vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

58. ÉVFOLYAM2. SZÁM

„KI EZ, HOGY A SZELEK IS, A TENGER IS ENGEDELMESKEDNEK NEKI?”

(MÁTÉ 8,27B)2020

/2

Hála

Uram, a szívem háladalba fog. Megköszönök Neked minden napot, melyen szereteted érezhetem. Minden parányi fényt az életen. Minden vigaszt sivatag út alatt. Minden mosolygó, meleg sugarat.

Vihart ígérők bár a holnapok, Te vagy, aki szívem biztatod. Ha ma egy porszem terhet hordozok, talán Te holnap is oldozod. S hogy adjak hálát, hogy Te szüntelen, amerre járok, ott vagy énvelem?!

Minden kicsiny madárka énekét, minden bajt, mert Hozzád visz közelébb, minden egyes nyugalmas percemet, tovasuhanó minden felleget, cseppecske boldogságot, örömöt: ujjongó háladalban köszönök!

Minden egyes meleg tekintetet. Minden egyes virághintő kezet. Minden testvérszívet, felém verőt: közösen hívő, hordozó erőt… Mindezt az üdvöt itt és odafönn: köszönöm! Mindörökké köszönöm!

Siklós József

Vetés és Aratás2

A tartalombólA tartalomból

Szegények és gazdagok ...................................4

Ének az éjszakában ...........................................6

Amit az ember nem tudhat ............................8

Ezüst csillag... ......................................................8

Megigazulás .........................................................9

Gyermekoldalak .............................................. 10

Fejtörő ............................................................... 13

A Szentírás ........................................................ 14

Ének: Ama szép hon felé .............................. 15

Hogyan változtatnak meg minket ............. 16

A testté létel ..................................................... 18

A feldúlt kert .................................................... 20

Ki itta meg már megint a tejet? ................. 20

Pál munkatársai: Barnabás (2) ................... 22

Depresszió Isten szolgái között ................. 24

Az emberek boldogságáról ......................... 27

Keresztyének is bedőlnek ........................... 28

A hit és a bizalom csodálatos példája ...... 30

Könyvajánlatunkból ...................................... 31

Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás2020/2

(58. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Mályva u. 4/B

szerkesztoseg@vetesesaratas.hu

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: +36-1-311-5860, +36-20-348-3740Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

www.evangeliumikiado.hu

HU ISSN 1586-5401

Könyörgés

Istenem, ki jelen vagy a nagy MINDENSÉGBEN, Csillagok fényében, a nap ragyogásában, Az év és napszakok örök váltakozásában, A rügy fakadásában, a szél zúgásában, A földi és a föld feletti élet örök mozgásában, Kérlek, - segíts meg engemet!

Te, aki ajándékul adtad az életet, Ne vond meg tőlem áldott kegyeidet. Vezessél az úton és őrizzen szemed, Kérlek, hogy bocsásd meg, ha néha vétkezek.

Elmondanám neked, de nem találok szót, Mennyire szeretlek, áldott MINDENHATÓ. Te vagy a kezdet, és Te vagy a vég, S e kettőt összefogó örök bölcsesség.

Én parányi porszem, csak annyit tudok, Nélküled, jó URAM, én semmi nem vagyok. Te adtad a fényt, levegőt, vizet, Segíts meg, Istenem… Segíts meg engemet.

Ha majd eljutok az utam végéhez, Nyíljon ki a kapud, hogy hozzád megtérjek, De addig is adj feladatot, hogy pontosan tudjam, amiért még vagyok. Kérem még tőled, ha kérni lehet, SEGÍTSD MEG, TEREMTŐM!...A gyarló embereket.

Willner Takács Margit

Múlt ősszel egy cseppkőbarlangban jártam a férjemmel. Teremről teremre vezettek, ahol lámpák fénye világította meg a gyönyörű köveket. Egy újabb terembe érkeztünk, minden egyhangú és szürke volt. Unalmas.

De egyszer csak kigyúltak a fények, melyek megvilágították a mennyezetet. A lélegzetünk is elállt a cseppkőképződ-mények csodás látványától. Rózsaszín, kék és sárga színben pompáztak Istennek e gyönyörű alkotásai. Addig is ott voltak, Isten akkor is látta, de nekünk szükségünk volt rá, hogy valaki megvilágítsa azokat.

Ilyen a mi életünk is. Amíg Isten fénye be nem világít, értéktelennek láthatjuk saját életünket. Szürke hétköznapok láncolata, melyben számos gond és teher nem engedi megláttatni az élet szépségét. Isten azonban azt szeretné, ha örömtelten, hálás szívvel élnénk napjainkat, tudva, hogy Ő szeret, Ő segít, és tanácsol minden helyzetben.

Ehhez azonban az kell, hogy közel menjünk hozzá, őszinte szívvel keresve jó tervét életünkre a Biblia segítségével, hogy átéljük a megbocsátást, és mi is meg tudjunk bocsátani minden ellenünk vétkezőnek.

Amikor megértettem, hogy Istenem úgy szeret engem, amilyen vagyok, máris színesebben láttam a világot. Az Úr Jézus szavai biztattak ebben: „Nem az egészsé-geseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17)

Igen, engem keres Jézus, hogy meggyó-gyítson, és gyönyörködhessem jóságában, hatalmában. Kívánom, hogy a következő cikkek által is Isten fénye ragyogja be az életeket!

Maszárovicsné Éva(a szerkesztőcsoport tagja)

32020. évi 2. szám

Kedves Olvasó!

Szegények és gazdagokIsten ószövetségi rendelkezései nem szüntetik meg a szegények és a gazdagok közötti különbsé-get. A kegyelem evangéliuma szintén nem szólít fel arra, hogy számoljuk fel az e világi szociális különbségeket. Viszont Isten gyülekezetében nem játszhatnak szerepet a vagyonbeli különbségek. Ennek ellenére a mai napig vannak konfliktusok a hívők között a szegénység és gazdagság miatt. Nézzük meg, mit mond Jakab erről a témáról!

Isten szegényekkel és gazdagokkal kapcsola-tos útmutatása Jakab levelében négy szakaszra osztható:

• 1,9-11: a szegények és a gazdagok összehason-lítása – így látja Isten: „A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága...”

• 2,1-7: a szegények és a gazdagok összehason-lítása – így látják az emberek: „Ne legyetek sze-mélyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: Te ülj ide kényelmesen, a szegényhez pedig így szóltok: Te állj oda… vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legye-nek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? De ti megszégyenítettétek a szegényt.”

• 2,15-17: a szegények segítése: „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a minden-napi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?”

• 5,1-6: Isten ítélete a gazdagok felett: „Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz.”

A GAZDAGOK FEDDÉSE

Amikor Jakab levelét olvassuk, azonnal szem-betűnik, hogy Isten nem

bánik kivételezettként a gazdagokkal. „Elmúlik mindez” – olvassuk rögtön az első fejezetben. A gazdagok súlyos bűnöket követtek el. Megszé-gyenítették a szegényeket, és hatalmaskodtak felettük. Megcsalták őket, sőt az igazat meg is ölték. Jakab keményen megfeddi a gazdagokat, és azt jövendöli nekik, hogy nem számíthatnak másra, csak nyomorúságra (= ítélet).

KIK EZEK A GAZDAGOK?

Hogy lehet, hogy Jakab ilyen szigorúan beszél a gazdagokról? Kik egyáltalán ezek a gazdagok? Hiszen Pál apostol is szól a gazdagokhoz, de nem ilyen elítélően, hanem inkább inti és bátorítja őket.

Pontosan erről van szó. Jakab teljesen másképp ír, mint Pál. Ez nemcsak a gazdagság és szegénység témájára, hanem a hit és cselekedetek témájára is vonatkozik. Nem egyszer úgy tűnik, hogy a két szerző ugyanazt a témát teljesen ellentétes mó-don közelíti meg. Ezért fontos, hogy megértsük, hogyan látja és írja le a dolgokat Jakab. Csak ekkor fogjuk tudni helyesen értelmezni a levelét.

Feltűnik, hogy Jakab újra és újra megszólítja levele címzetteit. Tizennyolcszor nevezi őket vala-milyen módon testvéreknek. Ezzel nyilvánvalóan elsősorban olyanokra gondol, akiket Isten akarata szült „az igazság igéje által”, vagyis olyanokra, akik újonnan születtek (1,16.18). Ugyanakkor tudnunk kell, hogy itt zsidó ír a zsidónak, Jakab „a szórványban élő tizenkét törzsnek” (1,1). Izráel népe között nem volt szokatlan dolog, hogy testvérnek nevezzék egymást. Például Péter is így szólította meg a hallgatóit pünkösdi prédikációjában, pedig nem voltak Isten gyermekei, hiszen megtérésre hívta őket (Csel 2,29).

Hasonló a helyzet Jakabnál is. Levele cím-zettjei között voltak olyanok is, akiknek nem volt Istentől való új életük, és ezért az ítélet várt rájuk. Idetartoztak a gazdagok is. Míg Pál arra inti a gazdagokat, hogy szellemi módon kezeljék földi tulajdonukat (1Tim 6,17-19), Jakab arra

kénytelen felszólítani őket, hogy sírjanak és jajgassa-nak a rájuk váró nyomo-rúság miatt. Semmi jót nem lehetett találni az életükben, útban voltak a halál felé.

Vetés és Aratás4

Szegények és gazdagok

JAKAB MONDANIVALÓJA A GAZDA-GOKNAK

A gazdag emberek gyakran büszkék arra, amijük van. Élvezik, hogy a társadalom elismeri őket. Ritkán panaszkodnak arra, hogy nincsenek kapcsolataik és barátaik, mert „a gazdagot sokan szeretik” (Péld 14,20). Jakab azonban nem tanúsít tiszteletet a gazdagok iránt, hanem éppen ellen-kezőleg azt mondja, dicsekedjenek megalázott voltukkal. Hogy miért? Mert látja, hogy valójában milyen szegények és jelentéktelenek az örökkéva-lóság szempontjából. Aki „nem Isten szerint gazdag” (Lk 12,21), az a sajnálnivaló emberek közé tarto-zik, akár jómódú, akár nem.

Az 5,1-6-ban Jakab közvetlenül a gazdagok-hoz fordul, akiknek csak saját jólétük lebegett a szemük előtt. Mindent arra tettek fel, hogy élvezhessék a földi életet. Annyi feleslegük volt, hogy kincseik pusztulni kezdtek. Nem szorgalmuk révén jutottak hozzá a gazdagsághoz, kapzsiságu-kat a nekik dolgozó munkások rovására elégítették ki, egyszerűen visszatartották a bérüket.

Ha úgy gondolják a gazdagok, hogy ők az „urak”, és azt tehetik, amit akarnak, akkor téved-nek. Egy olyan valakinek tartoznak számadással, akinek mindenki másnál nagyobb a hatalma: a Seregek Urának, akinek angyalok seregei en-gedelmeskednek, és „aki készen áll ítélni élőket és holtakat” (1Pt 4,5).

Mit tanulhatunk ebből? Soha ne irigyeljük e világ gazdagjait! Ne halmozzuk a pénzt és a vagyont! Gyűjtsünk kincseket a mennyben (Mt 6,20)!

JAKAB MONDANIVALÓJA A SZEGÉNYEKNEK

A szegényeket, ill. az alacsony sorsúakat el-nyomták a gazdagok. Voltak a szegények között olyanok is, akiknek még a legszükségesebb sem állt rendelkezésre (Jak 2,15). A szegények megvetettek-nek számítottak. A zsinagógákban állniuk kellett, vagy a gazdagok lábzsámolyához telepedhettek le.

Akivel így bánnak, értéktelennek érzi magát. Nem egyszer a rokonok és az ismerősök is lekeze-lik a szegény embert. Jakab viszont pontosan ez ellen tiltakozik. Mennyei megvilágításba helyezi a szociális viszonyokat, és arra bátorítja a szegény sorsúakat, hogy dicsekedjenek a méltóságukkal.

„Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” Aki Krisztust a szívébe fogadta, végtelen gazdag lett. Már ebben a világban „százannyit kap”, „a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,30).

Isten gyermekei közül azoknak, akik itt és most az alacsony sorsúak közé tartoznak, már csak egy kis ideig kell kitartaniuk. De elkesere-désre nincs okuk. Még ha le is kell mondaniuk az élet kellemes dolgairól, ezt ellensúlyozza majd a „minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőség” (2Kor 4,17).

SZABAD KÜLÖNBSÉGET TENNI SZEGÉNY ÉS GAZDAG KÖZÖTT?

A gazdagokat a társadalom gyakran nagyra becsüli, és sokan irigylik őket. A hívő embereknek ebben nem kell részt venniük. Jakab arra tanít bennünket, hogy nemcsak oktalan dolog, hanem egyenesen helytelen, ha Isten népe között más-képp bánnak a szegénnyel és a gazdaggal. Mivel mi, emberek a külső dolgokat látjuk, hajlamosak vagyunk rá, hogy a gazdagoknak kedvükben jár-junk, a szegényeket pedig háttérbe szorítsuk. Ez azonban nem más, mint személyválogatás. Aki ezt teszi, vétkezik, és „törvényszegővé” válik (Jak 2,9.4). „Az alázatosakhoz tartsátok magatokat!” (Róm 12,16). Pontosan erre gondol Jakab is. Bánjunk minden hívő emberrel szeretettel és megbecsü-léssel, vagyis nem úgy, hogy az egyiket tiszteljük, a másikat megvetjük, az egyiket elhalmozzuk ud-variassággal és kedvességgel, a másikat pedig rövid úton „letudjuk”. Már a törvény is megkövetelte, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint önma-gunkat, bárki is legyen az. Ezenkívül mint Isten gyermekei tartozunk azzal egymásnak, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Isten szeretett minket (1Jn 4,11). Abban, ahogy egymással bánunk, és ahogy szeretjük egymást, nem játszhatnak szere-pet a szociális különbségek.

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyá-jan egyek vagytok Krisztus Jézusban” Gal 3,28.

