· Tartalom SZÁMVEVÕSZÉKI KONFERENCIA – Közpolitikai kihívások az új évtizedben Közpolitikai kihívások az új évtizedben

Tartalom

SZÁMVEVÕSZÉKI KONFERENCIA – Közpolitikai kihívások az új évtizedbenKözpolitikai kihívások az új évtizedben ____________________________________403

CSAPODI PÁL: Kihívások a számvevõszéki ellenõrzés elõtt, az ÁSZ tanácsadó szerepe ____________________________________________405

PULAY GYULA: Az állam gazdasági szerepvállalása megújításának szükségessége ______________________________________________________409

KORSZERÛ TERVEZÉSI RENDSZER – ERÕS ÉS HATÉKONY ÁLLAMBÁGER GUSZTÁV: A nemzetgazdasági tervezés megújításának koncepciója ______424

HOZZÁSZÓLÁSOKBECKER PÁL: Távlatosság, jövõkép-alkotás és tervezés ______________________444

FARAGÓ LÁSZLÓ: A tervezési rendszer korszerûsítésének indokai ____________448és szemléleti alapjai

HALM TAMÁS: A nemzetgazdasági tervezés és gazdaságpolitikai környezete ____452

PALÓCZ ÉVA: Tervezésünk és az EU követelményei ________________________460

AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER ÁTALAKÍTÁSAVIGVÁRI ANDRÁS: Megtelt-e a konfliktuskonténer? Néhány pénzügyi

szempont a helyzetértékeléshez és a rendszer átalakításához ________________465

HOZZÁSZÓLÁSOKATKÁRI JÁNOS: A feladatok és források egyensúlyának megteremtése __________488

DANKÓ GÉZA – LÓRÁNT ZOLTÁN: Az önkormányzati szabályozással szembeni kihívások ________________________________________________493

PÁLNÉ KOVÁCS ILONA: Meggondolások az önkormányzatok pénzügyi helyzetérõl szóló vitához __________________________________________500

PÉTERI GÁBOR: Megtelt-e a konfliktuskonténer, avagy merre halad a konténerszállító? ________________________________________________505

A KÖZSZFÉRA ÉS A GAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGEAz ÁSZKUT és a BCE Versenyképesség Kutató Központ kutatása ____________511

KOVÁCS ÁRPÁD: A versenyképesség javításának lehetõségei – ahogy az Állami Számvevõszéknél láttuk ____________________________________514

HOZZÁSZÓLÁSOKCHIKÁN ATTILA – CZAKÓ ERZSÉBET: A közszféra versenyképessége –

egy kutatás néhány tanulsága ________________________________________532

KOVÁCS ÁRPÁD: Többoldalú elemzések és tanulságaik – a kötet tanulmányainak tükrében __________________________________________537

TÖRÖK ÁDÁM: Hat kérdés és hat válasz a közszféra és a versenyképesség kapcsolatáról ____________________________________________________542

SZEMLECSAPODI PÁL – LÉVAI JÁNOS: Merre tart a számvevõszéki ellenõrzés?

Nemzetközi kitekintés – „gyorsfénykép”________________________________548

TANULMÁNYOKLENTNER CSABA: A magyar gazdasági válság és válságkezelés néhány

történeti és nemzetközi aspektusa ____________________________________561

MARCZELL KINGA – ROMHÁNYI BALÁZS: Javaslat a magyar költségvetési rendszer célközpontú átalakítására ____________________________________585

LÓRÁNT ZOLTÁN: Utak és tévutak – tények, adatok a helyi önkormányzati gazdálkodásról______________________________________________________622

SZÛCS JÓZSEF: Az ingatlanalapok helyzete Magyarországon __________________641

KATONA KLÁRA: A külföldi tõkebefektetések okainak változása Kelet-Közép-Európában ____________________________________________656

GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZSUZSANNA: Egy cash flow-alapú társasági adó realitása______674

SZAKIRODALMI SZEMLE KÖNYVEKRÕL

A közpénzügyek nagy kézikönyve (Sivák József) ____________________________691

GÁL ZOLTÁN: Pénzügyi piacok a globális térben (Báger Gusztáv) ______________699

PÉNZÜGYI SZEMLE

Közpénzügyi szakfolyóiratMegjelenik negyedévenként

Alapító, laptulajdonos: Pénzügyminisztérium 1954. májustólÁllami Számvevõszék 2005. júliustól

A folyóirat célja, hogy hiteles képet adjon a pénzügyi rendszerrõl, valamint – a legfontosabb pénzügyi összefüggések tükrében – a közszféra

és a nemzetgazdaság mûködésének fõbb vonásairól, a felzárkózási, jövõépítési törekvésekrõl és a kapcsolódó szakmai vitákról.

A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI

Akar László, Asztalos László György, Auth Henrik, Báger Gusztáv, Bod Péter Ákos, Botos Katalin,Chikán Attila, Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Domokos László, Erdei Tamás (társelnök),

Fazekas Károly, Halm Tamás, Katona Tamás, Kósa Lajos, Kovács Árpád (elnök), Kupa Mihály, Mészáros Tamás, Nagy Zoltán, Palócz Éva, Parragh László, Pulay Gyula,Roóz József, Schweitzer Iván, Székely Péter, Terták Elemér, Török Ádám (társelnök),

Varga Mihály, Veress József, Voszka Éva, Warvasovszky Tihamér

A SZERKESZTÕSÉG

Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Lévai János (felelõs szerkesztõ), Asztalos László György, Báger Gusztáv, Halm Tamás, Schweitzer Iván, Török Ádám (rovatvezetõk),

Nagy Ildikó (szerkesztõ), Görgényi Pálné (szöveggondozó), Palló Éva (tördelõszerkesztõ)

A Pénzügyi Szemle a szerkesztõbizottság tudományos minõsítéssel rendelkezõ tagjai által lektorált cikkeket közöl.

A kiadványról kereskedelmi célú másolat készítésevagy más formában való felhasználása a kiadó engedélye nélkül tilos.

Pénzügyi Szemle – közpénzügyi szakfolyóirat Szerkesztõség: 1052 Budapest, Bécsi u. 5., telefon: 484-9104, 235-4075, e-mail cím: [email protected] Szakfordítás: L.C. Bt. Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 1085 Budapest, Somo-gyi Béla u. 6., telefon: 266-9290 Felelõs kiadó: Bártfai-Mager Andrea ügyvezetõ igazgató Nyomja a Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert igazgató. HU ISSN 0031-496-X., www.hknyomda.hu

Példányszámonkénti ár: 5775 Ft

E számunk szerzõi

ATKÁRI JÁNOSönkormányzati igazgató, Pénzügykutató Zrt.

BÁGER GUSZTÁVa közgazdaság-tudományok kandidátusaprofesszor emeritus, Pázmány Péter Katolikus Egyetemtudományos tanácsadó, Állami Számvevõszék Kutató Intézete

BECKER PÁLcímzetes egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem fõigazgató, Állami Számvevõszék

CHIKÁN ATTILAa Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjaegyetemi tanár, kutatóközpont igazgató, Budapesti Corvinus Egyetem

CZAKÓ ERZSÉBET PH.D.egyetemi docens, intézetigazgató, Budapesti Corvinus Egyetem

CSAPODI PÁL PH.D.címzetes egyetemi docens, Szent István Egyetemfõtitkár, Állami Számvevõszék

DANKÓ GÉZAirodavezetõ fõtanácsadó, Állami Számvevõszék

FARAGÓ LÁSZLÓ PH.D.fõigazgató-helyettes, MTA Regionális Kutatások Központja

HALM TAMÁSfõtitkár, Gazdasági és Szociális Tanács fõtitkár, Magyar Közgazdasági Társaság

GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZSUZSA PH.D.fõiskolai tanár, Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája

KATONA KLÁRAintézetvezetõ egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem

KOVÁCS ÁRPÁDegyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetemelnök, Magyar Közigazgatási Társaság

LENTNER CSABAtudományos rektorhelyettes, Wekerle Sándor Üzleti Fõiskolahabilitált egyetemi magántanár, Kaposvári Egyetem

LÉVAI JÁNOSaz Állami Számvevõszék stratégiai fõtanácsadója

LÓRÁNT ZOLTÁNcímzetes egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem fõigazgató, Állami Számvevõszék

MARCZELL KINGAelemzõ közgazdász, Költségvetési Tanács titkársága

PALÓCZ ÉVAvezérigazgató, Kopint-Tárki Zrt.

PÁLNÉ KOVÁCS ILONAa politikatudományok doktora egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetemigazgató, MTA Regionális Kutatások Központja, Dunántúli TudományosIntézet

PÉTERI GÁBORa közgazdaság-tudományok kandidátusa kutatási igazgató, Önkormányzati Fejlesztési Intézet – Nyílt TársadalomAlapítvány

PULAY GYULA PH.D.tanszékvezetõ egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem fõigazgató, Állami Számvevõszék Kutató Intézete

ROMHÁNYI BALÁZSfõigazgató, Költségvetési Tanács titkársága

SIVÁK JÓZSEFa közgazdaság-tudományok kandidátusatudományos fõmunkatárs, Budapesti Gazdasági Fõiskola

SZÛCS JÓZSEFfõosztályvezetõ-helyettes, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

TÖRÖK ÁDÁMa Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaegyetemi tanár, Pannon Egyetem, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetema Költségvetési Tanács tagjafõszerkesztõ, Acta Oeconomica

VIGVÁRI ANDRÁShabilitált egyetemi docens, intézetvezetõ, Budapesti Gazdasági Fõiskolatudományos tanácsadó, Állami Számvevõszék

Közpolitikai kihívások az új évtizedben

403

A


Az Állami Számvevõszék Kutató Intézete(ÁSZKUT) és a Magyar Közgazdasági Társaság2010. május 10-én Közpolitikai kihívások az újévtizedben címmel rendezett konferenciájánakcélja az volt, hogy megismertesse a szélesebbszakmai nyilvánossággal a közel tíz esztendõsÁSZKUT1 szakmai tevékenységének a közpo-litikák formálásához kapcsolódó metszetét. AzÁSZKUT kutatási tevékenységének prioritása aközpénzügyi szabályozás korszerûsítése. Eb-bõl a nézõpontból vizsgálja, hogy az állam, il-letve egyes alrendszereinek mûködése elõsegí-ti-e a közpénzek hatékony felhasználását. AzÁSZKUT a múlt év õszén publikált egy kiad-ványt az állam célszerû gazdasági szerepvállalá-sáról, és idén áprilisban jelent meg A közszféraés a gazdaság versenyképessége – empirikus ered-mények és tanulságok címû tanulmánykötet,amely a Budapesti Corvinus Egyetem Verseny-képesség Kutató Központjával közösen folyta-tott multidiszciplináris kutatás eredményeit is-merteti. Ezek mellett két, folyamatban lévõ ku-tatás során készült tanulmány képezte még akonferencia alapanyagát. A tanulmányok is-mertetésére és megvitatására a konferenciaszervezõi nem a klasszikus elõadás-konzultáci-ós formát, hanem a tematizált panelbeszélgeté-sek mûfaját választották.

Az elsõ panel A nemzetgazdasági tervezésmegújításának koncepciója címû tanulmányt vi-

tatta meg, amelynek során a panel tagjai2 aztjárták körül, hogyan lehet a tervezési rendszertkorszerûsíteni, hogy az elõsegítse az erõs és ha-tékony állam kiépítését.

A második panelvita alapját az önkor-mányzatok pénzügyi helyzetét elemzõÁSZKUT-tanulmány képezte. Sokatmondó apanelvita témamegjelölése is: Megtelt-e a konf-liktuskonténer? A kérdésfeltevés arra utal,hogy az elmúlt két évtizedben a helyi önkor-mányzatok számos, nehezen megoldható köz-feladatnak lettek a címzettjei, de anélkül, hogyezek megfelelõ színvonalú teljesítéséhez szük-séges erõforrásokat megkapták volna. A panel-vita tagjai3 arra a kérdésre keresték a választ,hogy vannak-e még gazdálkodási, pénzügyi tar-talékok az önkormányzati rendszerben, vagy ahelyzet csak az önkormányzati szabályozásgyökeres átalakítása révén javítható meg.

