szentferencalapitvany.orgszentferencalapitvany.org/.../2018/10/dolgozat10.docx · Web viewA Család évében, szeptember 13-án igazi szülinapi buliban volt része mindazoknak, akik

LICEUL TEOLOGIC ROMANO CATOLIC“SZENT LÁSZLÓ”RÓMAI KATOLIKUS TEOLÓGIAI LÍCEUM ORADEA, STR. Partenie Cosma NR. 3-5-7 TEL. 0359/411121 – FAX. 0259/413677

FUNDAŢIA SFÂNTUL FRANCISC

Lucrare ştiinţifică pentru atestatul de aptitudini de limba maghiară

Profesor coordonator:prof. Zalder Éva-Mária Bartos Csilla Autorul lucrării:

Diósi Mária-Magdolna XII.A

1


DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY

Magyar nyelvi kompetenciát igazoló tudományos dolgozat

Szakmai irányító: Zalder Éva-Mária A dolgozat készítője: magyartanárBartos Csilla Diósi Mária- Magdolna

XII.A

2


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó helyett...............................................................................................................4„Aki egyet is a legkisebbek közül befogad, engem fogad be”.....................................5I Gyermekvédelmi tevékenységünk..........................................................................6I.1. Napközi otthonban való elhelyezés......................................................................6I.2. Állami gondozás...................................................................................................7I.3. Szociális kollégiumban való elhelyezés...............................................................7II. Szent Angéla Otthon. Nagyvárad............................................................................9III. Keresztszülők.......................................................................................................14IV. Hát elég nagy buli volt ez a huszonöt év.............................................................16Tétova lépéseim az új világban..................................................................................18KÖNYVÉSZET ÉS EGYÉB FORRÁSOK...............................................................19

3


Előszó helyett

6 évig éltem a nagyváradi Szent Angéla házban, ennyi ideig voltam részese

Csaba testvér nagy családjának. Sokan voltunk testvérek: fiúk, lányok, kicsik,

nagyok. Bármi gond volt az életünkben, mindig egymás mellett álltunk.

Tapasztaltunk rosszat – ilyenkor kiálltunk a másikért -. jót – csakis együtt

kacagtunk. Szerettük egymást! Olyan volt, mint egy igazi családban élni!

Dolgozatom témája ez a hat év, s a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Milyen

jelentőséggel bírt, milyen volt, mit hogyan tapasztaltam.

Célom, hogy megismerjék – akár jobban - az alapítványt azok is, akik nem

hallottak róla vagy csak egy minimálist tudnak innen-onnan hallva.

Diósi Mária-Magdolna XII.A

4


„Aki egyet is a legkisebbek közül befogad, engem fogad be”

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 1993-ban kezdte meg működését Böjte

Csaba vezetésével. Célja, hogy a nyomorban kallódó, nélkülözésben élő

gyerekeket felkarolja. Sok ember szívügyének tekintette e célt, így mellé álltak,

segítettek. E év nyarának elején látva a sok utcán lófráló gyereket, lelkiismeretére

hallgatva, befogadott néhány utcagyereket. A lakatot leverve az elhagyott és

évtizedek óta üresen álló ferences kolostorról, kezdetét vette az a nyári tábor,

melynek mind a mai napig nincs vége.

1993-mas indulás óta 6000 gyermeket tudtak befogadni a kialakított

otthonokban. Az itt élő gyermekek, megtapasztalhatják, hogy végre van otthonuk,

van fedél a fejük felett, van amit enni, van mibe öltözni, óvodába-iskolába

járhatnak, tanulhatnak, képezhetik magukat, hogy álmaik valóra válhassanak.

Elsajátíthatják a mindennapi élethez és talpon maradáshoz szükséges gyakorlati

ismereteket, átélhetik a közös munka, az összefogás és egymás támogatásának

örömét.

1993-ban az esti mise előtt egy kedves

néni kislánnyal jött hozzám, azt mondotta,

hogy ezt a gyermeket az állomásban találta.

Gratuláltam neki a szerencséjéhez, s

mondtam, hogyha ő találta az övé és vigye

haza. De a néni a plébánián szerette volna

hagyni a gyermeket. Én ezt a papírok nélküli talált gyereket nem mertem

befogadni. A néninek mondtam, hogy imádkozzon s imádkozom én is, hogy a

Szentlélek Úristen megmutassa, hogy mi történjen ezzel a gyerekkel.

