Upload
others
View
0
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének
tájékoztatója
2010. 4. füzet
Jósvafő, 2010. december
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 2
VIII. évfolyam 4. szám
2010.
Felelős szerkesztő:
Szablyár Péter
Felelős kiadó:
Hadobás Pál
igazgató
HU ISSN 1785-4873
Kiadja a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum
(Edelény, 3780 István király u. 49.)
a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttműködve.
Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Szerkesztőség: 3758 Jósvafő, Dózsa Gy. utca 3.
Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc.
Felelős vezető: Kása Béla
A címlapon: A Várasfenesi tájház (Partium) Dr. Kéri Gáspár felvétele A kiadványban szereplő – aláírás nélküli – képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek
elektronikus formában díjtalanul igényelhetők a [email protected] e-mail címen !
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 3
Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim!
Az elmúlt években a hajdani OKM által kiírt céltámogatási pályázatok
teremtettek lehetőséget tájházaink évtizedes fejlesztési elmaradásainak
pótlására, a műtárgyak állagvédelmétől, szakszerű leltározásától a
kulturált „vizesblokkok” (WC-mosdó) létesítéséig. 2010-ben – a
bőrünkön is érzett gazdasági megszorítások miatt – ez a forrás elapadt.
De a szükségből sikerült erélyt kovácsolni. Az Nemzeti Kulturális
Alap által kiírt „A Felemelő század” – Nemzeti romantika és polgári
felemelkedés a 19. századi Magyarországon” országos programhoz
kapcsolódva, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakmai gesztorálásával
sikerült újabb lendületet adni tájházainknak. Így 11 tájházban időszaki
kiállítást, négy tájházban, három szabadtéri néprajzi gyűjteményben,
ill. a Sziget fesztiválon azt a vándorkiállítást tudtuk, ill. fogjuk a jövő
év első felében bemutatni, amely mobil paneleken (bannereken)
mutatja be a paraszti polgárosodás tárgyi világát, helyszínenként
kiegészítve az adott gyűjtemény e témához kapcsolódó műtárgyait.
Valamennyi helyszínen múzeumpedagógiai program, vetíthető
prezentáció és az ismeretanyag feldolgozását segítő munkafüzet várja
a látogatókat.
Ez a projekt a Szövetség nyolc éves fennállása óta a legnagyobb,
országos hatókörű vállalkozása. Eddigi sikere is bizonyítja, hogy ez a
közgyűjteményi forma 21. századi elvárásoknak megfelelő módon
tudja színesíteni a leépülő közművelődés palettáját 3-99 éves korig.
Egyre jobban foglalkoztatja tájházaink fenntartóit és vezetőit a
működési engedélyek felülvizsgálata a 2/2010-es rendelet
szellemében. A színvonal megmérettetését, folyamatos emelését, mint
célt szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk. De mindezt a
realitások figyelembe vételével, a szakmai segítség biztosításával, és a
helyi adottságok differenciált figyelembevételével tudjuk csak
elképzelni. Ha nem így történik, nem építeni fog mindez, inkább
rombolni. Ezt azonban el kell kerülni!
Jósvafő, 2010. december 10. Szablyár Péter
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 4
Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adtak át 2010:
október 23-a alkalmával Hajdu Ráfis Jánosnak, a Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Múzeumi Igazgatóság tiszteletbeli örökös múzeumigazgatójának, a
mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum alapítójának
A kitüntetés és a kitüntetettek: a Hajdu Ráfis házaspár
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 5
Hajdu Ráfis János kedvenc masinái között
A gyűjteményt be is kell mutatni…
Minden katonás rendben
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 6
Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő
munkássága
Az akaraterő diadalának köszöntése
A mezőkövesdi gép- és eszközgyűjtemény megálmodója, tervezője és
létrehozója, Hajdu Ráfis János – aki gyerekkora óta kötődik a paraszti
gazdálkodás eszközeihez – feleségével, Bakos Máriával mindent megtett annak
érdekében, hogy a régi idők néprajzi és agrárműszaki relikviái ne vesszenek a
feledés homályába.
A felbecsülhetetlen értékű, leletmentő munkájához az erőt szorgalmas, derék
őseitől kapta, amelyet így fogalmazott meg: „A saját gyűjtőmunkám abból az
érzelmi töltésből indult el, hogy úgy éreztem, szüleim, elődeim kézmelegét,
emlékét őrzik azok a tárgyak, melyeket az egykori parasztgazdaságunkból vagy
rokonságom köréből megmentettem.” A Matyóföldön létrehozott agrártörténeti
emlékhely – a Mezőgazdasági Gépmúzeum – több évtizedes kemény, kitartó,
hangyaszorgalommal végzett munka eredménye, amelyből felesége, Bakos
Mária, hű segítője mindenben kivette részét. Hajdu Ráfis János szeretett
hitvesével nem ismert lehetetlent, minden napot kihasználva, vasakarattal
mentették a régi tárgyakat, maradandót alkotva, családi portájukon
megvalósították álmaik álmát. A házaspár gyűjtőmunkája évekkel megelőzte az
1977-ben kiadott, az agrártörténeti emlékek fokozottabb védelméről szóló 42/77.
számú MÉM – ÉVM – KM rendeletet. Kutató és leletmentő tevékenységük az
egész országra kiterjedt. A legelső mezőgazdasági erőgépeket 1971-ben
gyűjtötték, amikor hazánkban még a „múltat végkép eltörölni” szellem
uralkodott. Az első ősrégi példányokat számos nagy értékű gépritkaság követte.
Múzeumukban jelenleg már kétszáznál is több belső égésű stabilmotor,
lokomobil és traktor van kiállítva, több száz munkagéppel és munkaeszközzel,
valamint néprajzi relikviákkal egyetemben. A stabilmotorok között
megkülönböztetett értéket jelentenek az egykor Matyóföldön használt motorikus
erőgépek. A szakszerűen restaurált masinák javarésze működőképes állapotban
található. A gépgyűjtemény döntő hányada a legendás magyar mezőgazdasági
gépgyártás termékeit reprezentálja. A hőskorra az alapító így emlékezett vissza a
Herman Ottó Múzeum 2000-ben Miskolcon kibocsátott évkönyvében:
„Gyűjteményünk már olyan mennyiségűre szaporodott, hogy úgy éreztük, annak
kiállításszerű fenntartása és továbbfejlesztése magánerőből tovább már nem
lehetséges. Ekkor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a gyűjtött anyagot, az
elhelyezést biztosító telekrésszel együtt, térítés nélkül állami tulajdonba ajánljuk
fel azzal a kikötéssel, hogy a gyűjteményt a mi közreműködésünkkel
Mezőkövesden múzeummá fejlesszék. Ajánlatunk végül a Kulturális
Minisztériumhoz került, amely azt elfogadta, és a gyűjteményt a helyileg
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 7
illetékes Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet hatáskörébe
utalta.”
