SzeretetA ROMÁNIAI MAGYAR BAPTISTÁK LAPJA – ÚJ SOROZAT: XXI I . ÉVF. – ALAPÍTÁSI ÉV: 1921

2011.AUGUSZTUS

8. sz.

Meghívó a Nõszövetség 6. választói közgyûlésére

Szeretettel értesítjük a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségéhez tartozógyülekezetek nõtestvéreit, hogy választói közgyûlésre hivatalosak. A 6. választói közgyûlésre folyó

év október 1-én, Kolozsváron kerül sor. Ez alkalommal szeretnénk megemlékezni arról is, hogy ezelõtt20 évvel épp Kolozsváron alakult meg a Nõszövetség.

A gyülekezetekbõl többen is eljöhetnek, de képviselõként az alábbi kitételként küldjenek delegá-tusokat a nõtestvérek: 1-50 nõtestvér után egy képviselõ, 51-100 nõtestvér után két képviselõ,101-150után három, 150 felett minden 50 nõtestvér után még egy képviselõ.

A választói közgyûlés reggel 10 órakor kezdõdik a kolozsvári magyar baptista imaházban(Str. Cernavoda nr. 14.)

A vendégfogadásra való felkészülés végett kérem, jelentkezzenek legkésõbb szeptember 24-ig azalábbi elérhetõségek valamelyikén:

Postacím: Cluj Napoca, 400187, Str. Gorunului 21,

Tel: 0264 534 181, E-baptifon: 0735 500 424, emailcím: balintpalibi@gmail.com

Testvéri szeretettel a Nõszövetség vezetõsége nevében: BÁLINT PÁLNÉ IBOLYA

A Házaspáros csendesnapok résztvevõi a Hargita tábor kápolnája elõtt, a konferencia zárónapján, május 29-én.

Házasságunk csak akkor megy helyes irányba, ha elõítéletünket, önzésünket, sérelmeinket,elvárásainkat letéve a kereszt alatt, indulunk el a házasság szép útján. Elsõdleges jellem-

formálónk a házastársunk, aki jó vagy rossz irányba alakíthatja jellemünket. – Részlet a Házaspároscsendesnapok elõadásaiból. Az eseményrõl tudósítás a 2. oldalon olvasható.

HÍRFOTÓ

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS2

Isten kegyelmébõl május 27-29 között Házaspároscsendesnapok voltak szervezve a Hargitai Táborban.Nagyon értékes idõt tölthettek együtt azok a házaspárok,akik eljöttek azért, hogy közelebb kerüljenek Istenhezés egymáshoz is mint férj és feleség. Régóta volt márigény ilyen alkalmakra és reméljük, hogy ez még csak akezdet volt és lesz még ennek folytatása.

Nagy öröm volt látni, hogy sok fiatal házaspár voltjelen ezen a konferencián, de voltak olyan testvérnõk is,akik férjük nélkül jöttek el erre az alkalomra, együttlenni a Hargitán.

Az elõadók, Varga György lelkipásztor és feleségeAnikó, Magyarországról érkeztek és õk tanítottak a házas-ság titkairól. Hálásak vagyunk, hogy vállalták ezt a szol-gálatot, õszintén és egyenesen beszélve a kommunikáció,mint a konfliktuskezelés témájáról, a férj és a feleségszükségleteirõl a házasságban.

A vasárnap délelõtti alkalmon a Jak 4:8 „Közeledjetekaz Istenhez, és õ közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg akezeteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti két-lelkûek” alapján Varga György lelkipásztor testvér szólí-tott fel arra, hogy Jézus hívására reagálva, lépjünkközelebb Istenhez.

A közelebb kerülésnek is vannak akadályai: a bûn ésa kétlelkûség. Ezeket le kell gyõznünk annak érdeké-ben, hogy Isten is közeledjen hozzánk. Ha mindkétházasfél közeledik Istenhez, így egymáshoz is közelebbkerülnek.

„Veled és Feléd egy életúton át,Veled élek, így szép a világ.”Ha ez valóra válik az Istennel való kapcsolatunkban,

akkor szép lesz az élet a házasságban is.

RAINA OTTÓ és HAJNI

TUDÓSÍTÁS

Házaspáros csendesnapok

Egyetlen házasság sem mentes a konfliktusoktól. Ha egy házasság Istenre épül,akkor bár megjárunk együtt mélységeket vagy magasságokat tudjuk, ezáltalIsten formál minket, hogy jobban hasonlítsunk hozzá. Istennek minden hivõházassággal terve van, hogy ahol élünk, házasságunk példa legyen mások elõtt. A kommunikációról szóló elõadásban hallhattunk ennek fontosságáról, és arról a kettõselkötelezettségrõl, ami szükséges egy helyes kommunikációhoz: a. meg akarom érteni a házastársamat, b. meg akarom értetni magamat vele.A kommunikáció célja: kapcsolódni a házastársamhoz.A statisztikák kimutatták, hogy általában 20% -át halljuk meg annak, amit a másikmond, a többi pedig elvész. A figyelés legmagasabb foka az empatikus figyelés, amikoreggyé válok azzal, amit a másik mond, amikor teljes szívemmel befogadom azt,amit a másik üzen, de sajnos csak néha vagyunk ilyenek. Máskor pedig valamelykategóriába sorolhatjuk magunkat a következõk közül, annak függvényében,hogy milyen fokon jut el hozzánk az információ: – Aktív nem figyelõ, amikor annyira el vagyunk foglalva magunkkal, hogy nemhalljuk meg, amit a másik mond. – Tettetett figyelõ, amikor kívülrõl úgy néz ki, hogy nagyon odafigyelünk, de aszavak nem jutnak el értelmünkig. – Szelektív figyelõ, amikor kiválogatjuk mi az, ami számunkra fontos, és csak arravagyunk figyelmesek. – Értõ figyelõ, amikor értelmünkkel felfogjuk a mondanivalókat, de nem tudunkegyütt érezni a társunkkal. A kommunikáció buktatói a félreértés és a feltételezés, ezek vezetnek a konfliktusokhoz.Fontos az õszinteség és a kedves beszéd, a dicséret, mert ezek építik a házastár-sunkat is. A kommunikáció a konfliktus megoldásának a kulcsa. Konfliktushelyzetbentermészetünkbõl eredõen nem egyformán reagálunk. A bocsánatkérésen és amegbocsátáson keresztül eljutunk a konfliktus lezárásához. Hogyan jutunk el a konfliktus megoldásához? Be kell lássam, a házastársam nemellenségem, nem gyõzni akarok felette, hanem a harmóniát akarom helyre-állítani. Elkötelezem magam a konfliktus megoldására, és arra, hogy kommuni-kálni fogok, nem zárkózom el a társam elöl.

Részletek a Házaspáros csendesnapok elõadásaiból

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 3

GONDOLATOK A PIHENÉSRÕL

Itt a nyár. Az évnek ebben azidõszakában megyünk szabad-ságra, nyaralásra. A határidõ-

naplóban beütemezett szoros prog-ramokból végre kikapcsolódhatunk,és elérkezik a pihenés ideje.

Már a Biblia elsõ lapjain, aTeremtés könyvében találunk uta-lást arra, hogy az ember pihenjen,nyugodjon a hetedik napon, mertIsten is azon pihent meg az egészteremtõ és alkotó munkája után. Eznem azt jelenti, hogy Isten tétlenvolt (a pihenés nem azonos atétlenséggel). Õ az, aki nyugalomrólgondoskodik és pihenést biztosít azemberi lénynek (vö. 5Móz 5:12-15).Nem azt akarja, hogy az emberkiégjen, hanem égjen az isteniszolgálatban és tûzben, mint acsipkebokor, amely égett, de a tûznem emésztette meg, nem égett el(2Móz 3:2-3).

Ésaiás próféta könyve 28:12 ver-sében olvashatjuk: „Õ aki ezt mondánékik: ez a nyugalom, hogy nyugtassátokmeg a megfáradottat, és ez a pihenés! Ésnem akarták hallani!” Az új fordításszerint: „aki ezt mondta nekik: Itt van anyugalom, adjatok nyugalmat afáradtaknak! Itt van a felüdülés!-Denem akartak rá hallgatni.”

A HÉBER menuha = nyugalom,csendesség, pihenés, felüdülés,frissülés – amit mi általában nyuga-lomnak, pihenésnek fordítunk –többet jelent, mint munkaszünet,fáradozástól, gürcöléstõl való fel-mentés vagy bármely fizikai és szel-lemi agyonhajszoltságtól, túlterhelõtevékenységtõl való szabadulás –valóságos és lényegében nagyonpozitív töltetû fogalom.

Ugyancsak ezt a pozitív, életetátfogó töltetet találjuk az ókori görö-göknél a szabad idõ és pihenésfogalmával kapcsolatban. A görögszkole kifejezés eredetileg csendes-ségre vagy békességre utalt. Jelen-tése: pihenés, zavartalan gondol-kodás. Az ókori görögök az élet és a

munka céljának, illetve delelõpontjának tekintették.

Isten munkára teremtette azembert (1Móz 2:15) de úgy, hogyfizikai és lelki felépítésénél fogvaszüksége legyen nyugalomra, pihe-nésre, elcsendesedésre, hogy haté-kony legyen munkájának végzésé-ben. A pihenés tulajdonképpen nemopció, hanem fizikai és szellemiszükséglet. Nem a vakációnak, szabadidõnek élünk, viszont életszükségleta pihenés, a lazítás, a kikapcsolódás.