A szentmise evangéliumát én olvastam fel, döbbenten láttam Jézus szavait:

„Aki egyet is a legkisebbek közül befogad, engem fogad be.” Úgy éreztem abban

a szentmisében, hogy nem beszélni kell szeretetről, befogadásról, hanem

5


cselekedni kell. Úgy döntöttem, ha mise végén újból megkérnek, hogy fogadjam

be a gyereket, be fogom fogadni.

Kacagva, mosolyogva a szentmise végén újból bejött a kislány a

sekrestyébe, megöleltem az állarcos Jézus Krisztust s befogadtam a plébániára. A

szakácsnő, Vera mondta, hogy büdös a gyerek. Én bíztattam, hogy akkor ne

szagolgassuk, hanem fürdessük meg. Turkáltam neki néhány ruhát, s az alatt

szépen megfürdették, megfésülték. Én magam csodálkoztam, hogy egy óra alatt ez

a kolduskislány szép tiszta ruhában mennyire megváltozott, megszépült. Ő volt az

első gyerek, akit az utcáról fogadtunk be.

I. Gyermekvédelmi tevékenységünk

A Szent Ferenc Alapítvány nem csak árvákkal foglalkozik, mégis ez a

tévhit terjeng. Igaz, vannak olyan gyerekek melyeknek meghalt egyik vagy

mindkét szülője, de ez kevésre mondható el. Legtöbbjük „szociálisan árva”.

Olyan környezetben nevelkedtek, ahol a szülők nem foglalkoztak velük, nem

dolgoztak, alkoholt fogyasztót a szülők egyike – vagy akár mindkettő, külföldre

mentek el dolgozni, a jobb megélhetőség reményében vagy túl nagy a család. Van

ahol mindez halmozódva jelen van.

Romániában három féle gyermekvédelmet kérhetnek a gyerekek:

I.1. Napközi otthonban való elhelyezés

Olyan gyerekek vannak jelen, akiknek bár családjuk van, mégsem tudják a

szülők mindazt megteremteni számukra,

ami a mindennapokhoz szükséges. Iskola

után nem haza, hanem ide mennek.

Kapnak meleg ebédet, majd a

nevelők/önkéntesek segítségével

elvégzik a házi feladatokat. Tanulás után

6


kis szabadidős foglalkozás veszi kezdetét. A gyerekek vagy játszanak, vagy

ugyancsak a nevelők vezetésével

kertészkedni, varrni tanulnak. A napközik lényege tulajdonképpen, hogy a gyerek

helyben folytassa tanulmányait, s a megelőzése, hogy bekerüljön egy

bentlakóotthonban.

I.2. Állami gondozás

„Plasamenteseknek” nevezzük mindazokat, akik jogilag vannak elhelyezve

az alapítványnál. Ez a legideálisabb mód, ám sok esetben gondokkal,

akadályokkal küszködnek a gyámhivatal által elismert formát elérni.

Természetesen attól, az állami gondozottak is tarthatjuk szüleikkel, rokonokkal,

közeli barátokkal a kapcsolatot. Meg is látogathatja őket hétvégén, akár

vakációban is. Mindent meg lehet oldani. Rájuk a nevelők éjjel-nappal vigyáznak.

Reggel kelnek a nevelő ébresztésére, megvetik az ágyukat, együtt

megreggeliznek, majd iskolába indulnak. Órák után otthon várja őket a meleg

ebéd és az otthon meleg szeretete. Közösen megcsinálják a leckéket, majd

szabadidős tevékenységek veszik kezdetét: társasozás, beszélgetés, olvasás.

Lefekvés előtt közös ima veszi még kezdetét, s megbeszélik a nap történéseit.

Mint egy igazi nagy családban!

I.3. Szociális kollégiumban való elhelyezés

Ilyen típusú gyermekvédelem hivatalosan nem létezik Romániában.

Lényege, hogy a szülők gyorsan és könnyen kérhetik a gyermekük bentlakásban

való elhelyezését: egyszerűen

besétálnak az alapítványhoz és

beszélnek a házvezetővel. Ezek a

gyerekek is mind-mind ugyanolyan

7


bánásmódban részesülnek: kapnak élelmet, ruhát, tanszert, s ami a legfontosabb,

szeretetet. Ezért az

ellátásért a szülők nem fizetnek semmit. Ők is, mint a többiekhez képest

látogathatják szüleiket, akár rokonaikat, attól függően, hogy mennyire messze

laknak az otthontól. Mind a három típusú gyermekvédelmi központban

lehetőségük adódik szabadidős tevékenységekre: zenélnek, táncolnak,

barkácsolnak, kertészkednek, kirándulásokra/táborokba járnak.

