VÖRÖSISZAP EXPOZÍCIÓ EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT

HATÁSAINAK BECSLÉSI LEHETŐSÉGEI

Doktori (PhD) értekezés

dr. Tibold Antal

Témavezető:

Prof. Dr. Kiss István Prof. Dr. Ember István

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolája (D94)

Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Kovács L. Gábor

Daganatok Molekuláris Epidemiológiája Doktori Program (B-149/1993)

Programvezető: Prof. Dr. Kiss István

Pécsi Tudományegyetem

Általános Orvostudományi Kar

Pécs, 2015

2

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK .............................................................2.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE .....................................................3.

I. BEVEZETÉS ..............................................................................5.

I.1.1. A vörösiszap képződése .....................................................6.

I.1.2. A vörösiszap jellemzői .......................................................8.

I.1.3. A kolontári vörösiszap katasztrófa és következményei .....11.

I.2.1. Kémiai ágensek expozíciója és lehetséges hatásaik ..........12.

I.2.2. Foglalkozási eredetű karcinogén expozíció .......................13.

I.2.3. A daganat-képződés folyamata ..........................................15.

I.3. Xenobiotikum expozíció hatásainak mérése/becslése .........17.

I.4. A vörösiszap katasztrófához kapcsolódó expozíció becslése

.....................................................................................................21.

I.4.1. Környezeti expozíció becslése ...........................................21.

I.4.2. A biológiai hatás monitorozása .........................................25.

I.5.1. Az expozíció becslésének új lehetőségei ..........................26.

I.5.2. Onko/szupresszor gének expressziójának vizsgálata .......27.

I.5.3. Onko/szupresszor gének és hatásaik ..................................28.

I.5.4. MikroRNS-ek képződése és funkciói ...............................35.

II. CÉLKITŰZÉSEK .......................................................................46.

III. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK..................................................47.

III.1. Vizsgálati minta ..................................................................47.

III.2. Experimentális tesztrendszer ..............................................48.

III.3. Totál RNS izolálás .............................................................50.

III.4. Messenger RNS-ek expressziójának vizsgálata .................50.

III.5. MikroRNS-ek expressziójának vizsgálata .........................51.

III.6. Statisztikai analízis .............................................................52.

IV. EREDMÉNYEK .........................................................................52.

V. MEGBESZÉLÉS .........................................................................58.

VI. ÚJ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ...............................64.

VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .....................................................65.

VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE ........................................66.

VIII.1. Dolgozat alapját képező publikációk ..............................66.

VIII.2. Egyéb publikációk ...........................................................67.

IX. IRODALOMJEGYZÉK ..............................................................75.

IX.1. Web alapú források ............................................................86.

3

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

ABVD: adriamycin, bleomycin, vinblastine, dacarbazine

ALARA: As Low As Reasonably Achievable

ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat

ATM: Ataxia Telangiectasia Mutated

BAT: Best Available Technology

B-CAV: bleomycin, cyclophosphamide, cytosine arabinoside, vincristine)

BEM: biológiai expozíció monitoring

BM OKF: Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

CA: kromószóma aberrációs teszt

CAS: Chemical Abstracts Service

Chk2: Checkpoints Factor-2

CHOP: cyclophosphamide-hydroxydaunorubicin-oncovin-prednisone

COPP: cyclophosphamide-oncovin-procarbazine-prednisone

COPP-BLAM: cyclophosphamide-oncovin-procarbazine-prednisone-bleomycin-

doxorubicin procarbazine

DMBA: 7,12-Dimethylbenzanthracene

EPA: USA Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency)

EüM: Egészségügyi Minisztérium

EWC: European Waste Catalog

GSTM1: Glutathione S-transferase Mu 1

GSTT1: Glutathione S-transferase theta-1

IARC: Nemzetközi Rákügynökség (International Agency for Research on Cancer)

KDKTVF: Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi es Vízügyi

Felügyelőség

ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labor Organization)

MDM2: Mouse Double Minute-2 Homolog

mRNS: messenger RNS

miRNS: mikroRNS

4

NCI: National Cancer Institute

NIOSH: National Institute for Occupational Health and Safety

NMH MMI MFF: Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaegészségügyi

Igazgatóság Munkahigiénés és Foglalkozás- egészségügyi Főosztály

OECD: Organization for Economic Cooperation and Development

OEP: Országos Egészségbiztosítási Pénztár

OKI: Országos Környezetegészségügyi Intézet

OMFI: Országos Munkahigiénés és Foglalkozás- egészségügyi Intézet

PAH: policiklusos aromás szénhidrogének

PCB: poliklórozott bifenilek

PM: (particulate matter) a légszennyezésért felelős por, melynek részecskeméretét µ-

ban az alsó indexben levő szám adja meg

REACH: Rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és

korlátozásáról (Registration, Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals)

ROS: Reactive Oxygen Species

SCE: testvérkromatida-kicserélődés (sister chromatide exchange)

TCDD: 2,3,7,8,tetrakloro-dibenzo-para-dioxin

MN: mikronukleolusz teszt

MNU: N-Nitroso-N-methylurea

NM: Népjóléti Minisztérium

NIOSH: National Institute for Occupational Health and Safety

UNEP: United Nation Environmental Programme

XRCC1: X-ray repair cross-complementing protein 1

5

I. BEVEZETÉS

Az élő szervezet folyamatosan ki van téve a szűkebb és tágabb értelemben vett

környezet hatásainak. A szervezettel interakcióba kerülő hatások természetüket tekintve

lehetnek:

- fizikai,

- kémiai,

- biológiai,

- pszichoszociális,

- ergonómiai tényezők.

E tényezők közül is különös jelentőséggel bírnak a kémiai kóroki tényezők. Számukat

tekintve is a legnépesebb csoport, több százezerre tehető azon kémiai ágensek száma,

melyekkel a humán szervezet munka-, és egyéb környezetében találkozhat. Továbbá, az

élő szervezetre gyakorolt hatásuk is rendkívül változatos (Ungváry, 2010).

A kémiai expozíció okozta megterhelés és igénybevétel mérésére, becslésére többfajta

módszer létezik. E mérések, becslések elvégzése egyszerűbb, ha a kémiai expozíció jól

definiált komponense a munkakörnyezetnek, azaz, pontos adatokkal rendelkezünk az

alkalmazott technológia során felhasznált vegyi anyagok mennyiségéről,

koncentrációjáról, a behatási időről, a munkaterület sajátosságairól, az exponált

dolgozók létszámáról, az alkalmazott védőeszközökről.

Nehézséget okozhat a szervezet kitettségének becslése, amennyiben azt nem reguláris

munkahelyi körülmények között tevékenykedő személyek esetében kell

végrehajtanunk. Típusosan ilyenek a haváriahelyzetek, amikor is többnyire nem áll

rendelkezésünkre megfelelő minőségű információ a kiállt kémiai expozíció

komponenseiről, dózisairól, illetve az alkalmazott védelmi eszközök megfelelőségéről.

Ilyen esetekben az expozíció mértékének, valamint a következményes egyéni, vagy

populációs kockázatnak a becslése is nehézséget jelenthet.

Munkám kiindulópontját egy ez idáig példa nélkül álló ipari katasztrófa, a kolontári

vörösiszapömlés adta. Célom volt áttekintést adni az iszap expozíció okozta potenciális

6

egészségkockázat becslésére használatos eljárásokról. Saját kutatásom keretében,

állatkísérletes tesztrendszer alkalmazásával vizsgáltam olyan ígéretes metodikák

használhatóságát, melyek esetlegesen korai biomarkerei lehetnek az expozíciónak, így

kockázatbecslésre alkalmasnak bizonyulhatnak.

I.1.1. A vörösiszap képződése

Az alumínium nagyipari előállításának technológiáját a XIX. század végén fejlesztették

ki. A fémalumínium előállítására szolgáló olvadékelektrolízist – egymástól függetlenül

– az amerikai Charles Martin Hall és a francia Paul T. Héroult találta fel és

szabadalmaztatta 1886-ban. A gyártás alapját a bauxit nevű üledékes közet adja. A nyers

bauxit 50-60% alumíniumoxid (Al 2O3) tartalmú, azonban további felhasználásához

fémoxid tartalmát fel kell tárni.

A folyamat első fázisa a bauxitból ipari tisztaságú alumíniumoxid, azaz timföld

előállítása. A timföldgyártás legelterjedtebb metódusát Karl Josef Bayer osztrák

vegyész szabadalmaztatta, amit kidolgozója után Bayer-eljárásnak neveznek. Jelenleg a

világ timföld termelésének mintegy 90%-a Bayer-eljárás szerint zajlik, napjainkban is

ez a BAT (Best Available Technology). Az eljárás vázlatosan az alábbi:

Bauxit-előkészítés: A bauxitot megfelelő méretűre kell darabolni, majd őrölni. A

kívánatos szemcsenagyság 0,07–1 mm közötti.

Feltárás: A feltárást, azaz a bauxit alumíniumoxid-tartalmának feloldását

autoklávokban végzik, melyekbe a bauxitot és a feltáráshoz szükséges lúgot tartalmazó

zagyot töltik. A feltárás során oldatba kerül a bauxit alumíniumtartalmának nagy része,

az alábbiak szerint:

Al2O3 + 3 H2O → 2 Al(OH)3

A maradék szilárd fázist kiülepítik, szűrik. Ez az erősen lúgos ipari zagy a vörösiszap.

7

Kikeverés: A kikeverés célja a timföldhidrát kiválasztása az aluminátlúgból, amihez

kristályos alumíniumhidroxidot adnak az oldathoz:

2 Al(OH)3 → Al2O3 + 3 H2O

Kalcinálás: A timföldgyártás befejező művelete során a 34,6 % kötött és mintegy 10%

tapadó vizet távolítják el a timföldhidrát kiizzításával. Globálisan évente 45 millió tonna

timföldet állítanak elő, melynek 90 %-ból fém alumíniumot gyártanak.

Magyarországon az 1920-as években kezdődött meg a bauxit kitermelése a Bakonyban

és a Vértesben. Az első timföldgyár 1934-ben kezdte meg működését

Mosonmagyaróváron. Az ipar timföldigénye azonban gyorsan meghaladta az üzem

kapacitását, így megkezdődött egy második gyár létesítésének előkészítése, Ajkán. Az

új, ajkai timföldgyár 1942-ben kezdte meg a termelést, de az ágazat igazi felfutása a

második világháború utáni időkre tehető. A konjunktúrát jelzi, hogy 1980-ban már évi

három millió tonna bauxitot termeltek ki (1). A rendszerváltás a termelés csökkenését

és az iparág privatizációját vonta magával (2, 3). Az ágazat magánosításával megalakult

a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.), mely az ajkai

timföldgyárat a katasztrófa idején működtette (Kepli, 2011). A maradék NaOH tartalom

miatt a vörösiszap erősen lúgos (˃ 12 pH), veszélyességét is főleg e tulajdonságának

szokás betudni (Power, 2011). Ennek ellenére, 2002 óta mind a magyar, mind az EU

hulladék besorolási nomenklatúra (EWC 010309) a vörösiszapot a „nem veszélyes

hulladék” kategóriába sorolta, holott a korábbi jogszabály (102/1996 (VII.12)

Kormányrendelet) még II. osztályú veszélyes hulladéknak minősítette (V31608 kód),

aminek ártalmatlanítása különleges kezelést igényelt.

A vörösiszapot többféle módon próbálják hasznosítani: cementgyártás segédanyagaként

(Liu, 2011), biodízel üzemanyag-gyártás katalizátoraként (Liu, 2013) illetve a

vas(III)oxid jellegzetes vörös színe miatt festékek pigmentjeként. Mégis, a keletkező

volumen legnagyobb részének újrahasznosítása nem megoldott. Bár az iszapban számos

értékes maradványérc található, gazdaságos kinyerésükre jelenleg még nem áll

rendelkezésre a megfelelő technológia. Jelen gyakorlat szerint az iszapot

8

zagytározókban (kazettákban) tárolják, illetve tengerkapcsolattal rendelkező országok a

tengerbe öntik (Power, 2009; Castaldi, 2010).

Hazánkban jelenleg három helyen tárolnak vörösiszapot: Mosonmagyaróváron,

Almásfüzitőn és Ajka mellett. Almásfüzitőn és Ajkán egyaránt nedves tárolási

technológiát alkalmaznak. Az almásfüzitői timföldgyár hulladéka 12 millió tonnát tesz

ki, Ajkán 30 millió tonnát tárolnak, tíz kazettában. A mosonmagyaróvári tárolókban

mintegy 8 millió tonna hulladék van, viszont lényegi különbség, hogy itt- a nemzetközi

trendeknek megfelelve - szárazon tárolják az anyagot. A nedves tárolási technológia

egyszerűbb: az iszapot szennyvízzel felzagyolva átszivattyúzzák a tároló kazettákba, és

fedetlenül tárolják. A technológia ugyan olcsóbb, ám kockázatosabb is a száraz tárolási

metódusnál.

Az ajkai tározókat szárazanyag tárolására tervezték, ezért szögletes alaprajzúak. Annak

ellenére, hogy folyadékok tárolására az ívelt alakú tároló megfelelőbb, a kazettákban

híg oldatos ipari zagyot tároltak (Kepli, 2011; Ballagó, 2013).

I.1.2. A vörösiszap jellemzői

A vörösiszap jellegzetes vörös színét magas vas(III)-oxid (Fe2O3 ) tartalma okozza. Az

iszap a vas(III)-oxidon kívül számos fémvegyületet tartalmaz, pontos összetételét az I.

táblázat mutatja be.

9

I. táblázat: A vörösiszap kémiai összetétele (forrás: Vágföldi, 2011)

Vörösiszap kémiai összetétele (%)

Fe2O3 33-40 %

Al2O3 15-19 %

SiO2 10-15 %

Na2O 7-11 %

TiO2 4-6 %

CaO 3-9 %

V2O5 0,2-0,4 %

P2O5 0,5-1,0 %

SO3 0,8-1,5 %

MgO 0,3-1,0 %

F 0,1-0,15 %

C 0,15-0,20 %

Egyéb fémek (ritkaföldfémek) 1% alatt

A vörösiszap fő komponenseinek egészségre gyakorolt hatásai az alábbiakban

foglalható össze:

- Fe2O3: Vas(III)-oxid. Nem mutagén, nem karcinogén, nem terratogén.

Levegőszennyezettségi határérték 2500 mg/m3 (NIOSH). Krónikus

porexpozíciója sziderózist, benignus lefolyású porbelégzési betegséget okozhat

(4).

- Al2O3: Alumínium-oxid. Fehér színű, inert por. EU osztályozás szerint nem

minősül veszélyes anyagnak. 9-13 hónapig tartó, 100 mg/órát meghaladó mérvű

porexpozíciónál már szignifikáns alumínium retenciót figyeltek meg kísérleti

állatok tüdejében, fokális makrofág-aggregátumok képződése mellett.

Patkányoknál, krónikus porexpozíciót követően az alveolusok falában fokális

hialin depozítumokat írtak le (5).

- SiO2: Szilícium- dioxid. Akut toxikus hatása nincs. Porának belégzése szilikózist

okoz, ami az expozíció megszűnte után is progrediál (6).

10

- TiO2: Titán-dioxid. Inert, por formájú anyag. Jelenleg sem R, sem S mondat nincs

hozzárendelve, bár a NIOSH potenciális foglalkozási rákkeltőnek minősítette (7).

- Na2O: Nátrium-oxid. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik belőle, ami

erősen lúgos. Korrozív. R mondatok: R14 (Vízzel hevesen reagál), R34 (Égési

sérülést okoz) (8).

- CaO: Kalcium-oxid. Fehér, korrozív por. Vízzel hevesen, hőfelszabadulás

közepette reagál. R mondat: R41 (Súlyos szemkárosodást okozhat) (9).

- V2O5: Vanádium(V)-oxid. EU osztályozás szerint toxikus és környezetre

veszélyes. R mondatok: R20/22 (Belélegezve/lenyelve ártalmas), R37 (Izgatja a

légutakat), R48/23 (Hosszú időn át hatva súlyos egészségkárosodást okozhat/

Belélegezve mérgező), R51/53 (Mérgező a vízi szervezetekre/ A vízi

környezetben hosszan tartó károsodást okozhat), R63 (A születendő gyermeket

károsíthatja), R68 (Maradandó egészségkárosodást okozhat) (10).

- P2O5: Foszfor- pentoxid. EU osztályozás szerint maró anyagnak minősül. R

mondat: R35 (Súlyos égési sérülést okoz) (11).

- SO3: Kén- trioxid. Maró, erősen nedvszívó mérgező anyag. R mondatok: R14

(Vízzel hevesen reagál), R34 (Égési sérülést okoz) (12).

- MgO: Magnézium-oxid. EU osztályozás szerint nem számít veszélyes anyagnak

(13).

A felsorolás tanúsága szerint a vörösiszapnak több olyan komponense is van, mely

potenciálisan egészségkárosító lehet, fő kockázataként mégis inkább maróan lúgos

hatását szokás kiemelni.

11

I.1.3. A kolontári vörösiszap katasztrófa és következményei

2010. október 4-én 12.30-kor az ajkai területen található X. vörösiszap-tároló kazetta

gátja átszakadt. A korábbiakban ismertetett ellentmondás a tározó alakja, és a benne

tárolt anyag halmazállapota között itt megmutatkozott. Amint a bemutatott képen is jól

megfigyelhető, a tározó a sarkánál szakadt át (1. ábra).

1. ábra: A X. kazetta átszakadt fala (fénykép: Varga György MTI)

Ez az esemény a timföld gyártásához köthető eddigi legnagyobb ipari katasztrófa. A

gátszakadás következtében 1.644.000 m3 vörösiszap-zagy 1017 hektárnyi területet

árasztott el. Az áradat- a Torna patak medrét követve- a legnagyobb pusztítást

Kolontáron és Devecseren végezte. A mentőegységek négy áldozatot találtak

Kolontáron, a halál oka minden esetben fulladás volt. A halálos áldozatok száma

decemberig tízre emelkedett. A későbbi halálozás fő oka a vörösiszap okozta lúgégés

volt. Az eseményhez kapcsolhatóan százhuszonhárman szenvedtek el valamilyen

12

sérülést. A mentési munkálatokban a BM OKF, és más társszervek valamint önkéntesek

vettek részt, mindösszesen 821 fő. Közülük 8 rendőr és 4 tűzoltó is kórházba került. A

takarítási tevékenységben részt vett 1000 fő közmunkás is (Ballagó, 2013; Vágföldi,

2011; Faludi, 2011).

A havária egészségkockázatainak felmérése során külön mérlegelést igényelt a

vörösiszap maradékérc komponensei által okozott kémiai expozíció, és az expozíció

jelentette potenciális kockázat.

I.2.1. Kémiai ágensek expozíciója és lehetséges hatásaik

Napjainkban, a Chemical Abstract Service által regisztrált és lajstromozott vegyi

anyagok száma már több mint hatvanötmillió (14). E kemikáliák az élő szervezet

szempontjából mindenképp xenobiotikumnak tekintendőek, amelyek változatos

módokon fejthetik ki hatásukat.

Sztochasztikus hatású xenobiotikumok esetében különös jelentőséggel bír mind az

expozíció, mind a biológiai hatás becslése. Ezen anyagok késői hatásáként malignus

folyamat alakulhat ki, akár évtizedek múltával is.

A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a karcinogenitás relációjában az alábbi

csoportosítást alkalmazza:

- 1. csoport: Bizonyítottan humán rákkeltő

- 2 A. csoport: Valószínűleg humán rákkeltő

- 2 B. csoport: Lehetséges humán rákkeltő

- 3. csoport: Nem csoportosítható egyik rákkeltő kategóriába sem

- 4. csoport: Feltehetően nem rákkeltő emberre nézve

A 2A és 2B csoportok esetében - teljes bizonyítottság hiányában - az IARC a

„valószínű”, illetve „lehetséges” minősítést alkalmazza. A 2A és 2B csoportokba sorolt,

teljességében feltáratlan hatásmechanizmusú ágensek esetében szintén fontos szempont

a biológiai hatás minél pontosabb becslése. A kategorizált karcinogének tekintetében

13

markáns a kémiai tényezők fölénye, a bizonyítottan humán rákkeltő csoport 116

anyagából 89 a kémiai ágensek közé sorolható (15).

