Kilencedik évolyam, /. szám
Szerkesztk: Adamik Tamás (Disputa)
Németh György (Források) Csima Ferenc (Recenziók)
Szerkesztbizottság: Fröhlich Ida, Hoppál Mihály, Máté-Tóth András,
Peres Imre, Ruzsa Ferenc,
Schweitzer Józse, Szigeti Jen, Török László, Zentai Tünde
A Szerkesztség címe: Budapest, Kelta u. .
Tel.: -, ax: - e-mail:
[email protected]
Kéziratokat nem rzünk meg és nem küldünk vissza.
ISSN -
A kiadásért elel: Dr. Bayer Józse A sorozat kötetei
megrendelhetk, illetve % kedvezménnyel
megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt Budapest, Kossuth L. u.
–.
Tel.: -
A tipográfiai tervet Pintér Zoltán készítette, a nyomdai
elkészítést Csernák Krisztina, a nyomdai munkákat a Robinco Kf.
végezte.
Felels vezet: Kecskeméthy Péter
TANULMÁNYOK A IV. MAGYAR VALLÁSSZEMIOTIKAI KONFERENCIA ELADÁSAI I.
RÉSZ ÚJVÁRI EDIT: Keresztény tartalom – növényi jelrendszer a
Harbaville-i
trptichonon HORVÁH KATALIN: Az ég szimbolikus jelentései és
ég nevünk eredete
a tautologikus predikatív struktúrák tükrében 2 DALLOS EDINA: A
rossz a pogány csuvasoknál SPANNRAFT MARCELLINA:
„Cselekvésbeszéd” és szakralitás
Pilinszky János költészetében DEÁKSÁROSI LÁSZLÓ: A hit és remény
kameraállásai. Szts István
filmnyelvi stílusáról 1
DISPUTA CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR: Isten anyai arcáról FERJENTSIK
FERENC: Reflexiók Szabó Ferenc SJ „Istenhit és istentagadás”
cím tanulmányához KATONA PÁL: Hozzászólás Szabó Ferenc SJ
vitaindítójához 101
VALLÁSI KÖZÖSSÉGEINK P. ÁBRAHÁM BÉLA SDB, LENGYEL ERZSÉBET,
KOBLENCZ ATTILA:
Don Bosco fiai – szaléziak 10
TUDOMÁNYUNK TÖRTÉNETE ÉS MHELYEI LUKÁCS MIKLÓS: Az Állami
Egyházügyi Hivatal szervezeti változásai
11-1 között 11
VALLÁSTUDÓS ÉLETPÁLYÁK SZÉCSI JÓZSEF: Interjú a 0 éves Dr.
Schweitzer Józse
nyugalmazott országos rabbival 1
/.
.
Idei harmadik számunk tanulmányainak sora egy már hagyományos,
évekre visszatekint rendezvény hozadéka. Május -én rendeztük
meg a Zsigmond Király Fiskolán a IV. Magyar Vallásszemiotikai
Konerenciát. Sajátos óruma ez a vallástudománynak. A vallásos
tartalmú jelek, szimbólumok világának elem- zése, kutatása,
értelmezése egyajta találkozási pontot is jelent. Sokéle irányból
(nyelvészet, néprajz, képzmvészet, teológia, mvészettörténet, stb.)
érkeznek a vallásszemiotika mveli, és így a közölt
tanulmányok is rendkívül sokszínek. Mégis van egyajta masszív
kötereje ennek a vizsgálódási módnak, ezt az évrl- évre visszatér
és szívesen visszatér tudósok, eladók alkotó lendülete tanúsítja.
Mára már legalább két olyóiratszámra elegend érdekes anyagot tudunk
olvasóink elé tárni csak az idei termésbl. Köszönet illeti a
konerencia gondolatát életre hívó szervezt, Bencze Lóránt
proesszort, és a partnerként, együttmköd- ként bekapcsolódókat,
Balázs Géza, Voigt Vilmos és az idközben sajnos elhunyt Szépe
György proesszorokat. De van egy gazdasági egység is, a Gyermely
Zrt, amely kezdettl segíti, támogatja ezt a konerencia sorozatot, a
termékeibl ké- szült ajándékcsomag szinte hamuban sült pogácsát
pótolva kerül útravalóként a hazautazó résztvevk táskájába.
Fogadják ezúton is kiejezett köszönetünket a vállalat vezeti
és dolgozói.
Forrás rovatunkban Bajnok Dánielnek – akinek korábbi számban, e
rovatban már jelent meg ordítása és tanulmánya –
szöveggyjteményszer összeállítása található, Phémérl, a görög
mitológia kevésbé ismert alakjáról, aki a Hír és Szó- beszéd
istennje.
Disputa rovatunkban, Cselényi István Gábor vitazárója mellett két
plébános Ferjentsik Ferenc és Katona Pál írását is közöljük, akiket
Szabó Ferenc SJ a Hit Évével kapcsolatos tanulmánya motivált.
/
A Tudományunk története és mhelyei rovatban egy nagyobb lélegzet,
most készül doktori disszertáció részét képez mhelytanulmányt
közlünk, Lukács Miklós tollából, amely az ELTE BTK
Történelemtudományi Doktori iskolájában készül, de egyben a
Zsigmond Király Fiskola Vallás,
társadalom, politika Kutató Központjában olyó
munkának is eredménye.
A Vallástudós életpályák rovatban a Szécsi Józse által készített
interjút közöljük, mely a most kilencvenéves Dr. Schweitzer Józse
nyugalmazott rabbi életútjával, munkásságával ismertet meg
bennünket.
Tanulmányom témája a figuralitásról ismert bizánci ikonográfia
egyik különleges kompozíciója, a . század közepére datálható, ma a
Louvre-ban rzött Harbaville-i triptychon hátoldalának központi
táblája. Ezen az eleántcsont-kisplasztikán ugyanis a elirattól
eltekintve növényi motívumok dominálnak: a kompozíció strukturáló
eleme a rügyez kereszta, valamint rozetták, gabona, szl, ák,
bokrok.
A . századra kibontakozó bizánci stílus, majd az egyházi mvészet
elméleti alapjait megteremt, -ben tartott V–VI. Konstantinápolyi
zsinat . kánonja a figurális ábrázolást helyezte a liturgikus
mvészet középpontjába, és az ókeresztény kor- szak motívumait, pl.
a Krisztus-szimbólumként ismert bárány-ábrázolást elutasította,
kiiktatta az ikonográfiai rendszerbl. A bizánci kánon szerint a kép
akkor válik ikonná, ha az isteni kinyilatkoztatás történeti
valóságban való meg- jelenítésének hitelességét képviseli.
Uszpenszkij megogalmazása szerint az egyház „az ortodox tanítás
egyedüli közvetítjeként a meghatározott módon megalkotott, a
szellemi valóságot meg- mutató, realisztikus képmást ismeri
el.” Ebbl a kanonizált ikonográfiai tradícióból következen a
Harbaville-i triptychon készítésének korszaká- ban, a
képrombolás után kibontakozó ortodox mvészetben az emberi
alakokra, a keresztény Biblia szereplire és a hitvalló szentekre
összpontosítottak, a képteológia legje- lentsebb alakja, Joannész
Damaszkenosz által képviselt
ikonodul (’ikontisztel’)
Uszpenszkij, Leonyid. . Az ikon teológiája az ortodox
egyházban. Budapest, Kairosz–Paulus Hungarus. .
-ban Eiréné császárn visszaál líttatta az ikonok
tiszteletét, lezárva a óta tartó, az addig készített figurális
alkotások java részét elpusztító ikonoklazmust.
. ábra. A Harbaville-i triptychon.
nézetnek megelelen. A Harbaville-i triptychon eloldalán is
emberi figurák jelennek meg, az általam kiemelt hátoldali
kompozíció viszont kizárólag növényi szimbólumok rendszerével
közvetíti a vallási tartalmat.
A növényi motívumok szemantikája, valamint a kompozícióban való
elhelye- zésük szintaktikai megközelítése sajátos jelrendszerként
állítja elénk a triptychon hátlapjának aragványát. Vajon milyen
ikonográfiai hagyományok ötvözdtek ebben a növényi szimbolikára
épül kompozícióban, hogyan határozható meg a motívumok egymást
ersít szemantikája, szintaktikai viszonyrendszere? Ennek, a
mvészettörténeti korszakolás szerint a második bizánci aranykorban
keletke- zett eleántcsont-plasztikának a maját, valamint
motívumrendszerét tekintem át röviden, mieltt rátérnék a hátoldal
kompozíciójának elemzésére, a lehetséges ikonográfiai
összeüggéseket is elvetve.
