a 250 mm-es ferde hom­

lokpáncélzattal ellátott Panzerjiiger Tiger Ausf. B páncélva­

dász. A páncélvadászt 128 mm-es PaK 44-es L/55-ös nagy

torkolati sebességu löveggellátták el, melynek 28,3 kg töme­

gu lövedéke adott esetben akár egy csatahajó páncélzatát is

képes volt átütni. A n t-s harcjármube a HL 230-as motort

építették, minek következtében nagyon "alulmotorizált" lett,

és emiatt megbízhatósága még az alapjául szolgáló harcko­csiénál is rosszabb. A németek a II. világháború második fe­

lében komoly erofeszítéseket tettek olyan fegyverek és jár­

muvek kifejlesztésére, melyek alig jutottak túl a mintapél­dány-stádiumon, és melyeket egy Hitlernél racionálisabban

gondolkozó személy már korábban elvetett volna. Ez a harc­

kocsikra is vonatkozott, és Ferdinand Porsche 1942-ben egy

hatalmas harckocsi ötletévei állt elo. A monstrum tömege el­érte a 150 t-t, páncélzatának vastagsága 40 és 350 mm között

váltakozott, és egy 150 vagy 128 mm-es nagy torkolati se­

bességu löveggel és egy párhuzamosított géppuskával kíván­ták felfegyverezni. A meghajtást egy 1200 LE-s motor bizto­

sította, mely a lánctalpakat elektromotorok igénybevételévei

hajtotta meg. A jármuvet a Porsche által mindig is kedvelthosszanti torziós rugózás sal látták el, és futómuve oldalan-

60 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

PzKpfw VI-os Tiger (Sd.Kfz. 181-es) Ausf. ESzármazás: Németország

1. 88 mm-es U56-os löveg

2. 7,92 mm-es MG 34-es géppuska

3. 7,92 mm-es MG 34-es géppuska

4. a 7,92 mm-es géppuska loszere5. ködveto berendezés

6. vészkijárat

7. parancsnok ülése

8. parancsnok kézi kereke a torony elforgatásához9. lorés

10. toronyforgató berendezés

11. parancsnok védolemeze

12. a tüzér kézikereke a torony elforgatásához

13. a tüzér kézi kereke a lövegcso emeléséhez14. tüzér ülése

15. pedál a géppuskával történo tüzeléshez16. kettos távméro

17. légszuro berendezés

18. Maybach motor19. rádiókészülék

20. 88 mm-es loszer

21. a hidraulikus toronyforgató berendezés pedálja

22. hidraulikus toronyforgató berendezés23. tárcsafék

24. kormánymu

25. kormánykerék26. eroátviteli rendszer

27. vezeto ülése

28. kézifék

29. gázpedál30. lábfék

31. tengelykapcsoló pedál

32. lengéscsillapító

33. torziós rugózású felfüggesztés

34. átlapolt futógörgok

35. parancsnoki kupola

36. szellozés kapcsolója

37. légszívó szelepek vezérlése

38. üzemanyag-szivattyú

39. üzemanyagcsap

40. géppuskaloszer tartója

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 61

62 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

ként négy zsámolyra rögzített, 24, részben egymást átfedokisméretu görgobol állt.

Mikor a Mamut elso mintapéldánya 1943 decemberében

megjelent, egyértelmu volt, hogy a toronnyal is felszerelt

harckocsi teljes tömege el fogja érni a 190 t-t. A prototípus

azonban az OKW, azaz a német hadsereg foparancsnoksága

nagy meglepetésére mindezek ellenére jól teljesített a tesztek

során. Az eredetileg tervezett 1200 LE-s motor helyett egy1080 LE teljesítményu Daimler-Benz motorral 20 km/h se­

bességet ért el úton. A gúnyosan Mausnak (egér) nevezett

harckocsi túl nehéz volt ahhoz, hogy a hagyományos hidak

elbírják, így mereven beépítheto levegoztetocsövekkellátták

el a küzdo- és a motorteret egyaránt, melyek segítségével 8 mmély vízben is haladhatott. Egy szakérto szerint "soha nem

határozták meg, mi lenne a Maus harcászati alkalmazása",

ennek ellenére kilenc prototípusa készült el. A Harmadik Bi­

rodalom összeomlása megakadályozta a 150 db-os megren­delés teljesítését.

Anémet fegyveres erok parancsnoksága, az OKH több ok­

ból is ellenezte a Porsche-féle Maus fejlesztését. Reakciójuk

hasonlított a francia Service Technique Automobile-éhoz

1916-ban, a Schneider-féle Char d'Assaut esetében. Helyette

az E 100-as jelu verseny társát részesítették elonyben. Ezt a

Henschel fejlesztette, és nem meglepo módon olyan volt,

mint a Königstiger 150 mm-es KwK 44-es L/38-as löveggelés 75 mm-es párhuzamosított géppuskával felszerelt na­

gyobb változata. Az E lOO-as némileg könnyebb a Mausnál,

KV-1A

bár ez relatív, hiszen az 50-200 mm páncélvastagságú harc­

kocsi össztömege elérte a 140 t-t. A háború végén egy minta­

példánya volt készüloben. Soha nem fejezték be.

A Németországban a háború végén gyártott közepes és ne­

héz harckocsik kétségtelenül a világ legjobbjainak számítot­

tak, melyeket nem a jobb konstrukciójú jármuvek, hatéko­

nyabb harcászat vagy a jobb harci képességek, hanem pusz­tán a túlero gyurte le. Az amerikaiak csak a Shermanbol több

mint kétszer annyit gyártottak, mint amennyi Németország

teljes harckocsitermelése volt. Mindezen túl a II. világhábo­

rúban a Szovjetunió 40 000 T-34-est gyártott. A német harc­kocsik kiválóságának ismeretében, a Rheinmetall és a többi

német cég által alkalmazott technikai megoldások nagy részea háborút követoen is alkalmazásra került.

A VÖRÖS HADSEREG HARCKOCSIJAI

A háború alatti német harckocsigyártást leginkább befolyáso­

ló T-34-es kialakítására Walter Christie volt a legnagyobb

hatással. Az általa kifejlesztett Ml928-as alapján gyártott

BT-sorozathoz tartozó harckocsikat alapul véve MihailKoskin szovjet tervezo, együttmuködve a harkovi Komintern

Muvekben dolgozó Alekszandr Morozovval és Nyikolaj

Kucserenkóval, nekilátott egy 20 t-s közepes harckocsi meg­

tervezésének. Az A-20-as a Christie-féle lánctalpas/kerekesüzemmódban muködött, a törzs és a torony páncélzata ívben

hajlott, és egy 45 mm-es L/46-os löveggel és eros, megbízha­

tó dízelmotorrallátták el, melynek köszönhetoen sebessége

Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg, 3 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 6,9 mSzélesség: 3,25 mMagasság: 2,67 mPáncélzat: 30-75 mm

Motor: 600 LE-s dízel

Hatótávolság: 225 km

Sebesség: 35,3 km/hSzármazás: Szovjetunió

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

T-34/76C

Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 7,08 m

Szélesség: 2,9 mMagasság: 2,45 mPáncélzat: 14-45 mmMotor: 500 LE-s dízel

Hatótávolság: 450 kmSebesség: 50 kmlhSzármazás: Szovjetunió

63

elérte a 65 km/h-t. Az A-20-as fo fegyverzetétol eltekintve

fölényben volt ellenfeleivel szemben, így azt egy 76,2 mm­

es L/26,5-ös lövegre cserélték. Az így már A- 30-asként is­

mertté vált harckocsi gyártása 1930-ban vette kezdetét.

A T-34-ES

Koskin nem volt biztos abban, megéri-e lemondani a lánc­

talp, különösen annak szélessége által kínált elonyökrol

azért, hogy a harckocsi kerekes üzemmódban is alkalmazha­

tó legyen. AT -32-es jelzésu következo konstrukciójánál meg

is szüntette ezt a képességet. Mindennek eredményeképpen

szélesebb lánctalpakat, kisebb talaj nyomást és javított terhe­

lést ért el. A T-32-es alapjában véve nagyban hasonlított az

A-20/30-ashoz, leszámítva, hogy oldalanként nem négy, ha­

nem öt futógörgovel rendelkezett, melyek elég nagyok ah­

hoz, hogy szükségtelenné tegyék avisszafutó görgok alkal­

mazását. Kismértékben lassúbb, mint a jobban védett és ero­

sebb fegyverzettel ellátott A-20/30-as. Koskin véleménye

szerint a T-32-es jobb és alkalmasabb további fejlesztésekre.

Ez képezte aT -34-es néven ismertté vált típus alapját.A némileg vastagabb páncélzattal (45 mm) és 12 hengeres

V-2-es motorral felszerelt T-34-es mintapéldány 1940-ben

jelent meg, röviddel azelott, hogy Koskin tüdogyulladásban

meghalt. Helyét Morozov vette át fomémökként, és o kezdte

meg a harckocsi gyártását. A harckocsit jóval erosebb, 76,2

mm-es L/30,5-ös csohosszúságú löveggel fegyverezték fel,

melynek torkolati sebessége elérte a 610 mis-ot. Ez elegendo

ahhoz, hogy 6,25 kg-os páncéltöro lövedéke átlagos távol­

ságból és becsapódási szögön belül átüsse az 55 mm-es pán­

célzatot. Ekképp lehetové vált, hogy kétszer akkora távolság­

ból, akár szembol is végezzen a PzKpfw Ill-as és IV-es kora­

beli változataival. A harckocsit két 7,62 mm-es Dektarjev

géppuskávallátták el, egyiket párhuzamosítva, a másikat pe­

dig a homlokpáncélzatba építették be. A T-34-es lánc talpai

szélesebbek kora bármely harckocsijának lánctalpainál. Ez,valamint az aszimmetrikusan kiképzett, öt nagy futógörgobol

BALRA: A KV-1-es harckocsi elso változatait a szovjet-finn

háborúban próbálták ki harci körülmények között. A képen

látható KV-1 C-t vastagabb homlokpáncélzattal és erosebb

(600 LE-s) motorral szerelték fel.

64 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

T-34/8S-ös

Fegyverzet: 1 db 85 mm-es löveg,

2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (elorefordított löveggel): 7,5 mSzélesség: 2,9 mMagasság: 2,62 mPáncélzat: 18-75 mmMotor: 500 LE-s dízel

Hatótávolság: 300 km

Sebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió

álló futómu, melynek tekercsrugókon nyugvó felfüggesztése

a test belsejében kapott helyet, lehetové tette, hogya T-34-es

ott is haladni tudjon, ahol a többi harckocsi elakad. 615 l-es

üzemanyag-kiszabata révén - melynek negyedét ledobható

külso tartályokban helyezték el - a harckocsi hatótávolságaelérte a 450 km-t. A T-34-es kiváló harckocsi volt eredeti

formájában is, melyet a háború elorehaladtával továbbfej­lesztettek. Mindezek ellenére akadtak hibái is. A hátsókerék­

meghajtás kudarcnak számított, és a problémát csak átterve­

zéssei sikerült kiküszöbölni. A toronnyal is voltak gondok. A

parancsnok búvónyílása túlságosan nagy, rossz irányba nyí­

lott, ráadásul a mellso részénél rögzítették. A hegesztett to­

rony jellegzetes lövegbölcsojévei maga is túl kicsinek bizo­

nyult, és mivel hátsó része jelentosen túlnyúlt, megakadá­

lyozta a lövedékek lepattanását.

A T-34-ES VÁLTOZATAI

Az elso sorozatban gyártott T-34-eseket 1940 júniusában ad­

ták át a Vörös Hadseregnek a harkovi, leningrádi és sztálin­

grádi üzemek, bár az év folyamán mindössze 120 példány ké­

szült. 1941 nyarán, Hitler Szovjetunió elleni támadása során

a harkovi és leningrádi üzemeket veszélyben levonek ítélték,

és a szovjet ipar nagy részével együtt áttelepítették az Urál

hegységtol keletre levo területekre. A harckocsi gyártó üze­

meket Cseljabinszkba telepítették, ahol a már ott levo trak­

torgyárral együtt Tankográd névvel egészen a Szovjetunió

1990-es összeomlásáig a harckocsigyártás összpontosult. A

T-34-es elso - nyugaton T-34/76Ajelzéssel ismert - válto­

zatát 1942-ig gyártották. Ekkor jelent meg a Model 1939-es

löveg - a Modell940-es F34-es - erosebb változata. A cso­hossz a kaliber 41,2-szerese lett, melynek következtében a

torkolati sebesség 680 mis-ra nott. Az új löveg mellett vasta­

gabb páncélzatot és öntött tornyot kapott T-34-es lett a

T-34/76B. Abban az évben 5000 ilyen harckocsi készült.

1943-ban jelent meg a vastagabb páncélzattal, áttervezett

toronybúvónyílással és egyéb fejlesztésekkel felszereltT- 34/76C. A gyártás abban az évben elérte a 10 OOO-et,és ez

a szám a háború végéig sem csökkent.

AZ EROS T-34/85-ÖS

1943-ra már jelentos mértékben elorehaladt az eredeti terv

továbbfejlesztése, ami lehetové tette, hogyaharckocsit az

erosebb 85 mm-es D-5T85-ös löveggel fegyverezzék fel.Mindezek mellett döntés született a T-34/76-os változat to-

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 65

vábbfejlesztésérol is. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor

megjelent az új, hatszögletu toronnyal felszerelt T-34/76D.

Ennek tornya nagyobb a többiénél, és nagyobb belso tér állt

rendelkezésre, valamint sikefÜlt megszüntetni a veszélyes,

hátsó irányba történo túllógást is. AT -34/76E is hasonló fel­

építésu, csak a parancsnoki kupolát emelték ki, míg a

T-34/76F esetében az öntvény tornyot hegesztettel cseréltékfel.

Hogy helyet biztosítsanak a jóval nagyobb 85 mm-es lö­

vegnek, a módosított T-34-esnek más toronyra volt szüksé­

ge. Krilov, aki már felváltotta Morozovot a fomérnöki szék­

ben, olyan tornyot választott, melyet az eredeti T-34-essel

egyidejuleg gyártani kezdett KV-l-esre is fel lehetett szerel­

ni. Az új torony lényegesen nagyobb, és helyet biztosított alegénység ötödik tagjának, aki a parancsnokot mentesítette a

töltés másodlagos feladata alól. A löveg minden tekintetben

egyenrangú ellenfele volt a Tigerekben alkalmazott 88 mm­

es KwK lövegnek. Eredeti formájában az urméret 51,5-szö­

rösével rendelkezett, és 9,36 kg tömegu lövedéket lott ki 792

mis torkolati sebességgel. Az ezt követo, ZIS-S53-as löveg

csöve 3,1 kaliberrel hosszabb, és 800 mis torkolati sebessé­

gével 1000 m-rol át tudta ütni a 100 mm vastag páncélzatot.A javított, T-34/85-ös jelzéssel ismertté vált harckocsi gyár­

tása 1943 decemberében kezdodött, és Tankográdban az elso

hónapban mintegy háromszázat készítettek belole. 1944 fo­

lyamán 11 000, a háború végéig pedig további 10 000T-34/85-ös készült el. Becslések szerint a háború végétol

1964-ig újabb 10000 ilyen típusú harckocsit szereltek össze.

A SZOVJET NEHÉZ HARCKOCSIK

AT -34/85-ös a Vörös Hadsereg és a Varsói Szerzodés tagál­

lamainak hadseregeiben az 50-es évek végéig állt rendszer­

ben, ezután kiképzésre használ­

ták. Mind a mai napig megtalál­

ható a harmadik világ néhány or­

szágának haderejében. A II. vi­

lágháborúban a T-34-es fobb

változatait lángszórós harckocsi­vá alakították, másokból musza­ki mento harckocsi készült a to­

rony egyszeru eltávolításával, denéhány példányra csörlot és da­

rukart is szereltek. A II. világhá­ború után a T-34-esekre tolóla­

pot és aknarobbantó görgoket

szereltek, néhány, a cseh hadero-

BALRA: Kevés fegyver

gyakorolt olyan nagy hatást

a II. világháború menetére, minta T-34-es. Több mint 40 000

példányt gyártottak belole, és

nagy szerepet játszott a keleti

irányú német eloretörés

megállításában.

r

66 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

ben alkalmazott példányt hídveto harckocsivá építettek át. Aszíriai haderoben szOlgáló néhány T-34-esbol a D-30-as ta­

rack felszerelésével önjáró löveg lett, míg az észak-vietnami

hadseregben a módosított toronyba 37 mm-es légvédelmi lö­veget szereltek.

Ahogy arról az elozo fejezetben már szóltunk, a Szovjet­unióban a 30-as években elonyben részesítették a nehéz harc­

kocsikra vonatkozó elképzeléseket. Kifejlesztették a T-35­

ös, a T-100-as és az SZMK jelzésu harckocsikat, melyek

több toronnyal rendelkeztek. Mivel ezek a tipusok egyáltalán

nem tekinthetoek sikeresnek, az illetékesek örömmel fogad­

ták a T-34-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésének gondo­

latát. 1939 elején a leningrádi Kirov gyár mérnökei Kotyinvezetésével megkezdték a KV-l-es jelu új harckocsin vég­zett munkálataikat. A KV-l-est Klement Vorosilov marsall

tiszteletére nevezték el, és aT -IOO/SZMK-hoz hasonló, a ki­

egészíto géppuskatornyok nélkül. A hagyományos egyes to­

ronyba egy nagy urméretu löveget helyeztek. A mintapéldány

1939 szeptemberére, a T-34-essel egy idoben kezdte meg apróbákat. A KV-l-es össztömege elérte a 47,5 t-t, homlok­

páncélja 77 mm-es, de V-2K Vl2-es 600 LE teljesítményudízelmotorjának köszönhetoen sebessége elérte a 35 krn/h-t.Tornya elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne három fo, ol­

dalfalai 75, teteje 30 mm vastagok, és a 76,2 mm-es löveghezöntött lövegpajzsot szereltek. A tervet 1943-ban átdolgozták,

és az eredeti törzset a T-34/85-ösön alkalmazott új toronnyal

látták el, melyben elegendo hely maradt a 85 mm-es lövegszámára. Mindeközben a KV-l-es változatainál tovább nö­

velték a páncél vastagságát. A KV-lA és B esetében a hom­

lokpáncélzaton és az oldalakon pótpáncélzatot alkalmaztak,

míg a KV-IC-t eredendoen vastagabb páncélzattal látták el.

A negyedik változat a KV-lsz (szkorosztnyij, azaz gyors)

jelzést kapta. Ezt az eredetihez képest vékonyabb páncéllallátták el, és a 43 t tömegu jármu 45 krn/h sebességet érhetettel.

SZTÁLIN HARCKOCSIJA

A KV-sorozat kifejlesztését végzo csoport 1943-ban kapta afeladatot, hogy tervezze meg az "utódot". Az új harckocsi fu­

tómuvénél a T-100/SZMK-hoz kialakítottat vették alapul.

Mindkét oldalon torziós rugózású tengelyeken hat kis görgot,

BALRA: A II. világháború kitörése ,lott a brit hadseregegységeit a birodalom rendfenntartó szerepben alkalmazta

szerte a világon. A felvételen az egyiptomi sivatagban

orjáratozó Vickers-Armstrong VI-os könnyu harckocsi volt a

britek által a háborúban rendszeresített típuso Fegyverzeteaz 1.világháború óta rendszerben levo .303-as Vickers

nehéz géppuska volt.

valamint három visszafutó görgot alkalmaztak. Az osz folya­mán három mintapéldányt készítettek kipróbálásra, és hamar

nyilvánvalóvá vált, hogy a jármu igen jó tulajdonságokkalrendelkezik. Hegesztett törzsének páncélzata elérte a 120

mm-t. A torony ugyanaz, mint amit a KV -85-ösnél (a KV -l­es továbbfejlesztett változata) és aT -34/85-ösnél használtak.

A harckocsi a JSZ-85-ös típusjelet kapta, Joszif Sztálin neveután. A nyugati szakirodalomban a név átírásából adódóan e

típus ISZ jelzéssel is szerepel. A JSZ és a KV sorozatú harc­

kocsik alapveto eltérése abban áll, hogy az utóbbiak futómu­

ve lejjebb helyezkedik el, így a lánctalp terepszöge is kisebb,

és csökkent az árokáthidaló képesség. Ugyanakkor ez az el­

rendezés lehetové tette, hogy a törzs túlérjen a lánctalpakon,

és ez csökkentette a teljes magasságot, ami viszont nagyobb

toronygyuru-átmérot eredményezett. Ami a harci tömeget il­

leti, a JSZ a gondos tervezésnek köszönhetoen 2 t-val köny­

nyebb, mint a KV-85-ös, annak ellenére, hogy páncélzata afontosabb helyeken 50 mm-rel vastagabb. A JSZ-85-öst kor­

látozott darabszámban JSZ-l-esként gyártották, és a tervezo­

csoportot utasították egy erosebb változat kialakítására. Így

eloször a 100, majd a 122 mm-es D-25-ös löveget építették

be. Ez utóbbi 780 mis torkolati sebességgel egy 25 kg töme­gu páncéltöro lövedéket lott ki, mely 1000 m-rol képes volt

átütni a 160 mm-es páncélzatot. A D-25-ös löveggel felsze­

relt harckocsi lett a JSZ-122-es, és 1943. október végén

JSZ-2-es jelzéssel kezdték meg gyártását. Az év végére 100

db-ot szállítottak le belole, melyet 1944 végéig további 2200

követett. A JSZ-2-es kiváló harckocsinak számított, de a fej­lesztés nem állt meg.

A JSZ-2-ES

Petrov, aki a 85 mm-es löveget befogadó, eredeti öntvény to­

rony elkészítéséért felelt, a JSZ-2-es számára egy jobb for­

májú tornyot készített. Az enyhe ívben hajló torony, melynek

vastagsága 25 és 230 mm között volt, a mai napig felismer­

heto a T-80-ashoz hasonló, a 80-as évek végéig gyártott mo­

dem szovjet harckocsikon. Ezt a megoldást a Kínai Népköz­

társaság is átvette. A JSZ-2-es törzsét is áttervezték és meg­növelték páncélzatát, ekkor kapta a jellegzetes, fordított Valakú homlokpáncéllemezt. Mindezek ellenére a harci töme­

get sikerült 46 t-n tartani, ami a Tiger I-esnéllO, a Királytig­

risnél pedig 20 t-val kevesebb. A JSZ-3-as jelzésu új változattalaj nyomása éppen akkora, mint a T-34/76-osé, és ez dönto

szempontnak számított az egykori Szovjetunió kiterjedt vizesterületein folytatott harcokban. A JSZ-3-as a két rivális né­

met harckocsival szemben fölényben volt tuzerejét - bár tuz­

gyorsaságát tekintve nem - és védetts'égét tekintve egyaránt.

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

A12-es MaIiida II-es nehéz harckocsi

Fegyverzet: 1 db kétfontos löveg, 1 db .303-as géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz: 6,02 m

Szélesség: 2,59 m

Magasság: 2,36 mPáncélzat: 20-78 mmMotor: 2 db 87 LE-s dízel

Hatótávolság: 260 kmSebesség: 24 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

67

A JSZ-3-as hátránya zsúfolt belso tere, bár a kezelok számát

négyre csökkentették, illetve a szállítható loszer kis mennyi­

sége volt - mindössze 28 db a fo fegyverzet számára. A

JSZ-2-es és 3-as hosszú ideig állt szolgálatban a Szovjetunió

és szövetségesei hadseregeiben egészen a 70-es évekig. Szí­

ria még az 1973-as Izrael elleni háborúban is alkalmazott né­

hányat, melyet az izraeliek szerint még akkor is nehezen le­hetett kiloni. Több változata készült, úgy mint önjáró lövegek

és aknavetok egészen 420 mm-ig, valamint taktikai és inter­

kontinentális rakétahordozók. E kiváló jármu utolsó fejlesz­

tésére a Vörös Hadseregben 1957-ben keriilt sor T-lO-es jel­zéssel.

BALRA:A brit vezérkar 1934-es felhívására, mely szerint

"gyalogsági támogató harckocsit" kell kifejleszteni, a

Vickers által szigorú költségvetési korlátozásokkal épített

MatiIda I-es 1940-re már elavult. Bár páncélzata kielégítonek

bizonyult, lánctalpai sebezhetoek voltak, és legnagyobb

sebessége sem haladta meg a 12,8 km/h-t.

BRIT HARCKOCSIK A II. VILÁGHÁBORÚBAN

Bár Nagy-Britannia 1939. szeptember 3-án üzent hadat Né­

metországnak, komolyabb szárazföldi hadmuveletekre egé­

szen a következo év tavaszáig nem keriilt SOf. Az 1940-es

nyugati hadjáratban, mely Hollandia, Luxemburg, Belgium

és Franciaország kapitulációjához vezetett, egyértelmuvévált, hogy Párizs és London a hosszú ideje nyilvánvaló jelek

ellenére alábecsülte az újjáélesztett német haderot. A kis szá­

razföldi brit hadero nagy részét Franciaország védelmére ren­

delték, és a nem egészen egy hónapig tartó hadjárat során ez

a hadsereg csaknem teljesen felmorzsolódott. A csodával ha­

táros köriilményeknek köszönheto - beleértve Hitler paran­

csát, aki május 28-án megállította csapatait, ahelyett hogya

szövetségesek maradványait Dunkerque-nél a tengerbe szorí­

totta volna -, hogy 338 000 katonát (a bevetett brit-franciaerok egyharmadát) sikeriilt evakuálni. A szedett-vedett hajó­

had, melyhez hasonlót még nein látott a világ, a dunkerque-i

68 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

mólókról és a parti fcivenyrol vette fel a katonákat. A közel

350000 fo jelentos létszám, de ezek az erok nem rendelkez­

tek semmiféle nehézfegyverzettel. A harckocsikat nem lehe­tett felrakni sem a rombolókra, sem a kis vitorlásokra.

GYOZELEM ARRAS-NÁL

A briteknek egy páncéloshadosztályuk - az 1. - volt Európá­

ban, a másik, a 7. Egyiptomban állomásozott 1940 elso hó­

napjaiban. A hadosztályok VI-os könnyu, I-es és II-es nehéz,valamint I-es, II-es, Ill-as és IV-es cirkáló harckocsikkal vol­

tak felszerelve. Ezek közül a leghatékonyabbak a II-es és IV­

es cirkáló és a II-es típusú Matilda nehéz harckocsik. Az 1.

páncéloshadosztály nagy része a brit expedíciós hadero köte­lékében került Európába, és 23 évelteltévei május 2l-én

Arras-nál - mely név nem keltett különösebb örömet a brit

harckocsizókban - került bevetésre eloször. A hadosztály 58

Matilda I-ese mindössze géppuskákkal volt felfegyverezve,

és rendelkeztek még 16, kétfontos löveggel ellátott Matild?II-essel, valamint ismeretlen mennyiségu (talán egy tucat)

vm változatú könnyu harckocsival.A brit harckocsik 190 km-es, saját lánctalpaikon megtett

lassú menetet követoen érkeztek az arcvonalba, ahol a belgi­

umi Waterloo környékén mentek állásba. Az egységek nagy

része a felvonulás alkalmával vásárolt térképeket használta.

Az, hogy a menetet megkezdo harckocsik a Luftwaffe táma­

dásai ellenére egy kivételével mind elérték céljukat, magukat

a brit harckocsizókat is meglepte. A gyalogsági harckocsik-"

FENT: A MatiIda II-es változata nagy elorelépést jelentett az

elodhöz képest, és a 8. hadsereg kötelékében jól is

teljesített Észak-Afrikában 1943-ig. Az 1941 januárjában

készült felvételen láthatjuk, amint a kezelok Nagy­

Britanniában gyakorolják az álcázást.

ban anémet 37 mm-es páncéltöro lövegek sem tudtak kárt

tenni, és bár szenvedtek némi veszteséget, a brit harckocsik

gyorsan és a szó szoros értelmében lerohanták anémet löveg­állásokat. Mikor ezt követoen az Erwin Rommel vezette né­

met 7. páncéloshadosztály megtámadta oket, kilottek hat

PzKpfw Ill-ast és három PzKpfw IV-est, valamint ismeretlen

számú PzKpfw II-est. Az öröm nem tartott sokáig, a sikertrontotta a britek által csak "kékek a kékek ellen" elnevezésu

incidens, mikor a francia SOMUA S-35-ösök személyzete

hibásan azonosította a briteket, és tüzet nyitott a Matildákra.

A németeknek végül is a 88 mm-es légvédelmi lövegekbol ­

melyek gyakorlatilag megegyeztek a késobb a Tigerekbe épí­

tett lövegekkel - kilott páncéltöro gránátokkal sikerült harc­

képtelenné tenni a Matildákat.

AMATILDÁK ÉS A CIRKÁLÓ HARCKOCSIK

A 78 mm-es páncélzattal védett Matilda II-es jó harckocsinak

számított, de a kedvezotlen fajlagos teljesítmény miatt sebes­

sége alacsony maradt. Ugyanakkor a megfelelo teljesítményu

Ill-as és IV-es cirkáló harckocsik kétfontos lövege gyengé­nek számított, és páncélzatuk sem elég eros, bár az utóbbi tí-

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 69

pusra utólag is szereltek fel páncélzatot. A harci tapasztalat

sajnos hamar bebizonyította, hogy ugyanez érvényes a ké­

sobbi cirkáló típusokra is. Az AlS VI-os Crusader megjele­

nésében és alapveto struktúrájában hasonló az V-ös Covenan­

terhez, de a 12 hengeres Meadows helyett a kipróbált (és

meglehetosen régi) 350 LE-s Nuffield Liberty motorral látták

el. A Crusader oldalanként egy további futógörgovel rendel­

kezett. Fo fegyverzete ugyanaz maradt, bár egy további gép­puskatoronnyallátták el a vezetoállás mellett. Ezt a harcko­

csi páncélzatának megvastagításakor - az ide beosztott le­

génység nagy megkönnyebbülésére - elhagyták, csakúgy,mint a vezeto által kezelt géppuskát.

A 19 t tömegu Crusadert a Covenanterhez hasonlóan min­

tapéldány nélkül, egyenesen a tervezoasztalról rendeltékmeg, és ez súlyos muszaki hibákat okozott. A Crusadert elso

alkalommal a Csatabárd fedonevu, 1941 júniusában Sollum

és a Halfaya-hágó ellen a Nyugati-sivatagban végrehajtott éskudarc ot vallott brit bekeríto hadmuvelet során vetették be.

Több Crusader esett ki a harcból meghibásodások, mint a

jobb PzKpfw III-asok és IV-esek találatai következtében. A

harckocsi kétfontos lövege mutatta, hogy 1934-es tervezése

óta mennyit fejlodött a harckocsik tervezése és építése. A

Crusader késobbi változataiba egy 57 mm-es hatfontos, 42,9

kaliberhosszúságú löveget építettek. A löveg 853 mis torko­

lati sebessége megfelelt a lövedéknek, melynek tömege

ugyan meghaladta a hat fontot (2,75 kg), de képes volt nor­

mál távolságból és becsapódási szög alatt áttörni a 80 mm

vastag páncélzatot. Ez már felülmúlta a PzKpfw III -as 50

mm-es lövegét, és nem maradt el a PzKpfw IV-esek L/43-as

Valentine II-es nehéz harckocsi

75 mm-es lövege mögött. Ez a löveg maradt a brit harckocsik

szabványos fegyvere a 75, majd a sokkal erosebb 17 fontos

löveg megjelenéséig.

A Crusader 57 mm vastag páncélzattal ellátott végso vál­tozata, a Crusader Ill-as az 1942. október-novemberben ví­

vott el-alameini csatára állt bevetésre készen, és jól szerepelt.

A szövetségesek következo évi, olaszországi partraszállásá­

nak idejére azonban a Crusader Ill-as egyre inkább alulma­radt ellenfeleivel szemben, és azt követoen csak ritkán vetet­

ték be. Összességében mintegy 5300 Crusader épült, de alvá­zát használták páncélozott utászjármuvek, muszaki mento

harckocsik, önjáró légvédelmi lövegek és megfigyelo harc­

kocsik gyártásához is. Kivonásával az eredeti "lovassági"

harckocsira vonatkozó elképzelés is elveszett. A könnyu

harckocsikat érinto elgondolás kudarc ot vallott, ahogy azt aCrusader egyre erosebb fegyverzettel és páncélzattal történo

felszerelése is bizonyította. Ettol kezdodoen a brit közepes

harckocsi fejlesztése egyre inkább a német irányvonalat kö­

vette, bár az igazat megvallva mindkét nemzet harckocsifej­

lesztése, az amerikaihoz és a szovjethez hasonlóan, az egye­

düli lehetséges irányba tartott. A páncélzat és a löveg verse­

nyében hol az egyik, hol a másik fél jutott elonyhöz, és a

harckocsik esetében a teljesítmény és a megbízhatóság isdönto tényezonek számított.

A BRIT NEHÉZ HARCKOCSI

A könnyu harckocsi csak egy a brit páncélos-hadviselés esz­

közei közül. A nehéz harckocsi - ez a nehézkes, eros páncél­

zatú és gyenge fegyverzetu harcjármu - még mindig népsze-

Fegyverzet: 1 db kétfontos vagyhatfontos löveg, 1 db 7,92 mm-esgéppuska

Kezelok: 4 to

Hossz: 5,41 m

Szélesség: 2,63 mMagasság: 2,27 mPáncélzat: 8-65 mmMotor: 131 LE-s dízel

Hatótávolság: 190 kmSebesség: 24 km/h

Származás: Nagy-Britannia

70 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

runek számított. A Ill-as Valentine gyalo gsági harckocsi (el­

nevezését egyesek szerint John Valentine Carden után kapta)

és a II-es cirkáló harckocsi között látható némi laza kapcso­lat, de vettek át az Mk I-es cirkáló harckocsinál és aMatiida

I-esnél alkalmazott részegységeket is. A Valentine ennek

megfeleloen leginkább kompromisszumos megoldásnak te­kintheto. Páncélzata 8 és 65 mm között váltakozott, ami kis­

sé gyengébb annál, amit egy nehéz harckocsinál szükséges­nek tartottak. Kezdetben alkalmazott 135 LE teljesítményu

benzinmotorját hamarosan 131, majd 165 LE-s dízelre cse­

rélték. A harckocsi zsúfolt tornyában két kezelo és a kétfon­

tos löveg kapott helyet. A toronyban a késobbiekben három

fo, illetve a hatfontos és végül a 75 mm-es löveg került elhe­

lyezésre. A Valentine-ban ugyanazt a Carden által tervezett

háromkereku kerékzsámolyt alkalmazták, melyeket az I-es és

II -es változatú cirkáló harckocsikba is építettek. A harckocsitömege elérte a 16 t-t, országúti sebessége pedig 24 km/h

volt, ami fele a vele egy idoben alkalmazott cirkáló harcko­

csikénak. Gyalogsági harckocsiként különös módon a

Valentine esetében nem alkalmazták a homlokpáncélzatra

erosített géppuskát, mindössze egy párhuzamosított géppus­

kával rendelkezett. Az elso hatfontos lövegek beszerelésével

ezt is elhagyták, de a késobbiek során újból beépítették. A ké­

soi Valentine-okon légvédelmi célra a parancsnoki kupolára

egy Bren géppuskát szereltek.A Vickers-cég 1938 februárjában tett ajánlatot a hadügy­

minisztériumnak a késobb Valentine-nak nevezett harckocsi­

ra, de 16 hónapnak kellett eltelni, mire elfogadták azt. A ké­

sedelmes döntés oka állítólag a kétfos torony volt, melynekalkalmazása ellentétben állt a brit harckocsihadtest azon

alapelvévei, mely szerint a parancsnoknak a harci helyzetrekell koncentrálnia, és ennek érdekében nem kell más feladat­

tal megterhelni. A Vickers gyártotta a kétfontos löveg öntöl­

to változatát is, mely megoldotta volna a problémát, de azt

különös módon soha nem építették be a harckocsiba. Mikor

a jármuvet végül elfogadták, a cégnek a leheto legrövidebb

ido alatt 275 példányt kellett leszállítani belole. Mintapél­

dányt nem építettek, mely a súlyosbodó válsághelyzetben in­

dokolt lépés, nem beszélve arról, hogy a harckocsi részegy-

BALRA:Tömörsége és vastag páncélzata következtében a

Matilda ideálisnak bizonyult a közeltámogató feladatra,

különösen a Csendes-óceán térségében. A felvételen

ausztrál gyalogosok óvatosan nyomulnak elore egy a

2/4. ausztrál páncélosezred kötelékébe tartozó harckocsi

fedezete alatt, Bougainville térségében.

ségeit más típusoknál már kipróbálták. Az elso Valentine

harckocsi 1940 májusában készült el. Ahhoz már késo volt,

hogy részt vehessenek a franciaországi küzdelmekben, he­

lyette sivatagi körülmények között kerültek alkalmazásra.Kis számban bevetették oket a csendes-óceáni hadszíntéren

is, és hat Valentine, valamint hat Tetrarch típusú harckocsi

vett részt a brit harckocsik által végrehajtott elso partra szál­

ló hadmuveletben Madagaszkáron. A Ill-as Valentine gyalog­sági harckocsiból1940 közepe és 1944 eleje között II válto­

zat épült. A gyártást a 827 5. példány elkészülte után állították

le Nagy-Britanniában, de Kanadában még további 1420-at

gyártott a Canadian Pacific Railroad Company. Utóbbiak

nagy részét a Szovjetunióba szállították, ahol a kétfontos lö­

veg helyére a jobb teljesítményu 76,2 mm-es került, ami vi­

szont még zsúfoltabbá tette az amúgy is szuk tornyot. A

Valentine legjobb tulajdonságát megbízhatósága jelentette. A

Valentine alvázát számos páncélozott jármuhöz felhasznál­

ták, így volt hídveto, görgokkel és cséphadaró láncokkal egy­

aránt felszerelt aknarobbantó, páncélozott utászvontató és

lángszórós változata is. Ez szolgált a kényszermegoldásként

született Bishop nevu, 25 fontos tarackkal felszerelt önjárólöveg, illetve a 17 fontos löveggel felszerelt, jóval sikeresebb

Archer páncélvadász alapjául. AValentine alvázánál kísérle­tezték ki a Straussler-féle kettos meghajtást, mely k'iválóan

bevált a partra szálló hadmuveletek végrehajtása során.

A Valentine után következett az a típus, mely a leheto leg­

rosszabb kezdetet követoen a II. világháború legjobb brit ne­

héz harckocsija lett - az A22-es IV-es Churchill. A típus elod­

jéül szolgáló 1939-ben jelent meg, az 1. világháborús nehézharckocsik korszerusített változataként. Arra számítottak,

hogy a bekövetkezo háború is olyan lesz, mint a 20 évvel az­

elotti, így olyan harckocsit szerettek volna, mely képes átkel­ni a mély, széles lövészárkokon és akadályokon, nem sérülé­

kenyabombázással és a páncéltöro lövedékekkel szemben,és fegyverzete megfelel a közeltámogatás során a megerosí­

tett támpontok elleni támadás követelményeinek. Igazából az

eredetileg megfogalmazott követelmények a rombusz alakú,

az árkokon történo átkeléshez gerendákkal felszerelt, oldalsólövészállásokkal ellátott Mk V-ös harckocsi modernizált vál­

tozatára vonatkoztak. A brit hadero gépesítéssei foglalkozó

szerve, illetve a Vickers-Armstrong is készített egy megvaló­

síthatósági tanulmányt, mely a még az elozonél is hagyomá­

nyosabb A20-as követelményeket átadta aHarland és Wolffgyár részére. A cég egy a Covenanter harckocsikban alkalma­

zott Meadows-féle 12 hengeres motort építette a mintapél­

dányba, ugyanis aHarland és Wolff által kifejlesztett 300

LE-s dízelmotor nem készült el idore.' illetve a jármuvet aMatilda II-es tornyával látták el. Két, acélból készült minta-

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 71

példányt rendeltek meg, de mire az elso készen állt a próbák­

ra, a támogatóik által elképzelt modem háborúra rácáfolt avalóság.

SIETTETETT GYÁRTÁS

Ugyanabban a hónapban, 1940 májusában a Védelmi Bizott­

ság jóváhagyta a nehéz harckocsira vonatkozó átdolgozott,

az A22-es jelu követelményeket. A megbízást a Vauxhall/

Bedford kapta, mely az A20-ason is dolgozott, és szinte pil­

lanatok alatt elkészítettek egy fekvo, 12 hengeres motort úgy,

hogy két meglevo hathengeres motort egy közös forgattyú­

házzal szereltek fel. A Vauxhall/Bedford két hónap alatt ké­

szült el az A22-essel, melynél felhasználták aHarland ésWolff által az A20-ashoz készített fobb alkotóelemeket, mint

például az oldalankénti 11 kisméretu görgobol álló futómu­vet. A kisméretu kerekek miatt romlott a terepjáró képesség,

de azokat olcsóbb volt eloállítani és könnyebb kicserélni. Jú­

lius 1-jén írták alá a megrendelést, és a miniszterelnök - aki­

rol a harckocsit elnevezték - a harckocsikért és szállító jár­

muvekért felelos igazgató tiltakozása ellenére ragaszkodott

ahhoz, hogy a következo év márciusára ötszázat gyártsanak

belole. Az, hogya megvalósításért felelos mérnökök miként

viszonyultak ehhez a nyilvánvalóan megvalósíthatatlan fel­

adathoz, jól példázza egyikük megjegyzése arra a kijelentés­

re, hogy nem lesz az új harckocsinak mintapéldánya: "Ellen­

kezoleg, ötszáz mintapéldány lesz!"

KEZDETI NEHÉZSÉGEK

A Vauxhall/Bedford minden nehézség ellenére, nem keve­

sebb mint hat hónappal a tervezomunka megkezdését köve­

toen, 1940 decemberére elkészítette a kipróbálásra szánt elso

harckocsit. Sajnálatos módon a toronyelkészítéséért felelos

harckocsitervezo részleg nem volt ennyire sikeres, és az elso,

egyáltalán nem megfelelo toronyban mindössze a kétfontos

lövegnek maradt hely. A harckocsi második fo fegyverének a

homloklemezbe épített háromfontos tarackot szánták, de ezthamar elvetették. A Churchill II-esen annak helyére egy Besa

által gyártott géppuskát helyeztek el. A Churchill hossza 7,5

m, szélessége 3,25 m volt, és ennek következtében elég tá­

gasnak bizonyult. Páncélvastagsága 16 és 122 mm között

mozgott, tömege pedig meghaladta a 39 t-t. Nem meglepo,

hogy 350 LE teljesítményu motorjával csak 24 kmlh sebes­

séget ért el, és mivel a motort túlterhelték, egyáltalán nemszámított üzembiztosnak. Mindezen túl a motorbölcso sze­

rencsétlen kialakítású volt: még a legkisebb javítások

elvégzés éhez is ki kellett szerelni a teljes motort.Az elso sorozatban gyártott Churchillek 1941 nyarán ke­

rültek a csapatokhoz, és bizonyára összetörték sok, elkötele­

zett harckocsizó szívét. Összességében a konstrukció a leg­

jobb elemekbol épült fel, de a harckocsik annyira hajlamosak

voltak a muszaki meghibásodásra, és lövegük olyan kis telje­

sítménnyel rendelkezett, hogy gyakorlatilag használhatatlan­

nak bizonyultak. A csalódottságot tovább növelte az, hogya

harckocsi egyes elemei önmagukban kiválóak voltak. AMerritt-Brown rendszeru regeneratív kormányzási rendszer

lehetové tette, hogy a harckocsi lassabb sebességeknél egyre

kisebb ívben fordulhasson, míg álló helyzetben egy helyben

is körbe tudott forogni. Normál körülmények között az ösz­

szes problémát még a mintapéldánynál meg lehetett volna

szüntetni, mielott a harckocsi sorozatgyártása beindult volna.

A Vauxhall/Bedford a jármu kézikönyvében rá is mutatott er­

re a tényre. A problémákat lassan képesek voltak leküzdeni,de ez azzal járt, hogy az elso 1000 példányon visszamenoleg

nem kevesebb mint hat módosítást kellett elvégezni. Az Mk

A22-es Churchill IV-es nehéz harckocsiFegyverzet: 1 db hatfontos löveg,

1-2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz: 7,67 m

Szélesség: 3,25 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: 16-102 mmMotor: 350 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 170 kmSebesség: 24,9 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

72 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: 1940 júniusában, a franciaországi csata csúcspontján

a brit harckocsigyártó üzemek éjjel-nappal dolgoztak.

A felvételen egy Cruiser IV-es harckocsit szerelnek.

