23232

A megbocsátás ereje

A múlt eseményei köré szövődő sötét gon-dolatok nem teszik jobbá a világot és az életün-ket. Ellenkezőleg: a sok régi csalódás, düh és indulat fojtva izzó tüze, vagy a féltékenység és a harag mérgező mentális elegye csak komorrá és nehézzé teszi szívünket. Attól az embertől, akiből érződik a gunyorosság, rendszerint elfor-dulnak.

Egyszer két szerzetes vándorútja során egy fo-lyóhoz érkezett. A folyóparton egy ifj ú leányzó üldögélt, és azt mondta:

– Nem tudok úszni. Ha ti, ó, tiszteletre méltó bölcsek, szintén át akartok kelni ezen a folyón, hálás lennék, ha egyikőtök a hátára venne, és át-vinne.

Az egyik szerzetes mindjárt fel is ajánlkozott:– Gyere, kapaszkodj fel a vállamra!És így mind a hárman átkeltek a folyó egyik

gázlóján. A folyó másik partján a leány elbúcsú-zott, a két szerzetes pedig tovább folytatta útját. Hallgattak, de egyiküket szemlátomást nyugta-lanította valami.

24

– Mi a baj, barátom? Bosszúsnak látszol – mondta az, aki a leányt átvitte. A másik erre rá-támadt:

– Ó, te agyalágyult, hát hogyan is érinthetted meg egyáltalán azt a lányt?! Hiszen szerzetesek vagyunk, és visszavonultságban élünk!

Mire az első:– Igaz, csakugyan átvittem a leányt a folyón.

De ahogy hallgatlak, úgy tűnik, te még mindig cipeled.

A megbocsátás felszabadít. Megszabadít egy tehertől, amelyet nem bírunk és nem is akarunk hordozni. Ugyan ki szeretne egész életében egy gonddal-bajjal, összetűzésekkel és félelmekkel teli, nagy hátizsákot cipelni? A megbocsátás gyógyít és könnyebbé teszi az életet. De ami a fő: a megbocsátás ajándék önmagunknak. Hawaiin azt mondják, miután megbocsátottak, az ügy oki, azaz el van intézve, és attól kezdve nem boly-gatják tovább.

A megbocsátás nem egyszeri dolog– a megbocsátás egy életforma.

Dr. Martin Luther King

25252

A megbocsátást és a felejtést meg lehet tanulni, és gyakorolni lehet, mint minden egyebet, pél-dául a futást vagy a festést. Ha elsőre nem sike-rül, eleinte úgy tehetünk, mintha. Úgy van ez, mint az affi rmációkkal. Egy-egy ilyen megerősí-tő mondat, például hogy „Szép vagyok, és testem jó alakú”, eleinte teljes képtelenségnek tűnhet, de előbb-utóbb aztán azt mondja az ember: „Igen, igen, tényleg így van, látom.” Érdekes módon ek-kor már mások is látják, és ők is megerősítik eb-ben. Nagyrészt azt éljük át, amit gondolataink-kal és érzéseinkkel sugárzunk a világba. A világ, úgy tűnik, olyan, mint egy nagy tükör, hiszen azt veri vissza, amit a szívünk mélyén érzünk.

Ha együtt érzünk, a boldogságot gyarapítjuk e világon. Ha gondolataink borúsak,

a szenvedést növeljük.

26

A ho’oponopono lényege:a négy varázsmondat

A ho’oponopono négy varázsmondatát kis gyakorlatok és példák során fogjuk probléma- és konfl iktusmegoldásra használni. A feladat roppant egyszerű, tüstént neki is kezdhetünk. Amikor valami zavar, az idegeinkre megy, ami-kor legszívesebben sarkon fordulnánk és elmen-nénk, és főként akkor, amikor valaki „kiveri a biztosítékot” nálunk, mondjuk el az alábbi négy mondatot:

Sajnálom.Kérlek, bocsáss meg.

Szeretlek.Köszönöm.

Ez a négy mondat úgy hat, akár egy mantra vagy varázsige; olyan, mint egy meditáció. Teret és időt nem ismer, túl van okon és okozaton, és közvetlenül felettes énünkhöz, tudatalattinkhoz és az éber tudatunkhoz szól. Hatására rövidesen békesség tölt el minket, és kiegyensúlyozatlan-

27272

ságunk kiegyensúlyozottsággá változik. Az el-különültségből az egység irányába mozdulunk, amikor azt mondjuk:

Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem.

Szeretlek. Köszönöm.

Mit jelent ez a négy mondat?

SajnálomMentegetőzöm. Érzékelem, hogy szenvedek, és ez összeköt az érzéseimmel. Már nem hárítom másra a gondot, hanem felismerem, hogy tanul-nom kell belőle. Én vagy az őseim (akikhez ener-getikailag, genetikusan, valamilyen hagyomány vagy történet révén kötődöm) szenvedést okoz-tunk. Most a kimondott szó ereje által megsza-badulok ettől a tehertől.

Kérlek, bocsáss megKérlek, bocsásd meg, hogy én vagy az ősöm téged vagy magamat fejlődésünk során akar-

28

va-akaratlanul megzavartalak. Kérlek, bocsásd meg, hogy a harmónia és a szeretet isteni tör-vényei ellenében cselekedtem. Kérlek, bocsásd meg, hogy eddig megítéltelek (téged vagy a helyzetet), és szellemi-lelki azonosságunkat és összetartozásunkat a múltban semmibe vet-tem.

SzeretlekSzeretlek téged, és szeretem magamat. Látom és tisztelem az isteni vonást benned. Szeretem és elfogadom a helyzetet olyannak, amilyen. Sze-retem a gondot, amely azért tárult elém, hogy felnyissa a szemem. Feltétel nélkül szeretem ma-gamat, és szeretlek téged, az összes gyengénkkel és hibánkkal egyetemben.

KöszönömKöszönöm, mert értem, hogy a csoda már úton van. Köszönöm Istennek és az angyaloknak, hogy átalakítják az ügyemet. Köszönöm, hiszen az, amit kaptam, és ami történni fog, nem más, mint amit az ok és okozat törvénye értelmében kiérdemeltem. Köszönöm, hiszen a megbocsátás

29292

ereje által most megszabadultam a múlt energeti-kai bilincseitől. Köszönöm, hogy felismerhetem ezt, és hogy összeköttetésben vagyok minden lé-tező forrásával.

Amikor reggelente felkelsz, mondj köszönetet a pirkadatért, az életedért és az erőért,

amellyel rendelkezel. Ha nem látsz okot a köszönetre, arról csak te tehetsz.

Tecumseh

30

Gondok-bajok

A „probléma” szó görög eredetű, és valamely feladatra vagy vitás kérdésre utal. Szó szerint azt jelenti, hogy ’az istenek követ ejtenek a lábunkra’. Az Olümposz urai és a sors nem azért teszik ezt, hogy bennünket bosszantsanak, hanem azért, hogy fejlődjünk. Minden gond egy újabb ki-hívás, egy újabb megtanulandó anyag. Minden kihívással fejlődhetünk, legyen az egy új munka-társ, egy szomszéd, egy közlekedési dugó, egy be-tegség, egy kapcsolat válsága vagy egy ürességtől kongó bankszámla. A bajok és azok az emberek, akiket talán ellenségeinknek tekintünk, való-jában a legjobb barátaink. Azt is mondhatjuk, hogy az élet vizsgák sorából áll, amelyek meg-mutatják, hol tartunk.

Egy ho’oponopono-gyakorlat:Kedves Olvasóm! Dőljön hátra, és gondoljon egy problémára, amely még mindig nyomasztja önt vagy egy barátját. Képzelje el, érezze át ezt a gon-dot. Milyen érzése támad? Lélegezzen nyugodtan, fesztelenül. Figyelje érzését és a bajt. Most mond-

31313

ja el a négy mondatot, és olvassa el a hozzájuk fűzött magyarázatokat. Maradjon megfi gyelő. Ismételgesse addig a négy varázsmondatot, amíg el nem tölti a megértés érzése és az együttérzés. Köszönöm.

