A V a s á r n a p i Ú j s á g he tenkén t e g y s z e r n a g y n e g y e d r é t b e n e g y és fél tan j e l en ik k ü l d v e v a g y p ó t t a l u t o n a P o l i t i k a i Ú j d o n s á g o k k a l egytt t t 4 ft. p p . — A z előfizetés m e g . — E l ő f i z e t é s i d i j j ú l i u s - d e c e m b e r i g , azaz : 6 hónapra B u d a - P e s t e n h a s h o z di j a Vasárnapi Újság k iadó-h iva ta l ához ( e g y e t e m - u t e z a 4 . s zám) b é r m e n t v e utas i tandó. <

l lar la l G y ö r g y .

A z idei folyam elaö felében közlék e lapok az Aranykertnek czim-zett Csallóköz, hazánk egyik legérdekesebb vidékének, leírását.

Fel voltak említve természeti, építészeti, történelmi neveze­tességei, azon családok, mellyek innen „mintegy fészkükből sas szárnyakkal röpültek föl a fény és hatalom polczára," azon jeles férfiak, kikkel hajdan megajándékozta a közhazát.

Hogy cz utóbbi tekintetben napjainkban sem homályosult el Csallóköznek régi dicsősége, bizonyítja azon férfi is, kinek arczké pét és életrajzát jelen számunkban adjuk, ki a közügynek szentelt pá­lyáján mindenkor kiérdemlé a job­baknak osztatlan tiszteletét, kiről már három évtized előtt nemzeti irodalmunk veterán bajnoka, Döme Károly kanonok, méltán elmondhatá:

, , É r d e m e i d n a g y f é n y é b e n N e v e d l appangha t a t l an . "

Beleházi Bartal György régi nemes családból, melly ősei közé a XII. században élt királyi peres-toldót Buzádot számítja, született Füssön az alsó vagy komáromi Csallóközben 1785. april 24.

A zsenge korában árvaságra jutott gyermeknek nevelését nagy­bátyja Kulcsár Tamás, pozsonyme­gy ei főszolgabíró és neje vállalták magukra; elemi oktatását Pozsony­bannyerte; ugyanott és Nagyszom­batban végezte gymnasiumi tanul­mányait; a bölcseletét és jogtudo­mányt a pozsonyi kir. akadémiánál hallgatta.

Királyi táblai jegyzőnek 1806. esküdvén fel, mint Ghyczy itélő-mester és Ürményi János táblai ül­nök kiadója jelen volt az 1807. és 1808. országgyűléseken; 1809. ügy­védi oklevelet nyert. — A megyei szolgálat pályáját választván, 1810. Pozsonymegye aljegyzője- és levéltárnokának, hét év múlva pedig főjegyzőjének neveztetett.

Ezen fontos állomáson szerzett közbizodalom fényes tanú­ságául a megye rendéi öt 1823. közfelkiáltással első alispánnak, 1825. pedig első országgyűlési követjöknek választék

Itt is mind ritka ismeretei, mind hazafias érzelmei által kitűn­vén, az országos rendek öt kerületi jegyzőnek választották : az ország jövőjére olly lényeges befolyású rendszeres munkálatok ki-

B A K T A L G Y Ö K G Y .

dolgozására kiküldött országos választmány tagjai közé sorolák; nádor ö fensége pedig azon bizottmányhoz nevezé, melly az újonnan f e l á l l í t a n d ó magyar tudományos akadémia alaprajza és rendsza­básai szerkesztésével bízatott meg.

Az országgyűlés befejezése után 1827. Mailáth György akkori kir. személynök által itélömesterének neveztetett és igy elvált Po-zsonymegyétöl, hol a nagyszombati kórház és az egyházkarcsai templom is, mellyek leginkább buzgó közremunkálata által jöttek

létre, fentartják emlékezetét. — A személynöki itélömesteri hivatalt nem egészen két évig viselte, mert 1829. az ország nádora által ezen föhivatal itélőmesterévé, és nem sokára azután 1830. január 30-án Ferencz császár és király által a magyar kir. udvari kanczelláriához, udvari tanácsos- éB előadóvá moz-dittatott elő, és különösen az or­szággyűlési tárgyak előadására je­löltetett ki.

Ezen kitűnő, de egyszersmind terhes hivatalt, mint az általa aláirt törvényezikkelyek mutatják, a kö­vetkező o r s z á g g y ű l é s e k alatt (1840- ig) folytatta, és mind ezen mind közügyi előadói minőségében a fejedelem és haza iránti ragaszko­dásának, a törvények szigorú meg­tartásának számos tanújelét adta.

ö felsége Ferdinánd király koronázásakor 1830. aranysarkan­tyús vitézzé, ugyanez évben az aka­démia igazgató tagjává, 1833. sz. István-rendjének lovagjává, 1846 . ezen jeles rend kincstárnokává lett.

Az udvari kanczelláriának az 1848. törvények folytán történt fel­oszlatása után az újonnan alakított

külügyminisztériumhoz mint kir. álladalomtanácsos és osztályfőnök alkalmaztatott, és ezen hivatalát az érintett minisztérium megszün­tetéséig viselte

Hivatalos foglalkozásaitól szabad idejét a hazai jogtörténet körüli tanulmányokra- fordítván, ezen szakban szerzett bő ismere­teinek köszöni jogirodalmunk ama nagybecsű munkáját : Commen-tariorum ad históriám status iurisque publici Begni Hungáriáé aeri m cilii libri XV. Posonii 1847. Tomus I. II. III., mellyet V. Ferdinánd ő felsége 1848. gyémánt gyűrűre méltatott, a tudomány férfiai

köztetszéssel fogadtak. — Abban a classicai műveltségű szerző, bő olvasottsággal, részrebajlatlan Ítélettel, itészeti szellemmel hazánk belső államéletének raultját valódi szinében tűnteti fel, ez által nemcsak a jogtörténet alapos ismeretét, hanem őseink dicsőségét is nagy mértékben növelvén, minélfogva teljes igazsággal állit-hatá s kommentárok ismertetője, hogy azokkal szerzőjük nevét, melly a törvényhozás, közigazgatás és törvénykezés terén fényes érdemekkel tündöklött, a hazai jogirodalomban is örökítette, mellynek azok maradandó becsii, legjelesebb termékei közé szám­lálhatok. (Uj M. Múzeum, 1858. VI. füzet, 293. lap )

Becses adalékokat hazánk jogtörténete felvilágosításához tar­talmaznak továbbá „Néhány jegyzetei Szalay László magyarországi történetére" és „Nyilt levele Pauler Tivadarhoz" (Uj M. Múzeum 165* , VII. füzet, 1858, III. füzet), mellyekhez nem sokáramár sajtó alatt levő értekezése járuland, mellyben a nemzetének becsü­leteért buzgó szerző Béla király jegyzőjének hitelességét Dümler és más külföldi támadói ellen védi

Adja az ég, hogy az érdemekben megőszült férfi, családja kö­rében még hosszú ideig élvezhesse azon tiszta örömet, mellyet a tudományok mi ve lése szül, sokáig részesülhessen azon köztisztelet­ben, melly hazafias működéseinek ép olly természetszerű követ­kezménye, mint méltó jutalma. rr.

E g y gazda emlékkönyvébe . Te vetsz magot, én eszméket vetek, S vetjük mindketten i hogy kikeljenek. T e boldog vagy! mert a mit elvetél, Ha hópalástját eldobá a tél : A kikelet illatos kehelén Zöld koszorút hoz a nyájas remény . . . Majd arany kalász hajlik elibed, Hogy fáradságod érdemébe vedd. Es ez boldogság, mert boldog lehet Ki learatja, a mit elvetett. —

De a fold, mellybe eszméket vetünk, Ha terem is, az nem terem nekünk! Az idő barázdái : a napok Ö-iv Beborítják az elvetett magot; Beá nőnek mohos évezredek — A mag alattok mélyen szendereg . . . . S ha jön a nap, ha jön a fuvalat Mellytől kicsattan és felnő a mag, Es boldogságot s fényt áraszt körül : A magvető már annak nem örül; Porát se hordja már a hir szele, Es a mig élt — alig volt kenyere!

T e boldog vagy, mert az boldog lehet, Ki learatja, a mit elvetett. — T ó t n E n d r e

Egy fejedelmi apród kalandjai. T ö r t é n e t i e lbeszé lés G Y Ő R I V I L M O S T Ó L ,

(••tyuui.)

• • • A jövő nap délutáni órái egyikén, öt hat órá­val a fejedelmi termekben tartandó vig ,lom kezdete előtt, nagy lel­kendezve állit be a fejedelem apródja Mikó uram házába, s nem is kérdezve szabad-e, neme, benyit egyenesen a jó úrhoz, a ki rendkivüli kényelemben nyúlt el alacsony kerevetén, ki pihenni ;ikart ebédi fáradalmos munkája után. A szobába érve igen na­gyon szépen engedelmet kért vakmerőségeért, hogy illyen lóhalá­lában rohan be, hanem ma még annyit kell szaladnia, hogy az ré­mítő I —

— Hát mi hir Budán, János öcsém? — A fejedelem 6 nagysága üzenetét hozom, a ki is nagy szé­

pen elfelejtette mondani, bogy vendégei álarczosan jelenjenek meg ina estére.

— Mi a lobogós? — Vagy igen. Képzelje, nagy jó uram, hármunknak kell elsza­

ladni minden vendéghez, hogy megvigyük e hírt. Hanem jó tréfa lesz az nagyon I Mennyire kíváncsik lesznek majd a nők, a kiket ke­gyelmed elmés és expertus beszéde által el fog ragadni, mondhatnám elbűvölni

Oh be jól esett ez a néhány szó a kis embernek!

— Biz igaz az öcsém — kiálta föl Ferencz ur talpra szökve — ott azután annál derekasabb lesz, minél bohóbban öltözik fel az ember. —

— Mindenesetre! Annál több szabad. A kis ember igen kapott a dolgon. „ Ö szegény minden szépet

igen örömest szeretett volna, de őtet nem; mert az Isten ostora volt rajta, hogy szerelmes szivet adott volt beléje, s ahoz rut teritoetet, mert kisded, igen szőrbe borult, szőke, igen kék szemei valáuak " *)

— Szinte látom már, mennyi nő és férfiú fog kegyelmed köré gyűlni! —

Mikó kaczagott, és megölelte örömében az apródot. — Ármányos fíczkó vagy te, öcsém! Vannak szavak, mélyeket az ember másnak mond, holott ma­

gának szánja. Igy volt ez is. Ferencz ur ezután hatalmas léptekkel járt fel s alá a szobában. — De hát millyen formában is jelenjek én meg voltaképen? — Ha tanácsolnom szabadna — szóla az apród —én azt mon­

danám, Ámor alakjában. A szerelem istenét legszívesebben látják maguk körül a hölgyek.

A kis ember egyet csettentett ujjaival, lábával dobbantott, s azt monda; Megvan! És ezzel Kemény tanácsa el volt fogadva. A kis törpe ember fel fog öltözni Ámornak, még pedig fekete arczu Ámornak! Rendkívül eredeti gondolat! Az Ámort eddig mindig a legszebb fehér arczu fiúnak festették : Mikó uram ledönti a mytho-logiát ós ördög képében mutatja be a szerelem istenét. Milly gon-

Idolat! És millyen jó tanács még az is, hogy nem álarcz kell, csak a saját arcz eltorzitása; igy a nők csalódása még bámulatosabb lesz. A franczia udvaroknál is igy jelennek meg a legérdekesebb lova­gok. Majd megvárja az apród ö kegyelmét, s ö is fogja bevezetni a terembe, mellyben már jelen lesz a vendégek nagy része. Minél többen vannak valahol, az utóbb érkezők annál feltűnőbbek.

— Derék, remek eszű fiu vagy, öcsém I Az ifju apród, kit e szavak illettek, sürgős dolgát adván okul,

eltávozott. A midőn azonban odahagyta Mikó Ferencz uramat, in­gyen sem ment ö idegen vendégek meghívására, hanem tartott egyenesen haza, s egész útjában kaczagott, s többször mondogatta magában :

— Majd meglássuk majd meglássuk! Szólt már a fényes, pompás termekben a zene,

sirt a tárogató édes bús hangjaival, s a vendégek egyre érkeztek a fényes ünnepélyre. Hanem a mi igen különös volt, nők, férfiak t-gy-iránt gyönyörű magyar öltönyökben jelentek meg, álarezhan senki. A fejedelem kedves jószívűséggel és nyájassággal üdvözölte sz előtte tisztelgőket. Jó kedv uralkodott mindenütt.

Mind jelen voltak már, midőn odalent a hólepett utczán robogó kocsi állt meg, néhány ölnyi távolban a fejedelmi palotától. A ko­csiból a sötétben alig kivehető fej hajolt ki; s háromszori pissze­néssel adta jelét jelenlétének. A jelre, fekete köpenybe burkolt alak közelitett a palota felől a kocsi felé, leemelte az érkezettet, s vezette egyenesen a palotába.

Az érkezett, a pseudo Ámor volt, vezetője pedig az apród. — Nos öcsém? — kérdé Ámor, mikor a világított folyosóra

értek. — Kemény végig nézett rajta, s irtózatosan felkaczagott. Rémi­

több alakot sohase látott. A feketére mázolt arcz, a torzonborz sza­kái, a hájazat, ugy illettek Amor könnyed szárnyaihoz és tegzéhez, mint Aesophoz illenék a magántáncz.

— Fölséges, nagy jó uram, hihetlenül elmés! — kiálta fel Kemény alig tudva hová lenni nevettében — kegyelmedhez illő re­mek gondolat!

A zene ugy hangzott ugy hangzott! — Ha az ajtót megnyitod öcsém — szóla Amor sürgetve —

ezt mondd : íme itt száll Amor, boldogságot kívánva nyerni a grá-cziáktól! —

Még öt lépés . . . . azután az ajtó megnyílt. A zene épen e pillanatban hallgatott el. — Mikó Ferencz uram ö kegyelmei — harsogott az apród

szava az egész termen végig, midőn a rém Amor belépett. Minden szem odapillantott rögtön, s a szemek pillantását az

ajak hahotája követte. Két, három pillanat alatt óriási kaczaj tá­madt a teremben. Mikó Ferencz uram össze vissza kent, fent arcz-

" ) K e m é n y szavai : öné le t í rása 75. 1.

czal jelent meg ott, a hol senki BÍncs másként, mint a legtiszte-létre méltóbb öltönyökben.

A kaczaj szűnni nem akart. Nagy csoport férfi és nő állta el a szerencsétlen Ámor előtt az ajtót, ki dühében tombolt, s azt sem tudta, mit tépjen le magáról.

— Hát kegyelmed megbolondult, Mikó uram? — kérdé a fe­jedelem s olly jó izüt kaczagott bogy majd a könyei csordultak alá — Ki a mennydörgő látta, igy be kenut fenni becsületes ember­nek az arczát? Ijesztőnek jött hozzánk kegyelmed ?

Csak ez kellett még, bogy ö nagysága se fogja pártját 1 Lett azután hadd el hadd! Az Araor dühösen tombolva tört magának utat, keresztül a sokaságon, s rohant alá a lépcsőkön folytonosan csattogva, lármázva. A midőn leért a sötét, néptelen utczára, fekete köpeny suhant el mellette.

— Hát jó a kinevettetés, nemes uram? — kérdé a fejedelmi ap­ród, de mielőtt megragadhatta volna Mikó uram, az élénk ifjú el­tűnt a palota kapuján.

A fejedelem ö nagysága pedig, midőn megértette az egész ese­tet, az ollyan kedves urak minden dicséretnél jobban eső feddőző hangján szóla Jánosnak :

A manó hordjon el téged rosz fiu, sohasem lészsz te már komolyabb, soha se jön meg a te eszed!

. II. — Saját tapasztalatai teszik bölcsebbé az embert. Nem lehet

azt tulajdonképen könyvből megtanulni, mit tesz az : bölcsen élni; minden embernek saját magának kell átmennie kisebb, nagyobb nehézségeken, küzdelmeken, ha igazán emberré akar lenni. Ugy élhetünk meg jól, ha az embereket ismerjük; s ugy ismerhetjük meg ezeket, ha minél többet közlekedünk velők; már pedig több és különböző természetű emberrel csakugyan sehol sem jöhet össze senki, mint utazásban. A ki tehát emberismerővé akar lenni, a ki tapasztalatokat akar gyűjteni, a mi mind kettő komolyabban gon­dolkodóvá teszi az embert, az utazzék.

