Az alkímia belső jelentése a részek új egységének létrehozása, amely magában foglalja az alkotás egészének kapcsolatát valamennyi alkotórészévei. Ezért hát az alkímia, helyesen értelmezve, az anyagon, az energián, sőt magán az életen belüli mutációk és transzmutációk ellenőrzésének tudatos hatalmával foglalkozik. A misztikus tudománya, az önmagát felismert ember erőssége, aki kutatásai során meglelte önmagában az Istennel való egységet, és hajlandó ennek részeként működni.

SAINT-GERMAIN

TARTALOM

I. Az energiaátvitel törvénye I 8

II. Az alkímiai kísérletek célja I 18

III. A szent tudomány I 30

IV. Merj cselekedni! I 43

V. A változás szükségessége, ereje és ösztönzője I 56

VI. Formáló tényezők I 72

VII. Az átvitel módszerei I 86

VIII. A parancsoló tudat I 110

IX. A lét olvasztótégelye I 127

Epilógus I 172

1

Dicső hajnalok csókos úr-szemét

Sok ormon láttam; zöld rét ragyogott

Tűz-arcáról; s hogy mint égi vegyész

Sápadt folyókat bearanyozott ...

SHAKESPEARE: XXXIIL szonett SZABŐ LŐRINC FORDÍTÁSA

2

1.

AZ ENERGIAÁTVITEL TÖRVÉNYE

Amikor 2000 évvel ezelőtt, a Galileai-tavon Krisztus a vízen járt, az nem volt más, mint a levitáció nevű természeti törvény megnyilvánulása, ez ugyanaz az energiaműködés - kohézió, adhézió és magnetizmus -, amely az űrrepülést is lehetővé teszi. A testét alkotó fényatomok Krisztus akaratára magukba fogadtak egy bizonyos mennyiségű kozmikus sugarat és spirituális szubsztanciát, amelynek a fizikai fénnyel való rokonsága az egész testet könnyűvé tette, s ily módon lehetővé vált Krisztus számára, hogy úgy járjon a vízen, mint a szárazföldön.

Teste a vízen ragyogó, tiszta fénysugár volt. A legbámulatosabb az, hogy át tudta adni az energia fölötti uralmát Péternek, aki őt sugárzó, világító jelenségnek látta. Ám amikor Péter egy pillanatra levette tekintetét Krisztusról, visszazuhant az emberi félelem rezgésszintjére és örvényébe, ettől azonnal újra sűrűvé vált a teste, és kezdett alá merülni a háborgó vízben. Krisztus tiszta szeretettel feléje nyújtott, segítő keze újra létrehozta az alkímiai kapcsolatot, és a kezén átáramló spirituális energia újra biztonságba emelte Pétert.

Az energia kibocsátásának Jézus mester által bemutatott másik példáját a Bibliából ismert történetben találjuk, amelyben egy asszony megérinti Jézus ruháját, annak tudta nélkül - ez jól példázza Isten személytelen szeretetét, amely egyenlően válaszol minden, hitből fakadó hívásra, érkezzék az Isten bármelyik teremtményétől, hiszen valamennyit oly csodálatosan és tisztán formálta meg az abszolút kozmikus szabadság magasröptű szándékával.

Ez a két példa a Nagy Kozmikus Törvény azon aspektusaira utal, amelyek széles körben nem ismertek ugyan, ám amelyeket vallásos körökben gyakran érintenek, gyakran vitatnak meg. Az energiaátvitel törvénye alapvető dolog az alkímia tudományában, mert e nélkül lehetetlen anyagot "létrehozni". Törvény, hogy a semmiből nem lesz valami.

Az energiaátvitel személytelen törvényének igaz ismerete elengedhetetlen a Nagy Törvény helyes értelmezéséhez; ez bizonyítja ugyanis, hogy Isten, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is (Mt 5,45. A bibliai idézetek a Szent István Társulat 1982-ben

kiadott Bibliájából valók - a Ford.), mindkettőnek megnyilvánul.

Jézus palesztinai küldetése alatt világossá tette, hogy "a mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg” (Mt 11,12). Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy a természeti erők irányításának és az anyag fölötti uralomnak a titka akkor is elragad ható Istentől, ha az egyén szándékai nem teljesen tiszták. De soha senki ne gondolja, hogy elkerülheti a számonkérést, ha így cselekszik. Mert mindenki teljes mértékben felelős azért, ahogyan az energiát felhasználja, vagy visszaél vele.

Nem azért kezdtem az alkímiáról szóló tanításomat figyelmeztetéssel és kijózanító magyarázattal, hogy bárkiben is félelmet keltsek. Sokkal inkább azért, hogy mindenkiben, aki e sorokat olvassa, mély és maradandó tiszteletet ültessek el Isten iránt, s ez lehet az egyetlen félelem, amely megengedhető a mi szintünkön. Inkább szent ámulat ez, amely mindenkiben, aki méltányolja a Szeretet Nagy Törvényét, tiszteletet és imádatot ébreszt a bölcsesség iránt, amely oly csodálatosan megteremtette a lényeket a félelem nélküli szabadság képére.

Mindazoknak, akik önző okokból visszaélnek az univerzum erejével, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy gonoszul szerzett javaikról le kell mondaniuk; s az ár, amelyet fizetniük kell, félelmetesen nagy. Létrehozni a szegényeket tápláló szubsztanciát, érintéssel meggyógyítani egy bénult kezet, életre kelteni a holtat, sőt a természeti törvényeket megkerülve, hihetetlen csodákat véghezvinni az alkímia varázslatával az emberiség számára ezek tűnnek az ég legmagasabb rendű kegyelmei alkalmazásának.

Hadd üdvözöljem a Szabadság Szellemét, amely lehetővé teszi a Teremtője képmására alkotott, halhatatlan, szeretetteljes, Istenben szabad embernek, hogy mindezen csodákat véghezvigye - és még sokkal többet is - a társadalom javára, és a jótevők boldogságára. De mindenekfölött hadd dicsőítsem a spirituális alkímia áldott, isteni tudományának helyes használatát!

A régi korok alkimistái mindig is színes figurák voltak, még saját kortársaik szemében is. Az idő azonban sokkal nagyobb dicsőséggel aranyozta be alakjukat, mint amilyennek valaha is birtokában voltak, és ez azóta így van, amióta az ember a misztériumok valamely részéhez közelít.

Az ember az élet egyszerű csodáiban fogja megtalálni a szabadságát, míg a bonyolultabb aspektusok az élet törvényeinek progresszív kifejeződései maradnak, amelyek növelni fogják a földi jólétet, s még az új atlantiszi ember számára is ismeretlen, szabad világot teremtenek.

Ennyit most a világ társadalmáról. Vegyük most szemügyre az egyént, és az alkímia használatában betöltött szerepét.

3

Az alkímia belső jelentése a részek új egységének létrehozása, amely magában foglalja az alkotás egészének kapcsolatát valamennyi alkotórészével. Ezért hát az alkímia, helyesen értelmezve, az anyagon, az energián, sőt magán az életen belüli mutációk és transzmutációk ellenőrzésének tudatos hatalmával foglalkozik. A misztikus tudománya, az önmagát felismert ember erőssége, aki kutatásai során meglelte önmagában az Istennel való egységet, és hajlandó ennek részeként működni.

Az évek során sokan megpróbálták, hogy a tér és az idő távolából - ami mindig megszépí ti a látást - egyfajta bűverővel vegyék körül személyemet. Mint Isten teremtménye, nem becsülöm alá értékemet, de csakúgy, mint szeretett Jézusunkat és Testvériségünk többi nagy mesterét, engem is főképp az érdekel, hogy minden ember elfoglalja a maga megfelelő helyét, és felismerje, hogyan kell az erejét a világegyetemben és a saját világában kifejtenie.

Értse meg minden, tanulmányát most kezdő tanítvány: az a célom, hogy mindannyiótokból alkimista váljék a szó legigazibb értelmében. Ez azt jelenti, hogy meg kell ismerkednetek belső szinten Isten kémiájával, valamint azzal, hogy hogyan nyilvánul meg a teremtés minden egyes jellegzetessége az anyagban, a tudatotokban és a mindennapi életetekben.

Ahhoz, hogy ezt jól tudjátok végezni, meditálnotok kell, és sokszor újra kell olvasnotok ezeket a tanításokat, segítségül híva engem és saját Isteni Éneteket, ÉN VAGYOK Jelenléteteket mindazon pontok megvilágítása érdekében, amellyel nem vagytok tisztában. Amikor rendelkeztek a Szent Tűz Alkimistájának belső fokozatával, amellyel saját Krisztusi Énetek ruházott fel benneteket, azonnal a Nagy Fehér Testvériség külső udvarának felvételre készen álló jelöltjeivé válhattok (A Nagy Fehér Testvériség szellemi hierarchikus rend, a Felemelkedett Mesterek szervezete, akik az emberi testvériség legmagasabb céljaira szövetkeztek Isten atyasága alatt. A fehér szó nem fajra utal, hanem Krisztus fehér fényére, amely minden korban körülvette a szenteket és a bölcseket, akik különböző nemzetekből emelkedtek ki, hogy halhatatlanokká váljanak.) Önmagában ez a tény is nagy ösztönző erő arra, hogy eredményesek legyetek az igazi, spirituális alkímiában.

A félrevezető emberi gondolkodás mindig is letagadta a nagy avatára, Jézus életének csodatételeit. Pedig ő, Isten fiaként, fölfedte ezeket a hatalmas titkokat, és ha az emberek megértették és alkalmazták volna ezeket, már régen tökéletes Édenkertté változtatták volna a Földet.

Elég az emberi ostobaságból és az emberi kreációkból! Ahogy Shakespeare mondaná:

El a régivel, a rothadással E formátlan tömeg Penészes dohával. Vár a megszabadult szellem Örök végtelensége - A szabad lélek nem senyved A Valóságnak börtönében; Az örök reményt ígéri Egy ritka virág kelyhének Harmatgyöngyszemében.

VAGYOK mindannyiótok szabadságáért, szeretettel Saint-Germain

4

II.

AZ ALKÍMIAI KÍSÉRLETEK CÉLJA

CA légüres tér terméketlen energia. Az alkimistának ki kell fejlesztenie egy bizonyos időés térérzéket, s felhasználásuk lehetőségét. A szabadságot kereséssel, majd annak meghódításával nyerjük el, de legfőképpen a mulandó én legyőzésével. A mulandó fölötti igazi uralom a lélek befelé irányuló szeretetén, Isten forrása iránti kényszerítő, szinte mágneses, szívből jövő hívásán keresztül történik.

Csak Isten kozmikus fényének hatalmas beáramlása szabadíthatja meg a lelket az emberi kreációk gúzsba kötő árnyai tói. Legyen hát célotok a tisztaság, ettől válik jóvá a teremtendő dolog terve; lankadatlanul küzdjetek az alapelemekkel, amelyek mint gonosz kis ma-

18

nók, azért bukkannak elő, hogy megzavarják és próbára tegyék elindított terveteket; aztán várjátok türelmesen, hogy isteni tervetek - alkímiai kísérletetek célja - kibontakozzék.

A Szellem igaz tudománya sokkal egzaktabb annál, semmint hogy világi mértékkel mérni lehetne. Ezért tekintsétek Éneteket annak a kőnek vagy elixírnek, amelyből mindennek, amit teremtetek, szabályos módon kell kiindulnia. Ha az alapötletek nem belőletek, alkimista lényetekből fakadnak, akkor az egész aktus sikertelen lesz, vagy valaki más művének az utánzata.

Na már most, ha Isten az, akit utánoztok, akkor méltán illet benneteket dicséret; de ha az emberi hiúság vezérel benneteket, tudatosságotok szánalmas marad! Érdemes a Valódi Énetekkel - ahonnan minden szép ered konzultálnotok arról, hogy mit érdemes te-

19

5

remteni; az igaz alkimista ezért azzal kezdi a kísérletét, hogy önmagával folytat társalgást, hogy Teremtője ragyogó elméjének inspiráló gondolatait felfoghassa.

Az emberi társadalom a gyér minőségek és az alacsony tudatállapotok utánzásával alakította ki sok téves nézetét. Ezen koncepciók korrigálásához, egy nemesebb kultúra kialakításához, a kiváló jellem megteremtéséhez az embernek és a társadalomnak magas példaképek után kell néznie.

Aki az alkímiát gyakorolni akarja, az tanulja meg előbb a különböző korok kiváló példáit tükrözni, azon emberekét, akik a mennyet használták mintául; tanulja meg ezután kiválogatni élete legkiválóbb minőségeit azért, hogy az alkímiát az eredeti, isteni szándék szerint tudja használni, mint a legnemesebb mód-

20

szert arra, hogy a szív vágyai itt és most teljesüljenek.

Erősen gyanítom, hogy sok hallgatóm, kivéve talán a legőszintébb tanítványokat, türelmetlenül várja, hogy részesüljön a bölcsek kövéből vagy azokból a mágikus tulajdonságokból, amelyek - kívánságára - Aladdin és Midasz egyfajta keverékévé teszik őt, némi jóindulattal megtoldva.

Kijelenthetem most azoknak, akik így gondolkodnak, hogy noha óriási tudásanyagot fogok megosztani az alkímia tárházából e kilencrészes tanulmány keretében, de ha nem fogják fel teljes alázattal az első leckék titkait, s nem engedik meg nekem, az instruktornak, hogy úgy készítsem elő a tanításokat, ahogyan azt Isten nekem meghagyta, akkor kétlem, hogy elégedettek lesznek majd a kurzus vé-

21

6

gén! És ez nem a tanítás hibája lesz, és nem is a tanáré!

Nem áll szándékomban terjedelmes beszédet tartani a földi élet hívságairól. Szeretnék azonban rámutatni, hogy a jelen tanításokat közre adó Testvériség reméli, hogy tanítványai ezúttal elkerülik a korábbi alkimisták hibáit, akik egyedüli céljukat a gazdagság és a hírnév elérésében látták, s abban, hogy az univerzális szubsztanciából olyan energiát tudjanak előállítani, amely a fémet arannyá változtatja.

Sietek megjegyezni, hogy nem minden alkimista szűkítette le célját az ideiglenes nyereségre. Valójában sok elszánt lélek űzte az alkímiát ugyanazzal az alázattal, amellyel a Szent Kelyhet keresték, isteni művészetnek és a keresztény misztériumok eredetének tekintve az alkímiát, olyasminek, mint például amikor

22

Krisztus borrá változtatta a vizet a kánai menyegzőn.4

Az a vágyunk, hogy az alkímiáról alkotott eredeti elképzelések új jelentéssel bővüljenek, továbbá, hogy ez az új jelentés napvilágot lásson a misztériumiskolákban. Mert ha az emberiség részesülni akar az alkímia teljes álo dásában, akkor annak jelenlegi alkalmazását magasabb szintre kell emelnie.

Ha ez a spirituális tudomány nem az egyén és a társadalom felszabadítását szolgálja a lélekölő munka, a konfúzió és a veszélyes emberi gondolkodás alól, amint ezt óhajt juk, akkor az Isten által eredetileg tervezett cél betöltetlen marad. Mi, akik az alkimista elhivatottságát szorgalmazzuk, mindenkit azon a Szinten szeretnénk látni, ahol tanító lehet, s

4

ln2,1-1l

23

7

dicsőítheti az élet alapvető céljait a világ ifjúsága számára: ahol felismerni, hogy nagyobb örömök is léteznek a múló élvezeteknél, amelyek az isteni alkímia művelőjének valójában kevesebbet jelentenek, mint a cumi a csecsemőnek.

Senki ne gondolja, hogy amiért ennyi időt töltök e téma tárgyalásával, nem tartom magam a tárgyhoz. Hacsak meg nem érti mindenki, hogy személy szerint neki is bölcsen és szeretettel kell gyakorolnia Istentől kapott jogát a hatalomhoz, akkor nem kerülheti el az önámítás és a racionalizálás kelepcéjét.

Na már most, Isten terve az, hogy a földön mindenki tisztában legyen önmagával és a sorsával. Az intellektuális büszkeségből született gőg nagyon sok tanítványt vitt már tévútra, sőt még a tudomány számos világi nagysá-

gát is, és ezek a személyek sok esetben nem is vették észre, hogy mikor.

Ezért, akármilyen téma kerüljön is szó ba, senki ne gondolja, hogy átugorhatja, csak azért, mert úgy hiszi, hogy ezt már ismeri, vagy korábban már figyelembe vette. Több gondolatgyöngyszemet helyeztünk el az egyszerűnek tűnő mondatokban, amelyek, bár nyilvánvalónak látszanak, többet kívánnak meg futó figyelemnél.

Szent Péter felvetette a kérdést: "Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?"s Jól teszi az eljövendő alkimista, ha rájön, hogy ez egzakt és igaz tudomány, amelynek fényességével maga Isten ruházta fel az embert. A célja az, hogy rnegtanítsa az emberiséget arra, hogy miként kell rnegszerezni azokat a csodás ajándékokat 5 1Pt 4,18

24

25

8

és erényeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy rátaláljon az Isten szívéhez hazavezető útra.

Nem mondom, hogy nem tanulhat játok meg lénye tek minden kívánságának valóra váltását - és némelyek számára ez a legkönynyebb része az alkímiának, míg mások számára a legnehezebb. Csak azt mondom, hogy ezeknek a kívánságoknak a megtervezését alaposabban kell elvégezni, mint a láthatatlanból a valóságba ültetés csodás műveletét. Mert egy méltó tervezet megteremtése a legnemesebb vívmány, amely méltó az emberben élő Istenhez, s csak ez tudja szabaddá tenni, hogy halhatatlan célját betölthesse.

Azért munkálkodtunk lenn, és várakoztunk fenn e világ gyermekeire, hogy megállítsák a háborúk rablásait, fosztogatásait, hogy oktassák a hátrányos helyzetben lévőket, hogy

feladják az osztálykülönbségek iránti igényüket, és hogy birodalmuk hercegeiként megkopott, ám nemes rokonságuk szolgálatába állítsák magukat. Most pedig ezennel elhatároztuk, hogy felkutatjuk a nemzetek hittestvéreit, és felhatalmazzuk őket azokkal az eszközökkel, amelyek által megszabadulnak az idő kényszerítő kötelékéből, és képesek lesznek megszerezni saját, felbecsülhetetlen értékű örökségüket.

