VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET

3. előadás

Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓTAGOZÓDÁS(A vegetáció térbeli

tagozódása)

VEGETÁCIÓTAGOZÓDÁS(A vegetáció térbeli tagozódása)

Vegetációtagozódás

= a Föld pólusaitól való távolság, ill. a tengerszint feletti magasság szerint a növényzet szabályszerű rendeződése

Típusai:

- horizontális vegetációtagozódás (a Föld pólusaitól való távolság szerinti tagozódás)

- vertikális vegetációtagozódás (a tengerszint feletti magasság szerinti tagozódás)


Horizontális vegetációtagozódás

alapegysége: a zóna A. Zonális vegetáció

- a makroklíma hatására jön létre- a klíma- és talajzónákkal fedésben van- klimax vegetációtípusok- plakor helyzetben és szélsőségektől mentes lejtőkön találhatók- nagy kiterjedésűek- állományai + egyöntetűek- termőhelye: VFLEN, MÉ, közepesen kötött


B. Extrazonális (megjelenésű) vegetáció

- egy-egy zónán belül egy másik vegetációzóna vegetációtípusai lépnek fel

- a mezoklíma (és edafikus tényezők) hatására jön létre- a déli zónák növényzete az északi zónák délies, meleg, száraz lejtőin jelenhetnek meg

- az északi zónák növényzete a déli zónák északias, hűvös, párás völgyeiben, lejtőin jelenhetnek meg

- kisebb kiterjedésűek


C. Azonális vegetáció

- több vegetációzónában ugyanaz a vegetációtípus jelenik meg

- szélsőséges termőhelyi viszonyokra, edafikus okokra vezethető vissza: vízhiány vagy -többlet, sekély termőréteg, vázalkotó-részek dominan-ciája, talajhiba, etc.

D. Intrazonális vegetáció

- egyetlen zónán belül, de elsősorban edafikus okok miatt jön létre


Európa beosztása az óceáni-kontinentális hatás alapján


Vertikális vegetációtagozódás

alapegysége: a régió (magassági öv) A. Regionális vegetáció

- a makroklíma hatására jön létre- a vegetációrégiók a klímarégiókkal fedésben vannak, s egymásra kölcsönösen hatnak

- mindig klimax állapotúak, szélsőségektől mentes viszonyok között találhatók

- a regionális vegetációtípus nagy kiterjedésű, állományai többé–kevésbé egyöntetűek

- termőhelyeik szélsőségektől mentesek


B. Extraregionális (megjelenésű) vegetáció

- egy–egy régión belül egy másik régió vegetációtípusai lépnek fel

- a domborzati tényezők (relief faktorok) módosító hatására, s az ennek következtében létrejövő sajátos mezoklíma (és edafikus tényezők) miatt jön létre

- az extraregionális megjelenés a régió alá- és fölévetődésben testesül meg, azaz a régió (makroklimatikus hatásra kialakult) vegetációtípusai az alacsonyabban vagy magasabban elhelyezkedő régiókban is meg-jelenhetnek mezoklimatikus (és edafikus) hatásra


a. Régió alávetődés

- északias oldalak, völgyek, töbrök, dolinák esetében figyelhető meg

- itt a mezoklíma hűvösebb, árnyékosabb, csapadékosabb a makro-klímához képest

b. Régió fölévetődés

- délies oldalak, meredek lejtők esetében figyelhető meg

- a mezoklíma melegebb, naposabb, szárazabb a makroklímához képest


Vertikális vegetációtagazódás


A Magyar-középhegység déli lejtőinek régiói és módosulásai


Regionalitás és extraregionalitás a Budai-hegységben


A vertikális vegetációtagozódást befolyásoló tényezők:

1. geográfiai helyzet (szélességi kör) - dél felé haladva a régiók fölfelé tolódnak, mert

növekszik a hőmennyiség

A ± ugyanazon a hosszúsági körön található Északkeleti-Kárpátok

(48,5o szélességi kör) és Déli-Kárpátok (45,5o szélességi kör)

néhány állományalkotó fafaja megjelenésének vertikális különbsége


2. a hegység kiterjedése és magassága- a hegységrendszerek (tömeges hegységek) belsejében a régiók följebb tolódnak, mert csökken a csapadék és szélhatás, a hőmennyiség növekszik (kevesebb felhőzet)


3. a kitettség (expozíció)- északi oldalakon a régiók határai alacsonyabban futnak, déli oldalakon magasabban


A kitettség hatása a régióhatárok magassági elhelyezkedésre


4. a hajlásszög, lejtőszög, meredekség (inklináció)- meredekebb lejtőszög esetében a régiók határai alacsonyabban futnak, kevésbé meredek lejtőszög esetén magasabbra tolódnak

a hajlásszög növekedésével

- növekszik a napsugarak beesési szöge (melegebb mezoklíma)

- csökken a termőréteg vastagsága- csökken a hótakaró vastagsága- növekszik a törmelék mozgása


5. a domborzati formák

a. sík vagy kis lejtőszögű (plakor) felületek- elegendően nagy területnél a növénytakaró a makroklímától (és a síkvidéken az alapkőzettől, vízháztartástól) függ

- hegy- és dombvidékeken itt (természetes körülmények között) mindig klímaregionális vegetációt találunk


b. Lejtők- a lejtőszög növekedése megváltoztatja a regionális makroklíma jellegét, mezoklímát hoz létre

- domború lejtő esetében az inflexiós vonal a lejtő alsó felében fut

- a domború lejtő alján és tetején találjuk a klímaregionális vegetációt, míg a lejtő középső, jelentősen erodált, legnagyobb területű részén extraregionális megjelenésű vagy edafikus vegetációtípus fordul elő

- homorú lejtő esetében az inflexiós vonal a lejtő felső felében fut

- a homorú lejtő nagy részén klímaregionális vegetáció van, míg az extraregionális megjelenésű vagy edafikus vegetációtípus a kevés erodált területű, kis kiterjedésű inflexiós sáv környékén jellemző

- a sík lejtők a két előző lejtőforma sajátosságait egyesítik


Lejtőformák és a vegetáció sematikus profilja


c. Völgyek- a típusoknak megfelelően a makroklímával és a mezoklímával jellemezhető területek eltérő aránya tapasztalható

- a szűk, meredek falakkal határolt szurdokokban a makroklímától jelentősen eltérő mezoklíma alakul ki, klímaregionális vegetáció itt sohasem jelenik meg

- a szélesebb V-keresztmetszetű völgyekben az eltérő mezoklíma mellett már a makroklíma is szereppel bír; itt gyakran fellép a vegetációrégiók inverziója (régió alávetődés)

- a tál-keresztmetszetű völgyekben a makroklíma hatása jut uralomra, a mezoklíma ettől alig tér el; a széles völgytalpon és a lejtőoldalon is rendszerint klímaregionális vegetáció van


Völgykeresztmetszet-típusok és a növényzet sematikus profilja


d. Medencék- bizonyos fokig védve vannak környezetük hatásaitól, zártak

- különbséget kell tenni a nagy medencék és a kis medencék között

- a nagy medencék nálunk meleg-kontinentális, a kis medencék hideg-kontinentális klímájúak

- a nagy medencékben szabályos a vegetációrégiók elhelyezkedése

- a kis medencékben az inverzió jelensége figyelhető meg

- (a mészkőhegységekben található nagyobb töbrök, dolinák hasonlóan viselkednek a kis medencékhez)

- a medencék (valamint a síkságok és a tengerek) a szomszédságukban emelkedő hegységekben a vegetációrégiók felső határát süllyesztik, az alsó határát viszont emelik, tehát a régiók összehúzódását idézik elő


Medence növényzetének sematikus profilja


e. Tetők és gerincek- a völgyekkel és medencékkel ellentétben a környezeti behatásoknak mindig jobban kitettek, azoktól jobban függenek

- a lapos tetők és gerincek kevésbé pusztuló formák, itt rendszerint klímaregionális vegetáció lép fel, a vegetációhatárok itt magasabban futnak, mint az ugyanolyan magasságban lévő völgyekben (lásd völgyhatás, régió alávetődés jelensége)

- a csúcsos tetők és élelt gerincek pusztuló felületek, ahol edafikus vegetáció alakul ki

f. Lábak- mindig épülő domborzati formák- enyhe lejtőiken klímaregionális vegetáció, vagy azok extraregionális megjelenése jellemző


6. az alapkőzet és a talaj sajátosságai

- kevésbé pregnánsan hatnak a régiók futására- meszes alapkőzeten a vegetációhatárok magasabban futnak, mint mészmentes alapkőzeten

- sziklás, görgeteges talajokon alacsonyabban futó határokat lehet megfigyelni

VEGETÁCIÓTAGOZÓDÁS(A vegetáció térbeli tagozódása)Megjegyzendő, hogy

- a geográfiai helyzet és a hegység kiterjedése → elsősorban a makroklímát módosítják,

- a kitettség, a hajlásszög és a domborzati formák → főként a mezoklímát befolyásolják.

A vertikális vegetációtagozódás jellemzői (a tszfm. emelkedésével):

- csökken az átlaghőmérséklet (kb. 0,5 oC / 100 m) és a hőmennyiség,

- nő a csapadék mennyisége, változik formája,- nő a párolgás, magasabb a relatív páratartalom az alacsonyabb hőmérséklet miatt,

- erősödik a besugárzás,- erősödik a szélhatás,- az előbbiek miatt rövidül a vegetációs időszak (kb.1 hét / 100 m)



A régiók és a jellemző vegetációtípusok (kelet-)alpi – kárpáti viszonylatban

(Megj.: A tengerszint feletti magasság értékei hozzávetőlegesek és földrajzi helyzettől függően változhatnak)


A zónák és a régiók megfeleltetése

- a hasonlóság alapja: a termoperiódus- a különbözőség oka: a fotoperiódus

A tundra zóna és az alpin régió közötti ökológiai különbségek


Vegetációhatárok

- a különböző vegetációtípusokat a területen konkrét határok választják el egymástól

- a vegetációhatárokat többféleképpen lehet csoportosítani:

a. természetes határok és b. mesterséges határok; c. éles vagy d. elmosódott (fokozatosan átmenő) határok; e. klimatikus határok és f. edafikus határok


Klimatikus vegetációhatárok

1. Erdő- és fahatár2. Cserjés- és cserjehatár3. Gyephatár


1. Erdő- és fahatár erdőhatár = a zárt és a fölszakadozó erdő határafahatár = a fafajok faalakú előfordulásának határa (amely megfelel a legmelegebb nyári hónap 10 C-os átlag-hőmérsékleti izotermájának)

- a fahatár az erdőhatárhoz képest szélsőségesebb ökológiai feltételek mellett alakul ki, azaz mindig az erdőhatáron túl keresendő


Az erdő- és fahatárt befolyásoló ökológiai tényezők

- a vegetációs időszak hőmennyisége,- a vegetációs időszak hossza, - a vízháztartás,- a szélhatás,- a kitettség,- a hótakaró tartóssága,- a fagyszárazság,- az extrém hőingadozás,- az emberi hatások (pl. legeltetés)


Az erdőhatár és a fahatár között megfigyelhető sajátos jelenségek

- az állományok kiritkulása, fölszakadozása- zászlós fák létrejötte- a fák letörpülése, elcserjésedése

Típusai:

A. Vertikális erdő- és fahatárB. Horizontális erdő- és fahatár


A cirbolyafenyő (Pinus cembra) habitusának változása a tszfm. emelkedésével


A. Vertikális erdő- és fahatár

a. felső erdő- és fahatár- a szupermontán régió felső és a szubalpin régió alsó határán található

- alpi-kárpáti viszonylatban a felső fahatár mintegy 100–150 m-rel magasabban húzódik, mint a felső erdőhatár

- a lucfenyves fölszakadozása, a lucfenyő, a vörösfenyő letörpülése, zászlósodása, elmaradása figyelhető meg,

- e sáv jellemző fafaja a cirbolyafenyő b. alsó erdő- és fahatár- csak arid klímában kiemelkedő hegységekben figyelhető meg

- az alsó fahatár alacsonyabban húzódik, mint az alsó erdőhatár


A lucfenyő előfordulása a Magas-Tátrában


Négy fenyőfaj vertikális előfordulása a Magas-Tátrában


A lucfenyő viselkedése az erdőhatáron (letörpülés,

zászlósodás, vegetatív szaporodás)


A lucfenyő vegetatív újulása az erdőhatáron


B. Horizontális erdő- és fahatár

- szélesebben, elmosódottabban ismerhető fel, mint a vertikális erdő- és fahatár

- az erdőhatár és a fahatár között több kilométer, több tíz kilométer széles sáv figyelhető meg

a. északi erdő- és fahatár- a tajga és a tundra határán húzódik, ez az erdőstundra b. déli erdő- és fahatár- a kontinensek belsejében ismerhető fel- Kelet-Európában a zárt erdők és a sztyepp átmeneti sávja, ez az erdőssztyepp zóna


Edafikus vegetációhatárok

- a klimatikus vegetációhatárokhoz képest kisebb távolságokon belül találjuk

- az erdő-, cserjés és gyephatár itt is felismerhető

- táji léptékben (tehát vegetációkomplexek esetében) és állomány léptékben (azaz egy állományon belül) is jelentkezik

Documents

VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes