Tartalom · Csillagszem – Tejút Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos

Tartalom

CsillagszemTejút József Attila:Levegőt! 2Csillagvizsgáló Vörös István:Hordozható tábortűz; Kovácsné Gyapjas Betonka (versek) 5 Szalóczi Géza: Milyenjóhogy; Lettitt; Csámborognak (versek) 8 Pion István:És még horkolok is; Nem is piszkáljuk soha (slamek) 10 Juhász Tibor:A harangszót várják; Különös rend (versek) 14 Kalász István: A továbbjutás(novella) 15 Pollágh Péter:Polipvilág (vers) 17 Nagy Kalliopé Mária:most és mindennap; 400 csapás; Neved betűin elidőzve (versek) 18 Péntek Orsolya:Délelőtt(regényrészlet) 20 Ughy Szabina: Rend a lelke (regényrészlet) 22 Frideczky Katalin:Találat(tárca) 25 Vörös István: Krisztus talpa (vers) 26 Életekakordonokontúl(III.)Vass Csongor: takarjátok le; Konom Róbert: Sötét anyag; Hámori István Péter: Hajléktalandal (versek) 27Csillagfényben Miklya Anna: Pasztell, édes, keserű(HáyJános:Napra jutni) 30 Háy János: Napra jutni (részlet) 32Csillagkép Válaszok a létezésre –EgymásikbeszélgetésOcztosIstvánnal 35

Csillagpor Nyerges Gábor Ádám: Sermo 39 Scipiades Erzsébet: A domblakók 43 Kerecsényi Zoltán: Voltak egyszer a csillagos házak 46

Csillagtér Kapaszkodók–László Anikó portré-összeállításaazOltalomKaritatívEgyesület25.évfordulóján 53 Fleck Gábor:A lomis piac szabályozásának következményei (I.) 57Hajléktalaninterjú Hidegindító 68

Kicsi CsillagMese Sarkadi Ágnes: Acsíkoskígyó 73Könyvajánló Aradi Péter:Szorongáslista (KollárÁrpád:Milyen madár) 75 Kollár Árpád: Milyen madár(részletek) 77

Szerzõink 80

�

Csillagszem – Tejút

Levegõt!

Kitiltjameg,hogyelmondjam,mibántott hazafelémenet?Agyepreéppenlangysötétségszállott, mintbársony-permetegéslábomalattálmatlanforogtak,ütöttgyermekkéntcsendesenmorogtak asoványlevelek.

Fürkészve,körbenguggoltakabokrok avárosperemén.Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televényalámpákfelélesettgyanakvóan;vadkácsariadthápogvaatóban, amerrementemén.

Éppaztgondoltam,rámtörhet,kiérti, etájolyelhagyott.S im váratlan előbukkant egy férfi, detovábbbaktatott.Utánanéztem.Kifoszthatnaengem,hiszvédekezninincsensemmikedvem, mignyomorultvagyok.

Számontarthatják,mittelefonoztam smikor,miért,kinek.Aktákba irják, miről álmodoztam saztis,kiértimeg.Ésnemsejthetem,mikorleszelégokelőkotorni azt a kartotékot, melyjogomsértimeg.

Ésazországbanatörékenyfalvak –anyámottszületett–azelevenjogfájáróllehulltak, mintitteleveleks ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,mindmegcsörren,hogynyomorátjelentse selporlik,szétpereg.

JóZSEF ATTILA

�

Csillagszem – Tejút

Óh,énnemigyképzeltemelarendet. Lelkemnemilyhonos.Nemhittemlétet,hogykönnyebbentenghet, akialattomos.Semnépet,amelyretteg,hogyhaválaszt,szemétlesütvefontolsandaválaszt ésvidul,hatoroz.

Énnemilyennekképzeltemarendet. Pedighátengemetsokszornemistudtam,hogymiért,vertek, mintaprógyermeket,kiugrottvolnaegyjószóranyomban.Éntudtam–messzeanyám,rokonomvan, ezekidegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban azidegenanyag,mintszivembenahalál.Dejogomvan éslélekvagyagyagmégnemvagyoksnemolybecsesazirhám,hogy érett fővel szótlanul kibirnám, hanemvagyokszabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek,nemvadak–elmékvagyunk!Szivünk,migvágyatérlel, nemkartoték-adat.Jöjjel,szabadság!Teszüljnekemrendet,jószóvaloktasd,játszaniisengedd szép, komoly fiadat!

(1935)

�

Csillagszem – Csillagvizsgáló

Hordozható tábortûzkreatív költemény, más szóval lélektani reklámvers

Nincsérzelmiélete?Nincsenekemlékei?Neköltsönpszichológusravagykönyvekre,nevesztegesseazidejéttemplombajárásravagyveszélyesidegenekkelvalóbarátkozásra,vegyemegtermékünket,ahordozhatótábortüzet.Téliestealoftjában,amikor kintről gyanús zajok hallatszanak,és betörőkre, halálra gondol?Csak előveszi a hordozható tábortüzet, és egy nyári este hűvöse ömlik szétmagányában, meg egy tábortűztücsökciripelésesmelege.Gitárszó,mertgitárosokrólmigondoskodunk,cigánylányok,hatetszik,kékmellbimbóval,deeznembordély,csak látvány és illat minden, tűzszaga,barátokszaga,zeneszaga,biztonságszaga,szikrákszaga,csillaghullás-ésszentjánosbogárszag,nemszükségeskülönspraytvennie,azegészbennevanaszolgáltatásban,hordozható tábortűz, részeg barátok,zavarosbeszéd,vibrálófényfoltokafalon,ahová,remélem,nemtettképet,mertaztaképetmostlekénevennie,hogyezkerüljönki,hordozható tábortűz, hordozható nyár,márrégmeghaltbarátok,márrégmeghaltönmaga,negyvenévgaranciátvállalunk,önakkorisújraindul,hamárréglent porlad a föld alatt, vagy épp a hűtőházbanvárasorára,mertmárnembírtanyárnélkül,barátoknélkül,megavalódibarátokkal,éscsúnyánfölkötöttemagát,úgy,hogyakórboncnokaligtudtaanyelvétaszájábavisszapakolni,semmibaj,ittahordozható

VöRöS ISTVÁN

�


tábortűz, a hordozható haza, és ön újraköztünklesz,önújraönmagaköztlesz.Szalonnátakarsütnivagykolbászt,ésspanyolzeneszóljonagitárokon,vagy magyar, felárért meztelen nők,hordozhatóöröklét,ugyekárvoltmagához nyúlni, mi sokkal szakszerűbbentesszük,diszkréció,tapintat,óvatosság,garantáltfelejtés,éstalálkozóakár egy tűzkígyóval, hamubogárral,egykorihóhérkísértetével,ürességlakóval,örök ébrenlét, ébresztődalok,magánvilág,sorsátültetés.

Kovácsné Gyapjas Betonka

–arrahívfel,hogyváltoztassammegazéletem.Neéljekúgy,mintegyaszkéta.AnevemKovácsKopaszGipszkarton.MikorfeleségülvettemBetonkát,azthittem,csak egy jó nőt kapok, én, a ronda. Ezt azért mindig hangsúlyozta ő is. Nem lát szépnek. Nemértettem,mértakarmégisannyira.

Betonka egy óriásnőstény. Mikor feleségülvettem,kétésfélmétervolt,ésletettea nagy esküt, hogy nem fog tovább nőni.Éjszakaazonbansokszorrajtakaptam,ahogykiszökikazudvarra,éskövetzabál.Vagy kiissza a betonkeverő tartalmát,aházunképítésévelmegsehogysehaladtunk.

Majdleszekénateházad,mondta,megállt,egyetlenmozdulattalfélresöpörteabevakolatlanfalakat,ésazalapokraúgyereszkedettrá,mintakiközösülnikészül.Körkörösenmozgattaaderekát,aföldbeleremegett.Énis.Neméreztemféltékenységet.Kinyitottamazajtót,ésbesétáltamBetonkába.

�

Azótaemeleteiisvannak.SokanlakunkBetonkában,az albérlők jól fizetnek. Csupa magányos férfi,hálálkodnak, hogy mióta ideköltöztek, nem érdeklik őket a nők. Nagy könnyebbség, suttogom. Csak az építési engedéllyelvanbaj.AhatóságmárleisakartabontatniBetonkát.Deabuldózeres,akitideküldtek,levetteazakóját,megnyaltaafalat,aztánelfutott.

(Vörös István lapszámunkban olvasható versei Rutkai Bori festményeihez készültek)


�

Milyenjóhogy

Milyenjóhogy minden működikéshelyénvanazutolsószögigmilyenjóhogymindenrendbevanhogymércelettmegintarúdaranymilyenjóhogymindenszóigaznemkönyvekbenlepréseltkertigazmilyenjóhogymindegyekvagyunkhogyújra bennünk él az ősisvungmilyenjóhogymindenkiremélmertzártarendszeréskeringavérmilyenjóhogymegvanmindenünka törzsből összes végtagunk kicsüngmilyenjóhogyszívünkígydobogcsakveriaráfeszítettdobot.

Lettitt

Lettittegyszoborakertbenlehetaszomszédhajintottaáthallottamisahogynyekkenakutyaisugrottdeakkorátkibotorkáltamhátténylegottálltcsüngöttazéjleplerajtahuzigáltamazéjtnemsokatvártareggeljöttsfelavatta.

SZALóCZI GéZA


�

Csámborognak

Csámborognakalszegenmegfelszegennemgatyázokakirosszleszmegveremrendalelkembirodalmienterspájzvédelemvantisztaudvarrendesházszolgálatbannemfogyasztunkalkoholtmermikorapolgármesterhaldokoltigazember akiből ma ritkavannembírtuk a mentőthívni ittasannademost a járőrautó felszereltéskimondjukfehérembernemfelejtmindenünkvan őrkutyától működigközségünkben polgárőrség működik.


A Csillagszálló megrendelhetô a szerkesztôség postacímén:

1410 Budapest, Pf. �00,

e-mailen a [email protected] címen

vagy telefonon a 0�–�0–4�0–�4�4–es számon.

Honlap: www.oltalom.hu/csillagszallo

Negyedéves lap, éves elôfizetési díja 1400 Ft.

Korábbi lapszámaink is megrendelhetõk.

10

PION ISTVÁN


És még horkolok is

mert minden valamirevaló újság feketével szedi a betűt,éshanemvigyázol,megfogjaakezedet,ráadásulmégazablakotiscsakösszekoszolod,haazzalpucolodegynapsütötteszombatdélutánon,hiszenezazegészúgysemjósemmire,

aztánleülszatévéelé,ugye, milyen rohadtul színes,teszedfelmagadnakakérdést,ésmegnézed,ahogykiderül,hogyastockholmiállatkertmegfázástólsírótatuja,aztulajdonképpenarezsicsökkentésvégénekbejelentése,csakvalaholelcsúsztakazarányok,

olyanez,mintazösszesplasztikaibeavatkozásaegyben,szabad, csak éppen teljesen felesleges, sőt bizarr,

deaztánnyugodtszívvellefekszelaludni,és azt álmodod, hogy a BBC főműsoridőbenszakítottamegadását,mertabudapestiállatkertbenegyközönségesháziegérelhánytamagát,ésméghasmenéstiskapottszegény,

közben meg még mindig feketével szedik a betűt,ésmégismilyenszínesavilág,csaképpenbevagyunkzárvaakettesszámrendszerbe,aholanullaanáci,azegyesakommunista,dehogymostéppenmelyikatenagyapád,ésmelyikazenyém,azrohadtulmindegy,mert addig jár sírni a tatu a tévébe, amíg fizetik,aztánhaelfogyapénz,valahogymégiscsakkönnyeznikezdazegészViharsarok,

azaviccmegvan,hogyeltöröltékareklámadót,ésakereskedelmihíradóugyanolyankeménymaradt?ésaz,hogyegyetlennapilapotkellmegvennedahhoz,hogyazigazatolvasd?nincsmeg?

11


énegyideighittem,hogylegalábbnekemmeglesz,demostmárcsakabbanhiszek,hogynektekleszmeg,

csakszólok:aproblémaaz,hogyapárt-beszédmellettképtelenvagyapárbeszédre,és tudom, hogy ez apád bűne,deapádközbenráültateszádrais,ésmársajátsérelmeitekkorlátozzáksajátszabadságotokat,ésmégénérzemmagammiattatokszarul,hogyénvagyokittadíszjobbos,akibemertmenniazoroszlánbarlangjába,denézdmeg,baszki,hátnemterítettasztallalésvetettággyalfogadtak?akkor én most jóízűen megvacsorálok,befekszemazágybaaludniegyet,ésméghorkolokis,

szóval minden valamirevaló újság feketével szedi a betűt,éshanemvigyázol,megfogjaakezedet,ráadásulmégazablakotiscsakösszekoszolodvele,haazzalpucolodegynapsütötteszombatdélutánon,

igen,ígyvolnaszép,ígyvolnaezjóallegória,hogy ha azok a rohadt fekete betűkmindigcsakotthagynánaknyomot,aholegyébkéntisvanmitletakarítani

1�


Nem is piszkáljuk soha

egymeszesgödörfelszínénpirosarcfestékkavarog,feltörnéhánylassúbuborék,

ameszesgödörfölöttottállakirályésakirályné,aKGB,aStasimegazÁVO,az adóellenőr, a providentes csávó,a kánonfelelős kormánybiztos,arabbiésazapát,a feleség és a szerető,agyermekésamostoha,mind,akimostmagárahagytaa gödörbe süllyedő Yorickot,

mikvogymuk:isa,poreshomouvogymuk,megbohócmaszkvogymuk,megbohócmaszkalattpattanásvogymuk,és viszket és fáj és az őrületbe kerget,denemmerjükmegvakarni,mégcsaknemispiszkáljuksoha,

egymeszesgödörfelszínénpirosarcfestékkavarog,feltörnéhánylassúbuborék,

pikk-pakk-pukk:apu,hameghalabohócanyukája,akkorabohócszabadságotveszki?

pikk-pakk-pukk:apu,hameghalabohóc,akkoragyermekesohatöbbénemnevet?

ésahogyamészoldanikezdteasminket,úgy lassan fák nőttek az utazók orrára,éspávatollakezreikezdtékkörbesuhogniazegetakirályágyasánakszemrebbenésére,és a tankok virágokkal lőtték a macit,amelymárbemajszoltegyfélszigetnyimálnást,

1�


éscímlapokatkapottegymagyarvizslakölykökkelpózoló,hitlerbajszosfotómodell,éskiderült,hogymondatbailleszteniaz együttműködési rendszert, az már archaizmus,

deigazábólcsakazabajunk,hogy túl sok időt töltöttünk vidéken,és nem fejlődött ki az agyunk,

látjátok,feleim,szemetekkel,mikvagyunk?

ésamészmégcsakasminketoldjaépp,felszínénpirosarcfestékkavarog,feltörnéhánylassúbuborék,

ésmireHamletmegtaláljadrágabohócánakkoponyáját,addigra Yorickról már lehúznak minden bőrt,

sfessebármagátbárkiujjnyivastagon,errejutazarca:egymeszesgödörfelszínénpirosarcfestékkavarog,feltörnéhánylassúbuborék,

pikk-pakk-pukk

poreshomouvogymuk

14


A harangszót várjákIttaszívekhelyénüreskonzervekvannak, azokba gyűjtik a könnyekhelyett hulló esőt, mikor megtelnek,cserepesarcukatnedvesítikvele.Azaprópénzeketéheszsebekberejtik,melyekfelfaljákazérméket,ésakizsebébenyúl,koszbólgömbölyödöttgalacsinokattalál,megdohányszemcséket.Atekinteteknemakadnakfennamegroggyantházakközöttiszemétdombokon,megrebbenvehallgatnak,átsiklanakaféligföldbevájtautóroncsokon,átasárbafulladtutcáktengerén,atelepmögöttivölgyön,dombokon,segymesszitemplomtoronyapró csúcsára szegeződnek.Aharangszótvárják,gondolom.

Különös rendBádog- és faviskók berogyott tetőkkel, feketéntátongókályhacsövekatöltéskétoldalán,különös,nyomoralkottarendben,amibenmegférnekegymásmellettanevetverohangálógyerekeka csontjaikra soványodott jövővel,ésamibenközönyösentekintenekholnapjukraazételhelyettmagukatfelemésztő emberek. A kitaposott utcák bűze felerősödik az eső után,azújonnanérkezetteketelüldöziaszag,az itt lakóknak pedig alig érezhetőenösszerándulagyomra.Asínekközöttegylányfekszik,avonatotvárja,denemtudja,hogymígelnemfeledkezika köréje zsúfolódott éhségről,addignemküldenekújabbjáratot.

JUHÁSZ TIBOR

1�


A továbbjutás

A portás megkérdezte, mit akar. A fiú azt felelte, a bizonyítványáért jött vissza. A másik iskolábankérik,anélkülnemveszikát.Kellapapír.Aportásaztmondta,várjon.Telefonált,de a titkárságon senki sem volt, mindenki ebédelni ment. A fiú állt, keze a zsebében, várt. Némán. A portás tudta, a fiút ebből az iskolából kitették, egy lányt vert össze a vécében, a lánycsupavérvolt,eltörtazorra.

De most békésen állt a fiú. Fekete ruhát viselt, fekete hátizsák volt rajta. Tizenhat éves múlt,tizedikosztálybajárt.Megijedt,gondoltaaportás,végremegértetteahülyéje,hogynem lehet mindent. Lányokat nem lehet ütni. Tanárokat nem lehet leköpni. Szőke, vézna fiú volt.Álltazüvegajtóntúl,várt.

Kicsöngettek, az utolsó óra volt, néhány diák jött kifelé. Megálltak a szőke fiú mellett, kezet fogtak vele, az egyik cigarettát vett elő. A portás nem szólt, csak intett, menjen odébb, ha dohányozni akar. A kövér fiú odébb ment. Most hárman álltak a bejárati ajtó előtt, a szőke fiú és kettő az iskolából. Azok is tizedikesek. A szőke nevetett, mondta, a hétvégén te-hetségkutató versenyen volt. Bevállalta. Énekelt. A művelődési házban fel kellett mennie a színpadra, egy nő kísérte zongorán. És mit énekeltél, kérdezte az egyik diák. A szőke fiú azt felelte, egy dalt, amely egy anyáról szól. Aki szereti a kisfiát. A két fiú felröhögött, a szőke fiú azt mondta, lehet röhögni, de ő továbbjutott. Mehet a következő fordulóba. G. G. énekes is benne volt a zsűriben, ő mondta, hogy van a hangjában valami, ami fontos. Érdekes. Na, fontos vagyok, rendkívüli, mondta a szőke fiú, értitek? Megnyerem a versenyt, enyém lesz a fődíj, az amerikai autó, eladom, de a pénzt nem adom az apámnak, rohadjon meg, inkább magamnak fizetek be egy lakásra. Na?

A két másik hallgatott. Szóval ez a terv. Csak most adják ide a papírjaimat, nézett a sző-ke fiú a portás felé, ez egy rohadt iskola, csak baj van vele, köpött egyet. A portás nem szólt, hagyta,mindegy,mitbeszélnekaziskolánkívül.Azutcamindenkié.Mégezéaszemtelenkölyökéis.Ésköpködniislehet.

Jött a biológiatanár, a kulcsot kérte, az alagsorba akart lemenni. Várt a porta előtt, és meg-látta a szőke fiút. Kilépett az ajtón. A két odavalósi diák lehajtotta a fejét, nem szerették a biológiatanárt, szigorú volt, kiabált. Buktatott is. Mi van veled, kérdezte a tanár a szőke fiút, hová kerültél? Melyik iskola fogadott be? A szőke állt, nem válaszolt. A tanár várt, mi van, nem tudsz beszélni? Az egyik fiú azt mondta, mennie kell. És sietve indult. Ekkor jött vissza akövérgyerek,akidohányzottasarokmögött.Abiológiatanárnézteakövérdiákot,mondta,hagyja abba a dohányzást, inkább sportoljon. A szőke diák ekkor kérdezte meg, mi köze hozzá a tanárnak. Kint vannak. Az utcán. Ahol mindent szabad. A tanár nézte a szőke fiút, aztán szó nélkül visszament, elvette a portástól a kulcsot, majd eltűnt az aula homályában.

Lányok jöttek ki az épületből. Megálltak, vihogtak. A fiú a kövértől kért egy cigarettát, rágyújtott,megkérdezte,mitbámulnak.Alányoktovábbvihogtak.Aportásálltabejáratiajtóban, arra gondolt, ő is rágyújtana már. De ha ez a gyerek itt van, akkor nem. Várnia kell. A szőke fiú hangosan azt mondta, énekes lesz. Legközelebb nézzék a tévét, ha látni akarják. Egyújságíróisbeszéltmárvele.

KALÁSZ ISTVÁN

1�

A kövér diák azt akarta tudni, hogy fényképet készítettek-e róla. A szőke azt mondta, nem, de majd lesz az is. Hogy csak pénzért áll szóba a tévével. Híres leszek, mondta a szőke fiú. A portás arra gondolt, amióta nem látta, nőtt ez a fiú. Magasabb lett, csapzottabb.

Ismert leszek, mondta a fiú, kértek autogramot? A lányok vihogtak. A portás ismét te-lefonált a titkárságra, de még mindig nem vette fel senki a telefont. A fiú állt, mosolygott. Megint jött egy tanár, biccentett a szőke fiúnak, azt mondta, reméli, jó helyre került, meg-becsüli magát. A fiú vigyorgott, eldobta a cigarettát, a lányok vihogtak, aztán elindultak. Végül csak a szőke fiú állt az ajtó előtt. Egyedül. Fekete ruhában. A portás arra gondolt, hogy már rá kellene gyújtania. A szőke fiú nézte a portást, miért nem mehetek be, kérdezte komolyan,idejártam.

Demárnem,mondtaaportás,mostmásholvagy.Idenemjöhetsz,csakhaengedélytkapsz. A fiú hallgatott, nézte a portást. Diákok jöttek, kimentek, az egyik köszönt, de ő nem köszöntvissza.Álltésvárt.

Megint jött két tanárnő, az egyik a volt osztályfőnöke, a szőke fiú mosolygott. A nő nem állt meg, ment tovább, a szőke fiú azt kiabálta utána, nem hittél nekem, de megváltoztam, és te is meg fogod látni. Tudod? A tanárnő megállt, visszafordult, megkérdezte, mit akar. Mit akarsz még itt? A fiú vigyorgott, a papírokért jött, mondta a portás, aztán megy. Örökre. Deatitkárságonsenki,biztosanebédelnek.

A két tanárnő elment, a fiú nézte a portást. És azt mondta, köszönöm. Maga mindig rendes volt. Nem keménykedett. A portás nem értette, mit akar a fiú, de azért biccentett. Rendben,mondtavégül,akkortelefonálok,háthavanvégrevalakiatitkárságon,ésmegka-podabizonyítványod.

Ekkor támadt fel a szél. A lakótelepi házak között por emelkedett, a szürkésbarnás felhő a fiúra támadt. A szőke az arca elé kapta a kezét, és önkéntelenül az épület felé ment, hogy behúzódjon. A védett helyre. A portás végül megengedte. A fiú állt a bejárat mellett, bent azaulában.

Tudja, hogy még gondolni fog rám, kérdezte a fiú. A portás mosolyogott, azt felelte, hogy az első válogatás nem minden, messze van ám a tévés szereplés. De azért örül a fiú si-kerének. A fiú mosolygott, és azt felelte, tudja, hogy nem könnyű. Sokat készült a fellépésre. És mégsem sikerült. A portás nem értette. Az előbb azt mondtad, hogy…

A szőke mosolygott, ezeknek hazudtam. Amikor kirúgtak innen, senki sem védett meg. Pedignemisszabadnakitenniinnen.Demégismegtették.Ezérthazudtam.

Aportásaztmondta,sajnálja,hogynemsikerült továbbjutnia.Deneaddfel,mo-solygott.

A szőke fiú állt, és azt mondta, szeretné, ha ismert lenne. Híres. Aportásaztfelelte,hogyszerinteezhülyeség.A fiú megint mondta, hogy neki ez fontos. És az is, hogy ne alázzák meg. A portás neve-

tett. A fiú ekkor levette a hátáról a fekete zsákot. Leguggolt, kivett belőle egy fekete masz-kot,azarcáratette,ésaztmondta,miértbaj,haaztakarja,hogytiszteljék?Hogykomolyanvegyék?Végre!

A portás nevetett, legyintett. A fiú ekkor belenyúlt a hátizsákba, kivett egy pisztolyt, és kétszer a portás mellkasába lőtt.

Aztán elindult, kezében a pisztolyt lóbálva, a zajos ebédlő felé. Közben halkan énekelt. Senkisemtudtameg,hogymit.


1�


Polipvilág

Reggelamosdótükörnélmárcsaklegyintek:ma rosszabbat küldtek, kérem a következőt.Nemvagyokjólmagamtól.Nincsjó:elhullikmindenszent,mindenapró.Pincérnép,polipvilág,degeneráció.

Agravitációtmennyitátkoztam,ésmennyitáthoztamabból,amiottvanapepitabolygón,mitnekedpuhítottam,kékszemes dédfiam, s most tessék: elrúgom magam.Bolygóaz,aminekpokoljavan.

Abolygóknagyfrászok.Dorombolnak.Dobognak. Ölbe veszem, babusgatom őket, mint a tablettáim, olyan őszek. Gombok,gombócok,csaknagyobbranőttek: észre se vettem, felhizlaltam őket. Kérlek, valóság, engedj el, minden-napikoporsómbanénígyfohászkodom.

Csupaolyatcsinálokmár,amitnemszabad,csip-csupdolgokat;példáulfelöltözökalefekvéshez:kávégombok a tejruhán. Összeér a két drága szín.Feketeésfehér,mintalánykorimedvém.Csonttalan volt és puha, végigment a pompeji főutcán,denemhittékel.Azemberekolyanostobák.Csak azt látják, amire idomítják őket.Ki kéne szedni a szemükből a szürke lencséket,deezmárnemdolgomnekem.

Nemvagyokjólasokfúziótól,összevisszalyuggattak,szúrtak:ezekcsakzsákutcák,nemfolyikbefény.Nemhajolgattamhatalmaknak,inkább folyjon ki belőlem a világ,minthogykiszolgáljamapolipot.

POLLÁGH PéTER

1�


most és mindennap

tisztamindentófeketékaföldektűz a csorgó nap felemészt a nyárifényapárnámbabelefúlvaálmokbábelirendbentorzók,félholdak,hidegégitestektérdelnek körbe finom antik ívbenmennyijátékvoltkikeletbenyúlóscsókokaszájramostésmindennapfejenállvaélnivisszafordítva a kevés időnketháthaleszmégtélcsupakékfehérségülneatájbafáradésmeghallecsoroganapmárhátamésvállamtüzesenviláglikszétkenem lassan maradék időmetizzonacsendben

400 csapás

elbukniannyicsak:belefeledkezniamutatványbabeleszeretniakifeszítettkötélbeféllábbalguggolniatériszonyvállánés a zuhanás alatt nyakamra tekeredő hurkotösszetéveszteninégyszázösszecsattanótenyérrel.

Neved betûin elidõzve

Aneved,mintlabda,melyetaszomszédtelkérerúgtakát–duzzadafénybenésfénylikacsendben,akár a bokor alján megülő holdvagyaszobábaszorultszembogár.

