Vilpost 2009 02 - verbita.hu · potuk türelmes elfogadását. A kisebbségben élõ katoliku-sok hiteles, imádságos tanúságtevõ jelenlétét. Szenvedélyem a fotózás, ilyen

VILÁGP STAÚj folyam, V. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek lapja 2009. nyár

ÉLJENJÉZUS SZÍVE

A MI SZÍVÜNKBENMISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓLMISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓL

VILÁGP STA – A verbita missziós szerzetesek lapja – Újfolyam V. évf. 2. szám – 2009. nyár

Házunk tája

VVIILLÁÁGGPP SSTTAAA verbita missziós szerzetesek negyedéves hírleveleE-mail: [email protected] • honlap: www.verbita.hu

Ingyenes, katolikus kiadvány, fenntartása az olvasók önkéntes adományaiból történik.

Isten fizesse meg a legkisebb adományt is!

Felelõs kiadó: P. Juhos Ferenc SVD tartományfõnökFõszerkesztõ: Szerdahelyi Csongor

Tördelés: Bukovszki Antal • Korrektor: Rochlitz BernadettRendi konzulens: Burbela Gergely SVD

A szerkesztõség címe: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 06-1-424-5668 vagy 06-30-418-9196

A szerzõk gondolatai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét.Nem kért kéziratot, fényképet nem küldünk vissza.

Nyomás: D-Plus Kft., 1037 Budapest, Csillaghegyi út 19–21.Felelõs vezetõ: Németh László ügyvezetõ

ISSN 1814–6163Kapcsolatfelvétel a verbita missziósokkal

P. BURBELA GERGELY SVD: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 06-1-424-5668 vagy 06-30-418-9196

TÓTH ZOLTÁN SVD: 9730 Kõszeg, Park u. 1., tel.: 06-94-562-205Adományok, miseszövetségi befizetések:

11600006-00000000-12713314Kérésre küldünk csekket, adóigazolást!

P. Dinya Vince atya negyven éve éppen negyvenéves volt, amikor az Egri Egyházmegye szolgálatára1969. június 29-én pappá szentelték. Ez az ünnepigazi alkalom a hálaadásra, hiszen élete nem szûköl-ködött kalandos fordulatokban. 1950 januárjában

úgy lett verbita, hogy valójában alig-alig tudta, mit is kívántõle Isten, csak engedelmeskedett a hívó szónak. Õsszelbeöltözött, pedig már törvényben fogadták el a rendek fel-oszlatását, de ez sem vette el a kedvét. Jászberényben ker-tészként dolgozott a ferences kolostorban, ahol akkoribanaz elüldözött idõs nõvérek kaptak szállást. Õk ajánlottákVince atyának, hogy tanuljon tovább, így jutott el a pap-szentelésig. Káplánként mûködött Geszteréden, Taron,Nyírbátorban és Újfehértón, plébánosként Dombrádon ésFüzesabonyban. 1984-ben, amikor már érezhetõen enyhülta pártállami diktatúra szorítása, a római rendfõnökség en-

gedélyével négyen az egykori növen-dékek közül titokban noviciátustkezdtek P. Szántó János vezetésével.Természetesen nem a ma is szokásos,szigorú feltételekkel, hanem havontatalálkoztak novíciusmesterükkel, akia szûkös lehetõségek ellenére mégismegpróbálta feltárni számukra a tár-saság gazdag lelkiségét. Igazi noviciá-tusuk azonban az élet volt, novíciusmesterük pedig a hûség.Így tettek elsõ fogadalmat 1985-ben, örök fogadalmat pe-dig 1988-ban.

Vince atya 1994-ben tért vissza rendi keretek közé, azótais a kõszegi Szent Imre Missziósház közösségét szolgálja.

Tóth Zoltán SVD

2

Fájdalommal ért bennünket P. Becherer András atyánk halála.

Rendtestvérünk május 7-én rövid szenvedés után

adta vissza lelkét Teremtõjének a székesfehérvári papi otthonban.

Német ajkú családban született1931. október 21-én a bácskai Hódsá-gon. Bácska visszacsatolása után édes-apja magyar katonaként orosz hadi-fogságba esett és évekig raboskodott aSzovjetunióban. Miután a szerb parti-zánok 1944-ben bevonultak falujukba,

elkezdõdött a rémuralom: százakat vé-geztek ki, a többieket pedig kivételnélkül internálták. A foglyok nagy ré-sze fertõzõ betegségekben meghalt, ígyAndrás atya kishúga is. Végül politikainyomásra a katonaság hagyta, hogy afoglyok Magyarország felé szökjenek,a magyar határõrök pedig szemethunytak a menekülõk láttán. Így tele-pült András atya is édesanyjával Ma-gyarországra, ahová késõbb édesapjais megérkezett a hadifogságból.

1947-ben Kiskunfélegyházán, aSzent István Missziósházban folytattatanulmányait, rá egy évre pedig meg-kezdte a noviciátust. 1950. augusztus15-én tett fogadalmat. A pannonhalmibencés gimnáziumban fejezhette be agimnáziumot. Mint politikailag meg-bízhatatlan háromnegyed évig munka-szolgálatos katonaként szolgált, de ké-sõbb, az 1953-as Nagy Imre-féle eny-hülés következtében a fegyveres erõk-höz került. Leszerelése után a VáciEgyházmegye kispapja lett az egri sze-

mináriumban, így tett örök fogadal-mat 1959-ben. 1960-ban szenteltékpappá.

Összesen 36 évig mûködött egyház-megyés szolgálatban Pécelen, Csong-rádon, Kiskunfélegyházán, Fülöpjaka-bon, Peregen és Kiskunlacházán, aholtemplomot is épített.

A rendszerváltozással õ lett az elsõlegális magyar verbita tartományfõnök(1989–92), õ jegyeztette be a társasá-got hivatalosan 1989. december 8-án.Elõször a kõszegi bencés házban la-kott, majd néhány évig a kispapokprefektusa volt Budatétényben. Ez-után a kõszegi Szent Imre Missziós-házban mûködött, melynek egy ideigrektora is volt.

Mosolygós, csodálkozó kék szemehiányozni fog nekünk, ahogy alázatos,békés természete is. A Jóisten jutal-mazza meg az örök boldogsággal min-denkire kiterjedõ szeretetéért!

Tóth Zoltán SVD

Negyven éve pap Vince atya

Az örök világosság fényeskedjék neki!


Világposta

Jézus Szíveoltalmában

Az egyház 1875. júni-us 16-án ünnepelte azAlacoque Szent MáriaMargit által a SzentSzívrõl kapott kinyilat-koztatás 200. évfordu-lóját. Arnold Janssen élve a lehetõséggel,önmagát, elsõ munkatársait, valamintmegalapítandó mûvét a Szent Szív oltal-mába ajánlotta, a pogányok megtérítésé-nek szándékával. Ugyanazon a napon Ar-nold aláírta az adás-vételi szerzõdést,melybõl „kinõtt” az elsõ missziósház. Azúj intézmény is a Legszentebb Szív nevetkapta. Páter Blum ezt a napot az Isteni IgeTársasága születésnapjának nevezi.

Vivat cor Jesu in cordibus hominum (Él-jen Jézus Szíve az emberek szívében) – ezvolt a társaság elsõ jelmondata. Arnoldkésõbb módosította: ...in cordibus nostris– a mi szívünkben. A missziósház meg-szentelésekor kitette a jelmondatot ahomlokzatra. A társaság elsõ éveiben ez akijelentés köszöntéssé vált. AmikorAnzerrel együtt leteszi elsõ fogadalmát,1876. június 16-án e szavakat mondta:„Uram, arcod elõtt fekve, Jézus Legszen-tebb Szívének tiszteletére fogadom...,minden imát, tettet és fájdalmat és érteminden érdemet neked adok, csak hogyteljesülhessenek Jézus Szívének óhajai, fõ-leg a pogányok országaiban... Jézus leg-édesebb Szíve, légy az én szeretetem!”

Szorgalmazta az elsõ péntekek megünne-pelését. Ekkor a papoknak a szentmisét Jé-zus Szíve tiszteletére kellett ajánlani, és atöbbieknek ebben a lelkületben kellett aszentáldozáshoz járulni. A reggeli szentmi-se különösen ünnepélyes volt, egybekötveaz áldással és Jézus Szíve-könyörgésekkel,este pedig ünnepélyes ájtatosságot tartot-tak. Jézus Szívének napja parancsolt ünnepvolt a társaságban. 1885-ben az alapsza-bályban Jézus Szent Szívét nevezi meg atársaság patrónusának. Elõször az volt aszándéka, hogy a rendtagok ruhája piroslesz, végül azonban a pirossal varrottcingulus mellett maradt, emlékéül a vér-nek, melyet az isteni szív irántunk kiontott.

Éljen Jézus Szíve a mi szívünkben! Szépnyarat, jó pihenést!

P. Juhos Ferenc SVD, tartományfõnök

3Levél ArgentínábólAz ifjúsági klub remekül beindult. A fiatalok jönnek, különösen azóta,

hogy sikerült bérelnünk egy biliárdasztalt, ami nem várt sikerrel mûködik.Nem is gondoltam volna, hogy ennyi biliárdtehetség van köztünk. Egyéb-ként a pingpongasztal is remek, csak a labdák fogynak túl gyorsan. A biliárd-asztal egy pezós pénzérmével mûködik. A tulajdonos havonta egyszer jön aperselyt üríteni, amelyhez természetesen csak neki van kulcsa. A bevételenpedig fele-fele arányban osztozunk. Így már volt is némi nyereségünk, ami-bõl tudtam venni két energiatakarékos izzót, ugyanis addig 250 wattos izzó-kat használtunk.

