o r o s z i s t vá n | Ú j k o r n y i t á n y a

Beléfúj még – minden hiába –

búcsúzóul a trombitába,

s elviszi a maradék bólét

a függőgang felőli szomszéd.

A rács már nincsen kulcsra zárva,

fagy, és meglátszik kint a pára,

s a villózó neonban ázva

sikong a tér a lépcsőházban,

hol elnyomott csikk és szemét

fedi a fikuszok tövét.

Egy hányáson kell általmenni,

répa van benne meg nokedli,

s a lichthof felől egyre árad

szaga a székelykáposztának.

A kapualjban ott az írás,

hogy mikor volt lomtalanítás,

s a zászlótartó partvisnyélen

még leng a vászon, hogy mi éljen...

száz éve éppen erre vártak,

hogy véget érjen már e század.

Ter

ve

zT

e és

a f

oTó

ka

T 2

00

8-b

an

, b

ud

ap

esT

en k

ész

íTe

TT

e: ©

Ná

da

i Fe

reN

c |

ver

s: ©

or

osz

IsT

vá

n (

in:

kö

rzô

vel

ra

jzo

lT v

íz,

20

08

; l’

Ha

rm

aT

Tan

kIa

dó

)