TTTTTererererercsi Mihálcsi Mihálcsi Mihálcsi Mihálcsi MihályyyyyMérMérMérMérMérföldkõföldkõföldkõföldkõföldkõ

A kötetet kiadta: Tercsi Mihály

A borítót tervezte: Tercsi Mihály

© Kecskemét, 2001

Készítette: Domokos Zoltán

3

Mottó:

Önmagunk értelme

A földi szellem atomjakéntaz egész része lehetek,de ha olykor mégis tévedek,a világ meg sem rendülhet.

A szerzõ

4

Elõszó

A harmadik kötetem készítésekor a számomrakedvesek azzal az ötlettel leptek meg, hogy szíve-sen közremûködnének az elõzõ kötetek válogatá-sából összeállítható új, egy negyedik könyv meg-valósításában is.Tekintettel arra, hogy elõzõ mûveim részben, vagyegészében megnyerték az olvasók tetszését, ígyörömmel vettem a felvetést. Az elõzmények alap-ján a Mérföldkõ cím javaslatát is jónak találvahozzáfogtam a könyvborító tervezéséhez.A Mérföldkõ címû könyvem mûveit a ,,Lélek vi-rágai� 1996, a ,,Csillagok porából� 1999 és a,,Cseppekben csillanó� 2001 címû verseskötete-imbõl állítottam össze, melyeket prózai gondola-tokkal egészítettem ki. Nem hivatkozom senkireés semmire, mert válogatásom önmagáért kell,hogy beszéljen. A temészet nagy invenciója: a szépmindig jó. Szeretném, ha minden kedves olvasóte gondolat jegyében érintene meg legtöbb írásom.Természetesen abban a hiszemben is várom köny-vem megjelenését, hogy hamarosan széles körbenis betekintést nyerhet mûveimbe minden versetkedvelõ, talán egyik nagy tehetségkutató segítsé-gével. Bízom benne.

Kecskemét, 2001. november 3.

A szerzõ

5

Minden magyar fennmaradásáért összefogvaünnepeljünk!

– Millenniumra –

Valami furcsa, vággyal-teli hiánnyal, s mégis nagyvárakozással tekintünk népünk egységét biztosítóelsõ királyunk, Szent István államalapításánakezredik évfordulójára.Mi, költõk és írók is készülõdünk, és új erõs hitet

érlelve remélünk, bele-belemerülve a múltba, ahosszú s nem mindig fényes, inkább gyakran véresidõszakokat felvonultató évszázadokba. A törté-nelmi eseménysorok között kutatva � az idõk fo-lyamán szinte magunkba feledett, a magyar nemzetoly ritka összefogásaiba rejtett erejére, de a sokkudarcokból is tanulva � emlékezzünk!Így volt ez, és lesz is mindig?!

A harmadik évezred � a fejlettebb Nyugat � Euró-pához való csatlakozás küszöbén � akkor, amikora színlelõ elit még mindig közömbös az egyreelszegényedõ milliók kitaszítottságán. Erõt és hiteta túlélésben � a tudás, a tapasztalat, az egységadhat. A mindenkori igazságtalansággal szembena viszonylagos megbékélés világára, csak a múl-tunkból merítve � a ma hibáit fel- és elismerve �, ajövõbe vetett hitben lelhetünk. Fel kell azonbanoldanunk végre az átkos diktatúra még mindigsokunkban megbúvó kóros gátlásait, és a jelenszámkivetettségének görcseit! Most ne port hint-sünk, hanem tisztítsuk meg a korszakok ejtettesebeket, hogy el ne fertõzhessenek!

6

Mindannyiunk sorsának jobbra fordulása érdeké-ben tegyünk már félre minden vélt- és valós sérel-met, hogy a lelkek felüdülve nagy tettekre és nor-mális életre legyenek képesek!Ünnepeljünk!

Nem szívet melengetõ, de torokszorító tenniakarólelkesedéssel, tudatosan � önmagunk önbecsül-hetõsége érdekében is � a sok, hazájában hontalanhonfitársunk, de az egész magyarság felemel-kedéséért.

Kecskemét, 2000. február 18.

7

Emlékezés 1956 év õszére

Én is ünnepelek, de gyászolok is egyben. Nemcsaka bukást, a hõsöket, de azt a szellemet is, ami akkor1956-ban vésõdött be minden feleszmélõ lelkébe,és forradalmiságával utoljára lengte körül a magyarérát. Hogyan emlékszem vissza 1956. október23-ra és a késõbbi idõszakokra? Tisztelettel vegyesalázattal. Büszkeséggel teli hittel s reménnyelegybeforrott érzéssel. Belül, örök csendben lázadóemelkedettséggel. Bár akkor igazán nem is tudtammi is kezdõdik el, majd zajlik körülöttem. Szintecsak éreztem azt az évtizedekig erjedõ különle-ges ünnepélyességet, a sokszor tudatalattimbavillanó izgalommal átszõtt lázat, a mellkast szinteszétfeszítõ heves szívdobogást. A magával ragadó,hullámokat kavaró feszültséget s azt a remegõizgatottságot, mely akkor mindenkit áthatott. Azta soha vissza nem térõ érzéseket és a szárnyalógondolatokat, melyek magukkal sodortak. Meg-ragadtak, a kisfiú, majd a férfi lelkében s tudatá-ban örökre megtapadtak, beleégtek. Aki felesz-mélten élt már akkor, az saját élményeibõl tudjaés visszaérzi. Aki nem élhette át az eseményeksorozatát és nem tapasztalhatott meg semmit, aza késõbbi elbeszélésekbõl nem sokat érthetett meg.Soha nem érezhette át azt a belsõ vibráló átalaku-lást, amit a felgyorsuló történések és hírek keltet-tek. Nem tudhatja mindezt más, csak akit meg-érintett az az izzó légkör� És azt sem, amikorNagy Imre miniszterelnök november 4-én reggel

8

hat órakor a rádió híreit megszakítva beszédet in-tézett a nemzethez, milyen remegõ hangon for-dult segítségért az együttérzést színlelõ nyugatihatalmakhoz?! Ezt is csak azok tudhatják, akikhallgatták azt a megrázó, elcsukló hanghatást.Majd átélték azt a végkifejletet, a rettenettel átita-tott megaláztatást, amit minden becsületes magyarvalamilyen módon megtapasztalt. Az összeomlást,a terrort, de a daccal emelt tartást, az emberi ön-becsüléssel büszkén tudomásul vett ,,bukást�.Csodálatos, egyben borzalmas, de fantasztikusvolt!

Kecskemét, 2001. október 22.

A szerzõ

9

Életet adtál

Könnyekben, sóhajs fohászok közt fogantam.Ima, remény volthosszú ébredésem, melymúltunkból éledt,fékezve vétkeimet;vérben, s titkokban.Áldozva tiszta szíved,édes kínokban,álmodtál drága Anyám.Jövõt építve,hisz magadban hordoztadrégen várt fiad;magzatod örökségét.

10

Hallom álmaid zaját� Apám emlékére �

Lelkem õsivérrozsda marja,apám, jöttömjövõm takarja.Gigászt hõsieposza várja,álmod sírivirágod zárja.

11

Meddig tart még?

Izzón, a Föld mélyén,tombol az örök tûz,szertelen hevességgel mégiséI a kövesedett istenség.

Annyit kerestelek,fáradt vagyok, elég!Jöjj el végre halhatatlan szív,tápláld éltem hasadékait!

12

Majdan

Mirtuszi vér babéroz,folyó, holt anyaggá ér,s õriz tûzambróziát,zsarátnok rózsaéket,mely szívem eresztékételfojtja illatával.

13

Egymasrautaltság

Ó ti ringó lankák,árnyat adó fák!Susogtok lombotokkal:mivé lett a világ?!Ekként keseredtek,átok, emberek!S árvulnak kezük nyomána bús levelek.Ódát zúgtak értük,hisz a sorsuk egy.Kar, ág pusztul már együtt,hit: ámító kegy.

14

Eroshoz

Óh, szeress, szeress,hogy az életben mindenkitboldoggá tehess!

Óh, szeress, szeress,�hogy, mint a szárnyaló idõ,már örök lehess!

Óh, szeress, szeress,hogy féltõ szívemben, mindigcsak velem lehess!

Óh, szeress, szeress�génben érlelõ, fájó�szépszerelmet keress!

Csak szeress, szeress,hogy nekünk ez a pillanatlegyen örökletes!

15

Porló kövület

Hol eredõ mesék, Kelet ragyogása,arab misztikum, izzó, száraz feszültség.Omló háremi fátylak kéjes suhogása,kecses nimfák, lázongó örök gerjedtség.Zarándok vonulat Krisztus zsámolyához,Jordán szentsége, jeruzsálemi dicsfény�És itt fogant Szádi, mint költõ a mához,itt buggyant a rég s az élet, de ma szegény.Porba tiporva, húsát szaggatva � vérzõn,szabdalták idõk, és mohón rothasszák ma.Kánaánt itt ember nem keres epedõn,csak rombol ész nélkül, brutális tudattal.

16

Örökre

Amikor ,,arra� gondolok,dübörgõ szívem mellkasomszétfeszíteni kész, hogy majdlázas agyam beléláthasson;vajon mi költözött mélyébe,hiszen mindig olyat akartam,ami már nincs, csak számomralétezett és él.

Nem vágyom másra, csak arra,hogy az õrjítõ szerelemmost teljesült szeretetben,bölcselettel pihenhessen meg.Csalárdság nélkül és õszintén,erõs hittel, bizton óhajtod;akkor, úgy velem tarthatsz háta végtelenbe.

17

A csend hangjai

Olykor, gondot elûzve,milyen bizsergetõenszívet ütõ, merengvehallgatni egy madarat,trillázgatva, fecsegve.

18

Szeretlek

Éveim lustán, egyre teltek,szerelmem érett szeretet lett.Nem fáj a múltnak sok hiú póza,esetlen, érzékeny panasza,komisz gyermek önteltsége rég.

Éveim lustán, egyre teltek,férfivá lett szerelem kellett,hogy képed testet öltsön bennem,és vérem itatva lényeddel,tudom, te vagy nékem mindenem.

Éveim lustán, egyre teltek,de engem keményen neveltek.Együtt minden született bûnnel,maradtál így, áttetszõn, tisztán,teljesületlen szerelemmel.

Most múlik, röpüljetek évek,tápláló, felnõtt értelemmel,jövõ szellememért élve �legyek ember az emberekben,õt keresve bennük, szeretve.

19

Találkozás

Lábad nesze, döbörgõdobhártyám � feszülõ én �rezgette, s szívem élte át.Vétséggel remegett felvágyaimban, felsejlõn,s rögzült beteljesülnivágyó, õs � idült ízén.Majd kétségünk perzselõn,pergõn kívánta a kéjt�De most már, éberen továbbálmod, kiteljesednikorán várt szerelmünkkel.

20

Virágének

Óh, szeretett kis virágok,ha mellettem élni tudnátok�?!Látnátok mennyire szenvedek,nem tudok élni nélkületek,szerelmem látom bennetek.

Érzem illatotok csokrát,nagy álmaim vészjósló hangját,mely nyomasztóbb már, mint a halál,hiszen rám vár, a küszöbön áll,hát ne hagyjatok el engem!

De ha majd sürget az idõ,kérem fedjetek, mint egy szülõ,ontva az altató mákonyát,úgy várom az óra múlását�Tegyetek utolszor boldoggá!

21

Örökkévalóság

Alvadó vérbenaz élet haldokló ízeitfröcskölöm vicsorgón,s a tapadó nedvízzó színek hártyájánrágja dúsan belém magát.Rángva löködi rendszerem,a tisztuló kényszer mocskait,és csak testet öltenek:életet istenek lehelnek.

Sötét árnyakéntráterül sikoly-halk fohásza.Pillanat megmered,s bélyege örök.Álnok-szép szenny-fényeitglória övezi fakón,és kábult ihlettel látomaz élt örökkévalóságot,mely kárpótol zendülve,égi ritusokat lehelve.

22

Lángolás� Gauguin emlékére �

Színek, õsi színben,ma, élettel nyugszanak.Körülöttem csend.De áradva lüktetáldott emberi fénye,és áthat gyötrõn,itatva vérem ritmusát.Bõen pulzál agyamban,s tûnõdöm csikorgó akarattal,benn verejtékezve izzón.Éltem nimbuszát lelve,keresve már az isteni tónust.Megszállott hittel veszõdve,alkonyom riadt képételkergetve, mérgét öklendezem.És várva gyomrom korgását,élvezni mellékízzelgondolatban, érzület hajtását,új és friss zamattal.Áhítom, tökélt éllel,érõn magammal.Fordulok hozzád: �Áldd, és ne sebezd kezem!Az idõ vésteégõ keblembe, az igét;alkoss, hogy élhess tovább!

23

Kétség

Sötétség üszkén, cigarettám fényénél,� réveteg magányomban �arcodhoz találtam, gondolatban.Titkos sóhajjal, félvén,hogy tépett életem tiszta vágyát,benned álmodva � talán,nappali szerep kioltja lángját,reményemmel életembe fojtva.

24

Vadlesen

Csend van, mozdulatlan,szinte borzongató � csend.Majd valami roppan,távolról halk zörej � enged.És jön, fokozódik,egyre már erõsen � fakad.Szökellõ törtetés,bõsz csattanó dörej � a vég.Aztán avar zizeg,sokrétû köpenyét � hántom.S indulok most is,szokott élvezettel � betelve.

25

Nem vetted észre

Ha elmegyek melletted,nem veszel észre.Én várom pillantásod,nem veszed észre.Mit tettem hát veled, hogynem veszel észre?!Ajkadon gúnyos mosoly,nem veszed észre.Álmomban velem voltál,nem veszel észre.De mindenütt velem vagy,nem veszed észre?Csak egyszer ölelhetnélek,nem veszel észre.Bármit, csak szólj,megteszem.Nem veszed észre.De most is úgy teszel, hogynem veszel észre.Érzem, nem tehetek mást,nem veszed észre?Többé nem tudsz érdekelni,hogy vetted észre?!

26

Szenvedély

Mint egy éhezõn konok gyermek,aki tejtõl duzzadó keblen szorongva csügg,úgy vágytam, kértem szíved, � örökké szeretlek �életem érted árad, értelme tõled függ.

Könny fájdalmától csillogó szem,mely buggyan eszelõs vigyorral ingerelve,egyre kísért égõ foltok rémeként engem,odaülve ágyamhoz, makacsul keresve.

Eltiport tetemek hantjain,õsi fájdalmak szunnyadnak újuló jajjal.Alszom én is hányódó századok gondjain,ébredve talán bölcs, de emberi vigasszal.

27

Requiem

Rítusoknak hódoltan,õsi nemzetem regéjébe �istenekbe oldottan�Így csak esõmostabálványokmosolya öblíthette le.Mértékkel világossá vált,de sötétséggel egyesült.Születõn, a magába zárt,a hangját hallgató kövült.Lövellõ magmaként ömlöttaz életre ítélt ifjúság.Aztán becsukódtak a tág,nyitnikék, égõ ablakok,és terveken hevertenképzeletembe takartok.Majd fogad közt hoztadnyelveddel oltott ízemet,és mély sóhajod ébresztettvágyat fojtott ölelésre,s újra töltötted lényedet,bensõmet nem véve észre.Bezárva érzékeimet,reteszt téve ágyékomra,siratta el gyermekemetálmom végsõ szunnyadásra.Átkon, öledbe fagyottan.

28

Érintsd életem alkonyát

Elbûvölt szemed, de megsebzettörökre, égetõn.

Légies árnyként lebegsz, vérzõn,tested éledett�

Mert a becsvágy üldözöttekéntdics nem babérozza fejemet.

De értetlenül, önmagambankorán dicsõültem.

Várom hát most már a griffmadárt,mert elröpít engem,

megmutatva, � oly megbocsájtón �az igaz mesék birodalmát�

Ahol, csak botoran, koszorúrahólelkek köthetnek virágot

friss rózsasíromra.Hisz rá kellett döbbnennem, hogy itt;

az árnyékvilágara,soha nem lelhettem, tág helyem�

ide nem érhet fel senki sem,hiszen nem látták, hogy

általuk vén vakként, toporgón,a semmit elértem.

Nincs tehát mire várni tovább,beteljesülni kész,

a lelkem kondító harangláb.

29

Striga karmaiban

Tündérjelmezed levetetted,álarcod kivirult�De soha ne feledd:állandóan kísért majd a múlt!

Mert gyönyört titkon csepegtettélbûnöm ördögének�Majd gyóntatóm lettél,kárhozat hitem istenének.

30

Májusi éjjelen� Fiam emlékére �

Kihajoltam az éj repkényén,hol áthatolt, finom ûr zizegett,fülemben hagyva dallamát.Majd arcomat érteédesen, illattal csokorban,altató ópiumát lehelve,akácok súlyos tengere.És a Föld, közeli,fénytelenül kék-tiszta leplebetakarta fátyolos, hittel olyábrándos, rebegõ szemem.És én, botladozvakerestem ágyad égõ hajnalát,� várva éhezetten karod �ölelõn kitárva,reszketve már bóduló ingerrel,hogy egyesüljek bennetek,várón, gyermekünkben.

31

Most reményfosztottan

Veled kelt nem rég a fény,teremtõ, hittel telt lény.De ma zárod már hunyón,Tárón, poklot rá csukón.

Szíved mélyén kétség vár,tanyát üt a lidérc már�Sötét álmod mámort olt,kötést oldón átkod volt.

32

Tisztulás

Hallgatom a Sky-t, a dallamát,és a hussanó szél zúgását�Újra érzem lényed ridegét,a hidegen sugárzó fényét.

Ûzöm hát a felhõk gomolyát,a bennem búvó szem zavarát,mert átélem ismét a képeket,melyek sugallják még léptemet.

Rejti kertem a nyugalom,éjt lopva enyész a fájdalom�Zizzenõ levelek szõnyegén,szunnyad a bódulttá vált erény.

33

Lidércnyomás

Álmom, a sóhajok álma,valóra válva, mérgezett.Lett, akkor, abban a percben,szenvedélyes szerelemben.Édes élvezet volt neked,számomra fanyarrá bûzlött.És maradt is, mind hiába,lelkem átka, elhibázva.Ez volt nékem, s maradt ennyi:ihlet hû, júdási csókja.Nem tévesztett, rabja vagyok.Ne kérdezz, elég, maradok.

34

Töltõdés

Bántó fények védõ árnyai,pihentetve érleljetek.Olykor bizsergetve,majd ismét érintve,zizzentve receptort,idézetten az áldó kort,most megújultan teremtsetek.

35

Jövõmre vigyázva

Éji bagolyárnyként forogva,szemem nyitva, bár becsukódna.Várom, de mi nem hagy nyugodni?Az álmod tudna választ adni.Most a Hold fényében õrködöm,benned él szunnyadva örököm,mert már reménnyel éltet élted,hát lépek, hisz fogadsz és érted�lehetek, de irányt nem szabok,kutasd tovább, mit rád hagyhatok!

36

Bennem dobbanva� dal �

Hangod dallama �vérem árama,

lüktet vibrálva,jeled feltárva.

Jeled feltárva,kódban létem kovásza.

Lüktet vibrálva,lobban sejtem génnásza.

Vérem árama,robban szívem szinusza.

Hangod dallama,dobban bennem ritmusa.

Dobban bennem ritmusa,robban szívem szinusza.Lobban sejtem génnásza,kódban létem kovásza.

� Refrén �

37

A szenvedély vonata

Dombok közt, hajlaton,illanón nyíló hajnalon,sistergõn, dübörgõn,szikrákat vetõ-füstölgõn�Fut, zakatol izzván,a mámor hormonvonalán.

38

Kétségünk oldásában

Egymásra várva tép,õröl a múlti kép,villantva fogsorát.

Azt hittem, hogy érzed,de rájöttem féledlépésed gyanúját.

Majd a reggeli fény,feltölt, s megannyi tényviláglik, törve át.

Aztán felold, tisztán,játszva lelkünk hangján;együtt összecsendül.

39

Inspiráció� költeményes próza �

Szobámban fekszem, gondolataimcsaponganak szabadon. Majd egynélmegpihen, és ettõl nyugalom árad szétbennem.Agyam ezoterikus mezõi megnyílnak, simpulzusaim terjedve hatolnak át akörülzáró falakon.Némi tétovázás után újra érzelmi kor-látaimba ütköznek, melyek ki tudjamióta emeltek gátakat?Ráeszmélve feszengek, és a feszütségemegyre nõ.Próbálom kordába tartani a rám törõkételyem, és a meg- megújuló légzésemlassan távlatokat nyit.Víziószerûen tör rám egy látomás, melybuja természet apró jeleit festi körém.Jótékony illatok és hangok áramolnaksejtjeimbe�Oldódva reménykedem, érzelmem hul-lámai mégis eljutnak hozzád. Hosszankísérem kisugárzásom, várva, hogytiéddel egyesül, hogy átlényegülve, em-beri életet gerjesszen.

40

Szereteted

Míly szép vagy�Túlformán, tiltott almán,

melyet érettencsak ember kíván.

De te, most márengem gyönyörködtetsz,

meleg színektextúrái sármján.

Bárhogy érintesz,kisérsz utamon,

hol jár énem �seprõként elõttem �

kutatón. Bátran,majd megtisztultan,

kap hátravilági futamon.

41

Csillagok porából

Ha hozzád simulok, s fürtjeidbe borzolok,mindig úgy érzem, a kezem között pergetem

az életet�A hókadó szálaiban fonódó,

áldó s félelmeim görcseit oldómelegséget.

Mert már rég tudom, hozzád tartozom.Csendben megbúvok, mint benned szunnyadó

álmok,s érlelõn � képeink vonzásában ölelõn �

megragadnak.S mint égõ Napnak. izzó magmamagnak

õrzõ angyalai s elemek hordozóia tudatnak �

szeretve s illúziót teremtve.

42

Árnyjáték

Megcsillantod magad létem sugarával,felvértezve nyitott szellem távlatával,de fedve a konvenciók sémájával �más szemének társz fel bensõm bizalmával.

Ékesíted magad öröm látszatával,eltakarva bennem bõröd bársonyával,bódítva az érzék ösztön-izgalmával �felsejlõ remény szétfoszló ködfátylával.

43

Arctalanul

Mióta terjed s meddig kísérhet,koboldok árnyaiként kísérthet?Felsüvölt rettenete koronként,s bûnök üdvén, esztelen dicsként,vonzva báb, démoni tekintetét.

Klónol mát múlttal, tenyészt jellemet,ha kell, palackból tölt ki szellemet,és felold gátlást, morált átlépve.Így ölt szerepet, idõt terelve,teremt formát s jövõt, a felnövõt.

Gonosz?! Maga a lidérces álom,mely képeit ébredten is látom�S a fájdalom, mely jel a hangomon,misztérium emlékében oltón,ment át jövõmbe, hittel, gyógyítón.

44

Karmám

Feltörõ létemért kárhozatra,fel-felengedõ dermedtséggel,küszködve ítél pusztulásra?!Szívemben a világra dobbanva,elszajkolt szeretetbe fáradva,évek telítettek tespedtséggel.Hordozzuk tovább sorsunk jegyeit,mely talán egyedül engem feszít�Hisz meg sem születtem,elfeledtek,de jelük miatt mást nem tehettek.Mert csak a regélõk ajka formáligazságot, bölcselethez tápot,s elmúlást újra szülhet a morál.

45

A XXI. század elõestéjén

Hitem hitetlenségévelbirkózva,

létem vágyait elszórvatékozlom�

És nemzetem ízeibentobzódva,

az örök élet vizébenfeloldom.

Rendszer perifériáján,mosódva,

emészt egyre habzsolva, aszázadom.

46

Jövõmbe pillantva

Zsibbasztó áramok kúsznak újravégtagjaimba,

a nikotin ismétlõdõ csuklástlök mellkasomba.

Most az éjszaka ízeit szívom,szomjazom borra,

a sötétség átjárva képez fényt,s vet jobb sorsomra.

Udvaromon járva, zárt, régenvárt gondolattal,

csillagképekben terjedve már azuniverzummal.

Tágulva s összehúzódva, rándula pillanatra,

mely felgyorsulva robban és hasaddimenziókra.

47

Énembõl kilépve

Régóta árnyaltan élek.Itt már nem zavarnak léptek,melyek agyamban dobogtak,és álmot élnem nem hagytak,csúf életek gyûlt szikráidühvel telt hévvel lobbantak.Kihûlt körülöttem minden,dermedten nézem magambana csendet, megsemmisülten.Idõ oldva tudatomat,vegyít a térben, s porrá zúz,szórva szét atomjaimat.Spóraként terítve lebeg,énem jövõmben szendereg,de mindig reméltem, egyszeréletterem lesz egy rendszer.

48

Mióta már?!(bordal)

Óborba fojtanám mérgemet,de hol van az az érlelõ nyár,amitõl izmunk izzott s remegett?

Érzéketlenség éke feszíti,már erjesztve a tõkék ízét,s múltunkat szárítva deríti.

Hol van az a zamat, aroma,az álomba ringató buké,a lelket gyógyító karizma?

Bódítva gondolat erejét,támaszt új eszmét, szomjúhozvaszippantja el mítoszunk hitét.

49

Devolúciós rejtély?

Fellobbant egy koron a láng,s a végtelen idõ ármányán ráng.

Bábozódott énébõl kikel,s kihunyó jövõjében bíbel.

Mert vadul öl a spontán õrlõ láz,s lelket ki tudja mióta ráz?!

Fogantat és halálba ûz,a gondolat végtelenébe fûz.

Hisz elpusztítanak, felõrölmár a torzfejû sáskahad!

S szûkölõ életterébõlemlékek foszlánya sem marad;

hisz arat a létért való tudat.Lebeg vedlõn, porrá törpül ködlõn,

és a tér görbülõ határán,mosódik vére vonalán.

Míg egyszer csak; a Nap Vörös-óriásból törpült sötét magja,

a jövõjét magába szippantja.Roskadva, zsugorodva présel be,

spirális anyagán átszûrve,az Éden Holt-tengerébe.

Majd atomok kölcsönhatása,szûnik meg s világunk tágulása�?

50

Jövõtudatom

Ha majd csillagképed vetülete,egy jelet � melyet a múlt rejtette �üzenetként a szívedbe vetít,s hit reménye örökre üdvözít.Akkor érint titkot génszellemed,s mit számít a kín, el kell viselned!Hisz tiéd lehet, mi még esztelen,akár a térspirál, a végtelen.A digitális ösvény elvezet,de a tudás nem csak sejt s szerkezet.Mert az ember szubsztancia s mi több;a földi fajok között a legfõbb!Ki Istentõl örökölt teremtést,együttérzést, gyógyítást s törõdést.Mindenekelõtt azonban erõt,mely dimenziók közt a ködmezõt,kozmikus élettérré tágítja.S minden szem tükrének egy darabja,csillanthat majd mát az emlékeknek,s esélyt a harmadik évezrednek.

51

Bennem csendesülve

Szeretem az õszi est csendjének hangulatát,a holdfény sejtelmekkel teli, éji játékát�S a megnyugvás eszmélõ óráiban már várom,az eltelt nap zsongásába belebódult álmom.Most még látom az árnyam s a benne rejlõ vágyam,mely követ minduntalan, gátlásait zavartan;csak gondolat nyithat távlatot hídként kapcsoltan.Egy parányi valóság illanó pillanata,mint a templomi áhítat meghitt fuvallatta.Vajon. most az évszakom, melyet még marasztalom �,az éjen, a kifürkészhetetlen, miként vallat?De csak békés természetességgel belém hallgat.Súlytalanul, szétterjedve foszlottan semmivé,s a szellem sûrûsödött láthatatlan erõvé.Majd váratlanul láttam meg az isteni jelet,mely már kételyemben bizonyosságot teremthet.S mégis e lelki extázis, rémületes s csodás,mint a szerelem érintése. sokk s oldó forrás.Az életnedvek eredõje � félelem s öröm �feltöri idõre kódolt pecsétjét ösztönöm.

52

Tudatomba rejtetten� korszakok �

Sötétség ernyõjébenmagányomba merülök,s álmaim lidércébenönmagamba ütközök.� Az emlékek érzésekké válnak. �

Kísértõk árnyairafénycsillámokat öltök,s elmémnek foncsoráraígy visszatükrözõdök.� Az érzések félelmekké válnak. �

Ösztönöktõl terheltenkéregcsúcsokra török,s múltukra mészgerincenkoszorúkat kötözök.� A félelmek hasadtakká válnak. �

53

Szellem-szemelvények

Fogva tart távol s közel,keringve árnyal bolygóm,teremt ûrt és kendõz el.

Depressziók öveznek,az áhított rend; korlát.Dózis-álmok mérgeznek.

Sunyi szemhasadékondagadt hypo-szívekkelüzennek agymoslékon.

Feszülõ szellemékekpattanó képdúcai;mutáns jellem-emlékek.

54

Újévi fohász

Óh, istenem! Óvd az írót,az élet vizében zúgót.Az idõtlent, álmodozót,táguló térben utazót;a teremtõ illúziót!

Segítsd,hogy kérhesse irgalmadat,

s gyógyítsd,közvetítve szavaidat!De ha kell, büntess engemet,

s szeress,hogy tarthassam meg hitemet!

S engedd,hogy élvezzem a reggelem,

s kicsitszerethessem az életem!

55

� Spontánia �Egy villanásnyi eszmefuttatás a

szép fogalmáról

Valaminek vagy valakinek széppé érzékelése,egyben egyéniségünk, karakterünk visszatükrözõ-dése.Általánosan: a világegyetem, a természet kellemes,gyakran meghökkentõ, de mindig megújulni kész,természetes egysége.Az emberi kreativitás és a gyönyörködtetés válta-kozó impulzusainak alapeleme. Egyfajta spiritu-ális elragadtatás, mely érzékszerveink által nyújtkülönleges élményt, befészkelve magát tudatunk-ba, és sokszor varázslatos hatást gyakorolva tu-datalattinkra.Az emberi alkotókészség ihletettségének kifogy-hatatlan tárháza, amelybõl mindig meríthetünk.Halmozódva; a gyönyör eszenciája, melyet szá-munkra � férfiaknak � maga a nõ testesít meg.A szépség mûvi megjelenítésének formációi, máraz ember által létrehozott terminológiai kategóriák,melyek alapja, maga a természet, ami kölcsönha-tásban az emberiség épülését, örömforrását szol-gálja.

A szerzõ

56

Szomjúság

Vegetációm zárt napjaitfejtem le és öltöm magamra,a lét sziszifusz-moduszaithányom minduntalan árnyamra.Várva életforrás ereit: �Gyûjts hajszálnyit rövid utamra!Úgy, mint régi vágyak ízeit,gyógyírként majd tikkadt ajkamra.

57

A szenvedõkért

Óh, mily vad düh õrjítõ hatalma,fog, szorít, talán örök ártalma?!Félelmem béklyója véd magamtól,s vérem árama tisztít agyamtól.Testem mérgeit könnyem apasztja,mert oly sok társam sorsát siratja.

58

A szorítás tágulatában

Élõ energianyalábokkoncentráltan ûrt zavarnaka láthatatlan sugarában,és mikrogének programjaiuralkodnak álszellemen,a kavargó lét viharában.S a jellemoldók, szorítanaka szférikus idõgyûrûspontán jel tágulatában.Csak hitt örök eszmekörrepíta gondolkodó végtelenpályájának változatában.

59

� Spontánia �Önkéntelen benyomások a

tisztaságról

Nem csak az általános, fizikai értelemben vetttisztálkodásról, a külsõleg is megjelenítõ testikarbantartásról és azok formációiról van szó.Szeretném ébren tartani a mentális, érzelmi-észbeli és a spirituális, lelki-szellemi, a teljesemberi organikusság, de környezetének ápo-lási igényét is. Mindez, a látásmód tanult ésmegtapasztalt módozatainak aspektusait ölelifel, a globális higiéné és a mentálhigiéniánkeresztül az abszolút tiszta érzés közérzetregyakorolt hatásainak elemeit érintve.Létünk alapvetõ igényeiként, a továbbfejlõdésjellemzõiként kell, hogy jelen legyenek, és aviszonyulás s a viszonyítás mindenhez valókapcsolatát kell, hogy jelentse. A lelkiismeretkiegyensúlyozott biztonságát, az abban valóbizonyosságot � a tisztánlátás � az adottság,képesség és tehetség tudatszintjének s köl-csönhatásainak a tudáshoz való alázatát.

A szerzõ

60

Paradicsomi

A Föld és az élet �Isten adománya,a szenvedés pedig,az ember vívmánya.

Realitás

Könnyeink tisztafénytükre,illó malaszta jövõnkre.

Vezérfonal

Az emberi szellemetmindig eszmék vezérlik,irányítják s zavarják;a rendet csak remélik.

Aforizmák� Bölcseletek lírikus gondolatokban �

61

A mérleg nyelve

Tökéletességed,a tökéletlenségek betege,az érzékenységed,az érzéketlenségek mérlege.

Ámítás

Az ártalmas élvezetekszuggesztívvonzása,önmagunkban hordozottellentétekoldása.

Aforizmák

Intelem

Az emberiségegymásból él,ezért egymástólörökké fél!

62

Természetünkrõl

Az ember a pillanatotsokszor várja,de a gyengeséget mindigkihasználja.

Nem szintetizálható

A lelkiismeret olyan kincs,amely ha birtokodban mégsincs,soha meg nem vásárolható.

Lehetõség

Ha majd Isten naggyá tesz,segít, hogy örökké élj,ha nem, hát akkor se félj!Ember még attól lehetsz.

Aforizmák

63

A kiváltságosok rendjében

Õk olyan világban élnek, melybenmindenki már létének cinkosa,és melyben az írott. az íratlantársadalmi körének biztosa.

Sivárság

Már semmit sem szívbõl csinálunk,minden csak formaság minálunk.

A szerzõ

Aforizmák

64

Jelenés hullámaiban

Tudatalattimban � valahol mélyen,olykor fel-feltûnik � majd minden éjen,az idõk távolából � álomkéjen.Csillagkapum sugárzó rejtélyében �árnyad sziporkázó sziluettjében �,lényed � gondolatom vetületében.Idéz, delejezett térben érintve,érzékeim szenvedélytõl gerjesztve,tobzódó ingert � vágyakat ébresztve,derengsz fel bennem � terjedve lüktetõn,hullámokat vetve, csapongsz lebegõn,gyönyört remegtetsz � oldva fel enyhítõn.

65

Sötétlõn fénylõ álmaim asszonya

Bõre bársonya, haja selyme-loknija,légies termete, nõies formája,s mily kellem-bûbáj sugárzó finom sármja?!Földet díszítõ virágszirom mozgása,érzékeket babonázó vitalitása,kéjes, borzongató hangjának varázsa?!S az erények öt � léte, sodró szelleme,egyenes és mégis rugalmas jelleme,lelki harmóniát tükrözõ éj szeme?!Csodálattal tölt el isteni eleme!

66

Metamorfózis(Átalakulás)

Új érzések, áramlatok; � zavarnak?Újak s újabbak be- és átkavarnak.Majd egyre ûznek-szûrnek, átitatnak.Alakulnak formálgatva, átrendezve �érzékenyen, olykor meg-megérintve.A szellemet, vágyat s a testi gyönyört �óh, idegeimben hányszor meggyötört?!Új közeggé � benned érve feltárnak,a tiszta szerelemnek � önmagának.S most már nem fontos semmi, majd megvárnak!

67

Sorsommal szinkronban

Beesteledve � elmerengek sétálva,idõzgetve még kint � belsõ csendre várva.Figyelve a légkör halkuló zajára,vigyázok hát megannyi nesz nyugalmára.Kísér, s önkéntelen követem magamban,a tudattá válót � tudatalattimban �téged ismerve fel gondolataimban.Örömõrzõ, tán ébredõ álomnak tûnõ,vagy talán még feszültségem szembetûnõ?Mindenesetre izgalmas talánykénthordozlak hormonjaim hatásaként,játszadozva vágyaim játékaival �élve a természet ajándékaival.

68

Emlékedben bujdosva(A múltba veszõ ideámról)

Most a gondolatomforgataga rejt,

de más térsíkokbanforgatva is sejt,

míg az álomvilágittasan felejt.

Majd bódultan is vára múlt szelleme,

kísért újra oly sokfájó eleme,

mert még mindig bennemragyog a szeme.

69

Ismét élek

Újra áldottnak,s végre boldognak,

a jel jegyébõl �élõ reménybõl �,

melyet követve �s örömet lelve �

érzem, hogy vagyok!S mosolygó napok,

mint zengõ dalok,hisz benned gyúlva,

szívedbe bújva �oldva áradok.

70

A sorskód metafizikai teóriája

Gyermekkoromban � az élet mechanizmusánakkezdetleges, felfedezõ idõszakában már hittem azintelligencia valamilyen megkülönböztetõ formá-jában, mivel minduntalan tapasztalnom kellett azemberek megnyilvánulásainak széles skálán mozgókülönbözõségét. Ebben a hitemben késõbb azujjlenyomat kriminalisztikában alkalmazott bizo-nyítási eljárásának módszere is megerõsített. Anagy áttörés a kilencvenes években következettbe, az intelligencia génjének felfedezésével, melynagy elégtétel volt számomra. Figyelve és érzé-kelve a bio- s más technológiák rohamos ütemûfejlõdését, biztos vagyok abban, hogy a jövõ évti-zedei sok, korábban fantasztikusnak hitt hipotézi-seit igazolják majd. Elgondolkozva az emberekmásságán, az abból is fakadó különbözõ élethely-zeteket megélõ egyediségein, arra a következte-tésre jutottam, hogy a sorsok kölcsönhatásbanvannak a megjelenítõ eltérõségükkel, melyeknekmegkülönböztetõ jegyei, kódjai kell hogy legye-nek. Sorsunk a csillagokban meg van írva �hallhattuk sokszor. Tehát, az ember már régótaérzi, érzékeli e költõi kép eredetét.Mindebbõl csak az következhet, hogy meg va-gyunk jelölve, hiszen alkotóelemeink a csillagokbólerednek. A jelnek, az un. kódnak azonban meg kellelõznie a DNS-spirált, a már régóta kimutatható,mindenkire jellemzõ génszerkezetet, ill. agénrendszert.

71

A megjelölés pedig csak a magzat fogantatásakor,a szülõk személyiségjegyei által hordozott és azaktus idején metamorfizálódó sajátos metafizikaiállapot és a kozmikus jelrendszer együtthatóinakpillanatában következhet be, a férfi ivar- és a nõipetesejt egyesülésekor, az új egyed sejtmembrán-jára ható szubsztatikus és transzcendentális erõkhullámai által, specifikus rezgésekkel.Gondoljunk csak arra, hogy a megszületés idõ-pontjából, a csillagok és a bolygók együttállásaibólpróbálták és kísérelik meg ma is az asztrológusoka sorsot kinyomozni.Milyen érdekes lenne a jelek, jegyek kimutatásaés értékelése alapján már a magzati idõszakbantudni, hogy milyen élet várhat az esetlegesen meg-születõ emberkére?� Vagy mégse?!

Kecskemét, 1999. június 9.

A szerzõ

72

A folytonosság ereje

Most titokzatos kapcsolatunk remél,te vagy a gyökér, én pedig a levél.Törzselõnk gyûrünk évhalmaza lehet,melyen áldozatot mindkettõnk tehet.Legyek folytonosság az életeden,s csak szeretet fog gyûlni türelmeden.

73

Aránypárok

Hányszor megéltem már örömöm halálát,a szerelem megfejthetetlen talányát.Az érintés mozdulatának csodáját,s az újrakezdés törvényszerû magányát.Mily lázasan vágyom hát az új irányát.Az akarat és a tudás termõ arányát,az érzelmek csak bennünk gyúló varázsát.A kezed bizalommal teli nyugalmát,hogy tágíthassuk életterünk határát.

74

Randevúzva

(Csorba Piroska: A kesztyûm c.szatirikus mûve alapján.)

Történt egyszer velem, randevúra mentem.Izgalommal teltem, készülõdtem csendben.Pontos ember lévén � idõrendem mérvén �rendet integráltam s megérkezve vártam.

Elmerengve álltam s dideregve fáztam.Zaklatott szívemben � fosztott életemben �vágyammal pereltem s búmmal egyezkedtem.Gondolatban mérve, múltamban átélve.

Meglátva lényedet, mozdulva engedett,merevségem enyhült s tenyerem felhevült.Felajzottan mentünk, oldottan csevegtünk,melegségért � osztva s egymásért bomolva.

Hosszasan álmodtunk, s lágyan összeforrtunk,önfeledten csókba s ernyedten karombafeledkezett Éva s lebegett alélva.Titkunkat érlelve, izgalmat átélve.

75

S ujjaimon kesztyûm � riasztón csengettyûm �megmoccanva szusszant s araszolva csusszant.Ilyenkor pihegve, olykor megpihenve,kúszott kabátodon s úszott mámorodon.

Kezecskédhez érve meglepetten s félve �örömében ugrott s szerelmesen súgott,átfutva ujjain � gyönyör futamain �,hiszen elérhette: bõröd melengette.

76

Megérintetten� életfámhoz �

Óh, kérlek, engedd, hogy érinthesselek,hogy erõsíthessem benned a fásult erõt,s most éleszthessem az alvót, a derengõt,hisz ízt oltottam, hogy zsendíthesselek!

Fakassz sûrûn-eredõ, napfényes vesszõt,hogy tárt, erõs ágakként ölelhessenek,bomolva � a lét sugarától éledõt,szabadon, hogy ujjá teremthessenek!

S majd az érlelõ láztól megpihenve �még mindig remegõ hévvel � köszönöm,mert benned kering sûrûsödõ örömöm,mely talán újra hív � aurádtól vezetve.

77

Megtisztulás

Szellemem ideáit s minden elvéttámadta a kór, amikor értékétfelfogva, s létem serpenyõjét nyomva �a gaz s az igaz még megfért szorongva.Zavarta rendszerem, de rendszereztem,és mindenért � mert tisztáztam � fizettem.Elmúlt a múlt, mely sötétlõ folt volt,de a jelen már oldó jövõt kódolt.Az élet derengõ képeit pergetve,a megtisztulás lázában remegve.Elmúlt a múlt, mert fohásszal hódolt,és a ma, a holnap ízébe kóstolt.Megtörve a Föld zûrének zavarát,s megszûrve az ûr csendjének nyugalmát.Az érlelõ pillanatot most élve,már tudom � hogy a követõbe lépve �,a fénynek nem csak írott nyomott hagyok,de átérezve � boldog ember vagyok.

78

Ez pedig elemi

A legelemibb részecskék, a kvarkokhúrjainak frekvenciáin s azokváltozataiban játszva pendlizek,és gyûjtögetve mindent térképezek.De mit ér mindez, ha a rész s az egésznem osztható kettõvel vagy senkivel?!

Kölcsönhatásban

Majd ha mindig az életettükrözöm a szemedben,

s a hangod a szépségetfesti élõ képekben,

tárlatod megnyílik, s bennemígy kitárulhat végre,

álmod� old, s keveremfényt ihletõ színére.

79

Légzésemmel

Hogyan reszkettessem hát beléd,hogy minden reggelem reményekéntéledsz fel bennem, � fordulva feléd,hisz mindig várom � a nap percenként �nyíló ajkad megejtõ gesztusát,testjeled friss és új mozdulatát.Szemed csillanását � csintalanul,szenvedélyed lüktetését, vadul!Ahogy ölelésed vibrálva lát,ahogy formálja hitünk vágyálmát�?Igézve kelleme a szerelmet,mit az érlelõ csendben pezsdíthet.Oldva görcseimet zsigeremben,életnedved áramával véremben.S az ábrándok képi hullámait,majd összeforrtan áramlatait�Feledtetve az átélt kétséget,dobbantva bennünk így a szépséget.

80

A kapocs

Különleges, olykor különös,s akörül forogsz.

A szeretet ritkán kölcsönös,így érte zokogsz.

Belül, áttetszõn, metszetekben,s csillansz cseppekben�

Hisz lehettél szép s talán okos,már az sem fontos.

De azért most is, így éretten,s mégis lelkesen,

bennetek � virágok, mosolyok �leszek és vagyok.

81

Közeledve

Egy évezred festõinekafgán ultramarin kékjétés a törökföld vöröséta tisztaság fehérénekmég ihletemmel keverem.Színezgetem, formálgatom,majd lendülve fest ecsetem.Nyolc hónapba sûrítettede több századnyi idõt,a csodát s a születendõt,mint te, bolygóm s anyaméhed.A nõt és az érte esdõt.Vár most még, meg- s kiragadva,ütközve s elragadtatva.Így megnyíltatva a küzdõt.

82

Emléked szeretõ áramlatában� költeményes próza �

Eddig, újratermelõdõ feszültségeim többnyire csakaz örömtörmelékek kisebb-nagyobb halmazábóltudtak csippenteni. Az olykor fel- fellobbanó sze-relem boldogság morzsái is gyakori, emésztõenfájdalmas tüskéket szórtak el bennem. De ahogyma az állatokról meséltél � kedvesen, végre mo-solyod csapongó ragyogása vonta be aurám.Bájad melengetõ sugárzása hatott át, és a belõledáradó bizalom csillagszemcséi ereszkedtek pillá-imra.Álomszerûen járták át tudatomat.Magával ragadó elbeszélésed biztató reménységgeltöltött fel.Nyugalom áradt szét ereimben.Jólesõen pihentem meg melletted.Nõiességed az emberi kettõsség tökéletességénekérzésével ajándékozott meg.

83

Átformáló tavasz� virágomnak �

Oldd meg végre színes sziromköntösöd!Érzékeim már mióta ösztönzöd?!Mert mindig csak virágkelyhedbe vágytam,benne � az örök szépségre találtam.Õrizz, és zárjon magába örömöd!Bódultan szívom magamba gyönyöröd.Hadd merüljek Ámorral illatodba!Fogadj álmodba, s ringass mámorodba!S újra porozza bibédet ösztönöm,és minden nap életnedvvel öntözöm.

84

Színpompás virágom!� levél �

Tudod, ma már nem emlékszem másra,csak a meghitt órákra�

A szívet dobbantó melegségre,a csillogóan szép szemed tükrére,

melyben � ugye mindig fürödhetek?Érzékelve tiszta, állhatatos

áramlatod,sajátosan büszke karaktered

s erõs akaratod.Nem érzek mást, csak újra éledõ

vágyódást,fokozott izgalmat� és szárnyalást,

melyet titkos, nõies bájaddal �sármoddal ébresztesz,

s újhódva, újra s újra gerjesztesz.Váltó, sokszínû csillanásokkal,vibráló s lüktetõ izzásokkal.

S tudod, egyáltalán, boldog vagyok,mert veled örömet érezhetek

és adhatok.Ma is, kilenc hónap távolából.

85

Erõsödjön minden évfordulónkra� költeményes próza �

Igen,� benned éltem meg a nappal és az éj haláláts újraéledéseiknek varázsát,� és az örömöt, ahogylegyõzi félénkségét s a pillanatnyi örömtelenségét.�mert a valóságot álmodtad belém, hisz hiányér-zetek keltõdtek, majd foszlottak szét� Ma márreménykedem, hogy a korábban gyakorta hullám-zó kételyed végre engedi a benned sokszor feltörõérzelmeket szavakká erõsödni. Hiszen talányosanés titokzatosan hányszor mutattál meg nekem édes,bús dallamokkal átszõtt életképleteket, melyekmindig más és más ismeretlennel behelyettesítveoldottak fel oly sok bizonytalanságot.Észrevétlenül, spontán oltottál belém újra és újravalami izgatóan nyugtalanító, de mégis boldog-sággal kecsegtetõ vágyat, mely szép és teljes életegyre kiteljesedõ világának érzetével ajándékozottmeg.Csodálatos, szinte tökéletes illúziót keltettél,melyet most már éberen is egyre gyakrabbanélhetek át.Kívánom, hogy mindig érzékeny szeretetben

élhessünk, hogy majd egyszer mindenen túl érjünk.Köszönöm, hogy bennem annyi szépséget ébresz-

tettél s tükröztél.

86

Álomkézfogó

Úgy szeretném, ha mindig foghatnám a kezed,vagy legalább kísérne utamon a szemed!Csak ne légy földi tünemény, de nõies, lágy,hisz nem szeretném, ha egyszer meghalna a vágy!Mert te vagy ama bizonyos, biztos bizonytalanság,

mit érzelmem lelt,melyet lényedben rejlõ oly talányos bizonyosság,

ámulata kelt!Te testesíted meg a szépséget� s talán az életet;

a valóságot,és minden esetén az izgalmat, a lobogó lángot�

s talán az álmot.Úgy szeretném, ha mindig foghatnád a kezem,s ott ragyognál, ahová tekinthet a szemem!S ha olykor a belsõ béke útját keresem,hívj meg engem, hogy majd benned meg is lelhessem!

87

Válaszod

Melyek az örökérvényû eszményi értékek?S vajon mit érnek majd egyszer a testjelemlékek?Valónk árnyjátékai, rólunk, õrzõ élmények?Ma, mozgó jegyeid õszi színekben is vonzók,bár olykor így is önkéntelenül ellentmondók,de természetes félénkségünk nõiesen oldók.Azért mélyen néha ott van valahol a kétség;a sírva fájó öröm, a borzoló feszültség,�s az érzelmi misztérium, a félõ sötétség.S vezet érzékenyen az önkéntelen terelõ,vonzerõd, � ragyogó mosolyod � gondot vetélõ.Ajkak vonalán, szem fényén csillanva éneklõ.

88

Egy estén

Itt vagy, most is, mellettem, s mégis,�újra érzem � közel, ahogy nézel.Szemed még tükrözi, mert õrzi �a távoli képet, az emléket,�melyet hinni akarsz, s így takarsz.Bármit tehetnél, de te fényévnélmesszebbre terelsz� Hát így kezelsz.Dermesztve s plátóivá emelve.Gondolat itt bármit alakít,hisz szíved még vár, és talán majd tár �szabad teret, boldog életet�Csak ne késs soká, mert akkor sokkáválhat a kétség s a sötétség!

89

Lelki integráció

Õszinteséget vártam � ártatlanként,mert nem áltattalak,

hisz nem a kor becsvágyó asszonyaként,tündérként vártalak.

De mivé lettem álmodó rendemben?!Plasztikus anyag, báb!?

Ködlõ szivárvány � csillogó szemedben �óh, tûnõ délibáb!?�

Aggodalmad � korábbi félelmednek �fájdalmam torolja.

Építkezem � szerelmemnek � érdekednek,�újítóm rombolja.

Fásult ábrándok � képezte türelmed �,mert szükséged volt rám,�

s gyógyult szeretet � lézeremen sebed,csak engem sújt a vám.

Érzelmem xilofonja, � harangja szól�Ma már csak én hallom.

Felszítottad dúló indulatom, � okol,s fuldokol szívhangom.

90

Hallgatsz

Este is, ha rágondolok,görcsösen csak téblábolok�S az érzés � éber motoszkám.Terelgetve, csendben écám.TV-m is hunyorog, vizsgál,s zavartságom kibotorkál.Majd felkapcsolva a villanyt,szemem az órára pillant�Már mióta elbúcsúztál?!Órák óta, s mégsem hívtál.Pedig tudod, mire vágyom, �érzékeim orrba vágom �de te, tovább hallgatsz, hosszan,s csendben csak a szívem dobban.

91

A globális jövõ!?(Mindenséget érintõ)

� esszé �

A világmindenség erõinek, energiáinak még csakalapelemeit kutatjuk. Akkor, amikor az elõrehala-dást � a tökéletesebb emberré való válást mester-ségesen szított társadalmi zavarok olvasztótége-lyében formálják.Az érvényesülés lehetõségeire való koncentrálás

a ma emberének fõ feladata, ezért a társadalmimagvak mikroközösségei, a családok törvénysze-rûen elszigetelõdnek egymástól, így a tudás egyregyorsuló felhalmozása antagonisztikus ellentéteketgerjeszt a generációk között. A mentalitásbeli kü-lönbségek értékítéleti, értékrendi változásokhoz,torzulásokhoz vezetnek, és a körforgás mindin-kább fokozódik. A viszonylagos társadalmi egyen-súly ezért nagy áldozatok árán � mindig csak ide-iglenesen � tartható fenn. Az erõsödõ belsõ társa-dalmi feszültségek spontán oldása egyre gyako-ribb robbanásokhoz vezetnek, de az életösztönegészséges fenntartására való törekvõk csoporto-sulásai minden idõben meg kell, hogy találják acsillapítás eszközeit. Remélhetõleg mindig lesznekkiemelkedõ egyéniségek, társadalmi szervezetek,amelyek erõsítik a hitet az emberhez méltó életszeretetére. El kell azonban azt is ismerni, hogyaz univerzum jobbító szándékú erõinek energiáitintegrálva egyre kiterjedtebb ellenhatásokba ütkö-zünk. Megbízható kiegyenlítõdéseirõl az indi-

92

vidualizmus egyre kíméletlenebb s tágabb terûérvényesülési törekvései miatt sem beszélhetünk.Az egyéni érdek kiteljesedésének lehetõségeirevaló összpontosítás az elsõdleges cél. A fokozódódemográfiai nyomáskülönbségekbõl adódó feszült-ségek pedig még nyomasztóbban hatnak az egyénegocentrikusságából eredõ egyedülérzés távolság-tartásában. Tömegjelenségei indítják be az asszi-miláció és a tisztesség érdekellentéteibõl fakadómaghasadást. Csak az egészségesen kiteljesedettembertudat képes normális és tiszta kapcsolatte-remtésre, ezért újra és újra ellenõriznünk kell min-dent!Az emberré tökéletesedésnek itt kell végbemen-nie naprendszerünkben. Mindezt borzalmas szen-vedések árán maga az ember hajthatja végreegyedül. Addig is, az ismeretlen, a megmagyaráz-hatatlan jelenti számára az isteni kapaszkodót.Annál is inkább, mivel más tudományágakhozhasonlóan új távlatok nyíltak a genetika területénis, ami újabb, gyilkos ellentéteket gerjeszt azemberiségen belül. (Pl.a donorkapacitás biztosí-tása, a nano-robottechnika, no és a klónozás, stb.)Mind-mind életbe vágó problémákat jelent a min-denáron való fennmaradásért. Elementáris, de be-látható lesz a hajtóerõ, hiszen az emberi találé-konyság s aljasság határtalan.Bármilyen aspektusból vizsgáljuk is meg a földivagy naprendszeri fejlõdés útjait, maga az emberisteni jelzõkkel felruházott, ideákban tetszelgõ lénymarad, aki a határtalan tudás mindenkori eredmé-

93

nyeit elsõsorban nem az univerzum épülésére,hanem saját hasznára kívánja fordítani. Természe-tes jellemzõiben megnyilvánuló sajátosságaitsemmilyen közösségi rendszer, de a vallások spi-rituális misztériumai sem voltak képesek a kívántmederbe terelni. A hatalom gyakorlóiként csaklassító, tompító szerepet tölthettek be.Mindenesetre sokunk tudata, tudatalattink átha-

tásaiban � remélhetõen rátalál az emberibb életszellemének befogadni kész közegére. Nincs máslehetõségünk, mint hinni abban, hogy a szükségesmetamorfizálódás idõben és térben akkumulálódik.Jelenleg azonban � világunk fokozódó átalaku-

lási folyamatai � az embert a fennmaradásért valóküzdelemre, újabb és újabb megmérettetésre kény-szerítik.Társadalmilag, immorális eszközökkel az egyén

érdekeinek érvényesülési ingerét indukálják. Mind-ez, az Einstein-i lidérc hármas hatásmechanizmu-sának; a termonukleáris, az informatikai és a de-mográfiai robbanás még mindig veszélyeztetõ idõ-szakában, a misztériumok megvalósulásánakküszöbén tapasztalható.Természetesen rendkívüli kiegyenlítõdési folya-

matok koordinációs erõfeszítései is tovább zajla-nak. Az állandó társadalmi zavarokkal küszködõhatalmak sokat tesznek annak érdekében, hogy újs hatékonyabb energiák és életforrások kutatásairealizálódhassanak. Nagy szerepet kaphatnakebben Stephen Hoowking quantum, részecskefizikai téziseinek bizonyítási kísérletei, de biztatóak

94

a tér- és idõhajlással kapcsolatos antigravitációselmélet gyakorlati megvalósulására irányulótendenciák is. Mindezek természetesen egybeesneka sajátos világuralmi érdekeket képviselõk elkép-zeléseivel is. Törekvésük, hogy világpolgári iden-titásba burkolózva újabb teret nyitó hatalmi di-menziókban manipulálhassanak. Akár téridõ tágu-lások létrehozásával � az egyre fenyegetõ élettérkonfliktusokat más bolygók, égitestek birtokba-vételével oldhassák meg. Addig is, a tudományokeredményeinek felhasználásával népek és országokuralmuk alá való vonása a cél, gazdaságuk s poli-tikájuk befolyásolásán keresztül. Ennek ellensú-lyozására, a viszonylagos kiegyenlítõdés fenntar-tása érdekében az ember tulajdonságainak jellem-zõi felerõsödnek, hasonulnak, majd összeolvad-nak. Félõ, hogy e jelenség kiteljesedése eseténkarakter nélküli, arctalan, érzékeiben s lelkületébenelsivárosodó emberi lények tömegei népesítik beföldünket.Roppant nagy a tét!

Bizonyos értelemben fékezõ hatást gyakoroltak azutóbbi évtizedek felgyorsuló társadalmi és gazda-sági folyamatai. Az irányzatok által gerjesztett,szerteágazó politikai nyomások, ill. az azokbóleredõ igények korszerûbb és hasonuló ideológiáks filozófiák születését eredményezték. Így, az egyrenépesedõ és szélsõségeinek formációban is változóemberiség létének rendszerben tartása a hatalmatgyakorlók változatos taktikai és stratégiai modell-áradatának bevetését igényelte s eredményezte. A

95

haladó áramlatok demagóg frázisálcák sûrûjébenkénytelenek küszködni, de léteznek. A fennmara-dás napi küzdelmei során nélkülük az emberi fajsem lenne képes a kaméleoni fóbiák hatásainakrészleges vagy teljes feldolgozására. Az alkalmaz-kodás, a gyorsan változó viszonyokhoz való,megfelelõ készséget tanúsító magatartásformákelsajátítása a cél. Így a tradicionális morál képvi-selõi passzív rezisztenciába kényszerülnek. Mind-annyian azonban illúziók egymásba hasadó kata-klizmáit élik át koncentrikus hullámokban, és atársadalom gazdaságpolitikájának direkt elõidézettcentrifugális ereje miatt egyre többen válnak kita-szítottá a ponttá zsugorodó álmukból. Pszicholó-giai manipulációk egyre szorosabbá váló szellem-csapdáiban vergõdnek. Akik spontán vagy tuda-tosan nem képesek életszemléletüket áthangolni amindenkori társadalmi rendszer kényszerhatása-inak hullámhosszára, azok maximum ,,gyorsítók�alkalmazásával repülhetnek az önmegsemmisítõkáprázatba. Az esetleges visszatérés azonban aközösségekbõl örök eltávolodást eredményez �misztifikációktól függetlenül. A deviáns s olykorkreatív szélsõségek abszolút variációs játékrend-szere viszonylag hosszabb ideig is képes fenntar-tani az embert, de a társadalom által gerjesztettdegenerációs effektusok lassan felemésztik.A megújulás, a haladás körkörös pályamódosulá-sainak kényszer � modulációi a szubsztancia ele-meiként a metafizika erõmezõinek spirituálisvilágába vonzza az embert. Létrejöttünkért � miért

96

és hogyan!? Ez a kérdés motiválja életünket, mertaz ember újra és újra feltalálja önnön létezésénekmagyarázatát, hisz fogódzót találnia kell. Igazánazonban fél a dolgok lényegére tapintani, mert mégnem érett meg arra a tézisre igazán, miszerint; azistenség az önmagunkban fejlõdõ lét felfoghatóképeit absztrahálja, és azt mindenkori tudatunktükrözi. Csak az empíria, a tapasztalat egymásrarakódó rétegeinek sikeres és tömeges egymásbavaló hasadása hozhatja meg a megújhódást, a lélekés a szellem tisztító robbanását � mitikus devolú-cióból fakadó egészségesebb evolúciót. Egyelõreazonban a lét misztikus kábulata és az univerzumrészegységeinek megismerése utáni vágya közöttlebegünk.

Kecskemét, 2000. április 4.

97

� Spontánia �A kapcsolat

A huszadik század talán legkiemelkedõbb tudo-mányos axiómája 1915-ben Albert Einsteinrelativitáselméletéhez fûzõdik, melyet a tudós akozmológiai állandó hozzáadása mellett � a világ-egyetem állandó tágulása � munkássága legna-gyobb tévedésének hitt. Kételyében az akkori tu-dományos világ csak megerõsíteni tudta.A hipotetikus tézis helyességét csak az évezredtechnikai forradalmának eredményeit felvonulta-tó utolsó évtized asztrofizikai tapasztalata tudtabebizonyítani.Kísérletek alapján ma már tudjuk, gravitáció nél-

kül emberi élet a szokványos módon nem volnalehetséges.A tömegvonzás minden galaxison belül érvényes.Közöttük azonban � ismeretlen ok vagy okok miatt� antigravitációs erõ hatása érvényesül, mely egyregyorsulóan taszítja e rendszereket egymástól, ál-landóan s fokozottan tágítva a világmindenséget.Az emberi kapcsolatok is mintha ezeket a fizikaitörvényszerûségeket szimbolizálnák az újabb sújabb generációk tudás-tágulásának mérhetõegyütthatóival egyetemben.Úgy tûnik tehát, hogy e tudományág vagy ágakjelenségei sajátos párhuzamot mutatnak a földi létspiritualitása között, mely egyfajta homotécia.

98

� Spontánia �Az élet társadalmasított

lényegisége

Akárhogy is próbálom megközelíteni azérvényesülés fogalmát � az élet lényegisé-gét � csak az elismerés érvényre valójutásának valamely formáját érzi mindenkilegfontosabbnak életében. A beteljesülésalapeleme � a társadalmi lét-tér formáci-óihoz való jutás kommunikatív eszköze.A belsõ, önmeghatározó elvrendszerpersze mindezt ellenhordozza, ha úgytetszik ellensúlyozza.S az erkölcs; a tudat által felállított létmozgatórugója és variánsai.Egyfajta távolságtartás expanzív visz-szatartó ereje.

99

� Spontánia �Arisztotelészi dilemma

Mióta tudjuk már, hogy mi a jó, de gyakranhagyjuk figyelmen kívül.A ma politikusa is vallja mindezt, de miért?!

Tudniuk kell, és tudják is. Azonban érdeke-iktõl függõen mellébeszélnek. Azt hiszik, azegyszerû emberek nem látnak át a teoretikaimaszlag-handabandázásaikon.Egyszer túlfeszítik a húrt!

100

Az írói kiteljesedésérõl� spontánia �

Az író mûvei által csak akkor válhat örökér-vényûvé, ha írásaiban hitelesen tudja bemutatnis érzékeltetni a mindenkori ember és környe-zete jellemzõit, és teret tud nyitni a jellemfejlõdésének.A kor sajátos, egyénien magával ragadómûvésze nem csak korszakának igényét kellhogy kielégítse.Az emberiség terapeutikus médiumaként atéridõben közvetít. Egyúttal azonban el kellhogy nyerje a mindenkori irodalomtársadalomszimpátiáját is, különben a jéghegy csúcsakéntcsak az éterbe kiáltott szó befagyó szócsövévéválhat.Sok, arra hivatott alkotó mûveit azért fonjákbe a megbecsültségben tobzódó mûvész-krea-túrák az agyonhallgatás halotti csendjénekláthatatlan hálójába, mert az elismerés esetle-ges önmegsemmisítõ szerepét egyikõjük semmeri vállalni.

101

� Spontánia �A holt nyelvekrõl

A nemzetek az egymáshoz való illeszkedéssajátos individualizmusát élik, melyet mind-inkább kiélez a világhatalmat magáhozragadó angolszász nyelv s hatásai, és azidegen kifejezések zavartárával együtt egyreinkább feszültséget okoznak az amúgy isidentitásában zavarodott népközösségeknyelvezetében.

A szerzõ

102

� Spontánia �A szociológia…

Az ember és a társadalom viszonyát, arendszer struktúrájának belsõ és külsõhatásait vizsgáló és azokra hatótársadalomtudomány-ág. A társadalmirend érzékenységének kölcsönhatásai azegyénre és az össztársadalom rétegeire.Nem mentes azonban hatásaiban mástársadalmak rendszereitõl, így a világtár-sadalom közösségeinek gazdasági éspolitikai folyamataitól sem. Egyfajta ön-gerjesztõ erõ a társadalom szocializáló-dó képességére, de egyben függ is attól.Sajátos társadalmi szûrõ polgáraira valóvetületében, melynek el kell érnie, hogy agyenge és az erõs egyszerre létezzen.

A szerzõ

103

Betûrendes mutató

AA csend hangjai ...........................................................17A folytonosság ereje .................................................... 72A globális jövõ!? ...................................................91�96A holt nyelvekrõl. ...................................................... 101A kapcsolat. .................................................................97A kapocs ...................................................................... 80A kiváltságosok rendjében .......................................... 63A sorskód metafizikai teóriája .............................. 70�71A szenvedély vonata .................................................... 37A szenvedõkért ............................................................ 57A szociológia� .........................................................102A szorítás tágulatában .................................................58A XXI. század elõestjén .............................................. 45Aforizmák ...................................................................60

A mérleg nyelve .......................................................61Ámítás ...................................................................... 61Intelem .....................................................................61Lehetõség .................................................................62Nem szintetizálható .................................................62Paradicsomi .............................................................60Realitás .................................................................... 60Természetünkrõl ...................................................... 62Vezérfonal ................................................................ 60

Álomkézfogó ...............................................................86Aránypárok.................................................................. 73Arctalanul .................................................................... 43Arisztotelészi dilemma. .............................................. 99Árnyjáték .....................................................................42Átformáló tavasz .........................................................83Az élet társadalmasított lényegisége. .......................... 98Az írói kiteljesedésérõl. ............................................ 100

104

BBennem csendesülve ................................................... 51Bennem dobbanva ....................................................... 36

CCsillagok porából ........................................................ 41

DDevolúciós rejtély? ...................................................... 49

EEgy estén ..................................................................... 88Egy villanásnyi eszmefuttatás a szép fogalmáról. ...... 55Egymasrautaltság ........................................................ 13Életet adtál .................................................................... 9Elõszó ............................................................................ 4Emléked szeretõ áramlatában. .................................... 82Emlékedben bujdosva ................................................. 68Emlékezés 1956 év õszére ........................................ 7�8Énembõl kilépve.......................................................... 47Érintsd életem alkonyát .............................................. 28Eroshoz........................................................................ 14Erõsödjön minden évfordulónkra. .............................. 85Ez pedig elemi............................................................. 78

HHallgatsz ...................................................................... 90Hallom álmaid zaját .................................................... 10

IInspiráció..................................................................... 39Ismét élek .................................................................... 69

JJelenés hullámaiban .................................................... 64Jövõmbe pillantva ....................................................... 46

105

Jövõmre vigyázva ........................................................ 35Jövõtudatom ................................................................ 50

KKarmám.......................................................................44Kétség.......................................................................... 23Kétségünk oldásában .................................................. 38Kölcsönhatásban .........................................................78Közeledve .................................................................... 81

LLángolás ...................................................................... 22Légzésemmel ...............................................................79Lelki integráció ...........................................................89Lidércnyomás .............................................................. 33

MMajdan ........................................................................ 12Májusi éjjelen .............................................................. 30Meddig tart még? ........................................................ 11Megérintetten .............................................................. 76Megtisztulás ................................................................ 77Metamorfózis .............................................................. 66Millenniumra ............................................................ 5�6Mióta már?! .................................................................48Most reményfosztottan................................................ 31

NNem vetted észre .........................................................25

OÖnkéntelen benyomások a tisztaságról. ...................... 59Önmagunk értelme........................................................ 3Örökkévalóság.............................................................21Örökre .........................................................................16

106

PPorló kövület ............................................................... 15

RRandevúzva ................................................................. 74Requiem ...................................................................... 27

SSivárság ....................................................................... 63Sorsommal szinkronban ............................................. 67Sötétlõn fénylõ álmaim asszonya................................ 65Striga karmaiban ......................................................... 29Szellem-szemelvények ................................................ 53Szenvedély................................................................... 26Szereteted .................................................................... 40Szeretlek ...................................................................... 18Színpompás virágom! ................................................. 84Szomjúság ................................................................... 56

TTalálkozás.................................................................... 19Tisztulás ...................................................................... 32Töltõdés ....................................................................... 34Tudatomba rejtetten .................................................... 52

UÚjévi fohász ................................................................. 54

VVadlesen ...................................................................... 24Válaszod ...................................................................... 87Virágének .................................................................... 20

107

Tartalom

Önmagunk értelme .......................................................... 3Elõszó .............................................................................. 4� Millenniumra � ............................................................ 5Emlékezés 1956 év õszére ...............................................7Életet adtál .......................................................................9Hallom álmaid zaját ...................................................... 10Meddig tart még? .......................................................... 11Majdan ...........................................................................12Egymasrautaltság .......................................................... 13Eroshoz .......................................................................... 14Porló kövület .................................................................15Örökre............................................................................ 16A csend hangjai .............................................................17Szeretlek ........................................................................ 18Találkozás ...................................................................... 19Virágének ...................................................................... 20Örökkévalóság ...............................................................21Lángolás ........................................................................ 22Kétség ............................................................................ 23Vadlesen .........................................................................24Nem vetted észre ...........................................................25Szenvedély .....................................................................26Requiem .........................................................................27Érintsd életem alkonyát .................................................28Striga karmaiban ...........................................................29Májusi éjjelen ................................................................ 30Most reményfosztottan .................................................. 31Tisztulás .........................................................................32Lidércnyomás ................................................................ 33Töltõdés .........................................................................34Jövõmre vigyázva .......................................................... 35Bennem dobbanva .........................................................36A szenvedély vonata ...................................................... 37Kétségünk oldásában .....................................................38

108

Inspiráció ....................................................................... 39Szereteted ...................................................................... 40Csillagok porából .......................................................... 41Árnyjáték ....................................................................... 42Arctalanul ...................................................................... 43Karmám ......................................................................... 44A XXI. század elõestéjén .............................................. 45Jövõmbe pillantva.......................................................... 46Énembõl kilépve ............................................................ 47Mióta már?! ................................................................... 48Devolúciós rejtély? ........................................................ 49Jövõtudatom ................................................................... 50Bennem csendesülve ..................................................... 51Tudatomba rejtetten....................................................... 52Szellem-szemelvények .................................................. 53Újévi fohász ................................................................... 54Egy villanásnyi eszmefuttatás a szép fogalmáról ......... 55Szomjúság...................................................................... 56A szenvedõkért .............................................................. 57A szorítás tágulatában ................................................... 58Önkéntelen benyomások a tisztaságról ......................... 59Vezérfonal ...................................................................... 60Paradicsomi ................................................................... 60Realitás .......................................................................... 60A mérleg nyelve ............................................................. 61Ámítás ........................................................................... 61Intelem ........................................................................... 61Nem szintetizálható ....................................................... 62Lehetõség ....................................................................... 62Természetünkrõl ............................................................ 62A kiváltságosok rendjében ............................................ 63Sivárság ......................................................................... 63Jelenés hullámaiban ...................................................... 64Sötétlõn fénylõ álmaim asszonya .................................. 65Metamorfózis ................................................................. 66Sorsommal szinkronban ................................................ 67Emlékedben bujdosva .................................................... 68

109

Ismét élek ...................................................................... 69A sorskód metafizikai teóriája .......................................70A folytonosság ereje ...................................................... 72Aránypárok .................................................................... 73Randevúzva ...................................................................74Megérintetten ................................................................ 76Megtisztulás .................................................................. 77Ez pedig elemi ...............................................................78Kölcsönhatásban............................................................ 78Légzésemmel .................................................................79A kapocs ........................................................................ 80Közeledve ...................................................................... 81Emléked szeretõ áramlatában .......................................82Átformáló tavasz ...........................................................83Színpompás virágom! ...................................................84Erõsödjön minden évfordulónkra .................................85Álomkézfogó .................................................................86Válaszod ........................................................................ 87Egy estén .......................................................................88Lelki integráció .............................................................89Hallgatsz ........................................................................ 90A globális jövõ!? ............................................................ 91A kapcsolat .................................................................... 97Az élet társadalmasított lényegisége .............................98Arisztotelészi dilemma.................................................. 99Az írói kiteljesedésérõl ................................................ 100A holt nyelvekrõl .........................................................101A szociológia� ...........................................................102Betûrendes mutató .....................................................103