A karitász épületét is lassan tetõ alá hozzuk. Idõközben a mérnök is bekap-csolódott a munkába a plébánossal együtt. Én általában a kõmûvesekkel tar-tom a kapcsolatot, most épp az ablakokat kell beszereznem. Igazi csapat-munka.

Most, a hétvégén száz csirkét sütöttünk, vasárnap délben jönnek érte, akikvenni akarnak. Jegyek segítségével történik az eladás. Így vasárnap reggelremár tudjuk, mennyit adhatunk el jegy nélkül. Ha mind a százat eladjuk, ak-kor átszámítva hatvanezer forint hasznunk lesz, ami fedezi a kõmûveseknégy napi bérét. Vagy vehetünk belõle három tetõbádogot, amibõl összesenhúsz darabra van szükség. Itt a faluban ez bevett formája a pénzgyûjtésnek.

A Világposta múlt számában az egyik képen egy kápolna volt látható egé-szen kicsi padokkal. Ezeket is lecseréltük már rendes templomi padokra,mert egy fûrésztelepes adományozott nekünk kétszáz deszkát, amibõl egy

közeli asztalos jutányos áron remek padokat készített. Érdekes, hogy egyilyen apróság mennyire megváltoztatja a kápolna légkörét!

Az itteni épületek egyszerûek. A falakat egysoros téglából rakják, majd be-lülre vakolat kerül. A szubtrópusi klíma miatt ugyanis nem szükséges a hõ-szigetelés, és a téli fûtésre sem kell gondolni. Sõt, inkább az a fontos, hogylegyen az épületben elegendõ ventilátor. Minden templomban vannak ven-tilátorok, ami nekem az elsõ idõkben szokatlan látvány volt. Miután azon-ban végigizzadtam néhány szentmisét, rögtön igazat adtam az ittenieknek.

Kedves barátaim! Várom kérdésiteket, mert lassan kifogyok a mondaniva-lóból. Hálás szívvel köszönöm eddigi adományaitokat és imáitokat is! Istenáldjon benneteket!

P. Varga János SVD – [email protected]

SEGÍTHETJÜK JÁNOS ATYA MISSZIÓJÁTAki szívesen támogatná Varga János atya munkáját, az Isteni Ige Társasága Missziós Titkársá-gának csekkjén teheti meg. Kérjük, a közlemény rovatban mindenképp tüntesse fel: Argentína.Bankszámlaszámunk: 11600006-00000000-12713314A projektrõl P. BURBELA GERGELYNÉL lehet érdeklõdni a 30/418-9196 telefonszámon vagy [email protected] e-mail címen. Missziós Titkárság, 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3-5.

A legkisebb adományt is hálásan köszönjük János atya és hívei nevében is.


Világmisszió

Ez év januárjában tíz magyar pap – egybencés szerzetes, egy teológiai tanár és hét plébá-nos Benvin Madasery Sebastián verbita atya veze-tésével három hetes missziós zarándoklaton vettrészt. Budapestrõl Delhibe, India fõvárosába ér-keztünk, ezt követte Indore, ahol Chacko verbitapüspökkel meglátogattunk több missziót, majdMumbaiba (Bombayba) utaztunk, ahol egy óriási,1,7 millió ember lakta szegénynegyedbe is elmen-tünk. Nagyon érdekes volt Goa állam felkeresése,ami 1961-ig portugál gyarmat volt. Itt van elte-metve Xavéri Szent Ferenc, akinek a sírjánál mi-sézhettünk a Bom Jesu-bazilikában. Végül pedigSebastián atya szüleinek voltunk a vendégei Kerala állam-ban, ahol a Szent Tamás-hegyre zarándokolva az apostol lá-bának lenyomatánál mondtuk el hálaadó imánkat.

Induláskor a repülõtéren megkérdeztem Sebastiánt, hogymiért akar bennünket elvinni Indiába? „Hogy lássátok a va-lóságot!” – válaszolta. „Mi a valóság?” – kérdeztem vissza.„Hát azt majd meglátjátok!” – felelte mosolyogva.

Mit láttunk a valóságból? Európai ember számára felfog-hatatlan szegénységet, de mégis boldog embereket. A rég-múlt idõk kultúráinak csodálatos épületeit, ugyanakkor tá-kolmányokból kimászó, végtelenül egyszerû arcokat. Nagyvilágvallások jelenlétét, sokszor vérre menõ ellentéteiket,mellette katolikus iskolákat, ahol vidáman együtt énekel-nek, táncolnak a gyerekek, mindegy, hogy milyen vallású-ak. Súlyos betegséget hordozó emberek mély hitét és álla-potuk türelmes elfogadását. A kisebbségben élõ katoliku-sok hiteles, imádságos tanúságtevõ jelenlétét.

Szenvedélyem a fotózás, ilyen szempontból India paradi-csomnak számít. Utunk elején Delhiben volt egy meghatá-rozó élményem. Száz méteren belül száz téma kerül az em-ber elé. Ez alkalommal nemcsak a téma került elém, hanemegy kõ is, amibe elbotlottam és hatalmasat estem. Nem sok-kal ezután korra, nemre való tekintet nélkül legalább tízember szaladt oda hozzám, felsegítettek, porolták a nadrá-gomat, aggódó figyelmességgel kérdezgették, nem ütöttem-

e meg magamat, ne hívjanak-e orvost, nem tört-e el vala-mim. Ez is India! Az emberek figyelnek egymásra.

Természetesen a sok élmény között katolikus papok szá-mára nagyon fontos volt arra a kérdésre is választ kapni,milyen az egyház Indiában? Egyik résztvevõ atya fogalmaz-ta meg legjellemzõbben, amit valamennyien tapasztaltunk:„A hívek elõhozták belõlem a papot.” Mit is jelent ez?Több alkalommal találkoztunk nagyon súlyos betegekkel(leprásokkal, rákosokkal, mozgásszervi károsodást szenve-dettekkel), akik mély hittel kérték a személyes imáinkat,kérték, hogy tegyük rájuk a kezünket, és mindezt azzal a re-ménnyel élték meg, hogy a papságunkból fakadó krisztusijelenlét kegyelmébõl õk is részesednek. Én is úgy éreztem,hogy jelen volt a gyógyulás ajándéka, az õ hitük engem biz-tosan gyógyított. Külön érdekesség, hogy több olyan atyá-val is találkoztunk, akik papságuk mellett a testi gyógyításadományát is gyakorolják. Az egyik verbita például orszá-gos hírû fogorvos, egy plébános pedig kitanulta a lábmasz-százs tudományát. Belegondolva a magyar viszonyokba,megkérdezné valaki: Hová mész? – Megyek a paphoz kihú-zatni a fogamat, vagy megyek az atyához lábmasszázsra...

India gazdasága hihetetlen mértékben fejlõdött az elmúlttíz év alatt. A számítógépiparban India az elsõk között sze-repel. Repülõvel minden indiai állam megközelíthetõ, denagy gondot fordítanak az úthálózat fejlesztésére is. Perszeeurópai ember számára azért elég furcsa, hogy az autópá-lyára felhajthatnak a háziállatok, valamint a forgalommalszembe is jönnek kerékpárosok. Izgalmas kérdés, hogy tud-ja megõrizni az ország a hagyományos szellemi, vallási, kul-turális értékeit. Tud-e majd ellenállni a gazdasági fellendü-lésbõl fakadó jóléti állam kísértéseinek.

Delhiben ellátogattunk India legfõbb nemzeti szimbólu-mához, a Rádzsgháthoz, ahol Mahatma Gandhi holttestételégették. A komor fekete gránitlapra az utolsó szavait ír-ták: „Hé, Rám! Ó, Istenem!” Úgy gondolom, hogy beszá-molómat én is ezzel a mondattal fejezem be, ebben benn-foglaltatik az aggódás, a hála, a szépség, minden, ami a vi-lágunkban fontos! Hé, Rám!

Bodor György, plébános

4 Hé, Rám! Ó, Istenem!Magyar papok Indiában


Hírek a missziókból

DUBLIN, Írország (CNS) – Az írplébániákon nõtt a szentmisék látoga-tottsága a recesszió óta. Számos ír plé-bánia jelentette, hogy nõtt a szentmi-sék látogatottsága az elmúlt hónapok-ban, közülük néhánynál ez a harminc

százalékot is megközelítette. JosephDuffy (képünkön), az észak-írországiClogher püspöke azt nyilatkozta, nemcsak az idõsebb emberek látogatják amiséket nagyobb számban. „Igen sokfiatal család is, akik eddig hiányoztak atemplomokból, most visszatér” –mondta Duffy püspök. „Ez nemrégkezdõdött el, az emberek kiéheztek azerkölcsi és a lelki értékekre.” A példát-lan növekedés korszaka után Írországgazdasága az utóbbi hónapokban ne-héz helyzetbe került. A kétmilliósmunkaerõpiacon naponta átlag ezerember veszíti el az állását. „Sokan éle-tükben elõször élnek át mély válságot”– mondta a fõpásztor. – „A gazdaságiösszeomlás irama igen gyors volt, amimegállásra és gondolkodásra késztetiaz embereket. Ez mutatkozik meg atemplomokba való visszatérésben.”