Természetesen ez az örökség nem ideiglenes, és nem mulandó. Mindazonáltal európai szolgálatom alatt, hogy enyhítsek az eluralkodott szegénységen és zűrzavaron, az univerzális alkímiához folyamodva előállítottam azt a szubsztanciát, amely - bár csak ideiglenes természetű - sok emberi szükségletet kielégített, Vigaszt és segítséget nyújtott a világnak és pártfogoltjaimnak.

26

27

9

Nem helytelenítem azt a gondolatot, és semmi rosszat nem találok benne, hogy isteni forrásból származó készlettel elégíts étek ki igényeiteket. Szükségesnek érzem azonban, hogy szüntelen hálát és alázatot érezzetek azért, hogy Isten a kezetekbe helyezi a természeti erők szabályozásának kulcsát.

Ugyancsak állandó kívánalom, hogy megértsétek az egyetemes tervet, a teremtés tervét, hogy minden, amit elterveztek és elvégeztek, összhangban legyen az örök törvénnyel és a kozmikus elvekkel.

Remélem, hogy sem el nem ijesztettem, sem el nem bátortalanítottam egyetlen alkímiát tanulót sem e csodálatos, isteni tudomány követésétől. Most már könnyebben folytatom, mert megerősítettem a halhatatlan isteni intelligencia örökösen megnyilvánuló elvét,

amelyet egyesek inspirációnak, mások egyszerűen Isten elméjének neveznek.

Nevezzen bárminek az ember valamely minőséget, a birtoklása az, ami értékessé teszi. Ezért szeressétek az isteni bölcsesség kisugárzását, amely, mint a fák között átszűrődő napsugár, fényujjaival mindent megérint, ami mellett elhalad; hiszen csak a szeretet által tudsz igazán birtokolni.

ÉN VAGYOK az egyetemes cél élete és feltámadása bennetek.

A szabadság nevében, maradok Saint-Germain

28

10

Ill.

A SZENT TUDOMÁNY

Az egyéni sorsot számos kozmikus erő kölcsönhatása szabályozza, amelyek többnyire jóindulatúak; ám a jelen kor társadalmában - mind a földi, mind a mennyei célok helytelen értelmezésének következtében - ezen erőket gyakorta kaotikus, bomlasztó célokra fordították.

Az alkímiát eredetileg az egyén sorsát gazdagító eszköznek szánták, a fém arannyá változtatásának elsajátításával, ami bőséget eredményezett a sikeres praktizáló ügyeiben. A régi alkimisták eltökélten kutatták az alkímia titkait, amit az elme és a kéz összeegyeztetése szentesített.

Az alkimisták kísérleteiket mindennapjaik megrögzött reakciós erőinek üldöztetése közepette végezték, s tiszteletet és dicsőséget érdemelnek, hogy kitartottak kutatásaik mellett. Így jöttek napvilágra, és maradtak az emberiségre örökül jó szándékú erőfeszítéseik eredményei, elismert tudományos vívmányaik és filozófiai tudásuk; mindez áldás a világrend kultúrája és archívumai számára.

Egyre világosabbá kell válnia számotokra, e kurzus diákjai számára, hogy minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a szabadság újfajta értelmezését ültessem az elmétekbe és az érzéseitekbe. A teljességükben itt előadott gondolatoknak tudatniuk kell egész lényetekkel, hogy az az alkímiai kulcs, amelyet minden más kulcs előtt meg kell szereznetek, nem más, mint a saját magatok fölötti uralom - kisebb vagy nagyobb mértékben való - megszerzése.

E kulcs jelentőségét el kell ismerni, mert minden önismeret kulcsa az önuralom. Ezt meg kell érteni, és legalább részben alkalmazni is kell. Továbbá szó nélkül el kell fogadnotok, hogy ti vagytok az alkimisták, akik teremtményeitek tervét meghatározzátok. Ezenkívül magatokat a Valódi Énként kell ismernetek, teremtményeiteket pedig ebből az Énből eredőként.

Néhányan talán meglepve halljátok, hogy a zavaros emberi gondolatok és érzések kavargó örvényei naponta éreztetik hipnotikus hatásukat a földön mindenkivel. Ezek hajlamosak semlegesíteni az intelligens, kreatív erő nagyfokú koncentrációját, amely minden férfi, nő és gyermek születési joga ezen a bolygón, noha tudatosan csak kevesen élnek vele.

Míg egyre több ember keresi a szabadságot, a reakciós elemek, céllal vagy cél nélkül, megkísérlik új béklyóba verni az emberiséget, valahányszor az emberi kötelékből való szabadulás egyik vagy másik formája biztosítottnak látszik.

Ahhoz, hogy az alkimista sikeres lehessen, éber tudatában kell lennie Istentől kapott szabadságának a teremtésre. A megszorításoktól és a korlátoktól, amelyek emberi kötöttségként terhelik a lelket, meg kell szabadulnia. Ugyanakkor ezeket minden esetben meg kell különböztetni a társadalmat alkotó, szükséges törvényektől. Az alkimista jobb és bal kezén a szépség és az igazságosság ragyogjon, hogy ez emlékeztesse az Isten és az ember iránti felelősségre. Mielőtt művét kiengedné a kezéből, tekintse át, hogy az valóban elég jó-e, és mindenkinek javára van-e.

E tanulmányban ismertetek néhány vizualizációs technikát, amely képessé teszi a tanítványokat - amennyiben úgy alkalmazzák azokat, ahogyan én tettem -, hogy elsőrangú szolgálatot tegyenek Istennek, embernek egyaránt.

Bízom benne, hogy az emberi egyenlőség mítosza feloszlik a földön, és az egyenlő lehetőség megbecsülésével e föld evolúciói felismerik és megszeretik a Krisztussá válás egyre kiterjedőbb potenciáját mindenkiben. Így az emberiség fejlődését nagyobb lelki rugalmasság jellemzi majd, s tisztábban látja, hogy egyetemes célja nem más, mint hogy tehetsé gét korábban nem ismert mértékben kibontakoztassa.

Amint a régi alkimisták az univerzum titkainak kipróbálásában eljutottak egy bizonyos fokú sikerhez, rögtön tudták, hogy szükségük van a csoportba szerveződésre, és hogy bizonyos felfedezéseket el kell rejteniük a nyilvánosság elől. Számos vallási rend és titkos társaság jött létre e szükséglet miatt, s maradványaik a mai napig fennmaradtak.

A titoktartás és a kifejezés szükségességét egyaránt elismerték, mint ahogy a megvilágosodott emberek ma is felismerik, hogy a társadalmi rend harmóniája, a nemzetek közötti harmónia, valamint a háborúk, a polgárháborúk megszüntetése lenne az előfeltétele annak, hogy az egyébként mindenki számára hasznos tudást ne kelljen visszatartani.

Hadd jelentsem ki - mert az igaz tudás fényében szólhatok -, hogy az egykori alkimisták korántsem voltak olyan sikertelenek, mint ahogyan azt a történelem az emberekkel elhitette. Rengeteg felfedezésük volt, mind világi és vallásos, mind tudományos és filozofikus. Mindenekelőtt azonban sok olyan igazságot tártak fel, amely később az általános tudás része lett.

11

Ne hagyjuk figyelmen kívül az újra meg újra felbukkanó történeteket sem, amelyek olyan találmányokról és új ötletekről szólnak, amelyek létezését annak idején politikai és gazdasági okok miatt elhallgatták. Amikor a magas pozícióban lévő egyének érdeke azt kívánta, gyakran utasították az alkalmazásukban állókat, hogy tartsák titokban, ami az adott korszak és minden nép jogos öröksége lett volna.

Függetlenül e becstelen mesterkedésektől, a Bölcsesség Mesterei soha nem fogják addig átadni ezt a tudást az emberiségnek, amíg az értelem alkímiája össze nem forrasztja az önzés által okozott törést, s akkor a tudás fáklyája örökké éghet majd az Igazság önzetlen kezében.

Ebben az első három leckében arra készítem fel elméteket, hogy be tudja fogadni a bölcsesség lángjainak kiáradását, ami e kurzus része. Amikor megtud valamit az ember, gyakran sajnálkozik azon, hogy "miért nem tudta ezt korábban". Ez az érzés természetesen érthető, de nem kívánatos az olyan siránkozás, amelynek nincs építő célja.

Sokkal kívánatosabb, hogy az ember a jelent tekintse Isten órájának, ne pedig a múlt tekercseit. A tegnapi tévedések halványuló hieroglifái nem érvényteleníthetik a jelen igazságát, és nem orvosolhatják a bajok okát sem; csupán kontrasztot érzékeltető eszközök lehetnek, s csak növelhetik a hála érzését a jelenben tapasztalható fejlődés iránt.

Az alkímia tanítványától elvárjuk, hogy határozott kitartással használja fel a jelen energiáját a jövőbe nyíló ajtó kinyitásához! Ezért gondoskodjon arról, hogy az alkímia tudományát olyan szinten művelje, hogy oltárt tudjon építeni az emberi természet átalakított tulajdonságaiból, amelyen az élő Valóság lángjai táplálják a Krisztus-elmében felemelkedő aranykor pompáját.

Hasonlóképpen, törekvései irányuljanak a világ igazságtalanságainak megszüntetésére; és munkálkodjék az eljövendő kor gazdagodó fejlődésének biztosításáért, megvilágosodásáért, boldogságáért és az egyetemes spiritualitásért!

Az alkimista által használt, helyesen értelmezett szimbológia és a szimbólumok szó szerint meg telnek jelentéssel. A Merkúr például a gyorsaság szimbóluma, amely a tudat számára éberségként és áhítatos figyelemként fordítható le, és heves intenzitással tölti fel a cselekedet kémiai folyamatának hatását.

A só a személyiség eszméjének felel meg, és arra emlékezteti az emberiséget, hogy az énnek meg kell őriznie magában az Isteni Forrás ízét (Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel Sózzák meg?" Máté 5,13) s nem szabad hagynia, hogy személyisége megkövesedjék a materializmus Szodomájában és Gomorrájában, ahogyan azt Lót feleségének szimbolikus alakja mutatta (Ter 19,26).

A tűz mint Élet a katalizátor, amely felerősíthető a kozmikus sugár kozmikus fényével annak érdekében, hogy az Élet ragyogása a megvalósítandó tervben fokozódjon, és megtisztuljon. Sőt, az Élet tudatos invokációja minden alkímiai művelet manifesztációját kétszeresen bebiztosítja.

A Föld a Szellem energiáiból kialakított természetes kristálysűrűséget jelképezi, amelyet az elementálok birodalma tart fenn. Ezek az apró kis teremtők, az emberi diszharmóniát utánozva, rányomták a természetre az emberiség zavaros mintáit.

Így a bolygó testén felgyülemlett emberi hibák mint tüskék, tövisek, rovarok és ragadozók jelentek meg; az asztrális formák Pandora szelencéjét a lusták civilizációi felnyitották, akik önzésük folytán visszaéltek szabad akaratukkal és az Élet energiáival más világokban is. Pontosan ez, az anyag atomjaiba ültetett diszharmónia az, amitől az alkimistának meg kell tisztítania a laboratóriumát, mielőtt hozzáfogna a teremtéshez. Ez az a salak, amelyet majd a tűzzel tisztít meg.

Nem várom el, hogy az olvasó azonnal megértse a kurzusaimba foglalt összes koncepciót. Noha igaz, hogy Isten törvényeinek megfogalmazásában az egyszerűséget hirdetem, annak is tudatában vagyok, hogy a magasabb szintű gondolatformák nagyobb hasznot eredményeznek, amint a világ képes lesz befogadni azokat.

Ezért tanításomba olyan elemeket is belefoglalok, amelyek alkalmasak a különféle tudatszintű tanítványok megdolgoztatására (2Tim 2,15), hogy tanulmányaik által méltónak bizonyuljanak a bensejükben élő isteni lángra. Így mindenki, aki híven alkalmazza a tanításokat, sikerrel jár egyéni alkímiai fejlődésében.

A legalantasabb rabság az, amelyben a rab nincs tudatában láncainak. Biztos vagyok benne, hogy az alkímia igaz tudománya mindenki felszabadulását szolgálhatja, aki elfogadja azt. Ezért, e magas célkitűzést tisztelve, én szent tudománynak tartom.

Ne feledjétek, Isten áldott gyermekei, hogy az igazi tudomány célja az, hogy növelje a boldogságot, és megszabadítsa az emberi fajt minden olyan külső körülménytől, amely nem szolgálja az ember eredeti, kozmikus céljának tiszta szellemi magaslatokba való emelését.

12

Minden kitételt - legyen az társadalmi, gazdasági, vallási vagy tudományos jellegű - a szabadság hasson át, mert ez teszi lehetővé az emberi haladást. Mindenkinek, aki elő akarja mozdítani az emberiség sorsát e területeken, el kell ismernie a változás lehetségességét anélkül, hogy az megingatná az emberi lélek tartóoszlopait, amelyek nem mások, mint "az élet, a szabadság és a boldogságkeresés".

Természetesen a haladás lehetősége és az újítás szabadsága nem befolyásolhatja az isteni igazság rendíthetetlenségét vagy a Logosz sérthetetlenségét, amelynek ereje a végtelen magasságból szól, onnan, ahová mindannyian vágyunk.

A tiétek VAGYOK a szent tudományban.

Saint-Germain

IV.

MERJ CSELEKEDNI!

Változatosság! Örökké hálás vagyok a teremtés sokszínű minőségeiért! A világegyetem részekből tevődik össze; egységes középpontból terjed kifelé, különböző fényekbe, színekbe, hangokba és sűrűsödésekbe. Az összeálló kép (legyen az idill vagy múló rútság) résztvevőinek nem szabad elfeledniük, hogy ők a fénysugarak szétszórt nyalábjai, amelyek a teremtés pólyáját alkotják, és közvetlen kapcsolatban állnak a kozmikus egység Nagy Forrásával és Kútfejével.

A felemelkedésemet megelőző történelmi tapasztalataim során - amely folyamatában olyan volt, mint Jézus Krisztus felemelkedése - a hallgatás kegyének állandó állapotában éltem, amikor is belső fülem és szemem a fény és a tökély elbűvölő világára nyílt, ami azt a célt szolgálta, hogy tudatomból kihúzza a földi élet fullánkját, s általa olyan vigaszra találtam, amely barátaim előtt ismeretlen maradt. Gyakran kutatták belső derűm okát anélkül, hogy eredetét értették volna.

A földi testvéreimmel való kapcsolataim és jelenéseim, felemelkedésem óta a megjelenéseim nem mindig történtek olyan körülmények között, hogy azok, akikkel találkoztam, tudatában lettek volna akár személyazonosságomnak, akár hatalmamnak. Hadd jelentsem ki szerényen, hogy hasonló esetekben, amikor a Felemelkedett Mesterek bármelyike úgy döntött, hogy félrehúzza az Anyag és Májá fátylát, és közvetlen kapcsolatot teremt a fel nem emelkedett emberekkel, akkor ez utóbbiak a "tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül" (Zsid 13,2).

Nagyon jól tudom, némelyik olvasóm úgy véli, hogy mivel egyike vagyok azoknak, akik áthaladtak a fátylon, szavaim okkult jellegűek. Hadd jelentsem ki gyorsan, hogy ez nem így van. Isten dicsőségére legyen mondva, életfo lyamomnak nincs szüksége ilyen korlátozó formákra.

Az a tény, hogy életünket egy magasabb dimenzióban fejezzük ki, vagy "rezegtetjük", ahol a látás és a hallás emberi érzékszervei nem működnek, az még nem csökkenti szolgálatunk és valóságunk hatékonyságát, és arra sem kényszerít, hogy a fent említett kommunikációs módszerhez folyamodjunk. Áldottaim, a rádióhullámokat sem tudjátok önmagukban észlelni, mert amíg az elektromos csövek fel nem fogják őket, addig számotokra nem hallhatók; bízzatok hát a menny képességében, hogy az tud az emberrel közvetlenül kommunikálni.

A szabadság iránti szent elkötelezettségem miatt felemelkedésem óta folyamatos kapcsolatot tartok egyik vagy másik, a földön testet öltött életfolyammal - s ezt kozmikus parancsra, a mennyei hierarchia jóváhagyásával teszem. Szeretett Jézusunk és más nagy fényességek, akik az isteni terv teljességében hasonlóképpen megjelentek tanítványaiknak a különböző korokban, olykor a ma emberei és asszonyai előtt is megjelennek: nem több erőfeszítéssel, mint amennyit a tévé vagy a rá dió bekapcsolása jelent.

A tanúk koszorújától (Zsid 12,1) érkező égi üzenetek témája nem olyan idegen az alkímiától, mint ahogy első látásra tűnik, mert bemutatja nektek azt a szükségszerű részt a szabadság ügyével kapcsolatos programomban, amelynek a jelenlegi alkímiai sorozat is szerves része.

Látjátok, áldottaim, a látható teremtés teljesen azoktól a lényegi dolgoktól függ, amelyek a szemnek láthatatlanok. Ugyanakkor, a legtöbb ember elméjét betöltő központi gondolatoknak - amelyek az emberi lét átmeneti hatásaira reagálnak - nincsenek olyan következményei, amelyek szót érdemelnének, vagy állandó realitással lehetne felruházni őket.

13

Bizonyára egyetértetek velem, hogy mivel az emberi tapasztalások sora monotonná válik a fejlett és kevésbé fejlett lelkek számára is, ezért az csodálatos áldás, ha az ember módosult tudatállapotban betekinthet a teremtés magasabb oktávjaiba, s ily módon inspirációt nyerhet a természetből és Isten elméjéből.

A Törvény tudatlanságból való megsértése megfosztja az egyént és a társadalmat a megvilágosodástól. Erre az egyetlen orvosság a megvilágosodott engedelmesség, párosulva a törvény részleteinek tudományos megfigyelésével.

Az isteni bölcsességből származó haszon ismeretlen marad azok számára, akik úgy tartják, hogy a régi, jól bevált elméletek megfelelnek a jelen követelményeinek, és hogy az empirikus módszereken kívül semmi másra nincs szükség. Egyébként is, a modern tudomány elfogadott kitételei, mivel csak részben helytállóak és nem teljesek, elégtelen alapot szolgáltatnak egy haladóbb szintű kutatáshoz és az elemek feletti uralomhoz.