Az egész világ büszkén néz fel,

Csak ami rossz, mindenkinek az kell.

A szegényeket lenézik, megalázzák,

A jókat, bűnteleneket gyalázzák.

Vajon tudják azt, hogy mi a szeretet?

Ehelyett mindenkit csak kinevetnek.

Nem érdekli őket, hogy mi van más szívében,

Nyakig merülnek a rút büszkeségben.

Mégis vannak olyanok, akik szeretnek,

Nem lenézőek, hanem segítenek:

Szegényeken, árvákon, rászorulókon,

Minden betegen ezen a világon…

8


II. Szent Angéla Otthon. Nagyvárad

Ebédidőben

érkezünk. Míg a

gyerekek

ebédelnek, Bartos

Csilla, a

gyermekotthon

vezetője körbevezet

minket a házban. A

közös helyiségek

egyike a nappali,

ahol a gyerekek étkeznek, tanulnak, játszanak. Körben a polcok tele vannak

könyvekkel, játékokkal. A kis asztalon varrógép áll. Csilla a lányokat kötni és

horgolni már megtanította, most patchwork technikával párnákat és falvédőket

készítenek. A másik közös helyiség a kis kápolna, amelyet a ház előző

tulajdonosaitól, az Orsolya-rend apácáitól örököltek.

A ház egyik részében kilenc lány, a másikban hat fiú lakik. Miután a

gyerekek befejezték az ebédet, tanulni kezdenek. Hogy ne zavarjuk őket, Bartos

Csillával a konyhában ülünk le beszélgetni.

– Engem megszült egy nő, majd ottfelejtett a nagyváradi kórházban – kezd

történetébe a gyermekotthon vezetője. – Nem tudom azt mondani rá, hogy az

anyám, soha nem is kerestem. Árvaházba kerültem másfél évre, aztán a Jóisten

megsegített, és örökbe fogadtak. Egyébként én is Csegődre kerültem volna…

Bartos Csilla a ’89-es forradalom után újságíróként dolgozott. Így

szembesülhetett azzal, milyen sors jutott az egykori Tisza-kastélyba került árva

gyerekeknek.

– 1992-ben a négy lányommal, akiket javarészt egyedül neveltem, Érdre

költöztem – mondja Bartos Csilla. – Időközben kapcsolatba kerültem Csaba

9


testvérrel. Önkéntes munkát végeztem Déván és máshol, később csoportokat,

adományozókat kísértem Erdélybe.

Böjte Csaba 2012 nyarán meghívta Csillát csíksomlyói lelkigyakorlatra,

ahol megkérdezte, nem menne-e vissza a szülőföldjére. Az Orsolya-nővérek

kivonultak Romániából, váradi házukat a Szent Ferenc Alapítványra hagyták.

Csillát ennek az intézménynek a vezetésére kérte fel Böjte Csaba. A felkérés után

egy hónappal az asszony beköltözött az üres épületbe. A barátaival és volt

kollégáival elkezdték kitakarítani, csinosítani a házat.

– Amikor idejöttem, nem sok mindent döntöttem el, de azt keményen, hogy

nem fogom közel engedni őket magamhoz, és magamat se a gyerekekhez –

érzelmileg. Te neveled őket, de nem vagy se az anyjuk, se a nagyanyjuk, ezt jól

jegyezd meg, Bartos Csilla! – idézi fel akkori elképzeléseit. – Hát ebből semmi

nem lett. Nem lehet őket nem szeretni. Jön, bebújik az ölembe, és könnyekkel a

szemében azt suttogja, hogy „Csilla néni, annyira hiányzik az anyukám…”

Egyszer két kisfiú focizott az udvaron, az egyik elrúgta a labdát, mely a

házvezetőnő füle mellett húzott el. A másik rákiabált: „Te, mit csinálsz, levered

Csilla néni fejét?! Hát Csilla néni is élőlény!”

– Nagyon örvendtem neki, hogy ezt felfedezték, néha az az érzésem,

nincsenek ennek tudatában –

mondja mosolyogva. – Eszükbe

nem jut, hogy nekem is

szükségem lehet pihenésre.