Harmut Mohncke(A Folge mir nach c. folyóiratból)

52020. évi 2. szám

Ének az Éjszakában

„Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!” Zsoltár 117

A 117. zsoltár egyike azoknak az énekeknek, melyet a zsidók a pászka ünnepe alkal-mából énekeltek. Ezt az éneket énekelte

Jézus Krisztus is a kései est beálltakor röviddel elfogatása előtt (Máté 26,30). Az Úr Jézus Golgo-tára vezető útját elképzelhetetlen ellentmondások jellemezték. Senkinek a földön nem adatott olyan sötétség ezen az éjjelen és az elkövetkező napon, mint Jézusnak. Mielőtt Atyjához kiáltott volna ezen az éjszakán, a 117. zsoltár énekét énekelte. Milyen nagy üzenete van ennek! Mekkora szere-tettel fordult a világ felé! Mennyire kifejezte ez az ének a küldetését!

A 117. zsoltárnak különös csengése van a Biblia többi könyve között. Ennek az éneknek a szavai egyszerre mutatják meg helyzetünket és szólítanak fel cselekvésre.

1. Minden idők legnagyobb felhívása

Egyedülálló volt és ma is az ez a mindent átfo-gó felhívás: „Dicsérjétek az URat mind, ti, népek!” Isten, az Úr joggal tart számot minden ember figyelmére, mert Ő alkotta a földet: „Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.” (Zsoltárok 24,1). Ám minden ember megrabolta az Úr Isten dicsőségét. Minden ember, jóllehet Istent illetné, magának igényli az életét. Egy embernek sincs mentsége, mivel Isten a teremtett világ által kinyilatkoztatta magát. Isten aktívan cselekszik az emberiség történelmén keresztül hol kegyelmet gyakorolva, hol ítéletet tartva. „Felindu-lásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.” (Habakuk 3,12) Mivel az emberek nem dicsőítik Istent, kiszolgáltatja őket a haragra (vö. Róm 1,18), mely lobogó lánggal ég a világunkban. Minden ki lett szolgáltatva Isten haragjának.

Az evangélium hirdetése kiáltás az éjszaká-ban. Fel kell ébreszteni az embereket álmukból és kihívni onnan őket (Júdás 23). Hirdetni az evangéliumot sürgető és komoly feladat. Isten hívása mindig összekapcsolódik a bűnbánatra, megtérésre való felhívással. „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk:

Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,20)

Jézusnak mindenki számára azonos az üze-nete, szavának nem szükséges illeszkednie az adott korhoz vagy annak körülményeihez. Isten elhívásának egy a célja: Jézus Krisztus Gyüleke-zetének építése világszerte. Ez a titok először a „népek misszionáriusának”, Pálnak jelentetett ki (Ef 3,8-10).

Isten Gyülekezetének arca a nemzetek. Nem beszélhetünk nemzetek gyülekezeteiről, hanem csak egyről: Jézus Gyülekezetéről, mely nyitott ajtókkal és nyitott szívvel vár minden nemzetből embereket az egész Földön. Nem létezik vezetési kultúra sem, mely meghatározná egy közösség életét, hanem Isten, az Úr kormányozza Gyüle-kezetét szent Szava által – mindenütt és minden időben azonos módon.

Miután Jézus Krisztus megfeszítésének előestéjén a „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek” zsoltárt énekelte, Jeruzsálem utcáin is elhangzott a felhívás. Azonban csak pünkösd után indultak el a keresztyének, hogy a népeknek szóló felhívást hirdessék. Gyakran az is megtörtént, hogy nem önszántukból mentek, hanem az Úr által küldött üldöztetések következtében.

Mai statisztikák szerint 11.730 különböző népcsoport él a földön. 7.067 ezek közül olyan nép, melyben 2 %-nál kisebb az evangéliumi keresztyének száma, és 3.140 olyan népcsoport van, melyek az evangélium számára teljesen elérhetetlenek.

A 117. zsoltár azt jelenti számunkra, hogy vigyük Isten felhívását minden nép számára. Isten arcát és lábnyomait szemlélve érezzük az Ő min-den ember felé irányuló szívverését. Mivel Isten missziós mezejének közepén élünk, belekiáltunk e világ éjszakájába: Dicsérjétek az Urat, mind ti baskírok, kalmikiaiak, komik, tatárok, görögök, mind ti olaszok, szlovének, minden magyar, min-den török Salzburgban, afgánok Hamburgban, romák Baselben! Ez az, amire az Úr Jézus gon-dolt, amikor azt mondta: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”

Vetés és Aratás6

kell lennie. Az Isten szerinti misszió azonban Isten beszédének továbbadására küldetett.

3. a Misszió célja Minden esetben isten iMádása

„Dicsérjétek az Urat!” A missziónk középpont-jában nem emberek állnak, nem is misszionári-usok, nem is azok, akik Isten szavát hallják és elhiszik. Nem is egyes gyülekezetek vagy keresz-tyén egyesületek nevei a fontosak. Az önteltség és a kérkedés az ember ősbűne! Ilyenkor Isten háttérbe szorul vagy el is felejtődik. Azonban a cél az Úr maga, Isten, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megis-merésére.” (1Tim 2,4) Azért kell az embereknek megmenekülniük, hogy megismerjék Istent, és a tiszteletet őneki adják. Az evangélium hirdetésekor az ember kisebbé, Isten pedig naggyá lesz.

Mozgalmas időket élünk. Az elmúlt 100 évben a világ hatalmas változáson ment keresztül a hit szempontjából. Az 1900-as években Európa és Észak-Amerika lakosságának 90 %-a keresztyén volt, ma Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában 60 % a keresztyének aránya. 100 évvel ezelőtt elmondható volt, hogy a keresztyén hit a Nyugat vallása, ma azonban azt kell mondanunk, hogy többségében ázsiai vagy afrikai vallás. Ez az az új világ, amelyben élünk!

2020. év is egy olyan év, melyben bekapcsolód-hatunk a mi Urunk Jézus énekébe, melyet halála előtti éjszakán énekelt. Minden híradást és ezt a világot is Isten szemével szemléljük, és újként hirdetjük a régi örömhírt. Minden dologgal, amit teszünk, a mi Urunkat akarjuk dicsőíteni. Arra teremtettünk, hogy örökre láthassuk Őt és Őt szolgáljuk (Jelenések 22,3-4). A misszió követ-kezménye, hogy megváltoznak a szívek. Ezek az emberek az Istennel való életet a legnagyobb gaz-dagságnak könyvelik el, és leginkább az Istennel való kapcsolat miatt örvendeznek.

Tekintsünk szét, és lássuk meg, hogy a mi Urunk világméretű missziójának része vagyunk! Övé minden dicsőség!

Friedemann Wunderlich

(Mt 24,14) Ezért találó a misszió mottója: Isten szavát a népeknek!

2. Mindig jézus krisztusról van szó

„Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart.” Kegyelem és igazság csak egyetlen személyre jellemző Isten kinyilatkoztatása sze-rint: Jézus Krisztusra. Ezért ír így János apostol Jézussal való találkozásáról: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)

A misszionáriusok különböző népekhez küldetnek, a helyszínek és címzettek mind mások, mégis egyetlen személyről beszélnek: Jézus Krisztusról. Ahhoz, hogy Jézus Krisztus dicsősége felragyogjon, úgy kell őt bemutatnunk, ahogy ő önmagát kijelentette a Bibliában. Mi-vel az Úr tökéletes, a Biblia is tökéletes eredeti kinyilatkoztatásában. Hála Istennek, már sok nyelven létezik jó fordítása a Bibliának, és ma is sok nyelven folynak bibliafordítások, ilyen pl. a baskírok nyelve. Isten kinyilatkoztatja magát ma is az embereknek a Szentírás hirdetése vagy olvasása útján. Ezért olyan fontos számunkra Isten szavának terjesztése.

Azonban mindannak, amit a misszióban te-szünk, e két kritériumnak meg kell felelnie:

• Az Úr Jézus dicsőségét szolgálja?

• A hallgatók Jézus Krisztus igazságát és ke-gyelmét ismerik meg azáltal, amit teszünk vagy mondunk?

Olyan időben élünk, amikor még az evan-géliumi körökben is egyre inkább az aktuális társadalmi témák kerülnek középpontba, míg a megmenekülés üzenete háttérbe szorul. Keresz-tyének szívesen látott személyek, ha jót tesznek, ha szegényeknek vagy betegeknek segítenek, ha a társadalomra pozitív hatást gyakorolnak. Azon-ban, ha egy buddhistának vagy egy muszlimnak adunk kenyeret, az néha sokkal nagyobb dolog. Nem kell ahhoz keresztyénnek lenni, hogy jó dolgokat tegyünk a világban. Amikor egy gyüle-kezetben diakónusok végzik feladataikat, ennek egy bibliaolvasó számára magától értetődőnek

8

A Treysa közelében levő Effata Diakóniai Intézetben egyszer a következő megmagya-rázhatatlan esemény történt. Több mint húsz éven át élt, vagy inkább „vegetált” ott egy Käthe nevű leány. Születésétől fogva teljesen eltompult és gyengeelméjű volt, nem tudott beszélni, csak nagy ritkán szakadt ki belőle egy kiáltás. Vagy mereven nézett maga elé órák hosszat, vagy egész testével kapálózott. Abban, ami körülötte történt, egyáltalán nem vett részt. Úgy tűnt, ez meghaladja értelmi képességét. Käthe egyszerűen egy orvosi - pszichológiai talány volt.

Egyik reggel az intézet vezetőjéhez sietett az orvosa. – Gyorsan, jöjjön velem Käthe-hez – mondta, – haldoklik! A szobájához köze-ledve mindketten éneket hallottak. – Ugyan ki énekel Käthe-nek halotti énekeket? – kér-dezték egymástól. Beléptek a szobába, és elámultak a teljességgel hihetetlenen: Käthe énekelt! Ő, akit elbutultnak tartottak, és húsz éven át egy szót sem szólt, most dicsőítő és halotti énekekkel érthető módon beénekli ma-gát a mennyekbe! Mindenekelőtt ez hangzik fel újra meg újra: „Ahol a lélek megtalálja az otthont, a nyugalmat... a lélek otthona ott fent a világosságban van... nyugalom, nyugalom, mennyei nyugalom a Megváltó ölében, hozzád sietek... haza, haza, igen, ó, csak haza! Így jövök, Üd-vözítőm, és Te hazaviszel!” Nyugodt és tiszta hangon énekel Käthe, hogy azután hazamenjen ahhoz, aki szerette és megváltotta őt.

Páratlan csoda! Ó, több minden van égen és földön, sokkal több annál, mint amit mi, észszerűen gondolkodó emberek kiku-tathatnánk! De az Úr ismeri az övéit, és adott időben és órában meg tudja szabadítani őket nyomorú-ságukból, hogy az Ő dicsőségébe hazavigye őket.

Amit az embernem tudhat

Hogyne örülne szívem,ha majd egyszer megpihenpásztor karján, mint bárány.Nehéz napok után vár rámnála béke végtelen:hogyne örülne szívem!

Luise von Hayn

Nemsokkal a második világháború után egyik este egy édesapa sétál kisfiával valamelyik ame-rikai nagyváros utcáin. Sok ablakra ezüst csillag van ragasztva. Minden csillag egy fiút jelképez, aki elesett a háborúban.

Egyszer csak felragyog két épület között az esthajnalcsillag. A fiú megáll, és tűnődve nézi az eget.

– Apa, nézd csak! – Aztán kis idő múlva hoz-záteszi:

– Istennek is oda kellett adnia a Fiát?

Az apa megszorítja a gyermek kezét, és megin-dultan mondja:

– Igen, Isten odaadta az egyetlen Fiát, hogy min-denki, aki hisz benne, megmeneküljön.

Isten megengedte, hogy a Fia a golgotai kereszten vérét ontsa és meghalljon a bűnösökért, akik az ellenségei voltak. Szavakkal kifejezhetetlen szere-tete bírta rá, hogy így tegyen. Nyissuk meg a szívünket ez előtt a szeretet előtt!

Ha az óceán tinta volna, és a világmindenség papír, nem volna elég, hogy leírjuk Isten szeretetét.

Gerrid Setzer

(Élet új távlatokkal, Gondolatok A-tól Z-ig,

Evangéliumi Kiadó)

Ezüst csillag

Vetés és Aratás 92019. évi 2. szám

„Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és hí-jával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta

őket a Krisztus Jézus által.” Róma 3,22-24.

Isten úgy bánik velünk, ami a földi bíróságon képtelenség lenne. Egy bűnöst képes igaznak nyilvánítani, mintha soha nem követett volna el bűnt. És mindezt úgy cselekszi meg, hogy szentsége és igazsága nem szenved

csorbát!

Nézzük meg az alábbi igeversekből, hogy miként lehetséges ez!

1. A hívő megigazult Jézus Krisztus vére által. A vér kielégítette az isteni igazságosságot. Ennek az a következménye, hogy megmene-kültünk Isten elkövetkező haragjától (Róm 5,9). Aki ezt a helyettes áldozatot elfogadja és így bűnbocsánatban részesül, Isten a bűneiért

már nem vonja felelősségre.

2. A hívő a hit alapján igazult meg. Ebből kö-vetkezik, hogy az elkövetett bűnei miatt Isten kibékült vele. Jelenlegi helyzete Istennél, hogy az Ő kegyelme alatt áll. Ennélfogva az Isten dicsőségének reménységében dicsekedünk a

jövőre nézve (Róm 5,12)!

3. A hívő az Isten kegyelme által igazult meg. Isten a megigazulás forrása. Az ezzel kapcsolatos emberi erőlködések teljesen ered-ménytelenek. Most már örökösök vagyunk az örök élet reménysége szerint (Tit 3,7). Mindez nagy és drága kegyelmi ajándéka Istennek a számunkra! Mindazok, akik ezt átélték, megtapasztalták, azoknak a szívéből őszintén fakad fel ez az ének: „Örök éltem sem lesz elég, zengnem az Ő

dicséretét!”

Ismeretlen szerző

Megigazulásfáradtan, bűnbe veszve

1. Fáradtan, bűnbe veszveJártam az életet,

De megtalált a Pásztor,S nyájához vezetett.

Jól látták ezt az angyalokNevét dicsérve zengnek ott.

Refrén:Kéz, amely kerestél,Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,Mindörökre áldva legyetek!

2. Mikor borral, olajjalKimosta sok sebem,

Fülembe ezt suttogta:„Enyém vagy, gyermekem!”

Nem hallottam kedvesb zenét,Melytől szívem örömre kélt.

