80 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

SZAVÁRDOKA 9. század végén a magyarságnaknem az egésze jött be a Kárpát-meden-cei új hazába, hanem – mint az másnomád népeknél is megfigyelhető – ki-sebb-nagyobb töredék csoportokleszakadtak róla, s más népekhez ésszövetségekhez csapódhattak.

A Kárpát-medencei magyarsághosszú időn át őrizte a keleten „lesza-kadt” vagy különvált néprészeinek em-lékét. Bíborbanszületett Konstantinmunkája szerint (950 tájt) a honfogla-lást kiváltó besenyő támadás után „atürkök [=magyarok] hadserege veresé-get szenvedett és két részre szakadt. Azegyik rész kelet felé, Perzsia vidékén te-lepedett le, s ezeket a türkök régi nevénmostanáig szavartoi aszfaloinak hív-ják.” Hogy mit jelent e furcsa, másuttsehol sem adatolt népnév, s mit jelent-het a „Perzsia vidéke” kifejezés, régótaokoz fejtörést a tudománynak, de amai napig nyitott a kérdés, hogy tény-leg közük van-e a „szavárdoknak” ahonfoglalás előtti magyarokhoz, s ha

igen, talán egy, a Kaukázus vidékérevetődött magyar töredéket takarhat enépnév.

A VOLGAI MAGYARSÁG: JULIANUS ÚTJAA keleten maradt magyar töredékek-kel a kapcsolat, ha volt is, igen hamarmegszakadt. A keresztény Európábabetagolódó magyarság az európai kró-nikák világképét vette át. Az előszörSzkítiának nevezett keleti magyar „ős-hazát” később Magna/Maior Hungariá -nak, azaz régi/eredeti Magyarhonnakhívták.

896 után, több mint háromszáz évmúltán a tatár-mongol hódítások ad -ták meg az ösztönzést a keleti magya-rok felkeresésére. A magyar királysága domonkos rend segítségével térítő-tevékenységbe kezdett a Kárpátoktólkeletre, a nomád kunok között. A kunmissziókból nőtt ki a gondolat, hogyfel kell keresni és keresztény hitre kelltéríteni az őshazában maradt keletimagyarokat. A tatárjárás előtt néhány

évvel, 1235-ben vágtak neki a domon-kosok, hogy a magyarság keleten ma-radt töredékeit megkeressék s Krisz-tus hitére térítsék. A missziós szándékmellett küldetésük nyilvánvalóan poli-tikai célú is volt: hírszerzés a fenye-gető mongol veszélyről.

Végül egyikük, Julianus megtaláltaa keleten maradt magyarokat MagnaHungariában, a Volga folyó vidékén, be-szélt velük magyarul, s fontos értesü-lést szerzett a mongol hadak közelítőinváziójáról. Úti jelentését Rómábanrendtársa, Riccardus jegyezte le, s ezaz ún. Riccardus-jelentés a magyar ős-történet mindmáig legalapvetőbb írottforrásai közé tartozik. A friss hírek szél-vészként terjedtek el a korabeli Európaegyházi és világi köreiben, Julianus útjaazonban a mongol kor viharainak el-múltával hamar feledésbe merült, éssok száz évig kellett várni, míg a ma-gyar tudomány újra felfedezte ezt afontos emléket. Először Cseles Mártonmagyar jezsuita bukkant rá a Vatikán-ban a Riccardus-jelentésre 1695-ben, defelfedezése kiadatlan maradt. 1745-benaztán Desericzky Ince piarista rómaikutatása során az emléket újból „felfe-dezte” s 1748-ban kiadta De initiis acmajoribus Ungarorum című művénekII. kötetében. Azóta a magyar őstörté-net jól ismert és használt emlékei közétartozik.

