tankonyvtar.hu · Web view82. MTZ homlokrakodóval emelhető kis konténer 0 83. P-06 kotrógépre szerelt nagy konténer M–18 repülőgépet tölt 0 84. Ka–26 helikopter töltése

BevezetőSzász, Árpád

Varga, Lajos

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Mezőgazdasági repülés:Szász, ÁrpádVarga, Lajos

Szerzői jog © 1998 Mezőgazda kiadóSzerzői jog © 1998 Szász Árpád - Varga Lajos

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.


Tartalom1. Bevezető ........................................................................................................................................... 12. 1. Légijárművek alkalmazása a mezőgazdaságban .......................................................................... 3

1. 1.1. A mezőgazdasági repülés kialakulása és fejlődése ......................................................... 32. 1.2. Mezőgazdasági repülés hazánkban .................................................................................. 6

2.1. 1.2.1. A kezdet ............................................................................................................ 62.2. 1.2.2. A mezőgazdasági repülés szervezetének átalakulása és gépei ......................... 72.3. 1.2.3. Szakemberek képzése és továbbképzése ....................................................... 112.4. 1.2.4. Az üzemeltetési módok fejlődése .................................................................. 12

3. 2. Légijárművek a mezőgazdasági repülésben .............................................................................. 151. 2.1. Általános jellemzés ...................................................................................................... 152. 2.2. A mezőgazdasági légijárművekkel szemben támasztott főbb követelmények .............. 18

2.1. 2.2.1. A repülőgép szerkezetével szemben támasztott követelmények ................... 182.2. 2.2.2. A repülési tulajdonságokkal szemben támasztott elvárások ......................... 182.3. 2.2.3. A terhelési jellemzők szerepe ....................................................................... 192.4. 2.2.4. A mezőgazdasági berendezéssel szemben támasztott követelmények ......... 19

3. 2.3. A hazánkban üzemelő jelentősebb mezőgazdaságirepülőgép- és helikoptertípusok ... . 194. 2.4. A külföldön elterjedt, illetve fejlesztés alatt álló főbb mezőgazdasági repülőgépek és helikopterek .............................................................................................................................. 26

4. 3. A hazánkban üzemelő főbb légijárművek mezőgazdasági berendezései Error: Reference source not found

1. 3.1. A légijárművek mezőgazdasági berendezéseinek általános felépítése ......................... 341.1. 3.1.1. Permetezőberendezés ..................................................................................... 34

1.1.1. 3.1.1.1. Vegyszertartály ............................................................................... 351.1.2. 3.1.1.2. Vegyszerszivattyú ........................................................................... 371.1.3. 3.1.1.3. Elosztószelep .................................................................................. 371.1.4. 3.1.1.4. Nyomásszabályozó ......................................................................... 381.1.5. 3.1.1.5. Szűrők ............................................................................................ 381.1.6. 3.1.1.6. Szórócsövek .................................................................................. 391.1.7. 3.1.1.7. Szórófejek ...................................................................................... 40

1.2. 3.1.2. Szóróberendezés ............................................................................................ 431.2.1. 3.1.2.1. Vegyszertartály ............................................................................... 441.2.2. 3.1.2.2. Keverőberendezés .......................................................................... 441.2.3. 3.1.2.3. Nyitó-záró szerkezet ...................................................................... 451.2.4. 3.1.2.4. Dózisállító ...................................................................................... 451.2.5. 3.1.2.5. Szórószerkezet .............................................................................. 45

2. 3.2. Az An–2 repülőgép permetező- és szóróberendezése ................................................... 473. 3.3. Az M–18 repülőgép permetező- és szóróberendezése .................................................. 484. 3.4. A Z–137T repülőgép permetező- és szóróberendezése ................................................. 495. 3.5. A Ka–26 helikopter permetező- és szóróberendezése ................................................... 506. 3.6. Az MD–500E és az UH–12E helikopter permetező- és szóróberendezése ................... 51

5. 4. A légi vegyszeres munkák technológiájának sajátosságai és alapjai ......................................... 531. 4.1. A légi kezelések sajátosságai ......................................................................................... 532. 4.2. Részecskeméretek és azok összefüggései ..................................................................... 54

2.1. 4.2.1. A permetcseppek mérete és hatásossága ........................................................ 542.2. 4.2.2. Szilárd anyagok szórása és a hatásosság ...................................................... 61

2.2.1. 4.2.2.1 Műtrágyaszórások ........................................................................... 622.2.2. 4.2.2.2. Porozások ....................................................................................... 63


Bevezető

2.2.3. 4.2.2.3. Granulátumok szórása .................................................................... 633. 4.3. A légijárművek sebességtartománya és annak hatása a vegyszerrészecskék lerakódására 634. 4.4. A légijárművek áramlási viszonyai ............................................................................... 65

4.1. 4.4.1. A merev szárnyú repülőgépek áramlási viszonyai ........................................ 654.2. 4.4.2. A helikopter sajátos áramlási viszonyai ......................................................... 70

5. 4.5. A mezőgazdasági repülés meteorológiai feltételei ........................................................ 725.1. 4.5.1. Szélirány és szélsebesség ............................................................................... 735.2. 4.5.2. Hőmérséklet és páratartalom ......................................................................... 745.3. 4.5.3. A harmat szerepe a mezőgazdasági repülésben ............................................. 79

6. 4.6. Az elsodródás és következményei ................................................................................. 806. 5. A légi vegyszeres munkák szervezése ....................................................................................... 86

1. 5.1. A légi munkák szervezésének általános elvei ................................................................ 862. 5.2. Termelési ciklusok, ciklusidők ...................................................................................... 863. 5.3. Tervezés, tervezhetőség ................................................................................................. 89

7. 6. A légijárművek üzemeltetése ..................................................................................................... 941. 6.1. A légi munkák földi biztosítása ..................................................................................... 942. 6.2. A mezőgazdasági repülés repülőterei ............................................................................ 94

2.1. 6.2.1. Szükségrepülőtér ........................................................................................... 962.2. 6.2.2. Állandó repülőtér .......................................................................................... 99

3. 6.3. Térképkészítés ............................................................................................................. 1014. 6.4. Peszticidek tárolása és előkészítése a feltöltéshez ...................................................... 1025. 6.5. Permetlevek feltöltése ................................................................................................. 1086. 6.6. Szilárd halmazállapotú anyagok feltöltése .................................................................. 1107. 6.7. Jelzés ........................................................................................................................... 112

7.1. 6.7.1. Termelési jelző rendszer .............................................................................. 1127.2. 6.7.2. Üzenetátadó jelző rendszer .......................................................................... 115

8. 6.8. A repülések végrehajtásának irányelvei ...................................................................... 1158. 7. A légijárművek mezőgazdasági berendezésének beállítása és ellenőrzése ............................. 120

1. 7.1. Beállítási értékek ......................................................................................................... 1202. 7.2. Ellenőrzés .................................................................................................................... 122

9. 8. A légi kijuttatás technológiája .................................................................................................. 1281. 8.1. A gyomirtó szerek légi alkalmazása ............................................................................ 128

1.1. 8.1.1. Általános tudnivalók .................................................................................... 1291.2. 8.1.2. Légi úton alkalmazható gabonaherbicidek .................................................. 1321.3. 8.1.3. Az őszi és tavaszi árpa vegyszeres gyomirtása ........................................... 1351.4. 8.1.4. A rizs vegyszeres gyomirtása ...................................................................... 1361.5. 8.1.5. A kukorica vegyszeres gyomirtása .............................................................. 1391.6. 8.1.6. A burgonya vegyszeres gyomirtása ............................................................. 141

1.6.1. .................................................................................................................. 1411.7. 8.1.7. A cukorrépa vegyszeres gyomirtása ............................................................ 1411.8. 8.1.8. Borsó, napraforgó, repce, szója, lucerna vegyszeres gyomirtása ................ 1421.9. 8.1.9. Len vegyszeres gyomirtása ......................................................................... 1431.10. 8.1.10. Rétek, legelők vegyszeres gyomirtása ..................................................... 145

1.10.1. ................................................................................................................ 1451.11. 8.1.11. Erdőtelepítések vegyszeres gyomirtása ................................................... 146

1.11.1. ................................................................................................................. 1471.11.2. 8.1.11.1. Cserje- és bozótirtások ............................................................. 147

10. 9. Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációja ............................................................ 1501. 9.1. Általános tudnivalók ................................................................................................... 150

1.1. 9.1.1. A defoliánsok, deszikkánsok, érésgyorsítók alkalmazásának feltételei ...... 1531.2. 9.1.2. Különleges biztonsági intézkedések (nyári deszikkációk) .......................... 153


Bevezető

1.3. 9.1.3. Repülőgép-, helikopterbeállítások ............................................................... 1541.4. 9.1.4. Egyéb biztonsági feltételek ......................................................................... 154

2. 9.2. Repcedeszikkáció ........................................................................................................ 1553. 9.3. Napraforgó-deszikkáció .............................................................................................. 1564. 9.4. Rizsdeszikkáció ........................................................................................................... 1575. 9.5. Kukoricadeszikkáció ................................................................................................... 1586. 9.6. Kender defoliációja ..................................................................................................... 1597. 9.7. Lucerna, fehér here, vörös here defoliációja ............................................................... 1608. 9.8. Egyéb, kisebb területeken végzett deszikkálások ....................................................... 161

11. 10. Mezőgazdasági kultúrák növényvédelme ............................................................................ 1641. 10.1. Általános tudnivalók ................................................................................................. 164

1.1. 10.1.1. A gabonafélék növényvédelme .................................................................. 1641.2. 10.1.2. A kukorica növényvédelme ....................................................................... 1681.3. 10.1.3. A rizs növényvédelme ............................................................................... 1711.4. 10.1.4. A napraforgó növényvédelme .................................................................... 1711.5. 10.1.5. A repce növényvédelme ............................................................................. 1741.6. 10.1.6. A szója növényvédelme ............................................................................. 1761.7. 10.1.7. A cukorrépa növényvédelme ..................................................................... 1781.8. 10.1.8. A burgonya növényvédelme ...................................................................... 1811.9. 10.1.9. A lucerna és a vörös here növényvédelme ................................................. 1831.10. 10.1.10. A zöldségfélék növényvédelme ............................................................. 1851.11. 10.1.11. A szőlő növényvédelme ......................................................................... 189

12. 11. Erdészeti kártevők elleni védekezések ................................................................................ 19513. 12. Szúnyogirtások .................................................................................................................... 19714. 13. Tápanyag-visszapótlások ..................................................................................................... 201

1. 13.1. Őszi kalászosok fejtrágyázása ................................................................................... 2022. 13.2. Lombtrágyázások alkalmazása ................................................................................. 204

15. 14. Beállítási táblázatok ............................................................................................................. 2081. 14.1. A légijárművek permetezési munkáival szemben támasztott követelmények .......... 211

16. 15. Egészség-, munka-, környezet- és tűzvédelem .................................................................... 2131. 15.1. A repülőterekre vonatkozó biztonsági előírások ....................................................... 2132. 15.2. Biztonsági sávok ....................................................................................................... 2143. 15.3. Halveszélyességi kategóriák, biztonsági sávok ........................................................ 2154. 15.4. Méhveszélyességi kategóriák .................................................................................... 2165. 15.5. Tűzveszélyesség ........................................................................................................ 217

17. 16. A mezőgazdasági repülés jogszabály-gyűjteménye ............................................................. 219Irodalom ........................................................................................................................................... 225


Az ábrák listája1. Alfred Zimmermann szabadalma ..................................................................................................... 32. A mezőgazdasági célra igénybe vett első repülőgép a Curtiss JN–6H ............................................ 33. A mezőgazdasági légijárművekkel megművelt összes terület ......................................................... 44. Po–2 típusú repülőgép ...................................................................................................................... 65. L–60 típusú repülőgép műtrágyaszóróval ........................................................................................ 76. Műtrágyával töltik a PZL–101 repülőgépet ..................................................................................... 77. Z–37 típusú repülőgép permetezést végez ....................................................................................... 81. Permetez az An–2 repülőgép ............................................................................................................ 82. Ka–26 helikopter leszállás közben ................................................................................................... 83. Permetlétöltésre váró M–18 repülőgép ............................................................................................ 94. Műszaki ellenőrzés az MD–500E helikopteren ............................................................................... 98. Hazánkban üzemeltetett légijárművek (1974–1997) ..................................................................... 105. Z–137T Agro Turbo repülőgép ...................................................................................................... 106. UH–12E Hiller helikopter .............................................................................................................. 109. Z–142 repülőgép az irányítótorony előtt ....................................................................................... 1110. A légi munkák havi eloszlása hazánkban (1986–87. év átlaga) ................................................... 1211. Mezőgazdasági repülőgépek megoszlása a szárny elhelyezése szerint ....................................... 1512. Az alsószárnyú repülőgép főbb részei ......................................................................................... 1613. A helikopter főbb részei ............................................................................................................... 1614. An–2 repülőgép háromnézeti rajza .............................................................................................. 2015. M–18 repülőgép háromnézeti rajza ............................................................................................. 2016. Z–137T repülőgép háromnézeti rajza .......................................................................................... 2017. Ka–26 helikopter háromnézeti rajza ............................................................................................ 2118. MD–500E helikopter háromnézeti rajza ...................................................................................... 2219. UH–12E helikopter háromnézeti rajza ........................................................................................ 2220. Légijárműveink területi elhelyezkedése (1997) ........................................................................... 2321. PZL–106BR repülőgép ................................................................................................................ 2622. Mi–2 helikopter ............................................................................................................................ 277. kép. Cessna Ag Truck repülőgép ................................................................................................... 278. kép. Schweizer Ag–Cat Turbine repülőgép ................................................................................... 289. kép. Ayres Turbo–Thrush repülőgép .............................................................................................. 2810. kép. Transavia T 300A Skyfarmer repülőgép .............................................................................. 2811. kép. Air Tractor AT–402 repülőgép ............................................................................................. 2912. kép. Pilatus PC–6 Turbo-Porter repülőgép .................................................................................. 2913. kép. Bell 47 helikopter ................................................................................................................. 2914. kép. Aerospatile SA–315B Lama helikopter ............................................................................... 3023. A permetezőberendezés működési elve ....................................................................................... 3424. Vegyszertartály-elrendezések ....................................................................................................... 3525. Nyomásszabályozó ...................................................................................................................... 3826. Nyomószűrő ................................................................................................................................. 3927. Szórócső ....................................................................................................................................... 4028. Keresztréses szórófej cseppképzési elve és szórólapkája ............................................................ 4029. X–09 szórófej és csatlakozása ..................................................................................................... 4130. Üreges kúpos szórófejbetétek és a szórásalak ............................................................................. 4231. X–20 Autorot forgódobos porlasztó ............................................................................................ 4232. Unirot–4 forgódobos porlasztó .................................................................................................... 4333. Mezőgazdasági szóróberendezés ................................................................................................. 43


Bevezető

34. Röpítőtárcsás szóróberendezés .................................................................................................... 4635. Az An–2 permetezőberendezése .................................................................................................. 4736. Az An–2 hagyományos szóróberendezése ................................................................................... 4837. Az An–2 RTS–1 típusú szóróberendezése ................................................................................... 4838. Az M–18 permetezőberendezése ................................................................................................. 4839. Az M–18 szóróberendezése ......................................................................................................... 4940. Z–137T permetezőberendezésének szivattyúja és meghajtása .................................................... 4941. Z–137T szóróberendezése ........................................................................................................... 5042. A Ka–26 permetezőberendezése .................................................................................................. 5043. A Ka–26 Venturi-csöves szóróberendezése ................................................................................. 5144. A Ka–26 röpítőtárcsás szóróberendezése ..................................................................................... 5145. Az MD–500E permetezőberendezése .......................................................................................... 5146. Az MD–500E szóróberendezése .................................................................................................. 5247. A cseppméret és folyadékmennyiség összefüggései .................................................................... 5848. A cseppméret alakulása különböző állásszögek esetén ................................................................ 6449. A szárny örvényrendszere ............................................................................................................ 6650. Felsőszárnyas repülőgép áramlási képe ....................................................................................... 6751. Másfélszárnyas repülőgép áramlási rendszere és cseppekre gyakorolt hatása ............................ 6852. Az An–2M repülőgép füstgyertyás áramlási képei ...................................................................... 6853. A különböző átmérőjű cseppek pályája ....................................................................................... 6854. Alsószárnyas repülőgép főbb örvényei ........................................................................................ 6955. Egyrotoros helikopter indukált örvényei a) függéskor b) alacsony repülési üzemmódban ......... 7156. Egyrotoros helikopterről leváló örvénylés képe 24 km/h sebesség esetén .................................. 7157. Ka–26 helikopter örvényrendszere .............................................................................................. 7158. A leáramlási szög változása ......................................................................................................... 7259. Magyarországon uralkodó szélirányok ........................................................................................ 7360. A szélsebesség napi változása a nyári időszakban ....................................................................... 7461. Légáramlatok derült nyári napon eltérő felszínek felett .............................................................. 7562. Az alapvető meteorológiai elemek napi változása ....................................................................... 8063. Repülőgépek termelési ciklusa ................................................................................................... 8664. Táblavégi a) standard és b) nagykörös forduló ............................................................................ 9165. Táblák a) összevont illetve b) két repülőtérről való művelése .................................................... 9166. A táblahossz és a kirepülési távolság hatása a fajlagos légi időre ............................................... 9267. A kirepülési távolság és a fajlagos szórásmennyiség hatása a fajlagos légi időre ....................... 9268. Akadálysíkok dőlése .................................................................................................................... 9769. Mezőgazdasági szükségrepülőtér ................................................................................................ 9870. Nyújtott mezőgazdasági szükségrepülőtér ................................................................................... 9871. Állandó repülőtér vázlata ............................................................................................................. 9972. DETK–115 tartálykocsi ............................................................................................................. 10373. Nomogram a szükséges szállítójárművek számának meghatározásához ................................. 10474. Két permetlétartályos keverés és töltés .................................................................................... 10575. Horizontális műtrágyatároló ..................................................................................................... 10676. Műtrágya szabadtéri tárolása .................................................................................................... 10677. Zsákos műtrágya tárolása .......................................................................................................... 10778. ABM-60 őrlőgép ........................................................................................................................ 10779. Honda permetlészivattyú ........................................................................................................... 10880. PEMIX-1002 permetlékeverő és töltő- berendezés ................................................................... 10881. Töltés PEMIX-1002 berendezéssel .......................................................................................... 10915. kép. Mobil önfelszívó-keverő-töltő berendezés ........................................................................ 10916. kép. Fel- és leszállópályával kialakított permetlékeverő és -töltő autó ..................................... 10982. MTZ homlokrakodóval emelhető kis konténer ........................................................................ 110


Bevezető

83. P-06 kotrógépre szerelt nagy konténer M–18 repülőgépet tölt ................................................ 11184. Ka–26 helikopter töltése HTM–6 csöves szállítószalaggal ...................................................... 11185. UH–12E helikopter töltése billenő konténerből ....................................................................... 11186. A jelző személyek elhelyezkedése ............................................................................................ 11287. AUTOMATIC FLAGMAN jelzőberendezés ............................................................................. 11488. A DECCA FLAGMAN irányítási rendszer elve ........................................................................ 11489. Légijárműveink vegyszerszivattyúinak jelleggörbéi ................................................................. 12190. Felfogóvonalak kialakítása keresztirányú szóráskép felvételéhez szántóföldön ...................... 12591. Műanyag lap összehasonlító kártyával ..................................................................................... 12592. Lepermezetezett reprofilm ........................................................................................................ 12593. Szóráseloszlás keresztmetszeti képe ......................................................................................... 12694. Egyszeri átrepülés keresztirányú szórásképe ............................................................................ 12695. Gabonafélék fejlődési stádiumai .............................................................................................. 13296. Őszi búza vegyszeres gyomirtását végző MD–500E helikopter .............................................. 13697. Irányított permetezéssel dolgozó An–2 repülőgép ................................................................... 14698. Napraforgó állományszárítása Z–137T repülőgéppel .............................................................. 15799. Kukoricabogár elleni védekezés Cessna Husky repülőgéppel .................................................. 168100. Napraforgó gombás betegségei elleni védekezés Ka–26 helikopterrel .................................. 172101. Ka–26 helikopter műtrágyával való töltése az 1970-es években ........................................... 203


A táblázatok listája1. A magyar mezőgazdasági repülés alakulásának tényszámai ......................................................... 132. Mezőgazdasági repülési tevékenységet végző vállalkozások 1997-ben ........................................ 233. Mezőgazdasági repülőgépek főbb paraméterei .............................................................................. 304. A mezőgazdasági helikopterek főbb paraméterei .......................................................................... 325. A cseppméret, a fedés és a folyadék mennyisége közötti összefüggések ...................................... 576. Az 1 mm3 folyadékból képezhető cseppek száma és azok fedése ................................................ 597. Cseppméret eloszlás térfogat szerint különféle cseppmérettartományban .................................... 598. Cseppméret, területegységre jutó cseppszám, egymástól való átlagos távolságuk, fedettségi % 10 dm3/ha-os permetlémennyiség kipermetezésekor ............................................................................. 619. A reggeli órák eltérő magasságokban kialakult hőmérsékleti értékei és szélviszonyai ................. 7610. Vízcseppek párolgási időtartama és esési úthossza 30 °C léghőmérséklet és 50% relatív páratartalom esetén ................................................................................................................................................. 7711. Süllyedési sebesség és az elsodródási hajlam .............................................................................. 7812. Elpárolgási idő (a cseppek élettartama) ....................................................................................... 7913. Nalco-Trol alkalmazásának hatása a Ka–26 típusú helikopter permetcsepp-tartományára ........ 8214. A vízcseppek esési sebessége a levegőben, illetve a 4 m/s erősségű szél elsodró hatása 3 m és 5 m magasságban történő permetezéskor feltéve, hogy párolgás és függőleges légkeveredés nincs ....... 8315. DETK traktorvontatású tartálykocsicsalád ................................................................................ 10316. Légijárműveink dózisállítóinak tömegárama ............................................................................ 12117. Repülőgépek és helikopterek általánosan használt porlasztó lapkáinak katalógus szerinti térfogatáram értékei (dm3/min) ............................................................................................................................ 12318. A gabonafélék fejlődési szakaszai ............................................................................................. 13019. A kalászos gabonafélék vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények alkalmazási szempontjai .......................................................................................................................................................... 13321. A rizs vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai .... 13622. A kukorica vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 13923. A burgonya gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ............. 14124. A cukorrépa gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ............ 14225. Engedélyezett gyomirtó szerek és alkalmazásuk szempontjai .................................................. 14326. A len vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ..... 14427. Rétek, legelők gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ......... 14528. Erdőtelepítések vegyszeres gyomirtásának készítményei és alkalmazásuk szempontjai .......... 14629. Cserjeirtásra felhasználható készítmények és alkalmazásuk szempontjai ................................ 14830. Állományszárításra (érésgyorsításra) engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 15131. Kukorica-állományszárító légi alkalmazására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ...................................................................................................................................... 15832. Kender defoliációjára engedélyezett készítmények és azok alkalmazási szempontjai ............. 15933. Engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ...................................................... 16034. Vegyszeres állományszárításra és érésgyorsításra engedélyezett készítmények és dózisaik (l, kg/ha) .......................................................................................................................................................... 16235. A kalászosok gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 16536. A kalászosok rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai . 16737. Kukorica rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ........ 16938. A rizs károsítói ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ..................... 17139. A napraforgó gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 17240. A napraforgó rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai .. 17341. A repce rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai .......... 17542. A szója gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai . . 177


Bevezető

43. A szója rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ........... 17744. A cukorrépa gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 17945. A cukorrépa rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ... 17946. A burgonya gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 18147. A burgonya rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és azok alkalmazási szempontjai 18248. Lucerna és vörös here gombás betegségei és rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ............................................................................................................... 18449. Zöldségfélék gombabetegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai 18650. Zöldségfélék rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai .. 18851. A szőlő gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai . . 19052. A szőlő rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ........... 19253. Légi kijuttatásra engedélyezett egyéb készítmények és alkalmazásuk szempontjai ................. 19354. Erdészeti rovarkártevők ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai ....... 19555. Szúnyogimágók irtására engedélyezett készítmények .............................................................. 19956. Szúnyoglárvák irtására engedélyezett készítmények ................................................................ 19957. Szúnyoglárvairtó szerek felhasználási mennyiségei .................................................................. 199


1. fejezet - BevezetőMagyarországon az 1950-es évek derekán tűntek fel először repülőgépek a burgonyabogár által veszélyeztetett területek felett. Az azóta eltelt időszak úgy a légi növényvédelem szervezetén belül, mint a kijuttatás technológiáiban és az engedélyezett peszticidek számát tekintve óriási változásokat hozott. A kezdeti évek általános típusát jelentő Po–2-től a Z–137T típusig igen hosszú és nehéz volt az az út, amit a hazai mezőgazdasági repülés maga mögött hagyott.

Egy élénk képzelőerővel, alapos biológiai ismeretekkel és fantáziával rendelkező német erdész, Alfred Zimmermann korszakalkotó gondolata és szabadalma indította el világszerte a légijárművek növényvédelmi célú alkalmazását még 1911-ben. A szabadalmi bejelentés és az első sikeres amerikai alkalmazás között viszont közel tíz esztendő telt el.

A világ nem felejtette el az ötletet, csak ekkor a kor technikai színvonala nem tette lehetővé a gyakorlati megvalósítást, illetve az I. világháború kitörése, majd a harci cselekmények „fontossága” háttérbe szorította a polgári célú repülést. Ugyanakkor a háború évei alatt olyan műszaki szintre emelkedett a repülés technikai oldala, amelyre Zimmermann a maga idején – néhány évvel korábban – még nem is gondolhatott. A háború befejezése után megmaradt repülőgépek sokasága és a repülést élethivatásnak tekintő repülőgép-vezetők népes tábora szinte önként kínálta azt a lehetőséget, hogy most már végre valóban az emberiség érdekébe alkalmazzák azt a félelmetes technikát, amely néhány évvel korábban az esztelen gyilkolás és a halál szolgálatában tevékenykedett. Az első mezőgazdasági repülőgépként 1921-ben „előléptetett” típus az amerikai Curtiss JN–6H szintén a világháború termékeként ismeretes.

A Szovjetunióban is az I. világháború és az azt követő események tették szükségessé a mezőgazdasági repülés gondolatának a felvetését. A polgárháború következtében a szántóföldek 10 000 hektárjai maradtak bevetetlenül és ápolatlanul. Ilyen körülmények között szinte természetes is volt a kártevők és kórokozók tömeges méretű felszaporodása. Különösen nagy károkat okoztak a vándor-, és marokkóisáska-tömegek. Az a veszély fenyegette a szovjet mezőgazdaságot, hogy a növekvő sáskaveszély a gabona és más kultúrák teljes termésmennyiségét tönkretéve még fokozza az országban amúgy is meglévő éhínséget. Ilyen körülmények között került sor itt 1922 nyarán az első kísérleti permetezésekre, majd az eredmények láttán a katonai repülőgépek polgári célú üzemeltetésének vizsgálataira.

Nem vagy csak alig volt különb a helyzet hazánkban. A II. világháborút követően 1947-ben Hédervár községben megjelent a burgonyabogár. A károsító leküzdéséhez kapott szovjet Po–2 típusú repülőgépeknek, illetve azok munkájának is köszönhető, hogy az ország nyugati–keleti részei közötti közel 500 km-nyi távolságot csak kilenc esztendő alatt tudta megtenni a kártevő. Ismerve a burgonyabogár fertőzési és terjedési gyorsaságát ez a teljesítmény Európában egyedülállónak mondható.

Napjainkban a növénytermesztés szinte minden ágazatában megtalálható a repülőgép vagy a helikopter. A légijárművek számának növekedését, a repülőgépes munka kiterjedését – sajnos – nem követte az idevonatkozó információ és a szükséges ismeretanyag nagy példányszámokban megjelenő kiadása. A Repülőgépes Növényvédő Állomás, később pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálat technológiai kiadványaival mindig rendelkezésére állt a szakszemélyzet és a munkálatokat végző gazdaságoknak, de ezek a kiadványok minden esetben csak korlátozott számúak voltak. A viszonylag kevés érdekelten kívül nemigen kerülhettek a széles körű szakmai közönség kezébe, valamint a felsőfokú oktatásba és a szakkönyvtárak polcaira.

Ez a könyv amit az olvasó a kezébe vesz, 30 év hiányát próbálja ismeretanyagával, tartalmával pótolni. A könyv az általános ismereteket bővítő forrásmunka, ugyanakkor tankönyv is. Módszerei, javaslatai kivétel nélkül a mindennapos gyakorlat alapján készültek abból a meggondolásból, hogy ami ma jónak mutatkozik, az holnap akár jobb is lehet.

Lehet-e fontosabb érdeke egy gazdának, társulásnak, szövetkezetnek, mint a felmerülő költségek lehetőség szerinti csökkentése? Talán nem érdektelen elmondani, hogy egy repülőtér helyének a könyv szerinti kiválasztása, s e repülőtér közelében mind több és nagyobb méretű szórandó tábla összegyűjtése, a táblakapcsolásos megmunkálási módszer gyakorlati bevezetése kedvező körülmények között 10–20%-os költségcsökkentést is okozhat! A légi kijuttatást időben kell tervezni, fel kell készülni a légijárművek fogadására.


Bevezető

Eredményes lehet-e ugyanakkor az indokolatlan kijuttatásiköltség-csökkentés érdekében összekevert 2–4-féle növényvédő szer egy menetben való alkalmazása? Ilyen és hasonló problémákra kíván e könyv választ adni.

A könyv nem titkolt szándéka az is, hogy az áramlástani és meteorológiai ismeretanyag közlésével a környezetvédelmi elvárásoknak is eleget tegyen.

A mezőgazdaság kemizálásában alkalmazott, ezen belül a repülőgépes kijuttatásra engedélyezett készítmények száma állandóan emelkedik. A kiadvány technológiai része felöleli a napjainkban engedélyezett összes készítmény felhasználásának lehetőségeit, azok célszerű alkalmazásának körülményeit. A teljességre törekedni szinte lehetetlen, mert az időközben engedélyezett preparátumok természetesen már hiányozni fognak a készítmények felsorolásából.

A szerzők köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik tanácsaikkal, információikkal, adataikkal segítették a könyv megjelenését. Külön köszönet illeti a könyv két lektorát: Fazekas Józsefet, a MALÉV nyugalmazott vezérigazgató-elsőhelyettesét és dr. Kádár Aurélt, az FM nyugalmazott minisztériumi főtanácsosát. Köszönjük segítőkész munkáját Farkas Lászlónak a korábbi MÉM RSZ nyugalmazott főigazgatójának is. A könyv technológiai részének megírásához nagy segítséget nyújtott az FM Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Főosztálya. Kérjük, fogadják ezúton is hálás köszönetünket.

Őszintén reméljük, hogy e kissé megkésett könyvvel segítséget tudunk nyújtani a légijárműveket üzemeltető és üzemeltetni kívánó mezőgazdasági szakembereknek éppúgy, mint a tanulmányaikat folytató egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Bízunk abban, hogy könyvünk hasznos olvasmánya lesz a mezőgazdasági légijárműveket kedvelőknek, valamint a légi kijuttatás iránt érdeklődőknek is.

A szerzők


2. fejezet - 1. Légijárművek alkalmazása a mezőgazdaságban1. 1.1. A mezőgazdasági repülés kialakulása és fejlődéseSzázadunk elején a repülés történetében jelentős változások történtek. Az emberiség vágyát, a tartós motoros repülés megvalósulását, ekkor már aerodinamikai elméletek és kísérletek eredményei is segítették. Felismerték, hogy a repülőgép hosszirányú egyensúlya vízszintes farokfelülettel megoldható, és jelentős ismereteket szereztek a szárnyprofil áramlási tulajdonságairól. Ebben az időben már könnyű gépkocsimotorok is rendelkezésre álltak. Mindezek felhasználásával, kísérletek sokasága után, majd pedig szélcsatornás vizsgálatok tapasztalataival, az amerikai Wright testvérek (Wilbur és Orville) építették meg az első repülőgépet, amellyel 1903-ban sikeres repülést hajtottak végre. Lelkes munkájukat újabb, mind hosszabb időtartamú és biztonságosabb felszállások követték. A motoros repülés úttörői meghódították a levegőt, s alapjait rakták le a további fejlesztésnek.

A repülőgépek mezőgazdasági alkalmazásának gondolata éppen a fenti sikerek kapcsán, több országban felmerült. Sok ember fontolgatta a mezőgazdasági kártevők levegőből való vegyszeres irtását. A szakszerű megfogalmazásra egy német erdésztiszt, Alfred Zimmermann vállalkozott, aki 1911. március 29-én dátumozott szabadalmat (1. ábra) nyújtott be a Berlini Császári Szabadalmi Hivatalhoz. Szabadalmában Zimmermann pontosan leírta az erdei rovarkártevők földről való elpusztításának problémáját, majd kifejtette, hogy „...jó lenne a fák beszórását felülről, éspedig légijárművek alkalmazásával végezni, amelyről a fák koronája mészvízzel vagy hasonlóval beszórható lenne”. A mezőgazdasági berendezésről is van elképzelése, amely szerint „...a folyadékot külön tartályokban a légijármű gondolájában lehet elhelyezni. A tartályokat célszerűen olyan szórófejekkel kell ellátni, ami által a folyadék ködszerű eloszlatása a fakoronák nagyobb felületére lehetséges”. A szabadalom a porozást is javasolja. Zimmermann nem volt képes elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítani, mivel korának technikai színvonala erre nem volt megfelelő. A kisteljesítményű, gyenge repülőgépek, a pilóták szakképzetlensége késleltette az új elképzelés megvalósulását.

1. ábra - Alfred Zimmermann szabadalma

A légi vegyszeres kezelések iránti igény az 1920-as évek elejére megnőtt. A Szovjetunióban elsőrendű kérdéssé vált az erdei rovarok, sáskák és a szántóföldi kártevők irtása, az Egyesült Államokban pedig az ugrásszerűen megnövekedett erdei és gyapotkártevők pusztítása vált fontossá. Az I. világháború idején felgyorsult technikai fejlődés után ugyanakkor már megbízhatóak voltak a repülőgépek, a pilóták pedig megfelelő gyakorlattal rendelkeztek.

Az amerikai Ohio állam minisztériumának szakemberei, Niellie és Gossard, a McCook Fieldben lévő, különböző repülőgépes kísérleteket végző létesítményt keresték fel, hogy a repülőgépről szórjanak rovarölő szereket az igen nagy pusztítást végző Catalpa (szivarfa-) ültetvényeket károsító Ceratomia Sphinx Moth lepke hernyóira. Darmoy mérnök irányításával egy Curtiss JN–6H típusú (2. ábra), kétfedelű repülőgépet porozó berendezéssel láttak el. Egy kb. 45 kg vegyszerteher befogadására alkalmas fenékürítős tartályt készítettek és szereltek a repülőgép oldalára, a megfigyelőülés mellé. A tartály tolózárját karral és egy kézi fogantyúval a hátsó ülésből lehetett működtetni.

2. ábra - A mezőgazdasági célra igénybe vett első repülőgép a Curtiss JN–6H


1. Légijárművek alkalmazása a mezőgazdaságban

Az első, repülőgépről végzett kísérleti szórásra 1921. augusztus 31-én került sor. A John MacReady pilóta által vezetett repülőgépről ólom-arzenát-port juttattak ki a Catalpa-fák hernyóira. A szórást 120 km/h sebességgel, 2,5–3 m magasságban a fák felett végezték. A táblához úgy közelítettek, hogy az oldalszél a port széles sávban terítette szét a kijelölt helyen. A tényleges szórási idő csupán 54 másodperc volt. A kísérlet tökéletesen sikerült és a szakemberek körében nagy elismerést aratott.

Az első repülőgépes mezőgazdasági munkáról 1922-ben lelkendezve számolt be egy magyar újságíró. A lenyűgöző eredményről és a várható folytatásról ezt írja cikkében: „A következő nap reggelén mutatkozott a hatás: a hernyók haldokolva a földön vergődtek. 46 óra múlva a mérgezés után milliószámra lehetett hernyókat látni a földön. A fákon életben maradottak alig 1%-ára rúgtak az összes hernyómennyiségnek. A kísérlet tehát pompásan sikerült, s remény van reá, hogy ez az új hernyóirtó mód nagy szerepet visz majd a gazdaságban.”

Az első próbálkozások után 1922-től jelentősebb munkát már a De Havilland 4B típusú repülőgépekkel végeztek.

Ugyanebben az időben került sor a repülőgépek mezőgazdasági alkalmazására, majd elterjedésére a Szovjetunióban is. A polgárháború után az országban hatalmas vetésterületek maradtak parlagon, nem volt elég földművelő eszköz sem, így igen kedvező feltételek alakultak ki a mezőgazdasági kultúrák kártevői és betegségeinek tömeges elterjedéséhez. Különösen nagy veszteségeket okoztak a sáskák, amelyek irtása több ezer hektáron vált szükségessé.

A világon az első permetezést a szovjet kormány támogatásával 1922 nyarán, V. F. Boldirjev professzor vezetésével végezték. A repüléseket N. P. Ilzin pilóta hajtotta végre Narkomzen repülőteréről. 1923 tavaszán V. H. Hioni pilóta és konstruktőr irányításával készült el az U–1 „Konyok-Gorbunok” elnevezésű első mezőgazdasági repülőgép. A sikeres próbarepülések után légi expedíciókat szerveztek a sáskarajok és az erdőkártevők megsemmisítésére. A munkák során már meghatározták a repülőgéppel és a berendezésével szemben támasztott követelményeket is. Jelentősen megnőtt a mezőgazdasági repülés szerepe a Szovjetunióban, amikor 1928-ban megjelentek az U–2 típusú repülőgépek. A mezőgazdasági változat, az U–2A – N. V. Polikarpov tervező halála után Po–2A – típus 65 gépe 1931-ben már 540 000 ha-on végzett növényvédelmi munkát.

Új-Zéland a repülőgépről való vetésben és fejtrágyázásban volt az első. 1926-ban a járhatatlanul meredek hegyi gazdaságokban végeztek ilyen munkát, de ezt nem követték rendszeres szórások.

A kezdetet jelentő első húsz esztendőben az említett országokon kívül a világ más tájain is mind nagyobb lett a levegőből megmunkált terület nagysága. E korszakra mégis az a jellemző, hogy a repülőgépek mezőgazdasági célú hasznosítása gyakran tervszerűtlen. Legtöbbször csak vészhelyzetben történt légi kijuttatás, amikor egy váratlan kártevő inváziószerűen jelent meg, s más eszközökkel nem tudtak hatékonyan védekezni. Ilyen nagy volumenű munkát jelentett a sáskák, erdei rovarok és a maláriát terjesztő szúnyogok írtása. A mezőgazdasági berendezést alkalmanként alakítgatták. A szivattyúkat, fúvókákat, illetve a szilárd anyagokat szóró berendezést a pilóták és az üzemeltetők közösen fejlesztették, a részegységeket ekkor még így korszerűsítették.

A helikopterek első, kísérleti jellegű mezőgazdasági alkalmazására az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban, az 1930-as évek végén került sor.

A mezőgazdasági repülés tulajdonképpen a II. világháború után vált gyakorlattá, amikor átalakított katonai gépekkel, kiképzett pilóták dolgoztak. Az 1950-es évektől kezdtek gyártani speciális mezőgazdasági célú repülőgépeket. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az 1970–1980-as évek közötti időszakban, amíg a légijárművek száma világviszonylatban mintegy 33%-kal nőtt, addig a megmunkált terület megkétszereződött. Az 1980-as évek végén ez a szám elérte a 300 millió ha-t (3. ábra). Ekkor a Szovjetunió több mint 100 millió ha-t művelt meg évenként légi úton.

3. ábra - A mezőgazdasági légijárművekkel megművelt összes terület



Összességében elmondható, hogy a mezőgazdasági repülésen ma már általában a vegyi anyagoknak, magvaknak levegőből való egyenletes kijuttatását, terítését értjük, de ide soroljuk a mezőgazdasággal összefüggő egyéb tevékenységeket is, amelyek közvetlenül, vagy közvetve szolgálják a termelést.

A fentiek alapján az alkalmazási terület négy nagy csoportra osztható:

l. Növényvédelem:

permetezés,

porozás,

ködképzés,

granulátumszórás.

2. Műtrágyázás

3. Vetés

4. Egyéb munkák:

növények növekedésének, a termés érésének vegyszeres szabályozása (defóliálás, deszikkálás),

légi fényképezés,

erdőtüzek felderítése és oltása,

mesterséges beporozás,

légi szállítás,

az időjárás befolyásolása,

állatok terelése,

vadszámlálás,

halaknak táplálék és gyógyszer szórása,

hasznos rovarok és paraziták, steril rovarok légi kijuttatása,

érésben lévő gyümölcs védelme tükörbevonattal,

rothadást okozó csapadék eltávolítása helikopter-légárammal stb.

A növényvédelmi és műtrágyaszórási munkák aránya országonként változik ugyan, de ezek mellett a többi munkaféleség nem számottevő.

Igen jelentős, hogy a légijárművekkel több olyan terület megművelése is elvégezhető, amely földi gépekkel nem vagy nehezen járható be. Ár- és belvizes területek, nedves, felázott talajok, elárasztott rizsföldek, hegyvidéki legelők, erdők növényvédelmi, tápanyag-utánpótlási és vetési munkái optimális időpontban csak légijárművekkel oldhatók meg.

A mezőgazdaság kis sebességű repülőgépeit és helikoptereit más területeken is hasznosítják. Több országban sok régészeti leletnek, romterületnek vezettek már a nyomára. A föld felszíne alatt meghúzódó és a sekély parti vizekben rejtőző falvonulatok vonalvezetése – különösen alacsony napállás esetén légijárművekről jól felismerhető, majd fotózható. Ma már rendszeresen használnak ilyen gépeket archeológiai célokra is. Ugyancsak



a mezőgazdasági légijárműveket alkalmazzák a nagy hosszúságú olajvezetékek, elektromos távvezetékek, behavazott közutak járőröző ellenőrzésére is.

A mezőgazdasági repülést a korábbi szocialista országokban egy-egy országos vállalat vagy szervezet (pl. a Szovjetúnióban az Aeroflot, Csehszlovákiában a Szlov-Air, az NDK-ban az Agrárflug, hazánkban a MÉM Repülőgépes Szolgálat) fogta össze, kedvezőbb feltételeket teremtve a hatékonyabb munkához, az ágazat dinamikus fejlesztéséhez. Az 1990-es évektől hazánkban már az a jellemző, hogy a pilóták magánvállalkozóként végeznek mezőgazdasági légi tevékenységet.

A nyugati országokban néhány géppel rendelkező vállalkozások végeznek munkát. A gazdák innen bérelhetnek gépeket vagy a sajátjukkal dolgoznak.