Szükséges a nyugalom. Ebben avonatkozásban Isten kijelentése, amiJúdea népének szólt a próféta által,idõszerû számunkra is: „Mert így szólaz Úr Isten, Izraelnek szentje: megtérveés megnyugodva megmaradtatok volna,csöndességben és reménységben erõssége-tek lett volna, de ti nem akarátok.” (És30:15)

A SZABADSÁG IDEJE, a vakációzás,táborozás, a hívõ ember életébenlegyen olyan alkalom, amikor egy„nagy levegõt veszünk”, pihenünkIsten kitárt karjaiban, aki az õFiában, Jézus Krisztusban folyama-tosan ránk vár: „Jöjjetek énhozzámmindnyájan, akik megfáradtatok ésmegterheltettetek és én megnyugosztlaktiteket. Vegyétek fel magatokra az énigámat és tanuljátok meg tõlem, hogy énszelíd és alázatos szívû vagyok: ésnyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mertaz én igám gyönyörûséges és az én terhemkönnyû” (Mt 11:28-30).

A szabadság ideje legyen azimádság ideje is, mert így tapasz-taljuk meg a békességet, amelyminden értelmet felül halad (Fil4:7). Az Úrtól kérjünk bölcsességetpihenõ szabadságunk megtervezé-séhez, szervezéséhez. Egy jól meg-tervezett szünidõ, szabadság, üdülésfelfrissíti a testet és a lelket úgy, hogya legjobb munkát végzõ munkásoklehetünk, mindegyikünk a magunksaját munkaterületén.

Isten a múltban úgy rendelkezett,hogy választott népe, az Izrael tartsa

és szentelje meg a nyugalom napját,semmiféle munkát ne végezzenekazon a napon (2Móz 20:11).

A NYUGALOM NAP MEGTARTÁSAtöbbet jelent, mint szombaton vagyvasárnap a munkát félretenni, nemdolgozni. Azt jelenti, hogy mégbehatóbban foglalkozom Isten igéjé-vel, még jobban elmélyülök Istenszeretetében, kegyelmében és bûn-bocsánatában. Azt jelenti, hogy min-dent félre teszek, ami megzavarnáéletközösségemet Krisztussal. Enge-dem, hogy az Õ jelenléte betöltsönegészen, életereje átitassa teljesvalóm. Félretett vagyok az Õ számára.Ilyen értelemben is szentségbentöltöm a szabadságomat.

Érdekes felfigyelni, hogy azangol-szász ember, amikor szabad-ságon van, azt mondja: „I am on myholidays”. A holiday (szabadság,ünnep, munkaszüneti nap, vakáció)összetett szó, amely a holy=szent ésa days= napok, szavakból tevõdikössze. Tehát ránk vonatkozóan,mint hívõ emberek, nem csak szün-idõben vagyunk, munkaszünetettartunk, hanem szent napokat.

ÁLDÁSOS LENNE Isten gyerme-keinek, ha ilyen hozzáállással tervez-nék és kiviteleznék pihenõszabad-ságukat, azért, hogy jobb és haté-konyabb munkásokként térjenekvissza – újult erõvel, feltöltõdve ésfrissességgel, ki-ki a maga munka-területére. Akár a tengerre, akár ahegyekbe megyünk, városi vagyvidéki környezetben pihenünk,belföldön vagy külföldön, ajánlom,hogy a szabadságunkat a világhálóés a mobiltelefon nélkül töltsük, de aBibliánkkal, az énekeskönyvünkkel,a családunkkal és az Úrral!

Ha ilyen szemlélettel indulunkszabadságra – drága szolgatársak,testvéreim, kedves újságolvasók –,akkor nemcsak a munkánk, de apihenésünk sem lesz hiábavaló – azÚrban!

KATONA JÁNOS lp., Arad

„Mindennek rendelt ideje van”

– Pihenõszabadság, avagy szent napok –

Préd 3:1a

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS4

TUDÓSÍTÁS

Évzáró a Teológián

Örvendezõ szívvel gyûltekössze a teológiai hallgatók anagyváradi belvárosi gyüle-

kezetben június 26-án, vasárnapdélután, hogy lezárják a 2010-2011-es tanévet. Velük ünnepeltek amegjelent tanárok, s a gyülekezettagjai is. Az ünnepi istentiszteletkezdetén az ének-zenekar szolgált,ezt követte a teológusok kéténekszolgálata. Az elsõ énekbenJézus dicsõítésérõl énekeltek, melyaz égi otthonban lesz igazán boldog,s Krisztus hadseregébe toboroztak amásodik ének által.

A két éneket Papp László,levelezõ tagozaton végzett hallgatóbizonyságtevése követte, melyben atanulás céljáról és hogyanjárólhallhattunk a Mt 11:29 alapján.Elmondta, hogy a tanulás azért van,hogy olyan értékeket sajátítsunk el,amellyel másokat elõrébb segítünkIsten országának keresésében. Jézusközelségében lehet igazán tanulni,jelenlétében megfigyelünk, megér-tünk, elraktározunk dolgokat,melyeket aztán tovább is adunk.Mindez élethosszig tartó folyamatkell legyen minden keresztyénszámára.

Balog Gábor, szintén levelezõtagozaton végzett hallgató, egyénekkari szolgálat után tettbizonyságot az 1 Kor 15:57-58-asverseit olvasva fel. Szolgálatában

felhívta a figyelmet arra, hogyhálásnak kell lenni mindenért,erõsen kell állni, s így megerõsödvelehet dolgozni, buzgólkodni azÚrért, abban a tudatban, hogy az Úrmunkája soha nem hiábavaló azÚrban.

A tanárok szolgálatai elõtténekkari szolgálatok, valamint közösénekek hangzottak el. Bálint Pál,kolozsvári lelkipásztor, bizonyság-tételében három példát hozott felarra, hogy ki, miért keresi Istent.Jónás azért tette, mert szorult hely-zetben volt, s ebben az állapotábanIstent vádolta, magát sajnáltatta. A tékozló fiú azért kereste fel Atyját,hogy bevallja miben hibázott, sekkor történt a radikális változás.Jézus, legfájdalmasabb pillanataibannem a helyzetét írta körül, nem is amúltat bánta; azért kereste Atyját,hogy elmondja: „Atyám, legyen meg aTe akaratod!” Az Õ példáját követve,nekünk is azért kell keresnünkIstent, hogy elmondjuk: egészen felakarjuk adni saját akaratunkat, selfogadjuk az Övét. Ez a gyõzelmesimádság, melynek következménye,hogy megnyugszunk, s áldottabblesz az Úrral való közösségünk.

Hubert Imre, pécskai lelki-pásztor, a Lk 5:1-11 alapján hirdetteIsten igéjét. Egy olyan szeretõAtyáról beszélt, aki nemcsak a nega-tív következményeit tárja elénk az

engedetlenségnek, hanem bemutatjaaz engedelmesség velejáróit is azIgében. Ez utóbbira bátorítva sorol-ta fel, hogy mire számíthatunk, haengedelmesek vagyunk. Isten néhaszokatlan dolgot kér tõlünk, s errepéldát nemcsak az alapigébentalálunk, hanem az Ószövetségbenis. Noé, Ábrahám, Mózes, Józsué,mind különleges dolgot kelletttegyenek, de nagyon fontos, hogyakkor tették, amikor Isten kérteõket erre. Az engedelmesség útjánnyitottnak kell lennünk az elõre elnem készített dolgokra is: a váratlansegítségnyújtásra, és az ezzel járóáldásokra is. S ha engedelmesekvagyunk, számos ígéret betelje-sedését megtapasztaljuk.

A gazdag lelki táplálékban valórészesedés után Balog Gábor ésPapp László átvette a megérdemeltoklevelet. A diplomákat Dr. SimonJózsef és Dr. Giorgiov Adriánnyújtotta át a végzõs teológusoknak,mintegy elõrevetítve a nagyünnepet, amikor minden hûséges ésengedelmes emberhalász átveszijutalmát a Mestertõl. Kívánjuk,hogy Isten áldása kísérje a végzõsökéletútját és szolgálataikat, a többiteológus pedig megújult erõveltérjen vissza õsszel tanulmányaikfolytatására!

MELEG ADINA

Az elsõ sorban a tanárok (balról jobbra): Székely András, Hubert Imre, Bálint Pál, Simon József szöv. elnök, Giorgiov Adrián, Garai Zsolt. A diákok (balról): Józsa Zsolt, Petyár Sándor Lóránd, Incze Zoltán, Balog Gábor, Tóth Róbert, Mezei Ödön, Nagy Ferencz, Papp László.

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 5

LELKIPÁSZTORAVATÁS A TÁBORBAN

„Isten olajával telt korsó“Folyton változóban van a Székelyföld, csak az igazán odaszánt lelki munkások irántiszükség nem változik. Kevesen vagyunk evangéliumi keresztyének ebben a régióban.Ezért különös hálával a szívünkben gyûltünk össze, székelyföldi baptisták, a HargitaKeresztyén Központban június 19-én. Ezen a vasárnapon került sor a csíkszeredai ésa szentegyházi gyülekezet meghívottjának, Szabó Szilárdnak lelkipásztorrá valóavatására. Isten kegyelmébõl áldott, meghitt és mély lelki tartalmú ünnepünk volt.

Adélelõtti istentiszteleten SzûcsSándor szatmárnémeti lelki-pásztor hirdette az igét. Mind-

nyájunkhoz szólt az üzenet, hogy azUrat szolgálni a legnemesebb fela-dat, valamint hogy a jellem fonto-sabb, értékesebb, mint a tehetség, ésfelszabadultan szolgálni csak szere-tettel, szeretetbõl lehet.

