Színes Fehér-Fekete 2011. Veni Sancte • 18. évfolyam 69. szám

13-16. oldal

Tart

alom

Tart

alom

Szentes János: Hűség 1 Brand Petra (11. A) - Csontos Gábor (9. A): Lángolj és világíts! 2-3

Gábriel Eszter (11. A): „Vigyázz XXI. század 4-5Brand Petra, Salamon Eszter (11. A): Új tanáraink 6-8

Ritter Anna (7. A): Az első élmények 9Rónai Veronika (9. C): Az első cseppek a Ciszternába 9-10

Vörös Anna (10. A): A Láthatatlan Kiállítás 10-11Kovács Péter (11. D): Bemutatkozik a DÖK új elnöksége 11-12

Családunk Hírei 12 Fehér/Fekete 13-16

Gábriel Eszter (11. A): Érdemes korán kelni, edzésre járni 17-18Marján Babett (11. A): Röplabdások 19-20

Szalóki Bence (12. E): „...ugrálni kezdtem örömömben a Széchenyi téren” 21-22Kulcsár Szabó Péter (10. A): Hűség Johnny English-hez 23

Németh Ágnes (12. B) - Mezei Virág (12. E): „Désiré” és „Frici” 23-24Salamon Eszter, Halas Eszter (11. A):

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről, halálról 25Költőtoll 26

Cseh András (12. A): „A hűség nem érzés, hanem döntés” 27Mohay Réka (12. B): Százszor is, végül is 28-29Németh Ágnes (12. B): A hűség eredete 29-30

Németh Ágnes (12. B) - Mezei Virág (12. E): Hűség Sopronhoz 30-31 Fogt Adél (10. A): Az ország tortája 2011 32-33

Gyenei Fanny (10. A): Híres-hírhedt szerelmek 33-34Kiss Franciska: Hűség 34-35

Kovács Blanka (10. E): Dúdol a hűség 35 Historia Domus 36

Impresszum

Kiadja:

Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos GimnáziumaFelelős kiadó:

Páva PéterFőszerkesztő:

Czimmermann Csilla – Dr. Kovács Gusztáv

Diák főszerkesztők:Marján Babett (11. A), Mohay Réka (12. B), Halmos László (12. A), Szalóki Bence (12. E),

Fogt Adél (10. A), Vörös Anna (10. A), Kovács Péter (11. D)Fotó:

Sándor Zsófia (11. E) • Bergics BalázsTördelőszerkesztő:

Komáromi Csaba (1998)Elérhetőség:

7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] munkálatok:

Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Káv

éházi G

on

do

latok

HűségSzentes János

Diákújságunk ezúttal a hűség, mint értékes és becsülendő emberi jellemvonás témakörét járja körül. A hűségnek nagy jelentősége van életünkben, s ezekben a hetekben különösen, hiszen nemrég ünne-pel tük október 6-át és közeleg Minden szentek ünnepe. A gimná-zium ban is megtartjuk ezeket az ün nepeket, mert alkalmat adnak az emlékezésre.

Fontosnak tartom, hogy min-den ki értékes tartalommal töltse meg az életét. Ilyen érték a hazá hoz, munkához, családhoz, barátokhoz, társunk-hoz való hűség. Mindezeken túl me nően talán a legfontosabb, hogy ön ma gunkhoz legyünk hűek és őszinték. Fi gyeljünk arra, hogy tetteinkben és ki ál lá sunkban is megnyil-vánuljon hitünk és er köl csi tartásunk.

Magam, középiskolás korom óta ezer szállal kötődöm a Nagy Lajos Gimnáziumhoz. Sző lész-bo rász tagozaton érettségiztem 1969-ben és rengeteg élményt, barátságot és emléket őrzök azokból az időkből. Visszatekintve és gyakorló tanárként is úgy gondolom, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumnak mindig is erős közösségteremtő és formáló ereje volt. Ma már elmondhatom, hogy a 25. tanévemet töltöm pedagógusként a Nagy Lajosban. Je len voltam az iskola fennállásának 300. év for dulójának ünnepségén. Most készü-lünk a 325. éves évfordulóra. Jelen voltam, amikor a Ciszterci Rend visszakapta az isko-lát. Szemtanúja vagyok és voltam az iskola szépülésének, megújulásának. Második ott ho-nomnak tekintem a gimnáziumot. Számtalan iskolai eseményt őrzök az emlékeimben: osz-tályfőnökségeket, szalagavatókat, ballagásokat és érettségik lázas és örömteli pillanatait.

Bízom abban, hogy a Nagy Lajos jelenlegi diákjai számára is életre szóló emlék lesz az itt eltöltött 4 év és lelkükben hűek maradnak a gimnázium szellemiségéhez. Ahhoz a szel le-miséghez, melyet legjobban a következő idé -zettel tudnék összefoglalni: „fi des, spes, cari-tas”, azaz „hit, remény, szeretet”.

Azt kívánom diákjainknak, hogy igye kez -zenek sok-sok élményt, barátságot és tapasz-talatot szerezni gimnáziumi éveik alatt és gyűjtögessék magukban a gimnáziumi évek szép pillanatait, hogy az 5-10 vagy a 25 éves osz tálytalálkozókon is legyen mit feli déz-niük.

Egy idézettel szeretném indítani az ősz kezdetét: „Mit jelent áldást mondani? Csupa olyasmit kívánni, ami boldoggá teszi az éle-tet. Az áldás nem más, mint szívből jövő jókívánság.”

Áldás az utadon!

Színes Fehér/Fekete • 19. évfolyam 69. szám 1

2 19. évfolyam 69. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

Július volt, egy hónapja kitört a nyári szünet. Az iskola környékére ilyenkor egy diák se téved, csak a cserkészekkel pakoltunk a nagytáborra. Számomra ismeretlen alak lé pett ki váratlanul a kollégium ajtajából. Magas volt, szőke és kedvesen mosolyogott. Biz tos egy vendég, gondoltam, majd valaki mö göttem megszólalt: „Laudetur Jesus Christus!” Ekkor döbbentem rá, hogy ő iskolánk új, spirituális vezetője, Virth József atya, aki, mint kiderült, cserkész is. Ekkor döntöttem el, hogy az év kezdetével felkeresem József atyát és a vele kapcsolatban felmerült kérdéseimet felteszem. Csaknem meghiúsult a tervem, mert nem sikerült időpontot egyeztetni, de Csontos Gábor (9. A) segítségével végülis idő-ben elkészültünk az interjúval.

Cs. G.: Milyen reményekkel, feladatokkal és célok kal érkezett Pécsre? Hogy érzi magát váro-sunkban?Fr. V. J.: Július közepe óta vagyok Pécsen. Ez idáig semmilyen kötődésem nem volt a vá roshoz, így teljes nyitottsággal érkeztem. Ed dig nagyon jó tapasztalataim vannak. Pé-ter atya feladatait vettem át az iskolában és a bel városi templomban, emellett a Szent Mar git iskolában is kaptam tennivalókat. Nagyon sokrétű feladat, ami itt rám vár. Az elmúlt hetekben ismerkedtem az iskolákkal, a kollégiumokkal és az óvodával. Ez többé-kevésbé sikerült, de még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam, már átlátom a feladataimat. Remélem, azért, ez is eljön és meg tudok felelni az elvárásoknak. Re mekül érzem magam itt, tetszenek a fela-datok, lelkesít a munka.

B. P.: Mi mindent szeretne megvalósítani az iskolában?Fr. V. J.: Tudtam, hogy nem lesz mellettem

más szerzetes, ezért nagyon fontos számomra a közösségben való gondolkodás. Hogy ki-alakítsam a közös imádság tereit, és magam köré is létrehozzak spirituális közösséget. Úgy vé lem, ez már többé-kevésbé sikerült is. Nagyon jó, hogy nem egyedül végzem az imádságaimat, hanem mindig vannak, akik csatlakoznak hozzám. Számomra, hogy közösséghez tartozzam, nagyon fon tos. A szer zetesrend egy család, amint az isko la és a kollégium is az. Így együtt alkot juk a cisz terci családot, az óvodától a gim ná zi-umig. Közösségben gondolkodom és nem egyénekben.

Cs. G.: Mesélne gyermekkoráról, eddigi életút-já ról?Fr. V. J.: Nagy ajándék számomra, hogy Zircen születtem, 1977-ben. Az apátságtól pár saroknyira van a Szent Erzsébetről elnevezett kórház, amit szintén a ciszterciek építettek. Akkoriban még egy közeli sváb faluban, Lókúton (Rossbrunn) laktunk. 1983-ban költöztünk Zircre. A ’80as évek-ben, mint kis hittanos jártam be az apát-ság ba, a bazilikába. Ott vettem részt első ál-do záson és bérmáláson, és az azokra való fel készítésekben. Ekkor még csak a plébános atya képviselte a cisztercieket. Ezután ke rül-tem el Balatonfüredre, a Széchenyi Fe renc Kertészeti Szakközépiskolába, ahol sző lé-szetet és borászatot tanultam. A szak mun kás bizonyítvány megszerzése után érett sé gizem a zirci gimnáziumban. Ekkor is mertem meg az addigra kialakult zirci ciszter ci közösséget, amely nagyon megfogott. Akkoriban kezd-tem el a cserkészkedni is, ahol szintén nagyon sok szerzetessel találkoztam. Her vay Levente atya volt a parancsnok, de Alberik atya, Lőrinc atya és még sokan, akikkel szintén együtt cserkészkedtem. Ezek a közös

Lángolja és világíts!Beszélgetés Virth József atyával Brandt Petra (11. A), Csontos Gábor (9. A)


RiP

ortr

é

élmé nyek segítettek, hogy felismerjem a magam szerzetesi meghívását. 1996-ban felvé telemet kértem a ciszterci rendbe, majd beköltözésem után onnan jártam a Veszprémi Érseki Hittu dományi Főiskolára. Dr. Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek szentelt pappá 2004 júniusában Zir-cen. Újmisés atyaként Székesfehérvárra küld-tek, hogy az ottani rendi gimnáziumban tanítsak és a plébániának legyek a káplánja. Három év elteltével vissza kerültem Zircre és a novíciusok mestere let tem. Idén májusban merült fel, hogy új munkaterületet kapok, és júniusban már vilá gos volt, hogy Pécsre jövök.

B. P.: Hogy sikerült beilleszkednie az egyház-megye hitéletébe?Fr. V. J.: Udvardy György püspök úrral szinte egy időben érkeztem. Meglátásom szerint, a püspök úrnak nagyon jó elképzelései vannak az egyházmegyei élet megújítására, ezért örömmel kapcsolódtam be a munkába. Ami-kor csak tehetem, igyekszem a papi közös ség-gel való együttműködésre és közös ünneplésre. Örömmel vettem részt Pécs város búcsúján, a Havihegyen, ugyanúgy, mint a hitoktatók lelkigyakorlatán, melyet személyesen a püs-pök úr szervezett és vezetett.

Cs. G.: Milyen nevet adtak Önnek a szülei? Mi a szentelési jelmondata?Fr. V. J.: A keresztségben a Ferenc nevet kap-tam. Amikor valaki szerzetesi életet kezd és meg kapja a szerzetesi ruháját, új ne vet is fel vesz. Számomra ez volt a József. Védő-szentem Kalazanci Szent József, a keresztény oktatásnak védnöke, a piarista rend alapítója. Személyét én választottam magamnak. Szokás papszenteléskor egy jelmondatot is keresni. Én Szent Bernát mondatát választottam: Lángolj és világíts! Ardere et Lucere! Nem ismeretlen gondolat, de a szentelésem előtti lelkigyakorlat egyik fontos témája volt és engem nagyon elgondolkodtatott. Úgy hi-szem, nagyon fontos a tanúságtétel, a kifelé való tevé kenység, hogy megmutassuk azt, ami Isten ajándéka bennünk. Ahhoz, hogy ez eligazító fény legyen, nekünk előbb be kell fogadni, ehhez az kell, hogy az imádság és a munka harmonikusan egészítse ki egymást, de az imádság legyen az első.

B. P.: Mi a kedvenc időtöltése, mivel tölti szívesen szabadidejét?Fr. V. J.: Nagyon nyitott vagyok. Szívesen kirándulok, örömmel vagyok közösségben, ha arról van szó, szívesen pingpongozom, vagy lemegyek kosarazni. Mikor ideérkeztem, az első dolgom az volt, hogy vettem egy kosárlabdát és lementem ide, az udvarba. Szeretek úszni, nyáron sokat jártam uszodába, már itt, Pécsen. Olvasni is nagyon szeretek, szívesen hallgatok komolyzenét, bár, ezekre kevés lehetőségem adódik, de szeretem, ha az életemet kitölti a hivatás, a munka.

Cs. G.: Van valamilyen speciális tanítási, vagy fegyelmezési módszere?Fr. V. J.: Valami vonalzóra gondolsz? Szerin-tem nincs, de lehet, hogy ezt inkább a diá kok-tól kéne megkérdezni!


RiP

ort

ré

„Vigyázz XXI. század!”Gábriel Eszter 11. A

A felirat a bikali reneszánsz élménypark főbejárata fölött látható. A valaha volt állami gazdaság épületéből Magyarország első kastélyszállója lett, ami később hazánk első élménybirtokává bővült. Beszélgetésemet a Puchner birtok tulajdonosával, Kollár László építésszel készítettem.

G. E.: Honnan az ötlet, hogy kastélyt újít fel, illetve élménybirtokot épít?K. L.: Az 1990-es években. a rendszerváltás után az állami gazdaságtól lehetett vásárolni területeket. A Hella 91 Kft 1993-ba meg vá-sárolta a hajdani Puchner uradalmat a Bikali Állami Gazdaságtól, és elkezdte a felú jí tást. Mindig egy cél érdekében teszünk valamit. Szeretem a régi épületeket, ezért azon gon dolkoztam, hogy miként lehetne meg-menteni. Én a ház régi funkcióját szerettem volna visszahozni, úgy, hogy egyeztetem az akkori stílusvilággal.

G. E.: Mikor fejezték be a kastély átépítését? K. L.: 1996 májusától egy 17 szobás, 3 csil la gos kastélyszálló, étterem, kültéri me-den ce, teniszpálya és gyerekjátszótér vár ja a vendégeket. A kastély belső tereinek belső-építészeti átalakítását 2004-ben tettük meg. Ezzel létrejött Magyarország első kastély-szállója. 1998-ban épült fel a francia stílusú fürdőház, élménymedencékkel, valamint öt, modern stílusú szobával. Így 1999-től már négycsillagos szállodaként üzemelt tovább. 2002-ben átadtuk a három kétszintes vendég-házat 24 szobával. Szintén ebben az évben épült fel a lovagi hangulatú sportközpont drinkbárral, kétpályás bowlinggal, biliárddal, három fallabda pályával. Ekkor készült el a 400 fős konferencia központ is. A fürdőházat 2005-ben marokkói hangulatú fürdőtérrel bő vítettük. 2007-ben bővült a XVIII. századi francia stílusú udvarházzal, új szobákkal és recepcióval. Ugyanezen év végére fejeződtek be a fürdőház újabb bővítési munkálatai, mely nek eredményeként további négy szoba, nagyobb öltöző, nagyobb drinkbár és VIP fürdő készült el, mely a Harmónia Szigete ne vet viseli.

G. E.: Hány embernek köszönhető, hogy létre-jött az élménybirtok?K. L: Nagyon soknak, de fontos volt, hogy meglegyen az összhang. Meghallgattuk és elfogadtuk az ötleteiket, hiszen mindenkinek lehet olyan gondolata, amit meg lehet ragadni és tovább lehet fejleszteni.

G. E.: Milyen terv alapján készült?K. L.: Amerre jártam és ahol megfogott vala-mi, akár csak egy apró részlet, az beleépítettük az épületbe vagy a stílusba. Számomra fontos volt, hogy az ötlet, a megvalósítás és az üzemeltetés összhangot képezzen. Amikor a szállodát építettem, az európai, és a nyugati szállodákra fi gyeltem, egyfajta kutatómunkát végeztem. Mindenképpen tanulságos volt, hiszen más kultúrákat más stílusok, szokások jellemeznek. Amikor az élménybirtokot épí-tet tük, Ausztria, Franciaország, Amerika vi-dám parkjait és élményparkjait kémleltem.

G. E.: Mi a birtok meghatározó stílusa?K. L.: Az, hogy minden egy kicsit más! A ven-dégek ugyanis többnyire különböző célokkal érkeznek hozzánk. Mást keres az a vendég, aki a párjával jön romantikázni, számukra a mediterrán hangulat a döntő. Mást akar az a család, akik egy hosszú hétvégét töltenek itt, ők főleg pihenni akarnak modern kör nye-zetben. Céges rendezvények vagy esküvők esetén is mások az elvárások, ilyenkor az angol elegancia kerül előtérbe. G. E.: Az élménybirtok kapuján olvasható felirat mit jelent?K. L.: Aki ide belép, az egy napra elfelejti a „kinti” életet. Visszalép a magyar reneszánsz-ba, hiszen az öltözetek, a mesterségek, a há zak mind ezt a kort mutatják be, teljes


RiP

ortr

émértékben az akkori stílusnak megfelelően. Nemcsak szerintem, hanem a szakemberek, és a vendégeink véleménye szerint is átfogó képet ad arról, milyen volt régen az élet. Például a fafaragó műhelyében olyan óriási kerék található, amit akkoriban két ember hajtott. Vagy a szabó műhelyében az ember szeme előtt készítik az akkori ruhákat, ame-lyeket meg is lehet vásárolni, vagy egy napra ki lehet bérelni.

G. E.: Milyen programok várják az érdeklő-dőket?K. L.: Nagyon sokféle! Kipróbálhatnak pél-dául különböző mesterségeket, úgymint fa-faragás, fazekasság, kosárfonás, de lehetnek pékek, gyertyaöntők, szabók, bőrművesek, ko vácsok, lovagolhatnak, tapasztalatokat gyűjt het nek a kardvívásról, íjászatról, soly-mászatról. A nap végén a záró eseményünk a lovagi torna és a solymász- bemutató, és a korabeli zenészek is megjelennek. Ez három generációs programsorozat apródképzővel és várjátékokkal. Igyekszünk mindig kicsit változtatni is a programjainkon, módosítunk például a lovagi torna menetén, mindig be mu-tatunk új mesterségeket is, és a későbbiekben szeretnénk a magyar reneszánsz mellett meg-jeleníteni esetleg a franciát, vagy az olaszt.

G. E.: Szeretné tovább bővíteni az élménybir-tokot? K. L.: Jó lenne még egy tavat varázsolni a középkori vár mellé, melyben fürödni is lehetne, hogy ne kelljen választani esetleg a strand és a birtok között, hanem egy helyen legyen a kettő. És szeretnénk még egy szín-padot is kialakítani.

G. E.: Szoktak-e diákokat felvenni nyári munkára?K. L.: Természetesen. Sok visszatérő nyári munkásunk van. Év közben pedig ren ge-teg gyakornokot foga dunk. Van, aki azt mondja, nem is kér fi zetést, csak hadd jöhessen ide egy kicsit dol-gozni, mert annyira tet szik neki a környezet, illetve, ahogyan a ven dé-geinkkel foglalkozunk.

G. E.: Önnek mit jelent az élménybirtok?K. L.: Nagyon örülök, hogy sikerült meg-valósítani az elképzeléseimet, jó érzéssel tölt el, hogy remélhetőleg maradandót, az ország-ban egyedülállót alkottam. G. E.: Mennyi ideje marad a családjára? K. L.: Egy átlagos családhoz képest nagyon kevés. Reggel általában hét óra körül elme-gyek dolgozni, és kilenc óra előtt nem igen me gyek haza. A gyerekeimmel a munkám so rán találkozom, de a munkahely nem al-kalmas egy családi élet bonyolítására. Mikor együtt vagyunk, és elutazunk nyaralni, akkor minden körülöttük forog, és csak ők léteznek, nagyon fi gyelünk egymásra.

G. E.: Lesz- e, aki tovább vigye az alkotását?K. L: Remélem, hogy lesz, hiszen mindkét gyermekem belekóstolt a munkákba. Vol-tak pincérek, felszolgálók, recepciósok, mű-szakvezetők. Így jutottak egyre ma ga sabb ra, és így ügyesedtek, most már rájuk mer ném bízni a birtokvezetést!

ARANYKÖPÉSEK » Fizika

Tanár: A feszültség jele pedig…

(a néma csöndben megcsörren egy mobiltelefon)

Diák: Tanár úr, ez a feszültség jele!

Nagy különbség…

Tanár: Te súgsz, fi am?

Diák: Nem, én csak halkan mondtam.


RiP

ort

ré

Új tanárainkBrand Petra, Salamon Eszter 11. A

Bizonyára mindenki észrevette, hogy a nyár elején lezárt tanévhez képest történtek változások a tanári kar összetételében. Most az újonnan érkezett tanárinakat mutatjuk be, hogy már ismerősként tudjanak rájuk tekinteni azok is, akik még nem találkoztak velük az órákon. Beszélgetőpartnereink Garami András magyar, Pánczél Róbert és Pálfi Róbert matematikatanárok.

Brand Petra: Tanár úr, volt korábbi kötődése az iskolához, s ha igen, mi a véleménye a lajo-sis tákról?Garami András: Az egyik kötődés, ami kö-zös pont köztem és a lajosisták között, hogy én magam is ciszter diákként végeztem, csak nem Pécsett, hanem Székesfehérváron, ahol 1992-ben, az akkori József Attila gim-náziumban indult újra a ciszterci nevelés. Nyolc osztályos képzésben tanultam az első ilyen osz tályban, ahol megtapasztaltam, hogy mi lyen is a ciszter nevelési szellem és is ko la rendszer. Az egyetemi tanulmányaimat itt, Pécsett végeztem, és tanítási gyakorlatok fűznek a Nagy Lajos gimnáziumhoz. So kan vannak, akiknél tanítási gyakorlatot végez-tem, például Várszegi Csaba és Czeininger Tamás tanár urak azok, akiknek a tanítási módszereit már akkor volt alkalmam megis-merni. Ahhoz képest most eléggé más a hely-zet, már önállóan, tanárként kell jelen lenni és helytállni, de nagyon jók a tapasztalataim. Örülök, hogy itt lehetek, és azt hiszem, a diákokkal is jó a kapcsolatom.

Pánczél Róbert: Azt hiszem, elég erős kötődésnek számít, hogy idejártam! Kémia tagozatos voltam nyolcvannyolc és kilenc ven-kettő között. A lajosistákról jók a tapasztala-ta im, összehasonlítva a Lajost a város többi iskolájával, amikben megfordultam, kife je-zet ten kedvező véleményem van. Rendesek a gyerekek. Persze, nem mindegyik, kivételek akadnak (akik erősítik a szabályt), de azért jó hely, főleg moralitásában jobb, mint a többi. Lehet, hogy nem itt vannak a legokosabb ka-maszok, de hogy az erkölcsi tartásuk na gyon erős, az biztos.

Pálfi Róbert: A kérdésre a válasz nagyon egyszerű: az a kötődésem, hogy én is a Nagy La josba jártam! De a diákokról, saj-nos, még nem nagyon tudok nyilatkozni. Össze hasonlítási alapom nincs, mivel ez az első alkalom, hogy középiskolában tanítok. De nagyon jó iskolának találom, rendesek a diákok, és ha Pánczél tanár úr azt állítja, hogy a város többi iskolájának diákságához képest nagyon jók, akkor én azt el is hiszem.

Salamon Eszter: Mesélnének arról, milyennek látták diákként a gimnáziumunkat és miért döntöttek úgy, hogy tanárok lesznek?G. A.: A gimnáziumban töltött a nyolc év elég hosszú volt, főleg ahhoz képest, hogy akkor a négy évfolyamos képzés volt az általános. Ez mind a tanároknak, mind nekünk, diá-koknak nagyon szokatlannak tűnt, többek között azért is, mert elég kicsik voltunk az ott levő nagy diákokhoz képest. Ám mindezek ellenére jó, erős osztály voltunk és rengeteg tapasztalatot szereztünk együtt. Az iskola nevelése, a ciszter szellemiség nagyon fontos volt számomra. A vallásosság, a többi iskolától eltérő értékrend és a tanárok tekintélye és színvonala nagyon meghatározó pont volt a gimnáziumi években. Diákkoromban a magyar és a történelem tartoztak a kedvenc tantárgyaim közé, nagyon sokat olvastam, már akkor érdekelt az irodalom. De ott, akkoriban nem gondoltam még, hogy valaha is tanár leszek. Ide, Pécsre felvételiztem ma-gyar- és néprajz szakra, de mindig is az iro-dalom érdekelt, főleg a tanítás része. Elvé-gez tem a tanár szakot, de még akkor sem gon doltam, hogy konkrétan ezzel fogok fog lalkozni, viszont már mindjárt diploma után úgy esett, hogy egy szakközépiskolába


RiP

ortr

ékerültem. Ott két évet tanítottam, és most, hogy idekerültem, megint az a helyzet, hogy folytatni tudom a tanítást.

P. R.: Nagyon jó volt ide járni. Az a négy év meghatározó volt az életemben, sok min den dőlt el akkor. Ez egy kicsit furcsa helyzet, de én mindig tanár akartam lenni, vagy legalábbis valami olyasmi. De hogy matematikával nem fogok foglalkozni, abban teljesen biztos voltam. Diákként nagyon nem szerettem a matekot. Az itteni négy év sűrű volt és több mindennel foglalkoztam. Sokat sportoltam; kézilabdáztam a Nagy Lajos csapatában. Rengeteget rajzoltam, még egy kiállításunk is volt az osztálytársammal. Az osztályomban meg nagyon sok zenész volt. Legalább nyolcan tudtak gitározni, így az osztálykirándulásokon is mindig mindenhol zenéltünk. Szóval, elég mozgalmas négy év volt.

Pi. R.: Hogy milyennek láttam a gimná zi-u mot? Én szerelmes voltam. És a többire nem emlékszem. Nagyon gyorsan elrepült ez a négy év. De az osztályunk nagyon jó volt. Hihetetlenül erős közösség alakult, ki, a mai napig is minden évben összejárunk. Elmegyünk ide-oda, voltunk már együtt Horvátországban is. Szóval még mindig erős az összetartás, és ez nagyon jó. Mikor innen kikerültem, eszembe nem jutott volna, hogy valaha is tanár leszek, és tanítani dogok. Főleg nem matekot, hisz azt soha nem értettem.

B. P.: A mostani iskolaújság témája a hűség, ezért szeretném megkérdezni, hogy az Önök éle-té ben ez a fogalom miként jelenik meg, melyek azok az elvek, amelyekhez hűek?G. A.: Elsősorban a családommal, a kedve-sem mel kapcsolatban fontos fogalom a hű ség számomra, de ez, természetesen, val-lá si szempontból is megjelenik. Lényeges szá momra az etikai, erkölcsi hűség. Egy má sik megközelítésből, ha városokról beszé-lünk, erős kötődés fűz szülővárosomhoz, Szé-kesfehérvárhoz, de mivel már jó ideje itt élek, Pécshez is egyfajta hűség köt.

P. R.: Erről a fogalomról nyilván először a házasságom jut az eszembe, a feleségemmel

való kapcsolatom, de azt hiszem, a hűség az embereknél az alap hozzáállások közé tartozik. Azon kívül, hogy ezt a házasságban gyakoroljuk, még a munkánkkal kapcsolatban tudom felhozni. Mikor az ember tanár lesz, tesz egy esküt, és ehhez hűnek kell/kéne lennie, de ez, sajnos, manapság nehéz feladat. Itt nem annyira, mert a Nagy Lajos jó hely, de amúgy nehéz, nagyon nehéz. És, persze, a vallással kapcsolatban fontos a hűség a számomra.

Pi. R.: Matematika tanári gondolkodás alap ján megkérdezhetném, hogy pontosan mit értesz hűség alatt? Mert ez nagyon tág fo galom. Hogyan tudnád defi niálni? Ha meg-jelenik ez a fogalom, hogy hűség, először az a kérdés fordul meg az ember fejében, hogy ki hűséges, és ki nem? És már ezek a fogalmak is nehézségeket okozhatnak. Hogy van-e olyan elv, amihez hűséges vagyok? Azt hiszem, nincs. Mert lehet, hogy egy nap rájövök, hogy az a törekvés, ami eddig éltetett, egy félreértés volt. És ha erre rájövök, hülye len nék ragaszkodni hozzá. Tehát vagy hülye vagyok, és ragaszkodom hozzá, vagy nem vagyok hülye, és hűtlen vagyok hozzá. És közben még én is megváltozom.

S. E.: Ön szerint a mai diákoknak, főleg a lajosistáknak milyen a viszonyuk a hűséghez, az értékrendjükben miként jelenik meg?G. A.: Ez egyelőre még elég nehéz kérdés számomra, mert egy hónap sem telt el, s így nem tudtam annyira megismerni a tanulókat. Nagyon sokféle diákkal találkozom. Az első fogalmazások közül, -amiket magyar sza kos-ként, a nyári élményeikről kértem tőlük-, nagyon sok szólt a vallásosságról, a hité-letükről, és ezen, bevallom, egy kicsit meg is lepődtem. De egyáltalán: az életvezetésük, az életfelfogásuk is sokkal célirányosabbnak tűnt nekem, mint korábbi tapasztalataim alap ján, a többi fi atalnak. Akár a nyári munkáról számoltak be, akár az élményeiket fogalmazták meg, látszott belőle, hogy mások, mint egy átlagos magyar diák.

P. R.: Nem hiszem, hogy tizennégy, vagy ha hatosztályosról beszélünk, tizenkét és tizennyolc éves korom között tudtam volna


RiP

ort

ré

valamit is a hűségről. Megvan bennük, ezt nem vitatom, de pont az életkori sajá-tos ságokhoz mért szinten, és ez így van rendjén, mert ez nekünk, felnőtteknek is elég bonyolult. De a tanároknak az is a feladatuk, hogy megtanítsák az ilyen értékeket, jó példát mutassanak, segítsenek a diákoknak tisztázni a különböző fogalmakat. Mert, ha itt nem tanulják meg, ez később már nehezebben fog menni. De nem hiszem, hogy húsz vagy ötven évvel ezelőtt mások lettek volna a diákok. Nem tudok olyan generációt, amelyik elégedett lenne a következővel. Szerintem kár a mostani fi atalokat ennek okán megítélni, ilyen körülmények között, ilyen információ bőségben, ilyen rohanó életstílusban.

Pi. R.: Ebben az életkorban nem hiszem, hogy egy olyan fogalom, mint a hűség annyi-ra fontos lenne a diákok életében. Nem is nagyon értik még, és ez majd úgyis később alakul ki. Olyan huszonöt-harminc év körül már kell, hogy fontos legyen. De ebben az életkorban, amíg még ide jár egy diák, éppen az a problémája, hogy próbálja meglelni, ki is ő valójában, tehát ki az, vagy mi az, amihez hűnek kell lennie. Szerintem ezt a hűség dolgot is túlbonyolítjuk egy kicsit. Mert tegyük fel, hogy hűségesek vagyunk valakihez, de ő fél év múlva már egy más ember. És ezután, hiába vagyunk hűek, máris egy kicsit másképpen állunk a dolgokhoz.

B. P.: Utolsó kérdésem, hogy mi az, ami tetszik Önöknek az iskolában, akár az épületben, akár a tantestületben, vagy csak egy szokás?

G. A.: Az iskola elhelyezkedése tetszik, na-gyon kényelmes, hogy itt van a belvárosban. Az épületben a kedvencem, hogy amikor megyek fel a főlépcsőn, a Belvárosi Templom kupolája és a Széchényi tér részletei kiraj-zolódnak előttem. Ez nekem nagyon nagy él mény, minden nap feltöltődést jelent. Az emberi viszonyokat tekintve nagyon jó tan-testületbe kerültem, a kollégák nagyon ba-rát ságosak, segítőkészek, és így nem je lent gondot a beilleszkedés. Persze, kisebb súr ló-dások akadnak tanárokkal, diákokkal is, de nagyon jól érzem magam itt és igyekszem mindenkivel jó viszonyt ápolni.