3. Kezén, lábán mutattaVérző sok sebhelyét,

Kemény, szúró tövisselKörített szent fejét.

Úgy megragadta lelkemet,Hogy értem annyit szenvedett.

4. Azóta véle járok,Szívem csak néki él,

Csodás lényét megértemSzentlelke fényénél.

Örök éltem sem lesz elégZengnem az Ő dicséretét.

5. Szívem bár napról-napraAz Úrban megpihen,Az órát várva várom,Amelyben megjelen,És elviszi felhőkön át

Elkészített menyasszonyát.

(A. J. Gordon, W. S. Walton 1880)

Kedves Barátom!

Lehet, hogy nehezen találsz barátot, olyat, aki megért téged, és akivel közös az érdeklődési körötök. Vagy talán már gondolkoztál azon is, vajon kapsz-e olyan társat, akivel majd egy napon összekötöd az életedet. Isten segíteni akar neked ezekben a dolgokban is! Hadd mondjak el erről egy történetet! Ha jól figyelsz, benne lesz a válasz azok számára, akiknek nyitva a fülük.

Dik-Dik a vízilóra nézett: – Azt mondják, dinnyeéréskor rendeznek egy érdekes dzsungelversenyt. – Hm… igen – mondta Boko szomorúan. – Dinnyét mondtál? Szeretem a dinnyét. A nyál olyan kellemetlenül összefutott a szájában, hogy elcammogott a tóhoz, és lassan úszkálni kezdett. Eközben kellemes gondolatok jártak a fejében a dinnyéről, így meg sem hallotta, hogy az elefánt összehívta az állatokat. Az elefánt mindent pontosan elmondott a versenyről. A szemek kikerekedtek, amikor megmutatta nekik a díjat. Végül azzal fejezte be: - Alaposan gondoljátok végig, és két napfelkelte múlva jöjjetek vissza; és ha valaki szeretné, hogy elmondjam a legjobb módszert, akkor…– Egyszerű! – kiáltott Faru, az orrszarvú. – Csak annyit kell tennem a győzelemért, hogy azt a nagy lapos követ egyenes vonalban elhúzom a széles, fehér homokos területen. – Nem egészen – felelte Nyembo. – KETTŐNEK kell húzni, nem egynek. – Ez azt jelenti, hogy osztozni kell! – horkantott az orrszarvú. – Kár! Akkor meg kell keresnem a vízilovat. Ő körülbelül ugyanolyan méretű, és mindketten szeretjük a dinnyét. Magammal hozom a verseny napján. Toto, a majom figyelte, amint Faru elvágtat egy porfelhő kíséretében. – Egy dinnyemagot sem fog megkóstolni. Dik-Dik, te és én együtt versenyzünk majd, és könnyen megnyerjük – lelkendezett Toto. – Mm, nem lesz nehéz, hogy te a hátsó lábaidon jársz, én meg mind a négy lábamon megyek egy-szerre? – kérdezte Dik-Dik.– Nem probléma – vigyorgott a majom –, én alkalmazkodó típus vagyok, és mindketten akarjuk azt a dinnyét, ugye?Dik-Dik bólintott. Elgondolkodva elügetett, hogy megnézze a hosszú, Y formájú szőlővesszőt, amelynek két végén hurkok voltak azok számára, akik húzzák. A nagy lapos kő a harmadik végére volt kötve. Toto elkezdett bukfenceket hányni a homokban, majd felvette a nagy, lapos követ, hogy megmutassa, milyen erős. Dik-Dik kissé tétovázva megkérdezte: – Toto, nem gondolod, hogy beszélnünk kellene az elefánttal? Ő nagyon bölcs és…– Beszélhetsz vele, ha akarsz – lihegett Toto, aki észrevette, hogy Goon és Loon, a páviánok őt figyelik. Kidüllesztette a mellkasát, és feje fölé emelte a követ.Tviga és a kecses fiatal zsiráf, aki az esernyőfa ágait rágcsálta vele, elment, és hosszan elbeszélgetett az elefánttal, aki végül a domboldalon álló különös formájú fára mutatott az ormányával. Miközben együtt sétáltak, Tviga azt mondta: – Csak egy mód van arra, hogy valóban sikert érjünk el ebben a csapatversenyben. Igaza van az elefántnak. – Megálltak, és a távolban lévő fát szemlélték.Két nappal később minden állat eljött a hosszú, fehér homokos területre. Az orr-szarvú hangos beszéde mindenki figyelmét magára vonta: – Gyere már, víziló! Mindkettőnknek négy lába és két szeme van, és a gyomrunk is szereti a dinnyét, ugye? Mi mást akarnál még?

Csapatverseny

10

Boko hátramaradt: – Eh… szívesebben versenyeznék egy másik vízilóval. Hm… a vízilovak jobban megértik egymást, tudod. – Bolond beszéd! – ordította Faru. – Körülbelül azonos magasságúak és súlyúak vagyunk. Eléggé hasonlítunk. Gyere, kezdjünk hozzá!– Ó… jól van. De én szívesebben ülnék most az árnyékban. Az én bőrömet könnyen megégeti a nap, tudod. Nagyon kellemetlen, de ezt te nem érted…– Gyere már! GYERE MÁR! – darálta az orrszarvú. – Minden rendben lesz. Vagy nem akarsz dinnyét?Boko boldogtalanul vánszorgott a startvonal felé motyogva, hogy szörnyű náthát fog kapni ebben a borzalmas hőségben. … – Jaj, mindjárt tüsszenteni fogok! Hap – hap – hapci…!Faru a hurkot a szarvára és nyakára rántotta: – Induljunk!A víziló is belebújt a szőlővessző felé eső végébe: – Eh… hová megyünk? Nem lenne jobb… ha szétnéznénk, mielőtt elindulunk?– Ne beszélj, ne morogj! Menjünk! – dobolt az orrszarvú türelmetlenül a lábával. Nagy porfelhő keletkezett.– Eh… a por mindig tüsszentésre ingerel engem. Nagyon tapintatlan tőled.Az esernyőfa tetejéről Tviga csóválta a fejét: – Micsoda csapat! Hogy tud két különböző állat sikert elérni, még ha majdnem azonos méretűek is?Csíkos, a zebra kiáltott: – Mindketten elkészültetek?– Természetesen elkészültünk! – ordított az orrszarvú. – A legegyenesebb ösvény győz! – kiáltotta Csíkos. – Indulás!Nyolc hatalmas láb mélyedt a homokba. Faru rövidlátóan kukucskált a szarva mögül. A víziló lépést tartott vele, amennyire tudott, a kő bukdácsolt mögöttük, hepehupás nyomot hagyva a homokban. – Gyorsabban! – dörmögte az orrszarvú. – Eh… de… – lihegett a víziló. Elkezdett pislogni, amikor maga előtt meg-látott egy magas pál-

mafát. – Eh… nem kellene kikerülni azt…

– Pihentesd a szádat, és gyere! – Az orrszarvú feje le volt hajtva, szeme félig csukva. A víziló látta előttük a pálmafát, oldalra húzott, hogy kikerülje.

– Mit csinálsz? – zihált az orrszarvú. – Hogy várod, hogy nyersz valamit, ha…?– De látod… előttünk…– Csend! – vágott közbe Faru. – Fuss egyenesen! Érted?BING! Faru széles vállával nekiütődött a fának és megtántorodott. Kókuszdiók záporoztak lefelé. BONG! Az egyik dió Faru orrára csapódott. BONG! Egy másik Boko szeme között landolt. Az orrszarvú iszonyú dühbe gurult: – Mit csinálsz, te ügyetlen, te rakás szerencsétlenség? – Előre lódult, megrántotta a nagy követ, az levegőbe repült, és éppen oda esett le, ahol Faru farka kezdődött. Dühös üvöltéssel kirázta fejét a szőlővessző hurkából, oldalba rúgta a vízilovat, és

vadul elvágtatott a dzsungel sűrűjébe. Boko nehézkesen leült, miután az összes levegőt kirúgták belőle. Mikor

végre a szeme képes volt megfelelően fókuszálni,

11

látta a tekervényes, szakadozott ösvényt, amit a nagy kő vájt. – Nem sikerült valami jól, ugye? Eh… kissé

hasonlítottunk egymásra, de… hm… nem nagyon. Kár, hogy nem gondolkoztunk

ezen többet, mielőtt elindultunk…

Ekkor Toto azt mondta Dik-Diknek: – Gyere, menjünk, az orrszarvút és vízilovat nem lesz nehéz legyőzni. A kis antilop bólintott: – Nekik nem sok ismeretük volt az útról, amelyen menni akartak. Ide hallgass, Toto, mi megértjük egymást. Mind a ketten négy lábon fogunk futni, nem kettőn. Miközben Toto áthúzta a hurkot a fején, látta, hogy a páviánok, Goon és Loon együtt suttogtak a hiénával és a sakállal.– Engem nézzetek, gonoszok! – kiáltotta mellkasát kidüllesztve, izmait megfeszítve.Dik-Dik gyengéden meglökte az orrával: – Mindkettőnknek arra kell figyelnünk, hogy egyenesen húzzuk a követ, ha meg akarjuk nyerni a dinnyét. – Hm… igen, a dinnye! – felelte Toto, és arra gondolt, milyen fontos személynek néz most ki. – Minden rendben lesz, ha majd elindulunk, és együtt húzzuk a követ – suttogta magának Dik-Dik. – Biztos vagyok benne, hogy jól fog sikerülni, tudom.– Indulás! – kiáltotta Csíkos.Toto négy lábra ereszkedett, és elindultak. A buyufa alacsonyabb ágain egy csapat kismajom ugrált le-fel, és így kiáltottak: – Jól van, öreg Toto!Toto és Dik-Dik határozott léptekkel haladt egymás mellett. – Hogy érzed magad négy lábon? – kiáltotta Goon. Toto nem figyelt oda. Kemény munkában volt. „Jó lenne inni” – gondolta, de tovább futott kitartóan. A buyufa alatt a sakál és a hiéna gonoszan mosolygott. A nap forrón tűzött lefelé. Az antilop válla fájni kezdett. Toto megnyalta kiszáradt ajkát. Goon és Loon zajosan csörtetett a fák tetején egy fürt banánt lóbálva. Toto szinte érezte a nyelvén a banán hűvös, kellemes ízét.Hirtelen felé repült a levegőben egy érett banán. Egy kissé távolabb esett elé. Toto odaugrott. A kő megrándult, amikor két hátsó lábra emelkedve vidáman felkapta. – Óvatosan – lihegte Dik-Dik –, görbén megyünk!Egy másik banán esett le, még távolabb az úttól. Toto egy szempillantás alatt utána ugrott és felragadta. A kő oldalra csúszott. Toto lehúzta a hurkot a válláról, és elrohant a dzsungelbe, mindkét kezébe egy-egy banánt szorítva. Dik-Dik szomorúan ült a homokban, visszatekintett a nyomra, amely olyan egyenes volt hosszú ideig, aztán elgörbült, és egy kupac homokban végződött. A sakál elégedetten mosolygott: – Könnyen ment! Csak annyit kellett tennünk, hogy a banánról beszéljünk a páviánoknak.

– A vízilóval és az orrszarvúval még könnyebb volt. Ott nem kellett semmit tennünk – mondta gúnyosan a hiéna. A gúny vicsorgássá változott: – Ezzel a kettővel

viszont nem érünk el semmit – tekintett hátra, ahol Tviga feltette a szőlővessző hurkot a mellette álló kecses zsiráf fejére, és azt mondta: – Most mi követke-zünk. Mindketten ismerjük az utat. Egyformák vagyunk, egy a gondolatunk.

12

Négy szem tekint ugyanarra a pontra. A lábaink együtt haladnak, ugyanabba az irányba. Így indultak el, szemüket a távoli fára szegezték. A forró homokon haladt a két zsiráf, válluk erős izmai ritmusosan mozogtak, ahogy megosztották a kő súlyát. Amikor elérték a célvonalat, hosszú, egyenes nyom volt mögöttük a homokban. Boko lassan bólintott: – Eh… a zsiráfok nagyon erősek.– Igeeen – gúnyolódott a hiéna –, hosszú, sovány lábak. – Hm… emlékszem, hogy egyszer egy hiéna jókora távolságot repült be, amikor két ilyen hosszú, sovány láb belerúgott – jegyezte meg a víziló. Majd odafordult az elefánthoz: – Eh, mit is mondtál erről a csapatversenyről, Nyembo?

Gyerekek! Ti mit válaszolnátok Bokónak?

A gyermekoldalakat készítette: Maszárovicsné Éva

bölcs és segítőkész

öntelt, maga- mutogató

szelíd, alkalmaz- kodó

határozatlan de türelmes

csak magára gondol, mogorva

megfontolt, a célra tekint

Ahogyan a történetben az állatok, mi emberek is sokfélék vagyunk. Vannak olyan tulajdonságaink, amikkel nem dicsekedhetünk. De hogy célba jussunk, hagyni és kérni kell, hogy Isten átformáljon minket.Keresd meg, melyik állatra jellemző a dinnyékben megbújt tulajdonság!

14

A KÖNYVBE FOGLALT ISTENI SZÓ AZ EMBERISÉGHEZ: A SZENTÍRÁS

Az emberi lélek a könyvek-nek évről évre duzzadó

tömegében írja meg tudásának és érzelmeinek, vágyainak és szenve-déseinek történetét.

A részben elkallódott, a részben reánk maradt könyvek tömege meg-számlálhatatlanul nagy. A párizsi Bibliothéque Nationale négymillió-nál több kötetében csak egy töredé-két őrzi annak, amit az emberiség évezredek során már eddig leírt. A roppant könyvtömegből kiválik azonban egy írásmű, amelyet Páli Szent Vince térden állva olvasott, amelyet Franklin az északi átjáró felé és Hedin Sven Ázsiába vitt útitársul magával, s amelyet öreg magyarok koporsójukba tétettek.

E könyv régibb a kuruc költé-szetnél és Kézai krónikájánál. Öreg könyv volt már akkor is, amikor Nagy Károly hadaival átkelt az Al-pokon, s mikor Attila lovastömegei a catalaunumi mezőn megjelentek. Tiszteletreméltó volt akkor, amikor

Augustus az actiumi csatát meg-nyerte, s legnagyobb része megvolt már abban a nehéz időben, amikor Hannibál zsoldos seregei Róma falai előtt elvonultak. Eredete visz-szanyúlik abba az időbe, amikor Tutanhamon ült Egyiptom trónjára, s utolsó sorait Domitianus császár alatt foglalták írásba.