Az önelégültség semmilyen tevékenységben nem vezet fejlődéshez, legyen az emberi, avagy isteni foglalatosság; így ahol kegy bőséggel lehetne, ott nincsen. Az önelégültség a meddő tudatlanság védőbástyája marad, amely megakadályozza, hogy az emberiség osztozzék a bőségben, holott a menny csak arra vár, hogy ráonthassa gazdagságát a szabad lelkekre, aki ket tiszta szívük és ármány nélküli természetük fogékonyabbá tesz gondolatainkra.

Mielőtt az alkímiai tudás bármilyen szintű mélységét átadnám nektek, föl szeretnélek emelni benneteket annak az isteni méltóságnak a magasába, amely éppoly valóságos, mint a nappal fénye, és a legnagyobb erősségetek a holnap küzdelmeinek megvívásában. Ehhez tanulmányoznotok kell az igaz alkimisták szellemét, akiknek az ismeretlenbe tett kirándulásaik több szempontból eredményesnek bizonyultak.

Még azok a lelkek is, akiknek nem sikerült teljesen felfedniük a módszert, amellyel a fémet arannyá lehet változtatni, kutatómunkájuk eredményeképpen minden képzeletet felülmúló módon részesültek az áldásokból. Még az üldöztetések is hasznukra voltak, mert a közös cél egységbe forrasztotta őket, és ez az emberi megosztottság közepette, a kapzsiság ra és az önzésre való hajlamot figyelembe véve, már önmagában is teljesítmény.

Remélem, felkészítitek magatokat, hogy próbálkozásaitok sikerrel járjanak. Mindenekelőtt készüljetek fel arra, hogy a gondolataitokban és a prekoncepcióitokban szükséges változtatásokat hajtsátok végre, mert csak így lehetséges a győzelem. Ha az ember sikert akar elérni az alkímiában, ami valójában a spirituális tudomány magasabb törvényeitől függ, akkor ápolnia kell magában a hitet, mert azon fog múlni megidéző és koncentráló ereje.

Amint egyszer felfogtuk, már nem nehéz a fémötvözés, az atomi erők uralása, az elektronok energiájának irányítása a magasabb dimenziókban működő ember elméje által. Ugyanakkor bizonyos vagyok benne, hogy belátjátok: mivel hosszú ideig támaszkodtatok az érzékszervekre, és elfogadtátok az ezzel együtt járó, halandó korlátozottságot, ezért nagyon fontos, hogy gondolkodásmódotokat új lehetőségek felé fordítsátok, azért, hogy az emberi korlátoktól mentesen működhessen, s ne fojtsa el az isteni izzást azok kijelentése, akik ebben tudatlanok, s azt mondják: »Lehetetlen!» Hadd mondjam mindenkinek a szabadság nevében: próbálkozzatok!

Míg tudatotokat a jövőbeli tudás befogadására készítitek elő, ne feledkezzetek meg róla, hogy meg kell vizsgálnotok, honnan erednek a korlátozásról alkotott gondolataitok.

Kedveseim, józannak és kiegyensúlyozottnak kell lennetek mindenben, amit tesztek, de fel kell ismernetek, hogy az igazi tudomány a csoda határát súrolja azok szemében, akik nem értik meg képleteit. A tömör falhoz azzal a meggyőződéssel léptek, hogy nem lehet áthatolni rajta; pedig egyáltalán nem tömör, úgy tele van lyukakkal, mint a csirkeól drótkerítése. Nem tudtok anélkül végigsétálni a parázson, hogy meg ne égetnétek a lábatokat, holott kevésbé felvilágosult kultúrák sámánjai sérülés nélkül megteszik ezt.

Krisztus számtalan csodatételét többen megismételték az idők során, különböző helyeken; mégis, az emberi szkepticizmus és feledékenység száműzte ezeket a mítoszok világába, és a csalóka elme játékai közé. Hadd kérjem tehát az isteni erőbe vetett hit megújulását, mert ez a követelmény mindenki számára, aki spirituális teljesítmények csodaembere akar lenni, az egyetemes törvény szent célja érdekében.

Hit nélkül nemcsak lehetetlen Isten kedvére tenni (Zsid 11,6), hanem kijelentem nektek, hogy lehetetlen törvényeinek tökéletességét megvalósítani. Minthogy a hit oly igen nagy kívánalom, nem lenne-e érdemes mindenkinek felülvizsgálnia kételyeinek okát?

Jól jegyezzétek meg, hogy a legtöbb kétely az önbecsapás különböző formáiból ered, valamint az emberi elme kudarcából, abból, hogy nem bírja megvalósítani saját integritását. Látván, hogy ily negatív körülmények fakadnak a téves tudatból, nem lenne-e bölcsebb mindenki számára, ha az Énre tekintene (a Mindenható Isteni Jelenlétre), és élne? (Ám 5,4)

Istennel minden lehetséges (Mt 19,26); de mint minden tudományban, a szakértelem nem jön meg tudás és szüntelen

14

gyakorlás nélkül. Azokat a keveseket, akik ez alól kivételek, géniuszoknak nevezhetjük; ám ha az egész törvényt megértjük, akkor bebizonyosodik, hogy még nekik is megvoltak a maguk szorgalmas tanulással és gyakorlással eltöltött óráik.

Külön szeretnék rámutatni, hogy az alkímiai titkok közreadása e kurzuson abból a célból történik, hogy a kezetekbe és a tudatotok laboratóriumába helyezzük a törvényről szóló tudást, amelyet mi magunk is évszázadokon keresztül használtunk a legnagyobb sikerrel és az élet iránti mélységes tisztelettel, amely elsőrendű fontosságú a tökéletes összhangban működő kutató elme és a tiszta szándékú, szerető szív számára.

Itt az egyszerű kíváncsiság helyet cserél azzal a morális nagysággal, amely a társai fölé emeli az embert, aki olyan, mintha isteni csillag lenne kortársai közt. Mivel nem hamis büszkeség vagy intellektuális félreértés emeli a magasba, az igazi alkimista szerényen áll, várakozástelin tekintve tanárára, aki - ha a hozzáállása helyes - évszázadok felbecsülhe tetlen értékű tudását osztja meg vele.

Remélhetem tehát, hogy újra átolvassátok a kezdeti leckéket, és beépítitek a haladásról és a fejlődésről alkotott új gondolatokat? Meg vagyok róla győződve, hogy ebből az osztályból nagyon sokan járnak majd sikerrel; én is tovább folytatom a rám eső rész elvégzését fenn és lenn, a ti oktávotokon, hogy ez így legyen, s a világosság, a remény, a béke és a megértés mindannyiótokban újjászülessen.

Őszintén a tietek VAGYOK

Saint-Germain

v.

A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE, EREJE ÉS ÖSZTÖNZÓJE

A jelen pillanat "most"-ját a spirituális lehetőség kelyheként kell felhasználnunk. Az életben a legmagasabb célokat kell kitűzni, a legmagasabb elveket dicsőíteni, és önzetlenül szolgálni. Szeretett emberek, a változtatáshoz szükséges erő minden emberben megvan! Válasszátok ezt az erőt, és értékeljétek azt a korlátozó körülmények között, és látni fogjátok, ahogy az Én alkímiája kibontakozik!

Alakítsátok át az elködösített szubsztanciák hazugságait, amelyek visszatartják szellemetek szárnyalását! Ismerjétek fel, hogy az emberi körülmények korlátai csupán kísértetek, amelyek a halandó lét színpadán parádéznak, csak azért, hogy az örök Igazság végül eltemesse őket.

Minden embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mit választ: a szabadságot vagy a béklyót, midőn feltárja adott helyzetének alkímiáját, és az igazság fényébe emeli azt, majd dönt, hogy melyik alapvető állapotot változ tassa meg, meghatározva ezzel az adott pillanat tégelyében azt a dicső fejlődést, amely a magasabb szemléletből születik.

Oszlassátok el hát az anyagból való eredet közönséges, értelmetlen mániáját, a birtokló természetet, az Anya eltorzítását, amely képtelen a kozmikus lehetőségek teljességére, és mindig az ideiglenes birtoklás csecsebecséire és mütyürkéire korlátozódik. Engedjétek, hogy a mennyország kinyissa tudatotok ablakát az örökkévalóra, vegyétek végre észre a jelenben rejlő csodálatosat még a legsivárabb külső körülményekben is! Adjatok a lelkiekben szegényeknek, értsétek meg a gazdago-kat, és érezzetek együtt mindenkivel!

Meglehet, egy-egy életfolyam gyakorta bővében van annak a minőségnek, amelyben a szomszédja szűkölködik. Cseréljétek ki egymással erényeiteket, mások "völgyeinek" felmagasztalásával, és bízzatok benne, hogy az Élet majd elhordja mások büszkeségének ormait, csakúgy, mint a tiéteket. Alakítsátok át elszánt és kitartó törekvéssel saját világotok nemkívánatos körülményeit! Minden isteni lény, aki tiszteli bennetek Isten életét, tudja, hogy az ehhez szükséges erő már ma rendel -kezésetekre áll, intelligenciátok és szellemetek felfogóképességének megfelelően.

Teremtsétek meg a sikerek azon spiráljait, amelyek az Égi Várost alkotják, és burkoljátok be a fizikai szubsztancia világát, a tudatos elmét és szívetek érzéseit a halhatatlan szférák ragyogásával! Megújult reménnyel tekintve az univerzumra, ismerjétek föl, milyen fontos a megfelelő hozzáállás megőrzése.

A hiúság túl régóta uralkodik a földön.

15

A csodás lehetőségek éji szellemekként tűntek el a hajnali fényben a lelket fogva tartó, hideg bilincs hatására, a széteső pillanatok köntösében.

Erzsébet fia, János megkérdezte Krisztust:

"Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,2-5) Krisztus válaszában a csodatételeire utalt: a süket újra hallott, a vak látni, a béna járni kezdett. A válaszban rejlő tanítás arra buzdít, hogy mindenki fogadja el saját valósága csodáját.

Lássa meg mindenki, hogy az élet az "Én Ő Vagyok" tudatosságán keresztül hozza el számára a nagyszerű és csodás ajándékokat, s e tudatosságnak elő kell bújnia az anyagiság barlangjából. A teljesség erőtlen alkotórészekre való szétesése - az ember képe önmagáról mint Forrásától elszakadt részről - arra ösztökéli az egyént, hogy átverekedje magát az emberi ne-hézségeken, ahelyett hogy elfogadná a korlátlan szabadság és a szeretet erejével teli egység szövetségének nagyszerű koncepcióját.

Az igazság mindenkit felemel, senkit sem igáz le, kivéve az igazság azon ellenségeit, aki ket homályos értelmezéseik alig emelnek az ember teremtette dzsungel vadállatai fölé. Ám még ők is több együttérzést kapnak az élettől, mint amennyit megérdemelnek; tudom, mert itt állnak előttem a feljegyzések. A szeretett mesternő, Kuan Jin irgalmat kért számukra, amelyet bőkezűen oszt szét mindenkinek, vég nélkül, ellenszolgáltatás nélkül.

Nagy ajándék Istentől, hogy mindig több szeretetet áramoltat vissza az életbe, mint amennyit az élettől kap. Isten nagylelkűsége önzetlenül ontja hatalmas szeretetáramát, amikor egy pár csepp is elég lenne belőle; ezzel lendítve előre az emberiséget felfelé vezető zarándokútján, függetlenül téves felfogásaitól.

Másokra számítani nem megoldás a gondjaidra, s nem hozza el a beteljesülést sem, amelyet Isten neked szánt, áldott emberfia! Neked, aki alkimista vagy, akiben isteni tudás világít, és tudatában vagy az Önvaló nagyszerű igazságának, a láthatatlan valóságból kell erőre kapnod, és fel kell használnod saját világodban és kapcsolataidban a transzmutációs alkímiai folyamatokat, hogy a rendelkezésedre álló szellemi eszközökkel és fizikai kellékekkel mindennap az uralmad alá vond a külső állapotokat.

Noha téglát vetni szalma nélkül (Kiv 5,6-9) nem mindig kívántatik majd meg, az eltökélt alkimista számára - bár nehéznek tűnik - még ez is csak egy újabb leküzdendő akadály lenne.

Mindenkinek, aki jelenleg a földön él, el kellene ismernie a "most van itt a perc" koncepcióját, amely az ellentétek hullámát meglovagolva, a győzelem kikötőjébe röpíti az embert. Mindenkinek - függetlenül attól, hogy hány éves, vagy mikor él - úgy kell tekintenie az életére, hogy az jobbá tehető, önmagát pedig olyasvalakinek kell látnia, aki képes arra, hogy bármilyen körülményt akarattal megváltoztasson. A törvény és az igazság a fékentartás természetes eszközei; de az univerzumnak, amelyet a saját törvényei irányítanak, megvannak a maga kreatív eszközei arra, hogy a kozmikus dimenziók megközelítésével túllépjen ezen a törvényen, és geometrikus mértékkel kiterjessze azt a végtelenségig.

A szabadság barátainak vissza kell utasítaniuk a régi elképzeléseket, amilyen gyorsan csak lehet, az elavult koncepciókat pedig elnyűtt ruhaként kell kihajítaniuk. Kopernikusz idején nehezen fogadták el az emberek, hogy a Föld és más bolygók a Nap körül keringenek, és dogmatikusan kitartottak a földközpontú világegyetem hite mellett. A vegyész számára az egyszerű és összetett anyagok képlete magától értetődő, de a képzetlen ember számára nem más, mint egy halom összehányt szimbólum.

E kurzussal nem csupán tudást akarunk átadni; de hatással kívánunk lenni arra, ahogyan e tudást befogadjátok. Erre azért van szükség, mert az alkímiai törvények abszolút bizonyítékai egyetemesen és szükségszerűen az ember cselekedetein keresztül nyilvánulnak meg!

Legyen világosság körülöttetek és lényetek szférájában! Az élet nem kísérlet, de az ember kísérletezik vele. Az emberiség az okozatok külső világának hullámain lovagol, míg a belső, oksági birodalmat figyelmen kívül hagyja. Minden boldogtalanság gyökere az okok alaptételeiben rejlik. Javítsátok ki a hibákat, így meggyógyultok, és önmagatokat is megismeritek.

Én a pusztító emberi magatartás megváltoztatását szeretném elérni, majd behelyettesíteni olyan módszerekkel és elképzelésekkel, amelyeknek a segítségével minden élet képes lesz kiemelkedni az emberi erőtér lehúzó vonzásából, ami akadályozza az emberiség felemelkedését.

Minden alkimista először saját magát alakítsa át, itt és most, s ezáltal nyerjen belső nyugalmat, jóleső érzést a külső teljesítményeiért - különösen az életszakaszai vége felé. Az biztos, hogy hacsak a külső és a belső figyelem nem ott nyugszik, ahol a Jóság érvényesül, az ember pozitív hatalmának koncentráltsága, amely képes az anyagban külső és belső vál tozásokat előidézni, nem fogja tudni mindazt az áldást megteremteni, amelyet Isten mindenkinek szánt, hogy minden egyes nap gya-korolja.

16

Szeretteim, jutalomra vagy büntetésre várni nem életcél. Az életben rejlő cél sokak számára felfoghatatlan maradt, csak kevesen értették meg. Nap mint nap ezrek lelik örömüket fogadásokban, lóversenyekben, szerencsejátékokban, s az elképesztően csekély esélyek ellenére is reménykednek, hogy nyernek, miközben minden törvények közül a legbiztosabbat, a kozmikus célt figyelmen kívül hagyják.

Azok, akik megtagadják Istent vagy magát az életet, tapasztalat hiányában teszik ezt. Még nem virradt fel bennük a tiszta értelem hajnala. Szívesebben fogadják el azokat a népszerű gondolatokat, amelyek "nem ejtenek át".

Nos, az ilyenek vesztesége számolhatatlan, s noha nem várom el, hogy minden ilyen ember megváltozzon, megismétlem intésemet: mindenkit lehet arra inspirálni, hogy ne adja fel. A keresés megéri. Ismerem a törvényt; a tett alkímiája önmagáért beszél.

Azok, akik szeretnek vitába szállni, hogy bebizonyítsák egy Elsődleges Ok nemlétét és lényegtelenségét, valószínűleg nem szeretnék elmulasztani e lehetőség átmeneti élvezetét; de ha egyszer egyetértenek az isteni logikával, akkor az igazság arany magva váltja majd fel az emberi intellektus nehézkes, áthatolhatatlan rendszerében lakozó büszkeség héjait, amelyek kétségbe vonják minden olyan tapasztalat érvényét, amely az öt érzékszervvel nem érzékelhető.

Egyesek gyakran azt szeretnék elhitetni magukkal, hogy egy szinten vannak a bölcsek eszméjével. Nos, úgy gondolom, hogy a felemelkedésem előtt a Földön átélt évszázadok, és amiken azóta keresztülmentem, feljogosítanak arra, hogy némi megkülönböztetéssel éljek e kérdésben. Engem sem az ego, sem bármilyen emberi szándék nem vinne rá ennek a Sorozatnak a megírására. Tudatomat pusztán mélységes szeretet tölti be, amelyet a Föld, e fejlődő, kozmikus egység iránt érzek, s csak át szeretnék adni valamit annak a szeretetnek és bölcsességnek az édes egyszerűségéből, amely vezet engem.

Lássuk tehát, mennyire ésszerű azt feltételezni, hogy elegendő ember harmonikus szolgálata meg tudja változtatni az elmeszesedett állapotokat, és képes megteremteni a szeretetnek egy olyan állandó áramlását, amely egyetlen ihletett mozdulattal átsöpör hegyeken-völgyeken, hogy begyógyítsa az örök alkímia (lsten teljes kémiája) s az alapvető tévedések kútjából felbuzgó műviség közötti törést. Akkor az ember belső egysége és az emberek közötti egység aranya olyan ajándék lesz, amelyben mindenki egyaránt osztozik; s az ember a tiszta zsenialitást fogja tükrözni, a társadalmi rend pedig a mennyei királyságot.

Az erőket, amelyek a múlt tévedéseihez láncolják az embert, s nem hagyják, hogy a jelenben előtörjenek belőle a béke lángjai, meg kell kötni, miképp a mennyben, úgy a földön is.(Mt 16,19 és 18,18) Az emberiségnek együttesen kell felkelni, hogy itt és most megkongassa az ezen erők halálát hirdető harangokat, hogy a háborúskodás véget érjen. A zavartól való megszabadulásra csak az élet valódi értelmezésében és a lét alkímiájában lehet rátalálni.