I.2.2. Foglalkozási eredetű karcinogén expozíció

Az összes malignus megbetegedés 8-16%-ban mutatható ki foglalkozási tényező

etiológiai szerepe (Hämäläinen 2007). E tény ódiuma, hogy a foglalkozási eredetű

daganatok adekvát preventív intézkedésekkel- elvileg- megelőzhetőek lennének. A

megelőzés legeffektívebb módja a karcinogén expozíció lehetőségének kiküszöbölése

(primer prevenció). A primer prevenció hatékonyságát támasztja alá Adami közleménye

is, mely szerint a fejlett országokban a korspecifikus daganatos eredetű halálozás 13%-

al csökkent a primer, és 6%-al a szekunder prevenciónak köszönhetően (Adami, 2001).

Az IARC közzé tette azon iparágak listáját, ahol a munkavállalók rákkeltő ágens(ek)

expozíciójának kitéve kénytelenek munkájukat végezni. Ezen iparágakat, valamint az

iparági expozícióval következményesen asszociálódó daganatokat a II. táblázat foglalja

össze (Cogliano, 2011).

14

II. táblázat: Rákrizikós iparágak (forrás: IARC)

Foglalkozás

Bizonyítottan asszociált

daganat

Feltehetően asszociált

daganat

Alumíniumgyártás

Tüdő, húgyhólyag -

Auramingyártás

Húgyhólyag -

Széngázosítás

Tüdő -

Kőszénkátrány

lepárlás

Bőr -

Kokszgyártás

Tüdő -

Hematitbányászat

Tüdő -

Vas, és acélöntés

Tüdő -

Izopropil-alkohol

gyártás

Orr-, orrmelléküreg -

Magentagyártás

Húgyhólyag -

Festés,

festékexpozíció

Tüdő, savós hártyák,

húgyhólyag

Anyai expozíció:

gyermekkori leukémia

Gumigyártás Leukémia, limfóma, tüdő,

gyomor, húgyhólyag Garat, nyelőcső, prosztata

Hegesztés Szem – melanóma

-

A táblázatban szerepel az „alumíniumgyártás” is, mint tüdő és húgyhólyag daganat

emelkedett kockázatával járó ipari tevékenység. Mindazonáltal e tényből nem vonható

le direkt következtetés a vörösiszappal (mint az alumíniumgyártás melléktermékével)

exponált populáció rákrizikójával kapcsolatosan. Az alumíniumipar kockázatossága

főleg a fém elektrolízise során az elektródnál felszabaduló policiklusos aromás

szénhidrogének (PAH) expozíciójához kapcsolható (IARC, 2010). Kiemelt

jelentőséggel bírhatnak viszont az iszap nehézfém komponensei (III. táblázat), melyek

közül több is szerepel a karcinogén fémek IARC által publikált listáján.

15

III. táblázat: Rákkeltő fémek listája (forrás: IARC)

Fémek Bizonyítottan asszociált

daganat

Feltehetően asszociált

daganat

Arzén (organikus és

inorganikus) Tüdő, bőr, húgyhólyag Vese, máj, prosztata

Berillium Tüdő -

Kadmium Tüdő Vese, prosztata

Króm (VI) Tüdő Orr, orrmelléküregek

Nikkel Tüdő, orr,

orrmelléküregek -

I.2.3. A daganat-képződés folyamata

A daganatok kialakulásának folyamatát a klasszikus epidemiológia nem volt képes

feltárni. Eszközeivel az expozíciót tudta megfigyelni és a manifeszt beteséget leírni, ám

nem tudta értelmezni az expozíció és a megbetegedés megjelenése közötti történéseket,

ad absurdum, mintha azok egy „fekete dobozban” zajlanának. A fekete doboz

„felnyitásához” már szükség van a molekuláris epidemiológia módszereire. E

módszerek nyújtottak lehetőséget az egymást követő folyamatok (expozíció- belső

dózis- biológiailag hatékony dózis- korai válasz- megváltozott struktúra/funkció-

betegség- szövődmények) részletes megismerésére. A jelenleg elfogadott paradigma

szerint a malignus daganatok kialakulása több lépcsős folyamat, lépésekre specifikus

elváltozásokkal. Szintén a molekuláris epidemiológia eszközei nyújtanak lehetőséget az

egyes stádiumokat jellemző biomarkerek azonosítására. Megfelelően kiválasztott

biomarker egyértelmű információkat hordoz az expozíció → betegség folyamat

valamely szakaszáról.

Az expozíciótól a megbetegedésig vezető folyamatokat, illetve az egyes stádiumok

jellemző biomarkereit a 2. ábra mutatja be.

16

Hagyományos epidemiológia

Molekuláris epidemiológia

Egyéni érzékenység markerei

Expozíció

???

Betegség

Primer prevenció Szekunder prevenció Tercier prevenció

Expozíció Belső dózis Biológiailag

hatásos dózis

Korai biológiai hatás

Megváltozott struktúra /

funkció Betegség

Szövődmények Prognózis

vegyület környezeti expozíciója

pl. dohányzás,

levegőszennyezés,

munkahelyi hatások

vegyület vagy metabolitja a szervezetben

pl. kotinin,

1 - OH - pirén,

DDE, PCB - k

DNS - , RNS - , fehérjeadduktok , a dduk tképzők pl. PAH, 4 - ABP, ETO

kromoszóma aberrációk,

génmutációk,

onkogén aktiváció, tumorszuppresszor

inaktiváció

pl.abnormál is cervix vagy köpetcitológia

klasszikus tumormarkerek

pl. CEA, PSA

pl. metasztázis s pecifikus onkogének aktivációja

lappangási idő

"fekete doboz"

(allélpolimorfizmusok)

2. ábra: A daganatfejlődés fázisai (forrás: Ember, 2013)

17

I.3. Xenobiotikum expozíció hatásainak mérése/becslése

Az élő szervezetet ért xenobiotikum expozíció mértéke meghatározza a kitett

szervezet kockázatát a későbbi egészségkárosodás tekintetében. Az expozíció kétféle

megközelítés szerint mérhető illetve becsülhető:

- az expozíciót kiváltó környezet oldaláról, valamint

- az expozíciót kiálló szervezet oldaláról.

A kétféle becslés módszertana az alábbiakban foglalható össze:

I. Környezeti monitorozás: az exponált személy közvetlen környezetben

mérhető szennyeződés mértékéből következtethetünk a szervezet

kitettségére. A gyakorlat tanúsága szerint legjellemzőbb a légzőrendszeren

keresztül megvalósuló expozíció, aminek feltárására alkalmas módszer a

munkahelyi légtér szennyezettségének mérése. Ugyancsak értékes

következtetések vonhatóak le a munkafelületek, munkaruházat

szennyezettségének mértékéből is.

Az inkorporálódott anyag biológiai hozzáférhetőségét nagyban meghatározza

keringés általi eloszlása, a célszervekhez való eljutás lehetősége. A

xenobiotikumok, vagy metabolitjaik tárolódhatnak, illetve ürülhetnek is a

szervezetből.

II. A szervezetbe jutott kemikália belső dózisát valamint biológiai hatásait az

alábbiak szerint tudjuk mérni/becsülni.

1, Biológiai monitorozás: a biológiai expozíciós mutatók (BEM) vizsgálata. A

BEM az expozíciós ágens és a szervezet kölcsönhatását jellemző paraméter.

Expozíciós mutató lehet maga a xenobiotikum, vagy annak metabolitja, illetve a

vegyi anyag és/vagy metabolitjának a szervezetet károsító hatását jelző valamely

18

mérhető paraméter. A BEM arányos a szervezetbe jutott xenobiotikum dózisával,

így enged következtetni az expozíció mértékére (25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM

együttes rendelet, 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet).

Az inkorporált xenobiotikum kölcsönhatásba lép targetjével, kifejtve biológiai

hatásait. Megjegyzendő, hogy a biológiai hatás monitorozására kifejlesztett

metodikák típusosan a genotoxikus hatás vizsgálatára alkalmasak.

2, Biológiai hatás monitorozása:

a, Elsődleges DNS károsodás vizsgálata: e módszerek a biológiailag hatékony

dózis becslésére alkalmasak.

- Üstökös-elektroforézis: Minden DNS-genotoxin kölcsönhatás - az excíziós

repair működése következtében - egy adott stádiumban száltörésként

manifesztálódik. Így a módszer nemcsak a száltöréseket közvetlenül előidézni

képes ágensek expozícióját mutatja ki. A módszerrel minden eukarióta

sejttípus szuszpenziója vizsgálható, az észlelhető jelenség- a töredezett DNS

szál mozgása gél elektroforézis során- leginkább egy üstökös csóvájára

emlékeztet.

- DNS adduktumok vizsgálata: Egyes vegyületek képesek kovalensen,

specifikus támadási pontokon kapcsolódni a DNS szálhoz. A következő DNS-

szintézisnél e szerkezeti változások mutációkhoz vezethetnek. A módszer e

DNS adduktumokat képes kimutatni.

b, Mutagenitás vizsgálata: A mutagenitás és karcinogenitás között

általánosságban 90%-os koincidencia áll fenn, tehát a mutagén tesztek

eredményéből ugyanilyen arányban lehet a karcinogenitás kockázatra

következtetni. A belső dózis becslésére alkalmas a testfolyadékok

mutagenitásának vizsgálata például Salmonella Ames tesztben.

19

c, Kromoszóma-károsodás vizsgálata: Citogenetikai módszerrel

vizsgálhatóak a kromoszómatörések, illetve a testvérkromatidák kicserélődése

(sister chromatid exchange, SCE). Genotoxikus expozíció hatására

regisztrálhatóan ezen elváltozások gyakorisága megemelkedik.

Citogenetikai végpontot vizsgál a mikronukleusz teszt. A mikronukleuszok –

mint számfölötti kromoszómákból vagy kromoszómális törvégekből

keletkező objektumok - képződésének gyakorisága a genotoxikus anyag

expozíciójának hatására megnövekszik.

A klasszikus citogenetikai módszerek felhasználhatóságát korlátozza, hogy csak

osztódásra serkenthető sejteknél alkalmazhatóak, nyugvó szövetnél nem. Továbbá -

bár a mutagén és karcinogén tulajdonságok nagymértékben átfedést mutatnak - nem

genotoxikus ágens is lehet karcinogén. Ezen esetekben a citogenetikai vizsgálat nem

fogja az emelkedett kockázatot jelezni.

d, Egyéni érzékenység becslése: Az „alacsony penetranciájú genetikai

tényezők” nagyban meghatározzák egy adott noxával szembeni egyéni

érzékenységünket, kvázi esendőségünket. E géneknek többféle allélvariánsa

létezik, önmagában egyik sem tekinthető kórosnak, de a gének által kódolt

fehérjék aktivitását, effektivitását befolyásolhatják. Ilyenek lehetnek a

xenobiotikumok detoxifikációjában részt vevő GSTM1 és GSTT1

enzimrendszerek, vagy a DNS egyes szálú töréseinek repairjében szerepet

játszó XRCC (Varga, 2013; Harper, 2004; Kiss, 2008).

A gyakorlatban használatos metodikákat a 3. ábra foglalja össze (Moretti, 2011).

20

3. ábra: Xenobiotikus expozíció becslése MN: mikronukleusz teszt, CA: kromószóma

aberrációs teszt (Moretti nyomán)

Összegezve, nehézséget jelent, hogy nem áll rendelkezésre minden potenciálisan

ártalmas anyag esetében megfelelő módszer a környezeti expozíció mérésére, illetve

a biológiai expozíciós monitoring vizsgálat elvégzésére. Nehézkes a többes expozíció

hatásainak értékelése is, ugyanekkor elvárás, hogy biológiai hatás mielőbb és minél

pontosabban regisztrálható legyen. A jövő kutatásának célja olyan biomarkerek

azonosítása, amelyek e kívánalmaknak eleget tudnak tenni.

21

I.4. A vörösiszap katasztrófához kapcsolódó expozíció becslése

A rendelkezésre álló szakirodalom ismeretében kijelenthető, hogy a katasztrófa

következményeit felszámoló stáb a szükséges és elvárható körültekintéssel járt el,

mindent megtéve a havária által érintett személyek biztonságának garantálására. A

munkába valamennyi érdekelt szakma szakértőit bevonták. A haváriához

kapcsolódóan mind akut, mind krónikus egészségkockázatok lehetősége felmerült.

Az expozíciónak kitett populáció egészségkockázatának becslésére valamennyi

konvencionális metodikát felhasználták.

I.4.1. Környezeti expozíció becslése

a) A talaj szennyezettségének mérése

A mentesítést irányító stáb már a helyszínen igyekezett az expozícióval járó kockázat

becsléséhez szükséges vizsgálatokat elvégeztetni. Több szervezetet is felkértek

helyszíni mintavételre, és a minták analízisére. Az MTA Kémiai Kutatóközpont

Anyag- és Környezetkémiai Intézet (MTA KK AKI), a Magyar Állami Földtani

Intézet (MÁFI) valamint egy független vállalkozás- Bálint Analitika Kft.-

munkatársai 2010.10.12-ig összesen 16 darab Kolontár és Devecser térségében

begyűjtött vörösiszap minta elemzését végezték el.

A minták kiértékelése során arzén és nikkel esetében mértek az 50/2001 (IV. 3)

Korm. rendeletben rögzített, a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő

szennyvíziszapra megadott határértékeket meghaladó fém szinteket.

A talaj szennyezettségének meghatározása szintén megtörtént. Az MTA Talajtani és

Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI) szakemberei Kolontáron és Devecserben

2010. október 8.-an 1 méter mélységig terjedően 7 rétegből vettek talajmintákat,

annak megállapítására, hogy - a felszínt addigra már negyedik napja borító

22

vörösiszapból - szivárgott-e le szennyezés a talaj mélyebb rétegeibe. A felszín alatti

vízből szintén mintákat vételeztek. Megállapítást nyert, hogy 4 nappal az eseményt

követően az iszapban található legmobilisabb nehézfémek sem jutottak a talajban 10

cm-nél mélyebbre. Szintén bebizonyosodott, hogy a felszín alatti vizek sem

szennyeződtek el. A talaj felső 10 cm-ében erősebb (pH = 8,5-9,0) lúgos kémhatás

volt mérhető. A kémhatás jelentőségét az adja, hogy a kémiai expozíció hatásait a

magas pH-jú környezet módosíthatja, akár fel is erősítheti.

A talajmintákat szintén az MTA TAKI, valamint Bálint Analitika Kft.

laboratóriumában analizálták. Az eredmények szerint a vörösiszapban található

nehézfémek a mintavételezés időpontjában nem szivárogtak 10 cm-nél mélyebbre a

talajban, és nem haladták meg a vonatkozó határértékeket. Tehát, a levonható

következés szerint a mélyebb talajrétegek, valamint a vízadó réteg nem került

veszélybe. A vízminőséget az ÁNTSZ folyamatosan monitorozta, a vezetékes víz és

az ásott kutak vize az érintett területen mindvégig fogyasztható maradt (Vágföldi,

2011).

Joggal merül fel a kérdés, hogy a szennyeződött talaj potenciálisan toxikus

komponensei mennyire tudtak felszívódni a növényi szervezetekbe.

A kockázat becsléséhez a talajból vizes, acetát pufferes oldattal a növények által

hozzáférhető frakciók kioldhatóak (Lakanen – Ervio kivonat). A toxikus fémek

tekintetében referenciaként szolgáló ”B” szennyezettségi határértékeket a 6/2009

(IV.14.) KvVM-EüM-FvM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Megállapítást

nyert, hogy arzén, kadmium, kobalt, króm, nikkel esetében a minták átlaga

meghaladta a „B” szennyezettségi határértékeket.

Stroncium, mangán, alumínium, vas, nátrium, kálcium esetében határértékekről nem

beszélhetünk, a szakemberek a hazánkban talajokra jellemző értékeket vették alapul.

A devecseri és kolontári talajmintákban - teljes kémiai feltárás után - a hazai átlagnál

magasabb értékeket tapasztaltak (Kádár, 2006; Anton, 2011).

b) A szállópor szennyezettség mérése

23

A katasztrófa során kiömlött anyag - köszönhetően a napos időnek - rövid idő alatt

kiszáradt. Mivel a száraz iszap finom eloszlású, szemcsés por, kiporzása - még

gyenge légmozgás esetén is - jelentős méreteket ölt. Így a havária által érintett

területeken a levegő szállópor szennyezettségének folyamatos monitorozása

prioritásként jelentkezett. Mivel a kárfelszámolásban résztvevő személyek, valamint

a lakosság is exponálódhatott, így az ő szállópor terhelésük mérése, illetve

egészségkárosodásuk kockázatának becslése szintén megoldandó feladatot jelentett.

A szállópor terhelés kvalitatív és kvantitatív követésére a Közép-Dunántúli

Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KD KTVF) az

Országos Környezetegészségügyi Intézettel (OKI) együttműködésben 13

mérőpontból álló, szakaszos és folyamatos működésű pormérő hálózatot telepített. A

rendszer 2010 októberétől a 10μm-nél kisebb átmérőjű szállópor részecskék

tömegkoncentrációját határozta meg szakaszos aktív, 24 órás méréssel. 2010

novemberétől elkülönítve mérték a 2,5 μm-nel kisebb átmérőjű részecskék

tömegkoncentrációját is.

Az adatok a szállópor szennyezettség jelentős ingadozását mutatták. Az átlagos PM10

szennyezettség 2010. október és 2011. április között gyakran meghaladta a napi 50

μg/m3-es határértéket. A tapasztalatok szerint a PM2,5 és PM10 aránya Kolontáron és

Devecseren hasonló, 0.8 körülinek bizonyult. Az alumínium, vas és nátrium nagyobb

koncentrációban fordult elő a PM10 mintákban, mint a PM2,5 mintáknál.

A Devecserben hat hónap alatt vett minták átlagát, valamint csúcsértékeit a

levegőhigiénés éves határértékekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a toxikus

komponensek (Pb, Cd, Ni, As) tekintetében nem történt határérték-túllépés. A mért

szennyezők tekintetében megállapítható, hogy sem az átlag, sem a maximális

koncentrációk ólom, kadmium, nikkel, és arzén tekintetében nem haladták meg a

„4/2011. (I. 14.) VM rendelete a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez

kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről” jogszabályban rögzített

határértékeket. Vas, nátrium, és alumínium esetében a „25/2000.(IX.30.) EüM-

SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról” szóló jogszabály

24

munkahelyi határértékei alkalmazhatóak. E fémek tekintetében sem haladta meg a

mért levegőszennyezttség a rendelet szerinti határértékeket.

A szállópor-szennyezettségi adatok értelmezését segíti nem exponált településeken

mért értékekkel való összehasonlítás. A referenciaként alkalmazott városokhoz

viszonyítva megállapítható, hogy a Budapest belvárosában mért légszennyezettség

ólom, nikkel, arzén, vas és alumínium esetében magasabbnak bizonyult, mint a

Kolontáron, illetve Devecserben mért átlag koncentrációk. Ólom, vas, nátrium és

alumínium tekintetében Kolontár bizonyult szennyezettebbnek Devecsernél. A

respirábilis szállópor nehézfém-tartalma a hat hónapos mérési periódus alatt a

megengedhető tartományon belül maradt (Dura, 2011).

Wiliam 2011-ben publikált tanulmánya szerint, a Marcal és Rába közötti,

vörösiszappal szennyezett területen alumínium, vanádium, arzén, és molibdén

emelkedett értékeit mutatták ki. Az ajkai tározó 2 km-es körzetében magasabb króm,

gallium és nikkel koncentrációt detektáltak. A Torna patakban és a Marcal felsőbb

részein a vízben és üledékben egyes nyomelemek, úgymint a vanádium, arzén, króm

és nikkel koncentrációja túllépte a természetes életkörülményeknek megfelelő szintet

(Wiliam, 2011).

2010 novembere és 2011 áprilisa között tíz-tíz ajkai, kolontári és devecseri általános

iskolás gyerektől gyűjtött vizeletminták kadmium, nikkel, arzén, kobalt, vanádium és

króm koncentrációját határozták meg az Országos Munka- és Foglalkozás-

egészségügyi Intézet (OMFI) akkreditált Kémiai Laboratóriumában. Megállapítást

nyert, hogy az exponált (Devecser, Kolontár) és nem exponáltnak tekintett (Ajka)

területről származó minták között szignifikáns különbség tapasztalható (Rudnai,

2011). Az Országos Környezetegészségügyi Intézet - a helyi háziorvosok által

jelentett adatokra támaszkodva - megállapította, hogy a légúti betegségek

előfordulási gyakorisága és szállópor koncentrációt reprezentáló görbe egymással

korrelál. Páldy és munkatársai is alátámasztották, miszerint gyermekek körében

szignifikáns összefüggés írható le a felső legúti hurutok előfordulása, az aktuális,

valamint a heti PM10 koncentráció növekedése között. Gyermekek esetében

Devecseren, Kolontaron, és Ajkán is szignifikáns összefüggés mutatkozott az

25

asztmás rohamok gyakorisága, valamint a megelőző héten mért PM10 koncentráció

között. Felnőttek esetében a határérték feletti PM10 koncentráció előző heti átlaga

valamint a bronhitisz és pneumónia előfordulása mutatott szignifikáns összefüggést

Ajkán és a négy másik érintett településen (Páldy, 2011).

Czövek és munkatársai kísérletes munkával vizsgálták a vörösiszap por inhaláció

hatásait. Patkányokkal inhaláltattak az anyagot, kontrollált körülmények között. Az

állatoknál enyhe fokú gyulladást írtak le a pulmonális erekben valamint az alveolusok

falában. E patológiai képhez enyhe fokú bronhiális hiperreaktivitás társult (Czövek,

2012).

I.4.2. A biológiai hatás monitorozása

Tekintettel a szennyeződés komplex voltára, az esetleges genotoxikus hatás

azonosítása érdekében 2010. 10. 26-án, az Országos Környezetegészségügyi

Intézetben elvégezték a vörösiszap por in vitro mutagenitási vizsgálatát, Vero

sejtkultúrán végzett sejt életképességi teszt (MTT), valamint Ames teszt

felhasználásával. A vörösiszap minta az MTT teszt során sem sejtszám csökkenést,

sem morfológiai változásokat nem okozott, genotoxikus hatást a vizsgálat tehát nem

igazolt. Az Ames tesztet TA100 és TA98 hisztidin auxotróf Salmonella typhimurium

törzsek felhasználásával végezték el. TA100 rendszerben az alkalmazott

legmagasabb dózis (5000 mg/petricsésze) toxikusnak bizonyult, ám mutagenitásra

utaló, dózisfüggő szignifikáns kolóniaszám emelkedés egyik vizsgált rendszerben

sem fordult elő (Szalay, 2012).

Gundy és munkatársai (Országos Onkológiai Intézet) felvetik a késői genotoxicitás

és karcinogenezis kockázatának eshetőségét az exponált populációnál. A kérdés

eldöntésére 52 potenciálisan exponálódott személyt vizsgáltak (mentésben,

takarításban részt vevők, illetve sérültek), kontrollként 52 nem exponált személy

mintáit (egészségügyi dolgozók előzetes munkaalkalmassági vizsgálata kapcsán

elvégzett citogenetikai vizsgálatok) használták fel. Külön vizsgálták 17 lúgsérült

26

személy mintáit, illesztett kontrollok felhasználásával. Közlésük szeint a számbeli

aneuploidiák magasabb arányban fordultak elő a kontrollcsoportnál, strukturális

eltérések tekintetében pedig nem írtak le szignifikáns különbséget a két csoport között

(Gundy, 2011).

I.5.1. Az expozíció becslésének új lehetőségei

Az alkalmazott gyakorlat szerint mutagén xenobiotikumok belső dózisa becsülhető a

testfolyadékok mutagenitásának vizsgálatával. A biológiailag hatékony dózis

becslésére alkalmas a DNS szál törések, vagy az adduktumok mérése limfocitákból.

Az expozíció indukálta korai válasz főleg citogenetikai vizsgálatokkal becsülhető

(CA, SCE, MN).

Mindazonáltal, e metodikákkal nyert eredmények csak korlátozottan

interpretálhatóak. Legfeljebb populációs szintű következtetések levonására

alkalmasak, amennyiben az expozíció tekintetében az önkontrollt jelentő kiindulási

eredményeket is ismerjük (Boffetta, 2007). A módszerek felhasználhatóságáról

vallott elképzeléseinket nagyban megkérdőjelezi Bonassi közleménye. Több mint

22.000 fő vizsgálati adatainak felhasználásával készült kohorsz vizsgálatuk nem

igazolt szignifikáns összefüggést a karcinogén expozíció, a detektált kromoszóma

aberrációk és a definitív karcinogén kockázat között (Bonassi, 2008).

Az utóbbi idők molekuláris epidemiológiai kutatásai olyan új metodikákat igyekeztek

kidolgozni, melyek „korai” biomarkerként alkalmazhatóak. E korai biomarkerek az

expozíció, illetve a korai biológiai hatás monitorizálására alkalmasak, idejekorán

jelezve az emelkedett kockázatot. A koncepció szerint korai biomarkerek

alkalmazása lehetővé teszi a magas rizikójú csoportok és egyének lehatárolását, ezzel

lehetőséget adva a szükséges prevenciós intézkedések megtételére, és a

következmények megelőzésére.

A 2. ábra értelmében a korai hatások becsléséhez nem elég a DNS szintű változásokat

vizsgálni. Hatást olyan változás tud generálni, amely manifesztálódik is. Az egyéni

válaszok kulcsa részben a különféle gének expressziójának változásaiban rejlik.

27

Ugyanolyan környezeti hatásoknak kitett különböző embereknél teljesen más

génexpressziós profilt találunk. A gének expressziójának fő regulátor struktúrái a

mikroRNS-ek (miRNS).

I.5.2. Onko/szupresszor gének expressziójának vizsgálata

A daganatképződés folyamatának lényeges momentuma az onkogének és

tumorszupresszor gének működése. Az onkogének a genom proto-onkogénjeiből

funkciónyerő mutációkkal alakulnak ki. Mutációk hatására alakulhatnak ki a

daganatsejt olyan jellemző tulajdonságai, mint a szabályozástól független

sejtszaporodás, immortalitás, gátolt differenciálódás, a szöveti invázió és

áttétképződés, valamint az apoptózis képességének elveszítése. A tumorszuppresszor

gének funkcióvesztő mutációik révén vehetnek részt a daganatképződésben.

Az onkogének aktiválódásával járó overexpresszió, illetve a tumorszupresszor gének

mérséklődő aktivitását jelző expresszió csökkenés mérhető. Ezen expresszió-

változások már a daganatfejlődés korai szakaszában megfigyelhetőek, ami felveti

alkalmazhatóságukat korai biomarkerként (Talaska, 1996). Ezeken az elveken alapul

az intézetünkben kidolgozott „short term” tesztrendszer. Szenzitív laboratóriumi

állatok in vitro exponálhatóak a vizsgálandó anyaggal, majd a kiválasztott gének

expressziója messenger RNS (mRNS) szinten az állatok biológiai mintáiból

meghatározható. A tesztrendszer olyan onkogének (c-Myc, K-ras, Bcl-2), és tumor-

szupresszor gén (p53) expresszióját vizsgálja, melyek - a tapasztalatok szerint - a

tumorgenezisben kulcsszerepet játszanak. Ezen kulcsgének expresszió változásai már

korán figyelmeztethetnek az emelkedett rizikóra, akkor, amikor még mód és

lehetőség van a megfelelő kockázatkezelési stratégiák alkalmazására.

Az expozíciót követően, a vizsgálati protokoll által meghatározott idő elteltével az

elölt állatok egyes szerveiből – tímusz, lép, nyirokcsomó, csontvelő, máj, vese, tüdő

– mintát veszünk, RNS-t izolálunk, majd hibridizációs technikával a kulcsgének

expresszióját meghatározzuk.

28

Természetesen az állatkísérletekben használatos célszervek más biológiai mintákkal

is helyettesíthetőek, úgymint vér, nyál vagy vizelet (Gyöngyi, 2001).

I.5.3. Onko/szupresszor gének és hatásaik

Az onkogéneket először a retrovírusok tumorképző hatásának vizsgálata során írták

le. Utóbb számos olyan humán onkogént is azonosítottak, melynek nincs virális

analógja, és a karcinogenezisben kulcsszerepet játszik (Ho, 2002). E gének többsége

erősen konzervatív, filogenetikailag megőrződött szerkezetet mutat. Inaktiv formáik

- a protoonkogének - minden normál genomban megtalálhatóak.

Az onkogének mutálódott protoonkogének, aktivációjuk a sejtproliferáció

szabályozási zavaraihoz vezethet. Vogt a „humán daganatok potens triójának”

titulálta a Myc, Ras és ErbB onkogén családokat. Az általunk használt tesztrendszer

a potens triumvirátus két tagjának, a c-Myc és K-Ras expresszióját is vizsgálja (Peter,

2012).

a) K-Ras és funkciói

A K-Ras nevét a Kirsten szarkóma vírusáról kapta. A Ras proteinek G-fehérjék

(p21ras), melyek GTP-hez való affinitása nagy, viszont kevéssé tudják a GTP-t GDP-

vé alakítani, ehhez GTP-áz aktiváló fehérjékre (GAP) van szükség. A keletkezett

GDP-t a guanint cserélő fehérjék távolítják el, így a GDP távoztával a p21ras újra

aktiválható állapotba kerül. A Ras mutálódásával a p21ras fehérje GTP kötő

képessége megmarad ugyan, de a GTP→GDP hidrolízis nem történik meg, így a

fehérje állandóan bekapcsolt állapotban marad. Következményesen állandó,

proliferációt serkentő szignált küld a sejtmagba.

A sejtciklus fontos szabályozója a foszforilációs kaszkád, melyet ciklindependens

kinázok (CDK) kontrollálnak. A Ras aktiválódása indukálja a Ciklin D1

transzkripcióját, az expresszált Ciklin D1 kötődik a CDK4-hez, aktív formát

29

létrehozva, mely felelős az RB1 (retinoblasztóma tumor szupresszor gén)

foszforilációjáért. Ezután Ciklin E szintetizálódik, mely a CDK2-vel komplexet

képezve aktiválja azt. Az aktivált Ciklin/CDK2 komplex fő célpontja az RB tumor

szupresszor fehérje, ami szerepet játszik a sejt G1 fázisból S fázisba juttatásában.

A Ras célfehérjéi például a Raf-kináz, MAP-kinázok és a PI3K katalitikus alegysége,

mint a jelátviteli kaszkád köztes szereplői (4. ábra) (Coqueret, 2002).

4. ábra: A RAS funkciói (Ward nyomán)

b) c-myc és funkciói

A myc család (c-myc, N-myc, L-myc) egyike a legkonzervatívabb

protoonkogéneknek, melyek amplifikációját több tumorban is megfigyelték. A myc

fehérjeterméke (p62) magi foszfoprotein, mely a MAX transzkripciós faktorral

dimert alkotva aktiválódik. A MYC-MAX heterodimér már megfelelő affinitással

kötődik a DNS szálhoz, regulálva a transzkripciót (Abrams, 1982; Blackwood, 1991).

A myc génterméknek változatos hatásai vannak. Effektív stimulátora a

proliferációnak, másrészt aktív szereplője a proliferációval ellentétes apoptózisnak is

30

(5. ábra). A c-myc-et azonosították, mint a PI3 kináz inhibitoraival szembeni

rezisztencia mediátorát is (Liu P, 2011; Soucek, 2008).

MYC

Transzkripció↑

Mitokondriumbiogenezis és

funkció↑

rRNS és protein bioszintézis↑

Glikolízis és anaplerózis↑

Mikro RNS-ek változása↑↓

↑Sejt proliferáció

↑Metabolizmus transzformáció

↑Metasztázishajlam

Növekedés gátlás↓

Glutaminolízis↑

Molekuláris változások Celluláris változások

5. ábra: A MYC funkciói (Miller nyomán)

c) Bcl-2 és funkciói

A Bcl-2 géncsalád tagjai széleskörűen involváltak az apoptózis szabályozásában. A

géncsalád fehérjeterméi között találunk pro- (Bax, Bak), és antiapoptotikus (Bcl-2,

Bcl-xl, Mcl-1), valamint regulátor (Bad, Bim, Puma, Noxa) hatásúakat is. A bcl-2

fehérje a mitokondriumok külső membránjának integritásáért felel, valamint az

apoptózis mitokondriumokból kiinduló (intrinsic) útvonalának szabályozásában

játszik szerepet. Apoptotikus stimulus esetén a mitokondrium membránján keresztül

a membránközti térből apoptogén proteinek jutnak ki a citoszólba. Az apoptózist

indukáló faktorok kaszpázokat aktiválnak, az általuk aktivált nukleázok pedig

degradálják a halálra ítélt sejt állományát (6. ábra).

31

6. ábra: A Bcl-2 funkciói (Brinkmann nyomán)

A sejtproliferáció negatív szabályozói a tumor-szuppresszor gének.

Géntermékeik negatív feedback mechanizmus révén gátolják a sejtek átlépését G1-

ből S fázisba, megakadályozva a hibás DNS állomány replikációját. Sikertelen repair

esetén apoptózist indukálnak.

d) p53 és funkciói

32

A p53 gén a 17-es kromoszóma rövid karjára lokalizálódik (17p13), 11 exont

tartalmaz és 20 kilobázis nagyságú. A p53 mutációi igen gyakran kimutathatóak

humán daganatokban (Hollstein, 1991; Petitjean, 2007). Mutációs mintázata utalhat

a daganatképződésben involvált karcinogén faktorra (Hussain, 1999).

A p53 fehérje a belső apoptotikus útvonal aktiválásának kulcsfehérjéje, foszforilálja

és stabilizálja a DNS ellenőrzőpont fehérjéket, úgymint az Ataxia Telangiectasia

Mutated (ATM) és Checkpoints Factor-2 (Chk2) fehérjéket, valamint gátolja a Mouse

Double Minute-2 Homolog (MDM2)-t (Perik, 2005). Az MDM2 kötődik a p53

fehérjéhez, gátolva annak transzkripciós aktivátor funkcióját. A p53 apoptózist

iniciál, valamint keresztaktivál más apoptotikus géneket is, például olyanokat,

melyek a reaktív oxigén gyökök (Reactive Oxygen Species- ROS) felszaporodását

okozzák. A ROS-ok igen potensek, generalizált oxidativ károsodásokat okoznak a

mitokondriumok szerkezetében (Haupt, 2003).

Kimutatták, hogy a DNS károsodására adott válaszként a p53 fehérjetermék

emelkedett szintje vagy a növekedés leállásához, vagy apoptózishoz vezet. A p53 gén

transzkripciója és a p53 mRNS szintézise alacsony mértékű a G0 fázisban lévő

sejtekben. Mitogénekkel történő találkozás viszont indukálja, a DNS szintézist

megelőző transzkripciós csúccsal és a közép-S-fázisra eső maximális mRNS

szintézissel. Ez a válaszreakció fontosnak tűnik az olyan gyors, indukált leállásban,

melyet a DNS szintézisének idején - azaz a legsérülékenyebb fázisban - kialakuló

károsodás vált ki. Mosner és munkatársai leírták a p53 fehérje DNS károsodás által

indukált, különösen rapid feldúsulását szinkronizált sejtpopulációban az S-fázis

közepén (Mosner, 1995; Reisman, 2012). A p53 funkcióit a 7. ábra foglalja össze.

33

7. ábra: A p53 funkciói (Serpi nyomán)

A vizsgált onko/szupresszor gének sejtciklusra gyakorolt hatásait a 8. ábra összegzi.

8. ábra: A vizsgált onko/szupresszor gének hatása a sejtciklusra (Chow nyomán)

34

Számos tanulmány vizsgálta onko/szupresszor gének expresszióváltozását különféle

tumor típusokban, illetve egyes (főként kémiai) expozíciók hatására.

Közismert, hogy a ciklosporinnal kezelt betegeknél a másodlagos malignitások

előfordulási valószínűsége megnő. E megfigyelésre építve vizsgálták Ember és

munkatársai a ciklosporin génexpressziókra gyakorolt hatását „short term”

tesztrendszerben. A timuszban, nyirkcsomókban, lépben és májban az N-ras, c-myc,

c-ptc/ret és c-myb emelkedett expressziója kimutatható volt (Ember, 1994).

Külön publikáció témája a citosztatikus COPP (Ciklofoszfamid, Oncovin

/vinkrisztin/, Prokarbazin, Prednizon) protokoll hatásainak kísérletes vizsgálata. A

kezelés hatására az N-ras és p53 gének timuszban mért expressziója mutatta a

legmarkánsabb változást (Ember, 1997).

Joggal merül fel a kérdés, hogy a kísérleti állatoknál bevált metodikák mennyire

adaptálhatóak humán vizsgálatokra. A kérdésre hivatott választ adni azon vizsgálat,

amelynél non-Hodgkin limfómában és krónikus mieloid leukémiában szenvedő

betegek vérmintáit használták fel. A betegek CHOP (Ciklofoszfamid,

Hidroxidaunorubicin, Oncovin, Prednizon) protokoll szerinti kezelése előtt és után a

Ha-ras, c-myc és p53 gének expresszióját mérték, izolált limfocitákban. A kezelés

után egy hónappal a vizsgált onko/szupresszor gének szignifikánsan emelkedett

expresszióját regisztrálták, tehát a tesztrendszer jelzett (Ember, 1999).

E témakörhöz asszociálható egy etilén-oxid expozíció tárgykörében publikált

vizsgálat. A kutatás apropóját az az ismertté vált egri eset szolgálta, amikor is

(technológiai hiba következtében) a sterilizálásra használt etilén-oxid gázzal

exponálódott a személyzetet. E foglalkozási expozíció következtében daganat cluster

alakult ki az exponált populációban. Az intézetünkben végzett experimentális etilén-

oxid expozíció N-ras és p53 expresszió emelkedésével járt kísérleti állatoknál

(Ember, 1998/2).

35

I.5.4. MikroRNS-ek képződése és funkciói

A mikroRNS-ek rövid, 21-25 nukleotidból álló, egyszálú RNS struktúrák. A kódoló

gének mintegy 40–50%-a több miRNS szinkronizált, egyidejű szabályozása alatt áll.

Ugyanekkor, a miRNS-ek zöme is több mRNS-hez is tud kötődni, így egy rendkívül

variábilis, mégis takarékos mátrix szabályozza a célgének expresszióját (Hua, 2006;

Tombol, 2007; Molnár, 2008). A miRNS-ek képződésük során érési folyamaton

esnek át. A primer miRNS-t (pri-miRNS), a DROSHA es az RNáz III enzim

modifikálja. A kialakuló pre-miRNS a citoplazmába transzportálódik, ahol a Dicer

ribonukleáz átalakítja érett, kettősszálú miRNS-sé. A szálak szeparálódnak, és az

érett miRNS az „RNA induced silencing complex”-be (RISC) inkorporálódik. A

szabályozas tulajdonképpeni eszköze a RISC. Az érett miRNS feladata a

célfelismerés és a cél-mRNS-ek RISC-be való felvétele (9. ábra).

9. ábra: A mikroRNS-ek szintézise és működése (forrás: Gombos, 2013)

A miRNS- ek ellenálló struktúrák, így arhivált és friss fagyasztott szövetmintákban

egyaránt épek, és jól vizsgálhatóak maradnak (Goswami, 2010). A vizsgálathoz nincs

szükség nagy tömegű szövetre, akár finomtű-biopsziával vett minta is elégséges. A

36

miRNS-ek detektálása lehetséges mikroRNS-microarray módszerével, amivel akár

több száz mikroRNS expressziója is vizsgálható egyszerre. Kis volumenű minta

esetén két lépcsős PCR technika használható. A technika első lépése módosított

reverz transzkripció, amit real-time PCR követ.

Napjainkig mintegy 1800 humán miRNS- szekvenciát azonosítottak (16).

Folyamatosan ismerünk meg mind több olyan miRNS-t, melyek up-, vagy down

regulációja definitív állapothoz, vagy betegséghez köthető. Sjögren szindrómában a

miR146a és miR155 upregulációját írták le (Pauley, 2009), a reumatoid artritisz

adekvát gyógyszerelésének biomarkereként pedig a miR-125b-t azonosították

(Duroux-Richard, 2014). Dwivedi több olyan mikroRNS-t is leírt, melyek egyes

antipszichotikumok metabolizmusát regulálják (Dwivedi, 2014). Li és munkatársai

megállapították, hogy a miR-1, miR-133a, miR-208b és a miR-499 szérum szintje

szignifikánsan emelkedik akut miokardiális infarktus esetén. A megfigyelésnek

egyelőre elméleti jelentősége van, természetesen nem alternatívája a gyakorlatban

használatos, és igen egyszerűen elvégezhető troponin T szint meghatározásnak (Li,

2013). Zeller közlése szerint a miR-132, miR-150 és a miR-186 replikációja

szignifikánsan változik instabil angina pectoris esetében, így objektív markerei

lehetnek egy, szubjektív tünetei miatt amúgy nehezen azonosítható kórképnek

(Zeller, 2014). Tsai és munkatársai szerint a miR-21 és miR-221 jó prediktív

biomarkere az ateroszklerózisnak és a következményesen emelkedett stroke

rizikónak (Tsai, 2013).

Eddigi ismereteink alapján igazoltnak tekinthető a mikroRNS-ek érintettsége a

karcinogenezis folyamatában, központi szerepet játszanak a malignus iniciációban

promócióban, progresszióban és disszeminációban (Calin, 2006). Szintúgy

különbözik az egy daganattípus eltérő differenciáltságú, vagy eltérő szöveti altípusba

tartozó variánsainál regisztrálható miRNS profil (Iorio, 2009). Egyes mikroRNS-ek

humán malignus elváltozáshoz kötődő expresszióváltozásait először krónikus limfoid

leukémiánál (CLL) írták le (Iorio, 2005). Hasonló összefüggést írtak le szolid

tumorok esetében, úgymint szájüregi, fej-nyaki és kolorektális daganatoknál is (Iorio,

2012; Lowery, 2009; Calin, 2005; Schee, 2012; Chen, 2010; Boldrup, 2012). A miR-

221 es miR-222 ovárium daganatnál, hepatocelluláris karcinománál és

37

glioblasztómánál onkomirként viselkedik (Wurz, 2010; Chun-Zhi, 2010). A miRNS-

ek a celluláris adhézio, valamint a sejtmátrix és szignálaktivitás modulációja által a

daganatok progressziójában is fontos szerepet játszhatnak (Zhang, 2010).

Tapasztalatok szerint, a miRNS-ek onkogéneket és tumorszuppresszor géneket is

regulálhatnak, így hatásuk is kettős lehet. A let-7 miRNS-család például direkt hatást

gyakorol a ras onkogénekre, csökkent expressziójuk igazolódott tüdő-, vastagbél-,

ovárium-, gyomordaganatnál, valamint leiomiómánál, melanómánál, fokozott

expressziót mutatnak fej-nyaki és prosztata daganatoknál (Johnson, 2005).

Az egyes malignus entitásokra jellemző miRNS profilokat a IV. táblázat foglalja

össze.

IV. táblázat: Mikro RNS-ek expressziója egyes daganatféleségekben (Göcze

nyomán)

Daganat/ szövettípus Fokozott expresszió Csökkent expresszió

Fej-nyak

let-7, miR-16, miR-18, miR-

21, miR-29c, miR-31, miR-

142-3p, miR-146b, miR-155

miR-26b, miR-107, miR-

133b, miR-138, miR-139,

miR-342, miR-346, miR-

373

Pajzsmirigy

miR-146, miR-181b, miR-

197, miR-221, miR-222,

miR-346

Emlő miR-21, miR-29b-2, miR-

155,

miR-10b, miR-17-5p,

miR-27b, miR-125b, miR-

145, miR-155

Cervix miR-10a, miR-132, miR-

148a, miR-196a, miR-302b

miR-26a, miR-29a, miR-

99a, miR-143, miR-145,

miR-199a, miR-203, miR-

513

Endometrium

miR-103, miR-107, miR-

185, miR-205, miR-210,

miR-449

miR-99b, miR-152, miR-

193, miR-204, miR-221,

let-7i

38

Ovárium miR-141, miR-200, miR-

200a-c, miR-221

let-7f, miR-140, miR-145,

miR-199a, miR-424

Hasnyálmirigy

miR-21, miR-24-2, miR-

100, miR-103, miR-103-1-2,

miR-107, miR-125b, miR-

125b-1, miR-221, miR-301,

miR-376

miR-375

Máj

miR-10b, miR-15b, miR-18,

miR-18a, miR-21, miR-25,

miR-34a, miR-93, miR-

106b, miR-130b, miR-135a,

miR-210, miR-221, miR-

222, miR-224

let-7c, miR-99, miR-101,

miR-122, miR-125a, miR-

125b, miR-126, miR-150,

miR-195, miR-199a, miR-

200a, miR-214, miR-223,

Kolorektum

miR-10a, miR-15b, miR17-

92 cluster, miR-20a, miR-

21, miR-24-1, miR-29b-2,

miR-31, miR-181b, miR -

191, miR-200c

let-7, miR-34a, miR-126,

miR-143, miR-145, miR-

342

Tüdő miR-17-92 cluster, miR-17-

5p, miR-31 let-7 cluster

Glioblasztoma miR-21, miR-221 miR-181a-c

Krónikus limfoid

leukémia miR-15, miR-16

Limfóma miR-155, miR-17-92 cluster miR-15a

Here miR-372, miR-373

Kolangiokarcinóma miR-21, miR-141, miR-

200b,

Prosztata let-7d, miR-195, miR-203 miR-128a

39

Gyomor miR-223, miR-21, miR-103-

2 miR-218-2

Intézetünk 2011 óta aktívan kutatja a mikroRNS-ek pontos szerepét a karcinogenezis

folyamatában, valamint alkalmazhatóságukat potenciális biomarkerként.

Juhász és kollégái komplett karcinogénnel (7,12- Dimetilbenz(α)antracén, DMBA)

exponáltak CBA/CA H2κ egereket. Májban, lépben, tüdőben és vesében a miR-21,

let-7a, miR-146a mikroRNS-ek szignifikáns emelkedését mutatták ki az expozíció

után 24 órával (Juhász, 2012). Gombos és munkatársai szájüregi laphámsejt-

daganatok miRNS expressziós profilját vizsgálták. Eredményeik szerint a miR-21,

miR-155, miR-191 és miR-221 mutatott szignifikáns overexpressziót (Gombos,

2013).

Göcze és munkatársai egy másik, nagy népegészségügyi jelentőséggel bíró daganat,

a cervix rák miRNS profil analízisét végezték el, humán papillóma vírus (HPV)

fertőzöttség függvényében. A közlemény megállapításai szerint a miR-21, miR-27a,

miR-34a, miR-196a és miR-221 szignifikáns emelkedése írható le a HPV pozitív

esetekben (Göcze, 2013).

A környezeti, életmódi háttér hatásait is tükrözheti a miRNS-ek expressziója. Stánitz

közleményében a mikroRNS-ek expressziós mintázatát, valamint életmódi faktorok

- úgymint dohányzás és alkohol abúzus - hatásait elemezték a szerzők gyomor

adenokarcinómás betegeknél. A kontrollokkal összehasonlítva a miR-21, miR-143

esetében over-, a miR-34-nél underexpresszió volt megfigyelhető. Rossz szociális

körülmények között élő pácienseknél a miR-21 emelkedett expresszióját írták le.

Dohányosoknál szintén emelkedett a miR-21, ellenben csökkent a miR-143

expresszió. Rendszeres alkoholfogyasztóknál a miR-203, miR-205 és miR-223

emelkedett expressziója volt megfigyelhető. Városi lakóhelyű betegeknél a miR-143

és miR-34a szintje is emelkedett, falusi környezetben élőkével összehasonlítva

(Stánitz, 2013).

40

Potenciális markere lehet a karcinogenezisnek az onkomiR-ként azonosított miR-21,

mely negatívan befolyásolja több tumorszupresszor gén, mint a p53, PTE és PDCD4

expresszióját (Zhang, 2007; Zhu, 2008).

A miR-21-hez hasonlóan, a miR-27a onkogenezisben játszott szerepe is igazolódott,

több daganattípusnál is. A miR-27a olyan kulcsfontosságú gének szabályozásában

vesz részt, mint az APC gén vagy a Wnt jelátviteli utat reguláló gének (Jahid, 2012;

Zhang, 2011).

A miR-221 szintén kulcsszereppel bíró mikroRNS, mely az endoteliális sejtek

proliferációjában (CD117) és az angiogenezis folyamatában involvált gének

működését szabályozza (Felli, 2005). A miR-93 kulcsszerepet játszik a TP53INP1

gén szabályozásában, (Yeung, 2008) továbbá kapcsolatot írtak le a miR-93 fokozott

expressziója és különböző daganatok patogenezise között (Fang, 2012).

Kutatásomat az e vizsgálatok során kifejlesztett és kipróbált technológiára alapoztam.

Jelen vizsgálat során - több daganatféleségben való involváltságuk okán - a miR-21,

miR-27a, miR-93 és a miR-221 expresszióváltozását tartottam érdekesnek

megvizsgálni. A másik lényeges szelekciós szempont az volt, hogy a kiválasztott

miRNS-ek esetében - azonosságuk okán - a kísérleti állatoknál nyert adatok humán

relevanciával is bírjanak.

a) miR-21 és funkciói

A miR-21 az egyik elsőként felfedezett „onkomir”. Elhelyezkedése: 17q23.1.

Számos daganatféleségnél megfigyelhető a miR-21 upregulációja. Jellemző

epiteliális eredetű daganatoknál, úgymint az emlő, hasnyálmirigy, tüdő, gyomor,

prosztata, vastagbél, fej-nyak és a nyelőcső tumoros elváltozásainál (Liu, 2010).

Szintén upregulációját írták le hematológiai malignitásokban (egyes leukémiák,

limfómák illetve mielóma multiplex) (Fulci, 2007; Lawrie, 2007; Pichiorri, 2008). A

miR-21 expressziója emelkedett glioblasztómában, oszteoszarkómában és

szeminómában is. Tehát, a miR-21 egy olyan ubiquiter onkomiR, melynek

emelkedett expressziója számos, eltérő genezisű tumorban egyaránt kimutatható. A

miR-21 jelentőségét aláhúzza, hogy több olyan gén működését is balanszírozza,

41

amelyek direkt, vagy indirekt módon, de szerepet játszanak az apoptózis

folyamatában. A miR-21 által regulált géneket a V. táblázat tartalmazza.

V. táblázat: A miR-21 által szabályozott gének és szerepük az apoptózis

folyamatában (Lindsey, 2011)

Gén Teljes név Apoptotikus szerep

PTEN Phosphatase and tensin homolog direkt

PDCD4 Programmed cell death 4 direkt

TPM1 Tropomyosin 1 (α) ismeretlen

SPRY1 Sprouty homolog 1 indirekt

SPRY2 Sprouty homolog 2 indirekt

RECK Reversion-inducing-cysteine-rich

protein with kazal motifs ismeretlen

BCL2 B-cell CLL/lymphoma 2 direkt

MARCKS Myristoylated alanine-rich protein

kinase C substrate ismeretlen

HNRPK Heterogeneous nuclear

ribonucleoprotein K indirekt

TP63 Tumor protein 63 direkt

IL12A Interleukin 12A direkt

JAG1 Jagged 1 ismeretlen

BTG2 B-cell translocation gene 2 ismeretlen

LRRFIP1 Leucine rich repeat (in FLII)

interacting protein 1 ismeretlen

BMPR2 Bone morphogenetic protein

receptor, type II direkt

TGFBR2 Transforming growth factor, beta

receptor II indirekt

CDC25A Cell division cycle 25 homolog A ismeretlen

PELI1 Pellino homolog 1 direkt

42

ANKRD46 Ankyrin repeat domain 46 ismeretlen

CDK2AP1 Cyclin-dependent kinase 2

associated protein 1 ismeretlen

MEF2C Myocyte enhancer factor 2C ismeretlen

MSH2 MutS homolog 2 indirekt

MSH6 MutS homolog 6 indirekt

PPARA Peroxisome proliferator activated

receptor alpha direkt

RASGRP1 RAS guanyl releasing protein 1 ismeretlen

FASLG Fas ligand (TNF superfamily,

member 6) direkt

TIMP3 TIMP metallopeptidase inhibitor direkt

ANP32A Acidic nuclear phosphoprotein 32

family, member A direkt

SMARCA4

SWI/SNF related, matrix

associated, actin dependent

regulator of chromatin, subfamily

A, member 4

feltehetően direkt

THRB Thyroid hormone receptor, beta ismeretlen

Kísérleti állatoknál DMBA expozíció hatására a miR-21 expressziója megemelkedik

(Juhász, 2012).

b) miR-27a és funkciói

A miR-27a a 19p13.13 kromoszómahelyre lokalizálódik. A miR-27a - mint

onkomir - fokozott expresszióját írták le akut limfoblasztos leukémiában (Mi, 2007),

akut mieloid leukémiában (Lee, 2007), krónikus limfoid leukémiában (Fulci, 2007),

emlődaganatnál (Mattie, 2006), gyomordaganatnál (Liu, 2009), epehólyag-

daganatnál (Meng, 2006), és májdaganatnál (Huang, 2008). A miR-27a onkogén

43

hatásait több úton fejti ki. Egy részről gátolja az általános tumor szupresszor

prohibitin fehérje képződését (Liu, 2009). Ugyanekkor a vaszkularis endoteliális

növekedési faktor (VEGF), VEGF receptor 1 (VEGFR1) és VEGFR2 gének gátlás

alóli felszabadításával a daganat túlélése és progressziója szempontjából esszenciális

proliferatív angioneogenezist segíti (Abdelrahim, 2004; Higgins, 2006; Abdelrahim,

2007).

Ravindresh és munkatársai összefoglalták a miR-27a különféle, nem csupán

daganatos betegségeknél megfigyelt viselkedését (VI. táblázat).

VI. táblázat: A miR-27a up-, és down regulációja különféle betegségekben (Ravindresh nyomán)

Betegség miR-27a (up-, down reguláció)

Akut limfoblasztos leukémia (ALL) up

Akut myeloid leukémia (AML) up

Akut promyeloctikus leukémia (APL) down

Autizmus down

Emlődaganat up

Miokardium hipertrófia up

Kolorektális daganat down

Gyomordaganat up

Hepatocelluláris karcinóma (HCC) up

Vesedaganat up

Melanóma malignum down

Szájüregi laphámrák down

Prosztata daganat up/down

Ovárium dagant up

Leiomióma up

A miR-27a regulálja a sejtciklust is. Indukálja a Myt-1 protein kifejeződését, amivel

blokkolja a mitózis CDC2/cyclin B dependens iniciációját. Megfigyelték, hogy a

44

miR-27a gátlása esetén a G2-M fázisban tartózkodó sejtek aránya megnövekszik

(Ravindresh, 2010; Mertens-Talcott, 2007).

c) miR-93 és funkciói

A miR-93 gén lokalizációja: 7q22.1. A miR-93 számos olyan targettel

rendelkezik, melyek nagy jelentőségüek az onkogenezis szempontjából. Regulálja a

tumor és endoteliális sejtek interakcióját, valamint az angiogenezist, így jelentős

hatással bír a tumor sejtek túlélésére és invazív képességeire (Ling, 2012). A

Transforming growth factor-β (TGF-β) szignál a tumor genezisre és progresszióra

szupresszív hatású. A daganatsejtek szinte minden esetben elveszítik

érzékenységüket a TGF-β által mediált növekedés-gátlásra, a TGF-β receptor II

(TGF-βR2) downregulációja révén. Lyu megfigyelése szerint a miR-93 direkt gátolni

tudja a TGF-βR2 expresszióját, így (például nazofaringeális daganatoknál)

közvetlenül befolyásolja a daganat agresszivitását. A miR-93 gátolja a FUS1 tumor

szupresszor gén expresszióját, és jellemzően magas miR-93 expressziót írtak le kis

sejtes tüdődaganatokban (Du, 2009). Fang és kutatócsoportja benignus tumorokkal

összehasonlítva a miR-93 szignifikáns upregulációját mutatta ki malignus

daganatoknál. Ugyanők mutattak rá a miR-93, daganatok angiogenezisében játszott

lényeges szerepére. A miR-93 targetje a large tumor suppressor homology 2

(LATS2), melyet gátol. A LATS2 regulátora a mitotikus progressziónak és a p53

aktivitásának. Ugyanekkor regulálja a Retinoblastoma proteint (pRB) is, ami a

sejtciklus leállításával a tumor növekedés gátlásáért felelős. Summázva, a LATS2

gátlása növeli a sejtek inváziós, ér- és metasztázis képző potenciálját (Fang, 2012).

d) miR-221 és funkciói

A miR-221 lokalizációja: Xp11.3. A tapasztalatok szerint a miR-221 egyike a

humán daganatokban leggyakrabban overexpresszálódó mikroRNS-eknek. Up-

regulációját számos malignómában mutatták ki (glioblasztóma, máj, epehólyag,

pajzsmirigy, hasnyálmirigy, gyomor, prosztata daganatai) (Gottardo, 2007; Visone,

45

2007; Fornari, 2008; Mercatelli, 2008; Pineau, 2010; Lee, 2007; Liu, 2012).

Hepatocelluláris karcinómánál a miR-221 overexpressziójának mértéke jól korrelál a

malignóma agresszivitásával (Felli, 2005). Lényeges funkciókért felelős gének

szerepelnek a miR-221 targetjei között. Úgymint a sejtciklust moduláló ciklin-

dependens kináz inhibitor CDKN1B/p27 és CDKN1C/p57 (Fornari 2008), BMF

(Gramantieri, 2009), a BBC3/PUMA (Zhang, 2010), PTEN (Garofalo, 2009) ami a

PI3K/AKT jelátviteli út inhibitora, a PTPμ (Quintavalle, 2012) egy tirozin-

fooszfatáz, ami lényeges szereppel bír a sejt-adhézió regulációjában, továbbá a

TIMP3 (Garofalo, 2009) mint metallopeptidáz inhibitor. Zhang és munkatársai

gliómáknál vizsgálták a miR-221 expresszióját, és annak hatásait. Megállapították,

hogy a miR-221 közvetlenül regulálja a daganatsejtek inváziós képességeit. Szintén

ők a miR-221 szignifikánsan emelkedett expresszióját írták le magas malignitású

gliómákban, alacsony malignitású, gliális eredetű agydaganatokkal összehasonlítva

(Zhang, 2012). E megfigyelések alapján vetődik fel a miR-221 felhasználása egyes

daganatok esetében prognosztikus biomarkerként (10. ábra).

10. ábra: A miR-221 direkt és indirekt hatásai

46

In vivo megfigyelés szerint, a MiR-221 expresszió mértéke jól korrelál a

hepatocelluláris karcinóma agresszivitásával. In vitro potencírozza a sejtek

proliferációs és invaziv potenciálját (Fu, 2011; Pineau, 2010).

II. CÉLKITŰZÉSEK

Munkám során célom volt a vörösiszap-katasztrófa, az azt követő kárelhárítás

folyamatának áttekintése. A hozzáférhető anyagok alapján igyekeztem összefoglalni

azon potenciális egészségkárosító hatásokat, melyek a haváriához kapcsolhatóan

felmerülhettek. Áttekintettem továbbá azon metodikákat, melyeket a havária során

exponálódott populációnál az egészségkockázatok becslésére használtak. E

vizsgálatok eredményei képezték saját munkám kiindulási pontjakát.