A világ különböző területein folyó mezőgazdasági repülési tevékenységről korábban a Nemzetközi Mezőgazdasági Repülési Központ (IAAC) Hágából adott tájékoztatást, a volt KGST-tagországok mezőgazdasági repüléssel foglalkozó vállalatai pedig a bukaresti egyezmény alapján tájékoztatták egymást munkájukról, kutatási, fejlesztési eredményeikről.

Jelenleg az angliai Cranfieldben lévő Technológiai Intézeten belül működik a növényvédő szerek légi alkalmazásának nemzetközi központja.

2. 1.2. Mezőgazdasági repülés hazánkban2.1. 1.2.1. A kezdetA II. világháború után a mezőgazdaság átszervezésével létrejöttek a nagyparcellák és megkezdődött a termelés szakosítása, kemizálása, gépesítése. A nagyüzemi korszerű technológiák nagyteljesítményű gépeket igényeltek. Ennek tulajdonítható, hogy az 1950-es évek elején a hazai adottságokat figyelembe véve, valamint a kedvező külföldi tapasztalatok ismeretében a szakembereink figyelme a repülőgépes munkák felé fordult, és hazánkban elkezdődött a mezőgazdasági repülés diadalútja.

Az első mezőgazdasági repülési kísérletek a vecsési Steinmetz kapitány Tsz-ben, 1953 nyarán kezdődtek. Ekkor az Aeroflot Po–2 típusú repülőgépével (4. ábra) porozást végeztek burgonyakártevők ellen. Ez a Po–2 típus több célra tervezett repülőgép a Szovjetunió mezőgazdaságában nagy számban dolgozott, általánosan elterjedt és bevált gép volt. A dupla szárnyú repülőgép faépítésű, külső borítása fa rétegeslemez és vászon. A főfutó nem volt fékezhető, a rugózást gumikötelek biztosították. Az öthengeres, 92 kW teljesítményű csillagmotor kéttollú fa légcsavart hajtott. Ma már érdekesnek tűnik, hogy akkor még a pilóta nyitott kabinban ült, mögötte – a hátsó ülés helyére – volt beszerelve a 250 kg vegyszer befogadására alkalmas tartály, amit még vödrökből, zsákokból töltöttek fel. A 100 km/h repülési sebesség mellett igen egyszerű mezőgazdasági berendezés biztosította a vegyszerek kijutását.

4. ábra - Po–2 típusú repülőgép

A hazai kísérletek után a Po–2 repülőgép munkáját több minisztérium szakembere is jónak minősítette s a gyakorlati bevezetést szorgalmazta. Az 1954-es évben elszaporodott burgonyabogár elleni védekezésben 5 db Po–2 típusú gép dolgozott szovjet pilótákkal az ország különböző területein. Egy hónapig tartó munkájuk alatt 5200 ha területet permeteztek és poroztak.

A hazai szakemberek is ekkor kezdtek ismerkedni az új technikával. A tapasztalatokat összegző Bakos (1954) mélyreható, ma is érvényes következtetéseiben jelzi, hogy „...itt áll előttünk a legkorszerűbb mezőgazdasági gépek közé tartozó repülőgép a lenyűgöző munkájával és számos felvetődő problémájával együtt. Az általa nyújtott lehetőségek óriásiak, de nem lebecsülendők a vele járó nehézségek sem. Amennyire a korszerű technika vívmányának tekinthetjük e repülőgépet, szakszerű és gazdaságos üzemeltetése ugyanúgy megkívánja a legújabb ismeretekkel, széles látókörrel rendelkező szakemberek közreműködését. Kiemelkedő eredményekre képes, de csak a megkívánt feltételek biztosítása révén.”



A szakemberek sikeres együttműködését jelzi, hogy 1954-ben újabb munkákban próbálták ki a repülőgépet. A MALÉV-től bérelt Po–2 típusú géppel a Tiszasülyi Állami Gazdaságban végezték az első rizsvetést. A Szolnoki Cukorgyár Célgazdaságában végezték az első műtrágyaszórást, ahol 900 ha őszi vetésre juttatták ki a nitrogénműtrágyát. Az első gyomirtási kísérleteket pedig az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságában végezték. E munka eredményeként búzánál 4,3 q/ha terméstöbbletet mutattak ki.

A kedvező tapasztalatok alapján 1955-ben az akkori Földművelésügyi Minisztérium a MALÉV-től 4 db Po–2 repülőgépet bérelt, repülő és műszaki személyzettel együtt. Az így bérelt gépek üzemeltetését az e célra létrehozott „különleges”, majd pedig „repülőgépes osztály” irányította. Az osztály már önálló gépparkkal rendelkezett.

A munkák iránti növekvő igény önálló szervezet létrehozását sürgette. Így alakult meg 1959. február 1-jén a Repülőgépes Növényvédő Állomás (RNÁ), és a repülésért minden áldozatot meghozó szakemberekkel kezdte szervezni a magyar mezőgazdasági repülést. Az önálló mezőgazdasági repülési szervezet megalakulásának ideje egybeesett a magyar mezőgazdaság átszervezésének időpontjával, s elmondható, hogy gazdasági szükség volt létrehozására.

A budaörsi repülőtéren az RNÁ vezetői, szakembergárdája nehéz körülmények között, hősies munkával fokozatosan fejlesztette a műszaki, a szociális és a személyi feltételeket. A gazdaságok részéről mutatkozó igény miatt viszont igen rohamosan kellett növelni a gépparkot.

1959-ban 2 db csehszlovák gyártmányú L–60 (Brigadyr) típusú repülőgép (5. ábra) is munkába állt. A négyüléses, felsőszárnyú, többcélú repülőgépből – hajtóművel kapcsolatos problémák miatt – további vásárlás nem történt.

5. ábra - L–60 típusú repülőgép műtrágyaszóróval

1960 nyarán kezdett dolgozni hazánkban a lengyel gyártmányú PZL–101 (Gawron) típusú repülőgép (6. ábra). Az egyszerű felépítésű, felsőszárnyú gép acélcsőből hegesztett négyszögtörzse vászonborítást kapott. Hajtóműve kilenchengeres, 190 kW teljesítményű csillagmotor, állítható tollú, kétágú fa légcsavarral. A kétülésesnek kialakított gép lehetőséget adott a munkaterületet bemutató, illetve ellenőrző agronómus szállítására. Az 500 dm3 térfogatú tartály tartalmát 120 km/h repülési sebesség mellett juttatta ki.

6. ábra - Műtrágyával töltik a PZL–101 repülőgépet

A mezőgazdasági repülés lényegében ezzel a típussal vált jelentős tényezővé növényvédelmünkben. A gépet az ország sok gazdaságában ismerték, mert hosszú időn át a mezőgazdasági repülési munkák legnagyobb részét ezzel végezték. Kedvező repülési, valamint jó manőverezési képessége miatt a PZL–101 géppel a repülőgép-vezetők is szívesen dolgoztak.

2.2. 1.2.2. A mezőgazdasági repülés szervezetének átalakulása és gépeiA mezőgazdasági üzemek fejlődése maga után vonta a mezőgazdasági repülés felé irányuló minőségi és gazdaságossági igények növekedését is, amelynek az RNÁ igyekezett eleget tenni. E cél megvalósítása érdekében az említett típusok leváltására 1967-től kerültek be hazánkba a kifejezetten mezőgazdasági célra tervezett és épített csehszlovák Z–37 (emelak) típusú repülőgépek (7. ábra). Az önhordó, alsószárnyú gép törzse rácsos szerkezetű, a szárny- és farokfelületei félhéj szerkezetűek. A kilenchengeres, 230 kW teljesítményű, léghűtéses csillagmotor állítható lapátszögű, kétágú fém légcsavart forgatott. A korában korszerű mezőgazdasági



berendezését is a repülőgépmotor hajtotta meg távvezérelt tengelykapcsolón és kardántengelyen keresztül. A granulált anyagok kijuttatását mechanikusan meghajtott centrifugál szórószerkezet biztosította. Porozáshoz háromcsatornás szórószerkezetet is szerelhettek az 500 kg hasznos vegyszerterhet befogadó tartály alá. A Z–37 munkasebessége 140 km/h volt. A gép vezetése különösen táblavégi fordulóban fokozott figyelmet igényelt a repülőgép-vezetőtől. E típus nagy számban az 1981. évi szezonban dolgozott utoljára hazánkban, jelenleg csak néhány darab üzemel kisebb vállalkozások tulajdonában.

7. ábra - Z–37 típusú repülőgép permetezést végez

A mezőgazdaságban végbement táblásítások már nagyobb teljesítményű repülőgépet igényeltek. 1967-ben érkeztek be az első szovjet gyártmányú An–2M (Antonov) típusok, amelyek 1500 kg vegyszerterhet vittek a táblákra. Az ezt követő években a szovjet licenc alapján Lengyelországban gyártott An–2-ből (1. kép) jelentős mennyiségben vásároltunk gépeket, s jelenleg is üzemeltetjük azokat. Alkalmazásának, illetve munkába állításának kezdetén gazdaságaink kissé idegenkedve fogadták a szokatlanul nagy repülőgépet, de teljesítményeit megismerve, tapasztalva annak gazdaságosságát nagyon gyorsan megkedvelték. A magas területteljesítményen túlmenően kiemelkedően fontos tényező az An–2 megbízhatósága is. (A jelenleg is üzemelő légijárműveink bemutatását a 2.3. fejezetben részletezzük.)

1. ábra - Permetez az An–2 repülőgép

A merev szárnyú gépek mellett 1970-ben jelentek meg hazánkban a szovjet gyártmányú Ka–26 (Kamov) típusú helikopterek (2. kép). A légi munkák volumene ezzel jelentősen kiszélesedett, megnövekedett. E gépek elsősorban a nagyüzemi kertgazdaságok – szőlő-, zöldségkultúrák – növényvédelmében és tápanyag-utánpótlásában nélkülözhetetlenek. A helikoptereknek meghatározó szerepük lett a hegyvidéki területeken, valamint történelmi borvidékeink növényvédelmében.

2. ábra - Ka–26 helikopter leszállás közben

A növekvő mennyiségű, nagyszámú légijármű ellátásához az RNÁ a budaörsi központ mellett Kenderesen, Hódmezővásárhelyen, Makláron, Őcsényben, Kaposvárott és Nyíregyházán helyi bázisokat hozott létre. Feladatuk lett a területükön dolgozó munkabrigádok ellátása üzemanyaggal, alkatrésszel, valamint műszaki segítséget kellett nyújtani a helyben elvégezhető nagyobb javításokhoz és koordinálni tevékenységüket. A repülés biztonsága és a központi nyilvántartás, ügyvitel megkövetelte a pontos és gyors információ áramlást, ennek érdekében fokozatosan kiépült a rádiós és telexes hírrendszer, amely minden brigáddal állandó kapcsolatot teremtett.

Az 1970-es évek elejére az RNÁ-nak a mezőgazdasági repülési alaptevékenysége mellé más profilt is fel kellett vállalni. Fokozatosan áttértek a sárkány, a motor, a műszer és a mezőgazdasági berendezések nagyjavítására, alkatrészek felújítására, ugyanakkor szoros munkakapcsolat alakult ki más hazai repülős szervezetekkel. Ebben az időben több mezőgazdasági üzem saját tulajdonú légijárművet vásárolt, és ezek műszaki ellátását, repülős szakszemélyzetét is az RNÁ-nak kellett biztosítani.



Az RNÁ a mezőgazdasági repülést folytató munkája mellett tehát igen jelentős ipari-szolgáltató tevékenységet végzett. Így került sor a tevékenységét jobban tükröző név és alapítólevél-változtatásra, s így lett 1974. október 29-től a szervezet neve Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálat (MÉM RSZ).

A MÉM RSZ legfontosabb feladatai az alábbiakban foglalhatók össze:

a légi mezőgazdasági munkák végzése (növényvédelmi, tápanyag-utánpótlási és egyéb légi úton végzett kemizálás),

a közforgalmi légi fuvarozás körébe nem tartozó egyéb repülőgépes szolgáltatások (mérőkamrás légi fényképezés, mezőgazdasági és egyéb célú légitávérzékelés és megfigyelés),

légijárművek műszaki karbantartása, KGST-szintű nagyjavítása,

egyes alkatrészek gyártása,

a repülőgépeket kiszolgáló eszközök (gépjárművek, rádiókészülékek és egyéb berendezések) karbantartása és javítása,

a repülőgép-vezetők és -szerelők gyakorlati oktatása, utánpótlás képzése, továbbképzése,

a légijárművek mezőgazdasági berendezéseivel kapcsolatos alkalmazástechnikai vizsgálatok végzése és mezőgazdasági berendezések fejlesztése.

A MÉM RSZ az 1970-es évek végén (a Z–37-es típus selejtezésével járó kiesések pótlása során) tovább korszerűsítette a gépparkot. Ekkor az An–2 gyártása körüli bizonytalanságok miatt a lengyel gyártmányú M–18 (Dromader) típusra (3. kép) esett a választás. Ez a repülőgéptípus 1981-ben kezdett munkába állni hazánkban. Nagyobb hasznos vegyszerterhével és munkasebességével az An–2 típusnál gazdaságosabb gépnek bizonyult.

3. ábra - Permetlétöltésre váró M–18 repülőgép

Az ezt követő években nagy gondot jelentett a MÉM RSZ-nek, hogy a Ka–26 helikopter gyártását a Szovjetunió 1978-ban befejezte, s az üzemelő gépeink alkatrész- és fődarabellátása akadozott. Mindezek nagyban nehezítették a zavartalan munkavégzést, s ezzel együtt egyre magasabb üzemeltetési költségek merültek fel e típusnál. A brigádlétszám fenntartásához új típus beszerzése vált szükségessé. A volt KGST tagállamaiban nem gyártottak olyan könnyű helikoptert, amelyik a Ka–26-ot egyenértékűen tudta volna helyettesíteni.

A meghirdetett versenytárgyaláson az amerikai McDonnell Douglas cég ajánlatát fogadták el, s így kerültek be hazánkba az MD–500E típusú helikopterek (4. kép). Ezek a gépek 1987 tavaszán kezdtek dolgozni.

4. ábra - Műszaki ellenőrzés az MD–500E helikopteren

Az említett két helikoptertípus üzemeltetéséről ma már elmondhatjuk, hogy mind nagyobb szántóterületen dolgoztak, sőt a munkájuk döntő részét ez tette ki, a szőlő-, a gyümölcs- és zöldségkulturák megművelt területe ugyanis állandósult. Úgy összegezhetnénk, hogy a nagyüzemi kertészeti termelést végző gazdaságok egy része a növényvédelmet helikopterekkel biztosította, amelyek a munkát optimális időpontban, nagy területeken, kiváló minőségben végezték, ugyanakkor e gépek a legfontosabb növényvédelmi időszakban teljes létszámban részt vettek a szántóföldi kultúrák védelmében is.



Ebben az időben a hazai légijármű-állomány említett változását, korszerűsödését jellemzően szemlélteti a 8. ábra. A gazdaságokban üzemelő egységek, munkabrigádok száma az 1970-es években rohamosan nőtt, majd stabilizálódott. (Egy munkabrigádban egy légijármű, egy-két repülőgép-vezető, szerelő és egy rádióval ellátott ügyeletes gépkocsi, valamint felszerelési és kiszolgáló tárgyak tartoztak.) A légijárművek kiszolgálását a MÉM RSZ négy területi központja és négy üzemeltető bázisa biztosította.

8. ábra - Hazánkban üzemeltetett légijárművek (1974–1997)

Országos statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek végén a MÉM RSZ üzemelő légijárművei végezték az ország kalászosterületének 45–65%-án a gyomirtást, az őszi gabonafélék 50–55%-án a tavaszi fejtrágyázást, ugyanakkor a defóliálási, deszikkálási munkákat pedig szinte teljes egészében.

A hazai munkákon kívül 1983-tól magyar repülőgép-vezetők külföldön is dolgoztak. Néhány évig Egyiptomban és Szudánban végeztek permetezéseket.

Ez időben a magyar mezőgazdasági repülés a nagyüzemi háttérrel jól megalapozott volt. A legfontosabb beruházások befejeződtek, a géppark üzemeltetése biztonságossá vált. Az új műszaki háttér az ipari tevékenység kiszélesítését is lehetővé tette. Jó szervezéssel, kisebb fajlagos permetlémennyiség kijuttatásával nőtt a légiórára jutó hektárteljesítmény, az ultrakönnyű repülőszerkezetek munkába állításával pedig további bővülés is várható volt az alkalmazás területén.

Az 1989-es rendszerváltás következtében nemcsak a mezőgazdaság termelési formája és tulajdonviszonyai alakultak át, hanem a mezőgazdasági termelést kiszolgáló állami intézmények sora is megváltozott. Ennek egyik eredményeként megszünt a MÉM RSZ mint állami vállalat és ennek következményeként az állami formában végzett mezőgazdasági repülés is.

A MÉM RSZ jogutódjaként 1994. december 23-án alakult meg az Air Service Repülőgépes Szolgáltató Rt. Ez a szervezet egyik üzletágaként a repülőgépes szolgáltatással fenntartja a mezőgazdasági repülőgépes tevékenységet, s emellett kisgépekkel kiképzést, utasszállítást is vállal. Másik üzletágában légijármű-karbantartást és -javítást folytat, míg a harmadik üzletága épületek, repülőterek bérbeadásával foglalkozik.

A rendszerváltás után mindinkább előtérbe kerültek a légijárművek gazdaságossági kérdései. A nagyobb darabszámban rendelkezésre álló An–2, M–18 és a Ka–26 típusú gépek megbízhatóságukat, üzembiztonságukat tekintve megfeleltek az elvárásoknak, de magas tüzelőanyag-fogyasztásuk már megkérdőjelezte gazdaságos üzemeltetésüket.

Így került be hazánkba napjaink mezőgazdasági repülésének egyik legkorszerűbb és gazdaságosabb repülőgépe a Z–137T (Agro Turbo) (5. kép). Hazánk első gázturbinás repülőgépét az 1960-as években gyártott Z–37 típusnak tapasztalatai alapján fejlesztette ki a csehszlovák repülőgépipar.

5. ábra - Z–137T Agro Turbo repülőgép

A helikoptereknél is bővült a típusválaszték az UH–12E (Hiller) behozatalával (6. kép). A dugattyús motorral üzemelő gép csupán 70 dm3/légióra tüzelőanyag-fogyasztásával, egyszerű karbantartási igényével tűnik ki. A kabin előtt elhelyezett szórócsövek következtében kedvező a szórásképe, ami környezetvédelmi szempontból is jelentős.

6. ábra - UH–12E Hiller helikopter



2.3. 1.2.3. Szakemberek képzése és továbbképzéseAz 1960-as években a mezőgazdasági légijárművek számának rohamos növekedését képzett repülőgép-vezetőkkel már nem tudták követni. Korábban a hadseregben, illetve a sportrepülésben dolgozó repülőgép-vezetők csak 1966-ig biztosították a mezőgazdasági repülés igényeit, így a hiányuk megszüntetésére és a hosszú távú utánpótlás biztosítására 1968-ban Nyíregyházán mezőgazdasági repülőgépvezető-képzés kezdődött. Ez a hely a legalkalmasabbnak bizonyult, mivel itt a feltételek adottak voltak a kitűzött feladat rövid időn belüli megvalósítására.

Ekkor Nyíregyházán a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban megfelelő körülményekkel és felszereltséggel folyt az elméleti oktatás, míg a közeli MHSZ repülőtér a gyakorlati kiképzés rendelkezésére állt.

A mezőgazdasági repülőgépvezető-jelöltek – 1971-től a jogutód Mezőgazdasági Főiskolán – a hároméves tanulmányi idő alatt az elméleti képzés mellett 200 légiórás gyakorlati képzést kaptak. Egy 94 légiórás kisgépes repülés (kezdetben Z–526, majd Z–42M, Z–142 típuson) alapképzéssel kezdődött. Mintegy 50 órás repülés után a hallgatók hatósági vizsgát tettek és repülőgép-vezető szakszolgálati engedélyt kaptak. Ezek után kötelékrepüléssel és alapfokú műszerrepüléssel folytatódott a képzés. Ezt követően a korábbi években Z–37, majd An–2 mezőgazdasági repülőgépen repültek a hallgatók és hatósági vizsgával mezőgazdasági repülőgép-vezetőként fejezték be a repülési kiképzést.

Az 1980-as évektől a polgári repülés terén elhelyezkedő repülőgép-vezetők iránt viszont olyan magasabb igények fogalmazódtak meg, ami a műszeres repülés (Instrument Flight Rules–IFR) oktatásának általános bevezetéséhez vezetett. 1984-től új tantervek alapján történik az oktatás. A szigorú hatósági követelményeknek megfelelően a repülőteret is alkalmassá kellett tenni az IFR-repülés oktatására, a kiképzés repülőgépe pedig az An–2 lett.

A rendszerváltás időszakában a repülőgép-vezetők iránti igény csökkent és megváltozott, ezért a főiskola a kiképzési tervvel a megváltozott igényekhez igazodott, így 1991-től már kereskedelmi szakszolgálati engedéllyel (CPL/IR) rendelkező hallgatók hagyják el ez intézményt. Ez (a szükséges továbbképzések után) lehetővé teszi a repülés különböző területein való munkavállalást.

A repülőmérnöki szakon jelenleg 10 fő a beiskolázási létszám. A gyakorlati kiképzés során a hallgatók – az ICAO által előírt – 140 légiórát repülnek, és 20 órán keresztül szimulátoros oktatásban vesznek részt.

