Színes Fehér-Fekete 2006. Veni Sancte • 12. évfolyam 49. szám

Fehér/Fekete2006. Veni Sancte 12. évfolyam 49. szám

Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

´́

´́

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid, féltve orzött írásaid,vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van

összegyujteni az órai aranyköpéseket,keress bennünket a Páholyban!

Írók könyvesboltja7621 Pécs, Király u. 21.Telefon: (72) 310-657

Nyitvatartás:H-P 9.30-18.00Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

a

Kiadja:Incipit Vita Nova Alapítvány

és a Ciszterci RendNagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Páva Péter

Főszerkesztő:Bartusz-Dobosi László

Diák szerkesztők:Beberika Dorina 11. CHorváth Andrea 12. A

Nagy Bianka 10. BPártos Kitti 11. A

Siptár Dávid 12. ASzentiványi Judit 10. A

Viola Beáta 10. FZalay Dorottya 10. A

Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11.

PÁHOLY

email: [email protected]/~feherfekete

Következő lapzárta:2006. november 28.

Nyomdai munkálatok:Muzsek és társa

Nyomdaipari Kft.Pécs, Légszeszgyár út 15.

Felelős vezető:Muzsek Árpád

34-56-7

7-8910111112121314151617181920

20-2122

22-2323

23-242425252627

27-28

29303132333435




´́

´́

Horváth Gáborfotográfus

Telefon: +36 30 444 77 80

Digitális és analógcsoportképek, portrék,reklámfotók kültéri és

műtermi egyaránt.

Tartalomjegyzék:

Következmények nélküli ország • BartuszÉs újra csörög a kulcscsomó… • Siptár Dávid 12. A„Amikor a nemzet saját kezébe veheti a sorsát”• Varga Rita 10. E„Még csúzlim sincs!” • Nagy Bianka 10. BÚj arcok a tanári körül • szerk.Kolumbiai amigo • Molnár Gitta - Szefcsik Renáta 11. BTovarisi, konyec! • Nagy Bianka 10. BAnya dala • Viola Beáta 10. FVége • Mestyán Márton 10. CTöredék • Viola Beáta 10. FMikor az együtt... • Viola Beáta 10. FMolotov Koktél • Hauszknecht Imre (2003)A temetetlen halott • BiljaA szabadság: szolgaság • Pártos Kitti 11. A56 – Más/kép • Árva-Szabó Péter (2001)„Iskola a határon” • Zalay Dorottya 10. A1956 és a zene • Horváth Andrea 12. AEmigráció, exodus • Csáky Kristóf 11. APerújrafelvétel • Nagy Bianka 10. BBoldogi földeken zajlott az élet • Beberika Dorina 11. CMozgás, vagy megesznek a szúnyogok! • Fischer Dalma 10. DHegymászás szénhidrátok segítségével • Páva Márk 12. AMMVI - 47 • Mestyán Márton 10. CRöplabda esőben, napsütésben • Rab Attila 11. CEGÉSZségedre! • Fekete Bernadett 11. B„Elhúzták a nótánkat…” • Stubián Tina 10. F„Sorstalanság” Sikondán • Ottó Dániel 9. EÉnekhang rázta fel a Börzsöny erdeit • Morovics József 12. CVízipisztolyos banditák, szeptemberi hóember• Molnár Emese 7. ANagy „öregjeink” mentek el • szerk.Vér és aranyeső • Szentiványi Judit 10. ACseh-remek • Szentiványi Judit 10. AÖtvenhattyú • Áldozó Krisztián (2006)Támasz, hogy kerekebb legyen a világ • Pártos Kitti 11. AHÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEKA megújult Páholy képei • Meszéna Tamás

A megújult Páholy

Salkaházi Sára szociális testvér (1899-1944)boldoggá avatására Budapesten került sor,

2006. augusztus 17-én,a Szent István Bazilika előtti téren.

A borítón szerplő képek a Színes Magyarország című könyvből származnak.Kiadta: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. (2003.)

Kávéházi gondolatokSZÍNES FFeehhéérr/Fekete

312. évfolyam 49. szám

Bartusz

Most, amikor az 1956-os forradalom 50. évfordulójáraemlékezünk, no persze értéksemleges módon, hiszen ezaz eurokomform formula, akkor érdemes egy kicsitelidőzni annál a gondolatnál, hogy vajon mi változottazóta nálunk. Látszólag minden, de ha jobban a mélyérenézünk, megállapíthatjuk, hogy az egykori diktatúra hű-séges kiszolgálói és érvényesítői, ma valósággal dacoshősökként tetszelegnek reformista pozícióikban, s azidegen hatalmak „ideiglenesen” nálunk állomásozó

egységei sem tűntek el, csak másfajta uniformisba búj-tak. Álarcaik már nem tankok és laktanyák, hanem ban-kok és gazdasági multicégek, akiknek öltönyös üzlet-emberei hűvös eleganciával „einstandolják” az országot.A forradalom áldozatai és túlélői pedig, a magyar nép,mint a lerongyolt bérházak állnak döbbent szótlansággalés ámulva látják, hogy ismét milyen zökkenőmentesenbonyolódik nélkülük minden. A különbség csak annyi,

hogy most a demokráciára hivatkozva, ha valami turpis-ság kiderül, át lehet tolni a felelősséget a tömegre, és ígyválik szép lassan ez az ország következmények nélküliországgá, ahol mindenkiből lehet pártvezér, miniszter-elnök.„Ahogy most szétnézek itt a levert szabadságharc lassanújraéledő országában, ahogy szemügyre veszem a felso-rakozó friss tisztikart, legszívesebben újrakezdeném azt arégi játékot, és azt mondanám: A zubbony, uraim, a zub-bony! Néhol már övig nyitva! Ha ez így megy tovább,maholnap az alsóneműt is kilógatjuk majd, uraim? Nemlehetséges, hogy beköszöntött az önvizsgálat ideje?”S ha ma, 50 évvel a forradalom után körülnézünk ebbenaz országban, akkor érezzük csak igazán, hogy CsengeyDénes 1989-es szavai ma is éppúgy érvényesek, mint 17évvel ezelőtt. Elkeserítő. Szégyellnivaló. Fájdalmas.Csakhogy, amikor az embernek nagy fájdalma van,akkor egy darabig tartja magát, elrejti az érzelmeit, deegyszer aztán gátja-szakadtan, hörögve, bugyogva tör kibelőle minden. A jajszó, a sírás, a sikoltás, a düh. Ilyentörténik most 2006-ban az elbukott forradalom 50. évfor-dulóján is. Mert „A forradalom belénk van eltemetve.Ahogy a Dózsa György húsából harapni kényszerítettparasztok erében kerengett és kereng Dózsa igazsága,úgy él tovább bennünk a forradalom dühe és igazság-érzete”. Mert nagyon jól látja Ignácz Rózsa, hogy az igazságotnem lehet kiirtani az emberekből, még akkor sem, ha ezakár annak a népnek a pusztulásával is jár. Hadd fejezemhát be Illyés Gyula döbbenetes szavaival ezt a kis elmél-kedést anélkül, hogy magyaráznom kellene, magyarázniakarnám.„…ez a pusztulás csak az ilyen magunkfajtákat riasztja,akik olyan légszerű valamiből akarnak megélni, mint egynép szelleme és nyelve. A földnek és az adószedőknek tö-kéletesen mindegy. Ha egy nép meg akar halni, kinek miköze hozzá?”

Következmények nélküli ország„…aznap látta először a hóhér szobrát: óriás csizmás kandúrhoz hasonlított. Idejébenérkezett: a nagy tanítómester váratlanul, mintha meg akarta volna köszönni az ünneplést,hajbókolni kezdett, majd térdben megtörve, lassan, méltóságteljesen orra bukott. Hosszúüvöltés emelkedett fel a térről, a közelben lakók fejszéért, pörölyért iramodtak, a bronzkongása hamarosan minden más zajt elnyomott.”

Siptár Dávid 12. A: Sixtus atya! Hogy az újak is értsékaz elmúlt évben történteket, azt szeretném elsőként meg-kérdezni, hogy miért is volt Rómában egy évig?Sixtus atya: Eddig olyan diplomát birtokoltam, ami iga-zából teljes volt ugyan, de mégsem merte semmilyenintézmény akkreditálva elfogadni, mert 3-4 részből tevő-dött össze. Ennek a rendbetételét kellett nekem elvégez-

nem ez alatt az egy év alatt. Sikerültemellett egy filozófia diplomamun-kát is beadnom. A jó időkihasználásmiatt, a 11 évvel ezelőtt elkezdett„master” képzést is folytattam, és60%-ban ezt is elvégeztem. Tehátnem üdülni voltam kint, nem valamiidegnyugtató pihentetésen, hanemtanulni.S.D.: Hogyan teltek az atya napjai?Sixtus atya: Semmi különös. Mintitthon. Reggel közös szentmisével észsolozsmával kezdtünk, majd rend-szerint a közös reggeli következett.Utána természetesen mentem az is-kolába, ahogy azt minden más diáktenni szokta, aki egyetemre jár. A dél-utánok nagy része pedig szintén elő-adások látogatásából állt, sőt nemkevésszer a hétvégék is. S.D.: És ezt az egy évet lélekbenhogy élte meg Sixtus atya? Volt hon-vágya?Sixtus atya: Nem volt egyáltalánhonvágyam. Mondjuk, valószínűlegaz okozhatta ezt, hogy rengeteg olyancsalódás ért korábban, ami elidegení-tett Pécstől is, meg ettől a környezet-től is, úgyhogy inkább örültem annak,hogy picit fellélegezhetek. Másfelőlmeg nyilván az is közrejátszott, hogy

szinte mindenkit ismertem már korábbról ott, ahovamentem. Ott jóban voltam a generális apát úrtól kezdve,a rendtársakon át, az egyetemi tanárokig szinte minden-kivel. Ismertem a várost, az olaszoknak különböző jó ésrossz szokásait. Azért hiányoztak néhányan azok közül,akikkel közeli barátságban voltam a tanár kollégákközül. Hiányzott a gyerekek zsivaja, meg a velük való

És újra csörög a kulcscsomó…

A bevezetőt ezúttal átugranám. Úgy érzem, hiábavalóság lenne felvezetni egy olyan apropókapcsán létrejött beszélgetést, amelynél az ok mindenki számára egyértelmű: Sixtus

atya hazatért.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeriPortré

12. évfolyam 49. szám4

foglalatosság, de jól esett tanulni is, jól esett végreegyszer szerzetesként élni a napjaimat, és nem „kvázi”szellemi húsdarálóban.S.D.: Szellemi húsdaráló alatt mire tetszik gondolni?Sixtus atya: Itt az embernek mindig készenlétben kellállnia. Ez egy idő után felőrli az embert, ha nincs egyolyanfajta regenerálódási lehetősége, ami energiát megkitartást ad ehhez az állandó megfeleléshez.S.D.: Mi az, amivel Sixtus atya lélekben többet kap itt,illetve Rómában?Sixtus atya: Nehéz kérdés! Róma az Róma. Meg kelltapasztalni ennek a városnak a hangulatát, vonzását. Azember jól érzi magát az élő egyházban, és ugye Róma azélő egyház szíve. Persze ott is vannak üres templomok,ott is vannak olyan papok, akik inkább jó kedvű agglegé-nyek. Ez természetesen nem szimpatikus nekem, de ottvalóban kitapinthatóan lüktet az egyházi élet. Ott azokata teológusokat hallgathatja az ember, akiknek a könyvétolvasta. Élőszóban elbeszélgethet velük, egy capuccinomellett és ez azért nagy dolog. Ami meg itthon jó? Hátaz itthon, az mégiscsak az itthon. Az embernek a sajátnemzete, a saját családja, a saját barátai, a saját környe-zete mindig kellemesebb abból a szempontból, hogy sa-játos nyugodtságot, pihentséget biztosít. Meg hát sze-retem a gyerekeket. Szeretek olyan szituációban lenni,amikor veletek lehetek, vagy értetek tehetek valamit. S.D.: Itt most több a feladata, mint Rómában volt.Sixtus atya: Nekem mindig sok feladatom volt ebben aházban, és nem mindenki figyelte ezt osztatlan örömmel.Az is igaz, hogy nem mindig tudtam valóban helytállni.Olyan típus vagyok, aki nehezen tud háttérben maradni.Lehet hogy ez hátrány, lehet, hogy előny, ki-ki döntse elmaga, mindenesetre az biztos, hogy nekem egy kicsitmagamat kell megerőszakolni, és ennek biztos leszneknegatív felhangjai, mindenesetre egy új felállást kell ittmegszoknom. Kell hozzá egy kis idő. Az biztos, hogyszinte egyedül vagyok itt szerzetes. Nagyon nagy a fela-dat és számomra teljesen új ez a szituáció, hogy nincsvelem senki, akivel együtt dolgozom, akivel emberileg isjól meg tudjuk érteni egymást.S.D.: Nemrég volt egy játék a „Freedom fighter”, amely-ben úgy reklámozták ’56-ot, mint a fiatalok forradalmát.Hogy érzi ezt az atya? A mai fiatalok megszolgálják ezt azörökséget? Él bennük az a nemzeti öntudat, ami akkor élt?Sixtus atya: Nem tudom, hogy akkor milyen nemzeti