A harmadik panel résztvevõi4 az ÁSZKUTés a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyké-pesség Kutató Központjának tanulmánykötetealapján a közszférának a gazdaság versenyké-pességére gyakorolt hatását vitatták meg, ke-resve annak a lehetõségét, hogy ez a hatás mi-nél pozitívabb legyen.

A Pénzügyi Szemle most arra vállalkozik, hogya konferencia üzeneteit minél teljesebben elju-tassa azokhoz is, akik a rendezvényen nem tud-

SZÁMVEVÕSZÉKI KONFERENCIA

404

tak személyesen részt venni. Ezért nemcsakegy rövid összefoglalót készítettünk, hanemszerkesztett változatban közöljük a konferen-cia két nyitó elõadását, valamint az elsõ két panelbeszélgetés vitaindítóját. A harmadik panel-vita hátterét A közszféra és a gazdaság versenyké-pessége – empirikus eredmények és tanulságok cí-mû tanulmánykötet adta, amely az ÁSZ hon-lapjáról letölthetõ. Ezért itt csak röviden be-mutatjuk a kötet egyes tanulmányait, és ízelítõ-ül közöljük Kovács Árpádnak, az ÁSZ korábbielnökének az írását, amelyet Báger Gusztávval,az ÁSZKUT korábbi fõigazgatójával közösenírt – a kötetben megjelent – tanulmány alapjánösszefoglalja az ÁSZ ellenõrzései és tanácsadótevékenysége alapján kirajzolódó fõbb korsze-rûsítõ javaslatokat.

A konferenciát élõbbé tette, hogy a felkértszakemberek korreferátumok helyett panelbe-szélgetés keretében járták körül a tanulmányoklegfontosabb kérdésköreit. Írásban egy ilyenpezsgõ vitát nehéz visszaadni. Ezért arra kértük

a paneltagokat, hogy hozzászólásaikat bocsás-sák szerkesztõségünk rendelkezésére. Voltak,akik valamennyi elhangzott kérdésre leírták tö-mör válaszaikat, mások egy-egy kérdéskört fej-tettek ki bõvebben. Ez lehetõvé tette, hogy apaneltagok rövid, de sokszínû írásainak közzé-tételével ne csak a vita tartalmát, hanem hangu-latát is érzékeltetni tudjuk.

Természetesen egy ilyen konferencia meg-rendezése nem öncél. Az ÁSZKUT tanulmá-nyainak bemutatásával és szakmai vitájával azÁllami Számvevõszék és az ÁSZKUT vezetéseazoknak kívánt segítséget adni, akik a követke-zõ években, évtizedben a közpolitikai döntése-ket nemzetgazdasági szinten vagy az egyes ön-kormányzatok szintjén elõkészítik. Szerkesztõ-ségünk is abban a reményben szenteli folyóira-tunk e számának meghatározó részét a konfe-rencia üzeneteinek ismertetésére, hogy azok aszakemberek még szélesebb köréhez eljuthassa-nak, és így hozzájáruljanak a közpolitikák ered-ményesebb formálásához és megvalósításához.

1 Az intézet 2001. január 1. és 2008. december 31. kö-zött Állami Számvevõszék Fejlesztési és Módszerta-ni Intézet (FEMI) néven mûködött.

2 Palócz Éva vezérigazgató, TÁRKI-KOPINT; HalmTamás fõtitkár, Gazdasági és Szociális Tanács; FaragóLászló fõigazgató-helyettes, MTA RKK; Becker Pálfõigazgató, ÁSZ; moderátor: Báger Gusztáv tudo-mányos tanácsadó, ÁSZKUT

3 Pálné Kovács Ilona egyetemi tanár, igazgató, MTARKK Dunántúli Tudományos Intézet; Péteri Gábor,

Önkormányzati Fejlesztési Intézet (Nyílt Társada-lom Alapítvány); Atkári János önkormányzati igaz-gató, Pénzügykutató Rt.; Lóránt Zoltán fõigazgatóÁSZ; moderátor: Vigvári András, tudományos ta-nácsadó, ÁSZKUT

4 Kovács Árpád, egyetemi tanár, az MKT elnöke;Czakó Erzsébet igazgató, Budapesti Corvinus Egye-tem Vállalatgazdaságtan Intézet; Török Ádám aka-démikus, egyetemi tanár, a Költségvetési Tanács tag-ja; Vértes András elnök, GKI; moderátor: PulayGyula fõigazgató, ÁSZKUT

JEGYZETEK


405

K

Csapodi Pál

Kihívások a számvevõszékiellenõrzés elõtt, az ÁSZ tanácsadó szerepe

Konferenciánk bevezetéseként azokról az is-mert kihívásokról szeretnék röviden szólni,amelyek a számvevõszéki ellenõrzést, a kapcso-lódó kutatási tevékenységet és a tanácsadói sze-rep tartalmát is meghatározóan befolyásolják.

Az Állami Számvevõszék – stratégiai doku-mentumaiban megfogalmazott – küldetése(missziója) a közpénzügyi folyamatok átlátható-ságának, a közpénzekkel és közvagyonnal valógazdálkodás elszámoltathatóságának erõsítése, azállamháztartás biztonságos, kiegyensúlyozott mû-ködésének szolgálata. A számvevõszéki ellenõr-zés támogatja, segíti az Országgyûlést költség-vetési jogának gyakorlásában, törvényhozási ésellenõrzési funkciójának ellátásában.

E küldetés beteljesítése érdekében a számve-võszék – alapfeladata, az ellenõrzési tevékeny-ség mellett, egyben azzal összhangban – az el-múlt években fejlesztette tanácsadó tevékeny-ségét, fokozta az államháztartás egyes kulcste-rületeire, feszültségpontjaira irányuló elemzõ-értékelõ tevékenységét, hozzájárult az államre-form keretében folyó kutató-elemzõ munká-hoz, közremûködött és közremûködik ma is akülönbözõ állami korrupcióellenes bizottságoktevékenységében.

A fõként a törvényhozás tagjainak munkájátsegíteni hivatott kutatási-tanácsadói tevékeny-ség bázisát a számvevõszék ellenõrzési tevé-kenysége során felgyülemlett gazdag tapasztala-

tok képezik. E tudásanyag célzott hasznosításaérdekében hozta létre 2001-ben az Állami Szám-vevõszék elnöke az ÁSZ Fejlesztési és Módszer-tani Intézetét, amely 2009. január 1-jétõl az ÁSZKutató Intézete néven mûködik. Az ÁSZ ellen-õrzési tapasztalatainak hasznosításával és a leg-újabb hazai és nemzetközi kutatási eredményekfelhasználásával az elmúlt közel 10 évben az in-tézet évente 4-5 nagyobb lélegzetû értékelõ ta-nulmányt készített. Kutatási tevékenységévelszorosan kapcsolódott az ÁSZ stratégia tanács-adásra vonatkozó célkitûzéseihez.

A tanulmányok a gazdaság egy-egy területé-nek (például fekvõbeteg-ellátás, környezetvé-delem, felnõttképzés) mûködését elemezték,meghatározó gazdasági folyamatokat (példáulkutatás-fejlesztés, privatizáció) vettek górcsõalá. A magyar közpénzügyek állapota és az ar-ra figyelemmel kialakított számvevõszéki stra-tégia egyaránt azt indokolta, hogy a kutatási-ta-nácsadási tevékenység prioritása a közpénzügyiszabályozás legyen. E munkának az elsõ mérföld-köve volt a közpénzügyi szabályozás téziseinekkidolgozása. A dokumentumot az ÁSZ elnöke2007 áprilisában nyújtotta be az Országgyûlésrészére. Azt még abban a hónapban a költség-vetési bizottság megtárgyalta. Az Országgyûlés41/2007 (V. 23.) számú határozatában elismeré-sét fejezte ki, és felkérte a kormányt, hogy a té-ziseket az államháztartás megreformálása során


406

hasznosítsa. A tézisekhez kapcsolódóan azutóbbi három évben az intézetben több, az ál-lamháztartás, a közpénzügyek átfogó korsze-rûsítését megalapozó tanulmány született.

Rá kell mutatnom arra, hogy a tanácsadáseredményeként napvilágot látó értékelések, tanul-mányok hangsúlyozottan nem számvevõszéki el-lenõrzési jelentések. Ugyanakkor az elemzéseknagymértékben támaszkodnak az ellenõrzésekeredményeire. Azokat különbözõ kritériumokszerint rendszerezik, súlypontozzák és össze-kapcsolják különbözõ szakirodalmi közlésekkel,kutatási eredményekkel.

Kutatási eredményeinket kiadványok formá-jában több száz példányban eljuttattuk az Or-szággyûlés tisztségviselõinek, az érintett kor-mányzati szerveknek és szakmai mûhelyeknek.A tanulmányok nyilvánosak, azok az ÁSZ hon-lapjáról ingyenesen letölthetõk.

Napjaink gazdasági világválsága megtörte azállamháztartás már-már kibontakozó konszoli-dációs folyamatát és ismételten felszínre hozta,hogy az elmúlt két évtized gazdaság- és költ-ségvetési politikája nem volt eléggé következe-tes, nem tudta útját állni a költségvetés túlköl-tekezésének. A kibontakozáshoz a hatékonysá-gi és versenyképességi problémákat okozóstrukturális gyengeségeket is fokozatosan kikell küszöbölni, ami az államháztartás és azonbelül a nagy közösségi ellátórendszerek re-formléptékû modernizálása nélkül elképzelhe-tetlen. A feladat nagyságrendjébõl és sokrétû-ségébõl kiindulva e feladatok megoldása, az át-alakítás csak fokozatos, széles körû és sokszin-tû lehet.

Országunk ma új alkalmazkodási feladatokelõtt áll. A korábban csak célállapotokban ésmegszorításokban gondolkodó megközelítés-módokat dinamikus, a változások befogadásáraképes modellekkel kell felváltani. Ennek soránolyan, a gazdasági és társadalmi fejlõdést harmo-nizálni, gyorsítani képes tényezõkre is támasz-kodnunk kell, mint például az együttmûködés,az új partneri viszonyok, a korszerû közigazga-

tás, a minõségi jogalkotás és következetes jog-alkalmazás.

A közpénzügyek szabályozásának megújítá-sa kettõs célt szolgál. Közvetlen célja egy olyanszabályrendszer kialakítása, intézményrendszerlétrehozása, technikai megoldások megtalálása,amelyek mind a nemzetgazdaság, mind az ön-kormányzatok, mind pedig az intézményekszintjén átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá és haté-konyabbá teszik a közpénzekkel való gazdálko-dást, valamint figyelembe veszik a felmerülõkockázatokat. A végsõ cél az, hogy a közpénz-ügyi rendszer jobb mûködésével, a pénzügyiegyensúly közelítésével, majd megteremtésé-vel, ezen keresztül a magyar államháztartásiránti bizalom visszaszerzésével, erõsítésével aversenyképesség és a fenntartható fejlõdés kül-sõ és belsõ feltételei is jelentõsen javuljanak.

Újragondolást érdemel a közpénzek tervezé-sével, gazdálkodási és beszámolási folyamatá-nak és ellenõrzésével kapcsolatos szabályozásis. Az elõttünk járó országok közül sokan bebi-zonyították, hogy a közszektor egészével, ága-zataival és egyes szereplõivel szembeni teljesít-ménykövetelmények jóléti többletet eredmé-nyeznek. Különösen fontos a teljesítményori-entáltság elvének már a tervezés során történõérvényesítése, hiszen a gazdálkodás eme moz-zanata döntõen determinálja a gazdálkodástöbbi folyamatát.