Ezután Szabó Szilárd testvérbeszélt megtérésérõl, elhívásáról ésazokról a bibliai alapokról, amelyreéletét és szolgálatát helyezi. Eztkövetõen az avató bizottság tagjai:ifj. Veress Ernõ, Szûcs Sándor,Borzási István, Simon András ésBorzási Gyula lelkipásztor testvérekimádkoztak a bibliai tanítás szerintkézrátétellel érette, kérve számáraIsten Lelkét és mindazt a lelki éstesti áldást, amely szükséges aszolgálathoz, a szent élethez.

Szinte tapintható volt az Úrszeretete és jelenléte közöttünkcsakúgy, mint az öröm és a hála – ameghallgatott imádságokért, avezetésért és az új lelkipásztorért éskedves feleségéért, Rebekáért, akikbár nagyon fiatalon, de hittel ésreménységgel állnak be a lelkimunkába.

Köszöntötte õket a szövetségnevében dr. Borzási István testvér, anõszövetség nevében Vékás Erzsébettestvérnõ. Lázár Ede, a csíkszeredaigyülekezet nevében azt kívánta,hogy váljon mézzé számára az ige,amit hirdet közöttünk. Gedõ Andrástestvér a szentegyházi gyülekezetvezetõjeként reményét fejezte ki,hogy nem csak az együttmunkál-kodás kezdete lesz jó, de a folytatás is.A székelyföldi missziókerület nevé-ben ifj. Veress Ernõ lelkipásztorarra buzdította az új munkatársat,hogy Timóteushoz hasonlóan –fiatalsága ellenére is – legyen példa.Köszöntöttek még a protestánsegyházközösségek vezetõi: SzatmáriSzilárd a csíkszeredai református

gyülekezet lelkésze, és Baktai Bélalelkész a szentegyházi reformátusközösség nevében. Deák Zsolt, abrassói baptista gyülekezet szinténnemrég felavatott lelkipásztorabarátként, teológustársként, szolga-társként üdvözölte Szilárd testvért,buzdítva õt a szeretet parancsánakkövetésére.

Az ünneplést a táborban a közösenelfogyasztott ebéd után folytattuk.Felavatott lelkipásztorként, elsõigehirdetésében, Szabó Szilárdtestvér a kegyelemrõl beszélt – a Tit2,11-15 alapján –, amely megjelentKrisztusban, üdvözít, megtisztít, jócselekedetekre ösztönöz és Istennépévé formál minket.

A délutáni köszöntések sorábanaz adventista gyülekezet nevébenBartos József szólt; a szentegyháziunitárius gyülekezet lelkipásztora,Kelemen Szabolcs, arra bátorítottatestvérünket, hogy meg ne riadjon,hanem legyen szikra, lobbantsonmásokat is lángra maga körül.

A sok szolgálat közül még

Borzási Gyula testvér bátorításátemelnénk ki, aki a körzet ügyintézõlelkipásztora volt és osztozott agyülekezet örömeiben, gondjaibanaz elmúlt években. Jézus szavairaemlékeztette Szilárd testvért, hogyaki ismeri az Urat, szereti ésengedelmeskedik neki, azt meg-becsüli az Atya.

Kedves jelenet volt a csíkszeredaigyerekek igés-verses köszöntése, ésa szentegyházi fiatalok zenés szolgá-lata, hiszen a lelkipásztor már felava-tása elõtt feleségével együtt elkezdtea munkát a két gyülekezetben és amisszióban, a gyerekek, a fiatalok,betegek és idõsek között.

Délután Borzási István lelki-pásztor hirdetett igét.A 2Kir 4,1-7alapján Istennek ama döntésérõlszólt, mely szerint korsókat használ,hogy az õ olaját azokban tárolja:„Gyûjti a korsókat, egyre többet,egyre jobbakat – választott edé-nyeket –, de sohasem a korsó alényeg, hanem az olaj!”

Imádságunk az, és kérem olva-sóimat, csatlakozzanak ebben hoz-zánk, hogy el ne felejtsük, mirehívott el Isten. Olajával telveszolgáljunk, korsókként, tudva ahelyünket és szerepünket, azt is,hogy milyen kegyelem az õ kezébeneszköznek lenni. Legyünk valóbanazzá, kedves lelkipásztorunkkalegyütt.

KUI BÁLINTNÉ ENIKÕ, Csíkszereda

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS6

BEMERÍTÉSEK

Mezõtelki – A mi Istenünké legyen a dicsõség! Ezesztendõben kétszer tartottunk újszövetségi bemerítéstMezõtelkiben, a magyar roma baptista gyülekezetben,ami igazi örömre és hálára ad okot. Isten a nagymélységbõl hozta fel testvereinket, és Jézus Krisztusdrága vérével mosta meg õket, újjászülve élõreménységre. Mindkét ünnepélyen az igét a nagyváradiroma baptista gyülekezet lelkipásztora, Kajcza Jánoshirdette evangélizáló jelleggel, amit kísért Istennek

hatalma, amikor újabb döntések születtek a mi drágaUrunk és Megváltónk követésére – a bemerítést agyülekezet lelkipásztora, Bányai János végezte. Ünnepihangulatunkat fokozta a testvérünkkel érkezett zeneicsoport, akikkel együtt énekeltünk magyarul, cigányulés románul. Az elsõ keresztségünk január 9-én volt(fenti kép), a második pünkösd vasárnapján, június 12-én (az alábbi fotó). Azért is imádkozunk, hogy az Úrmég adjon ilyen drága alkalmakat. (Bányai János)

Arad – Örömünnepet ült az aradi 2-es számú (kisszentmiklósi) gyülekezet július 10-én, amikor a helyiifjúság öt tagja: Tõtõs Debora, Gál Emõke, Deák Ferenc, Kui Róbert és Varga Sámuel bemerítkezett. Az igeiszolgálatot Katona János, a gyülekezet ügyvezetõ lelkipásztora végezte az ApCsel 8:26-40 alapján, melyigeszakaszban a szerecsen komornyik ismert példája található. Az ünnepélyes hangulatot csak emelte, hogya bemerítést a meghívott lelkipásztor, Sallai Jakab testvér végezte. Az ünnepélyen a helyi zenekar és énekkaris szolgált az Úr dicsõségére és a nagyszámu vendégsereg örömére. A képen (balról jobbra): Varga Géza diakónus, Varga Sámuel, Gál Emõke, Tõtõs Debora, Kui Róbert, DeákFerenc, Katona János ügyvezetõ, Sallai Jakab meghívott lelkipásztor. (Dubován László)

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 7

Lecsmér – Június 26-án az imaházunkhozérkezõ testvéreket akémeri gyülekezet fúvós-zenekarának akkordjaifogadták. Nagy öröm-ben részesített bennün-ket a mi mennyei Atyánk,amikor 18 év utánnálunk is „megmozdulta víz”. Öt fehérruhástett bizonyságot hitérõlés pecsételte el döntésétaz újszövetségi bemerí-téssel. Király Tiborszilágyballai ny. lp. azApCs 8:26-40 alapjánhirdette az igét, a beme-

rítést Pardi Félix körzeti lelkipásztor végezte. A bemerítettekért a két lelkipásztortestvér imádkozott. Az örömteljes ünnepséget a kémeri énekkar és zenekargazdagították szolgálatukkal, dicsõítvén Istent. Az ünnepély közös ebéddel ért véget,amikor a lecsméri testvérnõk és testvérek gyakorolhatták vendégszeretetüket. Hála azújjászületett lelkekért, az Úr tartsa meg õket a mennyország felé vezetõ keskeny úton!A képen láthatók (balról jobbra): Király Tibor ny. lp, Baranyi Evódia, Borzási Tábitha,Varga Tímea, Borzási Adolf, Borzási Pál, és Pardi Félix lp. (Baranyi József)

Nagyvárad-RogériuszJúnius 5-én bemerítési ünnepélyttartottunk imaházunkban, amikorhárom fiatal tett bizonyságot Istenkegyelmérõl és az õ megbocsátó szere-tetérõl. Simon József lelkipásztor a Mt 3-ból hirdetett igét Jézus megkeresz-telésérõl, a fehérruhások énekekkelszolgáltak, a bemerítést Szabó Lászlólelkipásztor végezte. Az Úré legyen adicsõség a három megmentett fiatallélekért. Imádkozzunk hitbeli növeke-désükért és újabb megtérõkért! (Szilágyi Anita)

Kémer – Pünkösdkor, június 12- én, bemerítésiünnepélyre gyûltünk össze, sokan eljöttek távolabbrólis. Nagy öröm volt a szívekben, mert 11 fehérruhás tettvallást az életükben történt változásról, és láthattuk,hogy Isten munkálkodik mind a gyülekezetünkben,mind a falunkban. Az is nagy az örömet jelentett, hogya bemerítést már az új épületben tarthattuk. A délelõttiistentiszteleten Simon József nagyváradi lelkipásztortestvér hirdetett igét, a Mt 3:13-17 alapján az Úr Jézusalámerítésérõl szólt. A bemerítést Pardi Félix helybelilelkipásztor végezte. A délutáni összejövetelen a

helybeli fiatalok szolgáltak az új tagokkal együtt. Majda Mt 11:25-30 alapján Veress Efraim érszõlõsi lelki-pásztor testvér hirdette az igét a megfáradás, a megter-helés és a megnyugvás állapotairól. Azért imádkozunk,hogy az elhintett igemagvak kikeljenek és meghozzáka termést. A képen láthatók (elsõ sor, balról jobbra): BálintIstván és Irma, Vad Johanna, Major Anikó; (hátsó sor,balról jobbra): Simon József lp, ifj. Szabó István,Újvárosi Gedeon, Debrenti Tamás, Oláh Elemér,Nagy Áron, Bereczki József, Bede Sámuel és PardiFélix lp. (Dobozi Rebeka)

A fotón balról jobbra: Szabó László lp., Tóth Renáta, Pintér Dávid,Drimba Anita és Simon József lp.