A kiképzés Z–142 (9. ábra), Cessna 152 és Piper PA–28 típusú repülőgépeken történik. A főiskolai tanulmányok elvégzése után aki mezőgazdasági repülésben kíván elhelyezkedni, annak típus- és mintegy 55–60 légiórás mezőgazdasági repülőgép-vezetői átképzésben kell részt venni.

9. ábra - Z–142 repülőgép az irányítótorony előtt

Jelenleg a végzett, munkában álló mezőgazdasági repülőgép-vezetők repülési bemutatókon, illetve a Földművelődési Minisztérium által rendszeresen szervezett továbbképzéseken kapnak újabb korszerű szakmai ismereteket.

A műszaki szakemberek is meghatározó szerepet töltöttek be a mezőgazdasági repülésben, ezért korábban a MÉM RSZ vezetése komoly erőfeszítéseket tett az át- és továbbképzés terén. Érettségivel rendelkező gépkocsiszerelő szakmunkásokból repülőgép-szerelőket képeztek át, ugyanakkor a 208. Ipari Szakmunkásképző Intézetben Szigethalmon, a Pestvidéki Gépgyárban is végeztek ilyen szerelők. A budapesti Kossuth Lajos



Szakközépiskolából kikerült repülőgép-műszerész és repülőgép-szerelő tanulók hosszú távon bázist jelentettek és még ma is jelentenek az egész polgári repülésnek.

2.4. 1.2.4. Az üzemeltetési módok fejlődéseA légijárművek hazai alkalmazásának kezdeti időszakában az éves munkára minden egyes gazdasággal külön kötöttek szerződést. A kisszámú gépparkot központi irányítással s utasítások alapján irányították. Sajnos Budaörsről nem tudták követni a mindenkori napi igényeket, kevés volt az egy gépre eső területteljesítmény.

Az említett hiányosságok felszámolására az 1960-as évek végétől a gazdaságok a saját munkájuk ellátására egész évre béreltek légijárműveket. Amikor lehetőség nyílt rá, a gazdaság a szomszédos üzemek tábláinak művelésére is rendelkezésre bocsátotta a gépeket, így azokat már nagyobb mértékben ki tudták használni, folyamatossá vált a gépek üzemeltetése.

Az 1970-es években újabb forma alakult ki azzal, hogy gazdasági együttműködések jöttek létre. A MÉM RSZ egy-egy tájkörzet gazdaságainak társulásaival vagy közös vállalatokkal kötött szerződést. Ezek a társulások is egy vagy több légijármű munkáját irányították, az egyes gazdaságok igényeit így összehangoltan elégítették ki. Hozzáértő növényvédelmi képzettségű szakember koordinálta a tevékenységet, s a technológiai igényektől, a terepadottságoktól függően biztosított repülőgépet vagy helikoptert. E formában leggyakrabban állandó, gyakorlott kiszolgálószemélyzet és géprendszer segítette a munkát.

1970-es évek végén merőben új foglalkoztatási forma alakult ki. Ezekben az években már lehetőségük nyílt a mezőgazdasági nagyüzemeknek arra, hogy saját pénzeszközeik mobilizálásával saját légijárműveket vásárolhassanak maguknak. Ezzel az új beszerzési formával egyrészt csökkent az állami beszerzés pénzszűke miatti korlátozottság, ugyanakkor a légijármű-tulajdonos nagyüzem a saját gépének ésszerűbb kihasználásával kedvezőbb termelési eredményeket érhetett el.

A megvásárolt légieszközök üzemeltetése – repülőgép-vezető, repülőgép-szerelő, üzemanyag-ellátás, javítások, cseregépekkel való ellátás stb. különféle szerződések alapján továbbra is a MÉM RSZ feladatát jelentette.

E társulási formával a tavaszi munkacsúcsok idején (10. ábra) mutatkozó igényt (a gabonák gyomirtását, a növények nitrogén-fejtrágyázását) jobban ki tudták elégíteni. Ebben az időszakban a MÉM RSZ minden üzemképes gépe munkába állt, s a repülésre alkalmas időt maximálisan kihasználták.

10. ábra - A légi munkák havi eloszlása hazánkban (1986–87. év átlaga)

Az 1988–1989 évek azonban olyan fordulatot hoztak a mezőgazdaság területén, amely döntően kihatott nemcsak a mezőgazdasági repülésre, hanem magára a mezőgazdaságra is. Az a súlyos fizetésképtelenség, amely a mezőgazdasági nagyüzemeket sújtotta, a rohamosan megemelkedő energia- és az iparitermék-árak a termelőszövetkezeteket és Állami Gazdaságokat csődbe juttatták.

A rendszerváltást követő privatizációs folyamatok – amelyek a nagyüzemi termelést jelentős mértékben felborították – azzal a következménnyel jártak, hogy a repülőgépek alól egyik évről a másikra „elfogyott a talaj”. Éves átlagban a repült légiórák mennyisége 40 000 légióráról pl. 1993-ban mélypontra, mintegy l0 000 légióra nagyságrendre csökkent, ezzel párhuzamosan a megművelt területek nagysága is 1 millió ha alá esett.

A nagyüzemek pénzügyi helyzetének fokozódó romlása magával hozta az üzemeltetett brigádok számának csökkenését. Az 1991-es esztendőtől kezdve újabb üzemeltetési formát vezetett be az MÉM RSZ.

Egyes vállalkozóképességgel rendelkező brigádvezetők, illetve szerelők saját, vagy külső anyagi forrásaikra támaszkodva meghatározott légiórák erejéig ún. szárazbérleti formában vettek ki üzemeltetésre gépeket a MÉM RSZ-től. Ezeknek a gépeknek az üzemeltetését, munkaszervezését saját maguk végezték, megteremtve ezzel a néhány évvel később bekövetkező önálló vállalkozások feltételeit.

Az említett zuhanásszerű piacvesztés eredményeként a MÉM RSZ – nem a legszerencsésebb lépésként – azt a döntést hozta, hogy a mezőgazdasági termelésből visszalép, ugyanakkor a nagy gyakorlattal rendelkező



üzemeltető állománya előtt megnyitotta a magánszférán alapuló, több mint három évtizedes, jól kidolgozott és bevezetett mezőgazdasági piacot. A rendszerváltást megelőző évek mezőgazdasági repülése, mint említettük, a helybeli, főbérlő-gesztor szervezetben, központi irányítás, központosított elvek, kikísérletezett, átadott, a hatóságok részéről engedélyezett technológiák alkalmazása mellett működött. Ennek a rendszernek is természetesen megvoltak a maga hibái, de több mint három évtizeden keresztül szolgálta a mezőgazdaságot és tett meg mindent a magasabb termésátlagok érdekében.

A rendszerváltás során átalakult a MÉM RSZ, vele megszűnt az állami formában végzett mezőgazdasági repülés is. A speciális szakképesítés, más munkalehetőség hiánya és a repülés iránt érzett elkötelezettség eredményeképpen a MÉM RSZ műszaki állományának munkatársaiból 1992-t követően sorban alakultak meg az önálló Kft-k, Bt-k, GMK-k és egyéb vállalkozási formák, amelyek hazai és külföldi légijárművek bérlésére vagy vásárlásaira alapozva folytatták tovább a több mint 35 éves hagyományokra és tapasztalatokra épült mezőgazdasági repülést. A változásokat jól tükrözi az 1. táblázat.

1. táblázat - A magyar mezőgazdasági repülés alakulásának tényszámai

Év Brigádszám (db)

Felszállás (db) Légióra (h)

Teljesítmény (halmozottan) (ha)

1959 5* 13 155 1 230 24 480

1965 36* 87 262 9 030 319 520

1970 41 147 435 17 394 906 160

1975 76 254 240 30 465 2 525 031

1980 112 333 392 45 124 4 943 825

1985 113 327 425 43 823 4 931 147

1986 116 346 711 44 903 4 912 541

1987 114 307 540 40 917 4 347 863

1991 89*** – 30 047** 2 553 995**

1996 127 – 29 210** 2 482 850**

1997 129 – 29 670** 2 521 950**

* összes repülőgép

** becsült adatok



*** ebből 26 brigád már szárazbérletben üzemelt (e vállalkozási forma kezdete)

Tapasztalva a növénytermelési kedv fokozódását, az újabb társulási formák létrejöttét, a nagyobb táblaméretek megjelenését – ma úgy tűnik – a légijárművek szolgáltatásaira a jövőben is szükség lesz. A piac elsősorban a gazdaságosabb és a környezetvédelem igényeit kielégítő típusokat fogja előtérbe helyezni.


3. fejezet - 2. Légijárművek a mezőgazdasági repülésben1. 2.1. Általános jellemzésLégijárműnek azt a szerkezetet nevezzük, amely a légkörben a levegő reakcióerejéből származó felhajtóerő hatására önálló mozgásra vagy lebegésre képes. A mezőgazdaságban a levegőnél nehezebb, hajtóművel ellátott, merev szárnyú repülőszerkezetek – röviden repülőgépek – és a forgó szárnyú repülőszerkezetek, közismertebb néven helikopterek terjedtek el. A repüléshez szükséges felhajtóerő a merev szárnyon, illetve a forgószárnyon keletkezik.

A mezőgazdaságban először az egyszerűbb felépítésű repülőgépeket alkalmazták. A repülőgépes mezőgazdasági munka ezekkel az egyszerű repülőszerkezetekkel a II. világháború után gyorsult fel. A más célra tervezett, átalakított, mezőgazdasági berendezéssel felszerelt gépek alkották a mezőgazdasági repűlőgépek első generációját. Elsősorban a gépek megbízhatóságára, tartósságára törekedtek. Kezdetben nem fordítottak kellő figyelmet a mezőgazdasági berendezés elhelyezésére, a munka minőségére.

Az egyre növekvő társadalmi élelmiszer-szükséglet kielégítése végett mind nagyobb figyelmet kellett fordítani a termesztett növények védelmére. A fejlődő vegyipar ezt azzal segítette, hogy újabbnál újabb, korszerűbb, nagyhatású növényvédő szerek kerültek forgalomba. Ezek megfelelő kijuttatásához folyamatosan fejleszteni kellett a repülőgépeket és azok mezőgazdasági berendezését. A tudományos eredmények és egyéb vizsgálatok a permetezés technikáinak, módjainak, a szórásképek eredményeinek elemzésével, gyakorlati felhasználásával a korábbinál lényegesen nagyobb teljesítményűvé, hatásosabbá, biztonságosabbá tették a légi úton végzett kijuttatást.

Az ezt követő időszakban nagy teherbíró képességű, polgári, utas- és teherszállító repülőgépeket is alkalmaztak a mezőgazdaságban. Az 1950-es évek közepén a mezőgazdasági repülőgépek építésében minőségi változás kezdődött. Ekkorra fogalmazódtak meg azok a követelmények, amelyek a mezőgazdaság speciális igényeinek megfelelő repülőgépek tervezését tették szükségessé. Ezeket a kifejezetten csak mezőgazdasági célokra kifejlesztett repülőgépeket második generációs gépeknek, „légi traktoroknak”, „repülő tartályoknak” nevezik. A tervezés fontos szempontja volt a nagyobb vegyszerteher-szállítás biztosítása, aminek következtében nőtt a gépek területteljesítménye.

Meghatározó követelményként vették figyelembe a repülésbiztonságot. A korszerűsített mezőgazdasági berendezésekkel jobb a munka minősége. A speciális igényeket kielégítő gépeknek könnyebb lett a karbantartása, műszaki kiszolgálása, nőtt a repülésbiztonság. A világ jelenlegi mezőgazdaságirepülőgép-flottáját lényegében ma már második generációs gépek alkotják.

Az újabb tervezéseknél, – a harmadik generációnál, – a gazdaságossági kérdések kerültek előtérbe. Cél, hogy a sebességek, a fordulékonyság, a terhelhetőség jobban igazodjék a fejlett növénytermesztési és növényvédelmi technológiákhoz, ugyanakkor a biztonsági, ergonómiai, környezetvédelmi követelményeket is jobban ki lehessen elégíteni.

A többcélú és a speciális mezőgazdasági repülőgépek szárnyhely szerinti fejlődését a 11. ábra szemlélteti. A felsőszárnyú változat folyamatosan csökken. A szárny alatt elhelyezett szórófejek itt távol kerülnek a növények felső szintjétől, ezért alacsonyabban kell repülni. A futók a földhöz közelebb kerülnek, ami csökkenti a repülésbiztonságot. Ha a szórócsövet távolabb helyezik el a szárny alatt, akkor viszont ezek a szerelvények növelik az ellenállást és a repülőgép tömegét. A kétfedelű vagy dupla szárnyú gépek szerkezeti kialakításuknál fogva nehezek, ugyanakkor igen megbízhatóak, a kis repülési sebességeknél is jó repülési tulajdonságokkal rendelkeznek. Napjainkban a mezőgazdasági repülőgépek közül a jelentős előnyökkel rendelkező alsószárnyú változat a domináló. Előnyük, hogy a pilótafülkéből táblavégi fordulóknál jobb a kilátás, egyszerűbben megoldható a futómű szárnyhoz való bekötése, jobbak a gép fel- és leszálló jellemzői.

11. ábra - Mezőgazdasági repülőgépek megoszlása a szárny elhelyezése szerint


2. Légijárművek a mezőgazdasági repülésben

A rácsos szerkezetű, nagy szilárdságú törzsbe (12. ábra /4/) általában kiemelve építik be a pilótafülkét /3/, ezzel jó kilátást biztosítanak a munkavégzéshez. A törzsbe helyezik el a vegyszertartályt /2/ s alatta a mezőgazdasági, pl. műtrágyaszóró berendezést /8/. Ha permetezőberendezéssel üzemeltetik a gépet, az alsószárny /1/ alá szerelt szórócsövekkel a repülőgép-vezetőnek már nem kell olyan közel repülni a földhöz, mint a felsőszárnyú változatnál.

E gépek – néhány kivétellel – farokkerekes megoldásúak, mivel a főfutó /10/ mögött függőleges /5/ és vízszintes /6/ vezérsíkok alatt helyezkedik el a farokkerék /7/.

A törzs első részén helyezik el a légcsavart /12/, amelynek feladata a repülőgép vontatásához szükséges vonóerő előállítása. A légcsavart hajtómű /11/ forgatja. A mezőgazdasági repülőgépek egyhajtóművesek, amelyek készülhetnek légcsavaros-dugattyús vagy légcsavaros-gázturbinás változatban.

12. ábra - Az alsószárnyú repülőgép főbb részei

A repülőgépet a szárny- és farokfelületeihez kapcsolódó ún. kormányfelületekkel /9/ lehet irányítani. Ezeket a repülőgép-vezető a kabinban lévő kormányszervekkel, különböző mechanizmusok közvetítésével mozgatja. A kormányfelületek kitérítésekor keletkező légerők nyomatéka a repűlőgépet a súlypontja körül elfordítja, ezzel megváltoznak a légerők és módosítják a repülőgép pályáját.

A kelet-európai államok közül Lengyelországban állították elő a legtöbb, különböző kategóriájú repülőgépet a mezőgazdaság számára, így pl. az An–2 típust, a Kruk 106 gépcsaládot, a Dromader-változatokat. Nyugaton elsősorban az Egyesült Államok több nagy társaságának repülőgépeit üzemeltetik. A Piper és a Cessna cégek könnyű gépeinek (332 kW hajtómű-teljesítményig) jó manőverezőképessége kisebb táblanagyságoknál, valamint ULV szerek kijuttatása során kedvező. A Grumman/Schweizer Ag–Cat, a Rockwell/Ayres és az Air Tractor gépek középkategóriájú és nehéz repülőgépei nagy számban dolgoznak a világ több országában. Ezek hajtóműteljesítménye 333–592 kW közötti, illetve 592 kW feletti.

A helikopterek bonyolult szerkezeti megoldásuk, igényes anyagminőségük miatt drágák. Beszerzési áruk 3–4-szer magasabb, mint az azonos teherbírású repülőgépeké. Karbantartási, javítási, üzemeltetési költségük is magasabb. Mind szélesebb körű elterjedésüket a nagyméretű kertészeti termelés, a mezőgazdaság változatos szerkezete, a repülési szempontból bonyolultabb területek indokolják.

A repülőgépekkel ellentétben itt nem beszélhetünk generációs változásokról. A mezőgazdasági helikopterek a sokoldalúan hasznosítható általános, többcélú gépek módosított változatai.

A helikopter törzsében (13. ábra /1/) a jó kilátás biztosítása végett nagy felületű ablakok mögött helyezik el a pilótafülkét /2/. A hajtómű dugattyús vagy gázturbinás lehet, amely a törzsön kívül vagy a törzsburkolat alatt /6/ foglal helyet. A hajtómű forgatja meg a forgószárnyat (rotort) – az agyon /3/ keresztül a lapátokat /4/ – amelynek feladata a repüléshez szükséges felhajtóerő és az előrehaladáshoz szükséges vonóerő létrehozása, valamint a helikopter stabilitásának és kormányozhatóságának biztosítása. A mezőgazdaságban dolgozó helikopterek lehetnek egy forgószárnyas (egyrotoros) elrendezésűek farokrotorral /5/ vagy két forgószárnyasak (kétrotorosak). A lapátok száma szerint két- vagy többlapátos megoldással találkozhatunk. A mezőgazdaságban üzemelő kis helikopterek nagy részének fémcső csúszótalpa /7/ van, a kerekes futómű ritkább megoldás. A mezőgazdasági berendezést legtöbbször a törzs mögött vagy mellett helyezik el. Több helikopteren a műtrágyaszóró berendezést /8/ függesztve üzemeltetik.

13. ábra - A helikopter főbb részei



A forgószárny síkjának a törzshöz képesti bedöntésével biztosítják bármely irányba a mozgást, mivel a forgószárny a helikoptert a döntés irányába húzza. Ez a mezőgazdasági munkáknál fontos, mert kiváló manőverezőképességet ad a helikopternek a lebegéstől a bármely irányba való haladásig.

A fenti tulajdonságok miatt a helikopterek közvetlenül a tábla mellől vagy éppen a tábláról képesek függőlegesen fel-, illetve leszállni, néhány másodperc alatt a táblák végén meg tudnak fordulni, így a légióra nagyrésze produktív munka.

A kelet-európai államokban a szovjet gyártmányú Ka–26, valamint a lengyel Mi–2 típusok dolgoznak legelterjedtebben a mezőgazdaságban. Csupán hazánk üzemeltetett néhány amerikai MD–500E helikoptert. A nyugati országokban legnagyobb darabszámban az amerikai Bell cég különböző típusait alkalmazzák. Jelentős, mezőgazdasági célra is alkalmazott helikoptereket gyártó cég még az amerikai McDonnel Douglas és Hiller, valamint a francia Aerospatiale.

Mind több ország gyárt vásárolt licenc alapján mezőgazdasági légijárműveket. A rendelkezésre álló, becsült adatok alapján az 1980-as évek végén a világon mintegy 26 000 légijármű dolgozott a mezőgazdaságban. Ezeknek mintegy 10–15%-a helikopter volt. Ez a szám országonként változatos képet mutat. A nagyméretű kertészeti termelés, a mezőgazdaság változatos szerkezete, a repülési szempontból bonyolultabb területek indokolják a helikopterek magasabb részarányát. Elsősorban a megművelendő tábla növényvédelmi munkája, a tábla nagysága, domborzati viszonya és a gazdaságossági kérdések döntik el azt, hogy a helikoptert vagy a repülőgépet alkalmazzák.

A világ légijárműparkjának legnagyobb részét az Egyesült Államok és Oroszország üzemelteti. A többi ország jóval kevesebb géppel rendelkezik. Mexikónak, Kanadának és Ukrajnának van 1000 db-ot meghaladó mezőgazdaságilégijármű-állománya. A fentieket követi Argentina és Új-Zéland. Igen sajnálatos az a tény, hogy Afrika, Dél-Ázsia területein, ahol ma is az éhség zónáit találjuk, igen kevés légijármű dolgozik.

A légijárművek térhódítása végső soron annak tulajdonítható, hogy minőségi munkájuk azonos, sok területen jobb, mint a földi gépeké, területteljesítményük pedig jóval magasabb.

Ma már az is elmondható, hogy a légijárművek a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. Megfelelő szervezés mellett a műveleti költségeik a földi gépekénél alacsonyabbak, illetve alig magasabbak. A légi munka esetén viszont figyelembe kell venni az optimális időpontban való munkából, a taposási kár elmaradásából eredő nagyobb termésátlagokat, valamint a nagyszámú földi gépre, az élőmunkára-, a karbantartásra és a javításra költött összegek elmaradását, ami szintén csökkenti a költségeket.

A nagyteljesítményű repülőgépek és helikopterek mellett megjelentek a mezőgazdaságban az ultrakönnyű repülőszerkezetek. E légijárművek üres tömege általában 150–200 kg és az üres tömeg mellett felületi terhelése 10–15 kg/m2. Kormányzásuk szerint csoportosítják őket, így megkülönböztethetünk súlypontáthelyezéssel kormányozható motoros sárkányrepülőgépeket, valamint aerodinamikai kormányfelületekkel írányítható, hagyományos repülőgépekhez hasonló könnyű gépeket. A repüléshez szükséges toló- vagy húzóerőt itt is légcsavar biztosítja, amelyet 30–50 kW teljesítményű, belső égésű motorral, áttételen keresztül hajtanak meg.