Megszoktuk, hogy világunkat kettősségek, el-lentétek sorának tekintsük. Látunk könnyűt vagy nehezet, lentit vagy fentit, gazdagot vagy szegényt, feketét vagy fehéret. Mintha egy ér-mét nézegetnénk. Egyetlen érmét látunk, de az érmének két oldala van. Ugyanilyennek te-kintjük személyes nézeteltéréseinket és nem-zetközi konfl iktusainkat. Látjuk önmagunkat, és látjuk a viszályt. Látjuk az áldozatot (talán éppen magunkat tekintjük annak), és látjuk a tettest vagy tetteseket is. Ilyenkor azt mondjuk: „A másik tehet róla” – azaz a másik adós nekünk a boldogsággal. Ez akkor válik érdekessé, ha meg-kérdezzük azokat, akiket tettesnek tartunk: azo-kat, akiket felelőssé teszünk rossz sorunkért vagy azért, hogy elrabolják boldogságunkat; azokat, akik fenyegetnek vagy megsértenek minket, akikkel szemben ellenállást tanúsítunk; azokat,

32

akiknek a munkahelyen vagy az utcán kitérünk az útjából, vagy azokat, akik egyszerűen csak piszkálnak minket. Ha megkérdezzük ezektől az emberektől, hogy miért cselekednek így, valószí-nűleg azt a választ kapjuk, hogy „A tőlem telhe-tő legjobbat teszem, mást nem is tehetek. De hát te akartad így. Én a társadalom és a körülmények áldozata vagyok…” Más szóval: majdnem min-den tettes áldozatként jellemzi magát.

Elöljáróban csak annyit, hogy a ho’oponopono ilyenkor gyűlést tart, kupaktanácsot ül, párkap-csolati és társadalmi kérdésekben egyaránt. Min-denki, aki részese a konfl iktusnak, felteszi magá-nak a kérdést, hogy miként járult hozzá ő maga ehhez a problémához, majd feltétel nélküli meg-bocsátást kér, és ugyanígy megbocsát saját ma-gának is. Nem kiegyezésre, alkura, hanem minél nagyobb megegyezésre, egyezségre törekszenek, méghozzá magas lelki és szellemi szinten.

De térjünk vissza a metaforánkhoz. Áldozat és tettes elzárkózik. Olyanok, mint egy érme két oldala. De ha például a betegségemet, munka-társamat vagy vétkemet többé nem utasítom el, hanem magaménak tekintem, és ugródeszkaként

33333

használom a növekedéshez és a felismeréshez, a tökéletesség irányába haladok. Megint hatal-mamban áll megformálni a világomat.

A tapasztalat nem az, ami megesik velünk.A tapasztalat az, amit leszűrünk abból,

ami megesett velünk.Aldous Huxley

Mások cselekedetére ritkán lehetünk hatással, de azt eldönthetjük, miként vélekedünk a tettről, mit érzünk a láttán és milyen tanulságot vonunk le belőle. Választhatunk, hogy saját gondolata-ink rabjává válunk, vagy megszabadulunk és fej-lődünk.

A ho’oponopono a feje tetejére állítja a meg-rögzött áldozatok világnézetét, ugyanis…

… a probléma az ő életükben jelentkezik, tehát nekik kell valamit kezdeniük vele.

… ha megváltoznak, módjukban áll valamin változtatni.

… meg tudnak változni, és ezáltal lesz hatal-muk valamin változtatni.

34

Ki kell lépnünk az árnyékból, és vissza kell sze-reznünk a hatalmunkat, hogy valamin változtas-sunk.

A ho’oponopono kiváló eszköz a konfl iktusok megoldásához. Csupán bíznunk kell a szeretet és a megbocsátás erejében. Csak mondjuk, hogy

Sajnálom.Kérlek, bocsáss meg nekem.

Szeretlek.Köszönöm.

Egy ho’oponopono-gyakorlat:Kedves Olvasóm! Dőljön hátra, és gondoljon valakire, akivel szemben fenntartásai vannak, akinek kitér az útjából, vagy akivel vitában áll. Érezze át az illetőhöz fűződő viszonyát, fi gyelje meg, melyik ennek a viszonynak a legfőbb érzé-se. Váljék megfi gyelővé. Figyeljen, és jellemezze minél pontosabban ezt az érzést. Ezután foglalja szavakba (például félelem, szomorúság, düh stb.). Vegyen egy mély lélegzetet, és mondja: „Ez az ember, akárcsak én, …-t (nevezzük meg az érzést) érzett. Ő is ugyanolyan …-t (nevezzük meg az ér-

35353

zést) érzett, mint én, én pedig együtt érzek vele. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem. Szeretlek. Köszönöm.” Ismételje meg a gyakorlatot, és olvas-sa el még egyszer a négy mondat magyarázatát. Köszönöm.

