2

34

5

Mahm

úd Terdzsüm

an

MA

GY

AR

OR

SZ

ÁG

TÖ

RT

ÉN

ET

ET

árih-i Ungürüsz

vagyis

Üngürüsz története

Az 1740. évi N

évtelen

MA

GY

AR

TÖ

RT

ÉN

ET

Macar T

árihi

vagyis

Madzsar T

árihi

II. Nagy S

zittya Történelm

i Világkongresszus C

leveland, Ohio

1988. május

6 A két m

unkát török kéziratból fordította, a jegyzeteket és azutószókat írta D

R. B

LA

SK

OV

ICS

JÓZ

SE

FA

z előszót írta, valamint az am

erikai kiadást szervezte és szer-kesztette G

EÖ

NC

ZE

ÖL

GY

UL

AA

z eredeti fordítás, melyet a M

agvető Könyvkiadóval készí-

tettünk elő, nevezetesen Szalay K

ároly szerkesztő közreműködé-

sével, 1981 nyarán készült el.1982 és 1988 között ezen a szövegen dr. B

laskovics Józseftovábbi finom

ításokat eszközölt, Mindezt S

lB.m

OS

nemzetközi

hírű turkológus szakemberrel értekezve, m

ivel a török kéziratkülönleges jellegénél fogva azt im

már csak szakem

berek tudjákértelm

ezni.E

zeket a változásokat dr. Blaskovics Józseffel való levelezé-

sem közepette gyűjtöttem

össze, majd azokat újra és újra egyez-

tettük. Mindennem

ű vitát eleve elkerülendő, ezeket a változásokatpontosan bejelöltem

a szövegben (1, 17. o,) G. G

}'.©

Dr. B

laskovics József, 1982/ 1988P

rinted by Classic P

rinting Corporation, 9527 M

adison Avenue, C

leveland,O

hio 44102, II S A

.

7

Üngürüsz igék üzenete az em

elkedő

nemzethez egy új kor hajnalán

Minden új kor kialakulásának esélye az abban a korban élők

tudásában és

belső lelki

kultúráltságuk m

élyreható, m

inőségim

egváltozása lehetőségében rejlik. Minden ilyen új kor alapkö-

véül az az ismeretanyag szolgál, am

ely egy adott társadalom ösz-

tönös életigényére alapozva, annak mindenkor jelenlévő tehetsé-

gei révén képes létrehozni az újabb korok szellemi, lelki és anyagi

természetű

értékeinek m

inőségiekben különböző

megjelenési

formáit: az irodalom

ban, építészetben, művészetekben, gazdasági

életben, államszervezésben, igazságszolgáltatásban, stb. M

indezttehát az alapok m

egalkotásával kezdődően.E

gyáltalában véve elmondható, hogy csakis azon társadal-

mak alkalm

asak a belülről, önmagukból kiinduló, m

inőségilegjellem

ezhető átalakulásra, melyek hajlandók, érettek arra, hogy

szellemi és lelki örökségük m

élységes ismeretében m

indezt képe-sek legyenek újjáterem

teni. Olyan kifejezési,

megjelenési for-

mákban, hogy a társadalom

széles rétegei számára, annak m

inő-ségi átalakítását célzón, közérthetően, harm

óniát biztosító közeg-ként és erkölcsi m

értékegységként szolgáljanak. Egyúttal közve-

títsék és magukba foglalják azokat a legm

élyebb, legősibb és leg-becsesebb értékeket, m

elyek az adott környezetet, népet, nemze-

tet, fajtát/fajt jellemzik.

Egy társadalom

csakis saját gyökerein át újulhat meg. H

a-sonlóképpen, m

int egy növény, melyet letarolt idejének vihara.

Az a társadalom

, amely belső viszályoktól korlátozva m

űködés-képtelenné vált, rendszerint és bizonyíthatóan, idegen befolyás ésham

is igék tisztelete következtében pusztul. Nem

hogy maga a

nép, de az iskolázott réteg számottevő hányada is, m

égpedig aziskolarendszerbe beszűrődő értéktelen, idegen ideológiák átvételem

iatt. Az ilyen egyén rendszerint csak nyelvében m

arad (ma-

gyarnak), sokszor szégyellvén azt is, mint "alsórendűt".

Ilyen idegen irányzat pl. az ún. "urbánus", melynek két,

esetleg három dim

enziós ideológiai rendszere van, s mely köz-

vetlen jelenben és mennyiségi kategóriákban gondolkodik. S

zá-

8

mára a nép töm

eg csupán, melyben a m

inőség az osztályharc ré-vén pusztítható el, s ahol m

inden múltba nyúló gyökér elvágatik,

kiírtatik. Az egyetlen, a nyelv a "közvetlen érintkezés" szükség-

szerű technikai eszközévé alacsonyodik. Igaz, magyar viszonylat-

ban ez az osztályharc kiirtotta a "labancidők" idegen osztályát,m

ely az ősi népet nyúzta. Viszont kiirtotta a m

ég megm

aradtnem

zeti arisztokráciát, mely együtt élt-halt a nem

zettel. S m

ostszellem

i arisztokráciánkat irtja ez a racionalizmus.

Azt a kultúrahordozó réteget, am

ely ősi hagyományunk fel-

kutatója, feltárója és helyrehozója. Ennek a kialakuló szellem

ielitnek, csoportnak az a feladata, hogy egy olyan sokdim

enziósnem

zettudatot dolgozzon ki, mely tükrözi szellem

iségünket, lelki-ségünket. F

elismerje, értse történelm

i ismereteink alapján külde-

tésünket a múlt és jövő között.

Mindez m

egindult, elsősorban népismeretünkből kiindulóan,

majd történelm

i értékeink felkutatása irányában. A baj az, hogy

mindez főleg ösztönös és nem

tudatos tevékenység, hiszen a tu-datosság ezen folyam

at értését és alkalmazását teszi lehetővé, ez-

zel egyidejűleg a minőségi fejlődés lehetőségének kialakítását

biztosítva a nép számára. T

ehát egy keretre van szükség, melyben

mindez érthetővé és elérhetővé tehető. E

zért fontos jelenség, ese-m

ény egy olyan mű felbukkanása, m

int a TA

RIH

-I ÜN

GÜ

RÜ

SZ

,m

elyről még legnagyobb (racionalista) ellenzői is elism

erik, hogy"van benne rendszer".

Tanulm

ányozva történelmünket, sokszor kim

utatható, hogyhazafias, de szellem

iségünket nem kielégítően ism

erő vezetőink,legyenek bár arisztokrata, vagy köznépből szárm

azóak, súlyos hi-bákat követtek el. B

izony nincs veszedelmesebb, m

int a tudatlan-ságban, m

űveletlenségben, elidegenedettségben, kozmopolitizm

u-san fogam

zott cselekvőképesség.E

zt felismerve nem

véletlen, hogy annyi kérdés merül fel

bennünk. "Kik vagyunk", "honnét jöttünk", "m

erre tartunk"? Mi a

nép, nemzet, haza, őshaza, faj (fajta) értelm

e, jelentése, fogalma?

A kérdés a nép szintjén kerül elő, érthetően. H

iszen a nép a minő-

ségi átalakulás közege. A nép önm

agában már egy csoport külön-

bözősége a környezetben. Van egy gondolathordozó, szellem

i,lelki rétege, m

ely ennek a különbözőségnek az elmélyítésén dol-

gozik, annak minőségi jellem

zői kifejlesztése, elmélyítése, általá-

9

nosítása érdekében. Ez a gondolat nem

zetté változtatja a csopor-tot, kultúrát alakít, m

ely magaskultúrába fejlődhet. K

ultúrszelle-m

ének kiteljesedése az életfolyamat hosszában virágzik fel. T

eháta nem

zet ezen kultúra méhében alakul. A

kultúra viszont hitből ésm

isztikából születik, melynek gondolkodási rendszere és hatósu-

gara van. Mindez rendszerint valam

ely dinasztiával összefüggés-ben, hiszen a dinasztia által a rendszert képező résztörténetekközti időbeli szakadékok áthidalhatók. U

gyanakkor a dinasztiagondoskodik arról, hogy a m

indezt jellemző lelkiséget, érzéseket

szenvedélyes jelképrendszerré fejlessze. A dinasztia egyúttal a

folytonosság jelképe, mely elősegíti a társadalom

számára élet-

fontosságú ösztönrendszer kialakítását, amelyre különösen akkor

van szükség, amikor a dinasztia kihalásával kialakuló politikai,

ideológiai szakadékot a társadalom fennm

aradása érdekében átkell hidalni. V

agyis problémáink m

egoldását a helyes hagyo-m

ányrendszer fel-

és m

egismerése

nagymértékben

elősegíti.U

gyanakkor a faji kérdés helyes megítélése m

indezt geopolitikaiértelem

ben tárja fel. A faj (fajta) ugyanis azon népcsoportok, né-

pek áramlatainak összessége, közege, m

elyeknek azonos, vagyrokon, szellem

i, történelmi, politikai öröksége van. M

i magyarok

azért találunk rokon népeket szerte Eurázsiában, m

ert a kultúra,m

ely mindannyiunk irányába kisugárzott, azonos vezetőgondolat

örökségét őrzi. S m

indez a TA

RIH

-I ÜN

GÜ

RÜ

SZ

BE

N (T

Ü),

nyomon követhető.

1971 nyarán dr. Zakar A

ndrás bizalmasan közölte velem

,hogy tudom

ására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak

azt nem tudta, hogy az A

kadémia, illetve az Istam

bulban őrzöttkézirat azonos-e. E

zért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat

másolatát Istam

bulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak

bizonyult. Az A

kadémia bennfentesei ugyanis Istam

bulban elin-tézték,

hogy ottani

barátaik zárolják

az anyagot.

A

Pozsonyi

Egyetem

i Könyvtárban azonban ism

ertem valakit (korábban ott

dolgoztam), ők m

egkérték az anyagot Törökországból, de a fil-

meket így sem

engedték továbbítani. Azonban dr. Z

akarnak voltegy barátja az U

NE

SC

O róm

ai irodájában, aki repülőre ült ésam

ikor ez az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba (T

árih-iüngürüs,

Nur-i

Osm

aniye K

ütüphanesi N

o. 3386,

63-101yapraklari), az elképedt levéltáros az U

NE

SC

O képviselőjének

10

elmondta, hogy "itt hever a film

másolat m

ár régóta, és nem értik,

mi ez a felfordulás!" B

ezzeg mi tudtuk!

Az A

kadémia em

e fura gyülekezete ugyanis nem tudta el-

dönteni, hogy a pesti kézirat és az istambuli egyezik-e. É

s ez alegjobb bizonyíték arra nézve is, hogy nem

az zavarta őket, hogya pesti kéziratot lefordítjuk – elolvasni persze ők sem

tudták –,hanem

az, hogy meg voltak rém

ülve annak puszta gondolatától is,hogy egy ilyen ősi irat tartalm

a a magyar nép kezébe kerül, annak

mindennapi olvasm

ányos Bibliájává válik, írók, m

űvészek gyö-nyörködjenek benne, kutassuk, stb. R

áadásul Budenz József, az ő

Nagy H

aynauista Szentjük eredetileg zárolta az anyagot.

Mivel dr. Z

akar András nem

akarta, hogy neve előforduljonaz A

kadémián, barátját, a visszavonultan élő dr. S

árkány Kálm

ántkérte m

eg (mindezt m

egelőzően), hogy filmm

ásolatot kérjen ki azA

kadémia K

eleti Gyűjtem

ényében lévő TÜ

kéziratáról. Mivel

senki sem értett az anyaghoz, a nem

törődöm alkalm

azottak rendeskönyvtári

kölcsönzés keretében

kiadták a

filmet

a kéziratról.

Azonban m

i sem tudtuk lefordítani, és ekkor dr. Z

akar megkér-

dezte, vajon ismerek-e olyan turkológust, aki kitűnően beszél m

a-gyarul és törökül is. N

os, készen voltam a válasszal, m

ivel aprágai A

dy Endre D

iákkör révén volt tudomásom

dr. Blaskovics

Józsefről, aki értékes pályafutása révén a Károly E

gyetemen és a

magyarok között nagy tiszteletnek örvendett.

A diákok csak Józsi bácsinak szólították, m

ert szerénységenem

engedte a végnélküli címism

étlést. (Hosszú lenne m

ég a listais felsorolni az egyetem

ek, intézmények nevét, am

elyek taggá,díszdoktorrá választották.) T

ehát rendes felvidéki magyar kezébe

került a TÜ

ügye, ami nagy szerencse. M

ás aligha vállalta volna,hogy ezt a rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű m

agyarnyelvezetbe illessze, m

ely párosulva a rokon török nép színes,keleties kifejező világával, eredeti környezetben szólaltatja m

eg aT

Ü ősi igéit, történetét. E

bből tanítsuk gyermekeinket a m

agyarnyelv, kultúra szeretetére!

Am

ikor Pesten kiderült, hogy kezünkben a szöveg, a M

agyarN

emzet cikke nyom

án, (Józsi bácsi Lévára küldte a fordított ré-

szeket szüleim házához, onnan hordtuk at egyenként a részeket

Pestre), kitört az idegesség az A

kadémián. A

zonban Illyés Gyula

mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, es az írók javaré-

11

sze is. Hiába fenyegette az A

kadémia levélben dr. B

laskovicsot,dr. S

árkányt, a filmet nem

adtuk Vissza, ellenben m

ásolatokat ké-szítettünk róla, és am

ikor dr. Sárkánynak V

issza kellett adnom a

filmet, m

ár minden biztonságba volt helyezve. D

r. Sárkány pe-

rektől, letartóztatásoktól félt.E

kkor történt, hogy Kolozsvári G

randpierre Endrével m

eg-látogattuk az A

kadémia alelnökét, L

igeti Alajost, aki kifogasolta,

hogy Józsi bácsi egyszer a Mátyás pincében elm

úlatott 100 fo-rintot, és ez "nem

helyes". Mikor ennek ellenére kijelentettem

,hogy az sem

helyes, hogy JÓZ

SI bácsi eddig 34 kéziratát nem

tudta kiadni ebben a környezetben, elgondolkozott, es azt mondta:

"hát, az baj". Majd felajánlotta, ha a T

Ü kiadásától elállunk, ő

megígéri,

hogy a

Felvidékre

vonatkozó török

adóösszeírásokanyagát, egy hatalm

as munkát, seggit kiadni E

rre közöltem, hogy

a TÜ

ügyében nincs alku, az meg fog jelenni. E

rre dühösen kia-bálni kezdett: "A

kkor véres fejjel fognak visszavonulni!" Közben

kihátráltunk az ajtó felé.L

igeti kifogásolta Endre jelenlétét, hiszen őt eredetileg nem

jelentettem be. N

yilván zavarta, hogy van tanú. Viszont Illyés tá-

mogatása révén az első nagy tanulm

ány, K. G

. Endréé m

egjelentaz írószövetség lapjában, a K

ortársban. Azonban a m

ásodik részm

ár nem jelenhetett m

eg, mert A

czél György m

egtiltotta. Viszont

egyre szélesebb körben tárgyalták az ügyet, s a nyilvánosság se-gít.

Ez idő tájt a M

agvető részéről Szalay K

ároly kezdett fog-lalkozni a kiadással. K

orábban számos kiadót letiltottak. A

Heli-

kont, Gondolatot, sőt a pozsonyi M

adách kiadót is, ami külön

szemtelenség volt.

Józsi bácsi a támadások következtében időnként el volt kese-

redve, de szerencsére elkészült a kézirat teljes magyar fordítása.

U.i. P

rága messze van, és egy idő után neki csak a jó híreket en-

gedtem elm

ondani. Közben kiérkeztem

Clevelandba, és a S

zittya-kürtben egy rövid közlem

ényt adtam közre, hogy a teljes kézirat

nálam van. E

z sokat segített, mert a M

agvető nagyon korlátozottpéldányszám

ban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a

könyvnapon az is órák leforgása alatt kelt el. Ezekre az állapotok-

ra jellemző, hogy alig fél év elteltével az eredetileg 35 forintos

könyvet 800 forintért árulták. Ezzel kitűnt az is, hogy a T

Ü érté-

12

ke, tartalma valóban rendkívüli az értő, érző, em

elkedő nemzet

szemében. N

yugaton rendkívül fontos a megjelentetése, hiszen

otthon is azt remélik, hogy m

ajd külföldön kiadják, s akkor hazafog szivárogni. Igen fontos az is, hogy a világszerte csapatokbanélő m

agyarság megism

erje és elterjessze a könyvet. Mi igyek-

szünk olcsón kaphatóvá tenni.F

ontos esemény volt A

z ősi Chorezm

kiadása is, hiszen ébrentartotta a T

Ü iránti lelkesedést. R

áadásul egy hasonlóan elszabo-tált ügy rendezése volt.

Józsi bácsi lelkesedése leírhatatlan volt a könyv kiadása al-kalm

ával, mert tudta, hogy ez a T

Ü kiadásának előkészítése. Jól-

lehet, időközben újabb csatát vesztett, ezúttal Hazai G

yörggyelszem

ben, aki időközben hangadó turkológus és fő cenzor lett. Ha-

zai korábban Berlinben volt vendégtanár, és akkor m

ég azt üzenteP

estre, hogy ha hazajön, "vér fog folyni". Ezzel el is érhette a

"legnagyobb elismerést", m

ert az Akadém

iai Kiadó igazgatójává

tették meg. E

lső tette az volt, hogy dr. Blaskovics József. N

agyD

efterjének, az említett török adóösszeírás kéziratának kiadását

megakadályozta. D

r. Blaskovics válaszát az A

kadémiai K

iadó el-utasító levelére a F

üggelékben közlöm, vele együtt S

zeidovitzÉ

va, írói álnevén Apor É

va levelét is, melyet az A

kadémia nevé-

ben írt. Meg kell jegyeznem

, hogy ez utóbbi levél számos tör-

vénytelenséget tartalmaz. S

érti a könyvtárak alakításával és hasz-nálatával kapcsolatos rendelkezéseket. E

lfelejti, hogy minden for-

dítás önálló alkotói terméknek szám

ít, s kizárólag akkor támad-

ható, ha a fordítás minősége kifogásolható. E

rről azonban szósincs. E

gy filmm

ásolatot nem érdem

es kéziratként forgalmazni

külföldön. A fordítónak tehát a fordítás szövegére szerzői joga

van. Mahm

úd tolmács szerzői joga is lejárt 50 évvel halála után.

Utódairól sem

tudunk. Könyvtárban m

ás számára is szabad köl-

csönözni a törvény szerint, sőt, másolatot is szabad készíteni. D

r.S

árkány a másolás (tetem

es) költségeit pedig kifizette. A levél

úgy tünteti fel a két nevezett akadémiát, m

intha azok egy nemzet-

közi rendőrszervezet részei, vagy hálózat lennének.A

z üggyel kapcsolatban – mindez 17 éve tart – feltornyosult

levélhalmaz is feldolgozásra vár. A

kkor talán az egész történethozzáférhető lesz a nagyközönség szám

ára.D

e most térjünk vissza a lényegre. A

Krónikára.

13

A T

Ü-vel töltött hosszú évek során m

egfigyelhettem, m

intalakul át szem

léletem a szöveget illetően, tekintve, hogy szám

osúj szem

pontot az idők folyamán kezd az em

ber felismerni. E

zek-nél az ősi iratoknál a szerkezet kutatása nagyon fontos, m

ivelegym

ásba illeszkedő részeit csak így tudjuk elválasztani egymás-

tól. {gy van ez a Bibliában is, m

elynek legrégibb rétege azonosforrásból m

erít, mint a T

Ü. R

áadásul a Nim

róddal jellemzett réteg

a TÜ

-ben az ún. vízözön előtti időből őriz töredékeket, melyek

önmagukban is önálló egységeket képviselnek.A

múlt században és azóta is, felgyorsuló ütem

ben bonta-koztak ki azon régészeti kutatások és ősi kultúrák feltárása, m

e-lyeknek adatai tükrében a T

Ü titokzatos üzenetére fényt lehet de-

ríteni. A N

imród név először az A

sszír rétegben tűnt fel, mégpe-

dig Ninivében (668-626 K

r. e.). A területet az északról dél felé

vonuló szumeroidák lakták korábban, am

int ezt a leletek igazol-ták. E

bben az időben a környező hegyes területet északi iránybanezen szum

eroidák őseinek leszármazottai lakták, akik nem

örülteka B

abilon felől ellenük kifejlesztett Asszíriának. A

Nim

ród ha-gyom

ány is Babilonból érkezik A

sszírba. A m

egtalált 12 táblaszövege három

szóval kezdődik: "Sha Nagbu Im

uru." S ez az asz-

szíroknál az egyesített hagyomány gyűjtem

ény elnevezésévé vált.A

Kr. e. 2000 körüli B

abilonban Gilgam

es neve fémjelzi ezt

a már akkor is szám

os és különböző időben keletkezett önállótörténetet, m

ítoszt összedolgozó történetet, melynek G

ilgames a

központi alakja. Ez az anyag N

ippurban került napvilágra. Ebből

kiderült, hogy hősünk Erech vagy U

ruk városába mint hódító ér-

kezett. Gilgam

es egyúttal a tavasz Nap-istennek, T

amm

uz, vagyD

amuzzi szerepét veszi át. G

ilgames sum

ér nevét számos vita

kiséri (pl. Izbudar, Gis'saks, stb.).

A T

Ü-ben ezt a szerepet "egy hatalm

as bégfi, nevét Kattar-

nak mondták" képviseli. A

névben felismerhető a szum

eroidaK

hatti, "Hittita", H

urri, Khorezm

név, amely P

höniciában a Kha

néven ismert napisten nevében m

aradt fenn. Kattar tehát egy ős,

főpap emlékét idézi fel, hasonlóan, m

int Gilgam

es, akinek neveelem

zésekor bivalyszerű, állatokkal, oroszlánokkal birkózó, a tűzpapja kerül elénk.

Az asszirológusok m

eglehetősen összekavarták a neveket éskevés jó m

unkát találni, amely ebben a babiloni zűrzavarban az

14

eredeti anyagot helyesen értelmezi. Ő

seink az eredeti hagyomá-

nyokat elemeiben m

egőrizték az évezredes szkíta, vagy szakaművészetben. E

zért álljon itt néhány adat a nagy ős, Gil-ga-m

es-ről, aki N

apimádó és a tűz papja. A

z Atya-Isten fia, Istár anyais-

tennő csábításának ellenáll. Hatalm

as termetű és erejű. A

12 tábla12 hónapot jelképez, tehát csillagászati m

ítosz is egyben. Megöli

a szarvasmarhákat pusztító oroszlánt. M

egbirkózik egy szarvas-sal, vagy antiloppal és egy hatalm

as bölénnyel. Két ökröt fürdet

két folyó között. Megöli a sárkányt. N

yugaton keresi a napnyugtahegységeit, hogy felkutassa a halhatatlanság füvét és m

egtaláljaazt. B

arátja, az emberbika E

nkidu, vagy Aebani, aki korán m

eg-hal. A

tkel a "Halál vizein", és élve visszatér. G

yakran ábrázoljákoroszlánfejjel, hegyes lándzsával. V

iszont nem tisztelték Isten-

ként. Mint látható, ezek az elem

ek a szkíta világ művészetét gaz-

dagítják. Szinte m

inden kincs beszél, egy ősi, fontos mondát tar-

talmaz, ír le.K

attar szerint a testvérpár édesanyja AN

KIS

ZA

volt. Sok ke-

resgélés után bukkantam H

ugo Radau könyvére, am

ely végre el-vezetett a T

Ü legzseniálisabb adatainak m

egértéséhez. A név,

AN

-KI-S

ZA

ugyanis az a kiindulópont, mely felé a N

imród ha-

gyományt követve eljuthatunk, és am

i a "kezdet kezdete" az em-

beriség történetében. AN

-Isten a sumérok első és legrégibb istene,

aki magában foglalja a két nem

et, aki önmagát terem

tette és képesönm

agából nemzeni és szülni önm

aga képét, fiát, vagyis önönm

agát. O az, aki a fény forrása, a napsugarak kibocsátója, a gon-

dolkodó és a gondolat, az alany és a tárgy, a teremtő és a terem

-tett, az ősi és annak m

ása, az élet forrása, és az élet maga. V

agyisA

N az alkotója m

indkettőnek (mindennek =

sa Kis-sat A

N-K

I) éső m

aga a minden (A

n = sam

e). A sum

érok történelem előtti idők-

ben egy hármasságban hittek: az A

tya=A

N, a F

iú= E

NL

IL és az

anya, fiatalasszony, vagy menyasszony =

AN

, vagy KI. K

ésőbbE

nlil kezdte birtokolni atyja szerepét, átvéve az AN

nevet. Ezáltal

azonban a hármasság, három

szög szentháromsággá vált. M

indenhárm

asság és szentháromság E

rekhből származik, így A

N =

Atya,

ég, vagy a menny; E

nlil = F

iú és a természet erői; és A

N/K

I =A

nya és a Föld. T

ehát az utód fokozatosan a földön kezdte alkal-m

azni azt, amit az É

gen látott. Hét isten örökölte tulajdonságai-

kat. A

nu, B

el, E

a, S

in, S

amas,

Ram

man

és Istár,

mégpedig

15

Enlilen keresztül. A

z első város és templom

Erech lett, vagyis É

-A

n-na, amelyet így is neveztek G

i-par- 7. Innen származik tehát

Hunor és M

agyar, Kattar főpap és népét vezető bölcs szerint. A

zistenek nevei pedig követnek bennünket, am

erre népünk jár. Pl.

Ister a Duna neve, B

al neve megtalálható D

ecebal nevében, akiegyik legnagyobb hősünk, stb. N

em hiszem

, hogy Pannonijja ró-

mai neve a kenyérterm

elésre utal. Az A

N szót lehet a szóban fel-

ismerni, vagyis legalábbis A

nu istenét. A róm

aiaknak újdonságlehetett a kenyér és a fejlett m

ezőgazdasággal való találkozásuk.T

udjuk, hogy az emberiség első m

ezőgazdasági forradalmát a

szumeroidák indították. Így K

ína ősi földrajzi neveiben minden-

hol megtalálható az A

N-fennsíkot, és a K

I, az éggel szembenálló

földet jelölő szótag.É

rdekes az is, hogy Mahm

úd tolmács különbséget tesz a

Madzsar népnév, illetve H

unor és Magor neve között. N

os, a Ma-

ga, Mada, M

éd a napot imádót jelöli. A

z egymással vadászó test-

vérpár a Gilgam

es mondakör két égi eredetű, m

ajd földi hőséreem

lékeztet. Gilgam

es is építkezik, templom

ot épít, stb. A T

Ütestvérpárja is m

onostorba vonul. Tanulni.

A m

onostort Adzsem

határán építik, és ez Lurisztánnak felel

meg, hiszen M

ahmúd tolm

ács szerencsénkre kora elnevezéseit al-kalm

azta a földrajzi nevekre.A

monostor építését azonban a "csodálatos színekben pom

-pázott"-ként jellem

zett vad feltűnése ösztönözte. A vadat N

imród

környezetében "szaglászta" a testvérpár, – tehát a hagyományt

követve. A csodálatos színek a N

apot jellemzik, és a tudom

ány,m

elyet el kellett sajátítaniok, öt évet vett igénybe. Akkor sem

"helyeselhető" még a "világi élet iránti vágy".

Ezután azonban a S

zkítia felé való vonulás kezdődik. Az ősi

hagyomány kifelé m

utat Mahm

úd Perzsiájából, am

ely Mezopo-

támia. U

gyanis uralmi változás következtében m

ások kerülnek otta trónra. V

alószínűleg Eurázsia füves sztyeppés világa a m

agasfejlettségű m

ezőgazdasági kultúrára épült, mindig bonyolultabb

állattenyésztés térhódítása is késztető erő. És ilyenkor égi jelként

számbavehető az ősi hagyom

ány. Kolozsvári G

randpierre Endre

említett tanulm

ánya, mely a P

annonijja felé mutató ősi jeleket

elemzi, ezért figyelem

re méltó kísérlet, hiszen a vízözön előtti és

Gilgam

essel jellemzett hagyom

ány misztérium

on túlmutató anya-

16

gát ismeri fel a T

Ü ezen ősi rétegében. A

zon ne csodálkozzunk,hogy gyűlölködő és vad tám

adások érték, hiszen azok támadják,

akik el akarják pusztítani a TÜ

és a magyar nép ősi em

lékezését.A

magyar szellem

i réteg, az írók kötelessége a számontartás,

mentés. V

agy nem m

agyar írók. Endre javaslata H

unor népét il-letően 12-8 ezer évvel ezelőtt a K

árpát-medencében tehát nem

túlzott. Az Ü

ngürüsz népet a meghatározatlan ősidőbe datálni,

mint ősi közeget, ugyancsak jogos. B

orisz Perlov szum

erológusjoggal hívta fel a figyelm

et Tatárlakával kapcsolatban a szum

e-roidák 7 ezer évvel ezelőtti jelenlétére a K

árpát-medencében,

mégpedig fejlettebb írásbeliséggel, m

int a két folyóvidékéé. Atatárlaki ugyanis ezer évvel korábbi annál. A

TÜ

tehát a honvisz-szafoglalások különböző eseteit kíséri figyelem

mel, és érdekes,

amint A

ttila megjelenésekor (110. fólia) ezt írja:

"Jobb és baloldalán arany, ezüst és acél karosszékekenÜ

ngürüsz fejedelmei, hősei és főurai ültek, s ném

elyikükkarba tett kézzel szolgálatára készen állt."

Vagyis nem

hogy Árpádékat, de A

ttilát és már H

unort is ígyvárták Ü

ngürüsz urai. Ez m

agyarázat arra nézve is, miért változik

meg a hunok és H

unor neve Hüngürüszre. A

ttila a közös ős fiavolt. N

em csoda, ha várták, és m

ikor megérkezett, tisztelték. T

e-hát a H

unor névvel, illetve az Üngürüsz névvel a népet jellem

ez-ték, M

agor neve a vallás, ismeretek, m

agyar vallást jelenthette.E

nnek a függőlegesen ható kultúrának van egy vízszintes irányais, am

elyet Chen M

oon Geum

asszony, a Pekingi E

gyetem pro-

fesszora jellemzett a denyeperi bronz kultúra terjedésével. E

zD

zsidijja, vagy Szkítia kultúrája, m

ely behatol egészen Kínába.

(Levelét a F

üggelékben közlöm.)

Sok a vita arról, hogy vajon T

rója története miért került az

anyagba, Nagy S

ándor terjedelmes történetéről nem

is beszélve.N

os, K

attar azért

mondja

el ezeknek

a hurrita

korban, főleg

Észak-M

ezopotámiából

kiáramló

rokonnépeknek a

történetét,m

ert erre alapozza a jogot, hogy a Chorezm

birtokában lévő Hu-

nor népe Panonijjából "a tőle keletre és nyugatra fekvő országo-

kat" elfoglalja. A hurrita problém

át már T

olsztov is ismerteti, de

napjainkban I. M. D

iakonoff professzor, azonkívül az Altyn-depe

feltárása révén híressé vált V. M

. Masson tárgyalja részletesen.

17

Különösen D

iakonoff végzett alapos munkát, és ebben a trójaia-

kat a hittita-hurri birodalmi együttes részeként ism

erteti. Nem

véletlen, hogy a trójaiak üngürüsz felé menekültek. A

régi brittiratok viszont ism

ertetik Merlin m

águs és médiai pap tevékenysé-

gét, sőt kapcsolatteremtésüket P

árizs népével, tekintve hogy azokis valam

ennyien trójai eredetűek voltak.N

agy Sándorról viszont K

őrösi Csom

a Sándor írja a követke-

zőket:"A párthusok négy évszázadon át R

óma hatalm

ának ve-télytársai voltak... a parthusok barátai voltak a görö-

göknek... ők ugyanazon híres nép, amely a "G

ET

A" név

alatt szerepelt. Mithriades pl. a P

árthus dinasztiábólszárm

azott. Macedoniának R

óma által történő m

eghó-dítása után valószínű, hogy a parthus vezérek a D

unafelé vonultak vissza rokonaikhoz, s régi gyűlöletük foly-tán m

eg nem szűntek a róm

ai birodalmat portyázó ha-

daikkal zaklatni... Nagy Sándor m

aga a párthus nemzet-

ből származott, könnyen m

egérthetjük sikeres hadjára-tait Á

zsiában, és azt is, hogy a görög birodalom oly soká

fenntartotta magát B

actriában!!!" (1. 373. o.)

Csom

a az, aki figyelmeztet (S

hakya), Buda szkíta eredetére,

mely tanítást és a S

hambhala m

ondakört a tibetiek őrizték meg.

Ez tiszta szum

eroid hagyomány és C

soma ezt felism

erte a magyar

nyelv révén a szanszkrit ősi rétegében. (Pl. A

ttila temetése és a

Csom

a által leírt Buddháé teljesen egyezik.) K

attar vezér tehátnagyon jó és hiteles történész, azaz m

águs pap lehetett, hogym

indezt ilyen zseniális logikai sorrendben tartotta és mondta el.

Az em

lített Geta népnév tehát az üngürtisz népre vonatkozik.

Ugyanúgy, m

int a Daha, vagy dák. D

ecebalus, rómaiasított név.

A "c"-t cs-nek ejtik. E

zenkívül a ,,-lus" végződés latin, vagyisD

akabal-lal van dolgunk, aki eredeti értelemben földi "bálvány",

fiatal hős volt, aki a rómaiak ellen harcolt (D

aca-saka-szkíta). Or-

szágát sohasem foglalták el, hiszen a róm

aiak 400 év véres harcairévén csak a D

unántúlt és Erdély egyes részeit hódították m

eg.E

zért "Dahabalnak" m

int Gilgam

eshez hasonló hősnek emléket

kell állítanunk!!!

18 Szinte kétévenként indítottak a róm

aiak hadjáratot. Am

ikorők nyugton voltak, az üngürüszök tám

adtak. A T

Ü ennek is em

-léket állít. R

óma azért érte el ekkor legnagyobb kiterjedését, m

ertbeleütközött a párthus-hun-szkíta falba. B

ebizonyította azt is ez aróm

ai kultúra, hogy lényegesen alacsonyabbrendű. Attila R

óma

megtörésével a rabszolgatartó rendszer (a beszélő szerszám

) rend-szerét szüntette m

eg Európában, ezzel új korszaknak nyitva utat.

Ezért nevezik A

ttilát annyi nép hagyományában hősnek, m

íg aróm

aiak átkozzák, amin nincs m

it csodálkozni. De egyúttal ezért

is bosszantó, hogy Róm

ából hozzák nekünk azt a hitet, amelyet a

sumir G

ilgames m

águs papjai terjesztettek el Egyiptom

ig és on-nan R

ómába. K

omolyabb írók m

egírják, hogy a Melkizedek papi

rend Ábrám

sumér vezér korában a term

ékeny félhold dal jellem-

zett terület nyugati ágának központjában, Sum

ér bukását követő-en vált vallási központtá. E

zt dr. Zakar kutatta. Jézus ugyanis

Melkizedek-rend szerinti pap volt. S

zumeroid m

águs pap.A

z élet és a nemzeti távlat kiteljesedése a B

laskovics Józse-feket igazolja. A

z örökösen jelenlévő tehetséget a hagyomány

önti új formába, m

ely megvalósítja az eredeti gondolatot az új kö-

rülmények között. A

hagyomány és géniusz, m

ely örökletes, mi-

nőségi jellemző, terem

ti meg egy szerves környezet életösztönét,

és biztosítja az életfolyamat örök tisztaságát. A

kultúra szelleme

mindig ez a szerves életfolyam

at, mely kultúrája és történelm

ijellegét tekintve sajátosan egyedi tünem

ény. A történelem

folya-m

ata nem áll m

eg, és új, minőségileg jellem

ezhető hagyományt

teremt. így válik az egyén névtelenül a történelem

részévé, és agondolat hordozójává. A

történelem nem

hoz létre tökéletes rend-szereket, de lehetővé teszi a történelm

i küldetés teljesítését és ezm

eghatározza a kimagasló egyéniségek feladatait. E

zek a nagy-szerű egyének hidalják át a történelm

i szakadékokat egy nemzet

életében, a hagyomány m

egalapozásával és átmentésével a jövő

nemzedékei szám

ára. Vagyis a történelem

saját tulajdonunkkákell váljon, és a m

agyar szellemi életnek tárgyilagos képet kell

adnia a magyarságról. S

zellemóriásaink ezt m

egértették. Nim

ród,H

unor, Mao-tun, D

ecebal, Attila, B

aján, Árpád, R

óbert Károly,

Mátyás

király, a

Zrínyiek,

Széchenyi,

Ném

eth L

ászló, Illyés

Gyula, stb. C

surka István például az önépítés lehetőségeit kutatja.A

megm

aradt szellemi m

ag stratégiáját, igazolva a fenti szabá-

19

lyok helyességét.

Vele

legfrissebb szellem

i em

bereink gyü-

lekeznek olyan kérdések meghatározása érdekében, m

int a poli-tikától független em

ber életstratégiája, a sikert igénylő, nemzeti

jellege önépítés

magyar

programjának

szempontjai,

majd

mindennek közös m

egvalósítása, a közösségi szellem kialakulása

által.Szellem

i életünk egyik súlyos hibája, hogy történelmi ítélő

képességünket gátolja "európaiságunk" üres ismételgetése, m

ely-nek bizonygatásában egy többre hivatott szellem

iség bénul meg.

Ez a szellem

i "önmagunkrövidrezárására" m

éreteiben a közép-kortól m

egfigyelhetően a racionalista irányzatok elterjedésévelegyenes arányban erősödött, és fő oka jelen állapotainknak. E

n-nek szigorúan véget kell vetni, és ezeket az elem

eket ki kellgyom

lálni a magyar szellem

i, lelki életből. Reform

okat kell beve-zetni m

inden téren: vallásban, művészetben, irodalom

ban, politi-kai gondolkodásban. E

urópa különben is két racionalista, vagyfélracionalista hatalom

között van megosztva, és m

int kultúra,éppen ezért m

egszűnt hatni. Új időket élünk, fel kell zárkózni.

Megengedhetetlen, hogy egy halott földrész összes civilizációs

betegségét végigszenvedjük, mindezt önostorzóan.

A T

Ü ugyanis m

indvégig a szellemi m

ag küzdelmének törté-

nete is egyben. A II. fólián így erről ezt olvashatjuk: "H

unor né-péből tízezer em

ber gyűlt össze, és a nem rendkívüli terem

tmé-

nyekből is kétszáznyolcvanezer férfi gyülekezett össze..." Vagyis

ezen a "csodálatos hadseregen" belül volt egy szumeroid m

ag. Avezető, kultúrahordozó réteg, m

elynek volt egy meghatározó ide-

ológiája, szelleme, program

ja.A

hagyomány jelenléte olyan erő volt, hogy az m

aga a veze-tésre is alkalm

atlan, de vezető szerepbe kerülő egyén teljesítmé-

nyeit is sikerrel koronázta, mivel a környezet hagyom

ány értéserévén helyreigazította, am

it a véletlenszerűség elrontott volna. Aszum

eroidák és utódaik egy központi mag hagyom

ányművelése

segítségével egy új, minőségiekben jelentkező fejlettségi szintet

voltak képesek létrehozni. A középkori m

agyar királyság különö-sen a nem

zetalkotó dinasztia ezen örökség ismerete birtokában

volt képes a társadalom érdekeit m

egvédeni, illetve azt fejleszteni.E

zen dinasztia és a hagyomány racionalista szellem

ű összezava-rása vezetett m

ai romlott állapotukhoz, és a kiút ebből a zsákutcá-

20

ból m

indennek felism

erése –

széleskörben, valam

int szellem

iéletünk átszervezése és a m

inőségi jellemzők kifejlesztésében egy

mély hagyom

ány alapján kultúrálisan, politikailag, sőt geopoliti-kai értelem

ben.N

agy, és nehéz munka volt a T

AR

IH-I Ü

NG

ÜR

ÜS

Z ügyét

idáig fejleszteni. S ezzel az előszószerű vázlattal kivánta bevezet-

ni azt a harcot, ami m

indannyiunkra vár. Nem

hiszem, hogy van-

nak törpe idők és törpe generációk. Csak szűkített dim

enziókvannak, és azokból a szellem

embereinek kell először kitöm

i.U

tána mind. H

unor, Magor, és az üngürüszök "csodálatos népe".

Ge

ön

cz

eö

l Gy

ula

(A szerkesztő m

egjegyzései:A

jelen munkában az eredeti könyv m

egjelenési alakjától el-térünk. A

z első kiadáshoz képest megjelölt változásokat itt átve-

zetjük.A lábjegyzeteket nem

külön szakaszban, hanem a m

egjelenéshely lapaljára szerkesztettük.

A m

argón keretben látható számok az eredeti török kézirat

oldalszámát jelölik. A

név- és tárgymutatóban szereplő oldal-

számok ezekre hivatkoznak.)

21

Tárih-i Ü

ngürüszH

atártalan köszönet és megszám

lálhatatlan dicsőség a feltét-lenül létező P

adisahnak! 1 Annak, aki az "elem

ek világát"2 vidé-

kekkel és városokkal töltötte meg, s m

indegyik élére olyan te-rem

tményt állított, "m

elyhez hasonló nincs a világban"3 M

eg-szám

lálhatatlan ima annak az "U

ralkodónak"4, aki m

inden nagyvárost egy padisah parancsa alá rendelt, s ezen "szent m

ondás"5

kegyes értelmébe foglalta: "m

indegyikünk pásztor, és mindegyi-

künk felelős a nyájáért."6

Vers:

Nézd a világot, [m

elyet] a nagy Terem

tő,a N

agyság és Szépség7 ajándékozott [nekünk],

egyeseket igazhívőkké tett az Isten,m

ásokat hitetlenséggel büntetett.A

teremtett [világ]

8 és a teremtett [lények] dicsőségének

9

1 F

eltétlenül létező = az egy igaz Istennek, A

llahnak első és legfontosabb tulaj-

donsága. A feltétlenül létező P

adisah = A

llah, a Világm

indenség Ura.

2 Elem

ek világa = az ókori bölcselet szerint a világ négy elem

ből állt: tűz, víz,levegő és föld. A

z elemek világa =

a világmindenség.

3 A padisahokat a keleti írók a "világ legtökéletesebb terem

tményeinek" nevez-

ték, akikhez hasonló nincs a földön.4 A

világmindenség uralkodója =

Allah.

5 Szent mondása" a H

adisz = M

ohamed prófétának vagy az első kalifáknak a

vallásos élettel

kapcsolatos m

ondásai, kijelentései,

melyeket

a száj-

hagyomány őrzött m

eg, és csak később gyűjtötték össze s foglalták írásba.A

több kötetes kanonizált gyűjtemény a K

oránon kivül az iszlám vallás

legfontosabb forrása és szent könyve.6 A

rab nyelvű Hádisz-idézet.

7 Nagyság és Szépség =

Allah állandó jelzői.

8 A terem

tett világ dicsősége = M

ohamed próféta.

1

22

dicséretérea szellő jázm

in-szóró üdvözlete töméntelen

és a rózsaillatú imádságok parfüm

jének illatozása tö-m

éntelen.A

próféták pecsétjének, 10 Allah próféta ragyogó virágoskert-

jének legyen adományozva és ajándékozva [az im

a és hála], akiprófétaságának eljövetelével a m

egvetendő hitetlenség műveit és

a pogányságot elűzvén eltávolította. Továbbá: népe, fiai és társai

számára legyen [adom

ányozva a dicsőség], amiért az iszlám

val-lást a ser

crel 11 tették [olyan] világossá, mint a nappal. "A

dja áldá-sát rájuk A

llah, és az ö összes segitőtársairal". 12

De folytassuk: a boldogság naphoz hasonló trónjának feje-

delme

13 és

a kalifátus

trónjának koronaviselője,

korszakunkS

zülejmán szultánja, 14 korunkban a világ ura.

Vers:A

föld felszínén levő területek lovagja,a világ-országnak és [igaz] vallásnak padisahja,aki igazsága fényével beragyogja a világot,aki a hitetlenség sötétje elleni [harcban] nem

kíméli a

fáradságot,aki a hitetleneknek szűkké teszi a világot,aki az ellenség földjét felperzseli,aki éjjel-nappal győzedelm

eskedik az ellenségen,s fejükre különféle büntetést szab.K

i ez a sah, ha kérdezed, fordulj hozzám,

9 A

teremtett lények dicsősége =

Moham

ed próféta.10 A

próféták pecsétje = M

ohamed próféta, a próféták sorában az utolsó, aki m

integy "pecsét", lezárja a próféták sorát.

11 A "serc" =

az iszlám törvényeinek és előírásainak összessége.

12 Adja áldását rájuk A

llah" és az ő összes segítőtársaira = gyakran használt

arab szent mondás.

13 A boldogság trónjának fejedelm

e = Szülejm

án szultán, akit a török történelema "törvényhozó" (kanuni) m

elléknévvel tisztelt meg. A

török történelemben

1., az európaiban sokszor II. Szulejm

án (1520-1566) vagy Szolim

án névenism

eretes.14 Szülejm

án = a bibliai S

alamon király. A

szultánok gyakranhasznált állandó jelzője. Itt szójáték, S

zülejmán szultán m

intB

ölcs Salam

on.

2

23

hallgasd meg szavam

at, oh, tiszteletreméltó [olvasó]:

a világ hét Sávjának15 uralkodója,

őexcellenciája, korszakunk Szülejmán szultánja.

Oh, Istenem

, adj hosszú életet a mi sahunknak,

és szépítsd meg m

inden napját IP

róza: Abban az időben, am

ikor Ő16 kardjának csapásával el-

foglalta üngürüsz tartományának várait, néhány vár népe [m

ég]P

ícs királyának hódolt.M

ivel ezek [a várak] nem hódoltak m

eg, és nem vetették alá

magukat a padisah parancsának, tengernyi hadat vont össze elle-

nük, megtám

adta őket, és a [Korán] harm

inc fejezetének17 a je-

gyében legyőzte.U

sztolni Belgirád nevű várban egy latin nyelvű könyv került

a kezembe. M

időn megtekintettem

, [láttam, hogy] üngürüsz tar-

tományának a régi időktől fogva való történelm

ét tartalmazza.

Hogyan virágzott fel, m

iért és mi m

ódon lett a neve üngürüsz,B

udin nevű fővárosát miért nevezték B

udinnak, s régi fővárosuk-nak m

i volt a neve, kik voltak a királyaik egymás után, m

ikor éskik ellen harcoltak és háborúskodtak, m

ennyi ideig uralkodtak, éshogyan töltötték életüket.

Mindezt nyilvánosságra igyekezvén hozni, [én] ez a szegény

és nyomorult szolga, 18 T

erdzsüman M

ahmúd lelkesen elhatároz-

tam, hogy [ezt] a könyvet lefordítom

. Bárcsak eljönne az ideje

annak, hogy korunk padisahja és jelen korszakunkban a világ ura[nekem

], ennek a szegénynek és hitványnak az ajándékát nemes

tekintetére méltatná, és [engem

], szolgáját kegyeiben méltóztatna

részesíteni.R

ubá19

15 A

z ókori csillagászok az északi földgömböt (tehát az akkor ism

ert világot) hétéghajlati világsávra vagy világövre (iklim

) osztották fel.16 Ő

= S

zülejmán szultán.

17 A K

orán 30 fejezetre (szakaszra = dzsüz), illetőleg 114 szúrára tagolódik.

18 Szegény és nyomorult szolga =

Allah alázatos (a föld porához hasonló) szol-

gája, vagyis "Én", M

ahmúd T

erdzsüman.

19 Rubá’i. versfajta aaaa, vagy aaaxa rím

eléssel és sajátos verslábbal:

mafáilun m

afáilun fa'lun. = perzsa eredetű négysoros versfajta.

34

24 Óh, U

ram, esküszöm

, hogy a nún szúra20 értelm

ébenés am

i abban meg van írva,

állandóan növekedjék az ö hatalma,

amíg létezni fognak az egek és földek.

Az évszázadok hírnökei és a hírek elm

ondói ilyenképpenadták elő. A

régi időkben a Madzsar törzs nem

zetsége Nem

ródgyerm

ekeitől származott. N

emródnak volt egy A

nkisza nevű fele-sége, s ettől a feleségétől két fia született. A

z egyiket Magornat, a

másikat H

unornak hívták. Ők voltak N

emród első fiai, és állandó-

an atyjuk palotájában tartózkodtak. Egy nap N

emród vadászatra

ment, és m

agával vitte a fiait is. Vadászat közben N

emród egy el-

ejtendő vadra bukkant. Azonnal nyom

ába eredt, és üldözni kezd-te. F

iai is mindenfelé vadat kém

leltek, s egyszer csak egy csodá-latos vad tűnt fel előttük, am

ely csodálatos színekben pompázott.

Önkénytelenül is a vad után fordultak lovaikkal vágtában. A

vadazonban elm

enekült, és Adzsem

[tartomány] 21 határán a hegyek

közé érve eltűnt.A

két királyfi, bármily soká kereste a vadat, nem

találta meg.

Sem

a nevét, sem a fajtáját nem

ismerték. A

két királyfi gyorsanelfáradt, a szom

orúság és a bánat tengerébe merült. A

zután azontanácskoztak, hogy m

itevők legyenek. Majd visszatértek atyjuk-

hoz, és arra kérték, hogy Adzsem

határán, azon a hegyes vidékenegy m

onostort építtessen számukra, am

elyben lemondva a világ-

ról lakhatnak, és a világ népétől visszavonulva saját gondjukkalfoglalkozhatnak.

Nem

ród kérésüket m

eghallgatta, és parancsot adott, hogyazon a helyen egy m

onostort építsenek. Miután a m

onostor fel-épült és elkészült, a két királyfi beleköltözött, hogy saját hitvallá-suk szerinti im

ádságokkal foglalkozva jó ideig ott töltsék életüket.Ő

k azután azon a helyen sok hónapon és éven keresztül laktak. Avilági néppel nem

érintkeztek, imádsággal és alázatossággal, [el-

mélkedéssel] foglalkoztak, s a világ öröm

eiről lemondtak.

Ily módon öt évig laktak a m

onostorban, és ott nyugodtanéltek. A

hatodik év kezdetén azonban a két legény elméjét m

egra-

20 A

szúrákat kezdő szavukról (betűjükről) szokták elnevezni.21 A

dzsem szerhaddlari =

Perzsia végvidékei, azaz a m

ai Észak-

Kaukázus.

6

5

25

gadta a világ [örömeinek az] íze. S

zívük rejtekében felébredt ahatalom

utáni vágy.M

ikor ezek ilyen [lelki]állapotban voltak, egy nap egy titok-zatos szem

ély érkezett hozzájuk. Elm

agyarázta nekik a világi ha-talom

[lényegét] és az uralkodás utáni vágyat, s [ezzel] őket meg-

rendítette. A két legény ennek a szem

élynek megtévesztö [elbe-

szélése következtében] elhatározta, hogy a monostort elhagyja,

mert [elm

éjük] a hatalom utáni vággyal volt elfoglalva.

Abban az időben A

dzsem országának közelében egy bégnek

két csodaszép lánya volt. Magor és H

unor ezt a két lányt feleségülvette.M

iután ez így történt, a hírmondó szavai azt bizonyítják,

hogy üngürüsz népe Hunor nem

zetségéből származott. M

ivel Hu-

nor neve később Hüngürüszre változott. N

emród halála után H

u-nor egész népével apósához, a tatár kánhoz

22 folyamodott, és

őnála telepedett le. A kán is m

egtisztelte őt, és Adzsem

szom-

szédságában egy egész ország fejedelemségét adom

ányozta neki.M

időn Nem

ród meghalt, A

dzsem trónjára egy m

ásik fejede-lem

került. Azt a vidéket pedig, [m

elynek Hunor volt a fejedel-

me],

Dzsiddija

tartománynak

nevezték. T

atár tartom

ány volt,

mely S

zamarkandtól a F

ekete-tengerig terjed.E

gy nap Adzsem

országának padisahja Kosztantinije feje-

delme ellen hadjáratot indított, és em

iatt Dzsidijja országának

uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelm

e segítségül Hu-

nor népéből, akik tatárok voltak, húszezer katonát gyűjtött össze,és A

dzsem padisahjához küldte [ezt a sereget]. A

mikor A

dzsempadisahja is K

osztantinije ellen ment, az em

lített Hunor népét tá-

madás érte, m

ely aztán ily módon elvált A

dzsem padisahjától, és

Pannonija tartom

ányába költözött.A

mikor abba a tartom

ányba érkeztek, látták, hogy csodálato-san bőséges folyam

ai vannak nagy számban, sok gyüm

ölcse és bő

22 A

tatár kán vagy a tatár tartomány bárhol előforduló fogalm

a történetírói visz-szavetítés; a X

VI. századi K

rimi K

ánság, vagy kán területének jelölését akorábbi évszázadokra, sőt évezredekre is felhasználta, am

ikor a kán és akánság nem

is létezett. Tehát M

ahmúd T

erdzsüman a X

VI. századi földraj-

zi elhelyezkedés szerint írta le a hunok, majd a m

agyarok vándorlás át aD

una mellé, a változásokat nem

vette figyelembe.

78

26

termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön [azaz H

unornépének a nyelvén] beszélnek [az ottani népek].

"Mikor kerül a kezünkbe ennél jobb ország?” – m

ondták[H

unorék]. Ennél az oknál fogva H

unor népe [békés] megegye-

zéssel annak az országnak a királyához ment, alattvalójává vált,

és az ország különféle helyein letelepedett. Pannonija királya pe-

dig örült, hogy az ő keze alatt telepedtek le, s [ebből] megértette,

hogy az ő alattvalóivá váltak. De m

ihelyt Hunor népe itt letelepe-

dett, Dzsiddija tartom

ányába [az ott maradt] H

unor népéhez ésbégjeihez ügyes kém

eket küldtek, azzal [a megbízással], hogy az

ottani Hunor-bégek gyűjtsenek katonákat, és jöjjenek be [ide],

ebbe a gazdag országba. Eközben a. '.kán m

eghalt. Az egész or-

szág Hunom

ak, Nem

ród fiának alattvalója lett.N

éhány bég [azonban] nem akart [H

unor] alattvalója lenni,m

ás [független] bégségeket alakítottak. De abban az időben m

eg-érkezett D

zsidijjába, Hunor népének bégjeihez az em

lített kém, és

hírül hozta Pannonija tartom

ányának tulajdonságait.A

zok pedig megértették, hogy nincs több olyan bővelkedő

tartomány, m

int Pannonija. E

z oknál fogva Dzsidijja és H

unornépének bégjei nagy hadsereget gyűjtöttek, és ez volt az oka an-nak is, hogy H

unor népe Panonijja ellen jött.

Egy m

ásik elbeszélés szerint így szól a történet: Egy napon

Hunor összegyűjtötte törzsének tekintélyes előkelőit, és vadászat-

ra indult. Vadászat közben egy hegyhát m

ögül váratlanul egy vadtűnt fel előttük, m

ely csodálatos színekben pompázott, de egy m

á-sik törzs [tartom

ánya] felé elmenekült. M

ikor [Hunor a vadat]

megpillantotta, azonnal m

egragadta a szívét ez a szerencsés jel.Így szólt:

"Ha ezt a vadat elejtem

, ebben az országban sikerül elérnünka nyugalm

at, de ha nem sikerül elejtenem

, sorsszerűen el kellfoglalnunk

Panonijja

tartományát,

melyről

[kedvező] híreket

kaptunk!" így határozott, s ezzel a gondolattal azonnal a vad utánvágtatott.

A vad pedig m

enekült, s amint egy m

ásik törzs [tartományá-

nak] határához értek, Hunor m

ár-már m

egközelítette, de azon ahelyen, ahol zsákm

ányul kellett volna esnie, a vad eltűnt a szeme

elöl. Hogy hivják és m

i fajta, nem tudta.

910

27

Mikor H

unor ezt a helyzetet látta, így szólt a mellette levő

előkelőségekhez: "Ez nem

a véletlen dolga. Ez jel és utalás nekem

és népemnek, hogy végül is ebben az országban nem

élhetünk.E

nnek az az orvossága és gyógyszere, hogy más országban kell

letelepednünk" – mondta. D

e azután még sok idő telt el.

A m

ásik ok, [amiért H

unor más országban akart letelepedni]

az volt, hogy Hunor D

zsidijja népével nem volt igazi (békés] kap-

csolatban, nem élt velük barátságban. A

szomszédos országokat is

megtám

adta, sok országot harccal és erőszakkal leigázott, melyek

megértették, hogy [H

unornak] ellenállni nem képesek. ők [H

uno-rék] pedig azon gondolkoztak, hogy saját hatalm

uk alá hajtjákP

annanija tartományát és a nyugati országokat.

Az itt kifejtett okoknál fogva N

emród fia, H

unor katonaságotkezdett gyűjteni. M

ikor Hunor népe összegyűlt, m

egszámlálták és

összeírták. Látták, hogy H

unor népéből tízezer ember gyűlt össze,

és a nem rendkívüli terem

tményekből 23 is kétszáznyolcvanezer

férfi gyülekezett össze. Mikor H

unor ezt a csodálatos óriási had-sereget összegyűjtötte, élete nem

lett hozzá hü, és közben eltávo-zott ebből a világból.

De

Hunor

rokonai között volt egy

hatalmas

bégfi, nevét

Kattarnak m

ondták. Hunor utódául őt választották m

eg a hadseregfővezérévé. K

attar fővezér tanácsülésére összejöttek az összes bé-gek, és tanácsot tartottak, m

elyik vidékre fognak vonulni.A

hadsereg bégjei közül mindegyik szót em

elt és beszédetm

ondott. Kattar kán azonban nagyon értelm

es és okos ember volt,

sokat tapasztalt személyiség, aki m

élyen tudott gondolkozni. Abégek javaslatait egyáltalában nem

találta elfogadhatóknak, egykis idő m

úlva azonban felemelte a fejét, tekintetét a bégekre és a

katonanépre vetette, és így szólt:"H

a akarjátok, hogy menjünk és székhelyünkké tegyük az el-

foglalandó [általatok javasolt] országot, akkor a tőle keletre ésnyugatra fekvő országokat is el kell foglalnunk, m

eghódítanunk,és sok tartom

ányt kell legyőznünk és alattvalónkká tennünk. Most

23 A

"nem rendkívüli terem

tmények"-en a m

ás (közönséges) népeket érti. Ezek-

kel szemben H

unor népe "rendkívüli") azaz nem közönséges, átlagon felü-

li, előkelő s vitéz nép.

1112

28

azonban az a szükséges, hogy Panonija tartom

ánya ellen men-

jünk!"Valam

ennyi bég helyeselte Kattar szavait, és felesküdött [ne-

ki].A

zután Kattar fővezér H

unor népe bégjeinek nagy ékesszó-lással elm

ondta Pannonija tartom

ányának tulajdonságait."A

z említett tartom

ány elleni elhatározásunknak az oka a kö-vetkező – m

ondta. – Am

ikor a hét világsáv és [minden] idők örök-

ké győzedelmes padisahja [Iszkender] elhatározta, hogy először a

keleti tartományok alapos leigázása után a nyugati tartom

ányokellen vonul, legelőször P

anonijja tartományának elfoglalását raj-

zolta meg szívében. B

udinnak és azoknak a vidékeknek elfoglalá-sát és székhelyévé tevését tartotta szerencsésnek, E

zért Iszkenderelindult, elfoglalta [P

annoniját], és ezt a székhelyet szerencsésnektartotta. A

zután Pécs székhelye ellen indult, [és azt is] elfoglalta.

Ennek a két székhelynek az elfoglalása következtében a N

imcse,

Leh, C

seh, Firenk és sok m

ás tartomány bégjeit sebesítette m

eg,harccal és erővel parancsának engedelm

ességére és meghódolás-

ra kényszerítette."A

mikor H

unor bégjei Kattar fővezérnek ezt az elbeszélését

hallották, mindnyájan m

egcsodálták Kattar szavait, és helyeselték

tervét."Milyen, csodálatos – m

ondták –, hogy nekünk ezt a történe-tet elbeszélted. V

ajon Iszkender hol született, kitől származott, ki

volt az apja és anyja? Mely tartom

ányok ellen indult először,m

elyik padisahot győzte le és tette le trónjáról? Kegyeskedjél ne-

künk elmondani, m

i volt az oka annak, hogy Pannonija ellen in-

dult? Ennek a titkát m

agyarázd el nekünk alaposan!!"M

ivel Kattar fővezér H

unor népének bégjeitől ilyen unszo-lást látott, belekezdett Iszkender történetének elbeszélésébe, és a(következőket] m

ondta:Iszkender

Rúm

padisahjainak

tizenegyedik [ős-]

atyjátólszárm

azott. Rúm

székhelye a régi időkben Macsje-D

onja tarto-m

ányában volt.

A

Filibétől

Kavaláig

elterülő tartom

ánytM

acsedonjának hívják. Kezdetben innét szárm

aztak Rúm

padi-sahjai. M

ivelhogy annak előtte Rúm

tartományának várai m

indkülönálló bégségek voltak. A

tina és Szelanik és az azon a vidéken

levő nagy városok bégjei, hasonlóan Venedik bégjeihez, egy-egy

1314

29

darab vidéken uralkodtak. Királyaik nem

voltak. De az egész

Am

avud és Mora tartom

ánynak voltak királyaik.A

zokban az időkben Atina és S

zelanik bégjei nagyon gazda-gok voltak. S

ok katonájuk és a tenger színén hajóhaduk volt.Ú

gyhogy amikor két ízben A

dzsem padisahjai R

úm tartom

ányá-nak elfoglalására hadjáratot indítottak, A

tina bégjei sok katonávalszem

befordultak velük, és a harcban Adzsem

padisahjainak sokkatonáját leverték, V

égül is az adzsem' katonaság kudarcot val-

lott, és a Rúm

tartományokból ism

ét országukba futott.A

bban az időben Filibe és K

avala között három-négy király-

ság is volt. De azokban az időkben M

ora tartományában volt egy

nagyon kiváló bégfi, Karalunak hívták, E

gy nap álmot látott,

mely csodálkozásba és ám

ulatba ejtette. Összehívatta tehát a vá-

ros csillagjósait, és álmának értelm

ét kérdezte tőlük. Azok pedig,

noha mindegyikük okos és bölcs férfiú volt, a gondolkozás tenge-

rébe merültek. V

égül is közös véleményre jutottak, és ezt m

ond-ták:

"Hatalm

as királyfi, álmának a jelentése a következő: Ö

n azokozója annak, hogy A

dissza tartomány, m

elyet Törökországban

[-----] 24nak hívnak, és a Mora tartom

ányban fekvő Korint nevű

székesváros, melyet T

örökországban [-----]nak hívnak, ezek is azösszes R

úm tartom

ányoknak székes váraivá lettek, De hogy a R

úmtartom

ányok padisahsága Öntől jöjjön létre, [ahhoz] először az

kellene, hogy Rúm

padisahsága Filibétől egészen K

avaláig ésA

rnavud tartományig terjedjen, [és fenn álljon] egészen a tizedik

atyáig25 [leszárm

azottig], s tőle származzon egy padisah, aki fog-

24

[-----]

=

így jelöltem

a

kéziratban üresen

hagyott helyeket.

Mahm

údT

erdzsüman több helyen ilyen a sorokban üres közöket hagyott ki a nevek-

nek, hogy folyamatosan írhasson fekete tintával. A

z üresen hagyott héza-gokba piros tintával utólagosan volt szokás a neveket beírni. E

z azonbanvalam

i oknál fogva elmaradt, s így hiányzanak a piros tintás névbeírások.

25 A tizedik atya (leszárm

azott) makedóniai N

agy Fülöp volt, N

agy Sándor apja.

Mahm

úd Terdzsüm

an adatai szerint a "Tíz A

tya" a következő:1. atya =

Karalu; Á

dám próféta időszám

ítása szerint a 4391. évben = i. e.

814-ben lépett trónra. Uralkodott 27 évig.

2. atya = K

aralu fia, 1. Pertika, a 4416. évben =

i. e. 789-ben. Uralkodott

37 évig.3. atya =

Argaiosz, 1. P

ertika fia, a 4453. évben = i. e. 752-ben. U

ralkodott55 évig.

15

16

30

lalja el ezeket a többi tartományokat, és az is szükséges, hogy az

Ön után jövő padisahok sírjai A

dissza várában legyenek [elhe-lyezve]. M

ert ha egy padisah ezt az elrendezést megbontaná,

azoknak a tartományoknak a trónja attól a padisahtól átszállana

egy más világtáj uralkodójára. D

e akármelyik vár ellen indul,

hogy azt ostrom alá vegye, esős napon induljon el, úgyhogy ez az

alkalom az Ö

né legyen." Ennyit m

ondtak, s aztán elhallgattak.A

mikor a királyfi a csillagjósoktól ezt a jóslatot hallotta, na-

gyon megörült. A

zután Morában összegyűjtött egy csom

ó hozzáhű bégfit és katonaságot, [-----] tartom

ányába ment, és harccal el-

foglalta Szerezt és D

iramát. A

zoknak a vidékeknek a királyait islegyőzte.

Aztán [-----] vára ellen indult, és ostrom

alá vette. Mivel esős

napon indult hadba, győzött. Aztán F

ilibét és Göm

ildzsint foglaltael. Á

dám próféta

26 időszámítása szerinti négyezer-három

százki-lencvenegyedik évben

27 abban a városban nagy ünnepi összejö-vetelt

tartott, és

trónra lépett.

Három

féle koronát

csináltatott:egyet vasból, egyet búzaszalm

ából és egyet aranyból.T

öbb napot időzött a várban, aztán visszament M

ora tarto-m

ányába, Korint trónjára, és katonaságot gyűjtött.

Azután az A

viuna környéki királyokat tette le trónjukról, éstartom

ányaikat elfoglalta. De A

tina és Szelanik és az azon a vidé-

4. atya =

1. Filiposz a 4508. évben =

i. e. 697-ben. Uralkodott 42 évig.

5. atya = 1. F

iliposz fia) a 455°. évben = i. e. 655-ben. U

ralkodott 13 évig.6. atya =

1. Am

intasz, a 4563. évben = i. e. 642-ben. U

ralkodott 19 évig.7. atya =

1. Iszkender, a 4572. évben = i. e. 633-ban. U

ralkodott 38 évig.8. atya =

II. Am

intasz, Karalu ivadéka, a 4610. évben =

i. e. 595-ben. Ural-

kodott 18 évig.9. atya =

II. Iszkender, a 4628. évben = i. e. 577-ben.

10. atya = III. F

iliposz, Nagy S

ándor apja, a 464°. évben = i. e. 565-ben.

Nagy S

ándor (Iszkender) tehát a 11. leszármazott.

Több tévedés is van a M

ahmúd szám

ításában: 1. Am

intasz csak kilenc éviguralkodott, M

ahmúd tizenkilencet em

lít. Nagy F

ülöp nem 4640-ben, ha-

nem 4846-ban lépett a trónra (i. e. 359-ben).

Nagy S

ándor húszéves korában lépett a trónra, Mahm

úd huszonöt évesnekm

ondja. (Szül. i. e. 356-ban =

Ádám

i. sz. 4849, trónra lépése 4869-benvolt =

i. e. 336-ban)26 Á

dámot, az első em

bert, a moham

edánok egyúttal első prófétának tisztelik.27 "Á

dám próféta időszám

ítása" - Ádám

teremtésével kezdődik az óm

acedónszoláris kalendárium

szerint. (i. sz. = 52°5).

17

18

31

ken levő néhány nagy város bégjeivel barátságot tartott fenn, mert

azok abban az időben katonailag erősebbek voltak nála. Iszlamboi

és Edrene bégjeivel is barátságot és jó szom

szédságot tartott fenn.Ilyen m

ódon huszonhét évig uralkodott, azután egy nap a végzetvánkosára tette le a fejét, és azt a végrendeletet hagyta, hogy azutána következő padisahokat [is] abban a várban tem

essék el.A

zután a testének fészkéből kirepülö Lélek-m

adár 28 elrepült aK

af-Adenre. A

lattvalói meggyászolták és eltem

ették őt az anya-földbe.

Így szokott lenni ezen a világon:A

z ünneplés gyásszal végződik,[E

zért] ne légy büszke a világ dicsőségére,N

e hódolj a világ örömeinek, csalódni fogsz!

Oh em

ber, ez a világ-lakóhely egy madár[fészek],

Sok madár repült ki [m

ár] ebből az ódon fészekből.Így szól a krónikás szava, m

ivelhogy az a padisah a világm

ulandósága elöl lezárta szemét.

Volt azonban egy fia, P

ertikának hívták. Mihelyt a padisah

meghalt, fia, P

ertika került a trónra Ádám

próféta időszámítása

szerint négyezer-négyszáztizenhatban. 29 Végül is beleesett a vég-

zet kútjába, és lemondott az É

let vizéről. 30 Neki is volt egy fia,

akit [-----]nak hívtak. Mihelyt apja m

eghalt, és a törvények szerinteltem

ették abban a várban. Ádám

próféta időszámítása szerint

négyezer-négyszázötvenháromban ő került a trónra. Ö

tvenöt éviguralkodott, és sok fia volt. D

e valamennyi m

eghalt, csak egy fiam

aradt, akit Filiposznak hívtak. D

e ez egy másik asszonytól volt.

Apja azonban ezt a fiát nem

szerette. Több ízben is elhatározta,

hogy megöleti. D

e nem talált a m

egöletésére semm

i okot.

28 A

"lélek-madár" keleti m

esebeli madár, m

ás néven Anka vagy Z

ümrüd-A

nka,m

ely a Kaf hegyén él, a dél-arábiai A

denben.29 Á

dám próféta i. sz. 4416 =

i. e. 789.30 A

z "élet vize" (ábihaját) sokat szerepel a keleti népek irodalmában. A

legendaszerint ez m

esebeli forrásvíz, s aki iszik belőle, halhatatlanná válik, Egye-

dül Hizir próféta (É

liás, Iljasz) tudta, hol van a forrása, és ivott is belőle.N

agy Sándornak (Iszkendernek) is az volt a célja, hogy felkutassa az "élet

vizének" forrását, ezért indított hadjáratot Kelet felé. D

e a "sötétség orszá-gában" elvesztette kalauzát, É

liás prófétát, s ezért a csodaforrást' nem ta-

lálta meg.

19

32

Sok idő telt el közben, végül erre az uralkodóra is rászegezte

sebező szemét a halál, s a végzet vihara elsüllyesztvén testének

hajóját, átadta a halálnak, szemét pedig lezárta a világ elöl.

Oh, lélek, hallgasd m

eg, milyen a világi helyzet:

Állandóan fúj a V

égzet szele,Szüntelenül fúj a V

égzet szele a világon,Sok-sok sahnak elvágja az életét.T

ele vágyakozással bárhogy is cselekszünk,F

elforgatja azt a Végzet katonája,

Sahokat taszít le trónjukról,K

önnyeivel a földet tulipánszínűvé teszi.E

z az a sah, [akinek] igazságossága tüzes vashoz 'ha-sonló,

A Serc egén ő a H

old31, m

ennyei [fényességű]E

züst testű szépség ez, [mely] nem

tűr ellenmondást,

A szava cukor, ajkai gyöngyök.

Nem

mondja: H

add éljen a világ ölén!N

em m

ondja: Életed folyása hadd m

enjen, hadd teljen lSah, koldus és dervis, m

indenki, aki élA

végén mindenkit elnyel ez a föld.

Oh, halál, keserves halál, diadalm

as haját.A

kárhova futok, egyszer hozzája ér utam,

Végül is a sors köve eltalálja korodat [életedet],

De ha kegyét adja, élj akár ezer évig 1

Így szólnak az elbeszélő szavai. Végül is a padisah m

eghalt.F

ia, Filiposz az Á

dám próféta időszám

ítása szerinti négyezer-ötszáznyolcadik évben lett padisah, és lépett apja trónjára. Ő

ishosszú ideig volt sah, negyvenkét évi uralkodás után egy fia szü-letett, akit [-----]nak hívtak.

Egy nap azonban F

iliposz is megbetegedett, és m

eghalt. Utána

Ádám

próféta időszámítása szerint a négyezer-ötszázötvenedik

évben a fia került a trónra, és padisah lett. Tizenhárom

évigpadisahoskodott, azután kiitta a halál borát, és lehunyta szem

ét a

31 A

Hold képviseli a keleti költészetben a szépség legtökéletesebb fokát, főleg a

telihold.

20

33

világ elől.N

eki is volt egy fia, akit [Am

intasz]nak hívtak. Mikor az apja

meghalt, fia [A

mintasz] lépett a trónra, és padisah lett Á

dám pró-

féta időszámítása szerint négyezer-ötszázhatvanhárom

ban. Ez az

Am

intasz pedig a világ evés-ivásától, csókjaitól és ölelésétől el-csábítva tizenkilenc évig könnyelm

űen padisahoskodott. Végül is

az idő pohárnoka átnyújtotta neki a végzet poharát, és testét sem-

mivé tette.

Egy felnőtt fia m

aradt, akit Iszkendernek hívtak. Iszkender,m

ihelyt apja elköltözött a világból, helyette padisah lett, Ádám

próféta időszámítása szerint a négyezer-ötszázhetvenkettedik év-

ben. Harm

incnyolc évig igazságosan' uralkodott, végül ő is a túl-világra költözött.

Mivel nem

maradt utódul fia, egy m

orai herceg, aki Kirobo

padisah dinasztiájából származott és [-----]nak hívták, lett a padi-

sah, és

Ádám

próféta

időszámítása

szerint a

négyezer-hatszáztizedik évben lépett a trónra. E

nnek a padisahnak nem volt

fia, de volt egy lánya.E

nnek a királyi lánynak volt egy fia, s ez lépett a szultánitrónra. H

armincnyolc évig padisahoskodott, és A

rnavud tarto-m

ány királyának a lányát vette feleségül, akitől három fia szüle-

tett. Az egyiket Iszkendernek, a m

ásikat Pertikasznak, a legkiseb-

bet pedig Filiposznak hívták, aki Iszkender-i R

úminak

32 volt azapja.Ő

is [-----] ideig időzött az ország trónján, de egy nap öt isleterítette az Idők A

ggastyánja a sors pisztolylövésével, és a földm

élyét jelölte ki [neki] lakóhelyéül.A

mikor A

mintam

meghalt, legnagyobbik fia, Iszkender lett a

padisah, és

Ádám

próféta

időszámítása

szerint négyezer-hat-

százhuszonnyolcban a

trónra lépett.

Apja

még

életében öt,

Iszkender, a legnagyobbik fiát jelölte ki utódjának, kisebbik fiát,F

iliposzt pedig Tebe város biztosává és parancsnokává nevezte ki.

Apjuk halála után [tehát] Iszkender lett a padisah, aki aztán test-

vérét Tebe város helytartóságában m

egerősítette.

32 R

úm =

az európai Görögország, R

úmi =

görögországi. Nagy Sándor állandó

jelzője: Iszkender-i Rúm

i.

21

2223

34 Ő m

aga Korint városába m

ent [-----], ott tanácsülést tartott,és nagyszám

ú katonaságot gyűjtött össze. Azután [-----] bégjei

ellen hadjáratot indított. Annak a tartom

ánynak a bégjei azonbanértesültek jöveteléről, ők is hadsereget gyűjtöttek, és készenlétbenvárták. E

gy nap, amikor Iszkender seregével behatolt a tartom

á-nyaikba, a két fél előcsapatai összecsaptak. M

indkét oldalon sokem

ber esett el, azután a seregek szétváltak. Éjjelre a két sereg

egymással szem

ben ütött tábort. Mindkét oldalon erős őrséget ál-

lítottak fel. Mindkét sereg kikiáltói kihirdették, hogy a szultáni

harc másnap lesz. A

kikiáltás reggelig folyt.M

ikor reggel lett, megperdültek a kis és nagy dobok, felug-

ráltak lovaikra, és a csatatérre vágtattak, úgyhogy a lovak lábaalól felszálló por m

indkét sereget porfelhőbe burkolta. A nagy

porból nem lehetett m

egkülönböztetni a fehér lovat a feketétől.E

gy idő múlva hirtelen heves szél kerekedett, s m

indkét se-regről elfújta a port. M

ihelyt a két fél katonái meg tudták egym

ástkülönböztetni, azonnal egym

ásra támadtak. K

i a kardját rántottaelő, ki a pajzsát kapta kézbe, és rárontottak az ellenfélre. A

lódo-bogástól, a haldoklók ordításától a csatatérnek ítéletnapi képevolt. Így [borzalm

asan] folyt a csata, hogy azt leírni sem lehet.

Végül is az Isten alkalm

at adott Iszkendernek, hogy az ellenségetletörje. S

ok bég hányatott kardélre, sokan pedig elmenekültek.

Iszkender a legyőzött bégeknek és hadseregüknek vagyonátzsákm

ányul ejtette, az országot adófizetésre kötelezte, s azutánvisszatért trónjára.

Közben a padisahnak volt egy kedves vezíre, aki egy atinai

bég családjából származott. E

z a vezír a padisah anyjával szeret-kezett. A

z asszonya vezírrel egyetértésben elhatározta, hogy fiátm

egöli, ~ ezt a bégfit, aki most a padisahnak vezíre, teszi m

eghelyette padisahhá, és a trónra ülteti. M

ár többször elhatározta,hogy [fiát] m

egmérgezi, de ezt sohasem

tudta végrehajtani, mert a

padisah nagyon óvatos volt.E

rről a vezírről azonban senki sem tételezte fel ezt az aláva-

lóságot. De a csillagjósok közül néhányan többször figyelm

eztet-ték a padisahot, hogy ettől az A

jesztesz nevű egyéntől óvakodjon,m

ivelhogy annak a vezírnek Ajesztesz volt a neve. M

ikor azon-ban [A

jesztesz] meghallotta, hogy a csillagjósok m

it mondtak a

padisahnak, a padisahhoz jött, és sírva fakadt.

24

25

35

"Hatalm

as padisah - mondta neki. - Irigylik, hogy kegyeidben

vagyok, azért beszélnek így. Hatalm

as padisahom, ha tőlem

va-lam

i alávalóságot tapasztalt, íme, itt a nyakam

, ime, itt a kardja!

De ha az igaz, [am

it mondanak], az általuk em

lített Ajesztesz nem

én vagyok, hanem [-----] tartom

ányban, melyet hatalm

as padisa-hom

elfoglalt, a saját helyébe kinevezett Ajesztesz nevű helytartó.

Olyan hír is érkezett onnan, hogy árulási szándéka van. A

nnak azoka, hogy ezt eddig nem

terjesztettem fel hatalm

as padisahomnak,

pedig az, hogy ennek [a dolognak] a kifürkészésére embereket

küldtem, akik m

ihelyt megérkeznek, azonnal tudni fogjuk, hogy áll

a helyzet."S

zívében pedig az volt a szándéka, hogy azt a 26 fiatalembert

veszélybe keverje és elveszejtse, mert nagyon félt tőle. K

özbeneltelt néhány nap, a vezír ism

ét a padisah elé járult, és jelentette,hogy az [-----] [nevű] bég [tényleg] lázadó lett.

A padisah rögtön parancsot adott: "A

zonnal vezessétek elém!"

Küldöttek m

entek a fiatalemberhez, és tudtára adták a hely-

zetet. Az az ártatlan pedig a padisah parancsa szerint elindult,

hogy [a padisah] küszöbéhez jöjjön. Mivel a vezír tudta, hogy a

bég el fog jönni, félt, hogy kiderül az igazság, mihelyt a bég talál-

kozik a padisahhal. Ezért elhatározta, hogy a padisah elé járul. így

szólt:"Hatalm

as padisah, nem m

éltó hozzánk, hogy az ilyen árulóta színe előtt fogadja. M

ihelyt megjön, anélkül hogy találkozna a

padisahhal, az ügyet szükséges befejezni."A

padisah a vezír szavának hitelt adott, s mihelyt az a szeren-

csétlen megérkezett, m

aga elé sem bocsátotta azt az ártatlant, ha-

nem kivégeztette.

Azután a vezír saját csatlósai közül őrparancsnokokat nevezett

ki a padisah kapujához [testőrségül], hogy szükség esetén támo-

gatói legyenek.A

nnak a vezírnek volt egy nagyon szép kertje. A padisah

is volt néhányszor abban a kertben. A vezír és a padisah

anyja ismét [összebeszéltek, és] elhatározták, hogy a padi-

sahot meghívják abba a kertbe, és ott m

ajd alkalmat találnak

[a meggyilkolására]. E

kkor hét éve volt annak, hogy a padi-sah a trónra lépett. E

gy nap a vezír a padisah anyjának a se-gítségével kertjében nagy vendégséget rendezett a padisah

26

27

36

számára, ott alkalm

at talált, és a padisahot megölte. M

ás-részt a padisah anyja is alkalm

at talált azon az éjjelen, ésP

ertika nevű fiát megölette. M

iután ez a világ boszorkánya asaját szenvedélyének lett a rabja, szeretője szerelm

éért a sa-ját szem

efényeit [szeretteit] elpusztította. Azután a vezír ke-

rült a trónra, és ő lett a padisah. Csatlós parancsnokai és

több bég segítettek neki.A

zután ez a boszorkány lakodalmat rendezett, és a vezír fele-

sége lett. De F

iliposzt Jlem tudták m

egnyerni. Ennek az volt az

oka, hogy Tebe város biztosa volt, nem

mutatott [kom

oly] hajlan-dóságot a padisahság tám

ogatására, mivelhogy a vezír került a

trónra, aki alávalóan elárulta saját jótevőjét, hogy a világi szultán-ságot elnyerhesse.

[Filiposz] A

tina bégjeivel egyetértésben elhatározta, hogy aztaz országot és a trónörökséget m

egszerzi Atina bégjeinek. M

ikorezt a tervét az ország bégjei és előkelői m

eghallották, Atina bég-

jeinek ellenségeivé váltak. Egy titkos helyen összejöttek, ahova

meghívták az akkori előkelőségeket és a csillagjósokat, és [arra

kérték őket], hogy ennek a dolognak a végét kutassák ki, és enneka kalandnak m

ilyen véget vessenek. Azok pedig, m

ivel az elmél-

kedés tengerébe el voltak merülve, és sok tudom

ány gyöngyeineka birtokában voltak, ezt m

ondták:"E

nnek az országnak a trónöröklődési jogát Am

intam padi-

sah nemzetsége biztosíthatja. A

mi azt jelenti, hogy A

mintam

padi-sahnak a saját fia lép a trónra, hogy az alkalom

és Isten segítségeaz ő kezében legyen, m

ert ha ezek nem lesznek [a birtokában],

akkor a trónörökség biztosan kicsúszik a kezünkből."M

ikor az ország bégjei a csillagjósoktól ezt a hírt hallották,tudták, hogy nincs m

ás megoldás, F

iliposzt [kell trónra juttatni],aki [valódi] királyfi, aki m

ost Tebe városának a biztosa. S

ok bégpedig F

iliposz okosságát és hősiességét dicsérte. Azonnal m

eg isesküdtek a bégek m

indnyájan, hogy a trónra került bégfit meg-

ölik, és azután visszatértek a királyi palotába. Néhány napon belül

alkalmat találtak, és a három

év óta uralkodó padisahot megölték.

Am

i jót-rosszat tett az ember, azt m

egtalálja,E

z az én szavam hozzád, oh, tiszteletrem

éltó [olvasó],A

mit tettél, m

agadhoz csatolva melletted m

arad,

2829

37

Akárm

i történik, ismét eléri lelkedet,

Ha rosszat teszel, a végét figyelni kell,

Mint az árnyék, egy nap az utadba kerül,

Ha rosszat akartál tenni, oh, em

ber,H

agyd abba a dolgot, igyekezz jót tenni.

Próza:

Azután F

iliposzt Ádám

próféta időszámítása szerint négy-

ezer-hatszáznegyvenben trónra léptették és padisahhá választot-ták. F

iliposz azért lett padisah, mert az ország szerette őt. A

szomszédos ellenségekkel szem

ben barátságot színlelt, és mind-

nyájukkal kibékült.A

zután, hogy bosszút álljon Atina bégjein, hadjáratot indított

ellenük. De azok hírül vették, hogy F

iliposz padisah ellenük jön,készenlétbe helyezték hadseregüket, és szem

beszálltak vele. De a

padisah nagyon okos és tettre kész ember volt, sebben a csatában

megverte és m

egsebesítette Atina bégjeit. A

harc folyamán sok

sebesült béget ejtett fogságba, de a végén szabadon bocsátottaőket.

Azután [-----] tartom

ánya ellen indult. Annak a bégjei is hadse-

reget gyűjtöttek, és szembeszálltak vele. H

atalmas csata keletke-

zett, de a végén azokat is legyőzte, és sok ezer kiváló katonát há-nyatott kardélre.

Azután annak a tartom

ánynak a fővárosa ellen indult, melyet

Larisszának hívnak, és ostrom

alá fogta. Néhány napon belül azt

is elfoglalta. Azután [-----] vára ellen indult, azt is bevette. A

zutánaz azon a környéken fekvő várakat és tartom

ányokat foglalta el.A

zután az ottani tartományok népéből nagy hadsereget gyűjtött.

Atina, S

zelanik és más legyőzött bégek vagyonát zsákm

ányul ejt-ve visszatért K

oront trónjára.M

ivel a legmagasztosabb Isten ennyi segítséget és alkalm

atadott neki, elhatározta, hogy egy hatalm

as várost fog alapítani.E

zzel a gondolattal összehívta korának csillagjósait, és így szólthozzájuk:

"Egy várat akarok építtetni, de m

ost az [a kérdés], hol épít-sük és m

ikor kezdjük el az építkezést?” - kérdezte tőlük.A

csillagjósok pedig a tudomány tengerébe m

erültek, [és aztm

ondták, hogy] azon a helyen egy hegy tetejére, ahol ma F

ilibe

3032

38

városa terül el. Azon a helyen találták alkalm

asnak a vár építését,am

ely majd székhely lesz. E

zt ajánlották a padisahnak. A padisah

is alkalmasnak és m

egfelelőnek találta azt a helyet, mert onnan

minden irányba-könnyfi lesz hadjáratot indítani. Ö

sszehívta [is-m

ét] a csillagjósokat, hogy állapítsák meg az építkezés m

eg-kezdésére alkalm

as időpontot.A

csillagjósok pedig az Ádám

próféta időszámítása szerinti

négyezer-hatszázötvenharmadik

évben33

egy napot

szerencsésidőpontnak találtak a vár építésének a m

egkezdésére. Azon a na-

pon elkezdték ásni az alapokat. Am

ikor az alapokat ásták, egy ló-fejet találtak [a földben]. A

padisah azonnal megparancsolta, hogy

azon a helyen az ö számára építsenek egy palotát. A

vezérek és azország bégjei a padisah tervén nagyon csodálkoztak, és így szól-tak a padisahhoz:

"Hatalm

as padisah, mit jelentsen ez a lófej? "

A padisah így válaszolt nekik:

"Ez a lófej azt jelenti, hogy az [itt építendő] vár m

iatt az em-

bert [azaz: engem] az ítélet napjáig m

eg fogják emlegetni, és ez a

város a hét világöv padisahjainak a kezében lesz még akkor is, ha

az építendő vár leomlik, m

ert helyén virágzó város fog épülni! "Jóslata után, rövid időn belül, azon a helyen egy város [épült

fel], melyet B

urdzsubárnak neveztek, és a várat, mely körülvette,

Filipre változtatták, m

ivelhogy az ö neve Filiposz volt. M

a ennekT

örökországban Filibe a neve.

Azután [-----] padisahjának egy követte 1 gazdag ajándékokat

küldött, és feleségül kérte annak a padisahnak a lányát. Annak a

padisahnak azonban

két csodaszép

lánya volt.

Az

egyiknekT

ürüadesz, a másiknak O

limpia volt a neve. M

ivel Türüadesz ne-

vű lányát már E

piro tartománya padisahjának adták feleségül,

ezért Filiposz padisah [-----] padisahjától a [m

ásik] lányát kérte.A

z pedig, látván Filiposz padisah hatalm

át és tekintélyét, kérésétteljesítette,

és O

limpia

[nevű] lányát

feleségül adta

hozzá.Iszkender-i R

úmi ettől [az asszonytól] született.

Azután valam

i oknál fogva ellenséges viszonyba került Erija

padisahjával, aki felesége testvérének volt a férje, és sereggel in-dult ellene. A

z pedig Filiposz padisah elöl elm

enekült.

33 Á

dám i. sz. 4653 =

i. e. 638.

3334

39

Azután F

iliposz Epiro tartom

ányának székhelye ellen indult, ésostrom

alá fogta. Miközben néhány nap óta folyt az ostrom

, egynap váratlanul egy kilőtt nyíl a várból F

iliposz padisah jobb sze-m

ébe fúródott, és kivájta. Néhány napon belül azonban a várőrség

kimerült, és kegyelm

et kért. Filiposz padisah azonban nem

álltbosszút

jobb szem

ének m

egvakításáért, és

mind

valamennyi-

üknek kegyelmet adott.

Azután [-----] vidékére m

ent, az ottani tartomány bégjeivel is

nagy csatározásokat folytatott, végül is mindnyájukat kardélre

hányva tartományaikat elfoglalta.

Azután a tatár tartom

ány elleni indult, azt is meghódította. É

saz azon a vidéken levő többi országot is kardjával és eszénekerejével m

eghódolásra kényszerítette. Azután [-] városa ellen in-

dult, melyet m

a Isztambulnak neveznek. [-----] padisahja volt.

Ádám

próféta

időszámítása

szerint a

négyezer-ötszáznegyven-kettedik

34 esztendőben alapították. De abban az időben nem

olyanvolt, m

int most. ő fényességének, a világoltalm

azó35 padisahnak,

szultán Szülejm

án sah palotájának a székhelye volt. Vártornyai és

erődítményei roppant erősek voltak. V

alami m

iatt a vár népe fel-lázadt [saját] padisahja ellen. Ő

pedig hét évig ostromolta a várat.

Időközben, anélkül hogy bevette volna, eltávozott a világból. Avárnak m

ostani erődítményeit sok évszázaddal később K

onsz-tantin nevű padisah építtette.

Mivel F

iliposz ennek a padisahnak a nemzetségéből szárm

a-zott, ezért bosszúból a vár ellen indult, és ostrom

alá fogta. Né-

hány napi ostromlás után (ostrom

zárként) őrségül egy csomó ki-

váló katonát hagyott ott, ö maga pedig K

er[-----] tartományába

ment, és sok várat elfoglalt.

Közben K

osztantinije városa belefáradt az ostromba, m

eghó-dolt F

iliposz padisahnak, és nagyon magas hadisarcot fizetett.

Ebből a hadisarcból Á

dám próféta időszám

ítása szerinti négyezer-hatszázötvenötödik évben

36 Filiposz építette fel a K

avala melletti

34 Á

dám i. sz. 4542 =

i. e. 663.35 A

világ oltalmazója (álem

penáh) = a bibliai B

ölcs Salam

on állandó jelzője,am

it a szultán állandó címeként is használtak.

36 Ádám

i. sz. 4655 = i. e. 640.

3536

40

Diram

a kerületben fekvő Filibét, úgyhogy K

osztantinije város-ának elfoglalása ezzel egyidejűleg van m

egemlítve.

Innen szerencsésen felkerekedett, és átkelt az Eszter folyón,

mely a M

adzsar tartományból E

rdel határán a Tunába folyik, és

Szidijja tartom

ányába érkezett. Annak az országnak a bégjei ösz-

szevonták katonáikat, és szembeszálltak F

iliposz padisahhal. Ha-

talmas csata kezdődött, végül azonban F

iliposz padisah legyőzteőket. A

bból az országból húszezer asszony- és fiúfoglyot ejtett, ésállatokból is hatalm

as zsákmányt szerzett. E

züst és arany azonbansem

mi sem

került a kezére.M

iután Filiposz azt az országot felperzselte és lerom

bolta,vágyakozva

indult vissza

trónjára. A

mikor

azonban el

akartahagyni azt a [--] tartom

ányt, annak a tartománynak a bégjei F

ili-posz zsákm

ányából részesedést kértek."M

ivel még folyton nem

adtál nekünk részesedést – így szól-tak –, vagy adsz nekünk részt [a zsákm

ányból], vagy nem eresz-

tünk útra!"M

ikor ezt mondták, a padisah haragra lobbant, és harcra hatá-

rozta el magát. A

nnak a tartománynak a népe azonban sereget

gyűjtött, és szembeszállt a padisahhal. R

oppant heves küzdelemkezdődött. M

ivel Filiposz padisah saját m

agában elbizakodva le-becsülte ellenfeleit, katonáinak nagy részét az ellenség lekasza-bolta, az alatta levő lovat is m

egölte, őt magát pedig m

egsebesí-tette, és S

zidijja tartományában szerzett zsákm

ányának nagy ré-szét is elvette.

Filiposz padisah azonban saját sebes ülését eltitkolta, vidá-

man és frissen tért vissza székhelyére. D

e [elterjedt] az a rosszhír, hogy a padisah S

zidijja tartományában m

egsebesült, és Rúm

tartományában m

eghalt.E

közben Adzsem

padisahjának támogatásában bízva A

tinabégjei S

zelanik bégjeivel együtt fellázadtak. A padisah a trónján

ülve hallgatta ezeket a híreket, azonnal összevonta seregeit, ésellenük indult. M

ihelyt azok hírül vették, hogy a padisah ellenükjön, azonnal összegyűjtötték seregeiket, és szem

beszálltak vele.E

bben a csatában Filiposz nagyon kim

erült, és kénytelen volt ve-lük kibékülni. A

tina bégjei ennek roppant megörültek. S

zerfölöttörültek annak, hogy F

iliposz padisah most nekik barátjuk lett,

mert attól féltek, hogy ism

ét hadsereggel jön majd ellenük. E

zért

373839

41

pompás ajándékokat készítettek elő, kiváló követekkel F

iliposz-hoz küldték, és kapcsolataikat m

egerősítették.A

zután Filiposz K

oront nevű székvárába ment. O

nnan Rúm

bégjeinek leveleket küldött, [és felszólította őket, hogy] a várak ésállam

ok bégjei követeket küldjenek hozzá [Korontba], és m

ind-nyájan küldjenek a padisahnak bizonyos szám

ú katonát [is], hogyaztán A

dzsem padisahja, D

áráb ellen hadjáratra indulhassanak.M

iközben így intézkedtek, egy nap, amikor a legfelső tanács

ülésezett, híre jött, hogy a követek már m

ind összejöttek. Filiposz

mindegyiküket illő m

ódon megtisztelte, aztán visszaküldte a saját

országukba azzal a paranccsal, hogy gyűjtsenek katonaságot.A

követek visszatértek országukba, és bégjeiknek előterjesz-tették a padisah parancsát. A

zok pedig a padisah parancsa szerintösszegyűjtötték katonáikat, összeírták és [K

orontba] küldték. Ek-

kor látták, hogy kétszázezer gyalogos és tizenötezer lovas gyűltössze.

A

padisah [további]

parancsát várták,

mert

időközbenF

iliposz már elhatározta, hogy A

dzsem padisahja ellen hadjáratra

indul.Közben [F

iliposz] vadászaton volt, és egy másik padisahnak

a lányát vette el feleségül, és csak azután [a lakodalom után]

szándékozott elindulni Adzsem

padisahja ellen. Ugyanis [F

ili-posz] Iszkender anyját elhagyta, m

ert azt hitte, hogy [Iszkender]nem

az ö fia. Iszkender pedig abban az időben jött a világra.F

iliposz azonban egyáltalában nem szerette Iszkendert, és m

indigintette bégjeit, hogy: "V

igyázzatok, nehogy az én helyembe öt te-

gyétek a trónra, ha meghalok! M

ert ha másik fiam

nem lesz, ak-

kor saját magatok közül válasszatok egy alkalm

as bégfit a szul-tánságra, nehogy Iszkender lépjen az én trónom

ra, és helyemen

padisah legyen!""D

e gyere és lásd [kedves olvasó], hogy mi lett A

llah végzé-se, m

ert a tervet a sors rendelése megváltoztatja."

Lásd te tehát Isten rendelését,

Hány em

bernek a tervét megváltoztatta.

Akárki is az az em

ber, aki tervez,A

z [isteni] rendelés a tervét meghiúsítja.

Am

it Allah elrendelt, az ellen tervet szőni nagy bűn.

Nem

hajolt meg Isten rendelésének F

iliposz,

4041

42 [mert] így szólt bégjeihez: "E

j, nemzetem

összessége!U

tánam Iszkendert [nem

szabad] sahhá tenni,a szultanátust félteni [kell] tőle,[m

ert] ő nem az én fiam

, tudjátok meg,

s eszerint cselekedjetek!"V

égül is, oh, lélek, lásd Isten rendelését:K

étségtelen, hogy Iszkender került a trónra sahnak.

[-----] Mi gyerünk tovább: [E

zt] Iszkender anyja [is elismer-

te], mert az összes bégek előtt ezt m

ondta: "A

fiam, Iszkender, nem

a padisahtól van, mert egy éjjel,

amikor aludtam

, egy súlyos valami nehezedett rám

. Mikor ál-

mom

ból felriadtam, agyon voltam

izzadva, és teljesen össze vol-tam

törődve. Teljes világosan tudom

, hogy attól kezdve voltam te-

herben, és fiam, Iszkender akkor fogantatott. M

ivel apja nagyonindulatos em

ber volt, mindenféle gondolatai tám

adtak, végül isindulatában elhatározta, hogy Iszkendert m

egöli. De a vezírek

ettől eltanácsolták: Lássuk m

eg, mit hoz m

ajd az idő!"E

z volt az oka annak, hogy Filiposz elhagyta O

limpia asz-

szonyt.Időközben Iszkender a tizenhetedik életévébe lépett. M

ikorlátta, hogy apjával m

i a helyzet, anyjával tanácsot tartott fejük [=életük] sorsa felett. E

gy nap anyja váratlanul felkerekedett, fiát,Iszkendert is m

agával vitte Epi-K

ajir tartományába, m

elyet töröknyelven A

rnavud tartományának [neveznek]. A

rnavud tartomá-

nyában a mai Iszkenderijje [városát] ez az Iszkender alapította.

Anyjának volt egy testvére, azt is Iszkendernek hívták. ő volt

annak az egész vidéknek a padisahja. Ehhez m

entek. [ő volt az,aki] később Iszkender parancsára hadseregével a nyugati orszá-gok ellen viselt hadjáratot. M

eghódította egész Leh-, C

seh-, ésA

lamanországot, s végül F

irenk tartományában a F

irencsi királycselvetése következtében seregestül elpusztult.

Mikor Iszkender és anyja m

egérkeztek [az asszony] testvér-éhez, az anyja állandóan arra bujtogatta testvérét, hogy indítsonhadjáratot

férje, F

iliposz ellen.

Miközben

ezek ezt

tervezték,F

iliposz padisah egy másik padisah lányát vette el [feleségül], és

éppen készülődtek a lakodalomra. F

iliposz leveleket és vőfélyeket

4243

43

küldött széjjel, és [kihirdettette, hogy] "Ezen és ezen a napon lesz

Rúm

padisahjának a lakodalma".

A

lakodalom

előkészületei éppen

befejeződtek, m

ikorIszkender és anyja m

eghallották ezt a bírt. A gondolkodás tenge-

rébe merültek, és azt m

ondták, hogy valamit tenni kell, hogy

Filiposz padisah ne érje el a célját.

Abban az időben a padisah szolgálatában volt egy bégfi,

Vizinutun nevű, aki valam

i miatt nem

kedvelte, hanem szívből

gyűlölte a padisahot. Ezt Iszkender anyja tudta. A

zonnal az agondolata tám

adt, hogy annak a bégfinek hatalmas vagyont fizet,

hogy ölje meg a padisahot. M

ikor ezt a tervet megszőtte, az em

-lített bégfinek Iszkender anyja titokban óriási [értékű] kincseketküldött, hogy találjon alkalm

at a lakodalmi ünnepség alatt a padi-

sah meggyilkolás ára.