Az elmondottakból látszik tehát, hogy aközpénzügyi szabályozás korszerûsítése nem szû-kíthetõ le az államháztartás mûködésével kap-csolatos néhány jogszabály módosítására, ha-nem ez a feladatsor az állami szerepvállalás mo-delljének meghatározásától kezdve a közigazgatásversenyképesebbé tételéig számos – egymássalkölcsönhatásban álló – feladatot foglal magában.Ezért az ÁSZ tanácsadási – és az azt szolgálókutatási – tevékenysége is szükségképpen szá-mos témakört érint. Évek óta szorgalmazzukpéldául a közfeladatok egyértelmû meghatáro-zását, az államháztartás információs rendszeré-nek megújítását, átlátható és mérhetõ célrend-


407

szerek kialakítását a közpénzek elköltésére. Ígyjutunk el tehát konferenciánk tárgyához, az újévtized közpolitikai kihívásaihoz.

A konferencia közvetlen célja az, hogy megis-mertesse a szakmai közvéleményt és a közpénz-ügyi szabályozás formálásában érdekelt kollé-gákat az ÁSZ Kutató Intézetének tevékenységé-vel, közelebbrõl és egészen konkrétan az inté-zetnek (és a vele együttmûködõ mûhelyeknek)három tanulmányával. A megismertetés azon-ban nem öncél. A konferencia valódi célja az,hogy tanulmányainkkal és azok értõ megvitatá-sával hozzájáruljunk a közpolitikák megalapo-zottságának növeléséhez.

Az ÁSZ Kutató Intézete a múlt év õszén je-lentetett meg egy kiadványt az állam célszerûgazdasági szerepvállalásáról. A tanulmánynakaz elmúlt 20 év magyar gazdaságpolitikájátelemzõ része rámutat arra, hogy az egyik leg-nagyobb gondot a modellválasztás elmaradásajelentette: a szociális piacgazdaság kiépítésé-nek szándéka és az erõltetett liberalizáció ne-hezen fért össze egymással, és végül is egy du-ális gazdaságot és egy nagy terjedelmû, kevés-sé hatékony közszférát eredményezett. Ebbõladódóan a közpolitika-alkotással szembenilegnagyobb kihívás egy reális és a társadalomnagy részét mozgósítani képes jövõkép felraj-zolása lehet.

Ezzel már el is érkeztünk konferenciánkelsõ témájához, a nemzetgazdasági tervezéshez.Mi indokolja szükségességét? Mi lehet a szere-pe? Hogyan lehet a mai széttöredezett tervezé-si rendszert úgy átalakítani, hogy az Magyaror-szág társadalmi-gazdasági kibontakozását szol-gálja? Hogyan kapcsolhatók össze a nemzet-gazdasági és a regionális tervek, hogyan tehetõtervszerûbbé az egyes települések fejlõdése?

Ez utóbbi kérdések már átvezetnek kon-ferenciánk második paneljéhez, amely az ön-kormányzatok pénzügyi helyzetét elemzi. AzÁllami Számvevõszék és Kutató Intézete folya-matosan jelzi, hogy az önkormányzatokat érin-

tõ pénzügyi-költségvetési szabályozás meg-érett a változtatásokra. Az ehhez szükségeskétharmados törvények meghozatala ma politi-kailag lényegesen könnyebbé vált. Ezért külö-nösen fontos e döntések körültekintõ szakmaimegalapozása, amelyhez a tanulmány és annakvitája – reményeink szerint – jelentõsen hozzá-járulhat.

Nagy kérdés, hogy a közpolitikák alakítá-sával hogyan tehetõ versenyképesebbé a magyargazdaság. Ezt a kérdést már 2005 végén megfo-galmaztuk, amikor intézetünk a CorvinusEgyetem Versenyképességi Kutató Központjá-val együttmûködési szerzõdést kötött a köz-szféra és a gazdaság versenyképessége kapcsola-tának kutatására. A kutatás elsõ eredményeit2007-ben közkinccsé tettük. Az idén áprilisbanmegjelent második tanulmánykötet többfélemegközelítésben és módszerrel tárja fel ezt azösszefüggés rendszert és fogalmazza meg aszükséges javaslatokat. Nem akarom elõre lelõ-ni a poént. Annyit azonban elmondhatok, hogya kutatás réven egyértelmûen azonosítani lehe-tett azokat a területeket, ahol a leginkább szük-ség van változtatásokra a magyar gazdaság ver-senyképességének fokozása érdekében.

Az ÁSZ Kutató Intézet tanulmányai mel-lett a számvevõszék tanácsadási tevékenységé-nek egy másik terméke, a Pénzügyi Szemle. A fél évszázados hagyományokkal rendelkezõ simmár angol nyelven is tanulmányozható köz-pénzügyi szakfolyóirat kiadásának gondozását2005 õszétõl kezdve végzi az Állami Számvevõ-szék. A Pénzügyi Szemle következõ – õsszelmegjelenõ – számát e konferenciának szentel-jük, azaz közreadjuk a konferencián elhangzóelõadásokat és a panelvitákon képviselt vélemé-nyeket szerkesztett változatban.

Abban a reményben nyitom meg ezt a konfe-renciát, hogy az nemcsak a résztvevõk számáraad majd hasznos és újszerû ismereteket, hanemaz itt elhangzó javaslatok egy része beépülhet aközpolitika alakításának folyamatába is.


408

BÁGER G. et comp. (2010): A közszféra és a gaz-daság versenyképessége – empirikus eredmények éstanulságok, ÁSZ Kutató Intézete, április 1–178. oldal

CSAPODI P. (2007): A közpénzügyi szabályozástéziseinek legfontosabb üzenetei, Pénzügyi szemle, 2.szám, 324–334. oldal

CSAPODI P. (2009): A tanácsadás az Állami Szám-vevõszék tevékenységében, Pénzügyi Szemle, 1. szám,136–151. oldal

CSAPODI P. (2009): A közpénzügyek törvényi sza-bályozása, a közpénzek külsõ ellenõrzésének gazda-ságtana, Szent István Egyetem, Gödöllõ, doktori(PhD-) értekezés

IRODALOM

Tisztelt Szerzõ!

Megköszönjük, hogy publikációjával hozzájárul megújuló szakfolyóiratunk céljainak való-ra váltásához. Szíves figyelmébe ajánljuk a kéziratok megjelenésére vonatkozó elvárása-inkat.

A Pénzügyi Szemlében megjelenõ cikkek, tanulmányok terjedelme legfeljebb 50 000 leütés lehet (szóközzel), alsó határt nem szabunk meg.

A szöveget megfelelõ tagolással (címek, alcímek szerepeltetésével) kérjük. Nélkülözhetetlen a felhasznált irodalom, a hivatkozások gondos összeállítása, amely tar-

talmazza • a szerzõ(k) nevét (külföldieknél a vezetéknév után, vesszõvel elválasztva, a keresztnév-

nek csak a kezdõbetûjét),• a megjelenés évszámát, • a hivatkozott mû, publikáció teljes címét, • (szak)könyvként vagy más kiadványként, illetve azok részeként való megjelenés esetén

a kiadó megnevezését, a kiadás helyét, • (szak)folyóiratban közreadott mûnél értelemszerûen a folyóirat megnevezését, a meg-

jelenés hónapját (vagy éven belül a sorszámát, amelyiket a folyóirat használja), • minden esetben azt, hogy hányadik oldalra (oldalakra) történik a hivatkozás.Mind a táblázatokat, mind pedig az ábrákat szíveskedjen címmel ellátni és folyamato-

san számozni (a hivatkozást a szövegen belül is megjelentetni), valamint feltüntetni amennyiségi értékek mértékegységét. Az ábrák, diagramok adatsorait Excel-programbanmellékelje. Az adatok forrását és a táblázatokra, ábrákra vonatkozó megjegyzéseket köz-vetlenül a táblázatok, ábrák alatt kérjük elhelyezni.

Tisztelt Szerzõ! Szíveskedjen közölni foglalkozását, munkahelyét, esetleg beosztását, tudományos fokozatát és olyan további szakmai-tudományos jellegû ténykedését, tisztsé-gét, amelyek megjelentetését igényli az e számunk szerzõi címû összeállításban.

A publikációkat e-mailen, Word-fájlban tudjuk fogadni.


409

A

Pulay Gyula

Az állam gazdasági szerepvállalása megújításánakszükségességeAz ÁSZKUT kutatásainak néhány fontos tanulsága

Az Állami Számvevõszék Kutató Intézetének(a továbbiakban: Intézet)1 egyik legfontosabbkutatási területe a közpénzügyi rendszer haté-konysága és tágabb értelemben a közszféra mû-ködésének eredményessége. Ezért kutatásainksorán újra és újra fel kellett tennünk a kérdést:az állam, illetve a közszféra egésze mennyire ké-pes hozzájárulni a gazdasági szféra és ezen keresz-tül az ország versenyképességének javításához?Bevezetõ tanulmányomban az intézet közel 10éves kutatómunkájának azokat az eredményeitszeretném kiemelni, amelyek megpróbáltak vá-laszt adni erre a kérdésre.

Elsõként a Budapesti Corvinus Egyetem Ver-senyképesség Kutató Központjával közösen folyta-tott multidiszciplináris kutatásainkat szeretnémmegemlíteni, amelynek során a közszféra és aversenyszféra versenyképessége közötti össze-függések feltárására törekedtünk. A 2005-benmegkezdett kutatás eredményeit a 2007-benközzétett, valamint a 2010 májusában megje-lent kiadványok2 tanulmányai részletesen is-mertetik. E kutatás, kiegészítve az Intézetbenfolyó, hasonló témájú kutatások eredményeivela közpolitikák továbbfejlesztése szempontjá-ból fontos tanulságokkal szolgált.3

Az elsõ és talán legfontosabb tanulság,hogy a témakör többoldalú és kutatás-mód-

szertani szempontból sokféle – nemzetköziversenyképességi rangsorok összehasonlítóértékelése, kérdõíves felmérések vállalatok-nál, önkormányzatoknál, civil szervezetekkörében, mélyinterjúk, statisztikai adatokonalapuló nemzetközi összehasonlító elemzé-sek, számvevõszéki ellenõrzési jelentések fel-dolgozása – vizsgálata alapján nagyon hasonlóeredményekhez jutottunk: a különbözõ meg-közelítéssel végzett elemzések egymást sok szem-pontból erõsítõ következtetésekhez vezettek.Ennek szemléltetésére egymás mellé állítjukazokat a területeket, amelyeket a vállalati kér-dõíves felmérések során a megkérdezettek alegproblémásabbnak ítéltek (lásd 1. táblázat),valamint azokat az indikátorokat, amelyeknélMagyarország az elmúlt években a leggyen-gébb értékeket érte el a nemzetközi verseny-képességi rangsorokban (lásd 2., 3. táblázat).A hasonlóság szembeszökõ.

A három „feketelista” alapján megjelölhet-jük azt a néhány területet, ahol a legsürgõsebbés legmélyrehatóbb változtatásokra lenneszükség. A 4. táblázatban kisebb összevoná-sokkal azokat a területeket tüntettük fel, ame-lyek – hasonló elnevezéssel – a három negatívrangsor közül legalább kettõben „elõkelõ he-lyen” szerepelnek.


410

1. táblázat

A MEGKÉRDEZETT VÁLLALATOK ÁLTAL VERSENYKÉPESSÉGÜK SZEMPONTJÁBÓL A LEGINKÁBB PROBLÉMÁSNAK ÍTÉLT TERÜLETEK

Sorszám Terület Átlag1. Adószabályozás (mértéke, szerkezete, átláthatósága) 6,48

2. Korrupció 6,27

3. Oktatási rendszer hatékonysága 6,25

4. Állami gazdaságpolitika hatása 6,22

5. Feketegazdaság 6,19

6. Állami elvonás mértéke 6,17

7. Államigazgatás, közintézmények etikai színvonala 6,05

8. K+F-kiadások mértéke 5,92

9. Politikai élet hatása 5,91

2. táblázat

A KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉG LEGINKÁBB KEDVEZÕTLEN INDIKÁTORAI 2005–2008-BAN AZ IMD VERSENYKÉPESSÉGI RANGSORÁBAN4

Sorszám Indikátorok Helyezése négy év átlagában1. Szja rátája 54.