Ezek voltak Erdélyország ekkori fejedelmének nézetei, s pe­dig igen helyes nézetei, s ezek szerint nevelt ő már több ifjat ko­moly, higgadt férfiakká. Nem sajnálta a költséget, ha a hazának hasznos tagokat szerezhetett, s a jő ur ugy hitte, hogy csak ezen az uton lehet abból a nyugtalan elméjű János apródból is valami.

A fiu boldogsága, szerencséje, nagyon szivén függött a fejede­lemnek, érezte, tapasztalta hozzá való ragaszkodásai, és csak azt nem szerette benne ő is, hogy e fiúnak mindig csak a tréfán jár fur­fangos esze, s könyelmüsége komolyabban gondolkozni nem hagyja.

Mikor azért ugyanis Toldalagi Mihály uram anno 1628. kiin­dulna a Portára követségben, fejedelem ö nagysága ezen szavakat monda neki .

— Édes Toldalagi Mihály uram, nemcsak a követség terhes­ségével fárasztom kegyelmedet, hanem egyszersmind annak a fiúnak a gondját is kegyelmedre bizom. Jó szivü, jó lelkű ifjú, kegyelmed­től sok szép — s jót tanulhat. Vigyázzon rá, vigyázzon, édes Tol­dalagi uram.

A kegyes fejedelem szavaira Toldalagi nagy szépen megkö­szönte a bizalmat, egyszersmind meg is Ígérte, hogy mindent el fog követni, a mi tehetségében alland, s azután a jövő napon megin­dultak Konstantinápolyba. A követség feje Toldalagi Mihály volt, kíséretében több erdélyi ur s ezek mellett a fejedelmi apród. Utá­nuk több szolgálattevő inas, ezek között Kemény Jánosnak Farkas nevű legénye, a kinek igen sok hasznát vehetek, minthogy a legény, egyszerű erdélyi fiu létére, német, oláh török és tatár nyelven is beszélt a magyaron kivül *)

A gazda és szolgája, úgymint János úrfi és Farkas igen össze­illettek. Tréfás volt mind a kettő, s a mig az apród az urak csapa­tát tartotta folyvást derült kedélyben, a hátulsó csoport, a szolgáké, Farkas tréfáit kaczagta meg óriás hahotával. —

Ritka ifjú az ollyan, a kinek tréfáit éltes öreg urak szeressék, megkaczagják. Az évek különbsége igen nagy vélemény, különbsé­get is szokott előidézni, s ebből az származik, bogy a mit az ifjú kor igen jó tréfának hisz, az öregek bolondságnak, sokszor éretlen ségnek tartják, a mi fölött nem érdemes nevetni.

Kemény János a szerencsések közé tartozott, kiknek szavait szívesen meghallgatják. Kolosvártól Konstantinápolyig akkor

* ) K e m é n y önéle t í rása .

is o l lyan hosszú volt az ut, mint most, s azt lóháton megtenni sem csekély fáradság, sem nem igen mulattató. A bohókás János-apród tehát igen kedves útitárs volt, mert tréfáival sokszor annyira meg-kaczagtatta az éltes urakat, hogy azok mást nem tudtak mondani nevettükben, mint elnevezték az apródot : „semmirekellőnek, akasztófa virágának" s több mindennek, a minél dicséretesebb va­lami alig lehet.

Útba kellett ejteniök Nagy-Szebent is. Ez volt az első hely, a hol az ut fáradalmait néhány napig kipihenték. —

A vendéglöket akkortájban nem igen ismerték. Ha jött az utas, szívesen fogadta házába mindenki, megosztotta vele a mije volt, s azt tartotta mindenki : hogy utas emberrel áldás jön a házba. A követség tagjai is, ki ide, ki amoda szállásolta be magát, hanem Toldalagi az apródot el nem bocsátotta magától. —

A becsületes szász embert, a kinek házában ők ketten meg­szállottak, meinberr Rosenbergnek hittak, a ki is vala nagyon de­rék férfiú, kinek legnagyobb, de azért megbocsátható hibája volt, hogy minden férfiúnak nevezett teremtménytől igen féltette a fe­leségét. Toldalagi uram nem is látta az asszonyt egyetlen egyszer sem, mert mihelyt a meinherr megtudta hogy vendégei lesznek, nosza elrejtette a szép menyecskét, azon szándékkal, hogy ki aem bocsátja rejtekéből mindaddig, a mig idegenek lesznek a háznál. Hanem János apród, a szálláskérés dolgában jővén, beszélt a me­nyecskével is, Rosenberg uram nem nagy tetszésére, s azt monda róla, a mit semmi más nyelven ollyan jól mondani nem lehet mint a mi édes szép nyelvünkön :

— Lelkemre mondom, takaros kis menyecske. Volt a menyecskén kivül még egy igen érdekes tagja a csa­

ládnak, a kit Jánosnak kereszteltek ugyan egykor, a kinek azonban még egy nevet adtak a jó szokás szerint s nevezték Haneszntk. Volt pedig Hanesz huszonkét éves fiatal ember, Rosenberg uram sógora, feleségének bátyja levén. — Hogy Hanesz nem volt valami rendkívüli tünemény, azt arcza, szemei eléggé elárulták, s a feje­delmi apród sehogy sem tudott megbaiátkozni vele.

Történt egyszer, bogy János hazajőve a szállásra, midőn épen be akarna lépni a szobába, e szavakat hallja :

— Csak az Isten adna valami nyomorúságot ezeknek az erdé­lyieknek! megérdemlenék.

János megütközve állott meg; e szavakat Rosenberg monda a szobában.

— Bizony megérdemlenék, itt megesznek mindent I — hango­zok rá Hanesz barátunk haragos szava — mióta itt vannak. —

János nem akart hallgatózni, elég volt ennyi is. — Ezért meglakoltok — gondola magában - mert a ven­

dégszeretet minden becsületes embernek kötelessége, s a ki e kö­telességet, meg nem tartja, megérdemli a büntetést!

E magában mondott szavak után benyitott. Rosenberg uram és Hanesz barátunk egészen összerezzentek, hanem az apród, mintha mit sem hallott volna, szokott derült arczával ment oda Rosen­berg uramhoz, s elmondá hogy mennyire sajnálja, hogy már holnap el kell hagyniok e kedves derék uri családot; hanem nem lehet másképen, Toldalagi parancsolta, mert sietnek Konstantinápolyija.

Oh millyen szépen földerült e szavakra a két vendégszerető arcza. Hogy azt kár tenni, hogy bizony szerencséjének tartotta szegény háza, hogy ez igen hamar van. Mindezt Rosenberg mon­dotta örömében. Hanesz barátunknál az örömet csak a mosoly árulta el.

— És ki tudja, vissza jövünk-e valaha; bizony ott is vesz­hetünk 1

— Adja Isten — monda Hanesz. Rosenberg haragosan pillantott sógorára s hibáját kijavítandó

utána monda : — Hogy visszajöjenek! És mikor a jövő napon a követség csakugyan eltávozott, a jó

Rosenberg oda állt a ház gádorjába, s onnan integetett nekik sze­rencsés utat fekete bársony sapkájával. Kedves, jó követ urak, millyen derék, hogy már elmennek!

Hanem ha Rosenberg uram jobban megvigyázza a távozókat, aligha marad ollyan örvendező.

A midőn a követség ugyanis eltávozott a háztól, a fejedelmi apród igy szólt inasának:

— Farkas fiam, megnézd ezt a házat, meg a környékét, mert

ide, törik szakad, be kell térnünk, ba az Isten szerencsésen vissza­vezet bennünket.

Farkas hamar átértette ura gondolatát, jól szemügyre vette a házat ö is, s azután bizonyítva monda, hogy éjjel is rátalálna bármikor. (Foly l i t iSJ küvclkt i ik |

V á « v o I « y i k é p e k .

II. Ó v á r .

A Turóczból Trencsénbe vezető hegy nyilas, melly sstrecsnói völgy neve alatt ösmeretes, vadregényes tulajdonánál fogva, a ter­mészetet nemcsak nagygyá, hanem csodálandóvá teszi. — Épen ott, hol Tuder, a quádok egykori hires királya, a turóczi róna völgyben álló tavakat a Vágba lecsapoltatá, egymásnál végződő magas hegyek s sudár kősziklák között, néhol csak hat öles me­derbe szorítva, sebesen, és zuhogva siet le a Vág, mig a hegyek s kősziklák közt utat törve, lassan s méltóságteljesen folytatja to­vábbi útját. A bátor liptói tutajos messziről megpillantva e veszé­lyes völgyet, keresztet vet s imát röpit az egek Urához. Feje fölött egekig ágaskodnak a hegyormok, lábai alatt tátongó örvény van, mellytől őt csak az ingadozó tutaj gyengén összetartó gerendái választják el, — útját a vjzböl kiálló szirtek, s veszedelmes zuhatagok állják el, mellyek, ha rajtok szerencsésen át akar evezni, minden erejét kifárasztják; csak egy kis vigyázatlanság, s ő már a habok mar­taléka lett. A Vág bal­partján, épen annak zuhogó habjai fölött, az emberi erő daczolva a természettel, néhol három, néhol pedig '•sak egy öles s karfák­kal erősített utat vá­gott magának a kőszik­lákon keresztül. — Az egész völgy majd két mérfö ldny i hosszú, mellyben az utazó min­dent öszpontositva ta­lál, a mi gyönyörköd­tetheti.

Itt a sürü s ős er­dőktől sötétülő hegy­ormokat, — ott a függő s majd-majd lezuhanó nyit Iánk kősziklát, rajta pedig a merész zergét, vagy kecskét látja ugrálni, — feje fölött repdeső s elhagyott vad galambot vadászó csonttörö sast, — amott a hegy lejtöségén a különféle virágok milliárdjától szonyegkint hímezett zöldelő gyepet, kö­zepén egy terebélyes bükk árnyában fagalyakból rögtönzött szállást, s a belőle felemelkedő füstöt, mellynek tüzénél a vén harsa (juhász) a kalibája közepén álló gerendára felakasztott réz­katlanban a juhok reggeli tejéből zsendiczét főz, mellyböl ö az­tán jóizü s liptói név alatt elhirült túrót (brinzát) tud készíteni; — itt megint szétszórt juhok közt bozontos kutya társaságában ealaskára támaszkodott s szomorúan danoló fürge bojtárt, ki­nek dalait a hegyek s kősziklák tündérei még szomorúbban visz-hangoztatják, — ott a Vágnak majd rohanva, majd pihenve lesiető kristályvizét, — itt a tátongó örvényt, s felette a kősziklán lassan mozgó szekeret, csak egy bal lépés, s a kősziklákkal harczoló ha­bok örökre magukba zárják, — ezt mind látva s hallva, lehetetlen, hogy az ember a természet imádandó szépségétől elbűvölve ne érezze magát. — A völgy közepén, mintha csak útját akarná állni a folyónak, ezt alig öt öles szorosba szorítva, s medrét több kiálló szirttel háborgatva, egy nagy kőszikla emelkedik, alatta a folyó tágasabb medret mosott magának, a kősziklákkal vivott harcz után itt pihentetve fáradt habjait. E kősziklát jól ösmerik a tutajosok,

V á g v ö l s y í k é n e k : TT. Ó v á r .

s tulajdonságánál fogva „bessna sskala" veszett kősziklának, nevez­tetett el. Azonban a történet Margila nevet adott neki; t. i. azon szerencsétlen leány nevét, kit mostoha anyja, mivel szeretőjét iri­gyelte, e kőszikláról taszita le s a folyó habjaiba temete.

Ismét egy hegyet megkerülve, egy meredek s vagy 300 láb­nyi magas kopár hegyen emelkednek az egykor büszke Óvár (sztari hrad) kormos s omladozó falai. — Már elnevezése is e vár régiségéről tanúskodik. Épitési idejét még senkinek nem sikerült kipuhatolni. Hihető azonban, hogy mindjárt a mint a Vágón ha­józni kezdettek, némelly merész rabló vitéz itt telepedett le. Mert valóban semmisem mehet át e szoros völgyön, mit a felette lebegő várból nem lehetne kövekkel megsemmisíteni. Az étmenést tehát drága pénzen kellett mindenkinek megvásárolnia, és ez pótolhatá a vár épitési költségeit. — Egyébiránt semmi gyönyörű kilátást, semmi társaságot nem élvezhetett a bent lakó, borzasztó magány­ban s vadságban kellett töltenie a szép életet. — Mellyik király s mi módon jutott Óvár birtokához : nem bizonyos. Hogy azonban 1-ső Ulászlóig királyi várnagyok felügyelete alatt létezett, bizo­nyos. — 1439-en Albert király óvárt Erzsébet nejének ajándékba adá. — I. Ulászlóval Lengyelországból bevándorlóit Czapek János volt utolsó királyi várnagy Óváron. — Ulászlótól Sz. Miklósi Pan-krácznak (Pongráez) zálogosittatott el, Korvin Mátyás pedig örö­

kül adta neki. — Ezen tetteiről hires család H. András király idejében Csehországból vándo-

. rolt be hazánkba, s Lip-tóban telepedett meg, — Sz. Miklós birtoká­hoz azonban csak 1424-ben Zsigmond király alatt jutott. E család leghíresebb sarjadéka, ki családja emelésére legtöbbet tőn, a X V . században élő s Brand-eisi Giskrával hazánkat pusztító Pankrácz vala, ki nemcsak Liptóban lakott, hanem csapat-jaival Magyar-, Len­gyel- s Osztrákorszá­gokat is bekalandozá. Miért is, midőn az or­szág rendéi 1444-ben Giskrával a béke fe­lett alkudoznának, Pan­krácz is, mint hatalmas pártosa, megjelent a budai országgyűlésen, itt azonban elöbbeni

hazát háborgató tettei miatt befogatott s tömlöczbe tétetett, hon­nan Öt Hunyady János 1445-ben kibocsátá, s Ország Mihálylyalfelső Magyarhonban kerületi kapitányokká tevé. De nemsokára ismét Giskrához szegődött, Óvár, Sztrecsnó s Berencs várait hatalmába ejté, innen Ausztriába ütvén, itt is több várat hódított meg, míglen Ciliéi Ulriktól megveretve kikergettélett, 1462-ben Mátyás király a pártok „kibékülésénél, iránta bebizonyított hü szolgalatja jutal­mául az óvári ssztrecsnói várakkal örökös joggal ajándékozta meg.

A cseh kelyhesek (calixtinusok), testvéreik ellen Zsigmond király idejében elkövetett csatákat megboszulandók a magyarokon, Albert király országlása alatt beütöttek hazánkba, s óvárt szoron­gatták. — De csak későbben V. László s Ulászló trónmiatti pőré­ben, az V. László részén harczoló Giskraiak előtt nyiltak meg ka­pui. — Azóta Óvárt sz. raiklósi s óvári Pongráczok bírják. — Egy század előtt néhány hajdúból alló várőrség lakta az egykor neve­zetes Óvár falait, de ma már az is elpusztult belőle.

( K ú t f ő k : G e s c h i c h t e d e r u n g . B c r g s t ü d t e und ihrer U m g e b u n g v o n K a c h e l m a n n . — B . M e d n v á t u a k y . — D i p l o m á t . F e j é r . — S o n k l a r s Re i seak izzen . ) >F.I,UM» H n u . i

A tüzér szertárház (Arzenál) temploma Bécsben. 1856-iki év maj. 8-án tették le nagy ünnepélyességgel a bécsi tüzér

szertárház zárkövét. Mind szépségre, mind czélszerüségre és nagyságra nézve

e maga nemében olly kitiinfí épület ritkítja párját egész Európában; ter­vében pedig a merész felfogás, kivitelében a kitártáé és gyorsaság ceudá-latra ragad.

K a Anglia Tower-é re, Francziaország a rokkantak laktanyájára büszke B Oroszország roppant erősségeire mutat, akkor Ausztria ie előállhat ez épülettel.

A z épület külső támadás ellen védelmezhetőn van építve; bennt magá­ban öszpontositja Ansztria egész hadseregének szertárát, a gyalogságét ugy, mint a tüzérségét s lovasságét; van benn egy hadtani múzeum; itt láthatok az ausztriai fegyverek által nyert diadaljelek.