A motoros sárkányrepülőgépeket külföldön gyakran használják a mezőgazdaságban légi megfigyelésre. Az utasként felvitt szakember kis magasságból gyors és pontosan behatárolható információt kaphat pl. belvízkárokról, a mezőgazdaságban végzett munkáról, a növények fonológiai állapotáról, a gyomosodásról, a növénybetegségekről stb. A fedélzetről fényképek, videofelvételek készülhetnek. A motoros sárkányrepülőgépet külföldön igen kis mennyiségű – max. 5 dm3/ha – ULV-szer kiszórására is használják. Kis táblaméretek mellett, olcsó beszerzési és üzemeltetési költségük miatt elterjedésük várható, bár a repülőgép-vezető vegyszervédelme jelentős gondot okoz. Hazánkban a HÓDGÉP vállalat gyártott ilyen gépet, amelynek fesztávja 10,5 m, s egy 38 kW teljesítményű ROTAX–503 motorral üzemel. Hasznos terhe 95 kg lehet.

A növényvédelmi munkákban nagyobb lehetőséggel dolgozhatnak az ultrakönnyű repülőgépek. Ezeket általában zárt kabinnal építik, nagyobb a teherbírásuk, stabilabban repülnek.



Korábban a MÉM RSZ is felkészült a várható igények kielégítésére, s kísérleti ultrakönnyű repülőgépeket épített. A Nyírség–2 kísérleti gépet ROTAX–503 motorral, toló légcsavaros megoldással építették. A gép megkapta a légialkalmassági bizonyítványt is, s ezt követően 5 db-os nullszéria készült a piaci igények felmérése céljából. A kitámasztódúcos, 10 m fesztávolságú, felsőszárnyú gép orrfutós megoldású. Az orrfutó fékezhető. A törzs teljesen fémépítésű, dobozos szerkezet. A szárnyfelületek és a kormánylapok bordázott kialakításúak, valamennyit műanyag szövet borítja. A gép kabinja nyitott, kétüléses, egymás mögötti elrendezésben. Mindkét ülésből vezethető, ezért kiválóan alkalmas kiképzési célokra. 80–100 kg-os mezőgazdasági berendezéssel permetezési célokra is alkalmas, és a kisméretű táblák megművelésének hasznos gépe lehet. A repülőgép-vezető vegyszervédelmét viszont egy zárt, pl. „buborék” alakú, plexi borítású kabinnal meg kell oldani.

2. 2.2. A mezőgazdasági légijárművekkel szemben támasztott főbb követelményekA mezőgazdaságban alkalmazott légijárművekkel szemben egyre magasabb követelményeket támasztanak. A korszerű gépeknél legfontosabb a repülőgép-vezető egészségének védelme, a repülésbiztonság. Előtérbe kerülnek a gazdaságossági kérdések is, a nagyhatású növényvédő szerek, a légi technika sajátosságai pedig különleges elvárásokkal jelentkeznek a mezőgazdasági berendezés kialakítását illetően.

Egy-egy típus elbírálásánál kiválasztásánál, vásárlásánál az üzemeltetőnek több szempontot kell figyelembe venni.

2.1. 2.2.1. A repülőgép szerkezetével szemben támasztott követelményekA repülőgép szerkezete nyújtson maximális védelmet a repülőgép-vezetőnek baleset (lezuhanás, átvágódás, fának ütközés stb.) esetén. Baleset bekövetkezésekor a gép deformálódjon, fokozatosan vegye fel az ütközési energiát, ezáltal védje a gép vezetőjét, ezért a repülőgép-vezető kabinját a vegyszertartály mögött célszerű elhelyezni.

A repülőgép-vezető biztonságát has- és vállheveder védje, de ne zavarja a munkavégzés során.

A kényelmes üléshez a kormány és a kezelőszervek közel legyenek. A gép vezetése, a berendezés működtetése ne fárassza a repülőgép-vezetőt.

A kabinban kismérvű túlnyomást kell biztosítani, hogy megakadályozzuk az egészségre ártalmas vegyszerek bejutását. A kabinban bejutó levegőt gondosan meg kell szűrni és biztosítani kell a repülőgép-vezető részére egyedi szellőzést (ventilációt) is. Szükség esetén védőruha, védőálarc viselését is előírhatják.

A kabin szellőző és fűtő rendszere biztosítsa a repülőgép-vezető megfelelő munkafeltételeit különböző környezeti hőmérséklet esetén.

Nyíljon a kabinból jó kilátás guruláskor, felszálláskor, repülés közben és leszálláskor. A hátsó féltérre való kilátás visszapillantó tükörrel is megoldható.

A vegyszer- és tüzelőanyag-tartályokat az üres repülőgép súlypontjához közel kell elhelyezni, mert ezáltal különböző terhelésváltozatoknál is csak kismértékben változik a repülőgép súlyponthelyzete.

A repülőgép merev (nem behúzható) futóműve biztosítsa a szűkségrepülőtérről való üzemeltetést. A légvezetékkel való esetleges ütközés miatt a futómű szárára és a kabin elé vágóélt szerelnek.

A repülőgép burkolata több helyen lebontható, vegyszerlerakódástól a gép tisztítható legyen.

2.2. 2.2.2. A repülési tulajdonságokkal szemben támasztott elvárásokA mezőgazdasági repülőgépek kis sebességgel (140–200 km/h) biztonsággal tudjanak dolgozni. Rövid legyen a fel- és leszállási úthosszuk, így repülőtérigényük kicsi, a futómű kevésbé lesz igénybevéve.



A repülőgépet a munkavégzés során, sőt az átesési vagy kritikus sebesség közelében is biztonságosan lehessen kormányozni. Az utóbbi, lecsökkent sebességre a repülőgép-vezető figyelmét egyes típusoknál hang- és fényjelzés hívhatja fel.

A gépek jó manőverezőképességgel rendelkezzenek, vagyis a tábla végén gyorsan tudjanak emelkedni, viszonylag kis ívű legyen a táblavégi forduló.

2.3. 2.2.3. A terhelési jellemzők szerepeA vegyszerteher a gép felszálló tömegéhez képest minél nagyobb legyen, ami a gazdaságosságot növeli. Speciális mezőgazdasági célra tervezett repülőgépeknél a vegyszerteher a felszálló tömeg 40–50%-át is eléri, míg az átalakított és a többcélú gépeknél ez a szám csak 20–30%.

A felszálló tömeg és a startteljesítmény hányadosa, az ún. teljesítményterhelés minél nagyobb legyen. Ezzel nő a gazdaságosság, de csökken (s ezzel határt szab) a repülésbiztonság. A teljesítményterhelés értéke 5,5–8 kg/kW között változik.

A felszálló tömeg és a szárnyfelület hányadosa, az ún. felületi terhelés a repülésbiztonság szempontjából ad tájékoztatást. A mezőgazdasági repülőgépek felületi terhelése – (m/A érték) – 70–120 kg/m2 közötti. Magasabb értéknél növelni kell a gép sebességét, csökken a repülésbiztonság. A hajtómű teljesítmény változtatásakor biztosítani kell, hogy vízszintes repülés esetén legyen a hajtóműben megfelelő teljesítménytartalék.

2.4. 2.2.4. A mezőgazdasági berendezéssel szemben támasztott követelményekA mezőgazdasági berendezésnek biztosítani kell a folyékony oldatok, emulziók, szuszpenziók permetezését, valamint a szemcsézett és por alakú vegyszerek, illetve magvak egyenletes szórását.

A mezőgazdasági berendezés elemei vegyszerálló anyagból, elsősorban műanyagból készüljenek. Ugyancsak meg kell oldani a repülőgép vegyszerrel érintkező részeinek korrózió elleni védelmét.

A berendezésnek biztosítani kell a szuszpenzió és emulzió repülés közbeni keverését, a szemcsézett és por alakú szerek szórás közbeni boltozódásának megakadályozását.

A permetező-, illetve szóróberendezés le- és felszerelése, cseréje gyorsan elvégezhető legyen.

A szóróberendezésen a dózist könnyen lehessen állítani, eltömődés ne legyen, a permetlé utáncsöpögését meg kell akadályozni, a szórás egyenletes legyen.

Lehetővé kell tenni a vegyszertartályban lévő anyagok vészledobását.

*

Speciális mezőgazdasági helikoptert még nem terveztek, a több célra készült helikoptereket alakítják át s szerelik fel mezőgazdasági berendezéssel. Üzemeltetésüknél a fenti szempontokat értelemszerűen kell átvenni és alkalmazni.

3. 2.3. A hazánkban üzemelő jelentősebb mezőgazdaságirepülőgép- és helikoptertípusokHazánk mezőgazdaságában a légijármű-típusok fokozatosan korszerűsödtek. A végbement kiselejteződések és tipizálás után ma már a mezőgazdaság speciális igényeit jobban kielégítő konstrukciókat üzemeltetnek.

Az An–2 (Antonov) repülőgép (1. kép és 14. ábra) a modern mezőgazdasági repülés egyik legöregebb géptípusa. A repülőgép tervezését O. K. Antonov, szovjet konstruktőr, 1940-ben kezdte el. A prototípust 1947-ben repülték be, a gép sorozatgyártása 1949-ben kezdődött. Az An–2-nek mintegy 20 módosított felhasználási változatáról tudunk, köztük a legismertebb a teher-, személy-, betegszállító és a mezőgazdasági célokat szolgáló változat. A jól sikerült repülőgépet licenc alapján 1957-től Kína és 1960-tól Lengyelország gyártja.



14. ábra - An–2 repülőgép háromnézeti rajza

A Szovjetunióban 1964-ben jelent meg az An–2M, mezőgazdasági célokra továbbfejlesztett változat, amely nagyobb vegyszertartályával, korszerűsített mezőgazdasági berendezésével nagy elismerést váltott ki a szakemberek körében. Magyarországra 1967 telén az An–2M változat érkezett meg először, majd ezt követően 1971-től folyamatosan a lengyel An–2-típusok.

A repülőgép kétfedelű, fémépítésű. Kilenchengeres, 736 kW teljesítményű, léghűtéses csillagmotorja négyágú fém légcsavart hajt. A merev, nem behúzható futóművek olaj-levegős rugóstaggal rendelkeznek. A repülőgép kétüléses. A pilóta mellett a jobb oldali ülés igénybevételével szükség esetén mód van a szerelő, illetve a munkát ellenőrző szakember szállítására.

Külföldi és hazai üzemeltetési tapasztalatok alapján elmondható, hogy az An–2 repülőgép alkalmazási lehetőségeinek sokoldalúságát, valamint megbízhatóságát tekintve szinte világviszonylatban is egyedülálló. Igen előnyös a munkarepülések közben rendelkezésre álló kb. 40% teljesítménytartalék. Kiemelkedően jó a baleseti statisztikája, élet- és vagyonbiztonsági szempontból a legbiztonságosabb repülőgéptípus. Napjaink privatizált formában működő mezőgazdasági repülésének legáltalánosabb típusa. Ismereteink szerint 42–43 db-ot üzemeltetnek az országban.

A lengyel és az amerikai mezőgazdaságirepülőgép-gyártás közös eredményének tekinthető az M–18 (Dromader) típus (3. kép és 15. ábra). Az amerikai Rockwell International jól ismert mezőgazdasági repülőgépének, a Thrush Commandernek szárnypaneljeit, vegyszertartály-elhelyezését és más, alapvetően fontos szerkezeti elemeit egyesítették az An–2 gépen bevált AS–62 hajtóművel.

15. ábra - M–18 repülőgép háromnézeti rajza

A tervezés során különös figyelmet fordítottak a repülőgép-vezető biztonságára. A műanyag vegyszertartályt a hajtómű és a kabin közé helyezték el, az ütközési erőt felfogó zónába. A kabint úgy méretezték, hogy ütközés esetén 40 g lassulásig biztosítani tudja a repülőgép-vezető védelmét. Az együléses kabint ugyanakkor magasan a törzs fölé helyezték, így jó kilátást nyújt a pilótának. Az alsószárnyas repülőgép tiszta fémépítésű. A merev, nem behúzható futóművek olaj-levegős rugóstaggal rendelkeznek.

Azokat a szerkezeti elemeket, amelyek a vegyszerrel érintkeznek, műanyag bevonattal látták el, illetve rozsdamentes acélból készítették. Könnyen leszerelhető burkolatok teszik lehetővé a törzsrács vizsgálatát, valamint a lerakódott vegyszerek eltávolítását.

A lengyel PZL-Mielec gyár speciális mezőgazdasági célú M–18 gépe 1976-ban repült először. Hazánk 1979-ben vásárolta az első két darabot. A CIBA-GEIGY szakembereivel közös, minden részletre kiterjedő alapbemérés után, 1981-ben álltak munkába. A repülőgép speciális jellegénél és építésénél fogva az An–2-vel megegyező hajtómű-teljesítménye mellett nagyobb hasznos terhelhetőséggel rendelkezik, ebből eredően területteljesítménye is magasabb. Jelenleg a vállalkozások 8 db-ot üzemeltetnek ebből a típusból.

A rendszerváltást követő időben kerültek be hazánkba a Z–137T (Agro Turbo) repülőgépek (5. kép és 16. ábra) a Cseh Köztársaságból.

16. ábra - Z–137T repülőgép háromnézeti rajza



A több mint 700 db legyártott és hazánkban is közel 15 évig üzemeltetett Z–37-es hajtóművét, sárkányának szinte minden méretét megváltoztatva 1981. szeptember 8-án repült először az akkor még XZ–37T típusnévre hallgató, OK–146 lajstromjelű Agro Turbo. A prototípus hajtóművét a Walter M–601 B jelű gázturbina képezte.

1982-ben újabb két prototípussal (OK–072, OK–074) kiegészülve kezdődhettek el az igazi alkalmazhatóságot megállapító kísérleti repülések, amelyek 1983. december 28-ig folytatódtak. A kísérleti repülések igazolták az új típussal szembeni elvárásokat, ami jó üzembiztonság, kiváló manőverezőkészség, jó fordulékonyság, gazdaságos üzemeltetési lehetőség, magas területteljesítmény terén jelentkezett.

Ezek után 1985 közepén indult el a típus szériagyártása, elsősorban a csehszlovák mezőgazdasági repülés részére. A Z–137T hajtóműve a Walter M–601Z lett, aminek teljesítménye 388 kW. A repülőgép törzse a Z–37-nél bevált rácsszerkezet vászonborítással, ami a kis súly mellett nagy szilárdságot ad.

A szárny és a vezérsíkok fémfelépítésűek. A szárnyak végére áramlásterelő lapok (wingletek) kerültek. A törzs, a szárny és a vezérsíkok méreteinek megnövelése lehetővé tette egy 1000 dm 3-es rozsdamentes acél vegyszertartály beépítését a pilótaülés mögé.

A megnövekedett kormányerők csökkentését elektromos magassági, illetve a kabinból vezérelt mechanikus oldalkormány trimm szolgálja. A kabinból a kilátás rendkívül jó, a repülőgép kiszolgálása kényelmes.

A villamos légvezetékkel való ütközés esetén a személyzet és a gép biztonságát szolgálja a kabin és a főfutószárak előtt elhelyezett drótvágó él.

Ez a repülőgép a hajtómű teljesítménye és a repülési tulajdonságai alapján nemcsak a szövetkezeti, hanem a magángazdaságok kisebb tábláin is képes gazdaságosan munkát végezni. Jelenleg hazánkban 10 db-ot üzemeltetnek mezőgazdasági célokra.

Hazánk mezőgazdaságának első helikoptere a Ka–26 (Kamov) típus (2. kép és 17. ábra) volt. A szovjet N. J. Kamov vezette tervezőiroda 1964-ben hozta létre ezt a többcélú helikoptert. A modul rendszerű építés miatt a gép viszonylag egyszerűen átállítható különféle feladatokra. A vezetőfülke mögé mezőgazdasági berendezés, négy-, hatszemélyes utaskabin, teherszállító plató vagy daruhorog szerelhető.

17. ábra - Ka–26 helikopter háromnézeti rajza

A törzs szegecselt, tiszta fémépítésű félhéj szerkezet. Első része a teljes kilátást biztosító vezetőfülke, amelyben két ülés, a belső kormány- és kezelőszervek, valamint a mezőgazdasági gépeknél szokatlanul komoly műszerezettség található. Ezekkel a műszerekkel éjszaka és bonyolultabb időjárási körülmények között is alkalmas a repülésre. A vezetőfülke hermetikusan zárt, vegyszerszűrővel van ellátva. A helikopter négy futóval rendelkezik.

A törzsön kívül, kétoldalt helyezték el az egyenként 239 kW teljesítményű, kilenchengeres csillagmotorokat, amelyek a főreduktoron keresztül hajtják meg a rotorokat. A koaxiális elrendezésű, egymással ellenkező irányba forgó rotorokon 3–3 üvegszál erősítésű műanyagból készült, szendvics szerkezetű forgószárnylapát van. Ez a koaxiális tengelyű kétrotoros megoldás bonyolultsága ellenére gazdaságos, teljesítménykihasználási együtthatója nagyobb, vonóereje pedig magasabb az egy rotorsíkú helikopterekénél.

A helikopter stabilitását a két farokgerendán elhelyezett vízszintes és függőleges vezérsíkok növelik. A Ka–26 kisméretű, koncentrált tömegelhelyezésű, könnyen kormányozható, jól manőverezhető. Rotorörvényei kíváló agrotechnikai hatásúak.



A magyar mezőgazdasági repülés standard típusa lett a Ka–26. A típus gyártása és szállítása az 1970-es évek végén befejeződött. A Ka–26 előnyös aerodinamikai tulajdonságai viszont lehetővé tették, illetve megkövetelték a továbbfejlesztett változatának (Ka–126) megtervezését. A gyártás beindítása körüli, több éve húzódó nehézségek nem teszik lehetővé a gép belátható időn belüli beszerzését.

A Ka–26 típus elterjedését és használhatóságát az is bizonyítja, hogy 1997-ben 58 db Ka–26-ot üzemeltettek hazánkban a vállalkozások.

A kiöregedő Ka-26 pótlására még 1986-ban meghírdetett hazai versenytárgyaláson több cég nyújtott be ajánlatot. Gazdaságos üzemeltetési paraméterei, valamint a legkedvezőbb árajánlat miatt a nagy helikopterszériákat gyártó, ismert amerikai cégre a McDonnell Douglas Helicopter Companyra, annak MD–500E típusára (4. kép és 18. ábra) esett a választás.

18. ábra - MD–500E helikopter háromnézeti rajza

A korábbi Hughes Helicopters 500D típusának átalakításával, korszerűsítésével 1982-től gyártják az 500E típust. A Hughes cég 1984-ben a McDonnell Douglas Corporation leányvállalata lett, s így kapta a típus az MD jelet.

A könnyű súlyú helikopter egyszerű felépítésű, rendkívül mozgékony, kiváló manőverezőképességű. Ez annak is tulajdonítható, hogy az MD–500E helikoptert katonai felderítő-, mentő-, harckocsi-elhárító kishelikopter bázisán fejlesztette ki a gyártó.

A törzs szegecselt alumínium ötvözetű félhéjszerkezet. Az orr-rész nyújtott, áramvonalas. A kabin alatt és felett huzalvágót építettek be. A pilóta és az utasa számára kialakított kabin fűthető, szellőző rendszere jó, de nincs vegyszerszűrője.

A vásárolt mezőgazdasági változatú gépet műszerezettsége éjszakai repülésre nem teszi alkalmassá. Futóműve csúszótalpas és hidropneumatikus lengéscsillapítóval van ellátva.

Az igen sok nyugati helikoptertípuson alkalmazott és jól bevált Allison 250–C20B gázturbinával dolgozik. Jól szigetelt hajtóműtere van, a kiömlőnyíláshoz hangtompítót építettek be. Külső és belső zajszintje alacsony.

A helikopter ötlapátos, 8,05 m átmérőjű, alumínium ötvözetű főrotorral és farokkiegyenlítő rotorral van ellátva. Egyedülálló megoldású a lapátbekötése, amely korszerűbb a mechanikus, csuklós megoldásnál, így jelentősen csökken a rotorlapátok igénybevétele. T elrendezésű irányfelületét úgy alakították ki, hogy az alsó függőleges vezérsíkra hátranyilazott farokcsúszót szereltek. Ennek feladata a farokrotor megvédése a talaj közeli manővereknél.

Napjainkban már csak 1 db MD–500E típusú helikoptert üzemeltetnek a mezőgazdaságban, ami alkalmanként szúnyogirtást végez.

Az 1990-es évek elején kerültek be hazánkba a külföldön igen elterjedt, amerikai gyártású Hiller helikopterek. A Hillert mintegy négy évtizedes tapasztalat felhasználásával fejlesztették ki.

Ismert típus az UH–12ET, amit Allison gázturbinával láttak el. Hazánkban az UH–12E típust (6. kép és 19. ábra), a dugattyús változatot üzemeltetik.

19. ábra - UH–12E helikopter háromnézeti rajza



A helikopter egyszerű felépítésű, teljesen fémépítésű, egyrotoros, faroklégcsavaros, csúszótalpas konstrukció. A nagy felületű, színezett plexivel borított kabin igen jó kilátást biztosít a vezetőnek a kirepüléshez, a munkaterület figyeléséhez. A kabin mögött helyezkedik el a hajtóműegység a főreduktorral.

Hajtóműve 253 kW összteljesítményű, Lycoming VO–540 C2A típusú, hathengeres, léghűtéses boxer motor. Itt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy csupán 70 dm3/légióra a tüzelőanyag-fogyasztása, ami a jelenlegi árak miatt igen jelentős tényező. Az új motorokra a gyártó cég 1200 repült óráig ad garanciát, csak utána szükséges a nagyjavítás vagy csere. A javításokat a Lycoming motorgyártó cég bécsi üzemében végzik vagy az amerikai partner cseredarabot küld.

