Szabad Gondolat

AntropozófiaHella Wiesberger:1923 – Az antropozófiai társaság történetének sorsdönto éve

Hármas tagozódásAlexander Caspar:Az „alapjövedelem” – egy megoldásfikciója

PedagógiaWerner Kuhfuss:Minõségbiztosítás - mire?

TechnikaFrisch Mihály: Néhány gondolat Rudolf Hauschka:„Táplálkozástan” címû magyar nyel-ven most megjelent könyvéhez

NekrológA magvetõ ember – EmlékezésLabancz Zoltánra

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2007. szeptember 10/3

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAHella Wiesberger: 1923 – Az antropozófiai társaság történetének sorsdönto éve 2Gerhard Schuster: Az elmúlt XX. század és XXI. századunk társadalmi kihívásai, tragikum és feladatok 12

HÁRMAS TAGOZÓDÁSKálmán István: Az „alapjövedelem” – Honnan fúj a szél? 19Alexander Caspar: Gazdasági és társadalmi viszonyok: a tudat tükre 20Alexander Caspar: Az „alapjövedelem” – egy megoldás fikciója 23Franz Jürgens: A titkos rendek és az alapjövedelem 27Kálmán István: Aforisztikus gondolatok a hármastagozódás (Dreigliederung) lényegi és praktikus szempont-jainak párhuzamosságával 30

PEDAGÓGIAWerner Kuhfuss: Minõségbiztosítás - mire? 35Stráma Éva: Életismeret 39Mi lesz késõbb a waldorf-tanulókkal? 45

TECHNIKAFrisch Mihály: Néhány gondolat Rudolf Hauschka: „Táplálkozástan” címû magyar nyelven most megjelentkönyvéhez 46

NEKROLÓGA magvetõ ember – Emlékezés Labancz Zoltánra 48

OLVASÓI LEVÉL, HÍREK 53

A címlapon Konrád Witz: Szent Kristóf festménye

SzG 2007/3 1

„Kedves barátaim, tudatosítanunk kellene magunkban, hogy az antropozófia mozgalmának egyikleglényegesebb vonása, hogy további mûködésre hivatott, és hogy a XX. század végén nemcsak a leg-jelentõsebb szellemek, de szinte valamennyi lélek újra megjelenik a földi síkon. Mégpedig éppen azért,mert ekkor kell majd az ember szellemi, spirituális élete számára egy hatalmas impulzust adni a Föl-dön. Különben a földi civilizáció végképp lehanyatlik, aminek elõjelei már igen erõsen megmutatkoz-nak.”

R. Steiner, 1924. – A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata IV.

A Szabad Gondolat jelenlegi száma nagyon szép keretes szerkezetet mutat, nem nélkülözve a drá-maiságot sem. Az Antropozófiai Társaság 1923-as évének történetével indul (ekkor égett le aGoetheanum és ekkor történt meg a Karácsonyi Gyûlés), és a magyarországi társasághoz az alapsza-bály módosítása kapcsán írt (és a társaság újságjában nem közölt) olvasói levéllel zárul. A véletlenhozta így. Én szívesen elhagytam volna a keretet.

S a két írás között? Számunk súlypontjában most a hármastagozódás áll. Sokan és sokfélét írtakmár a témában, jelenleg megint divatos, elõszeretettel jelennek meg ún. népszerûsítõ írások, leegy-szerûsített gondolatok. Lapunk már több ízben közölte Alexander Caspar cikkeit, akit igazán nemlehet azzal vádolni, hogy népszerûsítõ szösszenetekben adja elõ javaslatait. Egyesek õt azon nagyonkevés személyek közé sorolják, akik megértették Rudolf Steiner „Dreigliederung”-ját, és képesekgyakorlati javaslatokat megfogalmazni. Bevallom, felelõs szerkesztõként természetesen minden cik-ken végigrágom magam, nem is egy alkalommal. Alexander Caspar cikkein is. Mégis úgy érzem ma-gam az utolsó mondat pontja után, mint amikor egy kedves ismerõsöm fölolvasott nekem egy Ka-rinthy verset,: „A põ ha engemély kimár; de mindegegy ha vildagár; mer engemély minder bagúl;mint vélgaban a bégahúr”. No igen. Van alany és állítmány, van rím és dallam, de hogy a túróba nemértek semmit belõle? Valahogy így voltam Alexander Casparral is. Tudom, saját értetlenségem miattilletlenség párhuzamot vonni az álvers és Caspar komoly gondolatai között, de a kialakult érzés saj-nos hasonló volt mindkét esetben. Ha az Olvasók között is küzd valaki a hármastagozódás megér-tésével, akkor talán megbocsátható az összehasonlítás. Mostani összeállításunkban több cikk együt-tesen foglalkozik egyazon témával, az alapjövedelemmel, s ha veszünk egy nagy levegõt, és figyel-mesen végigrágjuk magunkat a sorokon, van esélyünk a sarokpontok megragadására. Nehéz. De mu-száj. Ha nem születnek tiszta, világos gondolatok, nincs mit átültetni a gyakorlatba.

Pedagógia rovatunkban az újságból már ismert Kuhfuss a minõségbiztosítás fából vaskarikájátelemzi; sajnos a minõségbiztosítás a nyakunkon van. Stráma Éva egy új tantárgyról, az Életismeret-rõl ír. Még jó, hogy lesz minõségbiztosítás, így csak megfelelõ szintû életismerettel léphetnek ki agyerekek az életbe, nem lesz olyan sok elfásult felnõtt…vagy hogy is van ez? Mi lesz késõbb aWaldorf-tanulókkal? Errõl is beszámolót közlünk.

Mindenféle diéta és fogyókúra kipróbálásával a hátam mögött nagy érdeklõdéssel várom RudolfHauschka Táplálkozástan címû könyvét, amelynek rövid ismertetõjét – na, vajon hol? - a Technikarovatban olvashatjuk.

Végezetül egy magvetõ emberrõl írunk. Szomorúan szép kötelesség – emlékezés Lablancz Zoltán-ra. „Akiben ekkora kezdeményezõ erõ buzgott, akinek ennyi mag lapult a tarsolyában, miért, hogynem volt elég erõ a testében, hogy mindezt hordozza?”

A felelõs szerkesztõ

Szerkesztõi bevezetõ

SzG 2007/32

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIA

„Kérem, tanulmányozzák ennek a mozga-lomnak a történetét!”

„Az Antropozófiai Társaság újból és újbólsorsdöntõ elhatározások és létesülésének fordu-lópontjai elõtt állt.” (Marie Steiner) Nemcsakkülsõ támadásoknak volt kitéve – mind a Teozó-fiai Társaságból kiinduló keleties irányzat, minda materialista tudomány és a vallásfelekezetiegyházak részérõl –, hanem belsõ válságokkal ismeg kellett küzdenie. Egy ilyen belsõ válsággalösszefüggésben kezdte Marie Steiner nyilvános-ságra hozni a 30-as évek végén, a 40-es évek ele-jén az Antropozófiai Társaság történetével kap-csolatos elõadásokat és jegyzõkönyveket, attól ameggyõzõdéstõl vezetve, hogy a történések is-merete alapján szociális minõségek fakadhatnaka jelenlegi és a jövõbeli cselekvés számára. Így1943-ban kiadott egy dokumentációt a követke-zõ címmel: Rudolf Steiner és az antropozófia ci-vilizációs feladatai – Visszapillantás az 1923-asévre Rudolf Steiner 1923-ban folytatott azon fá-radozásairól, hogy az Antropozófiai Társaságotúj alapra helyezze. E kötet megjelenését akkori-ban az „Ami az Antropozófiai Társaságban tör-ténik – Hírek tagjai számára” címû közlönyben(1943. évf. 49. sz. december 5.) jelentette be akövetkezõképpen: „Tekintettel a kegyelet köte-lességére és annak tudatában, hogy Dr.Steinernek a tagokhoz szóló minden beszéde

nagy jelentõségû, egy könyv ... fog megjelenni,amely az oly jelentõs 1923-as év eseményeivelkapcsolatban Dr. Steiner állásfoglalását a sajátszavaival közvetíti számunkra. A legkülönfélébbjellegû beszédeit összekötõ magyarázó szövegtõlem származik.” Néhány évvel késõbb (1947-ben) további jegyzõkönyvi iratokat tett közzéolyan 1923-ban történt ülésekrõl, amelyekenRudolf Steiner részt vett, ezzel a címmel: Tanul-mányanyag a Harmincas Kör stuttgarti ülései-hez, 1922–23. Bevezetésében hozzáteszi: „Ez ahiányos leírásokból és jegyzetekbõl összeállítottmunkaanyag a jövõben még kiegészülhet és tö-kéletesedhet.”

Rövid idõ múlva az összkiadásban megjelenikegy kötet, amelynek címe: 1923 – A sorsdöntõév az Antropozófiai Társaság történetében. AGoetheanum leégésétõl a Karácsonyi Gyûlésig.E kötetben (GA 259) egy egésszé egyesült aMarie Steiner által kiadott két publikáció, és ki-bõvült az általa bejelentett „kiegészítésekkel”.Mivel ezek meglehetõsen terjedelmesek, ez szük-ségessé tett egy teljesen új formátumot, különö-sen a Marie Steiner által gondozott e kötet te-kintetében: Rudolf Steiner és az antropozófia ci-vilizációs feladatai – Visszapillantás az 1923-asévre. Kivették a „magyarázó szövegbe” beágya-zott szószerinti Steiner-idézeteket elõadásokból,beszédekbõl, gyûlések jegyzõkönyveibõl stb., ésaz egész újonnan hozzácsatolt anyaggal két

HELLA WIESBERGER

1923 – AZ ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG TÖRTÉ-NETÉNEK SORSDÖNTÕ ÉVE

Az 1923-as év társasági problémái történetének áttekintése

„Ha ma ... egyfelõl azon kell gondolkodnunk, hogy az Antropozófiai Társaságot hogyan is kellregenerálni, akkor másfelõl azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Antropozófiai Társaságnak két év-tizedes élete van. ... Mert a történelem, a valódi történelem, az átélt, tevékeny történelem nem olt-ható ki.”

Rudolf Steiner, Stuttgart, 1923. 02. 27., GA 257

SzG 2007/3 3

ANTROPOZÓFIA

részre osztották, amelyeket kronológiailag ismételrendeztek, úgyhogy az 1923-as év mozgalmastörténetének teljes tablója – számtalan doku-mentum alapján – mint tanulmányozni valóanyag rendelkezésre áll. Hogy Rudolf Steiner azAntropozófiai Társaságon belül a társaság törté-netének ismeretén alapuló tudatos tevékenysé-get szorgalmazott, kiderül felszólításából az1921. szeptember 4-i stuttgarti taggyûlésen,amelyen mintegy 1200 tag volt jelen: „Kérem,tanulmányozzák ennek a mozgalomnak a törté-netét!”. És az 1923-as év súlyos problémáivalösszefüggésben mondta Stuttgartban az 1923.február 28-án tartott gyûlésen: „Amikor vala-kikkel megbeszélést folytatok, legyenek azokcsoportok vagy egyes emberek, akik csoportokmegbízásából jönnek, akkor elõször semmit semértenek abból, amit mondok..., de végtelenülnagy aktivitás figyelhetõ meg náluk, egy rendkí-vüli jóakarat. Amit az emberek nem értenekmeg, hamarosan megértik! ... De az embereknekbele kell nõniük a régi történetbe, minden rész-lettel meg kell ismerkedniük!”

Élet és forma, mozgalom és társaság

Rudolf Steiner el-határozásával, hogya 20. század elejénantropozófiai irá-nyultságú szellemtu-dományáért nyilvá-nosan kiálljon, kez-dõdött azantropozófia elevenlényének társadalmihatékonysága is,amelynek kibonta-kozásához a kultúré-

letben szükség volt egy társasági szervezetre. Eb-ben gyökerezik Rudolf Steinernek mint egymisztériumhely megalapítójának a társadalmimûködés minden fájdalmával összekötött tevé-kenysége, amelynek korszerûségét már koráb-ban érintõlegesen jellemezte: „Nincs jogunk te-kintélyt kierõszakolni: Ez az elsõ olyan közös-ség, amely szabad szervezetre törekszik.”1 Vi-szont korábban a spirituális ismereteket ápolóközösségek tagsága mindig szigorú kötelezettsé-gekkel járt együtt.

Az Antropozófiai Társaság története így ab-ban a fáradozásban vette kezdetét, hogy az

antropozófiai mozgalom – mint a Rudolf Steineráltal megteremtett szellemi áramlat – számáraegy lényegének megfelelõ központot létesítse-nek; ez Rudolf Steiner mint szellemi tanító tanít-ványkörével való együttmûködésének volt azeredménye. A nehézségeket – amelyeknek szük-ségképpen fel kellett lépniük egy olyan közös-ségalakulatban, amelyben az egyén szabadságátmesszemenõen elismerik – e szavak fényébenkellene látnunk: „Szellemi területen a harcbannincs semmi rossz; a harc itt életelem”2, feltéte-lezve, hogy a harcot a megfelelõ tisztelettel foly-tatják mások is.

Az új kötet az Antropozófiai Társaság törté-netének kétségkívül legnehezebb szakaszát do-kumentálja Rudolf Steiner életében: a nehézutat, amit a társaságnak meg kellett tennie, kezd-ve a Goetheanum 1922/23 szilveszteréji leégésé-tõl, végig az egész 1923-as esztendõn át, a társa-ság év végi újjáalakításáig. Az egész problemati-ka megértéséhez egyfajta kulcsul szolgál a moz-galom és a társaság ellentéte, vagy – másképp ki-fejezve – az élet és a forma ellentéte. Erre magaRudolf Steiner újra és újra utalt, például velõsmódon egy elõadásciklus címével: Azantropozófiai mozgalom története és feltételeiaz Antropozófiai Társasághoz való viszonyában,amit 1923 júniusának sorsdöntõ szituációjábantartott az önvizsgálatra való ösztönzésként; vagya társaság karácsonykor véghezvitt újjáalapításaután azokkal a szavakkal, amelyekkel a tagokhozintézett beszámolóját bevezette (GA 260a): „AzAntropozófiai Társaságnak olyan formát adni,amire az antropozófiai mozgalomnak szükségevan a maga tevékenysége érdekében, ez volt aszándékunk az imént befejezõdött KarácsonyiGyûléssel a Goetheanumban.”

Ez az egyszerû kijelentés annak a nehéz küz-delemnek volt az eredménye, amit a társaság ve-zetõ személyiségeivel folytatott Rudolf Steineraz 1923-as esztendõben. De alapjában véve ez azév mégiscsak a tetõpontját képezte annak a több,mint két évtizedes törekvésnek, hogy a mozga-lom és a társaság ellentéte kiegyenlítõdjön egy azantropozófiai mozgalomnak megfelelõ társaságiforma kialakításával. Sokáig abban bízott RudolfSteiner, hogy a társaság ezzel a problémával tõlefüggetlenül is megbirkózik. Csak amikor az1923-as év vége felé végérvényesen fel kellett is-mernie, hogy ez nyilvánvalóan nem történikmeg, határozta el, hogy a szükséges újjáalakítástés végül magát a vezetést is a kezébe veszi.

A „súlyos belsõ küzdelem”3 után kiharcoltdöntés révén a mozgalom és a társaság ellentété-

Rud

olf

Stei

ner

SzG 2007/34

ANTROPOZÓFIA

nek el kellett volna simulnia, egészen a vezetõségösszetételéig menõen. Egy személyes beszélge-tésben kijelentette Rudolf Steiner, hogy a Kará-csonyi Gyûlésen nem ok nélkül igyekezett bizto-sítani „a nõi és férfi szellem bizonyos paritását,egyenlõ arányát a vezetõségen belül”, mégis ész-revehetõk voltak olyan tendenciák, hogy a régiviszonyoknak megfelelõen a nõi szellemet kiik-tassák. Õ ezt már „kezdettõl fogva” hangsúlyoz-ta; de jóllehet ez egy jelentõs áramlat volt a tár-saságon belül, nem talált megértésre.4 „Kezde-ten” azt értette Steiner, amit az ezoterikus közös-ségi formák kialakításával összefüggésben a férfiés a nõi szellemiség ellentétérõl mint az élet és aforma ellentétének kifejezõdésérõl már kifej-tett.5

Ennek fontosságát hangsúlyozza az akkori-ban elõadott szellemtudományos felismerés,hogy ez az ellentét nemcsak a férfi és nõi szellemkülönbsége mögött, hanem a természeti, szelle-mi és kulturális-társadalmi élet minden jelenségemögött ott húzódik, ezért „élet” és „forma” kétolyan fogalmat jelent, melyeknek „a világjelen-ségek labirintusán” át kell bennünket vezetniük.Minden élet csakis a formán keresztül nyilatkoz-tathatja meg magát, mégis el kellene vesznie a„forma merevségében”, ha a régi formából nemtudna állandóan újjáalakulni.6 Az 1923-as év tár-sasági problémáival összefüggésben ugyaneztegészen prózaian „ruhakérdésnek” [Schneider-problem] nevezték. Éppen úgy, ahogy egy em-bernek idõrõl-idõre új ruhákra van szüksége, ha-sonlóképpen van a társasággal is: „Miért kelleneéppen egy szociális-organikus képzõdménybenaz örökkévalóság számára dolgoznunk?” Ami él-ni akar, annak változnia kell, és tulajdonképpencsak az az életteljes/életképes, ami változik.Ezért éppenhogy az antropozófiai mozgalomszámára, aminek a legigazibb értelemben élettel-jesnek kell lennie, egy olyan szervezetet kell ki-alakítani, amely „él” is. Természetesen nem lehetfoglalkozni minden nap az újjászervezéssel, de„pár év múlva” ez már szükséges lesz.7

Rudolf Steiner tevékenységének idején há-rom szervezeti forma létezett: 1902-tõl 1912-iga „Teozófiai Társaság Német Szekciója”;1912/13-tól 1922/23-ig az „Antropozófiai Tár-saság”; 1923/24-tõl kezdõdõen pedig az „Általá-nos Antropozófiai Társaság”. A háttérben min-dig ott állt legyõzendõ problémaként a mozga-lom és a társaság ellentéte.

Miután 1902-ben Rudolf Steiner Marie vonSiversszel, a késõbbi Marie Steinerrel együttmegalakította a Teozófiai Társaság Német Szek-

cióját és tíz éven keresztül a legintenzívebb épí-tõmunkát folytatta, olyan állapotok léptek fel aközponti vezetésnek köszönhetõen, amelyek fo-kozatosan lehetetlenné tették Rudolf Steinerszámára, hogy a Teozófiai Társaság keretén be-lül továbbra is felelõsségteljesen képviselje azantropozófiai mozgalmat.8 Ennek következté-ben alakult meg az Antropozófiai Társaság. Ru-dolf Steiner nem vállalt többé semmilyen veze-tõfunkciót, sõt tag sem lett. Mint független szel-lemi tanító mûködött, a társaságnak magánakkellett önmagát igazgatnia. De az akkori világ-viszonyok nem adtak esélyt a megfelelõ megszi-lárdulásra. Már 1914 nyarán kitört az elsõ vi-lágháború. A nemzetközi együttmûködés meg-bénult, a „Közlemények a tagok számára” címûkiadványt és a taggyûléseket szüneteltetni kel-lett. Rudolf Steiner már csak Svájcban, Német-országban és Ausztriában tarthatott elõadáso-kat. Az 1913 õszén Dornachban megkezdettközponti épület munkálatainak folytatása rend-kívül megnehezült. A vállalkozás ezenkívül egyfokozatosan növekvõ ellenséges érzületet vál-tott ki. Ez még inkább felerõsödött, amikor azelsõ világháború végén (1918/19-ben) fellépetta szociális organizmus hármas tagozódásáértfolytatott mozgalom, és az antropozófia – sok-kal erõsebben, mint addig – a nyilvánosság elélépett. Számtalan fiatal, nagyobbrészt tudomá-nyos érdeklõdésû ember csatlakozott a társaság-hoz, és hangot adtak annak a szükségletnek,hogy az antropozófia a tudományos és a gya-korlati életben alkalmazásra kerüljön. Megala-kult a Waldorf-iskola, gazdasági vállalkozásokés klinikák stb. jöttek létre. Az új körülményekegyre fokozottabban megkívánták RudolfSteinertõl az antropozófia tudományosan meg-alapozott képviselését a világ elõtt. Sok idõsebbtag mégis elégedetlenséget mutatott: nem „tu-dományt” akartak, hanem inkább „ezoterikát” a

Az

elsõ

Goe

thea

nu

SzG 2007/3 5

ANTROPOZÓFIA

korábbi értelemben. A fiatalság viszont szembe-szállt az „öregek” által képviselt társasági élet-tel, és így egyre mélyült a generációk közöttikonfliktus. 1922 elején Rudolf Steiner kényte-len volt a „jelenlegi válságra” mint „szakadék-ra” rámutatni, ami a két törekvési irány közöttkeletkezett.9 1922-tõl kezdve, tudósít késõbbMarie Steiner, „fel kellett tennie azt a kérdést,hogy a társasággal – amely az antropozófiaanyaföldjét elhagyta és a legkülönfélébb irá-nyokban szétforgácsolódott, melyek részbenizoláltan magukban álltak vagy egymással köl-csönösen hadakoztak – általában lehetséges-emég továbbra is együttdolgoznia, vagy pedig amozgalom számára egy másik eszközt kellkeresnie?”10

Az ellenség-kérdés

Ezekhez a nagy belsõ nehézségekhez járult azegyre masszívabban fellépõ külsõ ellenségeske-dés. Akkoriban a támadások minden oldalróljöttek. Rudolf Steinert nemcsak a tudomány ésaz egyház képviselõi támadták, hanem politikaicsoportok is demagóg hangon uszítottak ellene,hogy zsidó, kommunista, szabadkõmûves stb.Így például megjelent 1921. március 15-én amüncheni nemzetiszocialista újság, a „VölkischerBeobachter” címoldalán mint vezércikk egy írásAdolf Hitlertõl Államférfiak vagy nemzeti bûnö-zõk címmel, amelyben az akkori német külügy-miniszterrel, Simonnal összefüggésben az áll,hogy végre ajánlatos lesz ezt a miniszter urat –aki zsidó származású volt –, „Rudolf Steiner, agnosztikus és antropozófus, meghitt barátját, atársadalmi organizmus hármas tagozódásánakhívét, és ezt az egész, a népek normális szellemiállapotának szétrombolására való zsidó mód-szert” egy kicsit közelebbrõl megnézni. „És ki amozgatóerõ mindezen ördöngösségek mögött?A zsidó! Doktor Rudolf Steiner barátja, aki aszellemtelen Simon barátja!”11 És ugyanebben az1921-es esztendõben, augusztusban a katolikusés németnemzeti irányultságú folyóiratban, a„Hochland”-ban „a Steiner elleni harcot” mint„elengedhetetlen kötelességet” jelentették bemindazok számára, „akiknek fontos közéletünktisztán tartása”, majd hozzáfûzték: „talán nemtelik el hosszabb idõ, és megkerülhetetlen leszezt a harcot megszervezni”. Ebben az idõben váltismertté az is, hogy bizonyos politikai körök egylistáján állítólag a meggyilkolandó prominensnémet személyiségek között a 8. vagy 9. helyen

szerepelt Rudolf Steiner neve is.12 Mivel a szoci-ális újjáalakulásért végzett kiterjedt tevékenységemiatt Steiner híres és vitatott személyiség lett, azakkortájt legnagyobb német szervezõiroda fel-ajánlotta neki, hogy nyilvános elõadásait Német-országban megszervezi. Mivel a tolongás olyannagy volt, hogy olykor a közlekedésrendészetetkellett igénybe venni, a „Hochland” folyóirat-ban meghirdetett harc szervezése sem maradt el.Össznémet és népi oldalról – a nemzetiszocializ-mus elõfutáraiként – kavarodásokat rendeztek.Különösen áldatlan volt a helyzet Münchenben.Az 1922. május 15-i nyilvános elõadáskor a„Négy évszak” elnevezésû hotelben RudolfSteiner egy ellene tervezett merénylettõl csakegy barátokból összeállt testõrség bevetésével tu-dott sértetlenül megmenekülni. A nemzetiszoci-alista népiesek már korábban kinyilvánították:„Remélhetõleg akadnak német férfiak, akikmegakadályozzák, hogy ez az úr egyáltalán bete-gye a lábát Münchenbe!”13

Csak ezek az események teszik érthetõvé,hogy 1923-ban miért állt annyira elõtérben azellenséggel szembeni védekezés kérdése. Ez egy-szerûen létkérdéssé vált Rudolf Steiner és a tár-saság számára. Mert az ellenfelek vezetõ szemé-lyiségei tisztában voltak a szellemi kutatás tör-vényeivel; vagyis tudták, hogy a szellemi kutatásnem egyeztethetõ össze az ellenfelek cáfolásá-val; hogy a legjobb eszköz folyamatosan ellensé-ges írásokkal, ellenvetésekkel bombázni azt,akinek a szellemi kutatáshoz nyugalomra vanszüksége, amivel elvonják figyelmét a szellemikutatástól – amint Rudolf Steiner rámutatottstuttgarti elõadásában 1923. február 28-án (GA257). Ezen okból elvárta, hogy az ellenfelekkelszembeni védekezést a társaság végezze el. Errõlaz oldalról becsületes szándékkal meg is kísérel-ték ezt, de hiányzott a rutin és a talpraesettség.Kiváltképpen az eljárásmód volt Rudolf Steinerszerint olyannyira elégtelen, hogy ösztönözveérezte magát megállapítani: „Ha valóban szük-ségessé válna, hogy csupán az ellenfelek elhárí-tásával foglalkozzam, akkor az olyan feladatlenne, amely nekem természetesen sokkal fárad-ságosabb, mint az ellenfelek visszaverése egyfeladat pozitív megfogalmazásával azAntropozófiai Társaság részérõl. De az az elha-tározás, hogy magam lássak neki az ellenfelekvisszaverésének ... elsõdlegesen azt tenné szük-ségszerûvé, hogy szüneteltessem azAntropozófiai Társaságért végzett tevékenysé-gemet, és visszahúzódjak a pusztán személyesmûködésbe.”14

SzG 2007/36

ANTROPOZÓFIA

A Keresztény Közösség

1923 folyamán az ellenfelekkel kapcsolatoskomplikációkhoz csatlakozott egy további ne-hézség, amit a Rudolf Steiner közremûködésével1922 õszén megalapított – akkoriban még vallá-si megújulási mozgalomnak nevezett – Keresz-tény Közösség körüli félreértések váltottak ki:„Az utóbbi olyan alapítások egyike, amelyek azantropozófiai mozgalomból nõttek ki, a vallásimegújulási mozgalom, amely az elmúlt idõbenigen sokban hozzájárult az Antropozófiai Társa-ság válságához”, mondja Steiner egy 1923. már-cius 2-án Dornachban tartott elõadásban (GA257). Egyik oldalon sem vették kellõképp figye-lembe, hogy Rudolf Steiner ezt a mozgalmat azAntropozófiai Társaságtól alapvetõen függetlenmozgalomnak akarta tekinteni. Nagyszámú, atársaság viszonyaival elégedetlen tag csatlako-zott az új kultikus közösséghez, úgyhogy ez kez-detben többségében antropozófusokból állt.Egyedül Stuttgartban „több száz antropozófus”lépett be a Keresztény Közösségbe; más városok-ban is kezdetben antropozófusok alkották az újkultikus közösség magvát,15 azt mondván:„Most találtunk rá az igazira, amit az antropozó-fián belül sohasem találhatnánk meg!” (Stutt-gart, 1923. 01. 23., GA 257).

E tagok fõ indítéka nyilvánvalóan a bensõsé-gesebb közösségi élet és az ezoterika iránti szük-ségletben rejlett, ami az Antropozófiai Társaság-ban csak kis mértékben volt kielégítve. Ezt azegyik tag Rudolf Steinerhez írt levelébõl merít-jük, amelyben ez áll: „Sok antropozófus bará-tunk hitte, hogy a vallási megújulásban ezo-terikához jut a kultusz-cselekvés által – nagy er-re a vágy.”16 Így az a veszély jelent meg, hogy „azemberi közösségszükségletnek a kultusz-közös-ségben történõ kielégítése” révén sokan elsza-kadnak a társaságtól, és hogy sokan „a megisme-rési utat, amit egykor választottak, felcserélik akultusz jólesõbb útjával”, ezzel a társaságnaknemcsak személyi veszteségei lesznek, hanem„pénzbeli támogatása” is megcsappan, amintFriedrich Rittelmeyer, a vallási megújulási moz-galom akkori vezetõje mondta a stuttgartiZweigben 1923 februárjában, azokban a napok-ban, amikor ott Rudolf Steiner a szóban forgóviszonyokról beszélt. 17

Mindezen események alapján a már régótaérzett szükségszerûség, hogy a társaságot új alap-ra kell helyezni, Rudolf Steiner számára a pilla-nat legsürgetõbb parancsává vált. 1922-ben, de-cember elején felszólította a központi vezetõsé-

get Stuttgartban, hogy dolgozzon ki javaslatokata társaság megszilárdítására. Azt is elvárta, hogya vezetõség tájékoztassa a tagságot a vallási meg-újulási mozgalomhoz fûzõdõ valódi viszonyról.Három héttel késõbb – mielõtt még megtörténtvolna a reakció Stuttgartból – Dornachban le-égett a Goetheanum.

A katasztrófa az 1922/23-as karácsonyi ren-dezvények idejére esett. Azoknak teljesen szak-tudományos irányultságú felépítésével RudolfSteiner meglehetõsen elégedetlen volt, miutánmár 1922 elején kifogásolta, hogy az emberekazt hiszik, hogy „a szaktudományosság kerülõút-ján” az antropozófia elterjedhet.18 Valaki azokközül, akik a programot összeállították, így szá-mol be errõl: „Rögtön e természettudományosülésszak felépítésérõl Dr. Steinerrel folytatott el-sõ megbeszélés során érezhettük, hogy Dr.Steiner egy ilyennel alapjában véve nem értettegyet, hogy egyfajta kényszernek érezte, amit rá-erõltettek. Furcsa módon kevéssé törõdtünk ez-zel, és közülünk senki sem tette fel neki a kér-dést, hogy nem inkább egy másféle rendezvénytszeretne-e, mint egy ilyen ter-mészettudományosat.”19 Ennek az ülésnek azelején vagy folyamán mondta „szemmel látható-an nagyon haragosan” egy elõadónõnek: „Azemberek itt úgy bánnak velem, mint a csizma-tisztítójukkal! Üléseket rendeznek, anélkül, hogymegkérdeznének, majd a kész programot elémteszik, és azután nekem elõadásokat kell tarta-nom ezeken az üléseken. Ebbe többé nem egye-zem bele!”20

Emögött az erõsen rosszkedvû megjegyzésmögött az amiatti csalódás is állhatott, hogy fel-szólítására a társaság stuttgarti központi vezetõ-ségétõl mindeddig semmiféle válasz nem érke-zett. Ebbõl az okból kifolyólag az 1922. decem-ber 30-i és 31-i két elõadásában (GA 219) a tár-saság problémájával és a társaság és a vallásimegújulási mozgalom közötti viszony tisztázásá-val alkalmasint közvetlenül a Dornachban jelen-levõ tagokhoz fordult.

A tûzvész

1922. december 31-én a szilveszteresti elõ-adásban, ami az utolsó lett, amit az épületbentarthattak, megfelelõ meditációs szavak kíséreté-ben kifejtette Rudolf Steiner, hogy a spirituálismegismerés „valódi kommunióvá”, „a jelenkoremberisége számára megfelelõ kozmikus kul-tusz” kezdetévé válhat.

SzG 2007/3 7

ANTROPOZÓFIA

Ennek az elõadásnak a hallgatóságra különö-sen mély benyomást kellett tennie. Valaki közü-lük így emlékezett vissza:21 „Beszédének ünne-pélyessége, nyomatékossága fokozódott az elõ-adás során. Az embernek az volt az érzése: ittegy nagy beavatott celebrálja a jövõ kultuszát, azemberiség kozmikus kultuszát. Miután aSpruchokat még egyszer elmondta, a legnagyobbszerénységgel lelépett a pódiumról, és így telje-sen magától értetõdõ volt, hogy senki sem tap-solt, ami más elõadásokon teljesen megszokottvolt. A két Spruch Steiner szép kézírásával mégott állt a két táblán,22 amikor mi, öregek és fia-talok mélyen megrendülve kimentünk a csillagoséjszakába.”

Marie Steiner így tudósít:23 „Amikor kilép-tünk a holdvilágos éjbe, olyan volt, mintha egyintenzíven felfokozott élet járná át ezt az éjsza-kát, annyira csillámlóan, annyira fényesen,opálfehér tündöklésben ragyogott Ízisz bárkája amélykék étertengerben. A csodálat kiáltása törtfel belõlem, és úgy éreztem, rokkant-tolószé-kembe ülve, elragadtatva és boldogan felemelvalami ... Minden adomány adományozóját,mint mindig, a kijövetelnél még körbeállták, kö-rülvették azok, akik õt kérdésekkel és kérésekkelostromolták. Mint mindig, most is barátságosvolt, a legélesebb huzatban állva egy kétórás,tûzzel és fékezhetetlen erõvel tartott beszédtõltúlhevülten. Azután amikor barátságosan, de ki-merülten és kiégve leült a vacsorához, mindigazt éreztem: felperzselt fizikum. – Mennyi ideiglesz képes a lehetetlenre? – Nemsokára megszó-lalt a csengõ, izgatottan, röviden, majd ijedt sza-vak hangzottak az elõtér felõl. Geck kisasszony aDoktorral akart beszélni, szorongva tört elõ be-lõle: Ég a Goetheanum! – Õ ment... Nekem, akiegy év óta elveszítettem a lábam erejét, nem ada-tott meg, hogy felmenjek a dombra, lábaim meg-tagadták a szolgálatot, bizonyos távolságból kel-lett a tüzet végigélnem.”

Rudolf Steiner tanúkkal együtt azonnal maga

ellenõrzött minden elektromos vezetéket és biz-tosítékot. Minden rendben volt. A rövidzárlat kivolt zárva a tûz okaként.24 A tûzoltók és sok ön-kéntes segítõ szakadatlan erõfeszítése ellenére atûz gyorsan terjedt. Pontosan éjféli 12 órakoregy hatalmas, messzire látható láng átütötte akét kupolát. Az épület sorsa megpecsételõdött.Reggelre egészen a beton alapzatig leégett.

Az épület megsemmisülése, amiért sok embertíz éven keresztül a legnagyobb áldozatokat hoz-ta, mélyen megrázta Rudolf Steinert, sõt, egész-ségét sem kímélte, ahogy leveleiben MarieSteinernek írta 1924. október 15-én és 26-án, azutóbbiban ezt: „Így hát, mint tudod, 1923 janu-árja óta a fizikai testemtõl nagyon elide-genedtem.”25 Mások a dornachi munkatársakkörébõl a következõt említik: „A fiatalos, jóked-vû nevetést, ami Dr. Steiner komoly arcvonásaitgyakran felderítette, gyors, könnyed mozdulata-it, ritmikus járását – senki sem tudott úgy men-ni, mint õ –, mindezt a tûzvész éjszakája óta töb-bé nem tapasztaltuk. Nehéz terhet hordott a vál-lain. Erõt kellett gyûjtenie ahhoz, hogy egyenestartását megõrizze, a járás nehezére esett”26, ésazóta egy botra támaszkodott.27 Fájdalmát aveszteség miatt ezekbe a szavakba öntötte:28

Gondolat gondolathoz fûzõdöttAlkotásban a lélek örömmel felemésztõdöttFormákba az érzés beleáradtMert a mûvészet szelleme mindent áthat

Megtapasztaltad a fájdalmakatAmikbe a sors megmerítettAz érzés a lángban kiégettAz alkotás boldogságának vége szakadt

Romokat lát a szem...

(Gedanke ward an Gedanken gewundenIm Schaffen freudig die Seele verbrauchtIn Formen die Empfindung gehauchtUnd so der Geist der Kunst verbunden.

Willst du die Schmerzen wohl erkundenIn die das Schiksal uns getauchtGefühl ist in Flammen verrauchtSchaffensglück hat ein Ende gefunden

In Trümmer schaut das Auge…)

Mindazonáltal a munkát egy pillanatra semakarta megszakítani. Ellenkezõleg: a következõ

A le

éget

t G

oeth

eanu

m

SzG 2007/38

ANTROPOZÓFIA

idõben még fokozottabb munkát diktál magá-nak. Már a tûzvész utáni reggelen úgy rendelke-zett, hogy a meghirdetett rendezvényeket aprogramnak megfelelõen továbbfolytatják. 14óra körül beszámolt a bázeli hírlaptudósítóknaka tûzesetrõl, és kifejezte azt az akaratát, hogy egyúj épületet kell építeni. 17 órakor aGoetheanum ideiglenesen újra berendezett asz-talosmûhelyében megkezdõdik a meghirdetettHáromkirályok-játék. Bevezetésül mondott né-hány szót a tûzkatasztrófáról. Este programsze-rûen megtartotta A természettudomány keletke-zés-pillanata a világtörténelemben és eddigi fej-lõdése címû éppen folyó kurzusának 6. elõadá-sát (GA 326). Ez után Albert Steffen kihirdette,hogy a misztériumdrámákat, „amelyeket ez évaugusztusában kellett volna elõadni, és amirenagyszámú külföldinek, különösen angoloknakés hollandoknak állt szándékában eljönni”, nemlehet bemutatni; ehhez elõbb a színhelyet ismétfel kell építeni. A jelenlevõkhöz fordult, hogy azújraépítést adományokkal támogassák.29 – A te-rem elhagyásakor Rudolf Steiner egy pillanatraelveszítette az erejét. „A falnak támaszkodott,úgyhogy támogatni kellett õt. De hamarosan is-mét összeszedte magát.30

A hét végén – 1923. január 5-én, 6-án, 7-én,pénteken, szombaton és vasárnap – szokás sze-rint megtartotta elõadását a tagok számára. Eb-ben különösen az antropozófus ifjúság és az idõ-sebb tagok viszonyát tárgyalta. Mert a „fiatalok”úgyszólván forradalmi gyûléseket rendeztek ma-guknak. Egyet január 6-án délután, amin RudolfSteiner is – szótlanul – részt vett. Ez meghatároz-ta esti elõadásának irányvonalát, ami elõtt elõ-ször a tûzvész miatti együttérzés sok kinyilvání-tásáról számolt be, ami nemcsak a tagoktól, ha-nem a világ minden részérõl érkezett. Az elõadásután a központi vezetõség kezdeményezéséremég egy társasági gyûlést hívtak össze. Ennek vé-gén Rudolf Steiner egy beszédet tartott a tûzsze-rencsétlenségrõl, az ellenfelekrõl és az újraépítéskérdésérõl. Világossá tette, hogy a társaság meg-szilárdítása éppolyan szükséges, mint az újraépí-tés, és ismételten felszólította a Dornachban tar-tózkodó stuttgarti vezetõségi tagokat, hogy eb-ben az irányban aktivitást mutassanak.

Az országos társaságok megalapítása

Ebben az összefüggésben a legfontosabb ese-mények a különbözõ országos [nemzeti] társasá-gok megalapításai lettek. Ebben látta Rudolf

Steiner az össztársaság értelmes újjászervezésé-nek legjobb elõfeltételét. Ezt a norvég országostársaság megalapításakor világosan és érthetõenígy fejezte ki:31 „Az Antropozófiai Társaságnemzetközi élete és mûködése a leginkább azál-tal fejlõdne, ha az egyes nyelvterületeken orszá-gos [helyi] társaságok alakulnának, és ezek ösz-szekapcsolódnának Dornachban egy nemzetköziantropozófiai világtársasággá. Ez lenne a legjobbmódja annak, hogy az Antropozófiai Társaságtovábbdolgozhasson. Mert, tudják, ahhoz, hogya dolgok úgy menjenek tovább, ahogy tulajdon-képpen tovább kellene menniük, hogy az ellen-ségeink – bocsássanak meg, hogy ezt a szót hasz-nálom – ne ’zabáljanak fel’ bennünket, ha tehátvalóban dolgozni akarunk, ahhoz tulajdonkép-pen állandó összeköttetésben kellene lenni egyközponttal. És ez a dolgok állása szerint csakDornach lehet.”

E felfogásnak megfelelõen már január 8-ánírásbeli beleegyezését adta a franciaAntropozófiai Társaság megalapításához.32 Ésmivel néhány ilyen országos társaság – Angliá-ban, Svédországban és Svájcban – már létezett, akövetkezõ lépés logikus módon abban állt, hogya német társasági viszonyokat is ebben az irány-ban rendezze. Ez február végén történt meg astuttgarti küldöttgyûlésen a német országos tár-saság megalapításával és a német SzabadAntropozófiai Társaság (Freie Anthroposophis-che Gesellschaft in Deutschland) létrehozásávalaz idõsebb generációval elégedetlen fiatalok szá-mára. Ezt további országos társaságok megalapí-tása követte.

A Goetheanum újraépítése és az Antropo-zófiai Társaság újjászervezése

Mivel a tagok a világ minden pontján aGoetheanum újraépítését óhajtották, ez az angolbarátok kezdeményezésére 1923 júniusábanDornachban egy nemzetközi küldöttgyûléshezvezetett. Elõször hivatalosan elhatározták az új-raépítést, azután egy „Nemzetközi AntropozófiaiTársaság” (Internationale A. G.) megalapítását azegyes országos társaságok összekapcsolódásával,amelyeknek központja a Goetheanum, és amitegy még megválasztandó fõtitkárnak kell vezet-nie. Ennek idõpontját karácsonyra tûzték ki.

Akkoriban Rudolf Steinernek még semmikép-pen sem állt szándékában, hogy maga elvállalja avezetést. Sokkal inkább még mindig, minden ren-delkezésére álló eszközzel azon igyekezett, hogy

SzG 2007/3 9

ANTROPOZÓFIA

a felelõsöket rávegye arra, hogy a társaságnakmint olyannak pozitív feladatot adjanak, mert azantropozófiai mozgalom csak egy olyan társaság-ban létezhet, amelynek realitása van. Ebben azértelemben már júniusi elõadásaiban – Azantropozófiai mozgalom története és feltételei azAntropozófiai Társasághoz való viszonyában –nyomatékosan felszólított az önvizsgálatra. Ken-dõzetlenül utalt arra, hogy az utóbbi években atársaságban meghonosodott egy „az antropozófi-ai mozgalom életfeltételeivel ellentétes” hangu-lat, sõt egy „belsõ ellenállás” is azzal szemben,amit õ maga a társaságban végez. És rámutat an-nak hiányzó tudatára, hogy egy olyan társaságotkellene kialakítani, „amely az elsõ lépéseket teszimeg egy olyan ügyben, melyben az emberiségnagy részének követnie kellene õt”. Akik egymozgalmat elõkészítenek, megelõznek, azok szá-mára ez potenciális kötelezettséget jelent: „Azaz,azt a kötelezettséget veszik magukra, hogy min-den egyes dologban több bátorságot, több ener-giát, több türelmet, több toleranciát tanúsítsa-nak, és mindenekelõtt több õszinteséget.”33

Mégis az emberek szemmel láthatóan nem ér-tették meg, amit Rudolf Steiner voltaképpenakart. Úgy érezték, meglehet teljesen jó szándék-kal, hogy túlzottak ezek a követelések. Hogy eztRudolf Steiner maga is tudta és hogy ezt hogyanítélte meg, világosan elárulja az az 1923 szeptem-berében Stuttgartból Edith Maryonnak, dornachimunkatársnõjének írt levél, amelyben úgy fogal-maz, hogy minden jóakarat ellenére aligha fogmegvalósulni „a helyes”: „Mert ez a ’jóakarat’éppenhogy nem az akarat szellemi ereje, hanemcsupán az a képzet (illúzió), hogy az ember akarvalamit. Ezeknek a személyiségeknek jelentõs ké-pességeik vannak – ez megmutatkozik például aWaldorf-tanároknál, akik sok vonatkozásban zse-niálisak –, de akarat helyett csak az ’akaratról va-ló képzetük’ van. Ezért azt mondják: megvan a’jóakaratunk’, de nem értjük, hogy mi a dolgunk.

Az igazság azonban az, hogy inkább azt kellenemondaniuk: Megértjük amennyire csak lehetsé-ges, hogy mi a dolgunk; de mi nem akarjuk azt.Igen, az igazság az illúzió mögött áll.”34

Hogy tanítványaitól ne vegye el az esélyt azakarat „szellemi erejének” kifejlesztésére, nemkívánta õ maga megmondani, hogy mit kellenetenni, hogy miben állna a pozitív feladat, amitmagának a társaságnak kellene maga elé állítania.Ebben az értelemben kell tekintenünk, hogy csu-pán a dolog érdekében történt, ha különösen azúgynevezett Harmincas Kör ülésein többször isminden szépítgetés nélkül, sõt olykor igen kemé-nyen beszélt egyik vagy másik felelõs személlyel,akiket egyébként nagyra becsült.

Ilyesmi történt mindenekelõtt az„Anthroposophie” címû stuttgarti folyóirat ese-tével összefüggésben.35 Marie Steiner errõl ké-sõbb így tájékoztatott:36 „Még 1923 júliusábanDr. Steinernek a legsúlyosabb csalódásokat kel-lett átélnie. Az ellenfelekkel való e harc során atársaság védelmére éppen megalapított folyóirat,az ’Anthroposophie’ teljesen csõdöt mondottképviselõi fogyatékos megkülönböztetõ-képessé-gének köszönhetõen; nem ismerték fel, hogyütött az óra, és úgy vélték, a legpiszkosabb ellen-felekkel is glaszékesztyûs kézzel kell bánniuk. Dr.Steiner kifejezte felháborodását az egyenes gon-dolkodásmódban és rendíthetetlen igazságaka-ratban való ilyen fogyatékosságuk felett. Ez szá-mára annál keserûbb és kiábrándítóbb volt, mint-hogy próbaképpen már beleegyezett abba a nyo-matékos kérésbe, hogy az ezoterikus munkát is-mét megkezdje”;37 és bár az ilyen események ré-vén állandóan abba a kérdésbe ütközött, hogynem lenne-e szükséges „egy új eszközt keresniszellemi munkálkodása számára”, azután mégiselhatározta, hogy tovább dolgozik a társasággal,de csak úgy, hogy átveszi annak vezetését.

Hogy mibe került számára ez a döntés, vala-mennyire felmérhetjük e kötet dokumentumai-ból, és azokból az utalásokból, amelyeket az1923-as év folyamán leveleiben tett, különösenaz Edith Maryonnak írtakban, mint például:

Stuttgart, 1923. 03. 25.: „... A társaság számá-ra tulajdonképpen csak annyi a mondandóm,hogy leginkább azt szeretném, ha többé semmiközöm nem lenne hozzá.. Mindentõl, amit a ve-zetõi tesznek, undorodom.”

Stuttgart, 1923. 05. 11.: „... tovább alszik azA. T.; nem lehet felébreszteni.”

Bécs, 1923. 09. 30.: „... Egyébként minden jólment, legalábbis a legfontosabbat kivéve, hogybécsi tagjaink is alszanak.”

A m

ásod

ik G

oeth

eanu

m m

odel

lje

SzG 2007/310

ANTROPOZÓFIA

Hága, 1923. 11. 16.: „... a társaság itt is iszo-nyatos állapotban van. Civakodás, hiányosságstb.”38

A következõ napon (november 17-én), a hol-land országos társaság megalapításának elões-téjén egy beszélegtésben meglehetõsen fájdalma-san ható módon kijelentette, hogy senki sem lát-szik megérteni azt, hogy mit akar õ egyáltalában,és azt kérdezte magától, „mit kell tennem?”

A közvetlenül ezt követõ napokban azután el-határozta, hogy õ maga veszi át az új társaság ve-zetését. Hogy erre a döntésre miért csak súlyosbelsõ küzdelem után tudta elszánni magát, mivelszámára az „elgondolható legnehezebb” döntés-rõl volt szó, azt késõbb azzal indokolta: azzal,hogy a tulajdonképpeni feladatán kívül – hogy„tevékeny módon kidolgozza a földi téren azt,ami ma a spirituális világban meg akar nyilatkoz-ni” – a társaság irányítását elvállalta, a szellemiélet eddigi folyamatos áradása is veszélybe kerül-hetett volna.39

November 23-án, már ismét Dornachban, be-számolt a holland rendezvényekrõl, és a Karácso-nyi Gyûlésre való belsõ ráhangolódásul meg-kezdte elõadássorozatát A misztériumok felépíté-se (Mysteriengestaltungen) címmel (GA 232).December 1-én írta Marie Steinernek Berlinbe:„Karácsonyra fantasztikusan sok ember érkezésétvárjuk. Most úgy tûnik, úgyszólván kizárt, hogymindenkit elhelyezzünk. ... De mégsem szeret-ném, hogy azokat, akik jönni akarnak, elutasít-suk. Mert a társaságot illetõen mintegy az utolsóreményemet a karácsonyi összejövetelbe helye-zem.” És december 6-án azt írta neki: „Csak Né-metországból kétszázan jelentették be magukat,akik számára még nincs is szállás, nem is szólvaarról, hogy pénzünk sincs, hogy szállásokat biz-tosítsunk a nemfizetõk részére. És mégis mostminden attól függ, hogy a tûzvész évfordulóján akarácsonyi rendezvény méltónak bizonyuljon arésztvevõk számát tekintve is. Ha ez nem történ-ne meg, akkor a legjobbnak azt tartanám, ha to-vább egyáltalán nem építkeznénk. De a londoniés hágai fájdalmas gyûlések után itt mégis jól me-hetnének a dolgok; de ehhez mindent meg is kelltennünk.” (GA 262)

1923. december 16-ig, vasárnapig, amikor a„Das Goetheanum” hetilapban (Nr. 19.) megje-lent a svájci Antropozófiai Társaság által kiadotthivatalos meghívó a „Nemzetközi AntropozófiaiTársaság alapító gyûlésére, Dornachba, 1923 ka-rácsonyára”, Marie Steineren kívül még senkisem tudott arról, hogy Rudolf Steiner elhatároz-ta, maga veszi át a vezetést, noha Albert

Steffennel mint a „Das Goetheanum” hetilapszerkesztõjével a meghívó és a program kialakítá-sáról legalább egy héttel korábban biztosan be-szélnie kellett. Nyilvánvalóan csak miután tudta,hogy Marie Steiner Berlinben befejezte feladatátés december 17-én éjjel el fog utazni, december16-án, vasárnap Steiner felkérte Dr. ItaWegmant, Albert Steffent és GuentherWachsmuthot egy megbeszélésre, és tájékoztattaõket arról, hogy mit gondol a vezetõség összeté-telérõl. Ismertette velük az idõközben megfogal-mazott új Statutumokat, és megkérte Dr.Wachsmuthot, gondoskodjon kinyomtatásukról,hogy karácsonyra minden tag a kezébe kaphassaazokat.

Másnap, december 17-én elutazott Stuttgart-ba, hogy ott találkozzon Marie Steinerrel, aki 18-án reggel visszaérkezett Berlinbõl, hogy azutánvele együtt térjen vissza Dornachba. Stuttgartban– 18-án vagy 19-én – Marie Steiner jelenlétébenmindkét német társaság vezetõ testületét is tájé-koztatta szándékairól az új társasági formát ille-tõen.

December 19-én vagy 20-án Rudolf és MarieSteiner visszautazik Dornachba, és Steiner itt isismerteti a 22-én és 23-án tartott elõadására ösz-szegyûlt tagokkal javaslatait, amelyeket az alapí-tó gyûlésen fog elõterjeszteni. Ekkor Dr.Elisabeth Vreedét is megemlíti mint tervbe vettvezetõségi tagot. És mégegyszer hangsúlyozza,hogy „pillanatnyilag a dolgokat nagyon-nagyonkomolyan, halálosan komolyan kell venni”, mertkülönben mégiscsak be kellene következnie an-nak, „amirõl olyan sokszor beszéltem”, hogy „azAntropozófiai Társaságtól vissza kell vonulnom.”

Ami azután a következõ napon, az 1923. de-cember 24-én kezdõdõ Karácsonyi Gyûlésen tör-tént, az nem az eddig szándékozott „NemzetköziAntropozófiai Társaság” megalapítása volt a kü-lönbözõ országos társaságok egyesítése által,ahogyan ez még a december 16-i hivatalos meg-hívóban állt, hanem – Rudolf Steiner javaslataitilletõen a gyûlés teljes egyetértésével – a teljes új-jáalakítás. A „Nemzetközi” kifejezést Steiner kiakarta cserélni az „Általános” szóra. És így meg-alakult az „Általános Antropozófiai Társaság”Goetheanum székhellyel Dornachban.

Ez ugyan a létezõ országos társaságokra tago-zódott, mégis minden egyes tag közvetlen tagjalett az új társaságnak.

Az 1923/24 karácsonyának napjaiban végbe-menõ alapítói tanácskozások és a Rudolf Steineráltal szándékolt szervezeti formák kialakításáratett további lépések dokumentumai megtalálha-

SzG 2007/3 11

ANTROPOZÓFIA

tók a következõ két kötetben: A Karácsonyi Gyû-lés. Az Általános Antropozófiai Társaság megala-pítása 1923/24, (GA 260), és Az ÁltalánosAntropozófiai Társaság és a Szabad Szellemtudo-mányi Fõiskola alapszabályzata – A Goetheanumújraépítése, (GA 260a). Különösen az utóbbi kö-tet tartalmazza Rudolf Steiner kijelentéseit annakértelmérõl és súlyáról, amit a Karácsonyi Gyûlés-sel kapcsolatos elhatározásának tulajdonított.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Beiträge zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe, 105.füzet: Aus dem Leben der AnthroposophischenGesellschaft

Jegyzetek

1. A Teozófiai Társaság Német Szekciójának közgyûlésén,1906-ban

2. Jegyzetfüzetbe írt feljegyzés 1918-ból (Archiv-Nr. NB 101)3. 1923. december 24-i elõadás, Dornach, GA 2604. Közli Ludwig Polzer-Hoditz. Vö. GA 260a, 680. o.5. Ld. A templomlegenda és az aranylegenda GA 93; to-

vábbá Az ezoterikus iskola elsõ osztályának történeteés témakörei 1904–1914, GA 264, különösen a kiadóutószava, amely a mozgalom–társaság problémáját Ru-dolf Steiner erre vonatkozó magatartásának szemszö-gébõl mutatja be.

6. 1904. november 3-i elõadás, Berlin, GA 537. 1923. március 2-i elõadás, Dornach, GA 2578. Lásd ehhez Az antropozófiai mozgalom története és

feltételei az Antropozófiai Társasághoz való viszonyá-ban, GA 258; valamint Az ezoterikus iskola elsõ osztá-lyának története és témakörei 1904–1914, GA 264

9. Elõször Stuttgartban a tudományos és gyakorlati tö-rekvések fõ helyén 1922. május 23-án; azutánDornachban is május 28-án és Bécsben 1922. június11-én

10. Richard Dührichnek írt levélben 1947. szeptember 3-án. Marie Steiner, levelek és dokumentumok,Dornach, 1981

11. Idézet innen: Hitler. Sämtliche Aufzeichnungen1905–1924. Herausgegeben von Eberhard Jäckelzusammen mit Axel Kuhn, Deutsche Verlagsanstalt,Stuttgart, 1980

12. Hans Büchenbacher: München 1922, in:Erinnerungen an Rudolf Steiner. Gesammelte Beiträgeaus den „Mitteilungen aus der anthroposophischenArbeit in Deutschland” 1947–1978, Stuttgart, 1979

13. Lásd Hans Büchenbacher, uo.14. Az Antropozófiai Társaság közgyûlésén Svájcban

1923. április 22-én (GA 259)

15. Lásd Friedrich Rittelmeyer tudósítását, A vallási mozga-lomról. „Ami az Antropozófiai Társaságban történik –Hírek a tagok számára”, 1. évf. 22. sz., 1924. június 8.

16. Levél Lia Stahlbuschtól Rudolf Steinerhez, 1923. janu-ár 23. Stuttgart (GA 259)

17. Lásd Rudolf Steiner elõadását 1923. február 27-én(GA 257). Friedrich Rittelmeyer idézett szavai a Ru-dolf Steiner-Nachlaßverwaltung archívumában találha-tó beszédeibõl valók, amelyeket akkoriban bizonyára astuttgarti Zweigben mondott.

18. 1922. május 23-i elõadás, Stuttgart (eddig még nem je-lent meg az összkiadásban)

19. Oskar Schmiedel, idézet innen: Christoph Lindenberg:Rudolf Steiner. Eine Chronik, Stuttgart, 1988

20. Rudolf Steiner Lilly Koliskohoz. Lilly Kolisko: EugenKolisko. Ein Lebensbild, 1961, 68. o.

21. Heinz Müller: Spuren auf dem Weg. Erinnerungen,Stuttgart, 1970

22. Mindkét falitábla elégett. A két Spruch kéziratos vázla-ta megtalálható egy jegyzetfüzetben (GA 259)

23. Idézet a Rudolf Steiner életérõl és haláláról címû írás-ból, megjelent az „Ami az Antropozófiai Társaságbantörténik – Hírek a tagok számára” kiadványban, 1926.1. sz., január 3.; továbbá Emlékek Marie Steinerrõl, 1.füzet, Dornach, 1949

24. Gyújtogatással való fenyegetés már elhangzott a „DerLeuchtturm” folyóirat 1920-as októberi számában,amit egy asztrológiai brosúra idézett 1921-ben. RudolfSteiner erre többször utalt, ld. GA 259

25. Levelek és dokumentumok, 1901–1925, GA 26226. Aszja Turgenyev, in: Emlékezések Rudolf Steinerre és

az elsõ Goetheanum építése, Stuttgart, 197227. Natalie Turgenyev-Pozzo, in: 12 éves munka a

Goetheanumon, Dornach, 194228. Wahrspruchworte (GA 40)29. A „Das Goetheanum” hetilapban ez áll az 1923. január 7-

i számában: „A Goetheanum megsemmisítése tûz által.”30. Emil Leinhas: Aus der Arbeit mit Rudolf Steiner, Basel,

1950, 156. o.31. 1923. május 17-én; az egész szószerinti szöveg megta-

lálható a GA 259-ben32. GA 25933. 1923. június 16-i elõadás, Dornach, GA 25834. Rudolf Steiner/Edith Maryon, Levelek, Spruchok, raj-

zok, GA 263/135. Közelebbit ehhez lásd a GA 259 függelékében.36. Egy 1947. szeptember 3-i levélbõl37. Ehhez az ún. Wachsmuth–Lerchenfeld-csoporthoz tar-

tozott többek között az „Anthroposophie” szerkesztõ-je is. Az e csoport számára tartott ezoterikus órák anya-ga megtalálható a GA 265 kötetében.

38. Rudolf Steiner levélváltása Edith Maryonnal, GA 263/139. 1924. szeptember 5-i elõadás, Dornach, GA 282

SzG 2007/312

ANTROPOZÓFIA

Gerhard Schuster

AZ ELMÚLT XX. SZÁZAD ÉS XXI. SZÁZADUNK TÁRSADALMI

KIHÍVÁSAI, TRAGIKUM ÉS FELADATOK(Elõadás-jegyzet)

Lehetõségek és mulasztások

A modern világ tragikuma abban áll, hogyamikor megjelenik a világban egy impulzus,amely drámai események sorát hozza létre, ezzelegy idõben megjelenik az az impulzus is, amely-nek révén ezek az események elkerülhetõk lehet-nének. Vagyis a probléma és az arra való megol-dás egyszerre van jelen a világban. Ugyanakkor adrámai események szükségszerûen mégsem ke-rülhetõk el. Hiába van jelen a világban a megol-dás lehetõsége, a tragédia mégis bekövetkezik. Eza mi korunk tragikuma.

A XX. században bekövetkezõ tragikum,amely a szörnyû világháborúkban csúcsosodottki, majd a II. világháború utáni évtizedekre rá-nyomta a kétpólusú világrend bélyegét, többszörelkerülhetõ lett volna, ám az emberi mulasztásokkövetkeztében és az éberség hiánya miatt még-sem sikerült e rombolásnak gátat vetni.

A XIX. századtól a XX. század felé haladvaRudolf Steiner által a világba került impulzusrévén a kulturális megújulás számtalan formájavált lehetségessé az élet különbözõ területein.Ám tragikus módon kevés ember tudta magábafelvenni, megvizsgálni és teljes mértékben befo-gadni ezeket az antropozófiai kezdeményezése-ket.

1914-ben Európában kitört az I. világháború.Az ezt követõ években Rudolf Steiner társadalmikérdésekre adott iniciatívája, mely a hármas ta-gozódás eszméjére épült, sajnálatos módon süketfülekre talált. Mindeközben okos emberek hagy-ták magukat megtéveszteni Lenin és Sztálin által,illetve az egész polgári társadalom nagy része Né-metországban Hitler bûvkörébe került.

A II. világháború után hatalmas országokatszétválasztó ellentét alakult ki, amelyet két szelle-

mi erõ, a nyugat kapitalizmusa és a kelet kommu-nizmusa hordozott.

Rudolf Steiner ajánlatát nagy embercsopor-toknak kellett volna felvennie, hogy megfelelõellenpólus képzõdhessen a romboló erõkkelszemben. Most sem maradt tehát az emberiségsegítség nélkül, ám a feltételek hiányoztak. Ismétvagy a jelenlévõ ember volt kevés, vagy sok fülzárva volt.

A XX. században egy második kulmináció je-lenik meg 1956-tal kezdõdõen. Forradalmi mó-don Magyarországon indult el a válaszkeresés ar-ra, hogy a kapitalista-, és a kommunista út szél-sõségesen torz formái helyett egy harmadik út le-hetõségét felvázolják.

A XX. század derekán tehát ugyanaz a kérdés-feltevés jelenik meg újra, mint ami Rudolf Steineridejében felvetõdött a történelem sodrában.

Ezt követõen 1968-ban egy újabb kulminációkövetkezett el a Prágai tavasz idején, amikor aszocializmust a szabadsággal próbálták össze-egyeztetni. Itt is megjelentek antropozófusok,akik ezt az impulzust felvették és megpróbáltákaz antropozófia gyógyító törekvéseit a világ elétárni. Erre az idõre, az 1968-as és a körülötte lé-võ évekre datálódik az a munka, amelynek azelõadó az elmúlt tíz évben részese volt. A ’60-asévek közepén kezdõdik el ez a folyamat, amely azantropozófiai mozgalmon belül egy áramlatothív életre.

Két ember találkozásából születõ áramlatnaklehetünk szemtanúi; Észak-NémetországbólWilfried Heidt és Dél-Németországból PeterSchilinski talál egymásra törekvéseik által. Õk’68-ban együtt voltak Prágában, majd Németor-szágban megpróbálták a különféle politikai moz-galmakat és irányzatokat egymás felé közelíteni aközös párbeszéd és munka reményében.

Június elsõ hétvégéjén a Magyar Antropozófiai Társaság székhelyén az elmúlt és a jelen század ki-hívásairól, tragikumáról és az ezzel összefüggésben álló feladatokról tartott elõadást GerhardSchuster. A fiatal osztrák antropozófus Scherák Mari meghívására érkezett köreinkbe, hogy bemutas-sa az általuk végzett munkát, amely a hármas tagozódás ideájának megismerésére törekszik és a kor-nak megfelelõen kívánja elhinteni azokat a magvakat, amelyek késõbb megfelelõ talajban életre kel-hetnek.

SzG 2007/3 13

ANTROPOZÓFIA

A mozgalom tulajdonképpeni helyszíne azAchbergi Nemzetközi Kultúrcentrum. (Inter-nationales Kulturzentrum Achberg). Õk hívjákéletre 1973-tól kezdõdõen a Harmadik Út nevûmozgalmat, mely többek közt cseh, lengyel és né-met résztvevõk együttmûködésének eredménye.Munkájuk során megpróbáltak egyetértésre jutni’68 tragikumából kiindulva.

Ezáltal tehát újra megjelenik egy lehetõség, dekevés ember akadt, aki ezzel a törekvéssel össze-kötötte volna magát.

Saját kiadványuk szavait idézve: „A választásiplatformon az Acbergi Kör informálja a munka-társakat és a leendõ munkatársakat, hogy milyenösszpolitika nevében mûködjenek. Mint szövet-ségi párt: 1980 januárjában alapították a Zölde-ket az Achbergi Kör és a FIU, mint együtt alapí-tó szervezetek. Karlshrueban az alapításkor sike-rült a kommunista áramlat ellenében irányelv-ként az ’Egység a sokféleségben!’ elvét részlege-sen keresztülvinniük. Ennek program szempont-jából az volt a követelménye, hogy a szövetségiválasztások idején, mint új párt, a választók szá-mára a programja kiegészítéseként helyet adottaz olyan különbözõ áramlatoknak, amelyek azalapvetõ rendszer kérdéseiben különbözõ megol-dási módozatokat képviseltek. Az Achbergi Kör-nél és a FIU-nál a Harmadik Út egyik alternatívá-jának a kezdetérõl van szó, amelynek törvényho-zási megvalósításáért a jelöltek megválasztásukesetén latba vetik erejüket.”

Ennek a törekvésnek élharcosa volt JosephBeuys is, aki 1973-ban létrehozta a Népszavazás-sal a Közvetlen Demokráciáért nevû szervezetet.Szintén alapító tagja volt a Zöldeknek, amelytöbb mozgalom, köztük a Harmadik Út gyûjtõ-helyévé vált. Késõbb azonban, amikor a Zöldekbejutottak a parlamentbe, ugyanúgy viselkedtek,mint más pártok, így a mozgalom elveszítetteerejét.

Az 1989-es évben elérkezett egy újabb kulmi-náció: A berlini fal leomlott. Több millió emberrészvételével ünnepelték az eseményeket, de saj-nos ekkor sem tudták a harmadik út ideáját meg-ragadni. Nem voltak képesek hidat építeni a léte-zõ két út közé, hogy a szabadság, egyenlõség ésdemokrácia megszülethessen. Nem tudott meg-valósulni sem a szabadság, mely elõfeltétele an-nak, hogy az egyes ember önállóan, önrendelke-zõen és szabadon tudjon fellépni a világban, semaz egyenlõség, amely a szocializmusban kínálko-zó feladattal a gazdaság új formáját adhatta vol-na azáltal, hogy olyan közös gazdálkodás valósul-jon meg, ami a történelmileg kialakult világgaz-

daságot a demokrácia erejébõl és nem az állami,vagy pénzhatalmi centralizáció által kelti életre.

1989-ben Lipcsében és Berlinben a demokrá-cia kérdése volt napirenden. Az emberek a „Mivagyunk a nép!” felkiáltással határozták meg ma-gukat, ezáltal a Francia Forradalom 200. évében,a berlini fal leomlásakor ugyanaz a forradalmicsatakiáltás hangzik el, mint hajdan. Ezt azonbannem értették meg az emberek, ezért a „Mi va-gyunk a nép!” felkiáltása a „Mi egy nép va-gyunk!” jelszavába fordult. Így a szuverenitás im-pulzusa helyett a nacionalizmus éledt fel, elpusz-títva egy társadalmi fordulat lehetõségét.

A XIX. században gyõzedelmeskedõ kapitaliz-must a következõ évszázadokban globalizálták.Ez a folyamat Kelet-Európában sokkal súlyosab-ban hatott, mint Ausztriában. Bombaként csapottbe Kelet-Európába a posztkommunista államokközé az a kapitalizmus, mely funkciója szerint azemberek egoizmusát korbácsolja fel a nap 24órájában.

Mára mindannyian olyan globális problémák-nak vagyunk kitéve, mint a klímaváltozás, mun-kanélküliség, a világban jelen lévõ éhezés…Jogosan merül fel tehát a kérdés: Nem az-e a leg-fontosabb feladat, hogy ezt a kapitalizmust kisö-pörjük a világból?!

A feladat kezdete csak az lehet, hogy gondo-latban válaszok szülessenek.

Az Achberi Kör

Az Achbergi Kör 40 éves múltra visszatekin-tõ munkája során az antropozófusokon kívül, ci-vil szervezetekkel és minden érdeklõdõ emberrelkülönbözõ fórumokon keresztül megpróbál elin-dítani egyfajta párbeszédet. Ebben rejlik a moz-galom egyik legnagyobb kihívása, hiszen általá-nos próbatételként jelentkezik, hogy az emberek-nek kevés a türelmük ezen a gondolatok befoga-dására, így mindig reflexszerûen a régi sémákhoznyúlnak vissza.

Néhány éve, korunk egyik égetõ kérdésére re-agálva az EU alkotmányának kérdésében indítot-tak el egy közös munkát. (Magyarul is megtekint-hetõ honlapjuk: http://www.ig-eurovision.at/magyar-oldalak.html )

Az ausztriai munka továbbra is helyi civilekbevonásával zajlik. Céljukként többek között azalábbiakat jelölték ki: „A feladat egy alkotmány-tervezet kifejlesztése, amely által az Európai Uniószámára megteremtjük azokat az alapvetõ jogikeretfeltételeket és szerkezeti-funkcionális, vala-

SzG 2007/314

ANTROPOZÓFIA

mint szervezeti rendszereket, amelyeknek segít-ségével az általuk képzett emberi közösség abbana helyzetben lesz, hogy a XXI. század szellemi,politikai, gazdasági és monetáris követelményei-nek – a XIX. és XX. sz. ideológiájától megszaba-dulva –, megfeleljen szociális ideáljainak, amelye-ket Európában és globálisan meg akar valósíta-ni.” Mindezt alulról jövõ kezdeményezésként azönszervezõdés erejével, távol mindenfajta politi-kai gyámságtól kívánják megvalósítani.

Munkájuk során jelentõs megismerési folya-matok részesei, gyakran felmerülnek ugyanis ha-talmi problémák, olykor mindenki a saját ideájátigyekszik érvényesíteni a pluralizmust veszélyez-tetve. Azonban az ilyen jelenségek megfigyeléseáltal ismerhetõ fel igazán, hogy a hatalmi struktú-rák tulajdonképpen az emberek fejében vannak.

Munkájuk vezérelveként az „Egység a sokféle-ségben” ideáját követik. Fontos, hogy a sokféle-ség akkor se tûnjön el, amikor a közöset keresik.

Tanultak a régi hibákból, amelyek a ’70-es,’80-as években merültek fel az Achbergiek ZöldPártja idején – akkor is volt prularizmus a külön-bözõ mozgalmak által, de ezt egyetlen pártbapróbálták sûríteni, így lett ugyan egy egységpárt,de a pluralizmus elveszett.

Munkájuk kiterjed az oktatás területére is. Kéthelyszínen Achbergben és Bécsben rendszeresképzés felépítésén dolgoznak, hogy ezáltal is el-jusson az emberekhez, hogy a XXI. század nagykihívása a kapitalizmusra adandó válasz, már lé-tezik. Ehhez szükség van az alapideákról történõgondolatcserére. Az antropozófus körökben na-gyobb konszenzus van ezzel kapcsolatban, de azigényt a világ felé kellene tolmácsolni.

Antropozófiai történelemtudományra vanszükség arra vonatkozóan, amit megértettünk, ésezzel összefüggésben mindig fontos meglátni,hogy éppen mi van napirenden.

Ahhoz, hogy megérthessük azt a kort, amely-ben benne állunk, elengedhetetlen a történelmitörvényszerûségek kikutatása. Rudolf Steinertõltudjuk, hogy a történelem folyamán bizonyosesemények a krisztusi feltámadási erõkkel kap-csolódnak össze és 33 évenként mindig megjelen-nek. A Mihályi erõkhöz kapcsolódva lehetõsé-günk van sírba tenni ezeket az erõket, mert ezál-tal a feltámadás válik lehetõvé. A helyes tett amegfelelõ idõben késõbb a történelem anyagáváválik. Így válik a sokszor teljesen reménytelennektûnõ, mégis helyesen felismert és véghezvitt cse-lekedet a késõbbi idõk jövõteremtõ alapjává.

Ez az, amit Karl Heyer „meg nem írt történe-lemnek” nevez.

A XX. század egész tragédiája most az éteriszinten árad és hullámzik. Már szinte egy újabbkulminációról beszélhetünk. Megfigyeljük a XX.századi történelem módosulásait, továbbá RudolfSteiner impulzusát és mindazt, ami az elmúlt százév alatt a világba került. Érezhetjük, hogy ez aláthatatlan szféra gazdagon telített. A reménytnem veszíthetjük el, és ez a feltámadási erõkreirányuló remény kell hogy legyen.

Népszuverenitás

A népszuverenitás eszméjének megragadásá-hoz elengedhetetlen áttekinteni a népszuvereni-tás születésének történelmi folyamatát. Valamintazt, hogy az antropozófiai szociális impulzusbólhogyan próbáltak ennek érvényt szerezni a ’80-asévekben, a Weimari Memorandum megjelenéseáltal. A népszuverenitás születésének dátuma az1789-es év, a francia forradalom éve.

Mi az iskolában a július 14-i dátumot tanuljuka forradalom kiindulópontjának. Ám a döntõesemény már egy hónappal korábban végbement.Ez az esemény az, amikor összehívták a rendi or-szággyûlést, hogy Franciaország kényes helyzetétmegtárgyalják. A harmadik rend, a polgárság ki-jelenti önmagáról, hogy „Mi vagyunk a nemzet!”és nemzetgyûléssé nyilvánítja magát. Ez a pillanategy új alany születési órája. Az említett gyûlésena harmadik rend kijelenti, hogy az országnak egyúj alkotmányt ad és a régi szuverén, vagyis a ki-rály nem keresztezheti törekvésüket.

A jól ismert szabadság, egyenlõség és testvéri-ség fogalmai által egy szellemi impulzus az iste-nek ajándékaként kerül az emberiségbe, hogy ajövõben fellépõ szociális kezdeményezések kiala-kításában vezérlõ eszme lehessen.

1789. június 17-én új lény születik: a népszu-verenitás. Egy emancipációs folyamat indul meg,amely a „Szociális Én” születéséhez vezet.

Rousseau, aki fontos szerepet játszott a forra-dalomban, a népszuverenitásról és a közös aka-ratról beszélt. Szerinte ezt nem lehet úgy megva-lósítani, hogy az egész nép egy személynek dele-gálja az akaratot, mert akkor ez az egyén gõgösenkijelenti, hogy õ tudja azt, hogy mit akarnak atöbbiek.

Egy olyan közös akaratot kell kialakítani,amelyben az egyes ember a király, a szuverén.

Ennek az individuális énnek születési órája:1517. október 31-e, amikor elindítván a refor-mációt, Luther Márton Wittenbergben kifüggesz-

SzG 2007/3 15

ANTROPOZÓFIA

tette 95 pontját. Luther Márton az individuálisén képviselõje. Egy az individuumok közt. Az„Én és nem az egyház” gondolata jelenik itt megegyedülálló módon a középkorban, egy olyankorban, amikor a szellemi élet számára az egyházvolt a szuverén.

A szociális élet területein mindig érdemes fel-tennünk a kérdést: Ki a szubjektum? A gazdaságiélet területén is megfigyelhetõ a szuverenizációsfolyamat épp úgy, mint a szellemi élet szférájá-ban, bár ezen a területen jelentõs veszélyt hordozaz én egoisztikus természete.

Az állami életben a „nép” jogi fogalom, ezen aterületen demokratikus folyamatban határozzákmeg, hogy mi történjen.

Az egyes területeken megfigyelhetõ szubjek-tum megjelenései által fény derül arra, hogy tör-ténelemben mindez mellékvágányra kerülhet, ígytorzkép születhet belõle.

A gazdasági életben a megjelenõ tanácsok ál-tal ölt formát az a szubjektum, amelyeket Orosz-országban szovjeteknek neveztek. 1917-ben lépszínre, de szabadság nélkül és hatalommal, ezértegy torzkép születésének lehetünk szemtanúi.Ennek ellenére ez a „harmadik király” születésipillanata, melyet „Asszociatív Én”-nek nevezhe-tünk.

Ahhoz, hogy a szociális organizmus egészsége-sen mûködhessen, mindhárom én-nek együtt kellmûködnie. A szociális területek minden tagjánakvan egy saját szuverénje, egy saját királya.

Az állami-politikai szféra alá van rendelve amásik két elemnek az adott állam alapjogszabályaáltal. Az alkotmányjogban ezt nevezik kompeten-ciának. Az alkotmány ugyanis megszabja a szabadszellemi életet és a gazdasági életet is, továbbá azállamot magát is korlátoznia kell.

Rudolf Steiner kijelentése szerint: „A törvé-nyek az alapjai minden szociális viszonynak.”Ezért fontos arra is tekinteni, hogy ki a szuverén,aki a törvényeket alkotja.

1789-ben a harmadik rend kijelentette, hogy„Mi vagyunk a nép!”. Ez a népszuverenitás szü-letésének órája. Évszázadok óta felmerülõ kér-dés: Hogyan tud ez a közös akarat a világ elé lép-ni?

Németországban a békemozgalom a nép meg-kérdezését akarta az országba telepített rakétáktárgyában. A szuverén megkérdezését nem kerül-hetik meg! A szuverénnek döntenie kell.

Az Achbergiek részt vettek ezeken a tárgyalá-sokon és az Achbergi Kultúrcentrum mindigmegpróbált nem antropozófiai körökkel –a civiltársadalom tagjaival és civil szervezetekkel – is

kapcsolatba lépni. A kormány álláspontja szerintazonban Németországban nem lehetett népszava-zást tartani, csak egyfajta „nép megkérdezést”.Ezt Wilfried Heidt nem akarta elfogadni és kutat-ni kezdte azt a kérdést, hogy hogyan tud egy kö-zös akarat az alkotmányban megnyilatkozni, ígyjutnak el a háromlépcsõs népszavazás elméletéig.

1. Elsõ lépésként a kiindulópontot egy a népikezdeményezés jelenti. Alulról jövõ kezdemé-nyezésként egy bizonyos számú ember kinyil-váníthatja az akaratát. Aláírják az iniciatívát,melyet egy törvényjavaslat keretében fogal-maznak meg és a parlament felé benyújtanak.Ausztriában ehhez 30.000 ember aláírása kell. Miután a javaslat eljut a parlamentbe, két le-hetõség adódhat: A parlament vagy igentmond, így a törvényt megszavazzák, vagy ne-met mond, akkor tovább kell vinni a kezde-ményezést.

2. A jogi társadalom elé terjesztik a kérdést, hogynépszavazásra kerüljön-e. Ha igen, akkor har-madik lépésként:

3. A nép elé terjesztik annak eldöntése céljából,hogy igényt tart-e az iniciatívára, vagy sem.Ehhez már 300.000 aláírást kell gyûjteni. Haigent mondanak, akkor kötelezõ népszavazásttartani. Ez a nép óhajában ragadható meg,

SzG 2007/316

ANTROPOZÓFIA

ami érzelmi dolog. Az akarat területe maga adöntés, vagyis, hogy megszavazzák-e, vagynem.

Ebben a folyamatban az említett három pólusegyüttmûködése szükséges:

1. Egyéni pólus: valakinek van egy javaslata, te-hát egy iniciatívát alakítanak ki, és aláírástgyûjtenek. Hivatalos politikusokkal megtár-gyalják a parlamentben.

2. Érzelmi rész: visszautasítás esetén annak el-döntése, hogy népszavazás elé kerüljön az ini-ciatíva. Amennyiben 300.000 ember aztmondja, hogy igen, akkor kerül sor a népsza-vazásra.

3. Népszavazás. Akarati rész. Arány: 50%+1szavazat.

Ez a 3 lépcsõs népszavazás még nem létezikebben a formában. Ennek megvalósulásáért dol-goznak az Achbergiek.

A társadalmi lénynek is szüksége van egyegészséges testre, amellyel a világ elé léphet, ésamelyben a szociális én mûködni képes.

Weimari memorandum

(Elérhetõ a http://www.wirsinddeutschland.org/pdf/Weimarer-Memorandum-1989.pdf honlapon).

A XX.század végén, az Achbergi Kör tagjaimegpróbálták a háromlépcsõs népszavazás ideá-ját aktuális politikai projektekkel összekötni.

Elõször petíció formájában fogalmazták megtörekvéseiket az NSZK-ban, amelyhez 1 millióaláírást gyûjtöttek. Ennek eredményeként a par-lamentben megtárgyalták, de a nemtörõdömségtúlsúlyának következtében eredménytelen ma-radt a kezdeményezés.

1986 körül kezdték megsejteni, hogy mi megyvégbe keleten. Megfigyelhetõ volt, hogy aSzovjetunió elnöke, Gorbacsov új utakon járt.

1989-ben sokan várták, hogy a demokráciakérdése újra napirendre kerül. Ez éppen azNSZK és az NDK 40. születésnapjára esett. A ke-rek évfordulók mindig alkalmat adnak arra, hogyaz emberek elgondolkozzanak, megvizsgáljákhelyzetüket és jövõbeli lehetõségeiket. A 40. szü-letésnapon a figyelmet egy „nemzet születése”mellett a Francia forradalom 200. évfordulójárais fordították. Egy sejtés és várakozás jelent megbennük, azzal kapcsolatban, hogy történni fogvalami.

Nem véletlen, hogy éppen 33 évvel 1956 utántörtént, és éppen egy plátói hónap, azaz 72 évtelt el az 1917-es év kudarcától.

Egy antropozófus számára nem meglepõ az1989-es változás, bár mindez 1985-’86-ban mégnem volt egészen tudatos, de a kor eseményeinekmegfigyelésébõl mégis sejthetõvé vált.

1989-re, mint kulminációs évre elõ kellett va-lamit készíteniük az NDK számára. 1987-benkezdõdött meg az erre irányuló munka, melynekhelyszíne a weimari Környezeti Könyvtár volt.(Itt volt annakidején az ellenállási mozgalomszékhelye is, melyet a Stazi elfoglalt és kifosz-tott). Ebben a könyvtárban foglalkoztak a jövõkérdéseivel, melynek elengedhetetlen feltételevolt az NDK történelmének megfigyelése. Morá-lis technikát alkalmaztak, hogy a dolgokat a léte-zõbõl figyeljék meg.

Ezt a morális technikát a Szabadság filozófiá-ja c. mûvében említi Rudolf Steiner, itt utalugyanis arra, hogy az újnak a régibõl, mintegytermészeti jelenségként, minden törés nélkül kellkibontakoznia. Ennek szellemében tehát azNDK-ban a már meglévõhöz próbáltak csatla-kozni a háromlépcsõs népszavazás ügyének elõ-mozdítása érdekében. Így hozták létre ’89-ben azun. weimari memorandumot.

A 1919-es weimari alkotmányában még léte-zett a népszavazás intézménye. Az NDK 1948-as

SzG 2007/3 17

ANTROPOZÓFIA

alkotmányában mindezt elsöpörték. A weimarimemorandumban a korra jellemzõ propagandaszöveget készítettek, melyben az egész törekvéstúgy állították be, mint ajándékot az NDK 40.születésnapjára. Népszavazást ajándékozni!

A háromlépcsõs népszavazás szellemében pró-bálták mondanivalójukat megfogalmazni. A Me-morandum szövegében sajátosan keveredett Le-nin és Marx, akkor elhagyhatatlan gondolataivalGoethe és Schiller szellemisége. A régibõl akartakvalami újat létrehozni, ennek érdekében sikerültegy antropozófiai szöveget megalkotni az államivezetõk nyelvezetében. Logikusan fogalmaztákmeg, így semmi veszélyt nem jelentett.

Ennek eredményeként a német parlamentnekegy beadvány készült 1989. október 7. alkalmá-ból, egy népszavazási javaslat címmel, melynektárgya a háromlépcsõs népszavazás.

A nyugati média mindig felkapta ezeket a kí-sérleteket, így a téma most is uralta a sajtót. Ér-dekes módon, ezen a kerülõ úton jutott el azNDK-ba is.

Wilfried Heith és Gerhard Meister egy ideátpróbáltak a köztudatba behozni, ám egy harma-dik munkatársuk, akinek a petíciót kellett volnabeadnia, nagy nyomás alá került ellenzéki cso-portok részérõl. Végül a petíció benyújtása elõlmeghátrált. Ez újabb kudarcot jelentett, mivelcsak egy NDK polgár nyújthatta volna be a petí-ciót, nem pedig az achbergi barátok.

A német októberi forradalomra való megem-lékezés tehát megvalósult, de idea nélkül. Ebbenaz évben, 200 évvel a Francia forradalom utánfelébred újra a népszuverenitás kérdése.

7 évig készítették elõ a weimari gondolatot,de az emberek nem voltak elég éberek ahhoz,hogy ez megvalósulhasson.

November 9-én a berlini fal leomlott. A de-mokráciát a hármas tagozódásból lehetett volnalevezetni, amihez elengedhetetlen feladatként álltelõ, hogy a leomlott falból egy hidat építsenek ésígy a szabadságot egy harmadik út, a demokráciaáltal tudják megvalósítani.

Ez a harmadik út sajnálatos módon nem voltaz emberek tudatában. A „Mi egy nép vagyunk!”felkiáltásában a demokrácia kérdés nacionaliz-musba torkolt.

Ezt követõen megjelent a nacionalizmusCsehországban, Jugoszláviában és a különbözõSzovjet utódállamokban. Mindenütt, mint egy100 éve alvó kísértet ébredt fel.

1989-ben, egy újabb történelmi fordulópontmegjelenésekor a világ szeme Németországonvolt, de az idea nem valósult meg.

Weimar

Weimar különleges hely, a német klasszikacentruma. Rudolf Steiner majdnem egy évtizedig(1880-1890-es évek) mûködött itt a Goethe Ar-chívum munkatársaként. Ebben az idõben raktale az etikai individualizmus alapjait, melyet az1893-ban megjelenõ Szabadság filozófiájában írle. Ez a gondolatiság az embernek, mint egyén-nek alapot adott arra, hogy szabadon mûködhes-sen a világban.

1918-19-es években Weimar ismét nagy szere-pet játszik. A Weimari Nemzeti Színház, melyelõtt Goethe és Schiller szobra áll, jelentõs szerep-pel bírt Weimar történetében. Ezen a helyen írtákmeg az elsõ Német Köztársaság alkotmányát is,amelyben tökéletlenül szabályozva bár, de helyetkapott a népszavazás intézménye. Az alap ideát,mely szerint a jognak a népbõl kell kiindulnia, ésehhez hozzátartozik a direkt demokrácia intézmé-nye, tartalmazta ez a német alkotmány.

Steiner weimari korszaka alatt az individuálispólus kerül megalkotásra. Vannak ideáink, gon-dolataink a világban létrejövõ eseményekkel kap-csolatban. Fontos, hogy intuíciói legyenek az em-bernek és morális fantáziája, amellyel az ideát aFöld számára át tudja alakítani, hogy az illesz-kedjen a Földhöz. Ehhez szükséges a morálistechnika alkalmazása, amely által a már meglévõ-höz tudunk csatlakozni, kapcsolódni.

Azonban ez nem marad meg az egyes ember-nél; más területeken, például az állami életbennem az egyén a szuverén. Mi történik, ha azegyén úgy gondolja, hogy itt õ a szuverén? Hitleris ekként gondolkodott… Az egyéntõl az ideákszármaznak, de a kezdeményezéseket elfogadnimásoknak kell.

Rudolf Steiner ’19-es felhívásában a németnéphez és a kultúrvilághoz fordul. Õ az elsõ, akiezt az új szituációt megragadta, korábban ugyan-is a király, vagy a császár tehette ezt.

A Német nép, mint jogi társadalom viseli a fe-lelõsséget, ez az, ami teljesen modern Steiner ré-szérõl. 1917-ben még a császárokhoz fordul kétmemorandumában. ’19-ben azonban felismerte,hogy a szubjektum megváltozott. Ez a piramismegfordítását jelenti. Régen a piramis csúcsábanvolt az iniciatíva és a döntés. Ma minden ember-nek a piramis csúcsába kell állítania magát, és kö-zösen kell döntenünk az Egész számára.

Az etikai individualizmusban is egymás meg-értésérõl van szó. Az ember megismeri saját orga-nizmusát. Képessé válik arra, hogy saját magávalpárbeszédet folytasson. Az individuális én a

SzG 2007/318

ANTROPOZÓFIA

megismerõ, amely saját megismerésébõl jut el acselekvéshez és a kötelezettségek felismeréséhez,amelyet saját maga szab meg önmaga számára.

Ahol a „szociális én”, a nép cselekszik, ott isegy megértésrõl van szó. A háromlépcsõs népsza-vazásban a nép próbál megértésre jutni a szociá-lis organizmus alapján.

Az egyéni embernél a szellemi organizmusbansaját törvényszerûségek mûködnek. A szociálisorganizmust pedig egy alkotmányban kell leírni,amelyben egy nép, mint „szociális én” megértés-re jut saját magával kapcsolatban, ezáltal új tör-vényekhez és cselekvéshez is eljutnak.

Az egyéni én és szociális én közt összefüggés-ként jelenik meg, hogy mindegyik eredete alap-ján Weimarban született.

Az Achbergi Kör tagjait is a sors vezetteWeimarba. A berlini Környezeti Könyvtárban kö-tött ismeretségek által jutottak el ide.

Ideái, iniciatívái mindenkinek lehetnek, dehogy ebbõl valami jó származzon, elõször azegyénnek kell éretté válnia.

Ma a demokráciára törekvõ korszakunkbannem az egyéni, hanem a közösségbõl kiinduló szo-ciális énben van a kulcs. Adott tehát az EU, mintközösség, amelybõl valaminek ki kell indulnia.

Alkotmány

Miért észlelünk egy lényt én-lényként? Mi azénszerû egy lényben? Az egyénnek azáltal van énkonstitúciója, hogy szabad akarata szerint csele-kedni tud a világban. Az ember fejlõdése során, a21. életévben jelenik meg az én, mert az emberikonstitúció ekkorra válik képessé annak teljes be-fogadására. Ezt a testi-, lelki-, és szellemi konsti-túciót a teremtéstõl kaptuk.

A népszuverenitás megszületéséhez nekünkkell teremtõvé válnunk, a háromlépcsõs népsza-vazás megvalósításával. Ezek a feltételek kellenekahhoz, hogy egy nép a népszelleméhez közel ke-rüljön.

A jogi terület hármasságában (törvényhozás,igazságszolgáltatás, alkotmányozás) az alkot-mány, mint alaptörvény adja a keretet. A megje-lenõ iniciatíva, amelyet 30.000 ember magáénakérez, és amelyet a kormány érvényesít, csak arraa problémakörre bír jogosultsággal, ami az államiterületre vonatkozik.

Ennek értelmében nem lehetséges például azegészségügy, vagy a kutatás területén érvényrejuttatni, de azt viszont el kell dönteni, hogy ki az,aki dönthet az egészségügyet érintõ kérdésekben.

Az alkotmány határozza meg a területek határvo-nalait.

El kell dönteni, hogy ki illetékes az egyes terü-leteken. Az állam nem diktálhat!

Ez addig nem lesz benne az alkotmányban,amíg a parlamentek hozzák a törvényeket.

A direkt demokrácia csak akkor létezik, ha azalkotmány már megvan.

A társadalmi rend lényének megfelelõ alkot-mány tartalmazza az asszociatív gazdasági életet,az önzetlen pénzügyeket, a demokratikus jogéle-tet, stb.

Ki a szuverén, aki ezt el tudja dönteni? Min-den egyénnek a saját belátása alapján kell közö-sen akarni ezt.

Az achbergiek által kezdeményezett EU Alkot-mány-projekt a háromlépcsõs népszavazás beve-zetésén fáradozik, melynek meg kell jelennie azUnió alkotmányában.

1999-2001-ben kezdtek el foglalkozni azzalBrüsszelben, hogy az Uniónak egységes alkotmá-nya legyen. Ám ebben semmi nincs a hármas ta-gozódás eszméjébõl.

Az achbergiek egy petícióval fordultak a né-met kormányhoz, megpróbáltak egy demokrati-kus eljárást kidolgozni az alkotmányozási folya-mat számára. Akkor is, hogyha nem sikerülne,megkísérelték elõmozdítani, hogy a szociális or-ganizmus lényének megfelelõ alkotmány jöhes-sen létre.

Ha a három lépcsõs népszavazás bekerülhetneaz alkotmányba, akkor ebbõl lépésrõl-lépésre ki-alakulhatna a többi lényeges iniciatíva. A három-lépcsõs népszavazás intézményében az individuá-lis kezdeményezés teret nyerhetne. Pl. egy-egykérdés felvetésére koncentrálhatna a közösség 3hónapig. Ilyen kérdés lehet: a Szabad Waldorf is-kola és a szabad iskolaválasztás kérdésköre. Célaz, hogy koncentráltan egy kérdésre fókuszálja-nak néhány hónapig.

Az achbergiek petíciójukban is egy kérdésrekoncentrálnak, egy alapgondolattal foglalkoznak.

Ebben az elõadásban csak az állami élet szuve-renitásáról volt szó. A demokrácia, ami az államiéletben fontos, a másik két területen pusztítóanhat.

További kérdések maradtak nyitva a szellemi,vagy a gazdasági életben megjelenõ szuverenitástekintetében. Remélhetõleg, a következõ elõadá-sokból – amelyekre a Szabad Gondolatok Házá-ban várhatóan sor kerül – ezekre a kérdésekre isválaszt kaphatunk.

Az elõadás jegyzetet Hajdú Zsófia készítette

SzG 2007/3 19

HÁRMAS TAGOZÓDÁSHÁRMAS TAGOZÓDÁSNapjaink zûrzavaros világában egyre gyakrabban fedezhetjük föl Steiner szociális hármastagozódásravonatkozó gondolatainak felidézését, gyakorlati megvalósításra vonatkozó javaslatokat. Sokan érzik,hogy baj van a társadalmi berendezkedésünkkel. Félreértelmezések, leegyszerûsített, lényegétõl meg-fosztott magyarázatok, tévutak. Sajnos ezek jellemzik a hármastagozódás újkori elemzõit. A SzabadGondolat ezen száma súlyponti témáként, kiemelten kezeli a „Dreigliederung”-ot, összeválogatottírásaink átfogó képet akar nyújtani a világban jelenleg e témában zajló folyamatokról. (AlexanderCasparnak immáron sokadik cikkét, cikkeit adjuk közre, nem véletlenül. A szerzõ azon kevesek közétartozik, aki megértette és továbbgondolta a hármastagozódás alapelveit.)

Szerkesztõség

Az „alapjövedelem” (Grundeinkommen)minden állampolgár számára ellenszolgáltatás(munkavégzés) nélkül kifizetett jövedelem lenne,amely biztosíthatná az alapvetõ szükségletek ki-elégítését. A munka nélkül kapott jövedelem fi-nanszírozását a kezdeményezés hirdetõi szerintegy alapjaiban megváltoztatott adórendszer tud-ná biztosítani, tehát nem további állami szubven-cionálásról, hanem egy új szociális adózásróllenne szó, ami a társadalom átfogó megújításátteremtené meg.

Az „alapjövede-lem” iniciátoraiGötz Werner pro-fesszor, a sikeres üz-letember, a Droge-riemarkt (dm) üzlet-lánc vezetõje ésBenediktus Har-dorp adótanácsadó,k ö n y v v i z s g á l ó .Mindketten tevé-kenykedtek az ant-ropozófia területénis. Elõadásaikat aGoetheanumban a hallgatóság lelkesedéssel fo-gadta. Elképzeléseik egyre gyakrabban szerepel-nek az újságokban, rádióban, televíziós mûso-rokban. Az antropozófusok közül is sokan lelke-sednek az „új ideáért”, melyben Rudolf Steiner

szociális hármastagozódásának alapelveit vélikfölfedezni.

„Amirõl országunkban korábbi generációkcsak álmodhattak, valósággá vált: eddig még so-hasem volt lehetséges a széles néptömegek javak-kal és szolgáltatásokkal való ilyen jó ellátása. Miegészében véve többet termelünk – ha nem is ré-szesül mindenki elegendõ mértékben ebbõl -,mint amennyit felhasználunk; összehasonlítha-tatlan paradicsomi állapotok között élünk. Min-denesetre még nem tanultunk eleget ahhoz, hogy

ezt ki is tudjuk hasz-nálni. (…)

A valóságban ide-jétmúlt társadalmikonvenciókról vanszó, melyeket újra kellgondolnunk. Az egyika jövedelmünk,amelyre szükségünkvan, hogy szükséglete-inket fogyasztás révénki tudjuk elégíteni; amásik a munkánk,ami által hasznossá

tesszük magunkat a társadalom számára, másokszámára hozunk létre teljesítményeket. Egy ilyenlehetséges, új nekikezdés elõfeltétele egy tudati vál-tozás a társadalomhoz való viszonyunkat illetõen,a megszokott gondolkodási sablonok legyõzése.”

Kálmán IstvánAZ „ALAPJÖVEDELEM” – HONNAN FÚJ A SZÉL? Bevezetõ Franz Jürgens és Alexander Caspar írásaihoz

Ben

edik

tus

Har

dorp

Göt

z W

erne

r

SzG 2007/320

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

A Szabadság filozófiája címû könyvének „A vi-lág mint észlelet” címû fejezetét bevezetve így ösz-szegzi Rudolf Steiner a könyv gondolkodásról szó-ló elõzõ fejezetét: „Hangsúlyozottan fel kell hív-nom itt a figyelmet arra, hogy kiindulópontként agondolkodást jelöltem meg és nem a fogalmakat éseszméket, amelyek csak a gondolkodás útján nyer-hetõk. Ezeknek már elõfeltétele a gondolkodás.Ezért amit a gondolkodás önmagán alapuló, sem-mi által meg nem határozott természetérõl mond-tam, nem vihetõ át egyszerûen a fogalmakra. (Eztazért jegyzem itt meg nyomatékkal, mert ebben térel felfogásom Hegelétõl, aki a fogalmat teszi megelsõnek és eredendõnek.)”

A fenti idézetben tetten érhetõ az a módszer,amellyel Steiner az egyes tudományokat az azokrólszóló késõbbi szemináriumaiban megközelíti: eszemináriumokban vizsgálódásának tárgyát folya-matok eredményeként ábrázolja. Steiner a koraiírásaiban ugyan bemutatta tudományelméleti fel-fogását, de idõvel valószínûleg be kellett látnia,hogy nézeteinek megértése saját kora emberéneknehézségeket okoz, ezért W. J. Stein „A moderntermészettudományos képalkotás és Goethe világ-nézete Rudolf Steinernél” címû disszertációjának1921-es kiadását a következõ ismeretelméleti ma-gyarázattal egészítette ki: „Láthattuk, hogy a gon-dolkodás utólagos megfigyelése nem a gondolko-dás eredeti aktusát éri tetten annak születése (tehátlegbensõbb lényének reprodukciója) pillanatában,hanem már megszilárdult eszmei képzõdményt lát.

A gondolkodás aktusa tehát az énben nemcsak egyfelismeréssel megragadható, hanem egy a felisme-réstõl független, valóságos folyamaton is átesett. Amegfigyelõ e folyamat eredményét figyeli meg, amijól mutatja, hogy a gondolkodás esetében nemcsaka tudaton belül lezajló szubjektív jelenséggel, ha-nem olyan objektív folyamattal van dolgunk,amelynek lényege ugyanúgy keresendõ a termé-szetben, mint a szubjektív emberben.”

E bevezetõ elmélkedés jól megvilágítja a maiközgazdaságtan elõtt álló ismeretelméleti problé-mát: a mai közgazdaságtan a Szabadság filozófiájá-ból idézett módszer értelmében még nem nevezhe-tõ gazdaságtudománynak. Vizsgálódásának kiindu-lópontjául ugyanis nem a természet és a szellemközött lezajló munkafolyamatot veszi, ami lehetõ-vé tenné, hogy a gazdasági élet három alapvetõ je-lenségét – az értéket, az árat és a jövedelemelosz-tást – egy mindezidáig elhanyagolt összefüggésbehozza egymással. Az említett munkafolyamat ered-ményeképpen megjelenõ gazdasági érték kétpólu-sú skálán ábrázolható: az egyik pólus az a „termé-szetbõl nyert érték”, amely egy bizonyos lélekszá-mú népesség által a létszükségletének megfelelõnagyságú termõterületen végzett fizikai munkaeredménye, tehát a természeti erõforrások kvázi„gazdálkodás elõtti” feldolgozása útján nyert ter-mék, amelynek az állatok világához hasonlóancsak „természeti értéke” van, és megegyezik aszükséglettel. A másik pólus a „szervezési érték”, amely a munka szellem általi

Alexander CasparGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYOK: A TUDAT TÜKRE

Werner professzor ilyen reményt keltõ sza-vakkal igyekszik megnyerni az emberek értelmétés szívét.

Az „alapjövedelem” kezdeményezõi úgy gon-dolják, hogy a növekvõ produktivitás nemcsaklehetõvé teszi a feltétel nélküli, tehát munka nél-küli jövedelmet, hanem az alapjövedelem princí-piumával jelentõs lépést tennénk a munka és ajövedelem szétválasztása felé Rudolf Steiner szo-ciális hármastagozódásának értelmében. RudolfSteinernél azonban szó sincs munkavégzés nél-küli jövedelemrõl, azaz a jövedelemnek a mun-kavégzés tényétõl való elválasztásáról, hanem„arról van szó, hogy a többi ember számára dol-gozni és bizonyos jövedelemre törekedni: e kétdolgot teljesen el kell különítenünk egymástól.”1

A Werner-Hardorp féle alapjövedelem-elmé-let csak elködösíti Rudolf Steinernek a szociáliskérdés megoldására tett javaslatát, amelyrõl Ale-xander Caspar az alább közölt írásában világosképet ad az olvasónak. Franz Jürgens pedig „Atitkos rendek és az alapjövedelem” címû írásá-ban a Werner-Hardorp féle javaslatnak nemcsaka közgazdasági abszurditására mutat rá, hanemleleplezi a háttérbõl mozgató erõket is, azt, hogy„honnan fúj a szél”.

Jegyzet

1. Rudolf Steiner: Szellemtudomány és szociális kérdés.Megjelent: Szabad Gondolat 9/4. Szám, 2006 december

SzG 2007/3 21

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

szervezésének eredménye, és a természetbõl nyertérték terén szervezéssel elért megtakarítássalegyenlõ, és így ahhoz vezet, hogy az elvégzettmunkák gazdasági értékének összege állandó ma-rad. Éppen ezért ez a gazdasági érték, amelynekmunkafolyamat-függõ, bipoláris jellege a munka-megosztáshoz és így minden termék elõállítási ér-tékének és szükségleti értékének megkülönbözteté-séhez vezet, „õsértéknek” is nevezhetõ. Ha egybena pénzkibocsátás is hozzá igazodik, akkor az érté-kek közötti cserearányt, azaz az árat és a jövedel-met meghatározó monetáris-nominális etalon sze-repét is játszhatja. Jól látható, hogy az árak és jöve-delmek vetítési alapját képezõ õsérték lehetõvé te-szi a szükségletek és a munkák értéke közötti ki-egyenlítõdést: minden munkavégzõ részarányosanrészesül a többiek munkájának eredményébõl aszükségleteinek kielégítése érdekében.

A mai közgazdaságtan a fogalomképzés terénmódszertani szempontból úgymond „túl késõn”,illetve „túl mélyen” lát munkához, így ellehetetle-níti annak a fent vázolt értékteremtésbõl származóõsértéknek a felismerését, amely a pénzteremtésalapjaként az árképzést meghatározó etalon lehet-ne, és amely lehetõvé tenné az egyéni teljesítmé-nyek értéke és az egyéni szükségletek, ill. jövedel-mek közötti egyensúlyteremtést.

A mai közgazdaságtan a kész terméket választjakiindulópontjául, és azt szembeállítja a szükséglet-tel, tehát a kínálat és kereslet szembeállításából in-dul ki. Éppen ezért számára a munka eredményé-nek értéke a termék és termék közötti cserearány-ból, azaz az árból vezethetõ le. Így kizárólag a ke-reslet és az annak alapján elérhetõ ár dönti el, hogyvalamely terméket elõ kell-e állítani vagy sem.

A gazdaság fõ kérdését, nevezetesen hogy mihatározza meg tulajdonképpen az árképzést, azt amai közgazdaságtan a módszertani kiindulópontjá-ból következõen nem tudja másként megválaszol-ni, mint hogy az árképzést megpróbálja viszszakö-vetni az úgynevezett elõállítási költségekig, ill. azárakat e költségekre vezeti vissza. Az elõállításiköltségek közé tartoznak az úgynevezett anyag-költségek mellett a munkaköltségek is (ez is bizo-nyítja a munka és a jövedelem jelenlegi összekap-csolását), ezért az árak körül folyó konkurencia-harcban a munkát, mint költségtényezõt lehetõségszerint teljesen megszüntetni igyekeznek, amimunkanélküliséget von maga után. Amíg a munkaeredményéért fizetendõ árat, tehát a teljesítményhozamát és a jövedelmet nem függetlenítik egy-mástól, és nem vezetik vissza azokat külön-különaz õsértékre mint vonatkoztatási alapra és irány-adó mértékre, addig e kettõ kölcsönösen meg fog-

ja határozni egymást. Ezen nem változtat napjaink-nak az alapjövedelmet népszerûsítõ azon kijelenté-se sem, mely szerint az alapjövedelem intézményebiztosítja a jövedelem munkától való függetleníté-sét. A munka és a jövedelem egymástól való füg-getlenítése ugyanis csak két dolgot takarhat:- a teljesítmény hozamának és a jövedelemnek az

egymástól való függetlenítését vagy- a jövedelemnek a munkavégzés tényétõl való

függetlenítését, azaz egyfajta teljesítmény nél-küli életjáradékot.Ugyanakkor az alapjövedelmet akárcsak a mun-

kabért a teljesítmények hozamából finanszírozzák,csak éppen egy arra kivetett kényszeradó formájá-ban.

Steiner a „Szociális alaptörvényben” úgy fogal-maz, hogy „embertársainkért dolgozni és egy bizo-nyos jövedelemre szert tenni: két egymástól füg-getlen dolog.” E megfogalmazás alapján egyértel-mû, hogy Steiner abból indul ki, hogy van munka-végzés. Ami számára ugyanakkor döntõ, az az,hogy az ár és az õsérték közötti, a munkavégzés ér-tékének megállapítását szolgáló viszonyítás révénaz árban csak a szükségletek tükrözõdnek – jövede-lemfizetés nem. A jövedelem – fenti két definícióközül természetesen az elsõ szerinti – függetleníté-sének az elõfeltétele és célja csak akkor teljesül, haaz árakat (amelyek kizárólag a szükségleteket tük-rözik) a társulásokon alapuló termelõegységek avonatkoztatási alapként szolgáló õsértékhez igazít-ják hozzá, anélkül, hogy a teljesítmények szabadcseréjének helyébe a kereslet és kínálat jegyébenkényszergazdálkodásra jellemzõ szabályok lépné-nek; ha ez megvalósul, akkor bármely teljesítményára lényegében megfelel azon más teljesítményekértékének, amelyekre a teljesítmény nyújtójának ateljesítmény nyújtására fordított idõtartambanszüksége van. A teljesítmény értéke és a teljesít-mény nyújtójának szükségletei, illetve jövedelmeközötti ilyen egyensúlyteremtésre a kereslet mintegyetlen kritérium aligha képes. Teljesülnie kellugyanis egy másik kritériumnak is, nevezetesen azár és az õsérték közötti, értékmegállapítást szolgá-ló viszonyításnak is.

A teljesítmény hozamának és a jövedelemnek aközvetlen összekapcsolásából eredõ konjunkturálisgondokra manapság a gazdasági növekedés serken-tésével és az ezt szolgáló, folyamatosan bõvülõ hi-tel- és pénzkínálattal igyekeznek gyógyírt találni,az árakat pedig a kíméletlen piaci verseny hivatotta kereslettel és a jövedelemmel szemben kordábantartani. A befektetési célokat szolgáló, könyvelésiúton gyakorlatilag a semmibõl teremtett hitelek,amelyek nagysága a belõlük finanszírozott javak

SzG 2007/322

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

árához igazodik, megfosztják a pénzt attól az eta-lon-szereptõl, amelyet a pénzteremtésnek a máso-dik bekezdésben felvázolt új módja biztosít, ésamely lehetõvé teszi a teljesítmény hozamának és ajövedelemnek az egymástól független leképezését,ezáltal pedig a szükségletek és a teljesítmény érté-ke közötti kiegyenlítõdést.

Amilyen nehéz megálmodni azt, hogy mi is azálom lényege, módszertanilag olyan nehezen fog-juk tudni megtalálni a mai gazdasági fogalmakatmegalkotó tudatunkkal a megoldást a jelenkorolyan problémáira, mint a jövedelem kérdése, anyugdíj-elõtakarékosság nehézségei vagy a társada-lombiztosítás költségei. Ennek megfelelõen azalapjövedelem posztulátumát is – a mai szerepében– ugyanezen tudat termékének kell tekintenünk.Ha nem így lenne, akkor a módszertani szempont-ból folyamatorientált gondolkodásmód arra a kö-vetkeztetésre jutna, hogy a társadalmi kvóta a jöve-delem szempontjából tulajdonképpen irányadó ér-ték. Ha az alapjövedelem fogalmát „a termõföldönvégzett munkának a népesség lélekszáma és a meg-mûvelhetõ termõterület közötti arányon alapulóértékére”1 vonatkoztatjuk, akkor fedésbe kerül atársadalmi kvóta fogalmával, azaz az egy fõre jutóõsérték jövedelmekre irányadó monetáris-nominá-lis leképezésével. Ha a pénzmennyiséget az õsér-tékkel tesszük egyenlõvé, akkor a pénz kizárólagosszerepe a teljesítmények könyvelésében fog állni.Az „anyagi termelés” értelemben vett teljesítmé-nyek így fedezetet nyújtanának valamennyi társa-dalmi kvótára: úgy az anyagi termelésben részt ve-võkére, mint a szellemi tevékenységet végzõkére ésa tisztán fogyasztókéra. Ha az árakra semmi másnem gyakorolna hatást, csak a szükségletek (ez len-ne a munka és a jövedelem egymástól való függet-lenítésének egyik indítéka), akkor a teljesítményekhozama által az anyagi termelésben részt vevõk,valamint az általuk eltartottak jövedelmi kvótáiszámára biztosított fedezet arányából le lehetne ol-vasni a gazdaság azon kapacitását, mennyiben ké-pes megtermelni az anyagi termelés által eltartot-tak jövedelmi kvótáit (ahol jövedelmi kvótákon azegyéni szempontok szerint differenciáltan elosztotttársadalmi kvótákat értem). A teljesítmény hoza-mának és a jövedelemnek az egymástól való füg-getlenítése az alapjövedelem jelenleg népszerûsítettformája mellett – fölérendelt rendezõelv híján –teljesen lehetetlen. Az a tény, hogy az alapjövede-lem posztulátumát így fogalmazzák meg, a pénzte-remtés és az értékteremtés egymástól való függet-lenségének mai gyakorlatán alapul, hiszen ellenté-tes esetben a társadalmi kvóta mint a pénzterem-téssel biztosított jövedelem fogalmánál lyukadnánk

ki.Ha az alapjövedelem nem a teljesítmény hoza-

mának és a jövedelemnek az egymástól való füg-getlenítését takarja, akkor csakis a jövedelemnek amunkavégzés tényétõl való, 2. definíció szerintifüggetlenítésérõl lehet szó. Mennyiben minõsülebben az esetben a munkához nem kapcsolódóalapjövedelem ténylegesen egyfajta teljesítménynélküli életjáradéknak? És milyen hatással vannakaz ilyen alapjövedelemben részesülõk mint tisztánfogyasztók az áruk és szolgáltatások áraira? Ennekmegítéléséhez elég, ha Németország példáját ves-szük, ahol a jogszabályban garantált, munkavégzés-hez nem kötött öregségi nyugdíj esetében a jelekszerint a legalább nominális szempontból azonosszintet is csak a munkával töltött évek számánaknövelésével lehet majd biztosítani. Úgy tûnik, hogyaz alapjövedelmet, ezt a jövedelemfizetésbõl és áfa-beszedésbõl álló, a vállalkozásokat elsõ pillantásraterhelni nem tûnõ perpetuum mobilet, a munka-végzéstõl és az áraktól túl elszigetelten gondoltákki.

A mai közgazdaságtan a megközelítésmódjafolytán alkalmatlan arra, hogy bizonyos összefüg-géseket tudatosítson. A mai szociális rendszer a lét-minimum problémáját következetes módon mind-ezidáig eseti jelleggel, statisztikai számítással kezel-te, és nem vállalta fel a rendszerbe való mechani-kus beépítését, amit most követelnek. A mai köz-gazdaságtan nem rendelkezik az ehhez szükségesirányadó érték elméletével, és nem rendelkezik azannak gyakorlati alkalmazásához kellõ társadalmiintézményekkel, a társulásokkal, ami lehetõvé ten-né számára, hogy az árak láncolatából kiolvassa,hogy az anyagi termelés képes-e eltartani a tisztánfogyasztók tömegét. Az árak láncolatában ma a tõ-kehozamé a fõ szerep, amit a tõkefenntartás és -gyarapítás érdekében lehetõség szerint az anyagitermelésbe fektetnek be. Mindanynyian látjuk, ho-gyan válik láthatóan egyre nehezebbé az oktatás, anyugdíj- és az egészségügyi rendszer finanszírozá-sa, mert a mai tõkefogalmunk figyelmen kívülhagyja, hogy a tõke tulajdonképpeni létrejöttét ésjelentõségét a munka emancipálódása és a termõ-földtõl való elszakadása tette lehetõvé. Azt, hogy ajövedelem kérdését legalább valamennyire össz-hangba hozzuk a befektetésre váró tõke folyama-tos nominális gyarapodásával anélkül, hogy arendszer emiatt összeomolna, csak a pénzmennyi-ség folyamatos növelése teszi lehetõvé. Amire mostszükség van, az nem az agitáció, hiszen az az„álomvilágban” semmilyen eredményre nem ve-zetne. Amire szükség van, az a „felébredés”. Ami-vel a mai rendszer nem tud megbirkózni szellemi-

SzG 2007/3 23

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

leg, azt jogi úton intézi el, ez pedig a civilizációtvisszás helyzetekbe kényszeríti. A jelenleg propa-gált alapjövedelem átmeneti vagy köztes megoldás-nak sem alkalmas. A mai közgazdaságtant tudo-mányelméleti szempontból meghaladó nézõpont,így a társadalom hármas tagolásának gondolatalesz képes csak újraalkotott fogalmaival segíteni aszociális feszültségeken. Az áru költségelven alapu-ló, objektív elõállítási értékének és szubjektív szük-ségleti értékének kettõsségén felülemelkedõ, e kétértéket egy eredendõ egységbõl levezetõ, ezzelegyidejûleg a teljesítmény értékét és a jövedelmet(mint egymástól nem függõ értékeket) ugyancsakerre a fölérendelt – nominális mértékként is szol-gáló – egységre visszavezetõ, inverz-poláris érték-fogalom folyamatbeli megalkotása teszi majd csaka közgazdaságtant elméleti és egyben gyakorlati tu-

dománnyá, és nyitja meg az utat a szubjektív tudo-mány felõl az objektív tudomány felé. A mai köz-gazdaságtan mint olyan – amely tulajdonképpenegy szubjektív tudomány, hiszen a társadalmi be-rendezkedést az idõk folyamán az emberi akarathozta létre – képtelen arra, hogy a posztulátumaitegy objektív, de eddig elhanyagolt törvényszerû-ségbõl vezesse le.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 11. évf. 6. szám (2007. április), 19-22. oldal 4/1. oldal

Jegyzet

1. Rudolf Steiner: Közgazdasági Kurzus, 14. elõadás

Alexander CasparAZ „ALAPJÖVEDELEM” – EGY MEGOLDÁS FIKCIÓJA

Mai jogi és gazdasági elképzeléseink szerint ateljesítmény hozama – azaz a munka eredményé-ért fizetett piaci ár – tulajdonszerû tõke. Tekin-tettel arra, hogy a munkabért is a tõkébõl fizetik,ezért a mai jogrendben a termékek értékesítésé-bõl származó minden árbevétel munka- és tõke-jövedelemre oszlik. Felmerül azonban a kérdés,hogy hogyan tesz szert jövedelemre az, aki kivan zárva a termelési folyamatból. Ugyanígy kér-dés az is, hogyan tesz szert jövedelemre az a ter-melõeszköz-tulajdonos, akinek termékeit a fo-gyasztók jövedelem híján nem tudják felvásárol-ni. E problémakör termékeny táptalajt biztosítaz alapjövedelem szükségessége körül egyre job-ban burjánzó vitához, hiszen a krónikus munka-nélküliség finanszírozása a mai formájában egy-re nehezebbé válik.

A Neue Zürcher Zeitung már a 2004. novem-ber 20/21-i számában leközölt egy cikket a 29.oldalon Michael Opielkának, a jenai szakfõisko-la szociálpolitika-professzorának a tollából „Vitaaz állami alapjövedelemrõl” címmel. Opielkacikkébõl, amely „A munkaerõpiac már nem ké-pes mindannyiunkat eltartani” alcímet viselte, akövetkezõ gondolatot idézném: „…Ez utóbbilenne az alapjövedelem gondolata. Az alapjöve-delem mellett szóló filozófiai, pszichológiai, szo-ciológiai, közgazdasági és politikai érveket márkülönbözõ irányokból hallhattunk – Rudolf

Steinertõl kezdve Erich Frommon és MiltonFriedmanon át egészen André Gorz-ig. Hogyanis nézhetne ki az alapjövedelem a mai gyakorlat-ban?…” Itt Rudolf Steinert akarva vagy akarat-lanul, de mindenesetre teljesen szükségtelenülveszik egy kalap alá másokkal. Hogy miért? Azalapjövedelem a „többieknél” pusztán egy posz-tulátum, egy absztrakt számítási mûvelet ered-ménye, amely egy adott mai gazdasági térségenbelül valahol az úgynevezett létminimum kör-nyékén helyezkedik el, és amelyet jogszabály ga-rantál és szabályoz.

Steinernél azonban másképp van. Õ nem isbeszél alapjövedelemrõl. Az õ szeme elõtt nemteljesítmény nélküli életjáradék lebeg. Õ gazda-sági õssejtrõl beszél1: „Ez az õssejt egész egysze-rûen abban áll, hogy az egészséges gazdaságiéletben mindenkinek annyit kell kapnia az általaelõállított termékért, mint amennyire szükségevan egy azonos termék elõállításáig felmerülõszükségleteinek fedezéséhez (beleértve mindenegyebet is, amit õ magának kell kapnia, ami aközös kiadásokat fedezi stb.).” Ez az erkölcsilegés gazdaságilag is szükségszerû õssejt az „õsér-téknek” nevezett mérõszámban ölt testet. Az„õsérték” nem más, mint egy bizonyos lélekszá-mú népesség által a megélhetéséhez szükségesnagyságú földterületen végzett, tisztán fizikaimunka eredménye. A munkamegosztás létrejöt-

SzG 2007/324

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

tével megszûnik a fenti szükségleti értéknek éselõállítási értéknek az õsértékben még meglévõazonossága. Ha azonban az egyéni teljesítmé-nyeknek (a munkavégzés eredményének) azalapvetõen a piaci árban tükrözõdõ értéke, vala-mint az egyéni jövedelmek nagysága továbbra isaz õsértékhez mint irányadó értékhez igazodik,akkor mindenki képes lesz arra, hogy a szükség-leteit mások teljesítményébõl kielégítse. Ebbenaz esetben ugyanis az egyéni teljesítmények érté-ke ismét messzemenõen meg fog egyezni azegyéni szükségletekkel, ill. jövedelemmel. A„dologi” õsértéket, mint a pénzmennyiség alap-ját a Der Europäer hasábjain már több alkalom-mal – legutóbb a 2006. februári számban háromolvasói levélre válaszolva – bemutattam. Az egyfõre esõ, nominális (pénzben kifejezett) õsérték-nek mint az egyéni jövedelmek mértékének írá-saimban a „társadalmi kvóta” elnevezést adtam.Mint már korábban is ismertettem, a gazdaságiõssejt követelményének eleget tevõ társadalmikvóta nem más, mint a földjáradéknak a népes-ség lélekszámával való elosztása útján kapott há-nyados, ahol is a földjáradék a termõföld adotttermelési hatékonyság mellett jelentkezõ hoza-ma. Ha e hányados kiszámításánál figyelmen kí-vül hagynánk a termelés hatékonyságát, azaz aföldjáradék az adott lélekszámú népesség által amegélhetéséhez szükséges nagyságú földterüle-ten végzett, tisztán fizikai munka eredményével(az õsértékkel) lenne egyenlõ, akkor a társadal-mi kvóta a létminimumnak felelne meg. Az, akierrõl a létminimumról az õsközösségi termeléskeretein kívül értekezik, gyakorlatilag semmibeveszi a szellem anyagi termelésre gyakorolt hatá-sát.

Az, aki ugyanazokat a szavakat használja, mintSteiner, még nem feltétlen mozog Steiner gondo-latvilágában. A teljesítmények hozamára kivetettáltalános forgalmi adó (értéktöbbletadó) egy ré-szének alapjövedelem formájában való újraelosz-tása, ahogy azt a német gyáriparos, Götz Wernerjavasolja, még nem jelenti a jövedelem és a mun-ka Steiner fogalmai szerinti egymástól való füg-getlenítését. Steiner szemszögébõl ugyanis a telje-sítmény hozamának és a jövedelemnek az egy-mástól független számítása a fontos, amit a pénz-mennyiség õsértékhez való kötése (lásd fenn) teszlehetõvé, hiszen a pénz ezáltal a teljesítmények ésa társadalmi kvóták nyilvántartásának, könyvelé-sének eszközévé válik. Ez egyben lehetõvé tesziazt is, hogy az anyagi termelésben egyéb irányútársadalmi szükségletek vagy más összefüggésekfolytán részt nem vevõket (az az alól „felmentet-

teket”, tehát a tanárokat, orvosokat, gyerekeket,nyugdíjasokat stb.) a jövedelmük megteremtéseszempontjából az anyagi termelésben részt ve-võkhöz („munkavégzõkhöz”) rendeljük hozzá.Valamely monetáris övezet anyagi termelésbenrészt vevõ vállalatainak ún. társulásokban valóegyesülése éppen azért célszerû, mert e társulá-sok alkalmasak arra, hogy a szabadon változószükségletekhez igazodó árképzésre a termelésútján – megfelelõ kínálat teremtésével – úgy rea-gáljanak, hogy a termékek árai a munkavégzõk ésa tõlük függõ felmentettek társadalmi kvótáihozközeledjenek. (Mindig tartsuk szem elõtt azt azaxiómát, hogy az elvégezhetõ összes munkamennyisége a népesség lélekszámától függ, ésminden, amihez munka kapcsolódhat, végsõ so-ron a termõföldbõl jön, hiszen ez az, amire min-denkinek szüksége van, amibõl mindenki él.Azoknak a kvótáját pedig, akik szellemi tevé-kenységük folytán a termõföldön nem végeznekmunkát, azaz az ilyen munkát megspórolják, atovábbra is a termõföldön munkát végzõknekkell járulékosan megtermelniük.) Mint azt az ed-digiekben már bemutattuk, így elérhetõ a szük-ségletek és a teljesítmény értéke közötti kiegyen-lítõdés. A folyamatosan változó szükségletek és atermelésben megmutatkozó különbözõ képessé-gek miatt a jövedelmek terén nem is lenne lehet-séges semmilyen egyenlõsdit játszani. Ugyanilyenkevéssé cél az, hogy a kereslet és kínálat jegyébenfolyó szabad teljesítménycsere helyébe tervgazda-ság lépjen.

A konjunktúraingadozások, a munkanélküli-ség és a növekedési kényszer (valamint az utób-bihoz kapcsolódó selejttermelés) ma a legna-gyobb társadalmi kihívások, gondok közé tartoz-nak. Mi a kiindulópontja ezeknek a mai rend-szerbõl és az ahhoz kapcsolódó gondolkodás-módból eredõ problémáknak? Egyrészt a maitõkefogalomnak2 a tulajdon fogalmával való ke-veredése, másrészt a pénzteremtésnek a termelõtevékenységtõl való elszakadása. Mint azt a be-vezetõben már említettük, a teljesítmény hoza-mát ma tulajdonszerû tõkének tekintik, és abbólfizetik a munkajövedelmet, amely ezáltal közvet-lenül kapcsolódik a teljesítmény hozamához.Ezért a tõke arra fog törekedni, hogy a munka-jövedelmet mint költségtényezõt eliminálja, amimunkanélküliséghez vezet. A tõkét magát a mairendszerben kizárólag anyagi termeléssel és an-nak fokozásával, ezzel együtt pedig a pénzmeny-nyiség növelésével lehet megtartani és gyarapíta-ni, ez okozza a növekedési kényszert. Ha a maigazdálkodási rendszer fogalmi és intézményi

SzG 2007/3 25

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

elõfeltételeit változatlan formában fenntartjuk,akkor milyen változást is hozhatna pusztán a tel-jesítmények hozamának részleges, elõzetes vagyutólagos újrafelosztása? (Az alapjövedelmet, ill.az azt finanszírozó általános forgalmi adót / ér-téktöbbletadót, valamint az egyéb munkajöve-delmeket továbbra is ugyanabból a forrásból, ateljesítmények hozamából kell levonni!) Az elszi-getelt intézkedések – így például a jelenleg szor-galmazott alapjövedelem puszta bevezetése – ál-talában kaotikus, ill. az õket követõ jogszabály-áradat folytán diktatórikus állapotok kialakulá-sához vezetnek. Ezen kívül továbbra is kérdésmarad, hogy változatlan gazdasági környezetbenugyan mi ösztönözné a teljesítmény nélküli élet-járadékot élvezõ egyént teljesítményre, ha nem ama uralkodó személyes nyereségvágy a privátnyereségszerzés változatlan céljával.

„Munkaképesség, munkavágy és a társada-lom szervezetének hármas tagolása” címû tanul-mányában Steiner éppen erre a kérdésre keresi aválaszt3, és világossá teszi, milyen belsõ összefüg-gés, kölcsönös függõség kapcsolja össze egymás-sal a társulások gondolatán alapuló gazdaságirendet és a társadalmi szervezet hármas tagolásá-nak elképzelését: „A társadalmi szervezet hár-mas tagolásának elképzelése célul tûzi ki, hogy asaját lábán álló, szabad szellemi életben olyan te-ret teremtsen, amelyben az ember életszerûenmegtanulja megérteni, mi az az emberi társada-lom, amelyért dolgoznia kell; olyan teret kívánteremteni, amelyben az ember az egyéni munká-nak a teljes társadalmi rend összefüggésében be-töltött szerepét úgy tanulja meg látni, hogy eztaz egyéni munkát a társadalmi rend egészébenjelentkezõ értékéért tanulja meg szeretni.

A jövedelem és a teljesítmény hozamaegymástól függõ, egymást meghatározódolgok.

Okok

A mai gazdasági rendszer problémaköreinek áttekintése

(További részletek a szövegben és a szerzõ írásaiban)

Hatások / jelenségek

Konjunktúra Az "õsérték" / társadalmi kvóta axioma-tikus bevezetése: az õsértékben egybe-esik egymással a teljesítmény értéke ésa szükséglet. A munkamegosztással ezaz egybeesés ugyan megszûnik, de a tár-sulásokon alapuló gazdasági életben az"õsérték" továbbra is a szükségleteketkifejezõ egyéni jövedelmek és az egyéniteljesítmény értéke közötti harmonizá-ciót segítõ, irányadó érték marad.

A tõke és a tulajdon közötti egyenlõség-tétel, valamint a tõke mai definíciója:tõkének minõsül minden hozamot hajtóvagyon, függetlenül attól, hogy tárgyivagy pénzvagyonról van-e szó; a tõkeáru, így áru a munka is, ami ennek kö-vetkeztében olyan költségtényezõvé vá-lik, amelyet a tõketulajdonos szemszö-gébõl nézve lehetõség szerint meg kellszüntetni.

Munkanélküliség A tõke újradefiniálása mint a közvetle-nül a termõföldön végzett fizikai mun-ka terén intelligens munkaszervezésselelért kapacitás-megtakarítás ellenérté-ke, amelybõl a szükségleteknek megfe-lelõen finanszírozni lehet egyrészt (köl-csönpénz formájában) a bõvülõ anyagitermelést (az ipart), másrészt (ajándék-pénz formájában) a szellemi tevékeny-séget, a nyugdíjakat, a betegeket, gyer-mekeket és anyákat.A termelõeszközöktulajdonjogának képességekhez kötött-nek, idõlegesnek kell lennie.

A pénzteremtés és a gazdasági termelésközött semmiféle belsõ összefüggésnincs. A pénz egyszerre testesíti meg amunka eredményét és a termelõeszköz-tulajdont, kedvünk szerint gyarapíthatóés fogyasztható. Mivel a jövedelem köz-vetlenül függ a teljesítmény hozamától,ezért a szükségletek helyett a teljesít-ménytõl elvárt hozam válik a gazdaságmotorjává. A munka így jövedelemszer-zési lehetõséggé silányul. A gazdálkodáscélja a hozamoptimalizálás.

Növekedési kényszerSelejttermelés Tõkehozam Kamatok

A pénzmennyiséget az "õsértékhez" kellkötni, így a pénz a földjáradékot nomi-nálisan leképezõ eszközzé, a teljesítmé-nyek könyvelésének eszközévé válik.Ez lehetõvé teszi a teljesítmény hoza-mának és a jövedelemnek az egymástólvaló függetlenítését. Szükséges továbbáaz anyagi termelés által megteremtetttõke szükségleteknek megfelelõ, folya-matos fogyasztása.

Jövõbeli megoldás

SzG 2007/326

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

A hármas tagolás elmélete tehát a szabad szelle-mi életben meg akarja teremteni azokat az ala-pokat, amelyek pótolhatják a személyes nyere-ségvágyból származó ösztönzõ erõt.” A munka-megosztáson és a szakosodáson túlmutató, azokfölött álló gazdasági elveknek a megértése képeslehet olyan társadalmi bizalom kialakítására,amelyben az egyéni akarat azonosul az összefüg-géseket átlátó közösségi szellemmel.

A pénzteremtésnek, a pénzmennyiség õsérték-hez való hozzákötésének, valamint a dologi és no-minális érték közötti párhuzam megteremtésénekelõremutató módját e folyóirat hasábjain mártöbbször is tárgyaltam. Mindezek biztosítják,hogy a tõke, a munka, a termelõeszközök és apénz elveszítsék árujellegüket, és a munkavégzéseredményéért fizetendõ piaci ár elsõsorban aszükségletek tükre legyen. A társulások a rájukháruló árképzés során arra fognak törekedni,hogy összhangba hozzák egymással az adott ter-mék elõállítási költségei alapján szükséges árat ésa termék iránti szükséglet által diktált árat. Mintkorábban már szó volt róla, ez úgy fog történni,hogy a társulások az egyéni munkavégzés eredmé-nyének piaci árát az érintett munkavégzõ, vala-mint a tõle függõ szellemi tevékenységet végzõkés tisztán fogyasztók egyéni jövedelmeihez igye-keznek igazítani, hogy meglegyen a szükséglete-ket kifejezõ és a teljesítmények igénybevételénekképességét biztosító jövedelmi kvóták fedezete.Ez a társulások által elvégzendõ árharmonizálástehát a szükségletek, a termelõképesség, a munka-idõ és az anyagi termelésben részt vevõk és abbólkimaradók száma közötti arány függvénye.

A pénzteremtés új módja lehetõvé teszi, hogy ateljesítmény hozamát és a jövedelmet egymástólfüggetlenül képezzük le. Ennek és a fenti okokbólkialakítandó társulásokon alapuló gazdasági élet-nek a jóvoltából felül fogunk tudni kerekedni ateljesítmény hozamának és a jövedelemnek a maérvényes közvetlen összekapcsolásán – a konjunk-túraingadozásoknak és a gazdaság ehhez kapcso-lódó növekedési kényszerének az igazi okán. Azanyagi termelésben részt vevõk közvetlenül jut-nak az õket megilletõ jövedelemhez, ezen felülmegtermelik a tõkeképzéstõl függõ jövedelmeket:egyrészt az anyagi termelés szükségleteknek meg-felelõ bõvítése céljából rendelkezésre bocsátottberuházási tõkébõl (kölcsönpénzbõl) származó jö-vedelmeket, másrészt az ajándékként (ajándék-pénzként) rendelkezésre bocsátott tõkébõl szár-mazó, az anyagi termelésbõl kimaradók szükség-leteit fedezõ jövedelmeket. Ez a szükségleteknekmegfelelõ jövedelemképzés, amely többek közt

lehetõvé teszi egy tényleg szabad szellemi életmegfelelõ finanszírozását, természetesen felold-hatatlan ellentétben áll a hagyományos gondolat-körbõl levezetett és újra meg újra elõráncigáltalapjövedelemmel, amelyet az államnak kellene –alapvetõen önkényesen és egyenlõsdi elveket kö-vetve – szétosztania. Elõre látható, hogy egy ilyenalapjövedelem a tõketulajdon mai rendszerbenmutatkozó dominanciája miatt elõbb vagy utóbba lehetõ legalacsonyabb szintre állna be – az ezzelegyütt járó valamennyi következménnyel.

A magántulajdont nem lehet és nem is kell fel-számolni. A társadalmi fejlõdés jelenlegi fokán atõke az az eszköz, amely lehetõvé teszi, hogy azegyéni képességek a társadalmi élet széles körei-ben hasznot hozva érvényesüljenek. Az egyéni ké-pességek tõke által biztosított, gyümölcsözõ érvé-nyesülése ugyanakkor nem lehetséges anélkül,hogy a képességek birtokosa szabadon rendelkez-zen a tõkével. Ezt a szabad rendelkezést a tõketu-lajdon biztosítja. Utóbbihoz a társadalmi életbenkét dolog is kapcsolódik, amelyeknek a társadal-mi élet szempontjából teljesen eltérõ jelentõségükvan: a tõke feletti szabad rendelkezés és az a jog-viszony, amely a tõketulajdonost a rendelkezésijoga folytán a tõkével és így rendelkezési joggalnem bíró emberekhez fûzi. A társadalmi életrenem az eredeti tõketulajdonos szabad rendelkezé-si joga van káros hatással, hanem az, ha e rendel-kezési joga azoknak a feltételeknek a megszûnteután is megmarad, amelyek mellett a rendelkezésjogát rá ruházták. Éppen ezért a jövõben a pro-duktív egyéni képességek meglétének idõtartam-ára korlátozódó, ennek következtében rotáló tu-lajdonra kell törekednünk.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 10. évf. 6. sz. (2006. június), 23-26. o.

Jegyzetek:

1. Mezõgazdaság és ipar. Idézetek Rudolf Steiner írásai-ból és elõadásaiból. Szerk.: Roman Boos. VerlagForschungsring für biologisch-dynamischeWirtschaftsweise, Darmstadt, 1957. 115. o.

2. A mai felfogásban tõkének minõsül minden hozamothajtó vagyon, függetlenül attól, hogy tárgyi vagy pénz-vagyonról van-e szó.

3. A társadalmi szervezet hármas tagolásáról – összegyûj-tött írások 1891-1921. Zsebkönyvtári kiadás. VerlagFreies Geisterleben kiadó, Stuttgart, 1972. 33ff. o.

SzG 2007/3 27

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Franz JürgensA TITKOS RENDEK ÉS AZ ALAPJÖVEDELEM

A Hardorp-Werner-féle alapjövedelem-mo-dellnek vajmi kevés köze van a szociális élet Ru-dolf Steiner által elképzelt hármas tagoltságá-hoz. Ehelyett sokkal inkább más erõk dolgoznakbenne. Vegyük ezeket szemügyre közelebbrõl!

Az új alsóosztály

Az idõközben leköszönt német szociáldemok-rata kormány tanácsadója, Peter Hartz által ki-dolgozott, róla elnevezett „Hartz IV” munkaerõ-piaci reformcsomag által biztosított szociálissegély1 helyett bizonyosan szükség van valamifaj-ta alapmegélhetésre. Ennek elõfeltétele ugyan-akkor a biztos lábakon álló és szociális szem-pontból kiegyensúlyozott finanszírozás, amelyreszámtalan lehetõség kínálkozik. A Hardorp-Werner-féle alapjövedelem-modell semmiképpsem tartozik ezek közé, mivel (1) nem rentá-bilis2, (2) a finanszírozása társadalomidegen, (3)a nemzetgazdasági szempontból fontos családiüzemeket létalapjuk elvesztésével fenyegeti3, és(4) az EU tagállamaiban4 a fennálló nemzetköziszerzõdések folytán aligha lehetne nemzetközibonyodalmak nélkül megvalósítani: Európavisszacsúszna a nemzetállamok közötti, XIX.századi villongások szintjére – ugyanazokkal akövetkezményekkel, mint a XX. század elsõ fe-lében! A káosz tehát teljes, de ez is a cél: a „szo-ciálromantika” önjelölt aktivistáinak fejében ho-noló káosz megmutatja, honnan jönnek a kaoti-kus ötletek:

Az új világrend (new world order) angolszász(szabadkõmûves) és római (jezsuita) titkos ren-dek általi megvalósítása szükségszerûen Európagazdasági hanyatlásához fog vezetni. Az angol-szász rendek és bûnsegédjeik pénzügyi és gazda-sági szektorban kifejtett tevékenységét, valaminta spekulatív befektetési alapok (hegde funds) ésmagán befektetési alapok (private equity funds)jelenségét már tárgyaltuk5; valamennyi törekvéslényegi célja, hogy kiradírozza a polgári közép-osztályt, és megteremtse a 20% gazdag és 80%szegény alkotta társadalmat. És ezzel már el isérkeztünk a probléma magvához: ha ugyanis anépesség 80%-a naphosszat mással sincs elfog-lalva, mint hogy elõteremtse a legalapvetõbb lét-

szükségleteinek fedezetét, akkor nem marad ide-je arra, hogy részt vegyen a jogi életben, nem isbeszélve a szellemi és kulturális életrõl.

Ehelyett az angolszász nyelvterületen manap-ság a „working poor”, a német nyelvterületenpedig a „Prekariat”6 kifejezéssel illetett, könnyenirányítható, „új alsóosztály” válik belõle. A ró-mai titkos rendnek (a Jézus Társaságnak), mintismeretes, már korábban is „kiváló” tapasztalataivoltak egy ehhez hasonló elnyomó társadalmiberendezkedéssel – gondolok itt a XVII. századkezdetétõl a XVIII. század közepéig fennállódél-amerikai ún. jezsuita államra7. A Hardorp-Werner-féle elgondoláson alapuló, alulfinanszí-rozott, (50%-os) értéktöbblet-adóra épülõ alap-jövedelem-modell (amely tehát nem sokkal nyúj-tana többet, mint a Hartz IV reformcsomag utá-ni szociális segély2) gyakorlatilag egyik napról amásikra képes lenne megteremteni ez az „új al-sóosztályt” – és elérni ezzel a titkos rendek tulaj-donképpeni egyetlen célját.

Történelmi gyökerek

Az elmélet több jeles képviselõje is hivatkozikinternetes oldalán arra a tényre, hogy az érték-többlet-adóra épülõ alapjövedelem elgondolásaa XVI. századra nyúlik vissza – az érintettek ez-zel már el is árulják, milyen szellemi emlõkönnevelkedtek. Nemcsak a svájci aktivisták8 közöttkell keresni azokat, akik elméletüket egészenMórusz Tamás Utópiájáig és TommasoCampanella Napvárosáig vezetik vissza, vagy ki-fejezetten utalnak Francis Baconre: „…már aXVII. században megjelenik Francis Bacon ÚjAtlantisz címû írásában (1638) az a kép, hogymindenki ki tudja elégíteni legalapvetõbb lét-szükségleteit, mivel tagja a társadalomnak – te-hát joga van egy alapjövedelemre, ill. alapel-látásra”8. Rudolf Steiner kimerítõen tárgyalta aKarma-elõadásokban9 a Bacon-jelenséget. Ehe-lyütt idézzünk ezért egy másik forrásból10:

A háttérbõl irányító erõk, azaz az angolszászmaterialista titkos rendek (a szabadkõmûvesek)pontosan követik szellemi vezérük utasításait,ugyanis a materializmus szülõatyja, Francis Ba-con a következõket írta (elõ) Nova Atlantis címû

SzG 2007/328

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

társadalmi utópiájában: „…egy bizonyos rendetvagy társaságot kell létrehozni, amit ’SalamonHázának’ nevezünk […] vagy talán ’A Hatnap-nyi Mû Kollégiumának’ […]. Ennek a rendnekegy oligarchia hatalma és uralma alá kell hajta-nia minden tudást. A tudásnak pedig azt a céltkell szolgálnia, hogy megalkossuk itt a Földön azanyagi ’Paradicsomot’. Ezen kívül technológiaicélokra alkalmazhatónak, anyagilag hasznosítha-tónak és a háborúban felhasználhatónak kell len-nie. Azoknak az utaknak azonban, amelyek elve-zetnek bennünket ebbe az utilitarista Paradi-csomba, rejtve kell maradniuk az emberiség töb-bi része elõtt: MMiiffeelléénnkk aazz iiss sszzookkááss,, hhooggyy aallaappoo--ssaann mméérrlleeggeelljjüükk,, mmeellyy ttaalláállmmáánnyyaaiinnkk ééss kkíísséérrlleettiieerreeddmméénnyyeeiinnkk nnyyiillvváánnoossssáággrraa hhoozzaattaallaa hheellyyéénnvvaa--llóó,, ééss mmeellyyeekkéé nneemm.. SSõõtt,, eesskküü tteerrhhee aallaatttt vváállllaa--lluunnkk kköötteelleezzeettttssééggeett aarrrraa,, hhooggyy ttiittookkbbaann ttaarrttjjuukkaazztt,, mmiitt kkoorráábbbbaann ttiittookkbbaann ttaarrttaannii rreennddeellttüünnkk..””

A társadalmi utópia továbbvitele a jezsui-táknál

Az a tény, hogy (egykori) kereszténydemokra-ta német tartományi miniszterelnökök, ígyAlthaus, Biedenkopf, Späth és Vogel jóvoltábólaz alapjövedelem kérdésköre mára már a németújságok gazdasági rovatainak és a talkshow-knaka közkedvelt témájává vált, sejteni engedi, hol iskeresendõ az utópia szellemi gyökere. Végül is aCDU Oswald von Nell-Breuning jezsuita atyavezetése alatt álló (katolikus szellemiségû) szoci-ális bizottságai voltak azok, amelyek a másodikvilágháború után a „szociális piacgazdaság” be-vezetésével sikeresen megakadályozták a társa-dalom Rudolf Steiner által felvázolt „hármas ta-golódásának” kialakulását11. És tényleg: az an-golszász titkos rendek (szabadkõmûvesek) általmegkezdett, fent bemutatott „feladat” folytatá-sát a kényszer-átnevelésekben12 már kiválóanjártas jezsuita rend tûzte a zászlajára.

1982-ben, mikor Reagan és Woityla megálla-podnak Rómában, hogy felhagynak a „szocialis-ta kísérlettel”, a Lõveni Katolikus Egyetem (Bel-gium) konkrétan fel is veszi kínálatába ezt a tan-anyagot. Az ezt követõ idõben számtalan egy-ház-közeli csoportosulás leteszi a névjegyét eb-ben a témakörben. A katolikus munkásmozga-lom és a karitász-mozgalom számos aktivistájatart elõadásokat és publikál a témáról, példakéntelég csak Ralf Welter (Aachen)13 életútjára vagyMichael Schäfers14 írásaira utalni. Természetesensok jezsuita is a témának szentelte magát, ígypéldául a frankfurti Szent György Jezsuita

Fõiskola15 Nell-Breuning Intézetének új vezetõ-je, Bernhard Edmunds professzor és boldogultelõdje, Friedhelm Hengsbach SJ.

Mindez nem meglepõ, ha megfontoljuk, hogya téma alapmûve, az Alapjövedelem munka nélkülis ebbõl a körbõl származik. Az értéktöbblet-adónalapuló alapjövedelem-utópia alapvetésének te-kinthetõ standardmû már 1985-ben megszületett.Azóta az elmélet minden jeles képviselõje többé-kevésbé ezt a munkát másolja le. A könyv szerzõ-je Hermann Büchele16, az írást lektorálta (és a be-vezetõt írta) Alois Riedlsperger17 – mindketten je-zsuiták. Az azonban mégiscsak megütközésre adokot, hogy éppen antropozófusok kívánnak a je-zsuiták segítségére lenni abban, hogy ismét fel-szolgálják a paraguayi mérget7.

Benedikt Hardorp már 1987-ben megjelente-tett egy írást az alapjövedelem kérdésérõl, mely-nek címe: A vállalkozásközpontú jövedelemkép-zés, az asszociatív árképzés és a szociális alap-törvény18. Az 1985-ben született, idézett jezsuitaalapmûvet már az 1. oldalon forrásként jelölimeg. Hardorp és Werner ma úgy tesznek, minthaeredetileg az egész elméletet õk maguk fejlesztet-ték volna ki. Az „alapjövedelem bibliájából” kiin-duló, jezsuita beütésû (káosz)impulzusok még mais változatlanul mûködnek: emberek százai zarán-dokolnak el a Goetheanumba Wernerhez; mind-eközben az egész felhajtás nyilvánvalóan csak azta célt szolgálja, hogy összezavarja az embereket.Az Imperium Romanum szürke árnyéka19 – ahogyRudolf Steiner a Vatikánt és annak szerzetesrend-jeit egyszer nevezte – így tartja távol azantropozófusokat a maga fiktív adózási modellje-ivel attól, hogy testvéries gazdasági berendezke-dés kidolgozásán fáradozzanak.

A szarvashiba

Minden bizonnyal legfõbb ideje, az új világ-rend banditái által elindított gazdasági átalakulásszámos áldozatát, a Hartz IV reformcsomag csap-dájában vergõdõ embereket hozzásegítsük ah-hoz, hogy valamilyen formában emberhez méltómódon gondoskodhassanak létükrõl. Az állam-háztartás és a társadalombiztosítási rendszer tel-jesítõképes jövedelmekre és vagyonokra alapo-zott szanálása, valamint a spekulációs lehetõsé-gek felszámolása (pl. földtulajdon helyett örök-haszonbérleti jog és tõzsdén jegyzett részvény-társaságok helyett szövetkezetek bevezetése)után a finanszírozás is problémamentesen meg-oldható lesz valamilyen (sávos) forgalmi adóvagy értéktöbblet-adó bevezetésével, amit Ru-

SzG 2007/3 29

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

dolf Steiner a társadalom hármas tagolásárólszóló elméletében fogyasztási adónak nevezett.

Erre azonban a jezsuita alapvetésû, Hardorp-Werner-féle, (50%-os) értéktöbblet-adón alapu-ló alapjövedelem-modell már pusztán számszakivizsgálatnak alávetve sem alkalmas. Az elméletbrit hirdetõi ezt már rég észrevették, õk már100%-os (!) értéktöbblet-adó bevezetése mellettteszik le a garast. A rendszerben rejlõ szarvashi-ba ugyanakkor a szigetországban élõk figyelmétis elkerülte: a britek is úgy kívánják biztosítani arendszer finanszírozását, hogy a kivetendõ ér-téktöbblet-adó segítségével felpörgetik a gazda-ságot. Az exportpiacokra szánt saját termékeikárát csökkenteni akarják, míg más népek im-portáruinak áradatát vámként mûködõ 100%-osértéktöbblet-adóval kívánják visszafojtani. Való-jában azonban úgy tûnik, mintha ez az egoista je-zsuita program tényleg az utópiák körébe tartoz-na: a fenti finanszírozási utópiát az elmélet akti-vistái minden európai országban a zászlajukratûzték! Ez azonban egyrészt oda vezetne, hogy afenti hatások kölcsönösen kioltják egymást.Másrészt egy ilyenfajta adózási rendszer (ill.adózási reform) az EU4 és így valamennyi euró-pai ország (egyhangú!) beleegyezése nélkül a kö-telezõ érvényû nemzetközi szerzõdések alapjánnem is lenne lehetséges (emlékezzünk csak Né-metországnak a tehergépjármûvek útdíja miattBrüsszellel folytatott sokéves huzavonájára).

A jezsuita pórázon tartott, önjelölt közgaz-dászok egyáltalán nem veszik észre, hogy a rend-szer egyetlen ország általi, egoista, egyoldalú be-vezetése újra csak ahhoz vezetne, hogy Európaelsüllyed a káoszban. Ez az adózási egoizmusugyanis erõteljes Európán belüli tiltakozást vál-tana ki – a transz-atlanti kapcsolatokban fellépõbonyodalmakról már nem is beszélve. Némelyekemellett egész egyszerûen elfeledni tûnnek, mi-lyen mennyiségû amerikai katona és fegyver ál-lomásozik Közép-Európában5…

Az egészet megszervezõ titkos rendek – le-gyen szó akár az angolszász rendekrõl (szabad-kõmûvesek), akár a római rendrõl (jezsuiták) –mindezt ugyanakkor sosem hagyják figyelmenkívül. Végül is már van tapasztalatuk (és voltaksikereik!) az ilyen típusú akciókkal – beleértve asikeres propaganda-össztüzet is. És amit nemszabad feledni: sokáig bírják egy szusszal. Elég,ha arra gondolunk, milyen hosszú ideig tartottRóma és a jezsuiták elsõ közép-európai hódítóhadjárata (eufemisztikusan „ellenreformációja”)az 5. Atlantisz utáni korban, amely 1545-ben atridenti Castello Buon Consiglioban kezdõdött

és 1648-ban (a Harmincéves Háború végén12) aszellemi élet szabadságára mért sikeres csapássalért véget.

„’Orcád verítékével…

…szól az Ószövetség, ugyanakkor mi már azÚjszövetségben élünk” – idézték többen PaulMackayt az értéktöbblet-adóra épülõ alapjövede-lem utópiájáról tartott, Mihály-napi szemináriumután20. Hogy honnan származik ez az elferdítettótestamentumi metafora? A jezsuiták már említett„alapjövedelem-bibliája”16 a következõket írja:

„’Orcád verítékével egyed a te kenyered’ –szólt Urunk Ádámhoz a Paradicsomból való ki-ûzetéskor, és nem gondolt arra, hogy az, amitegykor büntetésnek szánt, ma már sokak számá-ra csupán távoli álom.”

Mackay talán egyfajta ismertetõjelet, jelzéstakart küldeni bizonyos címzetteknek. MárMackay elõdje, Schmidt-Brabant is ezt tette,amikor hírhedt bécsi beszédében az Európai bes-tiái rejtjellel üzent Rómának, hogy „hajójávalszélirányba fordult”21. Lehetséges, hogy Mackay„Loyolai Szent Ignác évfordulója”22 alkalmábólaz „orcád verítékével” rejtjel használatával akartüzenni Rómának?

(A kiemelések a szerzõtõl származnak)

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 11. évf. 4. sz. (2007. február), 16-19. oldal 1. oldal

Jegyzetek:

1. A Hartz IV munkaerõ-piaci reformcsomag által bizto-sított szociális segély alapösszege 2006. július óta egye-dülállók esetében 345,— euró. Családtagok után azok14 éves koráig 207,— euró, 25 éves koráig pedig276,— euró jár. Párok csak az alapösszeg 90%-át, azaz311,— eurót kapnak, valamint térítik számukra egy„méltányos” lakás költségeit.

2. Ld. még: Der Europäer, 11. évf. 1. sz. 9. o.: „Cuibono?”

3. Der Europäer, 10. évf. 6. sz. 15. o.: „50%Mehrwertsteuer?” [„50%-os áfa?”]

4. Svájcra és Norvégiára ez a kitétel nem érvényes.5. Der Europäer, 10. évf. 4. sz. 9. o.: „Der 09/11-WTC-

Anschlag und die Methode des Wahnsinns” [„A világ-kereskedelmi központ elleni szeptemberi 11-i támadás

SzG 2007/330

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

és az õrület módszere”]6. A német „prekär” (bajos, kényes) és „Proletariat” (pro-

letariátus) szavakból képzett új kifejezés7. Paraguay, ld.:

http://de.wikipedia.org/wiki/Jesuitenreduktionen. IV.Fülöp spanyol király állapította meg: „A monarchia ajezsuita misszionáriusoknak több birodalmat köszön-het, mint saját fegyvereinek.” A rend tehát az állam ha-talmi terjeszkedésének eszköze volt. Paraguayban a je-zsuita rend olcsó munkaerõnek alkalmazta az õslakos-ságot, és ezzel egyidejûleg spanyol-katolikus (ami akkorugyanazt jelentette) emberekké nevelte át õket, meg-fosztva õket eredeti kultúrájuktól és történelmüktõl.

8. http://www.viavia.ch/spip/article.php3?id_article=865vagy http://www.joytopia.net/wbb2/attachment.php?attachmentid=22&

9. Rudolf Steiner: Esoterische Betrachtungen karmischerZusammenhänge [Karmikus összefüggések ezoterikusértelmezése], GA 235-240

10. Az idézett mû: Klaus J. Heinisch: Der utopische Staat[Az utópisztikus állam]. Reinbek, 1960. Idézet forrása:http://www.celtoslavica.de/bibliothek/atlantic.html

11. Der Europäer, 10. évf. 4. sz. 9. o.: „SozialeDreigliederung versus soziale Marktwirtschaft” [„A tár-sadalom hármas tagolása kontra szociális piacgazdaság”]

12. Der Europäer, 9. évf. 12. sz. 19. o.: „Die Geschichte

des Dreißigjährigen Krieges” [„A Harmincéves Hábo-rú története”]

13. Az Aacheni Szakfõiskola megbízott elõadója, ld.:http://www.noe.arbeiterkammer.at/www-588-IP-27916.html

14. Grundeinkommen und christlich-soziale Werte [Azalapjövedelem és a keresztényszociális értékek]. A Né-met Katolikus Munkástanács ideológiai bizottságánakvezetõje. Ld. http://www.grundeinkommen.info/filead-min/Text-Depot/Newsletter6/schaefers.pdf

15. http://www.sankt-georgen.de16. Grundeinkommen ohne Arbeit. Auf dem Weg zu einer

kommunikativen Gesellschaft [Alapjövedelem munkanélkül. Úton egy kommunikatív társadalom felé], Bécs,1985. Következõ kötet: Den ökosozialen Umbaubeginnen: Grundeinkommen [Az öko-szociális átalaku-lás kezdete: az alapjövedelem bevezetése], Bécs, 1990

17. Az Osztrák Katolikus Társadalmi Akadémia vezetõje18. http://www.hmp-wpg.de/native.php?fn=B-01-09.pdf19. Rudolf Steiner: Mysterienwahrheiten und

Weihnachtsimpulse [A misztériumok igazsága és a Kará-csony impulzusai], GA 180

20. http://www.goetheanum.org. Der Europäer, 11. évf.,2/3. sz. 34. o.

21. Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz. Basel, 1994.533ff. o.

22. 1556. évi születésének 450. évfordulója

KÁLMÁN ISTVÁN

AFORISZTIKUS GONDOLATOK A HÁRMASTAGOZÓDÁS

(DREIGLIEDERUNG) LÉNYEGI ÉS PRAKTIKUS SZEMPONT-JAINAK PÁRHUZAMOSSÁGÁVAL

1917-ben – harminc évig tartó szellemtu-dományos kutatás után – hozta nyilvánosságraRudolf Steiner az emberi organizáció hármastagozódására vonatkozó felfedezését.1 Ezek akutatások képezik azoknak a javaslatoknak isaz alapját, melyeket Steiner az elsõ világháborúvége felé és azt követõen egy új szociális rendlétrehozása érdekében tett. Az ember hármastagozódásának tapasztalata új szociális tudo-mány megalapításához vezetett. Az emberiszervezetben felismerhetõ egy harmonikus ta-gozódás rendje, és az ember belsõ életével bele-éli magát ebbe a harmóniába. Ez a harmónia ésegyensúly csak az embernél található meg, és ezképezi lelki és szellemi képességeinek alapját.2

Míg az emberi organizmus harmóniája adottszámunkra, addig szociális környezetünk meg-formálása ránk van bízva.

Feladatunk, hogy a kultúrát, jogot és a gaz-daságot a produktív emberi szellem által meg-formáljuk, azaz a jelenségekbõl kiindulva a tár-sadalomban mûködõ erõket szociálantropoló-giai szempontból megragadjuk és egész orga-nizmussá alakítsuk.

Társadalmunk kaotikus folyamatai azt mu-tatják, hogy a társadalom alapját képezõ „õs-funkciókat” szem elõl tévesztettük. Ez az okaannak, hogy megismerés helyett teóriákat gyár-tunk, és a téves elméleteket ugyanúgy lehetõsé-günk van megvalósítani, mint a helyeseket. Ha

SzG 2007/3 31

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

azután az így létrejövõ társadalmi formák, in-tézmények ellentmondanak az emberi életnek,akkor romboló erõket szabadítanak fel. Az elsõvilágháború után Steiner a háborút létrehozóromboló erõkkel szemben gyógyító erõketakart mozgósítani. A Dreigliederung nem elmé-let, nem reform volt, hanem a szociális organiz-mus valóságtól megkövetelt megformálásárairányuló kezdeményezés. Steiner világossáakarta tenni, hogy a társadalom három terüle-tén, a gazdasági, a jogi-politikai és a kulturáliséletben milyen „õsfolyamatok” mûködnek.

Az egységes államban, ahogyan az a törté-nelmi újkorban kialakult, a három funkció ka-otikusan egymásba szövõdött és rákos dagana-tok növekedéséhez hasonló folyamatokat ho-zott létre.

Bár a hármastagozódás eszméje szellemi, ér-zékfeletti megismerésbõl származott, Steinernyilvános elõadásaiban nem hivatkozhatottszellemtudományos kutatásaira, hanem arrakellett építenie, hogy az emberek az aktuálishelyzetben saját tapasztalataik alapján felisme-rik, hogy a szociális organizmus nem lehet egycentralisztikus, egységes képzõdmény, hanemhárom relatíve önálló, de együttmûködõ szer-vezetbõl áll, és az emberi gondolkodás és érzésmegtanulja e három szerv funkcióit, életfel-

tételeit és ebbõl adódó életfeladatait megkülön-böztetni.

A gazdasági életben árutermelés (szolgálta-tás), áruforgalom és árufogyasztás megy végbe.Ez a három történés átfogja és alakítja a gazda-sági organizmust. Feladata abban áll, hogy ahárom folyamatot úgy hangolja össze, hogy azemberi szükségleteket optimálisan lehessen ki-elégíteni. A munkamegosztásos gazdaság alakí-tó princípiuma az egymásra utaltság, kölcsö-nösség, szociális igazságosság. Ezek a princípi-umok a gazdaságban nem morális követelmé-nyek, hanem mélyen az emberi életben gyöke-reznek. Az élet elsõ pillanatától kezdve mindenember szükségszerûen a másik emberre vanutalva.

A szellemi élet alapja az emberi individuali-tások alkotó tevékenysége; feladata, hogy aszociális organizmust mindig új erõkkel táplál-ja. Kultúra csak szabadságban tud fejlõdni, kül-sõ és belsõ szabadságban. A szabad szellemi életaz emberi természetben és a kultúrintézmé-nyekben is arisztokratikus, itt mindenki király,mindenki szuverén. A gazdasági élet és a szelle-mi élet polárisan ellentétes: a gazdasági életbenaz egész az egyes emberért, a szellemi életbenaz egyes ember az egészért dolgozik.

A kettõ között van a jogi-állami élet, aholmindenki csak mint ember találkozik a másikemberrel. Ami az emberi viszonyokon, kapcso-latokon alapszik, az a jogi élet tárgya. Feladataaz emberi kapcsolatok rendezése a jogérzésnek,a jogtudatnak és a jogakaratnak megfelelõen. Ajog természetébõl adódó rendezõ elv az egyen-lõség.

A hármas tagozódású szociális organizmus-ban nem három elhatárolt területrõl van szó,hanem különbözõ szociális folyamatok együtt-mûködésérõl, ami a szociális egészet konsti-tuálja.

Jogi-állami élet

A szociális organizmus a legtökéletesebben ajogból kiindulva érthetõ meg. Az emberek maelfogadják, hogy az államnak kell a kulturális ésa gazdasági életet (oktatás, egészségügy stb.)szabályoznia és finanszíroznia, éspedig olyan

SzG 2007/332

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

módon, hogy az állam a jövedelmek egy részéta gazdaságból adó formájába elvonja, majd akülönbözõ területek között szétosztja. Az elosz-tással egyben szociális feladatokat is ellát. A va-lóságban ez azt jelenti, hogy a tulajdonképpenijog (Justitia) ki van iktatva a társadalomból, ésaz emberek ki vannak szolgáltatva az intellek-tuális szellemi élet zsarnokságának és a gazda-ság pénzhatalmának.

Az emberek személyes képességeik és érde-keik szerint különbözõek. A jog az emberi kö-zép rendezõ, egyensúlyozó princípiuma, amelyúgy mûködik, hogy a szociális élet mindkét po-láris területén – a gazdasági életben mint köl-csönösség, a szellemi életben mint szabadság –tudjon érvényesülni. A jognak kell biztosítaniaaz egész szociális élet szabadságát. A jogot nemlehet az embertõl függetleníteni. Sem objektu-mai, sem szubjektumai nem vagyunk a jognak.A jog bennünk él, mint tulajdonképpeni létünkvalósága. Csak maga az individualitás hozhatjalétre. Az újkori történelem során létrejött egy-séges állam, a Leviatán emberi valóságunk meg-semmisítésére törekszik, hogy megteremtse aFöldön a „bitorló fejedelem” uralmát. Ezzel azuralommal állítja szembe Rudolf Steiner az ál-lam ideálját, az uralom-nélküliséget: „az államegy közösség lesz, amely önmaga számára sem-mit, hanem mindent az egyes számára akar.”Ennek megfelelõen az államnak és intézménye-inek nem öncélúnak, hanem eszköznek kelllenniük az individuum fejlõdéséhez, az egyesember képességeinek és szükségleteinek szabadkibontakozásához.

A háború befejezésével, a novemberi forra-dalom után napirenden volt a társadalom átala-kításának kérdése. Steiner konkrét kezdemé-nyezései arra irányultak, hogy a szellemi élet ésa gazdaság önigazgatásával az állam a tiszta jog-államra korlátozódjon.

A hármastagozódás értelmében az állam anyilvános jog egész területe, amely szavatoljaminden ember egyenlõségét és biztonságát, éssaját belsõ rendjét ennek értelmében határozzameg. Az állam feladata a nyilvános jog megõr-zése, a belsõ és külsõ védelem, az ehhez szüksé-ges törvénykezési és igazgatási testületek (had-ügy, igazságügy, belügy) felépítése és mûködte-tése. A törvényhozó testületet demokratikus el-vek alapján, pártoktól független népszavazássalválasztják.3

Az állam teljesen visszavonulna a kultúra ésa gazdaság egész területérõl (beleértve az okta-tás, az egészségügy, a posta, a közlekedés, az

energiaellátás területét), és mûködése csak ajog területére korlátozódna, beleértve a mun-ka- és tulajdonjogokat is. A munka módját ésmértékét nem a gazdasági érdekcsoportok és aszakszervezetek, hanem a demokratikus jogál-lam szabályozná (munkaidõ, munkavédelem,higiénia, nõk és fiatalok munkavégzése stb.).

A legsúlyosabb kérdés a tulajdonjog kérdése,a termelõeszközök, a tõke és a földbirtok privát-és állami tulajdonformája. A priváttulajdon kö-vetkezményei: törekvés a profit maximálására,vállalatok ellenõrizetlen adás-vétele, tõzsdespe-kulációk, konjunktúra-ingadozások, munkanél-küliség, a társadalom nagy tömegeinek kiszolgál-tatottsága, elszegényedése, környezetrombolás.Az állami tulajdonforma a gazdaság lelassulásá-hoz, hiánygazdasághoz, bürokratizmushoz, kor-rupcióhoz, kontraszelekcióhoz vezet.

Hogyan lehet a vállalkozói iniciatívát és aszakmai kompetenciát úgy biztosítani, hogy atermelés, a szolgáltatás az egész társadalom ér-dekében történjék? Rudolf Steiner javaslata a„Kernpunkte…”-ban4: a tõke és a termelõesz-közök feletti korlátozott rendelkezési jog és ejog körforgásának biztosítása. Ez az egyes sze-mélyeknek vagy csoportoknak a tõke felettirendelkezési jogát arra az idõre korlátozná,amíg a vállalkozás összgazdasági szempontokszerint mûködik. Betegség, halál vagy alkalmat-lanság esetén a jogot átruházzák más személyre,aki a vállalkozást tovább tudja mûködtetni. Eza használati jog biztosítaná a vállalkozó számá-ra a tõke feletti szabad rendelkezést, egyben ki-zárná a jogosulatlan hatalmat. A jogi eljárást ajogállam szabályozza; hogy ki és mikor kapjameg a rendelkezési jogot, azt a szellemi korpo-ráció (szakmai grémium) határozza meg.

Ezzel a jogi szabályozással megszûnne a rész-vénytársaság, a tõzsde, a munkátlan jövedelem,az anonym tõkebefektetések, a termelõeszkö-zök eladhatósága és örökölhetõsége. A privátvállalkozóból, munkaadóból cégvezetõ lesz, akia vállalkozás mérlegére vonatkozóan teljes fele-lõsséget hordoz, de szabad tere van a kezdemé-nyezéseket, beruházásokat, termelést illetõdöntésekben. Ugyanakkor rá van utalva a mun-kaközösség tagjainak bizalmára, akik mindany-nyian részt vesznek a termelõ eszközök tulaj-donlásában, amennyiben a bér a költség oldal-ról a bevételi oldalra kerül, és a bérviszonyokhelyére munkaszerzõdések lépnek, melyekbenmegállapodnak a munkában való részvételbenés a hozam elosztásában. A nyilvános jog meg-határozhat egy garantált alapjövedelmet. Nem

SzG 2007/3 33

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

a tõke feletti szabad rendelkezés károsít, hanemha ez a jog akkor is fennáll, ha az individuálisképességek már nem kapcsolódnak össze cél-szerûen a rendelkezési joggal. Ezért kell ebbeszabályozóan belenyúlnia a jogállamnak.

Steiner szerint a profitszerzés motivációját amegújított szellemi életbõl származó „szociálismegértés” fogja felváltani, de nem moralizál,nem zárja ki az egoizmust.

A földbirtok esetében is a használati tulaj-donjog érvényesül, amely kizárja a föld eladá-sát, örökölhetõségét, a haszonbérletet, a jelzá-logot, a telekspekulációt.

Családi gazdaság utódlása esetén az utódnakmeg kell szereznie a megfelelõ képesítést azörökölhetõséghez. Kisvállalkozások (mint pl.fodrász, szabó stb.) megmaradhatnak magántu-lajdonként, ezek eladhatók és örökölhetõk.

Steiner állameszméje a liberális és a szociáliseszme kiegyenlítõdése, egyensúlya, amely lehe-tõvé teszi, hogy individuális vállalkozással szo-ciális gazdaságot teremtsünk.

Gazdasági élet

Az állam egészséges mûködése révén meg-szûnik a tõkének és a munkaerõnek áruként va-ló körforgása a gazdaságban, miután szabályo-zásuk a nyilvános jog területén fog megtörtén-ni. Így lehetõvé válik, hogy a gazdaság a sajátfeladatát teljesítse: emberi szükségletek kielégí-tésére termeljen.5 A három gazdasági funkció –a termelés, a forgalmazás és a fogyasztás – kép-viselõinek együttmûködésével létrejön egyszükséglet-orientált gazdasági szervezet, melyetRudolf Steiner asszociációnak nevezett.

Az asszociáció az összgazdasági folyamatszociális mûködését jelenti, ami a gazdaságbanaz összes erõk összekapcsolódásából valósulmeg. A gazdasági rend nem más, mint egy nagyasszociáció. Az asszociáció fogalma nem cserél-hetõ össze a gazdasági irányítással, szabályozás-sal. Nagy félreértéshez vezethet, ha az asszoci-ációkat csak mint társulásokat, szövetkezete-ket, érdekközösségeket képzelnénk el a munká-nak, a tõkének, a földbirtoknak a már említettállami területen való szabályozása nélkül. Amunkamegosztás, a teljesítmények köl-csönössége6, a szükségletek kielégítése a szociá-lis-gazdasági organizáció alapfunkciói, és minttestvériség, az emberi társadalom egzisztenciá-lis alapja.

Hogy a szükségletek kielégítését hogyan le-het a legjobban elérni, vagy a termelést hogyanlehet a legmegfelelõbben megszervezni, ennekrészleteibe Steiner a „Kernpunkte”-ban nemment bele, mert el akarta kerülni, hogy kezde-ményezésébõl utópia szülessen. De számos elõ-adásában, újságcikkében – különösen a„Nationalökonomischer Kurs”-ban – részlete-sen foglalkozik a különbözõ gazdasági folyama-tok (pl. monetáris folyamatok) egészséges ésbeteg mûködésével.

Az asszociatív gazdaságban az asszociációkszakmák vagy régiók szerint alakulhatnak.Mint a gazdasági élet szerveinek, számosfeladatot kell megoldaniuk, melyek a gazdaságifolyamatok megfigyelésével, a tapasztalatok ki-cserélésével oldhatók meg 7, mint pl.:

- a szükségletek és a termelés egyensúlyánakmegteremtése

- áruk és szolgáltatások eljuttatása a fogyasz-tókhoz

- munkaerõ elosztása- árképzés- invesztíciók- hitelnyújtás.

Az asszociációkban ellentétes rész-érdekelt-ségû, parciális tapasztalatokkal rendelkezõ em-berek találkoznak, és az egészbe való betekin-tésbõl és a megegyezésekbõl létrejön egy ki-egyenlítõdés, ami szabad szerzõdéses viszo-nyokban/kapcsolatokban realizálódik.

Szellemi-kultúrális élet

Amit szellemi életnek nevezhetünk, az min-dig az egyes ember individuális képességeihezvan kötve. Csak az alkotó személyiség lehet egyszabad kultúra hordozója. A személyiség csakszabadságban tud kibontakozni és fejlõdni,ezért a kultúra számára alig van többre szükség,mint megteremteni a személyiség szabad kibon-takozásának lehetõségét.

A szabadság elsõsorban az ember belsõ sza-badsága, de egyúttal az általános kultúrát kon-stituáló princípium is.

A kulturális fejlõdésnek szüksége van a sza-badságát védelmezõ jogra, amely elhárítja az ál-lami és gazdasági befolyást. Mindaddig nemgondolhatunk egészséges társadalmi átalakulás-ra, amíg kulturális intézményeinket az államszabályozza és finanszírozza. Az egész állami

SzG 2007/334

HÁRMAS TAGOZÓDÁS

finanszírozás hazugság – valójában a polgárokmunkahozamának pazarlásával gyámság alá he-lyezésük történik. Csak a kultúrát teremtõk ésbefogadók egymásra utaltsága által – a közbül-sõ állami instanciák kikapcsolásával – keletkez-het Steiner szerint egy szellemi élet, amelynek afinanszírozása is a szabad megértésen alapul.

A szellemi élet legfontosabb intézményei anevelés és oktatás intézményei az óvodától azegyetemekig. Itt van a leginkább szükség a kul-túra, a gazdaság és a jog intézményes együttmû-ködésére, mert a jövõ kultúra forrása itt van agyermekeinkben, és a jövõvel foglalkozni aztjelenti, hogy gyermekeinket a szabad szellemiéletbõl kiindulva kell felnevelni.

„A jelenkorban az a lényeg, hogy az iskolateljesen a szabad szellemi életben gyökerezzen.Tanítani és nevelni csak a létesülõ embernek ésadottságainak ismeretébõl merítve lehetséges.

Az oktatás és nevelés alapjának valóságosantropológiának kell lennie. Nem azt kell kér-dezni, hogy mit kell tudnia, mire kell képesneklennie az embernek a fennálló szociális rendszámára, hanem azt, hogy milyen adottsággalrendelkezik és mi fejleszthetõ benne.

Akkor lehetõvé fog válni az, hogy a felnövek-võ generációból mindig új és új erõk áradjanaka szociális rendbe. Akkor ebben a rendben min-dig az fog élni, amit az éppen belépõ nagykorú-vá vált emberek csinálnak belõle, és nem a fel-növekvõ generációt teszik azzá, amivé a fennál-ló szociális szervezet akarja õket tenni.” (Ru-dolf Steiner)8

A jogi életben megalakul a nép által demok-ratikusan megválasztott legitim kormány, a gaz-dasági életben a regionális asszociációk össze-kapcsolódásából egy testület, a szellemi életbena kulturális intézményekbõl megformálódikegy korporáció, és a három önigazgatású gré-mium együttmûködésébõl konstituálódik a hár-mastagozódású szociális organizmus.

Az elsõ és legfontosabb lépés a szellemi élet-nek az állami és gazdasági befolyástól valómegszabadítása. A mi korszakunkban, melybenmár nem a pap, nem a király, hanem a gazdasá-gi ember, a vállalkozó, a bankár az uralkodómintakép, egy gazdasági kultúrát kell megte-remteni, egy szociál-organikus, asszociatív vi-lággazdaságot (9). Ezt csupán gazdasági meg-fontolásokból, a gazdasági erõk kihasználásávalnem lehet megvalósítani. Az egész ember moz-gósítására van szükség: szabad szellemi életre,mely átfogja az individuális képességek kibon-takozását, hogy mindig új erõkkel termékenyít-

se meg a szociális organizmust, és új jogra, aszabad autonóm személyiség jogára.

Jegyzetek:

1. Von Seelenrätseln GA 212. Ideg-érzékszervi rendszer, ritmikus-keringési rend-

szer, anyagcsere-mozgás-szexuális rendszer. Fej, törzs,végtagrendszer. A hármas rendszer egyensúlyának fel-bomlása megbetegedésekhez vezet.

3. A csoportérdektõl független, csak az alkotmánynakelkötelezett kormányzás, mely a törvényeket javasol-ja, a direkt választás eredményétõl függ. A pártok adirekt demokráciában mint szabad társadalmi szerve-zetek átvehetik a politikai felvilágosítás szerepét.

4. A szociális kérdés lényege. Új-Mani-Fest, Budapest,2006

5. a termelés emberi szükségletek nélkül patológiás fo-lyamatokat teremt a gazdaságban

6. a gazdasági életben olyan teljesítményekrõl van szó,melyeket ellenteljesítmények egyenlítenek ki

7. az asszociációk szervek egy összgazdasági ítélet kiala-kítására, amely ítélet helyettesíti a piac és a tervezésabsztrakt mechanizmusát

8. Lásd Szabad Gondolat, Különszám a szabad oktatás-ról, 1998.

9. „Die ganze Erde als wirtschaftsorganismus gedacht,ist der soziale Organismus.” (Az egész Föld mint gaz-dasági organizmus, ez a szociális organizmus.) RudolfSteiner: Nationalökonomischer Kurs, GA 340, 22.old.

SzG 2007/3 35

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIAWerner KuhfussMINÕSÉGBIZTOSÍTÁS - MIRE?

Chartres-i Iskolának neveznek egy szellemimozgalmat, amely kapcsolódik egy katedrálisépítéséhez is, és amely 1000-tõl a XIII. századkezdetéig Franciaországban és azon túl jelentõstanítók alakján keresztül, mint Fulbertus,Bernardus Silvestris, Johannes von Salisbury,Alanus ab Insulis és tanítványaik, olyan eszmé-ket, utakat és perspektívákat dolgozott ki, ame-lyek a jelenkorban és a jövõben is Európa és azegész világ kultúrájában érvényesítik hatásukat.

Ha megengedjük magunknak azt a gondolat-kísérletet, hogy elképzeljük az ebben az erõteljesimpulzusban részesülõk valamilyen szellemikonzíliumát, amely azt a feladatot tûzné magaelé, hogy évszázadok minden tapasztalata alap-ján kifejlesszen egy olyan eljárásmódot, amely aminõségeket kezdettõl fogva képes lenne biztosí-

tani, amelyek utólag eredményként és gyümölcs-ként megjelentek, akkor – a Chartres-i Iskola is-merõjeként – azt kellene mondanunk: a tekinté-lyes konzílium tomboló nevetésbe törne ki! Mi-ért? Azért, mert ezek a bölcs személyek és min-denki más is tudná: egy ilyen bebiztosítása a mégcsak megszerzendõ minõségnek – önellentmon-dás.

És ha sikerülne is a lehetetlen, egy hosszú fo-lyamat tapasztalatát valamely fejlõdés kezdetérehelyezni, ez az éledezõ parázs befedése lenne egymár kialvóban levõ tûz hamujával. Ez egy csepe-redõ gyermek megvénítésének és az abban valómegdermesztésének szándéka lenne, egy kiára-molni törekvõ forrás betemetése, így a legbizto-sabb eszköz arra, hogy a kívánt minõségek fejlõ-dését elfojtsák. Kulturális, szellemi területen a

Elõzetes megjegyzés

Elfogadható-e, hogy egyre növekvõ mértékben mindenféle értékelési avagy minõségbiztosítási kö-vetelményeket – amelyeknek a gazdaságban és az iparban megvan a maguk jogosultsága – szabjanakki kulturális intézményekre is, amilyenek a képzési és szociális intézmények, gyógypedagógiai intéze-tek, iskolák, sõt óvodák. Antropozófiai oldalról az ilyen eljárások a legjobb szándékkal kifejleszthe-tõk voltak, hogy az állami követelményeknek eleget tegyenek, anélkül, hogy teljesítésük valamilyenengedélyre vagy finanszírozásra szorult volna. A szerzõ, aki hosszú évek óta új eszméket és utakat dol-gozott ki az óvodai pedagógiában és Baden-Württembergben egy óvodában dolgozik, úgy látja, hogyezek a követelmények hamarosan a saját munkájára is kihatással lesznek. Mivel az a napi erõfeszítés,hogy egészen a gyermeki individualitások észleléséig jusson el az ember, semmit olyat nem tûr meg,ami eltéríthetne ettõl a közvetlen fáradozástól, azért egy kívülrõl megkövetelt dokumentáció a szab-ványosított minõségigazolásról az eredeti kapcsolatot a gyerekekkel csak megzavarhatja, elidegeníthe-ti és lehûtheti. Ezenkívül: kinek az érdekében állnak efféle minõségbiztosítások? Ki ítélheti meg a „mi-nõséget”? Egyáltalán mi a „minõség”? Az emberi és társadalmi érintkezésben a minõség fokozhatólenne ellenõrzés útján? Vagy a vizsgáló jellegû tudat hatására a spontán melegség-áramlás nem inkábbelpusztul a pedagógiában és a társadalomban? A szerzõ alapvetõ gondolatokat dolgozott ki az érté-kelésmód számára, kiindulva az óvodában végzett munkájából, és felvázolt egy körültekintõ gondol-kodási és cselekvési sémát, amivel – amennyiben ezt az elbíráló hatóságok is elismernék, amit néhányszakértõ lehetségesnek tart – az óvoda tulajdonképpeni feladataitól való eltávolodás veszélyét a leg-könnyebben elkerülhetnénk. Ezek a „Gondolatok aa kkuullttúúrraacceennttrriikkuuss éérrttéékkeellééssmmóóddrróóll,, kküüllöönnööss tteekkiinn--tteetttteell óóvvooddááiinnkkrraa”” (Gedanken über kulturspezifische Evaluation mit besonderem Hinblick aufunseren Kindergarten) a szerzõnél megrendelhetõk. Az alábbi szöveg egy polémikus fejtegetés errõl azegész kultúrfejlõdésünk számára döntõ témáról.

SzG 2007/336

PEDAGÓGIA

minõség bebiztosításának óhaját Chartres sze-mélyiségei hallatlan ostobaságnak, vagy: meg-semmisítõ gonoszságnak tartanák.

Amit itt a világtörténelem egy nagy impulzu-sának példáján mutattunk be, az kiterjeszthetõminden ismert impulzusra, eszmekörre, építõ-céhre, mûhelyre, iskolára, és minden alkotó cso-portra és személyiségre. Minõségbiztosítást al-kalmazva Rembrandtra, Kandinszkijra, vanGoghra vagy Picassora: elképzelhetjük bármelyi-küket, hogyan viselkedtek volna, ha egy ilyenméltánytalan javaslatot ajánlanak nekik.

Minden minõség, ami az emberi történelemés kultúrfejlõdés évezredei alatt létrejött, a kép-zetszerû tudattalan egy akarati áramlásából for-málódott ki, amibe az eszmék csillagfénye villantbele az alvó embertõl kiindulva a mûvészileg ál-modozón át egészen a szótlan felébredõig, mie-lõtt az még szavakba, fogalmakba és alakzatokbafoglalódna. A naiv-tökéletlen (Naiv-Unvollkommene) mint teremtõ forráserõ – ezminden minõség eredete.

És ha a szellemi minõséget egy egész része-ként nézzük, akkor hozzátartoznak ahhoz a töb-bi kategóriák is, melyeket Arisztotelész mint avilág abc-jét írta le: szubsztancia (alany), birtok-lás, minõség, mennyiség, hely, idõ, cselekvés, el-szenvedés, helyzet, viszony. A minõségbiztosításcsak akkor lenne valóban minõségbiztosítás, hamind a 10 kategória biztosítását jelentené. Haazon gondolkodnánk el, hogy az arisztotelészikategóriák lényegéhez közel férkõzzünk, akkor– ebben biztos vagyok – a bölcsek nevetése ismár elnémulna, majd töprengeni kezdenénk,hogy a mai idõkben hogyan keletkezhet ilyenfé-le minõség, mielõtt az ember azt „bebiztosíta-ná”.

Mert kulturális területen a minõség biztosítá-sát az ember csak akkor akarhatja, ha fél attól,hogy az eltûnhet, sõt, ha kételkedik abban, hogyaz egyáltalán létezik. Mi a „minõség” egy kultu-rális, egy társadalmi impulzusra vonatkozóan?Ki állapíthatja meg a kritériumokat? És minde-nekelõtt: kinek van joga egy ilyen biztosítást kö-vetelni és ellenõrizni?

Aki ezeket a kérdéseket vizsgálja és keresi rá-juk a válaszokat, kívülrõl jövõnek látja ezt a kö-vetelést, valahonnan, egy ismeretlen korszellem-tõl, egy névtelentõl, aminek tolakodó szócsövé-vé válik a „társadalom”, az „állam”, a „hatósá-gok”, fõképpen pedig a globalizálás nevében be-szélõ nemzetek feletti testületek. Hogy „a minõ-séget biztosítsák”, a finanszírozás hatalmát vetikbe. Aki nem mutat fel „minõséget”, az nem kap

pénzt és eltûnik. A „minõségbiztosítás” az e pró-bálkozás alól magát kivonó minõségek kioltásá-nak kísérletét jelenti.

A háttérbõl rejtetten mûködõ erõ „minõsé-gét” ezzel már jeleztük is. Van neve, és semmisem kedvesebb neki, mint a „minõségbiztosítá-son” keresztül a gondolkodás, a kultúra, a peda-gógia és más életterületek egyformaságát létre-hozni, azokat beszabályozni, szabványosítani,hogy így az individuális, az alkotó jellegû és abontakozó ismeretlen és tökéletlen eltöröltessék.

A szellemi élet iparosítása és mechanizálása –mindezt megszépítõ, jól hangzó és ravasz érvek-kel alátámasztva (és ki ne szeretne minõségetminden rosszban, amit a kor nyújt?): ez a céljaminden „minõségszabályozásnak”. „Politikailagkorrekt gondolkodás” és „társadalmi kompeten-cia” mint elõírt gondolkodás- és cselekvéssémákazok az üres terek, ahol jól érzik magukat mind-azok, akiknek az élõ folyamatok fölötti kontrolfontosabb, mint a meglepetésszerûen felbukkanóújdonság, amit nem bírnak elviselni, mert õkmaguk nem akarnak fejlõdni, és ezért mások fej-lõdését akadályozzák. Semmibe veszik másokszorongó érzéseit, és – térítve és erõszakkal – átakarják terelni õket saját terméketlen pályájukra.

Mindez ugyanakkor rendkívül gyakorlatiasanés áttekinthetõen mûködik. A társadalmi és kul-turális élet homályos és megmunkálatlan zegzu-gai megvilágítódnak. Meggyõzõ szakfogalmakkiképzésével létrejön egy közösség, amely min-denekelõtt megmozgatóan és serkentõen jelenikmeg. Odanéznek végül az elhanyagoltakra és eztegyütt tudatosan csinálják. Ez ösztönzõleg hat,és mivel mindenki egy intézményközösségen be-lül részt vesz ebben és mindenkit érint, azért elõ-ször mindenkinek segítenek és senki sem leszpellengérre állítva. Elõször – de ez nem sokáigmarad így.

Mert aki vonakodik ebben a „közösségben”részt venni, az közvetlenül érezni fogja a közös-ség nyomását, mindenekelõtt azokéit, akiknekminden igyekezete arra irányul, hogy ezt a tu-datalakulási folyamatot vezessék. Ezeknek leg-fõbb érdeke mégis abban van, hogy saját hiányosindividuális identitásukat elrejtsék a közösen fel-lépõ tudat mögött. Aki ismeri ezeket a mecha-nizmusokat – és ezek õsrégiek –, az látja, hogy azegyenlõség (egyformaság) elvét megengedhetet-lenül átviszik a szabadság területére. És akkortudja az ember, hogy egyesek egyenlõbbek, mintmások, és a gondolkodás kollektivizálását szor-galmazzák, amikor azok irányítanak, akik gyor-san tudnak formulázni és értenek az akaratuk

SzG 2007/3 37

PEDAGÓGIA

érvényesítéséhez, és azokat vezetik, akadályoz-zák és nyomják el, akik a tempót nem bírják, ésa lényük mélyérõl nem tudják és nem akarjákelõhozni azt, ami nem alkalmas általános szem-léletnek: tudniillik a tulajdonképpeni teremtõerõt. Ezek azután a játék elrontói és a béke meg-zavarói lesznek. De õket kellõképpen megbünte-tik. Semmilyen minõségbiztosítási eljárás nemakadályozza meg az emberek ösztöneit, hogy alegszebb bizonygatásokba és frázisokba öltöz-ködve ilyenképpen kiéljék magukat a közössé-gekben és intézményekben. Mert az egyén morá-lis tisztulása – ami minden értelmes fejlõdés fel-tétele – nem érthetõ el semmiféle minõségbizto-sítás útján. És ezzel meg is bukik mint egész.

De hogyan mûködtek az egyes munkaközös-ségek a kultúrkorszakokban, hogy szellemi mi-nõséget alkossanak? Vegyünk egy építõcéhet,egy faluközösséget, egy ácsmûhelyt, egy kovács-mûhelyt. Mindig megfigyelhetjük a dolgozó ta-gok mozgékonyságát a munkamûveletek egy-máshoz való viszonya során. A viszony arisztote-lészi fogalma itt mindenki számára érzékelhetõ.A résztvevõknek a munkatárgyra irányuló viszo-nyai mint munkamozgás, sõt mint táncos kore-ográfia mindenki számára tapasztalhatók: a kö-zös kovácsoláskor, az ácsoknál, akik a tetõszer-kezetet készítik, a szántó, vetõ, arató, cséplõ fa-lusiaknál, a kõfaragóknál, akik a kalapács és avésõ együttes csengésében az anyagra koncent-rálnak.

A minõség létrejön és biztosítva van – teljesenszótlanul és mindenki számára átláthatóan – atárgy felé való közös odafordulásban. A cselekvéssorán történik a kijavítás a mester, segéd, inas hi-erarchia figyelembevételével. A munka tárgya,az anyag tanít, mivel – az ellenállással szembentanúsított teljesítményben – az alany, birtoklás,minõség, mennyiség, hely, idõ, cselekvés, elszen-vedés, helyzet és viszony a dolgozók akaratáthirdeti. Egyedül a munka biztosítja a minõséget!Az együtt dolgozók viszonyai muzikálisan (ami-ként ezt Rudolf Steiner a tanárkonferenciákonmint egy új pedagógia feltételét követelte) éstáncolóan egyesülnek. „Legyenek önök tánco-sok, kedves barátaim!”, mondta Steiner a gyógy-pedagógusoknak.

Amiként Rudolf Steiner kifejtette a bolognaielõadásában (1911): az én-ek a testen kívül a te-vékenység tárgyában kapcsolódnak egymáshoz.Amit Schiller ír le a Kallias avagy a szépségrõl cí-mû írásában mint a társadalmiság õsjelenségét –„fejezd ki az akaratodat, kíméld mások akaratát”–, az mint táncmozdulat minden mûhelyben,

minden igazi kultúrateremtõ munkafolyamatbanmegfigyelhetõ. Így kell azonban elképzelnünkpéldául a firenzei platóni akadémia meditatív-mûvészi munkamegbeszéléseit is.

Mert mi is történik? Egyrészt teljesen odaadókoncentráció a munkafolyamatra, építõ gondo-latokra, eszmékre. Másrészt nem ritkán biztatá-sok, tréfák, sõt, ének! Finnországban a favágók amegerõltetõ munka után szokás szerint vereked-tek egymással, amíg a munka feszültsége az iz-mukból, a lelkükbõl el nem oszlott. A szauna –aratáskor naponta élvezve – hozzátette ehhez amagáét. Vagyis: a társadalmi élet, a munkakö-zösség az élvezet egy forrása lett. A minõséget él-vezik. Összetartozás (Genossenschaft) a végtag-ok tevékenységének ritmikus együttjárása általjött létre, amihez a közös étkezés is hozzátarto-zott. És mindenekelõtt a humor.

A munkatárgyban így kapcsolódtak az akara-tok egy szélesebb körben, de ez kiterjedt az egészvidékre is. A természetlények együttmûködtek,az angyalok, a meghaltak és a még meg-nem-születettek. A szabadon folyó akarati életbe bele-áramoltak mindenekelõtt a keletkezõ idõ erõi,amit Rudolf Steiner involúciónak nevez, ellen-tétben az oksági, a múltból jövõ evolúcióval. Te-remtõ ötletek támadtak az egyes emberben és azösszemûködésben, ami a forrása a tulajdonkép-peni minõségnek, és amit Rudolf Steiner „a sem-mibõl való teremtésnek” nevez (Szellemtudomá-nyos embertan, GA 107, 9. elõadás). Az elõmoz-gás, mozgás és utómozgás (Vorbewegung,Bewegung, Nachbewegung) lélegzése – ilyen vanpéldául a mezõünnepen (Flurbegehung), de bok-rétaünnepen is, általában az ünnepeknél – volt aforrása a testi-lelki-szellemi higiéniának, a higié-niai okkultizmusnak, Közép-Európa feladatá-nak.

Beleértve ebbe azt is, hogy mindig voltakolyan testek, melyeknek terhes súlya elpárolgottés a könnyedségbe helyeztetett, így egészségesentudtak mûködni. A táncoló-muzikális alapelemkiegyenlítõen, lelkesítõen, termékenyítõen áthatminden munkát, minden kultúrát. A tánc, amozgás révén – a gondolatcserébe és az elõadás-ba is – belehatott az éj eleme, tehát az elevenszellemi világ és az erõk megújulása, és ezzel anyomasztó tapasztalatok és gyötrõ élmények ki-oltása is.

A tüzet eloltók, a fát elültetõk, a fehéren izzóvasat együtt kovácsolók, a közös lökéssel a tetõ-gerendát emelõk, evezõsök és cséplõk szótlanegymást-megértése kézmozdulatok és tekintetekáltal nemcsak a munkát lelkesítette, nemcsak a

SzG 2007/338

PEDAGÓGIA

társak öntudatát üdítette fel, hanem biztosítottaa minõséget is, amikor ezt állandóan továbbfej-lesztették az elõrehaladás során. Aki az igazi fi-lozófusok és kutatók megismerési társalgásátvizsgálja, a szellemi területen sem talál egyebet.

De milyen a nevelõ mûhelye, milyenek az õmunkamozgásai, mik az õ figyelmének tárgyai,amin a minõség lángra kap és kifejlõdik? Legfõ-ként: kinek kell megítélni a pedagógiai munkaminõségét?

Ha abból indulunk ki, hogy a minõség a tár-gyon alakítja ki és korrigálja magát, akkor fellépa pedagógiai tárgy és a vele kapcsolatos társadal-mi elem kérdése. Vajon „minõségbiztosításilag”elválasztható egy iskolai vagy óvodai testület tár-sadalmi vonatkozása a pedagógiai és nevelésifeladattól? Mi értelme van vagy nincs egy testü-let és annak mûködése társadalmi vonatkozásá-nak, ha az nem elsõsorban azokat szolgálja, akik-rõl szó van: a gyermekeket? Hiszen elképzelhe-tõ itt vagy más területen egy olyan jól funkcio-náló „minõségbiztosítás” – mint szabadon lebe-gõ kísértetvilág –, amely adott esetben rosszabbminõséget eredményez a gyermekek számáravagy a tulajdonképpeni feladat szempontjából,éppen mert a „minõségbiztosítás” öncél lesz ésígy az erõt elvonja?

Esetleg elképzelhetõ, hogy olyan emberekakarják a minõséget bebiztosítani, akiknek nincsilyenjük, és a minõségbiztosítás egy illuzórikuskísérlet arra, hogy olyan minõséget gyártsanak –legalábbis „biztosítással” –, ami a valóságbannem is létezik? Az együgyû emberek megkísérel-ték a Napot ládába és kosárba dugni, hogy az ab-laktalan városházába vigyék: ilyen a minõségbiz-tosítás is! A szellem ott fúj, ahol neki tetszik. Ho-gyan akarhat vele az ember valódi szélmalmokathajtani?

Ha a tehén egy kozmikus-földi példakép le-het valamely szociális organizmus minõségénekkeletkezése szempontjából is, amikor szervezetetejet termel, mert egész lényével a veleszületetttevékenységre koncentrálódik, úgy egy tehén„minõségbiztosítása” egy mellé ólálkodó kísér-tetnek számítana, amely tej helyett – „minõség-biztosítást” állít elõ. Így tekintve a „minõségbiz-tosítás” hasonmás-tevékenységnek és hasonmás-termelésnek bizonyul.

Miután egy ilyen valójában külsõlegesen ki-gondolt módszer elõször még serkentõ szakaszátúgy éljük meg, ahogyan az újdonságokat szok-tuk, hamarosan a dolog olyanná változik, mintCharlie Chaplin filmjében a „Modern idõkben”az etetõgép, amely rákényszeríti tempóját az ál-

tala evõk akaratára, miközben az individuálisakaratokat egy anonim lénynek veti alá, amelyláthatólag nem is létezik, ám éppen ezért haté-kony.

A társadalom organizmusának azonos ütemremenetelése, amely kezdetben ösztönzõ jellegû,mint minden kollektív fellángolás, a saját tevé-kenység nivellálódásához vezet, mert felemész-tõdik az erõ ebben a kényszerített együttesség-ben.

Maga az alkotó ember, aki az igazi minõségetlétrehozza, jól tudja, hogy õ a minõséget nembiztosíthatja és állandósíthatja. Hogyan akarhat-ják akkor a minõséget a nem-alkotó emberek –akik azt individuális szabadságukból fakadóannem képesek megfelelõképpen megteremteni –egy elõre megszabott eljárásmód uniformizmu-sával megalkotni, sõt, „biztosítani”?

De egy pedagógus közösségben ki a valóbanalkotó, amennyiben az alkotóerõt nem zavarjákmeg téves magatartással? Vannak gyermekek, fi-atalok, akiknek a fejlõdésérõl van szó. Ha teháta szellemi minõség egyedül a figyelem tárgyábanteremtõdik meg és korrigálódik, akkor a nevelõkés tanárok figyelmének is arra kell irányulnia,ahonnan a gyermekek a fejlõdésüket kapják.

Nem a gyermekek – úgy, ahogyan fizikailagmegjelennek – a tárgyai a pedagógus kollégákminõségképzõ figyelmének. Ezt az elterjedt éskínos tévedést fel kell ismerni és ki kellküszöbölni. A „kicsikre” való rátekintésben,akiknek fejlõdését elõ akarjuk segíteni, nem apedagógiai minõségképzés objektumát kell lát-nunk. Ellenkezõleg: ama nézet következtében,hogy kicsi és tökéletlen lényeknek kell naggyálenniük és olyan normaelõírásokba belenõniük,amelyeket mi felnõttek állítottunk fel, a pedagó-giai minõségmegsemmisítés egy materialista – ahiányosságok kioltására irányuló – forrását hoz-zuk létre!

Mi okozza az egyének és kollégák kimerültsé-gét? Egy végeredményben hasztalan harc valamiellen. Lustaság, érdektelenség, nyugtalanság,erõszakosság, akarattalanság fejlõdik ki abban azirányban, amit a pedagógusok elõírnak. Miazonban a tulajdonképpeni hiba ebben a gondol-kodásmódban? Az, hogy nem sikerül a felnõtt-nek arrafelé fordítania a figyelmét, amiben agyermek eredeti, az égbõl jövõ irányultsága gyö-kerezik és kell hogy gyökerezzen: egy tevékenyélet születéselõtti elõkészítése egy válságos kor-ban.

Hol találjuk azonban az alkalmat, hogy min-den gyermeknek ezzel az õsimpulzusával megis-

SzG 2007/3 39

PEDAGÓGIA

merkedjünk? Az elsõ hétéves életkorban, az óvodában. Ha sikerülne az óvodát olyanmunkaközösséggé alakítani, ahol a tevékeny fel-nõttek a kultúrfejlõdésen belül érzékenyen ösz-szekapcsolnák magukat a játékban megnyilatko-zó gyermekekkel, akkor egy ehhez kapcsolódóiskolai tantestület is bizalommal nyithatná megmagát egy ilyen, a játékból és munkából táplál-kozó munkaközösség impulzusainak és tapaszta-latainak. Ily módon találnánk rá a minõségkép-zés elõképére és õsképére a gyermekek érdekétszem elõtt tartva, amit semmilyen indirekt mó-don és semmilyen más módszerrel nem érhet-nénk el. A nevelõ tárgya egyedül a gyermeki fej-lõdésakarat szellemi érzékenységének megnyi-latkozása. Ebbõl a fejlõdésakaratból származik aszellemi minõség, és ez az, amihez a minõség –megerõsödve (kräftespendend) – igazodhat. Aminõség tehát a gyermeki játék igazi természeté-nek megfigyelésében rejlik, ami a tevékenykedõfelnõtt környezetében bontakozik ki.

„Minõségbiztosítás” az álcázott kényszerkife-jezés az igazi minõség megsemmisítésére. Em-

bercsoportokban és olyan intézményekben,amelyek kötelezettséget vállalnak a szellemi sza-badság iránt, meg kell találni azokat a módszere-ket és utakat, amelyek megvédik õket a minõség-biztosítástól, a Biblia mondását követve: „Töre-kedjetek mindenekelõtt az Isten Országára, ésminden egyéb is megadatik nektek.” Vagy: „Ad-játok meg Istennek, ami az Istené, és a császár-nak, ami a császáré.” Ez annyit tesz: egy olyankettõsséget, kétirányúságot (Doppelspurigkeit)kell kialakítani, aminek következtében a szabad,az individualitásokból származó területet meg-védhetjük egy magasabb dimenzió „eredmény-igazolásának” sárkánybõrével, ami – mint „far-kasok eledele” – a teremtõ területet megóvja, anyilvánosan vizsgált rendszeren belül pedig azembereket megkísérli felébreszteni, és felhívja afigyelmüket a saját belsõ kapcsolatukra a szelle-mi valósággal.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer, 11. évf. 8. sz., 2007. június

Stráma Éva

ÉLETISMERET

Magyarországon napjainkban már jelentõsszámú Waldorf iskola mûködik. Sõt, újabb ésújabb Waldorf intézmények születnek még ma is,miközben egyre több az olyan iskola, melybõlvégzõs fiatalok lépnek ki, s elhagyva az iskolakapuit megkezdik felnõtt, tevékeny életüket.

Kilenc évig magam is egy ilyen intézménybenmûködtem, és neveltem-tanítottam osztálytaní-tóként nyolc éven át egy osztálynyi gyermeket.Nem véletlen hát, hogy intenzíven foglalkoztat akérdés, mit visznek magukkal a tarsolyukbanazok a fiatalok, akik a tizenkettedik/tizenharma-dik év után maguk mögött hagynak egy Waldorfintézményt.

Tizenkét évvel ezelõtt, mikor az osztályomatszerveztem, a szülõk, akik gyermeküknek iskolátkerestek, természetes módon feltették nekemszorongó kérdéseiket, mi is lesz gyermekeik sor-sa, ha itt kezdik meg tanulmányaikat, egyWaldorf iskolában. Alapvetõ kérdés volt, amitazóta is sok szülõtõl hallottam az évek során,hogy vajon mindent megtanulnak-e majd a gye-rekek, amire szükségük van a felnõtté, éretté vá-láshoz. Vajon valóban érettek lesznek-e mikor az

iskola kapuján kilépnek? Nem zárja-e rózsaszínfüggöny mögé a Waldorf iskola a gyerekeket?Rendelkeznek-e majd elegendõ életismerettelahhoz, hogy 18-19 évesen el tudjanak indulni amaguk útján? És így tovább. Záporoztak a kér-dések, amelyeket szülõként és tanárként is mindjól ismerünk, akik a Waldorf pedagógiával talál-koztunk.

Akkoriban fiatal, lelkes tanárként és szülõ-ként magabiztosan adtam válaszokat ezekre aszorongató kérdésekre. Természetesen a Waldorfpedagógia éppen hogy az életre nevel, hiszenRudolf Steiner útmutatásait követve a tanító, atanár az antropozófia forrásából merítve a világteljes megismerésére törekszik, és ezen az útonmegismerve a gyermek lényét, ahhoz alkalmaz-kodva segíti õt belenõni a földi világba. Emlék-szem még egyik kollégám szemléletes példájárais, amikor azt mondta, hogy az ínséges idõkresem azzal készíthetjük fel magunkat, ha éhezünkés hozzászokunk az éhezéshez, hanem ha elõzõ-leg egészségesen, megfelelõen táplálkozunk, amiáltal a megerõsödött szervezet, majd jobban ki-bírja a nélkülözést. A Waldorf iskola megfelelõ

SzG 2007/340

PEDAGÓGIA

lelki-szellemi táplálékkal erõsíti a gyermeket, éskészíti fel az élet nehézségeire, nem pedig a „mo-dern” világban megszokott korai dresszírozással.Ki ne értett volna egyet ezzel?

Azóta eltelt sok év. Ez alatt nem csak a gyere-kek váltak ifjakká, én magam is bejártam egyutat. És visszanézve erre az útra, bizony sok rö-göt, buktatót látok, útelágazásokat, tévutakat,zsákutcákat... Nézem a Waldorf iskolákat, figye-lem a fiatalokat, és próbálom kitapintani, vajonmi hiányzik még. A gyerekek az évek során kap-nak egy képet a világról és benne az emberrõl.Az emberiség fejlõdésérõl, az õt körülvevõ és abenne mûködõ (a külsõ és a belsõ) világról. Sokszó esik a „honnan jövünk”-rõl, valamennyitkapnak a „hol vagyunk”-ról is, de a „hovámegyünk”-re nekik kell rátalálni. Milyen segítsé-get kapnak ehhez tõlünk, az õket körülvevõ fel-nõtt világtól?

Látják a Waldorf tanárt, aki a maga képessé-gei és igyekezete szerint, a maga csetlõ-botló lé-péseivel törekszik valami mást, valami újat vinnia tanításba, nevelésbe, mint amit a gyerek a kör-nyezõ iskolákról hall a rokonoktól, ismerõsök-tõl. Iskolájáról egyrészt azt tapasztalja, hogy akülvilág idegenkedéssel, gyakran ellenségesenszemléli azt (és ráadásul azt is látja, hogy õk, a„nemwaldorfosok” vannak többségben). Más-részt átéli (jó esetben), hogy õ maga és a társaijól érzik magukat ebben a sokak által kritizáltWaldorf világban; és mégis nemegyszer elültetibennük a „külvilág” a kételyt, hogy valóban jóhelyen vannak-e ott, ahol vannak. Persze akad-nak olyanok is, akik kisebb-nagyobb büszkeség-gel hordozzák „másságukat”, „waldorfos-ságukat”. Emellett látják a felnõtt világot, a szü-leiket, akik a modern természettudományosszemléletre, a materializmus illúziójára, a rómaijogrendre épülõ világban élik mindennapjaikat.Akik reggelente többségében dolgozni mennekcsupán, és nem alkotni, részt venni a világfolya-matokban. Akik számára a munka a pénzszerzéstjelenti, amibõl létüket alacsonyabb-magasabbszínvonalon fedezhetik, és esetleg kisebb-na-gyobb spórolással különbözõ élvezetekhez jut-nak. Valóban ennyi lenne az életünk, amit fel tu-dunk nekik mutatni?

Mit jelent a világ számára az emberi tevé-kenység? Hogyan áll benne az ember a világfo-lyamatokban, amikor a maga tevékenységét, amaga szakmája révén napi munkáját végzi? Mi-lyen kapcsolatban áll az ember, amikor dolgozik– és bizony éber életünk legtöbb idejét ezzel tölt-jük – az õt körülvevõ emberiséggel, az emberiség

történelmi áramlásával? A Ma egyetlen kala-pácsütését számtalan kalapácsütés elõzte meg, ésmég évezredekig fog tovább zengeni! Tudnak-eerrõl valamit a az ifjú felnõttek, amikor az isko-lát (bármilyen iskolát) elhagyják, és szakmát vá-lasztanak? Hallottak-e arról, honnan meríthet azember a munkájához erõket, és hogyan nyerhetáltala méltóságot? Beszélünk-e nekik arról, ho-gyan dolgoznak együtt emberek, hogy valamitegy közös cél érdekében létrehozzanak a magukszabad akaratából mások számára? …

Sok ilyesfajta kérdés és gondolat élt bennem,amikor elhatároztam, hogy teszek egy kísérletetarra, hogy egy Waldorf iskolában, gimnáziumitagozaton olyan Életismeret epochát tartsak,melyben mindezt megmutathatom. Magam né-hány éve egy olyan gazdasági és oktató tevé-kenységet folytató cég munkatársaként, amely-nek munkaközössége egész tevékenységét és fel-építését az antropozófiából kiindulva törekszikmegformálni, úgy éreztem, hogy fel tudok mu-tatni egy olyan praxist a fiatalok számára, amelynem csak hogy praktikusan benne áll a világ hét-köznapi tevékenységében, ezáltal gazdaságilag isjól mûködik, hanem olyan forrásból is táplálko-zik, ami megfelel a valóságnak. Idõközben elsa-játítottam egy új szakmát, megtanultam, hogy amindennapi életben hogyan dolgozik egy koz-metikus. Ugyanakkor megtanultam és jó ideje ta-nítom azt, hogyan mûködik egy olyan gyógyítókozmetika, amely az antropozófiából meríti azember és a világ megértéséhez az erõit. Egy évenát végeztem azt a kutató munkát, amelyben igye-keztem feltárni, hogyan bánt az ember a törté-nelmi fejlõdés folyamán magával az emberi test-tel. Hogy ezáltal a magam tevékenységét ne csaka mindennapi életbe, hanem a történelem áram-lásába is bele tudjam helyezni. Kutató munkámközben megpróbáltam néhány Waldorf gimnázi-umot megszólítani, van-e valahol a tanári közös-

SzG 2007/3 41

PEDAGÓGIA

ségben olyan nyitottság, hogy egy ilyen két heteskorszakot befogadjanak. Voltak, akik azt mond-ták, hogy sajnos olyan sok mindent kell tanítania gimnáziumi években, hogy nem fér bele az idõ-be még egy ilyen plusz korszak, így is alig végez-nek a dolgukkal. Voltak, akik kérdésekkel hal-moztak el: „Mi lesz, ha nem érdekli majd a gye-rekeket? Honnan gondolod, hogy tudsz majdbánni a gimnazistákkal, mikor te csak nyolcadi-kig tanítottál? Mi a biztosíték arra, hogy ez akorszak sikeres lesz, hogy a gyerekek majd to-vábbgondolják azt, amit hallottak, és más szak-mákról is hasonlóan fognak gondolkodni?”Olyan is volt, aki azt mondta: „Nem tudunk egyilyen kérdésben dönteni, mert még sose láttunkilyet.” De volt olyan iskola is, ahol örömmel fo-gadták ezt a kísérleti kezdeményezést.

A szolnoki Waldorf iskola gimnáziuma az el-sõ lépésnél tart. Az idei 2006/2007-es tanévbenmég csak egyetlen kilencedik osztályból állt. Aziskola szellemiségében mégis (vagy épp ezért?)megvolt az a nyitottság, amely lehetõvé tette,hogy az elsõ Életismeret korszak megszülessen.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy egyilyen életismeret korszaknak valahol az utolsógimnáziumi években lenne helye, amikor a diá-kok már rég túl vannak a gimnáziumba lépés, azosztálytanítótól és a hozzá kapcsolódó rendtõlvaló elválás krízisén, másfelõl érettebben, apraktikus külsõ élet felé nyitottabban néznekmár a világ felé, amikor gondolatban már elkez-dik keresni a helyüket a felnõttek világában. Asors azonban egy egészen más helyzetet hozottfelém. Épp egy kilencedik osztályt, egy éppenmég alakulóban lévõ gimnáziumban. Ahol mégalig vannak állandó tanárok, a korszakokat a fi-atalok egy-egy olyan emberrel élik végig, akinincs szorosabb kapcsolatban az iskolával, csakarra a két-három hétre van jelen, míg az epochá-ja tart, és esetleg a többi korszakról, a többi szin-

tén óraadó tanárról nem is tud semmit. Ilyenmódon az iskolában tanító állandó tanároknak,különösen az osztálykísérõnek sincs könnyû dol-ga, hiszen nagyon nehezen vagy éppen egyálta-lán nem tud egy olyan állandó rendet kialakíta-ni, ami pont ebben az osztályban, kilencedikben,az osztálytanítótól való elszakadás után nagy tá-masz lehetne a fiatalok számára. Az ilyen, az eb-bõl fakadó és ehhez hasonló gondok nyílvánnem ismeretlenek más Waldorf iskolákban sem,ahol tanárok és szülõk belevágnak a gimnáziumkiépítésébe. Ebbe a helyzetbe csöppent bele egyolyan korszak, amirõl a diákok még nem is hal-lottak, sõt azt is tudták, hogy ilyen még másWaldorf iskolákban sem volt. Így hát ki termé-szetes érdeklõdéssel, ki kamaszos kedvetlenség-gel, értetlenséggel fogadta az újdonságot.

Két hét (tíz nap) alatt nagy utat jártunk be!Magam sem hittem, hogy az elsõ és az utolsónap között ekkora lesz a különbség. Az elsõ napután abszolút bizonytalannak tûnt, hogyan fo-gunk tudni együtt dolgozni. Az osztályban sok-kal több fiú van, mint ahány lány. Így aztán, mi-kor beharangozták nekik, hogy itt kozmetikáróllesz szó, nem csoda, hogy rögtön ellenállás éb-redt bennük. Egy „na az aztán engem nem érde-kel” hangulatban fogadtak jó néhányan, miköz-ben sokfelõl éreztem erõteljes szimpátiát és ér-deklõdést is, mikor eléjük álltam. (Épp a tavasziszünet után voltunk, így a tanteremben nagytisztaság volt, de hamar megnyugtattak, hogy„nem fog ez sokáig tartani”. Így aztán örömmelláttam, hogy azért két hét kevés volt arra, hogyfenekestül felforgassák, és teleszemeteljék a tan-termet.) Nem volt könnyû az elõképükön vál-toztatni. Elérni, hogy megértsék, nem a kozme-tikus szakmáról akarok nekik beszélni, azt pusz-tán eszközként használjuk arra, hogy érzékelhes-sük, hogyan áll benne az ember a világban aszakmája révén. Milyen kapcsolata van az õt

SzG 2007/342

PEDAGÓGIA

közvetlenül és távolról körülvevõ embertársai-val? Hogyan áll benne a gazdasági, jogi és szoci-ális életben a munkája révén? Hogyan szerzi mega tudását, honnan származnak az eszközei, ami-vel a feladatát el tudja végezni? Miféle történel-mi áramlásba kerülünk bele azáltal, hogy egyszakmát, életpályát választunk magunknak?

Az elsõ napon szinte képtelenek voltak egy-mást meghallgatni, egymásra odafigyelni. A kér-déseimre nem igen érkeztek válaszok, még a leg-egyszerûbb, leghétköznapibb kérdésekre sem.Sokan kipakolták az asztalra az enni és innivaló-jukat, és nem is várakoztatták azokat sokáig. Holitt, hol ott folyt a beszélgetés, alig lehetett olyanpillanatot megélni, amikor mindannyian egy he-lyen vagyunk, és nem csak közös fizikai térben.Hol egyik, hol másik felállt, kisétált a terembõla mosdóba, majd visszajött.

Minden nap igyekeztem új utat keresni hoz-zájuk. Hol egyéni, hol csoportos munkából pró-báltam elindulni velük az úton a megértés felé.Dolgoztunk képekkel és szövegekkel. Hol elõ-adást hallgattak, hol beszélgettünk. Fogalmazá-sokat írtak, montázst készítettek… Minden napadtam nekik egy képet róluk, ahogyan én láttamõket. És kaptam tõlük egy képet, amikor meg-próbáltak közösen visszaemlékezni, az elmúltnapra, napokra. A reggelt mindig egy mondatfelolvasásával kezdtem, hogy bármerre is haladmajd ki-ki a maga képességei és akarata szerint anap folyamán, mégis egy közös gondolatból in-duljunk el. Az osztály becsületére válik, hogy eztmár a második naptól nagyon jól fogadták. Min-den nap meg tudott teremtõdni az a pillanat,amelyben egy ilyen gondolat el tud hangozni.

„Az ember hivatása, hogy megismerje az igaz-ságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cseleked-je a legjobbat”

Bethoven

„A szép a természet rejtett törvényeinek meg-nyilatkozása, amely e megnyilatkozás nélkülörökre rejtve maradna.”

Goethe

„A természetmegfigyelésben mindig teljes tisz-telettel kell benne lenni: nincs belül, és nincs kí-vül; hanem ami bent van, az van kívül. Így lehethaladéktalanul megragadni a szent és nyilvánva-ló titkot.”

Gothe

„A szép ott jelenik meg, ahol a külsõ jelenség-

ben közvetlenül észleljük a törvényt, ahol az esz-me kialakul és kiéli magát.” /Steiner/

„Tested mindenben tökéletesebb annál, amidvan.”

III. Thotmes

Abból indultunk el, amit mindannyian ta-pasztalunk magunk körül. Nézzünk rá, hogyanbánik ma az ember az emberi testtel! Hogyan bá-nunk mi magunk a testünkkel? Milyen képek,ideák vesznek bennünket körül? Mit sugallnak areklámok? Miféle gondolkodás és érzés áll e mö-gött? Hogyan volt ez valaha? Hogyan alakultakki ebbõl egyfajta szükségletre, emberi igényreválaszolva különbözõ szakmák, szakterületek?Mivé vált egy ilyen szakma mára? És mivé vál-hat, ha az antropozófia, mint szellemi impulzus,megtermékenyíti azt?

A kilencedik napon egy kis fogalmazást írat-tam velük, amelyben egy választott vagy egy ki-talált szakmát kellett bemutatniuk. Erre módjuk-ban állt felkészülni, összeszedni a gondolataikat,mert ezt a témát elõre jeleztem nekik, az elsõ hétvégén. Az így elkészült munkájuk jó képet adottarról, hogy valóban igaz, a fiatalok még a ben-nünket leginkább érintõ szakmákról is alig tud-nak valamit, amikkel a legmindennapibb kap-csolatuk van, mint például a kereskedõé. (Vajonmi felnõttek tudunk-e náluk többet? Gondolko-dunk-e arról, hogy valódi mélységében kivel,mivel találkozunk, amikor egy üzletbe belépünk,vásárolunk?) Néhányan hihetetlenül szellemesenoldották meg a feladatot, és egy általuk kitaláltszakmáról írtak, mint például a hínárvágóé vagya cipõfûzõ dekorálóé. És volt, aki az érzéseirõl,gondolatairól írt. Kaptam személyes hangú leve-let és költõi alkotást is. A fogalmazás végén kér-déseimre adott rövid kis válaszaikból arról is ké-pet kaphattam, hogyan élték meg õk ezt a kilencnapot, milyen véleményt formáltak róla.

AA cciippõõffûûzzõõ ddeekkoorráállóó

Ezt a szakmát minden cipõfûzõ dekoráló köralakú, csúcsos tetejû faházakban végzi. Ha vala-ki megunja a cipõfûzõjét, csak bejelentkezik egycipõfûzõ dekorálóba (amibõl szigorúan egy vá-rosban csak kettõ, egy faluban vagy községbencsak egy lehet), és az máris megváltozik, nem lesztöbbé egyhangú, szürke és unalmas. Egy cipõfû-zõ dekorálónak sok mindenre van szüksége. Ígypéldául festékre, ezért kapcsolatban áll a festék-gyárakkal, akik a természetbõl szerzik be a fes-

SzG 2007/3 43

PEDAGÓGIA

téknek való anyagokat. Szüksége van nagyon vé-kony ecsetekre is. Ezáltal kapcsolatban áll anagykereskedõkkel, akik ecseteket árulnak, ésrajtuk keresztül kapcsolata van azokkal is, akik aszõrt szerzik be az ecsetekhez. Munkájához kelle-nek tisztítószerek, tálak, edények, festéktartósí-tók, festékhígítók, gyorsszárítók, fixálók és mégsok egyéb. A munka menete: A páciens felhívja acipõfûzõ dekorálót és idõpontot kér tõle. Amikormegérkezik a páciens, a cipõfûzõ dekoráló meg-kérdezi tõle, mi az elképzelése, milyennek szeret-né a cipõfûzõjét látni. Utána a cipõfûzõ dekorá-ló tanácsokat ad neki, mintákat mutat (megmu-tatja a mintákat kész cipõfûzõkön), és azt is meg-kérdezi, hogy a vendégnek milyen cipõi vannak,hogy a fûzõ majd ahhoz is passzoljon. Végülegyütt döntnek. Ezután a cipõfûzõ dekoráló ki-vesz egy fehér cipõfûzõt és felviszi rá az alapszínt(ezt langyos vízben teszi, amelyben a megfelelõszín ki van keverve). Majd a gyorsszárítóbanmegszárítja, két csipesszel kifeszíti és a kifeszítettcipõfûzõt ecsettel megfesti. Óvatosan visszateszia gyorsszárítóba, még egyszer ugyanazt átfesti,újra megszárítja, a festéket tartósítja, lakkal fi-xálja és ismét szárítja. Végül a kész cipõfûzõt be-csomagolja, és mikor a vendég fizet, tájékoztatjaõt hogyan kell a cipõfûzõt rendeltetésszerûenhasználni.

ÓÓcceeáánn aallaattttii hhíínnáárrvváággóó kkiissiippaarrooss

Ez a szakma nagyon régre nyúlik vissza. Egyférfi hozta létre, akit úgy hívnak Hín Áron. Ez aférfi Magyarországon tanult a Fû Egyetemen ésfûnyíró diplomát kapott. Próbálkozott Magyar-országon elhelyezkedni, de nem volt rá kereslet.

Nagyon szerette a halakat, a víz alatti életet.A feleségével egyszer elmentek búvárkodni. Na-gyon megfogta, amit ott látott. Látta, hogy azÓceán alatt nagyon nagy a hínár, és hogy a halakversengenek érte. Ekkor jött az ötlet. – Segítekezeknek az aranyos kis halaknak. – Felhasználtafûnyírói diplomáját, és nekilátott a fûnyírásnak.Épített egy hatalmas gyárat az Óceánparton. Anevük: Hín Áron Vállalat. Eleinte egyedül dolgo-zott az Atlanti óceánban, de késõbb rengeteg em-bert gyûjtött maga köré. Õ maga az óceánban la-kott a családjával, míg egyszer megfulladt. A cé-get a fia vezette tovább. Egy nap egyszerre tízember merülhet le. Mivel a fûnyíróhoz áram kell,kifejlesztettek egy hínárnyíró gépet (eleinte olló-val vágták, de az nagyon lassú volt). Tehát leme-rülnek (ez a gép vízzel mûködik) és azonnal be-kapcsol a hínárnyíró. Ennek a gépnek van egy

tartálya, ami összegyûjti a hínárt. Mikor levág-ták, szétosztják a halak között. Azután adnak ne-kik más ételt is, attól függõen, hogy milyen napvan. A hínárból visznek a felszínre is, eladják kü-lönbözõ kiskereskedõknek, magánszemélyeknek,és mindenkinek, akinek csak kell. Este másik tízember merül le, akiknek az a feladatuk, hogy fog-lalkozzanak a halakkal, és õk halásszák ki azokata halakat, amelyeket az emberek dísznek vásárol-nak. Ez a szakma még ma is mûködik, de mársokkal több géppel és emberrel dolgoznak. Másnövényeket is leszednek, amikkel még nagy terve-ik vannak a jövõre nézve (krémekbe, italokba, fû-szerekbe stb. rakják majd bele).

KKeennddoollóógguuss

Egy igen fontos szakma a történelem folya-mán. A kendológus mester azzal foglalkozik,hogy megvizsgálja a kendõket, amelyek a múlt-ból származnak. A kendõket igen kedvelték mára görög és római korban is. Hordták ruhaként,magukra tekerték vagy a hajukba tették. Már ak-kor is több fajtáját ismerték. Minden országra jel-lemzõ a kendõje, mindenhol másfajta anyagbólkészítették, más mintákkal díszítették és más he-lyen hordták. Például a görögök ruhaként, azarabok és törökök turbános fejfedõként. Minden-napjainkban, a mai világban is használják mégmindig, és egyre többfélét. Az emberek 80-90%-ának van legalább egy olyan anyaga, kendõje,melyet ruhadarabként, díszként használ, és ezál-tal mindenkivel kapcsolatban áll.

AA hhóóhhéérr

Sokakkal áll kapcsolatban: pap-egyház; ruha-ruhagyártó-anyagbeszerzõ; áldozat-család;börtön-bíróság-végrehajtó hatalom; fegyver-fegyvergyártó…

A hóhér szakma úgy keletkezett, hogy az em-berek bûnöket követtek el, és némelyik olyan sú-lyos volt, hogy a büntetése halál volt. Az ítéleteta hóhérral hajtatták végre. A hóhérok rendkívülsokféle módon értettek az áldozat kivégzéséhez.Ez a szakma szinte teljesen átfogja a történelmet.Az ókorban indult és a 20. században mondhat-juk, hogy véget ért, mert mostanra már nincs sokhelyen halál büntetés. A szakma természetesenváltozott az évek során. Elõször a klasszikus lefe-jezés volt szokás, majd a máglya, és végül a villa-mosszék. Én úgy gondolom, hogy ez a szakmarossz, de lehet, hogy szükséges. Az viszont biztos,hogy én nem leszek hóhér.

SzG 2007/344

PEDAGÓGIA

BBuusszzssooffõõrr aa FFöölldd--TTúúllvviilláágg jjáárraattoonn

Az egyik legmegterhelõbb szakma a világon…nem fizikailag, hanem lelkileg. 0-24 óráig megy amunka, nincs pihenõ. De nincs is rá szükség, hi-szen aki ezt a munkát vállalja, annak nincs vesz-teni valója, számára nincs többé öröm. Aki idejelentkezik, annak meg kell állapodnia valaki-vel… egy erõvel, és önmagával. A munkabér any-nyi csupán, hogy esélyt kapsz arra, hogy egyszebb jövõrõl álmodhass a nem létezõ szabad-idõdben. Adómentes vállalkozás. Az elején a leg-nehezebb. A munkába állás elsõ éveiben. Az ön-gyilkosok, az erõszakos halált halt lelkek látvá-nya olyan mértékû sérülést okoz az új sofõrnek,amit soha nem tud kiheverni. Mint említettem,24 órában megy a járat, és a busz mindig tömvevan… aki már nem fér fel, az jön a következõvel,mert vagy meggondolta magát és leveszi a köte-let a nyakáról, vagy angyali csoda folytán túlélia dolgot. De õk sem menekülnek…aki egyszer le-jön a megállóba, az elõbb vagy utóbb felszáll abuszra. A többiek, akik nem jönnek soha ezzel abusszal, liftet használnak. Felfelé a nagyKékbe…Nekik nem kell kísérõ, sofõr, ilyesmi, õkszép halált haltak egy gyönyörû életet bezárva. Avégállomás a Túlvilág. Egy külön hely van az el-tévelyedett öngyilkosok számára. Azért vannakelkülönítve a többitõl, mert ezek a lelkek sohanem találhatnak nyugalomra, míg át nem esneka tisztításon…A tisztító az állomás mellett áll,egy lepukkant, rozoga vasbódé. Mikor innen ki-kerülnek, egy új élet vár rájuk a Földön…cserébeígéretet kell tenniük (elsõsorban önmaguknak),hogy következõ életük szebb lesz…gyönyörû. Asofõr dolga nem nagy munka, de mégis a leg-kegyetlenebb…csak nyitni az ajtót, csukni, bele-taposni a gázba és várni az út végét, halott em-berek életképein át…

FFoorrrraaddaallmmáárr

A világ kezdete óta vannak ellentmondások,mert hát senki sem egyforma. Az egyiknek ez ajó, a másik meg azt tartja igaznak. Minden láza-dás élén áll valaki, aki õszinte és igaz, és nem asaját érdekeit nézi, hanem az emberekét. A forra-dalmár nem azt mondja, hogy kövesse õt a nép,hanem hogy próbálja meg utolérni. Ha a forra-dalmár nem azért cselekszik, mert hisz a szebbjövõben és igazságot akar, akkor az átvert tömega halálába fut, mert egy hamis dolog miatt küz-dött. Szomorú. Én most nem akarom, és nem istudnám leírni a forradalmárok történetét, de sze-

rintem ez nem is olyan fontos. A lényeg a forra-dalmárok szívében van. Mert õk felismerték a rútvilág nagy bajait. Nem mondták, hogy „hát, ez-zel együtt kell élni”, meg hogy „nem tudunk mittenni”. Szerintem egy forradalmárnak nem kellgyilkosnak lennie, bár kétség kívül a legtöbben azerõszakot választják kifejezõeszköznek. Igazábólforradalmárnak lenni nem szakma, hanem vala-mi más. Nem tudom leírni. A forradalmárok tisz-ta emberek, akik a szívük szerint döntenek, és aztteszik, amit igaznak hisznek. Vannak akik elítélikõket, mert azt mondják, hogy mind hazudik, meglefizették, hogy csináljon valamit. Szerintem õkvagy materialisták, és nem hiszik, hogy van akitnem a pénz érdekel, vagy félnek bevallani az iga-zat. Nem bírom elviselni ezt a sok igazságtalan-ságot. Meg akarom menteni ezt a szívbeteg vilá-got.

A tizedik nap volt a közös kis történetünk ko-ronája. Az osztály az osztálykísérõjükkel vonatraszállt, és eljött hozzánk Budapestre, hogy szemé-lyesen is láthassák azt a munkahelyet, ahol ki-lenc munkatárs együttesen tevékenykedik egyközös irányba, egy közös gondolatból kiindulva.

Ezen a napon mintha nem is ugyanaz az osz-tály állt volna elõttem, mint az elsõ napon. Nagyérdeklõdéssel néztek körül, vettek részt a beszél-getésben, nézték meg a bemutató filmünket éshallgattak engem. Valódi beszélgetés születettközöttünk, amelyben nem csak engem, hanemegymást, egymás kérdéseit is képesek voltakmeghallgatni. És nem csak hallani, hanem való-ban meghallani, és a következõ kérdést már azelõzõ lépcsõfokról ellendülve feltenni. Õszinte,nyílt tekintettel és meleg, baráti kézfogással bú-csúztak, mikor eljött az ideje. Csordultig telt aszívem velük ezen a napon, és remélem, vittekmagukkal egy kis morzsát a tarisznyájukbanmindabból, amit átadni akartam. Talán hamaro-san elfelejtik hol jártak, mit hallottak, kivel talál-koztak. De talán megmarad bennük egy csíra, ésamikor szakmát választanak, vagy amikor márfelnõtt emberként a maguk tevékenységével mû-ködnek a világban, feltámad majd valami ebbõla csírából, feltámad bennük a vágy a mélyebbmegértésre. Egy mélyebb megértésére annak,hogy mint ember „ki vagyok, honnan jöttem éshová megyek”. Talán…

SzG 2007/3 45

PEDAGÓGIA

MI LESZ KÉSÕBB A WALDORF-TANULÓKKAL?(részlet)

Dirk Randoll, társadalomkutató az AlanusFõiskolán Alfterben (Hochschule in freierTrägerschaft) kollégájával, egykori Waldorf-ta-nulóval, Heiner Barz-cal (Düsseldorfi Egyetem)az elmúlt 50 évrõl mérleget vont. A két profesz-szor három korosztály több, mint ezer végzõs di-ákját kérdezte meg írásban, két tucattal hosszúinterjút készített és hat csoporttal megbeszélése-ket folytatott. Az eredményeket február végénegy csaknem 400 oldalas átfogó tanulmánybantették közzé.

Randoll és Barz megállapították, hogy az egy-kori Waldorf-tanulók közül átlagon felül sok letttanár és tanárnõ, de mérnök, orvos és gyógysze-rész is. Mûvész csak 5 százalékuk lett, ami mind-azonáltal ötször olyan sok, mint a lakosság átla-gában, de itt is csak minden századik ember leszaz. A társadalmi foglalkozásokban a Waldorf-végzõsök száma körülbelül a középmezõnybenhelyezkedik el.

Arra a kérdésre, hogy hány tanuló választottvalamilyen antropozófiai pályát, a tanulmányválasza az, hogy csaknem senki. Csak 2,4 száza-lékuk szentelte magát felnõttként az euritmiá-nak, vagy ment el tanárnak egy Waldorf-iskolá-ba. Mindezeken túl az antropozófiához a legtöb-ben közömbösen, szkeptikusan viszonyulnak,sõt ellenérzésekkel. De ezen nem is csodálkozha-tunk, mert a legtöbb szülõi házban azantropozófia már alig játszik valami szerepet.Amikor a szülõk iskolát választanak a gyermeke-iknek, csak kevesen nevezik meg az antropozó-fiát motiváció gyanánt. Többnyire pedagógiaiokokat említenek, illetve az állami iskolai rend-szerrel szembeni elégedetlenségüket. Az egykoridiákok jegyzõkönyvbe mondják, hogy semmisem érdekelte õket olyan kevéssé, mint a„kényszer-euritmia” („Zwangsfach Eurythmie”).

Dicsérték viszont a különbözõ vallási irányza-tokkal és a spiritualitással szemben tanúsítottnyitottságot. És minden második ember a gyere-keit ismét egy Waldorf-iskolába küldte, jóllehetnem is voltak antropozófusok.

A tanítás megítélésérõl feltett kérdésre a meg-kérdezettek egészen különbözõképpen válaszol-tak. A többség pozitívan értékelte, hogy az isko-

la kreativitással, öntudatossággal, társadalmikompetenciával és a konfliktusok kezelésénekképességével bocsátotta õket útjukra. Másfelõlsokan megemlítették, hogy mindenekelõtt a ter-mészettudományokban és az idegen nyelvekbentöbbet tanultak volna, ha határozottabban meg-követelték volna tõlük. Többen nehezményeztéka hiányos visszajelzést is a teljesítménnyel kap-csolatban. Az a kérdés, hogy a tanulót osztályzatnélkül is eredményesen értékelik-e, a tanulmányállítása szerint, meggondolandó [besteheNacholbedarf–pótlásszükséglet].

Három tanulóból kettõ leérettségizik. AWaldorf-tanulók mindenesetre átlagon felülimûveltségû családokból jönnek. Randoll és Barzezenkívül megjegyzi, hogy a Waldorf-pedagógiá-val a lányok szemmel láthatóan jobban érvénye-sülnek, mint a fiúk. Az egykori fiútanulók rend-szerint elmondják, hogy „az ifjúkorban valórészvételük” kiélésére nem volt meg a lehetõsé-gük: a testi megmérkõzés a hasonló korúakkal, aszelep az agresszióik számára.

Emellett szakmai kezdõként [wieBerufseinsteiger] az iskolát elhagyók[Schulwechsler] nagyon keménynek érzik a vál-tást a Waldorf-világból egy másikba. Ez érvényesmár az iskolát elhagyókra is, de legfõként a szak-mákban elhelyezkedõkre. Az elsõ évek a teljesít-ménycentrikus társadalomban sok erõt emészte-nek fel. Végül azután a legtöbben mindenesetrenagyon jól eligazodnak. – Befejezésül Barz ésRandoll a tanerõk magasabb kvalifikációját java-solja mindenekelõtt az idegen nyelvek és a ter-mészettudományok oktatásában.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: H. Barz, D. Randoll: Absolventen vonWaldorfschulen. VS Verlag, Wiesbaden, 2007

SzG 2007/346

TECHNIKATECHNIKAFrisch Mihály

NÉHÁNY GONDOLAT RUDOLF HAUSCHKA:„TÁPLÁLKOZÁSTAN” CÍMÛ MAGYAR NYELVEN MOST

MEGJELENT KÖNYVÉHEZ

„Az itt következõ’Táplálkozástan’hozzájárulásnak te-kinthetõ az emberi-ség általános táplál-kozási problémájá-nak megoldáshoz,mégpedig olyanszempontok alapján,amelyeket eddig aligvettek figyelembe. Aszerzõ feladatánaktekintette, hogy eztaz egész problémát

más szinten közelítse meg. Ennek során azt a tényt vet-te figyelembe, hogy az ember lelki-szellemi lény, aki egymindent átfogó összefüggésben áll a világgal, mely ösz-szefüggés nemcsak a természettudomány által, hanem aszellemtudomány segítésével is megismerhetõ, s mely-nek hallatlan jelentõsége van a táplálkozás kérdéseinél.

A szerzõ nem tekintette feladatának, hogy recept-vagy szakácskönyvet írjon, de éppen úgy nem célja,hogy a táplálkozás fiziológia vagy a tápanyagok kémiá-jának részletes kézikönyvét adja. A ’Táplálkozástan’-t el-sõ kísérletnek tekinthetjük abból a szempontból, hogyaz emésztés fiziológiáját, a tápanyagok mérhetõ és nemmérhetõ minõségét újszerûen értelmezhessük. Az idõsürgetése arra kényszeríti a szerzõt, hogy ezt a kísérletetmár vázlatként is nyilvánosságra tárja”.

A könyv elõszavának itt idézett részlete jól mutatjaa szerzõ szándékát. Új utat mutatni a táplálkozástandzsungelében. Mert ebben a kérdésben nagyon nehézkiigazodni. Nap mint nap átéljük, hogy a természettu-domány eredményein alapuló úgymond modern, kor-szerû táplálkozástan sokszor néhány év elteltével hom-lokegyenest más teória szerint magyarázza, hogy mitehetünk és mit nem. A zsírok, cukrok, koleszterin sze-repének megítélése évtizedenként változik. Mindeznyilvánvalóan annak tudható be, hogy a természettu-domány mind a mai napig nem értette meg az ember

valódi felépítését, mûködését, így az emésztésnél a fizi-kai folyamatok mellett nem ismeri a szellemi folyama-tokat.

Még azt az alapvetõ kérdést sem teszi fel, hogyhadisznóhúst eszünk, vajon miért nem válunk disznóvá,azaz hogyan lehetséges, hogy az állati fehérjébõl az em-ber az emésztés, lebontás után emberi fehérjét épít fel.(Persze a fehérje ilyen jellegû megkülönböztetését semismeri a mai kémia.)

De nem jobb a helyzet a másik oldalon sem, mertkorunk divatos ezoterikus áramlatai is – néhány igazság-tartalom mellett – csak fokozzák az emberek bizonyta-lanságát. A túlhajszolt vegetarianizmus – amely általánosszabályokat ír elõ, függetlenül az indivídumtól és annakkorától -, a különbözõ sokszor átgondolatlan méregtele-nítési eljárások és más, úgymond szellemi irányultságútáplálkozási tanácsok nem segítik az embert saját magaés emésztése megértésében.

Hauschka ebben a könyvében kísérletet tesz arra,hogy olyan gondolkozásra bírja az olvasót, amellyel azember és a világ vonatkozásában egy új nézõpontot ala-kíthat ki.

A könyv elsõ fejezetében a szerzõ – Rudolf Steinernyomán – beszél az ember, az állat, a növény és az ás-ványvilág kozmológiai keletkezésérõl, majd ennek alap-ján világítja meg a második fejezetben az emésztés szel-lemi folyamatait. Ebben a fejezetben is, ahogy a többi-ben is, utal az elõzõ könyvére a „Szubsztanciatan”-ra(magyar fordításban megjelent 2005. évben), amely aharmadik könyvével a „Gyógyítóanyagtan”-nal (ma-gyar nyelvû kiadása elõkészületben) együtt egy összefüg-gõ egységet képez.

A harmadik fejezetben a szerzõ a táplálkozástan tör-ténetével foglalkozik. Megismerkedhetünk a táplálkozásés az emberi tudat fejlõdésének összefüggéseivel, és vá-laszt kaphatunk arra a kérdésünkre is, hogy vajon miérta tej a legrégebbi táplálékunk. Követhetjük a fejlõdést,ahogy egyre inkább az ember növényi táplálékokat isvesz magához, mígnem elérünk ahhoz a korhoz, amikormár ásványi anyagokat is képes megemészteni.

Rud

olf

Hau

schk

a

SzG 2007/3 47

TECHNIKA

A negyedik fejezetben megismerkedhetünk egyszokatlan fogalommal, a kozmikus táplálékkal. Azt,hogy érzékeinken keresztül állandó kölcsönhatásbanállunk a világgal, talán tudjuk, de nem biztos, hogy vé-giggondoljuk azt, ahogyan szaglásunkkal, ízlelésünk-kel, tapintásunkkal feldolgozzuk a világot képzetekké,fogalmakká, majd ezeket a fogalmakat elrendezve ide-ák, ideálok tartalmává tesszük. Mindez része annak akozmikus táplálkozási áramnak, amely képzõerõkéntleárad a Kozmoszból, és amit az ember megkísérel„megemészteni”. Így lehet a leáradó kozmikus gondo-latot, az isteni gondolatot „utángondolni”,„utánérezni”, majd ezeket szervezetünkben építõ mó-don mûködtetni.

Külön fejezetek foglalkoznak a fehérje-, a zsír-, aszénhidrát- és sótáplálékkal. Többek között láthatjuk,milyen összefüggésben áll a répacukor fogyasztás a ma-terializmussal, és hogy milyen szerepet játszott ebbenBonaparte Napóleon.

Fontos része a könyvnek az a fejezet, amely a nö-vényvilág két reprezentánsával, a liliommal és a rózsávalfoglalkozik, ezzel összefüggésben pedig a gabonával és agyümölcsökkel. Szinte megelevenednek a gabonafajták– a búza, a rozs, az árpa és a zab -, ahogy a szerzõ leírjakeletkezésüket a liliomfélékbõl, ahogy napszerûvé, uni-verzálissá váltak. Szokatlan, ugyanakkor megragadó,ahogy a gabonafajták különbözõ formaelemét összeha-sonlítja geográfiai elhelyezkedésükkel, rámutatva arra,hogy ez a négyes – habitusában – a legkisebb formaele-méig a földkerekség nagy rendjébe tagolódik be.

A fûszereket úgy ismerhetjük meg, mint átmenet atáplálékanyag és a gyógyító anyag között, és így alkal-masak például az egyoldalú temperamentumok ki-egyenlítésére.

Az élvezeti cikkeknél (kávé, tea, kakaó, dohány alko-hol) ahogy mondja a szerzõ, mindig fellép egy könnyûmérgezõ hatás. Megismerjük, ahogy ezen anyagok meg-változtatják a szellem, a lélek és a test összefüggéseit, vá-laszt kapunk arra, hogy ezek az anyagok miért is voltakszükségesek az emberiség fejlõdése során és milyen sze-repet játszanak ma.

Megismerkedhetünk a kapillárdinamikus módszer-rel, amelynek segítésével – a szerzõ saját kísérletei alap-ján – betekintést nyerhetünk a növényvilág, a Kozmosz,a csillaghatások összefüggéseibe. Ennek fényében tekint-hetünk rá a következõ fejezetben az ételek elkészítési fo-lyamataira. Futtatási képekben elevenednek meg azok akísérleti tapasztalatokon is alapuló megállapítások, melyszerint a fõzésnél nem mindegy, hogy virágrégióhoz tar-tozó növényekkel dolgozunk-e, amelyeknek a Kozmoszmár megadta az oldó-érlelõ hõ maximumát, vagy a po-láris ellentéttel, a gyökérrel van dolgunk, amely nemvett részt a „nap-fõzési folyamatban”. Így a káposzta rö-vid idejû fõzése a virágig emeli a káposzta minõségét, de

láthatjuk annak következményét is, amikor „halálra fõz-zük”. Mindezzel összefüggésben beszél a szerzõ az egy-oldalú nyers koszt fanatizmusról, amelyben a testet-lel-ket nem megfelelõ módon tápláljuk.

Külön fejezetben ismerkedhetünk meg a konyha ti-tokzatos burkához tartozó tûzzel, fõzõedénnyel és víz-zel. Kísérletekben követhetjük a felhasznált energia illet-ve a fõzõedény fajtájának hatását a csírázó növényekre,és ezen keresztül ételeinkre. Ahogy megismerkedünk aháromtagú növény életével a hõ és a hideg minõség kö-zött, úgy válnak világossá azok a szabályok és gyakorla-ti tanácsok, amelyeket ételeink tartósításánál, a savanyí-tásnál, vagy a befõzésnél be kell tartani.

Napjainkban különös fontossággal bír a „Méreg atáplálékban, konzerv élelmiszer” fejezet, melyben a

szerzõ biztatja a háziasszonyokat, hogy ahol lehetségeskerüljék el a szintetikus anyagvilágból, a biológiai null-ponton átment kátránykémiából származó anyagokhasználatát. Ugyanakkor részletesen foglalkozik egyolyan tartósítási technikával, amely ahogy mondja, beta-gozódik a világritmusba.

A könyv két zárófejezete a „Kenyér” és „Bölcsek kö-ve” egyféle keretbe foglalja az egész könyvet. Mindaz,amit megismertünk, azt most a kenyér egész fejlõdéstör-ténetében ismételten átélhetjük, és felismerhetjük a gyé-mántlelõhelyek geográfiai elhelyezkedésének összefüg-gését mindazzal, amit az igazi alkimisták a bölcsek kövé-nek neveztek.

A könyv függelékeként jelenik meg GrétheHauschka írása: „Gyakorlati diétás tanácsok egészsége-seknek és betegeknek” címmel, amelyben a szerzõ táp-lálkozási tanácsokat ad a különbözõ életkorú gyerme-kek számára, valamint foglalkozik a láz-, reuma-, tuber-kulózis-, rák-, ekcéma-, szklerózis- illetve az öregkori di-éta kérdéseivel.

Ezt a hallatlan izgalmas és nagyon fontos könyvet –együtt a „Szubsztanciatan”-nal – melegen ajánlommindazoknak, akikben kételkedés, kérdések, bizonyta-lanságok élnek mindazzal szemben, amit ma a termé-szettudomány állít a matériáról, az anyag és a világ ke-letkezésérõl, vagy éppen a táplálkozásról.

SzG 2007/348

NEKROLÓGNEKROLÓGA magvetõ ember

EMLÉKEZÉS LABANCZ ZOLTÁNRA

I.

Az életnek vannak sorsdöntõ pillanatai. Ezek nem feltétlenül látványosak, mégis kiemelkednek azidõ mindennapi folyásából, s egy másik dimenzió összefüggésrendszerébe kerülnek bele. A görögökmég jól tudtak különbséget tenni a két idõállapot között, szavuk isvolt rá: a hétköznapi, mérhetõ idõre a kronosz, a szubjektív, mérhe-tetlen, örökérvényûre a khairosz.

Kamaszkorom egyik Khairosz-pillanatát szeretném felidézni, ami-kor Labancz Zoltánra emlékezem. 16 éves lehetek, a kronosz ritmu-sa 1986-ot ver. A helyszín: a Házsongárdi temetõ, a legszebb sírkertmelyet életemben láttam. 5 szereplõje közül 4 magyarországi fiatal,akik sokadik útjukon járnak Erdélyben, az ötödik az írás fõszereplõ-je. Szilágyi Domonkos sírja körül ülünk, s órák óta beszélgetünk. Apárbeszéd elsõsorban Zoltán és az egyik fiatalember között folyik, jó-magam inkább csak hallgatom. Témája az élet, a sors. A háttérben al-konyodik. A beszélgetés egyetlen szavát sem tudom felidézni, mégis alelkembe vésõdik valami megfogalmazhatatlan…

Idekívánkozik még egy vers is, bonyolult belsõ összekötteté-sek alapján, Szilágyi Domonkos sorai, akkor és most is a legkedve-sebbek számomra tõle, melyeket Petõfi Sándor halálára írt:

Szembõl halál

Öt óra. Itt a végsõ pillanat.Héjjasfalva felé szaladva szaladKi lovon, ki az apostolokén –mint e huszonhat és fél éves legény.