III -as és IV-es tipusok végre megkapták a késve elkészült

hatfontos lövegeket, igaz, hogy az elobbi hegesztett tornyanem volt megfelelo, mig a másik öntvénybol készült tornya

A22-es Churchill lll-as AVRE (szönyegfektetö harckocsi)

Fegyverzet: 1 db 290 mm-es sima csövu mozsárKezelok: 5 fo

Hossz: 7,67 m

Szélesség: 3,25 m

Magasság: 2,48 mPáncélzat: 16-102 mm

Motor: Bedford 350 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 100 kmSebesség: 24,9 km/h

Származás: Nagy-Britannia

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

A22-es Churchill VI-os Crocodile

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuska, lángszóróKezelok: 5 fo

Hossz: 7,67 m, 12,25 m (utánfutóval együtt)Szélesség: 3,25 mMagasság: 2,43 mPáncélzat: 16-102 mm

Motor: 350 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 100 kmSebesség: 24,9 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

73

sem bizonyult annak. 1942 októberére, mikor a Tiger harcko­

csi már három hónapja arcvonal szolgálatot teljesített, és

megkezdodött az elso Pantherek leszállítása is, a Churchill­

nek olyan rossz híre volt, hogy a további gyártást törölték, és

a harckocsit elavultnak nyilvánították. A harckocsi hírnevé­

nek nem tett jót az 1942. augusztus 19-i Dieppe térségében

végrehajtott partraszállás során nyújtott gyenge teljesítménysem.

A CHURCHILL REKORDJA

A Churchill IV-es gyalogsági harckocsi gyártását azonbannem állították le, sot a fokozatos finomításoknak és a vissza­

menoleges javításoknak köszönhetoen végül sikeres jármulett. Nem lehet egy lapon említeni a korszak német harcko­

csijaival, de érdemes megemlíteni, hogy legalább három

Tigerrel Churchill harckocsi végzett. Egy Tigert pedig majd­

nem épségben sikerult zsákmányul ejteni, ez a példány nap­jainkban a brit harckocsizók múzeumában van kiállítva. Mi­

re a típus elérte a hetedik változatát, homlokpáncélzata 150

mm lett, új öntött/hegesztett tornyában egy 75 mm-es löveg

kapott helyet, és futómuvét is megerosítették. Erosebb motort

azonban nem kapott, csupán az eredeti megbízhatóbb válto­

zatait építették be. A háború végére a Churchill eket megsze­

rették kezeloi és a védelmezett gyalogosok is. A brit hadsereg

1952-ig rendszerben tartotta, de egyes helyeken egészen

1960-ig használták. Összesen 5640 készült belole, melyek

közül néhányat különleges feladat elvégzésére alakítottak át.Volt muszaki mento, aknamentesíto, hídveto és útfekteto vál­

tozata is (ennél állványcsövekkel megerosített vászonteker­cseket alkalmaztak). A Churchillnek Crocodile néven ismert

a lángszórós változata is, mely berendezést más brit harcko­

csikon is alkalmazták. 1943-ban dolgozták ki a továbbfej­

lesztett Churchill terveit, de az elso hat mintapéldányt csak

1945 januárjában fejezték be. Az A43-as "Fekete Herceg" ­

melynél eltértek attól a gyakorlattói, ami szerint minden brit

harckocsi neve C betuvel kezdodött - lett volna a brit Tiger.

Az 50 t tömegu jármuvet az A30-as Challengerhez kifejlesz­

tett 17 fontos löveggellátták el. A "Fekete Herceg"-et sohanem vetették be.

Az Észak-Afrikában folytatott sivatagi háború jelentos ha­

tást gyakorolt a brit harckocsifejlesztésre. Hamar felismerték,

hogy a meglevo könnyu harckocsik gyengén védettek, a ne­

héz harckocsik pedig túl nehézkesek ahhoz, hogy megfelelo­

en kivehessék részüket a harcból. A megbízhatóság is fontos

kérdés volt, de ez más dolog. 1941 elején írták ki az A27-es

jelu nehéz cirkáló harckocsira vonatkozó pályázatot. Ennél

70 mm-es páncélzatot írtak elo, és a hatfontos löveget 1520

mm átméroju toronyba kellett beépíteni. A harckocsi tömege

25 t lehetett, és a RAF legjobb gépei motorjaként is szolgált

R-R Merlin motorból kifejlesztés alatt álló Rolls­

Royce/Leyland Meteor motort kellett beépíteni. A Meteor

hengefUrtartalma hasonló a Liberty motoréhoz, csak éppen

kisebb annál, viszont az utóbbi 400 LE teljesítményéhez ké­

pest 600 LE-vel rendelkezett. Az új harckocsi fejlesztését a

Meteor motor késedelme gátolta, és átmeneti megoldásként a

Nuffield Mechanisations and Aero cégnek átadták az A24es

követelményeket. Ez is a Cromwell nevet kapta, bár késobb

VII-es típusú Cavalier cirkáló harckocsi néven lett ismert. Az

így létrejött harckocsi sem volt megfelelo. Sok közös eleme

létezett a Crusaderrel, beleértve a (megfelelonek tartott)

74 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Christie-féle sebességváltót, a Liberty motort (ami viszont

nem volt az) és a törzset (mely határesetnek számított). Az

egyedüli igazi eltérést az A24-es ~zögletes tornya jelentette,mely eléggé nagy volt ahhoz, hogy elférjen benne a hatfon­

tos löveg. Az A24-es harckocsiként soha nem került bevetés­

re, bár késobb alkalmazták az önjáró tüzérütegek megfigyelo

jármuveként, illetve muszaki mento harckocsiként is. Leg­

fobb jelentosége abban állt, hogy ezt követoen soha többénem került sor arra, hogy harckocsikat egyenesen a tervezo­

asztalról rendeljenek meg.

ACENTAUROK

1942 elejére a Meteor motor még mindig nem volt készen, és

A27-es jelzéssel egy átmeneti kiírás készult el, melynél az

újonnan tervezett törzset és tornyot ötvözték a Liberty motor­ral és a Crusader futómuvével. Így épült meg a foleg kikép­zofeladatok ellátására alkalmazott A27L VIlI-as Centaur cir­

káló harckocsi. A Meteor motor elkészultévei az A27L-ek

nagy részét A27M jelzéssel az új motorral szerelték fel, eb­

bol lett a Cromwell. A Centaurok talán legjobban sikerült

változata a 95 mm-es tarackkal fel szerelt IV-es. Ez a lövegsokféle loszerrel tudott tüzelni, beleértve az urméret alatti

gránátot is, mely átlagos távolságból és becsapódási szögalatt a 110 mm-es páncélzatot is átütötte. A Centaur IV-es

változata egyértelmuen sikeres volt az 1944. júniusi norman­

diai partraszállás során. A Királyi Tengerészgyalogság támo­

gatására kirendelt egység harckocsijai még a partra szálló ha­

jóról tüzet nyitottak, és eros tuzzel árasztották el a partot, il-

letve szakították meg az összeköttetést a mögöttes területek­

kel. Ezzel jóval felülmúlták a teljesítményükkel kapcsolatosvárakozást és tervezett alkalmazásuk kereteit.

Igazából senki nem várta, hogya Centaur sikeres legyen a

harcban, mivel mindig lassÚllak bizonyult. Az akkorra ren­

delkezésre álló motor 395 LE teljesítménye mindössze 44

km/h maximális sebesség elérésére volt elegendo. A Centaur

azonban 20 és 76 mm-es páncélzatával a Crusadernél jóval

nagyobb védelmet nyújtott, és jobb volt a beépített löveg tel­

jesítménye is. A Ill-as változat e tekintetben még jobb,

ugyanis azt a még nagyobb teljesítményu 75 mm-es löveggel

fegyverezték fel. Ez gyakorlatilag egy felfúrt hatfontos, me­

lyet egyszeruen és gyorsan lehetett beépíteni a meglevo tor­

nyokba. A 75 mm-es löveghez fel lehetett használni az ame­rikai M3-as Grantoknál és M4-es Shermaneknél alkalmazott

loszert is, ami jóval egyszerubbé tette az utánpótlás kérdését.

Az A27M (az M a Meteor motorra utal) mintapéldánya 1942

januárjában jelent meg. Egy évnek kellett eltelni, mire szol­

gálatra alkalmasnak találták. Ennek oka egyrészt az üzem­

anyagtartályoknáljelentkezo hibák nagy száma, illetve a Me­

teor motor fejlesztésének késedelme, másrészt a hadügymi­

nisztérium új törekvése, hogy az új fegyvert tökéletesen

használható állapotban juttassák el a csapatokhoz. Így is tör­tént.

A brit hadero harckocsihadosztályai elso alkalommal ju­

tottak olyan hazai gyártású harckocsihoz, mely megbízható­

nak bizonyult. Maximális sebessége elérte a 60 km/h-t, és lö­

vege azonnal ki tudta loni az ellenséget. Az I-es és II-es

A27M Cromwell V-ös cirkáló harckocsi

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuska, 2 db .303-as légvédelmi géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (löveggel együtt): 6,42 m

Szélesség: 3,1 mMagasság: 2,49 mPáncélzat: 8-76 mmMotor: 600 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 275 kmSebesség: 56 km/h

Származás: Nagy-Britannia

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI

A27M Cromwell Y-ös cirkáló harckocsi

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löv~g,2 db 7,92 mm-es géppuska, 2 db .303-asllégvédelmi géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (löveggel együtt): 6,42

Szélesség: 3,1 mMagasság: 2,49 mPáncélzat: 8-76 mmMotor: 600 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 275 kmSebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

75

Cromwelleket hatfontos löveggel szerelték fel. A I1I-asok és

IV-esek az új motorral ellátott, hatfontos lövegu Centaurok

voltak. A Cromwell V-ös szabványos fegyvere a 75 mm-es

löveg volt, a VI-os pedig 95 mm-es löveggel felszerelt közel­

.támogató változatnak épült. Mint a Churchill kivételével aMatilda II-es óta minden brit harckocsi esetében, a Crom­

wellek tornyát is hidraulikus erovel forgatták. Ez a megoldásazonban nem lehetett kelloen precíz az irányzók számára,

akik gyakorta inkább kézzel végezték a torony forgatását. A

torony 900-ban történo elforgatásához 10 másodpercre volt

szükség. Ami a védettséget illeti, a Cromwell elso változatá­

nak páncélzata elérte a 76 mm vastagságot, és az V-ös válto­zattói kezdve a törzset szegecselés helyett hegesztési eljárás-

sal készítették. A Cromwellnek a különbözo alváltozatokkal

együtt összesen nyolc változata épült. A VII-es és VIlI-as

változatok a 101 mm vastag páncélzattal utólag ellátott ko­

rábbi Cromwell ek. Megnövelték lánctalpaík szélességét is,

valamint más egyéb változtatásokat is eszközöltek, például a

nagyobb sebesség elérése érdekében csökkentették az áttéte­li arányt, ami lehetové tette a nagyjavítások közötti ido meg­növelését.

A CHALLENGER

A Cromwellt, gyártása során bekövetkezett késedelem miatt,

az M4-es Sherman háttérbe szorította, mely típus a Cromwell

elso bevetése, a D-nap idején· már nagy számban állt az ame-

76 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

rikai és a brit harckocsizóegységek rendelkezésére. A

Cromwell a háború végéig harcolt, és bár nem lehetett egyen­

rangú ellenfele a Tigereknek, jó harckocsinak bizonyult. Ki­

fejlesztésének elso szakaszában az a döntés született, hogya

Cromwell alvázát fel kell használni egy 76,2 mm-es 17 fon­

tos páncéltöro löveggel- mely minden tekintetben egyenran­gú ellenfele anémet 88 mm-es lövegnek - felszerelt harcko­

csi kifejlesztéséhez. A 76,2 mm-es löveg 1000 m-rol át tudta

ütni a 130 mm vastag páncélzatot. Miután csohosszúságát

Ll55-ösrol 49-esre csökkentették, ugyanilyen távolságból102 mm-es páncélt is leküzdhetett. Az új harckocsi az A30­

as Challenger elnevezést kapta. Tulajdonképpen egy Crom­

well harckocsiról van szó, melyet egy futógörgonyivel meg­

hosszabbítottak, és egy 1780 mm átméroju toronykoszorúvalláttak el. A nagyobb átméro miatt olyan tornyot lehetett fel­

szerelni, melyben nemcsak a nagyobb löveg lövegzárja fértel, hanem egy negyedik kezelo is, aki a loszer adagolásánál

segédkezett. A homlokgéppuska elhagyásával a kezelok szá­mát öt foben sikerült rögzíteni. Összesen 250-nél több Chal­

lenger készült, annak ellenére, hogy védelem tekintétében

dönto hátrányban volt az ellenséges, de még az általa támo­

gatott harckocsikkal szemben is. A harckocsi páncélvastagsá­

gát a súlycsökkentés és a teljesítmény növelése érdekében je­

lentos mértékben mérsékelték. Mindössze ennyi volt a Chal­

leng er nagy hibája. A lánctalp szélesség-hosszúság aránya

miatt a harckocsi kormányzása is nehézkes volt, az ugyanis a

szokotthoz képest jóval hosszabb felületen érintkezett a talaj­

jal. A harckocsi egyszeru meghosszabbítása nem is bizonyult

olyan egyszerunek. Mivel azonban más kielégíto megoldásnem volt, a Challengerekkel a Cromwell harckocsikkal ellá­

tott egységeket megerosítették. Veszteségarányuk a háború

utolsó hónapjaiban igen alacsony volt, ami azt mutatja, hogynem harcoltak különösebben nagy lelkesedéssel.

VISSZALÉPÉS

Függetlenül attól, hogy milyen érdemeket szereztek, a Cava­

lier, a Centaur, a Cromwell és a Challenger a Crusaderhez és

a Covenanterhez képest tervezési szempontból visszalépéstjelentett, mivel azokat nem döntött páncélzattal készítették. A

védelmet a páncélzat puszta vastagsága jelentette. Ez eltért

az adott idoszak német és szovjet gyakorlatától, és az ameri­kaiak által az M3-as 1941-ben történt bevezetése óta a köze­

pes harckocsik gyártásában követett gyakorlattóI. Ugyanak­

kor azonban ellentmondások mutatkoztak a döntött páncélzathatékonyságát illetoen is. Vita folyt a páncélzat 300-ban tör­

téno megdöntésének hatástalanságáról, valamint a különbözo

pozícióban levo harckocsik találkozási valószínuségérol és

JOBBRA: Az 1941 elott a brit harckocsik fegyverzetének

alapját képezo kétfontos löveget anémet 50 és 75 mm-es

lövegek hatótávolság és átütoero tekintetében felülmúlták.

Mire 1942-ben kifejlesztették a - képen látható Cruiser VI­

osba is beépített - hatfontos löveget, a német harckocsik

fegyverzetét is megerosítették.

ennek következtében a döntött páncélzat hatásának romlásá­ról.

Az 1943-as A33-as nehéz harckocsi mérnökei óvakodtak a

döntött páncélzat alkalmazásától, az új jármu védelmét a pán­célzat megvastagításával kívánták fokozni. A futógörgok ki­

vételével a késoi gyártású Cromwelleken alapuló A33-ashomlokpáncélzatának maximális vastagsága elérte a 114

mm-t. Mindez a harckocsi össztömegét 46 t-ra növelte, sebes­ségét pedig 45 kmJh-ra csökkentette, ami a tervezett harcásza­

ti alkalmazás szempontjából kielégíto. Mindenesetre az Ex­

celsioron végzett munkák már a mintapéldányszakaszban ab­

barnaradtak. Az A39-es nehéz harckocsit sem fejlesztették to­

vább. Az A39-es gyakorlatilag a Tiger hasonló változataira

emlékezteto páncélvadász, melynek mereven rögzített felépít­ményébe egy 20° oldalirányzási szögu, 94 mm-es 32 fontoslöveget építettek. A tervezési munkálatok 1942-ben elkezdod­

tek, de a mintapéldány csak 1947-re készült el, akkor viszont

már semmi szükség nem volt egy ekkora monstrumra.

ACOMET

Az utolsó brit cirkáló harckocsit, az A34-es Cometet szintén

a Cromwellbol fejlesztették ki, és sokkal inkább megfelelt a

17 fontos löveg beépítésére, mint a szükségmegoldásnak

szánt A30-as. A Cornet a Cromwellnél jóval kedvezobb ki­

alakítással rendelkezett, tornyát hidraulika helyett elektro­mos vezérlés forgatta, és futómuve a módosított Christie-féle

változat, leszámítva, hogy kisebb görgoket és négy visszafu­

tó görgot alkalmaztak. Mivel a harckocsi tömege 33,5 t-ranott, a Meteor motor, mely jóval a háború befejezése után is

a brit közepes harckocsik szabványhajtómuve maradt, segít­ségével csak 52 kmJh maximális sebességet ért el. 527 l-es

üzemanyagtartályának köszönhetoen hatótávolsága 200 kmkörül mozgott, ami megfelelt a többi Meteor motorral felsze­

relt brit, illetve kora legtöbb benzinüzemu harckocsija ható­

távolságának. A Cornet terepjáró képessége olyan jó volt,hogya széles körben elterjedt nézet szerint annak csak a sze­

mélyzet turoképessége szabott határt. A Cornet mintapéldá­

nya 1944 februárjában jelent meg, és a sorozatban gyártottpéldányok a következo év elején jutottak el a harcoló alaku-

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 77

latokig, ahol nagy sikert arattak. Ezen nincs mit csodálkozni,

ugyanis a Comet kiváló harckocsinak bizonyult annak ellené­re, hogy homlokpáncélja szögletes kivitelben készült. Össze­

sen 1200 Cometet gyártottak, néhány egészen 1958-ig a brit

hadsereg alkalmazásában maradt, az eladott példányok pedigmég 20 évelteltévei is üzemben voltak.

Amennyiben a Cromwellt és továbbfejlesztett változatait

jó harckocsinak tekintjük (melyek közül néhány az volt, má­sok pedig nem), úgy a háború vége elott megjelent, a késob­

biek során bemutatásra kerülo A41-es Centurion még jobb­

nak számított. Mindent összevetve a korszak elejének brit

harckocsifejlesztésérol készített beszámoló nem bizonyulna

könnyu olvasmánynak.

A britek fegyverzet, védettség vagy teljesítmény tekinteté­

ben nem tudták felvenni a versenyt a németekkel, és le vol­

tak maradva a szovjetek mögött is. Amennyiben az USA-ból

nem özönlött volna a páncélosok tömege, a britek soha nem

tudtak volna megbirkózni fo ellenségükkel. A 30-as években

a harckocsigyártás és -fejlesztés terén mutatkozó bizonyta­

lanság a háború alatt is jellemzo volt, és ez a késlekedés

gyakran azzal járt, hogy a brit katonákat olyan harckocsikon

küldték harcba, melyeknek csak nagyon kevés esélyük volt a

sikerre. A brit hadero kiválóságának és harci szellemének kö­

szönheton a helyzet lassan, de biztosan javult.

AZ AMERIKAIAK SZíNRE LÉPNEK

A britek számára nagyon jól jött, hogy Hitler, Pearl Harborelleni meglepetésszeru támadását követoen, hadat üzent az

USA-nak. Churchill a hírt meghallva kijelentette, hogya há­

borút megnyerték. Igaza volt, de ehhez még két és fél évet

várni kellett. Németország hadüzenetéig az amerikaiak - azelszigetelodés hívei és a német származásúak ellenkezése da­

cára - fegyverekkel és felszereléssel segítették a briteket elo­

ször a "cash and carry" (fizess és vidd), majd a "lend lease"

(kölcsönbérleti szerzodés) elve alapján. A szállított eszközökazonban nem a csúcstechnológiát képviselték. Az USA hadba

lépése mindezt megváltoztatta. A brit harckocsihadosztályok

- valamint természetesen a szovjetek - hamarosan nagyszámban jutottak modem amerikai felszereléshez. A Szicilia

és Olaszország elleni támadás idejére a szövetségesek már ta­

nultak a tapasztalataikból, az amerikaiak pedig még csak ak­kor kezdték a harcot.

M3A3-as (Stuart V-ös) könnyu harckocsi

Fegyverzet: 1 db 47 mm-es löveg, 3 db .3-as géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz: 4,53 m

Szélesség: 2,23 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 25-38 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 140 kmSebesség: 54,7 km/hSzármazás: USA

78 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Mikor az amerikai hadero 1939-ben megkapta az M2-es

könnyu harckocsi utolsó változatát, az M2A4-est, nyilvánva­

ló volt, hogy a törzs szélessége miatt a típust nem lehet to­

vább fejleszteni. Mindazonáltal a következo évben megj ele­

no M3-asok az elozo típus továbbfejlesztett változatainak te­

kinthetoek. Az M3-as vastagabb páncélzattal rendelkezett,

ami össztömegét 12,5 t-ra növelte, ugyanakkor egyszeru mó­

dosításokat végeztek a futómuvén, viszont megtartották a ko­rábbi típus öt géppuskáját. Az elkövetkezo két évben 5800M3-as készült, és a kölcsönbérleti szerzodés keretében sokat

átadtak a briteknek. Ezeket utólag Guiberson 220 LE teljesít­

ményu, kilenchengeres dízel-csillagmotorrallátták el az ere­

deti Continental típusú 250 LE teljesítményu benzinüzemu

motor helyett. A britek a lánctalpak feletti részekbol elhagy­

ták a két mereven elore beépített géppuskát, és az így felsza-

badult helyet tárolásra alakították ki. A harckocsi a General

Stuart I-es és II-es nevet kapta, beceneve pedig a "Honey"lett. A harckocsit eloszeretettel alkalmazták egészen a hábo­

rú végéig, pedig akkor már igen sebezhetonek számított.A britek a Stuart I-eseket kezdetben cirkáló harckocsiként

alkalmazták. Közel egyenértékueknek számítottak az A13-as

Crusaderekkel, csak azoknál jóval megbízhatóbbnak bizo­

nyultak. Új tulajdonosaik beletörodtek a 37 mm-es löveg

nem megfelelo teljesítményébe, a harckocsi sebessége

egyébként elérte az 55 km/h-t, páncélzata pedig a 65 mm vas­

tagságot. A Stuart I-est a legnagyobb jóindulattal sem lehetett

tágasnak nevezni. A négy fo személyzetbol ketten a torony­

ban, ketten pedig a küzdotérben foglaltak helyet. A fennma­

radó teret a fiiggolegesen álló csillagmotor közepébol a jár­

mu elején található meghajtókerekekig vezeto kardántengely

M3-as közepes harckocsi (korai mintapéldánt)

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,1 db 37 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz: 5,64 m

Szélesség: 2,72 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 38-50 mmMotor: 340 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 160 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 79

FENT: Az amerikaiak által M5-ösként, a briteknél pedig

Stuart VI-os jelöléssei ismert harckocsit gyors felderíto

szerepre tervezték. A beépített girostabilizátornak

köszönhetoen 37 mm-es lövegévei menet közben is lehetettcélzott lövést leadni.

foglalta el. A nagy helyigény mellett ez a megoldás azért sem

lehetett megfelelo, mert így a visszafutó lánc feszített maradt.A helyszuke a küzdotérben tovább nott, mikor az M3Al­

esnél bevezették a toronykosarat, azaz a padlónak a torony

alatti része a toronnyal együtt fordult,'és mint ilyet, a kardán­tengely felett kellett elhelyezni. A töltokezelo nem tudta elér­

ni a forgatókereket, és a parancsnoknak a motor zaját túlkia­bálva kellett utasításokat adnia. Az M3Al-eseket hidrauliku­

san forgatott, hegesztett kivitelu tornyokkal látták el. A törzs

egészen az utolsó, M3A3-as változatig nem hegesztett önt­

vénybol készült, erre egy továbbfejlesztett tornyot helyeztek.

Mintegy 5300 M3Al-es (a briteknél Stuart III-as és IV-es)

épült és közel 3500 M3A3-as (Stuart V-ös), aminek köszön­hetoen a típus a II. világháború legszélesebb körben alkalma­

zott könnyu harckocsija lett. Mellesleg M3A2-es jelzésu vál­

tozat soha nem készült, azt még a gyártás beindulása elott tö­rölték.

M3-AS ÉS M5-ÖS VÁLTOZATOK

Az M2-es és M3-as könnyu harckocsikat a Rock Island

Arsenal fejlesztette ki, és nehézgépgyártásra specializált cé-

80 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M3-as General Lee I-es

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,

1 db 37 mm-es löveg, 4 db .3-as géppuskaKezelok: 6 fo

Hossz: 5,64 m

Szélesség: 2,72 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 12-57 mm

Motor: 340 LE-s benzinüzemu~Hatótávolság: 195 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA

gek gyártották. 1943-ban azonban a General Motors Cadi1­

lac-osztálya az M3-asba egy pár V8-as elrendezésu autómo­

tort és Hydra-Matic rendszeru automata váltót épített. Az aszéles körben elterjedt nézet, mely szerint ez nem lesz alkal­mas a feladatra, semmivé foszlott, mikor a kezdetben M3E2­

esnek nevezett jármu elso példánya megtette a gyártóI a pró­baterepig tartó 800 km-es utat. További változtatásokat esz­

közöltek, és a következo év februárjában a konstrukciót M5­

ös könnyu harckocsiként elfogadták. Az új motor alkalmazá­

sán túl az "új" harckocsi törzsének hossza is megnövekedett,magasabbra kerult a hátsó része, és az eredetileg alkalmazottszögletes homloklemezt ferdére cserélték. Az M5A1-est az

M3A3-as számára kifejlesztett toronnyal szerelték fel. Mire

az M5-ös gyártását 1944-ben befejezték, már 8900 példánykészült el belole. Ezt a változatot is széles körben alkalmaz­

ták a britek, akiknél Stuart VI -os néven állt rendszerbe. 1944­

re egy "könnyu" harckocsi már jelentosen nagyobb és nehe­zebb volt, mint egy évtizeddel korábban. Az M3A3-as közel

14,5 t-t nyomott, az M5A1-es pedig még 1 t-val volt nehe­

zebb. Mindezek ellenére mindkét típus maximális sebességeelérte az 58 km/h-t. Könnyunek mindössze a fegyverzetük

számított, mivel mindkettot csak egy 37 mm-es löveggel sze­relték fel. Mivel azonban feladatuk a felderítés és informá­

ciószerzés volt, és nem a rájuk nézve veszélyes tuzharc, akönnyufegyverzetet megfelelonek tartották. A háború utolsó

két évében a brit Stuartokról sok esetben leszerelték a tornyo­

kat, és azokat felderíto jármuként vagy páncélozott sebesült­

és utánpótIás-szállítóként alkalmazták. Torony nélkül gyor­sabban haladhattak, és az alacsonyabb jármuveket könnyebbvolt álcázni. Az M5-ösöket M8-as "Howitzer Motor Carri­

age" -ként át is alakították, és ez alkalommal a tornyokba egy75 mm-es tarackot építettek. Az M3/M5-ös népszerusége

igazolta további alkalmazását, és az amerikai hadsereg két

további változat kifejlesztésére adott megbízást. Az M7 -es

közepes harckocsi mintapéldánya soha nem kerult gyártásra,az M22-es pedig, melyet kizárólag a britek alkalmaztakLocust néven, egy alkalommal vett részt bevetésen.

A LÉGI SZÁLlÍTÁSRA ALKALMAS M22-Es

Az M22-es a brit Tetrarch harckocsi amerikai megfeleloje,

melyet a légideszanteroknek szántak. A kiírás szerin~ tömege

7,5 t, személyzete három fo, fegyverzete egy 37 mm-es lövegés három .30-as géppuska, páncélvastagsága pedig 25 mm. A

pályázók közül a Marmon-Herrington által tervezett jármu­

vet választották ki. A Marmon-Herrington cég mezogazdasá­

gi traktorokat gyártott, de exportcélra T-16-os jelzéssel ké­szítettek egy harckocsit, de több páncélgépkocsit is~Az M22­

esmintapéldánya T9-esként 1941 oszénjelentmeg. Mivel tö­

mege 8 t lett, túl nehéznek ítélték, és a súlycsökkentés érde­kében átalakításokat végeztek rajta, mely során a törzset sze-

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 81

gecselés helyett hegesztették, és a harckocsit öntött toronnyallátták el. Az átalakítás érintette a hidraulikus muködtetésu 01­

dalirányzó gépet, a löveg pörgettyus csillapítóját és a törzsbe

szerelt géppuskákat is. Az átalakítások után a 162 LE teljesít­

ményu, Avco-Lycoming motorral felszerelt jármu maximálissebessége elérte a 65 km/h-t.

Az M22-es számára kifejlesztett célba juttatási módszer

különösnek tunhet. A harckocsit a négymotoros DouglasDC--4-es utasszállító katonai változata, a C-54-es Skymaster

szállította alul felfüggesztve. Ehhez a harckocsi tornyát le­

szerelték, és a megnagyobbított teheráruajtón át egy beépített

csörlo segítségével-a raktérbe helyezték. Megleponek tunhet,de a berakodást hat ember fél óra alatt kényelmesen el tudta

végezni. A jármu a rakodóajtó mellé állt, és a csörlot a to­

ronyba akasztották, melyet megemeltek és beraktak. Eköz­

ben a torony nélküli harckocsival a gép tömegközéppontjaalatt a futómuvek közé álltak és megemelték annyira, hogya

gép alján levo négy rugós kampót beakaszthassák a harcko­csin levo fülekbe. Mikor a gép leszállt, a kampók kioldottak,

és a harckocsit 35 cm magasból a földre ejtették. A vezeto ek­

kor bemászott a jármube és a rakodóajtóhoz állt, ahol a tor­

nyot visszaszerelték. Az egész kirakodás mindössze 10 per­

cet vett igénybe.

AZ 1944-45-ÖS HARCOK

A C-54-est azonban nem lehetett egyenetlen talajú le- és fel­

szállóhelyen alkalmazni, és a kirakodást ellenséges tuzben

végrehajtani. Ennek az lett a következménye, hogy az M22­

eseket a mögöttes teriileteken levo repülotereken tudták csakkirakni, ami viszont csökkentette a rendszer hatékonyságát.

A brit légideszanterok egy lényegesen egyszerubb módszert

dolgoztak ki a könnyu harckocsik célba juttatására. A Gene­

ral Aircraft Company megbízást kapott arra, hogy építse meg

az addigi legnagyobb, 33,5 m fesztávolságú és 8 t terhelésu

vitorlázógépet. A gép - aHarnilcar - egész orr-részét fel le­

hetett hajtani, így egy M22-es vagy Tetrarch egyszeruen csak

felhajtott a rámpán, majd a célhoz érve kihajtott. A Tetrarch

BALRA: Az 1940-es kölcsönbérleti törvény

értelmében a brit páncéloshadosztályok

hozzájuthattak az eros és hatékony

páncélzattal ellátott M3-as közepes

harckocsihoz, ami nagymértékben

hozzájárult a szövetséges és a

tengely hatalmak harckocsieroi közötti

egyensúly megteremtéséhez. A magasságcsökkentése érdekében a felvételen látható

brit változatról elhagyták a toronykupolát.

az elso harckocsi, melyet a D-nap estéjén lé­

gi úton juttattak célba, bár ennek az ese­

ménynek nagyobb volt a visszhangja, mint a

tényleges jelentosége. A 6. légideszant-had­

osztály Locustjait egy alkalommal, 1945

márciusában vetették be a rajnai átkelés so­

rán. Az 1941-es követelményeknek megfele­loen tervezett Locustok ekkor már nagyon sebezhetoek vol­

tak. Mindössze 850 példány épült meg, a további 1100 darab­

ra szóló megrendelést törölték. A felváltására tervezett Harry

Hopkins VIlI-as könnyu harckocsi 8,5 t tömegével túlságo­san nehéz volt a vitorlázógépen történo szállításhoz, és sohanem állították rendszerbe.

A könnyu harckocsik terén az amerikaiak utolsó háborúalatti vállalkozása már sokkal szakszerubbnek bizonyult. Az

amerikai hadsereg hadianyagügyi osztálya és a Cadillac cég

1943 áprilisában hozzákezdett az M5-ös felváltását célzó

program megvalósításához. Az új harckocsiban az elod mo­torját és váltóját akarták alkalmazni, valamint a Buick, aGeneral Motors másik részlege által gyártott M18-as önjáró

löveg Christie-féle futómuvét. Az Ml8-as az egyetlen ameri­

kai önjáró löveg a II. világháborúban, melyet eleve annak ter­

veztek és nem egy már létezo harckocsiból alakítottak át. Az

M5-ös utódjának mintapéldányait októberben leszállították,

és az új harckocsit M24-esként 1944 júliusában rendszerbe is

állították, miután gyártása már három hónapja folyamatban

volt. A brit hadsereg a háború utolsó hónapjaiban kapott né­

hány M24-est, és az amerikai és brit erok alkalmazták is azo­

kat a rajnai átkelés során és az azt követo idoszakban. Az

M24-es szolgált a koreai háborúban, és a franciák is bevetet­ték Indokínában. A britek a harckocsit Chaffee néven ismer­

ték, Adna R. Chaffee, az "amerikai páncéloserok atyja" után.

Chaffee, akirol utoljára akkor tettünk említést, mikor George

Pattonnal együtt a Christie M1928-as próbáin vetLrészt,1941-ben rákban halt meg. Az amerikaiak is gyorsan átvettékezt az elnevezést. A szakértok - és akkoriban szárnos har2ko­

csizó tartozott közéjük - szerint az új harckocsi kiváló lett.

ACHAFFEE

A 18,5 t tömegu M24-es Chaffee a könnyu harckocsi eredeti

definícióját lényegében érvénytelenítette. 25 mm-es homlok­

páncélzata és a torony 38 mm-es páncélja, eros 75 mm-es

M6-os lövege és 55 km/h maximális sebessége révén kiváló­

an megfelelt a könnyu harckocsi követelményeinek, bár azok

82 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Az M4-es tankdózerként is tevékenykedett, és ez csak

egyike volt azon feladatoknak, melyet az M4-es Sherman az

1944-es normandiai partraszállás során ellátott.

1944-re már elavultak. Ennek ellenére 5000 példány készült

belole, melyek négyötödét a háború utolsó évében gyártották.

Egyes országokban még 1970-ben és azután is szolgálatbanállt, sok esetben korszeru tuzvezeto rendszerrel ellátva. A

GIAT francia fegyvergyár a norvég Thune-Eureka üzemmel

együttesen széles köru módosításokat végzett a típuson, és

Norvégía 1975-76-ban több példányt is kapott belole. A le­

vonható tanulság az, hogy minden esetben szükség lehet egyjó "kis" harckocsira.

AZ AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK

Az európai háború kitörésének idején, 1939 szeptemberében

az amerikai hadero, mely a konfliktus ban még közel két éven

át nem vett közvetlenül részt, két hasonló harckocsival, egy

könnyuvel és egy közepessei rendelkezett. Nem kellett hoz­

zá sok ido, hogy felismerjék, az M2-es közepes harckocsi, 32

mm-es páncélzatával, 37 mm-es lövegévei és kis toronyko­

szorú-átmérojével elavult az Európában alkalmazott harcko­

csikhoz képest, és jelentos fejlesztéseknek sem lehetett az

alapja. 1940-ben kidolgozták az új, 38 mm páncélzattal és 75

mm-es löveggel felszerelt harckocsi követelményeit. Megfe­

lelo torony hiányában az a döntés született, hogya Phase III

Medium Tank T5-ös jelzésu harckocsi terveit fogadják el,

melynél a löveget a jobboldalt kiképzett, korlátozott oldal­

irányzásra alkalmas lövegállásban helyezik el. A jármuvet

kello páncélzattal látták el, és a törzs felso részére egy telje­

sen körbeforgatható tornyot szereltek. A toronyban egy 37

mm-es löveget, a rá rögzített második toronyban pedig egy

géppuskát helyeztek el. A löveg oldalt történo elhelyezésekényszermegoldás volt, és a harckocsi alkalmazói hamarosan

rádöbbentek, hogy más harckocsik ellen vívott harcban tel­

jességgel használhatatlannak bizonyult, bár támogató szerep­

körben megfelelonek tunt. Mindezek ellenére 1940 nyarán

M4A3-as (76)W HVSS ShermanIVY

Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 2 db .3-asgéppuska, 1 db .5-ös géppuska

Kezelok: 5 to

Hossz (löveggel): 5,9 mSzélesség: 3 mMagasság: 2,97 mPáncélzat: 12-110 mmMotor: 500 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 160 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA

megrendelték 1000 M2AI-es az emlitett leírás alapján törté­

no átalakítását M3-as közepes harckocsivá.

AZ M3-AS

Az új M3-as jelentos mértékben eltért az M2Al-estol- mely

szögletes, csúnya harckocsi, sok, a lövedékek lepattanásátakadályozó megoldással -, ugyanakkor azonban szárnos ele­

met átvettek. Ilyen a három, ikerkerekes zsámolyból álló fu­

tómu, melyet függoleges elrendezésu tekercsrugókkal láttak

el, és amelyek felso rögzítési pontjánál egy-egy visszafutó

görgot is elhelyeztek. A hátul levo 350 LE teljesítményu

Wright Continental csillagmotor - mellyel meglepo módon akorábbi változatokba épített 400 LE-s motort váltották fel ­

egy a küzdotéren átvezetett kardántengely segítségével haj­totta meg a mellso kerekeket. Ez az elrendezés itt kevesebb

helyet foglalt, mint a kisebb könnyu harckocsiknál, hiszen az

M3-as nagyobb volt. Mindenesetre a harckocsi még a teljeshatfos személyzet esetén is eléggé tágasnak számított. AzM3-as harci tömege kezdetben 27 t, és kettos rendeltetésu

M2-es 75 mm-es lövege, melyet a francia "Soixante quinze"75 mm-es lövegbol fejlesztettek ki, felülmúlta az akkoriban a

németek és a britek által alkalmazott lövegeket. Repesz- éspáncéltöro gránátok kilövésére egyaránt alkalmas volt, ez

utóbbiak esetében a torkolati sebesség elérte az 567 mis-ot,

ami 60 mm vastag páncél áttöréséhez elegendo. Az M2-es

L/38-as löveg valójában átmenetinek számított. M3-as jelu

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 83

utódját L/38-as csovel látták el, és torkolati sebessége elérte

a 700 mis-ot, ami páncéltöro képességét további 10 mm-rel

megnövelte. Az M3-as löveget építették be a késobbi M3­asokba, illetve az M4-es Shermanekbe és az M24-es Chaffee­be is.

A BRITEK MEGRENDELIK AZ M3-AST

Az 1000 db-os megrendelés egy idoben történt a harckocsik­

kal foglalkozó brit bizottság Washingtonba érkezésével. A bi­

zottság három tagból állt: Michael Dewar iparos, L. E. Carr

tervezési specialista és Douglas Pratt vezérornagy, az Arras­

nál bevetett brit harckocsik parancsnoka, aki Nagy-Britanni­ában mindenkinél többet tudott azok harci alkalmazásáról.

BALRA:A "Virgin" (Szuz) névre keresztelt, láthatóan még új

Sherman 1944. június 6-án partot ér a Gold Beachen a

normandiai partraszállás során. A Sherman kétségtelenül a

II. világháború során a brit és amerikai haderok által

alkalmazott legfontosabb harckocsi volt. Egyedül az

amerikai gépkocsigyárak közel 40 000 példányt készítettek.

Ez a három személy fontos szerepet játszott abban, hogyamerikai harckocsikat kerestek a brit hadero számára, de mi­

kor Pratt eloször meglátta az M3-ast, megdöbbent. A löveg

ugyan megfelelonek tunt, de elhelyezése nem, még akkor

sem, ha a löveget - a toronyban elhelyezett 37 mm-esselegyütt - girostabilizátor tartotta vízszintesen, ami lehefOvé

tette a pontos célzást még nagyobb sebesség esetén is. A

harckocsi teljes, 3,1 m magassága ijeszto volt, és a felül elhe­

lyezett kupolás torony sebezhetonek tunt. Mindezeken túl az

M3-as páncélzata egy ilyen harckocsihoz képest vékonynak

számított. Aszegecselt illesztések nem védtek teljesen a ké­

zifegyverek ólommagvának becsapódása ellen, mely problé­ma már az elso harckocsik bevezetésekor is jelentkezett.

Ugyanakkor azonban nem volt nagy választék: az M3-as

vagy semmi. Dewar engedélyt kapott Londontói, hogy meg­

rendeljen 1250 példányt, ha a gyártó hajlandó módosítani a

brit követelményeknek megfeleloen. A rendelést közel két­

szeresére, 3000-re növelték, mikor sikerült megállapodni ab­ban, hogy csak 1500-at kell átvenni abban az esetben, ha az

84

Sherman VC FireflySzármazás: USA/Nagy-Britannia

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

1. 17 fontos löveg2.. 30-as M1919-es géppuska3.. 50-es M2-es géppuska4. parancsnoki kupola

5. parancsnok periszkópja6. töltokezelo búvónyílása7. rádiókészülék

8. jelzopisztoly

9. 17 fontos loszerek tartója10. parancsnok ülése11. töltokezelo ülése

12. vészkijárat

13. vezeto periszkópja14. hordozható tuzoltó készülék15. vezeto ülése

16. Chrysler 425 LE-s, több hengersoros, benzinüzemu motor17. távméro

18. 2 db 12 V-os akkumulátor sorba kapcsolva19. fogaskerekek

20. sebességváltó21. kézifék

22. botkormányok23. 5 gallonos víztartály24. felszereléstartó25. ventilátorok26. rádióantenna

27. elsosegélydoboz

28. 3,5 hüvelykes lövegpajzs29. 1,5 hüvelykes védolemez30. távcsövek

31. periszkóp32. légtisztító vezetékek33. tengelykapcsoló34. ventilátor35. huto

36. mellsokerék-meghajtás37. visszafutó görgok38. kerékzsámoly-felfüggesztés39. láncmeghajtó kerék40. láncfeszíto kerék

41. tekercsrugó

42. a torony töltokezelo feloli oldalára szerelt kéthüvelykes gránátveto

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 85

86 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M4-es Sherman Crocodile(Iángszórós harckocsi)

Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg,1 db lángszóró (40 m hatótáv),2 db .3-as géppuska

Kezelok: 5 to

Hossz (utántutóval): 11,35 mSzélesség: 2,66 m

M3-asok gyártása ideje alatt jobb harckocsit kezdenének

gyártani. Dewamak így a dönto pillanatban sikerült biztosíta­

ni Nagy-Britannia számára a közepes harckocsik folyamatos

szállítását. Igaz, mindezt azon az áron, hogyaValentine és

egyéb harckocsikhoz szükséges pótalkatrészek és tartalék al­

katrészek beszámítását követoen összesen mintegy 240 mil­

lió dollárt költöttek. A nagymértéku költekezés okozta prob­

léma 1941 márciusában oda vezetett, hogy az eredetileg hir­detett "fizess és vidd" politika helyett a kölcsönbérleti szer­

zodés alkalmazására kényszerültek.

Bár 1941 áprilisától mindössze 18 hónapon át, 1942 októ­

beréig alkalmazták, az M3-asnak rengeteg változata készült,

különös en ha figyelembe vesszük a Nagy-Britanniában al­

kalmazni szánt változatokon végzett módosításokat is. A

harckocsit ilyen vagy olyan formában a Baldwin Locomo­tives, az American Locomotives, a Pressed Steel és a Pull­

man cégek gyártották. A legnagyobb mennyiséget, azaz a le­

gyártott 6250 közül 3350-et a Chrysler készítette. Ez az ame­

rikai autógyártás elso, de korántsem utolsó hozzájárulása a II.világháborús erofeszítésekhez. Az amerikai és brit változatok

közötti legjelentosebb eltérést a torony jelentette, bár a bri­

teknek átadott harckocsik közül nem mind készült a megbe­

szélt követelmények figyelembevételével. Ez tükrözodik ab­

ban is, hogy a brit szolgálatban álló M3-asoknak két neve is

volt. Az amerikai toronnyal felszereltek a General Lee, míg a

vastagabb homlokpáncélzatú, felso torony nélküli toronnyal

ellátott harckocsik a General Grant nevet kapták.