A katasztrófával kapcsolatosan felmerülő egészségkockázatok két kategóriába

sorolhatóak. Az első, akut következmény az alkalikus iszap okozta lúgégés a bőr

felszínén, nyálkahártyákon. Krónikus egészségkockázatot a kiszáradó iszap porának

expozíciója jelenthet. Egyaránt exponálódhatnak a kármentesítésben részt vevők,

valamint hosszabb távon a lakóhelyükre visszatelepülő lakosok. A téma irodalmából

kitűnt, hogy a havária okozta egészségkockáztok becslésére mind a környezeti

expozíció, mind a belső dózis meghatározására alkalmas metodikákat felhasználták.

Munkám során az alábbi kérdésekre kerestem a választ:

1. Onko/szupresszor gének expressziós mintázatának vizsgálata:

- kimutatható-e experimentális vörösiszap expozíció hatására onko/szupresszor

gének expresszió változása

2. Célzott mikroRNS expressziós profil vizsgálata:

- tapasztalható-e experimentális vörösiszap expozíció hatására válzozás a

vizsgált miRNS-ek expressziójában

47

3. A vizsgált onko/szupresszor gének és mikroRNS-ek expressziós

eredményeinek ismeretében:

- milyen következtetések vonhatóak le a vörösiszap expozíció jelentette

egészségkockázat tekintetében

- az eredmények miként korrelálnak a haváriával kapcsolatosan eddig elvégzett

vizsgálatok eredményeivel

4. A tapasztalt eredmények alapján milyen következtetések vonhatóak le az

onko/szupresszor gének valamint mikroRNS-ek korai biomarkerként való

felhasználhatóságáról

III. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

III.1. Vizsgálati minta

A vizsgálathoz felhasznált vörösiszap mintát közvetlenül a kárhelyről gyűjtöttük be.

A havária napján, az ár átcsapása után, a Torna patak völgyében megrekedt anyagból

vettünk mintát. A katasztrófa sújtotta terület helyszínrajzán a mintavétel helyét a 11.

ábra mutatja be.

48

11. ábra: Az iszapömlés áttekintő képe (forrás: feol.hu)

A mintát további felhasználásig légmentesen lezárt tartályokban tároltuk, temperált,

fénytől védett helyen. Felhasználás előtt az iszapot 60°C-on 24 órán keresztül

szárítottuk. Végfelhasználáshoz az anyagot desztillált vízzel higítottuk a kívánt

koncentrációra.

III.2. Experimentális tesztrendszer

Jelen vizsgálat tervezéséhez felhasználtuk egy korábbi, 2008-ban publikált

kutatásunk tapasztalatait. E kutatás során szintúgy kémiai ágens (N-Methyl-N-

nitrosourea) onko/szupresszor gének expresszálódására gyakorolt hatásait vizsgáltuk

„short term” tesztrendszerben. Mind a két esetben CBA/Ca H2k haplotípusú egereket

használtunk. A CBA/Ca egértörzsek tagjai hajlamot mutatnak különféle spontán

malignómák megjelenésére (szarkómák, rabdomioszarkóma és epidermoid

karcinoma). Igazolt, hogy mind a nőstény, mind a hím egerekben benignus hepatoma

alakul ki a kor előrehaladtával (17). A kémiai noxát jelentő ágens experimentális

expozíciójánk módját is e korábbi kutatás alapján választottuk meg, mindkét esetben

intraperitoneális injektációt haszálva az anyag szervezetbe juttatására. A vizsgálatunk

tárgyát képező gének kiválasztásánál is figyelembe vettük a korábbi kísérlet

Mintavétel helye

he

49

tapasztalatatit, az akkor használatos protokollból a p53 és c-myc gének expressziós

változásait tartottuk érdemesnek megvizsgálni (Budán, 2008).

A vizsgálatokat az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény

rendelkezései, és a Pécsi Tudományegyetem Munkahelyi Állatkísérleti

Bizottságának etikai kódexe és az Intézet vonatkozó engedélye alapján végeztük

(engedély száma: BA02/2000-24/2006).

A kísérlethez öt vizsgálati csoportot alakítottunk ki, hímnemű, 20±4 g súlyú, 6 hetes

állatokból. Egy csoportba hat állat tartozott. A kísérleti állatok a vizsgálat folyamán

normál rágcsálótápot és csapvizet korlátozás nélkül fogyaszthattak.

A katasztrófához köthetően kiállt vörösiszap-expozíció az alábbi módok

valamelyikén valósulhatott meg:

- bőrfelszin kontaminációjával,

- az iszap porának lenyelésével, vagy porral szennyezett élelmiszer

fogyasztásával,

- az iszapból képződő szállópor belégzésével.

A kísérlet megtervezésekor valamennyi expozíciós lehetőség experimentális

megvalósíthatóságát mérlegeltük.

A bőr kontaminálásának lehetőségét a valószínűleg alacsony effektivitás, és az

expozíció pontos számításának nehézségei miatt kizártuk.

A táplálékkal történő expozíciós utat ítéltük a legkisebb jelentőségűnek. Valós

élethelyzetben a fogyasztásra kerülő élelmiszerek egyszerű fizikai tisztításával

szennyezettségük megszüntethető, így az expozíció kiküszöbölhető. Felmerült az a

lehetőség is, miszerint vörösiszappal kevert termőföldben megtermelt növényekkel

táplált kísérleti állatokat használunk fel a tervezett vizsgálatokhoz. Ez a metódus

azonban nem tette lehetővé a terményekbe beépülő, majd azokból a kísérleti állatok

szervezetébe felszívódó vörösiszap komponenseinek pontos követését, ezért ezt az

opciót elvetettük.

Megvizsgáltuk az experimentális légúti expozíció megvalósíthatóságát. Előnye, hogy

- mivel a kiszáradó iszap finom porát a szél könnyen felkavarja - a leginkább jellemző

expozíciós utat modellezi. Ezt az alternatívát technikai korlátaink miatt kellett

elvetnünk.

50

Lehetőségeinket és korlátainkat mérlegelve, az anyag intraperitoneális injektálása

mellett döntöttünk, annak ellenére, hogy valós élethelyzetben ezen a módon

megvalósuló expozíció gyakorlatilag nem fordulhat elő. Laboratóriumi környezetben

viszont az alkalmazandó dózis pontosan adagolható, továbbá a befecskendezett anyag

oldékony komponensei a peritóneumról jól fel tudnak szívódni, bejutva a keringésbe.

Az egerek négy csoportját intraperitoneálisan 25 mg/ttkg, kiszárított, desztillált

vízben oldott vörösiszappal injektáltuk. Az ötödik (kontroll) csoport állatait

desztillált vízzel kezeltük. A beavatkozást valamennyi állat túlélte. A kezelést követő

1, 3, 6 és 24 óra elteltével az állatokat cervikális diszlokációval elöltük, majd

felboncoltuk. Valamennyi állat teteméből a májat, lépet, tüdőt, vesét és

nyirokcsomókat emeltük ki. Valamennyi rezekált szervet feldolgoztuk.

III.3. Totál RNS izolálás

A szövetmintákból 100 mg-t TRIZOL (Invitrogen, Paisley, UK) oldatban

homogenizáltuk és a gyártó utasításainak megfelelően totál RNS-t izoláltunk. Az

izolált RNS minőségét abszorpciós fotometriával ellenőriztük. A kinyert RNS

minőségét akkor ítéltük további felhasználásra alkalmasnak, amennyiben a 260/280

nm fényelnyelési hányados 1.8 felettinek bizonyult.

III.4. Messenger RNS-ek expressziójának vizsgálata

Első lépésben a messenger RNS kifejeződést vizsgáltuk dot blot technikával.

Valamennyi mintából Hoefer slot-blotter segítségével 10 g nukleinsavat vittünk

Hybond N+ (Amersham) nitrocellulóz membránra, majd kemilumineszcensen jelölt

c-myc, p53, Bcl2, K-ras próbákkal (ECLTM Direkt Nucleic acid Labelling and

Detection System, Amersham) 42 °C-on, egy éjszakán át hibridizáltuk, a gyártó

által megadott protokoll szerint. A kemilumineszcens jelet membránra fektetett

51

röntgenfilmen regisztráltuk, előhívás után digitalizáltuk, majd a Quantiscan 2.0

(Biosoft) programmal értékeltük. A vizsgált gének expresszióját százalékosan, β-

aktin kontrollhoz viszonyítva adjuk meg.

III.5. MikroRNS-ek expressziójának vizsgálata

A mikroRNS expresszió analízisét quantitatív valós idejű PCR módszerrel végeztük

el. Elsőként az izolált teljes RNS-t RNAse mentes DNAse emésztésnek vetettük alá,

majd Transcriptor First Strand cDNA Synthesis Kit (Roche, Mannheim) segítségével

cDNS-t szintetizáltunk. A 20 μl végtérfogatú reakció mix a következőket tartalmazta:

5 μl cDNS templát, 3μl desztillált víz, 2 μl primer, 10 μl Master mix. Az amplifikációt

LightCycler 480 rendszerben (Roche Diagnostics GmbH, Mannheim) végeztük,

szekvencia specifikus primerek felhasználásával (TIB Molbiol, ADR Logistics,

Roche Warehouse, Budapest). A szükséges primerek szekvenciáját a www.applied-

science.roche.com adatbázisból választottuk ki. A felhasznált primerek az alábbiak:

miR-21 forward: 5’- GCTTATCAGACTGATGTTGACTG -3’,

reverse: 5’- CAGCCCATCGACTGGTG -3’;

miR-27a forward: 5’- GCAGGGCTTAGCTGCTTG -3’,

reverse: 5’- GGCGGAACTTAGCCACTGT-3’;

miR-93 forward: 5’- AAGTGCTGTTCGTGCAGGT -3’,

reverse: 5’- CTCGGGAAGTGCTAGCTCA -3’,

miR-221 forward: 5’- CCTGGCATACAATGTAGATTTCTG -3’,

reverse: 5’- AAACCCAGCAGACAATGTAGCT -3’.

52

A polimeráz láncreakció paraméterei: 5 perc kezdeti denaturáció 95℃-on, amit 55,

három lépcsős amplifikációs ciklus követ. Egy ciklus beállításai: denaturáció: 95 C°

10 s, annealing: 55 C° 20 s, extenzió: 72 C° 15 s.

A vizsgált miRNS expressziókat abszolút quantifikációval Light Cycler 480 szoftver

segítségével határoztuk meg (Roche Diagnostics GmbH, Mannheim).

III.6. Statisztikai analízis

Az eredmények statisztikai analízisét a Statistical Program for Social Science 19.0

(SPSS) szoftverrel (IBM, Armonk, NY, USA) végeztük. A kezelt és kontroll

csoportok expressziói közötti szignifikanciát Student féle t-próbával vizsgáltuk, az

irodalomban általános p ˂ 0.05 értékeit fogadva el szignifikánsnak.

IV. EREDMÉNYEK

A vizsgálat során az experimentális vörösiszap expozíciót követően a kiválasztott

onko/szupresszor gének (c-Myc, p53, Bcl2, K-ras) és mikroRNS-ek (miR-21, miR-

27a, miR-93, miR-221) kifejeződését vizsgáltuk CBA/Ca egerek célszerveiben (máj,

lép, tüdő, vese, nyirokcsomó) 1, 3, 6 és 24 órával az expozíció után. A tapasztalt

eredményeket a 12-21 ábrák mutatják be.

53

12. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói májban

13. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói lépben

1,83,2

03

4,9

107,1

3,3

9,7

38,7

1,3 1,5 0,8 2,1 30 0 0,5 1,7

6,8

0

10

20

30

40

50

60

kontroll 1h 3h 6h 24h

Exp

ress

zió

(%

)

c-myc p53 BCL2 K-ras

3,15,4 5

9,6

27,6

18,5

9,3 10,1

16,8

34,1

4,5

9,4 8,5

5,1

27

5,62,7

5,62,6

18,9

0

10

20

30

40

50

60

kontroll 1h 3h 6h 24h

Exp

ress

zió

(%

)

c-myc p53 BCL2 K-ras

54

14. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói tüdőben

15. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói vesében

2,44

10,5

32,6

7,8

18,8

7,8

13,8

45,3

9,6

2,6 2,9

9,8

14,5

3,12,1 2,4

11,7

31,7

4,1

0

10

20

30

40

50

60

kontroll 1h 3h 6h 24h

Exp

ress

zió

(%

)

c-myc p53 BCL2 K-ras

1,6

5,6

32,1

19,1

7,39

0

5

8,6

22,421

8,4

47,144,5

30,3

2,33,7

29,5

12,5

3,5

0

10

20

30

40

50

60

kontroll 1h 3h 6h 24h

Exp

ress

zió

(%

)

c-myc Ha-ras p53 BCL2

55

16. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói nyirokcsomóban

17. ábra: miRNS-ek expressziói májban

8,76,5 5,6

2,5 1,9

39,1

9,9

46,6

15,8

6,8

12,6

8,4

2,5 2,8 2

18,2

3,7 3,14,3

1,2

0

10

20

30

40

50

60

kontroll 1h 3h 6h 24h

Exp

ress

zió

(%

)

c-myc p53 BCL2 K-ras

56

18. ábra: miRNS-ek expressziói lépben

19. ábra: miRNS-ek expressziói tüdőben

57

20. ábra: miRNS-ek expressziói vesében

21. ábra: miRNS-ek expressziói nyirokcsomóban

58

Egy órával a kezelés után, a kontrollhoz képest a c-Myc szignifikáns expresszió-

emelkedése tapasztalható a máj (p=0.0003), és lép (p=0.0008) mintáknál.

Ugyanekkor szignifikáns p53 expresszió- csökkenés detektálható a többi vizsgált

szervnél (12-16 ábra).

Három órával az expozíció után jelentősen emelkedett K-ras expresszió

regisztrálható a májban (p=0.0025), tüdőben (p=0.0015), és vesében (p=0.0014) (12,

14, 15 ábra). Szintén ebben az időpillanatban a Bcl2 gén emelkedett expressziója

tapasztalható a lépben (p=0.0346), tüdőben (p=0.0415) és vesében (p=0.0041) (14-

16 ábra). Ugyanekkor a c-myc markánsan csökkent expressziója mutatható ki májban

(p=0.00026) és nyirokcsomóban (p=0.038) (12, 16 ábra).

Hat órával az iszap-expozíció után tüdő mintánál valamennyi vizsgált gén

expressziója szignifikánsan emelkedett (14 ábra), míg nyirokcsomóknál ugyanebben

az időpillanatban valamennyi gén expressziója csökkent (16 ábra). 24 órával a

kezelés után szignifikáns expresszió- emelkedés regisztrálható májban és lépben (12,

13 ábra) valamint expresszió-csökkenés nyirokcsomókban (16 ábra).

A mikroRNS-ek expressziójával kapcsolatos megfigyelések az alábbiakban

foglalhatóak össze. Az expozíció utáni első órában a miR-93 expressziója markánsan

megnövekszi máj mintánál. Az eredmény szignifikáns (p=0.03). Egyebekben, a miR-

21 szintje mind a 4 kezelt csoportban megemelkedett, a többi vizsgált miRNS nem

mutatott nagymértékű eltérést a kontrollhoz viszonyítva. Nem volt kimutatható

szignifikáns különbség a vizsgált mikroRNS-ek tekintetében a kezelt- és kontroll

csoportok között lép és tüdő mintáknál (18, 19 ábra). Vesében jelentékeny

expresszió- csökkenést mutatott a miR-27a egy óránál (p=0.0405) és a miR-221

huszonnégy óránál (p=0.027) (20 ábra). Nyirokcsomónál miR-93 szignifikáns

expresszió- növekedése detektálható 3 órás (p=0.0001) és 24 órás mintánál

(p=0.0292) (21 ábra).

59

V. MEGBESZÉLÉS

A vörösiszap katasztrófával foglalkozó tanulmányok többféle módszertan szerint

közelítették meg a vörösiszap expozíció egészségre gyakorolt lehetséges hatásait.

Szignifikáns összefüggést írtak le a felső légúti megbetegedések kockázata és a

vörösiszap-szállópor koncentráció között (Páldy, 2011). A késői hatások tekintetében

több szerző is osztja azt az álláspontot, miszerint az anyagnak mutagén és karcinogén

hatása nem igazolódott (Szalay, 2012; Gundy, 2011).

Munkánk kitűzött célja volt a vörösiszap hatásainak tesztelése az intézetünkben

használatos „short term” tesztrendszerben. E vizsgálatoktól azért remélhettünk új

információkat, mivel ilyen jellegű tesztek a korábbiakban nem történtek, valamint az

onko/szupresszor gének, valamint a miRNS-ek expressziós profiljai az expozíciótól

a betegségig vezető folyamat korai történéseiről hordoznak információkat.

Vörösiszap esetében azért is indokolható e vizsgálatok elvégzése, mivel a témát

feldolgozó közlemények ezidáig főként a környezeti monitorozás illetve

citogenetikai vizsgálatok alapján vonták le következtetéseiket.

Vizsgálataink eredménye szerint az intraperitoneális vörösiszap kezelés korai

génexpressziós változásokat indukál kísérleti állatoknál. A kezelés következtében

olyan mRNS-ek és miRNS-ek expresszió-változását detektáltuk, melyek

kulcsszerepet játszanak a sejtproliferációs, differenciációs, jelátviteli és az

apoptotikus folyamatokban.

Megfigyelésünk szerint valamennyi vizsgált onko/szupresszor gén expressziója

megemelkedett az anyag beadása utáni huszonnegyedik órában, máj, vese és lép

mintákban. Máj és lép esetében az eredmény szignifikáns. Tehát az onko/szupresszor

gének overexpressziója típusosan a nehézfémek deponálódásában, exkréciójában

érintett szerveknél regisztrálható (18).

Ugyanezen szervek tekintetében kiemelhető szignifikáns elváltozás a miR 93 májnál

tapasztalható over-, valamint a miR 27a underexpressziója vesében. Mindkét szerv

esetében az experimentális expozíció után egy órával regisztráltuk az eltérést.

60

A két tesztrendszer eredményei közötti időbeli látencia magyarázható. A

poszttranszkripcionális génszabályozásért felelős miRNS-ek expressziós csúcsa

röviddel az expozíció után tapasztalható. A regulált onko/szupresszor gének mRNS

szintjén tapasztalható expresszió-fokozódása később, 24 óra múltán észlelhető.

A vörösiszap genotoxicitásának tekintetében a publikált közlemények ez idáig

egységes álláspontot képviseltek. Gundy és munkatársai nem találtak genotoxicitásra

utaló jeleket a haváriában exponált személyek vérmintáinak vizsgálata során (Gundy,

2013). Gelencsér és munkatársai ugyanezt a következtetést vonták le bakteriális

indikátor szervezetekben, SOS chromoteszttel végzett vizsgálataik eredményeként.

Az SOS operon (bakteriális repair enzimek) aktivitása mérhető, ami következtetni

enged a vizsgált anyag genotoxicitására. Az SOS chromoteszt sem igazolt

genotoxikus hatást vörösiszap expozíció esetében (Gelencsér, 2011).

Ugyanekkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vörösiszap toxikussága főleg

annak nehézfém tartalma miatt vetődött fel, és Majer közlése szerint bakteriális

indikátorok nem érzékenyek a nehézfém intoxikációra, így a baktérium-esszék sem

feltétlenül alkalmasak a felvetett kérdés tisztázására (Majer, 2002).

Mišík és munkatársai 2014 júliusában publikálták eredményeiket. A közlemény

szerzői Tradescantia nemzetséghez tartozó növények hajtásait, valamint hagyma

gyökérsejtjeit vizsgálták citogenetikai módszerekkel. A kísérlethez használt

vörösiszap mintákat a Kolontár és Devecser térségében gyűjtötték, 2010-ben.

Tradescentia növény csíráit, valamint fiatal hagymafejeket neveltek vörösiszap

tartalmú oldatban, majd valamennyi növénynél mikronukleusz teszteket végeztek.

