3

TartalomMechanikai dopping 4Lőtéri tűzeset 5Az éjjel soha nem érhet véget 6Azért a víz az úr 8Száz éves a tank 11Alagútbusz 12SpaceX 14Bugatti Chiron 15Filmajánló 16Könyvajánló 17Sudoku 18

ImpresszumFelelős kiadó:

Varró GergőFelelős szerkesztő:

Magyar ZoltánFőszerkesztő:

Orbán PéterFőszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina

Tördelőszerkesztő:

Faragó DénesTördelők:

Biróczky MátéHerczeg Krisztina

Tartalmi vezető:

Bolyki ZsoltOlvasószerkesztők:

Faragó DénesMézes Márton

Vajda MárkVámos János

Cikkírók:

Horváth BenceHorváth László

Kun CsabaMézes Márton

Orbán PéterVajda Márk

Vezető grafikus:Egész Dénes

Grafikusok:Balázs Eszter

Heszler AndrásPethő Luca

Rába ErzsébetBudapesti Műszaki és Gazdaság-

tudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megje-lenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával.

Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33

katepress@gmail.com www.kate.hu

fb.com/katepress

Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai

hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te

már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Szeptember 12.

4

Mechanikai doppinghogyan lesz a versenybicajból „motorkerékpár”?

Marci Az idei évben ismét olimpiát rendeztek, melynek fő célja a nemze-tek közötti béke eszméjének hirdetése és a sportszerű, tisztességes versenyzés népszerűsítése. Igen nemes gondolatok ezek, de biztosan tudjuk, hogy már az ókorban is akadtak olyanok, akik csalással próbáltak jogosulatlan előnyhöz jutni, és ez nincsen másképp napjaink versenysportjában sem. Gondoljunk csak az elmúlt évek doppingbotrányaira!

De mit tehet az a sportoló, aki a doppingszerek szám-talan káros hatása és a lebukás igencsak reális veszélye ellenére mégis trükközne? Ha az illető neadj’ Isten kerék-páros, akkor az úgynevezett mechanikai doppingok széles tárházából válogathat. A kifejezés alatt elsősorban olyan kütyüket értenek, amik a bicikliben elrejtve segítik a ver-senyzőt a haladásban – érthető módon tehát főleg elektro-motorokra kell gondolni az elnevezést hallva. A klasszikus megoldás egy akkumulátorral működő elektromos erő-forrásból áll, amelyet jellemzően a nyeregcső alatt a vázba építenek, és egy áttétellel a középagyat hajtja. Ugyan egy francia úriember már 1974-ben készített ilyen eszközt, de a virágkorukat csak jóval később érték el. Igazán nagy mé-diafigyelmet akkor kezdett kapni a jelenség, amikor 2010-ben a Giro d’Italiát nagy fölénnyel megnyerő Fabian Can-cellarát gyanúsította meg az olasz sajtó motoros rásegítés használatával. Aztán 2014-ben pörgött fel a téma ismét, csakúgy, mint Ryder Hesjedal járművének hátsó kereke a Vuelta a Espanán. A szépséghiba mindössze annyi volt ebben, hogy ez a versenyző bukása után a földön fekvő kerékpáron történt. Bár más józan ésszel elfogadható ma-gyarázatot igen nehéz adni az interneten virálissá váló vi-deón is megörökített jelenségre, a vizsgálatok itt sem tár-tak fel egyértelmű szabálytalanságot. A jég végül csak idén januárban tört meg, ekkor történt az első olyan lebukás, aminek tényét a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) is megerősítette. A belgiumi ciklocross világbajnokságon esélyesnek számító, mindössze 19 éves Femke van den Driessche csapatának mikrobuszában találtak az ellenőrök egy kerékpár nyeregcsövében vezetékeket, majd amikor a középagyat eltávolították, egy motort is. A versenyző állí-tása szerint a kompromittálódott sporteszköz nem azonos a versenyen használttal, a súlyos következményeket még-sem kerülhette el: 18 ezer eurós bírságra ítélték és hat évre a versenyzéstől is eltiltották.

Az elrettentő erejű döntés ellenére is van kereslet ha-sonló eszközökre, hiszen tisztességes módon is felhasznál-hatóak. Ezt a piaci rést célozta meg a magyar Varjas István, aki bő 10 éve foglalkozik rejtett motoros kerékpárok fej-lesztésével Olaszországban. Olyan megoldást dolgozott ki, amely kevesebb mint 1 kilogrammal növeli meg a bicikli tömegét, és kisebb módosításokat eszközölve akár egy átla-gos kerékpárban is otthonra lelhet, észrevétlenül maradva a

kíváncsi tekintetek elől. A három fokozatban, egy töltéssel 30-40 percen keresztül működtethető motor maximum 250 watt teljesítmény leadására képes, ez egy profi kerék-párversenyző teljesítményének közel fele! Ennek termé-szetesen ára is van, a működését elárulja hangja, ráadásul 3500 eurónál olcsóbban nem lehet hozzájutni. Létezik kisebb, 50 wattos hangtalan változat is. A másik fontos jel-lemző egy ilyen szerkezetnél a nyomaték, éppen ez az, ami miatt főleg magas pedálfordulatszám esetén hatékonyak.

Mivel egyre könnyebben hozzáférhetőek és fejletteb-bek a szabályok kijátszására is alkalmas rásegítő eszkö-zök, érthető módon a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség komoly lépésekre szánta el magát, mert egy-egy ilyen botrány az egész sportág tekintélyét rengette meg. Cél-zott ellenőrzéseket vezettek be mechanikai doppingolók kiszűrésére, eleinte mágneses technológiával vizsgálták a versenyzők kétkerekűit. A kísérletek azt mutatták, hogy ez a módszer nem teljesen megbízható, így már röntge-nes átvilágítást is alkalmaznak. A 2016 nyarán megrende-zett Tour de France-on példa nélküli kontrollt végeztek a szövetség ellenőrei, összesen 3773 alkalommal vizsgál-va a versenyzők biciklijeit a már említett mágneses és röntgenes módszerrel. Ráadásként a patinás versenyen a hegyi szakaszokon folyamatoson hőkamerával figyelték a kerékpárokat, amellyel könnyedén észrevehető a haszná-lat során felmelegedő villanymotor. A szigorú ellenőrzé-sek ellenére – vagy éppen ezek miatt – senkit sem kaptak rajta csaláson.

Ugyan a bemutatott szerkezetek leggyakrabban a korábban tárgyalt kontextusban kerülnek a figyelem ke-reszttüzébe, végezetül érdemes szót ejteni más célú fel-használásukról is. Számtalan rejtett rásegítő rendszerrel felszerelt kerékpárt adnak el szabadidős célra, egy ilyen drótszamár nyergében a koruk vagy gyengébb fizikumuk miatt hátráltatott sportolni vágyók is hamisítatlan bicik-lis élményekben részesülhetnek. A profi sportolóknak is jó szolgálatára válhat egy ilyen kerékpár versenyen kívül, az edzésmunkába beépítve, mivel gyorsan hozzászoktat-ja őket a nagyobb pedálfordulatszámhoz, és ezzel akár hetekkel is lerövidítheti az intenzív felkészülést egy na-gyobb megmérettetés előtt.

forrás: bikemag.hu; velo.hu

5

Lőtéri tűzesetMárk Az idei év augusztus 8-án volt a 10. évfordulója az egyetemünk lőte-rén kialakult tragikus kimenetelű tűzesetnek, melyben szolgálatteljesítés köz-ben három fiatal tűzoltó életét vesztette. Hőstettükre minden évben közösen emlékeznek meg a BME vezetői, valamint a katasztrófavédelem képviselői.

2006. augusztus 8-án 21 óra után kigyulladt a Buda-pesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületének alagsorában található lőtér. A helyszínen elő-ször a lőszerfogó fal kapott lángra, melynek gumiköpenyét kívülről fa borította, majd a tűz megállíthatatlanul terjedt tovább. Az oltást nagyban hátráltatta a 200 négyzetméte-res helyiség mínusz második szintű elhelyezkedése, vala-mint az, hogy az ott lévő gumi- és faanyagok ontották a sűrű fekete füstöt, valamint a mérgező gázokat.

