Van Más Út TR26-reszlet ebbol · 2011-02-22 · Titikönyvek I. VAN MÁS ÚT 1 Írta: Jenei Teri Az Új Orvostudománnyal kapcsolatos szakmai részek Dr. med. Ryke Geerd Hamer belgyógyász

VAN MÁS ÚT

I. kiadás

2010

Titikönyvek I. VAN MÁS ÚT

1

Írta: Jenei Teri

Az Új Orvostudománnyal kapcsolatos szakmai részek Dr. med. Ryke Geerd Hamer belgyógyász szakorvos tudományos kutatásai

és Barnai Roberto GNM képzési anyaga, a Szerv Atlasz alapján:

www.szervatlasz.hu www.ujmedicina.hu

www.neue-medizin.de

A könyv megrendelhető:

tel: +36 (20) 24 66 144 e-mail: [email protected]

www.jeneiteri.hu

www.terikonyvek.hu www.ujmedicina.hu

FIGYELEMFELHÍVÁS!

Jogi okból meg kell jegyezni, hogy a könyvben szereplő információk nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot és diagnózist! Ami a megbetegedéseket és a választott

gyógymódot illeti, mindenkinek önmagának kell arról meggyőződni, hogy adott esetben megfelelő döntést hoz.

Ez a kérdés és felelőssége meglátásunk szerint sem átruházható: Az Új Orvostudomány ismeretének hiányából, vagy éppen annak hiányos, téves megértéséből, pontatlan

értelmezéséből eredő következményekért a szerző és a közreműködők nem tudnak felelősséget vállalni.

http://www.szervatlasz.hu

http://www.ujmedicina.hu

http://www.neue-medizin.de

mailto:[email protected]

http://www.jeneiteri.hu

http://www.terikonyvek.hu



2

A könyvben említett Germán Új Medicina® - Új Orvostudomány (GNM) Dr. med. Ryke Geerd Hamer belgyógyász szakorvos

tudományos kutatásainak, felfedezéseinek eredménye.

Örök hála és köszönet Hamer doktornak, hogy felfedezésével csak eddig már több százmillió

ember életét mentette meg. Köztük az enyémet is.

Ebben a könyvben a saját megbetegedéseimet említem, melynek lefutása – így utólag feltárva – és túlélve (!) teljes bizonyossággal a Germán Új Medicinában leírt öt biológiai természettörvény szerint zajlottak. A legutolsó rákom idején

találkoztam Barnai Robertoval, aki saját szemével látta a leleteimet, tájékoztatott, segített tisztázni, megérteni az

élettani működésem, konfliktusaim, és a távolból nyomon követte állapotomat. Az általam leírtakat ő lektorálta, és ezúton tanúsítja, hogy az itt leírtak Új Orvostudomány szempontjából helytállóak - a valóságnak megfelelnek.

A kiadvány bármely részének digitális másolása,

sokszorosítása, idegen nyelvekre fordítása lehetséges, de csak és kizárólag a szerző engedélyével!

A kézzel írt másolat készítése, mondatok, bekezdések, részletek kézzel kimásolása, valamint rövidebb részek

leközlése sajtó értékelés céljából lehetséges, ha a könyv címét és a webcímet jól látható helyen, pontosan a következő formában megjelenítik:

”részlet Jenei Teri: a Van más út c. könyvéből

(www.terikonyvek.hu)” Ezen felül minden jog fenntartva!

Ez a könyv szerzői magánkiadás.

© Jenei Teri Titi www.teribooks.com

Az www.ujmedicina.hu támogatásával.

Nyomdai munkák: Repronyomda

http://www.terikonyvek.hu

http://www.teribooks.com



3

Titikönyvek I.

VAN MÁS ÚT

„ ÁSD KI A KUTAT, MIELŐTT SZÜKSÉGED LESZ A VÍZRE!”

Köszönöm unokámnak, gyermekeimnek, férjemnek és népes családomnak,

hogy szeretetben tartanak.

2010


4

„Aludtam s álmodtam, hogy az élet öröm,

felébredvén láttam: az élet szolgálat,

tettem dolgom, s íme: a szolgálat öröm.”

/ Rabindranáth Tagore/

www.jeneiteri.hu www.ujmedicina.hu

http://www.jeneiteri.hu


TARTALOM KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 2 ELŐSZÓ HELYETT 4 BEVEZETŐ 5 KI VOLTAM ÉN? 10 MIÉRT VAGYOK ITT E BOLYGÓN? 19 VAN ÉLET A DIAGNÓZIS UTÁN 25 ÚJRATERVEZÉS 41 TÖBBET ÉSSZEL, MINT SZIKÉVEL! 70 VAN MÁS ÚT AZ EGÉSZSÉGHEZ IS! 74 UTÓSZÓ 82 FELHASZNÁLT IRODALOM 83


1

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Örökké hálatelt szívvel gondolok azokra a kiváló szakemberekre, orvosokra, barátokra akik gyógyulásomat elősegítették! Mindenekelőtt családomnak, férjemnek és gyermekeimnek tartozom örök hálával, akik „szeretetben tartottak” mindvégig és türelemmel, bizakodva, néha csodálkozva hittek az erőmben. Szívből jövő hálával tartozom dr. Végh Edit és dr. Gál István kiváló belgyógyász, háziorvosoknak akik nemcsak orvosként de emberként, barátként is csodálatra méltó egyéniségek. Klujber Judit barátnőmnek, aki elsőként és a legjobb pillanatban küldte el nekem az Új Orvostudomány (GNM) létezésének hírét, a gyógyulás módjának eme új, és immáron természettudományos leírását, és ezzel elindított a rendhagyó gondolkodás útján. Hálás szívvel gondolok mindazokra az orvosokra és asszisztensekre, természetgyógyászokra, akik gyógyulásomhoz, tisztánlátásomhoz munkájukkal, diagnózisaikkal, információikkal hozzájárultak. dr. Gálik Ágnesre a vérem remek analizátorára, dr. Nádai Saroltára, belgyógyász- kineziológusra, dr. Fenes Ildikó és Szántai Éva asztrológusokra, Urbán Vali Belsőutazás-trénerre és Brandon Baysre aki a könyvével elindított és végig erőt adott az igazság keresés útján. Hajagos Imréné reflexzóna masszőrre, természetgyógyászra aki kedves keménységével erősített engem a kritikus időszakokban. Kiemelt hálával és tisztelettel gondolok Barnai Robertóra az Új Orvostudomány GNM Képzési Központ vezetőjére az újonnan felfedezett természettudomány hazai legjelesebb, kiváló képviselőjére, akinek segítségével


2

összeállt bennem a KÉP. A Bükki füves emberre, Szabó Gyuri bácsira, aki az első hetektől a mai napig ellát tanácsokkal, óriási tapasztalatát és tudását önzetlenül, szerényen, áradó emberszeretettel és tisztelettel adja át, nemcsak nekem, de minden hozzáforduló embernek. Balogh Bélára hálával gondolok könyveiért és meditációs hanganyagaiért, amelyeket mindig használni fogok. Domján Lászlóra és munkatársaira valamint az Agykontroll Központnak a tanfolyamokon tanultakért és a kiváló gyógyulást segítő kiadványaikért. Nem feledkezhetem meg Kontor Péter barátomról és feleségéről Ágnesről, valamint Száz Sándornéról önzetlen segítségükért. Kardos Krisztinának köszönöm önzetlen segítő munkáját, aki a szerkesztési, grafikai munkában pótolhatatlan segítséget nyújtott számomra. Külön köszönettel tartozom Barnai Robertónak aki az Új Orvostudományban szerzett magas színvonalú szakmai tudásával és kiváló emberi kvalitásával kezdettől bátorított többek között könyveim kiadására. Hála és köszönet mindenkinek aki könyvem megjelenéséhez tudásával, biztatásával és tetteivel hozzájárult! Remélem viszonozhatom azt, amit tőletek kaptam… A szerző


3

ELŐSZÓ „Válaszul arra a kérdésre, hogy Mit kezdjek az életemmel?, én azt sugallom, hogy csak egyetlen dolgot kezdhetsz vele, mivel semmit sem hoztál magaddal ebbe a világba és semmit sem viszel magaddal belőle: „Ajándékba adhatod másoknak.” Akkor fogod a leginkább céltudatosnak érezni magadat, ha mások szolgálatának szenteled az életedet. Ha adsz másoknak, bolygódnak és Forrásodnak, céltudatos vagy. Bármit szándékozol is tenni, ha indíttatást érzel, hogy mások szolgálatára légy és közben őszintén elhatárolod magadat a dolog kimenetelétől, úgy fogod érezni, a célod felé haladsz, függetlenül attól, hogy mekkora bőség árad vissza rád.” /Dr. Wayne W. Dyer/ Jenei Teri már az első találkozás alkalmával is szokatlannak bizonyult. Szakmai kérdései alapos felkészülésről árulkodtak, és nagyon következetes volt. Konfliktus-feltárásnál nem beszélt mellé, nagyon gyorsan és könnyen válaszokat kaptunk, melyekkel viszonylag gyorsan fel tudtuk göngyölíteni a megbetegedés-lefutását. Valóban szerencsés helyzet volt, hogy már rég leállt a daganat növekedése, és enyhébbek voltak a lefutás tünetek. Örülök, hogy nem szenvedett az által, hogy megtapasztalta a GNM helytállóságát. Nem tudom Teri tanárnak, oktatónak milyen lehetett korábban, de én magamnak vagy gyermekeimnek valami ilyesmi hiteles embert képzelek el. /Barnai Roberto/


4

BEVEZETŐ

„Nem taníthatunk az embereknek semmit,

mindössze segíthetünk nekik meglelni a tudást önmagukban.”