A helikopter rotorlapátja ragasztott fémszerkezetű és rozsdaálló acél bekötésű. Ezekre merőlegesen helyezkedik el a két stabilizáló balanszrotor, amely Hiller-szabadalom. A rotorlapátokat ún. kardán agyhoz kötik be, amelynek kialakitása egyszerű és viszonylag kicsi a közegellenállása.

A megbízható, igen üzembiztos és kiváló manőverezőképességgel rendelkező Hiller UH–12E helikoptert a világ mintegy száz országában használják különböző célokra. Hazánkban a Simplex mezőgazdasági berendezéssel igen kedvező üzemeltetési tapasztalatokkal dolgozik kis táblaméretek mellett is. A magyar mezőgazdaságban 3 db dolgozik ebből a típusból.

A mezőgazdaságban dolgozó légijárművek az ország minden területén feltűnnek. A mezőgazdasági repülési tevékenységet is folytató légijárművek elhelyezkedését a 20. ábra szemlélteti.

20. ábra - Légijárműveink területi elhelyezkedése (1997)

A hazai vállalkozók megkeresésének megkönnyítésére a 2. táblázatban foglaltuk össze a telephelyeket és a légijárműtípusokat.

2. táblázat - Mezőgazdasági repülési tevékenységet végző vállalkozások 1997-ben

Vállalkozás neve Telephely Légijármű típusa

Agro Air Service BT. Harta M–18

Aero Coop Kft. Nyíregyháza Ka–26

Agro Aero 2000 Kft. Szeged An–2, C–188

Aero–Mester Kft. Kenderes An–2, Z–137T

Agrolen BT Belvárdgyula Ka–26

Aero-Szolg.Kft. Tata Ka–26

Agrokopter Kft. Balatonkeresztúr Ka–26

Aviacrop Bt. Békés An–2

Agro-Air Kft. Szekszárd UH–12E

Agro-Air Kft. Szombathely Ka–26



Agro Labor 95 Kft. Szécsény Ka–26

Aeromédia Kft. Siófok PA–25

Air Top Kft. Jánoshalma Ka–26

Aero Wasp Légi Szolg. BT. Karcag Z–37

Air Patrol Kft. Kenderes An–2, M–18, Z–137T

Aero-Chemo Kft. Berettyóújfalú An–2

Albatrosz 97. Kft. Agárd Ka–26

Air Service RT. Budapest An–2, MD–500E

Aero-H.BT. Hajdúböszörmény An–2

Air Doktor Kft. Szeged An–2, M–18

Aerosystem Kft. Mezőkovácsháza An–2

Biplán Kft. Fót Ka–26

Déldunántúli Rep.Szolg. BT. Pécs An–2

DROMI BT. Szeghalom M–18

EDÁR BT. Mezőhegyes M–18

ÉGJ Kft. Bácsbokod An–2, Ka–26

FE-PLANE Kft. Pécs An–2, Ka–26

Forgószárny Kft. Dömsöd Mi–2

Gergely AIR Kft. Velence Ka–26

HELI-DELTA Kft. Tápiógyörgye Ka–26

HELI-AIR Kft. Budapest Ka–26

Héja AIR Kft. Gyöngyös Ka–26

Heliszolg. GMK. Sátoraljaújhely Ka–26

Heliwork Kft. Kaposvár Ka–26, UH–12E

Heliglob Kft. Nagyatád Ka–26



Helikopter Kiszolgáló GMK. Pápa Ka–26

Heliszolg. Kft. Pannonhalma Ka–26

Hel-Coop Kft. Kaposvár Ka–26

Hajdu-RSZ. Kft. Debrecen An–2

Kamov GMK. Pápa-Tapolcafő Ka–26

Kapos-Airport Kft. Kaposvár An–2

Kiszely Zoltán vállalkozó Békéscsaba An–2

Kondor BT. Agárd Ka–26

Kunstár Sándor vállalkozó Orosháza An–2

Lady-Bird BT. Szarvas An–2, C–188

Laminár Légi Szolg. Kft. Budapest Ka–26

Légörvény Kft. Szekszárd An–2, M–18

Légi-Agrár Kft. Heves An–2

Matlakovics Zoltán vállalkozó Szarvasgede An–2

Mészáros - Halász Kft. Füzesgyarmat An–2

Mobilair Kft. Nyíregyháza Ka–26

M+M Agro Szolg. Keresk. BT. Izsák Ka–26

Overfly Kft. Budapest Ka–26

Poszmék GMK. Debrecen An–2

Repülők Kft. Kőszeg Ka–26

Rotor GMK. Dobrony Ka–26

Rotor BT. Gyöngyös Ka–26

Repülőgépes Növényvédelmi Szolg.Kft. Fehérgyarmat Ka–26

R. Sz. COOP Kft. Békéscsaba An–2, Ka–26

Schattmann Ádám vállalkozó Polgár An–2

SZEMP-AIR Kft. Nagyszénás An–2, M–18



Szentes Air Kft. Szentes An–2, Z–137T, Ka–26

Székely János vállalkozó Túrkeve An–2

Transcom 94 Kft. Tápiószőlős An–2, Ka–26

Urbán Kft. Váralja Ka–26

VEKO BT. Békéscsaba An–2

Zemplén Air Kft. Encs Ka–26

4. 2.4. A külföldön elterjedt, illetve fejlesztés alatt álló főbb mezőgazdasági repülőgépek és helikopterekA kelet-európai államokban dolgozó repülőgépek közül jelentős a lengyel PZL–106 Kruk gépcsalád, amelyet a mezőgazdaság speciális igényeinek megfelelően terveztek. Az alsószárnyú gépekben a pilótakabint jelentősen megerősítették, magasra helyezték, ezzel biztonságosabb repülést és jobb kilátást biztosítottak a repülőgép-vezetőnek. A gépcsalád tagjai különböző hajtóművekkel repülnek.

A MÉM RSZ 1977-ben 2 db PZL–106A típusú gépet vásárolt, amelyet a kedvezőtlen üzemeltetési tapasztalatok miatt később eladott. Ennek továbbfejlesztett változata a PZL–106BR típus (21. ábra). A szárny, a vízszintes vezérsík átalakításával jobbak lettek a gép repülési tulajdonságai. A továbbfejlesztett PZL–3SR motor áttételen keresztül új típusú légcsavart forgat. Az újabb konstrukcióban az egész gép élettartama növekedett. A teljesen fémépítésű, alul vegyszerálló anyaggal bevont törzs és a vezérsíkok élettartama 6000 óra vagy 12 év. A 447 kW tejesítményű motor élettartama is növekedett, s így az első nagyjavításra 700 repült óra után kerül sor. A repülőgép iskolagéppé is átalakítható a tartály leszerelésével és egy speciális oktatófülke felszerelésével.

21. ábra - PZL–106BR repülőgép

A PZL–106BS változat csak a hajtóművében tér el a BR-től. Itt az An–2 típuson alkalmazott, jól bevált, 736 kW teljesítményű motort találjuk, a PZL–106BT pedig légcsavaros gázturbinás változat és 554 kW teljesítménnyel dolgozik.

E típusok közül a hazai vállalkozók egyet sem üzemeltetnek annak ellenére, hogy a PZL–106BR teljesítmény- és műszaki paramétereit ismerve gazdaságosan üzemeltethető lenne a kisebb táblákon is.

Az M–18 típus kisebb kapacitású változatát, az M–21 (Dromader-Mini) típust is kifejlesztették, s a prototípust berepülték. Az M–21 repülőgép 70%-ában az M–18 alkatrészeiből készült. Hajtóműve és légcsavarja azonos a PZL–106BR típuséval. A 900 kg-os hasznos vegyszerterhével a gép jobban írányítható, s számítások szerint alacsonyabb üzemeltetési költséggel tudna dolgozi, mint az M–18.

Tekintettel az An–2 kiváló tulajdonságaira, a korábbi Szovjetunióban kialakították e típus továbbfejlesztett változatát, az An–3 repülőgépet. A gépbe egy TVD–20-as, 1081 kW teljesítményű légcsavaros gázturbinás hajtóművet építettek be. Az alacsony fordulatszámú, nagy átmérőjű légcsavar ideális a repülőgép 140–160 km/h sebességéhez. A vegyszertartály befogadóképessége 2200 kg, ami 50%-kal nagyobb, a repülőgép üzemeltetési költsége pedig 25–30%-kal kisebb, mint az An–2 típusú repülőgépeké. Sorozatgyártásra nem került sor. Jelenleg egy nagyobb teljesítményű hajtómű beépítésével folyik az An–3 fejlesztése.



Lengyel–szovjet tervezők közös munkája alapján jött létre a világ első sugárhajtású mezőgazdasági repülőgépe, az M–15 (Belphegor). A gépet Lengyelország gyártotta, szovjet megrendelésre szállította.

Az AI–25 típusú hajtómű 15 kN tolóerőt biztosít. A gép fémből készült biplán. A merevített héjszerkezetű törzs hátsó része két farokgerendába megy át. A szárnyterek közötti áramvonal-burkolatokra erősítették fel a két vegyszertartályt, amelyben a repülőgép 2200 kg vegyszert tud szállítani.

A gázturbina üzemeltetésével elmaradnak a káros rezgések, a légcsavarörvény pedig nem zavarja a vegyszerek célfelületre jutását. A hajtóműről lehetőség van jelentős mennyiségű sűrített levegő leválasztására, ami korszerű mezőgazdasági berendezés tervezését tette lehetővé.

Mezőgazdasági célra alkalmas helikoptert Kelet-Európában Lengyelország állít elő. A teljesen fémszerkezetű, egyrotoros és farokrotorral ellátott több feladatú helikopter típusjele Mi–2 (22. ábra).

22. ábra - Mi–2 helikopter

A két, egymástól függetlenül üzemelő gázturbina összteljesítménye 596 kW. A jelentős méretű utaskabin két oldalára szerelték fel a két vegyszertartályt. A helikopter teheremelő képessége 600–800 kg. A vegyszertöltés, -rakodás két oldalról, forgó rotorlapátok alatt történhet. A MÉM RSZ 1980-ban Mi–2 helikoptert bérelt, amellyel hasznos üzemeltetési tapasztalatokat szerzett. E típusból sok gép dolgozik Oroszorság és Bulgária mezőgazdaságában. Hazánkban csak egy darab dolgozik a mezőgazdaságban. Érdekességként megemlítjük a Forgószárny Kft. által működtetett Mi–2 típusú helikoptert. A Ka–26 tapasztalataira alapozva az üzemeltetők átalakításokat hajtottak végre a helikopteren. Az eredeti, két vegyszertartályt megszüntetve a törzsbe építettek be egy vegyszertartályt, ezáltal a töltés és a légijármű kiszolgálása is egyszerűbbé vált.

Hazánkban a Légi Mentőszolgálat és a BM Oszágos Rendőrfőkapitányság Légirendészeti Parancsnokság is üzemeltet Mi–2-es helikoptereket.

A mezőgazdaság számára a legnagyobb számban légijárművet az Amerikai Egyesült Államok értékesített, illetve értékesít.

A Cessna Aircraft Company cég jelentős számban forgalmazott repülőgépeket. A több típusból álló Cessna gépcsalád tagjait a korszerű követelmények figyelembevételével tervezték és alakították ki, általános jellemzőik megegyeznek. Egy kiválasztott szárnyprofillal építették a gépeket, amelyek alsószárnyú, farokkerekes megoldásúak. A korábban nagy szériában gyártott Ag Wagon típust mint alapgépet fejlesztve régebben az Ag Pickup változat készült. Az Ag Truck (7. kép), Ag Husky (99. ábra) az újabb változat. A gépek teljesen fémépítésűek, szárnyvégeik a típusra jellemzően íveltek. Az így kialakított szárnyvégek egyenletesebb áramlást biztosítanak a szárny körül. Egy speciális berendezés éjszakai repüléshez megfelelő világítást szolgáltat. A főfutókat ért terheléseket laprugók csillapítják. A Cessna gépcsalád repülőgépei Continental motorral dolgoznak.

7. kép. ábra - Cessna Ag Truck repülőgép

A mezőgazdasági repülőgépek gyártásában nagy hagyományokat mondhat magáénak az amerikai Piper cég. Az alsószárnyú, egyszerű konstrukciójú gépeket a világ sok államában üzemeltetik. A jól bevált, PA–25 Pawnee D változat 175 kW hajtómű-teljesítményű. 1972-ben jelent meg a New Brave gépcsalád. Jónak ítélik a zárt pilótafülkét, ami a vegyszerek bejutását akadályozza meg. A fűtő, illetve szellőző rendszer túlnyomás alatt tartja a kabint, s ez a tömítés sérülése esetén is kiküszöböli a mérgező gőz vagy gáz bejutását. A törzs hegesztett króm-



molibdén acélcső. A törzs borítását a csőváztól távolabb helyezték el, hogy a lemoshatóság tökéletes legyen. A karbantartás, a vizsgálat és a mosás megkönnyítésére az oldalpanelek gyorszárakkal vannak rögzítve.

A hajtóművek szerint a könnyű kategóriába tartozó Brave 300 hathengeres, míg a Brave 375 nyolchengeres, 224, illetve 279 kW teljesítményű Lycoming motorral dolgozik. Ugyanez a típus, de 298 kW teljesítményű hajtóművel rendelkezik a WTA (Piper) Brave 400 a legutóbbi változat.

A nagy teljesítményű gépek családját alkotják az amerikai Grumman, később a Gulfstream Ag–Cat változatai. A kétfedelű, régimódi kinézésű, de modern mezőgazdasági repülőgépek prototípusa 1957-ben repült először. A törzs tervezésekor nagy figyelmet fordítottak a repülőgép-vezető biztonságára, amit igazol, hogy igen kedvező a gép baleseti statisztikája. Jó a gép fordulékonysága, rövid a fel-, illetve leszállási úthossza. Az Ag–Cat A, B és C változat különböző típusú dugattyús hajtóművekkel, míg a Ag–Cat D már légcsavaros gázturbinával repül.

1981-ben az Ag–Cat mezőgazdasági repülőgép teljes dokumentációját megvásárolta a Schweizer repülőtársaság. A kissé átalakított változat már 447 kW-os, dugattyús motorral repül, s a Schweizer Ag–Cat Super B nevet kapta. Ez a gép különböző hajtómű-teljesítményű, légcsavaros gázturbinás kivitelben is készül, Ag–Cat Turbine (8. kép) néven. A gépek gazdaságosságuk, üzembiztonságuk és hosszú élettartamuk miatt igen keresettek a nyugati piacon.

8. kép. ábra - Schweizer Ag–Cat Turbine repülőgép

A mezőgazdaság speciális igényeinek figyelembevételével az amerikai Rockwell cég 1968-ban fejlesztette ki a Thrush Commander típust. 1977 novemberében az Ayres cég megszerezte a Thrush Commander 600 és 800 típus gyártási és kereskedelmi jogát. Az Ayres ezt követően terveztetett légcsavaros-gázturbinás változatokat. Jelenleg a cég több modellt ajánl, különböző dugattyús és légcsavaros gázturbinás hajtóművekkel, a felhasználók igényei szerint.

Az Ayres 600 Thrush 448 kW teljesítményű, míg a 800-as típus 596 kW teljesítményű, dugattyús motorral repül. A Turbo-Thrush S2R (9. kép) törzse és szárnya azonos a 600-as modellel. Hajtóműnek több változatot építhet be a gyár, így a jól bevált, több nyugati repülőgépen üzemeltetett PT6A, illetve TPE–331 típusú légcsavaros gázturbinákat. Az Ayres 660 Turbo-Thrush törzsébe is négy, különböző teljesítményű hajtóművet ajánl a gyár. Hangsúlyozott a repülőgép-vezető védelmét szolgáló acélváz, a kiváló rugózást biztosító futómű, a magasfokú korrózióvédelem, a jó manőverezőképesség.

9. kép. ábra - Ayres Turbo–Thrush repülőgép

Különleges kialakításával hívja fel magára a figyelmet az ausztrál gyártmányú Transavia PL–12 Airtruck repülőgép. A speciálisan mezőgazdasági munkákra tervezett gép 1966-ban kapta meg a légialkalmassági bizonyítványt. A másfélszárnyas, orrkerekes gép zömök törzsének alján helyezkedik el a Continental motor és a vegyszertartály. A repőlőgép-vezető e fölött foglal helyet a megerősített kabinban. A gép farokrésze egy-egy farokgerendával osztott, így ezek között, hátulról gyorsan megközelíthető és tölthető szilárd halmazállapotú anyagokkal. A vegyszertartály kiszerelésével könnyen átalakítható teher- és utasszállításra, légifelvételek készítésére. A továbbfejlesztett Skyfarmer T–300 elsősorban hajtóműben tér el. A Skyfarmer T–300A típusú repülőgép (10. kép) eltérést mutat a nagyobb törzsével, tágasabb pilótafülkéjével és könnyebb kormányozhatóságával. A gép 224 kW teljesítményű hajtóművével 910 kg vegyszert képes levegőbe emelni.

10. kép. ábra - Transavia T 300A Skyfarmer repülőgép



A mezőgazdasági repülés mintegy negyedszázados tapasztalatával tervezték az amerikai Air Tractor gépeit. Az AT–301 modell 1973-ban repült először. Nagyobb tartálymérettel készült az AT–301A típus. Ezek csillagmotorral kerültek forgalomba. Az átalakított AT–302 és AT–302A, valamint az AT–400 típusok különböző teljesítményű légcsavaros gázturbinás hajtóművel rendelkeznek. Az Afrikában dolgozó magyar repülőgép-vezetők is AT–400 típussal repültek. Az újabb, 1987–88-ra kifejlesztett gépek az AT–402 (11. kép) és AT–502 típusjelet kapták. Jellemzőjük a jó manőverezőképesség, a nagyfokú üzembiztonság és a kis karbantartási igény. A legújabb fejlesztésű AT–802 típust 1993-tól szállítják, s már igen erős, 1007 kW teljesítményű hajtóművet is beépíthetnek. Az utóbbi típusok mindegyikét a vásárlók igényeinek megfelelően, különböző teljesítményű hajtóművekkel forgalmazzák. Az Air Tractor jelenleg az egyetlen új repülőgépeket fejlesztő és gyártó cég az USA-ban.

11. kép. ábra - Air Tractor AT–402 repülőgép

A világ több mint 50 országában üzemeltetik a svájci Pilatus PC–6 Turbo-Porter (12. kép) támasztódúccal merevített, felsőszárnyas, igen egyszerű felépítésű, többcélú repülőgépet. Főkabinjába legfeljebb 10 utasülés szerelhető. Mezőgazdasági alkalmazáskor a kétüléses pilótakabin mögé rozsdamentes vegyszertartályt szerelnek. A légcsavaros, gázturbinás gépet elsősorban permetezési munkákra használják a mezőgazdaságban. Ilyenkor kerekeit kis abroncsnyomásúra cserélik ki. Igen rövid a le- és felszállópálya-igénye, nagy az emelkedőképessége. Műszerezettsége, elektromos és rádióberendezése átlag feletti. Hazánkban az Indikátor Kft vízügyi-, és olajvezeték-ellenőrzés céljából üzemeltet PC–6 típusú repülőgépet.

12. kép. ábra - Pilatus PC–6 Turbo-Porter repülőgép

A fentieken túl pl. az amerikai Eagle, Marsh, Weatherly cégek gyártmányaként jelentős számú mezőgazdasági repülőgép dolgozik a világ különböző területein.

A mezőgazdasági célra használt helikoptereket gyártó legnagyobb cég az amerikai Bell. A Bell 47 (13. kép) különböző változataiból a világon kb. 7000 db üzemel. Jellegzetes megjelenést ad a felfújt plexiborítású, szinte korlátlan látómezőt biztosító utaskabin, valamint a burkolatlan rácsszerkezetű törzs. A típusnak dugattyús és gázturbinás változatai is repülnek. A Bell 47 Soloy gázturbinás változat, 313 kW hajtómű-teljesítménnyel 450 kg vegyszert szállít. A kétlapátos forgószárny tengelyén a lapátokkal egy síkban ellensúlyokat helyeztek el, amelyek a lapátokkal együtt forognak és javítják a gép stabilitását. Az Egyiptomban és Szudánban dolgozó magyar pilóták Bell 47G helikopterekkel permeteztek.

13. kép. ábra - Bell 47 helikopter



Az USA-ban a leggyakoribb helikoptertípus a Bell 206B Jet Ranger III. Elsősorban utasszállításra készült a két rotorlapátos helikopter. Az áramvonalas alumíniumötvözetből készült törzs félhéjszerkezetű. A kabin feletti gondolában helyezték el a gázturbinás hajtóművet. A helikopter igen kedvelt a mezőgazdaságban is. A több-feladatú gép kiemelkedő paraméterei a mezőgazdasági felhasználás során viszont kihasználatlanok maradnak.

A helikoptereket gyártó cégek közül jelentős a francia Aerospatiale. Fejlesztésük alatt készült el az SA–315B Lama (14. kép) gázturbinás, általános célú helikopter. A háromlapátú fő- és farokrotor csuklós felfüggesztésű. Üvegezett kabinja könnyűfém keretű. A törzs középső és hátsó része burkolatlan háromszögletű acélcső rácsszerkezet.

