SZÉKELY GÓBÉSÁGOK

Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

Bölcsõtõl a koporsóig kísérik a humor vándorló poénjai, a mindig újjászületnikész viccek és adomák könnyed szellemi játékai a székelyföldiek életét. Azakasztófahumor kiábrándultan mosolygó mesterei ezekkel a "góbéságok"kal -nemzeti jellegzetességnek tûnõ, csavaros észjárásukkal - vígasztaljákönmagukat. amióta Csaba királyfi ellovagolt tõlük örökre a népmesék aranyszõrûlován. . . Csak tízévenként elfogyna ezekbõl a vidám perceket idézõ viccekbõlegy-egy gyûjtemény. Kérem, hocsássa meg a szerkesztõ, hogy leirt vicceivel nemmindig tudja elérni azt a hatást, amit egy jó viccmesélõtõl kaphatna az ember,este, a székelyeknél - de a kinyomtatott poémnak mindig ez a sorsa: nemkísérik a felszabadult nevetés hanghullámai. A székelyþ góbéságok hangulatávalviszont találkozhatunk e kis könyv lapozgatása közben: és Ön felismerheti,hogy a folklór ebben a mûfajban is örök értéket alkotott. . . A Székelyföldmûvelt, jó humorérzékkel megáldott városlakói, akik a népi kultúrát agyökerek mélységéig vállalták - vándorszínészek, tanítók, hírlapírók,kalendáriumok kávéházmélyi szerkesztõi, öreg háziorvosok, hivatásosviccfaragók, a társaság kedves bohócai -, az õ anekdotázó kedvük õrizte megezt a humorfajtát, hogy most újra poénként csattanjon a fanyar élc, abölcs derü - a székelyek humora, a játékos elme szabad szárnyalása. . .Aþszékely humor vicc-petárdái szelid robbanásainak árnyékában mindig rosszul jár,aki be akarja csapni a csavaros eszû atyafit, de az is, aki idõnként nem tudjalerakni a csüggedés halmozódó terheit.- Ez a humor pezsgõfürdõt kínál, feledteti a bánatot. Egy pár órára, amíg tartanak aviccek, az olvasó az élet napos oldalán sétálhat. Sokan azt tartják, hogyþelvetélt írócskák, zugújságírók;;. Bágyadt poénvadászok lappanganak e góbéskodóál-jópofaságok mögött - városszéli kiskocsmák félrészeg póthumoristái idézgetik fel szombat székely hanghordozást utánozva azokat az unt poénokat, amelyek már a régikalendáriumok poros lapjain is csak a székelyek szájába adott csattanók lehettek. . .Ha így volna is: az olvasó dolga, hogy izlése szerint különválassza a jó, és a kevésbésikerült poénokat. de próbálják az adomákhoz hozzáképzelni a profi viccmesélõtis, aki a székely góbék tájnyelvét éppúgy ismeri, mint a székely humor"rejtjeles üzenetét" - s az olvasó fantáziájában még a gyengébb poénok iséletre kelnek.

Ésþûþõ

Kérdi a csizmadia az inastól:- Fiam, mi van minden székelynek?- Egy pár csizmája van minden székelynek.- És mi nincs minden székelynek?- Két pár csizmája, mester uram.

*

A jánosfalviak valamikor tanítót kértek a püspöktõl. A követek nyulat vittek,és ilyen szókkal állítottak be hozzá:

- Tisztelendõ püspök úr! A mi hitvány eklézsiánk egy hitvány nyulat küldajándékba, és egy hitvány mestert kéretne. - Értem - mondá a püspök -, de hát csak iLyen hitvány követeket küldöttek akegyelmetek eklézsiájából, akik csak ilyen hitványul tudnak beszélni? - Atyám - felelé a jánosfalvi -, jobb helyre jobbat küldenek, de ide mi is jókvagyunk.

*

Egy juhosgazda pásztort keresett a juhai mellé. Egy ígérkezett, hogy eljön, csakjó legelõt adjon neki.- Te, én mindent megadok, akkorát adok, amekkorát a szemeddel beláþtsz, csak nenézz messze!

*

- Kegyelmed nem a Gál Mózsi Korondról?!- De nem ám, én Vas Gerõ vagyok Tordáról.- Mindjárt gondoltam, mert nem hasonlít rája egy szikrát sem!

*

- Mondþja, urambátyám, nem volna egy felesleges tíz forintosa részemre?þ- De van, fogja.- Hiszen ez a pénz hamis!- Ezért felesleges.

*

Idegen urat visz a székely Csíkban, az irdatlan nagy erdõn keresztüþl. Azt kérdiaz úr:þ- Vannak-é itt zsiványok?- Hacsak én nem viszek egyet!

*

Megkérdezik az öreg székelytõl:- Imre bá! Látott-é már medvét?!- Én igen, egyet! De az se az volt..

*

Az öreg székelyt választás elõtt megszólítják:- Maga hová tartozik?- Ha olyan kíváncsi ken, megmondhatom: a takarékba. az adóba, a Klein zsidónak,meg a szabónak.

*

- Andris, az istenért, ne hajts olyan sebesen, mindjárt az árokba fordulunk...- Sohse tessék félni, nagysága, hiszen kiszáradt már belöle a víz! þAndrás még gyorsabban hajt, s egyszer csak a szekér az árokba fordul.- az arkangyalát a vak apádnak! Kificamodott a balkezem !- Hinnye, de szerencsés az úr, hogy nem a jobb keze ficamodott ki.

*

Dörömbölnek a kapun, a gazda kikiiált:

- Ki az? Csönd. Majd megint: - Kí azþMegint nincs válasz, csak újabb dörömbölés. Felveri a cselédséget a gazda, slátja, Jancsi hiányzik. Újra kiszól : - Jancsi, te vagy az? Semmi válasz. Mérgesen kicárja a kaput. Ott áll Jancsi bamba ábrázattal. A gazda rárivall: - Nem tudtál felelni, amikor kérdeztem, hogy te vagy-eþ - De hiszen váltig bólingattam.

*

Az orvvadász meglõtte az õzet, s hazavitte, de mivel félt a szomszédfeljelentésétõl, elrejtette a bölcsõbe, a szalmazsák alá. A puskát pediglenszétszedte, a tusát az asszony szoknyája alá dugta, a csüvet meg a sajátnadrágja szárába. .

Bajban is volt a csendõr. Mivel a portán semmit sem talált, fût-fát ígért agyermeknek, ha megmondja, mit lõtt az apja.- Csendõr bácsi, az egyik az édesapám lába közt, a másik az anyám szoknyájaalatt, s ha a kettõt összeteszik, olyat lõnek, ami békerül a böleszbe.

*

*

- Megállj, az angyalát, mert tüzet nyitok! - Ne fáradjon a tûzzel, nem dohányzom.þ

*

- Hogy hívják az édesapádat, kisfiam? - Édesanyám sem tudja, honnan tudnám én?

*

- Itt az új mama, akit neked ígértem. - Hinnye, apám, hiszen ez már nem új.

*

Egy ember ötszáz lejért kocsit fogadott, hogy vinné bé SepsiszentgyörgyrõlBrassóba. Brassóban azonban, míg a fuvaros a lószerszámmal bajlódott, az utasmegszökött. A fuvaros éktelen haragra gerjedt:- Ha ezt tudom, ezret kértem volna a pernahajdertõl.

*

Két favágó egy hatalmas fenyõt vág két oldalról a Hargitán. Fejszéznek,fejszéznek, egyszer csak megszólal az egyik székely:- Hát, isten véled, komám!- Te miért búcsúzol, komám? - kérdi a társa.- Csak azért, mert feléd dõl a fa!

*

Az egyik községben gyilkosság történt. Nem akarták költségbe verni magukat, hátátküldöttek a szomszéd községbe, hogy kölcsönadnák-é az akasztófájukat. Aszomszéd bíró elutasította kérelmüket, mondván:- Hogyisne! Mi nem kenteknek, hanem magunknak csináltattuk azt az akasztófát!*

Vásárra viszi a székely a tehenét Marosvásárhelyre. Ott felhajtja a járdára.Rászól a rendõr:- Vigye le rögtön a tehenét! Nem tudja, hogy a járda gyalogjárók számára van?- De hiszen a tehenem is gyalog jár! þ *

Lázárfalva és éjtusnád között, két szekeres egyszerre találkozik egy keskeny hídelõtt, de egyik sem akar kitérni a másiknak. Az idõsebb rákiált a fiatalabbra:- Térj ki, öcsém, mert ha nem térsz ki, úgy jársz vele mint tegnap járt a komám!A fenyegetésnek megvan a hatása, a fiatalabb visszacurukkoltat, s utat enged azidõsebbnek. De ahogy elhalad mellette, kíváncsian utánaszól:- Legalább azt mondja meg, hogyan járt kelmeddel a komája? ezükcc.þ- Hogyan járt? Az úgy járt, hogy nem akart kitérni, így aztán én tértem ki neki.