VATIKÁNVÁROS (CNS) – Akapzsiság okozza a gazdasági válsá-got. A kapzsiság a gyökere mindenrossznak és forrása a jelenlegi gazda-sági világválságnak, mondta XVI. Be-nedek pápa. A kapzsiság sugallja ne-künk, hogy a birtoklás a legfõbb jó azéletben, mégis a kapzsiság torzítja elaz anyagi javak értékét és teszi tönkrea világot – hangsúlyozta a Szentatyaaz április 22-i általános kihallgatáson.

VATIKÁNVÁROS (CNS) – A bel-ga tiltakozás a pápa óvszerrõl szólófelszólalása ellen „zavart kelt”. A bel-ga parlament döntése, hogy hivatalostiltakozással él XVI. Benedek pápamegjegyzése miatt, melyet az óvszerhasználatára az AIDS megelõzését ille-tõen tett, „zavart kelt” – fogalmazott avatikáni szóvivõ. „Magától értetõdõ,hogy minden demokratikus államban

a Szentatya és az egyház kifejezésrejuttathatja saját álláspontját és intézke-déseit” az emberi személyt és az egyénmorális felelõsségét illetõen, mondtaFederico Lombardi (képünkön). „Azegyház széleskörû tapasztalata az okta-tás és egészségügy terén, különösen a

szegény országokban oly egyér-telmû, hogy nincs szükség bizo-nyítékokra vagy magyarázatok-ra.” Lombardi szerint érdemesvolna megvizsgálni, hogy a bel-ga parlament „kellõ figyelem-mel és komolysággal” reagált-earra, amit a pápa valóban mondott,vagy a parlament ehelyett olyan kije-lentésekre reagált, amelyeket már amédia manipulált, amelyek olyanszürõn jutottak át, amely „nem voltobjektiv és kiegyensúlyozott”.

SAO PAULO, Brazilia (CNS) – Sokgyilkosság történik a földért Amazó-niában. Braziliában a földért folytatottküzdelemmel kapcsolatos gyilkosságok70 százalékát tavaly Amazóniában kö-vették el. A brazil püspökök éves köz-gyûlése idején kiadott jelentés meg-jegyzi, hogy a legtöbb gyilkosság Paraállamban történt, ahol 2005-ben Doro-thy Stangot, a Notre Dame de Namurnõvérek egyikét is lelõtték. A 2008-ban regisztrált, a föld körüli viták kö-vetkeztében elkövetett 28 gyilkosságközül 5 az említett államban történt.Itt a nagy földbirtokosok és a parasz-tok évtizedek óta küzdenek egymássala földért és a föld használatáért.

TOLEDO, Spanyolország (CNA)Isten- és emberellenes az abortusztör-vény. Az Istentiszteleti és SzentségiKongregáció prefektusa, Antonio Ca-nizares bíboros bírálta a spanyol kor-mány azon tervezetét, hogy az országabortuszra vonatkozó törvényeit kibõ-vítse, mondván, hogy „ez az ember el-len is, nem csak Isten akarata ellenvét”. „Nem utasíthatjuk vissza Krisz-tust újból, akiben minden szeretet,minden igazság és az ember mindennagyszerûsége megtalálható, amit tisz-telni kell” – mondta az érsek.

JUBA, Szudán (CNA) – Új katoli-kus egyetem Szudánban. A SudanTribune arról számolt be, hogy az újegyetem a második Jubában, a féligautonóm régió fõvárosában, amelylassan talpraáll a több mint húsz évigtartó polgárháború után. A hallgatók amúlt hónapban már megkezdték a ta-nulást. Az egyetemet Mary KidenKimbo, a Dél-Szudáni népjóléti mi-niszter avatta fel.

5

MISSZIÓS ADOMÁNYOKA Missziós Titkárság a missziós öntudatképzõ „intézményi” mivoltán túl segélyszervezet is,amely lehetõséget kínál és ezzel együtt felelõsséget vállal azért, hogy segítsünk azoknak a tár-sadalom peremére szorult embertársainknak, akiknek sorsa sokszor csak a hírmûsorok egy-egy nehézségekrõl beszámoló tudósításának a témája. Sokaknak a mindennapi élelem isajándék. Segíthetünk nekik, hogy ne csak a megélhetési nehézségek kössék le figyelmüket.A legkisebb adományt is HÁLÁSAN KÖSZÖNI a verbita Missziós Titkárság,

BURBELA GERGELY SVD atya a 30/418-9196, vagy a 94/562-205 (munkanapokon 9–11 óra között) telefonszámon,

e-mail: [email protected]ámlaszámunk: 11600006-00000000-12713314

Kérésre tájékoztatást, csekket, adóigazolást küldünk.


Zarándoklat

A verbiták által szervezett áp-rilis 22. és 26. közötti lengyel-országi zarándoklaton számosmagyarországi, felvidéki és len-

gyelországi helységbõl vettünk részt. Acsoport kísérõi Juhos Ferenc tarto-mányfõnök és Burbela Gergely misszi-ós titkár voltak.

Elsõ úti célunk: Kalvaria Zebrzy-dowska. Átlépve a magyar határt azautóbusz kényszerpihenõt tartott a vi-dám csoportnak. A mintegy négy óraivárakozás sem volt unalmas, hiszen is-merkedéssel és imádsággal telt.

Kalvaria Zebrzydowska Lengyelor-szág egyik leglátogatottabb zarándok-helye. Évente egymillióan keresik fel.A kálváriai szentély a krakkói érsek-séghez tartozik, és a Lanckoronka, va-lamint a Zar-hegy oldalában helyezke-dik el. A szentély õre és kegyura, Mi-kolaj Zebrzydowski az alapítólevelet,amely az épületegyüttest a ferencesektulajdonába adta, a krakkói várban1602. december 1-jén írta alá. Az estimegérkezés után az Angyalos Boldog-asszony barokk stílusú bazilikábanszentmisével zártuk az elsõ napot.Szálláshelyünket a ferences kolostorkényelmes szobái biztosították.

II. János Pál pápa szülõvárosa,Wadowice volt a következõ állomás.Személyét nem csak nemzete, de a vi-lág hívõ embereinek sok milliós tábo-ra is szívébe zárta. A „mi pápánk” –így marad meg a lengyel nép emléke-zetében a sokak által rajongva szere-tett Szentatya. Szülõháza, mely mamúzeum, látogatók sokaságát fogadjaa világ minden tájáról. Tekintélyt pa-rancsoló, kedves egyénisége, szellemekísért bennünket teremrõl teremre.

Krakkónak, az ország legszebb váro-sának legnevezetesebb épülete a

Wawel, a királyi vár. A történelem vi-haros századai ellenére büszkén állfenséges tornyaival, falaival. Idegenve-zetõnk jóvoltából sok érdekességettudtunk meg történetérõl, az itt elte-metett személyiségekrõl. Szent Hedvig(Jadwiga) királyné, Nagy Lajos kirá-

lyunk leánya már fiatal korában ideke-rült. II. Jagelló Ulászló litván fejede-lem hitveseként a nemzet hittérítõjelett. Adományozó lelkülete az Istenszeretetében, mély vallásosságábangyökerezett. Megalapította a krakkóiegyetemet, majd kolostorokat is.Nyughelye a székesegyház, ahol a ma-gyar zarándok is tiszteleghet emlékeelõtt.

Báthory István lengyel király és er-délyi fejedelem szarkofágja a Wawelkriptájában található, ahol zarándok-csoportunk elénekelte a székely him-nuszt. Krakkó óvárosában a fõterénmegnéztük a posztócsarnokot és a Má-ria-templomot. A hangulatos téren

vendéglátóhelyek színes forgataga csa-logatott bennünket. Utcai árusok, népiviseletbe öltözött zenészek ritmusosszórakoztató muzsikája különös han-gulatot varázsolt. Az egész naposprogram bepillantást adott a város tör-ténelmébe, kultúrájába, szokásaiba.

A krakkói irgalmasság bazilikábanelõadást hallgattunk Szent FaustinaKowalska nõvérrõl, aki az isteni irgal-masság világszerte ismert apostola. Abazilikában található magyar kápolná-ban megcsodálhattuk a gyönyörû mo-zaiktablót a magyar szentekrõl, boldo-gokról. Zarándokutunk innen SzentKinga nyomdokain haladt tovább.Stary Sacz városában kapott végsõnyughelyet IV. Béla királyunk szentéletû leánya. Következõ szálláshe-lyünk a Lengyel-Tátra fõvárosában, afestõi Zakopanéban volt.

Vízi túrán is részt vettünk a Dunajecfolyón. A 18 kilométeres tutajozás ra-gyogó idõben, csodálatos tájakon többmint két órán át tartott. A fölénk ma-gasodó hegyek, a folyó mentén kerék-párúton integetõ túristák, a sokféleörökzöld növény együttesen lelki meg-nyugvással töltött el bennünket. Aguralok népi viseletbe öltözve vezettéktutajainkat a szebbnél szebb tájakon.

Zarándoklatunk utolsó napjához ér-kezve rengeteg élménnyel gazdagodvaindultunk haza Budapestre.

Mészáros Ágnes

6 Zarándokúton II. János Pál nyomában


Misszió itthon

Somos László plébánosmeghívására missziós papokés kispapok, nõvérek és világi-ak négy csodálatos napot töl-töttünk Kaposfõn március 5.és 8. között. Érkezésünket acsaládok türelmetlenül és kí-váncsian várták, fõleg azért,mert házuk küszöbét másföldrészrõl érkezõ emberekléphették át. Nagyon sok sze-retetet kaptunk tõlük, ami fõ-leg a búcsúzás nehézségébenmutatkozott meg.