NAGy KALLIOPé MÁRIA

1�


Verdeső szárnyakkal füstöl bennemegycsikkangyal–sziszegveszívjakitüdőm szép színeit.Limlomszavakkisavaztákanapot–most befőttesüveg hínáros levében ázózsugorfej:ecetesborbanhallgatóféligazság.A részegen megbotló idő lombikgyermeke vagyok.A lábadhoz kucorodva kiegészítettelek egy betűvel,hogy tovább élj, csendesen megvilágítva a sötét erdőket,akik elmormogják neked az abc összes betűjét,hogytekiválaszthasdazt,amelyikbenmajdvégetérsz–ésén elkezdődhetek.

�0


PéNTEK ORSOLyA

Délelõtt(regényrészlet)

Aznap, amikor a platós kocsi befordult a Veder utcába, és a férfi, aki vezette, azt kiabálta, hogy krumpli van eladó, minden újra ismerősnek tűnt. Néha összesűrűsödnek a dolgok az emberkörül;ésmegtörténikmindenújra:azéletolyankorkikristályosodikegymárlátottszerkezetben,mintegysokismeretlenesegyenlet,amelyetegyszermármegoldottál.

Amikor rájöttem, hogy a világ, legyen szó akármiről, leírható az igenek és nemek hal-mazaként,mártudtam,hogymégsemleszekmatematikus.Talán,mertazigenekésnemekrendje rögtön értelmetlenné is teszi önmagát: minden csak valami más tükrében látszik,ígyvoltaképpsemmisincs,vagymindenvanegyszerre,igenésnem,feketeésfehér,sokéskevés–mintahogySzterkemegéniscsakegymástükrébenlátszunkigazán.

Én, aki fehér vagyok, vagy, ahogy nagyanya mondta sokszor, hóbőrű, sokáig irigyeltem az ő éjmélyét. Azt, ahogy a dolgokhoz ér, mintha egy lenne velük, ahogy megfog egy koszos tégladarabot vagy kihúz egy elszenesedett faágat a pécsi kertben a reggelre leparázslott tűz hagytahamuból,ésazzalíveketrajzolabetonra,guggolva.Mindigaföldönült.

Mindenbebelenyúlt,legyenazparázs,homokvagyatúlérettribizlikbokoraláhullottsora, sár vagy víz, mintha nem hinné el semmiről, hogy van, amíg meg nem érinti, meg nem szagolja,megnemnézivagymegnemkóstolja.

Ezértfájtnekimindenannyira.Énnemszerettemmegfogniadolgokat.Megértenisze-rettem őket.

Mentem a Veder utcán, a férfi a platós autóról kiabált, én meg tudtam, hogy eldőlt min-den, és az a pillanat van, amikor kikristályosodik megint az élet körülöttünk az ismerős formába.Szterkeeztúgymondaná,hogymegintközépkékvoltazég,ráismertaszínére,ésebből tudta, hogy ugyanaz jön, mint akkor: a terhesség, tizenöt év után, pedig hol volt még akkor a férfi mellőle, és honnan vette a merszet, hogy az égre nézve ezt gondolja, amikor tizenegykörülfelkelt?

Láttammagamban,hogyállakonyhában,aholazasztalközepén,azanyarégi,piroskockás terítőjén álló kék kancsó íveket ír a falra a napsütésben, és amikor felnéztem az utcáról,láttamSztertazablakbanállva.Folytakakönnyei,minthamostjelentvolnamegnekiazangyal,akáraBellini-képen,amelyetannyiraszeretett.Gyerekkorunkbanórákigültanagyalbumfölött,ésbámultaazangyalt,mutogatta,hogynemérlealába,hogyépphogyleéralába,épphogyaföldhözér,mintamikoregygépleszáll,éshogyösszekócolódottacsillagközi utazásban. A képből csak az angyal érdekelte, Mária nem igazán.

–Máriátnemkellettvolnaodafesteni–mondtanagyapánakazonazutolsónyáron,ami-kor még gyerekek voltunk, és nagyapa felnézett a könyvből, aztán a térdére ültette Sztert, akiakkormáraligfértelazölében.Tízéveseklehettünk.

–Nemkellenetudnod–mondtaneki,ésamikornéztéktovábbaképet,nagyapavalamiolyasmitmorgott,hogyMáriátvalóbannemlehetmegfesteni.Énmegarragondoltam,olyanez,mintamikoregyhosszúbizonyítássorközepénmárlátod,hogymileszavégeredmény,

�1


ezértfeleslegeslevezetnipapíronis,vagyamikoregysakkjátszmátanegyediklépésutánnemkellvégigjátszaniahhoz,hogytudd:nyertélvagyvesztettél.AzangyalbanbennevanMária,akiazáltalleszMáriává,hogymegkapjaahírt,deamikoreztelmondtamSzternek,csakavállátvonogatta.

– Biztos – mondta azon a nyegle hangon, amivel az őrületbe kergetett maga körül min-denkit –, de nekem egyszerűen nem tetszik így. Csak az angyal.

Sohasem értette a matematikát. Képtelen volt megérteni, hogy mi miből következik, sokszor mégis rámutatott egy pontra a krikszkrakszok között, ahogy a számokat hívta,ésakkorláttam,hogyholakadtamel.

–Ottkibicsaklottasor–mondta,éslapozgatotttovábbafüzetemben,minthakötésmin-tákat nézegetne. Semmit nem értett belőle. Ő ugyanis lát. Neki nincs szüksége a számok és voltaképp a szavak kapaszkodójára sem, ő sárga, kék és piros napok szerint tartja számon az időt, amelyben hol tíz-, hol harminckét órásak a napok, a nyárban bármikor lehet tél és télentavasz.

Amikor azon a reggelen felmentem hozzá, az angyala miatt bőgött, akit talán a kancsó kék ívében látott meg a falon, talán a levegőben gyalogolt felé, a lábát épphogy a földhöz érintve,miutánbejelentetteahírtéselhullajtottnéhánylevelet.Ahogyfelmásztamhozzáalépcsőkön, mert akárhol is lakott, mindig a tető alatti lakást vette meg, és kinyitotta az ajtót abbaasárga takaróba tekerve,megütött,hogymennyireugyanolyan,mint tízvagyhúszévvel ezelőtt. Pedig fáradt volt az arca, és a homloka ráncos is talán. De ahogy az idő elvé-gezteamunkátrajtamésanyán,úgySzterkénnemtaláltfogást.Ahogytizenháromévesennézhettevolnaazemberhúsznak,vagyhuszonötnekis,úgymost,harmincötévesenmegtizennyolcnakvagyhuszonkilencnek,deéjjel,kevésfénybenakárnegyvenvalahánynakis.

– Ma öreg leszek – mondta olykor, és középkorú nőnek festette magát, máskor copffal rohangált virágosnadrágban, éshogy továbbhúzza anyát, leskiccelte amagávalhordottvázlatfüzetébeanyanadrágéscopfokoztapengeszáját.

–Hányévesisvagy?–kérdezteanyaazilyenvasárnapokon,ésSzterke,minthahossza-sanszámolna,kivágta:

– Ma harminckettő – aztán a vázlatfüzetébe egy másik számot írt: 86. Vagy 92.Asárgatakaróbanúgyharmincnaknézettki,deamikorbejöttutánamakonyhába,éski-

vette a kezemből dédanya rózsaszín csészéjét, amit még Pécsről hozott fel kamaszkorában, aztánvisszaadta,minthaszégyellné,hogyirigy,márcsakhuszonhatnak,amikormegintrámnézett,megnegyvennek.Talánugyanazzalaképességgel,amellyelanapokatholtízórássászűkítette, hol harminckét órássá tágította, hirtelen kiült a szája sarkába vagy a szemébe minden,amiaddigtörténtvele,aztáneldobta,minthajátszana.

– Ne szeress – mondtam neki eléggé erőtlenül, de megint nem hallotta. Pedig a szeretés voltmindigabaj.

Akkor bementem a fürdőszobába, és megeresztettem neki a vizet, hogy ne kelljen tovább néznem.

– Megkeresed? – kérdeztem tőle, hogy kérdezzek valamit, hogy mondhasson valamit a férfiról, aki nős volt, és számtalan gyerek apja már, és idősebb is nála jó húsz évvel.

Valamiolyatmorgott,hogymajd,hafagy,ésamígfürdött,álltamakonyhaablakábanésnéztemakülvárosfeletta januárieget,amelyenfel-felbukkantegy-egysirály,minthaőrjáratot tartana, mint az angyalok. Szter nagyon szereti a madarakat.

��


UGHy SZABINA

Rend a lelke(részlet)

Barbara leült a számítógép elé. Tudta jól, mi fog következni, és már előre unta az egészet, mivelhetekótaugyaneztcsináltamindenegyesnap.FelmentaFacebookra,ésrákeresettAntonio nevére, hogy ellenőrizze, mi történt aznap az üzenőfalán. Esetleg írt-e, vagy ki-tett-e valamilyen zenét a fiú, amivel üzent volna neki. Az SMS-ekről jó pár hete leszoktak, mondván, hogy drága. Azóta csak minden második-harmadik napon jött hír Antonio felől, akkor is általábanúgy,haBarbara rá írt.Megnézte,hogykik lájkoltákaposztjait,majdvégigböngészte azoknak a nőknek az adatlapját, akiknek tetszett Antonio tevékenysége, azokat pedig különös figyelemmel követte, akiknek a profilfotójához vagy egyéb tevékeny-ségéhez Antonio hozzászólt. Barbara soha életében nem szenvedett ennyire a féltékeny-ségtől. Halálosan irigy volt az összes lányra. Irigy volt széles csípőjükre, formás mellükre, dús,hosszúhajukra,fehérencsillogófogsorukra.Felszínesnekésszenvedélyesnekképzelteőket, olyan nőknek, akiknek könnyen van orgazmusuk, és gyorsan felejtenek. Hallotta mély, erős hangjukat, miközben felháborodottan magyaráznak valamit. Emlékezett mindennapi beszédtémájukra,amelyetegy-egybárbanvagyazutcánkapottel:„Ettélmár?”„Holvettedeztaruhát?”„Mitcsinálszeste?”

VajonmelyikükkelfeküdtleAntonio?,kínoztamagáttovább.Egy-egy ilyen kör lefutása közben folyamatosan azt figyelte, mikor válik zölddé az

Antonionevemellettikiskör.Képesvoltpercenkénttöbbszörisfrissíteni,háthacsakazoldal elévülése miatt nem látta, hogy már fent van a fiú. A legrosszabb mégis az volt, ami-kor semmi hír, semmi megosztás nem volt a másik üzenőfalán. És ez így volt már három napja. Csak Salvo küldött neki levelet egy Ombráról készült fotóval, ahogy ott ülnek atengerpartonadecemberelejinapsütésben.Salvónnapszemüveg,könyökétaszéktámlájántámasztja, kezében sodort cigaretta csikkje füstölög. Ombra sokat nőtt, tartásán látszik még a fiatal kutyák esetlensége, pofája mégis komoly, szinte már arisztokratikus. Visszavárunk, álltalevélalján.

Barbara mélyet sóhajtott, és felállt a számítógép mellől. Fel-alá járkált a szobában. Ráakartgyújtani,deanyjamegtiltotta,hogyaházbandohányozzon.HiábafogtákbentÉvátakórházbanalacsonyfehérvérsejtszámamiatt,Barbaratudta,hazatérveúgyismegéreznéafüstöt.Odalépettakoloniálszekrénysorhoz,hogyvalamiolvasnivalótkeressen.Ahogyakönyvekközöttmatatott,szürkéklettekujjaiaportól.

Kiment a konyhába kezet mosni, de mielőtt a csaphoz ért volna, kíváncsiságból megérin-tette a folyosó falán lévő képkereteket. Vastagon állt mindegyiken a por.

A konyhában ugyan nem volt túl sok mosatlan edény, a tűzhely tisztának látszott, és a padló sem tűnt piszkosnak, azonban a helyiség mélyebb rétegeiben – és ezt igazán csalódot-tanvettetudomásulBarbara–koszvolt.Aplafonigcsempézettfalatbeszürkültzsírcseppektarkították, a polcokon a lefordított poharak helyét fekete kör jelölte, a fűszertartó üvegcsék enyhénragadtak,akenyértartótelevoltszárazéspenészeskenyérdarabokkal,abútorrepe-

��

déseiben,afalrafüggesztetttálalóeszközökönisvastagonálltazafajtazsírospor,amilyetcsakakonyhatudkitermelnimagából.

Egymüzlisdobozzal,egytáblacsokoládévalésegynagybögrerumosteávaltértvisszaa szobájába. Mielőtt leült volna a szőnyegre, maximumra állította a számítógép hangerejét, hogyhaAntoniobejelentkezne,azonnalmeghallja.

Lassan kortyolgatta a teáját, kellemesen megszédült tőle. Egy SMS-t fogalmazott Antoniónak,bármárakkortudta,feleslegeselküldenie,mégsemtudtamegfékeznimagát.

A szolidan flegma kérdőjel, a „Napok óta nincs semmi hírem felőled…” és a legszé-gyenteljesebbváltozat,a„véletlenülfélrecímzett”üzenetismegfordultafejében.Végülatartózkodóan szemrehányó: „Ha gondolod, fent vagyok a Skypon…” mondat nyert.

Farkasszemet nézett a telefon kijelzőjével. Azt mondta magának, hogy ha pislogás nél-kül kibírja a kijelző bámulását addig, amíg a percjelző vált egyet, az jó jel, és azt jelenti, hogyhamarosanmegszólala telefon.Teltekapislogásmentespercek,harmincszor isel-teltek,mireaztvetteészre,hogymegnyitjaatelefonnévjegyzékét,ésAntonióttárcsázza.Nemtudtaeldönteni,hogymegkönnyebbüléstérez,vagyhalálosszégyent,amikoratelefonkicsengett. Lélegzet-visszafojtva számolta a búgásokat, de a fiú nem vette fel. Várt néhány percet. Hátha csak zuhanyozik, és amint kijön a fürdőből, és megtörölközik, vissza fogja hívni.Deamobilnémamaradt.

Talánnemhallottameg,hiszenolyanhalkazatelefon.Aszámítógépemeglehet,hogyelromlott,amunkahelyénsemjutottgépközelébe,mertbiztosanmegintegyrakatbeván-dorlót kellett kimenteniük a tengerből. Úristen, mi van, ha valami baja esett?, futott át az agyán.

Gondolatait különféle erőszakos leszámolások képei özönlötték el. Újratárcsázta Antoniót, és addig hagyta kicsengeni a telefont, amíg az olasz telefontársaság női géphangja lassan bemondta a fiú telefonszámát. A következő híváskor már csak az üzenetrögzítő kö-szöntötte.

Elszálltmindenereje.Apadlóraejtetteatelefont,amiahelyett,hogydarabokratörtvol-na, koppant kettőt a laminált parkettán, de semmi baja nem lett. Barbara hallotta, ahogy a dobhártyájánlüktetvezúgavér.Felkaptaatelefont,úgy,ahogyvolt,pizsamában,mezítlábkiszaladt vele az udvarra, és olyan erővel vágta a szomszéd ház falához, hogy a csattanástól akörnyékkutyáihangosanugatnikezdtek.Gyorsankörbenézett,hogymeglátta-evalaki,desenkinemjártilyenkorazelhagyatottzuglóimellékutcában.

Keresteegyideigasötétbenatelefondarabjait,hasztalan.Amikorvisszamentaházba,útja rögtön a konyhába vitte. Nekinyomta átfagyott lábát a radiátornak. Miután remegő vég-tagjai valamelyest kiengedtek, feltűrte pizsamája ujját, és beáztatott pár tányért. Alig látott hozzá a mosogatáshoz, egy piros konyharuha tűnt fel neki a konyhaszekrény és a fal közötti alig tízcentis résben. Félretette a mosogatószer habjától fehérlő poharakat, és egy hosszú nyelű fakanállal megpróbálta kihorgászni az ottfelejtett konyharuhát. Miután végre sikerült, bevitte a fürdőszobába, és hasonló színű ruhákat hozzáválogatva betett egy piros mosást. A mosógép monoton zúgásától nyugalom öntötte el. A fürdőből kifelé jövet megcsúszott az egyik szoba bejárata előtti lábtörlőn. Vastagon állt alatta a por. Ahelyett, hogy visszatért volna a konyhába, seprűt és felmosót keresett.

Egészéjjelfentvolt,ésmindenrendszernélkültakarított.Alényegazvolt,hogyegy-folytábanmozogjon,neálljonmegegyetlenpillanatrasem.Érezniakartaa testét,ahogy


�4

dolgozik,kívántaacipekedést,aterhet,abútorokfájdalmashangját,amikorarrébbhúzzaőket. Látni akarta az eredményt, a tisztaságot, a rendet, az emlékezet nélküli tárgyak és terek békéjét. Miközben szobáról szobára járt. Pakolás közben bőven volt alkalma, hogy rácso-dálkozzonanyjacsoportosításiszokásaira,amelyeketeddigisjólismert,deazokszokatlanés olykor undorító tulajdonságán most gondolkodott el először. Rájött, hogy nem a bútorok, abekeretezettcsaládifotókvagyaszagokteszikotthonnáazotthont,hanemezekakívülállószámára ismeretlen rendszerek. A ház és a benne élők titkos viszonya. A ruhaszöszölő gu-rigátésamacskakeféjétegynagykorondibögrébentartottákazíróasztalon,amégelnemolvasott könyveket „fejjel lefelé” tették vissza a polcra, ugyanazzal a törölközővel törölték szárazraamosdót,amelyrekiléptekzuhanyzásután,ésígytovább.

A fürdőben hosszasan elidőzött a kád szélén ülve, miközben az egyik kihúzott fiók tar-talmátrendezgette.

Döbbenet,hogyanyámsemmitnemdobki,ingattaafejét,miközbenegyronggyaltöröl-getteanyjadíszes,márürespúderesdobozát,amelynektükrétÉvamégmindighasználta,amikor színházba vagy fellépésre mentek. Szemfestéke folyton elkenődött a szeme alatt. Barbara látta maga előtt a mozdulatot, ahogy anyja száját lebiggyesztve kidülleszti szemét, és két ujjbegyével letörli az elkenődött festékréteget.

Már a levendulaillatú hálóban, anyja egyszemélyes fenyőágyánál járt. Az ágytakaró tükörsimán feszült rajta. A radiátor hőszabályzója le volt tekerve, mivel anyja hidegben szeretettaludni.Aszobatúlfelénazongoraállt.Alányleütöttkétakkordot,éselszégyelltemagát. Soha nem tanult zongorázni, kimondatlanul is így akart különbözni anyjától, akiannyiraazértjópedagógusvolt,hogytudta,nemtaníthatjaasajátlányát.Barterbentanítot-ták egymás gyerekeit egy kollégájával. Éva Istvánt zongorára, a nő pedig Barbarát gitározni, deaztsemtúlsokáig.

Barbarakinyitottaazösszesablakot,négyórakörüljárt.Leheletemeglátszottasötét,csillagoséjszakában.Néhánymásodpercig tökéletescsendvolt, amelyetcsaka távolbanelhúzóéjszakaibuszhangjatörtmeg.Legszívesebbbebújtvolnaazágyába,deahogyazéjjeliszekrényen lévő közös fotójukra nézett, újra hallotta anyja hangját, amikor kiskorában egy viharos éjszakán a dörgésektől megriadva ő befutott hozzá: Menj vissza a szobádba, kicsim, egy ilyen nagylánynak már nem szabad félnie semmitől.

Részlet egy készülő regényből


��


Találat

Amikor az ember céloz, nem gondol bele, hogy nyomában vér és halál…Afontosatalálat.Atalálatafontos.Azíróis,lám,atalálókifejezéstkeresi.Atalálatsiker.Atorpedóbanahajókat.Atalálóskérdést.A célpont mellékes. Lehet egy odaszúrt papírlap a homokzsákon vagy rongylabda a

vurstlibanvagyosztálytársamakidobóslabdajátékbanvagyellenségeskatonaatúlparton.Ha célzok, találni akarok! Ha agyaggalambot, akkor azt. Vagy a mezőn álló madárijesztő

tökfejét,amelybenbiztosrejteketremélveazüldözöttlapult.És röhögni, és boldognak és büszkének lenni mások és magam előtt. Röhögni a szét-

loccsant tökön, és nem venni észre a szétloccsant agyvelőt. Az ember, ha céloz, nem gondol bele, hogy nyomában vér és halál…A célpont mellékes. Lehet sörös doboz távoli farönkön vagy fiam fején egy alma.Eltaláltam a repülőt a vállról indítható rakétával. Pásztorfiú a távolban csigaként ván-

szorgó turistabuszt a frissen szerzett csempészfegyverrel, amelyet, mielőtt farkasokra lőne, kikellpróbálni.

A gyerek, ha céloz, nem gondol bele, hogy nyomában vér és halál…Csúzlivalmadárra,békára,macskára.Csakjátszott.Ügyesvolt.Eltaláltam, eltaláltam! – ugrik ki a katona a fedezék mögül, és ordít és táncol örö-

mében.Denéhaodaátrólistalálnak.Akicéloz,találniakar.Mindegy,miacélpont,hamegjelenikacélkeresztben.Aki céloz, nem gondol bele, hogy nyomában vér és halál…Habelegondolna,elvétenévagylekésneróla.A nyúl megugrana, az őz elfutna, az ember hasra vágódna.Akicéloz,nemölniakar,csaktalálni.Apa,temegöltélvalakitaháborúban?Apahallgat.Hallgat,hallgat,hallgat.Aztánhosszasunszolásrabevallja,hánytalálatavolt.

Atalálatcsakakkoröl,haengemér.Akkorénmeghalok.

FRIdECZKy KATALIN

��

Krisztus talpa

KrisztusmezítlábvoltazOlajfákhegyén.Ésmezítlábvoltakatanítványokis.Nyolctúlvilágiteendőktől poros talp, mikenmégsarusincs.Avízenjáráskor

szoktameg.Nincsjobb,mintpucértalppalszelniavízfelszínt.Azezüstössíkcsakbesüpped,denemtörik.Apuhatükörmélyéből halak néznek föl,

deképtelenekafelszínrejönni,ésképtelenekelvenniszemüketa kékben járó emberről. A testvérünkő, mondja a legokosabb. Föltátognak rá, mintha akvárium mélyéből.

KrisztusmezítlábvoltazOlajfákhegyén,minthavízenjárna,minthaamegváltásörömeésgondjaközöttnemlennenagyobbkülönbségannál,hogymegmarad-e

azemberlábnyomaaporbanvagyelenyész.

VöRöS ISTVÁN


��

Életek a kordonokon túl (III.)

A József Attila Kör Irodalmi Egyesület 2013-ban pályázatot hirdetett a hajléktalan emberek helyzetével foglalkozó versek és rövidprózák írására. A művészi értékű szö-vegekkel a szervezők a hajléktalanság politikai kriminalizálásának tarthatatlanságá-ra, a hajléktalanellenes intézkedésekre, illetve a rendőrökkel és kordonokkal borított aluljárók hazugságaira kívánják felhívni a figyelmet. A mintegy kétszáz pályázatot beküldött százötvennél is több szerző közül tizenhét alkotót emelt ki az Erdős Virág és Schein Gábor alkotta szakmai zsűri. A JAK felajánlására a díjazott szövegekből a Csillagszálló szerkesztősége is válogathatott. A tematikánkhoz illeszkedő verseket és rövidprózákat három lapszámon át közöltük.

Gratulálunk a kiíróknak a pályázat ötletéhez és lebonyolításához, a pályázóknak pedig a sikeres részvételhez.

takarjátok le

takarjátokelavétkekethamaréskenjétekmindenarcotokfehérreezekazemberekazemberekvétkeénvétkemtevétkedigennagyvétkekés ők is vétkesek perszehibáztak elestek csúsztak csúsztak a lejtőnésakkornemvoltálottésénsemvoltamottő éhes volt és enni nem adtunkszájakiszáradtdevízzelnemkínáltukidegen volt és nem fogadtuk őt beruhátlanvoltésszakadtdemifélrefordítottukfejünkbetegvoltdemicsaklerészegdisznóztukshafogolylettmiakkorörültünkigazánha bent volt már az őrszobán akárholvalahollyukakbanmesszeahonnannemérzikmáraz a büntető borzoló bűzük a szaghogynemmostukmegarcunkatsebükbenbajukbanatestükmosdatlanságánakslelkünkszennyénekszagazsebünkbenaharmincezüstpénzzelszaladunkszaladunktovábbelfordítjukborzadvafejünkmígnemnekünkisvégetérazút

VASS CSONGOR


��


takarjátok le a nagyapáttakarjátok le a testvért a szomszédot őt igentakarjátoklenembajhamégélnembajmárúgysembírjasokátakarjátoklehamarmertminembírjukkihaúgymaradtakaratlanul

Sötét anyag

Reggelcsöngetnek,avillamosaz,hátamongumibotkopogtat.Személytelenigazolványomraegyarcotlézereztek,pediginkábbsugaraznikéne,szerintem,szájpadlásomoncsinoskisdaganat.

Őrmester úr, kérem, nem lehetne-evégre lesöpörni a szájpadlásomat?

Úgyis feketén kukázom már hónapok óta,sőt feketén váltom vissza az üvegeket.Bevallom: a lábujjam körmétől a fejembúbjáiglassacskánmagamisteljesenelfeketedem–ésfeketénalszomelavárosbanlényegébenbárhol,ésmárazereimetisfeketénvágomfel---vágottatkukábólnemehetek,csaksztaniolpapírbacsomagoltat.

A szállón először levetkőztetnek,aztánslauggallelocsolnak,végültisztáratörölnek,ésegyalaposanelőkészített jogszabályba becsomagolnak;illetvebecsomagoljákelhasználódottésnémileg feljavított testemet, mielőtt egyelőre megágyazott gödörbe lassan leeresztenek,hogyvéglegegyesüljekaröggel–napersze–ésmagammal,avigasztalhatatlanulsötétremázoltanyaggal.

KONOM RóBERT

��


Hajléktalandal

Városnyiméretahálószobám,elférünkbenne,istenem,dehányan,pöffeszkedem az őslakos jogán,égboltaplédem,anyaföldazágyam.

Szabadországbankiszabadonhál,könnyenszabadul,szabadahalál,tillárom,tillárom,haj!

Nincs feleségem és nincs főnököm,egyedül hálok, fűből vetett priccsen,akiszívózikvelem,föllököm,nekem barátom s fix vacsorám sincsen.

Szabadországbankiszabadonhál,könnyenszabadul,szabadahalál,tillárom,tillárom,haj!

Boldog vagyok, a kelő nap fia,magaséghelyettköztetekkelljárnom,hogyha megkímél a koldusmaffia,virgoncsuhancokgyújtjákfelazálmom.

Szabadországbankiszabadonhál,könnyenszabadul,szabadahalál,tillárom,tillárom,haj!(Uraim,holittabaj?)

HÁMORI ISTVÁN PéTER

�0

Csillagszem – Csillagfényben

Pasztell, édes, keserûHáy János: Napra jutni

AHáy-prózáról szerzett tapasztalataimalapjánkicsit féltemattól, hogy aNapra jutni iskomor, lehangoló, bár kiszámíthatóan jó minőségű, színvonalas szöveg lesz. Így is lett, meg nem is. Jó minőségű és borongós, és közben mégsem lehangoló. Valahol mégis lehangoló, de csak halványan, mintha az utóíze lenne az – vagy épp ellenkezőleg, először szomorkás-naktetszik,aztánátütaszövegenazöröm,aszeretet,effélegyerekkoriközhelyekmindenkiáltal megízlelt és visszasóvárgott, ismerős édessége.

