1

TDK – Kulturális antropológia szekció

„Ti szerettek itt kinn, s mi ott benn…” Gyimes fejlődésének kérdése a

folklórturizmus tükrében. Egy többszörösen ellentmondásokkal terhelt

kistérség problémáinak alkalmazott antropológiai megközelítése

Készítette: Korsós Bernadett Konzulens: Dr. Biczó Gábor

Miskolci Egyetem Dr. Ilyés Zoltán

Bölcsészettudományi Kar

Kulturális antropológia szak

GL2CFD

2

Bevezető

Régió. Kultúra. Turizmus. Napjainkban e három fogalom kiemelt szerepet tölt be a

gazdasági élet fellendülését szolgáló és azzal szorosan összefüggő területfejlesztés kapcsán.

Ahogy hazánkban számos példa is mutatja, a turizmus fellendítése és támogatása a vidék-

illetve területfejlesztés egyik alappilléreként jelenik meg, melyet a regionális erőforrások

optimális kiaknázásával próbálnak elérni. Ez természetesen nemzetközi viszonylatban is

érvényes, különösképpen, ha a turizmus alapvető jellemzőjéből indulunk ki, mely nem más,

mint az utazás. Az utazás iránti igény az emberiség egyik olyan mozgatórugója, mely több

ezer éves hagyománnyal bír. Újabb és újabb kedvelt utazási célpontok „csúcsaira” tűzzük ki,

mi, turisták saját lobogóinkat, egy újabb helyszínt „hódítva” meg mentális térképünk számára.

Dolgozatomban ezért egy manapság igen népszerű vidéket jelölök meg kutatásom

színhelyéül, mely a fentebb említett fejlődés mikéntje szempontjából igazán sok kihívást

foglal magába. Terepmunkáim során igyekeztem a lehető legtöbb aspektusból felderíteni a

Gyimes-völgyében jelenlévő turizmust, különösen nagy hangsúlyt fektetve az itt tapasztalható

folklórturizmusra. Gyimes nagyfokú kuriozitása azonban nem csak a néphagyományok iránt

érdeklődőket vonzza, hanem számos más turizmustípust felvonultatva és ötvözve nyújt

kikapcsolódási lehetőséget az odalátogatók számára, így biztosítva kiegészítő megélhetési

forrást a helyi lakosság egy részének. A három településből álló völgy számos olyan kincs

birtokában van, mely elegendő alapot nyújthat egy kedvező fejlődés kivitelezéséhez, hiszen a

múlt elevenen él a mindennapokban ezen az elszigetelt, sokak által „elveszett

paradicsomként” emlegetett, ma már történetileg is „hiteles helyen”. Az e tekintetben vett

előny azonban olyan tényezőket is tartalmaz, melyek mögött meghúzódó társadalmi diskurzus

által még inkább ellentmondásokkal terheltté válik az önmagában is nehézséggel járó fejlődés

kérdése. A kevésbé értékvesztettnek tekintett Gyimes egyszerre lett lassú és gyors változások

révén multifunkciós helyszín és termék, melynek további fejlesztésével még több szolgáltatást

kívánnak nyújtani a „Gyimes-fogyasztók” számára. Ily módon különösen nagy hangsúlyt

fektettem Gyimes „turisztikai termékké” való válásának folyamatára, mely az utóbbi években

jelentősen felerősödött. Kutatásom célja ezért a völgy fejlődési lehetőségeinek feltárása,

problematikájának bemutatása, elsősorban a folklórturizmus tükrén keresztül. Első

terepmunkám során ezt a turizmustípust reprezentáló, a táncházmozgalomhoz és táncházi

szubkultúrához szorosan kötődő Nemzetközi Gyimesközéploki Népzene és Néptánctábort

vizsgáltam, emellet azonban fontos volt feltérképezni azokat, az egyre bővülő, szintén a helyi

3

hagyományokra épülő szolgáltatásokat is, melyeket az azt követő két nyáron való

terepmunkám során végeztem.

A kutatás gyakorlati haszna érdekében elengedhetetlen az az alkalmazott

antropológiai személet, mely szerves része a turizmus antropológiai megközelítéseinek.

Ennek érvényesítése érdekében módszertanilag a GYELV-analízis biztosít lehetőséget,

strukturált és féligstrukturált interjúk készítése, kérdőívek felvétele, résztvevő megfigyelés és

fényképes dokumentáció mellett.

Hipotézisem egyikeként azt a feltételezést jelölöm meg, miszerint a figyelem

középpontjába kerülő mikrorégió az ott fellendülő turizmus hatására saját értékeinek

tudatában képes létrehozni és fenntartani egy, a turisták igényeit kiszolgáló piacot. Erre

alapozva pedig lehetőség nyílik olyan fejlesztések megvalósítására, melyek fellendítik a helyi

gazdaságot, megőrizve ezzel a lokális életmód jellegzetes elemeit.

1. Gyimes mint turizmusantropológiai tér

A Gyimes völgyében még fellelhető kultúrjavak turisztikai attrakciók sorába való

beemelése és erőforrásként való felhasználása mind a közösség, mind az idegenforgalom és a

hozzá kapcsolódó területfejlesztés számára jelentős előrelépéssel kecsegtet. Ám az aktuális

állapotokat vizsgálva válik szükségessé egy olyan stratégiai terv elkészítése, mely magát a

fejlődést ezen erőforrások megfelelő hasznosításával képes fenntarthatóvá tenni oly módon,

hogy az a lehető legcsekélyebb káros hatásokat vonja maga után a lokális közösség számára.

Mielőtt rátérnék a gyimesi csángók kulturális hagyományaiban rejlő lehetőségek

feltérképezésére és a hozzájuk kapcsolódó turisztika stratégiák bemutatására, Gyimes

turisztikai attrakcióvá válását illetve turizmusantropológiai térként való értelmezését célszerű

felvázolni.

Gyimes mint turisztikai attrakció

Gyimes a Keleti-Kárpátokban a Tatros, valamint mellékpatakjainak völgyeiben főként

a 19. század első harmadában benépesült történeti, geográfiai és etnográfiai értelemben is

jellegzetes mikrorégió, melynek három fő települése Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és a

közigazgatásilag Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükk. (Biczó Gábor, 2003:40) A völgy

természeti adottságainak és magas fokú biodiverzitásának köszönhetően sokan tekintenek úgy

Gyimesre, mint Svájc vetélytársára. E térség azonban nem csak természeti szépségeinek

4

köszönheti magas fokú kuriozitását, hanem sajátos határhelyzetének is, mely lehetővé tette az

archaikus kultúraelemek fennmaradását. E tekintetben Gyimes páratlan kultúrtáji

adottságokkal rendelkező néprajzi tájegység (Ilyés Zoltán, 2005), melyhez nem véletlenül

köthetők azok a társadalmi-politikai változások és diskurzusok, amik tágabb értelemben az

anyaországiak által fenntartott, Erdélyt megcélzó turizmuson keresztül Gyimest is beemelték

a köztudatba. Így a gyimesi turizmus fellendülése mögött tágabb értelemben az Erdély iránt

megnövekedett érdeklődés áll, mely napjainkban is virágzik. Az első Erdélyt megcélzó

turista-hullám az 1960-as években megindult táncházmozgalomnak volt köszönhető, ám

vizsgálatom helyszíne iránti érdeklődés és az ebből származó turizmus csak a ’90-es évektől

figyelhető meg leginkább. A ‘80-as években, de különösképpen 1985-től, a romániai

turistaforgalom állami szintű szabályozása miatt, az erdélyi turizmus jelentős módon háttérbe

szorult (bár ekkor sem szűnt meg). Újabb lendületet kapott viszont a ‘89-es

rendszerváltás(ok)nak köszönhetően.1 A ‘90-es évektől újabb intenzitást mutatott annak a

posztszocialista országokban gyakorlatba léptetett kultúrpolitikának köszönhetően, amely

összekapcsolta a turizmus, az örökség és az identitás eszmei bázisát és eszköztárát, hogy

belőlük nemzeti „tőkét” kovácsoljon.2 Hazánk ily módon a Trianon előtti országterület

megismerését célzó etnoturizmus és örökségturizmus (Ilyés Zoltán, 2008:56) kiépítésének

útjára lépett. Az Erdély-járások ideológiai hátterében meghúzódó népi kultúra iránti

érdeklődés, a néprajzi kincsek mentésére való törekvés, továbbá a nemzeti identitás formálása

miatt olyan ambivalens képet alakítottak ki Erdélyről, melyben az azonosság, a hasonlóság

illetve a különbözőség, a másság és az idegenség kettőssége él. „Ma Magyarországon két,

alapvetően eltérő, egymásnak ellentmondó kép él Erdélyről. Az egyik kép hozzánk hasonló,

velünk azonos magyar, sőt magyarabb, mint a mai Magyarország bármely régiója, az ősi,

autentikus magyar kultúrát őrző kultuszhely. A másik, Erdély távoli, különböző, más, idegen,

vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sőt egyenesen civilizálatlan.” (Feischmidt 2005:7)

Ezeket a tulajdonságokat általában a globális fogyasztói kultúra laikusa nyilván kevésbé

pozitívan értékeli, azonban a turizmus jövőjét biztosítani igyekvő szakemberek számos

vizsgálata irányul a fogyasztói magatartás feltérképezésére, melyekből ma már szembeötlő,

hogy társadalmunk egyre inkább olyan élményekre formál igényt, melyeket a tömegturizmus

„4S” eleme kevésbé tud biztosítani a fogyasztó számára.3 Így ma a kulturális/örökségturizmus

1 Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok

/ szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003. 2U.o.

3 Internetes forrás: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2007/FE20073-4_271-289.pdf

5

az egyik legkiemelkedőbb a turizmustípusok közül, hiszen a turista számára idegen, illetve

nem teljesen ismert kultúrák megismerésének, illetve kulturális rendezvényeken való

részvétel vágya jelenik meg motivációs erőként4, ami jelentősen összefügg a rurális turizmus

adta lehetőségekkel, melyeket Gyimes esetében kétségtelenül érvényesnek kell tekintenünk.

Így az elveszett paradicsomként megjelenő, archaikus, autentikus, ősi, egészséges erkölcsi

értékekkel felruházott Gyimes-völgye teljes mértékben megfelel Szíjrátó Zsolt „menedék”

koncepciójának. Ezt a jelenséget csak fokozza a tömegmédia, elsősorban a Duna Televízió

által, főleg a csíksomlyói pünkösdi búcsúról közvetített kép, mely a gyimesi csángókat a

székelyeknél exklúzívabb, archaikusabb csoportként (Ilyés Zoltán, 2008:56) jeleníti meg. A

Gyimes iránti érdeklődés ily módon egyre inkább olyan turisztikai desztinációvá alakítja a

völgyet, mely attrakciói repertoárjának bővítésére és a hozzá szükséges idegenforgalmi

egységek kiépítésére ösztönzi.

Gyimes mint turizmusantropológiai tér

Gyimes turizmusantropológiai térként való értelmezéséhez elsősorban azokból a

társadalomtudományos vizsgálatokból kell kiindulnunk, melyek a turizmus komplex

jelenségét a tér, az idő és az idegenség kulcsfogalmaihoz kötik. (Szíjártó Zsolt, 2003:19) A

fogalom együttes által sokkal általánosabb megállapításokat tehetünk a turizmuson belüli

társadalmi-kulturális folyamatok mikéntjéről. A térbeli és időbeli elhelyezés szinte minden

humán tudományterületen fontos, azonban a „jelenben élő” társadalomtudósok legfőbb

kihívása a ma problémáinak megoldása, ami miatt az etnográfusok/kultúrakutatók számára a

térbeliség szolgál olyan keretül, amelybe elhelyezhetik elemzésük választott tárgyát. (Szíjártó

Zsolt, 2003:19) Ez a térbeliség azonban koránt sem alkalmazható csak a fizikai környezet

viszonyaira, nem is szabad megelégednünk földrajzi-közigazgatási egységek alkalmazásával,

annak ellenére, hogy a térképen kutatási területünk néprajzi tájegységként, mikrorégióként,

turisztikai desztinációként és napjainkban már történelmileg is „hiteles helyként” jelenik meg.

„A tér, melyben élünk, melyben felnőttünk, ahol történelmünk, időnk és életünk eróziója

lejátszódott, mely összerág és kimos bennünket – maga is egy minőségekkel ellátott s talán a

fantáziánk által is benépesített, heterogén tér.”– hivatkozik Szíjártó Foucaultra. (Szíjártó

Zsolt, 2000:9) Így beszélhetünk fizikai, időbeli és az idegenség kapcsán majd az

elkövetkezendőkben kulturális távolságokról is, melyek a fogyasztók mentális térképén

4 Internetes forrás: http://foldrajz.ttk.pte.hu/turizmus/letoltes/4.pdf 2010

6

keresztül még inkább tetten érhetők lesznek. A tér, mint viszonyfogalom így válik az állandó

mozgás és átalakulás megtestesítőjévé, szemben az egymásmellettiségre épülő hellyel,

melynek minden eleme önálló, „lehatárolt területen található.” (Szíjártó Zsolt, 2003:21)

Gyimes turizmusantropológiai térként való megjelenése és értelmezése, valamint a

hozzá fűződő vizsgálatok kapcsán elengedhetetlen hogy a jelenségek problematikájának jobb

megértéséhez vezető úton a szakirodalomban megjelenő turizmustipológiák bemutatásra

kerüljenek. Mivel a kutatás színhelyén tapasztalt lehetőségek és társadalmi diskurzusok révén

megjelenő turizmustípusok diverzitása és összemosódása szerves részét képezik

vizsgálatomnak, fontosnak tartom a helyspecifikum jellegből adódó alternatív- és

tömegturizmus közötti különbségtételt, mely a völgy fejlődésének kérdése kapcsán az egyik

„kockázati faktorként” jelenik meg. Ez a lehatárolás megkönnyíti az olvasó számára az

általam bemutatni kívánt jelenség megértését. Szerencsére számos kiváló tudományos mű áll

rendelkezésre a turizmus témakörében, így a típusfajták bemutatása csak a teljesség igénye

nélkül valósítható meg. Az idegenforgalom különböző típusainak ismertetése során többféle

szempontrendszert alkalmazhatunk, azonban az egyik legegyszerűbb meghatározás a

kronologikus sorrendben rejlik. Ebből kiindulva a II. világháborút követően megjelent

tömegturizmus sajátosságaival kell kezdenünk (Szőllős Péter, 2005:7), hiszen az alternatív

turizmus megjelenése csak későbbre datálható. Emellett persze figyelembe kell venni azt a

kézenfekvő kategorázálási lehetőséget is, mely „a turisták származási országa és az általuk

választott úti cél összehasonlításán” alapul, így a belföldi és nemzetközi turizmust öleli fel.