2. Költségvetési deficit 51.

3. Költségvetési kiadás nagysága 51.

4. Munkaadói tb-járulék nagysága 50.

5. MNB politikájának hatása a fejlõdésre 46.

6. Transzparencia 45.

7. Kormányzat külsõ adóssága 43.

8. Politikai instabilitás kockázata 43.

9. Feketegazdaság 42.

10. Korrupció 35.

11. Kormány politikájának konzisztenciája 30.

3. táblázat

A KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉG TÍZ LEGINKÁBB KEDVEZÕTLEN INDIKÁTORA 2008-BAN A VILÁGGAZDASÁGI FÓRUM GCI SZERINTI RANGSORÁBAN5

Sorszám Indikátorok 2008. évi helyezés1. Adózás mértéke és hatása 133

2. Költségvetési deficit 123

3. Kormányzati döntéshozatal átláthatósága 117

4. Technikailag korszerû termékek közbeszerzése 116

5. Államadósság 110

6. Teljes adóráta 105

7. Alkalmazottak képzése 101

8. Politikusok iránti közbizalom 94

9. Oktatási rendszer minõsége 87

10. Vállalati K+F-kiadások 83


411

AZ ÜZLETI KÖRNYEZET JAVÍTÁSA

A kutatás a diagnózis mellett a terápia célszerûmódjára és néhány elemére is rávilágított. Azt ajól ismert tételt erõsítette meg, hogy a vállalko-zásoknak versenyképességük javításához legin-kább stabil üzleti környezetre van szükségük ésarra, hogy a fejlõdésükhöz szükséges erõforrá-sokhoz komoly akadályok nélkül hozzájussa-nak. Ezen belül javaslatainkat két célterületrevonatkozóan foglaljuk össze:

•a humán tõke, a humánerõforrás fejlesztéseés kiaknázása;

•a tudományos eredmények és a technológiadiffúziójának elõsegítése.

A humán tõke, a humánerõforrás fejlesztése éskiaknázása célterületen a vállalati felmérés sze-rint a szakismeretekhez való hozzáférést nagy-mértékben akadályozza, hogy az oktatási rend-szer három eleme: a szakmunkásképzés, a fel-sõoktatás és az üzleti képzés rendszerszerûmûködése megbomlott, az oktatás és képzésszínvonala visszaesett, s így több területen nemvagy csak hiányosan történik a piaci igények ki-elégítése.

A vállalati kérdõíves felmérés alapján is nyil-vánvaló, hogy a gazdálkodó szervezetek verseny-képes mûködését leginkább a szakmunkásképzésrendszere hátráltatja. E téren sürgõs korszerûsí-tésre lenne szükség. A felsõoktatás jó, az alap-fokú és középfokú oktatás közepes értékeléstkapott. A felmérés adataink alapján úgy látszik,

hogy az e területeken jelentkezõ hiányosságokközvetlenül még nem gyengítik a vállalatokversenyképességét.

Tanulságosak viszont az üzleti képzés minõ-ségérõl kapott vélemények. A kapott átlagérték(3,89) jó megítélést mutat. Ugyanakkora az üzleti képzés minõségével való elégedettségegyenes arányban nõ a vállalat méretével. El-mondható, hogy a mikrocégek nehezen jutnakigényeiknek megfelelõ üzleti képzésben része-sült munkavállalókhoz, illetve munkavállalóik akisvállalkozásokban hasznosítható üzleti kép-zéshez. A korszerû üzleti ismeretek hiánya vi-szont az egyik komoly oka lehet annak, hogy amagyar mikro- és kisvállalkozások nem fejlõdnekelég dinamikusan. A nagy- és közepes vállalatoküzleti képzési igényét a piaci kínálat ki tudja elé-gíteni, szükség lenne azonban állami intézkedé-sekre annak elõmozdítására, hogy a mikro- éskisvállalkozások elérhetõ áron hozzájussanak aszükségleteiknek megfelelõ üzleti képzéshez.Az Európai Unió támogatásával megvalósulóprogramok ehhez jó kereteket nyújtanak.

A szakképzett munkaerõ rendelkezésre állá-sával kapcsolatos válaszokban nagyon jól azo-nosíthatók a kritikus területek. A legrosszabb ahelyzet a szakmunkásoknál, de a felsõfokúszakemberképzéssel sem elégedettek a vállalko-zások. Érdekes módon a külföldi többségû vál-lalkozások más tulajdonosi formákhoz képestelégedetlenebbek a felsõoktatással és a diplo-másokkal, sõt az oktatási rendszer egészével is.

4. táblázat

MAGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN A LEGSÜRGÕSEBBEN JAVÍTANDÓ TERÜLETEK

Sorszám Terület1. A közterhek mértéke, szerkezete, a szabályozás átláthatósága, instabilitása

2. Az államháztartási hiány és az államadósság mértéke

3. A politikai (kormányzati) döntéshozatal átláthatatlansága, inkonzisztenciája

4. Az oktatási rendszer hatékonysága

5. Korrupció, feketegazdaság

6. K+F-kiadások elégtelensége, rossz szerkezete


412

Mindez arra utalhat, hogy magasabb bérszínvo-naluknál fogva magukhoz tudják vonzani a leg-felkészültebb fiatalokat. Következésképpen amunkaerõ-utánpótlás hiányos képzettsége elsõsor-ban a munkaerõpiacon kevésbé versenyképes(alacsonyabb bért és juttatásokat kínálnak) kis-vállalkozásokat sújtja. Ezáltal hátrányaik sú-lyosbodnak.

A munkaerõpiac szabályozásának értékelésé-vel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a gazdál-kodó szervezetek kevésbé elégedettek a mun-kanélküliek támogatási rendszerével, mint afoglalkoztatási szabályokkal. A munkaerõ fel-vételére, elbocsátására, a minimálbérre stb. vo-natkozó törvényeket, elõírásokat a vállalkozá-sok nem tekintik az üzleti élet hátráltató ténye-zõjének (3,32 az átlag). Viszont a kkv-k ko-moly problémákat érzékelnek a munkanélküli-ek támogatási rendszerében (2,78 az átlag). Ittismét azt feltételezzük, hogy a kisebb cégekalacsonyabb bérszínvonala nem elég vonzómunkanélküliek részére, ezért nem érdemes„lemondaniuk” az álláskeresési támogatásról.

Idekapcsolódik Intézetünknek az a kutatása,amelyet a 2009. évi költségvetés makrogazdasá-gi kockázatainak feltárása érdekében végez-tünk.6 Tanulmányunkban kimutattuk, hogy afiatal korosztályok foglalkoztatási színvonalá-nak 2003 és 2007 között tapasztalt nagyarányúmérséklõdése – a beiskolázási arányok növeke-dése mellett – a fiatalok romló elhelyezkedésilehetõségeinek következménye. A közoktatásirendszerbõl lemorzsolódás, illetve továbbtanu-lásra való alkalmatlanság miatt egyre több fiatallép be a munkaerõpiacra használható képzettségés a munkavállaláshoz szükséges kompetenciáknélkül. Megfelelõ alapok nélkül õket a foglal-koztatáspolitikai eszközök segítségével is na-gyon nehéz munkához juttatni. Jelentõs mér-tékben emelkedett a középfokú végzettségûpályakezdõ munkanélküliek száma is. A globá-lis pénzügyi válság miatt foglalkoztatási sokk mégnyilvánvalóbbá tette a fiatalok gyenge munkaerõ-piaci versenyképességét: a 2008 III. negyedévében

7,7 százalékos magyar munkanélküliségi ráta2009 IV. negyedévére 10,5 százalékra emelke-dett, ugyanebben az idõszakban a fiatalok(15–24 évesek) munkanélküliségi rátája 6,9 szá-zalékkal, 27,7 százalékra nõtt.7

Tanulmányunkban felhívtuk a figyelmet arraaz eddig keveset elemzett jelenségre, hogy afelsõfokú képzésbe beiskolázott fiatalok körül-belül egyharmada nem szerez diplomát, azazközépfokú végzettséggel lép be a munkaerõpiacra. Az adatok arra utalnak, hogy a fiatalokmunkanélküliségének növekedése igen nagymér-tékben a nem megfelelõ szakképzettségûknek akövetkezménye.

Ebben a helyzetben különösen jelentõségelenne annak, hogy a foglalkoztatáspolitika aktíveszközei8 eredményesen segítsék a munkanélkü-liek tartós elhelyezkedését. Az aktív eszközökazonban ezt a funkciót csak igen részlegesen töl-tik be. 2006-ban a különféle foglalkoztatást elõ-segítõ programokba belépõk 46,6 százaléka acsak átmeneti foglalkoztatást jelentõ közhasznúmunkán vett részt. Ebben a számban nincsenekbenne az ugyancsak átmeneti munkalehetõségetjelentõ közcélú, illetve közmunkán foglalkozta-tottak. Azóta az „Út a munkához” program be-indításával még tovább emelkedett azoknak atartósan munkanélküli személyeknek a száma,akik támogatott, átmeneti jellegû foglalkoztatásrévén jutnak ideig-óráig munkalehetõséghez(2006-ban 66 403 vettek részt közhasznú foglal-koztatásban, 2009-ben közhasznú és közcélúfoglalkoztatásba bekapcsolódók száma összesen123 854 fõ volt).9

Az alacsonyabb iskolai végzettséggel és en-nek következtében rosszabb munkaerõ-piacipozícióval rendelkezõ munkanélküliek alulrep-rezentáltak az elhelyezkedést valóban segítõaktív foglalkoztatási eszközökkel támogatottmunkanélküliek között, illetve felülreprezen-táltak a csak átmeneti foglalkoztatást biztosítóközhasznú munkánál. A munkanélküliek igenjelentõs részének alacsony a foglalkoztatható-sága, azaz többek között alacsony iskolai vég-


413

zettsége, nem megfelelõ szakképzettsége,gyenge mobilitási képessége, egészségi-életve-zetési problémái miatt a nyílt munkaerõpiaconnem tud tartósan elhelyezkedni. A problémarövid távú orvoslása érdekében a magyar foglal-koztatáspolitika nemzetközi összehasonlításbankiugróan magas összegeket költ a különféle átme-neti közfoglalkoztatási formák támogatására.Ezek az érintettek tartós foglalkoztathatóságaszempontjából rendkívül gyenge hatékonyságú-ak10, ugyanakkor forrásokat vonnak el a jobb ha-tékonyságú aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökfinanszírozásától.

A humán tõke, a humánerõforrás vállalato-kon belüli fejlesztése és kiaknázása területén –a szakismeretekhez való hozzáférésrõl fentebbelmondottak kiegészítéseképpen – az államigazdaságszervezõ tevékenység számára napja-ink egyik legnagyobb kihívása az oktatás és amunkaerõpiac jobb összhangjának megterem-tése. E feladat megoldásához az ismeretszerzés,képesség- és készségfejlesztés, valamint tudáskon-vertálás feltételeinek kompetenciaalapon történõelõrelátó biztosítására van szükség.

A gazdasági versenyképesség javítása végettjelentõs állami feladat az egész életen át tartó ta-nulás komplex fejlesztési kereteinek további kibõ-vítése is és ezáltal magasabb szintû tudást és is-mereteket elérni. Intézetünk ezzel kapcsolatostanulmányának11 megállapításai közül kieme-lendõ, hogy

•az egész életen át tartó tanulásban a magyar25–64 éves népesség mindössze 3,1 százalé-ka vesz részt, szemben az EU-25-ök 9,6százalékos átlagával;

•a képzésben alulreprezentáltak a hátrányoshelyzetben lévõk, akiknek a legnagyobbszükségük lenne kompetenciáik fejlesztésé-re. A legfeljebb nyolc általánost végzettekrészaránya a munkaerõ-piaci képzésben 25százalék, szemben az álláskeresõkön belüli42 százalékos arányával;

•a felnõttképzésen belül a szakképzés és aszakmai továbbképzés a meghatározó.

A gyakorlatban kevés az úgynevezett „általá-nos” célú felnõttképzés, jóllehet ezek a kép-zési formák lennének képesek pótolni azalapképzettségbeli hiányokat, ami elõfeltételelenne a társadalmi hátrányok mérséklésének;

•a képzési kínálat nem alkalmazkodik elégrugalmasan a kereslet változásához.

A tudományos eredmények és a technológiadiffúziójának elõsegítése érdekében nagy elõrelé-pésre van szükség Magyarországon. Ezt a tanul-mánykötet három tanulmánya is megerõsíti. A nemzetközi versenyképességi összehasonlí-tás szerint a „vállalati K+F-kiadások mértéke” amagyar kormányzati tevékenység 10 leginkábbkedvezõtlen indikátora közé tartozik (lásd 2.táblázat). A vállalati felmérés az állami K+F-stratégiát a problémás területek közé sorolta, demegjelölte olyan területként is, amelynek a fej-lesztését leginkább igénylik (lásd 1. táblázat). A nemzetközi statisztikai összehasonlító elem-zések pedig azt mutatták, hogy a súlyos elmara-dást nemcsak a K+F-kiadások alacsony mértékeijelzik, hanem az is, hogy alacsony az aránya az in-novációt bevezetõ vállalatoknak a szolgáltatásiszférában, valamint alacsony szintû a kis- és köze-pes vállalatok innovációs ráfordítása.

A K+F-tevékenység helyzetét Intézetünkkét tanulmányban12 is elemezte. A tudásalapúgazdaság és társadalom címû kiadványunk rész-letesen ismerteti a tudásgazdaság megragadásá-ra alkalmazott mérõszámokat és az ezek révénkapott országrangsorokat. Itt most annak be-mutatására vállalkozhatunk, hogy néhány fon-tosabb tényezõ mentén vizsgálva a magyar tel-jesítmények hogyan viszonyulnak az EurópaiUnió átlagához (lásd 5., 6. táblázat).

A két táblázat adatainak összevetése jól mu-tatja, hogy Magyarországon az innováció alkal-mazásában is tükrözõdik a gazdaság duális jellege.A külföldi mûködõ tõke által létrehozott kapa-citások magas arányban csúcstechnikát képvi-selnek, akárcsak az e kapacitásokon elõállítottexporttermékek. Következésképpen az EU-25-ökhöz képest kedvezõbb az ilyen munkahelye-


414

ken foglalkoztatottak aránya és a csúcstechnikarészesedése az exportból. Ezzel szemben azalapvetõen hazai tõkébõl létrehozott kis- és kö-zepes vállalatok innovációs aktivitása az EU-átlag felét sem éri el. Nem sokkal kedvezõbb akép az innovációban közremûködõ kkv-k ará-nyát illetõen. Többek között a versenyszférá-nak ez a kettészakítottsága az oka annak, hogya hazai vállatok európai összehasonlításban nagyon keveset költenek K+F-re. Az államK+F- kiadásai tekintetében már kisebb a lema-radásunk (lásd 7. táblázat). Figyelmet érdemel atáblázat 3. sora is, amely azt mutatja, hogy a ma-gyar állam a K+F-kiadások nagyobb részét köl-ti el a közszféra finanszírozására és csak kevésjut a vállalati innováció támogatására.

Tanulmányainkban számos javaslatot megfo-galmaztunk, amelyek közül több meg is való-sult. Az innováció területén a jogi szabályozás-ban, az intézményfejlesztésben fontos intézke-dések történtek, a tényleges eredmények azon-ban korántsem elégségesek.

AZ ÁLLAM GAZDASÁGI SZEREPE

A vállalati szakemberek szerint mind a fiská-lis, mind a monetáris környezet igen jelentõ-sen hátráltatja saját szervezetük versenyké-pességét. Különösen igaz ez az állítás az adó-zásra, ahol a vélemények – az adózás egészérekiterjedõen – elfogadhatatlan állapotokra hív-

5. táblázat

AZ INNOVÁCIÓ ALKALMAZÁSÁNAK NÉHÁNY INDIKÁTORA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (2006)

ALKALMAZÁS EU-25 HUFoglalkoztatás a csúcstechnikai szolgáltatásban (az összes munkaerõ százalékában) 3,26 3,37

A felsõ-, közepes és csúcstechnikai iparban foglalkoztatottak (a teljes munkaerõ-állomány százalékában) 6,63 8,41

Az összes exporton belül a csúcstechnika aránya 16,70 20,20

Forrás: European Innovation Scoreboard, 2007. Közli A tudásalapú gazdaság és társadalom, FEMI, 2008, 144. oldal

6. táblázat

A VÁLLALKOZÁSOK INNOVÁCIÓS AKTIVITÁSÁNAK NÉHÁNY INDIKÁTORA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (2006)

INNOVÁCIÓ ÉS VÁLLALKOZÁS EU-25 HUA kis- és közepes vállalatokon belül az innovációban aktívak aránya (százalékban) 21,6 9,3

A kis- és közepes vállalatokon belül az innovációban együttmûködõk aránya (százalékban) 9,1 6,6


7. táblázat

AZ INNOVÁCIÓ FINANSZÍROZÁSÁNAK NÉHÁNY INDIKÁTORA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (2006)

TUDÁSALKOTÁS EU-25 HUKormányzati K+F-kiadás a GDP százalékában 0,65 0,50

Üzleti K+F-kiadás a GDP százalékában 1,17 0,41

A felsõ-, közepes és csúcstechnikai K+F-aránya az összes ipari K+F-kiadáson belül 85,20 90,90

A vállalatokon belül innovációra közpénzbõl részesülõk aránya 9,00 5,70



415

ják fel a figyelmet. Felmérések azt mutatják,hogy összességében a kis- és közepes vállal-kozások a legelégedetlenebbek a közszférateljesítményével, õket sújtják leginkább a ma-gas adók, a gazdasági környezet kiszámítha-tatlansága, a kevéssé szolgáltató jellegû köz-igazgatás, a közszolgáltatások nem megfelelõszínvonala. A közszféra mûködésének hatéko-nyabbá tétele tehát jelentõsen növelné e vállal-kozások versenyképességét is.

E problémák ismertében Intézetünk megkí-sérelte felkutatni a rendszerváltás óta eltelt kétévtizednek azokat a meghatározó folyamatait,amelyek a magyar gazdaság egyensúlyvesztésé-hez vezettek. Az errõl szóló tanulmányunk13

legfontosabb megállapításait két paradoxonformájában fogalmazhatjuk meg a legszemléle-tesebben:

•a magyar gazdaság világpiaci integrálódása ahazai gazdaság egészének felzárkózása nélkülment végbe;

•az állam gyengítése és az államháztartás re-formjának elmaradása együttesen azt eredmé-nyezte, hogy terjedelmében nagy, de nem ha-tékony állam alakult ki.

Az utóbbi paradoxonról részletesen írunk aPénzügyi Szemle 2010. 2. számában megjelentcikkünkben.14 Így itt most csak az elsõ parado-xon megfogalmazását alátámasztó néhány ten-denciát szeretném bemutatni.

INTEGRÁLÓDÁS FELZÁRKÓZÁS NÉLKÜL15

A rendszerváltást követõen a magyar állam apiacgazdaságra jellemzõ intézmények és tulaj-donviszonyok mielõbbi megteremtésére töre-kedett. Ezért úgy alakította ki szabályozórend-szerét, hogy az rendkívül gyors privatizációhozvezetett. A rendszerváltás egyik legfõbb célja-ként kijelölt magánosítás történelmileg rövididõn belül nem lett volna megvalósítható a kül-földi mûködõ tõke bevonása nélkül. Ehhez azállami gazdaságpolitika vonzó feltételrendszert

alakított ki, adókedvezményekkel, állami támo-gatásokkal, általánosan meghirdetett és egyedikedvezményekkel segítette a külföldi, fõlegnagyvállalkozások térnyerését.16

Az állami gazdaságpolitika sikerességénekegyik legfõbb viszonyulási pontjává a külföldimûködõtõke-bevonás folyamatos fenntartása ésnövelése vált. Ebben a gazdaságpolitikai felfo-gásban a magyar gazdaság általános versenyké-pesség-javítási célja a mûködõtõke-bevonásnagyságával mért versenyképesség lett. A más-fél évtizedes, nagyarányú külföldi tõkebeáram-lás eredményeként 2007 végére a külföldi tõkeállományának értéke meghaladta a magyarGDP 60 százalékát. A gazdaságpolitikai célok-kal összhangban a külföldi tõke meghatározószerepet játszott a gazdasági növekedésben, ésezen belül elsõsorban az export dinamikusemelkedésében. 2007 végén a vállalatok teljesbruttó hozzáadott értékének közel 50 százalé-kát,17 a magyar export 75 százalékot meghaladórészét a külföldi tulajdonú vállalatok állítottákelõ. A külföldi tõke ilyen jellegû szerepvállalásá-nak köszönhetõen megvalósult a másik gazdaság-politikai cél, az exportorientált gazdasági növeke-dés is.

A magyar export növekedése a gazdaság nö-vekedését egyre jobban meghaladta: a közgaz-dasági, az állami gazdaságpolitikai megítélésszerint a gazdaság húzóereje lett. Mindez adottidõszakban, adott mértékig igaz is volt. Ám amagyar export trendvonala elszakadt a magyargazdasági teljesítmény pályájától, mégpedigsokkal nagyobb mértékben, mint a fejlett világegészében18 (lásd 1. ábra).

A két növekedési pálya eltérései mögött fon-tos tények húzódnak meg. Egyfelõl a magyarexport importtartalma magas, a kivitelhez kap-csolódó hazai hozzáadott érték viszont ala-csony maradt. Másfelõl a magyar gazdaság maiszerkezetében nem érhetõ el megfelelõ gazda-sági növekedés jelentõsen bõvülõ kivitel nélkül.Ám Magyarország külkereskedelmének hoza-mai jelentõs részben kívülre kerülnek a magyar


416

gazdaságból, globális eredményei csak részbenintegrálódnak a belsõ gazdaságba.

A nagy nyitottság és a gyenge belsõ piac mel-lett a magyar gazdaság kiszolgáltatott a külsõkonjunktúrának. Részben ezzel magyarázható,hogy 2009-ben a magyar gazdaság visszaeséselényegesen meghaladta az Európai Unió átlagát(6,9 százalék volt, szemben a 4,5 százalékosuniós átlaggal). Ugyanakkor az export magasimporttartalmát és alacsony hazai hozzáadott-érték-tartalmát mutatja, hogy az export 10,1százalékos csökkenése ellenére a GDP „csak”6,9 százalékkal mérséklõdött, míg az impor-tunk 16,1 százalékkal esett vissza.19

A transznacionális vállalatok exportjától,belsõ termelésétõl nagymértékben függ a fog-lalkoztatási helyzet. A gazdaság egészében el-foglalt terükhöz viszonyítva azonban relatívealacsony a külföldi cégek részaránya a foglal-koztatásban: miközben a külföldi (döntõenmultinacionális) vállalatok részaránya a bruttóhozzáadott értéket tekintve a magyar gazdaság-ban valamivel 50 százalék feletti, az exportban

pedig 75–80 százalék közötti, az összes foglal-koztatottnak csak mintegy egynegyede dolgo-zik külföldi tulajdonban lévõ vállalatoknál. A magyar export úgy érte el, majd haladta meg aGDP értékének 70 százalékát, hogy a Magyaror-szágon elõállított hozzáadott érték, következés-képpen az ehhez kapcsolódó foglalkoztatás rend-kívül alacsony.