A letisztult szerkezetű novelláskötet három fő részből áll, és egy egységként, széttördelt, töredezett regényként olvasható. Az Apák című novella amolyan „tartalomjegyzékként” vagy előrejelzésként vázolja fel, hogyan válnak a fiakból az apjuk sorsát másoló/újraélő/választó, végül fiukat „a napra engedő” apák, az Apa fiaharminchatnovellájasajátélmé-nyekből táplálkozó, bár egyes szám harmadikban megírt, mégis nagyon erős tudatszövegek lazaláncolata.Azutolsó,Családállítás című rész pedig a novellák mellékalakjait beszélteti, így nemcsak a gyermek szűrőjén keresztül, hanem saját maguk elbeszélésében, amennyire lehet, teljes keresztmetszetét bemutatják az olyan fájóan tipikus, és olyan fájóan tipikusfaluban élő kis családnak.

Egyszer egy kritikus ismerősömmel beszélgettem egy regényről – nem Háyéról egyéb-ként –, és ő azt a megjegyzést tette, rendkívül gúnyosan: „a halovány színeknek is van eszté-tikája”.Eztamondatát,azigazságtalanulbírálófelhangoktóleltekintve,azótasemfeledtemel,éshavalamiveljellemezniakarnámHáyNapra jutniprózáját,akkorezzeltudnám.Háyegészen puha, szinte álomszerű színekkel operál, a szagok, az érzések, a képek, a benyomá-sok mintha valami folyamatos, tüzelő illatú, füstös, késő őszi ködön, esetleg egy lusta nyá-ri délután enyhén remegő kánikuláján szűrődnének át hozzánk: az érzékeinkkel hamarabb fogjuk fel és reagálunk az eseményekre, mint hogy a felnőtt agyunk végiggondolná, mégis mi történik, és miért a kisfiúval, a család vagy a közösség életében.

Deazíróegyennélkevésbévisszafogott,harsányabbnyelvvelelsemtudnáérnicéljait,hiszennemcsakátadni szeretné,hanema legmélyebbrebevonná,visszavonnáazolvasótasaját,messzemagamögötthagyott,desohasemfelejtettgyerekkorába:eztpedig,azél-ményanyagnyilvánvalóeltérésemiatt,csakúgy tudjakivitelezni,haagyermekségnekalényegét,azesszenciáját,azízétsikerülvalamilyenmódonpapírravetnie.Errepedignincsmás lehetőség, mint a paletta pasztell árnyalatait használni.

ANapra jutni novellái egy családként alapvetően mégis, mindenek ellenérejólfunkcionálócsaládot mutatnak be, azonban ahogy minden gyermek, a főhős is összeszedi a saját frusztrációit, átörökítődnek rá felmenői traumái, észreveszi a talán nem olyan nagyszabású, de egyes életeket mégis sikeresen tönkretevő apró sorstragédiákat. Mindez azonban, hála a gyermekkor nagysze-rű, egyetemes varázslatának, mégiscsak beleolvad egyfajta édeskés, meghitt boldogságérzetbe.

Amikor pedig megtörik – mert persze van, amikor megtörik a varázslat, amikor fel-foszlik ez a finom fátyol –, szinte mindig a gyermek alapvető biztonságérzetén keletkezik

MIKLyA ANNA

�1


repedés.Deezcsakegészenaprócska,szinteészrevehetetlensejtés–arról,hogyapaesetlegnem elemien erős és mindenható, lehet, hogy nem mindig jó anyával, lehet, hogy megbe-tegedhet,lehet,hogyanyaisszenvednéha,elvágyódik,csapdábanérzimagát,lehet,hogymás kontrollszemélyek, például a nagyszülők, az iskolaigazgató, tanítók szintén elfogultak, nincs igazuk, akár egyenesen és szántszándékkal gonoszok is lehetnek. Annak a derengő, pasztell,halvány,kimondhatatlanságábanmégisolyiszonyú,valamennyigyermekszámáraismerős sejtése ez, hogy bármennyire vágyunk rá, lehet, hogy a gyermekkorból végül a va-kító,kegyetlennaprajutnivoltaképpenmégsemleszolyanelemienjó.

EurópaKönyvkiadó,Budapest,2014,264oldal(3490Ft)

��


Napra jutni(részlet)

Motorverseny

Aparasztokaztmondták,hogymáraporszívóisgyanúsvolt.Minekkellegyfalusiházbaporszívó?Ültekakocsmában,ésröhögtek,hogyaszobábanapadlódeszkákcsakrávannakfektetveahomokra,mégnútozvasincsenek,haaporszívótbekapcsoljaazember,kiszív-ja alulról a homokot. Röhögtek, és utána a hűtőszekrényről beszéltek, hogy az mekkora baromság, és mennyibe kerül, hogy a konyhában egy sarkot elkezdesz hűteni, főleg télen, amikorkurvahidegvanamúgyis.Azthiszi,olyanlesz,minthavárosonlakna,pedigezsohanemleszolyan.Azbiztos,mondtaamásik,ebbenazajó,hogyéppnemolyan.Nemkellrohanniabuszhoz,legfeljebbhaSzobrakellmennivérvételre.Ittak,azautótnemhoztákszóba, de valójában a porszívón meg a hűtőn keresztül az autóról beszéltek, hogy honnét tudottannyipénztszerezni,hogyautótvegyen.

Az apa tudta, hogy erről beszélnek a kocsmában, az ő autójáról, amit használtan vett Nagymaroson egy málnatermelő embertől. Övé volt a második autó a faluban, ha az orvost nem vesszük számításba. Az apa örült ennek az autónak. Elvitte a gyerekét, megmutat-ni neki, hogy hogyan gurul, milyen könnyedén kaptat fel a perőcsényi partokon, s hogy mennyiremás avilág,ha autóablakban suhanelmellettük.Azapa egyhosszabbutat istervezettvasárnapra.Nemtúlmesszire,mertmégelégfrissvoltajogosítványa,csakEszter-gomra,aholterepmotorversenylesz.Aznagyonizgalmas,mégsohanemvoltsenkiolyanona faluból, csak hallottak róla, hogy milyen látványos, hogy egymás után felbőgnek a moto-rok,ésvadirambansuhannakátaterepviszonyokközött.

Agyerekkészülterreaversenyre,mármindenkinekelmondtaaziskolában,hogyodafogmenniaszüleivel.Azokagyerekek,akiknekamúgyazapjukakocsmábanaporszívó-ról meg a hűtőről beszélt, nagyon utálták a gyereknek ezt a hétvégi programját. Elmondták otthonazanyjuknak.Azasszonyaligvárta,hogyaférjehazajöjjönakocsmából,ésvégrekipakolhasson,hogynekikazértnincsautójuk,mert azövékéottvanakocsmárosnakabankszámláján. A férfi részeg volt. Először csak olyanokat mondott, hogy a téeszből lopja biztos a pénzt, s csak később történt meg, hogy mondta, hogy fogd be a pofádat, mit hoztál te ebbeaházasságbaanagyvalagadonkívül,mialófaszt?Ottlaktatokazapáddalamajorbanegyszobakonyhában,aztsetudtad,milyenaz,hogyazembernekvansajátágya.Azasszonyakkor elkezdett fülsértő, magas hangon kiabálni, hogy ő nem tehet arról, hogy béresek vol-tak, az a világ ilyen volt, hogy valakinek annak is kellett lennie. Az ő apja végiggürcölte az egész életét, és mégsem tudott továbblépni. A férfi hallgatta, gondolkodott, pofon vágja-e, de végül ledőlt a konyhában a sezlonra, és elaludt.

Elérkezett a vasárnap, a gyerek összekészült, mikor mondta az apa, hogy akkor me-gyünk.Készenvagyok,mondtaagyerek.Hogyhogykészen,kérdezteazapa.Hogymehe-tünk,mondtaagyerek.Ja,teazthitted,hogy,azapakicsitmegállt.Mithittem,kérdeztea

HÁy JÁNOS

��


gyerekebbenaszünetben.Hogyteisjössz?Hátarrólvoltszó,hogymegyünk.Deénaztúgyértettem,hogymegyünkazanyáddal,megvisszükaGabibácsitis,megazIlonkanénit,és ez az autó épp négyszemélyes. Hogy nem engem, hanem őket? Kell néha másokra is gon-dolni,mondtaazapa,sokanamúgyiscsakrosszatmondanakrólunk,mertvanezazautó.Agyereknemértette.Deénmegyek,akkoris,mertarrólvoltszó,hogymegyek.Veszélyes,mondtaazanya,ekkoragyerekeketodasemengednek.Márkilencelmúltam.Tizennégyakorhatár,mondtaazanyanagyonhatározottan.Ezbiztosnemúgyvan,ezterepverseny,ottnem is lehet ilyet ellenőrizni. De igen, mondta az anya, és elkezdett vitatkozni. Az apa egyre idegesebb lett. Már mennünk kell, megígértük a Gabiéknak, és nem akarom lekésni az első futamot,mireagyerek,hogyénis,éselkezdettsírni.Azanyatovábbmagyarázott.Hagydmár a fenébe, nem jön, és kész. Jó, de nem akarom, hogy… De engem ez nem érdekel, egy gyereknekelkellfogadniazt,amitaszüleimondanak.Deénmegyek,mondtaagyerek,éstovábbsírt.Azapameghogynemjössz,érted,merténaztmondtam,hogynem.Agye-rekegyrehangosabbankiabálta,hogyde,de,demegyek.Áthallatszottaszomszédba.Nem,mondtaazapa,ésellökteazútból.

Agyerekmegbillent, nemesett volna el, de ahatáskedvéértmégis elesett, és a föl-dönhevervezokogotttovább.Nemkellazértfellökni,mondtaazanya.Aligértemhozzá.Az aligtól nem lehet elesni, mondta az anya. Az apa majdnem kiesett a szerepéből, mert kicsitszégyellte,hogyegykisgyerekenekkorátlökött,denemszabadengedni,nemszabad,mertagyereknekisrossz,hanemtudja,mikaszabályok.Azanyamegpróbáltamegnyug-tatni.Anyu,jöjjönide,kiabáltaházbaanagymamának,csináljonvalamitagyerekkel,mertnekünkmennikell.Miafrancnakkellösszevisszaelmenni,mondtaanagymama,mikorjöttkifelé. El tudta volna képzelni, hogy az apa őt meg a gyereket viszi magával, és nem motor-versenyre,hanemabazilikábanagymisére.Azapaelindultakocsihoz,azanyautána.Szidtaazapát,hogyennyirenemmondtamegrendesenagyereknek,hogymileszvasárnap.

Nagy verseny volt a vasárnapi. Külföldi résztvevőkkel. Agyerekbeültatévéelé,éselaludt.Kimerítetteasírás,megnemvoltsemmiaképer-

nyőn, csak egy ember, aki folyamatosan beszélt, nem is figyelte, miről, nem lehet egy em-bert ilyen sokáig nézni. Férfi volt, kicsit hasonlított az apára, amikor az apa felöltözik, mert mondjuktemetésrekellmenni.

Akkorisaludt,amikorazapáéképpodaértekaversenyre.Rengetegenvoltak.Ittselehetlátni semmit, mondta a Gabi, az apa meg hogy nem is gondolta volna előre, hogy ennyien lesznek,pedigidecsakautóvallehetjönni.Biztosvannakbuszokis,mondtaazanya.Na,ezittjóhely,mondtaaGabi,ésmegálltegynagyonlátványoskanyarnál.Amotorokcsakúgyvonyítottak, a kerekek kiverték a nézőkre a salakot, amivel az útjuk borítva volt. Hánnyal mehetnek,kérdezteGabi.Nemtudom,dekurvagyorsan,mondtaazapa.Azanyanemtudtaa különböző motorosokat megkülönböztetni, azt hitte, nagyon rövid a pálya, és gyakran visszatér ugyanaz a versenyző. Unatkozott, meg a feje is elkezdett fájni, mondta is az Ilonkának,nemmennek-eelvalamiennivalóért.Nemkellegypárvirsli?Inkábbdebreceni,mondtaazapa.Nekemis,mondtaaGabi.Akétasszonyelmentapályátóltávolabb,hogyazideiglenesen felállított kifőzdénél megvegyék az ebédet. Már majdnem elérték a helyszínt, amikora folyamatosmotorvonyításra,arraahangra,aminélhangosabbatelképzelnisemlehetett, egy erősebb hang kenődött. Hátrakapták a fejüket, és csak néztek bele a levegőbe, aholéppegymotorosvolt,fentakanyarnálafákmagasságában,ottrepült,ahogyamadarak.

�4


AzIlonkasemtudottmegszólalni,megazanyasem,csakbámultakkimeredtszemekkel.Amotoros,szembenamadarakkal,nemtudottolyanhosszanazégbentartózkodni,egypil-lanatraolyanvolt,minthamegálltvolna,minthavalamitartanáott,aztánhirtelenlezuhant,és csend lett, aztán kiabálás, üvöltözés, hogy orvost meg mentőt, és felsikított a sziréna. Akétasszonyakkortértmagához.Rohantakvissza,mertlátták,hogyéppottvoltazese-mény, ahol álltak. Rohantak. A mentőnél gyorsabbak voltak. Lökdösték el az embere-ket.Mindenkiszaladtoda.Olyantömörüléslett,hogyaliglehetettátvágnirajta,deakétasszonynaksikerült.Ottálltakaföldrezuhantmotormellett,amimagaalátemetteamo-torostésmégegyembert.AzIlonkaakkorzokogottfel,azuram,mertaGabivoltamásikember a roncsolt gép alatt. Az apa magyarázta a rendezőknek, hogy itt mi csak álltunk, a rendőrök meg, hogy nem látták, hogy piros szalag van kihúzva, és nem lehet odamenni. Nem, akkor már nem volt. Mert a hülyék elszakították. A rendezők utat engedtek a mentő-söknek.AzorvosodaguggoltaGabifölé.Márnemkellsietni,mondta,éselvetteakezétapulzusáról.Akkormárazanyaiszokogott,részbenazért,mertmeghaltaGabi,részbenazért, mert felrémlett benne egy kép, hogy az ő gyereke áll ott a Gabi helyett, s milyen jó, hogy nem ő.

Ott sírtak benne az üvöltöző tömegben, amikor megzörrent az ajtó a szobában. Az autó hangjátnemhallottaagyerek,beleveszettamotorversenymorajába,deazajtónyílásrafel-rezdült,smégkisemnyitottaaszemét,érezte,hogyazanyahozzáérakezéhez.Elaludtál,kisfiam. Igen, mondta a gyerek álmosan. Feküdj le rendesen. Milyen volt, kérdezte a gyerek. Unalmas,megnagyonsokanvoltak.Azértmajdlegközelebbtégediselviszünk.Jó,mondtaagyerek.AGabibácsiéknak tetszett. Igen,mondtaazanya.Az jó,mondtaagyerek,ésörült,hogymegjöttek,shogyaGabibácsiékishazaértekaGabihoz,akivelkülönbenegyüttjártiskolába,sbiztosnagyonrosszlettvolna,hameghalazapja,séppúgy,hogyebbenahalálban némiképp a gyerek apjának a bűnrészessége is megállapítható.

��

Csillagszem – Csillagkép

Válaszok a létezésreEgy másik beszélgetés Ocztos Istvánnal

„Mappája megtelik rézkarcokkal: Táj toronnyal, Táj juhnyájjal, Fürdőzők. De a táj nemcsak a távolba nyúló síkságot, a nádfödeles házakat

s a vízben tükröződő rekettyést idézi fel benne, hanem a csavargókat is, akiket ifjúkorában oly szívesen kapott ceruzavégre.

Együtt érzett velük akkor is. Most meg különösen. Hisz félő, hogy ő maga is kezébe veheti nemsokára a vándorbotot.”

(GálGyörgySándor:Rembrandt élete)

– Képzőművészként bemutatkoztál már lapunkban, de eddig kevés szó esett eredeti, építész vég-zettségedről. Van-e érdemi hatással az eredeti szakmád a művészéletedre és a civil életedre?

– Tevékenységeimre, az egész életemre, az ahhoz való hozzáállásomra alapvetően a szüleim a meghatározók, s az a környezet, amelyben velük, közöttük felnőttem. Ebbe a nagyszüleim, a tágabb rokonság és az óvoda, iskola is beletartozik. Természetesen nemgondolom, hogy mindnyájan azonos erővel hatottak rám, emlékeim sincsenek mindenről, mindenkiről, de hogy délután friss kifli került a közértbe, s amikor csak tudtam, átmentem venni belőle, ez felejthetetlen maradt.

Édesapám építésztechnikus volt, s a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozott a X–XVII. és az V. kerületben mint műszaki osztályvezető. Édesanyám a pilisi Hámán Kató Nevelőotthonban kezdett mint ápolónő, és igazgatóként ment onnan nyugdíjba. Szóval édesapámrévénamolyancsaládihagyományvoltazépítészet,ésmintsajátosszemlélet-mód,biztosanmáighatarajzaimra,afotóimra,általábanaformaimegközelítéseimre.Éshogykinefeledjem:alegközvetlenebbülakicsiknekszervezetthabkartonépítészetifoglal-kozásokonnyilvánulhatokmegépítészként.

A magunkkal hozott, tanult és látott mintákból érdemes a nekünk tetszőkhöz kitartóan ragaszkodni,mégakkoris,haazokazáltalunkértékesnektartottdolgokésképességekajelenben nem tűnnek feltétlenül annak, ha hasznosságuk, életrevalóságuk aktuálisan nem nyilvánvaló.Etekintetbensokválasztásunkegyébkéntsincs.Avilágfolyamatosanváltozikkörülöttünk,percenkéntnemigazodhatunkhozzá.

– A tevékenységedet figyelemmel kísérve talán elmondható, hogy mindig csoportokban, mozgalmakban gondolkodsz, nem vagy magányos alkotó típus. Milyen utóélete van a né-hány éve létrehozott internetes közös alkotói projektednek?

– Talán meglepő, de a magányos alkotó jelző többnyire igaz rám. Magunkhoz hasonló alkotókat viszont lehet találni, és öröm felfedezni. Így alakult a több mint egy évig tartó közös munkám Randi Antonsen norvég művésszel is. A közös munkákból kiállítások szü-lettek Budapesten és Norvégiában is. Végül, mivel egyikünknek sem sikerült előteremtenie a további közös tevékenységhez szükséges tőkét, a kapcsolat parkoló pályára került.

Közösendolgozninagyszellemikaland.Jópéldaerrea„TheGame”névenmeghir-detett nemzetközi kreatív alkotói együttműködés, amely négy évadot is megért, és sok

��


kiállítást eredményezett.Remekmókavolt, sokhasznos tapasztalattal ésúj barátokkalgazdagított. Taskovics Évával a rajzaimból készített animációs film elkészítése szintén élvezetesmunkavolt.

Szellemi tevékenység, kreativitás találkozása nem anyagi érdekek mentén – ez igenfelemelő, viszont pénz híján folytathatatlan. Ekkor el lehet kezdeni azon gondolkozni és dolgozni,hogyantarthatóakfenntovábbraisezekatevékenységek.Hanemvagypiacké-pesvagyhanem találmegapiac,akkorérdemesolyankreatív tevékenységetkeresned,amely nagyobb érdeklődésre tarthat számot, eléri olyan cégek, intézmények ingerküszöbét is,amelyekfantáziát,üzletet,delegalábbisreklámotlátnakabban,hatámogatják.Hael-jutsz erre a felismerésre, máris újabb megfontolandó kérdések vetődnek fel. Például hogy miért nem mész el pénzért dolgozni, vagy miért nem készítesz népszerűbb dolgokat, olyas-miket, amiket el is lehet adni. Miért ragaszkodsz valamihez, ami kevés embert érdekel,s elsősorban épp azokat, akik nem tudják megfizetni.

– Milyen csoportokban tevékenykedsz mostanában? – Mostanában főként egyedül dolgozom. Akár az említett közös munkákat, vagy a nemzet-

közi „The Game” pályázatokat nézem, amelyek egyike a Belső-Erzsébetváros tűzfalaira ter-vezett képanyag, a tapasztalatom az, hogy egy érdekesnek tűnő kezdeményezésre sokan felfi-

��


gyelnek ugyan, és fel is ajánlják az együttműködésüket, de komolyabb, hosszan tartó munka befektetése a siker garanciája nélkül hosszabb távon nem elvárható, nem is működik, így most egyedülfolytatomaszámomraizgalmasésfolytatásraérdemesnektartotttevékenységeket.

A dolgok hosszabb távon elhalnak. Csak akkor nem, ha ébren tartod őket, ha sok energiát fektetszazutóéletükgondozásába.Hafontosnaktartodazt,amitlétrehoztál,vagytöbbenegyütthoztatoklétre,akkoramegismertetésével,menedzselésévelfoglalkoznikell.

Akitartásnálamviszonylagújjelenség.Eddigelégkönnyenösszejöttekadolgok,ígyhamar el is dobtam őket, nem fejlesztettem addig, amíg komolyabb eredményt lehetett ki-vívnivelük.Nemérdekelt,hogyelérjékatársadalmiingerküszöböt,újabbötleteimmegva-lósításába kezdtem. Szóval régen csak csapongtam. Ma már erőteljesebben terjesztem, amin dolgozom, összerakom újra, fejlesztem, kiegészítem, bővítem, aktualizálom, s nem hagyom magam olyan hamar lerázni sem. Ez összefügghet valamiféle önbizalom-erősödéssel is, s azzal, hogy felmerült bennem az az igény, hogy az eddigi tevékenységeimet összeszed-jem, csoportosítsam, elérhetővé tegyem. Sosem értettem, mi honnan jön, honnan kerül elő. Azt sem, hogyan tudok olyanokat rajzolni, amilyeneket. Nem tudom, mitől adja fel valaki, más pedig nem. Egyetlen lehetőséget látok, erősíteni saját magamat. Keresem a választ, valamifélelegitimációt,hogyaztérezhessem,nemhaszontalan,amitcsinálok.Mostanábantöbb könyvet olvasok híres tudósokról, művészekről: tőlük vagy az életükről. Öntörvényű-ek,mindannyiankeresnekvalamiegészenrendkívüliválasztakérdéseikre,választaléte-zésre, a létezésükre, a létfunkciók szükséges és elégséges kielégítésénél magasabb szintű magyarázatot.Életükkel,munkájukkaleztpróbáljákmegfogalmazni.Devajonhonnanjön-nekezekakérdések,smirevalók?

– A közelmúltban elindítottad a Facebookon a Napi Jó oldalt, amelynek egyszeriben rengeteg tagja lett. Miért jött létre a csoport? Ilyen rossz a közérzeted? Egyáltalán hogyan érzed magad ma Magyarországon? És mit gondolsz annak a lelkes fogadtatásnak az okáról, amely a NapiJót övezte?

– A Napi Jó csoportot azért hoztam létre 2012 januárjában, mert a közérzetem elégvacakvoltatársadalmifolyamatokraadottreakciókatérzékelve,ésaztgondoltam,legyenezegyamolyanbékeszigete.Acélazvolt,hogymindennehézségellenérekeressükmegazt a több-kevesebbkellemes,mindennapi élményt, amelybennünket ér, és osszukmegmások örömére is, vagy legalábbis felhívva a figyelmet arra, hogy ennél lehetne még sokkal rosszabbis.Mivelezajókeresésegyrésztelégpasszívforma,másrésztilluzórikus,ésnél-külözi a kritikát, meglátásom szerint a csoport nem tudott fejlődni, ezért a kezdeti nagy érdeklődés később erősen megcsappant.

– Civil ténykedéseid között mindig felbukkan egy-egy olyan akció, amelyet gyerekeknek in-dítasz. Ilyen volt a színező füzeted, ilyen most az építős játszóház. Pedagógusvéna vagy családi hagyomány nálad ez a rajongás a gyerekekért? És mik a tapasztalataid a „mai gyerekekről”?

– Gyerekekkel foglalkozni üdítő. A gyerekek esetleges ármánykodása elég könnyen tet-ten érhető, nem különösebben veszélyeztetik a személyiségedet, nem lopják el az ötleteidet, nem tesznek keresztbe. Nem képesek rá, hiszen még gyerekek. A már majdnem felnőttekkel valófoglalkozásmindszakmailag,mindszellemilegnagyobbkihívás.Nekikazértadodátatudásodat, tapasztalataidat, hogy felhasználhassák közelgő felnőtt életükhöz.

A mai gyerekek ugyanúgy gyerekek, mint a régiek. Ahhoz, hogy lekösd a figyelmüket, olyasmit kell csináltatni velük, ami felkelti az érdeklődésüket. A szinte felnőtt gyerekek-

��


kel is meg kell találni a hangot, valami olyasmit adni át, ami életszerű, amit a magukénak tudnakérezni.Mégakkor is,ha történetesenábrázológeometriát tanítasznekik,amelynem túl népszerű tantárgy. De ha valamivel mégis fel tudod kelteni az érdeklődésüket –nemaztmondodnekik,hogyazértkelleztmegezt tanulni,merta tananyagrésze–,akkorakárélvezetesekislehetnekazórák.Azábrázológeometriábannagyonisátlehetérezniafelfedezésésazalkotásörömét,mindeztazeuklidészigeometriaszigorúanmeg-határozottszabályaitbetartva.

– Egyre gyakrabban bukkansz fel karitatív akciókban. Mi ennek az oka, és mit gondolsz a mai (budapesti) világ és a karitativitás viszonyáról? Nem valami poros, idejétmúlt dolgot erőltet ezzel az ember?

– Talán a tervszerű, szisztematikus és sokáig fenntartott gonoszság az, amely megkü-lönbözteti a felnőtt embert a gyerekektől és az állatoktól. Az erő, amely valóra tudja vál-tani az akaratot, mindenképpen előnyt biztosít. De mi végre van szükség a javak végtelen felhalmozására,miértkellazirányítástkiterjeszteniminéltöbbemberre?Némelyemberekösszetévesztik magukat Istennel, de a természetet ez nem különösebben érdekli. A jelentős hatalomraszerttettembereksorsaabukás.Hosszabbtávonnemlehetcsakakevesekér-dekeitképviselni,eztarthatatlannáválik,miközbenrémespusztításmegyvégbe:tömegeklesznek kiszolgáltatottak, megszűnik a lehetőségük a viszonylag kényelmes és kellemes életre, képességeik kiaknázatlanok maradnak. Mindezek tömegek életminőségét rontják le. Jellemzően látszik ez a hajléktalan emberek létszámának megnövekedésében is.

Mindazok az elképzelések, hogy valaki fontosabb valakinél, egyesekre szükség van,másokranincs,azéletellenmennek,azéletettagadjákmeg.Ezolyan,minthavalakiaztmondaná,akukoricaértékesebb,mintabúza,vagyalóértékesebb,mintegykutya.Akieztgondolja, képzeli, teszi, annak fogalma sincs az életről, az élet sokszínűségéről, s arról sincs fogalma, hogy akiket feleslegesnek, értéktelennek tart, azok nélkül ő maga nem létezhetne.