Emlékezés a missziókezdetreAz Úr kegyelmébõl az elmúlt félév-ben két ünnepélyre került sorgyülekezetünkben. Március 27-énmegemlékeztünk arról, hogy 13 évekezdõdött a baptista misszió Nyárád-magyaróson, 11 éves a gyülekezet és10 éve épült az imaház. Bár kicsi aközösségünk, mégis óriási hála van aszívünkben a sok áldásért.

Velünk együtt örültek meghívotttestvéreink: Kelemen Sándor amarosvásárhelyi gyülekezet lelki-pásztora, valamint az énekkar észenekar, a gyernyeszegi és kibédigyülekezetbõl érkezett testvérek.Jelen volt Dóczi György kibédilelkipásztor, aki által Isten elkezdettitt munkálkodni 13 évvel ezelõtt.

Ezen az áldásos napon az igét dr.Borzási István, a szilágyperecsenigyülekezet lelkipásztora hirdette,akit elkísértek angliai testvérek,Angus Cleaver és társai, akik sokatsegítették a gyülekezetet anyagilagés lelkileg is. A 10 éves krónikátSallai Jakab helybéli lelkipásztorolvasta fel. Hálásak vagyunk azÚrnak, hogy rendelt embereket,akik által megismerhettük Õt ésakik által fejlõdhetett, növeked-hetett a gyülekezet!

Búcsú lelkipásztorunktólA másik ünnepélyre június 26-ánkerült sor, amikor Sallai Jakablelkipásztor testvér és családja el-

köszönt a gyülekezettõl, egy követ-kezõ, a szolgálat egy más állomásáraküldi õket Isten – Aradra, a 2-esszámú gyülekezetbe.

Borzási Gyula testvér, aszékelyföldi missziókerület elnöke,két alkalommal hirdetett igét.Délelõtt a Róma 1:8-17 igeszakasz-ból szólt, biztatva a gyülekezetet,hogy legyen kész az imára, azindulásra, az áldások elfogadásáraés továbbadására, valamint azevangélium hirdetésére.

Délután jelen volt Kelemen J.Sándor a marosvásárhelyi gyüle-

kezet lelkipásztora, aki ezennelátvette a nyárádmagyarósi körzetügyintézését. Igei köszöntést a Mt9:35-38 alapján intézett felénk: „Azaratnivaló sok, de a munkás kevés.

Az ige arra biztat, hogy kérjük azaratás Urát, küldjön munkásokat azõ aratásába”.

A délutáni összejövetelen többszolgálat és köszöntés is elhangzottmind az aradi testvérek, mind ahelybeliek részérõl, örömmelhallgattuk a nap folyamán az aradifúvószenekar játékát. Borzási Gyulatestvér a Jn 15:1-11 alapján hirdetteaz igét: „Az szeretheti Jézust, akiigazán megismerte õt. Aki szeretiJézust, az parancsolatait megtartja,így megmaradhat õbenne, ami általsok gyümölcsöt teremhet.”

Köszönjük!Hálásak vagyunk Istennek, hogySallai Jakab testvér és felesége ezek-ben az években Nyárádmagyarósonszolgált. Kívánjuk, kísérje Aradon isáldás a munkájukat.

Most szomorú a szívünk, mertegy idõre állandó pásztorlás nélkülmaradunk. Mégsem csüggedünk el,hiszen tudjuk, hogy a hívõnekminden javára válik. Egy testvérünka helyzetet így fogalmazta meg: „Eza továbbköltözés nem egy vég, amibánattal töltsön el, hanem valamiújnak a kezdete” – új kezdet az araditestvéreknek, új kezdet a nyárád-magyarósi körzetnek is, és ez az, amiörömre buzdíthat!

KÁDÁR ERIKA

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS8

Emlékezés és búcsúzásÜNNEPÉLYEK NYÁRÁDMAGYARÓSON

A nyárádmagyarósi gyülekezet – a felvétel június 26-án, a vasárnap délutáni összejövetelt követõen készült.

Sallai Jakab lelkipásztor családjával.

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 9

Ifjúsági konferencia Nagyvárad-RogériuszonTUDÓSÍTÁSOK

Hálásak vagyunk Istennek avárad-rogériuszi gyülekezet-

ben tartott konferenciáért. Május20-22 között közel 300 fiatal gyûltössze azért, hogy együtt dicsérjük ami Urunkat. A visszajelzések szerintkörülbelül ugyanennyien csatla-koztak hozzánk interneten keresztülis. „Ments meg Uram minket attól azélettõl, amelyrõl azt hittük boldoggá teszminket” – ez a Max Lucado idézetvolt a konferencia mottója.

Az elõadásokat, amelyek olyanérdekes témákat öleltek fel mint:Rabság és szabadság, A magam

terve és Isten terve, A világi élet ésörök élet, Borzási Pál, Pardi Félix,Steiner József és Szabó Szilárdtartotta – a múlandó és maradandóértékek felõl kaptunk eligazítást,ezek által Isten szólt hozzánk.

Szombaton szabadidõs programokközül választhattunk: asztalitenisz,társasjáték, kézimunka, film-klub ésséta-kirándulás.

Az esti összejövetel után a váradiroma gyülekezet dicsõítõ csoportjazenélt és énekelt. A roma fiataloksorban álltak ki a gyülekezet elé, éssírva mondták el megtérésük törté-

netét. Lelkesedésük, buzgóságuk ésIsten iránti õszinte szeretetükmindnyájunkat megérintett. A késõestig tartó koncert után SzabóLászló lelkipásztor megtérésre hívtaa fiatalokat. Dicsõség legyen azÚrnak, hogy voltak megtérések ésmegújulások!

Azt kívánjuk, hogy az elhintettmag jó földbe hulljon, hogymindannyian együtt tudjukkijelenteni Pál apostollal: „Élekpedig többé nem én, hanem élbennem a Krisztus!”

SZILÁGYI ANITA

„Ellenben erõt kaptok, amikor eljönhozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztekJeruzsálemben, egész Júdeában ésSamáriában, sõt egészen a föld végsõhatáráig.” (ApCsel 1:8) – hangzottJézus utolsó parancsa és ígéretetanítványaihoz mennybemeneteleelõtt. Erre emlékezett a nagyváradibelvárosi gyülekezet pünkösd-vasárnap délelõttjén, délután pediga Timóteus bibliaiskola évzáróalkalmára került sor, mintegyfolytatásképpen. A padsorokmegteltek az ünneplõ tagokkal,vendégekkel, ünnepeltekkel, s azörök bibliaiskolásokkal, hiszen akiegyszer elvégezte a bibliaiskolát,annak a misszióparancs egy életreszól, nem csupán két évre.

A bibliaiskolások énekszolgálataiközött (Emelj fel, mutasd meg atervedet; Hús-vér templom; Vezesssátradba, Uram) két elsõ évetvégzett tanuló bizonyságtételére

került sor. Kulcsár Johanna(alapfokozat, nappali tagozat) arrólbeszélt, hogy célja mind közelebbkerülni Istenhez, dicsõíteni õt akörülményektõl függetlenül, ésengedni, hogy Isten radikálisváltozásokat vigyen végbe azéletében. Szûcs Dávid levelezõtagozatos hallgató megtapasztalásátmondta el, hogy Isten mikéntvezette és formálta az elmúlt egy évsorán.

A tanárok közül Zefer Csabaszolgált bizonyságtétellel. MivelÓszövetségi bevezetõ-t tanított,Eszter példáját hozta fel, aki nemvéletlenül jutott királyságra.Hasonlóképpen mi is Isten tervénekrésze vagyunk, céllal kerültünk odaahol vagyunk, s még nemtudhatjuk, hogy Isten mit tartogatszámunkra a jövõben.

Az igét Joe Pendleton tanártestvér hirdette, Kulcsár Péter

tolmácsolásával. A 2Kor 12:1-10alapján Pál apostol egyik legõszintébbvallomásáról hallhattunk. Figyel-meztetést kaptunk arra nézve, hogynincs okunk dicsekvésre sem külsõkinézetünk alapján, sem faji hova-tartozásunk miatt, de akkor sem, haIsten különleges lelki magaslatokravezet el bennünket, amikor látástad, kijelentésekkel ajándékoz meg –van ugyanis olyan áldás is, amirõljobb hallgatni. Ezzel szemben megkell tanulnunk együtt élni atöviseinkkel, ha Isten nem akarjaazokat eltávolítani. A megoldás nema panaszkodás, folytonos könyörgésa szabadulásért, hanem megérteni acélt (és nem az okot), s engedni,hogy Isten valami szépet hozzon kifájdalmainkból.

Az igehirdetés után a végzõsdiákoknak az okleveleket GiorgiovAdrián és Simon József lelkipász-torok adta át. (Folyt. a 11. oldalon)

Évzáró a nagyváradi Timóteus bibliaiskolában

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS10

INTERJÚ

„Életem teljesebbé lett az írással“

– A Szeretet felelõs szerkesztõjevolt 2003 júniusától 2011 májusáig –mit jelentett felelõsnek lenni a lap-nál nyolc éven át?