A z épület egyik legszebb része a templom. Román stylben épült és a ezertár udvarában a fő homlok vonal közepén áll és szép alakjával e külsejével megzavarni látszik azon komorságot, melly egész környezetét jellemzi.

Homlokzata legfölsőbb fülkéjében Mihály arkangyal szobra képlegesen mintegy szükségét jelenti, hogy a hatalom fegyvert tartson a kezében és azt használja is annak idejében. Mint a régi szövetség jelképe áll az ajtó bolto-

Székel) lakodalmi szokások. (Víg..)

Étel után küldöttség megy a menyasszonyi házhoz és a kapu előtt megállván, bejelentetik magukat, azon izenettel, hogy valamelly idegen embereknek szóváltási szándékuk van a meny­asszony gazdájával, ha a bebocsáttatást megnyerhetnék; mire a gazda kiizen, hogy csak teBsék bejőni; s midőn a házban a bejöt­tek minden férfiakkal kezet fogtak : „dicsértessék a Jézus neve," köszöntés után, — a szóvivő igy kezdi :

„örvendünk, adunk bálát Isten ő sz. Felségének hogy stb. mint fent. . . aztán folytatólag :

Násznagy uram, nyoszolyő-asszonyom, asztali gazd-uram tisz­telik kegyelmeteket, Istentől mindenféle áldásokat kivannak, hosz-szas életet, megmaradást én általam. — Itt a menyasszony gaz-

A t ü z é r s a e r t á r h í t ( A r s e n a l ) t e m p l o m a B é c s b e n .

zata alatt Józsua és Gedeon szobra; az uj szövetséget pedig szent Sebestyén és Flórián szobra ábrázolja, mind kettő katona s vértanú a keresztyén kor elején.

A z ajtó fölötti dombormű Máriát a győzőt ábrázolja e a templom is e nevet viseli; részint mivel habsburgi Ferdinánd óta az Istenanyja az oeztrák sereg védasazonyául tiszteltetik, részint mivel a régi szertár kapuja fölött állt e Mária szobor, melly most örökemlékűi e templom főoltárát díszíti, az 1848-ki viharos octoberi napokban, a eürün hulló golyózápor közt ia teljesen sértetlen maradt.

A z osztrák tüzérség védezentje Nep. János és sz. Borbála szobra, két oldalról a Mária szobor mellett áll.

A templom bélfalain a oszlopain az oeztrák sereg által különböző kor­szakban elfoglalt záazlók és győzelmi jelek függnek.

A templom tervét Röszner tanár, a szertár egyéb részeiét pedig Hansen tanár, van der Null és Sikardaburg készítette, kik ia ez épületben nevűknek tartós emléket emeltek.

dája a mondott üdvözleteket, jókivanatokat viszonozva, ismétli a hozzá tartozók nevében; aztán az előbbi szóvivő igy folytatja : Násznagy uram,nyoszolyó-asszonyom, asztali gazd-uram a hozzájok tartozóknak nevében én általam emlékeztetik kegyelmeteket, hogy a mai sz. napon isteni tisztelet után a templom előtt; örömaty-uram, örömany asszony, hazai leányasszony*) invitáltatta vala násznagy uramat, nyoszolyó-asszonyomat több complex társaikkal egyetem­ben egy pár sz. Jánosnak megszegésére, mellyre készen volnának, ha tisztelt gazd-uram engedelmet adna a bejöhetésre; s midőn ez-tet jelentem, egyszersmind választ is kérek, s kibocsáttatást a vá­lasznak megvitelére."

A menyasszony gazdája : pálinka és kalácscsal kínálja elő­ször, másodszor egy pár vig nótát huzat, lányokat oszt, és felkéri

*) Igy ntvczii. sekélyesen a menyasszonyt.

atánczra; táncé ntán mond : „köszöntőm násznagy uramat, nyo-azolyó-asszonyomat, több complex társaikkal, gazda-társ urammal egyetemben, igéretök szerint elvárjuk szivesen, hogyha a kapu be lenne téve, nyissák ki."

.Mig ezek benn végbementek, addig a vőlegény násznépe a menyasszonyi ház kapuja elé érkezett; s megnyittatván a kapu, elől a lovagok, utánuk a szekereken ülők bemennek az udvarraja gazda minden vele ment embereit a leszállás után az ereszben *) rendbe állítja, kezet fognak rendre a két násznép férfiai, aztán a vőlegény gazdája szól :

„Jó emlékezetében lehet kegyelmednek tisztelt gazda társ uram; hogy a mai sz. napon isteni tisztelet után a sz. copulatiónak végeztével a sz. templom előtt Örömaty-uram, örömany-asszony, hazai leányasszony invitáltattak vala minket egy pár sz. Jánosnak megszegésére, ime compáreáltunk, ha szíveskednék az igéret sze­rént kiszolgáltatni."

Erre a menyasszony gazdája két kancsó sert, vagy bort, és a sz. Jánosokat a vőlegény gazdájának kezelése és kiosztása alá ad­ván — az asztali áldás után történik meg az evés és ivás. Ezen asztali áldást : „Mindeneknek szemei te benned bíznak uram stb." ezekkel fejezi be : teljes sz. Háromság, ki a mennyet, és a főidet teremtetted, áldj meg minket minden jóra való mozdulatinkban, valamint ezen sz. Jánosokat megáldottad teremtésnek idején égnek harmatjából, s földnek zsírjából. Deus! uram Isten adj; de ne hagyj. —

Ezek után a vőlegény gazdája maga is részesül a megáldott étel-italnemttekből, legalább megkóstolja, aztán másoknak kiosztás végett általadván igy folytatja :

„Tisztelt gazda-társ uram! jó emlékezetében lehet kegyelmed­nek , hogy a mi kedves atyánkfia N. X. elsőbben maga, s ugy azu­tán bizonyos embere által is megtalálta vala kegyelmed szerető atyjafiát N. N. uramat kedves hajadon leánygyermeke N. N. aránt a végre, hogy Isten rendelése, és az anyaszentegyház szokása szerén t. magához venné jövendőbeli házastársul. Ezen megtalálások után Ígéretet tettek vala, és az igéret tételre mind két részről való atya­fiaik determináltak vala egy bizonyos napot a sz. házasságot meg­előző gyürü váltásra, és kézfogásra. Ez is megtörtént több com­plex atyafiaknak mind két részről jelenlétében. Továbbá : násznagy uram, nyoszolyó-asszonyom felkérette vala a tiszteséges jámbor el-jegyzett személyt a mai napra a nemes megyének lelki vigasztalá­sára épült templomba a sz. oltár jobb felén az esküvőre; mire mindnyájan mind két részről compáreáltunk is vala. A sz. copula-tió megtörténvén e nemes megyének érdemes lelkipásztora N. N. ur által — midőn volnánk a templom előtt : örömaty-uram öröm­any-asszony, hazai leányasszony épen kegyelmed által invitáltattak vala minket egy pár sz. Jánosra, mire mi compáreáltunk, s el is használtuk kegyelmetek adományából; de mind ezek után is meg-nem szűnünk, hanem felkérjük t. gazda-társ uramat, hogy a már többször tisztelt copulált személyt N. N. asszonyt minden hozzá­tartozandó fekvő, és fellelhető javaival együtt ugy szolgálhassa kezünkre, illetőleg nagy nyoszolyó asszonyunk, és a vöfél gondvi­selésébe, hogy a mit most el nem vihetnénk — cum protestatioue — fennhagyásunkat nyilványitjuk azok aránt."

Most a parafernumot (hozományt) általuk ugy nevezett tár-szekerre rakják, a meny-asszonyt a vöfél tánczra felkérvén, táncz közben midőn az ajtóhoz közel van vele, a nagy, és kis nyoszo-lyókhoz az udvaron álló szekérre kiragadni és vinni törekszik . . . lány barátnéi megragadják; nem akarván engedni, foly a tusa. végre k i m e n e k ü l n e k , és a hazai leány-asszonyt szekérre ültetik. Itt a két násznép körbe áll, és ha nagyobbszerüvé, s ünnepélyessé akarják tenni a lakadalmat, az illető gazda imígy búcsúztatja k i a háztól a menyasszonyt :

. .Valakiket ide h o z o t t a szeretet , K é r e m , szava imra vessenek figyelmet:

A fe lséges Is ten, ak i a v i l á g o t Te remte t t e : napo t , holdat , c s i l l agoka t F e j ü n k fö lö t t tartja, táplál m i n d n y á j u n k a t ; É l e t ü n k n e k ve te t t röv id ba tá roka t .

A z rgétz v i l ágon a k ik sokan v á g j u n k SzuleCéstlnk ntán van ké l j e e s napunk , Viráa j ió é l tünkben rUA házasságunk; A második p e d i g lésxen az halálunk.

N e k e m is é le tem de rü l t hajnalára. B í z v á n m a g a m Is ten parancsolat jára , Ta l á l t am é l e t e m j ö v e n d ő ' párjára; A k a r o k indulni annak szállására.

M i n t h o g y Is ten után j ó szü ló im vannak, A k ik m o s t e n g o m e t szárnyamra bocaá tnak , H o g y búcsúzzam t ó i ö k , t u d o m arra v á g y n a k ! N e k e m is utamra hiszem áldást m o n d n a k .

E l s ő b b is j ó a tyám, a ki felnevel tél , H i s z e m , h o g y mia t tam g y a k o r t a s z e n v e d t é l ; K i - k o r o m t ó l f o g v a k e d v e i t ó i , szere t té l , J ó r a tanítottál , a rosz l ó 1 ór iz té l

• ) P tvarban.

K é r l e k , ezu tán is tárta j ó e m l é k e d b e n . S e g é l j h o g y h a s z ü k s é g , n y o m o r u l t ü g y e m b e n . M e r t én is m i n d a d d i g h o r d o z l a k a x i v e m b t n ; M i g g y a r l ó t e s t e m b e a z e n g e d e z a lé lek .

K e d v e s t e s tvé re im, a kik j e l e n v a g y t o k . S z o m o r ú o r c z á v a l itt e l ő t t e m á l l tok ,

; L á t j á t o k e z e n n e l , h o g y tő lem m e g v á l t o k ; T i is már m o s t n e k e m m i n d m e g b o c s á s s a t o k .

A r r a kér lek , m i n d i g az I s t e n t f é l j é t ek , K e d v e s szü lő inke t híven t i sz te l j é tek , A rosza t ke rü lvén a j ó t k ö v e s s é t e k ; A z én t anácsomat ti m e g ne vessé tek .

A a U r n á k áldása szál l jon ti r eá tok , F ö l d i g a z d a g s á g g a l r a k o d j é k h á z a t o k Szerencsésen süssön a n a p ti r e á t o k ; K é s ő r e j ö j j ö n el b o l d o g ha l á lo tok .

V e l e m t á r sa lkodó leány bará tné im, K i k k e l én t ö l t ö t t e m s o k s z o r v í g napjaim, N e k t e k j e l e n t e t t e m g y a k r a n panasza im; F o g a d j á t o k ti is e n é h á n y szavaim :

A z e g e k n e k Ura a j ó h í rben , s n é v b e n T a r t s o n , s gyarap í t son a szép e r k ö l c s ö k b e n , Á l d á s t és szerencsé t ad jon é l t e t e k b e n ; V é g r e l e lke teke t f o g a d j a m e n n y e k b e n .

K ö z e l r ő l , s t á v o l r ó l k i k ide g y ű l t e t e k . I l l ó t i sz te le te t h o g y nekem t e g y e t e k , A z é g áldásiban ti is rész t v e g y e t e k ; S z á m o s e sz t endő ig k ívánom é l je tek .

S z o m o r ú s á g o m b a n v i g a s z t a l ó m voltál , M i n d e n d o l g a i m r a szemesen v igyáz tá l , T u d a t l a n s á g o m b a n j ó tanácsot a d t á l ; M o s t a n p d ig e n g e m szárnyamra bocsá t á l .

I s ten megf izesse minden j ó s á g o d a t , Ezér t az e g e k b e n adja j u t a l m a d a t . Szerencsésen napod sokszo r f e l v i r r a d j o n ; É l e t e d n e k v é g e messzire haladjon . . .

M i n d e n n e m ű áldást az U r rád h a l m a z z o n , H o l t o d után m e n n y b e m a g á h o z f o g a d j o n .

K e d v e s édes a n y á m , má r h o z z a d fo rdu lok . M i g uj szá l lásomra t ő l e d e l i n d u l o k . T i s z t a szeretet te l k ö s z ö n e t e t m o n d o k ; É n ezu tán ia m é g l e á n y o d m a r a d o k .

T u d o m n e m születe t t o l lyan m é g v i l ág ra , K i anyja j ó s á g á t mél tán meghá lá l j a , M i v e l az anyának van sok n a g y fá jdalma; M í g l e n ó magza t j á t m é h é b e n h o r d o z z a .

K e d v e s édes anyám, e n g e m is sok baj ja l M é h e d b e n h o r d o z t á l féltő g o n d o s s á g g a l , E v i l á g r a hozván éles fá jdalmakkal , J ó g o n d o m vise l ted s zo rga lma to r ságga l .

I s t en megf i zes se , minden j ó s á g o d a t , E z é r t a z e g e k b e n adja j u t a l m a d a t ! Sze rencsé sen n a p o d s o k s z o r fe lvi r radjon : É l e t e d n e k v é g e messzi re ha ladjon . . .

M i n d e n n e m ű áldást Isten rád h a l m a z z o n ; H o l t o d után m e n n y b e m a g á h o z f o g a d j o n .

K e d v e s édes a n y á m , a m i g v e l e d é l t e m . T u d o m g y a r l ó s á g b ó l , h o g y soka t vé t e t t em. K e g y e s t anácsoda t sokszo r m e g v e t e t t e m ; B o c s á s d m e g h ibá im, m i k e t e l k ö v e t t e m .

Mielőtt indulnának, hogy vigyék haza az úgynevezett hazai leány-asszonyt, van az úgynevezett „meghívás" t. i. a vőlegény gazdája következő napra meghívja egy szives ebédre az öröm-atya és öröm-anya nevében a mennyasszony gazdáját, öröm-apát, öröm­anyát; s más vérrokonokat. — Ezzel indulnak, s midőn megér­keztek, a gazda igy köszönti a vőlegény öröm-atyját és anyját :

„Örvendjünk és adjunk hálát Istennek, hogy mind ez óráig szerencsésen megtartott és megsegített minden lépéseinkben,, mellyeket kegyelmetek kedves gyermekének ezen tisztesség téte­lére intéztünk.

Minthogy örömaty-uram s örömany-asszony felkértek vala ben­nünket, násznagyuramat, nagy nyoszolyó-asszonyomat több com­plex atyafiakkal egyetemben, hogy kegyelmetek kedves gyerme­kének életpárját szokott tisztességgel kikérni, és elhozni vállalkoz­nánk: sok fáradságok után cziprus partok vize mellett megtaláltunk egy kis galambocskát, mellyre vőlegény uram ráismervén, hogy magának eljegyzette volna, násznagyuram, nagy és kis nyoszolyó-asszonyom, *) vöfél uram többekkel egyetemben kezet tettek rá, szárnyok alá vették, s magokkal elhoztak mint kegyelmetek ked­ves gyermeke élete párját. íme itten vagyon, fogadják mint ked­ves gyermeköket, s éljenek mindenkor csendes békességben, mig Istennek kedves akaratja. . . Ekkor a gazda kézen fogja a meny­asszonyt, sz öröm-anyához vezeti, összecsókolódnak, aztán az öröm-apához, s igy tovább.

Ezalatt a meghívott vendégek mind felgyűltek, magokkal vitt étel-ital, vagy pénzbeli ajándékaikat a gazda kezére adják, a mik a szerint, a mint a hosszú asztalon rendre rakva vannak, felmutat­tatnak, és a gazda által bemondatnak igy : „Halljon szót örömaty-uram, örömany-asszony, szólnak kegyelmetekhez kedves szerető atyjokfia N. N. és élete párja ezen hozományaikkal u. m. pálinká­val, kalácscsal stb. ezeket vegyék szivesen. — E mellett azt ígérik, hogy ha Isten ez árnyék világban élteti, még többekkel is fognak kegyelmeteknek kedveskedni."

Az étel-italnemüek bemondása után következik az uj házas pár száméra mindenik vendég által vitt valami ajándéknak felmu­tatása, és bemondása a gazda által, olly értelemben mint elébb. — Annak után a asztalhoz ülnek, esznek, isznak, fölkelnek, és more patrio tánczolnak.