*

Egy városi diák bosszantani akar egy szegény atyafit:, 'þys- Mózsi bácsi! A maga fülei napról napra hosszabbak lesznek!- Hát, bizony, kettõnkbõl ki is telnõk egy jókora szamár.*

Egy városi diák bosszantani akar egy szegény atyafit:, 'þys- Mózsi bácsi! A maga fülei napról napra hosszabbak lesznek!- Hát, bizony, kettõnkbõl ki is telnõk egy jókora szamár.

*

Két szegény székely megy az úton. Ellovagol mellettük abérlõ, aki a nagy hidegellenére sem visel kesztyût. Az egyik székely odaszól a komájának:- Ilyen nagy hideg van, s nem fázik a keze?- Miért fázna, hiszen mindig a mi zsebünkben van.

*

- Kedves Rózsa, miért küldött édesapád ilyen nagy kóstolót?- Édesanyám is azt kérdezte, hogy miért küld ilyen hosszú kolbászt, mire édesapámazt felelte:- Mert szükségünk lehet még arra a gazemberre!

*Este tíz órakor kopognak az ablakon.- Ki az?- Én vagyok, Áron bátyám, a Gáspár. Mondja csak, van-é tintája?- Nincsen, fiam.Éjfél után háromkor újra kopognak.- Ki az már megint?- Én vagyok, Áron bátyám, a Gáspár. Hoztam tintát.

*

A szatmári színházban egyszer Shakespeare Julius Caesare-át játszották. Az egyikjelenetben két alabárdos sétál mereven, fel és alá... A következõ jelenet

szereplõje azonban késik, és a séta kezd kínosan hosszadalmas lenni. A közönségfeszeng. Az ügyelõ idegesen beszól az alabárdosoknak:- Húzzátok az idõt! Beszélgessetek!...Az egyik alabárdos erre megáll, s odaszól a társának:ztyût.- Mondd, kedves komám, mikor voltál odahaza, Felvincén?

*

- Sorsjegyet szeretnék venni. Mikor lesz húzás?- Három hét múlva.Nekem már most, mindjárt kellene a pénz.

*

a;þ' kenA múzeumban képmásoló festõmûvész-növendék dolgozik. Nézi egy atyafi sokáig,majd megkérdezi:- Elnézést, festõ úr, de kérdésem volna.- Mire vonatkozólag? - kérdi a piktornövendék.- Arra - magyarázza az atyafi -, hogy ha az új kép elkészült, mit csinálnak arégivel?

*

- Hallod-é komám, a rádió mégsem tudja az újságot teljesen pótolni.- Miért nem?- Mert a rádióba semmit sem lehet becsomagolni!

*

- Tudja kend - kérdi a falu közepén az egyik székely a másiktól -, miért vanennek a templomnak minden tornyán óra?- Miért?- Hát csak azért, hogy amíg én nézem az idõt, kendnek ne kelljen várni rám,hanem nézhesse addig a másik órán...

*

- Komám, én ki nem állhatom ezt a Kasza Andrást!- Én is úgy vagyok vele!- Te mennyivel tartozol neki?

*

Szekéren utaznak a székelyek, s hogy az idõt agyonüssék, kérdik tréfálózva alegöregebbiktõl:- Ábel bá! Látotc-é már kend hegedût?- Még ettem is belõle!Óriási nevetés. Aztán egy másik próbálkozik.- Hát telefont látott-é már?Most már óvatosabb az öreg:- Láttam egyszer Brassóba, de meglehet, az se az vót..

*

Megy a székely meg a fia. Az öreg alíg gyõz válaszolni a gyerek sok kérdésére.- Hát szántani tud-é,édesapám?- Tudok, hát!

- És kaszálni is tud?- Meghiszem azt!Untatja már a gyereket a sok dicsekvõ válasz. Megkérdezi hát:- Aztán hegedülni tud-é?- Tudniþ tudok, fiam - feleli az öreg -, bár azt még nem próbáltam.

*

A csiþki emþber kiviszi a kisfiát a gyümölcsösbe, hadd tanuljon a gyerek.- Látod, ezen a fán piroslik az alma. Amott sárga alma terem. Itt, látod, asárga szilva, amaz meg a kék szilva. . .Egyszer csak megszólal a fiú:- Édesapám, ez a kék szilva itt miért olyan veres?- Hát. . . mert ez még zöld.

*

Kötélen vezeti a pásztor a szamarát. Találkozik két finánccal. Azt kérdicsípkelõdve az egyik:- Ej, hát kend hová viszi a feleségét?Mire a pásztor:- A törvényszékre. Válni akarok tõle, mert a minap megcsalt két finánccal.

*

Hallja a városi ember, hogy a székely nem tûri a sértést,- s faluhelyt könnyenömlik a vér. Elhatározza, hogy õ ezt kipróbálja. Amikor Csíkszeredára utazik,találkozik szemben egy pásztorral, aki teherrel megrakott szamarat vezet.- Jó reggelt, szamarak - únyolódik a városi, és lesi a hatást.- Adjon isten, gyermekem - feleli a pásztor.Bosszankodik a városi, de legközelebb ismét próbálkozik. Egy keskeny földútonszembejön vele egy idõs csíki. A városi megáll, kihúzza magát:- Ökör elõl én ki nem térek!- Én bizony kitérek - þmosolyog az öreg, és félreáll.

*

Rendszeresen dézsmálják a Dénes gazda kertjét. Erre megdühödik, s lesni kezdifurkóval a tettest. Meg is látja egyszer, hogy gyerekek másznak át a kerítésen,s kezdik szedni az almát. Nosza, rohan a furkóval, de azok gyorsabbak nála.- Állj meg, góbé, mutasd, ki vagy? - kiált Dénes a közelebbi fickóra.Mire az:- Álljon meg kend, hisz magát senki sem kergeti.

*

Beutazik a székely Kolozsvárra, ott beül a legfényesebb kávéházba, és magáhozinti a pincért:- Fõúr! Kérek egy nagy feketét!A pincért bosszantja az egyszerû székely, s elhatározza, hogy megtréfálja.Hátramegy az udvarba, elköti ott a nagy feketeszõrû kutyát, és a vendégekhahotája közepette odavezeti az atyafihoz:- Tessék, itt a nagy fekete.A székely elgondolkozva nézi a kutyát, aztán felcsillan a szeme:- Köszönöm, fõúr. De legyen szíves és kavarja meg benne a cukrot.*

Két koldust enged be házába a székely, s étellel is kínálja õket.Megkérdi :- Van itt egy tányér leves, melyikük kanalazná fel?

Mire az elsõ:- Hát én! þ s már lapátolja is befelé.Mikor befejezi, azt mondja az asszony:- Van egy kis sültem is, melyikük vállalná?- Hát én! - mondja újra az elsõ. Megkapja s befalja hamar.- Van egy kis málém is - mondja ekkor a vendéglátó asszony.- Melyikük enné meg?- Hát én! - szól ismét ugyanaz.Mikor befejezi, azt mondja az asszony:- Van itt néhány fatuskó, melyikük hasogatná fel?Mire az elsõ a társának:- Szólj már te is valamit!

*

Beállít a bankba a csíki atyafi. Elõveszi a takarékbetétkönyvét, és kikéri azösszes pénzét. Átveszi, nézegeti, forgatja, alaposan megszámolja, majdvisszaadja.- Tessék újból visszatenni.- De hát akkor miért vette ki az imént azt?- Csak látni akartamþhogy megvan-e még.

*

Az egyik erdélyi kisvárosban vándorszínészek adtak elõadást. A gyér számúközönségnek tetszett a játék, az egyik színészt erõsen megtapsolták ésmegéljenezték. Mire a színész megszólalt:- Önök azt kiabálják, hogy éljek. De mondják meg azt is, hogyþ mibõl.

*

Két székely atyafi ballag az erdei úton. Megpillantanak egy jókora tehénlepényt:Az egyik megszólal:- Adok tíz koronát, komám, ha megeszed a lepénynek legalább a felét.A társa rááll, s valóban legyûri a lepény felét. A legény már bánja a könnyelmûfogadást, s azt mondja.- Tudod mit, komám, én is megeszem tíz koronáért a másikþ felét. _- Egyed, komám.Mikor végez, indulnak tovább. Egyszer csak megáll az elsõ, savanyú képpel ,aztmondja:- Te, komám, mi alighanem ingyen ettük meg ezt a fránya lepényt.

*

Beteg a gazda tehene, kérdi a komáját:- Szomszéd, mit adott a tehenének, amikor beteg volt?- Terpentint.Másnap búsan szól át a gazda a kerítésen:- Megdöglött a tehén, szomszéd.- Az enyém is.

*

Három székely kártyázik télen a meleg szobában. egyszer csak a legöregebbszimatolni kezd a levegõbe, majd biccent a fejével :- Kend volt?- Én nem.- Kend volt? - néz a másikra.- Én se. Tán a kutya.- Hisz benn sincs!

- Majd bejön.