Missziós munkánk több te-lepülésre is kiterjedt: Kapos-mérõ, Bárdudvarnok, Nagy-bajom, a kaposvári katolikus iskola ésnem utolsó sorban Baglas voltak azoka helyek, ahol megfordultunk e rövididõ alatt. Különbözõ elõadásokkal,imákkal, énekléssel és szentmisékkeltettünk tanúságot Istenrõl és a hi-tünkrõl.

Nagy élmény volt számomra, hogyegy-két órát „Isten országában” tölt-hettem a baglasi száz fõs cigánytelepen.

Ott konkrét és valós tapasztalatomvolt, hogy Isten jelen van közöttünk.Olyan emberekkel találkoztunk, akikszeretetre, mosolyra, simogatásra vágy-nak. Az elhagyatott, meggyötört Jézus-sal találkoztam, aki azt mondta: itt va-gyok, hajolj le hozzám, szeress, és neutálj engem! A „dzsungeli misszió”,amirõl mindig álmodtam, ott volt Bag-lason. Csodálattal és elismeréssel fi-

gyeltem László atyát,aki olyan jól érzi magáta helyi közösségben.Egy mondatát mélyenelraktároztam a szívemben, ésazt hiszem, ott fogom mindigõrizni. Így hangzik: „Ha sze-mélyesen találkozni akarok Jé-zussal, kimegyek Baglasra”.

Amikor Jézus mennybeme-netele elõtt azt mondta tanít-ványainak, hogy „menjetek elaz egész világra, és hirdessétekaz evangéliumot”, szerintemarra is gondolt, hogy odamenjünk, ahova nem szívesenmennénk: szeméttelepekre,

eldugott utcasarkokra... Nyitottság,bátorság és szeretet, ezt tanultam mega nagyböjti missziós hétvégén.

Büszkén és boldogan mondhatom,hogy láttam „Isten országát”, és jár-tam benne. Az a vágyam, hogy minélhamarabb visszatérjek ide vagy egy ha-sonló helyre, hogy Jézusnak segítsek!

Hurgoi Sándor SVD

Verbita szokáshoz illõennagyböjtben idén is megtar-tottuk ifjúsági missziós lelki-

gyakorlatunkat. Újdonságvolt, hogy a hazánkbanmegtelepedett missziós nõ-

vérek is szerveztek lelkigya-korlatot lányok részére már-cius 13. és 15. között abudatétényi Szent ArnoldLelkigyakorlatos Házban.

A kõszegi Szent ImreMissziósházban március 20.és 22. között mi, verbitákhúsz fiú részvételével tartot-tunk triduumot. A fõ hang-súly természetesen a missziónvolt. Ahogy a lelkigyakorlatjelmondata is felszólít mind-nyájunkat: A misszió nem ál-dozat, hanem kiváltság.

A fõ elmélkedésekben Eliatya segített nekünk átgon-dolni: mindannyian úton va-gyunk Jézus felé, így fontos,hogy lassan megtaláljuk a

célt, magát Krisztust. Egyikfõ gondolat, mely végigkí-sért minket: hol tartok én azúton? Az elmélyüléshez se-gítséget nyújtottak a szemé-lyes, mély tanúságtételek.Kezdve Gyula atya kalandosplébániai missziós életével,majd egy házaspár, Wild Ta-más és neje tettek tanúságotéletükrõl. Végül Sándor test-vérünk, aki missziós kispap,elmesélte, hogyan talált rá ahivatására.

Azt hiszem, hogy nemcsak a résztvevõk számára,de nekünk is nagy megerõsí-tés volt újra átgondolni hi-vatásunkat, és hálát adnimindenért. Ahogyan az elsõmisszionáriusunk, Freinade-metz Szent József is felszólítbennünket, úgy éljünk nap-ról napra: a misszió nem ál-dozat, hanem kiváltság.

Szabó Alex SVD

7

A misszió nem áldozat, hanem kiváltság

Isten országa köztetek van

László atya, kaposfõi plébános és a verbiták Baglyoson, a cigánytelepen


Az egyház jövõje

Az idén januárban alakult ifjúsági csoport nem vé-letlenül kapta a nevét: Ifjúsági Világmissziósok (IVM). Ta-lán mindenki szemében felcsillan a remény, hogy vannakmég olyan fiatalok, akik a misszióra is gondolnak.

A csoport megalapításának gondolata is a misszióból fo-gant, amit a verbiták folytatnak Magyarországon. Mindenévben megszervezik a nyári táborokat, az õszi világmissziósünnepet és az évközi ifjúsági virrasztásokat, melyek jó lehe-tõségek arra, hogy az ifjúság találkozzon. Rendjük vidám,fiatalos lendülete vonzza a fiatalságot.

A legkülönbözõbb helyekrõl jönnek a fiatalok, így neve-lõintézetbõl és keresztény nagycsaládokból is, az országminden pontjáról. Tartják egymással a kapcsolatot. Aligvárják már a nyarat, hogy újból együtt lehessenek. Így jötta gondolat, hogy havonta összegyûljünk.

Az IVM nemcsak arra ad lehetõséget, hogy hasonló gon-dolkodású fiatalok együtt legyenek, mint más közösségek-ben, hanem a misszióra is. Az ifjúsági virrasztás is olyan ha-tásos volt, hogy után három lakásotthonból jött fiatal résztvett az ifjúsági csapattalálkozón. Örültem, hogy jól éreztékmagukat, és remélem, egyre többen jönnek majd.

Akik nem feltétlenül vallásosak, azok is megnyílnak amissziósok felé, mert érzik a feltétel nélküli, önzetlen sze-retetet egymás iránt. Ez hiányzik a mai világból. Próbáljukelütni az idõt olyan helyeken (játékteremben, kocsmában,más szórakozóhelyeken) és túlélni az életet olyan társaság-ban, ami lehúz. Érezzük az egésznek a felszínességét és leg-belül az ürességet. A fiatalok igénylik a társaságot és szük-

ségük van a közösségre. Ez a csapat a szeretetre alapoz, azegymás felé fordulásra. Segítünk másoknak is megtalálni azigazi életet. Mi pedig, akik már rátaláltunk, egymást erõsít-jük az elõrehaladásban.

Minden hónap utolsó vasárnapján délután két órakor ta-lálkozunk a verbiták lelkigyakorlatos házában. Januárban, azelsõ összejövetelünkön harmincan voltunk, és azóta is gyûjt-jük a fiatalokat. Nagyon jó érzés, hogy akik már voltak ilyentalálkozón, hozzák magukkal a barátaikat, ismerõseiket.

Együtt imádkozunk, közben sokat éneklünk, megbeszél-jük az aktuális feladatokat, bibliamegosztás és egy tizedmissziós rózsafüzér is része a programnak. Ezután zenésszabad programot szoktunk szervezni, például táncházat,amit egy tánctanár csapattagunk tart. Nagyon jó hangulatúminden egyes alkalom. Aki még tovább szeretne maradni,5-tõl szentségimádás van, majd 6 órától zenés mise és utá-na missziós elõadás. Nagyon sokan végig ott vagyunk, mertakkor egy egész napot tölthetünk együtt.

Jó megtapasztalni, hogy a fiatalok lelkesek és segítik a jóközösség kialakulását. Elõször egy erõs magot kell alkot-nunk, hogy utána misszióba tudjunk menni. Világmisszió acélunk, ezt építjük fel folyamatosan a hétköznapi misszió-val. Látjuk azonban, hogy Magyarország tényleg missziósterületté vált, itt kell cselekednünk hazánk megújulásáért.A nemzetiségi kérdések, a sok hajléktalan és az erkölcsiszint lesüllyedése megoldásra váró problémák.

Jelszavunk és együttléteink záróéneke: „Indulj és menj,hirdesd szavam!”

Érdeklõdni, jelentkezni lehet: [email protected] e-mail címen.

Kiss Kinga

8 Fiatalok, hogyan missziózzunk?Ifjúsági Világmissziósok


Az egyház jövõje

Zajos, hangoskodó, nevetgélõ társa-ságként érkeztünk február utolsó hét-végéjén a Szent Arnold Lelkigyakorla-tos Házba a Budai Ciszterci Szent Im-re Gimnázium végzõs osztályaként.Már negyedik éve járunk közös lelki-gyakorlatokra minden évben, kará-csonykor és nagyböjtben. Mindegyiklelkigyakorlat adott valami újat, vala-mi mást, de igazi, osztály szintû él-ményt nem nyújtottak.

Így nem csoda, hogy nem töltött elminket nagy lelkesedéssel a hír, lelki-gyakorlat lesz. A hozzáállásunk azon-ban pillanatok alatt megváltozott,amint megérintett a verbiták lelkülete,a barátságos fogadtatás, a kényelmesszobák, az otthonos légkör. Éreztük,hogy szeretettel vártak minket.

Ismeretlen világba csöppentünk.Olyan helyre, ahol nincs rohanás, aholaz emberek mosolyognak, ahol talál-kozhatunk Istennel.

Könnyek és mosolyok, sírás és kaca-gás, vidám énekek, mókás táncok,õszinte tanúságtételek, meghitt beszél-getések, a találkozás csöndje.

Néha elfogynak a szavak, és hiábaszeretnénk, nem tudjuk leírni mindazt,amit átéltünk.

Talán elõször valósult meg, hogy amindig zajongó osztály öt percnél to-vább képes volt csöndben maradni,hogy úgy tudtunk egy szívvel énekelnia miséken, hogy a kápolna falai is be-leremegtek, hogy õszinték tudtunklenni egymáshoz, hogy olyanok sírtakegymás vállán, akik beszélgetni is csak

ritkán szoktak. Angéla testvér ésGergely atya segítségével olyanúj dolgok részesei lehettünk,amirõl eddig tudomásunk semvolt, Lurdutól, Gábortól, Péter-tõl és Ágicától olyan õszinte ta-nulságtételeket kaptunk, amirenem is számítottunk, Seba és Lawrencelõadása pedig olyan szívbõl jövõ volt,hogy nem is sejtettük, így is lehet ön-magunkról beszélni.

És hogy milyen érzésekkel jöttünkhaza? Más emberek lettünk, mert más-hogy látjuk a világot. Valami mindany-nyiunkban megmozdult – valakibenkicsit, valakiben nagyon.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy alelkigyakorlat élménye nem tûnik elnyomtalanul az életünkbõl, amire azelsõ bizonyíték, hogy másnap a folyo-són és az osztályteremben is többszörfölcsendült a Gergely atyától tanult„Deep down” ének és a hozzá tartozótáncot is roptuk.

Köszönjük Gergely atyának és Angé-la testvérnek, akik vezették a lelkigya-korlatot, köszönjük Elmernek, aki fo-lyamatos segítségével és mosolyávalgördülékenyebbé tette a hétvégét,Johnnynak, aki gitárjával járult hozzáa jó hangulathoz, köszönjük Sebanak,Lawrencnek, Lurdunak, Gábornak,Sanyinak, Péternek, Ágicának és min-denkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogya hétvégénk ilyen tökéletessé válhas-son. És nem utolsó sorban köszönetLucának, aki elvitt minket ide.

Még egyszer köszönjük, vagy ahogyElmertõl tanultuk: Salamat po!

Csóka Cili

9Salamat poNepomuki-osztály a verbitáknál

A VILÁGMISSZIÓ ORSZÁGOS ÜNNEPEa verbita missziósok és a Pápai Missziós Mûvek szervezésében október 10-én, szombatonA Budai Ciszterci Szent Imre-templomban(Budapest, XI., Villányi út 25.)

Ünnepi szentmisét mutat be NÉMET LÁSZLÓ,nagybecskereki megyéspüspök

Csoportok jelentkezése:BURBELA GERGELY SVD

[email protected] • tel.: 06-30/418-9196

Mindenkit szeretettel várunk!

Sok szeretettel várnak a verbita missziósokminden érdeklõdõ g y e r m e k e t és f i a t a l t

a nyári missziós táborokba.

Idõpontok:

gyermek tábor: június 30.–július 5.ifjúsági tábor: július 13.–július 18.

ifjúsági tábor: július 27.–augusztus 1.

Jelentkezés és bõvebb információ:

P. ELIAS OHOILEDWARIN SVD: 94/562-205 • [email protected](www.verbita.hu)

Részvételi díj: gyermek tábor: 7 500 Ft • ifjúsági táborok: 8 000 FtAz összeg a jelentkezés után a Missziós Titkárság számlájára fizethetõ:

ERSTE Bank: 11600006-00000000-12713314


A legkisebbekért

Hatvan év kényszerszünetután a Pápai Missziós Mûvekmagyarországi nemzeti igazga-tósága elkezdte a Szent Gyer-

mekség Mûve – Missziós GyermekekTársasága újjászervezését. A SzentGyermekség Mûve (SZGYM) a katoli-kus egyház legnagyobb, központi,missziót segítõ szervezetének, a PápaiMissziós Mûveknek (PMM) egyik ága.Alapítója Charles Auguste Marie deForbin-Janson (1785–1844) franciapüspök, aki felismerte, hogy nagyszükség van egy olyan mozgalomra,amely már a korai gyermekkorbanmissziós öntudatra és lelkületre éb-reszti a gyermekeket. Ráébredt, hogy agyermekek olyan elemi hatású szellemiés szociális erõt jelenthetnek, amelyképes a világ átalakítására.

A Szent Gyermekség Mûvének híreigen korán eljutott Magyarországra, ésa korabeli híradásokból kitûnik, hogynagyon gyorsan meggyökerezett a ma-gyar társadalomban. A lendületesmissziós nevelési munka 1948-ban azegyházi szervezetek betiltásával és azegyháznak az iskolákból történt kire-

kesztésével teljesen megszûnt, felnõt-tek olyan generációk, amelyekben agyerekek egészséges érdeklõdése, nyi-tottsága a világra és szolidaritás felelõs-ségre való nevelésük háttérbe szorult.

Az újjászületõ magyarországi SzentGyermekség Mûvének napjainkbanhármas missziót kell betöltenie: * Egyéni missziót – a család és a kör-

nyezet irányába; * Magyar missziót – a hazai és a Kár-

pát-medencében élõ gyermekek irá-nyába;

* Világmissziót – a távoli földrészekenélõ gyermekek irányába.A PMM Alapszabályának talán leg-

fontosabb mondata: Mindenki számá-ra létezik valami, amit odaadhat, vagyvalami, amit kaphat.

A mai világban úgy kell megszólítania gyerekeket, hogy az számukra vonzólegyen. A missziós területekrõl való is-meretek ébresszék fel a kíváncsiságu-kat, érintse meg a szolidaritás elve aszívüket, a katolikus alapértékek erõ-sítsék meg vallási hovatartozásukat. Eza három együtt pedig indítsa õket cse-lekvésre.

Kiket hívunk e merész vállalkozás-ba?* A missziót és a gyermekeket bátorí-

tó, támogató szülõket, nagyszülõket,keresztszülõket – minden felnõttet,akik a gyermekek és a misszió mel-lett állnak, segítik és bátorítják a fia-talokat.

* 8–14 év közötti, kíváncsi, bátor éstettre kész gyerekeket, akik szeretné-nek messzebbre tekinteni.

* Rátermett fiatalokat, pedagógusokat,tanárokat, hitoktatókat, plébánoso-kat, hogy segítsék a gyermekeket ter-veik, imáik és gyûjtõmunkájuk folya-matában, koordinálják és vezessék amissziós gyermekcsoportokat.

* A missziós gyermekcsoportokat befo-gadó iskolákat, plébániákat, közössé-gi intézményeket és vezetõiket, akiklehetõséget biztosítanak és segítségetadnak ahhoz, hogy a missziós gyer-mekek rendszeresen összejöhesse-nek, programokat szervezhessenek,alkalmas és megfelelõ körülményekközött a misszió javára adományokatgyûjthessenek.

Kaufmann Mária

10 A Szent Gyermekség Mûve

Minden a tavaly novemberi, Nád-szegen megtartott missziós napokkalkezdõdött. A verbita szerzetesek és amissziós nõvérek hitükkel, vidámsá-gukkal és szeretetükkel vala-menynyiünket meghódítottak.Különösen egyházközségünkgyermekeit. Õk ugyanis nagy lel-kesedéssel vettek részt a külön-bözõ programokon, együttimádkoztak, énekeltek és táncol-tak a missziósokkal. A hétvégegyorsan elszaladt, de gyermeke-ink misszió iránti lelkesedése az-óta sem csökkent. Egyre csak atávoli Paraguayról, Indonéziárólés a Fülöp-szigetekrõl beszélnek.Mindez engem arra ösztökélt,hogy folytassam a nádszegiverbita missziót, így hét gyermekbekapcsolódásával alakult meg amissziós kör.

Miután a verbita missziósok tudo-mást szereztek e közösség mûködésé-rõl, arra kértek minket, hogy csatla-kozzunk a Pápai Missziós Mûvek azon

magyarországi kezdeményezéséhez,amely a Missziós Gyermekség Mûveújraélesztését tûzte ki céljául. E kérés-nek örömmel tettünk eleget, hiszen ilymódon mi is tagjai lehetünk egy világ-szerte mûködõ missziós társulatnak, ésimával, kis áldozathozatalokkal segít-

hetünk a szükséget szenvedõgyermekeken. Jelenleg azonmunkálkodunk, hogy újabb gyer-mekeket nyerjünk meg a misszióügyének, valamint hogy kialakít-suk kis közösségünk arculatát éscélját.

Hiszek abban, hogy kis hithir-detõink lelkesedésükkel, szerete-tükkel, imájukkal és áldozatuk-kal jól szolgálják majd a misszióügyét. Talán éppen õk lesznekazok, akik másokat is meggyõz-nek arról, mily nagy kincs a mis-sziónak szentelt élet még a har-madik évezred hajnalán is.

Katona Veronika

Szent Gyermekség a Felvidéken


Fülöp-szigeteki misszióban

Cebuban április és május a legforróbb idõszak, ilyenkorvan az iskolai szünet. Szemináriumunk pártfogoltjai, a ve-szélyeztetett gyermekek is egy hétre elhagyhatják nevelõ-otthonukat: nyári táborba mennek. Idén én is elkísérhet-tem õket.

Táborhelyünk, a badia-i általános iskola Cebu szigetegyik legszebb helye. Az évközi szünet hazacsábította a fa-lusi diákokat, helyüket most táborozó gyermekek foglal-ják el. Közvetlenül a tengerparton vagyunk, elõttünk anyári napsütésben meseszépen csillogó víz.

Tizenöt különbözõ intézménybõl jön össze a nyolcszázaslétszám. A csoportok az iskola különbözõ tantermeibenkapnak helyet. A legtöbb intézményt katolikus szerzetes-rendek vezetik, de van egy protestáns is. Az egyik mozga-lomnak nevezi magát, a velünk kapcsolatban lévõCommunity Scouts intézet pedig közvetlenül a rendõrségvezetése alatt áll. Az intézményt igazgató hölgy szinténrendõrségi alkalmazott, gyermekek iránti szeretete és vallá-sossága miatt azonban egyáltalán nem érzõdik, hogy egyerõszakszervezet a munkaadója. Tetszik is a rendõri munkaa legtöbb gyermeknek! Állandóan két civil ruhás rendõrvan velünk néhány korábbi növendék, önkéntes segítõ tár-saságában. Egyik nap három vezetõ állású rendõrnõ is meg-látogatott bennünket. Egyikük a cebui rendõr-fõkapitány-ság szociális igazgatója. Õk is jól érezték magukat, és meg-köszönték a magyar jótevõk adományait, amelyekkel máreddig is sokat tudtunk segíteni.

Az estéket színes programok töltik ki, melyeket a gyere-kek eredeti gondolatokkal, jó fantáziával és szépérzékkeltesznek felejthetetlenné. Pedig az ember azt várná, hogy aszülõk nélkül, az utcán eltöltött idõ kiöli a tehetséget azemberbõl. Nem! Csak egy kis ösztönzés, és magukra talál-nak az elhanyagolt gyerekek. Minden nap imádsággal kez-dõdik, és naponta legalább egyszer elénekeljük a filippínóhimnuszt is.

Szívszaggató a legtöbb itt hallott élettörténet. A nemrégidekerült tizenegy éves Allan egy másik szigeten született.Onnan a család egyik „barátja” hozta Cebuba azzal, hogy ná-

la majd dolgozhat és jó iskolába is járhat. Ebbõl csak az elsõteljesült: a rengeteg munka miatt nem engedték tanulni. Afiú megszökött és olyan állást keresett egy vállalatnál, amiheznem kell iskolai végzettség. A személyzetis azonban alkalma-zás helyett a rendõrséget hívta, így került Allan ide, a neve-lõintézetbe. Most a rendõrség keresi a szülõket, akiket hosz-szú ideig nem is érdekelt, hogy hol van, mit csinál a fiuk.

Egy másik fiú, John, akinek a bõre ugyan barna, mint ittmindenkinek, de az arcvonásai fehér emberéire hasonlíta-nak. Odajött hozzám kérdezõsködni. Szerette volna tudni,hogyan élnek a gyerekek Európában. Kérdései rövidek éslényegretörõek voltak. John szerint soha nem fogja meg-tudni, hogy kik a szülei, mert az utcán találták. Egy családugyan befogadta, de amikor a nevelõszülõk munkát kaptakAmerikában, õt itt hagyták. Így került intézetbe.

Aki sokat éhezik, annak érték az étel minden falatja. Fin-torgás helyett mindennek örülnek. Megbeszéltem a vezetõ-nõvel, hogy csütörtök este jobb vacsora lesz. Magyar jóte-võink anyagi segítsége tette lehetõvé, hogy vehessek nekikegy nagy malacot, amit a helybeliek szépen megsütöttek.Két nagy banánlevélen tálalták fel, majd az egyik rendõrvagdosta fel a húst és a pirított bõrt egyforma apró dara-bokra – hiszen szerettük volna, hogy mind a nyolcszáz gye-rek részesedjen belõle. A gyerekek még másnap is emleget-ték, és a reggeli imába is belefoglalták köszönetüket.

A Fülöp-szigeteken nagyobbak a társadalmi különbségek,mint Európában. A szociális háló is csak lassan erõsödik.Ezért támogatja a cebui verbita szeminárium a CommunityScouts intézetet. Épületük teljesen lepusztult, két börtönközött omladozik. Nem sok reménnyel kecsegtetõ hely.Már két éve állandóan ígérgetik a felsõbb szervek, hogy ha-marosan új épületbe költözhetnek a fiúk. Most már tudjukaz átadás idõpontját: ez év július 25-én, a cebui fõpolgár-mester feleségének születésnapján lesz. Férje, Cebu City ve-zetõje, nemes „születésnapi ajándékként” jelképesen átadjaa rendõrségi gyermekotthont nejének, a jótékonyságáról is-mert Margot asszonynak. Akkor az intézet vezetése ránk,európai jótevõkre is számít, hiszen a város anyagi ereje ép-pen csak az épület befejezéséhez elég.

Segítségeteket, imáitokat, adományaitokat hálásan kö-szönöm.

Lányi Béla SVD

(Cebu City, Fülöp-szigetek)

Egyhetes mennyország A mi malacunk volt a sztár

VERBITA BARÁTI KÖRA Verbita Baráti Kör olyan közösség, melynek tagjai bár nemfeltétlenül ismerik egymást, mégis együtt imádkoznak nap mint nap a missziókért.Felvételi díj nincs. Kérjük a jelentkezõket, hogy adják meg nevüket,születési idejüket és születési helyüket, valamint postacímüket P. BURBELA GERGELYNEK. (1223 Bp., Bajcsy-Zsilinszky u. 3-5.)Megküldjük a felvételi igazolást az ajánlott, missziókért végzendõ rövidnapi imádságokkal együtt. Ugyancsak küldjük a Világposta címû missziós újságunkatnegyedévenként. Halász Lajos atya minden hónap 15-én szentmisétajánl fel a Verbita Baráti Kör tagjaiért és azok szándékaira.

11


Szentlélek szolgálója

Egy kis Vas megyei faluból,Pinkamindszentrõl származom.Szeretetteljes, istenfélõ, szerényés barátságos családi fészekben

nõttem fel. Ma, hatvanhárom misszió-ban eltöltött év után is büszke vagyoka magyarságomra, a hazámra, a csalá-domra és a rendünkre.

Káró Annának hívnak. A SzentlélekSzolgálói Missziós Nõvérek szerzetes-

rendjében kapott nevem pedig Mag-dolna. Már az általános iskola elsõosztályától éreztem az Úr Jézus hívásáta vele való szorosabb kapcsolat kiala-kítására. Második osztályos korom-ban, elsõ szentáldozásom alkalmávalmegértettem, hogy az Úr arra hív,hogy egészen az övé legyek. Akkor énnagylelkûen helyeztem magam szeretõkarjaiba. Attól a pillanattól kezdve Jé-zus igazi jegyesként vonzott magához.

Egy napon a Szent Mihály-naptár1943-as kiadásának egyik írásában rá-leltem arra, amire a szívem olyannyiravágyott. A cikkben röviden ez állt: „ASzentlélek Szolgálói Nõvérek letele-pedtek Kõszegen. Ha valamelyik lányhivatást érez a missziós életre, erre acímre szíveskedjen írni: Szent ImreMissziósház, Park utca l., Kõszeg.”Nem haboztam megírni a levelet,amelyben a felvételemet kértem, hi-szen válaszút elõtt álltam. És csodákcsodájára 1944-ben a rend római ve-

zetésének engedélyével tizenhat éveskoromban felvételt nyertem a rendbe.Augusztus 14-én este érkeztem meg amissziósházba. Magyarok Nagyasszo-nya ünnepének reggelén végre csatla-kozhattam a nõvérekhez.

Addig nem igazán ismertem szerze-teseket közelebbrõl, ezért minden újvolt a számomra. Beilleszkedésemetsegítette jó alkalmazkodó képességem,

amely már családom körében is meg-nyilvánult. Sok minden új volt, de Is-ten velem volt mindenben.

1945-ben az orosz hadsereg bevonu-lásával nehéz idõk köszöntöttek a ma-gyar egyházra, így ránk is. A rektoratya tanácsára több társammal együttAusztriába mentem további rendi ki-képzésre. Elsõ fogadalmunk után, mi-vel a veszély még mindig fennállt ke-letrõl, az USA-beli Technybe kerül-tünk. Kiképzésünk a Holy Spirit Col-lege-ban folytatódott. A tanulóvízumlejártával megkaptuk elsõ missziós ki-nevezésünket. Így érkeztem meg azOreon nevû hajó fedélzetén Sydneybe1954. november 1-jén. Brisbane egyikkerületében, Zillmere-ben kezdtükmeg egy új plébániai katolikus iskolavezetését. Azt szokták mondani, hogyminden kezdet nehéz. Nálunk semvolt ez másként, mert az egyházi isko-lák akkoriban még egyáltalán nemkaptak állami támogatást.

Nyolc év tanítás után visszakerültemBécsbe, ahol tanulmányaimat a németnyelvvel is bõvítenem kellett. A tanu-lás mellett dolgoztam és angol órákatadtam. Az iskola befejezése után taná-ri kinevezést kaptam Ghánába. Ottnyolc évig dolgoztam egy elemi iskolá-ban. Nagyon szerencsés voltam, hiszena földrajz és a történelem tanításán ke-resztül megismerkedhettem a helyikultúrával, hagyományokkal és szoká-sokkal is.

1978-tól 1998-ig angol nyelvet éshittant tanítottam egy középiskolában.A hitoktatásban nagy hangsúlyt fektet-tem arra, hogy valódi, mély alapokrahelyezzem a gyermekek hitét, mert er-re nagyon nagy szükség volt. Mind-emellett pedig a középiskolások kato-likus ifjúsági mozgalmának vezetõjevoltam. Talán ezért is szeretem ma isoly nagyon a fiatalságot, s élvezem avelük való együttmûködést.