öntudat élt a fiatalokban, csak azt tudom, hogy édesapá-mat is többé-kevésbé bevonták Győrben az események-be. És amikor az oroszok bejöttek, hívták, hogy menjennyugatra. Ő valamiért nem ment. Talán, mert nem akartaitt hagyni a szeretteit. Mindenesetre az elbeszéléseiből aztállapítottam meg, hogy akkoriban nagyon nagy bizony-talanság volt a fiatalokban. Úgy látszott, meg így utólagmi is úgy látjuk, hogy nagyon tudták, hogy mit akarnak.Valószínűleg ez így is volt. Viszont amikor váratlanhelyzetek adódtak, amikor látták, hogy a lelkesedés, alendület kevés ahhoz, hogy rendet tegyenek, akkor azértmegszeppentek és elbizonytalanodtak. Ez a bizonytalan-ság egyfajta káoszt is hozott magával, ami szerintemjelentős mértékben járult hozzá a bukáshoz. Ez a bizony-talanság véleményem szerint nagyon sok embert fogelvinni ebből az országból most is. Ennek a jeleit márlehet látni. Ameddig ennek az országnak nem lesznekolyan vezetői, akik példaértékűen tudják a nemzetiöntudatot és a nemzeti elkötelezettséget megjeleníteni,addig ebből az országból csak elmenni fognak az em-berek. Egy olyan ország, amely keresztény gyökerű,múltú, e nélkül a lelkület nélkül nem igazán tudja értel-mezni saját magát. És ha egy embernek nincs identitása,akkor mihez tud kötődni? Semmihez. Kötődik az érde-keihez, és ennek megfelelően fog cselekedni. S.D.: Én azt vettem észre, hogy minél távolabb kerülünkidőben egy történelmi eseménytől, annál nagyobb fel-hajtást kap, de az igazi jelentőségét egyre inkább szemelől veszítjük. Példának nagyon jó augusztus 20.-a,amely sok embernek már csak a tűzijátékot jelenti.Sixtus atya: Ameddig az ’56-ra való megemlékezésttiltották, addig mindig különös misztikum és érdeklődésövezte ezt az ünnepet. Most, hogy orrvérzésig mindenki’56-ol és mindenki ’56-ra utalgat vissza, közhellyéválhat. Ha valami szokványossá válik, onnantól kezdveaz már nem igazi ünnep. Nem igazán szolgálja a lelkifelfrissülést. Az állam természetesen, mint szekulárisszervezet, az ünnepeket saját céljaira használja, sajátelképzelése alapján alakítja. Így Szent István ünnepét is.Meg is lehet nézni, mi lett belőle. A templomokat kiürí-tik, a Duna partot viszont megtöltik. Én nem vagyok amulatság ellen, de láthattuk most is, mi történt augusztus20.-án. Az emberi butaságnak van ára. ’56-nál is fennállannak a veszélye, hogy ellaposodik majd, mert az embe-rek kihasználják, mások meg megszokják.

riPortréSZÍNES FFeehhéérr/Fekete




„Amikor a nemzet saját kezébe veheti a sorsát”

A rendszerváltás utáni első közoktatási és kulturális miniszter, és egy gimnáziumi tanár. Két em-ber, de mégis hogyan kapcsolódnak egymáshoz? A válasz egyszerű: apa és fia. Andrásfalvy Péter

történelem szakos tanár urat faggattam saját emlékeiről és édesapja, Andrásfalvy Bertalan munkás-ságáról és természetesen 1956-ról.

Varga Rita 10.E: Hogyan élte meg édesapja, hogy a rend-szerváltozás utáni első kormány közoktatási és kulturá-lis minisztere lehetett? A család élete miben változott meg?Andrásfalvy Péter: Arra emlékszem, hogy egyik dél-után, miután az MDF meg-nyerte a választásokat, édes-apámat telefonon hívták.Antall József kereste, ésrögtön nekiszegezte a kér-dést, azzal kommentálva,hogy akár elfogadja, akárnem, az az ő felelőssége.Édesapám akkor kért egynap gondolkodási időt,meghányta-vetette a család-dal ezt a kérdést. Mi na-gyon támogattuk, örültünkneki, de akkor még nemsejtettük, hogy ez miveljár. S már másnap igentmondott a felkérésre. A csa-lád élete nagyon megvál-tozott, mert a szüleim fel-költöztek Budapestre, de mimaradtunk Pécsett. Illetveén akkor, 1989 végén, a bencés osztályfőnökömnekköszönhetően (Győrben végeztem a bencéseknél)kaptam egy ösztöndíjat a Leoweni Katolikus Egyetemre,Belgiumba, úgyhogy 1990 szeptemberétől ott tanultam.Tehát kicsit szétszóródott a család. V.R.: Mindezt hogyan élte meg a tanár úr?A.P.: 24 éves voltam. Akkor nagyon nagy volt a lelkese-dés bennünk, meg azt hiszem nagyon sokakban. Úgygondoltuk, hogy elérkezett a várva várt pillanat, amikora nemzet saját kezébe veheti a sorsát. Valami olyasmitörtént ezzel a rendszerváltozással, amiről csak álmodoz-ni és titkon beszélgetni lehetett. V.R.: Otthon gyakran esett szó a politikáról?

A.P.: Elég gyakran beszélgettünk politikáról. Én isrendszeresen hallgattam a Szabad Európát, és mindigmegbeszéltük azokat a híreket, amiket a magyar sajtóbannem lehetett olvasni. Az igazán fontos hírek ott nem

jelentek meg. V.R.: Politikus, tanár, aMagyar Néprajzi Társaságelnöke, muzeológus, ezmind köztudott AndrásfalvyBertalanról. De milyen,mint szülő?A.P.: Jelzőket nem lenneértelme felsorolni. Amitmegfogalmaztam magam-ban, az az, hogy leginkábba saját példájával nevelt.Többektől hallottam, hogyha rosszat tettek, akkorszüleiktől „lelkifröccsöket”kaptak. Én rendkívül örü-lök annak, hogy ettől meg-kíméltek a szüleink. Egy-szerűen olyan életet éltek,amiből világos volt szá-munkra, hogy nekünk is

hogyan kell élni. Tehát inkább tettekkel, mint szavakkaltörtént a nevelés.V.R.: Befolyásolta-e édesapja munkássága abban, hogytörténelem szakos tanár lett?A.P.: Biztos, hogy befolyásolt. Nagyon sokat meséltnekünk a magyar történelemről, meg a politikáról is so-kat beszélgettünk. Mindig nagyon szerettem, ha vendé-gek jöttek hozzánk, ami elég gyakran megesett. Akkor énmár kisgyerekként is mindig odasündörögtem és kagy-lóztam, hogy milyen érdekes dolgokról beszélgetnek.Úgyhogy biztos hozzájárult ez ahhoz, hogy már egészkicsi koromtól kezdve érdekelt a történelem.V.R.: Az 1956-os forradalom évfordulójáról lévén szó,


12. évfolyam 49. szám 7

„Még csúzlim sincs!”

H a azt mondom: „Szürke Farkas”, valószínűleg csak 1-2 beavatott ember fog hirtelen felugrania karosszékben, felismerve, hogy kivel készítettem interjút. „Kodály” és „Mohács”: e két kulcs-

szóval ez a szám ugrásszerűen meg fog növekedni. Ha azt mondom: „cserkészet” valószínűleg máregy fél iskola, de ha elárulom az utolsó varázsszót: „kerékpár”, már az egész város tudni fogja, hogyIvasivka Mátyás tanár úrról szól ez a beszélgetés.

mesélt-e erről az időről, saját élményeiről az édesapja?A.P.: Ő ebben az időszakban Szekszárdon tartózkodottegy múzeumban, de pont október 23-án fel kellettmennie Pestre hivatalos ügyben, tehát ott érte a forra-dalom kitörése és akkor ott is maradt már Pesten. Márcsak azért is, mert a családja Pesten élt. Így tudott bekap-csolódni a forradalomba. Számára a legdöbbenetesebbélmény a Parlament előtti vérengzés volt. Ott volt azon anapon, és csodával határos módon megmenekült. Nemfeküdt le a földre, mikor az ÁVO-sok elkezdték lőni a tö-meget, hanem fölkelt és befutott egy kapualjba. Akiklefeküdtek a Parlament előtt, azokat mind megölték. Deerről nagyon sokáig nem beszélt. Döbbenetes élményvolt számára azt látni, hogy több mint száz ember meg-halt, röpködtek a testrészek… erről senki se beszél szívesen…V.R.: Hogyan vélekedik Ön az 1956-os forradalomról,mint történész?A.P.: Nem tudok csak történészként véleményt alkotni1956-ról. Úgy gondolom, hogy a világtörténelem egyik

legtisztább, legnagyszerűbb, legfelemelőbb forradalmá-ról van szó, amelynek során a XX. században soha nemlátott egység, összefogás jött létre Magyarországon.Forradalom és szabadságharc volt, de ezen kívül egybátor kísérlet is arra, hogy elutasítva a tiszta kapi-talizmust és a szocializmust, valamiféle „harmadik utat”találjunk gazdasági-társadalmi berendezkedésünkben.Ennek időszerűsége lassan az egész világon nyilvánva-lóvá lesz. Tehát nemcsak a szabadság visszaszerzéséértvívott harcunkkal mutattunk példát a világnak.V.R.: Az édesapjának, esetleg a családjának van-e olyanismerőse, aki '56-ban külföldre disszidált?A.P.: A családunkból mindenki itthon maradt, jóllehetsejteni lehetett, hogy milyen világ következik Kádáralatt. Nagyapám azt mondta a három fiának, hogy men-jenek, mert boldogabb, normálisabb életük lehet Nyuga-ton, de mindhárman maradtak.V.R.: Köszönöm a beszélgetést.

Nagy Bianka 10.B: Hol tanított a tanár úr a forradalomidején?Ivasivka Mátyás: Miután elvégeztem a ZeneművészetiFőiskolát, 1953 és 57 között Zalaegerszegen, az ottanitanítóképzőben és zeneiskolában tanítottam. Ott ért 1956.október 23.-a.N.B.: Hogyan kapta kézhez az első híreket?I.M.: Rádión hallgattuk és az újságok a nagy nyilvá-nosság elé tárták. De azt tudnunk kell, hogy a budapestirádiónál még az ellenkezője sem volt igaz annak, amitmondtak, annyit hazudtak. Amikor átmenetileg győzött aforradalom ezt jelentették be: „Hazudtunk éjjel, hazud-tunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”. Mitcsinált a magyar ember? A nyugati adók magyar nyelvűadásait hallgatta.N.B.: Tisztában lévén az akkori hatalmi viszonyokkal,milyen jövőt jósolt a forradalomnak? Lehetségesnek

látta, hogy sikerülhet az USA vagy bármely nyugatiország figyelmét ránk irányítani?I.M.: Nyugat? Sajnos azt kell mondanom, és ittMindszenty bíboros szavait kell idéznem: „Vak anyugat”. A hátunk mögött megegyeztek a Szovjetunió-val. Szovjet belügynek tekintették a magyar eseménye-ket, elhatározták, hogy tiltakoznak, de nem avatkoznakbe. Kaptunk gyógyszer- és élelmiszersegélyt, de semmiegyebet nem segítettek. Emlékszem a titkos cserkész-táborokban még évekig ettük az amerikai konzerveket.Ugyanakkor a Szabad Európa Rádió bizonyos körei bíz-tattak: „Magyarok! Álljatok ellen, segítünk”. Bíztunkabban, hogy nem fogják tétlenül nézni. A Szuezi-válságis teljesen elterelte a figyelmüket. Amikor november 4-énaz oroszok lerohantak bennünket, keresték a Szuezi-csa-tornát, mert azt hitték szerencsétlenek, hogy oda vittékőket, segíteni az egyiptomiaknak.



N.B.: Van valamilyen testközeli élménye 56-talkapcsolatban?I.M.: Tevőlegesen nem vettem részt, inkább szimpati-záló tanúja voltam az eseményeknek, bár volt kétpróbálkozásunk. Arató Orbán atya öccsével, BotondLászlóval levelet intéztünk Nagy Imre miniszterel-

nökhöz, akihez nem jutott el, de a lényege ez volt:„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérjük Mindszenty bíborosszabadon bocsátását és a magyarországi cserkészet enge-délyezését”. A másik pedig az volt, amikor a pécsi rádió-ban egy kiáltványt akartunk beolvasni, de ez elmaradt.November 2-án a lakásomra összehívtam a nagynevűcserkészvezetőket és újjáalakítottuk a pécsi cserkészke-rületet. Másnap feladtam az erről szóló táviratot a cser-készszövetségnek, 4-én itt voltak az oroszok. Én akkoregy hétig melegítőben aludtam, hogy mikor jönnek ér-tem, de csak 5 év múlva gyűjtöttek be. N.B.: Hogy történt ez az eset ?I.M.: Egy országos méretű rendőrakció keretében 1961.február 6-án több mint ezer helyen tartottak házkutatást.Nálam is egy egész éjen át tartott. A feleségem az elsőgyermekünkkel volt várandós és féltünk, hogy elvetélhet

a megrázkódtatástól. Meg kell mondanom, úri módonviselkedtek, de minden könyvet végiglapoztak, nem is akönyv miatt, de nekem mai napig szokásom, hogy akönyvvel kapcsolatos feljegyzéseimet, levelezéseimetbeleteszem. Őket ezek izgatták. Az összes cserkészköny-vemet elvitték, később hármat sikerült visszalopnom azÁVO-tól.N.B.: Hogyan sikerült visszalopnia?I.M.: 1961. június 15-én történt. Szabályszerűen becsal-tak a városházára, ahol már ott várt rám az ÁVO-s tiszt,civilben természetesen, és bevitt egy 12 órás kihallga-tásra, ilyen címen: államellenes szervezkedés, a MagyarNépköztársaság megdöntésére irányuló összeesküvés.Sőt, amikor házkutatásra jöttek, ugyanezt mondták és aztis, hogy fegyverrejtegetés miatt vannak itt. „Uraim -mondtam -, még csúzlim sincs!” Az életrajzomat ötszörelmondatták velem, mindenáron ki akartak csikarnivalamit belőlem. A kihallgatás végén gyanúsítottnak mi-nősítettek. A tiszt kihozott egy hatalmas bőröndöt a tő-lem elkobzott könyvekkel. Kiborította az asztalra. Na,mondom, ha itt fognak úgyis mindegy, de ha nem, kivi-szek néhányat. Amikor átment a másik szobába a másikbőröndért, eltettem néhányat az egyik zsebembe. Azótais nagy becsben őrzöm, hogy ezeket az ÁVO-tól loptamvissza. Ezután bizony másod- meg harmadrendű állam-polgár voltam.N.B.: Közeli ismerősei közül részt vett valaki a későbbiemigráció-hullámban?I.M.: Volt egy nagyon jópofa fiú, Szegedi Sándor, aki ittérettségizett. Egy közösségben senki sem használta a ne-vét, nehogy később valaki elkotyogja azt, én is példáulSzürke Farkas voltam. Az ő fedőneve Feltaláló volt, bárnem talált föl semmit, szabóinas volt. Kimenekült, ésakkor a Szabad Európa tudósítói már ott álltak a magyar-osztrák határon, mert az emigránsok üzentek haza, hogymegérkeztek, hiszen le is lőhették volna őket. Ezrévelérkeztek az üzenetek, több mint 200 ezer magyar emig-rált akkor. Egyszer csak hallottam a rádióban: „Feltalálóüzeni Botondnak és Matyinak, hogy szerencsésen szabadföldre érkezett”.N.B.: A tanár úr híres gyűjtőszenvedélyéről. Vanvalamilyen apró tárgyi emléke?I.M.: Minden lapot megvettem, amihez hozzáfértem, deezeket ki is adták ’89-ben „1956 a sajtó tükrében” cím-mel. Egész gyűjteményem van, sőt később még az előzőhónapok újságjait is megszereztem.