Következő napon a másik lakadalmi háztól meghívott vendé­gek a lakadalmi gazda vezérlete alatt ebédre megérkeznek, és a

* ) N a g y n y o s z o l y ó - a s s z o n y a nasznagjné, k is n y o s z o l y ó a v ő l e g é n y tes tvére v a g y köze l n ó rokona .

kapu előtt megállván a bemehetésre engedelmet kérnek. Bemen ve köszönnek, és a gazda szól :

„Istené legyen a dicsőség! bogy e mai sz. napra örvendete­sen felvirasztott és megtartott mindnyájunkat, úgymint a mi ked­ves atyánkfiának a házi örömapa, örömanya kedves fia, s élete párjának első tisztesség tétele második napjára. Kivánjuk hogy Iste n ő sz. Felsége továbbra is tartsa és oltalmazza kegyelmeteket minden szomorú változásoktól.

Jó emlékezetében lehet tiszt, gazda társuramnak, hogy teg­napi napon kegyelmednek, násznagyuramnak, nyoszolyó-asszo­nyomnak kérésökre egy galambocskát kibocsátottunk vala szár­nyunk alól, s ez nekünk igen nagy szomorúságot okozott, ugy hogy az Ö keresésére elindulánk; de hosszú utazásunkban se­hol nyomába nem akadánk, csak is e nemes háznak kapuja előtt tahi Iánk ollyan bizonyos jelt, mellyet Noénak is örömére vitt vala a galamb a bárkába. Mi is az udvar kapu előtti zöld ágak *) lát­tára örömre változánk, remélvén, hogy a szárnyunk alól kibocsá­tott galambocskát itten megtaláljuk. Tehát szíveskedjék tiszt, gazda társuram nekünk megmutatni, hogy azzal a jegygyei va-gyon-e, melylyel kibocsátottuk, vagy magok jegyére változtat­ták? hogyha meg nem ismernök, arról is engedelmet kérünk,"

Itt a ház közepébe letesznek három széket, és azokra egymás mellé leültetnek három elleplezett, lepedővel fenn eltakart me­nyecskét, és felszólítják a jötteket, hogy az elbocsátott galambocs­kát tessék megkeresni, s kiválasztani a három közöl; ha el nem találják, van jó izü nevetés.

A jöttek magukkal ajándékokat hoztak a galambocska szá­mára, s gazdájuk által bemondatják :

„Halljon szót házi örömaty-uram/s örömanyasszony! Kedves­kednek örömaty-uram, s örömaanyasszony illyetén szép hozo­mányaikkal (négy fonottas sz. János, lepények, pereczek, sült ma-lacz, 4 , 5 , kupa mézes pálinka stb.) Ezeket fogadják szívesen. Hogyha Isten élteti ö kegyelmeket, ezután még többekkel is fog nak kedveskedni." — Igy mondatnak be a többi vendégek által hozott ajándékok is, miket a másik gazda a háziak nevében köszö­netnyilvánítással fogad.

Ezután asztalhoz ülnek, esznek, isznak, az asztaltól felkelve tánczolnak; és ha a jött vendégek más falusiak, csak következő napon mennek el.

Még közbe jön a hajnalozás is (a miről egyebütt szólottam) s ezzel is hosszabbra terjed a lakadalom.

Ez egy székelynemzeti lakadalomnak rövid vázlata, mellyet azok kedveért, kik kedves nemzetünk iránt nagy becsű hajlammal viseltetnek, a nyilvánosságnak átadni szerencsés vagyok, örülvén : ha ezen vallásos pietással, ős, eredeti, ép kifejezésekkel teljes ki-nyomatai a valódi nemzeti életnek a székely nemzet iránt nyilvá­nított érdekeltségnek némi zálogai lehetnek. Nagy Imre.

Valami a lábbeliről. ( N e m c s u p á n c s i z m a d i á k n a k í r v a . )

A tudósok sok mindenen törik fejüket, végre akadt egy, ki az ember lábáról kezdett elmélkedni. — Boncztanár volt az érdemes férfiú éa Camper Péternek hívták. 0 igy gondolkozott éa igen helyesen : „ A lovak patkóját és patkolás át tudósok s minden lódoktor, patkoló-kovács, sőt ló kedvelő is annyi figyelmére méltatja, hogy czikkek, sőt könyvek jelennek meg e tárgy felett : miért ne érdemelné tehát meg az ember, hogy az ő lábbelijéről is írjanak egy könyvet?!" Es Camper Péter boncztanár ur irt egy könyvet német nyelven „A lepjobb lábbeliről" és kinyomatta.

Vannak talán sokan, kik megütköznek azon, hogy miért ír egy boncz­tanár a lábbeliről, és miért avatkozik ekkép a csizmadiák mesterségébe, a mi egyébiránt a czéhszabályok ellenére is volna, ha t. i. Németországban még most is állanának a régi czéhszabályok?! Pedig ezen nincs semmi megütközni való; mert csak egy boncztanár ismerheti az emberi teat minden tagjának természeti alakját, alkotását kellőképen a következőleg ő Ítélheti meg leghe­lyesebben, hogy melly szabású csizma felel meg leginkább a láb e természeti alakjának.

Camper ur könyve nagy figyelmet gerjesztett — talán a csizmadiák között? O épen nem, hanem a tudósok- és az olvasottabb közönségnél; de indítványa siker nélkül hangzott el Németországban, mit annak ie tulajdoní­tanak, hogy az általa mintakép előrajzolt lábbeli kissé otromba alakkal birt, melly egyátalán nem birt sehol tetszést nyerni, mert nálunk európaiaknál legelső a külső, mi legtöbbet adunk erre, a czélszerüeégre mi nem igen tórek-

• ) S z é p e n veszi ki magá t a g a l a m b - b a g o i k a p a l á b a k mel le t t a k a p u f e l é m a g a -suló pár fenyőfa z ö l d á g , fenn b o k r o s á n ; a ló l p e d i g fejérre bán tva , és k i g y ó z ó l a g v ö r ö s r e fes tve.

1. K é p .

szünk, e azért szárnyalt tul bennünket Amerika, hol meg mindenben eleő foltét a czélszerüeég.

De a dolog evvel nem maradt abba, Camper urnák akadt követője, és ez Megér Hermán*, boncztanár Sveicznak Zürich városában, ki is 1857-ben német nyelven „A lábbeli helyet alakjáról" egy kis füzetet nyomatott a bocsátott közre az orvosok és nemorvosok számára. Ez utolsók közé termé-ezeteeen a csizmadiák és mindazok ie oda értendők, kik akár mi néven neve­zendő lábbeli készítéssel foglalkoznak.

Óhajtjuk azért, hogy mindazok, kiknek ezámára Meyer ur kis fűzetét irta, kellő figyelemre méltassák a következő aorokat, mellyeket az ő munkája nyomán közlünk.

A lábbeli arra szolgál, hogy óvja a lábat mind a föld durvasága és egyéb tárgyak sértő behatása, mind az idő viszontagságai ellen és ezek által a járást könnyítse és minden körülmények közt lehetővé tegye. — De közbe szól a divat és azt kívánja, hogy a lábbeli még ezenfölül az ő szabályainak is megfeleljen. Kitalál valamelly részará­nyos és tetsző, helyes alakot, legkevésbé Bem gondolva av­val, hogy az megfelel-e a láb természetes alkotásának. A láb, mint gyengébb rész, enged a lábbeli korlátainak, nö­vése természetes irányát elveszti, egyee tagiai elferdülnek, sőt megbénulnak, mi miatt az ember sokszor több kelle­metlenségnek van kitéve,, mint ha e lábbelit teljesen nél­külözve mezítláb járna. Éa igy a lábbeli, melly a láb vé­delmére B a járás könnyítésére van rendelve, épen maga támadja meg a lábat és a járást nehezíti.

Es ezt mind az által eszközli, hogy alakja elüt a láb eredeti alakjától. — Legczélszerübb lábbeli tehát az, melly % láb alakjának megfelel és egészen ehhez van alkalmazva. Lássuk tehát a lau alakját.

A lábfő több darab csontból áll, mint azt, 1. képünk által fölmutatott csontváz mutatja. A középcsontok ( a ) az öt hosszú cson­tok, mellyekkei izülnek elől az ujjesontok ( c ) ; as ezeken kivül láthatók a lábtőcBontok (d) , mellyek egyikével (b) ízül a lábszár.

A járásra nézve a nagyujj legfontosabb. Ha lépünk, először a sarkat emeljük fel, s a test egész súlya a nagy ujjra esik, midőn pedig ezt is fölemeljük, ennek hegyével nyomás által előre lökjük magunkat.

Tehát rendes állapotban a nagy ujj nak olly irányban kell állni, hogy közép vonala a sark központjának irányul­j o n , mint ezt 2, rajzunk mutatja. Éa az egészséges, ép lá­bon csakugyan igy ia van.

De azért, hogy a nagyujj illy fontossággal bir, a többi ujjnak is megvan a maga rendeltetése.

Ezek t. i. állás közben oldalról segítik a teet támasz­kodását, menés alatt pedig összehúzódnak, a mintegy a talajba kapaszkodnak, s a lábat ol­dalaslag támogatják.

A lábbeli készitésnél az illető kézműves mértéket vesz, megméri a láb hosszát, körületét stb , de a talpat illetőleg csak annak hosszúsá­gát veszi kellő figyelemre, holott legtöbb függ ennek alakjától. A talpat jelenleg kétféle alak­ban szokás szabni, a mint t. i. a lábbeli két lábra (3 . kép) vagy egy lábra (4. kép), azaz a jobbra és balra készül. Ugy látszik, mintha e különbség által a két talp lényegileg különböz­nék, holott az eltérés csak igen csekély fon­tosságú.

A z illy talpú lábbeli kinyomja a lábat eredeti természetes alakjából, mert ennek alak­jától nagy mértékben eltér, mit azonnal ész re­vei ict un k , ha a 2. képet 3- és 1 - el caak futóla­gosan is összehasonlítjuk. — Ez utolsó által a lábujjak elől mindkét oldalt olly összepréselő nyomást szenvednek, hogy végre a láb az 5. kép által fóltüntetett alakot nyeri. A nagyujj t. i. befelé, a többi ujjak ezintén bénák egymásba és egy­más hátára tolódnak.

A fönebb lerajzolt talp után készült lábbeli felbőre a kis ujjakat hátra nyomja, meggörbíti, és a menés közt ugyan a felbőrön támadt ránezok kínzó nyomását is ezekre hárít­ja. Ebből aztán ez ujjak izeinek folytonoean tartó fájdalmas izgatása, ferde növése támad; hoporjab, tyúkszemek, vastag-bőr keletkeznek, mellyek szüntelen fájdalmat okoznak, a já­rást kinoseá, a lépést feszeséé, eőt bátortalanná teszik.

De még károsabb behatásu a nagy ujjra. Legelsőbb is a köröm elferdül, aztán belenyomul az elevenbe, hol evedés, sokezor vadhús támad, s igen gyakran orvosi segélyt tesz szükségessé. — Nem keveebbé veszedelmes a helytelen alakú lábbeli befolyása a nagyujj tövére. Már fönebb említettük, hogy a nagyujj hegye a kisujjak felé nyomatik, ezáltal az iz félre hajlik a kidőled, járás közben még inkább, mint állás alatt. Emellett a lábbeli felbőrének-a lépegetés közben támadó rán­cra ie épen reá esik — és igy a nagyujj tövén a kidőledés

5 . Kép.

folytonosan kettős nyomás alatt van. Azért nem csuda, hogy az itt levő izek folytonos gyüladásban vannak, mi a csonton végre felduzzadást tá-

6. K é p .

Kép. a

9

maszt, és ez viszont a kisssé nagyobb nyomás miatt mindig gyuladást idéz elő a okul szolgál uj csontkinövésre, mint ez a 6. képen láthaté.

Igy támad a nagyujj tövében 'azon fájdalmas daganat, mellyet aztán félremagyarázásból fagydaganatnak, sőt néha köszvénynek néznek. Sok illy esetben a csont- és az azt bevonó csonthártya gyuladása evedést eredményez', s evvel azon bajt, melly csontttú (Knochenfrass) név alatt ismeretes.

£ mellett azonban több kisebb bajt is okoz a mi helytelen lábbelink, millyen a tyúkszem, vastag bőr, mellyek mindegyike sokkal átalánosabban ismert, hogysem itt bővebb leírására szükség volna.

Továbbá az úgynevezett lúdtalp (Plattfuss) is legtöbbször a lábbeli miatt támad. A lábfő ugyanis rendes állásában belső

oldalán boltalaku ürt képez, melly eltűnik, ha az a körül kifeszült Bzálagok megereszkednek a ekkor a láb talpa lapos lesz. Megtörténik pedig ez, ha

p . o. a helytelen alakú lábbeli, de kivált sarka kifelé elferdül. Illyenkor állás vagy menés közben a láb egész külső széle mintegy fölemelkedik s a belső ugy lenyomatik, hogy lassan­kint egészen lapos alakot ölt.

Tehát a köröm benövése, a nagyujj tövének kiduzzadása (fagydaganat), tyúkszem, vastag bőr és a lúdtalp a mai hely­telen alakú lábbelinek köszönhető.

Mondtuk már, hogy millyennek nem kell lenni a láb­belinek; lássuk tehát most, hogy millyennek kell lennie, ha azt akarjuk, hogy rendeltetésének megfeleljen. Ezt mutatja a 7. kép.

Fődolog , hogy a nagyujj eredeti s természetes helyzetét megtarthassa s menés közt teljesen arra szolgálhasson, mire rendeltetve van. — Erre nézve a lábbeli talp rajzolásánál hú­zunk egy egyenes vonalt (a 6), a lábfő hosszát megmérjük és azt (d e) az a b vonalra viszszük, most a Bárok szélességének felét (c d) az a b vonalra viszszük és a c pont fogja mutatni a sarok középpontját; ezután veszszük a lábnak a nagyujj be­gyétől annak tövéig vagyis a lábtalp űrének kezdetéig terjedő

hosszúságát és azt (e f) szintén az a 6 vonalra viszszük, mi által megtaláljuk azon helyet, hol a lábtalp legszélesebb; az f ponton át keresztben vonalt

húzunk, melly az a b vonalra függé­lyesen esik és azt derék szög alatt '•' K p metszi; ezen h g vonalra viszszük át a lábtalp legnagyobb szélességét és pe­dig ugy, hogy az f g vonal olly hosszú legyen, mint mekkora a nagyujj szé­lességének fele. A g ponttól most egy vonalt (g i) húzunk, melly az a 6 v o ­nallal párhuzamos. Ezen g i vonal képezendi a lábbeli talp előrészének belső vonalát. E kijelelt pontok (e i g d h) körül most márkönnyü lesz a láb­beli talp alakját lerajzolni, mint azt a 7. kép mutatja, megjegyezve, hogy annak valamivel hosszabbnak kell len­ni, mint azt a meztelen lábról vett d p hosszúság mutatja. A kézmives ügyes­ségétől függ, hogy a kijelelt pontok

határai közt a szabásnak a kellő csint megadja. — Illy sza­bása lábbeliket készit már Zürichben W e b e r Károly varga. A 8. kép mutatja egy pár Uly lábbeli talpának alakját.

8. Kép.

ft

Ha már elferdült lábra akarunk illy lábbelit készíttetni, akkor a láb hosszúságát (mint az a 9. képen látható) nem egyszerre, hanem két rész­ben kell megmérni és a b d vonalra vinni. — Elsőbb t. i. megmérjük a lábat a saroktól a nagyujj tövének izéig (a) és ezt a b d vonalra viszszük, ezután pedig megmérjük a nagyujj hosszát az a ponttól kezdve (a c ) és e hosszúsá­got a 6 d vonalra viszszük és nyerjük ott az a e vonalt, melly a láb eredeti hoszszuságát mutatja. — A többi pontok kijelelése ép ugy történik, mint a 8. képnél leirtuk.

A z ezek szerint készült lábbeliben a nagyujj megtarthatja természetes egyenes vonalú helyzetét, vagy visszanyeri azt, ha már el volna ferdítve; a többi ujjakkal hasonló történik — és azon bajok kÖzől egy sem fog bekövet­kezni, mellyek a mai szokott alakban készitett lábbeli által idéztetnek elő.