A bizánci iparmvészet meghatározó ága az
eleántcsont-szobrászat, az elegáns dombormvek míves aragása,
amelyekkel elssorban ládikákat, kódex-címlapo- kat díszítettek, de
önálló szobrok és triptychonok is ennmaradtak a –. század- ból, a
második aranykor idszakából. A kisplasztikák közül kiemelkedik
mvészi színvonalával a Louvre-ban rzött Harbville-i-triptichon,
amelyet körül, II. Rómanosz császár (ur. –) uralkodásának korában
készítettek, eltehe- ten Konstantinápolyban. A mvészettörténeti
kutatások szerint, a Krisztus ál-
Damaszkuszi Szent János – k. keletkezett apológiájában
az ikonoklaszták vádpontjával, a bálványimádás ószövetségi
tiltásával szemben a következképpen érvelt a megtestesült Isten
történetének képi ábrázolása mellett: „…testi ábrázatot ölt magára,
akkor ábrázold táblákon, és tedd ki szemlére… Fesd le mindet
szavakkal éppúgy, mint színekkel.” (Bugár . II. .) Apológia.
Damaszkuszi Szent Jánosnak védbeszéde azok ellen, akik elvetik a
szent képmásokat . In Bugár M. István (szerk.) .
Szakrális képzmvészet a keresztény ókorban. Forrásgyjtemény.
II. Budapest, Paulus Hungarus–Kairosz Kiadó. –.
Az eleántcsont-aragványok készítése, részint tartósságuknak
köszönheten, a szobrászat els paleolitikumban kibontakozó si
korszakaitól datálható. Az ókori mediterrán kultúrákban, elssorban
Egyiptomban, de a Közel-Keleten is jellemz volt az értékes
eleántagyarból díszítmvészeti tárgyak készítése. Az antik
kultúrában a görög klasszikus szobrászatban az
arany-eleántcsonttechnikával (burkolattal) készített monumentális
istenszobrok készítésének egyik alkotóeleme volt, a római
császárkorban pedig plasztikák aragására használták, pl. a
diptychon-ormában készített eleántcsont-relieeket adományoztak a
kés-római kor hivatalba lép consuljainak, patríciusoknak
házasságkötés alkalmából. (Irmscher, Johannes (szerk.) . Antik
lexikon. Budapest, Corvina..) A bizánci mvészetben elssorban
keresztény témákkal díszített szakrális tárgyakat készítettek, de
antik mitológiai jelenetekkel kiaragott mvek is ennmaradtak (pl.
Veroli-ládika, Bizánc, . sz. London, Victoria and Albert Museum).
Az eleántcsont-aragás a . század bizánci mvészetének vezet
iparmvészeti ága volt, egy korabeli orrás eleántcsont-aragó céhet
említ Konstantinápolyban. Kádár Zoltán, . Bizánci
mvészet. Budapest, Corvina. .
Az eleántcsont-triptychon „Harbaville-i” elnevezése
Louis-François Harbaville (–), arrasi arisztokrata mgyjtre, a
triptychon Louvre-ba kerülése eltti utolsó tulajdonosára
utal.
tal megkoronázott Rómanoszt és hitvesét, Eudokiát ábrázoló
eleántcsont-plasztika (Pá- rizs, Bibliothéque Nationale, Cabinet
des Médailles) is ugyanabban a konstantinápo- lyi császári mhelyben
készült, stílusa, a figurák ormálása megegyezik a Harbaville-i a-
ragványéval.
A triptychon három, mind- két oldalán aragással díszített lapból
áll. A központi tábla kétsávos szerkezet, els sáv- ja
deészisz-jelenet, a bizánci mvészet kiemelt jelentség ikonográfiai
témája, amely az ikonosztázis ikonográfiai prog- ramjának is
részévévé vált. A triptychon deészisz (gör.
’kérés’) kompozíciója Máriát és Keresztel Jánost a legbb
közbenjárókként ábrázolja, amint imádkozó kéztartással ordulnak az
uralkodói tró- nuson ül Krisztus elé, az elhunytakért könyörögve.
Ez a tematika az utolsó ítélet és eltámadás-eszméhez kötdik,
amelyhez szorosan kapcsoló- dik a triptychon hátlapjának
központi, növény-szimbolikai koncepciója is. A központi tábla alsó
sávjában öt apostol-figura látható, balról: Jakab, János, Péter,
Pál, András, irattekercset, illetve könyvet tartva. A két szárny
becsukható, nyitott és csukott állapotában
Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris, Éditions
Terrial. –.; Huyghe, René (ed.), . Larousse Encyclopedia of
Byzantine and Mediaval Art . Hamlyn Publishing Group, London,
.; Kádár . .
Seibert, Jutta, . A keresztény mvészet lexikona.
Corvina Kiadó, Budapest. .
–. ábra. A Harbaville-i triptychon el-
és hátoldala. . cm × . cm
(Konstantinápoly, k. Párizs, Louvre)
/
három sávra osztott elületét egyaránt figurális díszítés tölti ki,
a görög eliratok az ábrázolt személyek beazonosítását
szolgálják.
A triptychon hátoldalának középs tábláján a szimmetrikus,
kétdimenziós hatású kompozíciót dönten növényi motívumok, valamint
görög nyelv eliratok alkotják (Ld. . ábra). De ez sem pusztán
díszít-motívumokkal telített aragvány, hanem elemeinek szemantikai
vizsgálatával jól beazonosítható vallási, szimbolikus
jelentés tárható el, amelyek beilleszkednek a keresztény
ikonográfia rendszerébe. A motívum, a latin kereszt
összekapcsolható a . századtól kibontakozó triumális keresztény
ikonográfia életaként elogott gemma-kereszt (lat. crux gemmata,
drágakövekkel kirakott kereszt) ábrázolási hagyományával, amely a
karoling-kori észak-itáliai dombormveken sajátos változatokban
bukkant el. A kompozíció rokonítható a –. századi bizánci
ereklyekultusz rekventált tárgyaival, az „Igazi kereszt” darabjait
tartalmazó sztaurotékák kereszt-motívumaival, amelyek a bizánci
Passió-ereklyekultusz meghatározó elemei voltak. A Harbaville-i
kompozíció domi- náns, strukturáló eleme az erteljes kontúrral
határolt latin kereszt, amelynek mind a négy szárán ketts,
stilizált rügy látható. A kereszt négy végéhez és a keresztez- dési
pontjához egy-egy, összesen öt rozettát aragtak, amelyek Krisztus
sebeinek szimbolikus ábrázolásai. A kereszt vízszintes ága
ölött stilizált virágmotívumokra emlékeztet, a mennyei szérát
szimbolizáló csillagok láthatóak. A plasztika els sávjának
csillag-motívuma – a St. Apollinare in Classe apszismozaikjának
csillagok között megjelen keresztjéhez hasonlóan – Antiochiai Ignác
metaoráját idézi, aki szerint a kereszt a legtündöklbb
csillag. A kereszt els, üggleges szárától ket- téosztott
mezben, vízszintesen olvasandó görög nyelv elirat – a hagyományos,
betk ölötti vízszintes vonallal, a betösszevonást jelz rövidítéssel
– IC XC, azaz ’Jézus Krisztus’; alatta a keresztszártól szintén
elválasztva: NI KA, azaz ’gyz.’ Ez a elirat, amely Krisztus halálon
aratott gyzelmére utal, az ortodox liturgiában is szerepet játszik,
az eucharisztikus kenyérbe ( proszfora) egyenl szárú
kereszttel négy mezre osztott pecsétet nyomnak IC–XC
NI–KA elirattal.
A bal és a jobb oldali szárny els sávján katonai tunikába
öltözött, lándzsát és kardot tartó szentek, jobb oldalon Szent
eodor, katona és Szent eodor tábornok; baloldalon Szent György,
Szent Eusztakhiusz. Az alsó sáv baloldali figurái: Eusztratiusz és
Arethasz jobb oldalon Szent Demetriusz, Szent Prokopiusz, mind a
négyen keresztet tartanak jobb kezükben. A két szárny sávjai közti
medalionokban: balról szent Merkuriusz, valamint Tamás apostol,
jobb oldali szárnyon Fülöp apostol és szent Pantaleimon mellképe
látható. A triptychon hátoldala is díszített, a küls szárnyakon
olytatódik a bels lapokkal azonos struktúrájú figurális díszítés.
http://www.louvre.r/en/oeuvre-notices/harbaville-triptych
[...]