Új arcok a tanári körülPáll Csaba vagyok, matematikus. 16 éve tanítok többnyire matematikát és infor-matikát. Egészen mostanáig Csíkszeredában kínoztam a tanulókat (feltételezem, mosttele torokkal zengnek alleluját). Sok mindent szeretek, ami „szorosan” összefügg amatematikával, pl.: zene, néptánc, asztalitenisz, kosárlabda, vakáció.Az eddigi benyomásaim kellemesek. (És ha most kezdődne a vakáció, akkor esélyesem lenne ennek megváltozni.)Olvastam (tudom, hogy nem illik) Tóth Miklós kollégámnak a bemutatkozóját. Én iscsatlakozom hozzá az asztalitenisz edzések szervezésében, ha lesz rá igény, mivel énis, akárcsak Tóth kolléga, kollégiumi nevelőtanárként is dolgozom. Sok sikertkívánok minden diáknak, és nagyon sok türelmet azoknak is, akiket tanítok!

Tóth Miklós művelődésszervező és testnevelés szakos kollégiumi nevelőtanárvagyok.Örültem, amikor megkaptam ezt az állást, mert igaz, hogy csak rövid ideig, de én isvoltam kollégista, ezért nagyjából ismerem, milyen is a szülőktől, rokonoktól, bará-toktól távoli élet. Tanulmányaimat a pécsi Komarov (ma Babits) Gimnáziumban, majd a PécsiTudományegyetem Bölcsészet– valamint Természettudományi karán végeztem.Gyermekkorom óta sportoltam. Sajnos egy baleset miatt bal lábszáram apródarabokra tört, amit ötször operáltak. Így a nagyon kedvelt síelés, kosár, foci ésteniszezés befejeződött számomra. A sporton kívül szeretek kirándulni, idegentájakat, kultúrákat megismerni és úszni. Szeretem a nyelveket (angol, német), a szép

verseket, szeretek színházba járni, és jó zenét hallgatni. Főleg a jazz és a komolyzene a kedvenc, de mindent meghall-gatok a jó ízlés határain belül. Visszakanyarodva a sporthoz: évekig igazolt versenyzője voltam a PEAC asztaliteniszszakosztályának. Ezért szeretném elindítani a kollégium keretein belül az asztalitenisz szakkört. A családomról még nem beszéltem. Nős vagyok, feleségem szintén pedagógus. Három gyermek boldog édesapjavagyok, itt pedig sok-sok életvidám, tanulni vágyó diák segítője, nevelője szeretnék lenni!

Kanik Mária vagyok, és az a megtiszteltetés ért, hogy bemutatkozhatom az isko-laújságban. Ettől a tanévtől magyart fogok tanítani az iskolában, ami nagy kihívásszámomra.Születésem óta, az egyetem kezdetéig, Veszprémben éltem szüleimmel és kétbátyámmal. Nagyon szerettem és a mai napig is szeretem szülővárosomat, amit aBakony kis „ékszerdobozának” tudnék nevezni. Érettségi után kerültem Pécsre, aholaz egyetem magyar – német szakára vettek fel. Ez utóbbit jelenleg is folytatom atanítás mellett.A munkán és a tanuláson kívül szeretem a szabadidőmet a férjemmel tölteni, olvas-ni, kirándulni, moziba, színházba járni, sportolni, táncolni, és a konyhaművészetetápolni. Nagyon szeretem az állatokat, kutyát, macskát, pintyet.Remélem, ezzel a rövid bemutatkozással sikerült elérnem, hogy nemcsak tanárkéntfogtok rám tekinteni.



Molnár Gitta 11.B: Miért pont Magyarországra esett aválasztásod?Oszkár: Először olyan országba szerettem volna menni,ahol angolul tudok tanulni, de ott a 18 éven felüli diáko-kat már nem fogadják olyan szívesen. Szerettem volnavalami különlegeset tanulni, így lett belőle Magyar-ország.Szefcsik Renáta 11.B: Miben tér el a kolumbiai és amagyar oktatás? Szigorúbbak a tanárok nálatok?Oszkár: Mi egyenruhát hordunk. A tanáraink nem szigo-rúbbak, de ezt nehéz megállapítani, mivel nekem itt nemkell az órákon dolgozni, csak figyelem a menetüket. Ott-hon mi mindig kapunk házi feladatot…Sz.R.: Mi is szoktunk kapni.Oszkár: Igen, de nálatok egy-két ember ír házit, és a szü-netben a többiek lemásolják. Dolgozatnál pedig látom,ahogy sugdolóztok. Nálunk ez lehetetlen, mert különülünk. Nálunk az iskola januárban kezdődik és novem-ber 15.-én ér véget.M.G.: Gondolom, nem véletlenül jöttél egyházi iskolába.Mit gondolsz a hitről?Oszkár: Igen, én is katolikus vagyok, és régebben sokatjártam templomba a szüleimmel, de be kell valljam,hogy mostanában ezek megritkultak.Sz.R.: Milyennek találod a magyar embereket?Oszkár: A fiúk nagyon ridegek, kicsit érzem, hogy ide-genként tekintenek rám. A lányok egészen mások. Min-dig kérdezgetnek: Hogy vagy? Mi újság? Kicsit barát-ságosabbak. Mi kolumbiaiak sokkal közvetlenebbekvagyunk. Az európaiak kicsit hűvösebbek, távolságtar-tóbbak.M.G.: Meddig maradsz hazánkban? Honvágy?Oszkár: Három hónap múlva megyek haza. Az ittlétbenvoltak, vannak nehezebb időszakok, amikor erős hon-vággyal küszködöm és hiányoznak a szüleim, de perszee-mailen és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ez talánérthető. Így 9 hónap után már hiányzik a régi életem.Sz.R.: Mit volt a legnehezebb megszokni?

Oszkár: Talán az első hónap volt a legnehezebb időszak.Nem értettem egy szót sem, de aztán lassan egyre jobbanment a nyelv.M.G.: Milyen az új család, akiknél Vasason laksz?Oszkár: Nagyon jól érzem magam velük. Nagyon ked-vesek velem. Jó, mert tudják milyen helyzetben vagyok,ők is voltak cserediákok Portugáliában. Kicsit értik anyelvemet is. Sokat sportolunk együtt, sőt néha elme-gyünk sörözni is.M.G.: Szeretsz Magyarországon lenni? Voltál Budapest-en?Oszkár: Igen. Mindent egybevéve, nagyon jó itt. Pécskülönösen szép város. Voltam Budapesten is, ami szinténnagyon tetszett. Eleinte úgy volt, hogy majd oda járokegyetemre, de végül nem volt megoldható. De örülök,hogy ide kerültem, mert itt is nagyon jól érzem magam.

Kolumbiai amigo

O scar Ivan Sierra Ballen (Oszkár) még januárban érkezett Kolumbiából Magyarországra, deakkor még Miskolcon járt iskolába. Most szeptembertől azonban a 11.B osztályt színesíti.

Hazánkba érkezése előtt soha nem hallott magyar beszédet. Bogotában, Kolumbia fővárosában élcsaládjával és testvéreivel.

KöltotollSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Nagy Bianka 10. B

Tudták ezt jól odafent a nagykutyák is. Halott a falud éshalott ősi temetője is. Aki megtehette rég elköltözött, akimaradt lezüllött, és saját fennmaradásáért folytatottharcban szinte megvakult, s szeme világát vesztve, sajátportáján túlra már nem látott. De még tapogatózni sempróbált. Hát ez lett a te faludból, talán te is látod. Márcsak azok tudják, hogy még létezik, eldugva a dombokközt, akik egykoron itt laktak. Maguk a helybelieknemigen terjesztik hírét, mivel jószerivel ki sem tesziklábukat a településről, vagy ha mégis, akkor semdicsekszenek falujukkal. Vagy a földből élnek vagy tudjaIsten miből. Az első ember, aki szembe jött velem, egyfiatalasszony volt. Megkérdeztem, merre találom azöregtemetőt. Erre ő mit csinált? Visszaküldött volna afaluszélre az újhoz. Hiába próbáltam megértetni vele,hogy nekem a másik kell. Ennyit válaszolt: „Milyen má-sik? Nincs másik, ez van. Ez nem elég régi?”Már azt sem tudják, hol a temetőjük. Egy másik nőtől

végül megtudtam, hogy már nem használják és már út sevezet hozzá. De a kis faluszéli vályogházat megmutatta,melynek tőszomszédságában a hajdan keményre taposottföldút futott. Nehezemre esett eljutni idáig, hozzád.Amint láthatod bottal járok, de támaszomból inkábbakadállyá változott. Megakadt a lyukakban, elcsúszott aszétporladó rögökön. Az egerági elágazás után már csakegy szűk rés az erdő sűrűjében mutatta, merre menjek.Tudod, ahonnan most jövök, ott nincsenek elpusztulttemetők, elsüllyedt falvak vagy elfelejtett emberek. Ottminden tökéletes, annyira, hogy egy magyar ember nemérezheti otthon magát. Mert egyszerűen ott minden túltökéletes, itt pedig semmi. Arrafele túl kék az óceán és azég, túl zöld a fű a kertekben, de ha elhagyod a városokatcsak tüskés bozótot látsz magad körül. A kisebbikunokám már magyarul se tud, és sehogy se fér a fejébe,hogyan létezhetnek valahol évezredes városok éstöbbszáz éves falvak, házak. A nagyobbikat magammalakartam hozni, de az anyja nem engedte, mivel „a voltszocialista államokban rossz a közbiztonság”. Pedig őjött volna. Beszél magyarul is szépen, kicsit töri ugyan anyelvet, a lényeg, a lényeg, legalább használja. Éntanítottam, a menyem ugyan nem rajongott az ötletért, deez nem meglepő, nem tetszik annak semmi. A lyukaszászlómat, tudod melyiket, is ki akarta dobatni velem,

Tovarisi, konyec!

T udod, egyszer valaki ezt mondta nekem: Boldogok, akik nem örökre földelik el halottaikat, bol-dogok, akik temetéskor csak a koporsóra szórnak földet, az emlékeikre nem. Ezek szerint, akik

nem törődnek, boldogtalanok. És én erre tudod mit mondok? Nem boldogok, csak szegények. A nyo-mor a leghatékonyabb ellenszéruma az emlékezésnek.

Anya dalaSorban álltam, mostam és főztem,

Délután tankkal kergetőztem,Csavargó fiam keresve.

Nem leltem meg, s leszállt az este.

Mária fia harmadnap feltámadt.Kinek vetem meg estére az ágyat?

Fiait nem csak én, sok anya kereste,Harmadnapra meglett halott fiam teste.

Amit anya épít húsból, tejből, vérből,igazságból, jóságból és szépből:

A fegyver eldördül, s míg a por eloszlikTizenhat év bére semmivé foszlik.

Viola Beáta 10. F

´ ´

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKöltotoll


mert szerinte régi, koszos ésszakadt. „It’s so messy!” -szok-ta mondani Pécsre se ismernélrá. A Misina tetejére felültettekegy ágaskodó valamit, a kilátóhelyére. Valahol ott lehettünkaznap, mikor téged meglőt-tek… Emlékszel? Épphogy be-értünk az erdősátorba, mikornéhány lépés után valami puhá-ra léptem. Egy szikkadt, cson-tos lapátkéz volt, a többi nemlátszott ki az avarból, mellettebajonett, CCCR felirattal a mar-kolatán. Kitűnő fegyver, meg-tartottam, még mindig meg van.Nem adtam a fiamnak, majd azunokámé lesz, a nagyobbiké,egyszer. Tudod, néhány héttelkorábban még rémülten ugrottam volna el alátványtól, de akkor inkább örültem. Hálásvoltam, hogy valaki helyettem már elvé-gezte az orosszal az elvégezendőket. Deezzel együtt is ideális helyszínt választottál,nagyon értettél az ilyesmihez. Nehezen le-hetett az alsó ösvényről föllátni az emelke-dőre, ahol voltunk. Csak hasalni kellett ésvárni a ruszki teherkocsit. Tudod mi jártolyankor a fejemben? Ezt neked sosemmondtam, mert gyerekesnek tartottál volna,hiszen te mindig olyan komoly, határozott

tudtál maradni. Azon gondol-kodtam, hogy most mi számhá-borúzunk, hogy ez most olyan,mint a számháború. Pont úgy,mint réges-régen, a cserkésztá-borokban. Ha az embernek jórejtekhelye van, csak várniakell türelmesen. S ha szép sor-jában elsétál előtte az ellenség,csak fel kell írnia számokat ésbekiabálni. Ez pedig olyan, minta sortűz. Az emberek pedighullanak szépen, egyik a másikután, s előrébb nyomulhatsz.Jólesett ilyesmin fantáziálni,még ha mások is voltak ezesetben a szabályok. Akiketkilőttél nem keltek fel a játékvégén, nem jött oda hozzád

senki, hogy megkérdezze, te találtad-e el,hány ember esett ki miattad és mennyi ideigtudtál bentmaradni. De ez volt az utolsóalkalom, hogy ezen rágódtam. Te emlékszelmég, melyik irányból jöttek? Mert én nem.Ott termettek és futni kellett. Ki a csalitból,át a nyílt úton, fel az erdőbe és mire észbekaptam már nem voltál velem. Féltemvisszamenni, de még jobban féltem továbbrohanni. Pedig nem voltál messze, de erremár nem emlékezhetsz. Nem is ilyennekképzeltem, ha meglőnek valakit. Addig azt

VégeAz utca mélyén lengedez

koktél szította láng. A megszolgált Kalashnyikov

lövéstől újra ráng.