Mint minden újítás, ugy ez ellen is ezer a kifogás; legkevesbbé hagy­ják azt helyben a divat hősei, kik a jelenleg divatos, részarányos alakú láb­beliben felette tetszenek maguknak. A z o k a piczire összepréselt lábak, az a fájdalom okozta kényes járás, az a szenvedő arcz, mit a láb- és tyúkszem fájdalma még inkább segit kifejezővé tenni, aztán a divat stb. mind olly ér­dekes dolgok, melly ékről lemondani lehetetlen! D e nem ezeknek beszélünk, hanem azon értelmesebbeknek, kik az eddigi kinzó lábbélit már akárhányszor fölcserélték volna czélszerübbel. Ha ők az itt előrajzolt minta szerint készít­tetik a lábbelit, nemsokára divatos lesz az, mert hisz ők képezik a nagy többséget.

A z igaz, hogy az uj csizma talpának alakja szokatlan, igen szokatlan, de nem undok, sem nem otromba, csak meg kell szokni. Minden szokatlant hajlandó az ember rútnak tartani. Hányszor nevetünk és borzadunk vala­melly ujdivatu öltönydarab alakján, de később, midőn már sokan viselik, megszokjuk, sőt lassankint szépnek találjuk és magunk is csináltatunk ollyat; mert a szép fogalma nagyon határozatlan valami és az egyéniségek szerint felette _ különb özik.

És most miután már benn vagyunk a lábbeliben, azaz hogy a lábbeli­ről szóló értekezésben, egy füst alatt még elmondunk némellyeket.

A lábbeli olly gyakori eifcrdulésének oka szintén abban keresendő, hogy annak alakja a lábéval nem egyezik meg; mert a láb és a lábbeli kölcsönös nyomást gyakorolván egymásra, lassankint egymást kiveszik az eredeti alak­ból. A kemény, szárazbörü csizma nehezebben enged, mint a nedves vagy átázott, azért szokás az uj lábbelit nedves, esős időben föl nem húzni, mert illyenkor az azonnal kitágul, és enged a láb nyomásának, melly eredeti ter­mészetes helyzetét törekszik elfoglalni.

A lábbeli változtatása által es elferdülés megakadályozható, ha t. i. nincs ugy készítve, hogy egyik darab csak a j o b b , a másik csak a ballábra használható, hanem ugy, hogy mindegyik darab akarmellyik lábon viselhető. A z illyet aztán minden nap változtatni szokás, azaz holnap azt húzni fel a ballábra, melly ma a jobbon van. Ez által a láb még többet szenved, mert mindennap saját alakjához képest kell helyre nyomni, a tegnap a másik láb szerint nyomott csizma alakját.

A lábbeli divatot magát tarka, az igaz bir némi előnynyel, p. o. sáros időben a lábat jobban védi a viz ellen; azért nem is kárhoztatható teljesen, csakhogy lehetőleg alacsonyra készíttessék, mivel az igen magasnak sok rosz eredménye van. A z által t. i. az egész test súlya aránytalanul a lábujjakra, nehezedik, mi által ezek izei igen megerőltetnek: de más részt meg menés közt a láb igen előre csúszik s igy az ujjak felettébb kitétetnek a bőr nyo­másának. Ez által ezek mindazon bajnak kitétetvék, mellyet a rövid lábbeli szokott eredményezni. A magas sarok ezen kivül még igen elŐmozditja a lúdtalp képződését is, nem is említve azt, hogy a keskeny magas sark felette hamar elferdül. Ez okoknál fova az igen magas és keskeny sarok át alán nem czélszerü.

Ennyit elég legyen kiemelnünk a közhasznú kis munka tartalmából, mellyet e czikk elején említettünk. Okulhat abból minden ember — akár ért a csizmadiamesterséghez, akár nem.

T Á R H Á Z . Kakas Márton a sxinháiban.

L X X V I . Levé l . Ot zongora egyszerre! Tisztelt szerkesztő ur. A mult napokban azt a csudát láttuk saját sze­

meinkkel, hogy a nemzeti színpadra kitettek öt zongorát, egyik mellé leült egy virtuóz, s a mint rátette a billentyűkre a kezét, egyszerre elkezdtek a többi négy billentyűi is alá s fel mozogni, a hogy ő a legelsőt ütötte, a többi is a szerint szólt, ha az ő keze alá s fel szaladgált, az üresen álló zongorák elefántcsontjai is szaladtak a szerint s játszották ugyanazt a nótát. Ezelőtt egynehány esztendővel az ollyan embert, a ki e boszorkányságot produkálja, tűstént az előadás után ott mindjárt az előcsarnokban megégettek volna, most azonban nagy diadallal emlegetjük, hogy e találmány dicsősége egy fiatal hazánkfiát, Hamar Leót illeti, ki e csodát ugyanazon villanydelej al­kalmazása által idézi elő, melly a távírdák szavait viszi egy perez alatt mér­földekre. Lássuk csak, mi lesz még ebből ? Sok lehet ebből. Először is annak már vége van, hogy hangversenyeken valaki előálljon egy szál zongorával mulattatni a közönséget, ide már egész battériák kellenek zongorából, egész fortepiáno telepek, mik oda kartácsolnak a pablikum közé, hogy csak ugy dül soronként a lelkesült tömeg.

Azután : — nem lesz szükség többé a hírhedett zongoraművészeknek egyik városból a másikba utazni nagy költséggel, nem kell kiállaniok a ten­geri utazás félelmeit, ha Amerikában akarnak hangversenyt adni; ott van már a tengeralatti huzal, annak az egyik végénél leülnek a zongorához Európában, s Amerikában a lelkesült közönség tapsai fognak hangzani mű­vészi játékaikra, a nélkül, hogy színről színre láttatnának. Sőt illyenformán Liszt Ferencz, Dreyschock és a többi egy és ugyan azor» időben Petersburg-ban, Philadelphiában és Parisban adhatnak müversenyeket, a nélkül, h o g y hazulról egy tapodtat, mozdulnának, s a hírlapok irni fogják mind a három helyről : „Liszt Ferencz ma itt volt, Hunniájával elragadta a közönséget," s senki sem fog benne semmi lehetetlent találni. A z emberek hozzá szoknak a legnagyobb csodához.

Még itt sem állapodunk meg. Ezen találmány után nem fogja senki a fiát, leányát zongorára taníttatni, a mi nagyon költséges mulatság, és eleinte nagyon unalmas is, a mig a skálát nyeggetik; hanem támadni fog egy vál­lalkozó részvényes társulat, melly a gázvilágitó intézet mintájára felállít va­lahol a városon kivül egy nagy zenefőző katlant (a városon belül bizonyosan nem engednék meg sem a rendőrség, sem a szomszédok). A b b ó l a katlanból, épen, mint a gázcsövek, indulnának ki az egyes sodronyok az utczákon vé-

4 0 . 5

gig, a miket mindenki felvitethetne magához az emeletbe, ott pedig a zongo­rája lábához köttetné- A külső katlanban azután 'elváltva ülnének gyakor­lott zongora müvéazek a azok éjjel nappal játszanának mindenféle csárdáso­kat, symphoníákai, mazurkákat, operákat. Ha valakinek már most muzsikára volna szüksége, csak összekötné a billentyűit sodronyát a zongora telepével a rögtön zengne előtte a legművészibb júiszomány ( ! ) ; ha pedig nem tetszenék neki valami, teszem föl holmi reszketszpolka, vagy pedig alunni akarna már, csak megint kiakasztaná a sodronyt egymásból s vége a muzsikának. Meny­nyit megtakarít majd ezzel az ember! Millyen kényelem fog ez lenni! Nem kell a művészt elébb instálgatni, hogy üljön le, zongorázzék egyet, ha elvé­gezte, nem kell neki vacsorát adni; ba unalmasan játszik, nem kell végig hall­gatni és végtére nem kell az embernek Őt szemtfil szembe megdicsérni, a mit a művészek annyira megkívánnak, Bn azt mondom, hogy erre a találmányra roppant jövendő vár. Kakas Márton.

Rarey lósieliditési elméletének három sarkelve. T ö b b ízben szólottunk azon tárgyról, melly a közelebbi időkben egyik

kedvencz tárgyát képezé a bel- és külföldi lapoknak, értjük Rarey lószelidi-tési titkát. Igen természetes volt , hogy azon lapban is , mellyet a „lóraier­inett nép" számára szerkesztünk, többszörös figyelmet szántunk e mozgalom­nak. Azonban mi sem kerülhettük ki , hogy a fölmerült számos nyilatkozat közöl, mellyek nagy része igen kétes eredetű volt, némi hamis és télszeg tu­dósításnak is ne engedjünk helyet. Csak Németországon egy napon 6 munka jelent meg, mellyek mindegyike azt állitu, hogy Rarey valódi litkut tartal­mazza. — Egy illy mű nyomán közlénk minap e tárgyban egy rövid czikket, melly holmi bűvös szereket a némi mystieus homályba burkolt eljárást java­sol. — Azóta azonban megjelent Pesten Ráth Mórnál igen diazes kiállításban, Rarey eredeti angol kis művének sikerült derék fordítása, mellyből immár mindenki meggyőződhetik a sokat emlegetett Rarey szeliditési módjának mind egyszerűségéről, mird minden nyegleségtől ment természetességéről. A dolog által közelebb érdeklett olvasóink bizonyosan sietni fognak, a kis munka birtokába jutni, mellyből a legjózanabb eljárást fogják megtanulhat­ni, vagy pedig ha azt már addig is gyakorlottak, abban méginkább megerő­södni, — Mi ezennel be akarván végezni e tárgyról irt czikkeink sorát, némi tájékozásul jónak látjuk még közölni Rarey lóazeliditéai elméletének aarkel-veit, mellyeket a nagy hírnévre a talán még nagyobb öazveg pénzre vergő­dött amerikai lószeliditő, a lónak fő jellemvonásaira alapítva, a világnak ki­hirdet, a melly egész eljárásának alapját képezi.

Rarey állítása ez : „ 1 . A ló a természettől ugy van alkotva, hogy semmi, általa teljesen

értett kívánságnak ellene nem szegül, ha azt természetéhez mért módon közlik vele.

2, A lónak, azonkívül a mit már tapasztalt, semmi tudata nincs erejé­ről, a annálfogva minden erőtetée nélkül akaratunk szerint.vezethetjük.

3. A ló természetéhez képest, mellynél fogva minden előtte aj dolgot megvizsgál, bármelly ijesztő tárgyat, mihelyt az neki fájdalmat nem okoz, köré-, folebu- vagy egészen rátehetünk, a nélkül hogy megféleoilenék.

Ex állitmányok igazolására : 1-ször is néhány okot akarok felhozni, miért gondolom én, hogy a ló

természeténél fogva engedelmes, a bármelly parancsszónak, ha azt teljesen megértette, ellene nem azegül. Minthogy a lónak, jóllehet néhány, az embert túlszárnyaló képeaségnek van ie birtokában, tökéletes itélő ereje nincs : semmi figalma a j o g és jogtalanság, szabad akarat és független caelekvésről, semmit sem tud az irányában elkövetett ámításról, ha ez ámítás még egyezer olly helytelen lenne ie. Ennélfogva el nem határozhatja magát, mit akar és mit nem akar tenni, mivel hiányzik nála azon emberi képesség, mellynel­fogva megfontolná, jogos-e a mit tőle kivannak. Ha túlnyomó ereje mellett még ez a képességeié meg lenne, az ember szolgálatára teljesen alkalmat­lanná válnék. Gondoljuk a ló szellemét arányban erejéhez : és a zöld legelő­ket mint sajátját fogja kívánni, mellyeken tetszése szerint kalandoz, és semmi szolgálat-tevésre nem fogja magát oda engedni. A z Isten bölcsen agy alkotta természetét, hogy az ember, tudománya által önkényesen hat­hat a lóra a azt öntudatlan, engedelmes szolgájának mondhatja. Ez igazságot a mindennapi tapasztalás bizonyitja azon visszaélések által, mellyeket a ló irányában elkövetnek. A ki illy kegyetlen akar lenni, az lovagolhatja és hajszolhatja e nemes állatot, mig csak az erőtetés miatt nem csurog, vagy — mint ez gyakran a tüzesebbekkel történik — lovasa alatt holtan össze nem rogy. Ha ereje volna a megfontolásra, nem inkább felágaskodnék és levetné-e lovasát, mintsem magát holtra kínoztassa ? Vagy vinné-e minden­ütt hiu ámitóját, hacsak egyenlő képességgel akarná megkísérlem egyenlő jogai- és szintúgy független szellemének leigázását? De szerencsénkre a ló, a kényezer tudatával nem bir, eszméje sincs, az engedetlenségről, kivévén ha külső okok által természetének törvényei megsértetnek. Ha tehát a ló nem engedelmes : annak csak maga az ember az oka.

Ezek szerint azon következtetéshez jutunk, hogy ha a lóval, természe­tével ellenkezőleg nem bánnak, mindent megtesz, a mit teljesen megért, a nélkül hogy csak akarna is ellenszegülni.

2-szor. Azon állítás, hogy a ló teljes erejét' nem ismeri, elegendőleg bebizonyítható. Ezek természetesen közönséges megjegyzések éa mindenki tudomására vannak. Egyik igy azól a másikhoz : ,,ha ama szilaj ló teljes ere­

jét tememé, tulajdonosa aoká befogva nem tarthatná; illy könnyű gyeplő, illy könnyű hám! tudná csak ezt a ló, egy pillanat alatt ezéttépné az egészet és szabad lenne, mint a lég." Vagy : „ha az a tomboló éa tüzes ló amott, melly szeretné a tovaszáguldó társaságot követni, erejét ismerné, fogna-e akaratja

Vn 0)»

ellen a karóhoz kötve olly sokáig maradni, nem szakitná-e el a kantárazárat, melly hatalmas erejének és súlyának csak ugy áll ellen, mint valami gyapot fonál egy erőee mbernek ? " De mindezt, miután naponkint előfordul és egészen közönséges dolog, senki sem találja csodálatosnak. Hasonlóan a tudatlanhoz, ki a hold különböző változásait látja, szemléljük mindezen dolgokat, azaz i a nélkül hogy törődnénk vele, miért vannak e dolgok igy és nem másképen. Mi lenne a vüugbol, ba a mi szelleműnk igy aludnék í Ha nem gondolkoz­nánk, okoskodnánk és cselekednénk : háboritlan nyugvó szellemi tehetsé­geink az állat gyarlóságát nem múlnák felül; lételünkről alig bírva valami tudattal, zűrzavarban fognánk élni. Mig egyfelől összes szellemi tevékeny­ségünkkel közönyösen haladunk el olly dolgok mellett, mellyek, ha felettök emelkednénk és bölcselkednénk, csudálatosaknak tetszenének : másfelől gyakran elcsudsikozunk a felett, mi pontosabb szemlélet es komolyabb meg­gondolásra egészen egyszerű dolognak látszik.

3-szor azt állítottam : a ló megszenvedi, hogy minden, bármennyire ijesztő tárgyat, mihelyt az neki fajdalmát nem okoz , köre-, fölébe- vagy egeszén rátehetünk.

Tiszta, természetes következtetésből tudjuk, hogy semmi okozat eincs ok nélkül, a ebből azt hozzuk ki, hogy eem az élü sem az élet nélküli anyag­ban cselekmény, azt előidéző ok nélkül, elő nem fordul. E bebizonyított tény után tudjuk, hogy a ezellem, vagy anyag minden gerjelmének, vagy moz­gásának valami oka van. Következőleg, bogy e törvény az állatvilág minden tetténél, vagy mozgásánál uralkodik. Ez elmélet szerint valami oknak kell a félelem keletkezesét megelőzni, és ha a félelem a képzelődéa munkája, a nem valóságos fájdalom érzetéből támad : akkor azt el lehet hárítani, azon ter­mészettörvények után indulva, mellyek szerint a ló valamelly tárgyat meg­néz, e annak ártalmatlan, vagy ártalmas voltára következtet

Az útfélen egy tuskó, vagy fagyökér a ló képzelőtlésében valami nagy állatnak tűnhet fel, melly mintha neki menne : de ha közel viszik hozzá, egy darabig mellette hagyják, s megezagoltatják vele, hogy megvizsgálhassa, többé azzal nem ie fog törődni. Ugyanezen elvnek ée eljárásnak minden máe ártalmatlan tárgynál, bármilly ijesztőnek tűnjék ie az fel. ugyanez a ha­tása iesz.