Iszkender anyja ennek a bégfinek olyan [hatalmas] összeget

küldött, hogy az e világi kincsektől elkápráztatva jótevőjénekéletére tört, és éjjel-nappal azzal a gondolattal foglalkozott, hogya padisahot m

egöli. Eközben elérkezett a padisah lakodalm

ának anapja is. A

zon a napon a padisah tiszteletére különféle ünnepsé-geket rendeztek. A

padisah is lelkesedni kezdett a lakodalmi ün-

nepségek és az elveendő lány utáni vágyakozás következtében, shogy a lakodalm

i estén az összes népet és az ünnepséget feszélye-zetlenül szem

lélhesse, álruhába öltözött.A

közben a bégfi észrevette, hogy a padisah álruhába öltözött."E

nnél jobb alkalmam

nem lesz", m

ondta [magában]. Ő

is azon-nal átöltözött, leste a m

egfelelő pillanatot, és a padisah után lopó-dzott. M

ivel éjszaka van, nem lehet az em

bereket megism

erni,gondolta a bégfi. A

nép közé vegyült, és kihasználva az alkalmat,

a padisahhal megitatta a halál borát, elveszejtvén {:S

t, anélkül,hogy elérte volna célját [a lakodalm

at].[--------------------]M

ivel Iszkender apja, Filiposz huszonöt éven keresztül vi-

selte az uralkodói koronát és töltötte uralkodásának időszak át,éppen negyvenhét évet élt, végül is a sors kancsója teletöltötteélete poharát, és ö kiitta a halál borát.

Az Idők K

orszaka elfordította arcát Filiposz padisahtól. H

a-lála után a padisahnak Iszkenderen kívül m

ás fia is maradt, az pe-

dig egy másik ország padisahja m

ellett tartózkodott, s Rúm

trónja

444545

44

iránt sem viselkedett nagy szeretettel. Időközben a szom

szédosbégek, az ország bégjei és a vezírek m

ind egymásnak estek,

mindegyikük R

úm trónját akarta [m

egkaparintani]. Mivel az or-

szág népe nem volt egységes, és a körülöttük levő szom

szédok isellenségek

voltak, lesték

az alkalm

at, és

hadsereget kezdtek

gyűjteni.M

ikor ezt a padisahtól maradt öreg vezírek és bégek látták,

tudták, hogy ennek nem lesz jó vége.

Ezért tanácskozásra jöttek össze, és m

egtárgyalták, kit tegye-nek a trónra. A

végén látták, hogy ha nem tudnak m

egegyezni ab-ban, kit válasszanak padisahul, az ország [feletti hatalom

] kicsú-szik a kezükből. A

zonnal elhatározták, hogy Iszkendert ültetik atrónra, s padisahnak teszik m

eg, mert igazságossága, hősiessége,

okossága és bőkezűsége mindenfelé ism

eretes volt. Em

iatt hatá-rozták

el Iszkendernek

trónra ültetését.

A

bégek m

indvala-m

ennyien, mivel az ellenségtől való félelem

is gyötörte őket, ezt ahatározatot ésszerűnek találták, és elfogadták.

Azután az előkelő bégek hírvivőt küldtek Iszkenderhez, hogy

jöjjön a trónra. Mihelyt Iszkender a R

úm tartom

ányok eseményeit

meghallotta, édesanyja testvérétől segítségül egy csom

ó katonátvett m

aga mellé, és R

úm tartom

ányába ment. A

bban az időbenIszkender éppen betöltötte a huszonötödik életévét, és Á

dám pró-

féta időszám

ítása szerint

a négyezer-nyolcszázhatvanharm

adikévben szerencsésen a trónra lépett és padisah lett.

Abban az időben azonban A

dzsem országában volt egy padi-

sah, akit Dárjusznak neveztek, s T

örökországban Dáráb sah néven

emlegetnek. A

harcban nagy hős volt, úgyhogy kardjával és bá-torságával az arab, adzsem

és az anatóliai tartományokat, egészen

Burszáig, padisahsága alá hajtotta. A

z azokon a területeken levőösszes bégek alávetették m

agukat parancsainak.M

ásrészt pedig, amikor Iszkender trónra lépett, sok vár és or-

szág bégje, akiket apja legyőzött és engedelmességre szorított;

mivel F

iliposz padisah már m

eghalt, Iszkender lépett a trónra,m

indannyian elhatározták, hogy saját akaratuk szerint [fognakuralkodni], és függetlenítik m

agukat. Ez oknál fogva sok bég fel-

lázadt, és nem ism

erték el Iszkendert [padisahnak].E

z oknál fogva Iszkender Korint nevű várba, m

ely Mora leg-

főbb vára, és Törökországban [-----] várának hívják, lem

ent, és

4748

45

magas divánt tartott. E

bben a dívánban sok fellázadt Rúm

bég fő-nem

esei és követei tiszteletüket tették Iszkendernek, és elfogadtáköt a padisahságra, és m

eghódoltak neki.E

zután Ádám

próféta időszámítása szerint [-----] évben trón-

ját és kapuját feldíszítve katonaságot gyűjtött, hogy apja ellensé-gén,

Dáráb

sahon bosszút

álljon, m

ert A

dzsem

padisahjainakbujtogatásai következtében állandó volt a háborúskodás és vesze-kedés R

úm tartom

ányában.E

z oknál fogva Iszkender idejében is a távolabb fekvő or-szágrészek bégjei abban rem

énykedtek, hogy Adzsem

padisahjá-nak serege siet m

ajd segítségükre, fellázadtak Iszkender ellen.Iszkender pedig vezíreivel úgy határozott, hogy egy ellenségbőlne legyen kettő, de ha kettő lesz, akkor am

íg az egyiket eltávolít-ja, a m

ásikkal színlelt barátságot kell kötni.M

ivel Iszkender tudomást szerzett a körülötte levő ellenség

mozdulatairól, lem

ondott az Adzsem

padisahja elleni hadba in-dulásról, és sok béggel színlelt barátságot kötött. E

lőször Atina

bégjeire sújtott

le, m

ivel Iszkender

trónra lépése

után A

tina,S

zelanik és az azon a vidéken levő nevezetes várak bégjei elfor-dították arcukat Iszkendertől, és lázadók lettek. E

zek szövetkez-tek, hogy Iszkendert eltávolítják, s e célból D

áráb sahhoz titokbanD

omosztenesz nevű előkelő béget küldték követségbe, hogy se-

gítségét kérjék.É

s ilyen reménnyel abban a segítségben bízva Iszkender elöl

váraik tornyait és erődjeit elhagyták. Iszkender azonban tudomást

szerzett intézkedéseikről, s ez oknál fogva Atina bégjei ellen tá-

madt, bevette kapuikat, azután a környékbeli lázadó ellenséget is

leverte, sokuknak a várát is elvette, és vérükkel vörös színűrefestette a földet.

Sokan közülük m

ikor látták Iszkender rettenthetetlenségét,halotti leplet öltöttek m

agukra, eljöttek hozzá, és meghódoltak

neki. De közben sok kiváló atinai bég [m

inden] vagyonával hajó-ra szállt, s D

áráb sah oltalmához folyam

odva elmenekült.

A hírm

ondók úgy beszélik, hogy Iszkender és Dáráb sah kö-

zött főleg azért tört ki az ellenségeskedés és háború, mert a m

ene-külő atinai bégek vagyonukat m

agukkal vitték Dáráb sahhoz.

Iszkender azonnal levelet írt Dáráb sahnak, és egy előkelő em

be-rével elküldte neki.

495051

46 Mihelyt

Iszkender követe

megérkezett

Dáráb

sahhoz,Iszkender levelét m

egcsókolta, a [saját] fejére tette, és [csak]azután nyújtotta át a sahnak.

Am

int Dáráb sah Iszkender levelét átvette, és m

egtekintette,m

it tartalmaz a levél, látta, hogy először Isten neve van odaírva,

és azután így szól [a levél]:"É

n Iszkender

vagyok, Isten

kegyelméből

Rúm

padisahja,

korszakunk legyőzhetetlen hőse lettem. T

e az Arab és A

dzsem [or-

szágainak] uralkodója

vagy. M

ihelyt hozzád

érkezik levelem

,szolgáljon tudom

ásul, hogy atinai szolgáim közül néhányan láza-

dók lettek, vagyonukat magukkal vitték, és hozzád m

enekültek.V

alamennyiüket verd bilincsekbe, add át őket a hozzád küldött

szolgámnak, aki jelen parancsom

at vitte, és küldd el őket az énküszöböm

höz. Se egy pillanatot, se egy órát ne késlekedj. És

egyúttal mondj le a legyőzhetetlenség eszm

éjéről, ismerj el engem

korunk legyőzhetetlen hősének és a hét földöv padisahjának, mert

ahogy egy hüvelyben nem fér el két kard, egy korszakban [egyi-

dejűleg] nem fér el két legyőzhetetlen hős." F

ejezte be levelét[Iszkender].

Mihelyt D

áráb sah figyelmesen végighallgatta, m

it tartalmaz

a levél,

rendkívül szeget

ütött a

fejébe, és

elhatározta, hogy

Iszkender követét megalázza, de vezírei ettől visszatartották.

"Hatalm

as padisah! Ősi szokás szerint a követnek bántódása

nem lehet, m

ert ő élőszóval semm

iféle sértő feleletet Önnek nem

adott. Am

i történt, az csak egy levél béli hír, ő pedig csak szolga,aki nem

tehet semm

iről."A

padisahnak megtetszett a vezírek jó tanácsa és éleselm

éjű-sége, m

egírta a válaszlevelet, átadta a követnek, és engedélytadott [a távozásra], hogy azt átadja Iszkendernek.

Mihelyt D

áráb sah levele megérkezett Iszkenderhez, m

eg-nézte, m

it tartalmaz a levél, tudta, hogy A

dzsem uralkodóját el-

lenséges kéz még nem

sebesítette meg. A

z öklét vasból képzeli,karjának ereje kifogyhatatlan, azt hiszi és abban ringatja m

agát,hogy rajta kívül nincs m

ás legyőzhetetlen hős. Egyúttal a levele őt

[Iszkendert] szidalmazó szót tartalm

azott.Iszkender pedig a lázasan összegyűjtött katonaságot össze-

íratta, látta, hogy harminckétezer gyalogos és ötezer-ötszáz lovas

gyűlt egybe, de egytől egyig kiváló legények.

5253

47

Közben ennek a katonaságnak körülbelül száznyolcvan hajót

készíttetett, a katonákat behajózta, és az volt a terve, hogy áthajózaz anatóliai partokhoz. E

kkor azt az asszonyt, akit az apja vett el,és a hozzá tartozó rokonságot m

egölette, és saját rokonai közül isazokat, akiknek az elm

éjében uralkodási vágy volt. Mindnyájukat

kardélre hányatta. Azokat pedig, akik engedelm

esek maradtak

neki, mindnyájukat arra a hadjáratra m

agával vitte, és országaikelfoglalása céljából a m

aga helyére helytartónak kinevezte egyikkiváló rokonát, akit A

nti Petirnek hívtak. Sok m

ás helyre pedigem

bereket nevezett ki, hogy őrizzék az országot.Ő

maga pedig katonaságával egy áldott napon és egy boldog

órában hajóra szállt. Azután az ellenség földjének határait kém

-lelve A

nadoli irányában elindult. A többi hajó parancsnokainak

azonban megparancsolta, hogy ha a hajók szárazföldet érnek,

senkit se engedjenek partra szállni. A parancsnokok a padisah pa-

rancsa szerint a tilalomra ügyelve horgonyt vetettek.

Azután Iszkender m

egparancsolta, hogy a saját hajóját von-tassák közel a szárazföldhöz. A

bban a pillanatban, amikor a hajót

kikötötték, Iszkender azonnal magára vette páncélzatát, felövezte

kardját, kezébe vette pajzsát, és boldogságos lábával elsőnek lé-pett ki a szárazföldre.

Mivel Iszkender A

nadoli partján Dáráb sah tartom

ányának ahatárára lépett boldogságos lábával, arcát az ég felé fordította, ésaz Istenhez, aki legyen felm

agasztalva, fohászkodott, hogy a nap-keleti tartom

ányok elfoglalását könnyítse meg neki.

Azután a szárazföldre engedte népét, és m

egtiltotta nekik,hogy az alattvalókat bántsák és országukat pusztítsák. E

zeketm

ondta:"N

em az a szándékom

, hogy ezeket az országokat pusztulásbadöntsük, [hanem

az, hogy] elfoglaljuk. Alattvalók nélküli ország

semm

it sem ér, m

ásrészt nekik semm

i bűnük sincs. Az én további

szándékom az, hogy D

áráb sahhal találkozzam, vele m

egküzdjek,hadd lássuk, az Isten, aki legyen felm

agasztalva, kinek rendelisorsául a győzhetetlenséget és a hét földöv padisahságát."

Iszkender szívében [őszintén vallotta] az ima állandó szüksé-

gességét. Az összes katonanépség is szívből elrepeste az im

át, ésgyőzelm

et kértek [Istentől]. És m

indegyikük [megfogadta], hogy

5455

48

a harc napjain becsületesen fog dolgozni, Iszkenderért lelküket ésfejüket adják.

És az összes katonanép csodálkozással gondolt az A

dzsempadisahjától zsákm

ányolandó kincsekre. "Bárcsak m

ár meghozná

a sors Dáráb sahhal a csatát!"

Ilyen gondolatokkal és elképzeléssel hatoltak be azokba azországokba, m

int ahogy éhes farkasok törnek a juhokra. De az

azon á vidéken levő határszéli bégek Dáráb sahnak, A

dzsem padi-

sahjának jelentették, hogy: "Iszkender a te elpusztításodra kato-naságot vont össze, és hajói készen állnak, hogy A

nadoli partjainkikössenek."

Dáráb sah pedig üzenetet küldött a határszéli bégeknek, hogy

nagy figyelemm

el kíséreljék Iszkender (hadmozdulatait]. E

gy napa határszéli bégek Iszkender felé kém

eket küldtek, hogy Isz-kender intézkedéseiről hírt szerezzenek és D

áráb sahnak jelent-sék. A

mikor a kém

ek Iszkender közelébe érkeztek, látták, hogy ahajók készen állnak, csupán egy szerencsés napra és boldog óráravárnak, hogy hajóikkal A

nadoli tartományában partra szálljanak.

Am

ikor a kémek ezt látták, és Iszkender m

inden intézkedésé-ről hírt szereztek, sebtében visszasiettek a határ m

enti bégekhez,és hírül adták nekik a történteket. A

bégek pedig azokat a kéme-

ket Dáráb sahhoz küldték, hogy őt a helyzetről tudósítsák, és ha

valami parancsot küldene az ellenségre vonatkozólag, katonasá-

got vonhassanak össze, és feltartóztathassák az ellenfelet.M

ikor a kémek D

áráb sahhoz érkeztek, és elmondták az

Iszkenderről szerzett híreket, meghallgatta őket, m

ajd vezíreiveltanácskozott, vélem

ényüket és tanácsaikat kérte. A vezírek pedig

ezt mondták:

"Hatalm

as padisah, tanácsunk a következő: küldjünk paran-csot a határszéli bégeknek, hogy vonják össze seregeiket, szálljákm

eg azokat a partokat, ahol Iszkender hajóinak kell kikötniük, ésne engedjék őket kihajózni."

De D

áráb sah mérhetetlen vagyonában és kincseiben, vala-

mint m

egszámlálhatatlan katonaságában bízva m

ás véleményen

volt. "Ilyen maroknyi katonasággal sem

mit sem

tehet" – mondo-

gatta. De a vezírek így szóltak:

"Hatalm

as padisah, ha csak hangya nagyságú lenne is az el-lenség, akkor sem

szabad semm

ibe venni".

5657

49

De D

áráb sah egyáltalában nem akarta elfogadni vezírei ta-

nácsát. ő [saját] magán kivül senkit sem

akart elismerni padisahul

ezen a világon. így szólt vezíreihez:"Ú

gy látszik, Iszkender a saját vérére szomjazik. A

férfiasságaz, hogy am

íg az ellenségünk nem lép az országunkba, sem

mit

sem kell tennünk, de m

ihelyt katonaságát kihajózza és a száraz-földre lép, körülvesszük, és m

indnyájukat lekaszaboljuk, Iszkendernevét kitörüljük a világból, és elpusztítjuk!"

Ezzel az elhatározással azonnal parancsot küldött az ország

összes bégjeinek: "Katonáitokkal gyorsan jöjjetek kapum

hoz!" És

valamennyi határszéli béghez: "Ö

sszes hadi felszereléstekkel és aparancsnokságtok alatt álló katonasággal készenlétben legyetek, sam

ikor az ellenség behatol az országba, ne álljatok ellen, [sza-bad] utat adjatok neki!"

Am

ikor ez a parancs megérkezett a határszéli bégekhez, azok

ennek a padisahi parancsnak nem tulajdonítottak fontosságot.

Ezenközben Iszkender is hajóival m

egérkezett arra a vidékre,és katonaságával kiszállt a szárazföldre, kibontotta zászlait és lo-bogóit. "K

i az, aki rajtam kívül győzhetetlen, és m

ilyen ember a

hét világsáv padisahja?" - mondván, elindult.

Útközben néhány várhoz érkezett, ostrom

alá fogta, némelyi-

küket bevette, másokat ostrom

zár alá fogott. Közben D

áráb sah isösszegyűjtötte katonaságát. E

kkor a következő hír érkezett:"H

atalmas

padisah, m

ire várakozol?

Íme,

Iszkender egy

csomó várat ostrom

ol, némelyiküket m

ár be is vett. Méltó dolog-e

ez, hogy te ép egészségben lévén, az ország alattvalóit az ellenséglábbal tapossa?"

Akkor a sah azonnal haragra gerjedt, rövid időn belül hatszor

százezer arab, adzsem és tatár katonát gyűjtött össze. E

zzel a, ha-talm

as sereggel Edresztesz síkságára vonult, és letáborozott.

Ezekben a napokban Iszkendernek D

áráb sah udvarában voltegy előkelő kém

je. Ez a kém

pedig Dáráb sahhal E

dresztesz sík-ságára érkezett, és am

ikor a katonaság letáborozott, minden intéz-

kedésről tudomást szerzett. T

ovább [aztán már ott] nem

időzött,útra kelt, s rövidesen Iszkenderhez érkezett, és így szólt:

"Oh, Iszkender, a várostrom

ot hagyd abba, most pedig ké-

szülj fel, hogy csatamezőn ütközz m

eg Dáráb sahhal, aki tenger-

585960

50

nyi sereggel közeledik megsem

misítésedre." így szólt, és m

indendolgáról hírt adott.

Iszkender pedig a gondolkozás tengerébe merült, vezíreire

vetette tekintetét, hogy az ellenség [elleni] teendőket tanácskoz-zák m

eg. Ebben a pillanatban hirtelen [a sem

miből] egy szem

élyjelent m

eg előttük, és így szólt:"O

h, Iszkender, a tennivaló a következő: a várostromot és az

ország elfoglalását halaszd el. Menj, és szállj szem

be Dáráb sah-

hal, harcolj meg vele, ejtsd fogságba, azután az összes vár a tied

lesz, mert ha elm

egy a fej, a láb állva nem m

aradhat. Azután, oh,

Iszkender, amíg ilyen nagy ellenség létezik, nem

okos dolog, hogykatonanépedet a várakon hagyod pusztulni. D

e, oh, Iszkender, nekéslekedj, m

ert az Isten, aki legyen felmagasztalva, sok ilyen nagy

ellenség legyőzésében megsegít m

ajd téged."A

mikor Iszkender végighallgatta ennek a szem

élynek a hír-adását, m

inden gondjától és aggodalmától m

egszabadult, jókedv-re derült. A

bban a pillanatban az a személy eltűnt. Iszkender pe-

dig arccal a földre borult, és imát m

ondott.A

zután lóra

pattant, csapatait

hullámzó

menetoszlopaival

Dáráb sah ellen indította. E

gy nap Iszkender szerencsésen Dáráb

sah seregéhez érkezett, és vele szemben letáborozott.

Másnap reggel, [am

ikor] a nap beragyogta fényével a világot,m

egperdültek a kis és nagy dobok, megszólaltak a sípok és harci

kürtök, és elharsogták a végzet dalát, mindkét fél katonái lovaikra

pattantak, aztán kibontották zászlaikat, és megálltak egym

ássalszem

ben. Ebben a pillanatban az adzsem

katonaság Iszkenderkatonáira tekintett. L

átták, hogy milyen kevesen vannak, de kitű-

nő katonák, és hogyha összetömörülnek, vasból való várhoz ha-

sonlítanak. De ezer adzsem

katonára csak egy Iszkender-katonaesik.M

ásrészt Iszkender katonái is Dáráb sah katonáira néztek,

látták, hogy

hatalmas

sereg. M

indegyikük állig

aranyban és

ezüstben szállt lóra oldalvást, [mintha azzal] dicsekednének, hogy

,,[látod, ki] vagyok én!" Olyan [öntudatosan feszítettek], hogy ha

a hét világsáv katonaságával [is] állnának szemben, [akkor sem

]hátrálnának m

eg, hanem kardot rántanának.

Eközben Iszkender is lovára ült, katonái között járva biztatta

őket: "Ej, katonanépem

! Ne nézz az adzsem

nép cicomájára, az

61

51

emberhez férfiasság illik! A

kik ezen a világon jó nevet hagyva el-távoznak, azok élők lesznek, am

ilyenek ezen a földön nincsenek!"[--------------------]"A

zután, oh, katonanépem, úgy dolgozzál, hogy ebből a ven-

dég-hánból 37 hősiességgel távozzál, hogy neved hősiességet még a

világtörténelemben is olvashassák!"

Mikor Iszkender ilyen [buzdító] szavakkal volt elfoglalva,

azon az oldalon az adzsem katonaság Iszkender katonáira rabló

módon rárontott lovaikkal. Iszkender serege is hirtelen tám

adásbalendült, szem

beszállt, óriási kaszabol ás kezdődött. Mindaddig,

míg fent volt a nap, folyt a bőszült csata, és [m

ásnap] reggeltőlegész délig harcoltak.

Végül is az Igazság

38 aki legyen megdicsőítve és felm

agasz-talva, Iszkender katonáinak kapuját m

egnyitotta, az adzsem sereg

megveretett és m

egfutamodott.

Iszkender okos irányítása és katonáinak hősiessége követ-keztében az adzsem

hadseregnek sok kiváló embere fogyott el és

esett le a földre. Iszkender seregéből pedig az összes gyalogság-ból nyolc em

ber és a lovasságból [csak] százhúsz személy pusz-

tult el.Közben zsákm

ányul esett Adzsem

padisahjának a kincse,[am

iért] hálát adtak az Istennek.A

zután néhány jelentős várat ostromoltak és foglaltak el.

Ezekbe a várakba kiváló em

bereket rakott [várőrségül], maga pe-

dig végezetül a Gürdzsi tartom

ányba vonult. Mikor azt is elfog-

lalta, Dáráb sah m

egsebesülve Bagdadba m

enekült.O

nnan leveleket írt vissza a szomszéd bégeknek, és rövid

időn belül háromszázezer gyalogost és százezer lovast gyűjtött

össze. Iszkender ezalatt újból ostrom alá fogta azokat a várakat,

melyeket [közben] elvettek tőle, sokukat visszafoglalt, és a ben-

nük találtakat kardélre hányatta.

37 V

endég-hán - képes kifejezés = ez a m

ulandó világ, melynek csak vendégei

vagyunk. Hán =

keleti vendégfogadó-hotel. (Karaván-szeráj).

38 Iszkendert (Nagy S

ándort) a keleti irodalomban isteni szárm

azásúnak tartják.A

nyját tehát az isteni hatalom ejtette teherbe. E

z volt az az "igazság és va-lóság", am

it Iszkender keresett: származásának titka.

63

52 Ezenkívül R

úm vilájetébe, A

tinába és az azon a környékenfekvő sok város bégjeinek híradást küldött: tudják m

eg igazán,hogy

Iszkender összes

katonáival elpusztult,

neve és

hírneve[em

lékezete] semm

ivé vált. Ennek a m

egtévesztő híresztelésnekalapján sok rúm

i vár bégje [gondolván], hogy most jött m

eg azalkalm

as pillanat, Iszkender ellen fellázadtak, és meghódolt ak

Dáráb sahnak.

Mikor

azonban m

enekültek érkeztek

Iszkenderhez, és

eztm

ondták:"A

h, Iszkender! A várakat, m

elyeket elfoglaltál Adzsem

padi-sahjától, D

áráb sah [egymás után] foglalja vissza, sokat m

árvissza is foglalt, és a bennük levő kiváló em

bereidet kardélre há-nyatta. K

iváló Rúm

váraid is Dáráb sah ham

is híradása követ-keztében szám

odra elvesztek, árulók lettek, Dáráb sah parancsai-

nak engedelmeskednek."

Ekkor így szóltak Iszkender vezírei:

"Hatalm

as padisah!

Az

lesz hozzád

méltó,

ha lem

ondaszezeknek az országoknak az óhajtásáról, és am

íg Dáráb sahot félre

nem állítod, ne nyúlj a többi tartom

ányok után. "Iszkender ezt a tanácsot jónak találta, és azonnal visszavonult

azokból a tartományokból, és

katonaságával Dáráb sah ellen tört.

A két sereg rövidesen találkozott, és nagy csatát vívott. E

bben acsatában az Igazság, aki legyen felm

agasztalva, kegyeivel és párt-fogásával Iszkender kerekedett felül, s alkalm

a nyílt Dáráb sah

[közelébe férkőznie], s Dáráb sah zászlait felgyújtotta és hadse-

regét széjjelszórta.E

bben a

csatában D

áráb sah

hadseregéből hatvanegyezer

gyalogos és tízezer lovas esett el, és tizennégyezer kiváló embere

és rokona esett fogságba. A foglyok között volt D

áráb sah anyja,felesége, egy nővére és két lánya. R

ajtuk kivül mérhetetlen va-

gyon és

kincs esett

zsákmányul.

Ezeket

a foglyokat

átadtákIszkendernek.

Ekkor Iszkender m

egparancsolta, hogy ezek számára a saját

fejedelmi sátrai közül egyet üssenek fel. A

zután ezt az öt foglyotebben a sátorban helyezte el, kiváló őröket rendelt szolgálatukra,nehogy valaki őket bánthassa. A

zután Iszkender jókedvűen elin-dult, hogy m

egvigasztalja őket, és elment lábaikhoz a sátorba.

Mihelyt azok Iszkendert m

eglátták, nagyon féltek, Iszkender lábai

6465

53

eléborultak, és sírva fakadtak. Mikor Iszkender látta, hogy sírnak,

vigasztalni akarta őket, és ezt mondta:

"Ne féljetek, uratok épségben van. H

a Isten is úgy akarja,m

ég egyszer találkozunk." És sok kegyben részesítette őket.

Azután ellenőrizte saját hadseregét, s m

egszámlálták az el-

esetteket. Látták, hogy a R

úm seregből százharm

inc gyalogos ésszázötven lovas esett el. Iszkender im

át mondott értük, m

ajd ösz-szegyűjtötték D

áráb sah kincseit, és megszám

lálták. Száztizen-

egyezer kantar arany és ötvenháromezer kantar ezüst lett átvéve.

Mikor Iszkender ezt a vagyont látta, tetszettek neki D

áráb sahkincsei, és arccal a földre borult, és hálás köszönetet m

ondott azalkalm

at és győzelmet adó Istennek.

Azután fejedelm

i lakomát rendezett, a m

ellette levő vezéreireés bégjeire díszköpenyt öltetett, és szám

os kegyben részesítetteőket. A

zután a zsákmányolt kincseket katonanépének küldte.

"Nem

az arany és az ezüst a kincs – így szólt hozzájuk –, ha-nem

a katona!"T

ovábbá, mivel D

áráb sah felesége nagyon szép volt, azon azünnepségen

Iszkender őt

magáévá

tette. A

z [asszony]

Iszkendertől teherbe

esett, fia

született, [akinek]

Iszkender a

Herkulosz nevet adta.

Azután Iszkender nagy pom

pával felkerekedett, és a követ-kező napokban a napkeleti furcsa és különös tartom

ányokat hó-dította m

eg. Azután a M

iszir környéki tartományokat egészen

Hind tartom

ányáig elfoglalta. Végezetül is az azon a vidéken levő

tartományok bégjei, m

ihelyt meghallották Iszkender félelm

etesnagyságát, m

egtelt a szívük félelemm

el és rettegéssel, mivel tud-

ták, hogy Iszkender kardjával nem m

érhetik össze erejüket. Ennél

az oknál fogva sokan elhagyták trónjukat és koronájukat, s elme-

nekültek országukból. Sokan pedig zsinórt akasztva nyakukba

Iszkendernek meghódoltak, és alávetették m

agukat parancsainak.A

z ezekhez hasonlókat Iszkender különféle megtisztelésben

részesítette, mindegyiküknek díszköpenyt ajándékozott, kegyes

jóakaratot tanúsított [irántuk], meghagyta őket a m

aguk helyén[és m

éltóságában], azzal a feltétellel, ha őt mind a hét világsáv

padisahjának elismerik. E

zenkívül mindegyikük kiváló fiait és

rokonait saját szolgálatába fogadta és magával vitte.

6667

54 A napkeleti és H

ind tartományok bégjei, egészen M

ekkáig,m

indnyájan alattvalói lettek. Ezek fölé egy alantas szolgáját ne-

vezte ki

szultánul, aki

Rúm

ban egy

kertész fia

volt, és

Abartanosznak hívták, azzal [a paranccsal], hogy az összes ottani

tartományok bégjei az ő keze alatt legyenek, és parancsainak en-

gedelmeskedjenek. H

ogy az egész világ [teremtm

ényei] Iszkenderkegyességét, em

beriességét, bőkezűségét, hősiességét és igazsá-gosságát m

ondhassák el.E

zután Iszkender Rodosz szigetét foglalta el. A

zután arra avidékre m

ent, melyet Iszkenderijjének neveznek. A

bban az idő-ben azon a helyen egy hatalm

as dzsámi állt. E

bben a dzsámiban

tartózkodtak az akkori idők főpapjai és aggastyánjai [bölcsei], ésszentjeik is itt szoktak lenni. Iszkender szerfölött vágyakozott arraa vidékre m

enni, hogy bemenjen abba [a dzsám

iba], meglátogassa

azokat a szenteket, és sok rejtett titkot kérdezzen meg tőlük, és

hogy megtudja, kitől szárm

azik a valóság [azaz ő saját maga].

Ezzel a céllal indult el Iszkender abba az irányba. M

ikor odam

egérkezett, és találkozott a főpapokkal, [elmondta, hogy] sok

kétsége van, s emiatt nyugtalanság van a szívében. M

ikor azokatfa főpapokat] m

egkérdezte, [azok] eloszlatták kétségeit, s nyug-talansága is elm

últ.A

zután Iszkender bölcsen megkérdezte a szenteket, így szól-

ván hozzájuk:"A

tyám gyilkosát nekem

kell-e meggyilkolnom

?"A

főpapok így feleltek neki:"A

h, Iszkender, atyádat senki sem ölte m

eg, mert őt senki sem

képes megölni!" – m

ondták.E

z Iszkendernek kinyilatkoztatás volt, hogy Filiposz padisah

nem volt az ő atyja, hanem

Isten hatalmából lett fogantatva. E

zIszkendert nagyon m

eg örvendeztette. Ez a főpap ott Iszkenderért

imádkozott, és aztán Iszkendernek egy pecsétgyűrűt adott át.

"Ah, Iszkender! – így szólt. – T

ávolítsd el szívedből a nyug-talanságot és zavart, hisz a legyőzhetetlenség és a hét világsávpadisahsága a tied."

Mivel Iszkendernek ezen a helyen ilyen rejtett titkok lettek

felfedve, ő is azon a helyen a vallásfő tiszteletére parancsot adott,hogy ott tornyos erődítm

ényes várat építsenek. Ez oknál fogva a

padisah parancsa szerint felépült Iszkenderijje vára, Ádám

próféta

6869

55

időszámításának

négyezer-nyolcszázhetvenegyedik évében.

Ti-

zenhét nap alatt készült el, és a várfalának kerülete hatezer lépés-nyi volt.

Mialatt Iszkender azokon a vidékeken tartózkodott, a sebesült

Dáráb sah B

agdadba jött. Szégyen és gyalázat, hogy annyi kato-

nája leve re tett és annyi kincse-vagyona elvétetett. Azután a kör-

nyék szomszédos bégjeinek leveleket küldött segítségért könyö-

rögve, hogy küldjenek megsegítésére katonaságot. N

émelyikük

katonákat adott, némelyikük pedig katonáival m

aga jött Dáráb

sahhoz. Ném

elyikük azonban gondolkozott, és azt mondta, hogy

ha mostanáig sem

mi sikerünk sem

volt Iszkender ellen, s miután

annyi kiváló katonanépünk letöretett, most volna sikerünk? É

sIszkendertől valófélelm

ükben nem küldtek segítségére katonasá-

got.Ebben a katonai gyülekezetben azt m

ondták a bégek és vezí-rek a sahnak: "H

atalmas padisah, elsősorban az szükséges, hogy

nem szabad az ellenséget lekicsinyelni. M

ostanáig az ellenségannyi alkalm

at és győzelmet talált ellenünk, hogy a m

i katonané-pünk szíve teljesen elkeseredett. A

z lesz I most] a helyes, ha m

eg-várjuk azt az időt, am

ikor majd felénk közeledik, és szükséges lesz

az ellenséggel színlelni a barátságot."A

sah ezt a tanácsot helyesnek találta, és egy alkalmas köve-

tet küldött Iszkenderhez, aki így szólt:"A

h, Iszkender, bocsásd szabadon foglyaidat, bármennyi kin-

cset akarsz értük, megadom

."Iszkender válaszolt a követnek, és így szólt: "N

ekem nincs

szükségem kincsekre. A

z én kincsem az én kiváló katonanépem

.A

míg

ők velem

lesznek,

kincsekre nincs

szükségem.

Ellenben

mondjon le a legyőzhetetlenség [utáni] szerelem

ről, ismerjen el

engem az egész világ padisahjának, ism

erje el, hogy alábbvalónálam

, és

ha a

hibáját bevallja,

foglyait visszaadom

, de

ha[ajánlatom

at] nem fogadja el, idejére készüljön fel! "

39

Ezt a választ adta a követnek, azután engedélyt adott neki [a

távozásra], és elküldte.A

zután a követ ezzel az üzenettel Dáráb sahhoz érkezett, és

előadta mindazt, am

it Iszkender mondott neki. D

áráb sah most

39 . Idejére legyen felkészülve, azaz az "utolsó idejére" (órájára).

7071

56

már tudta, hogy a dolognak nem

lesz jó vége, végső elkeseredés-sel négyszázötven ezer gyalogos és százezer lovaskatonát gyűjtöttössze. E

közben elérkezett Dáráb sahhoz az a hír, hogy felesége

Iszkendertől teherbe esett, és egy fiúgyermeket hozott a világra,

akinek a Herkulosz nevet adta.

Am

ikor Dáráb sah ezeket a híreket hallotta, egész testében

remegni kezdett, és a bánat tengerébe m

erülve azt kérte, hogym

érgezzék meg. D

e vezírei ezt a tanácsot adták neki:"H

atalmas padisah, ne tedd m

agad nevetségessé az ellenségelőtt! M

ost az lesz a legjobb, ha követet küldesz Iszkenderhez,hogy béküljünk ki. M

ajd ha megjön annak az ideje, és alkalm

unklesz rá, akkor bosszút állhatunk."

Szegény D

áráb sahnak ezek a hírek egészen megzavarták az

elméjét. K

övetet küldött tehát Iszkenderhez, és ezt üzente:"O

h, Iszkender! Ezért a m

aholnapi életért, mulandó padisah-

ságért és szultánságért sokat harcoltunk és küzdöttünk, [sok] em-

bert áldoztunk! Ennek a világnak a szultánsága m

ajdnem [csak]

egy keszkenőhöz hasonlít. Mivel ezt az országot óhajt játok, szép-

szerével nektek adom a félig elfoglalt országaim

at, és a nálatokfogságban levő lányom

at is neked adom feleségül, és ezenkívül a

nálatok levő foglyaimért harm

incezer kantar aranyat adok, csu-pán csak azért, hogy fogadj engem

barátságodba, és bocsásd sza-badon a foglyokat."

Iszkender pedig válaszolt a követnek, és ezt mondta:

"Én D

áráb sahnak összes kívánságát teljesítem azzal a felté-

tellel, ha meghódol nekem

, elismeri, hogy alábbvaló, m

int én,alattvalóm

lesz, elismer engem

az összesek legyőzhetetlenjének éspadisahjának, 40 azután [halotti] leplet borítva vállára eljön, éstőlem

bűnének bocsánatát kéri. Hajtson fejet előttem

, én pedig azelfoglalt országokat visszaadom

neki, mert am

inthogy két helyennem

kel fel a nap, a világon két legyőzhetetlen [hős] és padisahsem

fér el. Ezt m

a gondolja meg, és kérjen tőlem

bűnbocsánatot,vagy pedig holnap készüljön fel a csatára."

Am

ikor a követ Iszkender válaszával visszaérkezett Dáráb

sahhoz, és Iszkender üzenetét teljességgel elmondta, D

áráb sahm

ár bizonyosan tudta, hogy kardon kivül nincs más orvosság. A

40 A

z összesek legyőzhetetlenje, azaz a világ legnagyobb hőse, a világ ura.

7273

57

barátságról és a kegyelem rem

ényéről lemondott, és felkészítette

katonaságát a másnapi csatára.

Mihelyt reggel lett, és a nap K

af várából felemelte a fejét, is-

teni fényével beragyogta a világot, a két sereg mozgolódni kez-

dett, egymással szem

ben elrendezték soraikat és csapataikat, sharckészen állottak.

De azon a napon Iszkendert nagy gondjai m

iatt elnyomta az

álom, és elaludt. V

olt azonban Iszkendernek egy nagyvezíre, akit[-----]nak hívtak. E

z látta, hogy mindkét fél katonasága harcra ké-

szen áll, Iszkender pedig a fejedelmi sátorban alszik.

A vezír azonnal a padisah sátrába m

ent, s amint belépett,

Iszkender is felocsúdott. A vezír leborulva így szólt:

"Padisahom

, mindm

ostanáig szembeszállt az ellenséggel, és

még egyszer sem

aludt el. Most pedig a m

ai csata előtt elaludt. Mi

ennek az oka?""T

úlságos gondokkal [terhelve] és felzaklatva mentem

alud-ni, de álm

omban láttam

, hogy az adzsem hadsereg vereséget

szenvedett, felbomlott, és kardom

csapásától két darabra hullott.E

z nagyon megörvendeztetett!"

Azonnal felöltötte harci fegyverzetét, im

át mondott az Isten-

nek, arcát a földre hajtotta, aztán felugrott a lovára, körüllovagoltaseregét, buzdította népét és csatára szólította.

Dáráb sah is seregének m

inden részén dübörgést és lelkesedéstkeltett. A

zután ez a két tengernyi sereg kardot rántva egymás

életére tört. Hatalm

as öldöklés kezdődött, s a harcmezőt em

berivér borította el teljesen.

Azon a napon reggeltől délutánig verekedtek, végül is D

árábserege Iszkender katonái kardjának nem

tudott ellenállni, veresé-get szenvedett és m

egfutamodott, s arcuknak "a vizét a földre

szórták."41 D

áráb sah is azt kívánta, hogy öljék meg őt ebben a

csatában, de a kíséretében levő több kiváló rokona azt mondta ne-

ki:"H

atalmas sah, am

i történt, megtörtént, m

ég egyszer seregetgyűjtünk, országodat visszafoglaljuk." A

ztán megszöktették őt,

noha tudták, hogy végül is saját maguknak sem

maradt annyi

41 A

rca vizét a földre szórja – török szólásmondás =

elveszti a becsületét, meg-

vetett ember lesz

7475

58

erejük, hogy szembeszálljanak [Iszkenderrel] egy [újabb] hadse-

reggel. Ez oknál fogva az volt a gondolatuk, hogy a sahot m

aguk-kal viszik egy helyre, levágják a fejét, és elküldik Iszkendernek,hogy ezáltal Iszkender előtt m

egbecsülést szerezzenek. Azután

Dáráb sahot néhány m

enzilnyi 42 távolságra megszöktették, le-

vágták a fejét, és elhozták Iszkendernek, hogy elismerést nyerje-

nek nála.[--------------------]

Minthogy Iszkender uralkodásának ötödik évében annyi ha-

talmas csatát vívott, és az Isten – aki legyen felm

agasztalva – al-kalm

at nyújtott neki a győzelemre, ezen csaták következtében el-

nyerte a legyőzhetetlenséget, és az Arab, A

dzsem és a többi nap-

keleti országok padisahja lett. Azután pedig a H

ind tartományban

a napkeleti területeken levő bégek, akik egy-egy szultánság birto-kosai voltak, felism

erték, hogy Iszkender kardjával össze nemm

érhetik erejüket. Mivel m

indegyikük félt Iszkender vitézségétől,leplet borítottak m

agukra, és eljöttek, hogy kegyelmet kérjenek és

hódoljanak.A

ztán Iszkender [-----] várába vonult, melyben m

egtaláltaD

áráb sahnak

kilencvenezer kant

ar aranyát.

Ezenközben

Iszkender színe elé hozták Dáráb sah fejét. Iszkender azonnal

nagy haragra lobbant azok ellen, akik hozták, maga elé sem

en-gedte

őket, hanem

parancsot

adott, hogy

börtönözzék be

valamennyiüket.

"Mi jót tehetnek nekem

, vagy [akárki] másnak az ilyen sze-

mélyek, akik saját jótevőjükkel ilyen gyalázatosan bántak?" –

mondta.

Azután Iszkender seregével elindult A

dzsem tartom

ány fővá-rosa [-----] ellen, és azt harccal elfoglalta. A

bban a várban isnegyvenezer

kantar aranyat

és ezüstöt,

háromezer-három

százkantar ezüstöt talált, am

i mind A

dzsem padisahjának a kincse

volt.Ebben a várban nyolcszáz derék R

úm foglyot is talált. D

em

ég mielőtt Iszkender ebbe a várba jött volna, útközben egy tó-

ban megtalálta D

áráb sah holttestét. Látta, hogy rokonai a testet

összevissza metélték. Iszkender pedig elm

élkedett a világ mulan-

42 M

enzil = országutak állom

áshelye.

7677

59

dósága felett, elmondta ezt [az alábbi] verset, és sokat sírt, [m

ert]tudta, hogy m

ihelyt az Idő [sors] elfordítja arcát az embertől,

[még] rokonai és ism

erősei [is] ellenségeivé válnak.[-------------------][-------------------]A

zután Iszkender parancsára Dáráb sahot fejedelm

i szertartásszerint [ünnepélyesen] eltem

ették.Ö

maga [Iszkender] nagy pom

pával Bagdadba m

ent, öröm-

mel és vidám

an ült trónjára.K

özben váratlanul napnyugati irányból egy csomó m

enekültjött, és elm

ondták, hogy Iszkender anyjának a testvére, akit szin-tén Iszkendernek hívtak, F

irenk tartományában egész seregével

elpusztult. Mikor Iszkender ezt a hírt m

eghallotta, nagyon elszo-m

orodott, három egész napon át gyászt tartott. [E

kkor eszébe ju-tott, hogy] am

ikor ő először sebesítette meg D

áráb sahot és aK

ürd és Gürdzsi tartom

ányok ellen vonult, anyjának testvérét,Iszkendert negyvenezer katonájával a napnyugaton levő szultán-sággal rendelkező bégek legyőzésére küldte. M

ikor Iszkender am

enekült panaszkodóktól ezt a hírt hallotta, megkérdezte tőlük:

"Hát ti m

ilyen módon m

enekültetek meg?" így feleltek:

"Hatalm

as padisah,

amikor

Ön

parancsot küldött

Iszkendernek, hogy

induljon el

azok ellen

a padisahok

ellen,Iszkender pedig az Ö

n [uralkodásának] boldog napjaiban felke-rekedett seregével, először a T

atár, Leh, C

seh és Alam

an [tarto-m

ányokat] foglalta el. Mikor azonban a F

irenk tartomány ellen

vonultunk, több Firenk bég és fejedelem

jött hozzánk, és meghó-

doltak. Onnan tovább haladva P

olját hódítottuk meg. D

e annak aF

irenk tartománynak a királya, m

elyet most F

irendzsi tartomány-

nak hívnak, Iszkendernek meghódolt, vele testvériséget kötött, és

nagy barátságot mutatott. D

e titokban azután szövetkezett Firenk

és Nim

cse bégjeivel, akikhez embert küldött [ezzel az üzenettel]:

ȃn Iszkenderrel egy lettem

, testvér lettem, m

indezt higgyétek elnekem

, és legyetek készen, mert én őt tőrbe csalom

, s alkalmat

találva teljes seregével megsem

misítjük.«

Erre a szövetségre [tám

aszkodva] egy nap alkalmat talált, és

Iszkendert összes katonáival megsem

misítették. Iszkender vezérei

mindig azt tanácsolták és m

ondogatták neki:

7879

60 »Hatalm

as padisah, [-----] az ellenség cselvetésétől ne érezdm

agad biztonságban. Ha nem

vigyázol, váratlanul meglepőt.«

Sokszor így szóltak hozzá, de nem használt sem

mit, m

indaddigm

íg ez [a cselvetés] el nem érte, s végezetül befestette a vére a

földet."[-----]A

mikor Iszkender ezeket a híreket m

eghallotta, nagyon el-szom

orodott, és

egy em

bert küldött

Firenk

tartományába

Iszkender testéért. Firenk bégjei pedig Iszkendertől való félel-

mükben [a holttestet] kiadták. A

zután Iszkender a holttestet feje-delm

i módon m

egmosatta, és T

ireben eltemettette.

Azután Iszkender m

egesküdött, hogy Iszkender vérét nembocsátja m

eg Firenk bégjeinek. A

zonnal parancsot adott, hogy azösszes katonanép a szükséges m

ódon készüljön fel a napnyugatitartom

ányok elleni hadjáratra. És ezzel a buzgó [elhatározással]

az Adzsem

padisahjától elvett kincseket katonanépének küldötte[ajándékul]. A

zután a katonák levetették a rúmi ruházatot, és

Adzsem

öltözetet vettek fel, úgyhogy oldalpáncéljaik és vértjeikcsupa aranyból és ezüstből voltak. L

ovaikat és magukat [valóság-

gal] aranyba

fullasztották, úgyhogy

a legalacsonyabb

[rangú]szipáhi is szem

kápráztatóan ragyogott az aranytól és ezüsttől, mi-

velhogy az összes katonaság ebből készítette el fegyverzetét.E

zenközben Iszkender egy nap magas dívánt tartott, és a tel-

jes padisahi szertartás szerint trónját feldíszítette, fejére tette azuralkodói koronát, és trónjára ült. B

al és jobb oldalán arany ésezüst karosszékeken ültek a vezírek és az ilyen m

egtiszteltetésrem

éltó királyfiak, és részesültek a sahinsah kegyeiben. Lakm

ároz-tak, m

ajd köszönetet mondtak. 43

Azután Iszkender felállt, a jobb és baloldalán levő vezíreire

tekintett, és így szólt:"H

a volna egy székhelynek megfelelő városunk, azt székesfő-

városunkká tennénk, azután rátennénk a kezünket a körülötte levőországokra, s hogy Iszkendert m

egbosszuljuk, [mi a vélem

énye-tek], könnyű lenne-e [onnan] leigázni a L

eh, Cseh, N

emcse és a

Firenk tartom

ányokat ?"

43 L

akmároztak, m

ajd köszönetet mondtak. – török szólásm

ondás, mely tökéletes

megelégedettséget fejez ki.

80

61

Mikor ezt kérdezte, az ország összes fő em

irjei lehajtottákfejüket, a csodálkozás tengerébe m

erültek, és senki sem adott fe-

leletet.A

zután Iszkenderre nagyon ránehezedtek a gondok, és telje-sen belefáradt a hosszú gondolkozásba. E

kkor látták, hogy várat-lanul és észrevétlenül m

egjelent egy személy, Iszkender színe elé

jött, és így szólt:"O

h, uralkodó, szolgáljon tudomásul, hogy P

anonija orszá-gának van egy fővárosa, szám

otokra nagyon alkalmas és m

egfe-lelő. H

a szükségtek lesz rá, [onnan] az összes tartományok leigá-

zására kinyújthatjátok

kezeteket. E

nnél jobb

hely és

székhelynincs. O

h, uralkodó, most m

ár távolítsd el elmédből a gondot és

szívedből a kétséget, mert azt az országot [a sors] neked rendelte,

azután a hét világsáv is a te parancsodnak lesz alárendelve" -m

ondván, ezt a hírt közölte.A

zután Iszkendernek a szíve a dolgok ilyen állapota követ-keztében vidám

és örvendező lett, minden gond eltávozott szíve

talajából, és szerette volna megkérdezni ettől a hírt és kinyilat-

koztatást hozott személytől a világi dolgok néhány rejtett titkát és

több más állapotát. D

e az a személy azonnal eltűnt – fejezte be

elbeszélését Kattar kán.

Mikor H

unor népe Kattar kántól m

egtudta Iszkender dicsőtörténetét és Iszkender legyőzhetetlenségét és hősiességét, m

ind-nyájan tetszésüket nyilvánították. E

kkor Hunor népe és katonái

megértették, hogy üngürüsz tartom

ányánál jobb tartomány nincs.

Az egész nép örvendezett, és felkészülődött a hadjáratra, abba [a

Pannonija felé vezető] irányba.

Azután K

attar kán Hunor bégjeinek nagyjaival összeült egy

nap, és lakomáztak. K

özben Szikam

berijja székhely helyzetérőlkezdtek el beszélgetni. N

émelyik bég felkelvén ezt m

ondta:"E

j, Kattar, vajon Szikam

berija székhelyet eredetileg melyik

nemzet és m

elyik fejedelem építtette, hogy olyan nagy székhelynek

mondják?"

Am

ikor ezt kérdezték, Kattar fővezér végignézett bégjein, és

belekezdett annak a történetnek az elbeszélésébe, hogy Szikam

be-riját története elején m

ilyen nemzetségből szárm

azó és miféle

egyén építtette, így szólt:

8383

62 A régi időkben a tenger partján egy T

rója nevű híres és ha-talm

as vár volt. Azután egy E

lejna nevű asszony miatt egy hatal-

mas ellenség tám

adta meg, s a várat rom

ba döntötte és elpusztí-totta. E

zen háború folyamán keletkezett a T

ug, melyet a m

ai had-járatok alkalm

ával is hordoznak.A

zután annak a várnak egy padisahja volt, akit Paradisznak

hívtak. Ennek a P

aradisznak volt egy fia, akinek Firanko volt a

neve. Am

ikor atyja, Paradisz elfoglalta a trónt, F

iranko egy cso-m

ó katonájával elindult Panonijja tartom

ányába. Ezt a tartom

ánytkellem

esnek találták. Széltében-hosszában bejárták azt a vidéket,

ettek, ittak, sétálva tették meg az utat.

Egy nap a D

una folyó partján egy hegy tetejére értek, mely

Szikan néven volt ism

eretes. Mikor erre a pom

pás helyre néztek,látták,

hogy szerfölött

kellemes,

füves, m

adárdalos, úgyhogy

mindenfelé

virággal van

díszítve, és

körös-körül virágdísszel

ékeskedik, madarai kellem

es dalolással énekelnek.V

ers:A

kanyargó patakok egyik kerten áta m

ásikba folydogálnak,az élet öröm

ére teremtett virágok ró-

zsáskertben(felütött) fejedelm

i sátorokhoz (hason-lítanak).

Minden tája különféle gyüm

ölcsökkel tele, minden oldalon

színes gyüm

ölcsökben bővelkedik,

levegője kellem

es, m

indentája jól bejárható, áldása [term

ényei] és kenyere bőséges, úgyhogym

inden tekintetben bővelkedő tartomány.

Ezt a paradicsom

i vidéket ö azonnal megkedvelte, és m

egpa-rancsolta, hogy a S

zikan hegy tetejére egy hatalmas várat építse-

nek. Azután egy szerencsés órában felhúzták a várfalakat és tor-

nyokat. Jó ideig dolgoztak, végül is [a vár] készen lett.M

ivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tarto-

mány volt, ez oknál fogva nevezték el P

annonijának, ami latin

nyelven "kenyerest" jelent. Azután, m

ivel Firanko azt a várost a

Szikan hegy tetején építette fel, m

ert annak a hegynek Szikan volt

a neve, azt találta megfelelőnek, hogy a városnak S

zikamberijja

nevet adja.

8485

63

Am

ikor Szikam

berijja városa régi alakjában teljesen felépült,F

iranko a trónra lépett, a tartomány népe is m

eghódolt neki, és otturalkodott.

Egy idő m

úlva Iszkender is, azon oknál fogva, hogy anyjánaktestvére, Iszkender elpusztult, m

egrajzolta szívében, hogy [Szi-

kamberijja] ellen m

egy, és elfoglalja. Azután egy nap Iszkender

kiadta a parancsot, hogy a katonaság gyűljön össze.R

övid időn belül megszám

lálhatatlan katonaság gyűlt össze,és egy áldott pillanatban elindultak P

annonija tartománya elleni

hadjáratra. De ott, S

zikamberijja székhelyen m

ég Firanko ült, ép-

pen lakmározásban lévén, am

ikor napkelet felől egy személy ér-

kezett."G

yorsan vezessetek

a padisah

elé, elm

ondani való

híremvan!" M

ikor ezt mondta, F

iranko színe elé vezették, és az a sze-m

ély így szólt:"H

atalmas király, szolgáljon tudom

ásul, hogy napkelet irá-nyában Iszkender legyőzte A

dzsem padisahját, és az abban az

irányban fekvő összes országokat elfoglalta és a maga hatalm

aalá

hajtotta. S

mivel

meghallotta,

hogy anyjának

testvére,Iszkender, F

irenk tartományában m

egöletett, Arab, A

dzsem és a

legyőzött [országok] népéből [szervezett] megszám

lálhatatlan ésm

érhetetlen seregével ellened jön. Ne légy figyelm

etlen!"M

ikor ezt a hírt elmondta, F

iranko nagy rémületbe esett, m

ertabban az időben, am

ikor Iszkender a napkeleti tartományokat el-

foglalta, a Rúm

határon [túli] szomszédok is állandóan figyelem

-m

el kísérték, "vajon eljön-e mihozzánk is?" kérdezgették.

Am

ikor ilyen hírek érkeztek a királyhoz, a hírhozók szavánaknem

adott hitelt, azonnal kémeket küldött arra a vidékre, hogy

fürkésszék ki [az igazságot]. Azok a kém

ek pedig odalopakodvaIszkender seregéhez csatlakoztak, és m

egtudták annak az utazásátés történetét.

Azonnal visszatértek, és F

iranko színe elé járultak, leírtákneki

Iszkender roppant

rettenthetetlenségét és

hatalmasságát.

Firankónak inába szállt a bátorsága, m

ert tudta, hogy olyan vi-lág[hódító] hőssel, m

int Iszkender, nem m

ér heti össze az erejét,ahogy D

áráb sah tette. Ha m

agához hasonló ellenfél lenne, [ak-kor] m

erne ellenállni.

8687

64 Azonnal előkészítette fegyvereit, összehordatta m

inden kin-csét, S

zikamberija székhely és P

anonijja tartománya iránti sze-

relmét kidobta elm

éjéből, és azon gondolkozott, [hol talál] egym

ásik árnyékot [=védelm

et] nyújtó tartományt.

Várta a szerencsés pillanatot és a boldog órát, s elhagyta

székhelyét. Napnyugat irányában egy m

ásik országba ment. V

án-dorolva-m

egpihenve egy nap Firancsijja tartom

ányába érkezett.E

zt a tartományt lakatlanul találta és elfoglalta.

Azonnal parancsot adott, hogy egy alkalm

asnak való és kel-lem

es helyen egy nagy várost építsenek. Találtak is a városnak

egy alkalmas helyet. E

gy szívet örvendeztető jó levegőjű helyen[a várost] életre keltve befejezték. M

ivel apjának Paradisz volt a

neve, ennek a névnek a tiszteletére, és hogy a viligori a hírét-nevét m

egemlegessék, a felépített városnak a P

ariz nevet adta.A

ttól a kortól a mostani időkig P

ariz városa Firandzsijja tartom

á-nyának székesfővárosa, és m

ivel a saját neve Firanko volt, annak

az országnak a Firandzsijja nevet adta.

Itten a mi történetünk Iszkenderhez érkezett. A

hírmondók a

következőképpen mondják el:

Egy nap Iszkender azzal a céllal, hogy anyja testvéréért bosz-

szút álljon,

és a

napnyugati tartom

ányokat m

agának szerezze

meg, azzal a hatalm

as seregével menetelve P

anonijja tartományá-

nak a határára érkezett. Innen vándorolva-megpihenve, evéssel-

ivással, egyik pihenőtől a másikig m

enetelve betették lábukatS

zikamberijjába,

[ahol] nagy

vidámság

és öröm

közepette

[Iszkender] a trónra ült.A

körülöttük levő szomszédos bégek féltvén fejüket, m

ind-nyájan eljöttek, és Iszkender előtt leborultak.

Azon a télen Iszkender ott m

ulatozott. Egy nap azonban pa-

rancsot adott, hogy IQ hadjáratra fegyvereiket készítsék elő.

Parancsa szerint az összes katonai alakzatok felkészültek,

vértjeiket és a sodronyingeket, összes fegyverzetüket előkészítet-ték, s fulladásig (öltöztek] aranyba és ezüstbe.

Mivel közben m

egérkezett a tavaszi időszak, a világot sok-színű díszbe öltöztette. Iszkender azonnal, ism

ét túláradó lelkese-déssel, [m

int] abban a boldog időben, amikor S

zikambrijja szék-

hely felé elindult, egy szerencsés és boldog órában kibontottazászlait, m

egszámlálhatatlan és töm

éntelen vassal felövezett ka-

8889

65

tonájával Pícs irányába indulva elm

enetelt. Mikor azt elfoglalta,

[mivel] az összes L

eh, Cseh és A

laman gyengék voltak, [enged-

ték], hadd menjen a F

irenk tartományok ellen.

Innen most visszaérkeztünk K

attar kán történetéhez. A kró-

nikás szerint ekkor Kattar fővezér a következőket m

ondta bégjei-nek:"H

a a hét világöv padisahja, mint am

ilyen Iszkender [volt],[először]

Szikambrija

székhelyet foglalta

el, [és

csak azután]

folytatta tovább útját, akkor mihozzánk is az az illő és m

éltó, hogygyerünk, és [először] hódítsuk m

eg ezt az országot, onnan aztánm

i is sok ország után kinyújthatjuk kezünket, és elfoglalhatjukazokat!"

Am

ikor Kattar fővezérnek ezeket a szavait a bégek hallották,

Kattar tervét és szép bölcsességét roppantul m

egcsodálták, ésm

egéljenezték öt. És abban a pillanatban m

egesküdtek, hogy an-nak a tartom

ánynak az elfoglalására azonnal elindulnak."H

ol vagy,

Pannonija

tartománya!"

kiáltással kibontották

zászlaikat, megszólaltatták a kis és nagy dobokat, és Íszá próféta

[Jézus Krisztus], aki legyen m

egdicsőítve és felmagasztalva, há-

romszázhetvenharm

adik évében csapataik egymás után elindul-

tak.M

eneteltek, megpihentek, ettek, ittak, és egy nap a T

atár tar-tom

ány határára érkeztek. Ezt a tartom

ányt megtám

adták, és sokkárt és rosszat tettek benne. A

Tatár tartom

ány népe a [sok] szen-vedés m

iatt a kán hoz fordult segítségért, és igazságtételt kért. Atatár kán pedig felfigyelt arra a vidékre, és látta, hogy teljesen felvan dúlva, és T

atárország teljesen fel van forgatva. A kán azonnal

összegyűjtötte a tatár sereget, és ellenük ment [a tám

adóknak]. Akét fél felsorakoztatta katonaságát egym

ással szemben, és felké-

szültek a harcra. Azon a napon hajnaltól estig bőszült csatát vív-

tak. Végül K

attar fővezér népe felülkerekedett, és legyőzte a tatárkán seregét. A

tatár sereg sok katonája kardélre hányva elesett.A

kán maradék seregével m

egfutamodott és elm

enekült. Mi-

után a tatár kánt legyőzték, egy ideig nyugodtan maradtak, és ott

megpihentek. D

e azután onnan is felkerekedtek, és elfoglaltákK

ara Bugdan és Iflah tartom

ányokat.A

zután azokban a tartományokban egy hegyes vidéken m

eg-szakítás nélkül három

hónapnyi ideig pihentek. Mikor letelt a há-

9091

66

rom hónap, egy napon H

unor népe hirtelen lóra termett, s m

integy tengeráram

lat rázúdult Erdel tartom

ányára. Erdei népének le-

hetőséget sem adtak [a védekezésre], karjuk erejével E

rdelt is be-vették és elfoglalták.

Mikor [ezt az] em

lített tartományt széltében-hosszában be-

járták, látták, hogy minden zuga a paradicsom

kerteknek és azédenkert

rózsásberkeinek egy-egy

mutatványpéldánya,

minden

oldalról folyóvizek csobogva folydogálnak, minden táján m

agasciprusok tűnnek elő, körös-körül tele virágokkal, és a síkság telegyüm

ölccsel, úgyhogy a minden oldalról árnyékot vető fák a ka-

méleon színeiben m

utatkoztak.

Vers:

Lengeti ágait a ciprus és puszpáng,

A gerlice és fülem

üle keserves dalt búgnak,A

színes nárcisznak fekete szeme,

A rózsáskertnek bódító esküvőjét tartja.

Egy síkság ez, m

ely paradicsomkerthez hasonló, s m

elynekleírására a nyelv nem

képes. Azon a vidéken annyi arany- és

ezüstbánya van, amennyi a többi tartom

ányokban összesen sincs,sehol sem

lehet annyit látni és annyiról hallani.Ö

nkéntelenül m

egkedvelték E

rdeit, [hogy]

parancsukat és

kormányzásukat rá kiterjesszék, de azt is m

eggondolták, hogy azarany- és ezüstbányák révén [itt] kincseket lehet szerezni.

Hunor népe a T

isza nevű híres folyóvíz partján azonnal hazátalapított, és kincsek gyűjtésévei foglalkozott, m

ivelhogy Hunor

népe az erdeli tartományban, de a T

isza partján telepedett le ésuralkodott. A

Tisza folyót azonban állandóan átlépték, és tám

adá-sokat intéztek P

anonijja tartományába, ahol m

indenféle kárt ésveszteséget okoztak, azután visszatértek, átkelvén az em

lített fo-lyón m

egpihentek.Ilyen m

ódon sokszor átkelvén [a Tiszán] P

annonijja tartomá-

nyát megtám

adták, és annak az országnak sok kárt és veszteségetokoztak. V

égül is a Tiszán átkelő H

unor népe egyesült Hunornak

azzal a népével, amelyik A

dzsem padisahjával erre a tájra költö-

zött és itt telepedett le.

9293

67

De ebben az időben P

annonijának volt egy királya, a neveM

etrinusz volt. Ennek a katonanépe különféle nem

zetek keveré-kéből állt. A

Nem

cse tartomány fővárosának, P

ecsnek is volt egykirálya, akit T

etrikosznak hívtak. Ezek a királyok barátságban és

jó viszonyban éltek. Mivel H

unor népe Erdeiből gyakran betört

Panonijjába, károkat okozott és zsákm

ányolt, Metrinusz király

szíve megtelt nyugtalansággal és panasszal.

"Végül is ellenem

jönnek – mondván, rettentő félelem

szálltam

eg –, és mi lesz ennek a vége?" S

úlyos gondok tengerébe merült.

A végén az a gondolat telepedett m

eg az elméjében, hogy levelet

küld Pedzs királyának segítségért.

Ezt a gondolatot szükségesnek és fontosnak találta. P

ídzs ki-rályának egy levelet fogalm

azott, és kiváló embereivel elküldte

neki. Am

ikor a levél Tetrikosz királyhoz érkezett, az m

egtekin-tette, m

it tartalmaz.

"Legyen tudom

ásul – így szólt a [levél] –, hogy a Dzsidijja or-

szágbeli Hunor népe, akik szintén tatárok, elhagyták országukat,

aztán Erdel tartom

ányához érkeztek. A tartom

ányokat, melyeken

átvonultak, kirabolták és kizsákmányolták. A

zután elözönlöttékE

rdelt, s azt is elfoglalták, és néhányszor az én országomba is

küldtek katonákat. Tartományom

ban töméntelen kárt okoztak, en-

gem pedig rendkívül m

egsértettek. A jelen pillanatban a fegyverük

ellenem van irányítva. M

ost szolgáljon tudomásodra [az a m

on-dás, hogy] »ha m

a nekem, holnap neked !«. M

ivel ez így van, ba-rátságra és jó viszonyra m

ost van szükségünk. Légy szíves, sürgő-

sen gyere segítségemre, vagy saját m

agad, vagy pedig küldj kato-naságot" – m

ondván, [a levél] szavait befejezte.M

ikor Tetrikosz ezt a hírt tudom

ásul vette, kérését elfogadta,és azonnal parancsot adott.

Vers:

Kezükbe vették a [levél]írók a tollat,

[S] a bégeknek sok levelet írtak.

Azután a környékbeli [jelentős] em

bereknek leveleket küldöttszét. N

emcse és F

irancsija népből rövid időn belül megszám

lál-hatatlan katonaságot toborzott össze, teljes fegyverzetüket és fel-szerelésüket előkészítette.

9495

68 Itt most a m

i történetünk Kattar kánnak a királlyal való csa-

tájáról szól. De a krónikások úgy adják elő, hogy K

attar fővezérD

zsidijja tartom

ányából azzal

a szándékkal

indult el,

hogyP

annonijja tartományába m

enjen. Am

ikor elindult, akkor Erdei-

ben telepedett le, hogy onnan Pannonijja tartom

ányát alaposankikém

leltesse, és annak minden állapotáról tudom

ást szerezzen.S

okszor átkelt a Tisza folyón, betört [P

annonijjába], sok kárt ésrosszat tett.

Egy nap K

attar fővezér [hadi]tanácsot tartott, és parancsotadott a S

zikamberija székhely elleni tám

adásra. Roppant katona-

ságot gyűjtött össze, és "Hol vagy, Szikam

berija?" kiáltással útnakindult.E

zenközben Pedzs királya is [S

zikamberija királyának] m

eg-segítésére szám

talan katonaságot gyűjtött össze, és Pedzsből elin-

dult. A

mikor

menetelve-m

egpihenve S

zikamberijjához

közelihelyre értek, és M

etrinusz király ezt hírül vitte, nagyon megörült,

és előkelő bégjeivel eléjük ment fogadásukra. Ő

is összegyűjtötteP

anonijja tartományának hatalm

as seregét.O

nnan felkerekedtek,

és S

zikamberijja

alatt letáboroztak.

Metrinusz király pedig három

nap, három éjjel tartó hatalm

as la-kom

át rendezett. Azután összejöttek, és tanácsot tartottak.

De

ezenközben K

attar fővezér

Hunor

népével behatolt

Panonijjába, rátört néhány helyre, és kifosztotta. A

terve az volt,hogy a T

una [túlsó] partján fekvő Tolna néven ism

ert városnál azem

lített folyón átkel. Ezzel a tervvel indult el T

olna felé.A

z üngürüsz nép panasztevői [menekültjei] pedig a királyhoz

mentek, és a helyzet m

iatt panaszkodtak.A

király

pedig gyorsan

kémeket

küldött H

unor népéhez,

hogy [a helyzetet] kémleljék ki azonnal. A

kémek elm

entek, ésm

ihelyt megtudták, m

i a helyzet Kattar fővezérrel, és m

erre szán-dékozik m

enni, azonnal visszafordultak. A király szolgálatába si-

ettek, s miután az ellenség m

inden tervéről értesültek, az egészhelyzetről beszám

oltak [a királynak], s arról [is, hogy] Tolna kö-

zelében fog átvonulni [átkelni].A

zok pedig tanácsot tartottak, s úgy döntöttek, hogy Tolna

elé vonulnak, ott letáboroznak, ott szállnak majd szem

be Hunor

népével, s ott legyen a csatatér.

9697

69

De K

attar kán is kémeket küldött a hitetlenek seregéhez. D

e akirályok is azzal a hatalm

as nagy hitvány sereggel 44 megérkeztek

a [bővelkedő] Tolnába, és a T

una partján egy kellemes füves-

mezős síkság m

egtetszett nekik, melyet csatatérnek alkalm

asnaktaláltak, és tábort vertek. G

ondtalanul és az ellenségtől való féle-lem

nélkül időztek ott, s evés-ivással foglalkoztak.E

zenközben megérkeztek K

attar kémjei is, és hírül adták,

hogy [az

ellenfél] a

bővelkedő T

olnában gondtalanul

időzik.K

özben Kattar fővezér is nap m

int nap előrenyomult. E

gy nap aT

isza vidékéről elérkezett a Tuna folyó m

ellé arra a helyre, és ahitetlenek seregével szem

ben a Tuna innenső oldalán tábort ütött.

[Ekkor] m

ind a két tengernyi seregben kihirdették a készültséget,m

ivelhogy nem tudták, m

ikor fogja Kattar a T

una folyót átlépni.K

özben azonban beesteledett, és a [sötétség] elfedte őket a többi[földi] terem

tmények elől, de K

attar fővezér nem pihent le, ha-

nem H

unor népének bégjeit színe elé hivatta, és parancsot adottnekik, hogy nyergeljenek fel. H

unor népe egyszeriben lóra ter-m

ett, de mozdulataikat nem

vette észre a [többi] világ. A tenger-

nyi tatár átkelt a Tuna folyón, de az ellenség nem

vette őket észre.[K

attar] seregét két részre osztotta, az ellenség ellen felsorakoz-tatta, csapatait [csata]sorba állította, és kiválasztott egy alakulatot,s m

egparancsolta nekik, hogy éjjeli rajtaütéssel rohanják meg an-

nak a [két] királynak a seregét.[E

zek azonnal] minden oldalról rátám

adtak a [két] király se-regére, alkalm

at sem nyújtva [nekik a védekezésre], és sokukat

kardélre hányták. Az a nyom

orult katonaság45 az éjjeli roham

tólm

egrémült, talpra ugráltak, s m

ivel az ellenséget [a sötétségben]nem

tudták megkülönböztetni, a két király serege egym

ásnak ro-hant, s m

ivel nem is értették egym

ás [nyelvét], estétől egészenreggelig szörnyű kaszabolást m

űveltek [egymás soraiban], úgy-

hogy helyzetük nagyon súlyosra fordult.E

miatt az öldöklés m

iatt a két király nagyon megrém

ült, svajon m

itevők legyenek, aggodalomm

al a tépelődés tengerébem

erültek. Ilyen állapotban egészen reggelig tartott a harc.

44 H

itvány sereg = hitetlen, keresztény.

45 Nyom

orult katonaság = hitetlen, keresztény.

98

99

70 Am

ikor reggel lett, és a szem láthatta a szem

et, nézték éslátták, hogy az ellenséges sereg éjjeli tám

adása következtében sokkatonájuk lett a földdel egyenlővé. É

s most ez a nyom

orult seregegym

ást felismerte, és látta, hogy ott nincs ellenség. E

gymásra

annyira megharagudtak, hogy azt elszám

lálni és elbeszélni nemlehet.M

iután reggel lett, egymást m

eg tudták különböztetni, rátá-m

adtak arra a katonaságra, amelyik az éjjeli rajtaütést végezte.

Mikor a királyok ezt a váratlan szerencsétlenséget látták, m

égjobban

elkeseredtek és

elszomorodtak.

Am

int azonban

kö-rülnéztek, látták, hogy K

attar fővezér szép rendben felsorakoz-tatta csapatait, m

ég jobban elszomorodtak és elkeseredtek. Igye-

keztek harci rendbe sorakoztatni csapataikat, mert a nap felsiklott

az ég boltozatára, s ellenség az ellenséget megkülönböztethette.

A királyok pedig haragra gyúltak: ,,[E

zeket] ne hagyjátok!"46

– és a rajtaütő seregre mutattak. É

s Hunor népe estétől nyeregben

lévén, erejük a harcban fogyni [kezdett], és elgyengültek, mivel-

hogy [közben] az átkozott sereg47 tám

adást intézett.K

attar serege kissé hátrálva hatalmasan küzdött, de a hitetle-

nek serege kerekedett felül, Kattar seregét visszaszorította, rájuk

zúdult, és azon a helyen sok kiváló emberük esett el vagy sebesült

meg.A

mikor K

attar ezt az állapotot látta, azonnal jelt adott, sK

attar seregéből Hunor népe is hatalm

asan felvonult, és hősiestám

adásba lendült. Azután m

egindult a harc, s nekilendülve a kétfél egym

ásnak rontott. A két tengernyi sereg összekeveredett,

[úgyhogy] nem

lehetett

őket egym

ástól m

egkülönböztetni, és

olyan hatalmas csata kezdődött, hogy azt leírni nem

lehet.

Vers:A

két sereg összekeveredve csatázott,A

kiváló hősök ordítottak, mint a tigris,

A lovak lába alól az égig verődött fel a por,

Azon a helyen hatalm

as harcot és jajgatást okoztak,Ilyen képét alakították ki a csatának:

46 [E

zeket] ne hagyjátok = ne hagyjátok életben, pusztítsátok el.

47 Átkozott sereg =

hitetlen, keresztény.

100

101

71

A vértől tulipánszínűre vált a hegy és síkság.

Próza: A

zon a napon így folyt a harc estig. Miután beestele-

dett, mindkét félen m

egperdítették a pihenés nagydobját, egy-m

ástól [a felek] elváltak és letelepedtek. Mind a két sereg nagyon

elfáradt és kimerült.

Azon az éjjelen m

indkét sereg parancsot kapott, hogy a sebe-sülteket kötözzék be, az elesetteket sirassák m

eg. Mindkét fél

megszám

lálta és

összeírta az

elesetteket. A

panonijjai

és a

Nem

cse seregből kétszáztízezer személy, K

attar népéből pedigszázhuszonötezer szem

ély hányatott kardélre.A

zon az éjjelen mindkét fél nyugalom

ban volt. Reggel azon-

ban, mihelyt a világot beragyogó nap fényével bevilágította és fé-

nyessé tette az egész természetet, a két sereg kis és nagy dobjai-

nak a hangja az égbolt csúcspontjáig felhangzott. A két sereg ló-

hátra ugrott, és egymással szem

ben felállították csapataikat és el-rendezték soraikat, és a csatateret harcra feldíszítették. A

mikor a

csatatéren minden elrendeződött, m

egindultak a csapatok egymás

után, és csodálatosan csatáztak, és az egész térséget vörösre fes-tették. A

z öldöklés egészen addig tartott, amíg a nap nyugovóra le

nem hanyatlott.M

inthogy ily módon folyt a harc, K

attar fővezér jelt adottazonnal, és elindult. A

mikor ezt a királyok látták, két oldalról

egyszerre támadásba kezdtek. A

két sereg összekavarodott, hogyegym

ástól nem lehetett őket m

egkülönböztetni. Közben leszállt

az éj is, de Hunor népe m

ég akkor is oly hevesen rontott az ellen-ségre és csatázott, hogy azt elm

ondani nem lehet. V

égezetül azIgazság, aki legyen felm

agasztalva, alkalmat adott [H

unor nép-ének], hogy elérjék a királyok seregének középpontját, zászlaikatés lobogóikat elragadták, s ebben a harcban S

zikambrijja királyát,

Metrinuszt keresték. A

lkalmat találván, késedelem

nélkül megöl-

ték. Azon a helyen olyan hatalm

as csata kezdődött, melyben a

hitetlenek seregének túlnyomó részét lekaszabolták. A

mikor ezt a

hitetlenek serege látta, fejvesztetten elmenekült.

Az éj is leszállt, P

ícs királya, Tetrikusz az alkalm

at megra-

gadva egy csomó em

berével az éj sötétségében megfutam

odvánelm

enekült.

102

103

72 Vers:

Megnyargalt T

etrikusz egy kiváló paripátm

enekült és nem nézett sem

előre sem hátra

az ellenség kezétől megm

entette életétátnyargalva hegyen-völgyön s pusztaságon.

Próza: E

zek után Kattar kán pedig köszönetet m

ondott az Is-tennek. A

hadizsákmány és a királyi sátor is a kezére került, s ez

megörvendeztette.

[Kattar] a sebesülteket kezelésben részesítette, az elesteket

megszám

láltatta, és látta, hogy Hunor népéből negyvenhétezren

estek el.E

rről a helyről azonnal Szikam

brija ellen indult, és egy napm

egérkezett. Szikam

brija trónjára ült, s nagy öröm és vidám

ság-gal lakom

ázott. Az ellenség bosszúságára evéssel-ivással kelle-

mesen töltötte idejét.

Jó idő múltán a kor[szellem

] elfordította arcát Kattartól, és

egy nap lehajtotta fejét a végzet párnájára. Mikor rosszra fordult

az állapota, és tudta, hogy meg fog halni, parancsot adott, hogy

nyissák ki a kincstárát. Összes kincsét szétosztotta népének, és

így jó nevet hagyott hátra. Azután m

ég néhány nap betegeskedett,végül is lehunyta a világ elől szem

ét, és meghalt.

Vers:

Ha ad is boldogságot néhány napra valakinek ez az alsó

[földi]sorsA

végén eltaszít ja őt a Végzet poharától.

Az az [igazi] férfi, akit a világi szerencse nem

tesz döly-fössé

S nem örvendezik [csupán] e m

úlandóR

ózsáskertben való mulatozásnak.

Próza:

Mikor K

attar fővezér meghalt, alattvalói és bégjei m

indnyá-jan m

eggyászolták, feketébe öltöztek, drága testét rózsavízbenm

egmosták, és letették a fold m

élyébe.E

zek után Szikam

brija trónja megürült, K

attar bégjei és elő-kelő em

berei összegyűltek, és így szóltak:

104

73

"Ennek a tartom

ánynak a megszerzéséért annyi időn keresz-

tül olyan sok fáradságot és nehézséget viseltünk el, míg A

llah ke-gyéből alkalm

at találtunk [elfoglalására], és most, am

ikor elfog-laltuk, döntő pillanathoz érkeztünk. E

bben a pillanatban tehát ne-künk az volna a jó, ha egy előkelő neves egyént szívvel-lélekkelm

egválasztanánk, a trónra ültetnénk, s nem kellene félnünk, hogy

az országot elveszítjük – mondván, tanácskoztak. – É

s hogy miféle

egyént válasszunk?" – mondván, a gondok tengerébe m

erültek éselm

élkedtek.

AT

ILU

SZ

KIR

ÁL

Y PA

DIS

AH

SÁ

GÁ

RÓ

L

SZ

ÓL

Ó E

LB

ES

ZÉ

LÉ

SA

hírmondók így beszélik: H

unor nemzetségéből két testvér

volt közöttük, az egyiket Atilusznak, a m

ásikat Budának hívták.

Atilusz jó term

észetű, bátor, éles eszű és okos ember volt, s szer-

fölött alkalmasnak látták őt a királyságra, és igyekezettel arra tö-

rekedtek, hogy Atiluszt a trónra juttassák. V

égül is az összes bé-gek és a többi előkelőségek összejöttek és tanácsot tartottak.

Atiluszt m

éltónak látták a királyságra, mindnyájan m

eghó-doltak, és engedelm

ességet fogadtak [neki]. A trónra és a koroná-

ra érdemesnek találták, és H

azret-i Íszá48 időszám

ítása szerint ahárom

száznyolcvanhetedik évben.

Atiluszt

megkoronázták,

aszultáni trónra ültették, és királlyá választották. így tehát A

tiluszlett a király, okosan és igazságosan kezdett uralkodni.

Egy nap lóra ült, és elindult, hogy körülnézzen [a környé-

ken]. A T

una mellett felüdülve, az em

lített folyó partján egy ma-

gas helyre ért, ahonnan az egész környéket megszem

lélhette. Ezt

a helyet nagyon kellemesnek találta és m

egszerette. Látta, hogy

onnan nagyon szép kilátás nyílik [a vidékre], és körös-körül kel-lem

es, üdítő és gyönyör részei vannak.A

zonnal megragadta szívét, [s elhatározta], hogy azon a he-

lyen székhelynek alkalmas hatalm

as palotát épít.

48 H

azret-i Íszá = Jézus őfényessége, őexcellenciája. A

z iszlám vallás szerint Jé-

zus Krisztus az utolsó előtti próféta volt, akit nagy tisztelettel em

leget-nek.

105

106

74 Mikor azonban király lett, testvérét, B

udát erdeli bánná ne-vezte ki, és a T

iszát jelölte ki [a bánság] határául.A

rra a helyre [vonatkozólag pedig], mely m

egragadta a szí-vét, parancsot adott, hogy az összes építészek legyenek készült-ségben, és az építéshez szükséges dolgokat készítsék elő, és vár-ják m

eg a szerencsés órát [az építés megkezdésére]. E

gy nap,H

azret-i Iszá születése után a háromszázkilencvenkilencedik év-

ben egy szerencsés óra tiszteletére azt a helyet felépítették. Hosz-

szú ideig fáradoztak, amíg befejezték, és a régi székhelyet. átköl-

töztették erre a helyre, és ezt a helyet jelölték ki székvárosnak.M

ivel az ő neve Atilusz volt, a felépített [szék]helynek A

til nevetadta, és ez a m

ostani Budin [nevű] székváros.

Mivel A

tilusz király ennyi dicsőséget és nagyságot szerzett,az

volt a

kívánsága, hogy

hadjáratot indítson

a nim

cse és

afirancsija országok ellen. Á

llandóan ezzel a gondolattal foglalko-zott.F

entebb említettük, hogy P

anonijja és Pécs országainak ki-

rályai Kattar fővezérrel csatát vívtak T

olna városában, és abban aharcban P

anonijja királya elesett. Pidzs királya azonban egy csa-

pat emberével elm

enekült, és visszatért székhelyére. Egy bizo-

nyos idő múlva m

eg nem értés keletkezett közte és bégjei között.

Panaszkodott rájuk, hogy m

egsértették. De egyúttal azt is m

eg-hallotta, hogy A

tilusz már elhatározta a hadjáratot. E

zért Pecs ki-

rálya most A

tiluszhoz jött, barátságot kötöttek, és az volt a szán-déka, hogy bosszút áll a lázadó bégjein.

Ez volt a [titkos] gondolata, de nem

akarta, hogy elterjedjenennek a híre, hogy ezt ő m

aga tervezte el, mivelhogy A

tilusz már

felkészült a hadjáratra. Ezért am

ikor Pedzs királya [A

tilusszal] ta-nácskozott, így szólt hozzá:

"Felséges király, az lesz a szükséges, ha először Szolvin ellen

indulsz, és elfoglalod azt a vidéket. [Onnan] könnyű lesz m

egtá-m

adni némely N

imcse országbeli barátom

at. " Ezt a tanácsot adta.

Atilusz király a tanácsot nem

utasította vissza, hanem elfogadta,

és a hadjáratot elhatározta.A

z volt a kívánsága, hogy testvérét, Budát, aki E

rdel tarto-m

ányának a bánja, a saját helyére helytartónak kinevezi, amíg a

hadjáratról vissza nem tér. A

zonnal levelet irt neki: "Nagy hadjá-

107

108

75

ratra megyek, m

inél gyorsabban gyere ide!" S egy előkelőem

be-rével elküldte.

Am

ikor a levél [Budához] érkezett, tudom

ásul vette a hely-zetet, előkészítette fegyverzetét, és útra kelt.

A környékbeli alattvaló bégekhez is em

bert küldött, hogyfontos hadjárata van, [teljes] fegyverzetükkel jöjjenek szolgálatá-ra. E

nnek a parancsnak az értelmében töm

éntelen alázatos kato-na

49 érkezett csapatosan Szikam

berijába. Am

ikor az eltévelyedettkatonaságot 50 összeírták, látták, hogy három

száztizenegyezer avértezett lovas és száztízezer gyalogos, összesen négyszáznegy-venezer katona gyűlt össze.

Azután A

tilusz király azon a helyen Budát a helyére helytar-

tónak nevezte ki, és Hazret-i Íszának négyszázkettedik évében

Szolvin vidéke ellen indult, m

elyet elfoglalt és hatalma alá hajtott.

De a király ott nem

időzött, hanem visszatért, és a N

imcse orszá-

gok ellen indult.A

hírmondók és a történetek elbeszélői úgy adják elő [to-

vább], hogy amikor A

tilusz királya Nim

cse tartomány ellen in-

dult, az egyik táborhelyen tanácsot tartott, és fejedelmi sátrában

díszes trónusát felékesítette, fejére tette a szultanátus koronáját,trónjára lépett és leült. Jobb és bal oldalán arany, ezüst és acél ka-rosszékeken Ü

ngürüsz fejedelmei, hősei és főurai ültek, s ném

e-lyikük karba tett kézzel szolgálatára készen állt. T

etrikusz, a réginim

cse király Atilusz jobb oldalára m

ent, és helyet foglalt. Akkor

aztán megkezdték a tanácskozást.

Atilusz király m

egkérdezte Tetrikusz királytól:

"Íme, m

ost a Nim

cse tartomány ellen akarunk indulni. D

e ne-künk m

ost azt kellene [tudnunk], mivelhogy velük ellenségek let-

tünk és országuk ellen támadtunk, vajon először m

elyik városvagy tartom

ány ellen induljunk és foglaljuk el, hogy az nekünkhasznos legyen, hogy nevünk és hírnevünk azokban a tartom

á-nyokban elterjedjen, s rettegjenek az összes bégek, és ezenkívül azaz előny is szárm

azzék ebből, hogy a többi országok elfoglalásaés legyőzése ez oknál fogva könnyű legyen."

49 A

lázatos katona, azaz Allah alázatos szolgája =

moham

edán katona.50 E

ltévelyedett katona, azaz hitetlen, nem m

uszlim, keresztény, aki nem

találta(vagy nem

akarta megtalálni) az egy igaz vallás útját.

109

110

76 Am

ikor ezt mondta, T

etrikusz király így válaszolt:"H

atalmas király, ha azt akarod, hogy hírneved és hatalm

ada nyugati és keleti [országokban] elterjedjen, félelm

etességed ésrettenthetetlenséged betöltse az összes tartom

ányokat, szükséges,hogy először P

ídzs vára ellen indulj. Vedd ostrom

alá, és foglaldel, m

ivel ez az összes tartományok népeinek a székesfővárosa és

egyúttal a kulcsa is. Hogyha ezt beveszed és elfoglalod, a többi

tartományok is feltétlenül kezedre kerülnek, és m

egadják magu-

kat. Éppen úgy, m

int a régi időkben, amikor Iszkender padisah

Szikamberija fővárosából elindult, hogy seregével elfoglalja az

egész világot. Ebből a célból dicsőségesen először B

udin székvá-rosából indult el P

ídzs ellen, és azt foglalta el. Volt egy vezíre,

akit Perszevüznek hívtak, aki később Szakiz szigetét tette virágzó-

vá és ott egy várat építtetett. Ez tapasztalt és okos em

ber volt, ésezért P

ídzs várában hagyta öt hátra [mint helytartóját], és kato-

naságából az idősebbeket és öregeket melléje rendelte. A

zután ő atöbbi derék és bátor [em

berével] nyugati irányba indult el, hogy afirenk bégeken és a firancsi királyon m

egbosszulja [nagybátyját]Iszkendert.

Am

ikor Iszkender bevette Pídzset, és győzelm

e híre tarto-m

ányról tartományra elterjedt az egész világon, s m

iután az ösz-szes ország királyainak és bégjeinek a füléhez jutott, s ez oknálfogva gondba, aggodalom

ba és kétségbe estek, s mindegyikük

valami m

entő ötlettel volt elfoglalva. Ném

elyikük halotti lepletborított a fejére, kardját fogai közé véve

51 Iszkender elé ment, és

meghódolt neki. N

émelyikük koronáját és székhelyét elhagyta, [s

elmenekült], ném

elyek pedig összefogtak, összegyűjtötték hősi se-regüket, s közös erővel Iszkender ellen vonultak, nagy öldöklést éskaszabolást végeztek. D

e az ezekhez hasonlók nem m

enekültekm

eg, elvesztvén fejüket és vagyonukat, vérükkel festették be a föl-det.V

ers:A

bban az időben bevette Iszkender Pícset,

irgalom nélkül letörte az összes ellenséget,

elterjedt a világon ennek a híre,

51 A

kardot a fogak közé venni = a teljes m

egalázkodás és m

egadás jele.

111

112

77

a bégek közt elterjedtek a rémhírek,

mindegyikük rettegett és szom

orkodott,félelm

ükben mindnyájan jajveszékeltek,

a gond tengerébe merült m

indegyik király,s azt m

ondták: »Mikor lesz vége ennek .a helyzetnek?«

Akkor m

indegyikük egy tervet gondolt ki,ki jót, ki rosszat gondolt ki,ném

elyikük összegyűjtötte összes kincseités Iszkender sah elé szórta.N

émelyikük halotti leplet öltött a fejére,

némelyikük kardját fogai közé vette,

mindenhonnan összejöttek a bégek, oh, lélek,

kegyelmet kértek Iszkender sahtól.

Ném

elyikük összegyűjtötte seregét, oh, barátom,

kegyelmet kértek Iszkender sahtól.

de ezek nem értek el győzelm

et,ném

elyiküknek a pokolban lett a helye,Iszkender sah pedig örvendezett a győzelem

nek.E

zer köszönetet mondott N

eked, a szolgák urának:»A

ki nekem P

ícs [elfoglalását] sikeressés a világ főbánjává tettél. «M

eghallgattad ezt a történetet, mely világos,

ez volt az én célom rögtön.

Az állam

, a hit és vallás napja:korunk felséges szultán Szülejm

ánja,hozzá is, m

int sahhoz. az volna méltó,

ha elindulna és Pídzs felett győzelm

et aratna,a hitetlen néptől azt a vidéket m

egtisztítaná,tem

plomaikat lerom

bolná, s a földdel tenné egyenlővé,hogy féljenek hitetlen im

át mondani

az összes templom

ok mind m

ecsetekké legyenek [átala-kítva],

fáilátün fáilátün fáilát 52

52 A

klasszikus verslábak megjegyzését m

eg könnyítő, értelem nélküli szócso-

port: fáilátüli fdilá

113114

78 mondj im

át az igaz útra térés kertjére.

Próza: így tehát a hatalm

as király, Iszkender először azt aszékvárost foglalta el, ezért rettenthetetlenségének a híre bejártaaz egész világot, s híre és dicsősége a napnál világosabb lett, ésnyilvánvalóvá vált az egész F

öld színén. Em

iatt a világ összesbégjeinek a lelkébe szállt a félelem

, és testüket elfogta a remegés.

Ez oknál fogva [Iszkender] könnyűszerrel elfoglalta az összes

tartományokat. [M

ost] tehát, felséges király, nektek is az lesz aszükséges, hogy azonnal P

ídzs ellen induljatok, és foglaljátok el,m

ert akkor az összes hitetlen tartományokban nevetek híressé

lesz, és az összes városok fejedelmei félni fognak tőletek, és így a

többi tartományok [elfoglalására] könnyen alkalm

at találtok."A

mikor ezt a tanácsot adták, A

tilusz nagyon megörült sza-

vaiknak. Azonnal kiadta a parancsot, hogy T

etrikusz királyra ölt-sék fel a fejedelm

i palástot. Felnyittatta kincstárát, egy csom

ó ru-bint és drágakövet adott neki és egy arany szerszám

ú lovat. Azon

az éjjelen fejedelmi lakom

át rendeztek, ettek, ittak, s egész vilá-gos reggelig m

ulatoztak.A

mikor reggel lett és a nap felbukkant a K

af hegy csúcsán, ésisteni

fényével bevilágította

a világot,

Atilusz

megkérdezte

Tetrikuszt, s így szólt hozzá:

" Vajon P

ícs várát hajdanta ki és miért alapította, és ki lehe-

tett az, aki létrehozta ?" Am

ikor ezt kérdezte, Tetrikusz király így

válaszolt;"A

régi időkben összegyűltek a Nim

cse, Firenk, R

ím, C

seh éstöbb m

ás tartományok királyai, előkelő bégjei és hősei, s elhatá-

rozták, hogy közösen találnak egy helyet, s ott egy hatalmas vá-

rost építenek, amelyik m

ajd az összes tartományok kulcsa lesz, és

az legyen majd az összes N

imcse tartom

ányok székesfővárosa.M

iután ezt megtárgyalták, elm

éjük búvárját a gondolkozás tenge-rébe vetették. V

ajon hol építsék fel azt a várost?V

olt azonban abban a társaságban egy öreg, világlátott éstapasztalt rím

i bég, akit Vij-A

nnusznak hívtak. Nagyon híres és

.Ebben az esetben kifejezi az ún.

tujúg versforma verslábát, m

elyben ez a vers íródott

115

116

79

tiszteletre méltó szem

ély volt, akit az [említett] országok szultán-

jai sokra becsültek. Szólásra emelkedett, és így szólt:

»Hatalm

as királyok és bégek! Ha elfogadjátok tanácsom

at,egy ajánlatom

van számotokra, előterjesztem

.«»P

arancsolj! « – szóltak mindnyájan, és [csupa] fül és szem

lettek.»A N

imcse, C

seh és Panonijja területeinek határvidékén, a

Duna folyó partján van egy hely. N

incs a föld színén annál kelle-m

esebb és alkalmasabb hely. H

a azt a hatalmas várost ott építik

fel, szerfölött szép lesz, és szerfölött ésszerű dolog lesz, ha az ösz-szes tartom

ányok kulcsául fog szolgálni. A régi időkben a N

imcse

tartomány fejedelm

ei itt gyűjtötték össze számtalan katonaságukat

Panonijja királya elleni tám

adásra. Abban az időben P

anonijjaurai a róm

aiak voltak. Am

ikor ennek ők [a rómaiak] hírét vették,

sereget gyűjtöttek, azon a helyen szembeszálltak velük, és hatal-

mas csatát vívtak. É

s azon az áldott helyen a nimcse katonaság

alkalmat talált a róm

aiak legyőzésére. Onnan aztán felkerekedtek,

és Panonija székhely tartom

ánya ellen indultak, és azt elfoglalták.H

osszú ideig, több korszakon keresztül hatalmukban tartották. így

tehát hozzátok az lesz a méltó és célotokhoz illő, ha a szerencsés

jóslat alapján azon a helyen egy hatalmas várat építetek, és azt a

várost székhellyé teszitek, hogy hatalmatok szilárd és trónotok

tartós legyen.«M

iután ezt [a történetet] elmondta, a gyülekezet nagyjai és

bégjei nagyon csodálkoztak, és mindnyájan helyeselték [az öreg]

szavait. Elfogadták ajánlatát, és javaslatát m

egéljenezték.A

zután elküldték a tapasztalt nagy bégeket, némely róm

ai bé-get és V

ij-Annuszt, aki azt a helyet ism

ertette, hogy menjenek oda,

és tegyék virágzóvá azt a helyet. Am

ikor odaértek, megtekintették

és bejárták azt a helyet, [látták, hogy] nagyon kellemes és kívá-

natos hely. Azonnal előkészítették a várépítéshez szükséges dol-

gokat, összehívták az építészeket, és egy szerencsés pillanatbanm

egkezdték az építkezést.Sok napon keresztül fáradoztak, végül az idő m

úlásával elké-szült a vár. M

ivel az építtető bégnek Vij-A

nnusz volt a neve, azerődöt utána V

ij Janának nevezték, [amelyet m

a] Pics vára [né-

ven ismerünk]."

117

118

80 Am

ikor Atilusz király T

etrikusztól ezt a feleletet hallotta,azonnal P

ídzs ellen indult, ostrom alá fogta, és rövid időn belül

bevette. Azon a környéken nagy kaszabolást végzett, sok országot

legyőzött és parancsa alá hajtott. Így lettek tehát elfoglalva aN

imcse tartom

ányok.A

zután Firandzsijja tartom

ánya ellen indult. Abban az időben

azonban Firandzsijja tartom

ányának volt egy királya, akit [-----]-nak hívtak. A

mikor A

tilusz király ellene indult, elhagyta országátés elm

enekült. Azután A

tilusz kardjának csapásaival elfoglaltaazokat az országokat, hogy elfoglalásuk után a F

irenk tartomá-

nyok elleni hadjáratra indulhasson. Ekkor P

ídzs királya, Tetrikusz

ezt mondta neki:

"Hatalm

as király, ha elhatároztad, hogy a Firenk tartom

ányellen indulsz, először M

arcsilja városa ellen menj. A

zt kell elfog-lalnod, m

ielőtt a többi tartomány felé kinyújtod a kezedet, m

ivelez a F

irenk tartomány legfőbb vára."

Mikor ezt m

ondta, Marcsilja városának tulajdonságait oly

mértékben

magyarázta

el, hogy

Atilusz

király csodálkozásba

esett, és így szólt:"V

ajon ezt a tartományt kik alapították, és ki volt az indítvá-

nyozója az építésének? Mondd el [az esem

ényeket] úgy, ahogytudjátok, hadd halljuk!" – m

ondta.

MA

RC

SIL

JA V

ÁR

OS T

ÖR

TÉ

NE

TÉ

NE

K E

L-

BE

SZ

ÉL

ÉS

ET

etrikusz király pedig állva ezeket mondotta:

"A régi időkben a R

óm vidékek fejedelm

ei együttesen elhatá-rozták, hogy a királytól egy vár építésére alkalm

as helyet kémek a

Firandzsijja ország határán, hogy ott egy várat építsenek, oly

módon, hogy a város a tenger partján legyen, hogy a R

ómból ten-

geri úton jövő kereskedők abban megpihenjenek. D

e titokban azvolt a szándékuk, hogy ha m

ajd elérkezik az alkalmas pillanat, in-

nen Firandzsijja tartom

ányát elfoglalhatják. Mivelhogy ezzel a

tervvel foglalkoztak, elhatározták, hogy kiküldenek arra a tájranéhány alkalm

as személyt, hogy jó nevű építészeket szerezzenek

119120

81

nekik, járják be a vidéket, találjanak egy alkalmas helyet, azután

térjenek vissza,

és m

ondják el

értesüléseiket. A

zután m

ajdF

irandzsijja királyának kérőlevelet küldenek.A

bban az időben két becsületes, ügyes és kiváló bégfi élt Róm

vidékén. Az egyiket P

erjánusznak, a másikat F

urijusznak hívták.E

z a két bégfi az építészet tudományában tökéletesen jártas em

be-reket küldött F

irandzsijja tartományába. A

zok el is mentek, és az

említett tartom

ányt alaposan bejárták. Utazásuk végén a R

odannevű híres folyóhoz értek. A

tenger partjához közel egy helyt ta-láltak, ahol m

egpihentek, vizét és levegőjét is megízlelték, s látták,

hogy roppant kellemes hely. A

zt a helyet rendkívül megszerették,

majd visszatértek R

óm tartom

ányába.R

óm bégjeinek teljes részletességgel elm

agyarázták annak ahelynek a tulajdonságait, kellem

es levegőjét, [s elmondták, hogy]

az semm

ihez sem hasonlítható hely [kellem

esség tekintetében].A

bban az időben Firandzsijja tartom

ányának volt egy kirá-lya, akit Szananusznak hívtak. M

ivel azok a [kiküldött] bégek aF

irandzsijja tartományban [kiküldetésük] parancsát szabályosan

végrehajtották, R

óm

fejedelmei

gazdag ajándékok

kíséretébenSzananusznak egy kérő levelet írtak. Ú

tra készítették [az ajándé-kot] vivő bégeket és az összes építészeket, hajóra ültették [m

ind-nyájukat], és a tengeren F

irandzsijja királyához küldték őket.E

gy nap Róm

követe Firandzsijja királyának a színe elé já-

rult, s előadta kívánságukat. Véletlenül éppen akkor volt F

iran-dzsijja királyánál lakodalom

. [A király] összehívta udvarába a

szomszédos bégeket és a tartom

ány népét, [mert] a saját lányát

akarta férjhez adni.A

bban az időben az egyik legérdekesebb szokás az volt, hogyha férjhez akarták adni a tartom

ány királyának lányát, hatalmas

lakodalmat rendeztek, de a vőlegényt nem

jelölték ki. Am

ikor alakodalom

elő volt készítve, egy nagy tér közepén felállítottakegyaranyos-drágaköves [karos]-széket. A

szomszédos előkelő bé-

gek azon a téren gyülekeztek, úgyhogy mindegyikük szerencsét

próbálhatott.A

mikor a széket a téren elhelyezték, a férjhez adandó lányt,

olyan nagyszerű tisztelettel, mint am

ikor a menyasszonyi szobába

vezetik, arra a székre ültették. Azután a király [a lány] kezébe egy

121

122

82

vízzel telt poharat adott. A lány a kezében levő vízzel telt poharat

annak adta, akinek akarta, és ahhoz adták feleségül.É

ppen a lakodalom napjaiban hozta a királynak az ajándé-

kokat a római követ. [A

király] tisztelettel fogadta, megvendégelte

és azután szokásaik szerint meghívta a lakodalom

ba a követet. Az

eljött, és helyet foglalt a pompás gyülekezetben, ahol étel, ital és

különféle ünnepségek voltak, mint egy nagy lakodalom

ban.R

égi hagyományaik szerint a lányt elhalm

ozták ezernyi tisz-telettel és kedvességgel, s m

int egy paradicsomkerti pávát ciprus-

hoz hasonló hajlongó termetével bevezették, és a székre ültették. A

[lány] a gyönyörűséges karosszékben napként ragyogott a világ-ra, vagy ahogy a H

old tizennegyedike53 tündöklik a hegyek csúcsa

felett, oly szépséggel ragyogott.