1979. augusztus 4-én a Borsod Megyei Múzeum igazgatója, dr. Szabadfalvi
József nagy érdeklődés mellett, ünnepélyes keretek között megnyitotta, és
közgyűjteménnyé nyilvánította az államnak felajánlott mezőgazdasági gép- és
eszközgyűjteményt. A „Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye” néven megnyitott
agrárműszaki emlékhely évről évre jelentős mértékben gazdagodott, és
területileg is többszörösére bővült. Ezért 1993-ban a Kulturális Minisztérium
hivatalosan is múzeummá nyilvánította, és az intézmény korábbi nevét
Mezőgazdasági Gépmúzeumra, mely a század végére már az ország egyik
legjelentősebb technikatörténeti kiállítóhelyének számított. Mi a titka, mi a
különlegessége az állandóan szépülő és bővülő matyóföldi múzeumnak? Az,
hogy egy házaspár kitartó munkája hozta létre, rendkívül széles körű a
bemutatott gép- és eszköz-arzenál, és szinte minden tárgy működőképes. Külön
ki kell emelni Hajdu Ráfis János szakírói munkásságát: tanulmányait, könyveit,
katalógusait, továbbá népművészi szinten készített fafaragásait, mesteri
épületszerkezeti ácsmunkáit, amelyekből – például a tároló színek oszlopait,
gerendáit vagy egyéb kiállított faragványait látva - a látogató ízelítőt kaphat. Az
elmúlt több mint három évtizedben sok hazai és külföldi szakember is
megcsodálhatta ezt a briliáns, Európa hírű agrártörténeti kiállítóhelyet.
A nemzeti kincset érő gépgyűjtemény létrehozói számos kitüntetésben és
elismerésben részesültek, melyek közül kiemelkedik a két alkalommal is elnyert
„Év Múzeuma” díj (1996, 2002). A Hajdu Ráfis házaspár mindvégig hű maradt
a Múzeumban olvasható székelykapu felirathoz, amely így hangzik: „Őseidnek
szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha!”
Réz Gyula főmuzeológus
A Gépmúzeumban a látogató mindig szívesen látott vendég
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 8
Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából
Dr. Simor Ferencné, Bokody Éva néprajzi gyűjtését 1974-ben kezdte meg
Siklóson és környékén. Járta a Drávaszög falvait, fotózta a jellegzetes szőttes és
hímzésanyagot. Gyűjtötte a paraszti élet tárgyi emlékeit, már-már feledésbe
merült hagyományait. A tárgyi anyagot saját padlásán, a spirituális, de
megörökíthető anyagot celluloid szalagon, magnókazettákban, gyűjtési
naplóiban őrizte.
Eltökélt terve volt egy tájház létrehozása:
…„kell egy szilárd pont, amelyre állva, ha a világot nem is, de a közönyösséget
ki tudom forgatni sarkaiból”… vallotta.
Szívós kitartásának köszönhetően gyűjteménye számára megkapta a Siklóstól 6
km-re lévő Nagytótfalu megüresedett - 150 éves - iskolaépületét. Azonnal
megindította az épület népi műemlékké nyilvánítását, amit megyei szakemberek
támogatásával két esztendő alatt el is ért.
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 9
A szakszerűtlen beavatkozásokat megszűntetve az épületet eredeti formájában
állíttatta helyre. A kert és az udvar rendbetétele már társadalmi összefogásban
született, melyet az 1988-as átadás követett.
A tájházban iskolatörténeti kiállítás és egy paraszti tisztaszoba enteriőrje kapott
helyet, és megkezdődött a ház „élővé tétele”. 1989 januárjától az épület hátsó
lakószobájában négy hagyományos szövőszéken megindította a szövőszakkört
felnőttek számára, felelevenítve a környék gazdag szövőkultúráját.
Még ugyanabban az évben kölcsön-sátrakkal gyermektábort szervezett. A
szövést követte a fafaragás, majd évről-évre újabb mesterségek.
A tájház példa értékű működtetésén túlmenően Ő a kulturális élet kovásza is
Nagytótfaluban. Évtizedes kimaradás után az iskolások bevonásával 1989-ben
megszervezte és emlékezetesen megünnepelték legnagyobb nemzeti
ünnepünket, március 15-ét, melynek hagyománya azóta is folytatódik.
Megindította a Falunapok szervezését, és a neves napokat: Kézműves
gyermeknap, Karácsonyváró, Húsvétváró, Nyuszi-búcsúztató napok keretében.
2000-ben egy 20. század eleji tornácos górét vásárolt, amely alatt helyet kapott
sok-sok méhészeszköz. A környék 33 településéről már közel 2500
agrártörténeti tárgyi emlék gyűlt össze fáradhatatlan gyűjtő munkája nyomán.
Emléket állított a település nevezetes személyiségeinek. A tájház falára
emléktábla került Baksay püspök emlékére, aki két évig ott tanított, de ugyanígy
Kossa Dánielnek is. A Szabadságharc 150. évfordulóján kopjafát avattak a
templomtéren nyolc hajdani Kossuth-honvéd emlékére. Megmentette Toldy
Ferenc egykori tanító síremlékét, melyet méltó ünnepség keretében a
templomkertben helyeztek el.
Ismeretterjesztő tevékenysége szerteágazó: előadásokat tart a Tájházszövetség
és a Múzeumok Őszi Fesztiválja rendezvényein, cikkeket publikál a Siklós c.
újság hasábjain, a Vár- és Múzeumbarát kör kiadványaiban, a Honismeret c.
lapban. Az 1992-ben megjelent „Baranyai konyha” c. könyv „Magyarok
étkezési szokásai és ételei” c. fejezet szerzője.
Évek óta azon fáradozik, hogy a vidék kincse – a drávaszögi hímzés – ismét
„divatba jöjjön” a kézimunka-szerető asszonyok körében. Kutatónapjain a
Magyar Néprajzi Múzeumban rajzolja az ott fellelhető főkötők mintáit. A
megtalált motívumok felhasználásával terítőket tervezett.
További munkájához sok erőt és jó egészséget kívánunk!
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 10
Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek Dél-
Szlovákiában - Danter Izabella –
(elhangzott a VIII. Országos Találkozón Kiskőrösön)
A mai Szlovákia déli régióiban működő múzeumok és kiállítóhelyek
közül kiemelkedő jelentőségűek azok az intézmények, amelyek az egyetemes
magyar történelem, irodalom-, kultúra- és tudománytörténet egy-egy jeles
személyiségét, mint híres „földijüket” mutatják be. A somorjai Városi
Honismereti Múzeum, amely a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kihelyezett
kiállítóhelye, Khín Antalnak, az 1927-ben itt megalakult Csallóközi Múzeum
megalapítójának és Prohászka István, festőművésznek állít emléket.