– Egyfelõl izgalmas volt, de olykormár-már kínos is, mert nem végez-tem sem újságírói iskolát, sem egyébfelkészítõt. Csupán egy betekintéstkaptam az újságírói mûfajokba éslapszerkesztésbe Gerzsenyi Sándormagyarországi szerkesztõ testvéráltal, õ jött át a változások után, éstartott néhány elõadást Kolozs-váron. Majd csak jóval késõbb jutotta kezembe íróknak, újságíróknak éslapszerkesztõknek készült szakkönyv.

Másfelõl nagy örömet jelentettaz, hogy voltak, akiktõl kérdezhet-tem, támaszkodhattam munkatár-saimra, a véleményük nagyon sokatszámított és segített.

Külön feszültséget jelentett amunkámban, hogy megkapjuk-e acikkírásra alkalmas írókat, és hafelkérjük, akkor elvállalják-e, vala-mint hogy beküldik-e határidõre –összességében, hogy miként sikerülelég anyagot összegyûjteni lap-zártára.

Ugyanakkor oda kellett figyel-nem a szövetségi eseményekre, és ahangsúlyokra szövetségünk életé-ben. Sajnos többször elõfordult,hogy az adakozással kapcsolatosközlések valamennyit késtek, vagynem voltak elég részletesek.

– Úgy emlékszem, hogy az édes-apja, néhai Dr. Vass Gergely, aSzeretet újraindulásakor gyakranírt a lapba – egyfajta írói örökségetis kapott tõle?

– Habár édesapám nem voltfelelõs szerkesztõ (baptista folyóirat-nál), mégis szívén viselte már a múltrendszerben is azt, hogy magyarcikkek jelenjenek meg az akkoriIndrumatorul Crestin-ben, ezért õmaga is többször írt oda felkérésre,

és valószínûleg anélkül is. Amikorpedig lehetõség nyílt arra, hogy amagyar szövetség újraalakuljon éssaját lappal induljon, akkor hasonló-képpen nagyon szorgalmazta, hogyezt vegyük komolyan, és megfelelõkezekbe kerüljön a Szeretet, vala-mint, hogy a megjelenõ írások szín-vonalasak legyenek. Az elején õ magais írt többet, késõbb pedig termé-szetesen a fiatalabb nemzedék jutottszóhoz, illetve íráshoz.

Valóban ezt a hagyományt, ezt azörökséget folytathattam. Ugyanakkorörvendek, hogy a Jóisten kegyelmé-bõl számomra kellemes tantárgyvolt a magyar nyelv és irodalom, ezment nekem a legjobban a közép-iskolában, és ebbõl kaptam a legjobbjegyet az érettségin is. Valahogy kötõd-tem a magyar irodalomhoz, ámbárnem mindig látszik ez meg feltétle-nül a beszédstílusomon, vagy pedigaz írásomon.

Miután lelkipásztor lettem – sõtmár azelõtt is, amikor fogorvoskéntténykedtem – sajnos, nemigen maradtidõm arra, hogy többet olvassak, vagyeléggé mûvelõdjem a magyar nyelvszempontjából, akkor inkább teoló-giai ismeretek összeszedésére, ésszakmai ismeretek elmélyítésérekellett törekednem.

– A fogorvosi szakmát románultanulta vagy magyarul?

– Az elméleti elõadásokat magya-rul hallgattuk, a gyakorlatot pedigrománul kérték. Ez elõny volt, mertígy mind a román, mind a magyarszakirodalomat igénybe vehettük.És nem kell részleteznem azt, hogy amagyar szakirodalom rendkívülszínvonalas és igen-igen tájékozottvolt és maradt.

– Hány évet dolgozott fogorvos-ként?

– Több mint 14 évet voltam fog-orvos Lupényban. Elsõsorban iskolairendelõben ténykedtem, és amikora felnõtt fogászatról elmentek a kol-legák szabadságra, akkor helyet-tesítettem õket, sürgõsségiztem,meg felnõtteket is kezeltem persze.

– Hogy alakult a lelki munkábanvaló részvétele?

– A lupényi gyülekezet összejöve-telein szolgáltam, vagy a körzetben.Miután Vékás testvérék odaköltöz-tek, amikor õ nem tudott jelenlenni, akkor a bibliaórák és az ige-hirdetések rám vártak. Majd ’86-ban, Vajdahunyadon körzeti vénnéavattak.

Körülbelül három évvel késõbb,a múlt rendszer végén kaptammeghívást a zilahi gyülekezet részé-rõl. A lelkipásztori szolgálatot ’90.január elsején foglaltam el. (Veresstestvér még ott lakott, de õ mártudta, hogy onnan el fog jönni, éskészítette a gyülekezetet és körzetet,hogy átadhassa.)

– Kanyarodjunk vissza alaphoz: kis szerkesztõségünk mun-kájának nagy nyugodtságot adott aza tény, hogy ha hirtelen szükség voltrá, „másnapra a fõszerkesztõ készvolt a cikkel“ – mit jelent az írásVass testvér számára?

A jeles, 1990-beli elindulástól kezdve tagja volt a szövetség tanácsának, az utóbbi nyolcévben mint kommunikációs alelnök. Életének most egy jelentõs fordulópontjaihozérkezett Dr. Vass Gergely testvér, a vajdahunyadi körzet lelkipásztora: 60 évet töltöttmájus 30-án, melyet követõen június 3-án, Nagyváradon beadta a nyugdíjazásikérelmét, majd elbúcsúzott a szövetségi iroda és a szerkesztõség épp jelen levõmunkatársaitól. A kellemes (sütemény és üdítõ mellett), de nagyon rövid beszélgetésután kértük meg, hogy szóljon az alkalomból a Szeretet olvasóihoz is.

Dr. Vass Gergely

��

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 11

TUDÓSÍTÁS: NAGYVÁRADI BIBLIAISKOLA

– Az írás számomra építkezéstjelent, olyanformán, hogy belegon-

dolok a különbözõ szavak, kifejezé-sek értelmébe, és mondatonkéntépítem fel az írásomat. Keresem azt,hogy az épp leírt, és az utána jövõmondat között legyen logikuskapcsolat. Így az írás egy önfegyel-mezés is, kitartó munka, amelyneksorán gyümölcsöztethetem a szókin-csemet is. A fõcél persze az, hogyvalami fontos üzenetet továbbítsak,oly módon, hogy azt meg is értsék,és lehetõleg hatást is gyakoroljon azolvasókra, még talán az íróra is (Vasstv. itt kissé elneveti magát – rip. megj.).

Megvallom, van amikor köteles-ségemnek érzem az írást, van ami-kor egy kicsit terhes a vele járóküzdelem, máskor meg nagy öröm.Mindenképpen életem teljesebbélett az írással.

– Feltehetem a „Szerettem volnaha..., de nem sikerült“ kérdést?

– Kezdjük a könnyebbik részét:szerettem volna, hogy az újságunkmindenik oldala legyen színes.

(Ezekben az években bõvült a Szeretet16oldalasra, és kezdõdött el nyolc oldal négyszín-nyomtatása – rip. megj.) Másrészrõlpedig szerettem volna elérni, hogy amegbízott cikkírók örüljenek afelkérésnek, és tartsák kiváltságnaka közlés lehetõségét, ezzel pedigeljutni a cikkbõség szintre, hogy alegjobb minõségû írásokat lehessenközölni. Szerettem volna még többetmunkálkodni egy közvetlenebbhangvételû, és valamivel nyitottabbújság megteremtésén.

– Hiányozni fog-e majd a lap?– Remélhetõleg az asztalomról

nem, nemcsak azért, hogy ottlegyen, hanem azért is, hogy el isolvassuk, alaposan, mindenik sort,mindenik írást. Olyan szempontbólviszont, hogy nem kell felkérnemtestvéreket, testvérnõket írásra, nemfog hiányozni. Akaratlanul is egykicsit eltávolodok a laptól. Éppezért, vagy ennek ellenére lehet,idõnként viszket majd a markomarra nézve, hogy tollat ragadjak ésvalamit írjak, vagy másképpen írjak.

– Mit tervez a jövõre? – Hûha...! (Vass tv. itt elneveti

magát, majd elgondolkodva válaszol –rip. megj.) Egyfelõl szeretnénk las-sabb életritmust felvenni. Ez vonat-kozik a szolgálatra, de egyéb azélettel járó tevékenységekre is:kevesebbet rohanni, és több idõt töl-teni a családdal. ...Viszont szeret-nénk tevékenyek maradni a szellemiéletben, a gyülekezeti életben, ésazért imádkozunk, hogy megkapjuka hogyanját, a mikéntjét, és hogy ottjelentkezzünk – tolakodás nélkül –,ahol valóban szükség van ránk.

– Köszönjük a válaszokat. Havalamit nem kérdeztem, de szívesenelmondana, szeretettel hallgatjuk:

– Nagyon szépen köszönöm enneka beszélgetésnek a lehetõségét. Külö-nösképpen köszönöm a munkatársaktámogatását, megértését. És köszönömaz olvasók érdeklõdését, amit tanú-sítottak a Szeretet és az Üdvüzenetiránt. Szeretném, hogy ne mondjanakle az olvasásról, de az írásról se.

SZILÁGYI LÁSZLÓ

(Folytatás a 9. oldalról.)Nappali tagozaton négy tanulófejezte be tanulmányait: BaloghNaomi, Gáspár István, KulcsárPéter, Nagy Árpád, levelezõ tagoza-ton pedig Gombos Ottó. Adja Isten,hogy mindannyian kamatoztassákszerzett tudásukat, s jó és hûségessáfároknak bizonyuljanak! (M.A.)

Felvételi a nagyváradi Timóteus bibliaiskolábaBibliaiskolánk ismét felvételit hirdet az alapfokozatra és a levelezõ tagozatra. Az alapfokozat hétvégi oktatástfoglal magában (péntek délután 16-20 óra és szombat délelõtt 8-12 óra között). A levelezõ tagozat hallgatóiévente ötször jönnek konzultációra. Mindkét tagozatra a felvételi szeptember 24-én délelõtt 10 órakor kezdõdika bibliaiskolánál!A bibliaiskola nyitva áll minden olyan személy elõtt, aki valódi keresztyén jellemmel bír, tagja egy helyikeresztyén baptista gyülekezetnek, középiskolai érettségi oklevéllel rendelkezik. További feltételek: lelkipásztoriés gyülekezeti ajánlás, és egy önéletrajz, amely tartalmazza a megtérés leírását és a felvételizõnek aszolgálattal kapcsolatos személyes meggyõzõdéseit. A felvételi vizsga két részbõl áll: 1) egy írásbeli vizsga,amely a felvételizõ bibliaismeretét hivatott feltárni; és 2) egy interjú a vezetõ tanács tagjai elõtt. A beiratkozáshoz szükséges dossziét a Bibliaiskola titkárságán (új épület 101-es szoba) vagy a szövetségirodájánál kell elhelyezni. Az érdeklõdõknek részletes információkkal szolgálunk. Címünk: Str. Berthelot Nr. 5,Oradea 410050. Tel. 0259-413289; 0735-500985 (baptifon); e-mail: emericus8@yahoo.com.

A képen: második sor, végzõs hallgatók,balról jobbra: Gáspár István, Gombos Ottó,Balogh Naomi, Kulcsár Péter, Nagy Árpád;

elsõ sor: Zefer Csaba, Giorgiov Adrián, Joe Pendleton, Simon József és Szász Imre.

��

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS12

Különbözõ országokból – Románia, Magyaror-szág, Németország és az USA –, többnyire barátikapcsolatok révén jött össze a csoport. Mind a

24-en nagyon vártuk az indulás napját. Február 18-ánrepültünk az EL-Al izráel légitársasággal BukarestbõlTel-Avivba. Amikor a gép kerekei földet értek,akaratlanul kiszökött a könny a szemembõl arragondolva, hogy ott vagyok, azon a földrészen, aholMegváltónk is járt. Jeruzsálemben a Park hotelbenkaptunk szállást – péntek este volt, feltûnõ csend avárosban, az utcák kihaltak. Azonban a késõ esti sétánkalatt láttuk jönni hazafele a zsinagógákból azembereket, férfiakat és fiúkat jellegzetes ortodox zsidóküllemmel, asszonyokat és lányokat ünneplõsen(szoknyába) öltözködve, mintha egy mifajta ifjúságióránkról jöttek volna. Nekik már sabbat volt, és a városmegnyugodott.

Az Olajfák hegye és BetlehemMásnap az Olajfák hegyének meredek lejtõjén

ereszkedünk le arra a helyre, ahol a legrégebbi olajfákvoltak, itt imádkozhatott az Úr Jézus elfogatása elõtt.Azok a fák már elpusztultak, de az olajfagyökérbõlévtizedek után is jön új hajtás. Végigmentünk az úton,ahol az Úr Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembea számár háton. Némelyek olajfa ágot vittek a kezükbenés keresztyén dalokat énekeltek.

Ezt követõen megható volt Betlehem városában azona helyen lenni, ahol a gyermek Jézus megszületett.Nagy templomot építettek erre a helyre, és hosszú sortkellett kiállni, hogy a jászol helyét megláthassuk. Fel-hangzott a „Csendes éj”, mi is bekapcsolódtunk a sokfélenyelvû éneklésbe. Elmentünk a térre is, ahol a pásztoroka híradást kapták. Turistákat, kereskedõket és hozzánk

hasonló zarándokokat láttunk, de angyalokat nem. Azcsak akkor egyszer történt, az idõk teljességében.

Jerikó és a Holt-tengerA harmadik nap Jerikóba utaztunk, majd a Holt

tengerhez. Jerikóban láttunk egy nagyon régi, korhadteperfügefát, ágak nélkül egy üvegházban. Sejtik, hogyarra mászott fel Zákeus, vagy egy hasonlóra. Alacsonyágaira könnyen felléphettünk volna mi is, de ott lettvolna az a Valaki, aki nevünkön szólítson és otthonunk-ba jöjjön?

Aztán felmentünk egy magas hegyre, néhányan aszerpentines úton gyalog, mások felvonóval. Ott kísért-hette meg Urunkat a Sátán, mondva, hogy dobja lemagát a magasból, majd Isten úgyis vigyáz rá. Szédülnilehetett a lábunk alatt elterülõ mélységtõl, kellettek asziklába rögzített korlátok. Templom épült oda is –elcsendesedve kérhettünk gyõzelmet, ki-ki a maga kísér-téseiben.

Február 20-án láthattuk a Qumrámi barlangokat ésa Holt-tengerben megfürödtünk. Ez a világ legsósabbtengeri vize, szemünkbe fröcskölve percekig semláttunk.

Jeruzsálem – az ÓvárosA negyedik nap Jeruzsálem óvárosában jártunk, a

Szemét-kapunál mentünk be. Megnéztünk egy nagytemplomot, ami Keresztelõ János nevét viseli.Megálltunk a Bethesda tavánál és felolvastuk aBibliából a 38 éves beteg meggyógyításának atörténetét. Majd abba a templomba mentünk be,amelyik azon a helyen van, ahol Pilátus halálra ítélteJézust. Aztán elindultunk azon az úton, amelyen Jézusa nehéz keresztjét vitte – a Via Dolorosán a Golgota

ÚTI BESZÁMOLÓ Ahol Megváltónk jártBarátainkkal beszélgettünk a múlt esztendõ legvégén. Amikor 2011-re terelõdött a szómegkérdezték, hogy milyen vágyaim vannak a következõ évre. „Nincs semmi különleges“– válaszoltam. Õk tovább kutakodtak, és akkor elmondtam, hogy szeretném, ha meglát-hatnám a Szentföldet, ahol Megváltónk járt. Vágyaink találkoztak, mert õk is régótakészültek egy ilyen útra, ráadásul készek voltak anyagilag is támogatni a költségekbenbennünket. Így aztán igaz lett az ige számomra: „És vezérli õket kívánságuk partjához“.

Cikkírónk a csoporttal a Hermon-hegyen

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 13

felé. Több zarándokcsoport menetelt velünk. Voltak,akik a bejáratnál kölcsönöztek egy keresztet és így pró-bálták még mélyebben átérezni az Úr Jézus fájdalmát.Megható volt megállni ott, ahol táblák jelezték, hogyJézus, súlyos keresztje alatt újra és újra összeroskadt.Viszont elszomorító volt látni, hogy ezen az úton mostüzlet üzlet mellett van, és a kufárok hangos kiáltássalhívogatják a vásárlókat. Akkor is csak karnyújtásnyiravolt tõlük az, Aki minden hiányukat pótolni tudtavolna: „Az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be õt...”.

Imádkoztunk és sírtunk a Siratófalnál mi is, együtta sok zsidó és nem zsidó emberrel. KönyörögtünkJeruzsálem békességéért, az isteni üdvterv közelgõeseményeiért és nemkevésbé a Gyülekezetért, Krisztusmenyasszonyáért, családunkért és magunkért.Különleges érzés volt ott imádkozni, ahol mindenkiimádkozik, ahol nincs helye semmi egyébnek, csak acsendes fohásznak, ahol a vita elhallgat, ahol csend leszvégre mindenki szívében. Nekünk férfiaknak fejünkretettek egy-egy kipát, kis zsidó sapkát.

Tibériás feléAz ötödik nap elhagytuk Jeruzsálemet és elindultunk

északra, a Jordán folyó mentén Tibériás felé.Megnéztük a Jezréel völgyét. Kis mikrobuszokkalfelmentünk a Tábor hegyre, ahonnan gyönyörû kilátásnyílt a nagy távolságokba. El is énekeltük az „Itt lenni ómily jó nékünk, tevéled áldott Mesterünk”, de mi márcsak magunk voltunk, a 24 fõs, kis hívõ csapat; semMózest, sem Illést, sem Jézust nem láttuk; le is szálltunka hegyrõl, mint a tanítványok. Majd Názáretbementünk és megnéztük József mûhelyének amaradványait, és ittunk abból a forrásból, amelyikbõlaz Úr Jézus is ivott, Názáret lakosait ma is az a forráslátja el vízzel.

Kánában láttunk olyan nagy kõvedreket, amilyenek-ben régen a vizet tárolták, és elmentünk arra a helyre,ahol Jézus a vizet borrá változatta. A jelenlegi bor-mesterek ingyen kóstoltatják a híres kánai bort,remélve, hogy a turisták vásárolnak belõle.

Majd helyszínt változtattunk, a Tibériás partjáravittek el bennünket, és egy régi stílusú hajóvalkifutottunk a tóra. Amikor eltávolodtunk a parttól ahajó leállott. Hirtelen felhúzták a román zászlót ésfelhangzott a román himnusz, hiszen úgy tudták, hogymind Romániából jöttünk. Amikor értésére adtuk ahajóskapitánynak, hogy romániai magyarok vagyunk,akkor gyorsan intézkedtek és elõkerítették a magyarzászlót, azt is felvonták, elhangzott a magyar himnusz,amit mi is felállva énekeltünk. A két zászló békésenegyütt lengett a Tiberiás kék vize felett, majd ahajóskapitány bizonyságot tett a Jézus Krisztusba vetetthitérõl. Amikor elkezdte énekelni angolul a kedvesénekünket „Nagy Istenem, ha nézem a világot…” nemtudtunk némák maradni, bekapcsolódtunk ésénekeltük magyarul. A kaptány örült, hogy testvérekretalált. Fel is hívott a pódiumra, ahol összeölelkezveköszöntöttük egymást az Úr Jézus nevében.