A riasztás beérkezésekor a riadó még csak egyes szintű volt, ám a lángok gyors terjedése miatt hamar ötös szintűre emelték azt. A tűz fészkét az egyébként igen hasznos eszközzel, a hőkamera segítségével sem sike-rült feltárni. Folyamatosan érkeztek az újabb csapatok és az oltást segítő eszközök, viszont a helyszínre elsőként érkezőknek ekkorra már jelzett a lélegeztetőkészülékük, hogy fogytán a levegő. A felszínre indultak, de a kiju-tást nehezítette az akkorra már drasztikusan lecsökkent látótávolság. A tömlő mentén próbáltak kijutni, viszont az megtekeredett, így körbe-körbe járva elvesztették a tájékozódási képességüket. A szerencsésebbekre rátaláltak a kimentésükre érkező bajtársak, de 3 tűzoltóhoz már ké-sőn érkeztek. A mentésben résztvevőknek sem volt sokkal egyszerűbb dolguk: a füst, hőterhelés, valamint a 40 ki-logrammos felszerelés mellett keresni a bajba jutottakat. A tűzoltók aktívan csak 1-1 személy mentésében tudtak részt venni, mivel a fizikai és szellemi nyomás rendkívül nagy volt. A szűk folyosókon szinte egymást akadályozva tudtak csak haladni, a rossz látási viszonyok miatt pedig hamar elvesztették a tájékozódási érzéküket. A mentés során bajba jutott kollégáik holttesteit sikerült felszín-re hozni. A hősök tragikus halálát a mérgező gázok és a sűrű füst együttesen okozta. Szolgálat során több hivatá-sos tűzoltó is ellátásra szorult, füstmérgezéssel és fizikai kimerüléssel szállították őket kórházba.

Az ügyben nyomozást indítottak többször is, vizs-gálva a rendszer működőképességét, illetve a felszerelé-sek alkalmasságát. „A Műegyetem tudós közössége évek óta gondolkozik azon, hogyan tud hozzájárulni az előre nem látható események megelőzéséhez, amely tipikus mérnöki-mérnöktudományi feladat”- mondta Józsa János, a BME rektora az idei megemlékezésen, így bíztatva az egyetem oktatóit, hallgatóit, hogy kutatásaikkal segítsék a katasztrófavédelem munkáját, megelőzhetővé téve a ha-sonló tragikus eseményeket.

A mentés során elhunyt szakembereket Dr. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter hősi halottá nyilvánította. Emlékükre a központi épület aulá-jában elhelyezésre került egy emléktábla, melynél a részt-vevők minden évben elhelyezik a koszorúikat egy közös megemlékezés keretein belül.

forrás: langlovagok.hu; index.hu

Tisztelet a hősöknek!A 2006. augusztus 8-i Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi épüle-tében kitört tűz oltása során életüket vesztették:Horváth Ákos, tű. hadnagyPintér Gábor, tű. főhadnagyRepmann Károly, tű. hadnagy

Az éjjel soha nem érhet végetegy június, amit soha nem feledünk

Zsolti Miután az állandó futballszakértőnk és -szurkolónk, Dávid külföldi tudósítónkká vált, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy összefoglaljam a hosszú idő után újra nagy tornán szereplő magyar válogatott 2016-os labda-rúgó Európa-bajnokságon való szereplését.

1972. június 17., Liége. A magyar labdarúgó váloga-tott utolsó szereplése az akkor még négycsapatos Euró-pa-bajnokságon, 2-1-es vereség Belgiumtól. 1986. június 9., León. A magyar válogatott utolsó szereplése világbaj-nokságon, egyben világeseményen. Senki nem gondolta volna, hogy 30 (!) évet kell várni a következő nemzet-közi tornára, ahol a magyar válogatottnak lehet szurkol-ni. Sok szűkös esztendőt, fájó vereséget kellett meg- és átélnünk, míg az Európa-bajnokság 24 résztvevősre való bővítése lehetőséget nyitott, hogy újra ott legyünk a fut-ball világszínpadán.

Idézzük hát vissza így lassan három hónap távlatá-ból a franciaországi eseményeket! Az első meccsünket a sógorokkal játszottuk, akik igen nagy mellénnyel álltak ki a meccsre, hogy aztán egy zakóval menjenek vissza a szál-lodájukba. Az osztrákok egy kapufával nyitottak néhány másodperccel a kezdés után, de ami annyi éven át nem volt velünk, az most hozzásegített minket, hogy vissza tudjunk jönni a meccsbe, hogy helyzeteket dolgozzunk ki. Kleinheisler elöl szervezett, míg Nagy és Gera hátul oldották meg remekül a feladatukat, mint az egész EB során végig. És akkor… mikor már mindenki a gyengébb teljesítményt nyújtó Szalai cseréjét követelte, egy mesteri Kleinheislerrel való összjáték után megszereztük a veze-tést. Az a Szalai Ádám lőtte az EB-n az első gólunkat, akit előtte megszámlálhatatlan kritika ért, aki hosszú száz perceken keresztül nem lőtt gólt, ám ez a gólja minden szurkoló szívébe vissza- vagy beírta a nevét, mert hát ugye ilyenek vagyunk mi, szurkolók. Mire az osztrákok

azt hitték, hogy kiegyenlítettek, villant Dragović második sárgája, így emberelőnybe kerültünk. Stieber Zoltán cse-reként beállva, tanári mozdulattal döntötte el a mérkőzést a hajrában, amikor korábban minden emberelőny és veze-tés ellenére kikapni szoktunk.

Izland ellen hallgatólagos elvárás volt a győzelem, főleg a siker után örömmámorban úszó ország részéről. Nem gondoltuk akkor, hogy ez a 320 ezres ország még a nagy Angliát is meg fogja állítani, de ne rohanjunk elő-re! Nem fogjuk, vagy legalábbis én nem fogom annak az orosz játékvezetőnek a nevét elfelejteni (Karaszjov), aki ellenünk már a második vitatható büntetőjét fújta be a tornán. Izland egyáltalán nem szerethető, nem látványos futballal őrizte a kérdéses jogosságú vezetését. A hátrány-ban játszó csapatunkban volt tartás, küzdöttek foggal-kö-römmel, és a végjátékban, ha nem is a leglátványosabb góllal, de egyenlítettünk, így a csoport első helyét továbbra is megőriztük. Újra volt minek örülni!

A csoportkör végén Portugália következett. Azok a portugálok, akikkel olyan sok selejtező mérkőzést ját-szottunk, akikkel annyiszor meggyűlt a bajunk, és akikkel a következő világbajnoki selejtező csoportban szintén együtt vagyunk. Azok a portugálok, akik C. Ronaldo vezérletével később Európa-bajnokok lettek. Egy szög-let utáni lecsorgóból Gera Zoltán az Európa-bajnokság egyik legszebb gólját lőtte, az a Gera, aki talán már egy előző korosztálynak a fényes csillaga, mégis 37 évesen ott volt, és nagyszerű teljesítménye mellett gólt is szer-zett. A későbbiekben Dzsudzsák Balázs csapatkapitány

7

két megpattant, szerencsés szabadrúgásával még kétszer szereztünk vezetést, azonban Portugália minden gólunk után igen hamar egyenlített, CR7 nem kis zsenialitásának köszönhetően. A csoportkör végén veretlenül, 5 megszer-zett ponttal a négyes élén végeztünk, hogy a magyar em-ber szinte megfulladjon az örömében, vagy a nagykörúti ünneplésben, vagy a Bazilikánál lévő közös daléneklésben, hiszen a Soho Party 1998-as Az éjjel soha nem érhet véget popslágere végigkísérte a csapatot. És ahogyan a pesti éj-jelek sem érhetnek véget soha, úgy a válogatott szereplé-sének sem lett vége a csoportkörrel.