/Galileo Galilei/

Nem tudom mi adta a belső késztetést e könyv megírásához? Talán az a belső igényem, hogy segíteni kellene egymáson!? Nagy kérdés, hogy hogyan? Mert vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem adhatunk tanácsot, hogy ne lépjük át senki illetékességének határát. Ezért én óvakodnék attól, hogy gondolataimat rád erőltessem. Azonban meggyőződésem, hogy Galileo Galilei szavait hangsúlyozva „Nem taníthatunk az embereknek semmit, mindössze segíthetünk nekik meglelni a tudást önmagukban.”- a hasonló sorsú emberek számára néhány fontos ismeretet adhat a történetem. Én senkit nem akarok meggyógyítani, de nem szeretnék senkit magára hagyni sem! Így közreadom azokat a tapasztalatokat, ismereteket amelyeket magam szereztem meg és úgy gondolom másoknak is hasznára lehet. Azzal segítek, hogy engedek a „közléskényszeremnek” és három könyvből álló, olyan olvasmányt adok az érdeklődő kezébe, amellyel egy emberpróbáló és lélekemelő, gyakorlati tennivalókat is felsorakoztató, öngyógyító folyamatot ismerhet meg, amely szintetizálja mindazt, amit az elmúlt 2 évben testi, lelki, szellemi, spirituális szinten


5

megvalósítottam az életemben. A második könyv címe: Öngyilkos gondolatok, kontra szeretet a négyzeten, mely tartalmazza majd a betegségek kialakulásának okait, és az Új Medicina adekvát válaszait. A harmadik könyv címe: Szinkrongyógyulás, mely a gyógyulás folyamatát, praktikus és elméleti ismereteket nyújt arra vonatkozóan, hogy mit cselekedtem az egészségemért. Ezek megjelenése 2011-ben várható. E három könyvből álló sorozat 2. és 3. kötete tartalmazza majd a hétköznapjaim részletes cselekvési programját, azt hogy naponta mikor, mit csináltam a lélek, az elme és a test „újraprogramozása” érdekében. Elolvashatod, hogy a GNM természettudományos ismeretei hogyan épültek be ebbe a folyamatba, miként határozták meg gyógyulásomat. Programot adok, amelyet kiolvashatsz a sorokból és amely elvezetett a jelenlegi kiváló közérzetemhez, élvezetes, energikus életemhez a „kreatív élethez”. E három apró könyvben nyújtom át emberbaráti szeretettel összegyűjtött tapasztalataimat azzal a reménnyel, hogy neked vagy szeretteidnek segítségetekre lehetek a reménytelennek tűnő pillanatokban. Sokszor hallottad már az elcsépelt felszólító mondatot? „Soha ne add fel!” Nos, hát miért ne lenne ez igaz az egészségünkre vonatkozóan? Az olvasmányok végén megtalálod azoknak a könyveknek a listáját is, amelyek elolvasása segített nekem a hitem erősítésében, a tudásom gyarapításában, - tudatosságom szintjének emelésében és végül az egészségem helyre-állításában.


6

Könyvemmel nem kívánok sem tudományos szintű, sem szépirodalmi alkotást adni a kezedbe, sokkal inkább egy naponta kézbe vehető gyakorlati kézikönyvnek szánom, mely egyben lélekerősítő is lehet a számodra. Egyszerű, közérthető nyelven, azon egyszerű embertársaim számára írom, akik szeretnek a hétköznapi jelenségek, feltételezések mögé is betekinteni. Azoknak lesz segítségére könyvem, akik-„halálos betegségük” ellenére- élni akarnak, akik szeretik saját kezükbe venni életük lényeges területeinek irányítását és a „világhuncutság”-gal szembeszállva valódi, értékes, emberséges eszközök és módszerek, valódi Gyógy-szerek, valódi Gyógy-módok felhasználásával szeretnék életüket, egészségüket visszaállítani vagy fenntartani. Ez a könyv egy könyvsorozat első része. Miért érdemes elolvasni az egész könyv sorozatot? 1., Talán azért, mert Te is érdekelt vagy abban, hogy megtudd: vannak más lehetőségeid is ahhoz képest amit eddig hittél? Vagy eddig ismertél? 2., Talán azért, mert jó ha tudod: „világraszóló hazugságok”, a „világhuncutságok” befolyásolják életedet és ha nem vagy elég éber, még az is lehet, hogy könnyen a média által rád kényszerített „pszichoterror” áldozatává válsz. 3., Azért, mert szeretnél megismerkedni olyan egyéni egészségvédő, egészségteremtő emberi megoldásokkal, melyek segítenek kitörni az évtizedek óta tartó kiszolgáltatottságból és ezáltal


7

elérheted, hogy egészséged és sorsod irányító mesterévé válj?! 4., Mert lehet, hogy szeretnél a bajaidra valamilyen eszközt vagy módszert, amelyekkel kivédheted a mai kapzsi világ „mellékhatásait?” 5., Mert lehet, hogy vannak vagy lesznek, akiknek életéért, jövőjéért, tudatosságuk fejlesztéséért szeretnél tenni valamit? Most állj meg néhány percre az olvasással és gondolkodj el kérlek! Melyik kérdésre, mi a válaszod? Milyen különös! 2010. január 24. ma van édesapám 83. születésnapja és minden órában várjuk, hogy megszülessen első unokánk, családomban a negyedik generáció képviselője. Ez jelentős nap az életemben. Jeles ünnepnap ez a mai azért is, mert 40 éve vágyom hogy egyszer egy könyvet írok és ma ültem le a géphez, hogy elkezdjem. Megmagyarázhatatlan, hogy miért épp most? Negyven év alatt miért nem? „Vágyunk teljesülésének előfeltétele a kisebb –nagyobb újjászületés. Úgy mondjuk: „Meg kell érni rá”. Ez a megérés pedig - és ezt már nem vesszük észre - az újjászületések sorozata.” (Müller Péter : Gondviselés 70.oldal) Néhány kisebb és egy nagy újjászületésen vagyok túl, melyekből a legnagyobbat fogom megosztani veled ebben a könyvemben. Az én személyes okom az ünneplésre az amelyet a következő oldalakon írok le. Lelkesedésem abból az örömömből fakad, hogy ÉLEK az én nagy újjászületésem, belső átalakulásom eredményeképpen. Az életemről írt történetet


8

ÉRTED írom, tanulságul kínálom neked aki: Nő vagy Férfi vagy, Anya, Apa, Nagyszülő vagy Keresztszülő vagy aki felelősséggel éled életedet, akinek volt vagy lehet még az életében olyan egészséggel kapcsolatos kihívása, amely megállásra kényszerít, megijeszt, nyomaszt, elgondolkodtat vagy hosszabb ideig félelemben tart, majd rádöbbent arra, amit én meggyőződéssel vallok: hogy egyedül és kizárólag az én kezemben van az életem irányítása, én teremtem meg a saját világomat, ÉN vagyok a felelős mindenért ami velem megtörténik vagy nem történik meg. Amíg ez a meggyőződésem kialakult, bizony sok nehéz percet, órát, napot éltem át. De megérte! Kívánom és szívből remélem, hogy könyvem segítségével Te is eljutsz erre a fontos következtetésre. A szerző