*

A székely ember szomszédjába új ember költözött. Kiment a kertjébe, óvatosankörülnézett, s titokzatosan méricskélni kezdte a földet, közben félszemmel az új szomszédot figyelte. Aztán ásott egy gödröt, s elrejtett benneegy nagy bödönt. Másnap reggel jöttek a zsandárok, s vallatóra fogták a székelyt.- Mit rejteget maga, fegyvert, röpcédulát, tiltott könyvet, Vagy tán orgazdamaga?A székely váltig tiltakozott. Föltúrták az egész házat, végül a kertbenmegtalálták a bödönt. Diadalmasan kiemelték, de ugyancsak meglepõdtek, mert abödön üres volt.- Mit járatja velünk a bolondját?- Nem én hívtam kendteket. - Mondja, jóember, - végül - miért ásta el ezt az üres bödönt?- Csak azért, hogy megtudjam, milyen az új szomszédom.*

- Valami sérti a lábamat - sántikál a székely.- Tán kavicsþ- mondja a komája.Lehúzza a székely a csizmáját, nézegeti, rázogatja, de a kavicsot nem leli. Mirea komája:- Biztosan a másikban van.

*

Dicsekszik a festõ:- Én olyan mestere vagyok a festészetnek, hogy egyetlen ecsetvonással sírósratudok változtatni egy mosolygó gyerekarcot.- Nagy dolog - mondja rá a csizmadia -, én ugyanezt egy kaptafával is meg bírom tenni.

*

- Képzelje, a feleségem leesett egy tíz méteres létráról.- Szent ég! Keze lába kitört szegénynek? - Nem történt az égvilágon semmi baja.- Az meg hogy lehet?- Úgy, hogy a legalsó fokáról esett le.

*

A vonaton odaszólnak a székelynek:- Húzza föl az ablakot, bátya, mert künn hideg van.A székely fölhúzza, de aztán megkérdi:- És most künn meleg van-é?

*

Ábel bá elérkezettnek látja az idõt, hogy a napi fröccsét megigya a kocsmában.Amikor elhalad a komája háza elõtt, látja, hogy az egy irdatlan nagy fatörzsetfarag a fejszével. Kérdi tõle:- Mi lesz ebbõl?- Mestergerenda - feleli a sógor.Visszafelé jövet látja, hogy a gerenda már jóval vékonyabb, de a sógor mégmindig faragja a baltával. Kérdi ismét:- Mi lesz belõle?- Kocsirúd.Ábel bá hazamegy, dolgozgat a kertben, megebédel, majd visszaballag a kocsmába.Látja, hogy a sógor még mindig faragja a rudat. Megkérdi:

- Mi lesz belõle, sógor?- Szekérlõcs.Néhány fröccs után visszafelé még mindig nagy munkában találja a sógort.- Hát ebbõl mi lesz? - kérdi.- Székláb.Vacsora után újra megszomjazik az öreg, s a kocsmába menet látja, hogy a sógorül egy halom faforgács tetején, s a bicskájával farigcsál valamit.- Ebbõl mi lesz? - kérdi a sógort.- Fogpiszkáló - sóhajtja a sógor -, ha ezt is el nem tolom.

*

Székely vizet visz a rendelésre egy hordóban a korcsmárosnak. Mondja, hogy ötvenliter. A korcsmáros nem hiszi. A székely pedig váltig erõsítgeti. Egyszer csaka korcsmáros észreveszi a hitelesítést a hordón:- De hisz ez csak negyvenhat liter!Vakarja a fülét a gibic:- Akkor azért fért bele olyan nehezen az ötven liter.

*

- Mennyibe kerül ez a választási malac?- Háromszáz lej.- Jaj, de drága! A szomszéd faluban csak kétszázötven.- Akkor vegye ott meg.- Vennék is. de nincsen.- Ha itt se lesz, majd én is olcsóbban adom.

*

Egy hajcsár két szamarat hajt a vásárba. Jön velük szembe egy úr, és a szamarakkitérnek elõle. Mire az úr:- Milyen tisztességtudó szamarai vannak magának, barátom!- Hát nem tudja az úr, hogy az okosabb engedni szokott!

*

Náci megy az istállóba, és látja, hogy döglõdik a lova.- Hej, mit kéne most csinálni?Hirtelen gondol egyet, bemegy a házba, és gyárt egy csomó ötvenlejes sorsjegyet.Aztán elmegy a kocsmába, s ott kihirdeti, hogy õ sorsjegyeket árul, s akiétkihúzzák, az nyer egy lovat. A korcsmában fogynak a sorsjegyek, s a boldognyertes átmegy az istálóba, azt hiszi, hogy van egy lova. Addigra azonban a lómegdöglött. A vevõ fölháborodik:- Micsoda disznóság ez! Egy döglött lóért fizessek ötven lejt?- Nincs semmi baj! Tessék, visszaadom az ötven lejt.- Na és a többiek?- Mit akar a többiekkel? Õk nem nyertek.

*

Lovat ad el a székely a vásárban. Imponálni akar a vevõinek a mûveltségével, s alovat így kommendálja:- Olyan Ió ez, hogy ha a szekér elé befogadványozom, s indítványba hozom, nincsaz az erõszak, amely megállapodásra bírná.A székely mustrálja a lovat a vásáron, aztán rásóz egyet a farára. A ló megugrik,és fejjel nekimegy a falnak.- Hiszen ez a ló vak - mondja meglepetten.- Dehogy vak, bátor!

*

Két székely egy-egy kis hordó borókapálinkát visz eladni Kolozsvárra. A hosszúúton megszomjazik az egyik:- Adjon kend a pálinkájából egy piculáért.- Pénzért szívesen - mondja a másik.- Adjon kend is nekem egy piculáért pálinkát - s nyújtotta a piculát.Így ment ez három napig, míg Kolozsvárra nem értek. Addigra a pálinka mindelfogyott. Gondolkodva nézi az egyik a hordókat, meg az egyetlen piculát:- Komám, mi alighanem rossz vásárt csináltunk.

*

Téglaport csomagolt a ravasz kereskedõ szép színes papírba, s eladta a vásáronmint kiváló bolhaport. Gyorsan fogy a por, már alig van belõle, amikor egyszékely asszony megkérdi:- Aztán mondja, hogyan kell használni ezt a híres bolhaport?A kereskedõ jókedvûen válaszol:- Meg kell fogni a bolhát, egy csipetnyit az orrára kell tenni, s mentenmegdöglik.- Micsoda? Hiszen ha megfogtam, akkor agyon is nyomom. Minek ahhoz bolhapor?- Agyonnyomni! - feleli a kereskedõ. - Az is jó!

*

- Adjon egy liter bort, de ne üvegbe.- Hát mibe?- Hitelbe.

*

- Pincér, hozzon egy üveg vörösbort!A pincér hoz, de aþ székely kérdezi:- Van fehér boruk is?- Van, kérem.- Akkor hozzon egy üveg fehéret, és ezt a vöröset vigye vissza.Szopogacja a fehér bort, s mint aki jól végezte a dolgát, odébb akar állni. Erre apincér:- Hé, atyafi! Még nem fizette ki a fehérbor árát!- Micsoda fehérbor árát?! Hát nem adtam helyette vöröset?- Igen, de a vörösbor árát sem fizette meg!- Már hogy fizettem volna? Hisz azt meg se ittam!

*

Jó vásárt csinált két székely. A Korda vendéglõbe betértek áldomásra, rendelnekegy fél litert, s megisszák. Aztán rendelnek még egy fél litert.Azt mondja az egyik:- Szép idõ van. . .Kis idõ múlva a másik:- Ühüm.Megint rendelnek fél litert, megisszák, s azt mondja a másik:- Menni kéne!.- Hát menjünk...Csendesen szedelõzködnek. Azt mondja az elsõ:- Legközelebb ismét bejövünk, olyan jól elbeszélgettünk.

*

- Édesapám, az édesanyám azt üzeni, jöjjön haza, nem illik ilyen dologidõben a

kocsmában ülni.- Béni, ide gyere! Látod-e ott a falban azt a két szöget? Azt nézem.A gyerek erõsen nézi a falat.- Mondd meg anyádnak, addig nem megyek; amíg az akét szög négy nem lesz!...Kis gondolkodás után megszólal a gyerek:- Akkor hazajöhet, édesapám, mert az a két szög csak egy szög...

*

Két italos székely találkozik:- Adj isten, szépen süt a hold...- Adj isten, nem a hold az, hanem a nap!.- Hát, csak van szemem...- Én sem vagyok vak..Nem tudnak megegyezni, megkérdeznek egy az úton arra jövõ szintén italosharmadikat. A harmadik hol az egyik atyafit nézi, hol a másikat, látja, hogyakármelyiknek ad igazat, mindenképpen baj lesz. Nézi az eget, s végre megszólal:- Én bizony nem tudom, mi az, nem erre a vidékre való vagyok. . .

*

- Pincér, a kolbász két végével nem vagyok megelégedve!- Miért, kérem?- Azért, mert igen közel vannak egymáshoz.

*

- Pincér, egy pohár bort szeretnék inni, mit ajánl?- Azt a bort, amelyik a legfiatalabb.- Miért a legfiatalabbat?- Mert azt még nem keresztelték meg!. . .

*

- Miért nincs a pincéjében pad vagy székféle, gazduram?- Mert nem akarom, hogy a vendégeim többet igyanak annál, amennyit a lábuk elbír.

*

- Miért nem egyenesen megy, András koma?- Úgy akarnám, komám, de ez a két átkozott lábbeli, amiket az a részeges Józsisuszter csinált, állandóan ténfereg az úton. . .