Az export belsõ szerkezetérõl fontos össze-állítást közöl az Európai Bizottság.20 Elemzésé-ben az exporttermékek négy csoportját külön-bözteti meg a tényezõintenzitást vizsgálva.Ezek a nyersanyag-, a munka-, a tõke- és aK+F-intenzitás.

A 8. táblázat adatai azt mutatják, hogy Ma-gyarország exportszerkezete az intenzitásté-nyezõk szerint alapvetõen különbözik a be-mutatott csoportoktól, országoktól. A dön-tõen a transznacionális vállalatokhoz kötõdõexport K+F-intenzitása Magyarországon alegmagasabb az új belépõk között, de a ma-gyar szint jóval meghaladja az EU-15-ök (afejlett Európa) mutatóit is. A külföldi tõke ál-

1. ábra

A MAGYAR GDP ÉS AZ EXPORT 2001–2008 KÖZÖTTI ÉVES NÖVEKEDÉSI ÜTEMÉNEK ELTÉRÕ TRENDVONALA

(változás az elõzõ évhez százalékban)

Forrás: KSH


417

tal végrehajtott exportorientált beruházásokjelentõs része rendkívül magas technikai-technológiai színvonalon valósult meg, ezértis volt a foglalkoztatást bõvítõ hatásuk vi-szonylag csekély. Általában is igaz, hogy atöbbségi külföldi tulajdonban lévõ vállalkozá-soknál az élõmunka termelékenysége közelkétszerese a nemzetgazdasági átlagnak (lásd9. táblázat). A magas termelékenység követ-keztében azonban munkaerõigényük viszony-lag csekély: a bruttó hozzáadott érték közel50 százalékának elõállításához a létszám 24százalékát foglalkoztatják.

Célszerû külön megvizsgálnunk a gazdaságinövekedés, valamint a foglalkoztatás kapcsola-tát. A transzformációs váltás hatására a foglal-

koztatás és a gazdasági növekedés kapcsolatamegváltozott. Ezt az összefüggést igen jólszemlélteti a 2. ábra.

Az természetes jelenség, hogy az általábankorszerûbb technikát alkalmazó, azaz termelé-kenyebb nagy- és közepes vállalatok az országGDP-jének termeléséhez nagyobb arányban já-rulnak hozzá, mint a foglalkoztatáshoz. Az eu-rópai összehasonlítás azonban azt mutatja,hogy ez az összefüggés hazánkban fokozottanérvényesül (lásd 10. táblázat).

A táblázat adatai közül kiemelést érdemel,hogy Magyarországon az EU-átlaghoz képestsokkal nagyobb a súlya a mikrovállalkozások-nak a foglalkoztatásban. Ugyanakkor e vállal-kozások hozzájárulása a GDP-hez alatta marad

8. táblázat

AZ EXPORT MEGOSZLÁSA A TÉNYEZÕINTENZITÁS ALAPJÁN(2006-ban, az adott intenzitású export a teljes export százalékában)

Nyersanyagintenzív Munkaintenzív Tõkeintenzív K+F-intenzív15 régi tagállam 15 15 23 47

10 új tagállam 14 20 25 41Magyarország 9 10 16 65

Lengyelország 16 22 27 35

Csehország 8 18 29 45

Szlovákia 12 16 36 36

Szlovénia 6 22 32 39

Megjegyzés: a 10 új tagállam a 2004-ben és a 2007-ben belépõk Málta és Ciprus nélkül.

Forrás: Vida Krisztina (2009) 16. oldal

9. táblázat

EGY FÕRE JUTÓ HOZZÁADOTT ÉRTÉK ÉS LÉTSZÁM 2008-BAN*

Egy fõre jutó hozzáadott érték (ezer Ft) Létszám (ezer fõ)Nemzetgazdaság vállalkozásai összesen 5 635,3 2 229,2

ebbõl: 100 százalék belföldi tulajdon 3 752,8 1 630,0

100 százalék külföldi tulajdon 10 002,1 391,2

50 százaléknál nagyobb külföldi tulajdon 13 162,1 146,9Külföldi tulajdon (100 százalék és 50 százalék) 10 864,8 538,1

Külföld/Nemzetgazdaság 193 százalék 24 százalék

*Kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozások

Forrás: APEH: Gyorsjelentés a 2009. május 31-én társaságiadó-bevallásra kötelezett vállalkozások adatai alapján a Pénzügyminisztérium által készített számítás


418

az európai átlagnak. További gond, hogy amikrovállalkozások jelentõs része nem is akarkilépni az önfoglalkoztató státuszból, azazmunkáltatóvá válni. Így viszont nem bõvül afoglalkoztatás.

A magyar foglalkoztatás színvonala európaiösszehasonlításban is nagyon alacsonynak mi-nõsíthetõ. Foglalkoztatási rátánk 2008-ben56,7 százalékos volt, szemben a 65,9 százalékosEU-átlaggal. A közép-kelet-európai tagorszá-

gok közül egyedül Lengyelországban alacso-nyabb a foglalkoztatás színvonala, mint ha-zánkban. Az alacsony gazdasági aktivitás szá-mos szociális probléma okozója és megnehezítia közszolgáltatások finanszírozását is.

Az 1990–2008 között bekövetkezett folya-matokat jellemzõ, az elõbbiekben bemutatottadatok jól érzékeltetik, hogy a külföldi mûkö-dõ tõke hatékony részvétele nélkül nem jöttvolna létre Magyarországnak a fejlett nyugati

2. ábra

A GDP ÉS A FOGLALKOZTATÁS SZÍNVONALÁNAK SZÉTVÁLÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNIKÉT ÉVTIZEDBEN (1989=100)

Forrás: a KSH Magyar Statisztikai Évkönyv különbözõ köteteibõl számított értékek

10. táblázat

A VÁLLALATOK SÚLYA (SZÁZALÉKBAN) A FOGLALKOZTATÁSBAN ÉS A GDP ELÕÁLLÍTÁSÁBANNAGYSÁGKATEGÓRIÁK SZERINT A MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-BAN

Vállalatméret A foglalkoztatottak aránya Hozzáadott érték arányaMagyarország EU-átlag Magyarország EU-átlag

Mikrovállalat 35,8 29,5 15,8 21,1

Kisvállalat 18,9 20,6 16,3 19,9

Közepes vállalat 16,2 16,9 18,1 17,9

Nagyvállalat 29,0 32,9 49,7 41,1

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: SBA Fact Sheet Hungary, 2009. Idézi: A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete (Statisztikai Tükör), KSH, 2009. augusztus, 1. oldal


419

országokhoz való gyors gazdasági integrálódá-sa. Ám a rendszerváltást követõ két évtizedután még mindig elválik egymástól az export, aGDP és a foglalkoztatás trendvonala. A piac-gazdaságokkal való nagyfokú összekapcsolódásaellenére nem jött létre a magyar gazdaság egészé-nek a felzárkózása. Magyarországon egyszerrevannak jelen a külföldi tõke által létrehozott,magas színvonalú technológiát alkalmazó válla-latok, az alacsony termelékenységgel dolgozóbelföldi tulajdonú mikrovállalkozások, vala-mint a munkanélküliek és a munkaerõpiacrólkiszorultak tömegei.

A gyors külkereskedelmi és tõkepiaci, tulaj-doni nyitással a belsõ magyar piac nemzetközi-vé vált: a világgazdaság változásai, eredményei,fejlõdést elõsegítõ hatásai, de visszahúzó zava-rai, válságai is közvetlenül jelentkeznek a ma-gyar gazdaság egészében.

Az elmúlt húsz év néhány kiválasztott gaz-dasági folyamatának trendjei azt mutatják,hogy az alapjában összetartozó pályák Magyar-országon szétváltak: az export dinamikus bõ-vülése csak kismértékben húzta maga után agazdaság növekedését, a növekedés elõnyei pe-dig nem terülték szét a bõvülõ foglalkoztatás-ban. E tendenciák jól bizonyítják, hogy Ma-gyarország sikeres világpiaci integrálódása nemjárt együtt a gazdaság és a társadalom egészé-nek a felemelkedésével.

Magyarországon nemcsak a pénzügyi egyen-súly borult fel, hanem a belsõ gazdasági, társa-dalmi és szociális szerkezetek egyensúlya is.Megítélésünk szerint az egyensúly megbomlásacsak részben függ össze a piacnyitás és a priva-tizáció során elkövetett hibákkal, illetve az ál-lamháztartás notórius és rossz szerkezetû túl-költekezésével. A fõ gondot abban látjuk, hogyaz állam nem tudott olyan gazdasági környezetetteremteni, amelyben a hazai vállalkozások isgyorsan fejlõdhetnek, úgy is, hogy rácsatlakoznaka külföldi tõke által létrehozott új iparágakra, il-letve kihasználják a belsõ kereslet bõvülését. A gyakran változó szabályozók, az elvonások

magas szintje a tõkeszegény hazai vállalkozáso-kat21 elsõsorban a túlélésre és nem a növeke-désre, a foglalkoztatás bõvítésére ösztönözte.

FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS, ELTARTHATÓÁLLAM – FENNTARTÓ ÁLLAM, ELTARTÓFEJLÕDÉS

Ahogy az elemzésünket két paradoxon körécsoportosítottuk, úgy a megoldás irányát is pa-radoxonszerûen fogalmazhatjuk meg. Ma márközhelynek számít, hogy minden (európai) or-szágnak a fenntartható fejlõdést kell célkéntmegfogalmaznia, amely három dimenziót foglalmagában: a gazdasági, a szociális és a környeze-ti fenntarthatóságot. A gazdasági fenntartható-ságnak meghatározó eleme a költségvetés fenn-tarthatósága. Ez Magyarország számára az úgy-nevezett maastrichti kritériumok teljesítését ésaz ehhez vezetõ konvergenciaprogram végre-hajtását jelenti. A költségvetési egyensúly fenn-tartása érdekében azonban az elmúlt két évtizednagy terjedelmû, de gyenge államát, egy kisebb,de hatékonyabb államnak kell felváltania. Elsõmegközelítésben a közszférának akkorának kelllennie, amekkora közpénzekbõl gazdálkodó rend-szert a versenygazdaság el tud tartani. Szükség vanazonban egy másik megközelítésre is, amely a köz-szférában nem eltartandó terhet lát, hanem olyanhatékony közszolgáltató szervezetet, amely magais hozzájárul a gazdaság versenyképességének nö-veléséhez. Elméleti és empirikus kutatásainkezen összefüggésrendszer mindkét oldalát meg-világították. A fenntartható fejlõdéshez fejlesz-tõ, de legalábbis fenntartó államra van szükség,amely magas szintû közszolgáltatások nyújtásá-val, a stabil gazdasági környezet megteremtésé-vel, a verseny tisztaságának megõrzésével, aközpénzek eredményes felhasználásával kedve-zõ feltételeket teremt a gazdaság mûködéséhez.Az ily módon erõforrásokhoz – például egész-séges, képzett, kompetens munkaerõhöz – jut-tatott gazdaság nagyobb teljesítményre lesz ké-


420

pes, azaz egy nagyobb közszférát (jobb nyug-díjrendszert, valóságos védelmet biztosító szo-ciális hálót) képes eltartani. Ily módon válhatigazzá a paradoxon mindkét fele.

De vajon mi a lépések helyes sorrendje? So-kak szerint elõbb kell az államot eltarthatóvázsugorítani, és utána lehet csak alkalmassá ten-ni a versenyképesség növelésére. Megítélésünkszerint a helyes sorrend nem ez, hanem a kétfeladatot együtt kell elvégezni. A kutatásainkfontosabb eredményeit bemutató elemzésbõllátható, hogy a globális pénzügyi válság ellené-re Magyarországon nemcsak az államháztartásiegyensúlyt helyreállítása a feladat, hanem olyanegyensúlyt kell elérni a globális világ keretei-ben, amely fenntartható fejlõdést eredményez.A mûködõ tõke importjára alapozott exportorien-tált gazdasági növekedés mellett a fejlõdés új haj-tóerõit is meg kell találni. Elsõsorban a hazai kö-zepes és kisvállalkozások számára kedvezõbbés stabilabb gazdasági környezet megteremté-sével lehetne élénkíteni a gazdaságot, bõvíteni afoglalkoztatást. A foglalkoztatási színvonalemelkedése, az eltartott/keresõ arány javulásateremtheti meg a feltételeit a szociális problé-mák orvoslásának.