Erre a könyvre eszméltek név-telen vértanúk hervasztó ólombá-nyákban, Lucianus vagy Perpétua nyirkos börtönök padozatán, ezt vitték magukkal a numidiai vérta-núk 180-ban Saturninus proconsul elé, ezt rejtegették kegyeletes hívők Julianus császár nyomozó közegei elől, s belőle zengtek éneket nyugo-dalmas időkben szír szőlőmívesek. E könyvet hallgatta Szent Margit a Nyulak-szigetén, ezt olvasgatták Copperfield Dávidék Suffolkban és Scott kapitányék a Déli-sark véget nem érő, téli éjszakáin. Ezt a könyvet olvassák ma is Kanada prémvadászai és Tahiti bennszülöt-

tei éppúgy, mint ünneplő magyar gazdák – és olvassák az idők végeze-téig. Ismerős a Volga mentén és az Amazonasz hosszú partjain, a szibé-riai nagy erdőkben és Afrika trópusi földjén. Mindenütt ott van, ahová az Igének küldöttjei eljutottak, s mert örök emberi nyelven szól, minden jóravaló lélek feléje hajlik.

Kegyeletes kézzel nyúl utána az emberiség, mert kielégítő magyará-zatot ad a fölöttünk feszülő csillag-sátor s a föld lakójának eredetére, mert okmányszerű bizonyítéka Isten hozzánk való leereszkedésének: a kinyilatkoztatás és megváltás kegyelmes és vigasztaló tényeinek, mert világosság és jóság árad belőle, s aki tanulékony lélekkel olvassa, nem teheti le okulás és javulás nél-kül. Első mondata a világtörténet fölséges megnyitója, s utolsó sora a szorongatott emberi szív imája: Jöjj el, Uram Jézus!

Szentiványi Róbert

AZ IGE HÍGÍTATLAN TINKTÚRÁJAIsten ígéretei a csendben válnak naggyá bennünk.

*Aki azért olvassa a Bibliát, hogy abban hibát találjon,

hamar felismeri, hogy a Biblia talál hibát őbenne.*

Testvéreim, azokat az igéket olvassátok a legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak!

*Sok embernek nincs kifogása az ellen, hogy a Biblia a szükség

és a szomorúság idejében vigasztalásul legyen; de az már nem tetszik nekik, hogy tanácsadóként is használják a hétköznapi, munkás életükben.

C. H. Spurgeon

15

A KÖNYVBE FOGLALT ISTENI SZÓ AZ EMBERISÉGHEZ: A SZENTÍRÁS& ### 44 œ œ

A ma

œ œ# œ œ .œ œszép hon fe lé száll az- -

& ### œ œ œ œ œ œén ó ha jom, a ho

œ œ œ œ œ# œvá mi ha mar be me- - - - - - - -

& ### .˙ œ œgyek. Fo gad

œ œ# œ œ .œ œmajd en ge - met Mes te- - - -

& ### œ œ œ œ œ œrem, Jé zu som, hogy ve

œ œ œ œ œ œle ö rök ké ott le- - - - - -

& ### .˙ .œ œgyek. Ka pok

œ .œ œ œ œ œegy csil la gos, ra gyo- - - - -

& ### œ œ œ œ œ œgó ko ro nát, a ma

œ œ œ œ œ œszép hon ba' fenn o da- - - - - -

& ### .˙ œ œát. A mi

œ œ œ œ œ œkor lel kem a menny be- - - -

& ### œ œ œ œ œ œszáll, ka pok egy ra gyo

œ œ œ œ œ œgó, csil la gos ko ro

.˙nát.- - - - - - -

Ama szép hon felé Sweney R.

Most tehát munka vár még mindig énreám, amihez Mesterem ad erőt.Azután megkapom csillagos koronám, angyalok és a sok szent előtt.

Kapok egy csillagos,...

Míg itt a földi lét kötve tart engemet, híven kell végeznem dolgomat.Lelkeket mentve szolgálni a szent ügyet, hogy aztán elvegyem díjamat.

Kapok egy csillagos,...

A

A

A

A

E E7

F#m

E E7

A7

H E7 A A7

D A E7

1.

2.

3.

D#o

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ... áldjátok az Ő nevét;hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,12)

Hogyan változtatnak meg minket nehezen kezelhető gyermekeink?„Ha gyerekeim lesznek, nem fogom engedni, hogy ezt csinálják.” Sok szülő hallotta már ezt a mondatot olyanoktól, akiknek még nincs gyere-kük. Ilyenkor kedvesen mosolygunk és mélyen hallgatunk tudva, hogy egy emberi lény felne-velésének terhe nem érthető meg addig, amíg át nem éli valaki.

De létezik a megértésnek egy másik szintje is, amelyet csak azok sajátítanak el, akikre cseme-téik mellett kivételes kihívások várnak. Gyer-mekeinket lehet kategorizálni „érzékeny” vagy „erős akaratú” jelzőkkel, megállapíthatnak au-tizmust vagy figyelemhiányos hiperaktivitás za-vart náluk, és számtalan más nehézséggel nézhe-tünk szembe velük kapcsolatban. Bármi legyen is a probléma forrása, ezek a gyerekek általában nem követik a normális mintákat, nem illenek bele a sorba.

A testvéreikkel való kapcsolatuk is problémás lehet. A viselkedésük kiszámíthatatlan és szo-katlan. Rendkívüli erőforrásokra, vezetésre és a sok türelem mellett különleges terápiaformákra van szükségük az ilyen gyerekeknek. Bármi le-gyen is a probléma forrása, ezekkel a gyerekekkel nehéz az élet. Természetesen szeretjük őket, en-nek ellenére néha nem könnyű velük.

Ma, amikor a tökéletes családi pillanatokat másodpercek alatt rögzíthetjük, szerkeszthetjük és feltölthetjük a közösségi médiára, a szülők úgy érezhetik, hogy el kell takarniuk a család-ban zajló viharokat. A nem hívő kollégáink és szomszédjaink minden alkalommal, amikor csak találkozunk, hangoztatják gyermekeik si-kereit; még a testvérek is a gyülekezetben köve-tendő mintaként mutogatják családjaikat, hogy

milyennek is kellene lennie egy „keresztyén” gyermeknek.

A szülők ezáltal úgy érezhetik, hogy a gyógy-szeres kezelés, a családi terápia, az iskolai gon-dok és a kapcsolati problémák olyan tabutémák, amelyekkel egy „jó keresztyén család” nem talál-kozik. Az ilyen szülők segítség nélkülinek és idő-ről időre reménytelennek érzik magukat. Ezek a problémák súlyosak, rányomják bélyegüket az egész család életére.

Kedves Szülő! Talán nem gondolsz rá, de ezek a harcok téged is megváltoztatnak.

Isten mindenfajta körülményt felhasznál, hogy megváltoztasson minket, beleértve a nehe-zen kezelhető gyermekeinket is. Most négy utat, négy lehetőséget mutatunk, hogyan munkálko-dik bennünk Isten nehezen kezelhető gyermeke-inken keresztül.

1. Felszínre hozzák szívünk romlottságátEz a romlottság folyamatosan jelen van mind

a két szülőben és a testvérekben is, de a problé-más gyermek kihívásai gyorsabban és gyakrab-ban kihozzák a hibáinkat. Önzőségünk, büszke-ségünk, szolgálni nem akarásunk és arroganci-ánk felszínre kerül, amikor a kihívásokkal teli gyerekek ellentmondást nem tűrő igényeivel szembesülünk. Talán üvöltesz, leszidod, ott ha-gyod, vagy más olyan dolgokat csinálsz, ame-lyekről szülővé válásod előtt úgy gondoltad, nem is lennél képes megtenni.

A bűnünk lelepleződése nem kellemes lát-vány, mégis el tud vezetni Jézushoz, a bűnbá-nathoz. Isten pedig a rendszeres bűnbánatot és

OTTHON * CSALÁD

Vetés és Aratás16

hitünket használja fel arra, hogy hosszú távon megváltoztasson minket.

2. Segítenek abban, hogy Isten képmását lás-suk embertársainkban

Ha olyan gyerekekkel élünk, akik naponta ki-hívás elé állítanak minket, megtanulunk olyan tulajdonságokat is megdicsérni, amelyek talán nem azonosak a társadalom által elfogadott ér-tékekkel. Talán a gyermeked nem kimagasló a tanulmányaiban, de nagyon jól bánik a kicsiny gyerekekkel, akik jól érzik magukat társaságá-ban. Lehet, hogy a lányod küzd a hármasokért az iskolában, de irgalmassága túlcsordul a szük-ségben lévő emberek felé. Megtanuljuk értékelni a legalapvetőbb képes-ségeket is. Felismerjük a bennük lévő jóságot, ami-re másként nem lett volna szemünk.

3. Együttérzésre taní-tanak minket

Mivel viselkedésük sokszor szélsőséges, meg-tanulunk túllépni azon, hogy mit csinálnak, és arra keressük a választ, hogy miért csinálják. Vi-selkedésük mögött talán izgatottság vagy feszült-ség áll. Lehet, hogy az utóbbi időben átmentek valami nagy változáson. Figyelembe kell vennünk lelkiállapotukat, környe-zetüket, napjaikat.

Ezáltal idővel megta-nuljuk, hogy ugyanezen kérdéseket kell felten-nünk minden más em-berrel kapcsolatban is, akikkel találkozunk, le-gyen az felnőtt vagy gyer-mek. Az a nő például, aki melletted ül a munkahe-lyen, alapvetően gonosz, vagy valami trauma érte, ami kiváltja nála ezt a haragot? A boltban a pult

OTTHON * CSALÁD

172020. évi 2. szám

mögött álló eladó arrogáns viselkedésével bün-tetni akar téged, vagy rajtad tölti ki saját fruszt-rációját, amelyet a testében levő fájdalom okoz?

Mivel már átéltük saját gyermekeinknél eze-ket a küzdelmeket, könnyebben megértjük má-sok felszín alatti problémáit, és képesekké vá-lunk az együttérzésre irántuk.

4. Imádkozni tanítanakNem irányíthatjuk egyetlen gyermekünk éle-

tét sem teljesen, még kicsi korukban sem, ezt ösztönösen tudjuk. De a gyermekeinkkel járó kihívások még inkább tudatosítják ezt bennünk. Mivel a szükségeik nagyok és gyakran különle-gesek, ezért nagyot és különlegeset kell kérnünk

imáinkban. Ugyanakkor arra kényszerítenek, hogy magunkért is imádkoz-zunk. Mivel szülőként hamar elérjük fizikai és szellemi képességeink ha-tárát, rákényszerülünk, hogy több türelemért, akaraterőért és bölcses-ségért imádkozzunk na-ponta.

Legközelebb, amikor a konyhában állsz, miköz-ben gyermeked magán kívül üvölt melletted, állj meg egy percre a vihar után, hogy fellélegezz! Gondold végig, hogy mit is éreztél abban a helyzet-ben! Talán Isten megmu-tatja bűneidet, és megen-gedi, hogy megbánd azo-kat, hogy ezáltal nagyobb együttérzést mutass leg-közelebb a gyermeked felé. A változás talán las-san megy végbe, de Isten használni fogja gyerme-keinket a mi életünkben, hogy hasonlóvá váljunk Jézushoz.

Christine GordonFelhasználva a The Gospel

Coalition engedélyével https://www.thegospelcoalition.

org/article/4-ways-changing-you/

Ölelj át, Istenem!Égi buzgóság lángja gerjedezVággyal telt szívem szentelt oltárán,A lelkem téged magasztal, Uram,Hogy nem bánsz velem soha mostohán.

Kedvtelen, fásult, hálátlan, önző,Megátalkodott sokszor a szívem,Önvád-mardosta, kétségbeesett,– Széttépett öltöny – fáradt életem.

De neked mégis kedves és drága, Róla szent szavad vágyódva beszél,Atyai szíved mély rejtekébenE bűnös iránt nagy irgalom él.

Oh, mily jó, hogyha epedő lélek,Tépett szív fájón Hozzád menekül,Áldó karjaid kitárva várják,S közeledtén a fájdalom enyhül.

Illatos harmat, gyógyító balzsam,Üdv és mennyország a Te kebled,Vándornak otthon, fáradtnak árnyék,Pihenés, béke, szerető szíved.

Rabnak szabadság, félénknek menhely,Bús üldözöttnek igaz védelem,S a tékozlónak szent megbocsátás…Ölelj kebledre, édes Istenem!

Dénes Ferenc

Vetés és Aratás18

Az inkarnáció1 szó egyszerűen azt jelenti „testté lesz”. Magát a szót a Biblia nem használja, de igaz-sága megtalálható a Szentírásban, és a bizonyíték is világosan ott van róla. A Fiú testté létele azt jelenti, hogy az Isten Fia emberré lett; valóságos testből és vérből álló emberré, mint mi, ahogyan ez ki van fejtve például a Zsidókhoz írt levélben: „Ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek” (2,14) és a János evangéliumában: „Az Ige testté lett” (1,14).

Isten nagy szeretetéből elküldte az Ő Fiát a világba, hogy Üdvözítőnk és Megváltónk legyen. Azért, hogy engesztelést szerezzen nekünk, neki meg kellett halnia, ezáltal hordozta el a bűn büntetését. De hogyan tud az Isten örökkévaló Fia meghalni? Neki előbb emberré kell lennie. De hogyan?

Ézsaiásnál van megírva: „Íme egy fiatal nő (szűz) teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuelnek nevezik el” (7, 14). Immánuel vagy Emmánuel azt jelenti „velünk az Isten” (Máté 1, 23). A Galata levél így szól erről: „amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, a törvénynek alávetve” (4,4). Így történt, hogy egy éjszaka nem messze Betlehemtől egy csendes domboldalon pásztorok megdöbbenve hallották a mennyből az örömhírt nagy örvendezéssel: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lk 2, 11). Mária gyermeke megszületett és jászolba fektették. Ő az Isten Fia, aki a legmagasabb mennyei helyről jött, hogy Üdvözítőnk legyen, beteljesítve ezzel a prófétai szavakat: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk” (Ézs 9,5).