Karosszékben ülve úgy [ragyogott], m

int a Nap

homloka fénye bevilágította a világot,

szemöldökét irigyelve a H

old sarlóvá változott,szegény és gazdag látni akarta az arcát,elbűvölő báj ragyogott a szem

ében.Szavai a halottakba is lelket öntöttek,ahányszor az a hold-arcú m

eglibben[olyan] m

intha a paradicsomi T

uba54 lengetné [ágát]

üdvözlésre,m

ert most ez az ezüst tisztaságú, cukor ajakú [lány]

a karosszéken ülve elhatározta már m

agát.

A krónikás szavai szerint aztán egy vízzel telt aranypoharat

adtak a kezébe, hogy adja annak, akit férjéül kiválaszt. A követ is

ebben a társaságban ült és szórakozott. A lány pedig, am

ikor agyülekezetben levő bégfiakat szem

ének mérlegére tette és érté-

kelte, a szeme hirtelen m

egakadt a [római] követen. M

éltónaktalálta őt m

agához, s nem akarta az alkalm

at elszalasztani, a ke-zében levő aranypoharat ezernyi kedvességgel és bájjal a róm

ai

53 A

Hold tizennegyedike, vagyis a holdtölte m

ely a szépség legtökéletesebb fo-ka a keleti költészetben.

54 A S

zidrében a mennyország hetedik, legfelsőbb helyén áll a csodálatos T

uba-fa, m

ely beárnyékolja az egész Paradicsomot.

123

83

Pir-Janusznak adta.

Mivel P

ir-Janusznak adta a poharat,tisztelettel és bájjal, haIIgasd [a történetet,] oh, te

nemeslelkű [olvasó]:

Ezernyi udvariassággal vette át azonnal a poharat,

túláradó öröm töltötte el P

irjanuszt,hallgasd m

eg most m

ilyen hír terjedt el:abban a nagy gyülekezetben azonbansok királyfi várta szerencséjét,m

indegyikük szeretett volna kedvesével találkozni.M

iután ezt a helyzetet látták, elszomorodtak,

mert eszeveszetten beleszerettek abba a lányba.

Akiknek a vak sors nem

juttatta ezt a boldogságot,az em

iatt sok rossz fájdalmat érzett.

Ha a vak sorsod a sötétség [világában] is van,

végül megtalál téged, ej, testvér.

A krónikás szavai szerint: M

ivel a szerencse Pirjanusznak

nyújtotta a kezét, régi szokás szerint azonnal megkötötték a lány-

nyal a házasságot. Azután [a király] teljesítette a követek kérését,

és azt a várost a tenger partjához közel, a Tuna

55 [folyó] mellett

Marcsilja városa [néven] felépítették.

Azután, felséges király, az lenne a jó, ha M

arcsilja városáhozvonulnál, azt elfoglalnád, és onnan aztán a többi tartom

ányokrais kiterjeszthetnéd a hatalm

adat. Mivel a róm

ai bégek építették felazt a várost, sok hasznot húztak belőle és hatalom

ra tettek szert"– fejezte be szavait.

Mikor A

tilusz ezt a feleletet hallotta, azonnal összetoboroztaseregét, M

arcsilja ellen indult és elfoglalta. Atilusz aztán úgy ha-

tározott, hogy átkel a [-----] folyón, és előnyomul egészen F

irenktartom

ányáig.A

bban az időben élt ott egy nagy hegységben egy tapasztaltvallási nagyság, 56 aki hosszú idő óta élt abban a hegységben, aho-

55 M

ahmúd téves adata: T

una folyót írt Rodan (R

hone) helyett.56 V

allási "nagyság" :c= szent em

ber, remete.

124125

84

va emberfia nem

jutott el, ott imádkozott, és m

egalázkodva azIgazság előtt könyörgéssel töltötte idejét.

Ennek a szentnek a hírét elhozták a királyhoz. A

király azon-nal elhatározta, hogy felkeresi és beszél vele. N

éhány belső elő-kelő

emberével

felkerekedett, annak

a rem

etének a

színe elé

mentek, és engedelm

ével betértek hozzá. Atilusz ránézett, és látta,

hogy nagy kort ért meg az öreg, s az élet folyásával nagyon elag-

gott, és közel jutott az elmúláshoz. T

isztelettel üdvözölték, az ag-gastyán fogadta az üdvözletet, helyet m

utatott nekik, és leültek.A

zután a király előadta a régi kívánságát:"V

ajon ha én bejárom a világot, m

int Iszkender, sikerül-e ne-kem

is megtalálnom

a hírnevet?" – töprengett. [Azután] burkoltan

kérdezte attól a ragyogószívű aggastyántól. Az jó tanácsként így

felelt:

Vers:A

zt mondta neki az aggastyán: "E

j, Atilusz,

Ha a nem

zet sahja akarsz lenni, [gondolkozz elazon, hogy] az a m

agas Tengri 57, aki az egész világot

a semm

iből teremtette m

eg, s annyi embert,

vadállatot, madarat és a dzsinneket. A

z emberiség

és minden, am

i van, az ö parancsa alapján létezik.E

z az a padisah, az örökké való,akinek keresve sem

találod párját,tartsd be az ő parancsát, és m

indig aszerint cselekedj,hogy a nép között az arcod m

indig becsületben marad-

jon."

Próza: A

krónikás szavai szerint az aggastyán ezeket mondta:

"Ej, A

tilusz, ez az örökké való padisah a mostani pillanatban

a te kezedbe helyezte a győzelem kardját. D

e ne gondold, hogyazoknak a tartom

ányoknak az elfoglalása katonaságod sokaságá-nak [köszönhető]. Talán az Igazság, aki legyen felm

agasztalva, ate vitézségeddel a saját nagyságát és felségét akarja a világ nép-ének tudom

ására adni, s hogy az egész világ népei tudják meg,

hogy egy marék porból terem

tett egyénnek milyen hatalm

at és tö-

57 "T

engri" volt az iszlám felvétele előtt a török népek legfőbb istene.

126

85

kéletességet adott. Most pedig, oh, A

tilusz, ne bizakodj el hatal-m

adban. Terem

tőd ellen ne lázadj fel, ismerd el, hogy m

indenhatalom

és bölcsesség az Övé. A

z ő akarata nélkül még egy por-

szemecske sem

mozdulhat. így tehát, oh, A

tilusz, [jól] gondoldm

eg, hogy a végén mivé leszel, ne bizakodj el ennek a m

ulandószultánságnak a kedvéért, ne légy öntelt és lázadó, m

ert ez kegy,am

it neked pillanatnyilag az Igazság, aki legyen felmagasztalva,

ajándékozott. Sohase távolítsd el szívedből a köszönetet, hogy Is-ten, a tökéletesség, m

inél több alkalmat és győzelm

et juttassonneked, és bárm

i után kinyújtod a kezed, azt elérjed, és amíg élsz,

senkinek se maradj adósa." E

zt mondta, és sok m

ás tanácsot [is]adott neki.

Am

ikor Atilusz király a rem

etétől ezeket a tanácsokat hal-lotta, sok köszönetet m

ondott annak a küszöbnek [azaz Isten tró-nusának]. A

zt az aggastyánt pedig kegyeivel és jótéteményeivel

elhalmozta, de az aggastyán nem

fogadott el semm

it, és így szólt:"O

h, padisah, azt kívánom tőled, hogy hagyj engem

békében,és ne zavarj. Sem

mi m

ás kívánságom nincs."

Vers:E

kkor {gy szólt az aggastyán: oh, világ sahja,ezen kivül sem

mi óhajom

nincs,hagyj engem

a helyemen [békében],

menj és végezd a dolgodat,

nincs szükségem vagyonra és kegyre,

ez az én szavam először is hozzád,

a vagyon [nekem csak] annyit ér, m

int mellettem

ezek akövek.

Adjon neked, oh, sah, az Igazság hosszú életet,

ez az én tanácsom neked, de oh, sah,

hallgasd meg szavam

at, légy figyelmes,

légy mindig teljesen igazságos,

úgyhogy a világban célodat elérjed,egy pillanatra se űzd ki szívedből a köszönetet az Igaz-

ságnak,m

iután a testedet a lélek-madár kalitkává tette,

óvakodj az ellenség cselszövésétől,m

inden erődet feszítsd meg, hogy attól m

egmenekülj.

127

128

86 Próza: A

krónikás szavai szerint Atilusz király látta, hogy a

megvénhedt aggastyán elm

éjéből kiveszett a világ örömei iránti

vágy, és szívének rejtekében felébredt a túlvilág óhajtása. Ekkor

elvált a vallás szolgájától, és a saját állapotával kezdett foglalkoz-ni, nagyon vidám

és örvendező lett.E

zenközben F

irandzsijja királya

elmenekült,

de m

iután[A

tilusz] M

arcsilját elfoglalta,

kénytelen-kelletlen ő

is eljött,

Atilusz lába elé borult, bűneinek bocsánatát kérte, és így szólt:

"Hatalm

as király! Mivel annyi országot sikerült legyőznöd,

megértettem

, hogy villámkorbácsú vagy!" É

s meghódolt neki. E

za szó aztán a katonák fülébe jutott, akik elhíresztelték A

tilusznak[ezt]

a villám

korbácsú [m

ellék]nevét. A

z összes

tartományok

népének nyelvében [ezután] ismeretessé vált a villám

korbácsúnév.D

e a

krónikások úgy

beszélik, hogy

Atilusz

királyF

irandzsijja királyának vétkét megbocsátotta, és azt kívánta, hogy

foglalja el [méltó] helyét országában. Ily m

ódon Atilusz király őt

maga m

elléfogadta, és közeli [emberévé] tette.

Végül azonban S

zananusz király cselszövéshez folyamodott.

Az összes F

irenk tartományok fejedelm

einek és a római pápának

titokban hírt küldött, melyben a következőket izente:

"Én, A

tilusz királlyal állandóan színlelt barátságban vagyok.H

a tehát győzelem lesz, az m

ost lesz. Ha akarjátok az alkalm

at[m

egragadni], én tovább színlelem a vele való barátságot. G

yűjt-setek gyorsan katonaságot, és tám

adjatok ellene, hogy őt inneneltávolítsuk, és gonoszságától a világot m

egszabadítsuk. De ha

nem sikerül alkalm

at találnotok, akkor vele kell egyesülnöm."

Ezekkel a szavakkal zavarba ejtette őket, végül is összegyűj-

tötték Firenk és R

ím katonaságát, és A

tilusz ellen indultak. De

amikor a F

irenk bégek a római pápával összefogva hatalm

as had-sereget gyűjtöttek, arról A

tilusz is értesült. [Tervük] m

eghiúsítá-sára [A

tilusz] Firandzsijja

58 királyával tanácskozott, hogy milyen

intézkedéseket tegyen, mivel a F

irenk tartományok helyzetét ő

58 M

ahmúd tévedése. T

etrikusz nem firandzsa, (francia), hanem

nimcse (ném

et)császár volt.

129

130

131

87

jobban ismerte. D

e Tetrikusz király óva intette A

tilusz királyt, ésezt m

ondta neki:"H

atalmas király! Jó nem

származhat az olyan ellenségtől,

aki a kardtól való félelmében hódolt m

eg és baráttá vált. Állan-

dóan lesi az alkalmat, s hozzád az lesz a m

éltó, ha az ehhez ha-sonló barátoktól óvakodni fogsz."

Vers:Ó

vakodj mindig az ellenségtől,

nehogy aztán életeddel fizess,ne hidd, hogy az ellenségből barát lesz,az ellenség [szavára] hallgatva rosszat ne tegyél,utólag m

egbánod [s bánatodban] ne harapd meg a keze-

det. 59

Próza: A

krónikás szavai szerint Atilusz bölcs és okos em

bervolt, s T

etrikusz tanácsára mindig a gondolkozás tengerébe m

e-rült, és F

irandzsi királyától óvakodott.M

iközben a Firenk sereg szem

ben állt Atilusszal, F

irandzsijjakirálya azt m

ondta, hogy tőrbe kellene Atilusz királyt ejteni, de

mivel a király m

inden tekintetben óvatos volt, látta, hogy nemtalál rá m

ódot. Megtudná, gondolta, s ezért inkább cselszövéshez

folyamodott.

"Hatalm

as király!" – így szólt Atilusz királyhoz. – "A

djonnekem

engedélyt, hogy a parancsom alatti katonanéppel felkere-

kedjek és az ellenség hátába támadjak. E

zzel akarom [önnek] ér-

tésére adni, hogy az [ön] szolgája [vagyis én] őszinteségével mi-

lyen módon dolgozik az [ön sikereinek az] útján."

Ezzel a cselvetéssel F

irandzsijja tartományának neves és elő-

kelő bégjei közül sok személyt és nagyon sok m

ás országbeli bé-get m

aga alá rendelve megszöktek, és a F

irenk sereghez csatla-koztak, és A

tilusz királlyal szembeszállva harcba bocsátkoztak.

Atilusz király azonban e m

iatt nem szom

orkodott, mert bátor em

-ber volt, és oly rettenthetetlenül harcolt, am

ilyent még szem

nemlátott.

59 B

ánatában megharapta a kezét =

a legnagyobb bánat kifejezése.

132

88

Vers:A

két sereg akkor összekeveredett,egym

ás életére törtek,az igaz hősök bőszülten [harcoltak], m

int a hímoroszlá-

nok,m

indegyikük megm

utatta ügyességét és erényét.K

iabáltak, ordítoztak: húj-haj,a sebesültek jajgattak: vaj, vaj.H

árom nap, három

éjjel így folyt a csata,a föld színe a vértől piros lett.

Próza: A

krónikás szavai szerint három nap, három

éjjel tar-tott a harc és öldöklés, végül is A

tilusz király alkalmat talált [a

győzelemre]. A

firenk és rím sereget kardélre hányta. A

két olda-lon száznyolcvanezer katona esett el. M

ivel Firandzsijja királya

ismét ellenséggé vált, A

tilusz haragra gyúlt. Végül is F

irandzsijjaországa ellen indult, kardjának csapásával legyőzte, elfoglalta, s[ezáltal] katonanépének hatalm

as zsákmányt szerzett.

A csatában levert F

irenk és Rím

bégek ismét katonaságot

akartak gyűjteni, hogy Atilusz király ellen indulnak, és vele m

eg-ütköznek.

Azonnal

el is

kezdték toborozni

a katonaságot,

deA

tilusz király értesült erről a kalandjukról. Hadseregét azonnal

teljesen felkészítette, a Nim

cse és Firandzsijja tartom

ányokat ésszám

talan sok országot a hatalma aláhajtott, sok kiváló és neves

béget legyőzött. Azoknak a tartom

ányoknak a legyőzésével hosz-szú ideig bíbelődött, sok hónapot és évszakot töltött el.

Ahogy F

irenk és Rím

bégjei ismét sereget kezdtek gyűjteni,

Atilusz király [villám

] gyorsan betört Firandzsijja országába, és

feldúlta. Onnan azonnal visszatért székhelyére.

Vers:A

mikor A

tilusz király újból visszatértés m

egérkezett a trónjára, oh, lélek,m

ivel legyözte a Firandzsi tartom

ányt,újból útra kelt és m

egint visszatért,m

iután azokat [az ellenségeket] elűzte. Hallgasd m

eg,hogyan alakult a helyzet, elm

ondom neked sorjában.

133

134

89

A krónikások és hírm

ondók úgy adják elő, hogy amikor

Atilusz király testvérét, B

udát a helyére helytartónak kinevezte, éshadjáratra m

ent, az az esztelen a sok mulatozás m

iatt azt gondol-ta, hogy im

már elm

últ az ideje annak, hogy Atilusz király vissza-

térjen ezekbe [a hazai] tartományokba. H

a vissza akart volna jön-ni, annyi idő óta m

ár visszajött volna, gondolta [magában]. S

zívétm

egragadta az uralom utáni vágy, és az országot m

agának akartam

egkaparintani. Szikam

berija székhelynek a nevét, [ami m

ost] Ó-

Budin, m

egváltoztatta. Mivel az ő neve B

uda volt, mindkét szék-

helynek a Buda nevet adta, s ezek a m

ai napig is Ó-B

uda [Eszki

Buda] és Ú

j-Buda [Jeni-B

uda] néven ismertek.

Vers:A

világ állapota furcsa volt mindig,

lelkesen hallgasd meg szavam

at, oh, széparcú,egy-két napig tart csak egy em

ber élete,de sok ezer éve gondolkodik [az em

beriség], mi ennek az

értelme?

Van, aki a világi vagyonra törekszik,

van, aki az uralkodás után vágyódik,aki pedig a hatalm

at elnyeri és gyakorolja,nincs tekintettel a testvér a testvérre,a fiút az apja ellenségévé teszi.H

a valakit valamire kényszerítenek, az fellázad,

ilyen a szerencse kerekének a forgása,m

indig lefordul, de újonnan visszatér.A

figyelmetlenséget tedd félre, nyisd ki egy pillanatra a

szemed és láss,

hogy fényes [= becsületes] legyen az arcod, bárhol is le-

szel.

Próza:

Röviden,

úgy beszélik,

hogy azokban

az időkben

Kosztantinijjének volt egy padisahja, akit S

zekiz-Muduznak hív-

tak. Buda barátságban volt vele, és ezt az alávalóságot is annak a

bujtogatására tette.Innen térjünk vissza: E

zenközben Atilusz király hazatért, és

saját országa földjére lépett. Atilusz hívei közül néhányan titok-

ban a király elé terjesztették, és tudtára adták neki Buda cseleke-

135

136

90

detét. A király m

egérkezését Buda is hírül vette, [áruló] cseleke-

detét megbánta. A

király pedig a híradókat elkergette és elűzte.M

ásrészt Buda tanácstalan volt, és elhatározta, hogy katonaságot

gyűjt, és testvérével szembeszáll. D

e látta, hogy az ország népé-ből senki sem

jön segítségére. Sőt az egész ország népe a királytól

való félelmében vért vizelt. E

zért, [úgy gondolta], hiába is menne

a király elé, hogy fogadja, egy táborhelyen találkozzanak és be-széljen vele.

[Atilusz] ezalatt vándorolva, táborozva egy nap m

egérkezetta városba, és trónjára ült. M

ivel testvére, Buda, trónja és élete el-

len tört, nagyon elszomorodott. A

z is nagyon nehezére esett, hogym

ind a két székhelynek a nevét a saját nevére, [vagyis Budára]

változtatta.E

z oknál fogva Budát egy nap a színe elé hívatta. M

ihelytm

egjött, abban az órában késedelem nélkül parancsot adott, hogy

üssék le a fejét, és testét vessék a Dunába. A

zután megtiltotta az

országban [az

új városnevek

használatát, és

elrendelte], hogy

ezentúl a két székhelyet ismét a régi nevükön nevezzék. D

e bár-m

ennyire is tiltotta a király, az ország népe nem tartotta m

eg a pa-rancsát, m

ert a mai napig m

ind a régi, mind az új székhelyet B

u-dának hivják.

Em

iatt azonban

Kosztantinijje

padisahja, S

zekizmunduz,

Firenk és R

ím bégjei újból hadsereget gyűjtöttek, és elhatározták,

hogy ellene támadnak. E

miatt A

tilusz gyűlölte őket. De m

iután aN

imcse tartom

ányt és Firandzsát elfoglalta, a következő teljes öt

éven keresztül trónján békében ült és uralkodott.A

zután elhatározta, hogy Kosztantinijje fejedelm

e, Szekiz-

munduz ellen hadjáratot indít. A

zonnal leveleket küldött szét akörnyező országokba, és m

egszámlálhatatlan katonaságot gyűjtött

össze. Egy tavasszal "hol vagy, K

osztantinijje!" kiáltással elindult.S

ok napon keresztül meneteltek, és nagy távolságokat gyűr-

tek le. Végül egy nap seregének előcsapatai C

sorlu környékéreérkeztek. S

zekizmunduz azonban sokat hallott A

tilusz király ki-létéről és hősiességéről, s am

int hírét vette, hogy közelre érkezett,óvatos lett. N

em volt nagy kedve szem

beszállni és harcba bocsát-kozni, végül is S

zekizmunduz király aggodalm

a folytonosan sza-porodott. A

zonnal összehívta a dívánt, és vezéreivel tanácskozásttartott. A

zok pedig ezt mondták:

137138

91

"A tennivaló a következő: vagy ellenállunk, és az országot el-

veszítjük, vagy meghódolunk neki, s parancsainak alávetjük m

a-gunkat. E

két eshetőségen kivül más orvosság nincs."

Szekizm

unduz király pedig a gond tengerébe merült, és [va-

lami] m

egoldáson gondolkozott, majd igy szólt:

"Most szám

unkra egyetlen megoldás a képm

utatás!"A

zonnal parancsot adott, hogy nyissák ki a kincstárát. Kü-

lönböző díszes-drágaköves kincseiből ajándékot állított össze, éskét kiváló, tiszteletre m

éltó vezírével Atilusz királynak küldte.

Azok pedig elindultak, és C

sorlu néven ismeretes helyen A

tiluszkirállyal találkoztak, K

osztantinijje padisahjának, Szekizm

unduz-nak em

bereit és ajándékait [Atilusznak] felajánlották.

Ez alkalom

mal A

tilusz király határozott választ nem adott,

nehézségeiket nem oldotta m

eg. Am

ikor ismételten a színe elé já-

rultak, Atilusz a következő választ adta:

"Mindaddig, m

ig Szekizmunduz nekem

meg nem

hódol és pa-rancsom

nak nem engedelm

eskedik, nem vonulok vissza!"

Mikor ezt kijelentette, S

zekizmunduz em

berei ezt az ügyetrészletesen

megírták

és S

zekizmunduz

tudomására

hozták.S

zekizmunduz m

ost már tudta, hogy egyszerűen, barátságszínle-

léssel ez a dolog nem ér véget. N

em volt m

ás hátra, önként bele-egyezett a hadisarcba, és vállalta az engedelm

ességet, így aztánott m

egbékéltek, és örök barátságot kötöttek.S

zekizmunduz királynak volt egy szépséges lánya, holdsarló-

szemöldökű, pézsm

aillatú, ciprus-termetű, tökéletes arányú, cu-

korajkú, ezüstszínű tokájú, gyönyörűséges szépség.

Vers:A

z Igazság adta neki ezt a gyönyörű szépséget, az arca [olyan] volt, m

int a telihold, szemöldöke újhold,

termete ciprussal versenyez,

nárcisz színű szeme m

attot adott,tokája úgy tűnt fel, m

int a délibáb,ajkai m

int az olvasztott rubin,ha Szidre term

etét látod, teljesen tökéletes,m

intha a paradicsomkertben állna és im

ádkozna.

139

140

92 Próza: E

zt a lányát Atilusz királynak adta feleségül. K

özbenm

egkötötték a teljes békét. Atilusz királynak S

zekizmunduz lá-

nyától egy Kaba nevű fia született. S

zóval barátságot kötöttek, sazután [A

tilusz] Szekizm

unduztól elbúcsúzott és visszatért.M

ivel azonban Firenk és R

ím bégjeivel régóta ellenséges vi-

szonyban volt, ahogy fentebb említettem

, azonnal elhatározta,hogy F

irenk tartománya ellen indul. A

régi Nim

cse királlyal,T

etrikusz királlyal Atilusz tanácskozást tartott.

"Hatalm

as király – így szólt Tetrikusz -, m

ivel elhatároztad aF

irenkország elleni hadjáratot, az lesz a szükséges, hogy előszörR

im ellen m

enj, mert a hét égövnek az a székhelye. H

a azt sikerülelfoglalnod, senki sem

lesz képes neked ellenállni."M

iután ezt a feleletet adta, Atilusz király így szólt:

"Mivelhogy m

egemlítetted R

imet, m

ondd el, hadd halljuk,vajon kezdetben ki épitette fel, és m

i módon lett virágzóvá?"

RIM

TÖ

RT

ÉN

EL

MÉ

NE

K E

LB

ES

ZÉ

LÉ

SE

ÉS

[TO

VÁ

BB

I] TÖ

RT

ÉN

ET

EI

A krónikások elbeszélése szerint, am

ikor Atilusz m

egkér-dezte T

etrikusztól Rim

történetét, [Tetrikusz] beszélni kezdett, és

ezeket mondta:

"Jusztin részletesen megírta könyvében, hiánytalanul és nem

túlozva, a hét világövnek, a régmúlt idők padisahjainak, királyai-

nak és nagy városaik alapításának történetét. Abban [a könyv-

ben] a következőképpen van [mindez] elm

ondva:E

gy időben Firenk földjén volt egy nagy padisah. K

ét fia voltneki. A

z egyiket Nom

itornak, a másikat E

rnulusznak hívták. Am

i-kor atyjuk elköltözött a világból, helyére E

mulusz lépett, és padi-

sah lett. Azután m

érget adott testvérének, és eltette láb alól.N

omitornak azonban volt egy lánya, akit R

eának hívtak. El-

fogatta őt, és egy rejtett [helyen] fogházba zárta, mert attól félt,

hogy ha ennek a lánynak fia születne, nagyapja vérét megbosz-

szulná rajta. De m

it [tett] az isteni bölcsesség? Annak a lánynak,

amikor a börtönben volt, iker fiúgyerm

ekei születtek, de ezt az is-teni titkot senki sem

tudta meg.

141

142

93

Am

ikor ezt Em

ulusz király [mégis m

egtudta], [égi] figyel-m

eztetésnek vette, nagyon megijedt, és így szólt:

»Ez nem

jó jel [számom

ra]!« A lánynak m

érget adott, és el-tette láb alól. A

ztán parancsot adott, hogy a csöppségeket vigyékel, és dobják ki a pusztaságba, hogy ott pusztuljanak el.

De az em

beri történelem krónikásai és a világ esem

ényeinekhírm

ondói úgy beszélik, hogy amikor a csöppnyi fiúcskákat a vad

vidékre kivitték, azon a vad tájon bódultan egy anyafarkas kóbo-rolt, m

ely elvesztette kölykeit. Egy nap rábukkant a csöppnyi fi-

úcskákra, felébredt benne az [anyai] szeretet, s az isteni hatalomés végtelen bölcsesség [úgy rendelte], hogy azokat táplálni kezd-te.

Egy [kis] idő telt el. A

zon vidék tulajdonosának volt egypásztora, akit F

ausztulusznak hívtak. Ez a pásztor azon a környé-

ken szokta juhait legeltetni. Egy nap váratlanul egy tölgyes liget-

ben, az anyafarkas odújában rábukkant a fiúcskákra. Am

ikorm

egpillantotta őket, eszébe jutott a kalandjuk, mivel a történetük-

ről hallott valamit, kivette őket az odúból, és táplálta, am

íg felnem

nőttek.A

pásztor az egyiknek a Róm

usz, a másiknak a R

emulusz ne-

vet adta. Tövétől hegyéig elm

ondta nekik történetüket, és így tu-dom

ást szereztek erről a titokról. Aztán m

egszokták a pásztoroknépét.A

király állandóan vadászatra szokott járni. Mindig a pászto-

rokhoz ment, és vadászterület után kérdezősködött. A

zután egynap a két legény összeszövetkezett a pásztornéppel, hogy ragadjákm

eg az alkalmat a vadászaton, és öljék m

eg a királyt.E

nnek a szövetségnek [az alapján] aztán, amikor egy nap

hozzájuk jött a király, és vad után kérdezősködött, mivel azon a

helyen nagyon sűrű tölgyfacserjés volt, azt mondták, hogy ebben

a tölgyfacserjésben tökéletesen megfelelő hely van a vadászatra.

A pásztornépség azután a királyt a sűrű tölgyes felé kalau-

zolta és odavezette. Am

ikor [a legények] a királyt abban [a töl-gyesben] egyedül látták, azonnal rátám

adtak, s alkalmat sem

ad-va [a védekezésre], m

eggyilkolták. Am

ikor a világ népe előtt el-terjedt a legények átélt kalandjainak a híre, az ország népe egyi-küket, akit R

ómusznak hívtak, a trónra ültette.

143

144

94 Róm

usz tehát trónra lépett, és egy ideig csak evéssel-ivássaltöltötte idejét. E

gy nap a gondoskodás tengerébe merült, és elha-

tározta, hogy egy hatalmas virágzó [várost] fog építeni, hogy e

miatt őt az ítélet napjáig m

egemlegessék. E

gy nap, amint a tenger

partján sétált, egy hely nagyon megtetszett neki. B

égjeivel azontanácskozott, hogy ott egy hatalm

as várost épít. Ezt a tervét

mindnyájan jónak találták.

Azután

Adám

próféta

őfényességének korától

[számított]

négyezer-négyszáznegyvenharmadik évben

60 megvetették R

imnek

az alapjait, és felépítették [a várost]. Rím

et aztán a Firenk orszá-

gok székhelyévé

tették, ahonnan

kiterjeszthették hatalm

ukat a

környező világ[sávokra], s legtöbbször innen ejtették hatalmukba

[mind] a hét világövet. E

zért aztán a világ népei meghajoltak R

imelőtt, és az összes tartom

ányok népe engedelmeskedett neki."

Am

ikor Tetrikusz király ezt a történetet így előadta, A

tiluszkirály azonnal parancsot adott, hogy F

irenk és Rím

ellen hadjárat-ra induljanak. A

rról a táborhelyről [a mai] H

erszek tartománya

felé vették útjukat, és megindultak F

irenk ellen.D

e Firenk bégjei is összejöttek, és tanácsot tartottak, m

erttudták, hogy A

tilusz ellenük fog jönni. Végül is a helyzetet m

eg-írták és a R

ím pápáak tudom

ására juttatták:"A

tilusz Kosztantinije uralkodója ellen viselt hadjáratot, be-

hódoltatta őt, majd egyesült vele, és m

ost hatalmas hadsereget

vont össze, hogy ellenünk jöjjön. Maholnap ideér, ránk tám

ad,hisz »villám

korbácsúnak« nevezik. Egyszer m

ár találkoztunk vele,m

int erről tudomása van, s m

i hasznát láttuk? Most kegyeskedjék,

mert bajunkra irt és orvosságot csak öntől rem

élhetünk." S ezt a

levelet elküldték.A

mikor a levél a R

ím pápa színe elé jutott, beletekintett, és

tudomásul vette a titkos üzenetet, m

ajd hosszú időre a gondolko-dás tengerébe m

erült. Végül is azt tartotta helyesnek, ha ő m

agam

egy Atilusz király elé, találkozik vele, és kieszközli tőle a békét

és biztonságot.A

zonnal útra kelt Rím

ből, találkozott Atilusszal, és kénytelen

volt beleegyezni hadisarc fizetésébe. Ily módon a F

irenk bégek

60 Á

dám próféta időszám

ítása szerint a 4443. év = i. e. 762.

145

146

147

95

Atilusz királlyal m

egkötötték a békét azzal [a feltétellel], hogy azösszes F

irenk országok bégjei Atilusznak m

eghódolnak.E

zenközben Atilusz király felesége, aki K

osztantinijje ural-kodójának a lánya volt, eltávozott [ebből] a világból. V

olt azon-ban

a N

imcse

bégek között

egy hatalm

as bég,

akit S

zivata-poludnak hívtak. V

olt neki egy szép lánya. Atilusz király ezt a

lányt vette el, s tőle egy Aladorinusz nevű fia született.

A krónikás elbeszélése szerint azonban am

ikor [Atilusz] a

Rím

és Firenk országokat m

eghódította, létezett egy hatalmas

várszékhely, mely A

kbalija néven volt ismeretes, s ennek m

ásfejedelm

e volt.

Ez

sohasem

akart A

tilusz királlyal

kibékülni.E

miatt A

tilusz király, mihelyt lakodalm

at ült és elvette azt alányt, a lakodalm

i [ünnepségen] részt vevő katonaságot azonnalösszegyűjtötte, kibontotta zászlait, befestette lobogóit, m

egszó-laltatta a kis és nagy dobokat, elindította seregének csapatait, ésaz ellen a vár ellen indult.

Egy nap m

egérkeztek, és ostrom alá fogta a várat. A

vár feje-delm

ei azonban alaposan megerősítették várukat, harci eszközök-

kel tökéletesen ellátták és felszerelték. Atilusz király azonban

olyan hősiesen és oroszlán módra harcolt, hogy az em

lített várfejedelm

einek [ellenállását] megtörte. O

ly hevesen folyt a harc,hogy kő kövön nem

maradt, fejükre om

lott, s romhalm

azzá vált.V

égül is a várat [Atilusz serege] bevette.

Eközben a végzet szele újból fújni kezdett, T

etrikusz királyegészsége m

egrendült, néhány napig betegeskedett, végül is egészlényével m

egízlelvén a halált, elhunyt és a másvilágra költözött.

Mikor

Atilusz

ezt látta,

nagyon elszom

orodott. P

arancsotadott, hogy T

etrikuszt fejedelmi szertartás szerint m

ossák meg,

fekete atlasz halotti lepelbe burkolják be, és gyászzenével temes-

sék el a föld mélyébe.

VE

NE

DIK

TÖ

RT

ÉN

ET

ÉRŐ

L S

ZÓ

LÓ

EL

BE

-

SZ

ÉL

ÉS

EK

A krónikások és a titkok tudósai a következőképpen beszélik:

148

149

96 Abban az időben V

enedik városa a tengertől nagy távolság-ban feküdt. A

bban a korszakban a Firenk országok többnyire a

Venedik bégek fennhatósága alatt állottak.

Am

ikor Atilusz király A

kbalja várát elfoglalta, úgy határo-zott, hogy onnan V

enedik ellen megy. E

nnek pedig az volt azoka, hogy am

ikor Atilusz király ennek előtte behatolt a F

irenktartom

ányba, Venedik bégjei nagy barátsággal viselkedtek vele

szemben, és m

indenünnen híreket küldözgettek neki, de a szívüktele volt lenézéssel és gyűlölettel, s titokban a királynak sok kato-náját tették el láb alól. A

tilusz király ezekről a dolgaikról egyszer-kétszer tudom

ást is szerzett, és kérdést intézett hozzájuk. '"A

zok a bujtogatók – így válaszoltak –, akik a ti seregetekbenvannak, nem

'a mi [em

bereink] közül valók, csak a mi nevünkkel

takaródznak. A név a m

ienk, de Isten ments, hogy m

i olyan gyalá-zatosságot követnénk el ellened, am

iből károtok származna. "

Am

ikor ezek történtek, Venedik bégjei elfogták A

tilusz ki-rálynak egyik előkelő bégjét, és bőséges kincseit elzsákm

ányol-ták. D

e annak a bégnek az emberei őket [a venedikieket] m

egfu-tam

ították, és Atilusz királynak [a történteket] hírül adták. A

ki-rály pedig egy em

bert küldött hozzájuk, és a fogoly kiadatásátkérte. M

egtagadták. Ebből A

tilusz kétségbevonhatatlanul meg-

győződött alávalóságukról, és elhatározta, hogy meglepi őket, és

ostrom alá fogja [a várost].

De a venediki bégek kém

ei állandóan kémkedtek A

tiluszkörnyezetében, és a történtek m

iatt rendkívül éberen figyelték,vajon ellenük. jön-e A

tilusz. Egyszer csak m

egjöttek a kémek, és

jelentették, hogy: "Atilusz kardjának csapásával az egész környé-

ket elfoglalta.

Néhány

várost felgyújtott,

lerombolt,

néhányatm

eghódított, sőt mostanában A

kbalija várát is elpusztította. Most

az a célja, hogy ellenetek jön, mert roppantul fel van bőszülve. "

Ezt a hírt hozták.

A kém

ek ecsetelése következtében Venedik bégjeinek inukba

szállt a bátorságuk, és nagy aggodalomba estek. A

zonnal össze-hívták a környezetükben található csillagjósokat, elpanaszoltáknekik szerencsétlen helyzetüket, s m

egkérdezték tőlük, hogy a bajelhárítására m

i az orvosság. A csillagjósok pedig az asztrológiába

tekintettek, és ezt a feleletet adták:

150

151

97

"Sorsotok rendkívül szerencsétlen, de hogy megm

eneküljetekaz ellenség gonoszságától, egy várra van szükségtek, m

elynek akapuja és falai deszkából vannak építve. H

a ti abban lesztek,sem

mi m

ás gyógyszerre szükségtek nem lesz."

Ezt a feleletet adták.

Am

ikor Venedik bégjei ezt a választ hallották, a deszkavár

gondolatán ámulatba és csodálkozásba estek. A

zután így szóltak acsillagjósokhoz:

"Az a deszkavár, am

it jósoltok, előttünk teljesen érthetetlen.M

ondjátok meg nekünk, hogy tulajdonképpen m

i az ?"E

kkor azonban a csillagjósok jöttek zavarba, háromnapi gon-

dolkodási időt kértek, és a gondok tengerébe merültek. V

égül ki-találták, hogy a deszkavár [nem

más], m

int a hajó."A

deszkavárnak a jelentése hajó – így szóltak a bégekhez. –E

zen kívül más orvosság nincs. A

zonnal szálljunk hajókra, és ten-ger színén találjunk m

agunknak hazát."Innen [térjünk vissza A

tiluszhoz]: Ezenközben A

tilusz királyis felkerekedett A

kbalijából, és Venedik ellen indult. M

ihelyt[ennek híre] V

enedik bégjeinek a fülébe jutott, azonnal össze-szedték vagyonukat, fiaikat, lányaikat, s rögtön hajóra szálltak,kifeszítették vitorláikat, és a tengerre m

enekültek. Venedik város-

át aztán felépítették a tengeren. Mind a m

ai napig ott vannak le-telepedve.

Közben A

tilusz király is hírét vette annak, hogy Venedik né-

pe a tengerre menekült, így aztán visszafordult, és táborozva-

menetelve visszatért székhelyére. A

krónikás énekek szerint ab-ban az időben azonban m

eghalt a felesége, aki a Szivatapolu nevű

nimcse bégnek volt a lánya.A

tilusz király azután egy jó ideig székhelyén tartózkodott.E

gy nap azonban elhatározta, hogy a tengerre kel. A célja az volt,

hogy a tengert széltében-hosszában bejárja, és kézre keríti a ten-gerparti tartom

ányokat. De a végső és legfontosabb célja az volt,

hogy bosszút álljon a venedikieken. Ezenkívül az volt a szándéka,

hogy a Duna folyón hajóhadat építtet, lehajózik a F

ekete-tengerre,m

ajd a Földközi-tengerre.

Am

ikor ez az elhatározás

megérett a szívében, parancsot

adott, hogy hajóhadat építsenek a Duna folyón.

152

153

98 Mivel a felesége m

eghalt, elhatározta, hogy újból megnősül.

Tetrikusz királynak, P

edzs régi királyának, akivel Atilusz királya

Firenk országok ellen viselt hadjáratot és aki a hadjárat folyam

ánelhalálozott, volt egy gyönyörű szépséges lánya.

Atilusz király ezt a lányt vette el. A

lakodalmi ünnepségre

meghívták a környező tartom

ányok bégjeit, és hatalmas lakodal-

mat rendeztek. A

lakodalmi gyülekezetben jelen volt K

osztan-tinijje fejedelm

ének lányától származó fia, K

aba, és a nimcse

bégnek, Szivatopulónak lányától szárm

azó fia, Aladorinusz is.

Azután A

tilusz királyhoz vezették Tetrikusz király lányát,

ivásba és mulatozásba kezdtek. D

e abban az időben Atilusz király

már túlhaladta életének a százhuszonnegyedik évét, nagyon m

eg-öregedett és elvén ült. A

lakodalom egyik napján a lány után való

vágyódástól annyira elbódult, hogy holtrészegre itta le magát.

Ekkor huszonnégy éve ült a királyi m

éltóságban.M

ivel azon az éjjelen a mám

ortól teljesen el volt bódulva, ésa nászéjszakán m

agánkívüli részegségben feküdt eszméletlen ál-

lapotban magára m

aradva, megindult az orra vére, és annyira

folyt, hogy a lelke elvált a testétől, és életének deftere befejező-dött.A

menyasszonynak erről a váratlan szerencsétlenségről nem

volt tudomása. E

gy idő múlva az álom

függönye ellebbent sze-m

éről, és felocsúdott.L

átta, hogy a király meg sem

mozdul. F

igyelmesen m

egnéz-te, és látta, hogy a patakzó vértől A

tilusz király megfulladt.

Mikor m

elléje lépett, meggyőződött, hogy a sors elfordította

tőle az arcát, és testének fészkéből a lélek-madár kirepült. R

émü-

letében elkezdett jajveszékelni. Sírására és jajgatására összefutott

a palota népe. Am

ikor meglátták, m

i történt, mindnyájan elcso-

dálkoztak és sírva fakadtak.L

átták azonban, hogy a sírás semm

it sem használ, királyi

szertartás szerint rózsavízben megm

osták testét, fekete atlasz ha-lotti lepelbe csavarták, és B

udin székvárosában eltemették

154

155

99

Gazel : 61

Bosszúálló katonáját a sors szultánja leküldte a világra,

az alsó világban újra dívánt tartott a végzet.L

óra szállt bőszülten a halállovasa,kezében a sors dárdája, s a fejeket célba vette.A

trónra ült uralkodni, mivel szultán volt,

Nézd A

tiluszt, hogy [általa] mily sok áldozata lett a

sorsnak.B

arátaim, ez a világ egy vendégfogadó ház,

mindenki m

eghalt, aki ennek az épületébe jött, s a végzetvendége lett.

Ez az öt-tíz napnyi élet, am

it ezen a világon tölt az em-

ber,tudd m

eg, hogy csak ennyi a kegyes sors ajándékabárm

ily beteg, gyengélkedő és jelentéktelen vagym

inden bajodra a sors írja: a halál serbetje,életünket, m

ely csak utazás, egy rossz áradat elpusztítja,oh,

állandóan esik a világra a sors esője,nincs egy szív se, m

elyet meg nem

perzselt a vágy tüze,és van-e oly kebel, m

elyet a sors meg nem

égetett?H

a a tanulság szemével nézel erre a m

ulandó rózsás-kertre,

nincs olyan szem, m

elyet meg nem

ríkatna a sors.

A krónikások és hírek tudói a következőképpen beszélik:

Am

ikor A

tilusz király

a N

imcse

tartományt

elfoglalta,N

imcse tartom

ány nagy bégjeinek és előkelő híres embereinek

legnagyobb része Atilusz királynak lett az alattvalója, akinek- a

környezetében szerfölött sok nimcse nép volt. A

mikor- a király

eltávozott ebből a világból, Kaba és A

ladorinusz nevű fiai a szul-tanátus [m

egszerzése] miatt azonnal ellenségekké és ellenfelekké

váltak.

61 G

azel = klasszikus versfajta, am

ely kétsoros versszakokból áll. Leggyakoribb

versláb a remel:

156

157

100

Végül is üngürüsz népe pártokra szakadt, és [az üngürüszök]

Kabát ism

erték el uruknak, mivel K

aba a kosztantinijjei fejedelemlányától szárm

azott. Aladorinuszhoz pedig, m

ivel nimcse nem

zet-ségből szárm

azott, az összes nimcse bég és nép hozzája pártolt.

Trónviszály

alakult ki

köztük, és

egymás

ellen fordultak.

Anim

cse-pártiak szövetkeztek, és egy helyen összegyűltek."A

világon többet ilyen alkalmunk nem

lesz – mondták – N

emszalajtjuk el ezt az alkalm

at, csatába szállunk!"A

ztán mind a két fél lóra pattant, és a szultánság elnyeréséért

tizenöt nap csatáztak, melynek híre szájról szájra járt.

A krónikás elbeszélése szerint a nim

cse-pártiakat Kaba any-

nyira megtörte, hogy csaknem

[teljesen] legyőzettek. De m

ivelA

tilusz királya Nim

cse királynak, Tetrikusznak a lányát vette el,

ámbár nem

érte el vágyát, mert a nászéjszakán elöntötte arcát a

vér és meghalt, a lánynak az volt az óhaja, hogy az ország a

nimcse-pártiak kezére kerüljön. V

olt ugyanis annak [az asszony-nak] a N

imcse tartom

ányban egy Vincse L

aos nevű testvére, en-nek levelet irt, és tudtára adta az esem

ényeket. Vincse L

aos pedigtestvére kedvéért sereget gyűjtött, és A

ladorinusz segítségére sie-tett.Innen [térjünk vissza]: A

mikor K

aba és Aladorinusz egy nap

ismét nyeregbe szálltak és a két párt ism

ét összecsapott, mindkét

oldalon töméntelen em

ber pusztult el. A nim

cse-pártiak kifárad-tak és elgyengültek, nem

sok híja, Hunor népétől vereséget szen-

vedtek, és kezdtek megfutam

odni.E

kkor azon a helyen azt látták, hogy az ég csúcspontja feléoszlopokban száll a por. M

indkét hadseregből [embereket] küld-

tek abba az irányba, hogy megtudják, m

i ennek az oka. A nim

cseseregben azonnal m

egperdült a hírdob. Ekkor m

ár Kaba teljesen

ki volt merülve.

Am

ikor Vincse L

aos odaérkezett és szemügyre vette a csatát,

látta, hogy a nimcse-pártiak egym

ásba vannak keveredve, kevéshíja, hogy futásnak eredjenek, m

ásrészt látta, hogy Kaba seregé-

nek a közepébe intéznek támadást. A

két sereg egész napnyugtáigolyan szörnyű öldöklést m

űvelt, hogy a vér patakokban folyt, sgőzével az ég arcát ködbe burkolta. V

égül a nimcse sereg győzött,

és Kaba serege legyőzetve futásnak eredt.

158

159

101

A krónikások és hírm

ondók úgy adják elő tovább, hogy mi-

vel Kaba K

osztantin fejedelmének, S

zekizmunduznak a lányától

származott, m

aradék hőseivel útra kelt Kosztantinijje felé, és éj-

jel-nappal megállás nélkül folytatta útját.

Innen [térjünk vissza]: Mivelhogy K

aba vereséget szenvedettés

elmenekült,

Pannonija

tartománya

a nim

cse-pártiaké lett.

Vincse L

aos megérkezése okozta K

aba vereségét, ezért őt találtákm

éltónak a trónra, és a trónra ültették. De a trón és a korona

Aladorinuszt illette volna, ezért őt [kárpótlásul] E

rdel tartománya

bánjává nevezték ki. Abban időben az ő népét S

zikulinak hívták.D

e innen gyerünk vissza Kabához. A

mikor K

aba elmenekült

és elindult Kosztantinijjébe, K

osztantin császár éberen figyelte[sorsát], m

ert tudta, hogy Kaba m

int legyőzött jön hozzá. Em

iattszerfölött bánkódott, és a szíve m

egtört. Figyelte érkezését, és

amikor K

aba már közelre jött, K

osztantinijje császárának bölcselőkelői és bégjei fogadására eléje m

entek, és nagy megbecsü-

léssel a [császár elé] kísérték.K

osztantin fejedelem a R

úm tartom

ányokban egy jó helyet[területet] ajándékozott nekik, és ajándékokkal halm

ozta el őket.A

Rúm

tartományban tizenhárom

évig éltek nyugodtan, [védve] avilági viszályoktól. D

e Kaba rokonsága K

abának állandóan emle-

gette, hogy Dzsidijja tartom

ányában volt atyjaiknak azelőtt hazá-ja, és az ott levőrokonság után vágyódott.

Ez oknál fogva K

abában is felébredt a vágy és szeretet azután a tartom

ány után. Szóval azt kivánta, hogy költözzenek visz-

sza Szidijja tartom

ányába. Végül is egy nap K

osztantinije uralko-dójának színe elé járult, hogy engedélyt kérjen a távozásra. P

a-naszkodott neki, és elm

ondta a szükséges teendőket. Ezt m

ondta:

Vers:A

h, nagyapó, szívem trónján szultánom

vagys lelkem

mélyéből szeretlek téged,

ah, lábadnak pora szálljon a fejemre, [m

int] királyi ko-rona,

de akinek a kapujára [oltalmára] rászorulnak m

ég a sa-hok is,

azt kívánom tőled, ej, világ sahja,

160

161

102

nyújts most nekem

, szolgádnak, segítséget,legyen az arany-, vagy ezüstkincs és állatok,ajándékozd nekem

, szolgádnak, ej, kedves,hogy eljussak egészen Szidijja tartom

ányábaés abban a tartom

ányban járhassak szemlélődve.

Próza: A

krónikások a következőképpen adják elő: amikor

Kosztantin császár ezt a hírt m

egtudta, azonnal engedélyt adott,töm

éntelen aranyat, ezüstöt, rubint és drágakövet adott neki, éssok segítségben részesítette.

Azután [K

aba] felkészült az útra. Kosztantin császártól elbú-

csúzott, és egy nap útra kelt. Hajóra szálltak, és "M

erre vagy,Szidijja tartom

ánya?" kiáltással a tengeren elhajóztak.A

krónikás azt mondja, hogy K

aba az útba [eső tartományok]

fejedelmeivel lakm

ározott és barátságot kötött. Ily módon éjjel-

nappal vándorolva-táborozva nagy távolságot győzött le [népé-vel]. K

özben egy év múlt el felettük. V

égül is Szidijja tartom

á-nyához közel eső helyre érve m

egtelepedtek. A krónikás elbeszé-

lése szerint abban az időben Szidijja tartom

ányának volt egy ural-kodója, aki H

unor fiainak a nemzetségéből szárm

azott. Atilusz ki-

rály nővérének a fia volt, Bendekusznak hívták, s így K

abánakrokona volt.

Am

ikor Kaba S

zidijja tartományának a határára érkezett, a

határ menti bégek K

aba érkezését és kalandos történetét Dzsidija

uralkodójának, Bendekusznak részletesen elbeszélték. B

endekuszjól tudta, hogy K

aba rokona neki, hisz Kaba kalandos életét és

végső célját

Bendegusznak

levélben m

ár tudom

ására hozta.

Bendekusz pedig m

egparancsolta bégjeinek, hogy menjenek K

abaelé, fogadják őt, és tisztelettel kísérjék el őt hozzája. [A

ztán Kaba]

Bendekusz királlyal találkozott, egym

ás hogyléte felől tudako-zódtak, hol nevettek, hol pedig sírtak öröm

ükben.A

zután B

endekusz királyi

lakomákat

rendezett, m

ajdK

abának és

előkelő kíséretének

[letelepedésre kitűnő]

helyetajándékozott, és ezzel rom

ba dőlt szíveiket virágzóvá tette. Azok

pedig ott családtagjaikkal letelepedtek, és hosszú időn keresztülott laktak.

Egy nap K

aba letette fejét a végzet párnájára, és [lelke] am

ulandó világból az örökké tartó világba röppent. Kaba gyerm

e-

162163

103

kei és hozzátartozói azon a vidéken megsokasodtak, és jó hírnevet

szereztek maguknak. E

miatt aztán S

zidijja népe nem jó szem

mel

nézte őket, és így beszéltek:"E

zeknek az atyjaik és öregatyjaik üngürüsz országában hő-siesen éltek, de ők gyávaságuk következtében a m

i tartományun-

kon kivül nem találtak m

ás helyet, ahol maradhattak. "

Állandóan ilyen rágalm

azás okra panaszkodtak, végül is a rá-galm

azás nyila a szívükbe fúródott, és az irigység tüze hamuvá

égette őket.K

aba nemzetségéből abban a tartom

ányban volt hét bégzáde,akiket abban az időben kapudánoknak neveztek. E

zeknek volt egyvezérük, aki K

abának egyenes leszármazottja volt, Á

rpádnak hív-ták. A

mikor a tartom

ány népének ezeket a célzatos beszédeithallotta, az irigység tüze és a rágalm

azás baja megtették rá a hatá-

sukat.Egy nap a hét kapudán közül hatan önként, bánatosan és

megtörten Á

rpád kapudán színe eléjöttek, és panaszkodva el-m

ondták a nép célzatos beszédét."K

ell-e nekünk ezt a népet és lekicsinylő szavait hallgat-nunk?" Így szóltak. "A

z egész teremtett világon őseink és nem

zet-ségünk hősiességgel szerepeltek a történelem

alakításán, [úgy-hogy m

ég] ma is szól erről széles e világon a hősi ének. H

ova lettszem

érmünk és lelkesedésünk, ha egy ilyen félreeső helyen levő

népnek az ostoba szavai szívünket elkeserítik?" Mondták hango-

san siránkozva és bánkódva.A

mikor Á

rpád kapudán ezt a beszédet hallotta, elszomoro-

dott. Em

iatt titokban a szíve mélyén el volt keseredve, és forróság

öntötte el, amikor a hat kapudán ily m

ódon panaszkodott. A kró-

nikások elbeszélését és a hírmondók beszédét úgy lehet m

agya-rázni, hogy akkor azon a helyen szövetséget kötöttek, hogy onnanfelkerekednek, és visszafoglalják azt az országot, m

elyet őseikkarddal m

egszereztek, azután [azt] tőlük [az ellenségeik] elvették,vagy pedig azon az úton m

indnyájan elpusztulnak. Az így [m

eg-alakult] szövetség értelm

ében aztán felkerekedtek, Szidijja orszá-

gának uralkodójától kérték, hogy bocsássa el őket, és egyúttal se-gítségét is kérték.

Am

ikor Szidijja uralkodója tudom

ást szerzett helyzetükről,kérésüket nem

utasította vissza, elengedte őket, és segítséget is

164

165

104

nyújtott nekik. Ők pedig összegyűjtötték a hozzájuk tartozó ösz-

szes népet, számba vették, és látták, hogy éppen kétszáztizenhét-

ezer ember gyűlt össze.

Azután S

zidijja uralkodója dívánt tartott, s ezen a dívánonÁ

rpádot tették meg az összegyűlt hat kapudán és a vitéz hadsereg

fővezérének.A

zután Szidijja uralkodójától engedélyt kaptak, és egy nap

boldog órájában, Atilusz király halála után három

száz év elmúltá-

val, Íszá

őkegyességének hétszáznegyvenötödik

esztendejébenS

zidijja padisahjától elbúcsúztak, s onnan a tatár kán országa felécsapatonként elindultak.

Mivel régen, abban az időben, am

ikor Kattar fővezér elindult,

ő is arrafelé vette a menetirányt, harcba bocsátkozott a [tatár]

kánnal, s kardjának csapásával azt [az országot] elfoglalta. Árpád

fővezér is ezen az útvonalon indult útnak.V

ándoroltak, táboroztak, ettek, ittak, s egy nap a tatár tarto-m

ány határára érkeztek. Ott néhány napra m

egálltak, és tanács-koztak. L

evelet írtak a kánnak, és egy vitéz emberrel elküldték

neki. Az pedig a levelet a kán színe elé vitte. A

kán átvette a le-velet, beletekintett, és látta, hogy ez állt a levélben:

"Te, aki a tatár kán vagy, tudd m

eg, hogy ősapánk, Kattar fő-

vezér [hajdan] üngürüsz országának elfoglalására indult. [Elő-

ször] ezt a [te] országodat győzte le kardjával, és csak azutánfoglalta el K

ara Bugdan tartom

ányát, Erdelt és [végül] Ü

ngürüszvidékeit. M

ivel nagyon régen eltávoztak ők ebből a világból, azországot elvesztettük. A

zokra a tartományokra nekünk van jo-

gunk, és most elindultunk, hogy azokat az országokat visszaköve-

teljük. Így tehát azt kívánjuk tőled, hogy szépszerével mutass [ne-

künk] utat ezen [a te] tartományodon keresztül, és ha lehetséges,

adj nekünk élelmet. R

ossz szándékunk a te tartományod ellen

nincs, légy benne boldog, de ha makacskodsz, és azt m

ondod,hogy nem

, akkor azonnal készülj fel, mert aztán ne m

ondd, hogynem

tudtad."A

mikor a tatár kán tudom

ásul vette a levél tartalmát, m

egér-tette, és tudta, hogy ha szépszerével nem

enged, rossz vége leszoa dolognak. V

égül is a kán jóakarattal utat engedélyezett a tatártartom

ányon keresztül, és az ország határára annyi ennivalót kül-

166

167

105

dött, amennyit csak tudott, és nyugodtan áteresztette őket tarto-

mányán.

A krónikások elbeszélése szerint azzal a feltétellel vonultak

az országon keresztül, hogy egyetlen embernek sem

okoznak kártvagy veszteséget. E

zzel az ígérettel Árpád fővezér egy nap onnan

[a határról] elvonult, és épségben, rendben átvonult a kán tarto-m

ányán.[E

kkor] az erdeli vidékek ellen indult, azokat foglalta el. Ott

hosszabb ideig megpihent. K

özben Árpád fővezér ott egy várat

építtetett, melynek Z

ibin nevet adta, s tökéletesen felszerelte. Atöbbi hat kapudán is választott m

agának egy-egy vidéket, és kí-vánságuk szerinti helyen egy-egy várat építtettek, úgyhogy E

rdeitartom

ányában hét erőd készült el. Em

iatt azt a vidéket Zibin

Burugnak hívták, am

i annyit jelent: "Hét vár."

Azután m

indegyik kapudán a saját maga építtette várba köl-

tözött, ahol lakmározással töltötték az időt.

De abban az időben üngürüsz országának volt egy királya,

akit [-----]nak hívtak. Am

ikor Árpád szerdár és a többi kapudán

Erdelt elfoglalták, ott hosszú ideig éltek és uralkodtak. K

özbenüngürüsz tartom

ányát alaposan szemm

el tartották, minden álla-

potát és tulajdonságát kifürkészték. Állandóan azt hallották, hogy

Üngürüsz

minden

tekintetben bővelkedő

tartomány,

minden

szeglete kert és szőlőskert, mező, rét, és m

inden tekintetben vi-rágzó. T

ulajdonságainak elbeszélését [a hírszerzők] olyan fokbanés m

értékben adták elő, hogy dicséretükön nem győztek csodál-

kozni. Vágy és kívánság fogta el őket az után a tartom

ány után,vajon olyan-e, m

int amilyennek ezek elbeszélték.

Végül is a kapudánok összejöttek, és üngürüsz tartom

ányá-nak tulajdonságairól kezdtek beszélni.

"Mivel ez a vidék ennyire híres és ism

eretes – mondták –,

olyan embert kell találnunk, aki azt a vidéket ism

eri, aztán el-küldjük őt abba a tartom

ányba, járja be minden szegletét keresz-

tül-kasul, széltében-hosszában, és hozzon nekünk igaz híreket an-nak a vidéknek a tulajdonságairól."

Ebben m

egegyeztek, és ezzel a szándékkal azonnal találtakegy szem

élyt, akit rögtön elküldtek arra a vidékre. Megparan-

csolták neki, hogy azt az országot járja be széltében-hosszában, és

168

169

170

106

hozzon kielégítő választ. Az a szem

ély pedig engedelmeskedett a

parancsnak, felkészült az útra, és elindult.E

zenközben a kapudánok így szóltak:"M

ivel őseink és mi is annak a vidéknek az elnyeréséért a vi-

lág haragját vállaltuk magunkra, és ezért a vidékért jöttünk ide,

most

az lenne

a jó,

ha ezt

az óhajtásunkat

kielégíthetnénk,am

ennyire csak tőlünk telik. De hogyan indokoljuk m

eg a tarto-m

ány elnyerésére [irányuló] óhajtásunkat?"A

gondolkodás tengerébe merültek, végül is a következő

ürügyet találták az ellenségeskedés és viszály [megkezdésére]:

"Küldjünk egy követet, aki vigyen ajándékul egy fehér lovat,

ezüstnyerget, drágakövekkel díszített kantárt és más ajándéko-

kat." De ők azon a vélem

ényen voltak, hogy ez az ajándék annaka vidéknek a vételára legyen és az ellenségeskedés m

egkezdéséreürügyül szolgáljon. A

z volt a csalfa gondolatuk, hogy a fehér lóaz [ország] területének az ára, az ezüstnyereg a folyóvizekért le-gyen, és a drágaköves kantár a különféle gyüm

ölcsökért és a fö-lért legyen. E

zt a csalfa tervet szőtték.E

zért küldték ki azt az illetőt annak a vidéknek a kikémlelé-

sére. Az a szem

ély pedig a parancs szerint elment, városról város-

ra, faluról falura bejárta és megszem

lélte azt az országot. Látta,

hogy minden vidéke olyan, m

int egy tulipános kert, minden tája

tündérkerthez hasonló díszes dalosmadár-liget, m

inden szeglete aparadicsom

kerthez hasonló képet mutat, m

inden helyén – hatal-m

as szálfák, mint valam

i fejedelmi ültetvények.

Virágokkal díszesek a sziklák és földek,

Sokféle madár hancúrozik rajtuk,

Zöld m

ezőre vetik árnyukat a szálfák,A

gaikon feslenek a virágok.Z

öld ruhában nevető rózsák nyílnak,R

ózsákkal a tövisek barátkoznak.N

yugalmasan hajlong a ciprus és puszpáng,

Az ősz félelm

étől mentesek.

A m

ezőkön csurdogál a csobogó víz,A

zt csobogja, hogy Allahon kivül nincs m

ás isten.F

elüdülni mindenki a rózsáskertbe m

egyS kezében fél narancsot tart m

indenki,

171

107

Csendben örvendezők lettek a m

ezők,B

imbóikat ég felé nyújtják a jázm

inok,A

paradicsomkertre hasonlított m

inden kert,A

Kevszerhez

62 hasonló patak folyik bennük.A

tulipán kebelén pecsét 63 volt,M

ely éjjel-nappal mécseshez hasonlóan [virított],

Az éghajlat is vidám

ította ezt a képet,A

kik ezt látták, mindnyájan m

egadták magukat 64

Próza: A

krónikások és hírmondók Így beszélik tovább:

Az

a szem

ély aztán

ezzel a

megbízatással

széltében-hosszában, véges-végig bejárta és m

egszemlélte azt az országot.

Csodálatos és pom

pás zöldellő vidékeket, szép és kellemes ró-

zsásberkeket, kellemes kerteket látott [m

indenütt]. A táj, m

elyenvégigsétált, tökéletes volt. Ü

dítő és szívet megragadó helyei és

vidékei nagy számban voltak, úgyhogy azokhoz hasonlót korsza-

kunk szemtanúja nem

látott.V

égigjárta tehát azt a tartományt, és a vers [szerint] "szívébe

véste annak képét". Egy idő m

úlva azt a vidéket elhagyta, és sajáthazájába tért vissza.

Am

ikor hazaért, Árpád szerdár színe elé járult, és a kapu-

dánok jelenlétében töviről hegyire részletesen elbeszélte, hogyanjárta végig azt a tartom

ányt. Am

ikor a kapudánok ezt az elbeszé-lést hallották, szívvel-lélekkel vágyódni kezdtek az után a vidékután, és rájuk nehezedett [m

egszerzésének] a gondja.A

zután azonnal elhatározták, hogy Csopolug királyhoz kö-

vetet küldenek. Rögtön ezüstnyereggel felnyergel tek és drágakö-

ves kantárral felkantároztak egy fehér lovat, és Csopolug király-

hoz küldték.A

bban az időpontban, [amikor a követ az ajándékokkal m

eg-érkezett], a király a trónján ült, és a hatalm

a alatt álló országokfelett kiterjesztette árnyékát 65, vagyis uralkodott, azon a napon

62 K

evszer = az iszlám

szerint a paradicsomi folyó neve.

63. Pecsét =

azaz olyan folt, mintha tüzes vassal rásütötték volna.

64 Megadták m

agukat = m

eghódoltak ennyi szépség láttára.65 K

iterjesztette árnyékát = oltalm

ába vette.

172

173

108

bégjei jelentették neki, hogy Erdelből követ érkezett. A

király en-gedélyt adott, hogy a követet színe elé bocsássák és ültessék le.

Illően megvendégelték, és m

ivel aznap tanácsülés volt, a kö-vet kérését előadták a királynak, aki m

egparancsolta, hogy lépjena színe elé, csókoljon kezet, adja át az ajándékokat és a levelet.A

zután a levélbe tekintettek, melyben ez állt:

"Hatalm

as király! Szolgáljon tudomásodra, hogy az a ló,

melyet

kiválóságodnak ajándékba

küldtünk, az

[az országod]

földjéért legyen, az a nyereg a folyóvizekért legyen, és az a drá-gakövekkel díszített kantár pedig országod különféle növényeiértlegyen. V

edd át és fogadd el!" így szólt [a levél].A

mikor a királya levél szövegét hallgatta, a gondolkozás vi-

lágába merült. V

égül a levél tartalmából azt értette ki, hogy azok

[a kapudánok] tőle [letelepülésre] hazát akarnak, és az ő oltalma

alatt az ő alattvalói akarnak lenni.A

király aztán értékes köpennyel ajándékozta meg a követet,

és ezt a választ adta:"M

ivel ők [a kapudánok] hazát óhajtanak, íme, királyságom

bármelyik szögletét akarják, legyen [kívánságuk szerint] !"

Azután az [elbocsátási] engedély palástját átadta a követnek,

aki elindult Erdeibe. E

gy nap Árpád szerdár színe elé érkezett, és

előadta neki

a dolgok

állását. U

gyanis Á

rpád szerdár

és a

kapudánok már várakoztak rá, s m

ihelyt a követ válaszát meg-

tudták, azonnal közösen leveleket küldtek a környező tartomá-

nyokba, és összegyűjtötték katonáikat.R

övid időn belül közel háromszázezer katona gyűlt össze.

Árpád szerdár és a hat kapudán elhagyva a síkságot C

sopolug ki-rály ellen indultak. T

ovább haladva átkeltek a Tisza folyón, és a

Szegedi néven ism

ert helyhez érkeztek, [ahol] letáboroztak. Az

abban a tartományban lakó nép közül azonban senkinek sem

okoztak kárt és senkit sem bántottak.

Mihelyt S

zegedin városába értek, hírét vette ennek Csopolug

király is. Ennek a hírnek [a hallatára] azonban nagyon m

eghara-gudott és elkom

orodott. Azonnal elhatározta, hogy a m

ellette ké-szenlétben levő katonasággal átkel a D

unán, és szembeszáll a

kapudánokkal, de vezírei és bégjei ettől eltanácsolták. Azonnal

kémeket küldtek az ellenség irányába. A

környező bégekhez és atöbbi helyekbe leveleket küldött, hogy teljes hadi felszerelésükkel

174

175

109

minél gyorsabban jöjjenek kapujához. A

katonaság toborzását to-vább folytatta.

Ezalatt a kém

ek is eljutottak arra a vidékre, [ahol az ellenségtartózkodott]. B

ejárták és megszem

lélték azt, s látták, hogy akapudánok töm

éntelen katonaságot vontak össze, [mellyel elle-

nük] ennek. Kifürkészvén a [sereg] helyzetét-állapotát, biztos hí-

rét vették annak, hogy céljuk a király ellen [irányul], és az orszá-got akarják [elfoglalni].

Ekkor azonnal visszafordultak, és gyorsan a király színe elé

járultak. Tudom

ására hozták annak a tévelygő katonaságnak ahelyzetét és valódi történetét. A

király is rövid időn belül tömén-

telen katonaságot gyűjtött össze.Ú

gy beszélik [a krónikások], hogy ezalatt Árpád fővezér a

kapudánokkal és a többi előkelőségekkel tanácskozást tartott, sazon a helyen egy levelet írtak a királynak, és elküldték neki.

Mihelyt a levél m

egérkezett a királyhoz, elolvasta. A levél

így szólt:"T

e, aki üngürüsz királya, Csopolug vagy, vedd tudom

ásul,hogy azt a vidéket a régi időkben a m

i ősünk, Kattar karddal el-

foglalta, sok ideig uralkodott, aztán meghalt, és eltávozott a vi-

lágból. Így csúszott ki kezünkből az a tartomány, de az az ország

a mi örökségünk. E

zenkívül mi azért a tartom

ányért ellenértékgyanánt egy [lovat], nyerget, drágaköves kantárt és egy csom

órubin-drágaságot adtunk neked, és te ezeket köszönettel elfogad-tad. M

ost tehát az a kívánságunk, hogy minden vagyonodat és

kincsedet tartsd meg m

agadnak, ebbe nem avatkozunk, de a tar-

tományt add át nekünk. H

a azt mondod, hogy nem

, tudd meg,

hogy mi m

ost azért a vidékért kardot öltöttünk és lóra szálltunk.A

dd át nekünk szépszerével és beleegyezéssel. Ha nem

adod,idődre készen légy!"

Am

ikor a királya levelet elolvasta, hirtelen haragra gyúlt, da-rabokra tépte, és parancsot adott, hogy a sereg azonnal induljonel. N

agy haragjában a követet is különféle sérelmekkel illette,

aztán maga is átkelt a T

una folyón, és megindult Á

rpád fővezérellen.D

e Árpád kém

ei is megjöttek, és hírt hoztak a királynak [és

seregének] a mozdulatairól. Á

rpád azonnal előkészítette összesharci

felszerelését [m

ég ott]

Szegedin

térségében, kibontotta

176

177

110

zászlait, felkerekedett, és elindult arról a helyről. Néhány napi

menettávolságnyira egy helyen szem

bekerült a királlyal, [ahol] akirálya D

una partján táborozott.Á

rpád vele szemben szállt m

eg [seregével]. Mindkét fél ki-

küldte előőrseit, és várakozott. Azon az éjjelen nem

feküdtek le ésnem

aludtak, amíg reggel nem

lett és ki nem világosodott.

Akkor a két m

egszámlálhatatlan sereg tetőtől talpig felfegy-

verkezve lóhátra ugrott, rendezett sorokba felsorakozva egymásra

rohant. mindkét fél bőszült nagy kaszabolást végzett. A

csatafolytonosan hevessé vált, végül is a királynak egyik vezére, aki abalján szokott ülni, a csatatérre rontott, karddal kaszabolta a csa-tatéren az [ellenséges] katonákat, és Á

rpád seregét egy pihenő-helynyi 66 távolságra visszavetette.

Am

ikor ezt Árpád hat kapudánja látta, kettejük rárontott [az

ellenségre], a két sereg összekeveredett, s hatalmas harcot vívtak.

Annyira áttörték egym

ás sorait, hogy csata közben [az ellenség] akét kapudán közelébe rontott, leteperték őket, és vérükkel vörösrefestették a földet.

Am

ikor ezt Árpád fővezér látta, azt parancsolta, hogy egy

bőszült általános támadást indítsanak. A

megm

aradt kapudánoktehát tám

adásba lendültek, a két sereget [még jobban] összebo-

nyolították, és a húj-haj ordítások az égbolt csúcspontjáig felhal-latszottak.

Végül is az történt, hogy harc közben a király vezírével

szemtől szem

be kerültek, egy alkalmas pillanatban azonnal lete-

rítették, és vérét a földre folyatták.A

mikor ezt a király serege látta, hátat fordított a királynak, és

megfutam

odott. Mihelyt a király ezt a helyzetet látta, azonnal ha-

ragra lobbant, kirántotta kardját hüvelyéből, és támadásra indult.

Ekkor azonban Á

rpád fővezér is támadásba lendült, a két se-

reg összekeveredett, és oly hevesen kezdtek harcolni, hogy a csa-tatér tele lett holttestekkel, és a T

una folyó vize a vértől zavarossávált.A

zonnal egymásba keveredett a két sereg,

Fejek hullottak le és vér folyt a földre,

66 E

gy pihenöhelynyi = egynapi m

enettávolság.

178

179

111

Hújt-hajt ordítoztak és kiabáltak,

Az ellenség összevonta szem

öldökét, mint az íjat,

Szárnyra keltek, s repkedtek a nyilak mindenhova,

Mindegyiket a végzet m

adarának képzelheted,N

yelvüket kiöltötték a lándzsák hegyei,A

z ellenség szívet átütötték a kis vasak,A

lovak lába alól az égig szállt a por,M

eghaltak minden, akár fiatalok, akár idősebbek voltak.

A krónikások szavai szerint az a két sereg hatalm

as csatát ví-vott, és m

indkét oldalon rengeteg ember pusztult el. V

égre a ki-rály seregét m

egbontották és legyőzték, s bégjeinek előkelő nevesem

bereinek nagy része kardélre hányva elpusztult.A

mikor a király ezt látta, azt hitte, hogy m

indennek vége.E

zzel a gondolattal elmenekült, és P

este felett át akart kelni aT

una folyón, hogy majd B

udin várát harci eszközökkel megerősíti

és felszereli. De Á

rpád fővezér katonái a környéket elfoglalták,m

inden oldalról körülvették, és elzárták az utakat.A

mikor a király ezt a szerencsétlen helyzetet látta, azonnal az

a gondolata támadt, hogy lovastul a T

una folyóba veti magát, át-

úsztat és megm

enekül, s a várban menedékhelyet talál. E

zzel acsalóka gondolattal, akarva, nem

akarva, lova fejét visszafordí-totta, és az em

lített folyóba vetette magát. D

e azon a helyen életé-nek folyását [a sors] összetiporta, életének defterét m

egállította, akor végzetének a nyila eltalálta őt és m

egölte, ámbár annyira

igyekezett és törekedett, hogy a folyóból kiszabaduljon, de ez se-hogy sem

sikerült neki, és nem találván m

enekvést, azon a helyenC

sopolug király ruhástul-lovastul, mint a fáraó, m

egfulladt, s hí-re-neve feledésbe m

erült.

Gyere, ah, az igazság értelm

ének beváltója,H

allgasd meg, hogy történt ez, m

ilyen ez a történet,E

gyeseknek trónon a helye e korszakban,M

egfulladt a vízben s lett a földdel egyenlővé,V

agy koldussá tesz a világ szultánja [Allah].

Minden em

ber az ő parancsának van alávetve,Sokat szultánná tesz, m

ásokat dervissé,A

végzet tövise megsebzi a lelket,

180

181

112

Csodálatos a világ állapota, csodálatos,

A fájdalom

[után] örvendezésre ismét talál okot.

A krónikások szavai szerint [így szól tovább a történet]:

Miután C

sopolug királya Duna folyóban m

egfulladt, Árpád

fővezér a hadi zsákmánnyal felkerekedett, [m

ajd] Peste m

ellettletáborozott, és azt elfoglalta. A

zután átkelt a Duna folyón, a ki-

rály trónjára ült, és átvette az említett ország feletti uralm

at.C

sakhogy abban az időben még nem

volt királyi korona. Az

ő nyelvükön "koronának" hívták azt a királyi jelvényt, melyet a

bégek közreműködésével tettek a királyok fejére, s am

íg meg nem

koronázták, nem nyerhette el a királyi rangot. M

ivel abban azidőben ilyen királyi r cím

et biztosító] korona nem volt, Á

rpád fő-vezér fejedelm

i címm

el lépett a trónra, és [megkezdte] az uralko-

dást. Annak ellenére hosszú ideig élt, evéssel, ivással kellem

esentöltötte idejét, ellenségei közül senki sem

bántotta, senki sem tá-

madt ellene, sok hónapot és évet élt át a szív nyugalm

ával, végülis el kellett fogynia élete m

agjának. [Eljött] a napja, m

egörege-dett, elgyengült, m

egbetegedett, a szíve megtört, a korszak elfor-

dította tőle arcát, és szemét betakarta földjével, vagyis elhalálo-

zott. Helyére egyik fiát ültették, de egy idő m

úlva az is elköltözötta világból, és a fejedelm

i trón üres maradt.

Összejöttek tehát a többi bégek és országnagyok, tanácskoz-

tak és a [helyzet] megoldásán tanakodtak. V

égül is tanácskozásközben az a vélem

ény alakult ki, hogy ez a trón nagy királyokhoz[m

éltó] trón és uralkodói szék, alap és támaszpont. S

zükséges,hogy napról napra fennálljon, lehanyatlását nem

lehet [megen-

gedni]. Néhányan így szóltak:

"Íme, ez a korona és trón, ez az uralkodói szék m

egüresedett,tehát m

ost az a szükséges, hogy ebből a nemzetségből [Á

rpádé-ból] Isztefánt ültessük a trónra. m

ert őt látjuk erre alkalmasnak.

tegyük fejére a hatalom koronáját. és ezáltal a királyi m

éltóságfeltételét is teljesítjük. s ennek következtében a m

i tekintélyünk isnapról napra em

elkedni fog."Így tehát a bégeknek m

egtetszett ez a javaslat. Rendkívül jó-

nak találták. és megtették az előkészületeket a királyság [m

egala-pozására].

A krónikások következőképp adják ezt elő:

182

183

113

Am

ikor a bégek összejöttek és tanácskoztak, úgy határoztak,hogy Isztefánt ültetik a trónra és teszik m

eg királlyá. Közben az

egész tartomány beleegyezésével a főpapok és a többi előkelősé-

gek együttesen jóváhagyták a koronás állam létrehozását. A

bé-gek és kiválóságok titokban összejöttek, Isztefán színe elé járul-tak, engedelm

ességet fogadtak, és hódolatuk jeléül fejet hajtottakneki. A

ztán tisztelettel felemelték helyéről, a királyi székhez ve-

zették és a trónra ültették. Íszá őfényességének [-----] évébenIsztefán fejére tették a hatalom

koronáját. [és ezzel] a királyim

éltóság feltételeit teljesítették és az ezzel az üggyel [kapcsola-tos] szokásnak eleget tettek. A

ztán mindnyájan nagy öröm

mel

mulatoztak.

Azután tehát Isztefán lett a király. H

árom éven keresztül

igazságosan uralkodott és igazságot szolgáltatott. Am

ikor eltelt ahárom

év, a Bulgár tartom

ány királyával, Keán vojvodával ellen-

ségeskedés keletkezett, mert m

egsértette őt. Elhatározta, hogy

hadjáratot indít Bulgária ellen. A

zonnal leveleket küldött szét akörnyékbeli

bégeknek és

a többieknek,

s hadsereget

kezdettgyűjteni.

De eközben ennek a híre – eljutott a B

ulgár tartomány ural-

kodójának. Keánnak a fülébe, aki túlságosan m

akacs hitetlen volt,és nem

félt a királytól. Azonnal leveleket küldött az összes bolgár

katonaságnak. és hadsereget kezdett gyűjteni.Isztefán király pedig összehívta a végtelen Ü

ngürüsz vala-m

ennyi bégjét, kibontotta zászlait, kitűzte a harci jelvényeket,m

egpergette a kis és nagy dobokat, s megszám

lálhatatlan fegyve-res seregével elindult K

eán ellen.M

iután sok útszakaszt és állomáshelyet hagytak hátra, K

eánis hírüket vette, összevonta a bolgárok bátrait, és elindult a királyellen. H

atalmas [m

ennyiségű] harci eszközről gondoskodott, éskészenlétbe helyezte.

Keán és bolgár népe Isztefán királlyal a [saját] tartom

ányukterületén kerültek szem

be. Lovaik hátára vetették m

agukat, hogyszerencsét próbáljanak, s hatalm

as rohamm

al megkezdődött az

öldöklés. Végül is a király kerekedett felül, és leverte a bolgár se-

reget. A bolgár fejedelem

, Keán is súlyosan m

egsebesült, és ab-ban a csatában kézre került, de súlyos sebei m

iatt nem sikerült

felépülnie, és meghalt.

184185

114

[Keán] rendkívül bőkezű és dúsgazdag em

ber volt. de mivel

a király kezétől elpusztult. műve sem

mivé vált. A

király az egészbolgár

tartományt

kifosztotta. M

egtalálta K

eán kincseit

is, és

[azokat is] zsákmányul ejtette. A

zután elfoglalta a [bolgár] tarto-m

ány többi részét is.A

krónikában azonban úgy áll, hogy amikor a király össze-

gyűjtötte seregét és a bolgár nép ellen indult, abban az időbenIlirija tartom

ányának, mely U

szlovin országhoz tartozik, volt egyfejedelm

e, akit Marcsijánusnak hívtak. A

mikor ez m

eghallotta.hogy Isztefán király sereget gyűjt. m

egijedt. "Hátha rám

fog tá-m

adni ," – gondolta. Összegyűjtötte tehát az iszlavin katonaságot,

s tökéletes készenlétbe helyezte. A király m

ozdulatait figyelme-

sen kísérte, és kiküldte kémeit.

Közben Isztefán király K

eánt megölte, és a bolgár tartom

ánytelfoglalta. A

zután szemm

el kísérte a tartomány környékét, és hírét

vette. hogy Iszlavin fejedelme, M

arcsijánus hadsereget gyűjtöttössze. E

z a hír haragra lobbantotta, és azonnal parancsot adott,hogy [serege] M

arcsijánus ellen induljon.M

ihelyt a kémek ezt m

egtudták, azonnal Marcsijánus színe

elé járultak, és hírül adták neki ezt az eseményt. M

arcsijánusm

egrémült, a katonaságot eltávolította onnan, és elm

enekült. Volt

egy megbízható kiváló bégzáde alattvalója, annak volt egy erős

vára, abba a várba ment, és azt választotta m

enedékhelyül."E

bben [megvárhatom

], mit hoz az idő és m

i fog történni" –gondolta, s keblét sáncul nekifeszítette a sors nyilának.

Közben

Isztefán király

haladva-megpihenve

egy nap

Marcsijánus székesvárához érkezett, és m

egtalálta benne annakhátrahagyott kincseit is, [m

elyeket zsákmányul] ejtett. A

várbaem

bereket rakott, és kinevezte a várparancsnokot is. Aztán hírét

vette Marcsijánus [tartózkodási helyének], és elindult m

egbünte-tésére.A

krónikás úgy adja elő tovább, hogy az a bégzáde, aki a vártulajdonosa volt, m

ihelyt meghallotta, hogy a király ellene fordult

és jön, hogy az igazságot kikutassa, annyira megijedt ettől a hír-

től, hogy ezt meg sem

említette M

arcsijánusnak."M

i legyen az ír ennek [a bajnak] az elhárítására?" – gon-dolta, és az aggodalom

tengerébe merülve a gond iszapjába süly-

lyedt. Végül az az elképzelés ötlött az eszébe, hogy am

ikor majd

186

187

188

115

Marcsijánus elalszik, m

egragadva az alkalmat levágja a fejét, és

elküldi a királynak, s ezáltal elnyeri a király kegyét.A

zután ezzel a galád gondolattal Marcsijánushoz jött, és leste

az alkalmat. E

gy nap egyedül találta öt álomba m

erülve. Kihasz-

nálva az alkalmat, irgalom

nélkül elválasztotta a fejét a törzsétől,és néhány bennfentes alávaló – em

berével nyeregbe ült, mintha

sétára menne. M

arcsijánus fejét magával vitte, és a király színe

elé ment vele.

Mikor azonban a király elejétől végéig m

egtudta, miért vágta

le a fejét és hozta el, így szólt:"H

a valaki a saját jótevőjének az életére tör, s ilyen cseleke-detet m

űvel, mi hasznot tudna az nekem

hajtani?" Haragra gyúlt a

bégzáde iránt, és megparancsolta, hogy büntessék m

eg. Azután a

politika sakktábláján mattot adtak neki; fejét vették, és a földre

ontották vérét.A

király mindkettejük várát elfoglalta, és [saját] em

bereittette beléjük. Ö

sszes kincseiket elvette, s aztán Isztefán király fel-kerekedett arról a helyről, és nagy öröm

mel visszatért székhelyé-

re. Megelégedett első hadjáratának győzelm

eivel, melyek őt nagy

örömm

el töltötték el, és mulatozást rendezett.

Azon tűnődött, hogy a sors által kezére került kincsekkel

milyen m

űvet alkosson, hogy neve emlékezetessé váljék a vilá-

gon, s megem

legessék ennek a hadjáratnak a történetét. Mikor

ezekbe a gondolatokba merülve üldögélt, egy hang érkezett a fü-

lébe:"A zsákm

ányul ejtett kincseken építtess egy nagy várat, mely

az utánad következő királyoknak legyen a székhelye és az eltávo-zottaknak tem

etési helyül szolgáljon! "A

mikor ezt a hangot hallotta, azonnal m

egkezdte a vár épít-tetését. A

z építkezéseket folytatta, és idők múlásával felépült egy

hatalmas vár és egy nagy tem

plom. Isztoini B

elgirád nevet adtaneki. E

z lett a székesfővárosa és temetkezőhelye m

indazoknak akirályoknak, akik attól az időtől kezdve a m

ai napig [itt] uralkod-tak.M

iután Isztefán király ennek az ünnepélyes városnak az építé-sét

befejezte, tsz

á öfényességének

ezernyolcvanadik évében

Isztefán király is elhalálozott, és abba a templom

ba temették el,

melyet őm

aga építtetett Isztoini Belgirádban.

189

190

116

AR

RÓ

L SZ

ÓL

, HO

GY

PE

TR

US

Z L

ET

T A

KIR

ÁL

YA

z ő defterét is megállította az ég,

Isztefán tetteit [is megállította] a pokol.

Fészkéből ism

ét kirepült a paradicsomi m

adár.E

lhagyta e mulandó világot, m

egtalálta az örökkévalót.M

egszakítás nélkül embereket szül ez a világ,

De senkinek sem

, egy léleknek sem kegyelm

ez.H

ova lett Iszkender, hova lett Dárá és D

zsem,

Mindegyikük sem

mivé tette a korszakuk,

A hőst is gyávává tette,

Annak is a halál angyala

67 szabta meg az útját.

Hol van D

zsemsid és hol van a lovag Szám

?A

zokat is megette a föld, oh, barátom

!Senkihez sem

marad hű ez az alanti sors

68

[Családi]fészket és keblet lisztté őröl.

A M

ÁSO

DIK

KIR

ÁL

YR

ÓL

SZ

ÓL

[A K

RÓ

-

NIK

A]

A krónikások és hírm

ondók a következőképpen beszélik to-vább:T

ehát a

király eltávozott

a világból.

Volt

neki egy

fia,P

etrusznak hívták. Közös m

egegyezéssel Petruszt

királlyá vá-

lasztották, és a trónra ültették. De Isztefán királynak volt egy nő-

vére, annak is volt egy fia, akit Abának hívtak. E

bben az időbenA

ba Erdel tartom

ányának volt a bánja. Am

ikor Petrusz király lett,

67 A

"halál angyala" a moham

edánoknál Rafael, aki a lelkeket vezeti a túlvilág-

ra.68 A

z alanti sors = ez a földi élet.

191

117

az ország népe felett annyira zsarnokoskodott, hogy az országösszes bégjei és a többi alattvalók is nagyon panaszkodtak rá, éssokan közülük elm

enekültek. Mivel m

indnyájan megunták zsar-

nokoskodás át, egy helyen összejöttek, és elmondták P

etrusz ki-rály elleni panaszaikat. így szóltak:

"Mi m

ostantól kezdve megszakítjuk a vele való [kapcsolata-

inkat]."Ú

gy beszélték meg, hogy Isztefán király nővérének a fiát,

Abát, aki E

rdel tartományának a bánja, m

eghívják és királlyá vá-lasztják. V

égül is titokban Abához m

entek, értesítették őt [határo-zatukról], és hódolatukat nyilvánították neki. M

ivel Aba jól is-

merte a helyzetet, elfogadta [ajánlatukat], s m

ivel az uralkodásvágya felé hajlott, [elhatározta, hogy] P

etrosz király élete ellentör, am

iért annyira zsarnok és igazságtalan, ami m

iatt az országapraja-nagyja elfordította tőle az arcát, s m

indnyájan ellenségeivéváltak és az alkalm

at várták. Mindnyájan, a tartom

ány apraja-nagyja, őszintén A

ba alattvalóivá váltak. Azért jöttek össze, hogy

Petrusz király ellen sírva-ríva panaszt em

eljenek, és így szóltak:"A

mai naptól kezdve nem

hajtunk fejet [neki]!" S ott ezt es-

küvel m

egfogadták. A

zután A

bát fővezérnek

választották, és

Petrusz király ellen összevonták a katonaságot, hogy élete fáját

kivágják.A

zután ezeknek a szavaknak [az értelmében] szívvel-lélekkel

alávetették magukat A

bának, és hatalmas hadsereget gyűjtvén

össze, Petrusz király ellen indultak.

Eközben P

etrusz király is bírt szerzett a dolgokról, és meg-

rémült. A

zt akarta, hogy gyűljön össze a katonaság, és menjenek

Aba ellen. L

eveleket irt [és küldött széjjel] az egész országba, deam

ikor a levelek megérkeztek a bégekhez, senki sem

vette azokatfigyelem

be, és nem engedelm

eskedett parancsának. Ebből P

etruszis m

egértette, hogy mindnyájan utálják őt és elfordították tőle ar-

cukat. Méregbe jött és tépelődött.

Ezenközben A

ba is elindult, hogy számtalan seregével a király

életére törjön. Előrehaladtak, m

egpihentek, ettek, ittak, és egynap Ü

ngürüsz tartományába érkeztek. A

mikor ezt a királyhoz hű

bégek megtudták, elm

enekültek és szétfutottak.M

ihelyt ezt

Petrusz

király látta,

néhány hü

emberével

aN

imcse tartom

ányba menekült.

192

193

118

Abban az időben a N

imcseország császára K

olonijja város-ában tartózkodott, am

i nem m

ás, [mint] K

izil Elm

a. 69 Így tehátP

etrusz király koronáját és trónját elhagyva, arról a helyről el-űzetve

és m

egcsalatva elm

enekült, összetört

szívvel és

sírószem

mel K

izil Elm

a városa felé vette útját.E

zenközben Aba zavartalanul m

egérkezett Üngürüsz székes-

városába.K

özben azonban Petrusz király is m

egérkezett bánatos szív-vel, szem

ében keserű könnyekkel, megaláztatva és m

egalázkodvaK

izil Elm

a városába, és a császár színe elé járult. Arcát a földhöz

súrolta, 70 .és részletesen elbeszélte s bőségesen elpanaszolta sorsakegyetlenségét. E

lőadta annak a történetét, hogyan zaklatták őt,hogyan törtek életére Ü

ngürüsz bégjei, [miközben] zokogó sírás-

ban [tört ki]. Mikor a császár m

eghallgatta Petrusz király törté-

netét és látta szerencsétlenségét, nagyon elszomorodott, és vi-

gasztalta őt.

AR

RÓ

L SZ

ÓL

, HO

GY

AB

A L

ET

T A

KI-

RÁ

LY

ÉS A

Z Ő

TÖ

RT

ÉN

ET

ÉRŐ

L

Sírt ott akkor Petrusz,

Szeméből véres könny folyt.

A vágy körm

ével megtépte arcát,

Kezével a térdét verte.

Am

ikor a császár látta az állapotát,R

ászórta szavainak drágaköveit.K

ellemes szavával sokat beszélt neki

S a szívét egy kissé megvigasztalta.

69 K

izil Elm

a = P

iros alma. L

ásd magyarázatát az U

tószó 275. oldalán.70 A

rcát a földhöz súrolta = a teljes hódolat és alázatosság jele.

194

119

A H

AR

MA

DIK

KIR

ÁL

Y T

ÖR

TÉ

NE

TÉ

RŐ

L

SZ

ÓL

A krónikások úgy adják elő, hogy am

ikor üngürüsz bégjeiA

bát a trónra ültették, és megtették P

etrusz helyére királynak,[A

ba] megkérdezte, m

i történt Petrusz királlyal, és hova m

ent el.T

udatták vele, hogy Kizil E

lma császárának a szolgálatába állott.

[Aba] a jelen levő sereget azonnal kétfelé osztotta, z egyik

felével átkelt a Dunán, a m

ásik felének parancsot adott, hogytörjön be a N

imcse tartom

ányba. [Ott] sok vidéket feldúltak,

zsákmányoltak és károkat okoztak. S

ok családot foglyul ejtettek,kiváló bégeket fogtak el és láncra vertek. N

émelyeket kardélre

hánytak, vagyonukat elzsákmányolták, és olyan nagy károkat tet-

tek a Nim

cse tartományban, hogy azt elm

ondani sem lehet. A

ztánvisszatértek saját országukba.

A N

imcseország népe pedig sok helyen rém

ületbe esett. Am

enekültek egy nap a császárhoz érkeztek. Elpanaszolták orszá-

guk, családjaik s a foglyul ejtett bégek sorsát, és segítségét kérték.T

udomására hozták neki a tartom

ányban történt fosztogatást észsákm

ányolást.A

mikor a császár ezeket a baljóslatú híreket hallotta, haragra

gyulladt, és így szólt:"A

míg én ezen a világon leszek, bosszút állok rajtuk!"

Abban az időben a cseh tartom

ány is a császár uralma alatt

állott, s ezért a cseh tartomány fejedelm

einek minden irányba le-

veleket küldött, melyekben ez állt:

"Ti, C

sehország főurai és hősei! Mihelyt hozzátok érkezik pa-

rancsom, se egy pillanatot, se egy órát ne késsetek, gyűjtsétek

össze gyorsan

seregeiteket, készítsétek

elő az

összes harci

felszerelésteket, és gyertek Üngürüsz fejedelm

e, Aba ellen. É

nm

ár elindultam."

Ezen hír vétele után a cseh bégek azonnal összegyűjtötték

katonáikat, kibontották

zászlaikat, és

csapatonként elindultak

Üngürüsz irányába. A

császár is hatalmas nim

cse sereget gyűjtöttössze. A

nimcse parancsnokok is összegyűjtvén katonáikat, a cseh

hadsereg után elindultak Üngürüsz ellen.

195

196

120

Üngürüsz királya eközben összekülönbözött néhány em

beré-vel, [s em

iatt] titokban gyűlöletet táplált ellenük. Végül is egy nap

néhány előkelő béget gonosz szándékkal megrágalm

azott, néhá-nyat ok nélkül elfogatott, m

egkötözve és megalázva a politika

[sakk]táblájára térdepeltette, s fejüket leüttetve elpusztította őket.E

miatt Ü

ngürüsz bégjei nagyon elkeseredtek.D

e mihelyt tudom

ására jutott, hogy a nimcse császár hatal-

mas sereget vont össze és elindult ellene, m

egrémült és a képm

u-tatás hoz folyam

odott. Barátságot színlelve könyörgő levelet írt a

császárnak, [mely így hangzik]:

"Hatalm

as császár! Anélkül hogy tudatában lettem

volna, el-követtem

ezt a dolgot. Légy m

ost kegyes, szüntesd meg az ellensé-

geskedést, nehogy életek elpusztulásának légy az okozója. Ha kár

származott vagyonban vagy m

ásban, egy helyett tízet adok, és afoglyokat is sértetlenül szolgálatodra bocsátom

. Barátodnak ba-

rátja, ellenségednek ellensége leszek." Ezt a levelet elküldte gyor-

san a császárnak.M

ihelyt a levél megérkezett a császárhoz, tartalm

a őt megvi-

gasztalta, haragja is lecsendesedett, visszafordult onnan, és Kizil

Elm

ába ment.

De a m

adzsar bégek az [Aba által] m

eggyilkolt bégek miatt

nagy aggodalomban voltak, s em

iatt titokban a császárnak leveletküldtek.

"Hatalm

as császár!" Így szólt a levél. "Mi is alávetjük m

a-gunkat parancsodnak, m

ert meguntuk ennek az A

ba királynak ahaszontalan cselekedeteit, és m

ostantól kezdve nem fogunk neki

engedelmeskedni.

[Neked],

a hatalm

as császár

parancsainakvetjük alá m

agunkat.".A

mikor ez a levelük m

egérkezett a császárhoz, mivel annak a

haragja már lecsillapodott, így válaszolt:

"Lám

, néhány napig legyünk türelemm

el, meglátjuk, m

i fogtörténni!"

De A

ba is hírül vette azoknak a bégeknek a cselekedetét, el-gondolkozott, és így szólt [m

agában]:"V

égül is ezektől a bégektől nem szárm

azik számom

ra semm

ijó. E

zeket azonnal valami cselvetéssel el kell távolítani!"

A gondolkozás tengerébe m

erült, végül is egy nap a tarto-m

ány összes bégjeit és bégzádéit meghívta lakom

ára. A hatalm

as

197

198

121

lakmározás néhány napig tartott, [m

int valami] győzelm

i lakoma.

A vendégeskedés végén azonban azokat a bégeket, akik titokban a

császárnak levelet küldtek, hamis ürüggyel m

ind az ötven bégetés

bégzádét lefejeztette,

s a

pusztulás szakadékába

taszította.E

miatt a cselekedete m

iatt azok is, akik őszinte alattvalói és ba-rátai voltak, A

ba királyt megutálták.

Azután, am

ikor ezeket a bégeket legyilkoltatta, birtokaikat ésvagyonukat eladom

ányozta olyan idegen [országbeli] földtelen ésszegény rája osztálybeli egyéneknek, akik hozzá húztak, és [rá-adásul] a bégek fülé feljebbvalókul nevezte ki őket.

Am

ikor a megm

aradt bégek és bégzádék ezt a helyzetet lát-ták, néhány neves előkelőségük összejött, tanácskozott a helyzetfelett, s találgatta, m

i lesz ennek a vége."V

ajon mi lehetett a célja azzal – így szóltak –, hogy annyi

ártatlan béget gyilkoltatott le és tett el láb alól? Mi volt ennek az

oka, és végeredményben m

i volt a szándéka? Ha az ilyenféle al-

jasságnak semm

i oka sem lenne, hanem

valami m

ás romlott gon-

dolat született a szívében, akkor ez rossz jel [számunkra] és go-

nosz előjel! Mert azokat a bégzádékat ártatlanul ölette m

eg, va-gyonukat idegen földteleneknek adom

ányozta. Ennek következté-

ben a mi szám

unkra nem lesz jó rem

énység és nyugalom. A

z üd-vös dolog szám

unkra az lesz, ha azzal törődünk, hogy megm

ent-sük fejünket, m

ert ma nekik, holnap nekünk, késő bánat ebgon-

dolat, s a levágott fej nem nő ki újonnan!"

A m

egmaradt bégek egy nap aztán felkerekedtek, pénzüket-

vagyonukat hátrahagyva a császárhoz menekültek.

Am

ikor Aba király hírét vette, hogy bégjei elm

enekültek,gondolkozóba esett. T

udta, hogy a végén ezek miatt ellenséges-

kedés származik szám

ára, és a fejére elháríthatatlan nagy vesze-delem

szakad. Em

iatt nagyon el volt keseredve, sajnálta a lakmá-

rozást és amit utána elkövetett. M

egundorodva a gond és aggo-dalom

tengerébe merült.

A krónikás úgy beszéli tovább, hogy a bégek, m

iután közö-sen elm

enekültek, egy nap a császár palotája elé érkeztek. A színe

elé járultak, trónja előtt illendően hódoltak, siránkozva panasz-kodtak A

ba királyra, és előadták helyzetüket."A

hatalmas császárnak tudom

ása van arról – így szóltak –,hogy nem

rég betört a nimcse tartom

ányba, rabolt és pusztított.