Most lépésről lépésre elvezetlek benneteket az alkímia helyes értelmezéséhez. Az első leckében a felelősségre emlékeztettelek benneteket - a saját felelősségetekre, hogy az alkímia helyes használatával bebizonyítsátok létetek törvényeit. Most pedig annak szükségességére szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy milyen fontos változtatásokat kell tenni lényetekben, ahol az kívánatos. Végül útmutatást kaptok a kicsapatás művészetének gyakorlásához.

A kicsapatás alkalmazásának előfeltétele, hogy tudjátok, mit akartok létrehozni. Ezt az igazságot tanította Jézus a Miatyánk imádságában, amikor azt mondta: "legyen meg a te akaratod".

Isten akarata a Magasabb akarata, Igazi Énetek, lényetek legfontosabb részének akarata. Mert kisebbik énetek - bár fenntartja magában a lelken keresztül e Magasabb Énnel való kapcsolatteremtés képességét -, nem más, mint egy halom impulzus némi emberi tudással keverve, ezért azt tanácsolom, hogy ismerkedjetek meg önmagatok Valóságával; mert ez a Valóság az a dzsinn bennetek, amely képes átadni Aladdinnak (aki a tiszta tudás lámpáját törölgető alkimista szimbóluma) halhatatlan lénye helyes vágyait.

Gondolkozzatok el tehát a változás szükségességén ("Tiéd az ország"), a változtatáshoz szükséges erőn ("Tiéd a hatalom"), a változást serkentő motiváción ("Tiéd a dicsőség"), és keltsétek életre a vágy múló lángjaiból a megújuló remény örök napját.

Maradok tisztelettel

Saint-Germain

VI.

17

FORMÁLÓ TÉNYEZÓK

Ah, az az öntőforma! Ott van a baj! Ah, és a penész, az is szennyez!

Pedig milyen szép sorsot tervezett az ég minden egyes életfolyam számára!

Az anyagba és a formába való leszállás után jönnek a formáló évek, amikor az ember tiszta, fehér tudatvásznára rányomódnak az első (harsány és néma) hatások. A szülők és a rokonok kezdeti, ámuló ünneplésére lassan rárakódnak a környezet egyéb hatásai, amelyek mintákat és koncepciókat rajzolnak az embrionális elme képlékeny vásznára.

Az alakító tényezők lassan kifejtik sokrétű hatásukat az ember formálható személyiségére. Az "énségre", amely eleinte teljes egészében az Isteni Jósággal azonosítja önmagát, az élmények milliós mintái nyomják rá bélyegüket, és formázzák azt. Így épül fel, javára vagy kárára, az ember elméje és lénye.

A tapasztalás azonban nem az egyetlen módja a tudat tágulásának, mert minden egyes, Istennel vagy az Ő kozmikus csapatával eltöltött perc az egyén tudatosságának felemelését és kiszélesítését szolgálja, egy szempillantás alatt (1Kor 15,52) megvilágosodottsággal töltve el Őt!

Az emberi tökéletlenség empirikus bizonyítéka a tömegek életének múltjában és jelenében sűrűsödik össze. A kötöttségek és veszélyek közé szorított élet elveszti értékét. A vallás és az üdvözülés reménye kel életre az ember szívében, s bontja ki az ember "fájának" rügyét. ("Az felnézett, és így szólt: »Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának«." (Mk 8,22-26) A változtatás alkímiájára Jézus idejében is szükség volt, és szükség van ma is, mert az öntőforma nagyon is gyakran tökéletlen, s így nem tudja kifejezni tartalma kiválóságát.

Ahogy mondtam, a penész is szennyez, s itt szeretném most felhívni a figyelmet az átalakítatlan emberi szennyre és nyomorúságra, amely, mint a szemét, a világ istállóiból párologva bemocskolja az emberi tudat ösvényeit. A megkérgesedett penész, legitim kultúrának álcázva magát, aláássa a vággyal fűtött lelkek tisztességét.

A sajtószabadság szándéka nem az volt, hogy szabad utat nyisson az ifjú elmék megrontói számára, s hogy megzavarja és szétzüllessze a népességet, elárasztva agyukat soviniszta propagandával és előítélettel. Sokkal inkább a világosságot volt hivatott terjeszteni, s a kozmikus sors érzékelésébe emelni minden egyes embert.

Amerika, szeretett hazám! Mily drágák is megénekelt és megénekeletlen hőseid lépteinek emlékei! Minden anyai szív büszkén ajánlhatja fel, "önszántából" élete gyümölcsét - remek fiait és lányait, akik e szeretett nemzet szívéből szolgálják a szabadság ügyét szerte a világon.

Mivel a forma és a penész minden borzalmas hatását ellensúlyozni kell, ezért osztom meg veletek azt, ami az alkímia helyes alkalmazásával hozzájuttat benneteket a személyes szabadsághoz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy több szó nem esik majd erről a tárgyról a kurzus többi témájával párhuzamosan, de itt most külön tanácsot szeretnék adni azoknak, akik az isteni terv betöltéséhez, személyes fejlődésükhöz és körülményeik javítására kívánják felhasználni az alkímiát.

Azok, akik járatosak a nemesfémek finomításában, tudják, hogy a fém megolvasztásához magas hőmérséklet szükséges. Hőre van szükség a tisztátalanságok és az idegen anyagok kioldásához is. A salak kiválasztódása kétféleképpen megy végbe: 1.) egy rész elpárolog, és a szoba légterébe távozik, ahol a finomító kemence is áll; 2.) a nemkívánatos anyag nagy része a felszínre emelkedik, ahonnan az éber finomító lefölözi.

Ennek kapcsán megemlíthető, hogy kevés szülő rendelkezik olyan útmutatástárral, amely lehetővé tenné, hogy gyermeke már a kezdetektől fogva tisztában legyen tökéletes szabadságának tanaival. Nem azt mondom, hogy a világ nincs tele lelkesedéssel és jó szándékkal, de az ezekkel kikövezett út nem a legjobb helyekre vezet. Így történik aztán, hogy minden következő generáció gyermekei egyre bölcsebbek lesznek a háborúzás művészetében és művelésében, valamint a társadalom számos szokásában, anélkül, hogy érdekelné őket a szentek megújuló, békés társadalma!

Kevesen születnek és nőnek fel az egyetemes cél tudatában, s így az egyéni sorsok, amelyek gyakran az egyetemes cél ellenében haladnak, időről időre szükségképpen megszakíttatnak.

A történelemkönyvek oldalai zsúfolva vannak a zsarnokok és célt tévesztett szörnyetegek bukásairól szóló történetekkel. A kudarcok és a sikerek sok területen vívnak ki elismerést, ám az átlagember a középszerűség kietlen földjén halad. Semmi nem esik távolabb Isten és a természet tervétől, mint a középút hamisítványai!

Mily tökéletlen is a sorsról alkotott azon felfogás, amelyet a téves emberi elgondolások formálnak! Mily nemesek azok, akik elismernek egy Intellektust, egy Elmét, egy Szellemi Felvigyázót és egy Teremtőt, akinek előrelátása, gondoskodása még

18

küldötteiénél is nagyszerűbb, az egyetemes cél hegyeként mutatkozik meg az előtt, aki elég bátor megmászni azt, és aki nem habozik, nem fél megbízni e meredek csúcsok egykori hegymászóinak bölcsességében.

Azok, akik e szellemi úttörők életvonalához kapcsolódnak, hatékonyabb vezetésben részesülnek, mert a faj idősebb testvérei szeretettel nyújtják át nekik hűségajándékként a szabadságot. Ez az ajándék elérhető mindenki számára, aki a hit által el tudja határozni magát a követésére, és kitartásával megengedi, hogy tisztább mintára formálják át őt, annak a tisztaságnak a felgyülemlése által, amelynek valósága a menny kincse.

Szeretett barátai a szabadságnak, a magasabb alkímiai igazságok kapuja előtt álltok most, amelyeket a hetedik leckében fogok közre bocsátani; de ehhez szükséges, hogy életeteket teljes egészében az Egyetemes Alkímia Szellemében szemléljétek. Ne az elismerésre vágyás hiúságától, hanem a szükséges tettektől indíttatva cselekedjetek ezentúl, s azért, mert a szolgálat önmagában is fontos és értékes. Istennek szüksége van olyan eszközökre, amelyeken keresztül megnyilvánulhat a formák világában, s ti engeditek át neki a kezeteket és a lábatokat!

Meg kell értenetek az egység misztériumát, mert ez a kapcsolatfonál valamennyi élet és ezek Forrása között, amely arra szolgál, hogy összekössön minden élőt egy nagy, központi kapcsolótáblával. Itt a gondolatok és az érzések közötti kölcsönhatás ellenőrzés alatt áll, nehogy sértse az élet egyetlen formáját is Isten szent hegyén.

Képzeljétek csak el, milyen lehet az élet a maga teljes szépségében! Lássátok tiszta aranyként. Minden boldogtalanság oka: a félelem, a kétség, a gyanakvás, a megvetés, a kritika, az ítélkezés, az önteltség minden rezgése, és minden negatív vonás az emberi minta része, amelyet mint salakanyagot, át kell alakítani, mielőtt a tisztaság újjászervezhetné az életáramot, hogy az ember részesülhessen az élet vizéből. (Jel 22,17)

Nem elég, ha az ember csak akkor indul el inni, amikor már a hívás a magasabb forrásokból megérkezett. Új tömlőt kell készíteni, hogy az örök jóság és cél új bora ne folyjék ki belőle. (Mt 9,17 ) Ez a spirituális alkímia; és bölcsek azok, akik először magukban tökéletesítik azt, mielőtt másokban vagy a természetben próbálnák meg irányítani az elemeket, mert csak így bizonyulhat a karma igazságosnak és jó hatásúnak. Az ilyen praktizáló ajtaján nem kopogtat a bűn, mert szándékai, céljai és módszerei tiszták, tettei igazságosak.

Kegyes alkimisták, maga a tény, hogy ezt a kurzust végzitek, jelzi a fejlődés iránti igényeteket. Maga a szó, hogy fejlődés, olyan szellemi feladat, amelyet meg kell tanulnotok.

A benyomás és bizonyítás szavak is ide sorolhatók, mert jelzik, hogy az élet elhozza tudatosságotok belsejébe azokat a benyomásokat, amelyekkel azt bizonyítja, hogy mind értékesek. Minden hiábavaló gondolat ezért ama fenség bírálata elé kerül, amely nem más, mint Isten magasabb rendű dicsősége, a menny boltíves csarnokának felülről áradó fénye.

Krisztus elméje rokon a fény elméjével, és annak jellemzője, aki a Magasabb Intelligenciára hangolja magát. A világból áradó benyomásokat a tanítványnak bizonyításképpen össze kell hasonlítania, össze kell vetnie a mennyei célok tiszta mintáival.

Amikor ezeket az alkímiai tűz kinemesíti, akkor az ember hasznos céljai és elgondolásai erősségévé válnak - maradandó matricává, amely még több hozzá hasonló vonást fog vonzani az ember tudatába. Így nyer igazolást nap mint nap a mennyei bölcsesség szárnyain felemelkedő Én királysága a szellemi éberség magaslatáról hangzó ige által.

Az igaz alkimista tudja, hogy a mindent létrehozó végtelen Intelligencia az egész kozmosz fölé kiterjeszti hatalmas fényszárnyait.

Amint fenn a makrokozmoszban, úgy lent, a mikrokozmoszban, a formák kicsinyített világában ez az Intelligencia individualizálódik! Isten figyelmes szeretete mindig kinyilatkoztatja csodálatos céljai kíséreteként Gondoskodó Jelenlétét, amely nem az egyének meggyalázását, hanem mindegyikük dicsőséges kiteljesülését keresi, akikben benne lobog a mindenható, örökké jelenlévő élet lángja.

Az úgynevezett fizikai halál nem jelenti a létezés végét. Egyszerűen csak felosztja az örök életet az önazonosság és a tapasztalat fülkéire, ennek következtében a kiterjedést és a lehetőséget a legteljesebb mértékben alkalmazni lehet, és minden elnyűtt öntőformát el lehet dobni. A kereső újra összeillesztheti az elfeledett részeket is, és oly gyönyörű szőttest készíthet belőle újra, hogy a néző lélegzete elakad, és hálával telik meg az örök élet mindennapjaiban rejlő tökély és dicsőség láttán!

Tisztában vagyok az ember elkeseredésével, amelyet a társadalom bomlasztó elemeivel való önazonosítása okoz. Tudom, milyen csalások történnek a vallások nevében; de engem nem annyira ezek foglalkoztatnak, hanem inkább azok az életek, amelyek tiszta arannyal díszített öltözékben bukkannak fel a tapasztalatok olvasztótégelyéből.

Az Életet soha nem kell üresnek érezni, mert az Élet gondoskodik rólatok, s az Élet intelligens és figyelmes. Az Élet kézzel

19

fogható és valódi. Az Élet becsületes és gyengéd. Az Élet drámai, és az üdvösség felé halad.

Az alkimista útja a magasan haladó út, amely megkülönböztetendő az alacsony úttól; akinek szíve egész nap dicsőségben ragyog, az poros emberi útját, amelyet zarándokló lába tapos, transzmutálja, transzmutálja, egyre csak transzmutálja, amíg a por a legtisztább ragyogássá válik!

ÉN VAGYOK az Élet, ÉN VAGYOK az igazság, és ÉN VAGYOK az út.

Saint-Germain

VII.

AZ ÁTVITEL MÓDSZEREI

A fény az alkímiai kulcs! "Legyen világosság!" (Ter 1,3) Ez volt a teremtés első parancsa, és ez az első lépés a helyes kicsapatáshoz. Ha az ember, aki maga is Isten megnyilvánulása, az Atyát vágyja utánozni, és kicsapatni szeretne, amit a fény igaz fiaként meg is kell tanulnia, akkor ugyanolyan módszereket kell alkalmaznia, ha hathatós és érdemleges eredményeket vár, mint amilyeneket a Legmagasabb Intelligencia használt.

A Teremtő nyilvánvaló módszereit tanulmányozva, és a természetet figyelve sok értékes dolgot kikövetkeztethettek, ha megtanultok önállóan gondolkozni. Az emberi szillogizmusokon túl kell lépni, és ahhoz, hogy a "menj, és tégy te is hasonlóképpen"(Lk 10,37) üzenetét teljesíthessétek, s szolgálatotokat mindig a jó keretein belül tartsátok, be kell hatolni Is -ten tudatosságába, aki a Mester Alkimista.

Amikor elhatározzátok magatokban, hogy a kicsapatás művészetével akartok kísérletezni, először hozzátok létre a megalkotni kívánt tárgyelőképét elmétekben. Ennek meghatározott méretű, arányú, anyagú, sűrűségű, színű és minőségű, részletes képnek kell lennie. Amikor vizualizációja megtörtént, ezt azon nyomban le kell pecsételni; ez létfontosságú lépés a tárgy anyagi világba történő gyors és hatékony kibocsátásához.

Ne értsétek félre ezt a lépést, és ne gondoljátok, hogy ezzel bezárjátok a kaput a tervezet további finomítása előtt. Nem ez a helyzet, mert javítások eszközölhetők a további modelleken, de ha nem engeditek át az előképet befejezett műként a forma elementáljainak és építőinek, azok nem tudják helyesen megvalósítani. Ezért a második parancs, amelyet a "Legyen világosság!" után mondanotok kell: "Elvégeztetett!"

Most, hogy megalkottatok egy gondolatmátrixot, és lepecsételtétek mások cikázó gondolatsugarai elől, amelyek vagy tudatosan (olykor féltékenységből vagy egoizmusból), vagy tudattalanul fakadnak a tömegelme fejlődéssel szembeni kollektív ellenállásából, a harmadik szabályt kell alkalmaznotok, amely szerint meg kell védenetek az alkotásotokat, és "senki fiának" nem szólni róla. Ez a kicsapatás törvénye - olyan törvény ez, amely lehetővé teszi, hogy kikerüljük az emberi gondolat és érzésminták összpontosított sugarait, amelyek rendkívüli módon megzavarhatják a sikeres alkímiai kísérletet, hacsak nem teszünk bizonyos óvintézkedéseket.

Ezért óvakodjatok az emberi energia kiszivárgásától, amit elménk sokféleségének hatása okoz, hacsak két vagy több egyén külön össze nem fog, hogy együtt végezzék el a kicsapatását. Akik járatosak a természettudományban, és ismerik Rutherford elméletét, meg fogják érteni, hogy a gondolatenergia, az egymást kergető, apró részecskékből álló hul lámokhoz hasonlóan, olyan erejű áttörésre lehet képes, hogy azzal le tudja dönteni a kreatív mátrix mintájára összpontosító gondolatenergia mágneses mezejét.

Minden tanítványnak fel kell ismernie, hogy a különböző geometriai formák, a négyzet, a háromszög, a kör, az ellipszis és a paralelogramma szinte általánosan használt formák a teremtésben, a makrokozmikus és a háromdimenziós, mikrokozmikus világban egyaránt. Bár a kreativitás magasabb formái megtalálhatók az algebra, a számtan és a trigonometria világában, a belső szellemi szinteken az általunk ismert legmagasabb rendű szimbológia az engramikus ritmusok tudománya.

Ez a tudomány az energia kibocsátásával és kontrollálásával foglalkozik, engramokkal (amely kifejezéssel az okozatok mögött húzódó okokra utalunk, amelyeket világi tudósok figyeltek meg, és engramoknak neveztek el), továbbá mantrákkal, a fohatikus energia tartalékolásával, és olyan védelmi rendszerekkel, amelyek aktiválják az anyagi síkon fejlődő emberi tudat és a Szellem világában létező tökéletes isteni rend közötti választóvonal törvényeit.

20

Amikor ezt a tudományt tanulmányozzátok, eszetekben kell tartanotok, hogy még Isten végtelen, mindenütt jelenlevő tudatossága is, amint kiterjeszti önmagát az anyagi teremtés valóságába, végigmegy a kreatív kifejezésmód teljes skáláján, az egyszerű mintáktól az egyre bonyolultabbakig.

