Upload
others
View
0
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
2
Tartalomjegyzék
I. Velkám (ismét) 3
I.1. Hogyan használd ezt a jegyzetet? 3
II. Népszokások 4
II.2. A népszokásokról általában 4
II.3. A szokásfajták 5
III. Az évkezdő népszokások 6
III.1. Az évkezdés időpontja 6
III.2. Újév napja. Az analógia 6
IV. A regölés 7
IV.1. Eredet és elnevezés 7
IV.2. A regölés időpontja 7
IV.3. A szokás tartalma és felépítése 8
V. Betlehemes 9
V.1. A szokás és az elnevezés 9
V.2. A népszokás forrásai 9
V.3. A szokás felépítése. A jelenetek 9
V.4. A betlehemes dallamai 9
VI. A népballadák 10
VI.1. A ballada fogalma, elnevezés 10
VI.2. A ballada szereplői és főbb témái 11
VI.3. A balladák „gondolkodásmódja” 12
VII. A népdal útja 13
VII.1. Népzene – műzene 13
VII.2. A népdalgyűjtés 14
VII.3. Az autentikus népdal 16
VII.4. Népdalfeldolgozások 16
VII.5. Világzene 17
VIII. Zárásképpen 17
2., javított kiadás
Kézirat gyanánt
2011
3
Nép+ II.
I. Velkám (ismét)
Ismét vagy nem ismét1, de köszöntés mindazoknak, akik kézbe
veszik e sorokat testük-lelkük javára, elméjük és intelligenciájuk
pallérozása végett. Csak úgy emlékeztetőképpen: az év elején
felírtuk a nagy címet, hogy „NÉP+ZENE”, és valóban, az első bő
félévben ez a két nagy témakör határozza meg az órák anyagát.
Azért „ZENE”, mert van benne egy halom tudnivaló, mely ahhoz
kell, hogy értsük is a zenét, ne csak halljuk. Azért „NÉP”, mivel a
másik nagy témakör mindenféle népek zenéje, művészete, dalai,
főképp persze a miénk, hisz azt értjük a legjobban.
Miképp a ZENÉ-t taglaló kiadványunk, ez is vegyes
stílusban íródott: néhol részletezőbb, máshol inkább egy
jegyzethez hasonlít. A lényeges rész mindig a főszövegben
található (azaz itt). A lényeg kihámozását többféle módon is segíti
a jegyzet: kiemelés, bekezdések, félkövér írásmód, valamint a
lábjegyzeti részben található ikonok2.
I.1. Hogyan használd ezt a jegyzetet?
A jegyzet azért született, hogy segítse az órai anyagok
megértését, hiányzás esetén a pótlást, valamint a dolgozatokra és
témazárókra való készülést.
Mit nem kell a jegyzettel csinálni? Három NEM:
� NEM kell megijedni és hőzöngeni, hogy milyen hosszú a
jegyzet, mert
� NEM kell szó szerint mindent megtanulni,
� viszont NEM ELÉG egyszer-kétszer az egészet elolvasni
a dolgozat előtti estén.
Mit kell akkor a jegyzettel csinálni? Három IGEN:
� 1. Ha egy anyagrész nem tiszta, hiányzik – az adott
fejezetet alaposan elolvasni, megérteni.
� 2. A megértés után a lényeget kikeresni belőle – ebben
segít az összefoglaló.
� 3. Csakis a lényeget kijegyzetelni és megtanulni.2
1 függ ez ugye attól, hogy már átrágtad-e magad a másik nagysikerű opuszokon (=Összetevők I-II. A nagy receptkönyv)
2 Jelmagyarázat (copy-paste az Összetevőkből)
valami plusz duma, ami azért hasznos,
még ha nem is kérdezi a tanár szóról szóra (sokszor ez a legizgibb/legviccesebb)
és = lényeges és fontos
egyéb hasznos megjegyzés
érdemes meghall-gatni (itt általában egy
link következik, ugyanis nem kezd el muzsikálni ez az egyébként minden tekintetben csodás jegyzet)
MAGOLNI LEHET, DE NEM ÉRDEMES. MEGÉRTENI ÉS TANULNI ANNÁL INKÁBB.
4
II. Népszokások
II.2. A népszokásokról általában
Első kérdés: mi egyáltalán a népszokás? Kézenfekvő lenne
valami olyasfajta válasz, mint: „amit a nép szokott csinálni” vagy
„amit a nép tesz az ünnepekkor” és hasonlók. Valóban, mindkét
válaszban van igazság. Kicsit tudományosabban és precízebben
megfogalmazva a népszokás nem más a szokásokat megtartók
számára, mint az ünnepek és hétköznapok kerete.
Ezalatt annyit kell érteni, hogy gyakran a népszokások adják
a „hogyan”-t a „mi”-hez. Egy példa: minden kultúrában kiemelkedő
alkalom egy nő és egy férfi közös életének kezdete, a
házasságkötés. A tartalom többé-kevésbé ugyanaz: szövetséget
kötnek, egymáséi lesznek, ajándékokat kapnak és így tovább.