Michael D. J. Bintley, Te Byzantine Silver Bowls in the
Sutton Hoo Ship Burial and ree-Worship in Anglo-Saxon England.
(Rosettes in the Byzantine World).
http://www.pia-journal.co.uk/ article/view/pia./ [...]
A kereszt két oldalán a keresztezdési ponthoz ível két stilizált
ciprus látható. A ciprusa az antik szimbolikából ereden a
keresztény hagyományban is lehet a gyász és a halál szimbóluma.
Viszont mivel örökzöld, az örök élet és a Paradicsom jelképe,
tipologikus értelmezésben Mária-szimbólumként is ismert egy
ószövet- ségi, kiválasztottakra vonatkozó utalás (Sir ,; ,)
alapján. Emellett lehet a megváltás és a eltámadás jelképe,
megjelenhet az angyali üdvözlet és a eltámadt Krisztus képtípusokon
is. Jellegzetes a két ciprusa között ábrázolt kereszt, vagy
Krisztus-figura. Például a magyar korona bizánci
abroncs-részén, amely I. Géza (ur. –) korában került
Magyarországra, az elölnézet központi zománc- képén a trónoló
Krisztus figuráját a Paradicsomra utaló két stilizált ciprusa
övezi. A ciprusák a Harbaville-i aragvány motívumával megegyez
módon, szimmetrikusan íveltek.
A ára elutó szl sokrét jelentéssel rendelkezik az antik kultúrában,
házassági jelentése is közismert (pl. Catullus egyik
Carminá jában a szilára utó szl képe jelenik
meg). A . századi bizánci mvészetben viszont kétségtelenül a
szl bibliai szöveghagyománnyal alátámasztott szimbolikája dominál
(pl. Izrael mint szlt: Zsolt ,–; Kánaán, az ígéret öldjének
gazdagságát jelz szlürt: ,). Az életa szltként való ábrázolása is
elordul, de a szl és a szlürt az eucharisztia-szimbolikával
összeüggésben elssorban Krisztushoz, a Megváltó véréhez, azaz
a keresztre eszítéshez kapcsolódik (Jn ,–). A kereszt központi
rozettájához ível, ciprusára elutó szl tehát a megváltó halál és az
újjászület élet növényi szimbólumaként ersíti a rügyez kereszt
eltámadás-jelképiségét. Az alsó sáv aprólékos, míves
kert-ábrázolását gabonakötegek és kisebb bokrok alkotják,
amelyekben állatfigurák, oroszlán, nyúl, madarak bújnak meg,
amelyek együttesen a paradicsomi–mennyei tájat idézik.
A triptychon-elem motívuma, a rügyes kereszt is a keresztény
ikonográfia történetébe ágyazódik. A többi szimbolikus növényi
motívumhoz hasonlóan a rügyez kereszt jelentései szintén a bibliai
szöveghagyományban, valamint a . századi ó-keresztény orrásokban,
egyes apokri iratokban és a korai liturgikus hagyományban
ogalmazódtak meg. A . századtól kibontakozó monumentális egyházi
mvészet ejldésében jól nyomon követhet a kereszt-motívum,
mint
Például az Apollón szerelme ell menekül, ciprussá változó
Küparisszosz mítosza, a ciprusliget mint szakrál is hely antik
hagyománya. Irmscher . .
Seibert . . Kirschbaum, Engelbert (szerk.) –. Lexikon
der Christlichen Ikonographie. Herder,
Freiburg, . . Kovács Éva, Lovag Zsuzsa, . A magyar
koronázási jelvények. Budapest. Corvina Kiadó, .
Schlüter, Lucy – Vinken, Pierre, Az Elsevierek Non Solus
jelvénye. In Simon Melinda (szerk.) . Kiadói és
nyomdászjelvények, Szeged, –.
Seibert . .
vizuális ábra alakulása, amely a megelz ókeresztény idszak
orrásain, minde- nekeltt az allegorikus Biblia-értelmezéseken és a
Krisztus keresztjérl kialakuló legendákon alapult. Elsként az
írásos orrásokat tekintem át, majd a keresz- tény ikonográfia azon
elemeit veszem sorra, amelyek összeüggésbe hozhatóak a Harbaville-i
triptychon hátlapjának központi motívumával.
A plasztika kompozíciós eleme tehát a rügyez kereszt, amely egy
sajátos paradox szimbólum vizuális megjelenítje: egyszerre jelöli
az élet/tudás áját, va- lamint a keresztát, mint kivégzési eszközt,
amely Krisztus megváltó áldozatával egyben a eltámadás, a halálon
aratott gyzelem jelévé vált a keresztények számára. A Teremtés
könyve írja le a paradicsomkert közepén álló élet áját, a jó és a
rossz tudás áját (Ter ,), valamint a bnbeesés történetét. Az örök
életet biztosító élet ája gyümölcsébl viszont nem ehet az els
emberpár, Isten a kizetéssel osztja meg ettl Ádámot és Évát (Ter
,). A Jelenések könyve viszont a keresztény megváltás-kontextusba
helyezi az élet áját. Krisztus szavait ekképpen tolmácsolja János:
„A gyztesnek az élet ájáról adok enni, amely az Isten
paradicsomában van.” Jel ,. A Jeruzsálem-látomásában többször
szerepelnek az élet ái (Jel ,) illetve az „élet ája” (Jel ,,
–).
Bár a kereszt-jel a korai keresztények számára még nem volt
központi motívum, jelentsége már Pál apostol leveleiben
megogalmazódik, aki szerint a kereszt „keresztényeknek Isten ereje
és bölcsessége” Kor ,-; a hívknek „az élet illata, hitetleneknek a
halál bze” (Kor ,). A . századtól ennmaradtak olyan szövegek,
amelyek allegorikus értelemben ejtik ki a kereszt jelentéseit,
többek között megogalmazva a paradicsomi tudás vagy élet ája és a
kereszta egymásra vonatkoztatását is. Például Jusztinosz
vértanú körül keletkezett Apológia cím irata szerint
Krisztus kereszthalálából, azaz a keresztából, élet akad. A .
században, Alexandriában keletkezett Physiologus a peridexion
(gör. ’minden irányban segít’) áról írja, hogy a a „Mindenek
Atyjára értend”, ugyanakkor ez az élet ája, amelyet a szöveg a
gonoszt elpusztító kereszt ájával is összeüggésbe hoz.
A kereszt ikonográfia-történetben is meghatározó változást
eredményezett a . század els harmadában Constantinus császár (ur.
–) valláspolitikai ordulata, az Egyház bkez támogatása, amely a
templomépítkezések révén a monumentális egyházi mvészet
kibontakozásában is megmutatkozott. Cons- tantinus a keresztények
szabad vallásgyakorlatát biztosító -as ediktuma, és a -ös,
Nikaiában összehívott els egyetemes keresztény zsinat
kezdeményezésén túl betiltatta a keresztre eszítés gyakorlatát is,
amely részben gátolta a latin-kereszt
A Pál apostol által emlegetett kereszt a homlokra rajzolt
jelként értelmezhet, nem kereszt- alakú tárgyra. Vanyó .
Vanyó László, . Az ókeresztény mvészet szimbólumai.
Szent István Társulat, Budapest. –.
Physiologus. . Budapest, Helikon Kiadó. .
és a keresztre eszítés ábrázolási hagyományának kialakulását a
kereszténység els évszázadaiban. A rügyez kereszt, mint a
eltámadást jelz, a bnbeesés miatti halált eltörl életa-motívum
kibontakozásához meghatározóan hozzájárult a . századi Szent
kereszt legendája és kultusza is. A legenda a keresztény egyházat
pártoló császár -ös niceai zsinatot követ nagyszabású, ényz
jeruzsálemi építkezéseivel kapcsolatban, anyja, Helena
augusta -ban kezdd palesztinai utazásához köti az ún. Igazi
Kereszt megtalálását. A legenda egyik változata – a már Pál
apostolnál megogalmazódó Ádám–Krisztus tipológiával (Róm ,)
összhangban – a halált hozó tudás ájával, annak gyümölcsével, más
változata viszont az életával hozza összeüggésbe a kereszta
eredetét. A keresztereklye csodás megtalálását követen Helena
Konstantinápolyba és Rómába is küldött kereszt-darabokat,
megteremtve ezzel a passió-ereklyék kultuszát.
Az apokri iratokban is megogalmazódik a kereszta paradicsomi ákkal
való összeüggése, a keresztának az Ádám bnbeesése miatti halált
eltörl jelentsége. Az . század elejére datált Mózes
apokalipszise cím apokri iratban, amely az els emberpár
paradicsomon kívüli életét és halálát beszéli el, már szerepel a
szenvedésre
A nikaiai zsinat után Constantinus kezdeményezésére épített,
-ben elszentelt (majd a . században elpusztított) jeruzsálemi Szent
Sír-templom a Golgotát és Krisztus sírhelyét jelölte (a keresztény
építkezést a Hadrianus császár által -ben arra a helyre épített
Venus-templom lerombolása elzte meg). Vanyó László, . Katekézis,
költészet és ikonográfia a . században. Budapest, Jel Kiadó.
.
Helena -ben, Constantius Chlorus ágyasaként szülte
Constantinust, a késbbi császárt. Az alacsony sorból származó
Helenának -ben el kellett hagynia fiát, amikor Constantius eleségül
vette tárcsászára, Maximianus hugát, eodorát. Majd -ban
Constantinus a Trieri palotában ismét maga mellé emelte anyját,
akinek -ben az augusta címet adományozta. iede, Carsten
Peter, A keresztfa megtalálása. Corvina, . –.
/
gyógyírt jelent paradicsomi a. Részben ezt az Ádámhoz kötd
hagyományt követi az . század körül keletkezett apokri Nikodémus
evangélium, amelynek második része Krisztus alvilágba való
leszállását beszéli el. Ebben a keresztény iratban hangsúlyosan
megogalmazódik a Tudás ája és a kereszta kapcsolata. Az elbbiekben
említett zsidó apokri irat történetét követve a haldokló Ádám,
fiát, Széthet küldi a paradicsom kapujához, hogy az „irgalom ája”
olajából kérjen, de ebben az apokri iratban „a végs idk”
konkretizálódik. A keresztény szerz szerint Ádám számára az
eljövend Krisztus olaja és a víz (a keresztelés) lesz a gyógyír. Az
Alvilágba leszálló Krisztus parancsára a megszemélyesített Alvilág,
(a görög mitológiából ismert nevén) Hádész rzi a megkötözött
Sátánt, az apokri evangé- lium szerzje vele mondatja ki: „mindent,
amit a tudás ájával nyertél, elvesztetted a kereszt ájával.” Ádám
eltámasztásakor pedig Krisztus a következket mondja: „Jöjjetek
velem mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt.
Én Mindannyiotokat most a kereszt ája által eltámasztalak.” Az
apokri történetek és a . századi jeruzsálemi keresztény építkezések
nyomán kibontakozó középkori Szent Kereszt legenda-variációk
viszont a paradicsomi életával is egybekapcsolják a kereszta
eredetét.
Jeruzsálemi Kürillosz püspök körül keletkezett Katekéziseiben is
többször megogalmazódik a kereszt és az életa egymásra
vonatkoztatása. Tehát a kivágott, holt a (gör. xülon, lat.
lignum) és az él a (gör. dendron, lat. arbor) ellentétpárját, majd
az életa–kereszta összekapcsolását a bibliai szövegek allegorikus
értelmezése, és az eredend bnt eltörl kereszthalál tanát taglaló
ókeresztény szöveghagyomány teremtette meg. Bálint Sándor a
következképpen oglalja össze (nyugaton különö- sen a erences rend .
századi mködésének eredményeként) a népi vallásosságban is elterjed
életa – kereszta (lignum vitae) azonosítás jelentségét: „Ennek
az archaikus világérzésnek áttétele, illetleg szublimációja az
arbor vitae, – vagyis
Ebben a történetben, amely nem tartalmaz késbbi keresztény
átdolgozásra utaló jelet, az ids, beteg Ádám Évát és fiukat,
Széthet a Paradicsomhoz küldi „kérve Istent, hogy könyörüljön
rajtam és küldje el angyalát a paradicsomba és adjon nekem arról a
áról, amelyben a tle való olaj csordogál, és hozd el nekem…”
A válasz: „Most nem kapod meg azt, hanem a végs idkben.” In Vanyó
László, Apokrifek. (szerk.) Budapest, . Szent István Társulat.
., –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó László, Apokrifek.
(szerk.) . Budapest, Szent István Társulat. –.
Nikodémus evangélium II. In Vanyó . . A Jacobus da
Voragine . századi gyjteményében, a Legenda aurea-ban szerepl
„Szent
Kereszt megtalálása”-legenda szerint a Paradicsomot rz angyal a
haldokló Ádámnak ágat küld a paradicsomi áról, ezt az ágat ültetik
el Ádám sírjára, ebbl hajt ki a a, amelyet a Salamon királyt
meglátogató Sába kirá lynje elismer és tisztel, amelybl késbb a
keresztet ácsolják.
http://magyar-irodalom.elte.hu/arianna/plaustrum/LBoriD.html
[...]
Vanyó . .
Krisztusnak megváltást gyümölcsöz keresztája, a már idézett legenda
szerint a tudás paradicsomi ájának is eszmei sarjadéka. Ez a
találó, olykor teológusoktól is szentesített azonosítás az egyszer
hívek eltt világosabbá tette a bnbeesés és megváltás kozmikus
összeüggését.” Az ikonográfia ezt a hagyományt követte,
amikor vizuális ormában ejezte ki a kereszta életadó–megváltó
jelentségét, megalkotva a kivágott, azaz holt ából ácsolt, mégis
rügyez, él kereszta paradox szemantikáját. Ez a motívum tehát
egyetlen, koncentrált képben ejezte ki a ke- reszténység
bnbeesés–megváltás–eltámadás-tanának bonyolult érvrendszerét, a
kereszthez kapcsolódó történeti, kozmikus, eltámadási–gyzelmi,
eszkatológikus jelentést együttesen láttatva.
Egeria zarándokn a – közötti szentöldi útjának beszámolójában a
szentöldi ünnepeket és a keresztény épületeket is leírja. Az
ortodox liturgiában szeptember -ét eredetileg a kereszt -ban történ
legendás megtalálásához és a Szent Sír-bazilika -ben történ
elszenteléséhez kapcsolódóan a „Szent Kereszt elmagasztalása”
ünnepeként ülték meg, amelyben a keresztet éltet gyzelmi
jelként magasztalták. A kereszt . század végére már letisztult,
liturgiá- ba emelt élethozó jelképiségére utal a szeptember -i mise
alábbi szövegrészlete: „…amelyben van üdvösségünk, életünk és
eltámadásunk, amely által üdvözültünk és megszabadultunk.” Az
ortodox húsvéti liturgia szövegében is megogalmazódik a kereszt és
életa azonosítása, amelynek tehát vizuálisan a rügyekkel ellátott
latin kereszt-motívum elel meg: „Keresztednek áját, Krisztus, ó,
Isten, az élet ájává tetted nekünk, akik Benned hiszünk, és általa
elpusztítottad, megsemmisítetted a halál uralmát.” A rügyez
kereszt a Mennyei Jeruzsálem, az új Paradicsom élet ája, amelynek
motívuma az . század elejétl terjedt el a keresztény ikonográ-
fiában, esetenként levelekkel, gyümölcsökkel, indákkal, virágokkal
kiegészítve, hangsúlyozva a rügyeket.
A Golgota-hegyen elállított, aranyozott, drágakövekkel díszített
keresztet (amely az ábrázolások alapján elteheten rügyes kereszt
lehetett) a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika monumentális, öthajós
épületével együtt már a . századi leírások
Bálint Sándor, Karácsony, húsvét, pünkösd . . Budapest,
Szent István Társulat. –. iede . -. Vanyó . –. Az
ortodox hagyomány szerint szeptember -én arra az eseményre is
emlékeznek, amikor
Hérakleiosz, bizánci császár -ben visszaoglalta a perzsáktól
Jeruzsálemet és visszaszerezte a Krisztus keresztjeként tisztelt
ereklyét. omas Hopko: Az ortodox istentisztelet – A
Szent Kereszt elmagasztalása.
http://hungary.orthodoxia.org/?page_id= [...] A
kereszt Jeruzsálemben maradt darabját minden nagypénteken nyilvános
imádatban
részesítették: Bálint Sándor () Ünnepi kalendárium . Szeged,
Mandala Kiadó. –. Vanyó . . Ziehr, Wilhelm . A
kereszt: jelkép és valóság. Budapest, Helikon. .
Seibert . –.; .
/
– köztük Egeria zarándok-útinaplója – is említik. A keresztény
épületkomplexum a bazilikából, a Golgotát/Kálvária-sziklát magában
oglaló udvarból állt, amely ölé az Anasztaszisz rotundát
emelték. Euszebiosz, kaiszareiai püspök -ban, Constantinus
harmincéves uralkodói jubileumát ünnepl beszédében a jeruzsá- lemi
Szent Sír-bazilikát a „megváltó jel templomá”-nak nevezi, amelyben
az igazi keresztre ekképpen utal: „a Megváltó halálon vett
diadalának gyzelmi tróeái.” A gemma-kereszt másik
prototípusának Euszebiosz Vita Constantini c. mvében olvasható
leírás tekinthet, e szerint a konstantinápolyi palota „legmagasabb
hely- ségében a mennyezet aranyozott burkolatán, annak kells
közepén, a legnagyobb kiterjedés kazetta közepén elersíttette az
üdvösséges szenvedés jelét, amely tömör aranyba oglalt színes
drágakövekbl készült.”
Kürillosz, jeruzsálemi püspök -ben Jeruzsálem ölött megjelen ényl
kereszt-jelenésrl számolt be II. Constantiusnak (ur. –), amellyel
együtt megemlíti az „Igazi Kereszt” darabjainak ereklyeként való
tiszteletét is. A kereszt- jelenés leírása evangéliumi
hatásra utal: „eltnik az égen az Emberfia jele” Mt ,. Felteheten a
jeruzsálemi keresztet ábrázolták a római Santa Pudenziana-templom .
század elején készült apszismozaikján, amelyen a trónoló Krisztus
mögött a Constantinus-kori, keresztény bazilikákkal ékesített
Jeruzsálem középpontjában, a Golgota hegyén magasodik a rügyekkel
ábrázolt monumentális gemma-kereszt a mennyekbe. (Ld. . ábra)
Vanyó László szerint a kereszthódolat liturgiájával, a
eltámadás–élet jelentéssel is kapcsolatba hozható a Santa
Pudenziana apszismo- zaikjának kereszt-ikonográfiája.
A orrások szerint II. eodosziosz császár (ur. –) -ban a perzsák
elett aratott gyzelme után ényes, drágaköves keresztet állíttatott
el a Golgota hegyén, elteheten a Constantinus-éle ékköves keresztet
pótolva. A keresztény imperiális mvészet kezdetétl, a .
század els harmadától, az arannyal, ezüsttel, ékkövekkel díszített
kereszt és más liturgikus eszközök, elssorban a hatalom kie-
jezi. Ugyanakkor a gemma-kereszt a római imperiális
tartalom mellett a meny- nyei hatalom és örökkévalóság keresztény
eszmeiségét is megjeleníti. Ennek bib- liai szöveghagyománya
is ismert: a Jelenések könyve szerint a mennyei Jeruzsálem ala
aranyból épült, gyöngy a kapuja, „ragyogott, mint a drágak” (Jel ,;
–).
A . század elején alkotó Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész érvelése,
amely szerint a nemesémek és a drágakövek a mennyei, angyali lényeg
kiejezi, a gemmakereszt szimbolikáját is megvilágítja: „…az
romolhatatlan, kimeríthe- tetlen, megogyatkozhatatlan és
érinthetetlenül tiszta ragyogásukra utal, mely olyan, mint az
arany; valamint világos, ényl és mennyei sugárzásukra, mely olyan,
mint az ezüst.”
A gemmakereszt-motívum elterjedt voltát bizonyítja a . század els
elé- ben épített ravennai San Apollinare bazilika apszismozaikján
az ékköves keret mandorlában (ovális dicsényben), csillagoktól
övezve megjelenített gemmás kereszt is, amely szintén rügyekkel
jelképezi a kereszt alatti elirat (SALVUS MUNDI ’világ megváltója’)
lényegét. Ezen a mozaikképen a keresztezdési ponton egy Krisztus-
medalion is látható. (Ld. . ábra.) Rómában, a San Steano Rotondo .
századi mo- zaikja szintén a Golgota gemmakeresztjét ábrázolja,
rügyekkel, Krisztus ikonnal a tetején. (Ld. . ábra.) A rügyekkel
ellátott kereszt ábrázolási hagyománya a Bizánci birodalomban a
képrombolási idszakban is töretlen maradt, st, az ikonoklaszták
(’képrombolók’) a Krisztus-ikont a kereszt jellel helyettesítették,
amelyet a megváltás
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész . A mennyei
hierarchiáról I. . Az isteni és az emberi
természetrl . XV.. II. Görög egyházatyák. Budapest, Atlantisz.
.
. Róma, Sta Pudenziana, apszismozaik, . század eleje.
. Ravenna, San Apollinare in Classe apszismozaik
részlet. . század közepe.
. Konstantinápoly, Hagia Eirene-templom, apszismozaik,
ábrázolható eszközeként és egyben gyzelmet hozó hadijelvényként is
tiszteltek. Például Konstantinápolyban, a Hagia Eirené-templom .
századi apszismozaikján egyszer, drágak-díszítést is mellz,
kontúrvonalas rügyes kereszt látható a stilizált Golgotán (Ld. .
ábra.), valamint a Hagia Szophia délnyugati eljárójában is
ennmaradt egy dicsénybe oglalt dísztelen rügyes keresztet ábrázoló
moza- ikkép. Ezek az ikonoklazmus-kori dísztelen rügyes
keresztmotívumok ormai egyezést mutatnak a Harbaville-i hátlap
motívumával. A orrások szerint V. Konsztantinosz (ur. –) idején a
templomokból a figurális alkotásokat számz rendelkezések (Hiereiai
zsinat, -ben) nyomán a templomokat kereszt, valamint gazdag
növényi ornamentika díszítette, növények, virágok, madarak
ékesítették a alakat. Azaz a Harbaville-i kompozíció pontosan
megelel ennek a . század-közepi egyházmvészeti hagyománynak, de a .
századi viszonyoknak megelelen, az eloldal figurális díszítés
tryptichon-lapjainak a hátoldala követi a növényi ornamensekbl álló
kompozíció ikonoklazmus-kori szabályát.
A gemmakereszt-típust követik a Passió-ereklyéket tartalmazó,
tartódobozo- kon ábrázolt keresztek, amelyekkel a Harbville-i
triptichon kompozíciója, növényi motívum-rendszere közvetlen
összeüggésbe hozható. (Ld. ., . ábra) Ezeket az ereklyetartó
dobozokat, táblákat a konstantinápolyi palota körzetében a .
század- ban épített, a közeli világítótoronyról elnevezett Pharoszi
Szz Mária-templomban rizték. A -ben, III. Mikhael császár
uralkodásának idején elszentelt épület jelentségét jelzi,
hogy a bizánci császárok személyes templomaként unkcionált, a
orrások szerint az ikonoklazmust követen bkezen díszítették, és itt
rizték a Passió-ereklyéket. A relikviák kultuszának ersödése
is az ortodoxia diadalát jelezte. Mivel Jeruzsálem -tl a
Bizánci birodalom rovására terjeszked iszlám övezetéhez tartozott,
ezért is volt jelentsége a Szentöldi relikviák Konstantiná- polyba
hozatalának. E relikviák révén Konstantinápoly nem csak új
Rómaként, hanem új Jeruzsálemként is aposztroálhatta magát. A
pharoszi kápolna gyjtemé- nyébl több is ennmaradt az -es, negyedik
keresztes hadjárat idején nyugatra hurcolt ereklyék közül.
Belting . . . Kádár . –. A Pharoszi Szz Mária
templom kápolnája – között a keresztény világ relikviáinak rzhelye
volt. Az -es keresztes hadjárat során a nyugati hódítók
kiosztották, az ereklyék nagy részét nyugatra szállították, az
elpusztított templomot a késbbiekben sem építették újjá. Lidov,
Alexei, A Byzantine Jerusalem. e Imperial Pharos Chapel as the Holy
Sepulchre. In Hoffmann, Annette – Wol, Gerhard (ed.),
Jerusalem as Narrative Space. Leiden, . Brill. –. A
Konstantinápolyból elrabolt ereklyék méltó elhelyezésére, a
Pharoszi kápolna mintájára építette -ban Párizsban IX. Lajos király
a gótikus Sainte Chapelle-t. Az itt rzött relikviagyjtemény
darabjainak többségét -ban a orradalmárok pusztították el. Lidov .
.
Lidov . –.
Kádár . . ;
http://www.academia.edu//e_Limburg_Staurotheke_A_ Reassessment
[...]
Kirschbaum –. . kötet . Az akantuszlevél az antik
mvészet egyik alapvet növényi ornamense, amelyet a keresztény
mvészet is átvett. Seibert . .
. ábra A Szent sír egyik darabjának relikviatartó doboza. (Párizs,
Louvre)
. ábra Örmény hacskar-faragvány.
Constantinus-kori prototípusa és az ereklyetartókon is megjelen
változatai szo- rosan összeüggtek a Helena-legendával, az Igazi
Kereszt kultuszával. A orrások szerint az „Igaz Életadó
Kereszt”-nek a császárok védelmez ert tulajdonítottak,
hadjárataikra is magukkal vitték kultuszuk a Bizánci
birodalomtól nyugatra is elterjedt.
Egy Konstantinápolyból -ban Örményországba küldött „Igazi Kereszt”
relikviáról is szólnak a orrások, amelynek a bizánci
sztaurotékák jellegzetes ikonográfiai sémáját követ rügyez kereszt
és a rozetta, akantusz-motívumai el- tehetleg a . századtól
kibontakozó hacskar (’kkereszt’) domborm-aragványok kiindulópontjai
lehetettek. Az örmény keresztény mvészet sajátos szobrászati em-
lékei, a mintegy –, méteres ún. hacskar-aragványok,
emlékkövek többségében önállóan, olykor kolostorok alába
illesztve változatos ormában ismétlik a rügyez kereszt-ormán és
növényi (pl. szl, virág, gabona, gránátalma) ornamenseken alapuló
kompozíciót. (Ld. . ábra) A hacskar-keresztek ikonográfiai
sémája – a sztaurotékák émdomborm-ikonjahoz és a Harbville-i
triptichonhoz hasonlóan – a rozettákon, növényi ornamenseken kívül
a négy keresztvégen hangsúlyosan látható rügyekbl, az „Életadó
Kereszt” tanának, az élet orrásának, az életa–ke- reszta egymásra
vonatkoztatásának ókeresztény korban már megogalmazódó, paradox
szimbolikájának vizuális kiejezibl áll. E motívumok egyben a közel-
keleti si növényi szimbolika, az életa elemeinek keresztény
kontextusban történ újraogalmazásai.
A kora-középkori nyugati szakrális mvészetben is nyomon követhet a
bizán- ci–ravennai hagyomány nyomán a növényi motívumokkal
kiejezett megváltás- és eltámadás-szimbolika. A bizánci
sztaurotékák akantusz-motívumaitól eltéren, a Harbaville-i
kompozícióhoz hasonlóan a kereszt melletti a-motívumokat al-
kalmazó dombormvek is ennmaradtak. Az . százai ravennai szarkoágok
(pl. a San Apollinare in Classe templomban elhelyezett
Teodorus-szarkofág ) edelének oldalaragványai stilizált
szl-motívumok között szerepelteti a latin kereszt- ormát, a
vízszintes szárak ölött egy-egy rozettával. (Ld. . ábra) A szl,
mint az élet és a túlvilági boldogság jelképe az antik kultúrában
is ismert volt, majd
Lidov . . Esztergomi Fszékesegyházi Kincstárban rzött
. századi sztaurotéka a kereszt-ereklye két
oldalán Constantinust és Helenét jeleníti meg. Kádár . .; Dávid
Katalin . Magyar egyházi gyjtemények kincsei. Corvina
Kiadó, .
Lidov . . A mintegy . ennmaradt hacskar-kereszt . óta
világörökség részét képezi.
http://www.armenianow.com/arts_and_culture//unesco_armenian_khachkars_
crossstones [...] Ansel Oommen: Sacred Symbol of Armenian
Church, National Identity Caught Up in Regional
Politics
http://www.artesmagazine.com///sacred-symbol-o-armenian-church-national-
identity-caught-up-in-regional-politics/ [...]
keresztény jelentéseiben az Ószövetség szl-szimbo- likáját és az
eukharisztiát idézte, amint erre entebb utaltam. A bizánci
képrombolási idszakban készült . századi, szintén ravennai
Gratioso-szarkofág-ot viszont a eliratokon kívül csak
egyszer, stilizált rügyekkel ellá- tott keresztek díszítik. A
Harbaville-triptychon hátlapjának motívu- maival megegyezen,
a kereszt mellett szim- metrikusan elhelyezett, stilizált
amotívumok jelennek meg a karoling korszak idszakából több,
Itáliában enn- maradt dombormvön. A rügyez keresztet szalagonatos
díszítés- sel ötvöz aragványo- kon, pl. a körül készített Sigwald
ke- resztelmedence relie- jén, valamint a kö- rül készült, a
római Sta Sabina templom Schola Cantorum domborm-
vein, és egy körül készült márványdom- bormvön a
központi kereszt-motívum körül ák, rozetták láthatóak. (Ld. –.
ábra) A kereszt-ormát kitölt, a korabeli nyugati miniatúramvészetbl
is ismert onat-motívumok, amelyek a gemmakereszt drágaköveit is
helyettesíthetik, a kelta és germán törzsi mvészetbl
eredeztethetek, összhangban a dombormvek antik mvészeti örökséget
teljesen nélkülöz stílusával.
. sz. Ravenna, San Apollinare in Classe.
. ábra. A Sigwald keresztelmedence reliefének részlete. .
k. (orcello, S. Maria Assunta Museum, eredetileg Cividale
del Friuli)
templom, ma Lucca, Museo Nazionale
. ábra. A Schola Cantorum dombormveinek részlete,
k. Róma Sta Sabina.
A rokon ikonográfiai motívumok rövid áttekintésével megállapítható,
hogy a Harbaville-i triptychon hátlapja tehát nem pusztán a
gemmakereszt ikonográfiai témáinak variációja, hanem a rügyez
kereszt ikonográfiai tradícióját a paradi- csomkert életteli
megjelenítésével ötvözte oly módon, hogy a növényi szimbolika
jelrendszerébe beillesztette a ciprusa, a szl és
rozettamotívum gazdag szim- bolikáját is.
. ábra: Durand, Jannic, L’Art byzantin. . Paris,
Éditions Terrial. . . ábra:
http://www.icon-art.ino/masterpiece.php?lng=en&mst_id= Triptych
Harbaville
Louvre OA n.jpg [...] . ábra: Durand, Jannic, L’Art
byzantin. . Paris, Éditions Terrial. . . ábra:
http://www.britannica.com/EBchecked/media//Christ-as-Ruler-with-the-Apostles-
and-Evangelists-e-emale [...] . ábra:
http://www.flickr.com/photos/sjmcdonough// [...] . ábra:
http://www.superstock.com/stock-photos-images/- [...] .
ábra: http://en.wikipedia.org/wiki/Byzantine_Iconoclasm [...]
. ábra: http://ww w.flickriver.com/photos/@N// [...]
. ábra: Hoffmann – Annette, Wol, Gerhard (ed.), Jerusalem as
Narrative Space. Leiden, .
. BEVEZETÉS
.. A
Az ég a mindenség öls része, amely − a látszat szerint −
boltozatként (tetként, mennyezetként vagy lepelként) borítja a
öldet. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a öldet” – ezzel a
mondattal kezddik a Biblia. Az Ószövetség ben a eremtés
könyve szerint az ég és a öld együttese a világ; magára a
világ ogalmára nincs is külön szó: az ég és föld (héb. hassamajím
vehaáresz ) mellérendel szintagma jelöli. Az
Újszövetség ezzel szemben a görög
kozmosz (vö. gör. κσμος ’elrendezés, ormát öltés,
világrend, világmindenség → dísz, ékszer’ <
κοσμω ’elrendez, igazgat → ékesít, szépít’) szóval nevezi meg
a világot, melyet Isten, illetve a Logosz teremtményének mond. Az
ég hierarchikus szerkezet: általában hét, néha kilenc rétege,
szérája van.
Az ég a mérhetetlen végtelenség, elérhetetlenség, a enség, a
transzcendens szel- lemi els világ szakrális szimbóluma. Istenek,
szellemek, héroszok, illetve Isten, az angyalok és az üdvözült
megboldogult lelkek lakóhelye. Dichotomikus, egymást ellentétesen
eltételez ogalompárt alkot a Földdel (l. az ég és föld, égre-földre
esküszik, se égen, se földön, eget-földet ígér, eget-földet
megmozgat stb. állandósult szókapcsolatainkat.) A
legtöbb si kultúrában, az archaikus természetvallások- ban a érfi
princípiumot, a megtermékenyít ert képviseli: a világ az Égatya és
a Földanya nászából született (vö. pl. Mitológiai ábécé ,
: , −, , , , , , , , , ). Egy polinéziai mítoszrészletben pl. ezt
olvashatjuk:
„Az ég és öld régi szerelme azonban megmaradt, és éjszakánként az
ég még ma is
sóhajtozva, és harmatkönnyeket ejtve gyászolja szeretjét, akinek
ölel karjaiból
kiszakították” (i. m. ).
mennybolt; az égiek ~ a mennybeliek; égbe megy ~ mennybe megy;
mennybe meneszt vkit ~ égig magasztal vkit; égi boldogság ~ mennyei
boldogság; égi hang ~ mennyei hang; dörög az ég ~ mennydörög;
égzengés ~ mennydörgés. St, a régiségben létrejött és gyakran
használták a tautologikus szóösszetételt, a mennyég -et is:
„ A mi atyánk, ki vagyon mennyégben”; „övék a mennyégnek
országa…” (NySz. : −). Vikár Béla Kalevala-ordításában – tudatosan
archaizálva – él vele: pl. „Tégy törvényt a elhk elül,/ Bölcs
tanácsot mennyégben ülj,” vagy: „Eltte a vékony víz-ség,/
Megette a mer mennyég .” (. és . ének).
A különböz kultúrákban az ég magát Istent is jelentheti, az
indoeurópai nyel- vekben az ’ég’ és az ’isten’ jelentés
szavak között etimológiai kapcsolat is van: az ie. ’ég’ jelentés
deiwos az alapja az istent jelöl közös szavaknak: l. a szkr. déva,
lat. deus, iráni div , litv. diewas, ógerm. tivar
stb. szavakat, illetve a istenek − Djausz, Zeusz,
Jupiter − neveit. De ugyanezt az összeüggést megtaláljuk
az altáji népeknél is: tengri a törökségi nyelvekben ’ég’ és
’isten’ jelentés. „Az isten eszméje közösnek mutatkozik az égi
szentséggel, vagyis a énnyel és a transzcendenciával (magasság),
kiterjesztve pedig az uralkodás és a teremter eszméjével, közvetlen
értelmében a kozmogóniával és az apasággal” − írja Eliade a Vallási
hiedelmek és eszmék története c. nagy munkájában (: −; vö. még
: −).
.. A .
A magyarban az ég és az isten szavaink között
etimológiai kapcsolat nincs ugyan, ám ég nevünk ’isten’
jelentésben is él. Számos kiejezésünkben ezért helyettesítheti az
egyik szó a másikat: ég áldjon! ~ isten áldjon!; a jó ég tudja ~ a
jó isten tudja; ég veled ~ isten veled; szent ég! ~ szent isten!;
ég adta ~ isten adta; te jó ég! ~ te jó isten!; az ég szerelmére! ~
az isten szerelmére! stb. Ég nevünk tehát többjelentés
szó, poliszéma: a megnevezett ogalmak kapcsolata alapján a szó
átvitt jelentéseiben ’isten’-t és a ’mennyország’-ot is
jelentheti.
/
A leveg, a lebeg > leveg ige olyamatos melléknévi
igeneve, az ég -gel erede- tileg jelzs szószerkezetet (leveg
ég ), majd tautologikus szóösszetételt (leveg-
ég > levegég ) alkotott. A leveg
tehát metonimikus jelentésváltozás keretében
jelentéstapadással, s a vele együtt járó rövidüléssel jutott
mai névi jelentéséhez (leveg ég > levegég > leveg), s e
olyamattal párhuzamosan az ég ’leveg’ jelentése
okozatosan visszaszorult, majd kikopott a használatból.
Van még egy különössége ég nevünknek: hangalakját
tekintve egybeesik az ég igével. A két szó jelentése látszólag
nagyon messze esik egymástól. Vajon ennek ellenére lehetséges-e
közöttük eredetbeli kapcsolat? Azaz visszavezethetek-e egyetlen
tre, mely késbb két, eltér szóajú és jelentés önálló szóvá vált?
Vagy csupán hangalaki egybeesés áll enn a név és az ige között,
azaz homonimákról beszélhetünk? Ezekre az izgalmas kérdésekre
vélhetleg a kétéle ég eredetének vizsgálata adhat
választ. Mieltt azonban rátérnék a név és az ige etimológiá-
jára, mondattörténeti kitért kell tennem: szólnom kell egy si
− tautologikus − mondattípusról. Úgy vélem ugyanis, hogy a
következkben röviden bemutatott archaikus mondattípusnak alapvet
szerepe lehet az itt elmerül etimológiai kérdések tisztázásában
is.
. AZ SI MONDATRÓL
.. A
A mondatok létrejöttével és történeti ejldésével oglalkozó kutatók
többségének az a véleménye, hogy az els közlések, az smondatok a
még osztatlan tudattartal- mat kiejez
mondatszók voltak (vö. pl. Bally : −; Pais ;
Berrár : −). A mondatszó egyúttal természetszerleg ige-névszó
(nomenverbum) is: benne a szubsztanciális (névi, alanyi) és a
unkcionális (igei, állítmányi) pólus különbsége még nem létezik.
Gondoljunk csak pl. a vau gyermeknyelvi hangután- zó mondatszóra,
illetve ige-névszóra! Ez hol alanyi (kutya), hol állítmányi
(ugat ) unkciót tölthet be. A nyelvtörténészek úgy vélik, hogy
a nyelvi ejldés késbbi szakaszaiban azután − két-két mondatszó
összekapcsolódásával − megszületnek a kétpólusú „valódi” mondatok
els, egyszer ormái.
A kutatás azonban ennek az egyetemes nyelvtörténeti olyamatnak egy
ontos láncszemét mintha nem venné tekintetbe. Magam úgy gondolom,
hogy a mon- datszók, valamint a két, egymással predikatív viszonyba
lép, ogalomszóból
létrejöv tmondatok között számolnunk kell egy ontos átmeneti
típussal: egy si tautologikus mondatszerkezettel. Ebben
azonos elemek töltik be az alanyi és az állítmányi unkciót is, azaz
képletük: [A + A]. Ám az azonos elemek pozíciója jelents
különbséggel jár együtt: az els elem szubsztancia (alany, név),
szemben a második alapunkciót (állítmány, ige) reprezentáló
szerepével.
Ez a típus rendkívül jellemz a gyermeknyelvre. L. pl. a magyarban a
vau, a háp, a brek vagy a röf hangutánzó mondatszókból
létrejöv kétpillér, akár már alanyra és állítmányra is tagolható
elemismétléses vau vau; háp háp; brek brek; röf röf
mondatkezdeményeket, illetve az ezekbl ejldött − bizonyos
szóaji-mon- datrészi (morológiai-mondattani) sajátosságokat már
elmutató a breki brekeg, a hápi hápog, a maki makog, a röfi
röfög stb. mondatokat. Ezekhez hasonló iteratív ormák lehettek
jellemzek a nyelvek korai ejldési szakaszaira is. Bizonyítékai
ennek pl. azok a ma is használatos − a gyermeknyelvihez hasonló −
mondataink, amelyek az si, elemismétléses szerkezetek továbbél,
deormált változatai: a cseng cseng, a csillag csillog, az es
esik, a dob dobog, a dongó dong, a folyó folyik, a haris harsog, a
vér ver stb.
De ide tartoznak az egymástól alakilag már jobban különböz elemekbl
lét- rejött, az eredeti iteratív ormákat deormálva megrz,
struktúrák is. Ezekben a második, a mondat állítmányát adó, elem
alakilag variánsa az elsnek: pl. a csel csal, a kör kerek, a kökény
kék, a k kemény, a rigó rikkant, a róka ravasz, a vér vörös stb.,
mivel az alanyi és az állítmányi unkciót betölt szavak
bizonyíthatóan egyazon eredetek. E mondattípus képlete: [A +
A
v ]. A nyelvi ejldés következ
ázisában azután már egymástól etimológiailag üggetlen elemek
kapcsolódnak össze: létrejön a jól ismert [A + B] képlet struktúra.
Azaz a nyelvi ejldés a mondatszótól az azonos elemek
összekapcsolódásán át az egymástól idegen ele- mek kapcsolata elé
vezet. A olyamatot magyar példákkal szemléltetve: es, es → es
az es → az es esik → az es zuhog; dob, dob → a dob dobog → a dob
pereg; csingilingi → a cseng cseng → a cseng szól stb.
Azaz:
[A + A] → [A + A v ] → [A + B].
.. A
/
látszó elemek valószínleg egyazon eredetek: si nomenverbumok
máig továbbél ormái, akárcsak a tankönyveinkbl jól ismert példák,
pl. a les, a nyom vagy a fagy . Ezek az elemek
ugyanabban a ormában nevek is és igék is, az si mondatokban pedig
alanyok és állítmányok egyaránt lehettek. Nyelvi kövületekként rzik
régi korok emlékét, és ontos szerepet játszhattak a mondat
történeti ejldésének ko- rai szakaszaiban, tautologikus
mondatszerkezetet hozva létre: l. pl. *a fog fog, *a szív szív
kikövetkeztetett ormákat. (A vadállat ugyanis oggal, körömmel
ragadja meg, ogja meg áldozatát; a szívnek pedig egyik lényegi
unkciója, hogy szív és lök: pumpálja a vért az erekbe − l. a
szivacs szív mondatot is [vö. Horváth −: −; : −]).
Az ilyen tautologikus struktúrák gyjtése és vizsgálata közben
merült el bennem, hogy talán ide, ebbe a típusba tartozhat a
szintén azonos hangalakú ég nevünk és
ég igénk is. Szavunk talán si nomenverbum lehetett, s
ugyanolyan tautologikus hipotetikus struktúrát alkothat, mint az
elbbi példák: * A fog fog; *A szív szív; *Az ég ég . Az
ötlet életképesnek látszik, a kérdés azonban az, hogy vannak-e
meggyz érvek, melyek a kétéle ég si azonosságát,
valamikori nomenverbum voltát bizonyíthatják.
A többjelentés ég ige eredeti (tulajdonképpeni)
jelentése legközvetlenebbül a tz ogalmában ragadható meg: a tz
égés, az égés tz. A tz ég tmondatban az alany és az
állítmány között implikatív viszony van, mivel a két elem állandó,
szük- ségszer, természet-adta kapcsolatot tükröz. A tz ég, azaz
lángol, lobog, világít, melegít, énylik, ragyog. Ezek az inherens
lényegi tulajdonságai kapnak szerepet *az ég ég hipotetikus
tautologikus si ormában: mivel a tiszta, derült kék ég (akár- csak
a holdas, csillagos éjszakai ég) ényes, ragyog, az
ég állítmány itt csak ’énylik, világít, ragyog’
jelentés lehet. Az ég név prototipikus jelentése csak
ezekkel az igékkel vagy a megelel melléknevekkel
(ders, fényes, ragyogó) jellemezhet. Az ég alany
és a világos, fényes, ragyog stb. állítmányok szoros
kapcsolata ábrázolásának szép példáit találjuk költészetünkben is.
Hadd idézzem most csak Kosztolányit: „De önn, barátom, ott önn a
ders ég / valami tiszta, fényes
nagyszerség/ […] S a csillagok /lélekz
lelke csöndesen ragyog …” (Hajnali részegség );
„Szeptemberi reggel, ogj glóriádba,/ ne hagyj, ne hagyj el,
szeptemberi nap,/ most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,/ s
szemembl az önkívület kicsap, / [ …] Jaj, hadd mutassam e kis
templomot,/ mely déli tzben csöndesen lobog …”
(Szeptemberi áhítat ).
Két ég szavunk esetleges azonos eredetének gondolatához
tehát mondattörténeti vizsgálódásaimból következ
nyelvelméleti megontolások vezettek. Etimológiai szótáraink azonban
(l. EtSz,, SzóSz., MSzFE., TESz., EWUng., EtSzt.) ötletemet nem
támogatják: a szócikkekben a két ég si nomenverbum
voltának, s ebbl
akadóan eredetbeli azonosságának a lehetsége sem merül öl. A
szakirodalom álláspontja az, hogy az ég név és az
ég ige azonos alakú szavak, homonímiák, azaz két,
egymástól üggetlen, ölteheten finnugor eredet, t (ég
és ég ) alakilag
véletlenül egybeesett. A élretett kérdéskör akkor kezdett
újra izgalmassá válni számomra, amikor a
régebbi nyelvészeti szakirodalomban, valamint az si hitvilág és
magyar mitoló- gia kutatóinál ötletemet megtámogató gondolatokra és
adatokra találtam. Ekkor kezdtem az ég szimbolikájával és
ég szavunk (szavaink?) eredetével, jelentéseivel
behatóbban oglalkozni. Dolgozatom a téma els megközelítésébl
született. Az oglalkoztatott, hogy a számba vehet régebbi és az
újabb − mondattörténeti − bi- zonyító anyag alapján vissza
lehetne-e térni ehhez az elvetett ötlethez. E gondolat mentén
lehetne-e szavainkra a jelenleginél meggyzbb, hitelesebb
etimológiát kidolgozni? Munkám során ezekre a kérdésekre kerestem a
választ.
. SZAVAINK EREDETÉRL
.. A
Az újabb kelet szakirodalom véleménye tehát az, hogy az ég és
az ég
két külön-
böz finnugor tbl ered, azaz homonimák. A XIV. század közepétl
adatolható többalakú ég (egek, eget ) név etimológiai
szótáraink szerint bizonyosan finnugor eredet: l. zürj. synöd ~
synad ’leveg; V. snd ’kigzlgés, meleg pára
<szabad- ban>’; finn sää ’idjárás’. A hipotetikus
finnugor alapalak: *säe. (A szókezd s- szabályszeren eltnik a
magyarban, a zürjén adatok szóvégi -öd/-ad/-d végzdése
denominális névszóképz, a magyar szóvégi - g egy * > *k
> *k > g kikövetkeztetett ejldési sor eredménye lehet.) Ez a
XX. század elején keletkezett − els változatában H. Paasonentl
származó − etimológia azonban nem gyz meg. Elször is csak két
finnugor nyelvbl vannak esetleges megelelk, ám ezekkel sincs minden
rendben: a) a zürjén adatokban szerepl -n-t, hogy a
kikövetkeztetett alapalakból levezet- hetvé váljék, vissza kell
vezetni a gr. *-re; b) a finn sää szóban is öl kell tenni ezt
az si *-t, különben az egyeztetés lehetetlenné válik. Nem
megnyugtató a magánhangzók egyeztetése sem. A zürjén adatokban
-i szerepel, az alapalakban nyílt *ä-t látunk, a magyarban
pedig szókezd zárt é -t. A magyar é -hez csak úgy
juthatunk el, ha öltesszük: a szókezd magánhangzó a
régiségben nyílt, rövid e volt, az é- a hangsúlyos
helyzet e > > é változássor eredménye.
/
.. A
Az ég ige csak a XIV. század második elétl kezdve
adatolható, de a XIII. század elejérl ennmaradt továbbképzett
Egueteu ’éget’ személynévi adatok (OklSz.) egyértelmen
korábbi megléte mellett szólnak. Eredete a kutatás eddigi állás-
pontja szerint bizonytalan, valószínleg si örökség a finnugor
korból. Esetleges megelelket itt is csak két finnugor nyelvben
találtak: egy osztják nyelvjárásban (l. osztj.
Vj. jäl ltä ’<íjkészítéskor kemény enyát> tzön
pörköl’) és a zürjénben ( y, y-bi
’láng’, yalny ’lángol’). Itt a kikövetkeztetett
alaporma: *ä. Az eti- mológia itt sem meggyz: erltetett, keresett,
hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. A magyar
szóvégi g -hez itt is csak egy eltett gr. * > *k >
*k > g válto- zássorral juthatunk el. A magyar szókezd
é- mindig zárt (a nyelvjárásokban í- vel
váltakozhat: íg l. MTsz., ÚMTsz), míg az osztják megelelben
és az alapalakban nyílt ä szerepel. Az osztják szó
szókezd j- hangját másodlagos járulékhangnak, protézisnek
tekintik (vö. Rédei : −), ugyanis csak így válik levezethetvé az
alapalakból, így illik bele a képbe. Nem beszélve arról, hogy e
nyelvjárási szó jelentése annyira speciális (’<
íjkészítéskor kemény enyát > tzön pörköl < pl. a célból, hogy
a a gyanta-bevonatot kapjon >’ [vö. Rédei i. m.; MSzFE. : ]),
hogy nehezen lehet kapcsolatba hozni a magyar ige
jelentéseivel.
.. A
Korábban azonban szavaink eredetére a entiektl eltér, más
magyarázat is született: ölmerült a két ég egyazon
eredetének a gondolata. A két szó eredetbeli azonosságának
lehetségét – más elgondolások mellett – Czuczor és Fogarasi vetette
el A magyar nyelv szótárában (l. CzF. : ), ként Ipolyi
Arnoldra hivatkozva. Czuczorék a elvetett gondolatot idegen nyelvi
analóg példákkal is megtámogat- ták: megemlítik a görög
αι ϑ ω ’ég, világít, lobog, gyúl, gyújt’ >
αι ϑ&n