Haelfogadjukaztafeltevést,hogyazemberekegymásravannakutalva,akkornemlehetúgyelmenniasokhajléktalanembermellett,minthaottsemvolna.Harájuknézel,látod,hogy olyanok, mint akármelyik másik ember. A különbség nem számottevő. Az is felmerül az emberben, hogy vele is előfordulhat ugyanez; hogy nem is tudja, az a másik miért került utcára.Továbbsegíthetiamegértést,haazembertisztábanvanazzal,hogymegfoghalni,életesoránkomolybetegségekésegyébtraumákisérhetik,érik.Asajátközérzetednekishasznál,hamegpróbálszsegítenimásoknak.Lényegesaközérzetedkarbantartása,ésazatudatis,hogyfontosvagy.Hanemérzed,hogyatársadalomnakszükségelenneaszakér-telmedre,haatudásodpillanatnyilagértéktelenneklátszik,akkorsemállmegavilág;megkellkeresniaztatevékenységet,amelybenszámítanakazemberre.Ilyenakaritatívterületis.Megnyugtatóhely,ottmindigszükségvanrád.

Az interjút Pálfi Anna készítette

��

Csillagpor

Sermo

„Itt élned, halnod kell.”

Épp egy igen kellemes, szellős-napsütéses, szerencsére még nem túl meleg tavaszi napon kelt fröccsözésből tartottam hazafelé egyik barátommal. Ültünk a buszon, picit még be-szélgettünk, de már csak olyan levezető üzemmódban, ahogy el-elhal a rádióban a zene, amikor már kimerülni készül az elem vagy ingadozik az áram. A barát aztán előbb szállt le, mint én. Ülök az ablak mellett, jó kedvem van. Az alak, aki egy ideje figyel minket, ez túlzás, maradjunk annyiban, hogy néha felénk pillant, közelebb jön. Meglepő, de kettőnk közül nem én vagyok a félszegebb, holott az ő külseje a fenyegetőbb. A kezében olyas-mi,amitapestiszlenghajléktalanszatyornakhív.Hajléktalan.Megkérdezi,hogyleülhet-emellém.Természetesen, felelem,és itt rögtönmegkell jegyeznem,hogynemkívánokatörténet hőse, főleg erkölcsi bajnoka lenni; felé eső zsebemben, amelyben az akciós mivolta éslegolcsóbbjellegeellenéreispusztaértelmetlenésfeleslegesrongyrázásbólvettokos-telefonom megdöglése óta használt olcsó és régi (és őszintén szólva sokkal hasznosabb és rokonszenvesebb)mobiltelefonomattartom,szóvalebbenazsebemben,amelybenéppabalkezem is pihen, most megfogom, kicsit talán meg is markolom a mobilt. Rossz reflex vagy ösztönszerű előrelátás, nézőpont kérdése. Felkészülök lélekben a pénzadásra, sejtem, hogy kábé mennyi apró lehet nálam, számolgatok fejben. Felkészülök a mindkettőnknek kínos szabadkozásomra,amiértcsak ennyi.

Demégsemígyalakula történet.Ahajléktalan,akinekmostemlékeznemkéneane-vére,mertmegmondta,ésmegfogadtamaztis,hogymegjegyzem,(elfelejtettemanevet),tehátahajléktalanköszönetet mond.Amiértmegengedtem,hogyleüljön.Értetlenkedem,azudvariasság okán részben persze álságosan, részben viszont őszinte meglepettséggel. Mint mondja,akartmárleülnimásmelléis,deolyanválasztkapott,hogyvégülnemtette.Ivott,érződik a hanghordozásán, a felindultságán és a leheletén is, de nem részeg.

Felkészülökrá,hogymivelavégállomásigmegyek,elfogjamesélniazéletét.Felkészü-lök rá, hogy majd el kell játszanom az együttérzést, holott már előre tudom, hogy együtt fo-gok érezni vele, mégis, mivel érzelemkimutatásban, főleg az együttérzés jelzésében, rendre cserbenhagy a hangom, hamiskásan szól, legyen bármilyen őszinte is az érzelem, az arcom pedig fapofa marad, meg kell majd erőltetnem magam. Fejben előre be kell programoznom az arcom, hogy legalább emlékeztessen nálam jószívűbb és őszintébb emberek arcára, akik nemcsakjók,hanemannakislátszanak.Ezúttaleltalálom,hogymijön,valóbanazéletétmeséli. A jelentől indulunk.

Elmondja,hogynéznekráazemberek,hogyviselkednekvele.Hogyazthiszik,részeg,pedignemaz.Sbárazilyenmondatokszintekivételnélkülrészegekszájábólhangzanakel,meggyőz, valóban nem az. Megmoccan a lába, megint megcsörrennek az üvegek. Egy ideje márnemisdrogozik.Abbahagyta,nemérdemes,nemsegít.Bólintok,mintegymegszep-pentkisgyerek,hogyazvalóbannem.Nemtudom,honnanvanbennemannyilélekjelenlétatapintat terén, hogy ezúttal kivételesen ne törjön föl belőlem szokásos arrogáns és hiteltelen

NyERGES GÁBOR ÁdÁM

40

Csillagpor

kényszerem,hogyvalamibölcsetmondjak,természetesenazzalabevezetéssel,hogy:nem mintha lehetne ilyenkor bármi bölcset mondani, de.

Erre voltam képes, az emberségnek erre a legalacsonyabb szintjére, hogy legalább ettől megkíméljem.Attól,hogyúgytegyek,minthatudnám,mitéltát,minthamegérteném,mitérez. Így csak hümmögtem párat, többnyire megmaradtam az igeneknél és nemeknél, nem fakadtam emelkedett szónoklatra a szociális érzékenységről és egyebekről. Elmondta, hogy (remélem, nem tévedek, fakul már az emlék) műszaki egyetemet végzett, van képzettsége. Dolgozott is, becsületes volt. És ennyi. Ennyire emlékszem. Meg arra, hogy elmondásaszerint önhibáján kívül került utcára, azt hiszem talán, de közben rettegek tőle, hogy már a fűzfapoéta és a gyenge memóriáját fantáziájával megfoltozó író dolgozik bennem, hogy átköltöm az élete történetét, mégis valahogy úgy rémlik, hogy örökölt, és ezzel kezdődtek a gondok.Valamiazörökösödésiadóval,kezdenémmegpróbálnirekonstruálniahallottakat,denemmegy,aznapestelustavoltamlejegyezni(pedigmegfogadtammagamban,hogyúgyteszek),mostanrapedigmárízetlenségvolnabárhogyismegpróbálnomkiszínezni,ésezzelmeggyalázni az életét. Nem tudom hát, mi történt, de, és ez fontos, hiszen most az ő nevében beszélek, őhelyette üzenek: határozottan emlékszem rá, hogy nem elitta és nem eldrogozta a pénzét,ahogysztereotipikusanhinniszeretikazemberek.Merthogyebbenkellhinni,hogytudjunkaludniés tükörbenézni,hogyazérthajléktalan,mertmegérdemli,úgykellneki.Hanincsezahazugság,mégtaláneszünkbetalálnajutni,hogybárperszesenki sem felelős,hiszenmúltkorisadtunkötvenvagyszázforintotvalakinek,ésmégszabadkoztunkis,ami-értnemtudunktöbbet,valamitalánmégsincsrendbenalelkiismeretünkben.

Én most mégis tanúskodom mellette, sőt mondanám némi retorikai éllel, hogy és még sokan mások nevében is,deilyenpofátlannemvagyok.Nemvagyoknéptribun,semláng-lelkű szónok, az elesettek gyámola. Csak egy mezei gyilkos, akinek van hol aludnia, így nemverikhalálraéjjel,ésnemfagymeg,mígmásokigen.Méghozzáöntudatos,tetteivelteljességgel tisztában lévő, jól megfontolt szándékú gyilkos, nem fogadok be senkit, nem alakítom a családi lakást hajléktalanszállóvá. Semmihez sincs erkölcsi alapom, egyetlenszavamnak sincs hitele azonfelül, amiket most az ő nevében tolmácsolok. És azokat sem népnevelő vagy erkölcsjavító felhanggal.

Elmondta, hogy többször próbált öngyilkos lenni. Hipót ivott, meg különböző vegy-szereket.Majdnemsikerült.Bosszankodott,majdnemsírt.Felkészültemasírásra,akínosjelenetre. Fixíroztam az előttünk ülő és teljes beszélgetésünket végighallgató utas tarkóját. Féltem,nehogymeg akarjon védeni,egypontonfölpattanjonésmegverjemellettemeztazembert, megelőzve, hogy ez a züllött alak bántani merészelje ezt a szegény, szende, jó szán-dékú (mint a beszélgetésünkből kiderült) egyetemista fiatalembert, az irodalomtudomány leendő doktorát. Szerencsére nem történt ilyesmi, nem szeretek verekedni, félős is vagyok, és bár az előttünk ülő bízvást az én védelmemre kelt volna ezzel a sötét alakkal szemben, nálam nagyobb darabnak, erősebbnek tűnt, én pedig, ha így alakulnak a dolgok, bizony őt, a védelmemre kelőt akartam volna megütni. Ilyesmiket sakkozgattam fejben.

Hipótivott,ésvegyszereket,akkorisbuszonvolt,talánugyanezenajáraton,nemtudommár. Összeesett. Megint félek, hogy színezni, hogy írnikezdek,ígynemmeremteljesbiz-tonsággalúgynarrálniatörténteket,hogyekkormegvertékésmegrugdosták,hogyhülyerészeg geci, pedig így rémlik, de ahhoz mégsem elég pontosan, hogy ezt is az ő nevében meséljemelatörténetrészeként.

41

Csillagpor

Azviszontbiztos,hogypáranmegsajnálták,ekkormégvalamennyireazeszméleténélvolt,sbárkönyörgött,hogynetegyék,levonszoltákabuszról.Bevittékakórházba,nememlékszem,melyikbe,amelyiképpközelvolt.Otthagyták,megmentettékazéletét.Aztánfölvágtaazereit,ésezenapontonfelhúztaajobbkezén(vagyabalon?megintpontatlanvagyok)aruhájaujját.Minimumtízcentisvoltavágás,továbbiakkíséretében.Hosszábanvágott, meg keresztbe is, úgy rémlik legalábbis, de nem tudom, mennyit dolgozott máraképenafantáziám,ahogyazsemrémlik,hogyekkorhogyanmentettékmeg.Detalánakettő egy és ugyanaz az eset volt, talán a sebre öntötte a vegyszereket, azt hiszem, ezt akarta, nemelvérezni,hanemmegmérgeznimagát.Azalkarjaborzalmasvolt,biztosancsakerreemlékszem,olyanállapotúemberihús,amileírhatatlan.

Megintcsakvoltlélekjelenlétem,bárnemtudom,mitmondtam.Csakremélem,hogynemazt,nagybölcsen,hogyazöngyilkosságnemlehetmegoldás.Talánvoltamannyirapofátlan,emberilegannyiragusztustalan,hogyaztmondjam,nemtudom,miért,depróbál-jonkitartani,neöljemegmagát.Ekkormondhattatalán,amirebiztosanemlékszem,hogyszabályosan fáj neki az éhség. Nem tud gondolkodni, aludni, semmit. Múltkor kért valakitől pénzt,erreazvettnekiegyféldecisvodkát.Nembírtameginni,nemvettebeagyomra.Ételértkönyörgött,aztnemkapott.Csakenniakar,csakerretudgondolni.Nemkértpénzt,nemadtam.Mentegetnémmagam,hogybizonyáraasokkhatásokán,hogyelfelejthettem,hogyzavarbanvoltam.Denyilvánvalóannemeztörtént.Nemtudom,mitörtént,nembí-rom,ésminimáliserkölcsikötelességem,hogyne ispróbáljambárhogy ismagyarázniabizonyítványomat.Annyibiztos,hogyazsebembenpontosanugyanannyipénzzelszálltamle,mintfel.

Kérdezettrólamis,ekkormondtamelabölcsészetet,hogyebbenazországban(pláneezzelaszakmával)nekemsincs(nekemsincs!, hogy nem szakadt rám a buszplafon) jövőm, hogykülföldönénnemtudnékmeglenni,nemakarokemigrálni.Nedrogozzak,mondta,nem bölcsen vagy kioktatóan, inkább csak pici aggodalommal, biztosítottam róla, hogynagyeséllyelnemfogok,mertugye„aznemmegoldás”.Talánnemisazsebembenvolta mobilom, hanem a táskámban, és vélhetően inkább azt markoltam meg, nem a telefont, mindegy.

Megfogjaölnimagát.Mostmárbiztosrafogmenni.Elindultavérmérgezésis,feketedikazér.Nemmertemodanézniújra,mintvalamibeszartpisis.Végállomás,vagytalánnemisaddig mentem, hanem az azelőtti megállóig. Igen, hiszen ő még maradt, előzékenyen bel-jebb húzódott, hogy kiengedjen. Talán nem is mondta a nevét, sőt egyre inkább úgy rémlik, hogynem,ennekellenéreocsmányság,hogyelfelejtettem–volnabízvást,haelhangzik.A név nem elhangzása nem mentség annak elfelejtésére. Kezet fogtunk, ez biztos. Aztmondta, hogy nekem minden jót kíván. Érezhetően nem csak udvariassági formula volt. Talánénlehettemazutolsóember,akivelbeszéltebbenazéletben,vagylegalábbisúgybe-szélt,minthaazislehetnékakár.Talánismétmegköszönte,amiértbeszélgettemvele.Ekkormár bizonyára nem volt bennem elég emberség a hallgatáshoz, és valószínűleg megkértem, hogybár látszólag semmilyen oka nincs rá, tartson ki, ne dobja el az életét.Talánlehetettbennemannyiempátia,hogynemhasználtameztaszóvirágot,hogynedobjael.Legalábbisremélem. Mindenesetre minden jót kívánt, boldog életet, és hogy ne járjak úgy, mint ő. Erről jut eszembe, hogy még egy bűnöm van erről a napról, ebből a valahány percből, mikor volt pofámvalamiolyasmitmondanineki,hogypárévenbelülugyanittfogoktartani,merthát

Csillagpor

mimásisvárhatnarámabölcsészdiplomámmalmegadoktorimmal,semmimáshoznemértek. Elképesztő, utólag borzongok bele, micsoda felfoghatatlan csoda, hogy ekkor nem ütött képen. Ellenkezőleg, elbúcsúzván boldogságot kívánt. Azt hiszem, aggódott értem, nemminthaokotadtamvolnará,csakmertegymásikembervagyok,ésjótakartnekem,pusztánezért.

Tudom, hogy nem nagyzolt, amikor azt mondta, nyomtalanul tűnik majd el a világból, mintha soha nem is lett volna. Ekkor fogadtam meg, hogy megírom, ki volt ő, hogyan élt, hogyanhaltmegmajdnem,éshogyanfogmindenbizonnyal,mireezeketasorokatírom.Pontról pontra és szóról szóra, hogy fityiszt mutatva a dolgok szokásos menetének, mégis-csakmaradjonutánalegalábbennyi,minden,amitabbanapárpercbennekem,mertéppenén ültem ott, a buszon, az ablak mellett, elmondott. Ennyi sikerült csak belőle. Nem sok.

4�

Csillagpor

A domblakók

Felsődobszán a rend az, hogy a Rákóczi utcában, ott, ahol cigányok laknak, nincs járda. Azutcaadombravezetföl,amelyetahelyiekholPartnakhívnak,holmegHalálkanyarnak,mert egy szakaszon éles görbületet vet, akkorát, hogy a sofőrök olykor elveszítik uralmukat a jármű fölött. Innen, a dombútról zúdulnak le a mezőgazdasági gépek is, amelyek közül néhányolyanirdatlan,hogyacigányoksikongvaazárokbaszaladnak,hameglátják.Van,akiaztmondja,ezamiHalálsorunk.

ARákócziutcalegtetején,föntadombonállegyház.Egykunyhó.Tizenkétnégyzetmé-teres.Abbanlakikegyember.Szemüveges,sovány,nincsenötvenkiló.A22800forintosjövedelméből, a segélyből hogyan is lehetne kövér. A domblakók Bécinek becézik, a kuny-hó pedig a felsődobszai Független Roma Szervezet hivatalos telephelye. Szerencsénk van, kint süt a nap, és a levegő is csak a hőségtől remeg. Ha az ég leszakadna, akkor a Független Roma Szervezet kunyhójában, az ágy elé rögtön lavórt kellene tenni, amiben, ha összegyű-likavíz,legalábbnemkellaközkúthozmenni.

A tizenkétnégyzetméteres telephelyaszemüveges, soványemberháza.Márhuszon-négyéve,hogyittél.Szinterálátniazegészfalura,aholvagykilencszázanélnek,ésaholalakókegyrészeévekótanemérzijólmagát.Ezértmenekülnekel,ésezértvanazis,hogyegyre több a cigány. Béci szerint a falu egyharmadát már ők alkotják.

Béci tősgyökeres cigány, és az irdatlan múltról olyan szépen mesél, hogy bevackoljuk magunkat a kunyhójába, amely nyáron kellemesen hűs. A falakat vályogból tapasztotta, egy paticsházbankucorgunk.

–Azúgyvolt–meséli–,hogyfalusicsordásokvoltakaszüleim.HolMonokon,holBüttösön,holpedigPerecsén.Akkoribanrégen,amikorapámékmégéltek,énpediggyerekvoltam,majdnemmindenfalubanálltegycsordásház.Vagyatelepülésközpontjában,vagyalegszélén.Szoba-konyha,kisparasztház.Miisfolytonvándoroltunkegyikcsordásházbóla másikba, oda, ahol több pénzt ígértek. Felsődobszán a falu csordása Mariska néni volt, meg a férje, Ernő bácsi. Rézkürtöt vettek a kezükbe, ahogy mi is, és hajnalonta azt fújtuk. Így tudták meg a magyarok, szaladni kell, nyitni a kaput, azért, hogy a tehenek is nekiindul-hassanak. Reggel hattól este hatig kint éltünk a legelőn. Ez volt a mi nagy függetlenségünk, hogyaféléletünketmagunkbantölthettük,éscsakestérementünkvisszaacsordásházba.Volt mit enni, a szabadságunkhoz ez is hozzátartozott. Tejet ittunk, a tejből sajtot csináltunk, téglákból kis kályhát raktunk, arra platnit tettünk, és már süthettük is a legelőn a vakarót, a cigányokkenyerét.Ezekvoltakaszépvilágok.Hogyamagyaroktólbocskorpénztkaptunk.Cipőre valót. Meg szoktatópénzt, azért, hogy védjük a teheneket az elkóborolástól. Amikor pedigeljöttekazünnepek,ahúsvét,apünkösd,akarácsonymegaszilveszter,arézkürtünk-bemegintbelefújtunk,samagyarokrögtöntudták,na,jönnekacsordásokkántálni.Ésmárhoztákisakáposztát,abort,asüteményt,mipedigvittükavödröket,mertannyiételt-italtkaptunk, ami nem fért volna a fazékba. Ez még a Kádár-rendszer idején történt 1970-től 1984-ig, amikormégvoltmegértés, összefogás, egymás iránti szeretet, ésmégbehívtákacigányokatalakásokbameszelni,padlásttapasztani.Ahomokotadombokbólástukki,

SCIPIAdES ERZSéBET

44

Csillagpor

aztkevertükamészbe,ésígylettszépapadlás,aház.Kapálni iseljártunk,megültetni,permetezni, szőlőt metszeni, jutott munka mindenkinek. Egyszer 1983-ban azt gondoltam, ráérek egy kicsit nem dolgozni. Csakhogy a falu rendőre, aki minden cigányhoz odament, egy nap tőlem is elkérte a személyit, kiszúrta, nem dolgozom, és közveszélyes munkakerü-lésért huszonöt nap letöltendő büntetést kaptam. Amikor annak vége lett, gondoltam, irány Budapest,mertcsaktöbbottazember.

Akunyhóbankétágyvan,ésnagyatisztaság.Abetonpadlótlinóleumborítja,samikora dombtetőn az idő hidegre fordul, a sovány ember befűt. A sütőbe. Gázzal. És amikor úgy gondolja,avályogfalakmáréppeléggémagukbaszívtákameleget,apalackosgáztelzárja,magáraveszmégegypulóvert,betakarózik,éseszébejut,hogyhiszenvoltnekiegyfele-sége, Terézia, aki rokonságban állt a felsődobszai csordásokkal, Mariska nénivel meg Ernő bácsival.Acsordásházarrafeléállt,aholmostisélnekaMariskanéniék,ésamikorTerézialátogatóba érkezett, Béci épp akkor nyitott be…

– Ránéztem Teréziára, ő is énrám, aztán jót röhögtünk. Úgy megtetszettünk egymásnak, hogy már fogtam is a kezét, és az első szavam is az volt, jössz-e hozzám feleségül, vagy sem. S már vittem is föl a dombra, a Partra, a kunyhóba magamhoz. Megesküdtünk, ráfélévremegdagadtabalherém.Szaladtamorvoshoz,megultrahangozták,ésaztmondták:Horvát, magának tumora van. Megoperáltak, és szinte azonnal vágyakozni kezdtem egysajátgyerekre.Háromravagynégyre,mertattólazéletisszebblehet.Deakárhogyisrö-högtünk Teréziával, csak nem jött össze. Egy nap a kezelőorvos azt mondta: „Horvát, ma-gánakmársosemlehetgyermeke.”Ezértaztán2006-ban,mivelTeréziaisannyiravágyottgyerekre,háromravagynégyre,kézenfogtam,ésaruháivalegyütthazavittem.Törvényilegegymástól sosem váltunk el, a mai napig az én nevemet viseli, így él együtt egy másikBélával.Születettháromgyermekük,deazokisazénnevemetviselik.Hát,csakmegál-dotta Horvát Béláné Papp Teréziát a Jóisten, bár az első gyermeke szellemi fogyatékos lett. Énmegmaradtammagnakebbenakicsikeházban,ésúgyfájtazelveszettélet,aTerézia,hogymennikellettpszichológushoz.

A sovány ember töpreng. Hogy mi lett volna, ha… Ha a kunyhóban legalább két szoba, konyha, fürdőszoba és víz is van, mert akkor magukhoz vehettek volna néhány gyereket. Deígyhogyakadtvolnagyámügyes,akitizenkétnégyzetméterbegyermeketengedélyez.Hiszenvécéiscsakaszomszédbanvan.

Felsődobszán a rend az, ha bárki vécét akar építeni, ha csak egy udvari pottyantósat is, ah-hoz engedély kell. Minden a képviselő-testületen múlik, és mindent meg kell szavaztatni. Azt is, ha egy felsődobszai cigány vécére, használt deszkára kérne támogatást. Mert vagy van rá keret,vagynincs.Olyanmamárnincs,hogyelmegyazemberegyrégi,elhagyottházba,ésazudvarról vagy a padlásról összeszed néhány senkinek sem kellő deszkát. Ha ugyanis meglát-ják,azonnalbörtönbeküldhetik,éskinekérimegnéhányvécédeszkamiattháromévetülni.

Keményvilágezamostani.Azévelején,januárötödikén,Béci,asoványember,Encsenjárt. Csakhogy nem a járdán, hanem az út szélén. Meglátta őt a rendőr, kérte az okmányait, s mármondta:Horvát,énmagátmegbüntetem,amiértnemajárdángyalogolt.Éskiistöltöttegybüntetésicsekketötezerforintról.UgyanaznapBéci,asoványember,azállomásfelément, megint az úton, a szélén. Meglátta őt a rendőr, ugyanaz, és megint megbüntette. Ez már összesen tízezer forint, amit a 22 800 forintból képtelenség befizetni, ezért lesz átváltva kétnapbörtönre.

4�

Csillagpor

Felsődobszán az is a rend, magyarázza a sovány ember, hogy ha egy cigány biciklijéről valami hiányzik, nincsen szabályszerűen fölszerelve, akkor máris jönnek az ötezer forintos büntetések. Ezért a felsődobszai romák nem bicikliznek, inkább gyalogolnak. A Rákóczi utcán az úttesten. És a rendőr nem állít be a hivatalba, és nem bünteti meg a polgármestert meg a képviselő-testületet, amiért nem építenek járdát – a cigányoknak.

A szemüveges sovány férfi kunyhójában már huszonnégy éve, hogy nincs villany. Sosem isvolt.Akiszállás,afelszerelés,azóraszekrénymakörülbelülnegyven-ötvenezerforint-bakerülne,ígyaztánaFüggetlenRomaSzervezettelephelyéncsakgyertyákvilágítanak.Acsaládgondozók–aszikszóijárásból–leginkábbnapközbenjönnek;hivataloslátogatá-sok ezek, a két asszony most is azért érkezett, hogy körülnézzenek a dombtetőn, megállapít-sák,hogyanélnekadomblakók,sjövedelmükalapjánmegérdemelnek-eegykisélelmiszer-adományt. Gyertya van, eső beesik, pottyantós vécé a szomszédban… A családgondozók írásbeli javaslatával aFüggetlenRomaSzervezetmost épp apestiDankóutcaiOltalomKaritatív Egyesülettől remél ennivalót.

–Éhezésmégnincs–mondjaasoványember–,legfeljebbcsakahónapvégefelé.Időnként a domblakók, általában akkor, amikor már túl sok a nincstelenség s a napi

sötétség, föllázadnak, és egy kampóval áramot lopnak. Ahogy a szomszéd is tette. Előbb megbüntették170000-re,azután250000-re,demivelennyipénzavilágonsincs,anégy-gyerekesasszonymehetettabörtönbe,hathónapra.

A soványemberneknyolcosztályaés egy szakmunkás-bizonyítványavan.Betanítottpék,egyóbudaipékségbendolgozottévekenátúgy,hogyközbenaDankóutcaihajléktalan-szállónélt.Demostmárbetanítottpéknekiscsakolyanokatalkalmaznak,akikpestiek,ésnemhajléktalanszállónélnek.AFüggetlenRomaSzervezetnektizennyolcönkéntesevan.Napi négy vagy nyolc órában füvet kaszálnak, szemetet szednek, kőművesmunkákat végez-nekvagyöregeketsegítenek.Amikoraharmincigazoltmunkanapösszejön,mehetnekazönkormányzathoz,ésmegigényelhetikahavi22800forintosszociálissegélyt.

Asoványemberfolytonpályázik,pályázatbangondolkodik.Mostpéldáulazteszelteki,hamárjárdanincs,legalábbkerítéslegyen.Azútrakirohangálókisgyerekekmiatt.Ésírtazamerikai önkénteseknek. Abban reménykedik, hátha fontos néhány felsődobszai cigányélet.