9

KI VOLTAM ÉN? Amikor írni kezdtem, első gondolatom az volt, hogy támogatni akarlak - ha elfogadod -, de hogy ezt elfogadd ehhez az szükséges, hogy higgy nekem. Szükséges, hogy megismerj egy kicsit, és ismerd meg azt az utat amit önként választottam gyógyulásom érdekében, amit végigjártam! Végső soron én nem azt tartom igazán fontosnak, hogy honnan jöttem, sokkal inkább azt, hogy az életben hová jutottam. Meggyőződésem, hogy életünk sikerét, szépségét nem az határozza meg, hogy hová születtünk, hanem inkább az, hogy az élet kínálta lehetőségeket hogyan ismerjük fel és élünk-e vele. Mégis, hogy viszonyítani tudjunk, ehhez néhány epizódot megosztok az életemből amelyek eddig meghatározóak voltak. Négy gyermekes munkás családban az ötvenes évek elején második gyermekként jöttem e világra. Amikor én gyermek voltam még nem volt televízió, hűtőszekrény, magnetofon, telefon minden háztartásban, egész településünkön talán 1-2 családnak volt autója. Azonban az emberek, munkatársak, szomszédok szívesen segítettek egymásnak házat építeni és nem gondolt senki arra, hogy mi lesz érte a „fizetség”. Senki nem kérdezett vissza: ”Mit fizetsz érte?” Jellemző volt akkor, hogy az iskolás gyermekek csoportosan, önzetlenül segítettek az elesett időseknek bevásárolni, ebédet vinni vagy a ház körüli külső munkákat elvégezni. Ezért akkor elismerés, szóbeli dicséret járt és ettől érzelmileg gazdagodtunk, megerősödött bennünk az együttérzés mások iránt. Akkoriban a mai „ügyes”-kedés fogalma nem volt pozitív tartalmú,


10

inkább elmarasztaló jelzőt vagy csökkent értékű teljesítményt jelentett, nem igazi elismerésre méltót. Egy Szolnok megyei kis településen, Martfűn éltem a gyermekéveimet és itt végeztem a középiskolát is az akkor még létező Cipőipari Szakközépiskolában. Meghatározóan értékes időszaka volt ez az életemnek, mert olyan tanár egyéniségek készítettek fel minket az életre, akik szinte saját gyermekükként neveltek, oktattak és érezhetően szerették a tanítványokat. Olyan emberi és erkölcsi alap értékeket plántáltak belénk, amelyek a mai világban, hazánkban eltűnni, megkopni látszanak, mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert örök emberi értékeknek tekintjük őket és valahol mindenki vágyik ezekre. Tisztesség, becsület, önzetlenség, szavahihetőség, együttérzés, tisztelet, igazi ember- és életszeretet, szorgalom, kitartás, küzdőképesség, segítőkészség stb. mind nagyon fontos, értékes emberi tulajdonságok voltak és aki ezekkel rendelkezett azt elismerték az emberek. Én nagyon „szerencsés” ember vagyok! Hálás vagyok a sorsnak amiért azt a kort is megélhettem. Szegények, pénztelenek voltunk. Ma is emlegetjük néha testvéreimmel azt a történtet amikor szüleim egy nagyobb ház építésébe kezdtek, mert a nagyszülők, az akkor még 3 gyermek és a szüleim nem fértünk el az 1 szobás-oldalkonyhás parasztházban. A ház falaihoz szükséges vályog a család férfi tagjainak keze munkája volt. Az építőanyagok és a mesterek kifizetése után minden pénz elfogyott és még hátra volt egy-két nap a fizetésig. A déli ebéd főzéséhez lisztre lett volna szükség, de az sem volt otthon. Se pénz, se liszt. Ebből hogyan lesz ebéd? Édesanyám minden


11

zsebet átkutatott és már csak húsz-harminc fillér hiányzott ahhoz, hogy 4,60 Ft-ért egy kiló lisztet tudjunk venni. Az egész család felderítő útra indult az udvaron tákolt sátorban és a mellék- épületekben minden zugot, fiókot, zsebeket lázasan kutattunk, hogy kiegészüljön a liszt ára. Édesanyám sírt, mi pedig bíztattuk, vigasztaltuk, hogy meg lesz az, csak ne sírjon! Meg is lett! Soha akkora örömöt nem láttam a testvéreim arcán mint akkor, amikor megtaláltuk a hiányzó pár fillért és édesanyánk megkönnyebbült. Örömünkben együtt sírtunk a mamával. Azóta is mi mindannyian, ha sírni látjuk a másikat, nem tudjuk visszafogni a könnyeinket, mert olyan erős együttérzés van bennünk a másik iránt. Nagyon finom gombóclevest főzött aznap édesanyám. /Most is megkönnyezem./ Ehhez hasonló élmények bőven adódtak az életünkben mire felcseperedtünk és talán ezért is szerettem volna valakivé válni és a szegénységből kiemelkedni. Azt akartam, hogy az én gyerekeimnek sose kelljen ilyen izgalmakat átélni valamint azt, hogy a szüleim sorsát is könnyebbé tehessem. Ez volt a legerősebb gyermekkori motivációm. Szüleim legjobb szándékuk szerint felelősséggel neveltek, de az én lelkem által igényelt harmóniát sajnos nem sikerült megteremteniük kisgyermek koromban. (Erről az Öngyilkos gondolatok c. könyvem, melyben erről bővebben írok) Engedelmes, nagyon érzékeny és nagyon mozgékony kislány voltam, korán megnyilvánult a sport iránti szeretetem, így minden az iskolában adódó sportolási lehetőséget megragadtam. Szerettem küzdeni! Bizonyítani akartam! Kiváló testnevelő tanáraim jó példaképül szolgáltak ehhez


12

és 12 éves koromban elhatároztam, hogy a mai Magyar Testnevelési Egyetemre fogok jelentkezni. A célom elérése érdekében ettől kezdve minden nap edzettem, volt amikor kétszer. Ez akkoriban egy pár ezres lélekszámú vidéki faluban egyedülállónak számított. Ma már tudom, hogy mennyire megedzett, megerősített nemcsak fizikailag, de lélekben is az a sok elvégzett edzés amiért néha a csúfolást is megkaptam. Elevenen emlékszem azokra a hosszú távú edzésekre, amikor kilométereket futottam a Tisza gáton, néha pedig körbe-körbe egész délután a futópályán verejtékezve, a célom irányába. Csodabogárnak számítottam a környezetemben és bizony volt, hogy azzal a hangos megjegyzéssel illettek: „Fut már a futóbolond!” Sebaj gondoltam magamban, én tudom, hogy miért és hova futok! Még büszke is voltam magamra. Korán megfogalmazódott bennem, hogy nekem a környezetemben szokásos életcéloktól eltérő céljaim vannak és ehhez a szokásostól eltérő, más utat kell megtennem, sokat kell dolgoznom érte. Inkább ösztönös, belső megérzés volt ez, mint tudatos döntés, mely igen erős hajtóerőt jelentett számomra. A Tisza folyó partján fekvő Martfű akkoriban élénk sportélettel büszkélkedhetett és a város egyik büszkesége lettem mint országos serdülő bajnok. Mindenképpen elmondhatom, hogy a fiatal koromtól rendszeresen elvégzett futóedzések olyan kiváló tüdő, szív és keringési rendszert biztosítottak számomra, hogy ennek alapján soha fel nem merült volna bennem az, hogy a tüdőm komolyan megbetegedhet, hiszen úgy gondolom, ez lett a legfejlettebb létfontosságú szervem!


13

1972-től Budapesten a Testnevelési Főiskolán további ragyogó pedagógus egyéniségekkel ajándékozott meg a sors. Elkápráztatott engem - a vidéki lányt- hogy volt olimpikonoktól tanulhattam az ország Testnevelési Egyetemén. Ma is kimondhatatlan hálát érzek a régi tanáraim iránt és azt kívánom minden fiatalnak, hogy legyen kegyes a sors velük és találkozzanak minél több példamutató oktatóval. Teljes szívemből sajnálom - nekem úgy tűnik - manapság nem sok esélyük van. Boldogan kijelenthetem, hogy tanári pályámon, tanári, gyógytestnevelő tanári és atlétika szakedzői diplomámmal világmegváltó ambícióval, hittel és reményekkel telve nagyon sok csodálatos eredményt értünk el tanítványaimmal. Szerettem a gyerekeket, szülőket, és a munkámat, ahol mindig igyekeztem az új utakat keresni. Mindig nagyra becsültem azokat az embereket, akik az átlag fölötti teljesítményre törekedtek és gyermekként is példának tekintettem őket. A kimagasló teljesítmény alapján elért tekintélyt mindig tiszteltem, de később rájöttem, hogy a tekintély tiszteletet olyan emberek is elvárják, akiknek teljesítménye ezt nem indokolja. És erre egyre több példát látok. Ez hiteltelenné teszi a sportot. Húsz évnyi pedagógiai munka után úgy éreztem, hogy önmagam kiteljesedéséhez pályát kell változtatnom. A szabadabb világ iránti kíváncsiságomon túl azért volt ilyen késztetésem, mert akkor már két lánygyermekem sorsa, jövője iránt is felelősséggel tartoztam. A kilencvenes évek elején pedig Magyarországon a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése olyan szintre süllyedt, amilyet sosem gondoltam volna. Később nyilvánvalóvá vált, hogy tud még lejjebb is


14

süllyedni. Ezt én nem tudtam elfogadni és döntöttem. Pályát változtattam, mert hittem, hogy van másik út is a számomra. Vannak egyéb lehetőségeim is az életemben. Idősebb kolleganőim mindig furcsán néztek rám, amikor emlegettem: „Az ember saját sorsának kovácsa.” Nem biztos, hogy értettük egymást. Minden esetre úgy döntöttem, hogy a vállalkozói szférában kipróbálom magamat. Megdöbbenést váltott ki ez a „húzásom” akkori kollégáim, ismerőseim körében, de néhányuk megfogalmazta az elismerést is azért a bátorságért, amivel rendelkeztem ehhez a döntéshez. Más utat kezdtem járni mint ők és az élet azóta azt igazolta, hogy jól tettem. Amire gyermekként nagyon vágytam, az anyagi biztonságot hamarosan meg tudtam teremteni a családomnak. Közben nyilvánvalóvá vált az is, hogy a házasságom egy zsákutca, amiből nincs más mint kilépni és új utat kezdeni. 1991-ben ez is megtörtént. Néhány hónap múlva megismertem jelenlegi férjemet, akivel azóta jóban – rosszban összekapaszkodva éljük békés életünket szép és nagyon családias otthonunkban. A számmisztika párkapcsolati elemzése alapján a mi házasságunk az égben köttetett, ami persze nem jelenti azt, hogy nem voltak kihívásaink, hiszen Ő föld elemű én pedig tűz. Ez azt jelenti, hogy mindegy milyen megpróbáltatások érnek minket, mindig ott vagyunk egymásnak és egymás kezét fogva minden veszély helyzetet átvészelünk, elhárítunk, de vannak közben tanulási feladataink a harmónia fenntartása érdekében. Az együtt töltött csaknem húsz év alatt számtalan vállalkozási profilt kipróbáltunk és sokszor mosolyogtak rajtunk és


15

mi is magunkon, de tudtuk, hogy 10 próbálkozásból 3 biztosan sikeres lesz, ezért nem álltunk meg a kísérletezéssel. Mindenből tanultunk valami fontosat! Leírni is mulatságos ma már, hogy az első vállalkozásomat tízezer forint készpénzzel kezdtem, ami 1986-ban is kevés pénz volt ilyen célra. Engem ez nem zavart, mert lelkesített a távlat. A kereskedésen kívül gyermek ruhákat varrtam és azzal is növeltem a vállalkozás bevételeit. Egy év múlva tudtam építeni a város központban saját üzlethelységet, amely a további vállalkozás alapját és család biztonságát teremtette meg. Nagyon büszke voltam azokra az eredményekre, mert minden erőnkkel, a magunk által végzett sok-sok munkával nemcsak a biztonságunkat, de saját önbecsülésemet is megerősítettem. Nem sorolom fel minden próbálkozásunk részleteit, csupán érzékeltetni akartam mobilitásunkat és új út kereső hajlamunkat. Gyermekeim jövője miatt lakhelyünk megváltoztatása volt a következő váltás, amit megtettünk annak érdekében, hogy jobb iskolákban tanulva, jobb eséllyel indulhassanak a felnőtt életükbe. Szolnokra költöztünk a két gyermekkel albérletbe, mivel martfűi ingatlanjainkat nem sikerült évekig értékesíteni. A megye székhelyen hirdetés szervezéssel, reklámmal kezdtünk foglakozni. Talpaltunk egész nap, egyik cégtől a másikig, hogy a fényújságunkat feltöltsük reklám anyaggal. Nem volt ez sem könnyű időszak, de mi hozzá voltunk szokva a kemény munkához és nem ismertünk lehetetlent.


16

Az állandó jobbra, többre törekvés hajtott bennünket és hittünk a szorgos munka sikerében. Eddig minden kitűzött célunkat elértük! 1998 telén jött a következő nagy ötlet: nyissunk egy ingatlanirodát. Elvégeztük a szükséges iskolát és belevágtunk. Egymás kezét fogva, ahogy addig, egymást támogatva reggeltől estig dolgoztunk. Voltak barátok akik megjegyezték: Hogy bírjátok ki, hogy éjjel-nappal együtt vagytok? Nekünk ez így volt természetes és így volt jó. Egymást inspiráltuk, pörögtünk és nem láttunk ki belőle. A sportot, amit 40 éves koromig aktívan végeztem teljesen mellőztem, mert sajnáltam rá az időt. A”pénzizmus” magával sodort. Ez nagy hiba volt! Újabb célokat tűztünk ki és azokat is elértük. Mint a gép úgy hajtottunk. Mi voltunk az örökös „újrakezdők”. Mindig nehéz volt az életünk, mindent a saját erőfeszítésünk árán értünk el, de drága édesanyámtól azt láttam, hogy sosem volt elégedetlen, és mindig a jó oldaláról közelítette meg az eseményeket. Az életet mindig szépnek látta és ezt mi is megtanultuk tőle. Minden napot szépnek látott és a következőt még szebbnek. Az élet tisztelete, az emberszeretet és a segítőkészség nyilvánult meg minden cselekedetében, bárkiről legyen is szó. A „jóindulatúság” mintáját kaptuk tőle. Én még naivnak is nevezném magamat időnként. Végtelen fájdalom volt amikor 2000-ben elment közülünk és csodálatos női mintát hagyott örökségül, olyat amilyet ma már ritkán találunk. Én sokáig azt hittem, hogy ha mindenben Őt követem, akkor boldog és zökkenőmentes életem lesz. Mindannyian tudattalanul is másolunk egy mintát a szüleinktől és nekem a sors úgy gondolom, jó mintát biztosított az édesanyám


17

személyében. Sokáig ezt követtem. Mégis rá kellett jönnöm, hogy az én születésem óta több mint fél évszázad telt el és egy egészen más környezetben, más kapcsolatrendszerben, más társadalmi hatások és elvárások között élek, mint ahol Ő élt. Megváltoztak életkörülményeink. Már nem ugyanazok az elvárások érvényesek ránk, mint amelyek az elődeinkre! Mégis szeretnénk megőrizni azokat az értékeket amelyeket tőlük kaptunk. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni feszültségek, belső konfliktusok nélkül? Rájöttem, hogy más sztereotípiákat kell kialakítanom igazodva az élet változásaihoz, kihívásaihoz. Évtizedek teltek el és én sosem gondolkodtam ezen. Annyira lekötöttek a hétköznapi tenni valók, hogy ez az evidencia sosem jutott korábban eszembe. Ha tudtam volna, hogy a téves hiedelmeim olyan belső lelki konfliktusokat hoznak létre bennem, amelyek betegséghez vezetnek, bizonyára igyekeztem volna változtatni rajtuk. A betegségem kapcsán ezeket a hiedelmeimet is felül kellett vizsgálnom, valós alapokra helyezni őket. Ma már gyakran megállok és kontrollálom a gondolataimat, cselekedeteimet ennek fényében. Két lányom született és mindkettőjüket nagy szeretettel, féltő gonddal, bevallom néha anyai majomszeretettel neveltük. Amit még ki sem gondoltak én már megvalósítottam, bár nem biztos, hogy ez így volt helyes. A gyermeknevelés édes kötelesség, amely közben ugyancsak létrehoztam a saját belső konfliktusaimat, - ezekről később ejtek szót. Azt mondhatom, hogy eddigi életünk során minden általunk lényegesnek vélt feladatot sikeresen megoldottunk. A kívülálló szemlélő még


18

talán irigyelhetett is minket. Látszólag minden rendben volt. De sajnos csak látszólag. Akkor hát mi volt a baj? Mi okozta a betegséget? Az okokról részletesen az Öngyilkos gondolatok c. könyvemben számolok be, amely biztosan tartalmaz meglepő, hasznos tapasztalatokat. MIÉRT VAGYOK ITT A FÖLDÖN? FELNŐTT KORI MOTIVÁCIÓM Bízom abban, hogy sikerült érzékeltetnem az életem eddigi jellemzőit és most néhány gondolat arról, hogy miért is vagyok itt a Földön? Aki nem jártas a számmisztikában azok kedvéért röviden annyit, hogy az életszám kifejezi számunkra az újra és újra megjelenő feladatainkat, amelyeket rendszerint bevonzunk az életünkbe és azt is jelzi, hogy miként élünk az élet kínálta lehetőségekkel. Megmutatja, hogy milyen életfeladattal jöttünk a világra. A számmisztika szerint 9-es életútszámmal jöttem e bolygóra. Ennek kulcsszava az emberszeretet. Ennélfogva az a feladatom, hogy egy „missziót” teljesítsek, egy olyan missziót amit a szívem irányít és az emberek nagy tömegeinek ad iránytűt az életében. Hogy ez az én küldetésem, azt csak 53 éves koromban tudtam meg amikor már túl voltam egy nagy nőgyógyászati - és egy emlő műtéten. (Akkor még hazánkban nem volt ismert az Új Medicina) Úgy hozta jó sorsom, hogy a műtétek után találkoztam dr. Fenes Ildikóval, aki kiváló parapszichológus, tarot mester, sorselemző és nagyszerű ember. Tőle tudom, hogy a 9-es sorsszám mit jelent számomra.