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban az orientalista Vámbéry Ármin
emlékszobáját láthatjuk, aki 1832-ben született Dunaszerdahelyen. Szenczi
Molnár Albertról, a késő-reneszánsz korának nagy alakjáról, mint protestáns
prédikátorról, nyelvészről, fordítóról Szencen az 1966-tól évente megvalósuló
Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül emlékeznek meg. Szobra a város
főterén, emlékkiállítása a helyi magyar gimnáziumban látható. A 2010. január
27-én megnyílt Szenci Városi Múzeum állandó kiállítása is méltó emléket állít
a város nagy szülöttjének. Nevét viseli a helyi magyar gimnázium és alapiskola
is. Czuczor Gergelynek, a 19. század nagy magyar nyelvészének, költőnek a
múzeumát szülőfalujában, Andódon találhatjuk. Ezen kívül Czuczor Gergely
Emlékkiállítás látható az érsekújvári Thain János Múzeumban is. A Jedlik
Ányos István természettudós, feltaláló munkásságát bemutató kiállítás
szülőfalujában Szímőn a Jedlik Ányos Házban található. A helyi községi hivatal
a Jedlik Ányos-díjat 2000-től ítéli oda olyan neves szlovákiai magyar
tudósoknak, akik a természet- és társadalomtudományok területén kiemelkedő
teljesítményt nyújtottak. Komáromhoz fűződik Jókai Mór, írónak és Lehár
Ferenc, zeneszerzőnek a neve. Mindkettőjük emlékkiállítása a komáromi Duna
Menti Múzeumban található. Szklabonyán, Mikszáth Kálmán szülőhelyén
emlékházként működik az a lakóház, amelyben az író 1852-1872 között
gyermek- és ifjúkorát élte le. Az itt található kiállítás az író életét és
munkásságát mutatja be kihangsúlyozva kapcsolatát a nógrádi tájjal, amely
írásművészetének kiapadhatatlan forrása volt. Alsósztregován a Madách-
kastélyban a kastély korabeli berendezése mellett Madách Imre drámaíró rajzai
és festményei, továbbá Az ember tragédiája c. Madách-mű ihlette Kass János,
Nagy Zoltán és Zichy Mihály képzőművészeti alkotásaiból álló tárlat látható.
A műemlékként nyilvántartott kastélyhoz tartozó parkban található Madách Imre
síremléke (Riegele Alajos alkotása 1936-ból). Gömörmihályfalván Forgon
Andor családi házában került megrendezésre Forgon Mihály, a Gömör-Kishont
vármegye nemes családai c. mű szerzőjének emlékkiállítása. A kassai Kelet-
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 11
szlovákiai Múzeum kiállítóhelye a Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc egykori
ebédlőpalotájának mása, amely Kassán épült fel az 1940-es években. A
berendezés egy részét a rodostói épületből szállították Kassára. Az állandó
kiállítás felújítása 2006-ban valósult meg.
A Rodostó ház Kassán
Galgóczy Tibornak (1923-2008), a népművészet mestere cím viselőjének az
állandó kiállítása a nagymihályi Zempléni Múzeumban látható. Itt található
alkotásainak legnagyobb gyűjteménye is.
Zemplén Múzeum Nagymihályban
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 12
Galgóczy Tibor népi iparművésznek a specializációja a fafaragás és a
szaru hagyományos megmunkálása és díszítése volt. Mokcsakerészen jómódú
gazdálkodó családban született 1923-ban. A nagyapja korai halála után Vajkócra
(Ungvártól 15 km) költöztek és a család 15 ha-os gazdaságán gazdálkodtak.
Gazdálkodást, a föld szeretetét és emberséget tanult édesapjától, aki a Barázda
rendszeres olvasója volt, saját könyvtárat építgetett, s a kovácsmesterséget az
1. világháború alatt sajátította el. Galgóczy Tibor Ung vármegye
soknemzetiségű (magyar, zsidó, cseh, szlovák, ruszin) és színes vallási
összetételű (római katolikus, zsidó, görög katolikus, evangélikus, református)
lakosságát visszaemlékezéseiben így jellemezte: „A megye déli része adta a
mezőgazdasági termékeket, a magyar falvak háziasszonyai vonattal jártak ide a
piacra tejjel, túróval, csirkével, tojással, és tavasztól őszig az idényjellegű
zöldséggel, gyümölccsel. A ruszinok az ölfát, a kézi szerszámokat, az egyujjas
gyapjú kesztyűket, házilag készített rövid bundákat, bekecseket hoztak ide
eladni. A Csehszlovák Köztársaság idején jelentős volt a cseh betelepítés és a
megye központja óriási fejlődésnek indult. Fűrésztelepek, szöggyár, vasöntöde,
hordó készítő üzem, bútorgyár, szeszgyár, gépgyár stb. lendítettek a régió
gazdasági életén.“ (Galgóczy Tibor önéletrajzi írása, kézirat)
Fafaragással már gyermekkorában is próbálkozott, édesapjától leste el
ennek a munkának a csínját-bínját. Beregszászon kisdiákként, cserkészként a
természet megismerésére és szeretetére tanították.
Gimnáziumi évei alatt a diákújság szerkesztésével és illusztrációinak
készítésével foglalkozott. A Széchenyi István évforduló alkalmából kiírt
pályázat győztese lett egy diófából kifaragott Széchenyi István portréval.
1939-ben visszaköltöznek Mokcsakerészre az apja szülői házába és
gazdaságába. Itt ismerkedett meg az Ung, Feketevíz és Laborc mocsaras
világának sokszínűségével, a pásztorok életének mindennapjaival és
művészetével.
Gimnáziumi tanulmányai befejeztével a debreceni mezőgazdasági
akadémiára jelentkezett, tanulmányait azonban a háború miatt nem tudta
befejezni. Hazatért és szülei birtokán gazdálkodott egészen a
szövetkezetesítésig. A 2. világháború után a család 45 ha-os területen
gazdálkodott, amely rendes megélhetést biztosított. Az 50-es évek elején sok
viszontagság után bekapcsolódott a szövetkezetesítés folyamatába, kezdetben
kocsikísérőként, majd patkolókovácsként dolgozott. Elsajátította a szlovák
nyelvet, 1953-ban agrárközgazdászi képesítést szerzett és családjával
Nagykaposon telepedett le. 1947-1957-es években a sportéletből is kivette
részét, 10 évig futballozott „Kaposért”. A Csemadok helyi szervezetének
alapításában is részt vett, titkári feladatot vállalt. Az eperjesi bankban kapott
állást, könyvelési kurzusokat szervezett a szövetkezetek részére,
továbbképzéseken vett részt. Mozgalmas civil élete mellett írogatott is. Ekkor
fordult figyelme az Ung vidéki pásztorművészet felé. Az 1950-es évek elején a
fafaragás első amatőr kiállításán a faragott ostorai kiállításra kerültek.
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 13
Itt ismerkedett meg a nagy faragó pásztorral Volosin Jánossal. Tudatosan
figyelni kezdte a pásztorcsaládok sorsát, akik a 60-as évektől az állattartás
intenzív formáinak elterjedésével Nagykaposra költöztek. Tőlük tanulta meg a
szaru feldolgozását, a vidékre jellegzetes díszítését: a szederinda, a tulipán, a
bodza bogyó stb. mintákat. Kereste és gyűjtötte az ezzel foglalkozó magyar,
lengyel és szlovák nyelvű irodalmat. Akkor tudatosította, hogy a felső-
tiszavidéki pásztorművészet központjában lakik. Személyesen felkereste a
pásztorokat: Lengyel Jánost és Miklóst, csicseri Babincsák Jánost, Juhász
Jánost, lerajzolta a munkáikat, gyűjtötte az eredeti tárgyakat (pásztorkürt,
vadászkürt, stb.), tanulmányozta az egyes mesterek szerszámait,
szerszámfogásait, a kézvonását, témakörét, kifejezésmódját, technikáját, és
ezeket igyekezett elsajátítani. Tudatosan vizsgálta és elemezte a régi faragó
pásztorok munkáit, melyek őt magát is hasonló munkák létrehozására
inspirálták. Alkotásaiban a pásztorművészet hagyományos technikájával,
díszítőelemeivel dolgozott. Alapanyagul a fát, a kobakot és más természetes
anyagot, de leginkább a szarut használta. A szaru megmunkálása igazi
szenvedélyévé vált. Elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait egy
pásztorművészettel foglalkozó dolgozatban gyűjtötte össze, majd az 1990-es
években önálló szlovák és magyar nyelvű kiadványként Ung vidék
pásztorművészete címmel publikálta. Ez a munka a néprajz szakembereinek
körében is jó visszhangra talált.