Az alkímiát tanulónak nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy a memória, amikor a Magasabb Elme eszközeként használja, felmérhetetlen fontosságú a kísérletezéséhez; mert az ember emlékezetbeli folyamata valóban figyelemre méltó. S amikor ezek összhangban vannak a gondolati testtel, garantálják a legmagasabb szintű tettek létrejöttét. Vannak, akik képesek memorizálni és levezényelni egy egész szimfóniát hiba nélkül. A matematikusok között is vannak, akik képesek mentális erejük bemutatására végtelen pontosságú számításaikban.

Fedezze fel tehát minden alkímiát tanuló, hogy létezik benne egy Magasabb Elme, amely végtelen dimenziók mintáinak tárolására képes. Ez az Elme minden emberi korlátozás nélkül, a külső elmétől függetlenül működik. Ilyeténképpen, a Magasabb Elme hordozójaként a tiszta memóriatest, amelyet az Elme benyomásokkal lát el, táplálja a külső elmét, amely nélkülözhetetlen az alkimista számára.

Fontos tehát, hogy a komoly tanuló, aki az elme és a memória fölötti kontroll módszereit gyakorolja, amelyek magának Istennek a módszerei, hozzászokjon, hogy a felelősséget tudatosan átadja eme áldott Magasabb Elmének vagy Krisztusi Énnek, hogy az tervezze meg és tökéletesítse ötletcsíráit és alkotásmintáit. Mert nagyon sok ilyen minta, amelyről először úgy tűnik, hogy maga az alkimista tervezte tudatosan, gyakran eme áldott Énnek a felsőbb régióiban fogant.

Ne feledjétek, hogy Magasabb Elmétek a napnak mind a huszonnégy órájában aktívan tevékenykedik a különböző dimenziókban. Eme áldott Vigasztaló, amely kívülről meg nem ismerhető és meg nem tapasztalható, csak arra vár, hogy tettre szólítsák, s akkor a tér és az idő korlátaitól szabadon cselekszik. Hasznosítsátok hát Magasabb Elméteket inasaitokként és tanítóitokként, mert az ezáltal működő igazság Szent Lelke (Jn 15,26) áramlik benne, és el tud vezetni az igazsághoz!

Szeretném felhívni a tanítványok figyelmét, hogy ha úgy kívánják, hihetetlen mértékben fejleszthetik alkímiai művészetüket olvasással. Nem árt azonban az óvatosság: nehogy a technikák és a tudományos elméletek mellékútjai áttereljék az alkímia, a legmagasabb tudomány fenséges folyamát a materializmus mellékutcáiba, ahol a cél szentesíti az eszközt.

Jól tudom, hogy sok idevágó téma nemcsak unalmas, hanem még érthetetlen is néhány tanítvány számára. Mivel azt kívánom, hogy a tömegek számára ne legyen akadálya annak, hogy részesüljenek az alkímia áldásaiból, szándékosan úgy terjesztettem elő ezeket a pontokat, hogy könnyen érthetők legyenek. Senki ne gondolja azonban, hogy az ismeretek összessége elérhető egyetlen megközelítéssel, vagy erőfeszítés és tanulás nélkül.

Azt tanácsolom a több technikai ismeretre vágyóknak, hogy tanulmányozzák a hullámterjedést, a kvantumelmélet mechanizmusát, az alapvető és haladó szintű kémiát, fizikát, szeizmológiát, asztronómiát, geológiát és az erre vonatkozó tárgyakat. Ezek a tanulmányok a humán tárgyakkal, a világvallásokkal és Shakespeare színdarabjaival egyetemben nagy értéket jelentenek majd számotokra, amint belső irányítás és a saját ízlésetek vezet benneteket.

Senki ne érezze azonban úgy, hogy ezek a plusz tárgyak feltétlenül szükségesek vagy kötelezőek, vagy akár a Mesterek utasításai azok; mert a legfontosabb tanítások itt találhatók, noha olykor a sorok között. Engedjétek, hogy Isten vezéreljen; s azoknak, akik az ő irányítását nem fogadják el, csak annyit mondok: az fog történni, aminek történnie kell.

Egy kicsit reménykedem abban, hogy a materiális tudomány nem fogja túl rossz szemmel nézni az elme és a szellem erejének az anyag fölötti uralmát. Kétlem, hogy a vallás tagadná az úgynevezett csodák létét, amelyek azt mutatják (ha hiszünk bennük), hogy voltak egyének, akik a földön éltek, és képesek voltak a transzmutációra, amely nem más, mint egyik forma átalakítása a másikba, mint például a víz borrá változtatása (Jn 2,1-11), képesek voltak az atomi és molekuláris részecskék felerősítésére és megsokszorozására, mint például a kenyér és a hal szaporítása esetében (Mt 14,19-21) ; és ki tudták csapatni az elemeket, például tüzet lehozni az égből a földre (2Kron 7,1-3 és Kir 1,10) . A még fel nem emelkedett és a már felemelkedett mesterek által véghezvitt hasonló csodálatos tettek is az anyag és az energia irányításának egzakt tudo -mányára utalnak.

Én a magam részéről soha nem kérdőjeleztem meg e dolgok igazságát, egyszerűen azért, mert mindig is megőriztem hitemet a Jóság örökké tartó erejében. Sőt, én magam is alkalmazom az alkímia törvényeit, ami az anyag és az energia irányításának az egész folyamatát mindennapos dologgá teszi.

Megértem, hogy a be nem avatottak, vagy azok, akik még sosem láttak úgynevezett csodákat, könnyen megkérdőjelezik ezek hitelességét. Isten alkimistái, én viszont most nem kérem tőletek, hogy csak higgyetek. Arra kérlek benneteket, hogy kezdjétek el bizonyos fokon magatok bemutatni ezeket az igazságokat!

A magasabb törvény néhány tanulója képes volt egyenesen az Univerzumból egy testet-elmét frissítő folyadékkal teli csészét sikerrel, a valóságban megjeleníteni. Természetesen izgulunk, hogy az ember megszerezze a hatalmat, amely által mindent

21

elő tud teremteni közvetlenül az Univerzumból.

Az ilyen titkok azonban aligha írhatók le teljességükben, mert addig, amíg az ember nem teremt igazságosabb állapotokat a földön, nem zavarhatjuk meg a jelenlegi gazdasági rendszert; ugyanakkor az sem jogos, hogy elrejtsük e titkokat az arra méltó személyek elől. Ezért csodálatos kulcsokat rejtettünk el e kurzus egészében, amelyek a hívek vagy az az zá válni akarók szeme előtt felnyitják a fejlődés ajtaját.

Minden Felemelkedett Mester rendelkezik azzal az erővel, amellyel képes bármit kicsapatni, ezért soha semmiben sincs hiánya. Tegye hát fel a fel nem emelkedett emberiség magának ezt a kérdést: meddig fogjuk még arra használni erőnket, hogy soványka megélhetéshez jussunk a Természet kosarából, amikor pedig minden szükségletünket kielégíthetnénk, ha elsajátítanánk a kozmikus törvényeket, amelyeket Jézus Krisztus és más nagy tanítók mutattak be saját életükkel a múltban!

A fény szó használata az alkímiában egyaránt magában foglalja a fényt ismert, látható aspektusában, valamint láthatatlan, a fizikában ma még ismeretlen aspektusában is. Amikor ritka drágaköveket állítottam elő az alkímia eszközeivel, az általam alkalmazott módszereket az átlagember - aki nem alakította ki fegyelemmel, hittel és meditatív nyugalommal a szükséges elmekontrollt - nem tudta volna könnyen alkalmazni.

Ezeket a módszereket minden beavatott ismeri; s csak egy beavatottat tudnak annyira megkísérteni a sötét erők, mint Jézust, aki noha tisztában volt alkímiai képességével - ellenállt a kísértésnek, hogy az alkímia eszközeihez nyúljon, amikor Isten próbára tette a hitét. Ahelyett, hogy éhségét csillapítandó, megparancsolta volna, hogy "ezek a kövek változzanak kenyérré!" (Mt 4,4), amit könnyen megtehetett volna, alárendelte magát a magasabb Isteni Jelenlétnek és Isteni Igének, fontosabbnak tartva ezeket teste követeléseinél. Ez tette képessé arra, hogy átmenjen a próbán, s hogy készen álljon arra az önfegyelemre, amely által győzelmet aratott a kereszten, a sírban, s amely végül Isten karjaiba emelte Bethania dombjairól.

A szellemi fejlődés alkímiája kisebb fontossággal bír mindazok számára, akik az okkult jelenség látványos módjait kedvelik jobban a transzmutációs változások eredménye helyett, amely viszont Istenhez hasonlóvá tenné őket. Nem is álmodnak róla, hogy a kijelentés, hogy "... ezeket mind megkapjátok hozzá" (Mt 6,33), magában foglalja a szél, a hullám, az anyag, az energia feletti kontrollt is, amint az ember Isten királyságát teszi a legfőbb és legfontosabb céljává.

Ám egyensúlyra van szükség; és újra örömmel jelentem ki a tanítványoknak, hogy a fizikai síkon változást idéző alkímiai munka a legkevésbé sem mértéktelen, ha megfelelő módon hajtják végre.

Az alkímia módszerei könnyen leírhatók és könnyen felfoghatók, végrehajtásukhoz azonban egy mester gyakorlottsága szükséges. Ugyanakkor, ha a tanuló legalább belefog és próbálkozik, az eredmény különböző módon jelentkezhet. A kicsapatásnak nagyon sokféle módja létezik, én azonban csak egyet fogok ezek közül részben bemutatni.

Először tervezd meg a kívánt tárgy mentális mátrixát; azután határozd meg, hogy hol kívánod azt manifesztálni. Ha tudod, hogy milyen anyagi összetevők alkotják, memorizáld az atomszerkezetének a mintáját; ha nem tudod, akkor hívd segítségül Magasabb Elmédből az Isteni Intelligenciát, hogy rögzítse le számodra a mintát az Egyetemes Intelligenciából, és nyomja rá a memóriatestedre és az elmédre.

Ismerd fel, hogy a fény olyan energiaszubsztancia, amely az egész földön egyetemesen nyilvánul meg, hála a lét napközpontjának, amely a krisztusi gyújtópont ebben a naprendszerben. Hívd a fényt, hogy vegye át a magadban fenntartott atomi mintát, vegye körül, majd "tömörítse" anyaggá. Kérd, hogy az atomszerkezet addig sokszorozódjék, amíg az anyag molekulái kezdik betölteni az űrt abban a térben, ahová a kívánt tárgyat szeretnéd megjeleníteni.

Amikor a kívánt manifesztációra jellemző, negyedik dimenzióbeli szubsztancia rezgése teljesen kitölti a tárgy körvonalát, kérd, hogy az atomi sűrűsödés ereszkedjék le teljesen a háromdimenziós formába és anyagba, az elmemátrixodban alkotott minta szerint, majd várd az eredményt.

Ne légy feszült, ha a manifesztáció nem megy végbe azonnal, vagy ha belátható időn belül sem jön meg a kívánt eredmény. Ne feledjétek, áldottaim, hogy a kétségbeesés szétrombolja a hitet, amelyre kísérletetek épül; mert a hit a remélt dolgok szubsztanciája, a nem látható dolgok bizonysága (Zsid 11,1) , s a hitet végig őriznetek kell, amíg a mentális kép pókháló finomságú fátylát őrzitek magatokban.

Ha éveket töltöttél az emberi érzelmek szorításában, s magadba szívtad a tömegtudat disszonanciáit, az emberiség kételyeit, félelmeit, akkor ezeket előbb az alkímia tüzének el kell emésztenie, hogy helyet adjanak a nemesebb ötleteknek és formáknak, amelyeket megalkotni kívánsz. Az új elképzelésekre időt és energiát kell szánnod. Így szövöd meg a te remtő hálót, amelyet a szellemnek szentelsz, az anyagtudat spiritualizálásának, a mennyei elképzelések materializálásának, itt a földön, ahol Isten királyságának meg kell majd valósulnia.

Szeretnék rámutatni, hogy a televízióképek vetítésekor használt szkenneléses módszer, amikor is elektron áram fluoreszkál a

22

képernyőn, és az elektronrészecskék vízszintes, lineáris mintában mozogva egy mikromásodperc alatt teremtenek egy szemképet, az alkímiai kicsapatásnál nem használható sikeresen, de rendkívül alkalmas mentális képek kivetítésére. A kicsapatásnál a fénysugaraknak gyorsan kell terjedniük három dimenzióban, míg a képernyő-módszernél az optikai kép la -pos, egysíkú dimenzióban van.

A citológia és az embriológia tanulmányozása elősegítheti a sejtek sokszorozódásának és reprodukciójának megértését. Az azonnali manifesztációk esetében a fénynek rendkívül nagy sebességet és hihetetlen erejű intenzitást kell elérnie.

El kell ismerni, hogy az elme ilyen mértékű uralma az anyag fölött nem mindennapi folyamat. S bár nem állítom, hogy egy hétköznapi ember ne tudná e törvények irányításának technikáját elsajátítani, és hogy a legjámborabb egyén ne tudná felruházni magát ilyen hatalommal, amely Istentől kapott, elidegeníthetetlen joga, mégsem szeretném, ha kudarcérzés fogná el azokat, akik megkísérelték a kicsapatást, és mivel az látszólag nem sikerült, elveszítenék a kedvüket.

Úgy mondtam, "látszólag", mivel a törvény nem vall kudarcot. A legtöbb esetben, amikor a közvetlen kicsapatás nem következik be, de az erőfeszítést és a technikai kivitelt az a teljes hit követi, hogy a kérésre válasz érkezik majd, akkor a közvetett kicsapatás előbb-utóbb megtörténik, s a kívánt manifesztáció létrejön.

Ne feledjétek, hogy ez a legmagasabb fokú isteni művészet, Istennel való együtt teremtés, ennélfogva azok tudják a legjobban használni, akiknek a szándékai párhuzamosak az istenivel. Így, ha az ember akarata igazodik Isten akaratához, Isten fénye ki fogja csapatni azt az akaratot, ha megérik rá az idő, a hely és a lehetőség.

Hat leckét szenteltem ennek a témának, amely azokkal a gyakorlati módokkal foglalkozik, amelyek hozzásegítik a szellemi alkimistát, hogy mindennap egyre nagyobb boldogsághoz jusson, amikor személyisége egyre jobban összeolvad magával az Elvvel. Mind a külső és a belső nyugalom, mind pedig egyfajta jó közérzet elengedhetetlen az ember spirituális erőinek a kifejlesztéséhez, jóllehet néhányan konfliktusok között virágzanak. Bevallom, sok bátor vezetőre van szükség a földön, hogy olyanfajta társadalmat fejlesszenek és bontakoztassanak ki, amely úgy fest, mintha istenek tervezték volna.

Az azonnali kicsapatás alkímiájához az előkészítés alkímiája is szükségeltetik, amikor is az ember az energiájának a használatát és a lehetőségeit intelligens módon, előre megtervezi, hogy az energia, amelyet az Élet az egyéni életsorsba fektetett, nehogy célt tévesszen.

Reménykedem, hogy olvasóim ez ideig nem éreznek még csalódottságot, hogy idejüket és figyelmüket ezekkel a témákkal kötöm le. Szerényen közrebocsátom, hogy az anyag újraolvasásával még világosabb betekintést nyerhetnek nézőpontom mélységeibe, amelynek célja, hogy a különböző társadalmi és vallási réteghez tartozókat olyan régiókba emelje, ahol nagyobb hasznára válhatnak mind maguknak, mind az emberiségnek, mind Istennek. Ha a kurzus végére ezt sikerül valamen-nyire elérnem, vagy ennek lehetőségét fokoznom, akkor elégedett leszek.

Néhányan talán igényelni fogjátok személyes útmutatásomat az első alkímiai kicsapatásotok alkalmával. Örömmel segítek mindenkinek, aki némán a segítségemért folyamodik, feltéve, ha szándéka tiszta, és a kívánt változtatás hasznos az élettervére nézve, valamint ha körültekintő, és imádkozik érte, hogy mindig Isten akarata teljesüljön.

Hadd javasoljam, hogy először egy ametisztet próbáljatok kicsapatni a máltai kereszt formájában. Ez igazán remek lenne, mert ehhez én magam is nagyon sok kísérletmodellt hoztam létre. Boldogan adom hozzá erőkifejtésetekhez a sajátomat!

Az egyszerűtől az összetettig, a fénysugár használatának hajnalától a kiteljesedés tetőpontjáig haladjon mindenki együtt az élet útjain a hit karavánjaként! Vegye célba minden eljövendő alkimista a sikeres megvalósítást! Már most az örökkévalóság napját építitek.

A sikeretek szolgálatában Saint-Germain

23

VIII.

A PARANCSOLÓ TUDAT

És most, áhítatos csendben, szent megilletődéssel közeledünk a nagy spirituális törvényekhez, amelyek a külső manifesztációt kormányozzák. Isten céljai mind közelebb kerülnek hozzátok, amint ti is egyre drágábbak lesztek számára. Vegyétek észre, mily dőreség elfogadnotok bármilyen oktatási rendszer hamis tantételeit; ám ugyancsak ostobaság elutasítani az akadémikus tudásban rejlő igazságot és a kipróbált tantételeket.

A természet ismerete önmagatok ismeretét jelenti; sajátítsátok el a szintézis szent tudományát. Ily módon az igazság igazsága azt szolgálja majd, hogy integrálja a tudás területén belül a természet és az Én közötti belső relativitást és kozmikus mércét, amelynek matematikailag pontos működése arra mutat, hogy ahogyan Isten mérnökösködik, az ember annak megfelelően képes felfogni és bemutatni lsten csodálatos munkájának összefogott megértését az érzéki elme csalóka varázslata nélkül.

Ha lehántjuk az emberi gondolat- és érzésrezgéseket a teremtő kegyről, amely a teremtés minden egyes atomjában benne foglaltatik, az egész életszubsztancia ragyogni fog az örök kezek megtisztítása által. Nos, ennek így kellene lennie! A legdurvább tévedést, a legnagyobb szenvedést a tiszta okfejtéshez való téves hozzáállás okozza.