MOZSAROK ÉS MESCSEREKA legfőbb kérdés: kiket és hol találtmeg Julianus? A második kérdésreadunk először választ: egészen ponto-san nem tudjuk, de a forrás leírása alap-ján nagy valószínűséggel gondolha-tunk a Középső-Volga vidékére, a maiKazánytól délre, nem nagy távolságbanaz egykori volgai bolgár fővárostól, Bul-gártól, mely a Volga bal partján feküdt.Ezek a volgai, keleti magyarok azonbannem az őshazai magyarok lehettek,akik mintegy az „őshazá”-ban marad-tak, hanem délebbről a bolgár-török-séggel együtt juthattak a 9. század elsőfelében a Középső-Volga vidékére. Amongol kor szétszórta a Volga-vidékinépcsoportokat is, többségük a Volgajobb partjára, nyugatabbra sodródott.

Két adatunk van róluk a későbbiszázadokból. A 15. és 16. századbansze repelnek orosz forrásokban mintegy mozsar/mocsar nevű népcsoport,mely az Arany Horda fennhatóságaalatt élt. Az egykori rjazanyi, tambovi,nyizsnyij-novgorodi, penzai, szimbir sz -ki és kazányi kormányzóságok terüle-tén a mai napig Mozsarü, Mozsar ki és

VÁSÁRY ISTVÁNmellett küldetésük nyilvánvalóan polimellett küldetésük nyilvánvalóan politikai célú is volt: hírszerzés a fenyegető mongol veszélyr

Végül egyikük, Julianus megtaláltaa keleten maradt magyarokat MagnaHungariában, a Volga folyó vidékén, beszélt velük magyarul, s fontos értesülést szerzett a mongol hadak közelítinváziójáról. Úti jelentését Rómábanrendtársa, Riccardus jegyezte le, s ezaz ún. Riccardus-jelentéstörténet mindmáig legalapvetforrásai közé tartozik. A friss hírek szélvészként terjedtek el a korabeli Európaegyházi és világi köreiben, Julianus útjaazonban a mongol kor viharainak elmúltával hamar feledésbe merült, éssok száz évig kellett várni, míg a magyar tudomány újra felfedezte ezt a

mellett küldetésük nyilvánvalóan polimellett küldetésük nyilvánvalóan polimellett küldetésük nyilvánvalóan politikai célú is volt: hírszerzés a fenye

mongol veszélyrőget mongol veszélyrőgetVégül egyikük, Julianus megtaláltaVégül egyikük, Julianus megtaláltaVégül egyikük, Julianus megtalálta

a keleten maradt magyarokat Magnaa keleten maradt magyarokat Magnaa keleten maradt magyarokat MagnaHungariában, a Volga folyó vidékén, beszélt velük magyarul, s fontos értesüszélt velük magyarul, s fontos értesülést szerzett a mongol hadak közelítinváziójáról. Úti jelentését Rómábanrendtársa, Riccardus jegyezte le, s ezrendtársa, Riccardus jegyezte le, s ezrendtársa, Riccardus jegyezte le, s ezaz ún. az ún. az ún. Riccardus-jelentésRiccardus-jelentéstörténet mindmáig legalapvettörténet mindmáig legalapvetforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélforrásai közé tartozik. A friss hírek szélvészként terjedtek el a korabeli Európavészként terjedtek el a korabeli Európaegyházi és világi köreiben, Julianus útjaazonban a mongol kor viharainak elazonban a mongol kor viharainak elmúltával hamar feledésbe merült, ésmúltával hamar feledésbe merült, éssok száz évig kellett várni, míg a masok száz évig kellett várni, míg a magyar tudomány újra felfedezte ezt agyar tudomány újra felfedezte ezt a

A KELETEN MARADT MAGYAROKA történeti források szerint a magyarság vándorlásai sorántöbb részre szakadt, és csak az egyik – most úgy gondoljuk,a legnagyobb – rész talált új hazát magának a Kárpát-me-dencében. De vajon mi lett a többiek sorsa? Annyi bizonyos,hogy mára elveszítették nyelvüket, önálló népként már nemléteznek. Nyomaikat azonban megtaláljuk a történeti for-rásokban, és helynevek is őrzik emléküket.

Mozsarovo helynevek őrzik a ma gyar -ság emlékét. Meddig őrizhették népiés nyelvi különállásukat e volgai ma-gyarok? 1551-ben még szerepelneksaját nevükön az orosz évkönyvekben,a csuvasok, cseremiszek és mordvinoktársaságában. Teljes beolvadásuk a kör-nyező finnugor és török etnikumokbaa 17. századra tehető.

A volgai magyarok továbbéléséhezkapcsolódott az a feltevés, hogy az őemléküket őrzi a Mescsera földrajzinév és a tatárok egy csoportjának, amisereknek a neve. Mescsera máig lé-tező orosz területnév, mely az egykorirjazanyi fejedelemség és a moszkvai fe-jedelemség között elterülő Középső-Oka vidékét jelöli. Nyilván a mescser ésa magyar/megyer nevek hasonlóságaszolgált alapul, hogy e két nevet ésnépet a legváltozatosabb elméletek ke-retében egymáshoz kapcsolják. Azon-ban a mescser egy kihalt volgai finn -ugor nép volt, akárcsak a merik és mu-romok (amelyek nevei a Merja és Mu-roma földrajzi nevekben maradtakfenn). A tatárok miser csoportjánakneve e terület nevéből ered, s nincsköze a magyar/megyer népnévhez.

A mescser/miser problémakör tehátnem kapcsolható közvetlenül a keletimagyarok kérdéséhez.

A BASKÍR–MAGYARKÉRDÉSKÖRAnnál inkább meg kell emlékeznünkaz ún. baskír–magyar kérdésről, melyszívósan fel-felmerült a keleti magyar-sággal kapcsolatban. A baskír és ma-gyar történelem összekapcsolására a9–10. századi muszlim források szol-gáltatták az alapot. A legrégibb musz-lim forráscsoportban, a Dzsajháni-féletradícióban a magyarok neve madzsgir,a Balhi-féle hagyományban pedig a vol-gai bolgárokon túli baskírok és a ma-gyarok neve egyaránt baskír. A későbbimuszlim forrásokban teljes a kavaro-dás a névhasználatban: a baskír név(baszdzsirt, badzsgird stb.) a Kárpát-medencei magyarokra és az Urál-vi-déki baskírokra egyaránt vonatkozhat.Így a baskír és a magyar tulajdonkép-pen egyazon nép lenne, és a mai baskí-rok csak később törökösödtek volna el.

E feltevéssor azonban elvethető,ugyanis a török nyelvű baskírokra so-hasem alkalmazták a magyar nevet,

ugyanakkor a Kárpát-medencei ma-gyarság magát sohasem illette a baskírnévvel. Ibn Fadlán arab utazó a baskí-rokat már a 920-as években török nép-ként írta le. A muszlim források bas-kír–magyar azonosítását így egysze-rűen középkori tévedésnek vélhetjük.A két népnév hangalaki hasonlóságaés a két nép viszonylagos földrajzi kö-zelsége könnyen teremthetett lehető-séget a nevek kontaminációjára.

A baskír–magyar „rokonítás” nemszűnt meg a korai muszlim forrásokkal,hanem tovább élt a 13. századi mongolkori utazók, Plano Carpini és Rubrukműveiben, akik az általuk sohasem lá-tott Magna Hungariát, a volgai magya-rok hazáját Baskíriával azonosították,tehát valós elhelyezkedésénél jóval ke-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 81

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Julianus barát utazásának valószínısíthetŒ

iránya. A szerzetes a magyar krónikákbanolvasottak nyomán indult a keleten maradt

magyarok keresésére. EredendŒen a Kaukázusfelé vette az irányt, majd északra kanyarodva

talált rá a magyarokra a Volga bal partján, a bolgár fŒváros, Bolgár közelében.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

letebbre, az Urálba helyezték. A feren-ces utazók téves értesüléseiket a mon-gol kánok udvarában élő muszlim per-zsa hagyományból vehették. Így újraott vagyunk a muzulmán forrásoknál,melyek a baskír–magyar elmélet meg-születéséért felelősek.

A 19–20. században többen meg-próbáltak nyelvi érveket is felhozni abaskír–magyar kapcsolatok megtámo-gatására, de a két nyelvben semmilyenegykori közvetlen kapcsolatra utalónyom nincsen. Mindössze egy egye-zési pont van, mely elgondolkoztató.Két honfoglalás kori magyar törzsnévfeltűnően egyezik a baskír Jurmati ésJenej törzs nevével. E nyelvileg helyes-nek tűnő egyezések történeti háttereaz lehet, hogy a két törzsnév mind amagyarban, mind a baskírban bolgár-török eredetű. Ez esetben mind a bas-kíroknál, mind a magyaroknál bolgár-

török törzsi elemek beolvadására gon-dolhatunk, melyek időben nem feltét-lenül ugyanarra a periódusra estek.

A JUGRIA-TANA végére hagytuk a keleti magyarsággalkapcsolatos azon elképzelést, mely azőshaza Szkítia és Magna Hungaria elne-vezését a Jugria terminussal bővítette.

Először Miechowi Mátyás 1517-benkiadott, De duabus Sarmatiis című mű-vében (1517) szerepel, hogy a magya-rok őshazája az Urál-vidéki Jugria terü-lete. Később Sigismund HerbersteinRerum Moscoviticarum Commentariicímű munkájának (Bécs, 1549) hatá-sára általánosan elterjedt a „Jugria-tan”,mely mintegy háromszáz évre a ma-gyar őstörténet egyik legmerevebb dog-mája lett.

Jugria (oroszul Jugra) az egykori vol-gai bolgár területektől északkeletre,Északnyugat-Szibériában elhelyezkedőterület neve, melyet régóta a magyaroklegközelebbi nyelvi rokonai, az obi-ugornépek, azaz a vogulok (manysik) ésosztjákok (hantik) laktak. A 15. század-ban Moszkva e területet adófizetőjévétette, így III. Iván orosz nagyfejedelem1488-ban titulusai közé felvette a velikijknjaz jugorszkij (Jugra nagyfejedelme)címet is. A Jugria mint magyar őshazaelképzelés alapjául az szolgált, hogy a

magyarok óorosz neve, az ugri föltű-nően egybecsengett a Jugra névvel.

A 19. században aztán a Jugria-tantudományos mázt kapott azáltal, hogya 16. századi Jugria-adatokat úgy kezd-ték értékelni, mint a finnugor nyelvirokonság felismerésének korai meg-nyilvánulásait. Gombocz Zoltán sze-rint (1923) „a moszkvai hagyományvégeredményben csakugyan a magya-rok és onogur-bolgárok jugriai tartóz-kodásának halovány emlékét őriztemeg”. Jóllehet hatalmas apparátussaldolgozott, a finnugrista Zsirai Miklós-nak sem sikerült bebizonyítania 1930-ban, hogy az Ugra alak lenne az ere-deti (a másodlagos prejotációs Jugraalakulatot megelőzve), s így a régi pre-koncepció, Jugrának az onogur nép-névből való eredeztetése igazolódna.

Vásáry István 1974 óta több alkalom-mal kifejtette és próbálta bizonyítani,hogy a Jugria fogalomnak sem a tényle-ges magyar őshazához, sem a finnugornyelvhasonlítás történetéhez nincsenköze, egyszerűen őstörténeti misztifiká-ció, melyet egy etimológiai eredetű név -azonosítás, a magyarok óorosz ugri ne-vének a Jugra terület- és népnévvel valóösszevetése teremtett meg. A 21. szá-zadra a Jugria-tévtan végleg eltűnt, s mamár a finnugor nyelvészek közül semtör lándzsát mellette senki.

82 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A mai Oroszország területén számostelepülés neve utal Mozsarü, Mozsarki,Mozsarovo formában az egykori magyarokra.Sokáig úgy tınt, hogy a mescser szóra alapuló településnevek is a magyarokhoz köthetŒek, mára azonban kiderült, hogy egymostanra kihalt volgai finnugor nyelvı népnyomait Œrzik.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™