A fenntartható fejlõdéshez értékváltásra ésolyan mély szerkezeti változásokra van szük-ség, amelyek nem egyszerûen a termelési, pénz-ügyi ágak új struktúráját jelentik, hanem ma-gukba foglalják a gazdasági, elosztási, társadal-mi viszonyok egészét is. Ehhez a feladathozkell meghatározni az állam kiterjedését, funkci-óit. Mindez magába foglalja többek között aszabályozórendszer korszerûsítését, a mûködõversenypiac kereteinek kialakítását, a gazdaságszereplõihez, benne a nagyvállalati körhöz és akis-, közepes vállalati szektorhoz, a civil szférá-hoz való viszonyát.

Intézetünk sem mandátummal, sem kapaci-tásokkal nem rendelkezik ahhoz, hogy egyilyen nagy ívû korszerûsítésre programot dol-gozzon ki. Az azonban a vállalati felmérések-bõl, az ÁSZ ellenõrzéseibõl és saját kutatásunk-

ból is nyilvánvaló, hogy nem ötletszerû változá-sokra van szükség, hanem az állam által vállaltközfeladatok és a gazdaság megnyomorítása nél-kül beszedhetõ közterhek összhangjának hosszútávú megteremtésére. A harmónia kialakításatartalmát tekintve egy politikai (társadalompo-litikai, gazdaságpolitikai stb.) döntéssorozat.Ezek belsõ konzisztenciáját azonban csak a köz-pénzügyi szabályozás olyan továbbfejlesztése ké-pes biztosítani, amely világosan kijelöli és átlép-hetetlenné teszi a fenntartható költségvetés kerete-it. Fenntartható fejlõdés csak e korlátok betar-tásával érhetõ el. Természetesen a fenntarthatófejlõdés különbözõ elemei (például „befogadómunkaerõpiac”, „zöld gazdaság”) között bo-nyolult kölcsönhatások érvényesülnek. Így akormányzás igazi mûvészete annak elérése,hogy e hatások egymást ne gyengítsék, hanemerõsítsék, egy pozitív fejlõdési spirált teremtve.

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZPOLITIKAI JAVASLATOK

Kutatásaink alapján hat olyan terület jelölhetõmeg, amelyek jobb szabályozásával, mûködte-tésével az állam (a közszféra) a leginkább hoz-zá tud járulni a vállalkozások versenyképessé-gének javításához.

A közterhek szabályozása: •mértékének mérséklése, •szerkezetének olyan átalakítása, hogy az

kevésbé gátolja a foglalkoztatást és a ha-zai vállalkozások versenyképességét,

•a szabályozás átláthatóságának javítása,stabilitásának fokozása.

Az államháztartási hiány és az államadós-ság mértékének mérséklése a maastrichti krité-riumoknak megfelelõ szintre.

A politikai (kormányzati döntéshozatalátláthatóságának, konzisztenciájának növelése.

Az oktatási rendszer, ideértve az életen áttartó tanulás keretrendszerét is, eredményessé-gének fokozása.


421

A korrupció visszaszorítása.A K+F-kiadások mértékének növelése,

elsõsorban a vállalkozások ilyen irányú kiadása-inak ösztönzése által. A kiadások szerkezeté-ben nagyobb súlyt kapjanak az innovációt ésannak piacra kerülését elõsegítõ tételek.

Mind a hat területen átfogó intézkedéscso-mag kidolgozására van szükség. Ezek egyes ele-meire vonatkozó javaslatokat számos mûhely-ben megfogalmaztak. Mi néhány szempontotszeretnénk adni ehhez a munkához.

Intézetünk kutatásai és az ÁSZ ellenõrzé-si tapasztalatai alapján azt szeretnénk hangsú-lyozni, hogy a konkrét intézkedések meghoza-tala elõtt szükség van társadalmi, gazdaságiországcélok meghatározására, azaz egy olyanjövõképre, amely közpolitikai, szakpolitikaiösszefüggések, értékek és célok harmonizálthalmazát jelenti.

A következõ lépés az országcélokat és afenntartható fejlõdés követelményeit szemelõtt tartó fejlesztési stratégia kidolgozása. Ittnem egy egyszeri „papírgyártásra” van szükség,hanem a stratégia megalapozását, karbantartá-sát és végrehajtását szolgáló nemzetgazdaságitervezési rendszer létrehozása is.22

Az országcélok és a stratégiák ismeretébencélszerû az állami feladatok tartalmi újragondo-lása, a mainál konkrétabb meghatározása, velükszemben teljesítménykövetelmények meghatá-rozása. E lépéssel – többek között –

•megteremthetõk a költségvetés tiszta, vilá-gos keretei, amelyek forrásigénye átlátható;

•teljesítménymutatókat lehet kialakítani, sezzel javulnak az ellenõrzés és az elszámol-tatás lehetõségei;

•az állami feladatok tisztázása (egyértelmûmeghatározása) javítja a központi kor-mányzat és a helyi önkormányzatok hatás-és feladatkör-elhatárolásának feltételeit;

•a „köz” számára is átláthatóbbá válik az ál-lammûködés, ami erõsíti a politikai bizalmat.A költségvetés makrogazdasági kockáza-

tait elemzõ kutatásaink nyilvánvalóvá tették,

hogy a központi költségvetés egyes elõirányza-tainak drasztikus csökkentése önmagában nemeredményezi az államháztartás egyensúlyánakjavulását. Ha a költségvetési intézmények, azadott elõirányzatból támogatott vállalkozásoknem tudnak alkalmazkodni a forrásszûkítés-hez, akkor a hiány rejtettebb formában (példá-ul halmozódó veszteségként, elhalasztott kifi-zetésekként) benne marad a rendszerben ésmegszüntetése elõbb-utóbb költségvetésikonszolidációt igényel. Az államháztartási hi-ány tartós mérséklése ezért a költségvetési terve-zési rendszer megalapozottabbá, korszerûbbé té-telét igényli. Az elõretekintõ költségvetés és azerre épülõ programfinanszírozás magában hor-dozza a feladatok és források jobb összhangjamegteremtésének lehetõségét. Ez pedig nemcsaka „kisebb vagy nagyobb államháztartás” kér-dését teszi a cselekvési forgatókönyv-választáskontextusában értelmezhetõvé, hanem a költ-ségvetési tervezés, gazdálkodás mai átlátható-sági és elszámoltathatósági gondjainak oldásátis segíti.

Az oktatási rendszer eredményesebbé té-tele kapcsán mindenekelõtt azt a problémátszeretnénk kiemelni, hogy a fiatalok jelentõsrésze a munkaerõpiacra hasznosítható ismere-tek és kompetenciák nélkül lép ki, morzsolódikle a közoktatási rendszerbõl. Esetükben azon-ban nemcsak foglalkoztathatósági, hanem ké-pezhetõségi problémáról is szó van, azaz azok-kal a kompetenciákkal sem rendelkeznek, ame-lyekre építve felnõttkorukban szakképzettsé-get szerezhetnének. Ennek ellenére felnõttkép-zési rendszerünk a (szak)képzettség megadásárafókuszál, és kevés figyelmet szentel arra, hogy ahátrányos helyzetû személyek megszerezzék a ké-pezhetõséghez és a foglalkoztathatósághoz szüksé-ges kompetenciákat. E téren alapvetõ irányvál-tásra lenne szükség.

A K+F-szabályozás korszerûsítését szol-gáló átfogó cselekvési programba kutatásainkalapján többek között a következõ intézkedé-seket javasoljuk beépíteni:


422

•összehangolt technológia- és kutatáspoliti-ka kidolgozása;

•a K+F állami finanszírozásának növelése; •a felsõfokú intézmények és a kutatóintéze-

tek minõsítésében kapjanak kitüntetettszerepet a K+F-ben elért s az innovációsfolyamatban hasznosítható eredmények;

•a tudásteremtés és -áramlás eredményessé-gének érdekében a mobilitás erõsítése a tu-dományos munkaerõ piacán;

•a pályázati és a támogatási rendszerhezkapcsolódó, az intézményi-vállalkozóimagtartást torzító és költséges bürokráciamegszüntetése és hatékony adminisztrációkialakítása.A korrupció elleni küzdelemben a köz-

igazgatási és társadalmi szemléletváltást szolgá-ló eszköz az integritásszempontú megközelí-tés. A köztisztviselõkre akkor jellemzõ az in-tegritás, ha tiszteletben tartják a jó közigazga-tás értékeit és normáit. Az integritásszemléletszerint a köztisztviselõknek törekedniük kellarra, hogy a rájuk ruházott felelõsséggel, vala-mint a rendelkezésükre álló hatalommal, infor-mációval és forrásokkal az emberek javára, illet-ve az általuk szolgált közérdekre figyelemmeléljenek, és helyesen járjanak el mind munkatár-saikkal, mind másokkal szemben. A korrupció

visszaszorítása területén élenjáró országokban,így Hollandiában is a közigazgatásban elsõsor-ban az integritás erõsítésével harcolnak a korrup-ció ellen. E tapasztalatok átvétele érdekében In-tézetünk együttmûködött a holland számvevõ-szék szakembereivel és kidolgozott egy olyanmódszert, amelynek segítségével a korrupcióskockázatok a közszférában feltérképezhetõk.23

E munka folytatása és gyakorlati megvalósításaérdekében európai uniós támogatásból indítottel az ÁSZ egy integritásmegközelítésû korrup-cióellenes projektet.24 Célszerû lenne, ha e pro-jektre alapozva a magyar közigazgatásban egykultúraváltási folyamat indulna el, amelynekközéppontjában a közszolgálat pozitív értékei-nek kibontakoztatása állna.

Valamennyi intézkedés meghozatala soránkiemelt figyelmet szükséges szentelni az intézke-déseknek a mikro-, a kis- és a közepes méretû vál-lalkozásokra gyakorolt hatására. Kutatásaink ar-ról gyõztek meg, hogy kkv-szektor fejlõdésé-nek ütemét elsõsorban nem az befolyásolja,hogy léteznek-e az idetartozó vállalatokra elkü-lönített támogatások, hanem az, hogy a szabá-lyozókörnyezet egésze és ezen belül az egyesszabályok figyelembe veszik-e a mikro-, a kis-és a közepes vállalkozások speciális igényeit, il-letve a környezet egésze vállalkozásbarát-e.

JEGYZETEK

1 Az intézet elnevezése 2001 és 2008 között ÁSZFejlesztési és Módszertani Intézet (FEMI) volt.

2 A közszféra és a gazdaság versenyképessége, ÁSZFEMI Budapest, 2007 A közszféra és a gazdaság ver-senyképessége – empirikus eredmények és tanulsá-gok ÁSZKUT, 2010

3 Lásd errõl részletesen Báger G. – Pulay Gy.: Közpo-litikai javaslatok, In: A közszféra és a gazdaság ver-senyképessége – empirikus eredmények és tanulsá-gok ÁSZKUT, 2010, 154–167. oldal

4 Az International Management Development (IMD,Nemzetközi Menedzsment-fejlesztési Intézet) Ver-senyképességi Központja 331 versenyképességi indi-

kátor felhasználásával elemzi és rangsorolja 55, 2009-tõl 57 fejlett és fejlõdõ ország versenyképességi telje-sítményét.