Kövér szemekbe záporoz a vérbe vízeső.

Jajgatva fut le házromon rokonát kereső.

A Nap lement, a fény kihunyt, a harcnak vége hát!

Vöröslő égen csillag, ott kíván jó éjszakát.

Mestyán Márton 10. C

TöredékArctalan

embertelenegyenruhásgyilkosok

szenvtelenhangtalangolyóktól

leroskadok

Viola Beáta 10. F

´ ´

KöltotollSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


hittam, hogy ha eltalálják az embert hirtelen a szívéhezkap, összecsuklik és meghal. De ha mégsem, a haldoklómielőtt elmenne nagy szavakat, ősi igazságokat mond, amint a mozikban szoktak vagy rád bízza a kedvesénekszóló levelet, egy fényképet vagy emléktárgyat. Utánapedig szépen becsukja a szemét és elégedett mosollyal azarcán, hogy ő most hős, csendben meghal. De te egyiketse tetted. Nem ájultál el, egy fának dőlve szorítottadkezeid a mellkasodra. Nem is szóltál semmit, csaknéztél, nagyon-nagyon furcsán néztél. Nem volt abban atekintetben se remény, se félelem, se öröm, se bánat, demég fájdalom sem. Azt akartam hinni, hogy nem leszsemmi bajod, de úgy köhögtél, mint amikor valakisúlyos tüdőbeteg. Nem is köhögtél, inkább hörögtél ésközben egy keskeny kis patakban kezdett szivárogni avér ajkaid szélén. Valami bizonytalan tűnt fel aszemedben mintha kérdezni akartál volna valamit? Mi

volt az? Ezután csak arra emlékszem, hogy megmere-vedett a szemed és nem hörögtél többet. Két nap múlva már a jugóknál voltam, két hónap múlvaa kenguruk földjén. Pedig először haza akartam menni,de ott voltak a ruszkik az utcánkban, a tereken, a boltok-ban, talán még a csatornákban is az ő patkányaik mász-tak. Azt hiszem, eljövök hozzád holnap is, kigyomlálomezt a sok gazt innét és ültetek egy csipkebokrot a helyére.–Ezzel az öregember hátat fordított a sírnak és elindult afalu irányába.-Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! -fordultvissza,- Miután kiléptem a reptérről, az első dolog ami-vel találkoztam egy kopasz elvtárs volt. Pontosabban egyplakátról nézett rám a tarkója durcásan, mintha meg-sértődött volna, hogy annyi év „barátság” után nem tar-tanak többet igényt társaságára. –Kutatni kezdett és egyösszehajtott papírlapot vett elő táskájából.-Elhoztam neked megmutatni. Látod mi van ráírva?„Tovarisi, konyec!”- Elvtársak, vége!. Hazaviszem. Az unokámé lesz, a nagyobbiké.

´ ´

Mikor az együtt...Mikor az együtt és végre mámorába

Beledördült az első lövésA mosoly hervadt virágként dermedt

döbbenetbeAz emberek arcán.

Viola Beáta 10. F

Családunk hírei

Örömmel tudatjuk, hogy Gerdei Zsófia tanárnőnek és férjének,első gyermekként, Anna nevű kislányuk született 2006. május 19-én.

Szintén örömmel tudatjuk, hogy Pete József tanár úrnak és feleségének2006. július 20-án született meg első gyermekük: Dávid.

Csák Lili tanárnőnek pedig második gyermekként, Olga nevű kislánya született2006. szeptember 23-án.

Mindannyiuknak gratulálunk!

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeGourmand


Molotov Koktél

H a 2006 őszén betérünk egy igényesebb bárba, és vakmerően rendelünk egy molotov koktélt, neijedjünk meg, kapni fogunk, és még csak a mixer sem kér veszélyességi pótlékot, csak összedob

nekünk némi pezsgőt, cseresznyelikőrt, curaćaot, vodkát és gint a megfelelő arányban.

Hauszknecht Imre (2003)

Akik esetleg nemcsak a mixerkedésben járatosak, hanemhellyel-közzel ismerik a XX. századi históriát is, azok-nak más is eszébe juthat a molotov koktélról. Azok ked-véért, akiknek a történelemtudása mégis hagy némikívánnivalót maga után, elindulok a vodka vonalán.

A sokat sejtető név mögött, az oroszok nemzeti itala, akrumplipálinka lapul. Helyben is volnánk. Oroszok. Ésvalójában mégsem egészen, mert most a szovjetekrőlbeszélünk, akik a második világháború alatt komolyösszetűzésbe keveredtek a III. Birodalommal. A szovjethaderő, bár lélekszámát tekintve lényegesen felülmúlta anémetekét, technikai felszereltségét illetően jelentősenelmaradt az ellenfélétől. Mondhatjuk tehát, hogy a szük-ség szülte azt a fegyvert, amely – találóan – VjacseszlavMihajlovics Molotovról kapta a nevét, néhány évvelazután, hogy a külügyi titkár megnemtámadási szerző-dést írt alá a németekkel.

Ez a hatékony és rendkívül pusztító koktél, amelyet anémet tankok kiiktatására használtak, igen könnyenelkészíthető. Vételezzünk bármilyen jól égő folyékonyanyagot, pl.: benzint, diesel olajat, kerozint, petróleumot,etil- vagy metilalkoholt stb. Lehet keverni is. Ezt atűzveszélyes folyékony egyveleget üvegbe kell önteni(mondjuk egy sörösüvegbe). Utolsó lépésként valami-lyen ruhaanyagot tömünk az üveg szájába, majd a kilógórongydarabot meggyújtjuk, és a kész koktélt elhajítjuk.A végeredmény magáért beszél.Ma már szinte csak terroristák használják, de ötven évvelezelőtt Európa szívében egy kis nemzet, mely komolyharci felszerelés nélkül küzdött a szabadságáért, ezt aszovjet „találmányt” fordította feltalálói ellen. Budapesthősei, tucatnyi szovjet tankot iktattak ki molotovkoktéllal, komoly veszteségeket okozva ezzel azelnyomóknak. És bár egyértelműen a címertelenített,lyukas nemzeti lobogó a forradalom jelképe, a molotovkoktél legalább ilyen jelentős szimbóluma egy maroknyiember heroikus küzdelmének.

VágatlanSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Bilja

Csakhogy ők valójában csupán a mi szemünknek egy-formák: szüleink, nagyszüleink ismerik vonásaikat, tud-ják nevüket, és visszanézve látják az utat, amin jártak.Hogy néha egy-egy arc kiemelkedjen az egyforma korgyűrűjéből, azért tenni kell. Mészáros Márta rendező tett

azért, hogy Nagy Imre arca korának politikai csatározá-saiból kiemelkedve bevésse magát a fiatalok agyába is.Égnek a filmtekercsek, és velük együtt válik sűrű, sötétfüstté valódi múltunk. Most egy másik film forog: NagyImre gyermekkorának képei keverednek a forradalomutáni események filmkockáival. Eredeti, fekete-fehér fil-mek a mai színesekkel, az emlékek a tényekkel, a való-ság a hazugsággal. Mészáros Márta azt mondja: ez az őNagy Imréje, a férfi, aki őbenne él. Ezt adja át nekünk –mindenkinek, de elsősorban mégis nekünk, a fiataloknakajánlva filmjét. Az ajánlásból szól a kérés: ne felejtsünk.127 perc adatott, ami nagyon kevés. Kevés, hogy egészé-ben lássuk a történteket, a folyamatot, ami az országbanés a miniszterelnökben, és a miniszterelnök körül lezaj-lott. Kicsit bicsaklik a tragédia ezen a ponton: a hirtelenváltások közt nincs idő a szívet szorító döbbenetre. Azcsak a film utánra marad, ha marad. És persze hiányzik avárakozás is, hiszen előre tudjuk, hová tar a történet.Kicsit rövid az idő, kicsit hirtelen a koncepció, kicsitkevés a katarzis. A kérdés a film célja. Persze emléketállít, ahhoz nem fér kétség. Nem is akármilyen emléket.És a hiányosságaival kíváncsiságot ébreszt: mi történtazokban a napokban, amiken a forgatókönyv olyan

könnyedén átsiklik, mi juttatta el idáig az embert, akit arendező az újkori magyar történelem legnagyobb alak-jának tart. A néhány felvillantott információ töredezettéteszi a történetet, de felkapjuk rá a fejünket, és ez márhatalmas előny.A kerettörténet középpontját Nagy Imre lánya, Erzsébetfigurája alkotja. Levele néhány sorban fogalmazza megmindazt a drámaiságot, ami a film egészében kissé elna-gyoltnak tűnhet. Ebben a részekre bontott drámábanminden a helyén van, az emlék megőrzésének felelőssé-ge, a történelemmel szembeszegülő tudatosság, a meg-erősítés, hogy egy fontos emberről szól a film, aki szám-talan emberben most is él.1956 eseményei egy történelemlecke kuszaságával,nevek és dátumok sokaságaként élnek bennünk. Az em-lékműsorokból is ez marad: disszidálás és megtorlások,szovjet tankok az utcákon, recsegő hangok a rádióból.Hogy ne csak képeink, de képünk legyen, ahhoz ennyinem elég. Ha tudni, érteni akarjuk, ami ötven éve történt,tennünk kell érte. Ennek egyik lépése lehet „A teme-tetlen halott”. Egy film, ezúttal talán az igazságról. Hogyha egyszer újra égnek majd a filmtekercsek, a sűrű, sötétfüst után legalább bennünk maradjon valami a múltigazságából.

A temetetlen halott

A fényképeken olyan egyformák az emberek. Minden korban mások, minden korban egyformák.Ezek a ballonkabátos, közönyös arcú férfiak, meg azok, akik ökölrázva szónokolnak egyforma

helyeken, egyforma emberekkel körülvéve.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKönyvElo


A szabadság: szolgaság(Gondolatok egy regény és egy forradalom kapcsán.)

1948-ban George Orwell írt egy ellenutópiát a világ politikai helyzetétől megihletve. Ő nyugatrólnézte, mi történik velünk itt keleten. Művében, az 1984-ben, elképzelt egy olyan társadalmat, ahol akeleten már folyó diktatúra csak erősödik, és még rosszabbá válik. Műve azt az állapotot tükrözi –kisebb túlzásokkal – amilyen 1984-ben lenne a diktatúra, ha nem állítanák meg.

Pártos Kitti 11. A

A címben említett paradoxon az orwelli ellenutópikustársadalom egyik jelszava. Az állítás így önmagában tel-jesen értelmetlen, hisz ellentmond saját magának. Ha va-laki szabad, hogy lehetne szolga? Aki nem olvasta a re-gényt, valószínűleg nem is érti. Nos, az állítás miszerint

a szabadság egyenlő a szolgasággal, a diktatórikus társa-dalmak tükrében magyarázható. A Párt ideológiája sze-rint az egyén elpusztítható, birtokolható, a szó legtelje-sebb értelmében, így az említett egyén egyedül –szabadon – végül mindig vereséget szenved a hatalom-mal szemben. Ha viszont tökéletesen behódol, ha képesteljesen megszabadulni az egyéniségétől és beolvad,elmerül a Pártban, úgy, hogy azonosul eszméivel, akkoregyszerre lesz szabad és szolga. Szolga, hisz behódolt ésmégis szabad, mert a Párt ural mindent és mindenkit,ezáltal a szabadságot is. A Párt ideológiája szerint tehátszabad vagy. Az már más kérdés, hogy az agyunkban aszabadságról alkotott kép megfelel-e ennek vagy sem. Aregénybeli diktatúra más, az önkényuralomra nagyon isjellemző eszméket is megfogalmaz. Például A háború:béke, A tudatlanság: erő. Mindezek teljesen magukbafoglalják egy erős diktatúra ideológiáját, működését,módszereit. Ha folyamatosan háború van, az emberek

minden fölösleges energiájukat egy külső ellenségen ve-zetik le, s ezáltal a Párton belül nem lesz lázadás. A har-madik paradoxont sajnos saját magunkon is tapasztal-hatjuk napjainkban. Minél butább a nép, annál nagyobba vezetői réteg befolyása rajtuk. Ilyen egyszerű, mégismilyen mesterien kimunkált. Természetesen ezek az esz-mék önmagukban még nem elegek. Ahhoz, hogy az em-berek ezek szerint éljenek és elfogadják őket, hatékonymódszerekre van szükség, hisz mindig vannak lázadók.Orwell ellenutópiájában ezt a gondolatrendőrség oldjameg. Ha csak gondolatban is, de valaki a Párt ellen tesz,az rögtön kitudódik és jön az „elgőzösítés”. Ahhoz, hogya gondolatbűnök százalékát lecsökkentsék, kifejleszte-nek egy tökéletes módszert, az újbeszélt. A szavak szá-mát a minimálisra csökkentik azzal a szándékkal, hogyvégül ne legyenek szavak és ne tudjunk gondolkodni,ezzel kizárva a gondolatbűn lehetőségét. Párthűségegyenlő: tudattalanság. Ha valaki mégis túl okosnakbizonyul, esetleg még a lázadásra is hajlamos, elszállít-ják, hogy „meggyógyítsák”. Egyik diktatúra sem szeretia hibákat a rendszerben, így mindegyik a maga módjánpróbálja kiirtani azokat. Az orwelli diktatúra ebben istökéletesre fejleszti magát. Míg a korábbi diktatúrákbeérték azzal, hogy mindent beismert a szerencsétlenmegkínzott vádlott, addig ők azt sem engedik meg, hogyakár egy bűnös (Párt-ellenes) gondolata is legyen.

Az 1956-os forradalomban részt vett emberek azilyen embertelen diktatúra ellen lázadtak. A könyvfőhősét, Winstont legyőzték, összetörték, emberi méltó-ságát a porba tiporták, hitét az emberi szellemben meg-semmisítették. Mi csak remélni tudjuk, hogy ilyen csaka regény lapjain történhet meg és a valóságban az emberilelket és hitet egyetlen diktatúrának sem sikerül eltöröl-nie. Főleg ha nem hagyjuk magunkat, és szembe merünkszállni velük. Az 1956-os forradalmárok ezt megtették.Emlékezzünk rájuk tisztelettel, mert ők hittek abban,hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.