Adjuk a gyermek kezébe, ki álczától. vagy máa általa rögtön fel nem fogható tárgytól megijedt, ijedelmének tárgyát a többé azt fel sem fogja venni. Ez ugyanazon elv magyarázata.

Ez elméletem alapelveihez szolgáló bevezetés után ezennel megkísér­tem annak megmutatását, miként kell ez elveket alkalmazni, a bármilly tanúság folyjon is azokból, bízvást megnynghatni bennök, mivel saját kísér­leteimnél magam is gyakorlatiaknak találtam azokat. Minthogy tapasztalás­ból tudom, milly nehézségekre akadtam, ha makranczos lovakkal volt dol­gom, azon vagyok, hogy e nehézségeket mások útjából elhárítsam, és segéd­kezet nyújthassak nekik, a mennyiben a csikóra alkalmazandó legelső lépésekkel kezdem, s igy az idomítás egéez feladatán át megyek*' stb. — A munka ára 48 pkr.

Irodalom es művészet.

— (Itt a* „Üstököst") A sok szónak az a vége lett, hogy tegnapi na­pon u. m. augusztus 21-én csakugyan bekövetkezett az előre hirdetett uj üstöküscsillag a magyar időszaki irodalomban. Jókai „Üstökösének" 1-aó száma tegnap adatott ki. Egyelőre nem szólunk sem fényéről, eem erejéről, hiszen erről könnyen módjában áll, minden olvasónknak, saját szemeivel meggyőződni. Csupán a megjelenés feletti örömünket fejezzük ki a üdvözöl­jük az uj kollegát, ki olly tért foglal el, melly ekkoráig aenki által elfoglalva nem volt a olly mezőket mivel, mellyek eddig parlagon hevertek. Pedig a többi egészszel ezeknek is virulniok és teremniük kell. S ha szabad az el»Ő feltű­nésből következtetnünk, azon sejtelmünket is ki kell jelentenünk, hogy ez uj csillag nem lesz romboló véezcsillag, hanem olly tünemény, melly a maga módja szerint szintén elő fogja mozdítani az érzület nemetedését, az eszmék terjedését a az izlée tisztulását. Azt pedig mondanunk eem kell, hogy minden sora magyar lesz. Segítse az ég, segítse az előfizető közönség, hogy szép re­ményeink valósuljanak! — Hadd álljon még itt az 1-sö ezám tartalmának rövid ismertetése. A z első lapon van a szerkesztőnek versben irt „prolóoja" mellyben az elmés czimkép jelentőségét magyarázza s magát bemutatja. — Következik a „ Vén tat," humoristicus novella Mária Terézia idejéből, melly­ben egy jó indulatú magyar nemes ember a hazi béke kedveért a „Der, die, dae" megtanulásával gyötri magát, mi utoljára is abban végződik, hogy né­met felesége tanul meg, a mint illik, igen szépen — magyarul. Jönnek ezu­tán igen sikerült fametszetekkel ellátott apróaágok, események, tréfák, eaty-rák, mint p . o. Palóc* mondát. Hazai lóversenyek, Tinódi Sebestyén diák krónikái, Indítványok a Katona szobor kijavítására, Mitroskopicus stúdiumok. Újdonság, Rébusz. — A kezdés nehézségeivel küzdő első számnak untig elég, sok ia. — A közönség részvéte az uj lap iránt, mint halljuk, már az első szám megjelenése előtt, meglepő módon nyilatkozott! Az aug—deezemben folyam ára 2 pft.

4- (A „Budapesti Szemle") első évi folyamának két utolsó. I X és X - i k füzete megjelent. Érdekes tartalmát képezik : I. „A magyar vezérek kora, I. Árpád. Kivándorlás az ősi honból Lebediába s Etelközbe. — Árpád vezérré választatása. A vérszerződés. A bolgár-magyar háború. Uj honkereeés. A honfoglalás története. A magyarok külföldi hadjáratai. Árpád halála. Árpad jellemzése." Szabó Károlytól. II. „Nyugatásta Ős törtenetet az ékiratok vilá­gánál." Cscngery Antaltól. III. „A rútról." Aesthetikai tanulmány Greguss Ágosttól. IV. ..tiuizat." Első közlemény- Szalay Lászlótól. V. „I.epujubb utasátok Afrikában. Barth utazása." ö töd ik közlemény. Hunfalvy Jánostól.

V I . Irodalmi szemle : A jelenkori görög irodalom." Első czikk Télfy Jánoa tói. „Éltek-e emberek a mostanit megelőző geológiai korszakokban ? " Szabó Józseftől. „Calvin János levelei." Tóth D . „ L e dieu apát emlékirata Bossu-etről." Ssóss Károlytól. „ A z „Edinb Rev iew" Goethéről." Tóth D . A terem­tés természettörténelmének nyomai." — o — „Ó-Görögország irodalomtörté­nete." Morétól Tóth D . „Földirati apró közlések." II. J. — Kik e becses munkát még nem bírják, az egész évi folyamot három vastag kötetben még folyvást megszerezhetik az előfizetési áron (10 pft.) — Mihelyt azonban a második évi folyam első füzete september hóban megjelenik, az idei folyam ból fönnmaradt példányok bolti ára 12 pft. lesz. Azontúl csak azok kapják meg ezt az előfizetési áron, kik az ujabb folyamra is előfizetnek. Az előfize­tési dij, mint eddig 10 pft, marad.

+ („Emlény" is „Tanodat emlék") czim alatt két zsenge munka kül­detett be szerkesztőségünkhez. A z elsőt Kolmár József tanár vezetése alatt a bajai főgymnasiumi ifjúság saját, nagy részben verses s legtöbnyire eredeti dolgozataiból szerkeszté, s Vörösmarty Mihály emlékezetének ajánlá. A csi­nosan kiállított s 40 p. krért kapható munkajövedelme „Vörösmarty-ösztön-di j" czimü alapítványra fordittatik. A másik, „Tanodái emlék" czimü gyűj­teményt a székesfehérvári főtanoda három felső osztálya szintén saját, a részben fordított dolgozataiból szerkeszté. A jövedelem a szegényebb tanulók javára van szánva. Ara a csinos kiállítású kötetnek 1 pft. Mindkét gyűjte­ményben találhatók olly dolgozatok is, mellyek szerzőiknek az irói pályára való bivatottságáról tanúskodnak.

© Megjelent : A haladók és maradók csatározásai. Irányregény, három könyvben. Irta Kubinyi Lajos. Az illy irányregények nemcsak mulattatók, de egyszersmind tanulságosak is szoktak lenni : azért megvárják, hogy a ko­molyabban gondolkozók is lapozgassák. Ara 3 pft.

O Megjelent : „Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye" III . füzet, a gyűjtemény máfodik kötetének 1 füzete, rendezé s kiadá Mátray Gábor. — A füzet vagy 15 népdalt foglal magában hangjegyekkel és szöveggel. Elis­merést érdemel kiadó ur azon törekvése, hogy a magyar szöveget német for­ditásban is közli s ez által népdalaink megismerésének s elterjedésének utat nyit a német közönség között. — A kiadó czélja egyszersmind e vállalattal népdalainkat az enyészettől megmenteni s megőrizni a jövő számára; megér­demelné azért, hogy a zeneértő közönség a legmelegebb pártolással karolja tel. Bolti ára e füzetnek 1 ft. 30 kr.

(0 Megjelent: Kibékülés, irányregény, irta Kempelen Riza, kiadta Kem­pelen Győző . Ara 1 ft. 30 kr. pp. A regény a korán elhunyt irónő hátraha­gyott műve, mit már az ezüst nyomású csinos fekete boriték is mintegy je­lenteni látszik.

A A Baross Mihály által szerkesztett s kiadott „Társa lgó" e hó 7-én megindult.

-f- (Hugó Károly) a „Brutns és Lucretia," a „Báró és bankár" stb. czimü jeles drámák szerzője, hirszerint egy uj művet nyújtott be a drámabi-ráló választmányhoz.

+ (Sarkad* István) két kötet történeti bestélyre hirdet előfizetést, melly mintegy 18—20 iven fog jövő októberig megjelenni. — Előfizetési ár helyben 1 ft., vidékre postán bérmenteeen küldve 1 ft. 20 kr. A z előfizetési pénz szerzőbez Pestre, váczi utcza 12. 6z. a. küldendő.

+ („Angyal Bandi") czim alatt Feleki esy eredeti népszínművet irt, mellyet a drámabiráló választmány közelebb elfogadott. — A czimszerepben maga a szerző fog föllépni.

-+• (Színházunk játékrende) most már napról napra érdekesebb kezd lenni, mert a szabadságidők lejárván, az igazgatóság színművészeink teljes számával rendelkezhetik. Feleki is megérkezett a mult héten B.-Füredről, hol mindössze öt darabban lépvén föl, a közönség őt mindannyiszor lelkes tapsokkal üdvözölte. — Jutalomjátéka alkalmával tisztelői duzzadt tárczával lepték meg derék művészünket.

0 Benszlmann Imre hazánkfia 12 évvel ezelőtt a kaa»ai székesegyház falait méregetvén azon fölfedezést tette, hogy az épület egészén, részletein bi­zonyos mértani és számtani arány uralkodik, s hogy az arányok egyetlen egy alapméretből fejlődnek ki tökéletes szabályossággal. Ez öszhang által meg­lepetve, azóta a külföld több műemlékein is folytatá vizsgálatait s felfedezé­sét bebizonyul tnak látá, s irt igy egy könyvet a középkor klassikns építésze­tének rendszeréről, mellyet a párisi akadémia megbiráltatván, az abban fel­hozott nézeteket igazoltaknak találta. E mű kiadását a franczia kormány 30 ezer frankkal segíti elő. A muika három 50 ives kötetből álland számos raj­zokkal és magyarázó táblákkal. A kiadás sok költséget vesz igénybe, s ezért csak 400 példányban fog nyomatni. Reméljük, hogy tehetősb hazánkfiai biz-tositandnak pár példányt országos s tudományos intézeteink számára.

— (Heckenast Gusztáv kiadó-hivatalában) mult héten ismét számos nagy becsű uj könyv jelent meg, mcllyekről jövő alkalommá) részletesebben.

-f- (A József nádor-szobrot) illetőleg, melly a pesti Józseftéren lesz föl­állítandó, mint halljuk, az előmunkálatok Münchenben már be vannak végez­ve; minélfogva a benyújtott tervrajzok megbirálása végett, a napokban egy bizottmány küldetett oda , mellynek egyik tagja derék felteszünk Barabás Miklós.

+ (A műegylet) jövőre szines nyomatú műlapokat fog nyomatni rész­vényesei számara.

Ipar. gazdaság, kereskedés. — ( Visshang, igazítás, jelentét és szóajánlás. > Gyár, aug. 14. A Va-.

Újság f. é. 32. számában —y . 8 . urnák „nézeteit és véleményét" a hazánk­ban tett találmányok vagy ezekre vonatkozó kísérletekre nézve, nem hiszem,

hogy volna valaki, ki igen helyeseknek ne találná. E szerint nem is czélom — y . s . urnák szerintem igaz és bölcs nézeteit és véleményét birálgatni. Csak azt akarom az igen tisztelt — y . a. úrral tudatni, hogy alulirt, a dillcttáns gépészek egyike, (de nem lelkész, hanem tanitó) * ) , háromsoros kapáló töltő gépem helyett, melly t. i. a gyakorlat terén az eszmét egyelőre háttérbe szo­rítónak mutatkozik, egy ujabb kapáló-töltŐ géppel szándokom a t. cz. gaz­dálkodó közönséget megismertetni, mellyben nemcsak szerintem, de gyakor­lott gazdák nézetei szerint is a könnyű kezelés és hajlékonyság feladata, általam a lehetőségig annyira meg van oldva, hogy merem állítani, miszerint e tekintetben gépem, minden eddig használatban levő gépek fölött előnynyel bír. De legyen előlegesen ennyi elég. — Folyó hó 18-kán Pestre t. Erkóvy úrhoz a „Falusi Gazda" tisztelt szerkesztőjéhez fogom azt személyesen, megismertetés végett szállítani. — Beszéljen akkor a gép maga magaért. — Még egyet. — A „Schwungrad" magyar elnevezési kísérleteit illetőleg. Azon elnevezések közöl, mellyek — y , s. ur által elősoroltattak, mint : inga, hajtó, lendítő, iránikerék, a német Schwungradnak kifejezésteljes értelmet, szerin­tem is alig foghatja bármi Ily jártaB nyelvbuvár is kiolvashatni. — Nekem sem tetszettek ez elnevezések s valahányszor ezek egyikével találkoztam, mindannyiszor ösztönözve éreztem magamat én is, hogy elmondjam vélemé­nyemet, a Schwungrad kimerítő magyar elnevezését érdeklőt. Lássuk, hogy áll a dolog a Schwunggal. — 8chtvung, nemde magyarul lódulást vagy Indu­latot jelent ? Lódulni pedig nem egyéb, mint egy olly nehezebb testnek (le­gyen az kerek vagy hosszn), melly súlya középpontjánál fogva egy más testtel van akár vizirányosan nyugvó, akár függő összeköttetésben, kölcsön­zött olly erő, melly azt a neki adott löké9 következtében hosszas önmozgás­ban vagy himbálásban tartja. — Ennélfogva, sem a fent elősorolt elnevezé­sek egyikében, de megenged — y . s . ur is, ha a franczia volánt—repülő vagy szállóban — sem találok olly kifejezésteljes nevezetet •• Schwungradnak megfelelőt, mint abban, ha a német Schwung és Hadból származott összetett szavakat, hiven fordítva vagy magyarosítva, Schwungot — lódulatnak. Hadai keréknek, Schwungradot — lóditókerék helyett röviden lódkeréknek. Schwung-kraftot — lóderőnek, végre a Schwiingert — lódítanak neveznők. - - Audiatur et altéra pars. — Ki jobbat tud, szivesen elfogadjuk. — Posszert János. — ( A z inditványt figyelemre méltónak tartjuk. — Szerk.)

— (Borászati ügyben.) A Vas. Újság f. é 18-ik számában megjelent „Lecjobb bor", czimü értekezésem nyomán, a „Borászati L a p o k " terén dr. Vothár Gyula orral, a borok ezukrozása, szeszezése, vagy nem ezukrozása iránt most folyván életre és halálra a tollharcz, szükségesnek látom, ügye­met, nem csak theoretice.de gyakorlatilag is gyámolítani; hogy a majd vitánk felett ítéletet mondó borivó világ, necsak szellemileg, de anyagilag is tár­gyalhassa az aktákat; s ugy tehessen különbséget a gyártott és természetes borok közt. — N.-Kallóban, Nyíregyházán, Debreczenben, Nagy-Váradon, Tárkeviben, Jászberényben, Szolnokon, N.-Kőrösön, Kecskeméten, Pesten, Váczon, Esztergomban, Pozsonyban, Pécsett, Baján, Makón, Békés-Csabán, Egerben, Novaszellón, Miskolczon és Kassán vannak természetes tokaji bor raktáraim; felszólítást kaptam Kolozsvárról, Maros-Vásárhelyről és Hold-Mező-Vásárhelyről, hová a forró napok szfintével meg is teszem szállításai­mat, még szeretnék Temesvárott, Aradon, Szegeden, Czegléden, Győrött , Pápán, Zomboron, Szabadkán, Zágrábban, de más nagyobb városokban is tokaji borraktárakat nyitni. Előnyt adok kereskedőknek és ezukrászoknak. Föltételeim ezek : 1-ör A borokat magam költségén szállítani a rendelkező vállalkozóhoz legközelebb eső gőzös vagy vasúti állomásig. 2-or A borok árát csak azon esetben kérem, ha a borok elkeltek, fél év multával számadást kérek , e akkor sértetlen pecsétes butelláimat visszafogadom. 3-or Ujabb rendelkezés esetére, az előbbeni szállítmányok árát kérem beküldetni. 4-er A borok az általam megszabott áron felül nem áruitathatnak. 5-ör A z el­adott borok árából kötelezek 25 szdsztólit, vagy készpénzfizetésnél 20 per­centet. Utolsó postám : per Tokaj, Liszka, Tolcsván. — Mezösy László.