Galgóczy Tibor egyedülálló alkotásaival Szlovákia szerte ismert. A
hagyományos pásztormunkák mellett a csontot és a szarut ékszerkészítésre is
használta. Munkáit a pozsonyi Népművészeti Központ is megvételre kínálja. A
pásztorművészet legszebb munkáit domborítással, karcolással készítette.
Készített pásztorkürtöt, sótartót, ivószarut, ivócsanakot és más tipikus
pásztoreszközt.
Galgóczi Tibor csont- és szaru ékszerei
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 14
Foglalkozott tökedény díszítéssel is, melynek során ragaszkodott a
hagyományos karcolásos technikához. A díszítés mintázatában a spirálisan
elhelyezett geometrikus vonalminták között állatokat- és növényeket ábrázoló
sorminta helyezkedik el. Fából faragott kisplasztikái, domborművei az Ung-
vidék egyszerű emberének ősi foglalkozásait, a magyar történelem jeles
eseményeit jelenítik meg. Ostorain a faanyag és a fémintarzia mellett mesterien
kezelte a bőrből készült kiegészítők készítési módjait is. A hagyományos
díszítőelemek applikálását valósította meg egy-egy polgári tárgy (doboz, sakk-
készlet, stb.) elkészítésekor (pl. diófából készült intarziás kazetta sárgaréz, csont
és műanyag berakással). Alkotásai több múzeumi gyűjteményben
megtalálhatók, pl. a nagymihályi Zempléni Múzeumban 260 db, a Tőketerebesi
Honismereti Múzeumyban 25 db, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 20 db, a pozsonyi Népművészeti
Központ gyűjteményében 80 db, az Amerikai Egyesült Államokban egy
magánmúzeumban 21 db, a túrócszentmártoni Néprajzi Múzeumban 60 db.
Alkotásai az 1955-95 közötti időszakban több mint 60 kiállításon voltak
láthatók.
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 15
A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun - Szablyár Péter -
A nagyszámú (több mint száz) résztvevőt 2010. szeptember 11-én zord időjárás
(ömlő eső), de meleg vendégszeretet és kitűnő szervezés (a Bleyer Jakab
Helytörténeti Gyűjtemény „Heimatmuseum”-nak és Jaszmann Gabinak
köszönhetően), forró kávé és frissen sült sütemények fogadták.
Kofiás Endre polgármester köszöntője után az ófalusi óvodások és a helyi
asszonykórus kedves műsora teremtette meg a jó hangulatot. Heinek Ottó – az
LdU elnöke – köszöntötte a résztvevőket, tájékoztatást adva a közelgő
kisebbségi önkormányzati választásokról.
Szablyár Péter a 2/2010-OKM rendelet életbelépésével kapcsolatos változásokat
és az aktuális teendőket vázolta, majd a tájházak lehetséges szerepét ismertette a
kistelepülések szakrális emlékeinek kataszterezése és védelme érdekében.
Megható volt, amikor a szünetben Fábián Andrásné átadta az általa e téren
végzett munkát összefoglaló „Kápolnák és keresztek a harmadik évezredben
Lengyelen és környékén” című gondosan szerkesztett kis füzetet.
A többoldalú beszélgetésekre is felhasználható kávészünet után jól működő,
sikeres tájházak számoltak be munkájukról. Ezek közül Csorba Károly
(Kalaznó) és Stallenberger József (Nagymányok) bíztató jövőt sejtető
beszámolóit sikerült meghallgatnunk.
A találkozó kiemelkedő eseménye volt Jaszmann Gabi könyvbemutatója, a
„Mesélő házak” nagysikerű – a német nemzetiségi tájházakat és
gyűjteményeket bemutató – könyv 3. kiadása alkalmából. A résztvevők
átvehették a színvonalas, jól szerkesztett, kétnyelvű kötet egy-egy példányát.
A délutáni programban Jakabné Heller Anna (volt elnökségi tagunk)
múzeumpedagógiai előadását és a kisjakabfalvi Konrád-Ház létrejöttét
ismerhették meg a résztvevők, majd a tájházak és egy fonott bútor bemutatók
tekinthettek meg. A programot borkóstoló zárta. Gratulálunk a szervezőknek és
a példás vendéglátás megvalósítóinak!
Polgármesteri köszöntő – egy kis német dal – Csorba Károly – Stallenberger József
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 16
Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó
Egerben
2010. november 12-én az Egri Vár Dobó bástyájában lévő rendezvényteremben
tartották találkozójukat az Észak- és Kelet-magyarországi tájházak „Kulturális-
és Szellemi Örökségünk” címmel
A megjelent – harminckét – résztvevő a szívélyes fogadtatást és regisztrálást
követően Dr. Veres Gábor - megyei múzeumigazgató köszöntötte, majd a
megjelentek és a Tájházszövetség vezetése nevében Szablyár Péter köszöntötte
Hajdu Ráfis Jánost magas állami kitüntetése – a Magyar Köztársasági
Érdemrend Lovagkeresztje – közelmúltban történt átvétele alkalmából. Hajdu
Ráfis János köszönetnyilvánítását életfilozófiája rövid összefoglalásával
egészítette ki.
Dr. Veres Gábor önkritikus hangvételű beszámolójában a Heves megyei
tájházak sorsát vázolta az elmúlt két évtizedben. Pozitív példaként említette a
kisnánai tájházat és bíztatóan nyilatkozott a parádi tájház jobb sorsra
fordulásáról.
Batári Zsuzsanna (SZNM) a Skanzen új tájegységét – az Észak-magyarországi
falut - mutatta be kislánya segítségével, kiemelve annak új szemléletű, sok
újdonságot tartalmazó részleteit.
Dr. Csonka-Takács Eszter – a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság
igazgatója áttekintést adott a képviselt területről, kiemelten a hazai jegyzéken
szereplő elemekről, a további potenciális jelöltekről.
Berecz Lászlóné - a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke – a Szellemi
Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére felkerült „Matyó örökség – hímzés,
viselet, folklór továbbélése” című sikeres pályázatról adott számot, bőséges
vetített képanyaggal.
Dr. Bereczki Ibolya elnökünk (SZNM főigazgató-helyettese) a tájházak újszerű
szerepvállalásának elemeit összegezte példákkal illusztrálva.
Szablyár Péter a tájházak működtetésének problémáit vázolta egy normatív
támogatási rendszer igényének újbóli felvetésével, reményét kifejezve a
törvényi szabályozás kedvező változtatásával.
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 17
Néhány felmerült kérdés megtárgyalása után egy kellemes ebéd zárta a napot
Eger belvárosában.
Köszönet a kiváló szervezésért, a 21. századi színvonalú helyszínért. Sajnálatos,
hogy nem éltek többen a részvétel lehetőségével, és különösen az, hogy a Kelet-
Magyarországi régióból egyetlen érdeklődő sem érkezett.
Dr. Veres Gábor köszöntője
…végre egy kis szünet
Hajdu Ráfis János köszöntése
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 18
Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás –
eredményeink 2010-ben - Jaszmann Gabriella –
Csak a többfunkciós „élő tájházak” segíthetik a faluturizmus kibontakozását, a
helyi vagy a regionális identitás reprezentálását – hallani egyre gyakrabban
múzeum-szakmai körökben.
A helyi lakáskultúrát, népművészetet és művelődéstörténeti értékeket bemutató
kiállítások mellett működtessenek bennük táncházat és más hagyományőrző
rendezvényeket, udvarukon szervezzenek kézműves táborokat, helytörténeti
vetélkedőket, legyen mód helytörténeti kutatásokra!
Ez a megállapítás természetesen a magyarországi német nemzetiségi tájházakra
is vonatkozik. A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény Budaörsön 2008
januárja óta országos hatáskörű feladatokat is ellát: létrehozta a Magyarországi
Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központját, melynek fő feladata ezen
intézmények munkájának összefogása, tevékenységük ösztönzése, ismertségük
növelése. Utóbbi feladatot elsősorban azzal is kívántuk megvalósítani, hogy
2008 novemberében a Budaörsi Városháza és a Német Nemzetiségi
Önkormányzat nagyvonalú támogatásával megjelentettük a Mesélő házak /
Häuser, die uns erzählen című kétnyelvű kiadványt, melyben 57 német
nemzetiségi tájházat, tájszobát, illetve kiállítóhelyet mutattunk be.
A folyamatos adatfrissítés és kutakodás nyomán kiderült, sokkal több német
nemzetiségi kiállítás létezik Magyarországon, mint ami a könyvben szerepel, de
nem jutnak országos hírnévig, csupán szűkebb környezetükben, tájegységükben
tudnak létezésükről. Ez tette szükségessé a könyv kibővített újbóli kiadását. A
2010 szeptemberében megjelent és a Német Nemzetiségi Tájházak 4. Országos
Találkozóján, a Baranya megyei Ófaluban „debütált” Mesélő házak harmadik
kibővített változata immár 101 házat, kiállítást mutat be. (A találkozóval ebben a
számban külön cikk foglalkozik.)
Ezek tehát azok a kiállítóhelyeink, tájházaink, akikről tudunk, akik szerepelnek
adattárunkban és rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, amelyek látogathatók,
amelyek valamilyen szinten megpróbálják prezentálni és reprezentálni a hazai
német nemzetiség tárgyi és részben az írott és kulturális emlékeit is. A számot
kiegészíthetjük kb. 110-re, mivel már most tudomásom van újabb készülő
tájházakról – nagy örömömre. (Az aktuális adatbázisuk megtalálható a
www.heimatmuseum.hu honlapon, ugyanitt olvashatóak saját hírleveleink, ill. a
Magyarországi Tájházak Szövetsége eddigi valamennyi Tájházi Hírlevelei is.)
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 19
Örömteli az a tény is, hogy az elmúlt egy-két évben költözött új épületbe több
településen a gyűjtemény, így: Sombereken, Szakadáton, Nagymányokon,
Újbarokon, de tervezik a költözést Gyulán, Móron, új kiállítóhely készül
Vecsésen, Táton, Szigetbecsén, Csolnokon. Számos településen szándékszinten
létezik az igény egy házra, amelyben meglévő gyűjteményüket elhelyezhetnék,
de hiányzik a pénz hozzá, pld. Jánossomorja, Tarján, Németbánya, de Pomázon
is évek óta felújításra vár a „kilakoltatott” épület.
A sombereki tájház
Az sem örömteli, hogy csak kb. minden ötödik ház rendelkezik működési
engedéllyel – és ismert okokból kevés az esély arra, hogy tömegesen kapnának
engedélyt a közeli jövőben. A 2/2010. (I. 14.) OKM rendelet megszigorítása óta
mégis sikerült néhány gyűjteménynek engedélyhez jutnia, mint pld.
Vértesboglár, Majs, Kismaros. Leltározási munkák folytak Zsámbékon
(utólagosan – Műk.Eng. van már régebbről), Ceglédbercelen, Szakadáton.
Reméljük nem állnak meg ők sem a működési engedélyig, hiszen köztudott,
hogy anélkül már nem lehet semmilyen pályázaton sem részt venni.
A német nemzetiségi gyűjtemények ismertségét a „museum.hu”-ra való
felkerüléssel is szeretném fokozni, hiszen egy egységes tárhelyen való
megjelenés mindenképpen hasznos lehet. Sajnos a museum.hu is úgy működik,
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 20
mint a tájházak némelyike: nincs kapacitásuk több munkatársra, csak egyre, aki
a honlapot napi szinten kezeli, kapcsolatot tart a tájházasokkal és az új
jelentkezőket is felveszi. Így gyakran hetekig kell várni, míg sorra kerülnek az
„újak”.
Fontosnak tartanám valamennyi tájházunk beléptetését a Magyarországi
Tájházak Szövetségébe, ezen is folyamatosan dolgozom, hiszen az
érdekérvényesítés nagyobb taglétszámmal talán hatékonyabb lehet.
Az óbányai tájház féltve őrzött kerámiái
A Magyarországi Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központjának otthont
adó Budaörsi Heimatmuseum sok szempontból példaértékű munkát folytat:
rendszeresen tartanak itt múzeumpedagógia foglalkozásokat, nagyobb jeles
ünnepek (Advent, Húsvét) előtt kézműves foglalkozásokat. Nyáron
gyerektáborok vannak, tavasszal egy egész hetet szentelnek az iskolák számára
kiírt helyismereti vetélkedősorozatnak. Ideiglenes kiállításaink is voltak 2010-
ben: hangszertörténeti, illetve „Teknő, kapa, kötőgép” címmel egy a budaörsi
munkaalkalmakat bemutató. Résztvevője a Heimatmuseum a „Felemelő
Évszázad” rendezvénysorozatnak is. A tájházhoz kapcsolódik a Német
Kisebbségi Önkormányzat több rendezvénye, mint pld: hagyományos „sváb”
disznóvágás, svábbál, idősek karácsonya. Német tájházközpontunk szakmai
munkájának a budaörsi munkatársak rendszeres támogatói, amit ezúton is
köszönök!
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 21
Babakiállítás Geresdlakon
Az újbaroki tájház (a szerző felvételei)
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 22
Partiumi tájházak - Dr. Kéri Gáspár -
A Partium a történelmi Magyarországnak azok a keleti megyéi, melyek az
Erdélyi Fejedelemséghez tartoztak. Ezeknek a megyéknek a többsége ma
Romániához tartozik, jelentős számú magyar lakossággal (Bihar, Szatmár,
Szilágy és Máramaros megye). A román magyar határ mentén, Bihar és Szatmár
megyében a Székelyföld után a legnagyobb romániai tömbmagyarság él. Tehát a
történelmi Erdély nemcsak a Keleti, Déli és Nyugati Kárpátokon belül elterülő
Székelyföldet, Szászföldet, Fogarasvidéket, Mezőséget, Mócvidék és Kalotaszeg
vidékét foglalja magába, hanem a Partiumot is. A partiumi magyarság jelentős
és sajátos népi építészeti és néprajzi értéket hagyott örökségül utódainak. Ezek
megőrzését tűzék ki célul többségükben az utóbbi két évtizedben létesült
tájházak létrehozói, ezenkívül egyes emlékmúzeumok is jelentős népi építészeti
és néprajzi örökséget képviselnek
Bihar megye tájházai és népi jellegű emlékmúzeumai
A gálospetri tájház: Egy érmelléki középparaszt család gazdaságát mutatja be
minden épületével együtt. Ezek a következők: a négyosztatú lakóház (első ház,
pitvar, hátsó ház és a tornácról nyíló kamara), a háromosztatú istálló (a
tulajdonképpeni istálló, abrakoló és főzőház és a tornácból nyíló szekérszín), az
árnyékszék, a szénásszín, a háromosztatú tornácos disznóól, a gémes kút, a
szőlőspajta pincével és az utcafronton tengeri-góré. Más kiállító hely hiánya
miatt az istállóban átmenetileg „az érmelléki székfaragók” című kiállítás, a
főzőházban Sass Kálmán mártírlelkész emlékkiállítása, a szénásszínben pedig a
gazdasági eszközök mellett öntöttvas kályha kiállítás van. Tulajdonosa és
működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.
A szalacsi tájház: egy érmelléki szegényparaszt gazdaságot mutat be.
Érdekessége, hogy a telek mindössze 400 m² és 4 pince fölött helyezkedik el.
Helyreállított építményei: szabadkéményes, kétosztatú, félig veremszerű
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 23
lakóház, gémes kút, árnyékszék, kerítés. Az ácsolt disznóól áttelepítése még
nem valósult meg. A gyűjtemény szinte kizárólag csak Szalacsról származik.
Tulajdonosa és működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.
A Szalacsi tájház
Az Érsemjéni Kazinczi Ferenc- Fráter Lóránd- Csiha Kálmán
emlékmúzeum: Az önkormányzati tulajdonú emlékmúzeum néprajzi
gyűjteményt nem mutat be, de az épület figyelemreméltó: egy XIX. századi régi
kőlábas kisnemesi kúria. A portán még megőrizték az istállót.
Az érsemjéni Emlékmúzeum
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 24
Az Érkörtvélyesi tájház: önkormányzati tulajdonú épület, Tóth Imre és Tóth
Tünde saját gyűjteményét helyezte el ebben a négyosztatú tornácos házban. Az
első házban és pitvarban egy módosabb parasztcsalád lakásberendezését, a hátsó
házban pedig gazdasági eszközeit mutatják be, a következő helyiségben egy
régi osztálytermet rendeztek be. A gyűjtemény néhány tárgy kivételével Érkört-
vélyesről származik.
Az Érkörtvélyesi tájház
Az Érmihályfalvai „Dr. Andrássy Ernő” Városi Múzeum:
Érmihályfalva
Egy felújított négyosztatú tornácos középparasztházban a felső szobában a
református egyház relikviáit állították ki, a pitvarban régészeti kiállítást, a hátsó
házban pedig konyhai enteriőrt rendeztek be, a negyedik helyiségben időszakos
kiállításoknak adnak helyet. Az épület és a gyűjtemény önkormányzati tulaj-
donban van.
Arany János szülőháza Nagyszalontán: önkormányzati tulajdonban van,
háromosztatú tornácos parasztház rekonstrukció, mely sok kívánnivalót hagy
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 25
maga után. Az első ház szobabelsőt mutat be, a többi helyiségben egy
parasztgazdaság használati tárgyai vannak kiállítva.
Nagyszalonta
Várasfenesi tájház: 1850 épült tornácos, háromosztatú módos parasztház. A
telken még megmaradt a csűr, a pajta és a nagyszín. A Fekete-Körös felső
részén található néhány magyar faluból álló sziget egyedi népi kultúráját mutatja
be. Különleges értéket képvisel a különböző korosztályok népviselete.
Tulajdonosa és működtetője Vura Ferenc és családja, nagyváradi lakosok.
A Várasfenesi tájház
Kiskohi múzeum: nem klasszikus értelemben vett tájház, de figyelemreméltó
nagyon gazdag néprajzi gyűjteménye, valamint egy berendezett kerékgyártó
műhely és az aranymosók eszközeit bemutató tematikus kiállítás. Aurel Flutur
és felesége a múzeum tulajdonosa és működtetője.
Magyarremetei tájház: kétosztatú boronafalu oldaltornácos szegény
parasztházban a helyi magyarság és románság lakás, háztartási eszközei és
viseletdarabjai vannak kiállítva enteriőrszerű elrendezésben, a tornácon
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 26
gazdasági és kamara berendezés található. A helyi önkormányzat és a Pro
Remetea Alapítvány hozta létre és működteti.
Köröstárkányi tájház: magánkézben van, figyelemreméltó népi építészeti
emlék. A szobai enteriőr mellett a gyapjú feldolgozás eszközeit és népviseleti
darabokat láthatunk. Köröstárkány a Fekete- Körös völgyének teljesen magyar
lakosságú települése.
Szatmár megyei tájházak és népi jellegű emlékmúzeumai
Ady Endre emlékmúzeum: a XIX. századi háromosztatú parasztház, melyet
1953-ban leéget, de helyreállították. Berendezése néprajzilag is
figyelemreméltó, több kiállítási tárgy még az Ady család birtokában volt. A
Szatmár megyei múzeum működteti.
Sződemeteri Kölcsey Ferenc emlékmúzeum: Parasztházra emlékezető
kétosztatú tornácos épület, mely református imaterem és a református templom
udvarán található. A szülőház jelenleg ortodox parókia.
Mezőpetri sváb múzeum: XIX századvégi eredeti állapotban megmaradt
épület, a Szatmár megyei múzeum és az önkormányzat hozta létre és működteti.
Két szobaenteriőr van berendezve, az udvar végében impozáns csűr.
Bogdándi tájház: már a kilencvenes évek elején megnyitották egy helybeli
tanár és a szatmár megyei múzeum kezdeményezésére. A megyei múzeum
működteti. Szoba enteriőrt, helytörténeti és régészeti kiállítást rendeztek be.
Ezeknek a tájházaknak, emlékházaknak a létrejöttéhez sokban hozzájárult a
kissebségi létnek tulajdonítható kulturális értékeink pusztulásának veszélyérzete.
Gyakran igen komoly személyes anyagi áldozatok révén valósultak meg. Az
önkormányzati tulajdonú tájházak többnyire a megyei tanács anyagi
támogatásának köszönhetően jöhettek létre. Az így kapott összeget azonban elég
gyakran nem szakszerűen használták fel, mert a megyei tanács nem kötötte ki
népi építészeti szakember és etnográfus közreműködését.
A bukaresti Román Paraszt Múzeum pályázat révén felkarolt néhány tájházat,
mely többnyire kiállítások szervezésében, kiadványok megjelentetésében
nyilvánul meg. Román Tájházszövetség nincs, ezért jó lenne, ha a Magyar
Tájházszövetség alakítana egy népi építészekből és etnográfusokból álló
csapatot, akik feltárnák a már létező tájházakban előforduló hibákat és
tanácsokat adnának azok kijavítására és új tájházak létesítésekor tanácsokat
adhatnának.
A partiumi tájházak gyenge pontja a tájházi programok szervezése. Ennek oka
főleg a fizetett személyzet hiánya. Fontos lenne a tájházak turisztikai
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 27
útvonalakba való beiktatása és iskolai kirándulások rendszeres szervezése.
Ebben segíthetne a Tájházszövetség.
Még néhány célkitűzést és alapelvet említenék meg:
- a tájházak és berendezésük minél autentikusabb formában való megőrzése
érdekében igyekezzünk elkerülni a kereskedelmi célzattal történő szépítgetést,
„manikűrözést”.
- a modern vizesblokkok és a vendégek fogadására szolgáló épületeket kerítés
mögé rejtve és lehetőleg az udvaron kívül épüljenek fel és minél kevésbé
legyenek láthatóak.
- nemcsak a lakóház, hanem a melléképületek hiteles megőrzése áttelepítése
vagy rekonstrukciója is legyen fontos.
- minél teljesebb enteriőrök kialakítása, melyek valóságosan is alkalmasak
legyenek lakni, főzni vagy a gazdálkodással kapcsolatos tevékenységekre.
Állatok tartása azért, hogy ne legyen kihalt a tájház. A tárgyak konzerválása,
restaurálása, talán ebben a Tájházszövetség tudna segíteni a szakemberek
elérhetőségének közlésével.
– a partiumi magyar tájházakat a magyar nemzeti kulturális örökség részének
tekintjük.
Irodalom: Bihari tájházak és kiállítóhelyek II. kötet, Berettyóújfalu 2010
FELHÍVÁS
A Szövetség szeretné tagjai informálását még intenzívebbé, napra
késszé tenni. Ennek érdekében internetes levelező listánk címjegyzékét
szeretnénk felújítani és teljessé tenni. Ennek érdekében kérünk minden
egyéni és jogi tagunkat, hogy az általa legjobban elérhető email címet a
Szövetség címére
postafordultával küldje el. Ha postacíme, vagy telefonszámai változtak,
azokat is! Jogi tagok esetében mód van két cím (saját és intézményi)
megadására is. Támogató együttműködésükben bízva, köszönettel:
Elnökség
K É R É S
Kérjük egyéni- és jogi tagjainkat, hogy akik még nem rendezték 2010-évi
(vagy korábbi) tagdíjaikat, mielőbb tegyék meg! Ha csekkjük elkallódott,
kérjenek újat mail címünkön ([email protected])!
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 28
Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a
Legatum Nonprofit Közhasznú KFT
- Ando György -
Mission statement: A Legatum gazdasági társaság legfőbb célja hogy a
magyarországi szlovákság számára kiaknázza a hazai szlovák néprajzi
gyűjteményekben rejlő gazdasági, kulturális lehetőségeket. Továbbá, a társaság
oly módon működtesse e néprajzi gyűjteményeket, kiállítóhelyeket, hogy korunk
modern követelményeinek megfeleljenek.
Andó György elnök
Az Országos Szlovák Önkormányzat 2003-ban alapította meg önálló
gazdasági társaságát a Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Közhasznú
Társaságot, jelenleg -Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Nonprofit
Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaságként működik. A társaság elsődleges
feladata a Magyarországon létező szlovák önkormányzatok kezelésében,
fenntartásában lévő szlovák néprajzi gyűjtemények működtetése, e
gyűjtemények támogatása, megóvása. A gazdasági társaság működtetése több
forrásból valósul meg, melyek közül jelentős részt képvisel a központi állami
támogatás.
Magyarország területén 2009-ben 57 szlovák néprajzi gyűjteményt
tartottunk evidenciában az alábbi megyékben: Bács-Kiskun, Békés, Borsod-
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 29
Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest,
Szabolcs-Szatmár-Bereg,Veszprém. A szlovák néprajzi gyűjtemények száma
hazánkban évről évre növekszik.
A társaság szakmai feladatai a szlovák néprajzi gyűjtemények
működtetésével kapcsolatosak: muzeológiai, gazdasági, és jogi teendőkre
koncentrálódnak. A szakmai muzeológia területén a szervezet munkája a
kiállítások elhelyezésével, kialakításával, a tárgyak restaurálásával, a leltárak
vezetésével, az épületek felújításával kapcsolatos kérdésekre összpontosulnak. A
Legatum Nonprofit Közhasznú KFT éves - az Országos Szlovák Önkormányzat
közgyűlése által elfogadott - üzleti terv alapján végzi munkáját, az üzleti
tevékenység a társaság életében évről-évre egyre hangsúlyosabbá válik. A
gazdasági társaság munkáját választott pénzügyi felügyelő bizottság kontrollálja.
A számszaki előírások betartásáról a Reálúnió Könyvszakértő, Vagyonértékelő
és Gazdasági Tanácsadó gondoskodik.
2010. január elsejével a Legatum gazdasági társaság működési területe
bővült, ez időtől kezdve a társaság kiadója a magyarországi szlovákok országos
terjesztésű hetilapjának, a Ľudové noviny-nak. A hetilap kiadása a
Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítvány, az Országos
Szlovák Önkormányzat és a Legatum Nonprofit Közhasznú KFT anyagi
támogatásával valósul meg
A Legatum Nonprofit Közhasznú KFT legfőbb feladatai:
I. A gazdasági társaság működtetése
Az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított működési feltételek
garantálják, hogy a társaság üzletileg és szakmailag megfelelően működjön. A
társaság szakmai irányítását és vezetését Ando György néprajzos muzeológus a
Magyarországi Tájházak Szövetségének elnökségi tagja, ügyvezető igazgató
látja el a jogi kérdésekhez kapcsolódó feladatokat dr. Horváth Endre, a
gazdasági ügyintézést Fekete Márta, az adminisztratív teendőket Lami Eszter
végzi, a magyarországi szlovák hetilapjának főszerkesztője Hollerné Racskó
Erzsébet.
Fő feladatok:
A/ A táraság működtetése (iroda, infrastruktúra, adatbázisok stb.)
B/ Személyi feltételek (ügyvezető, gazdasági ügyintéző, adminisztratív
dolgozók, gondnokok, főszerkesztő, újságírók, megbízási jogviszonyok)
C/ Üzleti tevékenység (gazdasági társaság tulajdonában, kezelésében levő
ingatlanok hasznosítása, turizmusban rejlő értékek kiaknázása stb.)
D/ Szlovák néprajzi gyűjtemények támogatása, működtetése (szakmai, jogi,
financiális stb.)
E/ Országos terjesztésű hetilap kiadása.
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 30
II. Üzleti tevékenység
A gazdasági társaság bevételei központi állami költségvetésből, a társaság
üzleti tevékenységéből, az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított
támogatásból és pályázatokból tevődnek össze. A társaság üzleti tevékenysége
ingatlanok hasznosítása, az országos, regionális és más intézmények által a
társaságtól megrendelt tudományos kutatómunkák, kiadói tevékenység,
turisztikai tevékenység, pályázati támogatásokból és más pénzügyi
tranzakciókból tevődik össze.
III. Saját tájház működtetése
Zempléni Szlovákok Tájháza – Sátoraljaújhely-Rudabányácska
A Legatum gazdasági társaság 2005 óta saját néprajzi kiállítóhelyet is
működtet, mely multifunkcionális szolgáltatásokat nyújt az ide látogatóknak. A
népi műemlék jellegű épületben a zempléni szlovákságot reprezentáló néprajzi
kiállítás látható, kialakított közösségi terekkel, vendégszobával, a kertben
szabadtéri színpaddal.
IV. Szlovák néprajzi gyűjtemények működésének biztosítása, segítése
A Magyar Köztársaság területén több mint 350 tájház található, melyek
jelentős hányada a magyarországi szlovák kisebbség népi kultúráját mutatja be.
2010-ben mindegy 60 önálló szlovák néprajzi gyűjteményt tartottunk számon
Magyarország 11 megyéjében. A gazdasági társaság elsődleges feladata a hazai
szlovák néprajzi gyűjtemények patronálása, ezen belül szakmai segítségnyújtás.
A társaság által nyújtott jelentős szakmai és anyagi támogatások közül csupán az
alábbiakat emelnénk ki, melynek hozadékát minden magyarországi szlovák
néprajzi gyűjtemény élvezhette:
-2007-ben a hatályos előírásoknak megfelelő leltárkönyvet készíttetett a
társaság
-a Magyar Néprajzi Társaság által kiadott Magyarországi szlovákok
néprajza című tanulmánykötet-sorozatot kaptak a gyűjtemények
-Népi épületek restaurálása című vándorkiállítást biztosított a társaság
igény szerint a gyűjtemények számára
-2010-ben a Magyarországi Tájházak Szövetsége által kiadott Tájházi
akadémia című DVD-t biztosított minden gyűjtemény számára
-2010-es évre minden gyűjtemény számára a társaság előfizette a
magyarországi szlovákok hetilapját
-a Legatum gazdasági társaság munkáját bemutató tablókiállítást illetve a
társaság munkáját bemutató kétnyelvű leporellót készíttetett
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 31
-2008-ra elkészült a szlovák néprajzi gyűjteményeket segítő kulturális
menedzser által készített hasznosítási tanulmány
Anyagi támogatások
(a Legatum gazdasági társaság megalakulását követően 2003-tól jelentős
anyagi támogatást biztosított és folyamatosan biztosít a magyarországi szlovák
néprajzi gyűjtemények számára az alábbi támogatási célokra:
- gyűjtemények biztonságtechnikai eszközökkel való ellátása
- épületek, gyűjtemények állagának fenntartása
- gondnokok bérezése
- gyűjtemények modern installációs eszközökkel való ellátása
- kiállítások, gyűjtemények létrehozása
- gyűjtemények szakszerű leltározása
Az alábbiakban közöljük melyik település szlovák néprajzi gyűjteménye
részesült 2007-2010 közötti időszakban jelentős anyagi támogatásban.
2007: Rudabányácska, Szarvas, Felsőpetény, Oroszlány, Ecser, Békéscsaba
2008: Agárd, Rudabányácska, Békéscsaba, Bokor, Piliscsév, Csomád, Füzér,
Galgaguta, Felsőpetény, Kesztölc, Kiskörös, Szarvas, Tardos.
2009:Oroszlány, Ecser, Terény, Nagytarcsa, Isaszeg.
2010: Mátraszentimre, Vértesszőlős, Terény, Szarvas, Hollóháza, Lucfalva,
Sóskút, Kiskörös, Vanyarc.
A szarvasi szlovák tájház
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 32
V. Konferenciák, szakmai szemináriumok
A Legatum gazdasági társaság évi rendszerességgel szervezi meg a
magyarországi szlovák tájházvezetők országos konferenciáját, amely a szlovák
tájházak, néprajzi gyűjtemények fenntartása és működtetése terén felmerülő
eredmények ismertetését, valamint a problémák megoldását végzi, szakmai
kérdésekre keres választ. A tájházvezetők fontosnak tartják a konferenciákon,
illetve szakmai szemináriumokon való részvételt, ezt mutatja a résztvevők
magas száma is. Az alábbiakban közöljük a társaság által rendezett
konferenciákat:
2005 Szügy- Látogatóbarát tájházak (A kulturális marketing szerepe)
2006 Sárisáp- Pusztuló értékeink (Néprajzi tárgyak restaurálása)
A sárisápi szlovák tájház is megújult
2007 Ecser – Értékeink számbavétele (A néprajzi tárgyak nyilvántartása)
2008 Kesztölc – Népi építészeti értékeink (Népi épületek megőrzése
házilagosan)
A kesztölci országos találkozó
2009 Dunaegyháza – A tájház a település kirakata
2010 Tatabánya-Bánhida – Van működési engedélyem?!
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 33
VI. Kiadói tevékenység
Jelentős a gazdasági társaság szlovák nemzetiségi kiadványok
megjelentetésében vállat szerepe
A gazdasági társaság kiadója:
-2010-től a magyarországi szlovákok Ľudové noviny című hetilapjának
-önálló tudományos népszerűsítő köteteknek
-2007-től önálló színes periodikának, melyben minden évben 12 magyarországi
szlovák néprajzi gyűjtemény, kiállítóhely van bemutatva, továbbá tartalmaz egy
szakmai tanulmányt és az adott esztendőben nyitva tartó szlovák néprajzi
gyűjtemények listáját, elérhetőségét.
- a szlovák néprajzi gyűjteményekről folyamatosan készülő egységes szerkezetű
több oldalas színes leporellóknak
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 34
- a gazdasági társaság támogatja a szlovák önkormányzatok által kiadott
tudományos-népszerűsítő publikációk kiadását
VII. Alapítványok
A Magyarországi Szlovákokért Közhasznú Alapítvány létrehozója,
alapítója a Legatum gazdasági társaság.
Szablyár Péter előadását tarja
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 35
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉÉRT
November 24-én a Baranya Megyei
Kulturális és Idegenforgalmi Központ
rendezésében került sor a Közös Európai
Kulturális Örökségünk konferenciára.
Az előadók között, a Szellemi Kulturális
Örökség Igazgatósága mellett vezető kultur
politikus, muzeológus, néprajzkutató,
vidéki turizmus-szervező, építész,
levéltáros, speciális oktatást igénylő
fiatalok iskolájának tanára, borász,
gasztronómus és több hagyományőrző
csoport vezetője szólalt fel.
Az Orfüi Tájházat és így a Tájház
mozgalmat Serényi Ákos az Orfüi Tájház
és Kemencés Udvar vezetője képviselte és
előadást tartott Hagyomány-Innováció
és Kreativitás Baranya Gasztronómiájában
címmel.
A kitűnő hangulatú, igen tartalmas és a
meghívottak által megerősítetten sok
okulásra hivatott előadás sorozat végén dr.
Csonka-Takács Eszter, a Szellemi és
Kulturális Örökség Igazgatóságának
Igazgatónője a következőkkel búcsúzott:
" Amit Önök csinálnak itt Baranyában az
maga a csoda. Ezt a munkát nem szabad
abbahagyni és akármilyen áldozatok és
erőfeszítések mellet is tovább kell folytatni
mindannyiunk érdekében."
Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja oldal 36
T a r t a l o m
Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért
Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő munkássága
Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából
Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek Dél-Szlovákiában
A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun
Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó Egerben
Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás – eredményeink
2010-ben
Partiumi tájházak
Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a
Legatum Nonprofit Közhasznú KFT
Kulturális örökségünk védelméért