´ ´

KönyvEloSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


56 – Más/kép

A forradalom emléke mindenütt jelen van, még ott is, ahol a legkevésbé számítanánk rá. A sokakáltal csak Garfieldok és Pókemberek gyűjtőmédiumaként aposztrofált képregény világában is

jelenlévővé vált már ’56 szelleme.

Árva-Szabó Péter (2001)

Első ízben tavaly októberben jelent meg hazánkbanilyen témájú képregény, amikor a Fekete-Fehér Képre-gényantológia 3. számában leközölte Miriam Katin„Erre inni kell!” című művét. A magyarországi zsidószármazású – azóta már az Egyesült Államokban élő –grafikus saját gyermekkori élményeiből merítve írta mega művet. Éppen emiatt fontos szem előtt tartani, hogy alátásmód gyermekien naiv és benne pusztán egy kislányfélelmein és tudatlanságán keresztül csapódott le a forra-dalom. Ezt a nézőpontot azonban gyönyörűen ellenpon-tozzák azok a képek, amelyeken a már felnőtt nő érzel-meit látjuk 45 év távlatából: a megbánást és a szégyentsaját tudatlansága miatt. A még erőteljesebb hatásérdekében a történet nagy részét kitevő visszaemlékezé-sek fekete-fehér grafitceruzás képekkel vannak illusz-

trálva, míg a jelenben játszódó képkockák színpompá-sak. A történetről mindemellett csak annyit illik megem-líteni, hogy szöveg és rajz olyan szoros egységet képez,hogy külön-külön való értelmezésük tévútra vezethet,ezért sem bocsátkoznék bele egy egyszerű ismertetőbe.Az viszont rengeteget elmond a mű értékeiről, hogymár a megjelenést (2001) követő évben jelölték a képre-gény-világ Oscarjának számító Eisner díjra.

Természetesen a kerek évforduló sem múlhat elnyomtalanul, hiszen október közepére ígérik a magyaralkotógárdával készülő „Tűzvihar 1956” című albumot,amelyet Bán Mór ír és Fazekas Attila rajzol, és a KépesKiadó gondozásában jelenik majd meg.

´ ´

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeSzínlelo


„Iskola a határon”

A z iskoláról általában mindenkinek a nehéz, fáradságos tanulás és küszködés jut az eszébe.Persze ez csak a rossz oldala. Nem is gondoljuk, hogy nekünk milyen jó dolgunk van itt, a

„Lajosban”, a város közepén.

Zalay Dorottya 10. A

Az 1950-es évek környékén, egy-két kivételtől elte-kintve, csak állami iskolák működhettek Magyarorszá-gon, ahol hamis ideológia alapján nevelték a tanulókat.

Ebben az időben írta meg Ottlik Géza az „Iskola a hatá-ron” című művét, amelynek első változata a 40-es évekvégén született meg, de az író évekig csiszolgatta, ésvégleges formában 1959-ben adta ki.

A budapesti Bárka színház ezt az alkotást dogoztafel, igen sajátos módon. A rendező, Vidovszky Györgyérdekes elképzeléseinek köszönhetően a színpad egyszobához hasonló küzdőtér. A darab szinte a széksorokközött zajlik. A színészek korunkbeli kamaszok. A ke-mény katonai kiképzés alatt a fiúk között igazi barátsá-gok szövődnek, például Bébé (Fancsikai Péter) ésMedve (Dér Zsolt) között, de egyes kapcsolatok tönkreis mennek, például Bébé és Halász Petár (KolozsárAndrás) esetében. A katonai kiképzést mindenki más-hogyan éli meg. Merényi (Juhász Lajos) például egyreagresszívabb lesz, és csak verekedéssel, fenyegetésseltud elintézni mindent, ellentétben Czakóval (SzabóGábor), aki végig meg tudja őrizni nyugodtságát. Kétfelnőtt színész játszik a darabban. Egy hölgy (Varga

Anikó), aki Bébé édesanyját alakítja, és egy férfi (GadosBéla), aki három szerepet játszik egyszerre. ő a szigorútanár, a püspök és az orvos is egyben. Megjelenése minda három szerepben más, ami a színész remek játékát di-cséri.

Mielőtt ebbe az iskolába kerültek, mindegyik fiúnakvolt egy elképzelése arról, hogy hová szeretne menni,mit szeretne dolgozni, de miután elvégezték az iskolát éshazautazhattak, mindenki megváltozott. Elképzeléseikmások lettek, és mindegyikük katonai pályát választott,kivéve Medvét, aki verseket akart írni, és Bébét, akifesteni szeretett volna. Ők ketten maradtak meg nagyjá-ból normálisnak, vagyis ők ketten nem sérültek annyiralelkileg, hogy folytatni tudták az életet úgy, ahogyanelképzelték. Az ellentmondást nem tűrő szigor megnyo-morít, mint egy diktatórikus rendszerben a „mindenhatóállam”.

A darab végén ismét felhallatszanak a kezdő mon-datok, így lesz kerek egész a történet. „A lázadás ésmegalkuvás mentén elvész lelki szabadságuk és atekintélyelvű közösség megalázott katonái lesznek. Azidő múlása alig érzékelhető: az iskolában eltöltött időegyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata állegy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére." (Ottlik).

´ ´

HangárSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Horváth Andrea 12.A

Magyar művészeink – költőink, festőink, zeneszerzőink– a magyar történelem során a jeles megmozdulásokkoráltalában mindig a jó ügy mellé álltak. Így az 1848-49-esszabadságharc idején Erkel Ferenc, és Liszt Ferenc, akiaz aradi vértanúk kivégzéséről Funerailles (Gyászzene)című zongoraművével emlékezik meg. Ahogy az időszalagja továbbhaladt, 1920-ban bekövetkezett Trianon.Ezen esemény után írta meg Dohnányi Ernő Nemzeti hit-vallását, Kodály pedig a Psalmus Hungaricust, ami egyporig sújtott nemzet fájdalmáról szól, benne bibliai szö-vegekkel.1945 után a helyzet a következő: Bartók már nem élt,Dohnányi külföldre távozott. Kodály viszont nem hagy-ta el az országot, ezért tisztelték a kommunisták, ráadá-sul művei sok pénzt hoztak az államnak. Őt kérték megúj magyar Himnusz írására, de ő egy legyintéssel elin-tézte: „jó a régi!”. 1956 nyarától a lapok egyre szabadab-ban írtak, a rendszernek nem behódoló művészek ismegmozdultak, akik napi politikával ugyan nem foglal-koztak, de a nemzet élő lelkiismeretei voltak, például azírók, költők közül Németh László és Pilinszky János. A zeneszerzők is érezték, hogy itt változások lesznek.1956-hoz közeledve több, a forradalmat előkészítő mű iskeletkezett. Bárdos Lajos 1956 tavaszán Arany János„Magányban” c. versére, Szervánszky Endre pedig Petőfi„A farkasok dalának” párjára, „A kutyák dalára” írtkórusművet, mely a közönséget is megnevettette. 1954-ben Kodály megírta Zrínyi szózatát, ami egy 18 perceshangszerkíséret nélküli vegyeskari mű, bariton szólóval.A zeneszerző 73. születésnapján hangzott el először amagyar rádió énekkarának előadásában. Mint már sokanmások (többek közt Egressy Béni és Huszka Jenő), Kodályis megzenésítette Petőfi „Nemzeti dalát”, viszont a többi-ekkel ellentétben minden versszaknak más dallamot éshangulatot adott, csak az esküvés, a refrén tért visszamindig. A mű a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesé-nek Férfikara számára készült, akik 1956 szeptemberé-

ben kínai turnéjuk előtt a Nemzeti Múzeum lépcsőjénénekelték el. Akkora sikerük volt, hogy többször megkellett ismételniük a művet, végül az ÁVÓ leállítottaőket.Közvetlenül az 1956-os forradalmat két mű énekli meg.Az egyik Lajtha László VII. szimfóniája, ami ma a For-radalmi szimfónia címet viseli. Egyértelműen program-zene, az utolsó (3.) tételben durva robogást hallhatunk,ami hirtelen fennakad és a magyar Himnusz első soraszólal meg, de hirtelen sortüzet szimbolizáló kisdobper-gés szakítja meg. A művet Párizsban mutatták be, Ma-gyarországon csak Lajtha halála után adták elő. A másikmű, ami a forradalom alkalmából keletkezett, egy, a for-radalom szellemiségét kifejező, népdalszerű cserkész-dallam. A 17 éves harmadik gimnazista Haász Violakomponálta, majd dr. Siptár Ernő, intézetünk egykoritanára írt hozzá szöveget. Eleinte csak titokban énekel-hették, de 1989 után már iskolai ünnepélyeken is meg-szólalhatott.

1956 és a zene

A forradalom nemcsak az utcákon hagyott nyomokat, hanem az emberek lelkében is. Ezek külön-féle megnyilatkozásainak egyike a zene. Ivasivka tanár úr természetesen bőséges információval

látott el minket ezen a téren is.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeHUN.lap


Perújrafelvétel

M ikor otthon gubbasztasz hatalmas könyvkupacokkal körülbástyázva, egy minden szellemiképességedet meghaladó matekpéldával kettesben, engedd egyszer szabadon a fantáziádat…

Emigráció, exodus

E lsőre talán túl idegenül hatnak ezek a szavak, de tudnunk kell, hogy voltak olyan emberek,akiknek a diktatúrából való kimenekülés, a kivándorlás jelentette az egyetlen túlélési

lehetőséget.

Nagy Bianka 10.B

Képzeld azt, hogy a számtanfüzeted rácsai megna-gyobbodnak, és többé már nem számokat és betűket ölel-nek körül, hanem valami teljesen mást tartanak fogva.Téged. A füzet fehér lapjai a falak, s már nem puhapapírból vannak, hanem szilárd téglából. A grafitvonalakmegacélosodnak és körbezárnak. A szomszédos négyzet-rácsokban sem számok csücsülnek, hanem emberek,akik talán mégis csupán számok és betűk valamely fe-gyenclajstromon. Igen, már nem az íróasztal mögött

ülsz, hanem egy cellában, melynek egyetlen berendezésitárgya egy beazonosíthatatlan kupac, ami leginkábbvalami ágy-féléhez hasonlít. Még mindig az ügyész sza-vai járnak fejedben: „Igen nagy a vádlottak társadalmiveszélyessége, akik a kapitalista restauráció törekvői.Kiemelni kívánom, hogy ezen bűnügyben másképpen kellvizsgálni azt a tényt, hogy a vádlottak valamennyienmunkás szülők gyermekei, úgy kell vizsgálni, mint osz-tályárulókat. Nem megtévedt emberekről van szó, hanemtudatos ellenforradalmárokról. Kiemelni kívánom továb-bá, hogy politikai síkon nincs fiatal- vagy idősebb korú

Csáky Kristóf 11.A

Az 1956-os elbukott forradalom olyan pillanat volt,amikor tízezrek, százezrek hagyták el az országot, s me-nekültek idegen országba a megtorlás elől. A külföldpedig igyekezett őket lehetőség szerint befogadni,segíteni, hiszen a magyarság ekkor egyet jelentett aszabadságért való küzdelemmel. Azonban az az addigismeretlen, új világ sem volt tökéletes, amely befogadtaőket. A háború által szétvert, de rohamosan fejlődő éskapitalizálódó Nyugat-Európa, illetve az „agyelszívó”Észak-Amerika soha nem válhatott ténylegesen a hazá-jukká. Elhelyezkedésük sehol sem volt könnyű, azonbanösszetartásuk nyomán erősek és egységesek tudtakmaradni.

Ebben nyújtott jó példát a közelmúltban elhunyt Dr.Mattyasovszky-Zsolnay Miklós, aki Kanadában vezetettcserkészcsapatot, és egész életében a magyarság szolgá-latában állt. Őt és családját a nemzetközi hírű porcelán-gyártól fosztották meg. „Ami fáj és fájni fog, ha rágon-

dolok, az a család és az ah-hoz fűződő tradíciók és mű-vészeti értékek többé nempótolható elvesztése.”- fogal-maz Mattyasovszky-ZsolnayTibor, a gyár utolsó, államo-sítás előtti igazgatója.

A rendszerváltozásnak ne-vezett eseményt követően azemigránsok közül sokanvisszajöttek Magyarországra,

mások hazájuk javára kamatoztatták külföldön szerzetttapasztalataikat és ösztöndíjakat, tudományos fórumokatalapítottak. Így messze földön is magyarok maradhattak,és hozzájárulhattak ahhoz, hogy a kapitalizálódó Ma-gyarország bátran megállhassa helyét a világban ezek-ben az ellentmondásos, új időkben. Tetteik nem lehetnekhiábavalók! Nekünk is történelmi felelősségünk vanabban, hogy a magyar nemzet ne tűnjön el a történelemsüllyesztőjében!

HUN.lapSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


vádlott. Velük szemben a legdrákóibb szigorral kelleljárni a büntetés kiszabásánál.”

Felejtsd el saját neved, és egy pillanatra képzeld azt,hogy Mansfeld Péternek hívnak, 1959-et írunk, és éppena születésnapodra készülsz, a 18.-ra. Miután pedig betöl-

töd, ki fognak végezni, mert már nagykorú leszel, tehátmegtehetik és meg is fogják tenni. Ha legalább a többie-ket sikerült volna megmenteni! Pedig te mindent magad-ra vállaltál, legalább megpróbáltad. Nos, igazán várodmár azt a születésnapot?

Mansfeld Péter talán várta, és meglehet, hogy mégreménykedett is, hogy „csak” életfogytiglani börtönreítélik, hiszen a Guidi-tanács 1958. novemberében az élet-re szavazott. Az ügyész viszont fellebbezet az ítéletellen, s végül a halálos ítéletet 1959. márciusában a má-sodfokú bíróság mondta ki. Ő volt a forradalmat követőmegtorlás legfiatalabb áldozata. Többször volt vizsgálatifogságban, és egyre inkább a rendszer ellenségévé vált.Nem volt szent, ez az egy biztos, az erőszakos cselek-mények semmiképp sem írhatók a javára, de fogságaidején is büszkén vállalta minden tettét, ezzel még in-kább magára haragítva a hatóságokat.