19

Ma már az is biztos, hogy őt sem véletlen hozta a sors az életembe. Elemzésével szélesítette, élesítette önmagamról alkotott képemet. Ettől kezdve figyeltem jobban a bennem és körülöttem zajló lelki-, szellemi-, testi folyamatokra, gyakran „önvizsgáltam” a gondolataimat, cselekedeteimet, érzelmeimet. Megállapítottam, hogy jórészt igazolta eddigi életem a számmisztikában leírtakat, így elfogadtam azt a megállapítást, amit a 9-es sorsszámú emberekkel kapcsolatban a Lynn Buess Örök számmisztika c. könyvében megfogalmaz: „Elérted a fejlődés és éberség ritkaságnak számító állapotát. Mindig úgy beszéltek rólad, mint aki „messze jár”, de azt ami egykor még oly távolinak tűnt, ma már a lelki fejlődés útján járók sokasága keresi. Az emberi tapasztalások rétegein keresztül való utazásod révén érettségre és egy olyan hitre tettél szert, amely akkor is rendíthetetlen marad, amikor mások elbuknak. Rendkívüli látásmódodnak köszönhetően megvalósulás közben magad előtt látod a végcél tökéletes képét. Arra törekszel, hogy másokat is felsorakoztass, és úton tarts ennek elérése, a tökéletesség álma felé. Modorod finom, költői és elmélyült… Mivel képes vagy látni, hogy hova eljuthat az emberiség, képes vagy azt is elfogadni, ahol most tart… Olyanok között találod magad, akik hozzád hasonlóan tehetségesek, akik maguk is lelkesítő erővé szeretnének válni a szerencsétlenebb sorsúak életében. Izgatottság fog el, amiért jövőbeli tendenciákat jeleníthetsz meg a mában. Mivel időd túlnyomó részét más dimenziókban töltöd, kortársaid sokszor észre sem veszik, hogy valójában nagyon is itt vagy a földön, és egyáltalán nem szálltál el.” Eddig az idézet.


20

Amikor ezeket a sorokat olvastam, bizony bevallom megborzongtam és elgondolkodtam azon, hogy mennyire van összhangban ezzel az én pillanatnyi életem, tevékenységem, elképzeléseim, gondolataim? Valóban az ingatlanközvetítésben van az én igazi helyem? Fontos fordulópont volt ez az életemben! Akkor még jele sem volt az újabb betegségnek és mivel az előzőn már túl voltam így nem sokáig foglalkoztatott a kérdés. Az állandó rohanás közben nem volt fontos feltenni magamnak a kérdést és mélyen elgondolkodni: ”Vajon ez az én igazi utam? Vajon jó úton járok?” Itt vagyok a legjobb helyen ahhoz, hogy küldetésem teljesítsem? Később azonban nagyon mélyen hatottak rám ezek a kérdések. Hosszú időbe telt és sok könyvet elolvastam, mire megszületett a válasz. Ahhoz, hogy megszülessen, a súlyos diagnózisra is szükség volt. Mert a betegség kikényszerítette belőlem az önmagammal való szembenézést, kegyetlen őszinteséget követelt meg és kijelölte számomra a feladataimat is. Meggyőződésem, hogy azért vagyok itt a Földön, mert át kell adjam az olvasónak azt a tapasztalatot, amelyet az Új Medicina megismerésén és alkalmazásán keresztül a gyógyulás útján szereztem. Milyen feladatokat jelölt ki a betegség? Egy újabb kihívást jelentettek: a mindkét tüdőben diagnosztizált gócok! Ez a tény a lélek, az elme, a test és a spiritualitás fejlődési lehetőségét tárta elém, kínálta fel nekem. Abban a pillanatban még én sem tudtam pontosan hogy mi következik, de


21

éreztem, hogy az életem új szakasza jött el - ha ezt túlélem. hhoz, hogy felismerjük, megértsük testünk üzeneteit, elfogadjuk azokat és megőrizzük vagy kijavítsuk az egészségünket, tudnunk kell azt, amit én kicsit későn de még időben tudtam meg. Nevezetesen, hogy az ilyen lelki alkatú emberek mint én, - igen sokan vagyunk -, gyakrabban lesznek „rákosok” mint más lazább, „nemtörődöm”, könnyed, szókimondó, felszínesebb, mondjuk úgy, „ösztönösebb” embertársaink. Akik mindent mélyen a lelkükre vesznek, „mellre szívnak”, akik túl becsületesek, önérzetesek, maximalisták, lelkiismeretesek, örökké aggódóak, sértődékenyek, érzékenyebbek az átlagosnál, sokat „agyalognak”, forognak egy dolog vagy sérelem körül, örökös teljesítmény kényszert éreznek, mindent „tökkkéle-te-sen” akarnak teljesíteni, mindenben a legjobbat akarják teljesíteni, azoknál gyakrabban alakul ki a rák valamilyen szerven, a sejtműködés látszólagos zavara. Dr. Ryke Geerd Hamer a GNM-ben leírt felfedezésével megteremtette az emberségesebb gyógyászat alapjait, tanulmányában bebizonyítja, hogy ”minden betegséget egy konkrét érzelmi megrázkódtatás, érzelmi-élmény-sokk (DHS) vált ki… Az érzelmi megrázkódtatás intenzitása és az átélt érzelmek fajtái határozzák meg , hogy hova csapódik be az agyunkba az érzelmi kilengés által kiváltott (kimutatható!) agyi rövidzárlat, valamint azt is, hogy milyen fajta megbetegedés fog kialakulni a testünkben és pontosan hol. Nos én lelki alkatomnál fogva majdnem minden érzelmi megrázkódtatást intenzíven éltem meg és nem volt elég egy-két óra - sőt néha napok


22

sem -, hogy túltegyem magam egyes aljasságokon, csalódásokon, tragédiákon. Így az én jól fejlett, egészséges tüdőmön megjelentek a lélek üzenetei, amelyeket most már komolyan kellett vennem. Ha nekem ezt valaki 30 éves koromban elmondja vagy leírja, - hogy mennyire veszélyes az egészségemre ez az érzelmi beállítottság -, egészen biztos, hogy változtattam volna a dolgokhoz való viszonyulásomon. Mert hogy azon lehet, és tudunk változtatni! Tudatosabb hozzáállással, kevesebb önmarcangolással, aggódással, önkritikával, önvádaskodással, öniróniával éltem volna korábbi életemet. Ezt mindannyian meg tudjuk tenni, ha akarjuk! Ha jó okunk van rá! És persze ha tudjuk, hogy a lelki viszonyulás ennyire meghatározó lehet az egészségünk megőrzése szempontjából! Ettől a perctől te is megvizsgálhatod, elhelyezheted magad és ha szükségesnek látod kezdheted a munkát, hogy meghatározd, melyik csoportba tartozol. Tanulmányozhatod a személyiség típusodat, tehetsz lépéseket önmagad megismerésére, mély belső lényeged felfedezésére. Ezzel talán én is elkerülhettem volna a betegséget és te is elkerülheted. Soha nem késő! Ennek híján azonban 55 évesen magam kellett bejárni az utat amely közben sikeresen egész személyiségem átformálódott. Rettentő sok témán keresztül gyűjtöttem össze mindazt, ami nem állt rendelkezésemre gyógyulásom kezdetén. Mire a könyv végére érsz fogod látni, hány féle összetevője lehet a gyógyulásnak. Van egy jó hírem: bármilyen hihetetlenül hangzik, ahogyan a testünkben létre hozzuk a „hibákat” ugyanúgy ki is javíthatjuk őket. Megfelelő ismeretekkel, önismerettel, alázattal, holisztikus-tudatossággal,


23

türelemmel és kitartással újra szervezhetjük, kedvünkre alakíthatjuk, sőt mostmár tudományosan igazolt tény, hogyan gyógyíthatjuk meg a testünket. Ez nagyon jó hír!!! Ez világszenzáció!!! Nem tudhatom, hogy Te, aki olvasod könyvemet, hány éves vagy, honnan jöttél, hány gyermeked van, mi a foglalkozásod, mi okoz neked örömöt vagy bánatot és miért döntöttél úgy, hogy elolvasod ezt a könyvet. Arra vágyom, hogy megadjam neked azt a segítséget, ami saját egészséged és életegyensúlyod megteremtéséhez hasznos lehet, és esetleg eddig hiányzott. Ezért ezt a könyvet javaslom, úgy forgasd, mint egy munka füzetet. Nyugodtan húzz alá, emelj ki részeket magadnak! Jegyezz föl gondolatokat a fejezetek végén, hogy könnyebben rátalálj ismét arra, amire szükséged lehet. Semmi nem általánosítható, de mindenben van valami, ami tanulságul szolgálhat számunkra. A Szinkrongyógyulás című könyvemben a lélek, az elme, a test és a spiritualitás szintjén kijelölt feladatok megoldását adom majd közre.