GENERAL LEE ÉS GRANT

Az M3-ast eredetileg szegecselt törzzsel készítették, és egyWright-féle csillag-, vagy Guiberson által gyártott dízelmo­

torral látták el. A négy fo változat (kivéve az M3Al-est,

melybol mindössze 12 készült) az alábbi volt: hasonló motor­

ral és az Ako cég (mely egyedül volt képes ekkora méretu al­

katrészek öntés útján történo eloállítására) által készített ön­

tött törzs felsorésszel készített M3Al-es; a hegesztett törzzselés párosan elhelyezett GMC 6-71-es motorral felszerelt

M3A3-as; a szege cselt törzzsel és a Chrysler-féle A-57-es

több soros motorú M3A4-es, melynél nem kevesebb mint öt

gépkocsikban alkalmazott hengerblokkot kapcsoltak egyet­

len forgattyúházra; illetve a szege cselt törzzsel és GMC iker­motorral rendelkezo M3A5-ös. 1942 tavaszától mind az öt

változat megtalálható a briteknél alkalmazott General Lee el­

nevezésu, azaz amerikai toronnyal szerelt harckocsik között,de Carr-féle toronnyal csak az M3-ast és az M3A5-öst látták

el, ezek a General Grant I-es és II-es. Az elso M3-as legna­gyobb tömege 27 t, ami folyamatosan változott egészen az

M3A4-esig, mely már 29 t-t nyomott. Az utóbbi hossza 350

mm-rel nagyobb lett, hogy alkalmas legyen a motor befoga­dására. Az M3-ast eloször 1942 májusában Gazalánál vetet-

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 87

Magasság: 2,74 mPáncélzat: 12-51 mmMotor: 400 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 180 kmSebesség: 40,2 km/hSzármazás: USA

FENT: 1944 márciusa. Bár megbízható és kelloen eros

harckocsi, az M4-es Sherman nem lehetett egyenrangú

ellenfele anémet Tiger harckocsiknak, melyekkel a

szövetségesek 1944 elején a dél-olaszországi Anziónál

kialakított hídfoben, Cisterna térségében szembekerültek.

ték be, és az év végén jelentos mértékben hozzáj árult a britek

EI-Alameinnél aratott gyozelméhez. Ekkorra már kezeloik

között is nagy népszeruségre tettek szert, foként mert a

PzKpfw IV-est olyan messzirol ki tudta loni, hogy az nem te­

hetett kárt benne. 1944 közepén éppen olyan gyorsan tunt el

az arcvonal szolgálatból, mint ahogy megjelent, helyét azM4-es Sherrnan vette át.

Az alap M3-as érdekes fejlesztését végezték el Kanadá-

M4A2-es Sherman lll-as DD 1-es

Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (utánfutóval): 6,35 m

Szélesség: 2,81 mMagasság: 3,96 mPáncélzat: 12-51 mm

Motor: 410 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 240 kmSebesség: 40,2 km/h vagy 4 csomóSzármazás: USA

88

M24-es Chaffee

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska

Kezelok: 5 to

Hossz (löveggel): 5,5 m

Szélesség: 2,95 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 12-38 mmMotor: 2 db 110 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 280 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA

ban. A Ram nevu harckocsinál az amerikai változat futómu­

vét és alvázának alsó részét vették át, míg új, öntött törzs fel­

so résszel, valamint egy teljesen körbeforgatható toronnyal

látták el, melybe egy kétfontos löveget építettek. A harckocsi

eloször 1941-ben jelent meg.

A KANADAI RAMOK

A tornyot eredetileg a hatfontos löveg számára készítették, és

az elejére egy nagyméretu, le szerelheto lemezt csavaroztak.

A hatfontos löveget megjelenése után beépítették, így jött lét­

re a Ram II-es. A kanadai harckocsi az eredeti továbbfejlesz­

tése, bár olyan idejétmúlt megoldásai is vannak, mint az ol­

dalt elhelyezett vészkijáratok és egy kis torony a géppuska

számára. A harckocsi soha nem került bevetésre, ugyanis micre elkészült a hatfontos löveg, az az ellenség harckocsijai el­

len már nem volt hatékony, a Ramot viszont nem lehetett to­

vább módosítani a 75 mm-es lövege beszereléséhez. 1900

Ram II-es készült el, és ezeket kiképzési célokra alkalmaz­

ták. A késobbiekben a harckocsi számos speciális jármu alap­

jául szolgált, mint például a Ram Kangaroo páncélozott szál­

lító jármu és a Sexton önjáró löveg.

A Brit Birodalom kevésbé sikeres harckocsija esetében - a

harcban elért eredményeket, nem pedig az alkalmazott újítá­

~okat tekintve - eredetileg szintén az M3-as futómuvét kí­

vánták alkalmazni, de az események menete ezt megakadá-

lyozta. Az a hír, hogy Ausztrália, mely teljesen tapasztalatlan

volt a harckocsiépítés terén, arra készül, hogy megépítse az

AC-1-es Sentinel cirkáló harckocsit, meglepetésként hatott.

Az 1941-ben megjelent harckocsi megdöbbenést keltett,

ugyanis a Bradford & Kendall Ltd. mérnökeinek sikerült

megoldani azt, amit a többi országban addig nem: egy darab­

ból kiönteni a törzs egyik felét (ráadásul a bonyolultabb fel­

so részt). Az amerikai futómu helyett a francia Hotchkiss

H-35-öshöz kifejlesztettet építették be. A Wright csillagmo­tor és járulékos berendezései nem álltak rendelkezésre, és he­

lyette három, keresztbe kapcsolt 115 LE teljesítményu Cadil­

lac Model 75-ös motort alkalmaztak, kettot párhuzamosan,

egyet pedig mögöttük, és ezek egy helyben gyártott, ötsebes­

séges váltómuvön át hajtották meg a mellso meghajtókereke­ket. 1941-ben mindössze a kétfontos löveg állt rendelkezés­

re, melyet az egy darabból öntött toronyban helyeztek e~.AzAC-1-esbol három mintapéldány készült. A próbákra 1942

januárjában került sor, és kisebb, javítható hibákra derült

fény. Az igazi gondok akkor kezdodtek, mikor a harckocsi

sorozatgyártását az ország különbözo gyáraiban készült al­

katrészek összeszerelésévei kívánták elkezdeni. Végül vilá­

gossá vált, hogy csak egy erre a célra épített nagyüzem képes

legyártani a teljes harckocsit, így az Új-Dél- Wales ben levoChullorában építettek egyet, ahol 66 AC-1-es Sentinelt ké­

szítettek. Az összes harckocsit kiképzési célra alkalmazták.

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 89

A SHERMAN SZÜLETÉSE

Az M3-ast hamarosan követte az M4-es Sherman. Figyelem­

be véve azt a tényt, hogy a harckocsi 1942-es megjelenését

követoen milyen nagy szerepet játszott a szövetségesek nyu­

gat-európai hadmuveleteiben, talán nem meglepo, hogy azM4-es Shermanbol sokkal több változat készült, mint az M3­

asból. Az itt rendelkezésre álló helyen egyszeruen lehetetlen

BALRA: M4A3-as (Sherman IV-es). A szövetségesek 1944-es

franciaországi elorenyomulásában nagy szerepe volt gyors

és megbízható 500 LE teljesítményu, V12-es Ford

motorjának, melyet kizárólag harckocsik számára terveztek.

kielégíto képet adni a változatokról és alváltozatokról. Ehe­

lyett az alaptípusok leírását adjuk közre, valamint bemutat juk

a fegyverzet, a felépítés, a motor és a futómu terén meglevo

eltéréseket, illetve szólunk az olyan kiegészíto felszerelések­

rol, mint a Crab aknataposó harckocsi és a kettos meghajtás.

Az M4-es közepes harckocsi tervezése 1940. augusztus vé­

gén vette kezdetét, az M3-as sorozatgyártás ának megindulá­

sával egy idoben. Ebben az idoszakban Nagy-Britannia egye­

dül állt szemben a fenyegeto német támadással, míg Francia­ország, Belgium és Hollandia behódolt az idegen uralonmak.

A tervezéssel megbízott embereknek nemigen lehetett fogal­

muk arról, hogy az általuk tervezett harckocsi nagy szerepet

fog játszani Európának a náci zsarnokság alól történo felsza­

badításában. Egy dolog bizonyos: bármit is tartalmaznak a

követelmények, az új harckocsinak teljesen körbeforgatható

toronnyal és stabilizátorral ellátott kettos funkciójú löveggel

kell elkészülni. A mintapéldányt végül az M2-es, a sorozat­gyártott példányokat pedig az M3-as löveggel szerelték fel.

Ez az elrendezés egy csapásra megoldotta az M3-as

Lee/Grant harckocsik muködtetésekor jelentkezo problémá­

kat. Ennek felismerése oda vezetett, hogy a tervezok az em­

litett harckocsi motorját, futómuvét, felfüggesztését átvették,

RAM II-es cirkáló harckocsi (korai változat)

Fegyverzet: 1 db hatfontos löveg, 2-3 db .3-as géppuskaKezelok: 5 fo

Hossz (utánfutóval): 5,79 m

Szélesség: 2,77 mMagasság: 2,67 mPáncélzat: 12-75 mmMotor: 400 LE-s

Hatótávolság: 200 km

Sebesség: 34 km/hSzármazás: Kanada

90 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

JOBBRA: Egy Sherman Firefly bevetésen az olaszországi

Monte Cassino térségében 1944 márciusában. A Fireflyt az

eros brit 17 fontos löveggel szerelték fel, így ez volt az

egyetlen brit harckocsi, mely alkalmas volt a Tiger és aPanther leküzdésére.

úgy gondolva, azt már úgyis kipróbálták harc közben. A T6­

os jelzésu mintapéldánynak két változata ismert: az M4-es

szögletes, hegesztett törzzsel rendelkezett, az M4Al-es önt­

vény felso résszel készült, mely sokkal bonyolultabb volt, vi­

szont a gyártása kevesebb idot vett igénybe. A két típust

nagyjából egyszerre gyártották, és a gyártásba bevont tíz

üzem saját lehetoségének megfeleloen választotta ki, melyikváltozatot kívánja elkészíteni. Mindkét változat 50 mm-es

homlokpáncélzattal, öntvény toronnyal és egy 400 LE telje­sítményu Wright Continental csillagmotorral készült. Töme­

gük nagyjából egyforma, 30 t körüli, és 35 km/h maximális

sebességük is megegyezett. Ugyanakkor azonban a harcko­

csik között akadtak eltérések is. Attól függo en, hogy mi állt

rendelkezésre, a harckocsit szerelhették elektromos vagy hid­

raulikus toronyforgató mechanizmus sal, és néhánynak a pa­rancsnoki búvónyílásához egy .50-es Browning M2-es légvé­delmi géppuskát rögzítettek. Mindezen túl az M4-esek

20%-a az M3-as löveg helyett egy 105 mm-es tarackot ka­

pott, mellyel közeltámogató feladatokat láttak el. A britek,

akik alig tudták elhinni, hogy végre olyan közepes harckocsi­hoz jutottak, mely muködik is, az M4-est William Tecumseh

Sherman után nevezték el. Az alapmodell a Sherman I-es lett,

az M4Al-es pedig a Sherman II-es. A közeltámogató szerep­ben alkalmazott harckocsikjelzéséhez még egy B betut írtak,

és ez a rendszer került alkalmazásra a késobbi változatok je­lölésekor is. Az amerikai hadsereg késobb vette át a Shermannevet saját harckocsijaira. Összesen 8400 M4-es ShermanI-es és 9700 M4Al-es Sherman II-es készült. Kétharmadukat

a 75 mm-es M3-as löveggel fegyverezték fel, de ez még min­

dig alatta maradt a brit 17 fontos vagy anémet 88 mm-es tel­jesítményének. Német ellenfeléhez hasonlóan az Ml-es löve­

get is légvédelmi fegyverbol fejlesztették ki.

A SHERMAN FIREFL Y

A 7 kg tömegu lövedékkel tüzelo új löveg 1000 m távolság­ból 100 mm vastag páncélzatot tudott áttörni, ami elegendovolt egy Tiger, sot még a Panther kilövéséhez is. Az Ml-es

nem fért el az eredeti toronyban, így ehelyett a T23-as jellelfejlesztés alatt álló harckocsi tornyát vették át. A T23-asba 90mm-es löveget terveztek, amit módosítások nélkül fel lehe­

tett szerelni a Shermanre. A brit 17 fontos löveg egyébként az

eredeti toronyban sem fért el, de beépítették, és így jött létrea Sherman leghatékonyabb változata, a Firefly. A késobbiek­

ben a 75 mm-es löveget is számos M4-esbe beépítették, és abrit szolgálatban állók jelzésénél ezeket A betuvel látták el,például Sherman lIA. A Sherman második változatát ikerel­

rendezésu GMC dízelmotorok hajtották meg egy közös átvi­

teli egységen keresztül. A típus hegesztett törzset kapott, és ahárom löveg bármelyikévei felszerelhették. Az M4A3-as har-

madik változatot is hegesztett törzzsel építették, de a hom­lokpáncél dolésszögét 470-ra növelték. Az M4A3-asba a

Ford által tervezett és kifejlesztett 500 LE teljesítményu

GAA V8-as motort építették. A motor megbízhatóságával ésjobb teljesítményével jelentosen felülmúlta elodeit. A GAA

V8-asnak köszönhetoen a némileg nehezebb jármu 50 km/h

legnagyobb sebességet ért el. Az új motor talán a legnagyobbszerepet játszotta abban, hogy az M4A3-as Sherman lett a

legfontosabb változat. Közel II 500 épült belole, 5000 a 75

mm-es, 3500 a 76,2 mm-es Ml-es löveggel, a többi pedig a105 mm-es M4-es tarackkal. A legtöbb az amerikai hadero­

ben teljesített szolgálatot. 250 harckocsinál a homlokpáncél­

zatot további 102, a torony elejét pedig 152 mm-rel vastagí­tották meg. Az M4A3E2-es jelzésu harckocsik a franciaor­

szági partraszállás során kerültek alkalmazásra. A kiegészíto

páncélzat jelentette mintegy 7 t súly többlet miatt sebességükaz M4-es eredeti sebességére esett vissza. Néhány Shermant

a függoleges helyett vízszintes elrendezésu rugókkal és a 420mm helyett 585 mm széles lánctalpakkal láttak el. Minden­

nek a célja a lebegés elosegítése és a karbantartás megköny­

nyítése volt, de a legnagyobb eredményt a jelentosen lecsök­

kent fajlagos talajnyomásnak köszönhetoen a lágy talajon

nyújtott teljesítrnényjavulás jelentette. Az így módosított

harckocsikat az amerikaiak M4A3E8-asnak nevezték, a bri­

teknél pedig a típusjelzés mögé egy Y-t írtak.

.MEGEROsíTETT FEGYVERZETU SHERMANEK

A briteknél Sherman V-ösként szolgálatot teljesíto M4A4-es­

be a Ford motor helyett az M3-asoknál alkalmazott, rosszabb

teljesítményu, több hengerblokkból álló Chrysler motort épí­tették. Ebben az esetben is sor került a harckocsi törzsének

meghosszabbítására 280 mm-rel. 8000 példány készült, majd

A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 91

gyártását a Wright vagy Ford motorral felszereltek javára

megszüntették. 100-nál kevesebbet Caterpillar 500 LE telje­

sítményu dízelmotorral szereltek fel, ezek az M4A6-osok.

Ezek többségét, melyek mind az E8-as változathoz tartoztak,

a Szovjetunióba szállították, ahol a dízelmotort szélesköruenalkalmazták.

Mikor a brit k:üldöttségnek 1943 elején bemutatták a 76

mm-es löveget, teljesítményét nem találták megfelelonek.

Amennyiben a Sherrnan ennél többre nem képes, nem vehe­

ti fel a versenyt a Tigerekkel és Pantherekkel, melyekkel ­

ahogy a Hitler elleni háború kilép észak-afrikai keretei közül

és áttevodik Európába - minden bizonnyal nagyobb számban

fognak találkozni. A szakértoknek általánosságban véve íga­

zuk volt. A Sherrnan soha nem lehetett egyenrangú ellenfeleanémet harckocsiknak. Ugyanakkor azonban mennyiségi fö­

lényének köszönhetoen gyozelmet aratott. A britek mindezek

ellenére 1943-ban nagyobb löveget akartak. A 17 fontos lö­

veg - az egyébként alkalmatlan A30-as Challenger típusú

harckocsiba építve - 3000 m-rol ki tudta loni a PzKpfw lVH

50-60 mm vastag homlokpáncélját, ugyanakkor anémet

harckocsi hosszú csövu, 75 mm-es lövegének lövedéke lepat­

tant a brit harckocsi egyébként elégtelen páncélzatáról.

FENT: A O-nap elott a szövetséges harckocsikat merülésre

alkalmas felszereléssel látták el, hogyaszállítóhajókat még

a part elérése elott elhagyhassák. A harckocsi tetejére a

légi azonosítást elosegíto felségjelet festettek.

Carro Veloce L.6/40-es

Fegyverzet: 1 db 20 mm-es löveg,1 db 8 mm-es géppuska

Kezelok: 2 fo

Hossz: 3,84 m

Szélesség: 1,85 mMagasság: 2,03 mPáncélzat: 6-30 mmMotor: 70 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 200 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: Olaszország

92 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Mindennek hatására néhány brit harckocsizó arra gondolt,

hogya Sherman tornyába is be kellene építeni ezt a löveget.1943. december 30-án az a döntés született, hogy 2100 ér­

tékes Sherman V-öst Firefly néven átépítenek. Ennek során a

homlokgéppuskát is elhagyták, és az így nyert helyre továb­

bi 15 loszert helyeztek. Így jött létre az egyetlen olyan ame­rikai vagy brit harckocsi, me ly az 1944--45 folyamán Fran­

ciaországban, a Benelux államokban és Németországban ví­

vott küzdelem során egyenlo eséllyel szállhatott szembe a

Pantherekkel és Tigerekkel. Az amerikaiak különös módon

soha nem ismerték el, hogya 17 fontos löveg felülmúlná a 76

mm-es Ml-est, és mindvégig szembehelyezkedtek a Firefly

projekttel. Véleményük szerint saját M4-eseik nem rendel­

keztek kello ereju fegyverzettel, és ennek következtében

szükségtelenül sebezhetové váltak. Az amerikaiak által egé­

szen 1956-ig alkalmazott M4-esek soha nem kaptak az M1­

esnél erosebb löveget, míg a harckocsit alkalmazó többi

nemzet közül néhány a brit 17 fontos löveget épitette be. Az

izraeliek még tovább mentek, és a többi módosítás mellett

francia 105 mm-es löveggel szerelték fel az általuk 1973-igalkalmazott harckocsit.

A Shermanek az EI-Alamein elotti összecsapásoktói kez­

dodoen egészen a kapitulációig harcoltak Észak-Afrikában,

jelentos szerepet játszottak a tengely eroinek gyors szicíliai

legyozésében és az Appennini-félszigeten át történo lassúbb

elonyomulásban. AD-napi partraszállásban részt vevo brit,

amerikai és kanadai erok a Shermant nagyobb számban al­

kalmazták, mint bármely egyéb harckocsit. Ekkorra a

Sherman lett a különleges feladatokra alkalmazott, széles

körben "mÓkás találmányok" -ként ismert harckocsik alaptí­

pusa. A britek egy teljes páncéloshadosztályt, a 79.-et azzal acéllal hozták létre a partraszállás elott, hogy fejlessze ki és al­

kalmazza ezeket a jármuveket. A hadosztály Sir Percy Hobartvezérornagy parancsnoksága alatt állt, aki korábban a

páncéloserok fofelügyeloje, illetve az Egyiptomban harcolt7. páncéloshadosztály parancsnoka volt.

A különleges rendeltetésu harckocsik közül talán a legis­mertebb és a legfontosabb az eredetileg a Valentine harcko­

csi részére kifejlesztett, Nicholas Straussler-féle kettos meg­hajtással felszerelt Sherman DD volt. A rövidítés (duplex

drive, azaz kettos meghajtás) arra utal, hogy a szárazföldi ha­

gyományos alkalmazás mellett a Sherman DD a jármu köré,

avisszafutó görgok magasságában rögzített felfújható kö­

peny, illetve hajócsavar segítségével "úszni" tudott a vízben.A II. világháború harckocsijait bemutató fejezetet illo vol­

na a Shermannel befejezni, hiszen ez a harckocsi nyerte mega háborút nyugaton. Azonban nem a Sherman volt az utolsó

harckocsi, melyet az amerikai hadsereg még a háború 1945

májusában történt befejezése elott bevetett Európában. 1943

áprilisában T25-ös és T26-os jelzéssel hozzákezdtek két to­

vábbi közepes harckocsi kifejlesztéséhez. Mindkettot a 90

mm-es M3-as löveggel kívánták felszerelni, mely 10,9 kg tö­

megu páncéltöro lövedékét 1020 mis torkolati sebességgel

lotte ki. A két harckocsit egy éven át párhuzamosan fejlesz­tették, majd egyértelmuvé vált a T26-os elonye. 115 mm vas­

tag páncélzatának köszönhetoen harci tömege meghaladta a

Fiat Ansaldo L35/Lf (Iángszórós harckocsi)

Fegyverzet: 1 db lángszóró, 1 db 6,5 vagy 8 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo

Hossz: 3,2 m

Szélesség: 1,4 mMagasság: 1,3 mPáncélzat: 6-13,5 mmMotor: 43 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 120 km

Sebesség: 42 km/hSzármazás: Olaszország

~~"'"

A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 93

97-es "Te-Ke"

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg vagy 1 db 7,7 mm-esgéppuska

Kezelok: 2 to

Hossz: 3,7 m

Szélesség: 1,8 mMagasság: 1,8 mPáncélzat: 4-16 mmMotor: 65 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 250 km

Sebesség: 40 km/hSzármazás: Japán

BALRA:1940 augusztusa. Bár az Észak-Afrikában

állomásozó olasz harckocsizóegységek számbelileg

háromszorosan múlták felül a briteket, az olasz harckocsik,

mint ez a zsákmányolt M 13/40-es is gyenge páncélzattal

rendelkeztek. Ennek következtében könnyu prédái voltak a

híres "Sivatagi Patkányoknak", azaz a 7. brit

páncéloshadosztály Matildákkal felszerelt egységeinek.

40 t-t, 470 LE teljesítményu Ford GAF motorjának és Tor­

quematic automata sebességváltójának köszönhetoen legna­

gyobb sebessége közel 40 km/h volt. A T26-ost hat közepes

méretu futógörgovel látták el, melyek egymástól fuggedentorziós felfuggesztést kaptak. A talajnyomás csökkentése ér­

dekében a lánctalpak szélessége 610 mm volt. Ajármu M26-os General Pershing néven korlátozott számban sorozatgyár­

tásra került. A háború vége elott az amerikai hadsereg nyu­

gat-európai egységeihez mindössze 310 General Pershing ju­tott el. Az új harckocsi a Tigerekkel, Pantherekkel és

Königstigerekkel vette fel a harcot, és hamar bebizonyoso­

dott, hogy egyenrangú ellenfe~k. A típus tuzkeresztségére1945. március 7-én, az Alsó-Rajfl;án át húzódó remageni híd­nál vívott ütközetben került sor, ahol jól helytállt a háborúlegjobb harckocsijaival szemben.

NEGYEDIK FEJEZET

A HARCKOCSIK

ÁTALAKULÁSA

POTSDAMTÓL

VIETNAMIG

A harckocsik II. világháborús eredményei

biztosították apáncélosero szerepét a jövo

hadászati terveiben. A hidegháború idoszakában

lezajlott konfliktusok, illetve a technológiai

fejlodés következtében a harckocsi lett a harctér

legnagyobb hatású eszköze.

AlI. világháború befejezésének közvetlen hatása 1945közepén az volt, hogy a nyugati szövetségesek had­

seregeinek létszámát lecsökkentették, illetve nagy­

számú jármuvet és fegyvert helyeztek raktárba és rendelkezé­

si állományba. A német hadsereg és a Waffen-SS megmaradt

fegyvereinek egy része roncstelepre került, de néhányat a

szövetségesek (leülönösen a franciák) használatba vettek, má­

sok pedig további felhasználókhoz kerültek. A nagy mennyi­

ségben rendelkezésre álló szovjet fegyverzettel a Szovjetuni­

ótól függoségben levo országokat fegyverezték fel. Mindez

várható volt. Ugyanezek a hadseregek nagyjából hasonló vál­tozásokon mentek keresztül egy negyedszázaddal korábban

is, de van egy nagy különbség az 1945-ös és 1919-es körül­

mények között. Ez alkalommal nem került sor kisebb álla­

mok nagy, önálló államokba olvasztására, hanem éppen az

ellenkezoje történt. A Vörös Hadsereg nem vonult ki azokból

az országokból, ahova a nácikat üldözve betört, hanem tartó­san berendezkedett. Winston Churchill az 1946. március 5-én

a Missouri állambeli Fultonban mondott beszédében figyel­meztetett a szovjet terjeszkedésre: "A Balti-tenger menti

Stettintol az Adriánál levo Triesztig vasfüggöny ereszkedett

alá Európában." A nyugati szövetségesek az USA vezetésé-

BALRA: A vietnami dzsungel nehéz terepnek bizonyult a

harckocsik számára, de az amerikai parancsnokok jól

kihasználták a lángszóróval felszerelt M60-as

megsemmisíto hatását.

96 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Az M24-es Chaffee harckocsit 1945 óta széles körben

kipróbálták a különféle háborúk során. A pakisztáni

hadsereg az 1971-es India elleni harcokban is alkalmaztaaz M24-eseket.

vel 1949-ben válaszullétrehozták a NATO-t. Az elkövetkezo

40 év alatt folytatott hidegháború során a fegyverek és a had­

viselés módszereinek fejlesztése alig lassult.

AZ ELHASZNÁLÓDOTT AMERIKAIAK

Amennyiben a NATO és a Varsói Szerzodés között háború

tör ki, annak kimenetele nem lehetett kétséges. Hogy Belloc

egy korábbi, dönto hatású fegyverre vonatkozó sorait azadott idoszakra vonatkoztatva idézzük: "Bánni történik is ...

nekünk van atombombánk, az oroszoknak pedig nincs." Más

szóval a NATO rendelkezett nukleáris fegyverekkel, az oro­

szok pedig nem. Ugyanakkor azonban ez a helyzet nem áll­

hatott fenn sokáig, és miután a csúcsfegyverekben sikerült

egyensúlyt elérni, a többi fegyver terén indult meg a verseny.

Sehol máshol nem folyt olyan kíméletlen küzdelem a fölényeléréséért, mint a harckocsik esetében.

Az amerikai hadero harckocsijainak többsége a II. világhá­

ború végén az M4-es Shennan valamelyik változatához tar­

tozott. A Shennant 1940-ben, a megelozo évtized elveinek fi­

gyelembevételével tervezték, így ekkorra már elavult, és

szükséges volt a felváltása. Az utód, legalábbis rövid távon,

a Shennan után kifejlesztett M26-os Pershing lett, melyet

eloször nehéz, majd közepes harckocsiként kategorizáltak. A

könnyu harckocsik terén - mivel az újfajta loszerek megnö­

velt hatóerejének köszönhetoen még ez a kategória is fenn­maradt - az amerikaiak az M24-es Chaffee-vel rendelkeztek.

Ez a típus is megérett a felváltásra, bár konstrukciója a Sher­

manénél jelentosen "modernebb" volt. Ugyanakkor szüksé­

gessé vált egy nehéz harckocsi megépítése is, hogy felvehes­se a harcot a Vörös Hadsereg JSZ-3-asaival.

AZ AMERIKAI HARCKOCSIK KATEGORIZÁLÁSA

Érdemes néhány szóban összefoglalni, hogy ebben az idoben

mit értettek könnyu, közepes és nehéz harckocsi alatt. 1945-

M24-es Chaffee

Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,

2 db .3-as géppuska,

1 db .5-ös légvédelmi géppuskaKezelok: 5 to

Hossz (löveggel): 5,5 m

Szélesség: 2,95 m

Magasság: 2,5 mPáncélzat: 12-38 mm

Motor: 2 db 110 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 280 km

Sebesség: 42 km/hSzármazás: USA

ben az amerikai hadero szárazföldi csapatainak fegyverzet­

vizsgáló bizottsága, a továbbiakbanAGFERB (Anny Ground

Forces Equipment Review Board) 25, 45 és 75 t-ban állapí­

totta meg az emlí tett kategóriák súlyhatárait (és beszéltek egy150 t-s szupernehéz osztályról is, bár ezt hamarosan töröl­

ték). Az elnöke, "Vinegar Joe" Stilwell után csak Stilwell-bi­

zottságnak nevezett testület elfogadta ezt a felosztást, és ja­

vasolta, hogyapáncélvadászok és vontatott páncéltöro löve­

gek fejlesztését függesszék fel. Stilwell jelentése rávilágított

a négy fo területen folytatott fejlesztés fontosságára. Ezek: új

és erosebb lövegek és loszerek; új páncélzat és annak újfajta

alkalmazása; közvetlenül a harckocsik: részére kifejlesztett

ti

b

h

g

IlIS

1.

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 97

többféle üzemanyag felhasználására alkalmas, illetve gáztur­

binás motorok; továbbfejlesztett futómu és felfüggesztés,

hogy a nehezebb harckocsik nagyobb sebesség elérésére le­

gyenek képesek.

AZ AMERIKAI KÖNNYU HARCKOCSIK

Az M24-es Chaffee felváltásának elso lépéseként egy T37-es

jelzésu, négy fo kezeloszemélyzetu, az AGFERB által meg­

fogalmazott normáknak megfelelo típus fejlesztését kezdték

meg röviddel a háború után. 1949-ben, az akkor T41-esként

ismert típus három fejlesztési szakaszon ment keresztül. Az1. szakaszban stabilizátorral ellátott, 76,2 mm-es, M32-es lö-

veget, a II. szakaszban áttervezett tornyot, új lövegpajzsot,

integrált tuzvezeto rendszert és a löveghez stabilizátort ka­

pott. A Ill. fázisban az M32-es löveget automata töltorend­

szerrel látták el, és továbbfejlesztett lövegstabilizátort építet­

tek be. Ezek egyike sem került beépítésre az 1950-ben "KisBuldog" néven rendszeresített M41-es könnyu harckocsiba.

Mielott a csapatokhoz került volna, a harckocsi nevét a Ko­

reában harcoló szárazföldi csapatok parancsnoka, az 1950

karácsonyán balesetben elhunyt Walton H. Walker után,

Walker Bulldogra módosították.

A Walker Bulldog tervezésénél egy dolog különösen fi­

gyelemre méltó. A korábbi amerikai harckocsikat a löveghez

98 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Észak-koreai katonák bújnak elo egy amerikai M47-es

90 mm-es lövege által szétrombolt bunkerbol a koreai

háború idején. A harckocsi parancsnoka egy másik

bunkerre hívja fel az amerikai gyalogosok figyelmét.

tervezték, és a megfelelo motort késobb választották ki,

ugyanakkor a Walker Bulldog kiindulópontja az 500 LE tel­

jesítményu motor volt. A tervezok, akik a 25 t harci tömeget

tartották szem elott, eloször is meghatározták, mekkora erore

van szükségük ahhoz, hogy meghaladják a 65 km/h országúti

sebességet és az 530 1üzemanyaggal megteheto 160 km ha­

tótávolságot. A torziós rendszeru felfüggesztést választották,

és oldalanként öt középnagy görgot, illetve három visszafutó

görgot alkalmaztak. A hátul elhelyezett meghajtókerekek ve­

zérlését az Allison kihajtórendszerrel oldották meg. Azt ke­

resztirányban, a motor forgattyústengelyévei egy síkban he­

lyezték el. Ez a személygépkocsiknál kereszttengelyunek ne­

vezett sebességváltó korai változata, bár annál lényegesen

bonyolultabb. A harckocsi általános jellemzoivel összhang­

ban annak páncélzata viszonylag vékony - a homloklemez­

nél és a torony elején 25, máshol pedig 12-19 mm. A löveg

mellett egy párhuzamosan beépített M1919A4-es géppuská­

val és légi célok ellen a parancsnoki búvónyílásnállégvédel­

mi állványra rögzített, nehezebb, .50-es Browning M2-esgéppuskával szerelték fel.

A Walker Bulldog gyártása a General Motors Cadillac­

részlegéhez tartozó clevelandi harckocsiüzemben indult meg

1950 vége elott, melyekkorra kizárólagos ajánlatot kapott az

USA-ban a könnyu harckocsik gyártására. Itt összesen 5500

Walker Bulldogot gyártottak. Mivel a jármu átmeneti ido­

szakban jelent meg, nem meglepo, hogy az M41-est számos

torony és fegyverzet, mint például az M46A1/M47/M48-as

Pattonokban alkalmazott 90 mm-es M36-os löveg kipróbálá­sára alkalmazták.

Az M41-es Walker Bulldog lett az alapja az M42-es Duster

légvédelmi harckocsinak, az M44-es és M52-es önjáró löve­

geknek és az M75-ös lövészpáncélosnak. Mintegy kéttucat­

nyi szövetséges országba szállították, és a század vége felé,

M41-es Walker Bulldog

Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 1 db .3-asgéppuska, 1 db .5-ös légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 8,2 m

Szélesség: 3,2 mMagasság: 2,7 mPáncélzat: 12-38 mmMotor: 500 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 160 kmSebesség: 72 km/h

SZármaz;t"§: USA': .<.

az M41-es negyvenedik születésnapján még mindig alkal­

mazták oket. Akadt olyan, mely még eredeti formájában álltrendszerben, de legtöbbször jelentos változtatásokon ment át,

dízelmotorral, erosebb löveggel, javított tuzvezeto, valamintinfravörös tüzelési és vezetési rendszerrel látták el.

HARCKOCSI ÉS ÖNJÁRÓ LÖVEG

1959 januárjában elozetes megvalósíthatósági tanulmány ké­szült arról, miként lehet egyszerre felváltani az M41-es

Walker Bulldog harckocsit és az M56-os önjáró löveget.1961 decemberére elkészült az eredetivel azonos méretu mo­

dell, valamint a General Motors Detroit Diesel Allison Divi­

sion legyártotta az önjáró mintapéldányt is. Az az elvi döntés

született, hogy az új jármuvet az akkor fejlesztés alatt álló

152 mm-es M81-es kombinált löveg/rakétavetovel kell fel­szerelni. A kettos fegyver elhelyezésére szolgáló tornyot le­

gyártották, és egy Walker Bulldog törzsére helyezve próbál­

ták ki, melynek során 590 MGM-51-es Shillelagh rakétát

lottek ki, mely igazolta a koncepció helytállóságát. 1962-65

között mintegy 12 mintapéldánya készült el az XM551-es új

harckocsinak, és a rendszerbe állított jármuvet M551-es She-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 99

JOBBRA: 1950 decembere. Egy M26-os General Pershing és

amerikai tengerészgyalogosok haladnak a téli pusztaságon

a koreai Csoszan közelében. A nagy hideg igénybe vette a

harckocsik motorjait.

ridan könnyu harckocsi/felderíto jármu jelzéssel korlátozott

számban sorozatban gyártották.

A polgárháborús gyalogosbóllovassági parancsnokká vált"Little Phil" Sheridan tábornok után elnevezett harckocsi

legfontosabb újítása alumínium törzspáncélzata, alumínium­

ötvözet motorja és váltóháza volt. A hathengeres turbófeltöl­

tovel ellátott, 300 LE teljesítményu dízelmotor révén a 16 t

tömegu jármu országúton 70 km/h sebességet ért el. Úszókö­peny felszerelésével a harckocsit kétéltuvé tehették, és ebben

az üzemmódban lánctalpai segítségével 6,5 km/h sebességet

ért el vízben. A hegesztett acéltoronyban egy párhuzamosított

7,62 mm-es géppuskát és a parancsnoki kupolánállégvédel­

mi állványra rögzített nehezebb .50-es Browning géppuskát

helyeztek el. A késobbiekben kifejlesztett lézertávmérovel

utólag látták el az 1970 elott elkészült mintegy 1700 Sheri­

dan többségét, melyet a cso fólött helyezték el. Az M551-es-

seI a légi deszant- és könnyuegysé'geket szerelték fel, de

1979-ben a 82. légideszant-hadosztály kivételével minden­

honnan, röviddel ezután a típust teljesen kivonták a szolgá­

latból, mivel nem váltotta be a hozzá fuzött reményeket.

AZ AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK

Az új közepes harckocsi kifejlesztésére az amerikai szervek

döntést hoztak az M26-os Pershing harckocsi továbbfejlesz-

100 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M47-es Patton 1-es

Hatótávolság: 150 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA

Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska, 1 db .5-ös

légvédelmi géppuskaKezelok: 5 to

Hossz (löveg gel): 8,5 m

Szélesség: 3,51 mMagasság: 2,95 mPáncélzat: 13-115 mmMotor: 810 LE-s benzinüzemu

tésérol. A jármube egy 800 LE teljesítményu Continental

AV-1790-es V12-es motort, az Allison-féle oldalhajtásos

váltó megerosített változatát és a Pershing Ford GAF és Tor­

quematic váltó kormányrendszerét építették be. A továbbfej­

lesztett harckocsit az M3-as löveg gázelszívóval és csoszáj­

fékkel fel szerelt változatával fegyverezték fel. Bár az említett

változtatások nem jártak az elnevezés megváltoztatásával, de

a harckocsit az 1945 karácsonya elott szívelégtelenségben el­hunyt George Patton tábornok tiszteletére M46-os GeneralPatton névvel rendszeresítették.

AZ ALLlSON-FÉLE MEGHAJTÁS

Az Allison CD-500/CD-850-es oldalhajtásos rendszer,

mellyel az M41-est és M46-ost is felszerelték, a meghajtást,

a kormányzást és a fékeket egyesítette magában, és a koráb­

ban alkalmazott egyszerubb rendszerekhez képest jelentos

elorelépést jelentett. Két eloremeneti és egy hátrameneti se­

bességtartománnyal rendelkezett, és mindkettonél a motor­

teljesítmény egy része hidraulikus forgatónyomaték-átalakítóvagy folyadékos tengelykapcsoló segítségével, a fennmaradó

pedig hagyományos, mechanikus módon került átalakításra.

Egyenesen haladva mindkét meghajtás mindkét kimenetnél

rendelkezésre állt, de amennyiben a kormányzásra szolgáló

botkormányt elfordították, a mechanikus módon továbbított

energia az egyik lánctalpra irányu It. A botkormány hidrauli­

kus kiegyenlítomuként muködött - a harckocsi mozgása köz­

ben egyik oldalra kítérítve nagyobb energiát juttatott az egyik

lánctalpra; üresjáratban ugyanezzel a mozdulattal a két lánc­

talp ellentétes irányú forgását váltották ki, és a harckocsi

megfordult a tengelye körül. (A II. világháborúban alkalma­

zott Merritt-Brown rendszer ugyanígy muködött, de az

Allison alkalmazása egyszerubb volt.) Mindegyik kardánten­

gelyre pedállal muködtetett tárcsafékeket szereltek. ACD-850-es késobbi változatainál az eredetileg alkalmazott

hidraulikus/mechanikus tengelykapcsoló helyett kizárólag

hidraulikust alkalmaztak, de a muködési elv ugyanaz maradt.

AZ M47-ES PATTON

A T41-es könnyu harckocsival egyidejuleg két amerikai

harckocsi fejlesztéséhez kezdtek hozzá - az egyik a T42-es

jelzésu új közepes harckocsi, a másik pedig a T43-as nehéz

harckocsi. A T42-est az M26-os Pershing/M46-os Patton to­

vábbfejlesztésének tekintették, és különösen a torony átterve­

zésére koncentráltak, hogy javítsák ballisztikai jellemzoit.

Mindemellett változtatásokat végeztek a törzsön és a futómu­

vön is. A T42-es fejlesztési munkálatai közben 1950 júniusá-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 101

I

SI

ban kitört a koreai háború, és a már szolgálatban levo harc­

kocsik pótlására rohammunkában kellett gyártani a közepes

harckocsikat. A T42-es program keretében egyedül a torony

áttervezése volt kész, és az a döntés született, hogy a tornyot

a javított, 90 mm-es M36-os löveggel együtt az addigra már

törölt, T40-es projekt keretében kisebb átalakítás on keresz­

tülment M46-os törzsre helyezzék. A törzsön az átalakítás so­rán végzett leglényegesebb módosítás a homloklemez szögé­

nek megváltoztatása, a legnagyobb hatású pedig a toronyko­szorú átmérojének 1850 mm-re növelése volt. Mindezeken

túl kiszereltek két visszafutó görgot, és a hatodik görgo, va­

lamint a meghajtókerék közé feszítogörgot helyeztek. Az új

torony és az átalakított törzs együttes alkalmazásával mini­

mális költség- és idoráfordítással egy jelentosen továbbfej­

lesztett harckocsihoz jutottak. Ennek harci tömege a Pershin­

géhez képest 12%-kal megnott. Az átalakítás révén gyártott

46 t tömegu harckocsi az M46Al-es Patton, míg az újonnan

gyártottak az M47 -es Patton l-es jelölést kapták. Az átmene­

tinek szánt harckocsit 1952 közepén rendszeresítette az ame­rikai hadero.

Az M47-es Patton l-es (melyet Patton 47-esnek is nevez­

tek) az amerikai hadero kötelékében töltött rövid szolgálatiideje ellenére is sikernek számít. A gyártás 1953. novemberi

beszüntetéséig 8600 készült belole. A katonai segélyprogram

részeként sok harckocsit szállítottak a szövetséges államokrészére. Nem meglepo módon Dél-Korea az egyik fo felhasz­

náló, de Franciaország és az újonnan létrehozott nyugatné­met hadsereg is nagy számban alkalmazta. A külfóldre szál­

litott M47-esek közül sok egészen az 1970-es évek közepéigszolgálatban állt, és egyes esetekben kisebb módosításokat is

végrehajtottak rajtuk. A francia GIAT és az olasz Oto-Melara

is megvásárolta a régi harckocsikat, majd francia vagy brit

105 mm-es löveggel szerelte fel azokat. Az M47-es egyikgyengesége kis hatótávolsága - a rendelkezésre álló 885 1

üzemanyag-kapacitással mindössze 150 km -, és számos al­

kalmazója, úgymint Ausztria, Irán, Izrael, Pakisztán és Spa­

nyolország ezen úgy próbált javítani, hogy az általuk hasz­nált példányokba dízelmotort építtetett. Mások az M47­

eseket hídveto vagy muszaki mento harckocsivá építették át.

Az amerikai hadero a jármuvet csak ez utóbbi szerepkörbenalkalmazta.

A PATTON UTÓDJA

Mikor az M47-es Patton gyártására történo felkészülés 1950

nyarán megindult, a hadianyagügyi bizottság tervezoi már az

azt felváltó harckocsi tervein dolgoztak. Az eredeti T42-esen

további korlátozott fejlesztéseket végeztek annak reményé­ben, hogy az esetleg egy kisebb tömegu, gazdaságosabb kö­

zepes harckocsi kifejlesztéséhez vezethet. A T42-es alapprob­

lémája a megfelelo hajtóero hiánya, mivel a sokkal könnyebb

M41-esbe épített 500 LE teljesítményu motor képességét túl­

becsülték. A T42-esek mintapéldányai számos nagy jelentosé­

gu változtatás kiindulópontjaként szolgáltak, melyek közül

leglényegesebb a lengotorony bevezetése volt, melyet auto­

mata töltésu, 18 lövés/perc tuzgyorsaságú löveggel szerehek

rel. Az ilyenKlalákítis1iT42-efek T69-es jelzé"Si:kaptak. A

LENT: Az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban a

pakisztáni hadsereg által alkalmazott korai M24-es

Chaffee harckocsik csak gyenge páncélzattal

rendelkeztek, és az indiai 105 mm-es lövegek könnyenleküzdötték oket.

102 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M48A3-as Patton 2-es

Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg,

1 db .3-as géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 7,44 m

Szélesség: 3,63 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 12,7-120 mmMotor: 750 LE-s dízel

Hatótávolság: 465 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA

T42/T69-es programot csak 1958-ban állították le végleg. Az

1951 februárjában megindított T48-as program létrehozta az

M47-es utódját. A T48-as harckocsit a 90 mm-es löveg új,

gyors csocserére alkalmassá tett változatával kellett felszerel­

ni. A harckocsi legkisebb páncélvastagsága 25 mm, homlok­

páncélja pedig no mm vastag volt. A torony homloklemeze

120 mm-es páncélból készült. A jármu üres súlya 41 1. Ez a

megadott tömeg kissé irreálisnak bizonyult. Az elso elkészült

harckocsik üzemanyag és ellátmány, illetve a löveghez tarto­

zó 60 db loszer, valamint 6000 géppuskaloszer nélkül 42,25

t-t nyomtak. A T48-ast négy fo személyzet kezelte, a homlok­

géppuska elhagyása (az amerikai harckocsik történetében

eloször) és az új sebességváltó és kormányrendszer beveze­

tése lehetové tette, hogy eltekintsenek a segédvezeto/géppus­

kás beosztástóI. Az így felszabadult helyet loszer tárolásáraalkalmazták.

A T48-AS RADIKÁLIS TERVEI

A T48-as alapveto formáját a T43-as nehéz harckocsÍtól kap­ta, melynek legfontosabb jellemzoje az öntött, elliptikus pán­

célzat, melyet Joseph Williams tervezett, aki az M41-es és a

T42-es tornyának tervezésében is jelentos szerepet játszott.