Hogy mi lehetett az a bűntett, ami ilyen súlyos kö-vetkezményekkel járt? Ami miatt egy tizenéves fiút ki-végeztek? A közhiedelemmel ellentétben nem MansfeldPéter 1956-os tevékenysége, ahol csupán gépkocsisösszekötőként dolgozott a Széna téri ellenálló csoport-nál, illetve a forradalom leverését követően a megmaradtfegyvereket gyűjtötte össze és rejtette el. Az igazi ok azvolt, hogy 1958-ban egyik barátjának, Blaski Józsefneka vezetésével fegyveres ellenálló csoportot („terrorban-dát”) szerveztek. Mansfeld célja egy börtönben sínylődőközeli hozzátartozójának a kiszabadítása, és a forrada-lom újraélesztése volt, de elkapták őket, s ez megpecsé-telte a sorsát.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeEset-les


Fischer Dalma 10. D

Mikor odaérkeztünk, kicsit meglepődtünk, mert egyóriási családi sporttáborba csöppentünk, ahol 2-6 évesgyerkőcök bicikliztek a tábor egész területén. Az időgyönyörű volt. Sajnos túlságosan is, ezért koradélutániga szobánkban kellett maradnunk, hogy meneküljünk atűző nap elől, de utána semmi sem állíthatott meg min-

Mozgás, vagy megesznek a szúnyogok!2006. június 26.-án négyen utaztunk Farkasné Bocskor Anikó tanárnő vezetésével Fadd-Domborisport táborába, ami a Duna egyik holtágánál fekszik.

Boldogi földeken zajlott az élet

B ár a cím kicsit csalóka, sokat elárul az idei regös cserkésztáborról, amely június 25-től július 5-ig tartott Sellyén.

Beberika Dorina 11. C

Senkit ne tévesszen meg a cím, a tábor nem Boldo-gon volt, bár a helységnek sok köze volt a táborban tör-téntekhez. A keretmese szerint mi, a táborozók, mintvárosi ifjak érkeztünk meg Boldogra a háború után, pon-tosabban 1946-ban. Segíteni érkeztünk, hisz a háborúpusztításait még mindig nem heverte ki a falu.

A mesével ellentétben Sellyén találtunk táborhelyre,egy iskolában. Miután megtörtént a „regisztráció”, bri-gádokba osztottak minket, szám szerint hatba. Ezutánfeladatunk volt egy brigádnév és egy induló megalko-tása. A brigádok feladata mindennap más volt. Volt, akieste mesét adott elő, mások a napi betevőről gondoskod-

tak, megint mások a családos altáborban kisgyerekekrevigyáztak. De akadt olyan, aki az imákat tartotta, vagyéppen a „Boldog Idők” című hírlapot szerkesztette ésvolt, aki a tisztálkodó helyek tisztaságára felügyelt. Anapi feladatok elvégzéséért és a kézműves alkotásokértbabokat kaptunk, amelyeken a tábor végén tartottvásáron sok finomságot vehettünk. Több előadást ismeghallgattunk Boldogról, az ottani népi szokásokról,viseletről. Egyik alkalommal Andrásfalvy Berci bácsijött hozzánk előadást tartani. Szinte mindennapi progra-munk része volt a két néptánc és ének oktatás, a kézmű-veskedés és az esti táncház is. A néptánc oktatás kereteinbelül egy koreográfiát tanultunk, amelyet a tábor végéntartott lakodalomban adtunk elő. Ezzel már el is árultam,hogy a regőstáborok végén szokás „esküvőt tartani”.Idén 3 pár fogadott egymásnak „örök hűséget” a táborszíne java előtt, köztük iskolánk két tanulója is. Utánapedig következhetett a lakodalom egészen hajnalig. Ezaz utolsó napon volt, és tekintettel a nagy mulatságra, ve-zetőink nem fújtak takarodót. Így másnap az altáborunknagy része álmos fejjel botorkált a tennivalók elvégzésé-re. Délután vonattal utaztunk haza és vettünk fájó búcsútegymástól a következő nyárig, amikor ismét feltűnikmajd a sok ismerős arc és a felismerés, hogy itt a követ-kező regös tábor.

Eset-lesSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


ket abban, hogy ne élvezhessük a nyár és a víz adta örö-möket.

Még az első nap megtanultunk kajakozni és kenuzni.Igaz EGYESEK ötször próbálkoztak, hogy ne egyből abeszállás után boruljanak fel. Ezen kívül még lehetettkosarazni, röpizni, focizni, na meg VB-t nézni. A lényeg

az volt, ha kimész, akkor mozogj, különben megeszneka szúnyogok, amikből rengeteg volt.

Sajnos nekünk az évzáró miatt haza kellett jönnünk,de reméljük, hogy jövőre is lesz lehetőségünk vissza-menni, mert nagyon jól éreztük magunkat.

Páva Márk 12. A

10 órai utazás után álltunk meg egy patak partjánimmáron a Pádis fennsík lábánál, mely a karsztjelen-ségek teljes tárháza. Itt tábort vertünk, hogy erőt gyűjt-sünk a másnapi hegymászáshoz. Reggel a szénhidrátfelvétel után indultunk neki az első lankáknak, s mindennehézség nélkül jutottunk el célunkhoz. Mindenki nagyörömmel fogyasztotta az egyébként nem kedvelt konzer-veket. Majd vízért indultak egyesek, akik egy szerencsésvéletlen folytán még a román ipar csodáján, egy Aro kis-teherautón is utaztak. Következő nap Szamosbazárbanjártunk, ami igen különleges, mert ez egy mindkét végénnyitott barlang, sőt még felülről is kap fényt beszakadtvíznyelőkön keresztül. Innen Csodavár volt a cél. A fentemlített hely előtt nem sokkal megálltunk és megintfelvertük sátrainkat. Másnap táborbontás után indultunktovább egy varázslatos helyre, amely valóban rászolgálta nevére: ez volt Csodavár. Ami nem más mint egy hatal-mas kőkatlan, víznyelőkkel és barlangokkal. Majd még

egy napra elmentük kirándulni és megtekintettük az Esz-kimó jégbarlangot, mely a jégkorszakból itt „maradt”jéggel teli óriási barlang ahol azóta sem olvadt el a jég.

Eztán már haza kellett jönnünk, így július 5-én fárad-tan de élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Mestyán Márton 10. C

Megérkezésünk után, mint a jó cserkészek, rögtönnekiláttunk a tábor felépítésének. Ez, a pihenőkkel együtt,nagyjából három napig tartott. Nagyjából, mert a nagy

tábori asztal például csak egy hét múlva készült el! Demegérte. Délutánonként, kikapcsolódás gyanánt, játszot-tunk is, ami leginkább métázást jelentett. Esténként pediga tábortűznél pihentük ki a nap fáradalmait.

A hétvége kézműveskedéssel s játékkal telt. Az előbbi

Hegymászás szénhidrátok segítségével2006. június 30-án egy lelkes csapat gyűlt össze az iskola udvarán. Mindnyájan a Bihar-hegység szép-ségeire voltunk kíváncsiak, így beültünk iskolánk kisbuszába és nekivágtunk az útnak.

MMVI - 47Idén, július 19-től 28-ig került megrendezésre a 47. sz. Szent László király cserkészcsapat táboraMecsekpölöske és Kisvaszar között az erdőben.



kategóriába tartozott acsapatjelvény varrása,amivel a legtöbbenpróbálkoztak, több-ke-vesebb sikerrel. Sajnosvasárnapra, az addigkegyes időjárás elrom-lott. Hétfőn reggel mégbizakodva indulhat-tunk portyázni, de dél-után ismét szakadnikezdett az eső. Míg alányok a tervek sze-rint még aznap estevisszatértek a táborba,

a fiúk kénytelenek voltak megrövidíteni aznapi útjukat(a végcél az orfűi Herman Ottó-tó lett volna), s a komlóipihenőparkban aludtak.

Kedden szerencsére már kiderült az idő, s a fiúk isvisszatértek a táborba. A tábort egy számháború kereté-ben próbálták bevenni, de az idő letelt, s így végül senkisem nyerte meg a játszmát. Később megismerkedtünk acsapatfrizbivel, este pedig egy utolsó, nagy máglya-tábortűzre került sor. Éjfél után még volt egy éjszakaiszámháború is, lopakodással és rajtaütésekkel. Végülfáradtan aludni tértünk. Másnap már csak a tábor lebon-tása volt parancsba adva. Miután minden visszakerülteredeti helyére, fájó szívvel indultunk haza, vissza arohanó és zajos világba.

Rab Attila 11. C

Jónak ígérkezett a dolog. Az ország minden részérőlegybegyűlnek a sport kedvelői, és három napon át játsza-nak. Mi is beneveztünk a „Lajosból”, úgy nyolcan-tízen.Jókedv, jó emberek, szép idő és sport. Ez már garanciaarra, hogy az ember jól érezze magát. Ebből a „szép idő”a második nap délutánján baljós fellegekké formálódott,majd néhány órával később jeges eső formájában elmos-

ta a mérkőzéseket. Ennek senki sem örült, de még az esősem tudta elvenni jókedvünket. Amint vége lett a vihar-nak, már mentünk is játszani. Sajnos a szervezők nemvoltak ilyen optimisták, és a nap többi helyosztó mérkő-zését a rossz időre hivatkozva eltörölték. Így iskolánkcsapata is a 11. helyen végzett, ami azonban nem vette ela kedvünket, s belevetettük magunkat az éjszaka közepé-ig tartó záróbuliba, s elhatároztuk, hogy jövőre is bene-vezünk.

Röplabda esőben, napsütésben„Július 28-29-30” hangzott el minden edzés végén Pintér László tanár úrtól. Egész évben buzdítottminket arra, hogy nevezzünk be a bonyhádi tornára.



Fekete Bernadett 11. B

Cserkészek, akik az immár harmadik éve megrende-zett Komp fesztiválra érkeztek az ország minden részé-ről, köztük jómagam is és… A rendezvény célja, hogy afiatalok értékes, minőségi programokon tölthessenek elpár napot, mialatt távol élő barátaikkal találkoznak, és újemberekkel ismerkednek meg. Idén a hangsúlyt azEGÉSZségre fektették a műsor megtervezésekor. Ezmeglehetősen összetett, mivel az egészséges ember minda fizikai, mentális, spirituális és szociális „jó-lét”állapotában él. A kínált programok is ezt a teljességetigyekeztek megadni. Fizikai egészségünket falmászás-sal, kajakozással, biciklizéssel és számos más sporttalnövelhettük. Ismereteinket bővíthettük a tudomány maikérdéseivel foglalkozó előadásokon. Itt tudtuk megVissy Károlytól, hogy kell-e tartanunk éghajlatváltozás-tól; vagy egy másik alkalommal, hogy mi is az a dendok-ronológia? Részt vehettünk szociális kérdésekkel

foglalkozó kiscsoportosbeszélgetéseken, s egydélelőtt társadalmi szol-gálatot végeztünk a ter-mészetben; állami gon-dozott értelmi fogyatékosgyerekekkel játszottunk,

vagy idős embereket látogattunk meg a kórházban. A“Kompon” spirituális egészségünk is nagy hangsúlytkapott. Vallási témákról beszélgethettünk „szakmabe-liekkel”. A reggeli és esti imákra mindannyiunkat szere-tettel invitáltak. A mozgalmas napokat este ki-ki kedveszerint vezethette le. Színi- és komolyzenei előadás,koncert és táncház várta a cserkészeket. Az izgalmas be-szélgetések, nagy kártyapartik színtere a Teaház lett.Augusztus 20-án együtt ünnepeltünk: Szent István király-ról hallgattunk előadást, majd ökumenikus Igeliturgia ésszentmise következett. Az utolsó esti zárókoncertek re-mek hangulatot teremtettek a búcsúzáshoz.

EGÉSZségedre!Augusztus 17-én, délután, hátizsákos fiatalok lepték el Vác utcáit. Kik ők egyáltalán? Honnan is jöt-tek, és legfőképpen miért?

Stubián Tina 10. F

A táborban főként Gyimes és Küküllő-menti tán-cokat ismerhettük meg, melyeket Radai János tanítottnekünk. Reggelente elég nehézkes volt a felkelés, de azébresztő zene már mindenkit „kipenderített” az ágyból.

Nap mint nap 6 órán át táncolva kopott el a csizmánksarka. Nekünk még ez sem volt elég, estebéd után is ked-vünk kerekedett „táncba menni”. Egyik nap gyimesinépdalokat tanultunk és énekeltünk, amíg hangszálainkbírták. A tábor záróestjén a Zengető együttes húzta atalpalávalót egy közeli kocsmában. Hajnalig roptuk atáncot.

„Elhúzták a nótánkat…”Az idei tánctáborra Mecseknádasdon került sor augusztus végén. Mintegy húszan vettünk részt acipőt próbáló eseményen.



Ottó Dániel 9. E

Először is megismerkedtünk a vezetőinkkel. Megér-kezésünk után bő egy órával megtanultunk köszönni(Benedicite! Dominus.), ami nem hátrány. Majd elkezd-tünk ismerkedni újdonsült osztálytársainkkal, különbözőjátékokon keresztül. Utána jött a foci, illetve egyéb vic-ces elfoglaltságok. Nádudvary Tamás tanár úrnak példá-ul komoly konfliktusa akadt egy bokorral… mulatságosvolt.

Később meghallgattuk Páva Péter igazgató úr elő-adását az iskola légköréről, valamint hírnevéről és ha-sonlókról, továbbá a DÖK-ösök elmondták, hogy milyendélutáni elfoglaltságokra nyílik lehetőség az iskolában.Estefelé egy kisebb tábortűz is volt, ahol jókat beszélget-tünk. Naivan azt hittük, hogy ezzel le is zárult a napunkés aludhatunk, ám nem így volt. A tábor vezetői ugyanishajnali fél egy környékén felkeltettek minket, és minővéletlen, ismerkedési játékokat játszottunk.

