Unnep Keszul Boldog Unnep Versek

2010.

Bors Anikó (Anci óvó néni)

www.oviszulo.hu

2010.12.12.

Ünnep készül, boldog ünnep

www.oviszulo.hu

Téli ráhangoló

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

www.oviszulo.hu

2

Téli ráhangoló

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

3

MIKULÁS VERSEK

Csendes este, téli este halkan hull a hó

(s m d m s m d m r r f f m)

csendes este, téli este siklik egy szánkó.

(s m d m s m d m r r d t, d)

rajta ül egy kedves bácsi, arca mosolygó,

(r r f f m m r d l l l l s)

mellette a teli puttony, abban minden jó.

(f f f f m m m m r r d t, d)

Itt egy ablak, ott egy ablak halkan kinyílik,

kiscipőbe, nagy csizmába hullik.

Reggel a sok gyerek arca csupa ragyogás,

mind azt mondja: Itt járt nálunk a jó Mikulás

(vagy: ...csupa ragyogó, ... a jó Télapó)

Bujáki Lívia: Télapó ajándéka

Lába nőtt a hóembernek,

lába nőtt, úgy bizony!

Ezt kérte a Télapótól

egy borongós hajnalon.

Lába nőtt a hóembernek

át is kelt a tengeren,

hogy medvékkel, pingvinekkel

száz jégkrémet megegyen.

Lába nőtt a hóembernek,

lába nőtt és két keze

hogy a házak ablakait

jégvirággal fesse be.


(megsajnálta Télapó).

Olyan lába, hogy az máshoz

nem is igen fogható.


lába nőtt és elszaladt

messze-messze, Jégországba,

nem várta meg a Tavaszt.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

4

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen

Télapóka szánkóját.

Száguld a nagy hómezőkön,

el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban

a hatalmas zsákokban.

Télapóka becsempészi

a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,

rövid már az éjszaka.

Czeglédy Gabriella A Télapó

Nagyszakállán hópihe, hány éves ő tudod-e?

Olyan öreg kora sincs, a puttonya tele kincs.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta? Ki varrta

báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek

honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes

három pejkó húzza,

kucsmás fenyők között

kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek

jóság a kilincse,

s édesanyák mosolygása

a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az ő bársony pillantásuk

átmelenget engem.

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő

feje felett nagy hófelhő.

Rénszarvasok húzzák szánját,

hó csipkézi a bundáját.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

5

Kövér puttony van a vállán,

hópihe ül a szakállán.

Mikor hozzád megérkezik,

cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint

Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,

kisgyerekek: -Jó napot!

Tudom, nagyon vártátok már,

hogy múljanak a napok.

Siettem is tihozzátok

csengős szánon, szaporán.

Szikrát szórt a szarvas talpa,

úgy suhant az út porán.

Fürge lába belefáradt.

Messzi van a mesevár.

Túl az ezer jéghegyerdőn,

hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,

hóból épült palotám.

A kemény fagy jégvirágot

zúzmaráz az ablakán.

Van egy kicsiny toronyszobám.

Benne furcsa műszerek.

Világhírű messzelátóm

jég-üvegén hókeret.

Ha én abba betekintek,

-higgyétek el nem csoda-

akármilyen messze laktok,

mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe

minden este beírom.

Megtelt könyvem sok-sok lapja,

elfogyott a papírom.

Tudjátok, hogy rádiómnak

a világon párja nincs?

Csönddel bélelt palotámban

valóságos drága kincs.

Ha gyermekek énekelnek,

a szívemhez szól a dal,

s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,

hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok

az üveghegy tetején,

amikor a messzeségből

víg dalotok száll felém.

Ha a táncban elfáradtam,

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

6

megpödröm a bajuszom,

bebújok a hóágyamba,

nyújtózkodom, aluszom.

Mikor aztán felébredek,

ajándékot keresek

Pirosalmát, aranydiót,

feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin

citrom-narancs is akad,

osszátok szét gerezdenként,

veszekedni nem szabad!

Kedvetekért jövőre is

telitömöm zsákomat,

ezer évig megtartom még

ezt a jószokásomat.

Búcsúzóul daloljatok.

Integessen kezetek.

Hószarvasom az udvaron

pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről

tekint ide Télapó!

Küldjek erre hófelhőket?

Örültök, ha hull a hó?

Frissen esett pihehóban

hócsatázni sem tilos.

Attól lesz majd jobb az étvágy,

s az arcotok szép piros.

Na most rajta! Repülj szánom!

Hószarvasom! Hoppla-hopp!

Kisgyerekek jóétvágyat,

mindenkinek jó napot

Donászy Magda: Télapó

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

7

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,

Öltöztesd fel a fát,

Hulljon rá pihe hó,

Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télapó, gyere már!

Nyíljon már ki a zsák:

Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

8

Donászi Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,

Ki jön a nagy hóban?

Kipp-kopp, kipp-kopp,

Ki van az ajtóban?

Itt van már a

nagyszakállú

Télapó!Csupa hó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,

örül a sok gyermek.

Hipp-hopp, hipp-hopp,

Télapó itt termett.

Mit hozott a

nagyszakállú

Télapó?Csupa jó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a télapó, tele van a zsákja,

Mosolyog az arca örömünket látva.

Énekeljünk néki, senki nem vár bíztatásra.

Így búcsúzik tőlünk: A viszont látásra!!

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

9

Enyedi György: A hóember

Fekete szén a szemem,

szép sudár a termetem,

orrom répa, nagy darab,

a fejemen vaskalap.

Szám is van, fülemig ér,

hónom alatt seprűnyél

s hósubámon - még ilyet

kilenc apró gomb fityeg.

Ág hegyéről csöpp veréb

szállt a vállamra elébb:

arra volt kíváncsi tán,

hogyan szelel a pipám?

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén lassú szárnyon száll a hó,

Száz örömet hoz elém nagyszakállú Télapó:

Fenyőt, fénylő zúzmarát, szelíd lankák rétjeit,

Ha az ezüst hegyen át csengős szánon érkezik.

G. Szabó László: Télapó-várás

Eső szitál, hull a hó-

hol késel még, Télapó?

Lásd, együtt a sok gyerek,

várja, lesi léptedet.

A melegben ülni jó-

átfázhattál, Télapó!

Érezd otthon itt magad,

jöjj be, rakd le zsákodat!

Csevegj velünk, jót pihenj!

Mi könnyítünk terheden:

hagyd itt, amit rejt a zsák,

komótosan menj tovább!

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt

álldogál egy fura alak;

hóból van keze-lába,

fehér hóból a ruhája,

hóból annak mindene,

szénből csupán a szeme.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

10

Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsögkalap.

Honnan jött, tán Alaszkából

vagy a déli-sarki tájról,

hol a jegesmedve él,

s télen-nyáron úr a tél?

Uramfia, ki lehet?

Mondjátok meg, gyerekek!

"Sem a Péter, sem a Pál,

egy hóember álldogál."

Cézár kutya sunyít, lapul.

Rá nem jönne, ki ez az úr.

Mert hogy úr, az bizonyos.

Olyan kövér, totyakos.

Tisztességgel megugatja.

Meg se billen a kalapja

a nagy úrnak. Rá se néz.

Hej, de bátor, de vitéz!

Cézár most már tiszteli;

borjúcsontot visz neki.

Az csak sután áll a hóban.

Nem hallgat az okos szóra.

Nem eszik, és nem beszél.

Szegény Cézár, jaj, de fél!

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.

Zsákját tükrös hegyi tón

vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek

nyár derekán néki.

S egy kosárban áfonyát

küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok

mogyorója csörren.

S megcsendül a kicsi szán

csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

11

Teli zsákja a tiéd,

dúskálhatsz a jóban

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?

-Hóországból, hol a hó

hegyvastagnyi takaró,

a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom

varrta meg a kabátom.

Kibélelte bundával,

hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,

szíves szóval biztattam:

"úgy szaporázd a lábad,

szél se érjen utánad."

Meseország (világos)

Hóországgal határos.

S Meseországból az út

egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,

útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

megkérdezték mit kérek.

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Hófehér most a határ.

Kinn a réten kánya jár.

Nincs az úton semi nyom,

csak amit a kánya von:

finom krikszkraksz a havon

Hósuba van mindenen,

mint fázó emberen.

Mint csőszön zord időn,

kicsi házon, háztetőn,

suba van a temetőn.

Subás házban emberek.

Padkán cica szendereg.

A sarokban a kapanyél.

Nagyanyóka most mesél:

"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;

habfehér, mint a cipó.

S nézzetek csak ide, hej,

olyan habos, mint a tej,

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

12

mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.

Hallgassuk meg, mit morog!

"Én mindenkit szeretek;

adok egy kis meleget,

jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,

pihés hó rajt a pihe.

Tél az anyja, takarja;

szárnya alatt altatja.

- Hadd ébredjen tavaszra!

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.

Zsákját tükrös hegyi tón

vízilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek

nyár derekán néki.

S egy kosárban áfonyát

küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok

mogyorója csörren.

S megcsendül a kicsi szán

csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

Teli zsákja a tiéd,

dúskálhatsz a jóban.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,

hova bújsz, hova állsz,

mennyi aranyat találsz

a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add

a cukrot, a kosarat,

gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

dióval a válladon!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

13

Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,

minden gyerek észrevett

az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti

a havat, és ezüst,

csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,

rókaprémből van a bundád,

szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipőt,

mi meg addig elbújunk a

sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,

mazsolát, mogyorót,

s mikulások, gyerekek,

cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz,

kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,

míg a lábad törlöd le,

jól tudod te, illik ez

a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,

tapsolunk, ámulunk,

soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,

olyan ember vagy te, mint mi,

csak pirosabb és nagyobb!

Halász Judit: December

December, december a világ csilingel.

Hóember, hó fején fazék a cilinder.

Kis bunda, nagybunda, kell már a szőrkucsma.

Hó paplant sző a tél medvére, mókusra

Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Piros kis orroddal cinegét foghatnál.

December deret fúj, december fagyot hoz,

A világ mégiscsak ünnepre harangoz.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

14

Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon,

Meglátod, egyszer csak itt lesz a karácsony.

Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Piros kis orroddal cinegét foghatnál.

Pásztorok hirdették, angyalok dalolták,

Meséknél szebb, ez a tündöklő valóság.

Meséknél szebb ez a tündöklő valóság.

Halász Judit : Vannak még rossz gyerekek

Mikulás bácsi nehidd el,

Hogy minden gyerek csak jó lehet,

Mikulás bácsi tudnod kell,

Hogy vannak még rossz gyerekek!

Van olyan aki önző és irigy,

És dühöng ha valamit nem kap meg,

És ordít ahogy a torkán kifér,


És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják

Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják

Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Van olyan aki a játékait,

Nem adja kölcsön senkinek,

Akkor sem ha neki nem kell,

Mert vannak még rossz gyerekek!

És van olyan aki az ígéreteit,

Szinte sohasem tartja be,

Ha rászólnak csak azt kiabálja,


És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják

Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják

Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Mikulás bácsi ne hidd el,

Hogy minden gyerek csak jó lehet,

Mikulás neked tudnod kell,


Vannak még rossz gyerekek!

Vannak még rossz gyerekek!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

15

Hipp-hopp, fut a szán,

Siklik szaporán,

Dombokról a havon

Szélvész paripám.

Hej-hó, ügyesen,

Vágtat tüzesen,

Húzza a teli szánt

Fénylő hegyeken.

Kipp-kopp, fut a szán,

Villám paripán

Végtelen utakon

Dobban szaporán!

Hívogató

Gyere ide, Mikulás!

Minden gyermek téged vár.

Minden házba bekopogtál?

Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?

Válaszolj a kérdésemre!

Ruhád piszkos soha sem lesz

ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?

Remélem, engem sem felejtesz.

Mikor jössz hozzám, Mikulás?

Hidd el, nagyon várok rád.

Hópihe

A felhőket hideg rázza

Hó esik az alvó tájra.

Fákra száll a hópihe

Nem kérdezi: tetszik-e?

Nem kérdezi: akarja?

Rá hullik és takarja.

Hófehér már koronája

Ez a pihék óvodája.

Kergetőzve ágon csúsznak

Ágvégéről elbúcsúznak.

Földre esnek nevetve

Beállnak a seregbe.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

16

Katonái ők a Télnek

És hát nagyokat remélnek.

Vágyakozva abban bíznak

Kezed által nagyra híznak.

Hólabdává váljanak

Egymásra föl álljanak.

Kacagjon a December:

Nézd már itt egy hóember!

Hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban

puttonyával körbe jár,

s bekopogtat minden házba,

minden kisgyereket megtalál.

Fehérség a puszta tájon

s minden csupa rónaság,

csak Télapó jön, hosszú,

hosszú szánkaján.

Hárs László: Télapó igéző

Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.

Nem látható, hallható,

zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy, bajsza dér

az üstöke zúzmara,

otthonunkba Ő betér,

de nem marad ott soha.

Ajándékot hagy nekem,

és elsuhan nesztelen.

Édes-kedves Télapó

ajándékot kapni jó!

Juhász Magda: Jön a tél Elindult már, útra kélt,

kertek alatt jár a tél.

Ide néz, meg oda néz,

tarisznyája de nehéz.

Nem is viszi messzire,

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

17

kipakolja izibe.

Mi van benne? Tilinkó!

Zúzmara és hógolyó.

Elgurul a hógolyó,

megszólal a tilinkó:

- Itt van a tél, jaj de jó!

Kanizsa József: Télapó

Sűrű pelyhekben hull a hó

Csiszeg-csoszog Télapó.

Nehéz puttony de nehéz,

Van benne alma, méz.

Virgács és játék ezernyi,

Télapó nem bírja elvinni.

Szánra teszi -hej halihó,

így folytatja Télapó.

Kovács Zsóka: Télapóváró

Ki kopog az ablakomon?

Ajtómban ki áll?

Izgatottan dobog szívem,

S künn a hó szitál.

Megjöttél hát Télapó?

Jaj, de nagyon vártalak!

Ujjaimon számolgattam,

Mikor jön el ez a nap.

Vedd le hát a hátizsákod,

hogy pihenjen vállad,

Addig én majd simogatom,

hópelyhes szakállad.

Mentovics Éva: Hideg szél fúj...

Hideg szél fúj, hull ahó,

hó-kabát a fákon.

A kis cinke dedereg,

megbújik az ágon.

őzike az erdőben

magas hóban baktat.

Megnézi az etetőt:

van-e benne abrak?

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

18

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra...

Decemberben mindenki

a Télapót várja.

Mentovics Éva: Hiányzol már Télapó

Télapóka kapja már

zsákszámra a levelet.

Minden gyermek azt írja:

-Gyorsan gyere, ha lehet!

Itt a tél és hull a hó,

hiányzol már Télapó!

Mester Attila: A téli csillag meséje

Ághegyen csöppnyi csillag ül,

(ma egész nap fagyott)

meg-megrebben, kapaszkodik,

és fázósan ragyog.

El kellett volna mennem,

akár a madarak,

- ám egy csillagnak erre

gondolni sem szabad.

Meg-megrebben, kapaszkodik,

(ma egész nap fagyott)

ül a törékeny ághegyen,

és még szebben ragyog.

Molnár Gyula: TÉLAPÓ

Üstököm ha megrázom,

dér csillog a faágon.

Szakállamból hull a hó,

én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,

nehéz terhét vállalom.

Figyeljetek gyerekek,

mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt

hoztam,

szép gondosan csomagoltam,

csengő, bongó furulyaszó

Hoztam nektek fiúk, lányok

Bő zsákomban boldogságot,

bátorságot, békességet

jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul

Télapónak tarsolyából

csokit, fügét, cukrot, kekszet,

Mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom

szétterítem vállamon.

Szakállamból hull a hó,

Megérkezett Télapó.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

19

kísér, mint víg útravaló.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Osváth Erzsébet: Jön a Télapó

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

20

Puha pihe pilingél

Megpihen a fán

Csilingelve csengve

Közeleg egy szán.

Tornyos kucsmájában

Télapó ül benne

Arca, orra piros

Mintha festve lenne

Huncut hópelyhecskék

Bajuszára szállnak

Kacagva-nevetve

Hinta-palintáznak

Télapó szánkóján

Sok-sok fenyőfácska

A szánon meg ott van

Ezerzsebű zsákja.

Mi van a zsebekben?

Megsúgom tinéktek

Szebbnél szebb ajándék

A jó gyerekeknek.

Osváth Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol

Télapó,

Lejárt az ideje.

Tenger sok

a dolga,

kapkod, fő a feje.

Maradt egy kis

hó még,

jól becsomagolja:

-No, most már

indulok-

Csendesen mormolja.

Messzire

kísérik

a szarkák, verebek.

Cserregik,

csipogják

-Télapó, ég veled!

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön

Mély a hó,

Lassan lépked

Télapó.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

21

Ősz szakállán

Dér rezeg,

Messzi földről

Érkezett.

Kampós botja

Imbolyog-

Puttonyában

Mit hozott?

Mindenféle

Földi jót;

Dundi diót,

Mogyorót.

Lassan lépked,

Mély a hó-

Siess jobban

Télapó!

Simon István: Hóemberépítő

Hóember,hóember,

Nézd,milyen jó ember.

Pocakos kacagás,

csöppet sem vacogás

Szabó Lõrinc - Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülõgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tõle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tõle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

22

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Szepesi Attila: Télapó éneke Hipp-hopp fut a szán,

siklik szaporán.

Dobrokol a havon

szélvész paripám.

Hejhó ügyesen

vágtat tüzesen,

húzza a teli szánt

fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán

villám-paripán,végtelen utakon

dobban szaporán.

Tordon Ákos: Télapónak hóbundája

Télapónak hóbundája

rongyos lett a sok hordásban.

Sok hordásban, viselésben,

ide-oda sietésben.

Hópihe száll a hóesésben,

vásik a bunda a viselésben.

Sok viselésben elvásik,

jövõre meglásd lesz másik!

Jó Mikulás apóka erre járt az éjjel,

Kerekarcú holdvilág mosolygott az égen.

Kinézett az ablakon a kis hamis Bence:

Jó Mikulás apóka, álljon meg egy percre!

Látom, nehéz a puttonya, míg a falut járja,

Adja be az ablakon, vigyázok én rája.

Jó Mikulás apóka azt felelte menten:

Kecskére a káposztát nem bízom én szentem

Utassy József: Hull a hó

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

23

Zirr, zurr, zurrogó!

Sziszeg a szél, hull a hó.


Ragyog a sok hógolyó.


Játszani jaj de jó!


állj be közénk Télapó!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra –

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis-teli cipőd, csizmád.

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

24

Én egy csókától hallottam,

csóka a toronytól,

a torony meg tavaly télen

hallotta a holdtól,

ha igazat mondanak a

csókák és a tornyok,

akkor én is ti néktek most

színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,

a csóka is így szólt:

az udvaron egy hóember

mit gondolt, nem gondolt,

azt gondolta, dehogy fog õ

egész télen állni,

õ lesz az első hóember,

ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember

egy szóval se többet,

s indulna már, mikor hallja,

jóestét köszönnek,

õ is köszön, õ is mondja:

"Jó estét kívánok!"

s látja, hogy egy piros csizmás

öreg ember áll ott.

"Jó, hogy jöttél, öregember,

épp ebben a percben

gondoltam, hogy útra kelek,

induljunk hát ketten.

Látom, nagyon öreg lehetsz,

fehér a szakállad,

Lehet, hogy a világot már

kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor

és még százezerszer-

feleli nagy nevetve a

piros ruhás ember-,

de nem gyalog, úgy nem győzném,

hanem szánon járok-

úgy nézzél rám, te hóember,

a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-

-látta aki látta-

együtt szállt fel a hóember

s Télapó a szánra,

együtt vittek ajándékot

házról házra járva,

míg csak üres nem lett végül

a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,

ahányból kijöttek,

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

25

lett a répaorrú vándor

egyre-egyre könnyebb,

várták őket minden házban

kályhával, meleggel,

így olvadt el reggelre az

útra kelt hóember!

Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,

ragyog, mint az ezüst

s repül a sivalkodó szélben

a kár a por, a füst.

Serényen dolgozik három gyerek:

fagyos kezeikkel

gyúrják a havat, mint agyagot,

készül a hóember.

Szénből, kavicsból kap szemeket,

hadd nézze: a világ

milyen fehér! S milyen szépek

az ezüst téli fák.

Eső szitál, hull a hó,

Eső szitál, hull a hó,

hol késel már télapó?

Látod, itt a sok gyerek

várva, várja jöttödet.

Melegben ülni jó,

átfázhattál Télapó!

Hagyd itt mit rejt a zsák,

és lassacskán menj tovább!

Csizma a lábán.

Jaj de mérges ez a Télapó

Szakállán sűrűn hull a hó.

A sok gyerek dehogy bánja ezt

Hócsatázni, víg csatába kezd.

Dideregnek, majd megfagynak,

De az arcuk oly vidám,

Csingi-lingi szól a csengő

sebesen csúszik a szán!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

26

Szent Miklós ünnepén

Szent Miklós ünnepén

Így december elején,

Szent Miklós idején

apró kis szívek remegve

gondolnak a jó öregre,

az öreg Télapóra,

ki a vágyak tudója.

Én is sokat gondolok rá,

mert szeretem.

Hófehér szakálla,

piros csuklyás ruhája

álmomban elkísér

Szent Miklós idején..

Mindig jó leszek

és szót fogadok,

az óvodában sok

piros pontot kapok.

Így ábrándozik a kis gyerek,

hogy talán

a jószívű Télapó

sok szép ajándékkal

lepi meg.

Téli este, holdas este

Téli este, holdas este,

halkan hull a hó.

Téli este, holdas este,

siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,

halkan kinyílik.

Kis cipőbe, nagy cipőbe,

ajándék hullik.

Másnap a sok gyermek arca

csupa ragyogó.

Vígan mondják: "Itt járt a jó

öreg Télapó!"

Újra találkozni

Ó, te kedves Mikulás,

úgy szeretünk Téged!

Mindig mikor jön a tél

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

27

várva várunk téged.

Télen mindig hideg van,

de én azt nem bánom,

hiszen mindig ekkor van

Mikulás és Karácsony!

Ünnepelj velünk

Szent Miklósnak neve napján

Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk,

Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül.

Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár

Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár.

Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók, leszünk,

Vidám szívvel, szeretetben ünnepelj velünk!

Kandikál az esti csillag az ég kapujából

Elindul a jó mikulás, szép tündérországból.

Esti csillag, te szép csillag , hintsd fényed útjára ,

Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.

Óh, vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga,

Kicsi ágyunk, puha ölén várjuk imádkozva.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

28

TÉL – KARÁCSONY

Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,


A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,


Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,


Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

29

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Árvai Emil: Karácsonyi boldogság

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,

mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.

Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,

így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,

szívét és életét Úr Jézusnak adja?

Angyalok örvendtek Krisztus születésén;

ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,

akinek szívügye a te boldogságod?

Isten alig várja azt, hogy befogadjon,

s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,

esteledik már.

Szobánkban a szép fenyőfa

teljes díszben áll.

Zöld ágain kis csomókban

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

30

puha vatta hó,

tűlevél közt víg aranyszál,

fel-felcsillanó.

Itt is csillog, ott is ragyog,

mint a napsugár,

s csilingelő csöpp csengettyű

édes hangja száll,

akárcsak az erdőben a

dalos kis madár.

Csitt csak! Figyeld mit is suttog

szép fenyőfánk most neked?

-Halló itt az erdő beszél!

Sürgős fontos üzenet:

Kívánunk ma mindenkinek

szép fenyőfa ünnepet!

Csanádi mre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép-

nem is sárba, latyakba...

Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,

kis madárnak pihenő-

búcsúzik a madártól,

őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak

szép karácsony fájának-

derét-havát lerázza,

áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,

ahány gyerek: örüljön,

ahány gyertya: mind égjen,

karácsonyi szépségben.

Donászy Magda: Áll a fenyő az erdőben

Áll a fenyő az erdőben,

Zöld ruhában, ünneplőben.

Tél van, ága csupa hó,

Ráfújta a Télapó

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

31

Donászi Magda: Karácsony

Karácsonyfa, Karácsony,

Ezüst dió zöld ágon.

Csilingelő csengettyű,

A fenyőfa gyönyörű.

Csillagszóró, gyertyafény,

ég a fenyő ünnepén

Fésűs Éva: Megjött a tél

Megjött a tél! Befújta az

ablakot,

az ereszre jégcsapokat

aggatott.

Förgeteggel versenyt futva

sietett,

azt hitte, hogy várjuk már a

hideget.

Zúzmarázva minden ágra

rálehelt,

egykettőre hófehérre

vált a kert.

Csikorgott az út, amerre

elhaladt,

hóemberek álltak néki

sorfalat,

úgy kívántak jégvirágos

jónapot!

Én meg - hapci! - tüsszentettem

egy nagyot!

Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor

fényesek a felhők,

csillagokból

horgol a tél kendőt.

Ráteríti

hegyek tetejére,

fenyőágnak

jégrojtos a vége.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

32

Karácsonykor

mindenki varázsol,

meglepetés

bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek

titkos rejtekéből,

édesapám

legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra

kalácsot is sütnek,

nincsen ennél

izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is

készítettem,

amíg készült

majdnem tündér lettem!

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem,

Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

33

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Hárs Ernő: Karácsony

Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,

messze útra készül a fenyőfák ezre.

Beszórják a felhők őket puha hóval,

madarak díszítik szőlővel, dióval.

Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,

itt is , ott is , egy-egy kerekfejű gomba.

S miközben a gallyak csilingelve ingnak,

mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.

Így indul az erdő ezer fényű fája,

örömet szerezni szerte a világba.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

34

Szobám

sarkában a

békesség fája

zöld ruháján sok

ezernyi szín, alatta fénylő

melegségben a gyermeki világ

játszani hív. Játszani, játszani,

békében játszani gyermekem veled

hagy játsszam még, körültáncolom veled

a világot most, mikor mindenki érzelme ég.

Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő

illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha

örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak

csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok

röpdöső fényei

szobámból

szálljatok

mind tovább.

Juhász Gyula Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,


...Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,


...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Karácsonyi mondóka

Karácsonyi csengő vagyok,

csilingelek az ágon,

örüljetek megérkezett

Télországból Karácsony.

Karácsony

Karácsonykor mindenki varázsol,

meglepetés bújik ki a zsákból.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

35

Szekrényeknek titkos rejtekéből,

édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,

nincsen ennél izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is készítettem,

amíg készült majdnem tündér lettem!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára

Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

Polányi Zoltán: December

Veres orral, fagyos kedvvel,

subába bújt a december

s morog, kuncog, fúj a szél,

a kéményben fütyörész.

S néha napján, dunnát rázva,

puha pelyhet ráz a tájra,

s ha elunná tán magát

hát.......hóembert fabrikál.

S szilveszterkor, mikor elmegy

nótaszóval, vidám kedvvel,

kinyitja a kulcsra zárt

újesztendő ajtaját.

Szalai Balázs: Hóember Mikor a hó már bőven esett,

gondolt egyet három gyerek.

Összegyúrtak sok-sok havat-

s hóember lett percek alatt:

Kövér,pókhas,mint egy basa

gömbölyödött,nagy a hasa.

Búbján ócska lyukas kalap,

megne süsse fejét a nap.

De a kalap bárhogy védte,

sűrűn hullt a verítéke.

A hóember egyre fogyott,

meg sem érte a másnapot.

Helyén csak egy tócsa maradt,

no meg az a lyukas kalap.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

36

Tamkó Sirató Károly: Ég (Karácsonyi vers)

Ég a villany,

ég.

El ne aludjék!

Amíg minden kisgyereknek

álom nem jön a szemére

kis szobában

nagy szobában

szépen ragyogjék!

Ég a csillag,

ég.

Szépen ragyogjék!

Minden-minden jó emberre

kis országban

nagy országban

békességgel-boldogsággal

ragyogjon az ég!

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom:

míg az ágán jég szikrázik,

üde zöldje csak pompázik.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

37

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az új esztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

Ha jön a tél, jön a tél


hótól, fagytól, zúzmarától,

mond ki fél?

Fél a mókus, fél a medve

elmenekül, elszáll messze

fülemüle, gólya, fecske.


Bori, Bence egy se fél!

Bátrabbak ők mint a medve

nem bánnák, ha itt teremne

barátjuk a Télapó

és záporozna kint a hó!

Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.

Nem látható, hallható,

zajtalan jár Télapó.

Télapó! Hol a hó, hol a jég?

Zsákodon nem találok hópihét!

- Zsákomon, hó nincsen,

Benne van a kincsem,

Tudod-e? Dió, millió, millió!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

38

Karácsonyi fények

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,

ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek, és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Bernáth William: Karácsony

Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend

egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság

mély áhitata szállt.

Idézve látom múltamat...

a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:

szívem békével van teli.

Jézuska üzenete

Hulló hópelyhektől

Jézuska üzeni,

gyerekek, gyerekek

Rossz ne legyen senki.

Mert a jó gyermeket

Jézuska szereti

Szent karácsony estén

Keblére öleli.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

39

Robert Louis Stevenson: Karácsonyi ima

Szerető Atyánk>

Segíts, hogy ne feledjük el Jézus születését,

Hogy részt vehessünk az angyalok dalában,

A pásztorok örömében,

És imádhassuk a bölcseket.

Csukd be a gyűlölet ajtaját

És nyisd meg a szeretet zárját az egész világon.

Add, hogy minden ajándékban kedvesség lapuljon,

És minden köszöntésben őszinte jó kívánság.

Szabadíts meg minket a gonosztól

Jézus áldásával,

És taníts meg boldogan, tiszta szívvel élni.

Add, hogy a karácsony reggel

Boldog gyermekeiddé tegyen minket,

S a karácsony este így kísérjen ágyba,

Hálás szívvel,

Megbocsátva és megbocsáttatva,

Jézus kedvéért.

Ámen.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

40

B. Radó Lili : Három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt

nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban

igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.

- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.

Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.

- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.

- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.

- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.

Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott

repülni.

- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a

kismadár a fát.

- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt,

mert éppen karácsonyfának készülök.

- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.

Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.

- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.

- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között,

mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.

Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.

- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.

- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám.

Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.

A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva

a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már

egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik

fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.

Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón

csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.

- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...

- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.

- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.

A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.

- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.

- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom ,

hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.

- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek

magammal.

Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár

fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga

is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi

havon...

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

41

Mese a kis fenyőről

Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a

mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan,

mint a fogyó hold.

És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s

előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre,

vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba,

csüggedt lelkünket fénysugárba vonva. A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú,

sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével

fogadtam.

Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most

tovább mesélem, hallgassátok csak:

Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva,

honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt. Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte

sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem

vették a kis jövevényt. Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát

teljesen egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.

- De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek

végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják

gyümölcseiket a banánérlelő melegben.

- Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze

eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg

tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei

által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata. Ezért

bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára húzta

meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz

érkezését.

- És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke

tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban egyaránt?!

E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez:

- Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy

türelemmel.

A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan

kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze

voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.

- Még te is boldogabb vagy, mint én! - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek.

Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni"

- panaszkodott búsan Fenyőke.

- Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha

egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit.

Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s

még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől.

- Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények

laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is

adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

42

- Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab

lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok

élni és meghalni is.

De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt

tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig -

láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a

szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.

Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró

vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A

kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.

- Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy

milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is

az emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk

a karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És

közben énekelnének! Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az

emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák,

amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.

Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt.

Addig-addig, míg álomba sírta magát.

Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami

különleges csilingelés. Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és

angyalok kara lebegett körülötte. A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint

Fenyőkéhez ért, megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és

megkérdezte:

- Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született

le a földre?

- Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének. De mégis. Mióta megszülettem -

nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék,

nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és

úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és

nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki

beleegyezően bólintott.

Teljesüljön hát a vágya

Legyen ezüst minden ága.

S legyen a jó emberek

Szép karácsonyfája.

Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes

ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne

és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni,

akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian

lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi

ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt. Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és

szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást. S akkor

még egyszer megszólalt a kisded:

- Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik

bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy

és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.

- Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

43

A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette.

Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait,

magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld

pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín

fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka

szőnyeggé varázsolták a rétet. Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a

legapróbb bokron is. Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.

- Nézd csak kicsi fenyő - csicseregték, - hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden

ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a

fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.

És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-

ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt. Sok-sok év telt el azóta.

Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró

fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.

Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira

aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető

gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből

áradó, áldást hozó karácsonyesti fényt.

A kis betlehemi csillag

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt

csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a

legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a

gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én

is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek

megszületett! De a Föld nagyon távol volt.

A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis

csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt

mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb.

Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy

igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol

szélére, de é ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis

milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy

nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban

elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki

végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék

lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez,

akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a

kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s

olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

44

magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal

ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják

érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd

vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a

gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből

s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld

fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá

mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve.

Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak

vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a

csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt,

hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak

vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam,

akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már

mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább

ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy

ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is

látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem

volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a

csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt

nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az

asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag

is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy

kívánsága.

Karácsonyi Csillagvirág (mexikói legenda)

Karácsony a messzi Amerikában, Mexikóvárosban is nagy ünnep. Különleges ételekkel-

italokkal rakják meg az ünnepi asztalt, szép új ruhákat öltenek, és leleményes ajándékokkal

lepik meg egymást.

Élnek azonban Mexikóban nagyon sokan olyanok is, akik az ilyen ünneplést nem engedhetik

meg maguknak. Közülük is talán a legszegényebbet Ineznek hívják. Bájos kicsi indián lány,

fekete szemekkel sötét arcocskáján.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

45

Még Karácsony előestéjén is a nyüzsgő piacon bóklászott mezitláb, s bámulta a kirakott

gyümölcsöket, süteményeket, sült pulykákat, virágokat...

Inez egyetlen vagyona a mosolya volt, amellyel meg tudta lágyítani az eladók szívét, és ők

mindig megajándékozták valamivel. Anyukája jókora zsebeket varrt szoknyájára, hogy sok

minden elférjen benne.

Szentestén a zsebek a szokásosnál is jobban megteltek. Örült, hogy ezen az estén beteg

édesanyja és testvérkéi is ünnepelhetnek.

Inez boldogsága mégsem volt teljes. Mexikóban volt egy kedves hagyomány, miszerint

Karácsony éjszakáján minden gyerek virágot vitt a gyermek Jézusnak a templomhoz. Inez is

szeretett volna virágot vinni.

Néha még arról is álmodozott, egyszer majd ő, a kis indiánlány nyújtja át a legszebbet. De

hogyan juthatna virághoz? Az árusok pultjáról, a kerítések mögül kilógó virágokból nem

vehetett el, lopott virággal nem köszöntheti Jézuskát!

Kezdett szürkülni, haza kellene már indulnia, hiszen bizonyára türelmetlenül várják otthon. Ő

azonban tovább bolyongott nyugtalanul, virág után kutatva. Már majdnem elhagyta a remény,

amikor egy romos ház sarkánál meglátott egy bokrot, amelynek zöld levelei éppen úgy

terültek szét, mint egy virág szirmai. Gyorsan letépte az ágakat, ügyesen kis csokrot formált

belőlük. Valami azonban még hiányzott! Nagyot sóhajtva levette a legszebb valamit, amije

csak volt: a haját összefogó piros szalagot, s masnit kötött a zöld ágak köré. Elégedetten nézte

művét:

-Jézuskának biztosan tetszeni fognak zöld virágaim a piros masnimmal.

Besötétedett, hazafelé vette az irányt. Elhaladt a templom előtt, a főkapu tárva volt. Hirtelen

arra gondolt, hogy így, vacsora időben biztosan senki sincs odabent. Belopakodott hát,

gyümölcsöktől maszatos ruhájában. Árnyként osont a hajó oszlopai között a fényes fülke felé,

ahol jászolbölcsőjében már ott volt a gyermek Jézus szobra, mellette Mária és József. Inez

könnyes szemekkel nézett a zöld ágakból való csokorra, majd a Jézuskához fordult:

-Nem tudok eljönni később, a többi gyerekkel. Túlságosan szégyellném magamat. Most

hagyom itt ezt a kis csokrot. Remélem, Neked így is tetszik.

Csodálkozó sóhajtásoktól rezzent össze. Emberek vették körül, s mind csodálattal nézték a

csokrot, amit a kezében szorongatott:

-Milyen szép virágok!...Hol találtad őket?...Sose láttam még ilyen virágokat!

Inez lepillantott a csokorra, és a meglepetéstől elállt a lélegzete. A levelek élénkvörössé

változtak, középen pedig a bogyók aranyszívet alkottak.

A kislány félénken a Jézuska-szobor kezéhez tette a csokrot, és boldogan szaladt haza. Most

már tudta, hogy Jézuska kegyesen fogadta ajándékát, és az egyszerű leveleket Mexikó

legszebb virágává változtatta, melynek Karácsonyi csillagvirág a neve. Az arany szív és a

piros csillagok Karácsonykor még ma is a szegény kis indiánlány hitének csodájára

emlékeztetnek.

Meghitt, békés Karácsonyt kívánok!

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

46

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

47

A Karácsony története

Majdnem kétezer évvel ezelőtt élt Izrael egyik kis városában, a galileai Názáretben, egy

leány, Mária. Egy éjjel megjelent előtte Gábor arkangyal és bejelentette neki, hogy tervei

vannak Istennek a Mária számára, ő lesz majd Isten Fiának az édesanyja. Mária megijedt, de

az angyal megnyugtatta, hogy igaz, amit mond, és úgy helyes.

Nemsokára férjhez ment Mária Józsefhez, és, amikor a király bejelentette, hogy vissza kell

menni arra a helyre ahol születtek, mert népszámlálás lesz, együtt mentek a Jeruzsálemhez

közeli Betlehembe. Amikor megérkeztek késő este Betlehembe, Mária érezte, hogy eljött

ideje, hogy megszülessen a bébi, de már nem volt hely a számukra sehol. Végülis sikerült

behúzódniuk egy istállóba és ott született meg a kis Jézus. Bölcső nem volt, helyette a

jászolba fektették az újszülöttet.

Egy közeli mezőn pásztorok legeltették a juhaikat és egy angyal jelent meg előttük mondván,

hogy egy közeli istállóban megszületett az Isten Fia. Amikor a pásztorok ott találták a bébit a

szüleivel, tudták, hogy az angyal igazat mondott.

Három bölcs is tudta, hogy itt az ideje a Messiás megszületésének, és, amikor látták a

csillagot a betlehemi istálló fölött, tudták, hogy az a jele annak, hogy ott is fogják megtalálni.

Amint ott látták a kis Jézust Máriával és Józseffel, térdre borultak előttük és ajándékokkal

halmozták el őket.

A karácsonyfa története

Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a

mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan,

mint a fogyó hold.

És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s

előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre,

vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba,

csüggedt lelkünket fénysugárba vonva.

A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú, sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt

angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével fogadtam.

Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most

tovább mesélem, hallgassátok csak:

Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva,

honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt.

Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly

magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis jövevényt.

Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen egyedül állt a

nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.

"De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek

végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják

gyümölcseiket a banánérlelő melegben."

"Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze

eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg

tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei

által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

48

Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára

húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz

érkezését."

"És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke

tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban

egyaránt?!"

E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez: "Majd tavasszal

nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy türelemmel."

A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan

kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze

voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.

"Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek.

Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni -

panaszkodott búsan Fenyőke.

Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha

egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit.

Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s

még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől

Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények

laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is

adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?

Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab

lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok

élni és meghalni is.

De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt

tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig -

láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a

szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.

Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró

vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A

kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.

Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy milyen

jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is az

emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a

karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben

énekelnének!

Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az emberek, és

körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák, amiket

azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.

Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt.

Addig-addig, míg álomba sírta magát.

Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami

különleges csilingelés.

Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok kara lebegett

körülötte.

A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért, megállította a szánt

húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek,

mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is

tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

49

De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az

ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan

ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek,

feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta

Fenyőke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki

beleegyezően bólintott.

Teljesüljön hát a vágya

Legyen ezüst minden ága.

S legyen a jó emberek

Szép karácsonyfája.

Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes

ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne

és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni,

akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian

lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi

ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt.

Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a

jóságból fakadó, melengető ragyogást.

S akkor még egyszer megszólalt a kisded:

Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik

bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy

és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.

Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette.

Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait,

magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld

pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín

fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka

szőnyeggé varázsolták a rétet.

Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is.

Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.

Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden

ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a

fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.

És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-

ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.

Sok-sok év telt el azóta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s

körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal

nyújtózkodott a világ felé.

Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira aggatott

aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető gyertyaláng

tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó,

áldást hozó karácsonyesti fényt.

Karácsonyi Magyar Népszokások

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

50

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek

még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt évtizedekben elhalványult ezen

szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a

szentkarácsony ünnepét.

Luca napja (december 13.) A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a

napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon

elsősorban a tyúkok ?termékenység varázslása? volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők

munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a

tyúkok. Azaz, e mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését

igyekeztek elősegíteni.

Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe

adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.

Advent Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület

időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Újkeletű

népszokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra.

Karácsony A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző

hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi

dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag

már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a

gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre

kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak,

majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata

volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek

alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép,

piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az

alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Mendikálás Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a

gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve

bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Kántálás Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes

jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni

este, az éjféli óráig.

Betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői

általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal

járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének

eseményeit

Pásztorjárás A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek,

tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi

jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden

családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt,

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

51

amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak,

amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a

következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is

adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

Regölés István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés lényegében

természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló,

adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház

lakóinak.

Borszentelés December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden

család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt

tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba,

hogy ne romoljon el a bor

Aprószentek napja (december 28.) A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. ?Aprószent?

minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az

Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan

gyermeket a szomszédba küldték, ahol ?megvesszőzték?, hogy egészséges maradjon.

A szaloncukor története

Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelyből ma nagyon sokfélét vásárolhatunk. A

szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk

maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthető.

Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukrászok, de az édesség igazán a

századfordulón vált divatossá. A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári

lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő

díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a

szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg

Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című

kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák,

szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.

A budapesti Vendéglátó ipari Múzeumban találhatunk régi szaloncukor-csomagoló

sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez a

masina tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal

lehetett berojtozni. A századfordulón és a két világháború között a cukrászok a sütemények

mellett fagylaltokat, cukorkákat, bonbonokat és szaloncukrot is készítettek. A híres

cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, volt hogy naponta

25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az

így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és

megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is

a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó

cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. Ha

van időnk és kedvünk, mi is készíthetünk házi szaloncukrot a karácsonyfára.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

52

Íme, a recept:

Hozzávalók: 1 kg (barna) cukor, 3 dl víz, ízesítő anyagok: darált dió, kakaó, mogyoró,

marcipánmassza, kókusz, citrom. Bevonáshoz: csokoládés tortabevonó.

A cukrot a vízzel főzzük addig, amíg szálasodni nem kezd. Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt,

mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot

fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga. A masszát öntsük vízzel kiöblített

porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor már nem

meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk

annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. Ez után egy

kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm

vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis

téglalap vagy kocka formákra. Ha szeretjük, vonjuk be csokoládéval. Selyempapírt és színes

csomagolókat vágjunk méretre, rojtozzuk be szélét, és csomagoljuk be a cukorkákat.

Az ünnep süteménye: a mézeskalács

Őseink a mézeskalács készítés tudományát feltehetően még az Etelközből hozták magukkal.

Tápláló, egészséges és tartós élelmiszer volt ez a sütemény, így nem véletlen, hogy könnyen

nagy népszerűségre tett szert.

Az Indus-folyó völgyében talált 3000 éves leletek tanúsága szerint az emberiség már nagyon

régen ismerte a mézet. A középkorban Magyarországon is fontos kereskedelmi cikk volt.

Nem véletlenül, hiszen az emberek ezen a vidéken nem ismertek még más édesítőszert ebben

az időben.

Az édességkészítés nem is volt mindennapos szokás. Különleges alkalom kellett hozzá, a

sütés többnyire jelentős eseményekhez kötődött. Ilyen alkalmak voltak az ünnepek, ezek

közül is legfőképpen a karácsony.

A mézeskalácsot korábban - főleg a nagyobb darabokat - cserépformában, később pedig ún.

mézeskalács sütő formában készítették. Ezek az ütőformák leginkább fából készültek. A

háziasszonyok egyszerűbb, kisebb formákkal, míg az iparosok inkább bőségesen díszített,

nagy formákkal dolgoztak.

A formák úgy készültek, hogy egy fadarabba (mely leginkább egy mai húsvágódeszkához

hasonlít) belefaragták negatívban a kívánt mintát. Ezt aztán kitöltötték a még puha tésztával, s

így sütötték ki. A mézeskalács olyan lett, amikor a formából kivették, mint egy kis

dombormű. Ilyenkor már csak a cukormázas díszítés volt hátra, s elkészült az ízletes

sütemény.

Eredetileg otthon, a háziasszonyok készítették. Miután azonban a mézeskalács

népszerűsége és ezzel az iránta való kereslet is nőttön-nőtt, hamarosan céhes iparág települt

rá. A formákat mesterlegények, később pedig ötvösművészek készítették. Az így formázott

mézes sütemények jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak. Ajándékozásuk,

elfogadásuk pedig ünnep, szertartás része lett. A mézeskalács így az idők során egyszerű

süteményből dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. (Egyes helyeken például jegyajándékként vette

a fiatalember választottjának a mézeskalács szívet.)

Manapság a háztartásokban leginkább karácsonykor készítenek mézeskalácsot. A

hagyományokat felelevenítve ilyenkor az ünnep bensőséges hangulatát emeli a friss, illatos

mézes sütemény, amit akár a karácsonyfa díszítésére is fel lehet használni.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

53

Íme egy recept a sok közül:

Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 25 dkg méz, 12,5 dkg margarin, 1 tojás, 1 kávéskanál

szódabikarbóna, 2.5 dkg kakaó, fűszerek: szegfűszeg, fahéj.