4�

Csillagpor

KERECSéNyI ZOLTÁN

Voltak egyszer a csillagos házak…

„Mikor reggel nyolc órakor kifelé indultam, helyet foglalván a lovas stráfkocsin, egy hosszába állított bőröndön, a szobafőnök, a kedves Misley avval búcsúzott, hogy sem-mit se búsuljak, jöhetek vissza két hét múlva. Ez nem megszállás, azt mondja, szó sincs róla, ez átvonulás és vonalbiztosítás: őt beavatták tegnap a szálláscsináló urak. Elhittem, komolyan; oly jólesett ezt elhinni. Továbbadtam a jó hírt a városban, mindenki kineve-tett. Leköltöztem a testvéreimhez a Thököly útra. Onnét telepedtünk azután júniusban a Pozsonyi úti csillagos házba, egy negyedik emeleti rakásrészbe, kínos-keserves két hét után, míg az utolsó órában valami tűrhető elhelyezést kaptunk. Költözéskor már kaptunk egy kis kóstolót az eljövendőből: a fuvaros legényei, akik költöztettek, elzabrálták egy csomó drága ruhaneműnket, fehérneműnket, tündér ügyesen; két testvérem is kísérte a fuvart, semmit se vettek észre. Még konyakoztattam is a betyárokat, mielőtt elindultak, olyan hűvös reggel volt; amellett kaptak külön száz pengőt, mert felvitték a Pozsonyi úton a pianínót a negyedik emeletre. Miénk lett abból a lakásból a cselédszobácska, meg egy szép nagy, Dunára néző szoba, erkélyes. Az erkély is a miénk volt, a szomszédé is, ez a szomszéd úr igen művelt, kellemes ember volt, Dr. Bakonyi László, ny. törvényszéki jegy-ző, a hitközség főtitkára, Bakonyi Samunak, néhai debreceni negyvennyolcas követnek a fia. Harmadik beköltöztetettje is volt ennek a nagy lakásnak, ő egyszerűbb ember volt, kis családdal, az ő szobájuknak is volt erkélye, s a fürdőszoba is az ő szobájukból nyílott; az is közös volt persze. Bakonyi dr. feleségével lakott, kislányával és nyolcvanesztendős édesanyjával; ebben a korban megint bájos leánykák lesznek az asszonyok. Bakonyi ma-mának nagyon szerettem a debreceni zengzetű, ízes beszédét. Velök lakott (az előszobá-ban hálván egy ládán, egész nap is jóformán mindig ott csücsülvén vagy feküdvén) egy tanti is. Ez a tanti nem vérségi tanti volt, nem: valami elárvult nevelőnő volt szegényke, magukhoz vették vagy tíz éve Bakonyiék irgalomból. Ennek az idegen családokkal való együttlakásnak némely nem éppen kívánatos mozzanatát nekünk is szerencsénk volt szen-vedni; eszembe juthatott sokszor a Moszkvában közös lakásba, sőt egy szobába zsúfolt családok élete, a forradalom első éveiben, a Romanov regényéből. (Három pár selyem-harisnya.) De hát a mi állapotunk istenes volt azoknak az életéhez képest”1–emlékezikekképpen az idén százharminc esztendeje született Szép Ernő, még nem sejtve ekkor, hogymiisvárrávalójában.1944nyaránakvégénfelvarratjákveleisasárgacsillagot,amargitszigetiszállodából–aholtöbbmintháromévtizedenátlakik–aPozsonyiútra,egy csillagos házba költöztetik. Igazán csak rövidke időre, mert Horthyék szerencsétlen kiugrási kísérletét követően a nyilasok elhurcolják munkaszolgálatra. Kínnal teli hetek következnekéletében.Viszontagságairól,amunkatáborilétsokkolóvilágárólEmberszagcímű regényével fest őszinte és hiteles képet.

„Egy nemzetet nem érhet nagyobb tragédia, mint ha elveszíti a függetlenségét. Ma-gyarország a múltban többször átélte ezt, így 1944. március 19-én, a német megszálláskor.

1 Szép Ernő: Emberszag.OsirisKiadó,Budapest,2000(MillenniumiKönyvtár,68).9–11.o.

4�

Csillagpor

E napon történelmünknek sötét korszaka vette kezdetét, a háború végső szakaszának embert próbáló ideje”2 –írjaegykoriköztársaságielnökünk,GönczÁrpád.Eztasötétségetazon-ban1944.március19-énazemberektöbbségeközömbösenfogadja,éscsakfokozatosandöbbennekráamegszálláskövetkezményeire.EkkorMagyarországonmintegynyolcszáz-ezerzsidóvagyannaktekintettszemélytartózkodik,ittélKelet-Közép-Európalegnagyobbizraelita közössége. Életlehetőségeik korlátozására, összegyűjtésükre, majd Németor-szágba deportálásukra az első lépések a megszállás után rögtön megkezdődnek. A cél az Endlösung,azsidókérdésnémetmintaszerintimegoldása.

Amagyarzsidóságtragédiájaazonbannemanémetmegszállássalveszikezdetét.Idénjúlius elején egy, a veszprémi vasútállomáson szervezett emlékező főhajtáson Iványi Gábor lelkészúgyfogalmazott,hogyazantiszemitizmusésarasszizmusgyávaságban,önzésbenfogant gondolatai, illetve szavai készítették elő a holokausztot, éppen ezért nemcsak az ál-dozatokra, hanem a felbujtókra, a gyilkosokra, a passzív szemlélőkre is figyelmeztetnek a hétévtizedetörténtek.3Valóban,hiszenamodernpolitikaiantiszemitizmus–német,fran-cia,osztrákmintákra–máraXIX.századutolsóharmadátólmegjelenikamagyarsajtóban,amagyarközéletben,hivatalos,államiszintrepedigaz1940-esévekelejérelép.

„Nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között kollektív ítélettel megbélyegez-ni bizonyos népcsoportot, mert az keresztényietlen és magyartalan álláspont. Azok, akik ma fajteóriát hirdetnek, tévúton haladnak. […] Lehetek én és vagyok is jó fajvédő, mert nem vagyok hajlandó megvonni az emberi jogokat attól a néptől, amely a tizenkét apostolt adta a világnak. […] Engem kötnek égbeli jegyek. Én tizenöt éves lecke után arra a sunyi árulásra szegény szenvedő népemmel szemben sohasem leszek kapható, hogy a zsidókér-dés egyoldalú hajszolásával, vagyis annak ürügye alatt segítsek lehazudni a legégetőbb szociális, gazdasági, művelődési és külpolitikai kérdéseket, feladatokat”4–tiltakozikazországgyűlésben, s minősíti alkotmányellenesnek a zsidótörvényeket két antifasiszta kép-viselő, Sulyok Dezső és Bajcsy-Zsilinszky Endre, ám a többség elfogadja a gyalázatot. Az 1938-as első zsidótörvény korlátozza a zsidók hivatásgyakorlását; az 1939-es második zsidótörvényezeketakorlátozásokattovábbszigorítja,sazérintettekkörétisszélesíti;az1941-esharmadikzsidótörvénymégtovábbszélesítia jogfosztókorlátozásokszem-pontjából zsidónak minősülő polgárok körét, és megtiltja a zsidóknak nem zsidókkal való házasságkötését.

A német megszállást követően, április elején aztán gyors ütemben rendelik el a zsidók-nak a sárga csillag viselését, majd májusban megkezdődik a magyar vidéki zsidóság get-tósítása, megalázása, kifosztása. A magyar politikai vezetés elsőnek a budapesti zsidóság deportálásáttervezi,denémettanácsraavidékilakossággalkezdik.Anyárelejibevago-nírozásig nap mint nap jelennek meg az emberi és személyiségi jogokat sértő törvények, rendszabályok.

2 GönczÁrpád:Sodrásban.Válogatott beszédek.EurópaKönyvkiadó,Budapest,1998.259.o.3 A hetven esztendeje bevagonírozott honfitársaikra emlékeztek a veszprémi vasútállomáson. = www.veszpremi-hirhatar.hu,2014.július12.4 Kerecsényi Zoltán (összeáll., szerk.): Az utolsó nyár. Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó szaka-szairól, valamint a magyar antifasiszta ellenállásról. MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság kiadása, Budapest,2013.89.o.

4�

Csillagpor

Szülővárosomban, a dunántúli Pápán a rendőrség különös gondot fordít a rendeletek betartására.Ahelyizsidóságnakmegtiltják,hogyzsírt,cukrotvásároljanak,telefonjaikatki-kapcsolják, rádiójukat elkobozzák, vagyonukat zár alá veszik, valamennyi zsidó kereskedő üzletétbezáratják.5 Az 1944. évi német megszállás után összesűrűsödő tragikus események, a kiszolgáltatottság borzalma lebeg zsidó honfitársaink felett; vannak, akik a gettó rémétől azöngyilkosság,améregpohárfelétekintenek.Ezvezetiakeresztényhitreáttért–orszá-gosan is ismert – jeles pápai pedagógust, költőt, nyugalmazott nőnevelő-intézeti igazgatót, Kőrös Endrét. A zsidó származású, az első világháborút végigharcolt, hadi kitüntetésekkel elismert magyar ember a gettóba, kijelölt házba való bevonulás előtti éjszakán, az iszonyat elől menekülve, feleségével együtt önként megy a halálba. Halála előtt nem sokkal, Nagy-péntek című versében ekképp ajánlja fel magát Urának: „Én Megváltóm, alázat példaképe! / Ha szégyen és kín súlya eltemet, / Kezedbe tészem én is lelkemet.”6Temetéséncsakabátrak,ahitvallókvannakjelen,nemsokan.Azemberektöbbségecsakönmagátfélti,mígmásuttazembertelenségülorgiát.

Akikre ezekben a napokban rátűzik a gyűlölet jelét – a 10×10 centiméteres, kanárisárga textilből készült hatágú Dávid-csillagot –, szinte megszűnnek emberként létezni. Ahogy vidéken, lassan a fővárosban is megkezdődik a gyalázat. A deportálások előkészületeit szol-gálva1944nyárelejénahatalomkialakítjaacsillagosházakrendszerét.

Budapestzsidópolgárainak–otthonukatelhagyva–aszámukrakijelöltcsillagoshá-zakba kell összezsúfolódniuk. Mintegy kétszázhúszezer budapesti zsidó honfitársunk éle-teváltozikmegezzel.Ajelesholokausztkutatótörténész,SzitaSzabolcsprofesszorsze-rintabudapestizsidók„összeköltöztetése”,acsillagosházakmintájaaNémetországban1939-ben kialakított Judenhaus-rendszer, de Magyarországon kissé módosul: a fővárosi zsidóktúszkéntisszámításbajöhetnek,azépületekbeazsidókatgyakorlatilagbezárják.1944. június 25-től a házak elhagyását először csak délután két és öt óra között engedé-lyezikszámukra.

Közel kétezer budapesti épületre teszik ki a sárga csillagot 1944 júniusában.XXI.századinapjainkraaköztudatbanaligmaradtemlékemindennek,pedigezenépüle-tekből körülbelül ezerhatszáz ma is áll; ezek között járunk-kelünk nap mint nap, mit sem sejtve múltjukról, a bennük egykoron lakók máig ható üzenetéről. Ahhoz, hogy méltókép-penéstisztességgelnézhessünkszembeközösmúltunkenehezenfelfoghatófejezetével,aKözép-európaiEgyetemOSA(OpenSocietyArchives)Archívumpéldásigyekezettelegy hallatlanul értékes kezdeményezést hívott életre idén januárban. Elindította csilla-goshazak.hu címet viselő honlapját és Facebook közösségi oldalát, amelyeken az összes még fellelhető budapesti csillagos ház listáját közli, s azok, valamint a budapesti gettó megrendítő múltjába enged betekintést fotók, kronológiák, videók, visszaemlékezések, fennmaradt iratok bemutatásával. „A történeti bemutatáson túl az a szándékunk, hogy a mai magyar társadalmat emlékeztessük a tragédiára, szembesítsük az akkori magyar politikai vezető réteg és társadalom felelősségével, ezen keresztül figyelmeztessünk a múlt

5 Kerecsényi Zoltán (összeáll., szerk.): „Őrzők, vigyázzatok a strázsán…” A vészkorszakról pápaiaknak.JókaiMórVárosiKönyvtár,Pápa,2009.28.o.6 Kránitz Zsolt: „Nem a költő búcsúzik e sorokban…”Emlékezés dr. Kőrös Endrére a Holokauszt emlék-évben. = www.refdunantul.hu, 2014. június 23.

4�

Csillagpor

és a jelen iránti közös erkölcsi felelősségünkre.”7–állMinkAndrásésRévIstvánbeve-zetőjében a csillagoshazak.hu-n.

Amagyarantifasisztaszövetségtagjakénttöbbévejárokaszervezetjózsefvárosi,köz-ponti irodaépületébe, ahol több múltbéli példaadónk, magyar mártír ellenállónk emlékétőrizzük. Az idei, OSA-s kutatómunkának köszönhetően bizonyosodtam meg arról, hogy valahaezazépületiscsillagosházkéntvoltmegjelölve.Hamarátfutottagyamon,hogyazonfalakközt,amelyekköztgyakortaülünk,azonszomszédosegykorilakásokban,amelyekki-lincseit naponta immár mások nyomják le, vajon bő hét évtizeddel ezelőtt mik keringhettek, hogy a sötét, több emeletes lépcsőházban miről susogott akkortájt a szél, hogy a szobákban hajdan pislákoló menórák kicsiny fényét milyen tekintettel figyelhették az itt lakók. Bizony, ezeknek a régi-régi falaknak lenne miről mesélniük nekünk.

ANépszínházutcamindkétoldalánsokcsillagosházvolt,ésaTelekitérjórészeisilyenterületvolt,egy-egylakásbanakártízegynéhányaniskénytelenekvoltakösszezsúfolódni.A Népszínház utca 46. szám alatt egy emléktábla emlékeztet arra, hogy a ház előtt nyilas és németegységekellenállásttanúsítómunkaszolgálatosokatmészároltakle.

Aházaktöbbségetehátmaisáll,stöbbenélnekmégazokközül,akiketannakidejénezekbeazépületekbeköltöztettek.Ahetvenévalattsokanegyszersemtértekvissza,mertnem tudnak szabadulni az emlékeiktől, de olyan is van, aki mindmáig ott lakik.

Az index.hu internetes hírportál 2014. július 3-i számában közreadott azokból ahetvenedikévfordulórakészült fotókból s interjúkból,amelyekazOSAArchívumésaGláserJakabEmlékalapítványTeleki ’44 kutatásának közreműködésével valósultak meg a még élőkről.

Ezekközül egy,Márton Tamásé, a feljebb is említettNépszínházutca46. számalólálljon itt emlékeztetőül:

„A mi házunkban, itt a Népszínház utcában az volt az érdekes, hogy az itt lakó keresz-tények nem mentek el a házból, hanem itt maradtak, és ahol tudtak, segítettek. Az, hogy ez a ház zsidó ház lett, az én édesapámnak köszönhető, mert összeköttetései révén 10 ezer pengőért sikerült ezt a házat is csillagos házzá nyilvánítani. Ami azt jelentette, hogy nekünk nem kellett elmenni, be kellett fogadnunk másokat. Hozzánk félig keresztény rokon csalá-doktól érkeztek a zsidó rokonok. Itt a házban rögtön az október 15-i nyilas hatalomátvétel után megjelentek a nyilasok, kettes csoportokba állítottak, és elvittek minket először a Teleki térre, majd a lóversenypályára. Mindenkit kitereltek, csak azért, hogy ki lehessen rabolni a lakásokat, de itt nem volt szerencséjük, mert az itt lakó keresztények nem engedték be őket. Amikor már nagyon nagy volt a veszély, engem bevittek az árvaházba, hogy hátha azt nem fogják bántani. Nem sokkal utána a nagyanyámat és nagynénémet a gettóba vitték. Anyá-mat már korábban elvitette a házmester, őt deportálták Bergen-Belsenbe – ott halt meg, a felszabadulás után két nappal. Én az árvaházban véletlenül meghallottam, hogy onnan is elviszik a gyerekeket, ezért inkább megszöktem, és bementem a gettóba. Ez nehéz döntés volt, hiszen tudtam, onnan már nincs visszaút. 14 éves voltam. Január 18-án – akkor már enni sem volt mit – tépték fel a szovjet katonák a gettó kapuját, és kitereltek minket. Eljöttünk a Blaha Lujza térig, ott elkapott egy orosz, és letépte rólam a sárga csillagot. El nem lehet mondani, hogy nézett ki a város. A Corvin Áruház a pincétől a negyedik emeletig tele volt

7 MinkAndrás–RévIstván:Bevezető, Budapest 1944. = www.csillagoshazak.hu/torteneti_hatter/bevezeto

�0

Csillagpor

holttestekkel. A villamossín valami csoda folytán épen maradt, és minden második nap jött itt egy gőzmozdony, és vitt két-három vagyonnyi holttestet a temetőbe. Visszajöttünk ide, és az egész lakás egy romhalmaz volt. De itt lakunk azóta is. Amikor a németek megszállták az országot, már sejtettük, hogy itt valami rossz készül, de fogalmunk sem volt semmiről. 1943 nyarán sétáltunk az anyámmal a Duna-parton, és hatalmas hajók úsztak lefelé, lehe-tett látni, hogy emberekkel vannak tele. Őket már deportálták északról. Ott ült az előkelő zsidó társaság a Duna-parton, és szörnyülködtek. És senkinek nem jutott eszébe, hogy egy év múlva ugyanilyen sorsunk lesz nekünk is.”8

Sokszázandöbbentekmegidén,amikorazegykoricsillagosházaklistájánmegpillan-tották a saját házukat, amikor nyilvánvalóvá vált számukra, hogy az ő házuk is egyike volt annakaközelkétezer csillagosháznak, amelybeannak idején a zsidókatbeköltöztették.Kigondoltakorábban,hogyaKossuthLajostér2–4.számalattiMiniszterelnökiHivataliscsillagosházvolt,ahogyanamaiRadnótiSzínházis,vagyéppenaBolyaiutcaióvoda,éstöbbiskolais?

Azindex.huhírportálcsillagosházak-emlékprogramrólszólótudósításaszerint„Sokak-nak nem könnyű a szembenézés. Bár a legtöbben csak meglepetésüknek vagy megdöbbené-süknek adnak hangot, amikor felfedezik, hogy ők is csillagos házban laknak, olyan buda-pesti is akadt azonban, aki azért telefonált, hogy vegyék le a házát a térképről, mert újra megbélyegezve érzi magát, és fél attól, hogy a háza támadás célpontjává válik”.9

Az egész emlékprogramnak a „Ki akar itt emlékezni?” volt a mottója. A Népszavanapilapújságírója,GöbölyösN.László fel is tetteakérdéstTamásiMiklósnak,azOSAmunkatársának:„Ez a kulcsmondat sokakban azt a kérdést is felteszi, hogy kell-e még em-lékezni – és ez vonatkozik a túlélőkre, szemtanúkra és a mai emberekre –, és hogy az idén a 70. évforduló kapcsán nem sok-e a megemlékezés, a szörnyűségek feltárása az embereknek, a közvéleménynek?” Aválasz:„Mi azért nem emlékeztünk évtizedeken át, mert ez egy ki-beszéletlen, feltáratlan történet volt. A budapesti holokauszt története tulajdonképpen egy »sikertörténetként« volt elkönyvelve, még a gimnáziumi tankönyvekben is, mintha »csak« annyi történt volna, hogy Dunába lőttek néhány száz embert […] Most már látjuk, hogy mintegy 20 ezer pusztult el. Ezeknek az embereknek az intézményes, szervezett megsemmisí-téséről volt szó. Bár csak egy részüket tudták Auschwitzba hurcolni, sokan a gettóban pusz-tultak el. Tehát sajnos van mire emlékeznünk. Hogy az elmúlt 25 évben miért nem sikerült ezzel szembenéznünk, ez a mi történészi-levéltárosi felelősségünk is. Abszurd dolog, hogy 25 évvel a rendszerváltás és 70 évvel a holokauszt után először kerül a budapestiek kezébe egy tárgyszerű lista a csillagos házakról. Ami megdöbbentő, hogy még mindig vannak, akik tudnak emlékezni: a csillagoshazak.hu oldalunkon van egy menüpont »reflexiók« címmel, ahová naponta érkeznek az egyes házakkal kapcsolatos gondolatok, a lakókat bemutató visszaemlékezések. Nemcsak túlélők szólalnak meg, hanem olyan »nem érintettek« is, akik kíváncsiságtól vezérelve interjúkat készítettek a lakókkal. Kétszázötven házhoz van törté-netünk; ha erre a programra néhány év múlva visszanézünk, ez lesz a legnagyobb értéke. Az utolsó pillanatban kerültek elő konkrét, száraz, tényszerű történetek. Ami a közvéleményt illeti, valóban nehéz lehet sokszor hallani ezekről a szörnyűségekről, amelyekben ott van a

8 Uo.9 KalasGyörgyi:Van, aki még ma is fél a csillagos házakban. = index.hu, 2014. január 28.

�1

Csillagpor

számonkérés sugallata is. Lehet, hogy azok, akiknek mesélniük kellene a nyilvánosság előtt személyes 1944-es történetükről, még a családjukban sem beszéltek róla. Ennek fényében valóban nagy dolog, hogy 110 ház lakóival szót tudtunk érteni. Vannak persze olyanok is, akiknek torz az emlékezete, és ilyenkor ismét a történészeké a feladat, hogy ezeket a torzulásokat kijavítsák, és a helyes, tényszerű történéseket ültessék el a köztudatban. Nem könnyű, mert egyrészt bizonyos »ellenszélben« dolgozunk, másrészt pedig 70 év telt el, és számos családban már e történet »megkövült«, és az ő szembenézésük, tudásuk, identitásuk már nem változtatható meg. A butaságot, az előítéleteket nagyon nehéz leépíteni, ez már az iskolák feladata lenne. Talán ezt a hosszú távú célt is szolgálhatja a gyűjtőmunkánk. Kérdés, hogy lesz-e, aki vállalja.”10

Akilakoltatáséskényszerköltöztetéskezdeténekhetvenedikévfordulóján,2014.június21-énazOSAmunkatársaiaházakjelenlegilakóival,avároslakóival,amakulturálisin-tézetként, színházként, közintézményként működő egykori lakóházak vezetőivel, művészei-vel és csaknem százötven önkéntes szervező, számos közéleti személyiség közreműködé-sévelközösenszerveztekmegemlékezéstamégállóegykoricsillagosházaknál–többmintszáznál. Matricát ragasztottak rájuk, közös emlékezésre szólítva fel az ott élő lakosokat. Elhelyeztek emléktáblákat is, többek közt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumépületéreis.AVII.kerületiRumbachSebestyénutca3.számalattiházegykoriésjelenlegilakóipéldáulzenésmegemlékezést tartottak,ésazottkészültkisvideótaz interneten ismegosztották;aKirályutca76.számalattiépületudvaránpedigazacbGalériaésazElevenEmlékmű rendezett közös beszélgetést, a Cirko-Gejzír moziban (amely 1944-ben szintén csillagos ház volt) eddig nem látott filmeket vetítettek a zsidóüldözésekről, a XIII. kerületi TátrautcábanRaoulWallenberg-emlékhangversenyt rendeztek.AzOSAkezdeményezé-séhez az Élet Menete Alapítvány is csatlakozott, június 21-én este tíz egykori csillagosházban tartottak megemlékezéseket művészek és önkéntesek részvételével. Volt olyan ház, ahol egykori túlélők mesélték el emlékeiket, például Korda György énekes, aki ötéves volt, amikor Dob utcai otthonukból is csillagos ház lett. Megemlítésre méltó az a tíz kisfilm is, amelyetaPázmányPéterKatolikusEgyetemkommunikáció-ésmédiatudománymestersza-koshallgatóikészítettekacsillagosházakbakényszerített,származásukalapjánmegbélyeg-zett emberekről, a túlélőkről, a házak egykori, akkor 6–16 éves lakóiról, amelyen a túlélők mesélnek emlékeikről, és reflektálnak a mai világra. A filmekről szólva a Magyar NarancskiemelteaKendePéterrelkészültet,„melyben van egy jelenet, amiben minden benne van. Áll kint a gangon, és éppen a házban, kémikus barátjával együtt működtetett irathamisító műhelyről beszél, amikor az operatőr észreveszi, hogy mögötte egy Jobbik-zászló leng a korlátról. Egy tapasztalt filmes valószínűleg kihasználta volna ezt a meredek ellenpontozást, a hallgatók viszont ledermedtek, és láthatóan azon voltak – bár nem tudták teljesen eltün-tetni –, hogy kivágják a kellemetlen részletet. A zászló egyébként már nincs ott, mert amikor kitettük ezt a rövid részletet az esemény Facebook-oldalára, a lakók szinte azonnal írtak, hogy már korábban levetették a közösség nyomására”11 – nyilatkozta az egyik témavezető, Magyar-ÁbelÁgnes.

10 GöbölyösN.László:Csillagos házak emlékeznek. = Népszava, 2014. június 17.11 GrünczeiszKata:„Megjelent Mengele bácsi”. Film a csillagos házak túlélőiről. = magyarnarancs.hu, 2014.június16.

��

Csillagpor

Akényszerlakhelykéntkijelöltcsillagosházakból1944.decemberelejéreazsidóktöbb-sége a gettóba került. A budapesti zsidók nagyobb része végül túlélte a háborút. Az előváro-sokbólazonbanhuszonhétezerembertvittekelahaláltáborokba;továbbiötvenezeremberta mai Budapest területéről hurcoltak el a nyilas hatalomátvétel után, és több ezer zsidót (számukat három- és tizenötezer közé teszik) lőttek a Dunába. A gettóban is több ezren haltakmegannak1945.január18-ifelszabadulásáig.

Szembekell,hogynézzünkamúlttal!Ezekaházakebbensegítenek.

Írta, összeállította: Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta

Továbbiajánlottirodalom

Holokauszt Magyarországon – digitális tananyag diákoknak-tanároknak: www.holokauszt-magyarorszagon.huKollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században. Babits Kiadó, Szek-szárd,1997.OSAArchívum–www.csillagoshazak.huSzitaSzabolcs:A budapesti csillagos házak (1944–45).Remény,2002.1.

N é M A I M AA HAJLéKTALAN SORSRA JUTOTTAKéRT

Az Oltalom Kórház Foglalkoztatójában hajléktalan sorsra jutott embertársainkért gyertyát gyújtva imádkozunk minden vasárnap este fél nyolc és nyolc óra között. Ha ügyünket ön is fontosnak érzi, arra kérjük, tartson velünk!Ajtónk nyitva áll, hogy a jelzett idôkeretben bármikor, felekezeti vagy társadalmi hovatartozására való tekintet nélkül bárki csatlakozhasson hozzánk.

Kérjük, hogy az imádkozók csendességét beszéddel ne zavarja meg!

Címünk: Oltalom Kórház Foglalkoztató, 10�� Budapest, dankó u. �.

dicsôségemtôl megfosztott,levette fejemrôl a koronát.Kitépte reménységemet,mint valami fát, Letördelt körös–körül: tönkrementem... ...kiáltozom,

nem kapok választ.Segítségért kiáltok...

...könyörüljetek, könyörüljetek rajtam,barátaim.

(Jób könyve)

��

Csillagtér

Kapaszkodók

Lapunk kiadója, az Oltalom Karitatív Egyesület idén ünnepelte megalakulásának huszon-ötödik évfordulóját. Az ünnepségen Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője, az egyesület elnöke Arany Szalmaszál Díjjal köszönte meg öt munkatársának, hogy a kezdetek óta aktívan segítik munkáját, a szervezet célkitűzéseit.

Az öt díjazott – Totka Erzsébet, Dr. Samu István, Jónás Miklós, Szűcs László és dr. Iványi Tibor – egy-egy arannyal futtatott szalmaszálat kapott kis fiolában, emlékként a közös törekvésért, hogy kapaszkodót igyekeznek nyújtani a rászorulóknak. Az alábbiakban Iványi Gábor elnök, és a díjazottak közül hárman idézik fel az elmúlt negyedszázadot.

Egynapi továbblépés

Az Oltalom Karitatív Egyesület még a rendszerváltás előtt, az utolsó Kádár-kori par-lamentszakmailagteljesenkorrekt törvényalkotásárareagálvaszületettmeg–kezdiazemlékezést Iványi Gábor elnök. – A másik ösztönző szál a Szegényeket Támogató Alap volt. A SZETA a hetvenes évek demokratikus ellenzéki mozgalmaiból nőtt ki. Inspiráló „szülőanyja” Solt Ottilia volt. A SZETA, az ugyancsak ekkortájt szerveződött Beszélőés a hozzájuk kapcsolódó politizáló körök egyszerre akarták a rendszert megváltoztat-ni, és készek voltak konkrét ügyekben segíteni. A SZETA mellett megjelenő tenni aka-ró emberek egy része azonban még mindig tartott a Kádár-rendszer végvonaglásától.A frissen megszülető egyesületi törvény viszont lehetőséget adott arra, hogy „legálisan” is végezhető legyen a civil tevékenység. Ezért magam, aki alapítója voltam a SZETA-nak is, összehívtam egyházközségem aktív tagjait, és még 1988 végén létrehoztuk azOltalom Karitatív Egyesületet. Amikor a következő esztendő elején napvilágot látott az új egyesületi törvény, azonnal beadtuk az engedélyezés iránti kérelmünket. Így 1989-ben, 40.sorszámmalnyilvántartásbavettekbennünket.AzelmúlthuszonötévalattazOltalomegyszerű családsegítő szervezetből, elsősorban hajléktalanokat ellátó, de más szociális ügyekre (menekültkérdés, családsegítés, katasztrófavédelem, hajléktalan egészségügystb.) gyorsan és gyakorlatiasan reagáló intézményhálózattá fejlődött ki. Kezdettől mind-máig szorosan együttműködtünk a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel.

ASzalmaszálaHajléktalanokértAlapítványakilencvenesévekközepénszületett.1993és’98 között a Fővárosi Szociális Központ és Intézményeit is igazgattam. Ez alatt az öt év alatt mintegy ezer ággyal sikerült bővíteni az intézmény kapacitását. A fővárosi bürokráciával azon-ban állandó konfliktusaink voltak, mindig szükség lett volna arra, hogy költségvetésbe nem il-leszthető támogatásokkal is rendelkezzünk. Ezért egyik év végi jutalmam összegével egy alapít-ványthoztamlétre.Anévválasztásnálazagondolatösztönzött,hogysokszoregyszalmaszálnyisegítségvagykétszalmaszálkeresztberakásasokaknakazéletnélkülözhetetlenegynapitovább-lépésétjelentheti.Azalapítványgondolniakartatámogatókelismeréséreis,éserrehoztuklétreaz Arany Szalmaszál Díjat. Egy időszakban az alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy aktív

LÁSZLó ANIKó

�4

hajléktalanellátásba kezd. Az anyagi lehetőségek beszűkülése és a kormány szegényellenes poli-tikájaazonbanasikeresévekutánodavezetett,hogyaSzalmaszálaHajléktalanokértAlapítványújra az Oltalom Karitatív Egyesült társszervezeteként működik tovább.

„Az ember mindig az üldözöttekhez és ne az üldözõkhöz tartozzon”–Kilencvenegyévesvagyok.Márúgygondoltam, lelépek,demégiscsakszeretnékhoz-zászólniadolgokhoz–mondjadr.SamuIstvánpszichiáter,akithumanistaszellemiségeszületésétől fogva a társadalom perifériájára szorultak mellé állított. – Szeretném segíteni IványiGáboregyházát, tágítanietikaiés társadalmiprogramjánakhatáskörét.AFelvidé-ken, ahol születtem, más nevelést kaptunk, mint amerre az anyaország fiatalságát terelték. „Az ember mindig az üldözöttekhez és ne az üldözőkhöz tartozzon” – ez a mentalitást tettem magamévá. Hiszem, hogy megvan a lehetőség, hogy tisztán az evangéliumi értékek szerint alakuljon az élet. 1945-ben jöttem át Rimaszombatról Debrecenbe. Egy világhírű, kozmo-polita, pacifista professzor, Dr. Sántha Kálmán (ideg- és elmeszakorvos, Magyarországon az agysebészet úttörője, az MTA rendes tagja) mellett dolgozhattam, akit ’51-ben eltávo-lítottak az egyetemről, nehogy „megrontsa az ifjúságot”. Balassagyarmatra került. Halála után átvettem ottani praxisát, 1957-ben. A hetvenes években csatlakoztam a humanizmuson alapulószociálisreformmozgalmakhoz.

A XIX–XX. században egyre erősödött az a törekvés, hogy az elmebetegeket kórházakba zárják,ezzelbiztosítvaazegészségesekvédelmét.Falak,kerítések.Félig-meddigbörtönök.Ezen lazítani kellett, és lehetett is, ahogy fejlődött a társadalom. Létrehoztunk egy kórházon kívülipszichiátriaiellátást,abetegektársadalombavalóvisszavezetésére törekedve.Máragörögöknél és a rómaiaknál is úgy volt, hogy amikor a humanista szellemiség felerősödött, a hatalommindigfelülbírálta.Minketispróbáltakkorlátozni,egzisztenciálisbizonytalanságotokozniszámunkra,akikebbendolgoztunk.NyugdíjbavonulásomutánaDózsaGyörgyútihajléktalankórházban,majdazEvangéliumiTestvérközösségáltalfenntartottkórházbandol-goztam.IványiGáborralaközöstörténelmilátásmódhozottösszebennünket.

Arendszerváltásutánfeltárultaszociálisgondokegyolyanterülete,amelyneknemvoltgazdája. És közben elindult egy időszerűtlen, konzervatív folyamat, végül egészen bizarr helyzetalakultki:asorsüldözöttek,azönsorsrontóknem„nemzetgazdaságihúzóágazatitényezők”, nem kell velük foglalkozni. Össze fog ez omlani, de közben fölösleges nagy kacskaringókatteszmegazországunk.

Aztvallom,mindenkithozzunkemberhezméltóhelyzetbe!Nefolytassukazt,amiazélővilágban kialakult, hogy az alkalmatlant kihullajtja. A természetes kiválasztódás végre-hajtójánaklennivégtelenembertelenséget jelent.Ugyanakkor tény,hogyazorvosipályakülönösenszembemegyragadozógenetikaiörökségünkkel.

„Különös és szép idõszak volt”− A legnagyobb erő, amely működteti és táplálja az egyesület látványos fejlődését, hogy szükség van rá – véli Jónás Miklós nyíregyházi lelkész, aki a kezdetek óta vesz

Csillagtér

��

Csillagtér

részt az Oltalom Karitatív Egyesület munkájában. – 1988-ban kerültem kapcsolatba aMagyarEvangéliumiTestvérközösséggel.Akkoribanszabolcsifalvakban,leginkábbro-mákközöttmunkálkodtam.1991-benlettemazegyházmunkatársa,amikorfelkerültemBudapestre, és részt vettem a Dankó utcai romos ingatlan bontási munkáiban. Ugyan-ekkor kezdtem meg teológiai tanulmányaimat is a MET által működtetett Wesley János Lelkészképző Főiskolán.

Akkoriban indult a hajléktalanokat segítő munka, megnyílt az éjjeli menedékhely a félig leromboltépületben.Tíz-tizenkettendolgoztunkazegyesületnél.Éjszakánkéntügyeltünk,nappalpedig„tarháltunk”.Rengeteget.Akkoribansokkalnagyobbvoltazemberekbenazadakozásikedv.Huszonnégyvagytöbbórásszolgálatokatláttunkel,sokáigmaradtunk:ren-dezgettük,intéztükazOltalomdolgait.Mamárakkoraarendszer,hogyakinemismerte,elsemtudjaképzelni,hogyakkoribannéhányembervitteahátánazegészet.Alelkesedésünk,az emberek iránti együttérzésünk hajtotta a munkát. Egy idő után persze mi is kénytelenek voltunk többet adni, bele kellett tanulnunk a szakmába. Mielőtt elkezdtük volna, Iványi Gábor bemutatta nekünk Mezei György szociálpolitikust, és megismertette a Twist Olivér Alapítványt, ahol már működött hajléktalanellátás. Ott kezdtünk belelátni, sokat tanultunk tőlük. Hivatalosan ugyanis a szociális képzés csak ’89 után indult el, mivel a rendszerváltás előtt nem létezett szegénység – legalábbis papíron.

Akkorjöttemelaközpontból,amikor’94-benmárkezdettigazánintézményesedniarend-szer. Kialakult a nappali melegedő, kezdődött az ebédosztás, épült az épület, fejlődött az egye-sület,újmunkatársakcsatlakoztak.VisszakerültemNyíregyházára,mertittvoltrámszükség,és mert az alapvető elképzeléseim az egyházi élethez kötődtek. Elkezdtem újra látogatni a ro-mákat,agyülekezeteketaszabolcsiésaszatmáriterületeken.Tartomakapcsolatotanyíregy-házi utcán élőkkel, egyre több a visszajáró ismerős, de alapvetően nem a hajléktalanellátásban veszekrészt,sokkalinkábbacsaládgondozásttekintemfeladatomnak.Fehérgyarmatontúl,egészenCsengerighavonta-kéthavontajutokelacsaládokhoz,aholnemcsaklelkigondozástlátokel,desokmásbanissegítek.Iskolákbalátogatok,igyekszemhelytállniakörnyékbeliintézményekben, például az egyesület hetefejércsei idősek otthonában.

A karitatív munka sem állt le, az Oltalom központtal együttműködve, helyi gyűjtéssel igyekszünksegíteni,denemintézményesítettformában,hanemafeleségemmel,akiszociá-lismunkásnaktanul,ígytalánnagyobbarálátása.

Eléggé pörgős volt ez a huszonöt év, összefolynak az események. A kilencvenes évek-bentaláncsakIványiGáborlátta,hogymerretartazegyesület.Istenkülönöskegyelme,hogy nyitott ajtókat mutatott, olyan feladatokat, amelyeket végeznünk kell. Örömmel vet-temrésztakezdetekben,ésörömmelteszemadolgomatmais.AzAranySzalmaszálDíjőszintén meglepett, de bátorításnak tekintem a munkámra, a jövőre nézve.

„Amíg nem láttam, magam sem hittem”

− Mindig rácsodálkozom, hogy a hajléktalanellátáson kívül is van élet, engem minden afelé terelt,hogyezekenazemberekensegítenikell–valljaTotkaErzsébet,aki1999ótaláttaela Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány titkári teendőit, intézte a tennivalókat, szervezte a pályázatokat, koordinálta a különböző programokat. – Nekem majdnem húsz évig erről

��

Csillagtér

szóltazéletem.Kétezerután,amikorelindultakanagyobbpályázatok,mégakiíróksemtudták pontosan, mire és hogyan lenne szükség, és a legkülönbözőbb témakörökben hirdet-tek meg lehetőségeket. Nem volt ez baj, mert nagyon sokféle hajléktalansorssal, -gonddal találkozunk,abeiskolázástólatovábbtanulásonkeresztülamunkahelykeresésig,ésperszealakhatásiproblémával,amelyalegfontosabbkérdés.1997és2013közöttmindenévbenrendeztünk jótékonysági árverést, ahol művészek, gyűjtők, magánemberek ajánlottak fel valamilyen műtárgyat. A befolyt összeg minden esetben valamelyik programon keresztül jutottelarászorulókhoz.

Akórházprogramkeretébencsomagokatállítottunkösszeolyanholmikból,amelyeketáltalában otthonról szoktak magukkal vinni az emberek: borotva, törölköző, papucs stb. Detalánennél isfontosabbvolt,hogymeglátogattukahajléktalanbetegeket.Amígnemláttam, magam sem hittem, mennyit számít az egyébként is elszigetelődött, utcán élő em-bereknek, ha a hogylétükről érdeklődünk. És nemcsak nekik esik jól, de a többi beteg és a kórházi személyzet is másként tekint rájuk, ha látogatja őket valaki.

Nyilván különböző okai lehetnek, ki hogyan veszíti el az otthonát. A lakhatási problémá-jukkapcsánazemberekhajlamosakazutolsópillanatigahomokbadugniafejüket.Amikormárvesznilátszikalakás,akkorazonbanazonnalkellasegítség.AjogsegélyszolgálatnálFalviné Dr. Szőke Veronika ügyvédnő több mint tíz éven át segített – jelképes díjazásért – különböző jogi ügyekben, és emellett elindítottuk az albérletszerző programot is. Kez-detben nehezen ment, csak később jöttünk rá, hogy ingatlanirodán keresztül kell címeket vásárolnunk.

Ingatagmezsgyeválasztjaelazotthontalanokatésazeffektívhajléktalanokat.Szélesaza réteg, amelynek nincs fix jövedelme, sokan albérletről albérletre vándorolnak, és hagy-nak ott esetleg kifizetetlen számlákat. A családokkal mindig könnyebb, mert sokat segít, hogymindennehézségenkeresztülpróbálnakegyüttmaradni.Ahajléktalanellátórendszer-ben nagyon kevés a hely számukra. Hiányzik az állami támogatás, a családsegítő szolgá-latok,azönkormányzatokszociálisrészlegeieszköztelennéváltak,kevésaszociálislakás,pedig nagy lenne az igény. Nem számoltamössze, hány családnak nyújtottmegoldást aprogramunk,dehanemlátnám,hogylehetsegíteniazembereken,nemistudnámcsinálni.Úgy hallottam, hogy alakul egy hálózat, ahol az emberek felajánlják a birtokukban lévő üres lakásukat,amelyetegyszervezetenkeresztüladnakki,ésezaszervezetrendeziaszámlákatis. Ennek már réges-régen működnie kellene.

Az utóbbi időben nagyon aggasztónak és félelmetesnek látom a fiatal hajléktalan drogo-sok helyzetét. Az alkoholista utcán élőket már jól ismeri a rendszer, tudjuk, mire számítha-tunk,deakábítószeresekkiszámíthatatlanokésveszélyesek.Nemcsakönmagukra,hanematöbbihajléktalanraésazellátásbandolgozókrais.Változáskéntéltemmegaztis,hogytíz-tizenöt éve elvétve fordultak elő a fővárosban hajléktalan romák, mára sokkal nagyobb az arányuk. Jönnek a szegény településekről, semmilyen képzettségük nincs, így nem találnak munkátsem.Azisigaz,Budapestenmeglehetélniazutcáról:kéregetésselvagykukázás-sal.Utóbbitnemtiltani,hanemtámogatnikellene,hiszenszelektálnak,újrahasznosítanak,fontoséshasznosfeladatotlátnakel.

A hajléktalanság társadalmi probléma, és ezen csak az egyes emberek, illetve az általuk működtetett rendszer segíthet. Nemrég nyugdíjba vonultam. Egyelőre nincs utódom, de biztos vagyok benne, hogy rövidesen rendeződni fog az elindított programok sorsa.

��

A lomis piac szabályozásának következ-ményei�(I.)

A lomizás természetrajza

Lomizás: a háztartásokban feleslegessé vált lomok elszállítása és saját célú vagy értékesítés céljából való

újrahasznosítása.

Alomizásnemismeretlenfogalomsemahazaiközbeszédben,sematársadalomtudomány-ban.Azországlakosságaszintebiztosantalálkozottmára jelenséggel:vagyakkor,ami-kormegpróbáltmegszabadulniszámáraértéktelenésfeleslegesséválthasználtholmijaitól,vagyamikormásokkidobottholmijaiközöttvéletlenülszámáraértékestárgyraakadt,vagyéppenséggelalakókörnyezetébenfolyólomtalanítástésazezzeljárójelenségeketéltemegkellemetlen,zavarómomentumként.Ésperszetegyükhozzá,hogyaposztszocialistaorszá-goktöbbségébenahasználtcikk-kereskedelemformalizáltéskevésbéformalizáltváltozatainagy népszerűségnek örvendenek. A kérdéskörrel korábban már többször is foglalkoztak kutatók, elsősorban szociológusok és antropológusok.2Demiisazalomizás?Hogyantud-nánk pontosabb definíciót adni, elég jól körülhatárolni ahhoz, hogy fogalmaink ne kevered-jenek,illetvenemosódjanakel?

Lomizásonaztapiacifolyamatotértjük,amelyneklényege,hogyatársadalomegyrészeszámárafeleslegesséváltéskidobásraítéltholmikatársadalomegymásikrészeszámára,ahol e cikkek iránt kereslet mutatkozik, elérhetővé válnak azáltal, hogy egy válogatást kö-vetően (a szemét és a használt cikk szétválasztása révén) visszakerülnek az áruforgalomba. Ezt a válogatást, illetve az használtáru-piacra való eljuttatást végző lomizó a fenti piaci rést észlelveteremtimegsajátmegélhetését–többnyireinformálisésfélformálismódon,gyak-ranféllegálisvagyillegáliseszközökkelisélve.

Lomizás a gyakorlatban – párhuzamos történetekAkeresleti oldaltlényegébenaszegényebbrétegekigényeihatározzákmeg.Avágyottésszükséges termékekhezvalóhozzájutás a formáliskereskedelembenazalacsony jövede-lemmel rendelkezők számára érthető okokból korlátozott. Ezért igyekeznek a szükségle-

1 AzírásalapjáulszolgálókutatásA piaci szabályozás nem várt következményei és hatásai című, 101727 sz. OTKA projekt keretében készült. Vezető kutató: Laki Mihály.2 Lásd erről bővebben: Kovács Ernő és mások: Lomizók és lomok az Európai Unió perifériáján. A sze-génység fogyasztói társadalma.OTKAzárójelentés,kézirat,2008.

FLECK GÁBOR

Csillagtér

��

Csillagtér

teiket más forrásból kielégíteni, azaz a használtcikk-piacon próbálnak tartós fogyasztásicikkekhez hozzájutni. Empirikus tapasztalatokból is tudjuk, de elméletileg is világosnaktetszik,hogyminélszegényebbegytársadalom,annálélénkebbazadottországbanahasz-náltcikk-kereskedelem.3Többekközöttezazokaannak,hogyKelet-Európaországaiban,ígyMagyarországon is, élénkkereskedelemfolyikezena sajátospiacon.Természetesenvannak még ezt erősítő egyéb magyarázatok is, amelyek tekintetbe veszik a volt szocialista országok azon sajátosságát, hogy a szocializmus időszakában a kínálati piacot a hiány alap-vetően jellemezte, azaz keresleti oldalról egyfajta túlkereslet. Ennek az időszaknak pedig többszempontbólisvannakmaradványaiakapitalizmusrendszerébenis,amelyekegy-egyterületenúgynevezetthiányszigetekethoznaklétre.4Deavoltszocialistaországokpolitikaiés gazdasági átmenetének drasztikus módját is érdemes itt figyelembe venni. Ferge Zsuzsa értékelésébenrendszerváltáskor„az individualizmus»posztmodern« ideológiája rázuhantegy lassan modernizálódó, és többségében szegényedő társadalomra”.5 A felsőbb társadalmi csoportok saját érdekeiknek megfelelően alakítják a körülményeket, nem véve figyelembe atársadalomegyébcsoportjainakérdekeit–tulajdonképpenhosszútávonazössztársadal-mi érdekeket. Így a rendszerváltás komoly elszegényedést hoz magával – a rendszerváltás vesztesei a korábban is alacsonyabb társadalmi státuszban lévők, a ma tartós szegénység kö-rülményeiközészorulók,társadalmilagésgazdaságilagkirekesztettnépesség,6miközbenakínálati oldal termelte fogyasztási igények egyre nőnek. A fokozódó fogyasztási igények és a szűk és egyre szűkülő források között pedig törvényszerűen feszültség keletkezik. Ennek a feszültségnek egy lehetséges (és hozzátehetjük: leginkább konfliktusmentes) enyhítése a használtcikk-piacjelenléteatársadalomban.

Akínálati oldal létrejöttéhez szükség van a tehetősebb társadalmi rétegek növekvő ará-nyú felhalmozására, valamint a felhalmozásból és az esetenkénti túlfogyasztásból keletkező feleslegmegjelenésére,illetveafogyasztásicikkekcseréjénekfelgyorsulására.Afelesle-gesnek ítélt cikkektől való megszabadulásnak több lehetséges útja van: a különböző fizi-kai és online használtcikk-piacok, bolhapiacok nyújtják az egyik lehetőséget. A lomizás szempontjából azonbannemezekaközvetlenújraértékesítési formáka fontosak,hanemazok,amelyekesetébenafeleslegesnekítélttárgyakaszemétben,illetvelomtalanításkoralomkupacbankötnekki.Amagyartársadalomsajátosságaibólkövetkezik,hogyazígysze-métbe kerülő tárgyaknak csak kis része az, amely közvetlen újrahasználatra, illetve újraér-tékesítésrealkalmas.Legtöbbdologmintújrahasznosíthatóanyagjöhetszámításbainkább.Ezzelvanösszefüggésbenaz,hogyviszonylagnagymennyiségbenáramlikbeazországbaa fejlettebb gazdasággal bíró országokból (elsősorban Ausztriából) lomtalanításból eredő használtcikk,amelyalkalmasahasználtcikk-piaconvalóközvetlenárusításra.

Akereskedelem az a pontja a lomizásnak, amely alapvetően különbözteti meg ezt a te-vékenységet a használtcikk-kereskedelem egyéb részeitől. A lomizó a termékeket nem vá-

3 Lásd erről például Scitovsky Tibor: A használtcikkpiacok elméletéhez. KözgazdaságiSzemle,1995.5.,437–453.o.4 Erről lásd bővebben: Kornai János: Mit mond a hiány és a szocialista rendszer a mai magyar olvasónak?a hiány és a szocialista rendszer a mai magyar olvasónak? KözgazdaságiSzemle,2012.4.,426–443.o.5 Ferge Zsuzsa: Az állam dolgáról – Eötvössel szólva.Kritika,1996.3.6 Lásd erről bővebben: Szalai Júlia: A társadalmi kirekesztődés egyes kérdései az ezredforduló Magyar-országán.SzociológiaiSzemle,2002.4.

��

sárolja, hanem összeszedi a mások által feleslegessé vált és kidobásra ítélt tárgyakat, ésújrahasznosítja. E dolgok egy része visszakerül az áruforgalomba (elsősorban az informális vagyfélformálishasználtcikk-piacokon,ritkábbanformalizáltkeretekközött),másikrészeújrahasznosítható anyagként kerül eladásra erre szakosodott átvevőhelyeken (fém, papír, műanyag). A kereskedők tehát minimális befektetéssel végezhetik ezt a tevékenységet: az esetleges utazásból, szállításból eredő költségeken kívül a beszerzéshez más kiadás nem társul, eladáskor pedig – függően az eladás módjától – vagy egyáltalán nincsenek költségek, vagy(formalizáltabbpiacesetén)onlineregisztrációsdíjésjutalék,illetvepiacihelypénzterheli a kereskedőt. Amennyiben maga a kereskedés is formalizált keretek között zajlik, a kiadások persze tovább növekszenek, hiszen ha a kereskedő bejelentett vállalkozásként űzi tevékenységét (amelyre ma már több példa is van; erre később még visszatérünk), a tevé-kenységből származó bevételt adók és járulékok is terhelik.

A lomizást folytatók, azaz a lomizók gazdasági-társadalmi helyzete is alapvetően térség-specifikus. A rendszerváltás óta eltelt lassan két és fél évtizedben viszonylag jelentős számú társadalmi csoportnak vált elsődleges, illetve egyetlen megélhetési forrásává a lomtalanítások-kor összeszedhető tárgyak eladása. Egy piaci rést töltöttek be, amely pont abból keletkezett, hogyamagyartársadalomegyrészerákényszerülarra,hogyahasználtcikk-piaconvásároljontartóscikkeket,mígegymásikrészenemapiaconszabadulmegfeleslegesséválódolgaitól,hanemkidobjaazokat.Szintén kelet-európai sajátosságként értelmezhető az a helyzet, hogy a belső lomkínálat nem kielégítő, ezért szükség van a más országokban keletkező lomok im-portjára – amelyek a jobb gazdasági helyzetnek köszönhetően magasabb minőségű áruk is egyben. Az országba érkező, más országok lomtalanításából származó cikkeknek van még egy szintén térségi helyzetből fakadó vonzerejük: a „nyugati áru” szimbolikusan magasabb értéke, amely a szocializmus időszakából ránk maradt hagyományként is felfogható. A rend-szerváltást követő években nagy keletje volt a holland és angol használt bútoroknak, a német használt elektronikai cikkeknek (a kereskedők így is hirdették azokat), amelyek származási helyeamainapigérvként jelenikmega(bútor,autó,ruhaésegyéb)használtcikk-piacon.7A lomizók a piaci rést felismerve kezdték el ezt a tevékenységet, amely egyfajta szerző-mozgó életformát8feltételez.Alomizóktöbbségénekhelyzeteatársadalmikirekesztettségfogalmá-val elég pontosan leírható. A szegénység, a lehetőségek és társadalmi kapcsolatok hiánya, a formális munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélytelensége és a befektethető tőke hiánya mindolyanmegélhetésimódokkeresésérekényszerítikazérintetteket,amelyekmásokszá-mára nem vonzóak, befektetést és magasabb szintű szaktudást nem igényelnek, ugyanakkor viszonylagosmegélhetéstbiztosítanak.Atársadalomperifériájánvalóelhelyezkedésegyfajtagazdaságikényszerpályát jelölki az érintettek számára.A tevékenységek többsége, amelyebben a helyzetben elérhető, a formális munkaerőpiacon kívül van. A lomizásra is alapvetően ez jellemző. Jó része a mai napig az informális gazdaság részeként határozható meg mind a forgalmazott áruk, mind az árusítás, azaz a jövedelemszerző tevékenység szempontjából.

7 Lásd például Holland Bútor Kecskemét: http://www.hollandbutor.eu; Marcali Hollandbútor Bolt és Matrac Stúdió: http://mhbb.hu; Karádi Holland Bútorbolt: http://karadbutor.uw.hu; Német Használtcikk Nyírturán:http://zsanetthasznaltcikk.freewb.hu8 HavasGábor:Foglalkozásváltási stratégiák különböző cigány közösségekben. Cigányvizsgálatok.Bu-dapest, Művelődéskutató Intézet, 1982, 181–202. o.

Csillagtér

�0

Ugyanakkoragyakorlatban–bárezapiaciszegmenssemmentesteljesmértékbenazillegálistevékenységektől – a bűnözés határait nem lépi át.9

A lomizást tehát a használtcikk-piac olyan speciális részének tekintjük, amely alapvető-enaszegényebbrétegekkeresletételégítiki,akínálatioldalta(gyakranmásikországbanélő) magasabb státuszú rétegek fogyasztási cikkekhez való viszonya biztosítja, az árucseré-ről pedig nagyrészt egy, a társadalmi kirekesztődés helyzetébe szorított, dominánsan ebből élő réteg gondoskodik, akik számára ez az egyetlen vagy a jellemző megélhetési stratégia. Apiacazonrészénektehát,amelyúgyírhatóle,hogymindatevékenység,mintazáru,mindazezzelfoglalkozókapiacperifériájánhelyezkednekel.10Báralomizóknemmindegyikecigány.Ezzelegyüttsemgondoljukazonban,hogyennekamegélhetésimódnakbármifélekulturalistamagyarázatotlehetneadni.11Aszármazásésamegélhetésimódegyüttjárásaközött ugyanis épp a társadalmi kirekesztettség a közvetítő: egy etnicizált szegény és kiszo-rítottrétegtaláltamegamegélhetésegylehetségesformáját.