- Potomság! – mondja. –Vagy talán nem is?Hisz fut bálvány, az öreg Bem is,Aki szíve felõl hordotta volt,bár nem értett egy sort sesoha, sortverssort, amelyet „oh, mon fils” rovott – nem harci dobothelyettesítõt – éppen csak a tettválott igévé. S elvégeztetett.

Mert tett a szó, ó tett, igen,Csak orra bukik macskaköveken,s nem fegyver, csak fegyvernyi gondolatBuktatja orra jobb egek alatt.

S akkor a fiú hirtelen megáll(a civil õrnagy) -: Hát szembõl, Halál!

Labancz Zoltán 1950-ben született Tordán.A Kolozsvári Képzõmûvészeti Líceumbanérettségizett.A Babes-Bolyai Egyetemen szerzett matema-tikus tanári diplomát.Waldorf-pedagógia szakot végzett Stuttgart-ban. A Waldorf-pedagógiai képzést végzett taná-rok továbbképzését irányította Kolozsvá-rott.A Kolozsvári Antropozófiai Társaság elnökevolt.Mûvészettörténeti szemináriumot tartott aKolozsvári Waldorf-iskola tanárainak és di-ákjainak.2006-tól intenzíven a festészet felé fordult. Kiállításai:2006-ban egyéni kiállítás a kolozsvári Mû-vészeti Múzeumban (Bánffy Palota) 2007-ben a stuttgarti Antropozófiai Köz-pontban

SzG 2007/3 49

NEKROLÓG

II.

Labancz Zoltán halálhíre váratlanul ért bennünket – mondom hétköznapi értelemben. De ha va-lóban belegondolok, olyan törékenynek, sérülékenynek, félteni valónak láttam õt az elmúlt két év-ben, mióta kapcsolatunk felelevenedett, a betegsége óta, hogy hirtelen elmenetele mégsem tûnt ért-hetetlennek.

A telefonon érkezett szomorú hírt követõ percekben már biztos voltam benne, hogy ott kell len-nem a temetésén, s a hétköznapi idõ szorítása (év végi hajrá, iskolai gondok, helyettesítés, gyerekek-re ki vigyáz 2 napig, utazás, pénz stb.) engedett, a körülmények pillanatok alatt rendezõdtek, mint-egy igent bólintva a döntésre, és suhantunk Erdély felé.

2007. júniusában a helyszín ismét a Házsongárdi temetõ. Zoltán fekszik a ravatalon. S van Idõ,hogy búcsút vegyek tõle. … Ekkor egy ismeretlen ember lép hozzám. Tiszta arcú, magas, fekete sza-kállas harmincas. Meleg, bensõséges szavakkal üdvözöl. Hosszan beszél, s amit mond, érzésem sze-rint nem kevesebb és nem több, mint a lényeg. És hirtelen híd verõdik a 21 évvel ezelõtti s a mos-tani pillanat között.

Azt mondja, Zoltán kérdezõ ember volt. Mindig kérdéseket tett fel. Mindig, mindenkinek. Min-denre. S magvetõ ember volt.

Szavai nyomán hirtelen belém nyilall, mi az, ami kamaszkoromból a felidézett kép megragadha-tatlan tartalmát adja. Az a mód, ahogy Zoltán kérdéseket tett fel a világnak, vagy a világról vagy avilágban (egyre megy), ahogy ezt tette, maga volt a lényeg, s egyben a mag is, és Õ önmaga, legben-sõbb valójában. Ezt jelentette Zoltán – legalább számomra, s a jelek szerint nem csupán számomra.

III.

A kérdezõ ember:

A modern emberiség történetének hajnalán egy lovas tûnik szemünkbe, aki fenséges szépségben,mégis komor magányban járja különös útját. Lovának nyergét gerle díszíti, páncélja vörös, kardja,melynek markolata rubinból való, övébe tûzve. Minden lovagok legnagyobbika õ, minden jóval ál-dott, neve beszélõ név: PARZIVAL.

Útja a teljes tudatlanságtól a bolond ruhán át a lovagi erények és a szerelem megszerzéséig ve-zet. Õ azonban nem nyughat, a kalandok és az ismeretlen jövõ szava szólítja, amikor nem keresverátalál a Grál várára s a szerencsétlen halászkirályra. De minden szépségek, jóságok és igaz erényeksem teszik képessé arra, hogy megváltást hozzon a szenvedõnek, mert a döntõ pillanatban nem tud-ja teljesíteni feladatát. Mindenre képes, ha kell, a legnagyobb ellenféllel megküzdene, de mégsem te-szi meg, amit Isten és ember vár tõle. Pedig csupán egy kérdést kellene feltennie, szíve szavára hall-gatva Amfortasnak: Mondd, bátyám, mi az, ami bánt téged?

Mi hiányzik Parzivalból, amikor elmulasztja feltenni a kérdést? Bûne tudattalan, de mégis alegnagyobb. S képességek, érzések, tudás milyen bonyolult összefüggésrendszere szükségeltetik hoz-zá, hogy valaki a megfelelõ pillanatban a megfelelõ embernek a megfelelõ kérdést fel tudja tenni! Miminden rejlik egyetlen mondat mögött!

Parzival az elsõ az emberiség történelmében, aki ez elõtt az apró, de mégis világmegváltó fe-ladat elõtt áll: a megfelelõ pillanatban a megfelelõ embernek a megfelelõ kérdést feltenni. Felismer-ni a pillanatot. Felismerni a hiányt. Megismerni magunkban a szenvedést. Felismerni másban a szen-vedõt. Együttérezni. Érdeklõdni a másik iránt. Szavakká formálni az érdeklõdést. Áttörni a közönygátait. Áttörni az önzés gátait. Áttörni a gátlások gátait. Rátalálni a szívben buzgó forrásra. Kimon-dani a szavakat. Megváltani a másikat. Ez a szeretet metamorfózisa. A szeretet metamorfózisánakfelszíni tünete a kérdezni tudás képessége.

Ha azt mondom, Labancz Zoltán a kérdések embere volt, akkor úgy értem: rendelkezett akérdezni tudás képességével. Ez adta szellemi erejét, s ezzel mutatott példát, utat sokaknak.

SzG 2007/350

NEKROLÓG

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûltki imád tücsök-hegedût?

Lángot ki lehel deres ágra?Ki feszül föl a szivárványra?Lágy hantt mezõvé a szikla-

Csípõket ki öleli sírva?Ki becéz falban megeredt

hajakat, verõereket?S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?Létem ha végleg lemerûlt,

Ki rettenti a keselyût!S ki viszi át fogában tartvaA Szerelmet a túlsó partra!

IV.

A magvetõ példázata így szól a Bibliából:

„Íme kiméne a magvetõ vetni. És amikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljõvén a ma-darak, elkapdossák azt. Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele,mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nemvala elszáradott. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfolyták azt. Né-mely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatan annyit, némelypedig harminc annyit.”

Zoltán magvetõ ember volt, azaz küldetése volt a körülötte élõ emberek lelkébe eszméket hinte-ni. Ami azt is jelenti, hogy benne élõen voltak jelen ezek az eszmék, ezeket mindenében képviselte,továbbsugározta a körülötte élõkbe. Cselekvõen is voltak benne ezen eszmék, tevékennyé tették, segész emberi mivoltát, kiemelkedõ szervezõ és kapcsolatteremtõ készségét, mûvészi tehetségét, em-beri erejét ezek szolgálatába állította. Kezdeményezõ ember volt.

A kezdeményezõ erõrõl így ír Rudolf Steiner a Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata III.címû könyvben: „Az élet sokrétûségével kapcsolatos sok lehetõség az antropozófustól iniciatívát kö-vetel, megkívánja, hogy lelki életének belsõ iniciatívája legyen. Meg kell tanulnunk, hogy azantropozófusokra a következõ mondat érvényes, hogy az antropozófusoknak így kell szólniuk ön-magukhoz: Ha már karmám által antropozófus lettem, akkor az, ami engem az Antropozófiához irá-nyított, azt kívánja tõlem, figyeljek arra, hogyan jelenik meg – többé vagy kevésbé mélyen – lelkem-ben az a szükségszerûség, hogy az életben lelki iniciatívával rendelkezzem, hogy valamit lényem leg-bensejébõl kezdeményezni tudjak, valamit meg tudjak ítélni, el tudjak dönteni. – Minden egyesantropozófus karmájába bele van írva: légy kezdeményezõ ember, és légy tudatában annak, hogy hatested akadályai vagy egyéb elõtted álló akadályok miatt esetleg nem találod meg lényed középpont-ját, ahonnan az iniciatíva kiindul, szenvedéseid és örömeid alapjában véve a személyes kezdeménye-zésed megtalálásától vagy meg nem találásától függenek!...Arany betûkkel kellene, hogy állandóanminden antropozófus lelke elõtt álljon: az iniciatíva a karmájában van, és sok minden, amivel életé-ben találkozik, attól függ, mennyiben tud benne ez az iniciatíva akaratlagosan tudatossá válni.”

Ha egyetlen szóban akarom összefoglalni, mi volt Zoltán kezdeményezése, akkor azt mondom:Plopy. Plopy: A fogarasi havasokban, a kis falu fölött a hegygerincen vásárolt birtok, ahol hû társá-val felépített egy gyönyörû telepet, ahonnan a hegyek közti kis napsütötte völgyre nyílik a csodála-tos kilátás, ahol hollók keringnek a csúcsok között, ahol a nyári zivatar hangjait ezerszeresen zengikvissza a szirtek, ahol árnika és cickafark nyílik a harmatos reggeli fényben, ahol sziporkázik a

SzG 2007/3 51

NEKROLÓG

csillámpor a kõben, homokban. Az odautazó eltévedt magyar turista az utat tudakolva a román aj-kú helybélitõl elég ha egyetlen szót mond: Labancz Zoltán: s az arcok felderülnek, a kezek pedigfelfelé mutatnak: csak arra, arra, fel a csúcsra!

Az európai színvonalú szállás, az organikusan, sok kézi munkával és fantáziával felépített épüle-tek mind a házigazda mûvészi érzékét és gyakorlatiasságát sugározzák. Mennyi kezdeményezésnekadhatott otthont Plopy: a tanárképzés táborai, állami gondozott, gyermekek, Waldorf-iskolai gya-korlatok, mûvésztelep…

Itt volt Zoltán valódi magvetõ, a szónak nem csupán átvitt, de konkrét értelmében is: a hegyol-dalba faragott, teraszos kertben maguk termelték a sok zöldséget, gyümölcsöt. Gazda volt itt, a leg-nemesebb értelemben: szolgálta a földet és rajta élõket, embereket, állatokat, helyieket és vendég-ségbe érkezõket egyaránt. Tapasztotta a kemencét, építette a falat, gyógyszert szerzett a szomszéd-ban megsérült, s vágóhídra szánt kisborjúnak, terepjárójával néha kétszer is megjárta az 50 kilomé-teres utat Kolozsvárig, élelmet, utasokat, festéket szállítva a meredélyen.

Itt, Plopyn érte a halál is. Munka közben: éppen falat épített. Lelke arról a földrõl indulhatott ela szellemi világba, melyet megnemesített a belé fektetett rengeteg törõdése, áldozata...

Ha rá gondolok, egyetlen megválaszolhatatlan kérdés motoszkál bennem: Akiben ekkora kezde-ményezõ erõ buzgott, akinek ennyi mag lapult a tarsolyában, miért, hogy nem volt elég erõ a testé-ben, hogy mindezt hordozza?

V.

Néhány éve láttam egy filmet Kolozsvárról. Kortárs magyar rendezõ igazi mûvészfilmje volt: ahelyi születésû szerzõ énekelte meg Kolozsvár sokszínû, nemzetiségek találkozásából fakadt egyedül-álló, még romlásában is szépséges kultúráját. Rám a felismerés erejével hatott a film: Kolozsvár nemcsupán egy számomra kedves, hanyatlásnak indult magyar város, emlékek õrzõje, régmúlt dicsõsé-günk idézõje, hanem egy rendkívül magas rendû kulturális sokszínûség, az igazi Európaiság egyikmegtestesítõje. Minden nyomor, züllés, lealacsonyodás ellenére lényének mélyén ott világol ennekfénye. Európa: a keresztény alapokon nyugvó, magas rendû kultúra, nemzetiségek karnyújtása, ös-szetalálkozás, híd, kötelék, kapcsolat. Kolozsvár ennek a hídnak egyik pillére.

S ennek a Kolozsvárnak egyik megtestesítõje számomra Zoltán és családja. Három nyelvet bírttökéletesen, a románt a németet és a magyart, s tökéletes tolmácsként közvetített e nyelveket beszé-lõk között. Vékony alakjával, szerény mosolyával ahogy idõnként felbukkant Svájcból vagy Német-országból hazafelé jövet Budapesten, minden porcikáját áthatotta ez az Európaiság, a kultúrákbanlévõ otthonosság. S ezt az erõt helyhez tudta kötni, amikor otthon, szülõföldjén épített: mûvészte-lepet, vendégházat, kapcsolatokat.

VI.

Élete utolsó éveit betöltötte a mûvészet. Alkotott, festett, kiállított, mûvészettörténetet tanított.2006-ban meghívtam a Solymári Fészek Iskolába, ahol két osztályban is tartott mûvészettörténetórákat. A 12. osztállyal könnyebben, a kilencedikkel nehezebben talált hangot. Tanítási stílusát is át-hatotta a kérdezés szelleme, a rácsodálkozás. A nagyobbaknak szinte filozófia órákat tartott. A ki-sebbeknek Egyiptomról és a görögökrõl beszélt. Kollégáim mondják, ma is lehet építeni arra a tu-dásra, amit akkor adott.

Néhány óráján ott voltam. Magam sem felejtem el, ahogy arról beszélt, hogyan tekintett az egyip-tomi ember a halálra: Nem csodálatra méltó, ahogy ezek az emberek a föld alá temették mûvésze-tük kincseit? Vajon hogy tekintettek õk a halálra és az életre, ha a sírokba ilyen alkotásokat rejtet-tek el? Milyen szemlélet állhatott e mögött?

Emlékszem, ahogy hosszan leírta a fáraó koporsójának útját a Nílustól a ravatalig. Egy hosszú-hosszú, éjsötét folyosón vezetett ez az út végig, amelynek végén a halotti menet kilépett a ragyogó

SzG 2007/352

NEKROLÓG

fénybe: elõttük a piramis hófehér fala, tetején a sziporkázó aranycsúccsal: szinte elvakította ennyifény a kilépõt. Minek gondolhatta hát az egyiptomi ember a halált? – kérdezte Zoltán.

Íme, most valóban kilépek a nappal világosságába.Én leszek az Élet Ura, Osiris színe elõtt,

Lényem örök lesz, s nem változik többé…Nézd, átölelem a szent szikomorfát, Mely gyöngéden felém tárja karjait.

Elérvén Horus szeméhez, birtokba veszem azt, (Uralkodjon békében a világ fölött!)

Elnézem a lenyugvó Ré-t;S mikor a hajnal pírjában ismét megjelenik,

Befogadom életadó leheletét.Megtisztult kezeimet most imára kulcsolom…

Forrjanak egybe, s viruljanakLényem feldarabolt részei,

Hogy szétszóratva a világban,Ne vesszenek el mindörökre…Íme, repülök, mint a madár,

Majd lassan a földre ereszkedem…Kitartóan követem korábbi tetteim nyomát;

Mert a tegnap-szülte gyermek vagyok, Keletkezésem õrei az Akeru-istenek.

(Részlet az Egyiptomi halottas könyv „A lélek kilépésérõl a nappali fénybe” címû fejezetébõl)

Talán nem készült a halálra, de mégis, az az érzésem, a halál készen találta õt.

VII.

A Házsongárdi temetõ a legszebb sírkert, amit életemben láttam. Méltóképpen lehet itt pihenni,s Zoltán nyughelyérõl belátni az egész várost.

A kronosz ideje itt a földön folyik tovább, ám a khairosz-pillanatok összekötnek túlvilágot és föl-di jelent.

A közös hit, amely benned és bennünk él, valóság. Kísérje hálánk utadat minden elvetett, elevenmagért.

SzG 2007/3 53

A közgyûlés margójára

(utórezgések)

A Magyar Antropozófiai Társaság (MAT) vezetõsége az évi közgyûlésre hívó értesítõjé-ben arról tudósít, hogy a közgyûlés alkalmából alapszabály módosítást kezdeményez. Azalapszabály módosítás indoklásában az szerepel, hogy a módosítás szükségessé vált, idézem:„A módosítás azért vált szükségessé, mert a Társaság mûködését és alapszabályát összhang-ba kell hoznunk a közhasznú társaságokra vonatkozó törvényekkel és jogszabályokkal.” Aztelfelejtették megindokolni, hogy miért kell az Antropozófiai Társaságot (AT) közhasznú tár-sasággá változtatni. A lényeget, ami erre az elhatározásra indította õket, elhallgatták. Létre-hoztak egy diktátumot, amit el akartak fogadtatni a tagsággal. Ezt a diktátumot nem jelení-tették meg, ügyesen úgy tettek, mintha nem létezne. Azt a döntésüket, hogy az AT-ot köz-hasznú társasággá kell változtatni, mint kész, eldöntött tényt közölték, annak megindoklásanélkül. (Az értesítõben közölt indoklás, az azért, nem erre vonatkozik.) Amikor a közgyûléstagsága rákérdezett arra, hogy miért akarják az AT-ot közhasznú társasággá alakítani, ugyan-is az alapszabály módosítás ezért vált szükségessé, azt a választ kaptuk, hogy az AT anyagi,pénzügyi nehézségekkel küzd, új pénzforrások felkutatására, megszerzésére van szükség ah-hoz, hogy az AT fenn tudja tartani magát, mûködését. Állami pénzekhez, közpénzekhez kí-vánnak jutni pályázatok útján. A pénzhez való jutás többi ötletmódozatait, amelyek elhang-zottak, nem sorolom fel. Az az állítás, hogy az AT a maga erejébõl nem tudja magát fenntar-tani, tõle idegen erõk támogatására szorul, nem felel meg a valóságnak. Hiszen az AT múlt-ja, jelene és remélhetõ jövõje megcáfolja ezt az állítást. Az antropozófiai mozgalomban med-itatív szellemi életvitelre van szükség elsõsorban, minden ebbõl a meditatív életvitelbõl bon-takozik ki.

A Rudolf Steiner körül kialakuló antropozófiai mozgalomnak ez a Steiner által gyakoroltmeditatív életbõl származó megismerés és annak nyilvánosságra hozása az alapja. Ez a med-itatív életgyakorlat az antropozófiai élet központi élõ magva. Az antropozófiai mozgalom-ban minden ebbõl sarjad ki. Makovecz Imrét idézve: A szabadság filozófiája c. mû alapján –„megismerésbõl azonnali cselekvésbe átmenni” – erre van szükség. Azonban megismerni avalóságot csak meditációból van lehetõségünk. Ennek hiányát lehet tapasztalni az antropozó-fiai mozgalomban. A megismerésbõl cselekvés óv meg minket attól, hogy az ellentéterõk vég-rehajtó eszközeivé váljunk. Mert cselekedni sokféle indíttatásból lehet. A Rudolf Steiner kö-rül kialakuló mozgalom lassan közösséggé szervezõdött. Steiner a Krisztus-átélésbõl kisugár-zó világosság és szeretet alapján formálta meg ennek a közösségnek az arculatát. Hogyan le-hetséges az, hogy a MAT vezetõsége nem ismeri ezt a szellemiséget? A közgyûlés folyamánhárom alkalommal is figyelmeztetni kellett õket erre az eredeti szellemiségre a közgyûlés tag-ságának soraiból. Magyarországon 1989 elõtt is volt antropozófiai mozgalom, nem kellettekhozzá idegen pénzforrások. A társadalmi változások lehetõvé tették 1989 után, hogy ez amozgalom nyilvános szerephez jusson. Szilágyi Péter kezdeményezésére megalakult a nyilvá-nos MAT. Ebbõl nõttek ki az úgynevezett alkalmazott antropozófiai tevékenységek, ágaza-tok, amelyek a mai napig élnek és remélhetõleg élni fognak ezután is. Ezeket azért érintet-

Géczi Ferenc a Magyar Antropozófiai Társasághoz írt levelét a társaság újságja, az Új Impulzusnem közölte, mondván, az újság megjelenése a közgyûlés utáni idõpontra várható. A levél írója ezérta Szabad Gondolatot kérte fel közlésre.

a szerkesztõség

OLVASÓI LEVÉL, HÍREKOLVASÓI LEVÉL, HÍREK

SzG 2007/354

OLVASÓI LEVÉL, HÍREK

tem, hogy láttassam azt, hogy abban az állításban, hogy az AT nem tudja magát fenntartani,ezért idegen pénzforrások támogatására van szüksége az életben maradáshoz, egy hazugság-gal van dolgunk, ugyanis az antropozófiai mozgalom nem a pénzforrásokból tartja fenn ma-gát. Ezért az AT közhasznú, pénzforrás irányultságú társasággá való alakítását indokolatlan-nak tartom. Idegen szellemû, pénzbirtokló erõk behívását az antropozófiai mozgalomba, az-zal a céllal, hogy támogassák az antropozófiai mozgalmat, nem tartom helyesnek, mert ezekaz erõk nem az antropozófia erõi, hanem az antropozófia ellenerõi. Ha az antropozófia nemtudja kibontakoztatni a saját erejét önmagából, lehetséges helyét az ellenerõk foglalják el. Te-hát az antropozófia sajátos szellemiségénél fogva csak önmagára támaszkodhat, azt a terem-tõ erõt, amit magából kell kifejteni, máshonnan nem kaphatja meg. Ha ezt beláttuk, tovább-mehetünk ahhoz, hogy mi jelent meg az AT vezetõsége és a közgyûlés tagsága közötti vi-szonyban. Az AT vezetõsége az alapszabály módosítás keretében bejelentette az igényjogo-sultságát arra, hogy az AT vezetõsége, idézem: „A vezetõség kizárhatja azt a tagot, aki tagikötelezettségeinek elmulasztásával, vagy más módon veszélyezteti a társaság céljainak meg-valósítását.” Tovább nem folytatom. Itt történt az elsõ figyelmeztetés az AT vezetõsége felé,hogy amit akarnak, amire jogot akarnak formálni, az az AT eredeti szellemiségével össze-egyeztethetetlen a szabad Krisztusi szereteten alapuló közösségi szellemmel és azzal, hogy atagságnak nincs a vezetõséggel szemben semmi kötelezettsége, tag az lehet, aki egyetért azantropozófia és az antropozófus közösség szellemiségével, és el tudja azt fogadni. Nem rész-letezem tovább, az antropozófia vezérelveiben (Statútumok) megtalálhatók.

Az AT vezetõsége tehát a tagsággal egy függõségi, hatalmi viszonyt akar kialakítani. Az ATvezetõsége az õáltala hozott rendeletekkel kívánja szabályozni a társaság életét, kötelezettsé-geket akar a tagságra róni. Ha ez megvalósulna, ez már nem antropozófiai társaság lenne,hanem valami más. Ezzel az igénybejelentéssel az AT vezetõsége egy mai politikai pártszer-vezet szellemi színvonalára akarja zülleszteni az AT-ot. Ugyan Havril Katalin, a vezetõségegyik tagja elmagyarázta nekünk, a közgyûlés tagságának, hogy erre a „kizárásra abban azesetben lenne szüksége a vezetõségnek, ha valaki a tagok közül olyan tevékenységet folytat,amely a vezetõség szerint nem felel meg az antropozófia szellemének és veszélyezteti az ATlétét.” Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy a vezetõségtõl kell megmenteni a tagságot.De reméljük, hogy észhez térnek! Eltorzult lelki alkatukkal nem gyötrik a tagságot, hanemmegpróbálják lelki életüket saját erejükbõl rendbe tenni és rendben tartani. Mert csábító le-het, akinek erre van hajlama, Inkvizíció-sat játszani, de sem én és gondolom a tagok sem kí-vánnak ilyen játékban részt venni. Nincs szükség cirkuszi mutatványokra. Õszinte emberikapcsolatokra lenne szükség és bizalomra egymás iránt, komolyan kéne venni magunkat isés egymást is. Sajnos ebben is hiány van, nem beszélve az egymás iránti érdeklõdésrõl. A tag-ság részérõl többször felvetõdött annak az igénye, hogy a hármastagozódású világrend meg-valósítását az AT-on belül is kezdeményezni kellene. Bár az AT szellemi alapon szervezõdõtársaság megismerési feladatokkal, mégis a közösségi együttlétünkben szét kellene választania gazdasági jellegû kérdéseket, a jogi kérdésektõl, és a szellemiektõl. A bemutatott hazugságelfogadtatására tett kísérlet, és a hatalmi hajlamok kiélésének szándéka az AT-on belül össze-keverte ezeket az élõ minõségeket, életmezõket. Szokatlan megbarátkozni azzal a gondolat-tal, hogy a Társaságon belül jogi szempontból egyenrangú felekként állunk egymással szem-ben (ilyenkor jelen van közöttünk az Isten), és ezt az egyenrangúságunkat, jogi egyenlõsé-günket érvényesíthetjük is, ha inspirációból szükségesnek látjuk. A szellemi élet szabadságátdogmák hangoztatásával, ismételgetésével nem lehet pótolni, még akkor sem, ha ezeket adogmákat Rudolf Steiner közzétett írásmûveibõl és elõadásaiból gyártottuk magunknak. Õsoha nem hozott létre megcsontosodott, halott gondolatokat, hanem az élõ gondolkodás át-éléséhez akart vezetni minket. Ez csak meditációban lehetséges. Aki a másik ember egyéniszabadságát nem ismeri el és nem tartja azt tiszteletben, az a másik ember élete fölött akarrendelkezni, végsõ soron ki akarja oltani annak életét. Imagináció segítségével magunkbatudjuk fogadni a másik ember lényének képét, és lényével kapcsolatos kinyilatkoztatást élhe-

SzG 2007/3 55

OLVASÓI LEVÉL, HÍREK

tünk át magunkban, megismeréshez jutunk. A gazdasági élet az egyedekbõl álló közösség fi-zikai együttlétének megvalósítására irányuló szükségletek, feltételek biztosítása. Ennek a fi-zikai együttlét lehetõségét biztosító közös térnek a használatában résztvevõ tagoktól elvárha-tó tagdíj fizetése a kiadási, üzemeltetési költségek fedezésére. Akik nem használják ezt a kö-zös teret, azoktól tagdíj fizetése nem várható el, de attól még adakozhatnak. Lehet, hogy ha-tékonyabb lenne tagdíjfizetési kényszer helyett egy írásos kimutatás a tagok felé egy eszten-dõ leforgása alatti üzemeltetési költségekrõl, arról, hogy hány tag használja rendszeresen aközös teret, stb. Ha belátáshoz, áttekintéshez juttatjuk a tagokat, nem lesz szükség semmifé-le fizetési kényszerre. Én ezt javaslom. Bármiféle erõszak vagy külsõ kényszerítõ rendelet,amit belátáshoz juttatás helyett alkalmaznak, idegen az antropozófia szellemétõl. A fizikaiközösségi lét megvalósításával egymásrautaltságunkban, egymásra találásunkban a testvérisé-get éljük át. Ehhez intuíció kell.

Seres Attila kezdeményezésére a közgyûlés tagságában kialakult az az igény, hogy az ATvezetõségét a jelenlegi 6 fõrõl egészítsék ki 7 fõre. Várnai Attila korábbi elõadásában elhang-zott az a kijelentés, hogy egy nagyobb közösségért felelõsen tevékenykedõ, azt szolgálva ve-zetõ emberek a 7-es szám uralma alatt állnak, mindig kívánatos, hogy héttagú közösséget al-kossanak. Seres Attila Rudolf Steinert idézte ebben az ügyben, a karácsonyi gyûlés alkalmá-val tett szándéknyilatkozatára hivatkozva. Az AT vezetõségét láthatóan meglepte ez az igénybejelentés, pedig õk a tagság szolgálatában tevékenykednek. Heves tiltakozásba kezdtek.Kécza András, a vezetõség egyik tagja, erõteljesen képviselte azt az álláspontot, hogy a köz-gyûlés tagsága semmire sem kényszerítheti, nem utasíthatja a vezetõséget. Fordítva lehet? Eza hatalomgyakorlók érzékenysége. Kérelem hangzott el a tagság részérõl, amivel a vezetõségnem tudott azonosulni, ezért azt a vezetõség elleni támadásként, erõszakként élték át. KéczaAndrás kijelentette, a vezetõség többi tagjával egyetértésben, hogy nem tud hirtelenjében egyúj, hetedik vezetõségi tagot produkálni. Senki nem kívánta tõle, hogy vezetõségi tagot pro-dukáljon. Azt azonban elvárhatjuk tõlük, hogy a társaság tagjaival kapcsolatba lépve válas-szanak maguk közé egy hetedik vezetõségi tagot. Erre csak akkor nem képesek, ha nem akar-ják. Végül megállapodtak abban, hogy ez év szeptember 15-ig a következõ rendkívüli köz-gyûlésig megoldják ezt a feladatot, teljesítik a tagság kérését. Fel kellene számolni a vezetõ-ség és tagság közötti szakadékszerû viszonyt, a vezetõség teljes elszigetelõdését a tagságtól. Aszakadék helyére egy folytonosságban megjelenõ kölcsönös együttmûködési viszonyt kelleneállítani. Szükség lenne arra, hogy a vezetõség kialakítson egy külsõ vezetõségi kört, amelyikaz átmenetet képezi a vezetõség és tagság között. Nem kell annyira félni a tagságtól, nem ha-rapnak. Az emberi kapcsolatok megteremtése, gondozása idõigényes feladat, de idõt kell rászentelni, mert ez a maradandó része közösségi életünknek.

Végül még egy kéréssel fordult a közgyûlés tagsága a vezetõség felé. A múlt évi közgyû-lésen Szilágyi Péter, az AT jogi képviselõje kilépett az AT vezetõségébõl. Az akkori közgyû-lés tagságának kérésére, egy esztendõre még vállalta a jogi képviseletet. Most ennek az idejelejárt. Új jogi képviselõt kell választani az AT részére a vezetõségen keresztül. A közgyûléstagsága megkísérelte kideríteni a vezetõséghez intézett kérdésében, hogy kit szándékozik avezetõség saját tagjai közül jogi képviselõnek megválasztani. Kécza András bejelentette, hogya MAT szellemi vezetõje Göröntsér Márton, a gazdasági ügyek felelõse és képviselõje HavrilKatalin. A közgyûlés tagsága nem szellemi vezetõ megválasztását kérte a vezetõségtõl, mertarra nincs szüksége, hanem jogi képviselõ megválasztását. Tehát Göröntsér Márton nem szel-lemi vezetõje, hanem jogi képviselõje a MAT-nak. A beszámolókat a közgyûlés tagsága egy-hangúlag elfogadta. Az AT vezetõsége Drucker Györgyöt bízta meg azzal, hogy az alapsza-bály módosítás keretében a vezetõség akaratát keresztülhajtsa a közgyûlés tagságán, és azalapszabály módosítást elfogadtassa a közgyûlés tagságával. Drucker György ebben a szerep-vállalásban a katonai diktatúra élõ mozgó szobrává változott át, – akik ott voltak, átélhettékezt – kifejezésre juttatta megbízóinak szellemiségét és akaratát, azonosult azzal. Azonbankénytelen volt engedni a közgyûlés tagságából feléje irányuló nyomásnak, így idõnként em-

SzG 2007/356

OLVASÓI LEVÉL, HÍREK

berarcúvá változott, a diktatórikus póz lassan felengedett. Végülis az AT vezetõségének aka-ratát nem sikerült maradéktalanul rákényszeríteni a közgyûlés tagságára, mert voltak a tagokközött éber antropozófusok. Hála és köszönet nekik. De ne bízzuk el magunkat. Azok azerõk, amelyek az AT vezetõségében mozgolódnak, nem fogják békén hagyni õket. De bízunkbennük is, hogy a lelkükben élõ szörnyekkel meg tudnak küzdeni, és le tudják azokat gyõz-ni. Bizalmat szavazunk nekik, mert csak így lehet együtt élni. A szeretet nem egyeztethetõössze a hazugsággal, a szeretet csak az igazsággal tud együtt élni. Ahhoz, hogy szeretni tud-junk, benne kell éljünk az igazságban is. Enélkül nem megy. Mindannyian felelõsek vagyunk,egyénileg is, a közösség formálódásáért.

2007 nyaránGéczi Ferenc

A Szabad Gondolatok Háza õszi programjai

2007. október 5-6: (pénteken 16,100 – 20,00 és szombaton 9,30 – 12,30-ig)Gerhard Schuster hétvégi szemináriumaAz elõadó 2007 júniusában a Bimbó úton tartott elõadásáról készült jegyzetet e számunkban olvashatják kedves Olvasóink, ahol elsõsorban a társadalom jogi területérõl esett szó. A Szabad Gondolatok Házában Schuster úr a Harmadik Út mozgalomnak elsõsorban a gazdasági és kulturális területet érintõ kezdeményezéseirõl fog beszélni.

Részvételi díj mindkét napra: 1000 Ft

2007. november 24 - 25: (szombat 9,30 – 12,30 és 14,30 – 17,30 és vasárnap 9,30 – 12,00)Thomas Meyer hétvégi szemináriuma az antropozófiai társaság és mozgalomviszonyáról

Részvételi díj: 1500 Ft

2007. november 25. vasárnap, 15,00 – 18,00Ünnepélyes könyvbemutató Thomas Meyer részvételével a szerzõ Tao (Natura-Budapest Kft.kiadásában) és Ehrenfried Pfeiffer életútja (Arkánum Szellemi Iskola kiadásában) c. könyveinekmagyar nyelvû megjelenése alkalmából.

A könyvbemutatóra mindenkit szeretettel várunk.

***

A Fóti Szabad Waldorf Iskola euritmia tanárt keres 2007. szeptemberétõl.Jelentkezni lehet levélben az iskola címén:

Fóti Szabad Waldorf Iskola 2151 Fót, Vörösmarty tér 2.E-mail: titkarsag@fotiwaldorf.hu.

Telefon : 27/537-303

Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. kiadásában megjelent magyar nyelven

Rudolf Hauschka:

Táplálkozástan

az emésztés fiziológiájának és a tápanyag mérhetõ és nem mérhetõ minõségének megértésé-hez

címû könyve.

A könyv ára 3500.- Ft.A könyv 2007. szeptember 10. – szeptember 30. között kedvezményes, 3.000.- Ft-os áron

megvásárolható a Natura-Budapest Kft-nél (Bp. VIII., Bláthy Ottó u. 41.) illetve e-mailben (info@naturabudapest.hu)

vagy telefonon (303-77-46) történõ megrendelés esetén postai költség felszámításával, postai utánvétellel megküldjük.

A szerzõ 2005-ben magyarul megjelentetett „ Szubsztanciatan” címû könyve 3500 Ft-os áronhasonló módon megrendelhetõ.