Egyszer a szakmákról

beszélgettünk, és az egyik

kislány azt mondta, hogy

„Milyen jó Csilla néninek,

mert nem dolgozik… ”

Egy gyermekotthon

vezetőjének ugyanaz a feladata, mint egy anyukáé. Hozzájárul a család anyagi

biztonságának megteremtéséhez, gondoskodik a gyerekekről. Csak itt jóval

nagyobb létszámban. A házvezető önállóan irányítja a

10


házat, ő dönti el, mire költi a pénzt. Megválogathatja a kollégákat, sőt abban is

döntési joga van, hogy befogad-e egy gyermeket. Egy dolgot nem tehet: nem

küldhet el senkit Böjte Csaba beleegyezése nélkül.

A törvény szerint a Szent Angéla Gyermekotthonba csak Bihar megyéből

fogadhatnak be rászorulókat. Három év után az otthon megkapta a működési

engedélyt, azóta rájuk is nagyon szigorú és nehezen betartható törvények

vonatkoznak. Márciustól a román állam is támogatja őket havonta 600 lejjel.

– Törvény írja elő, hogy a megyéből nem lehet kivinni a gyerekeket – mutat rá

Bartos Csilla.

– A szüleikhez csak a gyermekvédelmi igazgató engedélyével engedhetem haza

őket, aki nem ismeri, soha nem látta őket. Orvoshoz is csak meghatalmazással

vihetem, azaz vihetném őket. Ha eltöri a kezét, először menjek a papírért, utána

vigyem a gyereket? Annyira szigorúak a feltételek például a konyhával

kapcsolatban, hogy azoknak mi nem is tudunk megfelelni. Ezért nem főzünk,

hanem hozatjuk az ebédet.

Van egy szekrény, mely tele

van iratokkal. Gyártjuk a

papírokat ahelyett, hogy

játszanánk velük. Persze

mindent megcsinálunk, mert

nem akarunk büntetést

fizetni.

A gyerekek általában

zavaros családi közegből

érkeznek az otthonba.

„Klasszikus” eset, hogy az

elvált szülők új kapcsolatából

gyerekek születnek, és a

régiektől meg akarnak

11


szabadulni. Vagy a szülők külföldre mennek, és itt hagyják a kicsiket a

nagymamánál, barátnőnél, akik egy ideig nevelik őket, aztán megunják, és

beadják

az otthonba. És veszélyben lehet a gyerek a saját családjában is, mert vagy

alkoholisták a szülők, vagy meghaltak, vagy csak az egyikőjük él, és sokszor enni

adni sem tud. A váradi házba egy görögkatolikus lelkész vitte be azt a 12 éves

kislányt, aki ötéves korától napszámban dolgozott. Nem volt születési anyakönyvi

kivonata, és sem orvosnál, sem iskolába nem járt soha. Most 16 éves, és

hatodikos egy speciális iskolában

A gyerekek idealizálva beszélnek a szüleikről, fölmentik őket. Ezért is nehéz

eldönteni, hogy hol van a határa annak, hogy a nevelők elmondhassák az

igazságot, de ne ábrándítsák ki a kicsiket, és a szülőket se bántsák. Hogy azok is

megértsék, nem az a normális, hogy megszülnek egy gyereket, aztán három évig –

míg magasabb családi pótlékot kapnak utána – nevelik, majd beadják egy

otthonba. A gyerekek az otthonokban keresztény és nemzeti szellemű nevelést

kapnak. Közösen járnak templomba, naponta imádkoznak. Négy év alatt 19

gyerek fordult meg a nagyváradi házban. Aki elment, tudja, ha segítségre van

szüksége, ide bármikor visszajöhet.

– A legnagyobb segítség számunkra,

ha imádkoznak értünk, mi is mindennap

imádkozunk a támogatóinkért – mondja

Bartos Csilla. – Mi mindennek örülünk,

annak is, ha meglátogatnak bennünket,

annak is, ha adományt kapunk.

Egyik évben Gyantán, a Körös partján

nyaraltak egy támogatójuk jóvoltából, aki

kölcsönadta nekik a házát. Májusban a

csíksomlyói búcsúban is jártak segítőiknek

köszönhetően. Idén egy budapesti házaspár

jóvoltából – akik tavaly télen meglátogatták

12


őket, és nagyon fáztak a házban – leszigetelték a padlást. Segítségükkel az összes

ablakot is kicserélték. Az interneten van csoportjuk, ha valamire szükségük van,

akkor szólnak, kérnek. Kívülről már festetni kellene a házat, a parkettát is jó

lenne felcsiszoltatni, a fürdőszobákat pedig teljesen felújítani. Vannak terveik.