1998 nyarán részt vettem egy iskolaitanácsadókat képzõ tanfolyamon.2008-tól egészen hazajövetelemig kö-zépiskolai tanácsadóként dolgoztam.Most nyugdíjasként is szívesen folyta-tom missziós küldetésemet itt, szere-tett hazámban.

Káró Magdolna SSPS

12 Akit Krisztus küldött

Búcsuzás az Egyetemista Szövetség tagjaitól: Accra, 1998.MISSZIÓS BARÁTOK

TALÁLKOZÓIa Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban,

BudatéténybenMinden hónap utolsó vasárnapján,

kivéve a nyári szünidõt17.15 – kezdés • 18.00 – szentmise19.00 – elõadás • 20.00 – agapé,

kötetlen beszélgetés

JÚNIUS 28.Missziós szolgálat GhánábanElõadó: KÁRÓ MAGDOLNA SSpS növér

SZEPTEMBER 27.Hitük miatt üldözöttek a világon – Krisztusiszolidaritás keresztény emberi jog szervezetElõadó: VÍZ PÉTER, a Keresztény Szolidaritás

magyarországi vezetõje

OKTÓBER 25.Életképek a Fülöp-szigetekrõlElõadó: ANNA GABRIELLA nõvér,

a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség tagja


Missziós imaközösségek

A missziós imaközösségek vezetõi március 21. és 22. kö-zött idén is találkoztak a budatétényi missziósházban. Azösszejövetel célja az volt, hogy jobban megismerjük egy-mást, és még jobban meg tudjuk tervezni közös szolgála-tunkat a világmisszió és a hazai misszió javára.

Valójában nem volt sok idõnk, mert a végén már nagyonsiettünk, de Isten segítségével újra még jobban érzékeltük,hogy mennyire fontos hirdetni az evangéliumot. Az irgal-mas Jézus üzenetének fényében indult a program. Mint azapostolok, éppen tizenketten jöttünk össze az egész országterületérõl. Szentmisével kezdtük és fejeztük be. Egyre job-ban éreztük a bibliai megosztásnál és más beszélgetésben,Isten mennyire irgalmas hozzánk, és milyen fontos hirdet-ni a világnak Isten irgalmas szeretetét.

Három megbeszélést tartottunk. Az elsõ tapasztalatcserevolt. Arra kerestük a választ, hogyan tudunk jobban szol-gálni a saját plébániánkon azzal a karizmával, amit Istentõlkaptunk. Nagyon sok jó terv és ötlet született, amelyekkelsegíteni tudnánk minden közösségnek. Néhányat felsoro-lok: faliújság készítése (információk a világmisszióról ésmás egyházak életérõl); alkalmi missziós elõadások szerve-zése a plébánián – meghívni misszionáriusokat; havi szent-ségimádás a misszióért; havi szentmise a világmisszióért aSzentatya missziós szándékára – lehet kommentárt készíte-ni az imaszándékhoz; a Világposta és a missziós miseszövet-ség terjesztése a helyi közösségben; személyesen megszólí-tani az embereket; olyan feladatot vállalni, melyet még sen-

ki nem vállalt a plébánián: kórház, börtön, árva gye-rekek látogatása stb.; lelkinapok szervezése a közös-ségeknek vagy az egész plébániának.

A bibliai megosztás valóban személyes tapasztala-tunkról szólt. Bátorító érzés volt, amikor láttuk, milyenmódon szólított minket Isten a közösségbe. Megbeszéltükaz imaalkalmaink felépítését, közös céljainkat és elhatároz-tuk, hogy összeállítunk egy missziós imakönyvet.

Azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy jövõre újra találko-zunk, és már nem két, hanem háromnapos együttlétre ké-szülünk, mert sok a megbeszélnivalónk és jó együtt lenni.

Burbela Gergely SVD

A missziót 2003-ban kezdtük elNagykanizsán. Azóta már a harmadikmissziós imaközösség megalakulásá-nak voltam tanúja. Ma a Jézus Szíve-plébánián, a Szent Imre-plébánián és aSzent József-plébánián is szolgálnak aközösségeink.

Nagy örömmel tartottunk lelkina-pot Jó Pásztor vasárnapján a Jézus

Szíve-plébánián. E a nappal készül-tünk fel a harmadik közösség megala-kulására.

Megtapasztalhattuk, hogy mennyirefontos az áhítatos és hûséges szolgálat,valamint a személyes meghívás a kö-zösségbe. A régóta mûködõ közösségtagjai jövetelünk elõtt elkezdték meg-szólítani az embereket az új plébánián,

és meghívták õket a közösségbe. Azeredmény nem maradt el.

Mi a titka a közösségszervezésnek?Elsõ kötelességünk figyelemmel kísérniaz egyház missziós munkáját világszer-te, nyomon követni a misszionáriusokmunkáját, mert ez a mi jövõnk. A ke-reszténység jövõjének záloga a szünte-len irgalmas és megbocsátó Jézusrólvaló tanúságtétel, vagyis az igehirdetés.

Az embernek szüksége van közösség-re, társakra, beszélgetésre. Az imádságmellett fontos a találkozás, az együtt-lét is. A közösségek tagjainak feladatameghallgatni másokat, segíteni õket ésszívüket kinyitni a keresztények felé azegész világon.

A Szentlélek soha nem engedi, hogyaz ember egyedül maradjon, hanemközösségébe vezet minket.

Burbela Gergely SVD

A te plébániádon is alakulhat missziós imaközösség.Részletes információ:

Gergely atyánál30/418-9196

A személyes meghívás varázsa

13

SZENTHÁROMSÁGRÓL NEVEZETT ÖRÖKÖS MISESZÖVETSÉGBár észre sem vesszük, életünkben legfontosabb a kegyelem, melyet sokszor egyszerûbb elnyerni,mint gondolnánk. Élõ és elhunyt szeretteinket megajándékozhatjuk azzal, hogy mindennap misét mon-danak ér tük. A MISESZÖVETSÉGI TAGSÁGA által Istent ajándékozzuk szeretteinknek, õket pedig Isten-nek ajánljuk napi hét szentmisében (évente 2555!), melyet a verbita missziós atyák mutatnak be a ta-gokért a világ különbözõ pontjain.

P. BURBELA GERGELY SVD szívesen ad további információt (30/418-9196), és várja a jelentkezõket: Missziós Titkárság, 9730 Kõszeg, Park u. 1. Pf. 74.94/562-205 (munkanapokon 9. és 11. óra között) [email protected]

Bankszámlaszám: 11600006-00000000-12713314A Miseszövetség az egyszeri 7000 Ft-os hozzájárulásokkal a szegény országok missziós munkáját segítik.

Kérésre csekket, tájékoztatót és adóigazolást küldünk.

A világmisszióért és a saját plébániánkért


Magyar verbiták

Sokszor gondolkoztam azon, mi lehet Werner József atya harmonikus,

kiegyensúlyozott életének az alapja. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából

lehetõségem nyílt errõl és hivatásáról megkérdezni.

– Miben különbözik a szerzetesi hivatás a többi hivatástól?

– A szerzetes elfogadja Jézus tanításátIsten országáról, és azt Jézus hívására ab-ban az életformában igyekszik megvaló-sítani, amelyet Jézus választott magának.

– Miben másabb a misszionárius?

– Tulajdonképpen semmiben, mert Jé-zus maga is misszionárius volt, és azapostoli tevékenység minden szerzetes-rendnek lényeges alkotóeleme, legyen azsarutlan kármelita apáca, például KisSzent Teréz, aki a missziók társvédõ-szentje, vagy verbita szerzetes, példáulFreinademetz Szent József.

– József atyának mi vagy ki segítette meg-hozni a döntést, hogy ezt az utat válassza?

– Nem emlékszem senkire, aki ebben segített volna, ha-bár volt olyan, aki le akart beszélni, például az osztályfõnö-köm, aki maga is szerzetes volt. Így én azt hiszem, hogy agondolat közvetlenül Istentõl jött, aki felhasználta a csalá-di és iskolai hátteret, ahonnan jöttem. A tulajdonképpenidöntés néhány hónappal az érettségi elõtt történt, anélkül,hogy valakivel is konzultáltam volna róla.

– Társaságunk alapító atyja írja: „A jó szerzetes velejárója,hogy különös öröm és hála tölti el Isten iránt”. Milyen hét-köznapi örömök tartották meg József atyát munkájában, hi-vatásában?

– Elég sok nehézséggel találkoztam életemben, de sohanem voltam öröm nélkül. Már az a tény maga, hogy min-dig is szerettem az új kultúrákat és nyelveket megismerni,és erre persze a missziós élet lehetõséget adott, az már ön-magában véve nagyon sok öröm forrása volt.

– Különbözõ kultúrájú népek között élt József atya. Több-ször meg kellett szoknia az új környezetet, hiszen elõszörhazáját kellett elhagynia, aztán Ázsiába helyezték, majdvisszahívták Európába. Melyek azok a tapasztalatai, ame-lyek ezekben a váltásokban segítették, melyeket esetlegegész életében magával vihetett?

– Felismertem, hogy a lényeg mindenhol ugyanaz egyverbita életében, tudniillik, hogy Krisztust és az õ értékeitkell képviselni éppen ott, ahová küldtek. Ez az alap. Innétkiindulva az már csak részletkérdés, hogy hol, milyen fel-adatkörben próbálom ezt megélni.