Különleges élmény volt énekelni kedves itthoniénekeinket (pl.: „Mester, a bõsz vihar tombol”), azon atavon, amelyik most csendes volt, de amelyiket egyszerJézusnak le kellett csendesítnie.

Tibériásban még megnéztünk egy világhírûgyémánt feldolgozó gyárat is (ami után a SalamonKirály Hotelben kaptunk szállást). A sokszínû drága-köveket látva, a mennyei Jeruzsálem kapui jutottakeszünkbe, amit majd egy örökkévalóságon átcsodálhatunk.

A hatodik, utolsó elõtti naponA hatodik nap nézelõdtünk egy kozmetikai

üzletben, ahol értékes, világhírû bõrápoló krémeketkészítenek a Holt tengeri ásványi anyagokból. Majdfelmentünk egy helyre, ahol a BoldogmondásokTemploma van. Jézus errõl a helyrõl mondta el aHegyi beszédet. A templomudvarban körös-körül,számos nyelven, a boldogmondások voltak felírva.Majd elmentünk Tabgha helységbe, ahol Jézusmegsokasította a kenyereket és a halakat.

(Folytatás a záróoldalon.)

A világhírû Baha’í kert

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS14

AKIK HAZAMENTEK

Június 14-én temettük Szilágyballán Mátis Kelemenné(szül. Máté Irma) testvérnõt. Sok szenvedés és betegségután teremtõ Urunk 71 évesen hívta haza. Csendben,alázatban viselte a betegségeit, mivel több évig ágybanfekvõ beteg volt. A temetési istentiszteleten, a háznál, aFil 1,21 alapján a zilahi gyülekezet lelkipásztora BudaiLajos szolgált, valamint Király Tibor ny. lp. a 73. Zsolt23-24 igeverseibõl; a temetõkertben Kelemen Szabolcshirdette az igét a Jn 14,1-3-ból; a temetésen közremû-ködött a szilágyballai gyülekezet ének- és zenekara. Istenvigasztalását kívánjuk a gyászoló család életére. (K.Sz.)

Hosszú szenvedés után, életének 72-ik évében, szólítot-ta magához az Úr Jacob Emma testvérnõt. Temetésejúnius 15-én volt Nagyváradon. A gyászistentiszteletena gyülekezet helybeli lelkipásztorai szolgáltak: SimonJózsef és Szabó László. Testvérnõnk fiatalon megismer-te az Urat és bizonyságot tett róla, késõbb mégis avilágban kereste élete boldogságát. Az Úr azonbanhûséges és kegyelmes volt hozzá, 1996-ban bûnbánattalés töredelmes szívvel tért vissza Istenéhez. A RogériusziGyülekezet elsõ tagfelvételén tett bizonyságot és

örömmel csatlakozott az újonnan alakult gyülekezet-hez. Hûséges tagja volt az Úr népének, mígnem a beteg-sége megakadályozta abban, hogy látogassa az istentiszte-leteket. Betegsége azonban nem távolította el az Úrtól.Élete jó példa arra, hogy Isten nélkül nincs öröm ezena földön, és a hozzá való visszatérés pedig az egyetlenesély az örök életre. A gyászoló családnak kívánjukIsten gazdag vigasztalását és kegyelmét. (Szabó László)

Értarcsán június 16-án kísértük utolsó útjára FülöpIrma (87) testvérnõnket, aki hosszantartó szenvedésután az Úrhoz költözött, ahova nagyon vágyott. Fiatalonaz Úr Jézust elfogadta és élete végéig hûségesen szolgál-ta õt, példaadóan gyakorolta a vendégszeretetet. Teme-tésén a kápolnánál Szûcs Sándor, a szatmárnémetigyülekezet lelkipásztora hirdette a vigasztalás igéit a Fil1:20-21 versei alapján, egy alkalmi verset ifj. TelegdiImre mondott. A sírnál Szûcs István imájával kezdõdöttaz istentisztelet, ahol Szabó András helybeli lelkipásztora Jób 19:25 versei alapján szólta az igét. A nagyváradi ésa helyi összevont énekkar dicsõítette az Urat – BokorBarnabás és Borbély Ferenc testvér vezetésével.

1997 elején még nehezen tudottmegbarátkozni felesége megtérésé-vel és bemerítkezésével, de Istencsodálatosan munkálta az életét. Az érte mondott õszinte, buzgó éshittel teljes imádságok meghallga-tásra találtak a könyörülõ Atyánál.Hét év gyülekezetbe való járás utánIsten elvégezte életében a megtéréstés a szabadulást, és 2006. április 2-án megtörtént a bemerítése.

Ez örömteljes döntését egyhitpróba követte, mivel még abbanaz évben kiderült, hogy komolybeteg – a bal tüdején rákos daganatvan. A kezelés stabilizálta egészségiállapotát, de késõbb egy fertõzésmiatt életveszélyes állapotba került.Isten azonban csodát tett, az élet-mentõ mûtét utáni gyors javulásánaz orvosok is csodálkoztak.

Késõbb a betegsége újból elõjött,de Szekrényes testvér ezt hittel ésreménységgel hordozta. Soha nempanaszkodott és nem lázadt Istenellen, hanem alázattal és jó bizony-ságtétellel hordozta nehéz kereszt-jét. Nagyon szerette Megváltóját, azÚr Jézus Krisztust, a szíve teljesenMesteréjé volt. Szeretett beszélniróla, tanulni róla, imádkozni hozzá.

Amikor arra lehetõsége adódott,könnyes szemmel tett vallást életeváltozásáról, az örök élet felõl valóbizonyosságban szenvedésénekutolsó, legnehezebb idõszakábansem ingott meg.

Nagyon szerette a gyülekezetetés Isten szolgáit, a lelkipásztorokat.Az összejövetelekre mindig az elsõkközött érkezett. Ott volt a kiscsopor-tos imaközösségeken és bibliatanul-mányokon, nem szalasztott volna elegyetlen ilyen alkalmat sem. Hitbelitestvéreire úgy tekintett, mint Isten-tõl kapott ajándékokra. Õszintén ésbuzgón imádkozott, Isten igéjét nyi-tott szívvel és szomjúsággal fogadta;sokszor láttam, amint az igehirdetésközben könnyei leperegnek azarcán

Buzgó szeretet volt a szívében azelveszettek iránt is. Ahol csak lehe-tett, bizonyságot tett a Megváltó-járól: a beteg ágyon a kórházban, apiacon vásárlás alkalmával, az utcánséta közben. Félelem nélkül és nagyörömmel beszélt Jézusról. A család-ban is jó bizonyságtétele volt. Imád-sága és vágya az volt, hogy a szeret-tei, akik még nem ismerik az Urat,megtérjenek. Életében valóság lett

az apostol vallástétele: „Mert nekemaz élet Krisztus, és a meghalás nyereség”(Fil 1,21).

Amikor a betegséggel szembeniharc esélytelenné vált, elkészülve ésélõ hittel távozott szeretõ Istenéhez.A gyászistentisztelet június 7-én volta biharpüspöki temetõben, népestömeg részvételével. Igével szol-gáltak Szabó László, Papp Dezsõ ésPardi Félix lelkipásztorok. BorbélyFerenc vezetésével a kápolnaiistentiszteleten elhangzott kedvencéneke is: „Én szeretem Jézust, ...Mert Õelõbb szeretett.” (HH.165.)Segítsen nekünk az Úr járni azon azúton, amelyen József testvérünk isjárt, hogy egy napon megérkez-hessünk és találkozhassunk az örökdicsõségben.

A gyászoló család számáraszívünkbõl kívánjuk az Úr erejét ésvigasztalását: „Áldott az Isten, a miUrunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalomAtyja és minden vigasztalás Istene, akimegvigasztal minket minden nyomorú-ságunkban, hogy mi is megvigasz-talhassunk másokat minden nyomorú-ságban, azzal a vigasztalással, amellyelaz Isten vigasztal minket” (2Kor 1,3-4).

SZABÓ LÁSZLÓ

A nagyvárad-rogériuszi gyülekezet tagját, Szekrényes József testvérünket, életének 55

évében, sok szenvedés és megpróbáltatás után, az Úr hazahívta a mennyei hazába.

Megszomorodva és fájó szívvel, de élõ reménységgel és az Úr iránti hálaadással emlé-

kezünk meg életérõl. Az Úr és a gyülekezet iránti szeretete mindannyiunk elõtt élõ példa

marad. Élete és halála bizonyságot tett Isten munkájáról, hatalmáról és csodáiról.