„Köszönd meg magadnak, hogy megőrzöd belső nyugalmadat, miközben hihetetlen káosz

vesz körül. Becsüld magad bátorságodért és amiért sokkal többet teszel, mint amire

képesnek hitted magad!”

Luis L. Hay


24

VAN ÉLET A DIAGNÓZIS UTÁN Említettem, hogy „látszólag” minden rendben volt az életemben, de nem úgy a lelkemben. 2008 nyarától számomra is furcsa módon megváltozott az élményekhez, emberekhez és önmagamhoz való viszonyom. Kedvetlen, bánatos, humortalan, kétségbeesett emberré váltam, olyanná, mint aki mindenre és mindenkire, az egész világra neheztel. Tudtam, hogy ez már nem Én vagyok, de tehetetlenül álltam a kihívás előtt. Testem annyiban adott jelzést, hogy hónapokon keresztül, meleg nyári időben is állandóan fázott a hátam közepe és gyakran fájt is. Gyakran vettem észre, hogy a fejemet furcsán a vállaim közé húztam és itt a két vállam között, mintha évezredes feszültségeket hordoztam volna. Úgy éreztem, hogy ettől sosem fogok megszabadulni. 2009 januárjában az évente sorra kerülő tüdőszűrésen „kiszűrtek” és „beidéztek” a tüdőgondozóba. A második megjelenésem alkalmával azt közölte a doktornő, hogy a bal tüdőm felső csúcsán „ujjhegynyi” folt látható, ami a korábbi felvételeken még nem volt ott. Megkérdeztem: És mi lehet ez? Mi okozhatta? Sejtelmesen ennyit mondott: „Nem tudom. Elküldöm CT-re és majd akkor többet látunk”. Benne volt ebben minden! Idős, tapasztalt orvos volt és én láttam az arcán, hogy baj van, láttam a sajnálatot is és a tehetetlenség rejtett, álcázott érzését kiülni az idős hölgy ráncaira. A Testnevelési Egyetemen alapos anatómiai és élettani ismeretekkel vérteztek fel bennünket, így azonnal felmértem a helyzet komolyságát és bevallom először a kétségbeesés és a kétkedés


25

között hányódtam - hogy talán nem az én tüdőmről készült felvételt látta az orvos? Végül is ha a beteg fel tud cserélődni egy kórházban, akkor elvileg az is előfordulhat, hogy a leletek elcserélődnek? Amilyen gyorsan lehetett elvégeztük a CT-vizsgálatot is, amely bizony a szomorú valóságot mutatta: jobb és bal oldalon 6-14mm-es foltok láthatók, amit és több apró, szétszórt göb, melyet korábban metasztázisnak neveztek. Elindultak a vizsgálatok a primer daganat felderítése céljából. Te hogyan éreznéd magad amikor a családoddal a halálod esélyeit latolgatnád? Én ezeket a heteket úgy éltem meg, mint aki már nem is él. Csak voltam, de nem tudtam meddig leszek még? Állandó feszültségben, rémülten vártam minden vizsgálat eredményét, éjszaka nem tudtam aludni, nappal pedig azt vártam, mikor lesz már este, hogy rövid alvással valahogy mégis pihenjek egy kicsit, az agyamat kikapcsoljam, amely már a halálom előtti tennivalók körül forgott állandóan. Minden estét nagyon vártam, hogy éjszaka egy pár órára megszabadulhassak a saját gondolataimtól. Minden éjjel 1-2 óra között felébredtem és nyugtalanul, sokáig forgolódtam, míg újra álomba szenderültem. (Az új medicina szerinti konfliktus aktív /KA/ szakasz minden jellemzője utólag beazonosítható volt.) Reggelre mindig nagyon jól éreztem magam, mert kipihentem a saját „Öngyilkos Gondolataimat”, de estére ismét nagyon kifárasztottak. Ebből arra következtettem, hogy a tüdővel, mint létfontosságú szervvel olyan nagy baj nem lehet, hisz éjjel nem zavart a pihenésben. Jobb pillanataimban ez vigasztalólag


26

hatott rám Az Öngyilkos gondolatok kontra Szeretet a négyzeten c. könyvem sok különös konfliktus- forrást és tüneteket fog megmutatni! Azokban az időkben még nagyon féltem a haláltól is és ez a halál-félelem csak rontotta lelki kondíciómat. Nagyon hullámzó lelki állapotban voltam, kedvetlenség és kimerültség jellemzett azokban a hetekben. Egyik percben azt gondoltam, hogy ez valami tévedés lehet, hisz én nem érzem magam betegnek, a másik percben pedig előjött a kisördög: ”és ha mégis?” Kétségbe esve jártam a kórházat és reszketve vettem kezembe minden vizsgálat végén az eredményről tanúskodó papírokat. A gyermekeimet nem akartam megijeszteni így azt gondoltam, ha végére érek a vizsgálatoknak majd közlöm velük az eredményt. Ezt a tervemet nem sikerült kivitelezni, mert felnőtt gyerekekről lévén szó, - akik nagyon figyelmes, érzékeny emberek - természetesen feltűnt nekik, hogy sűrűn járok vizsgálatra, így kénytelen voltam közölni velük is a szomorú diagnózist. Ettől kezdve az ő szemükben is láttam az állandó „Mi lesz most? Mi lesz veled Anya? Mi lesz velünk Anya?” kérdés kétségbeesett visszatükröződését. Most már az egész családom félt, nem csak én. Riadtan néztünk egymásra mindannyian. A férjem minden belső erejét mozgósította, hogy erősnek látsszon, de sajnos egy ideig rajta is inkább a kétséget láttam, mint a bizakodást. Így telt el kb. 4-5 hét, örökös szomorúság, lehangoltság és szorongás, félelem töltötte meg a családi fészket. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az állapot ártalmas és sokat ront az ember egészségén! Én éjszakába nyúlóan böngésztem a neten, azt keresvén, hogy


27

vajon hogyan tudnék én magamon segíteni, mert egyre erősebb volt bennem az az érzés, hogy itt, most az én belső hitemre, energiámra nagy szükség lesz! Amikor a háziorvosom szemébe néztem azt láttam, hogy bizony ő sem számít semmi jóra, de nem meri kimondani. Minden vizsgálati eredményem negatív volt, kivéve a tüdő ct-t! Kérdezni jogom van. – De vajon a kielégítő válaszhoz is jogom van? A legjobb megoldást szerettem volna megtalálni ezért kerestem szaktekintélyeket az országban, akiknek megmutathattam leleteimet. A neves sebész, kérdésemre hogy mi lehet ez, azt válaszolta: „Nem tudjuk, de nem jó helyen van, ezért ki kell szedni onnan. Ez biztos.” Ez számomra nem volt teljesen meggyőző érv! Mélyen a szemébe néztem és elbizonytalanodtam, hogy valóban a legjobb helyen vagyok-e? Előjegyeztek műtétre és egy hét múlva kellet újra jelentkeznem az osztályon, „teljes menet-felszereléssel”. Azon a héten még többet „lógtam a neten” és olvastam, kutattam. Ekkor érkezett hozzám a Hameri tanulmány (GNM) az Új Medicináról, amelyet többször is elolvastam, mert nem akartam hinni a szememnek. Rögtön megrendeltem az EzVanKiadótól az általa fordított Orvostudomány a feje tetején c. könyvet és addig is, míg Barnai Robertoval találkozni nem tudtam, többször elolvastam. Felvértezve az új ismeretekkel még mindig adtam egy esélyt magamnak és a hagyományos orvoslásnak, ezért nagy táskával a kezemben megjelentem