*

A kapatos székely beleesik a kútba. A felesége kötelet hoz, s az anyóssegítségével kihúzza a góbét, aki, mikor a kút kávájához ér, elkezd kacagni. Úgynevet, hogy majd meg szakad.- Mit kacag kend?- Azon nevetek, hogy hanyatt estetek volna, ha eleresztem a kötelet!

*

Pityókásan megy haza a székely. A kalapja leesik a fülérõl, Megáll, nézi, majdmegszólal:- Úgy, hát leestél, te kalap? Ha most lehajolok utánad hogy felvegyelek, én isleesek! Én ugyan felemelhetnélek téged, de te engem nem! Hát akkor inkább temaradj a földön, mint hogy én kerüljek oda. . .Azzal otthagyja a kalapot, és hajadonfõtt indul tovább.

*

- János bátyám, mit visz az üvegben?- Hát, az igazat megvallva, tanító úr, kérem, egy csekély papramorgót..- Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?- Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.- Ennyit? Hisz ez rengeteg.- Nem mind az enyém, a fele a komámé.- Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!- Azt nem lehet, tanító úr, mert a komámé van felül.

*

Ábel részegen szekerezik haza. A kocsin elalszik. A lovak a kocsma elõtt megállnak.Ábel meg csak alszik, alszik!Két agyafúrt legény elköti a lovait. Egyszer csak Ábel felébred, körülnéz és aztmondja:- Hm. Ha én vagyok Ábel, akkor ellopták a lovaimat.. Ha nem én vagyok Ábel,akkor találtam egy szekeret!

*

- Maga nagyon sokat dohányzik!- Átlag napi negyven szivarkát!- Sok! Abból már házat vehetett volna.- Maga egyáltalán nem szív?- Nem. Soha.- Van háza?- Nincs.- Na lássa! Nekem van!

*

Két székely legény veszekszik kicsit pityókosan a folyóparton. Meglátja a rendõr, sodakiált:- Mi folyik ott?- A Maros.

*

Ábel elpoharazgatott a komájával, majd hazamenõben már alig bírja eloldozni alovát a fától, s hiába próbál a hátára felkapaszkodni, mindig visszacsusszan.Felnéz az égre:- Segíts már rajtam te is, Uram!Azzal lendületet vett, de akkorát, hogy átcsúszott a ló hátán, s ismét a földrehuppant. Erre bosszúsan újra az égre mordul:- Segíts, Uram, de ne ekkorát!

*- Hol csavarogtál, te gézengúz? Már pitymallik.- Ha itthon lettem volna, akkor is pitymallana már.

*

- Ha föl bírok állni, akkor iszom még egy fröccsöt. Ha nembírok fölállni, akkor hazamegyek.

*

A székely atyafi hazafelé a kocsmából erõsen néz két szembejövõ alakot.Megszólal az egyik:- Ne féljen, maga nem részeg, mi ikrek vagyunk.Az atyafi gyanakodva:- Mind a négyen?

*

- Kocsmáros, tudja maga, mit mondotþ a nagy Széchenyi István a Hitelben mármegírván? Hogyþ Magyarország nem volt, hanem lesz. No, látja, nekem sincs mostpénzem, de majd lesz.- Megbocsásson az úr, de én sosem leszek olyan Stádiumban, hogy az egészVilágnak Hitelt nyújthassak.

*

*

- Tudod, barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány, az volna, deeddig akárhányat kommendáltak, az még egik sem tetszett édesanyámnak.- Tán csak nem?- Egyet kivéve! Azért kedvelte, mert szakasztott olyan volt mint õ.- Hát akkor?!- Az meg édesapámnak nem tetszett.

*

- Nõsülj meg már, édes fiam! Lásd, én is megnõsültem.- Könnyû volt kendnek. Kend édesanyámat vette el, de vegyek én el egy színidegenleányt?

*

- Az mégse lesz jó, Rózsi, ha fehér fátyolban esküdöl!- Mért nem, Viktus néni?- Hát. . . igencsak látszik ám, hogy bölcsõre hízol!- Márpedig én fátyolba esküdök, Viktus néném! Mit gondol kend, mit szólna avilág, ha csak úgy, fátyol nélkül állnék oda az oltár elé!?

*

Folyik a lakodalom. Mari néni a fiatalok baloldalán ül,boldogságtól sugárzóan. Náci bácsi a jobboldalukon. Mari néni elérzékenyülvemegszólal:- Édes gyermekeim! Azt kívánom, hogy süssön reátok a boldogþság napja, ahogyannak idején apátokkal, mireánk sütött! Náci bácsi nem állhatja meg szó nélkül:- No, csak annyit mondok, gyerekeim, hogy napszúrást nem fogtok kapni.

*

- Mi az, mi történt, hogy annyi ember összeszaladt?- Esküvõ volt, s a menyasszonyt egy rendõr vitte el az oltártól. - Miért, mit vétetþt a szerencsétlen?- Férjhez ment hozzá.

*

- Hosszúra nyúlik a fiatalok mátkasága, bátyámuram!

- Sebaj! Minél tovább jegyesek, annál kevesebb ideig lesznek házasok.

*

A házasságot makacsul ellenzõ apát a fiú kitartóan kéri, hogy lágyuljon meg aszíve irántuk.- Én nem a szívemre, hanem az eszemre hallgatok, - feleli az atya.- Na, akkor várunk, amíg az agya is meglágyul.

*- István báþtyám, mikor tartja a névnapját?- Nõtlen koromban augusztus 20-án tartottam a nagy cécót, kedves öcsém, de mostcsak inkább december 26-án tartom, István mártír napján, szép csöndben.

*

- Miért megy a tanácsosné Szovácára?- Meg akar szabadulni a bajától.- Mi a baja?- A három leánya...

*

- Miért vagy szomorú, Péter?- Mert a feleségem eltört egy korsót.- Azért nem kell búsulni, nem nagy dolog az.- Csakhogy az én fejemen törte szét.

*

- Felhagyhatnál a sok ostobasággal, fiam, hiszen már megházasodtál.- Ez volt az utolsó, édesapám!

*

- Mind a két feleségemmel rosszul jártam!- Hogyhogy?- Az egyik megszökött, a másik meg nem akar megszökni.

*

Egy úr a feleségével utazik a vonaton. Az egyik állomáson megszólal az asszony:- Látod, lelkem, hogy változnak az idõk?- Azelõtt, ha a vonat megállott, azt mondtad:- Na, és most?- Most meg azt mondod: "Nézz ki asszony, nehogy valaki ide szálljon!"

*

- Barátom, az én feleségem olyan, hogy egy tárgyról órákig tud beszélgetni.- Az semmi! Az enyémnek meg tárgy sem kell, és mégis napokig jár a szája!

*

- Mi lelte a feleségedet, hogy olyan ideges és fáradt?- Az, hogy rengeteg hírt tud a faluról, de rekedtség miatt nem tudja kibeszélni.

*

Azt mondja Eszter az urának:

- Hallja, István, nem jó dolog az, hogy maga mindig azt mondja: "az én házam","az én tyúkjaim". Minthaén nem dolgoznék itt látástól vakulásig, mintha kendé volna itt minden!- Miért, hát hogy mondjam?- Mondja úgy, hogy: "a mi házunk", "a mi állataink".Másnap látja az asszony, hogy az ura turkál a szekrényben.- Mit keres kend?- Mit? Hogy hiánzik a gatyánkból a gatyamadzagunk.

*

Ábel az éjjel beoson a szobába, a toronyóra egyet üt. Felesége megszólal:- Azt ígérted, ha tízet üt a .toronyóra, hazajössz!- Én arról nem tehetek, hogy a toronyóra nullát nem tud ütni.

*

Megházasodik a gyergyói legény. Pár hónap múlva kérdik tõle a barátai:- Hát milyen a páros élet?- Az jó! Hol én nevetek, hol az asszony sír. Vagy fordítva.- Hogyhogy?- Hát úgy, hogy ha õ haragszik, fölkapja a tányért s vágjahozzám. Mármost ha nem talál, én nevetek s õ sír. Ha meg talál, õ nevet s énsírok. . .

*

Dús asszonyt vett nõül Mózes, s mert benne kedvét nem nagyon lelhette, hát inkább akönyveket bújta napestig. Az asszony persze pörölt is vele:- Mindig csak a könyvek, a könyvek! Velem meg mit sem törõdsz! Hej, bárcsak énis könyv lennék, akkor törõdnél velem is!Erre Mózes fölnézett a lapok közül:- Az ám, de kalendárium!- Miért épp az?- Mert abból minden évben másikat vehetnék!

*

- Szervusz, barát!- Semmi barát!- Aztán mért?- Mert megházasodtam!- Ez már jó!- semmi jó!- Aztán mért?- Nem jó, mert öreg lányt vettem el.- Az már baj!- Semmi baj!- Aztán mért?- Mert házat is vettem!- Az már jó!- Semmi jó!- Aztán mértþ- Mert leégett a ház!- Az már baj!- Semmi baj!- Aztán mért?- Mert az asszony is benne égett!

*

- Mit szól hozzá, koma, az van az újságban, hogy tíz házasság közül csak egysikerül?- Nem tudok hozzászólni, mert én még csak egyszer házasodtam.

*

No, mi þ

Megkérdezik az egyik pajkos kisfiútól:- Mi az a nagy kék folt a szemed alatt?- Anyajegy!

*

A tanító úr szól a székelynek:- A maga kislánya, András, állandóan fecseg.- Az semmi! Hallaná csak az anyját!

*

- Tudja az égedelem, mi a fene van a fiammal, olyan lesz mindjárt a nadrágja,mint a Szent Anna tava!- Mint a Szent Anna tava?- Olyan, hát! Feneketlen.

*

- Hol van a villa, lányom?- A gereblye mellett.- Hát a gereblye hol van?- A villa mellett.- Ejnye, te szamár, hát a villa meg a gereblye hol van?- Egymás mellett, édesapám.

*

Áron bácsi megszokta, s nagyon szerette a falióra egyhangú ketyegését hallgatni.Egyik alkalommal azonban arra ébredt, hogy nem jár azóra. Fogta hát, és megrángatta a felesége dunnahaját.- Bori, te!- No, mi az? Mi az?- Nem hallod? Áll a szerkentyû!- Akkor hát. . . Odaforduljak, apjuk?

*

- Mit szólt a feleséged, hogy késõn mentél haza?- Nem tudom, mert a mondókáját még most sem fejezte be.

*

- Mikor ismerted meg, komám, a feleségedet?- Sajnos, csak azután, hogy feleségül vettem. . .

*

- Mondja, kend csendben él az asszonnyal? Nem veszekszenek?- De nem ám! Én csak egyetlen egyszer vesztem össze az asszonnyal, harmadnapra alagzi után.

- És azóta egyszer se szólalkoztak össze?- Egyszer se, mert azóta nem beszélünk egymással.

*

Házsártos, veszekedõs felesége volt az egyik székelynek, s ezt hallván ahelybeli patikus üzent neki, hogy van erre egy jó orvossága. Amikor a székelyelment hozzá, adott neki két jókora pofont, azzal, hogy ezt adja be afeleségének, ilyen betegségre ez az orvosság.Amikor az asszony korholni kezdte az urát, az pofon vágta, s lám, használt azorvosság, mert az asszony elcsendesedett.Amikor legközelebb a székely a gyógyszertárba ment, a patikus megkérdezte:- Használt-e a gyógyszer?- Használt biz az, mihelyt beadtam egy porciót, az asszony abban a szent helybejobban lett. A másikra nem is volt szükség, azt visszahoztam agyógyszerész úrnak - s azzal jól képen teremtette a patikust.

*

Feldõlt szénásszekérre akad útközben a székely. A szekérmellett ijedt gyerek ücsörög a fûben.- Feldõltetek-é? - kérdi a székely.- Látja - így a gyerek.- Látom hát - mondja a székely.- De vajon apád tudja-é?- Hogyne tudná! - mondja a gyerek.- Hiszen ott fekszik alatta!

*

Egy székely a rettentõ hidegben sapka nélkül áll az ut szélén, s vacog. Arra jön akomája:- Hallja, kend, mit áll itt hajadonfõtt ebben a hidegbe?- Odabent a házban, egy darab léccel ráncba szedtem az asszonyt, s most kéne.egy istenes ember, aki ki meri hozni a sapkámat.

*

- Nincsen ebéd, asszony?- Csak nem kívánja kend, hogy bõrig ázzak azért a kis meleg ebédért?Az öreg góbé egy szót se szól, veszi a favödröt, kimegy akútra, megtölti vízzel, visszajön és nyakon önti az asszonyt.- Megbolondult kend? Mért öntött le?!- Mert most már vizes lettél, hát kimehetsz a kútra esõben is.

*

- Madárijesztõ kellene a kertbe, szomszéd! A madarak mind elhordják a termését.- Nem kell az ide, sógor! Az anyósom egész nap a kertben matat.

*

Szól a székely a kocsisának:- Itt van, fiam, ötven fillér, menj ki az állomásra, s hozd be az anyósomat, akimindjárt megérkezik.- þs mi lesz, ha nem Érkezik meg a tekintetes úr anyósa?- Akkor kapsz még ötven fillért.

*

- Hallom, Mózsi bácsi, megnõsült az idõsebbik fia.- Jól hallottad, öcsém!

- No, aztán bevált?- Be az, alaposan! Még én is jól jártam a házassággal.- Hogyhogy?- Hát csak úgy, hogy azóta se kell gyalog járnom!- Nem-é?- Nem bizony! Mert, ugye, ha most elindulok a kocsmába, a menyem rögtön rávágja:"No, viszi mán a fene az öreget!" Visszafelé jövet meg az járja, hogy "Hozza mánaz ördög az apádat!"

*

- Isten hozta, kedves anyámasszony! Csakhogy megjött! meddig marad minálunk?- Éppen, ameddig a vejemuram akarja. . .- Ejnye, ejnye! Csak olyan kicsinység?

*

Volt két testvér, s azok mindig osztozkodtak. Azt mondjaegyszer az idõsebbik:- Itt ez a tál leves, osszuk meg igazságosan! Én húzok egy vonalat a levesközepén, az innensõ fele az enyém lesz, a túlsó meg a tiéd.Beleegyezik a kisebb, s nekilátnak. Azaz látnának, mert az idõsebb testvérgyorsan mind kikanalazza a levest.- Ez így nem igazság! - méltatlankodik a másik.- Nem-e? Hisz a vonalon innét maradtam. Arról már én nem tehetek, hogy a televesed mind átjött hozzám.

*

A fogfájós ember kínjában házról házra jár, az egyikbe ki, a másikba bé. Hát ottordítozik egy asszony, mert éppen akkor jött rá az ideje.- Mi baja az asszonynak? - így a szenvedõ.- Most betegedik le.- Ja, ennyi? Már azt hittem, a foga fáj.

*

Éjszaka részegen megy haza a székely. Hogyan menjen be, hogy a szomszédok megne tudják?Bekiált az ablakon:- Itthon van-é a gazda?Az asszony szégyelli, hony az ura még nincs itthon, s azt mondja :- Itthon van...Csóválja a fejét a székely:- Hát akkor mégsem az vagyok; akinek gondoltam magam.

*

Mesélni kezd a családfõ a gyerekeknek.- Volt egy szegény ember, s annak három fia. Amikor a szegény ember meghalt, nemhagyott mást a fiaira, csupán egyetlen fejszét. Nomármost, hogy lehetne aztháromfelé osztani? Fogták, beletették a vízbe...Itt közbeszól a gyerek:- Mondja már tovább, édesapám!Mire az öreg székely:- Várj csak, fiam, hadd ázzék az a fejsze!

*

Éppen ebédel a székely család, mikor váratlan vendég toppan be. Mit van mit

tenni, meg kell õt is kínálni.- Tartson velünk! - biztatja a gazda, de a vendég szabódik, nem ül az asztalhoz.- Egyenek csak maguk nyugodtan...Hogy hiába kapacitálják, hozzáfognak az ebédhez. Esznek jóízûen, elõbb levest,majd a sültet. A vendég nézi õket, nyel nagyokat. Végül nem bírja tovább:- Mit is mondtak nekem az imént az ebédrõl?

*

A mindszenti gyerek, az apjával a szabadban dolgozik. Keserves hideg van, fázik agyerek keze. Nézi, hogy az apja idõnként a tenyerét lehelgeti, s kíváncsi leszaz okára:- Mit csinál, kend, édesapám?- A kezem melegítem.Délidõben elmennek ebédelni, s az apa fújni kezdi a forró ciberelevest.- Miért fújja, édesapám?- Mert forró, s így gyorsabban hül.- Csodálkozik a gyerek:- Csuda pofája van kendnek. Ha kell, meleget, ha kell,hát hideget fúj!. . .

*

- Hej, de nehéz az élet - sóhajt föl a kis Áron -, tegnap úgy elvert az apám,hogy kiszakadt a nadrágom; ma meg az édesanyám vert el, mert ki volt szakadva anadrágom.

*

A gyerek ebédet visz az apjának a mezõre. Amikor odaér, megkérdi:- Édesapám, rokonunk nekünk a Gergõ bácsi?- Nem, fiam, nem rokonunk.- Édesapám, biztos, hogy nem rokonunk a Gergõ bácsi?- Biztos, biztos, de miért kérded?- Csak azért, mert otthon fekszik az ágyban édesanyámmal.- Hát akkor mégiscsak rokonunk, fiam.

*

Vacsoránál ül a székely család, s bizony a kis Áron nem bír magával. Apjatöbbször rá is szól:- Áron, ne helytelenkedj! Áron tovább helytelenkedik, mígnem az öreg székelymegunja a dolgot, s egy nyaklevest akar lehúzni a fiának. Áron elhajol, s apofon az asszonyt találja. Mire az nyugodtan:- Ott is jó helyt van!

*

Ábel megkóstolja a vacsorát, aztán megszólal:- Te Rozál, ez a káposzta nem elég savanyú.- Óh, te bolond, ez nem káposzta, hanem mákos tészta!- Ja, hát annak elég savanyú.