Tudjátok-e, emberiség áldott gyermekei, hogy kevés ember van a földön, aki akkor is tudatosan ragaszkodna a rossz cselekedetéhez, ha meg lenne győződve arról, hogy rosszat tesz? A faj mesteralkimistáitól függ tehát, hogy Istent és az embert a végsőkig szolgálják azáltal, hogy letörlik a rosszindulat és a tudatlanság minden nyomát az emberi tudatosság vásznáról, kezdve mindenkinek a saját felfogásával.

Tudva, hogy e kurzus tanulói mennyire csüngnek minden szavamon, engem is áthat az előttünk álló szolgálat iránti áhítatos tisztelet. Nem tudom elképzelni, hogy kevesebbet tehetnénk, mint hogy válaszolunk a hozzánk küldött hívásokra, a Nagy Kozmikus Tanácsnak megfelelően.

Még az emberiséggel közeli kapcsolatban lévő, felemelkedett lényt is rabul ejthet a sürgető érzés, a vágy, hogy összetörje a sok áldott lelket fogva tartó bilincseket! Ám mi csak az utat mutathatjuk, és olyan különleges segítséget és szolgálatot kínálhatunk fel, amelyet a Karmikus Tanács (Szellemi vigyázók tanácsa, akik az Istenfőt képviselik a földi igazságosság terjesztésében) előírt.

Az "Ember, ismerd meg önmagad!" parancsát a létezés színtiszta igazságára kell alkalmaznotok, nem pedig az ember által alkotott igazság fogalmára. Ugyanakkor veszélyes kritizálni egy másik egyént vagy az elveit, mert csak az egyén maga képes felfogni saját lénye látásmódján keresztül a világát, s mögötte a kozmoszt.

Amikor ráébredtek arra, hogy mit jelent az élet értelmezése a magatok számára, látni fogjátok, milyen lehetetlen ugyanezt egy másik ember helyett megtenni, mivel egyetlen átlagember sem képes sikerrel belépni egy másik életfolyam tudatosságába, s nem képes a gondolatai és érzései folyamatának teljességét pontosan felmérni.

Mi ezt, Isten kegyelméből, képesek vagyunk megtenni, és a Karmikus Tanács, amely összeköttetésben áll az egész emberiség egyetemes Krisztusi Énjével, képes ebben közbenjárni. Gyakran óvakodunk attól, hogy beavatkozzunk az egyén karmájába, hacsak erős kérelmezéssel nem fordulnak hozzánk. Mégis, a dőre emberiség gyakran meggondolatlanul el akarja dönteni, hogy a másik embernek hogyan kellene élnie, hogyan kellene gondolkodnia. Bízom benne, hogy e tanfolyam tanulói egyre világosabban látják majd, milyen nagy segítségére lehetnek a másik embernek csupán azzal, hogy fenntartják magukban mindenki élettervének a makulátlan képzetét, és ráhagyják annak vezetését az illető Magasabb Énjére.

Megfigyeltem a századok során, hogy milyen nagyon fontos a rendszeres ima! A napi fohász életek millióit mentette már meg, másokét gazdagította, és kivétel nélkül végtelen áldást hozott minden életre.

Az ima nyitja meg a kaput, hogy az isteni beavatkozhasson az emberi dolgokba, s olyan utat biztosít, amelyen keresztül a Felemelkedett Mesterek és más kozmikus lények, akik a bolygó fejlődését kívánják szolgálni, az egyetemes igazságot kiosztva járhatnak, és egyedi segítséget nyújthatnak, mert erre kérték fel őket. Mert a törvény megköveteli, hogy a mennyei segítőket valakinek fel kell kérnie az emberiségből, beavatkozásra kell őket invitálni ahhoz, hogy közbenjárhassanak az ember érdekében.

Végül is megtartaná-e az ember szabad akaratát, ha az ég megakadályozná szeszélyes Vágyai megvalósulását? Ugyanakkor elmulaszthatják-e az emberi faj őrei, akik látják az emberi cselekedetek helytelenségét, hogy megtévedt embertársaik érdekében segítséget kérjenek Isten magasabb intelligenciáitól, hogy felszabadítsák az életet a téves nézetek kikristályosodott hatásaitól?

24

Az alkimista számára az ima többirányú.

Az előbb említett haszna mellett olyan impulzust jelent, amely felerősíti az alkimista értékeit, előmozdítja az isteni igazság beteljesítését, miközben a mentális lenyomat a megvalósulás folyamatában van a fizikai síkon.

Szeretett Jézusunk fohásza a próbatétel óráiban: "De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied" (Lk 22,42), az alkímia egy magasabb fokú törvényére tanít. Ha az alkimista a mátrix lepecsételésének pillanatában ejti ki ezeket a szavakat, e felkiáltás biztosítja, hogy a hatalom, a bölcsesség és a szeretet vezérlő ereje elvégezze a szükséges igazításokat a kicsapatandó mintán, hogy így a Teremtő tökéletesebb mintái jelenhessenek meg a formák világában.

Ez a fohász az egész kicsapási folyamatot az örök észlelés mezejébe helyezi, és az embert, aki Isten teremtőtársa, hozzásegíti a Mindenható segítségének még nagyobb előnyéhez, ami sorsának gondolatmintáit a kozmikus szándékkal összhangban formálja és fejleszti.

Korábbi ajánlatomban utaltam annak lehetőségére, hogy más elmék beleavatkozhatnak a kicsapatás folyamatába. S noha nem kívánok ezzel a lehetőséggel kapcsolatos félelmet kelteni senkiben sem, szeretném, ha mindenki éberen őrködne, és körülvenné magát a védelmező csenddel.

A körültekintő cselekedet, a védett meditáció további garancia arra, hogy a teremtés Szabadsága, amelyet Isten mindenkinek szán, mindenki osztályrésze lehessen. A kék fény vizualizációja magatok, a mátrix és a manifesztált dolog körül segít létrehozni a kívánt védettséget.

Jézus Krisztus kijelentése, hogy "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot", sokakban, akik a Béke Hercegeként követték Őt, megdöbbenést keltett, s ez még a mai napig is így van. Kedveseim, ez a kijelentés, az utána következővel együtt, hogy "Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége" (Mt 10,34-36), a védekezés üzenetét kívánja átadni minden egyes életfolyamnak.

A Megváltó az egész emberiség számára kinyilvánította saját Isteni tervük védelmének szükségességét. Ezért, ha az egyik ember úgy vélné, megmondhatja a másiknak, hogy hogyan éljen, az könnyen összeveszítene barátokat, családtagokat egymással. Ha azonban egy ember úgy dönt, hogy tudatosan keresi, kutatja és követi a saját, Isten adta élettervét, akkor még ha az nem tetszik is az apjának, anyjának, barátainak vagy a társadalomnak, fogadja el, még ha ezzel ellentétbe kerül is azokkal, akikben még mindig világi elképzelések élnek a beteljesülésről.

Ha követitek a Betlehemi Csillagot - Krisztus belső mágnesét -, akkor részetek lesz Getsemánéban, a Kálváriában, a feltámadás hajnalában és a felemelkedés kegyében. Ezért senki sem nyugodhat addig, amíg az isteni megkülönböztetés kardja által képessé nem válik arra, hogy felismerje a Valóságot, és megvédje az önmagában rejlő tehetségeket és kegyeket, amelyeket Isten zárt a bensejébe azért, hogy minden életáram a teremtés mesterművének egy-egy dicső fazettája lehessen.

Azt nem engedhetem, hogy az előbbi kijelentésem mentséget teremtsen az emberi önfejűségre. Természetesen el kell ismerni, hogy sok jó szándékú szülő és barát jó tanácsot ad, és sok vallási vezető és nevelő hasonlóképpen cselekszik, és sokat lehet tanulni, ha az ember hallgat a tanultak és a jól informáltak szavára.

Engem ugyanakkor az érdekel, hogy minden egyén maga sajátítsa el a megkülönböztetés művészetét, amellyel kifejlesztheti vezetői képességeit, s a képességet, hogy mások tanácsainak súlyát mérlegelni tudja, miközben Istentől várja a segítséget, hogy behatolhasson az emberi okfejtés nehézkességébe a jóakarat fényével - amely fény, ismétlem, maga a tiszta értelem hajnala és szubsztanciája. Nincs az az emberi logika, amely a Logosz bölcsességéhez hasonlítható!

Van ugyanakkor egy veszélypont is itt, egy jégvékony tudatállapot, amikor is dőre tartózkodás észlelhető a tanítványban, aki ebben az állapotában kijelenti: "Nekem csak Istenre van szükségem, csak ő mondhatja meg nekem, mi az, amit tudnom kell." Nos, kedveseim, amikor a király lakomára hívja a fiát, szolgálókat fogad fel, hogy a fia elé helyezzék a finomságokat, de a fiúnak aztán fel kell állnia, és saját magát ki kell szolgálnia. Tanulja meg mindenki felismerni másokban és minden dologban az igazi értéket, de ne vezessen félre senkit mások vaksága!

Most pedig elérkeztem oda, amikor örömmel átadhatok nektek egy nagy misztériumot oly módon, hogy felfogásotok helyessége által képesek lesztek az elmétekre és a dolgaitokra tett jó hatását learatni. Ez pedig a következő: az alkimista tudatosságértelmezése a legfontosabb összetevő.

Szeretteim, Istennel együtt minden lehetséges! (Mt 19,26) Ha az Ő tudatosságát bírjátok, akkor mindegyikőtök számára minden, ami létezik, azon nyomban elérhető lesz. Ha azonban ezt még most nem tapasztaljátok, akkor még na gyobb szükségetek van a tudatosságára!

25

,Jó, rendben van - mondhatjátok -, de hogyan lássak neki megszerezni ezt a bizonytalan dolgot, amelyet tudatosságnak neveznek?"

Szeretteim, mi is a tudatosság, és hol található? A fizikai anyag vagy energia parányi részecskéi, amelyek atomi természetűek, adott pályán mozgó, előre meghatározott, értelmes cselekvéssel feltöltött fényrészecskékből állnak. Ez a szellemi magnetizmus, amelyet kreatív értelem, hatalom és szeretet itat át, egy folyamatos áradás, amelynek sűrűsége áthatja minden egyes atom teljes szféráját és valóságát, kiterjedve a molekuláris és sejtkompozícióba, s innen manifesztálódik a természet elemi állapotain keresztül planetáris méretekbe. Amikor ezt jól megértjük, tudni fogjuk, hogy ezek a részecskék hihetetlen, végtelen pályákon kavarognak szoláris, galaktikus és univerzumsűrűsödéseken át.

A relatív méret arra késztette az embert, hogy a tudatát testhez vagy sejthez kötöttnek érezze. Az a felfogás, hogy a szellem az emberi gépezetbe záratott, teljesen téves. Bár az egymással kölcsönhatásban levő erők áramlása összetettebb, a táguló tudat és a táguló világegyetem koncepcióját nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az ember helyesen akarja kezelni a dolgait.

Az ember nincs jobban hozzákötve a testéhez, mint a szubsztanciája a benne vagy az agyában lévő atomjához. A testet alkotó fizikai anyag atomjai sincsenek hozzákötve a testhez, és megnyilvánulásukat nem korlátozza a test vagy az anyag-elme-sűrűsödés.

A kiterjedés hatalma és az Egész teljesen tudatos részévé válás, amely csodálatos, spiri tuális módon megy végbe, Isten mindenkinek szóló ajándéka. Senki sem veszít el semmilyen részt abból, ami már az övé, ha így cselekszik, és senki nem vesz el semmit a másiktól azáltal, hogy osztozik Isten dicsőségében.

A Szentírásnak az a fejezete, amelyben Szent János a könyvecskére utal, amelytől édes lesz a száj és keserű a gyomor ( Jel 10,9), azt a gondolatot tárja fel, miszerint az univerzum benne van, ő pedig az univerzumban. Az Élet Könyve, amelyről a Jelenések szól, Isten lexikonja, és Isten lexikonja magában foglalja az egész kozmoszt.

Minthogy az kiterjed az egész teremtésre, senki ne vegye el a másik részét vagy kiváltságát a kozmikus igazság teljes élvezetére; és senki ne fossza meg magát sem az életnek ettől a legnagyobb kiváltságától. Ha ezt teszitek, akkor vagy a saját, vagy más részét veszitek el; s akkor bizonyos, hogy Isten, mint törvény, ugyanolyan korlátozott körülmények közé zár ja majd az így cselekvőt, mint amilyenbe ő zárta a másikat.

Tartogassátok testvéretek őrzőjeként a legnagyobb jót, a legnagyobb lehetőséget mindenki számára. Terjesszétek ki, majd vonjátok vissza tudatotokat, hogy ne csak szűk belső világotokat érzékeljétek, hanem a külső, táguló világegyetemet is, és azt találjátok, hogy tudatosságotok egyenesen az Örök Alkimista karjaiba szökken.

Nos, nem áll szándékomban a kurzusban szereplő számos témát spirituális és fizikai összegzés és a gyakorlatban való használhatóságot tartalmazó függelék nélkül hagyni, ezért a következő leckében az arany zsinórról lesz szó, amelyet talán inkább húrnak kellene nevezni, és amely arra hivatott, hogy a tudat végső harmóniába terelő kulcsa legyen, s ez az, ami e kurzust felbecsülhetetlenné s örök értékűvé teszi.

Annak reményében adok ilyen utasításokat, hogy azok az Egész ritka és pompás keretéül szolgáljanak. De mindaz, amire itt utaltam, a ti egész életetek! Legyetek mesterei a tudatotoknak figyelmetek helyes irányításával, és szerezzétek meg ezáltal Isten értékes, örök szubsztancia-tárházának a kulcsát.

Szeretettel

Saint-Germain

IX.

A LÉT OLVASZTÓTÉGELYE

Ott él az ember, ki lelkében oly halott, Ki sosem mondta ki magának: Ez az én saját, 6si univerzumom!

26

ELSŐ RÉSZ

Ha rá kellene mutatnom arra a gyakorlati területre, amelyen a tanulónak jobban kellene dolgoznia, mint a többin, akkor az az egyetemes tudatosság kiterjesztése lenne az egyén erőterén belül.

Az emberiségnek ma - ezt egyértelműen kijelentem - leginkább az egyénhez tartozó egyetemesség érzésének kifejlesztésére és ápolására van szüksége, miszerint az egyetemes az egyén része. Ebből aztán levonható az az előre sejthető konklúzió, amit az egyénnek is éreznie kell, hogy ő maga az egyetemes kozmoszhoz tartozik.

Midőn az alkímia diákja megközelíti a létezés templomának, az életnek, az egységnek a megértését, önmagát - a létezés helyes értelmezése és az abból nyert boldogság révén - a Fény tökéletes gyémántjának kell tekintenie. Ha az ember elismeri, hogy abból az örök valóságból ered, amelyet az értelmező elme és szív képes felfogni, és a továbbfejlődés fókuszában tartani, akkor felújíthatja saját, értelemmel irányított sodródását a legkifinomultabb Valóság felé.

Nincs nagyobb gátja a fejlődésnek, mint az elszigeteltség, amely az Élettől való elkülönültség érzetéből fakad, amikor az ego kishitűsége, határtalan ellentétekkel állva szemben, a bizonytalanság árnyékában lapul. A jövő előre nem látható eseményei homályosságuk miatt kevés vigaszt nyújtanak a vágyódó szív számára, amely biztatásra vár Isten kreatív elméjétől, egy bizonyos előérzetet annak a szeretetnek a mélységéből, amelyet Isten a végtelen kozmosz minden része iránt érez, roppant hatalmasságával és ragyogásával együtt.

A földön legkisebb elmétől a legnagyobbig mindenkinek szüksége van az Isten egyetemes tudatával való tartós összehangoltság jó hatására.

Az emberiség a különböző vallásos elképzelésekben teremtmény teremtőnek képzeli Istent, pusztán azért, mert az emberek maguk is a "teremtő teremtményei". Az ember lénye hatalmas, aktív energiától indíttatva, állhata tosan képzelődött Isten természetéről, s vetítette ki a róla alkotott képzeteit, miközben csak néhányan értették meg az igazságot, hogy Isten tudatosság és egyben élet, értelem, akarat és szeretet, amely a dimenziók és a tulajdonságok gazdag változatosságában nyilvánul meg.

Most pedig azt mondom nektek, hogy Isten egy jótékony Szellem, Személytelen Személyiség, Személyes Személyiség, Személyes Személytelenség és Személytelen Személytelenség, amely magában foglalja a létezés sokrétű tudatosságát. S egyre csak ad és ad kreatív Énjéből a teremtményeinek, akiket abban a reményben alkotott, hogy megértik céljait, és követik tudatát azzal a teljességgel, amellyel felruházta őket.

Ahogy az emberek érnek és fejlődnek az egész életük folyamán, utánozzák egymást, tudatosan vagy tudattalanul imitálják az életüket érintő személyiségeket. Olyannyira a valóságban élnek, hogy makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy megátalkodott bűnösöknek azonosítsák magukat. Elfogadják nemcsak a "felebarátunk vádolója" vádját, akinek fondorkodásai a Jelenések könyvének 12. fejezetében tárulnak elénk, hanem a tömegítélet felcsapó hullámait is, amelyek mint háborgó tenger, azzal fenyegetnek, hogy az érzelmek óceánjába fojtják a Magasabb Én Igaz Képét.

A gondolat és az érzelem célja az, hogy kialakítsa a gyümölcsöző és magas fejlettségű tapasztalat formáját, amely cserébe megajándékozza az emberiséget az Isteni Én legmagasabb erényeivel. Mert tudjátok meg, áldott alkimisták, hogy gondolataitok és érzéseitek Olyan iránybeállító vonalak, amelyek energiáitokat rendezik és igazítják, s a tudat lencséjén keresztül fókuszba hozzák, szabad akaratotok szerint hol alkotó, hol romboló mintákat hozva létre a formák világában.

Az emberiség fő hatáskörében visszaélt gondolatainak és érzéseinek energiáival, észre sem véve elméje és érzelmei ellentmondásos, rendszertelen, zavaros jellegét, s a világába alászálló Fény energiáját aszimmetrikus formákba öntötte, amelyek így, természetüknél fogva, soha nem teremthettek boldogságot sem az egyén életében, sem az élet más területén.