Díszítéshez: 1 tojásfehérje, 10 dkg cukor

A mézet a cukorral felforraljuk, beletesszük a margarint, megvárjuk, amíg kihűl. Ezután

beletesszük a tojást, majd hozzáadjuk a lisztet, fűszereket, szódabikarbonát. Jól

összedolgozzuk. 2 órára a hűtőbe tesszük alufóliába, hogy meg ne száradjon. Kivéve a

hűtőből kinyújtjuk, formákat vágunk belőle szaggatóval. Megsütjük közepesen meleg

sütőben, amikor kivettük akkor díszítjük a cukormázzal. Száradni hagyjuk, egy nap múlva

megpuhul.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

54

Adventi muffin

Hozzávalók 12 darabhoz:

▪ 20 dkg aszalt sárgabarack

▪ 5 dkg mazsola

▪ 3 evőkanál barackpálinka

▪ 12,5 dkg vaj

▪ 10 dkg cukor

▪ 25 dkg liszt

▪ fél csomag sütőpor

▪ fél mokkáskanál őrölt fahéj

▪ fél mokkáskanál mézeskalács fűszerkeverék

▪ 2 tojás

▪ 1 evőkanál méz

Előkészítés:

Az aszalt barackot és a mazsolát apró darabokra vágjuk, és összekeverjük a barackpálinkával.

A vajat felolvasztjuk, és a muffinformát kikenjünk vele. A maradék vajat félretesszük. A sütőt

200 fokra előmelegítjük.

Elkészítés:

A cukrot összekeverjük a liszttel, a sütőporral, a fahéjjal és mézeskalács fűszerkeverékkel.

Hozzáadjuk a barackot és a mazsolát. A tojást habosra keverjük, hozzáadjuk a vajat, a mézet

és a tejet. Kanalanként a lisztes keverékhez adjuk. Ne legyen túl folyékony a massza! A

tésztát a formába töltjük és a sütőben kb. 20 percig sütjük.

Jelképek Angyalok

Az angyalok a Bibliában az Úr küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják

körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az

Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. A keresztény művészet az angyalokat

kezdettől fogva ember (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak

nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny

ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb:

Mihály, Gábor, Rafael. Mikhaél az ítélkező, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, a

középkor harcias szentje. Névnapja szeptember 29-én van, az őszpontot vigyázza. Gábriel a

hírhozó. Attribútuma a liliom vagy a jogar. Névnapja március 24-én van, a tavaszpontot

vigyázza. Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok elseje.

Gyertya

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában

Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is

meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a

láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a

mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember.

A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős

szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a

ravatalnál.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

55

Háromkirályok

A 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a

három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólumává lettek. (Boldizsárt

sokszor mórnak vagy szerecsennek ábrázolták.) A napkeleti bölcseket, akiket a messiás

csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes

értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott

bebalzsamozására szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak.

Ezekből az ajándékokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a

látogatók mágusok voltak.

Jézus születése

A születés körülményeit Lukács evangéliuma beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód

szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül.

A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária

imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József

rendszerint félrehúzódva, mogorván ül magában. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg.

Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint

tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta

ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen

jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség

szabadítójaként jelenik meg.

A karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az

Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven

ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott.

Karácsonyfa, a gally, ág: az élet szimbóluma. Maga a fa az életet jelenti, nem csak abban az

értelemben, hogy élő sejtekből áll, hanem az élet alapjául szolgáló rendszerek elágazási

törvényeit is a szobába idézi és az aranymetszés törvényét. Népmeséink használják az égig

érő fa, életfa motívumot, ami szintén kapcsolatban van a karácsonyi népszokásainkkal. A faág

a teremtés és az élet keletkezésének elágazási rendszerét mutatja meg, amíg a fenyő az Anyát

szimbolizálja, Isten Anyját, az érintetlen szent hordozót.

Csúcsdísz: Egy csillagot, vagy jellegzetes/2 gömbös/ üvegdíszt szoktunk elhelyezni a fenyő

csúcsán, ami az ige kiáradását jelenti./tűz, tachion/Régebben inkább az ötágú csillagot

használták erre a célra, amely pedig az ötös téridő rendszer szimbóluma.

Alma:

Az Anyában létező univerzumok szimbólumai. Az életet, az élethordozót, és életet keltőt

jelenti. A megnyilvánulatlant ,a mindenek előtti ok forrást jelenti, ami örökös, tehát nem volt

előzménye. A legelső és a legfelsőbb létező, vagy így is mondhatjuk, hogy az élet forrása és

fenntartója, aki minden okozati forrás elődje, a faágak kezdete, akinek megnyilvánulása

okozta az univerzumokat, az EGY.

Üveggömbök: a Víz elemet, s annak kiáradó múltszféráit jelképezik, de vannak hosszúkás,

jégcsaphoz hasonló díszek is, melyek a fához hasonlóan a tachionra utalnak.

Sütemények: A négyszirmú sütemény, a megnyilvánultat szimbolizálja, a kiáradást a lyukas

kerek sütik.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

56

6-8 ágú,csillag alakú diszek: Az energiát szimbolizálják.

Aranydió: a tudás és a szeretet kapcsolát , a Logoszt hordozza. A dióbél egy négyfelé nyúló

szerkezetet mutat, ami jól imitálja a bindu geometriáját.

Gyertya: A Szent Tűz és az energia, a fény képviselője.

Beigli: Eredetileg patkó alakú volt, igy ez az alakzat a mindenható működési alapelvét takarja.

Csigatészta: Ugyanaz a szimbólum mint a beiglinél.

Angyalhaj, fűzérek: a lélekszálakat, az istennel való elszakithatatlan kapcsolatot jelentetik

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

57

Advent angyalai

Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit

tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap

sugaraiból készült.

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe

öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre

sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a

hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg

tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnapi angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből,

kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele

vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom

szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az

angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta

szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a

mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle

a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy

fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet

lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek

szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb,

legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és

a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a

mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen

énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell

lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi

mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Téli ráhangoló


www.oviszulo.hu

58

Adventi naptár

Az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ez a szokás is fiatal, a XIX. században egy

édesanya találta ki kisfia vigasztalására, hogy könnyebben várja a Szenteste eljöttét. Az

anyuka a betlehemi jászol mintájára egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az

ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. Később a felnőtt fiú nemhogy nem felejtette el

ezt a kedves ajándékot, tovább terjesztette és maga is árusított kalendáriumokat.

Documents

Unnep Keszul Boldog Unnep Versek