P. R.: Sok minden. Nekem az épület egyéb-ként is kedves, és bár számos dolog más lett, amióta ide jártam, élvezet nézni a változásokat, az ismerős dolgokat, a kor-láto kat, hogy amikor senki nem látja, titok-ban lecsússzam rajtuk... Az ember a saját múltjában is barangol kicsit, mikor az isko-lá ban van, ezért még a leghétköznapibb is merős tárgy is nagyon kedves nekem. Tetszik az itteniek felfogása a munkáról, a vallásról és a kettő összekötéséről. Az, hogy ez tényleg meg tud valósulni valahol, az pedig nagyon jó. Igazából az alaphozzáállás tetszik. Hogy a diákok maximalisták, vannak céljaik, és nemcsak lógnak a levegőben, hogy „valamikor majd csak lesz valami”, hanem tényleg akarnak valamihez fogni az életben.

Pi. R.: A kollégák szavaihoz csak annyit tud-nék hozzáfűzni, hogy minden.

ARANYKÖPÉSEK

Tanár: Elemezd a mondatot: xy a legokosabb az

osztályban. Mit állítunk:

Diák: Hogy a legokosabb. Ki a legokosabb? Én!


Eset-lesAz első élmények Ritter Anna 7. A

Vegyes érzelmekkel léptem be az iskola kapuján: félelem, öröm, keserűség, bánat, az új kezdet érzése és izgalom…Ez utóbbi azt hiszem, mindenkiben, tanárban, diákban, egyaránt felmerült.

A levegőben vibrált az az összeté veszt-he tetlen érzés, hogy itt a SZEPTEMBER. Csupa nagybetűvel. A folyosóra lépve diá-kok sokaságát láttam: vidáman csacsogó lányok, egymást üdvözlő fi úk és vegyes társa ságok. Voltak, akik a nyarat siratták, voltak, akik sztorizgattak és voltak, akik csak szép csendben beszélgettek. Az osztá-lyom hoz lépve nevetésük mögé bújó, kissé megszeppent arcokat láttam. Nálunk néhá-nyan már kisebb csoportokban álltak, de a legtöbben csak egyedül fi gyelték a többie-ket. Amikor bemehettünk a terembe, min den-ki elfoglalta a neki szimpatikus helyet. Sokan kissé feszélyezetten, úgymond „kö te les ség -

ből”, elkezdtek beszélgetni a má sik kal. Egy idő után azonban egyre felsza badultabbak lettünk, megengedtünk magunknak egy kis nevetést is, és már jobb hangulatban vártuk az osztályfőnökünket. A szünetekben még nem igazán mertünk kilépni a folyosóra, inkább bent maradtunk a teremben és ott beszélgettünk. A nap végére viszont lehetett érezni, ki kivel lesz majd barátságban, és a legtöbben meg is találták a saját társaságukat. Az Évnyitó Misére már kis csapatokba ve-rődve indultunk el. Másnap pedig tétovázás nélkül, maga-biz tosságot színlelve, de lélekben már „lajo-sistaként” léptem be az iskolába.

Első cseppek a Ciszternába Rónai Veronika 9. C

2011. augusztus 24-én vette kezdetét a Ciszterna-tábor. Közel 120 kilencedikes várta félelemmel vegyes izgalommal ezt a két napot. Én is…

Megérkeztünk Mattyra, miden tökéle-tes, még az idő is, befi zettük, amit bekellett, megkaptuk a pólóinkat (a B-sek kéket, a C-sek sárgát, a D-sek zöldet és az E-sek narancs-sárgát), és odaadtuk a nagyobbaknak a csoki-kat is, amit hozni kellett (ötletem sincs arra, hogy mit csinálhattak ennyi csokival). Aztán beosztottak minket szobákba, és utána jött a csoportfoglalkozás. Sokat játszottunk, talán ezek voltak a legjobbak: mindenki mondjon egy olyan jelzőt, ami a keresztnevének a kezdőbetűjével kezdődik (Bár volt olyan, aki még ezt a játékot se értette...); az „egymásölébeülős” és a puszi-harc (nem puszi-csata! Puszi-harc!). Ez utóbbit azt hiszem örök életre megszerettük.

És a sorversenyek: Melyik a legjobb osztály? Természetesen a B/D/E! Nem is, mert a C! (Ezt mindenki döntse el magában.) Több-kevesebb sikerrel és nagyon jól éreztük magunkat. (És sok pontot gyűjtöttünk.) Meg-jegy zem a játékokat NEM tisztán fejeztük be. A két nap során részt vettünk néptánc oktatáson, egy csodálatos misén, a cserkészek próbáltak beszervezni minket 47-esnek, in-dulót kellett írnunk, reggel futottunk (jajj de jó volt!), és, meglepő módon, az ennivaló is mindig fi nom volt. 11-kor takarodó, mindenki az ágyába! Igazából örültünk is ennek egy ilyen fárasz-tó és nehéz nap után. Valamit azonban „elfe-


Eset

-les

lejtettek” velünk közölni: hogy hajnali fél háromkor föl kell kelnünk BABOT szedni! Meg csákót hajtogatni. Ezekért is kaptunk pontokat. Az éjszaka fénypontja a rókavadászat volt. Mindenkinek volt egy saját rókája, ami-re rá volt írva a neve és csak akkor me hetett aludni, ha megtalálta a sajátját. Ez mind szép és jó, ha a tiedet nem az edéblőbe, egy falikép mögé rejtették…

A tábor végén eredményhirdetés, a nyertes: az E osztály. (Hagytuk őket!)

Úgy érzem, nagyon jól sikeredett az első közös élményünk, bár hazafelé az egyik busz lerobbant, mégis mindenki rengeteg élménnyel gazdagodva kezdhette meg „lajosista” éveit.

A Láthatatlan Kiállítás Vörös Anna 10. A

Amikor először láttam ezt a szalagcímet, meglehetősen furcsán és kétkedve néztem. Netán bevisznek egy üres szobába? Vagy a levegőben mutogatnak pantomimesek? Nos, ez a kiállítás egészen másról szól, két órára kipróbálhatjuk, milyen érzés vaknak lenni.

A helyszín Budapesten volt, nyár eleje, „kellemes” 30 fokos hőség a nagyvárosban.Óriási a nyüzsgés, az emberek sietnek, lök-dösődnek, az autósofőrök időnként ideges-en tülkölnek. Ahogy szétnézek, látom, hogy a kusza kavalkád több szituációból áll össze; munkásemberek dolgoznak, idős né nik vár-ják a buszt, lufi t árulnak a sarkon, ahon nét rám mosolyog egy kisgyerek. Fél órával később megérkeztünk a kiál-lí tásra, ahol egy függönnyel elvont bejá-rat hoz vezettek minket – a túloldalon vaksö tétség volt, és egy férfi vidám han-gon szólt, hogy lépjünk beljebb. Ez a tel jesen vak ember – Gábornak hívják – volt a vezetője hat fős csoportunknak.Nem láttam senkit és semmit sem, teljes feketeség vett körül.Vízcsobogás hangjára lettem fi gyelmes… később kiderült, hogy falusi környezetben voltunk.Ügyetlenül bo-tor káltunk össze-vissza, miközben Gábor macskaügyességgel járt-kelt köztünk; se gí -tett nekem azonosítani egy bogrács fü lét és hangról megismert mindenkit. Tovább sétáltunk, és egy utcán találtuk magun-kat. Dudálás, beszédfoszlányok, és egy ren-dőrautó szirénájának hangja ütötte meg a fü lemet. Eszembejutott a reggel, és ször-nyen el borzasztott a gondolat, hogy akár

így is jöhettem volna…vakon. Nem láttam volna a munkásokat, a zöld lámpát, de ami a legjobban fájna – a kisfi ú mosolyát. Egy pillanatra megálltam, várjunk csak! Ezek szerint a vakokra soha nem mosolygott senki? Nem tudják, milyen az? Ahogy fel-derül az arc, csillog a szem, és felfelé görbül a száj… Elméláztam, és mire észbekaptam, Gábor közölte velem, hogy „elütött” egy autó. Micsoda? De hát nem is láttam, hogy jött… A következő szobában szoborkiállítás volt. A nővéremmel percekig markolásztunk valami krumpliszerűt, amiről kiderült, hogy Buddha orra, az Atlaszról, aminek a földgömbjét magamhoz öleltem, és a Hófehérkéről már nem is beszélve. Teljes káosz volt, semmit sem ismertünk fel. Vajon egy képes galériában mi lenne? Semmi ér-tel me nem lenne elmenni rá, hiszen egy festményt hiába érintek meg, akkor sem sejlik fel előttem például egy almaszüret képe. Tovább sétáltunk (értsd: botladoztunk) a kony hába. Hirtelen rájöttem, milyen ve-szélyes is - éles kések, villák, tűzhely, lábasok, és fejmagasságban nyíló szekrények sora várt ránk. Itt meg kell említenem a képet, amint én a pirítóssütő karját huzigálom föl-


Eset-lesle, a tesóm pedig a készülékben tenyerel, (a kenyérszeletek helyén) és nem vesszük észre, hogy ugyanazzal a valamivel babrálunk mind ketten. Az első sikerélményem az volt, ami kor a mosógép dobján húztam végig a ke ze met, és felismertem. Utolsó színterünk egy kávézó, ahol min den ki belesüppedt egy kényelmes bőr-fo telbe. Lehetett venni kávét, csokit – de csak fémpénzzel, mert a papírpénzen nem lehet kitapintani, mennyit is ér. Végül a ki-állí tásról egy függönyös ajtón távoztunk.Az első gondolatom az volt, hogy újra látok, LÁTOK! Magabiztosan sétálok, papírpénzt használok, mosolyt viszonzok, mert látom a recepciós nénit! Hátrafordulok, és a szívem kicsit összeszorul, mert fordult a kocka, ve-ze tőnkből félszeg, esetlen vakember lesz, mint amilyenek mi voltunk odabenn. Ott ő segített nekünk, itt mi segítünk neki.

Feszít egy kérdés, amit nem merek feltenni, de szerencsére nem is kell, mert Gábor már mesél is. Mi az, amire a leginkább kíváncsi a világból? „A színek – mondja, hangjában óriási vágyakozással – olyan érdekesek lehetnek, nem tudom elképzelni milyenek.” Ezen azóta is gondolkozom, vajon hogyan lehet defi niálni a színeket? Hogy magyarázom el, hogy vérpiros, türkiz, vagy épp tengerzöld? Olyan piros, mint a lemenő Nap sugara, zöldeskék mint a Balaton vize, és fehér mint a hó. Sajnos, a színeket nem lehet elmondani, azokat látni kell, meg kell őket élni. Felsejlik előttem egy zord világ képe, ahol csak nehéz feketeség van, nincs égbolt, és nincsenek emberi arcok sem. Meg persze színek sem. Semmi, a szó legszorosabb értelmében.Fanyarul rámosolygok a zöld inges vezetőnkre, majd elkomorulok, mert rájövök, hogy nem lát engem.

Bemutatkozik a DÖK új elnöksége Kovács Péter 11. D

Iskolánkban hosszú évek óta működik a diákönkormányzat. A szervezet feladata a diákságot érintő programok szervezése, a diákok érdekképviselete és a kapcsolat fenntartás az iskolavezetéssel. Év elején az osztályok által delegált képviselők választják meg az új elnökséget. Idén 2011. szeptember 19-én volt a választás, az év első Diákparlamentjén. A leköszönő elnökség (Vajda Péter elnök, Spengler András alelnök és Parrag Hanga titkár) átadta a staféta botot a következő „generációnak”. Titkárnak Tanai Dorinát (10. D), alelnöknek Marján Babettet (11. A), míg elnöknek engem, Kovács Pétert (11. D) választottak meg. Az alábbiakban szeretnénk röviden bemutatkozni és elmondani, hogy mit szeretnénk elérni:

Tanai Dorina: Az előző elnökségi tagok mun kája ösztönzött arra, hogy én is be ke-rüljek ebbe a körbe. Szeretnék személyes kapcsolatokat kialakítani a diákokkal. Bár-mi olyan panasz merül fel bennetek, ami a DÖK-re tartozik, akkor nyugodtan keresse-tek meg, és én igyekszem minél hamarabb megoldást találni a problémára.

Marján Babett: A Nagy Lajosban eltöltött éveim alatt remek kapcsolataim szövődtek.

Nagyon szeretem az osztályomat, és jó ér-zés, hogy számíthatok rájuk (és remélem, ér -zik, hogy ez kölcsönös). Rengeteg barátom és is merősöm lett a diákok köréből, a taná-raimban pedig remek mentorokra leltem. A DÖK-alelnökség egy kicsit váratlanul jött, de mégis fantasztikus lehetőség, melynek a segítségével a kortársaimat képviselhetem. Ren dez vényeket szervezni, problémákat meg-ol dani, a különböző korosztályok közt kap-csolatot teremteni – ezek olyan feladatok,


Eset

-les

melynek ellátására mindhárman készen áll-unk. A sebesen pergő események között is összetartunk, akár egy igazi csapat, és remé-lem, ez az év igazán összekovácsol majd min ket. Szeretném, ha érdemesek lennénk a bi zal matokra.

Kovács Péter: Azért szerettem volna vezető pozíciót betölteni a DÖK-ben, mert szeret-nék segíteni a diákoknak. Szerintem fon tos dolog, hogy az ember minél előbb hozzá-szok jon ahhoz, hogy van egy szervezet, egy képviselet, amelyet ő felelősséggel vá laszt meg, és amelyhez a jövőben for-

dul hat és megbízhat benne (valahogy így ké ne működnie a nagybetűs ÉLETben is a de mokrá ciának…). Szeretném folytatni az elő döm kiváló munkáját. A célom az, hogy minden rendezvény zökkenőmentes le gyen és a diáksereg megfelelően tudjon kommu-nikálni az iskola vezetőségével. Remélem, hogy sikerül véghezvinni és jövő ősszelmajd egy sikeres évet tudhatunk magunk mögött. A DÖK munkáját továbbra is Nádudvary Tamás tanár úr segíti. Köszönjük a támo ga-tását, és remélem, hogy az elkövetkező év-ben jól tudunk együttműködni!