Az indulatos, bosszúálló vagy igazságtalan Isten képe kezdettől fogva visszataszító. Az önkényes Istenség képzete is hasonlóképpen elkeserítő. Ilyeténképpen az ember olyan ura lesz saját sorsának, amilyen képet az Istenségről alkot, és aszerint, hogy miképp használja fel energiáit, az igazság hírnökévé vagy életének elrontójává válhat.

A tudatosság különböző rétegei - kezdve a bennszülött típustól a filozófiában, tudományban, vallásban, az élet magasabb mechanizmusaiban jártas, huszadik századi emberig - széles skálában megtalálhatók a földön. Az őszinte ember önmagában is megtalálja a tudatfejlődésnek ezen állomásait, amelyek, ha előmenetel tapasztalható, az állandó mozgás állapotában vannak.

Nos, való igaz, sokkal kényelmesebb az emberiségnek, legalábbis egy ideig, hogy elszigetelt mélázásban vegetáljon a Nap és a Hold alatt, visszahúzódva az élet kihívásaitól, az olykor vad, de mindig felkavaró alkímiai hőtől, amely krisztusi tűzként égeti ki az emberből a salakot. De bizonyos vagyok benne, hogy a lélek, amely meg akarja mászni a fejlettség hegyét, hogy elérhessen a csúcsra, nem ellenzi, és nem utasítja vissza a tapasztalatok szükséges láncolatát, amelyek arra hivatottak, hogy kiszélesítsék az ember látókörét, kiélesítsék elméjét, felmagasztalják lelkét, és próbára tegyék az embert mint saját sorsa

27

kovácsát.

A tudat fokozatainak témájáról szólva ne felejtsük el, hogy mindegyik szint az alkímia egy, az emberiből az istenibe való átmenet fázisát képviseli. A személyes szabadság előfeltétele annak felismerése, hogy mindenkinek egyenlő esélye van arra, hogy a Mesteralkimista tanítványa lehessen.

Ha felismerjük, hogy a tudat mozgékony és képlékeny, azzal felismertük a szellem szárnyalóképességét. Ha hajlandók vagyunk személyes felelősséget vállalni az én birodalmán belüli, nemkívánatos körülmények megváltoztatásáért, azzal elfogadjuk Isten fiainak felelősségét is, akik vagyunk. Azok, akik az egójukat elégítik ki, és hagyják, hogy féltékenységük energiamintái (azaz rezgései) útját állják énjük kiteljesedésének, amikor egy másik életfolyam teljesítményeit akadályozzák, nem fognak tudni továbbhaladni az Úton, amíg át nem alakították ezt a hajlamukat.

A féltékenység valójában a kételyben és az attól való félelemben gyökerezik, hogy a Mindenható Isten képtelen minden embert minden jóval és az isteni terv véghezviteléhez szükséges tehetséggel ellátni. Mivel minden földi boldogtalanság az Isten egyedi kifejeződései közötti féltékenység és versengés, ezért egyértelműen aláhúznám, milyen fontos, hogy a tanítvány az átalakítás lángjaiba vesse azokat.

Az alkimista öntökéletesítését a féltékenység számos, alig észrevehető formája veszélyezteti - olyannyira, hogy még sok tiszta szívű ember sincs tudatában, hogy ezek a tisztátalan rezgések időről időre befolyásolják az érzéseit. A küzdelemtől és a viaskodástói való megszabadulásért mondott imák, könyörgések, az Isten nevében tett invokációk és rendelkezések meghozzák az aktív, ám békés fejlődés gyümölcsét.

Mert látjátok, a családdal, a barátokkal való hamis azonosulást, az öröklődés és a környezet korlátozottságának elfogadását, a helyekhez és személyekhez, a fajtához, a valláshoz, a nemzetiséghez vagy etnikumhoz való kötődést szintén át kell engednünk a Finomító tűznek, hogy transzmutálódjanak. Az egyéni viselkedésmódokat hozzá kell igazítani a személytelen törvényekhez, és a gondolat- és érzelemmintákat nemesebb tervezetek alapján kell megformálni, ha az ember igaz szellemi fejlődést akar elérni!

Nem azt mondom, hogy az ember ne legyen lojális azokhoz, akiket szeret, és akikben hisz; de határozottan állíthatom, hogy az embernek elsősorban saját Igaz Énjéhez, saját Isten-azonosságához, krisztusi lényéhez, és csak az ugyanígy gondolkodókhoz kell hűnek lennie. Mindenekfölött pedig az élet céljait és az élet használatát kell helyesen felfogni és gya-korolni.

Mindennap a hiú élvezetek kergetésének egy-egy újabb körére és a halandó elvárások kétes reményére ébredni: ebben rejlik a tehetetlen nyomorúság állapota, amelyben a lélek olyannyira járatlan. Amikor a menny céljait az ember igazán megérti, akkor rávirrad a hajnal, s minden új napot örömmel fogad majd.

Az élet teljességében az embert aligha rémisztheti a halál. Ahogy A halálról című esszémben írtam (Francis Bacon neve alatt, 1625) "Meghalni éppoly természetes, mint megszületni; s egy csecsemőnek talán éppoly fájdalmas az egyik, mint a másik!" Most tehát eljutottunk alkímiai tanulmányunkban oda, amikor meg kell értenünk a transzmutálatlan anyagtest halandóságát.

Az ember évszázadok óta nagy büszkeségét lelte a testben: dicsőítette, istenítette. A művészek megfestették; a szobrászok gyönyörű szobrokban fejezték ki; pedig a végén porrá válik, és elenyészik.

S miközben az enyészet e folyamata végbemegy, az ember szelleme feltételezhetően az örök tökéletesség otthonát építi a mennyben. (Kor 5,1) És ez részben igaz is, mert minden jótett, amelyet az ember véghezvisz, amíg testet öltöttségben van, javára íratik a kauzális testét alkotó nagy koncentrikus fény- és elektronikus körök szubsztanciájában, ami az Első Ok teste, amely a Legmagasabb Isten Jelenlétének a helye.

Minthogy minden egyes ember, aki Isten megnyilvánulása, rendelkezik okozati testtel, így minden egyénnek van egy ÉN VAGYOK Jelenléte, amely szent tűzként lüktet teste központjában. Ebben a Jelenlétet körülvevő aurikus erőmezőben találhatók földi otthonában végzett jó cselekedetei.

Szeretnék tehát egy törvényt elültetni az alkimista tanítványok szívében: Isten abszolút igazságos; az univerzum abszolút igazságos. Minden igazságtalanság vagy az emberi félreértésből és az események menetének meg nem értéséből származik, vagy abból, hogy az ember hűtlenül kezeli az igazságot. Azokra, akik nem értik meg az életet, akik előtt mind az isteni, mind az emberi törvények ismeretlenek maradnak, nem lehet rábízni az igazság lángjának megőrzését.

Amint azt már korábban kijelentettem, minden tanítványnak hajlandónak kell lennie arra, hogy félredobja a hamis tanítók és tanításaik bilincseit. Határozza el magát minden tanítvány, hogy összetöri a téves nézetek láncolatát, miközben visszautasítja azt a világképet, miszerint a földön nem létezhet tisztesség, s azt sejteti, hogy az emberek csak azért vannak itt, hogy

28

kihasználják egymást.

Mint az ismert és sokszor idézett vállalkozó, P. T. Barnum mondta: "Minden percben születik egy balek." Az embernek persze nem tetszik az a gondolat, hogy kihasználták. Ezért gyakran ő használja ki a másikat, mielőtt még az megtenné ugyanezt vele. Ez a magatartás a felelős a társadalomban és az üzleti életben uralkodó egészségtelen viszonyokért.

Míg az valóban igaz, hogy a világ vezetői felelősek azért, hogy minden téren példát mutassanak a becsületességre, semmi nem akadályozhatja követőiket abban, hogy ők mutassák ki azt a kiválóságot, amelyet vezetőiknek kellene képviselniük, vagy hogy ők mutassanak példát vezetőiknek a magasabb erényekben. A világnak sok helyénvaló gondolata van önmagáról, de téves nézeteit többen kérdés nélkül elfogadták. Ez a passzív elfogadás a szülője mind a gyenge civilizációnak, mind a gyenge egyéniségnek.

Következésképpen, amikor a szabadság teret nyer az egész világon, egy új embernek kell kiemelkednie a társadalmi közegből: egy Új atlantiszbelinek kell előlépnie a Nap igazságosságának köntösében! Egy aranyember az aranykorra! Ez pedig a Mester Alkimista!

Ha ez a szellemi ember - felruházva a Nap erejével, a spirituális alkímia hatalmával s azokkal az erényekkel, amelyekkel már régóta rendelkezik, de még nincs tudatában - elő tud lépni ma, az azért van, mert felajánlotta romlandó "testét" az alkímiai kohó olvasztótégelyébe!

Az ókeresztény misztikusok és írók erre utaltak, amikor azt mondták, hogy az embernek meg kell halnia Krisztussal, ha vele akar élni. (Kor 15,31) A régi embernek és tetteinek a halála (Ef 4,22-24, Kol 3,9-10) a szellemi-alkímiai tűzpróba élményére vonatkozik; így válik lehetővé, hogy az ember életének minden nemkívánatos állapota megváltozzon, s hogy keresztülmehessen egy dicsőséges, átalakító, hősi szakaszon, amelynek csúcspontján megszületik az új ember. Megtisztulva végül az emberi tapasztalás minden salakjától, előáll majd az isteni tapasztalat fényes dicsőségében, amely a feltámadás teljessége.

Az Olajfák hegyén lezajlott jelenetet ahhoz a szellemi előkészülethez lehetne hasonlítani, amelyet az alkimistának el kell végeznie, mielőtt tudatosan elkötelezné magát az élet tűzpróbája mellett, hogy aztán lénye teljes di csőségében kiemelkedhessék onnan. Ez jelenti a Krisztussal való együtthalást annak reményében, hogy utána újra élni fog.

Szeretteim, tartsátok észben, hogy még azok is át fognak esni a halálnak nevezett változáson, akik vonakodva és tudattalanul teszik ezt, noha ragaszkodnak a pusztulásba vivő úthoz. E változás azonban nem visz el abba az elpusztíthatatlan Krisztusságba, amelyet Isten minden gyermekének szán, ha előtte nem vetjük le a régi embert. A hit magasrendű meg-nyilvánulása ez, amikor egy élő lélek, feladva még az önszeretetet is, élő áldozatként ajánlja fel önmagát azért, hogy a krisztusi győzelem diadalmaskodhassék benne. Ez az Isten fiának a hivatása!

Az első rész végére érve azt tanácsolom, hogy a kereső hozzon meg minden áldozatot, amely az arany lehetőség megtalálásához szükséges, amely nem más, mint a tér és az idő ködén átragyogó szellemi valóság - min den földi ember reménye!

MÁSODIK RÉSZ

Szeretteim, ahogy egy életfolyam nem tudja elveszíteni a mennyországot egyetlen gondolattal vagy tettel, ugyanúgy el sem nyerhető egyetlen tettel vagy gondolattal. Életetek azonban a napi győzelmek sorozatává válhat, amelyben minden helyesen megtett lépés az élet frissességének, szépségének és dicsőségének kiterjedő észleléséhez vezet! Ez pedig nem más, mint feltámadás az érzékiség holt világából a szellemiség Krisztus-tudatosságának élő magasztosságába; s minden odaadó egyént minden idők legnagyobb alkimistája, Jézus Krisztus bíz meg küldetéssel.

A feltámadásról szólva a következő szavak jutnak eszembe: "Liliomfehér tisztaságban a tengeren túl Krisztus megszületett, a transzformáció győzelmével keblében, amely átváltoztat engem és téged. Azért halt meg, hogy felszentelje az embert. Áldozzuk hát fel életünket a szabadságért, és meneteljünk Istennel karöltve." (Julia Ward Howe: Battle Hymn of the Republic)

Az újonnan feltámadott ember - akiben megszületik a Krisztus, akiben átszellemült dicsőség él - a változás ereje által támad fel, az isteni alkímia segítségével. Benne minden új nap hajnala soha nem tapasztalt szellemi je lentőséggel bír, és számára minden nap a lehetőség egy kelyheként azt jelenti, hogy szabadon éljen, és szabaddá tegyen minden embert.

S akkor az egész természet, édes közösségben életáramának leghőbb óhajával, örök segítségét nyújtja felé szívélyesen a szabadság tüzének felizzításához. A fák, a virágok, a kövek, a föld - a természet változatos kifejezési formái - meghajolnak az ember előtt, aki a szabadság eszközévé változtatta magát, és magának a Főkertésznek a figyelmébe és gondoskodásába

29

ajánlják őt.

Az Atyát, aki a Teremtés könyveből ismert Paradicsomot teremtette, most minden szépség Teremtőjének látja. Az elementális szellemek - a levegő szilfjei, a víz sellői, a tűz szalamanderei és a föld manói - mind acélból teremtettek, hogy segítsenek az Atyának a legmagasabb rendű finomság és szépség birodalmának megvalósításában.

A figyelmes alkimista észreveheti, hogy a természeti királyság bizonyos mértékig az ember érzéki természetét tükrözi; az elementálok, a legkisebbektől a legnagyobbakig, nagy utánzói az emberi életformának. Mivel magukra öltötték a dualitás emberi koncepcióját, az élet vásznán megjelentek a tüskék, a tövisek és a gazok, a fájdalom és az elválás merült fel az élet színére. Ám a Föld szűzies bájának az emberi egyensúlytalanság és diszharmónia általi bemocskolása ellenére is sok szépség maradt annak bizonyságául, hogy Isten hatalma nagyobb a gonoszt istenítő erőnél.

Az Isten szolgálói és a természet embere közti barátságon keresztül a megértő alkimista megtanulja, hogy hogyan alkalmazza az elementál-élet nagy szellemi áramát, és a Szent Lélek jelenlétében olyan együttműködésre talál a természettel, amelynek létezéséről korábban még csak nem is álmodott. Az embert áhítatos csodálat tölti el, amikor az áldott földre tekint, s meglátja hullámzó mezeinek nagyszerűségét, termékeny völgyeinek, vad hegyvonulatainak lenyűgöző pompáját, amikor elnézi tavainak kristály tükrét, csörgő patakjainak hálózatát, amely különböző mélységű medrekbe juttatja el a víz elemet.

A bolygó ér- és artériahálózata eljuttatja az Örök Egy fáradhatatlan energiáját a világ körbe forgó bolygójának különböző helyeire, a kék égbolt aranyló napkorongja melegíti és felélénkíti az emberiséget, az éj kristályos holdja és a Plejádokhoz hasonló csillagok diadémja megnyugtatja - mindezeket a mindent átható egység szelleme élteti, mely minden lé tezőt átitat. Sehol nem érezhető az egység mélyebben, mint annak az embernek a szíve mélyén, aki tökéletes egységben van Istennel és saját Én Vagyok Jelenlétével, amely magának az isteni tökéletességnek az individualizált azonossága.

A történelmi tévedés teste, amely érzéki eseményekből és az ember tévedéseiből áll, most átalakul a szellemi újjászületés alkímiai tüze által, s az ember Valódi Lényének teljessége lép a helyére. Többé már nem rész: ő a teremtés teljességge!

A völgyek, a hegyek, a csillagok diadémja, a messzibe nyúló űr már saját maga részei. Mindezek Ő, és ő benne van mindezekben! E mindig jelenlévő csodának a legmagasabb érzékelésével az ember, Isten szerves megnyilatkozásaként, képes véghezvinni a Nagy Alkimista csodáit, és világát a feltámadás bámulatos dicsőségévé tenni! A régi megszűnik; minden új lesz. (2Kor 5,17)

Ezzel szeretnék bepillantást nyújtani a tanítványok számára azokba a fejleményekbe, amelyek a tudomány világában várhatók. Érdekem az, hogy ezekben az Alkímiai tanulmányokban egy kis előzetest nyújtsak az embereknek az elemek fölötti megnövekedett hatalmából, mert néhány eljövendő alkimista közreműködhet majd ezeknek az új technikáknak a létrehozásában, vagy azoknak az Egyetemesből való előhívásában.

Vegyük egy pillanatra szemügyre az elmekapcsoló kifejlesztését. Jelenleg a villanyt, a liftet, a kaput és sok más eszközt elektromos kapcsolóval indítunk be; a mérnökök manapság olyan írógép kifejlesztésén dolgoznak, amely közvetlenül, diktálás után gépel. Az elmekapcsoló még forradalmibb, mert lehetővé fogja tenni, hogy az ember az agyhullámokon keresztül közvetlenül irányítsa a gépeket és az elektromos funkciókat.

Persze ebből sok mulatságos helyzet adódhat majd, amikor például két ember két egymástól eltérő impulzust próbál egyszerre kibocsátani. Ez azonban nem jelenthet problémát; ezek ugyanis vagy kioltják egymást, vagy az erősebb gondolathullám legyőzi a gyengébbet.

Az eljövendő kor másik találmánya egy olyan érzékenységű fényképezőgép lesz, amely lehetővé teszi az emberi aura fotózását. Ez hozzásegíti majd az orvosokat, hogy felfedezzék számos fizikai betegség alapvető okát, valamint megoldást találjanak sok érzelmi és lelki problémára, amelynek okai a tudatalattiban rögzült élményekben vagy a beteg előző életeiben rejlenek.

A bűnöző hajlamok hullámmintáit és az éteri testben lerögzült bűncselekményeket szintén rögzíteni lehet majd az agy impulzusainak működését jelenleg jelző folyamatokhoz hasonlóan. A bűnösséget vagy ártatlanságot így könnyen eldönthetik a bírók, akik eddig csak hiányos tényekre támaszkodhattak egy egyén megítélésekor.

A mágnesesség alaposabb ismerete lehetővé teszi majd, hogy az ember bútorokat függesszen fel a légtérben, minden látható alátámasztás nélkül. Új optikai eszközök is lesznek, miáltal lehetségessé válik a szubmikroszkopikus és atomi világ szélesebb körű vizsgálata.

E téren a képek rendkívül tiszta felnagyítása is lehetővé válik az előzőleg ismertetett módszerek által. E felfedezésekkel együtt a világ alkimistái számára ismertté válnak a transzmutáció bizonyos módszerei, amelyek által az új elemek szintézise

30

egyszerű gyerekjáték lesz.