Jött a Belgium elleni nyolcaddöntő, ami igen kemény-nek bizonyult már a meccs előtt is, hiszen Fellainiékat titkon vagy nem, de mindenki a négy közé várta. Téved-tek, nem jutottak a négy közé, de sajnos rajtunk túljutot-tak. Bekövetkezett az, ami még eddig egy meccsen sem, hamar vezetéshez jutott az ellenfél, és továbbra is uralták a játékot, csak a résztvevőként korrekordot döntő Király Gáborunkon múlt, hogy nem növekedett tovább a belgák előnye. Hálóőrünk egyébként még a műegyetemi vizs-gák légkörét is belengte, hiszen a védjegyévé vált szür-ke mackóalsót is kértek kölcsön vizsgaalkalomra a híres Kármán levelezési listán. A hajrá felé közeledve kinyíl-tunk, kockáztattunk, ezt mutatták a cseréink is, ám nem jól jöttünk ki a végjátékból, és további három gólt kapva, négy-nullás eredménnyel búcsúztunk a tornától. Szerin-tem a zakó ellenére emelt fővel jöhettünk le mind az egész tornán nyújtott teljesítmény alapján, mind amiatt, hogy a jóval jobb képességű csapat ellen hátrányból is próbáltunk támadni, helyzeteket kialakítani. Örülök, hogy a közvéle-mény sem kapta szét a válogatottat a vereség ellenére, és nem voltak rendbontások az utcákon sem. A sors fintora, hogy megint a belgák ellen játszottuk az utolsó meccset Európa-bajnokságon, ám reméljük, nem kell újra 44 évet várni a szereplésre.

Nem szeretnék említés nélkül elmenni a fanyalgók mellett, hiszen azok mindig-mindig lesznek. Igazuk van abban, hogy az összes álmunkat szertelőtte volna a 31. másodpercben az osztrákok gólja, ha a lövés nem kapufán végződik, szerencse is kell, ezt mi tudjuk talán a legjobban. Igaz, hogy a portugálok elleni meccsen két szerencsés, megpattant lövésből értünk el gólt, de – egy futballköz-hellyel élve – lövésből van gól. S bár igaz, hogy a torna legnagyobb vereségével búcsúztunk, azonban látni kell, hogy addig erőn felül teljesített a csapatunk, s a realitás talaján állva más szemszögből látjuk az eredményt. Igaz, hogy elteltek azóta a BL- és EL-selejtezőkörök magyar továbbjutás nélkül. Igaz, hogy Dzsudzsák Balázs csapat-kapitányunk az arab al-Vahda csapatban kötött ki. Igaz, hogy nem látogatják többen az élvonal meccseit. Igaz, hogy egyik játékosunk sem került európai sztárcsapathoz. De ez kissé más téma véleményem szerint.

A válogatottnál a Dárdai Pál által elkezdett út Bernd Storck alatt teljesedett ki. Olyan hihetetlenül profi környe-zetet, topszintű felkészülést tudtak a válogatottnál kiala-kítani, amelyben ezek a játékosok együtt, EGYÜTT, egy célért dolgozva saját képességeiken felül tudnak kerekedni,

és tiszteletreméltó teljesítményt tudnak nyújtani, vélemé-nyem szerint ez a siker kulcsa. S az egész tornán láthat-tuk, hogy hiába a nagy sztárok, akik egész évben topszintű európai meccseken edződnek, egy válogatott teljesen más – ide alázat, küzdés és a csupa nagybetűs CSAPAT kell. Esélyt kaptunk, hogy megmutassuk Európának, a világnak, hogy mi is itt vagyunk a térképen.

Éltünk vele! Megmutattuk a világnak, hogy mire va-gyunk képesek mi, magyarok! Jó volt látni, ahogyan az or-szág szíve szinte egyszerre dobban nem csak a fővárosban, de vidéken is. Nem csak a Nagykörúton állt meg az élet egy-egy sikeres meccsünk után, hanem a vidéki kocsmák kihűlt asztalai is megteltek a mezbe öltözött szurkolók-kal. Nemcsak a sok nemzetiszínű visszapillantó tükör csalt mosolyt az arcunkra és örömet a szívünkbe, hanem a meg-annyi kivetítő előtt szurkoló kicsi és nagy diadalordítása is. Köszönjük Fiúk, hogy annyi nehéz év után, egy ilyen kis, de annál futballszeretőbb országnak örömet okoztatok! Kizökkentünk a hétköznapok monotonitásából: mi, egye-temisták a tanulás, a vizsgák, a munka világából, de mások a számlák, a munkanélküliség, a problémák között meg-pihenhettek a futballöröm 13 napos szigetén. Köszönjük ezt a csodálatos júniust, s hogy Hajdú B. István szavaival búcsúzzam: „...az EB számunkra véget ért, de az éjjel soha nem érhet véget!”

Válogatott keret az EB-n:• Kapusok: Király Gábor, Dibusz

Dénes, Gulácsi Péter• Védők: Bese Barnabás, Fiola Attila,

Guzmics Richárd, Juhász Roland, Kádár Tamás, Korhut Mihály, Lang Ádám

• Középpályások: Elek Ákos, Gera Zoltán, Kleinheisler László, Lov-rencsics Gergő, Nagy Ádám, Pin-tér Ádám, Stieber Zoltán

• Támadók: Böde Dániel, Dzsudzsák Balázs, Németh Krisztián, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás, Szalai Ádám

• Szövetségi kapitány: Bernd Storck

8

Azért a víz az úrEFOTT-on jártunk

Bagoly & Bozont Tanultak az EFOTT szervezői tavalyi hibáikból, gya-korlatilag az elmúlt évi malőrök egyike sem volt fellelhető az idei fesztivá-lon. Akadt azonban egy olyan probléma, mellyel egy éve nem szembesül-tek, ez pedig az igen nagy mennyiségű égi áldás. Következzenek saját és riportalanyaink tapasztalatai a 41. Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójáról!

Kezdjük házon belül! Megérkezve Velencére hama-rosan befutott a busz, mely a fesztiválra repített bennün-ket. Már itt látszott a fejlődés, ugyanis a járat (és nem csak ez, más járatok is) a Velence központján való cso-roszkálás helyett egy másik, nagyobb járművel is jobban járható útvonalon ment ki. A beléptetés is gördüléke-nyebbnek tűnt a tavalyinál, csupán a megszokott feszti-válsorok álltak kint.

Belépve a terület pedig hűen tükrözte (tavalyhoz ké-pest biztosan) az EFOTT szlogenjét („Csak szabadon!”), eltűntek a kordonok, átjárható volt az egész. Ez sokkal él-hetőbbé tette a bulit, a távolságok is kisebbnek tűntek így, hogy bátran lehetett variálni az útvonalakkal.

Uccu be a kempingbe! A tavalyi sátorhely mellett idénre a korábban pótkempingként használt terület is ren-des státuszba került, egy kereskedelmi cég szponzorálásá-ban. Ennek a helynek tulajdonképpen egyetlen előnye volt (ami bizonyos szinten hátránynak is tűnhet): közel volt a fesztiválterülethez, pontosabban a színpadok többségéhez. Jómagunk is ide táboroztunk le pont emiatt, mégpedig a kevés fa egyike alá. Kicsit rendezetlennek tűnt a terület, illetve a vizesblokkok is egy helyre voltak elhelyezve a kempingen belül. Apropó, vizesblokkok! Abszolút semmi panasz nem lehetett a mosdók és zuhanyzók tekintetében, mind számban, mind elhelyezkedésben (nagyrészt), és többnyire tisztaságilag is rendben voltak.

A sátrakat felállítva, összeszedvén magunkat, elindul-tunk az ellátórészleg felderítésére. Először ugye követke-zett a fesztiválkártya beszerzése, mely meglepően könnyen ment. Örömmel konstatáltuk ezután, hogy idén mintha több lett volna az italpult. Nem is kellett annyit sorba áll-ni, mint egy éve. Az árak viszont enyhén emelkedtek. Sze-reztünk némi harapnivalót is, itt viszont mintha kevesebb lett volna a kajaárusokból. Mint később kiderült, nem feltétlen, csak a fesztivál elrendezésének megváltozásával máshol kaptak helyet.

A kordonok eltűnésének köszönhetően a színpadok elrendezése is sokkal barátságosabbá vált. Megjelentek új helyszínek is, ilyen volt pl. a strandon a habparty vagy a minimal kedvelőinek szóló stage. A sátrakba is sikerült némi szellőzést intézni, bár a későbbi idő függvényében néha inkább már fűtésre lett volna szükség. A színpado-kon a fellépők pedig nem okoztak csalódást.