Két rendkívüli és csodálatos dolgon kell elgon-dolkoznunk.

1. Ami történt – az Isten Fiának a testet öltése. Ő emberré lett anélkül, hogy megszűnt volna Isten lenni. Az isteni természet és az emberi természet egy személyben egyesült.

1 A latin incarnatusból származik.

2. Ahogyan történt – az Úr Jézus szűztől való születése. Ő szűztől született, miután a Szent Szellemtől fogant az ő méhében.

A testet öltés – mi történt?Isten szellem (Jn 4,24), test és csontok nélkül

létező (Lk 24,39), örökkévaló, halhatatlan és lát-hatatlan (1Tim 1,17). Senki sem tud Őrá nézni úgy, hogy életben maradjon. Néhány rövid pillantás az Ő dicsőségére volt csak megadva néhány ki-váltságos személynek az Ószövetségben, akiket a döbbenet lesújtott és elnémultak – gondoljunk Mózesre, Jóbra és másokra.2 Amikor angyalok jelentek meg, az leírhatatlanul rémísztő volt az emberek számára. Hogyan tudott akkor az Isten, a Fiú, aki végtelenül nagyobb az angyaloknál, az emberek közé jönni oly módon, hogy ne rettentsen meg minket, hanem inkább kijelentse számunkra az Istent?

Itt valami példanélkülinek és rendkívülinek kellett történnie. Neki, magának kellett emberré lennie. A testet öltött Istenné kellett válnia. Ő lesz az, aki bár a kezdetektől fogva létezett, hallhatóvá

válik az emberi fül számára, meglátják az emberi szemek, és emberi kezek bánnak majd vele. Az örök élet, amely az Atyánál volt, kijelentetett az ember számára (1Jn 1,1-2).

Őt, akit az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak be (1Kir 8,27), lejön a földre, és emberi testben itt lakozik,

egy testben, amely felnő a csecsemőkortól a fiú-ságig és a férfikorig. Felveszi magára az idő és a hely korlátait, azért, hogy Isten akaratát megcsele-kedje, és elvégezze a megváltás munkáját. „Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben” (Róm 8,3).

Az, aki az Isten formájában volt, egyenlő az Is-tennel, emberekhez hasonlóvá tétetett, megalázta magát és engedelmes lett a halálig, mégpedig a keresztfa haláláig (Fil 2,6-8). Ő nem szűnik meg Istenként létezni. Mindig is az volt és az is marad, de magára veszi az emberi természetet, és viseli

2 Megjelent Ábrahámnak, Jákobnak, Mózesnek, Józsuénak, Gedeonnak, Manoahnak.

Az I

sten F

IA

Felveszi magára az idő és a hely korláta-it, azért, hogy Isten akaratát megcsele-

kedje, és elvégezze a megváltás munkáját.

192020. évi 2. szám

örökre – a „dicsőség Istene” most már az „Ember a dicsőségben,” Isten Fia és az Emberfia. Isteni és emberi mivolta elválaszthatatlanul összekapcso-lódik személyében.

Mennyire igaz erre az a szó, hogy titok (misz-térium): „Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben” (1 Tim 3,16). Ez egy nagyon drága igazság, amely kijelentetett számunkra, de mégis egy kikutathatatlan titok és csoda. Emberi ésszel fel nem fogható, de hittel elfogadható.

Mindez nem utólag lett eltervezve, hiszen Is-ten terve már réges-régen megvolt: „Ő … a világ teremtése előtt kiválasztatott” (1 Pt 1,20).

Az inkarnáció – hogyan történt?A mi Urunk Jézus emberi teste a Szent Szellem

rendkívüli beavatkozásának köszönhetően for-málódott ki egy fiatal nő testében, akit Máriának hívtak. A Magasságos ereje által a szűz megfogant, és fiút szült, akit Jézusnak neveznek (Lk 1,31-35).

Jézus születése a megszokott módon tör-tént , hasonlóan más szülésekhez, bár nem volt jelen bába. De az Ő fogantatása rendkívüli volt, egyedi, csodála-tos és isteni (Lk 1,31-35). Nem volt emberi apja. Mária a Szent Szellem által fogant, Isten ereje árnyékolta be őt, és kilenc hónappal később, amikor az ideje eljött, Mária megszülte gyermekét (Lk 2,6-7). Gyermekruhába takarta, és jászolba fektette, szoptatta és gondot viselt rá (Zsolt 22,9; Lk 11,27), látta, hogyan nő fel és közben a szívében tartotta ezeket a dolgokat (Lk 2,51).

Urunk szűztől való születésének igazsága nagyon fontos. Szkeptikusok azt mondják, hogy lehetetlen szűznek foganni. Vannak, akik azt mondják, hogy a gyermek Jézus Máriának valami-lyen bűnös kapcsolatából származott, valószínű-leg Józseftől. A farizeusok egyszer utalnak is erre (Jn 8,41). Azonban tévednek – ebben az esetben ez elképzelhetetlen. Igaz a személyes beszámoló a Máté evangéliumában: Mária szűz maradt mindaddig, amíg egybe nem kelt Józseffel. Ami a „lehetetlent” illeti, mi tudjuk azt, hogy „Ami

lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27). Magának Máriának mondja Gábriel angyal „mert Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Különleges isteni csoda volt ez, egy nagyon különleges célból.

Urunk Jézus Krisztus születése biztosítja azt, hogy Ő mindannyiunktól eltérően, nem örököl-te Ádám bűnös természetét. Ő volt a megígért asszony magva (1Móz 3,15), és nem embernek a magja. Maga Mária, aki Őt a világra hozta, bűnös ember volt, akinek Üdvözítőre volt szüksége (Lk 1,47). De az Ő szent volta megőriztetett Mária mé-hében, és sohasem romlott meg. A fogantatásakor „szentnek” mondják, aki születni fog (Lk 1,35). Ez fektette le az alapját az Ő tökéletes életének és áldozati halálának. Ő tökéletes volt, bűntelen, tiszta és szent.

Az a férfi, akit mi názáreti Jézusként ismerünk, mérhetetlenül több volt, mint egy ember. Ő az Isten Fia volt, aki eljött ebbe a világba. Minden

vele kapcsolatos dolog különleges és egyedi – amit mondott, amit tett, ahogyan élt, aho-gyan meghalt, ahogyan feltámadt a halálból és visszament a mennybe. Éppen ezért nem kell csodálkozni azon, hogy egy különleges és rend-kívüli úton jött el ebbe a világba. Az Ő szűztől

való születése beleilleszkedik mindabba, amit róla tudhatunk.

Számára az, hogy otthagyja a menny dicsőségét és eljöjjön ebbe a világba, az isteni szeretetnek és kegyelemnek csodálatos megnyilvánulása volt. Még csodálatosabb, hogy kicsiny, gyenge gyermekként született meg, nem luxus körülmé-nyek között, hanem egy jászolba fektetik, amely elsősorban a kint levő állatok etetésére szolgált. Földi otthona egy szegény család volt, amely egy lenézett városban, Názáretben élt (Jn 1,46). Cso-dáljuk azért „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggaz-dagodjatok” (2Kor 8,9)!

Bert Cargill (Precious Seed, 2019. augusztus)

Vetés és Aratás20

27. A feldúlt kert„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te

győzd le a rosszat a jóval.” Róma 12,21Az ismert angol prédikátor, Charles Haddon Spurgeon egy szép nagy házban lakott, amely-hez egy kert is tartozott. Nagyon szeretett ebben a kertben sétálgatni, megcsodálta a kü-lönböző növényeket, és hálát adott Istennek, hogy ezeket a csodálatos dolgokat megterem-tette.

Egyik nap, ahogy bement a kertbe, azonnal látta, hogy valami történt, több virágágyás is fel volt dúlva, és a virágok sem úgy néztek ki, ahogy kellett volna. Közelebbről megvizsgálva arra gondolt, hogy talán valami állat okozhat-ta ezt a pusztítást. A kertet rendbe rakták, de nem sok idő telt el, és az eset megismétlődött. A virágokat letaposva, az ágyásokat szétdúlva találta ismét.

Aztán az egyik szombat délután éppen a kertben sétált, és a másnapi prédikációján gondolkodott, amikor hirtelen felfedezte a tettest. Egy kutya volt az. A kerítésen volt egy rés, azon keresztül tudott bejönni a kertbe, ahol a virágágyásokban ugrándozott, tombolt, jókora kárt okozva ezzel.

Spurgeon járás közben botjára támaszko-dott, ugyanis köszvény kínozta, amitől na-gyon fájtak a lábai. A botja ezen a napon is nála volt, amelyet dühösen a kutya felé dobott, hogy elijessze, és kizavarja a kertből. Közben rákiáltott: „Tűnj el innen, te gonosz kutya!”

A kutya pedig szépen a szájába vette a bo-tot, visszavitte Spurgeonnak, letette elé, és elégedetten csóválta a farkát. Arra gondolt, hogy ő most segített ennek az embernek, vagy az esetleg játszani akar vele!

Nos, Spurgeon tulajdonképpen nagyon szerette az állatokat, és amikor a jámbor ku-tyára letekintett, nagyon elszégyellte magát, amiért hozzá akarta vágni a botot. Így aztán azt mondta a kutyának, hogy tulajdonképpen szívesen látja a kertjében, és jöjjön bármikor, amikor csak akar. Ezután titokban mindig

adott neki valami finom falatot, csontot, ami-kor megjelent a kertben.

Ahogy végiggondolta az esetet, rögtön lát-ta, hogy ebből tanulságot vonhat le. Dühös volt a kutyára, rosszat akart neki, de az barát-ságos viselkedésével megnyerte szimpátiáját. Ugyanezt a leckét tanítja Pál apostol a Római levélben. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (12,21)

Ha valaki felbosszant bennünket, hirtelen ugyanúgy reagálunk, mint Spurgeon – ami legtöbbször még nagyobb bosszúsághoz vezet. A legjobb, ha kérjük Istent, segítsen barátsá-gosan reagálni, amint a kutya ebben a törté-netben, és legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy a másik is megnyugszik. Végül te is azt fogod ta-pasztalni, hogy az ellenséged barátoddá válik.

28. Ki itta meg már megint a tejet?

„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümöl-cséből, evett, majd adott a vele levő férjének is,

és ő is evett.” 1Mózes 3,6

Spurgeonnak nemcsak a ház mögötti kertben adódott bosszúsága a neveletlen, de barátsá-gos kutya miatt, amely tönkretette a virág-ágyásait, hanem akadt mérgelődésre oka a ház elülső részén is.

Sok évvel ezelőtt Angliában az volt a szo-kás, hogy reggel korán a tejesember minden ház ajtajába letette a tejet. Spurgeon idejében még nem voltak műanyag vagy üvegpalackok, a tejet nagy tejeskannákban hordták ki.

Egyik reggel a Spurgeon ajtaja előtt álló kannában nem volt annyi tej, amennyinek szokás szerint lennie kellett volna. És ez nem a tejesember hibája volt! A következő reggel ugyanaz történt. És a harmadik reggel is jóval kevesebb tej volt a kannában, mint kellett vol-na. Mi történt a tejjel? Csak egy lehetőség volt – valaki ellophatta a tej egy részét. Miután ez

Történetek a Spurgeon család életéből

Vetés és Aratás20

212020. évi 2. szám

egy jó párszor megtörtént, elhatározták, hogy másnap reggel valaki felkel korán, és meglesi a tejtolvajt.

Ezen a reggelen is az ajtó elé állította a te-jesember a teli kannát. Röviddel ezután a ka-pubejáró felől kényelmesen a tejeskanna irá-nyába lépkedett valaki. Dick volt az – Spurgeon kandúrja! Rászolgált a nevére (dick – kövér), hiszen kandúr létére 18 angol fontot nyomott (több mint 8 kg). Ahogy odaért a te-jeskannához, mancsával félre-tolta a fedelét, és elkezdte nya-logatni a tejet. Tehát fény de-rült a titokra, megvolt a tolvaj!

Amikor erről Spurgeon ér-tesült, jót derült rajta. Ezért aztán a macskát is és a tejes-kannát is maga elé hozatta, és a macskával eljátszatta, ho-gyan lopott a tejből. A macs-ka pedig eljátszotta neki. Ezek után, amikor vendégek jöttek a házba, Dick mindig előad-ta, hogyan lopott a tejből. Az előadás után Spurgeon megtapsolta, és elismerően megsi-mogatta.

Így történt tehát, hogy a ház mögött egy kutya, a ház előtt pedig egy macska okozott bosszúságot.

Spurgeon a hétköznapi eseményekből gyakran vont le fontos tanulságokat. Egyik nap, amikor a szemináriumon a hallgatókkal beszélt, szóba hozta a macskáját. A macs-kák mancsa egészen puha. De nem mindig, ugyanis éles karmok rejtőznek benne! Nos, Spurgeon a kísértésekhez hasonlította ezt a mancsot. A kísértések ugyanis a bűnt először gyöngédnek, kellemesnek tüntetik fel, de az eredmény azután súlyos károkat, sőt halált is okozhat.

Ezt tapasztalta meg Éva az Édenkertben. Isten megparancsolta Ádámnak, hogy a kert egy bizonyos fájának gyümölcséből nem ehet-nek. De Éva „… látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümöl-cséből, evett, majd adott a vele levő férjének is,

és ő is evett.” Mindketten engedetlenek voltak Istennel szemben, és vétkeztek. Ami először olyan jónak látszott, végül halálhozóvá vált. Ezek után szégyellték magukat és féltek. Már nem akartak Istennel találkozni. Mivel azon-ban Isten szent, nem tűri el a bűnt, így bün-

tetésként el kellett hagyniuk a gyönyörű kertet. Mivel ők az egész emberiséget képviselik, a bűn és a nyomorúság általuk az egész világra kiterjedt.

Szüntelenül emlékezz arra, hogy noha a bűn nagyon is csalogatónak látszik, a végén mindig bajt okoz! Kezdetben jó kellemesnek tűnik, de a bűn maga rossz, és idővel rosszat okoz nekünk.

Tony Hunter www.dayone.co.uk

(Folytatjuk.)