(Puczkó-Rátz, 1998:25) Nyilvánvaló, hogy a tömegturizmus globálisan érvényesül az

idegenforgalmi piacon, dinamikus fejlődésének köszönhetően a világgazdasági tényezők

egyik legkiemelkedőbb és legproduktívabb ágazata. Jelenesetben azonban csak azért

szükséges megemlítenünk ezen sajátosságokat, mert Gyimes-völgye jelenlegi adottságait és

lehetőségeit tekintve nem alkalmas a tömegturizmus előidézésére, így fogalmi síkon máris

behatároltuk a vizsgálni kívánt jelenségkomplexumot. A jövőbe tekintve azonban nem kizárt,

hogy a hely vonzerejének és lehetséges, eddig még kihasználatlan erőforrásainak tudatában

kitapinthatóvá válik, hiszen a turizmus általános „menekülés metaforája” (Szíjártó Zsolt,

2000:7) és a fogyasztói magatartás változása magának a tömegturizmus ellentettjét képviselő,

alternatív turizmus eltömegesedését eredményezheti. Az ezzel kapcsolatos meglátások

azonban nem ezen fejezet szerves részét képezik, így azokról a későbbiekben kívánok szót

ejteni. Visszatérve a ’80-as években megjelent (Puczkó-Rátz, 1998:27) alternatív turizmus

kategóriához, ki kell fejtenünk, milyen egyéb lehetőségeket foglal magába ez a tipológiai

halmaz. Mielőtt erre rátérnénk, fontos megemlíteni az egyik legmarkánsabban megnyilvánuló

7

tényezőt ezekkel az alkategóriákkal kapcsolatban. Az alternatív turizmus halmazába tartozó

idegenforgalmi kategóriák a tömegturizmushoz képest jóval kevesebb résztvevővel

rendelkeznek, fejlesztésük pedig rugalmasabban adaptálódik, a „turisztikai desztinációk

természeti, kulturális, gazdasági adottságaival, így a turizmus fejlődése következtében

érvényesülő hatások mérlege várhatóan összességében pozitív.” (Puczkó-Rátz, 1998:27)

Mivel közvetítő és fogadó országokra, helyszínekre vonatkozó besorolás nem fedi le az

elkövetkezendő típusokat, alkalmaznunk kell a turisztikai attrakciókra épülő kategorizálást is,

mely szintén az alternatív turizmus halmazába helyezi el a kulturális/örökség-, falusi-, vallási-

, öko-, kaland- és borturizmust, stb… melyek közül számunkra az első négy lesz fontos.

Örökségturizmus

Az örökségturizmus terminológiai meghatározása, egészen napjainkig számos

jelentésbővülésen ment keresztül, az „1970-es évektől fogva egyre jelentősebb fogalom mind

a tudományos, mind a politikai diskurzusokban, s a nemzetközi gazdaságpolitika egyre

jelentősebb tényezője.” (Husz Mária, 2006:61) Nem véletlen, hogy hazánk Nemzeti

Turizmusfejlesztő Stratégiájában is fontos szerepet szánnak az örökségturizmusnak.5 Az

örökség definiálásához fontos feltennünk a kérdést, társadalmunk „mit hagy veszni, mit

becsül meg, tart fenn és ápol?” (Husz Mária, 2006:61) A tárgyi és szellemi javak,

hagyományok őrzése Gyimes kapcsán egyaránt fontos, mivel „az örökséget egyszersmind

olyan különös kulturális terméknek tekinthetjük, amely a jelen szellemi újraalakítását

szolgálja, az állítja elő, mégpedig a kulturális szerveződés tudatos eszközeivel.” (Husz Mária,

2006:62) Ez a tudatosság érvényesül a nemzetkonstrukcióban is, melyhez mindig szükséges

egy örökségkoncepció, legyen az megkonstruálandó vagy már meglévő. „A nemzet tehát

önmaga megalkotása közben hozta létre saját örökségét” (Husz Mária, 2006:62), melynek

elemeit, kulturális mintáit az idő folyamán példaértékűvé emelte és emeli, majd belső

adaptáció és a fenntartás szándékával megőrizni kívánja.6 Az örökségturizmus hátterében álló

társadalmi változások mozgatórugói tették és teszik egyre populárisabbá az örökség- és

kulturális turizmust, így az hazánk turisztikai piacának ranglétráján egyre előkelőbb helyet

foglal el. Ennek hátterében nyilván nagy történelmi hagyományokkal rendelkező múltunk áll,

melyből fakadóan a kulturális örökség egyaránt megjelenik, mint termék, és mint a turisták

5Internetes forrás: www.gkrte.hu/user/magazin2/214/Turizmus_Strat_rovid.doc

6 Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok

/ szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003.

8

számára fontos kereslet és motiváció. A kulturális örökség „a nemzet egészének szellemi

örökségét magában hordozza, ezért megóvása mindenki kötelessége”7. Mind a szellemi, mind

a materiális/tárgyi örökség komplex alkotóelemeket tartalmaz, melyből kiindulva a kulturális

örökség túllép a tradíció határán, ezért velük kapcsolatban sokkal mélyebb értelmezésre van

szükségünk. Már csak abból a szempontból is, hogy általában az örökségek a tér- és

idődimenzió változása miatt folyamatos átalakuláson mennek keresztül, így maga a kulturális

örökség fogalma csak „pillanatnyilag” tekinthető aktuálisnak. Következésképpen az

örökségturizmus kategóriájába tartozó turizmustípusok kerülnek az alábbiakban bemutatásra.

Honvágyturizmus

„A turizmus narratívaként működve a nemzeti, a regionális, illetve a kulturális

identitás létesítésének lehetőségét teremti meg egy-egy város, ország, népcsoport vagy

közösség számára” (Kovács Szilvia, 2008:46) Ennek példája a honvágyturizmus is, melyre

kitűnő példákat találunk Ilyés Zoltán tanulmányaiban. Ilyés Zoltán a honvágy

identitásszervező turizmusmotivációja által felállított honvágyturizmus fogalmát elsőként a II.

világháborút követően, a köztudat által „bűnbaknak” bélyegzett közép-kelet-európai németség

„óhazakép-építése” során használja. A stigmatizált etnikum kényszermigrációja azonban nem

tudta felülírni azt a szülőföld iránt érzett hazaszeretetet és honvágyat, mely jelen esetben egy

új turizmustípus kialakulását eredményezte. Az anyaországba kitelepített német lakosság ily

módon az 1960-as és 1970-es években egyre inkább igyekezett felkeresni tényleges, a

vasfüggöny mögötti szülőföldjét, ahol egykor mindennapi életének emlékeit ápolja. Gyimes

esetében azonban a honvágyturizmus az előző példához képest jelentősen eltér, hiszen az

ideérkező turistákat nem a tényleges szülőföldjük iránt érzett honvágy motiválja, hanem a

tragikus történelmi múlthoz kötődő megemlékezés gesztusa. Ez a gesztus pedig

elképzelhetetlen az érzelmi alapokon nyugvó, új szimbolikus határ visszafoglalások rituáléi

nélkül. Ily módon vált az „ezeréves” határ, mint turisztikai örökségattrackió, egy olyan

sajátságos emlékezethellyé, mely alkalmat ad az odalátogató nemzeti identitásának

megerősítésére. Az idegenforgalom számára fogyaszthatóvá tett „ezeréves határ” és a Rákóczi

vár az ezeréves történelmet jelző szimbolikus kulisszává válása mellett azonban olyan

szolgáltatások is elérhetőek, melyek az anyaországiak számára a kultúrnemzet fogalmát

hangsúlyozva nyújtanak ízelítőt a gyimesi kultúra világából. Az emlékezés ily módon olyan

élménnyel erősíti meg a turisták identitáskereső és megerősítő törekvéseit, mely gyakran

7Internetes forrás: http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/cikkek/berki_dravavolgyi.pdf

9

eredményezi az újbóli visszavágyást. Ez a visszavágyódás viszont nem tekinthető kifejezetten

csak az emlékezést és nemzeti identitásmegerősítést szolgáló motivációnak, sőt, egyre inkább

a rekreációs turizmus kiegészítőit képezik a meglátogatni kívánt attrakciók sorában. Így a

honvágyturizmus gyimesi példája nem hordozza magán dominánsan az emlékezés célirányos

ápolását, ellenőrzését és felülvizsgálatát (Ilyés Zoltán, 2003:54), melynek következtében a

honvágyturisták zömének határ-, és örökségrecepciója szelektívvé és önkényessé vált és válik.

„A határhoz érkező turisták többségének „beleképzelő, belelátó” emlékezése kizár és egyben

bekebelez: a turista fel nem róható felületessége könnyen megteremti és „promotálja” az

egykori határ egyoldalú nemzeti olvasatát” (Ilyés Zoltán, 2008:56)

Vallási turizmus és az örökségturizmus összefonódása

A vallási és örökségturizmust összekapcsoló attrakció a 2008. májusában útnak induló

Székely Gyors, mely, mint a zarándoklat egy új eszköze és szimbóluma jelenik meg. A

Székely Gyors egyben a történelmi Magyarország újjáéledésének jelképeként is értelmezhető,

hiszen a csíksomylói pünkösdi búcsú szakrális terét egészen a gyimesbükki Ezeréves határig

tolta ki. A „nemzet találkozóhelyeként” ismert csíksomlyói pünkösdi búcsú a Székely Gyors

segítségével Gyimesre is kiterjesztette politikai-társadalmi és kulturális hatásait, melyből a

búcsún kívüli időszakban is „profitál” a televíziós közvetítések adta reklám miatt, ami a

tömegturizmus kialakulásának veszélyét is magában hordozza.

Táncházas turizmus/folklórturizmus

A kultúra és a hagyomány folytonosságának fenntartása érdekében jött létre a

táncházmozgalom, mely sajátos szubkultúrájának köszönhetően létrehozott egy újabb típust a

kulturális/örökségturizmus keretein belül. A táncházas turizmus szoros kapcsolatban van a

folklórturizmussal, hiszen mindkettő a népi kultúra újjáélesztett hagyományai iránti

érdeklődésből fakad, mely érdeklődés a táncházas turizmus esetében sokkal erősebben van

jelen. Ebből kifolyólag ezen kategória alatt azon turisták csoportját értem, kik utazásai mögött

jelentős mértékben a népi kultúra, főleg a népzenére és néptáncra való fogékonyság áll

motivációként, legyen az csupán érdeklődés, vagy maga a közvetítés: előadás és fellépés.

Szabó Zoltán állított tipizálás ezért a táncházas turizmuson belül elkülöníti a táncházi

zenészek, táncosok gyűjtőútjait; a táncházlátogatók, folklór iránt érdeklődők utazásait; az

adatközlők utazásait a táncházasok rendezvényeire és az adatközlők szereplését laikus

10

közönség előtt, valamint színpadi előadók utazásait laikus közönség előtti szereplésekre

(Szabó Zoltán, 1998:174-179) Gyimes esetében ebben a kontextusban, tágabb értelemben

beszélhetünk folklórturizmusról, mivel a kínálati oldal egyre inkább kezdi előtérbe helyezni

az itt fellelhető népi kultúra gondosan megválogatott elemeinek beillesztését (Fejős Zoltán,

1992:339) szolgáltatásai sorába. Ezen belüli specializáció eredményének tekinthetjük azon

folklórturisztikai szolgáltatókat, melyek a táncházas turizmust teljes egészében magukba

foglalják, célkitűzésük a meghatározó élmények adásán kívül a hagyományok őrzésére,

fenntartására és terjesztésére alapul.

Társadalmi mozgatórugók

Bevezetőmben már említettem, hogy a tömegturizmus hanyatlásának hátterében

olyan társadalmi és gazdasági átalakulások munkálkodnak, mely a fogyasztók igényeiben a

globalizáció oppozíciójaként értelmezhető élmények óhajtása jelenik meg. Ilyen

értelemben,ahogy Gyimes példája is mutatja, a tömegturizmus adta távoli egzotikum

felkeresése helyett a közeli egzotikumra helyeződik a hangsúly. A fogyasztói kultúra

marketing szempontú vizsgálata mellett azonban szükséges a társadalmi vetület

szemügyrevétele is, így kell magát a folklorizmust, mint definíciót tisztáznunk. Szabó Zoltán

Guszev meghatározását veszi alapul a témában, mely a következő: „a folklorizmus akkor

jelentkezik, mikor a társadalom életében a hagyományos folklór fejlődését akadályozó

objektív körülmények merülnek fel, valamint akkor, amikor a köztudat magát a folklórt

tekinti veszendőbe menő értéknek, a nemzeti kultúra kialakításához, vagy újjáteremtéséhez

szükséges forrásanyagnak.” A folklorizmus tulajdonképpen az emberek múlt iránti igényét

fejezi ki. (Szabó Zoltán, 1998:172) Ez a különböző korszakok alapvonásának tekinthető,

hiszen „talán nem létezett még olyan kor, amelyben az emberek a jelent ne mint a

hagyományok eltűnésének, eljelentéktelenedésének korszakát élték volna meg.” (Csörgő

Zoltán, 2001) A társadalomban lezajlott változások egyik hozadéka az élet minden színterére

érvényes fejlődés, ami sok esetben egyet jelent a múlt tudatának háttérbeszorulásával,

elvesztésével. Ezért jelenik meg egyre erősebben a múlt iránti igény. A fejlődés új

vívmányainak ellensúlyozására indult meg a már említett saját folklórra való felfigyelés, ami

újra és újra biztos menedékként, jól bevált módszerként kerül be a társadalmi normák és

minták eszköztárába. Az embernek ugyanis mindig megvan az igénye a valahová tartozásra.

Ez párosul az „új” szüntelen keresésével, aminek a hátterében a lehetőségek széles skálája és

a korlátok egyfajta hiánya áll, ami legyen a fejlődés akár milyen pozitív, az csak az értékek

11

devalvációját, elértéktelenedését hangsúlyozza. Ezért a korszak egyik alapja a hagyomány

iránti igény. A régi, archaikus a modernizáció folyamán felértékelődik. Ezt hangsúlyozzák

azok a tradicionalisták, akik a kulturális hagyományt transzcendensnek, azaz mindent

áthatónak minősítik. Ez a jelleg elveszőben van, legalábbis az ember így éli meg: „az ember

lelki konzisztenciája, alapbeállítódása az, hogy fogódzót keresve a világban való

eligazodásához azt természetszerűleg a múltban, az ismertben találja meg és nem a jövőben”

(Csörgő Zoltán, 2001) Ennek tekintetében kell beszélnünk a hagyományalapú társadalomról,

melynek kultúráról alkotott felfogása kettős, folyamataiban kettős mechanizmus működik

egyszerre. „Az egyik az ún. innovatív vagy revolucionista hatás, amely az új és még újabb

elemek beépítését, a rendszer megújítását szolgálja és szorgalmazza. Míg a másik

mechanizmus a rendszer, a kultúra folyamatosságát kívánja biztosítani, vagyis a

hagyományok lehetőleg zavartalan átadását, és annak továbbvitelén munkálkodik. Mindezek

együttesen biztosíthatják a közösség számára fontos információk, a közösségre jellemző

ismertetőjegyek biztonságos (gyakran túlbiztosított) átvitelét.” (Hoppál Mihály, 1992) A

felgyorsuló világ következménye az egyén tudatának és alapfogalmainak átalakulása. A

posztmodern alapkihívása a valóság újradefiniálása, mivel egyre inkább megkérdőjeleződik

az, mi is számít valójában igazi értéknek. Az igazi érték ugyanis az önazonosításhoz

szükséges tudás legfontosabb eleme. Az alapokhoz való visszanyúlás új szemléletként jelenik

meg, mely azt a célt tűzi maga elé, hogy a tapasztalatokból származó megismerésnek

tudásmegörző funkciót biztosítson. A folytonosságot vesztett emlékezet a hagyomány

segítségével erősíti meg az identitást oly módon, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a lokalitásra,

a kohéziós erők fejlesztésére, a bizalomra és kreativitásra. A régit újraformáló mechanizmus

képes biztosítani a hagyomány folytonosságát, mely a tradíció egyik legfontosabb funkciója.

(Hoppál Mihály, 2002) Az újraformálás pedig az alkalmazkodás egyik legjobb formája, s az

ebből kialakult hagyományérték fontos alapja lehet a gazdasági fejlődésnek is, s ilyen

szempontból a turizmusnak is. Ez sokkal közvetlenebb formát is képviselhet, mint például a

gazdasági értéket mutató kézműves termék, amely magában hordozza a nemzedékről

nemzedékre őrzött tradíciót. A kulturális turizmus természetesen már elindította azt a

folyamatot, amiben a gazdasági termékek alapjává vált a hagyomány, s amelyben a múlt

szellemi és anyagi értékeit és annak megóvását prioritásként kezelik. „A gazdasági termék

nemcsak konkrét tárgyi formában, tehát egy kézműves termékben ölthet formát, hanem

például a minőségi turizmusban is.” (Csörgő Zoltán, 2001)

A minőségi turizmus, mint jelen esetben a gyimesi népzene és néptánctábor épp a

hagyományok különböző formákban vált igényes „fogyasztási cikké”. A gyimesi kultúra

12

fogyasztási cikké való válása ebben az esetben abszolút pozitívnak tekinthető, hiszen mind a

helyiek, mind az odalátogatók számára továbbélteti a hagyományokat.

Ökoturizmus

„Elsősorban Gyimes gyakori látogatóit, e csoporton belül is a nyaralóként funkcionáló

gyimesi tájházak tulajdonosait jellemzi egyfajta öko-irányultság. Az ökoturizmus eredetileg a

természeti környezet értékeinek felelős „élvezetére” vonatkozott, ma már a természeti

környezethez kapcsolódó, azzal magasfokú összehangoltságban álló, őshonos kultúra

„menedzselését” is jelenti. Az ökoturizmus definiálható úgy, mint az őshonos lakossággal,

valamint a természettel való egyfajta szimbiózisra törekvés, melynek során a folyamatos

értékorientációval, értékápolással párhuzamosan a természeti adottságok csodálata, „aktív

fenntarthatóságának” élménye, illetve a „természetközeli” életmód megvalósítása van

megcélozva. Az ökoturizmus berkeiben felmerülő fenntartható (környezetbarát) fejlődés

eszméjében tulajdonképpen az ipari modernizáció elleni kritika fogalmazódik meg.”8

Faluturizmus

Gyimesi a faluturizmus egyre jelentősebb megjelenését figyelhetjük meg, mely

magábafoglalja az önellátó gazdálkodással kapcsolatos öko-, és a népi kultúrához kapcsolódó

örökségturizmus jegyeit. Vidéki vendégfogadást, vendéglátó-ipari tevékenységet feltételez, ez

azonban az állami bürökrácia tevékenysége miatt többnyire „feketén” vehető igénybe, hiszen

a jogi tisztaság megteremtésének komplikált és hosszas folyamata miatt kezdenek ilyen

jellegű tevékenységbe a falu lakói. „A falusi turizmust a befogadó lakosság szolgáltatói

aktivitása jellemzi, a helyi lakos és a turista között létrejövõ interakciók gazdasági, piaci

jellege. Szűkebb értelmében a falulakó családoknál való elszállásolásra vonatkozik, tágabb

értelmezésében magában foglalja a panziók, éttermek, turisztikai vállalkozások által propagált

turizmust is.”9

A fenti terminológiai meghatározások Gyimesre alkalmazott rendszere tehát a

mikrorégió adottságaival relevánsan a ’90-es évektől kezdve egyre sokszínű

turizmusantropológiai teret hozott létre, mely a Székelyföldi turizmuson belül is egyre

8Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolg/

szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003. 9 U.o.

13

nagyobb potenciálokkal képes megjelenni etnikai régión belüli kulturális másságának10

és

határhelyzetének köszönhetően. Mind a kultúrtáji, mind az örökség fogalmába tartozó

adottságai miatt Gyimes turisztikai szolgáltatásainak bővülésével egy jelentősen komplex

jelenségekkel bíró területté alakult és alakul, mely térbeliségéből fakadóan állandó változások

helyszíne.

10

Internetes forrás: http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Horvath_Alpar_disszertacio.pdf

14

2. A turizmusantropológiai tér recens változásfolyamatai

Adaptációs stratégiák a hagyományőrzésben

Autenticitás igény

Annak az átalakulási folyamatnak köszönhetően, mely során Gyimes a fellendülő

alternatív turizmus heterogenitásának kitűnő példájává válik, léptek életbe azok az adaptációs

stratégiák, melyeket a következő példák bemutatásával szeretnék ismertetni. A most

következő két példa magába foglalja azt az autenticitás iránti igényt, mely a kívülről érkező

hatások miatt hatékony módon a lokalitás egyes rétegeinél már belülről is megfogalmazódik,

így érvényesítve az idegenforgalomból származó érdeklődés pozitív befolyását.

Excursus 1. Sára Ferenc tevékenysége

Sára Ferenc tevékenységét elsősorban a ’92-ben elindult Gyimesi népzene és

néptánctáborhoz köthetjük. A fő fejlődési irányvonalat ekkor a Sára és felesége nevéhez

kötődő akulturációs tevékenység adta, miszerint a helyieknek, főleg a gyerekeknek és fiatal

generációnak vissza kell tanítani elveszőben lévő hagyományaikat. Ez hatalmas előrelépést

jelentett, ugyanis az eddig „szégyellt” kultúra pozitív tartalommal töltődött. Munkásságában

megjelenő autenticitás iránti igényt azonban nem az oktatásban megvalósuló akulturációra

vonatkozóan szeretném bemutatni. A gyimesközéploki tábor szervezésében történt szakadás

után új tevékenységek keretén belül kívánta és kívánja reprezentálni a hagyományos csángó

életmódot az érdeklődők számára. Kutatási tapasztalataim alapján az általa szervezett

események tekinthetők a legautentikusabbnak. Tulajdonképpen tevékenységével a völgyben

fellelhető lehető legtöbb turisztikai szolgáltatást képes reprezentálni, melyek közül elsőként az

általa szervezett csángó életmódtábor megvalósításán keresztül jelenítette meg a völgy

hagyományos életvilágát. Nála nyílt először lehetőség a falusi turizmuson kívül az önellátó

gazdálkodás legfontosabb elemének, a szénacsinálásnak kipróbálásra, melyet napjainkban a

Pogány-Havas Kistérség is szeretne beindítani a még gyerekcipőben járó Szénacsináló

fesztivál keretén belül. A hozzá érkező vendégek helyi családoknál kapnak szállást,

lehetőségük van megismerni a helyi ételeket, túrákon vesznek részt, melyek célállomásai az

Ezeréves határ és egy esztena, ahol megtekinthetik a sajtkészítést, és megkóstolhatják helyi

tejtermékeket, házikenyeret, puliszkát, stb. A Sára-féle programok kuriozitása ezek mellet az

esténként megrendezett mulatságokban rejlik. Itt ugyanis tényleg szolid világítás mellett van

lehetőség a csűrben akár helyiekkel való táncolásra, mely a helyi hagyományőrző fiatalok

15

körében is nagyon népszerű. Az általa bemutatott autenticitásra épülő programok sikere talán

családias hangulatnak köszönhető, ugyanis „vendégkörének” egy része barátok és ismerősök

által érkezik hozzá, emiatt nem került úgy a köztudatba, mint a völgy más rendezvényei.

Excursus 2. Falusi turizmus – Györgyicze család

A Györgyicze családnál tett látogatásom során, a velük készített interjú alapján

szeretném felvázolni azt az egyediséget, mely a falusi turizmus kategóriájához kötődő

sokszínűség (Szabó Bernadett, 2009:15) kiváló példája, különösen egy olyan közösségben,

ahol a saját hagyományok iránti fogékonyság az akulturációs tevékenységek beindításának

ellenére csak nehezen kitapintható. Először azonban néhány szót kell ejteni a

Gyimesközéplokon található falusi turizmusról, mely elsősorban a július-augusztus fordulóján

megrendezett táborhoz kapcsolódik. A rendezvény ideje alatt a résztvevőknek lehetősége van

családoknál való elszállásolásra, itt azonban azon kívül, hogy a vendégek szállást kapnak,

nem nyílik alkalmuk a családok életében való részvételre, így ebben az esetben nem

érvényesül a falusi turizmus agroturisztikai szolgáltatásainak lehetősége. Ezen turizmustípus

ismertetőjegyei közül csupán a jövedelem kiegészítés, a családias hangulat és a vidéki

környezet manifesztálódik, mivel a tábor feladata az étkezés és a kulturális programok

biztosítása. A Györgyicze család azonban, az általuk kínált lehetőségek alapján a falusi

turizmus tipológiai meghatározásainak összességének képes megfelelni. A család a kezdeti és

időszakos nehézségek ellenére már hat éve foglalkozik falusi turizmussal. A család vállalkozó

szellemének köszönhetően legalizálta vállalkozását, így törvényes kereteken belül tudnak

vendégfogadással foglalkozni, ami esetükben nem pusztán jövedelem kiegészítésként szolgál,

hanem egzisztenciájuk jelentős alapját képezi a részleges önellátó gazdálkodás mellett. A

család vállalkozása egy, általuk konkrétan nem megnevezett utazási irodával kötött

szerződésen alapul, így főleg azokat a vendégeket fogadják, akiket az utazási iroda közvetít

hozzájuk. Tulajdonképpen az iroda jelenti számukra az egyetlen „reklámfelületet”, hiszen

annak honlapján szálláslehetőségeikről és kondícióikról képek alapján is informálódhat az

érdeklődő. Maguk azonban még nem tartják szükségesnek a saját promóciót, így saját

elérhetőségük, sem egyéb információ nem érhető el velük kapcsolatban elektronikus módon.

Az utazási irodán kívül a Pogány-Havas Kistérségi Társulás segít nekik a

szállásközvetítésben, az ő oldalukon azonban csak a térség panziói vannak feltüntetve.

Györgyiczéék általában két család fogadását tudják biztosítani, nagyobb csoport érkezése

esetén azonban több hidegségi családdal is együttműködnek, akik 2-3 és 4 fő elszállásolását

16

tudják biztosítani. Ilyen esetben ők tekinthetők a helyi lebonyolítás szervezőinek. A

szállásdíjak kifizetése mindig a közvetítő iroda feladata. A szállásadás mellett a vendégek

számára mindig a háziak főznek, így ismertetve meg velük a gyimesi konyha ízeit. Ez abból a

szempontból fontos, hogy a vendég a helyi gasztronómia hiteles ízeit kapja, a panziók

kínálatával szemben. A szükséges kondíciók megteremtése mellett a családnak sikerült nyári

szállásán is megteremteni a vendégfogadáshoz szükséges fekvőhelyeket és zuhanyzót, az

áramellátás azonban a későbbiekben kerül kivitelezésre. A kalibánál körülbelül 20-25

személyt tudnak fogadni. A pihenni vágyók így ténylegesen bepillantást nyerhetnek az igazi

gyimesi életmódba, ezt illusztrálja egy interneten megjelenő élménybeszámoló is: „A többiek

2 órás gyalogtúrával felmentek Barackos tetőre a Györgyicze család kalibájához, ahol a

család napi munkájában vettek részt. Kipróbálták a kaszálást is, szemügyre vették az

állatokat, teheneket, juhokat..”11

A kalibázás mellett, mely leginkább az ökoturizmushoz

köthető szolgáltatás, az érdeklődőknek lehetőségük van a helyi népzene és néptánc

megismerésére is. Bár ez a fajta „mulattatás” kissé eltér a völgyben máshol is szolgáltatásként

kérhető csángó estektől, mulatóprogramoktól, melyekben a testvérpár szintén közreműködik

zenészként. Györgyiczéék lánya ugyanis felfigyelve a népzenei kincs fontosságára és a benne

rejlő lehetőségekre, javarészt autodidakta módon, főleg CD-ről sajátította el a népzenét a

klasszikus hegedülés mellett. A völgy iránti érdeklődés pedig arra ösztönözte bátyját és

édesapját, hogy maguk is kezdjék el a tájegység sajátos ütőhangszerének, a gardonnak

előállítását, mely a médiában is hírként szerepelt12

. A testvérpár igény szerint mutatja meg a

gyimesi népzenét, ha kérik, táncosokat is hívnak, akiket viszont ki kell fizetniük, ettől

függetlenül műsoruk hagyományos kereteken belül zajlik. Az interneten talált

élménybeszámoló alapján azonban más néprajzi tájegységekhez (pl.: palóc és matyó

lakodalmas) hasonlóan itt is „bemutattak egy gyimesi lakodalmat „kicsiben”. A menyasszonyt

és vőlegényt gyermekek alakították, felnőtt fiatalok voltak az örömszülők, násznagyok,

koszorús lányok, Kicsi Kóta gazda (vőfély) vezényelte le az eseményt. A mi csapatunk, mint

násznép, egész napos program keretében szórakoztunk a helyi szokások szerint, zenével,

tánccal és rigmusokkal. A gardon készítés mellett a család a helyi háziipar szinte minden

ágazatát fontosnak tartva űzi. A régi viseletek gyűjtése mellett maguk is készítenek

megrendelésre népviseletet, melynek minden darabját a téli hónapokban maguk szövik,

varrják és hímzik. Egyedül a bundákat vásárolják meg a még ehhez értő mesterektől. Sok

11

Internetes forrás: www.vtsz1990.hu/megjelenito.php?id=CSA-08281143508 12Internetes forrás:

http://erdely.ma/nephagyomany.php?autoid=54551&cim=ujjaszuletett_a_csangok_hagyomanyos_hangszere_video&day=01

&id=51190&month=06&what=archivum&year=2010

17

esetben a megvásárolt bundák átalakításra kerülnek, részben a régi selyemcérnák hiánya miatt

új, hivalkodó színűbb, kevésbé autentikusnak ható hímzések miatt. Háziipari termékeik közül

a viseleten és hangszeren kívül, más textilárukat is előállítanak, melyeket a népszerű gyimesi

írott tojásokon13

kívül a minden tavasszal és ősszel Csíkszeredában megrendezett

hagyományos és helyi termékek vásárán tejtermékeik mellett kínálnak eladásra. A vásárt

Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Osztálya szervezi meg, így biztosítva piacot a

kistérség gazdáinak.14

A család tevékenységének rövid bemutatásából is világossá válik, miként hat pozitívan

a turizmusból fakadó érdeklődés a helyi kultúra fellendítésére, megőrzésére és ápolására.

Györgyiczéék ezért hiteles példái annak a jelenségnek, mely a helyi kultúrjavak erőforrásként

való felhasználására épít, ily módon biztosítva a fejlődés alapjához szükséges egészséges

szemléletmódot. Ebben az értelemben az autenticitás iránti igény ezen példája egy

értéktudatos lokális mentalitás meglétét mutatja, mert azt mondják a magyarországiak, hogy

azzal hogy ők elvisznek mindent, egyfajta hagyományőrzést csinálnak. De itt vagyunk mi! Mi

szövünk karincát, övet, mi próbálunk minden félét…”(interjúrészlet)15

Ezáltal az autenticitás

élmény, azaz a hagyományos parasztközösség reliktumainak tapasztalata szinte minden

klasszikus tartozékával egyetemben – élő viseletkultúra, transzhumáló gazdálkodás, gazdag

folklór– okkal bűvöli el az idelátogatókat.16

„Alkalmazott” hagyományőrzés igény

Excursus 3: Deáky Panzió, a Borospataki Skanzen és a Csángó Panzió

mulatóprogramjainak bemutatása

„Alkalmazott” hagyományőrzés alatt elsősorban a Gyimes-völgyében lévő panziók

szolgáltatásai között szereplő csángó estet illetve csángó mulatóprogramot értem. A csángó

mulatóprogram elsősorban Deáky András Agroturisztikai Panziójához kapcsolódik. A

mulatóprogram itt jelent meg először folklórturisztikai szolgáltatásként a ’90-es évek

közepén. A mulatóprogram szolgáltatások közé való beemelése itt mutatkozik meg a

legtudatosabban, ugyanis Deáky András munkásságát figyelve talán ő az egyedüli, aki

13

Internetes forrás: http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=50572&cim=himestojas_fest%F5_gyorstanfolyam_a_gyimesi_hidegsegr%F5l_vide

o&autoid=54560&year=2010&month=10&day=07&what=archivum 14 Internetes forrás:

http://www.szekelyhon.ro/szekelyfold/csikszek/napsuteses-tavaszi-vasar-csikszeredaban 15

Részlet a Györgyicze családdal készített interjúmból 16

Internetes forrás: www.poganyhavas.hu/img/biczog..doc

18

legnagyobb figyelmet szánja „Patakország” világának és a hozzá kapcsolódó turisztikai

attrakciók bemutatásának. Egy ilyen csángó mulatóprogramon való résztvevéses

megfigyelésem és az itt készített interjúim tapasztalataira támaszkodva fogom bemutatni

röviden az alkalmazott hagyományőrzés jellegzetességeit.

A méltán népszerű Deáky Panzióba érkező vendégek állandó igényt formálnak a

csángó mulatóprogramra, melynek kivitelezésében már régóta megjelennek a turisták

igényeihez való adaptáció elemei. A szolgáltatást előzetes bejelentés alapján lehet igénybe

venni, ugyanis a folklórműsor ebéd illetve vacsora közben szórakoztatja a vendégeket. A

műsor igénylői zömében nem szállóvendégek, hanem valamilyen erdélyi buszos körutazáson

résztvevő csoport tagjai, akik csillagtúrájuk során felkeresik az „Ezeréves” határt. A program

három-öt órában ad betekintést a gyimesiek életvilágába, melynek bemutatása során a

természeti adottságokból fakadó kulturális sajátosságok, és a hozzájuk kapcsolódó történelmi

háttér rövid felvázolása dominál. A mulatóprogram tehát a rendhagyó történelemórát,

folklórműsort és helyi gasztronómiai specialitások felvonultatását ötvözi. A csángó estet két

zenész, egy hedegűs és egy gardonos valamint két pár táncos mutatja be általában. A műsor

menetének részletes ismertetésére a dolgozat terjedelmi követelményei miatt nincs

lehetőségem, így annak csak leglényegesebb mozzanatait írom le a következőkben. A

házigazda panziótulajdonos rövid köszöntője és bevezetője után ismerteti a helyi kultúra

sajátosságait. A műsor menetében a beszéd, az ételek felszolgálása és az aközben zajló zene

és tánc folyamatosan váltják egymást. A helyi konyha specialitásai közül előételként sajtot,

ordát és túrós puliszkát szolgálnak fel. A vendégek étkezése közben a táncosok bemutatják a

csángó népviseletet, ismerteti annak sajátosságait, majd eltáncolnak néhány jellegzetes táncot.

Ezek a műsor elején főleg páros táncok. A táncosok a jellegzetes gyimesi körtáncok, azaz

héjszák során igyekeznek minél több résztvevőt bevonni a táncba. A vendégek számára

azonban, ahogy interjúalanyaim is fogalmaznak, idegen a gyimesi zene és tánc17

, ami miatt a

vendégek kevésbé felszabadultak. Ezért olyan játékokat alkalmaznak, melyekbe könnyen be

tudnak kapcsolódni. Ilyen például a „megy a gőzös” vagy a felcsíki „Az öreg zsidónak akkor

vagyon jó kedve” kezdetű komikus mozzanatokat tartalmazó zsidó-polgári tánc. Ezen játékos

elemek felhasználása és alkalmazása tulajdonképpen a vendégek szórakozását garantálják,

melyet csak fokoz olyan dalok, nóták előadása illetve közös éneklése, melyeket ők is

ismernek, sőt nagyon gyakran kérnek is. „Ezért van az, amikor a program vége felé járunk,

bele kell vinni egy kicsi olyan ismertebb zenét is, olyan népdalokat is, ami nem gyimesi

17

„az elején idegen, csak úgy nézik, s olyan furcsa, hogy olyan csodabogaraknak számítunk. Mert ugye a

ritmusvilág is más a gyimesi zenébe… mert minden, csomó minden újdonság éri.

19

népdal. Mert esetleg Magyarországon is jobban ismerik, műdalokat. Amiket tudnak énekelni,

s akkor szabadul fel igazán, s akkor énekelget velünk. Van egy ilyen 15-20 perces rész, amikor

ilyen muzsikát játszunk, azért hogy érezzék ők is, hogy na!”(interjúrészlet)18

A műsor

koncepciójával kapcsolatban szükséges az állandó variálás, mivel a rutinos bemutató mind az

előadóknak, mind a visszatérő vendégek számára unalmassá válna. Ettől függetlenül már

kialakítottak egy olyan sorrendet, amire tudják, hogy igény van, amire fogékonyabbak, és

amit könnyebben megtanulnak az ide látogatók. A mulatóprogram szerkezetét tekintve

igyekszik mindenből megmutatni egy keveset és megtanítani azt, amire igény van. „Sokszor

kérik, hogy tanítsunk meg nekik helyi népdalt, látszik, hogy van rá igény. És a

Magyarországról érkező turista java része már el is felejtette, milyen a népdal, vagy nem is

tanult a népzenéről és az ő gyökereit elvágták valahol és hiányzik neki, hogy valamiből

táplálkozzon, és akkor ezt úgy érzi, hogy az övé, a csángó kultúra.”(interjúrészlet)19

Visszatérve a műsor adaptált elemeihez, fontos ismét kihangsúlyozni a gyimesi csángó

kultúra idegenségét, melynek kompenzálása érdekében kerültek be más tájegységek darabjai a

program zenei repertoárjába. Ezeket a populáris dallamokat a helyi zenészeknek külön kellett

elsajátítaniuk. Úgy, ahogy az ideérkező számára idegen az itteni zenei világ, úgy a helyi

adatközlők számára is idegen a „mindenki” által ismert népdalok és nóták világa. Ennek

kiküszöbölése érdekében kellett magyarországi énekes könyvekből és egyéb forrásokból

megtanulniuk ezeket.

A magyarságtudat megerősítéséhez a Deáky Panzió csángó mulatóprogramja jelentős

mértékben hozzájárul, hiszen egy olyan élményt kívánnak nyújtani az érzelmekre való hatás

eszközeivel, melyek a kultúrnemzet egységének fontosságát és az együvé tartozást

hangsúlyozzák: „Tehát én abban hiszek, hogy nem csak etetni-itatni, vagy szállást kell

biztosítani az idelátogató számára, hanem programokat is kell szervezni és egy ilyen program

érinti meg igazán érzelmileg is az idelátogató turistát. Itt rádöbben arra, hogy hát olyan

messze Magyarországtól (…) itt is létezik egy magyar népi kultúra, itt is beszélnek magyarul

az emberek (…) és ez is erősíti az összefogást, az együvé tartozást, azt hiszem az emberek

között. Mondjuk én próbálok érzelmileg hatni az emberekre, úgy néz ki, nagy sikere van ennek

a programnak és évente sok ezer ember keresi fel csak az én panziómat, és ennek a

programnak már híre van a magyarországi utazási irodákban is.”(interjúrészlet)20

18

Részlet Antal Tiborral készített interjúból 19

Részlet Antal Tiborral készített interjúból 20

Részlet Deáky Andrással készített interjúból

20

A csángó estek, mint programlehetőségek a Borospataki Skanzen és a hidegségi

Csángó és Fatányéros Panzió szolgáltatásai között is elérhetőek, itt azonban csak az üzleti

fogás koncepciója érvényesül. A mulatóprogramok koncepciójában a Deáky Panzióban és a

Csángó Panzióban megfigyelt csángó estektől eltérően Borospatakán a tulajdonos elmondása

szerint csak a helyi hagyományos táncot és zenét mutatják be, ily módon itt, ezen a téren nem

érvényesül a turisták igényeihez való alkalmazkodás, azt csak az ajándéktárgyak árusításánál

veszik figyelembe. A Skanzen mulatóprogramja a másik kettőtől eltérően csupán csak másfél

illetve háromnegyed órában reprezentálja a folklórműsort. A Csángó panzió

mulatóprogramján szintén alkalmam nyílt résztvevőként megfigyeléseket végezni. A program

szinte teljes egészében megegyezett a Gyimesbükkben látottakkal, ám menetében csak a

viseletek és táncok rövid ismertetésére került sor. Itt a vendégek szórakoztatását szolgáló

populárisabb dalok keretében jelent meg leginkább az a trianoni tragédiát ellensúlyozó

irredenta hangvétel, mely az Ezeréves határnál érzékelhető társadalmi diskurzusok és nemzeti

identitás-kifejezések jellemzője.

Turisztikai szolgáltatások rendszere Gyimesben

A Gyimes völgyében található folklórturisztikai rendezvényeket tartalmuk és

célközönségük szempontjából megfigyeléseim alapján két csoportra osztom, annak ellenére,

hogy a rendezvények szervezői célkitűzésük szempontjából ugyanannak a rétegnek, azaz az

idelátogatóknak, elsősorban külföldieknek igyekeznek programjaik által élményt nyújtani. A

különbségtételt tovább erősíti, hogy a rendezvények más közigazgatási egységhez, jelen

esetben faluhoz tartoznak, valamint szinte egymást követően valósulnak meg, ami abból a

szempontból szerencsés, hogy legalább időben nem jelentenek egymás számára konkurenciát.

Mivel a kutatásom középpontjában a nagy múltú Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és

Néptánctábor áll, ezzel kezdem fejezetem, így az időrendi sorrendnek is megfelel

koncepcióm. Mielőtt azonban rátérnék a tábor vizsgálatára, szeretném felvázolni a fentebb

említett különbséget. A rendezvények célcsoportját, mint már említettem, főleg a külföldről,

elsősorban Magyarországról érkező vendégek képezik. Azonban, ha megvizsgáljuk a

rendezvények repertoárját, rá kell jöjjünk, hogy az egyik kategóriába tartozó rendezvény

mégsem a turista célközönségnek szól elsősorban.

Az első kategória ebből kiindulva a résztvevők számára szánt és megvalósított

Gyimes-reprezentáció, mely ténylegesen a völgy hagyományainak, elsősorban népzene és

21

néptánckultúrájának bemutatásán alapul. Ide tartozik elsőként a Gyimesközéploki Nemzetközi

Népzene és Néptánctánctábor, mint folklórturisztikai szolgáltató.

Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és Néptánctánctábor

A tábor rövid bemutatása

1992-ben került először megrendezésre a gyimesközéploki tánctábor, mely alapvetően

két hagyományörző vidék, Gyimes és Felcsík népzenéjét és táncait reprezentálja a résztvevő

közönség számára. A programok közül a tánctanítás mellett a hangszeres népzene- és

népdaloktatás a leghangsúlyosabb, emellett korosztálynak megfelelően más lehetőségek is

rendelkezésre állnak a kikapcsolódni vágyók számára. Ha a tábor eddigi történetét

nyomonkövetjük, már az első pillanattól kezdve jelen van mind a szakmai színvonalhoz, mind

pedig a turisták igényeihez való alkalmazkodás. Ilyen értelemben a szervezők célja az állandó

fejlődés, amit a lehetőségeiknek megfelelően mindig igyekeznek biztosítani. Ily módon a

tábor programja a néptánctanításon kívül évről évre gyarapodott, kezdetben

hangszeroktatással, majd a kézműves foglalkozásokkal, melyek keretén belül nem csak a

hagyományos gyimesi és felcsíki kézművesség fortélyait lehet kipróbálni, hanem egyéb

alternatívákat is, mint például a nemezelést, karmantyúfán való szövést, stb. Mivel a táborba

számos kisgyermekes család érkezik, számukra a kézműves foglalkozások teszik lehetővé a

kikapcsolódást. A foglalkozások keretén belül a tábori napközi ideje alatt szakképzett óvónők

vigyáznak a kicsikre, lehetővé téve szüleik egyéb programokon való részvételét. A kézműves

foglalkozásokon tapasztalható sokszínűség jellemző a hangszeroktatásra is, hiszen a hegedűre

és gardonra épülő autentikus gyimesi népzene mellett lehetőség van furulyán és a moldvai

népzenében használt kobzán való tanulásra is. A napközben öt órában, kezdő és haladó

szinten folyó gyimesi és felcsíki táncoktatást mindig felkészült oktatók végzik. Ez az egyik

olyan tényező a szervezésben, mely a lokális közösség egyes csoportjai között negatív

bírálatot kapott és kap még ma is a helyi adatközlők mellőzése miatt, erre azonban a

későbbiekben szeretnék visszatérni. Ennek ellenére a népzene és népdaloktatások, valamint a

kézműves foglalkozások adatközlők közreműködésével zajlanak. Tehát a tábor szerves részét

képezik a helyiek, mint adatközlők, hagyományőrzők, ami jelentősen hozzájárul a saját

kultúra fenntartásához és megőrzéséhez. Ám nem csak a helyiek, hanem az Erdély különböző

pontjairól érkező tanárok is fontos szerepet játszanak, alkalmazásuk kimondatlan szabályként

érvényesül a háttérmunkában.21

21

Internetes forrás: http://www.gyimesitabor.nextra.ro/nyolc.html

22

Az igényekhez való alkalmazkodás másik kitűnő példája az esti bálok zenei

repertoárjának kibővítése. Annak ellenére, hogy a gyimesközéploki tábor a már említett két

vidék hagyományainak bemutatásában is változatosságra törekszik22

, minden este más-más

hagyományőrző csoport mutatja be műsorát. Az ide érkezők azonban ezt nem tartják elég

változatosnak, szükségük van más táncházi „divatdialektusok” táncrendjeire is. A

keleterdélyi, főleg székely és csángó táncok mellett így jelentek meg az esti bálokon és a

kultúrotthon melletti panzióban megrendezett folk-kocsma keretein belül a moldvai,

mezőségi, széki, kalotaszegi, Küküllő menti táncrendek is. A tábor legfőbb kulturális

tevékenysége a lokális közösség revival-elemeinek megőrzése és terjesztése, az ide

érkezőkkel való megismertetése, melyet jelentős tudományos-szakmai munka tesz lehetővé,

így biztosítva a rendezvény szakmai színvonalát. Emiatt a tábor teljes hanganyaga rögzítésre

kerül, az adatközlők fellépései pedig jó alkalmat kínálnak a gyűjtésre. Ezen gyűjtések anyagai

a feldolgozást és tanulmányozást követően különböző kiadványok formiában váltak

elérhetővé, így segítve elő az oktatást és a kultúrkincsek továbbadását. Ily módon a táborban

mindenki ingyenesen „gyűjthet”és dokumentálhat, azonban a tábor megrendezéséhez az

ezekből származó adományok, ha minimálisan is, de hozzájárulnának. Ez természetesen azt

jelenti, hogy a hagyományőrző táborokat működtető apparátus fontosnak tartja a szellemi

javak értékének anyagi vonzattal való ellátását, felértékelését. Ebből kiindulva a kultúra

megvásárolhatóvá válik, azonban mindez egyedi módon történhet A résztvevő

lefényképezheti az adatközlőket. Rövidfilmeket készíthet, hanganyagot rögzíthet. Mivel

mindehhez saját eszközökkel, technikai háttérrel rendelkezik, ez a fajta élménygyűjtés és

dokumentálás az egyén személyiségén, látásmódján, ízlésén keresztül történik,

megakadályozva ezzel a kultúra reprezentációinak tucatjellegűvé, szabványszerű tömegcikké

való válását. Ezáltal létrejön egy egyéni promóció is, amiket a világháló videómegosztó

honlapján, honlapjain lehet megtekinteni Az ingyenes gyűjtés természetesen itt is lehet egy

odacsalogató eszköz, azonban fő funkciójának a kultúra és hagyomány fenntartását,

terjesztését tekintem. Persze ez a szabad rögzítés egyértelmű lehet a laikusok számára, mivel

egy gálaműsort, vagy egy hangszeroktatáson megszólaló dallamot nem lehet árcímkével

ellátni. A folklórkincsek ilyen módon való „anyagiasítása” azért szükséges, mivel az érték

22

Internetes forrás, U.o.: „Így került sor az eleinte csak Csíkszentdomokosra szorítkozó felcsíki anyag

kibővítésére, ezáltal hol a domokosi anyagot, hol pedig a csíkjenőfalvi és csíkkarcfalvi táncokat, népdalokat

tanítottuk. Effajta megkülönböztetést a gyimesi táncokon belül is tettünk. Általában a Gyimesközéplokhoz

tartozó sötétpataki anyagot tanítottuk, de olyan év is volt, amikor a Gyimesbükkre és Nagygyimesre jellemző

táncok és énekek kerültek előtérbe. A táncok és népdalok effajta részletekbe menő, alapos tanulmányozása révén

ki tudtuk elégíteni azon hivatásos táncosok, énekesek igényeit is, akik úgy jöttek el táborainkba, hogy bizonyos

mértékig ismerték már valamelyik vidék táncait, dalait.”

23

kifejezésnek, annak jelentőségének tudatosítására ez a legkézenfekvőbb mozzanat. Vagyis az

ingyenes fogyasztásba való bocsátás mögött álló, mély értékítélet a figyelemfelhívás miatt a

szakmai háttérrel rendelkező szervezőgárdában található meg.

Az évek multával megjelent az az igény is, hogy tudományos előadások és

filmvetítések kerüljenek megrendezésre, ehhez a szervezők számos szakmai tekintélyt

invitáltak meg, akik a magyarság eredetétől kezdve a helyi hagyományokig számos témában

tartottak előadásokat. Ezek közül szeretném kiemelni az általam megfigyelt spiritualizmusra

és ezoteriára épülő, a Biblia tanításait sajátosan értelmező, azt neopogány elemekkel ötvöző

szinkretista szemléletet képviselő előadásra, mely véleményem szerint a ma már a

csíksomlyói pünkösdi búcsú reprezentálásában is jól tetten érhető sajátos, a nemzeti

identitáshoz kapcsolódó új tendenciák popularizálódását példázza.

Mindezek mellett a tábor helyismereti és gyógynövény gyűjtő túráival hozzájárul ahhoz az

élményhez, mely a résztvevőkben még inkább felerősítik az eredeti helyszínen, „tiszta

forrásból” való élmények szerzését, hozzájárulva némiképp a lokalitásban rejlő rekreációs és

ökoturisztikai lehetőségek ismertetéséhez.

A tábor megvalósításának nehézségei

Állandó nehézséget jelent a tábor megvalósításához szükséges pályázatok ki, illetve ki

nem használása. A gyimesi tábor fennállása óta számos alapítványtól, közhasznú szervezettől,

minisztériumtól, magánszemélyektől kapott támogatást pályázati úton. A pályázás táborral

kapcsolatos oldala igen árnyékos, ugyanis maguk a pályázati kiírások számos olyan

követelményt diktálnak, melyet az átlagember nem tud vagy csak igen nehezen tud teljesíteni.

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatait például lebonyolítón keresztül végzik, azonban vannak

olyan pályázatok is, melyekhez nincs megfelelő útmutatás, nincs egyszerű online kitöltési

lehetőség, stb. Ez persze csak a kezdetét jelenti az ehhez kapcsolódó nehézségeknek, ugyanis

a megkapott pénzekről a tábor zártával el kell számolni, kimutatást kell készíteni, ami szintén

nem megy könnyen. Az megfelelő anyagi háttér hiánya miatt a szervezők a következőképp

látják a tábor helyzetét: „Mindig a bizonytalanság tetőfokán vagyunk, mindig abba bízunk

hogy annyi táborozó eljön, hogy a tábor önköltségi áron kijön és nem kell nekünk a saját

pénzünket beletenni. A pályázati lehetőségeink minimálisra szűkültek és amit pályázati

pénzekből kapunk az nevetséges… mert amit mondjuk az NKA megítél nekünk, az a pénz

körülbelül 5 zenész tiszteletdíja egy heti muzsikálásra. Emiatt nem tudunk semmit se

fejleszteni.(…) Mi pedig fizetünk a helyi tanácsnak, hogy béreljük a kultúrházat, tehát itt

24

fordítva mennek a dolgok.”(interjúrészlet)23

Az idei tábor számára a gazdasági világválság is

jelentősen éreztette hatását, ami mellett a helyi árvizek miatt a helyi önkormányzat sem tudta

kellő mértékben támogatni a tábor. Az árvizekről adott híradások pedig a látogatóközönség

létszámának csökkenését okozták, annak ellenére, hogy a falu központjában megrendezett

táborra nem jelentett különösebb veszélyt. A bevételek hiányának másik oka a helyiek

meglátása szerint, hogy túl sok a meghívott vendég, kik étkezését és szállásdíját a tábor állja.

Belső nehézségek

„Sajnos a lazább kapcsolat, a ritkábban való találkozás nem tette lehetővé még a nyolc

év során sem egy igazi emberi kapcsolat kialakulását a kezdeményezők és a helyi erők

között”24

olvashatjuk a tábor első nyolc évéről szóló beszámolóban. Bár a kettészakadt

szervező gárda egy része 2005-től újra betölti szervezői pozíciót, a helyi közösséggel való

együttműködés azonban még mindig gondot okoz. Egyesek úgy látják, „itt nincs közösség,

nem is volt soha.”25

A tábor szervezői közül sokan úgy látják, a kiosztott feladatok és az

azokat ellátók jobb összehangolása jelenthetne megoldást. A belső konfliktusok hátterében a

megfelelő együttműködés hiánya erkölcsi hiányosságokkal is párosul, mely tulajdonképpen a

tábor kivitelezésének munkálatai veszélyeztetik, annak ellenére, hogy ebből a laikus résztvevő

közönség természetszerűleg semmit sem tapasztal.

A tábor folklórturizmusának hatásai

A tábor résztvevőinek antropológiai vizsgálata

A tábor több tekintetben is komplexnek tekinthető. A tábor résztvevői, mint kulturális

fogyasztók vannak jelen, azonban nem tekintik magukat turistának. Ezt a fogalmat ugyanis

pejoratívként értelmezik. Már maga a szó hallata számukra, melyet a félig strukturált

interjúim és kérdőíveim kapcsán említettem, meghőkölést váltott ki. A jelenség

ellentmondásossága a résztvevőknél megfigyelhető a „tömegturista” módjára való viselkedés.

A passzív résztvevők különböző technikai eszközökkel igyekeztek dokumentálni az

eseményeket. Az analóg és digitális fényképezők, diktafonok, hang- és képrögzítésre

alkalmas mobiltelefonok mellett megjelentek a komoly teljesítményű kamerák is. Ezek

23

Részlet Bodó-Bán Jánossal készített interjúmból 24

Internetes forrás: http://www.gyimesitabor.nextra.ro/nyolc.html 25

Részlet az egyik interjúból

25

alkalmazása gyakran gátlástalan megörökítési vággyal párosult. Így nem csak a kultúrát,

hanem annak közlőjét is fogyasztók magatartása nem különül el a tömegturistákétól.

A résztvevőkkel készített interjúk hitelesen tükrözik az identitáskeresés különböző

módjait, ami szintén ambivalensnek tekinthető. A hagyomány kérdéskörére visszacsatolva

természetesen az eredeti, az autentikus, az archaikus a mérvadó. Azonban a hiteles helyként

kezelt Gyimes mégsem tekinthető annak, hiszen az odalátogatónak egyrészt nincs is ideje

valóságban megtapasztalni az ottani életmódot, másrészről nem is igényli azt. A résztvevők

jelentős százalékának fontos maga a település, vagyis maga a tudat, hogy helyben és elvileg

eredetiben sajátíthatja el a zenét, a táncot. Viszont csak kevesek adtak hangot annak, hogy

szívesen ismerkednek – ismerkednének helyiekkel, sokak viszont nem is igénylik ezt. Az

eredetiben való megtapasztalás másik korlátja a praktikus közlekedési eszköz, az autó. Az

autó ebben az esetben is létrehoz egy hermetikusan zárt teret. Ennek következtében a látogató

többnyire csak a táj szépségével szembesül, mely szintén idealizálásra ad alapot és alkalmat,

arra azonban nem, hogy a saját bőrén tapasztalja a tényleges körülményeket. Az önmagunkra

találáshoz sok esetben csak közvetett módon van lehetőségünk és igényünk mintát venni.

Ezen a helyi emberek magatartásformájának megfigyelésen alapuló elsajátítását értem. A

táncházi szubkultúra természetesen itt is mintául szolgál, ehhez azonban a résztvevők nem

kapcsolnak erkölcsi-morális értéket, ellenben a helyiek megfigyeléséhez mindig tartozik

valamilyen önmagunk által felállított magyarázat a viselkedésre, gesztusra. A „civilizáltabb”

környezetből érkező hiányol magából egyfajta népi bölcsességet. Ennek pótlására, illetve

szintén az identitás megerősítésére, szókincsébe beleépíti azokat a jellegzetes tájszavakat és

tájszólást, ami jelen esetben Gyimes völgyét jellemzi.

Az egyre „burjánzó” panzióépítések is megosztják a településen megfordulók

véleményét, s bizonyos tekintetben a tábornak is hátrányt jelent. A közvetlenül a kultúrház

mellett épült panziót a szervezés nem tudta kikerülni, velük kooperálva oldották meg az

étkeztetést, mely jelentős deficitet jelentett a tábor anyagi hátterében. Emiatt fontos és

kifogásolt volt sok résztvevőnél a helyi ételek hiánya a tábori étkeztetésben. Kényelmi

szempontból azonban elengedhetetlen a panzió léte. És itt visszautalnék a résztvevők

ambivalens magatartására. Többen alkotnak negatív véleményt a panziókról, számukra a

fejlődés adta lehetőségek és szolgáltatásbővülések egyre több és több embert vonzzanak majd,

ami miatt Gyimes elveszti szépségét, vonzerejét, kuriozitását. Tehát már itt is megjelent a

turizmushoz és a turistákhoz kapcsolódó pejoratív értelmezés. Van egy réteg, mely

szimbolikusan birtokolni kívánja Gyimest, ezért „Magyarországon van egy olyan hajlam,

meg szeretnék azt, hogy minket egy ilyen rezervátumként kezeljenek. Hogy itt az idő álljon

26

meg, ha lehet forduljon vissza. Menjünk, öltözzünk vissza népviseletbe, járjunk úgy. De a

világ nem ez, a globalizáció itt is működik.”(interjúrészlet)26

Gyimes, mint a magyarságtudat gyökere, a múlthoz való kapcsolódás szimbóluma

létrehoz egy olyan birtoklási vágyat annak fogyasztói fejében, mely ellenez bizonyos, a

település érdekeit szolgáló fejlesztéseket, beruházásokat, mert azok többé nem nyújtanák az

eddig elképzelt idealizált világot. Itt felmerül ugyan a kérdés, mi a jobb az ott élők számára:

az eddigi, ám eredetinek titulált állapotok megőrzése, ami a táborhoz kapcsolódó

folklórturizmus egyik jellegzetességét jelenti, ám nem túl jelentős hozadékát képezi az ott

élők megélhetésében? Vagy dominánsan az egy-egy vállalkozóhoz kapcsolódó

turistaparadicsom kivitelezése, mely talán háttérbe szorítaná az ingázást? Természetesen a

megoldás a kettő ötvözésében, azaz a megőrzésben és fejlődésben rejlik.

A gyimesfelsőloki Csángó Hétvége

A rendezvény bemutatása

Gyimesfelsőlokon idén negyedik alkalommal kertült megrendezésre a Csángó

Hétvége, mely lényegesen különbözik a Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és

Néptánctábortól. Ez a rendezvény alkotja a helyi folklórturisztikai események második

kategóriáját, hiszen résztvevői és a műsor repertoárjának szempontjából ez a program

tapasztalataim szerint elsődlegesen nem a helyi hagyományok reprezentálására épül.

Megfigyeléseim alapján a Csángó Hétvége tulajdonképpen csak a hely szellemében kötődik

szorosan Gyimeshez annak ellenére, hogy néhány helyi hagyományőrző csoport

(Csíkcsobotfalvi Antal Banda és hagyományőrzők, Gyimesközéploki Ordasok, Setétpataki

Hagyományőrzők, Kesice Tánccsoport) itt is fellépőként szerepel. Maga a rendezvény helyi

kezdeményezés eredményeként, a nagy múltú jászberényi Csángó Fesztivál révén jött létre a

gyimesfelsőloki Antal Tibor és a fesztivál főszervezője, Kocsán László közreműködésével. A

Csángó Hétvége megvalósításában így a helyi erők mellett nagy szerepe van a magyarországi

közreműködésnek, ugyanis a Csángó Fesztiválhoz kapcsolódó Országos Néptánc Baráti Kör

teszi közzé a hozzá tartozó táncegyüttesek számára a Csángó Hétvége programfelhívását.

Ebből kifolyólag a rendezvény közönségének jelentős százalékát az előre bejelentkezett

együttesek adják. Így a Szabó Zoltán által felállított táncházi turizmus fajtáinak megfelelően

mind az adatközlők, mind a színpadi előadók laikus közönség előtt szerepelnek a „Tatros

partján nem szabad lefeküdni…” és az „Én elmegyek közületek, Isten maradjon veletek…”

26

Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból

27

elnevezésű gálaműsorokon. A három napos „fesztivál” lényegében az ideérkező, részben

előre bejelentkezett, részben meghívott együtteseknek nyújt vendégszereplési lehetőséget

azzal a céllal, hogy a helyi közösség megismerje saját táncain és zenéjén kívül más

tájegységek táncrendjeit is. Ezzel a példamutató gesztussal erősítve a saját értékekhez való

pozitív hozzáállást, tudatosítva a még fellelhető hagyományok megőrzésének fontosságát és

az érdeklődésből fakadó turizmus fellendítésének beindítását: „… mert ennek a fesztiválnak is

van egy olyan része, hogy az itteni emberek azáltal, hogy megnézik a jászberényiek egyik

műsorát,(…) egy szép táncot, azáltal… mert az övét már megszokta. Ugye, hogy a csángó…

mert ez is itt egyre divatosabb, egyre többen jönnek itt is tanulni táncolni. Látják, hogy nagy

értéket veszítenek el, de ezt már, ami egy kicsit is a tiéd, ez már egy rutin, nem érdekel

annyira. És lassan elfelejtik, mert rutin. Már a muzsikát is… 60 éves korosztály, 50 éves

korosztály…. Nem tudják a táncokat na! Azt gondolnám, hogy ők szeretik, de már nagyba’

kavarják, hogy kettős helyett egyebet járnak, s már nem tudják, hogy mit kell járni.(…) Mert

ezáltal, hogy vannak ezek a rendezvények, feljön 10-15 másik együttes, mindenki hozza az

övét, akkor meglátja, hogy azok milyen szépen tudják, és akkor neki is, mi is pont úgy

kéne…”27

Az első alkalommal megrendezett Hétvége 14 érdeklődőjéhez képest a rendezvény

népszerűségét mutatja, hogy 2009-ben már 400 fő volt jelen, ennek következtében idén sok

jelentkezőt kellett visszautasítani a hely szűke miatt. A rendezvény ily módon kezdi kinőni

saját kereteit, amihez nagyban hozzájárul a szervezők azon koncepciója, miszerint a

fellépőknek ingyenes szállást, étkezést biztosítanak gyimesi családoknál, illetve az Árpádházi

Szent Erzsébet kollégiumban.28

A vendégszereplők közül sok visszatérő együttes érkezik

főleg a Jászságból, ami szintén a jól működő szakmai-baráti kapcsolat példája, sőt, a Csángó

Hétvége és a már két évtizedes hagyománnyal rendelkező Jászberényi Csángó Fesztivál szinte

már egymás részét képezik.

A három napos Csángó Hétvége célja a gyimesközéploki táborhoz hasonlóan Gyimes

és Felcsík reprezentálása, ám ez mégis kevésbé hangsúlyosan jelenik meg részben az idő

hiánya, részben a fellépők nagy száma miatt. A helyi táncokat, mivel szakmai közegről, azaz

táncosokról van szó, adatközlők tanítják. Számukra nem feltétlenül szükséges táncpedagógusi

ismeretek értelmében elemekre bontani az egyes táncokat, ami a szomszédos tánctáborban

viszont elengedhetetlen. Emellett az érdeklődőknek itt is lehetőségük van a helyi

27

Részlet Antal Tiborral készített interjúmból 28

Internetes forrás: http://www.onbk.freeweb.hu/

28

adatközlőktől való zenetanulásra.29

A Hétvégén a tánc- és daltanításon kívül sor kerül még

kézműves foglalkozásokra, illetve az örökségturizmus attrakcióinak felkeresésére.30

Katonai

hagyományőrzők segítségével történő lovas szekeres felvonulás és a zenés-táncos

vendégcsalogatás után következnek a már említett gálaműsorok, melyeken a legtöbb

táncegyüttes saját tájegységére jellemző koreográfiáját mutatja be. Megfigyeléseim alapján

mellettük a helyi hagyományőrző csoportok lényegesen kevesebb teret kapnak. Erre alapozva

pedig a Gyimest reprezentáló, annak értékeit közvetítő középloki táborral szemben a Csángó

Hétvége többnyire Magyarországot reprezentálja a lokális közösség számára.

A Csángó Hétvége megvalósításának nehézségei és lehetőségei

Ugyanúgy, ahogy gyimesközéploki tábornál is, az elsődleges problémát a

kivitelezéshez szükséges anyagi háttér előteremtése jelenti. A szervezők kezdeti, önerőre

támaszkodni kívánó koncepciójában a nem túl eredményes próbálkozások miatt egyre inkább

a pályázati lehetőségek sikeres kihasználásának szándéka érvényesül. Ebben könnyebbséget

jelent Románia csatlakozása az Európai Unióhoz, továbbá hazánk Nemzeti Kulturális

Alapjának pályázati lehetőségei.

Antal Tibor a következő nehézségekre mutatott rá: „…most nem akarom itt megnevezni, de a

legnagyobb gond egy olyan intézménnyel volt, ami a legjobban kellene, hogy támogasson.

(…) Mondtam, hogyha ennyit tudnának, és ennyit se, akkor mondtam, hogy köszönöm szépen,

inkább akkor a sajátomból teszem ki azt a részt, ami fog hiányozni, de ilyet akkor sem. Ilyen

hozzáállással nekem nincs szükségem, arra hogy így… na akkor inkább kisebbet és

meghúzzuk a nadrágszíjat és igen. (…)… szóval kicsit elkeserítő a tény. Amit egy ilyen

intézménytől, ami a legjobban kellene, hogy támogasson.(…) S mondtam neki, hogy akkor

mondjon még egy olyan rendezvényt, a megyébe, nem Erdélybe, mert ilyen Erdélybe sincs

tudtommal, de hát mondjon egy ilyent. Hogy akkor, ha itt nem karolnak fel, akkor jön egy

ilyen Fáy Mulatós, s arra meg adnak?”(interjúrészlet)31

Tulajdonképpen az együttműködés

hiánya jelenti itt is a gondot, hiszen a Hétvége nem csak reklámot, hanem jelentős bevételeket

is eredményez a környék kereskedelmi egységei számára, azok viszont minimális

hozzájárulásukkal sem támogatják a rendezvényt, így akadályozva meg a színvonal emelését,

a hatékonyabb kivitelezést.

29

Internetes forrás: http://www.onbk.freeweb.hu 30

Például a Sebő Ödön emlékére állított kopjafa megkoszorúzása; az „Ezeréves” határ és a kontumáci

kápolnameglátogatása; Deáky András rendhagyó történelemórája 31

Részlet Antal Tiborral készített interjúmból

29

3. A fejlődés elősegítését szolgáló lehetőségek

A Gyelv-analízis alkalmazásának lehetősége

Számos turizmussal kapcsolatos fejlesztési stratégia jól bevált módszere a GYELV-

analízis, mely az adott terület fejlődési lehetőségeinek érdekében lehetővé teszi a megfelelő

stratégia kivitelezését. A módszer sajátossága abban rejlik, hogy az elemzés vizsgálati

szegmenseinek megválasztásakor a stratégia várható szegmentációit is figyelembe veszik a

fejlesztési stratégiát összeállító szakemberek. (Bakos István, 2001:39) „Ez azért is fontos,

mert a GYELV-analízis tényezőiből képezhetőek a kitűzendő célok (a gyenge pontok

megszűntetése), definiálhatók azok elérésének erőforrásai (erősségek hasznosítása), továbbá

az erőforrások mobilizálási módszereinek kiválasztásához/kidolgozásához is támpontot ad az

elemzés, mivel feltérképezi az elkerülendő veszélyeket és a kihasználható lehetőségeket”.

(Bakos István, 2001:39) Ilyen módon a külső és belső tényezőknek megfelelően kerülnek

felderítésre azok az erősségek és gyengeségek, melyeknek megfelelően képesek megadni a

lehetőségként és veszélyként felmerülő lehetséges alternatívákat. Mivel a dolgozat terjedelmi

kritériumai miatt nem volt alkalmam a Gyimes-völgyében vizsgált és feltérképezett

erősségeket, lehetőségeket, gyengeségeket és veszélyeket részletesen bemutatni, ezt egy

összefoglaló táblázat felhasználásával szeretném feltüntetni, melyet a dolgozat mellékletéhez

csatolok. A terület adottságait tekintve ez az egyik legalkalmasabb módszer a völgy

idegenforgalmához és a hozzá kapcsolódó területfejlesztéshez szükséges stratégia

kiépítésében, mely jelentősen hozzájárulna egy fenntartható fejlődés kivitelezéséhez. Az

általam készített analízis főbb pontjait azonban szükségesnek tartom némiképp részletezni,

ezzel is ismertetni Gyimes ellentmondásokkal terhelt turizmusantropológiai terét.

Külső tényezők, problémák

A gyimesi életvilágra vetülő, minőségekkel ellátott turista tekintet, az abból fakadó

magatartás és a desztináció kondícióinak viszonyában érhető a leginkább tetten az az

ellentmondásosság, mely egyrészt blokkolja a kulturális és idegenforgalmi tevékenység

hatékony működését, másrészt csökkenti a falusi turizmus dinamikusabbá válását. A

fogyasztók mentális térképének már említett „parasztromantikus” toposzai a helyben való

fogyasztás és élménygyűjtés alkalmával azonban sok esetben veszítenek értékükből.

30

A helyi élelmiszerkészítmények a „Gyimes-fogyasztók” számára sok esetben nem

bizonyulnak fogyaszthatónak, így a helyi termelők támogatásának lehetősége csorbul. A

gyimesi ízek ilyen tekintetben kevésbé képesek versenyezni az otthon müzlijével,

fehérkenyerével és csirkecombjával. Az önellátó gazdálkodás mozzanataiban is tetten érhető

az a fajta értékítélet, mely a motoros fűkaszával dolgozók munkáját túl modernnek, nem

Gyimeshez méltónak ítéli meg, s a haladás ezen elemeit károsnak tartja a közösségre nézve.32

Gyimes, mint a civilizáció előli menekülés vadregényes színhelye és a turisták által támasztott

elvárások ily módon ambivalensnek tekinthetők, hiszen a „rezervátumra” szegeződő turista

tekintet valójában egy kulisszára szegeződik, melyben az otthon kényelmének minden

elemére szükség van, hiszen „fel vannak háborodva, hogy nincs internet”(interjúrészlet)33

.

Az önkormányzat pártolását élvező „Fogadjál turistát!” kezdeményezés is gyerekcipőben jár

még, mivel a falusi turizmushoz szükséges kondíciók csak nagyon kevés helyen érhetők el, s

ahol rendelkezésre is állnak, egyéb olyan igényeket támasztanak a vendégfogadók elé,

melyeknek nem képesek megfelelni a falusi turizmus keretein belül. Az ideérkező réteg

ideáiban tehát a megálló idő és a modernitás olyan módon ötvöződik, melynek kivitelezése

vagy az egyik, vagy a másik javára valósulhat meg. Ily módon Gyimes, mint egy kulturális

zárvány és reliktum közösség van jelen a múltat óhajtó jelenben élő fogyasztók számára. Az

ellentmondásos „Gyimes-képzetek” turizmus által generált elterjedése miatt a helyi lakosság,

annak ellenére, hogy egyfajta jövedelem kiegészítést képes nyerni az idegenforgalomból,

szembehelyezkedik, s a tömegturizmus bekövetkezésének elkerülése érdekében a

következőképp fogalmaz: „én személy szerint lezárnám Gyimest a turisták elől. Mint ahogy

csinálják Tibetbe. Nem engednék be csak x számú turistát évente, aki megfizeti a pénzt, hogy

így megmaradjon Gyimes. Mert a helyiek vállalják ezt, hogy ilyen nyomorban éljenek. Azt

mondják, hogy javítsuk az életkörülményeket, de ez a lényeg az életbe. Itten ha nem fejlődünk,

akkor nem élünk, akkor azt szeretnék, ha megmaradhatna. S amikor lássák, hogy milyen

házaink épülnek az út szélén, akkor hányás. Ez az egész, mert általuk is van ez. Mert

idejönnek, s azt mondják, hogy hát ha te nem eszel Dunakavicsot, akkor nem is vagy jó. Vagy

ha neked nincsen ilyen pulcsid, amit mi hozunk, akkor… Valahogy ez az érték, az értékrendet

másképp helyezik, s nem lehet eztet! Szerintem el lehet felejteni ezt a rezervátumot. Az ilyen

naív, az ilyen nosztalgiás-romantikus, ilyen konzervatív gondolkodású emberek próbálják ezt

elképzelni. (…) Sokkal könnyebb nem elindulni, sokkal egyszerűbb nem elindulni, mint leállni.

Ez van a mai civilizációval is, milyen nehéz lenne, mondjuk a modern embernek is visszatérni

32

Vö. Biczó, 2003:45. 33

Részlet az egyik interjúból

31

például oda, ahol mi vagyunk? Pokol! Fővárosinak itt élni pokol. Öngyilkos lenne egy hónap

után…”(interjúrészlet)34

E tekintetben nyilvánvaló, hogy a Gyimesre ruházott tulajdonságok, és a tájegység

valódisága között meghúzódó szakadék még számos olyan akadály leküzdését vonja maga

után, mely által előbb vagy utóbb képes lesz kialakítani egy olyan arculatot, mely mind a

közösség, mind az idegenforgalom számára hasznot hoz majd. Az e felé vezető út egyik

állomásának pedig a faluképvédelmi program tekinthető, melyről a későbbiekben ejtek

néhány szót.

Belső nehézségek és lehetőségek

A helyi közösség mentalitása és az abból fakadó együttműködés hiánya

A folklórturizmus kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása jelenleg azokhoz a főleg

kívülről érkező határon inneni és túli szakmai törekvésekhez kötődik, melyek évekkel ezelőtt

a gyimesi csángó kultúra megőrzését és terjesztését fontosnak tartva létrehozták a fentebb

említett folklórturisztikai rendezvényeket és szolgáltatásokat. A helyi népi kultúra kincseinek

mentése és archiválása szempontjából kerültek előtérbe azok az adatközlők, akik a táncházas

turizmusnak köszönhetően saját kultúrájuk reprezentativitásában jelentős szerepet játszanak.

Az „utolsó órában” azonban egyre kevesebben tudják ellátni ezt a feladatot. Ennek

kompenzálására az akulturációs tevékenységnek hála egyre nagyobb számban sikerül

kinevelni az utánpótlást jelentő, főleg gyermekekből álló generációt. A táncok és a zene

visszatanítása során a völgyben már több száz olyan gyermek vesz részt az iskolákban

opcionálisan választható tantárgy keretén belül megvalósuló oktatásokon, kik szülei már

felismerték az ebben rejlő értékeket. A kevésbé devalvált Gyimes35

képe azonban csak a

kívülről érkező, laikus közönség számára hiteles. Az eddig bemutatott rendezvények

lebonyolításának nehézségeiből is kitűnik a lokális közösségről pillanatnyi benyomások

alapján alkotott sztereotípiák nem felelnek meg a realitásnak. Ennek okait kutatva kell

figyelmet fordítanunk a lokális mentalitás feltérképezésére és bemutatására. A helyi

mentalitás ugyanis a gazdasági és turisztikai fejlesztések és a fenntartható fejlődés gátjaiként

értelmezhetőek a következők alapján. Dolgozatomban szereplő hipotéziseim közül, egyik

feltételezésem az egyre inkább fellendülő folklórturizmus által felértékelődő és pozitív

tartalmakkal gyarapodó helyi identitás meglétére vonatkozik, mely a magasfokú turisztikai

34

Részlet Sárig Attilával készített interjúmból 35

Szilágyi Eszter i.m.

32

motiváció által anyagi alapúvá válik. Ez az értéktudatosságból fakadó anyagias szemlélet

azonban az autenticitás iránti igény megfogalmazóin kívül még nem kitapintható, ily módon a

saját értékekhez való viszony felértékelődése a turizmushoz kapcsolódó átalakulás és fejlődés

nyomán a jövőben dől el ténylegesen. Egy azonban interjúalanyaim szerint biztos, Gyimes az

idegenforgalom által elindult a kirakattá válás útján, hiszen a nehéz egzisztenciális

körülmények, megélhetési lehetőségek és az évszázados berögződések még mindig erősen

akadályozzák a csángó identitásban szükséges értéktudatosulást. Ez több magatartásformában

is tetten érhető, melyek kialakulásában nagy szerepe volt az 1989 előtti állapotoknak,

melyekre nem szeretnék részletesen kitérni, csupán megemlíteni a főbb jellemzőket. A csángó

létben megnyilvánuló negatívumok hátterében a Ceușescu -diktatúra által végzett kissebségi

létre irányuló rombolás mellett azonban dominánsabb hatást érvényesítenek a gyimesi

csángók „etnogeneziséhez” kapcsolódó attribútumok. A lokális identitás egyik legmarkánsabb

meghatározója ily módon a történelmi múlt és a hozzá kapcsolódó, a csíki székelyek felől

erőteljesen tapasztalható, az ő hierarchikus elképzeléseiben elfoglalt hely. „A székelység

sztereotípiái inkább a románok felé tolnák, a magyarországiak inkább a magyarság

értékcentrumába helyeznék őket”36

, ám a csángóképek történeti konstrukciójára a hely szűke

miatt nem kívánok részletesen kitérni. „A székely mindig lenézte a csángót, a gyimesi csángó

lenézi a moldvai csángót. Az erdélyiek lenézik a székelyeket, a magyarországi lenézi az

erdélyieket. Ez mindenhol megvan, csak az a baj, hogy emiatt, de nem csak emiatt (…) ez itt

egy frusztrált népcsoport. (…) Hogy elzártságából következik-e vagy tényleg volt ebben

valami, mikor ide elkezdtek letelepedni. Hogy tényleg olyanok voltak, akik kellett szégyelljék

magukat, akiket lecsúfoltak már abban az időben is… én ezt nem tudom. De ez biztos, hogy

van egy csomó gátlásosság és ezt még ki is használják a székelyek. Meg hát eleve elzártabb

közösség volt. Későn jutott be ide minden, és ha mondjuk bementek Csíkszeredába a piacra,

akkor a különbség is látszott, hogy… akárcsak öltözetben, nem csak a csángó viseleten,

hanem mondjuk már később, mikor mondjuk magyaros ruhába’ kezdtek járni. A stílusukban,

tehát amilyen gazdag volt a kultúrájuk, az ősi kultúrájuk, tehát a hagyományaik, a táncuk, a

zenéjük a viseletük, pont annyira elment a giccs felé, mikor a civilizáció betört. A

giccskultúra, a bóvlikultúra az azért virágzik keményen.”(interjúrészlet)37

Ez az interjúrészlet

kiválóan illusztrálja a ’89-es változások után az addig elzárt völgyre hirtelen rázúduló

modernizáció kellemetlen hozadékait, sőt, a megélhetési stratégiák változása miatt is

könnyebb volt a helyi lakosságnak feladni eddigi tradícióit. „Mert ’90-től errefelé az az

36

Internetes forrás: http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_05/ter_es_terep_05_ilyes_zoltan.pdf 37

Részlet az egyik inetrúalanyommal folytatott beszélgetésből

33

igazság, hogy legkönnyebb az erdővágás volt, hát… mentek, s kis befektetéssel elég hasznot

termeltek, s nem is kellett sokat tanulni hozzá. Ezt űzte mindenki, könnyű volt letenni a

bundahímző felszerelést, s ezt-azt. Könnyebb volt menni az erdőbe.”(interjúrészlet)38

A

modernizáció és a fogyasztói társadalom média által generált igényei, és a lakosság

lehetőségei között húzódó mély szakadék képezi a másik égető problémát. A magyarországi

sztereotípiákban megjelenő, archaikus, autentikus, erős erkölcsi tartással felruházott helyi

társadalom szemléletében a kábeltelevízió és csekélyebb mértékben az internet révén

megjelenő irreális elképzelésekre alapozni kívánó szemléletmód megjelenését

eredményezik.39

A közvetlen környezetből érkező dehonesztáló ingerek pedig azt

eredményezik, hogy „van egy réteg, ami ezt szeretné levetkőzni minél hamarább, merthogy ez

számára megalázó. Ezért építik ezeket a piros házakat, mindent, hogy mutassák, hogy ők

mindenek, csak nem csángók … hogy minél jobban ebből kirívóan másnak lenni, mint a

gyimesi többség. Azok, akik idegenbe elmennek, azok letagadják, hogy

gyimesiek”.(interjúrészlet)40

A hagyományokból való kivetkőzés természetesen nem csak az építkezésben, vagy az

önellátó gazdálkodás lassú kiveszésében érhető tetten, hanem a még meglévő javakhoz való

viszonyban is. Annak ellenére, hogy a hagyományok elhagyása egy szempontból természetes

folyamat41

, mégsem feltétel nélkül történik. Ily módon a szemétre dobott értéktelen tárgyakra,

mihelyt igényt formál egy menteni és felhasználni kívánó személy, annak értéktelen mivolta

máris felértékelődik, s árucikké válik, mely szükségszerűen maga után vonja a kereskedelmi

adás-vétel hogyanját. Ezen jelenség másik változata a völgyben először tapasztalható turizmus

romboló aspektusához kötődik, mely során a szükséges jövedelmi források előállítása a régi

holmik eladásában jelenik meg. „Mert vannak öreg nénik, akik tartogassák, de már nem

veszik elő, de a pénzre szükségük van és akkor kérdik hogy (…) nem veszed meg? De igen! S

úgy örvendnek.”(interjúrészlet)42

Emellett a turizmusban rejlő lehetőségek tudatosulása

okozza azt a tendenciát, mely egyes befektetések sikerének reményében magas haszonnal

38

Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból 39

Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból:„Én amit a legrosszabbnak tartok, amit még az internetnél is

rosszabbnak tartok, az a digitévé meg a kábeltévé hálózatokot. Mert folyik ki belőle, ha nincs pénzed, nem vagy

sikeres, ha nincs olyan autód, akkor… nem tudom melyik reklámot, csak idézni, hogy Azért mert megérdemled,

mit kell használnod. (…) Szóval ennyi lehetősége, meg ennyi az elvárása, s a kettő közötti különbség… az hogy

minél nagyobb, annál frusztráltabb az ember, annál idegesebb, annál elégedetlenebb. S nem veszik észre az

emberek, hogy hiú ábrándokat kergetnek. Úgyse éred el soha, hogy olyan terepjáród legyen, vagy melyik

szappan, az a drága, vagy… s nap, mint nap képesek leülni a tévé elé, fix időpontba, hogy na mer’ jön a nem

tudom milyen Eulália, s Rodrigez… mert azt meg kell nézni. Ez van. S ezért ez hojza azt a hatalmas

értékvesztést.” 40

Részlet Rácz Árpáddal készített intejúmból 41

Tankó Gyulával készített interjú alapján 42

Interjúrészlet egyik adatközlőmmel készített interjúmból

34

kívánnak gyarapodni. Azonban ezt a lehetőséget gyakran aláássa a hosszú távú tervezés

hiánya, így a nem megfelelő színvonalú szolgáltatásokért cserébe sokszor irreális árat kérnek

a vendégektől, illetve összefogás és kooperálás hiányában akadályozzák egymást a

jövedelemkiegészítő tevékenységeikben, mert „ez egy ilyen magyar betegség, hogy ami

működik, azt el kell lopni, s arra irigy kell lenni, s kikezdeni.”(interjúrészlet)43

Az értékekhez való negatív viszony mellett a másik szemet szúró probléma, amit az

előbbiekben is említettem, az összefogás hiánya. Ily módon kevésbé érvényes az a toposz,

mely szerint a Gyimesben élők vendégszeretetük mellett, egymásrautaltságukból fakadóan

képesek az együttműködésre, ahogy a csángó mulatóprogramokban állandóan megjelenő

kalákázás példája is mutatja. Az együttműködés nem csak a lokális és kívülálló viszonyából

hiányzik, hanem közösségen belül is. Erre példaként szeretném hozni, a folklórturisztikai

rendezvényeken kívül azokat a kezdeményezéseket, melyek az összefogás általi fejlődés

megvalósítását tűzték ki célul, kellő motiváció hiányában azonban stagnálnak, illetve nagyon

nehezen működnek. Arra nem szeretnék kitérni, hogy a rendezvényekkel kapcsolatos

elképzelések és egyéb érdekek milyen érdekcsoportokat hoztak létre, s melyik oldal miért

látja szükségesnek ezen állapotok fenntartását, egy dolog azonban biztos, Gyimes

településeinek Hargita és Bákó megyéhez való tartozása sokban megnehezíti a kulturális

erőforrások hatékony kiaknázását. Gyimes közigazgatásból fakadó megosztottságának

áthidalására és az idegenforgalom fellendítésének érdekében hozták létre a Hargita megyei

Turisztikai Egyesülethez hasonlóan a csak helyi vendéglátókat tömörítő Gyimesvölgyi

Vendéglátók Turisztikai Egyesületét, mely az előző évhez képest még mindig csak névleg van

jelen a helyi turizmusban. Az egyesület megalakításához nagyban hozzájárult a Pogány-Havas

Kistérség is, mivel feladata minden területfejlesztést szolgáló pályázat, program és

kezdeményezés segítése. A Turisztikai Egyesület működéséről vegyes tapasztalatokat

szereztem kutatásom során. Ezt érzékeltetve például a falusi turizmus kiemelkedő példájául

szolgáló Györgyicze család látogatásom során, az egyesületre irányuló kérdésem kapcsán

értesült magáról az egyesületről, annak ellenére, hogy az egyesület célja minden

vendéglátással foglalkozó személy bevonása, és az egymással való együttműködés

biztosítása. A kooperáció hiányának oka, a nem megfelelő információcsere és sikertelen

kommunikáció mellett lehet még az egyéni érvényesülés is. Ez az egyéni érvényesülés főleg a

pályázatok mellőzéséből fakadó, mindent önerőből megvalósítani kívánó magatartás miatt

lehet érvényes, ugyanis a már sikereket elérő vállalkozások kevésbé szorulnak segítségre, a

43

Részlet Rácz Árpáddal készített intejúmból

35

„turista-dömping” azonban megkívánja a szállásadók kooperálását, különösen a szezon

csúcsát jelentő csíksomlyói búcsú idején. Sokan úgy látják, hatékonyan együttdolgozni csak

azokkal az értelmiségi családokból szármaszó személyekkel lehet, akik tulajdonképpen nem is

csángók, hiszen az innováció mindig külső forrásokból érkezik.

Ez érvényes a Pogány-Havas Kistérségi Társulás által kezdeményezett faluképvédelmi

programra, „melynek célja, hogy a településeken megindult modernizációt egy olyan irányba

terelje, amely tisztelettel bánik a kulturális örökséggel, egyúttal a turizmus számára megfelelő

feltételeket teremt a települések megjelenésének javításával.”44

A faluképvédelmi program

elősegítéséhez a kistérségi társulás olyan kiadványokat kíván a helyi önkormányzatok felé

terjeszteni, melyekben olyan építészeti tervek szerepelnek, melyek a tájegységre jellemző

építészeti stílust korszerű megoldásokkal ötvözik. Az elképzelés megvalósítása

elengedhetetlen a völgy arculatának megőrzésében, mert a táj magasfokú természeti

kuriozitása jelenti az egyik legnagyobb vonzerőt. A program gyakorlati oldalát tekintve

azonban megfelelő szakemberek és önkormányzati szabályzás hiánya miatt egyre több

tájidegen ház látványa rombolja a természeti környezet szépségét.45

Összefoglalás

A következőkben szeretném összegezni az eddigiekben bemutatott komplex

jelenségek társadalmi és gazdasági jellemzőit. A Gyimes-völgyében egyre inkább fellendülő,

ám a tömegturizmus veszélyével fenyegető idegenforgalom a települések adottságait és

körülményeit tekintve formális támogatások hiányában jelenleg nem képes optimálisan a

lokális közösség érdekeit szolgálni. Egyrészt a patakokra tagolt völgy települései

közigazgatási megosztottságuknak is köszönhetően nem képesek megfelelő együttműködésre,

melynek hátterében a már említett mentalitásból fakadó hiányosságok állnak, ami nagyban

hátráltatja egy kedvező idegenforgalomból származó bevételi forrás kiaknázását. A turizmus

44

Internetes forrás: http://www.poganyhavas.hu/menu.php?menu=projektek 45

Interjúrészlet Rácz Árpáddal készített intejúmból: „S építik ezeket a narancssárga, nem tudom milyen

házakat… az önkormányzat hozhatna egy döntést, hogy … na! Megadni egy színskálát, ha aki nem ilyen színre

meszeli a házát… hát az… kétszer annyi lakásadót fizet, vagy nem tudom. (…) Az a baj, hogy nem vállalják fel

az önkormányzatok, mert nincs olyan urbanisztikusuk, tehát nincs egy olyan ember, aki mérnökember, s megvan

az önkormányzat részéről fizetve, s azt mondja, hogy bemegyek az udvarra, s megmondom a gazdának, hogy

márpedig amit te csináltál, az nem jó. Mert nem illik a tájba… a másik meg … itt egy csomó ház úgy van

felépítve, hogy még terv sincs. Tehát ’90-től errefelé most kezd az urbanizmus, az urbanisztika egy kicsit

hangsúlyt kapni, de mindenki azt csinált, amit akart. Ezért a faluképvédelem… született az is, de az az egységes

arculat az sohasem lesz, nem tér vissza. Az már, ami volt, én úgy érzem… ez a folyamat vissza nem téríthető. Itt

egyre több fórum kellene, meg egyre több információs hely, hogy büszke lenni arra, ami nekünk már a

tarsolyunkba van, úgy élni… szóval, ahhoz közelíteni, ami volt régen.

.

36

megjelenése ily módon Gyimesben dominánsan az állandó befektetési tőkével rendelkező

vállalkozókat szolgálja. Az így kialakult érdekcsoportok magatartása is hozzájárul a turizmus

fejlődésének hátráltatásában. A völgy attrakcióit tekintve csak minimális kihasználtsággal bír,

szerencsére azonban már megjelent az a felismerés, miszerint az együttműködés során

biztosított állandó programok még nagyobb érdeklődést és megtartóerőt jelentetnének a helyi

idegenforgalom számára. A mikrorégió magasfokú kuriozitása a lehetőségek kihasználása

nélkül ugyanis nem képes erős gazdasági tényezővé válni és profitot termelni. Ennek

érdekében szükséges létrehozni illetve támogatni a völgy arculatának megfelelő, annak

hagyományait és értékeit életben és tiszteletben tartó egységes kulturális menedzsmentet,

mely helyi információs irodák, és megfelelő szakemberek segítségével a turizmust a

területfejlesztés szolgálatába állítja. Az idegenforgalom ilyen jellegű fejlődése ily módon nem

csak a lokális közösség saját hagyományaihoz való viszonyát lenne képes felértékelni,

tudatosítani, hanem ez által munkalehetőséget és jövedelem kiegészítést is biztosítana az

ebből profitálni szándékozók számára. A folklórturizmus ebből a szempontból képes

beindítani a háziipart, mely újbóli, piacra való termeléssel megakadályozná a lokális

kultúrkincsek „kiszivárgását”, s lehetőséget adna olyan emlék- és ajándéktárgyak, stb.

kivitelezésére, melyek egyaránt ötvözik a gyimesi motívumkészlet és a formatervezés

sajátosságait. Emellett az öko- és rekreációs turizmus nyújtana lehetőséget a mára már

kiveszőben lévő tradicionális önellátó gazdálkodás fenntartására, ezzel is piacot teremtve a az

állattartásból származó tejtermékek számára.

A terepmunkák során gyűjtött tapasztalatok lényegében nem támasztják alá azt a

feltételezésem, miszerint a völgy attrakcióira formált idegenforgalmi igény képes a helyi

közösség saját kincseihez való hozzáállását pozitív tartalommal tölteni. Ez csupán a saját

autenticitásra igényt formáló szűk közösségre érvényes, mely sosem akart kivetkőzni saját

kulturális hagyományaiból, így indulva előnnyel a most még inkább beinduló örökség- és

folklórturizmus piacán. Természetesen az akulturációs tevékenység sokban hozzájárul a

közösség értékrendjének formálásához, az ebből fakadó tudatosulás azonban a népi kultúra

minden elemére vonatkoztatva nem tekinthető teljes körűnek.

37

Melléklet

38

1. ábra Gyelv-analízis táblázat

ERŐSSÉGEK LEHETŐSÉGEK

Természeti adottságok

Magas biodiverzitás

Önellátó gazdálkodás

Rekreációs/ökoturizmus fellendítése, turista útvonalak

kijelölése

Tejtermékek előállítása piacra, „Gyimesi sajt”

létrehozása, levédése

LEADER-program – gazdálkodás támogatása

Kulturális hagyományok, néprajzi értékek, népzene

és néptánc

RENDEZVÉNYEK – Gyimesközéploki tábor,

Gyimesfelsőloki Csángó Hétvége

Hagyományőrző ház és Kultúrotthon

A hagyományokat fontosnak tartó fiatalok

közössége

Erőforrásként való kezelés, háziipari termékek

előállítása

Hagyományőrző ház beindítása, értéktudatosítás

Támogatók, szponzorok bevonása

Háziipar felélesztése, piacra való előállítás

Szervezettebb táncoktatás gyerekeknek, az akulturáció

eredményességének növelése, hatékonyabb

munkamódszerek alkalmazása

Pogányhavas Kistérség Pályázatokban való segítségadás, további tréningek –

tanulmányutak szervezése, szóróanyagok terjesztése

Rurális, archaikus, autentikus, vadregényes táj Vendégfogadás – falusi turizmus beindítása

GYENGESÉGEK VESZÉLYEK Rossz infrastruktúra

Nem megfelelő környezetvédelem, megfelelő

hulladéktárolás megoldásának hiánya

Magánterületek miatt nehéz megállapodni a

gazdával

Kérdés: megkérdezzék-e az amúgy is járt utak

turisták általi igénybevételéről?

Nincs kiforrott sajtkultúra, ki kell még kísérletezni

egy hosszúérlelésű sajtot, Kevés az önerő a

gazdasági pályázatokhoz, tejfeldolgozó üzem

hiánya

Tapasztalatlanság a pályázatok megírásában

Kártétel a legelőn, nem lehet lekaszálni

Piacot teremteni neki, támogatást szerezni rá

Sikertelen pályázatok

2. Financiális háttér megteremtése nehéz, kevés

támogatás, belső konfliktusok a szervezők körében

Érdekcsoportok elképzelései nem fedik le egymást,

másképp valósítják meg

Belső feszültségek, konfliktusok

Szakemberek hiánya, nincs egy központi szerv,

vagy személy, aki kézben tartsa a völgy kulturális

ügyeit

Együttműködés hiánya

Párbeszéd hiánya a települések között

Gyimesbükk politikai megfontolásból Bákóhoz

húz, területi megosztottság

Hagyományőrző ház: Nehéz visszatanítani a

mesterségeket

Kevés a megfelelő kondíció a vendégfogadáshoz

Engedélyek beszerzése nehéz

Támogatások, pályázati lehetőségek rossz kihasználása,

sikertelen elbírálása

Konkurenciát jelentenek egymás számára a

rendezvények

Kitanított dolgozók toborzása, megfizetésének

megoldása?

Újabb belső konfliktusok

Állami bürokrácia, ellenőrzés

Pogányhavas: nem túl gördülékeny együttműködés,

formális szervek passzivitása

Stagnáló fejlődés, nincs előrelépés

39

1.kép – Györgyiczéék eladó gardonjai

3. kép – Régi ruhadarabok eladása

5. kép – Esztena látogatás Sára Ferivel

2. kép Megrendelésre készítetett mellyes bunda

4. kép – A gyimesközéploki tábor emlékkönyvéből

6. kép – Esti buli Sára Ferinél

40

7. kép – Gyimesközéploki Népzene és Néptánctábor

8. kép – A Györgyicze család újrahímzendő bundája

41

9. kép – Fogadjál turistát hírdetés 10. kép Vajköpülés az esztenán

11. kép – Csángó Panzió, csángó mulatóprogram

42

Felhasznált irodalom

Berki Mónika - Drávavölgyi Tibor [Online]

2010 A kulturális örökség hatása a térségi versenyképességre

Hozzáférés:

http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/cikkek/berki_drav

avolgyi.pdf

[2010. október 18.]

Biczó Gábor

2003 A határ metafora mint a turizmus antropológiai vizsgálatának

paradigmatikus példája: Gyimes esete. 40-50.Fejős Zoltán – Szíjgyártó

Zsolt szerk. Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus

társadalomtudományos magyarázata. Tanulmányok. Budapest:

Néprajzi Múzeum.

2010 [Online]

Autenticitás és/vagy modernitás? Társadalomtudományi észrevételek a

gyimesi kistérség komplex fejlesztési tervét előkészítő párbeszédhez

Hozzáférés: www.poganyhavas.hu/img/biczog..doc

[2010.október 16.]

Csörgő Zoltán [Online]

2001 Hagyományalapú tudástársadalom. Hozzáférés:

http://www.nepmuvesz.hu/index.php?oldal=hagyomany.htm&tipus

=cikk [2010. október 30.]

Dr. Csapó János [Online]

2010 Kulturális turizmus Magyarországon.

Hozzáférés: http://foldrajz.ttk.pte.hu/turizmus/letoltes/4.pdf

[2010. október 21.]

Erdély.ma [Online]

2010 Hozzáférés:

http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=50572&cim=himestojas_fest%

F5_gyorstanfolyam_a_gyimesi_hidegsegr%F5l_video&autoid=54560

&year=2010&month=10&day=07&what=archivum

http://erdely.ma/nephagyomany.php?autoid=54551&cim=ujjaszuletett_

a_csangok_hagyomanyos_hangszere_video&day=01&id=51190&mont

h=06&what=archivum&year=2010

[2010. október 29.]

Feischmidt Margit

2002 A magyar autenticitás-diskurzusainak szimbolikus térfoglalása

Erdélyben. 7-32. Feischmidt Margit szerk. Erdély (de)konstrukciók.

Tanulmányok. Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum-PTE Kommunikáció-

és Médiatudományi Tanszék.

43

Fejős Zoltán

1992 Folklór és turizmus. Jegyzet a kultúraközi kommunikáció egy

lehetőségéről. 337-346. Mohay Tamás szerk. Közelítések. Néprajzi,

történeti ,antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára.

Debrecen.

Gyimesi tánctábor [Online]

2010 Hozzáférés: http://www.gyimesitabor.nextra.ro [2010. október 16.]

Hoppál Mihály

1998 Folklór és közösség. 138-151. Budapest: Széphalom Könyvműhely

[Online]

2002 A hagyományalapú társadalomról. Hozzáférés:

http://www.magyarszemle.hu/szamok/2002/1/a_hagyomanyalapu

[2010. október 25.]

Horváth Alpár [Online]

2010 Az etnicitás, a regionalizmus és autonómia-mozgalmak lehetséges

turizmusfejlesztési összefüggései. In: A területi turizmusfejlesztés

lehetőségei a Székelyföldön. Pécs.

Hozzáférés:

http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Horvath_Alpar_d

isszertacio.pdf

[2010. október 20.]

Husz Mária [Online]

2006 A kulturális örökség társadalmi dimenziói. In: Tudásmenedzsment 7 (2):

61-67.

Hozzáférés: http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/full/72szam.pdf

[2010. október 16.]

Ilyés Zoltán [Online]

2010 Közeli idegenek, távoli ismerõsök. A székelyek és a magyarországiak

sztereotípiái a gyimesi csángókról.

Hozzáférés:

http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_05/ter_es_terep_05_ilyes_zolta

n.pdf

[2010. november 5.]

2008 Etnoturizmus, határturizmus Gyimesben. In: Debreceni Disputa VI.

(5):56-60.

Hozzáférés: http://www.deol.hu/disputa/2008/Disputa_08-05.pdf

[2010. október 12.]

2003 Az emlékezés és az újratanulás terei – a „honvágyturizmus” mint tér- és

identitásszervezés. 51-59. Fejős Zoltán – Szíjgyártó Zsolt szerk.

Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos

magyarázata. Tanulmányok. Budapest: Néprajzi Múzeum.

44

Kovács Szilvia [Online]

2008 A turizmus kulturális téralkotó módozatai. In: Debreceni Disputa VI.

(5):56-60.

Hozzáférés: http://www.deol.hu/disputa/2008/Disputa_08-05.pdf

[2010. október 12.]

Michalkó Gábor – Illés Sándor – Vizi István [Online]

2007 Az új turisták feltételezett niche-jeinek területi különbségei

Magyarországon. In: Földrajzi Értesítő LVI. (3-4): 271-289.

Hozzáférés: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2007/FE20073-

4_271-289.pdf

[2010. október 20.]

Országos Néptánc Baráti Kör [Online]

2010 Hozzáférés: http://www.onbk.freeweb.hu/

[2010. október 26.]

Pogány-Havas Kistérségi Társulás [Online]

2010 Hozzáférés:

http://www.poganyhavas.hu/menu.php?menu=projektek

[2010. november 4.]

Puczkó László

1998 A turizmus és környezete. 17-49. Puczkó László-Rátz Tamara szerk. A

turizmus hatásai. Aula-Kodolányi János Főiskola.

Szabó Bernadett

2009 A falusi turizmus helyzete. 13-66. Szabó Bernadett szerk. A falusi

turizmus helyzete és gazdasági kérdései. Budapest: MTA

Társadalomkutató Központ

Szabó Zoltán

1998 „Indulj el egy úton…” Fejős Zoltán szerk. A turizmus mint kulturális

rendszer. 169-181. Budapest: Néprajzi Múzeum

Székelyhon.ro [Online]

2010 Hozzáférés:

http://www.szekelyhon.ro/szekelyfold/csikszek/napsuteses-tavaszi-

vasar-csikszeredaban

[2010. október 29.]

45

Szíjártó Zsolt

2000 A turizmus mint menedék. Képek és elképzelések a Káli-medencében. 7-

22. Fejős Zoltán – Szíjártó Zsolt szerk. Turizmus és kommunikáció.

Tanulmányok. Budapest–Pécs: Néprajzi Múzeum-PTE Kommunikációs

Tanszék.

2003 Szimbólumteremtés – élményfogyasztás: a tér szerepe a turizmusban. 19-

39. Fejős Zoltán – Szíjgyártó Zsolt szerk. Helye(in)k, tárgya(in)k,

képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata.

Tanulmányok. Budapest: Néprajzi Múzeum.

Szilágyi Eszter

2003 „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai

megközelítése In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara

tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok / szerk.

Fazekas Csaba, Miskolc

Szőllős Péter [Online]

2005 A turizmus társadalmi beágyazottsága. Budapesti Corvinus Egyetem.

Szociológia Tanulmányok Doktori Iskola.

Hozzáférés: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/40/1/szollos_peter.pdf

[2010. november 4.]

Vasutas Természetjárók Szövetsége [Online]

2010 Hozzáférés:

www.vtsz1990.hu/megjelenito.php?id=CSA-08281143508