A kordonmentesítés nagy vesztese talán a civil szféra volt, ők kerültek kicsit kívül a fő csapásirányon. Mond-juk kétségtelenül sokat javított a helyzetükön a közelük-ben elhelyezett fesztiválmarket, ahol normál bolti árakon lehetett élelmiszerhez vagy éppen hiányzó fesztiválkellé-kekhez jutni. Szintén ezen a környéken táborozott a köz-lekesek Baross Rádiója is, mely ismét elnyerte az EFOTT hivatalos rádiója címet. A kollégáknak idén jár a piros pont: egyrészt azért, mert most csak 10 órakor kezdtek, hagyva haldokolni a népet, másrészt azért, mert sike-rült egészen színvonalas műsort összerakni, a tavalyinál mindenképp jobbat. (Bónusz piros pont jár a szombatiért, amikor lejátszották a gépész bulik elengedhetetlen ked-vencét, a Nap kapujábant, némi melegséget hozva ezzel az ázott gépészeknek. Apropó: a Senior Gárdának ezúton is üzennénk, hogy „az Old’s-osok és a velük ivók” még min-dig várják azt a vodkát.)

Az idei EFOTT kétségtelenül legrosszabb történése az időjárás volt. A második nap estéjén (ami tulajdonkép-pen hivatalosan az első) érkezett meg ocsmány vihar ké-pében egy hidegfront, elmosva ezzel konkrétan az este és a hangulat nagy részét. Ezt tetézendő, péntek este érkezett egy második front, mely ugyan villámokat nem, de ömlő, hosszan tartó esőt és októberhez illő időt annál többet hozott. Már az első vihar meglepően sokakat tántorított el a folytatástól, elég sokan a hazamenetel mellett döntöttek, a szombati események azonban körülbelül egy családias vidéki falunap hangulatává redukálták az egész fesztivált. Különösen az első esetben érthetetlen kicsit az emberek hozzáállása, hiszen volt ott két nap még, amikor az idő jó volt, a koncertek. Az érthető, hogy elég sok sátrat megté-pázott a vihar (köztük egyébként a HÖOK Aréna nevű koncerthelyszínt is), ellenben valószínűleg az ember nem Hilton-körülményekre számít egy ilyen rendezvényen. Ráadásul volt ingyen sátorosztás is, továbbá jó szándékú sátorszomszédok, akik befogadták az embert és a többi.

Még annak sem kellett volna különösebb akadályt je-lentenie, hogy konkrétan a fesztiválterület joggal lett volna hasonlítható a szervező város olasz megfelelőjéhez a víz mennyiségét tekintve. Kétségtelen, hogy ritka ocsmány időjárás sújtotta a helyet, de mintha a fesztivál szervező-it kicsit váratlanul érte volna a dolog. Az első eső nyomait sem sikerült maradéktalanul eltüntetni, mire jött a hétvégi

pokol. Elakadt szállítójárművek, bokáig süllyedt fesztiválo-zók fordultak elő nagyobb számban még a főbb útvonala-kon is. Korábbi, ilyen irányú tapasztalataimkor műanyag járólapot, homokot/murvát vagy legalább szalmát szórtak a saras területre. Hasonló próbálkozások voltak itt is, azon-ban mintha nem lett volna elegendő a készleten a szüksé-ges elemekből. Érthető viszont, hogy a hétvégén már min-den menthetetlen volt, azokat a károkat már ők sem tudták volna eltakarítani.

No, persze nem voltunk restek megkérdezni másokat sem tapasztalataikról, véleményükről, jöjjön most ez. (Ri-portjainkat a csütörtöki és pénteki napon készítettük.)

„Eddig nagyon nedves” – mondta el Lali véleményét firtató kérdésünkre. Cimborájával, Balázzsal megosztotta velünk, hogy a vihar egyáltalán nem szegte kedvüket, Ba-lázs többször átélt már ilyet. „Nagyon jó vízágyam volt” – tette még hozzá Lali nevetve. Szerintük nem mosta el az eső a fesztivált, az emiatt távozókat pedig a női nemi szerv megfelelőjével illették. „Akiket ismerünk, azok nem men-nek haza” – tették hozzá. Balázs végső tanácsa: „Cövekel-jétek le a sátraitokat, főleg ha zöld Quechua!”

Hasonlót mondott Csabi és Máté is. Mindketten jól érezték magukat, bár igaz, csak pénteken érkeztek, így a viharból kimaradtak. „Egy fesztiválhoz végül is ez is hoz-zá tartozik. Aki lejön fesztiválozni, az nem gondolkozik, hogy milyen rossz idő van vagy milyen sár van. Ő bulizni jött le.” – mondták a viharról és az emiatt hazamenőkről. Hozzátették még, hogy tavaly rosszul esett nekik, hogy velenceiként is másfél órát álltak sorba, de örültek, hogy idén minden gördülékenyebben ment. Máté szépítve a

tavalyiakat hozzátette, hogy a sorban állásnak vannak po-zitívumai is, rengeteg embert ismerhetnek meg, ő például tavaly a párját is így ismerte meg.

Réka, Gréta és Dorka az idei szervezést dicsérték. Kiemelték, hogy nyitva van a strand területe éjszaka is (fürödni nem lehetett hivatalosan – a szerk.), valamint, hogy nincsen annyi kordon. A szerdai vihart Gréta kisebb sárba ragadással megúszta, Rékáék azonban nem kötötték be ennyivel: „Konkrétan fossá-rommá áztunk, valamint 15 cm-es magasságban tartott a sátrunkban a vízoszlop, ami azt eredményezte, hogy úszott a matracunk és a ruháink is. Így vissza kellett utaznunk az éjszaka közepén Budapestre. Ennek ellenére viccesen fogtuk fel az egészet.” A viharban hazamentekkel kapcsolatban Gréta abszolút megértő volt, a többiek viszont elmondták, hogy vissza is lehetett volna jönni, ahogy ők is tették. A lányok elmondták még, hogy jövőre is jönnek EFOTT-ra: „Ha hőségriadó, azért, ha eső, azért. Mindig van valami július közepén.”

A Rudimental miatt érkezett le Niki a fesztiválra. „Tavaly én kint dolgoztam egész héten. Mindig volt vala-mi újdonság, ez idén is így volt.” A vihar után eltávozókról elmondta: „Abszolút meg tudom őket érteni, mert utálok sátrazni. Az elázott, mocskos sátorban én sem aludtam volna. Meg hát Pest-Velence nem akkora távolság... Vi-szont aki messzebb lakik, ott kicsit cikisebb a szituáció.” Elmondta még, hogy idén színvonalasabbak voltak a fel-lépők, bár megvolt a véleménye a „töltelék” előadókról is. Dicsérte a fesztivál átjárhatóságát is. „Azért járok feszti-válokra, mert alapvetően jó arc, szabad szellemű emberek járnak, ők is bulizni jöttek.”

10

„Iszonyat éhesek vagyunk. Mindenütt másfél órás sor van.” – mondta el Krisztián, aki éppen 40 perce állt sor-ba az egyik hot-dogosnál. „Most voltunk a Rudimenta-lon, eszméletlen jó volt. Igazából emiatt jöttünk le.” Ő, a maradók többségével egyetemben nem értett egyet a ha-zamenőkkel: „Nem sátrazni jöttek. Jöjjenek be, aztán bu-lizzanak. Ha buli van, akkor buli van.” Az első EFOTT-ján részt vevő fiatalember elégedett volt a fesztivállal és elmondta, az sem érdekelné, ha hóvihar lenne.

Szintén először látogatott el a találkozóra Diána és Klaudia. A lányok jól érezték magukat, bár kicsit fáztak. Ők is csak péntekre érkeztek le, azonban a többséggel el-lentétben nem a napi fő fellépő miatt.