*

Ábel sétál a gyerekkel az utcán. Egy ismerõs megállítja õket:- Jé, ez a gyerek szakasztott olyan, mint az anyja.- Nem baj - feleli Ábel -, csak az a fontos, hogy egészséges legyen.

*

- Szomszéd, tudna adni pár vödör vizet?- Minek a víz magának, hisz ott van a kútja?- Ott van, ott van, de benne van az anyósom, és már állig ér neki a víz.

*

Beszállott a vonatba két székely ember, s az egyik a pakkját kettejük közéhelyezte el. Jön a jegyvizsgáló kalauz, rászól az egyik székelyre:- Tegye fel a pakkot a csomagtartóba!- Én aztán nem!- Nem-e?- Nem biz' a!- No, várjon, egybõl felteszi maga!Hívja a forgalmi tisztet, az is megkérdezi:- Bácsi, miért nem akarja feltenni ezt a csomagot?- Azért, mert nem az enyém.- Hát kié?- Itt ni, a sógoromé.- No akkor maga mért nem teszi fel, jóember?- Nekem eddig senki sem mondta.

*

A székely szekeres lovat keres a szászrégeni vásárban.- Mi az ára a csikónak, bátya?- Ich verstehe nicht ungarisch - feleli a szekéren ülõ szász.- Tessék?- Nur deutsch!Alkudnak egy negyedóráig anélkül, hogy valamire mennének. Végre az asszonytürelmetlenül és dühösen megszólal :- Nem szégyelli magát, István, Amerikában járt, a harctéren is volt, mégse tudegy szót se németül?- Ugyan bizony mért szégyellném? Õ tud, oszt mégsem megy véle semmire.

*

- Mért sír, drága nénike?- Nagy az én bajom, lelkem, már másfél órája le kellett volna szállnom avonatról!...- És mért nem szállt le?- Megvolt bennem a jóindulat, le is akartam szállni, de mivel szédülök, öreg isvagyok, csak háttal lefelé, fogózkodva bírok leszállni. S amikor kezdek lefelélépegetni az egyik lépcsõrõl a másikra, onnan a harmadikra, s éppen a földreakarok lépni, mindig jön a kalauz úr, elkezdi nyomni a hátujjomat felfelé, hogy "fel,fel nyanya mert indul a vonat!"

*

- Meddig megyen ez a szekér?- Brassóig, ha Isten megsegít.- És ha nem segíti meg?- Akkor Sepsiszentgyörgyön meghálok.

*

- Önnek a jegye nem ide szól!- Nem, kérem, hanem Csíkszeredára.- Nem úgy értem. Ez személyvonatra szól, s kend gyorsvonatra ült fel.

- Mi a különbség a kettõ között?- Az, hogy ez gyorsabban megy.- Tõlem ezt is eresztheti lassabban, mert én ráérek.

*

- Mondja, gazduram! Ha itt a Maros mentén folyton lefelé megyünk, hová jutunk?- Ha jól bírják az urak a kutyagolást, a Fekete-tengerhez!

*

- Ebben a városban születtek-é híres emberek?- Egy sem! Bizonyosan! Itt csak kisbabák születtek.

*

Mikor megindult a forgalom .a székely körvasúton, a harisnyás székely odamegy apénztárablakhoz, beszól:- Kérek egy jegyet!- Hovaþ!- Ide, a markomba!- De hova akar menni?- A sógoromþhoz.- Jó, jó! De hol lakik a sógora?- A komáék mellett.- De melyik faluban? Mondja meg már végre, melyik faluba akar menni!- Csíkrákosra.- No, itt a jegye!Kimegy a peronra, s látja, hogy a vonat már elindult. Még egyszer utánanéz,megmutatja magának a jegyet; és azt mondja nevetve:- Hát te mehetsz! A jegy az itt van!

*

Egy utazó találkozik a székellyel az úton.- Elérek-é a városba vacsora elõtt, atyafi?- EI, ha addig meg nem vacsorázik...

*

A jegykezelõ végigmegy a vonaton, s közben odaszól aszékelynek:- Kérem a jegyeket!Azt mondja az egyik:- Az nincs...- Megbírságolom!- Bulletin (személyazonossáni) van-e?Odaszól a komájához:- Dani! Bulletinünk van?Azt mondja az:- Az nincs!- Hát mijük van?- Abbonament (bérlet).- Hát mért nem mondták, hogy bérletük van?- Azt nem kérdezte.

*

Egy jöttment-jártkõtt székely sokat beszélt bolyongásairól.- Hát Pesten járt-é, Fori bá?

- Bent éppen nem jártam, de olyan közel voltam hozzá, hogy meghajíthattam volnaegy kõvel, ha akarom.

*

A csíkmadarasi székely utazik haza Marosvásárhelyrõl,elalszik a vonaton. Jön a kalauz.- Adja ide a jegyet!- Miért adjam! Vegyen maga is, akkor lesz magának is!- Ne bolondozzék, mutassa a jegyét. Hova utazik?- Az már más beszéd. Én bíz' Csíkmadarasra.- Azon már túlmentünk, Csikverebes következik. Megbüntetem harminc pengõre!- Mért büntet meg az úr engem? Hát manuknál a veréb nem madár?

*

A csíktusnádi erdõbõl, körvadászat után, hazatérõben eltévedt egy vadász. Végretalálkozott egy borvizes székely szekeressel, s megszólította:- Bátyám, az isten áldja meg, messze van még Tusnád?- Nincs messze, tán csak negyed órára ehelyt.- Hála istennek! Felülhetnék a szekerére?- Jó szívvel, mért ne?A vadász elhelyezkedik a borvizes láda tetején, majd elszenderedik.Mennek, mennek, hajnalban felébred a vadász, s ideges hangon kérdezi:- Bátyám, az isten áldja meg, hát messze van még Csíktusnád?- Most már messze.

*

Hazatelepül István bátya Amerikából. Körülüli a falu.- A tenger - magyarázza István bátya -, az éppen olyan, mint itt a falu szélén akenderáztató, csak a túlsó partja is vízbõl van.

*

Bejön Áron a komájával a városba. Végigmegy a fõtéren, majd megáll egy kicsit,egy hálóval elkerített teniszpálya mellett, ahol folyik a játék.Áron még sohasem látott ilyet, nézi egy darabig, majd megszólal:- Gyerünk innen, komám, mert még kiszabadulhatnak!

*

Szállodában kell megszállnia az atyafinak.- Mennyibe kerül ebben a szállóban egy szoba?- Az a fekvéstõl függ! - hangzik a válasz.- Ha nem kerül sokba - így az atyafi -, én legszívesebben a jobb oldalamonfeküdnék.

*

Három asszony utazik a székely körvasúton, beszélgetnek:- Maguknál milyen a termés? - kérdi az egyik.Az asszony összeteszi a két kezét, úgy mutatja:- Ekkora pityókák teremtek... Hát maguknál?A másik kinyújtva lóbálja a karját:- Nálunk ekkora ugorkák nõttek.A harmadik, kicsit süket, egyszer csak megszólal:- Hová való az az ember?

*

- Van itt ülõhely? - nyit be a vasúti fülkébe egy városi.Nyolc székely néz föl rá egyszerre a zsúfolt kupéban.- Van!- Hol? - csodálkozik rájuk a városi.- Itt-e, alattunk.

*

A székely áll a hegyormon, és nézelõdik. Arra halad egy turistacsoport, ésmegkérdezik:- Meddig lát el, bátyám? Messze?- Messze bizony.- Talán még Amerikáig is?- Messzebbre!- ?????- Egészen a Holdig!

*

Megszólít a székely egy fiákerest a vásárhelyi piacon:- Mennyiért vinne ki a vasúthoz?- Két pengõért.- De ketten vagyunk a feleségemmel.- Nem baj, akkor is két pengõ.Az atyafi közben megbánta, hogy kocsit akart fogni, sértõdötten így szól:- No hát, akkor nem megyünk kenddel. Nem engedhetem, hogy az asszonyt ígysemmibe vegyék.

*

Kapatosan bandukol a székely a sínek között, s közben morog magában:- A nemjóját, milyen sok itt a lépcsõ, s milyen alacsonyan van a korlát!

- Nono! Már hogy lenne a pásztor a helyhatározó?- Azért, mert a pásztor határozza meg a helyet, hun legeljen a nyáj.

*

- Ismeritek már a jelentõ mód és a parancsoló mód közötti különbséget. Mondunkrá példát. "A székely elindul." Mondd ezt, Gergõ, parancsoló módban!- Gyû, te!

*

- Feri, mondd meg nekem, mi a katonának a többes száma?- Hát. . . hát. . . regiment!

*

- Mibõl áll a tenger?- Vízbõl.- Helyes. És miért sós a tenger vize?- Azért sós a tenger, mert. . . mert. . . nagyon sok a hering benne!

*

- Az Isten mindenütt jelen van, és mindent lát.- Akkor miért kérdezte a paradicsomban: Ádám, hol vagy?

*

- Miért jársz iskolába?- E kérdés felett már magam is sokat tûnõdtem.