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XXI. évf. 13. (79.) szám, 2011. VENI SANCTE

A TARTALOMBÓL:

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYUNKTÓL TELEKI PÁL FŐCSERKÉSZÜNKIG • MOZSGÓ MELLETT A TÁBOR, IDE JÖN AZ KI BÁTOR • KUTATÓK ÉJSZAKÁJA • A ZIRCI APÁTSÁG HÍREI • BÚCSÚZUNK

„A vezetés elsősorban példa.”TELEKI PÁL

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYUNKTÓL TELEKI PÁL FŐCSERKÉSZÜNKIG

DR. VÁRNAGY ELEMÉR (1949) RAJKRÓNIKÁS

Az idei öregcserkész táborunkat nem véletlenül szerveztük a Magyar Tenger partjára. Balatonfenyvesen tanyáztunk három napig egyik cserkésztestvérünk nyaralójában. „Jubileumi Tábor”-nak tekintettük meg mozdulásunkat, melynek emlékei az 1940-es évek elejéhez kötődtek: ekkor vettük fel ugyanis a csapatalapításkor (1916) kapott 47-es P.C.F. regisztráló hivatalos bejegyzés mellé a „Szent László király cserkészcsapat” megnevezést. Éppen ezért nem véletlen, hogy napjainkban is minden évben hős királyunk névünnepe táján (június 27.) tartjuk rajunk táborozásait. Ez késztetett bennünket arra, hogy első napi esti tábortüzünknél rajunk történész-szakérője előadását meghallgassuk eszménykép-királyunk arcélének, életútjának felidézésével, annál is inkább, mivel köztudottan a mostani szálláshelyünktől nem messze először Somogyváron temették el 1095. július 29-én, majd később Nagyváradra vitték földi maradványait. Ciszterci öregdiákokként benediktinus kötődésünk is említésre méltó, hisz László királyunk Somogyváron alapítja meg a szent Egyedről nevezett bencés apátságot, továbbá neki köszönhetjük államalapító István királyunk és fi a, Imre herceg szenté avatását is. Ugyancsak a negyvenes évek egyik tragikus eseménye, gr. Teleki Pál halálának (1941.) 70 éves évfordulója kínálta, hogy pihenés-jellegű állótáborunk badacsonyi hajókázása mellett Balatonboglárra is kiránduljunk, megemlékezést tartva a templomkertben felállított szobránál. Itt és most a „Merjünk magyarok lenni” című aforizmagyűjteményét olvasgatva (idézetek Teleki Pál gróf beszédeiből és írásaiból, 1943. Fiatal Magyarság Szövetség Kiadása), a szobor árnyékában döbbenten hallgattuk tudós példaképünk megrázó mondatait, előrelátó fi gyelmeztetéseit magyarság tudatról, nemzetben gondolkodásról, nevelésről – ma, a XXI. század első évtizedének végén.Bolgár persze más asszociációkat is keltett bennünk: lengyel menekültek befogadása a II. világháború idején, lengyel gimnázium bátor létrehozása a Balaton partján, melynek védelmében id. dr. Antall József országosan és Varga Béla helyi plébános döntő szerepet vállaltak. Jó tudnunk, abban az időben magyar földön is volt lengyel cserkésztábor (L. Stanislaw Chladek: Barátok a bajban című kötet, 473. old.) Véletlen összefüggések? Szent László lengyel földön született, - a késői utód, Teleki Pál halála előtt befogadta üldözött lengyel testvéreinket…

2 2011. VENI SANCTE

MOZSGÓ MELLETT A TÁBOR, IDE JÖN AZ KI BÁTOR

DOMONKOS KINCSŐ KLÁRA

„Ha örülni akarsz az életnek, legjobban úgy tanul-ha tod meg: légy cserkész!” (Bi-Pi)

Július közepén volt egy hét, amikor egy egész év re elegendő csapadék hullott (szerencsére csak eső formájában). Az útszéli dinnyeárusok öltözete a téli portyák hangulatát idézte. Na, ezt a hetet töl-tötte a mindenre elszánt 47-es számú Szent Lász ló cserkészcsapat a Zselicben. Az emelt hangon búcsúzó szülők lajstromba vették az otthon maradt tárgyakat, úgymint: poli-foam, orvosi igazolás, váltásnadrág… de jól fel-készült vezetőink cserkészhez méltó módon vet-ték az akadályokat. Vonaton indultunk a pécsi pá lyaudvarról, több átszállással, buszozással, gya-log lással, nyafogással, cipekedéssel, de megér kez-tünk a táborhelyre: Mozsgó erdejébe. Az első napon felvertük a tíz napig otthonunkul szolgáló sátrat, latrinát ástunk (ez egy korszerű, ener-gia takarékos wc) és árkot készítettünk a sátor köré. A mindennapos játék, éneklés során megtudtuk, hogy mi történt „Lenn az Alföld kis tanyáján”, de minden délben időt szakítottunk az Úrangyala imádságra is. Az esti tábortűz vidámsága után taka rodó, csendben kell lenni, de azért mi sokat nevettünk, beszélgettünk – csak „halkan”, benn a sátorban. A tábort védeni kell, ez az őr feladata. Az éjszakai őrködés abból áll, hogy valamelyik őr megy egy kört a fi ú és a lány altábor felé, míg a másik ott marad az alakulótéren, vigyáz, nehogy idegen, esetleg egy labanc jöjjön be, márpedig, ha (a keretmese szerint) kuructáborba labanc jön, akkor RIADÓ! mert: „éjszakai támadás, a labanc az nem vitás”. Reggelire, uzsonnára sok vajas-lekváros, löncs-húsos kenyeret ettünk, de a vezetők gondoskodtak arról, hogy mindennap legyen friss gyümölcs az asztalon, az Asztalon, amit természetesen mi ma gunk készítettünk. A mindenkori szolgálatos őrs na gyon fi nomakat főzött. Cserkésztáborban köztudottan tilos a dugikaja, de volt, aki állítólag

a zoknik között rejtegette az aggódó szülők hozta májkrémet, amire egyáltalán nem volt szükség, mert a chilis babot, a sárgaborsó- és lencsefőzeléket kirá-lyi módon szervírozták. Amióta a táborban min dent megettem, azóta a szüleim próbálják megközelíteni a cserkészek konyhaművészetét. A tábor időpontjába két vasárnap is esett, akkor pedig misére megyünk. Az első misét egy autó motor háztetőjén tartottuk.Atya a mise végén:– Én még életemben nem voltam ilyen misén.Nyugodt válasz egy esőkabát mélyéről:– Mi-se.Egy szép napon nekivágtunk a világnak, miután háromszor megkerültünk egy kukoricaföldet, meg is érkeztünk Sas-rétre. A portyán kint aludtunk a szabadban, útközben pedig találkoztunk az indián-táborosok egyik tagjával, Szőke Sziklával is. Az utolsó napokon a csendespihenőkben so-kat készültünk a próbára, de nem is volt olyan „fé lel metes”, mint ahogy vártuk. Utolsó nap min-denki kiment egyedül az erdőbe egy órára elmél-kedni, és Istennel „beszélgetni”. Az esti tábortűz előtt, aki átment a próbán megkapta a nyakkendőjét. A tábortűz nagyon vidám volt és elfeledtette azokkal a bánatot, akiknek nem sikerült a próba. Ez ismét vasárnap történt és József atya megtartotta nekünk az Éjszakai Misét. A mise után felavatták az új cserkészeket, kaptunk éjfélsütit, kakaót. Min-denki kicsit szomorú volt, hogy másnap el kell hagy nia a tábort. Reggel helyre tettük a táborhelyet, összepakoltunk, elindultunk hazafelé Pécsre. A bu-szon többen elaludtunk, volt, aki ülve, volt, aki állva. Igaz, hogy a tíz napos táborban nyolc napig esett az eső, de utolsó két napra a Nap is kisütött.Köszönjük a vezetőknek ezt a csodás hetet és Petrának a hatásos reggeli ébresztőket. Jó Munkát!

2011. VENI SANCTE 3

KUTATÓK ÉJSZAKÁJA

RÁCZ VIKTÓRIA 11. C

2011. szeptember 23-án immár hatodik alkalommal rendezték meg a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivált. Az ország több városában is tartottak rendezvényeket ezen az estén. Népszerűsége abból is látszik, hogy a regisztrációs jegyek egy nap alatt elfogytak.A mi gimnáziumunkból Budapestre utaztunk fel ezen a napon. Az ELTE-n és a Műszaki Egyetemen is sok program várt minket. Fizikatanáraink navigáltak bennünket a sok épület között.Több tanszékre is bementünk. Például a Villamos

Energetikai Tanszékre (BME), ahol részt vettünk energiatakarékosságról szóló előadásokon. Meglehetett nézni az ELTE Informatika karán a Robotikáról tartott előadást is. Végezetül a „Semmi varázslat, csak fi zika” néven futó fi zikai kísérletekkel teli kétórás előadáson vettünk részt.Aki bármely tudományterület iránt érdeklődik, annak azt ajánlom, hogy ezt az éjszakát ne hagyja ki. Remélem felkeltettem érdeklődéseteket a Kutatók Éjszakája iránt.

A ZIRCI APÁTSÁG HÍREI

Dékány Árpád Sixtus, a 2011. január 8-án megválasztott főapát ebben az esztendőben több személyi változásról döntött. Azokról adunk hírt, melyek olyan atyákat érintenek, akik a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumához is kötődnek.

Huszár Lőrinc atya - perjel, házgondnok - Pécsett szolgált: 1999-2004Bérczi Bernát atya – alperjel, oktatási igazgató – Pécsett érettségizett: 1997Grónai Damján atya – gazdasági igazgató, Apáti Hivatal vezetője – Pécsett szolgált: 2007-2011Kiss Péter atya – noviciusmester –Pécsett szolgált: 2007-2011Szkaliczki Örs atya – spirituális Budán –Pécsett szolgált: 2005-2006Virth József atya – spirituális, házfőnök Pécsett – Pécsett szolgál: 2011. júliustól –

Kitűntetések:Hervay Levente atyát, aki 1937-ben érettségizett 2011. augusztus 20-án Széchenyi Ferenc „Közgyűjtemény Szolgálatért” díjban részesítették. Bán Elizeus atya, aki 1949-ben érettségizett Zirc Város Díszpolgára címet kapott.

4 2011. VENI SANCTE

IN MEMORIAM KURUCZ GYULA (1939)

1939 – 2011

1920. augusztus 7-én született, elemi iskoláit Pécsett végezte. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában Dr. Bartók Egyed osztályában 1939-ben érettségizett. Katonai szolgálatot teljesített a második világháborúban, fogságba esett, 1946-ban tért vissza. Szinte egész életében a Pécsi Posta Igazgatóságánál dolgozott, türelemmel oktatta a fi atalokat. Mint posta-főfelügyelő ment nyugdíjba. Hűséges résztvevője volt az öregdiákok összejöveteleinek, érettségi találkozóinak.

Nyugdíjas éveit mélyen szeretett családjával, feleségével, gyermekeivel, unokáival töltötte, akik hálás szeretettel ragaszkodtak hozzá. 2011. július 4-én érte a halál.

Szeretettel emlékezünk Rá.

PAPP ISTVÁN (1946)

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lukács 23,46)

A Pécsi Megyéspüspök, a Pécsi Székeskáptalan, a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Esperesi Kerület, a papság és a rokonság az örök élet hitével tudatja, hogy WERNER IMRE ny. nagyprépost, püspöki iroda igazgató életének 84., áldozó pap ságának 61. évé ben, szentségekkel megerősítve 2011. július 20-án az örök hazába költözött.

Paptestvérünkért az engesztelő szentmiseáldozatot 2011. július 28-án 10.30 órakor mutattuk be a Pécsi Belvárosi templomban, majd a feltámadás reményében ott helyeztük örök nyugalomra. IMRE ATYA végrendelkezésének megfelelően a virágra szánt összeget a Ferences Betegápoló nővérek javára fordítottuk.

Papi szolgálatát Bölcskén, Mohács-Külvárosban, Nagydorogon, Tamásiban, Tolnán, Tevelen, Dombó-váron és Kárászon végezte. 1994-től püspöki irodaigazgató, székesegyházi kanonok, 2001-2008-ig nagy-prépost volt.

IN MEMORIAM WERNER IMRE (1927)

1927 – 2011


Sportszelet

Érdemes korán kelni, edzésre járniGábriel Eszter 11. A

Biczó Bence fi atal, tehetséges pillangó úszó, aki ifj úsági Európa csúcsot úszott 200 m pillangóban és megjárta a Vizes Világbajnokságot. Bence ugyanolyan fi atal, mint a Lajosban tanuló diákok többsége, csak gondozza a tehetségét. Az álmainkat szorosan kell tartani, nehogy elillanjanak.

Gábriel Eszter: Mióta úszol?Biczó Bence: Tizenkét éve, de akkor még csak lubickoltam és halakat hoztam fel a medence aljáról. Nyolc éve kezdtem el versenyszerűen úszni, és úgy érzem, ez teljesen megváltoztatta az életem. Nagykanizsán kezdtem és hat éve vagyok Pécsen.

G. E.: Mennyi időd van a családodra, a bará-tokra és a magánéletedre?B. B.: Családra, barátokra mindig van időm. Nekem nagyon fontos, hogy legyenek, akik támogatnak és velem örülnek, ha sikerül vala mi. Magánéletem nem igazán van, mert nincs rá időm. Vagy edzek, vagy az egye te-men vagyok, vagy utazok, vagy éppen ver se-nyen vagyok. Nagyon ritka az, amikor nincs semmi dolgom.

G. E.: Jövőre mész az olimpiára?B. B.: Mindenképpen. Nyáron sikerült kvali-fi kál nom, úgy érzem, ott a helyem. Hogy mi-lyen eredménnyel fogok hazajönni, azt nem tu dom, mindenesetre nagyon készülök rá. Szeret ném, ha jól sikerülne.

G. E.: Milyen volt a nyarad?B. B.: Elég sűrű. Rengeteget utaztam, csak, sajnos, külföldre repülővel kellett mennem, ami nem a kedvencem, de amúgy szeretek utaz ni. Volt olyan, hogy másfél hónap alatt körülbelül négy napot voltam itthon, ugyan-akkor megérte, mert a Shanghai Vizes Világ-bajnokságon új világcsúcsot úsztam.

G. E.: Büszke vagy rá?B. B.: Persze. Valamennyire minden ember

büszke magára, és arra, amit elér az életében. Számomra London még egy nagy kihívás, és ha ott is sikerül jól szerepelnem, teljes mér-tékben elégedett leszek. Ezért érdemes korán kelni és edzésre járni, akkor is, ha nincs hozzá kedvem. Elég kitartó vagyok, és gyorsan le-küzdöm azokat az érzéseket, amelyek meg za-varnak.

G. E.: Hűséges vagy az úszáshoz? Ha úgy érzed vége a te idődnek, edző leszel majd?B. B.: Ha nem lennék hűséges, nem úsznék tizenkét éve, már régen abbahagytam volna. Valami mindig hajt, és ez jó. Viszont, ha el-jön a leszerelés ideje, biztos, hogy nem leszek edző. Nem szeretnék másokat kínozni. Emlék-szem, milyen rossz volt, amikor hajnali ötkor keltem azért, hogy elmenjek edzésre. Többé nem szeretnék olyan korán kelni…

G. E.: Szoktad számolni, hány versenyen voltál egy évben?B. B.: Egy időben számoltam, de gyorsan abba hagytam, mert van, amikor nagyon pör-gős az életem, és már nem tudom követ ni, vagy egyik nap elfelejtem és másnap már nem emlékszem, hogy hol is tartottam. Ezért nem is nagyon bírom, ha szombaton nem


Spo

rtsz

elet

kell semmit csinálnom, mert akkor csak ülök otthon és gépezek.

G. E.: Úsztál már „csodaruhában”?B. B.: Igen, úsztam. Nekem nem volt vele sem mi problémám. Sokan nem szeretik. Most megint lesz majd egy újabb verziója en-nek a csodaruhának, nem lesz ennyire kezes-lábas, csak a térdnél fog kezdődni és a vállnál izompóló szerű kialakítása lesz, és textilből fog készülni.

G. E.: Van valamilyen speciális étrended?B. B.: Nekem nincsen dietetikusom, sze ren-csére nincs semmilyen betegségem, amiért kellene. Az én egyéni étrendem az, hogy minél többet eszem, annál nagyobb a teljesít-ményem. Szeretem a hasamat, a kedvenc ételem anyukám házi chilis babja, abból bár-mennyit meg tudnék enni.

G. E.: Mennyire ismered a régi klasszikusokat?B. B.: Van, akit jól ismerek, például Bodor Ricsit. Ő az egyik olyan barátom, aki, ha hajnalban hívom, akkor sem kezd el káromkodni. Tőle bármikor kérhetek segít-sé get. Gyurta Dani, Cseh Laci, Verrasztó Evelin, Jakabos Zuzsi: velük csak akkor ta-lál kozom, amikor Pesten vagyok, vagy, ha az egész válogatott utazik valahova. A fi a ta lab-bak közül keveseket ismerek, főleg azo kat, akik kel egy edzésre járunk.

G. E.: Milyen sport érdekel az úszáson kívül?B.B.: Mostanában a rally. Van két barátom, aki rallyzik és elkezdtem utánajárni és most ez tetszik. A kézilabdát nem szeretem, mert erőszakosak egymással a játékosok. A kosárlab-da nekem unalmas. Ezért is jó az úszás, olyan nyugis.

G. E.: Vannak hobbijaid?B. B.: Nagyon szeretek fotózni. Még nincs kia-lakult tematikai képem. Egyelőre mindenevő vagyok a fotózás terén. Portré, táj vagy sport-fotó is érdekel. Ha valahova utazom, a fény-képezőgépemet sosem hagyom otthon, az az első, amit bepakolok.

G. E.: Van kedvenc helyed a világon?B. B.: Kedvencem talán nincsen, de nagyon tetszett Szingapur. Hihetetlenül tiszta, gyö-nyörűek az épületek, és nagyon kedvesek az emberek. Jó lenne belőle többet látni, úgyhogy oda még egyszer mindenképpen elmegyek. Szeretnék még az Egyesült Államokba is eljut-ni, mert ott még csak a repülőtéren voltam, amikor Mexikóba utaztunk.