Azonban a házasságkötés módja nemhogy országonként, hanem
akár falvanként is lehet különböző a szokásoknak megfelelően. (lásd
1-3. kép)
A népszokás nem csak keretet ad egy közösség élete
számára, hanem szabályozza is azt. Sok szokás vonatkozik arra,
hogy mit illik és mit nem az adott közösségen belül (az az
illemtan, másszóval etikett). A népszokások rendszere etikai, azaz
erkölcsi kódex is: mi a jó és mi a rossz cselekedet. Végül sok
szokás törvényként is funkcionál: például az öröklés kérdése, a
büntetés nagysága és esetei gyakran függenek egy közösség
szokásrendszerétől.
A népszokás művészet is: a költészet, a színjátszás, a zene
és a képzőművészetek számos szokáshoz szorosan kapcsolódnak.
Végül a népszokások rengeteg mágikus vonást mutatnak
fel: a babonás elemek, a különböző varázslatok és a vallási
szertartások néhol eredeti, máshol átformált részletei átszövik a
legtöbb szokást1. A húsvéti locsolásban a víz, mely a
kereszténységben is fontos szerepet tölt be, a romlatlanság, a
tisztaság szimbóluma, a tojás a termékenységé.
A népszokás gyakorta erősebb, mint a józan ész vagy akár
az írott törvény: sok helyütt a szokás szerint olyanok is fényűző
lakodalmat tartanak, akik ezt nem engedhetnék meg anyagai
1. kép - egy hindu pár
2. kép - japán esküvő
3. kép - kínai esküvő
4. kép - afrikai maszk
1 „A kelesztett kenyér
Magyarországon – és Közép-Európában – néhány száz
5
helyzetüknél fogva, így hosszú időre adósságokba verik magukat.
Nem egy mágikus szertartást pedig tiltott az egyházi törvény. Ilyen
szertartások leginkább az élethez-halálhoz, gyógyításhoz és
termékenységhez kapcsolódtak. Ezeket sokáig mindenfajta tiltás
ellenére is űzték.
II.3. A szokásfajták
A szokásokat a következőképpen lehet csoportosítani aszerint,
hogy az élet mely területéhez tartoznak:
� naptári év ünnepei
� pl. locsolás, betlehemezés, karácsony
� az emberi élet eseményei
� pl. lakodalom, halotti tor
� munkaalkalmak
� pl. aratóünnep, Márton-nap
� társadalmi és jogszokások
� pl. öröklés, erkölcsi ítélkezés
Ezenkívül még sok más szempont szerint is fel lehet osztani a
szokásokat. Aszerint például, hogy mennyire feltűnőek: egy
babonás, tiltott szokást természetesen nem a falu főterén
műveltek, hanem sunyiban, mindenkitől távol. Egy esküvőt pedig
nehéz lenne elrejteni a falu színe elől, de hát pont az volt a cél,
hogy minél többen lássák, legyenek tanúi az eseménynek.2
éves múltra tekint vissza. A készítésével kapcsolatos szabályok, a sütést kísérő mágia szinte törvényszerűen egészítette ki a mindennapi gyakorlat hiányosságait: kezdetben a kenyérélesztési eljárások sikere nagymértékben függött a külső körülményektől. Ezt a „kezdeti” bizonytalanságot még a mai hiedelmek is tükrözik. A sütés tilalmainak egy része a sütés időpontját szabályozza. A pénteki, de különösen a nagypénteki tilalmat még a közelmúltban is betartották. Ebben fontos szerepe volt a tilalmak ellen
vétőket fenyegető szankcióknak: ezek szerint a pénteki
kenyér „véres” lesz, sír a kemencében, kővé válik. Tabumondák is szóltak a pénteki sütőkről. Emellett a pénteki és nagypénteki tilalom ellenére sütött kenyér mágikus tárgy, kvázi-áldozati cselekmények eszköze volt: vízbefúlt keresésére, tűzvész, jégeső elhárítására, tolvaj kézre kerítésére használták. Tilalmas volt a kedd is; az év jeles napjai közül pedig elsősorban Luca és Borbála napja, halottak napja, úrnapja, néhol karácsony böjtje (dec. 24.).”
Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi
vallásosság. Mágia 2 további szempont lehet még, hogy ki műveli a szokást (nem, életkor, foglalkozás), illetve hogy melyik területen, milyen vallású népcsoporthoz tartozik
6
III. Az évkezdő népszokások
III.1. Az évkezdés időpontja
Az ~ természetesen a téli időszakhoz kapcsolódnak. A probléma
nem itt van, hanem ott, hogy mikor kezdődik az év. Január
elsején! – mondja kórusban magával a nyájas olvasó. Hát csak
hiszi a piszi. Ugyanis sokáig nem volt ennyire egyértelmű, hogy az
év január első napjával kezdődik. Olyannyira, hogy az évkezdő
népszokások ezért magyar területen december 13-tól (Luca
napja) egészen vízkeresztig (január 6.) tartottak.
Miért is e nagy kavar? Egyrészt a naptárreformok miatt1,
másrészt azért, mert nem mindig január elsejével kezdődött az
év. Kezdetben az őszi-tavaszi legelőváltáshoz csatlakoztatták az
évkezdést, majd pedig karácsony napjához (dec. 25.), később
újévhez (jan.1.), aztán meg ehhez is, ahhoz is.
III.2. Újév napja. Az analógia
Számos szokást ismerünk, mely az év utolsó napjához és újév
napjához kapcsolódik. Egyrészt az óévet elbúcsúztatták,
Erdélyben például kiharangozták, a szászok pedig tüzes kereket
gyújtottak, melyet legurítottak a domboldalon, így kötve össze az
ót- az újévvel.