��

SZERETET • 2011. AUGUSZTUS 15

Adjon az Úr sok buzgó imádkozó lelket elhunyttestvérnõnk helyett. Isten vigasztalja meg a gyászolócsaládot, abban a reményben, hogy odafent a menny-országban találkozunk. (Tóth Etelka)

Magyarkecelen március 23-án meg-szomorodott szívvel kísértük utolsóföldi útjára Székely Mária (szül.Antal) testvérnõt, akit 78 évvel aján-dékozott meg az Úr itt a siralomvölgyében. Március 20-án vasárnapdélután a gyülekezettel úrvacsorá-hoz járult, felszabadultan imádkozott, rá egy órárapedig otthon, egy igehirdetést hallgatva, János fia karjaiközött hazament. Elköltözése a földi létbõl bár várat-lanul, hirtelen történt, de vigasztalás számunkra, hogynem készületlenül. A gyászos háznál Budai Lajos lp.(Ézs 40:1-11) és Bándi Sándor lp. (Jn 8:9-11) hirdetteIsten vigasztaló igéit és a megmenekülés evangéliumát.A nekrológot Székely Béla Dániel, az elhunyt testvérnõunokája olvasta fel és az (1Móz 50:24) alapján mondottzáróbeszédet. A nyitott sírnál Kiss Zoltán lp. olvasott

igét (2Tim 2:8) és szólt a feltámadás reménységérõl. A gyászistentiszteleten a krasznai ének és zenekarszolgált. Isten drága szeretete kísérje a családot. (Sz.B.D.)

Január 16-án, egy vasárnap délutánkísértük utolsó útjára Varga Irénketestvérnõt (született Szász Irén), aki apósalaki magyar baptista gyülekezettagja volt. Testvérnõnk 52 évetkapott az Úrtól, akit hûségesenszolgált, és a tõle kapott tálentummalaktívan kivette a részét mind amisszióból, mind a vendégszeretetbõl. Távozása nagyûrt hagyott a hátramaradt családban és a gyülekezet-ben. A gyászszertartáson Isten igéjét Zsisku Lajos ny.lelkipásztor hirdette az 1Móz 35:20 alapján. Vigasztalóüzenetet mondott még a helybeli református lelkész,Pál László; a helybeli gyülekezet lelkipásztora, BányaiJános az Ézs 55:8-11 alapján hirdette az igét.Vigasztalásul a gyászoló családnak és mindnyájunknakaz szolgál, hogy testvernõnk a neki rendelt helyetfoglalta el az örök dicsõségben. (B.J.)

SSzzeerreetteett - kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége

Elnök: Dr. Simon József. Felelõs szerkesztõ: Veress Efraim. Szerkesztõ-tördelõszerkesztõ: Szilágyi László.

410050 ORADEA, Str.: Gen. H. M. Berthelot 5, ROMANIA. E-baptifon: 0735 500 009, e-mail: szeretetlap@gmail. comA lap internetes változata a következõ címen olvasható: www.magyarbaptista.com

A szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy a kéziratokat szükség szerint átdolgozza.

Nyomtatás: Imprimeria de Vest, Oradea. A lap megjelenik havonta. ISSN 1223-4605

Egy jó testvérünk, akinek még a saruszíját meg-oldani sem vagyok méltó, egy alkalommal azt mondta,hogy amikor felfelé hajózott a Rajnán, nem a sziklákat,a régi várakat vagy a rohanó folyót nézte, mert másdolgokkal volt elfoglalva! Nos, számomra a természetegy tükör, amelyben megláthatom Isten arcát. Szereteknézelõdni, és a természeten keresztül felnézni a természetIstenére. De mindez szentségtelen volt az õ számára.

Bevallom, nem értem ezt a dolgot; nem érzek rokon-szenvet azok iránt, akik úgy tekintenek az anyagi világ-ra, mintha nagyon gonosz hely lenne, és mintha ittnyoma sem lenne egy isteni kéznek, egyetlen bizonyítékasem az isteni bölcsességnek, és semmilyen megnyilvá-nulása az isteni gondviselésnek. Úgy gondolom, hogynyugodtan gyönyörködhetünk Isten mûveiben, sokörömet találhatunk bennük, és magához Istenhez isközelebb kerülhetünk mûvei szemlélése által.

Akire az imént hivatkoztam, az egyik véglet. Vannakmások, akik felületesek és léhák, akik keresztyénnek vall-ják magukat, de nem tudnak élni a világias emberekszórakozásai nélkül. Most el kell menniük erre a par-

tira, majd egy másikra; nem nyugszanak, amíg nemtréfálkozhatnak, és nem ûzhetik a világ léhaságait. Az elõbbi bocsánatos gyengeség, amiben sok dicséretesdolog van, de az utóbbi megvetésre méltó, amirõl nemtudok mondani semmi jót.

Úgy gondolom, hogy a keresztyén embernek a kettõközött kell kormányoznia. Legyen vidám, de ne legyenléha. Legyen kitartó és boldog minden körülményekközött; mindenkihez legyen egy kedves és barátságosszava. Legyen férfi a férfiak között – amilyen azÜdvözítõ is volt –, aki hajlandó együtt ünnepelni ésörvendezni azokkal, akik örvendeznek; de legyenistenfélõ mindebben, és érezze, hogy nem igazi öröm az,amiben Krisztus nem vehet részt. Ahová nem vihetimagával Urát, az nem igazi szórakozóhely, hanem anyomorúság színhelye.

Legyen állandóan boldog és jókedvû, ugyanakkorjuttassa kifejezésre a szellem mély ünnepélyességét, amitávol tart tõle minden könnyelmûséget. – SPURGEON

(C. H. Spurgeon: „Tanácsok azoknak, akik az Úr Jézusnak szeret-nének szolgálni“; az idézet az Engedelmesség c. fejezetbõl való.)

NYÁR, SZABADSÁG

Legyen vidám, de ne legyen léha

Hibaigazítás: a Szeretet júniusi számának Bemerítések rovatában, a szatmárnémeti tudósítás képaláírásában, aképen jobbról a második fehérruhás nem Sándor, hanem Gedeon István.

��

ÖRÜLÜNK AZ ÖRÜLÕKKEL ÉRMIHÁLYFALVA – Május 29-én Vasvári István és Zsuzsánna 60 évesházassági évfordulóját ünnepelte együtt a gyülekezettel. Lelkipászto-runk, Gál Gyõzõ testvér az Ézs 46:3-4 igeversekkel köszöntötte azünnepelteket, és hálát adtunk az Úr gondviselõ szeretetéért, amitláthatunk testvéreink életében. István bácsi és Zsuzsika néni is arról tettbizonyságot, hogy bármilyen nehéz, tövises is volt az eddig megtett út, azÚr az õ gondviselõ szeretetével mindig velük volt. Lányuk, TõtõsJánosnak a Gyémántmenyegzõre címû versével köszöntötte szüleit. Ezt köve-tõen a gyülekezet részérõl Kelemen Tibor a 121. zsoltárral köszöntötte azünnepelteket – István bácsi sokszor szolgál a zsoltárokból, az Úrnak és agyülekezetnek, melyeket kívülrõl megtanult az évek során. Sok erõtkívánunk testvéreinknek: az Úr áldja és tartsa meg õket gyülekezetünk-ben – az Õ dicsõségére. (Tóth Gabriella)

(Folytatás a 13. oldalról.) Ott ebédeltünk, és sütötteknekünk Péter-halat, ez egy érdekes típusú hal, amitállítólag Péter halászott. Ezt követõen megható voltlátni Kapernaum romjait. Az Úr Jézus „Jaj”-kijelentésebeteljesedett fölötte, mert soha nem épült újjá.

Szinte csúcspontja volt az utunknak a Jordánpartján szemlélõdni, nézni, hogyan merítkeznek alá amesszirõl jött zarándoktársaink. Láttunk lelkészt, akisaját édesanyját merítette be. Láttunk egy ragyogó arcúfiatal lányt, aki örömmel tett bizonyságot hitérõl.Feketék, ferde szemû ázsiai testvérek, szerényöltözetûek és dúsgazdagok – ott mindenki egyformavolt. Némelyeket az egész gyülekezet elkísért, sörömmel ölelték át új kis testvérüket.

Vacsora után, utolsó este lévén, a szállodábafélrevonultunk egy csendes helyre, istentiszteletettartottunk és úrvacsoráztunk. Meghitt légkörbenújítottunk szövetséget Azzal, Aki mellett elköteleztükmagunkat sok évvel azelõtt.

HazatérésA hetedik nap reggel elhagytuk Tibériást és

elindultunk Tel-Aviv felé. Közben Haifában még

megnéztük azt a barlangot, ahol Illés próféta elrejtõzöttAkháb bosszúja elöl. Szintén itt láttuk a Baha’ifelfüggesztett kerteket, ami a világ egyik legszebb éslegjobban ápolt parkja. Útba ejtettük még Cézáreát ésJaffát, kicsit hûsültünk a Földközi-tenger vizében, amiután megérkeztünk a tel-avivi repülõtérre. Alaposellenõrzés után az izráeli légitársaság szállított hazabennünket: tavaszból télbe, hiszen reggel még fürödnilehetett a Földközi tengerben, este pedig hóvihar vártBukarestben.

Hálásak vagyunk az Úrnak és barátainknak, hogy aSzentföldet megláthattuk. Ezen az úton egymáshoz (acsoportban voltak román ajkúak is) és az Úrhoz isközelebb kerültünk. Az ige mellett többször iselcsendesedhettünk, sõt minden este együttimádkozhattunk. Felfigyeltünk arra is, hogy nagyonszínes a világ, és sokan keresik Annak a nyomait, Aki eföldi létben olyanná lett mint mi, hogy mi is olyanakkálehessünk mint Õ. Úgy vélem, hogy más emberkénttértünk haza. Most még az a vágyam, hogyMegváltómat is láthassam meg – majd a mennyeiJeruzsálemben.

BÁLINT PÁL lp., Kolozsvár

Alámerítés a Jordánban

ÚTI BESZÁMOLÓ