NaraNcsok

– Adok neked egy narancsot, ha megmutatod, hol van Isten – mondta egyszer kihívóan egy férfi egy kislánynak.A kislány így vágott vissza:– Én meg kettőt adok, ha megmutatod, hol nincs.Milyen jó válasz! Isten ugyanis mindenütt je-len van, átjárja a világmindenség minden zu-gát. Nem tudunk elmenekülni előle. Ahova éppen megérkezünk, Ő már ott van. Borzasz-tó felismerés ez azok számára, akik görbe uta-kon járnak. Nagyszerű azoknak, akik Istennel akarnak élni. Isten elől lehetetlen elfutni. De teljes bizalommal belevethetjük magunkat szeretettel kitárt karjába. Ő mindenkit elfo-gad, aki hittel hozzá fordul. Isten felfoghatat-lanul nagy, mégis elérhető közelségben van.

Gerrid Setzer (Élet új

távlatokkal, Gondolatok

A-tól Z-ig, Evangéliumi

Kiadó)

212020. évi 2. szám

Vetés és Aratás22

Barnabás 2. rész

Előző cikkünket azzal fejeztük be, hogy elgondol-kodtunk Barnabás nagylelkűségén és becsületes jellemén. Ez alkalommal egy másik nagyszerű jel-lemvonásával kezdünk, az alázatával.

AlázatosságaÜdítő látni, hogy ez a krisztusi tulajdonság mi-

lyen nyilvánvalóan jelen volt Barnabás életében. Kézzelfoghatóan megmutatkozott a testvérekkel való bánásmódjában és az Istenhez való hozzáál-lásában egyaránt.

Barnabás nagyra becsülte a hittestvéreit. Ami-kor az Antiókhiában lévő fiatal gyülekezet meg-erősítésén munkálkodott, „elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault” (Csel 11,25). Azért ment el Saulért, mert felismerte, hogy még több munkásra van szükség. Így tehát nem késlekedett, hogy meg-keresse azt, aki a leginkább megfelelő a feladatra. Antiókhia igazi „sikertörténetnek” számított, amit Barnabás nem akart magának megtartani. Nem egy kicsinyes gondolkodású, önző személy volt. A szívén viselte az Úr ügyét, és az antiókhiai munkát nem önmagá-ért végezte, hanem az Úrért.

Jellemző-e ránk, hogy felismerjük és értékeljük azokat a tulajdonságo-kat és ajándékokat, amelyek más szol-gáknak adattak? Mindannyiunknak megvannak a magunk kötelezett-ségei, de nem szabad, hogy saját bi-rodalmunkat építgessük. Barnabás felismerte, hogy Isten gondoskodott olyan munkásról, aki sokkal inkább alkalmas a feladatra, mint ő.

Barnabás nem akarta Istent helyettesíteni. A Cselekedetek 14-ben Barnabás Pállal Lisztrában tartózkodott, amikor egy sánta embert csodá-latos módon meggyógyítottak. Az emberek ezt látva így kiáltottak: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!” (11.v.) Zeusz papja még áldoza-tot is akart nekik bemutatni. Mikor ezt Barnabás és Pál meghallotta, megszaggatva ruháikat a so-kaság közé futottak, és azt kiáltották: „Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk.” (Csel 14,15). Ez a két munkatárs meg-ingathatatlan volt abban, hogy Isten munkája Is-tennek szerezzen dicsőséget, és ne nekik. Emiatt a dicsőséget, amely egyedül Istent illeti meg, hatá-rozottan elutasították.

Bárcsak mi is megtanulnánk ezt a leckét! Meg-tartjuk magunkat azt a dicsőséget, amely egyedül Istent illeti meg? Heródes bűne épp ez volt, ami-

ért „férgek emésztették meg, így pusztult el” (Csel 12,23). Minden hívőnek nagylelkűnek, megbíz-hatónak és alázatosnak kell lennie. Mindannyian szeretnénk jó emberek lenni. Barnabás a valóban jó ember mintaképe volt. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek, ha vágyunk Isten tetszésére.

Barnabás örvendezett Isten kegyelmébenA Cselekedetek könyve az Isten és az emberi-

ség történetének egy átmeneti időszakát fogja át. Barnabás kész volt felismerni Isten bánásmódjá-nak megváltozását az emberek iránt. Nevét egy gyönyörű kifejezéssel hozzák összefüggésbe: Isten kegyelme! Barnabás örvendezett Isten kegyelmé-ben, egyedül Istennek tartotta fent azt, de sajnos egy rövid időre eltért attól.

Gyönyörködni Isten kegyelmébenAntiókhiába „amikor megérkezett, és látta az

Isten kegyelmét, megörült” (Csel 11,23). Ahogy ez az előző cikkből kiderült, nem valószínű, hogy

ezek a hívők minden kívánalom-nak eleget tettek. Bálványimádó, pogány háttérből mentette ki őket Isten, sokféle probléma jelen volt kö-zöttük. Folyamatos útmutatásra és lelkigondozásra volt szükségük, épp ezért kereste meg Barnabás Pált, és vitte magával Antiókhiába. Bár vol-tak hiányosságok ebben a fiatal gyü-lekezetben, mégis nyilvánvalóan jelen volt Isten munkája közöttük, ami mi-att Barnabás örvendezett.

Minden valódi megtérés esetében ott kell lennie Isten látható kegyel-

mének az Ő munkájában. Egy friss hívőtől nem várható el a tökéletesség. Mégis, amikor egy olyan személy, aki halott volt vétkei és bűnei miatt (Ef 2,1), hirtelen kifejezi az iránti vágyát, hogy Isten kedvében szeretne járni, szeretetet mutat az Úr Jézus iránt, lelkiismeretfurdalást a bűnei miatt, odaadást hittársai felé, ezeket látva örvendezhe-tünk Isten kegyelmének munkáján.

Megóvni Isten kegyelmétA Cselekedetek 15-ben júdaisták jöttek

Antiókhiába, hogy beszivárogjanak a gyülekezet-be, és arról tanítsanak, hogy „Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek” (Csel 15,1). Ezt a főleg pogányokból álló gyüleke-zetet az a veszély fenyegette, hogy hamis tanítás áldozatául esik. Barnabás és Pál vállvetve harcol-tak a tévtanítással szemben, és nem kis viszályuk és vitájuk támadt emiatt (Csel 15,2). Mindennek

Pál munkatársai

232020. évi 2. szám

eredményeként Jeruzsálembe utaztak, hogy ott tartsanak tanácskozást a kérdés körül, ezt fejtik ki a 15. rész további versei. Ezzel a tévtanítással szembeni összefogás, amely az evangélium alap-jait fenyegette, olyan példa előttünk, amelyet nap-jainkban is gyakorolnunk kell. A bibliai tanítá-sokban különböző látásmódok vannak, melyeket nagy hiba lenne dogmává tenni. De természetesen maga az evangélium tanítása nem képezheti vita tárgyát a hívők között. Nekünk ezeknek az igaz-ságoknak a tiszta, Szentírás szerinti tanúságtéte-lében kell egyesülnünk.

Eltérni Isten kegyelmétőlElőzőek fényében szomorú, hogy azt is fel kell

jegyeznünk, hogy Barnabás egy rövid időre olyan befolyás alá került Isten kegyelmével kapcsolat-ban, ami tévútra vitte. Péter – a galatákhoz írt levél 2. része alapján – annak érdekében, hogy le-csillapítsa a gyülekezet zsidó részét, ellátogatott az antiókhiai gyülekezetbe, és nem vállalt közösséget az étkezésben a pogány hívőkkel. Más szavakkal, bár Péter valószínűleg egyetértett abban, hogy a körülmetélkedés nem szükséges a megváltáshoz, ezzel a tettével mégis azt a benyomást keltette, hogy a pogány világból megtértek nincsenek egy szinten a zsidó hívőkkel. Péter képmutató magatartá-sának az lett az eredménye, hogy „Képmutató módon vi-selkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatá-sukba még Barnabás is bele-sodródott” (Gal 2,13).

Még Barnabást is félrevezette ez a képmutatás. Talán Barnabás egyik gyengesége lehetett, hogy erősen hatottak rá a neves személyek a gyülekezet-ben. Bármi is az oka, ez az esemény egy szégyen-folt Isten nagyszerű szolgájának jellemén.

Leljünk örömet Isten kegyelmének látható je-leiben, amit a hívők között látunk! Védjük meg a kegyelem általi megváltás tanítását az életünkkel, ha szükséges! Ügyeljünk arra, hogy ne kerüljünk az ismert emberek hatása alá, sokkal inkább Isten Igéjének engedelmeskedjünk!

A vita feletti bánatCsalódáskeltő ezzel a szomorú feljegyzéssel

zárni Barnabás életútjának tanulmányozását. Korábban már bizonyította, milyen szeretetteljes ember. Barnabás életének e szívet tépő fejezete a Cselekedetek 15,36-40-ben található.

János Márk választásaPál javasolta Barnabásnak, hogy térjenek vissza

azokba a városokba, ahol a prédikálásuk nyomán gyülekezetek alakultak, hogy lássák, hogy megy

a dolga az ottani hívőknek. Barnabás egyetértett ezzel, de egyúttal „azt akarta, hogy vigyék maguk-kal Jánost is, akit Márknak hívtak” (Csel 15,37). Miért volt problémás ez a döntése? A következő vers megadja a választ: „Pál azonban úgy tartot-ta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki el-vált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába” (Csel 15,38). János Márk egyszer már cserben hagyta Pált és Barnabást.

Miért választotta Barnabás János Márkot? Az indítékai nem egészen világosak. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne vádoljuk Barnabást azzal, hogy tévedett. Elképzelhető, hogy személyiségéből adó-dóan nem akarta, hogy János Márkot elbátortala-nítsa korábbi ballépése. Talán, mivel János Márk a rokona volt, unokatestvére vagy unokaöccse, Bar-nabás nem akarta úgy kezelni, mint aki elbukott.

Vita PállalPál más véleményen volt, mint Barnabás. Ko-

rábban már csalódást okozott neki János Márk, így természetes, hogy tartott tőle, hogy ez újra megismétlődik. A köztük lévő vita hevessé és éles-sé vált. „Emiatt meghasonlás támadt köztük” (Csel 15,39). Kétségkívül mindkét embert érzelmileg erősen megérintette a kialakult helyzet.

Szakadás a szolgálatbanBarnabás és Pál útjai szétvál-

tak. Az elválás gyorsasága meg-döbbentő. Egészen idáig elvá-laszthatatlannak tűntek. De a Sá-tán egy viszonylag mellékes kér-dést képes volt felhasználni arra, hogy Isten e két nagyszerű szol-

gáját elválassza egymástól. Egyértelműnek tűnik abból, ami ez után következik, hogy Barnabásnak kellett a felelősség nagy részét vállalnia. Kijózaní-tó tény, hogy a Sátán egy apró nézeteltérést hasz-nált fel Isten munkájának szétrombolásához. Jó, ha felidézzük, hogy Isten egységet kíván. Arra kaptunk felszólítást, hogy igyekezzünk „megtar-tani a Szellem egységét a békesség kötelékével” (Ef 4,3). A Sátán mestere annak, hogy kihasználja a büszkeségünket és a butaságunkat. Ebben az eset-ben egy olyan családi kérdés okozta a szétválást, amit el kellett volna kerülni.

Számos pozitívumot kiemeltünk Barnabás éle-téből, de nem feledkeztünk meg a negatívumokról sem. Nem szabad lebecsülnünk Barnabás hatását Pál munkatársaként Isten munkájában. Utánoz-hatjuk erényeit, és tanulhatunk hibáiból. Ha így teszünk, valódi segítőkké válunk Isten munkájá-ban.

David Williamson, NewtownabbeyBeliever’s Magazine 2012. szeptember

Ki vele járKi Vele jár, az meg nem szégyenül,nem védtelen és nem is úttalan.Ki Vele tart, az soh’sincs egyedül,mindig a legjobb társaságban van.

Füle Lajos

Vetés és Aratás24

Vajon elég őszinték és nyíltak vagyunk a keresz-tyén körökben előforduló depresszióval kapcso-latban? Szenvedhet-e depresszióban az istenfélő ember vagy ez csak a hitben gyengéket sújtja?

Sok keresztyén ember számára a hívők között jelentkező depresszió egy olyan kibékíthetetlen ellentmondás, amely nem egyeztethető össze a keresztyén hit alaptanításaival, mint például, hogy Isten elhív arra, hogy szeretetében meg-nyugodjunk, vagy hogy örvendezzünk az Ő ke-gyelmében. Keresztyén körökben a depresszió kétszeres szégyenbélyeget jelent: az egyik az ér-zelmi ingatagság, a másik a szellemi visszaesés. Ennek eredményeként azok a keresztyének, akik depresszióval küzdenek, gyakran félnek segít-séget kérni, sőt azoknak, akik teljes idejű szolgálatban vannak, ez szinte teljesen el-képzelhetetlen. Egyedül küz-denek, vádolva magukat a megtapasztalt hitetlenségért, miközben egyre mélyebbre süllyednek a kétségbeesésbe. Ez az állapot Krisztus Tes-tének hatékony működését ássa alá, amelynek célja egy-más szeretettel való építése lenne. Szerencsére a legtöbben meggyógyulnak. De nem mindenki. Elég gyakran hallunk keresz-tyénekről, akik idegösszeomláson mennek át, kiégnek, vagy megmagyarázhatatlan okokból otthagyják gyümölcsöző szolgálatukat.

A depresszió életellenes állapot, amely gyak-ran keveredik megterhelő zavartsággal. Sokan összetévesztik a kedélyállapotot és a depresz-sziót; nem ritkán halljuk az emberektől: „olyan depressziósnak érzem magam” vagy „olyan dep-ressziósnak nézel ki”, amikor az ember egysze-rűen csak szomorú vagy elbátortalanodik. Azok, akik depressziótól szenvednek, lehetnek szo-morúak, de lehetnek ugyanúgy ingerlékenyek, vagy érzelmileg eltompultak. Jobb lenne, ha a depressziót úgy határoznánk meg, mint a min-dent elárasztó reménytelenség állapotát, ame-

lyet súlyosbít az önmegvetés, a haszontalanság és a bűntudat érzése. További tünetei lehetnek, hogy nem érdeklik már azok a tevékenységek, amelyeket korábban kedvelt, általában kevés az ilyen emberben az energia, egyszerű feladatok is kifognak rajta. Azok, akik depresszióban szen-vednek, gyakran esnek át viselkedésbeli válto-zásokon, személyiségüktől eltérően produkálva visszatérő dühkitörést, ellenőrizhetetlen sírást és visszavonulást a szociális életből. Gondot okoz-hatnak az egyszerű döntések, és rosszul mérik fel a helyzeteket. A komoly és elhúzódó depresszió súlyosan befolyásolja az egyén fizikai állapotát, akár halálvággyal, illetve öngyilkossági gondo-latokkal is együtt járhat.