„Rettenetesen jól.” – válaszolta Dóra hogylétét fir-tató kérdésünkre. A lány társaival, Gabival és Kristóffal érkezett a fesztiválra. A lány elmondta, hogy egész héten munkában volt és a fesztivált követő héten is sokat kell dolgoznia, éppen ezért élvezte, hogy kikapcsolódhat kicsit, ebben pedig az időjárás sem szegte kedvét. A trió szintén a pénteki headliner Rudimental koncertjén vett részt. „Most éppen a Wellhellora próbálunk odatalálni, de eddig nem jött össze.” – tették hozzá. „Ez az egész felszabadult-ság, hogy akárhova megyünk, megy a buli... Nagyon jó kikapcsolódás.” – tromfolt rá még Kristóf. Gabi is nagyon jól érezte magát, neki is jól esett kikapcsolni az egész hetes munka után. Az egyébként gépészkaros fiatalok a számunkra fő fellépő Korda György koncertjét kihagyták, indokuk az volt, hogy már rengetegszer voltak, most sze-rettek volna mást meghallgatni.

„Most, hogy találkoztunk veletek, nagyon jól. De ed-dig is nagyon jó volt.” – ezt már Luca, Betti, Berci és Petra

mondták el. Mint kiderült, a lányokat tavaly is sikerült mikrofonvégre kapnunk EFOTT-on, akkor is és most is örömmel, közvetlenül válaszoltak kérdéseinkre. A vihar kicsit megviselte őket, de ennek ellenére nagyon élvezték a fesztivált. A zenei repertoárt tekintve széles érdeklődést mutató leányok elmesélték szerdai HÖOK Arénás élmé-nyeiket is: „Azt láttuk, amikor jött a vihar, hogy konkrétan a srácok tartják az oszlopokat és bemondták, hogy mene-küljünk. A mobil WC-ben bújtunk meg a vihar csillapo-dásáig.” Éppen ezért gondolták pudingoknak azokat, akik hazamentek. A Velencéhez közel lakó kvartett szeretne jövőre is kilátogatni, de ennek feltétele, hogy közel legyen hozzájuk a fesztivál. (Ebben úgy néz ki, szerencséjük lesz, ugyanis a hírek szerint az EFOTT még néhány évig Ve-lencén táborozik.) Elmondták még, hogy a szervezés idén jobb volt, de a koncertek szerintük tavaly jobbak voltak, nekik pl. Borgore jobban átjött, mint idén a Rudimental.

Összességében elmondható, saját és riportalanya-ink tapasztalata alapján is, hogy sokkal jobban szervezett EFOTT volt az idei, sikerült feledtetni a tavalyi fiaskó-kat. Az időjárás kicsit nyűgös volt, de ebbe meg különö-sebb beleszólásunk nincsen, sem nekünk, sem a szer-vezőknek. Annyit mondhatunk: 2017-ben ott tali! Mi biztosan ott leszünk.

Köszönjük a riportok elkészítésében nyújtott segítséget Hegedüs Áronnak. Továbbá örök hálával tartozunk a Kár-mán Számítástechnikai Szakosztálynak, hogy megmentették az elszálló riportokat!

Száz éves a tankLaci Talán senki sem gondolta, amikor 1916. szeptember 15-én ezek a robusztus, guruló fémdobozok először megjelentek csatatereken, hogy né-hány évtized múlva alapjában változtatják meg a világ háborúinak képét.

Pedig a harckocsik története régre nyúlik vissza, hiszen már a reneszánsz mindenese, Leonardo Da Vinci is terve-zett a mai harcjárművekhez hasonló gépet, majd a közép-korban a flamandok és a husziták szekereit is ezzel a név-vel illették. Ha belegondolunk, ezek nem is álltak túl távol a mai tankoktól, hisz ezekre a nehéz, vasalt, „páncélozott” járművekre még ágyúkat is tettek a korabeli katonák.

Ám a ma is ismert harckocsik születésére egészen az első világháborúig kellett várnunk. Ekkor a leleményes brit mérnökök egy közönséges traktort alakítottak át: páncélzattal és fegyverzettel látták el. Hozzájuk kapcso-lódott a tank név megszületése is. Azért, hogy az ellenség titkosszolgálatát megtévesszék, az angol tartály szót hasz-nálták az új fegyverre. Ezt később a világ többi hadserege is átvette.

Ha valakinek nehezére esik elképzelni egy közönséges traktor átalakulását egy páncélozott, guruló erőddé, akkor érthető a problémája. Az angol hadsereg akkoriban nem a ma is ismert négykerekű gépcsodákat használta (ha valakit ezek bővebben érdekelnek, keresse csak bátran Kerényi vagy Rádics tanár urakat), hanem egy amerikai Benjamin Holt által tervezett lánctalpas járművet a tüzérség vonta-tására és hadianyag szállításra.

Ez a gép szolgáltatta tehát az inspirációt az első, Mark I nevű harckocsihoz, mely 8 méter hosszú, három méter széles, valamint 2 méter magas volt. Fegyverzete öt gép-puskából vagy két könnyű lövegből és három géppuská-ból állt. A legénység lőréseken keresztül is tüzelhetett az ellenségre, az irányítás és megfigyelés pedig távcsővel és periszkóppal történt.

A tankok bemutatkozására az első somme-i csatá-ban került sor. Már itt megmutatkozott a korai modellek egyik legnagyobb hibája, mely a megbízhatatlanságuk volt. Az eredetileg a csatatérre vezényelt 49 harckocsi közül 17 meghibásodott már útközben, míg néhány – a kettes-hár-mas csoportokban a németek felé indított járművek közül – a csatatéren robbant le. Az a pár megmaradt példány azonban, mely elérte az ellenséges vonalakat, hatalmas riadalmat váltott ki, s egy ponton mélyen behatolt az állásaik mögé. Sajnos a tankok alacsony száma miatt a bemutatkozásuk nem volt teljesen dicsőséges, s a néme-tek egyiküket még el is foglalták. A másik nagy hibájukra a következő bevetésen derült fény, mikor is a harmadik ypres-i csatában a sáros és igencsak felázott talajon szinte lehetetlen volt velük manőverezni.

Innentől azonban már csak felfelé ívelt a harckocsik karrierje, hiszen több kisebb siker után 1917. augusztus 8-án egy 600 tankból álló alakulat hatalmas győzelmet aratott az amiens-i csatában, melyre Eric Ludendorff né-met tábornok később a német hadsereg fekete napjaként hivatkozott. A brit győzelmek hatására a háború majd’ minden résztvevője elkezdte megépíteni a saját harckocsi-ját. Ezek a korai modellek bár még lassúak, körülménye-sek és a végletekig megbízhatatlanok voltak, már bizonyí-tották az értéküket a csatatéren.

Ám a tankok története még épphogy elkezdődött. Pár évtizeddel később a német Blitzkrieg világít majd rá igazi potenciáljukra, hogy aztán a második világháború végére elfoglalhassák helyüket, mint a csataterek új urai.

forrás: mult-kor.hu; wikipedia.org; tanks-encyclopedia.com

Alagútbusz A tömegközlekedés jövője?

Laci Hatalmas érdeklődést váltott ki az autók felett suhanó találmány, mely megkönnyítheti a mindennapi életet a zsúfolt nagyvárosokban. A konkrét megvalósítás azonban több megkerülhetetlen problémával is küzd, melyek kétségbe vonják az egész projekt létjogosultságát.

Reggelente a dugóban araszolva biztosan sokan képze-legtünk arról, milyen is lenne felszállni a járművek tömege fölé, és a magasban akadályok nélkül haladni az úti célunk felé. Ez járhatott a két amerikai feltaláló Craig Hodgetts és Lester Walker fejében is, akik 1969-ben vetették fel elő-ször az alagútbusz (Transit Elevated Bus, TEB) ötletét. Ez már akkoriban is nagy sikert aratott, ám realitása nem volt a megvalósításnak. Erre egészen a 2010-es pekingi International High-tech Expoig kellett várni, ahol ismét nagy feltűnést keltett. Az ott bemutatott projekt mára már annyira előrehaladt, hogy ez év augusztus másodikán meg-tartották az első teszteket a kínai Qinhuangdao városában.

A busz a tervek szerint speciális síneken haladna, me-lyek szélessége két forgalmi sáv, míg magassága elérné a 4-4,5 métert, így a két méter alatti járművek könnyedén átférnének majd alatta. A jármű tervezett hossza 58-62 méter. A felszállás és leszállás a terezett útvonal mentén elhelyezett megemelt platformokról történne, és a na-gyobb modellek akár 1200 utast is tudnának szállítani. A jármű elektromos meghajtásához az áramot részben a sí-neken át kapná, másrészt napelemekkel működne, és akár a 60 km/h végsebességet is elérhetné. A tervező, Song Youzhou (宋有洲) szerint akár 40 közönséges buszt is ki lehetne váltani egyetlen alagútbusszal, melynek építési költsége 10%-a lenne egy vele azonos útvonalon közleke-dő metróénak.

Ez mind nagyon kecsegtetően hangzik, de akkor mi-ért a feltételes mód? A választ akkor kapjuk meg, mikor az elméletet megpróbáljuk a gyakorlatba átültetni.

Először is a jármű túl alacsony.Az alsó rész kétméteres magassága már néhány kis-

teherautónak is gondot okoz, míg egy sima kamionnak esélye sincs elférni alatta, és persze gondoljunk arra is, hogy az emberek szeretnek mindenfélét az autójuk tete-jén szállítani, így ez is problémát okozhatna.

Túl szűk.A két sávnyi szélesség elméletben elégnek tűnhet, de

gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha valamit hir-telen ki kellene kerülnünk az úton, és a mellettünk lévő sávban is halad valaki. Arról nem is beszélve, hogy milyen pszichológiai hatást váltana ki az, ha az ember fölé begör-dülne egy ilyen szerkezet.

Nem látni és nem lehet tőle látni.Néhányaknak már az is gondot okoz, hogy a mögöt-

tük és mellettük közlekedő autósokat észrevegyék, nem-hogy egy a fejük fölül érkező buszt. Azt pedig, hogy alóla oldalirányban semmit nem lehetne majd látni - nem kell sokat magyarázni.

forrás: wikipedia.org, qz.com, citylab.com

ÜzenetMit látsz a pénztől?Egyszer egy gazdag embernek a város főterén volt egy igen nagy háza, ahol bár sok szolga leste a kívánságait, szí-vében mégis nagyon magányosan teltek napjai. A koldus ennek a háznak a ke-rítésénél tanyázott, egyszerűen, sok-szor másoktól megvetetten tengődött, ám lelkében nagy békesség honolt. Egy szép nyári napon vette a szegény a bá-torságot és bement a gazdag házába, ahol megkereste a ház urát. Mondta, nézzen ki az ablakon, majd megkér-dezte, mit lát. „Sok embert látok, mind nyüzsögnek, ide-oda sietnek, beszél-getnek egymással, a gyerekek játszanak. Nagyon sokféle embert látok.” Ezu-tán a szobában álló tükör elé vezette a szegény, s megint megkérdezte, hogy mit lát. „Magamat látom, a ráncaimat, a meggyötörtségemet. Senki mást nem látok magamon kívül.”A szegény ember erre a bölcsek moso-lyával tekintett az úrra, amire az kissé ingerült lett. „Mit akarsz ezzel monda-ni?” A koldus ekkor beült az úr széké-be, majd elkezdte levonni a tanulságot. „Amikor az ablakon néztél ki, akkor egy üvegtáblán néztél át. Láttad a többi em-bert, az ő életüket, örömüket, bánatukat. Amikor azonban a tükörbe néztél ak-kor is egy üvegtáblán néztél át, azonban annak a háta ezüsttel volt bevonva. Az ezüst, a gazdagság miatt nem láttad az embereket, csak magadat vetted észre, a saját életedet, múló szépségedet. Látod, ezt teszi az ezüst, a pénz, a gazdagság: csak magadat látod benne, nem látod meg tőle a többi embert…”

Zsolti

Túl magas.Sok városban a hidak és felüljárók magassága nem

haladja meg a 4,5 métert, így ezeket is át kellene építeni a tervezett pályán.

A szabadon lévő magasfeszült-ségű sínek.

Azt hiszem, azt sem kell sokat magyarázni, hogy ezek miért jelentenek időzített bombát, hiszen mind láttunk már villamossíneken keresztül rohangáló embereket.

Túl nehéz.A jelenlegi tervek szerint a jármű teljes súlya utasok-

kal együtt elérheti a 150 tonnát. Belátható, hogy az átlag közutak nem ilyen terhelésre vannak méretezve.

Magas költségek.A pálya és a megállók kiépítése mellett – a koráb-

ban említett problémák miatt – muszáj lenne a városi infrastruktúrát is az alagútbuszhoz igazítani. Meg kellene emelni a felüljárókat és hidakat, megerősíteni az utakat és még sok egyéb változtatást kellene végrehajtani, melyek mind plusz kiadásokkal járnának.

Még az ötlet egyik eredeti kitalálója, Craig Hodgett is, aki jelenleg a kaliforniai egyetemen tanít építészetet, kiforratlanként jellemezte a projektet, melyben szerinte alapvető hibák vannak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen el kellene vetnünk az alagútbusz ötletét, hiszen a világon mindenhol egyre nagyobb problémát jelent a gépjárművek rohamo-san növekvő száma. Ez nemcsak a közlekedés nehézségei miatt jelent gondot, hanem az általuk kibocsájtott káros anyagok miatt is, ezért duplán fontos lenne, hogy a tö-megközlekedésünk fejlesztésére minél nagyobb hangsúlyt helyezzünk. Ennek a megoldása pedig – alagútbusszal, vagy anélkül – a jövő mérnökeire, vagyis ránk is vár.

14

SpaceXBence Az utóbbi években egyre többet olvashatunk és hallhatunk a mé-diában a SpaceX úttörő fejlesztéseiről és hordozórakétáik sikeres landolása-iról. A 2002-ben alapított magánvállalat Elon Musk irányítása alatt számos sikert elért, forradalmasítva az űrhajózás jelenét és jövőjét. Mi szemléltetné ezt jobban, mint a legújabb kitűzött cél, legénység nélküli űrhajó eljuttatása a Marsra 2018-ban.

Sikereik közé tartozik az első magánfinanszírozású hordozórakéta (Falcon 1) Föld körüli pályára állítása; az első űrhajó (Dragon), amelyet Föld körüli pályára állítot-tak és sikeresen vissza is hoztak, valamint a Nemzetközi Űrállomáshoz is sikeresen csatlakoztak vele; nem utolsó sorban Föld körüli pályán túlra is juttattak már el műhol-dat. Most vegyük sorra egyenként a mérföldköveket!

Falcon 1 A Falcon 1 két fokozattal rendelkezik, mindkettőben

egy-egy hajtóművel, amelyek folyékony oxigént és kero-zint égetnek el. Indításkor az első fokozat Merlin-haj-tóművét gyújtják be, majd miután elégett az üzemanyag, meggyullad a második fokozat (Kestrel-hajtómű), és a szállítandó rakományt Föld körüli pályára állítja. A jármű-vet 5 alkalommal bocsátották fel.

Falcon 9A Falcon 9 kétfokozatú hordozórakéta műholdak és

a Dragon űrkapszula szállítására alkalmas. Első fokozata nagyobb tolóerőt biztosít elődjénél, 9 darab Merlin-típu-sú hajtóművel rendelkezik, míg második egyetlen Mer-lin-hajtóművel, amelyet a vákuumbeli működéshez módo-sítottak. Az újrafelhasználhatóság jegyében az első fokozat sértetlen landolására törekednek a felszínre való visszaté-réskor. A függőleges leszállás érdekében vezetőszárnyakat alkalmaznak a kormányzáshoz, míg a landolás kihajtható lábakra történik. A fékezést az ereszkedés során többször is begyújtott hajtóművel érik el. Az első sikeres szárazföldi visszaérkezést 2015 decemberében sikerült megvalósíta-ni. Azóta többször is megismételték, magasabbról kezdve, nagyobb sebességgel ereszkedve.

Falcon HeavyA fejlesztések természetesen nem állnak meg. Napja-

inkban a Falcon Heavy elnevezésű kétfokozatú hordozó-rakéta áll a középpontban, amelynek első fellövését idén decemberre tervezik. Az első fokozat 3 darab Falcon 9 hordozórakétából áll, a második fokozatot egyetlen mó-dosított Merlin-hajtómű hajtja. Nagy tömeg Föld körüli pályára állítására, valamint a Hold vagy még a Mars eléré-sére is alkalmas lehet.