G. E.: Hogy sikerült az érettségid?B. B.: Félvállról vettem a dolgot. A ma gyar érettségi előtti estén felhívtam az osztály tár-saimat, hogy melyik tételeket kell megta-nulni, és négyesre érettségiztem belőle, úgy-hogy annyira nem ment rosszul. A matekkal sosem voltam kibékülve, de nem is kellett a tovább tanuláshoz. Persze, azért van, amire tanulni kellett, de összességében egész jól ment.

G.E.: Milyen szakos vagy az egyetemen?B. B.: Semmiképpen sem akartam tesire men ni, nem az esetem, amikor egész nap gim-nasztikázni kell. Olyat sem túlzottan szerettem volna, amire sokat kell tanulni, mert arra sem nagyon van időm. Ezért választottam a BTK Kommunikáció- és médiatudományt. Ez elég nyu gis, heti nyolc órám van, pedig akad, aki nek napi nyolc órája van. Még így is este nyolc előtt nem igen érek haza, pedig reggel hétkor megyek el otthonról.

G. E.: Mi leszel, ha nagy leszel?B. B.: Fogalmam sincs. Amíg lehet, úszom, de hogy ezzel a diplomával mit fogok kezdeni, azt nem tudom.

G. E.: Nem támadtak még le az utcán, hogy itt a Biczó Bence, kérjünk autógrammot, csi nál-junk vele képet?B. B.: Szerencsére még nem. Ennyire nem vagyok még ismert, meg nem nagyon mász-ká lok egyedül a városban. Tinilányok sem tá-madnak le, hogy adjak nekik ölelést, mert az szerencsét hoz. Ha bárki jönne hozzám ilyen kéréssel, akit nem ismerek, azt szerintem el-kül deném. Nem szeretem, ha idegenek lép-nek a distanciabuborékomba!


Sportszelet

RöplabdásokMarján Babett 11. A

Az ember sok mindent megtanulhat a sport által, legfőképpen a csapatmunkát – hogy odafi gyeljünk a másikra, türelmesek legyünk, és segítsünk egymásnak elviselni a vereséget, de együtt örülhessünk a sikernek. A sport jobb emberré formál minket. Éppen ezért örülhetünk, hogy az iskolánkban ilyen sok lehetőségünk van az edzésre – az iskolánk pedig büszke lehet a sportolóira, különösképp a röplabdásaira. A csapat három olyan tagjával beszélgettem el, akik már régóta vannak a pályán, és érződött, hogy mindazok az erények, melyeket kiemeltek, meg vannak bennük, és még itt, edzésen kívül is tökéletes összhangban, ’csapatmunkában’, egymás gondolatait olvasva válaszolták meg a kérdéseimet.

M. B.: Mióta röplabdáztok? Minek a hatására kezdtétek el?Gilbert Balázs (12.C): Engem a barátaim hív-tak el edzésre három évvel ezelőtt, aztán ott ragadtam, de nem bántam meg. Olyan jó kis csapat jött össze, hogy velük tényleg öröm együtt játszani, utazni, nyerni és veszíteni egyaránt. Kasó Tamás (12.B): Azóta röplabdázom, amió ta idekerültem, vagyis lassan négy éve. Pin tér tanár úr a tankönyvosztásnál azt mond-ta, hogy megbuktat tesiből, ha nem me gyek el edzésre – nos, ez elég meggyőző in dok volt. Kaizer Bertalan (11.A): Ötödik éve játszom. Még hetedik év elején döntöttünk úgy a Bencével (Burián Benedek, 11. A), hogy mi most akkor röplabdázni fogunk. Eljárogattunk edzésre, és nagyon megtetszett, mert nagyon klassz volt a csapat – abban az évben országos elődöntőig jutottunk el. Megtetszett, úgyhogy maradtam.

M. B.: Mesélnétek egy kicsit a mostani csapat ról?G. B.: Az egész csapatot baráti társaságok tartják össze, ráadásul edzés előtt rengeteg időnk van, úgyhogy sokat dumálunk és lógunk együtt. Ez egy estébe nyúló program, de pont ettől olyan meghitt, főleg azok a ’gyertyafényes’ röplabdázások a sportcsarnokban…K. B.: A csapatot tényleg barátságok tartják fönt. Mindenki a saját haveri körét hívja, így ke rülnek hozzánk újabb és újabb tagok. A Laci (Fenyősi László, 11. A) is így kezdett el röp labdázni, és így csatlakozott hozzánk Ákos (Vida Ákos, 11. A) is az idén.

K. S.: Nagyon baráti a légkör a pályán és az öltözőben is. A röplabda nagyon sportszerű és tiszta. Nem olyan, mint a foci – itt minden vonaltól vonalig megy, és a másik csapattal egyáltalán nincs kontaktus, csak egymással. Én olyat még soha nem láttam, hogy egy röplabda meccs után verekedés tört volna ki. G. B.: Nem érzem azt, hogy folytonosság lenne a csapatban – nem tudom, hogyha mi elmegyünk, ki fogja átvenni tőlünk a csapatot. Éppen ezért lenne fontos, hogy az iskola büszkeséggel viseltessen irántunk, mert nagyon jó, hogy egy ilyen terülten is tudunk embereket képviseltetni – focicsapat mindenhol van, de a röplabda sokkal egzo ti-kusabb sport. Nem szabadna, hogy egy ilyen tradíció megszakadjon,

M. B.: Tudnátok mesélni egy kicsit az eredmé-nyei tekről?K. T.: Egyszer majdnem sikerült bejutnunk az országosba, de a nagy riválisunk, a Miloszláv megvert minket.K. B.: Egy ponton múlott – így csak másodi-kak lettünk a megyein…K. T.: A KIDS-re mindig elmegyünk, és év-ről évre jobb eredményeket érünk el, legu-tóbb negyedikek lettünk. Idén az első bíztató eredmény, hogy a városi bajnokságon sikerült megverni a Miloszlávot. G. B.: Az egy olyan meccs volt, amire mindig emlékezni fogok. Érezni lehetett, hogy itt már nem azon múlik a végkimenetel, hogy ki mekkorát tud ugrani vagy hogy ki mennyire izmos, hanem fejben dőlt el a dolog. Látni lehetett, hogyha valaki hibázott,


Spo

rtsz

elet

nagyon mérges volt magára, egymást kellett nyugtatnunk, hogy a következő pontra koncentrálhassunk. Nagy lelki tusák vannak a pályán, anélkül, hogy a két csapat érintkezésbe kerülne – izzik köztünk a levegő.

M. B.: Hogyan működik a röplabdában a csapat -munka?K. T.: Mi a két feladós rendszert használjuk. A két feladó a csapat agya, rajtuk alapszik minden, például ők döntik el, mikor ki fog ütni. G. B.: Nagy összedolgozásnak kell lennie. Elég közel állnak egymáshoz a játékosok, ezért tudnunk kell, melyik terület a sajátunk, a mellettünk levőt nem szabad megzavarni azzal, hogy olyan labdát mentek, ami az övé lenne. K. B.: A másik gondolatait is ismernünk kell. Hogy megy-e a labdáért vagy sem…K. T.: Rengeteget beszélünk játék közben. A kom munikáció hiánya, bármennyire is jó a csapat, nagyon nehéz tud lenni. Szerencsére ki tudom jelenteni, hogy a mi csapatunk már régóta együtt van, szóval elég jól össze-szoktunk

M. B.: Milyen edző Pintér tanár úr?G. B.: Legjobban a Tűzszerek című fi lm alapján tudnám jellemezni, amely a sport-sze rűségről és a keresztény értékrendről szól. Ő nem hangos szóval vagy esetleg bicep szé-nek fi togtatásával tart rendet, hanem lelki leg próbál hatni ránk. Fontos neki, hogy tisz tel-jük egymást és fi gyeljünk a másikra. K. T.: Fontos a számára, hogy mindenki ugyanannyi lehetőséget kapjon a pályán, és ez meccseken is kijön: tavaly például két nyert szettig ment a meccs. Az első körben mindig a régebbi játékosokat küldte fel, aztán következő körben a ’kicsiket’, akik még nem játszanak olyan jól, így néha nekünk kellett menteni a helyzetet az utolsó körben. K. B.: Egyetlen egyszer nem így történt: a döntőben a kicsik már azt mondták, hogy ők inkább nem mennek fel, csak nyerjünk.

M. B.: Vannak edzésen kívüli, közös prog ra mok?K. B.: Igen, karácsony körül mindig össze-jö vünk, ilyenkor a tanár úr felolvas, mi pe-dig hozunk üdítőt. Legutóbb megnéztük a

Tűzszereket, ami nagyon tetszett. Minden nagyobb bajnokság után a tanár úr meghív minket a Mecsek Cukrászdába. G. B.: Nagy élmények a koedukált edzések és a lányokkal való meccsek.K. T.: Egyszer ki is kaptunk tőlük…K. B.: Én nem voltam ott!

M. B.: Milyen vicces élményeitek vannak?K. T.: Az egyik edzésen eléggé pontatlanok voltunk, ezért Pintér tanár úr úgy igyekezett motiválni minket, hogy beállt a kör közepébe, és azt a feladatot adta, hogy találjuk el a fejét. Tízből kilencszer sikerült. G. B.: Egyszer az öcsém (Gilbert Ákos, 8. A) nagyon rákészült a labdára, kosárérintéssel akarta visszaütni, de egyszer csak átfejelte a lab-dát. Mindenki nézett, hogy egy tét meccsen hogy mer ilyet csinálni ez a gyerek, de nekem otthon elmesélte, hogy túl szélesre nyitott a ke zeit, így a labda átcsúszott közöttük, és fejen találta...K. B. : Szerintem minden edzés és meccs na-gyon vicces, de a KIDS, ami tele van vicces hely zetekkel. Nemrég elmentünk kollégista rö pire, és végig nevettük az egész meccset – ami a mérkőzés rovására is ment.

M. B.: Mit tanultatok a röplabda által?K. T.: Hogy odafi gyeljünk a másikra, megpró-báljuk kitalálni egymás gondolatát. Ha aznap az egyikünknek nem megy, odamegyünk, meg veregetjük a vállát… mi akkor is pacsi-zunk, ha pontot szerzünk, és akkor is, ha pon tot vesztünk. K. B.: Bezzeg ha fociban mellé lősz, leüvöltik a fejedet…G. B.: Türelmet is tanultunk. Nagyon sok új van, emiatt edzésen nagyon rövidek a lab da menetek, túl gyorsan leesik a labda, keveset tudunk mozogni, és ilyenkor gyakran idegesek vagyunk. De Pintér tanár úr mindig fi gyelmeztet minket, hogy kezdetben mi is ügyet lenek voltunk, és igyekezzük a leg na-gyobb jóindulattal tanítani az újakat.K. B.: A tanár úr mindig azt mondogatja: úgy fogadjuk őket, ahogy minket fogadtak – és mi tényleg próbálkozunk.


Sportszelet

Szalóki Bence (12. E): Először is gratulálok az eddig elért eredményeidhez!Szamosai Amadea (11. B): Köszönöm!

Sz. B.: Kezdjük a legelején; hogyan kerültél kap csolatba a kosárlabdával?Sz. A.: Már egész kiskoromban is jártam ko-sár meccsekre. Anyukám játszott, neki szur-koltam. Később az általános iskolai osztály-tár saimmal voltunk óriási rajongók. Az egész család nagyon szereti ezt a játékot, így ebből is adódott, hogy 10 éves koromban úgy döntöttem kipróbálom. Két húgom éppen idén kezdte kóstolgatni a kosárlabda világát. Viki 7, Laura 9 éves. Nekik ez az első, nekem a 8. évem a pályán.

Sz. B.: Hogyan zajlik egy válogatott felkészülés, miben különbözik egy egyesületi tréningtől?Sz. A.: Az egyesületi csapattal egész évben együtt készülünk, játszunk a magyar bajnok-ságban. A meccsektől függően az edzések mennyi sége változó. Eddig az utánpótlás csa pat ban heti 8órát edzettünk, idén a fel-nőttekkel ez már 14 óra egy héten. A válo-gatott program kicsit bonyolultabb. Évközben általában pár havonta vannak több napos edzőtáborok. Főleg a szünetekben, hogy ne hiányozzak az iskolából. Ilyenkor még 20-25 fő kap behívót. Ez a keret folyamatosan csökken, nyár végére az edzők kijelölik az Eb-n szereplő 12 embert. A nyári felkészülés két hetes atlétika pálya programmal kezdődik, majd utána egy hónap edzőtáborozás kü lön-

böző helyszíneken, heti egy-egy nap pihe-nővel. Mellette persze utazunk is, különböző országokkal játszunk felkészülési meccseket. Idén különleges helyzetben voltunk, mivel Miskolc rendezhette meg a korosztályos B-divíziós Eb-t, így egész nyáron itt edzettünk. Igaz, ezek a nyári táborok néha megterhelőek, mellette örök emlékeket és barátokat szerzünk. Rengeteget nevetünk, együtt csinálunk min-dent, gyönyörű helyekre jutunk el. Az elmúlt 3év alatt a válogatottakkal jártam már Finn országban, Nápolyban, Nizzában, a környező országokban. Közben együtt tanulunk meg nyerni, veszíteni, keményen edzeni, igazi csa-

„…ugrálni kezdtem örömömben a Széchenyi téren.”Szalóki Bence 12. E

Feltűnő jelenség. Szamosi Amadea nem csak magasságával, sokkal inkább tehetségével emelkedik ki. Tagja az U18-as magyar válogatottnak, a Pécs 2010 csapatának és az NB1. B-s Autópark PVSK-nak. Tavaly az U16-os válogatottal B-divízós Eb-n első, idén pedig az U18-asokkal ötödik helyezést ért el. Mindkét évben a nemzeti együttes húzóemberének bizonyult. Az elmúlt három évben pedig folyamatosan dobogón zárt az országos bajnokságban.


Spo

rtsz

elet

pattá válni. Ezeket az élményeket semmire sem cserélném el!

Sz. B.: Milyen érzés a nemzeti együttes mezét viselni?Sz. A.: Ezzel kapcsolatban az egyik legszebb emlékem, amikor tavaly nyáron a mi zász-lón kat húzták fel és ott énekelhettük a Him-nuszt, nemzeti mezben arany, éremmel a nya kunkban. Még mindig beleborzongok, ha rá gondolok. Hatalmas motiváló erő számomra az, hogy a hazámért küzdhetek. Óriási meg tiszteltetés nemzeti színű mezt viselni, na gyon büszke vagyok rá, hogy eddig ifj úsági válo gatottakkal ezt megtehettem. Remélem, egyszer felnőtt válogatottként is lehet részem hasonló élményben!

Sz. B.: Melyik eredményedre vagy a leg büszkébb?Sz. A.: 16 éves koromban az év legjobb női utánpótlás kosár lab dá-zó jának választott a szakma. Erről korábban álmodni sem mertem vol na. Emlékszem, pont hazafelé men tem a suliból, amikor felhívott az edzőm, és elmondta a jó hírt, én pedig ugrálni kezdtem örömömben a Széchenyi tér közepén… Utána még órákig nem tudtam levakarni arcom ról a mosolyt. Persze tudom, hogy ez csak egy állomás volt, de abszolút megerősített abban, hogy higgyek a céljaimban.

Sz. B.: Ettől az évtől már az NB1. A csoport-jában is szerephez jutsz. Ez min változtat az életed ben?Sz. A.: Az NB1. A mindenképpen nagyon nagy változás, az eddigi éveimhez képest. Az utánpótlás csapattal tavaly már szerepeltünk NB1 B-ben, ahol óriási bravúrral a döntőig jutottunk. De ez a szint még ahhoz képest is óriási ugrás. Sokkal magasabb színvonalúak az edzések, az elvárások. Gyorsabb a tempó,

hatványozott koncentráció szükséges, ha jó eredményt akarunk elérni. Én fi atalként igyek-szem a csapat hasznára lenni, folyamatosan fej lődni és a lehető legtöbbet kihozni ma gam-ból.

Sz. B.: Ugorjunk egy kicsit. Miért pont a Nagy Lajost választottad?Sz. A.: A Nagy Lajost a magas szintű oktatás, a közösség és a vallásom miatt választottam. So kaktól hallottam, hogy szeretnek ide jár ni, nekem pedig a légkör, a jó társaság, a csa pat-szellem nagyon fontos tényező. Úgy gon do-lom, a lehető legjobban döntöttem.