A második nap délelőttjén meghallgattunk két elő-adást. A házirendről Várszegi tanár úr számolt be, Pécsváros nevezetességeiről pedig Czeininger tanár úr. Ezzelmár el is telt a nap első része.

Délután jöttek a cserkészek. Tőlük cserkészjátékokattanultunk, kicsit meséltek a cserkészéletről, de a legjobbaz óriási számháború volt. Gondolom, nem kell elma-gyarázni, miről van szó. Azután visszatértünk a cam-pingbe, ahol a vacsora után következhetett a táncház,majd az est szó szerinti fénypontja, a tábortűz.

A következő és egyben utolsó napon „reggeli” után aTuar együttes koncertjét hallhattuk, majd gyors váltássalSixtus atya tartott nekünk előadást a JOY magazinról, segyebekről, továbbá felolvasott párat a régebben végzettdiákok leveleiből is. Az előadás után következett a tábortlezáró szentmise.

Összegezve, fergeteges volt ez a három nap.

„Sorstalanság” Sikondán

A ugusztus 28-30-a között zajlott Sikondán, az egycsillagos Fenyves campingben a Ciszterna. Azágyak nyirkosak voltak, és ez „mínusz tízben” nem túl kellemes. A mi szobánkban például

erősen a Sorstalanság c. filmből is ismert kórházi ágyakra hasonlítottak. Na de ennyit a campingről,jöhetnek az élmények!



Énekhang rázta fel a Börzsöny erdeitAlig telt el két hét a tanévből, és a Laudate kórus újra útra kelt, hogy az új tagok is megízlelhessék aközös éneklés minden örömét.

Vízipisztolyos banditák, szeptemberi hóember(Avagy Mazsolabál a „Lajosban”)

S zeptember 28-án 17 órakor, mi mazsolák, kint gyülekeztünk az udvaron. Vigyorogva méregettükegymást, nevetgéltünk, mintha mindnyájan megfeledkeztünk volna arról, hogy éppoly nevetsége-

sen festünk, mint sorstársaink. Izgultunk, mert a találgatások ellenére sem volt fogalmunk arról,hogy mi vár ránk odabent.

Morovics József 12. C

Szeptember 15-én reggel, Nagy Ernő tanár úr veze-tésével indultunk vonattal Pestre. Ott trolibuszra ültünk,majd egy újabb vonat elvitt minket egészen Szobig, aholmár várt minket egy különbusz. Az utazás alatt megcso-dálhattuk, amint a Börzsöny lankáin néhol egy-egy távo-li templom mutatta a következő megállót. Nagybör-zsönyben egy csöppnyi séta után megérkeztünk az ifjú-sági táborba, ahol négyágyas szobákban húztuk megmagunkat a hétvégére. Az esti próba után hamar eltettükmagunkat másnapra, amikor is a közös reggeli után egykisvasútra ültünk, hogy a dombok gyorsabban kerülje-nek mögénk, s megpihenhessünk egy tisztáson. A kirán-dulás közben éneklés és csevegés rázta fel a csöndet aBörzsöny erdeiben. A faluban, több templomban is be-mutattuk tudományunkat, a helybéliek nagy tetszésére.A finom vacsora és a sűrű próbák után, játékos vetélke-

dővel zártuk a napot, ahol az új tagok megismerése volta fő cél. Vasárnap Nagybörzsönyben és Vámosmikolánis hozzájárultunk a szentmise szépségéhez, s végülvendégül láttak minket a parókián, kemencében sült lek-város és szalonnás lepénnyel. Fáradtan, de élményekkeltelve érkeztünk vissza Pécsre.

Molnár Emese 7. A

Amikor betereltek minket a zsúfolt díszterembe,ugyan mindenki mosolygott rajtunk, de mégis az volt azérzésünk, senkit sem lep meg, hogy a cicanadrágot hó-zentrógerrel és atlétatrikóval viselő, fehér zoknis, szan-dálos fiúk, továbbá övtáskával csinosított otthonkás,gumicsizmás, úszószemüveges lányok, mi több: pizsa-mába öltözött tanárok töltik meg az üres helyeket. Az iskifejezetten természetesnek tűnt, hogy zöld, piros, kékvagy akár az előbbiekből tetszés szerint összeválogatott

szivárványos hajszínekben pompáztunk. Miután min-denki elhelyezkedett, néhány előző nap felvett képsortnézhettünk végig, amelyeken sok kis mazsola vízipisz-tollyal kísérelt meg kirabolni egy kisboltot, majd pedigfennhangon énekelte az Árkádban a „Süss fel nap” kez-detű örökbecsű dalt.

A rövidfilmek után elkezdődött az igazi mazsolabál.Választottak „mazsola királyt” és „mazsola királynőt”annak rendje és módja szerint, akik a megkoronázás utánelfoglalták méltó helyeiket, ki a földön, ki egy karton-dobozban. Ezt követően különböző feladatokhoz hívtak



ki minket. Így esett, hogy utánozhattunk egy szökőkutat,kelbimbót kereshettünk a lisztben, de előfordult, hogydöglött hallal kaptunk körmöst. Elénekelhettünk egy finnnépdalt, sőt szeptemberi hóembert is építettünk, vala-mint eljátszhattunk egy jelenetet a Star Wars-ból. Újdon-sült osztályfőnökeink sem maradtak felavatatlanul:nekik lovagolniuk kellett, de mivel ló nem állt ren-delkezésükre, kénytelenek voltak egymás hátán végre-hajtani ezt a feladatot.

A királyi pár, mely most három emberből állt, igenérdekes megpróbáltatásokon ment keresztül. Meg kellettmosniuk egymás lábát, majd egyikőjük négykézlábmászva, engedelmesen hozta vissza a zsűrinek a teremkülönböző pontjaira eldobott csontokat. A kartondoboz-ba bújt király pedig csodálatos dalokkal örvendeztetettmeg bennünket.

Befejezésképpen kis „mazsola-takarítóbrigád” ké-szíthette elő a termet a diszkóhoz.

János bácsi húsz év után, 1952-ben ismét feljön körülnézni Pestre. Kicsit eltéveda nagyvárosban, hát megszólít egy rendőrt:Mutassa már meg nekem legyen szíves, hogy merre van az Andrássy út?De bácsikám, az nem Andrássy út, hanem Sztálin út! – feleli a rendőr, ésútbaigazítja az öreget.János bácsi megnézi az utat, majd megkérdez egy másik rendőrt:Meg tudná nekem mondani, hogy merre van a Király utca?Az nem Király utca már, hanem Majakovszkij utca.És azt meg tudná mondani, hogy merre van a Vámház körút?Nem bátyám, mert azt meg Tolbuhin körútnak hívják.Hát a Stefániát?Azt meg Vorosilov útnak.János bácsi körbesétálja a várost, majd lemegy a Duna partjára szemlélődni.Odalép hozzá a rendőr:Ugyan bácsi, miért nézi úgy a vizet? Csak nem öngyilkos akar lenni?Akar a fene! Csak lejöttem egy kicsit, hogy megnézzem a Volgát.

In memoriamSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Nagy „öregjeink” mentek el

S zomorú kötelessége a szerkesztőségnek az alábbi megdöbbentő számok ismertetése. Számok,hiszen egy-egy évszázadnyi élet bemutatása lehetetlen volna ezen a helyen. Mégis! Nem mehe-

tünk el szó nélkül, hogy nagy „öregjeinktől” legalább egy főhajtással ne búcsúzzunk. Requiescat inpace!

2006. augusztus 17-én, életének 100., szerzetességének82., áldozópapságának 77. évében, a Mennyei Atya haza-hívta Dr. Horvát Adolf Olivér ciszterci rendi szerzetes-áldozópapot, középiskolai tanárt, címzetes egyetemitanárt, a biológia tudományok kandidátusát, botanikustés természettudóst,.

Adolf atya kiváló botanikus volt. A Nagy LajosGimnázium atyai lelkületű, jó humorú, remek pedagó-gusaként ismerték és emlékeztek rá diákjai. Pécs városá-nak, a magyar tudományos életnek páratlan egyéniségevolt, akinek tudományszeretete és embersége sok tanít-ványa életére meghatározó módon hatott! A Mecsek nö-vényvilágának és természeti értékeinek világhírűismerője és kutatója, valamint Pécs tudományos, kultu-rális életének fáradhatatlan támogatója volt. Ezért méltán

kapta meg a Pécs város díszpolgára címet 1991-ben.Egykori tanítványa, Garay László, a Harvard Egyetemnövénytani professzora egy dél-amerikai orchideát ne-vezett el hálából egykori tanáráról (Horvatia andicola).

Szeretett iskolája a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gim-náziuma, a rendtársai, a tanítványai és tudós munkatársaihálás szívvel emlékeznek rá.

Iskolánk biológia előadóját róla fogjuk elnevezni,éppen a századik születésnapján 2007. március 7-én.R.i.P.

Szomorúan és együttérzéssel tudatjuk, hogy iskolánkegykori diákja, a Teleki-kormány belügyminisztere,

v. Keresztes-Fischer Ferenc, 2006. augusztus 19-én,életének 99. évében, rövid betegség után elhunyt.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeSportszelet


Vér és aranyeső

H a azt halljuk, 1956, természetesen mindenkinek a forradalom jut először eszébe. Aztán egye-seknek derengeni kezd valami egy olimpiáról, Ausztráliáról és Melbourne-ről, amire 111 ma-

gyar érkezett, és a körülmények ellenére 9 arannyal és 26 éremmel érkeztek vissza -már aki vissza-jött, mert sokan megragadták az alkalmat és kint maradtak.

Szentiványi Judit 10. A

Az 1956-os Melbourne-i olimpiára minden eddigie-ket meghaladóan sok versenyző és néző érkezett, ahová

talán egy kicsit az időjárás is vonzotta a látogatókat. Iz-galmas élmény lehetett az európaiak számára borongós,téli időben elindulni, és nyárias melegben megérkezni.Rendhagyó módon nem minden verseny zajlott Mel-bourne-ben, hiszen a lóversenyeket Stockholmban ren-dezték. Az ok egyszerű: az ausztrál vámszabályok értel-mében túl hosszú ideig kellett volna karanténban tartaniaz olimpiára érkező lovakat, ezért kerültek ezek a ver-senyszámok a hűvös északi országba.

Az ausztrál főváros vidám hangulatát súlyos politi-kai események felhőzték be. Magyarországon épp a for-radalom zajlott, a szovjet csapatok ekkor vonultak be is-mét országunk területére. Ez persze rányomta a bélyegéta magyar versenyzők teljesítményére is. Eredményeinkennek ellenére ragyogóak lettek. Az első hazai győzel-met Urányi János és Fábián László kajakpáros lapátoltaössze. Aztán az ökölvívó Papp László 1948 és ’52 utánharmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. KeletiÁgnes tornásznő talajon, felemáskorláton és gerendán isgyőzött. Vívásban egyéniben Kárpáti Rudolf, csapatbanMagyarország szerezte meg az aranyérmet. Pattanásigfeszült a helyzet, amikor Magyarország és a Szovjetunióvízilabda csapata egymás ellen játszott az uszodában„véres” körülmények között, hiszen szinte lejátszották az

otthoni eseményeket. Több játékos is megsérült, de avégeredmény 4:0 lett Magyarország javára! (Erről szól a„Szabadság vihara” című 2005-ben készült film is!)

Az 1956-os olimpia végén az is nyilvánvalóvá vált,hogy a sport erősíti a nemzetek közti barátságot. Egykínai fiú azt javasolta, hogy a záróünnepségen ne csapa-tonként, hanem egymás között elvegyülve vonuljanak fela sportolók. Így egy időre mindenki félretenné a nacio-nalista érzelmeit, a háborúskodást és a politikát. A Nem-zetközi Olimpiai Bizottság elnöke eleinte nagyon bizal-matlanul fogadta a tervet, de azzal a kikötéssel elfogadta,ha legalább 400 sportoló képviselteti magát az ünnepsé-gen. Mindenki eljött! Végre megvalósulni látszott azolimpiai eszme, és nézők és versenyzők egyaránt boldo-gan távoztak Melbourne-ből.

SportszeletSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Szentiványi Judit 10. A

Azt hiszem, az elmúlt hónapokban mindenkinek fü-lébe mászott a NOX Eb-dala, hiszen nemcsak a rádiók-ban, hanem a tévében is hallhattuk július 26. és augusz-tus 6-a között. Ebben a két hétben került ugyanismegrendezésre hazánkban a vizes Európa-bajnokság.

Nehezen indult, hiszen a megnyitó előtt egy-két nap-pal még dolgoztak a margitszigeti uszodán, de a végeannál jobban csillogott. 9 érmet sikerült begyűjtenünk, 5bronzot, 2 ezüstöt és 2 aranyat.

Az első héten a szinkron- és a hosszútávúszóké volt a te-rep, 31.-étől pedig az egyéni úszók és a műugrók ugor-hattak fejest a medencébe és a versenybe. Augusztus 1-én egy monszunszerű eső mosta el az utolsó versenyeket.Pillanatok alatt éjszakai sötétség lett, a nézők többségemenekülőre fogta, hiszen rövid idő alatt bokáig érő csa-

padék hullott le, így már nem csak az úszók úszhattak…Azt, hogy Cseh Laci volt a magyarok közt a legjobb,mindenki tudja. Azt viszont már kevesebben, hogy egészEurópában ő a legeredményesebb férfiversenyző. 2aranyát 200 és 400 méteres vegyesben, míg az ezüstöt újszámában, a 200 méteres háton szerezte. 400 méterenleiskolázta az egész mezőnyt: 4 és fél másodpercet vert amásodik helyezettre, és megdöntötte a saját maga általfelállított Európa-csúcsot is.

Meglepetésként érte a nézőket Kovács Ági sikere,aki mindhárom számában bronzot ért el. Bodor Ricsirőlsem szabad megfeledkeznünk, aki a pécsi szurkolók bíz-tatásával, egyéni rekorddal, a 7. helyre úszott be.„Győzd a folyót, ne féld hadát, halld a barát remény sza-vát. Győzz le időt, erőd elég, halld, hogy ezer szív állmelléd!”