Az 1Királyok 19,4-ben ezt olvassuk: „...ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el éle-

temet…” Bár merészség len-ne, ha bármelyik bibliai sze-mélyről orvosi diagnózist ál-lítanánk fel, úgy gondolom, nagy biztonsággal megálla-píthatjuk, hogy Illés ebben az időben nem volt egészsé-ges szellemi állapotban. Fizi-kailag kifáradva összeomlik egy rekettyebokor alatt, és azt kívánja, bárcsak halna meg. Miért? „Mert nem va-

gyok jobb elődeimnél” (5. v.) - adja meg a választ. Más szavakkal, a személyes kudarc és a remény-telenség ragadja el őt. Hogyan süllyedhet egy ilyen kiváló hitű férfi ilyen mélységekbe? Inkább várnánk ilyen dolgot a történet más szereplőitől, mint például a gonosz Aháb királytól, de ehelyett Aháb sütkérezik a palotájában, míg az Isten em-bere sír a pusztaságban. Csodálkozunk, hogy mi történt azzal a férfival, aki bátran elítélte Izraelt a bálványimádásért, aki megingathatatlan hittel átvészelte a három és fél év éhséget, aki félelem nélkül szembeszállt Baál négyszázötven prófétá-jával. Zavarba ejt minket, amikor látjuk ebben a nyomorult szellemi állapotban csak pár nappal a Karmel-hegyi események után.

Lehet, hogy csodálkozunk, de nem Illés az egyetlen. 1857-ben a híres baptista prédiká-

Illéssel a rekettyebokor alatt

Depresszió Isten szolgái között

252020. évi 2. szám

tor, Charles H. Spurgeon épp az Ézsaiás 41,14-ről prédikált, amikor ezzel a vallomással lepte meg hallgatóságát: „Ma magamnak kell beszélnem, és amíg az a vágyam, hogy bátorítsam a lesúj-tottakat és szomorú szívűeket, bízom benne, hogy saját magamnak is prédikálni fogok, mert szükségem van valamire, ami megvidámítja a szívemet – hogy miért, nem tudom elmondani, és hogyan, ezt sem tudom, de egy tövis van a tes-temben, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem; a szellemem le van sújtva bennem; úgy érzem, inkább meghalnék, mint élnék; minden, amit Is-ten tett általam, szinte feledésbe merül, ellankadt bennem a szellemem, a bátorságom megtört … szükségem van arra, hogy imádkozzatok értem.” Kiderült, Spurgeon gyakran szenvedett, amikor a legsötétebb depresszió rátört, ilyenkor életked-ve is eltűnt.

Sőt még Pál apostol is rettenetes lelkiállapot-ban volt, több alkalommal. A 2Korintus 1,8-ban ezt olvassuk: „Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk...”. Több példát lehetne hozni Dávid életének mélypontjaiból, vagy más bibliai személyek példájából, mint Mó-zes, Jeremiás, Ráhel vagy Anna. Nem minden hívő tud azonosulni ezekkel a tapasztalatokkal, de a legtöbben mégis.

Bizonyos értelemben vigasztaló tudni, hogy mások, akiket csodálunk az odaszánt életükért, a miénkhez hasonló tapasztalatokon mentek keresztül. Spurgeon a „Lectures to My Students”

című művében ismételten bepillantást enged gondolataiba:

„Ismerve a legfájdalmasabb tapasztalatokon keresztül, hogy mit jelent a szellem mély de-pressziója, amely engem nem kevésszer és nem ritkán látogatott meg, úgy gondolom, vigasztaló lehet néhány testvéremnek, ha erről megosztom gondolataimat, hogy a fiatalabbak ne gondolják azt, hogy valami furcsa dolog történik velük,

amikor egy időre a búskomorság vesz rajtuk erőt.”

Ugyanezt írja Pál a korintusiaknak: „Mert azt akarom testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomo-rúságról, amely ért minket.” Ha készek vagyunk megosztani a bennünk zajló küzdelmeinket, ez vigasztalást és bátorítást jelenthet másoknak.

Gyakran elfelejtjük, hogy az Úr szolgái is csak emberek. Ahogyan Jakab olyan találóan emlé-

keztet: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Csodálkoznunk kell-e akkor azon, hogy ugyanúgy érintette őt is az emberi gyenge-ség?

Spurgeon ezt írja: „A depresszió rohamsze-rűen támad meg legtöbbünket. Lehet, hogy egyébként vidámak vagyunk, de vannak idősza-kok, amikor lehangolttá válunk. Az erősek nem mindig virulnak, a bölcsek nem mindig éberek, a bátrak nem mindig mernek, és az örvendezők nem mindig boldogok.”

A hívők között nincsenek szuperhősök, csak gyakran jóval erejük fölötti munkára elhívott emberek. A kivívott győzelmek Isten kegyelmé-nek megnyilvánulásai, de fizikailag a mi testünk még mindig gyenge és földi, hajlamos a betegség-re és a kimerülésre. Csodálkoznunk kell-e azon, hogy az elménk is alá van vetve a gyengeségnek és a kifáradásnak? Nem szoktuk-e időnként ma-gunkat túlvállalni? Bár a mi Urunk gyengéd, „hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsolt 103,14).

Isten nem tette félre Illést, nem is ítélte el, ha-nem elküldött egy angyalt, hogy gondoskodjon róla. Időt adott Illésnek a pihenésre. Nem tartott neki igehirdetést, nem szidta meg, hanem csend-ben megvárta, míg Illés megerősödik. Az Úr az-zal áldotta meg őt, hogy most már másképpen láthatta saját magát. Az Úr pedig csendben hall-gatta, Illés mit válaszol a kérdésére: „Mit csinálsz itt, Illés?” Amikor kész volt rá, Isten egy új irányt és új célt adott neki (1Kir 19,1-18).

A hívők között nincsenek szuperhősök, csak gyakran jóval erejük fölötti munkára elhívott

emberek.

Ha készek vagyunk megosztani a bennünk zajló küzdelmeinket, ez

vigasztalást és bátorítást jelenthet másoknak.

Vetés és Aratás26

Miért köszöntenek be ilyen időszakok azokra, akiknek örvendezniük kel-lene Isten kegyelmében? Nincsenek rá egyszerű válaszok. Vannak, akik egyszerűen mentálisan és fizikailag fáradnak el. Mások lehet, hogy meg-adják magukat a sokrétű felelősség folyamatos nyomása miatt. Talán túl sokat vállaltak. Megint mások hajlamosabbak a búskomorságra. De ez az isteni gondviselés műve is lehet, amely meg-őrzi őket a hiábavaló dicsőségtől (2Kor 12,7). Ál-talában több tényező játszik közre, amelyek idő-vel felhalmozódtak. Végső soron az okok nem igazán számítanak azoknak, akik depresszióval küzdenek. Azzal, hogy hibát találunk bennük, nem segítünk azoknak, akik már minden bi-zonnyal saját magukat hibáztatják, és azzal, hogy megindokoljuk az állapotukat, nem fogjuk kilendíteni állapotukból. Tény, hogy a keresz-tyén szolgálat mindegyikünk számára rendkívül megterhelő. Ezt csak Isten Szent Szellemének erejével lehet elvégezni (Zak 4,6). A keresztyén vezetők tulajdonkép-pen 24 órában alkalma-zottak. A súlyos nehézségek közepette (halál, halálos betegség, pénzügyi összeomlás, családi válság, lelki/szellemi gyengeség) ezektől a férfi-aktól és nőktől várják az érintettek a válaszokat, lelkigondozást, vigasztalást és a tanácsadást. El-várják tőlük, hogy fáradhatatlanul törődjenek az egész közösség gondjaival, miközben megpró-bálnak egy gyümölcsöző gyülekezetet vezetni. Amikor nincsenek érzékelhető eredmények, vagy a hozzájuk tartozó emberek élete káoszba merül, gyakran magukat hibáztatják. Továbbá az életük, és a családtagjaiké is, a nyilvánosság előtt zajlik. Minden döntés, amelyet hoznak, ítélkezést von maga után, könnyen kritizálják őket. Észrevétlenül személyes sebeket kapnak és nehézségeken mennek át. Ők is csak halandó emberek, akik a szolgálatuk során – nagyon fáj-dalmasan – szembesülnek elégtelen voltukkal.

Csodálkozunk egyáltalán azon, hogy legyőzetnek és el-

csüggednek?Azoknak, akik felelősek a mi

lelkigondo zásunkért, szükségük van a bátorítás-ra. Arra is szükségük van, hogy kikapcsolódja-nak, és legyen idejük arra, hogy megerősödjenek. Az Úr tudja, hogy szolgájának szüksége van pi-henésre (Mk 6,1). Mi is tisztában vagyunk ezzel? Még egy öszvért is kiraknak a legelőre legelni.

A depressziónak mélyreható következményei lehetnek. Családokat tehet tönkre és az egyén munkaképességét is. Ez a fő oka az alkohol- és a kábítószer-fogyasztásnak. A hosszantartó dep-resszió növeli a súlyos betegség kialakulásának esélyét, magasan az első kiváltó oka az évenként elkövetett több tízezer öngyilkosságnak. A szak-emberek megkülönböztetik a depressziót a „le-vertségtől”. Felhívják a figyelmet az élet minden területét felölelő hatására: „Ha valakinek dep-ressziója van, az a súlyos kétségbeesés fojtogató

érzését tapasztalja meg hosszú időn keresztül. Ez életének bármely as-pektusát érintheti, bele-

értve az érzelmit, a fizikai egészséget, az emberi kapcsolatokat és a munka területét.”

A gyülekezeteknek tevékenyen részt kell ven-niük a megelőzésben és a depresszió kezelésében, ha másért nem is, keresztyén szolgálatért. Nem olyan dolog ez, ami fölött szemet lehet hunyni. A depressziótól szenvedők fele félelemből nem kér segítséget. Ez nem lehet így Isten népe között! A Zsidókhoz írt levél 5. része ír arról a főpapról, aki az emberek közül van kiválasztva, hogy kö-nyörületes legyen, hiszen saját maga is körül van véve gyarlósággal. Mindenkinek szüksége van egy együttérző emberre, aki meghallgatja, vala-kire, akiben megbízhat. Mint gyülekezet, igye-keznünk kell követni az Urunkat abban is, amit ígért: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13,5). Álljunk mi is egymás mellé a nehézségekben és az örömben is!

Daniel McKinley

Mindenkinek szüksége van egy együttérző emberre, aki meghallgatja,

valakire, akiben megbízhat.

272020. évi 2. szám

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfárad-tatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketek-nek.” Máté 11, 28-29.A nagy francia matematikus és fizikus, Blaise Pascal egyben ismert filozófus és teológus is volt. Tőle származnak a következő gondolatok.

Háromféle ember van. Az első csoportba az Istennek szolgálók tartoznak, akik megtalálták Őt. Ezek a legbölcsebb és legboldogabb emberek.

A másodikba azok sorolhatóak, akik még nem találták meg Istent, de keresik Őt. Az ilyen emberek értelmesek bár, de még nem boldogok.

A harmadikba azok tehetőek, akik Isten nél-kül élnek, és nem is keresik a Vele való kapcsola-tot. Természetesen így meg sem találják Őt. Ezek az emberek Isten Igéje szerint is balgatagok és boldogtalanok (Zsolt 14,1).

Tehát az Isten nélküli élet szerencsétlenség és boldogtalanság is. Míg az okos és értelmes em-ber ismertetője: Isten keresése. „A bölcsesség kez-dete az Úr félelme” (Zsolt 111,10).

Aki szorgalmasan keresi, meg is találja az Urat. A Szentírás ezt határozottan kijelenti: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer 29,13).

Ismeretlen szerző

Az emberek boldogságáról és boldogtalanságáról

Most nem sietek,most nem rohanok,most nem tervezek,most nem akarok,most nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,most elpihenekbékén, szabadon,mint gyenge gyerek,és nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fényés ölel a csend,és árad belém,és újjáteremt,míg nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,másoknak terem,érik csendesenerő, győzelem…ha nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet

Ha nem teszek semmit sem

„Aki igazán érezte a bűn láncát, az tudja a Krisztusban nyert

szabadságot valóban értékelni.” C.H.Spurgeon

Kezdetben alkotott Isten egy kertet az Édenben, és odahelyezte Ádámot és Évát. Hamarosan megjelent a Sátán, és terjeszteni kezdte az első „összeesküvés-elméletet”. A Sátán meggyőzte Évát, hogy a leghatalmasabb összeesküvők, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem titokban szeretnék megakadályozni, hogy az első emberpár szemei megnyíljanak, és olyanok legyenek, mint Isten – ismerve a jót és a rosszat. Éva volt az első az emberiség hosszú sorában (a gnosztikusoktól a lapos föld hívőkig), aki elhitte, hogy bizonyos hatalmak titkos információt tartanak vissza tőle.

A meghatározás szerint az összeesküvés-elmé-let egy eseményt vagy a körülmények együttállá-sát valamilyen titkos összeesküvés eredményeként értelmezi, amely mögött általában nagy befolyás-sal bíró hatalmak állnak.

A Sátán azóta is mindig talál rászedhető áldozatokat Isten gyerme-kei között. Mai technológia uralta korunk még inkább lehetővé teszi, hogy az ösz-szeesküvés-elméletek gyor-sabban terjedjenek, mint az új koronavírus. Az online világ, amely népszerűsíti az értelem elvetését, egyben hirdeti a szélsőséges énközpontúságot, a bizarr összeesküvés-elméletek táptalajává vált.