A légi irányítás és szállítás új formája válik majd lehetővé, amikor a repülőgép fémtestére irányított elektronikus sugár semlegesíteni tudja a gravitációs hatást, s a héliuméhoz hasonló könnyűséget kölcsönöz a gépnek. Ez lehetővé teszi, hogy a gép a gravitációs erőtől teljesen függetlenül emelkedjék. A repülőt atomsugarak hajtják majd, s ily módon az utazás sokkal biztonságosabb formája válik lehetővé mindenki számára. A színes televízió színei nemsokára sokkal tisztábbak és finomab-bak lesznek.

Az időjárás űrállomásokon keresztül történő tanulmányozása és a térképezés új módszerei ráébresztik az emberiséget, hogy ahhoz, hogy az időjárási körülményeket a Föld különböző térségeiben befolyásolhassák, egy központi állomásra lesz szükség. Ugyanakkor úgy érzem, ez sok ellentét forrása lesz még, és végül ejteni is fogják ezt a tervet, amíg egy teljesebb egység és egyetértés létre nem jön a különböző érdekcsoportok és nemzetek között.

A Luther Burbank által sok-sok évvel ezelőtt megkezdett munka - aki a hierarchia irányítása alatt kezdte el kísérleteit a természetben és a növények metszésében - a tökéletesség magasabb fokát éri majd el, amikor a sejttan mélyebb tanulmányozásán keresztül felfedeznek bizonyos hatásokat maguknak a magoknak a belsejében. A sivatagi kaktusz belseje olyan titkot rejt, amely lehetővé teszi, hogy a világ aszályos vidékei valóban viruljanak, mint a liliom (Iz 35,1) és sokféle növény és gyümölcs a jelenleginél sokkal kevesebb vízzel is megteremjen. A vízhiány gondja így orvosolható lesz.

A népesség növekedése sok demográfust arra késztetett, hogy újra elővegye és módosítsa a malthausi doktrínákat, s Isten törvényével szöges ellentétben kioltsa vagy korlátozza az emberi életet. Nos, a jövő társadalmának ez nem jelent majd gondot, mivel csodás módszerekkel fokozni fogják a mezőgazdasági termelést, a tenger dús kincseinek kiaknázását, bevezetik az atomenergia korlátlan használatát a fejlett város tervezésben és a bolygóközi gyarmatosításban.

Isten terveiben céltudatosság van, amely messze meghaladja az emberi értelem felfogó képességét és az ember történelmi emlékezetét. Az elkövetkezendő csodák eltörpülnek majd a még nagyobb csodák mellett, ezért minden lény örömteli várakozásban fog élni.

Isten elméjét örömmel tölti el, hogy bőséggel onthatja áldásait. De mindenekelőtt hadd tanácsoljam nektek, a Fény tanítványainak és az emberiségnek, hogy először a békében élés tudományát szerezzétek meg az Atyától, azt, hogy hogyan kell kedvesen és udvariasan bánni egymással, szorgalmazzátok az emberiség oktatását az egész Földön, és igyekezzetek azok számát csökkenteni, akik hajlanak a társadalom elleni bűntettek elkövetésére.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyermekek helyes viselkedésre szoktatásának, a hasznos szolgálatra nevelésnek, a jellemformálásnak a jelentőségét. A politikai botrányoknak, a rendőrállamok kemény módszereinek (lásd a kommunista országokat) meg kell szűnniük a Béke Hercege kardjának egy intésére.

A Béke Hercege, akit a könyörületes Krisztus jelképez, elmegy a nemzetekhez, hogy megtanítsa nekik, Isten útja jó, s hogy Krisztus csodatetteinek elvégzésére és birtoklására mindenki kivétel nélkül hivatott! A hiú versengés helyett az élet magasabb céljait kell követni. Az embert Isten kell hogy ösztökélje, nem pedig a státushajszolás.

Tanítsátok ezt az igazságot! A mennyei dicsőségben való részesülés a Nagy Fehér Testvériség örökkön őrködő üzenete mindenki számára a Földön.

Bőség és béke kéz a kézben járnak, s ez az öröm Isten akarata. Hadd szülessenek új otthonok, új templomok, új iskolák, új civilizációk, új koncepciók, új erények, új nagyságok a szellemi és természetbeli alkímia erejéből - mindez azzal a bizalommal, amely lsten szívéből áradva a ti szívetekben talál otthont, a Halhatatlan Alkimista szétszóródó fényszikrájaként.

HARMADIK RESZ

Az egyedüllét érzetét a minden egy bizonyosságának kell átalakítania és felváltania. Az ember jóként lépett elő Istenből, és vissza fog térni ehhez a jósághoz, a szabadság és a választás méltóságán keresztül válva ismét hozzá hasonlóvá.

lsten hatalma, szeretete és bölcsessége sohasem zsarnoki, gyöngédséggel ruházza fel minden egyes teremtményét annak áldott lehetőségével, hogy korlátlanul megismerje Istent. Megbocsátás, irgalom, igazság, béke, teljesítmény és a legmagasabb szintű fejlődés olyan ajándékok, amelyeket mindenki számára tartogat az Élet.

Az ember az anyagba és a formába való leszállásának folyamatán keresztül, amelyben Isten részeként hivatott végső győzelmére, mindenek tudatos urává válhat, amíg el nem feledkezik Eredetéről. Amíg az ember a salakkal azonosítja önmagát, szinte azonnal belegabalyodik az emberi kreációk hálójába, amelynek hurkai Ariadné fonalaként tekerednek a föld-

31

alatti Anyag-labirintus barlangjában, ahol szembetalálja magát a Minótaurosszal, aki a tudat alacsonyabb oktávjaiban várakozik, hogy felfalja a Krisztust.

A menekülés szabadság. Annak, aki alászáll a formába és a sűrűbb rétegekbe, vissza kell szereznie szabadságát, és vissza kell emelkednie oda, ahonnan jött, a Forrásához. Ezt azonban idő előtt elvégezni tévedés, mert az Atya vagy az Én Vagyok Jelenlét tudja minden életsors napját, óráját, amikor már felkészült! Amíg az életsors fölül nem kerekedett, és meg nem változtatta teljes mértékben a külső körülményeit úgy, hogy véghezvihesse földre jövetele céljait, addig folytatnia kell gyakorlatozását és felkészülését az egyetemes tervnek megfelelően.

Gondolkodó egyének hamar felismerik, hogy a házasság, a szaporodás és a civilizáció jelen formáinak állandósítás a nem lehet az élet végső célja. A világ mint színpad nem az egész kozmikus színtér; s mielőtt a függöny le gördülne az utolsó jelenet után, az emberi lét drámája a világegyetem számos részében le fog játszódni, oly módon, amiről az őskori és a modern ember még csak nem is álmodott.

Az ember álma a mennyországról csupán röpke bepillantás a képzeletbeli Elíziumba, amely nagylelkűen, bátorításként adatott neki, amíg nem képes kiszélesíteni spirituális látásmódját, és meg nem pillantja az Atya csodáinak valóságát kozmikus lakhelyei sokaságában. (Jn 14,2)

Isten legmagasabb szándéka minden életfolyam számára ugyanaz a győzelem, mint amelyet szeretett Krisztusunk mutatott be az Olajfák hegyén. A kereszténység túl nagy hangsúlyt fektet az Olajfák hegyén való szenvedéseire, a keresztre feszítésre és az Arimatheai József barlangjában történő virrasztásra, amivel elhomályosítja minden férfi, nő és gyermek előtt a feltámadás és a mennybemenetel misztériumának a dicsőségét.

Az ok-okozat törvényének félreértése s az, hogy nem sikerül megérteni az Univerzális Krisztussal való egység koncepcióját, abból az emberi felfogásból fakad, amely a paradicsomi történetben mutatkozik meg először, és a mai napig tart, mert az idő és a dogma elavult ködössége tartja életben. Sajnos az egyházi vezeklést az ember tudatlanul elfogadta, és széles körben alkalmazta a helytelen cselekedetek mentségére és azok folytatására. Így az ember, akit az Istentől való teljesen felesleges félelem aurája övez, generációról generációra továbbadta a téveszmét, Isten és a Szentírás nevében.

A diszharmónia és a helytelen cselekvés az ember négy alsóbbrendű testében (fizikai, gondolati, emlékezet- és érzelem testében) rögzül le egy kozmikus rendelet által létrejött fizikai törvény következtében, amely magának a teremtésnek az eszköze. Teremtőként az ember szelet vet, és karmikus vihart arat. (Oz8,7)

Az egyetemes Krisztus győzelme, amelyet szeretett Jézusunk mutatott be, azt a célt szolgált; hogy megmutassa az embernek az utat, amely biztonsággal visszavezérli Isten képmásához. Ez az út Krisztus, vagyis a minden emberben élő isteni világosság, amely a világ és minden ember világossága és élete.(Jn 1,9) Ez a csodálatos fény az, amely a világ világossága és élete (Mt 5,14;

Jn 8,12 és 9.5) - minden ember saját világának világossága. Csak a fényben járva - mivel Ő, az Egyetemes Krisztus benne él e fényben (Jn 1,7) térhet vissza az ember az Atyja házába.

A bűnök megbocsátása a Nagy Törvény irgalmának eszköze, amelynek következtében a büntetés vagy a helytelen cselekedetek ítélete felfüggesztetik azért, hogy az életáram szabadon mozoghasson: "Menj, de többé ne vétkezzél" (Jn 8,11), s így lehetőséget kapjon egy magasabb fokú lelki fejlődésre. A megbocsátás azonban nem menti fel a lelket azon kívánalom alól, hogy kiegyensúlyozza helytelenül felhasznált energiáit a transzmutáció alkímiai tüze által. Az élet bármely része, valamint az ember saját énje ellen elkövetett, helytelen cselekedetek rendbe hozását nagy kozmikus precizitással, teljesen végre kell hajtani, mert a törvény minden egyes betűjének be kell teljesülnie itt vagy a túlvilágon. (Mt 5,18 )

E folyamatnak azonban nem kell az ítélethozatal eljövetele miatti félelemnek lennie, (Zsid 10,27) helyette legyen inkább örömteli lehetőség az Élet szolgálatára és leigázott nagyszerűsége felszabadítására. Mert az életet segítve, egyénileg és egyetemesen, s az alkímiai tűz felélesztésével, lényének oltárán az egyén felemésztheti mindazt a diszharmóniát, amelyet az élet szépséges jelenlétére kényszerített. Valóban, azok, akiknek sokszor megbocsátottak, képesek a nagy szeretetre, (Lk 7,47) mert érzik annak szükségét, hogy örökké hálásak legyenek Isten jóságáért és irgalmáért, amely örökké tart! (136. zsoltár)

Az önfejűség, az önhittség, a szándékos rossz cselekedet, az engedetlenség, a lázadás és a makacsság egyik fő oka a hiú remény, hogy az ember erőfeszítés nélkül is elérhet valamit, vagy hogy üdvözülhet áldozathozatal nélkül. Nincs ínyére az emberiségnek, hogy vesződséges munkával visszafejtse az élet szövetébe öltött szálakat és gubancokat, vagy hogy becsületes igyekezettel érje el a mennyországot.

Egy nap mégis szembe kell néznie önmaga igazságával; ezért egy helyzet igazságának a megragadásához a jelen a megfelelő időpont. A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad." (2Kor 6,2)

Az embernek az a vágya, hogy bűnei számára bűnbakot találjon egy világtanítóban vagy megváltóban, nincs összhangban a vezeklés törvényét támogató kozmikus elvvel. A fény ily nagy mesterei, mint Jézus Krisztus vagy Gautama Buddha, lelkek

32

milliói számára képesek fenntartani az egyensúlyt, akik egyedül nem bírják el bűnösségük súlyát. Az ilyen visszatartó cselekedet a törvény figyelmen kívül hagyását jelenti, s e könyörületességükkel és önfeláldozásukkal képesek mindenki számára megőrizni a lángot, így az emberiség rátalálhat az Istenhez visszavezető útra, s az újjászületés erejével, a Szentlélek jelenlétében visszatérhet majd, hogy visszafizesse az életnek a tartozásait.

Krisztus, a világ megváltója, mert szeplőtelen, tiszta szívével elhalasztotta az ítélet napját, további teret és időt adva ezzel az emberiségnek, hogy eleget tehessen a halhatatlanság követelményének.

Nem tudom megállni a szabadság szent nevében, hogy ne beszéljek ezekről a dolgokról; mert sokan szenvedtek már az asztrális világban a halálnak nevezett változás után, s amikor a Karma Urai elé kerültek, hogy számot adjanak az életükről, hiányosság találtatott bennük. Sajnálatos módon ez azért történhetett meg, mert földi életük során hamis vallási tételeket követtek, s e félrevezetett állapotban nem jól használták fel a számukra kiszabott időt. S ekkor történik majd, hogy elhangzanak az Úr Ádámhoz intézett szavai: "nem bűn van-e az ajtó előtt" (Ter 4,7 ) - azaz: itt áll a feljegyzés, hogy Isten energiáját nem jól használták fel, s erről most számot kell adniuk.

Istennek a világrendre vonatkozó tervében a bűnök miatti vezeklés folyamatos és hatékony, mert az ibolyaszínű tűz minden nemkívánatos körülményt átalakít, és visszaállítja az egyensúlyt a fény által. Ez a Fény az Egyetemes Krisztus.

A drága ibolya láng a Vigasztaló (Jn 14,16.26) tudatának egy aspektusa, minden alkimista barátja.

Ez egyszerre az Élet kelyhe és elixírje, amely mindenütt tökéletességet eredményez, ahol tettre szólítják. Miután az ibolya láng elvégezte tökéletes munkáját, hagyd, hogy a dolgok csendben vajúdjanak, hogy Isten a teremtés vizein járva megteremtse és életben tartsa örök törvényének igazságát.

A felemelkedés tetőpontja vagy a beiktatás mindenkinél elkezdődhet, és el is fog érkezni mindenki számára, még a kisgyermekek számára is, ha készen állnak rá - amikor karmájuknak legalább 51 %-át letörlesztették (ez azt jelenti, hogy a valaha is kapott energiáik 51 %-át átalakították, és építő célokra használták) -, és a szívük mind Isten, mind az ember iránt igazságos, s készek Isten örökké felfelé emelkedő Jelenlétének soha nem halványuló fényébe lépni.

Amikor ezt az ajándékot bárki megkapja saját Én Vagyok Jelenlététől és a Karmikus Tanácstól, a kor jelei oly gyorsan lehullanak róla, amilyen gyorsan mosolyra tud húzódni a száj, s vonzereje és energiája a lényén átfutó végtelen isteni energia lesz. Az anyag salakja, az érzelmi test fáradtsága, kimerültsége a gyűlölködéstől és egyéb szörnyszülötteitől, a mentális test megállás nélküli forgása - mind lehullnak, és helyükre isteni ellenpárjuk lép tökéletes könnyedséggel.

Az érzéseket az Isten és az angyalok iránti szeretet fogja átfűteni; az elme, Isten gyémántragyogású elméje - mindenütt jelenlevő, mindentudó, mindenható. Egész lényét ihletettség és törekvés tölti el!

Az, ami egykor reménykedve leszállt, most visszaemelkedik a Fénybe, ahonnan érkezett. Eggyé válva az angyalokkal és a természettel, a Felemelkedett Mesterek és a Nagy Fehér Testvériség szövetségét élvezve, belső, isteni erényei révén eléri a teljességet, amelyet Isten minden gyermekének felajánlott, az ember győzelmének biztos és örömteli tudatában:

"A Fiam vagy, ma adtam neked életet." (Zsolt 2,7)

33

EPILÓGUS

A vallás és a spiritualitás nem szégyen. Az örök, kreatív művészet alkalmazásai ezek. Barátai az alkimistának, aki az emberi természet és az élet minden alapelemét át szeretné alakítani a krisztusi teljesítmény aranyává.

Tanításaimban a főbejárat kulcsai vannak elrejtve. Be kell ezeket illeszteni a zárba, hogy belépést nyerjetek a legmagasabb beavatásba. Az ÉN VAGYOK az az ajtó, amely a tudat örökké felfelé emelkedő síkjainak fokozatos kibontakozására nyílik - saját gyönyörű ÉN VAGYOK Isteni Jelenléteteken belül.

Áldottaim, az alkímia segítségével nem csak háromdimenziós tárgyakat hívhattok le az egyetemes fényből. Az alkímiát fel lehet használni az elme megvilágítására, a nemkívánatos állapotok gyógyítására, s az ember egész természetének spirituális felmagasztosítására, közönséges állapotából az arany nemességének szintjére, ahol a törvény az aranyszabály.

Veletek, mint Istennel is, minden lehetséges. Nincs más, vagy ennél magasabb út. A jelenlegi briliáns szovjet tudomány például nem bírja megnyerni a világegyetemet Oroszország áldott gyermekei számára. Csak Isten hozhat örök elégedettséget az egész Földnek. Reszkessenek az istentelenek, "mert mint a fű, hamar elhervadnak" (Zsolt 37,1-2), de az igazak ragyogni fognak a Nagy Alkimista, a Mindenható Isten fiaként!

Az alkímia további tanulmányai mindenki számára elérhetőek, aki fokozatosan fejlődik az önuralom tudományában. Az anyag egy részét a Láng Fenntartóinak Szövetsége leckéiben és a hetente megjelenő A Bölcsesség Gyöngyszemeiben fogom közreadni, amelyet a Testvériség Mesterei írnak, míg néhányat én fogok közölni veletek egyenként, szívből jövő hívásotokra. Ahhoz azonban, hogy ez az igaz cél kiteljesedhessen bennetek, kérni kell rá bennünket.

"Kiálts hozzám és meghallgatlak" (Jer 33,3), mondja a Legmagasabb Isten. Az Atya megjutalmaz benneteket minden, rejtekben elimádkozott imádságért. (Mt6,6) Szívetek rejtett zugából, amelyet senki sem ismer, mindig elküldhetitek néma fohászotokat, mert ott, a szívetekben van az öröklét tégelye, a fehér hő, az Élet elixírje, tiszta lehetősége.

Ti szent tűz alkimistái, íme a titkos kozmikus képlet: Theos = God (Isten); Rule (Szabály) = Law (Törvény); You (Te) = Being (Lény); Theos+ Rule+You = Isten törvénye elvként él a lényedben (TRY = PRÓBÁLKOZZ).

VAGYOK igaz lényetekkel állandó összhangban.

Pax vobiscum

Sanctus Germanus

34