© (Uj találmány), azaz hogy nem uj biz az, mert Méray Ferencz ut már harmadik év óta bir rá Kassán kizárólagos szabadalmat. Nem más ez mint egy takarékkályha, melly csak félannyi tüzelőt emészt föl, mint az ed­digi kályhák. Készitésmódja alkalmazható kandallóra, sőt nyilt tüzelési helyre mindenütt a mondott haszonnal. A feltaláló jelenleg azon fáradozik, hogy készítése iránt vasgyárosokkal és nagyobb cserépkályhn gyártókkal léphessen szerződésre és hogy nagyobb városainkban még a bekövetkező tél előtt raktárakat nyithasson. Óhajtjuk, hogy léptei ne legyenek sikertelenek.

Közlntézetek. egyletek. Figyelmeztetés. A Szent-István-Társulat hiven és buzgón haladva

azon elvek nyomán, mellyek létesülésének alapul szolgáltak, — s rendelteté­séhez képest hazafiúi áldozatkészséggel feszitvén meg minden erejét, hogy minél több olly olvasmányt nyújtson, melly az érzelmet nemesítse, az értelmet gyarapítsa B a miveltséget a vallásos erkölcscsel összhangzó emelkedésben ter-jeszsze az első apostoü szent király népe között, — e szent czélnak sikeres elő­mozdítására foganatosb eszközt jövőre alig választhatott volna, mint midőn a tisztelt közönség előtt már ismeretes azon határozatot hozta, hogy jövő évtől kezdve egy olly real-encyclopaedia közrebocsátását fogja megindítani, melly a legjelesb hasonló külföldi munkákkal tudomány tekintetében egy vo­nalon álljon, reánk nézve azon előnynyel birván, hogy általa minden létező

' ) E g y ú t t a l ki kell igazi tanunk e g y más nyomtatás i hibát , me l ly a V . U . emii te t t c z i k k é b e n bennmarad t . A. fel találók k ö z ö t t emlí tet t , vol t l o soncz i le lkész neve nem Pákász, ham-m P é k á r . S z e r k .

emberi ismeret a nemzeti nyelvbe leend átültetve, B e nagy gyűjteményben legterjedelmeeb helyet maga Magyarország foglaland.

A társulatnak folyó év aug. 5-én mélt. gr. Károlyi Istrán ur elnöksége alatt tartott igazgató-választmányi ülésében ezen encyclopaedia ügye a keleti útjából visszatért Danteiik János kanonok és alelnök ur ő nsga által sző­nyegre hozatván, mind azon körülmény, hogy e nevezetes vállalat végrehaj­tásához az ország legjelesb tehetségei a legsziveab készséggel nyújtanak tettleg segédkezet, mind azon valóságos haladás, melly az „ index" készitése körül különböző szakokban már eddig is történt, — örvendetes tudomásul vétetett, egyszersmind azonban kérdés támadt az iránt : milly példányszám­ban kelljen a kiadást elrendelni?

A példányok számának minimumát természetesen a társulat tagjainak jelöli ki; minthogy az encyclopaedia azoknak a szabályszerű nyomtatványok fejében fog járni. — Minthogy azonban a társulat az eddigi tanúsított meleg részvét után ítélve, méltán reméli a tagoknak folytonos szaporodását : — szükségesnek tartja azon tisztelt hazafiakat, kik a társulat üdvös czéljait a nemzet erkölcsi mivelődésének előmozdításában támogatni óhajtják, — szí­ves bizalommal figyelmeztetni, miszerint e határozatukat mielőbb kijelenteni, 8 fölvételek végett a társulatba, lépést tenni méltóztassanak, hogy az ency-lopaediai kötetek nyomtatása körül ahhoz képest intézkedhessek; mert a ta­gok tettleges számán fölül csak kevés példány fog nyomatni eladás végett, s igen sajnálná, ha később belépő hazafiaknak a társulat teljes számú kötetek­kel nem szolgálhatna.

Ez alkalommal végre azon régibb határozat is megujittatik,hogy habár nem-katholikuaok a társulatba mint rendes tagok fol nem vétethetnek, — mint előfizetők azonban a 3 pftnyi tagsági díjjal beíratnak, a e minéműség-ben a társulat által kiosztandó nyomtatványokra ia igényt nyernek.

Meg kellett ezt különösen most említenünk, midőn a társulat a terve­zett encyclopaedia közrebocsátása által a magyar irodalomban az egyik leg-érezhetőbb hézagot kitölteni szándékozik.

A z encyclopaedia minden kötete 50 legnagyobb nyolczadrétü, sűrűen nyomtatott ivre levén határozva, maga a nyers könyvanyag értéke fölülmúlja a 3 ptrtnyi tagsági évdijat, nem is említve a munka gazdag tartalmát, a köz­hasznú ismeretek, tudomány és mivelődés terjedését, a azon eléggé meg nem becsülhető körülményt, hogy e korszerű vállalat a nemzet tudományos embe­reinek s minden azaktehetaégeinek módot nyújt, hasznosan és üdvösen érvé­nyesíteni ismereteiket. — Pesten, aug. 7. 1858. — A Szent-István-társulat igazgatósága.

+ (A magyar akadémia) hirszerint f. é. október 15-én nagy gyűlést fog tartani.

+ (Késmárkon takarékpénztár) alakult 4U0 pftos részvényekkel. — A z alapszabályok legfelsőbb helyre már föl vannak terjesztve.

M i o J s á g ? — 0 cs.kir. Apostoli Felségének születési ünnepét f. hó 18-án az ország

testvér fővarosa nagy ünnepélylyel ülte meg. A z ünnepet korán reggel 101 ágyúlövés hirdette a Gellérthegy ormairól. Reggeli 8 órattor a két város helyőrségi csapatai a budai tábormezőre vonultak ki, hol az istenitisztelet és díszszemle tartatott. 10 órakor a budai várplébánia templomban mélt. Haas Mihály szatmári püspök ur ünnepélyes nagy misét szolgáltatott, mely-lyen Főherczeg magyarországi Főkormányzó ur ő cs. k. Fensége adlatusa gróf Haller Ferencz altáboroagy ő excellentiája előlépte mellett az összes cs.k. országos hatóságok főnökeikkel, a nemesség, a testvérvárosok hatóságai, a nagyszámú közönség volt jelen. Délután három órakor a budai várlakban nagy ünnepi lakoma tartatott, mellyre az összes katonai s polgári neve­zetességek meg valának hiva. E hó 17-én este a nemzeti, 18-án este pe­dig a német színházban ünnepi előadás rendeztetett.

/:_. ( A budai nőegylet) szegény- gyámolító pénzalapja javára e hó 25-én, a jótékonysági czélból díjmentesen átengedett császárfürdői helyiségekben társas tánczmulatságot fog rendezni, a mellyre aláirt pénzeket (ezemélyen-kint 1 pft.) az összes választmányi nők- s egylet-igazgatói tagokon kivül, átveszi Pesten az egylet elnöknője, Forray-Brvnszvik grófné (Bálvány-utcza 7. sz.) A tánczmulatság napján, valamint este a pénztárnál jegyek nem lesz­nek kaphatók.

+ (A komáromi nagy égésről) többek közt ezeket irják a „ S z . Köz­lönynek." „ A szerencsétlenség valódi oka nem bizonyos, de túlnyomó ama közvélemény, hogy az bizonyos eövénykéményben lappangó tűzből eredt. — A leégett és szétrombolt házak száma 166, mell vekből 144 biztosítva, 22 pedig nem volt biztositva. — A z 1011 főből álló 298 család kárát pedig az eddigi Összeírás ezerint 53,003 pftra számítják.

-+• {Az esztergomiak) egy állandó szinház létesítésén fáradoznak. — A z erre szükséges előintézkedések, mint halljuk, közelebb megtörténnek.

Q(Irodalompártolás.) Aranyos-Medgyesről irják nekünk, hogy a város­ban 2000 lélek a ezek közt igen sok kaputos ember lakik, éa oda mégie csak három magyar lap jár és csak hárman olvasnak. Nagyon ezomoru a dolog, hogyha igy van; no de máskép lesz az ezután, ugy reméljük.

+ (Komáromban) az ottani tüzkárvallottak javára f. hó 2-án egy jóté­kony előadást rendeztek, mellyben Mátray Laura ismert fiatal azinéeznŐ minden dij nélkül volt szíves föllépni.

A (A magyar nemzeti szinház alaptőkéjének szaporítására) Galanthai herczeg Eszterházy Pál 12 ezer pftot adott.

— (Szapora család.) Abrudbányán él egy 116 óvea oláh, Nujeszku Tyifor, kinek olly szapora családja van, hogy gyermekeinek, unokainak s ősunokáinak száma 272 személyre megy föl.

— (Abrudbányán, Erdélyben.) M. S. városi polgár udvarán savanyú­vizes és kénes források erére találtak s fürdővé akarják alakítani.

•+• (Szegeden a stini ügy), mint egy odavaló levelező irja, igen j ó lábon áll; a közönség örömmel jár a színházba, mi azon körülménynek tulajdonitható, hogy Hegedűs Lajos nemcsak jól szervezett társulattal bir, hanem minél több pesti vendé? megnyerése által is igyekszik előadásait érdekessé és vonzóvá tenni. Mint vendégek megfordultak ott, s egymást váltották föl : Szigeti, Egressy, Tóth József, Ftiredy, Szerdahelyi B legújab­ban Jókainé, kik mindnyájan legnagyobb lelkesedéssel fogadtattak, e külön­féle kitüntetésben réezeeültek.

4- (Simonffy Kálmán) fiatal zeneszerzőnket közelebb szép kitüntetés érte, a mennyiben a világ egyik leghatalmasabb udvara számára, Bécsben levő követsége utján, műveire megrendelés érkezett.

+ (Lakatos Sándor) győri tdnezmester jelenleg Holdmező-Vásárhe­lyen az „ősapáink tobortáncza" betanításával foglalkozik. E táncz nagy fu-rorét csinált az ottani fiatalság közt. — Ott mulatását egy, jövő hó 19-én tartandó dalidóval fogja bezárni. — Mint nem igen örvendetes hírt kell még Holdmező-Vásárhelyről megemlítenünk, hogy e negyvenöt ezer lakossal biró város egy árva kaszinót aem bir fölmutatni.

+ (Szőlőfürtöket is láthatni) már itt-ott a gyümölcsárusoknál, de még most olly fanyar kinézésüek, hogy majd kileli az embert a hideg, ha véletlen rájuk veti szemeit.

A (A nagyváradi casino), mint azt keletről lengedező hirek velünk elhitetni akarnák, felboruló félben volna! — hahogy igaz volna!

A (Verseny a Dunán.) Hír azerint egy bajorországi és bécsi vállalko­zókból összeállt táraaeág kis gőzösöket szándékozik épiteni, mellyek a Bécs­től kezdve lefelé a főbb állomások közt fognák a közlekedést fönt ártani. Nemsokára várhatjuk, hogy finn atyánkfiai is ide jönnek nyerészkedni.

A (Éljen Deézs város érdemes községtanácsai) A „ P . N . " következő eorokat közöl. Deézs (Erdélyben) a Kolozavárt évenkint tartandó állatkiál-litás jutalomdijait 1000 ftoe örököe alapitványnyal gyarapitá. Óhajtjuk, hogy e szép példát a két teetvérhaza többi városai necsak lássák, de kö­vessék is.

— (Debreczeni hirek.) Aug . 16-ról irja levelezőnk : Aug . 8-án Joinville és Koburg-Koháry herczegek városunkban mulattak rövid ideig, az első magas vendég mindenütt rajzolgatott, a többek közt ódon templomunk is bevándorlott albumába; mint mondják innen hg. Bretzenheim jószágaira utaztak. — A vásár javában áll, — népes, de mindamellett kevéa a vevő; — sok fogat tétetett eladóvá, különösen a széna szűke miatt; — legjobb vásárja van Molnár színigazgatónak, megtelnék a ezinkör kétszer is, ma, három nap alatt másodszor adatik „Fenn az ernyő"; — PatikárusFerkét is annyi nép lá­togatja a Telegdi és Fehérló szálloda csinos udvarain, hogy már több ember el nem férne; tegnap Boka Károly ie játszott felváltva; — már én nem tudom, ügyee keze van Ferkónak, sok is benne a tűz, de azokat a j ó izü magyar nótákat örömestebb hallom Boka mélabús húrjairól, jobban sir ennek hege-

dője, amazé jobban vigad; Boka Rózái szivébe még nem egészen hegedülte be magát Ferkó; nem csodálom, Ferkó nem nagyon vonzó külsővel bir, Rózsi pedig igen szép 15 éves csinos leány, node majd összehegedüli őket az ősz Boka, mint hallik, még e héten kézfogóznak. — Kéler Béla karmester m i . h pénteken tartotta bucsuzóját a színkörben, alföldi búcsúja igen tetszett, sajnáljuk őt szivünkből, eltanultatá hangász karával dalainkat, 8 sokszor olly igazi magyaros modorban játszák nótáinkat, hogy czigány banda sem külön­ben; — az vigasztal csak, hogy a Deutschmeister-ezred zenekara is kitűnő, melly amazt folváltandja. — Állandó ezinházügyünk szunyád! — nincsen ki ébreszeze ? A

— (Gyászhír.) Mléy megilletődéssel emlékeznek a lapok azon váratlan és érzékeny veszteségről, melly közelebb napokban irodalmunk ügyét érte. Császá r Ferencz , volt kir. eeptemvir, a m. tudós társaság t. tagja, a „Pest i Napló" alapitója a legutóbbi időkben a Divatcsarnok és Törvénykezési La­pok szerkesztője, f. hó 17-én kerepesi birtokán rövid szenvedés után meghalt. Nagy fájdalommal írjuk le e tudósítást —- mondja a Pesti Napló — melly­nek olvasása, tudjuk, hasonló fájdalmat fog kelteni irodalmunk minden ba­rátjában. Császár első ifjúságától fogva irodalmunknak e a nemzetiség ügyé­nek élt. Nagy munkásságának nyomait sok müvében bírjuk, mik valamint sokoldalúságát, ugy azon nemes törekvést is tanúsítják, minélfogva iro­dalmunk több nem eléggé mivelt ágát fejleszteni törekedett. Irodalmi pá­lyája méltánylatának még jutand bővebb hely lapunkban, most csak a tisz­telet e az igaz bánat érzetével járulunk mi ia azon ravatalhoz, mellyen nem­csak a munkás és sok oldalú író, a nemes ezivü és becsületes lelkű ember, hanem a gondos atya is aluszsza örök álmát. Lengjen béke az elhunyt eirja felett 8 küldje az ég vigasztaló angyalát a hatrahagyott családnak, melly­nek veszteségét, bár nem pótolhatja semmi, közrészvéttel fogadja az egész magyar közönség.

— Császár Ferencz a „Divatcsarnok" és ..Törvénykezési lapok" tulaj­donosa, felelős szerkesztője és kiadója f. év és hó 17-én meghalálozván, ad­dig is, mig a fönnevezett lapok iránt felsőbb intézkedés fog történni, acok további megjelenése fölfüggesztetik. Kelt Pesten, augusztus 18-kan. 1858. — A boldogult özvegye.

Egyveleg. — Egy ur nagy sajnálatát nyilatkoctatá szembejövő barátjának, ki ma­

gát fizetés képtelennek jelenté, azon nagy bajtünödés felett, mellybe jutott. „Téved ön" lőn a felelet, „nem én, de hitelezőim jöttek bajba."

? Bemegy a balatonmelléki pór S . . . kis városi gyógy tárba, Liolajt kér. Mig a gyógyszerész a mellékkamarába távozik, ő körülnézi magát, és bepillant egy előtte függő nagy tükörbe, — de nem ám a „Nagy Tükörbe" — a igy szól : „ U g y a n szép öcsém, tanácsolj valamit lovamnak, mert nem tudok mit csinálni." — A belépő gyógyszerész csodálkozva kérdi, hogy kivel beszélt? „Alázatosan," feleié a pór : „Megkövetem átossan a patikáa urat, talán uj cseléd az ott — éa saját magára mutata a tükörbe, — hogy olly bátortalan, egyet sem mer szólni."

— (Eoy L*ák kukoricza.) Egy nógrádmegyebeli községben betértek né­melly pajkos fiatalok a korcsmároshoz azon kérdéssel: vájjon mennyi pálin­kát adna egy j ó zsák csöves kukoriczáért ? A zsidó egy itezét igért. — No, agymondának, csak mérje ki, éB adja ide, a kukoricza azonnal itt lesz! Meg itták tehát a pálinkát a helység kanászával egyetemben : azután kimentek és a kanászt zsákba bujtatták, ugy vitték a korcsmárosnak. Notabene : a ka­násznak csúfoló neve Kukoricza Jancsi.