Cseh-remek„Szállj, szállj, vizeken szállj, vár rád sok idegen táj, szállj, szállj, szabadon szállj Embermadár!”

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeRánézésre


Ötvenhattyú(I.)

(Halladi András - hallgató)

Egy új rekviem ritmusa: lánctalpak gördülése, Esőáztatta pergő vakolat, sáros csizmák csoszogása Utcahossznyira hangzó lélegzetvételek. Jaj Istenem, félek ebben a dalban, ez a csönd csont-hideg. Az alvadt vértől és sártól megfeketedett szanitécköpenyért Áldalak. Hova rejtsem az apró marokpisztolyt? Hogy mondják azt az orosz mondatot? Lőnek, lőnek Bennem lőnek, vagy merre? Messze, ugye messze. Már nincs miért, már csak éhség van. Emlékek sincsenek. Hol van a Balaton, a mozi, hol az a lány? El akartam venni Feleségül. Hogy is hívták? Lőnek. Éles csőrű hattyúk, Szaggatják a levegőt. Bármerre repülnek mindig a fülem Mellett suhannak. Valahol kiabálnak. Suttogjatok nekem, Suttogjátok, hogy nyertünk. Simogassatok meg. Régen nem Aludtam. Én még sosem aludtam életemben. Dúdoljatok egy Altatót nekem, oroszul is lehet. Takarjatok be, vigyetek el aludni. Rákosi a válaszom. Bármit kérdeztek, az vörös. A tej vörös, a Fű vörös, az ég vörös. Hajnal van. A Balatonon hattyúkat néztem Egyszer. Vagy álmodtam, vagy azóta se vagyok ébren. Bárcsak Ébren lehetnék. Ébresszetek fel, kérek egy bögre vörös tejet. Hideg a fal, de magamhoz ölelendő. A hattyúk még hidegebbek. Egy sarok. Jaj Istenem egy sarok. Menetelnek…menetelnek az utcán. Mindjárt ide érnek ahol én vagyok. Nem emlékszem a nevedre kedves, hattyúnak foglak elnevezni. “Nye sztreljájetye!” “Nye sztreljájetye!” “Nye sztreljájetye!” Ordítom és kilépek.Felém, felém rohannak. Térdre esek A félelemtől. „Imperialiszt”, „Fasiszt”- kiabálják. A tej vörös, Rákosi-nyöszörgöm magam elé. A gyomrom egy marék hideg jég, A szívem percek óta nem dobog. A tiszt parancsot ad. Részegek. Kétszer mellé, harmadszorra sorozat. Egy hattyú, két hattyú, Három hattyú… A Balatonon hattyúkat néztem Egyszer. Vagy álmodtam, vagy azóta se vagyok ébren.

Áldozó Krisztián (2006)

LyukasóraSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Pártos Kitti 11. A

Tavaly nyáron megfogalmazódott bennem egy olyangondolat, hogy jó lenne beteg gyerekekkel foglalkozni,valahogy segíteni rajtuk. De mindez csak egy gondolatmaradt, amit ráadásul az iskolai hajtásban még el is felej-tettem. Aztán egyik nap az osztályfőnökünk tájékoztatottminket arról, hogy lesz lehetőség az iskola szervezésé-ben karitatív munkában való részvételre. Erről eszembejutott a nyári tervem, és egyből elkezdtem lelkesen be-szervezni a barátnőimet is. Nemsokára meg is tartottákaz általános tájékoztatót ezzel kapcsolatban. Mikor be-léptünk a suli egyik földszinti termébe, nagyon elcsodál-koztunk, hisz olyan sokan voltak, hogy nekünk már helysem jutott. Miután mindenki megérkezett, Üveges An-drea tanárnő bemutatta nekünk az ott lévő különbözőalapítványok képviselőit. Jöttek a gyerekklinikáról, vala-mint értelmileg és fizikailag korlátozottakkal, illetve öre-gekkel foglalkozó alapítványoktól. Mindegyik alapítványképviselője elmondta, hogy ők hogy kerültek kapcsolat-ba a karitatív munkával, milyen a kapcsolatuk az ott lévőgyerekekkel, felnőttekkel, hogy milyen foglalkozásokfolynak az alapítványon belül, és végezetül elmondták,milyen segítséget várnak tőlünk, és miért lenne fontos amunkánk. Ezek után mindenki kiválaszthatta a nekiszimpatikus munkát, és besorolt oda. Én természetesen agyermekkórházas csoporthoz csatlakoztam.

Mindig fontosnak és nagyszerűnek tartottam azt, havalaki képes betegekkel foglalkozni, reményt adni nekikmég az utolsó pillanatban is. Nem tudom, milyen lehetsúlyos betegen kórházban feküdni. Nem tudom, milyenúgy élni, hogy kiközösítenek, mert nem vagyok értelmi-leg olyan szinten, mint a velem egykorúak. Nem tudom,milyen elhagyatottnak lenni, mert a hozzátartozóim nemérnek rá velem foglalkozni és ezért beraknak egy öregekotthonába. Mindezt nem tudom, és remélem soha nem isfogom megtapasztalni. De azt tudom, hogy ezeknek azembereknek szükségük van ránk. Sokszor nem tudjuk,mit is mondhatnánk nekik, de szerintem nem is kellmindig beszélni, elég ha velük vagyunk, és tudják, hogyszámíthatnak ránk. Néha úgy érzem, hogy ezek az em-berek sokkal erősebbek nálam, nálad, mindnyájunknál,hisz ők még így is tudnak mosolyogni, és értékeket átad-ni nekünk. Amíg nem kerülünk hasonló szorult helyzet-be, addig sokszor nem is tudjuk értékelni, hogy milyen jónekünk, hogy egészségesek vagyunk. Folyton csak pa-naszkodunk, mindig van valami bajunk és siránkozunk,ahelyett, hogy örülnénk. Ha valamit, hát azt megta-nulhatjuk tőlük, hogy soha ne adjuk fel, és mosolyog-junk, legyünk vidámak, amíg csak lehet! Ők pedig társatkapnak bennünk, csatlakozót a világ felé, vagy egyszerű-en csak valakit, aki meghallgatja őket. Támaszt, hogykerekebb legyen a világ.

Támasz, hogy kerekebb legyen a világ

V ajon létezik olyan, hogy valaki szeret kórházba járni? Kétlem. Néha mégis muszáj elmennünk,még ha csak egy kivizsgálásra is. De mi van azokkal a betegekkel, akiknek napokat vagy akár

heteket kell bent tölteniük?

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeHistoria Domus


2006. augusztus 28-án tartotta a tanári kar az alakulóértekezletet. Ezzel párhuzamosan vette kezdetét Sikon-dán a Ciszterna, amely 30-ig tartott Nádudvary Tamástanár úr vezetésével.Augusztus 30-án az orfűi Rácz tanyán Kállai Emilpiarista atya tartott lelki összerázó napot a tanári karnak.Szeptember 1-jén volt a székesegyházban a Veni Sancte.Szeptember 14-én a Zengető együttes fellépett a PécsiNapok rendezvényén.Szeptember 15-17. között kórustáborra került sor Nagy-börzsönyben, Nagy Ernő tanár úr vezetésével.Szeptember 17-én több mint 70 fős zarándokcsoportutazott fel Budapestre iskolánkból, Salkaházi Sára bol-doggá avatására.Szeptember 19-én rendkívüli tantestületi értekezletettartottunk.Szeptember 22-én Berecz András tartott előadást a 9.évfolyamnak. Ugyanezen a napon a Muzsikás együtteslépett fel a Pécsi Napok rendezvényén.Szeptember 23-án iskolánkban került megrendezésre a„Fiatalok a helyi közéletben, avagy gyermek és ifjúságiönkormányzatok, diákönkormányzatok és szövetségeik,ifjúsági klubok szerepe a település életében” elnevezésűkonferencia.Szeptember 23-24-én ásványbörzét tartottak az iskoladísztermében.Szeptember 26-án szülői értekezletet tartottunk.Szeptember 28-án került megrendezésre a hagyomá-nyos Mazsolabál, amit a „Blitzkrieg” együttes koncertjeelőzött meg.Szeptember 29-én „Serkenj fel lantos!” címmel Bartókemlékhangversenyt tartottunk a díszteremben, amelyet aMagyar Rádió is felvett.Szeptember 30-án ifjúsági sportnap volt Bogádon, smég ugyanezen a napon évadnyitó ifjúsági bált ren-deztünk a díszteremben.Október 3-án került sor a zenei vetélkedőre iskolánkban.Október 4-én csillagászati előadás volt iskolánk díszter-mében, amelyet Nagyváradi László tartott a 9. évfolyamszámára.Október 6-án a Magyarkanizsai Kamaraszínház előadá-sában került megrendezésre „A világ és a vége” címűdráma, amely Wass Albert kisregényeinek felhasználásá-val készült.

Október 10-én Dr. Debreczeni László ‘56-os pécsi forra-dalmár tartott előadást a díszteremben a 11-12. évfolyamosdiákoknak.Október 11-én került megrendezésre, a „Hirős Pannónia”régizene együttes koncertje a 9-10. évfolyam számára adíszteremben.Október 14-én nyílt napot tartottunk. Ugyanezen a na-pon Hosszú Csaba tanár úr vezetésével emléktúrát szer-vezett a történelem munkaközösség az ’56-os forrada-lom mecseki emlékhelyeinek felkeresésére.Október 16-17-én A temetetlen halott című filmet vetí-tettük le az iskola diákjainak.Október 18-án a KÉF szervezésében az iskola vendégevolt Jáky Teodóz, Duma András és Andrásfalvy Bertalan,akik a csángókról tartottak előadást.Október 20-án került sor iskolánkban az ’56-os emlék-műsorra, amelyet Czeininger tanár úr rendezésében a 12. Aosztály diákjai mutattak be. Utána egy 56 fős delegációvett részt iskolánkból a pécsi keresztény iskolák közös’56-os ünnepségén a Református Gimnáziumban.Ugyanezen a napon emléktáblát avattunk a földszintenkét egykori diákunk emlékére, akiket ‘56-os szereplésükmiatt végeztek ki.Október 24-én került sor a „Mansfeld” c. film megte-kintésére az Uránia moziban.

Október 26-án táncházat tartottunk a Szent Mór Katoli-kus Iskolaközponttal közösen.Október 28 és november 5-e között őszi szünetet tartot-tunk.

HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

´́

´́




Írók könyvesboltja7621 Pécs, Király u. 21.Telefon: (72) 310-657

Nyitvatartás:H-P 9.30-18.00Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

a

Kiadja:Incipit Vita Nova Alapítvány

és a Ciszterci RendNagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Páva Péter

Főszerkesztő:Bartusz-Dobosi László

Diák szerkesztők:Beberika Dorina 11. CHorváth Andrea 12. A

Nagy Bianka 10. BPártos Kitti 11. A

Siptár Dávid 12. ASzentiványi Judit 10. A

Viola Beáta 10. FZalay Dorottya 10. A

Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11.

PÁHOLY

email: [email protected]/~feherfekete

Következő lapzárta:2006. november 28.

Nyomdai munkálatok:Muzsek és társa

Nyomdaipari Kft.Pécs, Légszeszgyár út 15.

Felelős vezető:Muzsek Árpád

34-56-7

7-8910111112121314151617181920

20-2122

22-2323

23-242425252627

27-28

29303132333435




´́

´́

Horváth Gáborfotográfus

Telefon: +36 30 444 77 80

Digitális és analógcsoportképek, portrék,reklámfotók kültéri és

műtermi egyaránt.

Tartalomjegyzék:

Következmények nélküli ország • BartuszÉs újra csörög a kulcscsomó… • Siptár Dávid 12. A„Amikor a nemzet saját kezébe veheti a sorsát”• Varga Rita 10. E„Még csúzlim sincs!” • Nagy Bianka 10. BÚj arcok a tanári körül • szerk.Kolumbiai amigo • Molnár Gitta - Szefcsik Renáta 11. BTovarisi, konyec! • Nagy Bianka 10. BAnya dala • Viola Beáta 10. FVége • Mestyán Márton 10. CTöredék • Viola Beáta 10. FMikor az együtt... • Viola Beáta 10. FMolotov Koktél • Hauszknecht Imre (2003)A temetetlen halott • BiljaA szabadság: szolgaság • Pártos Kitti 11. A56 – Más/kép • Árva-Szabó Péter (2001)„Iskola a határon” • Zalay Dorottya 10. A1956 és a zene • Horváth Andrea 12. AEmigráció, exodus • Csáky Kristóf 11. APerújrafelvétel • Nagy Bianka 10. BBoldogi földeken zajlott az élet • Beberika Dorina 11. CMozgás, vagy megesznek a szúnyogok! • Fischer Dalma 10. DHegymászás szénhidrátok segítségével • Páva Márk 12. AMMVI - 47 • Mestyán Márton 10. CRöplabda esőben, napsütésben • Rab Attila 11. CEGÉSZségedre! • Fekete Bernadett 11. B„Elhúzták a nótánkat…” • Stubián Tina 10. F„Sorstalanság” Sikondán • Ottó Dániel 9. EÉnekhang rázta fel a Börzsöny erdeit • Morovics József 12. CVízipisztolyos banditák, szeptemberi hóember• Molnár Emese 7. ANagy „öregjeink” mentek el • szerk.Vér és aranyeső • Szentiványi Judit 10. ACseh-remek • Szentiványi Judit 10. AÖtvenhattyú • Áldozó Krisztián (2006)Támasz, hogy kerekebb legyen a világ • Pártos Kitti 11. AHÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEKA megújult Páholy képei • Meszéna Tamás

A megújult Páholy

Salkaházi Sára szociális testvér (1899-1944)boldoggá avatására Budapesten került sor,

2006. augusztus 17-én,a Szent István Bazilika előtti téren.

A borítón szerplő képek a Színes Magyarország című könyvből származnak.Kiadta: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. (2003.)

Fehér/Fekete2006. Veni Sancte 12. évfolyam 49. szám

Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Documents

Színes Fehér-Fekete 2006. Veni Sancte • 12. évfolyam 49. szám