*

hol- Milyen ige a "ver"? Cselekvõ vagy szenvedõ?- A tanító úrnak cselekvõ, nekem pedig szenvedõ.

*

- Mire használjuk a ceruzát, Áron?- Hát. . . hát. . . faragásra.

*

- Te, fiam, mondd csak, mit ád a juh?- Tejet.- Azt is ad, de mit még?- Hát a juh azt adja. . . hogy gyapjút is ád!- Na, és mit készítenek a gyapjúból?- A gyapjúból azt készítik, hogy, hogy. . .- Hát mibõl van a pantallód, fiam?- Szétfejtettük az öregapám nagykabátját, oszt abból.

*

- Meddig volt Ádám és Éva a paradicsomban?- Almaérésig.

*

- Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot!- Jó lesz, fiam, elõre is köszönöm!Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába.- No, Gyuri, hol van az ajándék?- Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!- Talán az ülü elvitte?- Azt nem!- Megdöglött?- Az sem!- Tán megbetegedett?- Nem, ellenkezõleg, jobban lett a tyúk!

*

A református egyház tanítójától kérdezik:- Hogy s mint van, tanító úr?- Kevés a fizetség.- Aztán mennyit kap?- Havonta minden gyerek után száz lejt.- És mennyi tanítvány van?- Tizennégy.- Hát ez mégiscsak valami!- Igen, kérem, csakhogy a tizennégybõl nyolc az én gyerekem. . .

*

Kecskét vezet a kislány ,az úton. Meglátja a pap, s megkérdezi:- Hát te, lányom, hová viszed azt a kecskét?- Viszem a bakhoz, hágatni.A tiszteletes úr megbotránkozik.- Ejnye, lányom, hát nincs neked bátyád?- Van, tiszteletes úr, de az nem hág kecskét.

*

- Édesanyám, igaz az, hogyù porból lettünk, s porrá válunk?- Igaz, kisfiam!- És akkor a négerek szénporból lettek?

*

- Ejnye, szomszéd! Miért veri olyan rettenetesen azt a rendetlen gyereket?- Tudja, a fiam holnap kapja meg a bizonyítványát, de nekem még ma el kellutaznom.

*

Matyit - elkövetett gazságai miatt - édesapja irgalmatlanul elverte. Miutánmegnyugodott, megkérdezte az édesanyját:- Mondja, édesanyám, apámat is elverte a nagyapám?- El bizony, fiam!- És a nagyapót is elverte az õ apja?- El, hát!- És a nagyapó ,apjának az apja is elverte a nagyapó apját?- Igen! Biztosan. De hagyd már abba a kérdezõsködést!Matyi eltûnõdik, azután megszólal:- Hát, tulajdonképpen, melyik kezdte?

*

Számjátékok

- Az apádnak húsz juha van, s ebbûl tizet átvisztek a szomszédhoz. Hány juhamarad?- Húsz.- Hogy számolsz, te gyerek?- A mi juhaink hazatalálnak még a szomszéd megyébõl is!

*

- Fogadjunk, két perc alatt kimondod, hogy tizennégy!- Nem fogom kimondani.- Majd meglátod. Mennyi hat meg négy?- Tíz.- Mennyi nyolc meg három?- Tizenegy.- Mennyi kilenc meg hét?- Tizenhat.- Tudtam, hogy kimondod!- Mit mondok ki?- Tizenhatot!- Hohó, tizennégyrõl volt szó.- Most mondtad ki a tizennégyet!

*

Hazamegy a fiú, aki a városban tanult, és okosnak hiszi magát.- Édesanyám, süssön ki nekem három tojást!Mikor az anyja elé teszi a három tojást, a fiú okoskodva megkérdezi:- Édesanyám, miért sütött nekem öt tojást, mikor három is elég lett volna?- Ez három, fiam!- Ez nem, mert ahol három van, ott kettõ is van. Három meg kettõ az öt, ugye,anyám?- Jól van, no! Legyen úgy! Én ezt a hármat most megeszem, s te a másik kettõt eddmeg egészséggel!

*

Az öreg székely tizenhét lovát a három fia közt úgy osztotta fel, hogy alegidõsebb kapja a harmadát, a középsõ a felét, a legkisebb a kilencedét.Mivel a tizenhét sem kettõvel, sem hárommal nem osztható, az örökösök veszekednikezdtek. Arra jött egy szegény szekeres, aki, hallván a vitát, kifogta lovát, atöbbi mellé állította, s ígyù osztotta el a lovakat:A legidõsebb kapott hatot, a középsõ kapott kilencet, a legkisebb kapott kettõt.Ez összesen tizenhét ló, s megmaradt az övé. . .A testvérek elismerték bölcsességét és igazságát, és máigsem tudják megérteni, miként maradt meg az igazságos osztás után egy ló.

*

Úton van egy csíki és néhány háromszéki székelyù, s arrólvitatkoznak, ki azeszesebb. A csíki egyù darabig hallgatja õket, majd megszólal:- Hát ha maguk valóban olyan okosak Háromszékben, azt mondják meg, hány fejhagymát rakott otchon az asszony a tarisznyámba. Ha eltalálják, maguknak adommind a hatot!- Hát hatot! - nevettek a könnyû kérdésen a háromszékiek.- Nem a - így a csiki -, nyolcat. Merthogy kettõt már megettem az úton.

*

- Mennyi kamatot számít maga?- Kilenc százalékot.- Hogy képes olyan sokat követelni? Nem fél az Istentõl, hogy megveri?- Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest úgyis hatosnak látja!

*

- Mérjen nekem egy kiló almát! Hány darab megy egy kilóba?- Hat-hét darab.- Jól van, de nagyok legyenek ám!

*

- Te, Feri! Ha egy kaszálót három kaszás egy nap alatt lekaszál, azt egy kaszásmeddig kaszálja le?- Sohasem, tanító bácsi.- Miért nem?- Azért, mert ha már le van kaszálva, akkor mit kaszáljon rajta?

*

Természetes

- Melyik az a négy állat, amit az isten nem teremtett?- Az ártány, a paripa, az ürü meg az ökõr.

*

A székely nézelõdik az állatkertben. Csodálja, hogy a veszedelmes nagyvadakengedelmeskednek a gondozónak, jóllehet az nem bántja õket.Egyszer csak megkérdi:- Mondja az úr, mit mûvel ezekkel az állatokkal, hogyúgy engedelmeskednek, s meg tudja fékezni õket?- A szemeim erejével hatok rájuk.- Megkérném szépen, nézzen egyszer jól a feleségem szeme közé isþ. . .

*

- Hé, kocsis, beázik a fedéL! Mindig ígyù van?- Nem, nagyságos uram, csak ha esik!

*

- Sok a hó itt, gazduram?- Sok bizony, de a szomszédnál még több!- Hogyhogy,þ- Az õ telke még egyszer akkora, mint az enyém!

*- János szolgám, ha még sokáig tart ez a hõség, minden barom elpusztul.- Csak a nagyságos urat tartsa meg a Jóisten!

*

Egyházi vizitáción van a püspök Gyulafehérvárról. Az egyik kicsi faluban elmegyaz iskolába, megnézi, hogy mit tudnak a nebulók. A tanító megkérdezi tõlük:- Na, mondjátok, milyen állatokat ismertek?- Disznó, réce, csirke, tehén. . .- És ki tudna ragadozó állatokat mondani?Csend van, nagy csend. Egyszer csak egy pulykatojás képû legényke jelentkezik.- Na, Lajika, mondjad!- A kutya!- Az hogy volna, te?- Hát pedig az az.- Honnan veszed?- Láttam tegnapelõtt, édesapám kettõt alig tudott szerteválasztani, úgyösszeragadoztak!

*

Biztatja a fiát a székely asszony:- Ne csak a húst edd, fiam, a káposztát is, az éppoly jó!- Nem hiszem én azt, édesanyám, ha az éppolyù jó volna, akkor a kutyák már akertben megették volna!

*

- Mit gondolsz, melyik gyorsabb: a postagalamb vagy a ló?- Gyalog a ló. . .

*

Ábel és Mózes baktatnak fel a Hargitán, a rengeteg erdõben. Megkérdi Ábel:- Mózes komám, mit csinálnál, ha most találkoznánk egy hatalmas medvével?- Itt a puskám, hát lelõném!

- És ha csütörtököt mondana?- Dupla csövû ez! Ha az egyik csütörtököt mond is, ott a másik csõ, ugyancsakmegtöltve.- És ha a másik is csütörtököt mondana?- Akkor. . . akkor fölmásznék egy fára.- És ha nem volna olyan fa a közelben?Erre már megdühödik Mózes. Azt mondja:- Ejnye, Ábel, hát te kinek tartassz engem, vagy miért nem mégy el?

*

- Édesanyám, az édesapám vadászni ís tudott, -amikor magát elvette?- Honnan veszed ezt, édes fiam?- Mert tegnap azt mondta, hogy mikor magát elvette, nagy bakot lõtt.

*

- No, vadász úr, jól felültetett maga minket!- Hogyþhogy?- Hát nem azt ígérte, hogy küld nekünk egy nyulat Ferenc-napra?- Nem ment el? (), az anyja! Pedig mennyire küldtem, Még a kend lakcímét isodakiáltottam.