Szemléletes példája lehet ennek az a gondolat, amelyet először egy francia összeesküvés-elméle-tekkel foglalkozó weboldal közölt, amely szerint az a milliméteres hullámhosszú sugárzás okozta a COVID-19-et, amelyet az 5G technológia használ. Talán azt gondoljuk, hogy egy ilyen elmélet nem túl elmés, és ezért ártalmatlan. Azonban tévedés ezt hinni. Az elmélet hívei Európában több helyen

is felgyújtották az adótornyokat, és megtámadták a telekommunikációban dolgozókat.

És ez csak egy a tucatnyi koronavírussal kap-csolatos összeesküvés-elmélet közül. Vannak még furcsábbak, mint pl. amely szerint a koronavírus ember alkotta biológiai fegyver, amelyet Bill Gates hozott létre. A koronavírussal kapcso-latban egyébként sok hamis állítás jelent meg az Egyesült Államokban, melyeket keresztyén szervezetek is támogattak. Ahogy Robert Anton a The Illuminatus! Trilogy c. regény társszerzője mondja: „Egyszerűen nem lehet olyan nevetséges és nyilvánvalóan szatirikus összeesküvés-elméle-tet kitalálni, amelyben valaki valahol ne hinne.”

A rágalmazás megtűrt bűneAz nem meglepő, hogy helyenként néhány em-

ber nevetséges vagy képtelen dolgokban hisz. Az azonban igencsak megdöbbentő, hogy milyen sok

keresztyén ember nemcsak hisz az összeesküvésekben, hanem nyilvánosan terjeszti is azokat. Lehetetlen úgy a közösségi médiát olvasgatni, hogy legalább egy keresztyén (gyakran épp egy lelkipász-tor vagy gyülekezetvezető)

ne posztoljon olyan állításokat, amelyekről nem tudhatja, hogy igazak-e. Sokat lehetne beszélni arról, hogy vajon miért terjeszt olyan sok keresz-tyén téves információt. De nem kell kifinomult szociológiai elemzéseket végezni ahhoz, hogy kijelentsük: ez is, mint a rágalmazás minden egyéb módja, bűn.

A rágalmazás jelentése: amikor valaki olyat állít másról, ami nem igaz, és ennek az eredmé-nye – szándékosan vagy akaratlanul – a másik jó hírének rombolása. A Biblia egyértelműen

Keresztyének is bedőlnek az összeesküvés-elméleteknek?

Az online világ, amely népszerűsíti az értelem elvetését, egyben hirdeti a szélsőséges énközpontúságot, a bizarr összeesküvés-elméletek táp-

talajává vált.

Vetés és Aratás28

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiMinden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsor meghallgatható a www.mera.hu oldalon.

kijelenti, hogy Isten gyűlöli a rágalmazást (Péld 6,16.19). Pál abban az összefüggésben említi, ami-kor azok viselkedését sorolja, akik gyűlölik Istent (Róm 1,30), Jakab pedig démoni viselkedésnek nevezi (Jak 3,15-16). Még az ellenségünket sem szabad rágalmaznunk (Mt 5,43-48).

Az összeesküvés-elméleteket vallók talán azt állítják, hogy nem rágalmazásról van szó, ha az állítás igaz. Ebben az eset-ben azonban birtokukban kellene lennie a feltételezett összeesküvők titkos tudásá-nak, ez azonban nem így van.

Ismeretre szert tenni azt jelenti, hogy a valósá-got olyan módon képezzük le gondolkodásunkban vagy tapasztaljuk meg, ami ténylegesen a megfe-lelő, valós alapokon áll. Mivel az összeesküvés-elméletek alapja megbízhatatlan szóbeszéd, ezért nem felelnek meg az ismeret előfeltételeinek. Így ha az összeesküvés-elméletek terjesztői nincsenek az igazság birtokában, akkor vétkesek a rágal-mazásban.

Keresztyének a Sátán munkáját végzik?De mi van, ha ők hiszik, hogy ez az igazság?

Mondhatjuk, hogy tévednek, de nem követnek el bűnt?

1950-ben Sir Peter Medawar az Elme c. filozó-fiai folyóiratban így írt a New Age-hívő, katolikus Teilhard de Chardinről: „Csak azon az alapon lehet felmenteni a tisztességtelenség vádja alól, ha feltételezzük, hogy mielőtt másokat megté-vesztett, maga is sok fájdalmat szenvedett saját maga megtévesztése miatt.” Bár ez egy nagylelkű hozzáállás, mégsem így kellene viszonyulnunk tévedésben lévő keresztyén testvéreinkhez. Mint ahogy Isten nem engedi, hogy a keresztyén poli-tikusok kivételes esetekben hazudhassanak, azt sem engedi, hogy Karen néni vagy Bob pásztor rágalmazást terjesszenek, csak mert ők elhiszik a hirdetett valótlanságokat. Igenis kötelességünk, hogy megbizonyosodjunk egy potenciálisan rá-galmazó kijelentés valóságtartalmáról. Elvégre

minden „haszontalan szóról” számot kell adni az ítélet napján (Mt 12,36).

Hasonlóképpen arra sem lesz mentségünk Isten előtt, ha szemet hunyunk a rágalmazás láttán. Jézus azt várja, hogy figyelmeztessük testvéreinket, ha bűnt követnek el; és ha nem hallgatnak a szóra, akár a gyülekezet elé is vigyük az ügyet (Mt 18,15-17). Botrányos, mennyire kevés

rágalmazót figyelmeztet-nek a gyülekezetekben, és még kevesebben részesülnek gyülekezeti fegyelmezésben.

Nem szeretetteljes és nem is Isten szerinti az a hozzáállás, hogy csendben maradunk, mert „úgy sem hallgatnak ránk”. Isten gyermekeiként arra lettünk felszólítva, hogy figyelmeztessük azokat, akik valótlanságot terjesztenek; a szívük meg-változtatása pedig már a Szent Szellem munkája.

Másrészt ezzel a hozzáállással azt a képet mu-tatjuk a körülvevő és minket figyelő világnak, hogy az ilyen viselkedés elfogadható Jézus követői között. Pedig nem az! A keresztyéneknek nem szabad eltűrniük a démoni dolgokat. Sok modern összeesküvés-elméletet, amelyeket keresztyének terjesztenek, okkultista, New Age-es vagy más keresztyénellenes ezoterikus csoportok találtak ki. Végső soron minden rágalmazó összeeskü-vés-elmélet forrása a Sátán. Ha olyan emberek vagyunk, akiket az igazság Szelleme tölt be (Jn 14,17), nem fogjuk a hazugság atyjának üzeneteit terjeszteni (Jn 8,44).

Joe Carter

„Aki mindenből elhisz egy kicsit, az vé-gül semmit sem fog hinni.” C.H. Spurgeon

Felhasználva a The Gospel Coalition engedélyével ht tps://www.thegospelcoalition.org/article/christians-conspiracy-theories/

Szabadnak lenni

Szabadnak lenni… ez a vágyam,szabadnak lenni… JÉZUS általfélelemtől, bánattól, bajtól,szabadnak lenni – önmagamtól.

Füle Lajos

292020. évi 2. szám

Vetés és Aratás30

A Zsidókhoz írt levél 11. része hithősöket mutat be, akik életük bizonyos helyzeteiben hitükkel Isten dicsőségére voltak, és ezzel példát adtak ne-künk is. Ezután azonban a levél bemutatja Azt, aki mindenki mást túlszárnyal: Jézus Krisztust, a hit szerzőjét és beteljesítőjét (Zsid 12,2). „Én Őbenne bízom” (Zsid 2,13, rev. Károli) – ezekkel a szavak-kal foglalható össze az Ő páratlan élete, amelyet ebben a világban a tökéletes hit jellemzett.

Újra meg újra azt látjuk, hogy Jézus Krisztus az égre emelte tekintetét, és szemét a menny és a föld Urán tartotta (Mt 11,25). Bízott Atyja szuve-renitásában és hatalmában, ami a lelkek megme-nekülését és az Ő védelmét jelenti azokban a ve-szélyekben, amelyeknek nap mint nap ki vannak téve. A Gecsemáné-kertben arcra borulva így kiáltott fel: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked!” (Mk 14,36). Nem sokkal ezután ezt mondta Péternek: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53).

Mint rászoruló ember így imádkozott: „Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!” (Zsolt 16,1). Nem kételkededett benne, hogy az Atya hallja és meg is hallgatja imáit. Lázár sírjánál rendíthetetlen bizalommal ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz” (Jn 11,41-42).

Bízott a Szent Szellem vezetésében és erejében, és engedte magát vezetni általa napról napra. Isten Igéje mécses volt lába előtt és ösvényének világos-sága. Mindabból az Igéből élt, amely Isten szájából származik, és bízott az Ige erejében, amikor az ör-dög a pusztában megkísértette.

Az Atya iránti csodálatos bizalma abban is megmutatkozott, hogy mindig türelmesen ki-várta Isten idejét. Meg van írva: „Aki benne hisz, az nem fut!” (Ézs 28,16, rev. Károli). Pontosan ezt figyelhetjük meg Isten Fia életében: megvárta az isteni útmutatást és a megfelelő időpontot, mielőtt felment Jeruzsálembe a lombsátrak ünnepére (Jn

A hit és a bizalom csodálatos példája

7). Akkor is ezt tette, mielőtt elindult, hogy vála-szoljon Márta és Mária segélyhívására, akiknek a testvére, Lázár beteg volt (Jn 11).

Abban a biztos tudatban élt, hogy az Atya mindig vele van, és erről az emberek előtt is bi-zonyságot tett, amikor ezt mondta: „aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül” (Jn 8,29; 16,32). „Nem tántorodom meg, mert a jobbomon van” (Zsolt 16,8).

Tudta, hogy Isten megsegíti, és nem fog meg-szégyenülni (Ézs 50,7). Nem halvány reménység-ről, hanem a hit meggyőződéséről tett bizony-ságot: „az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél” (Ézs 49,4; 50,8-9). Igen, az Ő szívét hit által annyira betöltötte a dicsőséges jövő, hogy az előtte levő öröm helyett vállalta a

keresztet (Zsid 12,2). Bízott Istenben az élete során,

az Ő ítéletében – melyben Is-ten szentsége fejeződik ki (Zsolt 22,4), halálában az Atya kezébe tette le lelkét (Lk 23,46), és bízott benne a feltámadásra nézve is. Micsoda rendíthetetlen bizalom van ezekben a szavakban: „…tes-

tem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved le-szálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,9-11).

Mekkora példakép számunkra az Úr Jézus Krisztus! Tőle tanulunk, és Őt követjük nap mint nap felnézve rá mint a hit szerzőjére és beteljesítő-jére (Zsid 12,2). Jan Philip Svetlik

Im Glauben leben, 2020 / május

„Krisztus olyan folyó, amely sosem szárad ki; Nap, amely nem

ismer fogyatkozást. Ő minden mindenekben, de Ő mindig több,

mint minden.” C. H. Spurgeon

Könyvajánlatunkból EK

EK312020. évi 2. szám

Így szólt egyszer David Robertsonhoz egy ateista társaság vezetője: „Elismerem, hogy érveiddel romba tudtad dönteni az ateizmusomat. De te miben hiszel?” Robertson válasza így hangzott: „Jézusban hiszek és miatta hiszek.” Ez a könyv megmutatja, hogy miért Jézus a keresztyén hit oka és forrása. Christopher Hitchens Isten miért nem nagyszerű című könyvére írt válaszában az író bemutatja, Jézus miért Isten, és hogy igenis nagy(szerű).

E könyv annak felismerésében nyújt segítséget, hogy alapjában véve csak két birodalom létezik: az egyik, amelyet a Biblia „a világnak” nevez, a másik pedig „Isten országa”, más néven Urunk, Jézus Krisztus országa. Ezek szemben álló birodalmak, melyeket egy világ választ el egymástól.

David RobertsonFenséges rögeszme - Miért nagy(szerű) Jézus?124x183mm 216 oldal

William MacDonald

Szemben álló birodalmak124x183mm

80 oldal

Gerrit AlbertsA digitális média és a fiatalkori szex154x216mm32 oldalszínes, illusztrált

A fiataloktól már csak egy kattintásnyi távolságra van a szexuálisan szabados képek és filmek óriási kínálata. Milyen veszélynek teszi ki magát a pornófogyasztó?Mit tehetnek a szülők, hogy megóvják gyerekeiket ezektől a hatásoktól?

Francis A. Schaeffer

A nagy evangéli-umi katasztrófa

142x192 mm 176 oldal

Kérésre teljes árjegyzéKet KüldünK. A KönyveK megtAlálhAtó-AK és megrendelhetőeK Az evangeliumikiado.hu honlApon

vAgy A rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

Az ismert 20. századi teológus, Francis A. Schaeffer halála előtt 1984-ben utolsóként írt könyve pontosan előrejelzi, mi történik, amikor az evangéliumi keresztyénséget eltéríti a világi kultúra. Történelmi, filozófiai és teológiai ismereteit felhasználva éles szemmel mutat rá arra, milyen következ-ményekkel járhat, ha a keresztyének nem foglalnak nyíltan állást a vízválasztó kérdésekben.

Christoph BergerBetelt az idő!148x210mm48 oldalszínes, illusztrált

Ez a kiadvány rövid útmutatóként szol-gál az Ószövetség évszámainak mélyre-ható tanulmányozásához. Bemutatja a bibliai időszámítást a főbb események, személyek és időpontok tekintetében, Ádámtól Jézus Krisztus engesztelő áldozatáig. Hasznos olvasmány a Bibliát komolyan tanulmányozni kívánók szá-mára, de azoknak is nagy segítség, akik most ismerkednek Isten Igéjével.

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Kérjük, gondoljon a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a

megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy

csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: +36-1-311-5860E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: OTP Bank, Budapest 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!):Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX

Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg. Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Szerkesztőség, Egerszerkesztoseg@vetesesaratas.huwww.vetesesaratas.hu

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMagvető p.t. - Izsmán JónásZs. Móricza 2168/4SK 936 01 ŠahyTel.: 00-421-904 941-236E-mail: magveto.sk@gmail.comwww.magveto.sk

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-771-617966E-mail: babos.marton@gmail.com

UKRAJNABakos Imre és RenátaPetőfi út 28.UA-90212 Батьово (Bátyú)Tel.: 00-380-6612-89005imrebakos7@gmail.com

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: tibor.ngy@gmail.com

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

USAMr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: alexveres60@gmail.com