– Amikor József atyára gondolok, elõszöra kiegyensúlyozottsága jut eszembe. Miennek az alapja?

– Hát ez nem egészen így van, márminthogy én mindig nyugodt és kiegyensúlyo-zott lennék, de azért nagyon örülök, havalamiképpen az ember saját lényévelnyugalmat tud másoknak közvetíteni.Mindig tudatában vagyok annak, amitLisieux-i Szent Teréz mondott: „Mindenkegyelem”.

– A hithirdetésnek mi a forrása, honnanmerítenek erõt a misszionáriusok a mun-kájukhoz?

– A huzamosabb, netán egy életen áttartó missziós munkát csakis a Jézussalvaló személyes kapcsolat teszi lehetõvé.Persze ott van a többi motiváció is, pél-dául szolidaritást vállalni a szegényekkel.A legszegényebbek azok, akik még nem

találták meg Istent. De az alap, az biztosan a személyes is-tenkapcsolat. Ezt a lényeges döntést Krisztus mellett a min-dennapi élet apró döntéseivel kell alátámasztani, példáulrendszeres imával, a Szentírás olvasásával és fõképpen azEucharisztiával.

– Hogyan tudott József atya életében a Szentírás az örömforrása maradni?

– Krisztus két nagy ajándékot hagyott hátra a Szentlélekáltal: az egyik a Szentírás, a másik az Eucharisztia, és ha azember megtalálja az utat ezekhez mindennap és bármilyenkörülmények között, akkor ez biztos alapja és biztos forrá-sa lesz az örömnek, mert mindkettõben Jézussal személye-sen találkozunk.

– Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik szeretnék megta-lálni hivatásunkat?

– Legyetek abszolút becsületesek önmagatokkal szemben,próbáljatok meg önállóan gondolkodni és nézzetek min-dent az evangéliumi igazságok alapján. Nekem nagyon so-kat mond Jézus szava, amely szerint „az igazság szabadítmeg titeket”.

Pisztora Ferenc, novícius

14 A lényeg mindenhol ugyanaz


Szolgálat

Szorgalmasan jártam iskolába, hogy végre megtanuljamezt a csodálatos nyelvet. Azt is tanították nekünk, hogy azidõsebbeket néninek, illetve bácsinak kell szólítani. Eztmegjegyeztem, már csak azért is, hogy még csak véletlenülse sértsek meg senkit, hogy ne kelljen változtatnunk a híresközmondáson: „Polak-Wegier dwa bratanki” (Lengyel, ma-gyar két jó barát).

Kilenc hónapja éltem Magyarországon, amikor elõszörmentem helyettesíteni Zugligetbe. Aggódtam, vajon értik-emajd, amit mondok? Mielõtt bementem volna a kápolná-ba, megálltam egy kismamánál és a gyermekénél. A hölgylátta, hogy a kisgyerek nem nagyon törõdik velem, ezértodasúgta neki: „Nézd, kicsim, a pap bácsi!” Eszembe jutot-tak azok a magyarórák, amikor az idõsekrõl tanultunk, ésmost hirtelen pap bácsi lettem 28 éves koromban...

2006 szeptemberében érkeztem. Gyakran kérdezik azemberek, milyen különbségek vannak a magyar és a lengyelegyház között. Azonnal hozzáteszik azt is, hogy: „ott töb-ben járnak templomba, ugye?” Ez tényleg így van, de sze-rintem tisztázni kellene pár dolgot a teli templomhoz fûzõ-dõ elképzelésekkel kapcsolatban.

Mindig is olyan országba szerettem volna menni, aholpaphiány van. Míg Magyarországon alig több mint kétezerpap van, addig otthon huszonnyolcezer.

A teli templom nem jelenti azt, hogy az ottani emberekvallásosabbak lennének azoknál, akik esetleg csak tizenegy-néhányan tudnak összejönni egy szentmise alkalmával. Saj-nos a hazámban sokan csak puszta megszokásból mennekel a vasárnapi szentmisére. Sokan nem akarnak elmélyülnia hitükben. Csak azért kereszteltetik meg gyermekeiket,mert valaha õket is megkeresztelték, illetve azért, hogy nekelljen szégyenkezniük a faluban. Sok lengyel nem akarigazán közeledni Istenhez.

A magyaroknak is hasonlógondjaik vannak. Fáj a szí-vem, amikor temetek valakit.Azért érzem rosszul magamolyankor, mert alig vannak,akik imádkoznak. Úgy lá-tom, mintha az elhunyt hoz-zátartozói nem hinnének ab-ban, hogy a szeretett személylelke mégsem halt meg. Ennek ellenére úgy gondolom,hogy itt nagy esély van arra, hogy megerõsítsük egyházköz-ségeinket. Így, hogy kevesebben vagyunk, sokkal könnyebbemberi kapcsolatokat teremteni és ápolni. A szilárd közös-ség lesz majd a magyar keresztények ereje. Bár kisebbeklesznek e közösségek, de személyes kapcsolataik által méghitelesebben sugározhatják majd Krisztus szeretetét a világ-ban. Ez nagyon nehezen megvalósítható ott, ahol nagy tö-megben vesznek részt egy-egy vasárnapi szentmisén.

Döbbenetes volt számomra az a pillanat, amikor taníta-ni kezdtem a kiskunfélegyházi iskolában. Nem voltam ah-hoz hozzászokva, hogy csak néhány gyerek legyen az órán.A lengyel hittanórákra gondoltam, melyekre sokan járnak,de egyre gyakrabban nem is a hittanórára készülnek fel ahitoktatók, hanem azokra a csatákra, amelyeket néhány, azosztályban lévõ rosszindulatú diákkal kell megvívniuk. Ottsokan csak azért járnak hittanra, mert a többiek is járnak,és a szülõk nem akarnak szégyenben maradni. A lengyelhitoktatók gyakran érzik, hogy sokkal könnyebb lenne ta-nítani, ha kevesebb diák lenne. Magyarországon ez fordít-va van.

Van több olyan dolog is, ami örömet okoz a hétköznapimunkában. Megint ahhoz kell visszatérnem, hogy sokkalkevesebben vannak a magyar papok. Ez segít abban, hogy

testvériesebben éljenek ésjobban megismerjék egymást.Szép meglepetés volt szá-momra, amikor azt mondtanekem magyar tartományfõ-nököm, hogy itt a papok te-gezik egymást életkoruktólfüggetlenül. Nagyon tetsziknekem ez a szokás, mert mégõszintébben mondhatjuk azt,hogy valaki pap és testvér, va-gyis paptestvér.

Majdnem két éve élek ésdolgozom a kiskunfélegyháziplébánián. Egyre gyakrabbanjut eszembe az a gondolat,hogy nemsokára el kell men-nem innen. Nagyon jó voltitt... Szép az élet és a munka emagyar egyházközségben.

P. Wolowicz Ádám SVD

15Lengyel, magyar két jó barát


Mozaik

A tavaszi rejtvény megfejtése: „Mi a keresztre feszített Krisztust hirdetjük.” Nyertesek: Jusztin Ferenc Szécsénybõl,Variné Trifusz Mária Szentgotthárdról, Zsirai Bernadett Sopronból.

Mostani rejtvényünk megfejtése az egyik apostol buzgó hitvallása. Beküldési határidõ: június 30.

II. János Pál pápa

A világ felajánlása Isten irgalmába 2002. augusztus 17-én, Krakkóban,

az Isteni Irgalmasság-bazilikában

Istenünk, irgalmas Atyánk,aki kinyilatkoztattad szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusbanés kiárasztottad ránk a Vigasztaló Szentlélekben, Terád bízzuk ma a világ és minden ember sorsát.Hajolj le hozzánk bûnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket,gyõzz le minden rosszat,engedd, hogy a föld minden lakójamegtapasztalja irgalmadat,hogy Tebenned, Szentháromság egy Isten, mindig megtalálja a remény forrását.

Örök Atya,Fiad fájdalmas szenvedéséért és feltámadásáértirgalmazz nekünk és az egész világnak!

Ámen

MISSZIÓM: ISTEN DICSÕSÉGÉRE ÉS AZ EMBEREKÜDVÖSSÉGÉNEK SZOLGÁLATÁRA SZENTELT ÉLETSokféle módon szentelhetjük életünket a missziónak. Krisztusi kül-detésébõl fakadóan minden keresztény ember misszionárius sajátcsaládjában, közösségében, munkahelyén. Nem annyira a szóbelihithirdetés, mint inkább a hiteles életpélda a meggyõzõ a mai korembere számára.

Vannak fiatalok, akik küldetésüket városuk, hazájuk, kontinensükhatárain túl is meg szeretnék osztani másokkal.

A verbita missziós atyák és testvérek nemzetközi közösségek tag-jaiként dolgoznak együtt Óceánia, Ázsia, Afrika, Amerika és Európasok-sok plébániáján, iskolájában, kórházában, menekülttáborában,szociális intézményében, hogy Krisztus minden ember szívében fel-támadjon.

Ha közelebbrõl szeretnéd megismerni a verbiták közösségét, szívesen válaszol kérdéseidre:

OHOILEDWARIN ELIAS SVD atya, Szent Imre Missziósház, 9730 Kõszeg, Park u. 1. • 30/570-5925

[email protected] • www.verbita.hu

16

Documents

Vilpost 2009 02 - verbita.hu · potuk türelmes elfogadását. A kisebbségben élõ katoliku-sok hiteles, imádságos tanúságtevõ jelenlétét. Szenvedélyem a fotózás, ilyen