Báralomizástapiacpereménhelyeztükel,mégsemgondoljuk,hogyezatevékenységteljes mértékben szegregált gazdasági rendszerként működik, ahogy azt az erről szóló szak-irodalomegyrészeállítja.12Azinformálislomizásésafélformális-formálishasználtcikk-kereskedelem között lehet és van is átmenet. Ennek egyszerűbb formája, amikor maga az elsődlegesen az informális piacon megjelenő, lomizásból származó áru kerül át a formális piacra. De mint azt később bővebben kifejtjük, a lomizás formalizálására vagy kifehérítésé-reisvannakpéldák,azazalomizókegyrészebejelentettésadózógazdaságivállalkozókéntfolytatjakorábbaninformáliskeretekközöttgyakorolttevékenységét.

A lomizás mint problémaBecslések szerint a családtagokkal összesen hozzávetőlegesen 50 000 ember élhet lomi-zásbólhazánkban.13Ezaszámmárönmagábanisjelzi,hogyegyilyenkérdésszabályo-zása,feltételeinekmegváltoztatásakomolykövetkezményekkeljárhat.Ahelyzetkomoly-ságáttámasztjákaláalomokmennyiségérevonatkozóbecslésekis:hazánkban2008-banmintegy 272 288 tonna lom került kihelyezésre lomtalanításkor, és ebből 226 341 tonnát gyűjtöttek be a közszolgáltatók.14Azazafennmaradómintegy46000tonnalommáshovákerült. Valószínűsíthető, hogy ez a körülbelül 20 százaléknyi veszteség a lomizók tevé-kenységénektudhatóbe.

9 Ezt azért is fontos leszögezni, mert a lomizás ellen ágálók esetében gyakran megfogalmazott érv a bű-nözés jelenléte lomtalanításkor, illetve magának a lomizásnak a bűnözéssel összekapcsolt értelmezése.10 Kovács Ernő és mások: 2. jegyzetben i. m.11 Az etnográfiai irodalomban gyakori, hogy a romák által űzött foglalkozásokat, megélhetési módokat egyfajtaetnikusfoglalkozásistratégiakéntvagyakárkorábbi,„tradicionáliscigányfoglalkozások”moder-nizált formájaként értelmezik a szerzők – így az ószeres, használtcikk-kereskedő, majd manapság a lomis isgyakrankerülilyenértelmezésikeretbe.12 Vö. Kovács Ernő és mások: 2. jegyzetben i. m.13 Forrás: Az illegális szervezetek hulladékgyűjtésiés határokon átnyúló szállítási tevékenységeinek sza-bályozott keretek között történő működésének kialakítása. Konferenciaanyag, 2010. http://www.trans-waste.eu14 Lásd az előző jegyzetet.

Csillagtér

�1

Ugyanebben az évben a más országokból hazánkba érkező lom mennyisége meghaladta a 150 000 tonnát. A lomisok szerint ezen összegyűjtött lomok mintegy fele nem értékesít-hető, azaz hulladék.

A lomis ügy több problémát is felvet. A legkézenfekvőbb a környezetterhelés. Rengeteg lom keletkezik, és döbbenetes az a mennyiség, amely a határon keresztül áramlik be azországba. Ezek jelentős része nem újrahasznosítható, azaz megsemmisítendő. Arra nincse-nek becsült adatok, hogy mekkora arányuk minősül veszélyes hulladéknak, de sejtéseink szerintazsemjelentéktelen.Nyilvánvalótehát,hogyezzelvalamitkezdenikell.Hacsupánalomisokáltalimportáltlomhasználhatatlannakítéltrészétveszem,azévi75000tonna.Ha ehhez a hazai gyűjtésből származó lom szintén nem használható részét hozzáadom, az biztosanmegközelítia100000tonnát.Ezaszemétazonbannagyrésztnemkerülbeahiva-talos hulladékgyűjtési csatornákba – azaz vagy illegális lerakókba jut, vagy magánportákon gyülemlikfel.Ezkomolykörnyezetszennyezési,illetveközegészségügyiproblémákatokoz(mindazérintettek,mindaközvetlenéstágabbkörnyezetszámára),illetveezzelösszefüg-gésben növeli a helyi konfliktusok esélyét.

Másik probléma a magából a lomis tevékenységből fakadó társadalmi feszültség. A lom-talanítások helyszínén – legyen az hazai vagy külföldi – a környező, ott élő lakosság nem veszi jó néven a lomtalanításkor előálló helyzetet. A különböző lomizó csoportok, családok „kupacfoglalása”, az ebből adódó esetleges konfliktusok, a gyűjtőhelyek körül kialakult ren-detlenség és piszok, a lomok széttúrása a környéken élők számára mind kellemetlenségként értelmeződnek. Ezt fokozza még az a jelenség, amely ugyan nem közvetlenül a lomizáshoz kapcsolódik,mégisannakegymellékkövetkezménye:alomtalanításokkörnyékénalako-sok arról panaszkodnak, hogy romlik a közbiztonság: betörésekről, rablásokról, utcai táma-dásokról számolnak be, illetve ezektől tartanak. Mivel erre sincsenek adatok, nem tudjuk eldönteni, hogy valóban a bűnözés növekszik, vagy a környéken élők szubjektív biztonság-érzete romlik a lomtalanításkor megjelenő csoportok miatt. Itt érdemes megemlíteni, hogy ez a megélhetési forma, illetve a hozzá kapcsolt problémák a környezet szemében mintetnikus probléma jelennek meg. Ez azt is jelenti, hogy a cigányokkal kapcsolatos előítéletek erősíthetik a vélelmezett biztonsági kockázat nagyságát.

A harmadik probléma munkajogi, illetve gazdasági jellegű. A lomizók, mint már emlí-tettük, alapvetően az informális piacon aktívak. A hivatalos intézmények megkerülésével végzik tehát tevékenységüket, így nem adóznak, járulékokat nem fizetnek jövedelemszerző tevékenységükután.15

Eproblémaegyütteskétségtelenülaztjelzi,hogyvalamilyenbeavatkozásraszükségvanannakérdekében,hogyezatevékenységhosszabbtávonnyugodtésbiztonságoskörülmé-nyekközöttfolyhasséktovább.Eztacélt,azazalomizáslegálismederbeterelésétéshosszútávú,midenfélszámáramegnyugtatómegoldásátszolgáltaazanemzetköziprojekt,amely-ben 2009-től Magyarország mellett Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Németország vett

15 Ittjegyeznénkmeg,hogyalomizássalkapcsolatosirodalmakbangyakrantalálkozniakényszergazdaságfogalmával (lásd például Kovács Ernő és mások: 2. jegyzetben i. m.). Ezt a fogalmat mi nem vettük át, mivel az értelemzavaró lenne, hiszen a szakirodalomban elsősorban a felülről irányított gazdaságok meg-határozásáraszolgál,ésnemagazdaságikényszerekdetermináltamegélhetésimódokra.

Csillagtér

��

részt. EU-s forrásból finanszírozták, három évig tartott, és záró konferenciáját Budapesten rendezték 2012 szeptemberében. Ezt megelőzően több nemzeti és nemzetközi workshopon igyekeztek segíteni egy közös hulladékgazdálkodási gyakorlat kialakítását. Már ennek atöbbévesszakmaidiskurzussorozatnakisegyiklényegielemevoltaz,hogyantegyenekkülönbségethulladékéshasználtcikkközött.Aprojektkeretébenigyekeztekfelmérniazérintettországokbanfolyóhasználtcikk-kereskedelemgyakorlatátésavonatkozónemze-ti ésnemzetközi szabályozásokat, illetve igyekeztekolyanajánlásokatmegfogalmazni,amelyeksegíthetnéka lomizásszabályozottmederbe terelésétanélkül,hogyazérintettcsaládokat megfosztanák gyakran egyetlen megélhetésüktől.16

Aprojektkeretébentöbbalternatívátiskidolgoztakalomizásformálismederbetere-lésére.

Az első szerint a lomizók cégekbe tömörülnének, e cégek szövetségben való együtt-működése segítené a hatékony kommunikációt és a megfelelő érdekérvényesítést. A cég-szövetséglépnekapcsolatbaakülföldiésahazaiönkormányzatokkalésközszolgáltatók-kal, és működtetné egyben a lomok válogatását, javítását és eladását, tartana fenn egy ezt a célt szolgáló piacot és reparálóműhelyt, illetve gondoskodna a használhatatlan lomok legáliselszállításáról.

A második megoldási javaslat lényege, hogy a hulladék gyűjtése az eddig szervezett keretekközöttfolyik,dealomiscégeknemahulladékoklerakásánakhelyénválogatná-nak (rendezés előtti helyzet), illetve nem is saját telepükön (első alternatíva), hanem a közszolgáltatóáltallétrehozottátmenetitelepen,ahonnanalomiscégekazértékesdol-gokatelvisziktovábbértékesítésre,-hasznosításra,amaradéklompedigtovábbmegyazártalmatlanítóüzembe.

A harmadik javaslat szerint közterületeken elhelyeznének olyan őrzött hulladékgyűj-tő konténereket, amelyekbe a lakosok betehetik feleslegessé vált holmijaikat, a lomisok pedig ellenőrzött körülmények között és engedéllyel válogathatnának az ott összegyűlt dolgokból.Amaradékebbenazesetbenisaközszolgáltatóáltaljutnatovábbazártalmat-lanítóüzembe.

Mindhárom javaslat igyekezett figyelembe venni az összes érintett fél érdekeit, illetve próbálta szem előtt tartani mindhárom korábban vázolt problémát. A gyakorlatban nyelv-tanfolyamok, jogi képzések szervezését, a jobban menő lomisok vállalkozóvá válásának segítését, a többiek alkalmazottként való foglalkoztatását, formális használtcikk-árusí-tóhelyek létrehozását javasolták.El is indítottakpilot jelleggel ilyenképzéseket,ame-lyeknek köszönhetően néhány lomis csoport, illetve család formalizáltabb keretek között végzi tevékenységét, illetve a devecseri lomis piac is ellenőrzöttebb és formalizáltabb mederbekerült.17

A lényeg tehát az volt mindhárom javaslat esetében, hogy a lomizás ellenőrzött és rendezettkörülményekközöttfolyjék,nenöveljeakörnyezetterhelést,agazdaságitevé-kenység formalizált keretek közé kerüljön, és mindeközben ne fossza meg az ebből élőket bevételiforrásuktól.18

16 Erről lásd bővebben a projekt honlapját: http://www.transwaste.eu17 Lásd erről bővebben a Devecserről szóló fejezetet.18 A projektről a kezdeményezés honlapján található bővebb információ: http://www.transwaste.eu

Csillagtér

��

A piac jellegzetes szereplõiõi

Ezt csináljuk. Nincs is más, amit csinálhatnánk. De legalább nem kell éhen halnunk.

(Pest megyei lomis, 46 éves)

A devecseri lomis piacA fentebb ismertetett projektben érintett országok között évekre visszamenő gyakorlat ala-kult ki a hulladékok újrahasznosítása és kereskedelme tekintetében. Magyarországon ebből a történetből Devecser, és az ott folyó használtcikk-kereskedelem emelkedik ki.

A devecseri lomizás a kilencvenes évektől kezdődően, gyakorlatilag a rendszerváltást követően kezdődött. Elsősorban roma családok folytatták ezt a tevékenységet a kezdetek-től: Ausztriába, majd Németországba jártak, ahol lomtalanításokon, illetve bolhapiacokon szerzettcikkekethoztakátMagyarországra,ésezeketazárukatudvarukbanárultákegé-szen2008-ig.Ekkorugyanisadevecseriönkormányzatmegtiltottaazengedélynélkülihasználtcikk-árusítástatelepülésen,éskijelöltegyterületet(egytelepülésenkívülivoltlaktanyát)egyhasználtcikk-piaclétrehozására.19 E piac működtetésével egy pápai szék-helyű céget, az Aranyfregatt Kft.-t bízta meg. Ettől kezdődően a használt cikkek árusítása csakapiacterületénfolyhat,többé-kevésbészabályozottkörülményekközött.Azárusokpiacraterelésévelazonbanaproblémánakcsakegyrészeoldódottmeg.Azonkívül,hogyazárusoknemfeltétlenülörültekennekaváltozásnak(hiszenbonyolultabbáváltazárumozgatása, ide-oda szállítása, illetve helypénzt kényszerülnek fizetni a piac üzemeltető-jének),ahasználtcikkésahulladékviszonyánaktisztázatlanságábóladódó,ésglobálisproblémaként is jelen lévő gondok sem rendeződtek. Az el nem adott, el nem adható cikkek megsemmisítése ugyanis a mai napig rendezetlennek tűnik – 2008 óta rendszeres problémaként jelenik meg a környező erdős területeken nagy mennyiségben elhelyezett, gyakran veszélyes hulladéknak minősülő szemét.

Egymásikproblémamagánakakereskedelmitevékenységnekalegálismederbetere-lése. Itt az állam és az önkormányzat szabályozási törekvése egyértelműen ütközik a lomi-zástfolytatócsaládokgyakorlatával.Azárusoktúlnyomótöbbségeugyanisnembejelentettvállalkozó, így nem számlaképes. A piacra terelést követően a kereskedők APEH-, majd később NAV-ellenőrzése rendszeressé vált, és a helyzetnek megfelelően nyilván komoly büntetéseketeredményezett.

Mindeközbenadevecserilakosokkörébenkialakultazavélemény,hogyalomizásnakköszönhető a település lakosainak viszonylagos jóléte, és a többség ennek tudja be a bűnö-zés relatíve alacsony szintjét, és ezzel együtt azt is, hogy etnikai konfliktusok nem zavarják megazegyüttélést.20

19 Lásd erről a piac honlapján található piactörténeti összefoglalót: http://devecseripiac.hu20 Ajelenséggeltöbbújságcikkisfoglalkozik,amelyektöbbségébenmegjelenikezazértelmezés(lásdpél-dáulLegátTibor:Használtcikk-kereskedelem Devecseren: Nyitott égbolt áruház.MagyarNarancs,2004.31.),deaHóborLászlódevecserivállalkozóvalkészültinterjúbanismegjelenikezamagyarázat.

Csillagtér

�4

Devecser nemcsak mint a lomizás egy tetszőleges példája emelkedik ki a hazai használt-cikk-piac világából: már a kilencvenes évekre a lomizás regionális központjává vált. Az első körbenAusztriába,majdNémetországbaésSvájcbaátjárólomisokittadjákelösszeszedettáruikat, a kelet-magyarországi és határokon kívüli (elsősorban Romániából érkező) hasz-náltcikk-kereskedők pedig itt vásárolják meg azokat, hogy aztán továbbadják.

Eza tevékenység a2000-es évek elején élte avirágkorát – addigraugyanis egyrésztrengetegen foglalkoztakmár lomizássalDevecserben, másrészt Ausztriában is egyre ne-hezebbéváltahulladékokéshasználtcikkekbeszerzése.Egyregyakoribbvoltazosztrákrendőrök ellenőrző akciója.

A2008-banlétrehozottpiac21ugyansegítettatelepülésenbelülmártarthatatlannakítélthelyzet rendezésében (rendetlen és szemetes udvarok, közegészségügyi problémák stb.),a lomizás formális mederbe terelése azonban ezzel korántsem oldódott meg. A kereskedők többsége ezt követően sem bejegyzett vállalkozásként végezte tevékenységét. Sőt egy idő után a lomisokegy részevisszahúzódott a településenbelülre, és ismét azudvaránkereskedett.Ez utóbbinak a beszámolók alapján két fő oka volt: gyakran nem tudták kifizetni a piaci helypénzt, illetve a rendszeres adóellenőrzések lehetetlenné tették piaci árusításukat. Az adó-szabályozásésapiacimederbeterelésszigoratehátnémilegvisszalöktealomiskereskedésgyakorlatátegykorábbi,közegészségügyiszempontbóliskifogásolható,ésalakosokközöttikonfliktusforrásként is jelentősnek számító gyakorlat irányába. Ezt a visszafordulást a helyi hatóságokújabbszigorraligyekeztekmegállítani.Azegészszabályozástörténetbenazonbanegylényegesszempontháttérbeszorult,amelyakorábbanmáremlítettnemzetköziprojektke-retében kidolgozott ajánlás egyik fontos eleme volt: hogy az érintettek megélhetési lehetősége-it figyelembe kell venni a helyzet rendezésekor. Erre lehet megoldás, hogy a lomizókat segíteni kellavállalkozóváválásban,illetveazerreanyagilagképteleneketabban,hogyamárvállal-kozóként működők alkalmazottjaiként dolgozzanak, szintén legális keretek között. A helyzet rendezésétazonbandominánsannemezaszemléletjellemzi–báradevecseripéldamégígyistöbbszempontbólpozitívnakszámítatérséglomisszabályozásainakrengetegében.

A házaló lomisokAz ország több településén, de elsősorban kisebb városokban és községekben, illetve na-gyobbvárosokkertvárosirészeibentalálkozhatunkalomisokazontípusával,akikautóvaljárják a környéket (elsősorban azokon a településeken, ahol megszüntették a meghirdetett lomtalanítást). Ők a korábbról is jól ismert vándoriparos, vándorkereskedő gyakorlatnak megfelelően megszólítják a környékbeli lakosokat, azaz többnyire autóra szerelt hangszó-rón keresztül tájékoztatják az embereket, hogy nem használható, kidobott háztartási gé-peket, elektronikai eszközöket, fémhulladékot, akkumulátort és egyéb dolgokat gyűjtenek. Korábban előfordult az is, hogy végigcsöngették a lakosokat, de ez rengeteg kellemetlensé-get szült. Sokan meglehetősen agresszíven reagáltak erre, és zaklatásnak vették, illetve fel is jelentették őket a helyi hatóságoknál. Ezt elkerülendő a közvetlen házalás gyakorlatával márafelhagytak,éscsakakkorszólítanakmegvalakit,haazutcántalálkoznak,vagyake-rítésen keresztül elérhető.

21 http://devecseripiac.hu

Csillagtér

��

A legtöbb településen a házaló kereskedést is tiltják, így a házaló lomgyűjtés sem meg-engedett, de az utcák hangszórós végigjárását nem tiltják ezeken a helyeken sem. Így mára ezváltáltalánossáaházalókkörében.Ezatevékenységnemjárannyilehetségesnegatívkövetkezménnyel, mint a lomtalanítások végigjárása (még a hazai lomtalanításokat figye-lembe véve sem), ugyanakkor a bevételi lehetőség is szerényebb. Emiatt a legtöbb kisebb te-lepülésenvagykörnyékenegy-kétlomisjárcsupán–többnyiretartósanugyanott.Ezutóbbistratégia abból a szempontból is előnyösnek mutatkozott, hogy kialakult egy bizalmasabb viszonyaházalólomisésalakosokegyrészeközött.

Csillagtér

Az utcai lomizókókA lomisok legheterogénebb csoportja, akik elsősorban a városok lomtalanításakor kira-kott hulladékból igyekeznek kihalászni az értékesíthető dolgokat. Helyzetük az elmúlt nagyjából hat-hét évben sokat nehezedett – talán leginkább az ő helyzetük romlott. Egy-résztaválsághatásáraegyrekevesebbértékkerültkiazutcákra,másrésztegyretöbben

��

kényszerültek lomizásra, vagy a kidobás helyett maguk a tulajdonosok vállalkoztak apiacozásra,feleslegesdolgaikeladására.Eztahelyzetetmégtovábbnehezítetteatelepü-lésiönkormányzatoknakazutóbbiévekbenkialakultgyakorlata,hogy–megpróbálvánelkerülni a lomizás körül kialakult helyzetet – igyekeztek a lomtalanítások időpontját azutolsópillanatigeltitkolni.Emiattalomizócsoportokközöttaversenymégkiélezet-tebb lett, és már az időpontokra való vadászáskor elkezdődött. Néhányan a környékek folyamatos szemlézésével igyekeztek megtudni a kihelyezési napokat, mások a helyilakosokonkeresztülpróbáltaktájékozódni.Akadtakazonbanolyanokis,akikhonlapothoztak létre, hogy a lomizással kapcsolatos információt egymássalmegosszák, illetvetapasztalatokatcseréljenekegyerreacélraszerkesztett,zártfórumban,22aholazonbanregisztrációt követően bárki részt vehet. Ezen a felületen viszonylag gyorsan tudják egy-mást értesíteni a lomisok a közelgő vagy már zajló lomtalanításokról, az ott jellemző kínálatról és a kialakult helyzetekről. A kommunikáció jellege miatt azonban ez csak a lomizók szűk, relatíve jobb anyagi helyzetben lévő, helyben lakó részét érinti (az oldal budapestilomtalanításokrakoncentrál).Azutcailomizóktöbbségeazonbannemrendel-kezik sem a megfelelő eszközökkel, sem a szükséges tudással, gyakorlattal, hogy ezt a lehetőséget kihasználja.

Afórumozók többsége inkábbazértékvadászkategóriábasorolható,azazolyanokbóláll, akik egy-egy típusú használt cikkre álltak rá, és kifejezetten azt igyekeznek mindenlomtalanításkorösszeszedni.Valakihíradástechnikáravagyhanglemezekre,másokbútorravagyéppenkönyvekrespecializálódott.Eznemjelentiperszeazt,hogyhamásértékettalál,azt otthagyja. Ők azok azonban, akik időnként vásárolni is hajlandóak más, a lomtalaní-tás helyszínére előbb érkező lomisoktól annak érdekében, hogy viszonylag alacsony áron hozzájussanak értékekhez, amelyeket később továbbadnak. Ők az összeszedett holmikkal többnyiremagukkereskednekpiacokonvagyonlinepiactereken.Alomizásbólszármazóösszeg nem az egyetlen és nem is a legnagyobb része bevételeiknek. Mondhatjuk, hogy ők azutcailomizókelitje.

A többségében vidékiekből álló, vagy a város kertvárosi részeiről a lomizásra érkező, származását tekintve nagyrészt cigány lomizók többsége a gyorsan értékesíthető dolgokat igyekszik kihalászni a kupacokból: elektronikai berendezésekből a színesfém alkatrésze-ket, egyéb fémtárgyakat, ruhát, papírt, kisebb bútorokat. Ők a foglalók.Akikrendelkeznekautóval, maguk szállítják átvevőhelyekre, vagy adják el kereskedőknek, illetve néhányan magukpiacoznakvelevalamelyikelárusítóhelyen.Vannakazonbanolyanok,akikmáralomtalanítás helyszínén eladják a talált tárgyak egy részét a környéken ilyenkor cirkáló,autóval rendelkező kereskedőknek. Ez a csoport a legnépesebb a lomizók között. Gyakorla-tilagnincsközöttükolyan,akirendszeresjövedelemmelrendelkezne,egyrészükesetébenalomizásazegyetlenbevételiforrástjelenti,demindegyiküknélalegfontosabbnakszámít–lényegébenalomizásbólélnek.

A lomisok legalsó rétegének tekinthetők a többségében hajléktalan guberálók. Ők a lom-talanításokonalkalmi jelleggel jelennekmeg,hulladékokbanvaló turkálásuknemiskor-látozódik ezekre az időszakokra és helyszínekre. Elsősorban újrahasznosítható anyagokat keresnek, amelyekért átvevőhelyeken pénzt kapnak: papírt, fémet, üvegpalackokat, illetve

22 http://oszeresek.hu/forum/

Csillagtér

��

olyandolgokat,amelyekahajléktalanléthelyzetükbensajátszükségleteiketelégíthetikki:ruhákat, kartonpapírt, időnként háztartási eszközöket, illetve élelmiszert. Ők azok, akik a kukák és konténerek tartalmát is rendszeresen átvizsgálják, értékeket keresve. Az innenszármazó bevétel ugyan igen csekély mértékű, de enélkül még rosszabb helyzetbe kerül-hetnének.

Végülérdemesszámbavenniaztatípustis,amelyközvetlenülnemvagycsakritkán,alkalomszerűen vesz részt a lomizásban, azonban nélküle a dolog mégsem működne: a ke-reskedő. Ők azok, akik a nagyobb értéket képviselő tárgyakat felvásárolják, akiknek anyagi helyzetük és életkörülményeik lehetővé teszik, hogy nagyobb árukészletet halmozzanak fel, időnként ezeket javítsák vagy javíttassák a jobb eladhatóság reményében. A kereskedők között is elindult egyfajta specializáció az elmúlt években: vannak ruhások, bakelitesek(hanglemezzel kereskedők), bútorosok stb. Ők az összeszedett portékáikat az értékvadá-szokhozhasonlóanhasználtcikk-piacokonésonlinefelületekenértékesítik.Erétegesetébena nagyobb bevétel nem ritka – vannak, akik ezt fő tevékenységként űzik. Bár többségük nemlegálisantesziezt,olyanisakadkörükben,akibejelentettvállalkozáskéntkereskedik,így a korábban informális keretek között újrahasznosított lom közreműködésükkel átkerül a formalizáltéslegalizálthasználtcikk-piacra.

Azelmúltnagyjábóltízévtapasztalatairólegyikcsoportbatartozósemúgyszámolbe,mint élete szerencsés időszakáról. A gazdasági válság helyzetüket jelentősen nehezítette, a hatóságokegyregyakoribbzaklatásai,ésazegyregyarapodóbüntetésekpedig–különösenaz utcán közvetlenül mozgók számára – már-már lehetetlenné, elviselhetetlenné tették alomizást.Közbenalomisokszámagyarapodott.Alomokkínálataésalomisokgeneráltakeresletilyeténarányeltolódásamiattpediganyagilagisegyrekevésbéérimegahazaiutcailomizás, és a konfliktusok esélye is egyre növekszik. A kereskedők helyzetét nem annyi-raalomtalanításkörülkialakulthelyzetbefolyásolja,hanemahasználtcikk-kereskedelemformalizálására tett törekvések. Mind az online kereskedői felületekhez, mind a piaci áru-sításhoz kapcsolódóan egyre gyakoribbak az ellenőrzések, és eladott használt cikk esetén a számlaadás elmulasztása, vagy az ebből származó bevétel kihagyása a személyi jöve-delemadóbevallásbólbüntetéstvonmagaután,amennyibenakereskedésgazdaságitevé-kenységnek minősül, vagy az ebből származó bevétel meghalad egy bizonyos értékhatárt.23Ahajléktalanguberálóklététpedignemcsakalomishelyzethatóságirendezésénekkövet-kezményeinehezítik,hanemahajléktalanlétszabályozásais.

A tanulmány II. és III. részét a 2014/4. és a 2015/1. számunkban közöljük.A következő részben lomizók rövid beszámolóival is megismerkedhetnek.

23 A használtcikk-kereskedéshez kapcsolódó tevékenységek szabályozását is szigorították, amelyről bő-vebbenlásdhttp://ado.hu/rovatok/ado/kell-e-adozni-a-vateran-eladott-sezlony-utan#

Csillagtér

��

Csillagtér – Hajléktalaninterjú

Hidegindító

A felvétel időpontja: 2014. július 18., péntek, este fél nyolcHelyszín: Siófok, Fő tér, egy padonNév: Béla

– Mióta hajléktalan?– Kilencvenhat óta. Hát… Feleségemtől elváltam; még a munkahelyről is elintéz-

te, hogy elmenjek, szóval… Csak a három gyereket sajnálom… ami vót… a három gyereket.