28

április 3-án a sebészeten a papírjaimmal. Végül is, ha kiveszik azt onnan, nem lehet baj… Újabb isteni jelt kaptam amikor kiderült, hogy az adminisztrátor tábláján én nem vagyok feltüntetve arra a napra. Megörültem! Elküldött a főnővérhez aki elmondta, hogy én egy nagy műtét előtt állok (nem úgy mint ahogy eddig engem tájékoztattak!) és egyébként pedig most nincs ágy de jöjjek vissza 3 nap múlva. Ekkor dőlt el bennem, hogy nem engedem kibontani a tüdőmet! Közöltem a nővérrel, hogy „én nem vagyok felkészülve lelkileg a műtétre ezért most távozom”. A nővér még két utolsó, veséig hatoló megfélemlítő mondatot adott útravalónak: „De ne sokáig gondolkodjon, mert a professzor úr nem szokott tévedni! Amúgy meg otthon úgyis csak emészti magát, idegeskedik amíg túl nem lesz a műtéten!” Milyen jól tudja, hogy mit okozott a kijelentésével? Igazán kedves! Vagy szándékos? Erre mondja Hamer doktor, hogy: „Az emberek nem a rákban halnak meg, de nem is a vírusoktól, baktériumoktól, hanem a félelemtől és a kimerültségtől…” Mégis mi lesz a megoldás? Még aznap megmutattam egy elismert tüdőbelgyógyásznak is a leleteimet, aki így reagált: „Mit akar ezzel a sebész, hiszen ez szét van szórva.” Ez a két ellentmondó vélemény és a tapasztalataim gondolkodóba ejtettek! Amikor kivizsgálásra befeküdtem, már biztos voltam abban, hogy nem engedem kinyitni a tüdőmet, más megoldásban gondolkodom tovább. Bent tartózkodásom alatt módomban állt betegekkel beszélgetni, akik hasonló bizonytalan


29

diagnózissal indultak és már a vércserére várva az életről is lemondva megfogalmazták, hogy megbánták a döntésüket. Tudták, hogy az ő útjuk egyirányú, visszafordíthatatlan és nagyon rövid út! Nem volt jó érzés ezt látni! Azt mondtam: „Én nem akarom ezt az utat járni, nézzünk valami mást! Ha el kell menni az élők sorából én biztosan nem ezen az úton távozom! Legyen úgy, ahogy én akarom!” Ma is beleborzongok, ha ezekre a percekre visszaemlékszem. Tovább kerestem, hogy idehaza hogyan lehet a GNM-mel közelebbről megismerkedni és így jutottam el 8 hónapos útkeresés és öngyógyítás után Barnai Robertohoz. Rendkívüli módon értelmes, logikus, megnyugtató stílusával, finomságával adta át ismereteit. Beszélgetésünk során beazonosítottuk a konfliktus lehetséges okát, a konfliktus-aktív (KA) szakasz tüneteit, amelyen már akkor túl voltam, majd a megoldás utáni (MU) szakasz tüneteit és minden logikusan összeállt. Minden amit addig tanultam, olvastam, kipróbáltam, beleilleszkedett abba az ismeretanyagba, amit tőle kaptam. Összeállt a KÉP és már nem voltak bizonytalan gondolataim az egészségem helyreállítását illetően. Nagyon lelkesítő volt, hogy nem kellett már a haláltól rettegnem és fityiszt mutathattam a gócoknak. Ezt szó szerint értsd! Szembe álltam a tükörrel és boldog mosollyal, kezemmel bemutattam, számmal kimondtam. „Fityiszt nektek gócok! Erős vagyok! Boldog és határtalanul egészséges minden tüdősejtem! A testem minden sejtjére vonatkozóan szintén elmondogatom naponta többször magamban ezt a „mantrát.”


30

Egyszeriben felszabadult a lelkem és hittem a saját erőmben, valamint az új természettudományos törvényszerűségekben, amelyet Hamer doktor felfedezett. „Kitágult” a mellkasom és fokozatosan eltűntek a nyomasztó, szorító feszültségek. Időnként habos, savanykás váladék még köpet formájában folyamatosan távozott belőlem majd 2010 júliusában egy lázas állapottal járó enyhe gyulladásos folyamattal (ez volt az epileptoid krízis, EPK) a gyógyulási szakasz második fázisába léptem. Megfigyeléseim és számításom szerint 2011 nyarára teljesen kifut ez az értelmes biológiai különprogram (ÉBK) amely az én túlélésem érdekében jött létre. Eközben telt múlt az idő és megjelentem a soron következő 2010. évi tüdő szűrésen, ahol szerettem volna fontos kérdésekre választ kapni. Itt megosztom az olvasóval azt a párbeszédet amely ez alkalommal lezajlott köztem és a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakorvos között. 1. kérdés Szeretném megkérdezni, hogy a tüdőmről készült felvételeket hány évig őrizi meg az intézmény? Válasz:” Nem tudom. 5évig? vagy 10? Mindegy.” Nekem ez egyáltalán nem volt mindegy. Tekintve, hogy a 2009-es felvétel a kezében volt (10X10 cm-es méretben!) és a 2010-es találkozásunk alkalmával megállapította, hogy az elváltozás tavaly nem volt ott, miközben már tavaly is emiatt találkoztunk. Tehát azt gondolom érdemes lett volna visszamenőleg legalább 5 évre megnézni alaposabban a felvételeimet, hogy kiderüljön, mióta hordozom a tüdőmön a foltot változatlan állapotban. Diagnosztikai szempontból talán ez is elárulta volna, hogy mik azok a gócok a felvételen?


31

Nem lehetséges az, hogy azok a foltok csupán egy már rég lezajlott, kifutott elváltozás után megmaradt ártalmatlan sebhelyek csupán? Nem lehet olyan, hogy akár több éve is ott vannak? Ezek a kérdések sajnos csak engem érdekeltek. 2. kérdés: A CT felvétel alapján megállapítható, hogy a tüdőnek milyen szövetén vannak a gócok? Válasz: „Az ebből nem állapítható meg.” (tömör válasz, de nem kielégítő, mert ha ez így van, akkor további kételyeim támadnak!) 3. kérdés: Mégis azt lehet tudni, hogy hol találhatók a gócok, hogy honnan indul ki a daganat a mellhártyából, hörgő-nyálkahártyából, tüdőalveolából? Válasz: „Nem. Nem tudjuk csak ha kivesznek a tüdőből egy kis mintát.” Nem kérdezősködtem tovább, csak felmerült bennem a további kérdés, hogy, ha nem tudjuk, honnan indul ki a daganat, akkor honnan tudjuk, hogy hová nyúljunk mintáért? A XXI. század számítógép által vezérelt világában létezik ilyen? Előbb kibontjuk a tüdőt aztán „majd meglátjuk mit találunk”? Vagy lehet, hogy kidobjuk? Majd lesz valahogy? Ennyire mindegy? Kinek mindegy? Erről jut eszembe, hogy 2009 áprilisában elvégeztek rajtam egy tűbiopsziás vizsgálatot amelyről azt írták a zárójelentésben, hogy nem járt eredménnyel. Ez mit jelent? Nem jó helyre szúrtak? Vagy egészséges a tüdőm? A zárójelentésen ez áll: a tűbiopszia vizsgálat eredménye „pulmocita macrofag. Mit jelent a „pulmocita macrofag”? A házi orvosom szerint ez „annyit jelent, mintha egy egészséges tüdőből vettek volna mintát. Az ezt követő Ct felvétel alapján pedig metasztázisokat írt le az orvos.


32

Az is lehet, hogy nem jó helyre szúrtak a tüdő biopszia alkalmával?” Melyik diagnosztikai eredménynek hihetek? Miért is bontanánk ki a tüdőmet ilyen egymásnak ellentmondó eredmények alapján? Mind a mai napig megválaszolatlan kérdések! Én újra feltettem a kérdést: Kié a felelősség? Hogy van ez? Amikor az én életemről van szó vagy a tiédről biztosan nem mindegy, hogy milyen választ kapunk a kérdéseinkre! Erről eszembe jut az a kedvenc vicces mondás, amit gyakran ismételek magamban, számomra ismeretlen szerzőtől: „Nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van! Mások többen vannak, ők könnyen pótolhatók.” Nagyon tetszik a humora, de igazán az első mondatát vettem komolyan. Észrevetted az események olvasása közben, hogy milyen szépen hozza a sors a jeleket? A megoldások lehetőségeit szinte elénk rakja csak éber figyelemmel kell lenni irántuk. Gondolkozzunk! Figyeljünk Éberen! Ha nincs elfogadható válasz a kérdéseinkre miért nem gondolkodunk el??? Elkezdődött tudatos útkeresésem. Úgy gondolom, hogy döntő jelentősége volt életemben annak az e-mailnek, amelyet kedves ismerősöm küldött el nekem a legjobb pillanatban. Ez az e-mail Dr. Ryke Geerd Hamer német kutató orvos Új Germán Medicina c. tanulmányának kivonatát tartalmazta. Most még rövidebben összefoglalnám a lényeget, mert szükséges a továbbiak mélyebb megértéséhez.