5 A Globális Versenyképesség Index (GCI) rangsorá-nak alapját egyrészt standard makrogazdasági-társa-dalmi statisztikák, másrészt egy minden országbanazonos módszertan szerint készült felmérés adataiképezik

6 A 2009. évi költségvetés makrogazdasági kockázatai-nak elemzése, FEMI, 2008

7 Forrás: A Válság hatása a munkaerõpiacra, KSH,2010, 13. oldal


423

8 A foglalkoztatás elõsegítéséhez adható különbözõtámogatások, szolgáltatások, programok.

9 Forrás: A Válság hatása a munkaerõpiacra, KSH,2010, 27. oldal

10 A tapasztalat az, hogy e foglalkoztatási formáknál afoglalkoztató a támogatás megszûnését követõen arésztvevõk egy százalékát sem tudja tartósan foglal-koztatni.

11 A felnõttképzési rendszerek hatékonysága nemzet-közi összehasonlításban, ÁSZKUT, 2009

12 A kutatástól az innovációig – a K+F-tevékenységhelyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási ösz-szefüggése Magyarországon, FEMI, 2005, és A tu-dásalapú gazdaság és társadalom, FEMI, 2008

13 Az állam célszerû gazdasági szerepvállalása a XXI. szá-zad elejének globális gazdaságában, ÁSZKUT, 2009

14 Báger G. – Pulay Gy. – Vigvári A.: A magyar állam-mûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásá-nak irányai, Pénzügyi Szemle, 2010. 2. szám,217–243. oldal

15 A hivatkozott tanulmánynak ezt a részét bõveb-ben ismertetjük dr. Báger Gusztávval közösen írtcikkünkben: Világpiaci integrálódás hazai felzár-kózás nélkül, Polgári Szemle, 2010. 1. szám, 6–21.oldal

16 2008-ban a 100 százalékban belföldi tulajdonban lé-võ vállalkozások egy foglalkoztatottra vetítve 3800forint adókedvezményt vették igénybe, szemben alegalább 50 százalékban külföldi tulajdonban lévõvállalkozások által igénybe vett 88 700 forint/fõösszeggel. Forrás: a 2009. május 31-én társaságiadó-bevallásra kötelezett vállalkozások adataiból a Pénz-ügyminisztérium által végzett számítás.

17 A KSH Magyarország nemzeti számlái 2006–2007címû kiadvány 68. oldala adatai alapján végzett sajátszámítás szerint 2007-ben a vállalatok által termeltbruttó hozzáadott érték 46,7 százalékát állítottákelõ külföldi tulajdonban lévõ vállalatok.

18 Az elmúlt másfél évszázadban a világgazdaságbanmeghatározó volt a külkereskedelmi nyitottság nö-vekedése. 1870-ben az export GDP-hez mért arányaa világ egészét tekintve 4,6 százalék volt. A XX. szá-zad végére a világ összevont export/GDP-mutatója17,2 százalék lett. A XX. század végétõl a 2008-bankialakult világválságig tartó szakaszban a termelés ésa világkereskedelem bemutatott történelmi trendjetovább folytatódott.

19 Forrás: KSH, Makrogazdaság, 2008–2009

20 European Commission. Five years of an enlargedEU-Economic achievements and challenges,European Economy, 2009/1., Idézi Vida Krisztina(2009)

21 A magas elvonások a belföldi tulajdonú vállalko-zásokat érzékenyebben érintik. A Pénzügymi-nisztérium számítása szerint 2008-ban a hazai tu-lajdonú cégek a megtermelt hozzáadott érték 36százalékát, a legalább többségi külföldi tulajdon-ban lévõ cégek 29 százalékát fizették be az állam-háztartásba.

22 Lásd errõl részletesen Báger Gusztávnak a PénzügyiSzemle e számában közölt cikkét

23 Korrupciós kockázatok feltérképezése a magyarközszférában, ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Inté-zet, Budapest, 2008. (szerzõk: Báger Gusztávval,Korbuly Andrea, Pulay Gyula)

24 Korrupciós kockázatok feltérképezése – integritásalapú közigazgatási kultúra elterjesztése címmel


424

KORS

ZERÛ

TER

VEZÉ

SI R

ENDS

ZER

– ER

ÕS É

S HA

TÉKO

NY Á

LLAM

ttt

A

Báger Gusztáv

A nemzetgazdasági tervezésmegújításának koncepciója

Az Állami Számvevõszék (ÁSZ) ellenõrzései éskutatóintézetének elemzései alapján az a vélemé-nyünk, hogy Magyarországon nincs olyan megfe-lelõ nemzetgazdasági tervezés, amelynek segítsé-gével sokoldalú válaszokat lehet adni a globális ésaz EU-felzárkózással járó kihívásokra. Ezért egyolyan tanulmány elkészítését tûztük ki célul,amely négy alapelv alapján tesz javaslatot a terve-zés megújításának koncepciójára. Ezek: a tervezéslogikai rendszerének kialakításához szükséges fel-tételek megteremtése; a hazai tervezés oldaláról ajobb szinkronitás létrehozása az EU tervezési ésdöntéshozatali ciklusával; a széttagolt tervezésitevékenységek helyett nemzetgazdasági tervezésirendszer kidolgozása, illetve a feltételek megte-remtése a nyitott és transzparens, sokoldalúan el-lenõrzött tervezési rendszerhez, valamint ebben acivil szféra képviselõinek aktív szerepvállalásá-hoz. A cikk ismerteti a koncepció megvalósításaérdekében javasolt cselekvések fõbb irányait is.

Az Állami Számvevõszék ellenõrzései soránés kutatóintézete programjaiban évek óta ki-emelt figyelmet fordít az állami szerepvállalásúj tendenciáira, a befolyásoló tényezõk vizsgá-latára és az állami funkciók, feladatok végrehaj-tására. Ennek egyik példája az államháztartásreformjára kidolgozott közpénzügyi téziseinkközzététele 2007-ben, másik példája Az államcélszerû gazdasági szerepvállalása a XXI. század

elejének globális gazdaságában címû tanulmány2009-ben. Tevékenységünk azonban nemcsakaz államháztartásra irányul, hanem a reálgazda-sági folyamatok egészére és jórészt a társadalmifolyamatokra is.

Ennek során egyre jobban erõsödik az a vé-leményünk, hogy Magyarországon nincs olyanmegfelelõ tervezés, amelynek segítségével sokolda-lú válaszokat tudnánk adni a globális, az EU-felzárkózással és a szociális védõháló megerõsíté-sével járó kihívásokra. Ezért egy olyan tanul-mány elkészítését tûztük ki célul, amely bemu-tatja néhány ország legjobb gyakorlatait, össze-foglalja a tervezési rendszer megújítása szüksé-gességének okait és ennek, valamint az új nem-zetközi környezeti, európai integrációs és hazaifejlõdési kihívások, továbbá a hazai gyakorlatelemzése alapján koncepciószíntû javaslatot tesza tervezés alapelveire, lehetséges struktúrájára úgyországos, mint önkormányzati és regionális (terü-leti) szinten.

Az ÁSZ 2010. évi ellenõrzési tervében 2010-ben induló és 2011-re áthúzódó feladatkéntszerepel A központi költségvetési tervezési rend-szer mûködésének ellenõrzése címû vizsgálat.Kutatásunkkal ehhez az ellenõrzéshez is sze-retnénk tudományos hátteret (információkat,nemzetközi összehasonlításokat, elemzéseket,hipotéziseket) biztosítani.


425

NÉHÁNY NEMZETKÖZI „LEGJOBB GYAKORLAT”

Kívánatos lenne, ha hazánkban is – a fejlett piac-gazdaságokhoz hasonlóan – a gazdaságirányí-tásban is elterjednének a menedzsmenttudo-mányok módszerei és technikái. Az utóbbiévekben gyakran megrótták, aki a terv, tervezésszót használta. Pedig a prosperáló országok si-kere fejlett tervezési kultúrájukból is fakadt.Az információ-reprezentáció, vagyis a terv-ter-vezés fogalmait, technikáit szabatosan használ-ják, mert rendezõ erejük és hasznuk sokszoro-san igazolódott (a hazai gyakorlat megtévesztõ,mert ahány ember, annyi a terminuszkészlet,tele következetlenséggel). Tudják, mi a különb-ség a cél és a program között. Nincsenek part-talan hitviták arról, hogy melyik kell inkább: aprogram, a projekt, a terv, a prognózis vagy aprekoncepció.1 Az sem fordulhat elõ, hogy el-sõsorban listarendbe szedett költségvetési ka-tegóriákat használnak az elõrelátás kizárólagoskifejezéséhez. Nem a pénzforgalmak az elsõd-leges meghatározók, hanem a természeti, a hu-mán és a mûvi szféra világában megoldottkonkrét problémák és megtestesíthetõ eredmé-nyek; e naturális szférákhoz igazítják a pénz-ügyi szférát. A stratégiaeszmét is ebben a kon-textusban lehet helyesen értelmezni. Nem ön-magában és nem is mint valamiféle „jolly jokerfogalmat”. Inkább egy kontextus összefüggése-iben. Eszerint akkor, ha elõreláthatóan tudunkbefolyásolni valamilyen jelenségszférát, akkor akövetkezõ rendezõ eszmék kiérlelõdése tapasz-talható.

Jövõképet csak akkor alakítanak, ha viszony-lag tiszta képük van a mindenkori jelen helyzet-rõl, így arról is, mit kívánatos változtatni, és mihagyható változatlanul. A változás eredményétrendszerint többféle stratégia szerint lehet meg-valósítani, amelyek mindegyikéhez reális idõzí-tések is tartoznak. Általában politikai álláspontkérdése, milyen jövõt gondolnak el, s ahhozmilyen stratégiát választanak.

Nyugat-Európában elsõsorban a középtávú –három-ötéves – elõrelátást tartják megfelelõnek.Ez a középtávú problémakép, jövõképterv azalapja az idõtávon belüli egy-egy éves kormány-zati költségvetésnek is (különösen Dániában,Németországban, Spanyolországban, Írország-ban, Hollandiában). Van, ahol a középtávú ter-vet és az éves költségvetéseket egyetlen szerve-zet, rendszerint a Pénzügyminisztérium készítiel, így Spanyolországban, Írországban, Norvé-giában és Finnországban. Németországban,Hollandiában, Dániában e kétféle munkát más-más szervezetek végzik, de a két munkát jól ko-ordinálják.

Az ilyen munkákat megelõzõen általábangazdaságpolitikai prioritásokat – célokat és hoz-zájuk választott stratégiákat – állapítanak meg.Ilyen például Franciaország, Írország és Hol-landia. Ezek a jövõképbõl kiemelt kulcstárgy-körök az alapjai a társadalmi partnerek és a kor-mány közti tárgyalásoknak. Írországban még aberuházásokat is ennek megfelelõen alakítják.

A közelmúlt tapasztalatai alapján általábanelégedettek az ilyen kiemelt tárgykörû jövõké-pekkel (például Írországban, Spanyolországbanés az egyesítés elõtt Németországban). MégHollandia esetében is, ahol – az ország nagyfokúnyitottságából adódóan – nagymértékben érvé-nyesül a külsõ tényezõk hatása. Finnország javí-totta a jövõképek minõségét azzal, hogy sikerültellensúlyoznia a Szovjetunió felbomlásából faka-dó 1991–1992. évi kedvezõtlen hatásokat.

A gyakorlatban a középtávú jövõképeket ahosszú távú jövõképpel is összehangolják, mintpéldául Franciaországban, Hollandiában, Nor-végiában és Németországban. A hosszú távújövõképek többsége célkijelölõ típusú és kidol-gozásukban széles körû a társadalmi és szakér-tõi részvétel.

A többi országra is jellemzõ, de különösentanulságos a norvég és a finn gyakorlat. Õkúgynevezett értéket teremtõ tevékenységbengondolkodnak. A f

Documents

· Tartalom SZÁMVEVÕSZÉKI KONFERENCIA – Közpolitikai kihívások az új évtizedben Közpolitikai kihívások az új évtizedben