Williams az eredeti rajzokat 1948-ban készítette el, és a szov­

jet JSZ-3-as láthatóan eros befolyást gyakorolt rá. Annak ér­

dekében, hogy a tervet a T48-ashoz fel lehessen használni, a

közepes harckocsi toronykoszorújának átmérojét tovább nö­

velték 2160 mm-re. Ami a harckocsi alakját illeti, a megnö­

velt toronykoszorú lehetové tette, hogy a torony oldalfalait atörzs meghosszabbításaként alakítsák ki, ami jelentosen hoz­

zájárult a becsapódó lövedékek lepattanásának elosegítésé­

hez. A szovjet tervezok munkájának további elismeréseként a

toronykoszorú elore került, az M41-es L/48-as csohosszúsá­

gú löveg ellensúlyaként pedig a rádiókat és a szellozorend-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 103

szert magában foglaló "kidudorodás" szolgált. Ezen megol­

dásnak köszönhetoen, a torony mellso állása esetén a kidudoc

rodás védte a motortér feletti páncélzatot is, bár szállítás köz­ben, a többi elozo és utána következo amerikai és máshol

gyártott harckocsihoz hasonló módon, a tornyot hátsó állásba

forgatták.

A T48-as fejlesztésére vonatkozó szerzodést a Chrysler

Corporation kapta meg, és az elso mintapéldányok próbáira

1952 elején került sor. Bár a konstrukció még nem volt töké­

letes - az új távmérok és tuzvezeto rendszerek fejlesztése las­

san haladt -, a harckocsit március folyamán megrendelték.

1953. április 2-ára, mikor 90 mm-es Gun Tank M48 Patton

elnevezéssel vagy Patton 2-esként rendszerbe állították, már

900 példányt le is gyártottak belole. Összesen 11 700 M48-as

készült el, a gyártást 1959-ben sZÜlltették meg. A legyártott

példányok közül sokat három alkalommal is átalakítottak. Az

M48-as az elso modem harckocsi (amerikai megnevezéssei

Main Battle Tank, azaz MBT), bár minden tekintetben az

M26/M46/M47-es továbbfejlesztésének számított.Az M48-ast az eredeti terveknek megfeleloen ugyanaz a

motor hajtotta, mint az M46/M47-est, és nagyobb tömege

(45 t) ellenére kicsit gyorsabb volt, mint elodei. Mindez vi­

szont a hatótávolság csökkenését eredményezte: az M48-as

757 l üzemanyaggal mindössze 115 km-t tehetett meg. Az

Allison-féle oldalkihajtásos átviteli egység a korábbiakhoz

képest csak kisebb módosításokon ment keresztül, mely so­rán a botkormányt kormánykerékre cserélték. A kormány

menet kozben hagyományos módon muködött, de a motor

üresjárata esetén a kormány elforgatásával a harckocsi ellen­

tétes irányban forgó lánctalpakkal egy helyben forogni kez­

dett. A futómu nagyjából megegyezett az M47-esével, az el­

térés abban állt, hogy az eredeti M26/M46-osokróllehagyottmásodik és negyedik felso láncterelo görgot visszaszerelték.

AZ M48-AS HIBÁI

Az M48-as legsúlyosabb hibája az AV-1790-5-ös és

AV-1790-7 -es motorok nagy üzemanyag-fogyasztása: közel

9 l/km terepen. A probléma megoldására tett elso kísérlet so­

rán a harckocsi hátsó részén kialakított tartóra négy 210 l-es

üzemanyagtartályt erosítettek, melyek kivezetéseit az üzem­

anyagtölto csonkba vezették. A tartályok semmiféle védelmet

nem kaptak, de veszély esetén a jármu belsejébol le lehetett

dobni azokat. Jobb megoldást jelentett a motor továbbfejlesz­

tése: az API-1790-8-asnál a karburátort az üzemanyag-be­fecskendezés váltotta fel, illetve XT-1400-as jellel új váltó­

muvet is kaptak a harckocsik. Mindezek a módosítások fo­ként az utolsó sebességfokozat áttételi aránya miatt nemcsak

a legnagyobb sebességet növelték 20%-kal egészen 48 krn!h­

ra, de a harckocsi hatótávolságát is kétszeresére, egészen 260

km-re növelték. A megnövelt hatótávolság foleg annak kö­

vetkezménye, hogy az új motor kisebb helyet foglalt el, az

így felszabadult helyre pedig nagyobb üzemanyagtartályokat

szereltek. Az üzemanyag-kapacitás 1270 l-re nott. Az új mo­

tor miatt módosítani kellett a páncéltest hátsó részét is, és aza döntés született, hogy ezzel egyidejuleg csökkentsék a

harckocsi infravörös jelét. Ez volt az elso alkalom, mikor

ilyen óvatossági intézkedést is tettek: a kipufogónyílásokat a

törzs tetejérol a harckocsi hátsó részére szerelték. A futómu­

vet is módosították, ismételten elhagyták a második és ne­

gyedik visszafutó görgot, és a parancsnoki kupolát is

megváltoztatták úgy, hogy az eredetileg kívül rögzített M2-es

Browning géppuska is belülre került. A harckocsi két kiérté­kelésen is keresztülment ebben az idoszakban, a változások

nagy része az M48A2-esen jelent meg. A késobbi M48A2C

változatnak módosították a tuzvezeto rendszerét, és néhány

régebbi M48-ast is átalakítottak ily módon.

Ezt követte az M48A2El/M48A3-as, mely az átépített

M48Al-est és M48A2-est jelölte. Ezekbe a 750 LE teljesít­

ményu AVDS-1790-es dízelmotor került, ami a teljesítménycsökkenése nélkül jelentos mértékben növelte a hatótávolsá­

got (465 km-t tett meg 14201 üzemanyag felhasználásával).

104 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

JOBBRA: Az amerikai tengerészgyalogság

1. harckocsizászlóaljának M48-asa egy dél­

vietnami partszakaszon járorözik 1968-ban.Az M48-ast az elod M47-es esetében

tapasztalt hiányosságok kiküszöböléséretervezték.

Az M48-ast ezt követoen az eredeti 90 mm­

es M41-es löveg 105 mm-es M68-asra cseré­

lésévei fejlesztették tovább. Minderre a 100

mm vastag páncélzattal felszerelt szovjet

T-54/55-ös harckocsik megjelenése miatt

volt szükség. Összesen 1210 M48-ast alakí­

tottak át így. A munka a beérkezett jármu át­

alakítottságától függo en három-négy hóna­

pig tarthatott. Az 1972-75 között végzett át­

alakítási programnak köszönhetoen azM48A5-ös harckocsi csak kevéssé maradt el

az M60-assal szemben támasztott követel­

ményektol. Az M48-asok összesen 14 nem­

zet hadseregében szolgáltak, és amerikai, il­letve dél-vietnami kötelékekben harcoltak

Délkelet-Ázsiában, illetve részt vettek a pa­

kisztáni és izraeli hadsereg által a 60-as, 70­es években a szomszédos államokkal vívott

harcokban is.

INFRAVÖRÖS FÉNYSZÓRÓK

Az M48-asokon sok új találmányt és elképzelést kipróbáltak.

Ez nem meglepo, hiszen a harckocsi alkalmazás ának ido­

szakára teheto a világ legnagyobb technológiai fejlodése. A

vezetésben alkalmazott infravörös fényszórók elterjedtnek

számítottak, de alkalmazásuk harci rendszerekben éppen

csak megkezdodött. A rendszerek lehettek passzívak vagy

aktívak "fekete" fényszórók formájában, melyek az emberi

szem számára nem érzékelheto tartományban bocsátanak ki

fényt. Az amerikai hadsereg M41-es és M48-as harckocsik­

kal végzett kísérleteket az aktív infravörös rendszer alkalma­

zására. A 2,5 W teljesítményu xenonfényszórót a lövegpajzsfelett a löveggel párhuzamosítva építették be, és infravörös,

illetve látható fény kíbocsátására egyaránt alkalmassá tették.

Hatótávolsága 2000 m, ami megegyezett a löveg hatásos lo­

távolságával.Új típusú páncéltöro loszerek kifejlesztésére is sor került,

melyek közül a legnagyobb újítást a Nagy-Britanniában ki­

fejlesztett lágy csúcsú repeszgránát jelentette (high explosive

squash head, HESH), melyet az amerikai hadseregben csak

HEP, azaz high explosive plastic néven ismertek.

ÚJ PÁNCÉLZAT

A páncélzat terén végzett kutatások kimutatták, hogy az

üveg- vagy kerámiapáncélzat hatásos a páncéltöro robbanó­

lövedékek ellen. Hasonló anyagok, a hagyományos acél pán­célzattal együttesen alkalmazva egyformán hatásosnak bizo­

nyultak a HESH és a tömör páncéltöro lövedékek kinetikus

M60A1-es

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelök: 4 fö

Hossz (löveggel): 9,3 m

Szélesség: 3,63 mMagasság: 3,27 mPáncélzat: 25-127 mmMotor: 750 LE-s dízel

Hatótávolság: 500 kmSebesség: 48 kmlhSzármazás: USA

------------------------------------------------- •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• ""''''''''''' ••• '''''''''''''''''''''''''''''''''''''--_!!!!!!!!!!!'

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 105

energiájával szemben is. A szilícium-dioxid, vagy más néven

homok lett ezen új páncélzat alapja, melyet logikus módon

"szilíciumalapú páncélzatnak" neveztek. Ez ugyanolyan vé­delmet nyújtott a páncéltöro lövedékek ellen, mint a tömör

páncélzat, csak éppen 40%-kal kisebb tömeg mellett. Az

M48-as elején, igény szerint alkalmazásra kerülo döntött

páncéllemezeket legyártották ugyan, de használatuk nem ter­

jedt el. Az M48-as gyártását beszüntették, mielott megvalósí­

tották volna a teljes törzs és a torony öntés útján történo el­készítését. A HEAT és HESH lövedékek elleni védelem cél­

jából azzal is kísérleteztek, hogy rácsokat helyeztek a törzs ésa torony mellso részére.

AZ M48·AS TORNYOK

Ebben az idoben jelentek meg azok az elektromos balliszti­

kai számításokat végzo eszközök, melyek képesek voltak el­

so lövésre megsemmisíteni az ellenfelet. Ugyanakkor a szá­

mítástechnikai eszközök még nem érték el azt a színvonalat,

hogy megfelelo egységgel szereljék fel a harckocsikat. A

nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek (az angol nuclear,biological and chemical rövidítése az NBC) elleni védelem

szabványkövetelményként a Patton 2-es esetében jelent megeloször. A küzdotér szellozo it szurokkel látták el, valamint

ventilátorokat is felszereltek, melyek biztosították, hogya le­

vego mindig belülrol áramoljon kifelé.

Az M48-ason végzett egyik kísérleti eszköz elég nagy ha­tású volt ahhoz, hogy külön jelzést kapjon. A T54/T54El!

T54E2-es jelzések az M48-asra szerelt új tornyokat jelölték.

A három torony egy darabból készült öntvény, és a Tl40-es,

105 mm-es löveget építették beléjük. Az egyik a T69-esnél

kipróbálthoz hasonló, újnak számító lengo, míg a többi a ha­

gyományos merev torony. A lengo tornyok alkalmazása ritka,

de ahogy a harckocsik távirányítás a egyre inkább valóságos­

sá válik, minden ok megvan J,tzt feltételezni, hogy egy idomúlva egyre népszerubbé válik.

Jelen mu megírásának idején mindössze két harckocsi ren­

delkezik lengo toronnyal, és egyik sem számít klasszikus

harckocsinak (MBT). Ezek a francia AMX-13-as könnyuharckocsi és az osztrák Steyr SK105/AI-es "Kurassier" pán­

célvadász. Mindkettot ugyanazzal a francia építésu toronnyal

szerelték fel. A "hagyományos" toronyban a löveget tengely~

csapokon rögzítik, melyeket a torony oldalában a cso tenge­

lyévei megfelelo szögben helyeznek el. A tengelycsapokat a

cso tömegközéppontjának két oldalán helyezik el, és a cso ily

módon ruggolegesen a torony szerkezete által megszabott ke­

reteken belül szabadon mozgatható. A vízszintes irányzást atorony toronykoszorún történo elforgatásávallehet elérni. A

két mozgás kombinálásával a löveget a pásztázási területen

belül- ami a gyakorlatban -8-100 és +200 között található­

bárhova szabadon lehet irányozni.

106 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Az amerikai hadsereg M-911-es harckocsiszállítójaés egy M60A3-as harckocsi

A LENGO TORNYOK

A lengo torony egy dologban alapvetoen eltér: a löveg van

mereven beépítve, és a tornyot rögzítik tengelycsap okkal. A

fentiek miatt a teljes tornyot kell mozgatni a cso felfelé és le­

felé történo irányzásához, ami általában a hagyományos to­

ronnyal szemben korlátozottabb irányzást tesz lehetové. Alengo torony fo elonye, hogy egyszerubbé teszi az automata

töltoberendezés beépítését, hiszen a löveg csak helyre csú­

száskor mozog függetlenül a toronytól. A tuzellenorzo rend­

szer beépítése is egyszerubb, hiszen a berendezést a torony

külso részéhez lehet rögzíteni, és nincs szüksége külso viszo­

nyítási adatokra. A hagyományos tornyokba épített automatatöltoberendezéseknél·szükséges ellensúlyozni a lövegzár

függoleges elmozdulását, illetve a cso és vele együtt a löveg­zár vizszintes elfordulási szögét is. Mivel az automata tölto­

berendezés egy kezelo helyét szükségtelenné teszi, a lengotorony kisebb és könnyebb lehet. Azonban nem ez volt a

helyzet a T54EI-es esetében, melynél a teljes, négyfos sze­mélyzetet alkalmazták. A T54El-esbol mindössze két pél­

dány készült. Az egyik lengo tornyát leszerelték, és helyére

hagyományos tornyot tettek. A másik példányt az. amerikai

hadero Aberdeenben levo gyakorlóterén, a harckocsimú­

zeumban állították ki. A többi, hagyományos toronnyal fel­

szerelt T54-es sem járt másképpen, míg az ugyanabban az

idoben épített, nehezebb T57-es és Tn-es harckocsik gyártá­

sát, melyek-lengo tornyába az erosebb, 120 mm-es lövegetépítették volna, még azelott törölték, hogya próbákra készenálltak volna.

AZ M67-ES LÁNGSZÓRÓS HARCKOCSI

Az M48-asból alakították ki az M67-es lángszórós harcko­

csit, melyet az amerikai tengerészgyalogság számára fejlesz­

tettek ki, és a vietnami harcok során be is vetették. A lángszó-

ró csöve, melyet álcázási céllal úgy alakítottak ki, hogya 90

mm-es lövegre emlékeztessen, nagy nyomású napalmmal

muködött, melyet 24 000 V feszültségu elektromos szikrával

gyújtottak be. A teljes égésido az alkalmazott fúvókától füg­

goen egy perc körüli. 19 és 22 mm-es fúvókák kerültek leg­

gyakrabban alkalmazásra. A lángszóró hatótávolsága több

száz méter. A 155 mm-es M53-as önjáró löveget és a 9 hü­

velykes önjáró tarackot szintén az M48-as bázisán fejlesztet­ték ki, a Tl62-es, 175 mm-es önjáró löveghez hasonlóan, de

ez utóbbinak annyi közös vonása van az M60-assal, hogy in­

kább annak, mint az M48-as változatának tekintheto. A

Tl62-esbol ugyanakkor csak mintapéldány készült, majd amegváltozott körülmények miatt gyártását törölték.

A korai gyártású M48-asok az amerikai haderoben alkal­mazott legjobb harckocsiknak számítottak, de ezeknek is vol­

tak hiányosságaik. Ahogy arról korábban már említést tet­

tünk, üzemanyag-fogyasztásuk komoly aggodalomra adott

okot, mindezen túl a 90 mm-es löveg átütoereje sem volt

megfelelo, különösen az akkor rendszerbe állított, új szovjetharckocsik ellen. 1956-ra egyértelmuvé vált, hogy szükség

van egy új harckocsira. Az új jármu esetében a közepes harc­

kocsikra jellemzo terepen mutatott teljesítményt kellett kom­binálni a nehéz harckocsik tuzerejével és védettségével. Ez

nehéz feladatnak bizonyult. Bár az 1960-ban rendszeresített

új harckocsi egy késobbi korszak jármuvének tunhet, oly

nagy mértékben alapult a korábbi harckocsi-konstrukciókon,

hogy a késobbi változatai által nyújtott kiemelkedo teljesít­

mény ellenére azokkal együtt kell bemutatni.

AZ M48-AS TOVÁBBFEJLESZTÉSE

Az új jármu muszaki követelményei meghatározásának elso

lépéseként el kellett dönteni, megtartják-e eredeti formájában

az M48-as törzsét és futómuvét. A döntés meghozatalát elo-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 107

segítette, hogy a harckocsi toronykoszorú-átmérojét már ko­rábban 2160 mm-re kívánták növelni. Ez akkoriban nem volt

feltétlenül szükséges, de így lehetoség nyílt arra, hogy az

M48-ast az M48A5-ös specifikációnak megfelelo eros löveg­gellássák el, ami lehetové tette, hogy a régi harckocsi törzsét

egy új típushoz felhasználhassák. Következo lépésként dön­teni kellett a beépítendo motorról. Az amerikai hadero külön­

bözo jármuveiben alkalmazott üzemanyag- felhasználásra vo­

natkozó szabályzat megváltozás a lehetové tette a dízelmotor

beépítését, és a már meglévo AV-1790-es AVDS-1790-es je­

lu módosított változatára esett a választás. Ahogy azt már je-

leztük, a motort eloször az M48A2-esbe építették be. A harc­

kocsi teljesítménye ennek hatására megnott, és a jármuvet azúj generációs harckocsik kipróbálására is alkalmazhatták.

Harmadik feladatként meg kellett találni a megfelelo löve­

get, melynek egyértelmuen 105 mm-esnek vagy annál na­gyobbnak kellett lennie. A választás a brit X15E8/L7 Al-esre

vagy az amerikai T254-esre eshetett, mivel mindketto hason­

ló loszerrel tüzelt. Végül a brit löveg csövét az amerikai lö­

vegzárjával építették egybe. Az így készült löveg T254E3-asnéven vált ismertté, és 105 mm-es M68-asként állt rendszer­

be. Volt olyan elképzelés, hogy az M103-as nehéz harckocsi­ban alkalmazott 120 mm-es M58-as

könnyített változatát használják, de ez alöveg osztott loszerrel tüzelt, emiatt két

töltokezelore volt szükség (ami jelentos

mértékben lelassította a löveg muködé­

sét), így ezt az elgondolást elvetették. Az

új harckocsi megörökölte az M48-as .50­es légvédelmi géppuskáját, de M58-asjellel módosított formában és módosított

parancsnoki kupolában. Párhuzamosított

géppuskaként a 7,62 mm-es M73-ast al­

kalmazták. 1958 végére már csak a to­

rony kérdésében kellett dönteni. A hosz­

szabb mellso részu, T95E7 -es jelu, erede­

tileg a T95"ös "könnyu" közepes harcko­

csi programhoz kifejlesztett torony volt

BALRA: Amerikai M60A3-as harckocsi

gyakorlaton a Közép-Keleten 1988

júniusában. Az M60A3-as tuzvezeto és

távolságméro rendszere jóval fejlettebb

volt, mint az eredeti M60-asé.

108 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

egyértelmuen elonyben. Ballisztikai szempontból jelentos

védelmet nyújtott, de 1960 elott nem állt rendelkezésre. A

fentiek következtében a gyártás kezdeti szakaszára az

M48A2-es tornyát választották ki azzal, hogy azt hamarosan

lecserélik. A toronynál és a homlokpáncélzatnál szilíciumala­

pú páncélzatot kellett alkalmazni, de a költségek és az eloál­

lítására alkalmas üzemek alacsony termelési kapacitása kö­

vetkeztében a hagyományos, tömör, öntöttacél páncélzat

mellett foglaltak állást.

AZ M60-AS

A Chrysler Corporation 1958 szeptemberében kapta meg az

új harckocsi fejlesztésére vonatkozó szerzodést, és a megbí­

zást négy kísérleti harckocsi megépítésére. A jármu az

XM-60-as jelölést kapta, ahol az X az amerikai fegyveres

M60A3-as

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,

1 db .5-ös géppuska,1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelök: 4 fö

Hossz (löveggel): 9,3 mSzélesség: 3,63 mMagasság: 3,27 mPáncélzat: 25-127 mmMotor: 750 LE-s dízel

Hatótávolság: 480 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA

eroknél az "experimental", azaz kísérleti státust jelezte. Aharckocsit 1959. március 16-án 105 mm Gun Full Tracked

Comb at Tank néven rendszeresítették. Törzse és az M48-as

törzse közötti alapveto különbség abban áll, hogy az M60-as

orr-része elliptikus helyett ék alakú. A törzset egyben is önt­hették, de egymáshoz hegesztett egységekbol is kiképezheto

volt. A tornyot egy darabból öntötték. A futómu hasonló az

M48-ason alkalmazotthoz, azzal a különbséggel, hogya fu­

tógörgoket alumíniumból készítették, és a hidraulikus len­

géscsillapítókat elhagyták. Az elso és az utolsó futógörgokelmozdulásának korlátozására ütközoket alkalmaztak.

Az M60-as 1960 decemberében állt az amerikai hadero

szolgálatába, és gyártása egészen 1985 közepéig folyt, mely

idopontig mintegy 15 000 példányt bocsátottak az amerikai

szárazfóldi hadero, a tengerészgyalogság és a külfóldi meg-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 109

BALRA: Sok amerikai

harckocsiegység még ma isalkalmazza az M60-asokat. A

felvételen a tengerészgyalogság

állományába tartozó, kiegészíto

toronypáncélzattal és tolólappal is

felszerelt harckocsi látható, amint

éppen iraki állásokat küzd le az

1991-es Öböl-háború idején.

rendelok rendelkezésére. Az M60­

as az 1990-es évek végén még min­

dig az amerikai hadero legnagyobb

számban alkalmazott harckocsija.

Az alapharckocsit, melyet az

110

M551-es Sheridan

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 152 mm-es löveg/rakétaveto,

1 db .5-ös géppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz: 6,29 m

Szélesség: 2,82 mMagasság: 2,27 mPáncélzat: 40-50 mmMotor: 300 LE-s dízel

Hatótávolság: 575 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: USA

M48A2-es tornyával szereltek fel, 1961 októberében az

M60Al-es követte, és gyártását egy év múlva, 2200 példány

elkészülte után beszüntették. Az új változatnál a meghosz­szabbított tornyon kívül változtatásokat eszközöltek a futó­

munél, és kormánykerék helyett egy T alakú rudat szereltek

be. A megfelelo ballisztíkai számitógép ek még mindig nem

álltak rendelkezésre, bár egyet az új toronyelkészítésekor át­

alakítottak. Az M60Al-es homlokpáncélzatának vastagságát

110 mm-re növelték, és a törzs oldalainak védettségét is meg­növelték. A harckocsi össztömege a módosítások következté­

ben 46,25 t-ról 49 t-ra nott, de a motoron nem hajtottak vég­re változtatásokat. A harckocsi sebessége az eredetíjármuhözhasonlóan 48 km/h.

A Maxwell Taylor vezérkari fonök által személyesen veze-

tett bizottság, mely eredetileg 1957-ben döntött az M60-as

specifikációját illetoen, azon fáradozott, hogy az amerikai

haderot 1965-re a hagyományos csöves tüzérség alternatívá­

jához juttassa. Az elképzelés szerint infravörös, látás alapján

irányított rakétákkal küzdenék le a harckocsikat, melyek ad­

digra már elérnék a fejlettség azon fokát, hogya hagyomá­nyos fegyverekkel szemben sebezhetetlenek lennének. A

PhilcoFord MGM-5l-es Shillelagh rakéta 1964 januárjára

rendelkezésre állt, és négy különbözo torony - melyekre a rö­vid csövu, XM8l-es löveget/rakétavetot fel lehetett szerelni

- állt rendelkezésre a kísérletekhez. Az XM8l-es megneve­

zése lövegIrakétaveto, mivel a Shillelagh mellett a hagyomá­nyos 152 mm-es loszer kilövésére is alkalmas volt. Az emli­

tett tornyok közül kettot távirányítással készítették el, ami le-

JOB!

Shel

sike

feld.

alka

idejE

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 111

hetové tette azt, hogy a tüzér és a töltokezelo a törzsben fog­

laljon helyet; a másik két torony hagyományos elrendezésu

volt. Az egyik távvezérlésu toronyra esett a választás, és

megkezdodött a munka, hogy az új fegyvert az M60-asraépítsék. A rakétafegyverzettel felszerelt M60A2-es nem lett

ígazán sikeres. 1972-ben állították rendszerbe, és összesen

525 készült belole. Hamar kívonták a rendszerbol, és hídve­

to, illetve tolólappal, valamint 165 mm-es rövid csövu löveg­gel felszerelt utászjármuvé alakították át.

A Chrysler cég az M60A2-esen alkalmazott toronyhoz ha­

sonlóval szerelte fel a K-harckocsi-tanulmány keretében ké­szülo jármuvet, de abba a kudarcot vallott amerikai-nyugat­

német fejlesztésu MBT70-es jóval erosebb lövegét/rakétave­

tojét építették be. Az XM150-es löveg/rakétaveto minden te­

kintetben erosebbnek bizonyult az XM81-esnél és a hagyo­

mányos, urméret alatti vezérsík stabilizálású páncéltöro löve­

dék (armour-piercing fin-stabilised discarding sabot,

APFSDS), illetve a Shillelagh rakéta kilövésére egyaránt al­kalmas volt. Ugyanakkor, mivel a bizottság nem ismerte el az

XM150-es érdemeit, a Chrysler úgy módosította a K harcko­

csit, hogy abba a sima csövu, 120 mm-es Delta löveget lehes­sen beépíteni. Abban az idoben azonban, mikor az amerikai

haderot (és gyakorlatilag teljes költségvetését) lekötötte a vi­etnami háború, mindez nem sokat számított. A K harckocsi

tervezetének igen kicsi esélye volt a sikerre, bár fegyverzeténtúl más területeken is tartalmazott újításokat. A K harckocsi

nyom nélkül történo eltunésében szerepet játszott az is, hogy

a Shillelagh már három alkalommal is hátrányos helyzetbe

hozta. Az, hogy a fegyvert a kudarc ot vallott M551-es

Sheridanba is beépítették, a negyedik volt a sorban.Az 1960-as évek vége felé az M60-as harckocsi már el­

avult. 1970 januárjában a vezérkar elfogadta, hogya harcko­csin végrehajtsák a gyártás során kifejlesztett változtatásokat.

Igen rövid ido alatt sok javaslat látott napvilágot. Ezek egy

része viszonylag könnyen megvalósítható volt, mint például

JOBBRA: Bár az M551-es

Sheridan nem bizonyult

sikeresnek, a típust gyors

felderíto szerepkörben sikerrelalkalmazták az Öböl-háború

idején.

1 12 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

a felülrol cserélheto légszuro betétek, melyek több szennye­

zodést vontak ki a motorokba kerülo levegobol, és ezáltal

megnövelték a cserék közötti idot, vagy a torony meglevo

hidraulikus rendszerére telepítheto járulékos stabilizáló rend­szer.

AZ M60-AS KORSZERUsíTÉSE

További módosítást jelentett az új, nagyobb élettartamú lánc­

talp bevezetése, melynek gumitalpai cserélhetoek voltak. A

jármuvet ellátták új, megbízhatóbb párhuzamosított géppus­

kával, passzív infravörös érzékelokkel, lézeres távmérovel,

illetve digitális ballisztikai számítógéppel egyaránt. A löveg­

cso hoelnyelo bevonatot kapott, hogy csökkentsék a felmele­gedés és lehulés okozta igénybevételt.

A RISE (reliability improved selected equipment) elneve­

zésu, jóval megbízhatóbb motor kifejlesztése lényegesen na­

gyobb erofeszítést igényelt, de az eredmény igazolta a befek­tetett erofeszítéseket.

Nem az összes javaslat került elfogadásra. A K harckocsi

részére kifejlesztett újítást, a TOB felfüggesztési rendszert

beépítették az M60A1E3-as mintapéldányba, de a sorozatbangyártott modelleken már nem alkalmazták. A rendszerben az

egyszeru torziós rugók helyére cso alakban kiképzettek ke­

rültek, melynek köszönhetoen hatásos hosszukat megkétsze­

rezték, és ez a futógörgok élettartamát 45%-kal megnövelte.

Mindez jelentos mértékben továbbfejlesztette az eredetilegaz M26-oson alkalmazott futómu vet. A korszerusített harcko­

csi gyártásának megkezdése elott két további rendszert mu­

tattak be. Az egyik egyszerubb és ennek következtében ol­csóbb módszer értelmében a H-ll-es elektrosalakos leol­

vasztással készult fémbol öntötték a torziós rugókat. A másik

bonyolultabb, de ennél is jobb megoldás: hidropneumatikus

egységeket alkalmaztak. Egy ideig úgy tunt, hogy a két vál­

tozat vegyes alkalmazására kerül sor, de végül a tervezok az

M60-ason alkalmazott eredeti rendszerhez tértek vissza, an­

nak ellenére, hogy a módosítások jobb futást és terepen na­gyobb teljesítményt jelentettek volna.

AZ M60-AS SZÉRIA

Harcászati szempontból talán a leglényegesebb, hogya me­

chanikus, analóg ballisztikai loelemképzo helyére a Hughes

által kifejlesztett új XM21-es elektromos, digitális balliszti­

kai számítógép került. A számítógép figyelembe vette a ma­

gasságot, a loszerfajtákjellemzoit, az oldalszelet (melyet egy

a torony tetején elhelyezett rúdon levo berendezés mért), a

lejtésszöget, a mozgási irányt, a löveg visszalökését, a löveg­

cso kopását, a látószögelhajlást és a célpont mozgását,

ugyanakkor a harckocsiba szerelt lézer-távolságméro 200 és

5000 m között 10m pontossággal szolgáltatott adatokat. Atovábbfejlesztett M60-ast 105 mm-es Gun Full Tracked

JOBBRA: A Centuriont mindenki kedvelte, aki valaha szolgált

rajta. A felvételen látható korai változatba 17 fontos löveget

építettek be, mely a II. világháború során már bizonyított a

Pantherekkel és Tigerekkel vívott harcok során.

M103-as

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 5 to

Hossz (löveggel): 11,4 mSzélesség: 3,76 mMagasság: 3,56 mPáncélzat: 12,7-178 mmMotor: 810 LE-s dízel

Hatótávolság: 128 kmSebesség: 34 km/hSzármazás: USA

Combat Tank M60A3 néven 1979. május lD-én állították

rendszerbe, és a 32. páncélosdandár 1. zászlóalj a volt az elso

egység, mely 16 nap múlva 54 példányt kapott ebbol a típus­ból.

Az M60-as széria továbbfejlesztése, legalábbis nem hiva­

talosan, nem állt meg ezen a ponton. A motort további vizs­

gálatoknak vetették alá, és ez alkalommal a teljesítmény nö­

velése, nem pedig a megbízhatóság volt a fo szempont. AzAVDS-1790-es motor két változatát javasolták beépítésre; az

AVDS-1790-5A 910 LE, az AVDS-1790-7A pedig 950 LE

teljesítménnyel rendelkezett. A technikai szempontból újítás­

nak tekintheto AVCR-1790-es beépítését is számításba vet­

ték, mely nagyrészt a szelep ek változtatható nyomásának kö­

szönhetoen az eredeti motor teljesítményét 1200 LE-re nö­

velte. Az Avco-Lycoming által kifejlesztett gázturbina alkal­

mazása is szóba került, és bár az M60-as nem kapta meg, az

lett az új Ml-es Abrams harckocsik motorja, melyekkel az

USA belépett a XXI. századba. Bármelyik motor beépítése

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 113

esetén új eroátviteli egységre is szükség volt, ugyanis aCD-850-es már a szabvány 750 LE teljesítményu motor ese­

tében is elérte teljesítoképessége felso határát. Az Allison, az

eredeti szállítók és több más üzem is több, javított teljesítmé­

nyu eroátviteli egységet ajánlott. Az amerikai hadero végülnem alkalmazott új motort, bár a Teledyne-Continental a ké­

sobbiekben saját vállalkozásában egy M60AX-et AVCR­

1790-es motorral, illetve Renk RK-340-es eroátviteli egy­séggel, valamint a National Waterlift által kifejlesztett hidro­pneumatikus felfiiggesztéssel szerelt fel. Az M60AX a 4 t tö­

megu pluszpáncélzat ellenére közúton 50%-kal gyorsabb

volt, mint a többi változat. Terepen a többi, torziós rugóvalfelszerelt M60-as 14,5 km/h sebességéhez képest 38 km/h­

val, azaz több mint háromszor olyan gyorsan tudott haladni.

IZRAELI M60-ASOK

Izrael, mely az M47-es és M48-as Pattonokat és az M4-es

Shermaneket több változatban is rendszerben tartotta, egyikelett az M60-as leglelkesebb alkalmazóinak. A brit Centurion

és a hazai gyártású Merkava harckocsikkal együtt az M60­

asok dönto szerepet játszottak az 1973-as jom kippur háború­

ban és az 1982-es libanoni harcokban is. A felhasználók je­lentéseibol egyértelmuen látható, hogy a harckocsi a várako­zásnak megfeleloen teljesített, és az M60A3-as felülmúlta az

egyiptomi és szíriai hadseregek által bevetett szovjet T-62­eseket. Az M60-as az újonnan bevetett T-72-esekkel számí­

tott egyenrangúnak, bár ez inkább a nem megfelelo kezelés,

mint a T-72-es hiányosságai miatt volt így. Az izraeli

M60AI-esek a T-54/55-ösökkel szemben is jól szerepeltek,bár azok páncélzata vastagabb volt. Az izraeli hadero arról is­

mert, hogy továbbfejleszti az általa alkalmazott fegyvereket,

és ez alól az M60-as sem jelent kivételt. A legismertebb izra­

eli "tartozék" a Blazer robb?-nó reaktív páncélzat, melynél a

vékony páncéllemezek között robbanóanyagot helyeznek el.

A robbanóanyag a becsapódó páncéltöro lövedékeket a külso

páncélzaton robbantja fel úgy, hogy a robbanóanyag-töltet

berobban, és ez eltéríti a páncéltöro lövedék robbanófej ébol

kicsapódó forró gázsugarat. A reaktív páncélzat (legalábbiselméletben) oly módon küzdheto le, hogya HEAT-Iövedéket

kettos robbanófejjel látják el. A reaktív páncélzat nem véd

meg a páncéltöro lövedékek kinetikus energiája ellen, me­lyek így át tudnak hatolni rajta. Azonban igen hatékonya mo­

dem harckocsik számára komoly veszélyt jelento irányított

páncéltöro fegyverekkel fel szerelt gyalogság ellen.

Az M60-as alvázát felhasználták az M728-as páncélozott

utászjármu kialakításához is (ahogy azt már korábban emlí­

tettük, a sikertelen M60A2-esek közül számosat átépítettek),valamint néhány löveggel felszerelt változatra is egyszerusí­

tett tolólapot szereltek, melyek így saját maguk részére is ké­pesek voltak tüzeloállást kialakítani. Az M60-asokat rendsze­

resen felszerelték a korábbi generációs harckocsikon alkal­

mazott - csak azoknál lényegesen hatékonyabb - földgyalu­

val, illetve aknarobbantó berendezéssel egyaránt.

UTÁSZVÁLTOZATOK

Az M60-as alvázának felhasználásával több mint 400 páncé­lozott hídveto harckocsit (Armoured Vehicle Launched

Bridges, AVLB) építettek. Ezek a jármuvek akár 20 m távol­

ságot is áthidalhattak, és a hí~pálya elbírta egy teljesen fel­szerelt harckocsi tömegét. A híd három perc alatt lerakható,

és a körülmények fiiggvényében bármely végüknél kezdik is

meg, 10-20 perc alatt felszedheto. Az M60-as továbbfejle~z-

1 1 4 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

A CENTURION ÉS A CONQUEROR

1943 júliusában vagy augusztusában a brit hadügyminisztéri­

um A41-es jelzéssel kiadta egy új nehéz cirkáló harckocsira,

illetve A45-ös jelzéssel egy annál is nehezebb gyalogsági

partra szálló feladatkörét tekintve némileg meglepo, az ame­rikai tengerészgyalogságnál is. A harckocsit harcban soha

nem próbálták ki, és az USA egyetlen szövetségesének semszállítottak belole. Az M60-as hamarosan felváltotta, és aharckocsit kivonták.

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 9,85 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-118 mm

Motor: 750 LE-s dízel

Hatótávolság: 205 kmSebesség: 43 km/hSzármazás: Izrael

Sho't (izraeli Centurion)

tését célzó program keretében eszközölt javítások közül szá­

mosat - beleértve az AVDS-1790-es típusú motort is - alkal­maztak az M88-as muszaki mento harckocsinál is. Mire az

M60-as megjelent, már nem volt igazán megvalósítható az a

gyakorlat, hogy a harckocsik alvázán önjáró lövegeket alakít­

sanak ki, bár az M48/M60-as harckocsi alváza jelentett ala­

pot az M998-as "York ormester" elnevezésu légvédelmiharckocsihoz, melyekkel az M42-es Dustert kívánták felvál­tani. Az M998-ast az F-16-osban rendszeresített lokátorve­

zérlésu tuzvezeto rendszerrel, valamint egy percenként 600

lövedék tuzgyorsaságú 40 mm-es iker Bofors löveggellátták

el. A harckocsi kifejlesztése ho~szú idobe és több millió dol­lárba kerult. Rendszerbe állítása elott a korábbinál valóság­

hubb körulmények között történt próbák kimutatták, hogya

jármu teljesen alkalmatlan feladatának ellátására, és az

M998-ast még azelott kivonták a rendszerbol, hogy szolgá­latba állt volna.

AMERIKAI NEHÉZ HARCKOCSIK

Az 1947-ben megkezdett T43-as terv célja egy 55 t tömegu,

127 mm maximális páncélvastagságú és 120 mm-es löveggel

felfegyverzett harckocsi kifejlesztése volt, mely 800 LE tel­

jesítményu motorja révén közúton 32 km/h legnagyobb se­

bességet ért volna el. A projekt megindításakor kételyek me­

rultek fel, hogy egyáltalán szükség lesz-e ilyen harckocsira,

de az 1948--49-es berlini blokád bebizonyította, hogy ki kellfejleszteni egy olyan harckocsit, amely egyenlo esélyekkel

képes felvenni a harcot a JSZ-3-assal. A T43-as mintapél­

dány megjelenésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a futómu, me­

lyet a nagyobb méretek elérése érdekében megváltoztattak,

sokban az M26-osén alapult. A harckocsi törzse és tornyaazonban formájában jelentosen eltért, és ballisztikai szem­

pontból kedvezobb kialakítású. A torony nagyobb, mint amit

valaha harckocsira építettek. Alkalmasnak bizonyult négyszemély, a parancsnok, a tüzér és két töltokezelo elhelyezésé­

re. Még egy töltokezelore azért volt szükség, mert a 120 mm­

es M58-as löveg osztott loszerrel tüzelt. Mivel a harckocsi

nem rendelkezett homlokgéppuskával, a kezelok számát ötfore csökkenthették. Akész T43-as mindezek ellenére 57 t tö­

megu, ugyanis a törzs páncélvastagságát 178 mm-re növel­

ték. A tervben szereplo maximális sebességet sikerult ugyan

elérni, de nem bizonyult megbízhatónak, és üzemanyag-fo­

gyasztása is kiugró lett. 1015 l teljes feltöltéssei a T43-as

mindössze 130 km-t tudott megtenni, bár ez a jármu szerep­

körét tekintve nem jelentett különösebb hátrányt.

Az új nehéz harckocsit 1953-ban 120 mm Gun Tank M103

néven állították rendszerbe. Az új típus azonban még nem ka­

pott harckész minosítést, arra csak több kisebb módosítás

végrehajtását követoen kerulhetett sor. Az MI03Al-es végül1957-ben állt rendszerbe, az amerikai haderonél, illetve, ami

JOBBRA: A 8. páncélosezred Centurion 3-as harckocsija a

koreai háború idején átkel az Imjin folyón. A harckocsit az

eros 20 fontos löveggel szerelték fel, hogy sikerrelszállhasson szembe az észak-koreai T-34-esekkel.

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 115

harckocsira vonatkozó követelményeket. Mindkét jármuvet

Rolls-Royce Meteor motorral kellett felszerelni. A gyalogsá­

gi nem, de a cirkáló harckocsi jelentos sikert könyvelhetett

el. A harckocsit a fejlesztésért felelos osztály "házon belül"tervezte, és ezzel elso ízben sikerült megvalósítani azt, hogy

a szervezet kezdettol fogva egyedül felelt egy jármuért, és azt

nem kellett megosztani semmiféle fovállalkozóval. A kifej­lesztéssei az AEC céget bízták meg, mely a brit hadero leg­

jobb nehéz tehergépkocsijait gyártotta, ugyanakkor azonban

a páncélozott jármuvek terén szerzett tapasztalatai mindössze

páncélgépkocsikra, illetve parancsnoki harckocsik elkészíté­sére, valamint a Sherman és Valentine harckocsik aknarob­

bantó szerkezetének elkészítésére korlátozódott. A viszony­

lag csekély tapasztalat ellenére az A41-es mintapéldányának

elkészítése az év végén már folyamatban volt, és a követke­

zo év májusára be is fejezték. Ezt követoen került sor a fegy­verzet feletti, elkerülhetetlenül bekövetkezo vitára.

A Sherman Fireflynál és az A30-as Challengernél alkalma­

zott 17 fontos löveg kétségtelenül a rendelkezésre álló leg­

jobb nagy torkolati sebességu fegyver volt, de kizárólag pán­

céltöro lövedékekkel tüzelhetett. A nagy feszítoereju loszer­

rel tüzelo 95 mm-es tarack hasonlóan kiváló fegyvernek szá­

mított, de ez a lövedék nem tudta leküzdeni az ellenséges

páncélosokat biztonságos távolságból. Ezt követte a Cornet

számára kifejlesztett, rövidebb csövu 17 fontos, más néven a

77 mm-es löveg, me ly ugyan nem a legkiválóbb teljesít-

ményt nyújtotta, de legalább mindkét szerepkörben megbíz­

hatóan muködött. A döntés végül kompromisszum eredmé­

nyeképpen jött létre: a 20 A4l-es mintapéldányból15-be a 17

fontos, ötbe pedig a 77 mm-es löveget építették. Volt még szó

arról is, hogya 93 mm-es tarackot is felhasználják, és a ter­

vek el is készültek erre vonatkozóan, de végül a projekt nem

valósult meg.

LÖVEG VAGY GÉPPUSKA?

A másodiagos fegyverzettel kapcsolatosan is vitákra került

sor. Egyfelol ott volt a Polsten 20 mm-es löveg, másfelol pe­

dig a kipróbált és bevált 7,92 mm-es Besa géppuska. A vita

középpontjában az elobbi nagyobb rombolóereje és az utób­

bi nagyobb rugalmassága, jobb tuzcsapásméro képessége, il­

letve a loszer kisebb helyigénye állt. Még arról is vita folyt,

hogy a torony hátsó részébe kerüljön-e egy további géppus­

ka. Az A4l-es nem rendelkezett törzsbe épített géppuskával,

mivel sem a fegyvernek, sem az azt kezelo ötödik kezelonek

nem volt helye. Mivel a 17 fontos löveg nagy csohosszúsága

miatt a harckocsinak a tervek szerint hátrafordított toronnyalkellett közlekedni, a torony hátsó részébe szerelt géppuska

legalábbis némi korlátozott védelmet jelentett volna. A vitát

csak az döntötte el, hogy rámutattak: a Besa géppuska besze­

relésével nem maradt volna hely a lényegesen fontosabbnak

tartott ködveto berendezés beépítésére. Ahogy azt a fo fegy­

verzet esetében is láthattuk, a géppuska és a löveg közötti vi-

116 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Sho't(részletes adatok az elozo ábrán)

tát kompromisszumos megoldás zárta le. Az elso öt, 17 fon­

tos löveggel felszerelt harckocsiba párhuzamositott Besa

géppuska került. A többi tíz példányra a torony baloldalán el­

helyezett mozgatható állványon egy Besa géppuskát vagy

egy Polsten löveget helyeztek el. A Polsten löveg azonban a

mintapéldányokat próba alá vetok körében nem örvendett

nagy népszerüségnek, és az állványzattal együtt hamarosan

elhagyták. A Besa helyére végül is a .30-as Browning került,

melyet légvédelmi fegyverzetként is alkalmaztak.

A CHRISTIE-FÉLE RENDSZER

Az elmúlt évtizedben a brit harckocsiknak csak egyetlen al­

kotóeleme, a Christie-féle futómu volt az, mely egyformán

megfelelt a tervezok, a gyártók és a felhasználók igényeinek.

Némileg ironikus, hogy most ennek elhagyása mellett dön­

töttek, de komoly kétségek merültek fel, alkalmas lesz-e egy

olyan harckocsihoz, melynek tömege közel 45 t, és a fejlesz­

tés során ezt elkerülhetetlenül meg is fogja haladni. Az emli­

tett megoldás helyett az AEC felelos tervezoje az 1929-ben

kifejlesztett, Mk I-es Vickers könnyu harckocsinál alkalma­zott Horstmann rendszeru felfiiggesztést választotta. Ennél a

párosan rögzÍtett, középnagy futógörgoket vÍzszintesen elhe­

lyezett koncentrikus spirálrugók kötötték össze, valamint hat

visszafutó görgot is alkalmaztak. A Christie-féle rendszer el­

hagyása azzal járt, hogy elveszett a futómu nagy részét védomásodik páncélzat, melynek pótlására azt javasolták, hogy az

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 117

új harckocsit könnyen leveheto kötény lemezekkel lássák el,

melyek védelmet nyújtanak a gyalogság által alkalmazott ur­

méret alatti páncéltöro lövedékekkel szemben.

Miután az elkészült modellt bemutatták a Királyi Harcko­

csihadtest parancsnokának és a harckocsik építéséért felelos

bizottság elnökének, lenyugözve fogadták, és csak kisebb

módosításokat eszközöltek rajta. A 43 t tömegu és elorefordí­

tott lövegcso esetén 9,75 m hosszú harckocsi mellett a

Cromwell és a többi cirkáló harckocsi eltörpült, még a Chur­

chill is meglehetosen törékenynek tunt. Mindezeken túl a

harckocsi megfeleloen döntött homlokpáncélzatával és csó­

nak alakú törzsévei jól is nézett ki. A Centurion névre keresz­

telt harckocsi mintapéldányainak gyártását a Woolwichban

és Nottinghamben levo fegyvergyárak kezdték meg, bár a so­

rozatgyártás jogát a Vickers-Armstrong, a Leyland Motors és

a Leedsben levo Királyi Hadianyaggyár kapta meg. 1945 áp­rilisára négy mintapéldányt szállítottak le, és további ketto

állt szállításra készen. Ahelyett, hogy a jármuveket a hagyo­

mányos hosszú próbának vetették volna alá a gyakorlótere­

ken, azt a döntést hozták, hogya Berlin felé haladó gárda­

páncéloshadosztály vegyes alakulatához irányítják, hogy mó­

dot adjanak a harc közbeni kipróbálásra. A Sentry hadmuve­

let, ahogy a harckocsik ido elotti harcbavetésére irányuló kí­sérletet nevezték, nem járt eredménnyel, mivel mire a hat

Centurion 1945. május l4-én kihajózott Belgiumból, a hábo­

rú már majdnem két hete véget ért.

A hat új harckocsi elso feladata hat nap múlva, mikor el­

hagyták Antwerpent, az volt, hogy hajtsanak végre egy 650

km hosszú menetet a 7. páncéloshadosztály Gribbohmban le­

vo fohadiszállásáig. A harckocsik július végéig gyakorlatilagaz összes Németországban és a Benelux államokban levo brit

páncélosegységnél megfordultak. Meleg fogadtatásban volt

részük, és a szövetséges harckocsik között univerzálisnak

FENT: A Centuriont a brit hadsereg 1949-ben

rendszeresítette. A felvételen látható, 105 mm-es L7-es

löveggel felszerelt 1O-es változatot Áden közelében

fényképezték le a 60-as években.

számítottak. Gyakorlatilag mindenki, akinek módjában állt

kipróbálni, egyetértett abban, hogy a legjobb harckocsik, me­

lyekkel valaha találkoztak. Panasz, amennyiben volt, mind­

össze a vezetok irányából érkezhetett, mivel a Centurion ne­

héz harckocsi, és a kormányzást, valamint a sebességváltást

semmiféle rásegítoberendezés nem könnyítette meg, ami ígykemény munkának számított.

A KiVÁLÓ CENTURION

Mikor 1949-ben, négy év múlva végre szolgálatba állították,

a Centurion joggal szállhatott versenybe a világ legjobb harc­kocsija címért. Azonban, ha tervezoi azt állították volna,

hogy a Centurion, igaz lényegesen módosított formában, öt­

venedik születésnapja után is szolgálatban áll majd, bizonyá­ra kinevették volna oket. Az 1990-es években Dánia, Jordá­

nia, Szingapúr és Svédország még mindig alkalmazza ezt a

típust, Izraelben pedig mintegy 1000 módosított Centurionáll rendszerben. Az 1973-ban vívott harcokban az izraeli

Centurionok a Golán-fennsíkon lényegesen modernebb harc­

kocsikkal szemben arattak sikert. Az eredeti koncepció mino­

ségét jelzi, hogy a harckocsi a folyamatos páncélzatnövelés

és fegyvermegerosítés ellenére még mindig állja a versenyt atöbbi típussal. Nem meglepo, hogy a Centurion több külön­

bözo formában is megtalálható, melyek közül néhányat a

gyártók, másokat pedig a felhasználók fejlesztési programjai

eredményeztek. A harckocsinak természetesen voltak gyenge

pontjai, de ezek nagy része a mozgékonysággal függtek ösz­

sze. 650 LE teljesítményu motor:ja és 460 1kapacitású üzem-

1 18 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Centurion AVRE 10S·ös

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ös légvédelmi géppuska,1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 9,85 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-118 mmMotor: 650 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 105 kmSebesség: 35 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

anyagtartálya miatt legnagyobb sebessége 35 km/h, hatótá­

volsága pedig mindössze 160 km. Mivel ez a két tényezo vál­tozatlan maradt, a harckocsi össztömege pedig növekedett, a

sebesség és a hatótávolság csak romlott. Végül, kényszer

szülte megoldásként, egy 910 I urtartalmú egykerekes után­futót kapcsoltak a harckocsi mögé.

A Centurion 13 sorozatban készült, melyeket az ötödiktol

kezdve kétféle változatban gyártottak. A Centurion fejleszté­

se során két alkalommal változtatták meg a löveget. A 17 fon­

to st a 83 mm-es Ll64-es 20 fontos követte, majd a 105 mm­

es L7-es következett. A harckocsi páncélzatát két alkalommalvastagították és infravörös vezeto- és tüzelorendszerrellátták

el, beleértve a "fekete"/fehér keresofényt is. A harckocsit .50­

es géppuskával is ellátták, mely ballisztikai tulajdonságait te­

kintve megegyezett a löveggel, melyet végüllézeres távmé­

rovei is elláttak. A többi módosítás közé tartozott egyebek

között a parancsnoki kupola áttervezése, további üzemanyag­

tartályok beépítése és külso rakodási lehetoségek kialakítása.

A Centurion utolsó, 13. változatának harci tömege a 610 mmszéles lánctalpakon elérte az 52 tot. Ennél a változatnál a bel­

so üzemanyagtartály mérete meghaladta az 1000 I-t, de a tel­

jes hatótávolságot mégsem sikerült 190 km fölé emelni. A dí­

zelmotor beépítése jelentos változást hozott, és javította a

harckocsi általános alkalmazhatóságát. Az izraeli hadsereg

egységei a 750 LE teljesítményu Continental dízelmotort épí­tették be a "Sho't" névre átkeresztelt jármube, míg aVickersnél átépített harckocsikba a General Motors Vl2-es

dízelmotorja került.

VÉGTELEN SZÁMÚ CENTURION VÁLTOZAT

Ahogy azt már korábban is említettük, a Centuriont számos

kisegíto jármu alvázaként is felhasználták. Volt kétféle

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 119

Centurion hídveto harckocsi, valamint tolólappal és 105 mm­es löveggel felszerelt muszaki harckocsik. A Centurionokból

kialakítottak muszaki mento változatokat is, melyek szintén

képesek voltak hídvetésre 23 m fesztávolságig egyedül, de

kettesével is. A Centurionokból kialakított lángszórós harc­

kocsikat is kipróbálták, és az alvázát önjáró lövegek, illetve

páncélvadászok kialakítására is igénybe vették. Bár alkalma­

zói között nagy népszeruségnek örvendett, a Centurion soha

nem érte el az USA-ban vagy a Szovjetunióban gyártott harc­

kocsik darabszámát. Összesen 4000 készült belole, melyekközül l500-at a brit hadsereg alkalmazott. A Centurion ele­

gendo ideig szolgált a brit haderoben ahhoz, hogy két meg­

nevezé si rendszerbe is beillesszék. Kezdetben a régi megne­

vezés keretében "A" jelzést kapott, majd az 1948-tól alkal­

mazott jelzésnek megfeleloen "FV", azaz fighting vehicle(harcjármu) lett.

FENT: A Centurion 3-as 1960 óta áll rendszerben az izraeli

hadsereg egységeinél. A Sho't névre kereszteltharckocsikon számos változtatást is eszközöltek.

A JOBB SORSRA ÉRDEMES CONQUEROR

A Centurionnal párhuzamosan fejlesztett A45-ös nehéz harc­

kocsi mintapéldánya 1948-ban látott napvilágot. Futómuvé­nek kialakítása hasonló társáéhoz, de átalakították, és olda­

lauként négy pár kisebb futógörgot kapott. Az A45-öst

ugyanolyan Meteor motorral és 17 fontos löveggel szerelték

fel és az elektromos úton vezérelt, stabilizált torony is meg­egyezett a könnyebb harckocsin alkalmazottal. Hamarosan

kiderült azonban, hogy az A45-ös semmiféle tekintetben nem

tudja felülmúlni a Centuriont, és a fejlesztéstol hamarosan elis tekintettek. Alvázát azonban az amerikai MlO3-ashoz ha­

sonlóan igénybe vették egy másik, a szovjet JSZ-3-assal

szembeszállni képes harckocsi kialakításához. Az FV2l4-es

harckocsi szintén Conqueror néven vált ismertté, bár a kísér­

leti példány még FV22l-es Caemarvon néven volt ismert. A

Conquerort 1950-ben rendszeresítették, de csak kis számban

gyártották, és kizárólag a brit hadero alkalmazta. 1959-ig

mindössze 180 készült ezekbol a 66 t tömegu szörnyetegek­

bol. Homlokpáncélzatuk vastagsága elérte a 178 mm-t, és

egy 120 mm-es Lll-es löveggel fegyverezték fel oket. A lö­

veget tágas, öntött toronyban helyezték el, ahol kello hely álltrendelkezésre a három kezelo számára is. 810 LE teljesítmé­

nyu, továbbfejlesztett Meteor motorjának köszönhetoen a ne­

hezebb Conqueror lépést tarthatott a Centurionokkal. Mind­

ezek ellenére azonban a Conqueror harcászatilag elavult, és

muszakilag sem volt megbízható, így 1966-ban, mihelyt aChieftain kello számban állt rendelkezésre, kivonták a szol­

gálatból.

A Franciaországban a háború után tervezett elso harckocsi

még egy az 1940-es német támadást megelozo idoszakbankészített terven alapult. Az eredeti tervben egy Char B l-es

harckocsi törzsét teljesen körbeforgatható toronnyal látták el,

és ebben helyezték el az l898:as mintájú, 75 mm-es löveget.

120 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: A svájci Pz68-as emlékeztet az amerikai M60-asra, bár

a brit 105 mm-es L7-es lövegtol eltekintve minden eleme

hazai gyártmány.

A terven a náci megszállás alatt titokban dolgoztak tovább,

de jelentos lényegi változtatásra nem került sor.

FRANCIA HARCKOCSIK

Az új koncepció megtartotta aBI futómuvét és lánctalpait,

de a 90 mm-es löveg befogadására alkalmas toronnyal szerel­

ték fel. A munka Franciaország felszabadítását követoengyorsan beindult, és az Ateliers de Construction de Rueil

üzem után ARL-44-es típusjelzésu harckocsi 1946-ban

hagyta el a gyártósort. A 120 mm-es homlokpáncélzatú harc­

kocsi össztömege elérte a 48 t-t, 700 LE teljesítményu,

Maybach benzinmotorjával pedig 37 km/h maximális sebes­

séget ért el. A tervek szerint mintegy 200 példányt kellett vol­

na legyártani, de a francia harcászati elképzelések megválto­

zása miatt a 60. elkészült harckocsi után a gyártást felfüg­

gesztették. Egy nehéz harckocsira volt szükség, mellyel fel­

válthatták az ARL-44-eseket és a nagy számban alkalmazott,zsákmányolt PzKpfw V-ös Panthereket. Az Ateliers de Cons­

truction d'Issy-Ies-Moulineaux üzemben gyártott AMX-50­

es lengotornyába eloször 90, majd 100, végüll20 mm-es lö­

veget építettek. Az 56 t tömegu harckocsit egy 1000 LE-s

benzinmotor hajtotta, de a harckocsi gyártását végül törölték,

mivel az amerikai katonai segélyprogram keretében ingyenjuthattak M46-os Patton l-es harckocsikhoz.

A teljes egészében a II. világháború után tervezett és gyár­

tott elso francia harckocsi a 13 t tömegu AMX-13-as, me ly

jelentos sikert ért el. Nagy számban adták el külföldre annak

ellenére, hogy különbözött a többi harckocsitói, mivel ez volt

a világ elso, sorozatban gyártott, lengo toronnyal felszerelt

harckocsija. A mindössze 4,9 m hosszú törzs maximális pán­

célzata elérte a 25 mm-t, és 250 LE teljesítményu benzinmo­

torjával60 km/h legnagyobb sebességet ért el. Az AMX-13­

as egyértelmuen a könnyu harckocsi szerepét játszotta az

újonnan alakult francia légideszantegységeknél. Ez utóbbiak

igényeltek egy légi úton szállítható harckocsit, mely a tuztá­

mogatáson túl páncélvadászként is alkalmazható.

Az AMX-13-as abban is különbözött a többi, háború után

gyártott harckocsitói, hogy motorját elöl, a tornyot pedig há­tul helyezték el. Ajármu igen alacsony, legnagyobb magassá­

ga a tornyon levo búvónyílásig (parancsnoki kupolával nem

rendelkezett) mindössze 2,3 m. Mindez az álcázást lényege­

sen megkönnyítette. A mintapéldány 1948-as megépítésétkövetoen többféle löveggel is felszerelték a harckocsit. A vál­

tozatok között szerepelt az FL-ll-es toronyba épített, manu­

ális töltésu 75 mm-es löveg, az FL-lO-es toronyba helyezett

automata töltésu 75 vagy 90 mm-es löveg és az FL-12-es to­

ronyba épített automata töltésu, 105 mm-es löveg. Az auto­mata töltoberendezés segítségével a toronyban helyet foglaló

személyzetet a parancsnokra és az irányzóra lehetett csök­

kenteni. A 75 mm-es löveggel felszerelt változatokat kábel­

vezérlésu, késobb HOT (High subsonic Optically guidedTube launched, azaz csobol kiloheto, optikai vezérlésu szub­

szonikus) páncéltöro rakétákkal is felszerelték. Az FL-12-es

tornyot és a GIAT 105 mm-es löveget Ausztria is alkalmazta

a Steyr Kurassier páncélvadászban. A nagy sebesség és a kis

tömeg, valamint a jelentos tuzero és az alacsony költségek

miatt az AMX-13-as 1953-as rendszerbe állítása óta igen

népszeru a kisebb országok között. Több mint 20 országrendszeresítette, és sok helyen a mai napig alkalmazzák. Az

1967-es hatnapos háborúban bebizonyosodott, hogya 75

FV214-es Conqueror 2-es

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,2 db .3-as géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 11,58 mSzélesség: 3,96 mMagasság: 3,35 mPáncélzat: 17-178 mm

Motor: 810 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 153 kmSebesség: 34 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 121

mm-es páncélelhárító robbanólövedék ugyan oldalról köny­

nyedén áttöri aT -54/55-ös harckocsi páncélzatát, de szembol

nem képes sikert elérni. Mindezek eredményeképpen számos

AMX-13-ast, melyek a 70-es és 80-as években is szolgálat­

ban maradtak, nagyobb urrÍléretu löveggel láttak el. Leg­

gyakrabban a 90 mm-es löveget alkalmazták, melynek 8,9 kg

tömegu robbanólövedéke 320 mm-es fuggoleges, vagy 120mm-es 650-ban megdöntött páncélzaton is áthatolt. A páncél­

töro lövedékek kinetikus energiájával szemben a páncéltöro

robbanólövedék páncéltöro képessége a távolság növekedé­

séveI nem csökken. Valójában az AMX-13-asban alkalma­

zott háromféle löveghez kinetikus energiájú páncéltöro löve­déket nem alkalmaznak, helyette mindössze repeszrobbanó

és páncéltöro robbanólövedékeket, valamint ködgránátokathasználnak.

Az AMX-13-as törzsét az eredetileg kialakított könnyu

harckocsi/páncélvadász szerepkör mellett más célokra is

igénybe vették. A harckocsik mellett a típust felhasználtákhídveto és muszaki mento harckocsik, valamint 105 és 155

mm-es örtjáró lövegek, illetve a 30 mm-es Hispa~o-Suizaikergépágyúval felfegyverzett légvédelmi harckocsik alapjá­

ul is. Mindezeken túl számos lövészpáncélost és páncélozott

gyalogsági harcjármuvet, beleértve a rakétaveto, szállító,

egészségügyi, aknarakó, valamint utászváltozatot is kialakí-

tottak a típusból. Összesen mintegy 4000 AMX-13-as ké­

szült el, melynek körülbelül a fele támogató feladatkörben al­kalmazott jármu.

A SVÁJCI KíSÉRLETEK

Az egyetlen, nem a vasfuggönyön túli ország, mely a 40-esés 50-es években harckocsigyártással foglalkozott, Svájc

volt. A Csehszlovákiából be szerzett Jagdpanzer 38(t) Hetze­reken, a francia AMX-13-asokon és a brit Mk V-ös és VII-es

változatú Centurionokon szerzett tapasztalatokat figyelembe

véve Svájc saját fejlesztési programba kezdett, melynek

eredményeképpen 1958-ban megjelent a hazai fejlesztésu, 90

mm-es löveggel felfegyverzett KW 30-as mintapéldánya. A

Pz58-as néven ismertté vált típus 40 eloszériában gyártott

példányát brit 20 fontos löveggel láttak el, míg a végleges,Pz6l-es változatba a jól bevált brit 105 mm-es L7-es löveg

került. A Pz6l-est 1965-ben rendszeresítették. A vékony pán­

célzat miatt - a tornyon és a homlokpáncélzaton mindössze

60 mm - a jármu harci tömege 37 t lett. 630 LE-s dízelmo­

torjának köszönhetoen sebessége 50 km/h, 750 1 egyszeri

üzemanyag-feltöltéssel pedig 300 km megtételére alkalmas.

Mintegy 150 Pz6l-est gyártottak, majd a továbbfejlesztett

Pz68-as következett, melyet lövegstabilizátorral és erosebbmotorral láttak el. Az alváltozatokon további finomításokat

122

AMX-13-as

Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg,

1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelök: 3 fö

Hossz (löveggel): 6,36 m

Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: 10-40 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 400 kmSebesség: 60 km/hSzármazás: Franciaország

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

végeztek. Összesen 400 Pz68-as készült el, és ugyanezt a tör­zset felhasználták hídveto és muszaki mento harckocsik

gyártásához is.

A SZOVJET KÖZEPES HARCKOCSIK

A Szovjetunió által a II. világháború végén alkalmazott harc­

kocsik, a T- 34/85-ös és a JSZ- 3-as talán nem tartoztak a leg­

jobbak közé, de nagy számuk és megfelelo harcászati alkal­

mazásuk miatt nem akadt ellenfelük. Mire a Szovjetunió ki­

nyilvánitotta, hogy a nyugati szövetségesekkel csupán a Hit­

ler elleni harc idejére muködött együtt, az említett harcko­csik, különösen a T-34/85-ös kissé már elavult. A felváltásá­

ra kifejlesztett T--44-est 1945--46-ban kis számban gyártot­

ták. A jármuvet a T-34-es alapján építették. Felhasználták

annak 85 mm-es lövegét és szögletes tornyát, de számos újí­

tást is bevezettek, többek között a keresztben elhelyezett mo­

tort. A T--44-es nem bizonyult megbízhatónak, és folyamat­

ban volt a jóval fejlettebb JSZ-3-as harckocsival szerzett ta­

pasztalatok alapján egy továbbfejlesztett változat kialakítása.

Az új harckocsi mintapéldánya 1946-ban jelent meg, majd a

következo évtol Harkovban kezdték meg gyártását, és a Vö­

rös Hadsereg elit páncéloshadosztályait 1949-50-ben szerel­

ték fel vele. Az új harckocsi a T-54-es jelzést kapta, és a

T-55-ös változattal együtt az egész ez után következo kor­

szak legfontosabb harckocsijának tekintheto, nemcsak azért,

mert nagy számban készítették, hanem mert bevezetésekor és

sok évvel azután is a harckocsigyártás élvonalát képviselte. A

T-54/55-öst 1949-tol egészen 1981-ig folyamatosan gyártot­

ták, és becslések szerint mintegy 50 000 készült belole. A

Varsói Szerzodés tagországai, illetve más kommunista orszá­

gok és szövetségeseik által használt harckocsit kezdetben

Harkovban és Omszkban, majd Lengyelországban, Cseh­

szlovákiában és a Kínai Népköztársaságban gyártották.

Utóbbiak az 59-es tipusok.A legszembetunobb jellegzetesség, melyet az új típus a

JSZ-3-astól örökölt, a "serpenyo" kialakítású torony, mely­

nek felfordított lábasra emlékezteto alakja eltérítette a becsa­

pódó páncéltöro gránátokat a II. világháború idején. A 46 t

tömegu JSZ-3-assal szemben mindössze 36 t tömegu harcko­

csit nem elodje kiváló 122 mm-es lövegéveI, hanem a 100mm-es L/54-es D-10T-vel fegyverezték fel. A tengerészeti

lövegbol kifejlesztett típus 16 kg-os lövedékét 1000 mis tor­

kolati sebességgel lotte ki, és az 1000 m távolságból átütötte

a 185 mm vastag függoleges páncélzatot is. A löveghez ké­

sobb kifejlesztett páncéltöro robbanógránát már alkalmas

volt 380 mm vastag páncélzat 2500 m-rol történo kilövésére

is. Ezt követoen kifejlesztettek egy urméret alatti páncéltöro

lövedéket is, mely 1420 mis torkolati sebességgel kilove

2500 m-rol áttörte a 200 mm-es függoleges páncélzatot, és a

reaktív páncélzat sem jelentett ellene vede1met.

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 123

A T-54-ES TUZVEZETO RENDSZERE

A korai változatok tuzvezeto rendszere egyszeru optikai

irányzékból és célkeresztbol állt, ami megfelelt ugyan 1948­ban, de hamar elavult. Az 1950-es évek közepéig alkalmaz­

ták. A tuzvezeto rendszer a T-54-es egyik gyengéje volt, a

zsúfolt toronnyal, a kis loszer­

kapacitással együtt (mindössze

34 loszert tudtak elhelyezni a

löveg számára). További hát­

rányt jelentett, hogy a löveget

függoleges en nem lehetett --40alá kitéríteni. Ez utóbbi hiá­

nyosság az elore elkészített ál­lásokból történo alkalmazás

gyakoribbá válásával egyre ko­

molyabb gondot jelentett. Az

ilyen állásban a harckocsi egy

JOBBRA: A francia hadero a

70-es évek közepén kivonta az

AMX-13-asokat, de azok még

szolgálatban állnak Délkelet­

Ázsia országaiban, ahol fontos

az alacsony karbantartási

költség.

buldózer által kialakított földkupacon áll, és a törzsét maga a

föld védi. A hatásos alkalmazás érdekében a lövegnek nega­

tív irányban legalább annyira kitéríthetonek kell lenni, mint a

földbol kialakított rámpa emeikedési szöge, 40 pedig nem bi­

zonyult elegendonek.

A T-54-ESBOL T-55-ÖS LESZ

Ami a páncélzatot illeti, aT -54-es védelme megfelelonek te­

kintheto, a törzs homlokpáncélja és a torony eleje 100 mm, a

lövegpajzs pedig 170 mm vastag páncéllemezbol készült. Ki­

próbált Christie-rendszeru futómuvét öt nagyméretu, torziósrugózású, egyenlotlenül elhelyezett futógörgo alkotta, me­

lyek a visszafutó görgo szerepét is betöltötték. A rendszer

megfelelt a harckocsi 52 km/h legnagyobb sebességének,

melyet - némi meglepetésre - 570 LE teljesítményu, V-2­

54-es dízelmotorjának köszönhetoen elért. A belso üzem­

anyagtartályok 8121 kapacitása 400 km hatótávolságot bizto­

sított, melyet átmeneti jelleggel, ledobható, külso tartályok­kal tovább növe Ihettek.

Az évek során bevezetett módosításokról szólva említést

kell tenni a töltokezelo számára kialakított kupoláról és a

12,7 mm-es légvédelmi géppuska beépítésérol, de ezeket ké­

sobb elhagyták. A harckocsi D-10TG vagy D-IOT2S típusú

lövegét csoelszívással is ellátták, illetve elobb egy egytenge­lyu, majd kéttengelyes stabilizáló és emeloberendezéssel sze­

relték fel. A harckocsi infravörös vezetolámpákat és fényszó­

rókat is kapott, valamint nukleáris, biológiai és vegyi fegyve­rek elleni védelmet, illetve víz alatti átkelést elosegíto felsze­

relést is beépítettek. Az ily módon átépített T-54-es nagyobb

teljesítményu motorral és üzemanyagtartályokkkal rendelke­

zett, és T-55-ösként szolgált tovább. A vezeto által kezelt

homlokgéppuskát eleinte megtartották, de végül elhagyták,

és helyére további kilenc lövedék befogadására alkalmas tar­tót helyeztek.

A T-55-ös elso alkalommal az 1961-es moszkvai novem-

124 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

ber 7-i dÍszszemlén mutatkozott be. AT -54/55-ös alkalmazá­

sa során soha nem erosítették meg páncélzatát, és a 100 mm­

es lövegen túl egyéb fegyvert nem kapott, igaz azt folyama-

T-54-es

Fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 9 m

Szélesség: 3,27 mMagasság: 2,4 mPáncélzat: 20-100 mmMotor: 520 LE-s dízel

Hatótávolság: 400 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: Szovjetunió

tosan korszerusÍtették. Az a tény, hogya T-54/55-ös méltó

ellenfele volt a nála egy évtizeddel késobb kifejlesztett M60­as és M60AI-esnek is, egyértelmuen dicséri a tervek minosé-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 125

BALRA: A T-54-es a háború utáni kelet-európai szovjet

terjeszkedés szimbólumává vált. A típusból több 10000

épült, és 55 országban rendszeresítették.

gét és a szovjetek által a harckocsi-hadviselés terén alkalma­zott "egyszeruség" filozófiáját. AT -54/55-ös az eltelt évtize­dek során a föld szinte minden részén - az 1960-as, 70-es

években lezajlott közel-keleti konfliktusban, az afganisztániharcokban, a kínai határ mentén (ahol a szovjetek és a kínai­

ak egyaránt bevetették), az iraki-iráni háborúban, valamint a

Sivatagi vihar hadmuveletben, Angolában és az afrikai kon­tinensen a Xx. század második felében lezajlott szárnos ösz­

szecsapásban - részt vett a harcokban.

AKITARTÓ T-55-ÖS

A harckocsik részt vettek az 1956-os magyarországi forrada­

lom leverésében, a Jugoszlávia és a Szovjetunió felbomlását

követo összecsapásokban, és a lista még így sem teljes. 1996­

ban mintegy 30 helyi háború zajlott, és tekintve alkalmazá­suk körét, aT -54/55-ösök minden bizonnyal azok többségé­ben is aktívan részt vettek.

AT -54/55-ös a hagyományos harckocsi szerepkörtol elte-

kintve támogató fegyverként is alkalmazásra keriilt. Felsze­

relték lángszóróval, tolólappal, hóekével ugyanúgy, mint ak­

narobbantó felszereléssel. A T-54/55-ös alapján mindezen

túl négyfajta muszaki mentot és háromfajta hídveto harcko­csit is kialakítottak. A harckocsin a felhasználók is különféle

módosításokat hajtottak végre. Indiában például a harckocsi­

kat a késobbi fejlesztésu szovjet 115 mm-es vagy brit 105

mm-es L7-es löveggel fegyverezték fel, míg az Izrael által

zsákmányolt példányokba L7-es löveget, a régóta szükséges

új tuzvezeto rendszert, valamint légkondicionálást építettek.

A SZOVJET NEHÉZ HARCKOCSIK

A JSZ sorozatú harckocsikat a II. világháborút követoen a

fegyverzetüket, páncélzatukat, valamint motorjukat érinto ki­sebb változtatásokkal tovább gyártották. Sztálin 1953-ban

bekövetkezett halála után a szovjet vezetés nem kívánta meg­tartani a harckocsi elnevezését, és a Harkovban gyártott kö­

vetkezo széria típusjelét T-lO-esre változtatták. A jármu ha­

sonlított a JSZ-3-ashoz, bár némileg hosszabb lett, és futó­

muvét egy hetedik görgovel is kibovítették. Az 50 t tömegu

harckocsi némileg nehezebb lett a JSZ-3-asnál. A T-I0-es a

nagyközönség elott elso alkalommal az októberi forradalom

126 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

T-SS-ös(részletes adatok a következo ábrán)

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 127

FENT: Az egyiptomi hadsereg aknamentesíto felszereléssel

ellátott T-55-öse a Golán-fennsíkon a jom kippur háború

idején. AT -55-ös alkalmazhatóságát csökkenti, hogy

menetben nem lehet vele pontosan tüzelni.

"

128 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

T-SS-ös

Motor: 580 LE-s dízel

Hatótávolság: 500 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió

Fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg,

1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz: 6,45 m

Szélesség: 3,27 m

Magasság: 2,4 mPáncélzat: 20-203 mm

kitörésének 40. évfordulója alkalmából az 1957. november7-én Moszkvában rendezett díszszemlén mutatkozott be.

Ahogy az MI03-as az M48-asnak, illetve a brit Conqueror a

Centurionnak nyújtott tuztámogatást, úgy szolgált a T-IO-es

aT -54/55-ös harckocsik támogatására. AT -1O-es módosított

122 mm-es D-74-es lövege 25 kg tömegu páncéltöro lövedé­

két 885 mis torkolati sebességgel lotte ki, és 1000 m távol­

ságból képes volt áttörni a 185 mm vastag függoleges páncél­zatot. Mint minden olyan löveg, melynél a lövedéket és a lo­

portöltetet elkülönítve kezelik, a D-74-es töltése is viszony­lag lassú volt. AT -1 O-es gyakorlatilag percenként két-három

lövést tudott leadni. Mint ahogy arról aT -54/55-ös esetében

is szóltunk, a löveg mindössze -30-os függoleges irányú ki­

téríthetosége gondot jelentett a fedezékbol történo alkalma­

zás esetén. A lövegcso negatív irányú további kitérítésére a

torony alacsony alakja miatt nem volt lehetoség, a lövegzárat

nem lehetett feljebb emelni. A harckocsira leselkedo veszé­

lyeket azonban annak eros szögben döntött 120 mm-es hom­lokpáncélzata és a torony, valamint a törzs ballisztikai szem­

pontból kedvezo kialakítása jelentosen csökkentette. AT -10­es nagy tömege ellenére 700 LE teljesítményu, V-2-IS V12­

es dízelmotorja miatt - melyet a 30-as években eredetileg az

A-20-as harckocsihoz fejlesztettek ki - legnagyobb sebessé­

ge elérte a 42 km/h-t. A jármu 900 I üzemanyag-feltöltéssel

mindössze 250 km hatótávolságot ért el, me ly szovjet vi­

szonylatban alacsonynak számított, de a harckocsi feladat­köréhez mérve megfelelo volt. A T-1 O-est 710 mm széles

lánctalpakkal szerelték fel, hogy a talaj nyomást elviselhetoszinten tartsák.

A T-IO-es korszerusítésére a 60-as években került sor.

Páncélzatát megerosítették, és a löveget kéttengelyu stabili­

zátorraIlátták el, valamint kifejlesztettek egy új, 14 kg töme­

gu, vezérsíkokkal stabilizált páncéltöro robbanólövedéket is,

mely a hatásos lotávolságon belül képes volt az 500 mm vas­

tag páncélzat áttörésére. A T-IO-es DSK 12,7 mm-es párhu­

zamosított, illetve légvédelmi géppuskái helyére 14,5 mm-es

KPV géppuskát szereltek, valamint a harckocsira a T-54-es

késoi változataihoz hasonló módon párhuzamosított és moz­

gathatóan beépített infravörös fényszórókat helyeztek, illetve

légperiszkóppal, valamint nukleáris, bakteriológiai és vegyifegyver elleni védelemmel is ellátták a harckocsit. A tovább­

fejlesztett változat aT-10M jelzést kapta. Bár a T-1 O-eseket

a 70-es évek végén kivonták a hadrendbol, de sokat lekonzer­

váltak, illetve még egy évtizedig megtalálhatóak voltak az

egykori Szovjetunió szövetségeseinek hadseregeiben, bele­értve Szíriát is.

A SZOVJET KÖNNYU HARCKOCSIK

A II. világháború után a szovjet harckocsitervezok egy köny­

nyu harckocsit is kialakítottak, a "Pingvin" nevu terepjáró

alapján, mely során figyelembe vették az elmúlt évtizedben

kis számban gyártott könnyu harckocsikkal szerzett tapaszta­

latokat is. Már a tervezés kezdetén eldöntött tény volt, hogy

a harckocsinak úszóképesnek kell lenni. A vízen történo

t"'O

}r.

li-

e-

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG

JOBBRA: Az egykori Varsói Szerzodés harckocsiszakértoi

nagy hangsúlyt fektettek a víz alatti átkelésre. Az NDK

hadseregének összes T-55-öse szabványfelszerelésként

légzocsovel is rendelkezett.

129

lS,

lS-

u­

es

es

'z­

ve

Yl

b­

:et

:r­

az

e-

y- "Itró

en

I

:a- gyI1O

mozgáshoz egy kettos vízfúvó rendszert fejlesztettek ki, va­

lamint a jármu belso térfogata is úgy került kialakításra, hogy

a szükséges felhajtóero úszópárnák alkalmazása nélkül ren­

delkezésre álljon, bár egy kiegyenlítolapot felszereltek. Mi­

vel a jármunek úszóképesnek kellett lennie, így annak mére­

te nagyobb volt, mint ami a felderítés követelményeihez fel­

tétlenül szükséges volt. Ugyanakkor azonban ez a hátrány az

eredeti típusból kifejlesztett számos támogató jármu esetébenelonynek számított.

AZ ÚSZÓKÉPES PT-76-OS

A PT-76-os jelzésu harckocsi elso alkalommal1952-ben mu­

tatkozott be. Hegesztett törzsének vastagsága oldalt 14, a

homloklemeznél és a lövegpajzsnál pedig 11 mm volt, ami

azt jelentette, hogy a harckocsi a könnyulövegek és a nehéz

géppuskák tüzében is sebezhetonek bizonyult. A harckocsi

személyzete három fobol állt, és kezdetben a T-34/76-osban

alkalmazott 76,2 mm-es D-56-os löveggel fegyverezték fel.A PT-76-os legnagyobb sebessége szárazföldön 44, vízen

pedig 10 kmlh. Ahogya francia AMX-13-as népszeru volt a

kisebb nemzetek haderejében, melyek nem engedhették meg

maguknak a nagyobb és költségesebb harckocsikból álló

páncélos fegyvernem fenntartását, úgy a PT-76-os a kisebb

szovjet csatlós államok körében örvendett nagy népszeruség­nek. Ez volt az egyetlen harckocsi, mellyel az amerikai csa­

patok szembekerültek Vietnamban, és meglehetosen sebez­

hetonek bizonyult nemcsak az erosebb harckocsik, de a gya­

logsági páncélelhárító fegyverek tüzével szemben is.A PT-76-ost az AMX-13-ashoz hasonlóan a harctéren és

támogató szerepkörben is sokféle feladatra alkalmazták. Ez

volt az alapja a BTR-50-es lövészpáncélosnak és a BMP

gyalogsági harcjármUllek; alkalmazták az ASZU-85-ös légi

szállítású páncéltöro löveg jármuveként, valamint a széles

körben elismert ZSU-23--4-es, 23 mm-es négycsövu löveg­

gel felfegyverzett önjáró légvédelmi rendszer alapjaként is.Ez a jármu volt a szállítóeszköze/kilövoállomása a Béka

föld-föld és a Kapzsi föld-levego rakétarendszereknek, vala"mint a 122 mm-es önjáró lövegnek és számos szállító jármu­

nek. Az évek során kialakított módosítások a PT-76-os fegy­

verzetét érintették. A Vörös Hadseregben és a Varsói Szerzo­

dés tagállamaiban szolgáló összes PT-76-ost a továbbfej­

lesztett, és vízszintes, valamint függoleges stabilizátorral és

csoelszívóval felszerelt DT-56TM löveggellátták el.

130

PT-76-os

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,

1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 3 fo

Hossz (löveggel): 7,63 m

Szélesség: 3,14 mMagasság: 2,26 mPáncélzat: 5-17 mmMotor: 240 LE-s dízel

Hatótávolság: 450 kmSebesség: 44 km/hSzármazás: Szovjetunió

BALRA: Az 1991-es Öböl-háború

idejére a T-55-ös teljesen elavult.

A képen látható iraki harCkocsit

március 2-án lötte ki a francia

6. könnyupáncélos-hadosztály.

A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 131

ÖTÖDIK FEJEZET

A MODERN HARCKOCSI

A modern harckocsik kifinomult harceszközök,

melyeket eros löveggel és modern tuzvezeto

rendszerekkel szereltek fel. Az amerikai

Abramshez és a brit Challengerhez hasonló

harckocsik a fejlodés csúcsát jelentik.

Ezerkilencszázhatvanhatbanvolt az 50. évfordulója aharckocsik megjelenésének. Az ezt megelozo fél év­

században több technikai újításra került sor, mint az

összes megelozo korban, és mindez tükrözodött a harckocsi

fejlodésében is. Az 1916-os nehézkes fémdoboz 1966-ra ki­

finomult fegyverrendszerré vált. A harckocsi nappal és éjjelegyaránt bevetheto, a 2000 m-re levo célpontot elso lövésre

képes megsemmisíteni, és a legerosebb és legkifinomultabb

fegyverrendszerek kivételével védelmet nyújt minden ellen.

A harckocsik puszta védelmi képessége minden esetleges

majdani ellenfél számára szükségess é tette, hogy értékes idotés forrásokat fektessenek be annak leküzdése érdekében.

A 60-as évekre a harckocsik tervezésénél a kipróbálás és

hibajavítás módszere már régen a múlté volt, és ezzel együtt

elmúlt annak az ideje is, hogy úgy gyártsanak le egy harcko­

csit, hogy bíznak benne, muködni fog. Mostanra a mindenfé­

le terep- és éghajlati adottságok közepette vívott harcokban

szerzett tapasztalatokat figyelembe véve, illetve ügyelve a

technikai korlátok és az elképzelések, valamint a valóság kö­

zötti eltérésekre, a helyzet teljesen megváltozott. A harcko­csitervezok a tuzero, a védettség, a mozgékonyság, illetve a

lehetséges ellenfél általános felkészültségét figyelembe véve

képesek arra, hogy olyan jármuveket hozzanak létre, melyekmegfelelo alkalmazás esetén biztosítják a sikert.

HARCKOCSIK A KÖZÉP-KELETEN

A 60-as és 70-es évek harckocsi-hadviselésének középpontja

kétségkívül a Közép-Kelet, ahol a II. világháborút követoen

a szomszédos országok akarata ellenére létrehozott Izrael ál­

lam a puszta létéért küzdött erosebb, jobban felszerelt és kér­lelhetetlen ellenfeleivel szemben. A háborút követo idoszak-

BALRA: A páncélzat terén végzett jelentos fejlesztéseknek

köszönhetoen a harckocsik, mint a felvételen látható

General Dynamics M1A1-es Abr~ms, még a XXI. században

is szolgálatban maradhatnak.

134 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Izrael valószínuleg több tapasztalattal rendelkezik a

páncélos-hadviselés terén, mint a többi nemzet. A hazai

gyártású Merkavánál jól hasznosították a megszerzett

tapasztalatokat.

ban Szíria és Egyiptom felszabadult a francia és angol befo­

lyás alól, és a szovjet befolyási övezetbe sodródott. A Szov­

jetunió ezen országok fontosságát felismerve a legmoder­

nebb hadianyagot - különösen repülogépeket és harckocsikat

- vetette be, hogy az USA számára geopolitikai katasztrófát

okozó harcot vívjon. Washington Izrael állam fegyverzet te­

rén mutatkozó igényeit kezelte kiemelten. Az eredmény egy

miniatur USA-Szovjetunió háború lett, melyet a két szuper­

hatalom helyett csatlósaik vívtak meg. Az izraeli hadero

M47-es, M48-as (majd M60-as) harckocsikat, illetve francia

AMX-13-asokat, illetve nagyszámú brit Centurion harcko­

csit vetett be a számbeli fölényben levo, T-54/55-ös, T-62­es és T-72-es harckocsikkal felszerelt arab egységek ellen.

Az izraeliek általában egyszerre két fronton harcoltak, de

mindig gyozni tudtak, bár nemegyszer súlyos veszteségeketszenvedtek. 1979-ben hosszas vajúdást követoen megszüle­

tett az Izrael által tervezett és gyártott Merkava, vagy "harciszekér" elnevezésu harckocsi.

Számos tényezo ösztönözte az izraeli harckocsi létrehozá­

sát. Legnagyobb hatást a hagyományos forrásokból érkezo

folyamatos utánpótlás fenntartása jelentette, de a döntésben

szerepet kapott a külföldi harckocsik alkalmassága, hiszen a

NATO és Izrael stratégiája eltéronek bizonyult. 1967-ben, rö­

viddel a hatnapos háború után Izrael hozzákezdett egy saját

gyártású harckocsi kifejlesztéséhez, bár további három évnek

kellett eltelnie ahhoz, hogy a tervezok kidolgozhassák a rész­

leteket. Már a munka elején az a döntés született, hogya le­

heto legtöbb elemet fel kell használni az M48-as, M60-as és

Centurion típusú harckocsikból, így esett a választás az

AVDS-1790-es motorra és az Allison- féle oldalhajtásos ero­átviteli rendszerre. A Merkava esetében a motort és az eroát­

viteli egységet szokatlan módon a harckocsi elejére helyez­

ték, ahol további védelmet nyújtott a szembol érkezo tuz el­

len. A futómu többi része vegyes, a Centurionnál alkalmazott

oldalankénti hat futógörgot páronként spirálrugókkal támasz­

tották alá, felül pedig négy visszafutó görgot helyeztek el.

Mivel a motort és az eroátviteli egységet elöl helyezték el, a

Merkava tornya hátul kapott helyet, ami szintén szokatlan el­

rendezésnek számít. Mindezek eredményeképpen a késoi ge-

nerációjú harckocsik közül a Merkava az egyetlen, mely

rendszeresen, még szállítás közben is eloreforgatott torony­

nyal kerül alkalmazásra.

AZ IZRAELI MERKAVA

A 60 t tömegu Merkava 8 t-val nehezebb, mint az ugyanolyanmotorral felszerelt M60Al-es, és mindent megtettek annak

érdekében, hogy az amerikai harckocsihoz hasonló teljesít­ményt érjenek el vele. A harckocsi tervezoinek részérol ész­

szeru volt az, hogy a védelmet a teljesítménynél fontosabb­

nak ítélték. A tényleges adatokat soha nem tették közzé, de a

homlokpáncél vastagsága nem lehetett 150 mm-nél keve­

sebb, és a páncélzatot a törzsnél és a toronynál is elég lapos

szögben alakították ki. A harckocsi 400 km-es hatótávolsága

megfelelt az Izrael által kidolgozott mélybetörés elvéhez. AMerkava loszerkiszabata is azt tükrözte, hogyaharckocsinak

a szokásosnál hosszabb ideig kell önállóan tevékenykednie.

Ajármube akár 92 db loszert is be lehetett rakni, és egy kizá­

rólag kívülrol elérheto, hátul elhelyezett tartóban további 45

db számára biztosítottak helyet. Itt szükség esetén rövidebb

távolságokra egy teljes, 10 fos rajt is el lehetett szállítani, de

Merkava

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,

2-3 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös

légvédelmigéppuska,1 db 60 mm-es aknaveto

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 8,63 mSzélesség: 3,7 mMagasság: 2,64 mPáncélzat: nincs adatMotor: 900 LE-s dízel

Hatótávolság: 400 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Izrael

A MODERN HARCKOCSI 135

normális helyzetben az emlí tett helyre egy 60 mm-es aknave­

tot és 30 db loszert raktak be. A löveget is úgy választottákki, hogy illeszkedjen a többi izraeli harckocsi által alkalma­

zotthoz, bár itt nem volt túl nagy választék, hiszen aCenturionok, az M48A5-ösök és az M60-asok mind az L7-es

vagy M68-as 105 mm-es löveggel voltak felfegyverezve.

Tuzvezeto rendszerként a szintén helyi készítésu Elbit Mata­

dort építették be, melyet lézertávmérovel és digitális számí­tógéppel, valamint az M60A3-as bevezetése óta a többi harc­

kocsin is alkalmazott érzékelokkel egészítettek ki.

A MERKAVA 2-ES

1983-ban jelent meg a továbbfejlesztett 2-es Merkava. Tuz­

vezeto rendszerét modemizálták, a törzs elejére, valamint a

torony elejére és oldalaira kiegészíto páncélzatot szereltek,

az aknavetot pedig a torony baloldalán helyezték el oly mó­

don, hogy azt belülrol is használni lehetett. Az összes megle­

vo, l-es Merkavát is eszerint módosították. Néhány 2-es, il­letve az 1987 -ben megjelent 3-as Merkavát korszerusített

motorral és eroátviteli egységgel láttak el, ugyanakkor a

Merkava 3-as új, 120 mm-es sima csövu löveget és azzal

együtt új tuzvezeto rendszert is kapott. A 120 mm-es sima

csövu löveg a legtöbb második generációs harckocsinál meg­található, ez alól a brit Chieftain és Challenger harckocsik ké­

peznek kivételt, mivel azokban huzagolt löveg van.

VELE SZÜLETETT ELONY

A Merkava kiegészíto fegyvereit a 3-as változatnál sem vál­

toztatták meg. Ezek közé tartozott egy párhuzamosított, 7,62

mm-es géppuska, valamint a torony tetején elhelyezett egy­két hasonló fegyver, melyeket távvezérléssel muködtettek.

Ezek egyikének helyére esetenként egy .50-es Browning M2­es került. A Merkava 3-as hidropneumatikus felfiiggesztést is

kapott, hasonlóan az M60AX-hez, mely jelentos mértékben

javította terepjáró képességét. A harckocsinál szükség esetén

lehetoség volt további, modulrendszeru kiegészíto páncélzatelhelyezésére, különösen a torony elején és oldalain. Ezt a

rendszert nagy valószínuséggel a jövoben a többi harckocsi­nál is átveszik.

Mindent egybevetve a Merkava, különösen végso formájá­

ban, jelentosen jobb volt, mint az M60-as - legalábbis Izrael

céljaira. A Merkava tervezoinek két tényezo játszott kezére:

136 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

egyrészt tisztában voltak azzal, milyen terepen kerii! majd a

harckocsi alkalmazásra, valamint jól ismerték a hozzá kap­csolódó harcászati doktrínát is. Mindez nem állt fenn azokra,akik az Izraellel szemben álló harckocsikat tervezték. A szov­

jetek által szállított harckocsik - NATO-beli ellenfeleikhezhasonló módon - a földön bárhol bevethetoek az Északi­

sarktói az egyenlítoi dzsungelekig, valamint meg kellett fe­lelniük a különféle harcászati eloírásoknak is.

A szíriai és egyiptomi T-54-esek gyenge szereplése az

1967-es hatnapos háborúban nagy döbbenetet keltett Moszk­

vában, Damaszkuszban és Kairóban egyaránt. Egyértelmuvé

vált, hogy amennyiben az arab rezsimeket továbbra is támo­

gatják, azoknak jobb felszerelést kell adni - nem beszélve a

magasabb szintu kiképzésrol. A jobb felszerelés a T-62-es

képében hamarosan rendelkezésre is állt.

T-62-es

Fegyverzet: 1 db 115 mm-es löveg,

1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 9,33 m

Szélesség: 3,3 mMagasság: 2,4 mPáncélzat: 15-242 mmMotor: 580 LE-s dízel

Hatótávolság: 450 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió

BALRA: A jom kippur háborúban az izraeli harckocsik fo

ellenfele a szovjet gyártmányú T-62-es volt. A harckocsi

115 mm-es lövege és pótpáncéllemezei ellenére nem

teljesített megfeleloen.

A SZOVJET HARCKOCSIK

A T-62-es program az 50-es évek végén kezdodött. A harc­

kocsi gyártása 1961-ben vette kezdetét, és elso alkalommal

az 1965-ös gyozelem napi díszszemlén mutatkoztak be, ami

azt jelenti, hogyafrontalakulatok 1963-64-ben kaphatták

meg azokat. A harckocsi megjelenésében egyértelmuen a

T-54/55-ösre emlékeztetett. Ugyanolyan zömök, alacsony,

gömb alakú, lövegpajzs nélküli toronnyal látták el, Christie­

féle futómuvel rendelkezett, bár a görgoket a korábbi válto­

zatoktói eltéro en rendezték el. Az új harckocsi némileg vas­

tagabb homlokpáncélzattal rendelkezett - a torony elején

vastagsága elérte a 240 mm-t -, ami tömegét 4 t-val növelte

meg. A súlynövekedés ellenére aT -62-es teljesítménye a né­

mileg korszerusített V-2-62-es motor hatására a T-54-esé-

A MODERN HARCKOCSI 137

hez hasonló lett, és a harckocsi, elodeihez hasonló módon, a

hatótávolság megnövelése érdekében külso felfüggesztésu

üzemanyagtartályokkal is rendelkezett. A T-62-es súlynöve­

kedését nem kizárólag a páncélzat megvastagítása okozta,

abban jelentos szerepe volt a teljesen új és lényegesen ero­

sebb lövegnek is.

A T-62-ES

A T-62-es az elso harckocsi, melyet sima csövu - adott eset­

ben 115 mm-es V-5TS típusú - löveggel fegyvereztek fel,

melyhez vezérsík-stabilizálású lövedékeket is kifejlesztettek.

Ezek között volt éloero elleni, repesz, harckocsi -elhárító rob­banólövedék, valamint urméret alatti vezérsík stabilizálású

páncéltöro lövedék egyaránt. A harckocsi-elhárító robbanólö­

vedék robbanófeje hatótávolságán belül bárhol hatékonynak

bizonyult 430 mm vastag páncélzat ellen is, míg az urméret

alatti lövedék 1680 mis becsapódási energiája következtében

1000 m-rol áttörte a 330 mm vastag páncélzatot is. Az új lö­

veg hosszabb volt a régi 100 mm-esnél, és ennek következté­

ben a toronyban levo zsúfoltság tovább növekedett. A löveg

mérete miatt a készültségi loszer mennyisége négy db-ra

csökkent, míg további 36-ot a törzsben tároltak. A nagyobb

hossz miatt a T-65-öshöz hasonlóan az új típus sem tudott

függoleges síkban negatív szögtartománybanjobban kitéríte­

ni, és ennek megvoltak a harcászati téren jelentkezo hátrá­

nyai is. A harckocsi harcászati alkalmazhatóságát tovább kor­látozta a tuzvezeto rendszer is, mely megbízhatóságban kö­

zelébe sem ért amerikai ellenfelének, bár ezt a hiányosságot

hamarosan kiküszöbölték a lézeres távméro és a digitális szá­mítógép bevezetésével. AT -62-est felszerelték nukleáris, ve­

gyi és biológiai fegyverek elleni védelemmel, valamint lég­

periszkóppal is, melynek köszönhetoen még 5,5 m mély víz­

ben is haladhatott. A harckocsit ellátták aktív és passzív inf­ravörös rendszerekkel is.

A T-62-ES KORSZERUsíTÉSEA T-62-es több alkalommal ment át korszerusítésen. A

T-62A jobb tuzvezeto és infrarendszereket kapott, valamint

megváltoztatták a torony alakját is, ami javította a benti kö­

rülményeket. A T-62M-et nagyobb élettartamú lánctalppal

138 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

látták el. A változatok között szerepelt még korszerusített hír­

adó- és navigációs rendszerekkel felszerelt parancsnoki vál­

tozat is. A lángszórós kivitelnél a lángszóró nem a löveg, ha­

nem a párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska helyére kerult.

A típusnak muszaki mento változata is készült. A T-54/55­

öshöz hasonló módon aT -62-est is hosszú idon át gyártották,

a Szovjetunióban 1975-ig, mely ido alatt mintegy 20 000 pél­

dány készült belole; Csehszlovákiában 1973-78 között to­

vábbi 1500 készült. A harckocsit Észak-Korea is gyártotta,

ahol ismeretlen mennyiség készült belole saját használatra és

a befolyási övezetében található kommunista bábállamok

számára egyaránt. Mintegy negyedszázaddal bevezetését kö­

vetoen, a T-62-es a Szovjetunióban és szövetségesei nél is

szolgálatban állt.

BALRA:Bár a merüloképesség

elonyt jelent, hiszen így nincs

szükség különleges hídveto

jármuvekre, a T-64-eseknek

közel nyolc órába telik, mire

felkészülnek egy folyó medréntörténo átkelesre.

A MODERN HARCKOCSI

T-72M

Fegyverzet: 1 db 125 mm-es löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 3 to

Hossz (löveggel): 9,24 mSzélesség: 4,75 mMagasság: 2,37 mPáncélzat: 35-280 mm

Motor: 780 LE-s dízel

Hatótávolság: 480 kmSebesség: 60 km/hSzármazás: Szovjetunió

139

Alig kezdték meg a T-62-es gyártását, a szovjet tervezokmár hozzá is láttak utódja kifejlesztéséhez. Ráérezve arra,

hogy az U-5TS lövegnek köszönhetoen lélegzetvételnyi

elonyhöz jutottak, a tervezoknek több ido állt rendelkezésre

ahhoz, hogy egy teljesen más tervet dolgozzanak ki. A gya­

korlatban számos változat készült, melyek közül kísérletek

során választották ki a legjobbat. Az USA már egy ideje hasz­nálta ezt a módszert, de ez volt az elso alkalom, hogya Szov­

jetunióban is alkalmazták.

AT -64-es jelu harckocsi és elodei között a leglényegesebbeltérés a futómuben mutatkozott. A harckocsi hat kisebb mé­

rem futógörgot kapott, melyek mindegyikét saját hidropneu­

matikus felfuggesztéssel látták el, valamint négy visszafutó

görgot is alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy a 30-as évek óta

elso alkalommal szovjet közepes harckocsin a Christie-féle

rendszertol eltéro futómuvet alkalmaztak. A torony ugyanak­kor csak kevéssé tért el a Petrov által a JSZ-3-ashoz tervezet­

tol, melyet változatlan formában alkalmaztak a T-54-esnél és

aT -62-esnél is. A torony belsejében ugyanakkor jelentos vál-

tozások mentek végbe, az új harckocsi nemcsak egyszeruen

egy kissé nagyobb, 125 mm-es D-8l TM löveget kapott, de a

toronyban szolgálatot teljesítok számát kettore csökkentet­

ték, és a negyedik kezelo helyett automata töltoberendezést

alkalmaztak. Az alacsony toronyhoz történo ragaszkodás kö­

vetkeztében a löveg negatív szögben történo kitérítése még

mindig nem volt megfelelo, de a korábbi változatokhoz ké­

pest 50-kal sikerült megnövelni.

AZ AT-8-AS RAKÉTA

A T-64-es teljesen új motort is kapott. A két fotengellyel el­

látott öthengeres dízelmotor mindegyik hengere két, egymás­

sal szemben elhelyezett dugattyúval rendelkezett. A motor

eredeti formájában 750 LE teljesítménnyel rendelkezett, és

ezt fokozatosan növeini tudták. Az új motor nem volt teljesen

üzembiztos, de ha megfeleloen muködött, nagyon jónak bi­

zonyult, és a 42 t tömegu harckocsi legnagyobb sebessége el­érte a 72 km/h-t. Az új felfuggesztési rendszer sem volt men­

tes a hibáktói, de lehetové tette, hogy ezt a sebességet hosszú

140

T-80-as

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 125 mm-es löveg, 1 db 7,62 mm-esgéppuska, 1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 3 to

Hossz (löveggel): 9,9 m

Szélesség: 3,4 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: összetett

Motor: 985 LE-s gázturbina

Hatótávolság: 400 kmSebesség: 75 kmlhSzármazás: Szovjetunió

idon keresztül tartani lehessen, emellett a terepen elérheto se­

bességet is fokozni lehetett. AT -64-esbe lézeres távméron és

rögzített optikai távolságmérokön alapuló, teljesen új tuzve­

zeto rendszert építettek. A harckocsit felszerelték a mostanra

már szabványnak számító infravörös kereso- és vezetofé­

nyekkel, nukleáris, vegyi és biológiai fegyver elleni véde­

lemmel, valamint légperiszkóppal is. Egy változatot leveheto

kötényezéssel, egy másikat pedig - me ly az USA-ban a

T-64B jelzést kapta - a késobbi T-80-asba szerelt 125 mm­

es löveggel láttak el. Ez a löveg a hagyományos loszerek

mellett alkalmas volt az AT-8-as páncéltöro/helikopter elleni

lövedék alkalmazására is. Az AT-8-as rakéta, melyet kétlép-

csos, tömör tüzeloanyagú rakétamotorral és üreges töltetu

páncélelhárító robbanólövedékfejjel szereltek fel, 4000 m tá­

volságból képes volt áttörni a 600 mm vastag hagyományos

harckocsipáncélzatot is. A fegyvert félaktív lézervezérlés irá­

nyította, a jeladót a harckocsi tornyának mellso részén he­

lyezték el. A helikopterek elleni hatásos lotávolság kétszere­

se a harckocsi elleninek, de mivel a rakéta sebessége mind­össze 500 mis volt, melyet nem rögtön a kilövé st követoen

ért el, a hatásos lotávolság függött a helikopter típusától és

annak a harckocsihoz képest történo pályájától. AT-MB,

melyet kizárólag a Vörös Hadsereg egységei alkalmaztak,

rendelkezett reaktív páncélzattal is - mintegy 111 lemezt rög-

A MODERN HARCKOCSI 141

zítettek a toronyra, a törzs mellso részére, valamint az olda­

lakra a motorbölcsoig. Összesen mintegy 8000 T-64-es ké­szült el, de azt, hogy ezek közül mennyi volt az erosebb

T-64B, illetve hogy utólag hány harckocsit alakítottak át en­

nek megfeleloen, csak találgatni lehet.Néhány szakérto úgy gondolja, aT -64-esek viszonylag kis

száma arra utal, hogy gondok voltak a típussal, és az is igaz,hogy egy egyszerusített változatot gyártottak. Ezt kevésbé

bonyolult, hagyományosabb Vl2-es motorral szerelték fel, és

nem tudott rakétával tüzelni, viszont megtartották az új futó­

muvet, és a torony, valamint a törzs is nagyon hasonlított az

eredeti jármuhöz. Az azonban, hogy mindez csupán az erede­

ti T-64-essei felmerülo problémák miatt bekövetkezett ter­

meléslassulást hivatott leplezni, vagy egy kísérleti jellegu, át­

meneti típusról van-e szó, csupán feltételezés tárgya lehet. Az

új harckocsi aT -72-es típusjelet kapta. 197I-ben jelent meg,

és ezt követoen ez a harckocsi lett a Varsói Szerzodés tagál­

lamai és a kommunista szövetséges államok általleggyakrab­

ban alkalmazott típus, és ezt a helyét a rendszerváltás után

már csak gazdasági szempontok miatt is megorizte.

A T-72-ES

A T-72-es sokkal inkább megérte a befektetést, mint a T-64­

es, még akkor is, ha ez utóbbi korszerubbnek tekintheto. A

T-72-es muszakilag jóval egyszerubb, ami mindig lényeges

szempont volt a szovjetek, szövetségeseik és csatlósaik szá­

mára. Fajlagos teljesítménye fölötte volt a T-64-esének, hi­

szen motorjának teljesítménye nagyobb, harci tömege pedigkisebb, mint elodjéé. A T-72-es 80 km/h legnagyobb sebes­

ségévei felülmúlta a T-64-est, ugyanakkor a hidropneumati­

kus felfüggesztés további alkalmazása azt is jelentette, hogy

BALRA: T-72-esek gyakorlaton.A harckocsiban alkalmazott

125 mm-es löveg automata

töltöberendezését élesen

bírálták, mivel nem teszi

lehetövé a manuális tüzelést,

és bonyolult az újratöltése.

a sebességet tartósan fenn is le­

hetett tartani. Az a tény, hogyaharckocsi hosszát a T-64-esé­

hez képest 500 mm-rel csök­

kentették, ugyanakkor szélessé­

gét megnövelték, azzal járt,

hogy javult a stabilitás, és köny­

nyebbé vált a harckocsi irányí­

tása. A 125 mm-es löveg auto­

mata töltoberendezése és a javí­

tott tuzvezeto rendszer megnö­

velte annak esélyét, hogy máraz elso lövéssel telitalálatot ér­

jenek el. A T-72-es hamarosan

eros és népszeru fegyverré vált.Több változatban készítették, és

ezeket kötényezéssellátták el, hogy növeljék a lánctalp és amotortér védelmét. Az elso jelentos korszerusítésen átesett

példányok a T-74/T-74M jelzést kapták, mely során kiegé­szíto páncélzattal növelték a törzs mellso részének és egyéb

helyeknek védelmét, valamint sugárzás elleni bevonatot iskapott. AT -72-es alvázát felhasználták muszaki mento harc­

kocsi, valamint utászjármu, illetve ZSU-30-2-es jelzéssel és

két lokátorvezérlésu, 30 mm-es gépágyúval felszerelve lég­védelmi páncélos kialakításához is. Az összes T-72-est ellát­

ták lehajtható tolólappal is, melynek köszönhetoen a harcko­

csik saját maguknak is képesek voltak tüzelo állást kialakíta­lll.

A T-72-ES HARC KÖZBEN

197I-es bevezetésétol a Szovjetunió 90-es évek elején történt

felbomlásáig a T-72-est folyamatosan gyártották. Sot még

utána is - bár nagy nehézségek árán és kis mennyiségben -,

mivel a Finnországhoz hasonló, egykori vásárlók megenged­hették maguknak a szolgálatban levo T-72-esek számának

növelését. A Csehországban, Lengyelországban, Szerbiábanlevo üzemekben a gyártást azonban beszüntették. Mindezek

ellenére a 90-es évek közepén a T-72-es nagy számban volt

jelen a világon. Mivel ez a típus jelentette a legtöbb hadero­

ben a legmagasabb színvonalat, így azokat, ahol csak lehe­

tett, viszonylag jó állapotban orizték meg. A T-72-es harcolt

a Közép-Keleten, mikor Izrael 1982-ben lerohanta Libanont,

bevetették Afganisztánban, a Perzsa-öbölben és az egykori

Jugoszlávia területén folyó harcokban, valamint az egykori

Szovjetunió területén is. Ki kell jelenteni, hogya típus igazá­ból soha nem volt méltó ellenfele a "korszerusített" M60­

asnak, a Merkavának, az Ml-es Abramsnek, a Chieftainnek,

142 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

BALRA: Néhány T-80-ast olyan

löveggel szereltek fel, mely

alkalmas a hagyományosloszerek és az AT-8-as Cobra

lézervezérlésu harckocsik és

helikopterek elleni rakétakilövésére is.

a Challengemek, sot még azAMX-30-asnak sem. Tudni kell

ugyanakkor azt is, hogya típu st inkább másodiagos színvo­

nalú haderok kötelékében vetették be az emlitett típusok el­

len, így találgatásokra adhat okot az általuk nyújtott gyengeteljesítmény igazi oka.

A T-80-AS

A Szovjetunióban gyártott utolsó harckocsi is aT -64-es vál­

tozata, de ez alkalommal egy igen bonyolult harceszközrol

van szó, melyet nem egyszerusítettek, és motorjának teljesít­ményét jelentos mértékben megnövelték. 985 LE-s gázturbi­nájának és új futómuvének köszönhetoen a harckocsi sebes­

sége országúton 75 kmJh, hatótávolsága pedig 10001 üzem­

anyag felhasználásával elérte a 400 km-t. A löveg a T-72­

esnél alkalmazott 125 mm-es löveg/rakétaveto, melynek tuz­

vezetését digitális számítógép végzi. Ez az optikai távmérok­

tol és a lézeres távolságmérotol kapja az alapadatokat, rossz

látási viszonyok között pedig alacsony megvilágítási szintu

tv, illetve infravörös aktív/passzív hokamerás képalkotás se­gíti az éles látást. A három fo személyzet számára további vé­

delmet jelent a többrétegu homlokpáncélzat és az a leheto­ség, hogya harckocsi-elhárító robbanólövedékek elleni véde­

kezésül máshol is lehetoség van reaktív páncélzat felszerelé­

sére. Némileg különös, hogy bár a hidropneumatikus futómu

az elozo típusoknál jól bevált, aT -80-as esetében mégis visz­

szatértek a torziós rugózáshoz. A harckocsi futógörgoi más

formát kaptak, de egyébként a futómu megegyezik a T-72­

esével, és a lánctalp visszafutó részét itt is kötényezéssel bo­

rították. A T-80-as 1984-ben mutatkozott be, de a gyártott

darabszámot illetoen csak találgatni lehet. A Szovjetunió fel­

bomlásáig mintegy 4000-8000-et állítottak szolgálatba. A

harckocsiból még a Szovjetunió legközelebbi szövetségesei

sem kaptak. A T-80-as egyértelmuen alkalmas a továbbfej-

lesztésre, de az, hogy ez hova vezet, ha vezet-e valahova egy­általán, már csak feltételezés tárgya lehet.

Az 1949-es kínai forradalmat követoen, mikor is a kom-

EE-Ti-es Osorio

Fegyverzet: 1 db 120 vagy 105 mm-es löpeg,2 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 9,36 mSzélesség: 3,26 mMagasság: 2,37 mPáncélzat: nincs adat

Motor: 1024 LE-s dízel

Hatótávolság: 550 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: Brazília

A MODERN HARCKOCSI 143

munisták kerültek hatalomra, a Szovjetunió keleti szomszéd­

jának nagy mennyiségben szállított elavult harckocsikat, va­

lamint mindenféle egyéb jármuvet és fegyvert is. Mikor a Kí­

nai Népköztársaság ipara elért egy adott színvonalat, melynél

már lehetové vált a harckocsik gyártása, a kínai kormányzat

azzal fordult a Szovjetunióhoz, hogy engedélyezzék a T-54­

es harckocsi licencben történo gyártását.

KíNAI MÁSOLATOK

Az 59-es típusú harckocsi még az eredetihez képest is kez­

detlegesnek számított, nem rendelkezett nukleáris, vegyi ésbiológiai fegyverek elleni védelemmel és infravörös rendsze­

rekkel sem. Mindezek ellenére az 59-est nagy számban gyár­tották a kínai népi felszabadító hadsereg és a csatlós államok

számára. Az ido teltéveI, ahogy az eredeti modell hiányossá­

gai egyre inkább szembetunové váltak, szárnos "feljavító

készletet" alkalmaztak. Ezek a harckocsi új motorral és új lö­veggel való felszerelését célozták - az eljárást az izraeliek al­

kalmazták a Szíriától és Egyiptomtól zsákmányolt T-54/55­

ösök esetében. A kínai NORINCO fegyvergyártó által kidol­

gozott feljavításkor az eredeti 525 LE teljesítményu motor

helyére egy 730 LE-st szereltek, mely jelentos mértékben ja­vította a jármu teljesítményét. Egy másik feljavításnál a brit

105 mm-es L7-es löveggel helyettesítették az eredeti 100

mm-es löveget, valamint a jármuvet ellátták egy lézeres táv­

méron és infravörös hokamerás rendszeren alapuló tuzvezetorendszerrel is. Ennek köszönhetoen a harckocsi harcászati al­

kalmazhatósága jelentos mértékben megnott.

Az 59-es és eredeti szovjet változatai elavultságuk ellené­

re még a 90-es évek közepén is rendszerben álltak a világ ki­sebb országainak páncéloserejében. A harckocsik szárnos

esetben addig folytatták szolgálatukat, míg a szó szoros értel­

mében szét nem estek. Vitatható, hogy ezek fenntartása meg­

érte-e a beléjük fektetett energiát, de azt is ki kell jelenteni

ennek megcáfolására, hogy egyáltalán nem valószínu, hogy

egyenrangú ellenféllel kerüljenek szembe, és jobb harckocsi

híányában még egy T-54-es vagy egy 59-es is nagyon haté­konynak számított.

Nem meglepo módon, mikor a Kínai Népköztársaságban

megjelent egy saját fejlesztésu harckocsi, az nagymértékben

emlékeztetett egy korábbi szovjet típusra. Némi zavarra ad­

hat okot, hogy az 1980-ban megjelent 69-es két változatban

készült. 69-I-es jelzéssel sima csövu 100 mm-es löveggel,míg 69-II-esként huzagolt 100 mm-es löveggel szerelték fel.

Mindkét harckocsi lényegesen jobbnak bizonyult, mint közös

elodjük. A jármuveket felszerelték csoelszívóval, a löveg jel­

lemzoinek megfelelo tuzvezeto berendezésekkel. A lövegekvízszintes és függoleges irányban egyaránt stabilizáltak vol-

144 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Stridsdvagn (Strv) 103·as

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,3 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 3 to

Hossz (löveggel): 7,04 mSzélesség: 3,63 mMagasság: 2,14 mPáncélzat: 90-100 mm

Motor: 240 vagy 490 LE-s

Hatótávolság: 390 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Svédország

tak. Mindezek mellett a harckocsik külso megjelenésükben

igen emlékeztettek az eredetire, csak éppen köténypáncélzat­

tal és infravörös fényszóróval is rendelkeztek. A 69-es típustaz 59-es motorjának némileg finomított változatával szerel­

ték fel, melynek teljesítménye 50 LE-vel nagyobb, ennek kö­

vetkeztében a harckocsi teljesítménye hasonló elodjééhez.

A 69-Ill-AS

1985-ben jelent meg a 69-III-as új kínai harckocsi. Ez átter­

vezett törzsévei és az eredeti torziós rugózással alkalmazott

hat kisebb futógörgobol, valamint három visszafutó görgobol

álló új futómuvével egyértelmuen eltért a többi 69-es jármu­

tol. A harckocsi páncélzatát is megvastagították, beleértve a

többrétegu páncélból készült lövegpajzsot, illetve egy sokkal

jobb, digitális számítógéppel vezérelt 105 mm-es löveggel

szerelték fel. Az új harckocsi késobb a 80-as típusszámot

kapta. A 38 t-s harckocsi össztömege némileg nagyobb elod­jeiénél, de a 69-esnél alkalmazott motor turbófeltöltovel fel­

szerelt 725 LE teljesítményu változata jelentos teljesítmény­

növekedést hozott, és ennek következtében a legnagyobb se­besség is 20%-kal nagyobb, mintegy 60 km/h lett. Automata

töltoberendezése nincs, így a kezelok létszáma négy fo, ahol

a vezeto a törzs ben, a parancsnok, a töltokezelo, valamint a

tüzér a toronyban kapott helyet. A 80-as típusnál a 69-eshez

hasonló módon másodiagos fegyverzetként párhuzamosított

7,62 mm-es géppuskát, valamint a parancsnoki kupolára he­

lyezett 12,7 mm-es légvédelmi géppuskát alkalmaztak. A 69­

esnél meglevo távirányítású 7,62 mm-es géppuskát azonbana 80-asnál elhagyták, és helyére további loszertartókat he­

lyeztek. A típus megjelenése után egy évtizeddel sem rendel­

kezünk még pontos adatokkal a rendszerben álló példányok

számát illetoen. Egyes jelentések szerint 1990-92-ben a saját

hadseregük igényeinek kielégítésére Pakisztánban is gyártot­ták a kínai T-80-asokat.

KíNAI ÚSZÓKÉPES HARCKOCSIK

Ahogy azt már korábban is említettük, a Kínai Népköztársa­ságban a PT-76-os könnyu úszó harckocsikat licencben

gyártották. A viszonylag olcsó harckocsi sikerén felbuzdulva,

mely a hagyományos harckocsik számára járhatatlan terepenis jól boldogult, a késobbiekben a kínaiak 62-es és 63-as jel­

zéssel két könnyu harckocsit is gyártottak. A 18 t tömegu 63­

as típus hegesztett törzsénél a 77-es lövészpáncélost vették

alapul, a torony pedig az 59-es harckocsi tomyára emlékez­

tetett, de méretét csökkentették, és egy 85 mm-es löveggelszerelték fel. A PT-76-oshoz hasonló módon a 63-as is úszó­

képes, ugyanakkor 400 LE teljesítményu motorjának köszön­

hetoen szárazfóldön és vízen sebessége némileg meghaladtaa szovjet változatét. Egyes állítások szerint Észak-Koreában

is gyártottak hasonló harckocsikat. A 62~es típus ugyanakkor

A MODERN HARCKOCSI 145

hagyományos könnyu harckocsiként készült, és csak víz alat­ti haladásra volt alkalmas. A 21 t tömegu harckocsi némileg

nehezebb a 63-asnál, de ugyanazzal a toronnyal és löveggelszerelték fel.

ÁZSIAI HARCKOCSIGYÁRTÁS

Mint már említettük, Észak-Koreában gyártották a szovjetT-62-es harckocsikat. A késobbiekben a 38. szélességi körtol

délre, a dél-koreai Hyundai cég, melynek érdeklodése a sze­

mélygépkocsi-gyártástól a hajógyártásig minden területre ki­terjed, szintén megpróbálkozott a harckocsik gyártás ával.

Ebben az esetben azonban a megközelítés eltért az észak-ko­

reai módszertol. A dél-koreai cég nem egy már meglevo típus

gyártására kötött licencszerzodést, hanem részletes követel­

ményrendszert juttatott el a világ egyik legjobb harckocsiter­

vezo cégének, a General Dynamics Land System Division­

nak, az egykori Chryslemek, és egy teljesen új harckocsi

megépítésére adott megbízást. A K-1-es jelzésu új harckocsi­

nál összetett páncélzatot alkalmaztak, hogy a legkisebb tö­

meg mellett a legnagyobb lehetséges védelmet biztosítsák. A

Hyundai által gyártott 1200 LE teljesítményu Mercedes­Benz 871-es dízelmotorral az 52 t-s harckocsi 65 km/h leg­

nagyobb sebességet ért el, hatótávolsága 500 km. A típus lö­

vege nem meglepo módon a több sikeres modem harckocsi­nál is alkalmazott 105 mm-es huzagolt csövu M68/L7-es lett.

A Hughes által tervezett tuzvezeto rendszer minden tekintet­

ben megfelelt a fegyverhez. A harckocsi futómuvénél újsze­

ru megoldást találunk - a vegyes rendszernél hat közepes fu­

tógörgot és visszafutó görgoket alkalmaztak, oly módon,

hogy a középso négy görgo mindkét oldalt torziós rugózással

LENT:Svájc a modernebb Leopard 2-esek mellett még

mintegy 372 Pz68-as harckocsit tart rendszerben. A típus

igen alkalmazhatónak bizonyult a hegyi terepen.

J 46

Leopard 1A4-es

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelök: 4 fö

Hossz (löveggel): 9,54 mSzélesség: 3,37 mMagasság: 2,76 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 830 LE-s

Hatótávolság: 600 km

Sebesség: 65 km/hSzármazás: Németország

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

lett felfüggesztve, mig a mellso és hátsó görgok hidropneu­matikus rugózást kaptak. A mellso és hátsó görgok futási ma­

gasságát kézzel lehetett beállitani, igy a harckocsi 30-kal elo­

re, illetve hátrafelé megdöntheto. Ez közel 50%-ban megnö­

veli a löveg függoleges irányú kitérithetoségét, melynek kö­

szönhetoen a harckocsi beásva is alkalmazható, ugyanakkorpedig rendelkezik a lapos torony jelentette minden harcásza­ti elonnyel.

Japán a 6O::asévek elejétol gyárt harckocsikat saját hadere­

je, az úgynevezett önvédelmi erok számára (a II. vílághábo­rút lezáró békeszerzodés értelmében az ország nem tarthat

fenn támadó fegyvereket). A 61-es néven ismert, elso II. vi­

lágháború utáni japán harckocsi fejlesztési munkálatait 1954­

ben kezdték meg. Az évtized végéig négy mintapéldány és

tucatnyi eloszériás harckocsi készült, majd a tipust 1961-bep

rendszeresítették. A gyártást 1970-ben fejezték be, me ly ido­

pontig mintegy 550 db 61-es készült el. A tipus minden tekin-

tetben az ugyanebben az idoben kifejlesztett amerikai harc­

kocsira emlékeztetett. A 65 mm vastag páncélzattal ellátott

harckocsiba egy 90 mm-es stabilizálás nélküli löveget építet­tek, melyet egyszeru, mechanikus tuzvezeto rendszerrel és

optikai irányzékokkalláttak el. Futómuve hat középnagy tor­

ziós rugózású kerékbol, valamint három visszafutó görgobol

állt. A 61-es teljes tömege 35 t, a harckocsi 600 LE teljesít­

ményu Mitsubishi dizelmotorjával45 km/h maximális sebes­séget érhetett el.

A MITSUBISHI 74-ES

Ahogy a 61-es tipus sorozatgyártása megkezdodött, a Mitsu­

bishi tervezocsapata a katonai szakértokkel közösen hozzálá­

tott az utódharckocsi kifejlesztéséhez. Hosszú fejlesztési ido­

szákot követoen elfogadták az STB-3-as konstrukciót, me­

lyet 74-es jelzéssel kezdtek gyártani. A harckocsi hagyomá­nyos, a homlokpáncél a torony mellso reszében folytatódik.

A MODERN HARCKOCSI 147

a futómu esetében figyelheto meg. Az öt pár nagyméretu fu­

tógörgot darabonként szabályozható hidropneumatikus fel­

függesztéssel látták el, és a görgok függoleges síkban nem

kevesebb mint 451 mm-re tudtak elmozdulni. A futógörgoket

különbözo magasságra állítva a harckocsit 60-ban lehetett

elore vagy hátra, az egyik oldalon elhelyezkedo görgok ma­gasságának megváltoztatásával pedig oldalirányban 90-ban

megdönteni. Az összes görgot a terep jellegétol függoen le­

hetett mozgatni úgy, hogyahasmagasság 200 és 650 mm kö­zé esett. 1974 és 1988 között mintegy 850 db 74-es készült

el, és az 1990-es évek elejére a típus kiszorította a 61-eseket,

bár néhány régebbi példányt kiképzési célokra megtartottak.

A 74-es típus felváltására egy sokkal nagyobb méretu harc­

kocsit terveztek. A többrétegu, kerámiaerosítésu páncéllal

felszerelt harckocsi tömege elérte az 50 t-t, a meghajtásról

egy 1500 LE teljesítményu motor gondoskodott. A harckocsit

ugyanazzal a 120 mm-es sima csövu, a Rheinmetall által ki­

fejlesztett löveggel fegyverezték fel, mint az MlA1-es

Abramset, melynél a létszám csökkentése érdekében még au­tomata töltoberendezést is alkalmaztak. Az amerikai harc ko­

csiba a legmodernebb tuzvezeto rendszert építették. A Mitsu­

bishi és a japán hadero által 12 év alatt kifejlesztett TK-X

prototípus 1986-ban jelent meg, és 90-es jelzéssel1990-ben

kezdték meg korlátozott sorozatgyártását. A harckocsi kifej­

lesztésévei Japán tanúbizonyságát adta azon képességének,

hogy képes olyan harcjármuvet megalkotni, mely bármely el­

lenféllel szemben megállja a helyét. Tette mindezt úgy, hogy

LENT:Egy szép felvétel a német hadseregnek a Fekete­

erdoben végrehajtott hadgyakorlaton részt vevo Leopard

1-eseirol. Az elso Leopardokba a kiváló brit L7A3-as

105 mm-es löveget szerelték.

A toronyban helyezték el a 105

mm-es L 7A l-es löveget, melyet

áttervezett helyre toló mecha­nizmussalláttak el. Emiatt a to­

rony mellso részének szélessége

megegyezett a lövegpajzséval.

A mindkét tengely mentén sta­

bilizált löveget lézertávmérovelés minden irányban elhelyezett

környezeti érzékelokkel felsze­relt modem tuzvezeto rendszer

vezérelte. A 61-esnél mindössze

3 t-val nehezebb 74-esbe egy

750 LE teljesítményu motort

építettek, melynek köszönheto­

en a harckocsi sebessége meg­

nott. Talán a legfontosabb újítás

148

Leopard 2-es

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,

2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 9,67 m

Szélesség: 3,7 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 1500 LE-s dízel

Hatótávolság: 550 kmSebesség: 72 km/h

Származás: Németország

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

nem léphetett ki a nemzetközi piacra, hogy így csökkentse a

fejlesztési költségeket, vagy hasznot húzzon a harckocsiból,

mivel a japán alkotmány nemcsak a támadó fegyverek tartá­

sát tiltja, de nem teszi lehetové a fegyverek eladását sem, bárez még változhat a jövoben.

KISEBB SZÖVETSÉGEK

A kisebb harckocsigyártó országok általában arra kényszerül­

nek, hogya fejlesztési költségek ellentételezéseként piacra

dobják a létrehozott jármuveket. Bár Nagy-Britannia, Fran­

ciaország és Németország esetében nincs így, van olyan nem­

zet, mely csak eladási céllal gyárt harckocsikat. Brazíliának

például nincs szüksége harckocsira, hiszen hadereje nem is

rendelkezik nehézfegyverekkel felszerelt egységekkel.

Mindezek ellenére nem is egy, hanem kétharckocsit is gyár­

tottak, az Engesa EE- TI-es Osoriót és a valamivel kisebb és

könnyebb Bernardini MB-3-as Tamoyót. Valóban azonban a

44 t tömegu, 1000 LE-s dízelmotor révén 70 km/h maximá­

lis sebesség elérésére képes Osoriónak csak a törzse és a fu-

tómuve helyi fejlesztésu. A torony a löveggel és a harcászati

felszerelésekkel együtt a brit Vickers gyártmánya. Két eltéro

egység állt rendelkezésre, a 105 mm-es L7A3-as huzagolt

csövu, vagy a GIAT 120 mm-es sima csövu löveg. Különbö­

zo célköveto és irányzórendszerek közül lehetett választani:

az egyszerubb, stabilizálás nélküli optikai célzóberendezés­

seI és lézertávmérovel felszerelt, vagy a bonyolultabb, stabi­

lizált optikával, hokamerával és környezeti érzékelokkel ellá­tott változat.

A Bernardini Tamoyo, mely egyesek szerint visszatérést

jelent a régi közepes harckocsi koncepcióhoz, jóval egysze­

rubb jármu, de elég hatékony, és többrétegu páncélzata révén

kello védelmet nyújt, ám össztömege alatta marad a 30 t-nak.

A Tamoyo abban számít különlegesnek, hogy Saab-Scania

motorját polgári célra fejlesztették ki, bár 500 LE teljesítmé­

nyének köszönhetoen a harckocsi jelentos, 65 km/h sebes­

ségre lett képes, és hatótávolsága 700 l üzemanyag esetén el­

érte az 500 km-t. Mikor 1983-ban megjelent, a Tamoyót 90mm-es löveggel szerelték fel, de négy évvel késobb a harc-

A MODERN HARCKOCSI 149

kocsi korszerusített változatát 740 LE-s dízelmotorral és egy105 mm-es L7-es löveggellátták el. Sem az Osorio, sem a

Tamoyo sorozatgyártására nem került sor, bár otthon és kül­

fóldön is jelentos volt az érdeklodés irányukban. A Bernardi­

ni és az Engesa cégek arra kényszerültek, hogy visszatérje­

nek addigi üzleteikhez. Az elobbi esetében ez abból állt, hogyX1A1-es és X1A2-es néven az M3-as Stuartok újragyártásá­

val foglalkozott, míg az Engesa a könnyu harcjármuvek igenhasznos és nagy népszeruséget kivívott sorozatát gyártotta,

melyekhez például a Cascaval páncélosfelderíto és az Urutu

lövészpáncélos is tartozott.

A TAM

Délebben, Argentínában nagy szükség volt egy közepes harc­

kocsira, de ahelyett, hogy helyben fejlesztették volna ki, az

argentinok felkérték anémet Thyssen és Henschel cégekbol

álló konzorciumot. Így jött létre aMarder lövészpáncéloson

alapuló TAM elnevezésu 30 t tömegu harckocsi, melyet kü­lönlegesen kialakított tornyában 105 mm-es löveggel fegyve­

reztek fel. A 720 LE-s Mercedes dízelmotor - ugyanaz, mely­lyel a Mardert és szárnos változatát is felszerelték - a mellso

kerekeket hajtotta meg, és országúton 75 km/h legnagyobb

sebesség elérését tette lehetové, az egyszeru, lengokaros/tor­

ziós rugózású felfüggesztésnek köszönhetoen pedig a harc­

kocsi igen jó mutatókkal rendelkezett terepen haladáskor. Az

argentin hadero 250 TAM-ot állított szolgálatba, ahol a II. vi­

lágháborús veterán Sherman M4-esekkel együtt került beo sz­tásra a két páncélosdandárnál. A Thyssen-Henschel cég is el­

készítette a maga exportváltozatát TH 30 l-es jelzéssel, mely­

be a TAM-oknál alkalmazott helyi gyártmányú lövegnél jó­

val hatékonyabb Rheinmetall Rh-105-30-as löveget építet­

ték be. A fegyvert jóval fejlettebb rendszerek vezérelték, be­

leértve a kis megvilágítású tv-t, az infravörös képalkotást, va­

lamint a digitális loelemképzonek adatokat szolgáltató külsoszenzorokat is.

tott sikeres, 105 mm-es huzagolt csövu löveggel fegyverez­

ték fel. A harckocsi személyzete négy fo volt. Az OF--40-es

hagyományos, második generációs harckocsi, melynek pán­

célzata védelmet nyújt a hasonló fegyverrel felszerelt harcko­

csik ellen, és digitális loelemképzo számítógépének, illetve a

lézeres távméronek, valamint a stabilizált optikai irányzé­koknak és szenzoroknak köszönhetoen igen jó az elso lövés

telitalálat valószínusége. A késobbiekben egy toronystabili­záló rendszert is kifejlesztettek, melyet a harckocsi 2-es vál­

tozatánál szabványosítottak. A 60 km/h legnagyobb sebesség

elérésére képes OF--40-es nem különösebben gyors, de ezt ­

legalábbis részben - ellensúlyozza 600 km hatótávolsága,

melyet a belso tartályokban tárolt 1000 l üzemanyaggal ért el.

Az OF--40-est nem sikerült nagyobb számban exportálni, az

Egyesült Arab Emírségekbe szállított 36 db volt a legna­gyobb megrendelés.

A RADIKÁLIS S-HARCKOCSI

Ami az üzleti szempontokat illeti, még ennél is sikertele­

nebbnek számított a svéd Sven Berge 1956-57-ben tervezett

és a Bofors cég által 1966 és 1971 között gyártott különleges,torony nélküli harckocsi. Mindössze 300 db készült belole, és

a világ többi hadereje csak csekély érdeklodést tanúsított

iránta. Egyedül a brit hadero bérelt néhány példányt kipróbá­

lásra. Mindazonáltal a Stridsvagn (Strv) 103B, vagy S-harc­

kocsi újszeru, különös elrendezése miatt lényeges szerepet

játszik a harckocsi történetében, bár egyesek úgy vélik,mindössze egy brit 105 mm-es L7 L/62-es löveggel felszerelt

páncélvadászról van szó, melynek lövegét mereven építették

a törzsbe, így az csak hátrasiklásra volt képes. A vízszintes

LENT:A NATO irányelveinek megfeleloen a Leopard 2-esben

alkalmazott 120 mm-es Rheinmetalllöveghez alkalmazottloszer csereszabatos az amerikai M1-es Abramséval.