14. kép. ábra - Aerospatile SA–315B Lama helikopter

A repülőgép-vezetőn kívül négy utast tud szállítani. Teheremelésre, csörlővel való mentésre, megfigyelésre, kiképzésre, légi fényképezésre, két fekvőbeteg és egy ápoló szállítására is alkalmazzák. A mezőgazdaságban is kitűnően bevált, mert pillanatnyilag az egyik legnagyobb terhelhetőségű helikopter. Rendkívüli teheremelő képességére jellemző, hogy meg tud emelni egy üres Lama helikoptert. Külső függesztéssel saját üres súlyának 1,25-szorosát képes felemelni. Több magassági világrekordot döntöttek meg vele.

Az Aerospatiale cég másik helikoptere az egy forgószárnyas, gázturbinás AS 350B Ecureuil. A többcélú, kis vibrációs zajszintű, jó repülési tulajdonságokkal rendelkező helikopter komoly vetélytársa a nagymúltú, elterjedt, azonos kategóriájú amerikai gépeknek.

Több ország gyártott és gyárt helikoptert licencvásárlás alapján, pl. Olaszország a 206B Jet Rangert, Brazília az AS 305B Ecureuilt, Svájc a Hughes C-t, stb.

A mezőgazdaságban dolgozó repülőgépek és helikopterek néhány típusának jellemzőbb műszaki adatait a 3. és a 4. táblázat tartalmazza.

3. táblázat - Mezőgazdasági repülőgépek főbb paraméterei

Típus Gyártó Hajtómű-típus

Hajtómű-telj. (kW)

Fesztáv (m)

Szárny-felület (m2)

Felszálló tömeg (kg)

Felületi terhelés (kg/m2)

Teljesít-ményterh. (kg/kW)

Vegyszer-tömeg (kg)

Munka-sebesség (km/h)

An–2 Antonov

PZL-Mielec, Lengyelo.

AS 62 IR 736 18,17

6 71,5 5500 76,90 7,47 1300 160

M–18 Dromader

PZL-Mielec, Lengyelo.

AS 62 IR 736 17,70 40,00 4200 105,0

0 5,70 1500 180

PZL–106BR Kruk

PZL-Varsó, Lengyelo.

PZL–3SR 447 15,00 31,69 3000 94,66 6,71 900 150-

160

M–21 Mini PZL-Mielec, Lengyelo.

PZL–3SR 447 14,51 32,60 3300 101,2

2 7,38 900 160

Z–37A LET, Csehszlovákia

M 462 RF 231 12,22 23,80 1850 77,73 8,00 500 140



Z–137T ZLIN, Cseh Közt.

M 601 Z 388 13,63 26,69 2525 94,60 6,51 900 145-

165

UTVA 65 Super Privrednik

UTVA, Jugoszlávia

160-540-A1C

257 12,90 20,53 2010 97,90 7,82 600 160

Ag Truck Cessna Aircraft, USA

IO-520 D 224 12,70 19,05 1905 100,0

0 8,50 908 196

Ag Husky Cessna Aircraft, USA

TSIO-520 T 231 12,70 19,05 1996 104,7

8 8,64 956 209

PA–25 Pawnee D

Piper Aircraft, USA

O-540-B2B5 175 11,02 17,00 1315 77,35 7,51 544 180-

200

PA–36 Brave 300

Piper Aircraft, USA

IO-540 K1G5 224 11,82 20,96 1769 84,40 7,90 862 174-

191

PA–36 Brave 375

Piper Aircraft, USA

IO-720 D1CD 279 11,82 20,96 1769 84,40 6,34 998 209-

218

Ag–Cat Super- B/600

Grumman/Schweizer, USA R 1340 447 12,93 36,42 3184 87,42 7,12 1383 185

Ag–Cat Turbine G-164B

Grumman/Schweizer, USA

PT6A-34AG 559 12,93 36,42 3184 87,42 5,70 1500 209

T–300A Skyfarmer

Transavia, Ausztrália

IO-540 K1A5 224 11,98 24,53 1925 78,50 8,60 910 200

AT–302 Air Tractor, USA

LTP-101-600 447 13,75 25,08 2994 119,4

0 6,70 1500 210

AT–400 Air Tractor, USA

PT6A-15AG 507 13,75 25,08 3538 141,0

7 6,97 1500 208-233

AT–401B Air Tractor, USA R 1340 447 15,54

5 28,43 3565 125,40 7,98 1400 193-

225

AT–402B Air Tractor, USA

PT6A-15AG 507 15,57 27,31 3565 130,5

4 7,04 1500 193-225

AT–502A Air Tractor, USA

PT6A-45R 819 15,85

0 28,99 4309 148,64 5,26 1850 193-

241

AT–802A Air Tractor, USA

PT6A-67R 1007 17,67

8 36,32 7257 199,81 7,21 2800 209-

257

Ayres Turbo Thrush

Ayres Corporation, USA

PT6A-34AG 559 14,47

832,516 4400 135,3

2 7,87 1800 153-241



Ayres 660Ayers Corporation, USA

PT6A-60AG 782 15,25 34,84 5670 162,7

6 7,25 2300 161-282

Pilatus PC-6 Turbo-Porter

Pilatus, Svájc PT6A-27 507 15,13 28,80 2770 96,20 5,46 950 167

Eagle 300 Eagle Aircraft, USA

IO-540-M1D5B 224 16,76 35,86 2449 68,29 10,93 950 185

4. táblázat - A mezőgazdasági helikopterek főbb paraméterei

Típus Gyártó cég Hajtómű típus

Hajtómű telj. (kW)

Rotorátmérő (m)

Felszálló tömeg (kg)

Felületi terhelés (kg/m2)

Teljesítmény terhelés (kg/kW)

Vegyszertömeg (kg)

Max. emelkedő sebesség (m/s)

Ka-26 Kamov

Szovjetúnió

M14-V26 478 13,00 3250 24,50 6,80 600 5,0

Mi-2PEZETEL, Lengyelország

GTD-350 596 14,56 3550 21,33 5,96 700 5,5

47G-5 Bell, USA VO 435 197 11,32 1293 12,85 6,56 350 4,5

47 Soloy Bell, USA 250-

C20B 313 11,32 1340 13,30 4,28 450 6,35

206B Jet Ranger III

Bell, USA 250- C20B 313 10,16 1452 17,90 4,63 566 6,4

UH-12E

Rogerson Hiller, USA

VO-540-C2A

253 10,80 1406 15,28 5,56 407 6,5

UH-12ET

Rogerson Hiller,USA

250-C20B 313 10,80 1406 15,28 4,49 508 7,7

MD-500E

McDonnel Douglas, USA

250-C20B 313 8,05 1360 26,72 4,35 400 9,6

SA-315B Lama

Aerospatiale, Franciaország

Artouste IIIB1 640 11,02 1950 20,45 3,05 575 5,5

AS Aerospatial Turbum 478 10,69 1950 21,72 4,08 730 6,9



350B Ecureuil

e, Franciaország

éca Arriel

KH-4 Kawasaki, Japán 198 11,32 1293 12,85 6,53 400 4,2

Silvercraft SH-4C

Siai-Marchetti, Olaszország

6AS-350-D1 172 9,03 862 13,50 5,00 200 6,0


4. fejezet - 3. A hazánkban üzemelő főbb légijárművek mezőgazdasági berendezései1. 3.1. A légijárművek mezőgazdasági berendezéseinek általános felépítéseA mezőgazdaságban üzemelő légijárművek folyékony vegyszerek (oldatok, emulziók, szuszpenziók), illetve szilárd halmazállapotú anyagok (műtrágyák, porok, magvak, granulátumok) kijuttatására egyaránt alkalmasak. Ennek megfelelően a mezőgazdasági berendezéseket is két nagy csoportba sorolhatjuk:

permetezőberendezés,

szóróberendezés.

A rendszereket úgy tervezik, hogy a légijárművek mezőgazdasági berendezéseit egyszerűen, gyorsan cserélni lehessen. Ez legtöbb esetben úgy történik, hogy csak a vegyszertartály alján cserélik a permetező-, illetve szóróberendezést és szerelvényeit. Néhány esetben – főképp amerikai helikoptertípusokon – a teljes mezőgazdasági berendezést átszerelik, vagy a függesztettet lecsatolják.

1.1. 3.1.1. PermetezőberendezésA légijárművek permetezőberendezése a hatóanyagot folyadék formájában egyenletesen elosztva, csepp alakban juttatja ki a célfelületre. Célfelületen azt a felületet értjük, amelynek hatóanyaggal való kezelése a permetezés célja.

A kijuttatandó vegyszerek lehetnek növényvédő szerek, műtrágyák, illetve lombtrágyák, valamint egyéb kemikáliák (defoliáló-lombtalanító, deszikkáló-szárító szerek stb.), melyeket folyadékban oldanak fel.

A légijárművek permetezőberendezéseinek részegységei bár azonos funkciót töltenek be, szerkezeti megoldásuk gépenként változhat, elhelyezésük eltérhet. A 23. ábrán permetezőberendezés elvi vázlata látható.

23. ábra - A permetezőberendezés működési elve

A folyékony vegyszert földi töltőberendezés juttatja a feltöltőnyílásnál elhelyezett beömlőszűrőn (kosárszűrőn) /1/ keresztül vagy külső feltöltőcsonkról /17/ a tartályba /2/. A tartály alján elhelyezett szívószűrőn /4/ keresztül jut a folyadék a szivattyúhoz /6/, majd a nyomószűrön /8/ áthaladva az elosztószelepházba /9/, amelynek nyitott állása mellett a szórócsövekbe /10/, szórófejekhez /11/ s onnan cseppekre bontva a szabadba kerül. A nyomószűrő betétjét időnként tisztítani kell, ezért a rendszerbe elzárócsapot /7/ építenek be, amelynek segítségével a csorgás, elfolyás a tartály, a szivattyú felől megakadályozható.

A folyékony vegyszerek állandó homogenitását a tartály alján elhelyezett hidraulikus keverőszerkezettel /12/ oldják meg.

A szivattyú és a szelepház közé nyomásszabályozót /13/ építenek be, amely a permetezés során az előzetesen beszabályzott állandó nyomást biztosítja. A vegyszernyomást membrán /14/ érzékeli, majd nyomásadó /15/ továbbítja a kabinban elhelyezett nyomásjelző /16/ műszerhez. A tartályban lévő vegyszer tömegéről a pilótát mennyiségérő műszer /3/ tájékoztatja.


3. A hazánkban üzemelő főbb légijárművek mezőgazdasági

berendezéseiA munka befejezésekor a tartályban maradó vegyszert csapon /18/ keresztül eresztik le. A repülés során vészhelyzetben a vegyszertehertől való megszabadulás válhat szükségessé, ezért legtöbb gépet gyorsürítő berendezéssel /5/ is ellátják.

A permetezőberendezés szerkezeti elemei az alábbi főbb csoportokba sorolhatók:

vegyszertartály,

vegyszerszivattyú,

elosztószelep,

nyomásszabályozó,

szűrők,

szórócsövek,

szórófejek.

1.1.1. 3.1.1.1. Vegyszertartály

A légijárműveken alkalmazott vegyszertartály általában folyékony és szilárd halmazállapotú szerek befogadására egyaránt alkalmas. Különböző munkanemeknél a vegyszertartály alsó kivezetőcsonkjához gyorscsatlakozókkal szerelik fel a permetező- vagy szóróberendezést.

Fontos szempont, hogy a vegyszertartály a gép súlypontjában legyen, így a szórás közbeni vegyszerfogyás miatt súlypontvándorlás nem lép fel, nem válik orr-, vagy faroknehézzé a gép, és a repülőgép-vezetőnek ezt üzem közben nem kell korrigálni.

A repülőgépeken a vegyszertartályt általában a törzs belsejében helyezik el, hogy ne keltsen légellenállást. Ezt a többfeladatú gépeknél a kabin mögött a tehertérben rögzítették pl. a PZL–101, An–2 (24/a ábra), PC–6 stb. gépeknél, de még a speciálisan mezőgazdasági célra tervezett Z–137T vegyszertartálya is ilyen elhelyezésű. Ilyen elrendezés esetén a repülőgép-vezető a baleset, az ütközés következtében sajnos a hajtómű és a vegyszertartály közé szorulhat.

A kabin előtt elhelyezett vegyszertartályok nagyobb védelmet biztosítanak, ütközéskor fokozatosan veszik fel az energiát. Ilyen elhelyezésű pl. az M–18 (3. kép), a PZ–106 Kruk, az Ag Cat Schweizer (24/b ábra), a Cessna, a Piper stb. repülőgépek vegyszertartálya. Ez esetben hátrányként lehet megemlíteni, hogy a kicsorgó, párolgó vegyszergőz repüléskor könnyebben a kabinba kerülhet, valamint a farokkerekes megoldás miatt guruláskor, fel- és leszálláskor a hátrább került kabinból rosszabb a kilátás.

Néhány repülőgéptípusnál különleges megoldásokkal is találkozhatunk. A Skyfarmer T–300A gép vegyszertartályát a hajtómű mögé helyezték, a repülőgép-vezetőt pedig ezek fölé ültetik (24/c ábra). A Cessna cég Ag Carryal típusa a törzs alatt szállítja vegyszerterhét (24/d ábra).

24. ábra - Vegyszertartály-elrendezések

A helikoptereknél általában a kabinon kívül helyezik el a vegyszertartályt, mivel ez egyszerűbb megoldás, ugyanakkor a kisebb sebességű munkavégzés miatt a mezőgazdasági berendezés légellenállása kicsi. Különböző elhelyezést alkalmaznak, pl. kabin mögött (Ka–26), kétoldalt (Mi–2), törzs alá erősítve (UH–12E Simplex permetezőberendezése), illetve függesztve (nyugati helikoptertípusokon alkalmazott Transland permetezőberendezés).

A vegyszertartály alakja általában hengeres, alsó részük kúpos. Ez főképp szilárd halmazállapotú vegyszerek



berendezéseikijuttatásánál előnyös, mivel jobban lehet keverni, és boltozódás nem jön létre. Repülőgépeknél a jobb térkihasználás miatt mind több gépen a törzskeresztmetszet teljes kihasználása mellett a motor és a kabin helyigénye határozza meg a vegyszertartály alakját.

A vegyszerek agresszív, korróziós hatása miatt a tartályokat műanyagból vagy rozsdamentes acélból készítik.

A vegyszertartály felső részén nagy átmérőjű töltőnyílást alakítanak ki a gyors feltöltés biztosítása céljából. A legtöbb légijárművön egy külső feltöltőcsonkot is kialakítanak. A folyékony vegyszert egy külső szivattyúval ezen keresztül nyomatják a tartály aljába, így az kevésbé habosodik.

Külföldön néhol egy megközelítéssel, konténer segítségével, illetve töltőtoronyból is töltenek folyékony vegyszereket repülőgépekbe.

A töltőszemélyzetnek fontos feladata, hogy előírt, meghatározott térfogatú vegyszert tölthetnek a gépbe. A túlterhelés elkerülése, valamint munka közben a vegyszerfogyás ellenőrzés céljából a gépeket vegyszermennyiség-ellenőrzővel, -mérővel látják el.

A vegyszermennyiséget legegyszerűbben a tartályon kialakított kémlelőnyíláson keresztül lehet ellenőrizni (An–2). Igen egyszerű megoldás az is, amikor a műanyagból készült tartály átlátszó, vagy áttetsző falára festik fel a vegyszer térfogatának megfelelő számértékeket, melyet a pilóta töltéskor, illetve munka közben könnyen figyelemmel kísérhet (M–18). Gyakrabban alkalmazott megoldás a nyomásadó membrán tartály aljába való helyezése. A folyadékoszlop nyomását pneumatikus rendszeren keresztül viszik a kabinba a barometrikus kijelző műszerhez (Ka–26).

Korszerűbb megoldásoknál nem térfogatot, hanem vegyszertömeget mérnek. Más esetben a repülőgép tartályát két helyen támasztják fel. Az egyik oldali tartálycsap piezoelektromos kristállyal felszerelt adóra támaszkodik. A kristály vezetőképessége a terheléssel arányosan változik. A változást az adóhoz kapcsolt jelző rendszer érzékeli és látható jellé alakítja (Z–137T).

A légijárművekkel való permetezéseknél az általánosan használt víz vivőanyaghoz általában különbőző hatóanyagú vegyi anyagot adagolnak. Ez hektáronként egyes esetekben elérheti a 8–12 kg-ot vagy dm 3-t is. A létrejött permetezőszerek ritka esetben oldatok. Ezeknél ülepedés nincs, a légijárművek vegyszertartályában keverni nem szükséges. A vízhez kevert, nem oldódó folyékony hatóanyaggal létrejött emulziókat, valamint a vízben lebegő, leülepedő szilárd hatóanyag-részecskéket tartalmazó szuszpenziókat viszont a gépeken intenzíven keverni kell.

A vegyszertartályban lévő folyékony szerek homogenitását hidraulikus keverőkkel biztosítják. A permetezés során kis folyadékmennyiséget, míg az ún. keverési helyzetben a szivattyú által szállított teljes mennyiséget visszajuttatják a tartály aljára.

A vegyszertartály feltöltése után meg kell kezdeni az emulziók és szuszpenziók keverését. Szélkerekes szivattyú esetén guruláskor a szivattyú fordulatszáma, térfogatárama kisebb, de kirepüléskor már megfelelő. Ebből a szempontból előnyösebb a hajtóműtől közvetlen meghajtású szivattyús megoldás. A keverést mindaddig folytatni kell, míg a tartályban vegyszer marad. Üzemszünet alatt a tartályban vegyszert tárolni nem ajánlatos, mivel a leülepedett, iszapszerű szer dugulást okozhat, illetve az üzembeállás után nem lehet a megfelelő homogenitást biztosítani.

Meg kell említenünk azt is, hogy a nagy vegyszerteherrel földközelben végzett mezőgazdasági repülés során bekövetező üzemzavar könnyen vezethet katasztrófához. Ennek elkerülését elősegítheti a vegyszerteher gyors ledobása. Különösen a teherfelszállások során állhat elő veszélyes helyzet, repülőtéren túli akadályba való ütközés, ha a gép valamilyen oknál fogva nem tud felemelkedni a repülőtéren.

Ennek oka lehet:

a repülőgép túlterhelése,

a hajtómű nem adja le a szükséges teljesítményt (motorhiba, a légcsavar nagy állásszögön van),

a repülőgép aerodinamikai tulajdonságainak leromlása (sérült, deres vagy eljegesedett szárnyfelület),

a repülőtér nem megfelelő (rövid, erősen felázott, dús növényzet vagy laza talaj fedi),



berendezéseimeteorológiai körülmények (nagy hőség, erős hátszél),

a repülőgép-vezető nem megfelelő vezetési technikája.

A vegyszerteher ledobása után a repülőgép jobban emelkedik, manőverezőképessége is javul, így az akadállyal való ütközés elkerülhető. Esetleges földnekütközéskor a vegyszertömeg nélküli gép kisebb energiával csapódik a földnek, a repülőgép-vezető mögött elhelyezett tartály üresen nem szakad ki, nem okoz sérülést, ugyanakkor attól sem kell tartani, hogy a kiömlő vegyszer mérgezést okoz.

Általában a vegyszertartály vagy a permetezőberendezés alján alakítanak ki nagyméretű nyílást, amelyet fedél zár. A fedélrögzítőket bowden, acélszalag tartja, biztosítja a zárt helyzetet. Vészledobás esetén légmunkahenger oldja a bowdent vagy szalagot, illetve az elektromágnes elengedi és súlyereje pedig nyitja a fedelet, s néhány másodperc alatt kiürül a tartály. A folyékony vegyszerek vészledobása az M–18, a Z–137T, a Ka–26 és az UH–12E típusokon megoldott. Az An–2 gépen nincs vészledobási lehetőség.

1.1.2. 3.1.1.2. Vegyszerszivattyú

A kipermetezendő vegyszernek a tartályból a szórófejekhez való szállítására, a porlasztáshoz szükséges nyomás előállítására, a tartályban lévő vegyszer hidraulikus keverésének biztosítására a mezőgazdasági berendezés rendszerébe vegyszerszivattyút építenek be. Fontos követelmény, hogy méretük, tömegük kicsi, karbantartásuk egyszerű, folyadékszállításuk egyenletes legyen, kis energiafelvétellel dolgozzanak.

A hazánkban üzemelő légijárműveken erre a célra centrifugálszivattyút alkalmaznak. Csak néhány amerikai géptípuson található görgős-, illetve fogaskerék-szivattyú, amely a hidraulikus cseppképzéshez nagy nyomást képes előállítani. Utóbbi esetben a permetező rendszert biztonsági szeleppel kell megvédeni a dugulások következtében fellépő túlnyomással szemben.

A centrifugálszivattyú csigaházában forgó lapátkerék forgó mozgásra kényszeríti a lapátok között lévő folyadékot, növelve annak mozgási energiáját. A folyadék a centrifugális erő hatására sugár irányba a csigaház külső, bővülő keresztmetszetén kilép. Itt az áramlási sebesség lecsökken, a nyomás megnő. A tengely mentén szívóhatás lép fel, ezért ide kötik be a vegyszertartályból a szívócsövet.

Nagy előny a szerkezeti egyszerűség, a kis helyszükséglet. Hátrányuk, hogy nagy fordulat mellett is csak 2–6 bar nyomást képesek produkálni. Duguláskor, szelepzáráskor a rendszerben nem nő meg jelentősen a nyomás, így biztonsági szelepet nem kell beépíteni.

A centrifugálszivattyú térfogatáramát és nyomását a lapátkerék átmérője és fordulatszáma, a lapátok száma és profilja, valamint a lapátok között kialakított csatorna szélessége határozza meg.

A szivattyúk meghajtása történhet

szélkerekes,

elektromos,

mechanikus megoldással.