Sz. B.: Végül pedig, mik a terveid akár az élet-ben, akár a kosárlabdával?Sz. A.: Profi kosárlabdázó szeretnék lenni és ezt csinálni, amíg csak tehetem. Magas szintű játékos akarok lenni és külföldi csapatokban játszani. Ehhez még nagyon hosszú út vezet, de én hiszem, hogy sikerülhet. Lesznek majd kemény évek, amikor az egyetemmel egyi de-jűleg fogok edzeni, de a tanulmányaim a sport mellett nagyon fontosak nekem. Remélem még minimum 10-15 évig kosarazhatok, aztán elhelyezkedhetek egy jó munkahelyen. És szeretnék családot is. Hogy ezt egyszerre mind hogyan, az jó kérdés, de egyszer élünk, úgyhogy valahogy muszáj lesz összehoznom.

ARANYKÖPÉSEK

Tanár: Mi történt 1301-ben?

Diák: Hát az, hogy… nem halt ki az Árpád-ház női ága.


Vág

atlanHűség Johnny English-hezKulcsár-Szabó Péter 10. A

Bizonyára sokan találkoztatok már Johnny English nevével. Ő a ret tent hetetlen szuperkém, Anglia hő se, a királynő megmentője, aki-re a nők ak kor is tapadnak, ha épp a nagynál is nagyobb bajban van… Johnny mindkét fi lmben a legprofi bb esz kö zök mögé (elég bénán) rejtőzve képviseli az egyik legfontosabb em beri és isteni értéket. A hűséget. Johnny Englisht többször kirúg-ták az MI7-ből (az angol függet len hírszerzésből), kirúgták a rangjából, megfosztják az eszközeitől, a ba rá-tai tól és az önbecsülésétől. A felettesei ha rag-szanak rá, nem szeretik, egy nagyképű bal fék-nek tartják. De mindezek után Johnny egy kis önsajnálat után újra a bűn nyomába ered és bámulatos zsenialítással látja át a helyzetet (néha a társa szemüvegén át). Ami fi gyelemre méltó, az a hűség. Johnny English személyében fel-felvillan a rendít he-tet len hazafi alakja. A csattanós poénokon kí vül ez az amit érdemes „eltanulni” tőle. Az első részben Pegasus a barátját látta Pascal Sauvage-ban, aki sok millió fontért res tauráltatta az angol koronaékszereket (ami-ket aztán elloptak), így ő Anglia barátját látta Sauvege-ban, aki aztán (ha Johnny nem lép közbe) angol király lett volna…

A másodikban egy 3 tagú titkos bűnszer veze-tet számol fel, akik egy agymosó droggal „hip-notizálják” az embereket, nekik parancsot így öltek meg 2 befolyásos és fontos embert. Ez esetben egy jelentéktelennek tűnő kis védel-mi hiba miatt rúgták ki. Mindezek közben Johnny-t meg akarják öl ni, börtönbe akarják zárni, és nincs senki, aki hinne neki. Gondoljatok csak bele! Ha csak egy ha-ver, osztályfőnök, szülő, vagy bárki nem hisz el valamit ami igaz, vagy jogos, de nem csak a ti ügyetek. Kinek volna kedve ezek után folytatni?... Tehát KITARTÁS!

„Desiré” és „Frici”Németh Ágnes 12. B – Mezei Virág 12. E

Igazán kedves, hogy éppen ránk gondoltak, de nagyon sok a dolgunk: nyelvvizsga, történelem témazáró és más hasonló szörnyűségek állnak előttünk. Sajnáljuk, de ezt most tényleg nincs időnk megírni….Hogy micsoda? Karinthy és Kosztolányi? Hogyne írnánk meg?! Mikorra is kell?

Szóval „Desiré” és „Frici”. Az ő legendás barátságuk közismert. Karinthy Frigyes 1906-

ban lett Az Újság munkatársa, itt találkozott és barátkozott össze a nála két évvel fi atalabb


Kö

nyv

elő

Kosztolányival. Kosztolányi Dezsőné írja róluk: „Külsőben semmiképpen nem ha-son lítottak egymásra, annál inkább lelki al-kat ban. Mindketten rendkívül érzelmesek, kamaszosan játékosak, konvenciómentesek. Fütyültek minden hivatalos tekintélyre, a saját-jukéra is.” Barátságukat egymás iránti mély tisztelet, kölcsönös bizalom és megbecsülés jellemezte – csak olvassuk el Karinthy szavait Az ötvenéves Kosztolányi című írásából:„Drága, huszonötéves, ötvenéves, százéves, ezeréves, nagyszerű Kosztolányi Dezső, nem vagy te ötvenéves és huszonötéves, nem vagy öreg és nem vagy fi atal: igaz lélek vagy, művész, annyi idős, mintamennyi az emberi kultúra ezen a világon.” Kettejük barátságára gondolva mégis in-kább a tréfák végtelen sorozata merül ben-nünk első asszociációként. Kétségtelen, ez a két ember nem átallotta ott ugratni a másikat, ahol csak tudta, és ennek derűs anekdotái az utókor számára is fennmaradtak. Gyakran vontak be tréfáikba más em be-reket is, például felbérelt autogram ké rő ket. Karinthyt egyszer lelkes gyerekhad ro han ta le az utcán, autogramokat követelve, s a büsz-ke irodalmár dagadó kebellel írta alá a sok papírt, verset, újságot, amíg az egyik gyerek el nem szontyolodott: „Ja, hát ön nem is Kosz tolányi? Akkor nem is kell.” Mintegy válaszképpen Kosztolányinak is „meg kellett birkóznia” egy buzgó rajongó-val, aki az első után egy második, harmadik, negyedik aláírást is óhajtott. Miért? - kérdezte a gyanútlan költő. „Mert ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt!”- hangzott a nyilván be-ta nított felelet. Kosztolányi egyik Esti Kornél-novellájá-ban arról ír, hogy Esti Kornél (Kosztolányi), Kaniczky (Karinthy, hát ki más…) és Sárkány

(Somlyó Zoltán) hogyan töltenek el együtt egy napot. Hátrafelé sétálnak a pesti utcán, mindenki előtt kalapot emelnek, bemennek egy állatkereskedésbe, ahol alkudnak egy ma-jomra és megkérdezik, mennyibe kerülhet egy oroszlán. Ketten eljátsszák, hogy vereked-nek, majd mikor mások szét akarják őket vá-lasztani, összenéznek („mondd, kérlek, kik ezek?”) és egymást karonfogva odébbállnak. Valahogy így voltak ők a valóságban is. „Egy életen át játszottunk, izgatottan és lelkendezve, (…) a könnyünk csurgott a nevetéstől.”- mondja később Karinthy.Sok példát lehetne még felhozni, hogy hogyan ugratták egymást (mint például Kosztolányi Nyár, nyár, nyár című versét, ahol ugyebár a sorkezdő betűk… ), de a terjedelmi korlátok miatt maradjunk annyiban, hogy minden elképzelhető helyzetet felhasználtak erre.Gyakran játszották el a saját halálukat. Egyikük mozdulatlanul feküdt, ő volt a halott, a másik pedig beszédet mondott felette, egészen addig, amíg a „halott” el nem nevette magát. (Képzelhetjük, milyen beszédek voltak ezek…) Ilyenkor „cseréltek”.Ezek a történetek híven tanúskodnak arról a bohókás, pajkos tréfálkozásról, ami annyira jellemző volt rájuk. Eff éle játékos barátság aligha lelhető fel még egy a magyar irodalomban; nyelvi játékaik (például az eszperente – nyelv), könnyed viccelődésük a ma emberét is hangos nevetésre fakaszthatják.Kosztolányi mondta Karinthyról, hogy „ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni”. Ha szabad így fogalmaznunk, mindkét „marha” egy zseni volt. „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”(Kosztolányi)

ARANYKÖPÉSEK »» Történelem

A diák másolja az osztálytársának a füzetéből az

előző órai anyagot. A tanár szigorúan fölé tornyosul,

és megkérdi: - Hát te meg mit írsz, fi acskám?

- Történelmet.


Kö

nyv

előMitch Albom: Keddi beszélgetések életről, halálrólSalamon Eszter, Halas Eszter 11. A

Erre a könyvre teljesen véletlenül akadtam rá. A Tudásközpont polcai között sétáltam, amikor levertem egy kiálló könyvet, és ekkor döntöttem el, hogy elolvasom. Valamiféle jelnek tekintettem, és nem is bántam meg. Rengeteget tanultam belőle. Tanultam a halálról, az elmúlásról, de főleg – és ez a lényeg - , az életről. Az a legjobb benne, hogy a főszereplő ugyanolyan esendő ember, mint bármelyikünk. Ugyanolyan bűnös, ugyanolyan gyarló, s hiába próbál jó lenni, mégis mindannyiszor elbotlik. De nem adja fel, hála volt egyetemi tanárának, Morie professzornak. Mondhatni, ő testesíti meg azt a személyt, azt a példaképet a történetben, akinek mindannyiunk életében jelen kellene lennie valamilyen formában. Ha máshogy nem, Krisztus képében. Mert ő az, aki vezeti, egyengeti a főszereplő (maga az író) életútját. De sosem teszi ezt erőszakosan, rákényszerítve akaratát a másikra, hanem megvárja, míg tanítványa fordul felé. Aki nem szereti a lélektani regényeket, annak talán kicsit erős lehet a könyv stílusa. Sok rész van benne, ami megrázó, események, melyek elrettentőek. Néhol még egy kicsit sulykolósnak is tűnhet. De mindezek ellenére sohasem untat. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, még akkor is, ha nem szokott ilyen stílusú könyveket olvasni, mert bár a témája elvont és szomorú, mégis egy pörgős és viszonylag könnyed olvasmányról van szó, melyen mégis sokat lehet gondolkodni.

Salamon Eszter (11. A)

Nagyon tetszett a könyv stílusa és felépítése; Morie professzor jelleme, küzdeni akarása, kitartása és életfelfogása. Ha minden ember képes lenne ilyen lelki nyugalommal és az utolsó hónapok kihasználásának eltökéltségével szembenézni a halállal, talán egy jobb világban élhetnénk. A legtöbb ember beleesik abba a súlyos hibába, hogy elveszti az értékeit, kiüresedik az élete, és mikor már nincs lehetőség változtatni, akkor jön rá, mennyi időt elpazarolt önsajnálattal és felesleges robotolással. A mai „túlpörgetett” világban az emberek többségének nincs ideje, (sőt általában kedve se) leülni és elgondolkodni egy kicsit azon, mennyit ér az élete. S ez a könyv többek között ezt segíti elő. Fontos eltöprengenünk azon is, hogy vajon hasznára vagyunk-e embertársainknak, tudunk-e segíteni másokon, és ami a legfontosabb: meghallgatjuk-e egymást?! Morie professzor ereje és tekintélye épp abban rejlik, hogy képes odafi gyelni másokra, és ezt az odafi gyelést képes megtanítani az embereknek. Kitartása példaértékű mindenkinek, hisz megmutatja, hogyan lehet kihozni a legjobbat a legszörnyűbbnek látszó dolgokból is. A legmélyebb gödörből is van kiút megfelelő erejű hittel és emberi segítséggel, és azt hiszem ez az az üzenet, amit a könyv igazán át akar, és szerintem át is tud adni.

Halas Eszter (11. A)


Kö

ltő

toll

Gugora Réka

Üveggyöngy Vihar után csendes a táj,Békés, s valahogy más.Tisztul az ég, bújik a fénysugár,Olyan, akár az anya arcán a boldogság.Varázslatba ejt, megáll az idő is,Minden apró virág szirma kinyit.S a fentről érkező mennyei könny,Szelíden simul a földhöz, akár egy üveggyöngy.

Erdők, mezők tarka talaján,A virágok tündéri szirmán,A fák táncoló, zöld leveles ágán,Büszkén ülnek a cseppek,Hisz tudják, ők az égből érkeztek.S ha rájuk nézel, láthatod a mennyet,Mit ajándékba zárva, üveggyöngyként küldtek,Szeretettel az égiek.

Ez a burok kicsi, s mesés,Úgy láthatjuk, mint harmat vagy dér.S még csillogóbb, ha jön a hideg tél.De mégis másképp látok rajta keresztül,A világ őszintébb, nem rohan, csak ül.S mikor fénye csillan, benne ragyog,Az ember szívből mosolyog.

S fentről egy angyal mennyei könnye,Üveggyöngyökkel ajándékozza meg a Földet.

Kétely Vajon mit gondolsz rólam?Nem tudom...Én csak azt vettem észre – fi gyelsz.Ezentúl én is fi gyeltelek, és megtetszettél nekem.De Te nem vagy hajlandó lépni,És én se vagyok képes.Talán egyszer megteszed...Vagy nekem kell odamennem?Nem tudom, mit szólnál...Kinevetnél? Megaláznál?Vagy csak ostobán nézel,mint egy gyermeki lélekre?Pedig én vagyok az idősebb.Nemcsak korban; lelkileg.Sajnálom, hogy nem mersz lépni...Én meg félek.Félek, hogy nem tetszems az egészet csak beképzeltem.Beképzeltem, mint egy ostoba kislány,ki tündérmesékkel álmodik...Olyat, ahol eljő a herceg,s elvisz messzire.Messzire, hol nincs tér s idő,csak a szerelem!Az átható szerelem, ami megold: mindent.Csak az én problémámat nem.


hu

n.lap

„A hűség nem érzés, hanem döntés”Márai Sándor: Föld, föld című műve nyománCseh András 12. A

Drága anyanyelvünk mindig szépen ki tudta fejezni a fontos szavakat. A hűség ilyen. Sokféle elképzelés él erről a fogalomról, s a legtöbben találunk igazságot.Rendkívül széles a kifejezés „hatásköre”. Lehetünk hűségesek a barátunkhoz, barátnőnkhöz. Talán ez jut eszébe az embernek leghamarább. Lehetünk hűségesek a munkánkhoz, a nevünkhöz. Ez utóbbi egy régi magyar virtust idéz elménkben, eszünkbe ötlik a híres Esterházy név is, ha Czeininger tanár úrtól tanultunk az első világháborúról. Márai Sándor a huszadik század kiemelkedő magyar írója. A polgári írók közé tartozott, ezt műveiben is kiemelte. A történelmi viharok miatt 1948-ban emigrált, és Amerikába utazott. Felmerülhet a kérdés, hogy aki elhagyja a hazáját, nevezhető-e hűségesnek. Tény, hogy a bolsevizmus még az oly tehetséges írókat, mint Márai, is elhallgattatták, így mondhatjuk, hogy az irodalom egy szeletét mentette ki a fölfordulásból. Ebben a visszaemlékezésében rengeteg olyan dolgot leírt, mely elsőre érthetetlennek tűnik. Egyszerű és szomorú tényeken kezd komoly fi lozófi ai eszmefuttatásokba. Végül mindig ugyanoda lyukadunk ki: vajon az ember hűséges-e önmagához, vagy csupán egy álarc, amit hol levesz, hol lecserél, de magát ritkán mutatja. És itt kezdhet el a ma embere töprengeni, hogy a divat vagy a társadalom nyomására beáll-e a sorba, vagy hűséges marad ahhoz, aki ő valójában, és mer különc lenni. Márai hű maradt az anyanyelvéhez és az igazsághoz is, mivel minden amit leírt, a valóságot tükrözte, nem ferdített el semmit. Hű maradt a hivatásához, mert megtehette volna, hogy nem ír, és hű maradt az ígéretéhez, mert megígérte például az orosz tisztnek, hogy leírja Tolsztoj birtokának történetét. Akkor viszont egy kérdés maradt, amit a szerző sem tudott biztosan megválaszolni: hű maradt-e önmagához? És mint neki, nekünk is fel kell tenni ezt a kérdést magunkban.

ARANYKÖPÉSEK »» Történelem

Tanár: … és közbena NRCS-vel is harcban á

llt.

Diák: Az mi az?

Tanár: Hát a Német-Római Császárság.

Diák: Ja, én KGB-t értettem.


hu

n.l

apSzázszor is, végül isMohay Réka 12. B

„minden más táj csak óceánez itt a földa föld nekem”(Kányádi Sándor)

„Mik a terveid a jövőre nézve?” „Nem tudom, de innen biztos elmegyek…” Sajnos, erre a kérdésemre igen gyakran kapom ezt a választ. Egyre többen gondolják úgy, hogy Magyarországon már nem érde-mes élni, aki pénzt akar keresni, annak kül-föl dön kell dolgoznia. A környezetünk is ezt sulykolja belénk. Vannak iskolák, ahol már nagyobb hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek tanítására, mint a sajátunkéra, mond-ván, annak több hasznát vesszük majd. Nem egy tánc- vagy egyéb magyar kul tu rális együttes az internetes honlapján már angolul mutatkozik be. A lap alján látjuk apró betűk-kel, mellékesnek ítélve, hogy a tartalom olvasható „in hungarian” is. Jelen tős szónoki képességekkel megáldott egykori minisz terel-nö künk örökbecsű szavait, miszerint „ el le-het menni”, már ne is említsük. „Külföldön sokkal többet fogok keresni. Az orvosokat sokkal jobban megfi zetik. Mi-nek pazaroljam el földi életem véges per ceit, a gazdagságot, a jólétet nélkülözve?”- hang-zanak a nyomós érvek. Sajnos sokan nem értik meg, hogy a rendkívül rossz gaz dasági helyzetből nem lehet egyetlen csettin téssel kirántani az országot. Nem folyhat tejjel-méz zel minden köztéri kút, nem lehet min-denkinek óriási háza, amíg az adósság ily nagy mértékű. Türelemmel kell lennünk, nem akar hatunk mindent azonnal.

Fölmerül a kérdés: vajon semmi sem fon tosabb tulajdon kényelmünknél? Vajon egyedül az számít, hogy önelégült arccal csü-csüljünk clevelandi apartmanunk Hancock & Moore díványán, vigyorogva, hogy meg-úsztuk a magyarországi küszködéseket? Abba nem gondolunk bele ilyenkor, él-tek már előttünk ezen a földön mások is?

Olyanok, akiknek fontosabb volt a Haza ön nön érdekeiknél. Akiknek egy szent cél le begett a szemük előtt: megmenteni, fele-melni, átsegíteni a nehézségeken anyaor szá-gunkat. VII. Zrínyi Miklós ígéretes poétának bizo-nyult, úgy tartották annak idején, még Balassi nyomdokaiba is léphet. Ennek ellenére, ha írói munkájára pillantunk, azt látjuk, mun-kássága nagy részét hadtudományi, állam el-méleti, a magyarság törökök, Habsbur gok alól való felszabadításáról szóló munkák te-szik ki. Még a Szigeti veszedelem is főként e célt szolgálandó jött létre. Zrínyinek nem volt sok ideje verseket írni- lefoglalta a hazájáért folytatott küzdelem, a hadviselés. Petőfi Sándornak „nem volt elég” pá rat-lan köl tői te het sé ge, nehezen ki har colt, szép fele sé ge. Életét fel ál-dozta a szabad ságért, imádott szülő föld jé ért. Nem engedte, „hogy Magyarország in kább kofa, mint hős legyen”. Magyar vagyok című ver sében tiszta lelkesedéssel, szívszorító lobo gással vallja: „semmi kincsért s hírért a világon/El nem hagynám én szűlőföldemet,/Mert szeretem, hőn szeretem, imádom/Gyalázatában is nemzetemet!”

Már Csokonai nehezményezte, hogy a korabeli nemesség megtagadja a nemzeti hagyományokat, s a környező népek divatos-nak tűnő szokásait majmolja.„Mért nem táncol magyart az anglus, francia?/Csak a magyarnak kell más nemzet módija?


hu

n.lap

Így vesztjük hazánkat a magunk kárával,/Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával.” Életét a nyelv művelésének szentelő Kazinczy így vall: „mi ezt a nyelvet szeretni tar toznánk, ha ily szép és a maga nemében egyet len nem volna is, mert a mienk.” Berzsenyi is az erkölcsi, nemzeti ér tékek megbecsülésére tanította népét, s aggo dal ma-san gondolt a lehetséges nemzethalál lehe tő-ségére. Kölcsey Ferenc négy szóval intette az elkö vetkező nemzedékeket: „A haza minden előtt.” Ő maga is hű volt e mondathoz, s ország gyűlési követként a nemzet érdekeit képviselte. Ő írja unokaöccsének, „idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.” Ady Endre számos alkalommal járt Párizs-ban, s elbűvölte a nyugat-európai város. Ám ő mindig visszatért, s roppant elszántsággal kívánta nemzete érdekeit szolgálni, összefogni a minket elnyomókkal szemben. Mindig is „búsan büszke” volt a magyarra, s ahogy írja, ezért is sokszor került sok „hajhra, jajra, bajra”. De ennek ellenére sosem adta fel. Ő mindig visszaszállt. „Százszor is, végül is.” Sokan tettek sokat hazánkért, s nem ke-vesen áldozták életüket, boldogságukat, ké-nyelmüket érte. Úgy kell élnünk, hogy hűek maradjunk az ő példájukhoz, s méltó utódaik legyünk. Fogalmazhatunk úgy is, ahogyan Széchenyi István nemes egysze rűséggel kije-lentette, „akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember”. S ez a pártfogás nem elsősorban azt jelenti, hogy nem ehetünk a McDonald’s-ban, s nem nézünk meg egy-egy külföldi fi lmet. Persze, jó, ha a magyar konyhát, termékeket választjuk, de ennél sokkal több, sokkal magasabb rendű,

amit tennünk kell. Pál István, a népművészet mestere úgy fogalmazott, ha a fi atalok már nem magyarul köszönnek egymásnak, nem magyarosan öltözködnek, a szabadidejük nagy részét a diszkóban töltik, a szívük akkor is maradjon mindig magyar! Büszkének kell lennünk rá, hogy magyarok lehetünk, s közösen, apránként olyanná tennünk ha zánkat, ahonnan már senki nem akar elmenni. Bizony, azért kell fáradoznunk (és ez a mi dolgunk, az itt élő embereké), hogy a fi atalok ne akarják végleg elhagyni hazájukat, hanem nyugodtan, örömmel éljenek itt. S hinnünk kell, hogy ez lehetséges, hogy eljön majd „egy jobb kor”, ahogyan azt előttünk már oly sokan hitték, remélték. Hűnek lenni a hazánkhoz nem csupán egy ro mantikus, elvont, kissé közhelyessé vált gondolat. Kötelesség. Kötelesség, melyet az elődeink szándéka, vágya, álma, könnye és kihullt vére testál ránk. S nem utolsó, hogy mi, magyarok, páratlan, óriási örök sé-get vagyunk hivatottak hordozni. Ez mind-nyájunk közös megbízatása. S mivel nálam sokkal nagyobbak is meg-nyi lat koztak már hasonló témában, olvas sá-tok végül Kosztolányi Dezső sorait:

„Lenni vagy nem lenni? Hát igenis lenni, lenni: elsősorban embernek és emberiesnek lenni, jó európainak lenni és jó magyarnak lenni…Akiben nem szunnyad egy szikra a széchenyis építők hitéből, apostoliságából, az nem való ide. Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbíttatlanul át kell adnunk utó-dainknak. Ez a küldetésünk - «áldjon vagy verjen sors keze» -: ez a mi küldetésünk. Kissé lehajtani a fejet. De a szívet, azt föl, föl, barátaim.”

A hűség eredeteNémeth Ágnes 12. B

Az etimológia a szófejtéssel foglalkozó, a szavak eredetét kutató tudomány. Ahhoz, hogy jobban átláthassuk és megérthessük anyanyelvünk mélységeit, s ne csupán felszínes síkon használjuk azt, elengedhetetlen


hu

n.l

apbizonyos szavak történetének felkutatása, a magyar nép zivataros századai során bekövetkezett változásainak nyomon követése.

A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mé lyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egé szen a történelem előtti korig, s van tör-zse, ága, lombja, eleven virága is. Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi csoda. De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük.” Kosz-tolá nyi Dezső maga is foglalkozott a nyel vé szettel, saját állítása szerint csupán „mű kedvelő és szerény nyelvész” módján. Esztétikai-irodalmi írásait, melyeket a Nyelv és lélek című könyvben foglaltak össze, nagy érdeklődéssel lapozgattam, és számos jól megfogalmazott, frappáns gondolat ragadott meg, ezek egyike ez az idézet. S ha a nyelvet valóban faként jelenítjük meg lelki szemeink előtt, akkor most nincs más dolgunk, mint leereszkedni az ódon gyökerekhez.

Hűség. Nyelvtanórai ismereteinknek hála mindannyian jól ismerjük a főnévalkotásban nagy szerepet játszó -ság, -ség képzőket. De vajon honnan ered a „hű” szó? Valaha ez a „hisz” ige igeneve volt, azaz azt jelentette, hívő. A hisz ige töve ugyanis a „hi”, és ennek ejtése hangváltozással ajak-kerekítésessé vált. Említik is ilyenformán a Müncheni kódexben: „Ne akarj hitötlen lenned, de hű.” Szavunk azonban nem elégedett meg ennyivel: jelentésváltozáson is keresztülment. Kezdte elveszíteni eredeti jelentését, foko-za tosan elszigetelődött a „hisz” igétől, és új jelentése pedig a lojális, állhatatos, tán-toríthatatlan, stb. lett, eredeti funkcióját pedig a „hiv” melléknévi igenév töltötte be.

Ennek ellenére a „hív” régies szövegekben még máig fel-felbukkan hűséges értelemben, például „híven követni”. A fenti jelentésváltozás, -gazdagodás egyéb ként más nyelvekben is észrevehető, ahol azonban a szavak nem váltak ketté úgy, mint a mienkben. A francia „fi dèle” szó máig az alábbiakat jelenti: hűséges, valósághű, valaminek/valakinek a híve.

Kutatásaim során rá kellett döbbennem, hogy a hű, hűség szavak eredetéről meglepően kevés anyag akad. Irigykedve olvastam az etimológiai szótárban a más, „szerencsésebb” szavakról írt hosszú fejtegetéseket. Végül egy vékony, szerény könyvecske adta meg erre a magyarázatot: h-val kezdődő szavaink nagy része bizonytalan eredetű, és minden kétséget kizáróan igen régi – talán eredeti – magyar szavakról beszélhetünk. A „hisz” ige a maga változó alakú tövével, amelyhez hasonlót csak a fi nnugor nyelvekben isme-rünk, valószínűleg ősi örökség lehet; de a fel té telezések ingoványos talaján tapogatózva csak annyit állíthatunk biztosan, hogy eredete ismeretlen.

Ilyenkor derül ki igazán, hogy az akár olyan napi jelleggel használt egyszerű sza-vaink eredete is messze túlmutat a törté ne-lemkönyvünk lapjain, mint a hűség; ezért kell megőriznünk a múlt porlepte nyelvemlékeit sokszínű fogalmazásmóddal és anyanyelvünk szókincsének életben tartásával.

Matekóra=boldogság

Tanár: Na, és milyen volt az előző matematika

tanárotok?

Diák (áradozva): És az előző matek tanárnál nem

is kellett készülni a dogára. És a leckét is elég

volt a szünetben összedobni. De én még azt sem

mindig csináltam meg. Szóval tök szuper volt.

Tanár (elhűlve): Nem írtál leckét, nem készültél

órára, és te így voltál ötös?

Diák: Én? Ötös? Dehogyis, én kettes voltam!


hu

n.lap

Hűség SopronhozNémeth Ágnes 12. B - Mezei Virág 12. E

Sopron nekem sosem egy turistahelynek számított, egy magyarországi városnak, amit érdemes megnézni; hanem egyfajta második otthonnak. Amikor Sopronba utazom, nem a ráragasztott címkék, mint a „hűség városa”, vagy az útikönyvek száraz tényei jutnak eszembe, hanem azok az apróságok, amik számomra a várost azzá teszik, ami. A nagyapám, aki itt, a Nagy Lajos Gimnáziumban tanult annak idején (és még a tablója is kint van), a Műegyetem erdőmérnöki karán lett docens, neki köszönhető az intenzív érdeklődésem és alaposnak mondható tudásom a növény- és állatvilágról. Sopron ugyanis erre a tökéletes hely: a város, ahol az erdő gyakorlatilag egybeolvad a várossal és közös életet élve hangsúlyozzák egymás szépségeit. Talán innen ered az a környezettudatosság, amelynek hála Sopronban az erdő mellett rengeteg a park is, a virágokkal díszített ablakok, a szemét és graffi ti mennyisége pedig elenyésző. A növények és a sosem szűnő, hegyek felől érkező széljárás pedig gondoskodnak arról, hogy Sopron kristálytiszta levegőjű – és folyvást meglehetősen hűvös legyen. A várost átszelik a kisebb-nagyobb patakok – az Ikva, a Rák – és amit rendkívül pozitívnak tartok: a bicikliutak. A modern építészet és a a város történelmi emlékei is szépen megférnek egymás mellett, utóbbiakat folyamatosan felújítják – a Tűztorony mellett most is épp tornyosul egy daru, tisztítják a kupoláját – egyszóval a város mindig csillog-villog és kifogástalan rendben van. Különösen megható volt külföldi szomszédaink, az osztrákok véleménye Sopronról. Mivel idén nyáron egy hónapot töltöttem Bécsben egy családnál, sokszor megkérdezték, hogy ugyan, melyik városból is érkezett a kis „Ungarin”; Pécs vagy Fünfkirchen említésére az esetek többségében csupán zavar suhant át az arcukon; Sopron hallatán azonban (amit még csak nem is Ödenburgként emlegettem) felragyogott az arcuk, és kiderült: majd’ mindegyik járt ott és igazi meghitt kis fészeknek tartják a várost. Nem is csoda: a város tökéletesen bilinguális. Német nyelvtudás nélkül munkát találni gyakorlatilag lehetetlen, minden kiírás magyarul és németül történik, egyszóval az idelátogató külföldiek is rögtön otthon érezhetik magukat. Azt hiszem, büszkék lehetünk Sopronra, hogy ilyen jó hírét terjeszti országunknak. Mégis, ami igazán személyessé teszi számomra a várost, az az a tény, hogy olyan rokonaim laknak ott, akikhez mindig szívesen megyek; ahol mintha az idő megállt volna, mert a kert még mindig ugyanolyan vadregényes, és a nagymamám boldog ölelése sem változik meg soha.

Németh Ágnes 12. B

„A hűség városa”, Tűztorony, Soproni sör, kosárlabda (a kosarasoktól egyébként most az elején kérek elnézést… ). Általában ezek jutnak Sopronról a legtöbb ember eszébe.Nekem ennél sokkal többet jelent. Van Sopronban egy ház, nem messze a belvárostól. Amióta az eszemet tudom, minden évben legalább egyszer eljövünk ide. Itt lakik a nagymamám. Az unokák kedvéért ilyenkor mindig rántott hús az ebéd. (Ami ugye utánozhatatlan és felülmúlhatatlan.) A lakás minden zuga mesél valamiről. Régen itt játszottunk az unokatestvéreimmel, reggeltől estig, fáradhatatlanul. Játék volt a lépcső, a szék, a takaró, a Magyarország-térkép a falon. Ötleteknek sosem voltunk híján. A padló recseg. (Ez talán nem tűnik lényegesnek,


Go

ur

man

dde nekem igenis fontos ez a meghitt és megnyugtató hang. A padló Sopronban a mamánál recsegett, recseg és recsegni fog, ez egyike a biztos és örök dolgoknak, ha vannak ilyenek.)A házzal szemközt van egy park, itt estem el először biciklivel és itt „cicáztam” először. (Aki ismer engem, és nagy tehetségemet a labdajátékok terén, képzelheti, hogy ez hogyan zajlott le…) Gyerekként nagyjából ennyit jelentett nekem Sopron. Aztán ahogy nőttem, nőtt velem a város is. Kitágult. A belvárosban járva van az embernek egy olyan érzése, hogy amit lát, csak egy makett. Szinte az összes ház műemlék. Múzeum múzeum hátán. A Kecske-templom a Főtéren, a macskaköves utcák, a szűk kis átjárók, a városfal olyanok, mintha itt felejtettek volna egy kis darab középkort. De maradt itt egy kevés az ókorból is: a Borostyánkőút egy része és római házak alapjai láthatók a belvárosban. Persze, nem csak múlt van itt, hanem jelen is: például minden nyáron „megszállják” Sopront a VOLT-fesztiválra érkező fi atalok. Mit mondhatnék még? Szinte mindig fúj a szél. (Különösen fent a Tűztorony erkélyén…) Gyakori a német szó az utcákon. A Deák-tér keskeny, pár lépéssel át lehet vágni rajta, viszont hosszú, a leghosszabb Közép-Európában. Sopron város ugyan, de este kilenc után szinte megáll az élet, sehol senki, bátran sétálhat az ember akár az út közepén is. És nincs messze az erdő, a Lőverek, ahol nagyokat lehet kirándulni. Finom a pizza a Fórum pizzériában és sok a jó cukrászda. Az előbb azt írtam, hogy Sopron nagyobb lett, ahogy én idősebb lettem. Ez így igaz, de ugyanakkor össze is ment. A park, a nagymamám lakása és előtte a kis udvar régen nagy volt, kiismerhetetlen, szinte végtelen. Most hét lépéssel végigmegyek az udvaron és csak ketten férünk el abban a szobában, ahol 10 éve négyen aludtunk. Minden kisebb lett. Egyébként nem változott semmi. A rántott hús még mindig fi nom, sőt, a legfi nomabb. A padló recseg. Változhattam akármennyit, eltelhetett 18 év, de ott van ez a kisváros az osztrák határ mellett a macskaköves utcáival, a Tűztoronnyal, és recsegő padlóval és olyan barátságosan fogad, mintha várt volna rám. Hűségesen. Mert milyen lenne a „Civitas Fidelissima”, ha nem hűséges…

Mezei Virág 12. E

Az ország tortája 2011Fogt Adél 10. A

Az idei nyár is tartogatott meglepetéseket az ételkülönlegességek szerelmeseinek. Egyre több étterem és cukrászda menüsorában találhattunk ínycsiklandó vagy épp hajmeresztő elnevezésű fi nomságokat. Szokásomhoz híven magam is kerestem a kihívásokat az étlapon és elöljáróban csak annyit: nem csalódtam. Beszámolómat szeretném az étkezés általam leginkább kedvelt fogására korlátozni, az az a desszertre.

Augusztus elején már jó pár éve egy asztal hoz ülnek a magyar konyhaművészet nagyjai, hogy döntést hozzanak nem kisebb kérdésben, mint hogy melyik cukrászda által készített „édes álom” kapja a megtisztelő év tor tája címet. Ez ebben az évben sem történt

másként. A zsűri választása idén a karcagi molnárok ötlete alapján készült kecskeméti barackos köles tortára esett. Az ősi magyar ga bona, a köles és a kecskeméti barack fri-gye egy tortában olyan édességet hozott lét re, amely táplálja a hagyományokat,


Lyuk

asó

ra

és az egészséges táplálkozás igényeinek is megfelel. Tésztája könnyű, és a köles egészen új mennyei ízt kölcsönöz az édességnek, a zsűri kedvencét – szó szerint – tejben, vajban fürösztik tálalás előtt. A krém lazaságát a tej színhab, a sárgabarack darabok és a gyü-mölcs öntet biztosítja. A műalkotás koro-ná ját az étcsokoládé és a sárgabarack adja. Amennyiben bárki kedvet kap a kósto láshoz,

abban az esetben augusztus 20 óta 150 cuk-rászda kínál lehetőséget az ízlelgetésre. Ha valaki nem az élvezetek végett fogyasztja a sütit, akkor itt felsorakoztatom tudományos ér vei met: a csoda gabona lúgosítja a szerve ze-tet, liszt érzékenyek is fogyaszthatják, hét féle aminosavat tartalmaz, és jótékony hatással van az arcbőrre. Ízlelőbimbók előre!

Híres-hírhedt szerelmekGyenei Fanny 10. A

Hogy mit is jelent a szerelem, pontosan nem tudom, csak sejtem; hogy amit érzek az az, amikor a másik hirtelen fontosabb lesz önmagunknál, hogy a saját érdekeink mind másodlagosak lesznek, mert mindenben magad elé helyezed a másikat. A világtörténelemben egy valami mindig jelen volt, a szerelem. A szerelem, amely háborúkat váltott ki, a szerelem, amely viszályt szított, amely embereket emelt fel és tett boldoggá, amely minden addig létezőt szebbé tett és amely békét és megnyugvást hozott az emberek szívébe. A szerelmes történetek a mai napig megmozgatják minden ember fantáziáját,derűs pillanatokat hozva a monoton hétköznapok egyhangúságába. Épp ez az, amikor a kislányok a szőke hercegről álmodoznak, aki fehér lovon jön majd el értük, és amikor az öreg nénik a latin amerikai sorozatok szerelmes történeteibe élik bele magukat.

Ha elkalandozunk Rosalindától és Carlos Eduárdotól, akkor a világtörténelem tele van olyan szerelmespárokkal, akik az ármány-ko dásokat és problémáikat megoldva egész életükben kitartottak egymás mellett példát állítva elénk, hogy milyen az, amikor igazán tiszteljük és szeretjük a másikat. Íme néhány példa a mindent elsöprő szerelemről.

Elsőként lássuk csak Rómeót és Júliát. Bár ők csak Shakespeare tollának szüle mé-nyei voltak, mégis talán a leghíresebb szerel-mespár, akiket a világ minden pontján ismer-nek. Legfeljebb egy-egy busman törzs nem hallott róluk, kiket elkerült a fejlődés. De ha valaki konkrétan nem is hallott róluk, egész biztosan ismer hasonló történetet, hisz az egy-mástól elválasztott, lázadó szerelmesek min-den korban és kultúrában jelen voltak. Aztán nézzünk egy inkább hírhedt mint híres, de mégis valóságos párt: Eva Braun és Hitler. Meglepő, de még a véreskezű diktá to-ro kat is van, aki szereti. Bár megoszlanak a vé-

lemények a párról: vannak, akik szerint Eva Barun-t csak a hatalom vonzotta, ez zel szem-ben van, aki azt állítja, hogy a hölgy ha lálosan szerelmes volt; már-már Isten ként tisztelte az ő Führerjét. Végül összeházasodtak, és amikor biztossá vált, hogy a német nemzet elvesztette a háborút, mindketten öngyilkosok lettek. A következő pár Jane és Tarzan. A klasszi-kussá vált mondat: „Én Tarzan, te Jane.” A dzsun gelben, úgy tűnik,ennyi is elég az ud-varláshoz egy férfi nak,és választottjával máris sza badon száguldozhatnak a fák és liá nok közt. Arról viszont nem tudunk sem mit, hogy Tarzannak volt -e Jane előtt másik barátnője, de biztosan nagy népszerűségnek örvendett a jóképű, csupa izom fehér majomember,hisz a változatosság gyönyörködtet! Aztán nézzünk pár szerelmest a fi lm vá-szon ról is. A fi úk körében talán a következő szerelmes pár fog a legnagyobb népszerűségre szert tenni, hiszen a pár nem más, mint Leila hercegnő és Han Solo. Az elsőként elkészült, negyedik Star Wars fi lmben a nézők még re-


Lyu

kasó

ra

ménykedtek, hogy a szöszi, kiskutya te kin tetű Luke Skywalker fogja elnyerni Leila hercegnő kezét. De miután kiderült a fondorlat, neve-zetesen, hogy Luke és Leila ikertestvérek, ez a remény igen hamar feledésbe merült. És mivel Chewbakka túl szőrös volt, az evokok túl alacsonyak, Obi van Kenobi túl halott, Yoda mester túl öreg, Tarkin kormányzó túl büdös, mint azt megtudtuk, C-3PO-t pedig csak protokoll droidnak képezték ki, így a szép séges hercegnőnek nem maradt más válasz tása, mint hogy a pernahajder csem-pész, Han Solo karjaiba vesse magát. A híres, katasztrófa áldozatává lett: Rose és Jack. Roseból és Jackből is akad bő ven a világban, ám ha azt említem, hogy Rose Dewitt Bukater és Jack Dawson, meg a híres neves Titanic, akkor már biztosan min-denki tudja, kikről van szó. Mikor a fi ú és a lány egymáshoz simulva, karjukat kitárva „repülnek” a hajó elejében, az bizony a fi lm történelem legemlékezetesebb jelenetei közé tartozik. Történetük persze klasszikus, gazdag lány, szegény fi ú, gonosz, brutális macsó vőlegény, na meg a karót nyelt, öntelt arisztokrata anyuka, de a varázslat mégis működik. A tini lányok pedig azóta is mit keresnek az Atlanti-óceánban? Hát Leonardo DiCaprio-t . A „legcukibb pár”, Walt Disney egerei: Minnie és Mickey egér. Mickey egeret a mai gyerekek is nap mint nap nézik a tv-ben, ezáltal Walt Disney egerentyűiről is bizton állítom, hogy szinte mindenki ismeri őket a világon. Legtöbben azt gondolnánk,

hogy Minnie (Minerva Mouse) csak később lép be a sorozatba, de az igazság éppen az, hogy ő is 1928-ban pattant le a tervező asztalról párjával, Mickey-vel . Kezdetben pálcikalábaik voltak, Minnie pedig nem masnit hordott, hanem fülei közt kalapjából virág kandikált ki, továbbá Mickey eredeti neve Mortimer volt.

Bárhogy nézzük, a világon már majdnem mindenki ismeri őket,mert szerelmük volt az, ami híressé tette őket, és bárki rájuk gon dol, tudja ,hogy ők tényleg szerették egy mást és kapcsolatukban ott volt az egyik legfontosabb dolog, a hűség. Épp ez az, ami hiányzik a mai kapcsolatokból, hogy sokan nem tudják értékelni a másikat, és hálát adni Istennek azért, hogy rátalált arra, aki talán később egy életen át a párja lesz. A legtöbb diákkori szerelemre azt mondják, hogy el-múlik, kevés az, amelyik kitart egy életen át. És talán bolondság, de én mégis hittem „a szerelem első látásban”, és hiszek az „örökké együtt”-ben is ,és most már tudom, hogy jól hittem, mert létezik szerelem első látásra, és továbbra is hiszem, hogy létezik olyan, hogy örökre együtt. De higgyétek el, ez nem mind csak mese és kitalált történetek, mert én már tudom, hogy létezik igaz szerelem, mert ha valaki tényleg igazán szereti a másikat, akkor a jó és a rossz is tud tökéletes párt alkotni, mert a másik képes változni a jó érdekében, még ha ez gyökeres változás is - de képes, mert szívből szeret.

HűségKiss Franciska

Hűség… Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit is jelent. Az egyik a kevés olyan dolog közül, ami talán mindig jó tulajdonság. Rengeteg mindenhez lehetünk hűségesek. Mindenkinek más és más jut eszébe róla. Nehéz is lenne erről hosszan írni, és unalmas is végig azt olvasni, hogy egy ember mit gondol róla. Ezért kérdezősködtem ismerőseim körében, hogy nekik mi jut elsőre eszükbe a hűség szóról.


Lyuk

asó

ra

Tízéves korom óta fuvolázom, de a muzsikát születésem óta a levegővel együtt szívom magamba. Hallom apukámat gitározni, anyukám pedig szinte csak rádiószó mellett főz. Manapság pedig, ahogy az utcán felfedezem a harmóniát az emberek beszélgetésében, az autók kipufogóhangjában, a cipősarkak kopogásában, az valami csodálatos érzéssel tölt el. Nem akarok tőle szabadulni, sem attól, amikor meghallom játszani a tőlem pár méterre elhelyezkedő hegedűsöket, ráeszmélve ezzel, hogy mindjárt az én szólamom is „beszáll a buliba”. Eddig nem is gondolkodtam rajta, de talán ezek az apróságok formálják a személyünket, amik kiskorunk óta velünk vannak. Ezért

van az, hogy nálam már az a furcsa, ha éppen nem dúdolok valamit – egyébként ironikus módon az éneklés nem tartozik az erősségeim közé -, vagy nem jár a fejemben egy-egy dalszövegrészlet az aktuális kedvenc dalomból. Igen, a bőség zavarában ilyen téren már kevésbé vagyok hűséges.Összességében úgy gondolom, nem is én vagyok hű a zenéhez, hanem a zene hű hozzám. Ha akarnám, sem tudnék elzárkózni előle. Még akkor sem, ha befognám a fülem, mert hiszek abban, amit egykor Babits Mihály mondott, miszerint „mindenik ember lelkében dal van és saját lelkét hallja minden dalban…”

„Ha igazán hű vagyok valamihez, akkor azt nem adom fel egy éppen, jobbnak, vagy szebbnek látszó dolog miatt.” (16, fi ú) „Nekem a hűség szóról először a barátaim jutnak eszembe. Egy hűséges barát mindig segít a szorult helyzetekben, nem beszél ki a hátam mögött és nem árulja el másoknak a titkaim.” (14, lány) „Sok mindenre mondhatjuk, Például a kutya az ember hűséges barátja. De a barátaidhoz is hűségesnek kell hogy legyél” (9, fi ú) „Ha valamilyen álláspontot képviselek, akkor azt nem adom fel pillanatnyilag kecsegtetőbbnek tűnő ajánlatok miatt.” (30, férfi ) „Nekem, a Hűség városa, Sopron jut először eszembe róla.” (16, lány) „Együtt megöregedni, egy képről ugyan azok a gondolatok jutnak eszünkbe. Megbocsájtás. Meghallasz egy zenét: „Emlékszel, amikor még együtt jártunk és erre táncoltunk?”. Hallgatni a gyerekeink meséit a gyerekkorukból, rólunk. Karácsonyi emlékek, esküvői képek. Virágot vinni a temetőbe…” (55, nő) „Egy kapcsolatban egyfajta megbecsülést jelent a másik fél iránt és kitartást egymás mellett, saját akaratból. A hűség párhuzamosan megtalálható a szerelemben és a barátságban is. Ha nincs hűség, elveszik a szeretet varázsa. De ez fordítva is igaz. Ha elveszik a szerelem, szeretet, a hűség is. Ja, és hasonlít a hőség szóra.„ (15, fi ú)

Dúdol a hűségKovács Blanka 10. E

Ha meghalljuk azt a szót, hogy hűség, rögtön olyan hatalmas, bonyolult témák jutnak eszünkbe, mint a házasság, vagy a vallás, de arról, hogy a viszonylag kisebb dolgokkal mi a helyzet ilyen téren, már kevesebb szó esik. Gondolok itt például a zenére. A kapocsra, amely összeköti a különböző nyelvet beszélő, különböző helyen élő, vagy csak egyszerűen eltérő személyiségű embereket.


His

tor

ia D

om

us Augusztus

24 -25. Ciszterna31. osztályozó és javító vizsgák

Szeptember1. Veni Sancte16. IV. Ciszterci Öregdiák találkozó16 -17. Laudate vegyeskar szakmai találkozója Püspökszentlászlón 19. Diákönkormányzati választás20. Iskolai szavalóverseny29. Egyed Mihály Kosárlabda Emléktorna mazsola avató és bál30. Zenei vetélkedő a zene világnapja alkalmából

Október

6. emlékezés az aradi vértanúkra az Aradi vértanúk útján (11. A)7 - 8. Orff zenekar szakmai találkozója11. Színházlátogatás Szekszádra – Wallenberg című német nyelvű előadás megtekintése15. Nyílt nap

M E G E M l é K E z é S

Bergics Balázswww.kisbergics.hu

[email protected]: 30/ 520 86 14

A gimnázium alapítványa: „Pro ludovico Alapítvány”

Számlaszám: K&H Bank,

10402427-242140-18-00000000IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000

Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása

• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók,öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák,folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli

nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622 Pécs, légszeszgyár utca 28.Telefon: 72/532-414

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa”

CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17.Bankszámlaszám:

11100207-19032382-10000001IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001

SWIFT kód: INEBHUHBAdószám: 19032382-1-02

A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának

támogatása.

Pécsről is indul autóbusz!További infók itt:

taizepecs.blogspot.com

Documents

Színes Fehér-Fekete 2011. Veni Sancte • 18. évfolyam 69. szám