199

200

122

Sok rabot s köztük néhány béget is foglyul ejtett, akik mostanáig a

kezében vannak bebörtönözve, szenvedések és siralmak közepette.

Ezenkívül ezelőtt, am

ikor a hatalmas császárnak m

egérkezett aparancsa, esküt tett arra, hogy a nim

cse tartományban [okozott]

kárt [megtéríti], a foglyul ejtett rabokat a császár trónusához

küldi és a létrejött károsodás váltságdíját megfizeti. D

e minden-

áron igyekezett ezt elodázni. Ezenkívül Ü

ngürüsz tartományának

előkelőségeit ártatlanul legyilkoltatta, vagyonukat idegenből jötthazátlan [vagyontalan] egyéneknek osztotta szét, és a hatalm

ascsászár ellen is állandóan lesi az alkalm

at, úgyhogy a legkisebbrem

ényt sem fűzhetjük hozzá." Így adták elő a történteket, szenve-

déseiket és a rájuk nehezedő bajokat. Mélységes fájdalm

ukbanjajveszékeltek és könnyeiket hullatták. .

Am

ikor a császár ezeknek a történetét és panaszát hallgatta,[eszébe jutott, hogy A

ba] Petrusz királyt is kikergette hazájából,

gonoszul viselkedett saját tartományában, és ezeket a bégeket is

üldözte, megesett a szíve rajtuk. M

ár azelőtt is kereste az okot[ennek az áldatlan állapotnak] a befejezésére, m

ert Petrusz királyt

is kiűzte az országból, az ő [Nim

cse] tartományába is betört, s

emiatt állandó gond, aggodalom

és nyugtalanság kínozta, továbbáezeknek a bégeknek a szavai is hatással voltak a császárra.

Azonnal leveleket küldött szét m

inden irányba a nimcse pa-

rancsnokoknak, hogy a legnagyobb gyorsasággal szereljék fel éskészítsék elő seregeiket, és siessenek szolgálatára.

Ezenközben A

ba király is hírül vette, hogy a bégek a csá-szárhoz m

enekültek, megijedt, hogy ezek nagy bajt fognak okoz-

ni. Azonkívül kém

eket küldött a c sászárhoz Kizil E

lmába. A

ké-m

ek elmentek, kém

kedtek, és látták, hogy a császár hadjáratra ké-szülődik. C

élját is megértették: bizonyosan A

ba király ellen indul.E

kkor néhány kém visszatért, és hírt adtak A

ba királynak. A ki-

rály azonnal levelet írt a császárnak, [melyben] ezt m

ondta:"H

atalmas császár! A

zok az illetők, akik megszöktek [tőlünk]

és szolgálatodba szegődtek, hírhedt árulók és rablók, lázadók ésm

akacsfejű koca-fiak. Halálfélelm

ükben megszöktek és szolgála-

todba álltak. Gonosz szándékuk nyilvánvaló: teljes ellenségeske-

dést akarnak [köztünk] létrehozni. Hatalm

as császár! Az orszá-

godhoz illő eljárás tehát az lesz, ha rágalmaiktól nem

hagyodm

agad félrevezetni, és nem adsz hitelt szavaiknak. V

erd őket bi-

201

202

203

123

lincsekbe, és küldd el őket küszöbömhöz, hogy m

egbüntethessemőket."A

levelet befejezte, lepecsételte, és egy alkalmas egyénnel

gyorsan a császárnak küldte. A levélvivő pedig pihenés és m

eg-állás nélkül, éjt is nappallá téve m

egérkezett Kizil E

lmába, körül-

nézett, és látta, hogy megszám

lálhatatlan tömegű katonaság gyűlt

össze, minden zugban zsúfolva.

Am

ikor ez a személy ezt az óriási gyülekezetet látta, [csodál-

kozásában] az ujját a szájában [felejtette], s ámulatában-bám

ula-tában ezernyi dicsérettel adózott. A

császár vezíreihez ment, és

átadta a király levelét.A

mikor a császár elé terjesztették a levelet és elolvasta, ha-

ragra lobbant, és a király levelét darabokra tépte. [A király] szol-

gáját nem fogadta, és ezt a választ adta: "Itt az ideje, hogy készen

legyetek!"A

z a személy pedig nagy sietve A

ba királyhoz érkezett, ésrészletesen tudatta vele a valódi helyzetet. A

király [azután] atartom

ány minden irányába leveleket küldött, és katonaságot kez-

dett gyűjteni.

Ezenközben a császár is haditanácsot tartott, és a katonaság

között kihirdették, hogy "Holnap lesz az indulás!". A

mikor reggel

lett, és a világ napja isteni fényével beragyogta a világot, a csá-szári sátor előtt kibontották a zászlókat, a kis és nagy dobok és atrom

biták hangja az égbolt csúcsáig felhangzott, az a roppantnyom

orult hitetlen sereg hullámokban csapatonként elindult. S

oknapi utat és állom

ást hagytak maguk után.

Közben A

ba király is, miután kirobbant az ellenségeskedés,

összegyűjtötte katonaságát, és egyáltalában nem törődve a csá-

szárral, nekilátott a fegyverek és harci eszközök előkészítésénekés [a felszerelés] tökéletesítésének. H

aditanácsot tartott, s akikneknem

volt fegyvere, fegyvert, akiknek nem volt lova, lovat adott,

és m

inden egyes

[katonát] bátorított.

Aztán

a katonanépnek

induljt vezényeltek.E

gy nap Aba király is lóra ült, sorjában kibontotta zászlait, és

elindult. M

eneteltek, m

egpihentek, ettek,

ittak, járóföldeket

hagytak hátra, és eljutottak Nim

cseország határára a Ribad folyó-

hoz, melyet A

kszunak neveznek. Az em

lített folyó partján letele-

204

124

pedtek és megpihentek. Itt szállt szem

be és állt ellen a császár-nak. A

zt szerette volna, ha sikerülne megakadályoznia a császárt

abban, hogy a folyón átkeljen.A

krónikás a következőképpen beszéli és adja elő [a történte-ket]:A

mikor P

etrusz király hátrahagyva trónját, koronáját elme-

nekült és a császárhoz folyamodott, m

ajd Üngürüsz tartom

ányá-nak

néhány kiváló

hőse A

ba király

zaklatása következtében

[szintén] elmenekült és a császár szolgálatába szegődött. A

zután acsászár

Aba

király m

egbüntetésére hadjáratra

indult ellene,

Petrusz király és az em

lített bégek is a császárral együtt mentek a

hadjáratra.D

e eközben a császár néhány kiváló embere a király katoná-

itól értékes híreket hallott, melyekből egészen pontosan m

egtud-ták a királynak azt a tervét és igyekezetét, hogy a császárt nemengedi átkelni az A

kszu folyón. A császár azonban három

helyenis talált gázlót, és az em

lített folyón átkelt a túlsó partra.A

mikor a király ezt észrevette, azonnal nyeregbe szállt az

egész Üngürüsz sereggel, és elállta a császár útját. A

túloldalrólm

egjött maga a császár is, s m

ihelyt hírül vette a király intézkedé-sét, egym

ással szemben elrendezték soraikat, sűrűn felsorakoz-

tatták csapataikat, és összecsaptak.A

csatatéren egyenlő eséllyel küzdöttek, majd am

ikor hevesés bőszült roham

kezdődött, a csatasor felbomlott, az öldöklés

folytonosan hevesedett, a csata és tusakodás ménéke azonban

egyenlő volt. Egyszer csak az Ü

ngürüsz sereg áttörte a császár so-rait, teljesen összebonyolódtak, szám

talan nimcse sereget hánytak

kardélre, és szűkké tették fejüknek a világot. 71 Nem

sok híja volt,hogy a nim

cse sereg legyőzetett és megalázva m

enekülni kény-szerült. D

e amikor a nim

cse sereg már m

ajdnem m

egfutamodott,

észrevették ezt Petrusz király és azok, akik a császárhoz m

ene-kültek, a pártfogását és tám

ogatását kérő Üngürüsz főurak, így

szóltak:"H

a most itt m

i nem állunk bosszút, akkor m

i tovább nem él-

hetünk. Először azért, m

ert kiűztek hazánkból és elűztek népünk-től. Szégyenben m

aradtunk, mert elhagytuk szülőföldünket. M

á-

71 "Szűkké tették fejüknek a világot" =

levágták őket.

205

206

125

sodszor azén, mert a császár és A

ba közötti elhidegülésnek és en-nek a furcsa [oktalan] háborúnak m

i vagyunk az okai. Ha tehát

most ebben [a csatában] vereséget szenvedünk, m

inden becsüle-tünket elvesztjük, és el kell m

enekülnünk, s ha életben maradunk

is, tisztességünk nem lesz. M

ost tehát az a szükséges, hogy bosszútálljunk, m

áskülönben letehetünk arról a reményről, hogy életben

maradunk ezen a világon. M

ikorra tartogatjuk az alkalmat?"

Mikor ezt m

ondták, a császár [seregének] egyik szárnyánhirtelen tám

adásba lendültek, és oly csodálatos hősiességgel har-coltak, hogy atya a fiát, fia az atyját nem

tudta megkülönböztetni,

a fehér ló és fekete ló egyszínűvé vált, és Üngürüsz bégjei az em

-bervérről tigrissé változtak, s a vér párája felhőként borította be azeget. A

két sereg lovainak a lába alól felverődött a föld pora, mint

a pamut[felleg]. A

z ordítozás, jajgatás és jajveszékelés felharso-gott az ég boltozatáig. A

császár serege pedig ebben a gyilkoscsatában ism

ét felülkerekedett, kardot markolva rátám

adtak a ki-rályra, csodás lendülettel oly hatalm

asan csat áztak, hogy a csa-tam

ezőt nem lehetett látni a holttestektől és a [levágott] fejektől.

Bekerítették a királyi sereg szívét, letépték a [királyi] zászlót, le-

terítették a zászlótartót, a sereget teljesen szétverték, és többségü-ket kardélre hányták.

Am

ikor a király ezt látta, azonnal a futásban keresett mene-

déket, becsületét elvesztve megfutam

odott, és átkelt a Tuna fo-

lyón. Onnan tovább futva a T

isza folyóhoz ért, s azon is átkelt.V

olt azon a vidéken egy erős vár, egy bégzáde tulajdona volt,akiben m

egbízott. A bégzáde, aki a vár tulajdonosa volt, m

ivel [akirály] m

egbízott benne, azon az éjjelen szállást adott neki. Va-

gyishogy Aba király abban a várban m

egpihent, de nem árulta el

magát. A

vár tulajdonosa semm

it sem kérdezett, de [m

indenről]tudott, m

ert értesülve volt Petrusz király elleni cselekedeteiről,

Üngürüsz bégjei elleni rút viselkedéséről, a császár elleni ellensé-

geskedéséről, és a háborúban való legyőzetésének történetét isrészben hallotta, s tudom

ása volt a királynak néhány [más] titká-

ról is.Ekkor ez a bégzáde így szólt m

agában: "Ennek m

ost kicsú-szott a kezéből a trón is, a korona is, a vagyon és a kincs is. B

ár-csak sikerülne a császárnak a koronával és trónnal [együtt] azországot

is elnyernie

I V

agy pedig

szálljon vissza

[mindez]

207

208209

126

Petrusz királyra I így tehát a császár és [P

etrusz] király előtt na-gyobb érdem

nem lehet, m

int ha most [kihasználom

] a kínálkozóalkalm

at, s azonnal levágom a fejét. E

nnél nagyobb ajándékot ésnagyszerűbb adom

ányt nem adhatok a császárnak és királynak. S

ezenfelül nem fér hozzá kétség, hogy elnyerem

kedvezésüket éskegyüket, ő pedig nyerje el a büntetést m

indazokért az igazságta-lanságokért és károkért, am

elyeket a királynak, Üngürüsz bégjei-

nek okozott és a császár országában [elkövetett]."E

zzel a

gondolattal elhatározta,

hogy A

bát m

eggyilkolja.M

ég azon az éjjelen megragadta az alkalm

at, levágta a fejét, vérétbőségesen a földre ontotta, s m

egfosztván öt életétől, [lelkét] aszélnek eresztette.

Volt abban a várban egy nagy m

onostor, a fala tövében [göd-röt] ásott, és [A

ba] testét abba temette el. F

ejét magával vitte, és

gyorsan elindult a császárhoz.A

történetírók úgy beszélik, hogy amikor A

ba királya Ribád

folyó mellett vereséget szenvedett és m

egfutamodott, a császár

Petrusz

királyt visszaküldte

Üngürüsz

tartományába.

Mielőtt

azonban őmaga visszafordult volna K

izil Elm

a irányába, még

Petrusz királlyal találkozott, elbúcsúzott tőle, és [csak] aztán in-

dult el Kizil E

lmába.

Onnan azután P

etrusz király is megérkezett Ü

sztüni Belgirád

várába. Az ország előkelőségei is összegyűltek a színe előtt, a

trónra ültették,

és újból

fejére tették

az uralkodói

koronát, s

Üngürüsz tartom

ányának a királya lett. Attól az időtől kezdve a

későbbi királyok is [mind] abban [a várban] léptek a trónra.

Am

ikor Petrusz király az ország gyékényére

72 lépett, elhatá-rozta, hogy egy nagy várost fog építeni, hogy ezért a terem

tettvilágon hírneve legyen és egyúttal belekerüljön a történelem

be.E

zenközben az a bégzáde, aki levágta Aba királynak a fejét, s

[Petrusz] királynak ajándékul hozta, egy nap a király küszöbéhez

érkezett, dívánja elé járult, megcsókolta a földet, im

át mondott a

királyért, elővette Aba király fejét, átadta és a trónhoz küldte. M

i-kor P

etrusz meglátta A

ba fejét, azonnal a levegőbe emelte koro-

náját, és keble táját szívrepeső öröm töltötte el. M

ég aznap nagy

72 A

z ország gyékényére lépni = elfoglalni a trónt, trónra lépni.

210

127

fejedelmi lakom

át rendezett, kezébe vette a bíborszínű bort, ésivott.A

rra a bégzádéra, aki elhozta a lenyesett fejet, fejedelmi pa-

lástot öltetett, rengeteg aranyat, ezüstöt és rubin-drágakövet adottneki, am

ikkel nagyon megörvendeztette, és hívévé tette. A

ztán azta fejet [P

etrusz] elküldte a császárnak.M

ivel így az ég kupolája az ő kívánsága szerint fordult, [há-lából] egy nagy várat építtetett, m

elyben egy hatalmas kolostort

állíttatott fel. Abban az időben azonban a saját nem

zetségébőlvolt egy m

agas rangú vezíre, akit Andrijásnak hívtak. A

mikor

Petrusz m

ár hat éve uralkodott, ennek az Andrijás vezírnek az az

alávaló terve [támadt], hogy a király életére tör, m

ert elfogta őt azuralkodás utáni vágy. V

égül is egy nap alkalmat talált, a király

ételébe mérget kevert, s [így] m

egölte.A

mikor P

etrusz király azt a nagy várost megalapította, benne

egy hatalmas kolostort is építtetett. [E

nnek a városnak] a Pécsova

nevet adta. Annak a kolostorában tem

ették el.

Gyere, oh te, az értelem

tengerének búvára,H

allgass meg figyelm

esen egy pillanatra engem,

Ám

bár amit m

ondok, az csak elbeszélésÉ

s csak panasz a világ állapota ellen,[M

ely] senkihez sem hőséges és folyása nem

szabályos,M

indenkihez elmegy és valahogy eléri.

Hallgasd m

eg, mi történt P

etrusszal,M

ivel tele pohár mérget akkor m

egivott,M

egölte öt a gyilkos zsarnokság,M

ivel az a méreg gyilkos m

éreg volt.

A világ ham

is csillogása elöl behunyt a a szemét,

Fehér testét fekete földbe tem

ették,Szolgái jajgatva m

egsiratták,O

h barátom, eltem

ették őt Púcsevíben.

211

212

128

Próza: A

világtörténelem krónikásai és A

dám fiai 73 kaland-

jainak elbeszélői Adám

fiairól és az alsó világ történetéről a kö-vetkezőket adják elő:

Miután

Andrijás

vezír P

etrusz királynak

mérget

adott és

gyalázatosan megölte, a helyére trónra lépett és uralkodott. A

zu-tán egy nap ez a hír a nim

cse császár fülébe jutott, nagy haragralobbant, és szerfölött bánkódott. így szólt: "V

eszítsem el a csá-

szárságomat, ha P

etrusz király vérét meg nem

bosszulom!"

[Azonnal] leveleket küldött széjjel az országba, hogy az ösz-

szes tartományokból szállítsanak gabonát [a hadsereg élelm

ezésé-re]. [K

özben] gyűjtötte a sereget. Am

ikor a gabonát beszállították,parancsot adott, hogy rakják hajókra. A

hajókra számtalan katonát

ültetett, és megparancsolta, hogy m

enjenek Pozson vára ellen.

Maga pedig összegyűjtötte a cseh és nim

cse katonaságot, mely

puskával vagy nyíllal felszerelt gyalogosokból és vértes lovasság-ból állt, oly nagy szám

ban, hogy azt leírni nem lehet és szóval

sem lehet elm

ondani.A

z volt a szándéka, hogy maga is P

ozson vára ellen megy, azt

körülzárja, és az élelmiszert szállító hajókat [a D

unán] leúsztatja.P

arancsot adott tehát, hogy az élelmiszert szállító hajók indulja-

nak el Pozson felé. M

aga pedig mérhetetlen lovas és gyalogos se-

regével, dobjaival, zászlaival elindult Pozson vára irányába.

Közben azonban P

ozson urai hoz jutott ez a hír. Azok pedig

egy embert küldtek a királyhoz ezzel az üzenettel: "A

császárhajóhada jön ellenünk. M

aga a császár is [annyi] katonával jön,hogy a föld nem

bírja el őket !"D

e a vár urai is el voltak foglalva a készülődéssel. A vár né-

péből sok katonát kiküldtek, hogy keveredjenek el az ellenségkatonái között. A

mikor az élelm

iszert szállító hajókkal Pozsonhoz

értek, azon az éjjel a várbeliek harci szerszámaikkal sok gabona-

szállító hajót kiluggattak és elsüllyesztettek.A

zután megérkezett a császár is az em

lített várhoz, és ostromalá fogta. A

mikor elm

ondták neki, mi történt a gabonaszállító

hajókkal, és a császár ezt az eseményt tudom

ásul vette, nagyonelszom

orodott és elkeseredett. Nagyon m

egharagudott a [hajóhad]kapudánjára, és becsukatta őt. Á

mbár halálosan el volt keseredve,

73 Á

dám fiai =

az egész emberiség.

213

214

129

azonnal parancsokat íratott, hogy a nimcse tartom

ányok ismét

küldjenek gabonát. [A leveleket] lepecsételte, és futáraival el-

küldte.A

krónikás szavai szerint Andrijás király abban az időben er-

re a vidékre tolmácsokat [kém

eket] küldött, akik éppen akkor ér-keztek arra a tájra, és a gabonaszállítást [sürgető] parancsokat vi-vőkhöz csatlakoztak. R

ábeszélték őket arra, hogy a király színeelé jöjjenek velük. A

kkor a náluk levő parancsokba belenéztek,látták, hogy gabonaszállítási parancsok. A

zonnal egy másik pa-

rancsot írtak a császár nevében, [mely így szólt]:

"A D

una folyón levő és útnak indított hajókat azonnal térít-sétek vissza és tartalékoljátok. A

z itteni gabona évekig elégségeslesz, m

íg el nem fogy. V

egyétek tudomásul, hogy elindultam

, ésIszkender-hídnál fogok telelni."

Ezt a parancsot lepecsételték, és titokban a nim

cse tarto-m

ányba küldték. Am

ikor ez a parancs a nimcse fejedelm

ekhez ér-kezett, a többi gabonaszállító hajót visszatérítették és lehorgo-nyozva hagyták.

Közben a császár B

ozon várát ostromolta. A

várparancsnok-oknak ezt a levelet írta: "T

i, akik a vár parancsnokai és bégjeivagytok, tudjátok m

eg, hogy ha jóakarattal átadjátok nekem a vá-

rat, fejetek és vagyonotok üdvösséget nyer, és elmehettek, de ha

parancsomm

al ellenkeztek, és nem adjátok át, akkor én követ kö-

vön nem hagyok, és beveszem

a várat."A

zok pedig a válaszlevélben ezt írták: "Tudd m

eg, hogy egykövet sem

adunk, amivel beverjed a fejedet! N

e fukarkodj megten-

ni, ami tőled kitelik!"

Ezenközben a császár seregében felütötte a fejét a nélkülözés,

és a sereg az éhezés következtében ínséges helyzetbe került. Más-

részt pedig a király csapatai megakadályozták a gabonaszállítókat,

mert a gabonát m

ind elvették.A

bban az egyben reménykedtek, hogy a nim

cse tartományból

megérkezik m

ajd a szállítmány. A

z éhínség következtében a ra-gály oly nagy fokban terjedt közöttük, hogy kezdtek szétszóródni.

Am

ikor a császár ezt látta, futárokat küldött a gabonáért,m

elynek szállítására parancsot adott. Am

ikor [a futárok] odaértek,látták, hogy a gabonáért küldött szolgának is nyom

a veszett. Ak-

kor lepecsételték, hogy megküldik a császárnak azt a levelet, am

it

215

216

130

a király [a császár nevében] hozzájuk intézett. Mivel az a futár

látta, hogy nyoma sincs a gabonának, azzal a paranccsal, [m

elyeta király cselvetésként irt], nagy gyorsasággal a császár színe eléjárult, és előadta a valóságos helyzetet. A

[császár] belepillantotta levélbe, és ám

ulatból bámulatba esett, s [rögtön] tudta, hogy ez

az ellenség cselvetésének a bizonyítéka. A végén belátta, hogy az

ő terve és gondolata nem valósul m

eg.A

zonnal barátságos levelet irt Andrijás királynak. E

gyúttalsok és különféle drágaságokat küldött neki ajándékba, és kiválókövetekkel elküldte neki.

A király eközben figyelte a császár m

ozdulatait, hadseregétjól felszerelve készenlétben tartotta, és az volt a jól m

egfontoltszándéka, hogy [m

ost], mivel a császár seregét az éhezés m

eg-törte, ellene tám

ad. Összevonta tehát seregét, hogy a császár ellen

indul. E

közben m

eghallotta, hogy

jön a

császár tiszteletbeli

[nagy] követe."V

ajon most m

i lesz?" – gondolta. Indulását elhalasztotta, sm

egvárta az érkező követet. Egy nap a követ tényleg m

egérkezett,s a király vendégházában szállásolták el. V

álogatott ételekkelvendégelték m

eg, aztán Andrijás király is [teljes királyi] díszben a

trónteremben trónjára ült, fejére tette az ország koronáját, felöl-

tötte a díszpalástot, és ülést tartott. üngürüsz bégjei és hősei is je-len voltak ezen az ülésen, bal- és jobboldalt arany- és ezüstszéke-ken ültek, vagy álltak, kezüket [m

ellükön] összekulcsolva, szol-gálatra készen várakoztak. A

zután a császár követe engedélytnyert és belépett a tanács[terem

]be. Helyet foglalt a trón előtt, és

imát m

ondott a királyért, azután átadta a levelet.A

mikor elolvasták, látták, hogy [a császár] békét és örök ba-

rátságot kíván. A király ennek nagyon m

egörült, és a szíve tájam

egtelt örömm

el, s a császár levelét és ajándékait [szívesen] elfo-gadta. D

e a szíve mélyén nem

hitte el az eljárás [őszinteségét], ésszívében tudta, hogy ez színlelés.

Volt azonban A

ndrijás királynak egy kis fia, akit Szalam

on-nak hívtak. A

császárnak is volt egy lánya, Szafije volt a neve, de

még kiskorú volt.

A császár azért küldte a barátságot és kibékülést óhajtó leve-

let, mert [őszintén] kibékülési szándéka volt, de a király ezt szín-

lelésnek vélte, s [ezért] így szólt a követhez:

217

218

131

"Mivel a császárnak barátság és kibékülés a szándéka, ezt

elfogadjuk, de azzal a feltétellel, hogy adja jelét a barátságnak,úgyhogy köztünk örök barátság jöhessen létre."

Ezzel a feltétellel a király egy okiratot írt, lepecsételte, s tö-

méntelen ajándékkal egy em

berével elküldette a követeknek.E

gy nap a követek vándorolva-megpihenve m

egérkeztek acsászár székvárosába. R

észletesen beszámoltak a király seregéről

és helyzetéről. Aztán átadták a császárnak azt az okiratot.

[A császár] átvette, feltörte a pecsétet, és elejétől végig elol-

vasta. Látta, hogy a királynak az a szándéka, hogy a császár lá-

nyát eljegyeztesse fiának és elnyerje a kezét. Azután kezét sza-

kállára téve a gondolkodás tengerébe merült. P

ozson várától visz-szavonult, és ezáltal] véget vetett az ellenségeskedésnek, m

ajdvisszatért saját birodalm

ába. Azután a császár elhatározta, hogy

lányát Szalam

onnak adja, s ezért a következő levelet írta a király-nak:"H

atalmas

király, óhajtásodat

és kívánságodat

tökéletesm

értékben megértettem

. Most szolgáljon tudom

ásodra, hogy haazt akarod, hogy kívánságod célhoz érjen, először m

ondj le a ko-ronádról és trónodról fiad, Szalam

on javára, és add át neki, énpedig óhajtásodnak és összes kívánságodnak eleget teszek. E

z azén elhatározott akaratom

." Ezt adta [a király] tudom

ására.A

mikor [a császárnak] ez az elképzelt és titkos kívánsága a

királyhoz érkezett, [a király] lemondott koronájáról és trónjáról

fiának, Szalam

onnak a javára.V

olt azonban abban az időben Andrijásnak egy testvére, aki-

nek Bejla volt a neve, és abban az időben E

rdel tartományának

volt a bánja. Mivel a király azt akarta, hogy helyére S

zalamon

lépjen, óvakodott attól, hogy emiatt B

ejlával ne keletkezzen el-lenségeskedés. A

legfőbb vágya azonban az volt, hogy a császárlányát fiának m

egszerezze. Végül is ennek a szándéknak az érde-

kében, hogy a császár lányát Szalam

onnak megnyerje, belenyu-

godott abba, hogy koronáját és trónját Szalam

onnak átengedi.Ö

sszehívta tehát a tartomány bégjeit, előkelőit és okos em

be-reit egy hatalm

as lakomára. A

lakoma után a jelenlevő előkelősé-

gek és bölcsek előtt a király szóra emelte fejét, és ezt m

ondta:"B

égek! Tudjátok m

eg, hogy megöregedtem

, és mostani hely-

zetemben az a szándékom

, hogy elnyerjem Szalam

on számára a

219

220

132

császár lányát. A ti beleegyezéstekkel m

ostantól kezdve a koronátés trónt átadjuk neki, azzal a feltétellel, hogy am

íg ő maga alkal-

mas és képes lesz [az uralkodásra], az ő helytartója én legyek.

Bégek, m

it szóltok ehhez a gondolathoz?"H

ogy feleletet adhassanak a jelenlevő és figyelő bégek, egy-m

ás között tanácskoztak, aztán így szóltak:"H

a a valóságos helyzetet tekintjük, ő [a király] nagyonm

egöregedett, másrészt pedig az ország süvege apáról fiúra száll

örökségül. Ezért tehát a király szavainak alávetjük m

agunkat."A

koronát és trónt Szalam

on számára m

éltónak találván, azország koronáját fejére tették, királyi palástba öltöztették, és ki-rállyá kiáltották ki őt [apja] helyére. A

ztán előkelő üngürüsz bé-gek kíséretében [a király] S

zalamont a császárhoz küldte.

Szalam

on tehát elindult, és a nimcse tartom

ány felé vette út-ját. V

ándorolt, megpihent, evett, ivott, és am

ikor közel érkezettK

izil Alm

ához, az ország összes előkelői és a birodalom em

írjeim

entek, fogadták, és tisztelettel bekísérték és a császár színe elévezették. A

zután a császár hét lépést eléje ment, és szívélyesen

üdvözölte. Jobb oldalán helyet mutatott neki, [S

zalamon] oda-

ment és leült. A

zután néhány napon keresztül kitűnő lakomát ren-

dezett. Császári palástba öltöztette, az összes jelenlevő bégeknek,

az udvari nép aprajának-nagyjának gazdag ajándékokat adott, ésm

egörvendeztette őket.A

zután a császár, ígéretéhez hűen, a lányát Szalam

onnak ad-ta. A

környező tartományok m

inden szögletébe és minden tájára

embereket küldött, az ottani bégeket és előkelőségeket m

eghívat-ta, nagy sokadalm

at hívott össze. Fejedelm

i lakodalmat rendezett,

s napokon keresztül ettek, ittak, s hírvivőket küldött a királyhoz,és szám

talan ajándékot osztott szét.E

közben a király is hatalmas lakom

át és lakodalmat rende-

zett, a kor ellenére74 ettek, ittak, kellem

esen mulattak, az akkori

idők szokásai szerint felhevülve vidáman m

ulatoztak, [míg] a la-

kodalom véget nem

ért.A

krónikás ezt úgy regéli, hogy amikor a király S

zalamonnak

átadta a helyét, fejére tette az ország koronáját, aztán a császárhozküldte, ennek a híre elterjedt, és végül is E

rdel tartománya bánjá-

74 A

kor ellenére = e m

ulandó korszak (világ), az elmúlás ellenére.

221

222

133

nak, Bejlának a fülébe jutott. E

miatt nagyon elkom

orodott, és el-fogta a keserűség. A

gond tengerébe merült, és az aggodalom

óceánjába süllyedve haragra gyúlt, dörgött és villámlott.

Közben a királyt is állandóan m

ardosta [a lelkiismeret] az el-

követett tette miatt, és óvakodott B

ejlától, mert az a gondolat

[vert gyökeret] képzeletében, hogy ő utána75 váratlanul lázadást

szít majd az országban. Á

mbár testben-lélekben m

egöregedett és[egész] testében elgyengült, elhatározta, hogy E

rdel tartományá-

ból Bejlát színe elé hívatja, próbára teszi, s kifürkészi gondolatait

és szavait. Azonnal em

bert küldött hozzá, és ezt izente:"T

e Bejla vagy, az én testvérem

, vedd tudomásul, hogy a ha-

lál betegsége úrrá lett felettem, annyira, hogy engem

mostantól

kezdve halottnak tudhatsz. Azt kívánom

tőled, mihelyt az em

beremm

egérkezik hozzád, se alkalmat, se egy percet ne késlekedj, gyor-

san gyere hozzám, m

ert ha ezt figyelmen kivül hagyod és elha-

nyagolod, lehetetlen lesz a sikere a velem való találkozásnak. N

em

ondd [aztán, hogy] ezt nem tudtad."

Mihelyt ez az üzenet B

ejlához érkezett, egy pillanatot, egyórát sem

késlelkedett, felkerekedett, s [mihelyt] a király székhe-

lyére érkezett, azonnal jelentették [megérkezését]

a királynak.V

égül a király parancsot adott a vezírének, hogy az ország koro-náját hozzák eléje. E

zt majd a jobb kezében tartja, a bal kezében

pedig egy csupasz éles kardot fog tartani. Ebben a helyzetben

tiszteletteljesen állva fogja [Bejlát fogadni].

Azután B

ejlát a színe elé hívatta. Ekkor B

ejlát a királyi palo-tába

kísérték. T

alálkoztak egym

ással, egym

ás egészsége

felőlkérdezősködtek, végül a király beszédbe kezdett, és beszéd köz-ben ezeket m

ondotta:"Ím

e, figyelj ide! Én nagyon elgyengült öreg és jelentéktelen

porszem lettem

. Nyilvánvaló, hogy m

ostantól kezdve nem fog az

állapotom javulni, és az én korszakom

végéhez ért, maradt egy-

két napom. M

ost abban a kegyben részesítlek, hogy íme, itt van az

ország koronája és itt van ez a meztelen kard, bárm

elyiket óhaj-tod, válassz közülük egyet, és legyen a tied."

Am

ikor a király ezeket a szavakat kiejtette, Bejla lehajtotta a

fejét, és a gondolkozás tengerébe merült. A

csodálkozástól és

75 A

zaz: a halála után.

223

224

134

ámulattól elszédült a feje, vajon a kettő közül [m

elyiket válassza].M

ikor aggodalma felengedett, az ott szolgálatot teljesítő vezír ar-

cára tekintett. A vezír jelt adott B

ejlának, és a [király] bal kezébenlevő csupasz kardra m

utatott. Bejla pedig ezt a jelet m

egértette,tudta, hogy em

ögött valami van. V

égül is a király parancsát telje-sítette, és a kardot választotta, m

ajd megcsókolta a földet, és im

átm

ondott a királyén.D

e a királynak az volt a titkos gondolata, amikor B

ejlának azország koronáját és a kardot felajánlotta, hogy ha a korona irántvolna hajlandósága, akkor az azt jelenti, hogy az uralkodás utánivágy van elm

éjében. De ha a kardot választja, akkor m

eg van elé-gedve a báni m

éltóságával. A király el volt tökélve, ha a királyi

koronát választja, akkor Bejlát irgalom

nélkül megöleti, de m

ivela csupasz kardot választotta, ép egészségben m

egmaradt.

A krónikás úgy beszéli [tovább], hogy B

ejla akkor elkese-redve az aggodalom

tengerébe merült, m

ert tudta, hogy a végénsem

mi jót sem

várhat a királytól. Ezért azonnal, azzal az ürügy-

gyel, hogy visszatér Erdel tartom

ányába, összeszedte fegyvereit,és a leh királyhoz m

ent. Kapujához fordult hódolattal, és elpana-

szolta neki keserves sorsát és a király gonosz szándékát. Leborult

a leh király előtt, és könyörgött, hogy nyújtson neki segítséget ésadjon segedelm

et.A

mikor a leh király végighallgatta B

ejla sorsát, megsajnálta

öt, és kérését elfogadta. [Azután] az összes leh tartom

ányok hő-seihez leveleket küldött, és hadjáratra szólította fel őket.

Mialatt a leh bégek alapos hadi fegyverzettel csapatonként

gyülekeztek a leh uralkodó kapujánál, azalatt Andrijás király is

felépült, és figyelni kezdte Bejla [cselekedeteit].

Am

ikor meghallotta, hogy a leh királyhoz m

ent, vajon mi

okosat lehet

tenni, gondolta

magában,

[mert]

gyanút fogott.

Azonnal kém

eket küldött Leh tartom

ányába, akik [odaérkezve]látták, hogy olyan töm

éntelen tévelygő katona gyűlt össze, hogyazt nyelvvel elm

agyarázni nem lehet.

Bejla pedig onnan E

rdel tartománya hőseinek leveleket kül-

dött, [melyekben] ezt írta:

"Mihelyt parancsom

hozzátok érkezik, gyorsan és alaposanszereljétek fel összes csapataitokat, és legyetek teljesen felkészül-ve. M

ihelyt megküldöm

parancsot, induljatok el, hogy velem a

225

226

135

Tisza folyó m

ellett találkozzatok, de nagyon vigyázzatok, és mást

ne cselekedjetek. "E

rdel tartományának is hatalm

as serege gyűlt össze, és amint

egy helyen egybegyűltek, Bejla parancsára készen várakoztak.

Ezalatt a leh király segítségül rengeteg katonát toborzott össze, és

fővezérükké Bejlát nevezte ki.

Mikor a kém

ek, akiket Andrijás király L

ehországba küldött,ezt a hatalm

as gyülekezetet látták, sürgették a királyt, és ígyszóltak:

"Bejla a leh királyhoz m

ent, és egyesült vele. Fejed és orszá-

god ellen csodás töméntelen katonaságot gyűjtöttek össze, hogy a

föld és az ég nem bírja el őket, nincs m

ost arra idő, hogy hanyaglégy."A

mikor a királlyal tudatták ezt a hírt, a lelke a szájába ug-

rott, 76 mert annak idején kiváló és hősies bégjeinek és legjobbjai-

nak többségét Szalam

on fiának kíséretében a Nim

cse tartományba

küldte. Bejla pedig m

ost a leh és erdeli seregeket egyesítve életéretör.

A krónikás úgy adja elő, hogy a király azonnal levelet írt a

császárnak, melyben részletesen előadta a történteket. A

leveletlepecsételte, a futárok kezébe adta, és a legnagyobb gyorsasággalelküldte a császárnak. A

mikor a levél m

egérkezett a császárhoz,feltörte

a pecsétjét,

elolvasta, és

tudomásul

vette a

tartalmát.

Azonnal leveleket írt C

sehország fejedelmeinek és N

imcseország

főurainak:"A

legnagyobb gyorsasággal gyűjtsetek sereget, se egy pilla-natot, se egy órát ne késlelkedjetek, jöjjetek seregeitekkel kapum

-hoz."A

mikor a császár parancsa m

egérkezett azokba a tartomá-

nyokba, mindegyikük összeszedte seregét, és a császár kapujához

jött, ahol mérheteden sereg gyülekezett össze.'

Volt azonban a hercegi dinasztiából egy hírneves bég, akit

Belhum

uznak hívtak. Őt nevezte ki a császár a nim

cse sereg fő-vezérévé. A

cseh tartományi sereg fővezérévé pedig egy cseh fe-

jedelmet, kiváló és tapasztalt béget jelölt ki. E

zekre fejedelmi pa-

lástot öltetett, és mindnyájukat m

egörvendeztette. Azután ezt a

76 A

lelke a szájába ugrott = nagyon m

egrémült.

227

228

136

tengernyi sereget Andrijás segítségére küldte. A

z említett fővezé-

reknek meghagyta, hogy sehol se időzzenek és ne késlekedjenek,

amíg a királlyal nem

találkoznak.D

e most m

i megérkeztünk a leh király ügyéhez és B

ejla bántitkos dolgaihoz. A

leh uralkodó nagy segítséget nyújtott neki. Az

erdeli sereget

is összegyűjtötte,

melyhez

ismét

futárt küldött,

hogy induljon el. Azután a leh király felnyitotta kincstárát, a leh

főuraknak palástokat és bőséges ajándékokat adott. Azután B

ejlaa [leh] király palotájába m

ent, [színe] elé járult, imát m

ondott, ke-zet csókolt, engedély jeléül palástot öltöttek rá, s azzal a töm

érdekfőúrral és seregekkel elindult Ü

ngürüsz felé.K

özben Andrijás király is kihirdettette a töm

éntelen cseh ésnim

cse katonaságának, hogy másnap lesz az indulás. A

mikor el-

múlt az éjjel, s nappal lett, a világ napja K

af tornyából kidugta afejét

és isteni

fényével beragyogta

a világot,

azon a

naponA

ndrijás király is lóra ült, felszállt a hajóra, és átkelt a Tuna fo-

lyón. Utána a tévelygő sereg is csapatonként felszállt a hajókra, és

átkelt az említett folyón. A

király aztán azon a helyen tanácsottartott, m

ajd kiadták a parancsot az indulásra.V

égül felkerekedtek, és abban az irányban indultak el, ahon-nan B

ejla érkezését várták.E

rdel tartománya bégjeinek B

ejla újból parancsot küldött:"G

yorsan jöjjetek seregeitekkel, a Tisza folyónál találkozunk!" A

zerdeli sereg elindult, és am

int az említett folyóhoz ért, letáboro-

zott és Bejlára várakozott.

Egy nap B

ejla közeledésének a hírére figyelmesek lettek, és

az erdeli hősök elébe mentek. [A

mikor a közeledő csapatok] oda-

értek, egy bámulatos nagy sereget szem

lélhettek meg, am

ilyentm

ég szem nem

látott, és ámulatból bám

ulatba estek, ujjukat aszájukba dugva csodálkoztak. A

zután Bejlával találkoztak, ösz-

szejöttek, egymás egészsége iránt érdeklődtek.

Azután a két sereg hidat vert azon a helyen az em

lített fo-lyón. Á

tkeltek rajta, és a király irányában kezdtek éberen figyelni.A

király is hallott róluk, és értesült az eseményekről. A

két ellen-ség közel ért egym

áshoz. A király, életének utolsó napjaiban,

szemben találta m

agát Bejlával és tengernyi cseh, nim

cse és rész-ben üngürüsz seregével. M

ajd ott letáborozott és megpihent.

229

230

231

137

Azon az éjjelen m

indkét oldalon őrség vigyázott egész haj-nalpirkadásig. A

mikor azonban a világot beragyogó nap a föld

színére vetítette fényét, a két sereg tetőtől talpig felvértezve lóraült,

feldíszítették csapataikat

és felékesítették

soraikat. A

ztánm

indkét fél kardot rántott, vágtató lovakkal előrerontottak, vere-kedtek, csatáztak, harcoltak, és em

beri vérrel pirosra festették aföld porát.

A csata egyre tovább hevesebbé vált. A

cseh tartományokból

jött segédcsapatok

egyszerre m

egindulva B

ejla ellen

egy[össz]tám

adást indítottak. Ekkor azonban az erdeli vitézek és hő-

sök kardot és lándzsát szegezve vágtató paripáikon a cseh katona-ságra rontottak, összekeveredve [heves] csatát vívtak, és A

ndrijáskirály szám

ára szűkké [kegyetlenné] tették a földkerekséget. Acseh katonaság nagy részét lenyilazták és kardélre hányták. C

sataközben a cseh sereg fővezére ellen törtek, és leszúrták. V

égül ism

ikor ezt a cseh sereg látta, [cserben]hagyta a királyt, és megfu-

tamodott.

Am

ikor a király ezt a zavart látta, a jobbszárnyon levő nimcse

bégekre tekintett, két kezét felemelte, s m

iután "Hé, ne engedjé-

tek!"-et kiáltott, azok megindultak, és B

ejla ellep támadva egy

össztámadásba lendültek, s ordítozásaik hangjával a világot szűk-

szívűvé tették. Mindkét oldalon m

egszámlálhatatlan nyom

orulthitetlen népet tettek a földdel egyenlővé. É

s addig csat áztak, öl-dököltek, am

íg a világot beragyogó nap le nem hanyatlott.

Végül is a király oldalán levő nim

cse sereg sorait áttörték,harci zászlójukat és zászlóvivőiket leteperték. A

harc folyamán

alkalmat találva elfogták a főurak főparancsnokát, aki a hercegi

családból való volt, és Beldzsem

oznak hívták. Végül széjjelszór-

ták és menekülésre kényszerítették a nim

cse sereget, s ezáltalbecstelenné tették őket. E

zektől visszafordulva a királyi testőrségellen tám

adtak.B

ejla is az erdeli és leh bégekkel és előkelőségekkel egyszer-re m

egindult, s minden oldalról tám

adásba lendültek és csatáztak.A

mikor a király ezt a helyzetet látta, m

eg nem m

aradhatott,sátrait és m

indenét elhagyva el akart menekülni, de a tám

adókközben a királyhoz értek és elfogták. M

ivel nagyon öreg volt, le-gyűrték, foglyul ejtették, és B

ejla színe elé hurcolták. Azon az

éjjelen őrizetbe vették.

232

233

138

Mihelyt reggel lett, B

ejla a hadsereg elé lépett, és tanácsko-zást tartott. A

znap Andrijás király szám

ára leterítették a politikagyékényét, és az összetört szívű fogoly királyt elővezették. B

ejlaegypercnyi kegyelm

et sem adott, életét vette, s életének áruját

értéktelenné tette. Azt a hercegi nem

zetségből való Belhum

uzt,aki a nim

csepártiak fejedelme volt, m

indkét szemére m

egvakít-tatta.

Vers:B

elhomoz szem

ét megvakították,

Sötétté tették szemének a világot.

Mi öröm

e van a világból a vaknak,B

oldogság-e élni a világtalannak?

Próza: A

krónikások és hírmondók úgy adják elő, hogy am

i-kor A

ndrijás királya Tisza folyó közelében vereséget szenvedett,

foglyul esett, és Bejla kioltotta életét, B

ejla arról a helyről elin-dult, és S

zekszár néven ismert helyen átkelt a D

una folyón. Aztán

Üngürüsz trónjára lépett, és egy ideig igazságosan és m

éltányosanuralkodott.

Üngürüsz országának és E

rdel tartományának bégjei, nép-

ének és törzsének apraja-nagyja szívvel-lélekkel barátaivá lettek,m

eg voltak vele elégedve, és engedelmeskedtek neki.

Miután fejére tették az uralkodói koronát, királlyá koronáz-

ták, és őszinte szolgái lettek. Azután B

ejla király azt kivánta,hogy S

zekszár városa közelében, azon a helyen, ahol átkelt a Du-

na folyón, hogy annak az emléke fennm

aradjon, egy hatalmas

kolostort építsen. Aztán azon a helyen fel is építtetett egy nagy

kolostort.A

ztán Ü

ngürüsz trónjára

lépett, és

három

éven keresztül

uralkodott, m

ajd eltávozott

a világból,

és az

általa felépített

szekszári katedrálisban temették el. K

ét fia maradt, az egyiket

Gejzának, a m

ásikat Ladiszlausnak hívták.

[-------------------A

világtörténelem krónikásai és Á

ám fiai kalandjainak a hír-

mondói úgy beszélik és adják elő, hogy am

ikor Bejla király eltá-

vozott a világból, Andrijás királynak a fia, S

zalamon, akit annak

előtte királlyá választottak, felfigyelt, felkerekedett, hódolattal a

234

235

139

császár kapujához járult. Fejét engedelm

esség jeléül lehajtotta, acsászár elé terjesztette a szükséges teendőket, és ezt m

ondta:"H

atalmas császár! T

udd meg, és légy éber, hogy m

iutánB

ejla király eltávozott a világból, Üngürüsz országa üresen m

a-radt. T

ulajdonképpen az a trón jogosan nekem adatott a hatalm

ascsászár segítségével, am

ikor atyám életben volt. így tehát, hatal-

mas császár, késedelem

nélkül légy kegyes és irgalmas, s ebben

az alkalmas pillanatban légy tám

ogatóm. E

bben a nehéz pillanat-ban légy hozzám

barátsággal, fogj kézen, és emelj fel engem

am

egaláztatás és nyomorúság porából!"

Így könyörgött és esdekelt, s ebben az alkalmas pillanatban

támogatást és segítséget kért. A

császár méltónak és alkalm

asnaktalálta kérését, s leveleket küldött szét a tartom

ány oszlopaihoz77

mind a négy [világ-]táj irányában.

"Gyorsan szedjétek össze fegyvereiteket és harci eszközeite-

ket, legyetek figyelmesek és körültekintők, se egy percet, se egy

órát ne késlekedjetek, [hanem] jöjjetek szolgálatom

ra!"N

éhány ezer nimcse katona és kiváló bátor vértes lovas jött

össze, és Szalam

on régi kíséretének bégjei és főurai is fegyvere-sen csatlakoztak a sereghez. A

császár akkor kinyitotta a kincstá-rát, m

indegyiküknek bőségesen osztotta szét a császári palástokatés ajándékokat, [s ezzel] jó nevet szerzett [m

agának].A

ztán hatalmas lakom

át rendezett, Szalam

onra felöltötte az"engedély-palástot", 78 rengeteg aranyat, ezüstöt, rubint és drága-követ ajándékozott neki, és töm

éntelen nimcse seregét kíséretül

adta melléje. A

zután a császár kapujának [szolgálatára] ldozvánfejét, egy nap onnan nyeregbe pattanva elindult, és Ü

ngürüszszékhelye irányában útra kelt.

De B

ejla királynak Gejza és L

adiszlaus nevű két fia maradt.

Közben ezek is hevesen vágyódtak a királyság elnyerése után.

Ezek élénken figyelték S

zalamon m

inden mozdulatát és titkos

cselekedetét a császár környezetében, és megtudták, hogy seregé-

vel elindult, tudták, hogy mi a vélem

énye és nézete róluk, s szá-m

ukra ebből semm

i jó nem szárm

azhatott.

77 A

tartomány oszlopai =

a főurak.78 E

ngedély-palást = fontos útra induló m

agas rangú személyeknek távozásukkor

palástot adott az uralkodó.

236

237

140

Abban az időben azonban volt egy nővérük, aki a cseh ki-

rálynak volt a felesége. Végül is összegyűjtötték B

ejla királynakm

inden kincsét-vagyonát, felmálházták, és néhány ezer em

berrelL

ehország irányába vették útjukat. Sehol sem

időztek, sem nem

pihentek, éjjel-nappal haladva egy nap a leh uralkodó kapujáhozértek, lába elé borultak, arcukat a földre hajtották, és előadtákhelyzetüket. A

leh Uralkodó így szólt hozzájuk:

"Nos, várjunk néhány napot, s m

eglátjuk, mit m

utatnak kor-szakunk és időnk napjai!"

Szívélyesen fogadta őket, és a leh tartom

ányban helyet jelöltki nekik. Ő

k aztán a leh uralkodó védelme alatt jól töltötték életü-

ket, evésben, ivásban, szórakozásban, mulatásban nem

volt hiá-nyuk. D

e állandóan kínozta őket a vágy és óhajtás a királyság el-nyerése iránt.

Egy idő m

úlva a leh királynak nővérüktől fia született. A ki-

rállyal együtt egy ideig nagy örömm

el és vidáman a szórakozás-

nak és mulatozás nak szentelték m

agukat. Egy nap így szóltak a

királyhoz:"H

atalmas király! R

ajtatok kívül más tám

aszunk és menedék-

helyünk nincs. Tőled m

agas kegyet és óvó szeretetet remélünk.

Atyánk helyét add nekünk vissza, hogy életed folyam

án barátainkörvendezők, ellenségeink siránkozók legyenek! " E

sdekelve kí-vánták ezt a királytól.

"Bárcsak úgy lenne!" – válaszolt a király.

A

krónikások és

hírmondók

úgy beszélik

[tovább], hogy

Szalam

on egy nap megérkezett Ü

ngürüsz trónjához, s azt üresentalálva azonnal a trónra ült, fejére tette a királyi koronát, és ural-kodni

[kezdett] Ü

ngürüsz országában.

Közben

éberen figyelt

Valadiszlaus felé. T

udomást szerzett annak m

inden cselekedeté-ről, dolgáról. G

ejza és Valadiszlaus pedig igyekeztek az ország

megszerzésére, s végül a leh királytól kértek segítséget. E

z oknálfogva a király segítséget nyújtott, és sereget gyűjtött nekik. O

nnanaztán felkerekedtek, és a sereggel elindultak E

rdel tartományába.

Eközben

azonban S

zalamon

királynak, am

ikor tudom

ástszerzett arról, hogy sereget vontak össze és elindultak E

rdel irá-nyába, kétségei m

erültek fel, és így szólt:"M

ivel ezek a leh királyhoz pártoltak, végül is ebből valami

baj származik. E

z ellen most az az orvosság, ha fáradságot nem

238

239

141

kímélve barátságot színlelünk, hogy [tervük] ne sikerüljön, és ne

húzzanak belőle hasznot. Ez m

egéri a fáradságot."A

zonnal levelet írt, lepecsételte, és elküldte a két testvérnek.A

mikor a levél hozzájuk érkezett, feltörték a pecsétet, m

egnéztéka tartalm

át, mely így szólt:

"Mostanában sereget vontatok össze, és elindultatok E

rdelbe.M

i ezzel a célotok? Hisz ti az én igazi testvéreim

vagytok, véretekugyanabból a vérből, testetek ugyanabból a testből van, am

int azenyém

. Kegyeskedjetek elűzni közülünk az ellenségeskedést, és

gyertek az én trónusomhoz. A

királyságon kívül bármit kívántok,

teljesítjük."A

mikor a király levelét elolvasták és m

egtudták szándékát,habozás nélkül elfogadták és helyeselték. D

e mivel közben E

rdeltartom

ánya közelében telepedtek meg, és rendbe kellett hozni

birtokaikat, csak egy idő múlva szedelődzködtek össze és indultak

el a királyhoz.E

gy nap

megérkeztek

a [király]

kapujához, s

találkoztakegym

ással. Egym

ás hogyléte felől kérdezősködtek, és hatalmas

lakomát csaptak, sörök barátságot fogadtak. A

zután a király aján-dékokkal halm

ozta el őket, Gejzát kinevezte E

rdel tartománya

bánjává, Valadiszlausnak is egy bánságot adott. [E

zzel] szívüketfelvidám

ította és

megörvendeztette.

Ilyen körülm

ények között

hosszúideig biztonságban és kellemesen töltötték életüket.

De S

zalamon király idejében m

aga a király és az Üngürüsz

bégek valahogy rossz viszonyba kerültek Kosztantin császárral, s

elhidegültek egym

ástól. E

rdel tartom

ányának a

bánja, G

ejzaazonban K

osztantin császárral barátságban volt, s mivel nagy

szimpátiával és barátsággal viselkedtek egym

ás iránt, követeikállandóan jöttek-m

entek.A

bban az időben Szalam

on királynak a bolgár uralkodófiai közül volt egy vezíre, akit R

odannak hívtak. Ez roppant

álnok, kétszínű, kegyetlen és gonosz személy volt. E

z hírétvette, hogy G

ejza és Kosztantin császár között barátság áll

fenn. Em

iatt gyűlölte őket, és mindig azon járt az esze,

hogy a királlyal meggyilkoltatja G

ejzát, azután Erdel tarto-

mányának bánságát m

agának kéri. Végül is egyszer a ki-

rályhoz ment, és így szólt:

240

241

142

"Hatalm

as király!

Tudd

meg,

hogy G

ejza L

ehország és

Kosztantin fejedelm

eivel szövetkezett, és az igazi szándéka és va-lódi elhatározása az, hogy [téged] eltegyen [az útból]."

[Ezzel] a valótlan állítással a királyt m

egtévesztette. A ki-

rálynak kétsége támadt, és így szólt:

"Hogyan lehetne védekezni ez ellen a baj ellen?"

"Hatalm

as király!" Válaszolt a vezír. "A

helyes eljárás azlesz, ha m

ost, amíg [G

ejza] semm

it sem gyanít, hadsereggel elle-

ne indulsz, kézre keríted őt, hogy gonoszságától megm

enekül-jünk."A

király pedig kiadta a parancsot, hogy gyűljön össze a se-reg. A

ztán Radvan vezír leveleket küldött szét az országba. V

oltE

rdel tartom

ányában néhány bég

és róm

, akik

hozzá húztak,

azoknak is titokban leveleket küldött, és tudomásukra adta a tör-

ténteket. Ezektől aztán a hír, hogy valóban igaz, G

ejza fülébe ju-tott. M

ivel testvérének, Ladiszlausnak [a bánsága alatt álló] terü-

let a cseh tartományokkal volt határos, m

elynek fejedelmeivel jó

barátságban volt, ezért Gejza is levelet küldött testvérének.

"A m

ostani helyzetben – írta – a királynak az a szándéka,hogy

éket verjen

közénk. Szolgáljon

tudomásodra,

hogy m

árgyűjti a seregét. E

lérkezett tehát a testvéri [segítség] ideje. Légy

szíves, és menj gyorsan C

sehország fejedelmeihez, és kérj tőlük

segítséget. Azután m

enj Lehországba, és m

ondd el nekik helyze-tünket. T

e pedig annyi sereget gyűjts, amennyit csak tudsz. A

mi

velem történt, veled is m

egesik, ezt valahogy el ne felejtsd."A

mikor a levél V

aladiszlaushoz érkezett, egy pillanatot semkéslelkedett, a cseh fejedelem

hez ment, könyörgött neki, és segít-

séget kért. Azok pedig sok ezer lovast, gyalogos puskásokból és

íjas vértesekből álló sereget adtak neki. Ezen felül saját csapatait

is összeszedte.K

özben Gejza leh királyának is könyörgő levelet küldött, és

részletesen tudomására adta a kialakult helyzetet. L

eh királya isazonnal

parancsot adott,

hogy gyűljön

össze a

leh hadsereg.

[Valadiszlaus] csakham

ar hatalmas sereget gyűjtött össze.

A krónikás úgy adja elő, hogy am

ikor Ladiszlaus a cseh tar-

tományba érkezett, hogy segítséget kérjen, ez R

adovan vezírnek afülébe jutott. A

zonnal a király elé ment, és így szólt:

242243

143

"Hatalm

as király, tudd meg és légy éber, m

ert most G

ejzatestvére, L

adiszlaus a cseh fejedelmekhez m

ent segítséget kérni.M

egszámlálhatatlan sereget gyűjtött össze, s m

aholnap találkozikG

ejzával, aztán a veszély megnövekszik." E

zekkel a szavakkal akirályban

kétséget ébresztett.

"Mielőtt

az a

sereg [G

ejzához]m

egérkezik, el kell indulnunk, és a Gejza dolgát be kell fejez-

nünk." Így sürgette a királyt."G

yorsan készítsétek elő a hadi felszerelést és a sereget!"A

dta ki a parancsot a király.D

e most a m

i elbeszélésünk Erdel tartom

ányába, Gejza bán-

hoz érkezett. Ő pedig összetoborozta E

rdel tartománya seregét,

tanácsot tartott az erdeli főurakkal, és így szólt:"V

ajon mi lehet az oka annak, hogy a király életünk ellen

tör? Micsoda dolog ez? M

iféle hibát követtetek el ti és mi, hogy ez

méltó lenne az elítélésre? M

i ennek az oka?"T

anácskozás közben a királyhoz húzó néhány bég így szólt:"H

atalmas bán, tudd m

eg, hogy a királynak ellened semm

i-féle rossz szándéka nincs. E

z nem lehet igaz." D

e ezeknek a bé-geknek az volt a szándékuk, hogy G

ejzát, anélkül hogy észreven-né, kiszolgáltassák a királynak.

"Ez a sors rendelése – válaszolt G

ejza –, de ha nekem sikerül

megragadnom

egy alkalmas napot, akkor olyan dolgot fogok neki

elkövetni, hogy az egész világon meg fogják azt em

legetni."E

zek után Gejza m

egértette a királyhoz húzó bégek azon sza-vaiból, hogy "a királynak nincs szándéka ellened törni, ez nem

le-het igaz", hogy nekik van gonosz szándékuk, s ezért így szólt:

"Aki engem

akar, az jöjjön velem. A

ki mást gondol, az m

a-radjon m

eg magának!"

[Ezek után G

ejza elindult onnan, és amikor a T

isza folyóhozért, a király irányába kém

eket küldött. Közben ő m

aga figyelem-

mel kísérte testvérét, L

adiszlaust, és várakozott rá. [Ott] időzött

[egy ideig], vajon mi a helyzet L

ehországban. A leh király is tö-

méntelen lovas ból, gyalogos puskásokból és íjászokból álló sere-

get gyűjtött össze. Kinyitotta kincstárát, akinek nem

volt harcieszköze, annak harci eszközt, fegyvert, lovat és ruhát adott.

Fentebb em

lítettük, hogy Gejza nővérétől a leh uralkodónak

egy fia született, akit Otonusznak hívtak. Ö

t nevezte ki a leh ki-rály fővezérnek, és rábízta a hatalm

as leh sereget.

244

245

246

144

Közben a király töm

éntelen katonájával átkelt a Duna vizén,

és elindult Erdel felé. Ím

e, ezek menetelnek.

Ezalatt G

ejza kérne a király seregéhez érkezett, és látta, hogya király végtelen seregével átkelt a D

una vizén és [tovább] halad.A

kém ekkor azonnal visszafordult, lova nyakába hajolva

vágtatott Gejza elé, és értesítette őt a király m

inden mozdulatáról.

Azután G

ejza a Lehországban [időző] testvérének levelet írt, és

futárral L

adiszlaushoz küldte.

Am

ikor a

futár m

egérkezettL

adiszlaushoz, megcsókolta a földet, színe eléjárult, átadta a le-

velet, és szóval is előadta a történteket. Ladiszlaus bepillantott a

levélbe, mely így szólt:

"Te, aki testvérem

, Vladiszlaus vagy, tudd m

eg, hogy most

ezen a helyen várakozok rád. De a király m

egszámlálhatatlan se-

reggel vágtatva jön ellenem, és rövid időn belül ideér. T

udd meg,

hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Ha hű barátom

vagy, rögtönsiess segítségem

re, [mert] hozzám

hasonló testvért hol találsz. Ha

nem jössz és nem

csatlakozol hozzám, akkor tegyél le a rólam

való reményről."

Am

ikor testvére

ezt az

értesítést elolvasta,

azonnal nagy

gyorsasággal sietett a leh uralkodóhoz, színe elé járult, lába eléborult, és G

ejza segélykérését tudomására adta. A

király azonnalparancsot adott, kinyittatta a kincstárát, fiának, O

tonusznak, ésV

aladiszlausnak kiadták az engedélypalástokat. Azután az a ha-

talmas leh és cseh hadsereg lóra kapott és elindult. G

ejza megse-

gítésére mentek, de eközben a király is éjjelt nappallá téve G

ejzaellen m

eneteit.E

zenközben Gejza szívében m

ár megadta m

agát sorsának.C

sekély és gyenge seregét buzdította, és figyelte, hogy testvér-ének [hadi] jelvényei vajon m

ikor tűnnek majd elő.

A király pedig közeledett. [G

ejza] azonnal átkelt ott a Tisza

folyón, s elindult szembe a királlyal. N

éhány állomásnyi utat

megtettek,

amikor

kora hajnalban

szembekerültek

egymással.

Mihelyt G

ejza katonái megpillantották a király töm

éntelen sere-gét, félelm

ükben elsápadtak, de nem akartak [gyáván] m

eghátrál-ni. F

elsorakoztak a királlyal szemben, és m

egütköztek a királyisereggel. A

király [seregének] bal- és jobbszárnyát megtám

adtákés leverték.

247

248

145

Am

ikor a

király ezt

látta, haragra

gyulladt, m

érgesenR

adovan vezérre nézett, és dühösen így szólt hozzá:"H

át még egy bánnal sem

bírunk? Kis híja, hogy le nem

gyűrtbennünket, és testünket a m

egsemm

isülésbe taszította!"R

advan méregbe jött, és néhány ezer em

berrel Gejzára ron-

tott. A két porral egyenlő sereg

79 összegomolyodva tusakodott. A

lovak patkói alól a föld pora pamutgom

olyagként szállt fel, és olyrettenetes csatározást és ordítozást csaptak, hogy azt leírni semlehet.V

égezetül is a király serege kerekedett felül, Gejza seregének

a szívéhez

hatolt, zászlaikat

letépték, csapatait

széjjelverték.A

mikor G

ejza ezt látta, félelmében elm

enekült, és Lehország irá-

nyában elvágtatott.E

zenközben Ladiszlaus egy éjjel álm

ában testvérét, Gejzát

látta, amint kinyújtotta kezét, S

zalamon király fejéről levette a ko-

ronát, és a saját fejére tette. Am

ikor ezt az álmot látta, öröm

ébenálm

ából felriadt.K

özben Gejza, a vereség után, a leh tartom

ány felé vette út-ját, és am

int ment, váratlanul egy helyen látta, hogy egy hatalm

assereg táborozik. A

nnyi sátor díszítette a térséget, mint ahány

csillag van az égen."V

ajon milyen sereg ez, barát vagy ellenség? N

ézzük meg!" –

mondta, és távolról em

bereket küldött ahhoz a sereghez.A

nnak a töméntelen katonának a tulajdonosa a leh király fia,

Otonusz, és az ö testvére, L

adiszlaus volt, s neki hozták ezt anagy segítséget. A

mikor [az előre küldött em

berek] megtudták,

hogy ezek barátok, azonnal hírt adtak Gejzának. G

ejza azonnalm

egfordult, és a sereg irányába vette útját.E

közben [Gejza] seregéből az [előre küldött] csapatnyi kato-

na odaért [a sereghez]. A földre borultak, m

ajd Otonuszhoz és

Vladiszlaushoz m

entek, és így szóltak:"Ím

e, üngürüsz országából egy sereg közeledik, de milyen

különös, hogy ez a sereg nem hasonlít egy m

egvert sereghez."M

ondták kétségeskedve. Közben azonban G

ejza is odaért, és el-m

agyarázta nekik az átélt eseményeket. H

elyzete miatt nagyon el-

szomorodtak és csodálkoztak. G

ejzát vigasztalták.

79 P

orral egyenlő sereg = hitvány, nyom

orult, azaz keresztény.

249

250

146

"Ne szom

orkodj – így szólt Ladiszlaus. – V

égül is bizonyárasikerül m

ajd elnyerned a királyságot, mert álm

omban láttam

,hogy Szalam

on király felé nyújtottad ki a kezedet, levetted a koro-náját, és a saját fejedre tetted. M

ost tehát ne búsulj, végül is el-éred célodat."

Egész éjjel bizalm

asan társalogtak, és Gejza akkor m

egfo-gadta, hogy a király ellen m

ennek, és meg fognak a királlyal üt-

közni. És ha m

ajd megjön a győzelem

napja, akkor egy hatalmas

várat és egy nagy székesegyházat fog építtetni. Így társalogtak bi-zalm

asan azon az éjjelen.A

mikor elm

últ az éj és megérkezett a nappal, felkerekedtek

onnan, átkeltek a Tisza folyón, s m

egindultak a király ellen.A

király Gejza veresége után roppant jókedvű lett. D

e közbenhíre érkezett, hogy G

ejza segítséget kapott, visszafordult és a ki-rály ellen jön. E

z a hír nagyon megijesztette a királyt, és így szólt

Radovan vezírhez:

"Gondoskodj és tedd m

eg a [szükséges] intézkedést!""H

atalmas király" – válaszolt a vezír. – M

ost ő megm

enekülta karm

ainkból. Azonnal ellene kell fordulnunk, m

ert ha megál-

lunk, akkor nincs lehetőség a [győzelmes] csatára. E

lőször sze-rezzünk híreket!"

Gyorsan kém

eket választottak, és elküldték őket.A

kémek aztán elm

entek, a leh seregről értesüléseket szerez-tek, kipuhatolták helyzetüket, s am

ikor megtudták, hogy a leh ki-

rály fia, Otonusz is ott van, nagyon elcsüggedtek.

Eközben G

ejza [a leh sereggel] nagy távolságot tett meg, és a

királyhoz közeli helyre érkezett. A király csatasorba állította és

felsorakoztatta seregét, s készenlétben figyelte az ellenséget. Lát-

ta, hogy a leh király fia, Otonusz vasból [készült] várhoz hasonló

csapataival körülvéve, melyek tetőtől talpig acélba voltak öltözve,

jobb oldalán Gejza, baloldalán pedig L

adiszlaus, rendben felsora-koztak a csatam

ezőn, hogy harcba bocsátkozzanak. Fegyvereiket

csörtetve égig felhatoló zajt csaptak.M

ikor a király ezt a csodálni való felsorakozást és ezt a bá-m

ulatos sereget látta, mellyel m

eg kell ütköznie, lelkét elfogta afélelem

, és egész testében reszketett. Az igyekezet hurkába és az

aggodalom béklyójába keveredett. E

kkor azonban ez a két seregm

egütközött. Elkezdődött a csata, fejeket vágtak le, és vért fröcs-

251

252

147

költek széjjel. Ladiszlaus seregében voltak a cseh csapatok, m

e-lyek többnyire puskás okból és gyalogosokból álltak, m

íg a lehkirály fiának, O

tonusznak a leh katonái és Gejza erdeli serege lo-

vasokból állott.M

ikor a

két sereg

a csatam

ezőn harcba

bocsátkozott,R

adovan vezír így szólt a királyhoz:"H

atalmas király, azonnal m

ennünk kell!"M

ikor ezt mondta, a király G

ejza és Ladiszlaus csapatait

szemlélve m

egértette, hogy Radovan ham

is tanáccsal őt félreve-zette. C

sapatával azonnal egyszerre felkerekedett, hogy Ladisz-

laus seregére rácsapjon. Mihelyt m

egindult és alighogy rácsapottL

adiszlaus seregére, azonnal megfordult, és G

ejza ellen támadt.

Ekkor azonban R

adován is támadásba lendült, és a két sereg ösz-

szekeveredve verekedett. Egym

ás után váltakozva folytak a hevestám

adások, és oly szörnyű volt a csata, hogy a föld is nyögött és am

ellek döngtek.M

indkét oldalon nagy volt a veszteség, túlságos volt a jajga-tás és ordítozás. A

harc folyamán a vezír R

adovanra rontott, ké-sedelem

nélkül leterítette, és vérét a fekete földre folyatta.A

mikor a két sereg összekeveredve kaszabolta egym

ást, a lehuralkodó fia, O

tonusz sem tétlenkedett, ő is egy sor katonájával

támadásba lendült, és oly m

értékben csatáztak, hogy a világ am

egsemm

isülés felé sodródott. Ekkor a király csatasorait teljesen

szétverték, sok kiváló bégjét és hősies vezérét kardélre hányták. Aharc addig tartott, m

íg a nap az égen le nem hanyatlott.

A király az [egész] csatát végignézte, és látta, hogy a csatatér

a vereség képét mutatja. A

mikor ezt látta, reszketni kezdett, a lé-

legzete is elfulladt, és a szó is a nyelvén [=torkán] akadt, a feje is

forgott, mint ez a világ, szem

ére pedig az éj sötétje szállott.M

ielőtt azonban erre a hadjáratra elindult, feleségét Pozson

várába küldte. Ebben a csatában pedig a király teljes vereséget

szenvedett. Mikor [em

berei őt] ebben az állapotban látták, rögtönelővezettek egy paripát, felültették a nyeregbe, és azonnal elm

e-nekült P

ozson vára felé.A

király seregének legnagyobb részét lekaszabolták. Néhá-

nyan sebesülve elmenekültek. M

ivelhogy a király elmenekült,

összes kincsei, vagyona, fejedelmi sátra és m

indene [az ellenség-nek] esett zsákm

ányául.

253

254

148

Ezután G

ejza azt szerette volna tudni, hogy a bégek közül kikm

entek el, s a király bégjei közül kik estek el. Az elesett katonák

közé ment. M

ikor erre az elszomorító szem

lére indult, látta, hogya király seregéből szám

talan kiválóság esett el. Am

int tovább-m

ent, egy helyen megpillantotta a cseh sereg fővezérének a holt-

testét az

elesettek között,

aki neki

segítségére jött,

és akit

Szevenbutolognak hívtak. A

mikor az elesett [fővezért] látta, na-

gyon elszomorodott, de tovább folytatta útját. V

olt egy nagyonkedvelt és tiszteletre m

éltó bizalmi em

bere, amikor azt is m

eg-pillantotta az elesettek sorában, eszm

életét vesztve lefordult a lo-váról. S

zerfölött elszomorodott, és elfogta a bánat. E

lkeseredvem

ent tovább, és egy helyen meglátta a király vezírjének a holt-

testét. A cselszövő és m

akacs Radovan is a bosszú áldozata lett,

vérbe fojtva a megvetés porába volt lesújtva a feje. A

mikor őt eb-

ben az állapotban látta, eltöltötte az öröm, koronáját a fejére tette,

és hálát adott az Istennek. Aztán így szólt:

"A hatalom

vágytól ösztönözve cselvetéssel foglalkoztál. Iri-gyelted az én báni m

éltóságomat, gonosz szándékkal ellenséges-

kedést szítottál közöttünk. Most ez a hatalom

vágy és az irigységedezt a szerencsétlenséget hozta a fejedre."

Am

ikor ellenségét megalázottan porba sújtott fejjel látta, tel-

jesen megvigasztalódott. A

ztán ott hagyta, és tovább folytatta út-ját pihenőhelyéig. O

tt aztán megpihent, és nyugalom

ba helyeztem

agát másnap reggelig.

A csatatér m

ásik oldalán hegyes vidék terült el. A hegyeken

egy tapasztalt agg remete élt. E

z egy gyenge aggastyán volt, akinagy hírt és nevezetességet szerzett m

agának. A neve V

ács volt.V

égre amikor reggel lett, G

ejza ennek a szentnek a tartózko-dási helyérc m

ent, bement hozzá, és tanácsát kérte. O

nnan aztánvisszatért, és P

este mellett átkelt a D

unán. Üngürüsz trónját üres-

nek és elhagyottnak találta, és ez nagy örömm

el töltötte el.

AR

RÓ

L SZ

ÓL

, HO

GY

ÜN

GÜ

RÜ

SZ

TR

ÓN

-

JÁN

GE

JZA

LE

TT

A K

IRÁ

LY

Az elbeszélő szavai szerint:

255

256257

149

Am

ikor Gejza m

egjött és Üngürüsz trónjához érkezett, fejére

tették az uralkodói koronát. Az em

lített ország királya lett, ésuralkodni kezdett. D

e amikor [S

zalamon] király ellen harcolt, ak-

kor megesküdött, hogy ha m

ajd megjön a sikeres alkalom

, a csatahelyén egy várat és egy hatalm

as templom

ot fog építeni.M

ivel a háborút [megnyerte], eljött ez az alkalom

is. Mivel a

hegyek közt élő híres V ács nevű szenttől is ilyen tanácsot kapott

látogatása alkalmával, m

ost elhatározta, hogy esküjét megvaló-

sítja. Ezért azon a puszta hegyen egy nagy tem

plomot és kolostort

építtetett. Azután, esküje szerint, a csata színhelyén egy várat és

benne egy hatalmas tem

plomot építtetett. P

este városát pedig atem

plom részére alapítványul adom

ányozta.M

iután Ü

ngürüsz trónjára

került és

király lett,

testvérét,L

adiszlaust erdélyi bánná nevezte ki.D

e most történetünkkel m

egérkeztünk Szalam

on királyhoz,aki csatavesztetten P

ozson várába menekült, s eltelve keserűség-

gel ott-tartózkodott. Azután egy nap a következő levelet írta a

császárnak:"H

atalmas császár! T

udomásod van arról, hogy m

ilyen sze-rencsétlenség és baj szakadt a fejem

re. Most tehát a hatalm

ascsászártól a kérésünk a következő: szíveskedjél nekünk segítségetnyújtani és engem

támogatni." Így könyörgött. M

ivel ez a kö-nyörgés őszintének látszott, a császár összehívta a dívánt, és a bé-gekkel tanácskozó tárgyalást kezdett. D

e némelyik bég nem

mu-

tatott beleegyezést, mások pedig így szóltak:

"Hatalm

as császár! Szalamon királynak segítettél, a trónra

ültetted, ez a sérelem, am

i őt érte, úgy tűnik fel, hogy magát a

hatalmas császárt érinti. A

döntés [ebben az ügyben] a császáré!"– m

ondták.E

z után a tanácskozás után azt a parancsot adta vezíreinek,hogy gyűjtsenek katonaságot, m

enjenek a király segítségére, ésültessék vissza trónjára.

Míg az előkészületek folytak, a császár környezetében volt

egy Gejza királyhoz húzó egyén, aki ezekről a történtekről rész-

letesen értesítette Gejza királyt.

A király pedig a császár vezíreinek a következő levelet küld-

te:

258

259

150

"Szolgáljon tudomástokra, hogy én ezt az országot a kar-

domm

al szereztem. M

ost pedig az a hír terjedt el, hogy az ország[visszaszerzéséért] katonaságot gyűjtötök, hogy ellenem

támad-

jatok, és az országot Szalamon királynak visszaadj átok. A

z igaz-ság

azonban az,

hogy Szalam

on király

egy országát

vesztettegyén. A

bban az esetben, ha ellenem jöttök, am

íg ép egészségbenleszek, és a szem

em látni fog, olyan nincs, hogy saját m

agam jó-

szántából [az országot] nektek adom. D

e ha mégis az összegyűj-

tött katonasággal ellenem jöttök, elhatároztam

, hogy erőinket ösz-szem

érjük. De szíveskedjetek [tudom

ásul venni], hogy egy orszá-gát vesztett szem

ély miatt m

ennyi harcnak, csatának és pusztulás-nak lesztek okozói. Igyekezzetek valam

ilyen módon lebeszélni a

császárt. Cselekedetetek szerint részesültök m

ajd ellenértékben."[E

rre] esküt tett [a király].A

mikor a császár vezírei ezt az értesítést elolvasták, a király

pártjára hajlottak, a császár színe elé járultak, és így szóltak:"H

atalmas császár! L

eveleket küldtél a tartományok bégjei-

nek azzal a paranccsal, hogy gyűjtsenek katonaságot. Íme, a ka-

tonaság összegyűlt. A helyzet azonban az, hogy a király azt az or-

szágot kardjának csapásával szerezte. Az is szolgáljon tudom

á-sodra, hogy L

ehország királya az ő pártján van, és segítségetnyújt neki. A

ztán ha most ellene m

együnk, az egész Ongürüsz

tartományának seregeit összegyűjti, és a leh uralkodó is útra kél

seregével. Az erdeli tartom

ány bánja pedig testvére neki, s biztos,hogy összevonja D

imiskár és Szebis seregeit is, és [ellenünk] hoz-

za. Mi pedig m

együnk, ők meg jönnek ellenünk, és harcolni fo-

gunk egy olyan személyért, aki rangjavesztett és koronáját szélnek

eresztette. Nem

tudjuk, hogy a szerencse kinek fog kedvezni. Ha-

tározatunkban nem m

utatkozik szerencse országunk számára. A

parancs [azonban] a hatalmas császáré!" Így válaszoltak.

Ekkor a császár is m

eggondolta, hogy ebből a dologból a vé-gén nagy baj és óriási pusztulás lehet, am

inek beláthatatlan végelesz. V

égül is megnyugodott, és lem

ondott a hadjáratról."L

egalább egy kevés katonaságot [testőrséget] adjunk neki,hogy kérése ne m

aradjon eredménytelen" – adta ki a parancsot

néhány bégnek.

De

végül azok

sem

mutattak

hajlandóságotS

zalamon iránt, és így az egész hadi készülődés sem

mivé vált.

260

151

Ezek után a király azt hitte, hogy a császár vezírei saját m

agukhatároztak így, m

egköszönte nekik, és örök barátok lettek.M

iután a császárt hadjárat indításáról lebeszélték, Gejza a

gondok tengerébe merült, vajon a végén S

zalamon királlyal ho-

gyan alakul a helyzet."M

ivel Szalamon király épségben van – így szólt egy nap –,

nem vesztegeti az idejét, hanem

állandóan lesi ellenünk az alkal-m

at. A m

i sérelmünk is felejthetetlen, ezért erre a bajra az az or-

vosság, hogy gyerünk és rohanjuk meg P

ozson várát, vegyük ost-rom

alá, ő magát kerítsük kézre, hogy rosszaságától és gonoszsá-

gától megszabaduljunk!"

Azonnal katonaságot gyűjtött, s [elindult] a szárazföldön se-

reggel, a Dunán hajóhaddal, és egy nap hirtelenül körülzárta a vá-

rat, és az erődöt ostrom alá vette. M

indkét oldalról megszólaltak

az ágyúk. Ekkor S

zalamon király látta, hogy rosszra fordult a

dolog, a képmutatás [gondolatával] kezdett foglalkozni, és a kö-

vetkező üzenetet küldte Gejzának:

"Egész életem

ben tudtam, hogy egy barátom

sincs és hogysenki sem

lesz hű társam. E

zért mostantól kezdve saját m

agam[elhatározásából] véglegesen lem

ondtam a hatalom

utáni vágy-ról, s ezekről a tájakról levettem

valóban a kezem. M

it akartokm

ég tőlem, m

i a vádatok és kívánságtok?"M

iután ezt a választ küldte, esküvel megfogadták [G

ejzával],hogy m

egsemm

isítik a közöttük levő ellenségeskedést, és felépí-tik a barátság épületét. A

zután az említett vártól felkerekedtek, és

Szekszár várába m

entek. Ott Ü

ngürüsz országát három részre

osztották, egy részt Szalam

onnak adtak, két részt pedig Gejzának.

Azután eltávoztak onnan, S

zalamon visszatért P

ozson várába,G

ejza király pedig bevonult székvárosába, ahol még három

évigélt. A

zután az idők királya lezárta szemét, eltávozott ebből a vi-

lágból, és meghalt. A

bban a templom

ban temették el, m

elyetV

ács várának építésekor emeltetett.

Vers:

Lehunyta a szem

ét a világ elől Gejza is,

Senkivel sem köt barátságot a világi elm

úlás.M

indenki, aki erre a világra jön, [egyszer] útra kel,A

kár alávaló, akár kiváló [émber] az, oh tiszteletre

261

262

152

méltó [olvasó].

EZ

AZ

EL

BE

SZ

ÉL

ÉS

AR

RÓ

L SZ

ÓL

, HO

GY

LA

DIS

ZL

AU

S KIR

ÁL

Y L

ET

T É

S AZ

Ő

TÖ

RT

ÉN

ET

ÉRŐ

LA

világtörténelem

krónikásai

és A

dám

fiai kalandjainak

mesteri elbeszélése és könyvei szerint úgy szól az elbeszélés,

hogy amikor G

ejza király eltávozott a világból, Üngürüsz országa

király nélkül maradt. D

e abban az időben a királynak testvére,L

adiszlaus Erdel tartom

ányának bánja volt, s mivel a király m

eg-halt,

Üngürüsz

bégjei és

magas

rangú em

írjei együttesen

Ladiszlaushoz m

entek, felajánlották neki a királyságot, és meg-

hívták a trónra. De L

adiszlaus azt mondta, hogy neki nincs szük-

sége a királyságra, nem m

utatott határozott beleegyezést, és nemfogadta

el a

[meghívást].

A

tartomány

bégjei és

nagyjai azt

mondták, hogy végül is em

iatt az ország pusztulásnak indul, és azellenség gonoszsága le fogja taposni őket. [Ism

ét] összejöttek,közös akarattal L

adiszlaus színe elé járultak, és igyekeztek öt rá-beszélni. L

adiszlaus látta, hogy nem fogadják el az ő vélem

ényét,végül is elfogadta a királyi m

éltóságot, s királlyá választották. De

a bégek azt kívánták, hogy meg legyen koronázva, m

ert addignem

egyeznek bele, hogy megkezdje az uralkodást.

Ugyanis a krónikás úgy beszéli el, hogy m

íg Szalam

on királyP

ozson várában tartózkodott, s ámbár kivetette a fejéből az ural-

kodás utáni vágyat, állandóan azon töprengett, és mindig kereste

az alkalmat, hogyan távolizhatná el L

adiszlaus királyt. Ladiszlaus

kényszerű barátságban volt vele, és amikor Ü

ngürüsz trónjára lé-pett, S

zalamonnak sok kincset és nagy vagyont ajándékozott. D

eS

zalamonnak állandóan cselszövésen [járt az esze], és viszály fel-

keltésére törekedett. Végül is ennek a híre egy nap L

adiszlaus ki-rály fülébe jutott. L

adiszlaus nem vette kom

olyan a dolgot, és ígyszólt:

263

264

153

"Azzal, hogy ellenem

tör, a maga élete ellen tör, és rem

élem,

hogy m

aga esik

majd

bele abba

a verem

be, m

elyet [nekem

]ásott."S

zalamon azonban napról napra tovább folytatta a fondorko-

dást. Em

iatt Ladiszlaus egy nap m

egragadta az alkalmat, elfogat-

ta, Visegrád várába záratta, de egy idő m

úlva mégis szabadon en-

gedte.[Szalam

on] látta, hogy a világi szerencse elfordult tőle, sen-kitől sem

várhat segítséget, és senki sincs, akiben megbízhat. E

k-kor elfogta a keserűség, és m

ardosta a bánat, mely tűzként égett

elméjében. E

szébe jutott a sok átélt esemény és szám

talan ka-landja. L

átta, hogy mennyi szorongattatás között élte életét, hogy

csak a szenvedés társult hozzá, a szerencse pedig elkerülte. Ekkor

a világ boldogságát elméjéből elűzte, és az uralkodás utáni vágyat

kebléből kitépte, a rosszakaratot szívéből kiutasította, a teljes le-m

ondást, darócot és a szegénységet választotta. 80 Nagy fájdalm

á-ban saját hazáját elhagyta, idegen vidékre költözött, és az elválástengerébe vetette m

agát. Végül is [-----] tartom

ányába való utazásközben elérte a végzet, és a P

ola nevű várban temették el.

Vers:

Öt is láthatatlanná tette a világ. [M

ég akkor is, ha]az Igazság sahi rangra em

elte életedet,ez a világ olyan ház, m

elynek két kapuja van,senki sem

maradhat ebben a házban örökké.

A krónikások tovább így beszélik: E

zenközben Ladiszlaus

Üngürüsz trónjára lépett, de nem

engedte, hogy véglegesen meg-

koronázzák. Ezekben az időkben hozzája tartozott C

sehország,m

elyet ő foglalt el. Valójában ez [az ország] a leh királyhoz tarto-

zott felesége révén, aki neki nővére volt. De valam

i oknál fogvaV

aladiszlaus nem volt jó viszonyban a cseh főurakkal, végül is a

király elhatározta a hadjáratot a cseh főurak ellen. Összevonta ha-

dait, mire a cseh főurak m

egrémültek, de egyikük sem

mert vele

szembeszállni. E

kkor a király behatolt Csehországba, s m

ivel

80 A

szegénységet választotta = kolostorba vonult.

265

266

154

senki sem állt ellen, nem

került harcra a sor. Azután annak az or-

szágnak a főuraitól erővel elvette kincseiket, majd visszatért saját

székhelyére. A cseh zsarnokok kincseiből egy V

árad nevű híreshelyen egy nagyszerű várat építtetett, m

elyben egy. hatalmas szé-

kesegyházat is alapított.,L

adiszlaus király hősiességének a híre az egész országbanelterjedt, és nagy nevet szerzett m

agának.A

bban az időben Firandzsija, Ingilija és B

ertanija fejedelme-

itől baráti követség érkezett hozzá, s felajánlották neki barátságu-kat és szeretetüket.

Valadiszlaus király ezután m

ég egyfolytában tizenkilenc éviguralkodott. V

égül is Íszá prófétának ezerkilencvennyolcadik évé-ben eltávozott a világból, és az általa építtetett váradi székesegy-házban tem

ették el, nevének és cselekedeteinek dicsőségére.

KO

LO

MA

NU

SZ

KIR

ÁL

YR

ÓL

SZ

ÓL

,

Vers:

Az idő annak a helyét kijelölte a földben

Megtépázván nyakát és karjait.

Próza: A

krónikások úgy beszélik, hogy Ladiszlaus király-

nak, m

iután visszatért

a földbe,

két fia

maradt.

Az

egyiketK

olomanusznak, a m

ásikat Alm

usznak hívták. A király m

ég éle-tében úgy végrendelkezett, hogy A

lmusz legyen az utódja, s őt

tegyék meg Ü

ngürüsz országának királyává. Ezt a végrendelke-

zést azonban [a főurak] nem fogadták el, és K

olomanuszt válasz-

tották meg királynak, [és így A

lmusznak] nem

volt sikere.M

ihelyt Kolom

anusz trónra lépett, testvérét, Alm

uszt Erdel

bánjává nevezte ki. Kolom

anusznak is két fia volt, az egyiketL

adiszlausnak, a másikat Isztefánusnak hívták.

De am

ikor még erdeli bán volt, felépíttette D

imiskárt, m

ajdegy

látogatásra [búcsújárásra]

szánt székesegyházat

építtetettbenne. D

imiskárt várfalakkal és tornyokkal vette körül, és töké-

letes erőddé alakította. Azután fellázadt testvére, K

olomanusz ki-

rály ellen. Úgy tervezte, hogy m

eghívja Dim

iskár megszem

lélésé-re, és a benne épült székesegyház m

eglátogatására és megtekinté-

267268

155

sére. A látogatást arra akarta felhasználni, hogy ez alkalm

at szol-gáltat m

ajd neki [a király] meggyilkolására.

Am

ikor ennek a gyilkosságnak a tervét szőtte, a híre elérke-zett K

olomanuszhoz, aki em

iatt nagyon megharagudott A

lmuszra,

és figyelemm

el hallgatta [testvére] aljas cselszövésének és rom-

lott gondolatának hírét.E

gy nap Alm

usz embert küldött a királyhoz, és m

eghívta őt.M

iután a király tudott Alm

usz szándékáról, szíve mélyén bosszút

forralt. A

m

eghívás után

a király

felfegyverkezve elindult

Dim

iskárba. Abban az órában, am

ikor odaért, nem szalasztotta el

az alkalmat, A

lmuszt és fiát, B

élát azonnal elfogatta, s mindket-

tejüket megvakíttatta. A

zután életfogytiglani járadékot biztosítottnekik, és elrendelte, hogy am

íg élnek, Dim

iskárban lakjanak.K

olomanusz király pedig m

ég huszonöt évig, hat hónapig ésöt napig ült a királyi trónon. A

mikor m

eghalt, Váradon tem

ettékel.

Vers:

Kolom

anuszt a kor [szelleme] m

egsemm

isítette,É

letének romba dőlt palotáját betakarta.

(j maga elm

ent, megm

aradt utána a neve,Senki sem

veheti el a világi érdemét [?].

Próza: A

hírmondók azonban úgy beszélik el [a történetet],

hogy Kolom

anusznak két fia maradt, az egyiket L

adiszlausnak, am

ásikat Isztefánusnak hívták. Mivel K

olomanusz eltávozott a vi-

lágból, Isztefanust ültették a trónra, fejére tették a hatalom koro-

náját, és elkezdett uralkodni.D

e Isztefánus király bizonyos mértékben zsarnok és vér-

szomjas egyén volt. Z

sarnoksága és vérszomja hirhedtté tették őt

a világon.D

e fentebb említették, hogy K

olomanusz király (A

lmuszt és,

fiát, Bejlát D

imiskárban m

egvakíttatta, aki Isztefán király idejé-ben is ott lakott és élt. Ő

is megrém

ült Isztefán király kegyetlenzsarnokságától és vérszom

jától, és kétség esett a szívébe."E

z egy könyörtelen ember – így szól [m

agában] –, vaksá-gom

ra való tekintettel sem fog nekem

irgalmazni, aztán valam

iürügy alatt m

eggyilkoltat."

269

270

156

Félelem

fogta el a szívét, és félelmében [m

ég] a nevét ism

egváltoztatta, elhagyta az országot, és idegen [földre] menekült.

Kosztantinijje vidékére ért, esdekelve borult K

osztantín uralkodóitrónjához, és teljes egészében elbeszélte történetét. K

osztantinA

lmusz állapotáról tudom

ást szerzett, megbecsüléssel [fogadta],

megsajnálta, R

úm országában egy helyet adom

ányozott neki, ésegy várat építtetett szám

ára, melynek K

osztantinijje nevet adott.O

tt élt (Alm

usz,) jó ideig, aztán eltávozott a világból.

Vers:

Ő is útra kelt nagy sóvárgással,

Átadta a lelkét ezernyi bajával.

Öröktől fogva [így] szokott lenni a világon,

Minden tavasz végezetül őszre fordul.

Próza:

De

a hírm

ondó szavai

arról értesítenek,

hogyV

aladiszlaus király, aki Alm

usznak atyja volt, életében Alm

uszrahagyom

ányozta trónját,

de nem

nyerte

el, m

ert testvérének,

Kolom

anusznak volt

sikere [a

trón elnyerésében].

Miután

Isztefánusz király elől elmenekült és R

úm tartom

ányában haltm

eg, eljöttek érte, és hazavitték holttestét. Mivel atyja ráhagyo-

mányozta a királyságot, királyhoz illő halotti szertartással tem

et-ték el. Ú

gy, mint a többi királyokat, őt is Ü

sztűni Belgirád szé-

kesegyházában helyezték örök nyugalomba.

A regös elbeszélése [tovább] arról szól, hogy Isztefánusz ki-

rálynak nem volt sem

fia, sem lánya, de volt egy nővére, akit

Szafijének hívtak. A

nnak volt egy fia, akinek Szaul volt a neve.

Miután Isztefánusz király tizennyolc évig uralkodott, nagyon el-

aggott, és a végzet szabója életének ruháját darabokra tépte. Mi-

vel elgyengült és életének végére ért, helyére nővérének fiát,S

zault rendelte.R

övid időn belül azonban ő is eltávozott a világból, és a sorsaz ő országának koronáját a szélnek eresztette.

Vers:

Ha valakit a világ forgása m

eg is örvendeztetett,U

toljára mégis jajkiáltás lett a vége.

271272

157

Próza: F

entebb meg van írva, hogy Isztefánusz király trónját

testvérének fiára, Szaulra hagyom

ányozta, Kolom

anusz király pe-dig

Dim

iskárban A

lmuszt

és B

ejla fiát

megvakíttatta.

Bejlát

azonban Ü

ngürüsz bégjei

Isztefán király

gonoszságától m

egakarták védeni, m

ivelhogy vak volt. Am

i azt az elbeszélést illeti,hogy Isztefán király trónját halála [előtt] nővérének fiára, S

zaulrahagyom

ányozta, de a végrendelkezését [a főurak] nem fogadták

el, mert nem

találták [Szault] alkalm

asnak a királyi méltóságra.

Végül is B

ejlát ültették a trónra, és királlyá koronázták.B

ejla királynak négy fia volt. Az egyiket G

ejzának, a máso-

dikat V

ladiszlausnak, a

harmadikat

Isztefánnak, a

negyediketA

lamusznak hívták.

Abban az időben azonban L

ehországnak a határán élt egyhatalm

as bégfi, aki Boruh néven volt ism

eretes. Mivel B

ejla ki-rály vak volt, ez a bégfi azt állította, hogy ő K

olomanusz király-

nak a fia, és az ország őt illeti. Ezt a vádat em

elte [Bejla ellen].

Azután a rusz, leh és a többi tartom

ányokban sereget gyűjtött, ésátlépte E

rdel tartományának a határát. M

ajd Bejla királynak le-

velet küldött, [melyben] ezt írta:

"Ismerd el és vedd tudom

ásul, hogy Kolom

anusz királynakvalódi vérbeli fia vagyok, ennélfogva az ország engem

illet." Ez

volt a kívánsága.A

zután Bejla király Ü

ngürüsz országának tapasztalt bégjeittrónjához hívatta, és ezt m

ondta nekik."E

gy Boruh nevű szem

ély azt mondja, hogy ö K

olomanusz

fia. Most sereget gyűjtött, és az országot akarja. T

i mit tudtok er-

ről?" Kérdezte tőlük. A

tapasztalt bégek így feleltek:"M

i magának K

olomanusz királynak a szolgái vagyunk. E

rrőlnem

tudunk, sem szárm

azását nem ism

erjük, de azt tudjuk, hogyha tényleg K

olomanusz királynak a fia lenne, [am

i történt, az]szám

unkra figyelmeztetés, hogy nem

méltó egyén á korm

ányzásra,egy ham

issággal teli romlott em

ber." Ezt a feleletet adták. E

nnekellenére viszály keletkezett az országban.

Így lévén [a helyzet], Üngürüsz tartom

ányának néhány jelesbégje és fondorkodó em

bere titokban azt kezdte tervezni, hogyB

oruhhoz mennek, vele szövetkeznek, és eltávolítják a királyt.

Mivel közben gonoszságuk kitudódott, és ennek a híre a királyhoz

érkezett, sokukat [a király] elfogatott és lemészároltatott. A

zután

273

274

158

kiadta a parancsot, hogy gyűljön össze a hadsereg. De B

oruh isközeledett

Erdel

tartománya

felől. M

ihelyt B

ejla m

eghallotta,hogy közeledik, seregével ellene indult. A

mikor egym

ással talál-kozott a [két] sereg, harcba bocsátkoztak. H

atalmas ütközet folyt

le, végül is Boruh seregét legyőzték, többségét kardélre hányták.

Nagyon sok kiváló leh és rusz bég esett el, sokuk fogságba

jutott, minden kincsük, vagyonuk zsákm

ányul és martalékul esett.

Azután B

ejla király visszatért trónjára, és a zsákmányolt kin-

csekből felépítette a Tata néven ism

ert várat és egy templom

ot.A

hírmondó [továbbá] úgy beszéli el, hogy B

ejla király ki-lenc évig, tizenegy hónapig és két napig uralkodott, azután m

eg-halt, és U

sztolni Belgirádban tem

ették el.A

halál végez, se nem sokat, se nem

keveset, A sors ez,

[mely] se nem

vak, se nem látó.

A hírm

ondó szavai szerint tehát Bejla király elköltözött a vi-

lágból. Fentebb m

eg volt említve, hogy négy fia volt. A

legidő-sebbet G

ejzának hívták. Atyjának m

inden kincse-vagyona, koro-nája és trónja őrá szállott, [m

ert] őt tették meg királlyá.

A hírnök szava és a krónikás előadása a következő: M

ihelytG

ejza lett a király és trónra lépett, a szomszédos világ oszlopai-

hoz81 kém

eket küldött, hogy ott fürkésszenek.A

bban az időben, amikor B

ejla király meghalt, a nim

cse tar-tom

ány császára Konradur volt. E

nnek a keblében az a szándékcsirázott ki, hogy összevonja seregét, és elfoglalja Ü

ngürüsz tar-tom

ányát. Ezzel a gondolattal parancsot küldött tartom

ánya min-

den részébe, és elrendelte, hogy Bídzs környékére hatalm

as sere-get vonjanak össze.

Ekkor a királynak néhány kém

je a császárhoz érkezett. Mi-

helyt értesültek [a császár] helyzetéről, azonnal visszatértek a ki-rályhoz, és tudatták vele a császár szándékát és tervét. [A

király]azonnal leveleket küldött szét Ü

ngürüsz minden irányába pa-

rancsnokainak :"M

ihelyt parancsom hozzátok érkezik, se egy pillanatot, se

egy órát ne késlelkedjetek, katonaságotokkal és fegyverzetetekkelazonnal jöjjetek színem

elé!"

81 A

szomszédos világ oszlopai =

a szomszédos országok fejedelm

ei.

275

276

159

És az egész Ü

ngürüsz seregeit mind összegyűjtötte. A

bban azidőben P

écsnek volt egy bánja, akit Herrikusznak hívtak. H

itesnyom

orult 82 volt. A császár őt nevezte ki a nagy sereg fővezérévé

és saját maga helyettesévé. A

ztán megparancsolta, hogy a sereg

induljon el, és foglalja el Üngürüsz országát. D

e Gejza király az

eseményeket éberen figyelte, összegyűjtvén Ü

ngürüsz seregeit,fel volt készülve [a csatára]. A

ztán tanácsot tartott, melyen bégjeit

buzdította, és így szólt:"A

ti baráti hűségtek ebben a súlyos helyzetben fog megm

u-tatkozni, én a császártól nem

félek."A

ztán díszköpenybe öltöztette, és megajándékozta őket, s ez-

zel mindenki előtt jó nevet szerzett m

agának.E

bben az időben azonban Gejza királynak volt egy nővére és

annak egy fia, akit Avoroznak hívtak. A

z említett időben a hirvát

tartománynak volt a bánja. A

zon a vidéken híres-neves ember

volt. Am

ikor meghallotta, hogy a király és a császár között m

itörtént, haragra gerjedt, összegyűjtötte az összes hirvát sereget, ésa király segítségére m

ent. A király azonnal fővezérnek nevezte ki

öt, és egy pihenőhelynyi távolságra előreküldte. Azután ő m

aga iselindult, és B

ídzs irányába menetelt.

A

császár beglerbégje,

Herrikusz

is m

egszámlálhatatlan

nemcse seregével felkerekedett P

écsből, és elindult Üngürüsz fe-

lé. Egy nap A

varoz, aki a hirvát tartomány bánja volt és egy-két

pihenőhelynyi távolságban járt a király előtt, értesült Herrikusz

seregéről, s

miután

tudomást

szerzett az

ellenség állapotáról,

azonnal üzenetet küldött a királynak, mely így szólt:

"Hatalm

as király, tudd meg, és légy elővigyázatos, m

ert a kö-zelgő ellenség m

egszámlálhatatlan, és kevés híján összeütköztünk.