AZ OLASZ OF-40-ES

A 70-es évek elején az olasz OTO

Melara nehézfegyvereket gyártó

cég és a FIAT állami tulajdonú gép­

kocsigyártó vállalat (az IVECO ne­

vu haszonjármugyártó ágazatán ke­

resztül) korlátozott licencjogot ka­

pott arra, hogy az olasz hadero szá­

mára mintegy 1000 Leopard 1-es

harckocsit gyárthasson. A meg­

egyezés megtiltotta, hogya harcko­csikat harmadik fél számára is

gyártsák, így egy hasonló - bár jó­val nehezebb - harckocsi terveit

dolgozták ki exportcélokra. AzOF--40-es harckocsi 1977-ben je­

lent meg. A 45 t tömegu jármuvet

egy 830 LE-s dízelmotor hajtotta

meg, és az OTO Melara által gyár-

150 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

irányzást a jármu elforgatásával végezték, a pontos célzáshoz

a lánctalpakat lassan vezérelték. Függoleges irányzásra a

hidropneumatikus felfüggesztés segítségével volt lehetoség,

melynek köszönhetoen -100 foktói +12° fokig lehetett a lö­

veg csövét elmozdítani, ami alig rosszabb, mint ~mit a ha­gyományos toronnyal ellátott harckocsiknál tapasztalhatunk,

de jóval kevesebb, mint a lengo toronnyal felszerelt AMXharckocsiké, melyek az S-harckocsi tervezését elsosorban

ösztönözték. A torony hiánya miatt a jármu magassága ter­

mészetesen igen alacsony - 2,1 m - volt, ami az álcázást

megkönnyítette.

A BOEING-FÉLE EROFORRÁS

Az S-harckocsi különlegessége azonban nem merült ki az

említettekben. A meghajtást két különbözo motor biztosítot­

ta: egy 240 LE-s, többféle üzemanyaghoz alkalmas dugattyúsRolls-Royce és a motorgyártóként soha számba nem vett

Boeing által készített 490 LE-s gázturbina. A két motort kö­

zös tengelyre kapcsolták, és a lánctalpak meghajtását a mell­

so meghajtókerekeken keresztül egy Volvo-féle forgatónyo­

maték-átalakító biztosította. A gázturbinát csak abban az

esetben alkalmazták, ha többletenergiára volt szükség. A két

motor együttes muködésével a 39 t tömegu harckocsi 50

kmlh országúti legnagyobb sebességet ért el, és a kisebb mo­

tor hatótávolsága is 400 km volt. Oldalanként négy futógör­

got és két visszafutó görgot alkalmaztak. A felfüggesztés

egyedi hidropneumatikus egységeken alapult, melyek a lö­

veg alkalmazásakor kimerevítésre kerültek, ezáltal jóval szi­

lárdabb alapot biztosítottak a lövegnek.

A harckocsi általános kialakítása is meglehetosen szokat­

lannak számít, mivel a motort és az eroátviteli egységeket a

harckocsi elején helyezték el. A vezeto középen baloldalt ka­

pott helyet. Egyben o volt a tüzér is, ami nem jelentett sze­

repköri zavart, ugyanis a löveg alkalmazását kizárólag állóhelyzetben tervezték. A vezeto túloldalán, arccal hátrafelé ült

a rádiós. Szükség esetén hátramenetben o vezette a harcko­

csit, valamint veszélyesetén a töltést is végezhette. A pa­

rancsnok, aki szintén tölthetett és tüzelhetett a löveggel, a rá­

diós mögött, a stabilizált, forgatható kupola alatt foglalt he-

Leopard 2-es

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,

2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 9,67 m

Szélesség: 3,7 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 1500 LE-s dízel

Hatótávolság: 550 kmSebesség: 72 km/hSzármazás: Németország

lyet. A hidraulikus muködtetésu, automata töltoberendezés

percenként 15 db loszer betöltésére volt alkalmas.Az Strv 103-as mintapéldányánál nem kevesebb mint öt

7,62 mm-es távirányítású géppuskát alkalmaztak, kettot-ket­

tot a törzs két oldalán kialakított páncélozott tartókban, egyet

pedig a teton, melyet a benn levo parancsnok vezérelt. Ez

utóbbi légvédelmi célra is megfelelt. A sorozatban gyártott

példányok esetében elhagyták a jobb oldali géppuskákat, és

helyükre egy 12,7 mm-es került, majd a késobbiekben ezt is

elhagyták, és a helyére építették be a lézeres távolságmérot.

A korai modelleknél hiányzott az úszópáma is, melynél a

meghajtást a lánctalpak biztosították, és ami igen lényeges a

sok tóval rendelkezo Svédország esetében. A korai példá-

JOBBRA: A Leopard legutóbbiváltozata a 2A5-ös. A korábbi

változatokhoz képest a

legnagyobb eltérést a torony

elején alkalmazott megnövelt . ~ Ipáncélzat jelenti. LI ~~ ~ ~ ~------

A MODERN HARCKOCSI 151

nyok felemelheto tolólapja hiányzott, de az úszópárnával

együtt azt is felszerelték utólag. Infravörös lámpákkal erede­

tileg is fel szerelték a harckocsit, de kereso fényszóróval nem.

A jármu nem rendelkezett vegyi, biológiai és nukleáris fegy­verek elleni védelemmel sem, szükség esetén a legénység

tagjai egyéni védoöltözetben harcolhattak.

A KORSZERUsíTETT STRV 103-AS

A 80-as évek végére az Strv 103-asok egy kissé már elavul­

tak. A felújítás keretében a Rolls-Royce motorok helyére 290LE-s Detroit dízelmotorok kerültek, korszerusítették a

tuzvezeto rendszert, beleértve az infravörös hokamerát, vala­

mint a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek elleni védelmetis kialakították. Az, hogy a svédek milyen tapasztalatokat sze­

reztek a harckocsival, soha nem került nyilvánosságra. Mivel

azonban egy harckocsi harcászati alkalmazhatósága nagyban

fugg a mozgékonyságtói, az Strv 103-as korlátai bizonyára

hátrányt jelentettek. A harckocsiba mereven elore építették a

löveget, melyen a hidropneumatikus rendszer alkalmazása

sem sokat segített, és gyakorlatilag nem tudott menet közben

harcolni. Svédország gyártott még egy úszóképes könnyu

harckocsitJpáncélvadászt Infanterikanonvagn (Ikv) 91-es el­nevezéssel, mely hagyományos harckocsi, középen elhelye­

zett tornyában egy 90 mm-es löveggel. A 15,5 t tömegu jár­

muvet egy 295 LE-s, hathengeres Volvo dízelmotor hajtotta,

és a hagyományos Christie-féle felfuggesztést alkalmazták.Az Ikv 91-est 1975-ben rendszeresítették a svéd haderonél.

Eredetileg azt tervezték, hogy az évszázad vége felé egy új

harckocsit gyártanak, de errol késobb mégis lemondtak.

AZ OSZTRÁK KURASSIER

A francia AMX-13-as a svéd haderore olyan jelentos befo­

lyást gyakorolt, hogy az még a hadászati tervezésre is kiha­tott. Ausztria Svédországnál továbbment. A Steyr-Daim­

ler-Puch jármugyártó megbízást kapott, hogy másolja le azAMX-13-ast és az eredeti FL-12-es tornyot, illetve a GIAT

105 mm-es löveget építse rá a Saurer által készített lövész­

páncélosra. Az így kialakított könnyu harckocsi/páncélva­dász hasonlít az AMX-13-asra, de könnyebb páncélzatú. A

Panzerjiiger K nevu jármuvet Kurassierként is ismerik. A

harckocsi legkülönlegesebb jellemzoje talán a felfuggesztés,ahol a britek és az amerikaiak által a két világháború közti,

átmeneti idoszakban alkalmazott hidraulikus meghajtáshoz

folyamodtak. A Kurassier harcászati teljesítménye gyakorla­

tilag megegyezik az AMX-13-aséval, és mintegy 120 pél­

dány került belole az osztrák hadero kötelékébe.

NÉMET ÚJJÁSZÜLETÉS

Bizonyos értelemben Németország a II. világháborút követo

idoszakban még reménytelenebb helyzetben volt, mint 1919­

ben. Az ország keleti fészét a Szovjetunió, a nyugatit a nyu­

gati szövetségesek tartották meg szállva. A németeknek újra

magukra kellett találniuk, és kiheverni azt a megrázkódtatást,

melyet a háború elvesztése jelentett. Az NSZK mint a VarsóiSzerzodéssei szembeni ütközoállam fontossága nem kerülte

el a NATO-hatalmak figyelmét, és 1955-ben létrehozták az

NSZK haderejét, melyet foként az USA látott el fegyverek­

kel, így az elso M47-es és M48-as harckocsikkal. Ugyaneb­

ben az évben, az addig az idopontig az amerikai harckocsi-

152 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

szállításoktói függo nyugat-európai országok úgy tervezték,

közösen készítenek egy 30 t-s osztályhoz tartozó harckocsit,

melynél a hangsúly inkább a mozgékonyságon mint a védel­

men volt. A tervet hamarosan elvetették, és a két ország rövi­

desen a saját útján indult el. Nyugat-Németországban az el­

múlt 25 évben a harckocsigyártás terén tapasztalatot szerzett

gyártók két egymással versengo konzorciumot hoztak létre,

és egymással versenyben levo konstrukciókat, melyek minta­

példányait a 60-as években készítették el. A "B csoport" ha­marosan visszalépett, ennek oka foleg az, hogy az általuk ki­

dolgozott terv modernebb volt, és így jóval több ido kellett

volna a megvalósításhoz. Mindezek következtében a poron­

don már csak a Porsche vezette konzorcium maradt, mely

nem kevesebb mint 26 prototípust és 50 eloszériás jármuvetkészített. A gyártást ezt követoen a müncheni Krauss-Maffei

vette át, és a La Speziában levo OTO Melara megkapta alicencnek a jogát, hogy az olasz hadsereg számára harckocsit

építhessen. Az elso Leopardok, ahogy az új harckocsit nevez­

ték, 1965 szeptemberében hagyták el a gyártósort. A követ­

kezo 10 évben 4200 Leopard harckocsit gyártottak, további1000 alvázat használtak fel muszaki mento és hídveto harc­

kocsik kialakításához. Ezen idoszakban anémet Leopardharckocsik számos átalakításon és fejlesztésen mentek át, és

azokat a NATO-partnerek és Ausztrália részére is eladták.

AMX-30-as

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db 20 mm-eslöveg vagy .5 hüvelykes géppuska,1 db 7,62 mm-es légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 9,48 mSzélesség: 3,1 mMagasság: 2,29 mPáncélzat: 15-80 mm

Motor: 700 LE-s többféle üzemanyaghoz isalkalmas

Hatótávolság: 600 kmSebesség: 65 km/hSzármazás: Franciaország

ANÉMET LEOPARD HARCKOCSI

A Leopard 1-es változata az eredetihez képest nagyobb tö­

meggel rendelkezett, a jármu harci tömege 40 t, annak elle­

nére, hogy homlokpáncélzata mindössze 70, a torony mellso

részén és oldalain pedig 60 mm. A harckocsi törzse hegesz­

tett konstrukció, a Rheinmetall által gyártott tornyot pedig

egy darabból öntötték. A futómu hat közepes méretu görgo-

bol állt, a tengelyeket eltolva alakították ki annak érdekében,

hogy helyet biztosítsanak a könyökemeloknek, melyekkel a

torziós rugókhoz kapcsolódtak. Négy visszafutó görgot al­kalmaztak, és a hátsó meghajtókerekeket a 10 hengeres, 830

BALRA: A modern harckocsik

motorja nagyon sok

üzemanyagot fagyaszt.A Renault szakemberei ezen

úgy igyekeztek segíteni, hogyaz AMX-30-as HS-110-es

motorját alkalmassá tették olaj,

benzin, illetve petróleum

felhasználására egyaránt.

A MODERN HARCKOCSI 153

LE teljesítményu Mercedes által kifejlesztett, többféle üzem­

anyaggal muködtetheto motor egy ZF hidraulikus forgató­

nyomaték-átalakító segítségével hajtotta meg. A harckocsi

legnagyobb sebessége 65 km/h. A teljes motor/eroátviteli

egységet úgy alakították ki, hogy 30 perc alatt kicserélheto

legyen, akár terepen is, amennyiben a megfelelo eszközökrendelkezésre állnak. A harckocsiba a brit 105 mm-es L7A3­

as huzagolt löveget építették be, melyet az eredeti Leopar­

dokban némiképpen meglepo módon sem stabilizátorral, sem

precíz irányzékkal nem látták el, bár a két tengely menténtörténo stabilizálás és a tuzvezeto számítógép már a Leopard

lAl változattól kezdodoen rendelkezésre állt. A harckocsit

felszerelték párhuzamosított és légvédelmi géppuskákkal is,7,62 mm-es MG 3-as típusokkal. Az alap-loszerkiszabat 60

loszerbol állt a löveghez (három a toronyban és 57 a törzs­

ben), a géppuskákhoz pedig 5500 loszer állt rendelkezésre. A

löveg loszerének típusát a helyi parancsnokok dönthették el.

Vegyi, bakteriológiai és sugárzás elleni védelemmel, vala­

mint tuzoltórendszerrel a harckocsit gyárilag felszerelték. A

parancsnoki kupolára szerelt légperiszkóp segítségével a jár­mu maximum 4 m mély vízben haladhatott. A légperiszkóp

üzembe helyezésekor a harckocsi nyílásait, különösen a to­

ronykoszorút, felfújható gumigyurukkel gyorsan szigetelnitudták.

A Leopard l-esek korszerusítése jellegzetes módon ment

végbe. A harckocsiba nemcsak stabilizátort és tuzvezeto szá­mítógépet építettek, de a löveg csövét hoelnyelo burkolattal

látták el, és áttervezték a lánctalpat, valamint átalakították a

búvónyílásokat és a merülofelszerelést, illetve megerosítet­

ték a gumikötényeket. A Leopard lA2-es tornya jobb mino­

ségu acélból készült, javították a vegyi, biológiai és sugárvé­

delmet, valamint a parancsnok és a vezeto számára képerosí­toket szereltek be. A Leopard lA3-as új, többrétegu páncél­

ból készült, jobb ballisztikai jellemzoju tornyot kapott, és az

eredeti gömb alakú lövegpajzsot is ék alakúra cserélték. A

Leopard lA4-es törzsének mellso részét is többrétegu pán­célzattal látták el. A Leopard lA2-es tömege 2 t-val több az

eredeti harckocsinál, de teljesítményromlás nem volt észlel­heto.

A LEOPARD 2-ES

Mielott a Leopard l-es mintapéldányának értékelése elké­

szült volna, már kezdetét vette az utód kialakítása, bár ez

visszalépést jelentett a nyugatnémet-amerikai MBT -70-es

közös projekt terén. Miután azt 1970 januárjában törölték, a

figyelem a Leopard 2-esre irányult, és az elkövetkezo öt év­ben 16 különbözo prototípust készítettek. Az 55 t tömegu

Leopard 2-es jelentosen nehezebb elodjénél, de nem sokkal

nagyobb. A többletsúly a harckocsi védettségét növelte, és

egy szintre emelte az export terén fo riválisnak számító britChieftainnel. A Leopard 2-es páncélzatának pontos leírását

egy ideig titokban tartották, és mindössze annyit árultak el,

hogy többrétegu. Végül azonban napvilágot látott, hogy a brit

Chobham páncélzat acélkeretre épített változatáról van szó,

\

154

AMX-40-es

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,1 db 20 mm-es löveg vagy

1 db 7,62 mm-es légvédelmi géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz (löveg gel): 10,1 m

Szélesség: 3,36 mMagasság: 2,38 m

Páncélzat: többrétegu

Motor: 1300 LE-s dízel

Hatótávolság: 600 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: Franciaország

ami némileg megmagyarázza a harckocsi meglehetosen

szögletes formáját. A Leopard l-eshez képest végzett másik

jelentos elorelépés a fo fegyverzet terén következett be. ARheinmetall által kifejlesztett 120 mm-es sima csövu löveg­

re esett a választás, mivel a vezérsík-stabilizálású, urméret

alatti páncéltöro lövedékek, valamint a nagy feszítoereju

páncéltöro lövedékek is jobban muködnek abban az esetben,ha nem végeznek tengely körüli forgó mozgást. Az amerika­

iak is erre a következtetésre jutottak, mikor az új harckocsi­

jukba kellett löveget választaniuk, és a franciák is ezen az ál­

lásponton voltak az AMX-30-as felváltásakor. A britek

ugyanakkor, akik saját harckocsijaik fegyverzetét szintén 120mm-esre növelték, a huzagolt csövu megoldás mellett foglal­tak állást.

Szárnos Leopard 2-es mintapéldányt hidropneumatikus

felfüggesztéssel láttak el, de végül a sorozatgyártásra kerülo

példányoknál lengéscsillapítóval felszerelt torziós rugózásúmegoldást alkalmaztak. A futómu többi része a Leopard l-es­

nél alkalmazott maradt. A harckocsiba az eredetileg az

MBT -70-esbe tervezett, továbbfejlesztett, több üzemanyag

felhasználására alkalmas motort építették be, 1500 LE telje­

sítményének köszönhetoen a harckocsi 70 kmJh legnagyobb

sebességet ért el, ami meghaladta elodje teljesítményét. A

nyugatnémet hadsereg 1977 -ben 1800 Leopard 2-esre adott

megrendelést, és az elso példányok már a következo évbenmegérkeztek. Hollandia, Svédország és Svájc is rendelt a

harckocsiból, mely utóbbi országban Pz87-es elnevezéssel

licencben gyártották. A 90-es évek vége elott Spanyolország

is érdeklod ést mutatott a harckocsi továbbfejlesztett változa­

tának beszerzésével kapcsolatosan.

A LEOPARD FEJLESZTÉSE

A Leopard 2-est az l-eshez hasonlóan továbbfejlesztették.

1995-ben több módosítást is bevezettek, beleértve a löveg

csövének cseréjét, további páncélzat beépítését, valamintkorszerubb tuzvezeto rendszer alkalmazását. Ekkorra azon­

ban már rendelkezésre állt egy sokkal nagyobb jelentoségu

újítás, mely során egy automata töltoberendezéssei felszerelt

sima csövu, 140 mm-es löveget építettek a harckocsiba. En­nek köszönhetoen a kezelok számát háromra sikerült csök­

kenteni, valamint a torony méretét is némileg csökkenthették,

ugyanakkor a loszermennyiséget növeini lehetett, és a harc­

kocsi tuzereje is jelentosen megnott. Egy programot dolgoz­

tak ki az emlí tett újítás alkalmazása érdekében, de az elso jár­

muvek megjelenése csak a XXI. század elso évtizedének vé­

ge felé várható. Még ennél is radikálisabb javaslat volt az,

melynek értelmében a hagyományos torony helyére egy tel­

jesen automatizált, távvezérelt torony kerülne, a tüzér és a

parancsnok pedig a vezeto mellett, a törzsben kapna helyet.

Bár a módosítás végrehajtásához szükséges technológia már1995-ben rendelkezésre állt - hiszen a harckocsiban alkalma­

zandóhoz meglehetosen hasonló, távvezérelt tornyokat a ha­

ditengerészet már évek óta alkalmazott -, a javaslat túlzottan

radikálisnak számított, és 2010 elott nem várható megjelené­

se még prototípus formájában sem. Mindez ugyanakkor azt is

jelenti, hogya Leopard 2-es kétségtelenül az e,gyik alapvetoharckocsi lesz a XXI. század elso negyedében.

A KÖNNYU ÉS GYORS FRANCIA HARCKOCSIMiután az 50-es években kudarcot vallott a németekkel kö­

zösen kifejlesztendo 30 t-s harckocsi tervezete, Franciaqr­

szág önmaga kezdett hozzá egy hasonló projekt megvalósítá­

sához. Az AMX-30-as mintapéldánya 1960-ban készült el, és

a sorozatgyártás hat év múlva indult meg. Az új harckocsi,

mely az elso, Franciaországban gyártott "univerzális" harc­kocsinak számított, kezdettol fogva könnyunek és gyorsnak

készült, összhangban a hadsereg doktrínájával, mely a pán­

célzat jelentette védettséggel szemben a mozgékonyságra he-

A MODERN HARCKOCSI 155

lyezte a hangsúlyt. Mindezek eredményeképpen az AMX­

30-as a korabeli amerikai, de különös en a brit, német és szov­

jet harckocsikhoz képest nem kelloen védettnek és sebezhe­

tonek számított. A fentiek miatt, legalábbis e tekintetben azAMX-30-as már bevezetésekor elavultnak számított, ráadá­

sul stabilizálás nélküli löveggel és igen egyszeru tuzvezetorendszerrel rendelkezett. Mindezek ellenére az AMX-30-as

még a 90-es évek végén is rendszerben állt, és számos kisebb

ország a beszerzési árat és a fenntartási, valamint a javítási

költségeket figyelembe véve megfelelonek tartotta, minek

következtében jelentos számban adták el külfóldre is. Szaúd­

Arábia volt a legfontosabb vásárló, ide 300, homokvédovel

és alacsonyabb áttétellel felszerelt sivatagi harcra alkalmassá

tett példányt adtak el.Mikor az AMX-30-as készen állt a sorozatgyártásra, 7 t­

val haladta meg az eredeti 30 t tömeget. Mindemellett a His­

pano-Suiza HS-ll O-es többféle üzemanyag felhasználására

alkalmas, 700 LE teljesítményu motorjának köszönhetoen a

tervezett 65 km/h legnagyobb sebességet különösebb nehéz­

ségek nélkül tartani tudta. A hátsó görgokön keresztül meg­

hajtott futómu öt torziós rugózású középnagy görgobol (me­

lyek közül az elso négyet páronként zsámolyra rögzítették) és

öt visszafutó görgobol állt. Abban az idoben a 105 mm-es lö­

veg majdhogynem kötelezonek számított, de a franciák ­

számításba véve a NATO-n belül elfoglalt helyüket - a saját

fejlesztésu GIAT CN-105-Fl-es löveget választották, mely­

nek loszere nem kompatíbilis az amerikai M68-as változatá­nak számító brit L7-es, illetve a késobbi Rheinmetall által ki-

FENT: Az AMX-40-est úgy tervezték, hogy akár 50 oC-os

hoségben is alkalmazható legyen. Ezzel a Közép-Kelet

piacát igyekeztek meghódítani. A harckocsi gyártása soha

nem folyt teljes erovel.

fejlesztett Rh-l 05-ös löveggel sem. A löveghez számos löve­

dékfajtát, köztük világítólövedéket is rendszeresítettek.

A FRANCIA LOSZEREK

Franciaországban a páncéltöro lövedékek közül a nagy feszí­

toereju, urméret alattit részesítették elonyben (bár a GIAT lö­

veghez 1981-ig nem állt rendelkezésre páncéltöro loszer), de

a GIAT löveg huzagolt csovel rendelkezett. Ahogy azt már

korábban említettük, a páncéltöro lövedékek teljesítmén~ejobb, ha nem forognak repülés közben, így a huzagolás okoz­

ta spirálmozgás ellensúlyozása érdekében egy bonyolult,

csapágygyurus szerkezetet terveztek. Az ily módon megter­

'heit, 11 kg tömegu loszer még mindig alkalmas volt a 400

mm vastag páncélzat 3000 m távolságról történo áttörésére.

Mikor végül kifejlesztették az urméret alatti, becsapódási

energiát használó lövedéket, annak 26 mm átméroju, 3,8 kg

tömegu, 1525 mis torkolati sebességgel kilott magja 1000 m

távolságból, 600-os becsapódási szög es etén képes volt áttör­ni a 150 mm-es páncélt. Az eredeti AMX-30-a,snál másodla­

gos fegyverzetként hagyományos, párhuzamosított 12,7 mm­

es géppuskát alkalmaztak, de ezt a késobbiek során kettos

loszeradagolású, 20 mm-es GIAT M693-as lövegre cserélték,

melyet az AMX--40-esekbe is beépítettek. A löveg alkalmas

156

~.",,» ~

Centurion< >

165-ös FV 4003-a~

Fegyverzet: 1 db 165 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelok: 5 fo

Hossz (löveggel): 7,55 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-152 mm

Motor: 650 LE-s benzinüzemu

Hatótávolság: 102 kmSebesség: 35 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

volt a nagy feszítoereju gyújtó-, valamint a páncéltöro gyúj­

tólövedékek kilövésére, és a kétféle hevedert a 'lövegzár két

oldaláról lehetett betölteni a szükségnek megfeleloen. A heli­

kopterek és egyéb légi célok jelentette fenyegetéssel szem­

ben a löveget leválaszthatták a fo fegyverzettol, és 400-osszögben eme Ihették

Az AMX-30-ast az évek során továbbfejlesztett tuzvezeto

rendszerrel, lézeres távmérovel és alacsony fénytartomány­ban üzemelo tv-vel is felszerelték A törzset páncélozott

kötényzettel, a tornyot pedig a páncéltöro lövedékek ellenivédekezésként reaktív páncélzattal látták el. A harckocsi al­

vázát a harctéren alkalmazott szokásos jármuvek kifejleszté­séhez is felhasználták, valamint ebbol alakították ki a a Ro­

land és Shahine légvédelmi rakétatendszerek, illetve aPluton

harcászati nukleáris fegyverek, az ACRA páncéltöro rakéta

és a Javelot légvédelmi rakétarendszerek hordozó jármuvét.

Ez volt az alapja a GCT 155 mm-es önjáró taracknak és a ra­

darvezérlésu iker 30 mm-es légvédelmi lövegnek is. Hogyaharckocsi exportálását elosegítsék, AMX-32-es elnevezéssel

egy jobb védettségu és erosebb, 120 mm-es GIAT sima csö­

vu löveggel felszerelt harckocsit építettek, de ez csak minta­

példány formájában létezett. A 43 t tömegu jármu olyan ne­

héz volt, mint az új (de alapjaiban hasonló), és lényegesen

jobb megoldásnak számító AMX-40-es, melyet rétegelt

homlokpáncélzattal és 1300 LE teljesítményu dízelmoto~alszereltek fel. A tervezéstol eltekintve egyik harckocsival sem

értek el említésre méltó sikert. Az AMX-30B2-esek (össze­

sen 44) aktívan részt vettek a Daguet hadmuveletben, azaz

A MODERN HARCKOCSI 157

Kuvait 1991-es felszabadításában. Bár a gya10gságon kívül

egyéb ellenféllel nem kerültek szembe, teljesítményüket bí­rálták.

A LECLERC

Lényegesen jobb és modernebb volt az a harckocsi, melynek

tervezését 1983-ban kezdték meg, miután a második fran­

cia-német közös fejlesztésu harckocsi terve is kudarcot val­

lott. A némiképp nagyratöroen elso harmadik generációs

harckocsinak nevezett jármuvet a 80-as évek végén mutattákbe, és a Leclerc - a francia tábornokról elnevezve, aki 1944­

ben Párizst felszabadította - gyártása 1990-ben vette kezde­

tét. Az elso jármuveket 1992-ben adták át a francia hadsereg

egységeinek. A harckocsi tervezoi egy nagyon fontos tekin-

FENT:A Leclerc harckocsit a francia GIAT cég gyártja.

Franciaország ezzel a típussal végre olyan harckocsi hoz

jutott, mely teljesítményét tekintve hasonló a NATO többi

tagja által alkalmazottakhoz.

tetben ragaszkodtak ahhoz a doktrínához, mely az AMX-30­as kialakításához vezetett. A harckocsi egy turbófeltöltovel

ellátott, 1500 LE teljesítményu motort kapott a jobb fajlagos

teljesítmény elérése érdekében, és hidraulikus forgatónyoma­ték-átalakítóval, valamint olyan felfüggesztéssel látták el,

melynek köszönhetoen a legjobban képes volt kiaknázni a

motor jelentette lehetoségeket. Az 54 t tömegu Leclerc legna­

gyobb sebessége meghaladta a 70 kmJh-t, és a gyártó szerint

álló helyzetbol 5,4 s alatt gyorsul fel 32 kmlh sebességre. A

Leclerc viszonylag kicsi, törzse 1 m-rel rövidebb a Leopard

2-esnél, és 2 m-rel a brit Challengernél, bár mind a három

nagyjából ugyanolyan széles. A Leclerc szélesség-hosszúság

arányának köszönhetoen jóval stabilabb és manoverezoképe­

sebb, bár kicsisége hátrány a kezelok számára, hiszen csak

nagyon kevés belso raktérrel rendelkezik, ugyanakkor kívül

nem képes semmit szállítani.

A 120 mm-ES AUTOMATA TÖLTOBERENDEZÉS

Az új francia harckocsi legnagyobb újítása fegyverzetébentalálható. Ez volt az elso alkalom, hogy egy 120 mm-es löve­

get automata töltoberendezéssei lássanak el, melynek kö­

szönhetoen a toronyban helyet foglaló legénység létszámátkét fore sikerült csökkenteni. Az automata töltoberendezést,

valamint 22 db loszert a torony ívében helyezték el egy pán­

célozott panel mögött, és felette egy lerobbantható panel van

a torony teton annak érdekében; hogy egy esetleges találat

esetén megvédje a kezeloket és a motort. A löveg sima csö­VU, hasonlóan az AMX-32-esbe és 40-esbe építettekhez, a

módosításoknak köszönhetoen pedig hat különbözo loszer

kilövésére alkalmas. A loszerek típusát a harckocsi feltöltése­

kor a tüzér választja meg, és az automata töltoberendezés 22

helyének tartaimát számítógépbe viszik a töltéskor. A rend­szer percenkénti 10 lövés leadására alkalmas, és a törzs ben

158 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

BALRA: A Chieftain alváza

számos kisegíto típushoz

szolgált alapul, ezek egyike afelvételen is látható 6-os

típus páncélozott hídveto

(jobbra), mely 12 m

távolságot is képes áthidaini.

további loszerek elhelyezésére van lehetoség. A tornyot úgy

tervezték, hogy majdan a 140 mm-es lövegre történo átállást

is lehetové tegye, bár ez az amúgy is korlátozott belso terettovább csökkentené.

A LECLERC sZÁMíTÓGÉPEI

A harckocsi másik olyan jellemzoje, mely alapján harmadik

generációsnak tekintheto, az adatfeldolgozó rendszerében

van. Még a vezeto által használt kezeloelemek is számítógép

segítségével üzemelnek, a modem harci repülogépeken al­kalmazott "fly by wire" elvnek megfeleloen. Minden olyan

adat, mely a harckocsi muködtetéséhez szükséges, a számító­

gépben található, mely elérheto a három fo kezelolegénységszámára, és a választást a képernyo szélein elhelyezett billen­

tyuk teszik lehetové. A jelentos számú (három) szint ellené­

re, manuális támogatórendszereket is beépítettek. Jóval ha­

gyományosabb a harckocsi páncélzata, bár ahogy az a mo­dem harckocsiknál lenni szokott, összetételét títokban tart­

ják. A páncélzat feltehetoen réteges összetett páncélzat, nagy

valószínuséggel lehetoség van ERA páncéllapok felhelyezé­

sére is. A Merkava 3-ashoz hasonlóan itt is lehetoség van ha­gyományos páncélzatkiegészítok felrakására is, és a motor

nagy valószínuséggel elegendo tartalékkal rendelkezik ah­

hoz, hogy ez a súlynövekedés ne hasson negatívan a teljesít­

ményre. A roanne-i francia, állami tulajdonú GIAT fegyver­

gyár, mely a Leclerc harckocsi gyártója, nagy reményeket tu­

lajdonít a harckocsi export jának. Bár a harckocsi a brítek új

harckocsijával szemben a Leopard 2-eshez és az MIA2-es­

hez hasonlóan alulmaradt, de a GIAT várakozásai úgy tunik,

beigazolódtak, mikor a francia hadsereg 765 db-ra szóló ren­

delése mellett az Egyesült Arab Emírségek 435 példányt ren­

delt a típusból. Ugyanakkor legalábbis jelen mu megírásakor

nem valószínu, hogy a bonyolult tipus rövid távon fel tudná

váltani az AMX-30-as alapján kialakított harctéri kiszolgáló

jármuveket. Amennyiben erre sor kerülne, az AMX- 30D mu­

szaki mento harckocsit át kellene alakítani, hogy meg tudjon

birkózni a Leclerc nagyobb tömegével.

A BRIT CHIEFTAIN

Az elso brit, háború utáni harckocsi a hadügyminisztérium­

nak a Centurion felváltására alkalmas harckocsival kapcsola­tos "valószínuleg" szükséges jellemzoit figyelembe véve ké­

szült el. A kiírás 1958-ban látott napvilágot, és a koreai hábo­

rú tapasztalatait vette figyelembe. A követelmények élén egy

nagyobb tuzereju, erosebb löveg állt, melynél azt tartották I­l

A MODERN HARCKOCSI 159

ideálisnak, hogy a tüzelés elso percében 10, majd ezt követo­

en percenként hat lövés leadására legyen alkalmas. A követ­kezo követelmény a javított tuzvezeto rendszer volt, hogy

növeljék az elso lövéssel történo megsemmisítés esélyét. A

lista harmadik helyén a megnövelt páncélvédettség állt - kü­

lönösen ami a mellso részt illette. A negyedik követelmény

szerint a harckocsi üres tömege nem haladhatta meg az 52 t-t,

és legnagyobb sebessége felül kellett múlja a 42 kmIh-t. A

Leyland-muvek a követelmények ismeretében még abban az

évben megkezdte a törzs tervezési munkálatait, míg a Vickersa toronyhoz látott hozzá, melybe a Royal Ordnance Factory

által kifejlesztett 120 mm-es Lll-es huzagolt csövu löveg ke­

rült. Az erofeszítések eredményeképpen a harckocsi 1961­

ben készült el, és a brit hadsereg 1962-ben rendelte meg. Aharckocsit öt évvel késobb, FV420l-es Chieftainként rend­szeresítették.

Már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy az új harckocsi igenellenálló, és a szembol vívott harcra lett tervezve, törzsének

elejét egy darabból öntötték, és a tornyon sem volt löveg­

pajzs. A homlokpáncél és a torony mellso részének dolése

úgy lett beállítva, hogy a becsapódó lövedékeket eltérítse, és

az egész harckocsin csak igen kevés olyan hely volt, ahonnan

a becsapódó lövedék ne tudott volna lepattanni. A Centurio­nokon alkalmazotthoz hasonló, Horstmann-féle futómu há­

rom pár futógörgobol és három visszafutó görgobol állt, és a

futómuvet a szokásosnál mélyebben lelógó kötény védel­

mezte. A hajtómu a Leyland-féle többféle üzemanyag alkal­

mazására megfelelo L60-as, melyet félautomata sebességvál­

tóvalláttak el. Az egységet hagyományosan hátul helyezték

el, és a hátsó görgok voltak meghajtva. A kormányzást a

Merritt-Brown-féle regeneratív rendszer biztosította. A tény­

leges teljesítmény némiképpen felülmúlta az eloírtat, a ké­

sobbi modellek legnagyobb sebessége elérte az 50 kmIh-t. A

harckocsi teljes, 955 1 feltöltéssel országúton mintegy 500

km megtételére volt képes.

A CHIEFTAIN EXPORTJAA harckocsi korai változatait a késoi Centurionokhoz hason­

lóan belövo géppuskákkal szerelték fel, de a késobbi változa­

tokba már lézeres távméro és digitális tuzvezeto rendszer ke­

rült. A harckocsinak jó néhány változata készült, de a legna­

gyobb eltérések a hajtómuben és a tuzvezeto mechanizmus­

ban voltak megfigyelhetoek. A brit hadsereg mintegy 900

példányt rendelt, és a harckocsit megfelelo mennyiségben

tudták értékesíteni is. A forradalom elott Irán mintegy 1000példányt vásárolt, melyek közül szárnos elveszett (és sokat

zsákmányoltak) az Irak ellen vívott hosszú háború során. Jor­

dánia, Kuvait és Ornán is vásárolt a típusból. A brit hadsereg

szárnos szolgálatban álló vagy zárolt Chieftain harc kocsiját a

90-es évek közepén a Stillbrew nevu rétegelt, összetett pán-

Chieftain 3-as, FV4201-es

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 10,8 m

Szélesség: 3,5 mMagasság: 2,9 mPáncélzat: öntött, hegesztett, valamint kiegészíto páncélzatMotor: 750 LE-s többféle üzemanyaghoz alkalmasHatótávolság: 500 kmSebesség: 50 km/h

Származás: Nagy-Britannia

160 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Challenger 1-es, FV4030-as

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,

2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 to

Hossz (löveggel): 11,55 mSzélesség: 3,52 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: Chobham összetett páncélzatMotor: 1200 LE-s dízel

Hatótávolság: 500 kmSebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia~

J-célzattal és a Challenger részére kifejlesztett Barr & Stroud­

féle Thermal Observation and Gunnery Sight (hokamerás

megfigyelo és tuzvezeto) rendszerrel látták el. A régi,

Centurion típusú harckocsikon alapuló jármuvek lecserélésé­

re a Chieftainbol egész sor páncélozott muszaki mento és

hídveto harckocsit fejlesztettek ki a brit hadsereg számára.

A SHIR 1-ES

A sah korabeli nyugatbarát Irán által a Chieftain irányában

tanúsított lelkesedés jelentette azt a nagyon is szükséges haj­

tóerot, melynek következtében a brit ipar hozzákezdett a Shir

nevu új harckocsi kifejlesztéséhez. A Shir l-es az FV 4030/2­

es jelzést kapta, és gyakorlatilag egy jóval jobb Perkins/

Rolls-Royce Condor l-es 200 LE teljesítményu motorral és

teljesen automata sebességváltóval ellátott késoi változatúChieftain volt. Irán a sah uralma alatt rendelte meg a Shirt, de

miután 1979-ben kitört a forradalom és eluzték, a megrende-

lést is törölték. Mintegy 275 db Shir l-est Khalid elnevezés­sel a késobbiek során Jordániának adtak el. A Shir 2-esre,

melybol a forradalom elotti Irán mintegy 1225-öt rendelt

meg, más jövo várt. Az 1977-es angol-német közös fejlesz­

tés kudarca és az MBT -80-as projekt elvetését követoen ez

lett FV 4030/3-as Challenger néven az új brit harckocsi.

A CHIEFTAINTOL A CHALLENGERIG

A két harckocsi közötti alapveto eltérés abban állt, hogy az új

típus jóval szögletesebb volt. Ez egyértelmuen arra utal, hogy

a Challenger Chobham páncéllemezekbol készült. Ezt a

többféle fémbol, kerámiából és egyéb anyagokból álló

összetett páncélzatot a Leopard 2-esnél alkalmazott módszer­

hez hasonlóan kereten rögzítették. A Horstmann-féle felfiig­

gesztést új, hidropneumatikus rendszerrel váltották fel, mely­nek köszönhetoen a harckocsi terepen mutatott teljesítménye

sokkal jobb lett. A meghajtást ugyanaz a Perkins/Rolls-

I1

I

A MODERN HARCKOCSI 161

Royce motor biztosította, mint amit a Khalid esetében is al­

kalmaztak, és ez a Challengemek annak ellenére 57 km/h

maximális sebességet biztosított, hogy tömege 62 t-ra nott. A

Chieftainnél rendszeresített L ll-es löveget megtartották, va­

lamint két géppuskát is alkalmaztak, az egyiket párhuzamo­

sítva, a másikat pedig a parancsnoki kupolán. A Challenger aChieftain mellett a brit hadsereg Nagy-Britanniában és Né­

metországban állomásozó egységeinél1983-ban lett rendsze­

resítve, és az évtized végére mintegy 450 példányt használ­

tak. A brit hadsereg 4. és 7. páncéloshadosztályaiban szolgá­

ló példányok 1991-ben (43 és 114) részt vettek a Granby fe­donevu hadmuveletben, azaz Kuvait felszabadításában. A

harckocsik a háború elotti fenntartások ellenére jól teljesítet­tek.

A CHALLENGER 2-ES

A 80-as évek végére világossá vált, hogya Chieftaineket le

FENT: 1962-tol a 80-as évek közepéig a Chieftain volt a

NATO leghatékonyabb harckocsija. 120 mm-es lövege

komoly fenyegetést jelentett a Varsói Szerzodés

páncélosalakulatai számára.

kell cserélni. Bár a Challengerek tuzero és védettség szem­

pontjából megfeleloek voltak, tuzvezeto rendszeriiket szá­

mos bírálat érte, és kétség sem férhetett ahhoz, hogy teljesít­

ményük nem volt megfelelo. A brit hadsereg egy könnyebb

harckocsit akart - ami a páncélzat terén végbement fejlodés­

nek köszönhetoen nem jelentett gyengébb védelmet -, mely­

be korszerubb rendszereket és nagyobb teljesítményu motort

szántak. A hadsereg valójában az amerikai MlAl-es Abrams

harckocsit akarta, és aggályait is kifejezte ezzel kapcsolato­

san. Az eredmény egy tiszta fejlesztési verseny volt azAbrams, a Leopard 2-es, a Leclerc és a korszerusített (de nem

továbbfejlesztett) Vickers-féle Challenger között. Az már

kezdettol fogva egyértelmu volt, hogy a brit hadseregnek

csak nagyon kis esélye van, hogy megszerezze az óhajtott tí­

pust, és sokáig nem várhatott a döntésre. 1991 közepén hiva­

talosan is bejelentették, hogy a hadsereg a Challenger 2-est

választotta, mely lövegétol és újonnan kifejlesztett tuzvezeto

berendezésétol eltekintve nem sokban tért el elodjétol. Az új

fegyver az XL30-as, nagy nyomású 120 mm-es huzagolt csö­

vu löveg volt, melyet eredetileg az MBT -80-ashoz fejlesztet­tek ki. Az XL30-asnak nagyobJ:>volt a várható élettartama,

mint az Lll-esnek, és ugyanazzal a loszerrel nagyobb telje­

sítményre volt képes. A lövegnek a csöve ugyanakkor jelen­

tosen rövidebb volt, ami megkönnyítette a városokban, fal­

vakban és a kanyargó vidéki utakon történo manoverezést.

Bejelentették, hogya Challenger l-eseken továbbfejlesztése­

ket fognak végrehajtani annak érdekében, hogy megközelít­sék, de el ne érjék a Challenger 2-esre kiírt feltételeket.

162 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

BALRA: A Challenger

alkalmas a lágy

robbanófeju

repeszromboló

lövedékkel (HESH)

történo tüzelésre,

mely egyike annak a

hatféle loszernek,

mely felhasználható aharckocsihoz.

A MODERN HARCKOCSI 163

AZ INDIAI CHIEFTAINEK

Azt a döntést, melynek értelmében a továbbfejlesztett Chal­

lengert választották, annak fényében kell vizsgálni, hogy

amennyiben mást rendeltek volna meg, a Vickers-gyárat bi­

zonyára be kellett volna zárni. Amennyiben ez bekövetkezik,

az a Nagy-Britanniában folyó harckocsigyártás befejezését

jelentette volna. Mindez a felhalmozott tapasztalat és gyakor­lat elvesztését is jelentette volna, melyet sem Nagy-Britan­

nia, sem a NATO (sem egyéb jövobeni helyettesítoje) nem

engedhette meg magának. Miután a kormányzat döntést ho­

zott a folytatásról, a Vickers tovább folytathatta a magánjel­

legu fejlesztéseket, melyek a 60-as években megjelentCenturionhoz hasonlóan az MBT l-est eredményezték. Az

MBT l-est számosan használták, és Indiában ez a típus lett a

Vijayanta alapja, melybol mintegy 1500 készült, nagy részüklicenc ben, Indiában. A Vickers ezt követoen továbbfejlesztett

könnyu és közepes harckocsi-prototípusokat készített, és a

cég továbbra is fontos, önálló eleme maradt a harckocsigyár­tásnak, és számos fontos üzleti partnerrel rendelkezik Euró­

pában és az USA-ban. Hogy a mérleg másik serpenyojét isbemutassuk, el kell mondani, hogy a brit Védelmi Miniszté-

rium a 60-as évek elején pályázatot írt ki egy könnyu harcko­

csira/felderíto jármure. Ennek eredményeképpen jött létre az

FVlOl-es Scorpion lánctalpas könnyu harckocsi. A Scor­

piontól eltekintve hat változat volt: a Strikert Swingfire irá­

nyított páncéltöro rakétákkal szerelték fel, a Spartan egy kü­

lönleges célú lövészpáncélos, a Samaritan páncélozott egész­

ségügyi, a Sultan parancsnoki vezetési pont, a Sampson mu­szaki mento változat volt. A Scimitar egyfajta könnyu harc­

kocsi volt, melynél a Scorpionon alkalmazott 76 mm-es lö­

veg helyett ugyanabban a teljesen körbe forgatható toronyban

egy 30 mm-es Rarden löveget helyeztek el. Az FVI00-as jár­mucsalád a 70-es évek közepén állt szolgálatba a brit hadse­

reg egységeinél, és egyes tagjait nagy számban exportálták.