36

A ho’oponopono és a szellemi tör ények

Az ok és okozat törvénye

Az ok és okozat világában élünk. Minden gon-dolatnak, minden érzésnek és minden szónak megvan a maga előzménye. Mindannak, amit teszünk, és mindannak, amit nem teszünk (pél-dául elmulasztunk segítséget nyújtani vagy oda sem nézünk), energetikai hatása van. Ez azt je-lenti, hogy minden egyes gondolatunknak, min-den szavunknak és cselekedetünknek megvan a hatása, amely megint újabb cselekedetek oka, és ezzel megint csak meglesz a maga hatása. A visz-szakövetkeztetésekkel okok és okozatok gigászi szövedékét göngyölíthetjük fel. Ez, a kauzalitás törvénye tartja fenn a világmindenség energeti-kai egyensúlyát. A durva anyag terén ez az alapja az anyagok örökös átalakulásának, szellemi szin-ten pedig ez biztosítja tanulási folyamatunkat: azt aratjuk le, amit elvetettünk.

Civilizációs betegségek, természeti katasztró-fák, fokozódó erőszakosság az iskolákban – va-

37373

jon mindez a véletlen műve? Korántsem. Ez az eredménye annak, amit mi, emberek, egyénileg és együttesen teszünk, vagy nem teszünk. Az ok és okozat törvénye köti az embert önnön csele-kedetéhez, és szellemi törvényként ez teszi előre-láthatóvá a dolgokat. Nem létezik büntető Isten. A kauzalitás elve az, ami érzelemmentesen igaz-ságot szolgáltat.

Minden mindennel összefügg

Ma már a kvantumfi zika felfedezéseiből tud-juk, hogy csakugyan minden mindennel össze-köttetésben áll – most, ebben a pillanatban, ami-kor a valóság legparányibb építőelemeit, a kvan-tumokat egy tértől és időtől független mező köti össze.

De akár olvasóm teste is tartalmaz olyan ato-mokat és molekulákat, amelyeket az én valame-lyik ősöm, vagy akár Julius Caesar, vagy Nofretete magában hordozott. Ezen a Földön minden a bolygó anyagához tartozik, és ahogyan durva anyagunk összeköt minket, úgy fi nom anyagú szellemünk is összeköttetésben áll másokéval.

38

Tudatunk a mindenütt jelen lévő és mindent átható világtudat része. Mindnyájunknak van felettes énje, kollektív tudatalattija, archetipikus lelkiismerete, és ráadásul Isten egyik megjelenési formáját is magunkban hordozzuk. Tehát akár fi zikálisan, akár matematikailag, vegyileg, zenei-leg vagy spirituálisan nézzük – mi mindnyájan, olvasóm és én, emberek és állatok, növények és a természet többi része, mind összetartozunk. Közösen alkotunk egy egészet, és ugyanakkor egyediek vagyunk.

Hadd ejtsek szót még egy meglepő jelenség-ről, amelyre csak a legújabb mérési eljárásokkal sikerült fényt deríteni: a szívünk által gerjesztett elektromágneses mezőnek mérhető, körülbelül nyolcméteres a hatótávolsága. Ez azt jelenti, hogy kölcsönösen áthatjuk egymást, a moziban, a bu-szon, a váróteremben, mindenütt, és ugyanakkor minket is áthatnak saját érzelmeink, vágyaink és szándékaink.

Mindaz, ami valaha volt, ma is megvan még, csak éppen más alakban.

Hopi bölcsesség

39393

Minden rezgés

Kezdetben vala az Ige, a logosz, az ősrobbanás, az aum szótag és a hang. Minden rezeg. A világ-mindenségben nincs megállás. Minden vibrál, ütemesen pulzál, kering és körbeforog. Minden folyik, ahogyan az ókori görögök mondták, és testünk minden egyes sejtjében minden pillanat-ban mikrokémiai folyamatok ezrei zajlanak le.

A hang hangulat. Szokás kirobbanó hangula-tot, jótékony rezgéseket vagy rossz hangulatot emlegetni. Az ilyesmikre fi nom antennáink van-nak, és amikor egy helyiségbe belépünk, meg-érezzük, mi van a levegőben. A világmindenség olyan, akár egy nagy szimfónia, és éppen amiatt, hogy minden rezeg és egymással összefügg, köl-csönös hatással is van egymásra minden. Min-den atom energiát ad le és vesz fel. A rezgések az úgynevezett rezonanciaelv hatására összeta-lálkoznak.

Ahogyan egy rezgés hullámhegyei erősítik egymást, ugyanúgy a tettes–áldozat kapcsolatok ellentétes rezgései is egymásra találnak. Ahogyan a hullámhegyek és -völgyek összetalálkoznak és

40

felerősítik egymást, láthatjuk egymás kölcsönös erősítését a csapatmunkában vagy egy elkötele-zett párkapcsolatban is. Egy csoportban egy meg egy igazából több, mint két egyén, mivel a részt-vevők kölcsönösen ösztönzik, lelkesítik és támo-gatják egymást. Egy olyan munkahelyen pedig, ahol a munkatársak nem jönnek ki egymással, jól láthatjuk, hogy az ellentétes hullámok hogyan oltják ki egymást. Bármily kiváló képességekkel rendelkezzenek is, összteljesítményük csökken.

A veszekedés, ítélkezés, előítélet, panaszkodás és vádaskodás nemcsak az erő hanyatlásával jár („kikészültem”), hanem disszonanciát, hangza-vart is eredményez („hallani sem bírom már”). Minden ilyen diszharmónia ellentétes a szeretet-tel, és betegséghez, elkülönüléshez vezet („leg-szívesebben menekülőre fogná az ember”). Ezzel szemben a harmónia és az őszinte együttérzés gyógyulást és egységet eredményez. Mivel min-den kölcsönösen befolyásolja egymást, hozzájá-rulok a harmóniához, ha megtalálom a részem a diszharmóniában, és a gyógyulás útjára lépek. Ennek a világnak a része vagyok. Ha gyógyítom magamat, a világot gyógyítom. Ha valahol zavar

41414

támad, azt megérzem magamban. Ha tehát meg-találom a részemet és ismét kiegyensúlyozottá válok, tevékenyen részt veszek a világ meggyó-gyításában.

Egy ho’oponopono-gyakorlat:Kedves Olvasóm! Kérem, olvassa el még egyszer az előbbi bekezdést, és gondolja végig, milyen hely-zetekben érzi magát kimerültnek, mi az, amiről hallani sem bír vagy akar, és legszívesebben mikor fogná menekülőre. Írja le ezeket a helyzeteket, és tudatosítsa magában, hogy ezek olyan élmények, amelyek orvoslásra, megváltásra szorulnak.Ezért aztán végezzen mindegyik helyzethez ho’oponoponót, és fogadja el, hogy ezek a helyze-tek egyúttal leckék, tanulnivalók is. Merengjen el rajtuk, és ismételje el a négy varázsmondatot:

Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem.

Szeretlek.Köszönöm.

42

Bocsásson meg saját magának azért, hogy a múlt-ban ilyen helyzeteket teremtett. Egyszerűen csak hagyjon fel az ellenállással, hiszen mindaz, ami ellen védekezünk, csak még nagyobb erővel tér vissza hozzánk.

43434

Az ember: szellem Isten szelleméből

Mindnyájan jóval többek vagyunk mostani fi zi-kai testünknél. Sokkal többek vagyunk a gondo-latainknál is. Mi nem ez a test vagyunk, hanem rendelkezünk ezzel a testtel. Nem is a gondola-taink vagyunk, hanem vannak gondolataink, amelyek gyakran még csak nem is a sajátjaink, hanem például egy nagy napilap vezércímeire adott válaszok.

Mi, olvasóm és én, emberek, állatok és növé-nyek, spirituális lények vagyunk. A mag, valódi identitásunk isteni. Ez az, ami nem öregszik, hanem mindig volt és mindig lesz. Ennek a nem anyagi természetű isteni szikrának héberül odem, szanszkritul atma a neve. A huna a kane megnevezéssel él, amelynek jelentése: ’Isten, Is-ten szelleméből’. Ahogyan az óceán vízcseppje rendelkezik az óceán összes vegyi tulajdonsá-gával és elemével, úgy a mi tiszta tudatunkban is benne foglaltatik Isten mindegyik minősége – persze csak kis mértékben. Minőségileg azo-nosak vagyunk Istennel, csupán mennyiségileg különbözünk tőle. Olvasóm és én tehát nem