Újév napjához még több hiedelem csatlakozik. Sokat
közülük analogikusan végeztek: úgy tartották ugyanis, hogy amint
az év első napja történik, annak analógiájára (azaz
hasonlatosságára) történik az év többi napja: „Így például semmit
sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész
évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a
veszekedéstől, házi viszálykodástól. (…) Sok vidéken rétest
sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet,
mint a rétestészta. )”2
Emellett jósoltak az év többi napját illetőleg: időjárást,
szerelmet - azaz párokat és házasulandókat.
1 A rómaiak kezdetben tíz- hónapos Hold-naptárt
használtak, mely 295 napos volt. Ezt aztán két hónappal kiegészítették, így az év 355 napból állt. Hogy ezt a különbséget is eltüntessék, kétévente február 23. és 24. között beiktattak még egy teljes hónapot. De mivel nem
voltak teljesen következetesek (sokszor azért, hogy
egy-egy konzul hivatali ideje meghosz-szabbodjék), Julius Caesar idejére már 90 nap különbség adódott a naptár és a csillagászati év között. Ezért ő i.e. 47-ben elrendeli a naptárreformot, és beiktatja a négy-évenkénti szökőévet. Ezenkívül az 5. hónapot (márciussal kezdték akkor az évet) átnevezte a saját nevére, Juliusra. Igen ám, de ez a naptár így 11 perc eltérésben volt évente a Föld keringéséhez képest, mely 128 év alatt egy teljes napot adott ki. Ráadásul Augustus Caesar sem volt rest, és ő is átnevezte az egyik hónapot a becses nevére, ez a Juliust követő hónap volt, mely így lett Augustus. De sajna ez a hónap egy nappal rövidebb volt eredetileg, mint Julius, ezért a császár elvett az amúgy is hátrányos helyzetű februártól egy napot, és így az övé is 31 napos lett. Ezt a naptárt XIII. Gergely pápa
reformálta meg, behozva a 10 napos
eltérést, és „beállította” a szökőéveket is, mely rendszernek köszönhetően legközelebb csak 4782 körül kell korrigálni a naptárunkat. 2 http://www.unnep. mentha.hu/januar.htm (2009.02.08.)
7
IV. A regölés
IV.1. Eredet és elnevezés
Az egyik ilyen évkezdő szokásunk a regölés. A nevének eredete
nem teljesen egyértelmű, a nyelvtudomány szerint a finnugor
„reg” szócska, mely „révületet”, „extázist” jelent, így utal a
sámánvilágra1, mely erősen hatott e szokás és sok más magyar
szokás alakulására.
IV.2. A regölés időpontja
December 26-tól, Szent István napjától egészen a karácsonyi
ünnepkör végéig, vízkeresztig regöltek. Na, a Szent István az
nem az a Szent István, aki elsőként beugrik, a mi honalapító
királyunk, mert őt augusztus 20-án ünneplik ( tűzijáték meg egész
napos népünnepély), hanem ez a Szent István a keresztény egyház
első vértanúja. De persze nem csak a hetedikes trefortosok
keverik össze a két történelmi alakot, hanem már a nép fiai is így
tettek, akik szépen belevették István királyt is a szövegbe, bár
semmi köze se a regöléshez, se annak időpontjához. Íme egy
részlet a szövegből:
„nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái”
A regölés másik végpontja vízkereszt ünnepe. Ez az
ünnep egy hármas ünnep, mely három ünnepet - ha nem is egy
napon - de vízkereszt napjának közelében ünneplik. A három
esemény a következő:
� Jézus megkeresztelkedése a Jordánban („szózat
hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, őt
hallgassátok!” vagy valahogy így van a Bibliában)
� a három királyok látogatása (Gáspár-Menyhért-Boldizsár
= Jézus imádása)
� a kánai menyegző (Jézus első csodatétele, ahol a vizet
borrá változtatja)
Az összekötő kapocs e három ünnep között, hogy mindhárom
Jézus istenségének megnyilvánulására emlékeztet.2
1 A sámánnak a feladata egy közösségben a földi világ összekötése a transzcen-dens világgal, azaz az e világon túl lévő létezőkkel. Ezt természetesen nem lehet csak úgy hétköznapi módon megtenni, a találkozáshoz megfelelő tudatállapotba kell kerülniük, ez a transzba esés állapota. Hogy ezt mivel érik el (tánc, zene vagy más tudatmódosító szerek), az az adott kultúrától függ.
6. kép - Mexikói sámánnő
2 az ünnep neve görögül epifánia (επιφάνεια), ami
annyit tesz, mint „megjelenés” – méghozzá Jézus
istenségének megjelenése az emberek előtt
5. kép - Szent István vértanú megkövezése a kölni dóm egyik üvegablakán, ami persze nem ott történt, hanem Jeruzsálemben, úgy Kr. u. 40 körül
8
IV.3. A szokás tartalma és felépítése
A regölés is, mint a legtöbb évkezdő szokás, tele van
jókívánsággal (lásd analógia), emellett termékenységet kívánnak a
ház állatainak, sok terményt a gazdának. Végül egy fiút és egy
lányt is „összeregölnek” a szokás során. A szokás úgy zajlik, hogy
néhány férfi és fiú házról-házra jár a helységben, énekelve
regölnek a családoknak, majd pedig adományokat kérve és kapva
továbbállnak.