33

„Az Új Germán Medicina az élő emberi szervezet orvos-biológiai összefüggéseit úgy írja le, mint lélek, agy és szerv egységét. A lélek és szerv minden folyamata az agy által kapcsolódik össze és minden vezérlés és szabályozás az agyból történik. Az agy szervezetünk kapcsolóközpontja, bioszámítógépe amit a lélek vezérel. A lélekben lezajló érzelmi folyamatok nem csak az agy elektronikus működését befolyásolják, hanem annak szöveti elváltozásait is (lásd céltábla formáció a CT felvételeken). bioszámítógép közös „hatáskifejtési” területe a test és a lélek egyaránt, úgy normál állapotban, mint akármilyen vészhelyzetben. Tudományosan bizonyított most már, hogy a lélek kihatással van az agyra, és az agyon át képes a szervek elváltozásait beindítani, vezérelni. Ebben különbözik az Germán Új Medicina (az Új Orvostudomány) alapvetően minden korábbi orvosi irányzattól, különösen az ún. akadémikus, iskolában oktatott, „régi” orvoslástól… Ahogyan ezt elolvastam, először nem hittem a szememnek. Bevallom arra is gondoltam, hogy ez valami vicc. Ma már biztosan tudom, hogy ez a levél és az újmedicina mentette meg az életemet azzal, hogy a benne foglalt információk felvetették számomra: VAN MÁS ÚT? is mint a műtét-kemo-sugár agyon-kezelés. Nagyon lelkes és felszabadult lettem ezektől a gondolatoktól, mert van realitásalapja - megnyugtatólag hatott rám! Aztán amikor találkoztam Barnai Robertoval a GNM hazai legjelesebb képviselőjével és kiváló ismerőjével, aki a személyes konzultáció során segített a konfliktusokat beazonosítani, tudatosította bennem a lezajló biológiai külön-programokat, azok okát, értelmét, lefolyását,


34

A beszélgetésünk végén azt mondta: „Teri te azon ritka emberek közé tartozol, akik mernek dönteni arról, hogy mi történjen velük és nem bízzák ezt másokra. Nem kérdés a gyógyulásod.” Elmondtam neki, hogy már a kórházban ágyam volt a műtétre amikor a Hameri tanulmány fejbe kólintott és visszautasítottam a műtétet. Számomra ekkor már természetes volt az, hogy a GNM-ről kapott információk birtokában nem kockáztathatom meg a létfontosságú szervem, a tüdőm sorsát. De a teljes bizonyosságot a konzultációt követően kaptam meg. Mégsem mindegy, hogy a tüdőmbe belenyúlnak késsel vagy sem! Amikor az orvosok ellentmondó véleménye csengett a fülemben. Amikor elégedettség helyett kilátástalanságot, teljesen rémült tehetetlenséget láttam más hasonló kórral diagnosztizált és megkezelt embertársam arcán, arra jutottam, hogy itt bizony nekem kell kezembe venni a sorsomat. A felelősséget nem bízhatom másra! Így 2009 szeptembertől átfogó offenzívát indítottam az egészségemért. Ennek részleteit a Szinkrongyógyulás c. könyvem tartalmazza majd. Az Új Medicina, (továbbiakban GNM) ismereteimet konzulens-képzésen bővítettem és teljesen világossá váltak azok a konfliktusok, amelyek jelenleg a tüdőmön, korábban pedig más szerveimen okoztak elváltozást. Az okok felismerése, majd a túlélő programok biológiai értelmének megértése még nagyobb türelmet és nyugalmat biztosított számomra. Minden alkalommal, amikor valamilyen ismert tünet, például váladék távozott a tüdőmből, vagy fájt a hátam, esetleg mellkasi nyomással párosuló, fullasztó köhögés jelentkezett, örömmel jegyeztem meg magamban vagy, „Nagyszerű! Gyógyulok! Ez bizonyítottan a gyógyulás jele!”


35

Úgy, hogy ez tudom miért igaz, nem volt nehéz kimondani. Csak erősítgettem magamban, s nem bebeszéltem magamnak. Megtanultam, hogy az egészségem helyreállításához türelem és idő szükséges. Az nem úgy történik, hogy bekapok egy szem gyógyszert és majd perceken belül megoldja. A tüneteket el lehet nyomni vele és átmenetileg meg lehet szüntetni, de az okok megszüntetése nélkül csak a tünetek tologatását tudjuk megvalósítani szervezetünkben. Én pedig ennél többre vágytam. Álljon itt egy idézet, amely orvos tollából származik:

„Tapasztalatból tudom, hogy a gyógyszerek

felelőtlen szedése nem segít, sőt! Egy moszkvai orvos akadémikus mondta még a hetvenes évek végén: „Jelenleg a társadalom egyharmadát kell gyógyszermérgezés miatt kezelni, ez az arány

az évezred végére elérheti a kétharmados arányt." Pedig ősi tapasztalatokon nyugvó

tanításokat ismerünk, például Jézus tanításai nyomán, mint a rendszeres böjt, a levegő-, nap-, víz- és iszapkúrák, a „nyerskoszt", és nem utolsó

sorban a hit és a szeretet gyógyító ereje. Csak újra fel kellene fedezni mindezeket.”

/Forrás: www.zoldujsag.hu prof. Dr. Török Szilveszter/

Tehát a fenti idézetből kiindulva vélhetően ma már - mivel az új évezredből is eltelt 10 év -valószínűsíthető, hogy meghaladja a kétharmadot a gyógyszermérgezett emberek aránya!!!! Szabó Gyuri bácsitól a bükki füves embertől hallottam, hogy például a gyógyteáktól sem szabad várni a gyors javulást. Türelemmel, hónapokig, néha évekig kell iszogatni, hogy eredményt

http://www.zoldujsag.hu


36

tapasztaljunk. Az pedig mindennél fontosabb, hogy mellékhatások nélkül gyógyulunk és nem kell félni egy újabb betegségtől. Új ismereteim alapján megtudtam, hogy a tüdő daganatos elváltozásait a „legbensőnkben rejlő mélységes, ősi halálfélelem” okozza. Az EzVanKiadó által kiadott Orvostudomány a feje tetején? És ha mégis igaza van Hamer doktornak? című könyvben a következőket olvastam erről: ”Attól való félelem, hogy nem tudunk tovább lélegezni, megfulladunk, nem bírjuk tovább, ha nem jutunk több levegőhöz. Életben maradásunk érdekében szervezetünk többlet tüdőhólyagocskát növeszt, hogy több oxigénhez jussunk. Ilyen esetekben a tüdőben keletkező röntgenfelvételen is látható kerek gócok is jelzik, hogy a konfliktus-hátterében a halálfélelem-sokáig tartott és ezért szervezetünk a tüdő alveolák termelését túlzásba vitte. A tüdőhólyagocskákkal kapcsolatos (alveoláris), tömör (kompakt) daganatok a konfliktus megoldásáig növekednek. Amennyiben a saját halálunktól félünk, úgy a röntgenfelvételen több fehéres foltot látunk, míg egy másik ember halálától való félelem esetén mindig csak egyetlen folt jelenik meg. A halállal járó szenvedéstől való félelem a felső tüdőrészben megjelenő foltok, csomók alakjában nyilvánulnak meg, ezek lefelé haladva egyre kisebbednek. A halálfélelem megszűnésekor, vagyis a konfliktus megoldása után minden többletsejt, amit a testünk a túlélés céljából hozott létre, feleslegessé válik. Ha szerencsénk van és nem oltottak be tuberkulózis ellen, akkor a Koch bacilusok-amelyek ősrégiek és a belső csíralemezből fejlődtek ki- elkezdik megtisztítani a tüdőt a daganatsejtektől, ami köpet formájában távozik. A végén jól kitisztított üregeket (cavernákat) hagynak hátra.

Documents

Van Más Út TR26-reszlet ebbol · 2011-02-22 · Titikönyvek I. VAN MÁS ÚT 1 Írta: Jenei Teri Az Új Orvostudománnyal kapcsolatos szakmai részek Dr. med. Ryke Geerd Hamer belgyógyász