– Tartja a kapcsolatot velük?–Hú,nagyjából.Márnemisérdekelannyira.– Összevesztek valamin?–Énotthagytamalakástis,mindent.– Ez hol történt? Hol élt?– Mezőkövesden. A Tiszántúlon.– Hogyan került most ide Siófokra?–Ja,mer’beszoktamnéhajárniide.– Hajléktalanszállón él?–Nem.– Akkor honnan jár be?–Nekemvanszálláshelyem,amolyantanya.– Akkor végül is nem hajléktalan.– Hát… Majdnem.– A sajátja az a tanya?–Nem,egynémeté.ValamiPéter.Énkaszálomleazegészudvart.– Csak nyáron van ott?–Mostancsak.DemármondtaazöregKarcsi,hogymenjekvisszaapanzióbahozzájuk,

háténmegnemmegyek.– Milyen panzióba?– Itten Szabadifürdőn, na… Ahol van az autóbontó.– A panzióban is dolgozik?–Nem.Dedolgoztamottansokáig.– Mióta él annak a Péternek a tanyáján?–Vagymásfélhónapja.– Azelőtt hol aludt?–Vagyazállomáson,vagyabuszmegállóban.– Hogyan ismerkedett össze Péterrel?–Aztsetudom,hogynézki.– Akkor hogyhogy ott él a tanyáján?–Mertaszomszédjavigyáztaazegészet.Márvagyháromszorlekaszáltamazudvart.

Kézikasza,nemgéppel.Jólmegcsináltamneki.

��


– Tehát a szomszéd vette föl önt.–Igen.Mostiscsakbejöttem,vettemegybort.Mostsemmigondom.– Milyen bor ez? Félédes fehér?–Igen.Kóstoljameg!– Most nem kérek, köszönöm. Mennyit iszik naponta?–Egylitertvagymásféllitert.Márreggelisiszokegykicsit.Tudja,hidegindító.– A rendőrök nem szólnak, ha közterületen iszik?–Nem.– Jó nagy tenyere van! Sportolt valamit?– Bányász voltam. Amúgy nem sajnálom magamat, mert erről csak én tehetek.– Miért? Mi volt a probléma az asszonnyal?–Semmi,csakvagykétszermegcsalt.Megistudtam.– Hány éves?– Ötvennégy.– Mekkora volt a család, amelybe született?–Hatanvagyunktestvérek.– Tartják a kapcsolatot?– Editkével tartom, az ikertestvéremmel. Ő amúgy rendes lány. Merthogy ő lány, én

meg fiú vagyok. Hogy ki született hamarabb? Ki. Hát én! Állítólag én születtem hamarabb. Apám meg tudná mondani, de hát ő már nem él.

– Hol él az ikertestvére?–OttmaradtSajószentpéteren.Ottél.– Mondják, hogy az ikrek között különleges kapcsolat van.– Igen. Tudok ilyenről. Ha hazamegyek, beszélgetünk Editkével, már mondja, hogy

Béla,ottadisznó,vágjukle.Semmigond,mondom,levágomén.Szeretekhízótvágni.Deaztmondja,Béla,semmigond,csakszépencsináldmeg,jó?Oké.Mondom,gyere,nézdmegahurkát,ahogymegforgatom,merténszéphurkátcsinálok.Estetizenegyórais van, mire végzek mindennel. Van még a zsírnakvaló, ne törődj vele, Béci, egy sör kell, vagy egy bor? Semmi, mondom. Mert én azt mondom, hogy húgom, ő meg, hogy öcsém. Rendes. Én szerzek vágni disznót, már vagy harmincat… ááá, az kevés… De én szerzek.

– Miért nem böllérnek ment, miért bányásznak?–Nemtudom.– Mekkora volt a legnagyobb disznó, amelyet levágott?–Hárommázsahuszonhatkilóvolt.– Egyedül csinálta?–Igen.– És hogyan boldogult egy ekkora állattal?–Csakmondtamazöcsémnek,hogyfogdmegalábát.Köteleketkötünkahátsólábára,

nehogyelmenjen,na,énmegnagyfejszével,jónagyfejszévelfejbevágtam,elkábult,ésmár szúrtam is. Csak úgy folyt a vér… Mert én szeretem a vért. Hagymásan megcsinálva, úgyszeretem.Hülyevoltam,hogyebbebelekezdtem.

– Hol volt bányász?–Sajószentpéteren.

�0


– Mit bányásztak?– Feketeszenet. De a rendszerváltás környékén megszűnt. A főnököm mondta, hogy fi-

gyelj, Béla, lehet, hogy a jövő héten nem lesz munka. Mondom, hát dehogynem. Azt mond-ja,nemleszmunka.GyerebeMiskolcra,ottkapszegyújgépet.

– Mit kellett dolgozni Miskolcon?–Ottnemkellettdolgozni.Ezcsakígérgetésvolt.– Milyen mélyre mentek le?–Hetven-nyolcvanméterre.Amúgyjógyerekekvoltak.– Milyen zenéket szeret? Miket szokott hallgatni?– Hú… Szeretem azt is, amit ez dobol itten, mit tudom én, ki ez, de a magyar zenét

amúgynemszeretem.[Egy fiatal kongázik a téren.]Apám–nyugodjonbékében–szeretteamagyarzenét.Múltkorasétányonmondomakiscsajnak,gyere,táncoljunkegyet,mertmentmár az asztalon. Két kiscsaj mondta, hogy gyere, befizetünk téged. Egy szőke volt, meg egy barna. Aztán az ajtóban mondja a… a… hogy a Béla, az nem…

– Ez egy diszkó volt?– Igen, az volt, nem engedtek be. Mondja a csaj: a dupláját fizetem a belépőnek.– És akkor beengedték?–Nem!– Akkor hogyan táncolt az asztal tetején?–Vissza,kimentem.Fogtaacsajafejét.Aztánhozottegyvilmoskörtét,együvegest.Na,

akkor igyuk meg ezt. Igyuk! Azt mondja, nem engedtek be, de ne törődj vele, akkor is itt van a helyed. Jól van, csajok, mondom. Aztán azt mondja a szőke, holnap lássuk egymást? Bár látnánk…

– Miből vette ezt a bort?–Járokalkalmibadolgozni.– Volt már úgy, hogy teljesen elfogyott a pénze?–Volt.– Olyankor mit csinál? Miből szerez élelmiszert?– Sokan ismernek Szabadifürdőbe’, ilyen panziósok, hogy Béla, gyere be, egyél. Meg-

vannak a kapcsolatok. Hát… Énnekem így jó.– Hogyan megy el Szabadiba? – Van, mikor visszagyalogolok, van, mikor felülök a buszra…– Hogy viseli ezt a hőséget? Merre volt napközben?– Nincs hőség… Lent voltam Szabadiban.– Valami fedett helyen?–Ja.Vannekemjóhelyem.Demondjaaszomszéd,hogyBélukám,neharagudjrám,

lehet,hogyelkellköltözni,ja.Jónagykertvan,négyszerislekaszáltam.– A világbajnokságot nézte?–Engemnemérdekelafoci.Hülyevagyokhozzá.– Melyik sport érdekli?–Egyikse.– Mivel köti le magát? Olvasni szokott?– Fekvőtámaszozok… De már utálom az egészet. Már a fekvőtámaszt. Jó bányász ka-

rom van. A szomszédban most egriek vannak, buliznak reggelig… Négy-öt órakor mennek

�1


lefeküdni.Na,énmegakkorfogom,osztfenemmegakaszát.Aztmondja,muszájfenniakaszát?Mondom,muszáj,mertnemvisziafüvet.Mér’nemfeküdtekleeste?

– Így leckézteti meg őket. De csak nyáron vannak itt, nem?–Persze.Elmegyazegyikcsapat,jönamásik.– A tóra le szokott menni?–Le.Persze.– Szokott üveget szedni?–Szoktam.– Mennyi jön össze belőle?–Hát,három-négyezerforint.Nemsok.– Kukázni is szokott?–Persze.– Talált már nagyobb értéket?– Volt olyan. Egy doboz cigi, és hátul beletűzve ezerötszáz forint.– Ha lenne itt ecset, vászon, most mit festene meg?–LefestettemlegutoljáraMátyáskirályt.Aztmondtaanagybátyám,hogyBéla,miért

nemállsznekifesteni?Hát,mondom,mer’nincskedvemhozzá.Amúgyszeretem,tiszte-lem, becsülöm Mátyás királyt. De most így ellopni az egész országot…

– Ki lopta el az egész országot?–Hátnemellopták?Hátmégtengerpartunkisvolt!– Szokta követni a politikai történéseket?–Igen.– Mi a véleménye, jó irányba mennek a dolgok?–Nem.– Ha ön egy hónapra miniszterelnök lehetne, milyen intézkedéseket tenne?– Gyorsan visszavenném Lengyelország, Csehszlovákia… Mindet vissza. Hadd legyen

márrendesMagyarország.– Ez lenne a külpolitika. És a belpolitikában? Milyen döntéseket hozna az emberekéleté-

re nézve?–Nemvolnánakhajléktalanok,mertmindenkinekdolgoznialehetne,mintaKádár-rendszerbe’.

Ó… Utálom az egészet! Ahogy kirabolták Magyarországot… Egy rohadt szemétláda az egész.– Ismeri a többi hajléktalant? –Páratismerek.– Szoktak beszélgetni arról, hogy ki hogy került utcára?–Ja,úgynem.Nemvagyokkíváncsiegyikresem.– Miért nem?–Hajléktalanokvagyunk,éskész.– Volt katona?–Voltam.Üzemanyagosbeosztásban.– Az csókos hely volt, nem?– Jó hely volt. Utána aztán elbasztam… Aj…– Mit rontott el?– Nemhogy elmentem volna főzőmesternek… Megcsináltam én mindent, amit az őr-

nagymondottreggel.

��

– Mi jut eszébe arról a szóról, hogy rend? Ha ön lenne a miniszterelnök, hogyan tartana rendet?

–Nemkerülökénabbaahelyzetbe.Deamúgyrendetkénetartani.– Mi az élet értelme ön szerint?– Értelme… [motyog]– Vallásos?–Azvagyok.– Ön szerint van lélek?–Nincs.Énmárkétszermeghaltam.– Honnan tudja?–Márkétszermeghaltam.– El tudja mesélni, mi történt?– Igen, mert akkor jöttem össze egy barátnővel, Gizikével, kis barna hajú csaj. A Margit

hídnál,a6-osvillamosnálhátraestem,pedignemisvoltafejemben.AkkorbevittekaJános-kórházba.Azjóisvolt.

– És mikor halt meg másodszor?– Akkor, amikor összetörtem a fejemet. Jöttek a rendőrök meg a mentő. Éppen össze

voltamveszveaGizikével,deaztmondja,ittvagyokmelletted.Jó,mondom,demiafeneaz, ami az orromból jön? Egy rossz, szemétláda kurva volt… Ne félj, addig, amíg föl nem ébredtem, ott ült az ágyam mellett… Akkor már össze voltunk veszve. De azért nem hagyott el sose. Ennyiből csípem. Aztán az orvos mondta, hogy kétszer elvesztettük önt.

– Kétszer élesztették újra?–Kétszer.Mondom,mér’nemhagytakúgy,halva? [iszik a borból]– Ön szerint nincsen túlvilág? –Nincsen.– Honnan gondolja?–Mertnincsen.Semmirenememlékszel,hameghalsz.– Mi fog önnel történni a jövőben? Hogy alakul az élete hosszú távon?–Szerintemnéznikellmásmunkahelyet,aholrendesenlehetdolgozni,birkákkalvagy

lovakkal… Remélem, alakul majd valahogy.– Lovászkodott már?–Hú,milyensokáig!Mégotthon.Százharminclóvolt,ésharminccsikó.– Azt mondják, az állatoktól is lehet tanulni. A lovaktól mit?–Vigyáznikellvelük.– Hogyan tervezi az estét? Meddig fog itt ücsörögni?–Ahogyalakul.

Az interjút Kiss Géza készítette


��

Kicsi Csillag – Mese

A csíkos kígyó

Előmászik a kígyó. Kék, fehér, zöld és piros színű csíkok tekeregnek körbe rajta. Halálos amérge.Vigyáznikell, nehogy szembeköpjön!Milyen lassan csúszikvégig a csempén,készcsoda,hogynemesikle.Szépenfelmászikatükörreis,deaznemtapadolyanjól,éshopp, lecsúszik! Most meg körbetekergőzik a törülközőn, és azután zsumm, bele egyenesen amosdóba!

Vajon hogy fér el egy ilyen hosszú kígyó ilyen szűk kis helyen? És mikor fog támadni?! Mertmérgesfajta,azbiztos.Veszélyes!Hú,deizgalmas!Apapa,amikoregyszerfényesjókedve volt, azt mesélte, hogy őt egy vopera megtámadta az erdőben. Nagyra tátotta a szá-ját, és majdnem egészben bekapta. De ő rettenetesen bátor volt. Elkapta a voperát a farkánál fogva, és zzs-zzs-zzs, meglóbálta a feje felett. Úgy pörgette, ahogy a helikopter propellere járkörbe.Megpróbálom.Háthaénisolyanügyesleszek,mintapapa.Megfogomakígyófarkát,ésgyorsankörbeforgokvele,azutánmeg,zsupsz,elhajítom.Apapámkígyójaabok-rok közé repült. Az enyém meg… hooó! Placcs… Jaj! Ennek nem fog örülni a mama. Ú, jön is. Meghallotta. Ez az ő papucsa!

– Marci! Mit műveltél már megint?! Minden csupa fogkrém! A csempe, a tükör, a mos-dó, a törülköző…

Szegénymamaszomorúnaklátszik.Mostbiztosanazthiszi,hogyrosszgyerekvagyok.Nemtudja,hogyakígyóvolt.

–Reggeligfogomeztsikálni!–morog,azutánszivacsothoz,ésszivárványfoltokatmáz-gálkörbeacsempén.–Afogadatlegalábbmegmostadmár?

Nemnézekrá,csakafejemrázom.–Miértnem?–kérdezidühösen,ésszabadkezéveltenyerébekapjaazállam.Muszáj

leszaszemébenéznem,nincsmittenni.– Mert elszökött előlem… – suttogom neki.Kiszabadítom magam a kezéből, és odamutatok. A szája tátva marad. Látom, hogy végre

ő is érti. Előkapja a gumikesztyűt, felhúzza, benyúl a vécébe. Elkapja! Egyes-egyedül! Rá-lép a billenős kukára. Felpattan a fedele, és a kígyónak vége. Szegényke… Nem tekergőzik többet.Pedigszeretettittlenni.Ésegészkedvesvolt.Nemisköpöttszembe!

Na jó, az a szerencse, hogy a törülköző sarka tiszta maradt. Gyorsan elkapom, és letör-lömeztabutakönnyet,hogyamamanevegyeészre.Merténisbátorvagyok.Éppen,mintapapa,amikorolyanfényesjókedvevan.Pedigamamailyenkorisszomorú.Talánmégszomorúbb.Csakpakolja,pakoljaazüresüvegeket,ésnemszólegyszótse.

SARKAdI ÁGNES

��

Kicsi Csillag – Könyvajánló

SzorongáslistaKollár Árpád: Milyen madár

Ezt averseskötetet az egyik legeredetibb és legigényesebbmagyargyerekkönyvkiadó, aCsimota jelentette meg. Külseje is arra utal, hogy gyerekkönyvről van szó. Ám a tartalmáról ez már nem mondható el egyértelműen. Legalábbis, ha a gyerekkönyvet úgy definiáljuk, ahogyáltalábanszokták:gyerekeknek szólókönyvként.Agyerekekről szólók tehátnemfeltétlenül sorolhatók ebbe a kategóriába. Lehet a gyerekekről külső, felnőtt nézőpontból írni, és lehet az ő szemükkel láttatni a világot. Kollár Árpád, a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) elnöke,egy(?)gyerekszájábaadjaaszavait,amelyekolykorvalóbanagyermekilátásmó-dot tükrözik: ennek egyaránt jellemzője a szokatlan, látszólag össze nem illő dolgok társí-tása és a számunkra természetes, magától értetődő dolgokra, jelenségekre való rákérdezés ésrácsodálkozás.

A Csimota könyveit, tevékenységét a kiadó indulása óta figyelemmel kísérem. Soha nem akisebbellenállás irányábamozdulnak,bátran felvállalnakkeményebb témákat is.Nempróbáljákkönnyenfogyaszthatókiadványokkalkiszolgálniazállítólagosolvasóiigényeket,hanemszemléletformálásratörekednek,határozottértékrendetképviselnek,skönyveikkeleztpróbáljákátplántálnimáralegkisebbekbeis.Szintevédjegyükkéváltamásságelfoga-dása, a diszkrimináció elvetése – legyen szó akár siketekről, autistákról, Down-kórosokról vagymásokról.Vanisegytoleranciasorozatuk,amelybenmármintegytucatnyikönyvje-lentmeg.KollárÁrpádverseiközöttistalálhatóolyan,amelyebbeavonulatbailleszkedik:aKét kezem című egyértelműen, de az Én címűben is találni olyan szót – „mandulaszemem van” –, amely feltehetőleg arra utal, hogy itt Down-szindrómás gyerek beszél.

Akötetetakiadóhonlapjánötéveskortólajánlják.Eztnemtartomreálisnak.Legalábbisnehezen tudom elképzelni, hogy ilyen korú vagy néhány évvel idősebb gyerekek élvezet-tel hallgassák/olvassák ezeket a verseket, mondjuk este, elalvás előtt. Ugyanis nagyrészt súlyosszövegek, telenegatívérzelmekkel, félelemmel, szorongással.Amelyekkelperszeadottesetbenakárazonosulniistudnak,hiszenszintemindengyerekátélhasonlókat.

A harminchárom versből álló kötet első harmadában szembetűnően sok a leltárszerű felsorolás (de a továbbiakban is vannak ilyenek). A tízből hét egyértelműen erre épül, a másik három pedig – köztük az első, a könyv címadó verse, amely megadja az alaphangot –kérdéseketsorakoztatfel.Amásodikvers(Mondó)mindensora,azutolsókivételével,anincs vagy nincsen szóval kezdődik. A lista széles skálán mozog, a könnyed „nincs kala-pom, elvitte a szél” és a letaglózó „nincsen mamám, bevitte a mentő” közötti spektrumban. Aharmadikvers(Dalocska) hasonló szerkezetű, itt a sorkezdő szeretnék és szeretném vál-takozik, a hétköznapi „szeretnék gombát szedni az erdőn” és az igencsak elgondolkodtató „szeretném,haengednénekfélni”között,sokféleregiszterben.Alistakészítésszorongás-csökkentő módszer, hiszen ha számba vesszük és megnevezzük a körülöttünk lévő dolgo-kat, jelenségeket, ezzel valamelyest „meg is szelídítjük” és átláthatóbbá tesszük őket, vagyis már kevésbé kell tartanunk tőlük.

ARAdI PéTER

��


AKarácsony első versszaka a házon kívülről, a második a házon belülről írja le az estét, nem szokványos módon, szívszorító, ám sok családra igaz konklúzióval: „ma mindenkiboldog, ma mindenki szomorú”. Utána következik az Én apum, amely voltaképpen egyMiatyánk-parafrázis,imaameghaltapához.

SzintekülönegységetképviselaBadar, a Zagyválóésakét„hülyevers”.Ezutóbbiakaz első rímes versek a könyvben (felező nyolcas sorokkal) – a rímek hiánya, lássuk be, gye-rekversekesetébenelégszokatlan.AZagyválónemrímes,deritmusáttekintvenagyrésztidőmértékesként is olvasható. Akad még egy rímes (és ütemhangsúlyos) vers a kötetben: az Anya ma nem anya 4-4-4-2 osztatú, 14 szótagos sorokból áll, ami egy gyereknek is ismerős lehet,példáulazElvesztettem zsebkendőmet kezdetű népdalból.

A kötet vége felé két népballadaszerű vers is helyet kapott (Sovány folyó, Erdős vers),azutolsópedigaBalladámcímetviseli,nohasokkalkevésbéballadisztikus,mintamásikkettő, inkább a korábban már említett lista-versekhez kapcsolódik, s a könyv lezárásaként egyéletösszegzésétadja.

Formai szempontból érdekes, hogy a versekben egyáltalán nincs nagybetű. A címek ti-pográfiája is ehhez illeszkedik: a könyvtervet és az illusztrációt jegyző Nagy Norbert olyan betűtípust választott, amelyben bizonyos betűk kis-, mások nagybetűszerűek, és a J-n kívül egyik sem lóg ki a sorból sem alul, sem felül. Az illusztrátornak ez az első bemutatkozása a nyilvánosság előtt: csupán néhány színt használó, rendkívül karakteres, a versekkel szinte egyenrangúmunka.

Fentebbmárjeleztemkétségeimet,vajonvalóbankisebbgyerekeknekvaló-eezakönyv.Sajátgyerekeimmártúlnagyokahhoz,hogykipróbálhattamvolna,hogyanhatrájuk.Mégisazt mondom, érdemes megkísérelni – ha nem jön be, megmarad a szülőknek, akik sokat tanulhatnak belőle a gyermeki gondolkodásmódról.

CsimotaKönyvkiadó,Budapest,2014,88oldal(2990Ft)

��


Milyen madár(részletek)

mi lesz a hóval

anya,mileszamacimmal,hogyhameghalok,velemjöhetvagyegymásikkislánnyalalszik,ésabiciklimmajdnélkülemgurultovább,észöldleszvagyátfestik,hamárnemkellnekem,ésöregleszek,mintatatavagyméggyerek,

ésmileszahóval,azishulliktovább,éskikhógolyóznakazutcán,haénnemleszek,ésténylegnemleszek,vagyleszekvalahol,ésholleszazavalahol,aholnemleszek,ésmiérthalokmeg,haolyanjójátszaniveletek.

az állatgondozó

azállatgondozónakállatszagavan,esteállatszagotviszhazanemállatgyerekeinek,egyárvavidrakölyökszuszogafülemögött,heringeklaknakafarzsebébenésvérvörösbolháknyüzsögnekátlátszószemhéjaalatt,az állatgondozó bőrén pikkelyek harcolnak a szőrrel, afeleségeisszeretiazállatokat,arigókatrántva,anyulakatsütveszereti.

KOLLÁR ÁRPÁd

nálunk

nálunk vadszőlő mászik föl a tetőn az égig,nálunkheréltmacskáklaknakarigófészekben,nálunkbolondmadárkopogtatazablakonreggel,

nálunkkiságyvanaszobábanésakiságyalattporvan,nálunktestvérvanazágybanésatestvérbenlázésremegés,nálunkkakaóvanabögrében,azsebembenkétszeletkenyér,

nálunkapaülatilosszobábanésanyazúgaküszöbön,nálunkdübörögapadlóésotthonvanmindenkimindig,nálunk meleg van és ég a lámpa és jószagú a bőrünk,

lakiknálunkegyegészcsaládéskevesenvagyunkmégis.


��

homoktengeri

fekszemanapon,homokbafúromakezem,melegvan,izzadok,nemfájsemmisem,mint egy szelet kenyéren, átsüt a bőrömön a nap,homokbafúromafejem,homokbahátalábam,homokbasüppedek,minthanehézpaplanalá,minthabunkerben,minthasötétszobában,ahomokbancsakénmegénvagyok,csakhínárvan,csakcsigák,csakrákokéshomok,partradobottatengeranagyviharután,csakfúrommagam,süppedektovábbéstovább,homokféregvagyok,bányászésvakond,ahomokalatt,ahomokalatténmárjóhelyenvagyok.


Szerzõink

ArAdiPéter1962-benszületettBudapesten.Szabadúszóújságíró,fordító,nyelvtanár.Fleck Gábor Budapesten született 1970-ben, szociológus, a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatója. Fő kutatási területeazetnicitásésszociálishelyzetösszefüggései,atársadalmikirekesztésmechanizmusai.Azelmúltkétévtizedbenszámoscivilkezdeményezésbenisrésztvett,jelenlegegytársadalmiinklúzióttámogatóvirtuáliskulturálisintézetépítéséndolgozik.Frideczky Katalin 1950-ben született Budapesten, zongoraművész, író. Több novelláskötete, valamint egy mesekönyvejelentmeg,legutóbbpedigegyregényeÁlomszőttescímmel2013-ban.Hámori István Péter 1945-ben született Miskolcon, lapszerkesztő. Számos verseskötete jelent meg, a leg-utóbbiÍrás a faloncímmel2013-banmagánkiadásban.JuHászTibor1992-benszületettSalgótarjánban,Karancsaljánél,kereskedelmitanulmányokatfolytat.Köl-tő, számos irodalmi folyóiratban közölték már a verseit. kAlász István 1959-ben született Budapesten. Tanár, televíziós szerkesztő. Számos műfordítás- és önálló kötetejelentmeg,legutóbbiregénye2011-benA zsebtolvajcímmel(XantuszKönyvKft.).kerecsényi Zoltán 1984-ben született Pápán, szociálpedagógus, újságíró.kissGéza1970-benszületettBudapesten,zenész,szellemiszabadfoglalkozású.konom Róbert költő, számos irodalmi folyóiratban publikál, írásai gyűjteményes kötetekben is megjelentek. lászlóAnikó1968-banszületettDebrecenben,újságíró.miklyA Anna 1987-ben született Békéscsabán, költő, prózaíró, kritikus. Több regénye jelent meg, legutóbbi Esőcímmel2012-benaJelenkorKiadónál.nAgy Kalliopé Mária 1995-ben született Budapesten, bölcsészhallgató, költő, nyomtatott és elektronikus irodalmifolyóiratokbanjelentekmegírásai.nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten, költő, író, szerkesztő. Több verseskötete után első prózaköteteSziránó címmel jelent meg 2013-ban (Fiatal Írók Szövetsége).ocztos István 1962-ben született Budapesten, építész, képzőművész, díszlettervező. Gyerekfoglalkozáso-kat, előadásokat tart, az Élő Tűzfalak Erzsébetváros Alapítvány elnökeként a város élhetőbbé tételével foglalkozik.Legutóbbikiállítása:Papír,SzékelyGáborLakásgaléria,2014.PálFi Anna 1969-ben született Budapesten, szerkesztő, író. PéntekOrsolya1974-benszületettBudapesten,író,publicista.2002-benjelentmegversesköteteAz őszön egy rőtbarna komondor borongol keresztül címmel (Fekete Zongora Kiadó).Pion István 1984-ben született Letkésen. Költő, slammer, szerkesztő. Budapesten él. Első verseskötete 2013-banjelentmegaHelikonKiadónálAtlasz bírjacímmel.PollágH Péter 1979-ben született Tatabányán. József Attila-díjas költő, esszéista, szerkesztő, újságíró, 1995 ótapublikál.LegutóbbiversköteteA Cigarettás címmeljelentmeg2010-benaPraekiadónál.sArkAdiÁgnes1967-benszületettHajdúnánáson, jogász.Meséit aMesemalom(sajáthonlap)ésMeséljmindennapinternetesoldalainpublikálja.sciPiAdes Erzsébet 1956-ban született Zalaegerszegen. Pulitzer-emlékdíjas újságíró, a Nincs egy jó szava, és még él? Harminc magyar író krumpliért, konzervért kínált kéziratritkaságai című kötet szerkesztője (Syllabux Kiadó, 2011).szAlócziGézaEgerbenszületett1954-ben.ugHy Szabina 1985-ben született Ajkán, költő. 2011-ben jelent meg verseskötete az Orpheusz Kiadónál Külső protéziscímmel.VAss Csongor Marosvásárhelyen született 1986-ban, szülőfaluja Nyárádremete. Jelenleg Gyulafehérváron él,levéltáros.Vörös István 1964-ben született Budapesten, József Attila-díjas költő, prózaíró, irodalomtörténész. Szám-talan verses-, dráma- és prózakötet szerzője, legutóbbi mesekötete Aki nevetve születettcímmeljelentmeg2013-banaNapkútKiadónál.

Documents

Tartalom · Csillagszem – Tejút Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos