Libri kiadóBudapest

FordítottaNádori Lídia Originally published in Germanyunder the title „Er ist wieder da”by Eichorn – A Division of Bastei Luebbe Publishing Group Copyright © 2012 by Bastei Lübbe GmbH & Co. KG Hungarian translation © Nádori Lídia, 2013 A fordítás az alábbi kiadás alapján készültEr is wieder daEichorn Verlag in der Bastei Lübbe GmbH & Co. KGKöln, 2012 Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetőjeFelelős szerkesztő Dunajcsik MátyásSzerkesztette Nagy BoglárkaOlvasószerkesztő Molnár Gabriella

Műszaki szerkesztő Kovács Balázs Sándorelektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.www.ekonyv.hu ISBN 978-963-310-284-8 Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek aköltségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az

Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bármineműfelhasználásért.

Ismerd meg szerzőinket és műveiket a libri-kiado.hu weboldalon, kövesd

az újdonságokat és nézz filmeket a nyugatiter.hu blogunkon, csatlakozz

közösségünkhöz a Facebookon!

ÉbredésNémetországban

A nép okozta nekem a legnagyobb meglepetést. Pedigigazán megtettem mindent, ami emberileg lehetséges,hogy a túlélés alapvető feltételeitől is megfosszam eztaz ellenségtől megszentségtelenített talajt. Hidak,erőművek, utak, pályaudvarok – mindnek alerombolására határozott parancsot adtam. Azótautána is néztem, mikor volt ez, márciusban, és azthiszem, e tekintetben igazán világosan fejeztem kimagam. Minden ellátóegységet meg kellettsemmisíteni, a vízi erőműveket, a telefonközpontokat,a termelőeszközöket, a gyárakat, a műhelyeket, aparasztgazdaságokat, a tárgyi javak összességét,mindent, és ezt úgy értettem, hogy mindent! E téren

nagy gondossággal kell eljárni, nem hagyhatunkkétséget a parancs tartalma felől, mert ismeretes,hogy az egyszerű katona a frontnak azon a pontján,ahol tevékenykedik, érthető módon nem látja át a nagyegészet, valamint nincs birtokában a taktikai ésstratégiai összefüggések teljességének, így hátelőfordulhat, hogy megkérdi: „No de akkor valóban eztis, meg ezt is, meg példának okáért ezt a kioszkot is felkell gyújtanom? A kioszk miért ne kerüljön az ellenségkezére? Miért baj az, ha egy kioszk az ellenség kezérekerül?” Már hogyne volna baj! Az ellenség újságotolvas, és a maga hasznára fordítja, ellenünk fordítja akioszkot, mindent ellenünk fordít, ami csak a kezeügyébe kerül! Minden, nyomatékosan ismétlem:minden értéket képviselő objektumot meg kellsemmisíteni. Nemcsak a házat, az összes ajtaját is.A kilincseket is. A csavarokat is, és nem csak anagyméretű csavarokat. Ki kell csavarni, majdkönyörtelenül el kell görbíteni őket. Az ajtókból csakfűrészpor maradjon. A fűrészport elégetni. Ha nem ígyteszünk, az ellenség ki-be járkál azon az ajtón kedve

szerint. Egy tönkretett kilincs, maroknyi elgörbítettcsavar és egy kupac hamu: kellemes ajtónyitogatást,Herr Churchill! Röviden: a háborúnak ilyen brutáliskövetkezményei vannak, ez kezdettől világos voltelőttem, úgyhogy a parancsom nem is hangozhatottvolna másképp; és ettől független, hogy a parancshátterében valami egészen más állt.

Legalábbis eredetileg.Tagadhatatlan, hogy a német nép az angolokkal, a

bolsevizmussal és az imperializmussal folytatotteposzi küzdelmében végül alulmaradt, s ezáltal,mondjuk ki, eljátszotta túlélésének lehetőségét akár alegprimitívebb vadászó és gyűjtögető életmódra is.Ilyetén módon a vízi erőművekre, a hidakra, az utakrasem tarthat igényt. Kilincsekre se. Ezért adtam ki aparancsot, kisebb részben pedig a teljesség kedvéért is,mert emlékszem, olykor én is kitettem a lábam aBirodalmi Kancellária épületéből, és tudomásul kellvenni: az amerikai és az angol a maga repülőerődjeivel a munka oroszlánrészét már levette avállunkról. A parancs teljesítését a későbbi időszakban

természetesen nem ellenőriztem részletekbe menően.El lehet képzelni, mennyi dolgom volt, nyugaton azamerikaival birkóztunk, keleten az orosszal, aztán ottvolt Germánia Világfőváros városépítészeti fejlesztéseés így tovább, de megítélésem szerint a kilincsekkel aWehrmacht egyedül is megbirkózhatott volna. Egyszó, mint száz: a német nép papírforma szerint nemlétezik.

Ám ahogy nézem, még mindig itt van.Bizonyos fokig felfoghatatlan.Másfelől: én is itt vagyok, amit éppoly kevéssé értek.

I.

Emlékszem a percre, amikor felébredtem, kora délutánlehetett. Kinyitottam a szemem, s a fölém borulóégboltot pillantottam meg. Kék volt, gyengén felhős, alevegő meleg, és azonnal világossá vált, hogyáprilishoz képest túlságosan is meleg. Mondhatni,hőség volt. Viszonylagos csönd honolt, egyetlenellenséges repülőt sem láttam, fegyverropogást nemhallottam, sem becsapódások vagy légoltalmi szirénákhangját. A Birodalmi Kancellária sehol, a bunker sehol– ezt is megállapítottam. Fejemet oldalra fordítvamegláttam, hogy a földön fekszem egy beépítetlentelken, házfalak vesznek körül, téglaépítmények,rajtuk undorító firkálmányok, amin azonnalmérgelődni kezdtem, micsoda gazemberség, és

spontán úgy döntöttem, magamhoz rendelemDönitzet. Mi több, álomittas állapotomban azt hittem,Dönitz is itt fekszik valahol a közelben, de azutángyőzött a fegyelem és a logika, gyorsan felfogtam,hogy a helyzet rendkívüli. Megjegyzem, nemszokásom a szabad ég alatt táborozni.

Először is végiggondoltam, mit csináltam előzőeste. A túlzott alkoholfogyasztás szóba sem jöhetett,mivel nem iszom. Emlékeztem rá, hogy utoljára Evávalültem a díványon. Arra is emlékeztem, hogyviszonylag gondtalanul üldögéltünk, elhatároztam,hogy hagyom az államügyeket, egyéb tervünk nemvolt aznap estére, étterem, mozgóképszínház vagyhasonló szórakozás magától értetődően szóba semjöhetett, a birodalmi főváros kínálata a szabadidőeltöltése terén, nem utolsósorban parancsomnakköszönhetően, az idő tájt örvendetesen beszűkült. Nemtudtam biztosat arról, vajon ideér-e Sztálin akövetkező napokban, ez a háborús folyamatok aktuálisfázisában nem volt teljességgel kizárható. Biztonállíthattam viszont, hogy itt éppoly hiábavalóan

keresett volna mozgóképszínházat, mintSztálingrádban. Azután, azt hiszem, csevegtünk mégegy kicsit, Eva meg én, utána megmutattam neki arégi pisztolyomat, további részleteket ébredésemperceiben nem tudtam felidézni. Azért sem, mertfejfájás kínzott. Megállapítottam, hogy az előző esterészleteinek rekapitulációja nem visz közelebbproblémám megoldásához.

Ezért úgy döntöttem, a cselekvés mezejére lépek, ésközelebbről megvizsgálom a helyzetemet. Életemsorán megtanultam figyelni, elemezni, és olyan aprórészleteket is észrevenni, amelyeket sok tanult emberalábecsül, mi több, figyelmen kívül hagy. Én azonban,vasfegyelemben eltöltött hosszú évek tapasztalatával ahátam mögött, nyugodt szívvel állíthatom, hogyválságban még hidegvérűbb és megfontoltabb vagyok,érzékszerveim is élesebbé válnak. Precízen, nyugodtandolgozom, akár egy gép. Módszeresen összefoglalom arendelkezésre álló információkat. A földön fekszem.Körülnézek. Körülöttem szemét, gyomok, fű, itt-ottbokor, foltokban százszorszép, gyermekláncfű.

Hangokat hallok, nem túl messziről, kiáltásokat,folyamatos pattogást, odanézek, fiúcskák futballoznak.Már nem a rövidnadrágos korosztály, de aVolkssturmhoz még fiatalok, valószínűleg aHitlerjugend tagjai, de pillanatnyilag a jelek szerintszolgálaton kívül, vagyis úgy tűnik, az ellenség isszünetelteti a támadást. Az egyik fa ágai között madármotoz, csivitel, énekel. Másoknak ez talán a derűsgondtalanság jele; ebben a bizonytalan helyzetbenazonban, amikor az ember minden információt, alegjelentéktelenebbet is fel kell hogy dolgozzon, atermészet és a túlélésért folytatott mindennapos harcjó ismerője arra következtet belőle, hogy nincsenek aközelben ragadozók. Közvetlenül a fejemnél egypocsolya fodrozódik, látszik rajta, hogy zsugorodott,vagyis a közelmúltban kiadós eső lehetett, de azelmúlt napokban száraz volt az idő. A pocsolya szélén atányérsapkám. Mindig így dolgozik az agyam, ilyenrutinnal, és ebben a zavarba ejtő pillanatban is ígyműködött.

Felültem. Nem jelentett gondot a mozdulat,

amiképpen a lábamat, kezemet, ujjaimat is tudtammozgatni, a jelek szerint tehát nem sérültem meg,testi állapotom kielégítőnek volt mondható, tökéletesegészségnek örvendtem, eltekintve a fejfájástól. Mégkezem remegése is mintha elmúlt volna. Végignéztemmagamon. Öltözékem sem volt hiányos, egyenruhát éskatonakabátot viseltem. Kissé szennyes volt ugyan, denem túlzottan, vagyis nem a törmelék alól kerültemelő. Földet találtam rajta, meg némi morzsát, pék-vagy cukrászsütemény maradványát. Ruházatombólvalamilyen üzemanyag, leginkább benzin szaga áradt,feltehetően azért, mert Eva megpróbálta kitisztítani, éstúlzott mennyiségű tisztítóbenzint alkalmazotthiábavaló igyekezetében. Akár azt is lehetett gondolni,hogy egy egész kanna benzint öntött rám. Ő maganem tartózkodott a közelben, miképpen vezérkaromegyetlen tagja sem volt föllelhető. A szennyeződésnagyját üggyel-bajjal lesöpörtem kabátomról.E pillanatban a következő hangok ütötték meg afülemet:

– Odass, nézzed má’ a csókát!

– Csóóórikám!Gyámoltalan, segítségre szoruló ember benyomását

kelthettem, amit a Hitlerjugend közelben tartózkodótagjai példamutatóan felismertek. Felfüggesztették alabdajátékot, és tisztelettudóan közeledtek felém, amiérthető is, végső soron váratlanul a Német BirodalomFührerével találták szembe magukat a grundon, asport és a testedzés legelterjedtebb helyszínén,százszorszép és gyermekláncfű között, ami egyserdületlen ifjú számára szokatlan fordulat ahétköznapok sodrában, ám a fiatal sereg késedelemnélkül megindult felém, fürgén, akár az agarak, haszagot kapnak, és készen a segítségre. Az ifjúság ajövő!

A fiúcskák tisztes távolságra tőlem megálltak,vizsgálgattak, majd a legnagyobb, nyilvánvalóan azőrsvezető, felém fordult, és megszólított:

– Minden oké, főnök?Szorult helyzetemben sem kerülte el a figyelmemet,

hogy a német köszöntés teljes egészében elmaradt. Azinformális megszólítást, a „Führer” és a „főnök”

szavak összekeverését a meglepettségük számlájáraírtam, és ha kevésbé zavarba ejtő a helyzet, mégakaratlan derültségre is okot adott volna, hiszen még alövészárokban, a könyörtelen golyózápor közepette is alegképtelenebb, bohózatba illő helyzetek állnak elő,ugyanakkor a katonának kötelessége, hogy váratlanfordulat esetén is működtessen bizonyosautomatizmusokat, a kiképzés is lényegében erreirányul – ha ezen automatizmusok hiányoznak,fabatkát sem ér az egész hadsereg. Felálltam, ami nemvolt túlságosan könnyű, sokáig fekhettem a földön.Megigazítottam a kabátomat, nadrágszáramat,amennyire lehetett, néhány könnyed mozdulattalleporoltam. Azután megköszörültem a torkom, ésezzel a kérdéssel fordultam a bajtársi kör fejéhez:

– Hol van Bormann?– Az ki?Érthetetlen.– Bormann! Martin Bormann!– Nemtom, nem ismerem a csávót.– Életembe’ nem hallottam a nevét.

– Milyen feje van?– Mint egy birodalmi miniszternek, donnerwetter!Valami nagyon szokatlant érzékeltem. Bár minden

kétséget kizáróan Berlinben voltam, a jelek szerint ateljes kormányzati apparátustól megfosztattam.Sürgős késztetést éreztem, hogy visszatérjek abunkerba, és az is világos volt, hogy a fiatalság jelenlévő képviselői ebben aligha lennének a segítségemre.Első dolgom volt tehát, hogy megtaláljam azodavezető utat. A város bármely pontján lehettem,közvetlen környezetem semmitmondó volt. Detudtam, csak ki kell lépnem az utcára, a fegyverszünetrégóta tarthat, járókelőkkel, dolgukra igyekvőnéptársakkal, bérkocsisokkal fogok találkozni, és őkmegmutatják nekem, merre kell mennem.

A hitlerjugendisták szemében nem tűnhettemeléggé gyámoltalannak, látszott rajtuk, hogy folytatniakarják a futballozást, mindenesetre vezetőjük abajtársai felé fordult, miáltal olvashatóvá vált a neve,amelyet édesanyja varrhatott fel rikító színű mezére.Megszólítottam.

– Hitlerjugend Ronaldo! Merre van az utca?A várt reakció elmaradt, sajnos azt kell mondanom,

hogy a kis csapat jóformán föl sem eszmélt akérdésemre, igaz, két kisebb fiúcska menet közbenhanyagul az üres telek egyik sarka felé mutatott, sonnan, ahogy közelebbről szemügyre vettem, valóbankijárat nyílott. Gondolatban följegyeztem: „Rustoteltávolítani”, Rust 1933 óta van a hivatalában, éskülönösen a közoktatás terén nincs helye ily mértékűslamperájnak. Hogyan fogja megtalálni a fiatal katonaa Moszkvába vezető győzedelmes utat, hogyan szúrjatőrét a bolsevizmus rothadt szívébe, ha még a sajátparancsnokait sem ismeri föl?!

Lehajoltam, fölvettem a sapkámat, és miközbenmegigazítottam a fejemen, máris határozott léptekkelelindultam a jelzett irányba. Meg kellett kerülnöm azegyik épületet, azután valami keskeny átjárónhaladtam végig, magas falak között, az átjáró végénélvilágosságot láttam, arra lehetett az utca. Egy félénkmacska a falnak lapulva elosont mellettem, foltos voltés ápolatlan, azután még négy-öt lépés, és kint

találtam magam az utcán.A fények és a színek kavalkádjától valósággal elállt a

lélegzetem.Utolsó emlékem a városról a por volt és a szürkeség,

meg a mindenütt jelen lévő törmelékhegyek és romosépületek. Amit láttam, nem volt összeegyeztethetőemlékeimmel. A törmelék eltűnt, a köztisztaságifelelősök vagy a kirendelt lakosság alapos munkátvégezhetett, az utca tiszta volt és rendezett.A járdaszélen számtalan színes kocsi, nyilvánautomobilok, csak kisebbek, de vonalvezetésükön aMesserschmitt Művek tervezőinek keze nyomalátszott, kimondottan modernek voltak. A házak falaikülönböző színekkel oly szépen voltak lefestve, hogygyermekkorom cukrászsüteményeire emlékeztettek.Bevallom, elfogott a szédülés. Valami ismerősmotívumot keresett a tekintetem, meg is láttam azúttest túloldalán egy keskeny füves területen egykoszlott padot, el is indultam felé, de nem szégyellemkimondani, első lépéseim kissé bizonytalanok voltak.Csöngetést hallottam, csikorgó gumi hangját az

aszfalton, azután valaki rám kiáltott:– Vak vagy, öreg, bazmeg?!– Elnézését… Elnézést kérek – hallottam meg a saját,

egyszerre ijedt és megkönnyebbült hangomat.Mellettem kerékpáros állt, ez a látvány is ismerős voltlegalább, ráadásul kétszeresen. Szóval még mindigháború van: a kerékpáros golyók lyuggatta sisakotviselt a fején.

– Beszarás, hogy az ilyenek szabadon mászkálnak!– Bocsánatát kérem… Le kell ülnöm.– Inkább be kéne feküdnöd.Szinte menekültem a pad felé, sápadt is lehettem,

valósággal lerogytam rá. Ez a fiatal kerékpáros katonasem ismert meg. És megint elmaradt a németköszöntés, ugyanúgy reagált rám, mintha egyszerű,hétköznapi gyalogos volnék. A nemtörődömségáltalános gyakorlatnak tetszett: idősebb úr haladt elmellettem fejcsóválva, terebélyes dáma tolt el előttemegy futurisztikusnak ható gyermekkocsit – még egyismerős motívum, amely azonban nem segített hozzásanyarú helyzetem jobbra fordításához. Felálltam, és

erőmhöz mérten feszes tartással odaléptem hozzá.– Bocsásson meg, talán meglepi, hogy… De én…

szeretnék eljutni a Birodalmi Kancelláriához,méghozzá azonnal.

– Maga a Stefan Raab stábjához tartozik?– Hogyan, kérem?– Kerkeling? Harald Schmidt?Idegességemben kissé elveszítettem a fejem, és

karon ragadtam a hölgyet.– Asszony! Szedje össze magát! Gondoljon néptársi

kötelességeire! Háború van! Mit gondol, mit fogművelni magával az orosz, ha ideér? Azt hiszi,tekintettel lesz csecsszopó gyermekére, és azt mondja,hohó, friss, ropogós német asszonyka, de a gyerekkedvéért inkább a nadrágomban tartom alantasösztöneimet? Ezekben az órákban, ezekben a napokbana német nép fennmaradása, a vér tisztasága, az emberifaj túlélése forog kockán! Hogyan áll majd atörténelem ítélőszéke elé, ha most korlátoltságábanarra sem hajlandó, hogy megmutassa a Führernek,merre van a Birodalmi Kancellária?!

Semmi reakció. Jóformán meg sem lepődtem. Azidióta asszonyság kirántotta a karját a kezemből,döbbenet és zavarodottság ült ki az ábrázatára.Tenyerével köröket rajzolt az arca előtt, aminekjelentését nem értettem tisztán, de egyértelmű voltbecsmérlő jellege. Itt valami vitathatatlanul kizökkenta kerékvágásból. Már nem úgy kezeltek mint legfőbbhadúrt, mint a Birodalom Führerét. A futballozófiúcskák, az idősebb úr, a kerékpáros, a gyermekkocsisasszony – nem lehet véletlen. Első gondolatom az volt,hogy mozgósítsam a biztonsági szerveket a rendhelyreállítása céljából. De uralkodtam magamon. Mégnem tudtam eleget a helyzetemről. Több információravolt szükségem.

Értelmem ismét módszeresen működött: jéghideglogikával próbáltam összefoglalni a tényállást.Németországban vagyok, Berlinben vagyok, még haalig felismerhető is a város és az ország. Ez aNémetország más, mint amit ismertem, ám néhánydologban hasonlít a Birodalomhoz: vannak mégkerékpárosok, vannak automobilok. Ha így van, akkor

feltehetően újság is van még. Körülnéztem. Valóban: apad alatt hevert valami, ami újságra emlékeztetett,noha szokatlanul költséges eljárással készült. A színesmagazin a számomra ismeretlen Media Markt címetviselte, a legjobb akarattal sem tudtamvisszaemlékezni rá, hogy valaha engedélyeztem volnailyen című hírlapot, és biztos voltam benne, hogy nemis engedélyeztem volna. A benne foglalt információktökéletesen érthetetlennek bizonyultak, elfutott améreg, hogyan képesek a birodalmi méretűpapírhiány közepette ilyen ostoba szemétteljóvátehetetlenül elpazarolni a drága népvagyont. Funkalapos fejmosásra készülhet, csak foglaljam el méltóhelyemet az íróasztalomnál. Egyelőre azonbannagyobb szükségem volt megbízható hírekre, egyVölkischer Beobachterre vagy egy Stürmerre, vagyfelőlem a Panzerbär is megtette volna. Valóban, nemmessze a megfigyelőállásomtól állt egy újságosbódé,méghozzá láthatóan bámulatosan széles árukínálattal.Az ember ettől a látványtól a legtunyább békeidőkkellős közepén érezhette magát. Türelmetlenül

pattantam fel helyemről. Már így is túl sok időtelvesztegettem, legfőbb ideje volt, hogy helyreállítsama rendezett viszonyokat. A csapatoknak parancs kell,nem kizárt, hogy valahol már erősen hiányoljákbiztonságot adó jelenlétemet. Sietős léptekkel a kioszkfelé vettem az irányt.

Már az első, felületes szemle érdekes tanulságokkaljárt. A kioszk oldalát megszámlálhatatlan színes, töröknyelvű magazin borította. Úgy látszik, hosszabb időttöltöttem öntudatlanságban, s ez alatt az idő alattbevonultak a törökök. Figyelemre méltó. A török,alapjában véve a német nép hűséges segítője, mindenerőfeszítésünk dacára semleges maradt, soha nemlehetett rávenni, hogy a Birodalom oldalán belépjen aháborúba. Úgy látszik, távollétem alatt valaki, talánDönitz, mégiscsak meggyőzte, hogy támogassonbennünket. Az utcán honoló békés hangulat pedig arraengedett következtetni, hogy a török intervenciódöntő fordulatot hozott a háború kimenetelére nézve.El voltam képedve. Én ugyan mindig is nagyrespektussal viseltettem a török irányában, ám ekkora

teljesítményt nem néztem volna ki belőle, másfelől atávoli ország fejlődését idő hiányában nem tudtamrészleteiben követni. Kemal Atatürk reformjai páratlanlendületet adhattak az országnak. Talán megtörtént acsoda, amelyben Goebbels is már-már fanatikusanbízott. Szívemet elöntötte a forró bizakodás. Hát mégisbeérett a gyümölcse annak, hogy sem én, sem aBirodalom nem adtuk fel a végső győzelembe vetettreményt, még a legmélyebb sötétségben sem. Négyvagy öt különböző török nyelvű színes kiadványtanúskodott a Berlin–Ankara-tengely győzelméről.Most, hogy a Birodalom sorsáért érzett aggodalmaimilyen meglepetésszerű fordulat által elcsitultak, márcsak azt kellett megtudnom, mennyi időt töltöttemöntudatlanságban azon az üres telken. A VölkischerBeobachtert nem találtam, nyilván elkapkodták.Pillantásom belekapaszkodott az egyetlen olyanújságba, amely legalább a tipográfiájával valamelyestismerősnek tűnt. Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ahírekre egyelőre nem pazaroltam a figyelmemet, adátumra koncentráltam.

Augusztus 30.2011.Sokáig meredtem a négyjegyű számra.

Tanácstalanul, hitetlenkedve. Ránéztem a mellette lévőmásik újságra, a Berliner Zeitungra, amelynek címétszintén kifogástalan gót betűkkel nyomtatták, azon ismegkerestem a dátumot.

2011.Valósággal letéptem az újságot a fémállványról,

széthajtogattam, megnéztem a második oldalt, aharmadikat.

2011.Szemem előtt gúnyos táncot lejtettek a számok.

Lassan elindultak balra, aztán gyorsan jobbra, aztánmég gyorsabban vissza, mint amikor az ivócimborákegymás vállába kapaszkodva dülöngélnek asörsátorban. Próbáltam követni a tekintetemmel,megfogni, de az újság kiesett a kezemből. Éreztem,hogy előrezuhanok, hasztalanul igyekeztemvisszanyerni az egyensúlyomat, kezem egyre lejjebb éslejjebb kapaszkodott a fémállványon kihelyezett

újságokba.A földön feküdtem, és elsötétült előttem a világ.

II.

Amikor ismét magamhoz tértem, még mindig aföldön feküdtem. Egy kéz valami nyirkos tárgyatérintett a homlokomhoz.

– Jól van?Egy férfi hajolt fölém, negyvenöt év körüli lehetett,

esetleg ötven. Kockás inget és egyszerű nadrágotviselt, mint a munkásemberek. Ezúttal tudtam, mitkell kérdeznem.

– Milyen dátumot írunk?– Augusztus… ööö… 29. Nem, 30.– Az évszámot mondja, jóember! – nyögtem,

miközben felültem. A nedves rongy szerencsétlenmódon éppen az ágyékomra esett.

A férfi a homlokát ráncolta.

– 2011 – felelt végül, és a kabátomat mustrálta. –Mégis mit gondolt, hogy negyvenötben vagyunk?

Kerestem a megfelelő szavakat a válaszhoz, de aztáninkább fölálltam.

– Lehet, hogy jobb volna, ha feküdne még egy kicsit– szólt a férfi –, vagy legalább leülne. Van egy fotelomis a kioszkban.

Először azt akartam mondani, hogy nincs időmpihenni, de be kellett látnom, hogy túlságosan remega térdem. Így hát követtem a férfit a kioszk belsejébe.Leült a kiadóablak melletti székre, és rám nézett.

– Egy korty vizet? Egy darab csokoládét? Egymüzliszeletet?

Kábultan bólintottam. Fölállt, egy palack szénsavasvizet vett elő, és teletöltött egy poharat. A polcrólszínes papírba csomagolt rudacskát emelt le, affélevastartalék, gondoltam. Felszakította a csomagolását,ipari módszerrel összepréselt gabonamagvaknaknéztem. A kezembe nyomta. A kenyérellátás mégmindig akadozik, állapítottam meg.

– Rendesen kéne reggeliznie – jegyezte meg a férfi.

Azután visszaült. – Itt forgat a közelben?– Hogy forgatok-e…?– Hát hogy dokumentumfilmet. A környéken folyton

forgatnak.– Filmet…?– Hallja, nem egyszerű magával beszélgetni! –

nevetett, és a ruhámra mutatott. – Vagy mindig ígymászkál?

Végignéztem magamon. Semmi szokatlant nemtapasztaltam, eltekintve természetesen aszennyeződéstől és a benzinszagtól.

– Ami azt illeti, igen – feleltem.Lehet, hogy arcsérülésem van, jutott ekkor eszembe.– Van magánál tükör? – kérdeztem.– Persze – mondta –, pont ott, ahol ül, a Focus fölött.Arra néztem, amerre mutatott. Narancsszín keretes

tükör volt, tetejére ráírva a biztonság kedvéért, hogyDer Spiegel, mintha lenne olyan idióta, aki nem jön rá.Mindenféle magazinok közé beszorítva. Belenéztem.

Tükörképem meglepően kifogástalan volt, még akabátom is úgy nézett ki, mintha frissen került volna

ki a mángorlóból. Hízelgőek a fényviszonyok ebben akioszkban, gondoltam.

– A címlapsztori miatt, ugye? – kérdezte a férfi. –Hja, minden harmadik számban van egy hitleres cikk.Szerintem ennél alaposabban nem kell fölkészülnie.Nagyon jól adja.

– Köszönöm – feleltem szórakozottan.– De tényleg – folytatta a férfi. – Láttam A bukást.

Kétszer is. A Bruno Ganz is kiváló volt, de magának anyomába se ér. Az egész testtartása, meg minden… Azember azt gondolná, maga az.

Felnéztem.– Mi vagyok én?– Hát hogy maga a Führer. – Miközben ezt mondta,

mindkét kezét felemelte, mutató- és középső ujjátbegörbítette és megbillegtette a levegőben. Alighittem a szememnek. Szóval hatvanhat évvel későbbennyi maradt a hajdani férfias német köszöntésből.Megrázó volt, ám egyúttal arról tanúskodott, hogypolitikai működésem hatása mégsem múlt elnyomtalanul.

Kezemet a levegőbe lendítettem:– Valóban a Führer vagyok!A férfi megint elnevette magát:– Őrület, hogy mennyire természetesnek hat.Nem tudtam mit kezdeni ezzel a penetráns derűvel.

Helyzetem fokozatosan világossá vált előttem. Ha eznem álom – márpedig álomnak kissé hosszú lenne –,akkor valóban a 2011-es évben landoltam. Vagyis egyszámomra tökéletesen új világban. Ebből pedig azkövetkezik, hogy én is új, ismeretlen elem vagyokbenne. Ha valamelyest is logikusan működik a világ,akkor most vagy azt gondolják rólam, hogy 122 évesvagyok, vagy, ami valószínűbb, hogy rég távoztam azélők sorából.

– Mást is játszik? – folytatta a férfi a kérdezősködést.– Láthattam valamiben?

– Nem játszom – közöltem vele, kissé talán túlnyersen.

– Persze hogy nem – szólt a férfi hirtelenmegenyhülve, és furcsán komoly arcot vágott. Aztánrám kacsintott. – És hol lép fel? Van programja?

– Magától értetődik – feleltem. – 1920 óta! Magamint jó néptárs bizonyára ismeri a 25 pontot.

Buzgón bólogatott.– De látni akkor se láttam még magát. Van

valamilyen szórólapja? Vagy kártyája?– Szólólap sajnos nincs – mondtam borúsan. –

Kártyázni pedig nem szoktam.Beszélgetés közben megpróbáltam tisztázni

magamban, mi legyen a következő teendőm.Evidensnek tűnt, hogy egy ötvenhat esztendős Führertmég a Birodalmi Kancellárián, mi több, a bunkerben ishitetlenkedve fogadnának. Időt kellett nyernem, hogyelemezhessem az opciókat. Szállásra volt szükségem.Hirtelen fájdalmasan tudatára ébredtem annak, hogyegyetlen pfennig sincs a zsebemben. Azonnal fel isbukkant emlékeim mélyéről a nyomorúságos 1909-esesztendő a hajléktalanszállón. Szükséges volt, olyandolgokba engedett bepillantást, amilyenekbe a világegyetlen egyeteme sem lett volna képes, mégis: anélkülözés éve nem tartozik életem szép időszakaiközé. A legsötétebb hónapok képei sorjáztak lelki

szemeim előtt: a megvetés, a megaláztatások, abizonytalanság, az alapvető javak nélkülözése, a szárazkenyér. Tűnődve, szórakozottan haraptam bele a furcsagabonapréselménybe.

Legnagyobb meglepetésemre édes íze volt. Alaposanmegszemléltem a terméket.

– Én is szeretem – szólalt meg az újságos –, kér mégegyet?

Megráztam a fejem. Nagyobb gondjaim is voltakennél. Célom világossá vált: biztosítanom kelllegprimitívebb napi szükségleteim kielégítését.Szállás kell, meg némi pénz, amíg nem tisztázódik ahelyzetem, talán valami munka, legalábbisátmenetileg, amíg nem tudom, folytathatom-eegyáltalán kormányzati tevékenységemet, és ha igen,hogyan. Addig a kenyérkereset más módját kellmegtalálnom. Talán festőként, talán egy építészetiirodában. Természetesen csöppet sem sajnáltam, hogyátmenetileg kétkezi munkát kell végeznem. Igaz, hogyképességeimet a nép szempontjából előnyösebbenkamatoztatnám egy hadjáratban, de az aktuális

politikai helyzet ismeretének híján ez nem volt többillúziónál. Hiszen azt sem tudtam, mely országokkalhatáros pillanatnyilag a Német Birodalom, honnankészülnek megtámadni, kire kell visszalőni. Úgyhogykénytelen voltam megelégedni azzal is, ha fizikaimunkára fognak, talán egy felvonulási terület vagyegy új autópálya-szakasz építkezésén.

– De most komolyan – zökkentett ki agondolatmenetemből az újságos hangja. – Magaamatőr? Ezzel a világszámmal?!

Ezt már igazán pimaszságnak tartottam.– Nem vagyok amatőr – közöltem vele

nyomatékosan. – Távol áll tőlem az efféle kispolgáriunaloműzés.

– Persze, persze – sietett megnyugtatni a férfi,akinek a nyíltsága és jószívűsége kezdett rokonszenvetébreszteni bennem. – Úgy értem, amúgy mi afoglalkozása?

Hát igen, mi is a foglalkozásom? Mit feleljek erre?– Nos, momentán… Egyszóval visszavonultam –

próbáltam óvatosan körülírni a helyzetemet.

– Ne értsen félre – szólt szenvedélyesen az újságos –,de ha tényleg még nem… Hát ez hihetetlen! A várostele van ügynökségekkel meg filmes csókákkal,tévésekkel, akik harapnának minden új ötletre, újarcra. Ha nincs kártyája, szóval akkor hol lehet magátelérni? Telefonszám? Ímél?

– Ööö…– Vagy akkor hol lakik?Ezzel a kérdéssel is kényes pontra tapintott. Másfelől

becsületesnek látszott. Úgy döntöttem, kockáztatok.– A lakáshelyzetem jelenleg kissé… Hogy is

mondjam… tisztázatlan.– Esetleg a barátnőjénél lakik?Eva jutott eszembe. Vajon ő hol lehet?– Nem – mormoltam a magam számára is

szokatlanul leverten –, nincs élettársam. Már nincs.– Ó – halkította le a hangját az újságos –, értem. Elég

friss lehet a dolog.– Igen – hagytam rá –, most minden… minden

nagyon friss nekem.– Nem nagyon mentek a dolgok a végén, igaz?

– Találó megállapítás – feleltem. – A Steiner vezettefelszabadító sereg offenzívája megbocsáthatatlanmódon elmaradt.

A férfi zavartan pillantott rám.– Már úgy értem, hogy a partnerével. Ki volt a

hibás?– Nem tudom – ismertem el. – Végső soron talán

Churchill.A férfi elnevette magát. Azután sokáig,

elgondolkodva nézett rám.– Tetszik a hozzáállása. Ide figyeljen, volna egy

javaslatom.– Javaslata?– Fogalmam sincs, milyen igényei vannak. De ha

nem túl kényes, el tud tölteni itt egy vagy két éjszakát.– Itt? – néztem körül.– Miért, mehetne az Adlonba is?Bizony igaza volt. Lesújtva bámultam a padlót.– Hiszen látja… Gyakorlatilag nincstelen vagyok… –

suttogtam.– Nahát akkor. Nem is csodálom egyébként, ekkora

tehetség, és nem meri megmutatni. Nem szabadelbújnia!

– Nem bújtam el! – tiltakoztam. – Csak aszőnyegbombázáskor!

– Persze, persze – intett le az újságos. – Szóvalmegismétlem: egy-két napig itt marad, én pedigszólok néhány kuncsaftomnak, akiknek szerintemérdemes. Tegnap jött ki a Theater heute új száma, megvalamelyik filmes lap, most fognak jönni értefolyamatosan. Lehet, hogy beüt valami. Ami magátilleti, őszintén szólva elég lenne, ha csak így állna ésnem szólna egy szót sem, már az egyenruhát isszuperül megcsinálta…

– Úgy értsem, hogy átmenetileg itt maradnék?– Átmenetileg, igen. Napközben mindenképpen

mellettem kell hogy legyen, hátha erre jár valaki,akinek bemutathatom. Ha meg senki nem jön, legalábbjókat nevetünk. Vagy van más szálláslehetősége?

– Nincs – sóhajtottam –, mármint leszámítva abunkert…

A férfi megint fölnevetett. Aztán hirtelen

elkomorodott az arca.– De ugye nem fogja nekem kirámolni a bódét?!Felfortyantam.– Talán úgy nézek ki, mint egy bűnöző?– Nem. Úgy néz ki, mint Adolf Hitler.– Na látja, erről van szó – feleltem.

III.

A következő napok és éjszakák komoly próbatételnekbizonyultak. A legméltatlanabb körülmények között,ideiglenes szálláshelyemen, gyanús tartalmúkiadványok, dohányáru, édesség és italosdobozokközött, éjszaka egy tűrhetően kényelmes, ám kétestisztaságú fotelban összekucorodva kelletttanulmányoznom a legutóbbi hatvanhat éveseményeit, kerülve a fölösleges feltűnést. Mert mígmások hasonló helyzetben biztosan órákig, napokigeredménytelenül törnék a fejükettermészettudományos magyarázatokon, e fantasztikusés egyúttal megmagyarázhatatlan időutazásrejtélyének megfejtésén, az én módszeresen dolgozóértelmem birtokában volt a körülményekhez való

alkalmazkodás képességének. Siránkozás helyetttudomásul vettem a tényeket, és elemeztem ahelyzetet. Annál is inkább, mivel úgy tűnt – hogynémileg előreszaladjak az eseményekben –, amegváltozott feltételek lényegesen több és jobblehetőséggel kecsegtettek. Kiderült például, hogy azelmúlt hatvanhat év során a szovjet-orosz katonákszáma a birodalmi területeken, különösen Berlinkörzetében, jelentősen megcsappant. Harminc-, uszkveötvenfős jelenléttel lehetett számolni, amibőlvillámgyorsan rájöttem, hogy a Wehrmachtnakjelentős katonai sikerekre van kilátása ahhoz képest,hogy vezérkarom utolsó becslései idején csupán akeleti fronton körülbelül 2,5 millió ellenséges katonatartózkodott.

Azzal a gondolattal is csak egy percig játszottam el,hogy összeesküvés áldozata lettem; hogy elraboltak, ésaz ellenséges titkosszolgálat most költséges csínytkövet el ellenem, amellyel vasakaratomat kívánjamegtörni, hogy értékes titkokat csaljanak ki belőlem.Ha csak a technikai követelményekre gondolok,

amelyek egy tökéletesen új világ konstruálásáhozszükségesek, amelyben ráadásul szabadon mozoghatok– a valóságnak ez a változata még kevésbé voltelképzelhető, mint az a valóság, amely pillanatrólpillanatra ott volt előttem karnyújtásnyira, szemmelláthatóan. Nem, itt és most, ebben a bizarr világbankell vezetnem a harcot. Márpedig a harc első lépése,amióta világ a világ, a helyzet föltárása.

Könnyen belátható, hogy a megbízható információkbeszerzése a szükséges infrastruktúra hiányábanhatalmas problémákba ütközött. A feltételekkimondottan rosszak voltak: külpolitikai vonalon semaz elhárítás, sem a külügy nem állt rendelkezésemre,ami pedig a belpolitikai irányú tájékozódást illeti, nemláttam lehetőséget rá, hogy helyreállítsam akapcsolatot a Gestapo felé. Még egy könyvtárlátogatásis túlságosan kockázatosnak tűnt, legalábbis az elsőidőkben. Így hát az engem fizikailag körülvevőpublikációkban megjelenített tartalmakra voltamutalva, amelyek szavahihetőségét természetesen nemtudtam felülvizsgálni; valamint a járókelők

megnyilatkozásaira és beszélgetésfoszlányaira. Azújságos előzékenyen üzembe helyezett számomra egyrádiókészüléket is, amely időközben a technikaihaladás következtében felfoghatatlanul kicsinyméretűvé zsugorodott – csakhogy a Nagynémet Rádiószokásai is megrendítően sokat változtak 1940 óta.Alighogy bekapcsoltam, pokoli lárma tört elő belőle,amelyet időnként tökéletesen érthetetlen, hadarólocsogás szakított meg. A tartalom változatlan volt,csupán a lárma és a fecsegés váltakozásának ritmusagyorsult. Percekig próbáltam megfejteni a technikaicsodából áradó hangmassza értelmét, végüliszonyodva kikapcsoltam. Mintegy negyedórán átszinte sokkos állapotban, mozdulatlanul ültem, majdúgy döntöttem, egyelőre nem kísérletezem tovább arádióhallgatással. Maradtak a kéznél lévősajtótermékek, amelyeknek elsőrendű célja azonbansoha nem a széles körű politikai felvilágosítás volt, ésmagától értetődően a jelenben sem lehet az.

Első, kétségkívül tökéletlen állapotfelmérésem teháta következő volt:

1. A török mégsem sietett a segítségünkre.2. A Barbarossa-terv hetvenedik évfordulója

alkalmából többször, többféleképpen ismegemlékeztek a német történelem e jelespillanatáról. A hadműveletet a sajtó összességébenrossz fényben tünteti fel. Általános érvényűmegállapításnak tekintik, hogy a hadjárat nem voltsikeres, mi több, a háborút sem nyertem meg.

3. Valóban halottnak hisznek. Azt állítják rólam,hogy öngyilkosságot követtem el. Valóban, emlékszemrá, hogy bizalmasaim körében fölvetettem ennek alépésnek az elméleti lehetőségét, és az is biztos, hogyazoknak a nehéz időknek bizonyos óráira nememlékszem. De hát csak végig kellett néznemmagamon, hogy lássam a tényeket.

Így néz ki egy halott?No de tudjuk, mit várhatunk az újságjainktól.

A süket írja, amiről a vak tudósít, a falu bolondjakorrektúráz, a többi lap pedig változtatás nélkülátveszi. Minden történetet újra és újra ugyanazzal azállott hazugságlöttyel hígítanak föl, végül a „csodás”

kotyvalékot feltálalják a mit sem sejtő tömegnek. Ámebben az esetben úgy döntöttem, elnéző leszek.Olyannyira ritkán fordul elő, hogy a sors keze ilyenradikálisan benyúljon saját fogaskerekei közé, hogymég a legokosabbaknak is nehéz felfogni, hát még azúgynevezett véleményformálóink átlagosképviselőinek.

4. Ami azonban a többi tényállást illeti, egyvaddisznó gyomrához hasonlatos agy kell amegemésztésükhöz. A sajtó számtalan tévesmeglátását, lett légyen hadi, hadtörténeti, politikai,gazdasági vagy bármilyen témájú, származott légyenakár tájékozatlanságból, akár rosszindulatból, csakisignorálni volt érdemes, máskülönben a gondolkodóember egyszerűen megőrült volna ennyinyomtatásban megjelent ostobaságtól.

5. Vagy gyomorfekélyt kapott volna az istentelenülelhülyült, szifilitikusan degenerált, mindenfajta államikontroll alól látványosan kiszabadult hecclapokfirkászainak agyszüleményeitől.

6. A Német Birodalmat egy úgynevezett „Szövetségi

Köztársaság” váltotta fel, amelynek vezetője a jelekszerint egy nő („szövetségi kancellár asszony”), igaz,elődei mind férfiak voltak.

7. Ismét elszaporodtak a pártok, s velük azelmaradhatatlan, terméketlen civakodás.A kiirthatatlan szociáldemokrácia újra űzi kisdedjátékait a sokat próbált német nép rovására, a közöstulajdonra azonban más élősködők is igényt tartanak,mindegyik a maga módján; „munkájuk” értékelésemegdöbbentő módon még a hazugságra amúgykapható sajtó hasábjain is többnyire elmarad.A Nemzetiszocialista Párt aktivitása ezzel szembenmegszűnt, lehetséges, hogy amennyiben vereségetszenvedett a múltban, a győztes hatalmakmegnehezítették a pártmunkát, mi több, az iselképzelhető, hogy a szervezet illegalitásbakényszerült.

8. A Völkischer Beobachtert nem lehet mindenüttkapni, a liberálisnak tűnő újságos mindenesetre nemtartja készleten, egyébiránt más nemzeti érzelműsajtótermékek is hiányoznak a kínálatából.

9. A Birodalom területe jelentősen csökkent, aszomszédos államok azonban nagyjából ugyanazokmaradtak, még Lengyelország is fennmaradt,bármennyire természetellenes is a létezése, mi több:részben egykori birodalmi területeket is elfoglal!Bevallom, ezen a ponton józanságomat átmenetileglegyűrte a felháborodás: abban a percben, amikor eztudatosult bennem, belekiabáltam az éjszakai kioszksötétjébe:

– Ha ezt tudom, megkímélem magam az egészháborútól!

10. Már nem a birodalmi márka a fizetőeszköz,ugyanakkor célkitűzésemet, hogy Európa-szerteérvényes fizetőeszközzé váljon, a jelek szerint másokmegvalósították, valószínűleg a győztes hatalmaktanulatlan dilettánsai. Faktum, hogy a javakat egyeuró nevű mesterséges pénzzel váltják meg azemberek, de a fizetőeszközt általános bizalmatlanságövezi. Akárki csinálta, én előre megmondtam volnaneki, hogy így lesz.

11. A kontinensnek ez a fertálya úgy-amennyire

békés, de a Wehrmacht továbbra is hadban áll,mindazonáltal jelenleg Bundeswehrnek hívják, ésirigylésre méltó állapotnak örvend, kétségkívül atechnikai haladásnak köszönhetően. Ha hinni lehet apublikált számoknak, a német katona gyakorlatilagsebezhetetlen, egy kezemen meg tudtam volnaszámolni a veszteségeket. Felidéztem, hogy mennyitbánkódtam, aggódtam, milyen súlyos gondoktólgyötörten görnyedtem a térképek fölött a bunkerbantöltött keserves éjszakákon, birkózva az ellenségeskülvilággal és a sorssal: akkoriban a frontokon csak1945 januárjában több mint 400 000 katona vérzett el –ezzel a mai, mesésen fölszerelt hadsereggel az óceánmélyére tudtam volna süllyeszteni Eisenhower teljeshadseregét, míg Sztálin hordáit akár az Ural vagy aKaukázus hegyei között is néhány héten belül úgyszéttiportam volna, mint holmi nyüzsgő férgeket.Igen, talán egyike volt ez a gyéren csordogáló ígéreteshíreknek: az északi, keleti, nyugati és déli életterekjövőbeni meghódítása ezzel az új Wehrmachttalmajdnem ugyanolyan sikerrel kecsegtet, mint a

régivel. Egyébként mindez, ha jól értettem, egy fiatalminiszter nemrégiben végrehajtott reformjának voltköszönhető, Scharnhorsthoz mérhető nagy formátumlehetett, csak sajnos a rosszindulatú és szűk látókörűértelmiségiek intrikája következtében kénytelen voltlelépni a színről. Úgy tűnik, e téren semmi semváltozott. Hajdanán Bécsben, az Akadémián is mennyiszép reménnyel telve nyújtottam be terveimet ésrajzaimat: a sok kisszerű alak, akiket majd’ megesz asárga irigység, manapság is gáncsot vet a friss,zabolátlan zseniknek, mert képtelenek elviselni, hogyszikrázó fényük elhomályosítja saját, szánalomraméltón pislákoló kis lámpásukat.

Na mindegy.Volt mihez hozzászoknom, ugyanakkor némi

elégedettséggel állapíthattam meg, hogy mindenakadály és várható kellemetlenség dacára komolyabbveszély nem fenyeget. Teremtő szellemhez méltónmindig is késő éjszakáig dolgoztam, s ennekmegfelelően későn is keltem, hogy ne veszítsekfrissességemből és az azonnali reagálás legendás

képességéből. Az újságos viszont, foglalkozásábóladódóan, már kora reggel kinyitotta üzletét, s emiattaz üdítő reggeli alvásról le kellett mondanom. Továbbrontott a helyzeten, hogy erre az emberre már korareggel rátört a bágyasztó beszélgethetnék, holottnekem ébredés után hosszú időre van szükségem,hogy magamhoz térjek. Mindjárt az első reggelenelsöprő lendülettel, e szavakkal nyitotta rám a kioszkajtaját:

– Na, Führerem, hogy szolgált az éjszakainyugodalom?

És habozás nélkül felrántotta a kiadóablakot, amitőlaz egész kioszkot kíméletlenül elárasztotta a vakítónapfény. Felsóhajtottam, elkínzott szememet résnyirenyitottam, és minden erőmet összeszedve próbáltamemlékezetembe idézni, hogyan is kerültem ide. Aztazonnal tudtam, mert minden jel egyértelműen arravallott, hogy ami körülvesz, nem a bunker. Ellenkezőesetben statáriálisan agyonlövettem volna ezt atapintatlan tuskót. Reggeli terrorakciója a védelmivonalak felmorzsolásának iskolapéldája is lehetett

volna. Mégis összeszedtem magam, azonnal átláttamlehetőségeim határát, mi több, sikerültmegnyugtatnom magam azzal, hogy ennek akreténnek nincs más választása, ha meg akar élni,ráadásul a maga bumfordi módján még jót is akarnekem.

– Gyerünk – rikácsolta az újságos –, jöjjön már,segítsen! – Fejével a kioszkba zsúfolt fémújságállványokra bökött, majd az egyiket máriskivonszolta az utcára.

Nyögve tápászkodtam fel, és engedelmesen utánaindultam. Micsoda paradoxon: tegnapelőtt még a 12.hadsereget mozgattam, ma pedig polcokat. A Kutya ésvad legújabb száma került a kezembe. Szóval egy ésmás most is akad a régi időkből. És bár soha nemvoltam szenvedélyes vadász, ellenkezőleg, inkábbkritikusan viszonyultam a vadászathoz, abban apillanatban mégis elfogott a vágyakozás, hogyelmeneküljek ennek a különös világnak ahétköznapjaiból, és egy kutyával az oldalamon járjam atermészetet, szembenézve a teremtmények

keletkezésének és elmúlásának örök körforgásával… Demindjárt el is szakadtam az álomképektől. Néhánypercen belül együttes erővel előkészítettük a kioszkotaz új munkanapra. Az újságos előhozott kétösszecsukható széket, és kitette a kioszk elé, a napra.Hellyel kínált, inge zsebéből elővett egy dobozt,megpöckölte az alját, és a kikandikáló cigarettát felémnyújtotta.

– Nem dohányzom – ráztam meg a fejem –, de azértköszönöm.

Ő kivett egy szálat, a szájába dugta, nadrágzsebébőlöngyújtót vett elő, és kéjesen rágyújtott. Miutánkifújta a füstöt, így szólt:

– Ááá… És most kávét! Magának is? Mármint ha kér…Sajnos csak instant kávém van.

Ami nem volt meglepő. Hát persze, az angol mégmindig blokád alatt tartja a tengeri kijáratokat,bőségesen volt alkalmam szembesülni a„problémával”, nem is csodálkoztam, hogytávollétemben a birodalmi vezetés, lett légyen bármi aneve és a neme, ugyancsak képtelen volt megbirkózni

a feladattal. A derék, szenvedő német lakosságtovábbra is kénytelen pótlékokkal beérni. A néptalálékony ajka a francia mocca faux-ból Muckefuckotcsinált; s a szóra nyomban eszembe jutott az előző napkóstolt, édeskés, préselt magvakból készített,nyomorúságos kenyérpótlék, ami dilettáns módonhelyettesítette kénytelen-kelletlen a jó német kenyeret.Szegény újságos, hogy szégyenkezett a vendége előtt,amiért a brit paraziták miatt nem tudott jobbat kínálniaz emberiségnek. Egyszerűen felháborító.A megindultság hulláma járta át keblemet.

– Nem tehet róla, jóember – igyekeztemmegnyugtatni –, amúgy sem vagyok a kávé nagyimádója. De egy pohár vízért hálás lennék.

Így töltöttem hát első reggelemet ebben a furcsa újvilágban, egy pöfékelő újságárus oldalán, lelkembenazzal a szilárd elhatározással, hogy addigtanulmányozom a lakosságot, addig nyerek új és újabbismereteket viselkedésük megfigyeléséből, míg azújságos a kapcsolatai révén, melyekre célzott, nem tudközvetíteni számomra valami alkalmas

foglalatosságot.A kioszk nyitva tartásának első óráit az egyszerű

munkásembereknek és a nyugdíjasoknak szenteltük.Nem sokat beszéltek, dohányárut vásároltak és reggelilapokat, közülük a legnépszerűbb egy Bild nevű termékvolt. Az idősek valószínűleg azért kedvelik, mert akiadó elképesztően nagy méretű betűket részesítettelőnyben, hogy a gyengénlátók információigénye iskielégüljön. Kiváló ötlet, ismertem el magamban, erremég a buzgó Goebbels sem gondolt – semmi kétség,ezzel a fogással még nagyobb lelkesedést váltottunkvolna ki az időskorú lakosságban. A volkssturmistáklendülete, kitartása és áldozatkészsége bizony erősenmegcsappant a háború utolsó napjaiban, de hát kisejtette volna, hogy ilyen egyszerű eszközökkel, mint atipográfia, elementáris hatást lehet elérni?

Másfelől: ugyebár papírunk se igen maradt.Akárhogy is, ez a Funk reménytelen félnótás volt.

Jelenlétem a kioszk előtt egyre több gondot okozott.Igaz, eleinte derültséget keltettem, főként amunkásság ifjabb képviselőinek körében, akik gyakran

még elismerésüket is kifejezték a „kúl” és „vagesz”szavakkal, melyeket nem értettem ugyan, dearcjátékukból arra következtettem, hogy tagadhatatlanrespektust váltottam ki bennük.

– Ugye milyen jó? – mondogatta sugárzó arccal azújságos. – Észre se lehet venni a különbséget, igaz?

– Hát nem – felelte az egyik vevő, egy huszonöt évkörüli munkás, és miközben összehajtogatta azújságját, így folytatta: – De szabad ezt?

– Mit? – kérdezett vissza az újságos.– Hát úgy értem, az egyenruhát.– Kinek mi kifogása lehet a német katona viseletével

szemben? – szóltam közbe nem titkolt bosszúsággal,leheletnyi gúnnyal a hangomban.

A vevő erre elnevette magát, nyilván azért, hogymegnyugtasson.

– Hát ez jó. Az addig rendben van, hogy magának eza melója, de úgy tudom, külön engedély kell hozzá, havalaki nyilvános helyen ilyet hord, vagy nem?

– Na még csak az kéne! – fortyantam fel.– Jól van na, csak gondoltam, szólok a plecsnik

miatt… – szólt megszeppenve.Ez elgondolkodtatott. Nem akar rosszat ez az ember,

és hát mi tagadás, tényleg pecsétes volt azuniformisom.

– Igaz, hogy nem a legtisztább – feleltem valamivelhiggadtabban –, de a katona szennyes egyenruhájamég mindig dicsőségesebb, mint a hazug diplomatákkifogástalan frakkja!

– Már miért lenne betiltva? – kapcsolódott be abeszélgetésbe az újságos. – Nincs is rajta horogkereszt.

– Ez meg mit jelentsen már megint?! – háborodtamfel újra. – Enélkül is tudni fogják, melyik párthoztartozom!

A vevő fejcsóválva búcsúzott. Amikor elment, azújságos visszaültetett a székre.

– Van azért valami igazság abban, amit mond – szóltbarátságosan. – Furán néznek a vevők, na. Tudom,hogy maga nagyon komolyan veszi a munkáját. Denem venne föl mégis valami mást?

– Tagadjam meg az életemet, a munkámat, anépemet? Ezt nem kívánhatja tőlem – válaszoltam, és

megint felugrottam a székről. – Utolsó csepp véremighordani fogom ezt az uniformist. Nem fogom az eszmeáldozatait holtukban is újra, hátulról ledöfni, amintBrutus tette Caesarral…

– Mondja, minek mindennek ekkora feneketkeríteni? – Az újságos is kijött a sodrából. – Nem csakaz egyenruha itt a gond…

– Hanem?– Büdös. Nem tudom, miből készült, de mintha

benzinkutas munkaruhából varrták volna.– Az egyszerű gyalogos katona sem váltogathatja a

ruháját a harcmezőn, én pedig nem fogok behódolni ahátországi puhányok dekadenciájának.

– Ez mind szép és jó, de gondoljon a programjára!– Hogyhogy?– Hát nem azt akarja, hogy mindenkihez eljusson a

programja?– De igen, és?– Gondolt rá, mi van akkor, ha tényleg idejön valaki,

és meg akar ismerkedni magával? És akkor maga ittáll, és úgy bűzlik, hogy az ember szinte rágyújtani se

mer a közelében.– Maga is rá mert gyújtani – vágtam vissza. De

szavaimból hiányzott a megszokott él, mert kénytelenvoltam beismerni, hogy igaza van.

– Persze, mert én bátor vagyok – nevette el magát. –Ide figyeljen, szaladjon haza, és öltözzön át, aztánfolytatjuk.

Már megint ez a lakásprobléma.– De hiszen említettem, hogy momentán éppen ezen

a téren komoly nehézségeim vannak.– Mostanra már biztosan elment munkába az exe.

Vagy bevásárolni. Mit vacakol annyit?– Nézze… Ez nagyon nehéz és komplikált ügy.

A lakás… – E ponton kifogytam az érvekből. Ráadásulmegalázó helyzetbe kerültem.

– Még kulcsa sincs?Ezúttal én nevettem el magam ekkora naivitás

hallatán. Szerintem nem is volt kulcs a bunkerhez.– Nem, nem, hogy is mondjam… Megszakadt.

Megszakadt a kapcsolat.– Távoltartási végzést kapott?

– Magam se tudom, ez-e a helyes kifejezés –válaszoltam óvatosan –, de valami ilyesmiről lehet szó,igen.

– Atyavilág, ki nem néztem volna magából –jegyezte meg, kissé hűvösen. – Mit művelt?

– Nem tudom – feleltem a valóságnak megfelelően –,elég hosszú idő kiesett.

– Nekem mindenesetre nem úgy tűnik, hogyerőszakos természetű lenne – tűnődött el.

– Nos – szóltam, és hátrasimítottam a hajam –, végsősoron katona vagyok…

– Na jól van, katona – folytatta az újságos. – Van mégegy javaslatom. De csak azért, mert maga jó fej, ésmert én hiszek a magafajta megszállottakban.

– Természetesen az vagyok – fűztem tovább a szótmegkönnyebbülten –, mint minden értelmes ember.Minden erőnkkel, és igen, megszállottan kellküzdenünk a céljainkért. A langyos, hazugkompromisszum minden baj gyökere, és…

– Jól van, jól van – szakított félbe –, szóval idefigyeljen. Holnap hozok magának néhány régi cuccot.

Nem kell megköszönnie, az utóbbi időkben fölszedtempár kilót, nem tudom begombolni a nadrágomat –elégedetlenül pillantott le a pocakjára –, de magánakszerintem pont jó lesz. Milyen szerencse, hogy nemGöringet játssza.

– Hogyan is tenném? – kérdeztem zavartan.– És el is viszem a tisztítóba az egyenruháját…– Az egyenruhát nem adom ki a kezemből! –

szögeztem le ellentmondást nem tűrően.– Na szép – most először láttam rajta némi

enerváltságot. – Hát akkor maga viszi a tisztítóba. Deezt azért belátja, ugye? Hogy ki kell tisztítani.

Felháborítónak tartottam, hogy úgy kezel, mintvalami kisgyereket. De az is világos volt, hogy ezmindaddig így marad, amíg úgy járok-kelek, mint egymaszatos kisgyerek. Jobb híján bólintottam.

– Csak a cipővel lesz gond – folytatta. – Mi a mérete?– Negyvenhármas – adtam meg magam a sorsnak.– Akkor az enyém kicsi lesz magának. De majd

kitalálok valamit.

IV.

Megértéssel kell viseltetnem az olvasó iránt, akibentalán fölhorgad a csodálkozás, hogy milyen gyorsanalkalmazkodtam az új körülményekhez. Nem is lehetez másként, ha egyszer az olvasó, akit távolléteméveiben és évtizedeiben nyakon öntöttek a demokráciagulyáságyújában főtt marxista történelemkép híglöttyével, a zavaros lében úszva alig képes továbblátnia tányér peremének horizontján. Szemrehányószavaim nem a becsületes munkásembernek vagy aderék parasztnak szólnak. Hogyan is lázadozhatna azegyszerű nép, ha állítólagos szakértők s ki tudja,honnét szalajtott értelmiségiek ex katedra kijelentik,méghozzá hatvan éve újra és újra, hogy a Führerhalott? Ki vehetné rossz néven a nép egyszerű fiától,

ha a mindennapok küzdelmei közepette nem maradereje a felszólamlásra: „Hol van hát a halott Führer?Hol temették el? Mutassátok meg nekem!”

Meg az egyszerű lányától, természetesen.Aztán ha hirtelen ott terem közöttük a Führer az őt

megillető helyen, nevezetesen a birodalmi fővárosban,nem csoda, hogy rettenetes nagy a csodálkozás, és anép nem tud mit kezdeni vele. Mint ahogyan az isérthető lett volna, ha én vagyok az, aki napokig,hetekig mozdulatlanná dermed, megbénul afelfoghatatlan események hatására. Ám a sors úgyakarta, hogy én más legyek. Megadatott, hogynélkülözések közepette, megfeszített munka árán, atanulás hosszú és szorgos évei alatt kialakítsak egyvéleményt, amelyet elméletté kovácsoltam, de a praxisharcmezején tökéletesítettem legyőzhetetlenfegyverré, minek eredményeképpen további életemetés működésemet zavartalanul és változatlanulmeghatározhattam – és most sem volt szükségemholmi újdivatú, könnyelmű újításokra, éppellenkezőleg, elméletem újra megerősített további

felismeréseimben. Végső soron éppen a führerigondolat volt az, amely kisegített a történtekmagyarázatának terméketlen útvesztőjéből.

Az első éjszakák egyikén nyugtalanul hánykolódtama fotelban, próbáltam megemészteni az aznapolvasottakat, rágódtam keserű sorsomon – mígnemvillámcsapásként hasított belém a felismerés. Azonnal,a reveláció erejétől tágra nyílt szemmel felültem,tekintetemet körbejártattam az üdítőitalos üvegekenés egyéb édességeken. Lelki szemeim előtt az érctisztaságával csillogott a felismerés: a sorskifürkészhetetlen keze nyúlt az eseményekfogaskerekeinek láncolatába. A homlokomra csaptam,annyira nyilvánvaló volt, hogy csak magamatokolhatom, amiért mindezt nem ismertem fölkorábban. Ráadásul nem először fordult elő, hogy asors maga ragadta kezébe a kormányrudat. Hiszennem ugyanez történt-e 1919-ben, a német nyomorúságmélypontján? Nem akkor emelte-e föl a fejétvalamelyik lövészárok mélyén egy ismeretlenőrvezető? Nem árult-e el kivételes szónoki képességet

a reménytelenek tömegében, vagyis éppen ott, ahol alegkevésbé lehetett számítani rá? Nem nyilvánult-emeg ebben a tehetségben egyúttal bámulatra méltótudás és tapasztalat, a keserű bécsi napok hozadéka,gyümölcse a csillapíthatatlan tudásszomjnak, mellyelaz eleven eszű ifjú kora gyermekkorától mindentmagába szívott, aminek köze volt a történelemhez és apolitikához? Nem halmozódott-e föl az ismeretmorzsáról morzsára egyetlen emberben, látszólagvéletlenszerűen, valójában a gondviselésnekköszönhetően? És nem ez a jelentéktelen őrvezető,akinek magányos vállát milliók reménysége nyomta,nem ő volt-e az, aki széttépte Versailles és aNépszövetség láncait, nem ő állta-e a sarat istenektőlkapott könnyedséggel Európa összes seregével,Franciaországgal, Angliával, Oroszországgal szemben,nem ez a férfi volt-e a maga közepesnek mondhatóműveltségével, aki az úgynevezett szakemberekegyöntetű ítéletével szembehelyezkedve, a történelemcsúcsára vezette hazáját?

Mármint hogy én.

Minden egyes esemény, lüktetett bennem afelismerés, minden tény önmagában isvalószínűtlenebb volt, mint mindaz, ami az elmúlt két-három napban megesett velem. Pillantásom, akár azéles kés, a sötétbe fúródott, a nyalókás és a cukorkáspolc között a tiszta holdfényt kereste, amely józanul ésa felismerés erejével világította meg elmémet. Száz-,kétszáz évente felbukkan egy magányos harcos, egyemberfeletti tehetség, aki kivezeti népét a tévutakmocsarából. De mit tegyen a sors, ha már kijátszottaezt az értékes aduját? Ha az emberanyag nem tudkitermelni még egy olyan koponyát, amelybenmegvan a szükséges szellemi muníció és lélekjelenlét?

Akár tetszik, akár nem, ezt az adu ászt át kellettmenteni a múlt talonjából.

Amihez csoda kell, ez kétségtelen. Deösszehasonlíthatatlanul könnyebb előidézni, mint akéznél lévő értéktelen fémből új, éles kardotkovácsolni a népnek. És miközben ezek a felismeréseka maguk lucidus világosságával máris csillapítottáknyugtalan gondolataimat, új aggodalom kelt éber

keblemben. Mert hívatlan vendégként előbukkant egymásodik következtetés: ha a sors kénytelen volt ilyen –mondjuk ki kertelés nélkül – szemfényvesztő trükkhözfolyamodni, akkor a helyzet bizony, hiába tűnik elsőpillantásra nyugodtnak, a valóságban még sokkaldrámaibb, mint az én időmben volt.

A nép pedig, következésképpen, még nagyobbveszélyben van!

Ebben a pillanatban fanfárként hasított belém afelismerés, miszerint e pillanatban nincs lehetőségtudóskodó töprengésekre, nem fecsérelhetem időmet a„hogyan” és a „vajon” kérdéseire, a „miért” és az„azért” metszőbb perspektívájának kell utatengednem.

Ugyanakkor mégiscsak meg kellett válaszolni egykérdést: Miért én? Amikor annyi nagysága van anémet történelemnek, akik ugyanerre a másodiklehetőségre várnak, hogy új dicsőségre vezesséknépüket?

Miért nem egy Bismarck, miért nem egy II. Frigyes?Egy Nagy Károly?

Egy Ottó császár?Némi kezdeti nehézségek után olyan könnyedén

meg tudtam válaszolni a kérdést, hogy szintehízelgőnek éreztem. Nyilvánvalóan azért, mert amegoldásra váró herkulesi feladat elől a legderekabbférfiak, a legnagyobb németek is megfutamodnának.Csakis az képes erre, aki egyedül, pártapparátus éskormányerő nélkül boldogul, aki egyszer mármegmutatta, hogy képes egy demokratikus Augiász-istálló kitakarítására. Így hát nem maradt más kérdés,csak ez: akarom-e másodszor is vállalni a feladattalegyütt járó fájdalmas áldozatokat? Lenyelni anélkülözést, a megvetést? Fotelban éjszakázni, nemmesszire egy kondértól, amelynek vizében napközbenmarhavirslit főznek? És mindezt egy olyan népkedvéért, amely egyszer már cserbenhagyta vezérét asorsa beteljesítéséért folytatott küzdelemben? Hogy isvolt a Steiner-féle offenzívával? Vagy Paulusszal, azzala becstelen senkiházival, aki nyaka közé szedte a lábátSztálingrádnál?

Ám e pillanatban éreztem azt is, hogy megálljt kell

parancsolnom magamnak, és szigorúan külön kellválasztanom a jogos haragot a vak dühtől. Úgy kell aFührernek a népéhez viszonyulnia, ahogyan a népeviselkedett Führerével. Az egyszerű katona mindenreképes, ha megfelelő vezetés irányítja, nem érhetiszemrehányás, ha nem masírozik szembe az ellenségesgolyó záporával, mert a gyáva, kötelességérőlmegfeledkezett vezérkari csőcselék elkapituláljacsizmája talpa alól a hősi halált.

– Igen! – kiáltottam bele a kioszk sötétjébe. – Igen!Akarom! És meg is teszem! Igen, igen, és még egyszer:igen!

Az éjszaka fekete csönddel felelt. Ám röviddelkésőbb mégis válaszolt a közelből egy magányoskiáltás:

– Úgy van! Mindenki menjen a picsába!Már akkor meg kellett volna hallanom e kiáltásban a

figyelmeztetést. Másfelől: ha már akkor tudatábanvagyok a fáradságos küzdelmeknek, a keserűáldozatoknak, a rám váró egyenlőtlen harc kínjának –nos, eskümet akkor csak annál erőteljesebben,

kétszeres hangerővel kiáltottam volna az éjszakába.

V.

Már az első lépések is nehezemre estek. De nem agyengeség miatt, valójában úgy éreztem magam akölcsönkapott ruhában, mint egy idióta. A nadrág ésaz ing még csak hagyján. Az újságos tiszta, világoskékszínű vászonnadrágot hozott (azt mondta rá:„farmer”), meg egy tiszta, piros kockás pamutinget.Ami azt illeti, öltönyre és kalapra számítottam, deutólag, az újságos öltözködését jobban szemügyrevéve, ezt az elvárást illuzórikusnak kellettminősítenem. Ez az ember a saját üzletébe nem voltképes öltönyben belépni, és ahogy elnéztem, avevőköre sem öltözködött éppen polgáriasan.A teljesség kedvéért meg kell jegyezzem, hogy a kalapfogalma is ismeretlen volt. Úgy döntöttem, szerény

lehetőségeimhez mérten mégiscsak megpróbálokméltóságteljes külsőt ölteni, ezért, az újságos bizarrelképzeléseivel szembeszegülve, nem hagytam, hogyaz ing a nadrágon kívül lógjon, mint egy szárítanikiakasztott lepedő, hanem alaposan begyűrtem anadrág derékrészébe. A derekam fölé húztam, ésszíjam segítségével rögzítettem a kissé bő nadrágot.A szíjat átvetettem és összecsatoltam a jobb vállamon.Nem nyújthatta ugyanazt az összbenyomást, amit anémet egyenruha, de legalább olyan férfiúróltanúskodott, aki képes rendesen felöltözni. Csak a cipőokozott problémát. Az újságos, akinek egyetlenismerőse sem hordott az enyémmel egyező méretűlábbelit, végül kiskamasz fiától szerzett cipőt, már ha afurcsa darabot cipőnek lehetett nevezni. Fehér volt ésvastag talpú, egy cirkuszi bohóc járását kölcsönözteviselőjének. Erősen uralkodnom kellett magamon,hogy ne vágjam a lehetetlen alak fejéhez ezt anevetséges darabot.

– Ezt én nem veszem föl – közöltem érces hangon –,úgy nézek ki benne, mint a buta bohóc!

Mire látható sértettséggel megjegyezte: ő sem értegyet azzal, ahogyan az inget hordom. De eztelnéztem neki. A farmer szárát beletűrtem akatonacsizmába.

– Úgy látom, egyáltalán nem is akar úgy kinézni,mint egy normális ember – veszekedett velem azújságos.

– Hová is jutottam volna, ha mindent úgy csinálok,mint az úgynevezett normális emberek?! – vágtamvissza. – És hová jutott volna Németország?

Az újságos erre csak hümmögött, és rágyújtott egyújabb cigarettára.

– Így is lehet nézni a dolgot.Összehajtogatta az egyenruhámat, és beletette egy

érdekes szatyorba. Nem csak az anyaga volt feltűnő –vékony műanyag, láthatóan strapabíróbb, mint apapír. Érdekes volt a rányomtatott felirat is: MediaMarkt. Úgy látszik, eredetileg azt a hülyéknek valóújságot tartották benne, amelyiket a pad alatt találtam.Ez is mutatta, hogy az újságos alapjában vévemégiscsak értelmes ember: a hasznos szatyrot

megtartotta, az idióta tartalmát eldobta. Kezembenyomta a szatyrot, megmutatta az utat a tisztító felé,és derűsen hozzátette:

– Jó szórakozást!Elindultam hát; igaz, nem rögtön a tisztítóba. Első

utam arra a telekre vezetett, ahol magamhoz tértem.Noha nyoma sem volt bennem a bátortalanságnak,mégsem tagadhattam annak halovány reményét, hogyvalaki a múltamból esetleg mégis elkísért ide, a mába.Megtaláltam az ismerős padot, ahol ébredésem utánelőször kipihentem magam, nagy körültekintésselátkeltem az úttesten, majd végigmentem a keskenyközön az épületek árnyékában, az üres telek irányába.Csönd volt ezen a késő délelőtti órán.A hitlerjugendisták nem játszottak, nyilván aziskolapadban ültek. Kihalt volt a környék. Kezemben aszatyorral, tétovázva indultam arrafelé, ahol a tócsát,pontosabban annak már-már kiszikkadt helyétsejtettem, és ahol magamhoz tértem. Minden csöndesvolt, már amennyire egy nagyváros csöndes tud lenni.Halk motorzaj zúgott, meg egy dongó.

– Pszt! – tettem egy kísérletet. – Psszt!Nem történt semmi.– Bormann – szólaltam meg halkan. – Bormann! Itt

van valahol?Egy széllökés nyomán üres fémdoboz csapódott

zörögve egy másiknak. Egyéb nem történt.– Keitel? – szóltam, immár hangosabban. –

Goebbels?Senki nem válaszolt. Hát jó. Így még jobb is. Aki

erős, az van leginkább egyedül. A régi mondás most isérvényesnek tűnt, most érvényesebbnek, mint valaha.Legalább tisztában voltam a helyzettel. Egyedül kellmegmentenem a népet. Egyedül a Földet, egyedül azemberiséget. És a sors útján az első állomás a tisztító.

Kezemben a szatyorral, immár bensőmbenmegszilárdulva tértem vissza abba az iskolába, aholéletem legértékesebb leckéjét vehettem: az utcára.Figyelmesen követtem az utat, házsorokat éshomlokzatokat; vizsgálgattam, mérlegeltem,fontolgattam, latolgattam. Első látleletemkimondottan pozitív volt: az ország, de legalábbis a

város törmelékektől mentes, tiszta, rendezett hatástkeltett, összességében kielégítő, háború előttiállapotot mutatott. Az új Volkswagenek láthatóanmegbízhatóan futottak, halkabban, mint annak idején,még ha esztétikailag nem is voltak minden igénytkielégítőek. Ami ugyanakkor minden figyelmesszemlélőnek azonnal szemet szúrt, az a házfalakat ésminden felületet elborító firkálások tömege. Maga atechnika persze nem volt új, már annak idején,Weimarban is mindenhova odafirkálták akommunistabérencek a maguk bolsevista hülyeségeit.És hát nem utolsósorban én magam is tanulhattamtőlük. De akkoriban legalább el lehetett olvasnimindkét párt jelszavait. Most, amennyiremegállapíthattam, számos esetben hiába volt az üzenetannyira fontos a szerzője számára, hogy nem átallottaderék polgárok házainak utcafrontját elcsúfítani vele,egyszerűen kibetűzhetetlen volt. Csakreménykedhettem, hogy a műveletlen, feltehetőenbaloldali csőcselék műve, de miután a firkálmányokutam során jottányit sem váltak olvashatóbbakká,

kénytelen voltam feltételezni, hogy helyenként olyanfontos közlendőket is rejtettek a krikszkrakszok, mint„Ébredj, Németország” vagy „Sieg Heil!”. Ekkoradilettantizmus láttán valósággal forrt bennem a düh.Itt mégiscsak hiányzik egy vezér erős keze, a szigorúszervezés. Különösen bosszantó volt a látvány amiatt,hogy annyi színt használtak, annyi fáradságotfordítottak munkájukra a készítőik. Vagy talán apolitikai jelszavak számára távollétemben külön írástfejlesztettek ki? Elhatároztam, hogy végére járok adolognak, és odaléptem egy hölgyhöz, aki kisleánytvezetett kézen fogva.

– Bocsásson meg, hogy zavarom, nagyságosasszonyom – szólítottam meg, és szabad kezemmel alegközelebbi falfeliratra mutattam –, mi van odaírva?

– Honnan tudjam? – kérdezte a hölgy, és különöspillantást vetett rám.

– Tehát önnek is furcsa ez az írás? – faggatóztamtovább.

– Az írás is, igen – szólt habozva a hölgy, majd újraelindult, maga után vonszolva a kislányt –, de magával

biztos, hogy minden rendben van?– Ne aggódjon – feleltem –, csak gyorsan elmegyek a

tisztítóba.– Inkább fodrászhoz kéne mennie! – kiáltott a nő.Félrebillentettem a fejem, egy újmódi automobil

ablakához hajoltam, és megvizsgáltam az ábrázatomat.A választék aránylag rendes volt, a bajuszon látszott,hogy néhány nap múlva szükséges lesz megstuccolni,de mindent egybevetve nem úgy tűnt, hogy azonnalihatállyal fodrászati beavatkozásra lenne szükség. Hamár így alakult, számolgatni kezdtem az időt, és arrajutottam, hogy egy alaposabb mosdásra stratégiailag akövetkező nap, esetleg az este volna a legkedvezőbb.Továbbindultam hát, de mindenüvé elkísért apropaganda, amelyet akár kínai írásjelekkel is a falakramázolhattak volna. Szintén mindenütt feltűnt, hogy anépesség lenyűgöző hányada rendelkezik néprádióval.Számtalan ablakban pillantottam meg azokat aradartányérokat, amelyek nyilvánvalóan a sugárzásvégett voltak oda fölszerelve. Bár sikerülne a rádióbanbeszélnem, akkor bizonyára könnyedén nyerhetnék

magamnak új, meggyőződéses néptársakat. Azt arádióprogramot is hiába hallgattam végig, kukkotsem értettem belőle, mert úgy hangzott, mintharészeg muzsikusok játszanának és dadogó bemondókolvasnák fel a szövegeket, ugyanolyan érthetetlenül,mint ahogyan ezek a jelszavak a falakra vannakfirkálva! Csupán érthetően kell németül beszélnem, ezpedig igazán semmiség. Lendületesen, magabiztosan,lépteimet meggyorsítva haladtam tovább, és már megis láttam a cégtáblát a felirattal: „Yilmazvillámtisztítója”.

Ez kissé váratlanul ért.Igaz ugyan, hogy a lapok felhozatalából már

következtethettem a török újságolvasók jelenlétére,noha nem volt világos, hogyan kerültek ide. Az is igaz,hogy gyalogsétám során számos járókelő tűnt föl,akiknek árja származása finoman szólva nemcsak anegyedik-ötödik generációra, de az elmúltnegyedórára visszatekintve is kétséges volt. Az semvolt tisztázott, mi a funkciójuk a fajidegen egyedekneka Birodalomban, de nem úgy tűnt, hogy vezető

pozíciókat foglalnának el. A közepes méretűüzemeknek a névadásig menő fajidegen okkupációjamár csak ezért is nehezen volt elképzelhető, éstapasztalataim alapján a propaganda szempontjából isnehezen értelmezhetőnek tartottam a „Yilmaz” névfeltüntetését a „villámtisztító” mellett. Mióta jeleztiszta inggallért egy olyan név, mint a „Yilmaz”?Legföljebb egy ócska, többé-kevésbé működőképesszamaraskordét. Csakhogy más származású tisztítónem mutatkozott a környéken. És nem utolsósorbanazt is szem előtt kellett tartanom, hogy politikaiellenfeleimre minél gyorsabban nyomást gyakoroljak.Tehát valóban villámtisztításra volt szükségem. Erőskétségektől gyötörve, de bevonultam az üzletbe.

Torz hangú harangjáték üdvözölt. Tisztítószer szagaterjengett, meleg volt, azonnal melegem is lett akölcsönkapott ingemben, de az afrikai hadtest kiválóegyenruhái sajnos nem álltak a rendelkezésemre. Üresvolt az üzlet. A pulton csengő, olyasféle, amilyet aszállodákban látni.

Nem történt semmi.

Keleties-melankolikus zenét hallottam, talán valahola hátsó traktusban siratta távoli hazáját egy anatóliaimosóasszony – különös viselkedés, ha belegondolunk,micsoda szerencséje van, hogy itt élhet a birodalmifővárosban. Tüzetesen megszemléltem a pult mögöttkatonás rendben felakasztott ruhadarabokat. Áttetszőanyag borította mindegyiket, hasonló ahhoz aszatyorhoz, amelyet a kezemben tartottam. Úgy tűnt,mostanában mindent ilyenbe csomagolnak. Annakidején láttam hasonlót néhány kísérletilaboratóriumban, úgy látszik, az IG Farbentovábbfejlesztette az utóbbi években. Információimszerint ennek az anyagnak az előállítása döntőmértékben függ a kőolajtól, és ennek megfelelőendrága mulatság. De elnézve, hogyan bánnak aműanyaggal, és hogy hány automobil van az utcákon,arra a következtetésre jutottam, hogy a kőolaj márnem probléma. Lehet, hogy a Birodalomnak sikerültmegtartania a román készleteket? Valószínűtlen. VagyGöring végül hazai földön is talált új forrásokat?Keserű nevetés tört ki belőlem – Göring! Előbb talál

aranyrögöt az orrában, mint olajat Németországban.A morfinista trotli! Vajon mi lett vele? Valószínűbb,hogy más erőforrásokra tértek át, és hogy…

– Régóta vár?A hátsó traktusból egy elválasztó függönyön át dél-

európai külsejű, de ázsiai arccsontú férfi lépett elő.– Meghiszem azt! – vágtam rá türelmetlenül.– Mér nem csengő? – A férfi a pulton álló csengőre

mutatott, majd tenyerével finoman rá is csapott.A csengő megcsörrent.

– Én itt csöngettem – szóltam nyomatékosan, éskinyitottam a bejárati ajtót. Ismét felhangzott akülönös, torz hangú harangjáték.

– Itt kell csengő – mondta a férfi unottan, és megintrácsapott arra az idióta játékszerre.

– Egy német csak egyszer csenget – feleltemingerülten.

– Akkor itt – szólt a bizonytalan eredetű korcs, ésmegint rácsapott arra az átkozott csengőjére. Hirtelenkedvem támadt ráküldeni az SA-t, hogy a sajátcsengőjével szakítsák be a dobhártyáját. Vagy inkább

mindkét dobhártyáját, akkor aztán magyarázhatja akuncsaftoknak, hogyan integessenek és mutogassanakbelépéskor. Felsóhajtottam. Borzasztó, hogy alegegyszerűbb segédcsapatokat is nélkülöznöm kell.Odébb van még az, előbb helyre kell igazítani egyet smást ebben az országban, de lélekben márisfelállítottam a nép kártevőinek listáját, és „Yilmazvillámtisztítója” az első helyen állt. Momentán annyittehettem, hogy a keze ügyéből magam felé húztam apulton a csengőt.

– Mondja csak – szegeztem neki a kérdést –, magukitt tisztítással is foglalkoznak? Vagy ahonnét magajött, csak csöngetnek egyet, ha valami elkoszolódik?

– Mit akarja?Szatyromat a pultra tettem, és elővettem belőle az

egyenruhát. Beleszimatolt a levegőbe, majd így szólt:– Á, maga benzinkutas – és egykedvűen átvette az

egyenruhát.Persze mit törődöm én vele, mit gondol egy

választójoggal nem rendelkező idegenfajú, mégsemtudtam egészen eltekinteni attól, amit mondott.

Rendben, nem idevalósi, de hogyan lehetséges, hogyennyire elfelejtettek? Az is eszembe jutott, hogy a népkorábban jószerével csak sajtófotókról ismerhetett, és ahivatásos fényképészek általában profilból készítettekrólam fotográfiát, mert az különösen előnyös volt.Természetes tehát, hogy ha eleven valómbanmutatkozom előttük, meglepően más képet mutatok,mint a fotográfiák.

– Nem – szóltam nyomatékkal –, én nem benzinkutasvagyok.

Eközben kissé oldalra és fölfelé fordítottam afejemet, hogy ebből a fotogénebb szemszögbőlegyértelműen megmutassam neki, ki áll előtte. Azázsiai minden különösebb érdeklődés nélkülvégignézett rajtam, inkább udvariasságból, de azértmintha ismerős lettem volna neki. Áthajolt a pulton, ésa csizmámra nézett, a csinosan beletűrt nadrágszárral.

– Nem tudom… Maga híres horgászbajnok?– Gondolkodjon már egy kicsit – szóltam rá élesen,

nem kevés csalódottsággal a hangomban. Még azújságárus esetében is támaszkodhattam némi előzetes

tudásra, pedig őt igazán nehéz volna zseninek nevezni.Még ez is! Hogyan foglaljam el méltó helyem akancellárián, ha senki nem tudja, ki vagyok?

– Pillanat – szólt a félnótás bevándorló. – Hozomfiamat. Mindig néz tévé, néz internet, ismer minden.Mehmet! Mehmet!

Rövid várakozás után megjelent Mehmet. Nagyranőtt, mosdatlan kamasz somfordált elő a hátsótraktusból, vele tartott a barátja vagy a testvére is. Élesszemem azonnal felismerte, hogy a családgénállományát nem szabad alábecsülni: mindkét fiú aláthatóan náluk is nagyobb, egyenesen óriás termetűidősebb fiútestvérek gönceit hordta. Ingük lepedőnekis beillett volna, nadrágjuk ülepe elképesztő méretűvolt.

– Mehmet – szólította meg nemzője a fiút, s közbenrám mutatott –, ismered férfi?

A fiú szemében mintha felcsillant volna az értelem.– Baszki, nanáhogy! Hát ez az a csávó, aki azt a náci

témát nyomatta…Na, legalább ennyi! Keresetlen megfogalmazás,

annyi szent, de végső soron találó.– Nemzetiszocializmus – helyesbítettem jóakaratúan

–, vagy nemzetiszocialista politika, így is lehetmondani. – Elégedetten pillantottam Yilmazra.

– Már tudom. Ez egy Chaplin-imitátor.– De durva! – kapcsolódott a beszélgetésbe a barátja.

– Chaplin a tisztítóban!– Neem – javította ki Mehmet. – Nem azt mondtam,

hogy Chaplin. Hanem hogy egy olyan csávó, tudod,hasonmásversenyző.

– De durva! – igazodott a helyzethez a másik. –Chaplin-hasonmás a tisztítóban!

Szívesen szólaltam volna meg én is, de be kellvallanom, ahhoz túlságosan megrázó volt a dialógus.Hogy ki vagyok én? Horgász? Chaplin? Chaplin-imitátor?

– Ad egy autogramot? – érdeklődött Mehmetvidoran.

– Jaja, Chaplinkettő, én is kérek – csatlakozott abarátja –, és fotózkodjunk is! – És közben úgyhadonászott egy tenyérnyi készülékkel, mintha tacskó

volnék, a készülék pedig a jutalomfalat.Hogy nem szakadt rájuk az ég.Hagytam, hogy a kezembe nyomjanak egy

tisztítócédulát, és lefényképezzenek ezekkel a furcsaalakokkal, egy vastag színes tollal aláírtam két ívcsomagolópapírt, és villámgyorsan elhagytam avillámtisztítót. Volt azért egy rövid közjáték, az aláírásmiatt, tudniillik nem azt írtam oda, hogy „Chaplin”.

– Nem baj – sietett megnyugtatni a barát, bár nemvolt világos, kit akar megnyugtatni: engem vagyMehmetet. – Hát ha egyszer nem ő a Chaplin!

– Tényleg – bólogatott Mehmet. – Maga nem aChaplin. Hanem egy hasonmás.

Be kellett látnom, hogy alábecsültem a feladatnagyságát. Akkor, az első nagy háború után legalább anép névtelen fia voltam. Most meg? Chaplin, illetve ahasonmása. Aki azt a náci témát nyomatja. A férfi,akinek tökéletesen mindegy, milyen nevet ír egy ívcsomagolópapírra.

Valaminek történnie kellett.Méghozzá sürgősen.

VI.

Nagy örömömre kiderült, hogy időközben valóbantörtént is valami. Ahogy gondolataimba merültenközelítek a kioszkhoz, látom, hogy az újságos kétnapszemüveges úrral beszélget. Az urak öltönytviseltek, de nyakkendő nélkül, nem voltak mégkorosak, talán harminc körüliek, még az is lehet, hogyfiatalabbak, habár abból a távolságból nem tudtamegyértelműen megítélni. Láthatóan drága öltönyeellenére az idősebb kimondottan borotválatlan volt.Ahogy közeledtem feléjük, az újságos izgatottanintegetni kezdett.

– Jöjjön csak! Jöjjön ide!Majd újra az úriemberek felé fordulva így folytatta:– Ő az! Fenomenális. Őrület! Ezzel bárkit

lepipálhatnak!Nem hagytam siettetni magam. Az igazi

vezéregyéniség azonnal fölismeri, a legkisebbrészletből is, ha mások akarják átvenni az uralmat egyadott helyzetben. Az igazi vezéregyéniség, ha azthallja valakitől, hogy „gyorsan, gyorsan”, megelőzi asietséget és a vele óhatatlanul együtt járómelléfogásokat, mégpedig úgy, hogy különösmegfontoltságról tesz tanúbizonyságot, miközben atöbbiek fejetlenül rohangálnak, akár a megriadttyúkok a baromfiudvaron. Természetesen vannakpillanatok, amikor szükség van a sietségre, mondjuk,ha lángokban áll a ház, amelyben tartózkodunk, vagyha nagyobb létszámú angol és francia csapatokat kellbekeríteni és felmorzsolni az utolsó emberig . De ilyenhelyzetek ritkábban fordulnak elő, mint gondolnánk, amindennapokban végső soron túlnyomórészt amegfontoltságé a főszerep – természetesen mindig kéza kézben a merész elhatározással! –, ahogyan alövészárkokban, szemtől szemben a borzalommalmindig az éli túl, aki hűvös fejjel, pipázgatva sétál a

vonalak között, ahelyett hogy egy mosónőhöz isméltatlanul, vinnyogva szaladgálna ide-oda. Másrésztpersze a pipázgatás sem garancia rá, hogy túléljük aválságokat, a világháborúban természetesen pipázókatis öltek, igazán kreténnek kéne lenni ahhoz, ha azthinnénk, hogy a pipázásnak életmentő funkciója van,azonkívül pipa nélkül, illetve általában dohány nélkülis megy a dolog, itt vagyok például én, aki nemdohányzom.

Ilyesfélék jártak a fejemben, miközben az újságostürelmetlenül jött elém, nem sok hiányzott, hogyodavonszoljon a kupaktanács elé, mint valami ökröt.Kétségtelenül kissé zárkózottan viselkedtem, mert újruhámban – noha bizonytalannak nem neveztem volnamagam – kevésbé éreztem magam otthonosan, mint azegyenruhában. De hát ezen már nem lehetettváltoztatni.

– Ő az – hajtogatta az újságos szokatlanul idegesen.– Az urak pedig – mutatott két kézzel a férfiakra –azok, akikről már meséltem magának.

Az idősebb az állópultnál várakozott, és egyik kezét

a nadrágzsebébe süllyesztve, másik kezévelpapírpoharat emelt a szájához. Az elmúlt napokbanmár sok munkást láttam így kávézni. A fiatalabb éppenletette a poharát, napszemüvegét hátratolta rövid,túlpomádézott hajára, és így szólt:

– Szóval maga a csodagyerek. Hát az egyenruhánmég dolgozni kell.

Hangsúlyozottan futó és felületes pillantástvetettem rá, majd az újságoshoz fordultam:

– Ez ki?Mire az újságosnak valósággal kigyúlt a nyaka.– Az urak egy produkciós cégtől jöttek. A legnagyobb

adóknak dolgoznak. MyTV! RTL! Sat1! Pro Sieben! Azösszes kereskedelmi! Lehet így mondani, igaz? – Azutolsó kérdést az urakhoz intézte.

– Lehet így mondani – ismételte leereszkedően azidősebbik. Azután kivette kezét a zsebéből, felémnyújtotta, és így szólt: – Sensenbrink. Joachim. Ez ittFrank Sawatzki, együtt dolgozunk a Flashlightnál.

– Hitler – ráztam meg a felém nyújtott kezet. –Adolf.

A fiatalabbik elvigyorodott, már-már fölényesnekhatott.

– Közös barátunk valósággal rajong magáért.Mutasson valamit! – Két ujját felsőajka és orra közédugva hozzátette: – Ött orra nögyvönöttkorrvisszalövönkk!

Felé fordultam, alaposan végigmértem. Azutánhagytam, hogy beálljon közöttünk egy rövid csönd.A csöndet gyakran alábecsülik.

– Úgy – szólaltam meg végül. – SzóvalLengyelországról kíván beszélgetni. Lengyelország.Nos, jól van. Mit tud Lengyelország történelméről?

– Fővárosa Varsó, 1939-ben rohanták le,megosztoztak rajta az oroszokkal…

– Ez – vágtam a szavába – könyvekből szerzett tudás.Bármelyik könyvmoly vissza tudja böfögni.Válaszoljon a kérdésemre!

– De hát éppen arra…– A kérdésemre! Nem ért németül? Mit! Tud!

Lengyelország! Történelméről!– Én…

– Mit tud mondani a lengyel történelemről? Ismeri-e az összefüggéseket? Tudja-e, milyen népekkeverednek ott? Mit tud a németek úgynevezettlengyelpolitikájáról 1919 után? És ha már visszalövéstemleget: tudja-e egyáltalán, kire?

Rövid szünetet tartottam, hogy ő is lélegzethezjusson. Mindig föl kell ismerni a pillanatot, amelyalkalmas rá, hogy lerohanjuk politikai ellenfelünket.Nem olyankor, amikor nincs mit mondania. Hanemolyankor, amikor éppen megpróbál mondani valamit.

– Én…– Ha már hallotta ezt a beszédemet, biztosan azt is

tudja, hogyan folytatódik, nemde?– Ezt…– Hallgatom!– Nem azért vagyunk itt…– Akkor segítek. „Mostantól kezdve…” Na, tudja

már?– …– „Mostantól kezdve erőszakot erőszakkal

viszonzok.” Írja föl, még előfordulhat, hogy

megkérdezi valaki magától, melyek voltak atörténelem legnagyobb mondatai. De lehet, hogymaga inkább a praxis mezején van otthon. 1,4 millióembere van és 30 napja, hogy meghódítson egyországot. 30 napja, nem több, mert nyugaton lázasanfegyverkeznek a franciák és az angolok. Hol kezdi?Hány hadseregcsoportot alakít ki? Hány hadteste vanaz ellenségnek? Honnan várja a legerősebb ellenállást?És mit csinál, hogy a román ne avatkozzék bele?

– A román?– Bocsásson meg, tisztelt uram. Magának

természetesen igaza van. Kit érdekel a román.A tábornok úr vígan masírozik Varsó felé, Krakkó felé,nem néz se jobbra, se balra, minek is, a lengyel könnyűellenfél, az idő pompás, a csapatok nagyszerűek,hoppá, ez meg micsoda? Csak nem lyuk a katonáklapockái között? Csak nem vér az, ami a lyukakbólfolyik? A német hősök dicső testéből, mert hirtelen atöbb százezer német gyalogos hátában ott ragadt aromán fegyverek golyója. Hát ez meg hogyanlehetséges? Nahát, ki látott már ilyet? Csak nem

elfeledkezett a mi fiatal tábornokunk a lengyel-románkatonai szövetségről? Szolgált maga egyáltalán aWehrmachtban? A legjobb akarattal sem tudomelképzelni magát egyenruhában. Soha meg nemtalálná az utat Lengyelország szívéig , maga még asaját egyenruháját se találná! Én azonban bármikormeg tudom mondani magának, hol az egyenruhám –azzal ingem zsebébe nyúltam, és tenyeremmel azállópultra csaptam a cédulát.

– Meg is mondom: a tisztítóban!Erre a mondatra az idősebbik, ez a Sensenbrink

furcsa zajt hallatott. Orrlyukából két kávésugár törtelő, egyenesen a kölcsöningemre, az újságoséra meg asajátjára. A fiatalabbik zavartan ácsorgott, azidősebbiket már köhögőroham rázta.

– Ez… – hörögte, lihegte görnyedten, félig az asztalalól Sensenbrink. – Ez nem volt fair.

Nadrágzsebéből zsebkendőt vett elő, nagy nehezenszabaddá tette a légutait. – Azt hittem – hörögte –,hogy egy ilyen kiképzőtisztes szám lesz. De atisztítóval megadta a kegyelemdöfést.

– Ugye mondtam – ujjongott az újságos. –Megmondtam maguknak, hogy a fickó egy zseni. Éstényleg az!

Nem tudtam pontosan, hová tegyem Sensenbrinkprüszkölését és a kommentárokat. Rokonszenvesneknem volt rokonszenves egyik rádiós sem, már aweimari időkben is hadilábon álltam az effélékkel.Sajnos mindig is elkerülhetetlen volt, hogy egybizonyos határig szóba álljak ezekkel a rádiósgörényekkel. Másfelől még nem is mondtam semmit,legalábbis semmit abból, amit igazából mondhattamvolna vagy mondani akartam. Mégis észrevettem,hogy bizonyos elismeréssel tekintenek reám.

– Nagyon tudja! – köhögte Sensenbrink. – Tényleg.Hosszan alapoz, aztán zsupsz!, belövi a poént. Őrület.Annyira spontánnak tűnt! De azért alaposan kidolgoztaa számot, gondolom.

– Miféle számot?– Hát ezt a lengyel számot! Vagy azt akarja nekem

bemesélni, hogy a kisujjából rázta ki?Sensenbrinken látszott, hogy valóban érti a dolgát.

A villámháború sem olyasmi, amit az ember csak úgykiráz a kisujjából. Még az sem kizárt, hogy olvastaGuderian könyvét a gyors páncélos támadásról.

– Természetesen nem – helyeseltem. – A lengyelszám már júniusban végig volt gondolva, elejétől avégéig.

– És? – érdeklődött Sensenbrink, miközben féligsajnálkozva, félig nevetve bámulta az ingét. – Hogyvan tovább?

– Tovább…?– Hát a programja. Vagy hogy más szövegek

vannak-e.– Természetesen! Két könyvet írtam!– Hihetetlen – ámuldozott. – Hamarabb is jöhetett

volna. Hány éves maga tulajdonképpen?– Ötvenhat – feleltem tárgyilagos hangon.– Ja, persze – legyintett nevetve. – És mondja,

egyedül sminkel? Vagy van rá embere?– Általában nincs, csak filmfelvételeknél.– Csak filmfelvételeknél – nevette el magát újra

Sensenbrink. – Hát ez nagyon jó. Ide figyeljen, be

akarom mutatni magát néhány embernek a cégnél. Holtudom elérni?

– Itt – feleltem.Erre az újságos azonnal a szavamba vágott.– Tudják, mondtam maguknak, hogy a magánélete

pillanatnyilag kissé… tisztázatlan.– Ja igen, persze – mondta Sensenbrink. – Jelenleg,

hogy is mondják, hontalan, ugye…?– Jelenleg nincs lakásom. De hogy hajléktalan

lennék, azt visszautasítom.– Értem – szólt Sensenbrink, és rutinosan fordult

Sawatzki felé. – Ez így nem maradhat. Csináljon velevalamit. Fel kell készülnie. Lehet akármilyen jó, ha ígyáll oda a Bellini elé, a csaj azonnal lelövi, még körül senézhetünk. Nem kell mindjárt az Adlonnak lennie,nem igaz?

– Szerény hajlékkal is beérem – bólintottam. –A bunker se volt egy Versailles.

– Akkor ezt megbeszéltük. És tényleg nincsmenedzsere?

– Micsodám?

– Nem is olyan fontos – intett. – Sőt annál jobb. Aztakarom, hogy a lehető leggyorsabban meglegyen adöntés, ha lehet, még a héten tető alá hoznám adolgot. Mondja, mikor kapja vissza az egyenruháját?

– Talán már ma este – siettem megnyugtatni –,ugyanis egy villámtisztítóról van szó.

Mire Sensenbrink ismét nevetőgörcsöt kapott.

VII.

Az új szálláshelyemen töltött első reggel életem egyiklegfárasztóbb reggele volt, pedig a korábbi eseményekis alaposan felkavartak. A produkciós cégnél mégváratott magára az értekezlet, ami nekem nem jöttrosszul, annyira azért nem voltam elbizakodott, hogyazt higgyem, nincs semmi pótolnivalóm a jelenrőlszóló tudásanyag tekintetében. A véletlen úgy hozta,hogy új információforrásra bukkantam: egytelevíziókészülékre.

Az 1936-os első modellek óta annyira megváltozott akészülék külseje, hogy kezdetben egyszerűen nemismertem rá. Azt hittem, a sötét, lapos, tükröződőfelület a szobában valami furcsa művészeti alkotás.Később arra gondoltam, a tárgyat formája leginkább

arra predesztinálja, hogy éjszaka gyűrődésmentesentárolhassam rajta az ingemet. Ezekben a modernidőkben általában sok mindenhez hozzá kellett szoknia technikai újítások vagy éppen a sajátságosformatervezés iránti nyilvánvaló szenvedély miatt.Képesek voltak megtenni például a szállodavendégeivel, hogy fürdőszoba helyett afféleluxusmosdócellát bocsássanak rendelkezésükre,amelyben fürdőkád egyáltalán nem is kapott helyet,cserébe a zuhanyt üvegfallal vették körül, éslényegében berakták a szobába. Hetekig azt hittem, ezszálláshelyem szerény, mi több, szegényeskörülményeit mutatja, míg meg nem tanultam, hogy ajelenkor építészetében az ilyesmi ötletesnek éskülönösen haladó szelleműnek számít. Mintemlítettem, a véletlennek köszönhetem azt is, hogyrábukkantam a televíziókészülékre.

Elfelejtettem kiakasztani a táblácskát a kilincsre,minek következtében éppen akkor lépett be atakarítószemélyzet, amikor fürdőcellámban abajuszom stuccolásával voltam elfoglalva. Miközben

meglepetten hátrafordultam, a nőszemélybocsánatkérés-félét rebegett, és azt mondta, későbbvisszajön. Ahogy elindult kifelé, pillantásamegállapodott a készülékre akasztott ingen.

– Nem működik a tévé? – kérdezte, és még mielőttválaszolhattam volna, fölkapott egy hosszúkásdobozkát az asztalról, és a készülék felé tartvamegnyomott rajta egy gombot. A készüléken gyorsanváltozott a kép, aszerint, ahogy a takarítónő agombokat nyomogatta a kis skatulyán.

– Működik ez – szólt elégedetten. – Már azt hittem…Azután eltűnt, hátrahagyva engem és olthatatlan

kíváncsiságomat.Óvatosan leemeltem az ingemet a készülékről, majd

én is a skatulyáért nyúltam.Szóval így néz ki manapság egy televíziókészülék.

Fekete, nincs rajta kapcsoló, sem gomb, semmi.A skatulyán találomra megnyomtam az egyes gombot,mire a készülék bekapcsolódott. Az eredmény lesújtóvolt.

Szakácsruhás férfit pillantottam meg, aki éppen

apróra vágott valamilyen zöldséget. Nem hittem aszememnek: a technika vívmányát arra használják,hogy egy nevetséges szakácsot mutogassanak? Jó, hátnem lehet minden évben olimpiai játékokat rendezni,meg nem is minden napszakban, de valaholNémetországban vagy a világban biztosan történikjelentősebb esemény is annál, amit ez a szakács művel!Röviddel később egy nő is megjelent a képernyőn, akiodaadóan lelkendezett a szakács zöldségaprítóművészetéről. Tátva maradt a szám. A gondviselés ezta csodálatos, nagyszerű propagandalehetőségetpottyantotta a német nép ölébe, aki egyszerűenpóréhagyma-szeletelési műsorra fecsérli, amit kapott.Éktelenül dühös lettem, az első pillanatban alegszívesebben kidobtam volna a készüléket azablakon, de aztán észrevettem, hogy a skatulyán mégsok-sok gomb található, amelyek egészen biztosannem mind a ki- és bekapcsolásra szolgálnak.Megnyomtam hát a kettest, mire tüstént eltűnt aszakács, és átadta helyét – egy másik szakácsnak, akinagy büszkén ecsetelte a különbségeket két répafajta

között. Talán az előzőnél is butább liba állt mellette, éstátott szájjal hallgatta a „Nagy Répamester”bölcsességeit. Az ideg-összeroppanás határán álltam,midőn megnyomtam a hármast. Nem így képzeltemaz új, a modern világot.

A répás ember helyét ezúttal kövér asszonyságfoglalta el, ő is tűzhely mellett állt. Ezúttal azonban azételkészítés mintha mellékes dolog lett volna, azasszony nem is árulta el, mi lesz az ebéd, ehelyett arrapanaszkodott, hogy semmire se elég a pénze. Ezt egypolitikusnak mindig jó hallania – tehát a szociáliskérdés hatvanhat év alatt sem oldódott meg. Na ja, mitvárjon az ember ettől a sok szószátyár demokratától.

Meglepő volt viszont, hogy a televízió ilyenrészletesen foglalkozik a kérdéssel – a százméteressíkfutáshoz képest egy ilyen kövér asszony nem túlizgalmas látvány. Másfelől persze hálás voltam: végrevalaki, aki nem fordítja minden figyelmét a főzésre, akövér asszony például egyáltalán nem törődött vele.Annál jobban aggódott egy fiatal, züllött külsejűteremtésért, aki egyszer csak oldalról bejött a képbe, és

odalépett az asszonyhoz, érthetetlenül motyogottvalamit, miközben egy láthatatlan mesélő bemutatta:Mendi. Mendi, szólt a magyarázat, a kövér asszonylánya, és éppen most veszítette el a gyakornoki állását.Miközben azon csodálkoztam, eleve hogyan kaphatottegy ilyen Mendi gyakornoki állást, a szerencsétlenteremtés „undorító kajának” bélyegezte és elutasítottaa tűzhelyen készülő ételt. Bármennyire ellenszenvesvolt is ez az ápolatlan külsejű fiatal lány, azon semcsodálkozhattam, hogy elment az étvágya azegykedvűség láttán, amellyel az asszonyság kinyitottegy zacskót, és a tartalmát szinte oda sem figyelve alábosba öntötte. Már azt vártam, hogy magát a zacskótis utánahajítja. Fejcsóválva kapcsoltam tovább, ésmáris egy harmadik szakácsot pillantottam meg, akiezúttal húst aprított, és arról tartott kiselőadást,hogyan tartja a kést és miért éppen úgy. Az ő oldalánis állt egy szőke televíziós alkalmazott, aki lenyűgözvebólogatott. Feladtam. Kikapcsoltam a készüléket, éselhatároztam, hogy soha többé még csak rá sempillantok, inkább újra megpróbálkozom a rádióval,

csakhogy alapos vizsgálat végeztével meg kellettállapítanom, hogy a szobában nincs rádió.

Igen ám. Csakhogy ha egy ilyen szerényszálláshelyen rádió nincs, van viszont televízió, abbólelkerülhetetlenül arra kellett következtetni, hogy akettő közül mégis a televízió a fontosabb médium.

Döbbenten roskadtam le az ágyra.Bevallom, valaha büszke voltam rá, hogy szorgalmas

önképzésem hosszú évei alatt sikerült kifejlesztenemmagamban a képességet, amelynek segítségévelkönyörtelen élességgel tártam fel a nyakatekert zsidósajtó legrejtettebb hazugságait is. Itt és most azonbancsődöt mondott e mesteri tökélyre kifejlesztettképességem. Itt és most nincs más, csakhalandzsarádió és szakácstévé. Miféle igazságot kell itteltitkolni és ki elől?

Mintha létezne hazug répa.Vagy hazug póréhagyma.Ha azonban ez a kor médiuma – márpedig efelől

nem lehetett kétségem –, akkor nem maradtválasztásom. Meg kellett értenem ennek a készüléknek

a tartalmát, magamba kellett öntenem, még ha olyalacsonyrendű és undorító szellemi tápláléknakbizonyult is, mint a kövér asszony zacskós étele.Határozottan talpra ugrottam, a mosdócellábanmegtöltöttem egy kannát friss hideg vízzel, elővettemegy poharat, ittam, és felfrissülve visszaültem akészülék elé.

Újra bekapcsoltam.Az első csatornáról eltűnt a pórévitéz, helyette

valami kertész nyilatkozott – egy másik, az előzőhözmegszólalásig hasonlító televíziós alkalmazottbólogatásától kísérve – a csigákról és az ellenükfolytatott harc eredményes módszereiről. Ennek atémának a népellátás szempontjából természetesenkomoly jelentősége van, de hogy kerül a televízióba?Talán azért is tűnt számomra fölöslegesnek, mertnéhány másodperccel később szinte szó szerintugyanazt mondta el egy másik kertész egy másikcsatornán, a répás szakács hűlt helyén. Már-márkíváncsi lettem, vajon a kövér asszony is kiment-e akertbe, hogy a lánya helyett a csigákkal harcoljon. De a

harmadik csatornán valami egészen más történt.A televíziókészülék nyilvánvalóan rájött, hogy

időközben más programokat is megtekintettem, ezértegy narrátor segítségével még egyszer összefoglaltaaz addig történteket. Mendi, szólt a rezümé,elveszítette gyakornoki állását, és képtelen megenni azanyja főztjét. Az anya boldogtalan. Eközbenmegmutattak néhányat azokból a jelenetekből,amelyeket negyedórával korábban már látni lehetett.

– Jól van, jól van! – szóltam hangosan, hogy atelevízió is meghallja. – Ennyire részletesen azért nemkell, elvégre nem vagyok én szenilis.

Továbbkapcsoltam. A negyedik csatornán valóbantörtént egy s más. A húsos szakács eltűnt, de a helyénnem kertész tartott előadást, hanem egy ügyvédkalandjairól szóló történet zajlott. Nyilván valamisorozat legújabb része volt. Az ügyvéd Buffalo Billéhezhasonló szakállt viselt, és az epizód valamennyiszereplője úgy beszélt és úgy mozgott, mintha előzőnap ért volna véget a némafilm kora. Mindentegybevetve mulatságosan csetlettek-botlottak,

többször is hangosan fölnevettem, noha utóbb nemtudtam pontosan, miért – talán csak amegkönnyebbüléstől, hogy végre senki nem főz, ésnem is a salátafejek védelmével foglalkozik.

Ezután szinte rutinosan kapcsoltam tovább, újabb ésújabb játékfilmek közepébe csöppentem. Réginekhatottak, a képminőség erősen ingadozott, hol vidékiéletet, hol orvosokat, hol nyomozókat mutattak – ámegyik film előadói sem érték el a Buffalo Bill-külsejűügyvéd színvonalát. Úgy tűnt, a cél nem egyéb, mint apuszta szórakoztatás fényes nappal. Ez meglepett.Igaz, annak idején örömmel tapasztaltam, hogy éppen1944-ben, a háború legnehezebb évében fel tudtalelkesíteni, mi több, el tudta andalítani a közönséget aTűzfogó bólé című film. Csakhogy Heinz Rühmannművészetét javarészt mégiscsak esténként fogyasztottaa publikum. Ennyire súlyos hát a helyzet, hogymanapság már délelőtt a héliumnál is könnyebbmúzsa uralja a népszórakoztatást? De fel semocsúdtam az ámulatból, amikor továbbkapcsolvánújabb meglepetés ért.

Egy férfi ült ugyanis szemben velem, és valamiszöveget olvasott fel, amely látszólag a hírekettartalmazta, habár ebben nem lehettem egészen biztos.Ugyanis miközben a férfi ott ült az íróasztalnál éshíreket olvasott fel, folyamatosan kígyózott a képernyőalján egy végtelen szalag, rajta hol számok, holszöveg, mintha az, amit a férfi felolvas, végső soronannyira érdektelen lenne, hogy helyette a szalagot islehet olvasni, vagy éppen fordítva. Csupán egy dologvolt bizonyos: ha az ember mindkettőt egyszerrepróbálja követni, annak a vége biztos gutaütés lettvolna. Égő szemmel kapcsoltam tovább, de a következőcsatornán ugyanezt láttam, csak éppen más színűszalaggal és másik hírolvasóval. Minden erőmetösszeszedve, percekig próbáltam követni azeseményeket. Valami fontossága mégiscsak lehetett adolognak, mert kiderült, hogy a jelenlegi kancellárasszony valamit kihirdetett vagy mondott vagyeldöntött, csakhogy egyszerűen képtelen voltamfelfogni, mit. Lekuporodtam a készülék elé, és szintekétségbeesetten próbáltam tenyeremmel letakarni a

képernyő alján nyüzsgő szavakat, hogy az elhangzószöveg értelmére koncentrálhassak – ám folyvást és aképernyő legképtelenebb pontjain bukkant fel újabb ésújabb dőreség. A pontos idő, a tőzsdeárfolyamok, adollár árfolyama, a hőmérséklet a földgolyóvalamelyik eldugott zugában – miközben a beszélőszájából rendíthetetlenül áradtak a világtörténelemhírei. Olyan volt az egész, mintha egy tébolydaközepén kellene tájékozódni.

És ha mindez kevés lett volna az értelmetlenségbőlés a bolondozásból, amilyen gyakran, olyan váratlanulfelvillant egy-egy reklám, mindegyik arról szólt, melyüzletekben lehet a legolcsóbban üdüléshez jutni,ráadásul az egymással nyilvánvalóan konkurálóüzleteket egyforma hangsúllyal mutatta be. Nincsegészséges ember, aki képes lett volna a kereskedéseknevét megjegyezni, mindegyik egy „Www-pont” nevűcégcsoporthoz tartozott. Csak remélhettem, hogy afurcsa név mögött az Újult Erő Népprogram jogutódjarejtőzik. Másfelől elképzelhetetlennek tartottam, hogyegy olyan koponya, mint Ley, képes ennyire idióta

nevet kitalálni. Mint a dadogós télen, az úszómedenceszélén.

Már nem is tudom, hogy maradt erőm ebben ahelyzetben önálló gondolat megfogalmazására,mindenesetre villámként hasított belém a felismerés:ez a jól szervezett őrület maga a rafináltpropagandatrükk. Célja, hogy a nép a legszörnyűbbhírek hallatán se veszítse el a bátorságát, mivel afolyamatosan futó szöveges-számos szalagokmegnyugtatóan jelzik: amit a hírolvasó éppen felolvas,annyira nem fontos, hogy akár a sporthíreket is lehetválasztani helyette. Elismerően bólogattam. Az énidőmben igencsak lett volna mit lenyomni a néptorkán, mintegy mellékesen. Egy Sztálingrádot talánnem feltétlenül, de a szövetséges csapatok szicíliaipartraszállását mindenképpen. És fordítva: ha sajátWehrmachtunk sikereiről lett volna szó, eltűnhettekvolna a szalagok a képernyőről, és a legteljesebbcsöndbe bele lehetett volna kiabálni: Ma a hősi németcsapatok visszaadták a Duce szabadságát!

Ezt nevezem hatásnak!

Pihenésképpen visszakapcsoltam egy nyugodtabbadóra, a kíváncsiság is hajtott, hogy mi történik akövér asszonyság háza táján. Vajon árvaházba került-ea züllött lány? És hogy nézhet ki az asszonysághitvese? Úgy képzeltem, azokhoz a nyámnyilafickókhoz lehet hasonló, akik a NemzetiszocialistaGépkocsizó Alakulat soraiban bújtak meg.

A program azonnal felismerte, hogy visszatértemhozzá, és buzgón kezdte összefoglalni az eseményeket.A tizenhat esztendős Mendi, mesélte a korábbrólismert riporterhang fontoskodva, elveszítettegyakornoki állását, és miután hazatért, nem tudtamegenni anyja főztjét. Anyja most boldogtalan, és aszomszédasszonyához fordult segítségért.

– Nem haladnak valami gyorsan – dorgáltam meg ariportert, de megígértem neki, hogy későbbvisszanézek, hátha több minden történik közben. Útona híradós csatorna felé bekukkantottam a BuffaloBillnek szentelt némafilmbe. Ott is egy műsorvezetőüdvözölt, elmesélte, mit művelt az előző adásban azügyvéd. Egy bizonyos tizenhat esztendős Szindi

iskolájában erkölcstelenségek történtek. A tettest, azoktatási intézmény igazgatóját, szakadatlan éselviselhetetlen szócséplés közepette keresték.Egyszerűen kikacagtam ezt a kontármódösszekotyvasztott limonádét. A válogatás nélkülösszeollózott bohózatot az tette volna legalább félig-meddig hitelessé, ha kerítenek egy ellenszenves zsidót– de honnan is kerítettek volna, miután Himmlerlegalább ezen a téren megbízhatóan dolgozott?

Visszakapcsoltam a kaotikus híradóhoz, onnanpedig továbbindultam. Biliárdozó urakat mutattak, eza játék időközben sportággá lépett elő. Ezt a csatornaneve árulta el nekem, ugyanis észrevettem, hogy akészülék jobb felső sarkába mindig odabiggyesztettéka csatorna nevét. A következő is sportcsatorna volt, ittegy kártyajáték menetét követte a kamera. Ha ezmanapság sportnak számít, gondoltam, jogos azaggodalom a nép esetleges harcképtelensége miatt.Eszembe ötlött, hogy egy Leni Riefenstahl biztosantöbbet ki tudott volna hozni a szemem előtt zajlóeseményből, de be kellett látnom, hogy a történelem

legnagyobb zsenijének is megvannak a magaszükségszerű korlátai.

Másfelől nyilván a filmkészítés módja ismegváltozott. Bepillantást nyerhettem olyan csatornákműsorába, amelyek első ránézésre az egykorirajzfilmekre emlékeztettek. Mickey Mouse vidámkalandjait például élénken őriztem azemlékezetemben. De amit itt láttam, leginkább arravolt jó, hogy akut vakságot eredményezzen. A gyorsütemben váltakozó, zavaros beszélgetésfoszlányokathatalmas robbanások még gyorsabb üteműismétlődése szakította meg.

Voltaképpen minél messzebbre jutottam a csatornákszövevényében, annál különösebb dolgokat láttam.Volt olyan, amely csak robbanásszerű hangokatsugárzott rajzfilm nélkül, egy pillanatra felmerültbennem a gyanú, hogy ez zene, de végül arra jutottam,hogy a cél egy bizonyos, minden szellemi tartalmatnélkülöző, „csengőhang” nevű termék eladása. Hogy acsengőhang mihez kell, az számomra nem váltérthetővé. Ilyen sokan dolgoznak manapság a

hangosfilmgyártásban?Mint megállapítottam, a televíziókészülék sok más

termék eladásában is használatos eszközzé vált. Kétvagy három csatorna is megszakítás nélkül vigéceketmutatott, akik éppen úgy viselkedtek, mint annakidején a vásárokon. Az ügyhöz illő könnyelműséggelnyomták el itt is a beszélő személy fecsegését aképernyő minden sarkában folyvást feltűnő, írottszövegek. Maguk a vigécek folyamatosan megsértettéka komoly fellépés valamennyi alapszabályát, mi több,nem is törekedtek rá, hogy bizalomgerjesztő legyen akülsejük, ellenkezőleg, még az élemedett korúak isborzalmas fülbevalókat viseltek, mint valami utolsócigány. Ráadásul a szereposztás az olcsószemfényvesztés legrosszabb hagyományát követte: azegyik lehazudta a csillagokat is az égről, a másiknakpedig nem volt egyéb dolga, mint ott állni mellette acsodálkozástól leesett állal, és azt hajtogatni, hogy„Nahát!”, meg „Hát ez hihetetlen!”. Színtisztaripacskodás az egész, az embernek kedve támadt egy8,8-as légvédelmi ágyúval belelőni a kompániába,

hadd fröccsenjen a kamerákra a sok vér és bélsárezeknek a pojácáknak a zsigereiből.

Dühöm valójában abból táplálkozott, hogy félnikezdtem: bele fogok tébolyodni a mások őrültségeinekgyűjteményébe. Már-már menekülésképpenmegpróbáltam visszakapcsolni a kövér nőhöz.Csakhogy útközben elakadtam egy csatornánál,amelyen korábban a Buffalo Bill-kinézetű zugügyvédűzte kétes üzelmeit. Most egy bírósági drámátközvetítettek, a főszereplőjéről először azt hittem,hogy a kancellárnő, de kiderült, hogy csak hasonlít rá,valójában bírónő volt. Egy bizonyos Szendi ügyéttárgyalták, akit iskolai fegyelmezetlenség miattcitáltak a bíróság elé.

A tizenhat éves kisasszony, mint kiderült, csupánazért viselkedett megengedhetetlen módon, mertvonzódott egy Endi nevű fiúhoz, aki egyidejűleghárom másik, ugyanabba az intézménybe járóhölggyel tartott fenn kapcsolatot; egyikük színésznővolt, vagy az akart lenni. Ezt a karriert azonban,tisztázatlan okok és körülmények hatására, feladta a

bűnözői életmód kedvéért, amennyiben egyfogadóiroda tulajdonosnője lett. Ilyen és ehhez hasonlóégbekiáltó marhaságok hangzottak el, miközben atárgyalást vezető matróna buzgón bólogatott, minthaezek a nyakatekert történetek a legtermészetesebbekvolnának a világon, és nap mint napelőfordulhatnának. Egyszerűen felfoghatatlan.

Ugyan ki az, aki ilyesmit önszántából, rendszeresennéz? Talán alacsonyabb rendű emberek, akik aligtudnak írni-olvasni, ők igen, de ki más? Zsongó fejjelkapcsoltam vissza a kövér nőhöz. Kalandos életénektörténetét utolsó látogatásom óta reklámmalszakították meg, amelynek a végét még éppenelkaptam. A narrátor mindenesetre nem mondott leróla, hogy még egyszer elmagyarázza, amit úgyistudtam, nevezetesen, hogy ez a szerencsétlennőszemély minden hatalmát elveszítette a mégszerencsétlenebb fattya fölött, és hogy az utóbbifélórában mást sem tett, mint annak a kis hülyének akirúgásáról vartyogott a szünet nélkül cigarettázószomszédasszony fülébe. Jó hangosan közöltem a

készülékkel, hogy ezeknek a lecsúszottegzisztenciáknak munkatáborban a helyük, a lakásukatfel kell újítani, vagy még jobb lenne lebontani a házat,ahol élnek, és felvonulási térré alakítani a helyét, hogypárialétüknek az emlékét is kitöröljék az egészségesnépérzületből. Annyira kikeltem magamból, hogy akapcsológombos skatulyát a papírkosárba hajítottam.

Minő emberfeletti feladat vár itt rám!Hogy haragomon legalább részben úrrá legyek, úgy

döntöttem, kimegyek egy kicsit a szabad levegőre.Persze nem hosszú időre, hogy elérhessenek telefonon,de legalább a villámtisztítóba el akartam szaladni azegyenruháért. Sóhajtva léptem az üzletbe, elsiklottama „Chaplin úr” megszólítás fölött, átvettem ameglepően kifogástalanul kitisztított egyenruhát, éssietve hazafelé indultam. Alig vártam, hogymegszokott öltözékemben mutatkozhassak a világszíne előtt. De milyen a sors: a recepciós kisasszonyazzal fogadott, hogy telefonon kerestek.

– Na tessék, éppen most. És ki?– Fogalmam sincs – felelte a kisasszony, és

szórakozottan bámulta a kis televíziókészülékeképernyőjét.

– Miért, nem jegyezte föl?! – förmedtem rátürelmetlenül.

– Azt mondták, később újra megpróbálják –igyekezett jóvátenni a ballépést. – Miért, annyirafontos?

– A tét – feleltem megbotránkozva – Németországsorsa.

– Aha – mondta erre a kisasszony, továbbra is akészülékre meredve. – Miért nem használ mobilt?

– Mert! Nincs! Sofőröm! – kiabáltam magambólkikelve, és az idegességtől reszketve visszavonultam aszobámba, hogy folytassam televízióstanulmányaimat.

VIII.

Azért mégiscsak különös, megszokott ruházatommennyire megkönnyítette az emberek számára, hogyfelismerjenek. Amikor beszálltam a bérkocsiba, a sofőrpéldául jókedvűen, mindazonáltal bizalmas hangonígy üdvözölt:

– Tiszte’tem, főnök. Újra itthon?– Úgy, ahogy mondja – biccentettem, és bemondtam

a címet.– Rendbe’!Hátradőltem. Nem rendeltem luxusautót, de ha ez

egy átlagos modell, akkor le a kalappal: kiválóan esettbenne az ülés.

– Milyen kocsi ez? – kérdeztem, mintegymellékesen.

– Merci!Nosztalgikus érzemények hulláma borított el, a

biztonság váratlan, csodálatos érzése. Nürnbergregondoltam, a birodalmi pártnapok csillogására, azutazásra a csodálatos óvároson keresztül, a késő nyári,vagy inkább kora őszi szellőre, ahogy játékosanbelekap a sapkám ellenzőjébe.

– Nekem is volt ilyenem – szóltam ábrándosan –, egykabriolett.

– És? – kérdezte a sofőr. – Jól futott?– Nekem nincs jogosítványom – vetettem oda

könnyedén –, de Kempka soha nem panaszkodott.– Egy vezér, aki nem tud vezetni? – A sofőr elnevette

magát. – Jó vicc!– Jó, de régi.Rövid szünet állt be. A beszélgetés fonalát a sofőr

vette fel újra.– És? Megvan még? Mármint a verda. Vagy eladta?– Őszintén szólva nem tudom, mi lett vele – szóltam.– Kár. És mi jót csinál Berlinbe’? Télikert varieté?

Patkánylyuk?

– Patkánylyuk?– Hát hogy melyik kabaré. Hogy hol fog fellépni.– Terveim szerint hamarosan rádióbeszédet mondok.– Sejtettem – szólt a sofőr olyan mosollyal, amit

elégedettnek véltem. – Nagy tervei vannak, mi?– A terveket a sorsunk kovácsolja – feleltem

meggyőződéssel –, csak azt teszem, amit a nemzetfennmaradása érdekében a jelenben és a jövőbentennem kell.

– Maga télleg baromi jó!– Tudom.– Mit szólna egy kis kocsikázáshoz? Elvinném azokra

a helyekre, ahol működött.– Talán később. Nem szeretnék pontatlan lenni.Végső soron ezért rendeltem bérkocsit. Korlátozott

pénzügyi lehetőségeim miatt felajánlottam, hogygyalog vagy villamossal közelítem meg a cégszékhelyét, de Sensenbrink, tekintettel a forgalomkiszámíthatatlanságára és az esetleges közlekedésiakadályokra, ragaszkodott a bérkocsihoz.

Kinéztem az ablakon, kíváncsian, vajon legalább

részben felismerem-e a birodalmi fővárost. Nem voltkönnyű, már csak azért sem, mert a sofőr a gyorsabbhaladás érdekében kerülte a főbb útvonalakat. Régiépületeket már alig lehetett látni, többször iselégedetten bólogattam. A jelek szerint az ellenségneknem maradt szinte semmi. Felderítésre várt még,hogyan lehetséges, hogy alig hetven év alatt újraépülta város. Gondoljunk csak Rómára: a meghódítottKarthágó helyét sóval szórták be! Én mindenesetretöbb vagonnyi sót szórtam volna szét példáulMoszkvában. Vagy Sztálingrádban! Másfelől Berlintermészetesen nem konyhakert. A teremtő emberiszellem nyilvánvalóan képes rá, hogy sós talajon isfelépítsen akár egy Colosseumot; pusztánépítéstechnikailag és statikailag nézve a talajba kerülősó tökéletesen irreleváns. Természetesen az isvalószínű, hogy az ellenség lenyűgözve állt Berlinromjai előtt, mint egykor az avarok Athén romjai előtt.Ha így történt, nyilván kétségbeesetten igyekeztekújraépíteni, hogy megőrizzék a kultúrát, máramennyire képes erre egy másod- vagy

harmadosztályú faj. Ugyanis a gyakorlott szem elsőpillantásra felmérhette, hogy a régi romok helyéretúlnyomórészt silányabb épületek kerültek. Rémesenuniformizált fasszádokat láttam, s csak rontott ahelyzeten, hogy mindenütt ugyanazok az üzletekvoltak. Először azt hittem, körbe-körbe autózunk, mígföl nem tűnt, hogy egy bizonyos Starbuck nevű úrnaktöbb tucat kávézója van. A pékségek széles palettája isodalett, a hentesek és a mészárosok is egyetlen cégbetömörültek, mi több, Yilmaz villámtisztítójából isláttam jó párat. Nos, mit várjak akkor a házaktól: csakisötlettelenséget, szürkeséget.

A produkciós cég épülete sem volt kivétel.Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ötszáz vagy ezerév múlva akad ember, aki megcsodálja ezt az unalmastömböt, vagy inkább kockát. Szabályosan csalódottvoltam. Leginkább egy régi üzem épületéreemlékeztetett – úgy látszik, még hosszú és rögös út állez előtt a cég előtt.

Fiatal, szőke, kissé túl erősen sminkelt hölgyfogadott a bejáratnál, és a konferenciateremig kísért.

Nem ilyennek képzeltem. Kopár falak, meztelen beton,helyenként nyers téglafalak. Ajtó jószerivel sehol, itt-ott tágas helyiségekbe lehetett látni, ahol emberekcsoportja hosszúkás világítótestek rikító fényében,televíziókészülékekre meredve dolgozott. Mindentegybevetve olyan volt a látvány, mintha öt perccelkorábban hagyták volna el a gyárat az utolsólőszergyártó munkásnők. Szakadatlan telefoncsörgés –hirtelen megértettem, miért van rákényszerítve a nép,hogy vagyonokat költsön csengőhangokra. Azért,hogy ebben a kényszermunkatáborban legalább tudják,mikor csöng a saját telefonjuk.

– Gondolom, az oroszok miatt van ez így –kockáztattam meg a megjegyzést.

– Mondhatjuk így is – mosolygott a fiatal hölgy. – Debiztosan olvasta, hogy sajnos a végén mégsem szálltakbe. Itt vannak helyettük az amerikai és iráni piacisáskák.

Felsóhajtottam. Ettől féltem. Elfogyott az élettér,nincs termőtalaj, amelyen gabonát lehetnetermeszteni, hogy ellássák a német népet kenyérrel.

Sáskát esznek, mint az utolsó néger. Megindultannéztem a szegény teremtésre, ahogy derekasanlépkedett mellettem. Megköszörültem a torkom, deattól tartok, érződött a megindultság a hangomban,midőn így szóltam:

– Maga derék lány.– Naná – ragyogott rám. – Nem is akarok örökké

asszisztens maradni.Megértettem. „Asszisztens”. Szóval az orosznak

kellett a szolgálatára lennie. Hogy ez pontosan mibenáll az új világban, hirtelen nem tudtam, dejellemzőnek tartottam ezekre a férgekre. Inkább nem isgondoltam bele, miben áll pontosan az „asszisztensi”tevékenység a bolsevik járom alatt. Hirtelenmegálltam, és megragadtam a hölgy karját.

– Nézzen rám! – Ahogy kissé meglepetten felémfordult, a szemébe néztem, és ünnepélyesen ígyszóltam:

– Ezennel megígérem: visszakapja azt a jövőt,amelyet származásánál fogva megérdemel!Személyesen minden erőmet latba fogom vetni azért,

hogy maga és minden német nő kiszabaduljon ezeknekaz alávaló, alacsonyrendű embereknek az igájából!Bármikor szavamon foghat, kedves… Hogy isszólíthatom?

– Özlem a családnevem – válaszolt a kisasszony.Még most is átfut rajtam a kellemetlen érzés, ami

abban a pillanatban elfogott. A másodperc tört részéigmagyarázatot kerestem magamban arra, hogyan lehetegy becsületes német lánynak Özlem a családneve, depersze nem találtam. Levettem a kezem a karjáról, ésazonnal folytattam utamat. Szívem szerint faképnélhagytam volna ezt a képmutató, hazug személyt,annyira csalódott voltam, és annyira becsapottnakéreztem magam. Csak hát sajnos nem tudtam, merrekell menni. Így aztán hallgatagon követtem a nőt, deelhatároztam, mostantól jobban vigyázok. Ezek szerinta török nemcsak a tisztítóüzemeket foglalta el, hanemkülönös módon mindenütt megvetette a lábát.

Ahogy beléptünk a konferenciaterembe, Sensenbrinkfelállt, elém jött, és ő maga kísért be a helyiségbelsejébe, ahol több kisebb összetolt asztal körül

emberek csoportja ült. Azonnal ráismertemSawatzkira, a szálláscsinálóra. Rajta kívül körülbelültucatnyi öltönyös fiatalember tartózkodott ahelyiségben, és egy nő, nyilvánvalóan az emlegetett„Bellini”. Negyven körüli, sötét hajú asszony volt,valószínűleg dél-tiroli, és abban a pillanatban, ahogybeléptem a terembe, megéreztem: ebben a nőben többa férfi, mint az őt körülvevő üresfejűben összesen.Sensenbrink kísérletet tett rá, hogy karomnál fogva azasztal túlsó végéhez vezessen, ahol, mint azt a szememsarkából megállapítottam, afféle kicsiny színpadotrögtönöztek. Törzsem könnyed elfordításávalkisiklottam az érintése elől, és határozott léptekkel ahölgy felé indultam; levettem és hónom alászorítottam a tányérsapkámat.

– Ez itt… Frau Bellini – szólt Sensenbrink, ugyancsakfölöslegesen. – A Flashlight executive producere. FrauBellini, ő az új, reményteli felfedezettünk, Herr… ööö…

– Hitler – elégeltem meg Sensenbrink szánalmashebegését –, Adolf Hitler, a Nagynémet Birodalomnyugalmazott birodalmi kancellárja. – A hölgy a kezét

nyújtotta, amelyet nem túl mély meghajláskíséretében jelzésszerű kézcsókkal illettem. Azutánújra fölegyenesedtem.

– Nagyságos asszonyom, öröm számomra a kegyedismeretsége. Változtassuk meg együtt Németországot!

A hölgy mosolyában némi bizonytalanságotfedeztem föl, de már régóta tudom, hogy van némihatásom a nőkre. Egyszerűen lehetetlen, hogy egyasszony ne érezzen semmit, ha a világ leghatalmasabbhadseregének parancsnoka van a közelében. Hogyenyhítsek zavarán, egy „Uraim!” kiáltással azasztaltársaság többi tagja felé fordultam, majd végrepillantásra méltattam Sensenbrinket is.

– Nos, kedves Sensenbrinkem, melyik helyet szántanekem?

Az asztal túlsó végén álló székre mutatott. Ilyesmireszámítottam. Nem először fordult elő, hogyvalamelyik úgynevezett iparág urai merészelikmérlegre tenni Németország jövendő vezéréneksúlyát. Nos, majd én megmutatom, mekkora a súlyom,és meglátjuk, fel tudják-e majd emelni.

Az asztalon kávé, csészék, kisebb palackokgyümölcslevekkel és vízzel. Egy kancsóban tiszta víz isvolt, ezt választottam. Azután egy percig némánültünk.

– Nos – szólalt meg végre Sensenbrink –, mi jóthozott ma nekünk?

– Magamat – feleltem.– Nem, úgy értem, mit fog ma előadni?– Én már nem fogom szóba hozni Lengyelországot! –

vetette közbe vigyorogva Sawatzki.– Remek – szóltam –, ez mindannyiunk számára

üdvös lesz. Úgy gondolom, a kérdés világos: hogyantudnának nekem segíteni abban, hogy Németországonsegítsek?

– Miért, hogyan akar Németországnak segíteni? –kérdezte Bellini őnagysága, miközben furcsánkacsingatott rám, azután az asztal körül ülőkre.

– Úgy gondolom, önök a szívük mélyénmindannyian tudják, mire van szüksége ennek azországnak. Idefelé jövet láttam azokat a helyiségeket,amelyekben önök kénytelenek dolgozni. Láttam a

raktárcsarnokokat, amelyekben önök és társaikfrontszolgálatot látnak el. Speer se volt finnyás, ha avendégmunkások leghatékonyabb bevetéséről volt szó,de ez a szűkösség…

– Közös légterű irodák – vetette közbe az egyik úr –,mindenütt ilyenek vannak.

– Azt akarja ezzel mondani, hogy a maga ötlete volt?– firtattam.

– Hogyhogy az én ötletem? – A férfi nevetve nézettkörül. – Együtt döntöttünk róla…

– Lássa – szóltam, felálltam, és közvetlenül Belliniőnagyságához címezve folytattam –, ez az én témám.A felelősségről beszélek. A döntésekről beszélek. Kiépítette ezeket a tömegketreceket? Ő volt? – s közbenarra az úrra mutattam, aki tagadta, hogy az ő ötletelett volna. – Vagy ő? – Most Sensenbrink szomszédjáranéztem. – Vagy Herr Sawatzki…? Habár azt erősenkétlem. Nem tudom. Jobban mondva: ezek az urakmaguk sem tudják. És mihez kezdjenek a magukmunkásai, ha a munkahelyükön a saját szavukat seértik? Ha vagyonokat kell költeniük csengőhangokra

csak azért, hogy meg tudják különböztetni a sajáttelefonjuk hangját a szomszédjukétól? Ki a felelős? Kisegít a német munkáson nagy bajában? Kihezforduljon? Az elöljárójához? Nem, mert ő továbbküldiőket ahhoz, az pedig amahhoz! És ez egyedi esetvolna? Nem, ez nem egyedi eset, ez Németország-szerte lappangó betegség! Tudják még, ki a felelős, havásárolnak egy csésze kávét? Ki főzi? Ez az úr itt – ésmegint rámutattam arra a férfira, akinek nem voltötlete – természetesen azt hiszi, hogy Herr Starbuckfőzte. De kegyed, Frau Bellini, meg én, mi kettentudjuk: ez a Starbuck nevű ember nem főzhetmindenütt egyszerre kávét. Senki nem tudja, kitőlkapja a kávét, csak annyit tudunk, hogy a Starbuckbiztosan nem lehetett. Vagy ha elmennek a tisztítóba,tudják-e, ki tisztítja ki az egyenruhájukat? Ki az azállítólagos Yilmaz? Lássák, ezért kell a fordulatNémetországban. Forradalom. Felelősségre vanszükségünk, és erőre. Olyan vezetés kell az országnak,amely döntéseket hoz, és szavatol értük az életével, avérével, mindenével. Mert ha meg akarják támadni

Oroszországot, nem mondhatják: Hát, együttdöntöttünk róla, ahogy az iménti úr szeretné. Beakarjuk keríteni Moszkvát? Üljünk össze, és szavazzunkkézfeltartással! Ez kényelmes, és ha balul üt ki a dolog,akkor mi mindannyian tehetünk róla, jobban mondva:a nép tehet róla, amely bennünket választott. Nem,Németországban újra tudatosítani kell: Oroszország, aznem Brauchitsch volt, nem is Guderian, és nem isGöring – hanem én. Az autópálya! Az sem valamiPaprikajancsi volt, az a Führer volt! Erre van szükségújra, az egész országban! Hogy ha holnap valakibeleharap egy zsömlébe, tudja, hogy a pék volt. Haholnap bevonulnak Kis-Csehországba, tudják, hogy aFührer volt!

És leültem.Csend telepedett ránk.– Ez… nem vicces – szólalt meg Sensenbrink

szomszédja.– Ijesztő – tette hozzá az úr, akinek nem volt ötlete.– Mondtam, hogy jó – szólt büszkén Sensenbrink.– Őrület – suttogta Sawatzki, de nem volt világos,

hogy érti.– Lehetetlen – szólalt meg újra, határozott hangon

Sensenbrink szomszédja.Bellini őnagysága szólásra emelkedett. Azonnal

minden fej feléje fordult.– Az a probléma – szólt Bellini őnagysága –, hogy ti

már teljesen el vagytok gottschalkosodva.Ügyesen úgy intézte, hogy megjegyzése ne

maradjon a levegőben. Újra magához ragadta a szót,igaz, abban a pillanatban úgysem mert volna senkimegszólalni.

– A jó tartalmat ti már csak arról tudjátokfelismerni, hogy a pasas a színpadon legalább annyitröhög, mint a közönség odalent. Nézzetek csak körül ahazai comedy-palettán: képtelenek úgy ellőni egypoént, hogy ne nevessék magukat halálra közben, merta többiek ebből veszik észre, hogy poén volt. Vagy hamégis akad valaki, aki legalább igyekszik megőrizni akomolyságát, gyorsan bekapcsolják a nevetőgépet.

– Be is vált – jegyezte meg valaki, aki eddig nemnyitotta ki a száját.

– Lehet – riposztozott a hölgy, aki kezdett imponálninekem –, de utána mi lesz? Úgy gondolom,elérkeztünk egy ponthoz, ahol a közönség már eleveadottnak veszi ezt a technikát. És az fogja hosszú távonpadlóra küldeni a konkurenciát, aki először helyezi átdöntő mértékben a hangsúlyokat. Igaz, Herr… Hitler?

– A döntő a propaganda – fűztem hozzá. – Másüzenetet kell tolmácsolni, mint a többi párt.

– Mondja – váltott témát Bellini őnagysága –, ez,amit most hallottunk, nem volt előkészítve, ugye?

– Hogyan lett volna? – feleltem. – Éppen elég hosszúideig tartott, míg leraktam magamban világnézetemgránitszilárdságú alapjait. Ennek köszönhetően avilágtörténelem bármely tetszés szerinti aspektusávalszembe tudom helyezni saját tudásomat, és le tudomvonni belőle a megfelelő következtetéseket. Vagy talánazt hiszi, a maguk egyetemein meg lehet tanulni,hogyan legyen valakiből jó vezér?

Bellini őnagysága az asztalra csapott.– Improvizál! – kiáltott föl sugárzó arccal. –

A kisujjából rázza ki! És arcizma se rándul közben!

Tudjátok, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ő nem leszolyan, aki két adás után már nem tudja, mit mondjon.Vagy aki nyüszíteni kezd, hogy szerzőt, szerzőt. Ugyenem tévedek, Herr Hitler?

– Nem szívesen hagyom, hogy úgynevezett szerzőkkontárkodjanak bele a munkámba – feleltem. – A MeinKampf írása közben például Stolzing-Cerny eléggyakran…

– Kezdem érteni, mire gondolsz, Carmen – szólaltmeg az úr, akinek nem volt ötlete, és elnevette magát.

– …és ő lesz az ellenpont – folytatta Belliniőnagysága –, ott, ahol a legfeltűnőbb. Betesszükállandó vendégnek Ali Wizgürhöz!

– Baromi hálás lesz – jegyezte meg Sawatzki.– Inkább a nézettségével törődjön – vetette oda

Bellini őnagysága –, hol van most, hol volt két évvelezelőtt… és hol lesz hamarosan, ha nem vigyáz.

– A ZDF felkötheti a gatyát! – így Sensenbrink.– Egy dologban viszont meg kell állapodnunk – szólt

Bellini őnagysága, és hirtelen, egészen komoly arccalrám nézett.

– Mégpedig?– Hogy a zsidótéma nem vicces!– Ebben abszolút mértékben igaza van – helyeseltem,

szinte megkönnyebbülten. Végre valaki, aki tudja,miről beszélek.

IX.

Egy fiatal mozgalomra nézve semmi sem veszélyesebb,mint a gyors siker. Az ember megtette az elsőlépéseket, emitt szerzett pár új hívet, amott tartott egybeszédet, esetleg már eltervezte Ausztria annektálásátvagy a Szudéta-vidékét, és máris azt hiszi, elérkezettegy olyan közbenső állomásra, ahonnét a végsőgyőzelmet lényegesen könnyebb lesz kivívni. Ésvalóban, igazán rövid idő alatt elértem néhánybámulatra méltó dolgot, ami megerősített abban,hogy a sors kiválasztottja vagyok. Mit kellettharcolnom, birkóznom még 1919-ben, 1920-ban, hogyostromolt minden oldalról a sajtó, hogy fröcsögtekrám a polgári pártok, hogy próbáltam leráznimagamról a zsidó hazugságszövevény ragadós szálait,

hogy azután még erősebben érezzem, mennyirekörülfont mirigyei undorító, ragadós váladékával ez aféreg, miközben az ellenség százszoros, ezerszerestúlerőben permetezte újabb és újabb, egyre vadabbmérgét – és most, az új időkben csupán néhány napbatelt, míg megleltem utamat a rádióhoz, akarommondani: a televízióhoz, amit ráadásul a politikaiellenfél teljes mértékben elhanyagolt. Túl szép voltahhoz, hogy igaz legyen, pedig úgy tűnt, igaz: azellenség az elmúlt hatvan évben semmit nem tanultabból, hogyan kell kommunikálni a lakossággal.

Micsoda filmek forgatására adtam volnamegbízásokat a helyükben! Románcokra távoliországokban, az Újult Erő Népprogram hajóinakfedélzetén, a déltengeri vizeken, vagy fönt északon,Norvégia hatalmas fjordjainál, fiatal Wehrmacht-katonákról szóló történetekre, akik bátran, elsőkénthódítják meg a legveszélyesebb sziklákat, hogy azegyik sziklafal lábánál nagy szerelmük karjai közthaljanak meg; később a szerelmük, aki, mondjuk, aNémet Lányszövetség egyik csoportfőnöke, mély

gyászától megrendülten, de egyúttal megerősödöttlélekkel, életét a nemzetiszocialista nőpolitikánakszenteli. Méhében halott kedvese magzatát hordozza, aházasságon kívüli gyerek így még tolerálható is lenne,mert ahol megszólal a tiszta vér szava, ott még egyHimmlernek is kuss. Mindenesetre a nő sosem feledikedvese utolsó szavát, miközben leereszkedik avölgybe az alkonyatban, és a tehenek lenyűgözvebámulnak utána; az ég kékjén pedig megjelenik egyhatalmas horogkeresztes zászló. Olyan filmeketlehetne csinálni, hogy esküszöm, a bemutatómásnapján elfogyna a tagfelvételi adatlap anőszövetségi irodákban.

Heddának kéne elnevezni.Egyszóval ez a médium politikai szempontból

kihasználatlan terep. Ha az ember belekukkantott atelevíziókészülékbe, megállapíthatta, hogy ez akormány semmi mást nem adott a népének, csak egy„harc-négy” fedőnevű szociális intézkedést, amit senkinem szenvedhet. Ezt a „harc-négyet” mindig rémesensértett hangon mondták ki, és csak remélhettem, hogy

ezek az emberek a savanyú ábrázatukkal atársadalomnak csupán jelentéktelen hányadát teszik ki;bármennyire gazdag ugyanis a fantáziám, az ilyensavanyújóskák százezres tömegeivel egyszerűenképtelen voltam elképzelni egy zászlófelvonást anürnbergi Zeppelin téren.

A Bellini őnagyságával folytatott tárgyalásaimat issikerként könyvelhettem el. Eleve nem hagytamkétséget afelől, hogy a pénz mellett pártapparátusra éspártirodára is szükségem van. Bellini őnagyságaelőször kissé meglepettnek látszott, de aztán azonnalfeltétlen támogatásáról biztosított, és rendelkezésemrebocsátott egy irodát meg egy titkárnőt. Jelentősösszeget kaptam ruházatra és propagandakörutakra,valamint segédanyagokra, amelyekre feltétlenülszükségem volt, hogy tudásomat bővítsem; és mégnéhány csekélységre. Pénzügyi lehetőségeknek tehátnem voltam híján, de a pártvezetői funkcióval együttjáró reprezentáció szükségességéről nem tudtammeggyőzni. Így például több öltönyt, „történetihűséggel” tervezett és megvarrt ruhát ígért egy

exkluzív szabónál, valamint megígérte azt a bizonyosimádott kalapot is, amelyet oly szívesen hordtam azObersalzbergen és a hegyekben. Azonban a nyitottMercedes kocsit és a sofőrt nyíltan megtagadta tőlemazzal az indoklással, hogy komolytalannak hatna.Engedtem neki, de csak a látszat kedvéért – hiszen márígy is lényegesen többet elértem, mint amit remélnimertem volna. Innen visszatekintve ez volt újpályafutásom legveszélyesebb momentuma, más ahelyemben talán hátra is dőlt volna a karosszékben,ami biztos bukáshoz vezetett volna minden vonalon.Csak én voltam az, talán érett koromnak isköszönhetően, aki folyamatosan, kíméletlenül, hidegenelemezni tudtam a dolgok alakulását.

Hogy csak egy példát mondjak: híveim száma sohanem volt ilyen csekély. Igaz, korai éveimben ismaroknyi szimpatizánsra voltam utalva, jólemlékszem, hogy 1919-ben, amikor először látogattamel az akkori Német Munkáspártba, körülbelül hetenvártak rám. Ma azonban egyes-egyedül voltam, talánBellini őnagyságára számíthattam bizonyos korlátok

között, meg az újságosra, bár kétséges volt, vajon őkketten érettek-e egy párttagsági könyvre, nembeszélve a tagsági díj fizetéséről vagy arról, hogy ha aszékház védelméről volna szó, hajlandók lennének-eszéklábat ragadni. Főleg az újságos volt gyanús:alapjában véve liberális, mi több, balos beállítottságúfickónak tűnt; igaz, hogy keblében igaz német szívdobogott. Egy szó, mint száz: továbbra isvaskövetkezetességgel tartottam magam a szigorúnapirendhez. Délelőtt tizenegy tájban keltem, egy-kétdarab cukrászsüteményt küldettem szobámba ahotelszemélyzettel, és fáradhatatlanul, késő éjszakábanyúlón dolgoztam.

Pontosabban szólva, csak szerettem volnatizenegykor kelni. Ugyanis az első hajnalon, úgykilenc tájban megcsörrent a telefon, és valamikimondhatatlan szláv nevű hölgy jelentkezett. Jodlbiztosan nem kapcsolta volna, de hát azóta Jodl isnyilvánvalóan a német történelem részévé vált.Álomittasan tapogattam a telefonkagyló után.

– Hrmf?

– Jó napot, itt Krwtsczyk – ujjongott bele a telefonbaegy kíméletlenül derűs hang. – A Flashlighttól!

Ez irritál engem a legjobban a korán kelőemberekben: ez a förtelmes jókedv, mintha mégreggeli előtt lerohanták volna Franciaországot. Holotttöbbségük semmiféle tett végrehajtására nem képes,leszámítva ezt a visszataszító korán kelést. Berlinbenráadásul úton-útfélen olyan emberekbe botlottam, akiknem is titkolták: azért kelnek föl kakasszóra, hogydélután annál korábban távozhassanak az irodából.Ezeknek a háromszornyolc-idiótáknak már több ízbenjavasoltam, hogy kezdjék este tízkor a munkát, akkorreggel hatkor letehetik a lantot, és ha ügyesek,fölkelésre haza is érnek. Akadt köztük, aki mégkomolyan is vette a javaslatot. Én a magam részérőlazt a nézetet osztom, hogy a pékeken kívül senkineksemmi oka a korán kelésre.

Ja, és a Gestapón kívül, természetesen, ez magátólértetődik. Hogy eltakarítsák a bolsevista csőcseléket.Ha bolsevista pékekről van szó, akkor még korábbankell felkelni, és így tovább.

– Mit kíván? – kérdeztem.– A munkaügytől vagyok – örvendezett a hang. –

Éppen most csinálom a papírokat, és lenne néhánykérdésem. Nem tudom, hogy most így telefonon…?Vagy bejönne esetleg?

– Miféle kérdések?– Hát ilyen általánosak. Egészségpénztári tagság,

bankszámla, ilyenek. Vagy, mondjuk, kezdve azon,hogy milyen névre állítsam ki a papírokat.

– Milyen névre?– Hát, merthogy szóval asse tudom, hogy hívják

magát.– Hitler – sóhajtottam. – Adolf Hitler.– Jaja – nevetett azzal a hátborzongató reggeli jó

kedélyével –, nem, úgy értem, mi az igazi neve.– Hitler! Adolf! – szóltam, kissé már türelmetlenül.Rövid csend a vonal túlsó végén.– Tényleg?– Természetesen!– Ja, jó, hát akkor… Akkor ez egy véletlen…– Miféle véletlen?

– Hát hogy pont így hívják…– Donnerwetter, hiszen magának is van neve! És én

se ülök itt tágra nyílt szemmel, és nem mondom: Óóó,micsoda véletlen!

– Ez igaz – hagyta helyben a hang –, de maga úgy isnéz ki. Szóval úgy, ahogy hívják.

– Na és? Maga talán másképpen néz ki, mint ahogyhívják?

– Nem, de…– Hát akkor! Állítsa elő végre azokat a papírokat, az

isten áldja meg! – Azzal lecsaptam a kagylót.Hét perc múlva újra csöngött.– Mi van már megint?– Én vagyok az… – és elismételte azt a keleti nevet,

amely úgy hangzott, mintha az ember összegyűrneegy Wehrmacht-jelentést. – Én… szóval attól tartok, ezígy nem megy…

– Mi nem megy így?– Nézze, nem akarom megbántani, de… Ezt így

biztosan nem fogják átengedni a jogi osztályon,mégsem írhatom azt, hogy… Szóval ha meglátják a

szerződésen, hogy „Adolf Hitler”…– Miért, mi mást írna rá?– Ne haragudjon, hogy még egyszer megkérdezem,

de tényleg így hívják?– Nem – szóltam elkínzott hangon –, természetesen

nem így hívnak. Az igazi nevem Schmul Rosenzweig.– Tudtam én – hallhatóan megkönnyebbült a

szerencsétlen. – Hogy írják azt, hogy Schmul? Vanbenne néma há?

– Tréfa volt! – kiabáltam.– Ja, értem. Ajjaj. Kár.Hallottam, ahogy ceruzával többször is áthúz

valamit. Azután újra megszólalt.– Attól tartok, az lenne a legjobb, ha esetleg benézne

hozzánk. Úgyis szükségem volna valamiigazolványfélére. Meg a bankszámlája számára.

– Forduljon Bormannhoz – feleltem kurtán, ésletettem a telefont. Leültem. Ez tényleg bosszantó. Ésmegnehezíti az életet. Sajnálkozással, mi több,melankóliával teli gondolataim a hűséges Bormannfelé kalandoztak. Bormann felé, aki rendszeresen

megrendelte számomra az esti filmet, hogy egyfárasztó háborús nap végén kissé kikapcsolódhassak.Bormann felé, aki olyan simán rendezte azobersalzbergi lakosokkal a dolgokat. Bormann felé, akia maga gyakorlatias módján még a könyveimeladásából származó bevételekről is gondoskodott.Bormann, a hűségesek között is a leghűségesebb. Nálasok minden, bizony, a lehető legtöbb minden a lehetőlegjobb kezekben volt. Bizonyos lehettem benne, hogyBormann még egy ilyen szerződésügyet is simánelrendezett volna. „Utolsó figyelmeztetés, FrauPapírzizegés. Vagy most azonnal, önként előkészíti aszerződéshez szükséges anyagot, vagy Dachaubantalálja magát, az egész családjával együtt. És ugyetudja, hányan jönnek onnan vissza.” Na, ezt mindig isalábecsülték benne, ezt az empátiát, meg ahogy azemberekkel tudott bánni. Pikk-pakk lakást szerzett,kifogástalan személyi iratokat, bankszámlát, mindent.Alaposabban belegondolva, feltehetően gondoskodottvolna róla, hogy soha többé ne nyaggasson senki effélecsip-csup bürokratikus kérdésekkel. De most nélküle

kellett elboldogulnom. És az is tény volt, hogy azügyemet valamiképpen tető alá kell hozni. Hogyharminc év múlva hogyan fogom kezelni, nem tudom.Mindenesetre tudtam: akár tetszik, akár nem, a jelenszokásait kell követnem. Gondolkodóba estem.

Nyilván be kell jelentkeznem a lakónyilvántartóhivatalnál. Csakhogy sem lakóhellyel nemrendelkeztem, sem származásomat nem tudtamigazolni. Egzisztenciám lényegében egy hotelszobánnyugodott, meg a produkciós cég respektusán, depapíron semmit nem állt módomban felmutatni.Öklömet ráztam tehetetlen dühömben. A papír, ez azátkozott pók, amely behálóz, hogy moccanni semtudok, ez a német polgári hivatalnoklélek a maga szűklátókörű szabályaival ismét azzal fenyegetett, hogykeresztülhúzza a számításaimat. Helyzetemetkilátástalannak láttam, miközben ismét felberregett atelefon – és beláttam: csakis az egykori frontkatonavasakarata, lélekjelenléte és dönteni tudása az, amieredményre vezet. Fölvettem a telefont, nyilvánvalóanazzal a céllal, hogy megoldást találjak, csak még azt

nem tudtam, hogyan.– Megint Krwtsczyk, a Flashlighttól.Hirtelen minden olyan egyszerű lett.– Tudja mit? – szakítottam félbe. – Kapcsolja

Sensenbrinket!

X.

Széles körben elterjedt téveszme, hogy avezéregyéniségnek mindent tudnia kell. Nem kellmindent tudnia. Még csak nem is kell a nagyjáttudnia, sőt odáig mennék, hogy egyáltalán semmitnem kell feltétlenül tudnia. Lehet akár alegtudatlanabb a tudatlanok között. Vagy vak és süket,például az ellenség tragikus bombatámadása után.Falábú. Vagy annyira csonkabonka, hogy azászlófelvonáskor még a német üdvözlést sem tudjafogadni; vagy csak egy keserű könnycseppet tudelmorzsolni világtalan szeme sarkában, ha fölcsendül anémetek dala. Még tovább megyek: egyvezéregyéniségnek emlékezetre sincs szüksége. Lehetakár komplett amnéziája. Mert a vezér különös

képessége nem a száraz tények felhalmozása – különösképessége a gyors döntés és a felelősség vállalása adöntésért. Hajlamosak ezt lebecsülni az emberek, elég,ha csak arra a tréfás mondásra gondolunk, amitpéldának okáért költözéskor szívesen mondogatnak:hogy ő lenne az, aki nem a dobozok terhét cipeli,hanem a felelősségét. Csakhogy az ideális állam vezéregondoskodik róla, hogy minden ember a maga helyénhasson és alkosson. Bormann nem voltvezéregyéniség. Ő a gondolkodás és az emlékezésművészetében alkotott tökélyt. Mindent tudott. A hátamögött néhányan „a Führer iratszekrényeként”emlegették, s ha ezt meghallottam, rendremeghatódtam, mert nem is kívánhattam volna jobbmegerősítést. Mindenesetre sokkal nagyobb bóknakéreztem, mint amit Göringre mondtak („a Führerrögzített ballonja”).

Végső soron a hasznos és az értelmetlen közöttikülönbségtétel képessége segített hozzá, hogyBormann hiányán felülkerekedve felismerjem az újlehetőségeket, amelyeket a produkciós cég tartogatott

nekem. Értelmetlen lett volna, ha magam próbálommegoldani a bejelentőhivatali problémát, delegáltamhát személyazonosságom tisztázatlan ügyét valakihez,aki feltételezhetően nagyobb jártassággal bírt a helyihatóságokkal való kapcsolattartásban, nevezetesenSensenbrinkhez, aki azonnal így reagált:

– Ez csak természetes, mi vállaljuk maga helyett.Maga csak törődjön a programjával, minden mástelintézünk. Mire volna szüksége?

– Ezt kérdezze attól a Frau Kricsvikszizétől.Felteszem, egy igazolványra. És nem csak arra.

– Miért, nincs? Se útlevél, se személyi? Hát az meghogy lehet?

– Soha nem volt rá szükségem.– Soha nem járt külföldön?– Dehogynem. Lengyelországban, Franciaországban,

Magyarországon…– Na jó, de ez mind EU-n belül…– …és a Szovjetunióban.– Útlevél nélkül?Elgondolkodtam.

– Nem emlékszem, hogy bárki kérte volna – feleltemaz igazságnak megfelelően.

– Érdekes. Na de Amerika! Ötvenhat éves… Még sohanem járt Amerikában?

– Szándékomban állt, kérem – feleltem kissé sértetthangon –, de aztán sajnos komoly akadályok merültekföl.

– Na jó, csak a papírjaira volna szükségünk, valakimajd biztos elintézi a hivataloknál meg a biztosítónál,amit kell.

– Éppen ez a probléma. Nincsenek papírjaim.– Semmiféle papírjai? Abszolút semmi?

A barátnőjénél se? Otthon?– Utolsó otthonom – feleltem borúsan – a lángok

martaléka lett.– Értsem úgy, hogy… ööö… Ez most komoly?– Látta, hogy nézett ki a Birodalmi Kancellária?Sensenbrink nevetett.– Annyira?– Nem tudom, mi nevetnivaló van ezen – mondtam.

– Rettenetes volt.

– Hát szépen vagyunk – összegezte Sensenbrink. –Nem értek hozzá, de valamiféle papírokra biztosanszükség lesz. Hol volt utoljára bejelentve? Vagybiztosítva?

– Mindig is volt bennem bizonyos ellenszenv abürokráciával szemben – mondtam –, szívesebbenalkottam magam a törvényeket.

– Uhh – nyögött Sensenbrink. – Hát ilyet én mégéletemben nem láttam. Na jó, majd meglátjuk, mirejutunk. Mindenesetre, amire mindenképpenszükségünk lesz, az igazi neve.

– Hitler – feleltem. – Adolf.– Ide hallgasson, én igazán megértem magát. Atze

Schröder ugyanezt csinálja, hogy nyugta legyen, halejön a színpadról, ráadásul maga még kényesebbhelyzetben van a téma miatt, úgyhogy igazán érthető,ha egy művész ilyenkor óvatos… De vajon hogyviszonyulnak majd magához a hivatalok?

– A részletek nem érdekelnek…– Azt elhiszem – nevetett Sensenbrink kissé

ingerülten. – A valódi művész már csak ilyen. De azért

kicsit megkönnyíthetné a dolgunkat. Nézze,adóügyileg nem probléma. Az adóhatóság az egyetlen,akiknek tökmindegy, megadóztatnak ők bárkit, tőlüklehet akár körözött bűnöző is, készpénzt is elfogadnak.Ami a pénzforgalmat illeti, mi szívesen intézzük magahelyett, ha így magának rendben van, a banknak selesz annyira fontos. De hogy a lakcímnyilvántartásnálmeg az egészségpénztárnál hogyan lesz, hát ténylegnem tudom, mire jutunk.

Éreztem, hogy emberemnek morális támogatásravan szüksége. A csapatot soha nem szabad lehetetlenfeladat elé állítani. Végső soron nem mindennaptörténik meg, hogy a régen halottnak hitt birodalmikancellár egyszer csak fölbukkan a láthatáron.

– Bizony, nem könnyű magának – mondtammegértően.

– Micsoda?– Nos, nyilván nem túl gyakran akad dolga olyan

kaliberű emberrel, mint én vagyok.Sensenbrink egykedvűen heherészett.– Naná. Végső soron ez a munkám.

Higgadtsága olyannyira meglepett, hogy rá kellettkérdeznem.

– Van még más is rajtam kívül…?– Mit nem kérdez, nyilván maga tudja a legjobban,

hányan tolongnak a szakmájában – felelte Sensenbrink.– És maga mindenkit bevisz a produkcióba?– Szépen néznénk ki! Nem, csak azzal kötünk

szerződést, akiben hiszünk.– Nagyon jó – mondtam bátorítólag –, ehhez a

harchoz már-már fanatikus hit kell. Ezek szerintmegvan maguknak Antonescu is? Vagy a Duce?

– Kicsoda?– Tudja, Mussolini.– Nem! – válaszolta Sensenbrink olyan határozottan,

hogy szinte látni véltem a telefonkagylón is, ahogy afejét rázza. – Mit kezdjünk egy Antoninivel? A kutya seismeri.

– És Churchill? Eisenhower? Chamberlain?– Á, már értem, hová akar kilyukadni! – kiáltott

Sensenbrink. – Mi lenne abban a vicc? Teljeseneladhatatlan, nem, nem, maga tökéletesen

megcsinálja, lefedi ezt a dolgot. Maradunk ennél azegy figuránál, maradunk Hitlernél.

– Nagyon jó – dicsértem meg, de rögtön folytattamis a kérdezősködést. – És mi van, ha holnap betoppanSztálin?

– Felejtse el Sztálint – szólt Sensenbrink, és ez úgyhangzott, akár egy hűségeskü. – Nem a HistoryChannel vagyunk.

Ezt akartam hallani! Ilyen Sensenbrinkek kellenek!Akikben a Führer fel tudja ébreszteni a fanatizmust.Ezen a ponton nem győzöm eléggé hangsúlyozni,mennyire fontos a fanatikus akarat.

Éppen a legutóbbi világháború nem éppenproblémátlan története bizonyította ezt alegékesebben. Akadhatnak néhányan, akik erre aztmondják: Ugyan miért éppen a fanatikus akaratonmúlt, hogy az első után a második világháború iskedvezőtlen véget ért? Nem volt-e egyéb oka is,például, hogy nem volt elegendő utánpótlásemberanyagból? Ez természetesen elképzelhető, sőtkönnyen lehet, hogy helyes meglátás, ugyanakkor

azonban egy régi német betegségnek is a tünete,nevezetesen, hogy a hibát folyton a kicsinyesrészletekben keressük, és egyszerűen nem veszünktudomást a nagy és világos összefüggésekről.

Magától értetődik, hogy nem elhanyagolható acsapatok bizonyos létszámbeli hátránya az utolsóvilágháborúban. Mindazonáltal ez a hátránysemmiképp nem nevezhető döntő jelentőségűnek, éppellenkezőleg, a német nép képes lett volnamegbirkózni az ellenségnek ennél sokkal nagyobbarányú fölényével is. A negyvenes évek elején többszöris sajnálkoztam, mi több, kissé szégyenkeztem amiatt,hogy nincs még nagyobb túlsúly az ellenség oldalán.Gondoljunk csak Nagy Frigyesre, ő mekkorahátrányban volt! Minden porosz gránátosra jutotttizenkét ellenség! Oroszországban pedig jó, ha három-négy jutott egy emberre.

Az is igaz, hogy Sztálingrádnál a Wehrmachtbecsületére vált az arány. A szövetséges csapatoknormandiai partraszállásakor az ellenség mintegy2600 bombázóval és 650 vadászgéppel jelent meg,

ezzel szemben a Luftwaffe – ha jól számolom – kétvadászgépet tudott felmutatni, ilyen arányok mellettmindenképpen dicsőségünkre váltak az erőviszonyok.És a helyzet mégsem volt kilátástalan! Teljesszívemből tudom helyeselni dr. Goebbels birodalmiminiszter szavait, aki azt követelte a német néptől,hogy a ledolgozhatatlan hátrányt másképpenellensúlyozza, akár jobb fegyverekkel, akár okosabbtábornokokkal, vagy éppen, mint ebben az esetben, amorál felsőbbrendűségének előnyével. Az egyszerűvadászpilóta számára természetesen nehéznek tűnikígy első hallásra, hogyan szedjen le egyetlen lövésselhárom bombát, de a morál felsőbbrendűségével éshajlíthatatlanul fanatikus lélekkel semmi semlehetetlen!

Ez ma ugyanúgy érvényes, mint annak idején.Ezekben a napokban olyan példába botlottam, amit énmagam sem tartottam volna lehetségesnek. Átlagosférfiról van szó, feltételezem, hogy a szállodaalkalmazottja, akit többször is megfigyeltem egy új,érdekes tevékenység közben. Habár nem biztos, hogy

annyira új a tevékenység, csak én másképpenemlékszem rá: seprűvel, illetve gereblyével végezték.Ez a férfi viszont egy tökéletesen újszerű, hordozhatólombfúvó berendezéssel fölszerelve járt-kelt a szállodaparkolójában. Lenyűgöző berendezés volt, hatalmaserővel tudott fújni, valószínűleg azért van rá szükség,mert az evolúció legutóbbi hatvan éve során alombnak egy különösen ellenálló fajtája fejlődött ki.

Ezen a példán egyébként kiválóan követhető, hogy afajok harca korántsem ért véget, sőt újult erővel vesziigénybe a természetet, és ezt még a jelenkor polgári-liberális sajtója sem tagadja. Úton-útfélen olvasni lehetaz amerikai fekete mókusokról, amelyek kiszorítjákéletterükből az itteni, a németek szívének oly kedvesvilágosbarna mókusokat; vagy az afrikaihangyatörzsekről, amelyek Spanyolországon keresztülvándorolnak be; vagy az indogermán nebáncsvirágról,amely hallatlanul elterjedt német földön. Ez utóbbifejlemény természetesen a követendő példák sorábatartozik, az árja növények magától értetődően teljesjoggal tartanak igényt a nekik járó élettérre. Az új,

ellenálló lombfajtával ugyan még nem szembesültem,a szálloda parkolójában lehullott avar teljesennormálisnak tűnt, de az is nyilvánvaló, hogy afúvógépet ugyanolyan hatékonyan lehet alkalmazni ahagyományos lombbal szemben is. Egy Királytigrisselnemcsak a T-34-est lehet legyőzni, igény eseténugyanolyan hatékonyan bevethető az elavult BT-7-esekellen is.

Amikor először megláttam a férfit, éppen rendkívülingerült voltam. Korán reggel, úgy kilenc körülébredhettem, mégpedig pokoli lármára, mintha egysztálinorgonát telepítettek volna a párnám mellé.Dühöngve fölkeltem, az ablakhoz siettem, kinéztem, ésmegpillantottam a férfit, aki egy fúvóberendezésselügyködött. Erre még dühösebb lettem, ugyanis a fáklombkoronái elárulták, hogy szeles nap van.Mindenesetre egyértelműen kiderült, hogy egy ilyennapon teljesen értelmetlen a lehullott lombot egyikhelyről a másikra fúvatni. Először arra gondoltam,hogy kirohanok, hangot adok megdöbbenésemnek, ésfelelősségre vonom a férfit. De aztán jobb belátásra

tértem. Nem volt ugyanis igazam.A férfi parancsot kapott. A parancs így hangzott:

lombot fúvatni. És ő teljesítette a parancsot. Olyanfanatikus hűséggel, amilyenről Zeitzler még csak nemis álmodott. Egy ember teljesít egy parancsot –ennyire egyszerű. És panaszkodik közben? Siránkozik,hogy széllel szemben értelmetlen? Nem. Derekasan,sztoikusan teljesíti kötelességét. Akár az SSleghűségesebb emberei. Az SS-ben ezrek teljesítettékfeladatukat, nem gondolva azzal, mekkora terheket róez rájuk, pedig nyavalyoghattak volna: „Mit kezdjünkezzel a sok zsidóval? Ennek így semmi értelme,gyorsabb ütemben szállítják őket, mint ahogyan eltudjuk őket gázosítani!”

Annyira magával ragadó volt a férfi viselkedése,hogy sebesen felöltöztem, kimentem, odaléptemhozzá, vállára tettem a kezem, és így szóltam:

– Jóember, hadd köszönjem ezt meg magának. Azilyen emberek kedvéért folytatom a harcomat. Merttudom: ebből a lombfúvóból, az országban működőezer és ezer lombfúvóból a nemzetiszocializmus izzó

lehelete árad!Pontosan ez az a fanatikus akarat, amelyre szüksége

van az országnak, és amelyet reményeim szerintsikerült fölébresztenem Sensenbrinkben is.

XI.

Másnap reggel, amikor beléptem a rendelkezésemrebocsátott irodába, megint csak azzal szembesültem,milyen hosszú út áll még előttem. Talán ötször hétméteres volt a helyiség, a belmagasság két méterötven. Fájó szívvel gondoltam a BirodalmiKancelláriára. Ott akkora helyiségek voltak, hogy havalaki belépett, azonnal törpének érezte magát,megborzongott a hatalom és a magaskultúra erejétől.Nem a pompától, ezt hangsúlyozom, a hivalkodópompa soha nem volt a kenyerem. De akárkitfogadtam a Birodalmi Kancellárián, mindig azonnalészrevettem, hogy az illető fizikailag is érzi a NémetBirodalom felsőbbrendűségét. Ezt Speer igazánremekül megoldotta: azok a csillárok például a nagy

fogadóteremben szerintem egyenként nyomtak vagyegy tonnát, ha valamelyik leesik, az alatta álló péppékenődik szét, véres darált hús csontszilánkokkal ésnémi hajjal körítve, szinte én magam is féltem, amikoralattuk álltam. Amit természetesen nem mutattam ki,úgy mentem el a csillárok alatt, mintha nem volna ottsemmi, ez is megszokás dolga.

De egy kancelláriának ilyennek is kell lennie!Micsoda dolog, odarakni egy embermilliókat,

milliárdokat igazgató Birodalmi Kancelláriát, aztán,ha valaki belép, arra gondol: „Hm, nagyobbnakképzeltem.” Továbbmegyek, egyáltalán el se juthatodáig, hogy bármire gondoljon, fizikailag kell éreznie,hogy ő – semmi, a német nép – minden! Uralkodó nép!Olyan kisugárzása kell hogy legyen, mint egypápának, persze egy olyan pápának, aki alegbátortalanabb ellenkezésre is tűzzel-vassal válaszol,akár az Atyaisten maga. Úgy kell kinyílniuk azoknak agigantikus szárnyas ajtóknak, hogy amikor kiléprajtuk a Német Birodalom Führere, a külföldivendégek úgy érezzék magukat, mint Odüsszeusz

Polüphémosz előtt – csakhogy ennek aPolüphémosznak megvan ám mindkét szeme! Enneknem lehet túljárni az eszén!

És van neki ajtaja, nem holmi sziklatömböketgörget.

És azok a mozgólépcsők! Mint a kölni Kaufhofban.Mindjárt az árjásítás után elmentem megnézni, és megkellett állapítanom, hogy ez a Tietz tud valamit.Áruházat berendezni, na, azt tudnak a zsidók. Demindjárt tetten is érhető a különbség: amott avásárlónak azt kell hinnie, hogy ő a király, ám ha eljöna Birodalmi Kancelláriára, meg kell hajolnia valaminagyszabásúbb ügy előtt, legalábbis lélekben. Sohanem pártoltam, hogy a látogatók térden csúszkáljanaka padlón.

Az iroda padlóját sötétszürke textil borította. Nemszőnyeg, hanem afféle textilborítás, összefilcesedett,kopott anyag, a legutolsó német katona téli zubbonyátse engedtem volna megvarrni belőle. Sokat láttamebből a fajtából, nyilván elterjedt, ebből tehát nemkellett arra következtetnem, hogy személyem ellen

szól. Az új, ínséges idők terméke; a jövőben, és erreesküt tettem magamban, más padlója lesz a németmunkásnak, a német családnak.

És más falai is lesznek.Mert ezek a falak papírvékonyak voltak, valószínűleg

szintén a nyersanyaghiány miatt. Az íróasztalomláthatóan másodkézből került a helyiségbe, ráadásul aszűkös irodán két íróasztal is osztozott, a másikatnyilván a szolgálatomra rendelt titkárnőnek szánták.Mélyet sóhajtottam, és kinéztem az ablakon. Egyparkolóra nyílt, a parkoló egyik sarkában többféleszínű szemétgyűjtő tartály. Ennek okát már tudtam: azúj időkben gondosan széjjelválogatták a hulladékot,nyilván szintén a nyersanyaghiány miatt. Nem isóhajtottam belegondolni, vajon melyik színű tartálytartalmából készítették a padlóborítást. Azutánhangtalanul nevetni kezdtem a sors keserű iróniáján.Ha a német nép a megfelelő pillanatban kicsit jobbanmegerőlteti magát, ma a Kelet minden nyersanyaga amiénk lenne, és az efféle gyűjtögetésre nem is lenneszükség. Mindenféle szemetet beledobálhatnánk egy

vagy két tartályba. Értetlenül ráztam a fejem.Az udvaron patkányok bóklásztak, csak akkor tűntek

el, ha megjelentek a dohányosok. Dohányosok,patkányok, dohányosok, és így tovább a végtelenségig.Az ablakból visszafordulva újra végignéztem szerényvagy inkább szegényes íróasztalomon, és mögötte azigénytelenül lefestett, többé-kevésbé fehér falon.Akaszthatok erre bármit, legyen az bronz birodalmisas, akkor sem lesz jobb. Sőt örülhetek, ha nem dől le afal a súlyától. Egykor négyszáz négyzetméteresirodám volt; most a Nagynémet Birodalom Führereegy cipősdobozban székel. Mi lesz így a világgal?

És a titkárnőmmel?Órámra néztem. Röviddel múlt fél egy.Kinyitottam az ajtót, kinéztem. Senkit nem láttam,

csak egy középkorú, kosztümös hölgyet. Amikormeglátott, elnevette magát.

– Á, maga az! Már próbál? Nagyon kíváncsiakvagyunk ám!

– Hol a titkárnőm?!A hölgy megállt, hogy elgondolkodjék. Azután így

szólt:– Az a diákmunkás kislány, ugye? Mert ő csak

délután jön. Kettő körül.– Na szép – hökkentem meg. – És mit csinálok

addig?– Nem tudom – felelte a hölgy, és nevetve továbbin-

dult. – Mit szólna egy villámháborúhoz?– Ezt megjegyzem magamnak! – szóltam jeges

hangon.– Tényleg? – A hölgy megállt, még egyszer

megfordult. – Hát ez szuper. Örülök, ha tudjahasználni a programjához. Tudja, mi itt mindannyianegy hajóban evezünk!

Visszamentem az irodába, magamra zártam az ajtót.Az íróasztalon egy írógép állt, de festékhenger nélkül,ráadásul tévedésből odatettek mellé egytelevíziókészüléket. Elhatároztam, hogy folytatom atelevíziós önképzést, de sehol nem találtam akapcsolódobozt. Nem örültem. Haragosan nyúltam atelefonért – azután visszaejtettem a kagylót. Hiszen aztsem tudtam, kit kapcsoljon a központ. Ebben a

környezetben az egész technikai infrastruktúrávalsemmire sem mentem. Felsóhajtottam, és egyszívdobbanás erejéig szorongva el is bátortalanodtam.De egy pillanattal sem tovább! Keményen éshatározottan legyűrtem a gyengeség támadását. Egypolitikus a legjobbat hozza ki az adottságokból. Illetve,mint jelen esetben is, a szükséges adottságokhiányából. Például ha az irodában nem tudok mitcsinálni, ki is mehetek, hogy közvetlen közelrőltanulmányozzam az új német népet.

Kiléptem a bejárati ajtó elé és körülnéztem. Szembenzsebkendőnyi park, lombhullató fái és cserjéi már azősz színeiben pompáztak. Balra és jobbra további házaksora. Tekintetem egy őrült asszonyra tévedt, aki a kisparkban pórázon vezetett egy kutyát, és azonügyködött, hogy fölszedegesse, amit a kutyaelpottyantott. Átfutott az agyamon, vajon sterilizálták-e már, de arra jutottam, nyilván nem gyakori eset, ígyhát nem szenteltem neki több figyelmet, hanemtalálomra elindultam balra.

A falon cigarettaautomata. Nyilván azok a

dohányosok használták, akik a patkányokkal osztoztaka parkolón. Számos járókelővel találkoztam.Egyenruhám láthatóan nem zavart senkit,valószínűleg azért, mert errefelé nem szokatlan azilyesmi. Két férfi jött szembe, akiknek ruházatanémileg emlékeztetett a Wehrmacht-uniformisra,valamint egy ápolónő és két orvos. A jelmezeseknek eza népes társasága éppen jól jött nekem. A rám irányulófigyelmet már régen nem tartom sokra: annak idején,amikor szabadultam, rajongóim valósággal zaklattak.A szó szoros értelmében kisebb-nagyobb manőverekrevolt szükségem, hogy kijátsszam őket, és némi pihenőtiktassak be két lesipuskás fotográfus támadása közé.Itt, ebben a sajátos környezetben, bizonyos értelembenönmagam lehettem, és mégis inkognitóban voltam,ami ideális állapot a népesség tanulmányozásaszempontjából. Mert sok ember nem viselkediktermészetesen a Führer jelenlétében. Ilyenkor mindigazt mondom nekik: „Ugyan már, ne zavartassákmagukat!”, de persze éppen a kisemberek azok, akiknem hallgatnak rám. A müncheni időszakban,

emlékszem, a kisemberek tömegei úgy csüngtekrajtam, mint az őrültek. Ez most nem jött volna jól. Azigazi, hamisítatlan németet akartam látni. A berlinispeciest.

Néhány perccel később egy építési területhez értem.Sisakos férfiak lófráltak rajta. A látvány lényegébennem különbözött attól, amit magam is testközelbőlismerhettem koldusszegény bécsi éveimből, amikorépítkezésekhez szegődtem el, hogy biztosítsamnyomorúságos napi megélhetésemet. Kíváncsianpillantottam be a kerítésen, azt remélve, hogyláthatom, hogyan nőnek ki a földből a házak – de úgytűnt, ezen a területen nem ment végbe technikaiforradalom. A legfölső emeleten egy építésvezetőéppen összeszidott egy fiatalembert. Ránézésreegyetemista lehetett, aki szabadidejében dolgozik;például leendő mérnök, reményteljes fiatalember,amilyen én is voltam egykoron. Ő is kénytelen voltalkalmazkodni a munkások nyers modorához. Azépítkezés könyörtelen világa tehát ma is ugyanolyan,mint hajdan volt. Hiába, hogy a fiatalember járatos a

nyelvtudományban vagy a természettudományban: itt,a cement és az acél birodalmában ez mit semszámított. Másfelől, ha így van, az azt is jelenti, hogymég mindig létezik az egyszerű, brutális tömeg, csakfel kell ébresztenem. És ránézésre a vér minősége ishasznál-ható volt.

Továbbsétáltam, és figyeltem a szembejövők arcát.Mindent egybevetve túl sok minden nem változott.A kormányzásom alatt hozott rendelkezésekkifizetődőnek bizonyultak, még akkor is, ha akésőbbiekben nem tartották be őket. Keverékeket aliglehetett találni. Viszonylag erős keleti beütés voltérzékelhető, illetve gyakran fedeztem föl szlávelemeket az arcvonásokban, de hát Berlinben ezmindig is így volt. Ami viszont újdonságként hatott,az a számottevő mennyiségű török-arab elem azutcaképben. Fejkendős asszonyok, öreg törökökzakóban és micisapkában. A teljes vérkeveredés a jelekszerint tehát nem következett be. A törökök úgynéztek ki, mint a törökök, az árja vér nem javított agénállományukon, pedig a törököknek bizonyosan

érdekük is fűződött hozzá. Változatlanulmegmagyarázhatatlan volt számomra, mit keres ennyitörök az utcán. Ráadásul délidőben. Importáltkiszolgáló személyzet? Nem valószínű. Semmi sietségnem volt érzékelhető a mozgásukban. Inkább egybizonyos kedélyes kényelmességet észleltem abban,ahogy gyalogosan közlekedtek.

Csengőhang riasztott fel gondolataimból. Hangja azóra vagy a tanítás végét jelző iskolai csengőéreemlékeztetett. Fölnéztem, és nem messze tőlemvalóban iskolaépületet pillantottam meg.Meggyorsítottam a lépteimet. Leültem egy üres padra,szemben az épülettel. Talán éppen szünet van, vagymás hasonló alkalom arra, hogy fiatalokat nagyobbtömegben megfigyelhessek. És valóban: iskolásoknagyobb csoportjai özönlöttek ki a kapun, ugyanakkornehezen tudtam azonosítani, milyen fokozatú oktatásiintézményről lehet szó. Sok gimnazista külsejű fiútláttam, ugyanakkor mintha egyetlen velük egyidőslányka sem mutatkozott volna. Vagy elemistánaknéztem őket, vagy szülőképes nőnek. Könnyen

elképzelhető, hogy a tudomány megtalálta a módját,hogyan ugorják át a pubertás nehéz éveit, mintegykatapultálva a fiatal nőket a termékeny életkorba.Alapjában véve kézenfekvő gondolat, mivel csak ahímneműek esetében van értelme a hosszú éveken áttartó, kemény felkészülésnek a férfikorra. A spártaiakis hasonlóan gondolkodtak. Ami a hipotézisem mellettszólt: ezeknek a fiatal nőknek a ruházata rendkívülimértékben hangsúlyozta testi adottságaikat, amivelegyértelműen azt jelezték, hogy mielőbbipartnerválasztásra és a családalapításra törekszenek.Ugyanakkor, ami szintúgy meglepett, e fiatalok közöttcsak elvétve láttam németet. Talán törökvendégtanulók iskolájáról lehet szó, gondoltam. Elégvolt elkapnom néhány beszélgetésfoszlányt, ésbámulatos, mi több: örvendetes összkép bontakozottki.

Megfigyelhettem ugyanis, hogy a török iskolásokesetében elveimet helyesen ismerték fel, és hatékonydirektívák formájában ültették át a gyakorlatba.A fiatal törököket csak igen alacsony szinten tanították

meg németül. Korrekt mondatszerkezetekre aligtaláltam példát. Amit hallottam, afféle nyelvibarakknak nevezhető, szellemi szögesdróttalkörülvéve, mentális gránátoktól tépett talajon, akár aSomme csatamezején. Azzal, ami maradt, csak alegszükségesebb közlésekre lehetett szorítkozni.Szervezett ellenállásra semmiképpen sem voltalkalmas. Kielégítő szókészlet híján a legtöbbmondatot széles gesztusokkal kísérték: szabályosjelnyelvet alkalmaztak tehát, megfelelően az énelképzelésemnek, amelyet annak idején kidolgoztam,és ahogyan csak legmerészebb álmaimban reméltem.Igaz, hogy Ukrajnában akartam alkalmazni, azelfoglalt orosz területeken, de természetesen bármelymásik meghódított nép vagy népcsoport esetébenugyanannyira megfelelőnek tartottam. Ráadásul egytechnikai újítás is hozzájárult, amelyet annak idejénpersze nem láthattam előre: a török iskolások mindfüldugót viseltek, amelynek nyilván az volt afunkciója, hogy megakadályozza a fölösleges járulékosinformációk, illetve tudáselemek elhatolását az

agyukig. Az elv egyszerű volt, és szinte túlságosan isjól működött: a megfigyelt iskoláskorú egyedeknémelyikének szemében olyan szellemi takarékosságtükröződött, hogy már azon kellett aggódni, vajonmely hasznos tevékenységgel szolgálják majdan atársadalmat. A járdát mindenesetre sem ők, sem másnem söpri, állapítottam meg egy futó pillantással.

Amikor megpillantottak, néhányuk arcán – mind anémet, mind a török fajhoz tartozókén – az örömteliráismerés kifejezését konstatálhattam. Világos volt,hogy a német iskolások a történelemóráról ismernek, atörökök pedig a televíziókészülék bugyraiból. És jött,aminek jönnie kellett. Megint összetévesztettek azzal aHitler-imitátorral, autogramokat kellett osztogatnom,és eltűrnöm, hogy a kamaszok velem együttfotografáltassák magukat. Nem volt túl nagy azűrzavar, de éppen elég ahhoz, hogy átmenetilegképtelen voltam áttekinteni a helyzetet, és annyiramegzavarodtam, hogy néhány percig az a hamisbenyomásom támadt, miszerint a német fajú iskolásokugyanazt a töredékes nyelvet beszélik. Amikor

szemem sarkából újabb őrült nőt pillantottam meg,amint pedánsan szedegeti a földről a kutyájaexkrementumának összes darabját, úgy éreztem,legfőbb ideje, hogy visszavonuljak dolgozószobámmagányába.

Körülbelül tíz perce ülhettem íróasztalomnál –bámulva az ablakon keresztül a patkányok és adohányosok váltakozását –, amikor kinyílt az ajtó, ésbelépett egy személy, aki valószínűleg nemrégennőhetett ki az imént megismert, meghatározhatatlankorú iskolás kisasszonyok csoportjából. Feltűnő feketeöltözéket hordott, hosszú sötét haját elválasztva ésszorosan a füle mögé simítva viselte. Ha valaki, énigazán nagyra értékeltem a fekete ruha konzekvensviselőit, az SS-legények is snájdigul néztek ki benne.Azonban az én SS-embereimmel szemben ez a fiatal nőnyugtalanítóan sápadt volt, ami különösen azért voltszembetűnő, mert szinte kékesen fekete rúzst használt.

– Az isten szerelmére – ugrottam talpra –, rosszulérzi magát? Fázik? Üljön le gyorsan!

A fiatal teremtés zavartalanul csócsálta a

rágógumiját, rám bámult, majd kivette a dugót afüléből, és csak ennyit szólt:

– He?Kétségeim támadtak a török füldugó hipotézisével

kapcsolatban. A nőben nem volt semmi ázsiai.Alkalomadtán újra, alaposabban utána kell járnomennek a dolognak. És az sem látszott rajta, hogy fázna,mert miután ledobta fekete hátizsákját, kibújt feketeátmeneti kabátjából. A kabát alatt szokványos ruhátviselt, nem számítva, hogy komplett fekete volt rajtaminden.

– Na – szólalt meg, nem szentelve további figyelmeta kérdésemnek –, szóval maga az a Herr Hitler! – Kezetnyújtott.

Megráztam a kezét, visszaültem, és viszonylagkurtán annyit kérdeztem:

– És maga kicsoda?– Vera Krömeier – felelte. – Hát ez tök kúl.

Kérdezhetek valamit? Ez most meszd ekting?– Pardon?– Tudja, ahogy a Niro is csinálja. Meg a Pacsino.

Meszd ekting. Hogy teljesen belebújik a szerepébe,vágja?

– Nézze, Krömeier kisasszony – szóltam higgadtan,de határozottan, és felálltam a székből –, nem tudompontosan, miről beszél, de végső soron a lényeg, hogymagának kell tudnia, miről beszélek én, és itt…

– Na, ebbe’ spec igaza van – mondta Krömeierkisasszony, és két ujjával kivette a rágógumit aszájából. – Kuka hol van? Mer’ azt többnyire elfelejtik.– Körülnézett, de nem látott sehol papírkosarat. –Pillanat – szólt, visszadugta a rágógumit a szájába, éseltűnt. Kissé tanácstalanul álldogáltam a szobaközepén, majd visszaültem a helyemre. Nem sokkalkésőbb visszatért, kezében egy üres papírkosárral.Letette, megint kivette a szájából a rágógumit, éselégedetten pottyantotta a kosárba.

– Na. Így már okés. – Azután megint felém fordult. –És mire gondolt, főnök?

Sóhajtottam. Szóval ő is. Szóval elölről kellkezdenem.

– Mindenekelőtt – szóltam –, nem „főnök”, hanem

„Führer”. Vagy „mein Führer”, ha így jobban tetszikmagának. És szeretném, ha rendesen köszönne, ha idebelép!

– Köszönjek?– A nagy német köszöntésre gondolok

természetesen! Fölemelt, kinyújtott jobb karral. Így!Felragyogott az arca, látszott, hogy megértette.

Azonnal talpra ugrott.– Tudtam én! Há’ mondom! Meszd ekting! Csináljam

is mindjárt?Egyetértően bólintottam. Kisietett az ajtón,

becsukta, kopogott, csak akkor lépett be, amikorkiszóltam:

– Belépni! –, a magasba lendítette a karját, és ígykiáltott:

– Jó reggelt, mein Führer!! – Majd hozzátette: – Ígyordítva kell, ugye? Láttam egy filmbe’. – Ijedtenelhallgatott, majd újra ordítani kezdett: – Vagymindent ordítani kell??? A Hitler emberei mindegyfolytába’ ordítottak??? – Fürkészően nézte azarcomat, és újra normális, kissé aggodalmas hangon

hozzátette: – Ezt most megint elrontottam, mi? Jaj, desajnálom. Akkor lecserél egy másikra?

– Nem – igyekeztem megnyugtatni. – Egészrendesen csinálja. Egyetlen néptársamtól semkívánom, hogy tökéletes legyen. Csak azt várom, hogytudásuk legjavát adják, mindenki a maga helyén. És énúgy látom, maga a legjobb úton halad. De kérem,tegyen meg egy szívességet: ne beszéljen emelthangon!

– Igenis, mein Führer! – szólt a lány, majdhozzátette: – Ez jó volt, mi?

– Nagyon jó – dicsértem. – Mindazonáltal a kezétkissé tartsa előre. Nem a falusi iskolában jelentkezik!

– Igenis, mein Führer. És most micsinálunk?– Először is – szóltam –, mutassa meg nekem,

hogyan kell kezelni ezt a televíziókészüléket. Azutáneltávolítja azt a másik készüléket az íróasztaláról,végső soron nem azért fizetik, hogy televíziót nézzen.Azután szüksége lesz egy rendes írógépre. Mégpedignem mindegy, hogy milyenre, 4 mm-es antiqua kell,és akármit ír, mindig egy centiméteres sortávolsággal

írja. Különben csak szemüveggel tudom elolvasni.– Írógépen nem tudok – közölte. – Csak pécés

ismereteim vannak. Ha elveszi tőlem, nekem annyi. Deegyrészt a gépen olyan betűtípust csinálunk, amilyetakar. Másrészt, ha akarja, csatlakoztatom a gépét, mer’most nincsen bedugva.

És ezzel bemutatta nekem az emberiségtörténetének legcsodálatosabb vívmányát: aszámítógépet.

XII.

Mindig lenyűgöz, hogy az árja faj teremtőerejét semminem tudja legyőzni. Még engem is, pedig már régótatisztában vagyok ezzel, újra és újra meglep, hogy ez azelv a legmostohább körülmények között is igaznakbizonyul.

Feltéve természetesen, hogy megfelelő a klíma.Annak idején az ősidők erdei germánjairól kellett

folytatnom a legbornírtabb vitákat, melyek soránmindig hangsúlyoztam: ha hideg van, a germán nemcsinál semmit. Esetleg fűt. Gondoljunk csak a norvégravagy a svédre. Ezért nem is lepődtem meg, amikorarról értesültem, milyen sikeresek a svédekmostanában a bútoriparukkal. A svéd abban azundorító Svédországban amúgy sem tesz mást, mint

tüzelőfát keres, hát nem csoda, hogy olykor-olykorkipottyan a keze közül egy szék vagy egy asztal. Vagyegy úgynevezett szociális rendszer, amely ingyenélőkmillióinak szállít fűtőanyagot a faházukba, ezzelmintegy hozzájárulva a további elpuhuláshoz és azelharapózó tunyasághoz. Szóval a svéd, akár a svájci, agermán vér legrosszabb oldalát mutatja, mégpedig –és ezt soha nem szabad szem elől tévesztenünk – aklíma miatt. Amint azonban a germán dél felé indul,tévedhetetlenül feltámad benne a kreativitás, ateremtő akarat, s ilyenkor felépíti az Akropoliszt, azAlhambrát Spanyolországban, a piramisokatEgyiptomban, ez mind köztudott, csak annyiramagától értetődőnek tekintjük, hogy nemgondolkodunk el rajta, és a sok épülettől nem látjuk agermánt. Amerikára természetesen ugyanez érvényes:a kivándorolt németek nélkül az amerikaimegnézhetné magát, már többször is sajnálkoztamrajta, hogy annak a rengeteg németnek egyetlentalpalatnyi földterületet se voltak képesek felkínálni,végső soron a 20. század elején sok százezer

kivándorlót vesztettünk el. Ami több mint különös,teszem hozzá, mert java részük paraszt lett odakint, habelegondolunk, ezzel az erővel itthon is maradhattakvolna. Feltehetően úgy gondolkodtak, hogy ottnagyobb az ország, és bizonyos idő elteltével sajátparasztgazdaságot kapnak, kiutalásra, csak addig kellkihúzniuk valahogy. Ezek az emberek a kisiparbanhelyezkedtek el, cipészek lettek, mondjuk, vagyasztalosok, esetleg kipróbálták magukat azatomfizikában, ami épp adódott. És akkor megjelentegy Douglas Engelbart, az apja már eleveWashingtonba vándorolt ki, ami délebbre van, mintgondolnánk, az ifjú Engelbart ráadásul meg sem álltKaliforniáig , ami még délebbre van, és láss csodát: agermán vér fölpezseg a délszaki melegben, és hipp-hopp, föltalálja ezt az egérkészüléket.

Szóval fantasztikus.Meg kell mondjam, a számítógéppel soha nem

tudtam igazán mit kezdeni. Éppen csak hallottam róla,miket csavarozott össze Zuse a műhelyében, azthiszem, valamelyik minisztériumom még támogatta

is, de mindent egybevetve inkább a szemüvegesprofesszorok világa volt. A fronton nem sokra mentekvolna vele, nem tudtam például elképzelni Zusét,amint a szekrényméretű elektromos agyávalkeresztülgázol a Pripjaty-mocsarakon. Vagy ejtőernyősvadászként Krétán. A fickó úgy pottyant volna le, mintegy malomkő, egyből teherhajót is kellett volnamellékelni hozzá, többe lett volna a leves, mint a hús.Az átlagosnál gyorsabb fejszámolás, ennyi az egész, ésitt mondhatunk bármit Schachtról, de amit a Zusemasinája megcsinált, azt Schacht hetvenkét órásellenséges tűz után félálomban megcsinálta volna úgy,hogy közben csak úgy mellékesen megken egy öt karéjkomiszkenyeret. Nem csoda hát, ha vonakodtamodaülni a képernyő elé, amikor Krömeier kisasszonynógatni kezdett.

– Nekem nem kell ismerni ezeket a berendezéseket –közöltem –, maga a titkárnő!

– Üljön csak oda, mein Führer – mondta erreKrömeier kisasszony, úgy előttem van, mintha csaktegnap lett volna –, mer’ aztán csak azt hallom folyton,

hogy „Mutassa meg, mit kell megnyomni”, meg„Most mér’ nem mentette el”, és a saját munkámhozhozzá se jutok.

Alapjában véve nem szeretem, ha így beszélnekvelem, de a kisasszony már-már goromba stílusafelidézte bennem, ahogy Adolf Müller tanított annakidején autót vezetni. Nem sokkal azután történt, hogyegyszer menet közben kiesett egy kerék a kocsimból,Müller pedig, meg kell mondanom, alaposan lehordottezért, igaz, nem a nemzetiszocializmus ügyéértaggódott, inkább attól félt, hogy ha én kitöröm anyakam, elveszíti a megbízást a Völkischer Beobachterkiadására, Müller végső soron nem gépjárművezetés-oktató volt, hanem mindenekelőtt üzletember. Igaz,talán most igazságtalan vagyok vele, mert mintnemrégen értesültem róla, röviddel a háború végeután agyonlőtte magát, márpedig az öngyilkosságnem jó üzlet. No, mindenesetre ő volt az, aki fogott,beültetett a kocsijába, hogy lássam, hogyan kellvezetni, illetve az én esetemben, hogy mire kellfigyelni, ha az ember sofőrrel utazik. Felbecsülhetetlen

értékű lecke volt, annyit tanultam az alatt az egy óraalatt Müllertől, mint némely professzoroktól évek alattsem. Ezen a ponton szeretném hangsúlyozni, hogy énigenis szeretem, ha más emberek megmondják, mithogyan tegyek, legalábbis ha nem a tábornoki kar vénkreténjei az illetők. Autót vezetni sokan sokkal jobbantudnak, mint én, de azt, hogy hogyan kell kiigazítani afrontvonalat, vagy hogy meddig kell ellenállni, habekerítettek, azt még mindig én döntöm el, nempedig egy Herr Paulus, akinek éppen tele van agatyája.

Már ha csak rágondolok!Na jó. Majd legközelebb.Egy szó, mint száz: bizonyos eleven emlékek

hatására mégiscsak késznek mutatkoztam, hogykövessem Krömeier kiasszony utasításait, és meg kellmondanom: megérte. Engem mindenekelőtt ez azújfajta írógép rémített meg. Soha nem akartamkönyvelő lenni vagy irodakukac, és a könyveimet ismindig diktáltam. Még csak az hiányzott volna, hogyütögessem a billentyűket, mint valami könyökvédős

idióta a helyi postahivatalban. De aztán jött a németteremtő szellem csodája, ez az egérkészülék.

Ennél zseniálisabbat nemigen találtak még ki.Csak tologatja az ember az asztalon, és közben egy

kis kéz a képernyőn követi a kezünk mozgását. Hapedig meg akarunk érinteni egy helyet a képernyőn,csak rá kell nyomni az egérkészülékre, és a kiskezecske is megfogja, ott, ahol akarjuk. Gyerekjáték, énpedig le voltam nyűgözve. Csakhogy nem játékszerrelvolt dolgom, amely leegyszerűsíti az irodai munkát.Kiderült, hogy bámulatosan sokoldalú a gépezet.

Lehet vele írni, de egy hálózat segítségévelkapcsolatba is lehet lépni mindenféle személyekkel ésintézményekkel, akik erre hajlandóságot mutatnak.Ráadásul a résztvevőknek – ellentétben atelefonkészülék esetével – nem is kell egy időben aberendezés előtt ülniük, elég bizonyos dolgokat otthagyniuk ebben a hálózatban, amelyekheztávollétükben is hozzá lehet férni. Még mindenfélevigécek is dolgoznak a hálózaton ezzel a módszerrel.Ami pedig számomra különösen örvendetes volt:

újságok, folyóiratok és a megszerezhető tudásszámtalan formája is elérhető a hálózaton. Gigantikuskönyvtár, korlátlan nyitva tartással! Mennyirehiányzott ez nekem hajdanán! Hányszor fordult elő,hogy egy kemény, súlyos katonai döntésekkel teli napvégén, éjjel két óra körül még olvastam volna egykicsit. Persze a jó Bormann megtette, ami tőle telt, dehát hány könyvet tud kikölcsönözni egyetlenbirodalmi miniszter? Ráadásul a Wolfsschanzebefogadóképessége is véges volt. Ez a csodálatoshálózat („internecc”, ahogy nevezik) viszont mindent,de mindent, és a nap huszonnégy órájában, korlátlanulkínál. Csak be kell írni egy Google nevű dobozba, és azeredményt megérinteni a már említettegérkészülékkel. Rövid idő elteltével rájöttem, hogybármit keresek, végül mindig ugyanazon a címenlandolok: egy ősgermán kézikönyvnél, melynek neveWikipédia – a szóalkotásban igazán nem nehézfölismerni az enciklopédiának és a vikingek ősgermánkutatóösztönének termékeny találkozását.

Ez a projektum már-már könnyekig meghatott.

Itt tényleg senki nem gondolt saját magára. Azönfeladás és az odaadás magasiskolája: számtalanember töltötte meg a tudás végtelen tárházát a németnép javára, egyetlen pfennig fizetség nélkül. A tudásújmódi Népi Segélyszolgálata, hogy úgy mondjam:megmutatja, hogy a német nép a nemzetiszocialistapárt távollétében, ösztönösen is képes önmagafenntartására. Természetesen nem lehet eltekinteniattól sem, hogy az önfeláldozás nem feltétlenül járegyütt a makulátlan szakértelemmel.

Hogy csak egy példát említsek: jót derültem, amikorelolvastam, mit állított kancellárhelyettesem, vonPapen 1932-ben, nevezetesen, hogy hatalomralépésemet követően két hónapon belül falhoz lehetengem szorítani, csak úgy nyekkenek. Haha! Másutthárom hónapról beszélt az internecc, megint másutthat hétről. Vagy nem a falhoz akart szorítani, hanem asarokba. Vagy satuba. Az is lehet, hogy nem szorítaniakart, hanem préselni, és akkor feltételezhetően nemaz volt a célja, hogy nyekkenjek, hanem hogyvinnyogjak. A tapasztalatlan olvasó csak annyit tudott

mindebből leszűrni, hogy von Papen hat uszkvetizenkét hét alatt valamilyen módon össze akartnyomni engem, minek következményeképpenvalamilyen magas hangnak kellett volna elhagynia aszámat. Ez a terv pedig tulajdonképpen tényleg nemállt távol attól az önjelölt stratégától.

– Van már címe? – kérdezte Krömeier kisasszony.– Hotelben lakom – feleltem.– Mármint e-mail címe. Elektronikus postacíme.– Azt is küldje a hotelba!– Szóval nincs – szólt a kisasszony, és pötyögni

kezdett a számítógépén. – Milyen nevet adjunkmagának?

Homlokomat ráncolva, szigorúan néztem rá.– Milyen nevet adjunk, mein Führer?– A sajátomat, természetesen – szóltam kurtán.– Hát az valszeg nehéz lesz – felelte, és megint

pötyögött valamit.– Mi olyan nehéz rajta? – kérdeztem. – Miért, maga

milyen néven kapja a postáját?– Én? Vulkániatizenhét kukac veb pont dé-é – felelte

a különös teremtés. – Na tessék: tiltott név.– Hogyan, kérem?– Megpróbálhatom még pár másik szolgáltatónál, de

szerintem ugyanez lesz. Vagy ha nem tilos, akkorvalamelyik őrült már úgyis lefoglalta.

– Mit jelentsen az, hogy lefoglalta? – kérdeztemingerülten. – Az csak természetes, hogy mások isviselik az Adolf Hitler nevet. Ahogy sokan viselik aHans Müller nevet. A posta csak nem szólhat bele,hogy hány Hans Müller legyen a világon! Egy nevetsenki nem foglalhat le magának csak úgy!

Először kissé zavarodottan nézett rám, aztán megolyan arckifejezéssel, amilyet annak idején gyakranláttam az agg birodalmi elnök, Hindenburg ábrázatán.

– Egy címből csak egy lehet – közölte határozottan,de olyan lassan, mint aki attól fél, hogy különben nemtudom követni a magyarázatot. Aztán tovább gépelt.

– Na tessék: Adolf pont Hitler foglalt – szólalt megnéhány másodperccel később. – Adolfhitler egybe’szintén, Adolf-alsó kötőjel-Hitler szintén.

– Mi az, hogy alsó kötőjel? Miféle alsó kötőjel? Ha

egyáltalán, akkor csakis felső kötőjel jöhet szóba! – DeKrömeier kisasszony rendületlenül gépelt tovább.

– Ugyanez van az Ahitlerrel meg az A-pont-hitlerrel– jelentette gépelés közben. – Csak Hitler, csak Adolfszintén nem működik.

– Akkor magunkhoz kell vonni – mondtam dacosan.– Olyan nincs, hogy magunkhoz vonni – felelte, már

ő is kissé ingerülten.– Bormann-nál sose volt olyan, hogy nincs! Mit

képzel, hogyan szereztük volna meg azt a sok házat azObersalzbergen? Azt hiszi, lakatlan házak voltak?Emberek laktak mindegyikben, de Bormann-nakmegvoltak a maga eszközei…

– Azt szeretné, ha inkább ez a Herr Bormann intéznéaz e-mail-címét? – kérdezte Krömeier kisasszonyaggodalmasan és kissé megbántottan.

– Bormann jelenleg nem elérhető – feleltemlemondóan, és hogy kis csapatom ne veszítsen alendületéből, gyorsan hozzátettem: – Bizonyos vagyokbenne, hogy kegyed is megtesz mindent, amilehetséges, kisasszony.

– Akkor jó, mert még van pár ötletem – szólt akisasszony. – Mikor van a szülinapja?

– 1889. április 20.– Hitler89 is foglalt. Hitler 2004… áá, a maga nevével

nem megyünk semmire.– Pimaszság!– És mi van, ha másik nevet választ? Engem se

Vulkániatizenhétnek hívnak.– De hát az rettenetes! Én nem vagyok akárki! Nem

vagyok egy paprikajancsi!– Ez már csak így megy az interneten. Aki kapja,

marja. Válasszon valami szimbolikusat.– Egy álnevet?– Hát olyasmit.– Akkor… legyen Wolf – szóltam kelletlenül.– Csak ennyi, hogy Wolf? Az tuti foglalt. Túl

egyszerű.– Hát akkor isten nevében legyen Wolfs…schanze!Kopogás.– Elkelt. Wolfsschanze6-hoz mit szól?– Na de mit jelentsen az, hogy Wolfsschanze6?!

– Várjon csak, mi van még… Hogy is hívták azt ahelyet, Obersalzbach?

– Berg! Obersalzberg!Megint gépelt egy kicsit. Azután megszólalt:– Ajjaj. Obersalzberg6 nem tetszene, ugye? – És meg

se várva a választ, így folytatta: – Megpróbálom aBirodalmi Kancelláriával. Az pont jó lesz magának.Ööö… Birodalmikancellaria1?

– Nem, ne az legyen. Próbálja ki ezt: Új BirodalmiKancellária. Azt úgyis jobban szerettem.

Ismét elmerült a gépelésben.– Bingó! Ez még szabad. – És felnézett rám.Feltehetően kissé gyámoltalanul nézhettem ki abban

a pillanatban, mindenesetre láthatóan késztetést érzettrá, hogy vigasztaló, már-már anyai hangon ígyszóljon:

– Ne nézzen már így! Az Új Birodalmi Kancelláriacímére fogja kapni az e-mailjeit. Tök jól hangzik! –Elhallgatott, megrázta a fejét, majd hozzátette: – Haddmondjak valamit. Tényleg fantasztikusan csinálja!Hihetetlenül meggyőző! Komolyan, tökre kell

vigyáznom, nehogy elhiggyem, hogy tényleg ottlakott…

Egy darabig egyikünk sem beszélt, a kisasszonytovábbi adatokat ütött be a számítógépbe.

– Ki felügyeli ezt az egészet voltaképpen? –kérdeztem. – A Birodalmi Propagandaminisztériummár biztosan nem létezik.

– Senki – felelte. Aztán óvatosan rákérdezett: – De…ezt azér’ maga is tudja, ugye? És ez is hozzátartozik ameszd ektinghez, ugye? Hogy mindent úgy kellelmagyaráznom, mintha tegnap pottyant volna ide?

– Én magának semmiféle magyarázattal nemtartozom – förmedtem rá, nyersebben, mint szerettemvolna. – Válaszoljon a kérdésemre!

– Nem – sóhajtott fel. – Eléggé szabályozatlanulmennek a dolgok, mein Führer. Nem Kínába’ vagyunk.Ott ugyanis van ám cenzúra!

– Jó tudni – jegyeztem meg.

XIII.

Még szerencse, hogy nem értesültem róla annakidején, hogyan osztották föl a Birodalmat a győzteshatalmak a háború után. Ha ott vagyok, a látványtólegyszerűen megszakadt volna a szívem. Másfelől megkell mondani: tekintettel az ország akkori állapotára,ez már nem osztott, nem szorzott. Ha lehet hinni a(persze kétségtelenül propagandaízű)dokumentumoknak, élelmiszer például igen csekélymértékben állt rendelkezésre. 1946 tele mindentegybevetve nem lehetett valami kellemes. Ha jobbanmegnézem, nincs ebben semmi rossz: a spártainevelési elvek szempontjából a könyörtelen viszonyokelőnyösek, mert a nép legerősebb gyermekeimaradnak meg; egy éhezéssel töltött tél pedig olyan

könyörtelenül beleég a nép emlékezetébe, hogy utánakétszer is meggondolja, mielőtt újra elveszít egyvilágháborút.

Ha hihetek a demokratikus történetírásnak, miután1945 áprilisában beszüntettem az aktív politizálást,mindössze egy nyomorult hétig tartott a harc. Ez vitánfelül álló tény. Dönitz lefújta a Werwolfpartizánakcióit, a Bormann által méregdrágánfelépített bunkereket pedig egyáltalán nem használtákrendeltetésszerűen. Jó, azzal ugye számolni kellett,hogy az orosz horda elözönli Berlint, számtalanemberéletet követelve. De bevallom, a dokumentumoktanulmányozása közben alig vártam, hogy ahhoz arészhez érjek, ahol a nagyképű amerikaiakathidegzuhanyként éri a német ellenállás. Csakhogycsalódottan kellett tapasztalnom, hogy nem voltsemmiféle hidegzuhany.

Szánalmas.Megint igazolódott, amit már 1924-ben leírtam: egy

háború végére a nép legértékesebb egyedei hullnak ela frontokon, és marad a középszer vagy az alatta lévő

réteg, amely túlságosan lusta vagy egyenesen finnyásahhoz, hogy föld alatti mozgalom formájában egytisztességes vérfürdőt rendezzen az amerikainak.

És bevallom: gondolatmenetemnek ezen a pontjánmeg kellett állnom. Érdekes, hogy bizonyostávolságból a dolgokat egészen új megvilágításbanlátjuk. Miután én magam mutattam rá a legjobbegyedek korai halálára, mégiscsak különös, hogyangondolhattam, hogy a második háborúban másképpenlesz. Így hát lelkiismeretesen följegyeztem:„Következő háború: Először az alacsonyabbrendűeket!” Aztán átfutott az agyamon, hogy egyalacsonyrendűekkel indított offenzíva feltehetően nemhozná meg a kívánt sikert, így korrigáltam abejegyzést: „Először a középszerűeket!”. Aztán megintmeggondoltam magam, és odaírtam: „Először alegjobbakat, de utána időben lecserélni őketközépszerűekre, ill. alacsonyabb rendűekre”, végül ígyegészítettem ki: „Jókkal és nagyon jókkal keverni”.Végül áthúztam az egészet, és ezt írtam föl: „Jókat,középszerűeket és alacsonyabb rendűeket ügyesebben

keverni!”, majd elnapoltam a probléma megoldását.A kisszerű emberek vélekedésével szemben egyvezérnek nem kell mindig azonnal tudnia a helyesválaszt. A lényeg, hogy a megfelelő pillanatban készenálljon vele. Ebben az esetben a megfelelő pillanat akövetkező háború kirobbanása.

A dolgok alakulása a feladatára alkalmatlan Dönitzszánalmas kapitulációja után nem okozott nagymeglepetést. A szövetségesek pontosan úgymarakodtak a konc fölött, ahogyan azt előremegjósoltam volna – sajnálatos módon azonban avégén nem mulasztották el felosztani egymás között.Az orosz megtartotta a maga részét Lengyelországból,s cserébe nagylelkűen odaajándékozta a lengyelnekSziléziát. Ausztria egy szociáldemokrata kóklervezényletével fogta magát, és meglépett asemlegességbe. Németország többi részénválasztásszerű folyamatok színlelése útján többé-kevésbé jól álcázott marionettrendszerek álltak felolyan vezetőkkel, mint a börtöntöltelék Adenauer ésHonecker, vagy Erhard, a kövér gazdasági guru, vagy

– ezen már végképp nem lepődtem meg – Kiesinger,egyike azoknak a langyos opportunistáknak, akik 1933-ban még gyorsan beléptek a pártba. Őszintén szólvabizonyos elégtétellel olvastam, hogy a kis csicskáséletében éppen ez az undorító pálfordulás vált azutolsó pillanatban végzetessé.

A győztes hatalmak természetesen megvalósítottákrégi tervüket: a népet beoltották a föderalizmusmételyével, ezzel biztosítva a nemzet tartósszéthúzását. Számos úgynevezett szövetségitartomány jött létre, amelyek azonnal kölcsönösenbelepofáztak egymás dolgaiba, és ízekre szedtekminden határozatot, amit a feladatára tökéletesenalkalmatlan szövetségi parlament kiizzadt magából. Ésa föderalizmusnak éppen szeretett Bajorországomravolt a leghosszabb távú, legpusztítóbb hatása. Itt, aholegykoron leraktam mozgalmam alapköveit,előszeretettel rajongják körül a legostobább fajankókat,akik álszent ájtatosságukat és megvásárolhatóságukata söröskorsók gyakori emelgetésével próbáljákleplezni, és akikben még mindig a legtisztességesebb

vonás a bordélyházak látogatása.Eközben az ország északi részében a

szociáldemokrácia úrhodott el, egyetlen óriásiszociálromantikus vendégfogadóvá alakítva át aterepet, és kénye-kedve szerint tékozolva anépvagyont. Az új köztársaság többi figurája említéstsem érdemelt, ők csak a parlamenti politikusnépségmegszokott szószátyár bohócai, akik közül alegundorítóbbat, csakúgy, mint annak idején az elsőháború után, mindegyre kancellárrá választották.Milyen gonosz tréfamester a sors: éppen alegidomtalanabb, legtésztaképűbb szellemi mikrobaegész estét betöltő ölébe pottyantotta az úgynevezettújraegyesítést.

Az úgynevezett „újraegyesítés” kétségkívül aköztársaság egyik első osztályúpropagandahazugsága. Egy igazi újraegyesítéshezhiányzott ugyanis néhány nem jelentéktelenországrész, mint a már említett, lengyel kézre adottSzilézia vagy Elzász-Lotaringia, vagy éppen Ausztria.Már azon le lehet mérni a kormányerők

cselekvőképességének korlátait, hogy mire voltakképesek, és mire nem: a gyengélkedő orosztólkicsaltak néhány gazdaságilag leépítettnégyzetkilométert, míg az ősellenségtől, a franciátólnem tudták megszerezni azt a virágzó régiót, amelyhelyrebillenthette volna az ország gazdaságát.

Ám régi bölcsesség, hogy minél nagyobb egyhazugság, annál készségesebben elhiszik. A kancelláriszék fent említett bitorlója a hősies „újraegyesítés”jutalmaképpen tizenhat évig „kormányozhatta” azországot, négy évvel tovább, mint én magam.Elképesztő. Pedig az a fickó úgy nézett ki, mint Göring– egy mázsa veronál elfogyasztása után. Már a látványais bénító volt. Tizenöt évig dolgoztam egy erőteljespárt külső képén, és tessék, most azt kell látnom, hogykötött kabátban éppolyan jól el lehet kormányozni azországot. Csak annak örvendtem, hogy Goebbels eztmár nem érhette meg. Szegény fickó, fehér izzásigforogna a sírjában, hogy csak úgy füstölne az anyaföld.

A francia közben ősellenségből puszipajtássáváltozott. A kormányzó paprikajancsik minden

lehetséges alkalommal egymás nyakába borultak, ésesküt tettek, hogy soha többé nem veszekednek férfimódra. Annyira akarták ezt a békességet, hogy mégszövetséget is kötöttek, valahogy úgy, ahogy azelemisták bandába verődnek az iskolaudvaron.Onnantól fogva idejük java részét azzal töltötték, hogyazon veszekedtek, ki legyen a vezetőjük, és kinek hánycukorkát kell vinnie a gyűlésre. Mindeközben akontinens keleti része megpróbálta utánozni a nyugatiországok ostobaságait, azzal a különbséggel, hogy ittmég a veszekedések is elmaradtak, mert a bolsevikhatalmi monopóliumnak kellett nyalni a talpát. Azilyesfélék olvasása közben annyira rosszul lettem,hogy többször is a hányinger kerülgetett. Aztánmégsem volt kedvem még hányni se.

A Nyugat csakis azért engedhette meg magának,hogy gyerekes civódásba merüljön, mert alényegesebb dolgokról gondoskodott az amerikaizsidó tőke, amely töretlenül uralta az Újvilágot.Megvásárolta magának a német aljanépből Wernhervon Braunt, az egykori Sturmbannführert, a nyámnyila

opportunistát, aki nekem kezdettől fogva gyanús volt,és aki valóban azonnal késznek mutatkozott abirodalmi V2-rakéták gyártása során szerzettismereteit eladni annak, aki többet kínált értük. Az őrakétái erősítették az amerikaiak világpusztítófegyverarzenálját és ezzel a világuralmat, amelymegtévesztő módon alig negyvenöt év alatt a keletijudeobolsevik modell bukásához vezetett. Nem istagadom, hogy ebbe először alaposan bele iszavarodtam.

Milyen hamiskártyás trükk lehetett emögött?Mióta vájja ki holló a hollónak a szemét?A rejtélyre átmenetileg nem tudtam megoldást. Egy

volt biztos: a bolsevik uralom megdöntésénekjutalmaképpen a német marionettrezsimnekbékeszerződést és függetlenséget hozott a postás.Valódi függetlenségről saját rakéták nélkültermészetesen nem lehet szó. Éppen ellenkezőleg:akármilyen pártállású is a kormány, soha nem a szolidfegyverkezés ügyén fáradozik, hanem alámerül azeurópai kereskedelem szövevényében, ami extrém

módon leegyszerűsíti a külpolitikát; több tucat „nelépj a másik tyúkszemére” alapon nyugvó szabálykorlátozza a cselekvést, amitől a külügyminiszteriposztot gyakorlatilag egy óvodásra is rábízhatják.

Az egyetlen uralkodó ideológia lényege a gittegyletféktelen expanziójára való törekvés, aminekeredményeképpen gyakorlatilag mindenki benne van,még az Európa peremén vegetáló alacsony fejlettségűnépesség is. Persze ha mindenki benne van azegyletben, annyit is ér a tagság. Következésképpen, akielőnyökre akar szert tenni az egylet által, kénytelen újegyletet alapítani az egyleten belül. Ahogyan várnilehetett, ezek a törekvések itt is megjelentek, azerősebbek máris azon törik a fejüket, hogy különklubot alapítsanak, vagy kitessékeljék aleggyengébbeket, ami az eredeti egyletet perszeabszurddá teszi.

Azonban ami igazán megrázónak tűnt, az a németjelen. Az ország élén egy szomorúfűzre emlékeztetődundi asszonyság áll, aki eleve hiteltelenné tettemagát azzal, hogy harminchat évig együttműködött a

bolsevista lidércnyomással, anélkül hogy környezete arossz közérzet bármely jelét fölfedezte volna rajta.Összeállt a bajor sörivók kompániájával, anemzetiszocializmus eme siralmas másolatával, amelynemzeti gondolat helyett a régi centristák Vatikán-imádatába csomagolta a maga kidolgozatlan,szociálisnak ható politikáját. Programjuk továbbitátongó lyukait lövészegyletekkel ésfúvószenekarokkal tömködték be, az egész annyiraszánalmas, hogy az ember legszívesebben ököllelcsapna bele a hazug csőcselék pofájába.

Mivel ez a díszes társaság nem elegendő akormányzáshoz, a keletnémet asszonyság kiválasztottmagának egy másik csoportosulást is, irány- éstanácstalan ifjoncok kósza gyülekezetét, amelynekkabalababája egy minden tekintetben hasznavehetetlenkülügyminiszter. E párt minden egyes tagjánaklegfőbb tulajdonsága, hogy a pórusaikból is árad abizonytalanság és a tapasztalatlanság. Nincs ember aföldön, aki ezekre a gyáva kukacokra akár egy dobozrajzszöget is rábízott volna, ha az alternatívának

legalább halvány árnyéka megjelenik. De nem jelentmeg.

A szociáldemokraták láttán könny szökött aszemembe, ha csak Otto Welsre vagy Paul Löbéregondoltam. Hazafiatlan gazfickók voltak mindketten,nem is kérdés, de legalább formátumos lumpok.A jelenkori német szociáldemokráciát viszont egy tálkocsonya és egy tojós tyúk vezeti. Aki pedig méginkább balra keresné az üdvösséget, az totális árulásáldozatává válik. Egyetlen ember sem akad, aki képesvolna széttörni egy söröskorsót az ellenfél koponyáján;a balos disznóól fősertése jobban szívén viseli asportkocsija fényezését, mint híveinek gondját-baját.

Az egyetlen reménysugár ebben az egészdemokratikus tohuvabohuban egy különös kis párt,amely így nevezi magát: „a Zöldek”. Soraiban perszehemzsegnek a valóságtól elrugaszkodott pacifistaidióták, de hát a mi mozgalmunknak is ki kellettvetnie magából az SA-t 1934-ben, ez rossz, deszükséges megoldás volt, Röhm eltakarítása pedig azeszköz, amely szentesítette a célt. Valamennyire

örvendetes nekem ezekben a „Zöldek”-ben amozgalmuk gyökere, amelyről annak idején az NSDAPmég nem tudhatott, ám amelyet érdemes voltközelebbről szemügyre vennem. A háború utánirohamos iparosítás és motorizálódás hatalmas károkatokozott a földnek, a levegőnek, a víznek és azembereknek. Ezek a „Zöldek” a német környezetvédelmére szövetkeztek, beleértve természetesen aszívemnek oly kedvessé vált bajor hegyvidéket, aszenvedő német erdőt. Ostobaság természetesen, hogyelutasítják a csodákra képes atomenergiát; duplánsajnálatos, hogy néhány kellemetlen japáni közjátékmiatt szinte az összes párt úgy döntött, lemond róla –és vele együtt a fegyverként használhatóhasadóanyaghoz való hozzáférésről is. De hát ez aköztársaság katonailag már amúgy is jelentéktelen.

Megannyi politikai vizesnyolcas az elmúltévtizedekben oly mértékben lezüllesztette éstönkretette a világ legjobb hadseregét, hogy az embera legszívesebben mindet falhoz állítaná. Igaz, énmagam prédikáltam folyton, hogy a Keletet soha nem

szabad teljesen elintézni, hogy mindig maradnia kellvalami konfliktusnak, hogy egy egészséges népnekhuszonöt évente háborúznia kell, úgy újul meg a vér.De ami Afganisztánban történik, az nem a csapatoterősítő konfliktus, hanem egy rossz vicc. Az áldozatokmintaszerűen alacsony száma nem a technikaifölényből fakad (ahogyan kezdetben hittem), hanemabból, hogy eleve csak maroknyi katonát küldtek oda.Katonai szempontból, és ez első ránézésre világos volt,az egész fabatkát sem ér. Az odaküldött csapatoklétszámát nem az elérni kívánt célhoz igazították,hanem – a jól ismert parlamentáris modor szellemében– ahhoz, hogy se a lakosság, se a „szövetségitagállamok” ne elégedetlenkedjenek. Amint az várhatóvolt, egyik célt sem sikerült elérni. Az egyetleneredmény, hogy a hősi halál, a katonaélet legnemesebbés legméltóbb lezárása gyakorlatilag lehetetlenné vált.Gyászmiséket tartanak, amikor örömtüzeket kellenegyújtani, és a német nép hovatovább azt tekintinormálisnak, ha a katonák hazatérnek a frontról,ráadásul épen és egészségesen!

Egyetlen örömteli fejleményt tapasztaltam: a németzsidók hatvan évvel ezelőtti megtizedelése a mainapig érezteti hatását. Százezer körülire becsülik azállományt, ami az 1933-as adatoknak alig egyötöde. Azefölötti nyilvános sajnálkozás erősen visszafogott, amilogikusnak tűnik ugyan, de nem feltétlenül ezt vártavolna az ember. Ha tekintetbe vesszük, mekkora akiabálás példának okáért a német erdő zsugorodásamiatt, ezen a téren is afféle filoszemita „újraerdősítés”lehetőségével számol a figyelmes szemlélő. De avisszatelepülés vagy a régi viszonyok érzelmiindíttatású helyreállítása (ahogy az a régi épületek,például Drezdában a Miasszonyunk temploma vagy azOpera esetében megfigyelhető) legjobb tudomásomszerint elmaradt.

Izrael állam megalapítása persze kétségkívültehermentesítő hatással bír. Ezt az államot nagyonokosan különféle arab népek földjén létesítették,aminek köszönhetően az egymással háborúzó feleknekévtizedekre vagy évszázadokra van mivel elfoglalniukmagukat. A zsidómentesítés egyik – akaratlan –

következménye volt az úgynevezett gazdasági csoda,amelyet a demokratikus történetírás persze a hájasErhardnak és angolszász csatlósainak tulajdonított, deminden normális ember pontosan tudhatta, hogy ajólét kéz a kézben jár a zsidó paraziták eltűnésével. Akimégsem akarta elhinni, annak elég volt körülnéznie azország keleti felében, ahol – az idiotizmus csúcsa –hosszú évtizedekig judeobolsevista szellemi importonéltek.

Ezzel az erővel degenerált majmok hordájára isbízhatták volna a kócerájukat, azok is ügyesebbenmegoldották volna a feladatot. Az úgynevezettújraegyesítés nem javított a helyzeten, legföljebbannyiban, hogy mintha a régi majmokat újakracserélték volna. Ami maradt: munkanélküliek millióiés a néma düh a lakosság körében, az uralkodóállapotok miatti elkeseredettség, amiről nekem az1930-as év jutott eszembe, csakhogy akkoriban mégnem találták föl a „csömör a politikától” kifejezést –ami annyit jelent, hogy a német népet sem lehetkorlátlanul ámítani.

Másképpen mondva: a helyzetet az énszempontomból kiválónak találtam. Annyirakiválónak, hogy azonnal el is határoztam: külfölditanulmányútra megyek, hogy onnan is alaposanmegvizsgáljam a lehetőségeimet. Sajnos azonban egysürgős üzenet visszatartott. Egy ismeretlen fordulthozzám egy speciális hadügyi problémával, és miveléppen nem akadt állam, amelyet kormányozhattamvolna, rövid gondolkodás után úgy döntöttem,támogatom ezt az ismeretlen néptársat. A következőhárom és fél órát ezért aknaszedéssel töltöttem. Azakció fedőneve ez volt: Minesweeper.