Mindegyik futómuve öt torziós rugózású görgobol állt, és a

4,2 l-es 195 LE teljesítményu Jaguar XK motorral volt fel­

szerelve. Ugyanezzel a motorral szerelték fel a cég által ko­

rábban gyártott sportkocsikat és limuzinokat is. A motort a

jármu elején a vezeto mellett helyezték el, és oldalkihajtás ré­

vén a mellso kerekeket hajtották meg, a Chieftainnél alkal­

mazotthoz hasonlóan. A Scorpion és változatai országúton 90

km!h legnagyobb sebességre voltak képesek, és 8 t tömegük-

Challenger 2-es, FV4034-es

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz (Iövegg~I):10,8 m

Szélesség: 3,52 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: Chobham összetett páncélzatMotor: 1200 LE-s dízel

Hatótávolság: 500 km

Sebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

164

,

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

nek köszönhetoen igen könnyedén haladhattak mindenütt,

ami nagymértékben megkönnyítette alkalmazásukat a Falk­

land-szigeteken. A Scorpion, a Scimitar, valamint a Sampson

muszaki mento elso alkalommal a Falkland-szigeteken vég­rehajtott Corporate hadmuvelet során mutatkozott be, ahol

jelentos tuztámogatást nyújtottak a brit gyalogságnak. A

könnyu harckocsikat a Challengerekkel együtt vetették beIrakban és a Balkánon végzett békefenntartó hadmuveletek

során. Az FVIOO-as sorozathoz tartozó jármuvek szabványosfelszereléséhez tartozik a nukleáris, biológiai és vegyi fegy-

Scimitar, FV107-es

Fegyverzet: 1 db 30 mm-es Rarden löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska

Kezelök: 3 fö

Hossz: 4,8 m

Szélesség: 2,1 m

Magasság: 2,1 mPáncélzat: 12,7 mmMotor: 190 LE-s benzinüzemü

Hatótávolság: 644 km

Sebesség: 90 km/hSzármazás: Nagy-Britannia

verek elleni védelem, a Közel-Keletre és Afrikába exportált

típusokat pedig légkondicionálással is ellátták. Ajármuvekre

lehajtható úszóköpeny is felszerelheto. A vízben a meghajtásta lánctalpak biztosítják, bár azoknál a vásárlóknál, ahol a két­

éltu alkalmazás rendszeres követelménynek számít, egy ha­

jócsavart is felszerel tek. Természetesen az, hogy egy harcjár­mucsaládot egy alvázon alakítsanak ki - mint azt a francia

AMX-13-as esetében is láthattuk -, jelentos hatással volt a

vezetoképzésre, akarbantartásra és az alkatrész-utánpótlásraegyaránt.

A MODERN HARCKOCSI 165

AZ ÚJ AMERIKAI HARCKOCSI

Némileg nehéz elhinni, hogy az USA úgy

lépett be a 80-as évekbe, hogy harckocsijaaz M60-as, egy II. világháborús típus to­

vábbfejlesztése volt, de mégis igaz. 1963­

ban elvi döntést hoztak arra vonatkozóan,

hogy kifejlesztenek egy új harckocsit,

mely az akkor már három éve szolgálatbanálló M60-ast volt hivatott felváltani. Az

USA ugyanazon év augusztus l-jén szer-

FENT: Az elso Vijayanta harckocsikat 1965-ben

rendszeresítették az indiai hadseregben. Az 1971-es

indiai-pakisztáni háború idején hat ezredet szereltek fel

ezzel a típussal. Napjainkban mintegy 1700 példány állbelole rendszerben.

zodést írt alá az NSZK-val egy ilyen értelmu projekt végre­

hajtására. Az MBT -70-es projekt a németek visszalépése mi­

att soha nem valósult meg, az USA egyedül folytatta az

XM803-as kísérleti jármu fejlesztését. Mivel túlságosan bo­

nyolultnak és költségesnek bizonyult, a projektet 1971 végénleállították. Erre az idore az amerikai katonai körök szárnos

személyisége kellemetlen helyzetbe került, mivel nem sike­

rült igazi elorelépést tenniük. A két leállított projekt ugyanak ­

kor jelentos mértéku elorehaladást jelentett, és szárnos pozi­

tív és negatívadatot gyujtöttek arra vonatkozóan, hogy egy

ilyen jármuvet miként lehet elfogadható költségek mellett ki­

fejleszteni és üzemben tartani. Amennyiben nem vesszük

tekintetbe a harckocsi védelmét, összességében 12 lehetségesmegoldás volt a fegyverzet, a tuzvezetés, a motor, a futómu

és a lánctalp típusa jelentette öt fo szempont figyelembevéte­lével. Ezt a számot jelentosen csökkentette, mikor két löve­

get, a 110 mm-es huzagolt brit és a Rheinmetall gyártotta 120mm-es sima csövut, illetve az Avco-Lycoming gyártotta 1500

LE teljesítményu motort elhagytak a listából. Kezdetben szá­

moltak a gyártás során továbbfejlesztett M60Al-esekkel is,

de hamarosan ezek is kiestek a versenybol.

A CHRYSLER ÉS GM ÁLTAL KÉszíTETT TERVEK

Abban az idoben az amerikai magánszektorban két központ

is volt, ahol nehéz harckocsik tervezésével és gyártásával

foglalkoztak. Az egyik a Chrysler, mely az M3-as közepesharckocsi révén került az üzletbe, és akkoriban az M60-as to­

vábbfejlesztésével foglalkozott. A másik a Detroit Diesel, a

rivális General Motors Corporation leányvállalata volt, mely

166 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: A NATO Boszniában állomásozó eroi is számos

Scimitart alkalmaznak. A képen látható példánya brithadsereg Queen's Dragoon gárdaezredében teljesít

szolgálatot.

a balsikeru M551-es Sheridan könnyu harckocsit gyártotta,

és részt vett az MBT -70/XM803-as programban. Mindkét

céget felkérték, hogy tegyenek javaslatokat az XM1-es név­

re keresztelt projektre. Mindkét cég egy-egy 50 t tömegu, tor­ziós rugózású, 105 mm-es M68-as löveggel és Bushmaster

20 mm-es párhuzamosított löveggel felfegyverzett harckocsi

tervét dolgozta ki. A GM által javasolt változatot egy vagy

két dízelmotor hajtotta volna, a Chrysler-féle harckocsinál a

motor kérdését nyitva hagyták, dízel vagy gázturbinás hajtó­

mu egyaránt szóba jöhetett, bár ez utóbbit elonyösebbnek tar­

tották. A benyújtott tervekbol világossá vált, hogy az adottsúlyhatárok között maradva nem lehetett kialakítani az igé­

nyelt védettséget.

NÖVEKVO KÖLTSÉGEK

Eközben az amerikai hadsereg harckocsi-parancsnokságának

mérnökei igyekeztek megoldani a védettség és a tömegnöve­

kedés közötti összefüggés jelentette problémát. 1973 márciu­

sára egyértelmuvé vált, hogy a legjobb lehetoséget a megfe­

lelo szögben alkalmazott, rétegelt páncélzat jelenti. Mind­

ezek ellenére szükséges volt növeini a harckocsik tömegha-

tárát is. Szembetuno volt az is, hogy az eredetileg megszabott

egységenkénti 400 ezer dollár összeget 500 ezer dollár fölé

kell emelni. Ezzel összehasonlítva a megszüntetett XM803­

as egységenkénti költsége elérte a 611 ezer dollárt. 1973. jú­

nius 28-án a Chrysler és a General Motors cégekkel aláírták

az XM1-es harckocsi tervezésérol, kifejlesztésérol, építésérolés a prototípus elkészítésérol szóló szerzodést. Az elobbinek

68 999 000, míg az utóbbinak 87 969 000 dollár volt a bevé­

tele költség és jutalék alapon.

GÁZTURBINA

Mikor a két cég befejezte a tervek elkészítését, nagy megle­

petésben volt részük. Bár a hadsereg harckocsizóeroi egyér­telmuen a gázturbina alkalmazása ellen foglaltak állást, dr.

Philip Lett, a Chrysler tervezo csoport jának vezetoje ezt is aválasztható lehetoségek közé sorolta. Lett szerint mindez na­

gyobb teljesítménnyel, kisebb mérettel és kisebb energia­veszteséggel járt volna, ugyanakkor a turbinának kisebb a

zajszint je, füstképzodés nélkül muködik; és könnyebben in­

dítható alacsony homérsékleti viszonyok esetében. A turbina

melletti döntés fontos tényezo volt, és végül az Avco-Lyco­

ming AG-1500-as kiváló eroforrásnak bizonyult, bár gyártá­

sa költségesebb volt, mint a General Motors által javasoltváltoztatható kompressziójú AVCR-1360-asnak. Ez utóbbi

az M60A3-ashoz javasolt motor továbbfejlesztett változata

volt, melyet a magánkezdeményezésként épülo M60AX-be

------- --------------------------- 1

A MODERN HARCKOCSI 167

is beépítettek. A gázturbina üzemeltetése ugyanakkor 01­

csóbbnak bizonyult. Valójában a hajtómu tervezett élettarta­

mát is figyelembe véve csak csekély eltérés volt a két javas­

lat költségei között. Mindkét prototípust érinto új tényezonek

számított a Chobham páncél - a Nagy-Britanniában kifej­

lesztett újfajta rétegelt páncélzat - megjelenése, valamint

azon döntés, melynek értelmében az 1973-as arab-izraeli há­

ború elemzése it figyelembe véve a Bushmaster löveg elha­

gyása mellett döntöttek. A löveget amiatt választották, mert

képes volt a vékonyabb páncélzatú és páncélozatlan jármu­

vek leküzdésére, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogya harc­

kocsik személyzete ezek ellen is a fo löveget alkalmazza. A

Bushmaster elhagyásával további hely szabadult fel a lövegloszerkészletének tárolására.

AZ ABRAMS GVÁRTÁSÁNAK BEINDULÁSA

A két prototípust, a futás tesztelésére alkalmazott elemekkel

együtt 1975 végén szállították át az Aberdeenben levo harc­

kocsi próbaterepre. A fejlesztéssel egybekötött harci tesztek a

következo év január 31-étol egészen május 7-éig tartottak, és

mindkét harckocsi megfelelt az eloírt követelményeknek.

Ebben a késoi szakaszban egy harmadik versenyzo, anémet

Leopard 2-es - melyet az amerikai követelményeknek meg­

feleloen módosítottak és 105 mm-es löveggel is elláttak - je­

lent meg a színen. Ez utóbbit a két hazai típussal azonos mó­

don tesztelték, bár költségei jóval magasabbak voltak. Végül

a német harckocsi éppen magasabb ára miatt maradt alul a

versenyben, hiszen egyébként minden követelménynek meg­

felelt. A kétfajta XM l-es között 1976 júliusában választottak,

de ezt soha nem tették hivatalosan közzé. Ajelentések ugyan­

akkor azt támasztják alá, hogy a General Motorstói 208, aChryslertol pedig 221 millió dollár értékben rendeltek harc­

kocsikat oly módon, hogy 1979-ben 110, majd 1980-ban to­

vábbi 352 példányt kellett leszállítaniuk. Az amerikai hadse­reg ekkorra meghozta döntését, melynek értelmében a gáz­

turbinát részesítették elonyben, de azt a General Motors-féle

harckocsiba kívánták beszerelni, és azt javasolták, hogy a

motorokat mindenféle újból sorra kerülo kiválasztási proce­

dúra helyett egyszeruen cseréljék meg. A nemzetvédelmi mi­

niszter ezt nem fogadta volna el, de volt egy további gond is.

Döntés született arra vonatkozóan is, hogyaharckocsit a kö­

zeljövoben nagyobb löveggel kell ellátni, és ez együtt járt atorony áttervezéséveI. Mindezek következtében egészen

1976 novemberéig nem döntöttek arról, melyik mintapél­

dányt fogadják el. Mindkét pályázó arra használta fel az idot,

hogy bovítse a motorválasztékot, és a terveket mindkét mo­

torfajtára vonatkozóan elkészítette. A november 12-én tartott

sajtókonferencián bejelentették, hogyapályázatot a 196 mil­

lió dollár értéku tervet benyújtó Chrysler nyerte, a General

LENT: A Challenger hátuljára két 200 I-es üzemanyaghordó

rögzítheto, illetve a tornyon található számos "doboz"

helyet biztosít a loszernek, az álcahálónak, valamint a

kezelok személyes felszerelésének egyaránt.

168

Abrams M1A1·es

A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 1 db 12,7 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 8,48 mSzélesség: 3,65 mMagasság: 2,43 mPáncélzat: hengerelt tömör páncélzat összetett elrendezésbenMotor: 1200 LE-s gázturbinaHatótávolság: 465 km

Sebesség: 67 km/hSzármazás: USA

A MODERN HARCKOCSI 169

170 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

FENT: Az Abrams kielégíto védelemmel rendelkezik. Az

1991-es Öböl-háború idején egy Abrams ellen 500 m-rol két

páncéltöro lövedéket is kilottek, de azok egyszeruen

lepattantak apáncélzatról.

Motors ajánlata ugyanakkor 232 millió dollárra emelkedett,

mivel a gázturbina beépítési költségei magasabbak voltak. A

Chryslernek a pontosabb elozetes becslésekbol adódó költ­

ségcsökkenésnek köszönhetoen sikerült alacsonyabb árat el­

érni. Az elso harckocsi 1978 februárjában hagyta el a szere­

locsarnokot. Az elso 110 példány gyártására a Limában levo

harckocsi gyárban került sor, és az amerikai hadsereg 1980.február 28-án állította rendszerbe az elso két példányt. A

harckocsit Creighton Abrams tábornok, egykori harckocsipa­

rancsnok, majd vezérkari fonök tiszteletére nevezték el. Két

évvel késobb, a detroiti harckocsiüzemben egy másik gyártó­

sort helyeztek üzembe, és nagyjából ezzel egyidejuleg a

Chrysler eladta harckocsigyártó üzemét a General Dynamics

Corporation részére, és ezzel kilépett abból az üzletágból,

melyre 40 éven át komoly befolyást gyakorolt. A 80-as évek

vége elott összesen mintegy 7500 Ml-es Abramset rendeltek

meg, és 1983 végén a gyártás elérte a havi 70 darabot. 10 év

eltelte és 400 millió dollár (1972-es árfolyamon) elköltéseután igazából megindult a fejlesztés, és az amerikai hadsereg

egy új harckocsihoz jutott.

A KiVÁlÓ ABRAMS

Az Ml-es Abrams négyszernélyes harckocsi, harci tömege

valamivel 55 t alatt van. Ajármuben a löveghez 55 db loszert,

a párhuzamosított és a töltokezelo búvónyílásának fedeléhez

rögzített 7,62 mm-es géppuskához 12400 db, a 12,7 mm-es

légvédelmi géppuskához pedig 1000 loszert lehet elhelyezni.

A löveghez tartozó loszer legnagyobb részét a torony hátsó

részében helyezték el, melyet a küzdotértol páncélozott re­

keszfal választott el, és a tetején lerobbantható elemek kap­

tak helyet. A harckocsiba egy 1500 LE teljesítményu

AGT -1500-as motort építettek, melyhez dízelolajat, kerozint

vagy benzint is alkalmazhatnak. Az Abrams legnagyobb se­bessége eléri a 72 km/h-t, de nagy fogyasztása miatt hatótá­

volsága teljes, 19081 tankolással mindössze 500 km. A meg-

Commando Stingray

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 9,35 mSzélesség: 2,71 mMagasság: 2,55 m

hajtást a hátsó görgok biztosítják az X-llOO-as oldalkihajtá­

sos egységen keresztül, melyet eredetileg a hidrosztatikus/re­

generatív kormányzás sal ellátott M60-as részére terveztek. A

harckocsi hét, ikerfutógörgoje "megerosített" titánium torzi­ós rugókon nyugodott, melyeknek köszönhetoen mindegyik

kerék pár fuggoleges síkban 380' mm-re volt képes elmozdul­

ni. A tuzvezeto rendszer összetettségében hasonló volt az

M60-asnál alkalmazotthoz, ugyanakkor a löveg és a környe­

zet állapotát figyelo szenzorok megnövelték az elso lövés te­litalálatának valószínuségét.

AZ M1A2-ES

Az Ml-es Abramset nem meglepo módon, megjelenésekor avilág legjobb harckocsijának nyilvánították, azzal, hogy ez

rendelkezik a tömegéhez képest leghatékonyabb páncélzat­

tal, ennek van a legfejlettebb tuzvezeto rendszere és a többi.

Mindezek ellenére a harckocsi röviddel m'egjelenését követo­

en egy tekintetben - a fegyverzetet illetoen - elavultnak szá­

mított. A löveget a korábbi elorelátásnak köszönhetoen vi­

szonylag egyszeruen a Németországban gyártott sima csövu

120 mm-es lövegre lehetett cserélni. Az MIAl-es Abrams

jelzésu továbbfejlesztett harckocsi 1985 nyarán állt szolgálat­

ba, majd 1992-ben ezt követte a parancsnoki és vezeto állá­

sokban fejlettebb hoképalkotó berendezéssel, valamint GPS

A MODERN HARCKOCSI

Páncélzat: hegesztett acélMotor: 535 LE-s dízel

Hatótávolság: 483 kmSebesség: 67 km/hSzármazás: USA

1 71

muholdas navigációs rendszerrel felszerelt MIA2-es. A 90-es

évek vége elott Block nr-as névvel további fejlesztésekre ke­

rül sor, mely során egy javított 120 mm-es vagy egy 140 mm­es löveget építenek be a harckocsiba, és automata töltoberen­

dezéssei is ellátják annak érdekében, hogy a kezelok létszá­mát háromra csökkenthessék. A Block nr-as keretében a bel­

so helykihasználás javítása érdekében szándékozzák a motort

is keresztirányban elhelyezni. Az így nyert nagyobb helyretovábbi loszert, vagy ami valószínubb, kiegészíto üzem­

anyagtartályt és egy az elektromos berendezéseket és a har­cászati rendszereket üzemelteto belso dízelmotort fognak be­

építeni. Ebben az esetben a turbinákat le lehetne állítani, mi­közben a harckocsi "pihen", ugyanakkor azonban a jármu

harcképessége és túlélési esélye sem szenved csorbát.

Egy ilyen hosszas és költséges fejlesztési programot köve­toen kissé meglepetést kelthet, hogy a létrehozott harckocsi

mennyire "hagyományos". A korai MBT -70/XM803-as pro­

jektek végrehajtása során számos esetben javaslatot tettek ahagyományos módszerektol való eltérésre, de ezek mind-

JOBBRA: Az 1982-es falklandi háborúban bevetett brit

Scorpion harckocsik megfeleloen teljesítettek a mocsaras

terepen. Az egyik még egy argentin akna robbanását isátvészelte.

egyikét elvetették, mivel túl költségesnek, vagy nem eléggé

hatékonynak bizonyultak. Gyakran mindkét eset fennállt.

Mindezek eredményeképpen az Ml-esen a motortói eltekint­

ve csekély igazi újítás található, és a gázturbinát sem ennél aharckocsinál alkalmazták elso alkalommal. Akkor tehát mi

jelenti az Abrams elonyét?Az Abrams ugyanazzal a páncélzattal van felszerelve, mint

a brit Challenger vagy anémet Leopard 2-es, és védettsége is

nagyjából ezekével egyenértéku. Az Abrams gyorsabb és

172 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

mozgékonyabb a Challengemél, de anémet vetélytársát nem

múlja felül, és alatta marad a francia Leclerc harckocsinak is.

A VERSENYZOK FELSORAKOZNAK

Az MIAI-es csökkentett meghajtási arányának köszönheto­

en némileg jobban gyorsul, mint a francia harckocsi, de vég­

sebessége emiatt mintegy 6,5 km/h-val alatta marad veté Iy­

társának. A gázturbina tulajdonságainak köszönhetoen az

Abrams jól gyorsul, de a turbina magas üzemi homérsékleté­

nek következtében hoképe lényegesen nagyobb, ez pedig amodem páncélosharcászatban éppen olyan lényeges, mint

bármely más felismerést elosegíto tényezo. Az Abrams ma­

gassága megegyezik a Challengerével, és mindkét típus 400

mm-rel magasabb, mint a Leopard 2-es vagy a Leclerc. Ez

újabb lényeges tulajdonság, mivel a harckocsikat általábannem beásva alkalmazzák. Az MIA2-es tuzvezeto rendszere a

leheto legjobb, de a 90-es évek közepén a legjobb és a máso­

dik legjobb rendszer közötti eltérés kisebb volt, mint a leg­

jobb és a második legjobb tüzér közötti eltérés. Tuzero tekin­

tetében a német, az amerikai és a francia harckocsi nagyjából

egyenértéku, és a Challenger lövege is csak kissé bizonyul

Vickers/FMC 5-ös

gyengébbnek. Mindennek oka a huzagolt, illetve a sima csö­

vu lövegek eltéro jellemzoibol adódik. A löveg/rakétavetovel

felszerelt orosz T-80-as megsemmisíto képességétol elte­

kintve nem igazán mérheto össze az emlitett négy harckocsi­

val, és volt egy még nagyobb "ha" is, nevezetesen, hogya

harckocsit az eloírásoknak megfeleloen alkalmazzák-e. Mi­

vel a NATO által alkalmazott harckocsiknál jóval kisebb tö­

megu, így minden ok megvan azt feltételezni, hogya T-80­as védettsége egyetlenegy, a túléléshez nélkülözhetetlen terü­

leten sem éri el a korábban emlitett típusokét. Mindezen túl

komoly kétségek merültek fel a szovjet hadsereg után létre­

jött orosz hadero, valamint a korábbi szovjet tagállamok azon

képességévei szemben, hogy harckocsijaikat képesek-e a

megfelelo színvonal on tartani. A Szovjetunió egykori szövet­

ségesei, melyek a T-72-es utolsó változatainál soha nem kap­

tak jobb típusokat, természetesen nem rendelkeznek olyanharckocsival, melyet az Abramssel vagy a NATO egyéb harc­

kocsijaival- a franciaAMX-30-as kivételével- hatékonyság

tekintetében szembe tudnának állítani. Ezt a helyzetet a Ku­

va it felszabadítására 1991-ben indított Sivatagi vihar fedone­

vu hadmuvelet is egyértelmuen bebizonyította. Február vé-

Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös géppuska

Kezelok: 4 fo

Hossz (löveggel): 8,61 m

Szélesség: 2,7 mMagasság: 2,62 mPáncélzat: nincs adatMotor: 552 LE-s dízel

Hatótávolság: 480 km

Sebesség: 70 kmlhSzármazás: USA/Nagy-Britannia

\

A MODERN HARCKOCSI 173

gén mintegy 1000 MIAl-est vetettek be, melyek 7-800 ira­ki harckocsival, zömében T-80-asokkal és T-72-esekkel, il­

letve néhány T-54/55-össel kerültek szembe. Az eredmény

önmagáért beszélt. Az Abramsek az összes iraki harckocsit

megsemmisítették, míg ok alig szenvedtek veszteségeket.

EGYRENAGYOBBKÜLÖNBS~GEK

A harckocsik rövid története során egyre nagyobb eltérések

tapasztalhatóak az egymást követo generációk között, és ez a

xx. század végén éppen úgy igaz, mint az 1 világháború so­rán, mikor a nyugati arcvonal on elso ízben kerültek bevetés­

re. Ez az általános tendencia, azonban a tényleges eltérések

különös módon igen kicsik. A páncélvastagság kis eltérése,

vagy a lövedék némileg nagyobb teljesítménye elegendo ah­hoz, hogy egy harckocsi megsemmisíthesse a másikat anél­

kül, hogy a kiképzést és az alkalmazott harcászatot akár szá­

mításba vennénk, melyet a tervezok messzemenokig figye­lembe vesznek.

Az is egyértelmu, hogy az emberi tényezo ebbol a szem­

pontból háttérbe szorul, hiszen a harckocsi fejlodését a tech­

nika határozta meg, s ez igaz a jövore nézve is. A harckocsik

FENT:A Vickers/FMC 5-öst angol-amerikai együttmuködés

keretében gyártják. Az exportcélokra készített könnyu

harckocsi alkalmas a nagyobb szállítógépekbol ejtoernyo

segítségével történo ledobásra.

alkalmazásának alapveto célja mindig is az volt, hogy csök­

kentse a harcmezon az emberi veszteségeket, és elképzelhe­

to, hogy a robot vezérelte harckocsik végül is kiszorítják az

embert a harctérrol. (Itt figyelembe kell venni azt a régi böl­

csességet is, mely szerint a csata akkor van végleg megnyer­

ve, mikor csak egy gyalogos marad élve a célpont közelé­ben.) Bár az ember nélküli harckocsik lehetnek a tervezok

végso céljai, a közvetlen cél változatlan maradt: javítani a

mai harckocsik személyzetét alkotó katonák túlélési esélye it,hogy megnyerhessék az ütközetet. Ennek elérése érdekében

a hatékonyabb páncélzat kifejlesztését és a harc viszonylagos

biztonságos helyrol történo megvívását (pl. beásva, sötétben)

célzó törekvések tovább folynak. Mindemellett egyre ero­

sebb lövegeket igyekeznek kifejleszteni, melyek egyre ero­

sebb lövedékek kilövésére alkalmasak. A lövedékeket folya­

matosan fejlesztett számítógépek irányítják, így növelve an­

nak esélyét, hogy a célpontot már a nagy fontosságú elso lö­

véssel sikerüljön leküzdeni. A jobb megbízhatóság és na­

gyobb teljesítmény elérését célzó kutatások mellett igyekez­

nek a méreteket a lehetoségekhez képest csökkenteni, de ez­

zel együtt a személyzetnek kello méreru belso tér kell hogya

rendelkezésére álljon. A harckocsiban elegendo üzemanyagot

és loszert kell tárolni ahhoz, hogy lehetové tegye a harc gyoz­

tes megvívását; röviden ezek azok a szempontok, melyekre a

modern harckocsik megtervezésekor ügyelni kell. Ezek azok

a szempontok, melyek egy "kiváló" harckocsit meghatároz­

nak. Az emlitett tényezok egyikének gyengesége relatíve márrontja a harckocsi megítélését.

A TÖRT~NELEM LEGSIKERESEBBHARCKOCSIJAI

Mindezeket a kritériumokat figyelembe véve csak kevés iga­

zán nagyszeru harckocsiról lehet beszélni. A Panther és a

Tiger megfelelnek az emlitett elvárásoknak, bár az utóbbi

korlátozott hatótávolsága ellene szól. A Sherman löveggel

174 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

felszerelt Firefly változata anémet harckocsikkal szembeni

viszonylagos sebezhetosége és benzinüzemu motorja okozta

tuzveszélyessége ellenére is ide sorolható. Itt kell megemlíte­ni a szovjet T-34-est és a Joszif Sztálin-harckocsikat, külö­

nösen a 3. változatot, mely korának legerosebb harckocsijavolt. A II. világháborúban voltak kiváló brit harckocsik? A

Cornet áll legközelebb a felállított mércéhez, de azt is figye­lembe kell venni, hogy a harckocsik tervezésében a britek

gyengék voltak. Mindezek ellenére a Centurion volt olyanjó,mint korának bármely harckocsija, és jelentosen felülmúlta

az 50-es években alkalmazott típusokat.

MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉS

A II. világháborút követo idoszakban a harckocsik erejének

és gyengeségének megítélése jóval bonyolultabb kérdés. Vi­

szonylag kevés gyenge harckocsit gyártottak, és a legtöbbteljesítménye és alkalmazhatósága megfelelt a harctéren tör­

téno sikeres alkalmazás alapveto feltételeinek, legalábbis az

FENT: A képen látható T-62-es csak egyike az 1991-es Öböl­

háború során elvesztett 3500 iraki harckocsinak. Mindez a

modern nyugati harckocsik és a páncélelhárító fegyverek

fejlettségét bizonyítja.

adott generációhoz tartozó többi harckocsit figyelembe véve.Amennyiben egy új típust vetünk be a 20-30 éves harcko­

csikkal szemben, az eredmény egyértelmu lesz (még akkor

is, ha az izraeli harckocsiknak néha sikerült fölényben levo

típusokat is legyozniük) - ám mindez igaz a katonai hadi­technika egészére is.

A XX. sz. végén a harckocsikat egész sor páncéltöro fegy­

ver fenyegeti. Idorol idore felmerül a kérdés, hogya harcko­

csik képesek lesznek-e túlélni a preciziós irányítású rakéták,

a különleges bombák, a tüzérségi lövedékek és az egyre

"okosabb" aknák jelentette fenyegetést. Ugyanez a kérdésmár az 1916-os stratégák körében is felmerült, és a válaszmég mindig nem látható elore. (~

Index

Megjegyzés: a dolt betuvelszedett számok az illusztrációkatjelölik

l-es Lincoln Machine 96 t-s harckocsi (Ml917-es) 316 t-s harckocsi E 26-7,376-os hídveto harckocsi 1587 TP 26,34-5,3710 TP 3759-es harckocsi (Kína) 143-461-es harckocsi (Japán) 14662-es harckocsi (Kína) 144-563-as harckocsi (Kína) 144-569-es harckocsi (Kína) 143-474-es harckocsi (Japán) 146-877-es lövészpáncélos (Kína) 14480-as harckocsi (Kína) 14490-es harckocsi (Japán) 147

1. világháború 7-19II. világháború 43-93, 95I-es cirkáló harckocsi 22-3I-es könnyu harckocsi 22,25-6I-es Matilda nehéz harckocsi 27,

67

II. világháború 10-12II-es cirkáló harckocsi 23-4II-es könnyu harckocsi 25-6, 27II-es közepes harckocsi 20-1,

22-3, 34II-es Matilda nehéz harckocsi

27,67Ill-as AVRE (szonyegfekteto

jármu) 72Ill-as cirkáló harckocsi 24-5,

68-9Ill-as Valentine nehéz harckocsi

69-71,69IV-es cirkáló harckocsi 68-9, 72IV-es könnyu harckocsi 26V-ös A24-es Cromwell 74, 75VI-os Churchill Crocodile 72-3VI-os könnyu harckocsi 25-6,

25, 68VII-es Cavalier cirkáló harckocsi

73VII -es Tetrarch könnyu

harckocsi 22,26,70,81VIlI -as Harry Hopkins könnyu

harckocsi 26, 81VIlI-as Liberty 21

A1El-es (Independent) 22A3E1-es Carrier 25A4E1-es Carrier 25A4E11-es 34A6-os 35A7E3-as 27A7V 36A12-es lásd MatildaAl5-ös VI-os Crnsader 69, 76A20-as 71A22-es Churchill nehéz

harckocsi 71,71-3,72-3,117

A27-es Cromwell 33,74, 74,75-6, 75, 117

A27-es VIlI-as Centaur cirkálóharckocsi 33, 74

A30-as Challenger lásdChallenger

A33-as nehéz harckocsi 76A34-es Cornet 76A39-es nehéz harckocsi 76

A41-es projekt (Centurion)114-6

A43-as "Fekete Herceg" 73A45-ös 119A-20/30-as 63Abrams Ml-es 112,133-4, 147,

161, 167-72AC-I-es Sentinel cirkáló

harckocsi 88AEC 115-16AH-lV-es Sv/Strv m/37-es 39AMC 34R/35R 29AMR 34R/35R (VM) 29AMX-13-as 105, 120-21,

122-23,134,151AMX-30-as 152-53, 154-58,AMX-32-es 156AMX-40-es 154-55,155-6AMX-50-es 120Argentína 149ARL-44-es 120Ateliers de Constrnction d'Issy­

les-Moulineaux 120Ateliers de Constrnction de Rueil

120Ausztrália II. világháború 88Ausztria, modern harckocsik

151automata töltoberendezés 157Avco-Lycoming 112

Berge, Sven 149Bernardini MB-3 Tamoyo

148-149Bisztrohodnij Tank (BT) 34-5Blazer reaktív páncélzat 113Block III program 171Boeing 150Bofors 149Brazília 148Bren Gun Carrier 25Breton, Jules-Louis 11Brillié, Eugene 10BT-sorozat 34-5BTR-50-es lövészpáncélos 129

CA. ll-es közepes harckocsi(M1l!39-es) 36

Carden, Sir John 23,25,26-7,69-70

Carden-Loyd 25, 26, 34, 36-8Carro Veloce L/6/40 91Centaur sorozat 33, 74Centurion 112, 113, 114-9,

134-135, 174Chaffee lásd M24-wa ChaffeeChallenger 75-76, 135, 160-3,

162-3, 167Char 1A1B 27Char 2C 27CharB1-es 27-8,31,119Char-Leger (Hotchkiss) H-39

24

Char-Leger R-35-ös (RenaultZM) 26

Chaser (A közepes harckocsi)18-9

Chieftain 135,153,158-9,159-61, 161

Chobham páncélzat 153, 160,167

Christie, Walter 24,31-3,62Chrys1er 86,103, 108, lll,

165-6Churchill 71, 71-3, 72-3, 117Churchill, Winston 8, 95CKD 38-9Cornet 76-7Commando Stingray 170-1

Compagnie des Forges etAcieries de la Marine etHomecourt (FAMH) 12,

27-8Conqueror 119,120-21Covenanter 24, 69Croc odile, lángszórós harckocsi

73, 72-73, 86-7Cromwell 33, 74, 74, 75-6, 75,

117Crnsader 69, 76

Csehszlovákia 37-39

Daimler-Benz 17,41,49Dewar, Michael 83-6Durchbrnchswagen 1/2 (DW.l!2)

51

EE-TI-es Osorio 142-43,148Egyesült Arab Emírségek 149,

158Elefant 52-3, 58Elles, Sir Hugh tábornok 26-7Estienne, Jean-Baptiste ll, 19,

25,27 'Észak-Korea 145

FCM-,-36-os 28Fekete Herceg 73FIAT Ansaldo L35/If

(Iángszórós) 92-93FIAT Tipo 2000-es 19Finnország 36, 141FiaK 36-os 52Flakpanzer IV-es, légvédelmi

harckocsi 48Flammpanzer 41, 46Forges et Chantier de la

Mediterranée (FCM) 27-8Franciaország

háború közti idoszak 21,27-30

modern harckocsik 154-8német támadás 44, 67-8

FV101-es Scorpion 163-4,171FV104-es Scimitar 164,164-5,

166FV 214-es Conqueror 119,

120-1FV221-es Caernarvon 119FV4030/3-as Challenger lásd

ChallengerFV4201-es Chieftain 159-61

General Grant 86-8General Lee 86-8GIAT 82,101, 156, 158globális helymeghatározó

rendszer (GPS) 170Grosskampfwagen 18

gyorsharckocsi, Szovjetunió34-5

háború utáni idoszak 120-22,151

Haig, Sir Douglas 12, 14, 15, 16Hamilcar 81Hankey, Maurice ezredes 8harckocsi-tervezési osztály 71,

114Harry Hopkins 26, 81hatnapos háború, T-54-esek 136Henschel 52,56-7,62hidropneumatikus futómu 142hídveto harckocsi (AVLB) 113,

119Holt lánctalp 7-8,10,12

homokalapú páncélzat 104-5,108

Honey lásd M3-as közepesharckocsi

Horstmann futómu 159Hotchkiss H-38/H-39-es 28-9,

29

Ikv 91-es 151Independent 22India 125, 163Infanterikanonvagn (Ikv) 91 151infravörös rendszerek 104-105,

137, 142Irán 160irányított rakéták II O-ll

JSZ-1-es (JSZ-85-ös) 66JSZ-2-es (JSZ-122-es) 66-7JSZ-3-as 66-7,102, 122,

125-8, 139Jagdpanzer IV-es páncélvadász

48Japán 145-8

K harckocsi 111K-1-es 145K-Wagen 38Kanada, II. világháború 87-8kétéltu harckocsik 37,46,59,

87, 129-31, 144-45, 150-51KR.50-es 37Khalid (Shir 1-es) 161Királyi Hadianyaggyár 117, 159Koskin, Mihail 63-4könnyu harckocsik 18-9,23,29,

120Kraszno-Szormova (KSZ) 33-5Kucserenko, Nyikolaj 62Kurassier 120,151KV-1-es sorozat 62,63,65,66KW 30-as (Pz58-as) 121

lángszórók 41,46,73, 72-73,86-7, 106, 119

Laryngaphone 25Leclerc harckocsi 156-8, 157

161légiszállítású egységek 80-1Leopard 1-es 146-7, 149, 152-3Leopard 2-es 145,148,149,

150-1, 153-4, 167Leyland Motors 117, 159Liberty harckocsik 21Lincoln Machine 9Lloyd-George, David 10LLTV lásd alacsony fényu tvLocust 80-1LT-34-es (TNHB) 38-9LT-38-as lásd PzKpfw 38(t)

MI-esAbrams 112,133-4,147,161, 167-72

MIA2-es könnyu harckocsi 31M2-es könnyu harckocsi sorozat

78,79M2-es közepes harckocsi sorozat

82

M2A könnyu harckocsi sorozat28,31, 32, 33

M3-as könnyu harckocsi sorozat(Stuart III és IV) 77, 79-80

M3-as közepes harckocsi sorozat80,81, 82-9

M4-es Sherman sorozat 82-93,82-3,86-87,89,96,113

M4A6-os Sherman VC FirefIy84-5, 90, 90, 92

176 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI

M5-ös könnyu harckocsi 79-80,79, 80, 81, 90, 92

M22-es könnyu harckocsi(Locust) 80-1

M24-es Chaffee 81-2,88,96,96-7,101

M26-os General Pershing 93,96, 99-10 1, 99,

M4l-es Walker Bulldog 97-8,98-9, 100-2, 104

M42-es Duster légvédelmiharckocsi 98

M46-os General Patton sorozat99-101, 103

M47-es Patton 1-es 98, 100-1,100-1, 103, 134, 151

M48-as Patton 2-es 103-8,102-3, f04, 134, 151

M60-as 95, 108-13,109,124,135, 165-6

M60A sorozat f04-5,106-7,108-9, 108-11, lll, 112

M67-es lángszórós harckocsi106

M68-as 135M75-ös APC 98M88-as muszaki mento

harckocsi 114M103-as 1I2-3, 114M551-es Sheridan 98, lIO-lIM998-as Sergeant York 114M 1917-es könnyu harckocsi 31M1919-es közepes harckocsi 32Ml921-es közepes harckocsi

31-2M1922-es közepes harckocsi 31M1928-as közepes harckocsi

(D) 32-3M-911-es páncélvadász 106-7Malij Szoprovozsgyenyija

(MSZ) 34Matilda 27, 67, 68, 70Matilda II-es 52, 67, 68, 68Maus 58-62MB-3-as Tamoyo 148, 149MBT 1-es 163MBT-70-es 153--4, 165-6Merkava 113, 134-6, 134-5merüloképes (Tauchfahig)

harckocsi 46Mk I-es harckocsi 10, ll, 13,

14, 15Mk II-es harckocsi 14, 15Mk II-es könnyu harckocsi 34Mk IH-as harckocsi 14Mk IV-es harckocsi 6-7, fO-lI,

14-16, 16-8Mk V-ös harckocsi 8modem kínai harckocsik 143--46

Nagy-Britannia1. világháború 7-10,12-17II. világháború 67-77,82-6,

90-1háború közti idoszak 21-7háború utáni idoszak 114-19modern harckocsik 158-66

NC11NC27-es 28,34Németország

1. világháború 17-18II. világháború 44-63, 67-8háború közti idoszak 34,

39--41háború utáni idoszak 95,

151-54NORINCO 143normandiai partraszállás (1944)

74

nukleáris, biológiai, vegyifegyverek elleni védelem 105

Nyugat-Németország 151--4

OF--40-es 149Osorio (EE-TI-es) 142-43,148OTO Melara 101, 149, 152

önjáró lövegek 81,98, 106, 114,119

összetett rétegelt páncélzat159-160

P.26/40-es 40

P harckocsik (Olaszország) 38-9Pakisztán 144páncélzat

Blazer rendszeru 113Chobham 153, 160, 167döntött 76összetett rétegelt 166szilikonmagvas 104-5, 108

Panther lásd PzKpfw V-ösPanzerKamprwagen

Neubaufahrzeug (PzKprwNbFz) 40

Panzerjiiger-K (Kurassier) 151Panzerjiiger Tiger (P) Ferdinand

(Elefant) 52-3, 58Patton lásd M46-osPatton l-es lásd M47-esPatton 2-es lásd M48-asPatton, George tábornok 33Pershing lásd M26-os PershingPT-76-os 129, 130-31, 144,Pz58-as 121Pz61-es 121Pz68-as 120, 121-2PzKprw 35(t) 44PzKpfw 38(t) 39, 44, 45PzKpfw I-es 37,40,41,41,44PzKpfw II-es 39,41,44PzKprw IH-as 41,44-6,44,46,

47,48-50PzKpfw IV-es 41,44,45,46-9,

48,49, 52,87,91PzKpfw V-ös Panther 42-3,47,

49-51,50,53,54-5,56,91,173

PzKpfw VI-os Tiger 47,51-2,53-9, 57, 73, 174

PzKpfw Tiger II-es Ausf. B 57,58-9,58,60-1

PzKpfw VII-es (VK6501-es) 52

ragasztott harckocsipáncélzat(CMT) 25

Ram 88RAM II-es cirkáló harckocsi 89Renault

Auto-mitrailleuses 29Dl-es 29FT-17-es 12,14-5,19,19,22, 28, 30, 33--4, 36, 37R-35-ös 28

Renault Schneider, Char Bl 23,27-8

Rheinmetall 40,49, 147, 149,152, 154

Rock Island Arsenal 31,33,79Románia 38Rommell, Erwin 68

S-l-es (T-l/MU--4-es) 38S-harckocsi 149-51St-Chamond 12, 13,27Szaúd-Arábia 155Saurer 151

Scania 39Schneider 11-12,27Scimitar 164,164-5,166Scorpion 163--4, 171Sheridan 98-9, 1I{}--1Sherman lásd M4-es ShermanSho't 114-5, 1I6, 118SK 1051A Kurassier 105Skoda 37SMK 36SOMUA S-35-ös 29-30, 68Straussler- féle kettos meghajtás

70, 92Stridsdvagn (Strv) l03-as

144-5, 149-51Stuart IH/IVN-ös lásd M3-as

könnyu harckocsiStuart VI-os lásd M5-ös könnyu

harckocsiSturmgeschütz önjáró lövegek

46

SturmpanzerIV-es 47Sturmpanzerwagen A7V 16-7,

17-8

TI-es (amerikai könnyuharckocsi) 26-7

TI-es közepes harckocsi 31TIEl-es 31T2-es harcjármu 33T2El-es 31T5-ös közepes harckocsi 33T25-ös (USA) 92D7-es (M24-es Chaffee) 96T41-es (M41-es Walker Bulldog)

97-8, 100T42-es közepes harckocsi 100-2T43-as 114T48-as (M48-as) 102-3T69-es 101, 105T-1 /MU--4-es (S-l-es) 38T-I0-es 67, 128T-18-as 34T-26-os 26-7,34,T-27-es 34T-28-as 32,35T-32-es 35-6,63T-34-es 35,44-5,49,63,63-6,

64-5, 122T-35-ös 35-6T-37-es 30,34T--40-es 33T--44-es 122T-54-es 104, 105, 106, 122-3,

124-5,136-7, 139, 143T-54-es tuzvezeto rendszere

123T-55-ös 104, 121, 122, 123-5,

126-7,128-9,130T-62-es 113,134,136-7,

137-9,174T-64-es 138,139--41,142T-72-es 113,134,138-9,

141-2,141T-80-as 140,142,142,172T-I00-as (SMK) 35,66TAM 149Tamoyo MB-3-as 148, 149Tancik T-33-as 38Tankográd 64, 65Tetrarch 22,26,70,81Thyssen-Henschel 148Tiger lásd PzKpfw VI-osTipo 2000-es 19TK.3-as (lengyel kisharckocsi)

36, 38TK-X (Japán) 147TKF 37

TKS/TKW (Lengyelország)36-7

TNHB (LT-34-es) 38-9TNHP LT-38-as lásd PzKpfw

38(t)Tritton, Sir William 9, 18-9

USA 165-1721. világháború 21háború közti idoszak 30-3háború utáni idoszak 95-114harckocsik tömeg szerinti

osztályozása 96-7Közép-Kelet 133

Universal Carrier (Bren GunCarrier) 25

Va1entine 69-71Vickers-Armstrong 159, 163--4

6 t-s harckocsi 34, 37AIEl-es 22Carden-Loyd 25Centurion 117-8Churchill 71Cruiser 22könnyu harckocsik 25-7,66közepes harckocsik 21-2nehéz harckocsik 27-8Valentine 70

Vickers/FMC 5-ös 172-3Vijayanta 163VK3001-es (H)/(P) 52VK3002-es lásd PzKpfw V-ösVK4501-es (H)/(P) 52VK4503-as (H) lásd PzKprw

Tiger II-es Ausf. BVK6501-es (PzKpfw VII-es) 51

Walker Bulldog 97-8WB-I0-es 36Whippet 16,18, 19Wittman, Michael 56-57Williams, Joseph 102Wilson, Walter 9

XM551-es 98XM-60-as lásd M60

Ypres 15-16