A szöveg a következőképpen épül fel:
� bevezető: István király és a Csodaszarvas
megemlítése3
� jókívánságok
� összeregölés
� ajándékkérés
A versszakok végén refrénszerűen visszatér a következő szöveg:
„Hej regő-rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen.” Egyébként
ez a repetitív, azaz ismétlődő jelleg is a sámánvilágra utal.
És ha már a Csodaszarvasnál tartunk: Van egy Bartók-mű,
a Cantata Profana, mely román népi gyűjtés alapján íródott,
Bartók fordításában. A szöveg kilenc fiúról szól, akik addig
vadásznak az erdőben, míg csodaszarvassá változnak, és többé
nem térnek vissza apjukhoz, hisz „az ő szájuk többé nem iszik
pohárból, csak hűvös forrásból.” Lehet, hogy ez a mondat ihlethette
a Királyhágó téri Cantata Profana kút alkotóját, Marton Lászlót:
7. kép - Regölők. Korniss Péter fotója
3 a Csodaszarvas több, nem csak európai nép jelképe, talán a téli égbolt csillagképe lehetett, ezért oly elterjedt a népi hitvilágban:
„Széken ül a gazda, Ezer forint az oldalán; Fele szegény regölőké, Fele a gazdáé. Haj, regő, rejtem! Azt is megadhatja Az a nagy Úristen. Itt tudunk egy leányt, Kinek neve Julcsa; Amott tudunk egy legényt, Kinek neve Pista. Isten meg se mentse, Kebelébe rejtse! Kert felé keritse, Utca felöl behajtsa, Párna alá szorítsa; Úgy siktassa, rékassa, Mint a koca malacát, De még annál is jobban! Haj, regő, rejtem! Azt is megadhatja Az a nagy Úristen.” részlet egy regölőszövegből (Miháld, Somogy megye)
9
V. Betlehemes
V.1. A szokás és az elnevezés
Az egyik legismertebb évkezdő népszokás a betlehemes. A
szokás abból áll, hogy a településen egy kis jászolt vagy
templomot körbehurcolva a betlehemezők eljátsszák Jézus
születésének történetét. Két formája van: van, ahol élő
emberek a szereplők, máshol elbábozzák a történetet.
A betlehemes elnevezése rendkívüli módon onnan ered,
hogy a Jézuska bizony Betlehemben született, emlékszel:
pásztorok, istálló, tehénke, szamárka, angyalka, királyok és így
tovább…
V.2. A népszokás forrásai
� egyházi eredet – leginkább a biblia, azon belül is az
evangéliumok, mert ugye azok foglalkoznak Jézus életével
� középkori misztériumjátékok – a misztérium = titok,
szóval szent sztorik színjátéknak szabva1
� diákköszöntők – gyakran latin nyelvű énekek, melyeket
furcsa mód a diákok daloltak drága doctoraik (≠ doktor,
hanem tanár!!!) dicséreteként
V.3. A szokás felépítése. A jelenetek
� bevezetés/köszöntés
� jelenetek:
o szálláskeresés: gazdag-szegény ellentét
o pásztorok a mezőn – vicceskedés2
o angyal, születés hírüladása, látogatás
o + Heródes, napkeleti bölcsek jelenete 3
� befejezés: szereplők jutalmazása, jókívánságok, elköszönés
V.4. A betlehemes dallamai
Több zenei forrásból táplálkozik a betlehemes szokása. Ezek:
� középkori – leginkább egyházi eredetű dallamok
� XVI-XVII. századi műzenei (= nem népzene)
dallamok, melyeket tehát komponáltak
� különböző táncdallamok
8. kép - A betlehemi Születés Temploma belülről
9. kép - és a vele szemben álló Omar-mecset
1 kicsit komolyabb köntösben: kezdetben (= késő középkor kezdetén) a templomban játszott vallásos drámák ezek, melyek aztán kikerülnek a templom elé a térre, és ott nemzeti nyelvűvé váltak, gyakran verses formát öltve 2 leggyakrabban az öreg pásztoron élcelődnek a többiek, lásd az órai betlehemezést
3 Heródes, ahogy a három napkeleti
bölcstől megtudja, hogy új király született, megtudakolja az írástudóktól, hogy hol kell megszületnie a gyermeknek. Búcsúzóul azt mondja a királyoknak, hogy térjenek vissza hozzá, hogy aztán ő is elmehessen imádni az új királyt. Persze egyáltalán nem imádni akarja azt, hanem jól megölni, mert féltette hatalmát az új királytól (bár
10
A kép a debreceni Nemzetközi Betlehemes Találkozón készült,
melyet 2009-ben már 18. alkalommal rendeztek meg.
ekkor már 60 év felett volt – ez elég fura…). Mikor azonban a bölcsek nem térnek vissza hozzá, haragra gerjed, és legyilkoltatja az összes két évnél fiatalabb gyermeket Betlehemben és környékén (azért két évnél, mert a csillag már két éve ott van Betlehem felett). Ezeket a gyerekeket nevezik Aprószenteknek. Heródes egyébként is elég véreskezű uralkodó volt: mikor elrendelte, hogy mindenki esküdjön fel a császárra, a farizeusok megtagadták ezt – ekkor hatezer férfit feszíttetett keresztre Jeruzsálemben. Brrrr…
VI. A népballadák
VI.1. A ballada fogalma, elnevezés
Lazaróni, Szása és a dzsungelben mászó három indián… Hát igen,
valahol ezek a történetek is hasonlítanak a balladákra, nem
véletlenül épp ekkor kerültek terítékre. Hogy is néztek ki? Volt
egy sztorijuk, verses formában íródtak, énekelték őket. A ballada
hivatalosan is majdnem ilyen. Talán egy ponton különbözik csak.
A definíció így szól: ballada = a középkori
parasztság epikai-lírai műfaja. Szedjük szét atomjaira e
mondatot! A „középkori” – tehát kialakulásuk, elterjedésük
ideje a középkor; „parasztság” – tehát elsősorban a
népköltészet termékeiről van most szó, nem pedig ismert vagy
kevésbé ismert költők műveiről; „epikai” – azaz elbeszélő;
„lírai” – azaz verses formájú; „műfaja”.
François Villon: Ballada a senki fiáról Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s lehelletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Fagyos mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra s halántékomra már az ősz feküdt, s így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt. A győztes ég fektette rám a sátrát, a harmattól kék lett a homlokom s így kergettem a Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom. A hegytetőkön órákig pihentem, s megbámultam az izzadt kőtörőt, de a dómok mellett fütyülve mentem, s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt.
11
És akkor rögtön mellé tesszük, hogy leginkább a
romantika (18. század vége + 19. század, pontosítás később)
idején fedezik fel ezeket a balladákat, akkor, amikor amúgy is
nagy erővel a népi dolgok felé fordulnak. És rájönnek, hogy ez
bizony már döfi, annyira, hogy a hivatásos költők elkezdenek
szépen balladákat írni. Műballadákat persze, nem népballadát.
Ilyen költő például itthon Arany János, német területen meg
Goethe és Schiller. A huszadik század meg szépen újra felfedezi
magának, eredeti formájában, lehetőleg minden torzítástól
mentesen a nép művészetét (nem csak a költészetet, hanem
táncot, zenét és általában mindent). Ekkor kerül újra
középpontba a ballada.
Az elnevezés, miképpen a műfaj maga is, nyugat-európai
import (leginkább francia versforma ez): a „ballad” szó
refrénszerű dalformát, elbeszélő dalt takart1. A ballada elnevezést
csak a 18. század folyamán kapja a ma balladaként emlegetett
műfaj. A magyar népköltészet is másképp hívja: „hosszú
ének”, „történet” és „régi ének” elnevezéssel illeti.
VI.2. A ballada szereplői és főbb témái
A népballadák szereplői nem hősök vagy természetfeletti
lények, miként a középkori hősénekekben vagy a még régebbi
mitológiákban, hanem hétköznapi emberek.
A balladák témája éppen ezen emberek hibáiból,
összeütközéseikből adódó tragikus vagy komikus helyzetek. Sok
olyan témát dolgoznak fel a magyar népballadák, melyek egész
Európában elterjedtek.
A legnagyobb téma a szerelem és az egyén joga, mely
ellentétbe kerül a családfő (anyagi) érdekeivel. Ide tartoznak a
következő altémák2:
� a házasság kényszerítése
� tiltott házasság
� a szerelem tiltása, büntetése
� a házasságtörés: büntetés vagy együttérzés (rossz házasság
esetén)
S bár nincs hazám, borom, se feleségem és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha meguntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az őszi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, François Villon, fekve, megáldva és leköpve mindenütt.
Faludy György fordítása
10. kép - Pekárovics Zoltán illusztrációja a Senki fiához
1 a ballada jelentése a „tánc” szóból ered
(ballare = táncolni), és kezdetben valóban a tánczenéhez köthető
2 sok-sok példa található mindegyik
típusra és rengeteg további infó a Magyar Néprajz V. kötetében, mely az interneten is megtalálható: http://mek.niif.hu/02100 /02152/html/05/101.html (persze egyben, sortörés nélkül…)
12
Másik fontos téma a gazdagság kérdése. Ez leginkább két
módon jelenik meg:
� a szegény-gazdag ellentét
� a pénzhez való ragaszkodás – a pénz gonosszá tesz
További témák:
� a harc nem téma (≠ mitológia, mondák) !!!
� a gyilkosság
� betyárballadák (lásd Robin Hood, Viszkis)
� egyéb: vallás, mitológia (pl. Kőmíves Kelemen3)
VI.3. A balladák „gondolkodásmódja”
Mikor olvastuk a balladákat, tapasztaltuk, hogy azokat gyakran
nem úgy fogalmazták, mint egy hétköznapi sztorit, rengeteg
életszerűtlen elem is bekerült a történetbe, miközben a
mondanivaló nagyon is életszagú. Néhol meg megszakadt a film,
és ugrás következett be a cselekménybe. Bizony ám, a balladák
gondolkodásmódja kicsit más, mint a hétköznapoké.
Mielőtt belemennénk
a részletekbe, az a
kérdés, hogy mit
ábrázol az a két rajz,
itt bal felől?
Asszem
mindenki számára egyértelmű, hogy egy férfit és egy nőt látunk a
képen. A túlképzettek még a toilettre is asszociálnak. De a férfi
és a nő annak ellenére egyértelmű, hogy egyáltalán nincsenek
kidolgozva az férfi és a női test részletei, nem egy bizonyos nő
vagy férfi van a képen: annyira van leegyszerűsítve az ábrázolás,
hogy értsük, mit akar ábrázolni. Ilyesfajta módon ábrázol a
ballada is. Ezt úgy mondjuk, hogy a ballada fogalmazásmódja
stilizált: csak a leglényegesebbet fogalmazza meg, azt is
leegyszerűsített módon. További jellemzői e stílusnak, hogy az
ábrázolás nem fényképszerű, nem részletező: és így válik
általános érvényűvé. A balladák emellett a lényegesben reális
(=valós) a többiben akár irreális (=valótlan) módon fogalmaznak4.
3 ez a történet az úgynevezett
építőáldozatnak egy, a balladákban fennmaradt emléke: „az új ház áldozatot követelt”, bár hogy ki és miért, az nem tiszta. Az áldozatot többféle módon hajtották végre: „1. Első éjjel olyan személy alszik az új házban, akinek a haláláért „nem kár”: pl. legöregebb családtag, gyógyíthatatlan beteg, de leggyakrabban kutyát, macskát, tyúkot zártak be első éjjelre a házba. 2. Beköltözéskor állatot ölnek, pl. baromfit nyakaznak le a küszöbön (esetleg vérével körülcsepegtetik a házat). 3. Valamilyen állat vagy állati eredetű termék (tyúk, macska, tojás stb.) befalazása a 20. sz.-ban már igen szórványos, de a régészeti leletek tanúsága szerint régen gyakoribb volt; ma is találni régi falusi házak lebontásakor a falban
ismeretlen tartalmú edényeket, néha állatcsontvázakat.”
Magyar Néprajzi Lexikon
11. kép - A marosvásárhelyi Kultúrpalota festett üvegablakai, melyek
Görög Ilona balladáját ábrázolják, aki a
török elől menekülve a kincseit viszi magával, és a gyermekeit otthagyja az útszélen. 4 a balladában az öngyilkos szeretők sírján, kiket a szülők nem engedtek összeházasodni, két virág nő, és összekapcsolódnak az oltár felett – mikor azokat a
13
Fontos, hogy a balladák azt ábrázolják, ami a tipikus
emberi viselkedésmód, az a lényeges, ami közös az emberekben:
közös magatartásformák, közös lelkiállapot, közös reakciók,
válaszok.
Emellett a balladák szókincsében ott rejlenek a legősibb –
szintén közös – szimbólumok: a kenyér, a bor, a vér.
A balladák súlyát, elképesztő „hatásfokát” a választott
téma, mely a legtöbb ember számára ismerős tragikus vagy épp
helyzetet ír le, a hétköznapi szereplők, akikkel azonosulhat a
hallgató, az ábrázolásmód különlegessége és ősisége mellett az
adja, hogy ezeket énekelve adták elő. Az ének nem csak egy új
horizontot nyit meg az előadáskor: a hosszú szövegek énekelve
lassabban bontakoznak ki, mintha csak elmondanák azokat, így
fokozva a balladák drámaiságát.
gonosz anya levágja, megszólalnak a virágok, és megátkozzák az anyát: a konflikt reális, sajnos van ilyen az életben; a többi azonban nem – egy virág nem nagyon szokott beszélni, Kivéve Lázár Ervin Kővirágát…
VII. A népdal útja
VII.1. Népzene – műzene
Általában illik megválaszolni egy címet, mikor az ember
belekezd az írásba, de legalábbis jó lenne utalni rá valamilyen
szinten, hogy miről is lesz szó, hisz most nem valami irodalmi
szöveget alkotunk, ahol a cím értelme, szerepe esetleg az utolsó
sorokban derül ki, és annál izgalmasabb az olvasnivaló. Mégis,
most még nem lehet választ adni arra az alapkérdésre, hogy
„Honnan, hová és miért kel útra” mármint a népdal, de erre,
ígéret, sor kerül.
Inkább ott kell kezdeni, hogy milyen szerepet töltött be a
népzene régen, és milyet ma. Kis túlzással azt lehet állítani, hogy
a népzene sokáig a falusi lakosság közös zenei anyanyelve volt.
Mondjuk a 20. század közepéig. Persze gyakran keveredett
másfajta zenével, értékesebbel és értéktelenebbel egyaránt, de a
falu lakója mindenesetre megtanulta a dalkincset: közösen
használták a dalaikat1 a megfelelő alkalmakkor.
1 Azért került itt elő a használni ige, mert vannak, akik egészen máshogy értelmezik a népdal fogalmát, mint ahogy mi, úgy a konyhanyelv szintjén. Nekünk az kell, hogy ne legyen szerzője, szájról-szájra terjedjen, szép legyen, régi. Van, aki meg azt mondja, hogy az a lényeg, hogy használja-e egy kisebb-nagyobb közösség, vagy nem. És akkor ez lesz a döntő, nem az összes többi szempont. Így például a németeket egyáltalán nem zavarja, ha tudják a szerzőjét egy dalnak, a döntő, hogy cserébe mindenki ismeri és énekli – akár ma.
14
Ezzel szemben a városok és nagyobb településeken a kulturáltsági
szintjétől függően régóta a műzene, azaz a megkomponált zene
uralkodik. Olyannyira, hogy a 20. század elejére már egyáltalán
nem ismerik a „parasztzenét”, lenézik azt, és a saját zenéjüket
tartják egyedül értékesnek.
És éppen ezért a falu közössége - mely hasonulni akar a
kisvárosok középnemesi rétegéhez - átveszi a gyakorta
értéktelenebb műzenét2, és elfelejti saját igazi dalkincsét3. Mégis
mindezek után leginkább falun, főképp a hátrányosabb helyzetű,
nehezebben megközelíthető településeken őrizték meg a
népzenét érintetlen formában.
Azok számára, akik viszont nem születnek bele ebbe a
világba – tehát mondjuk mi kábé mindannyian – a népzene
forrása ma: a gyűjtés és az azt követő tanulás.
VII.2. A népdalgyűjtés
Már zeneoviban regéltek egy csomót arról, hogy hogyan is zajlott
a népdalgyűjtés, úgyhogy itt most csak fel kell eleveníteni
mindenkinek az egykor megtanultakat. Vagy ha nem, akkor most
érdemes képbe kerülni. A népdal, a népköltészet és egyáltalán
bármi, ami a néppel kapcsolatos, az a romantika idején (19. sz.)
került központba, vált fontossá. Méghozzá azzal párhuzamosan,
hogy a nemzetek rájönnek arra, hogy nemzetek4. És elkezdik
felkutatni mindazt, ami a sajátjuk és régi, ősi, hogy legitimálja5
őket. Eleinte csak a
szövegek érdekelték a
költőket, akik a
parasztságban valami tisztát,
ősit, természetest láttak,
ellentétben a városi
emberrel. Aztán szép lassan
elkezdték a dallamokat is
gyűjteni, mely gyűjtés bőven
a 20. századig tartott, sőt, van, ahol még ma is érdemes gyűjteni,
mert eleven a közösség.
2 Itt most elsősorban a népies műdalra, a magyar nótára kell gondolni.
3 Nagyon érdekesek a számok. Az új stílusú népdal, mely eleven
kölcsönhatásban volt a nótával, a 20. század elejére igencsak elterjedt a falvakban. Ennek ellenére erősebbnek bizonyul a műzene: a század eleji gyűjtők 3-5% régi stílusú, 30-50% új stílusú népdalt találnak, míg a magyar nóta 50-70%-kal képviselteti magát. (lásd erről Szabolcsi Bence: A magyar népzene stílusfordulója a XVIII. században. Adatok az „új népdal” történetéhez c. művét) 4 Mi??? Ez nem volt egyértelmű mindig? Nem. Valamelyest tudatában voltak, de nem volt döntő, főképp nem államszervezeti szempontból. Ezt az egész folyamatot nevezhetjük kis túlzással nemzettudatra ébredésnek. Ez persze nem egyik napról a másikra történt („Jé, ma reggel magyar/szlovák/osztrák/ rutén/szlovén/román/ hottentotta lettem“). Hanem szép lassan. Meg főként önállósulási törekvések mentén. Meg párhuzamosan a vallási közösségek gyengülésével. Meg még van ezer tényező, de azokat hagyjuk… 5 = törvényesíti, szentesíti
12. kép – Bartók felvételt ír le. (MZ/X, MZ/X, jelentkezz, jelentkezz!)
15
A gyűjtés egyik alapvető
feltétele volt, hogy meg
lehessen örökíteni a hangzást.
Kezdetben fonográffal6
készítették a felvételeket, majd
hangszalagra vették őket.
Később a tánc lejegyzésére
alkalmas gyorsírást is
kikísérleteztek. (Lásd jobbra!)
A legfontosabb népdalgyűjtőink: Bartók Béla, Kodály
Zoltán és Vikár Béla. Az ő és számos követőjük munkájának
eredményeként óriási gyűjtemény jött létre, melyet még most is
rendszereznek7.
Bartók egyébként nem csak magyar népzenét gyűjtött, hanem
szlovákot, románt, sőt törököt is. Nagyon szép hozzáállása volt a
különbözőséghez és az ebben rejlő értékekhez: „Az én
vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző
magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré
válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét
igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért
6 Edison találmánya (1877), egy tölcséres cucc, mely furfangos
módon (mely a hang hullámtermészetét használja ki) ónnal vagy viasszal bevont hengerre rögzíti a hangot. Sajnos a viaszhengerek nagyon érzékenyek voltak, a többszöri lejátszás és a szállítás is szinte használhatatlanná tette a felvételt. Ezért kellett minél kevesebb meghallgatás alapján lejegyezni a dalokat. Ma azzal kísérleteznek, hogy érintés nélkül (mikroszkóp és mindenféle videójel-feldolgozók segítségével) próbálják megmenteni a hengerek tartalmát.
14. kép - Edison-féle fonográf hengerekkel 7 Nem csak azért, mert annyi népdal van, hanem azért, mert sokféle szempont és rendszer szerint próbálták rendszerezni a rengeteg dallamot (150 000 körül van a népdalok száma variánsok nélkül).
13. kép - Találd ki, melyik népdal úgynevezett "támlapját" látod! Nehéz, mi?!
16
nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák,
román, arab, vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és
egészséges legyen az a forrás!” Bartók Béla levele 1931-ből.8
VII.3. Az autentikus népdal
A népzene azon formáját, melyet a gyűjtők felleltek és fellelnek
ma a népzene eredeti, érintetlen környezetében, autentikus
formának nevezzük. Ez a szó annyit jelent, mint „eredeti”,
„hiteles”. Ez az állapot a népdal útjának kiinduló állomása. Mivel
a gyűjtést elvégezték, dokumentálták, létezik ez a forma mind a
mai napig.
Meg kell azonban különböztetni az autentikus formát
az autentikus előadótól. Simán lehet, hogy én meghallgatok
egy autentikus felvételt, autentikus előadótól, aztán szépen
megtanulom, de ettől én még nem válok autentikus előadóvá,
max maga a dal formája lesz az. Ma ez utóbbi konstelláció a
leggyakrabb: megtanuljuk igazi előadóktól az autentikus formát és
azt adjuk tovább, mi kis hamisak... Ettől még nem lesz baja
senkinek, maximum tovább fejlődik a dallam, ugyanúgy, mint
régen. 9
VII.4. Népdalfeldolgozások
Az első lépcsőt a műzene felé az autentikus környezetből való
kiemelés útján a népdalfeldolgozások jelentették. Ez a forma
akkoriban (1900-as évek eleje) nem volt olyan magától értetődő,
sőt mondhatni lerágott csont, mint ma. Az egyik ilyen első
koncert a Zeneakadémián volt, ahol Bartók feldolgozásában
szólalt meg először magyar népdal a színpadon.
A népdal műzenébe való beemelésének többféle fokozata
van. Az első, ha az autentikus népdal-forma mellé valamilyen
nem autentikus kíséret járul (bármilyen módon: egy
hangszer, esetleg egy kórus vagy akár egy egész zenekar). A
második lépcső, ha a népdalt magát átdolgozzák, de még
felismerhető az eredeti forma: mondjuk több szólam énekli
felváltva ugyanazt a népdalt. A legizgalmasabb talán a harmadik
8 Nem bírom megállni, hogy méltassam e sorokat az évszám tükrében: 1931. Tizenegy évvel Trianon után: mindenki acsarkodik, mindenki utál mindenkit, mindenki gyanakszik, és készül valami óriási visszacsapásra vagy pedig a kiharcolt érdekek megtartására…
9 Ez az egész problémakör nem ilyen fontos ott, ahol nem veszik annyira szigorúan az eredetiséget, a szerző nélküliséget a népzene kritériumainak felállításakor. Ott annyi a lényeg, hogy ismered-e a dallamokat, meg hogy jól játszod-e, a többi nem számít.
Egy kis autentikus balkáni zenehangulat!!! JEEE! 10 Ebben a műfajban Bartók egészen elképesztően szépeket alkotott. Érdemes meghallgatni a Zene (ez a rövidített címe) elejét. Mint egy négysoros magyar népdal,
17
lépcsőfok: ilyenkor nem szólal meg semmilyen autentikus népdal,
hanem valami olyan zene, mely a népzenének valamelyik vonását
magán viseli, azaz népzenei ihletésű. Lehet ez vonás a
sorszerkezet, a hangsor vagy éppen csak a szöveg, sőt lehet, hogy
csak egyetlen ilyen kapocs van, és minden más összetevő teljesen
népzeneidegen: annál érdekesebb a népzene lényegének a
műzenébe való integrálása.10
VII.5. Világzene
A népdal útjának harmadik állomása a világzene „világa”. Itt nem
arról van szó, hogy olyan népzenéket sorolnak fel, mely az egész
világon ismert, sőt. A világzene lényege, hogy vegyíti a népzenét
bármely más stíluselemmel, legyen az a stíluselem a komolyzene,
a könnyűzene vagy éppen egy másik nép zenéje.
Több szempontból hasonlíthat ez a műfaj az autentikus
népzenére: a szöveg, a dallamok, a hangszerelés (=milyen
hangszerek játszanak) vagy éppen a zene hangulata, jellege
emlékeztethet a gyökerekre.11
miközben olyan nyakatekert dallama van, mint sok huszadik századi műnek. Mégis ez a rendező elv teljesen ismertté, megszokottá teszi a dallamot.
11 Ma nagy divatja van ennek a stílusirányzatnak, valóban kellemes, könnyen fogyasztható, de nem értéktelen zenék születnek, talán pont azért, mert az összetevők között szinte mindegyik nemes eredetű.
VIII. Zárásképpen
A legnagyobb örömmel az szolgálna, ha sikerült volna elkerülni a
szokásos, zeneovis hozzáállást a népzenéhez. Ha volt is ismétlés a
tanultak között, él a remény, hogy legalább annyi új, netalántán
érdekes dolog került elő1. Ideértendő főként a megtanult dalok
és a meghallgatott zenék világa. Meg egyébként is, a legtöbb
dologban van valami jó. Vagy másképp fogalmazva: ne azt
keressük valamiben, ami nincs benne. A népek zenéjében pedig
tuti, hogy rengeteg érték van. Érdemes erőfeszíteni. Azt meg
amúgy is jobb most megszokni, mint később, amikor már sokkal
nehezebben veszi magát az ember arra, hogy olyasmit csináljon,
amihez nincsen kedve…
1 Ha orvosnak mész, akkor majd meglátod, mi az igazán unalmas: pl. a koponya minden hepe-hupája latinul és magyarul, na, akkor sóvárogva gondolsz majd vissza az „uncsi” énekórák bármelyikére, meglásd!