— (Kenvérkécel eszegeti.) Vájjon nem árt-e meg a cseresnyés kérdé a gazda, szöllejében munkálkodó egyik napszámosától. Nem árthat meg gazd- ' uram, kenyérkével eszegetem! volt a felelet. De biz a megártott, mert este, a midőn a többi munkásokat fizették, csakugyan kifogták a cseresnye árát.

— (Az is megégett.) Egy tót kéregetett, és midőn kérdezték, miért koldul? Megégtem! úgymond. Levelet kértek tőle, azt felelte : Az íb meg­égett. —

— (Egy hr.lységbizonyilvány hitetés másolata) „Alulirt ezennel megis­merjünk, Heisig Biragaja éa elöljáróval hitelesen bizonyityunk, hogy betsü-letes ember Durkot Ferentz ami Helsigbúl va ló : melly ember ami faluban igen betsuletes viselted magad, melly embernek igen nagy károsodott, most akar menni falurul falura Isten nevibe alúzotosan kirni. Méltoztason szabad botsajtapi, és valamit segetelnyi, hogy a szegin embernok, mellynek mink azt az irasod adjuk, éa a falusi petsatjával teszünk. Kelt novemb. 30-ik 1855. — N. N. biró. N. N. hites. N. N. hites. N. N. jegyző.

Színházi napló.

fentek, aug. 13. „Nőm meghalt." Eredeti vígjáték 3 felv. Korer Lajostól. A z előadás sikerült. Feleki arcza én szeme igen jól fejezte ki a féltékeny férj bárgyueágát, főleg mikor azt mondogatta, hogy : „dejezen van énnekem eszem!" Közönség gyéren.

Szombat, ang. 14. Bignio javára : „Teli Vilmos." Opera 3 felv. Zenéjét szerzé Rossini. E ritkán látott darab sok élvezetet nyújtott a közönségnek, melly nagy számmal sietett ez este a színházba. A z előadás jeles volt. A szép hangú a komoly igyekezetü Bigniot kiléptekor a közönség zajos tapssal a ko­szorúval tisztelte meg.

Vasárnap, aug. 15. „Tamás bátya kunyhója." Dráma ti felv. Irta Duma-noir és Dennerry. Réthy és Tóth Soma igen j ó kedvű szerecsenek voltak, a karzatot jól mulattatták bohózataikkal. Nyilván tudatni akarták a közönség-

hogy rabszolgaságuk csak játék. A négerek nagy része szemkörét meg­élte a koromtól, s azért többnyire ugy néztek ki, mintba pápaszemet

viseltek volna. Feleki, Szilágyi, Szigeti. Udvarhelyi jó l töltötték be helyüket. Ugyanezt kell mondanunk Komlóssy K.-néról. A szívtelen rabszolgakerea kedőket ugy képzeljük magunknak, mint a hogy Tóth József előtüntette. Csupán csak azt sajnáljuk, hogy a j ó öregTamáe bátyát, kinzói körmei közöl senkinek sem jutott eszébe kiszabadítani. Hiába prédikálta szegény mind szüntelen, hogy „csak türelem, az Isten nem hagyja veszni a j ó embereket."

Hétfő, ang. 16. Felfér János ur zongoraművész hangversenye, villanyos­ság által östhangzó öt zongorára. Hamar L e o ur hazánkfiának, természet­búvárnak a a párisi művészeti,fóldmivelési és kereskedelmi nemzeti akadémia tagjának, találmánya szerint; kinek sikerült a villanydelejes erő segitségével, minden gépezet nélküli közönséges készületü akárhány zongorát a zene­rendje] szerinti összhangzó működésbe hozhatni; minélfogva egy művész képes egyszerre akárhány zongorán játszani. A hangverseny részei voltak : l . , ,Scylla ésCharybdis" tengeri jelenet, öt zongorára; szerzé és előadáFetter János. 2. „Kardal ," Bellini „Beatrice di Tenda" operájából, a férfi énekkar­személyzet által. 3. * ) „Syrén" Székelytől, b ) „ A puszta violája," uj eredeti magyar, zongorára szerzé s az előbbivel előadá Fetter János. 4. „Karda l" Verdi „Macbe th" op rajából, az összes énekkar-személyzet által, b) „ T ü n -dértáncz • Villmers Rudolftól, a vét»ső meglepő világítási összhangzással, öt zongorára alkalmazta és előadta Fetter János. — Ezt megelőzte uj szerep­osztással : „A mai paraszt." Vígjáték 1 felv. Souvestre Emil után Csepregi. A színház a bérletszünet daczára egészen megtelt. Az uj találmányú zongora­játék sikerült.

Kedd, aug. 17. Ö cs. kir. Apostoli Felsége, dicsőségesen uralkodó Csá­szárunk születési ünnepének előestéjén, a szinház teljes kivilágítása mellett a „Néphymnuszt" a nemzeti szinház összes személyzete elénekelte. Ezt követte : „Troubadour." Opera 4 felv. Zenéjét szerzetté Verdi.

Szerda, ang. 18. „Czárnő." Dráma 5 felv. Irta Seribe. Csütörtök, aug. 19. Bogdanoff Nadejda k. a. a bz. pétervári czári szinház

első tánezosnéja, és fivére Bogdanoff Miklós ur első föllépteül: „Gizella" bal­let .—Végre tehát föllépett a régóta hiába várt orosz szépség. Majd elmond­juk lábmfi vészeiének hatását.

Szerkesztői mondanivaló. 3 0 4 5 . — y . — s . — ö n számítása a m e g r e n d e l e n d ő lapra n é z v e h e l y e s ; ha, min t ö n

állítja, a f rancz ia p o s t a m i n d e n számtó l 3 pk rny i bér t v e s z ; a mi rendkívü l s o k é s kü l fö l ­d ö n t a r t ó z k o d ó számos hazánkfiát tar tózta t ja vissza m a g y a r lap járatásától . Sz ives üd­vöz le tünke t . . . . .

3 0 4 6 . V é l e m é n y , v a g y e s s z e r é n y t a p a s z t a l a t . Ha tá roza t l an sz ínezetű átalá-n o s a á g o k ; j ó l i r t e l m é l e t e k , d e mi inkább szeretjük a gy*kor la t i i r á n y t ; s ha i d ő s z a k o n ­k é n t e g y e g y in tő , ó v ó példát hozha tunk fel az é l e tbő l , me l ly az ö n által penge t e t t tá rgyra v o n a t k o z i k , ( s i l l y e n e k b e n tudósí tásaink nem s z ű k ö l k ö d n e k ) , annak n a g y o b b hasznát lát­

j u k a hosszú e l v o n t okoskodásokná l . Ajánl juk ez i rányt Un figyelmébe a u g y hiszaiUk, m é g ta l á lkozandonk .

3 0 4 7 . J a a i k i s é r . A a A B C - ó s k ö n y v rész le te i bírálata az iskolai Ü g y e k k e l e x p r o -fesso f o g l a l k o z ó lapba v a l ó — ; csupán a s z i k e m b e r e k e t é rdeke lhe t i .

H . - D o r o c h . T . E . — A z arczkép hiányait talán ki igazí that ja e g y p ó t l ó k é z : igen s ze r e tnők közzé tenn i a d e r é k g ö r ö g p ü s p ö k arezvonásai t . - A t ö b b i r e n é z v e ö n ha­tá rozo t t szándékát szere t tük v o l o a hallani , d e mintán ránk b i z z a a választást, n g y f o g j a k a kis ö r ö k ö s számára szánt ö s z v e g e t tókés i eni, a mint l e g c z é l a z e r ú b b n e k látjuk. M a g á n -v t o n a több i t

3019. K . H o s a z n r é t . A kivánt m u n k a útnak indul. 3o5i). fiyergyé-Sa.-Miklós. G i órfi P e t ő urnák. — A B e ö t h y L á s z l ó s í remlékére

k ü l d ö t t 2 8 ' 3 pftnyi ö s szeg , az e lhány t i ró tes tvérének B e ö t h y Z s i g m o n d urnák átadatot t . E g y ú t t a l j e len the t jük , h o g y a diszes s í remlék a pes t i t e m e t ő b e n már fel van állí tva.

3 0 6 1 . E p e r j e s . K r i e g e r Á g o s t o n urnák. — A felhívást te l jesen mé l t ányo l juk , de l e g j o b b akaratunk mel le t t sem tehetünk CÍ é r d e k b e n semmi t , m i g b i z o n y o s s s á g o c nem n y e -ri iuk, b o g y a t á r g y f e l s ő b b ha tóság i t n g e d é l y i y e l b i r . K é r ü n k e r észben röv id tudósí tást .

3 0 6 2 . B i s z t r ó . A kis leány sz inésxnóvé képez te téséhez mindenek e l ő t t e g y j ó m ó d ú p á r t f o g ó r a v o l n a szükség . A z o n leszünk, h o g y akad jon i i lyen . T a l á n figyelmére méltat ja az i l l e tők k ö z ó l valaki e s o r o k a t , me l lyekben a z o n t é n y t érintjük, b o g y e g y s z e g é n y sorsú a tya s z é p t ehe t ségű , soka t i g é r ó 10 éves l eányá t a sz ínművésze t i pá lvara szán ta s k ü l ö n ö ­sen a nemze t i szinház pár to ló iba Veti b iza lmai . K ö v e t k e z n é k azután a n ö v e n d é k l e á n y haj­lamainak k ö z e l e b b ki ismerése .

3 0 5 3 . V o l t a r a . A „ V i s z o n l á t á s * 1 n e m j u t o t t kez t inkhez , sem a vele kü ldö t t o k m á ­n y o k . L e g k ö z e l e b b az u tóbb iak nélkül is küld jük az i l letéket .

3 0 6 4 . T á t r a - F ü r e d r e - K . L . — M e g fü lünkben z u g a kárpáti z u b a t a g o k zené je s a 48 órai f o l y t o n o s posiakocaizáa m e g h a t ó é rzésé t s em felej te t tük m é g e l , — de m é g é lén ­k e b b e n emlékszünk ön és a m ű v é s z ígé re te i re . M e m e n t ó !

3 0 5 5 . K o l o z s v á r . A z o n b o l d o g h i tben é lünk , b o g y a ké t k é p teljes j o g g a l visel i ama n a g y neveke t . A másola tokat e g y t ehe t séges fiatal művész k e z é b ő l b i r juk , ki a z o k a t , t ö b b e k k e l e g y ü t t , m e l l y e k má r v a g y m e g j e l e n t e k , v a g y m é g ezután f o g n a k m e g j e l e n n i , a nemzet i múzeum képcsa rnokában másolá . H a kivánja ö n , sz ivesen t ö b b e t is. — D e a „ d u p l u m o k a t " nehezen fog ják o d a adni a g r ó f urnák.

3 0 5 6 . T e l h r e . A n é g y ké rdésnek e l ke l l maradnia , tehát az eset is ér in te t len ma­rad. A zavaros v i z m é g j o b b a n fe l zava rodnék , ki nem derü lne semmi , s a l eve t ax . . . . á r ta t lanok — az o lvasók — innák m e g .

3 0 5 7 . K . - S z . - M i k l ó s . M é g mind ig csak az e g y i k mú van k e z ü n k b e n ; az , a m e l l y i k pos tán j ö t t . M a g á n uton semmi .

3 0 5 8 . K o m á r o m K . S . A c z i k k i g e n ter jedelmes lenne nekünk . Másu t t , h o v a ön szánta, nem tartják a j e l e n n e m z e d é k számára e l é g k ö z é r d e k ű n e k . M é g i s az t tartjuk, h o g y valamel ly ik havi fo lyó i ra tban v o l n a annak i l ló he lye . S ó t e g y b e n má r el is kezd tek i l ly -f é l s k ö z l e m é n y t . M a j d e lkü ld jük . E g y é b ajánlatát sz ivesen veszszük .

3 0 5 9 . R ó m a k i r á l y a i . R e g i tárgy — d e az e lőadás éa styl m é g ó c s k á b b . M i é r t n e m vá laszo lunk e l é b b ? K é r j ü k , ta lá l jon fel számunkra va l ami o l v a s ó g é p e t . Csak m a g y a r lap van v s U m i 4 0 , me l lye t naponkin t » he t enk in t f igye lemmel kel l k isérni . Hát „ R o m á ­n a k t o b b l k i r á l y a i ? "

Nyilt tér.*) D.-Földvár, augusztus 10-én. Alólirt hazafiúi kötelességemnek tartom

nyilvános köszönetet mondani a magyarországi biztosító-társulatnak azon buzgó ús pontos eljárásáért, melly szerint a legközelebbi d.-földvári pusztító tűz által megemésztett épületeim, bútoraim és fakészleteimet minden legki­sebb levonás nélkül pontosan kifizette. Melly erélyes intézkedését a magyar biztosító-társulatnak az ország minden lakosainak méltó figyelmébe aján­lom. — Kathuna Zsigmond.

* ) E rova tban k ö z l ö t t c z i k k e k é r t csupán a sa j tóba tóság i rányában vállal f e le lő ­s é g e t a S z e r k .

QJ&HETl N A P T Á R .

és

H o

b e t l n a p

K a t h o l l k . és P r o t r s t .

n a p t a r

fiör.-orosz

n a p t á r

© N a p ­ I z r a e l i t ,

n a p t á r

C H o l d

és

H o

b e t l n a p

K a t h o l l k . és P r o t r s t .

n a p t a r

fiör.-orosz

n a p t á r kele t nyug. I z r a e l i t ,

n a p t á r ke le t j n y n g .

A u g u s z t u s A u g . ( ó ) 6. ['• ó . I' Elul R. o. P- l ó . P

22 V a s a m . C I S T i m o t h . t : i t s. I O E I 3 L ó r . 5 fi ti 0 13 6 22 2 15 3 3 H é t f ő B e n í c z i . Fu l . Z a c b a r . 11 M á t é 5 8 6 58 13 6 ró 2 2 7 2 4 K e d d Bertalan a. Ber tá i . 12 P b o t i u a fj 8 G ó i 14 I 0 4 3 9 2 5 S z e r d a Lajos király La jos k . 13 MaximtiN fi to 6 65 15 R a c h c l 7 17 5 86 26 C s u l ó r t . Sámuel prof . Samu 14 B ö j t v é g e 6 l i 8 KB 16 ( e l ű z . 7 32 7 S 2 7 P é n t e k Kalaz . J ó z s e f G e b h . 15 V B. A. 6 u 6 5 0 17 G ö r ö g . 7 48 8 16 28 S z o m b a t Á g o s t o n p . Á g o s t o n 16 D i o m e d e a b Ifi 6 48 18 S a b . 8 ti 9 81

H o l d n e g y e d .- ® H o l d t ö l t e 2 4 - é n 3 ó r a 28 p e r c z k o r dé lu tán , láthatlan h o l d f o g y u t k o z á s .

T A R T A L O M . Bartal G y ö r g y ( a r c z k é p ) . — E g y g a z d a e m l é k k ö n y v é b e . T ó t h E n d r e . — E g y f e ­

j e d e l m i a p r ó d kalandjai ( f o l y t ) G y ő r i V i l m o s . — V á g v ö l g y i k é p e k ( f o l y t , k é p p e l ) . — A tttzér szt r tárbáz ( A r a e n a l ) t e m p l o m a B é c s b e n ( k é p p e l ) . — S z é k e l y l a k o d a l m i s zokások ( v é g e ) . N a g y I m r e . — V a l a m i a l ábbe l i rő l ( r a j z o k k a l ) . - T á r h á z : Kakas M á r t o n a sz ínházban. R a r e y lósxel id i tés i e lmé le t ének h á r o m sarkelve. I r o d a l o m és m ű v é s z e t . I p a r , gazdaság , kereskedés . K ö z i n t é z e t e k , e g y l e : e k . Mi ü j s á g ? E g y v e l e g . S z í t b a " n a p l ó Szerk . m o n d a n i v a l ó . N y i l t U r . H e t i naptár.

Felelős szerkesztő : Pákh Albert.

Kiadó- tu la jdonos Heekenaat G n s z t á v . - N y o m t a t j a L a n d e r e r és H e c k e n a s t , egye tem-uteza 4 . szám alatt Pe s t en .