Megfigyelésük szerint a mikronukleusz képződés gyakorisága megnőtt a vörösiszap

mentes oldatban nevelt növényekéhez képest. Kiemelendő azon megállapításuk is,

miszerint a mikronukleusz teszt eredményét az oldat ph- ja nem befolyásolta (Mišík,

2014).

A közleményben leírtakkal korrelálnak az általunk elvégzett kísérletek eredményei.

Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Mišík által alkalmazott

metodika a krónikus expozíció modellezésére alkalmas.

Mindez feloldja a látszólagos ellentmondást a mRNS és miRNS expresszióinak

általunk tapasztalt változásai, valamint a haváriában exponálódott személyeknél

61

elvégzett citogenetikai vizsgálatok negatív eredménye között. A katasztrófa

pillanataiban az iszapömlést elszenvedő lakosok pillanatnyi hatásnak voltak kitéve,

továbbá az- akkor még- nedves iszappal exponálódtak. A mentésben, és a katasztrófa

következményeinek felszámolásában részt vevő hivatásos állományt pedig a művelet

kezdetétől ellátták a megfelelő egyéni védőeszközökkel, exponálódásukat

kiküszöbölendő.

Potenciálisan markánsabb expozíciót jelent az iszap kiszáradása után keletkező

respirábilis por. A por származhat az elöntött, még mentesítetlen területekről,

ugyanekkor felmerült egy másik major forrás is:

- A havária során, a zagy tetején elhelyezkedő lúgos-vizes fázis kiömlött, a

tárolás alatt kiülepedett iszap viszont a tározóban maradt.

- A mentesítéskor összegyűjtött, vörösiszappal szennyezett talajt szintén a sérült

tározóba kotorták.

- A MAL Zrt. a katasztrófa hatására változtatott a tárolási technológián és a

továbbiakban száraz tárolási metódust alkalmaznak.

E változások következtében megjelent, a - korábban elhanyagolható mértékű -

kiporzással járó porszennyezés. A megnövekedett vörösiszap-szállópor

koncentrációval mindaddig számolni kell, míg a tározó megfelelő fedése és

rekultivációja meg nem valósul. A porszennyezés jelentőségének illusztrálására

mutatok be egy, 2012 májusában készült levegőszennyezettségi térképet (23. ábra).

62

22. ábra. Magyarország légszennyezettségi térképe, 2012. május 17. (forrás:

www.időkép.hu)

A térkép tanúsága szerint Ajka térségében- köszönhetően az erősen szeles

időjárásnak- igen erős, az egészségügyi határérték 250%-át meghaladó szállópor-

szennyezés volt tapasztalható. Az ábra alapján levonható a következtetés- a havária

akut következményeinek felszámolása után sem szűnt meg a vörösiszap por

expozíciójának lehetősége. Az expozíció prolongálódásával tehát a környéken élő,

és/vagy munkát végző emberek kitettségével számolni kell, az ebből eredő

egészségkockázatot pedig kezelni kell.

Eredményeink alapján felvetődik, hogy a vörösiszapnak lehetnek késői, humán

egészségkárosító hatásai is. Mivel a „short term” vizsgálat időtartama huszonnégy

órára korlátozódott, indokolt további, „long term” tesztek elvégzése, tisztázandó a

krónikus expozíció hatásait. Továbbá felvetődik a krónikus expozíciónak kitett

személyek esetében a későbbi monitoring vizsgálatok elvégzésének esetleges

szükségessége.

63

Az onko/szupresszor gének és a mikroRNS-ek biomarkerként való hasznosítása

komoly reményekkel kecsegtet a jövőben, mert olyan korai, ám a karcinogenezis

szempontjából nagy fontosságú mechanizmusokba nyújtanak betekintést, melyek

klasszikus citogenetikai módszerekkel nem monitorozhatóak. Tény, hogy a biológiai

expozíciós monitor vizsgálatok az expozíció→betegség folyamat még korábbi

történésekről szolgáltatnak információkat, de használható BEM metodika csak az

ágensek töredékénél áll rendelkezésunkre. A rutinszerűen használt citogenetikai

vizsgálatoknál viszont az onko/szupresszor gének, illetve a miRNS-ek

expresszióváltozásai a folyamat korábbi fázisáról informálnak. Mivel egy miRNS

több száz célgén expresszióját is regulálhatja egyszerre, kisszámú molekuláris marker

is elegendő lehet egy adott expozíció hatásainak vizsgálatára (Juhász, 2013; Shen,

2013).

A két, általunk használt módszer közül az onko/szupresszor gének expresszióinak

vizsgálata a régebben kifejlesztett technika, korlátos számú kulcsgének aktivitását

képes vizsgálni. Tehát- ad absurdum- amennyiben a tesztelt anyag olyan módon fejti

ki hatását, ami az aktuálisan vizsgált gének működését nem érinti, hatása rejtve

maradhat. A mikroRNS-ek az onko/szupresszor géneknél korábban lépnek

működésbe, regulálva e gének aktivitását is. A mikroRNS-ek előnye, hogy stabil

struktúrák, technikailag könnyebben vizsgálhatóak, mint a bomlékony messenger

RNS-ek. A két metodika –természetesen- egymással kombinálva is használható.

Karcinogén ágensek hatására, többnyire jól detektálható, irreverzibilis DNS

károsodások történnek. Hernández közleménye viszont felhívja a figyelmet arra,

hogy egyes kemikáliák karcinogének, de mégsem genotoxikusak. Ilyen ágensek

lehetnek például tumor promoterek (1,4-diklórbenzén), endokrin modifikátorok

(17β-ösztradiol), receptormediátorok (2,3,7,8-tetraklorodibenzo-p-dioxin),

immunszupresszánsok (ciklosporin) valamint szövettoxikus és gyulladáskeltő

anyagok (egyes fémek: arzén, berillium). E publikáció tanúsága szerint az IARC 1

csoport 12%- a, a 2A és 2B csoport 27%-a minősül nem genotoxikus karcinogén

anyagnak (Hernández, 2009). Römer és munkatársai patkánymodellen vizsgálták a

non- genotoxikus ágensek által indukált hepatokarcinogenezist. Ellentétben a

genotoxikus karcinogénekkel, a non genotxikus karcinogének nem direkt DNS

64

károsítóak, hatásukat alternatív módokon fejtik ki. Következményesen hatásuk

monitorozására a klasszikus citogenetikai módszerek sem alkalmasak.

Megállapításuk szerint a non genotoxikus karcinogének jelentette kockázatra a

mRNS, miRNS valamint protein expressziós profilokból következtethetünk (Römer,

2014).

Felelőtlenség lenne egy vizsgálatból túlzóan messzemenő következtetéseket levonni,

de arra talán sikerült rávilágítanunk, hogy igenis előállhatnak olyan helyzetek, amikor

a jelenleg rutinszerűen kockázatértékelésre használatos metodikák nem szolgáltatnak

elegendő információt. Értelemszerűen, hiszen ezek a módszerek genotoxikus

anyagok hatásainak vizsgálatára kifejlesztett tesztrendszerek. Érdemes tehát olyan

alternatívákat is megvizsgálni, melyeket a molekuláris epidemiológia napjainkban

felkínál. A jövő feladata és felelőssége eldönteni, hogy ezek az új metodikák

mennyire állják ki a gyakorlat próbáját.

Tapasztalatainkat összegezve megállapítható, hogy a megfelelő célgéneket, valamint

az adekvát miRNS-eket kiválasztva, az mRNS és miRNS expressziók ígéretes

biomarkerei lehetnek a karcinogén expozíciónak. Előnyük, hogy nem

ágensspecifikusak (mint a biológiai monitoring vizsgálatok), valamint a genotoxikus

és nem genotoxikus noxák okozta karcinogén hatást is jelzik. E szempontból többet

nyújtanak, mint a jelenleg használatos citogenetikai tesztek. Szintén előnyeik közé

sorolható, hogy - bár az állatkísérletek során szervmintákat használtunk - könnyen

hozzáférhető biológiai mintákból is elvégezhető vizsgálatok.

A mikroRNS-ek működésének pontos, részletekbe menő feltérképezése még a jövő

feladata, mint ahogy az olyan miRNS csoportok lehatárolása is, melyek a

biomarkerektől elvárható szenzitivitással és specificitással rendelkeznek.

Feltételezésünk szerint az indikátor miRNS-ek, és az általuk regulált onko/szupresszo

gének mRNS expresszióinak együttes vizsgálatávál olyan komplex tesztrendszer

alakítható ki, amely megbízhatóan jelzi a szervezetet ért expozíciót, és az expozíció

indukálta folyamatok időbeliségéről is hordoz információkat. Alkalmazásuktól

várható fő nyereség tehát a lehetőség az adekvát beavatkozások elvégezésére,

lehetőség az exponált személy egészségének megóvására.

65

Amennyiben ez megvalósul, olyan eszköznek jutunk a birtokába, mellyel az egyénre

szabott kockázatértékelés és kockázatkezelési stratégiák is megvalósíthatóvá válnak.

VI. AZ ÚJ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A kolontári vörösiszap-katasztrófa során kiömlött anyag hatásainak vizsgálata „short

term” tesztrendszerben az alábbi eredméményekre vezettek:

1) Igazolódott, hogy a vörösiszap-expozíció szignifikáns expresszió-változást

okoz a vizsgált onko/szupresszor géneknél állatkísérletes tesztrendszerben.

2) Igazolódott, hogy a vörösiszap-expozíció szignifikáns expresszió-változást

okoz a vizsgált mikroRNS-ek körében állatkísérletes tesztrendszerben.

3) Az expresszió-változások 24 órán belül megmutatkoznak.

4) Az eredmények alapján nem erősíthető meg az a feltételezés, miszerint a

vörösiszap-expozíciónak nincs potenciálisan egészségkárosító hatása.

5) Az eredmények értelmében a vörösiszap expozíció által okozott

egészségkockázat becslésére a hagyományos citogenetikai módszerek csak

korlátozottan alkalmasak.

6) Az eredmények alapján az onko/szupresszor gének illetve a mikroRNS-ek

expresszió változásai olyan potenciális, jövőbeli biomarkerek lehetnek,

melyek

- non genotoxikus ágensek expozícióját is jelzik,

- rövid látenciaidővel jelzik az expozíciót,

66

- a rövid látenciaidejű válasz miatt az expozíció indukálta hatások

pillanatnyi változásait is követhetővé teszik,

- könnyen hozzáférhető biológiai mintákból izolálhatóak,

- kevert expozíciók biológiai hatásait is monitorizálhatóvá teszik.

VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeretném köszönetemet kifejezni - így, utólag - néhai Ember István professzor

úrnak, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Orvosi

Népegészségtan Intézetének egykori intézetvezetőjének, a vizsgálat ötletéért,

valamint, hogy a kutatás hátterét biztosította. Köszönöm, a bizalmát, figyelmét, és

támogatását, amivel átlendített a felmerülő nehézségeken.

Köszönetet szeretnék mondani Kiss István professzor úrnak, az Orvosi

Népegészségtani Intezet jelenlegi igazgatójának a dolgozat elkészítésében nyújtott

felbecsülhetetlen segítségéért, tanácsaiért, észrevételeiért továbbá ösztönző

figyelméért, amivel a dolgozat elkészültét felügyelte.

Köszönettel tartozom néhai habil. Dr. Huszár András, nyugalmazott rendőr ezredes

úrnak, a Foglakozás- és Munkaegészségtani tanszék egykori vezetőjének

támogatásért, atyai barátságért, felbecsülhetetlen segítségéért, és akinek a

közbenjárása nélkül nem juthattam volna hozzá a kárhelyről a káresemény napján

begyűjtött mintákhoz.

Köszönöm szépen habil. Dr. Balogh Sándornak, a Foglalkozás- és

Munkaegészségtani Tanszék jelenlegi vezetőjének ösztönzését, segítségét és hathatós

támogatását.

Köszönettel tartozom Dr. Gombos Katalin és Dr. Juhász Krisztina kolléganőknek, a

kisérletek megvalósításában nyújtott nélkülözhetetlen, és önzetlen segítségükért.

Köszönöm Brunnerné Bayer Zsuzsannának és Herczeg Mónikának a laboratóriumi

munka gyors, pontos és szabatos kivitelezését.

67

Itt szeretnék köszönetet mondani kitűnő munkatásaimnak, akik kiváló munkájukkal

lehetővé tették, hogy e kutatással foglalkozzam a mindennapok feladatai mellett.

És végezetül mérhetetlen hálával tartozom családomnak, szüleimnek, feleségemnek

és gyerekeimnek, hogy mindenben támogattak, segítettek és elviselték számos

rigolyámat, melyek e dolgozat írása alatt különösen erősen kiütköztek. Köszönöm.

VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

VIII. 1. A DOLGOZAT ALAPJÁT KÉPEZŐ PUBLIKÁCIÓK:

1, Tibold A, Juhasz K, Gombos K, Gocze K, Ember I: Red Sludge-induced mRNA

and miRNA Expression Alterations in Vital Organs of CBA/Ca Mice IN VIVO 28:(1)

pp. 55-60. (2014) IF: 1.148

2, Juhász K, Tibold A, Huszár A, Gombos K, Gőcze K, Sebestyén A, Németh Á,

Ember I: Vörösiszap indukálta mRNS és miRNS expresszióváltozások vizsgálata

CBA/Ca egerekben MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 9-10:(4-1) pp. 29-40. (2013)

3, Wolher V, Gombos K, Juhász K, Gőcze K, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Sebestyén

A, Huszár A, Németh Á, Ember I: The effect of flavonoid supplement on miRNS

expression in B16 melanoma transplanted mice JOURNAL OF PROACTIVE

MEDICINE 1:(1) pp. 13-20. (2012)

4, Tibold A, Horváth J A, Ember I , Huszár A: Génexpressziók – mint a fokozott

expozíció biomarkerei MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VII.:(4) p. S61. (2010)

5, Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Varga Z, Boncz I, Cseh J, Prantner I, Tibold A,

Pázsit E, Göbel G, Bauer M, Gracza T, Perjési P, Ember I, Gyöngyi Z: Early

Modification of c-myc, Ha-ras and p53 Expressions by N-Methyl-N-nitrosourea IN

VIVO 22:(6) pp. 793-797. (2008) IF: 0.99

VIII.2. EGYÉB PUBLIKÁCIÓK:

68

1. Raposa B, Szijártó Gy, Soltész D, Pónusz R, Szabó Z, Tibold A, Juhász K, Kiss

I, Varjas T: Élelmiszer-adalékanyagok tumorkialakulásra gyakorolt hatásainak

molekuláris epidemiológiai vizsgálata. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 11:(3-4) pp.

87-98. (2015) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

2.Pankász B, Tibold A, Zétényi Á, Nemeskéri Zs (szerk.): Módszertani kézikönyv:

Pszichés zavarok felismerése és kezelése a munkahelyen. Pécsi Tudományegyetem

Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2015. 270 p. ISBN:978-963-

642-715-3 (2015) Könyv/Szakkönyv/Tudományos

3. Szapary L, Koltai K, Tibold A, Feher A, Harang G, Pusch G, Feher G:

Clopidogrelrezisztencia vizsgálata cerebrovascularis betegségben – egyéves

utánkövetés. ORVOSI HETILAP 156:(2) pp. 53-59. (2015)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

4. K Cseh, B Kandic-Splavski, N Kraljik, Zs Nemeskéri, M Sikora, J Szellő, A

Tibold: Priručnik za definiranje zdravstvenih uvjeta pojedinih zanimanja Osijek:

Dom zdravlja Osijek, 2014. 296 p. ISBN:978-953-58146-0-3

Könyv/Szakkönyv/Tudományos

5. Cseh K, Nemeskéri Zs, Szellő J, Tibold A: Kézikönyv a foglalkozások egészségi

szempontjainak meghatározásához. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és

Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2014. 526 p. ISBN:978-963-642-625-5

Könyv/Szakkönyv/Tudományos

6. Cseh K, Nemeskéri Zs, Szellő J, Tibold A: Kézikönyv a foglalkozások egészségi

szempontjainak meghatározásához (online) Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési

és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2014. 735 p. ISBN:978-963-642-626-2

Könyv/Szakkönyv/Tudományos

7. Fehér G, Tibold A, Koltai K, Szapáry L:The Clinical Importance of Troponin

Elevation in Ischaemic Cerebrovascular Events: A Clinical Review. JOURNAL OF

CARDIOLOGY AND THERAPY 1:(7) pp. 141-149. (2014)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

8. Koltai K, Papp J, Kenyeres P, Feher G, Tibold A, Alexy T, Marton Z, Kesmarky

G, Toth K: Gender differences in hemorheological parameters and in in vitro

platelet aggregation in acetylsalicylic acid and clopidogrel treated vascular patients.

BIORHEOLOGY 51:(2-3) pp. 197-206. (2014)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

69

9. Tamás E, Tibold A, Kerekes Cs: Bejelentett tűszúrásos balesetek elemzése a PTE

KK Foglalkozás-egészségügyi és Munkahigiénés Központ gyakorlatában.

FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 17:(4) pp. 145-149. (2013)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

10. Tibold A, Szabó L, Bujdosó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Fehér

G, Huszár A, Kiss I, Ember I: Protective effect of herbal mixture in isoproterenol

induced myocardial injury. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 9-10:(4-1) pp. 47-53.

(2013) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

11. Tibold A, Marek E, Katz Z, Huszár A, Szilárd I: Migráció és foglalkozás-

egészségügy. MEDICUS UNIVERSALIS 46:(4) pp. 175-178. (2013)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

12. Szilárd I, Baráth Á, Tibold A, Golesorkhi K: Határon átnyúló népegészségügyi

képzési program kifejlesztése az EU társfinanszírozott IPA Horváth –Magyar

Együttműködés keretében NÉPEGÉSZSÉGÜGY 90:(3) pp. 142-143. (2012)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

13. Tibold A, Szabó L, Bujdosó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Fehér

G, Huszár A, Kiss I, Ember I: Protective effect of herbal mixture in isoprotenol

induced myocardial injury JOURNAL OF PROACTIVE MEDICINE 1:(1) pp. 27-

31. (2012) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

14. Feher A, Pusch G, Koltai K, Tibold A, Gasztonyi B, Szapary L, Feher G:

Statintherapy in the primary and the secondary prevention of ischaemic

cerebrovascular diseases. INTERNATIONAL JOURNAL OF CARDIOLOGY

148:(2) pp. 131-138. (2011) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

15. Gombos K, Pajkos G, Szele E, Gőcze K, Juhász K, Juhász F, Tibold A, Ember

I: Microarray gene expression analysis of NFKB p65 overexpressing primary

papillary thyroid carcinomas ACTA MEDICA MARISIENSIS 57:(Suppl.3) p. 4.

(2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

16. Huszár A, Tibold A, Mágori K: Tengiz ürügyén, avagy a nanopartikulomok

lehetséges hatásai MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VIII.:(4/Suppl.) p. S54. (2011)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

17. Huszár A, Tibold A (szerk.): Foglalkozás-egészségügyi szakorvosok és

szakorvosjelöltek kézikönyve Pécs: Medwork Kft., 2011. 209 p. ISBN:978-963-

7187-33-9 Könyv/Szakkönyv/Tudományos

70

18. Kiss I, Orsós Zs, Gombos K, Bogner B, Tibold A, Csejtei A, Szanyi I, Varga

Zs, Rébék-Nagy G, Ember I: Interaction between allelic polymorphisms in the

modification of the risk of colorectal cancer in the Hungarian population

EUROPEAN JOURNAL OF ONCOLOGY 16:(4) pp. 203-210. (2011)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

19. Szilárd I, Ternák G, Emődy L, K. Golesorkhi, Csébfalvy Gy, Huszár A, Tibold

A, Baráth Á, Füzesi Zs, HJ Hannich, G Biffl, U Wisiak, M Halanova, Gibson

D'Cruz, Katz Z, Marek E: Első lépések egy EU szintű migrációs egészségügyi

mesterképzés felépítésében: az oktatási kompetenciák körének definiálás.,

NÉPEGÉSZSÉGÜGY 89:(3) p. 258. (2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

20. Szilárd I, Ternák G, Emődy L, K Golesorkhi, Csébfalvi Gy, Huszár A, Tibold

A, Baráth Á, Füzesi Zs, HJ Hannich, G Biffl, U Wisiak, M Halanova, G D’Crus,

Katz Z, Marek E: Első lépések egy EU szintű migrációs egészségügyi mesterképzés

felépítésében: az oktatási kompetenciák körének definiálása. Absztrakt.

Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete V. Konferenciája,

Szeged, 2011. aug. 31-szept. 2. (2011) Egyéb/Nem besorolt/Tudományos

21. Tibold A, Horváth J A, Huszár A, Endrei D: Kockázati illetménypótlék az

egészségügyi szektorban - anomália és anakronizmus In: Magyar

Üzemegészségügyi Tudományos Társaság XXXI. Nemzetközi Kongresszusa.

Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, 2011.10.06-2011.10.08. Paper

3. Egyéb konferenciaközlemény/Konferenciaközlemény/Tudományos

22. Tibold A, Szabó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Huszár A, Kiss I,

Ember I: Növényi készítmény protektív hatásai Izoproterenol által kiváltott

szívizomkárosodás esetében MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 8:(4) pp. S81-S82.

(2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

23. Wolher V, Gombos K, Juhász K, Gőcze K, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Ember I:

FeMADN2 készítmény miRNS expresszióra gyakorolt hatása B16 melanomát

hordozó C57BL/6J egerekben MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VIII.:(4/Suppl.) p.

S85. (2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

24. Fehér G, Fehér A, Pusch G, Koltai K, Tibold A, Gasztonyi B, Papp E, Szapáry

L, Késmárky G, Tóth K: Clinical importance of aspirin and clopidogrel resistance.

WORLD JOURNAL OF CARDIOLOGY 2:(7) pp. 171-186. (2010)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

71

25. Kiss I, Tibold A, Halmosi R, Bartha É, Koltai K, Orsós Zs, Bujdosó L, Ember I:

Enhancement of organ regeneration in animal models by a stem cell-stimulating

plant mixture JOURNAL OF MEDICINAL FOOD 13:(3) pp. 599-604. (2010)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

26. Csejtei A, Tibold A, Ember I, Kiss I: Allélpolimorfizmusok vizsgálata

colorectalis és fej-nyak táji daganatos betegekben ORVOSI HETILAP 150:(33) pp.

1545-1549. (2009) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

27. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Varga Zs, Szanyi I, Gőbel Gy, Prantner I, Steffler

D, Fehér G, De Blasio A, Ember I, Kiss I: Association between XRCC1

polymorphisms and head and neck cancer in Hungarian population ANTICANCER

RESEARCH 29:(10) pp. 4169-4173. (2009) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

28. Ember I, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Gyöngyi Z, Bujdosó L, Varjas T:

Regeneratív medicina a népegészségügyben (Őssejtek állatkísérletes vizsgálata)

MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 6:(1) pp. S36-S37. (2009)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

29. Tibold A, Szabó L, Ember I: Kardiális károsodás protekciója

állatmodellbenMAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 6:(1) p. S. 113. (2009)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

30. Tibold A, Huszár A, Ember I: Morbidity and mortality data of work-related

cancerous diseases, a modern method of risk assesement. CEJOEM 15:(3) p. 185.

(2009) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

31. Cseh J, Ember I, Orsos Z, Tibold A, Varga Z, Pazsit E, Kiss I: Effect of an

allelic polymorphism in the dopamin receptor d2 gene on the risk of cevical cancer.

ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3248. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

32. Csejtei A, Tibold A, Varga Zs, Koltai K, Ember Á, Orsós Zs, Fehér G, Horvath

Ö P, Ember I, Kiss I: GSTM, GSTT and p53 polymorphisms as modifiers of

clinical outcome in colorectal cancer ANTICANCER RESEARCH 28:(3B) pp.

1917-1922. (2008) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

33. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Varga Z, Szanyi I, Gobel G, Prantner I, Steffler

D, Ember I, Kiss I: ASSOCIATION BETWEEN XRCC 1 POLYMORPHISMS

AND HEAD AND NECK CANCER IN HUNGARIAN POPULATION.

72

ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) pp. 3517-3518. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

34. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: GSTM, GSTT és p53 gének

polimorfizmusai, mint a kolorektális daganatok kimenetelének befolyásoló

tényezői. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 31. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

35. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok szerepe a fej-

nyaktáji és kolorektális daganatok predikciójában MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA

5:(Supplementum 2) pp. S. 136-S. 137. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

36. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: GSTM, GSTT és p53 gének

polimorfizmusai, mint a kolorektális daganatok kimenetelének befolyásoló

tényezői. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5: p. 30. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

37. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok szerepe a fej-

nyaktáji és kolorektális daganatok predikciójában. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA

5: p. 136. (2008) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

38. Horváth J A, Tibold A, Sipos A, Tamási E, Ember I: Foglalkozás-orvostan

képzés, szakképzés, továbbképzés MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA V:(Suppl.) p. 50.

(2008) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

39. Kiss I, Orsos Z, Tibold A, Varga Z, Cseh J, Csejtei A, Ember I: LOW

PENETRANCE GENETIC SUSCEPTIBILITY FACTORS IN HUMAN

CARCINOGENESIS ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3351. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

40. Koltai K, Fehér G, Kenyeres P, Halmosi R, Tibold A, Késmárky G, Czopf L,

Tóth K: Seasonal variations in hemorheological parameters and platelet

aggregation: a possible association with meteorological factors? JOURNAL OF

VASCULAR RESEARCH 45:(Suppl. 2) p. 54. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

41. Pusch G, Fehér G, Kotai K, Tibold A, Gasztonyi B, Fehér A, Papp , Lupkovics

G, Szapáry L: Aspirin resistance: focus on clinical endpoints. JOURNAL OF

CARDIOVASCULAR PHARMACOLOGY 52:(6) pp. 475-484. (2008)

Folyóiratcikk/Összefoglaló cikk/Tudományos

73

42. Tettinger A, Tibold A, Ember I: Génexpressziók � mint a fokozott expozíció

biomarkerei MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 98. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

43. Tibold A, Csejtei A, Varga Z, Koltai K, Ember A, Orsos Z, Ember I, Kiss I:

ALLELIC POLYMORPHISMS AS MODIFILERS OF CLINICAL OUTCOME IN

COLORECTAL CANCER ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3518. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

44. Tibold A, Horváth J A, Ember I: Burnout szindróma az egészségügyben

MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 99. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

45. Tibold A, Szabó L, Ember I: Kardiális károsodás protekciója állatmodellben

MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA V.:(Suppl. 2) p. S176. (2008)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

46. Csejtei A, Tibold A, Tettinger A, Ember I: Allélpolimorfizmusok, mint a

kolorektális tumor rizikó módosító tényezői MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA

IV.:(Suppl.) p. 35. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

47. Kiss I, Orsós Zs, Gombos K, Bogner B, Csejtei A, Tibold A, Varga Zs, Pázsit E,

Magda I, Zólyomi A, Ember I: Association between allelic polymorphisms of

metabolizing enzymes (CYP 1A1, CYP 1A2, CYP 2E1, mEH) and occurrence of

colorectal cancer in Hungary ANTICANCER RESEARCH 27:(4C) pp. 2931-2937.

(2007) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

48. Kiss I, Pajkos G, Orsós Zs, Gombos K, Tibold A, Faluhelyi Zs, Varga Zs,

Ember I: Effect of p53 allelic polymorphism on the prognostic value of K-ras point

mutations in colorectal cancer. EMIRATES MEDICAL JOURNAL 25:(1) p. 90.

(2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

49. Kiss I, Pajkos G, Orsós Zs, Gombos K, Tibold A, Faluhelyi Zs, Varga Zs,

Csejtei A, Ember I: Effect of p53 allelic polymorphism ont he prognostic value of

K-ras point mutations in colorectal cancer EMIRATES MEDICAL JOURNAL

25:(1 Suppl.) p. x. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

50. Koltai K, Feher G, Kenyeres P, Marton Zs, Halmosi R, Tibold A, Kesmarky G,

Czopf L, Toth K: Seasonal variations of hemorheological parameters and platelet

aggregation in aspirin treated vascular patients EUROPEAN HEART JOURNAL

28:(Suppl. 1) p. 600. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

74

51. Tibold A, Feher G, Csejtei A, Tettinger A, Kiss I: Selective Serotonin Reuptake

Inhibitors May Interfere With the Antiplatelet Effect of Clopidogrel AMERICAN

JOURNAL OF CARDIOLOGY 99:(7) pp. 1025-1026. (2007)

Folyóiratcikk/Hozzászólás, helyreigazítás/Tudományos

52. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Faluhelyi Zs, Orsós Zs, Kiss I, Ember I: Allelic

polymorphisms as modifilers of colorectal cancer risk. INTERNATIONAL

JOURNAL OF MOLECULAR MEDICINE 18:(1) p. 361. (2006)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

53. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az XRCC1 polimorfizmus és

a fej-nyaki daganatok között MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3:(Suppl.) p. S32.

(2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

54. Gombos K, Szele E, Varjas T, Tettinger A, Molnár K, Varga Zs, Sebestyén A,

Tibold A, Ember I: A VitaCalen® nevű étrendkiegészítő hatása onko- és tumor

szuppresszor gén expresszókra MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3:(Suppl.) p. 42.

(2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

55. Tettinger A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok, mint a

kolorektális tumor rizikó módosító tényezői MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3: p.

80. (2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

56. Tibold A, Csejtei A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az XRCC1 polimorfizmus és

a pajzsmirigy daganatok között MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3: p. 81. (2006)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

57. Tibold A, Bogner B, Dombi Zs, Prantner I, Kvarda A, Molnár K, Bujdosó L,

Kiss I: A szilikózis és p53 allél-polimorfizmus kölcsönhatásának vizsgálata

tüdőrákokban EGÉSZSÉGTUDOMÁNY 50:(1) pp. 32-38. (2006)

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

58. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Faluhelyi Zs, Kiss I, Ember I:

Allélpolimorfizmusok, mint a kolorektális tumor rizikó módosító tényezői

MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 2:(Supplementum) p. S. 36. (2005)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

59. Faluhelyi Zs, Tibold A, Koltai K, Csejtei A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az

XRCC1 polimorfizmus és a pajzsmirigy daganatok között. MAGYAR

EPIDEMIOLÓGIA 2:(1) p. S39. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

75

60. Horváth J A, Tibold A, Ember I: Lehetséges foglalkozás-egészségügyi ártalmak

az egészségügyben I. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 2:(Supplementum) p. S. 45.

(2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

61. Tibold A, Koltai K, Csejtei A, Faluhelyi Zs, Kiss I, Ember I: Összefüggés az

XRCC1 polimorfizmus és a fej-nyaki daganatok között MAGYAR

EPIDEMIOLÓGIA 2:(1) p. S88. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

66. Tibold A, Kiss I, Koltai K, Ember I: A szilikózis és P53 allélpolimorfizmus

kölcsönhatásának vizsgálata tüdőrákokban MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA

2:(Supplementum) p. S. 87. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

67. Tibold A, Kiss I, Ember I, Csejtei A, Faluhelyi Zs: Association between

XRCC1 polymorphismus and head and nec cancer, and thyroid cancer CANCER

DETECTION AND PREVENTION S100: Paper 165. (2004)

Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

68. Tibold A, Kiss I, Ember I: Examination of the combined effect of p53 allele

polymorphisms and silicosis on the development of lung cancer. ANTICANCER

RESEARCH 24:(5D) p. 3654. (2004) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos

Saját közlemények száma: 64

Összes idézetek száma: 133

Független összes idézetek száma: 112

Függő idézetek száma: 21

Összegzett impakt faktor: 21,74

Hirsch index: 7

IX. IRODALOMJEGYZÉK

76

Abdelrahim M, Smith R, Burghardt R, Safe S: Role of Sp proteins in regulation of

vascular endothelial growth factor expression and proliferation of pancreatic cancer

cells. Cancer Res 2004; 64:6740-6749.

Abdelrahim M, Baker CH, Abbruzzese JL, Sheikh-Hamad D, Liu S, Cho SD, Yoon

K, Safe S: Regulation of vascular endothelial growth factor receptor-1 expression by

specificity proteins 1, 3, and 4 in pancreatic cancer cells. Cancer Res 2007; 67:3286-

3294.

Abrams HD, Rohrschneider LR, Eisenman RN. Nuclear location of the putative

transforming protein of avian myelocytomatosis virus. Cell. 1982; 29:427–439.

Adami HO, Day NE, Trichopoulos D and Willett WC: Primary and secondary

prevention in the reduction of cancer morbidity and mortality. Eur J Cancer. 2001;

37(l 8):118-127.

Anton A: Elsődleges környezeti kockázatbecslést megalapozó talajvizsgálatok. In:

Vörösiszap katasztrófa: Következmények és tapasztalatok. MTA konferencia 2011.

március 1.

Ballagó Gy: Katasztrófák- életünk részei: Vörösiszap katasztrófa.

http://www.vedelem.hu/letoltes/tanulmany/tan485.pdf

Boldrup L, Coates PJ, Wahlgren M, Laurell G, Nylander K: Subsite-based alterations

in miR-21, miR-125b, and miR-203 in squamous cell carcinoma of the oral cavity

and correlation to important target proteins. J Carcinog. 2012; 11(19): 1-7.

Blackwood EM, Eisenman RN Max: a helix-loop-helix zipper protein that forms a

sequencespecific DNA-binding complex with Myc. Science. 1991; 251:1211–1217.

Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Varga Z, Boncz I, Cseh J, Prantner I, Antal T,

Pázsit E, Gobel G, Bauer M, Gracza T, Perjési P, Ember I, Gyöngyi Z: Early

modification of c-myc, Ha-ras and p53 expressions by N-methyl-N-nitrosourea. In

Vivo. 2008; 22(6):793-797.

Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Prantner I, Varga Z, Ember A, Cseh J, Gombos K,

Pázsit E, Gobel G, Bauer M, Gracza T, Arany I, Perjési P, Ember I, Kiss I: Early

modification of c-myc, Ha-ras and p53 expressions by chemical carcinogens

(DMBA, MNU). In Vivo. 2009; 23(4):591-598.

77

Boffetta P, van der Hel O, Norppa H, Fabianova E, Fucic A, Gundy S, Lazutka J,

Cebulska-Wasilewska A, Puskailerova D, Znaor A, Kelecsenyi Z, Kurtinaitis J,

Rachtan J, Forni A, Vermeulen R, Bonassi S: Chromosomal aberrations and cancer

risk: results of a cohort study from Central Europe. Am J Epidemiol. 2007;

165(1):36-43.

Bonassi S, Norppa H, Ceppi M, Strömberg U, Vermeulen R, Znaor A, Cebulska-

Wasilewska A, Fabianova E, Fucic A, Gundy S, Hansteen IL, Knudsen LE, Lazutka

J, Rossner P, Sram RJ, Boffetta P: Chromosomal aberration frequency in

lymphocytes predicts the risk of cancer: results from a pooled cohort study of 22

358 subjects in 11 countries. Carcinogenesis. 2008; 29(6):1178-1183.

Calin GA, Ferracin M, Cimmino A, Di Leva G, Shimizu M, Wojcik SE, Iorio MV,

Visone R, Sever NI, Fabbri M, Iuliano R, Palumbo T, Pichiorri F, Roldo C, Garzon

R, Sevignani C, Rassenti L, Alder H, Volinia S, Liu CG, Kipps TJ, Negrini M and

Croce CM: A microRNA signature associated with prognosis and progression in

chronic lymphocytic leukemia. N Engl J Med. 2005; 353(17): 1793-1801.

Calin GA and Croce CM: MicroRNA-cancer connection: the beginning of a new tale.

Cancer Res. 66(15): 7390-7394, 2006.

Castaldi P, Silvetti M, Garau G, Deiana S: Influence of the pH on the accumulation

of phosphate by red mud (a bauxite ore processing waste). J Hazard Mater. 2010;

182: 266–272.

Chen LH, Tsai KL, Chen YW, Yu CC, Chang KW, Chiou SH, Ku HH, Chu PY,

Tseng LM, Huang PI and Lo WL: MicroRNA as a novel modulator in head and neck

squamous Carcinoma. J Oncol. 2010; 1-15.

Chow AZ: Cell Cycle Control by Oncogenes and Tumor Suppressors: Driving the

Transformation of Normal Cells into Cancerous Cells. Nature Education.

2010; 3(9):7

Chun-Zhi Z, Lei H, An-Ling Z: MicroRNA-221 and microRNA-222 regulate gastric

carcinoma cell proliferation and radioresistance by targeting PTEN. BMC Cancer.

2010; 10: 367.

Cogliano VJ, Baan R, Straif K, Grosse Y, Lauby-Secretan B, El Ghissassi F, Bouvard

V, Benbrahim-Tallaa L, Guha N, Freeman C, Galichet L, Wild CP: Preventable

78

exposures associated with human cancers. J Natl Cancer Inst. 2011; 103(24):1827-

1839.

Coqueret O: Linking cyclins to transcriptional control. Gene. 2002; 299(1-2): 35-55.

Czövek D, Novák Z, Somlai C, Asztalos T, Tiszlavicz L, Bozóki Z, Ajtai T, Utry N,

Filep A, Bari F, Peták F: Respiratory consequences of red sludge dust inhalation in

rats. Toxicol Lett. 2012; 7; 209 (2):113-120.

Doll R, Peto R: The causes of cancer: quantitative estimates of avoidable risks of

cancer in the United States today. J Nat Cancer Inst. 1981; 66, 6:1191–1308.

Du L, Schageman JJ, Subauste MC, Saber B, Hammond SM, Prudkin L, Wistuba II,

Ji L, Roth JA, Minna JD, Pertsemlidis A: miR-93, miR-98, and miR-197 regulate

expression of tumor suppressor gene FUS1. Mol Cancer Res 2009, 7:1234-1243.

Dura GY, Faludi G, Szabó Z, Demeter Z, Szalay B, Rudnai P, Páldy A: Az

egészségkockázat értékelésének szempontjai a vörösiszap katasztrófában érintett

területen. Honvédorvos. 2011; 63, 3-4. 195-207.

Duroux-Richard I, Pers YM, Fabre S, Ammari M, Baeten D, Cartron G, Touitou I,

Jorgensen C, Apparailly F: Circulating miRNA-125b is a potential biomarker

predicting response to rituximab in rheumatoid arthritis. Mediators Inflamm. 2014;

10.1155, 342524.

Dwivedi Y: Emerging role of microRNAs in major depressive disorder: diagnosis

and therapeutic implications. Dialogues Clin Neurosci. 2014; 16(1):43-61.

Ember I, Kiss I, Dezsényi E, Kertai P: Early effects of cyclosporin A on in vivo

oncogene expression. Anticancer Res. 1994; 14(3A):1095-1096.

Ember I, Kiss I, Raposa T: In vivo effects of COPP protocol on onco- and suppressor

gene expression in a 'follow up study'. In Vivo. 1997; 11(5):399-402.

Ember I, Kiss I, Vermes E: Early effect of cyclophosphamide on oncogene expression

in vivo. In Vivo. 1998; 12(2):201-207.

79

Ember I, Kiss I, Gombkötő G, Müller E, Szeremi M: Oncogene and suppressor gene

expression as a biomarker for ethylene oxide exposure. Cancer Detect Prev. 1998;

22(3):241-245.

Ember I, Kiss I, Raposa T: The usefulness of in vivo gene expression investigations

from peripheral white blood cells: a preliminary study. Eur J Cancer Prev. 1999;

8(4):331-334.

Faludi G, Gramantik P, Csete E, Paller J: A vörösiszap katasztrófa (2010)

következményei elleni küzdelem egyes tapasztalatairól: az ÁNTSZ OTH

szemszögéből tekintve. Honvédorvos. 2011; 63(3-4):208-218.

Fang L, Du WW, Yang W, Rutnam ZJ, Peng C, Li H, O'Malley YQ, Askeland RW,

Sugg S, Liu M, Mehta T, Deng Z, Yang BB: MiR-93 enhances angiogenesis and

metastasis by targeting LATS2. Cell Cycle. 2012; 11(23):4352-65.

Felli N, Fontana L, Pelosi E, Botta R, Bonci D, Facchiano F, Liuzzi F, Lulli V,

Morsilli O, Santoro S, Valtieri M, Calin GA, Liu CG, Sorrentino A, Croce CM,

Peschle C: MicroRNAs 221 and 222 inhibit normal erythropoiesis and

erythroleukemic cell growth via kit receptor down-modulation. Proc Natl Acad Sci

U S A. 2005; 102(50): 18081-18086.

Fornari F, Gramantieri L, Ferracin M, Veronese A, Sabbioni S, Calin G. A: MiR-

221 controls CDKN1C/p57 and CDKN1B/p27 expression in human hepatocellular

carcinoma. Oncogene. 2008; 27: 5651–5661.

Fu X, Wang Q, Chen J, Huang X, Chen X, Cao L: Clinical significance of miR-221

and its inverse correlation with p27(Kip1) in hepatocellular carcinoma. Mol. Biol.

Rep. 2011; 38: 3029–3035.

Fulci V, Chiaretti S, Goldoni M, Azzalin G, Carucci N, Tavolaro S, Castellano L,

Magrelli A, Citarella F, Messina M: Quantitative technologies establish a novel

microRNA profile of chronic lymphocytic leukemia. Blood. 2007;109:4944–4951.

Garofalo M, Di Leva G, Romano G, Nuovo G, Suh SS, Ngankeu A, Taccioli C,

Pichiorri F, Alder H, Secchiero P, Gasparini P, Gonelli A, Costinean S, Acunzo M,

Condorelli G, Croce CM: miR-221&222 regulate TRAIL resistance and

enhance tumorigenicity through PTEN and TIMP3 downregulation. Cancer Cell.

2009;16(6):498-509.

80

Gelencsér A, Kovats N, Turoczi B, Rostasi A, Hoffer A, Imre K: The red mud

accident in Ajka (Hungary): characterization and potential health effects of fugitive

dust. Environ Sci Technol. 2011;45:1608–1615.

Gombos K, Horváth R, Szele E, Juhász K, Gocze K, Somlai K, Pajkos G, Ember I,

Olasz L: miRNA expression profiles of oral squamous cell carcinomas. Anticancer

Res. 2013;33(4):1511-1517.

Gombos K, Ember I: Ember I., Kiss I., Cseh K. (szerk): Molekuláris közegészségtan.

Népegészségügyi orvostan. PTE ÁOK, 2013; 99-106.

Goswami RS, Waldron L, Machado J, Cervigne NK, Xu W, Reis PP, Bailey DJ,

Jurisica I, Crump MR and Kamel-Reid S: Optimization and analysis of a quantitative

real-time PCR-based technique to determine microRNA expression in formalin-fixed

paraffin-embedded samples. BMC Biotechnol. 2010; 10: 47.

Gottardo F, Liu CG, Ferracin M, Calin GA, Fassan M, Bassi P: Micro-RNA profiling

in kidney and bladder cancers. Urol Oncol. 2007; 25, 387–392.

Göcze K, Gombos K, Juhász K, Kovács K, Kajtár B, Benczik M, Göcze P, Patczai

B, Arany I, Ember I: Unique microRNA expression profiles in cervical cancer.

Anticancer Res. 2013; 33(6):2561-2567.

Gramantieri L, Fornari F, Ferracin M, Veronese A, Sabbioni S, Calin GA, Grazi GL,

Croce CM, Bolondi L, Negrini M: MicroRNA-221 targets Bmf in hepatocellular

carcinoma and correlates with tumor multifocality. Clin Cancer Res.

2009;15(16):5073-81.

Gundy S, Farkas G, Székely G, Kásler M: Vörösiszap-exponált civil lakossági

csoport rákrizikó becslése citogenetikai biomarkerekkel. Honvédorvos. 2011;(63)3-

4:219-228.

Gundy S, Farkas G, Székely G, Kásler M: No short-term cytogenetic consequences

of Hungarian red mud catastrophe. Mutagenesis. 2013;28:1–5.

Gyongyi Z, Ember I, Kiss I, Varga C.: Changes in expression of onco- and suppressor

genes in peripheral leukocytes--as potential biomarkers of chemical carcinogenesis.

Anticancer Res. 2001;21(5): 3377-3780.

81

Hajdú J, Kozma L, Kiss I, Szentkereszty Z, Szakáll S, Ember I: Is the presence of

distant metastasis associated with c-myc amplification in gastric cancer? Acta Chir

Hung. 1997;36(1-4):119-21.

Harper M: Assessing workplace chemical exposures: the role of exposure monitoring.

J Environ Monit. 2004;6(5):404-412.

Hämäläinen P, Takala J, Saarela KL: Global estimates of fatal work-related diseases.

Am J Ind Med. 2007;50(1):28-41.

Haupt S, Berger M, Goldberg Z, Haupt Y: Apoptosis - the p53 network. J Cell Sci.

2003; 116(20): 4077-4085.

Hernández LG, van Steeg H, Luijten M, van Benthem J: Mechanisms of non-

genotoxic carcinogens and importance of a weight of evidence approach. Mutat Res.

2009: 682: 94–109.

Higgins KJ, Abdelrahim M, Liu S, Yoon K, Safe S: Regulation of vascular

endothelial growth factor receptor-2 expression in pancreatic cancer cells by Sp

proteins. Biochem Biophys Res Commun. 2006; 345:292-301.

Ho A, Dowdy SF: Regulation of G(1) cell-cycle progression by oncogenes and tumor

suppressor genes. Curr Opin Genet Dev. 2002; 12(1):47-52.

Hollstein M, Sidransky D, Vogelstein B, Harris CC: p53 mutations in human cancers.

Science.1993; 253:49–53.

Hua Z, Lv Q, Ye W, Wong CK, Cai G, Gu D, Ji Y, Zhao C, Wang J, Yang BB,

Zhang Y: MiRNA-directed regulation of VEGF and other angiogenic factors under

hypoxia. PLoS One. 2006 Dec 27;1:e116.

Huang S, He X, Ding J, Liang L, Zhao Y, Zhang Z, Yao X, Pan Z, Zhang P, Li J:

Upregulation of miR-23a approximately 27a approximately 24 decreases

transforming growth factor-beta-induced tumor-suppressive activities in human

hepatocellular carcinoma cells. Int J Cancer. 2008;123:972–978.

Hussain SP, Harris CC: p53 mutation spectrum and load: The generation of

hypotheses linking the exposure of endogenous or exogenous carcinogens to human

cancer. Mutat Res. 1999; 428:23–32.

82

IARC (2010). Some non-heterocyclic polycyclic aromatic hydrocarbons and some

related exposures. IARC Monogr Eval Carcinog Risks Hum. 92: 1–853.

PMID:21141735 PMID:18756632

Iorio MV, Ferracin M, Liu CG, Veronese A, Spizzo R, Sabbioni S, Magri E, Pedriali

M, Fabbri M, Campiglio M, Menard S, Palazzo JP, Rosenberg A, Musiani P, Volinia

S, Nenci I, Calin GA, Querzoli P, Negrini M, Croce CM: MicroRNA gene expression

deregulation in human breast cancer. Cancer Res. 2005; 65(16): 7065-7070.

Iorio MV, Croce CM: MicroRNAs in cancer: small molecules with a huge impact. J

Clin Oncol. 2009; 27: 5848–5856.

Iorio MV and Croce CM: MicroRNA involvement in human cancer. Carcinogenesis.

2012; 33(6): 1126-1133.

Jahid S, Sun J, Edwards RA, Dizon D, Panarelli NC, Milsom JW, Sikandar SS,

Gümüs ZH, Lipkin SM: miR-23a promotes the transition from indolent to invasive

colorectal cancer. Cancer Discov. 2012; 2(6): 540-53.

Johnson SM, Grosshans H, Shingara J: RAS is regulated by the let-7 microRNA

family. Cell. 2005, 120, 635–647.

Juhász K, Gombos K, Szirmai M, Révész P, Magda I, Gocze K, Ember I: DMBA

induces deregulation of miRNA expression of let-7, miR-21 and miR-146a in

CBA/CA mice. In Vivo. 2012; 26(1):113-117.

Kádár I, Nemeth T, Ragalyi P: Magyarország környezetgeokémiai állapota.

Szerkesztette Szendrei G., 2006.

Kepli L: Jelentés. Az Országgyűlés „A Kolontár melletti vörösiszap-tározó

átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség

feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési

vizsgálóbizottsága”, 2011. http://www.parlament.hu/irom39/04795/04795.pdf

Juhász K, Gombos K, Szirmai M, Gőcze K, Wolher V, Révész P, Magda I, Sebestyén

A, Németh Á, Ember I: Very early effect of DMBA and MNU on microRNA

expression. In Vivo. 2013; 27(1): 113-117.

83

Lawrie CH, Soneji S, Marafioti T: MicroRNA expression distinguishes between

germinal center B cell–like and activated B cell–like subtypes of diffuse large B cell

lymphoma. Int J Cancer. 2007;121(5):156–161.

Lee EJ, Gusev Y, Jiang J, Nuovo GJ, Lerner MR, Frankel WL, Morgan DL, Postier

RG, Brackett DJ, Schmittgen TD: Expression profiling identifies microRNA

signature in pancreatic cancer. Int J Cancer. 2007;120:1046–1054.

Li YQ, Zhang MF, Wen HY, Hu CL, Liu R, Wei HY, Ai CM, Wang G, Liao XX, Li

X: Comparing the diagnostic values of circulating microRNAs and cardiac troponin

T in patients with acute myocardial infarction. Clinics (Sao Paulo). 2013;68(1):75-

80.

Lindsey E, Becker B, Yong L: Apoptosis and the target genes of miR-21. Chin J

Cancer. 2011; 30(6): 371–380.

Ling F, William WD, Weining Y, Zina JR, Chun P, Haoran L, Yunxia QO, Ryan

WA, Sonia S, Mingyao L, Tanvi M, Zhaoqun D, Burton BY: MiR-93 enhances

angiogenesis and metastasis by targeting LATS2. Cell Cycle. 2012; 11(23): 4352–

4365.

Liu T, Tang H, Lang Y, Liu M, Li X: MicroRNA-27a functions as an oncogene in

gastric adenocarcinoma by targeting prohibitin. Cancer Lett. 2009; 273:233–242.

Liu X, Zhang N: Waste Utilization of red mud in cement production: a review. Manag

Res. 2011;(10):1053-63.

Liu Q, Xin R, Li C, Xu C, Yang J: Application of red mud as a basic catalyst for

biodiesel production. J Environ Sci (China). 2013;25(4):823-829.

Liu P: Oncogenic PIK3CA-driven mammary tumors frequently recur via PI3K

pathwaydependent and PI3K pathway-independent mechanisms. Nature medicine.

2011; 17:1116–1120.

Liu MF, Jiang S, Lu Z: Physiological and pathological functions of mammalian

microRNAs. Comprehensive Toxicology 2. London, UK: Elsevier Science; 2010.

Liu K, Li G, Fan C, Diao Y, Wu B, Li J: Increased expression of MicroRNA-221 in

gastric cancer and its clinical significance. J. Int. Med. Res. 2012;40, 467–474.

84

Lowery AJ, Miller N, Devaney A, McNeill RE, Davoren PA, Lemetre C, Benes V,

Schmidt S, Blake J, Ball G and Kerin MJ: MicroRNA signatures predict oestrogen

receptor, progesterone receptor and HER2/neu receptor status in breast cancer. Breast

Cancer Res. 2007; 11(3): R27. Epub 2009 May 11.

Majer BJ, Tscherko D, Paschke A, Wennrich R, Kundi M, Kandeler E: Effects of

heavy metal contamination of soils on micronucleus induction in Tradescantia and

on microbial enzyme activities: a comparative investigation. Mutat Res.

2002;515:111–24.

Mattie MD, Benz CC, Bowers J, Sensinger K, Wong L, Scott GK, Fedele V,

Ginzinger D, Getts R, Haqq C: Optimized high-throughput microRNA expression

profiling provides novel biomarker assessment of clinical prostate and breast cancer

biopsies. Mol Cancer. 2006;5:24.

Meng F, Henson R, Lang M, Wehbe H, Maheshwari S, Mendell JT, Jiang J,

Schmittgen TD, Patel T: Involvement of human micro-RNA in growth and response

to chemotherapy in human cholangiocarcinoma cell lines. Gastroenterology.

2006;130:2113–2129.

Mercatelli N, Coppola V, Bonci D, Miele F, Costantini A, Guadagnoli M: The

inhibition of the highly expressed miR-221 and miR-222 impairs the growth of

prostate carcinoma xenografts in mice. PLoS ONE 2008; 3:e4029. doi:

10.1371/journal.pone.0004029.

Mertens-Talcott SU, Chintharlapalli S, Li X, Safe S: The oncogenic microRNA-27a

targets genes that regulate specificity protein transcription factors and the G2-M

checkpoint in MDA-MB-231 breast cancer cells. Cancer Res. 2007;67:11001–11011.

Miller M, Thomas SD, Islam A, Muench D, Sedoris K: c-Myc and Cancer

Metabolism. Clin Cancer Res. 2012; 18(20): 5546–5553.

Mišík M, Burke IT, Reismüller M, Pichler C, Rainer B, Mišíková K, Mayes WM,

Knasmueller S: Red mud a byproduct of aluminum production contains soluble

vanadium that causes genotoxic and cytotoxic effects in higher plants. Sci Total

Environ. 2014; 15,493:883-890.

Moretti M, Bonfiglioli R, Feretti D, Pavanello S, Mussi F, Grollino MG, Villarini M,

Barbieri A, Ceretti E, Carrieri M, Buschini A, Appolloni M, Dominici L, Sabatini L,

85

Gelatti U, Bartolucci GB, Poli P, Stronati L, Mastrangelo G, Monarca S: A study

protocol for the evaluation of occupational mutagenic/carcinogenic risks in subjects

exposed to antineoplastic drugs: a multicentric project. BMC Public Health. 2011;

30;11:195.

Muránszky G, Óvári M, Záray G: A budapesti aeroszol PM10 frakciójanak kémiai

jellemzése, konferencia kiadvány, 2006. május 25-26, Siófok, Szerk: Salma I. 51. old.

Mi S, Lu J, Sun M, Li Z, Zhang H, Neilly MB, Wang Y, Qian Z, Jin J, Zhang Y,

Bohlander SK, Le Beau MM, Larson RA, Golub TR, Rowley JD, Chen J: MicroRNA

expression signatures accurately discriminate acute lymphoblastic leukemia from

acute myeloid leukemia. Proc Natl Acad Sci U S A. 2007; 104(50):19971-19976.

Molnar V, Bakos B, Hegyei H: Nem kódolo genom es mikro-RNS-ek: új fejezet a

genetika torténeteben. LAM, 2008; 18, 591–597.

Mosner J, Mummenbrauer T, Bauer C, Sczakiel G, Grosse F, Deppert W: Negative

feedback regulation of wild-type p53 biosynthesis. EMBO Journal.

1995;14(18):4442–4449.

Páldy A, Rudnai P, Varró MJ, Bobvos J, Rudnai T, Nagy A, Dura GY: A vörösiszap

katasztrófa által érintett lakosság heveny légúti morbiditásának összefüggése a szálló

por szennyezettséggel. Népegészségügy. 2011; 89 (3): 220-229.

Pauley KM, Cha S, Chan EK: microRNA in autoimmunity and autoimmune diseases.

J. Autoimmun. 2009; 32, 189–194.

Perera FP, Weinstein IB: Molecular epidemiology and carcinogen DNA adduct

detection: New approaches to studies of human cancer causation. Journal of Chronic

Diseases. 1982; 35,581-600.

Perik P, de Vries E, Gietema J, van der Graaf W, Sleijfer D, Suurmeijer A, Van

Veldhuisen D: The dilemma of the strive for apoptosis in oncology. Crit Rev Oncol

Hematol. 2005; 53:101–113.

Petitjean A, Mathe E, Kato S, Ishioka C, Tavtigian SV, Hainaut P, Olivier M: Impact

of mutant p53 functional properties on TP53 mutation patterns and tumor phenotype:

Lessons from recent developments in the IARC TP53 database. Hum Mutat. 2007;

28:622–629.

86

Peter K: Retroviral Oncogenes: A Historical Primer Vogt Nat Rev Cancer. Nat Rev

Cancer. 2012;12(9): 639–648.

Pichiorri F, Suh SS, Ladetto M: MicroRNAs regulate critical genes associated with

multiple myeloma pathogenesis. Proc Natl Acad Sci USA. 2008;105(35):12885–

12890.

Pineau P, Volinia S, McJunkin K, Marchio A, Battiston C, Terris B: miR-221

overexpression contributes to liver tumorigenesis. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 2010;

107, 264–269.

Power G, Graefe M, Klauber C: Bauxite residue issues: I.Current management,

disposal and storage practices. Hydrometallurgy 2011;108 (1−2), 33−45

Reisman D, Takahashi P, Polson A, Boggs K: Transcriptional Regulation of the p53

Tumor Suppressor Gene in S-Phase of the Cell-Cycle and the Cellular Response to

DNA Damage. Biochem Res Int. 2012;2012:808934. doi: 10.1155/2012/808934

Ravindresh C, Richa D, Neeru S: Cooperative and individualistic functions of the

microRNAs in the miR-23a~27a~24-2 cluster and its implication in human diseases.

Mol Cancer. 2010; 9: 232.

Römer M, Eichner J, Metzger U, Templin MF, Plummer S, Ellinger-Ziegelbauer H,

Zell A: Cross-platform toxicogenomics for the prediction of non-genotoxic

hepatocarcinogenesis in rat. PLoS One. 2014;9(5):e97640. doi:

10.1371/journal.pone.0097640.

Rudnai P, Náray M, Rudnai T, Tóth E, Kanizsai J: Néhány toxikus fém

koncentrációja a vörösiszappal elárasztott területen élő gyermekek vizeletében.

Népegészségügy. 2011; 89(3): 229-235.

Schee K, Boye K, Abrahamsen TW, Fodstad O, Flatmark K: Clinical relevance of

microRNA miR-21, miR-31, miR-92a, miR-101, miR-106a and miR-145 in

colorectal cancer. BMC Cancer. 2012; 12: 505.

Serpi R, Vähäkangas K: Benzo(a)pyrene-induced changes in p53 and related proteins

in mouse skin. Pharmacol Toxicol. 2003;92(5):242-545.

Shen J, Stass SA, Jiang F: MicroRNAs as potential biomarkers in human solid

tumors. Cancer Lett. 2013; 329(2): 125-136.

87

Varga Cs: Higiénés és genotoxikológiai vizsgálatok. Ember I., Kiss I., Cseh K.

(szerk): Népegészségügyi orvostan. PTE ÁOK, 2013; 323-325.

Vágföldi Z: A vörösiszap katasztrófa környezeti hatásai, kárelhárítási folyamata,

alkalmazott módszerei. Hadmérnök. 2011; 5(1): 261-75.

Ward AF, Braun BS, Shannon KM: Targeting oncogenic Ras signaling in

hematologic malignancies. Blood. 2012;120(17):3397-3406.

IX.1. Web alapú források

1. http://www.hungamosz.hu/muzeum/muz2.html

2. http://vorosiszap.bm.hu/?cat=4

3. http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/

4. https://www.osha.gov/dts/chemicalsampling/data/CH_247400.html

5. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=9989226#x332

6. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=24261&loc=ec

_rcs#x332

7. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=26042&loc=ec

_rcs#x125

8. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=73971&loc=ec

_rcs

9. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14778&loc=ec

_rcs

10. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14814

11. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14812&loc=ec

_rcs

12. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=24682&loc=ec

_rcs

13. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14792&loc=ec

_rcs

14. https://www.cas.org/

88

15. http://monographs.iarc.fr/ENG/Classification/ClassificationsGroupOrder.pdf

16. http://www.mirbase.org/cgi-bin/mirna_summary.pl?org=hsa

17. https://www.jaxmice.org

18. http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/6/PDF/2008/10.pdf