Légy fegyvereiddel készenlétben, ki tudja, a helyzet m

ivé fog ala-kulni. Szíveskedj teljes erőfeszítésem

et figyelembe venni, a ló há-

táról le nem szállok, am

íg az ellenséget el nem űzöm

. "D

e közben az ellenség is nagy utat megtéve közeledett. A

mi-

kor reggel lett, Avaroz azonnal parancsot adott a fegyverek ké-

szenlétbe helyezésére. A hirvát és üngürüsz katonák harci felsze-

reléseikkel állig felfegyverkeztek, aztán ő is felugrott a lovára. Anem

cse katonák is megérkeztek, és habozás nélkül lovasroham

ot

82 H

íres nyomorult - híres keresztény.

277

278

160

intéztek a sereg éle ellen, de azt nem tudták áttörni. O

ly hősiesen,hatalm

asan és nagyszerűen harcoltak, hogy a csatatér földjét tuli-pánhoz hasonló vörös színűre festették, és olyan sokáig, hogy avilágot beragyogó nap is m

ár lehanyatlott.A

király is a csatatérre vágtatott, miközben a hirvát parancs-

nokok kardot rántva úgy rohantak a császárra, mint az éhes farka-

sok a juhokra, s a nimcse sereget összebonyolították. A

hevesharc közben látták, hogy az üngürüsz oldalon por száll fel, s aporfelhő, m

int valami oszlop, az ég csúcspontjáig em

elkedik. Aporfelhőből töm

éntelen vértes katona és a király zászlai tűntekelő.

Am

ikor Herrikusz ezt látta, reszketni kezdett, és am

ikor a fő-vezér A

varoz őt meglátta, m

ég jobban odalett. A nim

cse seregetegy óra alatt szétszórták. A

nemcse bégek és parancsnokok közül

nagyon sok személyt kardélre hánytak, a hátram

aradottak pedigm

egfutamodtak. A

császár töméntelen vagyonát zsákm

ányul ej-tették, és azonnal visszatértek hazájukba.

A hírm

ondó a továbbiakban előadja, hogy Gejza király m

éghúsz évig, három

hónapig, tizenöt napig ült a fejedelmi trónon és

uralkodott. Íszá prófétának 1161-ik évében élete végére ért, ésB

elgirádban temették el.

Az élet alapja nem

szilárd és rendíthetetlen.A

végén bekövetkezik az utolsó rossz.

ISZ

TE

FÁ

N L

ET

T A

KIR

ÁL

YA

regösök tovább úgy magyarázzák, hogy G

ejza királynakvolt egy fia, Isztefánnak hívták. A

tyja után ő került a trónra. Bé-

késen tizenegy évig, kilenc hónapig és három napig ült a királyi

trónon, [aztán] eltávozott a világból.

Vers:

Nézd az időt, m

it tett Isztefánnal,V

edd úgy, mintha nem

is jött volna a világra.

279280

161

LA

DIS

ZL

AU

S LE

TT

A K

IRÁ

LY

A regös szavai szerint őt is Ü

sztürgonban temették el. D

eam

int fentebb említettük és elbeszéltük, a m

egvakított Bejla ki-

rálynak volt egy fia, akit Ladiszlausnak hívtak, és a m

últban bánim

éltósága volt. Am

ikor Gejza király m

eghalt, az ország bégjei ésbölcsei L

adiszlaust találták alkalmasnak és m

egfelelőnek az ural-kodásra. A

királyi trónra ültették, de csak hat hónapig uralkodott.A

ztán a megsem

misülés birodalm

ába távozott.

Vers:

Fájdalom

mal átadva lelkét e világból [eltávozott].

Az ég neki sem

adott kegyelmet.

A

hírhozók úgy

beszélik, hogy

a L

adiszlaus családjából

származó Isztefán nevű szem

élyt tették meg királlyá, de ez egy

zsarnok ember volt. A

z ország összes nagy és kis bégjei panasz-kodtak rá, zsarnokságából és kegyetlenségétől sokat szenvedtek.Á

llandóan káromkodott, végül is kegyetlenségét nem

tudták elvi-selni. A

bégek, párthíveivel egyetértve, trónra lépése után szövet-keztek, és egy belső összejövetel alkalm

ával borába mérget ke-

vertek. Öt hónapig volt király, am

ikor meggyilkolták. Isztefánust

is Belgirádban tem

ették el.

Neki is átnyújtotta az ég az utolsó poharat,

Befejezte élete defterét, névtelenné tette [őt]

Élete elm

últ minden bajával és szerencsétlenségével.

Ö is eltávozott a világból [fájdalm

as] vágyódással.

Próza: A

hírnök szavai szerint volt Isztefán királynak egy fia,akit B

ejlának hívtak. Őt koronázták m

eg királlyá. Huszonhárom

évig, egy hónapig és tizenkilenc napig uralkodott, aztán eltávozotta világból. Ö

t is Belgirád várában tem

ették el.

Vers:

Furcsa sárkány ez a világ,

Elnyel [m

indenkit], akár szegény, akár szultán.

281

282

162

Próza: A

hírmondó szavai szerint B

ejlának is volt egy fia,E

merikusznak hívták. A

mikor apja m

eghalt, őt találták alkalmas-

nak a trónra és koronára. A hírhozó elbeszélése szerint E

merikusz

király nyolcévi és héthónapi uralkodás után meghalt. A

grim vá-

rosának templom

ában temették el.

Vers:

Megm

osta homlokát az élet forrásvizében,

Lem

ondott a világ zajáról.

Próza: E

merikusz király tehát m

eghalt. Volt neki egy fia, akit

Ladiszlausnak hívtak. Ö

lépett a trónra. Hathónapi és ötnapi élet

után meghalt. Ő

t is Belgirádban tem

ették el.

Lesodorta a m

egsemm

isülés szele a koronát a fejéről.S m

ivel eltávozott a lelke,P

ihenőhelyre szállt le a megsem

misülés földjére s m

eg-szűnt létezni.

Ladiszlaus királynak volt egy A

nderjás nevű fia. Őrá szállt a

királyság. Harm

inc évig uralta a királyságot, aztán meghalt. E

grüvárosában tem

ették el.

Őt is az ég tette sem

mivé.

A pusztulás palotájába csukta és rázárta azt.

Am

ikor Andrijás m

eghalt, egy Bejla nevű fia m

aradt, akiatyja koronájának és trónjának padisahja lett. A

trónt elfoglalta, ésországa felett uralkodni kezdett.

De m

ég ezelőtt volt a tatároknak egy kánjuk, akit Batusz

Akdurnak hívtak. A

bban az időben Batusz A

kdur kánnak a tatártartom

ányban különféle tatár törzsekhez tartozó öt kis kán alatt-valója volt. E

zek a kis kánok abban az időben megegyeztek egy-

más

között, és

gyakran betörtek

Kara

Bugdan

tartományába.

Bugdan

tartományát

feldúlták, erőszakoskodtak,

és sok

zsák-m

ányt ejtettek.

283

284

163

Em

iatt B

ugdan népe

állandóan szenvedett

és végtelenül

sínylődött, mert egy pillanatig sem

volt a tatárok gonoszságátólbiztonságban.

Volt

abban az

időben B

ugdan tartom

ányában egy

nagyvojvoda, akinek K

uten volt neve. Mivelhogy a tatároktól kím

éle-tet nem

remélhetett, és nem

tudott zsarnokságuktól és kegyetlen-ségeiktől m

egszabadulni, egész törzsi népével, öreg és fiatal alatt-valóival felkerekedett, elhagyta hazáját, és Ü

ngürüsz földjére me-

nekült.B

ugdan vojvodája Bejla király színe elé járult, és elpana-

szolta helyzetüket. Am

ikor a király megtudta a történteket, kíván-

ságuk szerint helyet adott nekik az országban, szívesen fogadta ésvigasztalta őket.

Itt a mi történetünk B

atusz Akdur kánhoz érkezett. A

mikor

Bugdan tartom

ányának a népe elhagyta hazáját, a hatalma alatt

levő törzsek kánjait kapujához hivatta, és tanácskozott velük.A

z egyik elbeszélés szerint a célja az volt, hogy előszörR

uszcsijja tartománya, m

ajd Üngürüsz [országa] ellen fognak tá-

madni.

Mivel ebben m

egegyeztek, megparancsolta a kánoknak, hogy

menjenek és gyűjtsék össze seregeiket. M

iután nekik ilyen kegyesengedélyt adott, m

aga Batusz A

kdur kán is magához rendelte a

tatár tartomány összes katonaságát.

Az az öt kán is elindult, m

indegyikük összegyűjtötte seregét,és a kán kapuja előtt felsorakoztak.

Am

ikor azonban Ruszcsija tartom

ányának uralkodója erről anagy tatár seregösszevonásról értesült, aggodalm

ai támadtak, és a

töprengés tengerébe merült.

Elbeszélésünk során oda jutottunk, hogy B

atusz Akdur kán

összegyűjtötte az egész tatár tartomány katonáit. S

zámba vették,

és úgy találták, hogy százezer főnyi tatár sereg gyűlt össze. Azu-

tán a tatár sereg Íszá próféta őfényességének 1241-ik esztendejé-ben R

uszcsija tartománya ellen tám

adt, nagy részét felperzselte,feldúlta és kirabolta.

Azokban a napokban R

uszcsija tartományából elindult egy

kereskedő, és

a történtekről

tudomása

volt. E

z a

személy

Üngürüsz országába érkezett.

285

164

Bejla király színe elé járult, és hírül adta neki, hogy B

atuszA

kdur kán sereget gyűjtött össze, és Ruszcsija tartom

ányának egyrészét elpusztította.

"Most biztosan ellened jön, s nem

olyan ellenség, akit figyel-m

en kívül [lehet] hagyni."A

mikor ezt m

ondta, Bejla királynak kétségei tám

adtak, éscsodálkozott, m

ert annak a személynek a híradását nem

hitte el.Ü

ngürüsz országa és Ruszcsija tartom

ánya között ugyanis egynagy hegység van, és egy roppant szűk szoros. E

zen az úton ér-dem

leges sereg nem tud átvonulni. E

miatt a király ezt a híradást

nem vette kom

olyan.A

nnak a szorosnak Vaskapu a neve. D

e a király szívébenm

égis felébredt a gyanú. Azonnal kém

eket küldött arra a vidékre,m

ajd leveleket küldött szét az egész országba, melyekben felszó-

lította [a bégeket], hogy legyenek készen.A

zután a király szórakozással töltve idejét a tatár okhoz kül-dött kém

ek visszaérkezését várta, és reménykedett. E

gy nap akém

ek is visszatértek, és meghozták a hírt, hogy [a tatárok] a

ruszcsik tartom

ányát feldúlták,

és igaz

az, hogy

elhatározták,hogy aztán azonnal a király ellen jönnek. M

ikor [ezt a hírt el-m

ondták], a király nagyon megrém

ült.V

olt azonban abban az időben a király mellett egy hatalm

asbégzáde, akit palatinusznak hívtak. A

zonnal magához hívatta őt,

és megparancsolta neki, hogy m

enjen, és őrizze a Vaskapu szo-

rost, és ne engedje azon át a tatárok seregét. A [palatinusz] enge-

delmeskedett, és azonnal összegyűjtött néhány ezer em

bert. A ki-

rály köpenyt öltetett rá, hogy lássa, mennyire m

egbecsüli, aztánengedélyt adott neki, hogy a V

askapu szoroshoz menjen.

Közben B

ejla király is összehívta Üngürüsz országának ba-

ráti parancsnokait és katonaságukat. Belgirád vára előtt gyüle-

keztek össze,

miközben

szemm

el tartották

a tatár

katonaság[m

ozdulatait].E

zalatt a palatinusz is éjt nappallá téve a szoroshoz menetelt,

és amikor a V

askapuhoz érkezett, ott megpihent. A

z utat eltorla-szolta, és készenlétben várakozott, vajon m

it fog tenni az ellen-ség.A

krónikás úgy beszéli tovább, hogy közben a király is sere-get gyűjtött, hogy idejében készen legyen. A

zután összegyűjtötte

286

287

165

minden értékes kincsét. A

nemcse tartom

ány császárának levele-ket irt, és kincseit feleségével együtt a nim

cse tartományba küld-

te. Ő pedig azon töprengett, vajon m

it hoz majd a sors, és a

palatinusz helyzete felé fordította figyelmét.

Azután a hírm

ondók úgy beszélik; hogy a tatár katonaságnakK

ara Bugdan tartom

ánya elleni támadásai m

iatt az említett tarto-

mány fejedelm

ei és népe elhagyták hazájukat, és Üngürüsz orszá-

gába menekültek, ahol hazát és földet kaptak. E

miatt a tatároknak

az volt a céljuk, hogy Üngürüsz országára tám

adnak, és behatol-nak földjére. E

lőrehaladva egy nap ahhoz a szoroshoz értek, ésam

ikor az előcsapataik már a V

askapu hoz érkeztek, látták, hogyaz út el van torlaszolva, és katonaság őrzi.

A tatár sereg eleje ekkor m

eghökkent. Végül is az egész szo-

rost megtöltötte a tatár nép, és a torlaszokon m

egkezdődött a harc,m

elyben nagyszámú tatár katonát gyilkoltak le. A

mikor a csata

egyre hevesebb lett, egy küldött érkezett a kánhoz. A tatár kán át-

vonulást kért tőle, de a palatinusz ezt határozottan megtagadta, és

a küldöttet megölette. A

kán ekkor támadásra indult. A

torlaszonolyan hatalm

as ütközet alakult ki, hogy azt elmondani sem

lehet.V

égül is a tatár sereg győzött. A csatában a palatinusz súlyo-

san megsebesült, és elm

enekült. Mivel a palatinusz elm

enekült, atatár sereg átm

ent a szoroson, és Üngürüsz földjére lépett.

Am

ikor a palatinusz esetének a híre a királyhoz érkezett, mi-

vel a cseh tartományból segítséget kért, ezért U

sztolni Belgirád

mellől felkerekedett, átkelt a D

unán és Moraván, s a cseh tarto-

mányba érkezett, hogy m

egvárja a segítséget.E

zenközben a kán is megérkezett Ü

ngürüsz földjére, és kán-jaival való tanácskozás után úgy határoztak, hogy az egyik kánt,akit P

atának hívtak, a leh tartomány ellen küldi.

A leh király sereget küldött [P

ata ellen], és a Krako nevű is-

mert vár közelében a két sereg m

egütközött. Ebben a csatában

Pata kán vereséget szenvedett, összes katonái kardélre hányattak.

Egy sem

menekült m

eg közülük, és nyomuk sem

mivé vált.

A m

ásik tatár kánt Kajkannak hívták. [B

atusz] Őt is elvá-

lasztotta [a főseregtől], s néhány ezer lovas katonával Bugdan irá-

nyába menesztette. E

gy nap Kajkan átkelt E

rdel nehezen járhatóhegyein. Z

ibin vára közelében, az Otla nevű ism

ert folyó mellett

egy nagy falu volt. Ehhez érkezett, és átkelt az em

lített folyón.

288

289

290

166

Ezenközben E

rdel népe is hírét vette [érkezésének], azonnalösszegyülekeztek, és ellene m

entek. [A két sereg] találkozott és

harcba bocsátkozott. Végül is a tatár sereg m

egfutamodott, és

azokban a meredek hegyekben eltűnt. D

e amikor az erdeli sereg

visszafordult, és azon a helyen megpihent, figyelm

etlenségüket akán kihasználta, m

eglepetésszerűen rájuk támadt, leverte őket, és

Erdel vidékét elfoglalta. A

lakosságot kardélre hányatta, az egészországot

felperzselte és

elpusztította. O

nnan aztán

[a tatárok]

visszafordultak a nagy kán felé, hogy [egyesüljenek a fősereggel].B

atusz Akdur kán is folytatta útját, és S

zegedin mellett tábort

ütött. Kajkan is odaért, és találkozott a nagy kánnal. T

anácsottartottak, és a háborús helyzetről a következő levelet írták a ki-rálynak:

"Te, aki Ü

ngürüsz uralkodója, Bejla vagy, vedd tudom

ásul,hogy vallásod és hited ham

is. A királyságra nem

vagy méltó. A

padisahság engem illet. K

ét padisah nem létezhet. H

a azt akarod,hogy a kardtól m

egmenekülj, köss kötelet a nyakadra, gyere, és

vedd fel vallásunkat, légy a szolgám, és én neked visszaadom

or-szágodat. D

e ha azt mondod, hogy nem

, időben készülj fel, mert

íme, én ellened indultam

. Ne m

ondd [aztán], hogy ezt nem tud-

tad!"Ezt a levelet elküldte a királynak, azután ő is m

egindult a ki-rály ellen. D

e a király is elindult arról a vidékről, és katonaságá-val bevonult P

este városába. A várat m

egerősítette, és senkit semeresztett ki a várból m

indaddig, míg a kán is, legyűrve a nagy tá-

volságot, Pesthez közeli helyhez érkezett. A

környék ellen táma-

dást intézett, fosztogatott és rabolt, de senki sem tudott adni neki

megbízható hírt arról, hol tartózkodik a király.

Am

ikor [a király] feleségét és kincseit a nimcse tartom

ánybaküldte, [egyúttal] segítséget is kért. A

nimcse bégek közül egy ki-

váló és híres bég sok katonát gyűjtött össze, s elindult a király se-gítségére. É

ppen akkor érkezett V ács várának közelébe, am

ikor akán elrendelte a tám

adást. A tatár katonaság m

eglepetésszerűenhirtelen m

egrohanta Vács várát, és bevette. K

atonanépét leverte,családtagjaikat rabul ejtette. A

zután az említett várat felgyújtotta

és lerombolta.

Am

ikor [Vácstól] a tatárok visszafordultak, látták, hogy ve-

lük szemben katonai csapatok tűntek elő. M

ivelhogy a király

291

292

167

Nim

cseországtól segítséget kért, ez volt a segítségül küldött kato-naság. M

ikor a két sereg ott egymást m

egpillantotta, és megtudta

egymás kilétét, azonnal összeütköztek. A

tatár nép nyílzáport zú-dított [az ellenségre], és győzött. A

nimcse sereg pedig szétm

or-zsolódott, széjjelszóródott, és bégjeik fogságba estek.

Onnan aztán [a rabló tatár csapatok] visszatértek, és a tatár

kánhoz csatlakoztak.D

e már előbb m

eg volt említve, hogy a tatárok kegyetlenke-

dése elől Bugdan tartom

ányának fejedelme, K

uten vojvoda or-szágát elhagyta, és m

agával hozta alattvalóit. Elhagyván szállá-

saikat, a [magyar] királytól kértek m

enedéket. Em

iatt sok bégnek,szipáhinak

és alattvalóiknak

[a király]

elvette birtokaikat,

ésB

ugdan népének adományozta.

Em

iatt az Üngürüsz bégek és a többi alattvalóik elégedetlen-

kedtek, és gyűlöletet tápláltak [a király iránt].D

e amikor a tatár sereg betört az országba, a király szerfölött

törődött és gondoskodott Kuten vojvodáról, m

ert nagyon szeretteőt. D

e mielőtt m

ég a tatár sereg betört, Üngürüsz országában tö-

méntelen kár keletkezett, a bégek és a nép [sokat] szenvedett.

"Most ez a B

ugdan fejedelem az oka – így szóltak –, hogy a

tatárok betörnek országunkba, mert vele szövetségben van!" [E

za] gyanakvás m

erült fel közöttük. A B

ugdan népet befogadtákugyan, de palástolt gyűlölet lett úrrá közöttük.

Végül is a tatár [veszedelem

] növekedésének idején Üngü-

rüsz népe és néhány bég azt hangoztatták, hogy: "Kuten vojvodát

el kell tenni láb alól, mert hisz őm

iatta jött ránk az ellenség, s rá-adásul a király erőszakkal elvette birtokainkat, s neki és népénekadom

ányozta."A

nimcsepártiak egy része igazat adott neki k, hogy az orszá-

got pusztulásba taszították és így szóltak:"A

király kész ellenséget hozott az országba. Menjen hát

Bugdan népével az ellenséghez, és feleljen [neki]!" – kiabálták.

Megrohanták azt a palotát, m

elyben Kuten tartózkodott, kö-

rülfogták, kezüket harcra és öldöklésre nyújtották. Végül is al-

kalmat találva behatoltak a palotába K

uten vojvodához, és irga-lom

nélkül lekaszabolták.A

zután [arra a hírre], hogy az ellenség [már] az országba ha-

tolt, Bugdan népe összegyülekezett. H

arci fegyverzettel felszerel-

292294

168

ve éppen a királyhoz akartak menni, am

ikor az üngürüsz seregelőretört, s fejedelm

üket, Kuten vojvodát lem

észárolták.A

mikor ennek a híre elterjedt B

ugdan népe között, azonnalelőretörtek, és elhatározták, hogy a tatár kánhoz m

ennek, veleegyesülnek, és az üngürüszökön bosszút állnak. D

e éppen akkor,am

ikor [elhatározták], hogy a [tatár kánhoz] mennek, a királytól

egy ember jött hozzájuk, de egyáltalában nem

vették figyelembe.

Miután ez a követ tudatta a királlyal a helyzetet, [a király] sereget

küldött ellenük. A sereg elindult, harcba bocsátkoztak, de a király

seregének nagyobb részét sikerült letörniük, aztán széjjelszóród-tak, és fejvesztetten elm

enekülve felbomlottak.

De a történetek elbeszélői úgy adják elő, hogy ezenközben a

tatár kán biztos hírét vette, hogy a király Peste [várában] van, el-

lene akart menni, de aztán lem

ondott erről [a szándékáról].A

király pedig mindenhonnan segítséget rem

élve várakozott.V

égül a nimcse és cseh tartom

ányokból nagyszámú segítség ér-

kezett. Ekkor [a király] lóra ült, elhagyta P

estét, hogy a tatár kánellen tám

adjon. De a kán is éber volt, saját seregét több csapatra

osztotta. Az egyes csapatokat egy-egy helyen lesbe állította, és

megparancsolta nekik, hogy nagyon vigyázzanak, ne ütközzenek

meg a király seregével, és ne bocsátkozzanak vele harcba, hanem

csak távolról figyeljék. "Én előrem

egyek, ti pedig gyertek utánam,

és kövessétek öt."A

mikor ezt a parancsot adta, az volt a célja, hogy a király se-

regét csak később kényszeríti harcra, de szemm

el tartotta a királym

ozdulatait, mivel a király célja nyilvánvaló volt. A

kán azutánlóra pattant, és egy pihenőnyi távolságra hátravonta seregét.

A király azon az éjjelen azon a helyen [nyugodtan] pihent.

Beszélgetés közben egyesek azt m

ondták neki, hogy a tatárok se-rege m

egfutamodott. K

özben hajnal lett, és a király lóháton visz-szafelé indult, de alighogy egy pihenőhelynyire m

ent, a tatár se-reg a les helyről előretört. A

mikor ezt látta, azt hitte, hogy a kán-

nal került szembe. A

z üngürüsz sereg állig felfegyverkezve lóraterm

ett."Ím

e, itt a kán!" És egész estig üldözték a tatár sereget. A

zonaz éjjelen, egész hajnalhasadtáig, lóháton ülve virrasztottak. A

mi-

kor reggel lett és kivilágosodott, látták, hogy ismét felbukkant az

ellenség. Aznap is üldözték [a tatárokat], egészen estig a nyo-

295

296

297

169

mukban voltak, és m

egszalasztották őket. Olyan m

esszire mentek,

hogy a Tisza folyó táján A

grija várának környékére érkeztek.K

özben beesteledett, elfáradva letelepedtek és megpihentek.

A kán pedig az em

lített folyó közelében letáborozott, és egyesültseregével. A

z az éjjel zavartalanul telt el. A kán m

agához kérettefőbb parancsnokait, és így szólt hozzájuk:

"Tudjátok m

eg, hogy ennél jobb alkalmunk aligha lesz. E

rrenincs rem

ény. Azonnal legyetek készen, m

a éjjeli rajtaütést haj-tunk végre."

Azután seregét több csapatra osztotta, m

ajd maga is lóra ült.

A király seregét m

inden oldalról körülfogták, és nyílzáport zúdí-tottak rájuk. A

zon az éjjelen, egész reggelig, töméntelen nyilat

szórtak a magyarok seregére. A

nnyi embert és lovat pusztítottak

el, hogy azt elmondani sem

lehet, és számtalan katonát sebesítet-

tek meg.

Am

ikor reggel lett, a király is lóra ült, és rendbe szedte csa-patait. A

királynak volt egy testvére, aki mellette jobboldalt har-

colt. Baloldalán a segítségre jött nim

cse sereg sorakozott fel.A

zon a napon egész napnyugtáig harcoltak és viaskodtak a tatársereggel. M

indkét oldalon sokan elestek.M

ivel a tatár sereg több csapatra oszlott, nyílzáporukkal sokkatonát törtek le. H

evesen folyt a harc, és a csatatéren levő csa-patok bőszülten csatáztak. M

indkét fél nyílzáport zúdított egy-m

ásra.V

égül is az üngürüsz sereg egy részét leverték, sokukat pedigm

egsebesítettek. A nim

cse népet is teljesen legyűrték és lemészá-

rolták.Végül a király látta, hogy a tatárokat nem

tudja legyőzni, se-regének zöm

e meg van törve, s ezért m

enekülésre határozta elm

agát. Azon az éjjelen a király és testvére, K

olomanusz lóra ül-

tek, és elmenekültek.

Vers:

Mi történt ezekkel, hallgasd m

eg barátom,

Kincsét, vagyonát, trónját, családját s m

indenét, amije

volt,M

indenét elhagyta, ó, kedves [olvasó].A

menekülést választották habozás nélkül,

298

299

170

Válogatott lovakat nyergeltek fel,

Elm

enekültek, elhagyván a becsületet és szégyent.M

indenki így fut el útjára,Senki sem

néz sem előre, sem

hátra,M

ivel testvérével szökött meg a király,

Mi lesz m

ajd a sereggel, meglásd m

i következik.

Próza: A

mikor ezt a tatárok m

egtudták, azonnal lóra ültek,m

ég az éjjel támadást intéztek, széjjelszórták a [m

agyar] sereget,s a T

isza vizének hajtották, sokukat lekaszabolták és kardélrehányták, raboltak és zsákm

ányoltak.A

király szomorúan m

enekült, a tatárok pedig a legyőzött se-reg kincsét, vagyonát zsákm

ányul ejtették, a széles környéket fel-perzselték, elpusztították, az ország népét lekaszabolták, család-népüket pedig rabul ejtették.

Azután a kán elindult, átkelt a T

una folyón, és Óbudán álla-

podott meg. E

gy ideig ott pihent, azután a kánokat egy-egy irány-ba tám

adásra küldte. Azok aztán a környéket kirabolták és el-

pusztították. Volt egy kánja, akit S

zafan kánnak hívtak. Ez m

eg-tám

adta és elfoglalta az [egész környéket].D

e már az előzőkben elbeszéltük, hogy [a király] a hadjárat

megkezdése előtt feleségét és kincseit N

imcseországba küldte.

Most a csatavesztés után ő is a császárhoz m

ent.A

krónikás úgy adja elő és úgy beszéli el, hogy a vereségután életben m

aradt császári bégek panaszt emeltek a császárnál a

király és bégjei ellen:"H

atalmas császár!" így szóltak. "A

tatár sereg mindenünket

elpusztította, mert B

ugdan népével az üngürüsz bégek összekü-lönböztek.

Ellenségeskedés

támadt

köztük, B

ugdan fejedelm

étm

eggyilkolták, s emiatt a tatárok ezt az alkalm

at kihasználvavégtelen kárt és veszteséget okoztak nekünk."

Ezt m

ondták, és szomorúan siránkoztak. A

mikor a császár

panaszukat tudomásul vette, m

egharagudott, Bejla királyt elfo-

gatta, és egy erős várban fogságba vetette.A

zután a krónikás szavai arról szólnak, hogy amikor a király

harcban állt a tatár kánnal, a királyi pecsét a kán hatalmába jutott.

Ezenkívül kézre került a király divánjához tartozó néhány írnok

300

171

[titkár], akik mint foglyok és rabok kerültek a tatár kán hatalm

á-ba.

A király testvére, K

olomanusz azonban, aki a csatából elm

e-nekült, azon a vidéken egy járhatatlan hegységben talált m

enedé-ket, és figyelte az esem

ényeket. Am

ikor a kán erről tudomást

szerzett, azonnal levelet irt Kolom

anusznak a király nevében, ésezt írta:

"Te, aki testvérem

, Kolom

anusz vagy, tudd meg, hogy én

most sereget gyűjtöttem

. Így tehát légy készen, nagy gyorsan gye-re hozzám

sereggel, hogy aztán megtám

adjuk a kánt, és bosszútállunk."

Aztán ezt a levelet a király pecsétjével lepecsételte. A

királynépéből néhányan, akik a kán alattvalói lettek, ezt a levelet el-küldték K

olomanusznak. A

tatár kán közben néhány ezer ember-

ből álló sereget választott ki, és Kolom

anusz útjába csapdául les-be állította.

Am

ikor a levél Kolom

anuszhoz érkezett, és útnak indult, atatár sereg m

egtámadta, [K

olomanusz] em

bereit leverte és széjjel-szórta. K

olomanusznak nem

sikerült megm

enekülnie, kézre ke-rült.D

e akkor, amikor a nim

cse császár a királyt elfogatta, a ki-rály levelet írt neki: "M

i az értelme annak, hogy elfogattál?"

Am

ikor a levél a császárhoz jutott, a következő feleletetküldte neki:

"Ellenség tám

adott meg téged, azután te segítséget kértél tő-

lem. É

n meghallgattam

kérésedet, segítség címén sok kiváló és

hírneves bégemet és katonám

at küldtem azonnal neked. N

épedközött régi viszálykodás és régi ellenségeskedés van, s közöttüknagyfokú az elhidegülés. M

iért szálltál szembe az ellenséggel?

Em

iatt feleslegesen sok kiváló emberem

elpusztulását okoztad.A

zon kivül, hogy egy csomó kincsem

megsem

misült, összes kato-

námat a porba [sírba] taszítottad. E

bben nyilvánvaló a vétked.H

a tehát irgalmat akarsz a kezem

től, amíg a nekem

okozott kártm

eg nem téríted, nem

fog sikerülni neked tőlem m

egszabadul-nod." E

zt a feleletet adta.M

iután a király látta, hogy fejére mennyi csapás, szerencsét-

lenség és ehhez hasonló baj és kaland zúdul, tudta, hogy senkisem

fogja öt megsajnálni. V

égül is a király összes kincseit a csá-

301

302

172

szárnak adta, és azonkívül egy drágakövekkel kirakott eszközt[fegyvert] is adott neki, és m

egfogadta, hogy ha sikerül az egészországot visszaszereznie, azután abból is ajándékot fog adni acsászárnak.

Miután a király összes kincsét a császárnak adta, m

egszaba-dult tőle. E

gy percet és egy órát sem időzött tovább azon a kör-

nyéken. Rím

tartományába m

ent, és a pápához fordult.A

rími pápa is m

egtiszteléssel fogadta, és megsajnálta. A

ki-rály segítségül katonaságot és pénzt kért tőle. A

pápa katonaságotgyűjtött, és szolgálatára bocsátotta. A

zután [a király] hajóra szállt,és kedvező széllel R

odosz szigetére utazott. Az em

lített sziget fe-jedelm

eitől is katonaságot és pénzt kért. Azok is szívesen fogad-

ták, elnyerte náluk az irgalom rem

ényét és az emberiesség m

eg-nyilvánulását. A

zok is sereget adtak neki.E

lbeszélésünkkel most oda érkeztünk, hogy a tatárok Ü

ngü-rüsz népét és országát elfoglalták és a népet erőszakkal kiűzték azországból. A

csatákból megm

enekült bégek némelyike a nim

csetartom

ányban, némelyek pedig a határ m

enti vidéken [találtakm

enedéket]. ,,Lássuk, m

it rajzol majd a jövendő” – m

ondván,egyesek ragaszkodtak hazájukhoz, m

ások széjjelszóródtak a vá-rakba vagy a távolabbi városokba.

A háború következtében rossz viszonyba kerültek a nim

csenéppel, m

ásrészt a tatár kán is gyújtogatta, perzselte és pusztítottaaz [üngürüsz] tartom

ányokat. Am

ikor a császár látta, hogy a tatá-rok szakadatlanul pusztítják az országot, nehogy felperzseljék éselpusztítsák Ü

ngürüsz országának a még nem

érintett részét, pa-rancsot adott, hogy m

enjenek a nimcsék, és dúlják fel azokat. Így

aztán a nimcse nép tám

adást intézett azok ellen a még ki nem

pusztított helyek ellen, amelyek az ő országuk határaival szom

-szédosak

voltak, és

elpusztították azokat.

És

megm

utatták az

üngürüsz népnek, hogy a nimcse néppel való rossz kapcsolat a

tatár kán pusztításánál sokkal nagyobb [pusztítást okoz], és a csá-szár erre alkalm

at adott nekik.A

zután még sok m

ás helyet is megtám

adtak, kiraboltak és el-pusztítottak. A

z üngürüsz népből ellenségként kit megöltek, kit

kifosztottak, és a parancs értelmében rengeteg szenvedést [okoz-

tak] és erőszakot követtek el. Az üngürüsz nép ezek m

iatt a fosz-togatások m

iatt nagyon sokat szenvedett.

303

304

305

173

Miután a király a róm

ai pápától segítséget kapott, Rodosz

szigetének fejedelmeihez m

ent, hogy katonaságot kérjen. Azok is

adtak katonaságot, és így elérkezett az ideje, hogy visszatérjen[országába]. Igyekezett állandóan értesüléseket szerezni.

Mivel a nim

cse nép ellenségként pusztította [az országot, azüngürüsz bégek összejöttek, szorult helyzetükben arra törekedtek,hogy bevonuljanak a H

irvát tartományba, és ott egyesüljenek a

királlyal. Miután ezt javasolták, felkerekedtek, és gyorsan elfog-

laltak két császárhoz tartozó várat. A várak népét és családjaikat

letörték, a várakat felgyújtották, kincseiket zsákmányul ejtették.

A nim

cse népet legyilkolták, néhány kiválóságukat pedig foglyulejtették. E

kkor aztán behatoltak a Hirvát tartom

ányba, és vára-kozva figyelték, m

ilyen hírek jönnek a királytól.A

hírek tudói és a krónikások úgy beszélik, hogy ezenközbena tatár kán a bolgár és rúm

vidékek ellen támadást intézett, és

azokat a vidékeket is elpusztította; népüket és családjaikat kira-bolta, rabságba hurcolta, a nép nagy részét lem

észárolta és el-pusztította. M

indegyik r vezére] visszatért arról a vidékről, ahovam

entek, [most] találkoztak a kánnal, és tanácsot tartottak. A

mikor

a tatár seregek összegyűltek, egyesült erővel a nimcse tartom

ányellen akartak tám

adni, hogy leverjék és elpusztítsák.D

e a császár is értesült cselekedeteikről, és kémek útján ébe-

ren figyelte mozdulataikat. A

zonnal sereget gyűjtött, és megpa-

rancsolta, hogy őrizzék és erősítsék meg a határvidéki várak at, és

legyenek óvatosak.A

mikor a kán értesült, hogy a császár sereget gyűjtött ellene,

azonnal lemondott [a nim

csék elleni] lovasrohamról. Á

tkelt a Du-

na folyón, és a Cseh-M

orava vidék ellen indult, és azt is teljesenfelperzselte és pusztasággá tette. A

kán azokat a tartományokat

három éven keresztül hallatlan m

ódon kirabolta, tönkretette, és azegész környéket pusztasággá változtatta.

Közben három

év telt el.A

bban az időben Üsztürgon vára alatt a várral összefüggő

hatalmas erődítm

ény volt. A kán a vár urait többször felszólította,

hogy önként adják fel a várat, de azok egyáltalában nem voltak

erre hajlandók. Végül is ellenük tám

adt, a várat körülvette, s nagyigyekezettel [ostrom

alá fogta, de nem sikerült neki bevennie.

306

307

174

Végül is parancsot adott, hogy a katonaság annyi tűzifát

hordjon össze, amennyit elm

ondani sem lehet, és vegyék körül a

várat fával. Magasabbra rakatta, m

int a várfalak és tornyok, aztánfelgyújtatta. A

z említett vár népe a tűzvész m

artaléka lett, és kőkövön nem

maradt.

Aztán Ü

sztüni Belgirád vára ellen tám

adt. Azt is elpusztítot-

ta.B

ejla király közben látta és éberen figyelte, hogy egyrészt akán, m

ásrészt a császár perzseli és pusztítja az országot. Hol re-

ménykedett, hol kesergett, végül is m

egegyezett a rodoszi feje-delm

ekkel. A katonaságot hajóra ültette, vitorláit szélnek feszí-

tette, és azzal a töméntelen sereggel elindult a kán ellen.

Mivel hajóra szálltak, oh, kellem

es természet,

Abban a percben m

egfelelő lett a szél.É

gig érő árbocot emeltek, olyat, m

int a sárkány.A

keresztárbocokra hellyel-közzel kötelet kötöttek,A

z égig dugta csúcsát minden oszlop

S a tengerbe csapták a hajók az összes evezőket.

Próza: A

kán is tudomást szerzett erről az esem

ényről, ésazonnal elpusztította Ó

budát. Aztán egész seregével átkelt a D

u-nán, és elindult T

atárország felé.E

közben Bejla is útnak indult. E

gy nap Üngürüsz földjére ér-

kezett, és látta, hogy a korszak annak minden szögletét m

egraj-zolta. 83 Ilyen állapotban [látva az országot], bevonult és trónjáhozérkezett. T

eljesen el volt keseredve országa pusztulásán.A

zután még tizenhat évig élt, s végül eltávozott ebből a vi-

lágból. A D

una szigetén levő templom

ban temették el.

A szenvedés keserű poharát átnyújtotta neki a halál,

S elhagyta az elpusztított virágzó világot.

Próza: A

hírnökök úgy beszélik, hogy [utána] Ötödik Isztefán

lett a király, akiről fentebb megem

lékeztünk. Ennek is m

aradt egy

83 A

korszak annak minden szögletét m

egrajzolta = látta, m

ilyen állapotban vanaz ország.

308

309

175

fia, akit Bejlának

84 hívtak. Atyja után őt ültették a trónra. K

ét éviguralkodott, am

ikor Csehország fejedelm

ei hadsereget gyűjtve el-lene törtek. P

este városánál összeütköztek, és nagy csata keletke-zett, de a cseh katonaság elvesztette a csatát, és m

egfutamodott.

Nagy részüket kardélre hányták.

A király [ezért] úgy határozott, hogy C

sehország ellen hábo-rút indít, és elpusztítja, de [közben] hűtlen lett az életéhez, éstrónra jutásának harm

adik évében eltávozott a világból. Atyja

mellé, az em

lített sziget templom

ában temették el.

Vers:

Vajon a T

eremtő m

it tesz a világ népével;Sok sahot eltem

et a földbe.

Próza: A

nnak is maradt egy fia, L

adiszlausnak hívták. Mivel

atyja eltávozott a világból, az ő helye rámaradt. Így bizonyos

ideig az uralkodás trónján ült, evett, ivott, szórakozott.D

e amint fentebb elbeszéltük, abban az időben, am

ikor öreg-apja, B

ejla király a tatár kánnal háborúskodott, és az üngürüsznép szövetkezett a nim

cse néppel, Bugdan tartom

ányának régifejedelm

e, Kuten a tatárok tám

adása miatt elhagyta országát, s a

királyhoz fordult. De őt ellenségként m

egtámadva m

eggyilkolták.M

aradt neki egy fia, akit Aldam

urnak hívtak. Ez az A

ldamur

Ladiszlaus királysága idején B

ugdan földjének fejedelme volt, és

elhatározta, hogy

Üngürüsz

bégjein atyja

vérét m

egbosszulja.M

egparancsolta, hogy

Bugdan

tartományának

összes serege

gyűljön össze. A nagy sereg összegyűlt.

Ezenközben azonban L

adiszlaus király erről értesült, azonnalkém

eket küldött Bugdan tartom

ányába, hogy megtudja a hír való-

diságát. A

zok m

egérkeztek B

ugdanba, és

kipuhatolták, hogy

Aldam

ur [tényleg] összegyűjtötte egész Bugdan seregeit. E

kkor akém

ek azonnal visszatértek, a király színe elé járultak, és a valódihírt töviről hegyire elm

ondták.E

z oknál fogva Ladiszlaus király is összegyűjtötte Ü

ngürüszseregeit, kibontotta zászlait, és elindult B

ugdan irányába. Alda-

84 T

éves adat; V. István volt IV

. Béla fia.

310

311

176

mur is felkerekedett a B

ugdan sereggel, és megindult Ü

ngürüszellen.M

iután mindkét fél sok útszakaszt és távolságot tett m

eg, akirály kém

eket küldött, hogy Bugdan népéről hírt szerezzenek. A

két fél, tetőtől talpig vértbe öltözve, Üngürüsz országának a hatá-

rán találkozott. A két sereg lóra szállt, és m

egkezdődött a csata.S

ok veszedelmet legyűrve a B

ugdan seregen a fáradtság jele kez-dett m

utatkozni. Am

ikor Aldam

ur ezt látta, félelmében m

egfuta-m

odott, és a tatárok országa felé menekült. S

erege a csatamezőn

kardélre hányatott, összes vagyonuk, kincsük, fejedelmi sátraik

Üngürüsz népének gazdag zsákm

ányául estek.A

ldamur m

egfutamodott, és egy nap a kán színe elé járult.

Keserűen panaszkodott a királyra, és így könyörgött neki:

"Hatalm

as kán, kegyeskedjél megkönyörülni ezen a szeren-

csétlenen. Ebben a súlyos pillanatban fogd m

eg a kezemet, nyújts

nekem tám

ogatást és segítséget!"M

ivel a tatár kán régóta ellenséges viszonyban volt Üngü-

rüsszel, mindig ürügyet és alkalm

at keresett, hogy Üngürüszt

megtám

adja. Ennélfogva A

ldamur jövetele ürügyül szolgált neki,

és így szólt Aldam

urhoz:"N

ekem is szándékom

volt, hogy az ellen az ország ellen győ-zedelm

es hadjáratot indítok!"A

ztán kihirdette az egész Tatárországban, hogy fontos hadjá-

ratra készül. Mérhetetlen sereg gyülekezett össze.

De a királyt is nyugtalanította, hogy A

ldamur a kánhoz m

e-nekült. E

zért azonnal kémeket küldött a kán irányába, akik m

i-helyt hírül vették, hogy a tatár kán m

egszámlálhatatlan sereget

gyűjtött össze, azonnal visszatértek a király kapujához, és igyszóltak:

"Hatalm

as király! A kém

kedés szolgálatát teljesítettük, ésszolgáljon tudom

ásodra, hogy Aldam

ur a kán hoz ment, és m

egté-vesztően tájékoztatta. M

ost az a helyzet, hogy számtalan sereget

gyűjtött össze, és elhatározta, hogy ellened tör."A

mikor ezt m

ondták, a királyt ez a hír megrendítette. E

bbena nehéz helyzetben parancsot adott, hogy Ü

ngürüsz bégjei és se-regei hiánytalanul gyűljenek össze. A

kán is elindult katonaságá-val. A

király erre a hírre teljesen letörve indult útnak.

312

313

177

Am

ikor az ország határára érkeztek, Íszá próféta őfényes-ségének ezerkétszáznegyvenedik

85 évében, Karaszcsig vára kö-

zelében a tatár kánnal találkoztak. Mindkét fél lóra pattant, harci

sorokba rendeződött, és olyan hősies küzdelem indult m

eg, hogya világ is elborzadt. R

engeteg katona esett el, végül is a tatár se-regnek sikerült felülkerekednie, és az üngürüsz sereget legyűrte.A

csatatéren a királyt is kézre kerítették és legyilkolták.

Legyilkolta akkor őt az ellenség.

Élete épületét lerom

bolta.

Akkor aztán [a tatárok] tám

adást intéztek az egész Üngürüsz

ország ellen, felperzselték, romba döntötték, népét és családtag-

jaikat rabságba hurcolták, és Üngürüsz országát teljesen elpusz-

tították. Aztán visszatértek saját tartom

ányaikba.L

adiszlaus királynak azonban nem volt gyerm

eke. Még ré-

gebben Anderjás király valam

i oknál fogva a Firenk tartom

ánybam

ent. Majlan városában egy nagy F

irenk bégnek helytartója volt.E

nnek volt egy gyönyörű, szeretetre méltó, ciprusterm

etű, [gön-dör] hajfürtű, hold arcú lánya. A

nderjás király fülig szerelmes lett

ebbe a lányba. Végül is hazahozta őt országába, [annak ellenére],

hogy már volt felesége.

Am

ikor már látható volt, hogy a lány teherbe esett a király-

tól, a király összeveszett a feleségével. Mivelhogy nem

élhettekegyütt, [a lány] arra kérte a királyt, hogy engedje őt vissza hazá-jába. E

z volt tehát az oka, hogy [a lányt] visszaküldte firenk tar-tom

ányába. Nem

sokára a lánynak fia született, és Ludovikusz ne-

vet adtak neki. Egy nap [a lány] apjának tudom

ására jutott, hogy[a gyerek] a királytól van. V

égül is elkeseredve elhatározta, hogya gyereket és lányát m

eggyilkolja.A

mikor a lány erről értesült, álruhába öltözött, és V

enedikvárosába m

enekült. Ott élt hosszú ideig, anélkül azonban, hogy

valaki is megtudta volna a valóságos helyzetet. A

mikor a fiú fel-

serdült, állandóan Venedik uralkodójának a szolgálatában állott.

Egy nap, am

ikor a fejedelem figyelm

esen nézegette a legényt,arcvonásaiból és viselkedéséből azonnal m

egértette [a valóságot], 85 T

éves évszám: 1240 helyett 1290-nek kellene lennie.

314

315

178

és ezt mondta [m

agában]: "Egész biztosan királyi vérből szárm

a-zik ez a fiú, vagy pedig főnem

esi [családból]." Mindig figyelm

e-sen viselkedett vele szem

ben, és a fiút szolgálatába fogadta.E

gy nap valódi hazájáról kérdezősködött tőle. A fiú pedig

elejétől végig elbeszélte neki történetét. Am

ikor az uralkodó tu-dom

ást szerzett a [legény] származásáról, ujja a szájában m

aradt acsodálkozástól.

Mivel

apjának neve

Anderjás

volt, neki

isA

nderjás nevet adta. A legnagyobb előzékenységgel viselkedett

vele szemben, m

intha a saját leszármazottja lenne, és tekintete

mindig rajta függött.

Mivel L

adiszlaus király a tatár harcmezőn elesett, s nem

ma-

radt utódja, Venedik uralkodója azonnal sereget gyűjtött, és [a le-

gényt] Üngürüsz tartom

ányába küldte.A

hírnök tovább úgy adja elő, hogy amikor A

nderjás megér-

kezett, Üngürüsz trónjára lépett, és uralkodni kezdett. D

e a hírnökazt is elbeszéli, hogy köztudom

ású lett Ladiszlaus király gyer-

mektelensége, és hogy a tatárokkal vívott csatában elesett. V

oltazokban a napokban R

ím pápájának a szolgálatában egy hatalm

asbégfi, akit K

arolusznak hívtak. A rím

i pápa akkor elhatározta,hogy Ü

ngürüsz trónjára őt ülteti, és így Üngürüsz országát a m

agahatalm

a alá hajtja.A

nderjás királlyal barátságot színlelve, ennek a bégfinek arím

i pápa egy csomó katonát és pénzt adott, s m

egbízta, hogyálljon a király szolgálatába. A

zután Üngűrüsz tartom

ányába a ki-rály szolgálatára küldte. D

e [titokban] azt tervezték, hogy a királyt

majd valahogy elteszik láb alól, és m

agukhoz kaparintják az or-szágot. H

a azonban ez a cselvetés nem sikerülne, akkor élete

fogytáig maradjon a király szolgálatában.

Közben azonban A

nderjás király szilárdan kezében tartotta azországot. A

bégek is őszintén és lélekkel alávetették magukat, és

engedelmeskedtek neki. E

z oknál fogva egy ellensége sem akadt,

aki képes lett volna vele szembeszállni. T

izenegy évi uralkodásután eltávozott a világból. B

udán egy nagy templom

volt, abbantem

ették el.

Vers:

Mindenki, aki végül is erre a világra jött,

Elhagyván azt, eltávozott, oh vándor!

316317

179

Próza:

Mivel

Anderjás

király m

eghalt, néhány

bég azt

kivánta, hogy Karoluszt, akit a rim

i pápa küldött, ültessék a trón-ra. D

e némelyek ezt ellenezték, és azzal érveltek, hogy az ő tör-

vényeik szerint nem uralkodhat rajtuk olyan em

ber, aki Firenkből

jött hozzájuk.V

iszály keletkezett

közöttük. A

bégek,

akik ellenezték

[Karoluszt], felkerekedtek, és C

sehország császárához fordultak,m

ivel a cseh uralkodónak volt egy derék fiatal fia akit Vincse-

lausnak hivtak. Am

ikor a bégek megérkeztek, így szóltak a cseh

uralkodóhoz:"Ü

ngürüsz tartom

ánya jelenleg

üres, a

királyságra V

in-cselaust akarjuk m

egtenni. Azért jöttünk, és kérjük, hogy adja öt

nekünk, és Üngürüsz tartom

ányának uralkodójává tesszük meg."

A király kívánságukat elfogadta, és így szólt:

"Óhajtásokat elfogadtam

, de nagyon kell vigyázni, nehogy azország [királyság] m

iatt fiam fejére bajt és szerencsétlenséget

okozzatok!"A

zonnal sok béget és katonaságot adott melléje. A

bégek pe-dig elkísérték őt, a trónra ültették, és királlyá koronázták.

Az Ü

ngürüsz nép egy része azonban Karolusz pártján volt.

Közben sok éjjel és nappal telt el. E

gy nap Vincselaus király a

gondolkodás tengerébe merülve törte a fejét, m

ivel látta, hogy azország előkelői többségének hajlandósága és tekintete K

aroluszonnyugszik, s az ő parancsa szerint cselekszik.

"Ennek a dolognak nem

lesz jó vége és következménye." Így

szólt: "Ez nem

jó jel! Két kard nem

fér egy hüvelyben. Mivel

Karolusz az ország nagyobbik részét hatalm

ában tartja, itt nekemcsak [üres királyi] cím

em van. A

z Üngürüsz bégek pedig ennyi

idő óta nem tudják, hogy kihez legyenek hűek. M

ásrészt, aki kö-zülük hűséges lenne, az hozzám

jönne. – Így gondolkodott. – Avége ennek egy felfordulás lesz, nekem

pedig mi szükségem

vanerre a királyságra? H

a ez a. tartomány nem

lenne, akkor Csehor-

szág [gond] és viszály nélkül az enyém lehetne."

Aztán visszaem

lékezett [saját] országára. "Mire való és m

irejó nekem

ez a nagy torzsalkodás és korszakom [életem

[ szeren-csétlensége?" G

ondolta [magában], és azonnal levelet küldött ap-

jának, [melyben] ezt írta:

318319

180

"Üngürüsz országának van m

ég egy királya, aki az egész or-szágot hatalm

ában tartja. Nekem

csak nevem [királyi titulusom

]van itt. így tehát nincs lehetőség arra, hogy a helyzet elrendező-dik. H

a tehát azt akarod, hogy életben maradjak, gyorsan gyere

egy csomó katonával, és vigyél engem

haza. Én erről az uralko-

dásról lemondok."

A levelet atyjának, a cseh uralkodónak küldte. M

ihelyt a le-vél m

egérkezett, a cseh uralkodó aggódni kezdett, hogy ez nemlátszik szerencsés jelnek. A

zonnal katonaságot gyűjtött. A m

ég benem

érkezett seregrészek parancsnokául egy fővezért bízott meg,

és megparancsolta neki, hogy m

ihelyt [újabb] parancsát megkap-

ja, csapataival azonnal jöjjön utána.A

zután a készenlétben levő seregével sem egy pillanatot, sem

egy órát sem késlelkedve elindult. E

gy napon Peste városához ért,

és Peste m

ellett letáborozott. Ott találkozott fiával, V

incselaussal.Ü

ngürüsz valamennyi érdem

es bégje összejött a cseh királyfogadására. B

eszéd közben [többek közt] a cseh király ezt mond-

ta:"B

égek! Nem

a mi gondolatunk volt az, hanem

ti jöttetek hoz-zám

, és a fiamat kértétek tőlem

, noha országotoknak már volt egy

uralkodója. Miért cselekedtetek így az én fiam

mal? N

ekem nem

aza célom

, hogy veszekedést és vitát támasszak. B

árkit akartok, le-gyen vele országtok szerencsés."

Ezt m

ondta, aztán felszedte összes kincseit és fiát, Vencse-

laust, s visszaindult országába.

Vers:

Fiát m

agával vitte és visszaindult tartományába.

Nem

volt kapzsi a világi uralom iránt.

Próza: A

hírek tudói úgy beszélik, hogy Üngürüsz bégjei

egymás közt nem

tudtak megegyezni, sokan fellázadtak, m

ertnem

kívánták Karolusz királyságát.

Volt abban az időben a B

avorija törzsnek egy idegen bánja,akit O

tonusznak hívtak. A fellázadt bégek érte m

entek, és erő-szakkal királlyá választották. D

e mivel idegen szárm

azású volt, azország többi bégjei sem

fogadták el öt [királynak]. Az ország elő-

kelői sem egyeztek ebbe bele. V

égül is megértette, hogy ezt a

320

321

181

méltóságot nem

fogja tudni szilárdan megtartani, és a királyság

miatt a végén nagy baj és veszedelem

zúdul majd rá. D

e aztán el-határozta, hogy m

egvárja, mit hoz m

ajd az idő.

Vers:

Tudta, hogy a végén ez a m

éltóság nem m

arad meg neki,

Más valaki kerül m

ajd a helyére sahnak.

Próza: E

miatt aztán m

indig nagyon elővigyázatos volt, ésbárhova m

ent, mindig m

agával hordozta a koronát. Bejla király-

nak abban az időben élt egy fia, aki azonban nem törekedett a ki-

rályság elnyerésére, hanem saját birtokain E

rdel tartományában

visszavonulva nyugodtan élt. [-----] nak hívták.A

mióta azonban O

tonusz király a trónra lépett, a tartomány

népe elégedetlenkedett. Em

iatt maga O

tonusz király is elégedet-len és bánatos, volt. A

z ország népe is nyugtalankodott, állandó-sultak a felkelések, am

ik miatt a király is folytonos bizonytalan-

ságban volt. Végül is egy nap elhatározta, hogy vadászatra indu-

lás ürügye alatt elmegy E

rdel be, ott felkeresi Bejla király fiát,

megnyeri őt, és egyesül vele. E

z volt a terve. 'Azután felfegyver-

kezett, és felkészült az útra. [---------------] Tudom

ást szerzett az őhelyzetéről és az ország panaszairól.

Azután széltében-hosszában az országban elterjedt a híre an-

nak, hogy Otonusz király teljesen felfegyverkezve vadászatra in-

dult. De a királyi koronát állandóan m

agánál tartotta, azután elin-dult.Ő

náluk az volt a szokás, hogy rokonaik közül volt egy bo-rászm

esterük, akinél

egy edényből

sohasem

hiányzott a

bor.A

mikor a király indulóban volt, a királyi koronát abba a borba

rejtette el. Akik [az edényt] látták, azt hitték, hogy abban a király

számára bor van [elkészítve].A

király aztán vadászatra indulás ürügye alatt Erdel tartom

á-nya felé vette útját. V

olt azonban a kíséretében néhány bég a ro-konai közül. A

mint éjjel-nappal egyfolytában m

entek, a borász-m

ester figyelmetlenségből nem

vette észre, hogy az edény vélet-lenül leesett és elveszett. A

mikor reggel lett, az illető csak akkor

látta, hogy a boros edény eltűnt.

322

323

182

Azonnal

értesítették erről

a királyt.

Am

ikor a

király ezt

megtudta, m

indjárt visszafordult, és mivel aznap azon az úton

senki sem haladt át, [az edényt] m

egtalálta. Így érkezett meg

Bejla király fiához.

A hírnökök tovább úgy beszélik el, hogy abban az időben

volt Erdel tartom

ányának egy nagy bánja, akit

Ladiszlausnak

hívtak. A régi királyok ivadékai közül való volt. É

rtesítették arról,hogy O

tonusz király az uralkodói koronát kivitte az országból.A

mikor erről értesült, azonnal em

bereket küldött a királyi udvar-ba, hogy m

egtudják, milyen irányban távozott el a király.

Am

ikor azok a hírvivők megtudták a király titkát is, azonnal

visszasiettek a bánhoz, és tudomására hozták, hogy a király E

rdeltartom

ányának irányában távozott el.A

bán egy csomó katonával a király elé vágtatva útját szegte.

A királyt m

eglepve elfogták, a hatalom koronáját elvették tőle.

Maga L

adiszlaus vette át [a koronát], és eltette.V

olt Erdel tartom

ányában egy meredek [erős] vár, abba a ki-

rályt fogságba vetette. Így tehát Otonusz király fejére szakadt a

szerencsétlenség, melytől m

indig félt. Abban [a várban] foglyul

ejtve örök rabságba esett.

Vers:

Börtönbe vetették őt m

egkötözve,Sorsára az elválás pecsétjét égették.

Mivel O

tonusz király rabságba esett, az ország [trónja] meg-

üresedett. Am

ikor ez a hír elterjedt a világon, a ami pápa fülébe is

eljutott.Ú

gy regélik, hogy amióta a rim

i pápa Karoluszt Ü

ngürüsz or-szágába küldte, azóta m

ár tíz év telt el. Mivel O

tonusz király rab-ságba jutott, az ország trónja üresen m

aradt. Am

ikor ez a hír el-terjedt a világon, a rim

i pápa is meghallotta, s azonnal levelet

küldött Üngürüsz bégjeinek, m

elyben ezt írta:"T

i, akik Üngürüsz országának bégjei és legjobbjai vagytok,

az én óhajtásomat nem

fogadtátok el, és Karoluszt nem

vártátokm

eg. Mostantól kezdve ne m

ondjátok, hogy » [ezt] nem tudtuk«.

Méltók vagytok átkom

ra, s ezenkívül tudjátok meg, hogy szilárdan

elhatároztam, hogy katonasággal szem

élyesen megyünk ellenetek,

324

325

183

hogy az én kívánságom teljesítve legyen. N

em bocsátok m

eg ad-dig, am

íg kívánságomat nem

teljesítitek, s ha ezt megtagadj átok,

azonnal készüljetek fel." Azután a levelet lepecsételte, egy futár

kezébe adta, és sürgősen Üngürüsz bégjeihez küldte.

Am

ikor a levél Üngürüsz bégjeihez érkezett, öröm

mel fo-

gadták, felállva fejezték ki tiszteletüket, és hallgatták tartalmát. A

pápa átkától nagyon megijedtek, szükségesnek tartották, hogy pa-

rancsát teljesítsék. Összejöttek és tanácskoztak, a pápa parancsát

elfogadták, és Karolusz királlyá választásával voltak elfoglalva.

De m

ivel az ország koronáját Erdei bánja, L

adiszlaus ejtette ha-talm

ába, nagy figyelemm

el kezdtek Erdel felé figyelni, vajon ho-

gyan alakul majd Ü

ngürüsz országának a sorsa.D

e gyerünk tovább. Mivel Ü

ngürüsz bégjei meg akarták vár-

ni Karoluszt, azonnal levelet küldtek a bánhoz a királyi korona

ügyében."L

égy kegyes – írták –, és az ország koronáját kiváló embe-

reiddel küldd el Üsztüni B

elgirádba. Nehogy m

ásképp cseleked-jél!"A

mikor a levél a bánhoz érkezett, m

ivel ő is, a királyi család-ból szárm

azott, a következőket mondta:

"Én m

agam is valóban királyi családi vérből való vagyok. A

zországot neki, idegennek adtátok, [hát akkor] m

iért ne követel-hessem

azt én, akinek ehhez joga van." Mondván haragra gyul-

ladt, és nem adta át nekik a koronát. A

bégek ebből megértették,

hogy ő is trónkövetelő.Ö

sszejöttek tehát

Üngürüsz

bégjei, és

megtárgyalták

[azügyet], és újból levelet szerkesztettek a bánnak, m

elyben ezt írták:"T

e, aki Erdel tartom

ányának bánja és fejedelme vagy, leve-

lünket az összes bégek közös megegyezésével küldjük neked, és

tudatjuk, hogy te is [a királyi család] leszármazottai közül való

vagy, és elismerjük], hogy m

éltó vagy a hatalomra, és m

egértet-tük akaratodat, de m

ost a pápának az a kívánsága és parancsa,hogy várjuk m

eg Karloszt, és teljesítsük az ő kívánságát, m

ert hanem

teljesítjük a parancsát, átok alá helyez bennünket, és biztos,hogy sereggel jön ellenünk. M

ost tehát légy kegyes, és az országkoronáját m

agad juttasd el hozzánk, vagy becsületes és érdemes

embereiddel küldd el. N

ehogy másképp cselekedjél. K

üldd el,m

ert ha jóakarattal nem adod át, azonnal készülj fel. N

ehogy azt

326

327

184

mondd, hogy ezt nem

tudtad. Ezután [további] követet nem

kül-dünk. Így vedd ezt tudom

ásul!" Ezt a levelet küldték el a bánnak.

Azután az üngürüsz bégek katonaság gyűjtésével voltak el-

foglalva, mert ha ő [a bán] m

egmakacsolja m

agát, [és nem adja

vissza a koronát], sereggel mennek ellene, és bosszút állanak raj-

ta.A

ztán ezt a levelet azonnal elküldték Erdel tartom

ánya bán-jának.A

mikor a bán m

egkapta a levelet, megértette tartalm

át. Az

üngürüsz bégek és a római pápa szövetsége alapos m

eggondolás-ra kényszerítette őt. E

zért aztán néhány kiváló emberével elküldte

az ország koronáját Üngürüsz bégjeinek. A

mikor az ország koro-

nája megérkezett, és átvették, a róm

ai pápa parancsát teljesítették,bevárták K

arloszt, és Íszá

próféta őfényességének

ezerhárom-

száztízedik évében megkoronázták.

Az ország összes bégjei m

eghódoltak neki. Azután B

udinbam

entek, ahol [Karlosz] elfoglalta a királyi trónt.

Vers:

A királyi m

éltóságra ő lett megkoronázva

És m

éltóságteljesen a trónra ült.

Karlosz

király Íszá

őfényességének ezerhárom

százhuszon-hatodik évében a M

aros néven ismert folyó m

elletti Lipovában

egy nagy kolostort építtetett.A

krónikás tovább úgy beszéli el, hogy mivel E

rdel bánja azország koronáját vonakodott visszaadni, kevés híján köztük kitörta háború. M

ivel ez így történt, azt a törvényt hozták, hogy a kirá-lyi korona [ezentúl] V

isegrádban legyen [elhelyezve] és megőriz-

ve. Ahányszor új királyt választanak m

ajd, abból a várból hozas-sák el a koronát, és aztán vigyék oda vissza m

egőrzés céljából.E

zek után a hírek tudója úgy adja elő, hogy amikor K

arloszkirály egyszer V

isegrádra ment, ott váratlanul egy királyi udvar-

hoz tartozó ember rátám

adt. Meztelen karddal rontott rá, levágta a

királynak négy ujját, és megsebesítette.

Abban az időben E

ftak országának volt egy fejedelme, akit

Baszarat vajdának hívtak. E

gyszer Karlosz király azt akarta, hogy

támadjanak ellene, és kerítsék kézre. E

bből a célból hadsereget

328

329

185

gyűjtött, de Baszarat vajda is hírül vette a király készülődését,

azonnal összeszedte Eflak lovas és gyalogos seregeit, és bátran

felkészülve figyelte [a király mozdulatait]. K

özben a király is el-indult seregével E

flak tartománya felé. M

eneteltek, vándoroltakettek, ittak, nagy utat tettek m

eg, és a végén megérkeztek E

ftahtartom

ányába.E

zenközben Eftah fejedelm

e az Eflah tartom

ányban levő me-

redek hegyek szorosait gyalogos puskásokkal és nyilas hadsereg-gel elállta, és egyes helyeken lesben állva, a lovasság egy részévela szoros kapuját m

egszállta. A király közben bevonult a hegyszo-

rosba. A gyalogság előretört a lesből, körülzárta a [király seregét].

A m

agas sziklákról puskatűz és nyílzápor alá vette, és kövekethengerítve a sziklaszorosban, Ü

ngürüsz tartományának sok kivá-

lóságát elpusztította.A

király is harcba kezdett. Am

ikor arra a helyre ért, ahol asziklaszoros el volt zárva, B

aszarat vajda iflah seregével találtam

agát szemben. A

znap a király seregét teljesen letörték, és asziklaszorosban sokan elpusztultak vagy m

egsebesültek. A szo-

rosban élelemhiány és szom

júság következtében sokat szenved-tek. M

ivel aznap összeütköztek az Iflah tartomány fejedelm

ével,m

indkét oldalon heves küzdelem folyt, végül is a király seregét

leverték, maradék em

bereit is megtörték.

Am

ikor a király ezt látta, volt egy kedves udvari embere, ezt

mondta neki: "L

égy az én helyemben helyettesem

, nekem abba

kell hagynom a csatát!" A

ztán elvált a seregtől. Azonnal átöltö-

zött egy alattvalója ruháiba, és a hegyek között elmenekült.

Vers:

A félelem

től sohasem volt nyugta,

Seregét elhagyta és megszökött.

Próza: A

király seregét leverték és szétszórták. A helyettesét

elfogták, s mivel azt hitték, hogy ő K

arlosz király, különféle kín-zásokkal kivégezték. A

zután a királynak minden vagyonát, kin-

csét és fejedelmi sátrát zsákm

ányul ejtették.A

hírek tudója tovább azt beszéli el, hogy Karlosz király

szolgának átöltözve

megm

enekült. S

ok veszedelm

en esett

ke-resztül, egy nap azonban visszaérkezett saját tartom

ányába.

330

331

186

Több

idő elteltével

azonban sereget

gyűjtött, és

elindultN

imcseország ellen. S

ok tartományt legyőzött, és adófizetésre

kötelezett.A

bban az időben Lehországnak volt egy uralkodója, akit

Kaszim

irosznak hívtak. Ez Íszá öfényességének ezerhárom

száz-harm

incnegyedik évében felkerekedett, és Visegrád várába jött

Karlosz király m

eglátogatására. Nagy barátságot kötöttek, és a ki-

rály sok napon keresztül fejedelmi vendéglátást rendezett szám

á-ra. A

zután elbúcsúztak, és a leh uralkodót szívélyes üdvözlettelhazaeresztette.

Abban az időben a cseh tartom

ánynak is volt egy uralkodója,akit Johannesznek hívtak. Ö

is félt a királytól, és ezért Íszá pró-féta 1335. évében K

arlosz királyhoz [látogatásra] jött. Visegrád

várában találkoztak.Íszá őfényességének ezerhárom

százötvennyolcadik évében atartom

ány különböző részéről híres és neves bégek jöttek [a ki-rályhoz], és hódolatukat fejezték ki neki.

A hírek tudója elbeszélése tovább arról szól, hogy K

arlosz ki-rálynak két fia volt. A

z egyiket Anderjásnak, a m

ásikat Ludo-

vikusznak hívták. Azután a király egy bizonyos idő m

úlva kato-naságot gyűjtött, A

nderjás fiát is magával vitte, s m

ivel ő maga a

puljai nemzetségből szárm

azott, azt akarta, hogy fiát, Anderjást

Pulja vidékének királyává válasszák m

eg. Azután seregét össze-

vonta, és elindult vele Szagirijja tartom

ányába, ami egy hercegi

tartomány. O

tt három évig tartózkodott, s hajókat építtetett. A

ztánrábízta a sereget fiára, A

nderjásra, és Pulja tartom

ányába küldte.Ö

maga azonban visszatért V

isegrád várába, s ott megállapodott.

Ludovikusz nevű fia is vele volt.

Ezenközben A

nderjás hajóra szállt, és kedvező széllel Pulja

közelébe érkezett. Egy nap partra ének a hajók, P

ulja földjéreléptek. A

bban az időben Pulja trónja üresedésben volt, nem

volturalkodója. M

iután Anderjás annak a tartom

ánynak a földjére lé-pett, a nép szívélyesen fogadta és üdvözölte. P

arancsainak aláve-tették

magukat,

és P

ulja tartom

ány uralkodójává

választották,ahol [aztán] sokáig uralkodott.

332

333

187

Azután K

arlosz király még negyvenkét évig uralkodott Ü

n-gürüsz országában. A

ztán elhagyta a mulandóság palotáját, 86 és

elutazott az örökkévalóság birodalmába.

Vers:

Nézd az eget, ennek a fejedelem

nek is legörbítette a ter-m

etét,F

áklyával meggyújtotta a világot, nagy tűzvészt okozott.

Oh, barátaim

, ne tegyen benneteket dölyfössé a világíze, 87

Sok lelkes szeretetet osztott szét és sok keserű napot oko-zott.

Próza: A

z évszázadok ismerői, a titkok tudói és a hírek el-

mondói úgy beszélik el és adják elő, hogy am

ikor Karolusz király

meghalt, az uralkodás fiára, L

udovikuszra maradt, aki trónra lé-

pett. Mint ahogy előbb m

ár elbeszéltük, Erdeiben volt egy törzs,

mely szikuli néven volt ism

eretes. Ezenközben azonban L

adisz-laus bán is eltávozott a világból. Ö

volt az, aki a királyi koronátm

akacskodott visszaadni. Neki m

aradt egy fia, akit szintén erdelibánná neveztek ki.

Am

ikor Karolusz király m

eghalt, és fia, Ludovikusz lett a ki-

rály, az Erdel tartom

ányában élő szikuli törzs nem akarta őt elis-

merni királynak, m

egmakacsolták m

agukat, és fellázadtak. Ez a

törzs a királynak volt adófizetője. De azelőtt, am

ikor Karlosz ki-

rály hadat viselt Iflah vajdája, Baszarat vajda ellen, és vereséget

szenvedett, s Üngürüsz kiválóságai közül sokan elestek, kincsei

pedig zsákmányul estek, ennél az oknál fogva, am

ikor fia, Ludo-

vikusz lett a király, bosszút akart rajtuk állni. Ezért m

indig okotés ürügyet keresett, s m

ivel most a szejkuli törzs fellázadt, fel-

használta ezt ürügyül, hogy a szejkuli nép ellen hadat indítson.E

zt ürügyül felhasználva Iflah fejedelmén is bosszút akart állni.

Végül is a szejkuli nép ellen készülődött, és ezen ürügy alatt ka-

tonaságot gyűjtött.

86 A

mulandóság palotája =

ez a világ.87 A

világ íze = a világ öröm

ei.

334

335

188

"Először csak ez ellen a nép ellen indulunk hadjáratra" –

mondta L

udovikusz király, és elindult.A

szejkuli nép azonban hírét vette, hogy a király ellenük fogjönni. E

kkor összejöttek, és tanácskoztak, mivel a királytól na-

gyon féltek, az aggodalom tengerébe m

erültek. Hűtlen cseleke-

detüket megbánták, [s em

iatt] nagyon szomorkodtak. A

király elém

entek, lábához

borultak, és

bocsánatért esedeztek.

A

királyugyan m

egbocsátotta bűnüket, de amikor E

rdelbe érkezett, ésm

egtekintette azt a vidéket, a lázadókat és makacskodókat elfo-

gatta és legyilkoltatta. Az em

lített tartományt pedig a régi törvé-

nyek betartására szorította.D

e a királynak a valódi célja az volt, hogy Iflah és Bugdan

fejedelmeit m

egbüntesse. Iflah tartományának abban az időben

volt egy vajdája, Alekszander volt a neve.

Am

ikor a király Erdel tartom

ányát ismét adófizetőjévé tette,

egy nap hirtelen megindult Iflah fejedelm

e, Alekszander ellen.'

Am

ikor ez a hír Alekszanderhoz érkezett, rettentően m

egrémült.

Néhány kiváló em

berével és az ország előkelőivel lóra ült, ésa királyhoz érve lába elé borult, és kegyelm

et kért tőle. Azzal a

feltétellel, hogy beleegyezett az adófizetésbe, barátjának barátja,ellenségének ellensége lesz. A

király visszaadta neki országát. De

azután azonnal bevonult Bugdan tartom

ányába. Bugdan tartom

á-nyának a fejedelm

e szembeszállt vele, de a végén m

eghódolt ne-ki, és alávetette m

agát parancsainak. A király onnan azután visz-

szatért székhelyére pihenni.A

krónikások úgy beszélik tovább, hogy abban az időben atatárok

serege rajtaütésszerűen

betört B

ugdan tartom

ányába,gyújtogattak és pusztítottak. B

ugdan népe betöréseik elől soha-sem

volt biztonságban. A tatár sereg ism

ét támadásra készült

Bugdan ellen. A

mikor B

ugdan fejedelme m

egtudta szándé-kukat, abban az időben E

rdelnek volt egy hősies bánja, akit [-----]-nak hívtak. B

ugdan vajdája azonnal értesítette a bánt:"Szolgáljon tudom

ásodra, hatalmas bán, hogy a tatár sereg-

nek az

a szándéka,

hogy ellenünk

támad.

Kegyeskedjél

most

[megengedni], hogy ezt a helyzetünket a királynak bejelentsük."

Mivel így esedeztek, a bán a helyzetüket a valóság szerint

felterjesztette a király trónjához. A király azonnal fegyverbe hí-

vott néhány béget, és saját seregéből is néhány ezer katonát adott.

336337

338

189

Fővezérükül E

rdel bánj át nevezte ki, és a következő parancsotküldte neki:

"Te, aki E

rdel tartományának a bánja vagy, m

ihelyt paran-csom

hozzád érkezik, legyen tudomásodra, hogy ha a tatár sereg

Bugdan tartom

ányába betörne, íme ezzel a hozzád küldött sereg-

gel és az erdeli csapatokkal szállj velük szembe, és m

eg őket. Ne-

hogy másképpen cselekedjél."

Am

ikor ez a parancs megérkezett, a bán a parancs szerint

hatalmas sereget gyűjtött össze, és készen várta [a tatárok tám

adá-sát].M

iután azonban a tatár kánhoz megérkezett annak a híre,

hogy Erdel tartom

ányában a bánnak erős hadserege áll készen,lem

ondott arról, hogy betörjön Bugdan tartom

ányába. Azonnal

felkerekedett a tatár tartományból, és elindult a bán ellen.

De a bán is értesült [a kán] cselekedetéről cs szándékáról, s

elindult seregével ellene. Az ország határán találkoztak a kán és a

bán. M

indkét fél

nyeregbe pattant,

és m

egkezdődött a

csata,m

elyben rengeteg tatár katona esett el. Végül is az üngürüsz se-

regnek kedvezett a szerencse, a kán sereget legyőzte és széjjel-verte. M

agát a kánt is elevenen kézre kerítették és elfogták.K

özben Ludovikusz király, aki abban az időben V

isegrádontartózkodott, figyelem

mel kísérte a bán cselekedeteit. M

ivel a kánkézre került, [a bán] m

egkötözve azonnal a királyhoz küldte. Egy

nap a kánt a király trónjához vezették, és a színe elé bocsátották.A

királyt pedig ez az esemény nagyon m

egörvendeztette, és abánnak s összes bégeknek értékes ajándékokat adott. A

ztán meg-

parancsolta, hogy az egész országot díszítsék fel, majd néhány

napig ittak, mulattak.

Azután rövid időn belül a király összegyűjtötte seregét, és

elindult a Hirvát és S

zalavin országok ellen. Azoknak az orszá-

goknak a

fejedelmei

nagyon féltek

a királytól,

eléje járultak,

meghódoltak, adófizetőivé váltak, és így m

egmenekültek.

Miután a király ezeknek a tartom

ányoknak az ügyét elren-dezte, D

amacsija tartom

ányába ment, m

ely hercegi tartomány és

Venedikhez tartozik. Itt elfoglalta Z

adrát, Sebeniket s ezeken kí-

vül sok várat. Itt a tenger partján időzvén, hirtelen megérkezett a

tengeren V

enedik hajóhada,

megrohanták

a király

seregét, és

Üngürüsz kiváló és híres em

berei közül sokat legyilkoltak.

339

340

190

A királynak ezzel a hadjárattal az volt a célja, hogy átkeljen

Pulia tartom

ányába, mivel L

udovikusz testvére, Anderjás P

ulia.környékének volt az uralkodója. A

zon a vidéken egy nagy firenkbégnek volt egy szépséges lánya, s A

nderjás király ezt a lánytvette el feleségül. V

olt azon a környéken egy nagy, virágzó város,m

elyet Tarentnek hívtak. A

nnak a városnak volt egy uralkodója,akinek L

udivikusz volt a neve.A

hírek ismerője elbeszélése arról szól, hogy A

nderjás királyfelesége ezzel a L

udivikusz nevű béggel összeszűrte a levet, ésvele szeretkezett. A

nnak a vidéknek a bégjei pedig Anderjás ki-

rályt üngürüszi származása m

iatt nem szerették, és csak a kardtól

való félelmükben színlelték az engedelm

ességet. Néha, am

ikorösszejöttek, m

ondogatták egymásnak:

"Nem

akadt egy közülünk való alkalmas bégfi [királyunk-

nak]? Mi értelm

e van annak, hogy idegen tartományból őt hozták

a nyakunkra ?"A

llandóan ilyen beszédeket hangoztattak. Közben A

nderjáskirály felesége L

udivikusszal élte világát.E

gy nap az a bég [Ludivikusz] a róm

ai pápának a következőizenetet küldte: "K

egyeskedjék Anderjás király helyét [királysá-

gát] és feleségét nekem odaítélni. H

a nekem ezt m

egadja, akkorK

egyelmességednek nagy kincset fizetünk." E

zt az ajánlatot tette.A

római pápa pedig kincsvágyó lévén, ezt m

ondta: "Barátságot

színlelve Anderjással, fejezzétek be az ügyét. M

i Anderjás helyét

és feleségét elvesszük!" Ezt a választ adta.

Am

ikor L

udivikusz ilyen

választ kapott

a róm

ai pápától,

azonnal értesítette erről Anderjás király feleségét, és vele teljes

egyetértésben elhatározták, hogy rövid időn belül a király életéretörnek. A

zon törték nagy igyekezettel a fejüket, hogy cselvetésselteszik el láb alól a királyt. V

égül is egy nap alkalmat talált az asz-

szony, és a király ételébe mérget kevert.

Vers:

Ne higgy az asszonynak m

égha huri is,H

a híres is jóságáról és szépségéről.

Próza: M

ikor az az átkozott asszony a királyt elpusztította,L

udivikusszal eljegyezte magát, és L

udivikuszt Pulja trónjára ül-

341

342

191

tette. Ez oknál fogva határozta el L

udivikusz [magyar] király,

hogy testvére vérét megbosszulja. A

mikor a tenger partvidékén

időzött és a Puljába való átkelés előkészületeivel foglalkozott, a

Firenk hajóhad őt m

egtámadta, és sok katonáját m

egölte. A király

azután nem m

aradt ott, hanem közben hajóra szállt, felszerelte

vitorláit, és kedvező széllel elindult Pulia tartom

ánya felé.D

e még m

ielőtt odaérkezett volna, [elindulásának aJ híre fü-lébe jutott P

ulia fejedelmének, L

udivikusznak. Lelkét eltöltötte a

félelem, és reszketni kezdett. A

zonnal összegyűjtötte minden kin-

csét, feleségét is magával vitte, hajóra szállt, és a tengerre szökött.

Ezek urán egy nap L

udivikusz [magyar] király P

ulia tarto-m

ányának földjére lépett, és a trónt elhagyva találta. Mulatozással

töltött előtt néhány napot. Volt két kiváló üngürüsz bégje, az

egyiket Bolfikarnak hívták. M

ivel a királynak; vissza kellett on-nan térnie saját országába, ezeket nevezte ki P

ulia trónjára hely-tartóknak. M

egszámlálhatatlan katonaságot hagyott rendelkezé-

sükre, aztán visszatért Üngürüsz tartom

ányába.A

nnak a két bégnek pedig, akiket helytartóknak nevezett ki,m

egparancsolta, hogy azoknak a helyeknek, melyek önként m

eg-hódolnak, adjanak kegyelm

et, de amelyek nem

hódolnak meg,

azokat kíméletlenül verj ék le, rabolják és fosszák ki. A

zok pedigúgy cselekedtek.

Pulia tartom

ányának a székhelyét Napoljának hívták. E

gy időelteltével

a firenk

bégek nem

voltak

megelégedve

azokkal a

helytartókkal, akiket a [magyar] király kinevezett. E

zért tehát el-hagyták az országot. A

z elmenekült L

udivikusz rokonai közülazon a vidéken volt egy hatalm

as bég, Duka V

erneri volt a neve.M

iután azok a bégek egymás közt nem

tudtak megegyezni, ösz-

szejöttek tehát, és Duka V

erne ri színe elé járultak, őt találván alegalkalm

asabbnak, s fővezérükké választották. Mindannyian azt

kívánták tőle, hogy Napolját vegye el az üngürüsz bégektől, vagy

verje ki, vagy űzze el őket a tartományból. E

zek aztán közös aka-rattal összegyűjtötték a firenk sereget, D

uka Vernerit állították az

élére, és fegyverkezni kezdtek.D

e azután erről a lázadásról a napoljai bégek is tudomást sze-

reztek. Azonnal kém

eket küldtek arrafelé. Azok m

egérkeztek, éslátták, hogy m

egszámlálhatatlan firenk sereg gyűlt össze. Jó ideig

figyelték mozdulataikat. M

ivel Napolja városában a régi firenk

343

344

192

nép lakott, azok is szövetkeztek a firenk sereggel, és megesküd-

tek, hogy Napolját átadják nekik.

Am

ikor a kémek a helyzetet kifürkészték és híreket szerez-

tek, néhányan

közülük visszatértek,

mindent

elmondtak

Bolfikardnak, és pontos hírt adtak neki arról, hogy a firenk sereg

ellenük fog jönni. Ezek [a helytartók] pedig az áruló firenkeket a

várban összefogdosták és kivégezték.D

uka Verneri közben levelet írt N

apolja bégjeinek, lepecsé-telte és elküldte. A

mikor a levél m

egérkezett, elolvasták, és ezttartalm

azta:"É

n a firenk hősök fővezére, Duka V

erneri vagyok. Ti, akik

üngürüsz bégek vagytok, ide jöttetek, az üres tartományt kezetekre

kerítettétek és elfoglaltátok. Most az ország saját birtokotok lett,

de ne gondoljátok, hogy ez a tartomány annyira erőtlen, hogy azt

elfoglalva királyi birtoknak tekintsétek. Íme, m

ost mindnyájatok

bűnét megbocsátottam

, megm

enekültök kardjainktól azzal a fel-tétellel, hogy m

ihelyt ez a parancsom hozzátok érkezik, se egy

pillanatot, se egy órát se késlekedjetek, készüljetek fel utolsóórátokra, m

ert mindnyájatokat, apraját és nagyját kardélre há-

nyatlak. [Így van ez] elhatározva, vegyétek tudomásul!"

Mikor a levél tartalm

át Bolfikard [m

egtudta], ettentő haragragyúlt, és m

egparancsolta, hogy a követnek vágják le az orrát ésfülét; E

z nagy sértés volt. Aztán levelet írt, m

elyben ez állt:"O

rszágtokat nem adjuk vissza. H

a saját birtokaitokat kí-vánjátok, [gyertek] és nyugodt szívvel foglaljátok el és vegyétekbirtokba. G

yertek gyorsan! Halotti leplet öltsetek nyakatokra, s

kardot tartva fogaitok között, hódoljatok meg a m

i királyunknak.A

kkor majd m

i felterjesztjük az ügyet királyunk trónjához, és [ke-gyelm

et] kérünk számotokra. H

a azt mondjátok, hogy nem

, ésm

akacskodni fogtok, mi m

ajd elmegyünk hozzája, és a király színe

előtt feltárjuk [az igazságot]. Az alkalom

a mi kezünkben van, s

tőletek egy szemernyit sem

félünk!"A

ztán elküldte a levelet azzal a követtel, aki [a firenkektől]jött. A

z pedig megalázva D

uka Verneri színe elé érkezett. "Jaj, de

dübörgött, mint a villám

csapás utáni mennydörgés", 88 m

intha ez asérelem

saját magát érte volna. O

ly rettentő méregbe jött, hogy

88 V

ay ki kakidi, yildirim gibi sakidi =

török szólás a nagy harag kifejezésére.

345346

193

majdnem

megütötte a guta. F

ogta a levelet, és amint elolvasta,

rettenetes haragra gyulladt. Aztán így szólt a m

ellette levő bégek-hez:"E

zek a becstelenek a halál fiai lettek! Ezzel a felelettel az a

céljuk, hogy minket m

egijesszenek, s ezért lármáznak. E

llenük kellm

ennünk, és majd én m

egmutatom

, mit teszek m

ajd nekik!"A

ztán megesküdtek, és seregük nagy szám

ában bizakodvanéhány nap m

úlva kibontották zászlaikat, lóra szálltak, és az álligfelfegyverkezett gyalogosokkal, puskás okkal és vértcsekkel elin-dultak N

apolja irányába.E

zenközben az üngürüsz bégek is sereget gyűjtöttek, és fel-készülve várták [az esem

ényeket]. Duka V

erneri pedig abban re-m

énykedett, hogy a [napoljai] firenk nép segítségével teljes győ-zelm

et fog aratni. De am

ikor megérkezett a híre, hogy a [város-

beli] népet letörték és a porba sújtották, nagy aggodalom töltötte

őt el. Végül is [D

uka Verneri] ki tudakolta a helyzetüket, és

[megtudta], hogy a nép néhány híres és ki váló előkelősége eltá-

vozott, de egy részük életben maradt, újból rem

énykedni kezdett.K

özben Bolfikardnak is voltak kém

ei a firenk seregben. Hí-

rül hozták, hogy a lázadók közül néhányat nem sikerült kézre ke-

ríteni. Ezt azonnal tudom

ására adták Napolja urainak, akik vala-

mennyiüket elfogták, hogy m

agukat ártatlanoknak tüntessék fel.E

zenközben a firenk sereg Napolja közelébe érkezett. A

hírektudói

és a

krónikások úgy

adják elő

tovább, hogy

közbenB

olfikard Napolja várát, tornyait és várfalait m

egerősítette és tel-jes hadi felszereléssel látta el. A

ztán összehívta a haditanácsot,úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha hősiesen kardjukra bízva m

agu-kat kirohanást intéznek a várból, m

int ha gyáván bezárkózva avárban pusztulnának el.

Aztán felkészültek, és kiadták a parancsot, hogy az áruló

firenk népség előkelőit Duka V

erneri szeme láttára fogják m

ajdfelakasztani, s e célból a vár előtt egy csom

ó akasztófát állítottakfel. D

uka Verneri pedig eltávozott a vártól, és N

apolja közelében,a várostól egynapi távolságban letelepedett, és az éjszakát nyu-galom

ban töltötte el.K

özben Bolfikard hajnalban kinyittatta a vár kapuit, lóra

termett, és eltávozott a várból. A

firenk sereggel szemben csata-

sorba állította seregét. De ekkor m

ár a nap Kaf várából felem

elte

347

348

349

194

a fejét, és beragyogta a világot. Mikor azonban a firenk sereg kö-

zelre érkezve látta, hogy a vár kapui nyitva vannak, a napoljai bé-gek pedig tetőtől talpig felfegyverkezve csapataikkal csatasorbarendezve

állnak, ekkor

ők is

megragadták

fegyvereiket, lóra

szálltak, és zászlaikat kibontva csatasorba álltak.E

közben Bolfikard kiadta a parancsot, hogy az áruló firenk

népséget Duka V

erneri szeme láttára akasszák fel. A

ztán ekkorm

indkét sereg egymásra rontott, összebonyolódott, és a becsüle-

tért folyó küzdelemben tulipánszínűre festették vérrel a földet.

Vers:

A két sereg összekeveredett akkor,

S ott nagy pusztítást végeztek.A

sereg nyilat szórt, hogy vért ontson,A

lándzsákat előre szegezték a gyilkolásra.A

z ellenségre mérgesen néztek,

A nyilak hegyén jajveszékelés tört ki

S mint a villám

csapkodtak a kardok,M

int a patak folyt a vér,A

földre terítették a hullákat,A

mezőn nagy rakásokban feküdtek a halottak,

Mint a tenger, annyi vér öm

lött a földre,A

hullák nagy rakásokban feküdtek, mint a m

áglya,A

két sereg oly rettenetesen harcolt,A

vértől tulipánszínűre vált a föld.

Próza: A

kor ismerői tovább úgy beszélik, hogy a harc egyre

hevesebben folyt. A napoljai bégek között volt egy B

irnebard ne-vezetű, akire harc közben a firenk hősök rátám

adtak és megölték.

Am

ikor Napolja serege ezt látta, azt akarták, hogy vonuljanak

vissza a várba, de Bolfikard erről lebeszélte, és ezeket m

ondta:"H

ova lett az eskütök, ha egy ember elpusztulása m

iatt csor-bát ejtenétek a nevünkön? A

z a férfiasság és hősiesség, ha a csa-tatéren karddal [a kezünkben] halunk m

eg, és senkitől sem kérünk

segítséget [irgalmat]. V

ajon miért jöttünk ide? M

ost itt kell meg-

halnunk!" Ezekkel a szavakkal lebeszél te őket.

Aztán újból tám

adást intézett a firenk sereg ellen. Oly bátran

és hősiesen forgatták a kardjukat, és oly kétségbeesetten harcol-

350351

195

tak, hogy a firenk sereget összetörték, zászlajukat és zászlóvivő-jüket a földre tiporták. A

mikor a firenk sereg ezt látta, azonnal

menekülni kezdett. H

arc közben a Dukát is letaszították lováról,

és foglyul ejtették. A firenk sereg nagy részét kardélre hányták.

Vagyonukat, kincseiket zsákm

ányul ejtették. Duka V

ernerit pedigm

egbilincselve a királyhoz küldték. A király pedig V

isegrádbanfogságba vetette, és B

olfikarnak gazdag ajándékokat adott, ésm

egvendégelte őt.E

zek után [gyerünk tovább]. A lehek és ruszcsik tartom

ányaközött egy m

ásik nép lakott, s országuknak Letonija volt a neve.

Volt nekik egy fejedelm

ük. Ekkor a király sereget gyűjtött, és

Letonija ellen indult. F

ejedelmét elfogatta, és alattvalójává tette.

Innen aztán a Rusz tartom

ány ellen folytatott hadjáratot. Azt

is engedelmességre kényszerítve adófizetőjévé tette. O

nnan aztánvisszatért országába.

Volt abban az időben egy B

ulgárország. Ez fellázadt a király

ellen. A király hadjáratot akart ellene vezetni. A

mikor a bolgár

fejedelmek m

egtudták, hogy a király ellenük indul, azonnal elébem

entek, engedelmességet fogadtak, és adófizetőivé váltak.

A király onnan hazatérve trónjára ült és m

egpihent. De a

könyv szerzőjének elbeszélése szerint ezután közte és a Nem

-cseország császára között keletkezett valam

i oknál fogva elhide-gülés és ellenségeskedés. M

indkét fél sereg gyűjtésévei volt el-foglalva. V

égül is a tartomány híres bégjei összejöttek, és a két

felet egymással kibékített ék, és békeszerződést kötöttek egym

ás-sal.

Azután a király egy idő m

úlva felkerekedett, átkelt a Duna

folyón, Cseh és M

orava ellen indult, és alattvalóivá tette.A

bban az időben a királynak egy nővére élt Lehországban,

akinek nem volt gyerm

eke. Am

ikor a király Cseh- és M

oravaor-szágot elfoglalta, a leh király eltávozott a világból, és L

ehországuralkodó nélkül m

aradt. Ez oknál fogva azt az országot is m

agáé-vá tette, és uralkodott benne.

Azután bárm

ely ország ellen viselt háborút, olyan szerencséjevolt, hogy azt elfoglalta. D

e aztán élete elgyengült, miután negy-

ven évig, egy hónapig és huszonkét napig uralkodott, eltávozott avilágból. üsztüni B

elgirád várában temették el.

352

353

196

Vers:

A m

egsemm

isülés országába tért ő is.M

indenki csak rövid ideig örvendhet evilágon.

Próza: A

krónikások úgy mesélik tovább, hogy L

udivikuszkirálynak volt egy fia [!], akit K

arlosznak hívtak. Am

ikor a királyeltávozott e világból, ez a K

arlosz Pulia országának volt a feje-

delme. [A

királynak] két lánya is volt. Az idősebbiket M

arijánaknevezték. D

e abban az időben a Nem

cse tartomány császárának

volt egy fia. Még kiskorában annak jegyezték el M

ariját. A csá-

szár fiát Szekizm

undusznak hívták. Mivel m

ég [kiskorú] gyermek

volt, emiatt [apja] a császár m

ellett tartózkodott.M

ikor apja meghalt, M

ariját voltak kénytelenek Üngürüsz

trónjára ültetni, akit megkoronáztak, és uralkodni kezdett. M

i-helyt azonban K

arlosz hírül vette, hogy atyja89 m

eghalt, azonnalkém

eket küldött abba a tartományba [a valóság] kifürkészése

céljából.K

ét év telt el azóta, hogy Marija királynő lett, de az ország

népe nem volt m

egelégedve. Egyes vidékeken az ország népe lá-

zadozott, felkelt, és zavargások keletkeztek az országban. Végül

is a tartományok bégjei látták, hogy a lázadás elharapódzott, ösz-

szejöttek, és megértették, hogy az asszony uralkodása rossz vért

szül, s mivel a tartom

ány népe nyugtalankodott, nagy aggoda-lom

ba estek.A

zután abban állapodtak meg, hogy ennek elejét kell venni,

mivel országuk népe m

akacskodik, és már biztos, hogy teljesen

fellázad és az ország pusztulásnak indul. Ez ellen az lesz az or-

vosság, hogy Napolja városában testvére, K

arlosz az uralkodó,hírt küldenek neki, hogy jöjjön ide, és foglalja el az országot. E

b-ben m

egegyeztek, és Karlosznak levelet írtak, m

elyben ezt kö-zölték:

"Hatalm

as király! Légy elővigyázatos, és vedd tudom

ásul,hogy am

ióta atyád, Ludovikusz király a világból eltávozott, két év

telt el, és a trónra testvéred, Marija lépett, de a m

ostani helyzetaz, hogy az ország népe nincs M

arija királynő uralkodásávalm

egelégedve, helyenként fel-fellázad, és kevés híja, hogy az or-

89 T

éves adat. Karlosz (II. K

ároly) nem volt L

udovikusz (Nagy L

ajos) király fia.

354355

197

szág nem m

ent tönkre. Világos tehát, hogy a királynő alkalm

atlanaz uralkodásra. E

zért tehát az országban minden jó vagy rossz

[ügy intézése] egy király becsületéhez illik. Ha tehát ennek az or-

szágnak a javát akarod, most az lesz a legjobb, ha elindulsz, és

atyád örökségét nem hagyod elpusztulni, hanem

virágzóvá te-szed."Így

panaszkodtak. A

levelet

lepecsételték, egy

becsületesegyénnek a kezébe adták, és K

arlosz királyhoz küldték.D

e még ezelőtt K

arlosz király kémeket küldött Ü

ngürüsztartom

ányába, azok is tudomást szereztek ezekről a beszédekről,

és mindenről, am

i a helyzetre vonatkozik.A

mikor ezt a levelet N

apolja uralkodójának elküldték, ezek akém

ek is útra keltek, hajóra szálltak, és kedvező széllel a tengerenelindultak. E

gy 356 nap aztán megérkeztek N

apolja kikötőjébe, éshorgonyt vetettek. A

z üngürüsz bégek követe is megjött, és a ki-

rály színe elé vezették. De m

ielőtt a király színe elé jutott, a királykém

ei hamarabb jutottak a királyhoz, és N

apolja uralkodóját,K

aroluszt értesítették Üngürüsz tartom

ányának állapotáról és ar-ról, hogy m

i az oka a követ érkezésének.A

király parancsot adott, hogy a követet szállásolják el avendégpalotában, és vendégelj ék m

eg. Aztán előterjesztették ne-

ki a követ levelét, és kikérdezték őt a tartomány helyzetéről. A

követ a következő választ adta:"H

atalmas király! H

a azt az országot nem tiszteled m

eg láto-gatásoddal, ham

arosan kitör a lázadás, és a tartomány m

indenbizonnyal elpusztul."

Mikor ezt m

ondta, mindnyájan elhallgattak, a király pedig

fejedelmi palásttal ajándékozta m

eg a követet, és megvendégelte.

Aztán Ü

ngürüsz bégjeinek és Budin főurainak barátságos levelet

irt, lepecsételte és elküldte. Aztán

megszám

lálhatatlan seregetgyűjtött össze, m

inden kincsét is magával vitte, és szám

talan se-regével hajóra szállt. K

edvező szél keltévei felvonta a vitorlákat,és elhajózott H

irvátország felé.N

éhány nap múlva kedvező széllel m

egérkeztek a Hirvát

tartományhoz

tartozó S

ebenk várának

kikötőjébe, és

lehorgo-nyoztak.

Am

int kihajózták

a sereget

a szárazföldre,

azonnalzászlókat bontottak, és elindultak S

zadra várába, amelyben né-

356357

198

hány napig megpihentek. O

tt [a király] rendbe szedte seregét, és akörnyék bégjeit is m

agához hívatta.A

ztán elindult, és Üngürüsz határához közel eső helyen tá-

bort ütött. De eközben M

arija királynő is hírét vette, hogy testvé-re, K

arlosz megszám

lálhatatlan puljai sereggel megérkezett és

Üngürüsz földjére lépett. M

ikor ezt neki hírül adták, a királynő agondolkodás tengerébe m

erült, hogy vajon mi lehet jövetelük

célja.Végül is belső em

berei közül néhányat a király elé küldött,hogy vele tanácskozzanak, és m

egbízta őket, hogy fürkésszék ki,vajon m

i a király szándéka. Azok pedig a parancsnak engedel-

meskedve a király elé m

entek, s megbízatásuknak eleget tettek.

A király, m

intha titokban megtudta volna ezek, küldetésének

a célját, felébredt benne a gyanakvás. Azonnal serege m

egszerve-zésébe kezdett.

Ezenközben a király találkozott azokkal, akik üdvözlésére

eléje jöttek, és beszéd közben elmondták, hogy a királynő az

üngürüsz bégekkel nincs jó viszonyban és hogy a tartomány népe

is fellázadt.[A

király] azt válaszolta nekik, hogy a lázadókat megbünteti,

és a királynőnek szerencsét kíván. Ilyen értelembe adta tudtára

[jóakaratát]. Azután elbocsátotta őket. A

mikor elbúcsúzni jöttek a

követek, kifejezték a királynak jókívánságukat, és tudomására

hozták, hogy

a királynő

el van

jegyezve a

császár fiával,

Szekizm

undusszal."E

z nagyon üdvös dolog, ezt nekünk is tudnunk kell", mondta

a király.A

király azonban újonnan leveleket küldött a bégeknek ésB

udin várparancsnokának,

melyekben

arra szólította

fel őket,

hogy valami m

egbízható kifogással harc nélkül igyekezzenek akirálynő kezéből hatalm

ukba keríteni [a várost]. De közben a ki-

rálynő embere is m

egjött, és elmondta neki a király szavait. A

ki-rálynő szíve ezeknek a híreknek a hallatára elkeseredett, m

ert fel-ébredt benne a gyanakvás.

A király pedig elindult, és am

ikor Budinhoz közeledett, a ki-

rálynő elébe sietett. Szívélyesen üdvözölték egym

ást, s egymás

egészsége felől kérdezősködtek. Aztán B

udin fővárosában tiszte-lettel egy palotát ajánlott fel neki szállásul. M

ajd hatalmas lako-

358

359

199

mát csaptak, és ivásnak adták m

agukat. Beszéd közben a királynő

azt kérdezte tőle:"H

atalmas testvérem

, vajon miért hagytad el országodat és

trónodat, a mi országunkba fáradtál és m

egtiszteltél bennünket?""E

j, kedves Marija – válaszolt a király. – N

e gondold, hogyőrizetlenül hagytam

országomat. H

elytartóm és katonaságom

vanott.""Százezer köszönet a m

agas Terem

tőnek – válaszolt tréfásana királynő –, m

ert megérte a szem

em, hogy viszontlássalak téged."

A valóság az, hogy m

ind a ketten barátságosan társalogtak. Akirály azonban azon törte a fejét, m

i módon tudná biztosan kézre

keríteni a trónt a királynő kezéből. Összebeszélt tehát néhány

béggel és a várőrséggel. Vendégeskedés és szórakozás ideje lé-

vén, a két sereg [katonái] a város körzetében sétáltak és nézelőd-tek. V

égül is a királyhoz húzó bégek felhasználva [az alkalmat]

összebeszéltek. A király hírneves em

berei közül egy csomó hőst

és nevezetes egyént állig felfegyvereztek. Palástot öltöttek rájuk,

és sétálás ürügye alatt egyesével-kettesével beengedték a palotá-ba, és teljesen m

egtöltötték a palotát a király embereivel.

A királynő hívei látták, hogy a király kiváló em

berei közülm

ilyen sokan kerültek be a palotába, azonnal a királynő elé járul-tak, és figyelm

eztették, hogy vigyázzon. A királynő azt kívánta

tőlük, hogy menjenek a királyhoz, és hivják őt hozzá.

"Én

bizonyos m

értékben vágyódtam

utánad,

és jóakaród

voltam – m

ondta [a király]. – Elhagytam

országomat, és a te ked-

vedért sok fáradságot kiállva eljöttem hozzád, de te egy percet

sem szenteltél nekem

, és el akarsz menni."

Am

ikor ezt mondta, a királynő m

eglepetésében egy szót semtudott szólni.

Eközben a királypártiak a király szám

ára elfoglalták a trónt.A

mikor a királynő em

berei ezt látták, azonnal összegyűltek, és akirálynő színe eléjárultak.

"Mennyire tévedtél, hogy szeretett testvéred, akinek hittél,

trónodat elvette

kezedből, és

elfoglalta palotádat.

Mostantól

kezdve fejed megm

entésével törődj!"A

mikor ezt m

ondták, a királynő elhallgatott. Volt azonban

belső szolgálatában

néhány közel álló

bég, m

eghagyta nekik,

hogy alkalmas órában a lakom

a színhelyén gyilkolják meg a ki-

360

361

200

rályt, hogy az ügynek vége legyen. De azok m

eggondolták [adolgot], m

ikor látták, hogy az üngürüsz bégek nagy része a királypártján van, s azok nem

fogják ezt tétlenül nézni. Ezért [szándé-

kukról] lemondtak.

Am

ikor a király ezt a helyzetet látta, megijedt, hogy halálve-

szélybe került. [A királynő] így szólt a királyhoz:

"Hatalm

as testvérem

! É

jjel-nappal benned

reménykedtem

.A

zt reméltem

, hogy hűséges segítőtársam leszel. M

it jelentsen az,hogy m

ost trónomat cselvetéssel elvetted, és párthíveim

előtt po-rig aláztál engem

?"M

ikor ezeket a szemrehányó szavakat m

ondta, a király ígyválaszolt:

"Én erről a dologról nem

tudtam. E

z a bégek határozata!"A

zután behívatták a bégeket. Am

ikor a bégek összejöttek,így szóltak a királynőhöz és királyhoz:

"A hatalm

as király ezt a határozatot egyáltalában nem helye-

selte. Ennek [a határozatunknak] az az oka, hogy sérti hírünket-

becsületünket, hogy

egy nő

uralkodjék felettünk.

Másrészt

azegész ország népe ellenséged lett és fellázadt. E

zt az ország meg-

alázásának lehet [minősíteni]. E

z oknál fogva a királyt mi hívtuk

be hozzánk."A

zután nagy megtiszteléssel és m

egbecsüléssel a királyt ab-ból a palotából a trónra kisérték, és hódolattal fejüket lehajtvaszolgálatába állottak. A

király pedig, hogy Marija királynőt m

eg-vigasztalja, a következő üzenetet küldte neki:

"Testvérem

, légy kegyes, és ne aggódjál, mert ha én nem

jöt-tem

volna ide, az ország népe ellenségeddé vált volna, és valami

bajt hozott volna a fejedre.""K

ihez voltak az üngürüsz bégek ezen a világon hűségesek?"V

álaszolt a királynő. "Am

i engem és ezt [a dolgot] illeti, szána-

lomra m

éltó helyzetbe hoztak, és képmutatással a világ előtt m

eg-aláztak."

Azután [a bégek] a királlyal elindultak, s am

ikor Üsztüni

Belgirádba érkeztek, m

egkoronázták, és [ezzel] a királyi méltóság

feltételét megterem

tették. Aztán néhány napon keresztül lakm

á-roztak,

majd

visszatértek B

udinba, ahol

[a király]

megkezdte

uralkodását.

362

201

A hírek tudói úgy beszélik tovább, hogy egy év elm

últávalm

egunták Karlosz királyt, és m

egharagudtak rá.A

mikor

még

Ludvikusz

király életben

volt, egy

Palati-

nusznak nevezett híres embert főem

berévé és belső [bizalmi] em

-berévé nevezett ki. E

z pedig a király kegyéből és iránta való tisz-teletből a királynénak állt szolgálatában, aki őt [szintén] belsőem

-berévé nevezte ki. A

királynő pedig a császár fiának, Szekiz-

munduznak volt a jegyese.

Közben [a palatinusz] a királynő szolgálatába egy tehetséges

embert küldött, akinek B

alázs Farkas volt a neve. E

z pedig a ki-rálynőnek bizalm

i embere lett, és am

ióta a trónról letették, állan-dóan a királynő szolgálatában volt. E

zt a két embert a királynő

magához hívatta, és azt a tervet szőtték, hogy valam

i cselvetéssela királyt közösen elteszik láb alól. V

égül is a királynő ezt mondta:

"A m

i sebünkre az az orvosság és ir lesz jó, ha most elhí-

resztelem, hogy m

egbetegedtem. T

i pedig a lakosztályomban rej-

tőzködjetek el. Aztán hírt küldünk a királynak, hogy feltétlenül

jöjjön engem m

egnézni. Biztos, hogy ő m

aga fut majd ide [egye-

dül]. Az én szobám

ba, rajta kivül, senkinek sem szabad belépni.

Ennél jobb tervünk nem

lehet. Mihelyt a király belép a szobám

ba,a dolgot végrehajtjátok." E

zt beszélték meg. A

ztán ez az álnok[asszony] azonnal üzenetet küldött a királynak:

"Most súlyos betegség tám

adott meg engem

. Nincs rem

ényemaz életben m

aradásra. Így tehát a hatalmas királytó! az a kíván-

ságom, hogy fáradjon hozzám

, amíg a túlvilágra nem

térek, ésrem

élem, hogy szerencsés idejövetele gyógyszerként fog rám

hat-ni."

Azután a palatinusz és a B

alázs Farkas nevű hitetlenek állig

felfegyverkezve elrejtőztek a királynőlakosztályának ablakmélye-

déseiben. Am

ikor az üzenet a királyhoz érkezett, kötelességénektartotta, hogy azonnal testvére látogatására m

enjen. Felült a lóra,

és egyedül indult el a királynő palotájába, és így esett tőrbe. Mi-

helyt a király odaérkezett, engedélyt kért a királynőtől a látogatás-ra. A

két cselszövő azonnal előugrott rejtekhelyéről."A

királynő lakosztályát szabaddá tesszük!" Így szóltak, és akét vérszom

jas [gyilkos] azonnal kardot rántott, és rátámadt a ki-

rályra. Irgalom nélkül rárohantak, és darabokra szabdalták. A

ztána visegrádi székesegyházba szállították és eltem

ették.

362

364

202

Azután a királynő újból elfoglalta trónját. A

palatinuszt he-lyettesévé nevezte ki. A

ztán a király hívei közül néhányat elfo-gatott, és bosszút állt rajtuk.

"Mostantól kezdve nincs több ellenségem

!" Mondta, és m

eg-kezdte az uralkodást.

A hírek tudói úgy beszélik tovább, hogy a H

irvát tartomány-

nak volt egy bégje, akit Jodzsanisznak hívtak. Ez K

arlosz király-nak régi híve volt, aki sok jót tett neki. M

iután- a királynő [a ki-rályt] tőrbe csalta és árulással m

eggyilkoltatta, Johanisz bég e mi-

att a cselekedete miatt nagyon m

egharagudott a királynőre, és [el-határozta, hogy] a királynő ellen tám

ad.A

zonnal összegyűjtötte a Hirvát tartom

ány seregeit, és elin-dult a királynő ellen. D

e a királynő még ezelőtt levelet küldött a

császárnak és fiának, Szekizm

unduznak, hogy a királyt már m

eg-ölette, és elvette tőle a trónt.

Miután a hirvát bán, Johanisz seregével a királynő ellen tá-

madt, a királynő is összeszedte Ü

ngürüsz seregeit, és szembe-

szállt vele. Borzasztó csatát vívtak, m

elyet elmondani sem

lehet.A

végén a palatinusz és Balázs F

arkas is elestek a csatában, s akirálynő serege vereséget szenvedett. S

okukat kardélre hányták,sokan pedig m

egrémülve futásnak eredtek. A

királynőt is elfogtákebben a csatában, a H

irvát tartományhoz tartozó K

urpa várábavitték, és szigorú fogságba vetették.

Am

ikor a királynő Hirvátországban fogságba került, tudatták

ezt a császárral. A császár azonnal összegyűjtötte seregét, a sereg

élére fiát,

Szekizm

unduzt nevezte

ki, és

Üngürüsz

országábaküldte. S

zegizmunduz pedig lóra ült, és Ü

ngürüsz országába ér-kezett.

Közben a bán is m

egbánta cselekedetét, s mivel a császártól

és fiától rendkívül félt, a királynőnek üzenetet küldött, [és arrakérte], hogy m

entse meg őt attól a veszedelem

től, mely a csá-

szártól és fiától fenyegeti. Ha ezt esküvel m

egfogadja, akkor sza-badon bocsátja és visszaküldi országába.

Am

ikor a királynő erre megesküdött, Johanisz egy csom

ó ki-váló katona kíséretében visszaküldte őt országába. S

zegizmun-

duzzal találkoztak, és megbeszélték házasságkötésük feltételeit.

365

366

203

Üsztüni B

elgirád várában hatalmas gyülekezet gyűlt össze,

lakomát és ivászatot csaptak, és az akkori szokás szerint ettek, it-

tak, szórakoztak.A

királynő egy nap magához idézte a bégeket, és ezt m

ondtanekik:"N

em akartatok elfogadni engem

a királyságra, most azon-

ban a királyság teljesen az enyém lett. M

ost már nincs senki, aki

rajtam kívül alkalm

asabb lenne. Mivel engem

nem találtatok al-

kalmasnak, m

ost a ti intrikáitok következtében a helyemet [királyi

jogomat] átadom

Szegizmunduznak, m

ivelhogy egyrészt a törvé-nyek szerint ő a férjem

, másrészt ő a császár fia, és m

éltó a hata-lom

ra. Mit szóltok ehhez a határozatom

hoz?"M

ikor ezt mondta, a bégek azt felelték, hogy beleegyeznek,

mert az ő akaratuk [céljuk] is ez.

Aztán m

egvárták a királyt, fejére tették az uralkodói koronát,m

eghódolt ak neki, és alávetették magukat parancsainak.

De S

zegizmunduz király nagy gyűlölettel viselkedett a H

irváttartom

ány bánja, Johanisz iránt, mert elfogatta és fogságban tar-

totta a királynőt. Végül elhatározta, hogy bosszút áll rajta. E

cél-ból a bán környezetébe kém

eket küldött, aki ebben az időbenP

ozson [!] várában tartózkodott. Am

ikor ez a királynak tudomásá-

ra jutott, hatalmas sereget gyűjtött össze, és a sereg fővezérévé

egy hírneves

béget nevezett

ki. M

egparancsolta nekik,

hogy:"M

enjetek, és vegyétek ostrom alá P

ozsega várát, én is már elin-

dultam." M

ikor ezt a parancsot küldte, a bégek is rendben össze-gyűjtötték katonaságukat, és elindultak P

ozsega vára felé.E

gy nap megérkeztek, és az em

lített várat körülzárták. Kö-

rös-körül ágyútűz alá vették, és a várvédőket teljesen letörték.A

mikor a bán látta, hogy a helyzet rem

énytelen, a várból egy rej-tett kapun kim

enekült. A B

oszna tartományhoz tartozó D

obra né-ven ism

ert híres erődbe menekült.

Ezenközben P

ozsega várának népe a várat feladta, meghó-

dolt, és elmondták a királynak, hogy a bán alkalm

at találva Dobra

erődjébe menekült. A

király azonnal összevonta seregét, és elin-dult D

obra vára felé, és azt a várat is körülzárta. A bán ism

ét azttervezte, hogy onnan is m

egszökik, de szökés közben váratlanulelfogták, és m

egbilincselve a király színe elé vezették. Aztán a

367

368

369

204

várat is elfoglalták. Közben B

oszna, Hirvát és B

ulgar tartomá-

nyok is meghódoltak.

A király közben onnan is visszatért, és P

ecsovába érkezett.O

tt elrendelte a bán megbüntetését. F

elszereltetett egy katapultát,m

elyre rákötözték a bánt, és végighordoztatta őt Pícsova városán,

és testét darabokra szaggattatva kínhalálra kárhoztatta. Nevét és

rangját a világból kitörölte.A

mikor S

zegizmunduz m

ár negyedik éve volt Üngürüsz or-

szágának királya, Kara B

ugdan tartományának volt egy m

akacsfejedelm

e, aki nem akarta őt elism

erni királynak. Ezért a király

elhatározta, hogy hadat indít ellene. Összevonta seregét és elin-

dult. De B

ugdan fejedelme, Isztefan vajda is sereget gyűjtött, és

lesben állt seregével az Erdel és B

ugdan országa határán elterülőhegységben.

Am

ikor a király megérkezett, itt-ott összecsaptak. A

királyserege nagyszám

ú és beláthatatlan sokaságú volt. Am

ikor eztIsztefan vajda látta, azonnal a király elé járult, lába elé borult, bű-nének és hibájának m

egbocsátását kérte, és adófizetésre köteleztem

agát. A király m

egbocsátott, és visszaadta neki országát. A tit-

kok tudói és a hírek elmondói úgy beszélik tovább, hogy abban az

időben Kosztantinijjének volt egy padisahja. L

udvikusz volt a ne-ve, de ekkor eltávozott ebből a világból, és K

osztantin trónja üre-sen m

aradt.D

e abban az időben Aszja tartom

ányából, mely tulajdonkép-

pen Anadoli, az Iszlám

Padisahja a türk sereggel átkelt a tengeren,

és elfoglalta Geliboli várát. A

ztán kinyújtotta kezét a Rúm

tarto-m

ányra, és győzedelmeskedett. M

ivel Szegizm

unduz király meg-

hódította Bugdan tartom

ányát, a rúm bégek és fejedelm

ek össze-jöttek és tanácskoztak, [hogy hozzája fordulnak].

"Országunk uralkodó nélkül m

aradt – mondták –, m

ásrészt atürk padisah behatolt tartom

ányunkba, ami nem

jelent jót. Ne-

künk most uralkodóra van szükségünk, aki m

egmenti országunkat.

Most

kérjük ezt

Üngürüsz

országának uralkodójától,

Szegizmunduztól, aki nagy és hatalm

as király lett. Tudassuk vele

helyzetünket, és könyörögjünk neki."A

ztán közösen egy levelet küldtek neki, melyben ezt írták:

"Hatalm

as király!

Szolgáljon tudom

ásodra, hogy

most

Kosztantinijje uralkodója, Ludovikosz király eltávozott a világból,

370

371

205

és tartományunk [trónja] m

egürült. Ez az egyik [bajunk. A

másik

pedig az, hogy] Aszja tartom

ányából a türk padisah betört orszá-gunkba, átkelt a tengeren, és elfoglalta G

eliboli várát. Onnan a

Rúm

tartományok felé nyújtotta ki karját, és sok területet elfog-

lalt. Most hódítását folytatja, és ahova behatolt, m

int egy hatal-m

as sárkány, mindent felperzselt és lerom

bolt. Mindenhol győze-

delmeskedik, m

eg nem áll, hanem

növeli [hódítását]. Hatalm

askirály! M

i téged nagynak és hatalmasnak ism

ertünk meg, légy ke-

gyes, se egy percet, se egy órát ne időzz azon a tájon, gyere és fá-radj ide, m

ert a türk sereg állandóan növekszik, és senki sem fog

tudni nekik ellenállni, mert am

i minket érint, rövidesen a hatal-

mas királyt [azaz téged] is érinthet. "

A levelet gyorsan S

zekizmunduz királynak küldték.

Am

ikor a levél megérkezett a királyhoz, azonnal tanácsko-

zásra hívta össze Üngürüsz bégjeit a R

úm tartom

ány ügyében. Adívánban m

egkérdezte őket, és a bégek a következő feleletet ad-ták:

,,Hatalm

as király! Mi engedelm

eskedünk parancsaidnak, deilyen kevés katonával arra a vidékre m

enni [hatalmas] ellenség

ellen roppant óvatosságra int bennünket. Ha kapunk segítséget a

Nim

cse, Firandzsija és az abban [az irányban] fekvő többi or-

szágtól, akkor elindulhatunk" – mondták.

A király okosnak találta ezt a feleletet, és a környező [orszá-

gokból] katonaság gyűjtésébe kezdett.E

zenközben a világ szultánjainak szultánja és korszakunkfejedelm

einek kánja, Allah hatalm

as árnyéka, a legnagyobb sahoksahja, a hitetlenek gyilkosa, az állam

és a vallás támasza, azaz

Bajezid szultán kán, M

uhamm

ed kán fia őfényessége Szelanikot

és környékét kardja csapásával legyőzte és elfoglalta.E

közben az iszlám padisahja levelet küldött Ü

ngürüsz kirá-lyának, m

elyben ezt írta:"T

e, aki Üngürüsz országának királya, Szegizm

unduz vagy,szolgáljon tudom

ásodra, hogy most R

úm tartom

ányába léptem, és

ezt a tartományt szerencsés kardom

mal elfoglaltam

. Ha van a fe-

jeden szerencse, 90 gyere [hozzám], hódolj m

eg, mert ha nem

, ésellenszegülsz parancsom

nak, s nem m

utatsz hajlandóságot, akkor 90 H

a van a fejeden szerencse = ha van egy kis eszed.

372

373

206

készülj fel [utolsó] idődre! Ne m

ondd aztán, hogy »nem tudtam

,nem

hallottam«. C

sak ennyit !"A

levelet aztán elküldte Szegizm

unduznak.A

mikor a király a levelet m

egkapta és elolvasta és értelmét

felfogta, a

félelem

tengerébe m

erült. A

zonnal leveleket

irtÜ

ngürüsz bégjeinek, hogy a lehető leggyorsabban készüljenek felseregükkel. A

ztán figyelmeztető leveleket küldött szét. A

z iszlámkatonaság felé pedig kém

eket menesztett.

Azután a N

imcse, F

irandzsija és a többi országokból segítsé-get kért. A

segítség meg is érkezett.

Am

ikor pedig a kémek m

egérkeztek az iszlám hadsereghez,

látták, hogy Rúm

tartományának szám

os nevezetes helyét elfog-lalták, és [az iszlám

hadseregnek] se vége, se hossza.

Vers:

Am

ikor pedig a kémeket kiküldték

és azok megérkeztek az iszlám

katonasághoz,látták, hogy végtelen nagy sereg az,le voltak telepedve a m

ezőségen,a sátrak töm

ege elborította a térséget,A

ki ezt hirtelen meglátta, elájult

[az álmélkodástól].

A sátrak előtt ki voltak tűzve a kopják,

aki ezt látta, a keble darabokra szakadt [az ijedtségtől].T

ölgyfaerdőhöz hasonlított a katonák keble,a vörös lobogók ellepték a zöld [m

ezőt],olyan rettenetes sereg volt ez a sereg,m

indegyik férfija ezer férfit volna képes letörni.

Próza: A

mikor a kérnek az iszlám

seregnek nagyságát meg-

látták és helyzetüket kifürkészték, azonnal visszatértek, és a ki-rálynak hírül adták m

indazt, amit láttak. A

mikor a király ezt a hírt

meghallotta, rögvest m

egrémült.

Vers:

Abban a pillanatban reszketni kezdett, m

int az őszi fale-vél,

nem m

aradt a testében, kiszáradt a vére,

207

félelmében rem

egett, mint a falevél,

arcának a színe földszínűvé vált,az iszlám

[sereg] félelmetessége m

egtöltötte szívét,elám

ult és kicsordult az esze,nem

tudta, mit tegyen, m

itevő legyen,m

ely tartományba szökjön el.

Próza: K

özben azok a bégek, akik Firandzsija tartom

ánybólsegítségül jöttek, látták, hogy a király lelkét m

ilyen nagy félelemfogta el, azonnal hozzája fordultak:

"Hatalm

as király! Miért félsz ilyen rettenetesen az ellenség-

től? Mi tudjuk a m

ódját, hogyan kell [sikeresen] harcolni a türkökellen. E

gyetlen ellenségtől sem félünk a világon" – vigasztalták őt.

,,Hatalm

as király! – mondták az üngürüsz bégek is. – A

minek

meg kell történnie, az ellen nincs orvosság, az m

egtörténik. A fé-

lelem nem

használ semm

it. Az, am

it az [isteni] rendelés írójam

egírt a te fejedre, az feltétlenül megtörténik. Így tehát a türk pa-

disahtól mi okunk van félni? E

gy király legyen rendíthetetlen! "A

királyt rossz sejtelmek közepette útnak indították. M

ene-teltek, m

egpihentek, ettek, ittak, egy nap megérkeztek a B

ulgártartom

ányba, és letáboroztak. Aztán azon is átm

enetelve Vidinhez

ének, és ott ütöttek [ismét] tábort.

Ezenközben az iszlám

sereg is kémeket küldött a hitetlenek

seregéhez. T

ökéletesen kikém

lelték, és

amikor

látták, m

ilyenharceszközökkel vannak felszerelve, az A

hzer tengerhez hasonlóm

egszámlálhatatlan katonaságukat a király ellen zúdították.

Vers:

Összevonták katonaságukat, s a királyra [tám

adtak],A

z Isten, aki legyen felmagasztalva, segít barátainak.

Az iszlám

katonák tömegesen elindultak,

az úton hullámokban [csapatonként] m

enetelve,m

indegyikük állig felfegyverkezve,harcra szánva m

agukat, oh, útra indulók!Bőszülten elhatározták, hogy győzni fognak,

mindegyikük rettentő akarással,

ettek, ittak, vándoroltak, megpihentek, éjjel-nappal

elindultak győzelmi cél akarásával.

375

376

208

Próza: A

mikor közel értek ahhoz a helyhez, ahol az ellenség-

gel találkozni akartak, megálltak. K

özben a király is elindultV

idin közeléből a nyomorult hitetlen sereggel, és Íszá próféta

őfényességének ezerhárom

százkilencvenhatodik évében

Eszki

Nigeboli m

ellett megálltak, és tábort vertek. A

gyúikat felállítot-ták, s készen vártak az [alkalm

as] időre, és figyeltek.E

gyszer csak egy nap váratlanul meghallották, hogy m

egper-dültek a kis és nagy dobok. M

agasabb helyre hágtak, hogy meg-

nézzék, mi történt. L

átták, hogy az iszlám hadsereg, őfényessé-

gével, Mura kánnal, a győzedelm

essel [gází] együtt mint az árvíz

előrenyomult, és a királlyal szem

ben, félelem nélkül letelepedett.

Az az éjjel nyugalom

ban telt el. Mindkét seregben a kikiáltók ki-

hirdették, hogy másnap lesz a csata.

Mihelyt reggel lett, és a világot beragyogó nap K

af várábólfelütötte a fejét, és isteni fényével beragyogta a világot, m

ind akét acélba öltözött tengernyi sereg lóra ült. K

ibontották zászlai-kat, elrendezték soraikat, s felállították csapataikat. A

firandzsijabégek, katonák és lovaik is tetőtől talpig fel voltak vértezve. E

zeka F

irandzsija tartományból a király segítségére jöttek, és azzal di-

csekedtek, hogy ők tudják, hogyan kell a türkök ellen sikeresenharcolni. A

z üngürüsz csapatok előtt álltak csatasorba, és arrakérték a királyt, hogy teret [elsőséget] engedjen nekik. A

zonnalszabad teret engedtek nekik, és m

egkezdődött a csata.A

z ütközet egyre hevesebbé vált, a haj-huj csatakiáltás fel-hallatszott az égig. A

znap oly [hevesen] dúlt az ütközet, hogy aziszlám

katonák a hitetlen ellenség szeme láttára szűkké tették ne-

kik a világ bárkáját. Annyira, hogy a térséget elöntötte az em

berivér, a köveket is korallszínűre festette, és az (em

beri] húsból hal-m

ok keletkeztek.

Vers:

Hogyan írjam

le neked, [kedves olvasó], azt a napot?A

z egekig felhangzott az ordítozás.

Az iszlám

katonák Allah segítségében és A

llah prófétájánakcsodatételében bízva, [a lelkesedés tüzétől] izzó kardjaikat kiránt-va, lélekből fakadó ,,A

llahu akbar!” kiáltással mint a tűz beha-

377

209

toltak a hitetlen katonaság [soraiba], és olyan öldöklést hajtottakvégre, hogy a V

égzet aggastyánjának az ezretlátó (azaz mindent

látó) szeme sem

látott még olyat.

Az örökkévaló T

eremtő az iszlám

katonaságnak alkalmat és

segítséget nyújtott,

és a

hitetlenek seregét

felbomlasztotta.

Aharcteret ellepték a holttestek és a [levágott] fejek. A

harcmezőről

az ellenséget visszaszorították, és a király ellen törtek. Csakham

ara király zászlaihoz értek, a zászlókat és a zászlósokat letiporták,és kiváló harcosainak nagy többségét kardélre hányták.

Am

ikor a

király ezt

látta, becstelenül

megfutam

odott.K

osztantinije irányába futva elmenekült, s K

osztantinije városábaérkezett. N

éhány bég is megm

enekült, és Üngürüsz tartom

ányábafutott.D

e még m

ielőtt a király erre a hadjáratra elindult, Üngürüsz

tartományában volt két hatalm

as bégfi, akik Siklós várát bírták

atyai örökségül. A király valam

i miatt m

egharagudott rájuk, elfo-gatta őket, és örök börtönbe záratta. M

ivel a király a Nigeboli

melletti csatát elvesztette, és K

osztantinijje városába menekült, ez

a két fogoly bégfi is visszanyerte szabadságát és birtokait. Az

iszlám csatából m

egmenekült bégek is hazatérve szövetkeztek, és

megesküdtek, hogy ha m

ajd a király visszatér üngürüsz tartomá-

nyába, elfogják, és örök rabságra kárhoztatják.D

e a hírmondó elbeszélése és a könyv tulajdonosának törté-

nete tovább arról szól, hogy a királynak hat hónap elteltével azvolt

a terve,

hogy elhagyja

Kosztantinijjét,

Rodosz

szigetérem

egy az ottani bégekhez, és tőlük kér segítséget. Ezzel a rem

ény-nyel hajóra szállt, és elhajózott az em

lített szigetre. Ott m

egsza-kítás nélkül m

ásfél évig tartózkodott, azután ismét hajóra szállt,

és a Hirvát tartom

ányba utazott. Onnan Ü

ngürüsz tartományába

akart menni, de félt a bégek gonoszságától.

Ezenközben a N

imcse birodalom

császárától kérőlevél érke-zett az üngürüsz bégekhez [a király tám

ogatására], s ebben bízvaa király visszatért Ü

ngürüsz tartományába. .

A régebben örök fogságba vetett bégfiak pedig m

egragadtákaz alkalm

at, elfogták a királyt, és Siklós várában örök fogságba

vetették.A

bban az időben volt Erdel tartom

ányának egy bánja, aki arégi királyok nem

zetségéből származott. L

adiszlaus volt a neve.

378

379

210

[A két bégfi] azt akarta, hogy őt teszik m

eg Üngürüsz királyának.

Végül is elm

entek érte Erdel tartom

ányába, és Üngürüszbe hozták

őt. Am

ikor azonban megtudta, hogy a király fogságban van, kije-

lentette, hogy a királyságot nem fogadhatja el, m

ert a király fog-ságban van, és ennek nem

lesz jó vége.A

zonnal visszatért Erdel tartom

ányába, és elhatározta, hogyvisszaül régi állandó báni m

éltóságába. A királyt fogságban tartó

bégeknek volt azonban egy tapasztalt atyjuk [!] Egy nap fiai lába

elé borult, és a király szabadon bocsátását kérte tőlük. A bégek

nem tudták atyjuk kérését visszautasítani, s a királyt szabadon bo-

csátották, és a trónra ültették.D

e az üngürüsz bégek többsége és a többi nép mind ellensége

volt a királynak, de ezt nem m

erték előtte mutatni. A

mikor ezt a

bégfiak látták, a királyt menekülésre kényszerítették, aki aztán át-

kelt a Dunán, és C

seh-Moravába m

ent. Ott egy ideig tartózkodott,

a nimcse és cseh népből sok katonát gyűjtött össze, és visszatért.

De azon a helyen, ahol trónjára akart volna lépni, az üngürüsz bé-

gek is sereget gyűjtöttek, szembeszálltak vele, és nem

akartákbeengedni az országba. E

zzel a szándékkal a király ellen támad-

tak, és csatára került a sor, de a király leverte és széjjelszórta őket.S

ok lázadót és bujtogatót elfogtak és lemészároltak. A

tudomá-

nyok ismerői és a hírek elm

ondói úgy adják elő tovább, hogy a ki-rály trónra lépésének huszonharm

adik évében Rím

tartományának

a népe, amely szintén az ő alattvalója volt, azt kívánta tőle, hogy

újból indítson hadjáratot az iszlám sereg ellen. E

célból meg-

küldték neki Rím

vidékének koronáját, és megkoronázták.

Csehországnak is volt egy uralkodója, de eltávozott a világ-

ból. Mivel nem

volt fia, Csehország népe is [közös] m

egegyezés-sel S

zekizmunduzt választotta m

eg királyává. Meghódoltak neki,

és a cseh királyi koronát elhozták és átadták neki. Mivelhogya

Nim

cseország császára is ezután rövid időn belül elköltözött avilágból, N

imcseország [trónja] is üresen m

aradt. Végezetül ösz-

szejöttek a Nim

cse-, Firenk- és R

ímország bégjei és nagyjai és a

többi éles eszű emberei, és a M

ajlan nevű híres várban hatalmas

gyülekezetet rendeztek.

Elhatározták,

hogy N

imcseország

csá-szárságára m

egfelelő és méltó em

bert kívánnak választani.A

ztán fontolóra vették, hogy Szegizm

unduz király abban azidőben m

ár három ország trónviselő uralkodója. M

ásodszor, hogy

380

381

382

211

tapasztalt és érett korú ember. H

armadszor, hogy régi császári

család sarja, így tehát senki alkalmasabbat nem

találhattak.A

zonnal egy kiváló követet küldtek Szegizm

unduzhoz, akiátadta neki azon gyülekezet bégjeinek pecsétes levelét, m

elybenesedeztek, hogy a király jöjjön el abba a gyülekezetbe.

Mivel annyira esedeztek, a király [kérésüket] elfogadta. M

i-után helytartókat nevezett ki a hatalm

a alatt álló területekre, egyidő m

úlva lóra szállt, és elindult Majlan vára felé.

Ettek, ittak, m

eneteltek, megpihentek, és egy nap közel érve

ahhoz az

óhajtott helyhez,

egy helyen

letáboroztak. A

nnak a

gyülekezetnek az összes bégjei és a vallásnagyok [főpapok] elébejöttek, hogy fogadják, és tisztelettel M

ajjan városába kísérték, ésott elszállásolták. N

éhány napon keresztül fejedelmi lakom

át ren-deztek szám

ára, ettek, ittak, és az elmúlás m

eghazudtolására lak-m

ározással mulatoztak.

Azután a N

imcse, F

irenk és Rím

nagyjai felkeltek [az asz-taltól], és S

zekizmunduznak felajánlották a N

imcseország csá-

szárságát. Szekizm

unduz állva hallgatta kitartó esdeklésüket, ésígy szólt:

"Mivel engem

a császári méltóságra m

éltónak láttok, bégjei-tek határozatába és nagyjaitok döntésébe beleegyezek. Jó lesz!"

Am

ikor ezt a feleletet adta, azonnal fejére tették a császárikoronát. A

zután mindnyájan, apraja-nagyja hódolatukat fejezték

ki neki, kezet csókoltak, és mindnyájan m

éltóságuk szerint helyetfoglaltak jobb és baloldalán, és beszélgettek. K

ezükbe vették ajúdásfavirág színű [borral telt] poharakat, balról és jobbról jázm

inlábszárú

szolgálók öntötték

a kristálypoharakba

a rubinszínű

[bort], és elfelejtették a világ gondjait. Fejük kegyességgel, szívük

gyengédséggel töltődött meg.

A császár m

indegyiküket császári palástba öltöztette, gazda-gon m

egajándékozta. Ily módon jóideig ettek, ittak, szórakoztak,

és sok hónapot és napot töltöttek mulatozással.

Végül is a király Ü

ngürüsz országára terelte a szót, melynek

császára lett. Üngürüsz tartom

ányában nyugtalanság ütötte fel afejét és zavargás keletkezett, s azt hangoztatták, hogy vagy jöjjönvissza a császár, vagy [ha nem

], akkor más királyt választanak.

Ezenkívül a C

seh tartományba kinevezett helytartója rossz

viszonyba került Csehország bégjeivel, és dorbézoló életet foly-

383

384

212

tatott. Üngürüsz tartom

ányának helytartója a [cseh] tartomány

dolgait a valóság szerint [a császárnak] előadta:"H

atalmas császár! Szolgáljon tudom

ásodra, hogy annak atartom

ánynak a népe elégedetlenkedik, mert nekik király kell. R

á-adásul a C

seh tartomány bégjei a helytartójukkal rossz viszony-

ban vannak, elhidegülés és elégedetlenség keletkezett közöttük.K

evés híja, hogy az országban nem tört ki a lázadás. A

további[teendőt] a hatalm

as császár tudja [azaz intézkedjen]!"E

zt a levelet gyorsan a császár trónjához küldte. Am

ikor acsászár ezt a felterjesztést tudom

ásul vette, így szólt:"V

alóban, azok a területek régóta üresek. A legjobb az lesz,

ha oda megyünk és m

egnézzük!"A

zonnal előkészíttette

fegyverzetét, az

ottani gyülekezet

bégjeivel megtárgyalta a [teendőket], és elindult Ü

ngürüsz tarto-m

ánya felé.M

eneteltek, megpihentek, ettek, ittak, és egy nap a trónhoz

értek, aztán ott tartózkodtak.E

gy idő múlva [a király] elhatározta, hogy C

sehországbam

egy, és kikutatja az ország [állapotát], a makacskodókat és láza-

dókat megbünteti, és az ország [helyzetét] m

egjavítja.A

cseh székes fővárost Paragának hívták. A

király Paraga

felé vette útját, ott egy ideig tartózkodott, és az ország [állapotát]m

egjavította.D

e már gyenge öreg lett, Ü

ngürüszország trónjának ötvenévig volt királya. A

mióta sikerült elnyernie a R

ím és C

seh tarto-m

ányok koronáját, azóta hatvan év telt el. Császárrá koronázása

után is öt év telt el, amióta a C

seh tartomány m

egjavítására ment,

betegség lett úrrá egészségén, reményét vesztette az élettől, és

Üngürüsz bégjeit színe elé hivatta.

"Íme, a gyengeség ejtett hatalm

ába, életem csaknem

teljesegészében elm

últ, és végéhez közeledik. Hogy állapotom

jobbraforduljon, a tiszta [=

szent] Mindenható ajándéka lenne. D

e ha énm

eghalok, határozottan tudom, hogy ti a cseh bégekkel nem

lesz-tek jóban, sajnos, em

iatt az ország pusztulásának lesztek okozói.K

egyeskedjetek engem innen elvinni és kolostorom

ban elhelyezni.H

a meghalok, V

árad városában temessetek el." E

zt a végrende-letet tette.

385

386

213

A bégek pedig a császárt onnan elvitték, és a cseh-m

oravaipihenőhelyére szállították. O

tt életét befejezte, miután az uralko-

dás trónján teljes hetven évet töltött, eltávozott a világból. Paran-

csa szerint Várad városában tem

ették el.

Vers:

Lelke eltávozott és itt hagyta ezt a világot.

Várad városában tem

ették el öt.Szem

ét a föld porával befedtékés sírjában eltem

ették.

A hírek ism

erői úgy beszélik tovább, hogy a császárnak voltegy fia [!], akit A

lbertusnak hívtak. Életében N

imcseországban

neveltette. Am

ikor atyja eltávozott e világból. Albertus m

egérke-zett egy csom

ó katonasággal, és Üngürüsz trónjára lépett. Ö

is[m

int atyja örökségén] a Cseh és R

im országok felett uralkodott.

De az élet nem

lett hozzá hűséges, egy év, kilenc hónap és nyolcnap m

úlva ő is elhalálozott. Üsztüni B

elgirádban temették el. D

em

aradt egy négyéves fia [!]A

lbertusz király felesége azt akarta, hogy fia helyett ő legyenkirállyá koronázva, de aztán eszébe jutott M

arija királynő [sorsa],aki régebben a trónra lépett, s em

iatt sok szerencsétlenség és bajzúdult a fejére. E

zen a példán okulva szívéből ezt a gondolatot el-űzte.V

égül is a pártján álló bégeket magához hivatta, és tanácsot

tartott velük, s így szól hozzájuk:"O

h, bégek! Albertusz király eltávozott a világból, fia m

égkiskorú. A

ti hozzájárulástok szükséges ahhoz, hogy amíg felnő,

örökségét átvegyem én."

A hozzá hű bégek ezt helyesnek találták. D

e néhány bég eztm

égsem találta helyesnek, és ezt a m

egoldást nem akarták elfo-

gadni.„Am

íg Albertusz király fia felnő – m

ondták –, országunkbavagy m

ás [császári] tartományba ellenség törhet be, és akkor vé-

ge m

indennek. N

ekünk feltétlenül

királyra van

szükségünk!"M

ondták makacskodva.

De A

lbertusz király felesége az ország koronáját elvitte, éspárthívei közül m

eghatalmazottakat nevezett ki V

isegrád várába.

387

214

Ezenközben m

i megérkeztünk innen a m

akacskodó bégek-hez. E

zek egy helyen összegyűltek, és így szóltak:"S

zámunkra az lesz a jó, ha nekünk m

egfelelő királyt vá-lasztunk, am

íg az ország a kezünkben van. "V

olt Lehország uralkodójának egy testvére, V

uladiszlausnakhívták. E

zek a [makacskodó] bégek titokban L

ehországba men-

tek, és meghívták öt. A

leh király okosnak találta ezt a dolgot, éskatonaság gyűjtésébe fogott.

Ezenközben ez a hír A

lbertusz király feleségének a fülébejutott. N

agyon aggasztotta ez őt, és a gondolkodás tengerébe me-

rült. Az a gondolata tám

adt, hogy Nem

cseország császárához for-dul, és segítséget kér tőle. E

zzel a gondolattal abban az órábanm

agához hívatta párthíveit, és tudomásukra hozta a helyzetet.

"Az én akaratom

most az – szólt hozzájuk –, hogy fiam

at ma-

gamm

al viszem, és a császár színe elé járulok."

Ezt a tervet párthívei is jónak találták és elfogadták. D

e azasszony tudta, hogy nem

bízhat hűségük ben, és így szólt:"É

n most elhatároztam

, hogy az ország koronáját elviszem a

császárhoz, mert korona nélküli királyság vadházasságban élő

asszonyhoz és zabola nélküli lóhoz hasonlít. Ez egy súlyos!"

Aztán azonnal felkerekedett, m

agával Üsztüni B

elgirád kul-csait, és V

isegrádba ment. O

tt magához vette a hatalom

koronájátés az em

lített vár kulcsait is, és elindult a nimcse császárhoz.

De azok a bégek, akik L

ehországba mentek, a leh uralkodó

testvérét, Vuladiszlavust a L

eh tartományból elindítva Ü

ngürüszországába kísérték. A

zt kívánták, hogy királlyá legyen koronázva.E

zért embert küldtek V

isegrád várába a koronáért. Azok [a

várbeliek] azt válaszolták neki, hogy a király felesége [a koronát]elvitte, és nem

tudják, mit csinált vele.

Am

ikor az üngürüsz bégek ezt meghallották, nagyon elszo-

morodtak, elbúsultak és gondokba m

erültek. Végül is a királyt

Üsztüni B

elgirádba kísérték. Mivel nem

tudták, mitevők legye-

nek, tanácskoztak a főpapokkal, s a végén azoknak az engedélyé-vel azt találták jónak, hogy búzakalászokból fonnak koronát, ésezzel koronázták m

eg királlyá. Aztán vártak, de m

ivel az országnépe nem

egyezett bele, kitört emiatt köztük az ellenségeskedés.

Azelőtt sem

voltak hűek a királyhoz, és igazán sohasem hódoltak

meg. A

király [emiatt] közülük sokat elfogatott és kivégeztetett.

388

389

390

215

Az ország népével is szakadatlanul viszálykodott és háborúsko-

dott. A tudom

ányok ismerői és a hírek elm

ondói úgy beszélik to-vább, hogy am

ikor a király állandó háborúskodásban volt népé-vel, akkor az iszlám

padisahja, Murad szultán kán, B

ajezid kán fiakiválósága összegyűjtötte az iszlám

országok katonaságát, és el-indult B

elgirád vára ellen.E

bben az időben Johanisz volt Belgirád várának főparancs-

noka, aki a Hirvát, U

szlovin és Bulgár országok bánjainak testvé-

re [!] volt. Mivel az iszlám

sereg közel ért Belgirád várához,

Johanisz is előretört, és megütközött az iszlám

előcsapatokkal.K

özben az iszlám padisahja is szerencsével és boldogsággal

megérkezett az em

lített várhoz, és a vár erődítményeit körülzárta.

De a hitetlenek oldaláról a vár védője, Johanisz a vár kapuit

kinyittatta, és ez a gonosz [alak] éjjeli kirohanással az iszlám ka-

tonaságnak rendkívüli kárt okozott. Ez oknál fogva a világ feje-

delme és az iszlám

padisahja rettenetesen megharagudott, és pa-

rancsot adott a seregnek, hogy földdel hányják körül a várat. Avárat annyi földdel töltötték körül, hogy a várfalak m

agasságáigért. A

ztán erre a sáncokra [havale] ágyúkat vontattak fel, és min-

den oldalról lövetni kezdték a várat, s nagy pusztítást vittek vég-be.

A hírek tudói úgy beszélik tovább, hogy am

ikor a vár népelátta, hogy a vár elpusztul, azonnal föld alatti folyosót kezdtek ás-ni, m

elyet lőporral töltöttek meg, s ezzel az volt a céljuk, hogy

végső támadás esetén a levegőbe repítik az alagutakat az iszlám

néppel együtt.M

iután az [igaz] vallás népének katonái hét hónapon keresz-tül ostrom

olták a várat, hatalmas roham

ot intéztek, de amikor a

föld alatti folyosók fölé érkeztek, azok a gonoszok felrobbantot-ták a folyosókat, és nagyon sok m

üszlimnek vértanúhalálát okoz-

ták. Végül is látták, hogy a várat nem

tudják bevenni.A

zután az iszlám padisahja azt kívánta, hogy m

ondjanak le avár bevételéről. M

ajd megtartotta a legfelső dívánt, m

elyen Iszhakpasának, kívánsága szerint, sereget és kegyes parancsot adott,hogy a várat őrizze. Ő

maga pedig visszafordult, és hazatért az

iszlám országa tájaira.

A parancs szerint Iszhak pasa a várat körülzárta, és folytatta

az ostromot éjjel-nappal. A

mikor elterjedt a híre, hogy az iszlám

391

392

216

padisahja eltávozott a vártól, királyi részről Janko vajda néhányezer főnyi serege Iszhak pasa ellen indult. A

mikor B

elgirád kö-zelébe értek és Iszhak pasával találkoztak, összeütköztek. Istenirendelés szerint Iszhak pasa vereséget szenvedett, Janko vajdapedig az iszlám

hoz tartozó néhány helyet elfoglalt, felperzselt,sok kárt és pusztítást okozott.

Iszhak pasa azonban az iszlám padisahjával való találkozás

[megbeszélés] után újból sereget gyűjtött, és Janko vajda ellen

támadt. D

e Janko éber volt, Iszhak pasa ellen indult, és váratlanéjjeli m

egrohanással rátámadt. A

z iszlám [népből] sokan elestek,

a csatatéren magát Iszhak pasát is elfogták, és az iszlám

seregetszéjjelverték. A

zután Janko vajda a fogoly Iszhak pasával vissza-tért Ü

ngürüsz országába.D

e még ezelőtt az iszlám

padisahja Szem

endire környékén adeszpotnak rengeteg birtokát elfoglalta. M

ivelhogy Iszhak pasa ahitetlen ellenség fogságába került, iszlám

padisahja elhatározta,hogy a deszpot birtokait visszaadja a királynak. E

nnek ellenébena

király sértetlenül

visszaküldte Iszhak

pasát a

padisahőkiválóságának. E

ttől kezdve megszűnt közöttük az ellenségeske-

dés.Abban az időben azonban volt a király m

ellett egy nagy [te-kintélyű] főpap, akit P

olaposznak [!] hívtak. A király és az or-

szágnagyok ennek a főpapnak a [hitetlen vallás] szerinti döntéseialapján cselekedtek. E

lőtte nagyon sok tiszteletre méltó főpap

meghajolt, és ha valam

i nehézségük támadt, akkor ennek a színe

előtt oldották azt meg.

Egy nap ez a főpap a király elé járult, és többek közt ezt

mondta:

"A m

i [szent] könyveinkben úgy van megparancsolva, hogy

aki nem veti m

agát alá a mi vallásunk [rendelkezéseinek], az az-

zal kötött eskü betartása nem kötelező. Így tehát, hatalm

as király,ha

te m

ost az

ellenséggel eskü

alatt m

egegyezel [azaz

békétkötsz], ezt az alkalm

at el ne szalajtsd, mert az ellenség napról

napra terjeszkedik, és serege [állandóan] növekszik. Most pedig,

hogy országodnak ilyen hős vajdája van, mint Janko, nem

szabadelszalajtani ezt az alkalm

at!"E

zekkel a szavakkal a királyt teljesen félrevezette, és rossz-akaratú m

egtévesztése következtében a király elhatározta, hogy az

393

394

217

iszlám

[nép] ellen

támad.

Azonnal

leveleket küldött

széjjelÜ

ngürüsz bégjeinek, hogy készüljenek fel. Megszám

lálhatatlansereget gyűjtött össze, és elindult.

De ezenközben a királynak ez a szégyenteljes cselekedete az

iszlám padisahjának a fülébe jutott. A

zonnal kémeket küldött

Üngürüsz vidékeire. M

iután a hír valódiságáról értesült, ő is meg-

számlálhatatlan sereget gyűjtött össze, és éberen figyelte az ellen-

ség felől [érkező] híreket.A

király közben számtalan nyom

orult katonájával felkereke-dett, és a F

ekete-tenger partján levő Várna nevű hely közelében

letáborozott.A

z iszlám hadsereg is, csapat csapat után, zászlóalj zászlóalj

után megindult a hitetlen ellenség ellen. N

agy távolságokat meg-

téve egy nap, egy szerencsés pillanatban és boldog órában megér-

keztek, és félelmetesen letáboroztak a királlyal szem

ben.A

zon az éjjelen nyugalom volt. M

ihelyt reggel lett, a két se-reg lóra szállt, és m

egkezdődött a csata. Egym

ást öldökölve ösz-szekeveredtek, és olyan őrülten csatáztak, hogy am

ióta a világ ke-reke forog, olyan csata m

ég nem volt. O

ly hevesen folyt az ütkö-zet, hogy az iszlám

sereget már-m

ár legyűrték, és nem sok híja,

hogy arcuk vizét a földre szórták.E

kkor azonban a hitetlenek serege elkezdett rabolni és fosz-togatni. A

mikor az [igaz] vallás népe ezt látta, újból m

egmarkolta

kardját, és "Allahu akbar!" kiáltással a hitetlen seregre rontott. A

hitetleneket annyira letörték, hogy egészen a király [vezéreinek a]csoportjához értek. A

z arcátlan királyt letaszították lováról, és ir-galm

atlanul elválasztották

fejét a

testétől. Z

ászlait letiporták,

zászlóvivőiket lemészárolták, és szám

talan hitetlen katonát ka-szaboltak le. A

sereg maradványai félelm

ükben elmenekültek.

Vagyonukat, sátraikat hátrahagyva senki sem

maradt a csatatéren.

Vers:

Az iszlám

nép nagy tettet művelt azon a helyen,

A hitetlenekkel ott nagy csatát vívtak.

Számtalan hitetlent ott letörtek,

Életüket nagy nyom

orúságba döntötték.M

indegyiküket letaszították lovuk hátáról,Szívüket összetörték és m

egölték,

396

218

Ki m

egsebesült, ki elpusztult,K

inek meg a véres föld lett a helye.

Levágták a királynak is a fejét.

Am

ikor a hitetlenek ezt látták, megfutam

odtak,A

z igaz vallás népe karddal kaszabolta őketÉ

s a pogányok ellen nem állhattak, [hanem

] megfuta-

modtak.

Próza: M

iután a nyomorult hitetlen sereg vereséget szenve-

dett és megfutam

odott, az iszlám katonaság [kezére] szerfölött

nagy hadizsákmány került.

A hírek tudói úgy beszélik tovább, hogy abban az időben

Iflah tartományának volt egy fejedelm

e. Daragul vajda volt a ne-

ve. Mivel az üngürüsz sereg vereséget szenvedett, és a király is

elesett, Janko vajda azonnal Iflah tartományába m

enekült. Úgy

tudta, hogy Iftah fejedelme neki barátja.

De am

ikor Daragul m

egtudta a [valóságos] helyzetet, Jankovajdát elfogatta, és börtönbe záratta. Jó ideig fogságban volt, deóriási váltságdíj ellenében szabadon bocsátotta, és így m

egmene-

kült.Mivel Ü

ngürüsz országának uralkodója, Vuladiszlavus isz-

lám padisahja kezétől elesett, összejöttek az ország bégjei, és el-

határozták, hogy a szultanátus [királyság] palotájának felvirágoz-tatása céljából királyt választanak.

"Íme tudjátok – szólt néhány bég –, hogy A

lbertusz király fe-lesége fiát, L

adiszlavust ezelőtt a nimcse császárhoz vitte. M

ostazonban m

ár felnőtt. A császár őt fogja tám

ogatni. Úgyhogy ha

mi m

ost másvalakit hozunk ide, biztos, hogy a császár és m

ikö-zöttünk kitör az ellenségeskedés, és katonasággal jön ellenünk.Így tehát az lesz a jó, ha A

lbertusz király fiát, Ladiszlavust hozzuk

ide, vagy pedig követet küldünk érte. "E

zt a határozatot Janko vajda is helyesnek találta, a többi bégés a tartom

ány népe is jónak látta. Az ország bégjeinek egyhangú

határozata alapján tehát hírt küldtek Albertusz fiának, és m

eghív-ták őt [a trónra]. E

bben az időben azonban Ladiszlaus m

ég gyer-m

ek volt. Végül is úgy határozott, hogy barátságos levelet ír

Üngürüsz bégjeinek.

396

397

219

„Am

íg én felnövök, nevezzetek ki valakit helytartómnak, akit

alkalmasnak találtok." A

ztán [a levelet] elküldte.A

mikor a bégek a levél tartalm

át megértették, a parancsnak

engedelmeskedtek, és Janko vajdát találva alkalm

asnak a hely-tartóságra, m

egválasztották őt.E

gy idő múlva Janko vajda elhatározta, hogy Iflah fejedel-

mén, D

arakul vajdán bosszút áll. Azonnal összegyűjtötte seregét,

és elindult ellene. Darakul vajdát leverte, fiával együtt elfogta, és

Erdel tartom

ányában kemény fogságba vetette, Iflah tartom

ánya[élére pedig] egy m

ás vajdát nevezett ki. Aztán visszatért Ü

ngü-rüsz tartom

ányába.E

gy idő múlva [ism

ét] elhatározta, hogy hadjáratot indít aziszlám

kapujának vidékei ellen. Ez az átkozott [Janko vajda] a

hadjáratra teljesen felkészült, és az üngürüsz bégeknek is leveletküldött, hogy készüljenek fel erre a fontos hadjáratra.

Rövid időn belül végeláthatatlan sereg gy tilt össze, és elin-

dult az iszlám vidékek ellen. D

e az iszlám katonaság is készenlét-

ben volt. Am

ikor Janko vajda Szeverin közelében átkelt a D

unán,és közel érkezett az iszlám

vidékekhez, iszlám padisahja is azon-

nal ellene indult, és szembefordult vele. M

indkét fél lóra szállt, ésoly csatát és öldöklést vittek végbe három

napon keresztül, hogy[annak a dicsősége] szájról szájra járt.

Végül is a S

orsdöntő Király [A

llah] kegyelméből az iszlám

katonaság kerekedett felül és győzött, s a hitvány hitetlen seregetleverte és letiporta. K

i megszökött, kit kardélre hánytak, m

agaJanko vajda is elm

enekült.M

enekülés közben

véletlenül találkozott

két m

uszlimm

al,akik vadászaton voltak. A

z az átkozott, felhasználva ezt az alkal-m

at, az egyik muszlim

ot vértanúvá tette. De közben beesteledett,

és [az éj leple alatt] elmenekült.

Közel ahhoz a helyhez zord hegyvidék kezdődött. E

bbe ahegységbe vette be m

agát, és irányvesztetten bolyongott benne.V

életlenül találkozott egy bolgár emberrel, és attól kérdezte m

egaz utat. B

őséges pénzt adott neki, és kalauzul fogadta fel.M

ég [jóval] ez előtt az iszlám padisahja elvette a deszpot ke-

zéből Szem

endirét, de most tengernyi kegyének hullám

zása kö-vetkeztében azt neki visszaadta.

398

399

220

A hírek tudója tovább úgy beszéli, hogy az a kalauz Janko

vajdát Szem

endire várába vezette. Mivel a deszpot az esem

ények-ről értesülve volt, Jankót azonnal elfogatta és börtönbe vetette.H

osszabb ideig fogságban tartotta, de azután hatalmas váltságdíj-

ban megegyeztek. Janko fiát kezesül elfogadta, s a végén őt sza-

badon engedte.A

mikor Janko vajda ily m

ódon megm

enekült, azonnal átkelta D

unán, és Szegedinbe m

ent. Összegyűjtötte annak a vidéknek a

csapatait, és visszafordulva átkelt az említett folyón, a deszpot

hoz tartozó vidék ellen támadt, felgyújtotta, feldúlta és kirabolta.

Onnan visszatérve azonnal C

sehország ellen indult, azt is el-foglalta és feldúlta. A

zután visszatért székhelyére.A

z események elm

ondói úgy adják elő tovább, hogy ezelőtt,am

ikor Janko vajdát az iszlám padisahja legyőzte, elm

enekült,m

ajd a deszpot kezébe került, aki aztán őt [Jankót] szabadon bo-csátotta. E

z a hír az iszlám padisahjának a fülébe jutott. E

miatt

rettenetesen megharagudott a deszpotra, és azonnal sereget kül-

dött ellene.A

mikor a deszpot erről értesült, az aggodalom

tengerébe me-

rült, és azonnal levelet irt Janko vajdának:"É

n jót tettem neked. Szabadon engedtelek. E

miatt az iszlám

padisahja megharagudott, és sereget küldött ellenem

. Barátság és

baráti hű segítség számom

ra csak tőled származhat."

Egy hűséges em

berével ezt a levelet Janko vajdának küldte,és segítséget kért tőle. A

mikor Jankóhoz érkezett ez az üzenet,

azonnal sereget gyűjtött, a deszpot [megsegítését] helyénvalónak

ítélve, seregével elindult, és találkozott a deszpottal.A

zután egy helyen szembekerültek az iszlám

sereggel, meg-

ütköztek, de az Úr bölcsessége és a T

eremtő hatalm

a következté-ben leverték az iszlám

sereget, s fővezéreit is elfogták. Janko vaj-da aztán visszafordult, és elindult Ü

ngürüsz földjére.E

zek m

aradjanak ennyiben,

a m

i történetünk

azonbanA

lbertusz fiához, Ludovikuszhoz [!] érkezett, aki közben az ifjú-

ság korszakába lépett, és jóravaló legény lett. A császár trónja

előtt [földre] hajtotta fejét, és így szólt:"H

atalmas császár! F

ennkölt gondoskodásától kegyet remé-

lek, hogy mostantól kezdve kegyes tekintettel forduljon felém

, és

400

401

221

küldjön el engem anyám

tól [örökölt] birtokomba, és legyen az én

támogatóm

!"M

iután így esdekelt, a császár segítséget nyújtott neki, és rö-vid időn belül elküldte őt Ü

ngürüsz országába.H

át csak hadd menjen, m

i pedig innen [gyerünk] Janko vaj-dához. Ö

is elindult, és egy nap Budinba érkezett. E

z akkor volt,am

ikor Ladiszlavus P

edzs tartományának határára érkezett.

Onnan kapta m

eg Janko vajda [érkezésének] hírét. Jankoazonnal lóra term

ett a tartomány kiválóságaival és előkelőségei

vel, és elindult szembe L

adiszlaus fogadására.P

ídzs közelében találkoztak a királlyal. [Janko] a király eléjárult, és leborult előtte. Janko hír nevét és hősiességét a király[jól] ism

erte, s ezért a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel

fogadta.A

zután Janko vajda Íszá próféta őfényességének ezernégy-százötvenkettedik évében Ü

ngürüsz tartományát L

adiszlavusnakátadta. B

eszéd közben ezt mondta neki:

"Hatalm

as király! Tudd m

eg, hogy nyolc év telt el azóta,hogy engem

a te helytartódnak kineveztek. Attól az időtől a m

ainapig m

egszakítatlanul háborúskodtam, és egy pillanatnyi nyu-

galmam

sem volt!"

Ladiszlaus aztán szívélyesen m

egvendégelte Jankót, és aján-dékokkal halm

ozta el. Onnan aztán elindultak, és Ü

ngürüsz tar-tom

ányába érkeztek. A tartom

ány bégjei és apraja-nagyja [szívé-lyesen] fogadták a királyt, nagy tisztelettel és m

egbecsüléssel apalotájába kísérték.

Vers:

Nagy tisztelettel a trónjára ültették őt,

Palotájába helyezték és otthagyták őt.

Próza: M

iután Ladiszlaus király m

egérkezett, fejére tették ahatalom

koronáját, [s ezzel] a királyi hatalom feltételét m

egadták.A

zután sok napot evéssel-ivással töltöttek el.A

király szilárd barátságot mutatott Janko vajda iránt. K

irályipalásttal ajándékozta m

eg, és tudatta Jankóval, hogy Bisztricsa

városát néhány várral együtt Erdel tartom

ányához csatolta és nekibirtokul adom

ányozta. Aztán fejére tette a koronát, egy pecsétet

402

403

222

adott neki, mely oroszlán alakú volt, és a tartom

ány összes bég-jeinek m

egparancsolta, hogy olyan tisztelettel viselkedjenek veleszem

ben, mint egy király iránt. A

ztán visszaküldte őt Erdel tar-

tományába.A

hírek tudóinak elbeszélései arról szólnak tovább, hogyL

adiszlaus király tizenhárom éves volt, am

ikor Íszá őfényessé-gének ezerhárom

százötvenharmadik [!] évében Ü

ngürüsz trónjáralépett.A

z esem

ények ism

erői továbbá

azt beszélik

el, hogy

Ladiszlaus király idejében nálunk M

ehmed szultán kán, a győze-

delmes, a virágzó K

osztantinijje ellen összevont a az iszlám sere-

get, megtám

adta és ostrom alá vette. V

égül is a Mindentudó K

i-rály [A

llah] kegyelméből az iszlám

sereg [sok] éjjeli és nappaliharc után [a várost] letörte és elfoglalta. A

z ellenséges sereget le-győzte. K

osztantinijje tartományát elfoglalta, a kolostorokat fel-

gyújtatta, s helyükre mecseteket és m

edreszéket építtetett. Ez ok-

nál fogva neve és dicsősége elterjedt az egész világon, és kardjacsapásától valófélelem

következtében a hitetlenek szíve reszke-tett.M

iután Muham

med szultán kán – [legyen vele A

llah] ke-gyelm

e és megbocsátása – K

osztantinijje bevétele után egy időm

úlva elhatározta, hogy Allah dicsőségére a hitetlen tartom

ányokellen győzelm

es hadjáratot indít. Am

ikor hallotta, hogy a hajdaniM

urad szultán és kán az iszlám sereggel B

elgirád ellen indult, ésellene sok hónapon és napon keresztül szent háborút vezetett, ésaz ostrom

folyamán az igazhivők közül sok vértanú lett. A

váratazonban nem

sikerült bevennie, azonnal elhatározta, hogy ez ellena vidék ellen fog győzelm

es hadjáratot vezetni.A

z volt a célja, hogy Belgirád várán bosszút áll. E

gy nap az-tán parancsot adott, hogy a T

una folyón hajóhadat építsenek. Akeze alatt levő tartom

ányokba értesítést küldött, hogy készüljenekfel a hadjáratra. R

övid időn belül számtalan igazhitű katona gyűlt

össze, és elkészült a hajóhad is az említett folyón.

Egy nap aztán elindult B

elgirád várának irányába. Egy nap

szerencsésen és a [jó] sors irányításával megérkeztek az em

lítettvárhoz, és körülzárták. R

övidesen megérkezett a hajóhad is. A

folyón és a szárazföldön a várat ostrom alá fogták, s azonnal

megkezdődött a harc.

404

405

223

Am

ikor a

királyhoz érkezett

a hír,

hogy őkiválósága

Muham

med szultán és kán, a győzedelm

es, akinek Kosztantinijje

bevétele után a hírneve és a rettenthetetlenségének híre szárnyrakelt az egész világon és m

egrendítette azt, azonnal összegyűjtötteÜ

ngürüsz seregét. Közben valódinak bizonyult az a híresztelés,

hogy az iszlám és a m

uszlimok padisahja a hitetlenek és pogá-

nyok megsem

misítésére az iszlám

kardját kirántva Belgirád kör-

nyékére érkezett. Ennek a hírnek a hallatára a király az aggoda-

lom tengerébe m

erült. Az iszlám

padisahja elleni hadjáratot mér-

legelve azonnal bezáratta Budin kapuit, felszedte seregét, és P

écshatára felé elm

enekült. Gondokba m

erülve egy hónapig időzöttott seregével. T

rónja [székvárosa] elzárva, és az a hitetlen onnanfigyelte az [igaz] vallás népének m

ozdulatait.E

zenközben őkiválósága Muham

med szultán és kán, a győ-

zedelmes, egy ideig B

elgirád várát ostrom alatt tartotta, és az ösz-

szecsapások folytak. Mikor a várostrom

híre a királyhoz jutott,ism

ét felkerekedett seregével, és visszatért Budinba. O

tt felszereltegy hajóhadat azzal a céllal, hogy

Belgirád felé útba indítja. A

mikor a hajóhad teljesen elké-

szült, elindította Belgirád felé.

A hírek ism

erői elbeszélései szerint eközben Erdelben Janko

vajda is összegyűjtötte Erdel tartom

ányának seregét, és elhatá-rozta, hogy az iszlám

népe ellen indul a vár népének megsegítésé-

re.E

rdel tartom

ányából seregével

felkerekedett, és

egy nap,

amikor a T

una folyóhoz érkezett, ott letáborozott. Az akkor volt,

amikor a király hajóhada odaérkezett, és ott találkoztak. K

özbenhírét vették, hogy M

uhamm

ed szultán és kán, akire szálljon [Al-

lah] áldása és megbocsátása, hajóhada is oda [B

elgirádhoz] érke-zett. Janko vajda azonnal olyan rendelkezéseket és intézkedésekettett, hogy a hajóhad egyes egységeiből a katonaságot kiürítette, ésátrakta a többi hajóra. A

z üres hajókat azután félig megtöltötte

homokkal, és ágyúkkal alaposan felszerelte, azzal a gonosz céllal,

hogy az iszlám hajóhad ellen éjjeli tám

adást hajtsanak végre.A

z üres hajókat arcvonalba állítva, bölcs előrelátással egy-m

ással összekötözték, és a többi hajó előtt az éjjeli támadás al-

kalmával az iszlám

hadsereg [hajóhada] ellen leúsztatták. Aztán a

valódi hajókra őrséget raktak, és egészen Belgirádig lehajóztak.

406

407

224

Am

ikor az iszlám hadsereg hírül vette, hogy a király hajóhada

közeleg, várakoztak az alkalmas időpontra, de nem

voltak elké-szülve éjjeli tám

adásra.E

zenközben a király hajóhada közel ért Belgirád várához,

elöl az

arcvonalban összekötött

üres hajókkal.

A

rajtuk levő

ágyúkat rendesen megtöltötték [lőporral], és kanócokkal ellátva

készenlétbe helyezték. A kanócgyújtókat gyors járatú csónakokba

ültették, és az éjjeli támadásra így előkészített hajókat a T

una fo-lyón úszni engedték. E

gy idő múlva a [valódi] hajóhad is elindult

utána. Ez addig tartott, m

íg az [üres] hajók az éj sötétjében elértékaz iszlám

hajóhadat. Ezek ellene [akartak] tám

adni, de ekkor egy-szerre m

eggyújtották a kanócokat, és [az ágyútűz] óriási kárt oko-zott az [igaz] vallás népének hajóiban, m

elyek közül egy csomót

elsüllyesztettek. Az iszlám

hajóhad ágyútüze [teljesen] hatástalanvolt.A

zután megérkezett a hitetlenek [igazi] hajóhada. A

z iszlámhajóhad [a veszteség következtében m

ár] gyenge volt, és ismét

sok hajóját elsüllyesztették. Azt látván az iszlám

padisahja harag-ra gyulladt, és parancsot adott a vár m

egrohanás ára. Saját m

agais

boldogságos szem

élyével az

összecsapáshoz közeli

helyrem

ent. Am

int szemlélte a harcot és a vár helyzetét, úgy adják elő

[a történetírók], boldogságos szívét egy várból kilőtt golyó meg-

sebesítette.A

mikor ez történt, az iszlám

nép nem törődött tovább a vár-

ral. Az iszlám

padisahjával visszatért az iszlám vidékekre. A

ki-rály pedig nagy öröm

mel visszatért trónjára.

De ezenközben Ü

ngürüsz bégjei összekülönböztek egymás-

sal, és vak gyűlölettel intrikáltak egymás ellen a királynál. A

ki-rály ezért sokat közülük m

egöletett, többeket pedig börtönbe ve-tett. E

miatt azonban a tartom

ány népe gyűlölte a királyt. Az egész

nemzet népe m

akacskodni kezdett, és mindenhol lázadás és for-

rongás ütötte fel a fejét. Am

ikor a király a forrongásoknak hírétvette, nehogy az egész ország népe egyszerre fellázadjon, és hogyeltávolítsa az ellenségeskedést, felkerekedett, és tartózkodási he-lyét m

egváltoztatva a Cseh tartom

ányban levő Paraga városába

ment.D

e a királynak magva nem

maradván, élete pohara is betelt,

és Paraga városában eltávozott e világból, és ott is tem

ették el.

408

409

225

Vers:

Ő is elm

ent, itt hagyván evilágot,m

elyben senki sem m

aradhat örökké.

Próza: A

kor ismerői és a hírek tudói úgy adják elő tovább,

hogy abban az időben élt Erdelben a régi királyok nem

zedékéből[szárm

azó] bán [!], akinek Matijás volt a neve. A

tartomány bég-

jei érte mentek, és elhozták őt. Íszá próféta őfényességének ezer-

négyszázötvennyolc évében Matijást a trónra ültették, és királlyá

választották.A

z elbeszélő szavai szerint Matijás király nem

került szembe

az iszlám padisahjával, hanem

barátságot színlelt, annak ellenére,hogy m

ás országok ellen sok hadjáratot viselt. Egy nap M

atijáskirály L

ehország ellen indított hadat. Am

ikor ezt a tartományt

teljességgel legyőzte, onnan Veltüvanija és a T

atár tartományok

ellen indult. Ezeket is kardja csapásával alattvalóivá tette, aztán

visszatért országába.E

zenközben az iszlám sereg felkerekedett, és B

ögürdelen vá-ra ellen tám

adt, s elfoglalta. Am

ikor Matijás visszatért Ü

ngü-rüszbe, előterjesztették neki B

ögürdelen helyzetét. Elhatározta,

hogy az iszlám népe ellen indul, de m

ég ezelőtt közte és a nimcse

császár között valami oknál fogva kirobbant az ellenségeskedés,

és nagyon elhidegültek egymástól.

De ezenközben az iszlám

nép a világ fejedelmének [A

llah-nak] a segítségével B

ögürdelen várát elfoglalta.

Vers:

Elfoglalták ők azt a tartom

ányt,M

ivelhogy a Mindenható alkalm

at nyújtott az iszlám[népnek].

Megtisztították azt a vidéket a hitetlenektől,

Szállásaikat és lakásaikat egyenlővé tették a földdel.E

lfoglalták azokat a birtokokat Allah segítségével

S azon a vidéken az iszlám nép lett uralkodó.

Felperzselték tem

plomaikat és m

ecseteket emeltek he-

lyükre,A

mecsetekben im

ádságokat mondtak,

410

226

Az átkozott népet az Igazság m

egveti,A

z igazhivők elleni gonoszságukat megállítja az Igazság.

Közben a nim

cse császár és a király közötti ellenségeskedéskiélesedett. [A

császár] meg akarta előzni [a királyt], s védtelen

tartományai ellen akart tám

adni, s azokat kirabolni. Ezért azonnal

szigorú intézkedéseket tett, és elrendelte a Nim

cse és Cseh tarto-

mányok bégjeinek, hogy seregeikkel készüljenek fel, s jöjjenek

színe elé.A

császár rendelkezései és célja azonban a királynak levélútján tudom

ására jutott. Ez a hír akkor érkezett a királyhoz, am

i-kor éppen elhatározta, hogy az iszlám

hadsereg ellen indul hadjá-ratra. M

ivel megtudta, hogy a császár az ő tartom

ányai ellen ké-szül tám

adásra, azonnal lemondott a B

ögürdelen ellen indítandóhadjáratról, és visszatért trónjára.

Am

ikor visszatért székhelyére, nem oszlatta fel seregét, ha-

nem azonnal a N

imcse tartom

ány ellen indult. Sok helyét legyőz-

ve elfoglalta. Azután visszafordult, és P

edzs vára ellen ment,

melyet ostrom

alá vett.S

ok csatározás után trónra lépésének harminckettedik évében

Pécset is elfoglalta. H

árom nap m

úlva azonban Matijás király is

eltávozott a világból, és Üsztüni B

elgirádban temették el.

A sors keze elvette erejét

S ő is elköltözött ebből a világból.

Mivel M

atijás király eltávozott ebből a világból, Íszá prófétaőfényességének

ezernégyszázkilencvenedik évében

Ladiszlaust

tették a trónra. Ö is sok hadjáratot viselt a környező vidékek ellen.

Trónra

lépésének huszonhatodik

évében m

eghalt. Ü

sztüniB

elgirád várában temették el.

Vers:

Elhagyta ezt a világot és ő is eltávozott.

Ilyen a világ állapota, tudd meg, oh testvér.

A hírek tudója elbeszélése szerint L

adiszlausnak maradt egy

fia, akit Ludovikusnak hívtak. M

ivelhogy Ladiszlaus eltávozott a

411412

227

világból, koronája, trónja, birtokai Ludovikuszra m

aradtak, s ezérta hatalom

koronáját fejére tették, és az ország uralkodójává vá-lasztották.

Annak a korszaknak az ura azonban a leghatalm

asabb sahoksahja volt, a legnagyobb kán, A

llah árnyéka, az emberi nem

ne-m

es lelkű dicsősége, a világ szultánjainak vezére, vagyis őfelsége,korszakunk S

zülejmán szultánja – hosszabbítsa m

eg Allah életét

és boldogságát a megbocsátás [=

utolsó ítélet] napjáig!

Vers:

Oh, A

llah, éjjel-nappal azt kívánom tőled, hogy

Az utolsó ítéletig hosszabbítsd m

eg ennek a sahnak azéletét!

Forog a világ kereke éjjel[-nappal] hónapokon, éveken

keresztül.B

oldogsága napjait, oh, Uram

, tartsd meg örökké

Hét világtáj padisahját, igazságossággal.

Igazságosságod kegye tartja fenn evilágon a rendet,K

ardod csapásaitól való rettegés, oh Világ Sahja [A

llah]!

Az ellenség katonái m

egfutamodnak, s [csak]

Kaf vidékén állnak m

eg!A

kár szegény, akár gazdag, akár dervis, vagy éhező,M

ind imát m

ond boldogságodért, akár előkelő, akárköznép.

A N

ap aranyból van, oh, beragyogja konyhádat [!]A

telihold a fáklyája a te magas palotádnak.

Utolsó ítéletig kifogyhatatlan a dicséreted, oh sah!

Mivelhogy nekem

, dervisnek, ez lett a legfőbb kívánsá-gom

.A

krónikások így mondták el ezt a dicséneket,

Hallgasd m

eg: ebben az időben ő az emberi nem

padi-sahja.

A hírek elbeszélője szavai szerint az iszlám

nép padisahja azegész földkerekség kalifája volt. E

gyszer elhatározta, hogy Bel-

girád vára ellen bosszúhadjáratot indít. Azonnal futárokat küldött

szét egész országába, és megszám

lálhatatlan iszlám katonaságot

413

228

gyűjtött össze. Mivel éppen m

egkezdődött a tavaszi időszak, egy-ségeit és csapatait elindította B

elgirád vára felé.E

gy nap szerencsésen az említett várhoz ért, és körülzárta.

Körös-körül villám

okat szóró ágyúkat szereltetett fel, és azonnalm

egkezdte a támadást. A

z ágyúk füstfelhője az égig emelkedett,

melyek a hitetlen nép fejére a halál esőjét szórták. Ilyen m

ódon,sem

egy szemhunyorításnyi, sem

egy pillanatnyi kegyelmet sem

engedve, egy-két napon belül a várat minden oldalról a földig le-

rombolták. E

gy szerencsés pillanatban rohamot intéztek. A

z em-

lített várnak mind a négy oldalát körülvevő iszlám

katonaság egyfejedelm

i virágcsokor hoz hasonlított.A

zon a napon az Igazság – aki legyen felmagasztalva! – ke-

gyelmével és őfényességének, A

llah prófétájának – akinek bősé-ges im

ádságok és a legtökéletesebb jókívánságok legyenek szen-telve! – csodatételével a várat teljesen elfoglalták, és a benne ta-lált

átkozottak felett

győzelmet

aratva kardélre

hányták őket.

Szentélyeiket lerom

bolták, helyükre mecseteket építettek, és az

egész várat betelepítették iszlám néppel. O

nnan aztán visszatértekaz iszlám

területekre mint hősök, m

ert dicsőséget szereztek aziszlám

országának.A

zután hosszabb ideig nyugalom uralkodott.

Majd R

odosz szigete ellen folytattak hadjáratot. A G

yőze-delm

es Király [A

llah] kegyelméből azt is elfoglalták, a hitetlene-

ket letörték, templom

aikat lerombolták, és helyettük m

ecseteketés m

edreszéket építettek.A

padisah szíve egy nap kezdett ismét lelkesedni, és elhatá-

rozta, hogy

Allah

útján9191

Üngürüsz

tartománya

ellen vezet

hadjáratot. Belgirád várának elfoglalása úgyis súlyosan m

egse-bezte L

udivikusz király szívét.

Vers:

Hallgasd m

eg most, [kedves olvasó], hogy a világ sah-

91 A

klasszikus verslábak megjegyzését m

eg könnyítő, értelem nélküli szócso-

port: fáilátüli fdilá-.

Ebben az esetben ki fejezi az ún. tujúg versform

a verslábát, melyben ez a

vers íródott.

415

414

229

jainak sahja,V

agyis korszakunk Szülejmán szultánja

Elhatározta egy nap, hogy dzsihádot indít,

Ezt kivánta nagy igyekezettel.

A hősök m

ind összejöttek azonnal,M

indvalamennyien kardokat és lándzsákat hoztak

S azonnal útra keltek, ej, szerencsés [olvasó].M

indegyikük gyorsan vértanú akart lenni.O

h, Allah, nyújts nekik alkalm

at,H

ogy a hitetlenek felett sikeresek legyenek.

Próza: A

zután, Ludivikusz király trónra lépésének tizedik

évében, egy nap szerencsés órájában [a szultán] Iszlámból város-

ából elindult (seregével]. A legm

agasztosabb Terem

tő öfényessé-gének jóváhagyásával és a prófétaság tám

aszának [azazM

ohamed prófétának] – legyenek neki szentelve a legkivá-

lóbb imádságok és legtökéletesebb jókívánságok – csodatételében

bizakodva elhatározta, hogy a hitetlen ellenség zsarnokságát eb-ből a világból kiirtja.

Azonnal el is indult Ü

ngürüsz tartományának m

egbüntetésé-re. M

entek, meneteltek, letáboroztak, m

egpihentek, és egy napm

egérkeztek az említett országba. P

etrevaradin várát és Oszekin

várát ostrom alá vették, és rövid időn belül halált osztó kardcsa-

pásukkal elfoglalták, és az összes ellenséget elpusztították.A

zután onnan a győzedelmes hadsereg elindult B

udin székesfőváros felé.

Eközben L

udovikusz király is megszám

lálhatatlan nyomorult

katonaságot gyűjtött össze, s azonnal felkerekedett, és megfonto-

latlanul szembeszállt az iszlám

padisahjával. Mihács városa néven

ismert helyre érkezett, és tábort ütött. Á

gyúit készültségbe he-lyezte, hogy idejében készen legyen.

Eközben az iszlám

padisahja is megszám

lálhatatlan igazhitűseregével az em

lített helyhez érkezett. Irgalmatlanul kardot ránt-

va, késedelem nélkül rárohantak a hitetlenek seregére, és m

eg-kezdődött a csata. A

zon a napon világos reggeltől napnyugtáigolyan csatát vívtak, hogy a hitetlenek szem

ének szűkké tették avilágot. V

égül is a Megsem

misítő K

irály [azaz Allah] segítségé-

vel az átkozott hitetlenek seregét legyőzték, és ezzel az iszlám lett

416

417

230

a győztes és győzedelmes. A

hitetlenek katonáit kardélre hányták.A

zután (a szultán] visszatért székhelyére, a szultanátus trónjáraült, és m

egpihent.

231

A K

ÖN

YV

ZÁ

RÓ

SZ

AV

AH

ála legyen Allahnak, befejeződött ez a könyv

Az Igazságos [A

llah] segítségével, hallgasd meg, oh,

boldog [olvasó]H

a nem lett volna :rányitóm

az Igazságos kegye,V

ajon képes lettem volna-e e szép szavakat [elm

ondani].M

ivel kegyét nyújtotta nekem a N

épek Ura,

Üdvösen befejezhettem

ezt a könyvet.A

z értelem sok árnyalatát fektettem

bele,B

eleötvöztem sok finom

drágakövet.V

erset, prózát írtam kellem

es szavakkal,Á

mbár m

inden dalomban akadhat egy-egy hiba,

[Nincs] olyan em

ber, aki tökéletes és mindentudó,

Aki a m

űvészet terén a teljes igazságot nyújthatná,Sohasem

szabad annak csupán a hibájára tekinteni,O

h, tiszteletre méltó [olvasó], boríts leplet m

inden hi-bájára,

Ha valaki tökéletlenségére nem

borít fátylat,B

orítson leplet vétkére a Bűnbocsátó [A

llah],O

h, Allah, szem

élyednek tisztelet és megbecsülés,

Végtelen sok tulajdonságod iránt tisztelet,

Légy kegyes az engedetlenek és bűnösök iránt is,

A P

róféta becsülésére és tiszteletére.O

h, Allah, ez az utolsó kívánságom

,E

zt óhajtom Tőled, oh, [világ] padisahja,

Hosszabbítsd m

eg életét a mi padisahunknak

[Szülejmannak],

Aki ezen a világon a D

icsőség [=A

llah] árnyéka,Sikerét, győzelm

ét, igazságosságát,E

világon tiszteletét és megbecsülését,

Országa és gyerm

ekei számára is [biztositsd m

indezt],oh, A

llah!M

indegyiküket tedd a világ birtokai sahjának.

Oh, U

ram, boldogságukat tedd örökkévalóvá,

Halálukig és az utolsó ítélet napjáig.

Ezen a helyen végződjék az én előadásom

,

418

232

Megem

lékezés és dicsőség legyen olvasójának és meg-

hallgatójának.A

dd áldásodat [Allah] m

indnyájunknak a holnapi naponis,

Akkor, ha m

ajd nagyon erőtlenek leszünk. Íródeákodra is add áldásodat,A

pokol kínjai ne adassanak meg ennek a nyom

orultnak[=

nekem].

Örvendeztesd m

eg a mestere lelkét is,

A T

e tiszteletedre, oh, Szolgák Ura [=

az emberiség ura].

Befejeződik m

ost itt ez a költemény,

Adja áldását m

indnyájunkra a Könyörületes!

(Vége)

A kézirat 418-ik oldalán a "vége" után m

argón baloldalt, alul,ez a perzsa vers található:

Mindenki, aki értem

imádkozik, esdekelve kérje (bűneim

bocsánatát,,M

ert én [Allah] bünös szolgája vagyok!

233

UT

ÓS

ZÓ

Mahm

ud Terdzsüm

anÜ

ngürüsz történetéhez

A T

ÁR

IH-I Ü

NG

ÜR

ÜS

ZR

ÖL

Az utolsó két-három

évtized folyamán, nem

csak tudományos

körökben, hanem a nem

zet széles rétegeiben, sőt külföldön is,nagy érdeklődés m

utatkozott a magyarság történeti, főleg őstörté-

neti kérdései iránt. Ezzel kapcsolatban m

int őstörténetünk egyikfontos forráscsoportja, a krónikák iránt is felébredt az érdeklődés,m

ert felszínre került egy latinból törökre fordított magyar króni-

ka, a Tárih-i Ü

ngürüsz (Magyarország története) m

ely Magyaror-

szág történetét az ősmondáktól a m

ohácsi vészig tárgyalja, és be-cses történelm

i anyagot tartalmaz.

A latinul írt m

agyar krónikára Szülejm

án szultán tolmácsa,

Mahm

úd Terdzsüm

an bukkant rá Székesfehérvár elfoglalása után,

1543-ban, amikor a török hódítók hatalm

ába került a helybéli le-véltár is. E

z alkalomm

al jutott Mahm

úd kezébe a latin nyelvűkrónika, m

ely "Üngürüsz tartom

ányának a régi időktől fogva valótörténelm

ét tartalmazza, hogyan virágzott fel, m

iért és mi m

ódonlett

a neve

Üngürüsz,

Budin

nevű fővárosát

miért

neveztékB

udinnak, régi fővárosuknak mi volt a neve, kik voltak a királyaik

egymás után, m

ikor és kik ellen harcoltak és háborúskodtak,m

ennyi ideig uralkodtak és hogyan töltötték életüket". Ez annyira

felkeltette. Mahm

úd érdeklődését, hogy a könyvet lefordította tö-rökre, és S

zülejmán szultánnak ajánlotta.

Mahm

úd Terdzsüm

an művét három

száz év múlva V

ámbéry

Árm

in fedezte fel és hozta haza törökországi útjáról a múlt század

ötvenes éveiben.A

becses kézirat aztán a MT

A könyvtárába került, ahol a T

ö-rök F

. 57. sz. könyvtári jelzet alatt található.A

210 lapos, csinos, ún. szülüsz írástípussal írt kódex címe,

későbbi kézírással

bejegyezve, az

első oldalon

van: T

árih-iÜ

ngürüsz. Alatta alcím

: Iskendernáme; (N

agy Sándor könyve). A

címek alatt két bejegyzés található: "A

tulajdonos neve: a nyomo-

rult Mehm

ed Em

in el-Vala Szuad Túszijúnzáde" és "E

x libris

234

Resid el-Ü

ngürüszí (ez Vám

béry török neve). Mindkét bejegyzés

alatt egy-egy halvány, olvashatatlan pecsétlenyomat.

Vám

béry az értékes kéziratról 1860-ban a Magyar A

kadémiai

Értesítőben (1. köt. 4. sz. 360-362. o.), közzétett egy rövid ism

er-tetést, m

elyben többek között ezeket írja: "Azt hinném

, nehezenlehetne [a török szerző] m

űvében, hasonlítás útján is, az eredetiszövegre ráism

erni. Az irály tiszta keleti. M

ahmúd a török olvasó-

világ ábrándos-regés olvasmánya iránt táplált hajlam

ának hó-dolt, ő K

liót nemigen kím

élte, és számtalan m

esével szőtte át a be-széd fonalát." M

egjegyzi továbbá, hogy Mahm

úd művének m

eg-ítélésénél nem

csak egy "nyugoti tudományos m

ű" fordításáról,hanem

"egészen keleti ruhába való átöltöztetéséről" van szó.A

rákövetkező évben Budenz József tett közzé a M

agyarA

kadémiai É

rtesítőben (II. köt. 3. sz. 1861, részletesebb ismerte-

tést (261-292. o.), melyhez m

utatványokat is csatolt' a kódex for-dításából

(293-316. o.).

Vám

béry vélem

ényével ellentétben

Budenz dicsérő szavakkal kezdi ism

ertetését, és a "török nyelvenírt tüzetesen m

agyar krónikát" a "magyar historikus előtt igen ér-

tékes, de még m

agyar nyelvész előtt is igen becses irodalmi em

-léknek" m

inősíti.E

zzel azonban Budenz kifogyott a dicsérő szavakból, és kizá-

rólag történelmi faktográfiai szem

pontból veszi bírálat alá a kó-dexet, m

ellőzve őstörténeti, irodalomtörténeti és török nyelvtu-

dományi értékeinek m

éltatását."A

török szerző előadta factumai – folytatja B

udenz – mind a

latin-magyar kútfők előadásával m

egegyezők, legalább azokbanfeltalálhatók. N

em költött tehát új történeteket, nem

is használtism

eretlen kútfőket, teszem keletieket. M

ég a magyar őstörténeti

mesék N

emrod, H

unor, Magorról, Sicam

briáról, Franco P

aris fi-áról

stb. m

ind ott

vannak krónikáinkban.

Nincs

is m

itcsudálkoznunk ezen: hiszen m

aga mondja, hogy latin könyvből

merített."

De B

udenz ezzel a lesújtó ítélettel sem elégedett m

eg. Sze-

rinte nemcsak hogy sem

mi újat nem

nyújt Mahm

úd hanem "na-

gyon föltetsző az, hogy török szerzőnk a magyar történetek né-

mely pontjait egy szóval sem

említi, olyanokat is [!], am

elyekrőllegkevésbé sem

tehetjük fel, hogy magyar krónikában, akárm

ilysilány volt legyen is az, nem

találhatta volna fölemlítve".

235

Ezután B

udenz részletesen felsorolja azokat a "hiányosságo-kat, tévedéseket és félreértéseket", m

elyek Mahm

úd művében ta-

lálhatók. Legfőbb vádja az, M

ahmúd nem

tudott jól latinul, ésem

iatt sok helyen nem értette vagy félreértette a latin krónika

szövegét, fontos

eseményeket

pedig (a

fejedelmek

kora, több

Arpád-házi király kora, M

átyás király uralkodásának nagy része)egyszerűen kihagyott m

űvéből.B

udenz ismertetéséből nyilvánvaló, hogy nem

ismerte fel

Mahm

úd művének valódi értékét, sem

célját, de még annak m

ű-faját sem

. (Erről alább lesz m

ég szó).V

ámbéry és B

udenz kedvezőtlen ismertetései után a T

árih-iÜ

ngürüsz egy teljes évszázadra feledésbe merült. 1961-ben H

azaiG

yörgy Notes sur le T

arih-i Ungurus de T

erdzuman M

ahmud

(AO

H X

III. 1-2, pp. 71-84.), majd G

randpierre K. E

ndre A csoda-

szarvas-monda I~j változatai egy latinból törökre fordított m

a-gyar ősgesztában (K

ortárs, 1979. 12.) c. cikke nyomán felébredt

az érdeklődés Mahm

ud műve iránt. D

r. Sárkány K

álmán kezde-

ményezésére. Ő

és Geönczeöl G

yula segítségével és a Magvető

Kiadó közrem

űködésével elkészülhetett a török kódex teljes szö-vegének fordítása. M

indhármuknak hálás köszönettel tartozunk

.

Mahm

úd műve bevezetésében csak annyit m

ond, hogy Szé-

kesfehérvár elfoglalásakor (1543-ban, "egy latin nyelvű könyv"került a kezébe, és azt lefordította törökre. H

atározottan csak egykönyvet em

lít, és azt "fordította le". Erre m

űvében gyakran hivat-kozik: a krónikás úgy adja elő (137.), az elbeszélő szavai szerint(123.), az elbeszélő és a könyv tulajdonosának előadása szerint(379.) a könyv szerzőjének szavai szerint (352.) stb.

Azonnal felvetődik néhány kérdés. E

lőször vegyük szemügy-

re az "egy könyv" kérdését. Nehezen képzelhető el, hogy M

ahmúd

csak egy és éppen a legújabb (tehát legkevésbé értékes) könyvetválasztotta volna ki, am

ikor korlátlan lehetősége volt a régi érté-kes könyvek és kéziratok között válogatni. D

e ha csak egy könyvvolt is az, nem

volt-e az több, egy kötetbe kötött, különböző korúkéziratos m

ű, vagy több szakaszban folytatásokban megírt kódex?

Vagy talán óvatosságból és szerénységből írta, hogy csak egy

könyv került

a kezébe?

Ez

az egy

könyv tartalm

azta volna

Üngürüsz történetét az ősm

ondáktól a mohácsi csatáig? V

agy alegújabb kort, az oszm

án-törökök megjelenésétől a m

ohácsi csa-

236

táig maga írta volna m

eg saját tudása vagy más korabeli források

alapján?N

agyobb a valószínűsége annak, hogy Mahm

úd műve m

eg-írásához több forrást (kódexet, használt fel. E

rre a következtetésrem

agának Mahm

údnak a szavai bátorítanak fel, mert ilyen kifeje-

zésekkel támasztja alá elbeszélését: A

z emberi történelem

króni-kásai és a világ esem

ényeinek elbeszélői úgy beszélik (143. o.),vagy: a világtörténelem

krónikásai és Adám

fiai kalandjainak el-beszélői A

dám fiairól és az alsó világ történetéről a következőket

adják elő (212., 235., 263. o.) stb.T

ovábbi kérdés a Mahm

úd elbeszélésébe szőtt epizódokkal(Iszkender története, R

óma, M

arseille, Bécs alapítása stb.) kap-

csolatosan merül fel. Iszkender történetében szem

beötlő, hogy azévszám

okat "Adám

próféta időszámítása" szerint (vagyis a világ

teremtésétől, szám

ítja, ami a nyugati krónikákban szokás. N

yu-gati forrásokra m

utatnak az epizód egyes motívum

ai, de főleg aza körülm

ény, hogy hiányzanak a legenda keleti motívum

ai (azélet vizének keresése, a sötétség birodalm

a stb.). Vajon ezek az

epizódok benne

voltak-e a

Mahm

úd által

forrásul használt

"könyvben", vagy más forrásokból m

erítette?A

z a

körülmény,

hogy váltakozva

hol egyes,

hol többes

számban beszél az elbeszélőről, krónikásról, azt bizonyítja, hogy

Mahm

úd forrásból merítette anyagát a T

árih-i üngürüsz megírá-

sához. Ezek között kell lenni egy nagyon régi krónikának, m

erthisz M

ahmúd m

űvében az őstörténeti rész részletesebb és terje-delm

esebb, mint a királyok korának leírása, m

ás a koncepciója, éstöbb szakaszra tagolódik: a csodaszarvas-legendára, K

adar törté-netére és A

ttila korára. (Kattar neve a krónikáinkban K

adar, nemK

ádár. A név a török nyelvből értelm

ezhető, és jelentése "hozzá-csatoló, összekapcsoló, egyesítő". A

törők kat- igéből szabályosanképzett m

elléknévi igenév). A legfeltűnőbb azonban az, hogy az

Árpád és S

zent István kora közötti időszak eseményei hiányzanak

Mahm

úd művéből. E

zért olybá tűnik, mintha itt az alapul vett la-

tin krónika vagy annak első szakasza véget ért volna, és a továbbikort egy m

ásik krónika folytatná.A

mi a fordítás kérdését illeti, szám

os részlet tényleg fordí-tásnak látszik, azonban a m

a egészét tekintve, történelmi anyag

szépirodalmi

feldolgozásának jellegét

viseli m

agán. E

rre m

ár

237

Budenz is önkéntelenül rátapintott, am

ikor ezt írja cikkének 289.oldalán: "Szultánjának inkább kedves olvasm

ányt, mintsem

tudo-m

ányos munkát akarván nyújtani, előadása lehetőleg könnyű, és

török embernek élvezhetővé igyekszik tenni, és ebben annyira célt

ér, hogy nemcsak kortársait, hanem

minket is, m

inden tárgybelifogyatékossága m

ellett, élénk, egyszerű elbeszélésével gyönyör-ködtet."

Ha figyelem

be vesszük a Tárih-i Ü

ngürüsz egész koncepció-ját,

stílusát, szerkezeti

felépítését és

jellegzetességeit, azonnal

feltűnik, hogy a török szépirodalmi m

űvek egy műfajával m

utatközeli

rokonságot, m

ely a

török irodalom

történetben népi

desztánok vagy népi regények (halk desztánlari) néven ismeretes.

Ennek a m

űfajnak a keletkezése a középkorba nyúlik vissza, és alegújabb időkig a török nép körében nagy közkedveltségnek ör-vendett.

A desztán klasszikus keleti irodalm

i műfaj, m

ely megfelel a

nálunk hősi eposznak nevezett műveknek, m

int pl. az Iliász vagyO

disszea. A klasszikus desztánok versben írt m

űvek, melyek sok-

szor több ezer versnyi terjedelműek. Ilyen például a per zsáknál

Firdauszi (934-1021) m

űve, a Sahnám

e (Királyok K

önyve), azazerbajdzsánoknál N

izámí (1147-1206) P

entalógiája vagy a törö-köknél

Ahm

edi (1334-1413)

Iskendemám

éja (N

agy S

ándorK

önyve, stb.A

desztánoknak egyik csoportját alkotják az említett népi

desztánok, mint pl. a K

öroglu, Iszmail S

ah, Asik G

arib, Kerem

ésA

szli, Júszuf és Zülejha stb. E

zek a művek a rendkívül gazdag tö-

rök folklór alkotásai. Jellegzetes tulajdonságaik (vö. Spies O

tto:D

ie türkisclze Volksliteratur. H

andbuch der Orientalistik. B

d. V.

pp. 384-417- Leiden 1963.) a következők:

1. Prózában vannak írva, m

ely tele van tűzdelve verses ré-szekkel, rendszerint népdalokkal és rom

antikus epizódokkal.2. N

yelvezetük és stílusuk eltér a klasszikus irodalmi m

űve-kéitől: a nép nyelvén, kellem

es és érdekes elbeszélő stílusbanm

ondják el hősük vagy hőseik történetét.3. V

alamilyen csodálatos esem

énnyel kezdődnek.4. E

gy titokzatos bölcs aggastyán jelenik meg a "sem

miből",

és tanácsokkal látja el a nehéz helyzetben levő hőst, aztán nyom-

talanul eltűnik. Ez a titokzatos aggastyán nem

más, m

int Hizir

238

(Iljasz=É

liás) próféta, a bajban levők vagy tanácstalanok támo-

gatója és segítője. De ha Iljasz próféta nem

jelenik meg, akkor a

hős felkeres egy "vallásnagyot" (remetét, szent életű em

bert),akihez bizalom

mal fordul jó tanácsért.

5. A verseknek fontos szerepük van a népi destánokban. E

zeklegtöbbnyire hét, nyolc vagy tizenegy (tujúg) szótagos négysorosversszakokból álló népdalok, "aaba" vagy "aabb" rím

eléssel, el-lentétben a klasszikus versekkel, m

elyek csak kétsoros versszak-okból, időm

értékes és nem szótagszám

ú, egyhangú rímelésű vers-

sorokból állnak.6. A

versek témája sokszor nem

függ össze a prózai szöveg-gel. L

egtöbbször szomorú, m

elankolikus hangulatot fejeznek ki,de gyakoriak a term

észet szépségéről vagy valamelyik hatalm

as-ság dicsőségéről szóló versek.

A népi desztánokat az ozanok ("regösök" – hírm

ondók), ké-sőbb

az ásikok

(vándor költők,

trubadúrok), népi

elbeszélők(recitátorok, rávijján, nákilán) terjesztették évszázadokon keresz-tül szóbeli úton. Írásba foglalásuk csak a legújabb időkben történtm

eg.Mahm

úd tehát a népi desztánokat választotta mintául, m

űvé-re ezeknek m

inden sajátsága ráillik. Egy "m

ű" népi desztánt al-kotott. A

csodálatos elem (a csodaszarvas) felbukkan m

indjárt amű elején, a titokzatos bölcs aggastyán is m

egjelenik a semm

ibőlm

ár Hunornak és M

agornak, majd Iszkendernek kétszer is (59. és

81. o.), végül Szent Istvánnak (189. o.), és tanácsot ad nekik. A

t-tila (125-128. o.) és G

éza király pedig (256. o.) egy szent reme-

tétől kérnek tanácsot.A

verseket Mahm

úd a népdalok mintájára m

aga költötte.V

ersei tizenegy szótagosak, páros rímelésűek, és a szöveg han-

gulatához alkalmazva 4-20 sorosak. S

őt van egy 30 és egy 40 so-ros is köztük, de sokszor m

egelégszik kétsoros verssel. A vers-

forma egy-kettő kivételével, a tujúg, m

ely török nemzeti versfor-

ma.

Tizenegy

szótagos (4-4-3)

verssorokból, páros

rímelésű

négysoros versszakokból

áll. A

tujúgnak

verslába is

van,

azaz a mi skandálásunk sze-

rint tá-ti-tá-tá! tá-ti-tá-tá! tá -ti-tá

239

Mahm

úd annyiban gazdagította a népi desztánokat, hogy ne-ki nem

egy vagy több személy a hőse, hanem

egy nemzet. É

s eznagy érdem

. . Ha m

indezt figyelembe vesszük, m

egállapíthatjuk,hogy M

ahmúd irodalm

i értékű művet alkotott, m

ely méltó helyet

foglalhat el a török irodalomtörténetben. O

lyan "hibák és tévedé-sek", m

int amilyeneket B

udenz is rovására ír, pl. hogy apuliaiK

ároly N

agy L

ajos fia

volt, vagy

Attilát

Budán

temették

el,B

endegusz Attila nővérének a fia volt stb., teljesen közöm

bösek atörök olvasó szám

ára, és a mű irodalm

i értékére semm

i befolyás-sal sincsenek, m

ert magának a m

űfajnak a koncepciójából követ-keznek. A

kitűnő újkori és modern történelm

i regényekben issokszor közölnek történelm

i tényekkel nem egyező adatokat az

irók.Mahm

úd műve a keleti irodalom

más jellegzetes tulajdonsá-

gaival is rendelkezik. Magától értetődő, hogy ha kedves olvas-

mányt akart nyújtani olvasóinak, és azt akarta, hogy az idegen fo-

galmakat, szokásokat, történeteket m

egértsék, alkalmaznia kellett

azokat a XV

I. századi török szokásokhoz, fogalmakhoz, társa-

dalmi légkörhöz. E

zért szerepelnek művében padisahok, bégek,

bégfiak, szerdárok, vezirek, diván, defter, huri, rája stb. Üngürüsz,

Lengyelország, N

émetország stb. csak egy-egy "tartom

ány" voltaz óriási oszm

án birodalom lakójának szem

ében.A

z ókori és népvándorlás kori hely- és személyneveket is a

XV

I. század neveivel helyettesítette. Még N

agy Sándor korában

is nemcse, leh, cseh, firenk tartom

ányokról beszél, sőt Bécset is

abban a korban említi. M

indez azonban nem M

ahmúd tudatlansá-

gát és tévedéseit bizonyítja, hanem aktualizálási törekvését, m

elyművének m

űfajából és művészeti törekvéseiből következik. A

tö-rök irodalom

ban később is szokás volt idegen irodalmi m

űveknekilyetén "adaptálása", m

ohamedán m

ezbe való átöltöztetése. (Vö.

Shakespeare és M

oliere műveinek adaptálás át a X

IX. században.)

Annak ellenére, hogy a m

ohamedán és keresztény társadal-

mak között éles volt az ellentét századokon keresztül, M

ahmúd a

megalázó gyaur (törökül kjáfir, többes szám

a küffár) szót soha-sem

használja általánosítva valamelyik népre vagy a keresztény-

ségre, hanem csak az ellenséges seregre vagy csapatra: a föld po-

rával egyenlő nyomorult sereg (aszker-i küffár ve hákszár, 204),

eltévelyedett katonaság (gümráh aszkeri, 109.), átkozott

sereg

240

(lesker-i meláin, 100.). D

e a gyilkosokat, méregkeverőket a leg-

súlyosabb szavakkal bélyegzi meg: B

alázs Farkas és a palatinus

két vallástalan (bídín) vérszomjas (hún hór) gyilkos; a királynő,

aki férjét megm

érgezte, egy "átkozott nőszemély" (m

el'ÚD

avrat,342.) vagy a "világ boszorkánya" (adzsúze-i dehr, 27.) stb.

A m

agyar, német vagy francia bégek em

lítésekor azonbannem

feledkezik meg az elism

erő és dicsérő szavakról, noha a "ke-resztény" szót egyszer sem

említi, pl. Ü

ngürüsz kiváló hősei (jararm

erdánlari, 205.),

Üngürüsz

kiváló (vitéz)

bégjei (320.),

aN

emcse tartom

ány kiváló (vitéz) és hírneves (jarar ve námdár)

bégjei (133.),

a cseh

uralkodó fia

derék és

nemes

lelkű(dzsuvánm

erd, 371.) az itáliai, római és cseh tartom

ányoknak ki-váló hősei és bégjei (jarar begleri ve diláverleri, 115.) voltak stb.

Mahm

úd stílusa a dagályos, terjengős klasszikus irodalmi

stílussal ellentétben egyszerűbb, világosabb és gördülékenyebb.N

yelvezete közel áll a XV

I. századi beszélt nyelvhez. Művének

második felében azonban m

ár sokszor homályos, m

esterkélt ésbőbeszédűbb, több arab szóval zsúfolja szinte végtelen hosszúm

ondatait. Ezeket szám

os helyen egyszerűsítenem, sőt néhol va-

lósággal transzponálnom kellett, hogy a m

ai olvasó számára ért-

hetők legyenek.M

indamellett kifejezései zam

atosan keletiek és számunkra is

érthetők, noha sokszor teljesen szokatlanok és egzotikus színeze-tűek. P

l. a csillagjósok a gondolkodás tengerébe merültek; rásze-

gezte szemét a halál, és a végzet vihara elsüllyesztvén testének

hajóját s szemét lezárta a világ elől (19.); a királylány holdsarló

szemöldökű, pézsm

aillatú, ciprustermetű, cukorajakú, ezüstszínű

tokájú gyönyörűséges szépség (140.); a szellő üdvözlete jázmin-

szóró (1.), sőt a szolgálók is jázmin lábszárúak (383.) stb.

Néha egy kis túlzás is előfordul: A

ttila 124 éves korában haltm

eg (24.); a kis és nagy dobok hangja az égbolt csúcspontjáigfelhangzott (102); a nem

cse sereg kettőszáztizezer, Kattar serege

százhuszonötezer katonát vesztett (102.) stb.A

tulajdonneveket és török kölcsönszavakat magyar betűk-

kel, fonetikusan írtam át, de lehetőleg hűen követtem

a Mahm

údáltal jelölt kiejtésüket: D

zsidijja, dervis, szipáhi, iszlám, B

ursza,A

kszu stb. Az arab betűs írás hátránya, hogy ném

ely nevet több-féleképpen lehet olvasni, vagy írni: K

arlosz—K

arolusz, Bedzs—

241

Becs—

Pedzs—

Pidzs—

Pics,

Andarjás—

Anderjás—

Andrijás,

Usztolni—

Usztoni—

Isztolni—Ü

sztüni, S

zegizmunduz—

Szekizm

undusz. A

z előzőben

a török

olvasó az

"üsztün"(legfelső) az utóbbiban a "szekiz" (nyolc) szót véli felism

erni.T

olna városa Tolun alakban is előfordul, am

i viszont törökül"teliholdat" jelent.

A török nyelvben m

eghonosodott személy- és tulajdonneve-

ket M

ahmúd

törökösen írta:

Iszkender, D

áráb, T

una,K

osztantinije, Arnavud, V

enedik stb. A többit úgy írta, ahogy a

krónikában találta (latinos alakban): Atilusz, K

arolusz, Otonusz,

Isztefanusz, Kolom

anusz stb. Három

névnél azonban -us [!] vég-zetet ír: L

adiszlavus, Valadiszlaus, V

incselaus.T

öbb magyar nevet azonban m

eghagyott változatlanul: Buda,

Árpád, A

ba, Erdel, T

ata, Siklós, V

isegrád. Néhányat kisebb vál-

toztatással alkalmazott a török kiejtéshez: B

ejla, Gejza, szejkuli,

Napolja, P

araga, Peste, S

zekszár. Több nevet azonban erősen el-

torzított: B

elhemuz

(Wilhelm

us), S

zivatopolud (S

zvatopluk),B

olfikard (W

olffhard), D

imiskar

(Dem

es), B

alázs F

arkas(F

orgách Balázs), V

eltüvanja (Litvánia) stb.

Néhány név a latin alak helyes olvasatának fel nem

ismerése

miatt torzult el: K

aba (Csaba), A

mintam

(Am

intasz acc.), Agrim

(Eger), E

grü (Egres), P

aradisz (Paris, gen. P

aridis alakból). Má-

solási hiba vagy az arab betűs írásban helytelenül kitett diakriti-kus pontok következtében keletkezett: P

olapusz (Julanus, Julián),B

orh (Borics), B

erjanija (Bertanija, B

ritannia).

**

A T

árih-i Üngürüsznek m

int történelmi, főleg őstörténeti for-

rásnak az értéke feltétlenül becses.A

zok a tévedések, melyeket B

udenz felró Mahm

údnak, atörténelm

i forrásokkal való összehasonlítás után könnyen felis-m

erhetők, s nehogy zavarba ejtsék a mai olvasót, a m

ár említette-

ken kívül néhányat még felsorolok.

Mahm

úd K

osztantinije (B

izánc) császárává

tesziS

zegizmunduzt, akinek feleségül vette a lányát, és tőle született

Csaba nevű fia. (A

ttila felesége Honorius császár lánya volt. N

o-ha H

onorius 423-ban meghalt, hozzája fordult C

saba, mint nagy-

apjához, Attila halála után, 453-ban!)

242

Bécset M

ahmúd m

ár Iszkender korában említi, noha csak né-

hány száz évvel később alapították a rómaiak V

indobona névenm

int határerődöt. Szerinte a nem

cse, rím, firenk, cseh és a többi

tartományok királyai alapították. (A

saját korabeli népneveketbelevetítette N

agy Sándor korába.)

A nem

cse császár székhelyét Kolonija városába teszi, am

inem

más, m

int Kizil E

lma (P

iros alma, 193. o.). A

törökök régeb-ben R

ómát K

izil Elm

ának nevezték a Szt. P

éter templom

ánakcsúcsán levő göm

bről.P

éter király Szt. István fia volt (190. o.). (S

zt. István nővéré-nek volt a fia.)

Béla herceg bátyját, A

ndrás királyt kivégeztette (235-254.o.). (A

ndrás a csatában szerzett sebesüléseibe halt bele.)A

megvakított A

lmus (†1l29), S

zt. László fia volt. (I. G

ézafia volt, S

zt. László a nagybátyja volt, K

álmán király pedig a test-

vére.)Szaul anyja, S

zafijc (271. o.) II. Isztefánusz király nővérevolt. (N

em nővére, hanem

nagynénje volt, Kálm

án király lánya.)B

ejla király Isztefánusz fia volt (282. o). (III. Béla II. G

ézafia volt, III. István a testvére volt.)

III. Lászlónak (†1205) volt egy A

ndrás nevű fia. (II. András

nem a fia volt, hanem

nagybátyja, apjának, Imre királynak a test-

vére.)Albert király (386-388. o.) Z

sigmond királynak volt a fia.

(Nem

fia, hanem veje volt.)

Mahm

úd T

erdzsümanról

kell m

ég m

egemlékeznünk.

(Aterdzsüm

an szó

arab eredetű,

és tolm

ácsot jelent.

Törökül

dilmacs, s ebből lett a m

agyar tolmács szó.)

Mahm

údot Vám

béry magyar szárm

azásúnak tartotta. Ezt a

nézetét arra építette, hogy Pecsevi és S

zolakzáde török történet-írók em

lítenek egy magyar szárm

azású Mahm

úd tolmácsot (de

pontosabb kormeghatározás nélkül). V

ámbéry m

ásodik érve azvolt, hogy a fordításról és "keleti ruhába való átöltöztetésérőlítélve

a fordítóban,

minden

hitváltoztatása m

ellett, oly

tisztahonfikeblű m

agyarra találunk, aki azon célt látszott magának ki-

tűzni, hogy Szolimán országnagyjaival a m

agyar nemzet dicső

múltját,

harczias jellem

ét, de

leginkább szabadságszeretetét

megism

ertesse".

243

Az elm

últ száz év alatt azonban előkerültek olyan történelmi

források és okirat ok, melyekből M

ahmúd szárm

azását és élettör-ténetét elég részletesen m

egtudhatjuk. A portai tolm

ácsok életraj-zát legújabban M

atuz József, a freiburgi egyetem tudós turkoló-

gus professzora írta meg a S

üdostforschungen 1975. évi köteté-ben:

Pfortendolm

etscher zur

Herrschaftszeit

Süleymans

derP

rüchtigen. A

tanulm

ány 49-51.

oldalain foglalta

össze a

Mahm

úd Terdzsüm

an életéről szóló adatokat.M

ahmúd 1550-től portai tolm

ács, 1573-tól portai főtolmács

volt haláláig. Bajor nem

esi családból származott. 1510-ben P

as-sauban született. 1526-ban II. L

ajos magyar király apródja volt, és

a mohácsi csata után török fogságba került. M

int szokás volt azoszm

án birodalomban, a m

agasabb rangú szülők gyermekeit a

szultáni udvar vette pártfogásába, és az udvari tanintézetekbenhelyezte el, ahol kitűnő iskoláztatásban és nevelésben részesültek.

Mahm

úd is egy ilyen szerájiskolába került, és Pigafetta olasz

utazó állítása szerint kimagasló nyelvtudással rendelkezett. K

itű-nően beszélt latinul, ném

etül és törökül. Ham

arosan elnyerte azaga 'cím

et, később pedig a bég rangfokozatot.E

lső külföldi diplomáciai kiküldetése alkalm

ával, 1550-benegy szultáni ferm

ánt kézbesített az erdélyi szászoknak, melyben

(a szultán) felhívta őket; hogy hűségesen szolgálják a fiatal ma-

gyar királyt, János Zsigm

ondot.1553-ban egy lengyelországi, 1554-ben egy m

agyarországi,1559-ben egy franciaországi, 1570-ben pedig egy velencei diplo-m

áciai misszióban vett részt.

Velencében C

iprus szigetének a törökök számára való áten-

gedéséről tárgyalt. A velenceiek azonban a szultán követelését

visszautasították, és kitört a háború. Mahm

údot Veronában elfo-

gatták. A béke a M

agas Porta és V

elence között csak 1573 márci-

usában jött létre, s Mahm

úd kiszabadult a fogságból. 1573. júl.25-én tért vissza Isztam

bulba.M

ég ebben az évben a császári nagykövetekkel való tárgya-lásokon vett részt, am

iért 1000 tallér ajándékot kapott tőlük.1574. dec. 4-én M

ahmúdot B

écsbe küldték a békeszerződés-nek nyolcévi időtartam

ra való meghosszabbítása tárgyában.

244

Mahm

úd 1575-ben, prágai diplomáciai kiküldetése alatt halt

meg. H

olttestét cinkoporsóban Esztergom

ba szállították, – amely

akkor az oszmán birodalom

hoz tartozott.K

ortársai nagyra becsülték nagyszerű ítélőképessége, diplo-m

áciai ügyessége és mérsékelt egyénisége m

iatt. A császári kö-

vetek is bizonyították, hogy velük szemben jóakarattal viselke-

dett. Egyéniségét m

i sem jellem

zi jobban, mint az, hogy halála

után három szolgája "kiszökött" az oszm

án birodalomból a ke-

resztényekhez, és nem akart a m

ohamedán uraknak szolgálni.

Mahm

úd anyanyelve tehát a német volt. M

inden okiratnál fé-nyesebben bizonyítja ezt az a néhány germ

anizmus, m

ely művé-

ben szórványosan előfordul. Elég legyen m

egemlíteni egy hang-

tani változást. Ismeretes, hogy a ném

etek a beszédben felcserél-nek néhány zöngés m

ássalhangzót zöngétlen párjukkal, vagy for-dítva.

Különösen

áll ez

a b-p,

d-t, g-k

és a

dzs-csm

ássalhangzópárokra, pl.

Pozsonyt

hol B

ozonnak (215.),

holP

ozonnak (213.). Prágát B

aragának (385), majd P

arágának (385.,409.), a bürüm

e török szót pürlimének (377.), írja. T

ovábbáD

etre helyett Tetrikuszt, K

adar helyett Kattart, B

endeguz (162.)helyett B

endekuszt (162., 163.), medzsál török szó helyett pedig

mecsált (253.) ír.

A T

árih-i Üngürüsz keletkezésének időpontjára kell m

ég rá-m

utatni. Mivel M

ahmúd m

űvét Szülejm

án szultánnak ajánlotta,aki 1566-ban S

zigetvár ostrománál m

eghalt, valószínűleg egy-kétévvel előbb kellett m

űvével elkészülnie. A latin könyv elolvasása

is, sok más teendője m

ellett, évekig tarthatott, ezért közel járunk avalósághoz, ha a m

ű elkészítését az 1550-1560 közti évekre tesz-szük.M

ahmúd m

űve, keletkezési idejét és egyszerű, tiszta töröknyelvezetét tekintve a X

VI. századi török nyelvnek, az ún. közép-

oszmánlinak

becses nyelvem

léke. T

örök nyelvtörténeti

szem-

pontból fokozza értékét az a körülmény, hogy a szöveg vokalizál-

va van, vagyis a magánhangzók jelölve vannak. E

z alkalmassá te-

szi a nyelvtörténeti feldolgozásra, ami nagyon igényes, kitűnő

felkészültséget és szaktudást igénylő, de turkológiai szempontból

roppant értékes munka. A

műnek török nyelvtudom

ányi szem-

pontból való nagy értékére Hazai G

yörgy, a kelet-berlini egyetemkiváló turkológus professzora hívta fel a figyelm

et és vállalta fel-

245

dolgozását. A T

árih-i Üngürüsz részletes kritikai és nyelvtudo-

mányi feldolgozása azonban jelen kiadásunk kereteit m

eghaladja.C

élunk és feladatunk megism

ertetni a művelt olvasóközönséggel

Mahm

úd művének hű és teljes fordítását és a vele összefüggő

alapvető problémákat.

Blaskovics József

Tolsztov: A

z ősi Chorezm

:

Az ókori C

horezm városi településének fontos elem

e a .tűzszentélye«, am

ely lezárja a főutcát a kapuval szemben

246

NÉ

V- É

S T

AR

GY

MU

TA

TÓ

A szövegben szereplő nevek következetlen írásm

ódját meg-

hagytuk, s a változatokat a névmutatóban föltüntetjük. A

számok

az eredeti kézirat oldalszámait m

utatják.A

ba 191-194, 198, 200, 202-205, 209, 210 = A

ba Sám

uel király(†l044)

Abartanosz 67 =

kertész fia, akit Nagy S

ándor Mekka korm

ány-zójának nevezett ki

Ádám

próféta 17-21, 30-32, 35, 36, 47, 49, 69, 145 = Á

dám, az

első ember, akit a m

ohamedánok első prófétaként tisztelnek

Adissza tartom

ány 15, 16A

dzsem 5-7, 14, 38-40, 48-49, 51, 52, 55, 59, 61, 63, 74, 77, 80,

86, 97, = P

erzsia (a mai Irán)

Ahzer tenger 375 =

Hazer tenger, (?) a m

ai Kaszpi-tenger (?)

Agrija vára 297 =

Eger

Agrim

város 282 = E

gerA

jesztész 25 = II. Iszkender vezíre

Ajcsztész helytartó25

Akbalija (A

kiIeja) vár 147, 149, 150, 152 = A

quilea itáliai városA

kszu folyó 204, 205, 1. Ribad folyó

Aladarinusz 147, 153, 157, 158, 160 =

Aladár, A

ttila fiaA

laman (ország) 43, 78, 89 =

Ném

etország (a német fejedelem

sé-gek)

Albertusz 386-388, 397, 401 =

Albert m

agyar király (1397-1439),Z

sigmond király veje

Aldam

ur 310-312 = B

ugdan fejedelme, K

uten fiaA

lekszander, Alekszandar, A

likszandir 336, 337 = Iflah fejedel-

me

Allahü ekber 377 =

Allah a legnagyobb (m

ohamedán harci kiál-

tás)A

lmusz 267-271 =

Álm

os (†1129), Ladiszlaus (S

zent László) ki-

rály fia.A

lmusz 272 =

Álm

os (†1138) Vak B

éla király fiaA

mintam

22, 28, 29 = A

mintasz m

acedón király, Nagy F

ülöp apjaA

mintasz padisah (1.) 21 A

nadoli 48, 54, 55, 370 = A

natólia(K

isázsia)

247

Anderjas (A

ndarjas, Andrijas) király 211, 214, 215, 218,

228,229,233,234,235 = 1. A

ndrás király (†1061)A

nderjás király 283) 314 = II. A

ndrás király (1176-1235)A

nderjás király 315-317 = III. A

ndrás király (1260?-1301)A

nderjás, Pu1ia uralkodója 332, 333, 340-42 =

András) A

njouR

óbert Károly fia, N

agy Lajos testvére (1228 ?-1345)

Ankisza 4 =

Nem

ród feleségeA

nti Petir 53 =

Nagy S

ándor rokonaarab tartom

ányok 48, 86A

rnavud 14, 16, 18, 22) 42 = A

lbániaA

rpád 164-166, 168, 172) 174-178, 180, 181, 183A

szja tartomány 370, 371 =

Kisázsia, A

natóliaA

til vára 107, 1. Budin vára

Ati1usz 105-109, 114, 115, 125-127, 129-134, 136-141) 145-150,

152-158, 162, 166 = A

ttilaA

tina 14, 17, 18, 28, 30, 31, 38, 49, 50-52, 64 = A

thénA

varoz, Avoroz, O

voroz horvát bán 277-279A

vluna tartomány 17

Bagdad 62, 69, 77

Bajezid szultán 372 =

II. Bajezid török szultán (1447-1512)

Balázs F

arkas 363, 364, 366B

araga 385, l. Paraga

Baszarat, E

flák vojvodája 329, 330, 335B

atusz Akdur tatár kán 283-285) 290 =

Batu kán m

ongol kánbég =

az Oszm

án birodalomban kisebb kerületek korm

ányzóinakcím

e, ill. ezt a méltóságot viselő szem

ély; itt: főúr, törzsfő,kisebb városállam

fejedelme

bégfi (bégzáde) = főnem

esB

ejla 219, 222-227, 229-235) 237 = I. B

éla király (†1063)B

ejla 268-230, 232-235 = II. (V

ak) Béla király (1108-1141)

Bejla 282 =

III. Béla király (1148-1196) B

ejla) Anderjás király fia

283-287) 298, 307-309 =IV

. Béla király (1206-1270)

Bejla király fia, erdélyi bán 321-323 B

eldzsemoz, 1. B

elhemuz

Belgirád 390, 392,404-400, 413, 415 =

(Nándorfehérvár)

Belgirád, 1. Isztolni B

., Usztolni B

., Üsztüni B

.B

e1hemuz, B

elhumuz, B

eldzsemoz, 228, 232, 233 =

Vilhelm

usz,a nim

cse sereg fővezére

248

Bendekusz király 162, 163 =

Bendeguz, A

ttila apjaB

ertanija (!) 266 = B

ritannia (Nagy-B

ritannia)B

ídzs 275, 277 = B

écsB

irnebard, napo1jai bég 350B

isztricsa város 407 = B

eszterce, város Erdélyben

Bolfikar 343, 345-351 =

Wolffhard U

lrik, Nagy L

ajos királyhelytartója N

ápolybanB

orh, Boruh 273, 274 =

Borisz (†1l55), K

álmán király fia

Boszna tartom

ány 368, 369 = B

oszniaB

ozon vára 215, 1. PozsonB

ögürdelen vára 410, 411 = S

zabács várabölük =

az oszmán hadseregben kisebb katonai egység; kb. m

eg-felel a századnak

Buda, A

ttila testvére 105, 106) 108, 109, 134-137B

udin vára 3, 103, 155, 180, 313, 328, 356, 358, 359, 362, 402,406, 416 =

Buda vára (Ó

buda), 1. Atil vára

Bugdan (tartom

ány, ország) 284, 293) 294) 300, 310, 336-338,370 =

Moldova, 1. K

ara Bugdan tartom

ányB

ulgár (ország, tartomány) 184-186, 306, 351, 369, 375, 390

Burdzsubar 37 =

Filibe városának az első neve, 1. F

ilibeB

ursza 48 = B

ursa város Törökországban

Csehország, C

seh tartomány 115, 116, 195, 196, 228, 229, 231,

243, 266, 289, 295, 309, 317, 33213, 43, 78, 89C

seh Morava 306, 380, 386

Csorlu 130, 138, 139 =

ma Ç

orlu, város az európai Törökország-

banC

sopolug király 173, 175, 176, 181 = S

zvatopluk nagymorva fe-

jedelemD

amacsija tartom

ány 340 = D

almácia

Dárá 190 =

Dáriusz perzsa király (i. e. 521-486)

Dáráb sah 39, 48-51, 54-66, 71-78, 87 =

Dáriusz perzsa király

(†Kr.e. 330), l. D

árjusz sahD

aragul, Darakul E

flák tartomány vajdája 396, 398

Dárjusz sah 48 =

1. Dáráb sah

defter = jegyzék, füzet, összeírás

dervis = vándorló m

ohamedán kolduló szerzetes

deszpot 392, 399, 400,401 = despota, a szerb uralkodók cím

e

249

Dim

iskar 260, 268, 269, 272 = D

ömös község E

sztergom várm

e-gyében

Diram

a kerület Filibe m

ellett 16, 36díván =

tanács(ülés), tanácskozásD

obra erőd Boszniában 368

Dom

osztenész bég 50D

una folyó 98, 137, 153, 175, 182, 195, 208, 214, 234, 256, 261,289, 306, 308, 380, 398, 1. T

unaD

zsem 190 =

perzsa mitológiai hős

Dzsiddija, D

zsidijja tartomány 7-10, 94, 95, 160, 162 =

Szkítia, 1.

Szidiija

dzsihád 415 = a hitetlenek ellen viselt vallásháború a m

ohamedá-

noknál, melyet "szent háborúnak" is neveznek

dzsinn 126 = a keleti legendákban szereplő em

beri v. állati alak-ban m

egjelenő (gonosz) szellemE

drene város 17 = E

dime város az európai T

örökországban, tört.A

drianopolisz, Drinápoly

Edresztész síksága 59 =

Isszus, ahol Nagy S

ándor leverteD

áriusztE

flak tartomány 329, 330, 335, 336, 396, 398 =

Valachia, H

avas-alföld 1. Iflah

Egrü város 283 =

Egres

Elejna 83 =

a trójai szép Heléna

Em

erikusz király 282 = Im

re király (1174-1204)E

mulusz 142

Epi K

ajir tartomány 42 =

1. Arnavud

Epiro tartom

ány 33, 34 = E

pirusz görögországi tartomány

Erdel 36, 91-95, 108, 160, 168,174,191,219,222, 223, 225, 226,

234, 239-241, 244, 246, 260,.263, 267, 273, 274, 290, 322-324, 326-328, 334-338, 369, 379-380, 398, 403, 406, 409 =E

rdélyE

rijja tartomány 34

Eszki N

igeboli 376 = N

ikápolyE

szter folyó 36 = Iszter, a D

una egyik görög neve Fausztulusz

pásztor 143F

ekete-tenger 7, 153, 394F

ilibe 14-17, 31, 33, 36 = tört. Filippopolisz, m

a: Plovdiv, város

Bulgáriában, 1. B

urdzsubar

250

Filip vára 33 =

Filibe

Filiposz padisah 19 =

1. Fülöp m

acedón királyF

iliposz padisah 22, 28-30, 33, 34, 36-40, 42-46, 48, 68 = N

agyF

ülöp, Nagy S

ándor apjafirancsi, firencsi =

franciaF

irandzsijja, Firancsija (ország, tartom

ány) 87, 88, 95, 107, 118-121, 129, 131-134, 137, 266, 372, 373, 375, 377 =

Franciaor-

szágF

iranko, Paradisz fia 83, 85, 86-88

firenk = olasz

Firenk tartom

ány 13, 43, 78-81, 86, 115, 118, 119, 125, 130-134,137, 140, 141, 145-147, 149, 153, 314, 381 =

ItáliaF

öldközi-tenger 153F

urijusz bég 120gazel 155 =

a klasszikus keleti irodalom kedvelt versform

ája,m

ely kétsoros versszakokból állG

ejza király) Bejla király fia 234, 237, 239, 241, 242, 244-254,

256, 257, 258, 261-263 = 1. G

éza király (†1077)G

ejza király (Vak B

ejla fia) 272, 274, 276, 277, 279-281 = II.

Géza király (1130-1162)

Geliboli vára 00, 371 =

tört. Gallipolisz, m

a Gelibolu törökorszá-

gi városG

ömildzsin város 17 =

ma G

ömürdzsin északgörögországi város

Gürdzsi tartom

ány 62, 78 = G

ürdzsisztán (Grúzia)

Herkulosz 66, 71 =

Nagy S

ándor fiaH

errikusz császári fővezér 276, 277, 2.79 = H

enrikuszH

ind tartomány 66 =

IndiaH

irvát tartomány (ország) 277, 305, 339, 365-367, 369, 379, 390

= H

orvátországH

unor, Nem

ród fia 4, 6-9) IIH

unor népe 7, 8, 11-13, 82, 83, 91-93, 94, 96-98, 100-107, 105,158, 162

huri = a m

ohamedán vallás szerint a P

aradicsomban levő gyönyö-

rű szép fiatal nő, az igazhitű moham

edán férfi túlvilági ju-talm

aH

üngürüsz 7 = M

agyarország, 1. Üngürüsz

Iflah (tartomány) 91,

Iflakország 329 = V

alachia, 1. Eflak

251

Ilirija tartomány 186

Ingilija 266 = A

ngliaÍszá próféta 90, 106, 107, 109, 166, 184, 267, 280, 285, 313, 328,

332, 402, 403, 409, 412 = Jézus K

risztus, akit a moham

edá-nok prófétaként tisztelnek

Iszhak pasa 391) 392, 393Iszkender padisah 21 =

1. Iszkender macedón király, A

mintasz fia

Iszkender padisah 22, 24 = II. Iszkender m

acedón király, II.A

mintasz fia, N

agy Fülöp testvére Iszkender, E

pi Kajir tar-

tomány uralkod6ja, N

agy Sándor anyjának bátyja 42, 39) 80,

85, IIIIszkender padisah 13, 14, 22, 40-43, 45-78,80-82, 86-89, 111-

114, 126, 190 =N

agy Sándor

Iszkender anyja Olim

pia 78Iszkender hidja 215Iszkenderijje 42 =

város Arnavud

Iszkenderijje 69 = A

lexandria, város Egyiptom

ban iszlám =

am

ohamedán vallás

IszlamboI 17, 416 =

Isztambul

iszlavin 186 = sz1ovén, 1. S

zolvinIsztefán király 183-187, 189-191 =

1. (Szent) István király (975-

1038)Isztefanusz király 267-269, 232 =

II. István király (1101-1131)Isztefán király, G

ejza király fia 280 = III. István király (1147-

1172)Isztefanus király, (V

ak) Bejla fia 272, 281 =

IV. István (1132-

1165)Isztefanusz király, IV

. Bejla fia 309 =

V. István (1270-1272)

Isztefan vojvoda, Kara B

ugdan vajdája 369, 370IsztoIni B

elgirád 189, 0 = S

zékesfehérvár, 1.U

sztoJni B., Ü

sztüni B.

Janko vajda 392, 393) 396-405, 406 = H

unyadi János, 1.Johannisz

Jodzsanisz, Johanisz horvát bán 365-367Johannesz cseh uralkodó 372Johannisz, B

elgrád parancsnoka 390 = H

unyadi János, 1. Jankovajda

Jusztin 141 = Justinianus

252

Kaba, A

ttila fia 140, 153, 153-164 = C

saba királyfiK

afhegy 18, 73) 115, 229, 349,376) 413 = m

esebeli hegy, a per-zsa m

itológia szerint Ankának (m

ás néven Züm

rüd Anka

vagy Szim

ürg) a lakóhelye. A K

afhegy a mito1ógia szerint a

Kaukázus nyúlványa, és a dél-arábiai A

denben fekszikkáfir (kjáflf), tb. küffár =

hitetlen, hitetlenekK

ajkán tatár kán 290kalifa =

(tört.) a moham

edán egyház feje, az iszlám egyházi és

világi kormányzója, M

ohamed próféta utóda

kán = m

ongol, tatár és török fejedelmi cím

, ill. az e címet viselő

személy

kantar = régi keleti súlym

érték = 56,452 kg

kapudan 164 = kapitány, itt: törzsfő

Kara B

ugdan tartomány 91, 167, 283, 284, 288, 369 =

Moldavia

fejedelemség, 1. B

ugdanK

aralu bégfi 15 = K

aranosz fejedelem, a m

acedón királyi dinasz-tia m

egalapítója, 1. Kirobo padisah

Karaszcsig vára 313 =

Keresztszeg

Karlosz, K

arolusz 316-318, 321,324-327,329,371, 332, 334, 335,353-355 =

Károly R

óbert király (Anjou) (†1342)

Karlosz, K

arolusz nápolyi király, Pulia fejedelm

e 353-357, 362,365 =

II. (Kis) K

ároly magyar király (1350-1386)

Kaszim

orosz lengyel király 332 = III. N

agy Kázm

ér (Kazim

ír)1333-1370

Kattar kán, H

unor népének fővezére 1 1-13, 80, 82, 83,89,90,95-98,100-104,107,166,176 =

Uptar, a nyugati hun törzs szövet-

ség fejedelme (?-i. sz. 430)

Kavala 14-16, 36 =

égei-tengeri kikötőváros Görögországban

Keán vojvoda 184-186 =

bolgár vezérK

er tartomány 36

Kevszer 172 =

paradicsom.i folyó neve a m

uszlim népeknél

Kirobo padisah 21 =

Karanosz, a m

acedón királyság és a királyidinasztia m

egalapítója; 1. Karalu bégfi

Kizil E

lma városa 193, 194, 197, 202, 203, 209, 210, 221 =

Ró-

ma, lásd R

ím, U

tószó 242. oldalK

onradur, nimcse császár 275 =

III. Konrád ném

et-római császár

(1158-1152)

253

Kolom

anusz király 267-269, 271-273, 298, 301 = K

álmán király

(Könyves), (†1116)

Kolonijja város 193 =

Köln

Konsztantin padisar. 35 =

Constantinus, B

izánc alapítójaK

onsztantin császárja 160, 161, 241, 270 = K

onsztantinosz bizán-ci császár

Korint 15, 17, 23, 48 =

Korinthosz, város G

örögországbanK

oront 31, 39, 40 -1. Korint

Kosztantinijje 7, 36, 136-139, 146, 147, 153, 157, 159-161, 270,

370, 371, 378, 379, 404 = K

onstantinápoly (Isztambul)

Krako, K

arako város 289 = K

rakkó, Lengyelországban

Kurpa vára 366 =

Krupa város, m

a: JugoszláviábanK

uten vojvoda 284, 293, 294, 310 = K

uten kun fejedelemK

ürd tartomány 78 =

Kurdisztán

Ladiszlaus 234, 237, 242-246, 249, 250, 252, 253, 257, 263-267 =

1. (Szent) L

ászló magyar király, 1. V

aladiszlaus 239, 240L

adiszlaus 283, 281 = II. L

ászló magyar király (1131-1163)

Ladiszlaus 285 =

III. László m

agyar király (1199-1205)L

adiszlaus 309, 310, 314-316 = IV

. (Kun) L

ászló magyar király

(1262-1290)L

adiszlaus, Kolom

anusz király fia 269 Ladiszlaus erdélyi bán

323, 326, 334L

adiszlaus erdélyi bán 379L

adiszlaus, Albertusz király fia 397, 402, 403 =

V. L

ászló magyar

király (1440-1457)L

adiszlaus király 412 = II. U

lászló (Jagelló) magyar király (1490-

1516)L

arissza 31 = (törökül Y

enişehir Fenar) város T

esszáliában (Gö-

rögország)leh =

lengyel Lehország (L

eh tartomány) =

Lengyelország 13, 43,

78, 81, 89, 226, 237, 249, 260, 273, 289L

etonija 351 = L

itvániaL

ipova 328 = L

ippa vára a Maros folyó m

ellettL

udivikusz (később) Anderjás 314 =

III. András (velencei) m

a-gyar király

Ludivikusz (K

arlosz király fia) 332-335, 339, 340, 342, 343, 353,355, 363 =

Nagy L

ajos magyar király (1326-1382)

254

Ludivikusz 340-343 =

Lajos tarantói herceg, nápolyi király

(1352-1362)L

udovikusz (Kostantinije fejedelm

e) 330L

udivikusz, Albertusz király fia 401 =

(téves adat) 1. Ladiszlaus

397L

udovikusz, Ladiszlaus (II. U

lászló) király fia 412, 415, 416 = II.

Lajos m

agyar és cseh király (1506-1526)M

acsje-Donja, M

acsedonja 14 = M

acedóniam

adzsar 4, 36, 197 = m

agyarM

agor, Nem

ród fia 4, 6M

ahomúd T

erzsuman 4

Majlan város 314, 381, 382 =

Milánó (M

ilano)M

arcsalja, Marcsilja város 119, 124, 125, 129 =

Marseille

Marcsijánus 186-188, Ilirija tartom

ány fejedelme

Marija királynö 353-355, 357, 359, 362, 387 =

Mária, N

agy Lajos

leánya (1370-1395)M

aros folyó 328M

atijás király 409-412 = I. M

átyás (1440-1490) magyar király

mecset 404 =

moham

edán templom

medresze 404 =

a moham

edán országokban a vallástudomány kö-

rébe tartozó tudományoknak szolgáló m

agasabb iskolaM

ehmed szultán 404 =

II. Mehm

ed (Fátih) török szultán (1430-

1481)M

ekka 67m

enzil 75, 77 = egynapi m

enettávolság, egynapi menetelés utáni

pihenőhelyM

etrinusz, Pannoni a (S

zikambrija) királya 93, 96, 103

Mihács 416 =

Mohács

Miszir tartom

ány 66 = E

gyiptomM

ora tartomány 14-17, 21, 48 =

Mórea (G

örögországban)M

orava folyó 289M

orava tartomány 352 =

Morvaország, 1. C

seh-Morava

Muham

med szultán 305, 406 =

1. Mehm

ed szultánM

urád szultán 590, 404 = II. M

urad török szultán (1402-1451)m

uszlim 391 =

az iszlámvallás híve

Napolja város 343-345, 347, 348, 350, 355, 356 =

Nápoly

Nem

ród 4, 5, 7, 8, 10, 11N

igeboli 376, 378 = N

ikápoly, 1. Eszki

255

Nigeboli nim

cse, nemcse -osztrák, ném

et Nim

cseország, Nim

csetartom

ány 13, 79, 81, 93, 95, 107-110, 115, 116, 118, 133,137, 147, 152, 153,157, 158, 193, 195, 200, 201, 204, 214-216, 221, 227, 228, 229, 275, 288, 292,2 95, 300, 303, 306,331, 351, 353, 372, 373,379, 381, 388, 411 =

(Ausztria) N

é-m

etországN

omitor 142

Ö-B

uda, Öbudin vára 135, 299, 308,1. B

udinO

limpia, N

agy Sándor anyja 33, 40, 42, 44

Oszekin vára 416 =

Eszék

Otla folyó 290 =

Olt folyó E

rdélybenO

tonusz 246, 243, 249, 251-253 = O

ttó (lengyel király fia)O

tonusz 321-325 = O

ttó magyar király (1261-1312)

Ovoroz, 1. A

varoz padisah = a török szultánok és m

ás keleti ural-kodók titulusa, m

elyet egyenrangúnak tartottak a császárcím

mel palatinusz 287-289, 363-366 =

nádorP

annonijja, Panonija, P

annonija, Panonijja 8-10, 12, 13, 81, 83,

85, 87, 88, 92, 95, 95, 107, 116P

aradisz, Trója padisahja 83, 87

Paraga 385, 409 =

Prága. l. B

aragaP

ariz város 87, 88 = P

árizsP

ata tatár kán 289P

ecs, Pedzs, P

écs, Pícs 3, 10, 17, 89, 93, 107, 108, 153, 276, 277,

406, 411 = B

écs, 1. Bídzs, P

ídzs, Pícs

Pecsova város, P

ícsova 211, 369 = P

écs, 1. Púcsevi

Perdika, P

ertika (Karalu padisah fia) 18

Perjánusz, P

ir-Jánusz római bég 120, 123, 124

Perszevüz 1 1 1

Pertika 27,

Pertikasz 22 =

Nagy F

ülöp testvéreP

este város 180, 181, 256, 257, 291, 295, 309, 320 = P

estP

etre Varadin város 416 =

Pétervárad

Petrusz király, 190-194, 201, 205, 206, 209-212 =

Péter m

agyarkirály (1011-1046)

Pícs 103, 112, 115, 118 =

Bécs

Pídzs 112, 113, 114, 118, 402 =

Bécs

Pola vára 265 =

Pola olaszországi város

Polja, 1. Pulia

256

Polapusz főpap 393 =

Julianus bíbornokP

ozsega város 367, 368 = P

ozega jugoszláviai városP

ozson vára 213, 214, 219, 254, 258, 261, 262, 264 = P

ozsony 1.B

ozon'P

úcseví város 212 = P

écs, 1. Pecsova

Pulia, P

olja, Pulja 79, 333, 340, 342, 343, 353 =

Apulia, olaszul

Puglia (vidék D

él-Olaszországban)

Radovan, R

adván vezír 242, 243, 248, 251-253, 255rája 199 =

keresztény alattvaló (jobbágy) a moham

edán orszá-gokban

Rea, N

omitor leánya 142

Rem

ulusz 143R

ibad folyó 204, 209 -Rába, 1. A

kszuR

ím (tartom

ány, város) 115, 133, 134, 137, 140, 141, 145, 147,303,381, 385,386,409 =

Róm

a, 1. Kizil E

lma

Rím

pápa 130, 146, 303, 305, 316, 317, 324, 327, 341 = róm

aipápa

Rodan folyó 120 =

Rhone folyó F

ranciaországbanR

odan vezír 241, 242, 1. Radvan, R

adovan vezírR

odosz szigete 67, 303, 379, 415 = R

hodosz az Égei-tengerben

Róm

tartomány 119, 120, 121 =

Róm

a vidékeR

ómusz 143, 144, 145

Rúm

(tartomány, ország) 14-16, 38, 39, 43, 46-48, 51, 63, 65, 67,

77, 80, 86, 160, 270, 271, 306, 370, 371, 373 = G

örögországR

usz (tartomány) 273, 351,

Ruszcsija tartom

ány 284, 285, 286, 351 = O

roszországsah =

a perzsa uralkodók címe, kb. egyenrangúnak tartották a ki-

rály címm

elsahinsah 81 =

"a királyok királya"S

ebenik, Sebenk 340, 357 =

Sebenik (S

inj, Sibenico), m

a: jugo-szláviai kikötőváros

serc = az iszlám

törvényeinek, előírásainak és szabályainak ösz-szessége, m

elyet "fényesnek" (szentnek), égi kinyilatkoztatá-súnak tartottak

Siklós vára 378, 379

Szadra vára 357, 1. Z

ára, ma Z

adar Jugoszláviában Szafan tatár

kán 300

257

Szafije császárleány 218, S

alamon m

agyar király felesége = Judit

(†1092)S

zafije, (II.) Isztefanusz nővére, Szaul anyja 271 =

Zsófia, K

ál-m

án király leánya (?)S

zagirijja tartomány 333 =

Illíria (?) Szakiz szigete III =

" Khiosz

sziget az Égei-tengerben

Szalam

on, (1.) Anderjás király fia 218-221, 222, 227, 235, 236,

238, 239, 241, 249, 257-262, 264, 265 = S

alamon m

agyar ki-rály (1052-1087)

Szalavin ország 339 =

Szlovénia

Szam

arkand város 7S

zam Iga =

perzsa mitológiai hős

Szananusz, F

irandzsija királya 121, 130S

zaul herceg 271, 272 = S

aul, Kálm

án király leányának, Zsófiá-

nak fiaS

zebis 260S

zegedin 175, 177, 290 = S

zegedS

zegizmunduz, S

zekizmundusz, K

osztantinijje uralkodója 136-140, 159

Szegizm

undusz, Szekizm

undusz 353, 358, 363, 365-367, 369-373, 381,382 =

Zsigm

ond magyar király és róm

ai császár(1386-1437)

szejkuli, 1. szikuliS

zekszár 234, 262 = S

zekszárdS

zelanik 14, 17, 31, 38, 49, 372, = S

zaloniki, görögországi városS

zemendire 392, 399 =

Sm

ederevo, ma: jugoszláviai város

Szerez görögországi város 16 =

Szeresz város

Észak-G

örögországban Szevenbutolog cseh vezér 255

Szevrin 398 =

ma T

urnu-Severin nyugat-rom

ániai város(S

zörényvár)S

zidijja tartomány 36, 38, 161-163, 165, 166 =

Szkítia, 1.

Dzsiddija

Szikam

berija, Szikam

brija, Szikam

berijje 83, 87, 88, 89, 95, 103,104, 111, 135 =

Sicam

briaS

zikan hegy 84 = a budai várhegy

szikuli, szejkuli 160, 334-336 = székely

szipáhi 80, 293 = lovas hűbéres katona az oszm

án birodalomban,

szpáhi

258

Szivatapo1u, S

zivatopo1ud nimcse bég 147, 152, 153

Szolvin tartom

ány 108, 109 = S

zlavónia, 1. Uszlovin

Szü1ejm

án sah 2, 35 = a bibliai B

ölcs Salam

onS

zülejmán szultán (S

zolimán) 2, 3, 113, 412, 415 =

1. Szü1ejm

ánszultán (1520-1566)

Tarent város 340 =

Taranto dél-olaszországi város

Tata vára 274

Tatár tartom

ány 78, 90, 283, 285, 308T

atrikusz, Bécs királya 93-95, 118, 119, 131, 140, 141,

145,148,153,158T

ebe 22, 28 = T

hébé görögországi városT

engri 126 = az iszlám

felvétele előtt a török népek főistene(T

anri) 10, 110, 115T

ire város 80T

isza folyó 92, 93, 95, 98, 106, 175, 208, 226, 230, 234, 245, 247,251, 297, 299

Tolna 96, 97, 107,

To1un 98 =

Tolna város T

örökország 15, 33T

rója 83tug 83 =

lófarok (az oszmán hadseregben harci jelvény)

Tuna folyó 36, 84, 96-98, 124, 137, 177, 179, 180, 234, 246, 299,

352, 404, 406, 407, 1. Duna

türk = török 370, 371

Türüadész (N

agy Fülöp feleségének a nővére) 33

Új-B

uda 135U

szlovin ország 186, 390 = S

zlavónia, 1. Szolvin

Usztolni B

elgirád 3,275,281-283,289 = S

zékesfehérvár, 1.IsztoIni B

elgirád, Üsztüni B

e1girádüngürüsz =

magyar

Üngürüsz (tartom

ány, ország) 3, 82, 163, 166-169, 185, 193, 194,196, 201, 205, 209, 210, 229,2 34, 235, 237, 238, 250, 256,257, 260, 263, 272, 277, 274, 276, 277, 284-289, 291, 293,307, 308, 312, 313, 316, 319, 320, 324-326,330, 334, 343,355, 356, 357, 365, 366, 369, 371-373, 378-780, 383-386,389, 392, 394, 396, 397, 401, 402,407, 408, 410, 415, 416 =M

agyarország, 1. Hüngürüsz

Üsztüni B

elgirád 210, 271, 307, 353, 362, 367, 386, 388, 389,411, 412 =

Székesfehérvár, 1. Iszto1ni B

., Usztolni B

.

259

Üsztürgon 280, 307 =

Esztergom

Vács rem

ete 256, 257V

ács vára 262, 292 = V

ácV

aladiszlaus király 259, 240, 240, 250, 266, 260, 271 = I. (S

zent)L

ászló, I. Ladiszlaus

Várad vára 266, 267, 269, 386 =

Nagyvárad V

árna 394 = V

arnabulgáriai város

Vaskapu (D

emir K

apu) 286-288 = V

ereckei-szoros (hágó)V

eltüvanija tartomány 410 =

Litvánia

Venedik 14, 149-152, 315, 340 =

Velence V

erneri, Duka

Verneri bég -344, 345-349, 351 =

Verner (G

uarnerio, Urslingeni)

zsoldos csapatvezér I. Lajos szolgálatában

vezír = (ném

ely moham

edán országban) miniszter v. m

iniszterirangban levő szem

ély; az oszmán birodalom

ban eleinte csakegy vezír volt, a szultán tanácsosa és helyettese. K

ésőbb többvezír volt, a legfőbb közülük volt a nagyvezír

Vidi 375, 376 =

Vidin észak-bulgáriai város

Vij-Jana 118 =

Bécs

Vij A

nnusz, Vij-Janusz bég 116, 117, 118

villámkorbácsú 129, 146

Vincse-L

aos, Attila harm

adik feleségének testvére 158, 159V

incselaus, 317, 318, 320 = III. V

encel (Václav) m

agyar és csehkirály (1289-1306)

Visegrád vára 264, 328, 329, 332, 339, 351, 364, 387, 389

Viz un utun bégfi 44

Vladislaus király 264 =

I. (Szent) L

ászló, Ladiszlaus,

Valadiszlaus

Vladiszlaus király 272 =

II. László m

agyar király, lásd Ladiszlaus'

Vuladiszlaus 388, 389, 396 =

I. Ulászló (V

ladislav) magyar király

(1424-1444)Z

adra város 340 = Z

adar (tört. Zára, Jadera) adriai-tengeri kikötő-

város, 1. Szadra

Zibin vára 168, 290 =

Nagyszeben erdélyi város

Zibin B

urug 168 = Z

ibin

260

261

Az 1740. évi N

évtelen MA

GY

AR

TÖ

R-

TÉ

NE

T

Macar T

árihi

vagyis

Madzsar T

arihi*E

bben az összefoglalásban az van röviden megírva, hogy

Üngürüsz népe, vagyis a m

adzsar nép attól az időtől kezdve, ami-

óta felkerekedett a Sztyeppék V

ilágsávjáról [Dest Iklim

i], és el-foglalta m

ostani hazáját, Madzsarisztánt és E

rdel országát, mit élt

át és min m

ent keresztül a mai időkig, [továbbá] m

ilyenek voltaka kapcsolatai a M

agas Oszm

án Birodalom

mal és a nem

csékkel.A

madzsar nép történelm

i könyveiben meg van írva, hogya

madzsar nép a tatár népfajták közül eredő népfajt alkot. N

agy-szám

ú sátorlakó nép volt, mely ősidők óta m

egállás nélkül állan-dóan vándorolt kelet országaiban a N

agy Sztyepp [D

est-i Kebir]

néven ismert végtelen széles pusztaságokon.

Íszá [próféta]

őfényessége születésének

371. évében,

ami

[Moham

ed] próféta – legyen számára kifejezve a legtökéletesebb

jókívánság – Hidzsrája előtt 587 évvel [!] volt, az em

lített nép-törzs a sztyeppről felkerekedett azzal a céllal, hogy a nyugati or-szágokba vándorol.

Az Itil folyó és T

en folyó között elterülő tágas pusztaságon,m

ely Dest-i' K

ipcsak[Kipcsak S

ztyepp] néven ismeretes, felütötte

sátrait, és egy évig az említett területen nom

adizált. Azután az

emlitett nép, m

ely tízszer százezer lelket számláit, átkelt a T

enfolyón, és behatolt A

vrupa országaiba. Sáskahadként m

inden ol-dalról

rátámadtak

Avrupa

területeinek lakosságára,

és darázs-

veszedelmet hoztak a fejükre. O

rszágaikat elpusztították, vagyo-nukat

és élelm

üket elrabolták

és kifosztották.

Tám

adásaikkalA

vrupa összes országainak népét elnyomták és nyugtalanították.

Nyolc évig tartott ez az állapot. S

zéltében-hosszában por-tyáztak és zsákm

ányoltak. Ezenközben szerfölött m

egtetszett ne-kik A

vrupa éghajlata, vize, levegője, s ezért elhatározták, hogy a

12

262

Pannonija

nevű tartom

ányt, m

elyet m

a Ü

ngürüsznek vagy

Madzsarisztánnak hívnak, hazájukul választják. E

bben az ország-ban telepedtek le, és alapítottak m

aguknak hazát.[Íszá próféta] születése után a 380. évben az ország területét a

bégek között felosztották, és törzseiknek adományozták. A

zutánvárosokat és falvakat alapítottak, és m

egkezdték az ország felvi-rágoztatását.

Avrupában akkor sok különféle nem

zet élt, melyek féltek

tőlük, s emiatt teljes biztonságban érezvén m

agukat, az országfelvirágoztatásával és építésével voltak elfoglalva.

Az em

lített ország sokféle nép lakóhelye volt. Az em

lítettm

adzsar [hon]foglalás következtében nagy részük elhagyta az or-szágot, és a járhatatlan hegységekben keresvén m

enedéket szét-szóródott.

Egyedül a szász nevű népnek, m

ely nagyszámú volt, egy

csoportja Erdelben m

aradt, és különböző feltételek alatt meghó-

dolt. Máig is E

rdelben laknak, és az erdeli városok és erős váraklegnagyobbrészt ennek a néptörzsnek az építm

ényei. Az orosz és

eflák nép egy csoportja szintén meghódolt, és M

adzsarisztánbanés E

rdelben telepedett le.[Íszá próféta] születésének 401. esztendejében [!] egy hős,

bölcs és éles eszű, Atila nevű szem

élyt herszek címm

el fővezér-üknek választottak, és m

indnyájan magukra vették az engedel-

messég

pányváját, és

meghódoltak

neki. Ü

gyeik intézésének

gyeplőjét megbízható kezébe helyezték.

[Íszá prüféta] születésének 416. esztendejében az említett

hercegüknek, Atilának királyi cím

et adományoztak, és így ő lett a

madzsar néptörzs első királya. F

enséges, hatalmas, erős és füg-

getlen király volt.[Íszá] születése után 441-ben hadjáratot indított a N

emcse-

országok ellen, és négy éven keresztül tartó támadások során a

legnagyobb részüket elfoglalta és elpusztította.A

zután Firancsa vidékei ellen tám

adt, és Tolun nevű város

közelében megütközött a kétszázezer főnyi firenk sereggel. H

a-talm

as csata fejlődött ki, mely napkeltétől napnyugtáig tartott. A

firenkek padisahja és sok kiváló vezére esett el. Atilának nyolc-

vanezer katonája esett el, és vereséget szenvedett.

34

263

[Atila]

ezután visszatért

Madzsarisztánba,

és új

seregetgyűjtve a következő évben Italja országába m

ent azzal a céllal,hogy elpusztítja R

ómát.

De a róm

ai pápa [Rom

a papaszi] és Róm

a népe mérhetetlen

kincseket fizetett neki, és így létrejött a béke, s Róm

a felszaba-dult. E

nnek ellenére Italja számos városát feldúlta és kirabolta.

Ezenközben Italjának gazdagjai a puszta és elhagyott szige-

tekre menekültek, am

elyeken ma V

enedik városa van, és ott fel-építették V

enedik városát.444-ben

az em

lített A

tila királya

Nem

cse tartom

ányokatdúlta fel, de közben S

zikamberija nevű városban százhuszonnégy

éves korában [!], királyságának negyvennegyedik évében a sorskifárasztotta és m

eghalt.K

ét fia, Csaba és A

ladár között a királyság öröklése miatt vi-

szály támadt, és a m

adzsar nép két pártra szakadt. A két királyfi

pártja között végül is harcra került a sor. Olyan csata kezdődött,

amilyent eddig senki sem

látott, és egymást úgy lekaszabolták,

hogy azt elmondani sem

lehet. A m

adzsar nép többsége elpusz-tult.C

saba királyfi seregéből az öldöklés után mintegy tizenötezer

madzsar m

aradt, akik elhagyták Madzsarisztánt, és visszatértek

ősi hazájukba, a Nagy S

ztyeppre [Dest-i K

ebir]. Aladár királyfi

pedig a csatában elesett, seregének maradványai, az öldöklés után

mintegy három

ezer madzsar, E

rdel országának egy részébe húzó-dott, és letelepedett. A

zután a madzsar nevüket is m

egváltoztat-ták,

és a

szekel nevet

vették fel.

Mindm

ostanáig az

erdelim

adzsarokat szekeleknek nevezik.[Íszá próféta] születésének 448. esztendejében az osztrogót

nevű nép jött Madzsarisztánba, m

elyet pusztán és üresen talált. Ittletelepedett és hazát alapított. M

adzsarisztán egyes vidékein a tótnevű nép volt letelepedve, m

ely [még az osztrogótok] előtt a

madzsarok kíséretében [szövetségében] jött be a S

ztyeppről.E

gy idő múlva a nem

cse nép megerősödött, és a K

arolus ne-vű nem

cse [!] császár háborút indított ez ellen a nép ellen, hogy am

adzsarok miatt bosszút álljon rajtuk. A

lakosság nagy része el-pusztult, de m

aradványaik a mai napig M

adzsarisztánban laknak,és egy tartom

ány [nagyságú] területet népesítenek be.

56

264

Ezenkívül a fent em

lített szász néptörzs Erdelben m

aradt, ésaz eflák nép [is] E

rdelben és Madzsarisztánban szétszóródva élt.

Ezeket erdeli vagy m

adzsar eflakoknak nevezik. A lengyel határ

közelében levő területeken pedig az orosz nép maradt fenn. M

os-tanában m

indezek (a népek] alattvalói az országnak.[Íszá

próféta] születésének

526. évében

Avuszturjáól

alongobardus nevű nép jött be M

adzsarisztánba, és telepedett le.E

gy ideig

ott laktak,

de [Íszá]

születése utáni

568. évben

Madzsarisztánt elhagyták, és Italja országába költöztek. E

z azem

lített nép ma is Italjában él.

[Attól az időtől kezdve], am

ióta a madzsarok [először] el-

hagyták a Sztyeppet, [Íszá próféta] születésének a 744. évéig há-

romszázhetven év [!] telt el. E

nnyi idő eltelte után az említett

évig, vagyis Íszá próféta születésének 744. évéig, amely [M

oha-m

ed] próféta – akire töméntelen áldás szálljon! – H

idzsrája utánkörülbelül a 157. évvel egyezik m

eg [!], a kétszázezer főnyim

adzsar nép másodszor felkerekedett a N

agy Sztyeppről [D

est-iK

ebir], és a régebbi hazájába, Madzsarisztánba költözött, m

ely-nek m

egszállása után ott letelepedett.Ú

jonnan megkezdték az ország építését, városokat, várakat és

falvakat kezdtek alapítani. Árpád, G

jula, Kend, S

zabolcs, Vrs,

Lejl és B

ulcs nevű hét kapitányuk [kapudan] volt. Árpádot ne-

vezték ki valamennyiük főkapitányává. A

z egész Madzsarisztánt

hét kerületre osztották, és mindegyik kerületet egy-egy szem

élyparancsnoksága alá helyezték, akinek kapitányi m

éltóságot adtak.T

öbb mint száz évig így folyt az életük, am

ikor is [Íszá pró-féta]

születésének 803.

évében főkapitányuk,

Árpád

meghalt.

Helyére Z

oltán nevű fiát nevezték ki mindnyájuk beleegyezésé-

vel.890-ben azonban ő is m

eghalt, és helyébe Taksos nevű fiát

nevezték ki főkapitánynak. Ilyen módon 154 éven keresztül M

a-dzsarisztán uralkodóit főkapitányi m

éltósággal ruházták fel.898-ban T

aksos is meghalt, helyére G

ejza nevű fia lett a fő-kapitány. A

z említett főkapitány tudatlanságban [pogányságban]

lévén, a római pápa biztatására és csábítására felvette a keresztény

vallást. Elhatározta, hogy a keresztény országokhoz kíván tartoz-

ni, és felvette a királyi címet.' A

királyi méltóság [felvételével] ő

lett tehát most a m

adzsar nép első királya. De 999-ben m

eghalt, és

789

265

helyére Szent Istvánt nevezték ki m

adzsar királynak. Ő is felvette

a kereszténységet. A róm

ai pápa ajándékul és megtisztelésül egy

drágakövekkel díszített koronát [tadzs] küldött neki.A

madzsar nép a régi tudatlanságban [pogányságban] élt, s

mivel A

llahról semm

i tudomásuk sem

volt, semm

iféle valláshoznem

voltak kötődve, ennek a két gonosz [bed yanaz] királynak azidejében m

indnyájan felvették a kereszténységet.[Íszá próféta] születésének 1039. évében ő is elhunyt, és m

i-vel nem

volt fia, "a hitetlen nemzetek egysége" elvének értelm

é-ben a keresztény népek felé m

utattak [a madzsarok] hajlandóságot

és barátságot. Ezzel az indokolással a nem

cse fajtához tartozóP

eter Alam

ani nevű Nem

cse-[ ország]belit választás útján nevez-ték ki királynak. E

z volt a harmadik m

adzsar király.1042-ben ő is m

eghalt. 1042-ben Aba nevű m

adzsart válasz-tottak m

eg királynak. Az ő idejében a m

adzsarok a keresztény-ségtől [naszránílik] elfordulva visszatértek régi tudatlanságukba[dzseháler], de 1043-ban ism

ét visszatértek a keresztény vallás-hoz.1059-ben egy B

ejla nevű madzsart választottak m

eg király-nak. A

z ő idejében az egész madzsar nép elhagyta a keresztény-

séget, de

Bejla

királya lázadókat

leverte és

megsem

misítette.

[Most m

ár] harmadszor tértek vissza a kereszténységhez, és m

eg-nyugodtak. A

ttól az időtől kezdve a mostani időkig a hitetlenség

zsarnoksága és a kereszténység nyomorúsága alatt állnak.

Ebben az állapotban lévén királyaik nem

maradtak tétlenség-

ben, városok, várak és erődök építésével és az ország felvirágoz-tatásával foglalkoztak. S

zámos várost, várat alapítottak és építet-

tek fel, s az országot virágzóvá és műveltté tették.

[Íszá próféta] születésének 1062. évében egy Szalam

on nevűm

agyart választottak és tették meg királyukká. Ő

volt a hetedikm

adzsar király.1071-ben a S

zent László nevű m

adzsart választották meg ki-

rállyá, aki Várad várát alapította és építette fel.

1096-ban a Kálm

án nevű madzsart választották m

eg király-nak, aki a m

adzsarok tizedik királya volt. 1115-ben II. Istvántválasztották

meg

királlyá, 1132-ben

pedig a

II. B

ejla nevű

madzsart tették m

eg királyukká.

1011

266

1142-ben III. Gejza lett a király. E

z a király azzal a céllal,hogy biztosítsa alattvalói szám

ára a nyugalmat és békét, s hogy az

országot virágzóvá és gazdaggá tegye, alattvalói közül a szásznépnek is engedm

ényeket tett. Általános engedélyt adott arra,

hogy fallal körülvett városokat, várakat és erődöket építsenek.E

bből kifolyólag a szász nép 1146. évben belekezdett Medgjes

városának építésébe, melyet körös-körül hatalm

as fallal körülvettvárossá építettek ki.

1160-ban a szász nép Erdelben, S

zebin nevű város építésébefogott.

1162-ben III. Istvánt választották meg királlyá. 1173-ban pe-

dig III. Bejla lett a m

agyar király.1178-ban E

rdelben a madzsarok K

olozsvár nevű, falakkalkörülvett város építésébe kezdtek.

1193-ban az Imre nevű m

adzsart választották meg királlyá.

1098-ban [!] Erdelben a szász nép a S

egesvár nevű, fallal körül-vett város építésébe kezdett. 1200-ban ism

ét Erdelben a szász nép

a Szászváros nevű város építésébe fogott, 1207-ban ism

ét azerdeli szász nép a híres B

arasó nevű, fallal körülvett város építé-sébe kezdett.

1206-ban Erdelben a szász nép a P

ístericsa nevű, fallal kö-rülvett város építésébe kezdett.

1211-ben II. Lászlót nevezték ki m

adzsar királynak. Az em

-lített évben L

ászló helyébe II. Andrást nevezték ki m

adzsar ki-rálynak.

1235-ben IV. B

ejla lett a madzsar király. 1239-ben E

rdelbena m

adzsar nép az Enid nevű város építésébe kezdett. A

város kö-zepén két kisebb várat is építettek.

[Íszá próféta] születésének 1242. évében a tatár nép meg-

számlálhatatlan seregei E

rdel és Madzsarisztán sok vidékét el-

pusztították, minden vagyonukat kirabolták és elzsákm

ányolták.K

ét évig tartott ez az állapot, aztán fáraói zsákmánnyal eltá-

voztak.1245-ben a m

adzsarisztániak Lőcse nevű város és vár építé-

sébe kezdtek.1270-ben IV

. Istvánt választották meg m

adzsar királynak. Ővolt a m

adzsar népnek a huszadik királya.

12

1314 12

267

1273-ban III. Lászlót választották m

eg madzsar királynak.

1290-ben [!] Madzsarisztánban K

asa nevű vár és város építésétkezdték m

eg.1291-ben III. A

ndrást választották meg m

adzsar királynak.1300-ban E

rdelben Fogaras nevű város építése kezdődött meg. A

város közepén egy kisebb várat is építettek. A m

adzsarok és azerdeli eflakok népe ezt közösen építették.

1302-ben a cseh származású II. V

encseslavust választottákm

eg Madzsarisztán királyának. 1305-ben pedig a nem

cse szárma-

zású Otót választották m

eg madzsar királynak.

1310-ben egy italjai olosz [olasz] származású szem

élyt, II.K

árolyt nevezték ki madzsar királynak. 1324-ben M

adzsarisz-tánban B

ardfal nevű város építését kezdték el.1342-ben

egy L

ajos nevű

madzsart

[!] választottak

meg

madzsar királynak. A

z említett király bölcs, hős és bátor em

bervolt. A

régi királyok idejében lázadozó szász népet megfegyel-

mezte, és engedelm

ességre kényszerítette. Az E

flak és Bugdan

országokat, valamint a szirb nép területeit hatalm

a alá hajtotta, ésvalam

ennyit engedelmességre és parancsainak betartására köte-

lezte.1380-ban egy Sejárius nevű pap feltalálta a pusztító puskák

és ágyúk készítését – Allah átka szálljon rája!

1383-ban Lajos király m

eghalt, és helyére Marija nevű lányát

nevezték ki

madzsar

királynak. E

z volt

az első

nő, aki

Madzsarisztán királya lett. 1386-ban M

arija férjét, Sikm

ondot, akinem

cse származású parancsnok volt, nevezték ki .M

arija helyérekirálynak.

Az em

lített király az Oszm

án dinasztia ellen akart hadjáratotindítani. [A

hadjárat] költségeire a lengyel királytól nyolcvanki-lencezer fekete gurus kölcsönt vett fel, és elzálogosította neki am

adzsarisztáni S

zepes tartom

ányban levő

három

nagy várost,

melyeket átengedett a lengyel király fennhatósága alá.

1393-ban ezzel

az alávaló

sereggel hadjáratra

indult, és

Nigeboli

környékén m

egütközött B

ajezid szultánnal.

Serege

azonban vereséget szenvedett, ő maga pedig elm

enekült.1394-ben

az E

perjes nevű

madzsarisztáni

várost falakkal

övezték körül.

1516

268

1401-ben Erdel vajdája, István vajda az em

lített Sigm

ond ki-rályt elfogta, és börtönbe vetette. V

alahogy sikerült kiszabadul-nia, ism

ét madzsar király lett. István vajdát csellel sikerült kézre

kerítenie, aztán megölette.

1420-ban az Erdelben lakó m

adzsarok és szászok nagy tö-m

egben elhagyták hazájukat, Bugdanba költöztek át, és ott tele-

pedtek le.1421-ben

az O

szmán

dinasztia nyolcadik

padisahja, II.

Murad szultán E

rdel ellen hadjáratot indított. A B

arasó nevü fallalkörülvett várost és környékét kirabolta, B

arasó városának előke-lőit elfogatta, és bilincsbe verve elhajtotta. A

várban maradottak

azonban megm

enekültek.1432-ben

Murad

szultán seregével

ismét

betört E

rdelbe,B

arasó vidékét és a széles környéket az oszmán sereg végigpor-

tyázta és kirabolta.1437-ben E

rdel alattvalói felkeltek, és fejedelmük ellen fellá-

zadtak.1438-ban egy nem

cse származású, A

lbert nevű [személyt]

választottak meg m

adzsar királynak. Az em

lített király Murad

szultánt és seregét Madzsarisztánból kiűzte. A

zután Venedik ellen

indított háborút, és Dalm

acsija tartományát a venedikiektől el-

foglalta.1440-ben a lengyel szárm

azású IV. L

ászlót választották meg

madzsar királynak. Ő

volt a harmincadik m

adzsar király.A

z említett évben H

unjadi János nevű madzsart nevezték ki

erdeli vajdává. 1441-ben az említett vajda E

rdelben, Szent Im

renevű helyen csatát vívott M

edzsdi béggel, és Medzsdi béget le-

verte. Az ő szavai szerint a csatában húszezer iszlám

katona esettel, a m

adzsarokból csak háromezer.

1443-ban az említett vajda B

elgirád közelében ütközött meg

az iszlám sereggel, és győzött. E

bben a csatában az ő szavai sze-rint az iszlám

seregből harmincezer em

ber esett el.A

z említett évben K

olozsvár városában született Matijás ki-

rályfi, aki [a madzsarok] híres királya lett.

1444-ben IV. L

ászló nevű madzsar király az O

szmán dinasz-

tia ellen hadat indított. Várna m

ellett hatalmas csatára került a sor,

melyben a m

adzsar sereg veszteséget szenvedett. Maga L

ászló ki-rály is elesett.

1718

269

1445-ben a nemcse szárm

azású V. L

ászlót ötéves korábanválasztották m

eg madzsar királynak. A

z említett évben a fent ne-

vezett Hunjadi Jánost nevezték ki M

adzsarisztán kormányzójá-

nak, vagyis az [állam] ügyek irányítójának és a kiskorú király

helyettesének választották meg.

1452-ben az alamanországi M

ogutcsija nevü városban felta-lálták a könyvnyom

tatás művészetét.

1453-ban az említett korm

ányzó [gubernator] a nemcséktől

visszakérte a madzsar koronát. M

ivel a nemcsék vonakodtak visz-

szaadni, sereggel indult ellenük, Becs környékét feldúlta, kifosz-

totta és elpusztította. A "korona" nevezetű em

lített [királyi] koro-na bizonyos ürüggyel egy idő óta F

riderikus nevezetű nemcse

császár birtokában volt. Végül is akarva, nem

akarva az említett

császár [a koronát] visszaadta.A

z említett évben L

ászlót cseh királynak is megválasztották,

és megkoronázták. 1554-ben B

udunba érkezett, és trónjára lépett.1455-ben m

egkezdték Erdelben a T

orda nevű város építését.1456-ban

az O

szmán

dinasztia padisahja,

Mehm

ed kán

Belgirád várát vette ostrom

alá. A várat az em

lített Hunjadi az

[egész] ország hozzájárulásával megvédte, és nem

engedte át azoszm

ánoknak.A

z említett évben H

unjadi Zem

línben meghalt.

Az em

lített fiait, Hunjadi L

ászlót és Hunjadi M

atjást azzal aváddal,

hogy C

sicslija grófját

meggyilkolták,

elfogták, és

anem

cse intrikája alapján Budunban börtönbe vetették. H

árom nap

múlva L

ászlót meggyilkolták, M

atjást pedig bilincsekbe verveB

ecsbe küldték.1457-ben S

zilágji Miháit, egy m

adzsar előkelő [személyisé-

get] választották meg E

rdel és Madzsarisztán korm

ányzójává, va-gyis az állam

ügyek intézésével bízták meg.

1458-ban H

unjadi M

atjásért a

madzsarok

vérdíj cím

énP

odebrádi nevű cseh királynak ötvenezer aranyat fizettek, és kiváltották. P

este nevű helyen egyhangúlag Madzsarisztán királyá-

vá választották, és 1159-ben [!] a királyi trónra ültették, s a kor-m

ányzás gyeplőjét ügyes kezébe helyezték. 1465-ben az említett

Hunjadi M

atjást a madzsar koronával m

egkoronázták. Az em

lítettkorona huszonnégy éven keresztül F

riderikusnak, a nemcse csá-

szárnak a birtokában volt.

1920

270

1479-ben Erdel vajdája, B

átori István és egy erdelí főúr, Ki-

nizsi Pál E

rdelben a Nán nevű pusztán nagy csatát vívtak az osz-

mán sereggel. A

z oszmán sereget leverték, és saját elbeszélésük

szerint az oszmán népből harm

incezer, a madzsar seregből nyolc-

ezer ember pusztult el.

1475-ben az említett M

atjás király bosszúhadjáratot indított anem

csék ellen, és Becs várát ostrom

alá vette, kiéheztette és el-foglalta. 1480-ban M

atjás király bécsi tartózkodása idején meg-

halt. Halála napján a B

udunban tartott oroszlánok is [érdekes]véletlen folytán elpusztultak.

Az em

lített évben a lengyel származású L

ászlót választottákm

eg madzsar királynak.

[Iszá próféta]

születésének 1492.

évében K

olumbus

nevűspanyol kapitány felfedezte az Ú

jvilágot.1515-ben V

I. Lászlónak a fiát, II. L

ajost választották meg

magyar királynak.

1525-ben Szultán S

zülejmán kán, az O

szmán dinasztia padi-

sahja seregével Belgirádhoz érkezett, m

elyet ostrom alá vett és el-

foglalt. 1526-ban

Mohács

mezején

II. L

ajos király

Szultán

Szülejm

án kánnal csatát vívott, melyben az oszm

án sereg győzött,és a m

adzsar sereg elpusztult. Lajos király is m

eghalt.A

z említett évben E

rdel vajdáját, Zapoljaji Jánost, az elhunyt

Matjás

[!] helyére

madzsar

királlyá választották.

1528-ban a

nemcse I. F

erdinandust párthivei [erőszakosan] madzsar királlyá

választották. Közte és János király között a királyságért m

egin-duló viszályban János királyt elűzte B

udunbó1. János azonbanintézkedett, és F

erdinandus kezéből Budunt felszabadította.

1530-ban a keresztény népek között vallásviszály keletkezett.A

z ogustina nevű vallás még V

. Karolus nem

cse császár előtt ke-letkezett, és nem

lehetett megszüntetni. E

zért megegyeztek abban,

hogy engedélyt adnak mindenki szám

ára [annak a felvételére].1540-ben János király m

eghalt, és helyére a kiskorú Jánosnevű fiát választották m

eg magyar királynak.

1541-ben Szülejm

án szultán elfoglalta Budun várát. A

z ifjúJános m

adzsar királyt és anyját, Eliszabelát E

rdelbe küldte, ésE

rdel fejedelmévé nevezte ki.

212223

271

1543-ban az oszmán sereg M

adzsarisztánban Alap, S

iklós,Ü

sztörgon, Isztoni Belgirád és T

isza nevű várakat és palankákatfoglalta el.

1552-ben az oszmán hadsereg T

imisvár várát foglalta el.

1565-ban a nemcse szárm

azású Makszim

ilijánust választot-ták m

eg madzsar királynak.

1567-ben Szülejm

án szultán kán elfoglalta a madzsarisztáni

Sziged várát. 1570-ben M

adzsarisztánban megkezdték a K

allónevű vár építését. A

z említett évben János erdeli vajda m

eghalt,és helyére egy erdeli főurat, B

átori István vajdát nevezték ki.1571-ben az em

lített Bátori Istvánt lengyel királlyá választották,

és helyére Bátori K

ristófot nevezték ki Erdel vajdájává.

1572-ben a nemcse II. R

udolfust választották meg M

adzsa-risztán királyává.

1581-ben Erdel vajdája, B

átori Kristóf m

eghalt, és helyére fi-át, B

átori Zsigm

ondot nevezték ki Erdel vajdájává. A

Magas

Porta választását jóváhagyta, és oltalm

a alá vette őt.1582-ben bevezették az új naptárt, m

elynek a firenk nemze-

tek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A régi naptárt tíz nappal

előre igazították.1585-ben G

écsi Jánost nevezték ki Erdel korm

ányzójává.1586-ban m

eghalt a lengyel király, Bátori.

1590-ben E

rdelben és

Madzsarisztánban

nagy földrengés

volt. Sok ház és épület pusztult el.

1594-ben Madzsarisztán főurai, N

ádasdi és Zerím

, a madzsa-

risztáni iszlám határvidéken néhány palankát elfoglaltak.

1595-ben Bátori Z

sigmond fellázadt az oszm

ánok ellen, éselfoglalta L

ipova és Janova várait. Eflakban S

zinán pasa ellen in-dított hadjáratot, és S

zinán pasát leverte.A

z említett évben a nem

cse Mansfeld

nevű gróf

bevetteE

sztergont.'I596-ban

Nádasdi

Ferenc

nevű gróf

Madzsarisztánban

aziszlám

határterülethez tartozó Tata nevű várat foglalta el.

Az

említett

évben M

akszimilijanus

nevű nem

cse herceg

Nádasdi m

egbízásából elfoglalta Vács és H

atvan várait.A

z említett évben III. M

ehemm

ed szultán százötvenezer fő-nyi seregével E

gre várát vette ostrom alá, és húsznapi ostrom

utánelfoglalta. U

gyancsak az említett évben az em

lített avuszturjai

2425

272

herceg, Makszim

ilijanus, és ez említett B

átori Zsigm

ond Keresz-

tes mezején A

fimed szultán kánnal ütköztek m

eg, de mindketten

vereséget szenvedtek, és Ahm

ed szultán kán került ki [a csatából]győztesen.

1508-ban [!] a madzsar katonaság G

jőri várát egy furcsaürüggyel az oszm

ánok birtokából kiszakította, és ezáltal megm

e-nekült.

1599-ben B

átori Z

sigmondot

leh királlyá

választották, és

Erdel vajdaságára B

átori Andrást nevezték ki.

Az em

lített évben Bugdan vajdája, M

ihál vajda az erdeli vaj-dát, B

átori Andrást és a m

ellette levő Kardinál nevű papot elfo-

gatta, megölette, és elfoglalta E

rdelt.1600-ban az oszm

án sereg elfoglalta Kanizsa várát.

Az em

lített évben Básta nevű nem

cse a nemcse sereggel

Erdelbe jött, és M

ihál vajdát Erdelből kiűzte. 1601-ben az erdeli

befolyásos urak Bátori Z

sigmondot, aki lengyel király volt s m

égazelőtt

Lehországba

ment,

titokban L

ehországból B

ugdanba,B

ugdanból ismét titokban E

rdelbe hívták meg, valam

i ürüggyelK

olozsvár városába

juttatták, s

Bástának

menekülnie

kellett.A

zután Garaszló nevű helyen az em

lített Bátori Z

sigmond és

Básta között harcra került a sor, m

elyből Básta került ki győzte-

sen.Bátori Z

sigmond a M

agas Portához m

enekült, és (katonai se-gítséget] kért. N

agyszámú oszm

án és tatár sereggel tél idejénB

ugdanból behatolt

Erdelbe,

de B

ásta visszam

enekült M

a-dzsarisztánba. B

átori Zsigm

ond Básta párthíveit az oszm

án és ta-tár sereggel rabszolgaságba hurcoltatta, vagyonukat és élelm

üketzsákm

ányul ejtette.1602-ben [B

ásta] Mihál vajdát m

egölette. Bátori Z

sigmond

pedig elhagyta Madzsarisztánt, a csehországi P

araga városábam

ent, melyet lakóhelyéül választott.

Az em

lített évben azonban Básta visszatért E

rdelbe, és elakarta foglalni, de az erdeli sereg szem

beszállt vele. [A csatából]

Básta került ki győztesen. A

z erdeli sereg fővezére a művelt S

zé-kel M

ózes volt, aki a vereség után a Magas A

llamhoz [P

ortához]m

enekült.A

zután Básta az erdeli P

isztericsa várát vette ostrom alá, és

elfoglalta.

2627

273

1605-ban Székel M

ózes visszatért, és tatár sereggel behatoltE

rdelbe. Két vár, S

zebin és Segesvár bevétele után egész E

rdeltelfoglalta, s az erdeli előkelőségeket és sereget a saját hatalm

ábavette. V

égül Barasó közelében egy csatában az em

lített Székel

Mózes elesett.

1604-ben a nemcse B

ásta mint győztes abban bizakodott,

hogy csaknem egész E

rdelt és a madzsarokat hatalm

ában tartja,de az em

lített évben a madzsar előkelőségek egyike, P

ocskaji Ist-ván nevű m

adzsar a nemcsék ellen fordult, a nem

cse sereget többízben leverte, és egész E

rdelt, valamint M

adzsarisztán számos vá-

rosát és várát a nemcséktől felszabadította, és saját hatalm

ábavette.A

dologban az a különös, hogy a nemcse katonaság ezen

közben Erdelt hatalm

ába kerítette, ellepte a városokat és falvakat,hogy ott töltse a telet és nyarat. E

záltal a lakosságnak szerfölöttnagy szenvedést és nyom

orúságot okoztak. Az erdelieket az éhín-

ség és a nemcsék kínzása kétségbeejtő helyzetbe hozta.

Pocskajinak intézkedései következtében a városi és falusi la-

kosság összefogott, és az Igazságos [isteni] fenségtől böjtölésselés im

ával az éhínség megszüntetését kérték. M

egállapodtak egynapban, m

elynek éjjelén a Szentlélek kegyelm

éért [imádkozva]

mindegyikük m

egöli az elszállásolt nemcsét. S

zájról szájra járt[ennek a hőstettnek a híre], hogy ily m

ódon egyetlen éjjel azegész tartom

ányban hatvanezer nemcsét gyilkoltak le.

1605-ben az említett P

ocskaji Istvánt egyhangúlag Erdel her-

cegének, vagyis bégjének választották. Ez ideig az erdeli fejedel-

mek [hákim

] kormányzó [gubernator], vagyis vajda [vojvoda]

címm

el uralkodtak.A

z említett évben P

ocskaji Madzsarisztánban a S

zakmár ne-

vű várat vette ostrom alá. A

várban levő nemcse katonaság szabad

elvonulás feltétele alatt a várat Pocskajinak átadta. D

e amint a

nemcse katonaság elhagyta a várat, az erdeli sereg rájuk tám

adt,és m

indnyájukat lekaszabolta.Ism

ét az említett évben az em

litett Pocskajit S

zász-Medgjes

nevű városban közös megegyezéssel [a szászokkal] m

egerősítet-ték erdeli uralkodónak. A

zután Madzsarisztánba a R

askó nevűm

ezőségen [táborozó] Oszm

án dinasztia seregéhez ment. A

nagy-

2829

274

vezír fejedelmi palástba öltöztette, és erdeli fejedelm

i minőségé-

ben, úgy, mint azelőtt [a többi fejedelm

et], megerősítette.

Az em

lített évben Rákócsi Z

sigmondot nevezték ki E

rdelkorm

ányzójává.A

z említett P

ocskaji István a nemcse császárral, R

udolfuscsászárral kibékült, és az ő közvetítésével az O

szmán dinasztia

padisahja és az említett R

udolfus nemcse császár között húszévi

időszakra megkötötték a békét. N

em sokkal ezután az em

lítettP

ocskaji, Kasa városában tragikus [körülm

ények között] meghalt.

1607-ben Erdel korm

ányzóját, az említett R

ákócsi Zsigm

on-dot hercegi cím

mel E

rdel fejedelmének választották, de m

ivel azem

litett [Rákócsi Z

sigmond] M

adzsarisztánba távozott, helyéreB

átorit nevezték ki erdeli fejedelemm

é.1611-ben az em

litett Bátori R

ákócsinak Szebin várában leté-

teményezett fáraói vagyonát jogtalanul elzsákm

ányolta.1612-ben a nem

cse császár, Rudolfus a sors végzete követ-

keztében P

araga városában

elhalálozott. A

z em

lített évben

anem

cse Matjást választották m

eg Madzsarisztán királyává.

1613-ban Bátori G

ábort Várat városában lesből puskagolyó-

val megölték. H

elyére Betlen G

ábort választották meg E

rdel feje-delm

ének.1614-ben az ország két előkelő szem

élyét, Szilázi Jánost és

Ladáni G

ergelt azzal a váddal, hogy Bátorit ők gyilkolták m

eg,elfogták, és a harangtoronyból letaszítva az elm

úlás földjébe ve-tették.1618-ban

a nem

cse II.

Ferdinandust

választották m

egm

adzsar királynak. Ő volt a negyvenedik m

adzsar király.A

z említett évben B

etlen Gábor erős hadsereggel elindult

Erdelből, és bevonult a m

adzsarisztáni Kasa várába. Ö

sszehívtaM

adzsarisztán előkelőit és nagyjait tanácskozásra, majd P

ozsonbaindult, és részt vett az országos tanácskozáson [országgyűlésen].

1620-ban az oszmán sereg ostrom

alá vette a madzsarisztáni

Vács nevű várat, és elfoglalta.

1621-ben Betlen G

ábor a "korona" nevű madzsar királyi ko-

ronát Zolijom

várából Kasára, m

ajd onnan az Ecsed nevű várba

vitette. Az em

lített évben Betlen G

ábor elindult Kasáról és a

Bisztricsa

3031

275

Bána

nevű városba

ment,

ahol egyhangú

választássalM

adzsarisztán királyává választották.R

ákócsi Zsigm

ond a Szerencs nevű városban m

eghalt.1622-ben II. F

erdinandus feleségének, Elionórának a m

agyarkirálynői cim

et adományozták, és P

ozsonyban megkoronázták.

[Íszá próféta] születésének 1624. évében II. Ferdinandus és

Betlen G

ábor békét kötöttek. 1626-ban Betlen G

ábor feleségülvette P

orok hercegének a lányát, Katerinát, és nagy pom

pávalM

adzsarisztánba hozatta.A

z emlitett évben a nem

cse származású III. F

erdinandustválasztották m

eg Madzsarisztán királyává.

1629-ben Betlen G

ábor meghalt, és az erdeli B

elgirádbantem

ették el, és 1. Rákócsi G

yörgyöt hívták meg az erdeli fejede-

lemségre.A

z emlitett évben a nem

csék és iszvecsek között ellenséges-kedés és háború keletkezett, és erős iszvecs sereg hatolt be anem

cse vidékekre.1631-ben egy E

szterházi nevű madzsar palatínus erős sereg-

gel Felső-M

adzsarisztánba [Madzsarisztán-i bálá] jött, és tanács-

kozásra hívta meg oda az erdeli fejedelm

et. Tárgyalásuk ered-

ménytelennek bizonyult, és R

akoman m

ezején csatára került asor, m

elyben az erdeli sereg győzött, és a palatinus seregét lever-te.

Ismét 1631-ben M

adzsarisztán népe és alattvalói Kasa kör-

nyékén fellázadtak, néhány ezren összejöttek, és az ország előke-lőinek vagyonát kifosztották és kirabolták. N

agy fáradsággal a lá-zadás tüzét lecsendesítették, sok lázadónak levágták a fülét és or-rát, s fővezérüket, egy C

sászár Péter nevű rablót kivégezték.

1636-ban a Szalonta nevű helyen a m

adzsar sereg leverte azoszm

ánok seregét.1637-ben a róm

ai és nemcse császár, II. F

erdinandus a sorsvégzete következtében m

eghalt. Gyarm

at és Ónod m

adzsarisztánivárosokat és környéküket az oszm

án hadsereg feldúlta és felper-zselte. D

ebrecsin nevű nagy városnak számos negyedét a tűzvész

elpusztította.1641-ben a m

adzsarisztáni Nitra nevű tartom

ányt az oszmán

katonaság kirabolta és kifosztotta. A lakosság nagy részét foglyul

ejtette és rabszolgaságba hurcolta.

323334

276

1642-ben II. Rákócsi G

yörgyöt [még] atyja életében az erdeli

előkelők és nép atyja trónörökösévé választotta.1644-ben az em

litett I. Rákócsi G

yörgy erős sereggel beha-tolt M

adzsarisztánba. 1646-ban a római császár és R

ákócsi békétkötöttek, m

elynek értelmében R

ákócsinak visszaadták azt a né-hány kerületet [várm

egyét], melyet a nem

csék tartottak megszáll-

va.1647-ben visszaadták a m

adzsaroknak azt a kilencven temp-

lomot, m

elyet [ezelőtt] a kálvin és luterán vallású madzsaroktól

elvettek, akiknek a vallása ellenkezett a nemcsék vallásával.

Az em

lített évben a nemcse IV

. Ferdinandust választották

meg M

adzsarisztán királyává.1648-ban I. R

ákócsi György ötvenéves korában, királyságá-

nak tizennyolcadik évében meghalt.

1651-ben Rákócsi Z

sigmond a cseh királynak, V

. Frideri-

kusnak a lányát, Henrijetát vette feleségül, de m

ég ugyanabban azévben m

indketten meghaltak.

1652-ben az oszmán katonaság a m

adzsarisztáni Nitra tarto-

mányába hatolt, s a lakosságot rabszíjra fűzte, de É

rsek Újvár pa-

rancsnoka, Forgács A

dám nevű generális ezerhárom

száz főnyim

adzsar [katonájával] eléjük vágott, és Vezek nevű helyen hatal-

mas

csata keletkezett,

melyben

nyolcszáz oszm

án és

kétszázm

adzsar esett el, s a százötven főnyi rabot kiszabadították. Ebben

a csatában Eszterházi L

ászló, Ferenc, T

amás és G

áspár nevű négykiváló gróf is elesett.

1653-ban Bugdan vajdája, L

upul rendkívül álnok és cselszö-vő [em

ber] volt. Em

iatt Rákócsi katonái elhatározták, hogy el-

fogják. Az em

lített vajda azonban erről tudomást szerzett, ott-

hagyta székhelyét, és elmenekült.

1655-ben Kolozsvár városában ezernyolcszáz ház, tem

plo-m

ok, tornyok

és harangok

a tűzvész

martalékává

váltak, s

mindvalam

ennyi porrá égett.A

z említett évben az avuszturjai herceget, L

iopoldus Igna-csius nevű nem

csét választották meg M

adzsarisztán királyává.1657-ben III. F

erdinandus nevű nemcse császár m

eghalt.A

z említett évben II. R

ákócsi György erős sereggel L

ehor-szág ellen hadat indított, de veszteséget szenvedett és visszatért.

3536

277

1658-ban a madzsarisztáni B

oros Janova nevű várat az osz-m

án sereg ostrom alá vette. A

várőrség kegyelemre feladta a vá-

rat, s az [oszmánok] elfoglalták.

1660-ban az említett II. R

ákócsi Gjalu és F

enes nevű térsé-gen m

egtámadta az oszm

án sereget, de vereséget szenvedett. Őm

aga sebesülten elmenekült, de V

áradban meghalt.

1661-ben a Szakm

ár nevű virágzó várost a madzsar lakosság

harc nélkül átadta a nemcséknek.

Az em

lített évben a tatár katonaság Erdelben és M

adzsa-risztánban nagyszám

ú lakosságot hurcolt el rabságba, s tömén-

telen zsákmányt és vagyont harácsolt össze.

Az em

lített évben Ali P

asa nagyvezír táborában Apafi M

ihálerdeli [főurat] nevezték ki E

rdel fejedelmévé. K

is Kaszei nevű

helyen összegyűltek

az ország

előkelőségei, és

valamennyien

alattvalóivá váltak.1662-ben K

emín János, E

rdelben, Segesvár nevű város m

el-lett m

egütközött Kücsük P

asa nevű oszmán fővezérrel. K

emín Já-

nos nemcsékből és m

adzsarokból álló serege azonban vereségetszenvedett, és ő m

aga is elesett.1663-ban K

irim kánja a tatár sereggel, E

flak és Bugdan vaj-

dáival Erdelből B

udun ellen támadt, és töm

éntelen kárt okozott azország lakosságának.

Az em

litett évben az oszmán sereg É

rsek Újvár várat foglalta

el. 1664-ben megtám

adta a kolozsvári nemcse várőrséget, és le-

mészárolta. [A

várost aztán] az erdeli fejedelem alattvalójává tet-

te.A

z emlitett évben a nem

cse császár fővezére, Monte K

ukoli aG

othard nevű helyen az oszmán hadsereget leverte. A

csatában ti-zenkétezer oszm

ánt kaszaboltak le, és azonnal megkötötték a bé-

két húsz évi időtartamra.

1665-ben megkezdték L

iopold várának építését.1666-ban a nem

cse császár, Liopoldus Iszpanja királyának

Szabijja nevű lányát feleségül vette, és nagy lakodalm

at csaptak.1669-ben az oszm

ánok serege elfoglalta Kandiját. K

özbenazonban a nem

cse császár Isporik nevű fővezérét erős hadsereg-gel M

adzsarisztánba küldte. Madzsarisztán nagy városaiba és erős

várai a jogtalanul és erőszakosan nemcse helyőrségek et helye-

zett.

3738

278

1671-ben Pozsonban [ország]gyűlést hívtak össze. A

zavar-gások és lázongások m

egszüntetése céljából sok madzsarisztáni

előkelőséget elfogattak és bebörtönöztek. Gróf N

ádasdi Ferencset

bilincsekbe verve vitték Bécsbe, és ott

megölték. A

z előkelőm

adzsar főurak közül Zerini P

étert és Frangepát B

écs Újvárjában,

Tattenbakot G

rács városában, Bónis F

erencet Pozsonban végez-

ték ki.1672-ben, 1673-ban és 1674-ben az Alsó- [M

adzsarisztán-iZ

ir] és Felső-M

adzsarisztánban [Madzsarisztán-i B

álá] a kálvin ésluterán vallású lakosságot elnyom

ták, közülük sok személyt m

eg-gyilkoltak, és nagyon sok tem

plomukat elkoboztak.

1673-ban meghalt a nem

cse császárné.A

madzsarisztáni E

perjes, Pártfa és N

agy Szebin nevű város-

okból és várakból az összes ágyút, mozsarat és harci felszerelést

és eszközt a Kasa nevű várba szállították. E

perjes erődítéseit egé-szen a vár faláig és a N

agy Bána nevű helyig teljesen lerom

bol-ták.

Ismét az em

lített esztendőben a nemcse császár A

vuszturjafőhercegének, Isporik hercegnek a lányát, K

alavudija Felicsitász

nevű lányt feleségül vette. Lakodalm

at és fényes ünnepséget ren-deztek.

1674-ben a kálvin és luterán vallás papjait a szokás 40 ellenösszehívták P

ozsonba. Am

ikor megjelentek, sokukat gályarabság-

ra, sokukat pedig számkivetésre és szám

űzetésre ítéltek.1676-ban

a nem

cse katonaság

meglepetésszerűen

megtá-

madta D

ebrecsin városát. Sok zsákm

ányt raboltak és vittek ma-

gukkal.A

z említett évben a nem

cse császárné Kaladija is m

eghalt.1677-ben a nem

cse császár harmadszor is m

egnősült. Nav

Burk hercegének a lányát, E

lionora Magdalena T

erezija nevű her-cegnőt vette feleségül. A

lakodalom és a nász a P

asau nevű vá-rosban volt előkészítve.

1678-ban Uzoni B

éldi Pál párthíveivel fellázadt az erdeli fe-

jedelem ellen, és panaszra m

entek ellene az Oszm

án Magas P

or-tához. M

ivel bűnük nyilvánvaló volt, kiadatott a fermán, hogy

örökké tartórabsággal sújtsák őket.A

z emlitett évben E

rdelben és Madzsarban nagy szarvasm

ar-havész pusztított.

3940

279

A nem

cse császárnak Jozefus nevü fia született.1680 decem

ber hónapjában egy hatalmas nagyságú üstökös

csillag tűnt fel, melynek csóvája 60 foknyi távolságot ölelt át, és

nyolc héten keresztül volt látható.1681-ben az erdeli B

arasóban hatalmas földrengés pusztított

el széles területet, Madzsarisztánban pedig D

ebrecsin városának afelét tűzvész pusztította el.

1682-ben az oszmán és m

adzsar sereg együttesen ostrom alá

fogta a Filek nevű várat, m

elyet a várőrség feladott. A várat aztán

elfoglalták és lerombolták.

1683-ban IV. M

ehemed szultán nagyvezirét néhány ezer ka-

tonával Bécs ellen küldte. A

vár ostroma roppant heves küzde-

lemm

el folyt, de a keresztény [naszári] seregek győztek. Az osz-

mán sereg m

egbomlott, sok janicsár esett el, és az összes hadi fel-

szerelést hátrahagyva [visszavonultak].1684-ben a keresztények serege néhányszor legyőzte az osz-

mán katonaságot, és elfoglalta V

isegrád, Vács és P

este várakat.A

z emlitett évben a nem

cse császárnak Karolus V

encseslausnevű fia született.

1686-ban Budun várát három

oldalról való heves ostromm

alkiszakították az oszm

ánok virágzó [államából]. A

z emlitett évben

a H

arvatországban levő

Tekija,

Bolont,

Csekinar,

Flavics,

Orakovics és K

orazor, Madzsarisztánban pedig A

rsó Szeg, K

alo-csa,

Sim

ontoron, P

üspöki, P

edzset, C

sanád, S

zeged, S

iklós,V

árda és Kapos nevű várakat és palankákat szakították ki az osz-

mánok ó [állam

ából].1687-ben

a keresztény

sereg M

ohácsnál csatát

kezdett a

nagyvezírrel, [az oszmánok] fővezérévei, m

elyben a kereszténysereg az oszm

án seregek felett győzelmet aratott, kiűzvén őket

sáncaikból. Azután [a keresztények] elfoglalták O

szek várát is.D

onavald generális bevette V árad, A

lap, Pozsega és O

rakovicsvárait, illetőleg palankáit, és egész Iszklavonja országát kitépte azoszm

ánok virágzó [államából].

Az

emlitett

évben Jozsefus

császári herceget

Pozsonban

madzsar királlyá választották és m

egkoronázták.

414243

280

Az em

litett évben [a keresztény sereg] Egre várát vette ost-

rom alá, és kiéheztetéssel kiszakította az oszm

ánok virágzó [álla-m

ából].1688-ban Isztoni B

elgirádotkiéheztetéssel az oszmának bir-

tokából kiragadták. Az em

litett évben Karafa nem

cse generálisL

ipovát támadással bevette és elfoglalta. U

gyancsak az emlitett

évben Bovarija hercege nem

cse katonasággal Belgirádot vette

ostrom alá, és roham

mal elvette a virágzó oszm

ánoktól.U

gyancsak [ebben az évben] Baden hercege saját katonasá-

gával Boszna ellen vezetett tám

adást, az oszmán sereget legyőzte,

és Hosznát elfoglalta.1689-ben a keresztény sereg kiéheztetéssel elfoglalta B

üjükA

dát.Az em

litett évben Barasót teljesen, N

agy Szom

batnak pediga felét tűzvész pusztította el.

1690-ben I. Jozefus császári hercegnek Ogusto nevű város-

ban a római királyi cím

et, a császárnénak a római császárnő cim

etadom

ányozták.Ism

ét az emlitett évben K

ján Adám

gróf és Csicsi István ge-

nerális heves téli időszak napjain Kanizsa várát ostrom

alá fogták.A

várőrség megadta m

agát, és a várat elfoglalták.E

rdel fejedelm

e, A

pafi M

ihál huszonnégy

évi [uralkodás

után] Fogaras városában m

eghalt. Utána fia, II. A

pafi Mihál lett

Erdel fejedelm

e.A

z emlitett évben G

róf Tököli Im

re, aki a Magas A

llamnál

nyert menedéket, oszm

án seregekkel Erdel területére hatolt, és le-

verte az Erdelben tartózkodó nem

cse és madzsar katonaságot. A

csatában Tököli Im

rének halálos ellensége, Tököli M

ihál erdeligenerális is elesett. A

nemcse fővezért, H

ajzer generálist pedig[élve] elfogták.

Ezek után a nem

cse főhadvezér, Badon hercege B

elgirád fe-lől a nem

cse sereg táborával Erdelbe hatolt. T

ököli Imre azonban

az oszmán sereggel nem

várta be a nemcse sereg közeledését, és

Erdelből visszavonult. E

rdel népéből sokan mentek el vele együtt.

Az

emlitett

évben az

oszmán

seregek B

elgirádot, N

iszt,S

zemendrét és L

ipovát újból visszahódították.1691-ben az A

lamanok országában sok helyen hatalm

as föld-rengések pusztítottak. A

z emlitett évben a nem

cse sereg fővezére,

4445

281

Badon hercege S

züvorna nevű helyen az oszmán sereget legyőzte.

A csatában a nagyvezír is elesett, és az összes hadi felszerelés [az

ellenség] zsákmánya lett.

1692-ben Bánfi G

eorgot nevezték ki erdeli kormányzónak.

1693-ban Várad várát vette ostrom

alá, mely kegyelem

rem

egadta magát. A

várban levő oszmánokat visszaküldték [orszá-

gukba].A

z említett évben a tatár katonaság B

eregögi környékét fel-dúlta és kirabolta, s a lakosságot rabszíjra fűzte.

1695-ben Gjula vára került ostrom

alá, s kiéheztetéssel elsza-kították az oszm

ánok virágzó [birodalmától].

Az em

litett évben a nemcse császár főhadvezére, G

róf Vete-

ráni generális Sebes környékén az oszm

ánokkal csatába bocsát-kozott, de a nem

cse sereget [az oszmánok] leverték és széjjel-

szórták. Maga ez em

litett Veteráni is elesett.

1697-ban Eperjes és L

éva városoknak a fele tűzvész áldozatalett.1697-ben K

olozsvár várának és városának legnagyobb részeés iskolája is tűzvész m

artalékává vált.A

z említett évben a császár főm

egbízott ja és főhadvezére,S

zajavodja hercege, Evgenius királyfi a nem

cse sereggel a Szenta

nevű helyen döntő vereséget mért az oszm

án seregre. A csatában

a nagyvezír, a janicsárok agája, sok pasa és huszonnégyezer osz-m

án [katona] pusztult el.1699-ben a császárfi Jozefus H

anover hercegének a lányát,V

ilhelma A

mália hercegkisasszonyt vette el feleségül, és m

eg-kezdődött a nász és lakodalom

.A

z említett évben a M

agas Porta és a nem

cse császár hu-szonöt évi időtartam

ra megkötötték a békét.

1700-ban Jozefus császárfinak fia született, akinek Liopoldus

Jozefus Johanis

Darius

Narcsisus

Antonius

Ignacsius S

auriusF

ilipus Terbus [!] nevet adtak.

1701-ben azonban az emlitett L

iopoldus császárfi meghalt.

1702-ben Patak és K

anizsa várak at a nemcsék lerom

bolták.E

rdelben megkezdték S

zebin vára erődítményeinek m

egerősíté-sét.

1703-ban Avrupa összes keresztény népe között viszály és

egyenetlenség kezdődött. A viszály néhány éven keresztül tartott.

4647

282

1704-ben Gróf P

álfi János generálist nevezték ki horvát bán-ná. A

z emlitett évben S

ibert Hajszter generális és G

róf Forgács

Sim

on generális között a Szem

ere nevű helyen csatára került asor, m

elyben Forgács generális elesett.

1705-ben Liopoldus nem

cse császár hatvanöt éves korában,császárságának negyvenhetedik évében m

eghalt.A

z emlitett évben a nem

cse főhadvezér, Gróf E

rbevil gene-rális és II. R

ákócsi Ferencs erdeli fejedelem

között Pudm

erics tér-ségében csatára került sor, m

elyben Rákócsi serege vereséget

szenvedett. Rákócsi visszavonult E

rdelbe, és a Szibna nevű szo-

rost védelmi célból hatalm

as sáncokkal torlaszolta el, de Erbevil

nyomon követte, és újból csatára került a sor. D

ani Marka királya

Erbevilnek segítséget nyújtott, és R

ákócsi seregét kiszorította asáncokból, és visszavonulásra kényszerítette.

Erbevil a nem

cse sereggel Erdelben téli szállásra rendezke-

dett be.1706-ban R

ákócsi Ferencs bevette E

sztergom várát. A

várgenerálisa, K

uklender kapitulált, és a várat átadta Rákócsinak.

1706, 1707 és 1708-ban az avrupai keresztény népek közötthárom

évig tartó roppant heves és tüzes forrongások következté-ben néhány százezer em

ber pusztult el, és a megsem

misülés útjára

lépett. A forrongásoknak az volt az oka, hogy F

irancsa [ország]Iszpanjába királyt nevezett ki, és ezzel kiváltotta a keresztény ki-rályok ellenkezését és az általános háború kitörését.

1707-ben a szerb nép Keskem

et városa ellen rablótámadást

intézett, melynek folytán néhány száz em

ber elpusztult. Vagyo-

nukat és eszközeiket elrabolták és elzsákmányolták. A

kár nagy-sága elérte a kétszázezer gurust.

1708-ban Erdel generálisa, G

róf Rabutin kegyvesztett lett, és

helyére a császár Karpaum

end bárót nevezte ki Erdel főgeneráli-

sává.Az em

litett évben Hajszter nevű nem

cse főgenerális Rákó-

csival Trencsin nevű helyen nagy csatát vívott, m

elyből Hajszter

került ki győztesen, és Nitra várát is elfoglalta.

Az

emlitett

évben E

rdel korm

ányzója, B

ánfi G

eorgS

zebinben meghalt.

1709-ben M

adzsarisztánban és

Erdelben

nagy m

arhavészpusztított.

4849

283

1710-ben az avrupai keresztény királyok közt dúló hevesharcok és forrongások kiterjedtek az ászjai földrész népeire is.

Az em

litett évben Erdel főgenerálisa, K

arispamid S

zebinbenm

eghalt. Helyére Istenvii grófot nevezték ki E

rdel főgenerálisává.1711-ben a nem

cse császár, Jozefus harminchárom

éves ko-rában, császárságának kilencedik évében m

eghalt.A

z emlitett évben a horvát bánt, P

álfi János generálist am

adzsarisztáni császári seregek főgenerálisává nevezték ki.A

z emlitett évben a nem

cse császár megbízottja, K

arolusL

okmer közvetítésével, bizonyos kikötések és feltételek m

ellett,m

egkötötték a békét a nemcse császár és II. R

ákócsi Ferencs kö-

zött, aki nagyszámú m

adzsar sereggel kuruc néven a nemcse csá-

szár ellen fordult és fellázadt.1712-ben a nem

cse császárt, spanyol és cseh királyt, VI.

Karolust

Pozsonban

Madzsarisztán

királyává választották

ésm

egkoronázták.1713-ban az em

litett császár, aki hercegi címm

el Erdel feje-

delme is volt, a régóta szolgálatában álló K

ornis Zsigm

ondot aS

zebinben tartott országgyűlésen Erdel korm

ányzóságának méltó-

ságával tüntette ki, és azokat az előkelőségeket, akik már előbb

Erdel [köz]ügyeit intézték, m

éltóságukban megerősítette.

1714-ben Elszacsijja országában levő R

astad nevű városbana nem

cse császár és firancsa király között megköttetett a béke. ,

Az em

litett évben a nemcse császár m

egkezdte az erdeliB

elgirád újjáépítését. Ismét az elm

últ évben a nemcse császár fe-

leségét, Elizsabetát M

adzsarisztán királynője méltósággal ruház-

ták fel, és Pozsonban m

egkoronázták.A

z említett évben E

flak vajdáját, Birankovan nevü vajdát

négy fiával együtt Istanbulban kivégezték.1715-ben

az O

szmán

birodalom

elfoglalta M

ora szigetét.

Erdelben m

egkezdték Kolozsvár belső várának építését. A

z emlí-

tett évben, amikor m

egkezdték az erdeli Belgirád építését, jelen

volt E

rdel generálisa

Isteinvil, és

Erdel

kormányzója,

Kom

isZ

sigmond is. N

agy ünnepséget rendeztek az alapkő letétele al-kalm

ából, és a nemcse császár neve után K

arolina vára nevet ad-tak neki.

1716-ban a nemcse császárnak fia született, de az em

litettévben m

eghalt. Ismét az elm

últ évben a nemcse császár főhadve-

505152

284

zére, Szinavedja hercege, P

rincs Evgenius V

áradon az Oszm

ándinasztia

seregével csatát

vívott, m

elyben E

vgenius győzött.

Váradin vára az ostrom

tól megm

enekült, de nagyszámú oszm

ánkatona, köztük a fővezér [szerdár] nagyvezír is elesett. A

z összeshadi felszerelés [a nem

csék] zsákmányául esett.

A nim

cse sereg azonnal Tim

isvár ellen indult, ostrom alá

fogta, és hatheti roppant heves küzdelem után, néhány kikötés és

feltétel mellett kapitulált, és az em

litett várat örök időkre átadtáka nem

cséknek.A

z elmúlt esztendőben a császár könnyűlovasságának egy

alattomos bölükje behatolt E

fiakba, és Bükres nevű helyen E

flakvajdáját, N

ikolaj béget családostul elfogta, rabul ejtette, és azerdeli S

zebin várába hurcolta.1717-ben a nem

cse sereg főhadvezére, az említett E

vgeniusB

elgirádot vette ostrom alá. H

atalmas árkokkal vette körül a vá-

rat, és saját táborát is mély árkokkal sáncoltatta körül, s így igye-

kezett megtörni a vár védelm

ét. Ezenközben a nagyvezír m

eg-szám

lálhatatlan oszmán sereggel m

egérkezett [az ostromlott vár

segítségére], és a nemcsék árkait sáncokkal vette körül, s m

eg-kezdődött az ádáz küzdelem

. Egy éjjel azonban, hajnaltájban a

nemcsék serege váratlanul győzelm

es rohamot intézett az oszm

ánsereg sáncai ellen. A

z oszmán sereg visszavonult, és az összes

hadi fejszerelés, hadi szerszámok és a kancellária defterjei m

ind anem

csék zsákmányául estek.

Az em

lített évben negyvenezer lányi oszmán sereg Irsova

irányából behatolt [az országba], és elfoglalta Mehadijét, azután

Jeni Palankát vctte ostrom

alá. Belgirád bevételének a híre után

néhány ezer nemcse katona a Jeni P

alankát ostromló oszm

án se-reget hátba akarta tám

adni, az oszmán sereg azonban hadi felsze-

relését hátrahagyva

ismét

Irsova irányába

visszavonult. A

palanka, a hadfelszerelés és Irsova is a nemcsék birtokába került.

Ismét az em

litett évben tizenötezer tatár katona Pistericsa

felől M

adzsarisztánba hatolt,

de am

ikor m

eghallották, hogy

Belgirádnál az oszm

án sereg vereséget szenvedett, megijedtek. és

azonnal visszafordultak, de közben Fődvár, Szatm

ár és Ugocsa

környékét feldúlták, és a lakosságot rabságba hurcolták. Máram

a-ros lakossága és az E

rdelben tartózkodó nemcse katonaság m

eg-tám

adta őket, és néhány ezer foglyot kiszabadított.

5354

285

Az

emlitett

évben E

rdel generálisa,

Istejnvil gróf

betörtE

flakba, az Olti folyó bal partján levő tartom

ány népét engedel-m

ességre szorította. [Azután] az E

rdelből, Szebin irányából ve-

zető szűk [hegyi] úton, egészen az Eflak [tartom

ánybeli] Rebenik

nevű helyig, a sziklákat és hegyeket áttörette, az utat megtisztít-

tatta, és egy hatalmas utat építtetett, m

elyet a császár neve utánK

arolina útnak nevezett el.E

zenközben a császár az erdeli előkelőségek iránt jóakaratotm

utatott, és Kom

is Zsigm

ond kormányzónak császári belső taná-

csosi rangot adományozott.

1718-ban Ingiltere és Nederlanda népe közvetítésével a M

a-gas P

orta és a császár között huszonnégy évi időtartamra m

egkö-tötték a békét. A

velenceiekkel is létrejött a béke.1719-ben a M

agas Porta és a nem

cse császár megbízottai az

emlitett évben a békefeltételek m

egállapodásainak megszilárdítá-

sa céljából Pozsorofcsa nevű helyen összejöttek, és [a békeokira-

tokat] kicserélték. Mielőtt visszatértek volna hazájukba, az em

lí-tett évben, a K

iral-Jova nevű helyen, mely a császárhoz tartozó

Eflak vidékén van, az ország fontos és szükséges ügyeit rendezték

el. Az em

lített helyet a hivatalnokok és bíróságok székhelyévénevezték ki.

Az

emlitett

évben E

rdelben, de

leginkább S

zebinben és

Barasóban hatalm

as pestisjárvány ütött ki, melynek következté-

ben százezernél több ember lépett a m

egsemm

isülés országút jára.A

z em

litett esztendőben

Agusztosz

lengyel király,

Szak-

szónia hercegének a fia, Friderikusz A

gusztosz feleségül vetteM

árija Jozsefát, a régebben elhunyt Jozefus nemcse császár idő-

sebbik leányát.Ism

ét az említett évben a nem

cse császár serege a spanyol ki-rály birtokában levő S

zicsilija szigetén néhány várat ostrom alá

fogott, melyek kapituláltak, és aztán elfoglalta azokat.

1720-ban a császár felesége, Elionora M

agdalena Terezsija

nevű császárné szívszélhűdés következtében meghalt.

Ismét az em

litett évben Szicsilija szigetén a nem

cse sereg né-hány várat és várost kapituláció után elfoglalt, [és kiragadta] aspanyolok kezéből. A

sziget többi lakosságát is a császár alattva-lóivá tették.

5556

286

Az em

litett évben a madzsarisztáni E

perjes városában tűz-vész következtében porrá égett szám

os épület, az iskola, a ha-rangtorony és a tem

plom is. U

gyancsak Kőszeg városában is.

Erdel főgenerálisa, Istejnvii m

eghalt.1721-ben K

omes V

irmond nem

cse főhadvezér Erdelbe érke-

zett. Megérkezése alkalm

ával a megszokott fogadási ünnepséget

illő módon elvégezték. 1722-ben azonban E

rdelben meghalt.

Az

említett

évben a

császár idősebbik

leányának, M

árijaT

erezsijának elismerték a m

adzsar királyságra és Erdel bégségére

való utódlási jogát.A

z emlftett esztendőben L

otharus Jozefus Kom

es Kenikszik

generálist erdeli marsallá, azaz fővezérré nevezték ki. M

egérkezé-se alkalm

ával az ország ügyeinek vezetői, vagyis a nép előkelőifogadtatási ünnepséget rendeztek.

Az em

litett évben Bovarija hercege, K

arolus Albertus a ré-

gebben elhalálozott nemcse császárnak a m

ásodik lányát, Marija

Am

áliját vette feleségül.1723-ban V

I. Karolus nem

cse császár egész udvara népévelés

az előkelőségekkel

Bécsből

Csehországba

indult, m

elynekszékhelyén, P

irag városában cseh királlyá koronázták, feleségét,E

lizabet Krisztinát pedig cseh királynővé.

1724-ben Kolozsvár városában nagy és heves tűzvész követ-

keztében számos épület pusztult el.

1725-ben VI. K

arolus nemcse császár és V

. Filipus, Iszpanja

királya békét kötöttek.A

z emlitett évben az erdeli m

arsall, Kom

es Kenkeszik visz-

szatért Bécsbe, és a béke m

egkötésére követül Iszpanja királyáhozküldték.

1726-ban a

császár lovassági

generális át

és ezredesét,

Karolus B

áró de Tigát E

rdel és a császári Eflak katonai generáli-

sává és gondnokává nevezték ki.1727-ben az em

litett Karolus B

áró de Tiga generálist a csá-

szár belső [udvari] tanácsosi ranggal tüntette ki, és az udvari taná-csosok testületébe léptette elő.

1728-ban Erdel korm

ányzóját, Kom

is Zsigm

ond grófot is azudvari tanácsosok testületébe való kievezéssel tüntette ki [a csá-szár]. U

gyancsak udvari tanácsosi rangot kaptak Erdel vezető

előkelőségei, Báró V

eselini és Báró K

ászoni.57

5859 57

287

Az em

litett évben az emlitett B

áró de Tiga, E

rdel generálisam

eghalt.1729-ben a püspök nevű erdeli főpapot, B

áró Sörkel papot is

udvari tanácsosi ranggal tüntették ki.A

z emlitett évben a katonai tanácsosok tagját, a hadsereg fő-

parancsnokának helyettesét,

ezredparancsnokot, T

imisvár

ésL

ukszemburg véderőinek generálisát, K

omesz P

aulusz Valisz ne-

vű generálist Erdel és a császári E

flak főgenerálisává nevezték ki.E

rdelbe való megérkezésekor fogadási szertartást rendeztek.

Ismét az em

litett esztendőben Erdel legfőbb előkelőségei kö-

zül hét személyt rangem

eléssel tüntetett ki a császár. Kincstartó-

kul nevezte ki őket, és kincstári biztosi címm

el ruházta fel. A ne-

vezettek az emlitett V

alisz fögenerális színe előtt letették az esküt,hogy

a császárt

őszinte és

szilárd hűséggel

fogják szolgálni.

Azután a császár m

egerősítette őket méltóságukban, és m

indegyi-küknek egy aranykulcsot adom

ányozott.1731-ben az em

litett Valisz generális E

rdelből behatolt a csá-szári E

flak tartományba, és egészen N

igeboliig nyomult előre.

Bejárta és m

egszemlélte E

flak egész területét és a Tuna [folyó]

partját.A

z em

litett évben

Erdel

kormányzója,

Kornis

Zsigm

ondK

olozsvárban meghalt.

1732-ben Madzsarisztán palatínus, P

álfi Miklós gróf P

ozson-ban m

eghalt.A

z emlitett évben a császár vejét, L

orina hercegét magyar ki-

rályi helytartó címm

el tüntette ki, és néhány tartomány főbírájává

[fejedelmévé] nevezte ki.

Ismét az em

litett évben, mivel E

rdel kormányzói m

éltóságam

egüresedett, az emlitett V

alisz generálist mindnyájuk fölé m

i-niszternek

nevezték ki.

1734-ben K

olozsvárott m

eghalt B

áróV

eselini, aki fővezére és minisztere volt az erdeli ügyeket intéző

előkelőségeknek.A

z emlitett évben gróf H

aller János erdeli előkelőséget ne-vezték ki E

rdel kormányzójává.

1735-ben Pérő nevű szerb szárm

azású kapitány Madzsarisz-

tánban és a Tisza folyó vidékén fellázadt és lázadást szított, de

valamilyen úton kézre került, és párthíveivel együtt lekaszabolták.

6061

288

1736-ban a császár lányát, Marija T

ereziját Lorina hercege

feleségül vette. A lakodalom

napján Bécs városában ünnepsége-

ket rendeztek. A lakodalom

és a nász örömére E

rdel népe meg-

nyerésének jelei is megm

utatkoztak. Haller Jánosnak, E

rdel kor-m

ányzójának udvari tanácsosi méltóságot, K

ornis Istvánnak ésB

etlen András grófnak szintén udvari tanácsosi cím

et adomá-

nyoztak. E

rdel legfőbb

előkelőségei közül

Gjulaji

Istvánnak,G

julaji Lászlónak, H

aller Ferencnek és V

eselini Ferenc nevű elő-

kelőségeknek kincstárnoki

rangot adom

ányoztak, és

egy-egyaranykulcsot adtak nekik.

Ismét az em

lített évben a nemcse császár és firancsa király,

valamint Iszpanja és S

zardinja királyai között dúló ellenségeske-dést és háborút a barátság és békekötés váltotta fel.

A császár főm

egbízottja és hírneves fővezére, Evgenius her-

ceg Bécsben m

eghalt.1737 februárjában nyugat és dél közötti irányban üstökös

csillag jelent meg [az égen]. M

ivel a mi országunktól ez távol

esett, nálunk csak esténként [csóvájának] egy kis része.Ism

ét az említett esztendőben, augusztus havában, kelet és

észak közötti irányban tüzes égi jel tűnt fel. A nyári időszakban

szárazság uralkodott, s mivel nem

esett eső, gabonatermés ben és

a kerti veteményekben bekövetkezett károk m

iatt éhínség ütöttefel a fejét.

Az em

lített évben is folyt a moszkoviak és a tatárok között az

ellenségeskedés, harc és háború, mely az előző évben tört ki. E

b-ben az évben a m

oszkovi sereg átkelt az Özi és az A

kszu folyó-kon, és A

k várát vette ostrom alá. M

indkét oldalon tömérdek vért

ontottak. Végül is július hó 13-án roham

mal elfoglalták Ö

zi várát.A

m

éltóságos császár és a moszkoviak között

szövetségiszerződés volt m

egkötve, ennek ellenére a Magas B

irodalom és a

moszkoviak között a nem

cse császár közvetítésére bízott béke-kötés ebben az esetben m

égsem jött létre. [S

őt] a méltóságos csá-

szár a Magas B

irodalom irányában ellenséges lépést tett azzal,

hogy vejét, Lorina hercegét főhadvezérnek nevezte ki, és elhatá-

rozta, hogy az oszmánok ellen háborút indít. Július hó 28-án a

Szervija tartom

ányában levő Nis várát a nem

cse sereg ostrom alá

vette és elfoglalta, de nemsokára [a várat tőlük az oszm

ánokjvisszavették.

6263

289

Az em

lített esztendőben Kaston herceg, aki Italja földjén

Florencsija és T

oszkánija nevű országokat birtokolta, mivel örö-

kös nélkül halt meg, a nem

cse császár és a firancsa király közöttfennálló békeszerződés szerint az em

lített ország örökös [tarto-m

ányként] a császár vejére, Lorina hercegére szállt.

Az em

lített évben Erdel és a császári E

flak generálisa, azem

lített Valisz a vidini hadjáratról hazatérve, am

ikor Szebin vá-

rába visszatért, meghalt. H

elyére Lobkovics herceget jelölték ki

és nevezték ki Erdel generálisává.

1738-ban a timisvári bánságban fellépő tífusz E

rdelben ism

indjobban terjedni kezdett. Az em

lített évben az ország előkelő-ségei közül sokat és a kálvin vallás főpüspökét a császár elleni lá-zadás és az oszm

ánok felé való hajlás vádjával elfogtak és be-börtönöztek.

Az em

lített évben Erdelben S

zebin, Barasó és H

áromszék

nevű helyeken nagy földrengés pusztított.A

ugusztus hónap 15-én az oszmánok elfoglalták Irsova várát.

1739-ben Medgjes városában kérdőre vonták azokat az erdeli

előlelőségeket, akiket az előző évben lázadás vádjával elfogtak ésbebörtönöztek. E

kkor azonban ártatlanságuk kiderült, szabadonbocsátották

őket, és

ártatlanságuk tényét

mindenkinek

tudtáraadták.A

z említett év július 22-én a nem

cse sereg Goroska, azaz

Hiszardzsik nevű helyen m

egütközött az oszmán sereggel, de a

nemcse sereg visszavonult, és kénytelen volt átkelni a D

una túlsópartjára. A

z oszmán sereg azonnal előnyom

ult, és Belgirádot ost-

rom alá vette. O

strom alatt és a harcok közben folytak a béketár-

gyalások, s augusztus havának utolsó napján néhány feltétellel éskikötéssel a békeegyezm

ényt eredményesen m

egkötötték.A

z említett békeegyezm

ény feltételei szerint Szervija tarto-

mányát és a császári E

flakot visszaadták a Magas B

irodalomnak,

de Belgirád várát lerom

bolták.Ism

ét az elmúlt évben, m

ivel megkötötték a békét, [a P

orta]kiadta a m

agas parancsot a háborúskodás megszüntetésére. [E

n-nek

ellenére] egy

csapat m

oszkovi és

kazak katona

elvált a

moszkoviak táborától, átkelt a hegyeken, és behatolt E

rdelbe. Ke-

resztülvonult Csík és H

áromszék vidékén, s L

ehország irányábaneltávozott.

6465

66

290

1740-ben Erdelben éhínség és drágaság következtében az

élelmiszerek, gabona, [különféle] áruk és használati cikkek ára

túlságosan megdrágult.

Mindennem

ű élelmiszer, italok és ruházati cikkek ham

is éstúlzottan felvert áron cseréltek gazdát.

Az em

litett év szeptemberében a M

agas Birodalom

nagykö-vetet küldött a császárhoz. M

egérkezésekor óriási pompával és

fényűzéssel fogadták. [Maga] a császár is nagy pom

pával fogadta.A

fogadási és megtisztelő szertartás kellő m

ódon volt megren-

dezve. A m

éltóságos császárnál történt fogadás alkalmával [a

nagykövet] átadta a császárnak a padisah levelét és a drága feje-delm

i ajándékokat. A császárnak átadott ajándékok között volt két

párját ritkító, arannyal és gyöngyökkel tökéletességgel feldíszí-tett paripa, felbecsülhetetlen értékű keleti ruhafélék és eszközök,m

elyeknek ára hatvanezer gurust tett ki.

MA

DZ

SA

RO

RSZ

ÁG

VIS

ZO

NY

Al

Régente P

annonijának, de most H

ungárijának, Üngürüsznek

vagy Madzsarisztánnak hivják. A

z ország [területe] nagy, és a ke-resztény [naszári] uralkodók és nem

zetek sorában mint királyság

szerepel. A jelen korszakban "várm

egje" és "vidék" néven kilenctartom

ányra oszlik. Ezekben a várakon és palankákon kivül ösz-

szesen száznégy város van, melyek részben várfallal vannak kö-

rülvéve, részben várfal nélküliek. Az ország fővárosa régóta a

Pozson nevű város. B

izonyos korszakokban Budun és K

omaran is

fővárosok voltak.

A H

AT

AL

OM

KÉ

PV

ISE

LŐ

IA

z emlitett országban a legfőbb hatalom

képviselője keresz-tény szokás szerint egy szem

ély: a király. A m

ásodik szintén egyszem

ély: a palatínus, ami annyit jelent, hogy állam

miniszter, vezír

és az [állam]ügyek intézője. K

irályaikat régi idők óta saját maguk

fajtájából közös

akarattal, önként

választották. N

éha, fontos

okoknál fogva, ha a helyzet és az idő megkívánta, önként és kö-

zös megegyezéssel idegen [szárm

azású] királyt is választottak. De

ezek korlátozták szabadságukat, és saját birtokaikon és jövedel-m

ükön kívül mással nem

törődtek. Az ország ügyeit elhanyagol-

6768

291

ták, a közügyek intézését az országnagyok gyűlésének – aminek

szenátus a neve – közvetítésével intézték. A törvények betartásá-

nak ügyét az államm

iniszteri rangban levő palatínusra bízták.E

gy időben a nemcse császárok kerítették kezükbe a hatal-

mat, és erőszakkal m

adzsar királlyá választották és koronáztattákm

eg magukat. A

várakba és erődökbe saját katonaságukat ültettékvárőrségül. A

z államügyek intézését is m

aguk vették kézbe. Atörvények betartását is m

aguk szabták meg, s ezért a palatínust

eltávolították, és helyébe egy generálist neveztek ki, akinek kísé-retül egy csapat nem

cse katonát rendeltek. Aki a császár paran-

csának nem engedelm

eskedett, ezzel a generálissal elfogatták ésm

egbüntették. S

ok erőszakosságot

követtek el.

A

katonaságfenntartásának, összes költségeinek és szükségleteinek fedezésé-vel a tartom

ány népét terhelték meg. Á

mbár az országnagyok ta-

nácsának testülete megm

aradt úgy, ahogy volt, és mostanáig ér-

vényben van az a szabály, hogy az ország ügyeinek intézését az őhatározatuk szerint kell végrehajtani, de a "győztes parancsol"szólásm

ondás alapjáIllegtöbbször az történik, amit a császár akar,

mert a császárral szem

beszállni úgysem képesek. A

z országgyűléstagjai az ország különböző részein a birtokukban levő falvakbanvagy városokban laknak. S

zükség esetén a császár parancs leve-leket küld nekik, hogy egy határozott napon m

indnyájan gyűlje-nek össze P

ozsonban. Az em

lített városban néhány napon ke-resztül gyűléseznek, hogy vitás ügyekben döntést hozzanak és azországos ügyeket elintézzék.

Mivel az em

lített város a császár székhelyétől, Bécs városától

[csak] nyolcórai távolságra van, a császár is néha eljön az ország-gyűlési tanácskozásokra, néha azonban a tanácskozás B

écs város-ában történik.A

Z O

RS

ZÁ

G F

EL

OS

ZT

ÁS

Madzsarisztán m

ost, a régi felosztás szerint, kilenc tarto-m

ányra oszlik, melynek "várm

egje" a neve.Iszklavonja országa a m

adzsar királynak egy tartományát ké-

pezi. Az ország székhelye Z

agrab városa. A népe az iszklavun

[népek] csoportjába tartozik, és a madzsarokkal össze vannak ke-

veredve. Ennek az országnak legnagyobb része a B

oszna [tarto-m

ánnyal] határos.

6970

292

Krovacsija országa, vagyis H

orvátország. Ez is egy tartom

á-nyát képezi a m

adzsar királyságnak. Bánságnak nevezik, [m

ert]legfőbb ura a harvát bán, akit a császár nevez ki életfogytiglan[erre a m

éltóságra] vagy a madzsar, vagy a harvát nem

zetiségből.A

z ország székhelye a Sziheb nevű város. E

z [a tartomány] is a

Boszna [tartom

ánnyal] határos.S

zervija országa, vagyis a szerb tartomány. A

régi időkbenkirályság volt. L

egnagyobb része az iszlám hódításon belül van.

Fennm

aradó részét mint tartom

ányt Madzsarisztánhoz sorolják, és

a nemcs ék fennhatósága alatt áll. E

nnek a tartománynak a régi

székvárosa S

zemendre

volt, később

Belgirádot

tették m

eg[főárossá]. A

z emlitett ország az eredeti felosztás szerint tartom

á-nyokra oszlott, a későbbi felosztás szerint csak néhány szandzsakjellegű területre oszlik. M

inden ilyen területnek az élén helybeliszárm

azású alajbégféle kapitány, báró, komtesz vagy gróf cím

űtisztek vagy bírák állnak. M

indegyikük földesúri jogon sok job-bággyal és földbirtokkal rendelkezik. S

okuknak ámbár földbirto-

kuk és jobbágyaik vannak, tényleges hatalomm

al mégsem

rendel-keznek. A

zok, akik szandzsakjukban bírói [hákim] hatalom

mal

vannak felruházva, szandzsakjuk egy meghatározott városában

havonta legalább egyszer tanácsülést tartanak, és a szandzsáknépének

ügyeit intézik.

Aszandzsák

tanácsülésének tagjai

is[csak] kinevezett egyének [lehetnek]. A

szandzsak bégjei ennek atanácsülésnek az elnökei.

A V

ÁR

OS

OK

HE

LY

ZE

TE

Mindegyik városban van egy, a m

i bíróságunkhoz hasonlótestület, m

ely a peres és vitás ügyeket intézi. A bíróság tagjait a

város előkelőségei közül választják és jelölik ki. [Ez a testület]

hetenként egyszer ülésezik, a vitás és peres ügyekben döntést hoz.A

szükségesnek mutatkozó ügyeket közösen intézik.

A L

AK

OS

SÁ

G H

EL

YZ

ET

EM

adzsarisztán népe két részre oszlik. Az egyik rész a nem

e-sek [nobilisz], akik szabadságot élveznek. E

z a rész azonban kétcsoportból áll. A

z egyik csoportnak birtokában falvak és jobbá-gyok vannak. A

fentebb emlitett bégek, bárók és kom

teszek tar-

717273

293

toznak ebbe a csoportba. A m

ásik csoportnak nincsenek sem fal-

vai, sem jobbágyai, hanem

egy-egy földbirtokkal rendelkeznek.E

zek is nemesek, és szükség esetén hadba kell vonulniuk.

A nép m

ásik része a közönséges jobbágyok. A jobbágyok is

többféle nem

zetiséghez tartoznak:

madzsar,

szász, orosz,

madzsar-eflak, tót, szerb, harvát, iszklavun. K

özülük sok katonakerült ki.

ER

DE

LO

RSZ

ÁG

Madzsarisztánnal egybetartozik, és lakossága is nagyon ha-

sonló a madzsar néphez. S

okan eredeti madzsarisztáni m

adzsarnépnek tekintik. E

rdel értékes népfajtával Sűrűn lakott, virágzó,

művelt és független ország. M

ivel körös-körül hegyekkel van kö-rülvéve, ezért körülbástyázott épületnek is m

ondják. Az em

litettországot hercegségnek, vagyis bégségnek, vagy vajdaságnak ne-vezik. E

gy tartománynyi nagyságú terület ez. F

allal körülvett hétnagyvárosán

kivül sok

vára, nyílt

városa, szám

os falva

éspalankája van. A

z összes lakosság székvárosa az Erdel B

elgirádnevű város és vár. S

zebin és Barasó is nevezetes városok. Jelen-

leg az ország hercege, azaz bégje maga a nem

cse császár.K

ormányzás: A

császár egy generálist nevezett ki császárihelytartónak. A

z [ország] kormányzását erre bízta, de a helybeliek

[erdcliek] közül

egy választott

fejedelme

van, aki

az ország

ügyeinek intézője gubernátor titulussal, ami annyit jelent, m

intvezír.A

peres, vitás és hasonló ügyeket egy szenátus, vagyis divánintézi, m

ely 15-20 tagból áll, akiket az ország előkelőségei közülés a tekintélyesebb földbirtokosok közül választanak. A

császárhelytartója a diván elnöke. F

ontos ügyekben a döntés a guberná-tort illeti. A

díván [országgyűlés] tagjai az ország különböző ré-szein, saját birtokaikon laknak. N

éha Szebinben, vagy a helytartó

kívánsága szerint más helyen, összejönnek, néhány napig ott tar-

tózkodnak, üléseznek és az ügyeket intézik. A császár rendelkezé-

seit a járásoknak tudtára adják.A

z egész ország a szandzsákokhoz és járásokhoz hasonló ke-rületekre oszlik. M

inden szandzsáknak a helybeliek közül a mi

alajbégünkhöz hasonló főbírája van. Ezek a szandzsák egy m

eg-

7475

294

határozott helyén hetente vagy havonta egyszer üléseznek, és aszandzsák közügyeit, peres és vitás ügyeit intézik.

Az egyes kerületekben a helyőrség kisebb-nagyobb nem

csecsapatokból áll. A

közügyek intézése és régi szabadságjogaikgyakorlása

a nem

cse m

egszállás következtében

azonban [a

nemcsék] hatalm

ában van.

A V

AL

LÁ

SI H

EL

YZ

ET

Madzsarisztán és E

rdel népe vallás és felekezetek tekinteté-ben tarka képet m

utat. Egy részük a katolik valláshoz tartozik.

batiler], azaz akik az ariánus [árjáni] és zsidó valláshoz hasonlófelekezet [hívei], és görög [R

úm ájini] vallás követői is.

A N

YE

LV

I ÁL

LA

PO

TM

adzsarisztánban és Erdelben teljesen hasonló nyelven, a

madzsar nyelven beszélnek. A

nemesek [kisizáde] és a m

űvelt ír-ni-olvasni tudó em

berek igyekeznek elsajátítani a latin nyelvet.H

arvát, szirb, szász, eflak, orosz és az utóbbi időben nemcse

nyelven is beszélnek.A

többi állapotuk részletesen meg vannak írva.

Nagy részük luterán és kálvin felekezet híve. V

annak szom-

batosok [szab

Vége

76

295296 U

TÓ

SZ

Ó É

S JE

GY

ZE

TE

K

az 1740. évi

Névtelen szerző

Magyar történetéhez

MA

GY

AR

TÖ

RT

ÉN

ET

MadzsarT

árihi

Az isztam

buli Núruoszm

ánije Könyvtár 3386/5. sz. kéziratán

ak 63-101. lapjain egy eddig ismeretlen m

agyar történelmi tárgyú

mű szerepel, m

elynek sem cím

e, sem szerzője nincs feltüntetve.

A kéziratra P

rof. Orhonlu C

engiz bukkant rá, és 1975-ben rövidism

ertetést közölt

róla a

Türk-M

acar kültür

münasebetleri

(Istanbul, 1976) c. könyv 160-169. oldalain.A

kézirat bevezető soraiban az ismeretlen szerző előadjam

hogy ez

a mű

rövid összefoglalása

az üngürüszm

vagyis

am

adzsar nép történetének attó1 az időtől kezdve, amióta elhagyta

a Nagy A

zsiai Pusztát (D

est Iklimi, D

est-i Kebir) és beköltözött

mai hazájába, M

adzsarisztánba és Erdelbe. A

honfoglalás kéthullám

ban történt, az első 371-ben, a második 744-ben kezdődött.

Ezután a m

ű felsorolja a történelmi esem

ényeket, mégpedig a

XV

I. századig nagyon röviden, aztán valamivel részletesebben,

egészen 1740-ig.A

szerzőre a műben sem

miféle konkrét m

egjegyzés nincs.K

ilétére csupán egyes adatokból, illetőleg azok formájából követ-

keztethetünk. Az a körülm

ény, hogy a magyar szem

ély- és hely-nevek csaknem

kivétel nélkül helyes magyar kiejtés szerint van-

nak írva, a német nevek viszont sokszor erősen el vannak torzítva,

a szerző magyar voltának bizonyítéka. A

z viszont, hogy az erdé-lyi esem

ényekkel bővebben és részletesebben foglalkozik, mint a

magyarországiakkal,

erdélyi szárm

azását bizonyítja.

A

latinos

297

formában írt nevek pedig arról tanúskodnak, hogy a szerző latin

forrásokat is használt, tehát magasabb m

űveltségű egyén lehetett.A

kálvin és luterán vallásokra való többszöri utalás, a pro-testánsok üldözésének, a protestáns tem

plomok elkobzásának, il-

letőleg visszaadásának (34. o.) megem

lítése arra vallanak, hogy aszerző erdélyi m

agyar protestáns volt, akiből aztán hithű jámbor

muszlim

és lelkes oszmán-török lett. E

rre több megjegyzés is rá-

mutat. S

ejárius pappal kapcsolatban, aki feltalálta a pusztító pus-kák és ágyúk készítését (15. o.), el nem

mulasztja a m

egjegyzést,hogy - "A

llah átka szálljon rája!" Géza fejedelem

és Szent István

két gonosz (bedjanaz) király volt (9- o.), mert a tudatlanságban

(=pogányságban) élő m

adzsarokat a názáreti vallásra kénysze-rítették. É

s attól kezdve a mostani időkig a "hitetlenség zsarnok-

sága és a kereszténység nyomorúsága alatt állnak" (10. o.). A

zoszm

ánok állama viszont virágzó (ábádi-i osm

ániyán) állam volt

(42. o.), melynek fennhatósága alól a X

VII. század folyam

án "ki-szakították" a délvidéki várakat.

A szerző kilétét kutatva figyelem

be kell vennünk, hogy aX

VII. század végén és a X

VIII. század elején nagyszám

ú magyar

emigráns

élt T

örökországban (T

hököly-emigráció,

Rákóczi-

emigráció). A

mikor T

hököly Imre E

rdélyből 1690-ben visszavo-nult, "sokan m

entek el vele együtt" (45. o.). Ezek többnyire pro-

testánsok voltak, és a vallásüldözés elől menekültek T

örökor-szágba. T

öbb művelt em

ber lehetett köztük, s közülük kerülhetettki a kézirat szerzője.

Több történész Ibrahim

Müteferrikára, a török könyvnyom

-tatás

és első

török nyom

da m

egalapítójára gondolt.

IbrahimM

üteferrika (1674-1745) tizennyolc éves korában mint hadifo-

goly került Törökországba. K

olozsvárott született, ahol protestánsteológiai tanulm

ányokat folytatott. Rabságba esése után felvette

az iszlámot, és tehetsége révén csakham

ar felkeltette Dám

ád Ib-rahim

pasa nagyvezír figyelmét, aki m

egbízta őt az első török(arab betűs) nyom

da megalapításával. T

öbb könyvet irt, és nagyrabecsült tudós szem

élyiség hírében állott. Egy ideig II. R

ákócziF

erenc tolmácsa is volt. (É

letrajzát Prof. H

alasi Kun T

ibor írtam

eg az Islam A

nsiklopedisi V/2. kötetének 896-900. oldalain.) Ib-

rahim M

üteferrika szerzőségét azonban már O

rhonlu Cengiz is

kétségbe vonta. Szerzőségének ellentm

ond több tévedés és hely-

298

telen adat, ami ebben a m

űben előfordul, s melyeket Ibrahim

Müteferrika nem

követhetett volna el. Ugyanezt bizonyítják a II.

Rákóczi F

erenccel kapcsolatos hiányos és pontatlan adatok.F

elmerült az a gondolat is, hogy a M

adzsar Tárihi c. m

ű egym

agyarul vagy latinul írt történelmi m

unkának a fordítása. Erre

azonban a műben sem

miféle tám

pontot sem lehet találni. M

aga aszerző "a m

adzsar nép történelmi könyveire" hivatkozik (1. o.),

melyekből anyagát m

erítette. Ezeket közelebbről nem

jelöli meg,

de valószínűleg latin nyelvű források is lehettek köztük, mert a

személynevek

egy részét

latinos form

ában írta:

Karolus,

Ladiszlaus, R

udolfus, Friderikus stb.

A történelm

i eseményanyag és név néhány téves, hiányos

vagy helybeli adat kivételével mind ism

ert a magyar történelem

-ből. S

zembeötlő, hogy sem

a hunokat, sem az avarokat nem

említi

meg, csak m

adzsar népről (kavm-i m

adzsar) vagy madzsar fajtá-

ról (taife-i madzsar), de legtöbbször üngürüszökről szól, akik tatár

eredetűek, a tatár népfajhoz tartoznak. A "tatár" névvel az osz-

mán irodalom

ban a törökökkel (türk) közeli rokon népeket, az ún.türk (török-tatár) nyelvcsalád kipcsak ágához tartozó népeket, ku-nokat, besenyőket, az A

ranyhorda népét, kazáni tatárokat stb. je-lölték. A

nyelvcsalád többi tagját, üzbégeket, türkméneket azer-

bajdzsánokat stb. türk néven ismerték. A

türk (törők) elnevezésegyszer sem

fordul elő a műben. E

helyett kivétel nélkül oszmá-

noknak vagy iszlám népének nevezi az oszm

án birodalom török-

jeit, akiket a szakirodalomban "anatóliai török", történelm

i vo-natkozásban pedig oszm

án-török néven ismerünk. A

magyarokat

a törökök közeli rokon népnek tartják. Az a m

eghatározás, hogy am

adzsar nép a tatár fajhoz tartozik, csak annyit jelent, hogy Árpád

honfoglalói leginkább a kunokhoz és kipcsakokhoz hasonló népvoltak.

Figyelem

re méltók az ism

eretlen szerzőnek az erdélyi szásznéppel kapcsolatos adatai, akikről nagy szim

pátiával nyilatkozik.S

zerinte a szászok már A

ttila előtt (!) Erdélyben laktak (3. o.), és

egy részük elhagyta ugyan a madzsarok (hunok) hódítása m

iatt azországot, de m

ásik részük Erdélyben m

aradt, és különféle feltéte-lek m

ellett meghódolt. "A

z erdélyi városok és várak legnagyobb-részt ennek a néptörzsnek az építm

ényei." (3. o.)

299

Teljesen zavaros azonban, am

it a "tót" népről ír (6-7. o.). Ez

a nép a madzsarokkal (A

ttilával) jött be a Nagy S

ztyeppről (Dest-

i Kebír) M

adzsarisztánba, mint a m

adzsarok szövetségese. De egy

idő múlva a nem

cse császár a madzsarok (hunok) nem

cseországipusztításai m

iatt háborút indított ellenük, és nagy részüket el-pusztította. (N

agy Károly hadjárata az avarok ellen.)

A "m

adzsarok" honfoglalásának, valamint a királyok korának

évszámai között sok a téves és helytelen adat. A

szerző szerint am

adzsarok (hunok) a 371. évben kerekedtek fel először a Nagy

Sztyeppről, azaz 587 évvel a m

ohamedán évszám

ítás kezdete(hidzsra) előtt, m

ely, mint ism

eretes, 622. júl. 16. napjával kezdő-dik. E

z azonban csak 251 napév (kb. 260 holdév) a hidzsra előtt,nem

pedig 5871A

második honfoglalás kezdetét a 744. évre teszi (7. o.), am

iszerinte egyenlő a hidzsra 157. évével. (E

z azonban csak a 127.évi)

Az A

ttiláról és Árpád vezérről szóló adatok is tévesek. A

ttilátnem

401-ben választották meg, hanem

433-ban, nem 444-ben halt

meg, hanem

453-ban, és nem 124 éves korában, hanem

52 éveskorában (3. és 5. o.). Á

rpád nem 744-ben foglalta el a K

árpát-m

edencét, hanem 896-han, és nem

803-ban halt meg, hanem

907-ben.A

z Árpád-házi királyok sorából (11. o.) hiányzik I. A

ndrás ésI. G

éza. Az em

lített I II. Géza valójában II. G

éza volt, Szent

László nem

1071-ben, hanem 1077-ben lépett a trónra.

De nem

csak az évszámok, hanem

gyakran a királyok neve istéves: IV

. István (13. o.) valójában V. István volt, III. L

ászló (14.o.)

IV.

László,

az 1440-ben

trónra lépő

IV.

László

pedig I.

Ulászló (Jagelló) volt.

További téves adatok: II. L

ajos (21. o.) nem V

I. László fia

volt, hanem II. U

lászlóé; Zapoljaji (Z

ápolya) Jánost (22. o.) nemaz elhunyt M

atjás (Mátyás) helyére választották m

eg királynak,hanem

II. Lajos helyére; I. L

iopoldus (Lipót) császár felesége

nem S

zabijja (Izabella) volt, hanem a spanyol M

argit Terézia (38.

o.); Forgács S

imon és H

eister császári generális között 1704-bennem

a Szem

ere nevű helyen került csatára a sor, hanem a G

yőrm

egyei Koroncónál, és F

orgács generális nem esett el a csatában,

hanem 1730-ban halt m

eg (47. o.).

300

Néhány elírás is zavarólag hat: K

assát nem 1290-ben, hanem

1230-ban alapították. A 25. oldalon 1598 helyett 1508, a 20. ol-

dalon 1459 helyett 1159 van tévesen feljegyezve.A

z országos eseményeknél is nagyobb figyelm

et szentel azism

eretlen szerző az erdélyieknek. Ezek közül a legtöbb az erdé-

lyi városokra, természeti csapásokra vagy tünem

ényekre vonatko-zik.

Kolozsvárt három

szor is tűzvész pusztította el. Az 1655-i oly

nagy volt, hogy 1800 ház esett áldozatául, az 1697-i hatalmas

tűzvész alkalmával a város nagy része és iskolája is (dár-üt-

taclim), azaz a protestáns kollégium

is porrá égett. A harm

adiktűzvész

1724-ben volt.

Kolozsvárnak

más

nevezetességeit is

megem

líti: 1178-ban alapították, itt született Mátyás király 1443-

ban (!), 1724-ben a belső várat újjáépítették, itt halt meg E

rdélykorm

ányzója, Kornis Z

sigmond 1731-ben stb.

Brassót 1203-ban alapították (12. o.), 1421-ben II. M

uradszultán kirabolta (16. o.), 1681-ben hatalm

as földrengés pusztí-totta el (41. o.), 1689-ben nagy tűzvész áldozata lett (44. o.),1718-ban nagy pestisjárvány volt (56. o.), 1738-ban ism

ét föld-rengés pusztított (64. o.).

Szebent 1160-ban a szászok alapították (12. o.), 1603-ban

Székely M

ózes a várat bevette (27. o.), 1702-ben a várat megerő-

sítették (47.

o.), 1708-ban

itt halt

meg

Erdély

kormányzója,

Bánffi G

yörgy (49. o.), 1713-ban országgyűlés színhelye volt (51.o.), 1718-ban pestisjárvány pusztított (56. o.) stb.

Erdélyben és M

agyarországban kétszer is pusztított és nagykárokat okozott a szarvasm

arha vész (1678-ban és 1709-ben).1738-ban T

emesvárott pusztított a pestis, m

ely átterjedt Erdélybe

is. 1740-ben nagy szárazság tette tönkre a termést, s em

iatt éhín-ség keletkezett (66. o.).

1680. december havában hatalm

as üstökös jelent meg az

égen (40-41. o.), 1737 februárjában pedig tüzes üstökös csillag(62. o.).

A világesem

ényekből is találunk a műben néhányat: 1380-

ban a már em

lített Sejárius (S

ajar Bus?) feltalálta a pusztító pus-

kák és

ágyúk készítését

(15. o.),

1452-ben az

alamanországi

Mogutcsija (ném

etországi Mainz) városban feltalálták a könyv-

301

nyomtatást (18. o.), és 1492-ben K

olumbusz felfedezte az Ú

jvilá-got (21. o.).

A műhöz egy függelék is van csatolva, m

elyben a szerző ál-talános tudnivalókat közöl M

adzsarisztánról (67-76. o.), mint pl.

az ország elnevezése, adminisztratív felosztása, városok és tarto-

mányok szám

a, a lakosság helyzete, vallási és nemzetiségi helyzet

stb.R

öviden meg kell m

ég emlékeznem

a személy- és helynevek

írásáról és kiejtéséről. Minden nevet m

agyar betűkkel, fonetiku-san írtam

át. A török nyelvben m

eghonosodott neveket a szerzőabban a form

ában használja, ahogy a török nyelvben kialakultak:A

vrupa-Európa, A

szja-Azsia, Iszpanja-S

panyolország, Belgirád-

Belgrád, V

enedik-Velence, L

ehország-Lengyelország stb.

A m

agyar eredetű neveket a szerző magyaros alakban, fone-

tikusan írta át: Erdel, K

olozsvár, Pozson, S

zeged, Siklós, Á

rpád,S

zent István, Szent L

ászló, Szabolcs stb.

A m

agyar é, c, gy, ny, ty hangokat, melyek a török nyelvben

hiányzanak, í (ej), cs, nj betűkkel, a gy és ty hangot kef betűvelírta át a szerző. E

két utóbbi jól kifejezhető gj, ill. tj betűkkel, pl.G

jőr, Gjarm

at, Gjula, M

atjás, Lejl (L

é1), Bejla (B

éla, de néhacsak B

ela alakban írja), Hunjadi, G

ejza stb.A

császárok, királyok, királynők neveit latinos formában írja:

Karolus, L

iopoldus, Friderikus, M

arija Kalavudija (C

laudia) stb.A

szerző a számára ism

eretlen neveket gyakran erősen eltor-zítja, pl. C

sicslija (CilIei), C

sicsi (Zichy), G

écsi (Ghyczy), Istejn-

viI (Steinw

ille), Szajavodja (S

zavója), Karispam

id (Kriechbaum

),A

Madzsar T

árihi a több téves és hiányos adata ellenére na-gyon érdekes és figyelem

re méltó m

ű, mert híven tükrözi, hogyan

látták Magyarországot, a m

agyar történelmet m

ohamedán szem

-m

el a XV

III. század első felében.

Blaskovics József

302 NÉ

V- É

S T

ÁR

GY

MU

TA

TÓ

A szám

ok az eredeti kézirat oldalszámait m

utatják.

Aba, m

agyar király 10 = A

ba Sám

uel (†1044)aga 46 =

itt: kisebb reguláris katonai egységek parancsnoka azoszm

án hadseregben. A janicsár aga =

a janicsárok főpa-rancsnoka; m

agas rangú katonai méltóság

Ahm

ed szultán 25 = 1. A

hmed (1590-1617)

Agusztusz F

riderikusz 56 = F

rigyes Agost lengyel király (1670-

1733)A

k vára 63 = A

kkerman

Akszu folyó 67 =

Dnyeszter (F

ehér folyó)alajbég =

járási katonai parancsnok. Az alaj feudális lovasokból

(szipáhi) álló, ezer főt is elérő katonai egységA

ladár, Attila fia 5, 6

Alam

anország 18, 45 = N

émetország

Alap vára 23, 43 =

Alsóalap (F

ehér vm.)

Albert m

agyar király 17 = m

int német király

II. Albrecht (1397-1439)

Ali pasa nagyvezir (1661-ben) 37

Alsó-M

adzsarisztán (Madzsarisztán-i zír) 39

II. András (1176-1235) m

agyar király 13III. A

ndrás (1260?-1301) magyar király 14

I. Apafi M

ihál (1632-1690) erdélyi fejedelem 37, 44

II. Apafi M

ihál (1676-1713) erdélyi fejedelem 42, 44

ariánus vallás 75A

rpád fövezér 8A

rsó Szeg vára 42

Aszja 49 =

Azsia

Atila 3, 4

Avuszturja 7, 25, 36, 39 =

Ausztria

Avrupa 2, 3 47 =

Európa

Badon hercege 43, 44, 45 =

bádeni herceg, fővezér (1688-1690)B

ajezid szultán 16 = II. B

ajezid (1447-1512)B

ánfi Georg 45, 49 =

Bánffy G

yörgy erdélyi helytartó (1692-ben)B

arasó 12, 16, 27, 41, 44, 56, 64 = B

rassó városa

303

Bardfal város 14 =

Bártfa, 1. P

ártfaB

ásta 26, 27, 28 = B

ásta György császári hadvezér (1544-1607)

Bátori A

ndrás 26 = B

áthory András bíboros, erdélyi fejedelem

(1566-1599)B

átori erdélyi fejedelem 30, 31 =

Báthory G

ábor (1599-1613)

Bátori István erdélyi vajda (1570-ben) 20, 23, 24 =

Báthori István

lengyel király (1533-1586)B

átori Kristóf, erdélyi vajda (1571-ben) 23, 24 =

Báthori K

.(1530-1581)

Báthori Z

sigmond erdélyi vajda 24-27 =

Báthory Z

s. (1572-1613)B

ecs 19-21, 38, 41, 58, 61, 62, 70 = B

écsB

ecs- Új vár 39 =

Bécsújhely

Bejla (B

ela) 10 = 1. B

éla magyar király (†l063) II. B

ela II = II.

(Vak) B

éla magyar király (1108-1

141)

III. Bela 12 =

III. Béla m

agyar király (1148-1196) IV.

Bela 13 =

IV. B

éla magyar király (1206-1270)

Béldi P

ál, Uzoni gróf 40 (1621-1679)

Belgirád 18, 19, 21, 43-45, 53, 54, 65, 66 =

Belgrád

Belgirád, erdeli 32, 51, 74 =

Gyulafehérvár

Beregügji (?) környéke 45

Betlen A

dám 62 =

Bethlen A

. gróf (1724-1772)B

etlen Gábor 30, 31, 32 =

Bethlen G

. erdélyi fejedelem (1580-

1629)B

irankovan, Eflak vajdája (1714-ben) 51

Bisztricsa B

ána város 31 = B

esztercebányaB

ogdan, Bugdan (ország) 15, 16, 26, 35, 37 =

Moldva

Bolont vára 42

Bónis F

erencs 39B

oros Janova vára 36 = B

orosjenőB

oszna tartomány 43, 70, 71 =

Bosznia

Bovarija 43, 57 =

Bajorország

bölük = az oszm

án hadseregben kisebb katonai egység, kb. meg-

felel a századnakB

udun (vára) 19-22, 37, 42, 67 = B

udaB

ugdan 1. Bogdan

Bulcs vezér (kapudan) 8

Büjük A

da (= N

agy Sziget) 43

304

Bükres 53 =

Bukarest

Csaba (királyfi) 5

Csanád vára 42

Császár P

éter 33C

sehország 27, 58C

sekinár vára 42C

sicsi István 44 = Z

ichy István generális (1690-ben)C

sicslija grófja 20 = C

zillei Ulrik (1406-1456)

Csík (vidéke) 66

Dalm

acsija tartomány 17 =

Dalm

áciaD

ani Marka 48 =

Dánia

Debrecsin város 33, 40, 41 =

Debrecen

Defter =

füzet, irka; összeírás, adó- és lakosságösszeírás; admi-

nisztrációs iratokD

est Iklimi 1 =

a Sztyeppek V

ilágsávjaD

est-i Kebir 1, 6, 8 =

a Nagy S

ztyeppD

est-i Kipcsak 2 =

a Kipcsakok S

ztyeppjeD

onavald generális (1687-ben) 43D

una folyó 65, 1. Tuna

Ecsed vára 31

Eflak (tartom

ány), császári 58-59, 60, 64, 66 = V

alachía (egy ré-sze)

Efiak, m

adzsar eflak, erdeli efiak 3~ 7, 14 = erdélyi rom

ánE

fiak (ország) IS, 24, 37, 51, 53, 54 =

Valachía,

Havasalföld E

gre vára 25, 43 = E

gerÉ

hínség Erdélyben (1737, 1740) 62, 66

Elionóra 32 =

II. Ferdinand császár (1578-1637) felesége

Elionóra M

agdalena Terezsija császárné (†1720) 40, 56

Eliszabela, Z

apoljai János felesége 23E

lizabet Krisztina 58 =

1. Elizsabeta

Elizsabeta császárné 51 =

Erzsébet m

agyar királyné (1692-1750)E

lszacsijja ország 51 = E

lzászE

nid város 13 = E

nyedE

perjes város 16, 39, 46, 53E

rbevil nemcse generális 48 =

Herbeville (L

ajos) 1705-benE

rdel (országa) -passim =

Erdély

Ersek Ú

jvár 35, 37 = É

rsekújvárE

sztergon 25, 42, 48 = E

sztergom, 1. Ü

sztürgon

305

Eszterházi L

ászló, Ferencs, G

áspár, Tam

ás (†1652) 35E

szterházi palatinus 32 = E

sterházy Miklós nádor (1582-1645)

Evgenius királyfi 46, 52, 53, 62 =

Szavojai Jenő herceg (1663-

1736)F

első = M

adzsarisztán (Madzsarisztán-i bálá) 32, 39 =

Felső-

Magyarország

Fenes helység (E

rdélyben) 36I. F

erdinandus király (1503-1564) 22II. F

erdinandus király (1578-1637) 31, 32, 33III. F

erdinandus király (1608-1657) 32, 36IV

. Ferdinandus király (1633-1654) 34

Ferm

án 40 = szultáni parancs(levél)

Filek vára 41 =

Fülek

V. F

ilipusz, Iszpanja királya 58 = V

. Fülöp, S

panyolország kirá-lya (1683-1746)

Firancsa(ország) 4, 49, 51 =

Franciaország

Firenk 4 =

frank; olaszF

lavics vára 42F

lorencsija 64 = F

irenzeF

ogaras vára 14, 44F

orgács Adám

55 = F

orgách A. gróf, császári generális (1601-

1681)F

orgács Sim

on 47 = F

orgách S. generális (1669-1730)

Fődvár 54 =

Tiszafóldvár

Frangepa 39 =

Frangepán F

erenc (†1671)F

riderikus 19, 20 = F

rigyes német király és róm

ai császár (1415-1493)

Friderikus, A

gost lengyel király fia (1718) 56V

. Friderikus cseh király (1651) 35

földrengés 24, 41, 45, 64G

écsi János, Erdel korm

ányzója (1585-ben) 24 = G

hyczy JánosG

aller János 61 = H

aller János II. (†1758), Erdély korm

ányzója,1. H

allerG

aracs város 39 = G

raz ausztriai városG

aroszló (helység) 26G

ejza fejedelem 9

III. Gejza (1142-ben) II =

II. Géza m

agyar király (1130-1162)G

jalu 56 = G

yalu, falu Erdélyben

306

Gjarm

at város 33 = B

alassagyarmat

Gjör vára 25 =

Győr

Gjula vára 8, 46 =

Gyulafehérvár

Gjulaji István 62 =

Gyulai 1. erdélyi előkelőség

Gjulaji L

ászló 62 = G

yulai L. erdélyi előkelőség

Goroska helység 65 =

Gorodiska, 1. H

iszarcsikG

othard 38 = S

zent Gotthárd

gurus 15 = pénzegység. K

ara gurus (fekete gurus) = florén =

100dénár. T

örvényes pénzegység a Habsburg-birodalom

ban,m

ely elterjedt egész Európában. T

öbbféle ezüstből vert florénvolt, m

elyeket a XV

II. sz.-ban egyenértékűnek tartottak am

agyar forinttal. Idővel megfeketedtek, innét a "fekete" jelző.

A gurus szó a ném

et Grosch átvétele

Hajzer 44, H

ajszter Sibert generális 47, 49 =

Heister S

iegbertosztrák tábornagy (1646-1718)

Haller János, E

rdel kormányzója 61, 62, 1. G

allerH

áromszék 64, 66 =

Három

szék megye

Harvatország 42 =

Horvátország

Hatvan vára 25

Henrijeta, R

ákóczi Zsigm

ond felesége 35hidzsret (hidzsra) 1, 8 =

Moham

ed próféta menekülése M

ekkábólM

edinába 622. júl. 16-án, mely nap a m

ohamedán időszám

í-tás kezdete

Hiszarcsik helység 65 =

1. Goroska

Hungarija 67

Hunjadi János 17, 18, 19 =

Hunyadi János

Hunjadi L

ászló 20 = H

unyadi János fiaH

unjadi Matjás 20, 21 =

Mátyás király

Imre király 12 =

Imre m

agyar király (1196-1205)Ingiltere 55 =

Anglia

Irsova 53, 54 55 = O

rsova váraIsporik, A

vuszturja föhercege 38, 39 = S

porekJohann gróf császári tábornok (1601-1679)Istanbul 51Isteinvil, Istejnvil50) 52, 54, 57 =

Steinw

ille császári tábornokIstván 9 =

Szent István király (975-1078)

II. István király II (1101-1131)III. István király 12 (1162-1172)

307

IV. István (!) 13 =

V. István (1270-1272)

István erdeli vajda 16 (1401-ben)Íszá próféta 1-4, 6-9, 11, 13, 21, 32 =

Jézus Krisztus

Iszklavun nemzet 73 =

szláv nemzet

Iszklavun népek 70 = szláv népek

Iszklavonja országa 43, 70 = S

zlavóniaIszpanja 38, 49 =

Spanyolország

Isztoni Belgirád 23, 43 =

Székesfehérvár

Iszvecs 32 = svéd

Italja 4, 5, 7, 14, 64 = Itália

Itil folyó 1 = V

olgaJános erdeli vajda, m

agyar király 22 = S

zapolyai János (1487-1540)

János, Zapoljai fia 22, 23 =

II. Szapolyai János m

agyar király(1540-1571)

Janova vára 24 = B

orosjenőJeni P

alanka 53, 54Jozefus király 40, 43, 44, 46, 47, 50 =

I. József magyar király és

császár (1678-1711)K

aladija, Kalavudija F

elicsitász, Isporik herceg lánya 59, 40 =C

laudiaK

alló vára 23 = N

agykállóK

álmán király 11 =

(Könyves) K

álmán m

agyar király (1095-1116)

Kalocsa városa 42

Kandija 38 =

Kréta szigete

Kanizsa vára 26, 44, 47 =

= N

agykanizsaK

apos vára 42 = K

aposvárK

arafa generális 43 = C

araffa Antonio gróf (†1693)

Karolina út 55

Karolina vára 52

II. Karol 14 =

Róbert K

ároly magyar király (1308-1342)

Karolus, nem

cse császár 6 = N

agy Károly (768-814)

V. K

arolus 22 = V

. Károly ném

et-római császár (1519-1556)

VI. K

arolus 50 = V

I. Károly ném

et-római császár, m

int magyar

király III. K. (1695-1740)

Karolus A

lbertus 57 = V

II. Károly ném

et-római császár (1697-

1745)

308

Karolus V

encseslaus 42K

arolus, báró de Tiga (?), császári generális (1726-ban) 58, 59

Karispam

id 50, Karpaum

end, Erdel főgenerálisa 49 =

Kriech-

baum tábornok

Kasa város 14, 30, 31, 33, 39 =

Kassa

Kászoni báró 59

Kaszton herceg, F

lorencsija uralkodója 64 Katerina, B

ethlen Gá-

bor felesége 32K

azakok 66 = kozákok

Kem

in János 37 = K

emény János, erdélyi fejedelern (1607-1662)

Kend vezér 8

Kenikszik L

otharus 57, Kenkeszik 58 =

császári tábornokK

eresztes mezeje 25 =

Mezőkeresztes (B

orsod m.)

Keskem

et város 49 = K

ecskemét

Kinizsi P

ál 20 (†1494)K

iral-Jova, helység Etlakban 55

Kirim

37 = K

rím (félsziget)

Kis K

aszel helység 37 = K

is Selyk község a m

edgyesi járásbanK

ján Adám

gróf, horvát bán 44 = B

atthyány Adám

(1662-1705)K

olozsvár 12, 18,26,55,46,51,60,61 Kolum

bus 21K

omaran város 67

Korazor vára 42

Kornislstván, erdélyi korm

ánybiztos (1756-ban) 62K

ornis Zsigm

ond, Erdély korm

ányzója (†I731)51, 52, 55, 59, 60Kőszeg vára 57

Krovacsija ország 70 =

Horvátország

Kuklender 48 =

Kucklander tábornok

Kücsük pasa fővezér (1662-ben) =

Kücsük M

ehmet pasa

Ladáni G

ergel 31L

ajos király 15 = N

agy Lajos m

agyar király (1342-1382)II. L

ajos 21, 22 = m

agyar és cseh király (1506-1526)L

ászló, Szent II =

magyar király (1077-1095)

II. László m

agyar király (1211-ben!) 13 (ur. 1162-1163)III. L

ászló magyar király (1273-ban!) 14 (ur. 1204-1205)

IV. L

ászló magyar király 17, 18 =

I. Ulászló (Jagelló, 1424-1444)

V. L

ászló 18, 19 -(Posturnus) L

ászló magyar és cseh király

(1440-1457)

309

VI. L

ászló magyar király 21 =

II. Ulászló (D

obzse vagy Jagelló,1469-1516)

Jeh = lengyel

Lehország 26, 36, 66 =

Lengyelország

Lejl kapitány 8 =

Lél vezér

Leva város 45 =

Léva

Liopold vára 38 =

Lipótvár

Liopoldus Ignacius 36, 38, 48 =

1. Lipót m

agyar király (1640-1705)

Liopoldus Jozefus 47 =

Lipót József (1700-I701)

Lipova vára 24, 43, 45 =

Lippa

Lobkovics herceg 64 =

Lobkow

itz Johann osztrák tábornok, Er-

dély főkormányz6ja (1686-1755)

Lokm

er Karolus 50 =

Lorrain K

ároly (Lotharingiai) császári

megbízott 1711-ben

Lorina hercege 60, 61, 63, 64 =

Lotharingiai F

erenc István(†1765), M

ária Terézia királynő férje

Lőcse város 13 =

Lőcse

Lukszem

burg 59L

upu135 = B

ugdan vajdája (1653-ban)M

adzsar 40, Madzsarisztán -passim

= M

agyarország; Alsó

Madzsarisztán 39, F

első-Madzsariszt án 32, 39; M

adzsarm

emleketi (M

agyarország) 67M

akszimiliánus 23 =

1. Miksa m

agyar király (1527-1576)M

akszimiliánus nem

cse herceg 25 = W

ksa osztrák főherceg(1558-1618)

Mansfeld gróf 25 =

Mansfeld K

ároly hadvezér(1543-1595)M

áramaros 54

marhavész 40, 49

Márija királynő (1370-1395) IS

Márija A

málija 57 =

József császár második lánya, A

lbert Károly

bajor herceg feleségeM

árija Jozefa 56 = József császár idősebbik lánya, F

rigyes Agast

feleségeM

árija Terézija 57, 61 =

magyar királynő (1717-1780)

Matjás király 18, 20, 21 =

Mátyás király (1443-1490) 1. H

unjadiM

atjás király 30 = II. M

átyás (1557-1619) magyar és cseh király

310

Medgjes város 12, 65 =

Medgyes 1. S

zász-Medgyes M

edzsdi bég17

Mehadije vára 55 =

Mechadia (m

a: Jugoszláviában)M

ehmed szultán 19 =

II. Mehm

ed (Fátih) 1420-1481

III. Mehm

ed szultán (1567-1603) 25IV

. Mehm

ed szultán (1641-1692) 41M

ihal, Bugdan vajdája 26, 27

Mogutcsija város 18 =

Mainz

Mohács 21, 42

Monte K

ukoli 37 = M

ontecuccoli Reym

ond, herceg, hadvezér(1609-1680)

Mora szigete 51

moszkoviak 63 =

oroszokII. M

urad szultán (1402-1451) 16, 17N

ádasdi Ferencs, gróf 38 =

gr. Nádasdy F

erenc (1625-1671)N

agy Bána 39 =

Nagy B

ánya (Eperjes m

ellett)N

agy Szebin 39 =

Nagyszeben

Nagy S

zombat 44 =

Nagyszom

batN

án 21 = K

enyérmező

Naszárí 67 =

názáreti, azaz keresztényN

av Burk hercegt 40

Nederlanda 55 =

Hollandia

nemcse – passim

= ném

et (osztrák)nem

es (kjsizáde) 75N

igeboli 16, 60 = N

ikápolyN

ikolaj bég, Eflak vajdája 53

Nisz város 45, 63 =

Nis

Nitra vár 34, 35, 49 =

Nyitra

Oguszto város 44 =

Augsburg

Olti folyó 54 =

Olt (E

rdélyben)O

nod város 33O

rakovics vára Horvátországban 43

Oszek vára 43 =

Eszék

Oszm

án dinasztia 15, 16, 19, 21, 29O

to 14 = O

ttó magyar király (1261-1312)

Özi folyó 63 =

Dnyeper

Özi vára 63 =

Ocsakov

311

palanka = cölöpökből, deszkából és gerendákból készült kisebb

eröditmény

Pálfi János tábornok, horvát bán 47, 50

Pálfi M

iklós palatinus (1657-1732) 60P

annonija 2, 67P

araga városa 27, 30 = P

rága 1. Pirag

Pártfa 39 =

Bánfa, 1. B

ardfalpasa -passim

= m

agas katonai és polgári rangfokozat az oszmán

birodalomban; egy tartom

ány legf'óbb katonai parancsnoka, aszultán helytartója

Pasau város 40 =

Passau

Patak vára 47 =

Sárospatak

Pedzset vára 42 =

Pécs (?)

Péró szerb lázadó kapitány 61 =

Szegedinac Jovanovic P

éro(1655-1736)

Peste város 20, 42 =

Pest

pestisjárvány 56P

eter Alam

ani 10 = P

éter magyar király (1011-1046)

Pi rag város 58 =

Prága, 1. P

aragaP

isztericsa város Erdélyben 13, 27, 54 =

Bisztrica

Pocskaji István 28, 29 =

Bocskai 1. erdélyi fejedelem

(1557-1606)

Podebrádi, cseh király 20 =

Jin Podebrad (1420-1471)

Pozsega vára 43

Pozson 31, 32, 38-40,43,51,60,67,70 =

Pozsony

Pozsorofcsa 55 =

Passarovi m

a Pozarcvac

Pudm

erics 48 = B

udmerice, pezinoki járás (S

zlovákia)P

üspöki vára 42R

abutin gróf 42 = R

abutin Johann (1642-1717) császári hadvezérP. cII. R

ákócsi Ferenc 48, 49, 50 =

II. Rákóczi F

. (1686-1735)1. R

ákócsi György 32 =

1. Rákóczi G

y., Erdély fejedelm

e (1593-1648)

II. Rákócsi G

eorg 34, 36 = II. R

ákóczi György, erdélyi fejedelem

(1621-1660)R

ákócsi Zsigm

ond 29, 30, 32, 35 = R

ákóczi Zs.

(1544-1608), Erdély korm

ányzója

312

Rakom

an 33 = R

akamaz helység (S

zabolcs m.)

Raskó m

ezősége 29 = R

ákos mező

Rastad 51 =

Rastadt város S

zászországban Rebenik, hely

Eflakban 54

Róm

a 4, 5II. R

udolfus 23, 29, 30 = II. R

udolf német-róm

aicsászár (1552-1612)S

ebes 46 = K

aránsebes városS

egesvár város 12, 27, 37S

ej arius 15S

iklós vára 23, 42S

ikmond király 15, 16 =

Zsigm

ond magyar király

(1387-1437)S

imontoron vára 42 =

Sim

ontornya (Tolna m

.)S

örkel (?) báró, erdélyi püspök (1729-ben) 59S

zabijja 35 = 1. L

ipót császár feleségeS

zabolcs kapitány (vezér) 8S

zajavodja (!) 46, 52 = S

zavója 1. Szinavedja

Szakm

ár 29, 36 = S

zatmár

Szakszónia 56 =

Szászország

Szalam

on király II = S

alamon m

agyar király(1052-1087)S

zalonta 33 = N

agyszalonta városszandzsak 71 =

adminisztratív egység az oszm

án birodalomban,

mely vilájetekre (tartom

ányokra) oszlott. A vilájet néhány

szandzsakból tevődött össze, a szandzsakok viszont több já-rásból (náhilje)

szarvasmarhavész 40

Szász-M

edgyes város 29, 1. Medgjes

Szászváros 12

Szatm

ár város 54 = 1. S

zakmár

Szebin város 12,27,47,49, 50, 51, 53, 54, 56, 64, 74 =

Nagysze-

benS

zeged város 23, 42S

zekel Mózes 27 =

Székely M

. erdélyi fejedelem (1550-1603),

hadvezérS

zemendre város 45, 71 =

Sm

ederovo (Jug.)S

zemere (csatahely) 47

313

Szenta 46 =

Zenta

Szent Im

re (hely) 17 = M

arosszentimre falva E

rdélybenS

zerencs város 32S

zepes tartomány 15 =

Szepes várm

egyeS

zervija tartomány 63, 66, 71 =

Szerbia

Szibna szoros 48 =

zsibói szorosS

zicsilija 56 = S

zicíliaS

ziheb város 71 ==

Sebenico

Szikam

berija város 5 = S

icambria

Szilázi János 31

Szilágyi M

ihál 20 = N

tagyarország kúrmányz6ja

(†1460)S

zinavedja, 52 = S

zav6ja 1. Szajavodja

Szinán pasa 24 =

Kodzsa S

zinán pasa (†1596) Szülejm

án szultán21, 23 =

1. (Nagy) S

zülejmán (1520-1566)

Szüvorna 45 =

Szalánkem

cnT

attenbak 39 = T

attenbach Rázm

an gróf (1631-1671)T

aksos kapitány, vezér 8, 9 = T

aksonyT

ata vára 25T

ekra vára 42 = T

ekija város, ma: É

szak- Jugoszlá~viábanT

en foly6 1 = D

onT

imisvár 23, 52, 59, 64 =

Tem

esvárT

isza foly661T

isza vára 23T

olun város 4 = C

atalaunum (F

ranciaországban TuIIn)

Torda város 19

Toszkánija 64 =

Toscana nagyhercegség

Tököli Im

re 44, 45 = T

hököly 1. (1657-1705) Tököli M

ihál, er-délyi tábornok (†1690) 44

Trencsín 49 =

Trencsén

Tuna folv6 60 =

Duna

tűzvész 35, 41, 44, 45, 57, 58U

gocsa (várml'gye) 54

Újvilág 21 =

Am

erikaÜ

ngürüsz 67 = M

agyarországÜ

rs kapitány (VC

ZC

lo) 8Ü

stökös csillag 40, 62

314

Üsztürgon 23 =

Esztergom

, 1. Esztergon

Vács vára 25, 31, 42 =

Vác

Val isz, K

omesz P

aulusz 59, 60, 61 = W

allis Paul gróf (1677-

1737), császári táborszernagyV

árad II, 30 36, 52 = N

agyváradV

áradin vára 52 = N

agyváradV

árad vára 4 3 = P

éterváradV

árat vára 45 = N

agyvárad, 1. Várad

Várda vára 42 =

Várda (S

omogy m

.)V

árna 18II. V

encseslaus 14 = V

encel magyar király (III.

Václav P

remysl cseh király 1289-1306) V

enedik 5, 17 = V

elenceV

eselíni 59, 61, 62 = W

esselényi Ferenc báró

Veteráni gróf 46 =

Veteráni F

rigyes (1650-1695) császári fővezérV

ezek 35 = V

ezekény helység, Garam

vezekényV

ilhelma A

mália, Jozefus császár felesége 46

Vir m

ond Kom

es nemcse fővezér (1721-ben) 57

Visegrád vára 42

Zagrab város 70 =

Zágráb

Zapoljaji János 22 =

Szapolyai János m

agyar király (1487-1540)Z

emlin vára 19 =

Zim

onyZ

eríni főúr 24 = Z

rínyi V. M

ikl6s (1559-1605)Z

eríni Péter 39 =

Zrínyi IV

. Péter (1621-1671) Z

olijom vára 31 =

Z6lyom

Zoltán fejedelem

8

315

FÜ

GG

ELÉ

K

316

317318

319320

HIS

TO

RY

OF

TH

E H

UN

SEarly in the threehundriedts B.C.. there

lived a group of herdsmen in the Inner-

Mongolia area, China. Their name was "Shian

Yuen". This is the place where the Huns

originated from. In the area of the Wolf

Mountain and the Danging Mountain. Inner-

Mongolia, the Huns had built their civiliza-

tion and prosperity. The political center of

the Huns was in Manton City. Today this

place is situated in Wunan County. The first

slave system was barn here in North China,

also. In the year of 59 B.C. an inner or

civil war broke out. The Huns were divided

into five parts. Years later, the Huns were

divided into two parts: Northern Huns and

Southern Huns. The head of the Southern Huns

was Huhanshing and he surrendered / to Han.

The head of the Northern Huns was Zhighi.

who settled at Illy. Yin Tian. Later, west

of Lake Balkash. Around 36 B.C. Zhighi was

killed by General Chen Tang of Han Forces.

In this way the Northern Huns were dis-

solved.

After the Southern Huns surrendered to

Han. Huhanshing asked to marry a princess.

The Emperor let a beauty marry Huhanshing.

The friendly relationship lasted until Wang

Mang took the throne. The relationship with

Wang Mang. but had been reconciliated by

Han. until the East Han Dynasty vas estab-

lished. In 48 D.C. inner war broke out be-

tween the Huns once again. They were split

into two parts at this time. Huhanshing's

grandson

surrendered

to

Han,

namely

the

Southern Huns. The Northern Huns were re-

maining just North of the Southern Huns.

321

Moving West.

Since 48 A.D., the Northern Huns had been

fighting with the Southern Huns and Han. In

89

A.D.

East

Han

Bent

General

Doushian

against the Northern Huns. The Northern Huns

were defeated. Some 200,000 surrendered to

Han and some 100.000 surrendered to Shianpi.

The rest moved West.

The westward moving group passed the Jing

Hui Mountain, Balkash Lake, Aral Sei, and

the Caspian Sei. They defeated the Roman Em-

peror, and stirred III of Europe. The North-

ern Huns went on fighting toward the West,

and occupied Danhue after more than 280

years. In 896 A.D., Hungary vas established.

The first king was Apad.

Hang Zhaojn

The Hungarians of ten say that their fa-

ther vas Huns and their mother was Chinese.

This story comes from the story of Han's

beauty, Wang Zhaojn, vho married Huhanshing,

the leader of the Huns. It had been a very

moving story known to every Chinese, that a

Han's beauty who had grown up in the rich

palace and had gone to the wild grassland as

a "peace missioner".

After

Wang

Zhaojn

married

Huhanshing,

they had a son. When Huhanshing died, Wang

Zhojn wrote to the Han Emperor and asked for

permission to return (home). The Han Emperor

did not approve and ordered her to live by

the Hun customs. Therefore, according to the

customs

of

the

Huns,

she

married

Huhanshing's first Bon from a former mar-

riage and they had ten daughters.

Wang's marriage to the Huns really laid

the seeds of friendship between Han and the

Huns. A Chinese-style palace vas found in

322

South Siberia, USSR. It is believed to be

the palace of Wang's first daughter.

The appearance of the Huns vas different

at the beginning of the early ancient ages

and by the middle of the ancient age. In the

early ancient ages the Huns had white skin.

high nose bridge and were hairy. In the mid-

dle ages, because of the marriages between

the Hans and Huns, the Huns became yellow

and gat low nosebridge and broad forehead.

The Hungarian scholars said that although

the Hungarian is the offspring of the Huns,

the appearance of the Hungarians is differ-

ent from the Huns in the early ancient ages.

About the name "Hungary", "Hun" came from

the Huns and "gary" means the place to live.

In Chinese, Hun is said to be Hun-Nu. In the

Greek Hi story Huns were called “Hunner".

One can observe the similarity between "NU"

and "NER".

The territory of the Huns covered Asia

and Europe. It's culture was composed mainly

of the Northern Grassland and some from Han,

Greece and Iran. This was also proved by the

Russian archeologists in Mongolia by their

discoveries there in 1924.

In the 1000's B.C. China lived in her

Bronze Age period. In the meantime, along

the

River

of

Dnieper

there

was

another

Bronze period that had developed. The histo-

rians call it SCYTHA Culture. This Culture

was transfered to Siberia and Mongolia. Fi-

nally, the Southern Huns became Hanized and

the Northern Huns went into the Greek and

Roman cultural circle.

Hungarians and Chinese are blood-related

nationalities. The Hungarian language has

many similarities with the language of the

323

Huns, but has even more in common with Chi-

nese. One reason why the Emperor of the Han

Dynasty, Ghenghis Khan and other Chinese em-

perors went to Hungary is because of this.

Their soldiers were mainly Hans and Huns,

and many of them remained there and never

returned. Hungary has many common customs

with the Huns, such as: pray to the Sun 1n

the morning, to the Moon in the evening. The

left seat 15 regarded as the upper place,

etc.

A hunok története

A K

r.e. 3. század elején Belső-M

ongólia, Kínában, élt egy

népcsoport. Gulyás, pásztornép. N

evtik: "Shian Y

üen" volt. Ez

volt az a terület, ahonnan a hunok származtak. A

hunok a Farkas

(Wolf) és D

anging hegység, Belső-M

ongólia térségében építettékki civilizációjukat, m

űveltségüket, jólétüket, gazdagságukat. Ahunok politikai központja M

anton városa volt, és ma ez a hely

Wunan közigazgatási területére esik. A

z első rabszolgatartó rend-szer m

egalapítása Észak-K

ínában ugyancsak itt született meg.

Kr.e. 59-ben egy belsőháború robbant ki közöttük. A

hunok ötrészre szakadtak. É

vek múltán a hunok két részre voltak oszolva:

az északi

és a

déli hunokra.

A

déli hunok

vezetője, feje

Huhanshing volt cs ő behódolt a han uralkodónak. A

z északi hu-nok feje Z

highi volt, ő Illy, Vin T

ian mellett telepedett le, m

ajd aB

alkhash tótól nyugatra. Kr.e. 36-ban Z

highi-t a han erők tábor-noka C

hen Tang m

egölte. Ezért az északi hunok szétoszlottak.

Miután

a déli

hunok behódoltak

a han

uralkodónak,H

uhanshing feleségül kért egy hercegnőt és a han uralkodó enge-délyt adott, hogy egy szépség feleségül m

enjen Huhanshinghez.

A baráti állapot addig tartott, am

íg Wang M

ang nem lépett a trón-

ra. Akkor a hunok m

egszüntették a viszonyt Wang M

anggal, de ahan uralkodó később kiengesztelte őket, am

ikor a Keleti-H

an di-nasztia m

eg lett alapítva. Kr. U

. 48-ban újra polgárháború robbantki a hunok között. E

zúttal két részre oszlottak. Huhanshing uno-

324

kája behódolt a han uralkodónak, nevezetesen a déli hunok. Az

északi hunok északon maradtak, északra a déli hunoktól.

A N

yugatfelé m

ozgás, költőzés

Az északi hunok K

r.u. 48 óta harcoltak a déli hunok és a hanuralkodó ellen. 89-ben a K

eleti Han uralkodó D

oushian táborno-kot küldte az északi hunok ellen. A

z északi hunokat legyőzte.M

integy 200000 megadta m

agát a han uralkodónak és mintegy

100000 Shianpi előtt tette le a fegyvert. A többiek N

yugat felé in-dultak. A

nyugat felé vonuló rész a Jing Hui hegység, B

alkhash-tó, A

ral-tó és a Kaspi tenger m

entén vonult el, míg végül eljutot-

tak Európába. M

egverték a római uralkodót és felkavarták egész

Európát. A

z északi hunok harcolva vonultak nyugat felé és mint-

egy 280 év múlva elfoglalták D

anhue-t. 896-ban megalapították

Magyarországot. A

z első király Apad volt.

Wan

g Zh

aojun

A m

agyarok gyakran mondják, hogy édesapjuk hun volt,

édesanyjuk kínai. Ez abból a történetből ered, am

ikor a han ural-kodóház egy szépsége, W

ang Zhaojun feleségül m

ent Huhan-

shinghez, a hunok uralkodójához, vezetőjéhez. Nagyon m

eghatótörténet volt ez, am

elyet minden kínai jól ism

ert, s amely szerint a

Han uralkodóház egy szépsége, akit a gazdag palotában neveltek

fel, elindult a vad, füves pusztába. mint "békehirdető".

Miután W

ang Zhaojun hou.ám

ent Huhanshinghez, született

egy fiuk. Huhanshing halála után W

ang Zhaojun levelet írt a han

uralkodónak, s engedélyt kért, hogy visszatérhessen. De a H

anuralkodó ezt nem

engedte meg, és m

egparancsolta neki, hogyahunok szokásai szerint éljen. E

zért a hunok szokásainak megfe-

lelően Huhanshing első fiának lett a felesége, aki egy korábbi há-

zasságból született. és akivel 10 leányuk született.W

ang házassága valóban elvetette a barátság magvait a han

és a hun nép között. A S

zovjetunió területén, Dél-S

zibériában egykínai stílusban épült palotát találtak, am

elyről úgy hiszik, Wang

első leányának palotája volt.A

hunok megjelenése különböző volt a korai ókorban és az

ókor középső szakaszában. A korai ókorban arcbőrük fehér színe-

zetű volt, az orrnyergük magas és a hajzatuk sűrű volt. A

középső

325

szakaszban azonban, a házasságok révén a han és a hun nép kö-zött a hunok sárgábbak lettek, alacsony lett az orrnyergük, ésszéles a hom

lokuk. Magyar kutatók úgy m

ondják, hogy mind-

azonáltal, hogya magyar a hun nép egy ága, a m

agyar nép meg-

jelenése nem olyan, m

int a korai ókor hunjaié. Magyarország

"Hungary" nevének "H

un" része a hunokra vonatkozik, núg a"gary" jelentése: a hely, ahol élni lehet, kell.

A kínaiban a hunok neve "H

un-Nu". A

görög történelemben

nevük "Hunner". L

áthatod a hasonlóságot a "NU

" és a "NE

R" kö-

zött.A

hunok területe

Azsiát

és E

urópát foglalta

magába.

Kulturájuk az északi fU

ves puszta kultúrája, más része han, görög

és iráni eredetű volt. Ezt az orosz régészek is bizonyították m

on-góliai felfedezéseikkel 1924-ben. K

r.e. 1000 táján Kína bronzko-

rát élte, abban találtatott, mialatt a D

nepier folyó mentén szintén

bronzkor volt található. Ezt a bronzkort a történészek szkíta kultú-

rának nevezik. Ez a kultúra érkezett, lett elhozva S

zibériába ésM

ongóliába. De végülis a déli hunok hanizálódtak, m

íg az északihunok a görög és a róm

ai kulturális körbe kerültek.A

magyarok és a kínaiak vér szerint rokon népek. A

magyar

nyelvnek számtalan hasonlósága lelhető a hun nyelvvel, de m

égtöbb a kínaival. E

z az oka annak, hogy a Han-dinasztia császára,

uralkodója, Dzsingisz kán és m

ás kínai uralkodók Magyarország-

ra mentek. K

atonáik főleg hanok és hunok voltak. Sokan közülük

ott is maradtak és sohasem

tértek vissza. Magyarországnak sok

közös hagyománya van a hunokkal, m

int: Nap-im

ádás reggel,H

old-imádás este, a baloldali ülőhely a m

agasabbrendű helynektekintendő, stb.

Chen M

oon Geum

asszonya híres Pekingi E

gyetem törté-

nészprofesszorának levele a hunokról.

326

Wan

g Zhaoju

n sírja "

ohh

ot, Belső M

ongóliáb

an. S

zemélyéb

en az Árp

ád-

ház egyik

ösét tmtelh

etjük

. A sír m

e&iátogatását tervb

e vettük

.

Belső-ázsiai és k

ínai ízlés találk

ozása ezen az A

ltáj hegyvid

éki P

azyrik II.

ku

rgánb

an talált faliszőn

yegen. Hu

n-szk

íta művészet.

327

Nagy S

ándornak a keleti népek történetében egészen más

szerepe van, mint am

ilyennek mi ism

erjük az európai történelem-

ből. Nagy S

ándor – Iszkender, az ókori történelem legendás hőse,

valóságos prófétaként tisztelik.Iszkender

(Kr.e.

356-323) kitűnő

neveltetésben részesült,

Aristoteles volt a tanítóm

estere. Ham

ar kitűnt rendkívüli tehet-ségével. E

gyszer álmában m

egjelent neki Ilyas (=É

liás) próféta,aki az iszlám

egyik legnagyobb szentje. A keleti irodalom

banH

izir próféta néven is ismeretes. (E

z a Kr.e. 9. században élt.)

Bölcs és jóságos aggastyán alakjában jelenik m

eg és a bajban le-vőket átsegíti nehézségeiken és jó tanácsokkal látja el.

Iszkendert arra buzdította, hogy keljen útra, keresse meg az

"élet vizét", aminek forrása valahol távol keleten van. H

a ebből avízből iszik, halhatatlan és legyőzhetetlen lesz. E

gyesítse az ösz-szes népeket uralm

a alatt, hogy biztosíthassa számukra a jólétet,

boldogságot és egészséget.Iszkender jól felszerelt seregével el is indult kelet felé. R

en-geteg akadályt, bajt kellett leküzdenie, sok ellenséges seregetkellett legyőznie. L

egnagyobb vetélytársa Dáriusz perzsa király

volt. De sikerült őt legyőznie. M

érhetetlen kincsek és hatalmas

ország került birtokába.E

gészen Indiáig jutott el, egyik győzelmet a m

ásik után arat-va, de serege m

ár fáradt volt és nyugtalankodni kezdett. Külön-

féle veszedelmeken esett át, de m

indegyiket szerencsésen túlélte,m

ert Hizir próféta m

indig megsegítette.

Különféle bonyodalm

ak után azonban elvesztette Hizir pró-

fétával a kapcsolatot, és mivel serege is haza vágyott, visszatért a

Közel-K

eletre, és Egyiptom

ot is elfoglalta. Tovább m

ent, de Ba-

bilonban utolérte a halál, anélkül, hogy megtalálta volna az "élet

vizét".Iszkender csodálatos történetét, amelyhez szám

os legenda fű-ződik, először a nagy perzsa költő F

irdevsí írta meg perzsául ha-

talmas

és szép

eposz alakjában.

(Firdevsí

934-1021.) U

tánaN

izámí G

endzseli (1147-1206) azerbajdzsáni költő dolgozta felaz Iszkedernám

et, szintén perzsa nyelven.V

égre Ahm

edí (1334-1413) törökül is feldolgozta Iskender-nám

e címm

el a Sándor-legendát, és szám

os legendával bővítette.A

z eposz egyike lett a török irodalom legszebb alkotásainak.

328

Annyira híres alkotás volt, hogy a nyugati (latin) irodalom

ba isbekerült, term

észetesen csak prózában és alaposan lerövidítve,csupán csak a cselekm

ények elbeszélésére szorítkozva.H

ozzá kell fűznöm, hogy az lszkendernám

ék versben vannakírva, m

égpedig kétsoros versszakokban. Terjedelm

ük 8-10 ezerdupla vers, klasszikus időm

értékes verselésben. Tehát terjedelem

-re jóval nagyobbak, m

int az Iliász és Odisszeja. A

lapgondolatuk:az em

beriség megszabadítása a "sötétség erőitől" sokkal nem

e-sebb, m

int az agyra-főre agyondicsért görög eposzok.

Hivatkozások, ajánlott irodalom

1. Abaev, V

.I.: Osetinskij jazyk i fol'klor -O

sszét nyelv és néprajz,M

oszkva, 1949.2. 1. M

. Diakonoff: T

he Pre-H

istory of the Arm

enian People,

Caravan B

ooks, Delm

ar, New

York, 1984.

3. Thom

as Bulftnch: M

ythology, Dell P

. Co, Inc., N

ew Y

ork,1959.

4. Körösi C

soma Sándor O

olgozatai, Budapest 1985, újram

ásolvaB

uddhista Misszió, 1984.

5. Edw

in Bernbaum

: The W

ay to Sham

bhala, Anchor B

ooks,G

arden City, N

.Y., 1980.

6. Philip L

Kohl: T

he Bronze A

ge of Soviet C

entral Asia, M

. E.

Sharpe, Inc., A

rmonk, N

. Y. 1981.

7. Gregoire F

rumkin: A

rcheology in Soviet C

entral Asia, E

.J.B

rill, Köln, 1970.

8. E. A

. Wa/lis B

udge: The B

ook of the Dead, D

over Publ. Inc.,

New

York, 1%

7.9. C

surka István: Az elfogadhatatlan realitás. P

üski, New

York,

1986.10. Speiser, E

. A.: N

otes on Hurrian P

honology Journal of theA

merican O

riental Society, M

arch 31, 1938.11. A

lan Row

e: The T

opography and History of B

eth-Shan

(Scythopolis), P

hiladelphia, University press, 1930.

12. Grandpierre K

. Endre: E

lőtörténetünk a Tárih-i Ü

ngürüsz Ős-

Csodaszarvas m

ondái tükrében, Forrás, K

ecskemét, 1981,

nov. 67-89. o.)

329

13. Borisz P

er/ov: Tatárla ka üzenete, F

orrás, Kecskem

ét, 59-66.old, 1981. novem

ber14. D

r. Zakar A

ndrás: Melkizedek, T

urán Printing, 1982.

Garfield, N

.J. 1982.15. D

r. Zakar A

ndrás: A S

umér H

itvilág és a Biblia, T

uránP

rinting, Garfield, N

.J. 1972.16. Sz. P

. Tolsztov: A

z Ösi C

horezm, N

agy Szittya T

örténelmi

Kongresszus kiadása, 1986.

17. L A

. Waddell: D

iscovering Sum

erians of Indus Valley, L

on-don U

niversity, 1925.18. O

rbán Árpád: F

olio Hungarica. K

iadta Szatm

áry István,G

arield, N.). 1975.

19. Olzsasz Szülejm

anov: Sum

ér és .Ázsia. F

orrás, Kecskem

ét,1975.

20. Hugo R

adau: Sum

erian Hym

ns and Prayers t'o G

od Nin-lb.

University of P

hiladelphia, 1911.21. C

. J. Ball: C

hinese and Sum

erian, Oxford U

niversity Press,

London, 1913.

22. Eric de W

aele: Bronzes du L

uristan et D'am

lash, Collége

Érasm

e, Louw

in-la-Neuve, 1982.

330

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

ÜN

GÜ

RÜ

SZ

IGÉ

K Ü

ZE

NE

TE

AZ

EM

EL

KE

DŐ

NE

MZ

ET

HE

ZE

GY

ÚJ K

OR

HA

JNA

LÁ

N.........................................................7

TÁ

RIH

-I ÜN

GÜ

RÜ

SZ

........................................................................21

AT

ILUSZ

KIR

ÁLY

PA

DISA

HSÁ

GÁ

RÓ

L SZÓ

LÓ E

LB

ESZ

ÉL

ÉS

.73M

AR

CSIL

JA V

ÁR

OS TÖ

RT

ÉN

ET

ÉN

EK

EL

BE

SZÉ

LÉSE

............80R

IM T

ÖR

TÉ

NE

LM

ÉN

EK

EL

BE

SZÉ

LÉ

SE É

S [TOV

ÁB

BI]

TÖ

RTÉ

NE

TE

I.......................................................................92V

EN

ED

IK TÖ

RT

ÉN

ET

ÉRŐ

L SZÓ

LÓ E

LB

ESZ

ÉL

ÉSE

K.............95

AR

RÓ

L SZÓ

L, H

OG

Y P

ET

RU

SZ L

ET

T A

KIR

ÁL

Y...................116

A M

ÁSO

DIK

KIR

ÁL

YR

ÓL

SZÓ

L [A K

RÓ

NIK

A].......................116

AR

RÓ

L SZÓ

L, H

OG

Y A

BA

LE

TT

A K

IRÁ

LY É

S AZ Ő

TÖ

RTÉ

NE

TÉ

RŐ

L...............................................................118

A H

AR

MA

DIK

KIR

ÁLY

TÖR

TÉ

NE

TÉ

RŐ

L SZÓL

.....................119A

RR

ÓL

SZÓL

, HO

GY

ÜN

GÜ

RÜ

SZ T

RÓ

NJÁ

N G

EJZ

A LE

TT A

KIR

ÁL

Y...............................................................................148

EZ

AZ E

LB

ESZÉ

LÉ

S AR

RÓ

L SZÓ

L, H

OG

Y LA

DISZ

LA

US

KIR

ÁL

Y LE

TT

ÉS A

Z Ő

TÖR

TÉN

ET

ÉRŐ

L........................152

KO

LO

MA

NU

SZ KIR

ÁL

YR

ÓL

SZÓL

,.........................................154ISZT

EF

ÁN

LE

TT A

KIR

ÁL

Y.......................................................160

LA

DISZ

LA

US L

ET

T A

KIR

ÁL

Y..................................................161

A K

ÖN

YV

ZÁ

RÓ

SZA

VA

.............................................................231U

TÓ

SZ

Ó M

AH

MU

D T

ER

DZ

SÜ

MA

N Ü

NG

ÜR

ÜS

Z T

ÖR

TÉ

NE

TÉ

HE

Z

........................................................................................................233A

TÁ

RIH

-I ÜN

GÜ

RÜ

SZRÖ

L.....................................................233

NÉ

V- É

S T

AR

GY

MU

TA

TÓ

............................................................246

AZ

1740. ÉV

I NÉ

VT

EL

EN

MA

GY

AR

TÖ

RT

ÉN

ET

....................261

MA

DZSA

RO

RSZ

ÁG

VISZO

NY

Al...............................................290

A H

AT

ALO

M K

ÉP

VISE

LŐI.......................................................290

AZ

OR

SZÁ

G F

EL

OSZ

TÁS

..........................................................291A

VÁ

RO

SOK

HE

LYZ

ET

E...........................................................292

A L

AK

OSSÁ

G H

ELY

ZE

TE.........................................................292

ER

DE

LO

RSZÁ

G.........................................................................293

A V

ALL

ÁSI H

ELY

ZE

T................................................................294

A N

YE

LV

I ÁL

LA

PO

T.................................................................294

331

UT

ÓS

ZÓ

ÉS JE

GY

ZE

TE

K....................................................296

NÉ

V- É

S T

ÁR

GY

MU

TA

TÓ

..................................................302

FÜ

GG

EL

ÉK

......................................................................................315

HISTO

RY O

F TH

E H

UN

S..........................................................320

A hunok története........................................................................323H

IVA

TK

OZ

ÁS

OK

, AJÁ

NL

OT

T IR

OD

AL

OM

...................................328T

AR

TA

LO

MJE

GY

ZÉ

K.........................................................330

KÉ

PE

K JE

GY

ZÉ

KE

...............................................................331

KÉ

PE

K JE

GY

ZÉ

KE

(oldalszámok szerint)

Boritólap: C

horezmi B

ölcsek, 6. század, Biya-N

aiman-

Szam

arkand vidéke (csont). Szkíta aranyszarvas. K

ungurszkgyűjtem

ény3. "K

áprázatos színekben tündökölt", (TÖ

). Csodaszarvas. B

ronzalapon ezüst N

apkorongok. Múzeum

of Anatolian

Civilizations; p. 57, photo R

aci Tem

izer, Ankara, 1979.

4. Térkép: L

uristan és vidéke. Kr.e. 1000-2000. A

latta: Erek ki-

rályának viadala az oroszlánnal. Sum

ér pecsétnyomó, K

r.e.2600. B

ritish Múzeum

.5. D

r. Blaskovics József és unokája P

rágában, 1983. október 8-án.6. P

ecsétnyomók S

ialk, Média vidékéről, K

r.e. 6-9. sz. A déli ha-

tás megfigyelhető.

21. Scythopolis 40. tábla, K

ét szarvas, köztük a szent fa.62. S

cythopolis 40. tábla, Két férfi, állatfigurnkkal.

116. A szteppek m

űvészete, Karl Jettm

ar.230. S

cythopolis 40. tábla, Kasszita pecsétnyom

ó.232. L

uristan, bronz, 11. sz. Kr.e. É

letfa, mitoiógiai állatokkal.

245. Scythopolis 40. tábla, S

zarvasok.S

cythopolis 39. tábla, Harc a sárkánnyal és egy bika.

260. Toprak-kala. E

bbe a vérosba, Chorezm

fővárosába jött Csa-

ba, Attila fia háztűznézőbe.

295. Chorezm

, Chorezm

i megerősített városok látképei

295. Luristan, bronz díszítés K

r.e. I. ezred

332

295. Scythopolis 40. tábla, (a bem

utatott pecsétnyomők m

ind aszkíta, illetve az azt m

egelőző rétegből vannak).301. S

cythopolis 38. tábla. egy istenség két állatai.316. S

cythopolis. 40. tábla. két pecsétnyomó. két griff és két

szarvas.317. S

cythopolis. 40. tábla. Szarvas, életfa; életfa körüli jelenet;

két szarvas.