XIV.

Szinte hallom a hivatásos birodalmi kétkedők kórusát,ahogy elbődülnek: hogyan teheti be a lábát anemzetiszocialista mozgalom vezére egy Ali Wizgürműsorába? A kérdést akkor tartom érthetőnek, hamondjuk művészi szempontból teszi föl valaki, mert anagy művészetet természetesen nem torzíthatja el apolitika. A Mona Lisát sem cseréljük le ahorogkeresztre. Csakhogy egy akárhonnan szalajtottkonferanszié hebegése – márpedig végső soronWizgür is ilyen figura – nem a magaskultúráhoztartozik, inkább ellenkezőleg. Ha azonban a kétségekazzal a megfontolással összefüggésben merülnek föl,hogy a nemzeti ügy megsínyli, ha ilyen, alkalmasintalacsonyrendű összefüggésben prezentálják, nos, erre

azt kell felelnem: vannak dolgok, amelyeket azemberek többsége pusztán értelmileg képtelenfelfogni és megítélni. És ilyen ügyekben bízni kell aFührer géniuszában.

E helyütt ugyanakkor be kell vallanom, hogytörténetemnek ezen a pontján bizonyos értelembenfélreértésben leledztem. Abból indultam ki, hogyBellini őnagysága és én, mi ketten együtt azondolgozunk, hogy győzelemre vigyük a programomatNémetország üdvére és javára. Valójában azonbanBellini őnagysága folyamatosan semmi másról nembeszélt, csak a színpadon előadandó programomról.Ám ez ismét alkalom lehet arra, hogy felismerjük: atiszta, született tehetség, a vezéri ösztöntoronymagasan fölötte áll a megszerzett tudásnak.Míg a számításaival bíbelődő tudós vagy a stréberparlamenti politikus figyelmét könnyen el lehetterelni holmi felületes tényállások által, az elhivatottgéniusz ösztönösen meghallja a sors hívó szavát, mégakkor is, ha egy név – ez esetben: Ali Wizgür –túlharsogja azt. Valóban úgy hiszem, hogy a

gondviselés ismét beavatkozott, akárcsak 1941-ben,amikor a korai és szélsőségesen kemény tél lefékezteaz oroszországi offenzívát, még mielőtt túlságosanelőrenyomultunk volna – és így miénk lett agyőzelem.

Vagyis miénk lett volna, ha azok az alkalmatlantábornokok…

Hagyjuk, most nem akarom ezzel idegesítenimagam.

Legközelebb másképpen kezdek neki, az új stábfeltétlen hívem lesz, az SS soraiban nevelem fölmindannyit, és minden úgy fog menni, mint akarikacsapás.

Wizgür esetében a sors a félreértés eszközéhez nyúlt,hogy meggyorsítsa döntésem folyamatát. Mert, és eztjegyezzék meg a szatócslelkűek, akkor is elmentemvolna a műsorába, ha tudom, milyen termékről van szó– csak éppen hosszabb gondolkodási idő után, amitalán azzal a következménnyel járt volna, hogyelszalasztom a megfelelő alkalmat. Annak idejénvilágosan értésére adtam Goebbelsnek, hogy még

Harlequin szerepét is hajlandó vagyok eljátszani, haezen az áron magamra vonom az emberek figyelmét.Mert aki nem hallgat meg, azt nem tudom megnyerniaz ügynek. Publikumot márpedig vonzott ez a Wizgür,több százezres tömegben.

Tárgyilagosan nézve a dolgot, Wizgür azon„művészek” sorába tartozik, amilyeneket csakis egypolgári demokrácia képes kitermelni. A genetikaikeveredés folytán a nem-árja, ázsiai külső kifogástalan,habár nehezen elviselhető dialektusban beszéltnémettudással párosult. Wizgür pontosan ennek akevercsnek köszönhette funkcióját. Körülbelül azoknakaz amerikai fehér színészeknek felelt meg, akik annakidején feketére sminkelték magukat, hogy övék legyena buta néger szerepe. Szembetűnő volt a párhuzam – akülönbség csak annyi, hogy ebben az esetben nemnégerviccek szerepeltek a kínálatban, hanemkülföldiviccek. Nagy lehetett rájuk az igény, mertWizgür mellett több más rassz-komédiás is megélt apiacon. Felfoghatatlan. Az én szememben a rassz- vagya külföldivicc maga az önellentmondás. Hogy

érthetővé tegyem, mire gondolok, íme egy vicc,amelyet régi bajtársamtól hallottam még 1922-ben.

Két veterán találkozik. Azt kérdi az egyik: „Maga holsebesült meg?” Mire a másik: „A Dardanelláknál”. Mirea társa: „Az nagyon tud fájni!”

Tréfás félreértés, bármelyik katona mindenkülönösebb nehézség nélkül remekül elő tudja vezetni.Ha a szereplőket kicseréljük, megváltozik a vicctartalma, és még tanulság is fakad belőle. Fokozható ahatás, ha a kérdező szerepét egy notóriustudálékoskodó kapja, például Roosevelt vagyBethmann-Hollweg. Ha viszont úgy kezdünk neki,hogy a buta kérdező nem veterán, hanem mondjuk egyaranyhal, máris oda a vicc, hiszen a hallgató arragondol: ugyan honnan tudhatná a halacska, holvannak a Dardanellák?

A buta, aki butaságot művel, nem mulatságos. A jóvicchez kell a meglepetés, hogy kibontakozhassékbelőle a tanulság. Az, hogy egy török együgyű,cseppet sem meglepő. Ha a viccbeli török zseniálistudós, máris mulatságosabb, az abszurditás miatt.

Ilyesféle vicceket azonban sem Herr Wizgür, semvalamelyik kollégája nem mesélt. A műfaj állandófőszereplői a félművelt vagy teljesen műveletlenkülföldiek voltak, akik szánalmas kotyvaléknyelven,érthetetlenül karattyoltak. Ebből vált nyilvánvalóváennek a „liberális” társadalomnak a hazugdemokráciája: miközben elítélik, ha valaki mindenkülföldit egy kalap alá vesz, és az úgynevezettpolitikai humoristáktól azt várja, hogy kínosanszétválassza őket fajta szerint, mint Hamupipőke aborsót a lencsétől, addig Wizgür és más kétes alakokkényük-kedvük szerint keverik össze az indiait azarabbal, a törököt a lengyellel, a görögöt az olasszal.

Ez az eljárás természetesen kedvezett nekem,kétszeresen is. Herr Wizgür népes rajongótábora jóhatással volt az irántam ébredező közfigyelemre;azonkívül Wizgür vicceinek alapsémájából a publikumösszetételét tekintve a népi németek túlsúlyáralehetett következtetni. Nem mintha a német nézőkbentúltengett volna a nemzeti öntudat – bár így lett volna–, bezzeg a török, az egyszerű, büszke nép, mely

szívesen szórakozik a burleszkek csetlő-botló figuráin,ám nem szereti, ha nevetségessé teszik egykori,kivándorolt néptársait. A török néplélek esszenciája azegymás iránti respektus és figyelmesség, amiösszeegyeztethetetlen az ostoba fajankó szerepkörével.

Ebből következően a humornak ezt a formájátfölöslegesnek és egyben szánalmasnak tartom. Akinekpatkány telepedett a házába, nem a bohócot hívja,hanem a rágcsálóirtót. De ha már ehhez az eszközhözkellett folyamodni, célom az volt, hogy mindjárt azelső fellépéskor megmutassam: az igaz németnek, haaz alacsonyabb rendű fajokon akar élcelődni, nincsszüksége vendégmunkásra.

Amikor megérkeztem a stúdióba, odajött hozzámegy ifjú hölgy. Sportos alkata és felszerelése láttánhíradós katonának gondoltam, de Frau Özlemmel átélttraumatikus élményem óta óvatosabban bántamezekkel a benyomásokkal. A dáma alaposan körül voltdrótozva, szája előtt mikrofonfélét viselt, ésegyáltalán, úgy nézett ki, mintha egyenesen a földiirányító központból jött volna.

– Heló – szólt a hölgy, és a kezét nyújtotta. – Jennyvagyok. Te meg biztos a… – itt elbizonytalanodott. –Adolf…?

Nekem is gondolkodnom kellett egy pillanatig , mitkezdjek ezzel a közvetlenséggel, mi több, bárdolatlanbizalmaskodással. Másfelől nem láttam, hogy aközelben tartózkodók közül bárki megütközött volnarajta. Mégiscsak ez volt első találkozásom a televíziósszakma zsargonjával. Mint később többször isbebizonyosodott, a televízióban általános nézet, hogyaz élő műsor varázsa összekovácsol, hasonlóan alövészárokhoz, ahol a bajtársak hűséget esküsznekegymásnak, és még össze is tegeződnek mindhalálig ,illetve az adott műsor megszüntetéséig . Kezdetbeninadekvátnak éreztem ezt a hozzáállást, de enyhítőkörülménynek tudtam be, hogy a Jenny-féléknemzedéke még semmiféle fronttapasztalatot nemszerezhetett. Ezen középtávon változtatni óhajtottam,egyelőre azonban úgy döntöttem, hogy abizalmasságot bizalmassággal viszonzom, ésmegnyugtató hangon így szóltam a bakfishoz:

– Szólíts csak Wolf bácsinak.Összeráncolta a homlokát, majd így szólt:– Jól van, Herr… ööö… bácsi… Átjön velem a

sminkbe?– Természetesen – válaszoltam, és követtem a lányt a

stúdió labirintusában, miközben ő a szájához szorítottaa mikrofont, és így szólt bele:

– Elke, jövünk hozzád.Hallgatagon mentünk végig a folyosókon.– Volt már a tévében? – kérdezte pár perccel később.

Feltűnt, hogy tegeződésről magázódásra váltott. Talánelbátortalanodott a Führer aurájától.

– Több ízben is – feleltem. – De annak már jó ideje.– Ó. Lehet, hogy láttam is magát?– Nem hiszem – feleltem. – Berlinben léptem fel, az

Olimpiai Stadionban…– Várjon csak… Maga volt a warm-up a Gottschalk-

show-ban?– Hogy hol voltam micsoda? – kérdeztem, de már

nem rám figyelt.– Rögtön feltűnt nekem, hát az valami szuper volt.

Tökre örülök, hogy idáig eljutott. De most mást csinál,ugye?

– Egészen… egészen mást – hagytam helybenbizonytalanul. – A játékoknak már régen vége van…

– Itt is volnánk – vágott a szavamba Jenny, éskinyitott egy ajtót. Odabent sminkasztal, tükör. – Itthagyom magát Elkével. Elke, ez itt… ööö… Rolf bácsi.

– Wolf – javítottam ki. – Wolf bácsi.Elke rendezett külsejű, negyven körüli asszony volt.

Összeráncolta a homlokát, először rám nézett, majd asminkkészlete mellé letett cédulára, és így szólt:

– Nekem Wolf nincs ideírva. Nálam Hitler van. –Azután a kezét nyújtotta, és így szólt: – Elke vagyok.Hát te?

Szóval megint a lövészárokban vagyok. Elke azonbankissé élemedett korú volt ahhoz, hogy Wolf bácsizzon.Döntöttem.

– Szólítson Herr Hitlernek.– Rendben, Herr Hitler, üljél le. Valami kívánság?

Vagy csináljam, ahogy gondolom?– Tökéletesen megbízom magában – közöltem, és

helyet foglaltam. – Mégsem gondoskodhatommindenről magam.

– Így is van rendjén – mondta Frau Elke, és egylepedőt terített rám, hogy megvédje az egyenruhámat.Azután alaposan tanulmányozni kezdte az arcomat. –Príma bőre van – dicsért meg, és a púderesdobozértnyúlt –, a maga korában sokan egyszerűen túl kevesetisznak. Ha látná, hogy néz ki a Balder…

– A legjobban a csöndes vizet szeretem –bólogattam. – A néptestet rongálni felelőtlenség.

Frau Elkéből kirobbant a nevetés. Egy szempillantásalatt púderfelhőbe borult az egész szoba. – Elnézést –szólt az asszony –, máris rendbe hozom. – Kezébe vettegy kis kézi porszívót, és hozzálátott, hogy eltüntessea finom szemcséjű port a levegőből és azegyenruhámból. Éppen ott tartott, hogy leporolja afrizurámat, amikor nyílt az ajtó. A tükörből láttam,hogy Ali Wizgür lép be. Köhögött.

– A ködösítés a program része?– Nem – feleltem.– Az én hibám – sietett a segítségemre Frau Elke. –

De mindjárt megoldjuk. – Ez tetszett. Semmi hamiskibúvó, semmi mellébeszélés; vállalja, hogy hibázott,és az általa okozott kárt helyreállítja. Mindig örömtelivolt látni, hogy a jó német gént az elmúltévtizedekben mégsem sikerült elsüllyeszteni ademokrácia mocsarában.

– Szuper – szólt Wizgür, és a kezét nyújtotta. – FrauBellini már mondta nekem, hogy te csak úgy ontodmagadból a poénokat. Én vagyok az Ali.

Zizegve előhúztam a púdertől megkímélt kezemet afodrászgallér alól, és megráztam a török kezét.Hajamból csak úgy szállt a por.

– Örvendek. Hitler.– És? Rendben megy minden?– Úgy gondolom, igen. Elke asszony?– Mindjárt megleszünk – sietett a válasszal Elke

asszony.– Faszályos egyenruha – mondta elismerő

arckifejezéssel Wizgür. – Öreg haver, ez ténylegeredetinek néz ki! Hol lehet ilyet szerezni?

– Hát igen, valóban nem egyszerű – gondolkodtam

el a kérdésen. – Josef Landolthoz jártam, Münchenbe…– Landolt – tűnődött Wizgür. – Életemben nem

hallottam a nevét. De ha München, akkor a Pro7-nélvan, igaz? Azoknak tényleg szuper jelmezeseik vannak.

– Szerintem azóta nyugalomba vonult – jegyeztemmeg óvatosan.

– Már látom, hogy nagyon ütős lesz ez így, te mintnáci, meg én. Persze a náci duma nem egészen új.

– Na és aztán? – vágtam vissza.– Jó, persze, nem árt neki az ismétlés – ismerte el

gyorsan. – Nem tragikus. Mindent kitaláltak már… Énis New Yorkban lestem el ezt a külfölditémát, ott eznagyon ment a kilencvenes években. Neked honnanvan a Führer-figura?

– Végső soron a germánoktól.Wizgür elnevette magát.– Igaza van Bellininek, te aztán tetőtől talpig

belebújtál a szerepbe. Na jó, mindjárt találkozunk. Kellvalami hívószó? Vagy vessek föl egy témát, mielőttfelkonferállak?

– Nem szükséges – feleltem.

– Nekem ez nem menne – mondta Wizgür. – Szóvalhogy minden nélkül, szöveg nélkül. Csak állnék otthülyén. Sose ment nekem az impró… Mindent bele,öreg haver! – azzal elhagyta a szobát.

Őszintén szólva konkrét utasításokra számítottam.– És most? – fordultam Elke asszonyhoz.– Még ilyet! – nevetett a nő. – A Führer nem tudja,

hogyan tovább?– Nem szabad elbizakodottnak lenni – szóltam

feddőleg. – A Führer államának alapja az államivezetés, nem pedig az idegen vezetés.

Elke asszony messzire eltartotta magától apúderesdobozt.

– Engem még egyszer nem fog rászedni – jelentetteki. Ezek szerint mostantól magázni fog. A szoba egyiksarkába mutatott. – Látja? Képernyőn tudja követni azadást. Mindenhol föl van szerelve egy ilyen, azöltözőkben is, a büfében is. Jenny jön majd magáért, őgondoskodik róla, hogy ne késse le a fellépését.

A műsor pontosan megfelelt mindannak, amitkorábban láttam és hallottam róla. Wizgür bekonferált

néhány rövid szkeccset, ezután következtek maguk afilmecskék, ezekben Wizgür felváltva hol lengyelként,hol törökként mutatkozott, akiknek furcsaságaitkülönböző változatokban, mesterkélt színpadiviccelődésben dolgozta fel. Nem egy Chaplin, de ezvégső soron jól van így. A közönség jóindulattalfogadta bohóckodását, aminek, ha elég táganértelmezzük a kifejezést, némi politikai öntudatképezte az alapját; így egyértelművé vált, hogyüzenetem termékeny talajra hull majd.

Egyetlen rövid, egyértelmű, fantáziátlan mondattaladta át nekem a színpadot:

– A nap kommentárja következik, Adolf Hitlertől. –Ez volt a jel, amelyre először léptem elő a kulisszákmögül a reflektorok vakító fényébe. Úgy éreztem magam, mintha nélkülözéssel teli hosszúévek után végre hazaérnék a Sportpalotába. Orcámatégette a reflektorok hője, végigjártattam tekintetemetaz arcokon. Fiatal közönség. Több százan lehettek, ők

képviselték a készülékek előtt ülő tízezreket, talánszázezreket; ők voltak az ország jövője; azok azemberek, akikre rá akartam bízni Németországújjáépítését. Éreztem a feszültséget és az örömöt. Havolt is bennem valaha kétség, most elpárolgott. Csak akoncentráció szédülete maradt. Órákig tartóbeszédekhez szoktam, most öt percem volt.

A pulthoz léptem, és hallgattam.Tekintetemet újra körüljártattam a stúdióban.

Hallgattam a csöndet, feszülten és reménykedve, hogya demokrácia évtizedei csak kevés nyomot hagyhattakezekben a fiatal fejekben. Amikor elhangzott a nevem,nevetés futott végig a közönség sorain, de gyorsan elis halt, amint testi valómban is megjelentem.Leolvashattam az ábrázatukról, ahogy arcom látványátelőször is megpróbálják összehasonlítani a számukraismert hivatásos színészekével; láttam azelbizonytalanodást, amely az egyszerű szemkontaktustcsöndes feszültséggé változtatta. Alaptalanultartottam a közbekiabálásoktól. Bármelyik sörpincébentartott gyűlésen több volt a zavaró elem.

Kissé előrébb léptem, gesztusokkal jeleztem, hogyszólni készülök, de azután csak összekulcsoltam akarom a mellem előtt – amitől az alapzaj az előbbiszázad- vagy inkább ezredrészére csökkent. Szememsarkából láttam, hogy ez a szerencsétlen dilettánsWizgür izzadni kezd a látszólagos eseménytelenségmiatt. Azonnal látszott, hogy semmit nem tud a csöndhatalmáról, inkább fél tőle. Szemöldöke úgy járt föl-alá, mintha elfelejtettem volna a szövegemet. Egyasszisztensnő próbált jeleket adni, idegesen kopogtattaa karóráját. Tovább nyújtottam a csöndet azzal, hogylassan fölemeltem a fejem. Tapintható volt a feszültséga teremben, bőrömön éreztem Wizgür kétségbeesését.Élveztem. Hagytam, hogy a levegő beáramoljon atüdőmbe, kihúztam magam, és belehasítottam acsöndbe. Egy leejtett gombostű is elég ott, aholmindenki ágyúdörgésre számít.

– Néptársak és néptársnők!Amit itt,az iméntegyütt láthattunk,

igaz.Igaz, hogy a töröknem kultúrateremtő,és igaz,hogy soha nem is lesz azzá.Igaz, hogy szatócslelkű,akinek szellemi képességeiáltalában nem haladják megegy jobbágyéit.Igaz,hogy az indiaifecsegő,és vallásilag zavaros fejű.Igaz,hogy a lengyel viszonya a magántulajdonhozerős kívánnivalóthagymagaután!Ezek mind általános igazságok,minden néptárs

és minden néptársnő számáraegyértelműek.Azonban ki kell mondanunk:Nemzetünk szégyene,hogy itt, Németországbanegyvalaki akad csak,aki ezt ki meri mondani,mégpedig mozgalmunktörök! híve.Néptársak és néptársnők:ha Németország jelenére gondolok,ezt nem is tartom meglepőnek!A jelenkori németalaposabban elkülöníti a szemetét,mint a fajokat.Egy területen tesz csak kivételt:a humor birodalmában.Ittcsak!a német élcelődik a németen,a török a törökön.

A házi egér élcelődik a házi egéren,és a mezei egér a mezei egéren.Ezen kell először változtatni,és változtatni is fogunk.Ma 22.45-től ezen a szent helyena házi egér élcelődik a mezei egéren,a borz az őzbakon,és a német a törökön.Kijelentem tehát,hogy tartalmilag,vagyis ami a külföldiek kritikáját illeti,teljes mértékben csatlakozomaz előttem szólóhoz.

Ezzel befejeztem.Meglepő volt a csönd.Határozott léptekkel a kulisszák mögé vonultam.A közönség soraiból még mindig nem lehetett hallaniegy mukkanást sem. Bellini őnagysága valamit súgotta mellette álló kollégája fülébe. Odaálltam én is, onnanfigyeltem a közönséget. Zavarodottan tekingettek ide-

oda, a színpadot nézték, majd a műsorvezető asztalafelé sandítottak, Wizgürre, aki csak tátogott, mertsemmiféle tréfás búcsúmondat nem jutott az eszébe.Annak látványától, hogy a török képtelen megfelelnifeladatának, végre valóságos nevetésorkán zúgott fel.Némi elégedettséggel nyugtáztam tehetetlenségét,ahogyan végül egy langyos „A legközelebbiviszontlátásig , nézzenek minket továbbra is!”búcsúformulára fanyalodott. Bellini őnagysága atorkát köszörülte. Bizonytalannak látszott, ezért úgydöntöttem, némi bátorságot öntök belé.

– Tudom, mire gondol most – szólítottam meg.– Igen? Szóval tudja?– Természetesen tudom – feleltem. – Egyszer én is

hasonlóan éreztem. Első alkalommal a Korona cirkuszépületét béreltük ki, és nem voltam biztos benne,hogy…

– Elnézést – szakított félbe Bellini őnagysága –,hívnak.

Hátrahúzódott a kulissza egyik nyugodt sarkába, éshordozható telefonkészülékét a füléhez emelte.

Nyilvánvalóan nem tetszett neki, amit hallott. Éppenazon voltam, hogy értelmezzem az arckifejezését,amikor egy kéz érintését éreztem az egyenruhámon.Wizgür ragadta meg a galléromat. A korábbi derűneknyomát sem láttam az arcán. Újból fájdalmasanéreztem az SS hiányát, ahogyan nekinyomott akulissza falának, és a fogai között sziszegte:

– Milyen előtted szólóhoz csatlakozol te, te, faszfej?!Szemem sarkából láttam, hogy a biztonsági

személyzet néhány tagja közelít felénk. Wizgür mégegyszer nekilökött a falnak, de azután elengedett.Sötétvörös volt a feje. Azután sarkon fordult, ésüvölteni kezdett:

– Mi volt ez a szétkent szar?! Arról volt szó, hogynáci számot mutat be! – Szavait a továbbiakbanugyanazzal a hangerővel az időközben hozzánkszegődött Sawatzkihoz, a szálláscsinálóhoz intézte: –Hol van a Carmen? Hol? Van? A? Carmen?!

Sápadtan, de feszes testtartásban sietett oda Belliniőnagysága. Egy pillanatra elfogott a kétség, vajonszámíthatok-e rá mint szövetségesemre, de amit

láttam, meggyőző volt. Megnyugtató kézmozdulatottett, és éppen kinyitotta a száját, hogy nyilatkozzék, denem volt rá alkalma.

– Na végre! Carmen! Mi a szar folyik itten! Láttadezt? Láttad ezt? Ki ez a fasz? Azt mondtad, én csakcsináljam a külföldit, ő meg majd jön a nácifaszságaival. Azt mondtad, majd vitatkozik velem.Hogy fel fogja baszni az agyát, hogy török van atévében, meg ilyenek! És erre tessék! Mi az, hogy„mozgalmunk török híve”? Milyen mozgalom? Milyenhíve? Hogy megyek így haza?

– De azt is mondtam, hogy ő más – felelte Belliniőnagysága, aki bámulatos fürgeséggel nyerte vissza azuralmat a helyzet fölött.

– Szarok rá – üvöltött tovább Wizgür –, itt és mostközlöm veled: ezt a szemetet soha többé nem akaromlátni a műsoromban. Semmiféle egyezséghez nemtartja magát! Én nem fogom hagyni, hogy tönkretegyea műsoromat!

– Nyugalom – szólt Bellini őnagysága, a szelídség ésa határozottság bámulatos elegyével a hangjában. –

Nem is ment olyan rosszul.– Minden rendben? – kérdezte az egyik biztonsági

ember.– Persze – nyugtatta meg Bellini őnagysága –,

tudom kezelni a helyzetet. Nyugodj meg, Ali.– Nem fogok megnyugodni – csaholta Wizgür, majd

bökdösni kezdte a mellemet. – Te itt nekem nem fogsztönkretenni semmit, barátocskám. – Úgy bökdösött,mint egy harkály. – Azt hiszed, bejössz nekik az idétlenHitler-egyenruháddal meg a hű-de-kiszámíthatatlandumáiddal, de azt mondom neked, hogy ebben nincssemmi új, ez lejárt lemez. Amatőr vagy. Tudod te, mitművelsz? Jössz, és beleülsz a készbe! Ebből nem leszsemmi, kedvesem, mondj le róla! Ha itt valakinek híveivannak, akkor az én vagyok! Ez az én közönségem,ezek az én rajongóim, te pedig szépen lekopsz innét!Egy nyomorult amatőr vagy, úgy vagy szar, ahogyvagy, az egyenruháddal együtt. Menjél a sörsátorba abaromságaiddal, vagy a lőegyletbe. Nem lesz belőledsemmi, én mondom neked!

– Nekem nincs rá szükségem, hogy valamivé legyek

– szóltam higgadtan –, néptársak milliói állnakmögöttem, akik…

– Hagyod abba a faszságaidat! – süvöltött Wizgür. –Nem vagy adásban, majom! Azt hiszed, provokálhatsz?Nem provokálsz! Engem!! Nem!!!

– Hagyjátok abba – szólt emelt hangon Belliniőnagysága –, mindketten. Az világos, hogy ezt mégalaposan ki kell dolgoznunk. Kell még egy kisfinomhangolás. De alapjában véve nem is volt olyanrossz. Új volt, ennyi. Most szépen megnyugszunk, ésmegnézzük, mit mond a kritika…

És ez volt az a pillanat új életemben, amikor előszörvoltam egészen bizonyos az elhivatottságomban.

XV.

Az igazi Führer a válság pillanataiban mutatkozik megteljes valójában. Ő az, aki erős idegzetű, kitartó,megingathatatlanul határozott vezér akkor is, ha azegész világ ellene szegül. Ha én nem vagyok,Németország 1936-ban nem vonul be a Rajna-vidékre.Mindenki reszketett, és ha az ellenség válaszcsapásraszánja el magát, nem tudtunk volna tenni semmit,éppen csak öt egységünk volt bevetésre kész, afranciák szövetséges nélkül is hatszor annyian voltak,és én mégis meg mertem tenni. Rajtam kívül senkinem tette volna meg. És azokban a napokban pontosanláthattam, ki az, aki mellettem áll, nemcsak szószerint, de szívvel-lélekkel is, kivont karddal,vállvetve.

És a válság pillanataiban mutatja meg a sors azt is,kik az igazán hűségesek. A kétség pillanataibanszökken szárba a merész tettből a siker, akkor – de csakakkor –, ha töretlen a fanatikus hit. És ezek azok apillanatok, amikor az ember fölismeri, kik azok,akikből hiányzik ez a hit, kik azok, akik csak szorongvafigyelik, hová csapódjanak. A vérbeli Führer szemmeltartja az ilyen embereit. Használhatja őket, de sohanem engedheti, hogy tőlük függjön a mozgalomsikere. Sensenbrink ezek közé tartozott.

Viseletére a mai kor embere nyilván azt mondja: elsőosztályú öltöny. Higgadtnak próbált mutatkozni, de éntermészetesen észrevettem, hogy sápadt, mint akártyajátékos, aki tudja, hogy képtelen elviselni avereséget, mi több, azt a pillanatot sem képeselviselni, amikor világossá válik, hogy a veszteségelkerülhetetlen. Az efféle emberek előtt soha nemlebeg saját cél; azt a célt választják ki maguknak,amely a soron következő sikerrel kecsegtet, és közbennem veszik észre, hogy ez a siker nem az övék lesz. Aztremélik, sikeres emberek, pedig csak a siker kísérői, és

mivel sejtik ezt, rettegnek a vereség pillanatától,amikor világossá válik, hogy a siker nemcsak az övék,mi több, nem is függ tőlük. Sensenbrink a reputációjátféltette, nem pedig a nemzet ügyét. Tökéletesenbizonyos voltam benne, hogy Sensenbrink soha nemvérezne el Németországért, értem, egy újabbgolyózáporban a müncheni Feldherrnhalle előtt.Éppen ellenkezőleg. Mintegy véletlenül, közelebblépett Bellini őnagyságához, és csak a vak nem látta,hogy minden felfuvalkodott magabiztossága ellenérevégső soron ő volt az, aki morális támogatást remélt anőtől. Nem is csodálkoztam rajta.

Életemben négy pompás asszonnyal találkoztam.Természetesen partnerként egyikük sem jöhetett volnaszámításba. Gondoljunk csak bele: ha Mussolini jönlátogatóba, vagy Antonescu, és odaszólok azasszonynak, hogy menjen át a szomszéd szobába, és nejöjjön ki, amíg nem mondom neki, akkor biztosnak kelllennem benne, hogy azt teszi, amit kérek. Eva azt tette,míg az említett négytől ilyesmit soha nemkívánhattam volna. A Riefenstahl volt ilyen például,

csodálatos nő, de ha ilyet mondok neki, fejemhez vágjaa kameráját! És minden bizonnyal ilyen volt Belliniőnagysága is, azonos kaliberű a pompásnégyesfogattal.

Szerintem rajtam kívül senki nem vette észre, hogytisztában van ezeknek az óráknak és perceknek ajelentőségével, de hogy ez a fantasztikus asszonymennyire meg tudta őrizni az önuralmát! Talán a tőlemegszokottnál erősebben szívott bele a cigarettájába,de ez volt minden. Inas, feszes testét egyenesentartotta, mindenre tudott figyelni, kész volt célzottutasításokat adni, gyorsan és helyesen reagálni. Akár anőstény farkas az éjszakai erdőben. Pedig egyetlen őszhajszála sem volt, talán fiatalabb is lehetett, mintgondoltam, a harmincas évei végén járhatott. Pompáspéldány! Az is jól látszott rajta, hogy kellemetlen nekiSensenbrink hirtelen közelsége, nem minthatolakodónak érezné, hanem mert megveti apuhányságát, mert érzi, hogy nem az erejét kínálja fölneki, hanem ő maga kapaszkodik az asszony energikuslényébe. Kedvem támadt megkérdeztetni tőle, mit

tervez aznap estére. Némi mélabúval gondoltam acsodálatos estékre fönt az Obersalzbergen. Gyakranüldögéltünk hármasban, négyesben, ötösben, néhameséltem nekik valamiről, de néha órákig ültünk csaknémán, olykor-olykor elköhintette magát valaki, vagymegsimogattam a kutyát – rendkívül bensőségesegyüttlétek voltak. A Führer élete sem egyszerű: azonkevesek közé tartozik, akiknek le kell mondaniuk azátlagos családi boldogság egyszerű örömeiről.

És egy ilyen szállodában végtelenül magányos tudlenni az ember; ez azon dolgok közé tartozik, amiksemmit sem változtak az elmúlt hatvan évben.

Azután eszembe jutott, hogy jelen helyzetembenbizony nekem magamnak kellene ezt megkérdeznemBellini őnagyságától, amiben viszont lett volna valaminem helyénvaló bizalmaskodás, hiszen nem régótaismertük egymást. Úgy döntöttem, később mégfoglalkozom a gondolattal. Másfelől úgy vélekedtem,hogy mégiscsak méltó lett volna a nyilvánosságba valóvisszatérésemnek valami ünnepélyesebb keretet adni.Lehetett volna koccintani egy pohár habzóborral, én

persze nem ittam volna, de mindig szívesentartózkodtam azok körében, akik derűs hangulatbanemelték poharukat. Ekkor megakadt a szememSawatzkin, a szálláscsinálón.

Valósággal csillogott a szeme, ahogy rám nézett,tele volt félreérthetetlen rajongással, ismertem ezt apillantást, tudtam, hogy jól értelmezem. Sawatzki nemazok közé az SA-sok közé tartozott, akiket Röhmágyából kellett kirángatni, egy egész sorozat golyótereszteni undorító testükbe, s végül agyonlőni őket,mint a kutyát. Nem, Sawatzki a csöndes hódolatpillantásával nézett rám, ahogyan utoljáraNürnbergben láttam százezer szempárban, azoknak acsillogó tekintetében, akiknek én adtam reményt. Akika megaláztatás és a jövőtől való félelem világábannőttek föl, akik bennem látták az erős kezet, amelyvezetni fogja őket, és akik készen álltak rá, hogykövessenek.

E szavakkal léptem oda hozzá:– Nos, tetszett önnek?– Hihetetlen – felelte Sawatzki. – Lenyűgöző. Láttam

Ingo Appeltet, de magához képest ő is lagymatag volt.Magában aztán van spiritusz. Magának aztán ténylegmindegy, mit gondolnak az emberek, igaz?

– Ellenkezőleg – feleltem –, én az igazságot akaromkimondani. Nekik pedig azt kell gondolniuk: Ő az, akiaz igazságot kimondja.

– És? Most azt gondolják?– Nem. De nem gondolják ugyanazt, mint előtte. És

ez minden, amit el kell érni. A többi már csak azismétlésen múlik.

– Hát – vonta fel a szemöldökét Sawatzki –, vasárnapdélelőtt tizenegykor, nem tudom, az mennyit dob akvótán.

Értetlenül meredtem rá. Megköszörülte a torkát.– Jöjjön – szólt végül –, egy kis meglepetés vár ránk

hátul.Hátramentünk a büfébe, ahol néhány unott tévés

lézengett. Egy elhanyagolt külsejű fickó röhögve, teliszájjal felém fordult, majd fuldokolva köhögni kezdett,végül bemutatott egy elfogadható német köszöntést,ahogy elhaladtam mellette. Feszes mozdulattal

viszonoztam az üdvözlést. Sawatzki ahhoz abüféasztalhoz irányított, ahol a pezsgőt kínálták,igényes termék lehetett, ha jól értelmeztem Sawatzkireakcióját, mert miután két pohárral kért a személyzetjelen lévő tagjától, megjegyezte, hogy ebből a fajtahabzóborból nem iszik mindennap az ember.

– De a Wizgür se kap mindennap ilyen hidegzuhanyt– tette hozzá a szolga.

Sawatzki nevetve nyújtotta felém az egyik poharat,megemelte a sajátját, és így szólt:

– Egészségére!– Németország egészségére! – feleltem.

Koccintottunk és ittunk.– Mi van – nézett rám aggodalmasan Sawatzki –,

nem ízlik?– Ha egyáltalán bort veszek magamhoz, az általában

aszú – magyaráztam. – Tudom, hogy ez a fanyar ízhozzátartozik, sőt kifejezetten előnyös tulajdonságnaktartják, de nekem túlságosan savanyú.

– Tudok önnek mást is…– Nem, nem, megszoktam.

– De ha akarja, kaphat egy Bellinit.– Bellini? Mint Frau Bellini?– Persze. Ízleni fog magának. Várjon csak!Sawatzki elsietett, én pedig kissé tanácstalanul

ácsorogtam ott. A pillanat emlékeztetett politikaikarrierem kezdetére, a választási harcok első fázisára,amikor még nem vezettek be a társaságba, és gyakrankellett átélnem az elveszettség érzését. Ám akellemetlen emlék tényleg csak a másodperctöredékéig tartott, mert alighogy Sawatzki magamrahagyott, odajött hozzám egy fiatal, barna hölgy, és ígyszólított meg:

– Tök jó volt! Hogy jut eszébe valakinek ez hasonlat aházi egérrel meg a mezei egérrel?

– Akár magának is eszébe juthat – feleltem biztatóan.– Csak nyitott szemmel kell járnia a természetben. Ámsajnos mára sok német elfelejtette észrevenni azegyszerű dolgokat. Megkérdezhetem, milyenképzésben részesült?

– Még tanulok – felelte. – Sinológia,színháztudomány és…

– Az isten szerelmére – nevettem el magam –, ne isfolytassa! Ilyen csinos kislány, mint maga, meg ez asok semmirekellő tudálékoskodás! Keressen inkábbegy derék fiatalembert, és tegyen valamit a német vértovábbörökítéséért!

Igen vonzónak találtam a nevetését.– Ez meszd ekting, igaz?– Á, itt van! – hallottam a hátam mögül Bellini

őnagysága hangját. Sensenbrinkkel és akényszeredetten mosolygó Wizgürrel az oldaláncsatlakozott hozzánk. – Koccintsunk! Profik egymásközt. És tényleg, kizárólag a professzionalitásszempontjából azt kell mondanom: szuper adás volt!Eddig még csak ehhez hasonló sem történt soha.A siker receptje!

Sensenbrink buzgón osztogatta a pezsgőspoharakat,Sawatzki pedig visszatért, kezében egy barackszínűfolyadékkal teli pohár, amit rögvest a kezembe isnyomott.

– Ez mi?– Kóstolja csak meg – biztatott, és megemelte a

poharát. – Uraim: a Führerre!– A Führerre!Általános, jóindulatú s egyben derűs nevetés harsant

fel, én pedig hirtelen alig győztem elhárítani aszerencsekívánatokat.

– Kérem, kérem, uraim, rengeteg dolgunk van még!– Óvatosan belekortyoltam az italba, és elismerőenbiccentettem Sawatzki felé. Gazdag gyümölcsös ízevolt, simogatta az ínyt, mégsem volt rafinált;lényegében egyszerű gyümölcspüré, amelybe enyhénélénkítő hatású alkoholos italt, valószínűleg habzóbortkevertek, de oly csekély mértékben, hogy élvezetétnem követte böfögés vagy más hasonló kellemetlenmellékhatás. Ezeknek a részleteknek a jelentőségétnem szabad alábecsülni. Az én helyzetemben mindigügyelni kell a kifogástalan fellépésre.

Az efféle informális, mégis fontos együttléteksajnálatos velejárója, hogy az ember nem vonulhatvissza kedve szerint, ha közben háborúznia is kell. Hadélelőtt átkaroló hadműveletet hajtott végre Észak-Franciaországban, vagy villámháborúban elfoglalta

Norvégiát, akkor persze mindenki mélységesmegértéssel viseltetik az iránt, ha az illető megemelipoharát, majd visszavonul a dolgozószobájába, hogytanulmányozza a Végső Győzelemhez szükségestengeralattjárók tervrajzát, vagy együtt gondolkozzéka háborút eldöntő bombázókat kifejlesztőmérnökökkel. De békében mit tehet az ember: álldogál,és azzal fecsérli az idejét, hogy gyümölcspürétszopogat. Sensenbrink harsánysága egyre inkább azidegeimre ment, és Wizgür citromba harapottábrázata sem dobta fel az estémet. Legalább rövididőre búcsút mondtam a társaságnak, hogy magamhozvegyek valamit a büféasztalnál.

Felmelegített négyszögletes bádogedényekbenkülönféle kolbászokat és más sült húsokat tálaltak fel,valamint nagy mennyiségű tésztát, vagyis csupa olyanétket, amelyek nem éppen a fogamra valók. Már elakartam fordulni, amikor felbukkant mellettemSawatzki.

– Segíthetek?– Nem, nem, minden rendben.

– Hát persze! – csapott a homlokára. – Az egytálételtkeresi, igaz?

– Ó, nem, hát én… Én vehetek azokból aszendvicsekből is ott…

– De az egytálételnek jobban örülne, igaz? A Führeraz egyszerű, laktató ételek barátja!

– Valóban az esne a legjobban – vallottam be. – Vagyvalamilyen hústalan étel.

– Sajnálom, nem kapcsoltunk eléggé gyorsan –mondta Sawatzki. – Gondolhattam volna. De ha tudnavárni egy percet…

Előhúzta hordozható telefonkészülékét, ésnyomogatni kezdte.

– Főzni is tud az a telefon?– Nem – felelte –, de van tíz percre innen egy hely,

nagyon dicsérik a házias és hagyományos kosztjáért.Ha gondolja, szívesen hozatok onnét valamit.

– Ne fáradjon. Úgyis kedvem támadt sétálni egykicsit – szóltam –, ott is elfogyaszthatom az ételt.

– Ha nincs ellene kifogása, elkísérem. Nincs messze.Feltűnés nélkül távoztunk, és sétára indultunk a

hűvös berlini éjszakában. Lényegesen kellemesebbvolt, mint abban a kantinszerű helyiségben álldogálniés hallgatni, ahogyan a sajtó munkatársaiszakadatlanul egymást tömjénezik. Lábunk nyománolykor felkavarodott az avar.

– Kérdezhetek valamit? – így Sawatzki.– Csak nyugodtan.– Ez véletlen? Mármint hogy maga is vegetáriánus.– Abszolút nem – feleltem –, ez a józan ész belátása.

Már régóta az vagyok, és csak idő kérdése, hogy másokis csatlakoznak ehhez a meggyőződéshez. Csak a maiállófogadás szakácsaihoz nem jutott még el a hír ajelek szerint.

– Nem, úgy értem: maga mindig vegetáriánus volt,vagy csak azóta, amióta Hitler?

– Én mindig Hitler voltam. Mi más lettem volnaelőtte?

– Hát mittudomén, esetleg próbálkozhatott mással.Churchill-lel. Vagy Honeckerrel.

– Himmler hitt ebben az ezoterikus maszlagban, alélekvándorlásban meg egyéb misztikus dolgokban. Én

soha nem voltam Honecker, vagy hogy hívják.Sawatzki rám nézett.– És soha nem érzi úgy, hogy túlzásba viszi a

művészetét?– Mindent teljes és fanatikus elszántsággal kell

csinálni. Máskülönben semmire sem jutunk.– Na de, hogy csak egy példát mondjak: azt nem

látja senki, hogy maga vegetáriánus.– Először is: a jó közérzet a tét. Másodszor minden

kétséget kizáróan a természet is ezt kívánja. Gondoljoncsak az oroszlánra, fut két vagy három kilométert, ésteljesen kimerül. Húsz percet képes mozgásban lenni…Mit is beszélek, jó, ha tizenötöt. A teve viszont – egyhetet. A táplálkozás miatt.

– A látszatlogika ékes példája…Megálltam, és végignéztem rajta.– Mit jelentsen az, hogy látszatlogika? Na jó,

közelítsük meg másképp: hol van Sztálin?– Halott, hogy úgy mondjam.– Aha. És Roosevelt?– Úgyszintén.

– Petain? Eisenhower? Antonescu? Horthy?– Az első kettő halott, a másik kettőről életemben

nem hallottam.– Na szép. Mindenesetre azok is halottak. És én?– Maga nem.– Tessék – szóltam elégedetten, és újra elindultam. –

Meggyőződésem szerint azért is, mert vegetáriánusvagyok.

Sawatzki nevetett. Azután igyekezett utolérni.– Ez jó. Soha nem írja föl az ilyesmiket?– Minek? Hiszen tudom.– Én folyton attól félnék, hogy elfelejtem – mondta,

és egy vendéglő bejáratára mutatott. – Itt kellbemenni.

Beléptünk a gyéren látogatott helyre. Idősebbpincérnő vette fel tőlünk a rendelést. Zavartpillantásokkal méregetett. Sawatzki megnyugtatókézmozdulatot tett, mire a hölgy minden továbbinélkül kihozta az italokat.

– Kellemes – szóltam. – A müncheni időkreemlékeztet.

– Maga müncheni?– Nem, Linzből jöttem. Vagyis voltaképpen…– …voltaképpen Braunauból – fejezte be a mondatot

Sawatzki. – Kicsit utánaolvastam.– Maga honnan származik? – kérdeztem vissza. –

Hány éves tulajdonképpen? Még harminc sem lehet.– Huszonhét vagyok – így Sawatzki. – Bonni.

Kölnben jártam egyetemre.– Rajna-vidéki legény – nyugtáztam örömmel –,

ráadásul művelt Rajna-vidéki!– Germanisztika–történelem szakon végeztem.

Tulajdonképpen újságíró akartam lenni.– Jó, hogy nem az lett – nyugtattam meg. – Velejéig

romlott, hazug banda.– A tévés szakma sem jobb – vetette közbe. –

Hihetetlen, milyen töméntelen szemetet produkálnak.És ha valami jó, a csatorna vezetése azt akarja, hogyelrontsuk. Vagy hogy olcsóbb legyen. Vagymindkettőt. – Aztán gyorsan hozzáfűzte: – Magakivétel, természetesen. Ez most valami más. Mostelőször van olyan érzésem, hogy nem bármi mással

fölcserélhető hülyeséget adunk el. Ahogy maga közelíta témához, hát az… Szóval teljesen odavagyok. Amit avegetarianizmusról mondott, meg minden, szóvalmaga nem utánoz semmit… Magánál ez valahogymind a koncepció része.

– A világnézet szót jobban kedvelem – szóltamközbe, de mindent egybevetve rendkívül örvendtem azifjonti lelkesedés eme megnyilvánulásának.

– Azt hiszem, mindig is ezt akartam csinálni –folytatta Sawatzki. – Nem akármit eladni. Hanemvalami jót. A Flashlightnál annyi ócskasággal is kellfoglalkozni. Tudja, mit? Gyerekkoromban mindigállatmenhelyen akartam dolgozni. Gyógyítani aszegény állatokat, ilyesmi. Vagy vadállatokat menteni.Valamit csinálni, aminek pozitív hatása van.

A pincérnő letette elénk a két tányér egytálételt.Egészen meghatódtam: nagyon jól nézett ki. Éspontosan úgy is illatozott, ahogyan egy egytálételnekillatoznia kell. Hozzáláttunk. Egy darabig egyikünksem szólt.

– Jó? – érdeklődött Sawatzki.

– Rendkívül jó – feleltem kanalazás közben –, minthaa gulyáságyúból merték volna.

– Ja – biccentett. – Tényleg nem rossz. Egyszerű, definom.

– Maga házas?A fejét rázta.– Jegyese van-e?– Nincs, de van valaki…– …Csakhogy?– Ő nem tudja. Én meg nem tudom, hajlandó-e

észrevenni.– Bátorság, fiatalember. Hiszen maga nem egy

félénk alkat!– Hát nem, de ő…– Ne habozzék. Rajta, rohamra. A női szív, akár a

csata. Tétovázva nem lehet megnyerni. Össze kellszednie minden erejét, és merészen belevágni.

– Maga is így ismerte meg a feleségét?– Nos, én nem panaszkodhatom a női érdeklődés

hiányára. Mindazonáltal többnyire másképpen jártamel.

– Hogyan másképpen?– Különösképpen az utolsó években több csatát

nyertem meg, mint nőt.Sawatzki elnevette magát.– Ha maga nem írja fel ezeket, felírom én. Ha így

megy tovább, könyvet kéne írnia. A boldogpárkapcsolat titka. Hitler tanácsai fiatal férfiaknak.

– Nem tudom, alkalmas vagyok-e erre – hárítottam.– Az én házasságom eléggé rövid volt.

– Ja persze, hallottam róla. De nem tesz semmit. Sőt,így még jobb. Legyen ez a címe: „Harcom – a Nővel”.Már a címe olyan, hogy veszik majd, mint a cukrot.

Ezen már nekem is nevetnem kellett. Elgondolkodvafigyeltem Sawatzkit: pimasz tüskefrizuráját, eleventekintetét, gyors, de nem ostoba beszédét. És ahangjáról felismertem: ez a férfi azokhoz hasonló, akikannak idején mindenhová követtek. A börtönbe is, akancelláriára is, a bunkerba is.

XVI.

Á, Herr Hitler! – üdvözölt az újságos. – De jó, hogylátom! Már vártam magát!

– Csakugyan? – nevettem rá. – És miért?– Láttam a fellépését – felelte –, és gondoltam, biztos

el akarja majd olvasni, mit írnak róla az újságok. Aztánarra is gondoltam, hogy talán olyan újságost keres,akinél nagyobb a választék. Jöjjön be, jöjjön csak! Üljönle! Kér egy kávét? Mi van? Rosszul érzi magát?

Kellemetlenül érintett, hogy a múló rosszullétet ígyészrevette rajtam, és valóban csupán múló rosszullétvolt, inkább csak elgyengültem a jó érzések áradatától,mert már olyan régen volt részem benne. Reggel féltizenkettő körül, frissen ébredtem, ettem néhányfalatot, és azután tényleg úgy döntöttem, hogy

átnézem a lapokat, ezt az újságos jól kitalálta. Kétnappal korábban az öltönyeim is megérkeztek,úgyhogy ezúttal kevésbé hivatalos öltözékben tudtammutatkozni. Egyszerű, sötét, klasszikus szabásúöltönyt viseltem, sötét kis kalapot választottam hozzá,útnak indultam, és máris jóval kevesebb pillantástvonzottam, mint máskor. Sütött a nap, tiszta, friss volta levegő, momentán nem terhelt semmifélekötelezettség, jól kiléptem. Annyira békés, szintehétköznapi volt a hangulatom, hogy utam soránelőnyben részesítettem a kisebb parkokat és asétautakat. Túl sok minden nem vonta magára afigyelmemet, eltekintve egy őrült asszonytól, aki azonfáradozott, hogy a magas fűben felkutassa ésösszeszedje spánielje exkrementumának darabjait.Fölmerült bennem, hogy valami járvány okozhatja eztaz őrületet, de úgy tűnt, senkit nem nyugtalanít, amitaz asszony művel. Ellenkezőleg: mint röviddel későbbmegállapítottam, több helyütt afféle automatákatlétesítettek, amelyekből ezek az őrült nőszemélyekkihúzhatják a kis zacskókat. Először arra a

következtetésre jutottam, hogy olyan asszonyokról vanszó, akik hőn vágytak gyermek után, degyermektelenek maradtak, és amit látok, a hisztériasajátos megnyilvánulása, vagyis a házi kedvencről valókényszeres gondoskodás. El kellett ismernem, hogyrendkívül pragmatikus gondolat zacskót adni ezekneka szerencsétlen teremtéseknek a kezébe. Hosszú távontermészetesen az a megoldás, ha visszavezetik őketvoltaképpeni életfeladatukhoz, de biztos valamelyikpártocska ellene szavazott. Ismerjük ezt.

Efféle, nem túlságosan komoly szellemi kihívástjelentő gondolatokba merülve közeledtem az újságosbódéja felé; feltűnést nem keltettem, alig vagyegyáltalán nem ismertek fel, a helyzet furcsa módonismerős volt, de csak az újságos szavai világítottak rá,mitől. Arra a varázsos érzésre emlékeztetett, amitmüncheni éveimben megannyiszor átéltem – miutánkiszabadultam a börtönből, Münchenben elég jólismertek, mégsem voltam több egy kis párt elnökénél,egy szónoknál, aki népének szívébe látott, és csak akisemberek voltak azok, akik újra meg újra

meghatottak rokonszenvük kifejezésre juttatásával.Ahogy keresztülmentem a Viktualienmarkton, alegszegényebb kofák intettek magukhoz, és adtak kéttojást, fél kiló almát, úgy néztem ki, mire hazaértem,mint egy hadtápos, és a szállásadónőm is ragyogómosollyal köszöntött – az őszinte öröm ugyanúgysugárzott mindnek az arcáról, ahogy ennek azújságosnak a képéről. És ez a régi érzés úgymegrohant, olyan hirtelen és ellenállhatatlanul, hogygyorsan másfelé kellett néznem. Az újságos azonbanmunkája során olyan emberismeretre tett szert, hogytalán csak a bérkocsisokkal vehette föl a versenyt.

Zavartan köhintettem, és így szóltam:– Nem kérek kávét, köszönöm. Egy csésze tea jól

jönne. Vagy egy pohár víz.– Semmi gond, semmi gond – szólt az újságos, és

vizet töltött egy vízmelegítőbe, hasonló szerkezet volt,mint amilyet hotelszobámban is láttam. – Félreraktamaz újságokat, ott vannak a fotel mellett. Túl sokat nemtaláltam, szerintem érdemesebb szétnézni azinterneten.

– Hát igen, ez az internecc – bólogattam, miközbenleültem – nagyon jó találmány. És azt sem hinném,hogy sikerem az újságok jóindulatán múlik majd.

– Nem akarom elrontani az örömét – mondta azújságos, miközben elővett egy filteres teát az egyikfiókból –, de nincs mitől tartania… Azok, akik láttákmagát, azoknak tetszett.

– Én nem tartok semmitől – szögeztem le. – Ugyanmit számít egy kritikus véleménye?

– Hát…– Semmit – vágtam el a vita fonalát. – Semmit!

A harmincas években sem számított, most sem számít.Ezek a kritikusok folyton megpróbálják az emberekszájába rágni, hogy mit kell gondolniuk. A néplélekegészséges ösztöne, az nekik semmi. Nem, a nép aszíve mélyén a kritikus urak nélkül is tudja, mitgondoljon. Ha a nép egészséges, nagyon is jól tudja,mi kell neki és mi nem. Talán a parasztnak kritikuskell hozzá, hogy megtudja, elég jó-e a föld, amelybe abúzáját veti? A paraszt tudja a legjobban.

– Mert naponta látja a földet – mondta az újságos. –

De magát nem látja naponta.– Viszont naponta nézi a televíziókészüléket. És van

mivel összehasonlítania. Nem, a németnek nincsszüksége senkire, aki előre csócsált véleményt ad aszájába. Véleményét maga formálja meg.

– Hát, uraságod tudja – mosolygott rám huncutul azújságos, és elém tette a cukrosdobozt. – Maga a szabadvéleménynyilvánítás szakembere.

– Mit jelentsen ez?– Magával tényleg nagyon kell vigyázni – csóválta a

fejét az újságos –, az ember hajlamos rá, hogy úgybeszéljen magával, mintha tényleg maga lenne az. –Valaki megkopogtatta a kiadóablakot. Az újságosfölállt. – Na, olvassa el, mit írnak, vevőm van. Nem leszhosszú.

A fotel mellé helyezett vékony köteg újságrapillantottam. Egyiknek sem szerepeltem a címlapján,de ez nem is volt elvárható. A nagyobb országosnapilapok sem foglalkoztak a témával. Az a furcsanagybetűs újság, a Bild sem volt a kupacban. Wizgürmár régóta szerepelt a televízióban, nyilván egy róla

szóló hír nem tarthatott számot túlzott érdeklődésre.Csak a kisebb regionális lapoknál volt gyakorlat, hogyegy-egy szerkesztő végigült egy napot a készülékelőtt, majd megtöltött egy kolumnát. Vagyis háromilyen szerkesztő kapcsolta be Wizgür műsorát abban areményben, hogy szórakozni fog rajta. És mind ahárman azon a véleményen voltak, hogy az énbeszédem volt a műsor legérdekesebb része. Egyikükazt írta, az a legfurcsább, hogy éppen egy Hitler-figuramondja ki, mi is Wizgür műsora valójában: nem más,mint külföldiekről szóló klisék gyűjteménye. A másikkettő pedig azt, hogy a Wizgür-show az én„fenomenálisan gonosz felszólalásomtól” végre-valahára ugyanolyan harapós lett, mint kezdetbenvolt.

– Nos? – nézett rám az újságos. – Elégedett?– Kezdtem én már egészen alul – szóltam, és

belekortyoltam a teába. – Húsz ember előtt beszéltem.Egyharmaduk valószínűleg tévedésből ment oda. Nem,tényleg nem panaszkodhatom. Előre kell nézni. Ésmaga milyennek találta?

– Jó volt – felelte. – Kemény, de jó. Wizgürön viszontlátszott, hogy nem túl lelkes.

– Igen – mondtam –, ezt is ismerem. Akik márbefutottak, nem szívesen veszik, ha valami új, frissidea bukkan fel. Féltik a javadalmukat.

– Engedni fogja legközelebb, hogy fellépjen aműsorában?

– Azt fogja tenni, amit a produkciós cég mond neki.A rendszerből él, be kell tartania a játékszabályokat.

– Ki hinné, hogy csak pár héttel ezelőtt szedtem fel akioszkom előtt – tűnődött el az újságos.

– A szabályok ugyanazok, mint hatvan évvel ezelőtt– magyaráztam –, és soha nem is fognak változni. Csakannyi a különbség, hogy kevesebb zsidó dolgozik.Ezért is jobb a népnek. Apropó: még meg semköszöntem rendesen. Megállapodott velükvalamiben…?

– Ne aggódjon – szólt közbe az újságos –, kötöttünkegy kis szerződésfélét. Jól el vagyok látva.

Megcsörrent a hordozható telefonja. Fejéhez emeltea készüléket, és beleszólt. Én kézbe vettem a Bild című

újságot, és átlapoztam. Az orgánum a népharag és arosszindulat kétségkívül vonzó elegyét kínálta. Az elsőnéhány oldalt a politikai csetlés-botlásról szóló hírektöltötték meg, kialakítva egy butuska, ám végső soronjó szándékú kancellármatróna képét, aki esetlenülbotladozik a munkáját akadályozó törpék hordájában.Ezzel párhuzamosan a lap kíméletlenül lerántja aleplet a demokrácia „legitim” döntéseiről,megmutatva, hogy tökéletes hülyeség mindegyik.A pompás hecclap különösen az európai egyesítésgondolatát tartotta undorítónak. Nekem mégis aszerkesztés kifinomultsága tetszett a legjobban.A viccrovatban például az anyósokról és felszarvazottférjekről szóló adomák között mintegy megbújva akövetkezőt találtam:

„Egy portugál, egy görög és egy spanyol elmenneka bordélyba. Ki fizet? Németország.”

Telitalálat. Streicher persze karikatúrát is rendeltvolna mellé, amelyen a három izzadt, borotválatlandél-európai tapogat egy ártatlan teremtést a koszosujjaival, miközben a derék német munkásember

gürcöl; bár lehet, hogy rontotta volna a hatást, hakiemeli a viccet a többi közül.

Bűnügyi történetek szószával öntötték le a többioldalt, a második leggyakoribb hírtípus minden időklegjobban bevált módszere az indulatoklecsillapítására: a sport – azonkívül fotográfiák egészsora mutatott híres embereket öregnek és csúnyának.Az irigység, a rosszindulat és az aljasság tökéletesszimfóniája. Éppen emiatt szívesen vettem volna, haebben a környezetben legalább egy rövid hír erejéigmegemlékeznek a fellépésemről. De a Bild okkal-joggalnem került a köteg tetejére: rólam egy sort sem írtak.Amikor az újságos letette a telefont, én isleeresztettem a kezemben a lapot.

– A fiam volt – közölte a kioszkos –, az ő cipőjétszólta le a múltkor. Kérdezte, hogy akit a tévébenlátott, azonos-e magával. Látta magát, a barátjamobilján. Azt üzeni, tök durva volt.

Értetlenül meredtem az újságosra.– Ez azt jelenti, hogy tetszett neki. Nem is akarom

tudni, milyen filmecskéket nézegetnek a mobilon,

mindenesetre az összesre ugyanezt mondják.– Az ifjúság romlatlanul ítél – bólogattam. – Nekik

még nincs jó és rossz, úgy gondolkodnak, ahogy atermészet diktálja. Ha egy gyermeket helyesennevelnek, nem fog rossz döntést hozni.

– Magának van gyereke?– Sajnos nincs – feleltem. – Azaz, az ellenérdekelt

felek köreiben olykor azt pletykálták, hogy van néhányfattyú, mifelénk annak idején így nevezték.

– Ohó – hunyorgott az újságos, és rágyújtott egycigarettára. – Biztosan a gyerektartás miatt…

– Nem, el akartak lehetetleníteni. Milyen nevetséges.Mióta jogtalan vagy becstelen életet adni egygyermeknek?

– Ha ezt a CDU-sok hallanák…– Nos igen, az egyszerű emberekre mindig

tekintettel kell lenni. Akárhogy érvelünk is, sokan nemlesznek képesek eljutni arra a szintre, hogykövessenek. Himmler is megpróbálta egyszer az SS-ben. El akarta érni az SS-tagok házasságban ésházasságon kívül született gyerekeinek

egyenjogúságát, de még ez sem sikerült igazán.Szegény gyerekek. Görbén néznek a kisfiúra, kislányra,csúfolják, gúnyverseket skandálva táncolják körül őket.Mi mindannyian németek vagyunk, a házasságbanszületettek csakúgy, mint a házasságon kívüliek.Mindig azt mondom: a gyerek, az gyerek; akár aszülőágyon, akár a lövészárokban. Utána persze föl iskell nevelni, ez világos. De ki az a piszok disznó, akiilyenkor megszökik a felelősség elől?

Visszatettem a helyére a Bildet.– És mi lett abból a dologból?– Semmi. Voltak persze rágalmak. Aztán

elhallgattak.– Jól van akkor – bólintott az újságos, és belekortyolt

a teájába.– Persze nem tudom, a Gestapo keze benne volt-e, de

valószínűleg erre már nem is volt szükség.– Valószínűleg nem. Hiszen az egész sajtó a maga

kezére került… – És úgy nevetett, mint egy jól sikerülttréfán.

– Pontosan – bólintottam. És ebben a pillanatban

felcsendült A walkürök lovaglása.Krömeier kisasszony építette bele a telefonomba.

Miután üzembe helyeztük a számítógépeket, föltűntneki, hogy hordozható telefont is vásároltak nekem.Hihetetlen szerkezet, még az interneccen is lehet veleközlekedni, méghozzá egyszerűbben, mint azegérberendezéssel: csak az ujjamat kell mozgatnomrajta. Azonnal sejtettem, hogy a teremtő árjazsenialitás termékét tartom a kezemben, éstermészetesen néhány egyszerű fogással ki is tudtamderíteni, hogy a hordozható telefontechnológia emecsúcsteljesítményét a Siemens cégnél fejlesztették ki.Az említett egyszerű fogásokat Krömeierkisasszonynak kellett kiviteleznie, mivel a készülékena feliratot nem tudtam szemüveg nélkül elolvasni.Ezután a telefon kezelését teljes egészében az őgondjaira akartam bízni, a Führer ugyebár mindencsip-csup üggyel nem foglalkozhat személyesen, errevan a titkársága. Másfelől Krömeier kisasszony joggalfigyelmeztetett rá, hogy tevékenységét csak félnaposmunkaidőben végzi. Csöndben megfeddtem magam,

amiért túlságosan is a pártapparátusra bíztam magam.Tudatosítanom kellett magamban, hogy ismét akezdet kezdetén állok, s ha tetszik, ha nem, nekem kellfölvennem a készüléket.

– Akar valami spéci csengőhangot? – kérdezteKrömeier kisasszony.

– Én ugyan nem – feleltem gúnyos hangon. – Nemdolgozom zsúfolt irodahelyiségben!

– Há’ jóvan, akkor berakok egy rendeset.Amit ezután hallottam, leginkább egy részeg bohóc

xilofonjátékára emlékeztetett. Újra és újra.– Ez meg mi? – kérdeztem döbbenten.– Hát a telefonja – válaszolta Krömeier kisasszony,

majd hozzátette: – Mein Führer!– És ilyen a hangja?– Hát, csak ha csöng.– Kapcsolja ki! Nem akarom, hogy hülyének

nézzenek az emberek!– Há’ ezér’ kérdeztem – jegyezte meg kissé sértetten

Krömeier kisasszony. – Ez jobban tetszik?És megszólaltatott egy egész bohóckórust,

különböző hangszereken.– Ez borzalmas – sóhajtottam.– Na de nem mindegy magának, mit gondolnak az

emberek?– Kedves Krömeier kisasszony – szóltam –, ami

engem illet, a rövid bőrnadrágot tartom a létezőlegférfiasabb viseletnek. És majd ha egyszer újra énleszek a Wehrmacht legfőbb hadura, egy egészhadsereget fogok fölszerelni rövid bőrnadrággal. Éstérdig érő gyapjúharisnyával.

Krömeier kisasszony erre fura hangot hallatott,majd fújni kezdte az orrát.

– Jól van, jól – tettem hozzá. – Kegyed nemdélnémet, nem értheti. Majd ha meglátja az elsőhadtestet parádé közben, rá fog döbbenni, hogy hiábaélcelődtek annyit a szepinadrágon. Csakhogy, és ezbeszélgetésünk voltaképpeni lényege: a hatalomhozvezető utam során föl kellett ismernem, hogy agazdasági élet szereplői és az államférfiak nemvesznek komolyan politikusként, ha ilyen nadrágotöltök. Kevés dolgot sajnáltam ennyire, de nem volt mit

tenni, le kellett mondanom a rövidnadrágról, és le ismondtam, mert ezzel szolgáltam a legjobban azügyemet, s ezáltal a nép ügyét. És azt mondomkegyednek: nem azért mondtam le a csodálatosbőrnadrágról, hogy ez a parányi készülék semmissétegye áldozatomat, és hogy úgy álljak itt, mint egyvásári bohóc! Tessék valami értelmes hangotkicsiholni abból a telefonból!

– Hát ezér’ kérdeztem – szipogott Krömeierkisasszony, és eltette a zsebkendőt. – Meg t’omcsinálni, hogy normálisan csörögjön. De tudok nekiegészen más csengőhangot is keresni. Mondatokat,zajokat, zenét is…

– Zenét is?– Ha nem nekem kell följátszani. Szóval az a lényeg,

hogy legyen róla felvétel.Nos, így történt, hogy A walkürök lovaglását állította

be nekem.– Ugye milyen jó? – kérdeztem az újságost, és

szuverén mozdulattal fülemhez emeltem a készüléket.– Halló, Hitler!

Azonban A walkürök lovaglásán kívül egyéb hangotnem hallottam.

– Hitler! – kiabáltam. – Itt Hitler! – És mivel awalkürök csak lovagoltak rendületlenül, hozzátettem:– A Führer főhadiszállása! – Arra az esetre, ha a hívó félmeglepődött azon, hogy személyesen veszem föl atelefont. Nem történt semmi, csak a walkürök lettekegyre hangosabbak. Már valósággal fájt a fülem.

– ITT HITLER! – ordítottam. – A FÜHRERFŐHADISZÁLLÁSA, TESSÉK! – Úgy éreztem magam,mint a nyugati fronton 1915-ben.

– Nyomja meg a zöld gombot – szólt rám az újságosszenvedő hangon. – Utálom Wagnert.

– Milyen zöld gombot?– Hát azt ott, a telefonján – kiáltotta. – Tolja el

jobbra.Ránéztem a készülékre. Valóban látszott rajta egy

zöld vonal. Ujjammal jobbra toltam, mire a walkürökelnémultak, én pedig beleüvöltöttem: – ITT HITLER!A FÜHRER FŐHADISZÁLLÁSA, TESSÉK!

Semmi sem történt, azon kívül, hogy az újságos

megfogta a kezemet, és a készülékkel együtt afülemhez tolta.

– Herr Hitler? – hallottam meg Sawatzkinak, aszálláscsinálónak a hangját. – Halló! Herr Hitler!

– Igen, én vagyok az!– Már mióta próbálom elérni! Frau Bellini üzenetét

tolmácsolom: a cég igen elégedett!– Akkor jól van. Habár én magam többet vártam.– Többet? – Sawatzki hangján hallatszott némi zavar.

– Ennél is többet?– Kedves jó Herr Sawatzki – szóltam békülékenyebb

hangon –, három újságcikk, az mind szép és jó, de hátvégül is más céljaink…

– Újságcikkek?! – bődült el Sawatzki. – Ki beszél ittújságcikkekről? Fölkerült a Youtube-ra. És annyikattintás van, hogy még! – Lehalkította a hangját. –Köztünk maradjon, de közvetlenül az adás után voltakhangok, akik azt mondták, ejteni kell magát. Neveketnem említek. De most… Nézze csak meg! A fiatalokimádják magát!

– Az ifjúság csalhatatlanul ítél – feleltem.

– Ezért azonnal gondolkoznunk kell az újprodukción – folytatta izgatottan Sawatzki. – Többműsoridőt kap. Kisebb bejátszásokat tervezünk!Azonnal be kell jönnie az irodába! Hol van?

– A kioszkban.– Jó – vágta rá Sawatzki. – Maradjon ott, indul a taxi!

– És letette.– Na? Jó hírek? – kíváncsiskodott az újságos.Az orra elé tartottam a készüléket.– Hozzá tud férni ezen keresztül egy Jutyub nevű

dologhoz?

XVII.

A következő történt: valaki valamilyen technikaieszköz segítségével felvételt készített a fellépésemrőlWizgür műsorában, és beletette az interneccbe, egyolyan helyre, ahol bárki kiállíthatja a kisfilmjét. Ésbárki bármit meg is nézhet, amit csak akar, anélkülhogy a zsidó firkászok mondanák meg, mi a jó neki.Persze a zsidók is beletehetik a sajátagyszüleményeiket, de ahol az ő gyámkodásuk nemérvényesül, látni lehet, mi történik: a nép újra megújra az én fellépésemet nézte. Ezt a tényt pedig arról aszámjegyről lehetett leolvasni, amely a film alatt voltlátható.

Nos, általában nem sokat adok a statisztikára. Éppelég dolgom akadt pártemberekkel és gazdasági

irányítókkal ahhoz, hogy tudjam: mindenütt akadkarrierista és egyéb kétes jellem, akik tudják, hogyansegítsenek rá, ha az a tét, hogy a számok jobb színbentüntessék fel őket. Megszépítik, vagy olyan relációbahelyezik őket más számokkal, hogy az övék jobbnaklássék, miközben tucatnyi egyéb olyan adatotelhallgatnak, amelyek arra lennének alkalmasak, hogyfölfedjék a nem is oly rózsás valóságot. Ezért aztánelhatároztam, utánajárok a dolognak, és megnéztemnéhány zsidó csinálmány adatait. Legyőztemmagamban az undort, bizony, nem szabadkényeskedni, és megvizsgáltam például ChaplinA diktátor című filmjének adatait. Mi tagadás, amegtekintések száma hétjegyű volt, de a korrektösszehasonlítás kedvéért hozzá kell tenni, hogyChaplin olcsó kis komédiája mintegy hét évtizedesmúltra tekint vissza, vagyis egy esztendőre körülbelül15 000 megtekintés jut, ami szintén figyelemre méltó,de csak papíron. Mert egészen bizonyos, hogy azérdeklődés csökkenő tendenciájára lehet számítani. Azemberi kíváncsiság természettől fogva mindig az

aktuális eseményeken csügg. A régi áru kevésbékelendő, ráadásul ez esetben fekete-fehérfilmtermékről van szó, holott a ma embere a színesfilmhez szokott hozzá. Feltételezésem szerint tehát afilmnek a hatvanas és a hetvenes években volt alegtöbb nézője az interneccen. Mostanra évente jó, hanéhány százan gyarapítják az érdeklődők számát:filmszakos egyetemi hallgatók, néhány rabbi éshasonszőrű „szakmai közönség”. Márpedig ezeket azadatokat az utóbbi három napban minden fáradságnélkül ezerszeresen túlszárnyaltam.

Ez a tény számomra különösen egy bizonyosszempontból volt figyelemre méltó.

Korábban a néptájékoztatásnak és a propagandánakolyan módszereivel tettem szert jó tapasztalatokra,amelyek jelentősen különböztek a mostaniaktól.Barnaingesek hadoszlopaival dolgoztam, akik zászlótlengetve, teherautó-platókon utaztak keresztül avároson, akik ölre mentek a vörösökkel, akik hajlandókvoltak bunkósbottal betörni mások koponyáját. És mostazt kellett megállapítanom, hogy elég színpadra lépni

egy ideológiával, elég elmondani egy beszédet ésszellemileg foglalkoztatni több százezer nézőt.Nehezen érthető. Mi több, nem is értettem.Balsejtelmem támadt, ezért azonnal felhívtamSensenbrinket. A legjobb hangulatban találtam.

– Most lépte át a hétszázezret – ujjongott. – Őrület!Látta?

– Igen – feleltem. – De az örömét kissé eltúlzottnakérzem. Ez egyáltalán nem éri meg magának!

– Mi? Hogy? Maga aranyat ér, öregem! És ez mégcsak a kezdet, higgye el!

– De ezeket az embereket még ki kell fizetnie!– Milyen embereket?– Egy darabig én is voltam propagandafelelős.

Pontosan tudom, hogy ha hétszázezer embert akarunka magunk oldalára állítani, ahhoz tízezer fős seregkell. Ha elég fanatikusak.

– Tízezer fős sereg? Miféle sereg?– SA. Elméletileg. És ez óvatos becslés. De az SA-t

még nem állította fel, ha jól sejtem. Vagyis legalábbtizenötezerre lesz szüksége.

– Maga aztán nagy mókamester – harsogottSensenbrink. Mintha pohárcsörgést hallottam volna aháttérben. – Vigyázzon, egy napon még komolyanveszik! – És letette.

Ezt sikerült tisztázni. Nyilvánvalóvá vált, hogySensenbrinknek nincs hozzá köze. Ezt a rokonszenvet anép maga produkálja. Persze azt még nem lehetettkizárni, hogy Sensenbrink gátlástalan hazudozó, akimindenkit az orránál fogva vezet, ez a kétség mégmegmaradt bennem, hát igen, számítani kell azilyesmire, ha nem magam választom ki azembereimet. De mindent egybevetve ezen a térenszavahihetőnek látszott. Így hát nekiláttam a továbbimunkának.

Ismerős helyzet: az emberek, ha a teremtő munkameghaladja szellemi képességeiket, a legkétesebbjavaslatokkal jönnek. Olyan bizarr riportokban kellettvolna szerepelnem, mint „A Führer látogatása atakarékpénztárban”, vagy „A Führer uszodába megy”.Ez utóbbit kerek perec visszautasítottam. A sportolópolitikus képe egyenesen merénylet az egyszerű

lakosság ellen. Annak idején, mihelyt átvettem ahatalmat, azonnal be is szüntettem ez irányútevékenységemet. Futballozzon a futballista, táncoljona táncos, az emberek nézzék inkább az ő tökéletesprodukciójukat. Például könnyűatlétákat. Nincscsodálatosabb látvány, mint egy gerelyhajító. És akkorképzeljük el ilyen helyzetben Göringet vagy ezt akancellárnőt. Ki akarná ezt látni? Ebből nem lehet jólkikeveredni.

Persze van, aki azt mondja: dinamikus ember képétkell prezentálni, amihez nem kell rögtön díjugratónaklenni vagy ritmikus sportgimnasztikát végezni, devalami ártalmatlanabb elképzelhető, például a golf,főleg a konzervatív anglomán körökben. Csakhogy akimár látott jó golfjátékost, esze ágában sem lesz aztbámulni, hogyan bökdösi a földet egy nagydarabasszony. És vajon mit szólnak ehhez a kollégák?Délelőtt a gazdaságpolitikai összefüggéseken töri afejét, délután esetlen mozdulatokkal püföli a gyepet.És hát az úszónadrág. A legnagyobb ökörség.Mussolinit sem lehetett lebeszélni róla. Mostanában ez

a kétes módszerekkel kormányozó orosz vezető szokottgatyára vetkőzni. Érdekes ember, nem kérdés, deszámomra akkor is alapelv: amint a politikus leveti azingét, a politikájának vége. Azt üzeni ezzel amozdulattal: Ide nézzetek, néptársak, milyen csodásfelfedezésre tettem szert! Ingben-gatyában tudok alegjobban politizálni!

Ennél értelmetlenebb üzenetet el sem tudokképzelni.

Egyébként azt olvastam valahol, hogy nemrég azegyik hadügyminiszter egy nőszeméllyelfotografáltatta magát valami medencében. Miközben acsapatok harcban álltak, vagy legalábbisfegyverkeztek. Nálam ez az ember egy napig semmaradt volna tovább a hivatalában. Be se kellett volnajelentenie a lemondását, valaki letesz az asztalára egycsőre töltött pisztolyt, és kimegy a szobából, ez azember tudta volna, mi a dolga. Vagy ha mégsem,másnap reggel megtalálták volna azzal a golyóval afejében, a medence alján. És akkor mindenki tudtavolna, mi vár arra, aki fürdőnadrágban parádézva

árulja el a katonáit.Egyszóval: nem, a pancsikálás nálam szóba sem

jöhetett.– Ha nem tetszik, mondja, mit akar csinálni

helyette?Ezt a kérdést egy bizonyos Ulf Bronner szegezte

nekem, harmincöt év körüli segédrendező, feltűnőenrosszul öltözött férfi. Annyira talán nem voltelhanyagolt a ruházata, mint az operatőröké, akik – eztmár megtanultam az utóbbi hetek alatt – a világlegpocsékabbul öltözött munkavállalói. Alattuk taláncsak a sajtófotósok állnak. Nem tudom, miért van ez,de a sajtófotósok az operatőrök levetett gönceibenjárnak. Talán azért, mert azt hiszik, mivel ők állnak akamera másik oldalán, senki nem látja őket. Nekemazonban, valahányszor előnytelen képet pillantok megvalamelyik képes magazinban, például csúnyángrimaszol valaki vagy ilyesmi, mindig az jut eszembe,hogy ki tudja, talán éppen arra gondol az illető, hogyez a fotográfus már megint hogy néz ki.

– Napi politikával óhajtok foglalkozni – közöltem a

közepesen rosszul öltözött Bronnerrel. – Éstermészetesen minden olyan kérdéssel, ami ezentúlmutat.

– Fogalmam sincs, ez mitől vicces – morogtaBronner. – A politika úgy szar, ahogy van. De csaktessék, nem az én műsorom.

Hosszú évek alatt megtanultam: a közös ügybevetett fanatikus hitre nincs minden esetben szükség.Mi több, olykor hátráltató tényező is lehet. Láttam márrendezőket, akikben annyira erős volt a művészetakarása, hogy képtelenek voltak leforgatni egy érthetőfilmet. Bronner egykedvűsége végső soron kapóra jöttnekem, így legalább szabad kezet kaptam: úgypellengérezhetem ki a demokratikusan választottpolitikusokat és nyilvános megjelenésüket, ahogyanjónak látom. És mivel a dolgokat érdemesleegyszerűsíteni, a hozzám legközelebb eső témátválasztottam, de a szó szoros értelmében. Odaálltam akorábban említett iskola melletti óvoda elé. Többszöris megfigyeltem az épület előtt nagy sebességgelelhaladó autósok felelőtlen viselkedését, akik ily

módon veszélyeztetik gyermekeink biztonságát ésegészségét. Először rövid beszédben vádoltam őket aszáguldozás miatt, majd készítettünk néhányvágóképet ezekről a meggondolatlangyerekgyilkosokról. Végül arra járó anyákkalbeszélgettem. Különösen reagáltak. Legtöbbjükvisszakérdezett:

– Ez most rejtett kamera?Mire minden esetben így feleltem:– Semmiképp, asszonyom. Hiszen itt a kamera, látja!

– És a felvevőgépre meg az operatőr néptársramutattam tapintatosan és türelmesen, mert háttudjuk, hogy az asszonyok annyit értenek atechnikához, mint tyúk az ábécéhez. Amint ezt sikerülttisztázni, azt tudakoltam a hölgyektől, gyakran járnak-e a környéken.

– És akkor ugye ezek az autóvezetők is feltűntekönnek?

– I-i-igen… – Nyújtották a szót bizonytalanul. –Miért?

– Egyetértene velem abban, hogy sok autóvezető

viselkedése miatt féltenünk kell az itt játszógyermekeinket?

– Ööö, hát tulajdonképpen igen, de… Hová akarkilyukadni?

– Mondja csak ki nyugodtan az aggodalmait,néptársnő!

– Pillanat! Nem vagyok néptársnő! De ha már kérdi…Néha tényleg eléggé bosszantó, ha az ember gyerekkeljár erre…

– Ha így van, miért nem szab ki keményebbbüntetést a felelőtlen száguldozókra ez a szabadonválasztott kormány?

– Nem tudom…– Mi ezen változtatni fogunk! Németország üdvére.

Ön és én! Milyen büntetést követelne?– Hogy én milyen büntetést…?– Úgy gondolja, a jelenlegi szabályok alapján

elegendő mértékű a büntetés?– Nem tudom pontosan…– Vagy nem ellenőrzik elég szigorúan, hogy

betartják-e?

– Nem is tudom, én ezt nem szeretném…– Hogyan? És a gyermekek sorsa?– Nem, szerintem ez így… Nagyjából rendben van.

Igen, maradjon így. Elégedett vagyok.Nem is egyszer zajlott le ilyen vagy ehhez hasonló

párbeszéd. A félelem levegőjét éreztem ebben azállítólag szabad államban. A nép egyszerű asszonyanem mert nyíltan beszélni a jelenlétemben, pedigegyszerű katonai egyenruhában léptem oda hozzá.Megrázó volt. Az esetek mintegy háromnegyedében eztörtént. Az utolsó egynegyed a következőt mondta:

– Maga itt az új polgárőr? Végre valaki kimondja!Ezt a disznóságot! Börtönbe kéne csukni mindet,azonnal!

– Tehát fogházat javasol?– Minimum!– Feltételezem, hogy a halálbüntetés ma már nem

jöhet szóba…– Sajnos!Hasonló elvek alapján ostoroztam mindazt, amit

magam tapasztaltam, vagy amire a sajtótermékeken

keresztül lettem figyelmes. Mérgezett élelmiszerek,hordozható telefonjukkal menet közben hadonászóautóvezetők, a vadászat barbár szokása és máshasonlók. Megdöbbentő volt, hogy az emberek vagydrákói szigort követeltek, vagy – ami gyakrabbanmegtörtént – nem mertek nyíltan beszélni. Az egyikalkalommal ez különösen szembetűnő volt.A belvárosban számosan gyűltek össze, hogykritizálják a kormányt. Miután manapság, úgy tűnik,senkinek nem jut eszébe a kézenfekvő megoldás, hogyrohamosztagot toborozzon, afféle piaci standhozhasonló asztalt állítottak föl, hogy aláírásokatgyűjtsenek. Céljuk az volt, hogy megakadályozzák azabortuszt, amelynek száma kétségtelenül magas,évente mintegy százezer magzatelhajtás történikNémetországban.

A német vér tömeges kiontása magától értetődőenszámomra is elfogadhatatlan – az utolsó idióta iskiszámolhatja, hogy ha 50 százaléknak tekintjük a fiúkarányát, ez három hadosztálynyi kiesésteredményezne. Vagy négyet. Mégis, amint

megjelentem a körükben, nem akadt a sok derék,rendes ember között egy sem, aki vállalta volna anézeteit, és nem sokkal azután, hogy a stábbalmegjelentünk a színen, a rendezvényt meg isszakították.

– Mit szól hozzá? – fordultam Bronnerhez. – Ezeket aszegény embereket mintha kicserélték volna. Ennyit avéleménynyilvánítás szabadságáról.

– Őrület! – ámuldozott Bronner. – Ez még jobbansikerült, mint a póráz ellen tüntető kutyásoknál!

– Nem, félreértette – tiltakoztam. – Azok ott a kutyástüntetésen nem rendes emberek voltak. Azok mindzsidók voltak. Nem látta a csillagokat? Rögtön tudták,kivel van dolguk.

– Dehogyis voltak zsidók – vitatkozott Bronner. –Azokra a csillagokra nem az volt írva, hogy „zsidó”.Hanem hogy „kutya”.

– Na látja, ez jellemző a zsidóra – világosítottam föl.– Folyton csak összezavarja az embert. És atanácstalanság fellobbanó lángjánál sütögeti apecsenyéjét.

– Hát ez… – Bronner felhorkant, de aztán elnevettemagát. – Maga tényleg hihetetlen.

– Tudom – hagytam rá. – Megérkeztek már azoperatőri egyenruhák? A jövőben egységesen kellfellépniük a mozgalom tagjainak!

A produkciós cégnél lelkesen fogadták leleplezőriportjainkat.

– Maga még egy papból is kihozná az ateistát –nevetett Bellini őnagysága, miközben végignézte azanyagot.

– Én is azt hittem, egyszer már meg is próbáltamnagy tömegben, de a láger sem segített – merengtembánatosan.

Már két héttel első fellépésem után bejátszották azelkészült riportjainkat, majd zárásképpen egy gyújtóhangú beszédet. Négy további hét elteltével jött azújabb anyag. Nem sokban különbözött ez a húszas évekgyakorlatától. Csak az volt a különbség, hogyakkoriban egy pártot kaparintottam meg magamnak.

Most pedig egy televízió-műsort.Egyébként igazam lett Wizgürrel kapcsolatban.

Gyűlölködve szemlélte, ahogy egyre nagyobbbefolyásra és hatalomra teszek szert az ő műsorában,ahogyan személyemben érvényesül a Führer-karakter.Mégsem tett semmit a folyamat megállításáért. Nemalkalmazkodott, de tiltakozni is csak szánalmasan, akulisszák mögött mert, a cég középszintű vezetőineknyavalygott. Én az ő helyében mindent egy lapratettem volna fel, az első pillanatban megtiltottamvolna, hogy bármilyen mértékben is beleszóljanak adolgomba. Fordított esetben az első beavatkozásraazzal válaszoltam volna, hogy mindenneműmunkakapcsolatot megszakítok a céggel, mit nekemaláírt szerződés. De ez a Wizgür, amint várható is volt,kétségbeesetten kapaszkodott siralmas eredményeibe,kétes hírnevébe, abba a kis adásidőbe, mint valamikitüntetésbe. Wizgür soha nem harcolt volna ameggyőződéséért, és soha nem került volna börtönbese.

Másfelől: ugyan miféle meggyőződése lett volna? Mimást tudott fölmutatni a kétes származásán és az üreshencegésen kívül? Nekem egyszerűbb volt a dolgom,

mögöttem ott volt Németország jövője. Nem beszélvea Vaskeresztről. Vagy a háborús sebesültekemlékérméről, amely azt bizonyította, hogy véremetontottam Németországért. Ez a Wizgür ugyan mitontott?

Persze nem kell, hogy meglegyen neki az aranyfokozat. Honnan is lenne, hiszen nincs háború! Vagyha mégis megkapta volna, az lenne kérdéses, hogyakkor képes volna-e egy szórakoztató műsorvezetésére. Az ilyen ritka és magas kitüntetésekviselőin, ha jobban megnézzük őket, nem sok testrészmarad épen. A dolgoknak már csak ilyen brutális atermészetük. Aki ötször vagy még többszörmegsebesült a fronton, akár bajonettől, akár gránáttólvagy gáztól, annak vagy üvegszeme van, vagyműkarja, vagy összevarrták a száját, feltéve persze,hogy megvan még az alsó állkapcsa, szóval a legjobbhumoristákat nem ilyen fából faragták. És bármilyenkényes is a helyzete, nekem mint Führernek az éremmásik oldalát is látnom kell. Ott ül az a sok ember aközönség soraiban kitűnő hangulatban, csinosan

felöltözve, szeretnének kicsit lazítani a keménymunkanap után a fegyvergyárban vagy a repülőgép-összeszerelő üzemben, vagy hosszú volt az éjszaka aszőnyegbombázás miatt, szóval én megértem, hogy alakosság mást vár a jó komédiástól, mint két amputáltlábszárat. Egyértelműen ki kell mondani: ilyen esetbenaz azonnali halálos gránáttalálat messze jobbmegoldás mindenkinek, mint a háborús sebesültekemlékérme, ha utána hátországi színpadi fellépésekkelléke lesz.

Ennél nagyobb baj volt, hogy azonnal kiderült:ennek a Wizgürnek nemhogy nincs anemzetiszocialistával versenyképes világnézete, desemmilyen világnézete nincs. Márpedig világnézetnélkül a modern szórakoztatóiparban nincs sem esélye,sem létjogosultsága. A többit elintézi a történelem.

Vagy a nézettségi adatok.

XVIII.

A Führer a népe nélkül semmi. Pontosabban, a népenélkül is valami, csak éppen nem látszik, hogy mi.Minden egészségesen gondolkodó emberrel meg lehetezt értetni, mert képzeljük csak el, hogy odaültetjükvalahová Mozartot zongora nélkül – ki veszi észre,hogy egy zseni? Nem tudna csodagyerekként föllépnia nővérével. Jó, a lánynak megmarad a hegedűje. De haazt is elveszik? Legföljebb versikéket tudnánakfelmondani salzburgi dialektusban, de erre senki nemkíváncsi, ezt bárki megkaphatja otthon karácsony este.A Führer hegedűje viszont a nép.

És a munkatársai.Erre persze szinte hallom a sok szkeptikust meg

okoskodót, hogy nem lehet egyszerre két hegedűn

játszani. De ezen az ellenvetésen csak az efféle emberekvalóságérzékét lehet lemérni. Aminek nem szabadlennie, az nem is létezhet. De ha mégis létezik!Pontosan ezen bukott el végül számtalan nagyvezéregyéniség! Vegyük csak Napóleont, aki zsenivolt, nem kérdés. De csak a katonai „hegedűn” tudottzseniálisan játszani. A munkatársain elbukott. A kérdésmindig, minden zseni esetében ez: milyenmunkatársakat választ magának? Nagy Frigyespéldául, ő Kurt Christoph von Schwerin grófotválasztotta, egy olyan tábornokot, aki lelövette magáta lováról az országért, és estében is magasba tartotta azászlót. Vagy ott volt Hans Karl von Winterfeldt, aki1757-ben kard által veszett el. Ezeket nevezem énmunkatársaknak! De Napóleon?

Mondjuk ki: nem volt szerencsés keze, és akkor mégudvariasan fogalmaztunk. Urambátyám-világ volt az,méghozzá a legrosszabb fajtából. Az egész rokonságott tolongott és tartotta a markát. A gyengeelméjűJoseph Spanyolországban, Bernadotte elveszi asógornőjét, Jérôme megkapja Vesztfáliát, a nővéreket

mindenféle itáliai grófságokban kell elhelyezni, és kiköszöni meg? A legundorítóbb parazita Louis, akitHollandia királyává koronáztatott, és aki kénye-kedveszerint építgette a karrierjét, mintha maga hódítottavolna meg az országot. Ilyen munkatársakkal nemlehet sem háborúzni, sem világot igazgatni. Ezért énmindig rendkívül nagy súlyt fektettem a legkiválóbbmunkatársak kiválasztására. És többnyire meg istaláltam őket.

Gondoljunk csak a leningrádi blokádra!Kétmillió civilt kerítettünk körül, az élelmiszer-

szállítmányok útját komplett elvágtuk. Ehhez azértkell kötelességtudat, főleg ha naponta ezerszám kellközéjük dobálni a bombát, és célzottan azélelmiszerraktárakra. Az emberek végül odáigaljasultak, hogy egymás koponyáját törték be, csakhogy beleharaphassanak a földbe, ahova a leégettcukorraktár helyén lefolyt a cukor. Persze ezek acivilek faji szempontból nem voltak értékesek, de azegyszerű katonának könnyen eszébe juthatott volna,hogy: ó, szegény párák. A nép egyszerű fia rendkívüli

mértékben állatkedvelő.A saját szememmel láttam a lövészárokból, hogy az

emberek a legkeményebb tűzharcok közepettekirohantak a tűzvonalba, hogy megmentsék amacskájukat. Vagy a hetekig őrizgetett fejadagjukattestvériesen megosztották a Schnauzi kutyával. Ezen islátszik, hogy a háború nemcsak megkeményíti azembert, de előhozza belőlük a legszelídebb,legmelegebb érzéseket is, vagyis hogy a harc többszempontból is nemessé formálja az emberi lelket.A férfi faragatlan tuskóként megy a csatába, éskifogástalan állatbarátként tér haza. És ha ez aszázezernyi katona és macskatulajdonos nem aztmondja: „Csak lassan a testtel, legföljebb kicsit későbbhalnak éhen a leningrádiak”, hanem azt, hogy:„Gyerünk azokkal a bombákkal! A Führer biztosantudja, mit miért parancsolt!” – akkor látja az ember,hogy annak idején jól választotta ki a munkatársait.

És most is, gondoltam, miközben elnéztemKrömeier kisasszonyt legújabb beszédem gépeléseközben. Mindent egybevetve nagyon meg voltam

elégedve a teljesítményével. Munkáját kifogástalanulvégezte, odaadása példamutató volt, újabban ráadásulegész nap rendelkezésemre állt. Csak a megjelenésénlett volna mit javítani. Nem mintha nem lett volnaápolt; de ez a sötét külső, ez a halálos sápadtságminden kedvessége ellenére nem illett egy ilyenderűs, életigenlő mozgalomhoz, mint amilyen anemzetiszocializmus.

Másfelől a jó Führer elnéző. Ribbentrop kinézetre azuralkodó faj reprezentánsa volt, tökéletes áll, elsőosztályú génállomány – mégis, egész életében egypuding volt. Annyit is ért.

– Nagyon jó, Krömeier kisasszony – szóltam. – Márameg is volnánk.

– Még gyorsan kinyomtatom ezt magának – felelte akisasszony. Valamit beütögetett a számítógépébe.Azután táskájából kis tükröt vett elő, meg a sötétajakrúzsát, és körülrajzolta vele a száját. Ez alkalmaspillanatnak bizonyult, hogy megpendítsem a témát.

– Mit szól ehhez a vőlegénye?– Milyen vőlegényem? Mihez? Mein Führer!

A megszólítás időzítésén még mindig volt mitcsiszolni.

– Hát, biztosan van a láthatáron egy fiatalember,mondjuk úgy, hogy tisztelő…

– Ja, neeem – válaszolta Krömeier kisasszony. –Nincsen.

– Nézze, nem akarok indiszkrét lenni, sem tolakodó– igyekeztem megnyugtatni. – De nekem nyugodtanmegmondhatja. Nem a katolikusoknál vagyunk.Nekem ezzel kapcsolatban nincsenek fenntartásaim. Hakét fiatal ember szereti egymást, nem is kell aházassági papír. Az igazi szerelem megnemesítiönmagát!

– Ez mind szép és jó – szólt közbe Krömeierkisasszony, és a tükörbe nézve egymáshoz préselte azajkát –, de most télleg nincs senki, mivel négy hetepáros lábbal rúgtam ki. Megmondom őszintén, egynagy seggfej volt!

Eléggé meglepett képet vághattam, mert gyorsanhozzátette:

– Uppsz! Ez csak úgy kicsúszott a számon. Ilyet nem

mondunk a Führer főhadiszállásán. Szóval úgy értem,egy nyomorult gazfickó! Mein Führer!

Nem egészen értettem, mi célból fogalmazta át amondandóját, mindenesetre arcjátékábólleolvashattam, hogy őszintén igyekszik, és mégbüszke is, hogy sikerült másképpen kifejeznie magát.

– Először is – szóltam szigorúan –, nem a Führerfőhadiszállásán vagyunk, ugyanis nem vagyok aWehrmacht legfőbb hadura, legalábbis egyelőre.Másodszor pedig úgy gondolom, egy német kislányszájába nem valók ilyen szavak! Még kevésbé az éntitkárnőm szájába!

– Na de ha egyszer így van! Ha maga ott lett volna,maga is ezt mondaná! Mesélhetnék…

– Nekem ne meséljen, semmi közöm hozzá! Itt aNémet Birodalom reputációja a tét, ebben a szobábanráadásul a német asszonyé is! Azt akarom, hogy bárkierre jár, egy rendezett állam benyomását keltsükbenne, és…

Nem folytathattam, mert Krömeier kisasszonyszeméből kicsordult egy könnycsepp, azután még egy

és még egy, végül záporozott a könnye. Ezek azok amomentumok, melyektől egy Führernek úgy kellóvakodnia, mint a tűztől. Az együttérzés különösenháborús helyzetben csökkenti a koncentrációsképességet, amely pedig feltétlenül szükséges egybekerítő hadművelet vagy egy szőnyegbombázássikeres végrehajtásához. Kevésbé kedvező helyzetben,ezt is megtanultam, minden sokkal egyszerűbb, mertaz ember csak kiadja a parancsot, hogy, mondjuk,védjenek minden egyes négyzetmétert az utolsó cseppvérükig, azután ő maga haza is mehet, aznapra nincstöbb irányítanivalója. De ilyenkor sem szabad nagyonbelekeverni az érzelmeket.

Ez itt természetesen nem volt éppen kimondottháborús helyzet. Én pedig nagyra értékeltem Krömeierkisasszony kifogástalan munkavégzését. Így hátkezébe adtam egy papír zsebkendőt, amelynek atermelése láthatóan fellendült az utóbbi években.

– Jól van, azért nincs akkora baj – igyekeztemmegnyugtatni. – Csak azt akartam, hogy a jövőben…Nem kételkedem a képességeiben, mi több, igen meg

vagyok elégedve magával… Nem kéne ennyire aszívére vennie, ha megdorgálom…

– Ja – szipogott –, nem maga miatt van. Csak hát énezt a… ezt a fickót eléggé szerettem. Azt hittem, leszbelőle valami komoly. Szóval érti. – Közben ahátizsákjában kotorászott, majd előhúzta a hordozhatótelefonját. Nyomogatni kezdte, mire megjelent aképernyőn annak a gazembernek a portréja. Az orromelé tartotta.

– Annyira jól nézett ki. És olyan… olyan különlegesvolt!

Alaposan megnéztem a fotográfiát. A férfi valóbanjóképű volt. Szőke, magas – igaz, jóval idősebbKrömeier kisasszonynál. A képen az utcán állt elegánsöltönyben, mégsem tűnt piperkőcnek, inkább jó ízlésű,megállapodott embernek, aki egy kicsi, de prosperálóvállalkozást vezet.

– Nem akarom megbántani – kezdtem óvatosan –, demost aztán végképp nem csodálkozom, hogy ennek aviszonynak szomorú vége lett.

– Nem? – szipogta Krömeier kisasszony.

– Nem.– Hogyhogy?– Nézze, kegyed nyilván azt gondolja, a szakítás saját

döntése volt. De hát nem jött rá időközben, hogy enneka férfinak nem maga a megfelelő partner?

Krömeier kisasszony szipogva bólintott.– De hát annyira jól kezdődött. Csak aztán… Ki a fene

gondolta volna…– Pedig első pillantásra látszik!Szinte a lélegzete is elakadt. Gombóccá gyűrte a

zsebkendőt. Fölnézett.– Micsoda? Tényleg látszik?Mély lélegzetet vettem. Bámulatos, hogy milyen

hátországi ösvényekre tereli az embert a sors, ha anémet nép jövőjéről van szó. De az is megdöbbentő,hogyan függnek össze a dolgok. Krömeier kisasszonyproblémája és a népi politika megfelelőreprezentációja.

– Nézze. Egy egészséges fajú férfi, mint ez itt, derűsés életigenlő partnerre vágyik, aki a gyerekei anyjalesz, aki egészséges nemzetiszocialista szellemet

sugároz magából…– Na, az biztos nem én vagyok! Még csak az kéne!– Pontosan – bólogattam. – Látja, maga is tudja, én is

tudom. De akkor próbáljon ennek a javakorabeliférfinak a szemével végignézni önmagán! Mindig ez afekete öltözet. Ez a sötét ajakrúzs, ez az arc, amelyrőlaz a benyomásom, hogy szándékosan festi ilyensápadtra… Krömeier kisasszony, kérem, ne kezdjenmegint zokogni, de 1916-ban a nyugati fronton láttamnéhány halottat, akik jobb bőrben voltak, mint maga.A szeme is sötét, a haja is. Maga vonzó fiatal nő, miértnem visel vidámabb színeket? Egy csinos blúzt, kacérszoknyát? Vagy virágmintás nyári ruhát? Meglátja,csak úgy forgolódnak majd maga után a férfiak!

Krömeier kisasszony pár pillanatig mozdulatlanulmeredt rám, majd szívből nevetni kezdett.

– Ezt most jól elképzeltem – magyarázta fulladozva–, ahogy mászkálok a kis ruciban, hajamban virággal,mint a Heidi abban a svájci mesekönyvben, és aztán,ott azon a bevásárlóutcán szembejön velem azzal akiskosztümös nyanyával, és ahogy rájövök, hogy ez a…

Ez a faszfej házas. Hát komolyan, ha lehet, méghülyébben vette volna ki magát, mint így. Télleg,nagyon kedves, hogy így fel akar vidítani. És mostmegyek haza – közölte, fölállt, és fölkapta ahátizsákját.

– Még kiveszem a beszédét a nyomtatóból ésberakom a fachjába – szólt vissza, keze már a kilincsen.– Legyen szép az estéje, mein Führer! Virágos nyáriruha, eszem-faszom megáll… – Azzal kiment.

Legyen szép az estém? Elgondolkodtam. Mitcsináljak este? Talán be kellene üzemeltetnem aszállodában azt a készüléket, amelyet Sensenbrinkküldött. Filmeket lehet lejátszani rajta atelevíziókészüléken keresztül. Ezeket a filmeketrendkívül praktikus módon már nem tekercsekenőrizték, hanem kis műanyag korongokon.A Flashlightnál több hosszú polcot is megtöltöttekezek a korongok. Én pedig mindig is nagyra tartottama filmeket, és kíváncsi is voltam, mi mindenrőlmaradtam le az elmúlt években. Másfelől azt isfontolgattam, hogy elkezdem a berlini űrrepülőtér

tervezését, mert már tapasztaltam, hogy aktívháborúzás közben csak ritkán jutnék hozzá, ezértkézenfekvőnek tűnt, hogy most inkább régiszenvedélyemnek szenteljem az időmet. Ekkor újranyílt az ajtó. Krömeier kisasszony egy levelet tett azíróasztalra.

– Ezt a postafiókjában találtam – fűzte hozzá –, nem apostás hozta, valaki csak úgy bedobta a cégespostaládába. Hát akkor, mégeccer, szép estét, meinFührer!

A levelet valóban nekem címezték, bár a nevemidézőjelben szerepelt, mintha egy műsor címéreutalna. Megszagoltam, mert a múltban nemritkánelőfordult, hogy az asszonyok így akarták kifejezésrejuttatni irántam érzett csodálatukat. A levélneksemleges szaga volt. Felbontottam.

Hatalmas lelkesedés fogott el, amikor a levélpapírtetején, középen kifogástalanul megrajzolthorogkeresztet pillantottam meg. Ilyen gyors pozitívhatásra nem számítottam. Első pillantásra más feltűnőmotívumot nem vettem észre a levélen.

Széthajtogattam a papírt. Vastag fekete betűkkel,esetlen írással ennyi állt rajta:

„Haggyd abba ezt a szart, te rohat zsidó!”Rég nevettem ilyen jót.

XIX.

Kisebb diadal volt, amikor a szálloda recepcióján állóifjú hölgy első ízben üdvözölt a német köszöntéssel.Éppen az étkezdébe indultam reggelizni, feltartottkarral viszonoztam a köszöntést, de a hölgy már le iseresztette a karját.

– Csak azért tudom ezt csinálni, mert maga mindigolyan későn kel, ilyenkor üres az előcsarnok –kacsintott rám mosolyogva. – Úgyhogy el ne áruljon!

– Tudom, hogy nehéz idők járnak – szóltam fojtotthangon. – Egyelőre! De eljön az idő, amikor maga isemelt fővel vallhatja németnek magát. – Azzalelvonultam reggelizni.

A szolgálattévő személyzetnek nem minden tagjaismerte fel ilyen kristálytisztán az idő szavát, mint az

ifjú hölgy a recepción. Senki nem csapta össze abokáját, az üdvözlés kimerült egy fád „Jó reggelt”-ben.Ugyanakkor a pillantásuk korántsem volt olyantartózkodó, mint kezdetben, legalábbis amiótaáttértem az öltönyviselésre. Ebből a szempontbólhasonló volt a helyzetem, mint a Weimari Köztársaságalatt, a börtön utáni újrakezdésem idején, most iselölről kellett kezdenem, azzal a különbséggel, hogyaz elpuhult polgárság befolyása és szokásrendszeremélyebben beleette magát a proletariátusba – sokkalinkább számított, hogy az ember a polgári viseletbáránybőrébe bújva ébresszen bizalmat önmaga iránt.És valóban, ebben az öltözékben bízvást számíthattamrá, hogy feltálalják speciális müzlikészítményemet, anarancslébe áztatott lenmagdarát, amelynekfogyasztása közben az eddigi teljesítményemmelszemben érzett maradéktalan elismerés pillantásaitérezhettem magamon. Éppen azt fontolgattam, hogyfölkelek a helyemről és hozok még egy almát, amikorm eg hal lottam A walkürök lovaglását. Szuverénmozdulattal, amelyet fiatal üzletemberektől lestem el,

fölvettem a hordozható telefonkészüléket, és afülemhez tartottam. Ezúttal nem felejtettem elmegnyomni a zöld gombot.

– Hitler! – szóltam bele példásan decenshanghordozással.

– Látta a mai újságot? – kérdezte köszönés nélkülBellini őnagysága.

– Nem, miért?– Akkor nézze meg. Tíz perc múlva újra fölhívom.– Pillanat, mit jelentsen ez? Melyik újságról

beszélünk egyáltalán?– Arról, amelyiknek maga van a címlapján – közölte

kurtán Bellini őnagysága.Fölálltam, odamentem a szétterített reggeli

újságokhoz. A Bild nevű orgánumnak is hevert ott párpéldánya. Valóban az én fotográfiám díszelgett az elsőoldalán, fölötte a cím: „Őrült Youtube-Hitler: Rajongókünneplik az uszítást!”

Az újsággal a kezemben visszatértem a helyemre, éselkezdtem olvasni.

Bevallom, ez meglepett. Nem az, hogy egy újságnakilyen zavaros elképzelése van a valóságról. Közhely,hogy a legostobább fajankók az újságokszerkesztőségeiben ülnek. A Bild nevű orgánumbanazonban korábban titkon az enyémmel rokontörekvéseket véltem fölfedezni. Kissé korlátoltnaktartottam ugyan, némi nyárspolgári sunyiságot láttambenne és azt, hogy visszariad a világos beszédtől,mégis, számos tartalmi kérdésben az enyémhezhasonló irányelveket vallott. Ebben a cikkben enneknem sok nyomát találtam. Ismét felcsendült A walküröklovaglása.

– Hitler.– Meg vagyok döbbenve – szólt bele a készülékbe

Bellini őnagysága. – Egy szóval sem figyelmeztettekbennünket!

– Mit vár egy ilyen újságtól?– Nem a Bildről beszélek, hanem a MyTV-ről –

csattant fel Bellini őnagysága. – Ezek beszéltek aFahrendonkkal, legalább szólhattak volna utána.

– Mit használt volna?– Semmit – sóhajtott fel. – Ebben igaza van.– Végső soron ez csak egy újság – tettem hozzá. –

Engem egy csöppet sem érdekel.– Magát talán nem, de minket annál inkább.

Megadták magára a kilövési engedélyt. Márpedig mielég sokat belefektettünk.

– Ez mit jelent? – kérdeztem éles hangon.– Ez azt jelenti – válaszolta Bellini őnagysága

hűvösen –, hogy a Bild jól feladta nekünk a leckét. Éshogy beszélnünk kell.

– Nem tudom, miről kéne beszélnünk.– De én igen. Ha ezek kipécézték magát, akkor

minden követ meg is mozgatnak. Tudni akarom,találhatnak-e valamit.

Mindig mulatságos, ha a gazdasági vezetőkelkezdenek félni. Ha jó üzlet van kilátásban, rohannaklélekszakadva, csak úgy tukmálják az emberre apénzüket. Ha azután valóban jól megy minden, ők az

elsők, akik növelni akarják a részesedésüket, mondván,ők viselték a kockázatot is. Ám amint meginognilátszik a siker, szintén ők az elsők, akik másra akarjákhárítani a rizikót.

– Ha ez a gondja – szóltam gúnyosan –, igencsakkésőn jut eszébe. Nem gondolja, hogy korábban kellettvolna kérdezősködnie?

Bellini őnagysága megköszörülte a torkát.– Attól tartok, meg kell gyónnunk magának valamit.– Hallgatom.– Átvilágíttattuk magát. Kérem, ne értsen félre: nem

hallgatta le senki, vagy ilyesmi. De megbíztunk együgynökséget. Hogy egy meggyőződéses nácitfoglalkoztatunk-e.

– Hát akkor – szóltam ingerülten – az eredménybizonyára megnyugtatta magukat.

– Egyfelől igen. Semmi kompromittálót nemtaláltunk.

– És másfelől?– Másfelől sem találtunk semmit. Olyan… olyan,

mintha maga korábban egyáltalán nem is létezett

volna.– És? Most azt akarja tudni, hogy léteztem-e

korábban?Bellini őnagysága nem válaszolt azonnal.– Kérem, ne értsen félre bennünket. Egy hajóban

evezünk. Mi csak el akarjuk kerülni, hogy a végén… – sitt kényszeredetten fölnevetett. – Hogy…természetesen anélkül, hogy tudnánk róla… az igaziHitlerrel… – Rövid szünetet tartott, mielőtt befejezte amondatot. – Alig hiszek a fülemnek, hogy ezt most énmondtam.

– Én is – szóltam fagyosan. – Ez hazaárulás!– Tudna egy kicsit komolyan beszélni, ha szépen

kérem? Egyetlen kérdésemre válaszoljon. Biztos benne,hogy a Bild nem tud előásni semmit, amitfelhasználhat maga ellen?

– Frau Bellini – szóltam. – Életemben soha semmiolyasmit nem tettem, ami miatt szégyellnem kénemagam. Nem tettem szert vagyonra görbe úton, semsemmilyen más módon nem cselekedtem a sajátérdekeimtől vezérelve. Csakhogy a sajtóval szemben ez

a tény keveset használ. Arra kell számítanunk, hogy ezaz újság a legaljasabb koholmányok sorozatával fogelőállni. Házasságon kívül született gyerekek, tudja, eza létező legrosszabb, ami a nyárspolgári sajtónakeszébe jut. De én együtt tudok élni ezzel a váddal.

– Házasságon kívül született gyerekek? Más semmi?– Mi más lenne?– Mi a helyzet a nemzetiszocialista múlttal?– Kifogástalan – nyugtattam meg.– Szóval soha nem volt tagja szélsőjobboldali

pártnak? – faggatózott tovább.– Micsoda kérdés! – Nevettem föl. – Gyakorlatilag az

egyik alapítója voltam. A tagsági igazolványomsorszáma 555!

– Hogyan?– Csak azért mondom, nehogy opportunistának

nézzen.– Ifjúkori botlás? – próbálta Bellini őnagysága ismét

elvenni az élét kifogástalan elvi hozzáállásomnak.– Hova gondol! Számoljunk csak. 1919-ben

harmincéves voltam. Még részt is vettem a csalásban:

együtt ötlöttük ki, hogy legyen eleve ötszáz tagunk,amitől nagyobbnak tűnik a párt! De én erre a kiscsalásra büszke vagyok. Biztosíthatom, a legrútabbvád, amit ez az újság joggal hozhat föl ellenem: Hitlermeghamisította párttagságának sorszámát. Ezzel isegyütt tudok élni.

Ismét hosszú hallgatás következett a vonal túlsóvégén. Azután egy kérdés:

– 1919-ben?– Igen. Mit gondol, mikor? Egy pártba csak egyszer

lehet belépni, hacsak nem lép ki közben az ember.Márpedig én nem léptem ki!

Bellini őnagysága megkönnyebbülten fölnevetett.– Na, ezzel én is tudok együtt élni. „Youtube-Hitler:

1919-ben meghamisította a pártnyilvántartást!” Egyilyen szalagcímért még fizetnék is.

– Akkor foglalja el a helyét, és tartsa az állásokat.Tapodtat sem hátrálunk!

– Igenis, mein Führer! – nevetett Bellini őnagysága.A beszélgetés befejeztével, ahogy letettem az újságot,hirtelen egy világító kék szempárt pillantottam meg.

Kócos szőke kisfiú bámult rám, kezét szégyellősen aháta mögé dugta.

– No nézd csak! – szólítottam meg. – Téged hogyhívnak?

– Én vagyok a Reinhard – felelte a csöppség.Rendkívül bájos kis fiúcska volt.

– Hány éves vagy? – tudakoltam. Vonakodva bár, deelőhúzta egyik kezét a háta mögül, és három ujjátmutatta, majd némi habozás után a negyediket is.Elragadó volt.

– Én is ismertem egy Reinhardot – szóltam, ésvégigsimítottam a fején. – Prágában lakott. Práganagyon szép város.

– És jó barátok voltatok? – kérdezte a csöppség.– Nagyon is jó barátok – bólintottam. – Derék férfi

volt! Gondoskodott róla, hogy a sok gonosz ember netudjon ártani az olyanoknak, mint te vagy én.

– Milyen sok? – kérdezte a gyermek, akin látszott,hogy egyre nagyobb bizalommal viseltetikirányomban.

– Nagyon sok! Több ezer! Reinhard igazán bátor

ember volt!– Bezárta őket?– Igen – hagytam rá. – Be is zárta őket.– És biztos jól rá is vert a fenekükre – kacagott a

gyermek, és a másik kezét is előhúzta a háta mögül.Egy Bildet gyűrögetett benne.

– Ezt nekem hoztad? – kérdeztem.Bólintott.– Anyu küldi! Ott csücsül – és a terem egyik távoli

sarkára mutatott. Azután elővett a zsebéből egyfilctollat. – Azt mondta, kérdezzem meg, rajzolsz-enekem autót.

– Egy autót? – nevettem el magam. – Biztos vagybenne, hogy ezt mondta? Nem inkább autogramotemlegetett édesanyád?

A gyermek édesen összeráncolta a homlokát, erősenelgondolkodott. Azután aggodalmasan pillantott rám.

– Nem tudom. Rajzolsz nekem egy autót?– Megkérdezzük a mamát? – azzal fölálltam, kézen

fogtam a kis embert, és visszakísértem az édesanyjaasztalához. Aláírtam az újságot, külön lapra pedig

rajzoltam a fiúcskának egy szép automobilt, egypompás, tizenkét cilinderes Maybachot. Amikorvisszatértem a helyemre, megszólalt a telefon.

– Jól csinálja – szólt bele Bellini őnagysága.– Szeretem a gyerekeket – válaszoltam –, tudja, én

soha nem alapíthattam családot. És azonnal szüntessebe a megfigyeltetésemet!

– Milyen gyerekeket? – értetlenkedett Belliniőnagysága. – Úgy értem, jól érvel, gyors és pontosválaszokat ad. Annyira jól csinálja, hogySensenbrinkkel együtt úgy gondoltuk, interjútajánlunk nekik. Mármint a Bildnek!

Rövid gondolkodás után így feleltem:– Nem. Nem ajánlunk nekik semmit. Így gyakrabban

kerülünk a címlapra. Interjút akkor kapnak, amikor miakarjuk. És mi szabjuk meg a feltételeket.

XX.

Ritkán tévedek. Mi több, alig fordul elő, hogy tévedek.Ez az egyik előnye annak, ha valaki sajátélettapasztalatokkal indul el a politikai pályán.Tudatosan fogalmazok így: saját élettapasztalatokkal.Mert manapság annyi az úgynevezett politikus, akiegyszer negyedórát töltött a boltban a pult mögött,vagy elhaladtában bepillantott egy üzemcsarnokba, ésazt hiszi, ő már tudja, milyen a való élet. Pusztán apélda kedvéért gondoljunk csak erre az ázsiaiszármazású liberális miniszterre. Ez a nyikhaj az orvositanulmányait szakította félbe, hogy jobbankoncentrálhasson a politizálásra, de kérdem én:minek? Miért nem arra koncentrált, hogy megszerezzea diplomáját, miért nem dolgozott tíz vagy húsz évig

orvosként, heti ötven-hatvan órában, hogy utána, arideg valóság iskoláját kijárva, fokozatosan kialakítsaszuverén véleményét, és kidolgozza saját világképét,amellyel felvértezve végül jó lelkiismerettel kezdhetimeg értelmes politikai munkásságát? Kedvezőkörülmények mellett így még lett is volna belőlevalaki. De hát ez a fickó is csak egy példány ebből az új,undok fajtából, amelyik azt hiszi, uccu neki, fejestugrunk a politikába, aztán majd csak belejövünk menetközben. Úgy is néz ki a mai politika. Ma a zsidópénzügyi körök szája íze szerint beszélünk, holnap azsidó bolsevizmus után loholunk, mint az osztályhülyéje, aki izzadva fut az iskolabusz után. Erre nemtudok mást mondani, mint hogy pfuj! Ha ez aminiszter is átélte volna a frontot, amunkanélküliséget, a bécsi hajléktalanszállót, azAkadémia vén trottyosainak elutasítását, akkor mosttudná, miről beszél. Akkor a téves döntésekszámítanának kivételnek. A Bilddel kapcsolatos döntésis ilyen volt. El kell ismernem, tévedtem.

Abból indultam ki, hogy a sajtópatkányok a

politikámmal, a beszédeimmel foglalkoznak majd.Ehelyett fényképészek egész hordáját küldték anyakamra. És két nappal később meg is jelent egy nagykép, amelyen az újságosbódé előtt ácsorgok azállópultnál, kezemben műanyag pohár. Emlékszem,teát ittam, az újságos pedig csatlakozott hozzám alimonádéjával, de a limonádésüveg megtévesztésighasonlított egy sörösflaskára. Az erről készült képhez akövetkező szöveget illesztették:

Az újságosnak aznap, már ami az öltözékét illeti,

tagadhatatlanul nem volt jó napja. Elhatároztaugyanis, hogy felújítja a kioszk kirakatát. Hogy kíméljeruházatát, kimustrált inget-nadrágot húzott, rámunkásköpenyt, amelyet a cigarettaszünet idejérelevetett, és éppen úgy nézett ki – nálam jobban senkinem tudja ezt megítélni –, ahogyan a festő munkaközben. Ettől azonban még messze nem vált„ivócimborámmá”, amúgy sem élek alkohollal, és akocsmai barátságokat is kerülöm. Az ügy mégiskimondottan kellemetlenül érintett, szegény újságosnem érdemelt ilyen bánásmódot. Örvendetes módonjól átlátta a helyzetet. Még aznap délelőtt, ahogy a lapmegjelent, elmentem hozzá, hogy elnézést kérjek tőlea kellemetlenségért. De alig volt rám ideje.

Amikor odaértem, a kioszk előtt állt, és a hideg, esősidő ellenére alig győzte kiszolgálni a hosszú sorbanálló embereket. A kirakat fölött öles betűk hirdették:„Vegye meg a mai BILD-et – én vagyok benne, meg azőrült Youtube-Hitler!”

– Éppen jókor jön! – kiáltott fel, amikor meglátott.– Tulajdonképpen elnézést akartam kérni –

kiáltottam vissza –, de már nem tudom pontosan,miért is kellene.

– Én se tudom – nevetett az újságos. – Kapjon föl egyfilctollat, és írja alá! Ez a legkevesebb, amit azivócimborájáért megtehet!

– Tényleg maga az? – dugta az orrom alá a lapot egyépítőmunkás-külsejű ember.

– Igenis – feleltem, és aláírtam az oldalt.– Amikor megtudtam, azonnal külön kontingenst

rendeltem – mesélte az újságos a vevők feje fölött. –Igen, nyugodtan menjen át, Herr Hitler szívesen adautogramot.

Valójában nem annyira szívesen adtam autogramot.Sosem tudni, mire használják föl az aláírásomat. Azember mit sem sejtve ráírja a nevét egy cédulára,másnap meg valaki fölé firkant egy nyilatkozatot,hogy visszavonhatatlanul átengedem Erdélyt valamikorrupt balkáni bandának. Vagy hogy feltétel nélkülkapitulálok, pedig a bunker még tele vanviszontcsapásra alkalmas fegyverrel, amelyeket egyháborús fordulat idején előhúzhatunk. Ugyanakkor az

újságpapírra rótt aláírással kapcsolatban alighalehettek fenntartásaim. Azonkívül örültem, hogy nemHerr Strombergerként vagy a csoda tudja, milyennéven kell aláírnom, hanem használhatom a sajátnevemet.

– Ide kérem, keresztben rá a fotóra!– Ráírná, hogy „Helgának”?– Legközelebb a kurdokra is mondjál már valamit!– Kár, hogy nem ismertük egymást a háború alatt!

Együtt megnyertük volna!Valaki a sor elejére vezetett egy kislányt. Az ő

újságját szándékosan lassan írtam alá. Na eztfotografálják: az ifjúságnak a Führerbe vetett bizalmatöretlen. És nemcsak az ifjúságé. Egy agg dámaközeledett felém afféle modern, motorral hajtotttolószékben, csillogó szemmel. Felém nyújtotta azújságját, és reszkető hangon így szólt:

– Emlékszik? 1935-ben, Nürnbergben éppen magávalszemben álltam az ablakban! Miközben tartott afelvonulás, végig az volt az érzésem, hogy rám néz.Annyira büszkék voltunk magára! És most… Semmit

sem változott!– Maga sem – füllentettem tréfásan, és meghatottan

fogtam vele kezet. Nem mintha emlékeztem volna ahölgyre, de ez az őszinte rajongás egészen elbűvölt.A népbizalom eme megnyilvánulásával felvértezvenem is esett nehezemre később, amikor Sensenbrinkjelentkezett idegesen telefonon, hogy eloszlassamaggodalmait, és ismét nemet mondjak a jogiellenlépésre vonatkozó javaslatára. A másnapitörténések sem rettentettek vissza. A laptermészetesen egyet sem hozott le azautogramosztásnál készült fényképek közül, helyettetökéletesen irreleváns szalagcímmel jelent meg.„Őrült Youtube-Hitler: Németország most leteszi avoksát.” Alatta koncentrációs táborokban készült fotókszerepeltek, amelyek az SS tevékenységének rút, desajnos szükségszerű oldaláról tanúskodtak. Ettől azértegy kissé ideges lettem.

Egyszerűen komolytalan eljárás egy nagyszabásúprojektumból olyan jelentéktelen egyedi eseteketkiemelni, amelyek átmeneti kellemetlenségek

árnyékát vetik a nagy tervre. Felépítünk egyautópályát, amelyen milliárdos tételben szállíthatjuk anépgazdaság termékeit, de az út szélén mindig ott állegy aranyos kis nyuszi, reszketve a félelemtől. Vagycsatornaépítkezésbe kezdünk, amely százezreknekbiztosít munkát, és persze hogy akad egy-egykisparaszt, akinek el kell hagynia a földecskéjét, és akiezért keserű könnyeket hullat. Ilyenek miatt azonbannem tehetem félre egy egész nép jövőjét. Ha egyszerfelismertem a szükségszerűséget, hogy több milliózsidót, mert annyian voltak akkoriban, hogy többmillió zsidót ki kell irtanom, akkor persze hogy akadköztük néhány, akiről az egyszerű, együtt érző németmajd azt mondja, jaj, hát emez nem is volt olyan rosszember, amazt a másikat is nyugodtan el lehetett volnaviselni arra a kis időre. Mi sem könnyebb, mint azemberi gyengeségre apellálni. Régi nóta ez: mindenkimeg van győződve róla, hogy küzdeni kell apatkányok ellen, de az egyes patkány iránt szánalmatérzünk. Jól jegyezzük meg: szánalmat érzünk iránta,de nem akarjuk befogadni. Ne keverjük össze a kettőt.

Márpedig az újságban szavazásra bocsátott kérdés képiillusztrációja éppen a két dolog tudatosösszekeverésén alapult. Az amúgy is kétes kimenetelűszavazás három olyan válaszlehetőséget kínált,amelyek csak gúnyos mosolyt csaltak az ajkamra. Ilyetvoltaképpen én magam is kitalálhattam volna.A három lehetséges felelet a következőképpenhangzott:

1. Elég! Távolítsák el a Youtube-Hitlert acsatornáról!2. Nem kell, úgysem vicces, a MyTV is rá fogjönni.3. Soha nem láttam. Nem érdekelnek a nácikbaromságai.

Erre persze számítani lehetett. Az ilyesmi alapvonása aszellemileg nyilvánvalóan elzsidósodott polgárihecclapok metódusának. Ezzel kell együtt élni, márcsak azért is, mert nem tudnánk hová tenni a soknyomorult hazudozót. Utánanéztem az interneccen az

infrastruktúrának, és kénytelen voltam megállapítani,hogy a dachaui lágerben már csak két barakk áll.Siralmas állapotok. Az első letartóztatási hullámmalegyidejűleg be kellene üzemelni a krematóriumokat is.

Sensenbrink persze máris percenként hívogatott.Mindig a „nagy stratégák” azok, akik elsőként kapnakidegrohamot.

– Kikészítenek minket – jajveszékelt folyamatosan. –Kikészítenek. A MyTv-nél is biztos nagyon idegesekmár. Muszáj lesz interjút adnunk nekik!

Szóltam is Sawatzkinak, hogy figyeljen odaszerencsétlen flótásra, mert nagyonelbizonytalanodott. Bellini őnagysága ellenbenszabályosan kivirult. Ernst Hanfstaengl óta ő volt azelső, aki a kedvemért lyukat beszélt minden fontos ésközepesen fontos ember hasába. Ráadásul lényegesenjobban nézett ki. Igazi fajszuka.

A negyedik napon mégis megtörtem.Ez az egyetlen, ami miatt a mai napig

szemrehányást teszek magamnak. Hajlíthatatlanulkeménynek kellett volna maradnom. Valószínűleg

kissé kijöttem a gyakorlatból. Azonkívül álmombansem gondoltam volna, hogy az történik, ami történt.

Egy nagy formátumú fotót közöltek, amelyenKrömeier kisasszonyt kísérem ki a cég székházánakkapuján. A kora esti fényviszonyok között készítettfotót – fényképészemmel, Heinrich Hoffmann-nalfolytatott hosszas konzultációimnak hála, ezt rögtönészrevettem – merészen és tudatosan manipulálták.Szükségtelenül homályos volt a kép, és erősenfelnagyított, mintha évtizedekig tartó buzgókémtevékenység eredményeképpen jutottak volnahozzá. Holott tulajdonképpen nem történt más, minthogy azon a napon rövid sétára szántam el magam, ésegyütt indultam el a cégtől Krömeier kisasszonnyal,aki utána rögtön föl is szállt a buszra. A képen éppen aszékház kapuját tárom ki a kisasszony előtt. Fölöttevastag betűs szalagcím.

– Ez rokonság büntetőjogi felelősségre vonása –kommentáltam hidegen. – Márpedig Krömeierkisasszonnyal semmiféle rokonságban nem állok.

A konferenciateremben ültünk Bellini őnagyságával,Sensenbrinkkel és Sawatzkival. És ki más, mint a nagystratéga, Sensenbrink, a következő kérdést tette föl:

– De ugye nincs semmi maguk között? A kis

Krömeierrel?– Ne hülyéskedjen már – vetett rá lesújtó pillantást

Bellini őnagysága. – Herr Hitler már énelőttem iskinyitotta az ajtót. Engem nem akar megkérdezni?

– Biztosra kell mennünk – vont vállat Sensenbrink.– Biztosra menni? – szólt élesen Bellini őnagysága. –

Miben? Egy percig sem vagyok hajlandó ezzel azundorító üggyel foglalkozni. Krömeier kisasszony aztcsinál, amit akar, Herr Hitler azt csinál, amit akar.Nem az ötvenes években vagyunk.

– De házasnak akkor sem kéne lennie – jelentette kiSensenbrink –, legalábbis ha van valami közte ésKrömeier között.

– Még mindig nem érti – sóhajtott Belliniőnagysága, majd hozzám fordult. – És? Házas?

– Az vagyok – bólintottam.– Hát ez csodálatos – jajveszékelt Sensenbrink.– Hadd találjam ki – hunyorgott Bellini őnagysága. –

1945 óta? Április?– Úgy van – bólintottam. – Csodálom, hogy még

megjelent a sajtóközlemény. Akkoriban sajnálatos

módon csak úgy nyüzsögtek a városban a bolsevikok.– Nem akarok fájdalmat okozni önnek – jelentkezett

szólásra Sawatzki –, de úgy hiszem, teljes joggalmondhatjuk, hogy megözvegyült. – Mondhat bárki,amit akar, de ez a Sawatzki tűzharc közben is gyorsan,tisztán, megbízhatóan, pragmatikusan gondolkodott.

– Nem tudom száz százalékig alátámasztani –vallottam be –, de én is hasonlóképpen értesültem.

– Na, elégedett? – fordult Bellini őnagyságaSensenbrink felé.

– A munkám velejárója, hogy föltegyem akellemetlen kérdéseket is – felelte savanyúanSensenbrink.

– A kérdés most a következő: mit tegyünk? – foglaltaössze Bellini őnagysága.

– Kell-e egyáltalán tennünk valamit? – kérdezettvissza józanul Sawatzki.

– Magának adok igazat, Sawatzki – szóltam –,pontosabban magának adnék igazat, ha csak rólamlenne szó. De ha nem teszek semmit, a környezetem iselszenvedi az engem ért sérelmeket. Lehet, hogy Herr

Sensenbrinknek nem ártana – folytattam egy gúnyosoldalpillantás kíséretében –, de önökkel és a céggelnem tehetem meg, hogy tovább hallgatok.

– Magunkkal és a céggel minden további nélkülmegtenném, de a részvényeseinkkel nem – szóltBellini őnagysága szárazon. – Vagyis: interjú, és nemmi szabjuk a feltételeket. Hanem ők.

– Maga felel érte, hogy ne így hasson – szóltam, ésmert éreztem, hogy Bellini őnagysága nehezen viseli,ha parancsolgatnak neki, gyorsan hozzátettem: – Deami az ügyet illeti, teljesen igaza van. Interjút adunknekik. Mondjuk, az Adlonban. És ők fizetnek.

– Micsoda ötletei vannak – gúnyolódott Sensenbrink–, ebben a helyzetben aligha fogunk tudni kiharcolnimagának honoráriumot.

– Ez elvi kérdés – mondtam. – Én sem gondolom,hogy ilyen szennylapokra kell költeni a népvagyont.Ha kifizetik a kávémat, az nekem elég.

– És mikor? – kérdezte Sawatzki.– Minél előbb – felelt helyettem Bellini őnagysága,

és én egyetértettem vele. – Mondjuk holnap. Akkor

talán egy napra békén hagynak minket.Egyetértően bólintottam.– Közben megerősíthetnénk a saját iniciatívánkat,

ami a sajtómunkát illeti.– Mire gondol?– Nem engedhetjük át a híradásokat a politikai

ellenfélnek. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Sajátújságot kell kiadnunk.

– Mit, a Völkischer Beobachtert? – kezdett megintgúnyolódni Sensenbrink. – Produkciós cég vagyunk,nem pedig lapkiadó!

– Nem kell, hogy újság legyen – szólt közbeSawatzki –, Herr Hitler erőssége úgyis a mozgóképesmegjelenés. A videók adva vannak, miért nem töltjükfel őket egy saját weboldalra?

– Az összes eddigi fellépést HD-minőségben, hogylegyen valami értéktöbblet a Youtube-feltöltésekkelszemben – fűzte tovább a gondolatmenetet Belliniőnagysága. – És így lenne egy felületünk, ahol azesetleges külön közleményeket el tudjuk helyezni.Vagy a saját szempontú megközelítésünket. Jól

hangzik. Intézkedjen, hogy az online részleg mutassonnéhány tervet.

Ezzel zártuk az értekezletet. Kifelé menet fénytláttam kiszűrődni az irodám ajtaján. Gondoltam,lekapcsolom a villanyt. Amíg a Birodalom teljesen átnem áll a megújuló energiaforrásokra, vétek pazarolnia drága fosszilis anyagot. Most eszünkbe sem jut, aztánharminc év múlva jammerolhatunk, ha a tank elakadel-Alamein határában, mert pont az az egy deciüzemanyag hiányzott a végső győzelemhez.Benyitottam az ajtón, és megláttam Krömeierkisasszonyt. Mozdulatlanul ült az íróasztalánál. Csakekkor jöttem rá, hogy aznap még nem is érdeklődtema hogyléte felől. Korábban Traudl Junge volt az, akiminden születésnapra, gyászesetre, személyestelefonhívásra felhívta a figyelmemet. Most pedigKrömeier kisasszony. Ezúttal természetesen ezelmaradt.

Döbbenten meredt az íróasztal lapjára. Azutánfelnézett rám.

– Tudja maga, milyen íméleket kapok? – szegezte

nekem a kérdést falfehér arccal.Szegény, gyámoltalan teremtés. Mélyen

megindított.– Szívből sajnálom, Krömeier kisasszony – szóltam. –

Nekem könnyű az ilyet elviselni, megszoktam, hogyellenséges közegben is állom a sarat, ha a német jövő atét. Minden felelősséget magamra vállalok.Megbocsáthatatlan, ha a politikai ellenfél helyettem azártatlan alkalmazottat akarja ellehetetleníteni!

– Magához ennek semmi köze – rázta a fejét akisasszony. – A Bild így működik. Egyszer kell csakfelbukkanni egy ilyen cicis újságban, és szabad prédavagy. Sorba’ kapom itt a fotókat mindenféle farkakról,meg gusztustalan üzeneteket, hogy mi mindentcsinálnának velem. Három szó után abba is hagyom azolvasást. Hét éve vagyok Vulcania17, ennek mostannyi. A név fertőzött, úgyhogy – borúsan nyomottmeg egy billentyűt –, kész, ennyi, már történelem.

Kellemetlen érzés, ha az ember nem tud dönteni. HaBlondi még élt volna, legalább megsimogathattamvolna a fejét. Egy állat, különösképpen egy kutya képes

rá, hogy enyhítsen az ilyen és ehhez hasonló pillanatokfeszültségén.

– És nem csak az interneten – folytatta elrévedve. –Az interneten legalább el tudom olvasni, mitgondolnak az emberek. De az utcán, ott nem. Ott csaksejtem, és inkább nem akarom sejteni, mit gondolnak.– Szívni kezdte az orrát, de továbbra sem mozdult.

– Előre kellett volna figyelmeztetnem magát –szóltam pillanatnyi csönd után. – De alábecsültem azellenséget. Rendkívül sajnálom, hogy az én hibámértmagának kellett megfizetnie. Senki nem tudja jobbannálam, hogy Németország jövőjéért áldozatokat kellhozni…

– Nem tudná abbahagyni legalább két percre? –vágott közbe Krömeier kisasszony láthatóingerültséggel. – Haggyon má’ ezzel a Németországjövőjével! Ez most igazi! Nem vicc! Nem a tévébenvagyunk! Ez az életem, és épp most teszik tönkre ezeka szemetek!

Leültem az íróasztalával szemközti székre.– Nem tudom abbahagyni két percre – közöltem

komoly hangon. – És nem is akarom. Utolsó erőmigvédelmezni fogom azt, amit helyesnek tartok.A gondviselés helyezett ide, és itt is fogok állni,Németországért, az utolsó töltényig. Persze magamost azt mondhatja: nem lenne legalább két percrekicsit engedékenyebb, Herr Hitler? Békeidőben méghajlanék is rá – a maga kedvéért, Krömeier kisasszony!De nem akarom. Megmondom magának, hogy miértnem. És biztos vagyok benne, hogy ha megérti, nemkíván tőlem többé ilyet.

Kérdőn nézett rám.– Ha engedményt teszek, nem maga miatt teszem,

hanem végső soron azért, mert ez a szennylaprákényszerít. Ezt akarja? Akarja, hogy azt tegyem, amitez az újság kíván tőlem?

Krömeier kisasszony a fejét rázta. Először lassan,aztán egyre határozottabban.

– Büszke vagyok magára – jelentettem ki. – Mégisvan közöttünk egy különbség. Amit magamtólmegkívánok, azt nem kívánhatom meg mindenkitől.Krömeier kisasszony, tökéletesen megértem, ha

felfüggeszti a szolgálatomban végzett munkáját.A Flashlight cég egészen biztosan el tudja helyeznimásutt, ahol nincs kitéve efféle kellemetlenségeknek.

Krömeier kisasszony szipogott. Azután kihúztamagát ültében, és határozott hangon így szólt:

– Egy nagy lóizét fogok felfüggeszteni! MeinFührer!

XXI.

Az első, amit megpillantottam, hatalmas gót betűsfelirat volt: Hon-lap. Azonnal a telefonért nyúltam, ésfelhívtam Sawatzkit.

– Na? Látta? – kérdezte izgatottam. És a választ megse várva ujjongani kezdett. – Jó lett, mi?

– Hon-lap? – kérdeztem fagyosan. – Ez meg mitjelentsen?

Sawatzki elnémult.– Hát mégse hívhatjuk úgy az oldalát, hogy

Homepage…– Csakugyan? És miért nem?– A Führer nem fog idegen szavakkal…Energikusan ráztam a fejem.– Sawatzki, Sawatzki, ugyan mit tud maga a

Führerről? Rosszabbat el se tudok képzelni, mint ez agörcsös németkedés. Ne tévessze össze a fajtisztaságota szellemi leépüléssel! Ami homepage, az homepage,ne tegye magát nevetségessé! A tankot se hívjuklánctalpas harci járműnek csak azért, mert az angoloktalálták fel…

– Homepage – állította át gondolatai vágányátSawatzki. – Jól van. Intézkedem. Amúgy hogy tetszik?

– Még nem jutottam tovább – feleltem, és kíváncsiantologattam az egérkészüléket az asztalon. Hallottam,ahogy Sawatzki a billentyűket ütögeti a vonal túlsóvégén. Váratlanul nagy Homepage felirat jelent meg aképernyőmön.

– Hm – elégedetlenkedett Sawatzki. – Így viszontsemmi értelme. Miért írnánk gót betűkkel azt, hogyhomepage?

– Ne bonyolítsa túl a dolgokat – feddtem meg afiatalembert. – Csináljon belőle egyszerűen A Führerfőhadiszállását.

– Nem maga mondja mindig, hogy jelenleg mégnem a Wehrmacht legfőbb hadura? – vitatkozott

Sawatzki szinte gúnyos hangon.– Jól megjegyezte – dicsértem meg. – De ez itt

szimbolikus. Mint az elektronikus postacímemesetében. Elvégre Új Birodalmi Kancellária semvagyok. – Azzal letettem, hogy nyugodtanfölfedezhessem saját internecces oldalamat.

A képernyőn keresztben végigfutó szegélyre kellettmutatni az egérkészülékkel, s az így kinyíló újabbszövegablakokban további alegységeket lehetettmegtekinteni. Az egyiknek a címe „Legújabb hírek”volt, ide szánta az oldal tervezője az újdonságokat.Momentán üres volt a keret. Azután következett a „Héteseményei”, ahol a látogató eddigi szerepléseimkisfilmjeit nézhette végig . Azután részletes életrajzomkövetkezett. Az 1945-től 2011-ig terjedő időszakhozcsak ennyit írtak: „tűzszünet”. Ez Sawatzki javaslatavolt. Nekem először nem tetszett, de magam semtudtam volna jobb vagy pontosabb információvalszolgálni arról az időszakról, ezért végülbeleegyeztem. Volt még egy „Kérdezze a Führert!”alegység, amely arra szolgált, hogy a követőimmel

közvetlenül kommunikálhassak. Kíváncsi voltam,érkezett-e már kérdés. És valóban, egy úr a következőtírta:

Tisztelt Herr Hitler,érdeklődéssel olvastam koncepcióját a fajokértékkülönbségeiről. Én régóta tenyésztekkutyákat, és most aggódom, nem tenyésztek-e alacsonyrendű fajt. Kérdésem tehát: melyika világ legrosszabb és melyik a legjobbkutyafajtája? Melyik a zsidó a kutyafajtákközött?

Helmut Bertzel, Offenburg Ez tetszett. Jó és érdekes felvetés! Az utóbbi időbenannyi katonai jellegű kérdést kaptam, hogy nekem iselegem lett belőlük. Ráadásul a katonai témák kevéssészórakoztatóak, ha közben csupa rossz hír érkezik afrontokról. A háború első éveiben a legkülönbözőbbtémákról lehetett beszélgetni az asztalnál, a végénigencsak hiányoltam ezt. A kutyás kérdés pedigfelidézte bennem azoknak a derűs, érdekes

beszélgetéseknek az emlékét. Azonnal elővettemcsodatelefonomat, még a diktafon funkciót ismegtaláltam rajta, annyira erős késztetést éreztem,hogy válaszoljak.

„Kedves Herr Bertzel, a kutyatenyésztésrőlelmondhatjuk, hogy eredményeit tekintve messzeelőrébb tart, mint az ember nemesítése.”Elgondolkodtam rajta, vajon írjak-e neki szűkszavúválaszt, de azután puszta szeszélyből úgy döntöttem,alaposabban végiggondolom a témát, Führerhez méltókörültekintéssel feldolgozom, és valamivel nagyobblélegzetű választ adok, hogy a területet teljesegészében áttekintsem. De hol kezdjem?

„Vannak kutyák, amelyek annyira okosak, hogy azmár ijesztő”, írtam tűnődve. Aztán egyre jobbanbelejöttem. „Ezért a kutyatenyésztés érdekespárhuzama annak, hol lehetne tartani az emberrel.Ugyanakkor azt is lemérhetjük rajta, hová vezet agátlástalan fajkeresztezés, mert éppen a kutya az azállat, amely válogatás nélkül bármely más kutyávalpárosodik. Ennek következményeit főképpen Dél-

Európában figyelhetjük meg, ahol csak úgynyüzsögnek az elvadult, elhanyagolt korcsok. Aholazonban erős kézzel tartunk rendet, ott tiszta fajtákfejlődnek ki, és mindegyik a tökéletesség irányábannemesedik. Világosan le kell szögeznünk, hogy sokkaltöbb elit kutya van, mint elit ember. Ha kitartunk, azelmúlt század 40-es éveinek közepétől kezdve a németnép le tudta volna dolgozni ezt a hátrányt.”

Kis időre elhallgattam, mérlegeltem, vajon nembántom-e meg ezzel néptársaim túlnyomó részét.Másfelől a megjegyzés valójában csak a legidősebbgenerációra nézve lehetett sértő, és nekik is szántam!Ami meg az ifjabbakat illeti, jó, ha tudják, milyenkövetelményeket támasztok velük szemben.

„A kutya tenyésztése és fajának tökéletesítésetermészetesen nincsen ugyanazon törvények alá vetve,mint az emberé. A kutya fölött az ember uralkodik, azember ellenőrzi a kutya táplálkozását és szaporodását,ennélfogva a kutyának sosem lesznekélettérproblémái. Éppen ezért a tenyésztés céljai sem ajövőbeli világuralomra irányulnak. Ebből pedig az

következik, hogy a kérdés, miszerint hogyan néznénekki a kutyák, ha évmilliók óta a világuralomért kelleneharcolniuk, a színtiszta spekuláció birodalmábatartozik. Nagyobbak lennének a fogaik, ez bizonyos. Ésfegyvereik is lennének. Több mint valószínűnektartom, hogy ma már egyszerűbb szerkezetekkezelésére is képesek lennének, úgymint bunkó,parittya, esetleg íj és nyíl.”

Ismét szünetet tartottam. Elképzelhető-e, hogy ezeka felsőbbrendű kutyák primitívebb lőfegyverrel istudnának bánni? Nem, ez valószínűtlen.

„Ettől eltekintve a kutyák közötti faji különbségekhasonlóak az emberek közöttiekhez. Ennyiben jogostehát a kérdés, vajon ismeretes-e a zsidó a kutyákvilágában, vagyis hogy létezik-e zsidó kutya.Válaszom: természetesen létezik zsidó kutya.”

Ehhez a ponthoz érve már szinte lelki füleimmelhallottam, mire fognak gondolni az olvasók százezrei.Ezt megelőzendő így folytattam: „De nem a róka az,ahogyan sokan gondolják. A róka soha nem lehetkutya, a kutya nem lehet róka, következésképpen a

róka nem is lehet zsidó kutya. Ha már a róka kerültszóba, a rókák között a zsidó rókát kellene azonosítani.Én leginkább a lapátfülű rókában vélem fölfedezni ezta fajtát, mert már a neve is bizonyos tipikusan zsidójellegre utal.”

Éreztem, hogy alaposan belelovalltam magam.– Lapátfülű róka! Micsoda pimaszság! – Azután: –

Krömeier kiasszony! Kérem a lapátfülű rókát és apimaszságot törölni. – Ez volt a baj ezzel acsodatelefonnal. Biztosan lehetett vele törölni is, decsak nem sikerült megtalálnom a megfelelő gombot.

„Vagyis megállapíthatjuk – folytattam –, hogy azsidó kutyát a kutyák között kell keresnünk. Eljárásunkkézenfekvő: olyan kutyát kell keresnünk, amelytalpnyaló, hízelkedő, és amely bárkit bármikor képesaljasul hátba támadni. A tacskó! Már hallom is sok,főként müncheni kutyatulajdonos kérdését: hogy lehetaz? Hát nem a tacskó a legnémetebb kutyafajta?

A válasz: nem.A legnémetebb kutya a német juhász. Utána

németség-arányt tekintve csökkenő sorrendben a dog,

a dobermann, a berni pásztor (berni! Csakis Német-Svájc területéről!), a rottweiler, a schnauzerek, amünsterlandi vizsla, és… na jó, legyen a WilhelmBusch által előszeretettel emlegetett spitz.Németidegen kutyák ezzel szemben – és itt mosteltekintek az eleve idegen fajú, betelepített kutyáktól,mint a terrier, a basset és a weimari vizsla (nomen estomen!) – a hiú spániel, a trotli mopsz, és általában azösszes degenerált öleb.”

Kikapcsoltam, aztán gyorsan vissza is kapcsoltam:„És a sok gebe agár!”

Gondolkodtam, nem hagytam-e ki valamilényegeset, de semmi nem jutott az eszembe. Nagyonjó. Már kedvet kaptam a következő kérdéshez. Sajnosmég egy sem érkezett. Továbbtoltam azegérkészüléket az utolsó alegységhez: „Obersalzberg –Vendégségben a Führernél”. Leginkább egy szállodavendégkönyvére hasonlított. Ide már több üzenet isérkezett. Nem mindegyiket értettem.

A komoly közlésekkel nem volt gondom: „Le akalappal az egyenes beszéd előtt”, vagy: „Minden

adást megnézek. Végre valaki megtöri az elrothadtstruktúrát.” Ez utóbbi láthatóan erősen foglalkoztatta aközvéleményt, több ízben is találkoztam a rothadtstruktúrák meglétével, illetve ezek megtörésénekszükségességével; valaki, feltehetően amatőr építész„Stukatúráról” beszélt, egy fémipari szakértő„elrozsdásodott stuktúráról”, de végső soron világosvolt, mire céloznak. És az is természetes, hogy a németembernek sok minden fontosabb, mint a helyesírás,amely amúgy is közeli rokona a bürokratikusszőrszálhasogatásnak.

Szintén örömteli volt a „Führer rulez” közlemény.Arra engedett következtetni, hogy időközbenFranciaországban is követőkre találtam, hacsak nemgépelési hibával álltam szemben, tudniillik olyanra isbukkantam, hogy „Fuehrer RULZ!” – elképzelhető,hogy egy bizonyos Herr Rulz az én kontómra próbáltnépszerűségre szert tenni. Többször is találkoztam azegyszerű „Csak így tovább!” biztatással, valamintezzel: „Führer for President”. Már éppen be akartamfejezni a látogatást az oldalon, amikor az üzenetek

listájának alján körülbelül fél tucatszor találtam megugyanazt az üzenetet valakitől, aki „Vér és becsület”néven iratkozott fel az oldalamra.

Meglepő módon a közlemény erősen kritikus volt:„Elég a hazugságból, török zsidó!”

Fejcsóválva hívtam fel Sawatzkit, hogy valakitávolítsa el az oldalamról ezt a zagyvaságot. Mi fánteremhet a török zsidó? Megígérte, hogy intézkedik,és azt mondta, töltsem be még egyszer az oldalt.

A Führer főhadiszállása – ez állt a tetején.Nagyon jól nézett ki.

XXII.

Nehéz a sajtóval, ha nincs a zsebünkben. Nemcsak apolitikusnak nehéz, aki amúgy is arra tette föl azéletét, hogy megmentsen egy népet, nem.Teljességgel felfoghatatlan, hogyan tehetik kiilyesminek a német embereket. Vegyük például agazdasági témájú anyagokat. Mindennap másik„szakértő” mondja meg, mi lenne a teendő, hogy aztánmásnap jöjjön egy másik, még nagyobb „szakember”,és megmondja, miért mondott szamárságot az előző,és hogy következésképpen pont az ellenkező irányúcselekvés a helyes. Ez megint tipikusan zsidó, ráadásulnyilvánvalóan zsidók nélkül is működő elv, amelynekegyetlen értelme a lehető legnagyobb káoszelterjesztése annak érdekében, hogy az emberek az

igazságra szomjúhozva még több és több újságotvegyenek, még több televízióadást megtekintsenek.A gazdasági rovatok korábban a kutyát sem érdekelték,manapság szinte kötelező figyelemmel kísérni őket,csak azért, hogy a gazdasági terrorizmus annál jobbanmegfélemlítse az egyszerű népet. Vegyél részvényt,add el a részvényt, vegyél aranyat, vegyél fel kölcsönt,invesztálj ingatlanba. A hétköznapi ember kénytelenmellékfoglalkozásként pénzügyi szakértőkénttevékenykedni, ami végső soron mindössze annyitjelent, hogy belehajszolják egy szerencsejátékba, a tétpedig a verítékes munkával megszerzett pénze. Eztűrhetetlen. Az átlagember dolga, hogy tisztességesmunkája után adózzon, a felelősségteljes államé pedig,hogy ellenszolgáltatásképpen levegye a pénz gondját aválláról! Ez a legkevesebb, ami elvárható, különösenegy olyan kormánytól, amely nevetségesmegfontolások alapján (nincs saját atombombája éshasonló kifogások) makacsul megtagadja apolgáraitól, hogy ingyen termőföldet biztosítsonnekik az orosz síkságon.

A hülyeség csúcsa természetesen az, hogy a politikaengedi a pánikkeltést a sajtóban: ebben a káoszban asaját tanácstalanságuk még ostobábbnak hat, pedigamúgy is eléggé ostoba; és minél erősebb azaggodalom, minél nagyobb a pánik, annáltanácstalanabbul lézeng a sok politikai marionettbábua közélet színpadán. Nekem ez persze jól jön, így a néplegalább napról napra élesebben látja, mennyi amatőrágál felelős pozícióban. Csak az a megdöbbentő, hogymég mindig nem vonult fáklyával és vasvillával akezében a Bundestag nevű kávéház elé, hogy a bentfecsegőket e szavakkal citálja felséges színe elé: „Mitműveltek a pénzünkkel???”

De mit tegyünk, a német nem forradalmár. Nemveszíthetem szem elől, hogy a történelemlegértelmesebb és legjogosabb forradalma, az 1933-asis választások útján győzött. Mintaszerű forradalomvolt, hogy úgy mondjam. Egyet mondhatok: ezúttal ismegteszem, ami tőlem telik.

Sawatzkit is magammal akartam vinni az Adlonba.Nem mintha kolosszális ötleteket vártam volna tőle, de

úgy gondoltam, méltó hozzám, ha kísérővel jelenekmeg, és az sem árt, ha esetleges későbbi vitákra okotadó kijelentéseknek van egy tanúja – hangsúlyozom:egy tanúja, de Sensenbrink is szükségét érezte, hogyvelem jöjjön. Nem hiszem, hogy Sensenbrinkkomolyan azt hitte, közbe tudna avatkozni, inkábbfelügyelni akart engem az interjú során. Biztonállíthatom: Sensenbrink azon alacsonyabb rendűcégvezetők közé tartozik, akik azt hiszik, minden csakakkor működik, ha ők valamilyen formában résztvesznek benne. Nem győzöm hangsúlyozni ennekveszélyességét: száz- vagy kétszáz évente legföljebbegyszer történik meg, hogy valaki tényleg egyetemeszseni, és számos teendője mellett még a komplettkeleti front fölötti parancsnokságot is kénytelenátvenni, különben minden elveszik – de az esetektúlnyomó többségében ezek a minden lében kanál,„nélkülözhetetlen” vezetők nagyon is nélkülözhetők éshaszontalanok, és ez a szerencsésebbik eset. Igengyakran előfordul, hogy még komoly károkat isokoznak.

Egyszerű öltönyt választottam. Nem minthaszégyelltem volna az egyenruhát vagy ilyesmi, de az avéleményem, hogy az ember – főlegkompromisszumot nem tűrő nézetek hangoztatójaként– alkalomadtán a legjobban teszi, ha hangsúlyozottanpolgári külsőt ölt. Az 1936-os olimpiát teljesegészében ennek a mottónak a jegyében bonyolítottukle, és amennyire erről sikerült tájékozódnom, azt alehengerlő propagandasikert csak nemrégiben,Pekingben sikerült jó, mi több, kiváló eredménnyelkopírozni.

Bekísértek bennünket az adventi dekorációvalfelékesített hotel egyik konferenciatermébe. És bárigyekeztem, hogy néhány perc késéssel érkezzünk,mégis mi voltunk ott elsőként a teremben. Ez kissébosszantott, mert lehetett a sajtó alattomos stratégiája,de véletlen is. Nem sokkal később újra nyílt az ajtó.Kosztümös szőke hölgy lépett be, és felém közeledett.Mellette hájas fényképész, mesterségének megfelelőenelhanyagolt öltözékben, aki engedélyem nélkül,azonnal csattogtatni kezdte a masináját. Mielőtt akár

Sawatzki, akár Sensenbrink arra az esetlenségrevetemedett volna, hogy fölényeskedő modorbanbemutasson bennünket egymásnak, előreléptem,tányérsapkámat a hónom alá vettem, és egy „Jónapot”-tal kezet nyújtottam a hölgynek.

– Örvendek – viszonozta a köszönést hűvösen, denem barátságtalanul. – Ute Kassler vagyok a Bildtől.

– Részemről a szerencse – szóltam. – Már sokatolvastam magától.

– Igazából a német köszöntést vártam volna –jegyezte meg.

– Akkor én jobban ismerem magát, mint magaengem – feleltem csevegő modorban, és az asztalhozkészített karosszékekhez kísértem. – Én magától nemvártam a német köszöntést. És melyikünk várakozásateljesült?

Leült, kézitáskáját gondosan elhelyezte az egyik üresszéken. Ez a matatás a retiküllel, ahogy hosszanrendezgetik leüléskor, mint a poggyászt acsomagtartóban, nos, úgy tűnik, ez már soha nem fogváltozni.

– Milyen jó, hogy végre időt szakított ránk – kezdtea hölgy.

– Nem mondhatja, hogy más újságoknak hamarabbnyilatkoztam volna – feleltem –, és végső soron önökvoltak azok, akik a legtöbbet… hm… fáradoztakmiattam.

– Mert magáról mindig van mit írni – nevetett a nő.– Ki ez a két úr?

– Ő Herr Sensenbrink a Flashlighttól. Ő pedig HerrSawatzki, szintén a Flashlighttól. Kiváló férfiú! –Szemem sarkából láttam, hogy felragyog Sawatzkiképe, részben a dicséret miatt, részben mert felhívtamrá a mutatós riporter hölgy figyelmét. Sensenbrinkarckifejezését egyszerre lehetett fontoskodónak éstanácstalannak értelmezni.

– Tehát két testőrt is hozott magával? – mosolygotta hölgy. – Ennyire veszélyesnek látszom?

– Nem – feleltem –, csak én tűnhetnék túlságosanártalmatlannak a két úr nélkül.

A hölgy nevetett. Én is nevettem. Micsoda groteszkostobaság. A mondatnak az első betűtől az utolsóig

semmi értelme nem volt. De bevallom, kisséalábecsültem a fiatal szőke hölgyet, és ebben apillanatban még azt hittem, derűs kis csevegéssel eltudom intézni.

Elővette a táskájából a telefonját, megmutattanekem, és azt kérdezte:

– Ugye nincs kifogása ellene, hogy fölvegyem abeszélgetést?

– Éppoly kevéssé, mint magának – egyeztem bele,elővettem a saját telefonomat, és Sawatzki kezébenyomtam. Fogalmam sem volt, hogyan lehet velebeszélgetést fölvenni. Sawatzkinak volt lélekjelenléte,úgy tett, mintha ő tudná. Úgy határoztam, adandóalkalommal újra megdicsérem. Egy pincér lépett azasztalhoz, és megkérdezte, mit kívánunk inni.Rendeltünk. A pincér eltűnt.

– És? – fordultam a hölgy felé. – Mit szeretnemegtudni tőlem?

– Mi a helyzet a nevével?– Hitler, Adolf – válaszoltam, és már ez a rövid

felelet is elég volt hozzá, hogy Sensenbrink homlokán

megjelenjenek az első izzadságcseppek. Egy kívülállóazt hihette volna, kissé elkéstem a bemutatkozással.

– Természetesen a valódi nevére gondoltam –mondta a hölgy mindentudó mosollyal.

– Kedves kisasszony – szóltam, és nevetveelőredőltem –, mint arról nyilván olvasott, márnagyon régen elhatároztam, hogy politikus leszek.Miféle ostoba politikus az, aki álnéven mutatkozik be anépének? Hogyan lehet az ilyenre szavazni?

Bosszús ráncok jelentek meg a hölgy homlokán.– Hát ez az. Akkor miért nem árulja el a német

népnek az igazi nevét?– De hiszen éppen ezt teszem – sóhajtottam. Fárasztó

beszélgetésnek ígérkezett. Ráadásul előző este az N24-en késő éjszakáig a csodafegyvereimről szólódokumentumfilmet néztem. Végeérhetetlen locsogásvolt, rendkívül szórakoztató marhaság, körülbelülazzal a konklúzióval, hogy ezek közül a fegyverekközül egyetlenegy is a mi javunkra dönthette volna ela háborút, ha én nem rontom el mindig az utolsópillanatban. Bámulatos, hogy ezek a történelemre

specializálódott fantaszták csöppet sem zavartatjákmagukat a tényektől, és hetet-havat összehordanak. Azember szinte megrémül a gondolatra, hogy mindaz,amit tudunk Nagy Károlyról, I. Ottóról vagyArminiusról, szigorú értelemben véve csupán néhányhivatástudattal megvert történész agyszüleménye.

– Megmutatná akkor az útlevelét? – tette föl aváratlan kérdést a hölgy. – Vagy a személyiigazolványát?

Szemem sarkából láttam, hogy Sensenbrink közbeakar szólni. Tudtam, hogy abból semmi jó nem sülneki. Az ember sosem tudhatja, mikor és miért kezdenekbeszélni az effélék, gyakran csak azért szólalnak meg,mert észreveszik, hogy még nem szólaltak meg, vagymert attól tartanak, ha tovább hallgatnak,jelentéktelennek gondolják őket. Ezt minden eszközzelmeg kellett akadályoznom.

– Minden beszélgetőpartnerétől megkívánja, hogyfelmutassa a papírjait? – kérdeztem vissza.

– Csak azoktól, akik Adolf Hitlernek adják kimagukat.

– És hányan vannak?– Szerencsére ön az első.– Maga fiatal, és talán rosszul van informálva –

folytattam –, de én világéletemben tiltakoztam azellen, hogy különleges bánásmódban részesítsenek.Ezen most sem kívánok változtatni. Én is agulyáságyúból eszem, mint bármelyik katona.

A hölgy rövid ideig hallgatott, látszott, hogymáshol keres fogást rajtam.

– Rendkívül megosztó, ahogy a műsorában beszél.– Az igazságról beszélek – közöltem. – Azt mondom,

amit az egyszerű ember érez. Azt, amit ő mondana, haaz én helyemben lenne.

– Maga náci?Ez kissé felbosszantott.– Micsoda kérdés? Természetesen!Hátradőlt. Valószínűleg nem szokott hozzá, hogy

olyasvalakivel készítsen interjút, aki nem szégyellegyenesen beszélni. Sawatzki figyelemre méltóannyugodtan viselkedett, főleg Sensenbrinkhez képest,aki már kínosan izzadt.

– Igaz, hogy maga Adolf Hitler csodálója?– Csak reggel, ha a tükörbe nézek – tréfálkoztam, de

türelmetlenül félbeszakított.– Jó, akkor precízebben fogalmazok: csodálja Adolf

Hitler teljesítményét?– Maga csodálja Ute Kassler teljesítményét?– Így nem sokra megyünk – szólt a hölgy, már

szinte magából kikelve. – Én mégsem vagyok halott!– Lehet, hogy sajnálatosnak találja – mondtam –, de

én sem vagyok az.Összepréselte az ajkát. Visszatért a pincér, elénk

tette az italokat. Frau Kassler belekortyolt a kávéjába.Azután új csellel próbálkozott.

– Tagadja a nácik tetteit?– Mi sem áll távolabb tőlem. Mi több, én vagyok az

első, aki fáradhatatlanul emlegeti őket!A szőkeség már szabályosan forgatta a szemét.– De elítéli, nem?– Nem vagyok olyan ostoba! Sem olyan skizofrén,

mint a parlamenti képviselőink – kacsintottam. – Ez ajó a Führer államában. Nemcsak előtte és közben lehet

tudni, ki a felelős mindazért, ami történik, hanemutólag is.

– A hatmillió zsidó haláláért is?– Főleg azért! Persze én nem számoltam.Az öröm szikrája villant fel a szemében, de ki is

hunyt, amikor így folytattam:– De ez mind ismert tény! Ha jól tudom, még a

győztes hatalmak sajtója sem vitatja el tőlem azérdemet, hogy kiirtottam ezt a parazita fajt a földszínéről.

Villámlott a szeme.– Ma pedig ezzel viccel a tévében.– Nem tudok róla – komolyodtam el. – A zsidótéma

nem vicces.Mélyet sóhajtott, megint hátradőlt. Nagyot kortyolt

a kávéjából, majd új lendületet vett.– Mit csinál két adás között? Milyen a magánélete?– Sokat olvasok – feleltem. – Az internecc számos

szempontból igen örömteli találmány. És szívesenrajzolok.

– Hadd találgassak – szólt közbe a hölgy. –

Épületeket, hidakat és hasonlókat.– Persze. Szenvedélyem az építészet…– Erről is hallottam már – sóhajtott. – Nürnbergben

még áll néhány épület, amiket maga tervezett.– Még mindig? Jaj, de jó – feleltem őszinte örömmel.

– Igazság szerint, bár én is hozzátettem a magamét, azérdem természetesen főként Albert Speer úré.

– Hagyjuk abba – jelentette ki a riporternő fagyosan–, ebből így nem lesz semmi. Nemigen látom magábana hajlandóságot az együttműködésre.

– Én sem emlékszem rá, hogy megállapodásunk errevonatkozó titkos záradékot tartalmazott volna.

A hölgy odaintette a pincért, a számlát kérte. Azutána fotográfushoz fordult.

– Akarsz még fotózni? – A férfi a fejét rázta. A hölgyfelállt, és csak ennyit mondott: – Hamarosanolvashatja.

Én is fölálltam, Sawatzki és Sensenbrink követték apéldámat. Az udvariasság mindenekfölött. Ez aszerencsétlen teremtés pedig nem tehet róla, hogy egykifordult világban nevelkedett.

– Rendkívül fogok örvendeni – feleltem.– Na, azt megnézném – szólt vissza a válla fölül már

távozóban.Sensenbrink, Sawatzki és én visszaültünk a

helyünkre.– Hát ez elég rövid interjú volt – jegyezte meg

Sawatzki idegesen, és megtöltötte a csészéjét. – De eznem ok arra, hogy itt hagyjuk ezt a remek kávét.Nagyon jó a kávéjuk.

– Én nem vagyok biztos benne, hogy azt kapták,amit vártak – vélte Sensenbrink.

– Úgyis azt írnak, amit akarnak – szóltam. – Nekemmost az a lényeg, hogy hagyják békében Krömeierkisasszonyt.

– Milyen állapotban van? – kérdezte aggodalmasanSawatzki.

– Mint a német polgári lakosság általában. Minélaljasabb az ellenséges légitámadás, annál fanatikusabbaz ellenállás. Fantasztikus leányzó.

Sawatzki bólintott, és egy pillanatra az abenyomásom támadt, hogy a szeme elfátyolosodik. De

persze lehet, hogy tévedtem.

XXIII.

Az a baj ezekkel a parlamenti képviselőkkel, hogyegyszerűen semmit nem értettek meg. Miértháborúztam? Hát nem azért, mert szeretek háborúzni!Gyűlölök háborúzni. Ha még élne Bormann, akárkimegkérdezhetné, ő rögtön alátámasztaná ezt azállítást. Szörnyű a háború, boldog örömmel átadtamvolna a feladatot, ha akadt volna rá nálam jobb jelölt.Egyelőre, rövid távon nem kell foglalkoznom vele, deközép- és hosszú távon elkerülhetetlen lesz. Ki másintézné? Akad-e egyáltalán ember, aki hajlandó rá?Manapság, ha megkérdeznek egy képviselőt, csípőbőlazt fogja felelni, ma már nem szükséges háborúzni.Akkoriban is ugyanezt mondták, és akkoriban isugyanolyan ostobaság volt, mint most. Azt ugye nem

tagadhatja senki, hogy a Föld nem tágul. Emberviszont egyre több lakik rajta. És ha szűkössé válnak atermészeti erőforrások, melyik faj fog hozzájutniezekhez a forrásokhoz?

A legszimpatikusabb?Nem, a legerősebb. És ezért tettem föl mindent arra

az egy lapra, hogy erőssé tegyem a német fajt. És hogykeresztülhúzzam az orosz számítását, még mielőttlerohanna minket. Akkor úgy gondoltam, az utolsóórában vagyunk. Az idő tájt már 2,3 milliárd ember élta világon. Kettő egész három tized milliárd!

Azt ugye annak idején még senki nem tudhatta,hogy háromszor annyian is elférnek a bolygónkon.

De – és most jön a lényeg: ebből a tényből tudni kelllevonni a helyes következtetést. A helyes következtetéstermészetesen nem az, hogy ha most hétmilliárdanvagyunk, az egész háború hiábavaló volt. A helyeskövetkeztetés az, hogy ha már akkor igazam volt, mostháromszorosan is igazam van. Egyszerű aritmetika,bármelyik harmadik osztályos elemista le tudjavezetni.

A fentieket figyelembe véve visszatérésem isevidensnek látszik. Hiszen miért is él most hétmilliárdember a világon?

Mert a háború, amelyet kirobbantottam – hogy ezzela divatos kifejezéssel éljek –, a fenntartható fejlődéstszolgálta. Ha az a sok ember, akit elpusztított,szaporodhatott volna, már nyolcmilliárdnál tartanánk.És a többségük orosz lenne, már régen lerohantákvolna az országunkat, learatták volna agyümölcseinket, elhajtották volna a marháinkat,rabszolgává tették volna munkaképesférfilakosságunkat, a többit legyilkolták volna, ártatlanleányainkra pedig rátették volna a piszkos mancsukat.A gondviselés tehát azt a feladatot jelölte ki számomra,hogy lefaragjak a bolsevista feleslegből. Pályám újfejezete pedig arról szól, hogy küldetésemetméltóképpen befejezzem. A kényszerszünet arrakellett, hogy ne pazaroljam erőimet azokban azévtizedekben, amelyek során kibontakozhattak aháború következményei. Az egykori szövetségesekközött feszültté vált a viszony, a Szovjetunió szétesett,

az oroszok óriási területveszteséget szenvedtek el, ésmi, németek kibékültünk legközelebbiszövetségesünkkel, Angliával, hogy később egyesülterővel folytathassuk a harcot. Máig nem értem,akkoriban mindez miért nem sikerült. Hány bombátkellett volna még ledobnunk a városaikra, mígfelfogják, hogy a barátaink?

Habár a legújabb adatokat elnézve nem egészenérthető, mire jó még Anglia, ezt a fáradt, lecsúszottszigetet világhatalomnak már régóta nem lehetnevezni. Jó, persze, nem kell minden kérdést rögtönmegválaszolni. Ugyanakkor lassan eljön az utolsópillanat, amikor még közbe lehet avatkozni. Ezért isdöbbentett meg annyira az úgynevezett nemzeti erőkállapota.

Kezdetben azt hittem, többé-kevésbé magamravagyok utalva. Pedig a sors tartogatott számomranéhány szövetségest. Ám éppen ez a szegénységibizonyítvány: hónapok kellettek hozzá, mireegyáltalán eljutott hozzám a hír, hogy van valaki, akielhivatottnak érzi magát arra, hogy folytassa az

NSDAP munkáját. Annyira felháborított ez a siralmasminőségű propaganda, hogy felhajtottam a Bronnernevű segédrendezőt meg egy operatőrt, és odautaztamBerlin-Köpenickbe, ahol NPD név alatt alegnagyobbnak számító nemzetiszocialista szervezetszékhelye volt. Azt kell mondjam: a helyszínenszabályos okádhatnékom támadt.

Elismerem, a müncheni Barna Ház sem voltmonumentális, de legalább méltóságteljes ésreprezentatív. Vagy ha a tőle kőhajításnyira épült PaulTroost-féle központi épületre gondolok: na, azért aházért én bármelyik pártba képes lettem volna belépni.De ez a behavazott bódé Köpenickben… Siralmas.

A házikó úgy bújt meg fázósan két bérkaszárnyaközött, mint gyermekláb az atyai papucsban. Messzirőllátszott rajta, hogy nem tud felnőni a feladatához.Valami fafejnek ugyanis az a kolosszális ötlete támadt,hogy nevet adjon a kócerájnak, és nagy, ráadásulvégtelenül ronda betűket csavarozzon fel ahomlokzatra, amelyek a következő feliratot adták ki:„Carl Arthur Bühring-ház”. Mintha egy kiskacsás

úszógumit a „Friedland hercege” felirattal látnának el.„Az NPD székháza” – állt a csengő fölötti táblán, de aza tábla meg olyan kicsi volt, hogy csakis gyávaságkéntlehetett értelmezni. Akár a weimari időkben: a népigondolatot és a nemzeti ügyet ismét üresfejűekbandája becstelenítette meg, értéktelenítette el, tettenevetségessé. Tajtékozva nyomtam meg a csengőt, ésmivel néhány másodpercig nem történt semmi,ököllel kezdtem verni az ajtót. Résnyire nyílt.

– Mit óhajt? – dugta ki a fejét egy pattanásos,tenyérbe mászó ábrázatú kamasz.

– Mit gondol, mit? – kérdeztem vissza hidegen.– Van forgatási engedélye?– Ez meg miféle nyafogás? – förmedtem rá. – Mióta

bújik egy nemzeti mozgalom efféle ócska kifogásokmögé?! – Energikusan benyitottam az ajtón. – Eredjenaz utamból! Maga a német nép szégyene! Hol afeljebbvalója?

– Én itt… Pillanat… Mindjárt hívok valakit…A siheder eltűnt, magunkra maradtunk egy

fogadóhelyiség-félében. A házra ráfért volna egy

alapos festés, hideg füst szaga érződött. Néhányszórólap hevert az asztalon a párt programjával megidióta szlogenekkel. „Adj gázt!” – ez állt az egyiken,idézőjelben, mintha valójában nem kellene gázt adni.„Idegenek milliói – honfitársaink milliárdjaiból” – álltegy matricán. Hogy ki készítse a töltényeket és agránátokat a csapatoknak, ki ássa meg a lövészárkokat,arra persze nem gondolnak. Az a sihedermindenesetre, akit láttam, lapáttal a kézben ugyanúgyhasználhatatlan lenne, mint a harcmezőn.

Soha nem szégyelltem magam ennyire egynacionalista párt miatt. Ha arra gondoltam, hogymindezt fölveszi egy kamera, alaposan össze kellettszednem magam, nehogy a düh könnyeket csaljon aszemembe. Nem ezért a bandáért lövette szitává magátUlrich Graf; nem azért vérzett el a münchenirendőrséggel vívott tűzharcban Scheubner-Richter,hogy ezek a semmirekellők ebben a lerobbantbodegában meggyalázzák az emléküket. Hallottam,ahogy az irodahelyiségben tanácstalanul dadog atelefonba a pattanásos ifjonc. A kamera pedig mindent

fölvett, ezt az egész rakás szerencsétlenséget,borzasztó, elkeserítő – világos volt, hogy nem megymásképpen, ezt az istállót alaposan ki kell ganéznom.Végül nem bírtam tovább, dühtől remegve beléptemaz irodahelyiségbe.

– …Én elküldtem volna, de valahogy… Úgy néz ki,mint Adolf Hitler, az egyenruha…

Kitéptem a telefont a fattyú kezéből, ésbelekiabáltam:

– Ki az a pancser, aki ezt a nyavalyás kócerájt vezeti?Az amúgy lomha Bronner bámulatos fürgeséggel

szinte átugrotta az asztalt, és arcán leplezetlenörömmel megnyomott egy gombot a telefonon.A vonal túlsó végéről érkező hangot ettől kezdvevalóban hallani lehetett a helyiségben egy kisebbhangszóró segítségével.

– Ha megengedi… – kezdte a hangszóró.– Hogy mit engedek meg, arról majd értesül! –

torkoltam le. – Hogyhogy nincs egyetlen szolgálatostiszt sem a központban? Hogyhogy ez a szemüvegeskis kukac tartja egyedül az állásokat? Azonnal idejön

és beszámol! Azonnal!– Ki beszél egyáltalán? – szólalt meg a hangszóró. –

Maga az az őrült a Youtube-ról?Belátom, a közelmúlt bizonyos fejleményeit az utca

embere alkalmasint nehezen érti meg. Itt azonbankétféle mércével kell mérni: aki nemzeti mozgalmatakar vezetni, annak tudnia kell reagálni a sorslegváratlanabb fordulataira is. És ha a sors kopogtat azajtón, nem lehet az az első kérdése, hogy: „Maga az azőrült a Youtube-ról?”

– Feltételezem – válaszoltam –, hogy a könyvemet isolvasta.

– Erről nem nyilatkozom – szólt a hangszóró. – Mostpedig elhagyja a székházat, vagy kidobatom.

Nevettem.– Én bevonultam Franciaországba. Bevonultam

Lengyelországba. Bevonultam Hollandiába ésBelgiumba. Oroszok százezreit kerítettem be, mégmielőtt megmukkanhattak volna. Most pedig ittvagyok a maguk állítólagos székházában. És ha vanmég magában egy csipetnyi nemzeti érzés, akkor

idejön, és számot ad róla, hogyan herdálja el a népinémetség örökségét!

– Ki fogom magát…– Szóval a Nagynémet Birodalom Führerét

erőszakkal akarja eltávolíttatni innen? – kérdeztemnyugodt hangon.

– De hát maga nem a Führer.Nem egészen érthető okokból Bronner ebben a

pillanatban ökölbe szorította a kezét, szája pedig szélesvigyorra húzódott.

– Vagyis Hitler – akadt el a hangosbeszélő. – Maganem Hitler.

– Úgy – szóltam nyugodtan, rendkívül nyugodtan,annyira nyugodtan, hogy Bormann már osztogattavolna a rohamsisakokat. – Ha azonban – folytattamvérfagyasztó udvariassággal – mégis én volnék, akkorremélhetném azt a megtiszteltetést, hogy számíthatoka nemzetiszocialista mozgalom iránti feltétlenhűségére?

– Én…– Azonnal kéretem a legmagasabb rangú illetékest.

Azonnal!– Ő most nem tud…– Nekem van időm – szóltam közbe. – Valahányszor

rápillantok a naptárra, újra és újra megállapítom,hogy bámulatosan sok időm van. – És letettem.

A siheder zavarodottan bámult rám.– Ezt nem mondta komolyan, ugye? – kérdezte

aggodalmasan az operatőr.– Hogyan, kérem?– Mer’ nekem nincs ám bámulatosan sok időm.

Négykor lejár a munkaidőm.– Jól van, jól van – szólt közbe csitítóan Bronner –,

legföljebb hozok erősítést. Kezd izgalmas lenni! –Táskájából elővette hordozható telefonkészülékét, ésnekilátott a szervezésnek.

Én leültem az egyik szabad székre.– Van itt valami olvasnivaló? – kérdeztem a sihedert.– Mindjárt… Mindjárt utánanézek, Herr…– Hitler a nevem – szóltam tárgyilagosan. – Nem

azért mondom, de utoljára akkor volt ilyen fáradságosbemutatkoznom, amikor egy török üzemeltetésű

tisztítószalonban jártam. Magának nincs véletlenülanatóliai rokonsága?

– Nincs, csak… Szóval mi… – dadogta a siheder.– Na jó. Nem jósolok nagy jövőt magának ebben a

pártban!A siheder leforrázva ment a könyvespolchoz, de nem

kereshette sokáig az olvasnivalómat, mert megszólalta telefon. Fölvette, és olyan pózba vágta magát, amirőlfeltételezésem szerint azt hitte, vigyázzállás.

– Igen – szólt bele a telefonba –, igenis, még itt van.– Azután felém fordult. – A szövetségi pártelnökszeretne önnel beszélni.

– Nem megyek a telefonhoz. A telefonbeszélgetésekideje lejárt. Látni akarom azt az embert.

Az izzadás nem tette vonzóbbá a tyúkmellű ifjoncküllemét. Az egyszer biztos, hogy egyetlen napot semtöltött a Hitlerjugend internátusában, dehadgyakorlaton sem járt, mi több, sportegyesületbensem. Épeszű ember számára egyszerűen érthetetlen,hogyhogy nem mustrálták ki a jelentkezésnél ezt a fajiselejtet. A siheder belepöszögött valamit a telefonba,

majd letette.– A szövetségi pártelnök úr kis türelmet kér –

jelentette a fiúcska –, igyekszik minél gyorsabbanideérni. Ez itt a MyTV-nek készül, ugye?

– Németországnak készül – javítottam ki.– Addig is megkínálhatom egy itallal?– Addig is leülhet – válaszoltam, és aggódva néztem

rá. – Sportol maga?– Inkább nem szeretnék… – kezdett megint dadogni

a szerencsétlen. – És a szövetségi pártelnök úr isbármelyik pillanatban…

– Hagyja már abba ezt a nyavalygást – vágtam aszavába. – Gyors, mint az agár, szívós, mint a bőr,kemény, mint a Krupp-acél. Ismeri a mondást?

Tétován bólintott.– Még nincs veszve minden – közöltem elnézően. –

Tudom, fél megszólalni is. Elég, ha csak a fejéthasználja. Gyors, mint az agár, szívós, mint a bőr,kemény, mint a Krupp-acél – egyetért azzal, hogy ezekelőnyös tulajdonságok egy olyan ember számára, akimagasabb célt követ?

– Úgy mondanám, hogy nem ártanak – szóltóvatosan.

– És? Maga gyors, mint az agár? Kemény, mint aKrupp-acél?

– Én…– Nem. Nem az. Lassú, mint a csiga, törékeny, mint

az aggastyán csontja, és puha, mint a vaj. Ahol magavan a frontvonalban, ott a hátországból menekítenikell az asszonyokat és a gyerekeket. Mire legközelebbtalálkozunk, változtat a fizikai állapotán! Lelépni!

A siheder birkaábrázattal távozott.– És szokjon le a dohányzásról – mennydörögtem

utána. – Úgy bűzlik, mint az olcsó kötözött sonka!Kézbe vettem az egyik dilettáns brosúrát, de nem

jutottam el odáig, hogy el is olvassam.– Már nem vagyunk egyedül – jegyezte meg

Bronner, kipillantva az ablakon.– Hm? – kapta föl a fejét az operatőr.– Fogalmam sincs, ki adta le nekik a drótot, de az

utca tele van tévésekkel.– Valószínűleg egy rendőr volt – vélte az operatőr. –

Ezért is nem dobnak ki minket. Egy nácinak nemelőnyös kamerák előtt kihajítani a Führert.

– De ő nem is az – tűnődött el Bronner.– Jelenleg nem, Bronner – javítottam ki szigorúan. –

Rövid távú célunk: egyesíteni a nemzeti mozgalmat éseltávolítani belőle a káros idiótákat. És itt – folytattama siheder felé vetett oldalpillantással – a káros idiótáktűzfészkében vagyunk.

– Na, most jön valaki – tudósított Bronner. –Szerintem ő a főmufti.

Valóban nyílt az ajtó, és egy puhány alak lépett be.– Hát ez remek – szólt levegő után kapkodva, és

orrom alá dugta a hájas kezét. – A Herr Hitler. Apfelvagyok, Holger Apfel. A Német Nemzetiszocialista Pártszövetségi elnöke. Nagy érdeklődéssel figyelem aműsorát.

Gyors pillantással felmértem ezt a bizarr alakot.A szétbombázott Berlin sem nyújtott szomorúbblátványt. Úgy beszélt, mint akinek tele van a szájadisznósajttal, és úgy is nézett ki. A felém nyújtottkezet figyelmen kívül hagyva így szóltam hozzá:

– Nem tudna úgy üdvözölni, mint egy rendesnémet?

Zavarodottan tekintett rám, mint a kutya, haegyszerre két parancsot kap.

– Üljön le – intettem. – Beszélnünk kell.Horkantva huppant le a velem szemközti székre.– Szóval maga képviseli itt a nemzeti ügyet.– Kénytelen vagyok – válaszolt félmosollyal. – Ön

már jó ideje nem látja el ezt a feladatot.– Be kell osztanom az időmet – feleltem

szűkszavúan. – A kérdés most az: mit tettek maguk azelmúlt időszakban?

– Nem gondolom, hogy rejtegetnünk kell eddigiteljesítményünket – kezdett bele. – Már Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Szászországban is képviseljük anémetséget, bajtársaink pedig…

– Kicsodák?– Bajtársaink.– Néptársaink. A bajtárs az az ember, akivel együtt

voltunk a lövészárokban. Ebben a helyiségben,csekélységem kivételével, nem látok senkit, akire ez

igaz lehetne. Vagy maga másképp látja?– Mi, nemzeti demokraták…– Nemzeti demokrácia?! – vágtam a szavába ismét

gúnyosan. – Az meg mi fán terem?A nemzetiszocialista politika olyandemokráciafogalmat követel, amely nem alkalmas egymozgalom névadására. És ha a Führert megválasztják,maguk még mindig úgy fognak mászkálni a világban,hogy a nevükben benne lesz a demokrácia?! Hogylehet valaki ennyire ostoba?

– Mi, nemzeti demokraták természetesen azAlaptörvény talaján állunk, és…

– Szerintem maga nem volt az SS-ben – jegyeztemmeg. – A könyvemet azért olvasta, ugye?

Kissé elbizonytalanodva sandított rám, aztán ígyfelelt:

– Nos, az embernek minél szélesebb körben kellinformálódnia, és noha az ön könyvéhezNémetországban nem olyan könnyű hozzájutni…

– Most meg hová akar kilyukadni? Azért akarelnézést kérni, mert olvasta a könyvemet? Vagy azért,

mert nem olvasta? Vagy azért, mert nem értette?– Na most, ez már túl messzire vezetne, ki lehetne

kapcsolni egy percre azt a kamerát?– Nem – szóltam hidegen. – Épp elég időt elfecsérelt.

Maga egy szélhámos, maga az igaz nemzeti érzelműnémetek forró hazaszeretetének hanyagul táplálttüzénél akarja sütögetni a pecsenyéjét, a maga lepcsesszájából minden egyes szó évtizedekkel veti vissza amozgalmat. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogybolsevik hazaárulókat rejteget ebben a házban.

Megpróbált fölényes mosollyal hátradőlni a széken,de én nem szándékoztam lazítani a fogáson.

– Hol van a maguk brosúráiban a faji gondolat?A német vér és a vértisztaság gondolata?

– Nos, éppen nemrég nyilvánosan hangsúlyoztam,hogy Németország a németeké…

– Németország! Ez a „Németország” egy törpeállamahhoz az országhoz képest, amelyet énmegalapítottam – közöltem –, és még a NagynémetBirodalom is túlságosan kicsinek bizonyult a németségszámára. Több kell nekünk, mint Németország. És

hogyan szerezzük meg?– Mi, ööö… mi vitatjuk a… ööö, annak jogszerűségét,

ahogyan a győztes hatalmak által kierőszakoltállamhatárok…

Akaratlanul is elnevettem magam, bevallom, inkábbkínomban. Ez az alak még viccfigurának is rossz volt.És ez a reménytelen hülye vezeti a legnagyobb németnacionalista pártot. Előrehajoltam, és csettintettem azujjammal.

– Tudja, mi ez?Kérdőn nézett rám.– Ennyi idő kell ahhoz, hogy kilépjünk a

Népszövetségből. „Vitatjuk annak jogszerűségét,ahogyan a győztes hatalmak”, blablabla… Micsodaszánalmas fecsegés! Ki kell lépni a Népszövetségből,fegyverkezni kell, és elvenni, ami nekünk jár. És ha vanegy tiszta vérű német népünk, amely fanatikusakarattal harcol, akkor meg is kapunk mindent avilágon, ami jár nekünk. Szóval még egyszer! Hol vanmaguknál a faji gondolat?

– Hát ugye, igen, nem a német útlevél tesz németté

valakit, hanem a születés, ez benne is van a mi…– Egy német nem dobálózik jogi formulákkal, hanem

kristálytiszta szavakat használ! A német népmegmaradásának záloga a faji gondolat. Ha ezt amegkerülhetetlen alapvetést a nép nem teszi magáévá,akkor ötven év múlva nem hadseregünk lesz, hanemegy disznóólunk, mint a Habsburgoknak. – Fejcsóválvafordultam a siheder felé.

– Mondja, maga is erre az úgynevezett demokratikusdinnyére szavazott?

A siheder értelmezhetetlen fejmozdulattal válaszolt.– Ennél alkalmasabb ember nem volt kéznél?A legényke vállat vont. Rezignáltan fölálltam.– Menjünk – szóltam keserűen. – Nem csodálom,

hogy ez a párt nem képes terrort alkalmazni.– És a zwickaui terrorista trió? – akadékoskodott

Bronner.– Mit akar a zwickauiakkal? – legyintettem. – Azt

nevezi maga terrornak? Mi annak idején a terrortkivittük az utcára! És 1933-ban óriási sikert arattunkvele. De meg is alapoztuk ám: az SA emberei

teherautókon jártak fel-alá, csontok törtek, lengtek azászlók. Zászlókat lengettek, hallja! – ordítottam rámagamon kívül erre a hájpacni Apfelra, hogy csak úgyremegett. – Zászlók! Ez a legfontosabb! Hogy ha abolsevik majom tolószékbe kényszerül, legalább tudja,ki intézte el! És mit csinál az a rakás szerencsétlenségZwickauban? Halomra gyilkolják a külföldieket – dezászlajuk nincs hozzá. Mindjárt azt is hiszi mindenki,hogy véletlen volt. Vagy a maffia. Hát azt se tudják,kitől féljenek! Hogy ezek a szellemi vaktöltényekegyáltalán léteznek, arról is csak úgy értesült a világ,hogy a triászból ketten öngyilkosságot követettek el. –Kétségbeesetten emeltem égnek a karom. – Ha ezek avizesnyolcasok időben a kezem közé kerülnek, magamvetettem volna alá őket egy eutanáziaprogramnak!

Dühödten fordultam a hájpacni felé.– Vagy addig treníroztam volna őket, amíg nem

kezdenek normálisan dolgozni. Legalább magukfelajánlották nekik a segítségüket?

– Nekem az ügyhöz semmi közöm nem volt – felelteApfel tétován.

– És még büszke is rá! – mennydörögtem. Ha lettvolna váll-lapja, a kamerák előtt ráztam volna ki azakójából. Iszonyodva léptem ki az ajtón.

Mikrofonok erdeje várt.– Miben állapodtak meg?– Indul az NPD színeiben a következő választáson?– Tagja a pártnak?– Egy rakás szerencsétlenség – szóltam csalódottan.

– Elégedjenek meg ennyivel: rendes német embernekitt semmi keresnivalója.

XXIV.

Színtiszta arany! – közölte Bellini őnagysága, amikornéhány egyéb anyag mellett nehéz szívvelmegmutattam neki a „nemzeti demokratáknál”készített riportot. – Ez különkiadás lesz – rikkantotta –,alig kell vágni. Újabb lépés a Hitler-brand kialakításafelé! Újévkor fogjuk leadni. Vagy vízkeresztkor,amikor mindenki otthon ül, és örül, ha valami mástlát, mint a Drágán add az életed legújabb része vagy aStar Wars századik ismétlése.

Mindez az úgynevezett karácsonyi szünet előttiutolsó értekezleten hangzott el. Átmenetileg nem voltegyéb teendő, mint megvárni, hogy leadják azelkészült műsort, hogy megjelenjen az interjú, és hogyelteljen az adventi időszak.

Ami engem illet, soha nem voltam nagy rajongója akarácsonynak. Ezt már annak idején Bajorországban isnehezen értették a többiek, ott ugyebár külön szó vanaz „elcsöndesülés idejére”. Ha rajtam múlik, el lehetettvolna hagyni az egészet adventestül-mikulásostul.A libasütésnek se vagyok nagy barátja, legyen szó akárMárton-napi, akár karácsonyi lúdról. Akkoriban,eddigi utolsó kormányzati időszakomban amúgy sevolt időm ilyesmire a végső harc előkészületeiközepette. Már azon voltam, hogy eltöröljem akarácsonyt, de Goebbels visszatartott ettől, aztmondta, tekintettel kell lenni a nép igényeire.Legalábbis egyelőre.

Na jó, Goebbels családszerető ember volt. És az isrendjén való, hogy van legalább egy ember a pártban,aki betekintést nyújt a Führer számára a néplélekmélyére, ezeket a szentimentális vonzalmakat nemszabad figyelmen kívül hagyni. Ámbátor utólag nemvagyok biztos benne, nem volt-e túlzás az aranyhorogkeresztes csúcsdísz ötlete. Egy régi gondolatújrafogalmazása a legnehezebb feladatok közé tartozik

– ha már ilyesmivel kerül szembe az ember, jobb, havalami teljesen újat és egyénit állít szembe a régivel.Soha nem ellenőriztem, de szerintem még magaGoebbels sem használt ilyen csúcsdíszt, vagylegföljebb egyszer, udvariasságból. Lehet, hogyHimmlernél más volt a helyzet.

Voltak azonban a karácsonynak kellemes velejárói is.Hogy mi mennyiségű könyvet kiolvastam ezekben azidőszakokban! Mennyi tervrajzot készítettem! A félGermánia Világfőváros a karácsonyi időszakokbanszületett! Így hát nem okozott különösebb gondot,hogy az újév előtti napokat egyedül kellett töltenem ahotelszobában. A vezetőség még egy palack bort ésegy doboz bonbont is küldött figyelmességből, nyilvánnem tudták, hogy nem sokra tartom az alkoholt.

Az egyetlen, ami mindig is igazán kellemetlen voltszámomra a karácsonyi időszakban, hogy ilyenkor tűntfel a család hiánya. Újjászervezni egy birodalmat;megtermékenyíteni egy népet a nemzeti gondolattal;odahatni, hogy fanatikus hittel és vasakarattal tartsáka keleti frontot – ilyesmire egy családapa képtelen, de

még a házasember is. Evával is nehéz dolgom volt,bizonyos mértékig kénytelen voltam figyelembe venniaz igényeit, de a párt, a politika és a birodalom mindigerősen, néha szélsőséges mértékig igénybe vette aszemélyemet. Nem kizárt, hogy efelettiszomorúságában kísérelte meg újra…

Mindazonáltal bevallom, hogy ezekben a napokban,midőn elvileg viszonylag kevés teendőm volt,mégiscsak kellemes lett volna Eva jelenléte. A derűskisugárzása. De hát így van ez rendjén: aki erős, az vanleginkább egyedül. És ez a karácsonyi időszakra isvonatkozik.

A hotel ajándék borára pillantottam. Aszúnak jobbanörültem volna.

Szokásommá vált, hogy elsétálok a közeli óvodajátszóteréig , a kisfiúk és kislányok tombolása, ricsajamegörvendeztetett és elterelte a gondolataimat. Ámmost meg kellett állapítanom, hogy az óvodában iskarácsonyi szünet van. Kevés dolog nyújtmelankolikusabb látványt, mint egy kihalt játszótér.

Aztán rajzoltam egy kicsit, sosem lehet tudni, mikor

jutok hozzá legközelebb, terveztem egy autópálya-hálózatot meg egy vasútipálya-rendszert, ezúttal azUrálon túlra; néhány központi pályaudvart, meg egyhidat a La Manche csatorna fölött. Tudom, hogy fúrtakegy alagutat, de a föld feletti megoldásokat jobbankedvelem, talán mert kicsit túl sok időt töltöttem abunkerban. Elégedetlen voltam a sajátmegoldásommal, levezetésképpen terveztem kétoperaházat Berlinbe, mindkettőt 150 000 ülőhellyel, devalahogy félszívvel, inkább kötelességérzetből; ki fogjaezt mind véghezvinni, ha én nem veszem kézbe adolgokat? És bizony örültem, amikor január elejénfolytathattam a munkát a produkciós cégnél.

XXV.

Nem mintha mást vártam volna. Tulajdonképpen mégelégedett is lehettem, mert ezúttal legalább Krömeierkisasszonyt megkímélték. De azt sem mondhattam,hogy jó sajtóm van. Másfelől a „jó sajtó” kifejezésteleve paradoxnak tartom. Mindent egybevetve arraszámítottam, hogy együttműködő hozzáállásomatennél azért jobban díjazzák:

– Maga megőrült? – Sensenbrink a konferenciaasztalracsapta az újságot. – Ha így folytatjuk, az ügyészségelőtt találjuk magunkat! Frau Bellini mindannyiunkfüle hallatára megmondta magának, hogy a zsidótéma

nem vicc!– Ezt ő is megmondta nekik – vetette közbe

Sawatzki. – Szó szerint ezt mondta. Csak ők nem írtákle.

– Nyugalom – szólalt meg végre Bellini őnagysága.– Végighallgattam a hangfelvételt. Herr Hitlermindent Adolf Hitlerként mondott.

– Jó szokásomhoz híven – tettem hozzá meglepetten,hogy hangsúlyozzam, mennyire nevetséges volt ez amondat. Bellini őnagysága a homlokát ráncolvapillantott rám, majd így folytatta:

– Ööö… Igen, persze. Jogilag támadhatatlanokvagyunk. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogya zsidótémával óvatosan kell bánnia. Ugyanakkor nemlátom be, mi lehet a baj azzal a kijelentéssel, hogyHitler a felelős hatmillió zsidó haláláért. Miért, ki máslenne a felelős?

– Csak Himmler meg ne hallja – jegyeztem meghuncut mosollyal. Az ügyeletes aggodalmaskodónak,Sensenbrinknek szabályosan égnek meredt a haja. Csaktudnám, miért. Eszembe ötlött, mi lenne, ha Himmler

is magához térne egy grundon, és Sensenbrink vele iskészítene televíziós műsort. Ez persze ostobaság.Himmler alkalmatlan a képernyőre. Ez abból istudható, hogy ő egyetlen nőtől sem kapott rajongóilevelet, én legalábbis nem tudok róla. Jó bürokratavolt, ha az embernek épp ilyenre támadt szüksége, decsak úgy sugárzott róla az alattomosság; maga a kétlábon járó, szemüveges árulás – és végül be isbizonyosodott, hogy áruló. Egy ilyen alakra senki nemkíváncsi.

Mintha egy pillanatra Bellini őnagysága is kijöttvolna a sodrából, de aztán újra ellazultak azarcvonásai.

– Nem szívesen mondok ilyet, de maga nagyonügyesen csinálja – zárta le a vitát. – Másoknak ehhezféléves médiatréningre van szükségük.

– Kiváló, meg vagyok nyugodva! – Sensenbrink márkiabált. – Csakhogy ez nem csupán jogi kérdés. Hatovábbra is össztűz alatt tartanak minket, anézettségünk fogja bánni. Mást nem is tehetnek!

– Tenni tehetnek, csak nem akarnak – jegyeztem

meg.– Nem! Nem tehetnek mást! Ez az Axel Springer

Kiadó! Beleolvasott már az alapelveikbe? Kettes pont:„A zsidók és a németek közötti kiengesztelődéselősegítése, beleértve az izraeli nép alapjogainakvédelmét.” És ez nem csak duma, ezt még az öregSpringer írta, ez nekik a bibliájuk, ha fölvesznekvalakit a szerkesztőségbe, rögtön a kezébe nyomják, ésszükség esetén maga az özvegy ellenőrzi, hogyrendesen betartják-e!

– És ezt csak most mondja nekem? – kérdeztemélesen.

– Nekünk nem árthat, ha ragaszkodnak a témához –szólt bele a vitába Sawatzki. – Legalább biztosítjákszámunkra a közfigyelem folyamatosságát.

– Így van – bólintott Bellini őnagysága. – Csaknehogy a visszájára forduljon. Minden egyes nézőszámára egyértelművé kell tennünk, ki a gonosz.

– És ki legyen a gonosz? – sóhajtott Sensenbrink. –Talán Himmler?

– Nem. A Bild – felelte Bellini őnagysága és Sawatzki

kórusban.– A következő beszédemben tisztázni fogom a

viszonyokat – ígértem. – Eljön az idő, amikor névennevezzük a nép kártevőit.

– Muszáj ilyen kifejezéseket használnia? – nyafogottSensenbrink.

– Ráadásul némi kétszínűséggel is vádolhatók –szólt Sawatzki. – Csak lenne több pénz aköltségvetésünkben. Belenéztek már Hitler mobiljába?

– Persze, rajta van a beszélgetés – felelte Belliniőnagysága.

– Nem csak az – így Sawatzki. Előrehajolt, magáhozvette a telefonomat, és húzogatni kezdte rajta az ujját.Azután letette elénk a készüléket, hogy jól lássuk aképernyőt. Egy fotográfia szerepelt rajta.

Ez volt az első pillanat, hogy nem hiányzott azseniális Goebbels.

XXVI.

A korosodásnak is megvannak az előnyei. Én példáulörülök, hogy harmincévesen kerültem a politikába,abban a korban, amikor a férfi testileg és szexuálisannyugvópontra jut az ifjúkor forrongásai után, ésminden erejét a céljaira tudja összpontosítani, anélkülhogy a testi szerelem rabolná az idejét és tennépróbára az idegeit. Hozzáteszem, az életkorhozbizonyos elvárások is fűződnek a környezet részéről: haa nép, mondjuk, húszéves Führert választ magának,akit nem érdekelnek a nők, akkor természetesenazonnal megindul a pusmogás. Miféle fura alak ez aFührer, miért nem nősül meg? Nem akar? Nem tud?De ha negyvennégy évesen választják, mint engem,akkor a nép így gondolkodik: nem is kell, hogy

megnősüljön, már biztosan van neki élettársa. És ígytovább. Minél idősebb valaki, annál inkább passzolhozzá a bölcs ember szerepe, mellesleg akkor is, hanem tesz érte semmit. Itt van ez a Schmidt, ez azősöreg egykori „szövetségi kancellár”: lassan olyan,mint a falu bolondja, azt beszél, amit csak akar.Beültetik a tolószékbe, ahol egymás után szívja acigarettákat, és elviselhetetlenül unalmasbeszédmodorában a legostobább közhelyeketpufogtatja. Ennek az embernek fogalma sincssemmiről, és ha valaki kicsit utánaolvas, kiderül, hogykét jelentéktelen cselekedeten alapul a hírneve. Azegyik, hogy egyszer a hadsereget is bevetette az árvízmegfékezésére, amihez igazán nem kell zsenineklenni; a másik, hogy a Schleyer nevű iparmágnástkommunista bűnözők kezére adta, ami azért nem voltnagy dolog, ráadásul világnézetileg kapóra is jöttneki, hiszen ez a Schleyer hosszú évekig az SS tagjavolt, következésképpen szálka a szociáldemokrataSchmidt szemében. És most, alig negyven évvelkésőbb kézről kézre adják ezt az élő füstgépet, mint

afféle kerekeken guruló orákulumot, az ember azthinné, maga az úristen szállt le a földre.

Visszatérve eredeti témámra: Schmidttőltermészetesen senki nem vár többé nőügyeket.

Ha valaki több mint százhúsz éves, annak nyilvánmindenekelőtt taktikai előnye van: a politikai ellenfélmár nem számít ránk, ennélfogva ha megjelenünk,azzal nem tud mit kezdeni. Más kinézetre, sajátos testiállapotra számít, és általában: tagadja, amit lát, mertaminek nem szabad lennie, az nem is lehet. Ezmeglehetősen „kellemetlen” következményekhezvezet. Például: röviddel a háború után anemzetiszocialista kormány minden tettétbűncselekménnyé nyilvánították, teljesenértelmetlenül, végső soron szabadon választottkormány volt a miénk. Ráadásul rögzítették, hogyezek a „bűncselekmények” soha nem évülnek el, amipersze zene az érzelgős parlamenti patkányok fülének,csak hát szeretném én látni, ki fog emlékezni ajelenlegi kormány semmirekellő tagjaira háromszáz évmúlva. A Flashlight cég rövid időn belül valóban

hivatalos értesítést kapott az ügyészségtől, hogyvalami ostoba fajankók megkeresték őket, és különfélefeljelentések is érkeztek hozzájuk ilyenbűncselekmények tárgyában. És hogy a nyomozásttermészetesen azonnal megszüntették, hiszen én nemlehetek az, aki vagyok, művészként más elbírálás aláesem, és így tovább.

Ebből is látszik, hogy még az ügyészség egyszerűmunkatársai is többet értenek a művészethez, mint aBécsi Akadémia professzorai. Az ügyészek ugyanolyanszakbarbárok, mint annak idején, de legalábbráismernek a valódi művészre, ha előttük áll.

Késő délelőtt, amikor megérkeztem az irodába,Krömeier kisasszony tájékoztatott a fejleményekről, énpedig úgy éreztem, igazán jól kezdődik az a nap,amelyen a Bild-ügyet egyszer s mindenkorra lezárniszándékozom.

Nagy bosszúságomra a beszédemet előreegyeztetnem kellett Bellini őnagyságával, ami azért isvolt utálatos foglalatosság, mert Bellini a házi jogásztis odacitálta a megbeszélésre, és hát tudjuk, milyenek

ezek a jogászok. Legnagyobb meglepetésemre aparagrafuslovagnak alig akadtak kifogásai, ésőnagysága azokat is lesöpörte az asztalról egy „Akkoris benne marad!” felkiáltással.

Maradt még egy kis időm, ezért visszaindultam azirodámba, ahonnét Sawatzki jött ki, azt mondta, márkeresett, hagyott nekem néhány mintát areklámtárgyak közül, és alig várja a nagy pillanatot,meg hasonlók – mindezt zavaróan semmitmondónakéreztem. Ráadásul a reklámtárgyakat már előző napláttam: kávéscsészék voltak, lehúzós képek éssporttrikók, amelyeket újabban amerikai módi szerintT-shirtnek neveznek. Sawatzki lelkesedése mégis százszázalékig hiteles volt.

– 22.57-kor visszalövünk – szólt izgatottan.Nem feleltem, kíváncsi voltam, tudja-e a folytatást.És tudta:– Mostantól szótagért szótaggal fizetünk!Elégedetten mosolyogtam, és bementem az

irodámba, ahol Krömeier kisasszony éppen újbetűtípusokkal kísérletezett a beszédem szerkesztése

közben. Felmerült bennem, hogy kifejleszthetnék egysaját Hitler-betűtípust. Terveztem már érdemrendeket,és az én nevemhez fűződik a horogkereszt szimbólumis fehér mezőben, piros háttér előtt; nem kellett hozzájóstehetség, hogy belássam: a legjobb lesz, ha a népimozgalom ideális betűtípusát is én magam alakítomki. Csakhogy lelki szemeim előtt megjelent, ahogy egynyomdában arról vitatkoznak a grafikusok, hogy eztvagy azt a szöveget „félkövér Hitlerrel” kéne szedni, éselvetettem a gondolatot.

– Van valami változás a reklámtárgyak terén? –kérdeztem futólag.

– Milyen reklámtárgyak? Mein Führer!– Hát amiket Herr Sawatzki hozott be az imént.– Jaaa. Persze – felelte Krömeier kisasszony. – Izé,

nem, csak két bögre van. – Gyors mozdulattal azsebkendőjéért nyúlt, és hosszan fújta az orrát. Amikorbefejezte, láttam, hogy feltűnően piros az arca. Nemúgy, mint aki sokáig sírt, éppen ellenkezőleg. Na de énse most jöttem a hathúszassal.

– Mondja, Krömeier kisasszony – próbálkoztam –, jól

sejtem, hogy az utóbbi időben közelebbi ismeretségetkötött Herr Sawatzkival…? – Bizonytalanulelmosolyodott.

– Baj lenne?– Nekem ugyan semmi közöm hozzá…– De ha már kérdezte, én is kérdezek. Maga szerint

milyen csávó a Herr Sawatzki? Mein Führer!– Tettre kész, lelkes…– Neeem, nem úgy értem. Mostanában nagyon

kedves velem, és gyakrabban jár ide, és szóval magaszerint milyen… mint férfi? Maga szerint nekem való?

– Nos… – kezdtem, és átvillant az agyamon FrauJunge románca. – Nem ez lenne az első eset, hogy kétszív éppen az én előszobámban talál egymásra. Kegyedés Herr Sawatzki? Úgy gondolom, jókat tudnak nevetniegyütt…

– Az biztos – ragyogott Krömeier kisasszony. –Annyira édes! De meg ne mondja neki, hogy eztmondtam!

Biztosítottam a diszkréciómról.– És maga? – kérdezte kissé aggodalmas hangon. –

Nem ideges?– Miért lennék ideges?– Hát ez hihetetlen. Láttam már néhány tévés fazont,

de maga tényleg a legkúlabb.– Ebben a szakmában alapfeltétel, hogy az embernek

jeges víz folyjék az ereiben – közöltem.– Mutassa meg nekik!– Megnézi?– Ott leszek a díszletben – szólt büszkén. – Egy ilyen

T-shirtöt is szereztem ám! Mein Führer! – És mégmielőtt bármit mondhattam volna, nagy lendülettellerántotta a villámzárat a fekete blézerén, és büszkénmegmutatta az ingecskét.

– Na de kérem! – szóltam rá élesen, és amikorláttam, hogy visszahúzza a cipzárat, megenyhültem,és így folytattam: – Hogy ezt is megértem! Nem csupafeketét visel!

– Csak a maga kedvéért, mein Führer!Útnak indultam. A szolgálati autón elvitettem

magam a stúdióba, ahol Jenny hangos „Heló, Ralfbácsi!”-köszöntéssel várt. Már leszoktam róla, hogy

kijavítsam, már csak azért is, mert kezdtem rájönni,hogy ő így tréfálkozik velem. Voltam már az utóbbihetekben Ulf bácsi, aztán Golf bácsi, Torf bácsi. Nemvoltam biztos benne, hogy ha komolyra fordulnak adolgok, számíthatok-e rá, azt viszont tudtam, hogykönnyelműsége hosszú távon aláássa a morált – ezértmagamban megjegyeztem a nevét. Ha az elsőletartóztatási hullám után sem hagyja abba, a másodikhullámba biztosan bekerül. Ebben a fázisbantermészetesen nem adtam jelét a nemtetszésemnek.Bekísért az öltözőbe, ahol Elke asszony már várt rám.

– Fedezékbe a púderrel, Herr Hitler érkezik –nevetett az asszony. – Hallom, ma van a nagy nap?

– Attól függ, kié – feleltem, miközben beültem aszékbe.

– Bízunk magában.– Utolsó reménységünk: Hitler – merengtem el. –

Mint annak idején a plakátokon…– Azért ez így egy kicsit túl rikító… – jegyezte meg.– Akkor vegyen vissza belőle – figyelmeztettem

aggodalmasan –, nem akarok úgy kinézni, mint egy

paprikajancsi.– Úgy értem… Á, felejtse el. Magára nem is kell sokat

kenni. Az álombőrű férfi. Menjen, és mutassa megnekik, mi merre hány méter.

Bementem a díszletfalak mögé, vártam, hogyWizgür bejelentse az érkezésemet. Egyrenyilvánvalóbb kelletlenséggel tette, egyúttal el kellettismerni, hogy kelletlenségét egy kívülálló sosem vettevolna észre.

– Hölgyeim és uraim! A multikulturális egyensúlykedvéért lássuk most Németországot egy németszemével. Következik… Adolf Hitler!

Lelkesítő taps fogadott. Fellépéseim mindenalkalommal egyre könnyebbé váltak. Afféle rituáléalakult ki, mint annak idején a Sportpalotában.Fékezhetetlennek tűnő ujjongás, amit én haláloskomolysággal, percekig tartó hallgatással gyűrtem le.Csak a tömeg várakozása és az egyén vasakarata közöttkialakult, elviselhetetlennek tűnő feszültségpillanatában szólaltam meg.

– Az utóbbi időben…

több ízben is…mindenféléket kellett olvasnom…az újságban…magamról.Hozzászoktam.A liberális hazugsággyárhoz.De most legutóbb egy olyan lapban,amely nemrég méga görögökről közöltrendkívül találó kijelentéseket.Illetve bizonyos törökökről.És más semmirekellőkről.Nos, éppen ez a lap kritizált engemaz övéhez hasonló irányúkijelentéseim miatt.Mindenféle „kérdéseket” tettek föl,például, hogy ki vagyok valójában.Hogy csak a legostobábbat említsem.Ettől aztán bennem is fölmerült pár kérdés:Miféle újság ez?Miféle lap?

Megkérdeztem a munkatársaimat.A munkatársaim ismerik,de nem olvassák.Megkérdeztem az embereket az utcán.Ismerik ezt a lapot?Ismerik,de nem olvassák.Senki nem olvassa ezt a lapot.De milliók vásárolják.Nos, nálam jobban senki nem tudja:ez a létező legnagyobb dicséret egy újság számára.Ismerjük az elvet.A Völkischer Beobachter is ezen az elven működött.

Ezen a ponton jött az első viharos tetszésnyilvánítás.Megértően vártam, aztán egyetlen kézmozdulattalnyugalomra intettem a közönséget.

– Csakhogy a Völkischer Beobachter főnökelegény volt a talpán.Egy hadnagy.Repülőtiszt, aki

elveszítette a lábát a hazáért.De ki a főnöke a Bild nevű lapnak:Szintén egy hadnagy.Mi több: főhadnagy.Nocsak!Hát akkor mi a baj vele?Talán hiányzik neki az ideológiai támasz.A Völkischer Beobachter főnöke, ha kétségei voltak,tudta, kihez kell fordulnia,megkérdezte,én mit gondolok erről vagy arról a dologról.Ettől a Bild nevű laptól azonban még senki nem

fordult hozzám.Először azt hittem, ez a főhadnagy is afféle

javíthatatlan független újságíró.De aztán kiderült: mégiscsak fölhív, ha szellemi

támaszra van szüksége.Csak nem engem.Hanem egy bizonyos Herr Kohlt.Egy másik politikust.Ha nevezhetjük annak.

Akinek az esküvői tanúja volt.Érdeklődtem ennek a főhadnagynak a kiadójánál.Ott azt mondták,nincs ebben semmi kivetnivaló,és a Bildet nem lehet összehasonlítania Völkischer Beobachterrel.És hogy az említett politikus mégiscsakaz egyesült Németország egykori kancellárja.De hát éppen ez az,amit nem értek.Az egyesült Németország egykori kancellárjavégső soron én magam vagyok.Egyvalamit vonok kétségbe csupán:hogy Herr Kohlegyesült Németországaannyira egyesült, mint amennyire az enyém volt az.Néhány dolog azért hiányzik hozzá.Elzász.Lotaringia.Ausztria.A Szudéta-vidék.

Poznan´.Nyugat-Poroszország.Gdan´sk.Kelet-Felső-Szilézia.A Memel-vidék.Nem akarok elveszni a részletekben.Első gondolatom mindenesetre ez volt:Ha a főcenzor úrnak kompetens vélemény kell,ne a vicét keresse, hanem a házmestert.

Újabb tetszésnyilvánítás. Komolyan bólintottam, majdfolytattam.

– De az is lehet,hogy ez a főcenzor úr nem a kompetens véleményre

kíváncsi.Én ezt az urat – ahogy manapság mondják –

meggugliztam.Találtam róla egy képet.És mindent megértettem.Ez az előnye annak, ha az ember alapos faji

ismeretekre tesz szert.

Elég egy pillantás.Ez a „főszerkesztő”,bizonyos Diekmann,természetesen nem igazi főszerkesztő.Csupán egy önjáró öltöny, fél kiló pomádéval a

tetején. A felcsattanó nevetés nyugtázta, hogy Diekmannszemélyében a megfelelő embert pécéztem ki. Ezúttalkevesebb időt hagytam a közönségnek, hogykihasználjam a feszültséget.

– De végső soron a tett döntigazság és hazugság kérdésében.A hazugság a következő:az említett újságminden erejével igyekszik meggyőzni olvasóit arról,hogy elkeseredett ellenségem.Az igazságot pedig itt látják.

Nem kevés grafikusi ügyesség kellett hozzá, hogyfeldolgozzák a telefonomon lévő kép egyes részleteit,

de a tényeken nem változtattak, csak kontúrosabbátették és kinagyították a fotót. Világosan látszott,amint Frau Kassler fizet az Adlonban. Utánabejátszották a Sawatzki-féle szlogent:

„A Führert a Bild pénzeli.”Meg kell mondanom: ilyen viharos tapsot utoljára

1938-ban, az Anschluss idején kaptam. De főtámogatóim a műsorhoz kapcsolódó különinternetoldal látogatói voltak. A beszédet hosszú ideignem is lehetett betölteni. Szánalmas pancserság,Sensenbrinket annak idején ezért már rég a frontraküldtem volna. Az volt a szerencséje, hogy „A Führerta Bild pénzeli” feliratú sporttrikók, kávéscsészék,kulcstartók és egyebek tekintélyes bevételt hoztak. Ésaz értékesítőhelyek utánpótlással való ellátása isgördülékenyen zajlott.

Így hát megkegyelmeztem Sensenbrinknek.

XXVII.

Három nappal később kapituláltak.Egy nap kellett hozzá, hogy a szlogennel ellátott árukbevonására vonatkozó kérelmüket elutasítsa a bíróság,azzal a logikus indoklással, hogy a Führer idejében aBild még nem is létezett, tehát a mondat csakis a tévésFührerre vonatkozhat. Márpedig azt nem tagadhatják,hogy ez utóbbit valóban finanszírozták. Valamelyténynek a részletek túlhangsúlyozásával történőtaglalása egyébiránt az újság által is sűrűn alkalmazottstilisztikai eszköz, következésképpen az újságnak is elkell viselnie, ha hasonló modorban nyilatkoznak róla.

További egy napba telt, mire belátták, hogy nemérdemes fellebbezni, és kénytelenek lenyelni, hogy azominózus szlogennel ellátott tárgyak óriási tömegben

kelnek el. A kiadó épülete előtt még össze is gyűlt egycsoport derék német fiatal; igaz, lényegesen vidámabbhangulatban, mint az ügy méltóságához illőnektaláltam volna.

Már nem panaszkodhattam, hogy agyonhallgatnakaz újságok. Míg kezdetben inkább a pletykarovatoktárgyaltak, mostantól a kultúra rovatig rukkoltamelőre. Hatvan évvel ezelőtt nem ambicionáltam, hogy akultúrának nevezett torz és érthetetlenagyszülemények között tárgyalják személyemet. Azelmúlt évtizedekben azonban elindult egy áramlat,amelynek fő tézise az volt, hogy szinte bármi tartozhata kultúra fogalmába, vagy ha nem oda tartozik, belehet oda emelni. Ennélfogva felbukkanásom a kultúrarovatban egy transzformációs folyamat örvendetesrésze volt, amely kiemelt a szórakoztatóipar politikaiágából, és ellátott a komoly politika védjegyével.A rovat átszellemült halandzsája hatvan év alatt mitsem változott, az olvasók nyilván továbbra is azttartják igényesnek, ami jórészt érthetetlen számukra,és a hangütésből próbálják kiszűrni, hogy pozitív-e a

szerző hozzáállása a tárgyhoz.Hogy a hangütés pozitív, afelől nem volt kétségem.

A Süddeutsche Zeitung a „páratlan Patyomkin-retrospektívet” dicsérte, amely „a neofasisztamonostruktúrák látszattükrözése mögött apluralisztikus, illetve bázisdemokratikusfolyamatvariánsok szenvedélyes védőbeszédét” sejteti.A Frankfurter Allgemeine Zeitung üdvözölte „arendszerimmanens paradoxonok döbbenetes erejűfeltárását a báránybőrbe bújt nemzetiszocialista farkaspopkulturális ikonjának közbeiktatásával”. A Spiegelonline szójátékgyára „Fremdenführernek” nevezett,szerintem jó értelemben.

A harmadik napon hívta fel az özvegy afőszerkesztőt – mint utóbb megtudtam.Mondandójának lényege az volt, hogy a főszerkesztőnem tűrheti tovább a megboldogult emlékénekmeggyalázását, és hogy a következő naptól kezdveennek a rémálomnak vessen véget.

Hogy miként, az ő dolga.Kora délután, amikor éppen az irodám felé

tartottam, már messziről megláttam a folyosónugrabugráló Sawatzkit. Kamaszos gesztussal rázta kétöklét a levegőben és így kiabált:

– Yes! Yes! Yes! – Kissé illetlennek találtam alelkesedésnek ezt a formáját, ugyanakkor átéreztem azörömét. Gyakorlatilag feltétel nélküli kapituláció volt.A tárgyalások, amelyek során Bellini őnagyságarendszeresen konzultált velem, azzal amegállapodással zárultak, hogy először is néhánynapig nem jelenik meg rólam semmiféle hír,ugyanebben az időszakban viszont kétszer is címlaprakerül a fotográfiám, „A nap hőse”, illetve „A nagyvisszatérés” szalagcímmel. Minden egyes megjelenésután, ellenszolgáltatásképpen, kivonunk egy-egytárgyat a kereskedelmi forgalomból.

Pontosan a következő adáshoz igazítva megjelentnálam a lap legjobb firkásza, igazi talpnyaló, akitagadhatatlanul kifogástalan munkát végzett, mivel alegmulatságosabb németnek titulált egy bizonyos HerrLoriot óta. Elégedetten olvastam továbbá a cikkben,hogy a náci vezér maszkja mögött okos gondolatok

rejlenek, és hogy én a nép igazi képviselője vagyok.Sawatzki másnap megint fáradhatatlanul ugrabugrálta folyosón, amiből azt szűrtem le, hogy az eredményjónak mondható.

A legjobb mégis az volt, hogy az újságszívességképpen hozzásegített bizonyos hivatalikapcsolatokhoz. Az ötlet kivételesen Sensenbrinktőlszármazott, aki korábban már a kimerültség jeleitmutatta. Tizennégy nappal később megható történetlátott napvilágot a hivatalos személyi papírjaim keserűsorsáról; további tizennégy nap múlva kezembentarthattam az útlevelemet. Nem tudom, milyen jogivagy jogszerűtlen utakon jutottam hozzá,mindenesetre immár hivatalos berlini lakcímmelrendelkeztem. Csak a születési dátumomat kellettmegváltoztatni. Hivatalosan 1954. április 30-ánszülettem. Egyébként két számjegy felcserélődött,eredetileg 1945-öt adtam meg; de életkoromhoztermészetesen jobban illik az 1954-es születési év.

Egyetlen vesztes csataként azt kellett elkönyvelnem,hogy lemondok a szerkesztőségi látogatásról.

Eredetileg az volt a kívánságom, hogy a teljesszerkesztőség, Herr Pomádéval az élen, a németköszöntéssel fogadjon, és kánonban énekeljék a Horst-Wessel-Liedet.

Na jó. Mindent nem lehet.Amúgy is minden annyira örvendetesen alakult.

„A Führer főhadiszállása” nevű internetes oldalegyre növekvő látogatottsága mind nagyobb ésnagyobb technikai apparátust igényelt, sokasodtak azinterjúkérelmek; a „nemzeti demokrata” szellemivaktöltényeknél tett látogatásomról készült anyagpedig, Sensenbrink és Bellini őnagysága javaslatára,különkiadásként került a képernyőre, a közönséghosszas és türelmetlen várakozását követően.

A nap végére más kívánságom nem is maradt, minthogy koccintsak Herr Sawatzkival. Abban bíztam, hogyújra előkerül egy pohárral abból a jóféle Belliniből. Desajnos Herr Sawatzkit – noha egyértelmű volt, hogynem távozhatott még az épületből – nem találtamsehol. És a dolgozószobába lépve megállapíthattam,hogy Krömeier kisasszony is eltűnt.

Úgy döntöttem, nem keresem őket. Ez az óra agyőztesek órája, és Herr Sawatzki is a győztesek közétartozik, mivel nem kis mértékben hozzájárult adiadalhoz. Márpedig nálam jobban senki nem tudja,milyen hatással van a diadalittas győztes egy fiatalnőre. Norvégiában, Franciaországban vagyAusztriában valósággal körüldongták a nők akatonáinkat. Biztos vagyok benne, hogy abevonulásunkat követő hetekben négy, uszkve hatdivízióra való kislegény sarjadt fajtiszta embereinkágyékából. Mennyi új katonával lettünk volnaerősebbek, ha a régebbi, alkalmasint nem annyiratiszta vérvonalú nemzedék még csekély tíz-tizenötévig kitartott volna az ellenséggel szemben!

A fiatalság a mi jövőnk. Így hát megelégedtemBellini őnagyságával és egy pohár rémesen savanyúhabzóborral.

XXVIII.

Még soha nem láttam Sensenbrinket ennyiresápadtnak. Igaz, soha nem volt valami nagy hős, demost olyan színárnyalatot öltött az arca, amilyetutoljára a lövészárokban láttam 1917 esős őszén,amikor bombák szaggatta hullák lábcsonkjai meredtekaz égnek a derékig érő sárból. Talán azért is voltennyire sápadt, mert szokatlan lépésre vetemedett:ahelyett hogy felhívott volna, személyesen jött át azirodámba megkérni, hogy amilyen gyorsan csaktudok, menjek át a konferenciaterembe. Másfelőlkimondottan sportos volt a mozgása.

– Hihetetlen – ismételgette –, hihetetlen. Ilyen a cégtörténetében nem fordult még elő. – Nyirkos tenyeremár az irodám kilincsén volt, de távoztában még

egyszer hátrafordult, és így szólt hozzám: – Ha eztakkor ott a kioszk mellett állva tudtam volna… –, majdlendületből fejjel ment az ajtófélfának.

A segítőkész Krömeier kisasszony azonnal felugrotta helyéről, de Sensenbrink a fejét fogva, mintegytranszállapotban kitámolygott a folyosóra, és mostmár nemcsak azt hajtogatta: – Hihetetlen! –, hanem aztis: – Jól vagyok, jól vagyok. – Krömeier kisasszonyannyira zavarodottan nézett rám, mintha az orosz mármegint ott állna a keleti határon, de gondom volt rá,hogy egy biccentéssel megnyugtassam. Nem minthaaz utóbbi hetek és hónapok tapasztalatai arratanítottak volna, hogy különösebben komolyanvegyem Sensenbrink aggodalmát. Nyilván megintvalami fontoskodó bürokrata vagy demokrata tiltakozólevelet írt az ügyészségnek, az ilyesmi szintemindennapos volt, és a vizsgálatok is gyorsan éseredménytelenül lezárultak. Ezúttal talán kicsitmásképpen lesz, talán személyesen megjelent egyhivatalnok – ennél nagyobb veszélytől nemigenlehetett tartani. Egyébiránt én természetesen bármikor

kész vagyok egy újabb börtönbüntetésre, ha ameggyőződésemről van szó.

Mégis, bevallom, bizonyos kíváncsiság engem iselfogott, midőn a konferenciaterem felé indultam.Ennek az is lehetett az oka, hogy nemcsak HerrSawatzki és Bellini őnagysága sürgött-forgott, de afolyosókon mindenütt érezhető volt valami furcsaidegesség és feszültség. Munkatársak kisebb csoportjaiálltak az ajtókban, suttogva beszélgettek, és titokban,kérdőn vagy bizonytalanul pillantgattak felém. Úgydöntöttem, teszek egy kis kitérőt, és benézek a büfébeszőlőcukorért. Akármi történjék is azon azértekezleten, úgy döntöttem, kissé megvárakoztatomőket, ezzel erősítve a pozíciómat.

– Na, magának aztán kötélből vannak az idegei –üdvözölt Frau Schmackes, a büfésnő.

– Tudom – válaszoltam barátságosan –, másképpnem jutottam volna el a Rajna-vidékre sem.

– Na ne túlozzon, ott már én is voltam – így FrauSchmackes –, de én se bírom a kölnieket. Mit adhatok?

– Egy csomag szőlőcukrot, legyen olyan kedves.

– 80 cent lesz – szólt, majd cinkosan közelebb hajolt,és így szólt: – Tudja, hogy a Kärrner maga miatt jöttide? Hallottam, hogy már itt van, akonferenciateremben ül.

– Nahát – szóltam, és fizettem. – És az ki?– Hát mondjuk úgy, hogy a nagyfőnök. Nem nagyon

látjuk, mert a Bellini viszi a kócerájt, és ha engemkérdez, ő jobban is ért hozzá. De ha nagy a katasztrófa,akkor a Kärrner jön személyesen. – Elém tolta a 20 centvisszajárót a pulton. – Persze akkor is, ha velőtrázósiker van. De ahhoz tényleg velőtrázónak kell lennie.Elég jól megy a Flashlightnak…

Óvatosan széthajtogattam egy darab cukorkapapírját, és a számba dugtam a cukrot.

– Nem kéne lassan indulnia?– 1941 telén is mindenki ezt kérdezte –

legyintettem, de aztán komótos léptekkel mégiscsakelindultam a konferenciaterem felé. Nehogy azthiggyék, félek a rám váró eseményektől, és azértmaradok távol.

Időközben a folyosón csoportosulók száma tovább

nőtt. Kis jóindulattal azt is mondhatnám, amunkatársak sorfala között haladtam, mint annakidején a díszszemléken. Barátságosan rámosolyogtamegy-egy fiatal hölgyre, olykor előrelendítettem a jobbkarom, néhányan felvihogtak, de olyat is hallottam,hogy „Bátorság, menni fog!”

Magától értetődik. De micsoda?Még nyitva állt a konferenciaterem ajtaja, Sawatzki

állt a küszöbön. Már messziről megpillantott, ésfélreérthetetlen kézmozdulatokkal jelezte, hogysiessek. Világos volt, hogy mozdulatában nincs semmifeddő – biztató arca sokkal inkább azt jelezte, hogyrendkívül kíváncsi rá, mi fog történni. Aligészrevehetően lassítottam a lépteimet, és mintegymellékesen megdicsértem egy ifjú hölgy valóbanfigyelemre méltó nyári ruháját. Sebességemrőlbárkinek eszébe juthatott volna Akhilleusz és a teknőcparadoxona.

– Jó reggelt, Herr Sawatzki – szóltam érces hangon–, találkoztunk ma már egyáltalán?

– Befelé, gyorsan – nógatott halkan Sawatzki. –

Befelé, befelé. Mindjárt meghalok a kíváncsiságtól.– Na, itt is van – hallottam meg Sensenbrink

hangját. – Végre!A szokásosnál többen ültek a konferenciaasztal

körül. Még többen, mint az első alkalommal, és aBellini őnagysága melletti alak nyilvánvalóan az abizonyos Kärrner volt, kissé testes, de még mindigsportos alkatú, negyven körüli férfi.

– Herr Hitlert nyilván mindannyian ismerik –közölte a még mindig krétafehér, de legalább márnem olyan csúnyán izzadó Sensenbrink körülpillantva–, fordítva ez nem feltétlenül igaz, noha már egy idejeegyütt dolgozunk. És mivel a cég, hogy úgy mondjam,csúcsdöntnökei ülnek itt ennél az asztalnál, haddmutassam be őket.

És Sensenbrink ledarált egy csomó nevet meg címet,mindenféle senior meg vice account managingexecutive és hasonló halandzsa titulusok tarkabarkaelegyét. A titulusok és az arcok oly mértékbenfelcserélhetők voltak, hogy rögtön tudtam: az egyetlenmegjegyzésre érdemes név Kärrneré, és ennek

megfelelően ő volt az egyetlen, akit decens biccentésreméltattam.

– Jó – szólalt meg Kärrner –, most, hogy tudjuk, kikvagyunk, felfedhetnénk esetleg, mi az a nagymeglepetés? Utána lesz még egy meetingem.

– Persze – vágta rá Sensenbrink. Feltűnt, hogyengem még mindig nem kínáltak hellyel. De hiányzotta rögtönzött pódium is, amit annak idején, elsőlátogatásomkor állítottak föl a számomra. Okkalgondolhattam, hogy nem várnak tőlem semmiféleprodukciót, mert immár nem is vitatják el tőlem a jólkiérdemelt pozíciómat. Sawatzkira néztem, aki a szájaelé kapta az öklét.

– Még nem hivatalos – folytatta Sensenbrink –, deabszolút biztos forrásból tudom. Pontosabban kétabszolút biztos forrásból. Az NPD-különkiadásnakköszönhetjük, amit közvetlenül a Bild-affér utánhoztunk le.

– Mi van vele? – kérdezte Kärrner türelmetlenül.– Herr Hitler megkapja a Grimme-díjat.Halálos csönd ülte meg a termet.

Azután Kärrner ragadta magához a szót.– És ez biztos?– Holtbiztos – felelte Sensenbrink, majd hozzám

fordult. – Azt hittem, már lejárt a határidő, de valakiutólag jelölte magát. Azt mondták, jobbról előzte azegész mezőnyt. Olyat is hallottam, hogy„cunamiszerűen”.

– Villámháborús győzelem! – kiáltott izgatottanSawatzki.

– Akkor most mi is kulturálisak vagyunk? –hallottam fél füllel a féltucatnyi executive produceregyikétől, de a folytatást elnyomta a viharos taps.Kärrner felállt, vele szinte egy időben Belliniőnagysága is talpra ugrott, aztán felemelkedetthelyéről az egész társaság. Kinyílt az üvegajtó, ésSensenbrink titkárnőjének, Hella Lauterbachnak avezényletével két hölgy lépett be tálcával, a tálcákonsavanyú habzóbor. Oda se kellett néznem, tudtam,hogy Sawatzki ebben a pillanatban küld valakit azért agyümölcsös ízű Belliniért. Kintről a legkülönbözőbbemberek tódultak be: irodisták, asszisztensek,

gyakornokok, titkárnők. A „Grimme-díj” felkiáltásváltakozott a „Tényleg?” és az „Őrület!”felkiáltásokkal. Kärrnert pillantottam meg, akifáradságosan furakodott keresztül a tömegenkinyújtott kézzel, és megfejthetetlen arckifejezéssel.

– Tudtam – kiáltotta zaklatottan, és felváltva nézetthol rám, hol Sensenbrinkre –, tudtam. Nemcsak comedytrashben vagyunk jók! Sokkal többet tudunk!

– Prémium minőség! – kiáltott Sensenbrink, hangjaelcsuklott, de aztán megismételte, immár érceshangon: – Prémium minőség! – Ez a párbeszédannyiban volt informatív a számomra, hogymegtudtam belőle: a díj nyilvánvalóan a minőségpecsétjével lát el bennünket a televíziózás világában.

– Maga egyszerűen szuper – hallottam egy lágy nőihangot közvetlenül mellettem. Odafordultam. Belliniőnagysága állt ott egy másik társaságban, háttalnekem.

– A bókot csak viszonozni tudom – szóltam, anélkülhogy a szükségesnél nagyobb feltűnést keltsek.

– Filmre gondolt-e már? – búgta Bellini őnagysága.

– Már régen nem – feleltem a vállam fölött. – Akiegyszer Riefenstahllal dolgozott…

– Beszédet! Beszédet! – harsogott a tömeg.– Mondania kell valamit! – unszolt Sensenbrink.

Társasági együttlétek alkalmával nem szokásombeszédet mondani, de éreztem, hogy ebben apillanatban elkerülhetetlen. A tömeg kissé hátrébbhúzódott és elnémult, csak Sawatzki nyomult be a körközepére, hogy kezembe nyomja a fenséges Bellininevű italt. Megköszöntem neki, átvettem a poharat, éstekintetemet végigjártattam a sokaságon. Sajnos nemkészültem előre, így a kéznél lévő sémákhoz kellettnyúlnom.

– Néptársak és néptársnők!Azért fordulok önökhöz,hogy most,a diadal órájábankét dolgot világossá tegyek.A diadal kétségtelenül örvendetes,megérdemelt,már régen megérdemeltük volna.

Nagyobb produkciókat söpörtünk le a pályáról,drágábbakat,nemzetközieket is!De ez a győzelemcsak egy lépés leheta végső győzelem felé vezető úton.Köszönetet mondunk, elsősorban az önök hittelés meggyőződéssel végzett munkájáért!Az önök feltétel nélküli, fanatikus támogatásáért.De ebben az órábanaz ügyért hozott véráldozatról ismeg kell emlékeznünk…– Pardon – szólt közbe Kärrner. – Erről nem tudtam.Csak ekkor jöttem rá, hogy szórakozottságomban a

kelleténél jobban belecsúsztam a villámháború elsősikerei idején mondott beszédeim fordulataiba.Valóban, az utolsó mondat nem volt egészen ahelyzethez illő. Épp azon törtem a fejem lázasan, hogyelnézést kérjek a botlásért, amikor egy hangmegakadályozott ebben.

– Hogy ebben a pillanatban még erre is gondol… –

szólt egy számomra ismeretlen asszony végtelenmegindultsággal. – Frau Klement a bérszámfejtésrőlpont a múlt héten… Ez annyira… – és kifújta az orrát.

– A Frau Klement… Hát persze! Hogy is felejthettemel – vágta rá Kärrner elvörösödve. – Elnézést, folytassa.Rendkívül kellemetlen ez most nekem.

Egy biccentéssel nyugtáztam Kärrnerbocsánatkérését, és megpróbáltam fölvenni a beszédfonalát.

– Én magam is megindultan állok az előtt,hogy a gondviselés nekem szánta a feladatot:a Flashlight cég szabadságánakés becsületénekhelyreállítását.A szégyent, amely 22 évvel ezelőtt,a compiègne-i erdőben aláírt békepaktummal vette

kezdetét,ugyanazon a helyen…Pardon, elnézést.Itt, Berlinben sikerült lemosni a nevünkről.Végezetül hadd szóljak

azokról a névtelenekről,akik kötelességérzettől hajtvaéletüket és vérüket adták az ügyért:azokról a német tisztekről és közkatonákról…– itt a zavart pillantások arra késztettek, hogy

korrigáljam a mondatot –vagyis a derék német rendezőkről,operatőrökről, segédoperatőrökről,világosítókról, maszkmesterekről,akik mind megcselekedték, amit……amit szakmájuk megkövetelt tőlük.Sokuknak jeltelen sírja ott domborulapáik sírja mellett, akik az előző nagy……még sokkal nagyobb televíziós produkciókbanvettek részt.Önök pedig tanúi lehetnek, milyen hősiesen

küzdött…– még egy legyőzendő akadály –… Frau Klement a bérszámfejtésről,aki életét adta a szabadságért, a jövőért,mely osztályrésze lesz a nagynémet…

…a nagy német cégnek, a Flashlightnak!Sieg –És tényleg: ugyanúgy harsogta a tömeg, mint annak

idején a Reichstagban:– Heil!– Sieg –– Heil!!– Sieg –– Heil!!!

XXIX.

Korán keltem útra. Úgy terveztem, hogy alaposankiélvezem a napot. Nincs annál nagyszerűbb éskülönlegesebb, mint a diadal percei után elvonulniegy csöndes helyre. Legyen az egy irodahelyiség anapi sürgés-forgást megelőzően; a mámoros tömegtőlkiürült stadion, amelyben még ott zúg a győzelemszele; vagy mondjuk a meghódított Párizs, hajnaliötkor.

Gyalog mentem, azt akartam, hogy csak az enyémlegyen a város. A nap beragyogta a tavaszi reggelt, alevegő kellemesen hűvös volt, és tisztább is, mint adéli órákban. A parkokban hanyagul öltözött berlinieksétáltatták a kutyáikat, az őrült, kutyapiszkotgyűjtögető asszonyok sem hiányoztak. Már

megszoktam őket. Egy szórakozott, nyilván kialvatlannő nagy derültségemre tévedésből a zacskót emelte aszájához a cigarettája helyett, majd cigarettás kezévela kutyája fölé hajolt. Megrázta a fejét, megdörzsölte aszemét, és kijavította tévedését.

A madarak rákezdtek reggeli énekükre, és újfentmegállapítottam, mennyivel csöndesebb a város alégvédelmi ágyúk nélkül. Mindent egybevetverendkívül békés hangulat uralkodott, és a hőmérsékletis igen kellemes volt. Tettem egy rövid kitérőt, hogybenézzek az újságosomhoz, de még a kioszkot is zárvataláltam. Mély lélegzetet vettem, alaposan kiléptem, ésmeg sem álltam a produkciós cég székházáig. Belépveelégedetten állapítottam meg, hogy még a portás semül ott a fülkéjében. Előző este védőborítóval látta el atelefonkészülékét; mint annyiszor, most is rendkívüllelkiismeretes munkavégzésének újabb jelét fedeztemföl ebben. A fülke előtt vastag kötegekben állt az újság,ezeket kellett később szétosztania azirodahelyiségekben. Bormann biztosan nem néztevolna jó szemmel, de én már csak olyan vagyok, hogy

nem érdekelnek a hierarchia apróbb külsőségei, ígyhát minden aggály nélkül magamhoz vettem reggeliolvasnivalómat. A pulthoz erősített ceruzávalráfirkantottam az egyik szállítólevél hátuljára: „Márelvettem a saját példányaimat. Köszönettel, A. Hitler.”Elégedetten konstatáltam, hogy a Bild már megint anap hősének kiáltott ki. Már nem éreztem, hogyhalaszthatatlanul központosítani kell a német sajtóirányítását.

Hónom alatt az újságokkal, ábrándosan haladtamvégig a folyosókon. A magasan lévő ablakokon beáradta napfény, a zárt üvegajtók mögött villogtak atelefonkészülékek, de egyetlen hang sem hallatszottsehol. A székek katonás rendben sorakoztak azíróasztalok mellett, mint valami bútordíszszemlén.Bekanyarodtam arra a folyosóra, ahol a saját irodámtalálható. Fény szűrődött ki az ajtó alól. Tétovánközeledtem.

Az ajtó résnyire nyitva volt. Krömeier kisasszony azasztalánál ült, éppen beleírt valamit a számítógépébe.

– Jó reggelt – szólítottam meg.

– Jó, hogy jön… Mein F… – felelte a kisasszony kissémereven. – Már nem tudom így szólítani, és nem istudok itt tovább dolgozni. Ezt az egészet abba kellhagynom. – Szipogva hajolt le a hátizsákjáért, ölébevette, kihúzta, majd visszahúzta a cipzárat, és újraletette a táskát a földre, anélkül hogy bármit beletettvagy kivett volna belőle. Fölállt, kinyitotta az egyikfiókot, belenézett, visszatolta, újra a helyére ült,folytatta az írást.

– Krömeier kisasszony, én…– Én is sajnálom, de vége – szakított félbe, abba sem

hagyva a gépelést. – Annyira szar! – Felnézett rám, éskiabálni kezdett. – Miért nem tudja maga is ugyanaztcsinálni, mint a többiek? Mint a Heiner apostásvicceivel? Vagy a Bayer, a Mittermeier? Kicsitugrabugrálnak meg kitalálnak maguknak valamivicces dialektust, aztán annyi! Olyan jó volt itt!Tényleg élveztem!

Bután néztem Krömeier kisasszonyra, és csak ennyittudtam kérdezni:

– Én is ugrabugráljak?

– Igen! Vagy pécézzen ki magának embereket, ésmondjon róluk szemétségeket! Még viccesnek se kelllennie! Miért éppen Hitler maga, mondja?!

– Ez nem választás kérdése – feleltem nyugodthangon. – A gondviselés jelöli ki számunkra a helyet avilágban, és a feladatot is, amelyet el kell végeznünk.

A fejét rázta.– Még megcsinálom a kiírást a melóra – szipogta –,

gyorsan kap majd a helyemre valakit a cégen belül.Biztos egy csomóan fel akarnak majd ugrani erre avonatra.

Lehalkított hangon, de nagyon határozottan ígyszóltam:

– Most azonnal abbahagyja a gépelést, és elmondja,mi történt.

– Hát csak az, hogy én itt nem dolgozhatok tovább –felelte dacosan.

– Úgy, nem dolgozhat. És miért nem?– Mert tegnap voltam a nagymamámnál!– Ezt most értenem kellene?Krömeier kisasszony mély lélegzetet vett.

– Én szeretem a nagymamámat. Majdnem egy évignála laktam, amikor az anyu beteg volt. És tegnapelmentem hozzá látogatóba. Kérdezi, mit csinálok,mire elmeséltem neki, hogy egy igazi sztárnáldolgozom. Tök büszke voltam. Erre kérdezi, hogykinél, hát én meg még mondom is neki, hogytalálgasson, de nem bírt rájönni. Erre megmondtam,hogy magánál. Na erre eszméletlen dühös lett, tisztáradührohamot kapott. Aztán meg sírni kezdett, és aztmondta, hogy amit maga csinál, az minden, csak nemvicces. Hogy nincs mit nevetni rajta. Hogy azilyeneknek, mint maga, nem kellene megengedni,hogy szabadon járkáljanak. Mondtam neki, hogy ezilyen szatíra. Hogy ilyen ne fordulhasson elő mégegyszer. De őszerinte ez nem szatíra. Azt mondja,maga tök ugyanazt mondja, mint a Hitler régen. Éshogy régen is nevettek rajta az emberek. Én meg csakültem ott, és azt gondoltam, basszus, hát egyöregasszony, persze hogy túloz. Ugye még soha nemmesélt a háborúról, és csak azért dühös, mert olyansok rossz történt vele akkor. És akkor odamegy az

íróasztalához, elővesz a fiókból egy borítékot, és kiveszbelőle egy fényképet.

Krömeier kisasszony rövid szünetet tartott, majdátható pillantást vetett rám.

– Látnia kellett volna, hogy húzta elő azt afényképet. Kábé, mintha egymillió eurót érne. Minthaaz utolsó fotó volna a világon. Csináltam róla egymásolatot. Félórámba került, mire rábeszéltem, hogyarra az időre, amíg lemásolom, kiadja a kezéből.

Megint lehajolt, és egy fénymásolt papírt húzott előa hátizsákjából, majd letette elém. Alaposanmegnéztem. Egy férfi volt rajta, egy asszony és kétkisfiú. A természetben fotografálták őket, valószínűlegegy tó partján, mindenesetre pokrócon vagy egy nagyfürdőlepedőn feküdtek. A fürdőnadrágos férfivalamivel több, mint harmincéves, rövid sötét hajú,sportos testalkatú. A szőke nő rendkívül vonzó. A kétkisfiú fején újságpapírból hajtogatott papírcsákó,kezükben fakard. Nevetve pózolnak. Valóban tópartifelvétel volt, valaki sötét irónnal ezt írta a kép alá:„Wannsee, 1943 nyara”. Összességében kifogástalan

család képét nyújtották.– Mi van vele? – kérdeztem.– Ez a nagymamám családja. Az apukája, az anyukája

meg a két tesója.Hat évig vezettem egy háborút, sejtem, milyen

tragédiák okozója. A halál örök időkre sebet ejt alelken.

– Ki halt meg?– Mind. Hat héttel később.Még egyszer megnéztem a férfit, a nőt és a két

kisfiút; a két kisfiút még alaposabban;megköszörültem a torkomat. A Német BirodalomFührerétől könyörtelen keménység várható el mindmagával, mind a népével szemben, és még mindig énvagyok az első, aki ezt a követelményt alegkövetkezetesebben képviselem. Én is biztosanhajthatatlannak és acélkeménynek mutatkoztam volna,ha újabb keltezésű fotóról van szó, mondjuk, az újWehrmacht egyik katonájának fényképéről, aki ennek amérhetetlenül pancser afganisztáni beavatkozásnak azáldozatául esett. Csakhogy ez a kép, mivel láthatóan

abból az időből származott, amelyből én is, mélyenmegindított.

Igazán senki nem vetheti a szememre, hogy anyugati és a keleti fronton ne lettem volna készhabozás nélkül százezreket föláldozni milliókmegmentése érdekében. Férfiakat küldtem a halálba,akik azért ragadtak fegyvert, mert bíztak benne, hogyéletüket a német nép javára áldozom fel. Talán ez aférfi is közéjük tartozott, talán éppen szabadságáttöltötte otthon. De a feleség. A gyerekek. És egyáltalán,a polgári lakosság… Még mindig kínzott atehetetlenség, hogy nem tudtam jobban megvédeni ahátországot. Hogy ez a whiskyshordó, ez a Churchillnem szégyellte magát, és tűzvihart bocsátott abűntelenekre, akik eleven fáklyaként égtek izzógyűlölete parazsán!

Felhorgadt bennem azoknak az éveknek mindenharagja, és könnytől csillogó szemmel így szóltamKrömeier kisasszonyhoz:

– Őszintén sajnálom. Kegyednek megígérem:mindent, de mindent megteszek az ellen, hogy

egyetlen angol bombázó is az országhatárunk közelébemerészkedjék. Nem felejtünk! És egy napon mindenbombát ezerszeresen vissza…

– Kérem szépen – vágott a szavamba Krömeierkisaszszony –, kérem szépen, hagyja ezt abba egypillanatra. Csak egy pillanatra hagyja abba. Fogalmasincs róla, mit beszél.

Ez bizony szokatlan volt, még mindig. Régen,nagyon régen fordult elő, hogy a Führert megrójákvalamiért, ráadásul igazságtalanul, hiszen a Führermessze a népi hierarchia csúcsán áll, túlságosanmagasan ahhoz, hogy bárki megróhassa. Szóba sejöhet, hogy bárki megrója feljebbvalóját, ellenbenvakon bíznia kell benne, az én esetemben pedig amegrovás nemcsak indokolatlan, de egyenesenhallatlan. Mégis: Krömeier kisasszonyon látszott, hogyegészen odavan a bánattól, ezért inkább szó nélküllenyeltem a meggondolatlan megjegyzést, amelynyilvánvaló ostobaság volt. Főként ebben avonatkozásban aligha tudja jobban bárki, hogy mitbeszél, mint én.

Így hát inkább néhány pillanatra elhallgattam.– Ha szeretne kivenni egy szabadnapot… – próbáltam

a lelkére beszélni. – Hiszen én megértem, hogy nehézhelyzetben van. Csak azt akarom, hogy tudja:rendkívül nagyra értékelem a kegyed munkáját. És haa kedves nagymamája ezzel nem elégszik meg, talánsegít, ha megmondja neki, hogy igazságtalan velem.A bombázás Churchill ötlete volt…

– Dehogy igazságtalan, hát épp ez a baj – kiáltottKrömeier kisasszony. – Ki beszél itt bombázásról? Ezekaz emberek nem a bombázásban haltak meg.Elgázosították őket!

Elakadt a szavam. Még egyszer megnéztem a fotót.Sem a férfi, sem az asszony, sem a két kisfiú nemvoltak bűnöző külsejűek, nem látszottak semcigánynak, sem zsidónak. Habár az arcvonásaik, haalaposabban megnézi az ember… De nem, csakképzelődöm.

– Hol van a képen a kedves nagymamája? –kérdeztem, habár magam is kitalálhattam volna aválaszt.

– Ő csinálta a fotót – szólt Krömeier kisasszony, ésolyan volt a hangja, mint a kezeletlen fa.Mozdulatlanul bámulta az iroda szemközti falát. – Ezaz egyetlen megmaradt fénykép a családról. És ő nincsrajta. – Fekete könnycsepp gördült végig az arcán.

Odatartottam egy zsebkendőt. Először nem mozdult,aztán szétkente vele a szemhéjtust az arcán.

– Esetleg tévedés volt – próbálkoztam. – Úgy értem,ezek egyáltalán nem úgy néznek ki, mint…

– Ez meg milyen érv?! – kérdezte hidegen Krömeierkisasszony. – És ha tévedésből ölték meg őket, akkorminden rendben van, vagy mi?! Neem! Az a tévedés,hogy egyáltalán valakinek ilyen ötlete támadt, hogymeg kell ölni a zsidókat! Meg a cigányokat! Meg amelegeket! Meg mindenkit, aki nem fért be neki akoncepciójába. Mondok én magának valamit. Ha nemölnek meg egy csomó embert, akkor még csakvéletlenül se ölnek meg senkit tévedésből. Ilyen marhaegyszerű!

Kissé tanácstalanul álldogáltam, igencsak meglepettez a dühkitörés, pedig hozzá vagyok szokva a női

érzésvilág instabilitásához.– Szóval tévedés volt – állapítottam meg, de be se

fejezhettem, mert a kisasszony felállt, és ordítanikezdett. – Nem! Nem volt tévedés. Zsidók voltak!Teljesen legálisan gázosították el őket! Ráadásul nemviselték a csillagot. Leszedték, mert abbanreménykedtek, hogy nem ismerik fel őket. Aztánvalaki súgott a rendőröknek! Szóval nemcsak zsidókvoltak, hanem illegális zsidók! Na! Most nyugodt?!

Igen, az voltam. Én ezeket az embereket még csak lesem tartóztattam volna, annyira németnek néztek ki.Annyira megdöbbentem, hogy még az is eszembejutott, adandó alkalommal kifejezem Himmlernekelismerésemet alapos, megvesztegethetetlenmunkájáért. Ugyanakkor az adott pillanatban nem volttanácsos ilyen közvetlen módon az igazságnakmegfelelően válaszolnom.

– Elnézést – szólalt meg hirtelen Krömeierkisasszony. – Maga nem tehet róla. Mindegy is. Szóvalén ezt nem csinálhatom meg a nagymamámmal, hogytovább dolgozom magánál. Belehalna. Csak… Azért…

Szóval mi lenne, ha egyszerűen annyit mondana:„Őszintén sajnálom, ami a nagymamája családjávaltörtént, borzalmas tévedés volt az egész”? Ahogy aztbármelyik normális ember tenné? Vagy hogy azon fogdolgozni, hogy végre az emberek rájöjjenek, mekkoradisznók voltak ezek. Hogy maga velem együtt, mi ittmindannyian azon dolgozunk, hogy ilyesmi sohatöbbé ne forduljon elő. – És már-már könyörgő hangonhozzátette: – Mert ugye ezt csináljuk? Ugye? Mondja,hogy igen. Csak az én kedvemért.

Az 1936-os olimpia jutott eszembe. Talán nemegészen véletlenül, mert a fotográfián szereplő szőkenő kimondottan emlékeztetett a zsidó vívónőre,Helene Mayerre. Olimpiai játékok az országban: apropaganda legjobb, sőt első osztályú eszköze. Pozitívértékeket lehet felmutatni a külföld felé, időt lehetnyerni a fegyverkezéshez, ha még gyengék vagyunk.És el kell dönteni, hogy ezzel egy időben folytassuk-e azsidóüldözést, ami beárnyékolja ezt a képet. Világosanmeg kell határozni, mi kapjon prioritást. Vagyisengedni kell, hogy Helene Mayer részt vegyen az

olimpián, még akkor is, ha a végén csak ezüstérmes.Ki kell mondanunk: jó, akkor most tizennégy napon átnem üldözzük a zsidókat. Vagy felőlem három hétig .És csakúgy, mint akkoriban, most is időt kellettnyernem. A szimpátia első hulláma már elért, voltbizonyos sikerem. De vajon kifejlődött-e már ebből egymozgalom? Krömeier kisasszonyt kedveltem, ésszükségem is volt rá. Ha Krömeier kisasszony ereibenfel nem ismert zsidó vér csörgedezik, akkor eztmegfelelőképpen kell kezelnem.

Nem mintha zavart volna. Ha a genetikai anyagtöbbi része elég jó, a test fel tud dolgozni bizonyosarányú zsidó vért, anélkül hogy a zsidóság kihatna ajellemre és a faji jellegre. Valahányszor Himmlervitatta ezt, a derék Emil Maurice-ra hivatkoztam. Egyzsidó dédapa nem akadályozta meg abban, hogy alegjobb emberem legyen a tömegverekedésbe torkollópolitikai rendezvényeken, mindig ő küzdött az elsővonalban a bolsevik randalírozók ellen. Személyesenhatottam oda, hogy az SS-ben maradhasson – mert afanatikus, gránitszilárdságú meggyőződés mindenre,

még a génállomány módosítására is képes. Egyébkénttényleg látható volt, ahogyan Maurice fokozatosan,vasakarattal megölte magában a zsidót. Mentálisönárjásítás, hogy úgy mondjam – fenomenális!A hűséges, de igen fiatal Krömeier kisasszony mégnem tartott itt. A negyedrésznyi zsidó vér megingattaelhatározásában, és ezt meg kellett akadályoznom.Nem utolsósorban azért, hogy továbbra is jó hatássallehessen Herr Sawatzkira, és viszont. 1936-os olimpia.Szabályosan kínálkozott, hogy voltaképpeni céljaimathomályban hagyjam.

Másfelől fájdalmasan érintett, hogy Krömeierkisasszony kritikával illeti az életművemet. Legalábbisaz eddigit. Úgy döntöttem, az egyenes utat választom.Az örök, hamisítatlan igazság útját. A német emberbüszke útját. Mi, németek amúgy sem tudunk hazudni.Vagy nagyon jól.

– Milyen disznókról beszélt az imént? – kérdeztemnyugodt hangon.

– Hát a nácikról!– Krömeier kisasszony – emeltem meg kissé a

hango-mat –, nem szívesen fogja ezt hallani, de téved,sok dologban téved. Nem a kegyed hibája, de rosszulgondolkodik. Manapság előszeretettel állítják be úgy adolgot, hogy néhány meggyőződéses, a végsőkigkitartó nemzetiszocialista rászedett egy egész népet.Ebben van is igazság, valóban volt rá kísérlet. 1923-ban, Münchenben. De a kísérlet véresen elbukott. Másutat kellett választani. 1933-ban a népet nem holmipropagandaakció hengerelte le. Úgy választott Führertmagának, hogy az még a mai kor értelmezésében isdemokratikusnak számít. A Führer, akitmegválasztottak, a lehető legvilágosabban kifejtette ésnépe elé tárta a terveit. És a németek megválasztották.Sőt a zsidók is. Lehet, hogy még a tisztelt nagymamájaszülei is rá szavaztak. Akkoriban már négymillió tagjavolt a pártnak. És azért csak ennyi, mert 1933-tól nemvolt tagfelvétel. 1934-re lehettek volna nyolc- vagytizenkét millióan. Nem hiszem, hogy létezik manapságpárt ekkora támogatottsággal.

– Mit akar ezzel mondani?– Hogy vagy egy egész nép volt disznó, vagy ami

történt, nem disznóság volt, hanem a nép akarata.Krömeier kisasszony nagy, kétségbeesett szemeket

meresztett rám.– Ezt… Ezt nem mondhatja! A nép csak nem

akarhatta, hogy meghaljon a nagymamám családja! Azazoknak az ötlete volt, akiket aztán megvádoltak.Izéba’. Nürnbergbe’!

– Krömeier kisasszony, az ég szerelmére!A nürnbergi per nem volt más, mint népbutítás. Hafelelősöket keres, végső soron csak két lehetősége van.Vagy az NSDAP vonalát követi, ami azt jelenti, hogy afelelősséget az viseli, akinek a Führer államában afelelősséget viselnie kell. Ez pedig a Führer, ki lennemás. Vagy azokat kell elítélnie, akik ezt a Führertmegválasztották, illetve nem váltották le. Ez utóbbiakpedig átlagemberek voltak, akik úgy döntöttek, hogyegy rendkívüli férfit választanak Führerré, rábízzákegy ország sorsát. Vagy be akarná tiltani a szabadválasztásokat, Krömeier kisasszony?

Bizonytalanul nézett rám.– Lehet, hogy nem értek hozzá úgy, mint maga,

maga biztos mindent megtanult meg elolvasott… De…De ugye maga szerint is rossz volt, ami történt, nem?Maga is meg akarja akadályozni, hogy még egyszer…

– Kegyed asszony – szóltam elnézően –, és azasszonyok érzelmi dolgokban impulzívak. Így kívánjaa természet. A férfiak tárgyilagosabbak. Mi nem ilyenkategóriákban gondolkodunk, hogy rossz vagy jó…Számunkra az a fontos, hogy feladatokat oldjunk meg,célokat ismerjünk fel, célokat fogalmazzunk meg,célokat kövessünk. Márpedig ezekben a dolgokban azérzelmeknek semmi keresnivalójuk! Ezek jövőnklegfontosabb kérdései. Lehet, hogy keményen hangzik,de nem nézhetünk vissza a múltba siránkozva. Hanemcsakis az okulás vágyától hajtva. Ami történt,megtörtént. A hibák nem azért vannak, hogysajnálkozzunk fölöttük, hanem hogy ne kövessük előket még egyszer. Ha leég egy ház, biztosan nem énleszek az, aki hetek, hónapok múltán is a régi házatsiratja! Én az vagyok, aki felépíti az újat. Egy jobb,szilárdabb, szebb házat. Ám ebben az építkezésben csakazt a szerény szerepet játszhatom, amit a gondviselés

rám oszt. Én csak egy szerény kis építész lehetek. Azépíttető, Krömeier kisasszony, az építtető maga anémet nép, és az is marad.

– És a német nép soha nem felejtheti el… – szólaltmeg Krömeier kisasszony feszült arckifejezéssel.

– Pontosan! A német nép soha nem felejtheti el,micsoda erő szunnyad benne. Micsoda lehetőségeivannak! A német nép képes rá, hogy megváltoztassa avilágot!

– Igen – vetette közbe a kisasszony. – De csakis jóirányba! Soha többé nem fordulhat elő, hogy a németnép valami rosszat tegyen!

Ebben a pillanatban vált világossá számomra,mennyire nagyra tartom Krömeier kisasszonyt.Mégiscsak bámulatos, ahogy néhány nő a magakacskaringós útján végül mégis célhoz ér. Krömeierkisasszony felismerte: a történelmet a győztesek írják.A német tettek pozitív megítélésének pedigtermészetesen az az előfeltétele, hogy a németekgyőznek.

– Igen, pontosan ez kell hogy legyen a célunk –

szóltam dicsérőleg –, és el is fogjuk érni: ha a németnép sikeresen tör előre, én és maga száz, kétszáz,háromszáz év múlva csak dicshimnuszokat olvasunkmajd a történelemkönyvekben.

Csöndes mosoly suhant át az arcán.– Kétszáz év múlva valaki más fogja olvasgatni

azokat a könyveket. Maga meg én akkor már halottakleszünk.

– Hát igen – ismertem el tűnődve. – Legalábbisnagyon valószínű.

– Sajnálom – zárta le a beszélgetést, és megnyomottegy gombot a billentyűzeten. Már ismertem ezt ahangot, azt jelezte, hogy Krömeier kisasszony egydokumentumot küldött a folyosón álló közösnyomtatónak. – Tényleg szívesen folytattam volna.

– És ha nem árulja el a tisztelt nagymamájának…?A válasz egyszerre volt örömteli és fájdalmas:– Á. Nem tudok én hazudni a mamának!Én viszont tudnék a számára egy statáriális

megoldást, futott át az agyamon. Realistának kelllenni: ha nincs Gestapo, ha nincs Heinrich Müller,

nincs lehetőség statáriális eszközökre sem.– Kérem, ne siessen el semmit – próbálkoztam egy

utolsó rohammal. – Megértem a helyzetét, de kérem,kegyed is értse meg, hogy a jó munkatárspótolhatatlan. Ha nincs ellenvetése, személyesen járokközben a tisztelt nagymamájánál, hogy folytathassamunkáját az irodámban.

Rám nézett.– Hát nem tudom…– Meg fogja látni, hogy az idős hölgy minden

aggodalmát el tudom oszlatni – biztosítottam. Láthatóvolt a megkönnyebbülés Krömeier kisasszony arcán. Sokan nem vállalkoztak volna erre a lépésre. Nekemszemély szerint soha nem volt okom kételkedni ameggyőző erőmben. És nem csak azért nem, merttudom, hogyan tréfálkoztak a hátam mögött atávírászaink: hogy ha Frau Goebbels közelébentartózkodom, a kegyelmes asszonynak csak úgysurrognak a petevezetékei. Nem, az efféle gúnyolódás

csak a felületet érinti. A győztes magabiztoskisugárzásáról van szó, a győzteséről, aki nemkételkedik. Ha jól tudunk élni vele, ez a kisugárzásugyanúgy hat az idősebb hölgyekre, mint afiatalkákra. A zsidó nők sem kivételek, ellenkezőleg: azasszimiláció és a normalitás iránti vágyukbantapasztalataim szerint még fogékonyabbak. HeleneMayer, a zsidó olimpikon például a német köszöntésselvette át az ezüstérmet. Vagy ha azokra a tízezrekregondolok, akik azt hitték, németnek érezhetikmagukat pusztán attól, hogy az előző világháborúbanvégig ott kucorogtak a lövészárokban, és ezértmegkapták a Vaskeresztet…

Aki ilyet csinál, miközben fajtársait verik, üzleteiketbojkottálják és kifosztják, az megérdemli, hogy hatvanévvel később rászedjék. Főleg ha olyasvalaki teszi – ésezt nem hamis hiúságból mondom, hanem mertmegfelel a valóságnak –, akinél jobban senki nemismeri ennek a fajnak az erős és a gyenge oldalait.

Azokat a romantikusokat és legendagyártókat, akikrendkívüli talpraesettséget és átlagon felüli

intelligenciát remélnek ezektől az alattomosparazitáktól, azokat „sajnos” ki kell ábrándítanom. Egygázkamrát tusolónak álcázni: már régen sem volt arafinéria csúcsa. Ebben a különleges esetben pedigelegendő volt az udvarias figyelmességnek és atehetséges unoka őszinte (bár kissé túlzó) dicséreténekszokásos elegye. Nagyjából annyit mondtam, hogyKrömeier kisasszony nélkülözhetetlen, és a véncsoroszlya szeme máris úgy csillogott, hogy biztosravehettem: nem kell új asszisztens után néznem. Ami avilágnézeti ügyekkel kapcsolatos aggályokat illeti, azöregasszony innentől kezdve úgyis csak azt hallottameg, amit meg akart hallani.

Persze az is sokat segített, hogy nem egyenruhábanmentem el hozzá.

XXX.

Ideges voltam, de csak mérsékelten. Megnyugtató ezaz enyhe idegesség, azt mutatja, hogy összpontosítok.Négy és fél hónapig készültünk erre: mint hajdanán aHofbräukellerből, úgy nőttem ki én is Wizgürműsorából; mint hajdanán a Korona cirkuszba, úgyköltöztem most az új stúdióba, önálló show-műsoromfelvételeinek színhelyére. A hírek szerint a németiparból származó reklámbevételek márisösszehasonlíthatók voltak az 1933-as hatalomátvételidején kapott anyagi támogatással. Örömmeltekintettem a rám váró események elébe, ugyanakkorvasakarattal koncentráltam feladatomra. Még egyszerellenőriztem ábrázatomat a tükörben. Kifogástalan.

Lefutott a főcím a stúdió kivetítőjén. Jó lett. Az

egykori szálláscsináló, Sawatzki megint nagyot nőtt aszememben. A főcímzene egyszerű basszuskíséretévelindult, utána én következtem régi fölvételeken, ahogyaz SA katonai tiszteletadását fogadom Nürnbergben.Majd néhány rövid bejátszás Riefenstahl filmjéből, Azakarat diadalából. Fölötte pedig behízelgő slágerhang:

Nézd, ki van itt, ki jön itt…A lengyelországi hadjáratból is mutattak néhány

képkockát. Stukák Varsó fölött. A levegőben suhanóbombák, ágyúból kilőtt lövedékek. Guderian rohamozópáncélosai. Néhány különösen megkapó felvétel azegyik harctéri látogatásomról.

Nézd, ki van itt, búgta a hang, én már tudom.Ezután újabb keletű filmrészletek következtek. Séta

az új Potsdamer Platzon. Zsemlevásárlás a péknél. És –ez a képsor tetszett nekem a legjobban – kétkisgyermek a játszótéren, ahogy megpaskolom azarcukat. Egy kisfiú és egy kislány. Az ifjúság a jövő.

Nem értem, miért nem járt még nálam – panaszolta ahang, teljesen érthető módon –, csak tudnám, mitörténhetett.

Ezt a sort már akkor megindítónak találtam, amikorelőször hallottam a főcímről tartott vitaértekezleten.Ugyanis én sem tudtam volna pontosan megmondani,mi történhetett. Ekkor a képernyő újra csak engemmutatott egy fekete Maybach gépkocsi hátsó ülésén,amint éppen a felvétel helyszínére, egy egykorimoziba hajtatok. Aztán a megérkezés, ahogy kiszálloka kocsiból, belépek a moziba; a kamera a fejem fölöttifeliratra svenkel: Itt a Führer beszél – s mindeközben asanzonénekes hölgy eldalolja az ügyesen fazonraigazított dalocska utolsó sorát:

Nézd, ki van itt, ki jön itt… ki jön itt…Akárhányszor meg tudtam volna nézni a főcímet, de

legkésőbb a zsemlés snittnél el kellett indulnom akulisszák mögött, hogy a dal végére helyetfoglalhassak az íróasztalnál, és komoly ábrázattalfogadni tudjam az üdvözlő tapsot. Mindent egybevetvevalamivel kedélyesebb volt, mint mondjuk aSportpalotában, de a bevezetőnek köszönhetően mégiseléggé ünnepélyes.

Szép stúdiót építettek nekem, össze sem lehetetthasonlítani a Wizgürnél felállított primitív szónokiemelvénnyel. A Wolfsschanzéról másolták, ami egykompromisszum eredménye volt. Én először azObersalzberget proponáltam, Bellini őnagyságamondta, hogy az túl derűsnek és vidékiesnek hat, és abunkert javasolta – végül a Wolfsschanzébanállapodtunk meg. Még oda is utaztam egyforgatócsoporttal, tulajdonképpen inkábbkíváncsiságból, mert természetesen emlékezetből, alegapróbb részletekre kiterjedően, kívül-belül feltudtam volna nekik vázolni az egész komplexumot, azőrszemélyzettel egyetemben. De Bellini őnagyságaragaszkodott hozzá, hogy a team odautazzon, ésközvetlen benyomásokat szerezzen a helyszínről. Igazavolt.

Érthető módon azt hittem, az oroszok a sajátterületükön mindent leromboltak, ami a németmúltról tanúskodott volna, de a Todt-szervezetvasbetonjával szemben esélyük sem volt. Bécsben is

kénytelenek voltak meghagyni a légvédelmitornyokat, egyszerűen nem bírták felrobbantani őket.Persze megtehették volna, hogy dugig tömik TNT-vel,de Tamms, ez a gazfickó zseniális módon a lakottterület kellős közepén helyezte el őket. Így hát mégmindig ott állnak komoran, monumentálisan, a németerődépítészet mementójaként.

A lengyelek viszont afféle szabadidőparkot csináltaka Wolfsschanzéból, az embernek vérzik a szíve a soknaiv, tudatlan, bambán császkáló gyerek láttán. Azegészből hiányzik a szükséges komolyság, akkor márkedvesebbek a szívemnek ezek az úgynevezettdokumentációs központok, amilyeneket most lépten-nyomon felépítenek. Igaz, hogy indoktrinálják velük anépet, de mindent egybevetve messzemenőkigkorrekten ábrázolják a mozgalom komolyságát éscélját, beleértve a zsidóproblematikát. Magátólértetődik, hogy áthatja az egészet a világjobbítóretorika, de azért a biztonság kedvéért mindigmindenüvé odabiggyesztik, hogy a politikánk„emberellenes” volt. Goebbels bezzeg azonnal

kihúzatta volna velük. Szinte hallom, ahogy mondja:„Ha ezt külön oda kell írni, akkor siralmas a szöveg.A jó szöveg olyan, hogy az olvasó nem is gondolhatmásra, csakis arra, hogy ’hát ezeknek emberellenesvolt a politikájuk’. Akkor – és csak akkor – gondoljaugyanis, hogy maga jött rá!”

A jó Goebbels. Úgy szerettem a gyerekeit, ők voltak akedvenceim a bunkerban is!

Hát igen, a Wolfsschanze. Most szálloda áll ott, azétteremben mindennap a mazúriai konyha remekeitlehet kóstolni; a közelben meg egy lövölde,légpuskával lövöldöznek, szánalmas az egész úgy,ahogy van. Ha én lennék a főnök, eredeti fegyverekethasználnék, 43-as puskát, 35-ös pisztolyt, Lugert, egyWalther pisztolyt, egy 7,65-ös PPK-t, habár PPK-t talánmégsem, mert ha az én régi jó PPK-mra gondolok,rám tör a legborzalmasabb fejfájás. Talán orvossal kénekonzultálnom, de az utóbbi időben nem bíromrászánni magam. Mennyivel praktikusabb volt annakidején, amikor Theo Morell mindig kéznél volt. Göringnem kedvelte, de Göring se volt egy nagy lumen.

Megvártam, hogy teljesen elüljön a taps, ezáltalában szabályosan az idegek harca volt a tévések, aközönség és közöttem, mert én abszolút csöndetakartam. Eddig még minden közönséget rá tudtamvenni, hogy megnyugodjon.

– Néptársak ésnéptársnők!Tudjuk:Földjéből éla nemzet.A föld az őélettere.De most,kérdem én,milyen állapotban van ez a földmanapság?Az úgynevezettkancellár asszonyazt mondja:kiváló állapotban.Hát jó.

Régebbena legnagyobb dicséretnek az számított ebben az

országban,ha azt mondták:itt olyan tisztaság van,hogy a földről lehet enni.Kérdem én ezt azúgynevezettkancellár asszonyt:hol akar itt a földről enni?A válasszal mind a mai napig adós, mertaz úgynevezettkancellár asszonyis tudja:A német földet beszennyeztea nagytőke mérge,a nemzetközi pénzügyi körök mételye!A német földet hulladék borítja,a német gyerekeknek hosszú lábú székeket kell

gyártani,hogy egészségesen ülhessenek,

a német férfi, a német asszony,a német család menekül, ha csak tud,a felhőkarcolók legfelső emeleteire,a kistermetű német eb,nevezzük, mondjuk, Schnauzinak,érzékeny tappancsával söröskupakba lép,vagy dioxint nyalogat,és kínok kínjai közt pusztul el!Szegény, szegény Schnauzi!És erről a földről enne a mi úgynevezettkancellár asszonyunk!Na, jó étvágyat kívánok!Mai vendégünk a német föld szakértője,a Zöldek politikus asszonya,Renate Künast.Jól megtermett SS-ruhás ordonánc kísérte be,

Wernernek hívták a legényt, szőke, férfias jelenség, ésbár a hölgy arcáról le lehetett olvasni a viszolygást azegyenruhájával szemben, azt is látni lehetett rajta,hogy előnyös testi jegyei nem hagyják hidegen. A nőmár csak nő marad.

Werner is Sawatzki ötlete volt. A Flashlight soraibanaz a vélemény alakult ki, hogy szükségem van egyasszisztensre.

– Fontos – fejtegette Sensenbrink –, hogy jelenlegyen egy harmadik, aki megszólal. Ha gyenge avendég beszélőkéje, vagy ha nem üt eléggé egymegjegyzés, ne kelljen egyedül szembenéznie aközönséggel.

– Tehát arra kell, hogy ilyenkor őrá lehessen húzni avizes lepedőt.

– Így is mondhatjuk.– Nem. A Führer csak a feladatokat delegálhatja, de a

felelősséget soha.– De az ajtót sem a Führer nyitja ki, ha csöngetnek –

vetette közbe Bellini őnagysága. – Vendége meg annyilesz, mint a nyű.

– Ez is igaz.– Annak idején is volt ilyen asszisztensféléje, nem?

Ki nyitott ajtót például maga helyett?Bellini őnagysága elhallgatott, aztán kicsit halkan

hozzátette: – Mármint nem magának. Hanem

Hitlernek.– Na jó – adtam be a derekam. – Hogy az ajtót? Ha jól

emlékszem, Junge. Vagy Schädle valamelyik embere…– Ajvé – sóhajtott Sensenbrink –, ezeket a pofákat ma

már senki nem ismeri.– Persze hogy nem, mit gondolt? Hogy Himmler

saját kezűleg vasalta reggelenként az egyenruhámat?– De őt legalább ismernék!– Ne bonyolítsuk már túl a dolgot – emelte föl a

kezét Bellini őnagysága. – Maga se egy akármilyenikszipszilont emlegetett az SS-ből, hanem… Schäublét?

– Schädle.– Ez a helyes kifejezés. Mindegy. Akkor menjünk egy

szinttel följebb. Úgyis csak szimbolikus.– Na jó – bólintottam –, legyen akkor Bormann.– Az ki? – így Sensenbrink.– Bormann! Martin!! Birodalmi miniszter!!!– Soha nem hallottam a nevét.Majdnem megmondtam neki őszinte és keresetlen

véleményemet, de ekkor Bellini őnagysága valósággala nyakamba borult.

– Micsoda tárgyi tudása van! – fuvolázta. – Ezhatalmas, hogy az összes részletet így ismeri, más eztnem tudná! De ha tömegeket akarunk vonzani, haradikálisan emelni akarjuk a nézettséget – és ezen aponton, nem is ügyetlenül, kis hatásszünetet tartott –,akkor a legszűkebb führeri körből kell kiválasztanunkaz asszisztenst. Nézze realisztikusan: vehetnénkGoebbelst, Göringet, Himmlert, esetleg Hesst…

– Hesst ne – szólt közbe Sensenbrink –, őt sajnálnifogják. Szegény öregfiú, életfogytiglan a gonoszruszkik miatt…

– …Jó, ezzel egyetértek – folytatta zavartalanulBellini őnagysága –, de ezzel ki is fogytunk ajelöltekből. A néző majd minden egyes adásnálharminc másodpercen belül azt fogja kérdezni, hogyki az a fura alak ott a Führer mellett. Az irritáció nemjó. Maga önmagában is eléggé irritáló.

– Goebbels soha nem nyitná ki helyettem az ajtót –szóltam dacosan, de persze tudtam, hogy igaza van. Éshát dehogynem nyitotta volna ki. Goebbels bármitmegtett volna értem. Kicsit olyan volt ő nekem, mint

Foxl kutya az első háborúban, a lövészárokban. Deabban is biztos voltam, hogy Goebbels nem lehet. EgyQuasimodót csinálnának belőle, olyan alakot, mint apúpos Fritz abban a szenzációs Frankenstein-filmben,amelyben Boris Karloff játszotta a szörnyet. Groteszkteremtményt faragtak volna belőle, és gúny tárgyávávált volna minden egyes alkalommal, amint becsoszoga színpadra. Ezt nem érdemli tőlem. Göring ésHimmler viszont… Persze megvoltak a magukérdemei, de még mindig izzott bennem a jogos haragaz árulásuk miatt. Azonkívül elterelték volna rólam afigyelmet. Én is mit műveltem Wizgürrel.

– És ha az Ismeretlen Katona lenne az? – Ki mástól,mint Sawatzkitól érkezett a javaslat.

– Ezt hogy érti? – kérdezte Bellini őnagysága.Sawatzki kihúzta magát.– Hát egy ilyen magas, hirtelenszőke – magyarázta

–, igazi SS.– Nem is rossz – vélte Bellini őnagysága.– Göring jobb poén lenne – tépelődött Sensenbrink.– Nem kellenek az olcsó poénok – jelentettem ki,

kórusban Bellini őnagyságával.Egymás szemébe néztünk. Napról napra jobban

tetszett nekem ez a nő. – Örülök, hogy itt van – üdvözöltem Frau Künastot, éshellyel kínáltam. Azoknak az embereknek amagabiztosságával ült le, akik hozzászoktak akamerához.

– Én is örülök – szólt gúnyos hangon –, bizonyosértelemben.

– Talán kíváncsi rá, miért hívtam meg.– Mert más nem fogadta el…?– Ó, dehogynem! A kolléganője is eljött volna, Frau

Roth. Erről jut eszembe: megtenne nekem egyszívességet?

– Attól függ.– Kérem, távolítsa el azt a nőt a pártjából. Hogyan

működjön együtt az ember egy olyan párttal, amelyikbefogadta ezt a borzalmat?!

– Hát, eddig se az SPD-t nem riasztotta vissza, se a

CDU-t…– Kegyed is csodálkozott ezen, igaz?Egy pillanatra zavarba jött.– Szeretném leszögezni, hogy Claudia Roth kiváló

munkát végez, és…– Igaza van, talán elég is lenne, ha távol tartanák a

kameráktól, és egy ablaktalan, hangszigeteltpincehelyiségben… De máris témánál vagyunk: azérthívtam meg magát, mert természetesen a jövőt kellterveznem, és ha jól látom, a hatalom megszerzéséhezkoalíció kell…

– Koalíció?– Hogyne, csakúgy, mint 1933-ban, akkor is

szükségem volt a DNVP-re. Belátható időn belül eznem változik. Csak sajnos a DNVP már nem létezik, ésarra gondoltam, körülnézek, ki jöhet számításba egy újHarzburgi Front kialakításánál…

– És pont a Zöldekre gondolt, hogy a DNVP-thelyettesítsék?

– Miért is ne?– Kevés lehetőséget látok erre – felelte a homlokát

ráncolva.– Dicséretre méltó ez a szerénység, de kérem, ne

rejtse véka alá a lámpást. A kegyed pártja alkalmasabberre a feladatra, mintsem gondolná!

– Na, erre kíváncsi vagyok.– Véleményem szerint a jövőről alkotott vízióink

összeegyeztethetők. Árulja el, kérem: hol látjaNémetországot ötszáz év múlva?

– Ötszáz?– Vagy háromszáz év múlva?– Nem vagyok jósnő, inkább a valóság talaján állok.– De bizonyára van valamilyen koncepciója

Németország jövőjéről?– Persze, de nem háromszáz éves időtartamra. Senki

nem tudja, mi lesz háromszáz év múlva.– De én igen.– Csak nem? Miért, mi lesz háromszáz év múlva?– A Zöldek a Führertől kérnek tanácsot a

jövőkoncepciójuk kialakításához – na ugye,megmondtam, hogy nem is annyira elképzelhetetlenaz együttműködés…

– Felejtse el – visszakozott Künast sietve –, a Zöldeknagyon jól elboldogulnak maga nélkül…

– Nos jól van, akkor mondja, mégis hány évre terjedki a kegyedék jövőképe? Hány évre terveznek? Száz?

– Marhaság.– Ötven? Negyven? Harminc? Húsz? Tudja, mit?

Visszaszámlálok, és kegyednek nincs más dolga, mintazt mondani: stop!

– Komoly ember nem mondhat olyat, hogy a trendekalakulását nagyobb időtávlatban meg tudja becsülni,mint mondjuk tíz év.

– Tíz?– …Jó, felőlem legyen tizenöt.– Nos, jól van: Hol látja Németországot negyedóra

múlva?Künast felsóhajtott.– Jó, hát ha nagyon akarja: a jövő Németországát

környezetbarát, energiapolitikailag tartósan ellátott,csúcstechnológiával fölszerelt országnak látom, főlegami a környezettechnológiát illeti; beágyazva egybékés Európába az Európai Unió és az ENSZ égisze

alatt…– Megvan, Werner? – fordultam az ordonánchoz.– …beágyazva egy békés Európába az Európai Unió

és az ENSZ égisze alatt – jegyezte eminens diákmódjára Werner.

– Akkor azt is tudja, hogy az EU akkor még léteznifog? – kérdeztem Künastot.

– Magától értetődik.– És a görögök benne lesznek még? A spanyolok? Az

olaszok? Az írek? A portugálok?Újabb sóhaj.– Ki tudja azt ma megmondani?– Az energiapolitikáról vannak víziói! Azon a téren

az én dimenzióimban gondolkodik! Elenyésző vagynulla import, teljes autarkia, megújuló nyersanyagokszélből, vízből – ez energiapolitikai biztonságot jelentszáz, kétszáz, ezer év múlva is. Szóval valamennyiremégis képes látni a jövőt. És mit mondjak… ez az, amitén is, kezdettől fogva szorgalmaztam…

– Pillanat! Csakhogy a maga kiindulása teljesenrossz alapokon nyugodott!

– Mi közük az alapoknak a tartósenergiagazdálkodáshoz? Vannak rossz szélkerekek ésjó szélkerekek?

Bosszúsan nézett rám.– Jól értem? – makacskodtam tovább. – A szakszerű

delfintartáshoz szabad a jó, egészséges napenergiáthasználni; de ha az ukrán termőföldekre germánparasztokat telepítünk, nekik csak barnaszén jár? Vagyatomenergia?

– Nem – tiltakozott Künast. – Az ukrán földekreukránokat kell telepíteni! Ha egyáltalán bárkit oda kelltelepíteni.

– De akkor az ukránok használhatnak szélenergiát?Vagy erre vonatkozóan is speciális elképzelésekkelrendelkezik? Van egyáltalán valamilyen jegyzékearról, hogy a különféle energiafajtáknak mi a korrektfelhasználási módjuk?

Hátradőlt.– Pontosan tudja, hogy nem így értettem. Ahogy

érvel, akár azt is kérdezhetné, nem lett volna-e jobbtöbb millió zsidót napenergia felhasználásával

elpusztítani…– Érdekes – bólogattam –, de a zsidótéma nem

vicces.Egy pillanatra olyan csönd lett a stúdióban, hogy a

légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.– A csönd a tévében mindig a drága népi frekvencia

pocsékolása – szólaltam meg. – Ha már így alakult,hozzunk egy kis reklámot.

Valamivel tompább lett a fény. Néhány sminkesmunkatárs jött be, felfrissítették a sminkünket. Künasta kezével eltakarta a mikrofonját.

– Amit itt művel, az már tényleg túlmegy mindenhatáron – szólt fojtott hangon.

– Természetesen tudok a pártja érzelmiérintettségéről – feleltem –, de be kell látnia, hogynem én kezdtem a zsidótémát.

Egy pillanatra elgondolkodott. Újra bekapcsolták ateljes stúdiófényt. Megvártam, hogy elüljön a taps,aztán a vendégemhez fordultam:

– Megtenné, hogy odafárad velem atérképasztalhoz?

A stúdió jobb szélén felépítettük a wolfsschanze-belirégi térképasztal pontos mását. Rendeltem hozzá egygyönyörű, dombornyomásos világtérképet.

– Voltaképpen mi az oka – kérdeztem az asztal feléhaladtunkban, csevegő modorban –, hogy az utóbbiidőben lemondanak egy olyan férfiú tudásáról éstapasztalatáról, mint amilyen a korábbihadügyminiszter, Joschka Fischer volt?

– Joschka Fischer soha nem volt védelmi miniszter –felelte gorombán Künast.

– Ebben igaza van – bólogattam –, én semtekintettem soha úgy rá mint védelmi miniszterre.Védeni csak birodalmi területeket szokás, és Koszovóugyebár nem számít közvetlenül annak. A területicsatlakoztatás pedig a távolságot tekintetbe véveértelmetlen lett volna… Vagy kegyed másképp látja?

– Koszovó annektálása soha nem is volt vita tárgya!Az etnikai tisztogatásokról volt szó… Na jó, nézze, énmost nem fogok magyarázatokba bocsátkozni akoszovói intervencióval kapcsolatban. Egyszerűen nemlehetett félrenézni!

– Ha valaki, én igazán megértem ezt – szóltamkomolyan. – Teljesen igaza van, nem is voltalternatíva. 1941-ben is hasonló volt a helyzet. Amúgymi jót csinál Fischer úr mostanság?

Úgy cikázott a szeme, mint aki nem tudja eldönteni,hova nézzen: a Fischer úr aktuális hogylétéről szólóvagy az elmúlt hetven év balkáni politikájátösszehasonlító brosúrára. Az előbbi mellett döntött.

– Fontos, hogy a Zöldeknek nem kell aggódniuk asaját soraikban lévő tehetségekért. Joschka Fischer azöld mozgalom fontos alakja volt, és az is maradt. Csakmost mások vannak soron.

– Például kegyed?– Például – mások mellett – én.Közben megérkeztünk a térképasztalhoz. Előzőleg

utasítást adtam, hogy kis zászlócskákkal jelöljék a„Bundeswehr” bevetési területeit.

– Megkérdezhetem, hogyan szeretnék a Zöldekgyőzedelmesen befejezni az afganisztáni bevetést?

– Mit jelent az, hogy győzedelmesen befejezni… Azottani katonai beavatkozást a lehető leghamarabb be

kell fejezni. Ellenkező esetben csak további erőszakhozvezet…

– Afganisztánban nem terem nekünk babér, ezt én ishasonlóan látom. Mi keresnivalónk van ott?

– Pillanat – szólt –, de…– Csak ne jöjjön azzal, kérem, hogy megint aggályok

merültek fel kegyedben, hogy mit milyen hátsószándékkal mondok. Azt ne mondja, hogy csakkegyedék vonulhatnak ki Afganisztánból, nekem ottkell maradnom!

– Már abban sem vagyok biztos, hogy mondokbármit is egyáltalán – felelte a nő. Tekintetétbizonytalanul jártatta körbe a stúdióban, majdmegállapodott a térképasztal alatt.

– Hopp, egy aktatáska – jegyezte meg gunyorosan. –Ez is a show része?

– Biztosan ottfelejtette valaki – feleltemszórakozottan –, tényleg, hol van Stauffenberg?

A térképasztal alatt elhelyezett aktatáska újfent az énötletem volt. Eszembe jutott az a bizonyos látogatásoma Wolfsschanzéban, amely merénylettel végződött.

Javasoltam is, hogy vegyük föl az adásba állandóelemként. A térképasztalhoz sétálás mellé. Azaktatáskát, ez volt ideám lényege, minden adásbanminden vendég számára újra és újra el kell helyezni.

– Most, hogy megegyeztünk az afganisztánikivonulással kapcsolatban – hajoltam az asztal fölé –,kérem, végezetül árulja el nekünk: ha a Zöldek lesznekkormányon, melyik országot fogják elsőkéntelfoglalni?

– Ez a táska ketyeg – szólt Künast holtsápadtan.Ez viszont Sensenbrink ötlete volt. Hajszállal

megelőzött.– Ne legyen ostoba – figyelmeztettem a nőt. – Egy

táska nem ketyeg. Egy táska nem ébresztőóra. Szóvalmelyik országot?

– Konfetti fog kijönni belőle? Vagy liszt? Vagykorom? Festék?

– Édes istenem, hát nézze meg!– Ez magára vallana inkább. Nem őrültem meg!– Akkor soha nem is tudja meg – szóltam. – Mi

viszont sok érdekességet megtudtunk a kegyed

rendkívül rokonszenves pártjáról. Köszönöm, hogy avendégünk volt. Frau Renate Künast!

Taps közben a díszlet mögé pillantottam.Sensenbrink állt ott Bellini őnagyságával. Felváltva holtapsoltak, hol ökölbe szorított kezüket nyújtogattákfelém, hüvelykujjukkal felfelé mutatva.

Mit mondjak, jó érzés volt.

XXXI.

A legfontosabb, amit politikai pályafutásom soránmegtanultam: a reprezentációs kötelességek helyesmegítélése. Alapjában véve mindig bizonyosmegvetéssel viseltettem az iránt, hogy pénzeszsákokravagyok utalva, mégis: a politikusnak az ország jövőjeérdekében e tekintetben gyakran át kell ugornia azárnyékát. Lehetséges, hogy a nyilvánosság előttikézrázogatás és a felső tízezer körüludvarlása vonzó apolitikusok azon kasztja számára, akik a nyilvánosságelőtti életet összekeverik a nyilvánosság szolgálatábaállított élettel. Utóbbi a nemzetért él, a kisemberért,akinek egy öltözet ruháért meg kell vonnia a falatot aszájától. Aki csak tizenöt percig néz egy tévéhíradót,halálos biztonsággal láthat legalább féltucatnyit abból

a másik, hajlongós fajtából, ahogy fontos emberek előtthajbókol és vigyorog. Mindig is undorral tekintettemaz ilyenre, és csak az ügy érdekében kényszerítettemmagamra bizonyos udvariassági látogatásokat, csak apárt kedvéért, a német nép kedvéért, a faj fenntartásakedvéért, esetleg egy új Mercedes kedvéért.Na jó, meg a négyszáz négyzetméteres lakásért aPrinzregentenplatzon.

És hát végső soron Obersalzbergért is, igen.De ezek olyan vagyongyarapítások voltak, amelyek a

Führer személyén keresztül a pártot, s vele együtt amozgalmat is attraktívabbá tették. Csak ha a Berghofotmegrohamozó látogatók tömegére gondolok: senkinem állíthatja, hogy én oda pihenni jártam! VagyMussolini látogatása, borzalmas volt! A Führeregyszerűen nem rejtőzhet el a nyilvánosság elől, vagycsak időlegesen. Például ha a Birodalom fővárosaromokban hever, akkor azért megteheti, hogyhosszabb időre bunkerba vonul. De minden másesetben a Führer a népé. Ezért is rendkívül örültem amüncheni meghívásnak.

Már augusztus végén levelet kaptam az egyik nevescég magazinjától, a főszerkesztő asszony személyesenkért, hogy látogassak el hozzájuk az Oktoberfestrevisszakeresztelt egykori Nagynémet Népünnepélyalkalmával. A Flashlightnál mindenki azt tanácsolta,hogy menjek el, én először haboztam. Pályafutásomelső szakaszában egyszer sem jártam ott, de hátváltoztak az idők, s velük nyilván ennek az aligkéthetes tradicionális rendezvénynek a jelentősége is.Mint több ízben is biztosítottak róla, az Oktoberfestbőlolyan népünnepély lett, amely a nép nagyobb arányúrészvétele nélkül is egész jól elboldogul. Ha valaki beakart ülni valamelyik ünnepi sátorba, és inni akartvalamit, hónapokkal, alkalmasint évekkel korábbanhelyet kellett foglalnia, vagy olyan napszakraidőzítenie a látogatást, amikor rendes német be seteszi oda a lábát.

Mármost természetesen szellemileg ép ember nemtervez hónapokkal vagy évekkel előre olyansemmiségeket, mint egy népünnepély megtekintése.Ami azzal a következménnyel jár, mint megtudtam,

hogy délelőttönként és kora délutánonként főlegzüllött németek és a híres ünnepség aurája általodavonzott külföldiek meg turisták nyüzsögnek ahelyszínen, akik elkeseredetten igyekeznek a déliórákat éjszakává változtatni. Ebben a napszakban tehát,kötötte a lelkemre Bellini őnagysága ugyanúgy, mintSensenbrink, nem tanácsos ott mutatkozni. Aki ilyettesz, az jelentéktelen, nélkülözhető személyiségnekszámít. Az este viszont megint csak nem a helyilakosságé, hanem a legkülönfélébb iparágakcégcsoportjaié. Gyakorlatilag minden valamirevalócég kötelességének érezte, hogy úgynevezett VIP-sörözést rendezzen az ügyfeleinek. Némelysajtóorgánum viszont nem volt megelégedve azesemény színvonalával vagy az ott találhatóvendégsereggel, ezért azt választotta, hogy sajátfazonú VIP-sörözést rendezzen, ami szerintemrendkívül eszes, tulajdonképpen goebbelsi eljárás.Néhány ilyen találkozó, magyarázták nekem, lassanmár felveszi a versenyt egy operabál jelentőségével.Ezen rendezvények között is az egyik legnívósabb a

mondott magaziné. Azonkívülpropagandaszempontból is rendkívül hatásosnakbizonyult, hogy elfogadtam a meghívást: mivel azelőttsoha nem jelentem meg az Oktoberfesten, most joggalhirdethették a bulvárlapok a címlapjukon, hogy„Hitler életében először jár a müncheni sörsátorban”.Elégedetten állapítottam meg, hogy ha ilyengördülékenyen mennek a dolgok, egyre inkábbháttérbe szorul egy új Völkischer Beobachtermegalapításának gondolata.

Dél körül érkeztem a városba, és a hátralévő időtazzal töltöttem, hogy fölkerestem a legkedvesebbhelyeket. A Feldherrnhalle előtt néhány percig némánálltam, leróva kegyeletemet a hű bajtársak előtt, akikitt ontották vérüket az Ügyért. Megindultan sétáltamel a Hofbräukeller előtt, aztán kissé szorongva ugyan,de elmentem a Königsplatzra is. Hogy ujjongott aszívem, amikor megláttam a sok sértetlen építményt.A propülaion! Az antik szoborgyűjtemény! És – amibenmár végképp alig reménykedtem – a Führer-ház és aPártszékház is álltak, mi több: használatban voltak!

Vagyis még a demokrata erkölcscsőszök sem tudtakeltekinteni attól, hogy a Königsplatzot ezek azépítmények tették csak teljessé. Boldogan andalogtamegy keveset Schwabingban; mint hajdan, lábam mostis a Schellingstrasséra vitt… És ott váratlanviszontlátásban volt részem. El sem tudom mondani,mennyire határtalanul örültem, amikor megláttam,hogy az Osteria Italiana cégtáblája integet felém – nemmás bújt meg az ajtaja mögött, mint egykoritörzshelyem, az Osteria Bavaria. Szívesen betértemvolna, hogy harapjak valamit, vagy igyak egy frissásványvizet – csakhogy időközben alaposan eljárt azidő, és vissza kellett mennem a szállodába, ahováestére bérkocsit rendeltek számomra.

Érkezésem a Theresienwiesére ellenben kiábrándítóvolt. A terület nagy részét lezárta ugyan a rendőrség,de nem gondoskodott sem a biztonságról, sem arendről. Alig szálltam ki az autóból, máris két erősenittas alak támolygott oda, és szinte félrelökve,lehuppantak a hátsó ülésre.

– Brralleiiinsssrassssze – motyogta egyikük. A másik

ekkor már félálomban volt. Az erőteljes testalkatúsofőr mindkettőt kipenderítette a kocsiból ezzel afelkiáltással:

– Kifelé, ez nem taxi! – Csak ezután tudott odakísérnia rendezvény helyszínére. – Elnézést – fordult felém. –Mindig ez van ezen a tetves Oktoberfesten.

Csak át kellett mennünk az úttesten, hogymegközelítsük az ünnepség helyszínét. Szintefelfoghatatlan, hogyan juthat eszébe valakinek ezen ahelyen társadalmi jelentőséggel bíró összejöveteltszervezni. A terület elkerítésére szolgáló kordontmindenütt részegek támasztották, és a kordontúloldalára vizeltek. Néhányukra hasonlóanbizonytalan lábakon álló nők várakoztak, akikláthatóan a legszívesebben ugyanazt tették volna, minta párjuk, csak még pislákolt bennük az illemmaradéka, ezért nem merészelték. Egy fiatal pár egyhirdetőoszlopnak dőlve enyelgett. A fiú nyilvánvalószándéka az volt, hogy nyelvét a lány szájába dugja,csakhogy nem találta a szájacskát, mert a lány folytonlejjebb csúszott, így a fiú megelégedett az orrával.

A lány viszonzásképpen szintén kidugta a nyelvét, éshatározott terv nélkül körözött vele a levegőben.Végül mindketten, először lassan, aztán egyregyorsuló tempóban, a hirdetőoszlop görbületétkövetve, spirálvonalban lecsúsztak a földre. A lányvisítva nevetett, mondani próbált valamit, demássalhangzók híján képtelen volt megértetni magát.Rázuhant a fiúra, aki valahogy kikászálódott alóla,felült, majd szótlanul a lány dekoltázsába mélyesztettea kezét. Nem volt egyértelmű, hogy a lány észlelte-e amozdulatot; három, a közelben tartózkodó olasz utazóezzel szemben a legnagyobb érdeklődéssel követte azeseményt, és úgy döntöttek, hogy közvetlen közelrőlszemlélik tovább. Ezen túlmenően nem keltetttúlságosan nagy feltűnést ez a megalázó ügyködés,főként a jelen lévő rendőrök körében nem, akik azzalvoltak elfoglalva, hogy összeszedjék a teljesöntudatlanságban szanaszét heverőket.

A Theresienwiese – nevével ellentétben – alig tudfelmutatni összefüggő zöld területet, csak a mezőtövező fák alatt található egy-egy tenyérnyi fű, tehát

müncheni éveim óta ez sem változott. Az összes ilyentenyérnyi felületen hevert legalább egyöntudatlanságig részeg alak, ahol pedig még akadtüres folt, oda egészen biztosan tartott már valaki, akiazután megérkezve azonnal összerogyott vagyelhányta magát, vagy mindkettő.

– Ez mindig így megy? – kérdeztem a sofőrt.– Pénteken rosszabb – felelt egykedvűen a sofőr. –

Tetves Oktoberfest!Megmagyarázhatatlan módon ebben a pillanatban

megvilágosodott előttem, mi a háttere ennek azössznépi támolygásnak. Csakis az NSDAP 1933-esdöntése állhat a háttérben, amely természetesen a pártközkedveltségét volt hivatott növelni: akkorrögzítettük a sör árát. Ezek szerint azóta más pártok isezzel a módszerrel próbálják megkedveltetni magukat.

– Jellemző ezekre az idiótákra! – fakadtam ki. –Szóval még mindig nem emelték a sör árát? Fél liter90 pfennig, ma már egy vicc!

– Milyen 90 pfennig? – nézett rám csodálkozva asofőr. – Kilenc euró korsója. Jattal együtt tíz.

Ennek az információnak a birtokában még nagyobbelképedéssel néztem a deliráló polgárok tömegét. Kigondolta volna, hogy ez a sok párt a magaszerencsétlen gazdaságpolitikájával ilyen jólétet tudprodukálni? Na jó, ha az ember nem háborúzik, azzalmeg lehet spórolni néhány tételt. Másrészt: elnézve anép állapotát, a legelvakultabb demokráciahívőknek isel kellett ismerniük, hogy a németek 1942-ben, de még1944-ben, a legkeményebb bombázások idején is jobbbőrben voltak, mint ezen a szeptember végi estén, aharmadik évezred elején.

Legalábbis fizikailag.Fejcsóválva haladtam sofőröm nyomában, aki a

fesztiválsátor bejáratánál fiatal szőke hölgy gondjairabízott, majd visszatért járművéhez. A hölgynek drótlógott a füléből, szája előtt mikrofon éktelenkedett, ígymosolygott rám:

– Heló, Dzsil vagyok. És maga?– Schmul Rosenzweig – feleltem rezignáltan.

Ennyire nehéz megismerni civilben?– Kösz. Rosenzweig… Rosenzweig… – ismételgette. –

Nincs ilyen név a listámon.– Az ördögbe is – káromkodtam el magam –, úgy

nézek én ki, mint egy Rosenzweig? Adolf! Hitler!!– Miért nem ezzel kezdte? – panaszkodott, de annyi

vibráló idegességgel a hangjában, hogy szintemegbántam előbbi megjegyzésemet. – Ami tömeg ittvan… Én meg nem ismerhetek mindenkit! És ha valakiráadásul még rossz nevet is mond… Az előbbösszetévesztettem a Becker feleségét a legutóbbibarátnőjével, ne tudja meg, mit kaptam…

Nem idegen tőlem az őszinte sajnálkozás kifejezésrejuttatása. Az igazi Führer együtt érez minden egyesnéptársával, mintha a saját édesgyermeke volna. Dehát az együttérzés még nem segített senkin.

– Szedje már össze magát – szóltam rá éles hangon.– Azért áll ezen a poszton, mert a feljebbvalójamegbízik magában! Nyújtsa tudása legjavát, meglátja,az ő támogatása sem fog elmaradni!

Kissé zavartan pillantott rám, de azután – ahogyanaz a lövészárokban is nemegyszer előfordul – látszottrajta, hogy éppen a gorombaságból merít új erőt.

Bólintott, és bekísért a fesztiválsátor emeletére, ott isegyenesen a magazin főszerkesztőnőjéhez. Érett korú,szőke asszony volt, dirndliben, villogó kék szemmel:ezzel a temperamentummal könnyen el tudtamképzelni az új pártközpont irodavezetőjénekmunkakörében. Sajtóterméket nem feltétlenül bíztamvolna rá, habár ki tudja, egy afféle pletykalapocskaegészségügyi tippekkel és kötésmintákkal, azzal talánmég elboldogult volna. Azonkívül az volt abenyomásom, hogy társasághiánya van; úgy nézett ki,mint aki felnevelt négy vagy öt gyereket, és mostanraalaposan elmagányosodott.

– Ááá – ragyogott rám –, a Herr Hitler! – És olyanpajkosan csillogott a szeme, mintha ellenállhatatlanulmulatságos viccet mondott volna.

– Úgy van – hagytam helyben.– Ej, de jó, hogy itt van.– Én is rendkívül örvendek, nagyságos asszonyom –

szóltam, de még mielőtt folytathattam volna, a nőarcán, ha lehet, még ragyogóbb mosoly ömlött el, ésoldalra fordult, amiből arra következtettem, hogy

fotográfiát készítenek rólunk. Komoly tekintettelfordultam ugyanabba az irányba, villanás, és ezzelaudienciám véget is ért. Gyors éves tervet készítettemfejben, amelynek része volt, hogy ugyanez afőszerkesztő asszony jövő ilyenkor legalább öt percigfog velem csevegni. A rákövetkező évben húsz percig –természetesen csak gondolatban, mert terveim szerintkésőbb az efféle meghívásokat köszönettel vissza isutasíthatom. Az asszonyság pedig kénytelen leszbeérni egy Göring-szerű figurával.

– Később még találkozunk, ugyebár – fuvolázta afőszerkesztő asszony –, remélem, kis ideig mégelidőzik itt minálunk. – Ekkor egy fiatal, népiesenöltözött nő elrángatott mellőle, egy népiesen öltözötthölgykoszorú közelébe.

Ez az általam valaha tapasztalt népszokások közül azegyik legszörnyűbb. Nemcsak a főszerkesztő asszony,nemcsak fiatal asszisztense, de minden egyes jelenlévőnő kötelességének érezte, hogy belepréselje magát egyolyan ruhába, amely erőltetetten próbálta leképezni avidéki lakosság viseletét, ám amelyről első pillantásra

kiderült, hogy borzalmas imitáció csupán. Igaz, aNémet Leányszövetségben is hasonló iránybangondolkodtak, de ott legalább, mint a név is mutatja,leányok voltak érintve. Emitt viszont túlnyomórésztolyan hölgyek mutatkoztak, akiknek a leánykoraminimum egy, ha nem jóval több évtizeddel korábbanvéget ért. Odavezettek egy ácsolt asztalhoz, amelykörül már jó néhányan ültek.

– Mit hozhatok? – kérdezte egy pincérnő, akinek adirndlije legalább egy rendes munkaruhaautenticitásával bírt. – Fél litert?

– Szénsavmentes ásványvizet, legyen szíves –kértem.

Biccentett és eltűnt.– Hoho, egy profi – szólalt meg egy testes

színesbőrű, oldalán sápadt szőkeséggel. – De nekedkell rendelni fel liter! Jobban nez ki a fotosoknak.Higgyed nekem, ezt csinalom otven eve. –Hihetetlenül szélesen vigyorgott hozzá, és elképesztőmennyiségű fogat mutogatott közben. – Hogy nez azki, Oktoberfesten vizespoharral?

– Ugyan már. Lassú víz partot mos – szólalt meg egyvelem szemben ülő, kissé kiélt arcú, dirndlit viselő nő,aki – mint később felismertem – az egyik olcsótelevíziós sorozat szereplőjeként tengette életét.Hacsak nem éppen egy másik műsorban szerepelt,amelynek lényege, amennyiben jól vagyok informálva,abban áll, hogy ezek a harmadosztályú ripacsokhasonszőrűek társaságában kivonulnak az őserdőbe,miközben ország-világ azt figyeli, hogyan zabálnakférgeket és tapossák a sarat.

– Maga vicces dolgokat csinál, láttam már egy-kétműsorát – fordult felém, belekortyolt a sörébe, és kisséelőrehajolt, hogy belelássak a dekoltázsába.

– Rendkívül örvendek – mondtam –, én is láttamegy-két műsort, amelyben felbukkant.

– Ismernem kéne? – kérdezte átellenben egy fiatalszőke férfi.

– Hat persze – vágta rá a sörös néger, miközbenvastag filcirónnal aláírta a saját fényképét –, ez a HerrHitler a Wizgur-show-bol. Penteken a MyTV-n! Vagyisnem, mar van neki sajat adas. Nezzed meg okvetlenul,

eldobod az agyadat.– De ez más, mint a többi, ez valahogy olyan

politikus is közben – szólt közbe a kiélt ábrázatú –,majdnem olyan, mint Harald Schmidt!

– Nem nagyon tudok mit kezdeni vele – szólt a szőkeficsúr, és felém fordult. – Bocs, ezt nem maga ellenmondom, de szóval politika, szóval szerintem mi ittúgyse változtatunk meg semmit. Ezek a pártok megminden, szóval annyira tré az egész.

– Szívemből beszél – feleltem, miközben a pincérnőletette elém az ásványvizet. Belekortyoltam, majd azasztal fölül lenéztem a fesztiválsátor földszintjére,hogyan ringatóznak a helyiek az asztaloknál a zeneütemére. De senki nem ringatózott. Álltak a pultoknál;akiknek ülőhelyük volt, azok is fölmásztak a padra,egyszóval mindenki állt, kivéve azokat, akik éppenösszerogytak. Valaki valami Anton után kiabált.Megpróbáltam visszaemlékezni rá, vajon Göring,miután visszatért ezekről az ünnepségekről, hasonlózüllésről számolt-e be valaha is, de hiába kutattam azemlékezetemben, nem találtam erre utaló jelet.

– Honnan származik? – kérdezte a kiélt hölgy. –Délnémet, ugye? – Megint elém tolta a keblét, mintvalami csengettyűs alamizsnagyűjtő zsákot.

– Ausztriából – feleltem.– Pont, mint az eredeti! – vágta rá a dekoltázs.Bólintottam, és körbejártattam a pillantásomat.

Visítást hallottam: néhányan a nevetséges öltözetűdámák közül szintén megpróbáltak fölállni asörpadokra, és társaikat is ugyanerre biztatták. Nemmondhatnám, hogy nagy kedvem támadt utánukcsinálni, erőltetett volt a jókedvük, és valami szörnyűkétségbeesés sugárzott róluk. A látszat persze csal,lehet, hogy csak a duzzadt szájuk tette, ami mindenigyekezetük ellenére duzzogó, már-már sértettkifejezést kölcsönzött az arcuknak. Futó pillantástvetettem a kiélt arcú nő ajkára. Az legalább normálisannézett ki.

– Én se szeretem, ha feltöltik – jegyezte meg.– Pardon?– A számat nézte, nem?Belekortyolt a sörébe.

– Én ugyan nem engedem, hogy orvos hozzányúljon.Habár néha eszembe jut, hogy akkor talán könnyebbdolgom lenne. Az ember nem fiatalodik.

– Orvos? Talán beteg?– Jaj, de édes – szólt a dekoltázs, átfogta a vállamat,

és úgy fordította, hogy mindketten egy iránybanézzünk. Határozott sörszagot árasztott, igaz, nemkellemetlen mértékben. Azután enyhén reszketőmutatóujjával balról jobbra sorban rámutatott ahölgyekre. – Mang. Gubisch. Mang. Prága. Nemtudom. Mang. Mühlbauer, már régóta. Azt nemtudom, azt sem. Mühlbauer. Csehország. Mang. Mang.Valami pancser, aztán megint Mang, annak az RTL2vagy a Pro Sieben vagy a produkciós cég fizette agenerálját, cserébe a zaftos sztorijáért. –Visszahuppant a helyére, és rám nézett.

– Maga is csináltatott magával valamit, nem?– Én csináltattam magammal valamit?– Jaj, ugyan már, ez a hasonlóság! Már az egész

szakma azt találgatja, kié ez a príma munka. Habár – ésnagyot kortyolt a söréből –, ha engem kérdez: be kéne

perelni a fickót.– Nagyságos asszonyom, fogalmam sincs, miről

beszél.– A beavatkozásokról – közölte ingerülten. – És ne

tegyen úgy, mintha nem lettek volna. Hülyének néz?– Természetes, hogy voltak beavatkozások – feleltem

kissé zavarodottan. A maga módján nem is voltellenszenves. – Seelöwe, Barbarossa, Citadella…

– Sose hallottam a nevüket. És? Elégedett volt velük?Odalent a földszinten fölcsendült Hans Albers egyik

híres dala. Kellemesen nosztalgikus hangulat ébredtbennem. Felsóhajtottam.

– Eleinte egész jól ment, aztán voltak komplikációk.Nem mintha az angolok jobbak lettek volna. Vagy azoroszok… De mégis.

Fürkészve nézett rám.– Nem látszanak sebhelyek – jegyezte meg szakértő

hangon.– Nem panaszkodom – mondtam. – A legmélyebb

sebeket úgyis a sors ejti, a szívünkön.– Ebben igaza van – szólt mosolyogva, és koccintásra

emelte a söröskorsót. Viszonoztam a gesztust azásványvizes poharammal. Azután folytattam apróbálkozást, hogy átlássam a különös társaságot,amelybe csöppentem. Az ifjúság alig képviseltettemagát, mégis, mintha kötelező lett volna úgyviselkedniük, mint akik alig töltötték be a húszat.Nyilvánvalóan ebből fakadt a dekoltázsparádé, meg azidétlenkedés is. Viszolyogtató volt. Ha egyszer ez abenyomásom támadt, nehezen szabadultam tőle. Ez asok férfi, akik nem képesek férfiasan tűrni a testromlását, és szellemi munkával vagy legalábbbizonyos érettséggel kompenzálni. Ez a sok asszony,akik a gyermekszülésnek és -nevelésnek a népszolgálatában elvégzett fáradságos munkájavégeztével, ahelyett hogy elégedetten hátradőlnének,úgy viselkednek, mintha most lenne itt a soha visszanem térő alkalom elvirágzott ifjúságukatvisszacsalogatni, akár csak órákra is. Meg kellett volnaragadni a grabancát mindnek, és rájuk kiáltani:„Szedje össze magát! Szégyent hoz magára és ahazájára!” Ilyesféle gondolatok motoszkáltak bennem,

amikor valaki odalépett hozzám, és megkocogtatta azasztal lapját.

– Joezzstét – köszönt abban a jól ismert, lágymássalhangzókban bővelkedő dialektusban, amelyrőlmindig Streicher és gyönyörű városa, Nürnberg jutotteszembe. Hosszú fekete hajú férfi volt, a negyvenesévei közepén járhatott, és egy ifjú hölgy állt mellette,nyilván a leánya.

– Lothar! – szólt a kiélt dekoltázs, és kissé odébbhúzódott. – Ülj már ide közénk! Te focicsászár, te!

– Na – ült le a megszólított –, csak egy kicsikét. Csakmeg akartam mondani neked, hogy dögjó, amitcsinálsz. Láttam a múlt pénteki számodat, baromivicces volt, de közben meg igaz is, amit mondasz.Európáról meg erről az egész szarról! Az azelőtti hétenmeg, a szociális izékkel…

– Szociális élősködőkkel – egészítettem ki.– Ja, pontosan – bólintott. – Meg hogy a gyerekek.

Az tényleg úgy van, hogy ők a jövő. Nagyon megtudod fogni a lényeget. Csak ezt akartam mondani.

– Köszönöm – válaszoltam. – Örülök neki.

Mozgalmunknak minden támogatásra szüksége van.Remélhetem, hogy a leánya őnagysága is támogatóinksorába tartozik majd?

Először mintha felfortyant volna, de aztán harsányanfölnevetett, és a lányához fordult.

– Na, mit szólsz? És mindig ilyen. Kőkemény.Odacsap, ahova köll! – Megint megkocogtatta azasztalt. – Csaó, még látjuk egymást.

– De ugye tudja, hogy nem a lánya? – kérdezte adekoltázs, amikor Lothar már messze járt.

– Feltételeztem – feleltem. – Persze nem biológiaiértelemben, látszik, hogy másik rassz. Gondolom,örökbe fogadta a leányt. Én mindig is szorgalmaztamaz ilyesmit, hogy ezek az apátlan-anyátlan árvák negyerekotthonokban tengődjenek…

Az asszony csak meresztette rám a szemét.– Normálisan nem tud beszélni? – sóhajtotta. –

Pipikélnem kell. De ne szaladjon el! Maga borzalmasalak, de legalább nem unalmas.

Ittam egy korty vizet. Éppen azon kezdtemgondolkodni, hogyan értékeljem az estét, amikor

mozgolódást éreztem a hátam mögött; egy hölgyközeledett képriporterek egész falkájától kísérve.A hölgyön látszott, hogy ő a rendezvény egyik főattrakciója, mivel valósággal csüngtek rajta afotográfusok és az operatőrök. Délszaki bőrszínemellett a dirndlije kimondottan furcsán hatott,dekoltázsa is már-már groteszk módon gömbölyödött.A jelenség tehát egy bizonyos, erősen vulgárisértelemben tekintélyesnek volt mondható – egészenaddig, amíg ki nem nyitotta a száját. Hangfekvésemegszégyenített volna bármely általam ismertkörfűrészt. Mivel a fotográfia néma műfaj, afényképészek számára ez a körülmény nyilvánközömbös volt. A hölgy éppen azon fáradozott, hogybelevisítson valamit az egyik kamerába, amikor valakia fotográfusok seregéből fölfedezett engem, és a dámátodataszigálta az asztalomhoz, nyilvánvalóan azért,hogy közös képet készítsen rólunk. A hölgyön láttam,hogy kellemetlenül érinti.

Ismerem ezt az arckifejezést. A nevető szem mögöttvalósággal láttam a kíméletlen számológépet, amely

azt próbálta kikalkulálni, vajon a fotográfiából előnyttud-e majdan kovácsolni vagy nem. Ezt azért is áttudtam látni, mert az én fejemben ugyanez akalkuláció ment végbe, csak éppen lényegesengyorsabban – és negatív eredménnyel. Ő ezzelszemben láthatóan még mindig nem jutotteredményre, látszott ez a tétovázásán. Érezte, hogykétesélyes a dolog, tehát kockázatos; szívesen kihátráltvolna, elütötte volna egy tréfával. Csakhogy ekkorraegy odasiető fotográfus már meg is adta a hívószót: „Aszépség és a szörnyeteg” – a képriporterek falkájátettől kezdve semmiféle erő nem tarthatta vissza. Azegzotikus számológép tehát, mi mást tehetett,előremenekült: visítva-nevetve rohanni kezdett felém.

Nem új ez a nőtípus, létezett már hetven évvelezelőtt is, csak nem volt ennyire prominens. Hajdancsakúgy, mint most, ők testesítették meg amértéktelen önérvényesítési kényszert, önértékelésizavarral párosítva, mely utóbbit úgy igyekeztekenyhíteni, hogy buzgón rejtegették minden vélt vagyvalós hiányosságukat. Kifürkészhetetlen okokból erre

az egyetlen használható metódus vélekedésük szerintaz volt, hogy a történéseket nevetséges fénybenigyekeztek föltüntetni. A legveszélyesebb nőtípus,amellyel politikus találkozhat az életben.

– Basszuuus – visított fel, és megpróbált a nyakambaugrani –, de tök szuper! Szólíthatlak Adinak?

– Herr Hitlernek szólíthat – feleltem higgadtan.Néha elég ennyi, hogy lerázzak valakit. De ő erre az

ölembe ült, és így folytatta:– Hát ez állati. Na, mit csináljunk a fotósoknak, Herr

Hitler? Ha? Teee-te-te-te-te-te!Ez az a helyzet, amikor az embernek rengeteg a

veszítenivalója, és nyerni biztosan nem tud. Százbólkilencvenkilenc férfi biztosan kijön a sodrából, ésvisszavonulót fúj azzal az ürüggyel, hogy „ki kelligazítani a frontvonalat”, vagy hogy „át kellcsoportosítani a hadtestet”. Bőven volt alkalmammegfigyelni az 1941-es orosz télben, amikormeglepetésszerűen lecsapott ránk a hideg, a mínusz30 meg 50 fok. Akkor is akadt bőven, akik azthajtogatták: „Vissza! Vissza!” Csak én őriztem meg a

nyugalmamat, és szóltam: Szó sem lehet róla, egymétert sem hátrálunk. Aki megfordul, azt agyonlőni.Napóleon belebukott, de én egyedül tartottam afrontot, és tavasszal végigkergettük a görbe lábúszibériai vérebeket a sztyeppén, át a Donon, egészenRosztovig, Sztálingrádig és így tovább, de nem akaroktúlságosan belebonyolódni a részletekbe.

Ami a lényeg: a visszavonulás, ahogyan annakidején, úgy most, ebben a rút sörsátorban sem jöhetettszóba. A helyzet soha nem kilátástalan, ha az emberfanatikusan akarja a győzelmet. Gondoljunk csak aBrandenburg-ház csodájára, 1762-ben. Erzsébet cárnőmeghal, a fia, Péter békét köt, Nagy Frigyes meg vanmentve. Ha Frigyes korábban kapitulál, nem lennecsoda, nem lenne Porosz Királyság, nem lenne semmi,csak egy halott cárnő. Sokan mondják: a csodával nemlehet kalkulálni. Én azt mondom: de lehet! Csak tudnikell várni addig, amíg be nem következik. Addigpedig nincs mit tenni, mint kitartani. Egy órán, egyéven, egy évtizeden át.

– Tudja, nagyságos asszonyom – szóltam, hogy időt

nyerjek –, mennyire örülök annak, hogy újra ittvagyok a szép Münchenben, mozgalmam fővárosában?Tudott erről?

– Neeem, jaj, de ééérdekes – nyekeregtetanácstalanul, és már emelte is a kezét, hogybeletúrjon a hajamba. Az effajta nőszemélyeknektrükkje ez: úgy rombolják le a vezetők tekintélyét,hogy kárt tesznek a külsejükben. Úgy gondoltam, ha agondviselés csodát tartogat számomra, akkor annakmost van itt az ideje.

Hirtelen az egyik fotográfus egy vastag feketefilcirónt dugott az orrom alá.

– Adjon autogramot a dirndlijére – szólított meg.– A dirndlire?– Naná!– Igen! Szuper ötlet! – hallatszott a kollégák sorai

közül.Az alacsony ösztönök a legjobb szövetségesek –

főleg, ha nem akad más. A kétes hírnevű nőszemélyneknyilván nem állt érdekében, hogy egy autograméktelenkedjen a ruháján. A fotográfusok viszont

követelőzni kezdtek, mert megszimatolták, hogy aszokásos dekoltázsfotó érdekes variánsát készíthetik el.Az ő kívánságuk ellen pedig a nő csak korlátozottmértékben tiltakozhatott. Aki a kardból él, kard általvész el – még ha a fegyver ez esetben csupán egyfényképezőgép is. Csikorgó „Szuper!” kiáltássalbólintott tehát. Én pedig arra gondoltam, ez jólehetőség az ellenség feltartóztatására, esetleg újabbcsapatok mozgósítására.

– Megengedi, nagyságos asszonyom?– De csak az anyagra – nyekeregte tétován. – És ne

túl nagy betűkkel!– Persze – nyugtattam meg, és munkához láttam.

Minden másodpercnyi előny duplán számított, ígyaztán aláírásomat ornamentikus elemekkelegészítettem ki. Már kezdtem ostobán érezni magam,előbb-utóbb csak be kellett fejezni, különben úgynéztem volna ki, mint a kislányok, akik egymásemlékkönyvébe rajzolgatnak.

– Kész – szólaltam meg végül sajnálkozva, ésfölegyenesedtem.

Valamelyik fényképész felvijjogott:– Ujjujjujj! – A hölgy követte a pillantását.Meglepetéssel konstatáltam, hogy az iszonyattól

tágra nyílik a szeme.– Bocsásson meg – szabadkoztam. – A sarkok kicsit

elmosódtak. Egy hagyományos rajztömbön eztermészetesen nem fordulhatott volna elő. Tudja-e,hogy valaha festő akartam…

– Megőrült?! – visította a nő, és felugrott azölemből. Alig hittem a szememnek. A Theresienwiesecsodája.

– Bocsásson meg, nagyságos asszonyom – szóltam –,nem értem pontosan.

– Most hogy menjek végig az Oktoberfesten,horogkereszttel a mellemen?!

– Már hogyne mehetne? – vitatkoztam, hátha attólmegnyugszik. – Már nem 1924-ben vagyunk. Lehet,hogy ennek az országnak nincs egy rendes kormánya,de az is biztos, hogy a sok parlamenti fecsegőn nemfog múlni a véleménynyilvánítás szabadsága, és…

A nő már egyáltalán nem figyelt rám. Olyan

erőteljesen dörzsölte a dekoltázsát, hogy már-márfrivol látványt nyújtott. És bár kétségbeesését nemtudtam értelmezni, a helyzet mindenesetre meg voltmentve. A fotón ő volt az, aki rosszul nézett ki.A találkozásunkról készített televíziós anyagok mégsikerültebbek voltak, ezeken jól lehetett nyomonkövetni, ahogy felugrik: csúnyán eltorzult arca és aszitokáradat, amely kitört belőle, nem volt éppenvonzó látvány. Egyébként a legtöbb televíziós híradásazzal a snittel végződött, ahogy néhány perccel későbbfelháborodott arccal bevágódik a kocsijába és elhajtat,miközben elismerésre méltóan zaftos kifejezésekhagyják el a száját.

Mindent egybevetve: jobban örültem volna, hafellépésem az Oktoberfesten valamivelméltóságteljesebbre sikerül. Ugyanakkor az adottkörülmények között az eredmény több mintelfogadható volt, a hazai veszteségek mindenképpencsekélyebbek, mint az ellenséges oldalon. A népszereti, ha a Führer csapatai alaposan fel vannakvértezve, és meg tudják védeni magukat; még jobb, ha

az ellenség legyőzéséhez nem kell nagyobb erőkifejtés,mint egy szemtelen légy elhessentéséhez.

Már éppen rendelni akartam egy újabb ásványvizet,amikor a friss vízzel telt pohár már ott is állt előttemaz asztalon.

– Az az úr küldi, ott szemben – szólt a pincérnő,mutatva az irányt. Az összevissza dülöngélő embereksokaságában, több asztallal odébb megpillantottamegy szőke alakot, akinek arcszíne egy grillcsirkééreemlékeztetett. Ráncos arca egy igencsakmegöregedett Luis Trenker fizimiskáját idézte fel,megspékelve valami bizarr, maszkszerű vigyorgással.Amikor találkozott a pillantásunk, üdvözlésülfölemelte a karját, ökölbe szorította a kezét,hüvelykujját fölemelte – mindehhez iparkodott mégszélesebbre húzni a száját.

Megdörzsöltem a szemem, és úgy döntöttem, azelső adandó alkalmat megragadom, hogy elhagyjam ahelyszínt. Nem volt kizárható, hogy az itt kaphatóitalok szennyezettek voltak. Az előbb említett uraságmellett ugyanis annak a nőnek a hajszálpontos mását

pillantottam meg, aki néhány perccel korábban, amellére rajzolt horogkereszttel, távozott afesztiválsátorból.

XXXII.

Bámulatos, milyen utakat választ a gondviselés, hogycélba juttasson bennünket. Gondoskodik róla, hogy azegyik elessék a lövészárokban, a másik viszont túlélje.Egy kis szakadár pártocska gyűlése felé vezeti lépteitaz egyszerű őrvezetőnek, aki később millió párttagotüdvözöl Nürnbergben. Gondoskodik róla, hogykiválasztottjának pályáját egy év börtön szakítsa meg,csak azért, hogy végre legyen ideje megírni egy nagykönyvet. Gondoskodik arról is, hogy a népnélkülözhetetlen vezére egy török bohóc műsorábantalálja magát, akit aztán oly mértékig felülmúlnépszerűségben, hogy valósággal rátukmálnak egysaját műsort. Mindezek után biztos vagyok benne: agondviselés rendezte úgy, hogy Krömeier kisasszony

ne értsen a borotvapengékhez.Mert eljött az ideje, hogy szünetet tartsak, és

magamba szálljak. Nem mintha egy pillanatig iskételkedtem volna visszatérésem értelmében, ám azaktuális események sodrában átmenetileg a háttérbeszorult annak kiderítése, hogy pontosan mi is a céljavelem a gondviselésnek. Nem is tűnt olyan sürgősnek,mivel a legdurvább megaláztatások és nélkülözésekideje elmúlt. A sors pedig, akárcsak annak idejénBécsben, úgy döntött, másodszor is felnyitja aszemem.

Addig csak elvétve kerültem érintkezésbe amindennapi élettel, az apró-cseprő ügyek intézésétKrömeier kisasszony vállalta helyettem. Csak akkorderült ki sorra, mennyire megváltoztak bizonyosdolgok, amikor egyszer-egyszer magam intéztem abeszerzéseimet. Rendkívül hiányzott például a régi jóborotvám. Új életemben hosszú ideig kénytelen voltamazokkal a műanyag eszközökkel beérni, amelyeknekannyi volt az előnyük, hogy több – kivétel nélkülalkalmatlan – pengét variálva lehetett kellemetlen

nyúzatásnak kitenni az arcbőrt. A csomagolásfeliratából arról értesültem, hogy ezt a gyártóhatalmas előrelépésnek gondolja, főleg az előzőverzióhoz képest, amely eggyel kevesebb pengéttartalmazott. Én viszont továbbra sem tudtamsemmiféle értéktöbbletet fölfedezni benne a régi, jólbevált, egypengéjű borotvához képest. Krömeierkisasszonynak hosszan magyaráztam, hogy néz ki éshogyan működik egy ilyen, de hiába. Ezért kénytelenvoltam magam útnak indulni, hogy beszerezzem.

Utoljára 1924-ben vagy 1925-ben voltam rendesbevásárlókörúton. Akkoriban az ember rövidáruüzletbevagy szappanboltba ment. Manapság a borotvátdrogériában kell beszerezni. Krömeier kisasszonyelmagyarázta, hogyan jutok oda. Amikormegérkeztem, meg kellett állapítanom, hogy adrogéria fogalma egészen más üzletet takar, mint azén időmben. Régen a bolt mélyén volt egy pult, ésmögötte az áru. Manapság a pult a kijárat közelébenvan elhelyezve, és mögötte nincs semmi, csupán akirakat belső oldala. Az áru bárki emberfia által

hozzáférhetően, végtelen polcrendszereken sorakozott.Ebből először arra következtettem, hogy több tucateladót foglalkoztatnak a boltban, csak nincsegyenruhájuk. Aztán kiderült, hogy azok a vevők.A vevő maga szedte össze, amire szüksége volt, aztánszaladt vele a pulthoz. Rendkívül rossz benyomást tettrám ez a módszer. Úgy éreztem, olyan udvariatlanulviselkednek velem, mint azelőtt szinte soha. Minthamindjárt az üzletbe lépve világosan értésemre adnák,hogy azt a pár vacak borotvapengét szedjem összemagam, a drogista uraságoknak jobb dolguk is van.

Aztán lassan rájöttem az összefüggésre: ennek amódszernek gazdasági szempontból több előnye van.Először is, a drogista megnyitja a vásárlók előtt araktárterülete nagy részét, amivel a bolt területétnöveli. Azután: száz vevő természetesen gyorsabbankiszolgálja önmagát, mint ha tíz vagy húsz eladótenné. És végül ezeket az eladókat meg lehet spórolni.Kézenfekvő az előny: ha az elvet országszerteérvényesítik, rögtön 100-200 ezer frontkatonát lehet ahaza szolgálatába állítani. Ezt annyira lenyűgözőnek

találtam, hogy rögtön gratulálni akartam a zseniálisdrogistának. Odarohantam az egyik pulthoz, és HerrRossmann iránt érdeklődtem.

– Milyen Herr Rossmann?– Hát ennek a drogériának a tulajdonosa.– Ja, az nincs itt.Milyen kár. Másfelől a gratulációm okafogyottá vált,

mert gyorsan kiderült az is, hogy az okos HerrRossmann sajnos nem árul olyan borotvapengét,amilyenre nekem szükségem van. Egy másik üzletbeküldtek, amelynek tulajdonosa egy bizonyos HerrMüller.

Hogy rövidre fogjam: Herr Müller is megvalósítottaHerr Rossman zseniális ötletét. Ugyanakkor ő semrendelkezett az általam keresett pengével, ahogyanHerr Schlecker sem, aki a meglehetősen elhanyagoltüzletét még merészebb elv alapján működtette. Ottugyanis a pénztárban sem ült senki. Konzekvensdöntésnek tartottam, mivel borotvapengét sem tartott.A végkövetkeztetés: Németországban egyre kevesebbeladó ad el egyre kevesebb borotvapengét. Ez nem

örvendetes ugyan, de legalább hatékony.Tanácstalanul bolyongtam tovább a

bevásárlónegyedben. Ismét bebizonyosodott, hogyhelyes választás volt az egyszerű öltöny, mert így alakosság valódi helyzetéről: félelmeikről, gondjaikról,borotvapenge-problémáikról közvetlen közelrőlkaphattam hamisítatlan képet. És ha már felfigyeltema raktáráruházak különös működési elvére, azt isészrevehettem, hogy az egész társadalom a drogistaRossmann elvei alapján működik. Minden ruhaüzlet,minden könyvesbolt, minden cipőbolt, minden áruház,minden élelmiszerbolt, sőt még az éttermek isgyakorlatilag személyzet nélkül működtek. Kiderült,hogy a pénzt sem a bankból, hanem automatákból kellkivenni. Hasonló volt a helyzet a menetjegyekkel és abélyegekkel; a postahivatalokat teljesenmegszüntették. A feladásra szánt csomagokat is egyautomatába kellett bedobni, a címzettnek nyilvánmagának kellett onnan kivennie. Ezen az alaponmilliós hadseregnek kellett volna a Wehrmachtrendelkezésére állnia. Valójában a Wehrmacht a

versailles-i szerződésben foglalt csapatlétszámnak aliga dupláját volt képes kinyögni. Rejtély.

Hol van ez a sok ember?Először azt hittem, autópályát építenek, mocsarat

csapolnak le, és hasonlók. De nem. A mocsár mostanraritkaságnak számít, és ami van, abba inkább vizetengednek, mint hogy kiszárítanák. Az autópályákattovábbra is lengyel, fehérorosz, ukrán és más nációhoztartozó vendégmunkásokkal építtetik, olyan bérekért,amelyek bármilyen háborúnál rentábilisabbak lettekvolna a Birodalom számára. Ha annak idején tudom,milyen olcsó a lengyel, nyugodtan kihagyhattamvolna az országukat.

Jó pap holtig tanul.Más lehetőség is felrémlett bennem: a német nép

lélekszáma időközben annyira összezsugorodott, hogyez a sok ember, akiket ily módon kispóroltak amunkaerőpiacról, egyszerűen nem létezik.A statisztika ezzel szemben azt állította, hogy mégmindig 81 millió német van. Talán akad, akimeglepődik rajta, hogy a munkanélküliség eszembe se

jutott. Az ok: más kép maradt meg az emlékezetembena munkanélküliekről.

Az általam ismert munkanélküli „Bármilyen munkátkeresek” feliratú táblával a nyakában rótta az utcákat.Ha sokáig és sikertelenül mászkált így, letette a táblát,és vörös zászlót vett a kezébe, amit valami arralézengő bolseviktól kapott, és azzal mászkált tovább.A dühös nincstelenek milliói ideális táptalaját adják aradikális pártoknak, és szerencsére az enyém voltköztük is a legradikálisabb. Az új világban azonbannem láttam munkanélkülit az utcán. Itt senki semprotestált. Az a kézenfekvő feltételezés sem nyertbizonyságot, miszerint ezeket az embereketmunkaszolgálatra vagy munkatáborba küldték volna.Ehelyett, mint kiderítettem, egy bizonyos Herr Hartzsajátos megoldását részesítették előnyben.

Ez az uraság rájött, hogy a munkásosztályt nemcsakmagasabb bérekkel lehet jóindulatra hangolni azuralkodó osztály iránt, hanem azzal is, hogyérdekképviseleteik vezetőinek pénzt és brazil szeretőtbocsátanak rendelkezésére. Ezt az elvet több törvény

segítségével a munkanélküliekre is alkalmazta, perszelényegesen alacsonyabb színvonalon. A milliókat egymaroknyi euró helyettesítette, a brazil szeretőt pedigmagyar vagy román kéjnők képei az interneccen –amiből arra lehetett következtetni, hogy még amunkanélkülieknek is van számítógépük. Így hát nemcsoda, ha Herr Rossmann és Herr Müller zavartalanultömhetik a zsebüket áru és eladó nélküli üzleteikben,anélkül hogy a munkanélküliek bevernék akirakataikat. Az egész vircsaftnak a cechét pedig kiállja? Az adófizető, a kisember a lőszergyárból.A tapasztalt nemzetiszocialista számára egyértelmű,hogy az egész mögött a tőke és a zsidó pénzügyi körökösszeesküvése áll: a szegény emberek pénzéncsillapítják le a még szegényebbek indulatait, ami agazdagok érdeke, akik így teljes nyugalommalfölözhetik le a válság hasznát. Egyébként a baloldalipolitikusok nem győzik ezt hangoztatni; igaz, a zsidókomponens kihagyásával. Pedig még ez a magyarázatsem lenne elégséges. Mert nem kérdés: nemcsak azsidó pénzügyi köröket, hanem a világ egész

zsidóságát hizlalni kell – ha ezt belátjuk, csak akkorbontakozik ki előttünk teljes rafináltságában avilágméretű komplott. Amikor erre rájöttem, egycsapásra világossá vált előttem, mely feladatot szántanekem a gondviselés. Végső soron én voltam azegyetlen, aki ebben a liberális-polgári látszatvilágbanfelismeri az igazságot, és képes is leleplezni azt.

Mert felületesen szemlélve a dolgokat, bárkinyugodt szívvel elismerhette, hogy Herr Hartz ésszociáldemokrata segédszemélyzete megvalósítottalegfőbb célját. Egy számítógép és egy fehérorosz nő aképernyőn; meleg és száraz lakás; kielégítőtáplálkozás: mi más lenne a javak szocialistaértelemben vett újrafelosztása, ha nem ez?

Nem. És a valóságot csak az ismeri föl, aki ismeri azsidókat, aki tudja, hogy itt nincs bal- és jobboldal,hogy a két oldal kéz a kézben jár, rejtetten ugyan, deelválaszthatatlanul. És csak a tisztán látó,szemfényvesztés által nem elvakítható szellemleplezheti le, hogy a cél – az árja faj megsemmisítése –nem változott. Eljön az idő, a föld szűkös erőforrásaiért

vívott harc ideje, igaz, jóval később, mint amit énmegjósoltam, de eljön. A cél pedig annyira világos,hogy csak a bolond tagadhatja: a zsidó hordák rúttömegei akarják elözönleni a Birodalmat. Ugyanúgy,mint régen. Csakhogy tanultak a legutóbbi háborúból.Mivel tudják, hogy alacsonyabb rendűek a németharcosoknál, úgy döntöttek, aláássák, meggyengítik anémet nép védekezőképességét. A döntő csata napjánaz ázsiaiak milliói elpuhult Hartz-kreatúrákkalkerülnek szembe, akik tanácstalanul mozgatjákegérkészüléküket a számítógépes játékukat bámulva.

Az iszonyattól a hideg is kirázott. És rájöttem, mi aküldetésem lényege.

Tudtam, hogy határozottan végig kell mennem azúton. És az első lépés az a döntés volt, hogy új bázistkeresek. Ne a szálloda legyen az én otthonom! Valódiotthonra kellett lelnem, ahol igazán érzem a hazavédelmének szükségességét.

XXXIII.

Valami olyasmi lebegett a szemem előtt, mint annakidején a Prinzregentenplatz, Münchenben. Olyan lakás,amely eléggé tágas nekem, a vendégeknek, aszemélyzetnek, lehetőség szerint külön emeleten, denem önálló épületben. A kertes villa, a kertben dúsanburjánzó növényzettel: a politikai ellenfélnek az ilyet alegkönnyebb megfigyelni, és adott esetbenmegtámadni. Nem, nagy ház kell a belváros közelében,élénk forgalmú környéken, ennek megvannak a magaelőnyei. Akár színház is lehet a tőszomszédságában,engem az sem zavar.

– Nem érzi jól magát nálunk? – kérdezte a recepcióskisasszony, aki már teljesen gátlástalanul alkalmazta anémet köszöntést, hangjában tréfás mellékzöngével,

ugyanakkor érezhető, őszinte sajnálkozással.– Gondoltam rá, hogy magát is vigyem – feleltem. –

Régen a nővérem vezette a háztartást, sajnos ő márnem él. Ha ki tudnám fizetni magának azt a bért, amita szállodában kap, szívesen fölajánlanám ezt atevékenységet.

– Köszönöm – így a kisasszony. – Szeretem aváltozatosságot, amit ez a munka kínál. De azért kár.

Annak idején más intézte helyettem a lakáskeresést,most magamnak kellett kézbe vennem az ügyet.Egyrészt érdekes volt, így még közelebb kerültem ajelenkor valóságához. Másfelől ott volt az avisszataszító ingatlanügynök-népség.

Hamar kiderült, hogy ingatlanügynök nélkül nemlehet úgy-ahogy reprezentatívnak számító, 400-450négyzetméteres lakáshoz jutni. Valamivel későbbderült ki, hogy milyen keveset tudnak a sajátlakásaikról ezek a nyomorult férgek. Hatvanévnyitávollét után is háromszor olyan gyorsan találtam megaz elektromos biztosítékot egy ismeretlen lakásban,mint ezek a „szakemberek”. Amikor már a harmadik

céggel kerültem kapcsolatba, úgynevezett tapasztaltkollégát kértem, hogy ne tizenhat esztendős ifjoncotküldjenek a nyakamra, két számmal nagyobböltönyben. Ezek a szánalmas fiúcskák úgy néztek ki,mintha az iskolapadból egyenesen az ingatlanszakmaVolkssturmjába ráncigálták volna őket.

A negyedik nekifutásra valóban kínáltak egy hozzámillő objektumot Schöneberg északi részében. Kiadósabbsétaútnyira volt csupán a kormányzati negyed, ez ismellette szólt – nem lehet ugye tudni, mikor válikszükségessé, hogy gyorsan ott teremjek a tettekmezején.

– Ismerősnek tűnik – szólt az idősebb ügynök,miközben a konyha melletti cselédszobát mutatta.

– Hitler, Adolf – szóltam kurtán, és szakértőszemmel vizsgálgattam az üres szekrényeket.

– Tényleg, most, hogy mondja! – így az ügynök. –Csak ugye egyenruha nélkül… Elnézést. És azt hittem,mindig leveszi a bajuszt.

– Már miért venném le?– Hát csak úgy. Én is mindig leveszem a cipőmet, ha

hazamegyek.– És akkor én is lehúzom a bajuszomat?– Igen, azt hittem…– Aha. Van itt tornaterem?– Fitneszre gondol? Az előző bérlőknek nem volt, de

az azelőtti, aki zsűritag volt az egyiktehetségkutatóban, azt a szobát használta erre a célra.

– Van valami, amiről tudnom kell?– Mire gondol?– Bolsevista szomszédok, például.– Olyan itt szerintem utoljára a harmincas években

volt. De őket aztán… Aztán maga… Hogy ismondjam…?

– Tudom, mire gondol – segítettem rajta. – Ésamúgy?

– Hát… amúgy…Szomorúan gondoltam Gelire.– Nem akarok még egy olyan lakást, amelyben

korábban megölte magát valaki – mondtam ki nyíltan.– Amióta mi vagyunk ennek az ingatlannak az

ügyintézői, itt senki nem lett öngyilkos. És előtte sem

– vágta rá az ügynök. – Legalábbis azt hiszem.– Jó a lakás – szóltam szárazon –, az ára

elfogadhatatlan. Engedjen el belőle 300 eurót, ésmegállapodtunk. – Azzal szedelőzködni kezdtem. Félnyolc felé járt. Bellini őnagysága a sikeres premierután operajeggyel lepett meg. A nürnbergimesterdalnokokat adták, és azt mondta, rögtön énjutottam az eszébe. Még azt is mondta, hogy megnézivelem a dalművet – hangsúlyozottan az én kedvemért,mert általában nem hajlandó Wagnert hallgatni.

Az ügynök megígérte, hogy megbeszéli azengedmény kérdését a feljebbvalójával.

– De általában nem szoktuk lakbérre kedvezménytadni – jegyezte meg szkeptikusan.

– Az ilyesmit át szokták gondolni, az embernekmégsem akad mindennap olyan kuncsaftja, mint AdolfHitler – biztattam, majd elindultam az Operába. Késő novemberhez képest szokatlanul enyhe volt azidő. Már régen besötétedett, körülöttem zúgott-

dübörgött a nagyváros. Néhány pillanatra hatalmábakerített a régi idegesség, a félelem az ázsiai hordáktólés annak sürgető szüksége, hogy növeljem afegyverkezés költségvetését. De a nyugtalanság márisátadta a helyét a jóérzésnek, hogy hatvan év múlt el, ésnem következett be a katasztrófa; hogy majd agondviselés kiválasztja a megfelelő pillanatot, mikorszólítson a tettek mezejére, és biztosan hagy nekemannyi időt, hogy megnézhessek egy Wagner-művet azOperában.

Kigomboltam a kabátomat, és derűs nyugalommaljárkáltam az utcákon. Néhány üzlet a bejáratában éskirakatában jelentős mennyiségű luc- és erdeifenyő-ágat kínált megvételre. Amikor úgy éreztem, kezdelegem lenni a nyüzsgésből, a mellékutcák felé vettemaz irányt. Néhány kisebb változtatáson törtem a fejem,amelyektől még jobb lehetne a műsorom. Egykivilágított sportcentrum mellett vezetett el az utam.A nép jelentős része kiváló testi állapotnak örvendett –csakhogy közöttük aránytalanul sok volt a nő. Azedzett test megkönnyíti ugyan a szülést, erősíti az

anyák ellenálló képességét és óvja egészségüket, devégső soron minek százezrével termelni a proletáramazonokat?! Ezzel szemben a fiatal férfiak arányátkívánatos lenne növelni ezekben a sportközpontokban.Ilyeneken elmélkedtem, amikor két férfi állta el azutamat.

– Te zsidó disznó – szólt az egyik.– Azt hiszed, szó nélkül tűrjük, hogy sértegesd

Németországot? – így a másik.Lassan levettem a kalapomat, hogy megmutassam

arcomat az utcalámpa fényében.– Hátrébb az agarakkal, nyomorultak – szóltam

méltóságteljesen –, különben úgy végzitek, mintRöhm!

Egy pillanatra csönd támadt. Aztán az, amelyikszerint sértegetem Németországot, ezeket a szavakatszűrte a fogai közül:

– Micsoda beteges disznó! Ilyen arcot operáltatmagának, aztán hátba támadja Németországot!

– Beteg, életképtelen disznó – erősítette meg a társa.Ekkor valami felvillant a kezében. Ökle bámulatos

sebességgel közelített a fejem felé. Próbáltammegőrizni a méltóságomat, nem tértem ki az ütés elől.

Mintha golyót röpített volna a fejembe. Neméreztem fájdalmat, csak a gyorsaságot, a hatalmasütést; azután szédülten figyeltem, hogyan közeledikfelém a házfal. Kapaszkodni próbáltam, ekkor súlyosütést éreztem a tarkómon. A világ megfordultkörülöttem. Kabátom zsebében kitapogattam aMesterdalnokokra szóló jegyeket, előhúztam őket.Közben egyre több ütés záporozott rám. Az angolok,úgy látszik, újfajta fegyvert fejlesztettek ki, micsodagyilkos pergőtűz, micsoda áthatolhatatlan sötétség,hol a lövészárok, ez már a világ vége, hol a sisakom, éshol az én hűséges kutyám, a Foxl, kutyuskám, Foxl,Foxl…

XXXIV.

Vakító neonfény volt az első, amit megpillantottam.Első gondolatom pedig ez volt: remélhetőleg közbenriasztotta valaki a Wenck-hadsereget. Aztánkörülnéztem a helyiségben. A gépek és eszközök,amiket láttam, gyorsan világossá tették számomra,hogy a Wenck-hadseregre már nincs szükség.

Közvetlenül mellettem egy ruhafogas állt, műanyagzacskók lógtak rajta. A zacskók tartalma az egyikkaromra erősített csőbe csöpögött. A másik karomatvastag gipsz borította. Ez utóbbit azért volt nehézmegállapítani, mert a begipszelt karom felőliszememet nem tudtam kinyitni. Ez a tényelgondolkodtatott: amit láttam, súlyos fájdalmakraengedett következtetni, ám fájdalmat nem éreztem,

csak folyamatosan zúgott a fejem. Megpróbáltamelfordítani, hogy valamivel több információm legyen ahelyzetemről, aztán óvatosan föl is emeltem, aminek akövetkezménye azonnali, szúró fájdalom volt amellkasomban.

Hallottam, hogy oldalt nyílik egy ajtó. Úgydöntöttem, nem nézek oda. Egy ápolónő arca jelentmeg fölöttem.

– Fölébredt?– … – ennyi volt a válaszom. Eredetileg azt akartam

kérdezni, milyen dátumot írunk, de a számból csakhörgés és krákogás tört elő.

– Jól van – szólt a nővér. – Most aludjon szépen mégegy kicsit, én meg hívok egy orvost.

– … – hörögtem válaszképpen. Annyit azért éreztem,hogy beszélőszerveim nem károsodtak tartósan, csakkissé berozsdásodtak, nyilvánvalóan azért, mert sokáignem használtam őket. Működőképes szememet továbbjártattam a helyiségben. Látómezőmbe került egyparányi asztalka, rajta egy telefon és egy virágcsokor.Egy készülék, amely nyilvánvalóan a pulzusomat

figyelte. Kísérletet tettem arra is, hogymegmozdítsam a lábamat, de aztán gyorsanmeggondoltam magam, mert várható volt, hogy ez iserős fájdalmakkal jár. Úgyhogy inkább könnyűbeszédgyakorlatokat végeztem, mivel lett volnanéhány kérdésem a kezelésemmel megbízott orvosfelé.

Hosszú ideig nem történt semmi. Bizony márelfelejtettem, milyen az élete a kórházban annak, akinem Führer vagy birodalmi kancellár. A páciens dolgaa gyógyulás, valójában azonban nem tesz mást, mintvárakozik. Vár az ápolónőkre, a kezelésekre, azorvosokra, minden állítólag „nemsokára” vagy„mindjárt” történik, a „mindjárt” azt jelenti: félóra-háromnegyed óra, a „nemsokára” pedig egy óra vagytöbb.

Hirtelen úgy éreztem, tennem kell valamit, ami nemtűr halasztást; ám a következő pillanatban észleltem,hogy ezen a téren is bizonyos megelőzőóvintézkedések történtek. Szívesen belenéztem volna atelevíziókészülékbe, csakhogy a szobában lévő

készülék kezelése éppoly rejtélyes volt számomra,mint amennyire fizikailag lehetetlen. Jobb dolgomnem lévén, mozdulatlanul bámultam a szemközti falat,és megpróbáltam felidézni, mi is történt. Felrémlettbennem egy pillanat a betegszállító kocsiban, aztán avisítozó Krömeier kisasszony látványa – és rendkívülirritáló módon újra meg újra láttam magam előtt azt afilmfelvételt, amelyen spontán örömtánccal üdvözlömFranciaország kapitulációját. Emlékezetem azonbancsúfot űzött belőlem, mert egyenruha helyett türkizszínű tütüt viseltem. Aztán Göring jött felém, kétfelnyergelt rénszarvast vezetve kötőféken, és így szólthozzám: „Mein Führer, ha Lengyelországban jár,hozzon már egy kis túrót, főzök belőle estére valamifinomat!” Mire én elképedve végignéztem magamon,és ennyit mondtam: „Göring, maga marha! Nem látja,hogy nincs nálam táska?” Erre Göring könnyekben törtki, valaki pedig rázni kezdte a vállamat.

– Herr Hitler! Herr Hitler!Felriadtam.– Itt van az osztályos orvos!

Fiatal, fehér köpenyes férfi nyújtotta felém a kezét.Amennyire erőmből telt, megráztam.

– Na, egész jól megy – jegyezte meg. – Radulescudoktor vagyok.

– A nevéhez képest bámulatosan akcentusmentes –recsegtem.

– Az állapotához képest bámulatosan beszédes –replikázott az import doktor. – Tudja, hogyanszabadultam meg az akcentusomtól?

Fáradtan nemet intettem.– Tizenhárom év német iskola, kilenc szemeszter az

orvosin, két év külföldi szakmai gyakorlat. Aztánfölvettem a feleségem nevét.

Bólintottam. Azután köhögni kezdtem, de afájdalmaim miatt megpróbáltam sürgősen abba ishagyni, s egyúttal erőt és a Führerhez méltómagabiztosságot sugározni, azzal az eredménnyel,hogy némi nemkívánatos váladék távozott azorromból. Mindent egybevetve nem éreztem magamkielégítően.

– Először is: az egészségi állapota sokkal jobb annál,

mint amilyennek látszik. Semmi olyan baja nincs, amine volna javítható, vagy ami idővel magától meg negyógyulna.

– A hangom? – nyögtem. – Szónok vagyok.– A hangjának végképp semmi baja, csak sokáig nem

beszélt, ráadásul kiszáradt a torka. Mindenesetreigyon, amennyit csak bír. Ha jól látom – vetett egypillantást az ágyam szélére –, egyelőre a fölösleggelsincs gondja. Majd meglátjuk. Mi van még? Van egycsúnya járomcsonttörése, egy súlyos agyrázkódása,számos zúzódás az állkapcsán, kész csoda, hogy nemtört el. A mentős kollégák rögtön bokszerre tippeltek,ha így van, többszörösen is hálát adhat az Istennek,mármint, ha hisz benne. A bedagadt szem csúnya, decsak idő kérdése, és újra látni fog vele. Van még egytörött kulcscsontunk, egy törött karunk – egyszerűtörés, ideális –, öt törött bordánk, ja és kellett magánnyiszálni egy kicsit, hogy bestoppoljuk a máját.Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak: az egyiklegszebb máj, amit valaha láttam. Nem iszik, igaz?

Erőtlenül bólintottam.

– És vegetáriánus vagyok.– Nagyon jók az értékei, tényleg. Ezekkel százhúsz

évig élhet.– Nem lesz elég – feleltem szórakozottan.– Nana – nevette el magát. – Akkor magának jó sok

terve van. Nem látok én itt nagyobb problémát, másdolga nincs, mint hogy várjon.

– Feljelentést kéne tennie – szólt közbe a nővér.– Nem fogom megtenni nekik ezt a szívességet! –

Röhm is mit meg nem adott volna érte, hogyfeljelentsem…

– Nem vagyok az ügyvédje – jegyezte meg a románnevű orvos –, de ilyen sérülésekkel…

– A magam módján fogok visszavágni – szóltam.A mondat köhögésbe fulladt, de közben eszembejutott, hogy soha nem hagyta el üres fenyegetés azajkamat. – Inkább azt mondják meg, meddig tartanakitt!

– Egy-két hétig , ha nincs komplikáció, esetleg kicsittovább. Utána otthon is várhatja, hogy összenőjönmindene. És most aludjon egy kicsit. És gondolja át

még egyszer a feljelentést, a nővérnek igaza van. Azrendben van, hogy tartsuk oda a másik orcánkat is, deaz sehol nincs megírva, hogy ekkorát kell ütni rá.

– Ezt az étlapot tanulmányozza át. – A nővér azölembe tett egy lapot. – Tudnunk kell, mit szeretneenni minálunk.

Eltoltam a papírt.– Csak semmi különleges elbánás. Egyszerű

katonakoszt. Vegetáriánus. Mint a régi görögöknél.Rám nézett, sóhajtott, tucatnyi x-et rótt a papírra,

majd visszatolta elém.– Aláírni viszont magának kell.Erőtlenül odaírtam a nevem a sértetlen kezemmel.

Aztán elszenderedtem.Ukrajnában álltam egy buszmegállóban, kezemben

óriási fazék, tele túróval.Göring sehol. És tisztán emlékszem, mennyire dühös

voltam emiatt.

XXXV.

Valójában az én fejemben is megfordult, hogyfeljelentést teszek, de végül határozottan ésvisszavonhatatlanul elvetettem. Minden elvemnekellentmond. A Führerhez nem illik az áldozat szerepe.Nem függ olyan siralmas alakok gondoskodásától,mint egy ügyész vagy rendőrtiszt, és aközbenjárásukra sem tart igényt. Nem bújik a hátukmögé, maga veszi kezébe a sorsát. Illetve sokkalinkább az SS izzó kezébe helyezi azt. Ha lett volna SS-em, gondom lett volna rá, hogy az a gyanús„pártközpont” már a következő éjjelen lángokbanálljon; és akkor minden egyes gyáva cenk, aki a párttagjának vallja magát, saját vérében gondolkodhatottvolna el rajta, mik a népi gondolat valódi alapelvei. De

hát kitől kívánhattam volna ilyet ebben az erőszaktólelszokott, békés korszakban? Sawatzki ütőképes fickólenne, de nem elég erős, hogy oda is sújtson. Őszellemi munkás, nem kétkezi. Nem volt más hátra,mint hogy bizonytalan időre elnapoljam a problémamegoldását, és inkább arra a feladatra koncentráltam,hogy kissé átalakíttassam a kórház berendezését,nehogy a fotográfusok eljussanak a szobámig, éselőnytelen fotográfiákat készítsenek rólam. Azincidens tényét ugyanakkor képtelenség volteltitkolni, néhány napon belül olvasható volt azújságokban, hogy „szélsőjobboldali erőszak” áldozatalettem – az inkompetens firkászok hülyeségénektudható be, hogy ezeket az üresfejű viaszfigurákatérdemtelenül „szélsőjobboldalivá” nemesítik. Ám régiigazság: nincs semmi, ami ne volna jó valamire.Néhány napon, szinte mondhatni, órákon belül számoskülönleges telefonbeszélgetést bonyolítottamkülönböző emberekkel, akiknek Krömeier kisasszony –Herr Sawatzki biztatására és beleegyezésével –megadta a hordozható telefonkészülékem hívószámát.

Az első olyan beszélgetést, amelynek lényege nem acég munkatársainak üdvözleteiből állt, Frau Künasttalfolytattam. „Szívből jövő jókívánságairól” biztosított,érdeklődött a hogylétem felől, és azt akarta tudni,tagja vagyok-e voltaképpen valamelyik pártnak.

– Igenis, kérem – feleltem –, a saját pártom tagjavagyok.

Künast asszony nevetve annyit mondott erre, hogyaz NSDAP, mint tudjuk, legalábbis átmenetilegCsipkerózsika-álmát alussza, és amíg föl nem ébred,igazán meggondolhatnám, hogy nekem, akiművészként nyilván bármikor kész vagyok föllépni aszélsőjobboldali erőszak ellen, nem nyújthatna-eotthont a Zöldek pártja, „legalábbis átmenetileg”,ahogyan nevetve hangsúlyozta.

Fejcsóválva tettem le a telefont, és hamarosan megis feledkeztem volna róla mint a parlamentárisdemokrata álmodozók különös hóbortjánakmegnyilvánulásáról, ha a rákövetkező napon nem jöttvolna még egy hívás, amely tárgyát tekintve sokbanhasonlított Frau Künastéhoz. A fiatalember, amennyire

halványan vissza tudtam emlékezni rá, inaséveittöltötte mint egészségügyi miniszter, vagy már éppenmegkapta a mesterlevelét. A neve hosszasgondolkodás után sem jutott eszembe, ennél a liberálispártnál egyébként is végleg föladtam az ambíciót,hogy áttekintsem a vezetőség struktúráját. A MyTV-nél is mindenki arról beszélt, hogy a párt egyetlenállandó embere egy javíthatatlan, gátlástalanalkoholista. Szerintem igazságtalanok szerencsétlenflótással. Inkább úgy gondolom, ebben a bizarrkörjátékban egyetlen órát sem lehet végigcsinálnijózanul.

Az egészségügyiminiszter-inas is eldarálta,mennyire sajnálja, ami történt velem, és hogy éppennekem, aki síkra szállok a vélemény- ésszólásszabadságért, rendkívül nagy szükségem vanmindenfajta támogatásra. Azt akartam mondani, hogyaki erős, az van leginkább egyedül, de nem jutottamszóhoz, mert az inas már azt bizonygatta: minden tőletelhetőt megtesz, hogy a lehető leggyorsabbanvisszatérhessek a képernyőre; egy pillanatig már attól

tartottam, hogy a saját ügyetlen, remegő kezébe akarjavenni a kezelésemet. De ehelyett csupán, mintegymellékesen, a pártkötődésem iránt érdeklődött, énpedig az igazságnak megfelelően válaszoltam.

Az inas gyermekien féktelen derűvel felkacagott. Ezvalami gyönyörű, mondta nevetve, mivel az NSDAP atörténelem temetőjében nyugszik, és nagyon is jól eltudja képzelni, hogy az FDP lehetne új politikai hazám.Mire én azt mondtam, ő és a kollégái most már igazánfelhagyhatnának a pártom sértegetésével, és hogysemmilyen szempontból nem áll érdekemben holmiliberális politikai férgek nyüzsgéséhez csatlakozni. Azinas erre is csak nevetett, és azt mondta, nagyontetszem neki, már hallja a hangomon, hogy nemsokáraa régi leszek, végül pedig kéretlenül megígérte, hogyeljuttat hozzám egy tagfelvételi kérelmet. Magambanmegállapítottam, hogy a telefon nem alkalmas olyanemberekkel folytatott beszélgetésekre, akiknek nincsfülük a hallásra. És alig tettem le, máris újrafelcsendült A walkürök lovaglása.

Kiderült: a miniszterinas és a zöld Künast korántsem

egyedi esetek. Nemcsak ők akarták kiontott véremtócsájából a maguk jövőjét megjósolni.A legkülönfélébb pártok képviselői gratuláltak nekemaz erőszakmentesség melletti demonstratívkiállásomért, ugyanis így értelmezték azt, hogy nemtanúsítottam ellenállást a támadóimmal szemben.Egyetlen csoportosulás volt, amely már a nevévelrokonszenvet keltett bennem. Az Állatvédelmi Pártképviselőjével rendkívül kellemes beszélgetéstfolytattam, amelynek során felhívta a figyelmemet aromán kóbor kutyákkal szembeni hihetetlenkegyetlenségekre. Úgy döntöttem, a jövőben különfigyelmet fogok szentelni az országban végbemenőfelháborító folyamatoknak.

A „professzionális” politikusok mindazonáltalegészen másféleképpen értelmezték a támadást.A Szolidaritás Polgárjogi Mozgalom a Larouche nevű,állítólag üldöztetésnek kitett alapítójuk sorstársakéntaposztrofált, míg egy BIG névre hallgató, külföldiekettömörítő pártocska afelől biztosított, hogy egy olyanországban, ahol, véleménye szerint, tilos külföldieket

verni, természetesen németeket sem volna szabadverni. Azonnal és nyomatékosan azt feleltem, hogynem akarok olyan országban élni, ahol tiloskülföldieket verni. Erre föl a vonal túlsó végén ismét –és számomra teljesen értelmezhetetlenül – harsánynevetés csattant fel. Megint másoknál nem avéleményszabadság szimbóluma voltam, hanem azellentété; mindenesetre mindig a hívó fél politikaiellenfelével ellentétes véleményt képviselő embervoltam, tehát az ő emberük. Nemcsak az erőszak-ellenesség harcosa, hanem az erőszaké is (CSU, kétlőegylet, egy kézifegyvergyártó), egy ízben pedigidősek elleni erőszak áldozata (Családpárt). Kirívódilettantizmusával tündökölt a Kalózpárt képviselője,aki a viselkedésemben – különösen abban, hogylemondok a feljelentésről – a rendőrállam ellenitiltakozást, az államhatalom elutasítását és általában,„totális kalózgondolkodást” vélt fölfedezni. Azigazsághoz az „Ibolyán Túliak Társasága” nevűcsoportosulás járt a legközelebb, akik a csak-anyagilényeken túli világ tanúját akarták látni bennem, és

akik szerint visszatérésemet követően „a totálisbéketűrés égisze alatt az emberfeletti türelemlegkeményebb próbáját” álltam ki. Megállíthatatlannevetőgörcs tört ki rajtam, a bordáim miatt kénytelenvoltam extra fájdalomcsillapítót kérni.

Krömeier kisasszony elhozta a postámat az irodából.Ő maga is több telefonhívást kapott, lényegébenugyanazoktól a pártoktól hívták fel őt is, csak mások.Újdonságnak számított: különféle kommunista bandákjelentkezése. Indokaikat elfelejtettem azóta, végsősoron hasonlóak lehettek, mint Sztálinéi voltak 1939-ben, a paktum idején. Az összes telefonáló és levélíróközös indítéka az volt, hogy megnyerjenek sajátmozgalmuk számára. Valójában összesen két párt nemjelentkezett. A naiv szemlélő azt hihetné,érdektelenség áll emögött, de én jobban tudtam azokát. Ezért amikor – további fél nap elteltével – egyismeretlen berlini számot pillantottam megtelefonkészülékem kijelzőjén, találomra így szóltam akészülékbe:

– Halló! SPD?

– Ööö… igen. Herr Hitlerrel beszélek? – szólalt megegy tétova hang a vonal túlsó végén.

– Ki mással? – kiáltottam. – Már vártam a hívását!– Az enyémet?– Nem konkrétan a magáét. Valakiét az SPD-től. Ki

beszél, kérem?– Gabriel. Sigmar Gabriel. Hát ez csodálatos, hogy

így tud telefonon beszélni, a legrosszabb hírekethallottam és olvastam. Ez megnyugtatóan hangzik.

– Ez csak a hívásának köszönhető.– Ó! Ennyire örül neki?– Nem, ennyire elkésett. Mire a német

szociáldemokráciának támad egy ötlete, az emberkétszer is kigyógyul a tuberkulózisból.

– Haha – próbálkozott Gabriel, bámulatosantermészethű eredménnyel. – Ez bizony találómegjegyzés. És képzelje, éppen azért hívom, mert…

– Tudom. Mert a pártom jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza.

– Milyen pártja?– Maga csalódást okoz nekem, Gabriel! Hogy hívják a

pártomat?– Ööö…– Na?!– Elnézést kérek, valami van a vonallal…– N. S. D. A…?– P?– P. Pontosan. És most nem működik. És maga most

azt akarja tudni, nem keresek-e véletlenül új politikaihazát. A maga pártjában.

– Valóban valami ilyesmit…– Küldje a papírokat nyugodtan az irodámba –

szóltam csevegő modorban.– Mondja, nem szed maga túl sok

fájdalomcsillapítót? Vagy altatót?– Nem – vágtam rá, és már éppen hozzá akartam

tenni, hogy csak ez a telefonbeszélgetés bágyasztkissé. De eszembe jutott, hogy Gabrielnek alkalmasintigaza van. Soha nem lehet tudni, mi mindentcsöpögtetnek a doktorok az ember szervezetébe agumicsövön át. És az is eszembe jutott, hogy az SPDjelenlegi formájában tényleg nem az a párt, amelyet

koncentrációs táborba kellenne zárni. A maguktohonya módján azért használhatók lehetnénekvalamire. Így inkább ráhagytam, hogy mostanábansokféle tablettát kell szednem, és a lehetőlegbarátságosabban búcsúztam el tőle.

Hátradőltem párnáimra, és elgondolkodtam, vajonki lesz a következő telefonáló. Voltaképpen már csak akancellár asszony választási konglomerátumahiányzott. Ki jöhet szóba abból a társaságból? Azesetlen matróna természetesen kiesik. De annak amunkaügyi miniszter aszszonynak örültem volna.Megkérdeztem volna tőle, miért szüntette be agyerekszülést egyetlen pulyával az Anyakereszt aranyfokozata előtt. Az a Guttenberg is érdekes lett volna.Noha az arisztokrata incesztus évszázados mocsarábóljött, képes nagy összefüggésekben gondolkodni, ésnem zavartatja magát holmi kisszerű egyetemikönyökvédősök akadékoskodásától. Csakhogy az őpolitikai virágkora már a múlté. Ki marad?A pápaszemes ökolegényke? Vagy a frakcióvezető, az akét lábon járó nulla? Vagy az az erőltetetten

kedélyeskedő sváb pénzügyes a tolószékében?És ebben a pillanatban valóban újrakezdődött A

walkürök lovaglása. Ismeretlen szám, de berlinikörzetszámmal. A széltoló frakcióvezetőre tippeltem.

– Jó napot, Herr Pofalla – szóltam bele a telefonba.– Tessék? – Női hang. Idősebb, talán ötvenes évei

közepén járhat.– Elnézést. Ki beszél?– Golz. Beate Golz vagyok – majd egy jó nevű német

könyvkiadó neve következett. – És én kivel beszélek?– Hitler – szóltam, és megköszörültem a torkomat –,

elnézést kérek, valaki másnak a hívását vártam.– Alkalmatlan időben hívom? Az irodájában azt

mondták, délutánonként nyugodtan…– Nem, nem – vágtam a szavába –, nem hívott

rosszkor. Csak kérem, ne a hogylétem felőlérdeklődjön.

– Miért, még mindig olyan rosszul van?– Nem, csak már úgy érzem magam, mint egy

gramofonlemez.– Herr Hitler… Azért hívom, mert azt akarom

kérdezni, nem akar-e könyvet írni.– Már írtam – feleltem. – Kettőt is.– Tudom. Több mint tízmillió példány. Lenyűgöző.

De akiben ennyi lehetőség van, nem hagyhat kinyolcvan évet.

– Hát, nézze, ez nem csak rajtam múlt…– Ebben természetesen igaza van, meg tudom érteni,

hogy ha az ember bunkerja fölött éppen oroszlánctalpak gördülnek végig, nem nagyon tudkoncentrálni az írásra…

– Valóban nem – ismertem el. Én se igen tudtamvolna ezt képszerűbben kifejezni. Frau Golz empátiájakellemes meglepetésként hatott rám.

– Na de az orosz már kivonult, ugye. És bármennyireélvezettel nézzük a televízióban a heti értékelőbeszédeit, úgy gondolom, itt az ideje, hogy a Führerismét részletesebben kifejtse világnézete alapjait.Vagy… mielőtt teljesen hülyét csinálok itt magamból…már régen elköteleződött más kiadónál?

– Nos, általában a Franz Eher Kiadónál publikálok –feleltem, de azután eszembe jutott, hogy az említett

kiadó fölött nyilván szintén eljárt az idő.– Szerintem ők már régen nem jelentkeztek

magánál, vagy tévedek?– Nem, tulajdonképpen így van – ismertem el. –

Most, hogy mondja, jó lenne tudni, ki kasszírozza ajogdíjaimat.

– Bajorország, ha jól tudom – vágta rá Frau Golz.– Arcátlanság!– Természetesen beperelheti őket, csak hát tudja,

ezek a bíróságok…– Nekem mondja?!– Mindenesetre én nagyon örülnék, ha az

egyszerűbb utat választaná.– Éspedig?– Ha írna egy új könyvet. Új korszak, új könyv. Mi

szívesen kiadnánk. És mint profi a profinak akövetkező ajánlatot tenném magának. – Ezutánröviden felvázolt egy nagyszabású reklámkampányt,majd előlegként megnevezett egy összeget, amelymég az euró több mint kétséges értékét tekintve iscsöndes elismerést váltott ki bennem, amelyet persze

megtartottam magamnak. Azonkívül, közölte a hölgy,magam választhatom meg a munkatársaimat, akikneka honoráriumát a kiadó szintén hajlandó kifizetni.

– Egyetlen feltételünk, hogy legyen benne azigazság.

– Nyilván azt is tudni akarja, hogy hívnak –jegyeztem meg ingerülten.

– Nem, nem, magát természetesen Adolf Hitlernekhívják. Miért, milyen név álljon a borítón? MoischeHalbgewachs?

Nevettem.– Vagy Schmul Rosenzweig. Maga tetszik nekem.– Szóval a lényeg: nem paródiát akarunk.

Feltételezem, hogy ez a maga szándékaival is egyezik.A Führer nem viccel, igaz?

Csak ámultam, milyen egyszerű minden ezzel ahölggyel. Tudja, miről beszél, ennyi az egész. És hogykivel.

– Elgondolkodik az ajánlatomon?– Adjon egy kis gondolkodási időt – feleltem. –

Visszahívom.

Pontosan öt percig vártam. Akkor visszahívtam.Lényegesen magasabb összeget kértem. Utólag szintebiztos vagyok benne, hogy számított erre.

– Hát akkor: Sieg Heil – pecsételte meg az alkut.– Vehetem ezt beleegyezésnek? – értetlenkedtem.– Veheti – nevette el magát.– Maga is!

XXXVI.

Mégiscsak különös. Hosszú idő óta először nem zavar ahó, pedig korán leesett. Vastag pelyhek kavarognak azablak előtt, 1943-ban ez még az őrületbe kergetettvolna. Most, hogy tudom: mindennek van mélyebbértelme, és a gondviselés nem azt várja tőlem, hogymindjárt első vagy második nekifutásra megnyerjekegy világháborút, hanem hagy nekem elegendő időt ésbízik bennem – most, annyi fárasztó év után végreélvezni tudom ezt a szelíd, adventi nyugalmat.Majdnem annyira élvezem, mint gyermekkoromban,amikor a nappali legkisebb zugába kucorodtamHomérosz trójai háborújával. Már nem is zavar más,csak a mellkasi fájdalom, másfelől viszont jó érzésfigyelni, ahogy fokozatosan, napról napra ez is

alábbhagy.A kiadó küldött egy diktafont. Sawatzki azt akarta,

hogy a telefonomat használjam erre a célra, de adiktafont sokkal egyszerűbb kezelni. Egygombnyomás: fölvétel – még egy gombnyomás:szünet. És senki nem telefonál közben. Mindig is ellenevoltam annak a tendenciának, hogy a feladatok egykézben összpontosuljanak. A rádió képes legyenmegszólaltatni azokat az ezüst korongocskákat, aborotva működjék szárazon és vizesen is, a benzinkutasáruljon élelmiszert, a telefon pedig ne csak telefonlegyen, de naptár, fényképezőgép és még ki tudja, miminden egyszerre. Ez veszélyes hülyeség, és oda vezet,hogy a fiataljaink még az utcán is egyfolytában atelefonkészülékük képernyőjére merednek, aztán megezrével gázolják el őket. Egyik első intézkedésem lesz,hogy betiltom az ilyen telefonkészülékeket, illetvecsak a még megmaradt, faji szempontbólalacsonyrendű elemek számára teszem hozzáférhetővé.Lehet, hogy őket kötelezni is fogom a használatára.Felőlem napokig heverhetnek Berlin nagy forgalmú

útjain, mint a sünök az országúton, annak is megvan amaga praktikus haszna. De máskülönben: idiotizmus!Az adóhivatalnak talán kedvezőbb volna, ha a légierőátvenné a szemétszállítási feladatokat. De mit hozna eza légierő konyhájára?

Jó gondolat. Mindjárt bele is mondom akészülékembe.

Odakint a folyosón mindent beborítottak akarácsonyi dekorációval. Csillagok, fenyőgallyak éshasonlók mindenütt. Vasárnaponként forralt bortadnak, időközben kidolgozták a nagyon kellemes ízű,alkoholmentes változatát is, habár kétségeim vannakafelől, vajon akceptálják-e majd a seregben. Hát igen, akatona már csak katona marad. Mindent egybevetveazt semmiképpen nem állíthatom, hogy a karácsonyidekoráció ízlésesebbé vált volna az elmúlt évtizedeksorán. Az iparosodás, amely ezen a téren is végbement,mindennek nevezhető, csak örvendetesnek nem. Nem agiccsről van itt szó, mert minden giccsben ott rejlik azegyszerű ember érzésvilágának lenyomata, ennélfogvaannak a lehetősége is, hogy igazi, nagy művészetté

fejlődjék. Nem, ami igencsak zavar, az, hogy a Mikulásaránytalanul nagy jelentőségre tett szert, kétségkívülaz angol-amerikai kultúra beszüremlésénekkövetkezményeképpen. Mindeközben a gyertyákjelentősége feltűnően csökkent. Elképzelhető persze,hogy csak azért érzem így, mert itt a kórházbantűzvédelmi okokból tilos gyertyát használni.Bármennyire tudom is értékelni a népvagyonnal valókörültekintő bánásmódot, nem emlékszem rá, hogykormányzati időszakom alatt a gyertyák nagyvonalúhasználatának dacára akár egyetlen épületben is káresett volna. De elismerem: 1943-tól a statisztikanemigen mond semmit, mivel egyre több épületmegszűnt létezni, egyéb okokból. Akárhogy is: akarácsonynak mégiscsak van valamiféleellenállhatatlan varázsa. Ha az ember mentesül akormányzati felelősség elkerülhetetlen súlya alól,akkor élvezze, amíg csak lehet.

Elmondhatom, hogy a személyzet igazán kiteszmagáért. Sokat beszélgetek velük amunkakörülményeikről, az egészségügyről, amely –

mint egyre több forrásból tudom – olyan állapotbanvan, hogy csodálkozni kell, ha egyáltalán még képesekembereket gyógyítani. Gyakran jönnek hozzámorvosok is. Ilyenkor levetik a fehér köpenyt, éselmesélik, milyen gátlástalan a jelenlegi, feladatáraalkalmatlan egészségügyi miniszter. Minden egyesalkalommal hozzáteszik, hogy az elődjéről is hasonlótörténeteket tudnának mesélni, és az utódja sem leszjobb. Világosan ki kell mondanom a műsoromban,figyelmeztetnek az egészségügy dolgozói, hogyfeltétlenül változnia kell valaminek, feltétlenül! Énpedig megígérem nekik, hogy nemsokára mindenerőmmel sorsuk jobbra fordításán fogok dolgozni.Néha megpendítem nekik, hogy már az sokat segítene,ha kevesebb külföldit gyógyítanának az osztályokon.Ilyenkor nevetnek, és azt mondják, természetesen ígyis lehet nézni a dolgot, majd gyorsan hozzáteszik,hogy „félre a tréfával”, és elmesélik a következőszörnyűséget. Szörnyűségből, úgy tűnik, nincs hiány.

Van itt egyébként egy rendkívül bájos nővérke,tüzes menyecske, temperamentumos, élénk eszű,

derűs, Irmgard nővérnek hívják, hogy pontos legyek –de be kell osztanom az erőmet. Ha húsz évvel fiatalabblennék, talán…

Herr Sawatzki volt itt az imént Krömeierkisasszonnyal, mármint természetesen az egykoriKrömeier kisasszonnyal, még mindig nem tudokhozzászokni: Frau Sawatzkival. A rá váró anyai örömökmiatt egészen kigömbölyödött. Azt mondja, egyelőrejól viseli, de nemsokára komoly teher lesz a pocakja.Mintha egy kis színe is lenne – vagy inkább kevesebblenne rajta a kísérteties púder, még mindig nehezemreesik ezt átlátni. De azt meg kell mondanom, hogymesésen összeillő pár, és ahogy egymásra néznek,abból tudom, hogy tizenkilenc-húsz év múlva fel fogitt nőni nem is egy derék gránátos, kifogástalangénállomány a Waffen-SS és később a Párt számára.Megkérdezték, hol töltöm a karácsonyt, és meghívtakmagukhoz, ami rendkívüli örömmel töltött el, de nemhinném, hogy a terhükre akarnék lenni. A karácsony acsalád ünnepe.

– De maga gyakorlatilag a családhoz tartozik! –

tiltakozott Frau Sawatzki.– Pillanatnyilag – szóltam, mivel Irmgard nővér

éppen ekkor jött be a szobába – Irmgard nővér acsaládom.

Mire Irmgard nővér elnevette magát, és így szólt:– Ott azért még nem tartunk. Csak azért jöttem,

hogy megnézzem, minden rendben van-e.– Rend a lelke mindennek – kacsintottam rá, mire

szívből fölnevetett, de úgy, hogy már-már politikaikarrierem építésének háttérbe szorításán kezdtemgondolkodni.

– Frau Bellini és Herr Sensenbrink jobbulást kíván –szólalt meg Sawatzki. – Frau Bellini eljön holnap vagyholnapután, hogy elmondja, milyen döntések születtekaz új stúdióval kapcsolatban.

– Maga már biztosan látta, mi a benyomása?– Nem fog csalódni. Látszik rajta, hogy sokat

költöttek rá. És nem tőlem hallotta, de a költségvetéstmég messze nem merítették ki. Hajaj!

– Elég legyen – szólt közbe Frau Sawatzki –, még elkell mennünk gyerekkocsit vásárolni, amíg mozogni

tudok.– Jól van – bólintott Herr Sawatzki. – De kérem,

fontolja meg a javaslatomat. – És elvonultak. Én pedigesküdni mernék, hogy kifelé menet Sawatzki valamiilyesmit mondott az asszonynak:

– Elmondtad már neki, hogy fogják hívni a srácot? –De persze lehet, hogy tévedek.

Ja igen, a javaslat. Teljesen igaza van, a lépéslogikus. Ha az embert féltucatnyi párt kérdezi, akar-e atagja lenni, jobban teszi, ha saját személyét nem másokcéljainak áldozza, hanem a sajátjainak. 1919-ben egymásik pártban a süllyesztőbe kerültem volna. Ehelyettátvettem egy jelentéktelen pártocska irányítását, és asaját képemre alakítottam, ami lényegesenhatásosabbnak bizonyult. Ebben az esetben az új könyvés a vele egy időben képernyőre kerülő új adásegyüttes lendületével valódi propagandaoffenzíváttudnék elindítani, majd pedig egy mozgalmatalapítani. Sawatzki már néhány plakáttervet is küldötta hordozható telefonkészülékemre. Tetszenek, igazánnagyon tetszenek.

Engem ábrázolnak, és erősen támaszkodnak a régiplakátokra. Így sokkal feltűnőbbek, mint valami kitudja, milyen modern betűtípus, állítja Sawatzki, ésigaza is van. Hallgassak rá, biztatott, jó szeme van azilyesmihez. Már a választási szlogent is kitalálta. Ezfog virítani mindegyik plakát alján mint összekötőelem. A régi érdemekre utal, a régi kétségekre,azonkívül humoros-békülékeny hangulata van, amivela magunk oldalára állíthatjuk ezeknek a kalózoknak ésmás ifjoncoknak a választóit. A szlogen így hangzik:

„Nem volt azért minden olyan rossz.”És ezzel már el lehet indulni.

TARTALOM

Ébredés Németországban

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

XIII.

XIV.

XV.

XVI.

XVII.

XVIII.

XIX.

XX.

XXI.

XXII.

XXIII.

XXIV.

XXV.

XXVI.

XXVII.

XXVIII.

XXIX.

XXX.

XXXI.

XXXII.

XXXIII.

XXXIV.

XXXV.

XXXVI.