A házban a gyerekek ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mint bármelyik

családban. Veszekednek, néha verekednek. Nemrég az egyikük beteg lett, akkor a

többi mind be akart menni hozzá a kórházba. Persze mindegyikük igyekszik

kiharcolni magának a figyelmet, van, aki inkább rosszat tesz, csak foglalkozzanak

vele. Fegyelmezni leginkább figyelemmegvonással lehet, vagy ha nem

csinálhatják azt, amit a többiek közösen.

– Számtalanszor elmondták, hogy nem félnek a veréstől, mert annyit kaptak,

hogy számukra az nem büntetés – magyarázza Csilla. – Egyszer az egyik fiú

belenézett a szemembe, és azt mondta: „Maga úgysem tud úgy megverni, mint az

apukám, az úgy a falhoz vert, hogy majdnem odaragadtam.” Döbbenetes volt

számomra.

Mindannyian felmegyünk a kápolnába, ahol esténként megbeszélik a nap

eseményeit. Utána közösen imádkozunk: „Áldd meg, Isten mindazokat, akik

nekünk jót akarnak, arra kérünk áhítattal…” Este kilenckor elcsendesedik a ház.

Másnap reggel fél nyolckor az összes gyerek az előszobában tolong. A

kapuban elköszönünk tőlünk, majd elindulnak az iskolába.

– „Csaba testvérrel szoktuk mondani, hogy milyen jó lenne, ha kiürülne az

alapítvány, és minden gyermek igazi családban élhetne” – mondja Bartos Csilla,

miközben a távolodó gyermekeket nézzük. – Persze úgy, hogy emberhez méltó

életet biztosítanak nekik a szülők.

13


III. Keresztszülők

A mindennapi életünkben mind a mai napig él az az ősi, szép szokás

miszerint a keresztelési szertartáson a keresztszülők önként felajánlják és

felvállalják; – ha az édesapával és édesanyával valamilyen rendkívüli dolog

történne, és azon túl képtelenek lennének ellátni szülői feladatukat – Ők lépnek az

édes szülők helyére és

vállalják a kisgyermek

felnövekedésének

gondjait.

Ennek a szokásnak

a másaként indította el

Csaba testvér által

fenntartott

gyermekvédelmi

intézetelkben nevelkedő gyerekek és az őket szeméylesen támogatni szándékozók

között – egy ún. fogadott keresztszülői kapcsolatot.

A gyerekek szülei – ha léteznek egyáltalán – nem képesek ellátni szülői

feladatkörüket, ezért a fogadott keresztszülők vállalnak fel ebből némi részt

azáltal, hogy havi rendszerességgel hozzájárulnak a gyermek neveltetési

költségeihez is.

A fogadott keresztszülők lehetnek egyének, családok, munkahelyi

csoportok, kis közösségek, iskolák stb.

Lehetőség nyílik arra is, hogy a támogató keresztszülők a pénzbeli

támogatáson kívül fogadott gyermekükkel kapcsolatot tartsanak akár levelezés,

egy közös nyaralás vagy jeles napok közös megemlékezése által; de

természetesen nem kötelező.

Ennek a kapcsolatnak zavartalan működéséhez szükség van egy naprakész

információs rendszerre, amelyben ezek a fogadott keresztszülői kapcsolatok

rögzítve vannak. Mindez a következőképpen működik:

14


A támogatott gyermek kiválasztásánál a leendő keresztszülő kérheti -

amennyiben szeretné -, hogy kb. mennyi idős leányt, vagy fiút szeretne

támogatni. Ezek alapján az alapítvány – Csaba testvér által átadott listáról –

megadja a támogatott gyermek nevét és életkorát. Minden létesülő kapcsolat kap

egy ötjegyű azonosító számot is, mellyel összekapcsolódik az adott gyermek az

Őt felvállaló keresztszülővel.

Mind a

csekken, mind az

átutaláson történő

befizetéskor a pontos

név és cím mellett ezt

az azonosító számot

kell feltüntetni.

Ezáltal tudják

elkülöníteni ezt a pénzösszeget a többitől, majd havonta kerül átutalásra Csaba

testvér intézményeibe.

A fogadott keresztszülőség felvállalása teljesen önkéntes, ugyanakkor

bizonyos felelőséggel is jár. Az atya jelenleg 700 gyermek gondját viseli a vállán

– hivatalos bevételi források elégtelensége lévén -, nagyrészt a “csodában” bízva

szerevezi ellátásukat. Ezért létszükséglet számára, hogy erre a bevételekre

számíthassanak. Erre alapozva tud és mer újabb és újabb gyermekeket felvállalni.

Nagyon örülnének, ha másoknak is beszénének erről a programról; így

eljutna a program híre másokhoz is!

15


IV. Hát elég nagy buli volt ez a huszonöt év

A Család évében, szeptember 13-án igazi szülinapi buliban volt része

mindazoknak, akik elfogadták Csaba testvér meghívását. A helyszín az ország

egyik legnagyobb épülete, a Papp László Budapest Sportaréna volt., a program

gerincét pedig könnyűzenei koncertek adták. Az est házigazdájaként Csaba

testvér névre szólóan is köszönetet mondott a támogatóknak, segítőknek,

nevelőknek és nevelteknek, akik – megfogalmazása szerint – egy nagy családot

alkotva munkatársak is.

Neves sztárfellépők is színpadra léptek, de ezúttal nem "szólóban", hanem

mintegy fogadott szülőként, gondozóként kísérték egyes erdélyi szeretetházak

lakóinak zenés műsorát; köztük volt Kovács Ákos, EDDA művek, Republic, Oláh

Ibolya, Pintér

Béla,stb. A Nem

Adom Fel

Alapítvány idén

ünnepli(k) a 20

évfordulót, így ők is

fellépőként, de

szervezőként is

kapcsolódtak a nagy

ünnepléshez.

A Nagyváradi Szent Angéla Ház kétszeresen is fellépett: egyszer az Edda -

Ima, illetve az Edda – Szeretni Valakit Valamiért dalok kíséretében.

Csaba testvér így vélekedik arról, hogy elégedett- e a munkájával: Hát elég

nagy buli volt ez a huszonöt év, mint egy jól sikerült lakodalom után, úgy érzem

magam. Boldog vagyok, hogy Isten rám bízta ezeket a gyerekeket, és a nagyszerű

kollégákkal együtt álmodhattunk, tervezhettünk. A gyereknevelés meg olyan, mint

a foci, hogy szeretnénk mindig gólt lőni, aztán van, hogy kapufa lesz, meg olyan

16


is, hogy öngólt lövünk. Ennek ellenére, ha most fújnák le a meccset, akkor azt

mondanám: 6:3! Jó, jól van az.

Tétova lépéseim az új világban

Közel egy hónapja léptem át a Szent Angéla otthon küszöbét volt

bentlakóként. Hosszú éjszakákba nyúló gondolkodások előzték meg. Több

lehetőségem lett volna a tizennyolcadik életévemet betöltve: ott maradok az

otthonba, összeköltözöm édes apukámmal. Mindent megterveztem: szerettem

volna suli után napi 4 órákat, s minden hétvégén dolgozni – ha apával költözöm

össze. Már kerestem is albérletet. Csak azt nem tudtam, hogyan is mondjam el

otthon... A következő vasárnap elmentem a misére, s mindent a Jóisten elé tettem.

Érdekelt: ő hogyan terveztem az én jövőmet. Másnap reggel a legjobb barátnőm

és családja felajánlotta: lakjak náluk…. Úgy döntöttem, hallgatok a Jóistenre!

Jelenleg igyekszem gőzerővel készülni az érettségire. Minél jobb eredmény kell

elérnem, részben bizonyítani ezer, s ezer embernek, másrészben felvételizni

szeretnék a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemre.

Álmaim közé tartozik az egyetemre való bejutás, ösztöndíjas helyre. Ki

szeretném próbálni, milyen is fodrászként dolgozni. Mesterizni, de igazából sok

mindent szeretnék…

Remélem talán majd tíz év múlva mosolyogva fogok visszatekinteni arra az

időre mikor otthonban laktam, mikor sírtam az izgulás miatt egy vizsga előtt vagy

mikor kacagva fetrengtem a földön, a hasamat fogva. Talán majd egyszer

mesélek Hangámnak, sőt talán Ádámnak is, milyen voltam. Talán majd

egyszer…

17


KÖNYVÉSZET ÉS EGYÉB FORRÁSOK

CSABA TESTVÉR NAGY CSALÁDJA, Szt. Ferenc

Alapítvány, Déva, 2013

A MI ARCAINK, Auditórium Hungaricum Nonprofit Kft.,

Budapest, 2018

www.magnificat.ro

Bartos Csilla, a Nagyváradi Szent Angéla Otthon vezetőjével

történt beszélgetések alapján

18

http://www.magnificat.ro/

Documents

szentferencalapitvany.orgszentferencalapitvany.org/.../2018/10/dolgozat10.docx · Web viewA Család évében, szeptember 13-án igazi szülinapi buliban volt része mindazoknak, akik