*

Városi urak vadásztak az erdõben. Egy mezõnél - ahol egy öreg székelyszántogatott - megálltak.- Adj isten! Látott-e kend errefelé nyulat?- Láttam, persze hogy láttam!- Merre ment? - kérdezte mohón az egyik vadász.- Amarra, az erdõnek - mutatott elõre az atyafi.A vadászok elrohantak a jelzett irányba, de hogy nem láttak semmit, visszajöttek.- Mondja csak, bátyám, mikor látta azt a nyulat?- Hát, megvan annak már egy hete is. . .

*

Ety úriasszony a leánykájával a vonaton étkezni szeretett volna, de otthonhagyta akését. Az egyik parasztbácsi megszólalt:- Ha meg nem sérteném a nagyságos asszonyékat, a bicskámat odaadnám.Evés után, amikor az úriasszony visszaadta a bicskát, az öreg megkérdezte:- Vágott-e jól a bicskám, nagyságos asszonyom?- Kitûnõen!- Gondoltam én is, mert tegnap kiheréltem vele a kutyámat, és elébbmegköszörültettem!

*

- Sógor, mi bajod van?- Rettenetesen fáj a fogam.- Mért nem huzatod ki? Ha enyém volna, már rég kihúzattam volna.- Hiszen ha a tiéd volna, már én is rég kihúzattam volna...

*

- János bácsi, hallotta, olcsóbb lett a zab! Örvend-é?- Örvendjen a ló!

*

- Mikor van a tyúkon a legtöbb toll?- Mikor levágják. . .- Bizony nem, hanem akkor, mikor a kakas rajta van.

*

- Ha egy juh kettõt bárányzik, egy berbécset és egy nõstényt, melyik jön ki elõl?- Amelyik hamarabb megindul.- Nem igaz, mert mind a kettõ hátul jõ ki.

*

- Melyik a leghasznosabb állat?- A tyúk!- Mert a tyúkot meg lehet enni mielõtt megszületnék, és még a halála után is!

*

- Hallotta, édesanyám, megszületett a grófék kisbabája?- Mit hallottál, Bözse, leány lett-e vagy fiú?- Se nem leány, se nem fiú, hanem "kontessz"!

*

- Mi érdekes van azon a fán, szomszéd!- Az jutott eszembe, hogy tavaly erre a fára akasztotta fel magát szegény jófeleségem, hogy az Isten nyugosztalja!- Kedves szomszéd, adjon nekem egy ojtóágat arról a fáról.

*

A jó asszonynak három dologhoz kell és nem kell hasonlítania.A csigához: tartózkodjék mindig a házban - de ne hordozza azt minþdenfelé!A visszhanghoz: feleIjen, ha szólnak hozzá - de ne övé legyen az utolsó hang.A toronyórához: pontos legyen - de ne hallja szavát az egész város.

*

Áron bácsi bemegy a vendéglõbe, ahol a kandalló felett egy hatalmas, vagykétméteres kitömött csukát pillant meg.- Netene! - mondja a barátjának fejcsóválva -, az is jól tudott lódítani, akiezt a csukát fogta.Bizallmatlanul szemlélik az ismeretlen vadállatokat, melyek az õ számukra furcsaszerzetek. Egyszer csak felderül az egyikük arca, és rámutat a tyukokra:- Nézd, komám! Igazi állatok!

*

Katonaság, rendõrség

Az 1866. évi porosz-osztrák háború idején az a hír járta, hogy egy évben kétszerújoncoznak.- Az lehetetlen - szólt az egyszeri csíki székely -, hiszen az anyák egy évbencsak egyszer szülnek. . .

*

Egy huszárt áthelyeztek, mert a kapitányával örökké fogadott. Az új helyen akapitánya ezzel várta:- Na, nálam nem fogsz fogadozni, mert úgyse nyersz soha!

- Nyerek én a kapitány úrtól is.- Tõlem azután sohasem!- No, fogadjunk!- Fogadjunk, de mibe?- Abban, hogy szemölcs van a fenekén! Húsz korona!- Rendben van, áll a fogadás!Kezet fognak, a kapitány a nadrágot letaszítja, s nézik, hát nincs szemölcs. Akapitány felhúzza a nadrágját, s a pénzt diadalmasan zsebre vágja.- No, ugye nem nyertél?- Én aztán igen!- Hogyhogy?- A régi kapitánnyal fogadtam negyven koronába, hogy az új kapitány elsõ napmegmutatja nekem a fenekét!

*

Az ütközet után mindenkitõl megkérdezik, milyen hõstettet vitt végbe. Mózes aztfeleli:- Én pedig, kapitány úr, egy ellenséges tábornoknak levágtam a lábát. . .- Nagyszerû, de miért nem a fejét?- Azért, mert az már le volt vágva. . .

*

Az ezredorvos minden betegnél így kezdi:- Szimuláns vagy, édes fiam. . .Egyik este egy székely bekopog az ezredorvos szobájába:- Ezredorvos úrnak jelentem alássan, egy szimuláns meghala...

*

Két inasgyerek beszélget, s nem veszik észre, hogy mögöttük rendõr áll.- Tudod, mi a különþbség a szamár és a rendõr között?- Na, mi a különbség? - fogja fûlön fenyegetõen a rendõr a gyereket.- Jaj, nincsen semmi különbség, biztos úr, csak engedje el a fülem!- Na, azért! - enyhül meg, és méltóságteljesen továbbáll.

*

Az õrmester újoncokat oktat:- Gerendás Ábris! Tegyük fel, hogy az õrségen áll, és valaki a háta mögülátöleli, de úgy ám, hogy mozdítani sem tudja a karját! Mit csinál akkor?- Azt mondom, hogy: "Na, ne izélj, Rózka, õrségen vagyok!"

*

"A régi, k. u. k. hadseregben a századparancsnok magához hívatja aszolgálatteljesítõ székely õrmestert, és így szól hozzá:- Nézze, Gerõ, maga a század legjobb altisztje, de nem tûröm, hogy az embereitállandóan az állatkertbõl vett nevekkel ruházza fel! Megértette?!- Igenis!Másnap az õrmester gyakorlatot tart:- Angyalkáim! Figyeljenek jól, most egypár szép fegyverfogást szeretnék látni. . .Kovács! Te rózsabimbó! Húzd fel jobban a válladat!. . Petõ! Úgy állsz ott, mintegy elhervadt virágszál!. . Édes kis madárkáim, nagyon gyenge volt, ezt meg kellismételni!Pár nap múlva a századparancsnok közli vele:- No, így tovább! Remélem, belátja, hogy így is megy minden?!- Valóban, százados úr, mert az emberek most sokkal jobban félnek tõlem!

*

Bevonul a székely katonának. Búcsúzásul az apjától egy hatalmas pofont kap.Az öreg mély komolysággal megszólal: ù- Édes fiam, ezt soha, senki mástól el ne tûrd!

*

A német megszállás alatt történt, hogy Gábór Áron újságírót, az ágyúöntõleszármazottját, aki részt vett az antifasiszta ellenállásban, elvitte a Gestapo.Kihallgatásánál, amikor fölvették az adatait, azt kérdezte tõle a náci tiszt:- Áron? Nem zsidó maga?- Nem.- Akkor, hogy hívhatják Áronnak?- Kérem - magyarázta az újságíró -, én székely vagyok, s nálunk szokásbibliai neveket adni. Sok az Áron, a Mózes, az Ábel...- Igen? - csodálkozott a német.- þs hogy hívják arrafelé a zsidókat?Gábor Áron mély lélegzetet vett, és sorolni kezdte:- Hermann, Adolf...

*

A második világháborúban történt, valahol a Volga mEntén.Ülnek a foglyok egymás mellett a hidegben, a latrina rúdján fáradtan, szomorúan.Egyszer csak a csöndbe belereszket a bánkfalvi Kiss Dávid harsány nevetése .A többi ráförmed:- Hát néked még van kedved nevetni?- Az jutott eszembe - hahotázik Dávid -, hogy odahaza mindig azt mondtaédesanyám: "Ha szükségre kell menned, csak eridj jó messzire a háztól." Hát énmost jól eljöttem!

*

Leszerel Ábel a haditengerészettõl, s meséli otthon a kalandjait. Például:- Mikor engem a tengeralattjáróra küldtek, hogy arról torpedókat lõjek ki,egyszer csak jött felénk az ellenség gyorsnaszádja. Erre mi le a víz alá, onnanaztán megcéloztam a hajót a torpedóval, oszt puff, a közepibe. .- A tenger mélyén lõttél? - kérdi valaki.- Hát!- Az meg hogy lehet? Hogy nem folyt be a víz az ágyúcsövön?Mire Ábel fölényesen:- Mondd, te durrantottál-é már fürdés közben?- Mindenki megteszi titokban - mondja a másik.- S ment-é bé akkor víz?- Hogy ment volna?- Na látod, hát éppen így mûködik a víz alatti torpedóágyú is.

*

A székely legényt behívják katonának. A sorozáson a haditengerészethez osztjákbe, de elõtte megkérdik tõle:- Tud maga úszni?- Miért, hajó nincs?

*