DragonA Dragon űrhajó szintén a SpaceX fejlesztése. Több-

ször sikeresen kijutott az űrbe és épségben vissza is tért onnan, továbbá a Nemzetközi Űrállomáshoz is több-ször hozzákapcsolódott élete során. A NASA-val kötött szerződés keretében az űrhajó 2012-től ellátmányt szállít a Nemzetközi Űrállomás legénységének. Ezek során az űrkapszulát a Falcon 9 hordozórakéta juttatja az űrbe, majd a Draco rakétákkal manőverezve és az ISS robotkar-jai segítségével kapcsolódik. Továbbfejlesztése, a Dragon 2 legénység szállítására is alkalmas lesz.

Red DragonVégül elérkeztünk a legérdekesebb fejlesztéshez, amely

a jövő zenéje. Az eddigi legnehezebb feladat a Mars el-érése és az azon való leszállás - az űrhajó épségének meg-őrzését szem előtt tartva. A Red Dragon indítórakétája a tervek szerint a Falcon Heavy lesz. A misszió további kulcsfigurái a fejlesztés alatt álló SuperDraco és a vá-kuumban használható Raptor-hajtómű.

A vállalat kemény fába vágta a fejszéjét. Ekkora utat még egyetlen fejlesztésük sem tett meg, és tovább ne-hezítik a feladatot a marsi légkör sajátosságai, amelyek jelentősen eltérnek az eddig sokat próbált földi légkörtől. De az eddigi sikereket elnézve nem tűnik lehetetlennek, hogy megvalósítják ezt a kitűzött célt is, ahogyan azt Elon Musk megálmodta.

forrás: astronautix.com; arstechnika.com

15

Bugatti ChironMárk „Csak figyeljék a lábamat! Ha egy kövér gázt nyomok, 9 perc alatt kiürítem az üzemanyagtartályt.” Elsőre úgy hangzik ez a mondat mintha va-lami szemfényvesztő bűvésztrükk lenne, pedig minden szava igaz a kijelen-tésnek, tényleg ennyire étkes az új Bugatti Chiron.

2016 ősze nem csak a lehűlést és a rossz időt hozza magával, hanem ekkor kezdik el kiszállítani az első dara-bokat a Bugatti új szupersportautójának előrendelésben elkelt 150 példányából. Miközben a világ legtehetősebb emberei már epekedve várták a legújabb modellt, a cég mérnökei inkább a köznépet megcélozva egy autós szi-mulátorban, a Gran Turismoban létrehoztak egy virtuális példányt. Az így elkészült alkotás egy igen valóságos visel-kedésű és egyáltalán nem eszement, de megvalósíthatatlan formavilágú versenyautót eredményezett. Ötleteket merí-tettek a saját versenyzői múltjukból, a légterelő vezérsíkját és a színeket is például korábbi győztes modellekről véte-lezték. Maga a karosszéria vonalvezetése nagyon hason-lít a piacon már 2005 óta jelen lévő Veyronra. A cég nem adott részletes tájékoztatást, így rögtön meg is indultak a találgatások, sokan hittek benne, hogy ez lesz az épp gyár-tott széria utódja. Ez azóta már igazolást is nyert.

A játékbeli modellnek elkészítették életnagyságú má-sát, majd kisvártatva be is jelentették, hogy gyártásba helye-zik, Chiron néven, kicsit szolidabb külsővel. A nevét Louis Chironról kapta, aki 1923-ban a Bugattival kezdett ver-senyezni a Formula-1–ben. Azonban ismét kételyek közt hagyták a leendő vevőket, mivel semmit sem árultak el a szupersportautó hajtásláncáról. Kérdéses volt ugyanis, hogy a konkurensekhez hasonlóan ez is hibrid lesz-e, mint a McLaren P1, a LaFerrari vagy a Porsche 918. A kételyeket eloszlatták, amikor bejelentették, hogy a dinamikáért egy 16 hengeres, 8 literes benzinmotor fog felelni, a maga 1500 lóerejével. Az erőforrás valójában az előd blokkjának to-vábbfejlesztett változata. A módosításoknak köszönhetően 25%-os teljesítménynövekedést értek el. A motor karbon szívósort kapott, valamint lélegeztetéséről 4 új nagy tel-jesítményű turbó 2 lépcsős feltöltéssel gondoskodik. Még

megdöbbentőbb adat az eszméletlen magas 1600 Nm-es maximális nyomaték, amely valójában egy elektroniku-san korlátolt érték a hajtáslánc megóvása érdekében, ezért rendkívül nagy tartományban rendelkezésre áll, 2000 és 6000 fordulat között, a motor üzemi tartományának 70%-ában. A teljesítményt összkerékhajtással juttatja az aszfaltra az elődnél jóval szélesebb, elöl 285, hátul 355 mm széles abroncsaival. A közel 2 tonnás tömegét így 2,5 másodperc alatt gyorsítja 100-ra, 6,5 alatt 200-ra, 13,6 másodperc után pedig már 300 km/h fölé. Végsebessége 420 km/h-ban van korlátozva. Jelenleg a világrekordot az 1200 lovas Veyron tartja 431 km/h-val, azonban azt mindenki érzi, hogy ez nem sokáig marad változatlan. A műszerfalon az utolsó skálaosztás 500 km/h-nál van. A megállást segíti a szinte függőleges helyzetbe álló spoiler, ami légfékként viselkedik, a karbon-kerámia fékbetétek és titán féknyergek. 100 km/h-ról 31,4 méter 200-ról 125 méter a féktáv, ami rendkívül alacsony. Futóműve állítható, 5 előre programozott vezetési módja van, valamint emelhető a hasmagassága 50 km/h sebesség alatt, így könnyítve a trélerre állást vagy a fekvőre-ndőrön való átkelést. Összességében a Veyronnál szélesebb, hosszabb, magasabb, nehezebb, de ugyanakkor gyorsabb és jobban kezelhető jármű a végeredmény.

Ezen adatokkal felfegyverkezve joggal birtokolja a legerősebb sorozatgyártású autó címet, még akkor is, ha ez a sorozat mindösszesen félezer példányt takar. Elő-zetes becslések alapján nyereséges lesz az értékesítése, szemben az előző Bugattival, amit a fejlesztési költségei tettek veszteségessé.

forrás: bugatti.com, topgear.com, caranddriver.com

16Szereplők: Jason Kelly: Zac EfronLenore: Aubrey PlazaDick Kelly: Robert De NiroMeredith Goldstein: Julianne HoughShadia: Zoey DeutchDavid Kelly: Dermot MulroneyDíler: Jason MantzoukasA nagyfater másik unokája: Adam Pally

Filmajánló Nagyfater elszabadul

Márk Robert De Niro azon kevesek közé tartozik, akik öreg rókaként sem távoztak a mozivászonról. Nemrég múlt 70, de továbbra is fiatalos lendülettel pörög, erre legjobb bizonyíték legújabb filmje, melyben egy korántsem szok-ványos nyugdíjas szerepében szórakoztatja a nagyérdemű közönséget.

De Niro számomra a komédia legnagyobbja, vígjáté-kával csak megerősítette rajongásomat a munkássága iránt. Filmjeiben mindig teljes mértékben azonosul a karak-terrel, sohasem esik ki a szerepből. Tavalyi filmjében (A kezdő-2015.) is egy nyugdíjas bőrébe bújt, aki a pályakez-dőket megszégyenítő lendületével és kitartásával hetek alatt megmássza egy menő netes divatcég ranglétráját, és válik a főnök első emberévé, bizalmasává. Most azonban koránt sem egy öltönyös, diplomatatáskás öregúr szerepét kapta. Komédiája sokkal inkább egy Jackassből szabadult bulizós nyugdíjassal forgatott Amerikai pitére hasonlít. Azonban egyetlen jó komédiából sem hiányozhat az el-lenpólus, ezt a rendező (Dan Mazer) is tudta, ezért ilyen módon biztosította is a rendszeres konfrontáció táptala-ját. Jelen esetben az ellentét maga a nagyfater unokájá-ban (Zac Afron) ölt testet, a naiv, kötött pulóveres, kicsit merev ügyvéd szerepében. Zac Afront már jól ismerjük a High School Musicalből, de mostanra jutottunk el odáig, hogy a tini idolból olyan érett komédiássá vált, aki mellett

De Niro is szerepet vállalt. Azonban önmagát most sem tagadja le, mivel a filmben sokak örömére megejt egy ka-raoke jelenetet is.

Amikor a „nagyfatert” megismerjük, épp a nemrég megboldogult nejét gyászolja. Felesége halála után rég nem látott unokájával szeretne időt tölteni, mielőtt az meges-küdne. Ezen ürüggyel másnap elmennek golfozni, a valódi

indok viszont az öreg kalandvágya egy egyéjszakás kaland-ra, hogy kiengedje a gőzt a 40 év házasság után. Így ke-rülnek a Daytona tengerpartra, ahol megismerkedhetünk a film talán legjobb karakterével, egy belevaló egyetemista csajjal, Lenorral (Aubrey Plaza), aki a nagypapa vágyainak fő célpontja. Érdemes figyelni minden megmozdulását, különben lemaradunk a legjobb poénokról. Tettei és szó-viccei talán még a papánál is szórakoztatóbbak.

A filmben a mellékszereplők is alaposan meggon-dolt figurák, az eseményeket kifejezetten nagymértékben befolyásolják. Ilyen mellékszereplő például a nagyfater másik unokája is (Adam Pally), valamint a daytonai drog-díler ( Jason Mantzoukas). A másik unoka ugyanolyan szókimondó, mint a nagyapja. Kissé lecsúszott alkohol és drogfüggő, világnézete olyannyira fura, hogy joggal kezeli mindenki bolondként. Szerepe mindössze negyed órára korlátozódik, de azalatt a néző szó szerint belefúl min-den mozdulatába. A tengerparti lepukkant díler, aki nem mellesleg fogyasztó is, szintén csak 15 perces szerepkört kapott, ezalatt pedig a maga bugyuta drog körül forgó világába vezet be bennünket, amelyet még komikusabbá tesz a kéz kezet mos kapcsolataival.

A filmnek nincsenek mélyenszántó mondanivalója. Zac Afron kap egy szerelmi szálat, egy kalandként a tör-ténetben, viszont annak a részletei eléggé homályosak és kidolgozatlanok, csupán a zavarkeltés eszközeként kapott szerepet. Egyetlen célja vígjátékhoz méltóan a szórakoz-tatás, a teljes szellemi kikapcsolódás biztosítása minden eszközzel, akár suttyóságokkal is. Épp emiatt sokak azt érezhetik, mintha Robert De Niro ezen filmjével bemuta-tott volna eddigi legendájának. Hogy ez így van, vagy sem, mindenki eldöntheti, az viszont biztos, hogy a végered-mény abszolút szórakoztató lett.

forrás: port.hu; movieaddicts.hu

17

Könyvajánló Metro 2033

Bence A világ atomháború áldozata lett. A nagyobb városokat lerombol-ták. Ez történt a könyv helyszínéül szolgáló Moszkvával is. Ahol nem a bom-bák pusztították el a felszíni életet, ott megtette a radioaktív sugárzás. Mind-ez évtizedekkel ezelőtt történt, az emberiség fennmaradt. A kevés túlélő a moszkvai metróba vonult vissza, ahol a túlélésért folyó harc tovább folytatódik.

Szeretnék bemutatni nektek egy nagyszerű könyvet, amely a nyáron akadt a kezem ügyébe. Maga az alaptör-ténet keltette fel először az érdeklődésemet. Az apokalip-tikus eseményt túléli az emberiség, de már nem élhet ott, ahol ezelőtt oly sokáig tette. Meg kell tanulniuk élni és túlélni a sötétségben. Az események a moszkvai metró-hálózatban játszódnak, egy nagyon orosz világban, ezt jól tükrözi a könyv nyelvezete is. Orosz állomásnevek áradata ér bennünket a mű elején, el is vesznénk, ha nem tartal-mazna a könyv egy térképet a metróhálózatról. Mindez kissé nehezen olvashatóvá, talán unalmassá is teszi az első néhány fejezetet, kevés esemény történik, de nagyszerű-en megadja az alaphangulatot. Már az atmoszféra miatt is érdemes elolvasni.

A főszereplő Artyom, aki a VDNH-n él nevelőapjá-val. Az állomás többnyire gombatermesztéssel foglalkozik, manapság ez az egyik legfőbb élelem a metróban a sült patkányon és a mohán kívül. Ám az életük nem ennyire egyszerű. Az állomások némelyikén elzárhatatlan út vezet fel a radioaktív sugárzással borított felszínre. Ez igaz a VDNH elhagyatott szomszédjára is, így állandó harcban állnak a felszínről lemászó szörnyekkel, a „feketékkel”. Ar-tyom is kiveszi a szerepét az állomás őrzéséből, rendsze-resen teljesít szolgálatot az alagútban felállított őrhelyen. Mindennek a titokzatos Hunter érkezése vet véget, aki Artyomot egy feladattal bízza meg: el kell jutnia a metró szívébe, és elmondania, mi történik a lakóhelyükön. Eh-hez először át kell szelnie szinte az egész metrót, ezáltal az olvasók is megismerhetik annak világát.

A metróállomások között szövetségek alakultak ki, hol politikai, hol ideológiai alapon, vagy csak a túlélés érdekében. Ezek egyike a Hanza, a Gyűrű állomásainak szövetsége. Mint neve is elárulja, a szövetséges állomá-sok gyűrű alakban helyezkednek el. Nagy kiterjedése és központi elhelyezkedése miatt a legnagyobb szövetségnek mondható. Viszonylagos jólétben élnek itt az emberek, hozzájutnak a szükéges árukhoz, hiszen az összes metró-vonal kereskedőjének át kell haladnia a Hanza vonalán. A másik nagy szövetség a Vörös Vonal. Itt a kommunista ideológia elevenedett meg újra. Sokáig háborút folytat-tak a Hanza ellen, de mindkét fél számára előnyösebbnek bizonyult a fegyverszünet megkötése. A többi szövetség közül kiemelendő még a Polisz. Helyileg a metró szívé-ben, a Lenin könyvtár és a Védelmi Minisztérium között

(alatt) helyezkedik el a 4 állomás alkotta szervezet. Itt könyvtárosok és katonák uralkodnak felváltva. A régi, le-tűnt világ leghűbb képviselőjeként egyedülinek mondhat-ja magát a metróban. A könyvek értéke ezen a helyen a legnagyobb, bővelkednek a tudásban, leginkább a könyv-tár közelsége miatt. Sérthetetlenségét is ennek köszönhe-ti, semmilyen más szövetségnek nem áll érdekében meg-támadni őket. Artyom útja is ide vezet, amikor megkapja a feladatát. Meg kell mentenie az otthonát, a VDNH-t, és ezzel talán az egész metrót is.

Utazásai során megismerjük a többi állomást is. An-nak ellenére, hogy közel vannak egymáshoz, a szomszé-dok sok mindenben eltérnek egymástól. Nem is az ösz-szekötő alagutak hossza, inkább azok sötétsége vet gátat közéjük. Amennyire a megállók különböznek egymástól, annyira az alagutak is. Némelyek tele vannak veszélyekkel, a többiek pedig üresek és csendesek, de ezek is oly ijesz-tőek, mint társaik. A bennük átutazó emberekre furcsa félelem tör rá, ezt alagútiszonynak nevezik. Igyekeznek többen, csapatokban járni bennük, növelve a biztonságot és a túlélés esélyét.

Artyom sok különös emberrel találkozik a Poliszba vezető úton, többen el is kísérik és segítik őt. Ám útitársai amilyen gyorsan megjelennek mellette, olyan hamar el is tűnnek. A kalandok és veszélyek ellenére is sikerül elérnie a célállomást, ahol újabb küldetéseként a felszínt is meg kell látogatnia. Visszatérése után a Metró 2-be is eljut, amely a metró felett helyezkedik el közvetlenül. Itt megta-lálhatja a megoldást jelentő rakétákhoz vezető utat.

Cikkem megírásakor még nem jutottam el a könyv végére, így számomra is talány a végkifejlet. Vajon sikerül hazajutnia, látja újra szeretteit, képes megmenteni a met-rót és az emberiséget?

Sudoku

19

20