Az An–2, M–18 repülőgépeinken a centrifugálszivattyú lapátkerekét szélkerék forgatja. A fordulatszám a repülési sebességtől, a légcsavarszéltől függ. E megoldás hátránya, hogy nagy légellenállást okoz és rontja a gép aerodinamikai tulajdonságait is. A szélkerék tengelyének forgását fékkel állítják meg. Különösen vigyázni kell a repülőgép-vezetőnek a vegyszer kifogyásakor. A szélkereket azonnal le kell fékezni, mert a szárazon futó szivattyú túlpörögve nagy kopásokat okozhat, sőt a szélkerék szét is repülhet. A Z–137T típus szivatytyúját a hajtóműről kivezetett tengelyen keresztül forgatják.

Helikoptereink permetezőberendezésein elhelyezett centrifugálszivattyút elektromotor hajtja meg. Így a fordulatszám független a repülési sebességtől, a hajtómű üzemmódjától.

1.1.3. 3.1.1.3. Elosztószelep

A szivattyú által szállított vegyszert elosztószelepházba vezetik, amelyben a folyadék áramlási irányát általában kétállású szelep vezérli. A szelep egyik állásánál a vegyszer a szórócsövekbe áramlik, míg másik állásba váltva hidrokeverést végez. Ezzel egy időben több gépen visszaszívó rendszer is működésbe lép. Így a szórócsőben,



berendezéseiszórófejekben a nyomás lecsökken, a szórófej membránzárja hamarabb és jobban zár.

Az elosztószelep alakja lehet hengeres, illetve gömb. Mozgatását a legtöbb légijárművön a botkormányon elhelyezett nyomógombbal vagy billenő kapcsolóval végzik.

Korszerű elektro-pneumatikus rendszernél elektromos levegőszelep áramkörét nyitja vagy zárja a repülőgép-vezető. Az elektromágneses szelepen át a sűrített levegő az elosztószelep munkahengerébe vagy külön pneumatikus munkahengerbe kerül. Ez tolja el a dugattyút szélső helyzetbe, s így kerül a szelep nyitott vagy zárt helyzetbe. Az An–2 repülőgép szeleptányérját ez utóbbi megoldással mozgatják, az UH–12E gömbcsapját pedig elektromotor fordítja el.

1.1.4. 3.1.1.4. Nyomásszabályozó

A permetező rendszerben állandó nyomást kell biztosítani, mert a nyomás kihat a szórófej teljesítményére, a cseppméretre, a cseppeloszlásra. A nyomás növelésével a kijuttatott mennyiség nő, a cseppek átmérője kisebb lesz, a nyomás csökkenésével pedig a kijuttatott mennyiség csökken, a cseppek átmérője nő.

Az üzemi nyomás értékét a szórófejtől és a térfogatáramtól függően kísérletileg állapítják meg, s gyakorlati alkalmazásra a repülőgépes technológiai ajánlásban írják elő. Ennek értéke a légijárműveinken 2–4 bar közötti.

A nyomásszabályozó úgy tartja a beállított üzemi nyomást, hogy a centrifugálszivattyú által szállított folyékony vegyszer egy részét, ami a szórófejeken nem jut ki, visszavezeti a tartályba. Ezzel tehát permetezés közben is hidraulikus keverést tesz lehetővé.

Légijárműveinken Tee Jet vagy ilyen rendszerű nyomásszabályozókat (25. ábra) alkalmaznak. Ezt a centrifugálszivattyú nyomóágába szerelik a szelepülés /1/ felőli oldalon, ez pedig a házhoz /4/ csatlakozik. A vegyszer nyomása a rugó /3/ által terhelt vezetett szelepet /2/ megemeli, s csőcsonkon /5/ keresztül a vegyszert visszavezeti a tartályba. A rugóterhelés forgókarral /11/ állítható, ami a fedélbe /8/ csavart menetes orsót /10/ forgatja, ez pedig a tömítéssel /6/ ellátott rugótányért /7/ a tengely irányába mozgatja. Ha a rugóterhelés nagy, a szivattyú is nagy nyomást hoz létre a szórófej felőli oldalon.

25. ábra - Nyomásszabályozó

A beállított üzemi nyomásnál a szelep utat nyit a folyadék előtt a vegyszertartályhoz. A menetes orsó elmozdulását, emiatt az üzemi nyomás változását, anya /9/ akadályozza meg.

A végzett munka minőségével kapcsolatos igény szerint a nyomásszabályozó beállításához, a permetező rendszerben uralkodó nyomás állandó ellenőrzéséhez nyomásmérőt építenek be. Ennek helyét a nyomószűrő utáni részben határozzák meg.

A permetező rendszerben uralkodó nyomás ellenőrzésére közvetlen, vagy közvetett úton kijelző műszereket alkalmaznak. A közvetlenül a permetezőcsőre vagy magasnyomású tömlővel meghosszabbított helyre szerelt manométerek a repülőgép-vezető látásszögében mindig a légijármű külső szerelvényein nyernek elhelyezést. A kabinban elhelyezett műszerhez így nem jut be a vegyszer, a vezetékrendszer esetleges meghibásodása miatt szivárgó, kifolyó mérgező vegyszer ugyanis közvetlen veszélyezteti a repülőgép-vezetőt.

A vegyszernyomás mérésére ezért elektromos távnyomásmérőket alkalmaznak. A nyomásmérő rendszert a nyomószűrő utáni csőbe kötik. A vegyszer tömlőn keresztül jut a rövid leválasztómembránhoz, majd – közvetett úton – a membrán másik oldaláról már olaj közvetíti a nyomást a nyomásérzékelőhöz, adóhoz. Innen pedig kábelrendszer csatlakozik a nyomásjelző műszerhez.

1.1.5. 3.1.1.5. Szűrők

A permetezendő folyadék nem tartalmazhat olyan anyagokat, amelyek a szórófejben dugulást okozhatnak. Különösen a hidraulikus cseppképzésű szórófejek kis átmérőjű furatai záródnak el könnyen.



berendezéseiA szuszpenzió esetén nagyobb méretű szilárd részecskék kerülhetnek a rendszerbe, de a víz vivőanyag is tartalmazhat idegen anyagokat (falevél, fűszál stb.).

Az üzemzavarok kiküszöbölésére a vegyszertartályba, a permetező rendszer vezetékeibe szűrőket építenek be. Ezek többfokozatú szűrést biztosítanak. A feltöltéstől a szórófejig a szűrők lyukmérete lépcsőzetesen csökken. A szűrést általában négy szűrővel valósítják meg.

A vegyszertartály tetején lévő töltőcsonkban előszűrést végeznek a beömlőszűrővel. Külső feltöltés esetén a földi szivattyú szívó, esetleg nyomó ágába is helyeznek előszűrőt. A tartály alján szívószűrőn keresztűl jut a vegyszer a szivattyúhoz, innen a nyomószűrőn át kerül a szórófejszűrőhöz.

A szűrők fontos jellemzője a hasznos, eleven felület és az összes felület. Ezek hányadosa a szűrők felületének kihasználási fokát adja. Figyelembe kell még venni a szűrő nyílásainak átmérőjét, valamint a szűrőn átáramló folyadék térfogatát is.

Lényeges követelmény, hogy a szűrő üzemszünetben könnyen szétszerelhető legyen, nagy átfolyási térfogatárammal dolgozzon, kicsi legyen a szívó ellenállás, nyomószűrő után a nyomásesés.

Légijárműveink permetezőberendezéseibe Tee Jet nyomószűrőt (26. ábra) építettek. A permetlé a szűrőfejbe /1/ érkezik, s a szűrőbetéten /3/ keresztül áramolva folytatja útját a szórófejhez. A műanyagból készült ház /4/ lecsavarásával a szűrőbetét könnyen kiemelhető, majd tisztítás után visszahelyezhető. A szűrőfej és a műanyag ház között gumitömítés /2/ akadályozza meg a szivárgást.

26. ábra - Nyomószűrő

Emulziók, szuszpenziók kijuttatása során általában 5–6 felszállásonként (szükség esetén gyakrabban) a szűrőbetét cseréje válik szükségessé. Az elszennyeződött betétet az újbóli felhasználásig áztatni, majd a lerakódott vegyszertől mechanikusan tisztítani kell. Ugyancsak ki kell tisztítani a szűrőbetétet egy újabb szerkombináció kijuttatása előtt is.

1.1.6. 3.1.1.6. Szórócsövek

A folyékony vegyszerek szórófejekhez való elvezetésére, ezek egymástól való távolsága tartására a légijárműveken szórócsöveket alkalmaznak. Fontos követelmény, hogy könnyűek, vegyszerállóak legyenek, a keresztmetszetük biztosítsa a vegyszeráramlást, dugulásra ne legyenek hajlamosak, rövid időt igényeljen a fel- és leszerelésük.

A légijárműveken alkalmazott szórócsöveket több darabból építik össze. Anyaguk rozsdamentes acél, alumíniumötvözet vagy műanyag. Keresztmetszetük lehet kör, illetve csepp alakú. A kör keresztmetszetű szórócsövek terjedtek el nemcsak a hazai fejlesztésű berendezésekkel ellátott An–2-típusokon, hanem a külföldről származó Z–137T, Cessna- és Piper-típusokon is.

Ennek a szórócsőtípusnak köszönhető az, hogy az ellenállás veszélyének fokozódása nélkül bármilyen irányba forgatható, ezáltal a menetszél másodlagos porlasztó hatását kihasználva lehet szabályozni a felszerelt szórófejtestek szögállását és így a cseppméretet is.

A repülőgépeken a szárnyak alá függesztik a szórócsöveket. Helikoptereken több megoldással találkozhatunk: a kabin mögött kétoldalt és a farokrészen (Ka–26), a kabin alatt és mellett kétoldalt (MD–500E), az UH–12E helikoptert a kabin előtt elhelyezett orrszóróval üzemeltetik.

Légijárműveinken a permetezőberendezéssel együtt érkező gyári szórócsöveket elhasználódásukat követően lecserélik. Ma már légijárműveinken a több kedvező tulajdonsággal rendelkező, hazai fejlesztésű PVC-csöveket



berendezései(27. ábra) találhatjuk, mint azt korábban már jeleztük. A csövek törékenysége miatt szállításukat, raktározásukat nagy gondossággal kell végezni.

27. ábra - Szórócső

1.1.7. 3.1.1.7. Szórófejek

A növényvédelmi követelményeknek megfelelő, a védekezés eredményességét szavatoló kellő biológiai hatás eléréséhez a szórófejek biztosítják az előírt cseppméretet, cseppszámot.

A légijárműveken alkalmazott szórófejeknek az alábbi legfontosabb követelményeket kell kielégíteni:

az előírt pontos mennyiség kijuttatása,

egyszerű, megbízható mennyiségszabályozás,

a kívánt értékű cseppméret előállítása a lehető legkisebb mértékű méreteltérés mellett,

megbízható üzemelés emulzió, szuszpenzió kijuttatása esetén is,

csekély porlasztási energia,

hosszú élettartam,

csepegésmentes üzemeltetési lehetőség.

A légijárműveken a cseppképzés alapvetően, elsődlegesen a szórófejekben megy végbe, amelyek hidraulikusak vagy mechanikusak lehetnek. Ugyanakkor figyelembe kell venni a másodlagos cseppbontást okozó repülőgép-légcsavarszelet, a helikopterrotor légáramlását, a menetsebességet és a szórófej állásszögét, ezért a légijárműveinken kombinált porlasztás létrejöttéről beszélhetünk.

1.1.7.1. 3.1.1.7.1. Hidraulikus cseppképzésű szórófejek

A hidraulikus cseppképzésű szórófejekben a permetlé folyadékhártya belső és külső részében kialakuló sebességkülönbség miatt indul meg a cseppképződés. A szórófejekben nyomással nagy sebességre gyorsítják fel a permetlevet, s furatokon, réseken átáramolva hozzák létre a folyadékhártyát.

Repülőgépeinken az ún. keresztréses szórófejek folyadékütközéssel képeznek cseppeket. Ha két, egyenlő erősségű folyadéksugarat szög alatt ütköztetünk, akkor a szög felező síkjában legyezőszerű hártya alakul ki (28/a ábra). A keresztréses szórófejekben ezt az elvet úgy valósítják meg, hogy a szórófejekben az ívelt belső rés falán két irányból áramló folyadékrészecskék ütköznek abban a nyílásban, amelyet egy keresztirányú horony alakított ki. A folyadék legyezőszerűen, lapos hártya alakban terül szét (28/b ábra), ezért ezeket lapos sugarú szórófejbetéteknek is nevezik. A gyakorlatban alkalmazott szórólapka szerkezetileg annyiban különbözik ettől, hogy a belső rés helyett egy hosszú, finoman megmunkált, félgömbben végződő furat található. A szórónyílás a gömbfelület és egy ék alakú külső horony áthatása útján jön létre (28/c ábra).

28. ábra - Keresztréses szórófej cseppképzési elve és szórólapkája



berendezéseiHazánkban jól ismertek a fenti elven működő, Tee Jet 8020 jelű szórólapkák, amelyeknél az első két számjegy a keresztrés hornyának szögét (80°) adja meg, az utolsó két számjegy pedig a nyílás térfogatáramára (20 US gallon/min) utal. Korábban repülőgépeinken is alkalmazták, de ma már a hasonló kialakítású magyar fejlesztésű (SZIKKTI), műanyag foglalatba helyezett, korund anyagú Silper–1 betéttel helyettesítik.

Ezt a betétet korábban Tee Jet szórófejbe, jelenleg pedig a MÉM RSZ fejlesztésű X–09 polipropilén műanyag szórófejbe (29. ábra) helyezik. A szórófej tömege csupán 30 g, a maximális permetezési nyomás 6 bar lehet, nyitó-záró túlnyomása pedig 0,7–0,8 bar. A permetlé a PVC szórócsőből /1/, sárgaréz csatlakozóanyába /2/ csavart ugyancsak sárgaréz, kúpos csőtoldaton /3/ keresztül jut a szórófejházba /9/. A permetlé nyomása a záróanya /4/ által leszorított, rugóval /5/ terhelt gumimembránt /6/ megemeli, így kerül a rögzítőanya /8/ segítségével felerősített szórólapka /7/ furatán keresztül a szabadba. Az X–09 szórófej kevés alkatrészből készül, így gyártása, karbantartása, javítása is egyszerű, ugyanakkor olcsó és kicsi a meghibásodás valószínűsége.

29. ábra - X–09 szórófej és csatlakozása

A légijárműveken ütközőlapos szórófejeket is használnak. Itt a permelé egy furaton, tömör sugárban lép ki. Az áramlási irányba sima, sík vagy görbült felületű szilárd anyagot helyeznek. A permetlé ennek ütközik, irányát megváltoztatva permetfátyol alakban szétterül, majd cseppekre bomlik.

Ha az ütközőlapos szórófej furatából kilépő permetlé az áramlás irányára merőleges sík anyagnak ütközik, lapos, legyező alakban terül szét. Amennyiben a permetlé kúpos vagy ívelt anyagnak ütközik, üreges kúp vagy gömbsüveg alakú permetfátyol jön létre.

Néhány ütközőlapos szórófejtípusnál a permetfátyol alakját, a szórásteljesítményt a furat és az ütköző felület közötti távolság változtatásával szabályozzák.

A hártya vastagsága, a keletkező cseppek mérete függ a permelé nyomásától, az ütközés szögétől, és az ütköző felület minőségétől.

A hazánkban üzemelő repülőgépek és helikopterek – az elsodródások csökkentése végett Reglo-Jet ütközőlapos szórófejbetéttel is dolgoznak. A megnyújtott szórófejbetét furatán kijutó permetlé homorú felületnek ütközik és gömbsüveg alakban hagyja el a szórófejet.

Ismert tény, hogy a szórófejet elhagyó csepptömeg különböző nagyságú részecskék tömegéből tevődik össze, és ezek nagyságuktól függően hajlamosak az elsodródásra, ami bizonyos vegyszerek esetén súlyos környezeti károsodásokat okozhat.

Míg a keresztréses-lapos sugarú és a cirkulációs-üreges kúpos szórófejbetétek által képzett csepptömeg 25–35%-a hajlamos az elsodórásra, addig a speciálisan kialakított Reglo-Jet betét által képzett cseppek elsodródásra hajlamos részecskéinek az aránya 5–8%!

A Reglo-Jet betét alkalmazása bizonyos munkaféleségek esetén, vegyszeres gyomirtásoknál, állományszárításoknál kötelező.

A betéteknek két típusa ismeretes:

nagyobb teljesítményűek (dm3/min) repülőgépekre (színük narancssárga)

kisebb teljesítményűek (dm3/min) helikopterekre (színük sárga).

A Reglo-Jet betétek részletes leírásával és a használatukhoz szükséges információkkal a későbbiek során még találkozunk.

Helikoptereinken is hidraulikus cseppképzésű, de cirkulációs rendszerű szórófejeket is üzemeltetnek. Itt viszont a folyadékot egy örvénykamrában megforgatják. A forgó folyadék közepén a nyomás növekedésével



berendezéseilégmag keletkezik és körgyűrű keresztmetszeten kilépve kúppalást folyadékhártyát képez. A szórófejtől távolodva a hártya vastagsága csökken, egy ideig a felszínen ható kapilláris erők összetartják, de később a felületi feszültségtől függően és a centrifugális, valamint a gravitációs erő hatására cseppekre bomlik. A fentiek szerint a kilépő permet alakját üreges-kúposnak nevezik (30. ábra).

30. ábra - Üreges kúpos szórófejbetétek és a szórásalak

Gyakorlatilag helikoptereinken is X–09 szórófejházba helyezik a folyadékcirkulációt létrehozó betétet, ami egy ferde furatú tárcsa, ún. csavarótest (pörgetőtest) /1/. A forgó mozgást végző folyadék ezt követően egy szórólapka /2/ furatán lép ki a szabadba. A fentiek Tee Jet betétek. A csavarótestet számokkal jelölik pl. 23, 25, 45, 46 stb. A kis számok kisebb átömlési keresztmetszettel finomabb, a nagy számok nagyobb mennyiséget engednek át és durvább cseppeket képeznek. A szórólapkafuratának átmérőjét 1/64 coll (0,4 mm) többszörösében adják meg. Például a D4 jel szórólapkafuratának átmérője 1/16 coll (1,6 mm). Egy szórófejbetét-kombinációt pl. D4–25, D8–45 jelekkel adhatunk meg.

A hidraulikus cseppképzésű szórófejek legfontosabb eleme a cserélhető szórólap. Ezek mérete, alakja, felületi simasága lényegesen befolyásolja a porlasztás minőségét. Kismértékű kopás, illetve sérülés egyenetlenné teszi a cseppbontást és a térfogatáramot, a szórólapokat ezért kopásálló anyagból (acél, kerámia, ipari minőségű rubin és zafirkő) készítik, illetve cserélik. A szórófejek hátrányos tulajdonsága viszont, hogy a kis szórónyílások miatt könnyen eltömődnek, ezért szükséges a többlépcsős szűrő rendszer, a gyakori szűrőbetétcsere, illetve oldatok, emulziók felhasználása.

1.1.7.2. 3.1.1.7.2. Mechanikus cseppképzésű szórófejek

A légijárműveken eldugulásra nem hajlamos, mechanikus cseppképzésű porlasztókat is alkalmaznak. Ezeken a forgó mozgásra kényszerített szerkezeti elemek (forgódob, forgószita) szeletelve, ütköztetve vagy centrifugálva végzik a cseppbontást.

A légijárműveink nagy részén hazai fejlesztésű forgódobos porlasztókat üzemeltetnek. A 9000–11 000/min fordulatszámú forgódobokra a belsejébe bevezetett permetlé sugár irányból, kis nyomással érkezik. Itt az axiálisan réselt dob geometriai kialakításától függ a cseppbontás.

Repülőgépeinken alkalmazzák az X–20 Autorot (31. ábra), szélkerék meghajtású forgódobos porlasztót. A permetezés kezdetével a permetlé nyomás alatt áramlik a szórófejhez. Ha az üzemi nyomás eléri a 2 bart, akkor a szórófejben elhelyezett membrán rugó ellenében oldja a tárcsaféket. Így jöhet mozgásba a négyágú, állítható állásszögű, polipropilénből készült szélkerék, s megforgatja a műanyagból készült forgódobot. A permetezés végén, az elosztószelep zárásakor vagy a vegyszer kifogyásakor, illetve a rendszer szűrőjének eltömődésekor, tehát a vegyszernyomás lecsökkenésekor a fék automatikusan működésbe lép. Így akadályozza meg, hogy a porlasztó terheletlenül forogjon, szétrepüljön, károkat okozzon.

31. ábra - X–20 Autorot forgódobos porlasztó

A porlasztó tömege 2,6 kg. Javasolt kijuttatási térfogatáram 2–8 dm3/min. A cseppek térfogati közepes átmérője 60–150 mikronig változhat. A cseppképzés tulajdonképpen az előporlasztó fúvókával már a dob belsejében megkezdődik, majd a forgódob bordái szeletelve, ütköztetve továbbaprítják a cseppeket.

Hazai fejlesztésű, elektromos meghajtású az Unirot forgódobos porlasztó. Az extrudált könnyűfémből készült, megfelelő hűtést biztosító motorházban helyezték el az elektromotor álló részét és a csapágyakon fekvő, dobot forgató forgó részt. A vegyszert membránzáron keresztül vezetik a dob közepén elhelyezett permetlé kijuttató



berendezéseifuratokhoz. A permetlé térfogatáramát különböző átmérőjű lapkafuratok szabályozzák. A cseppméret a dob geometriai kialakításától, a permetlé mennyiségétől és minőségétől függ.

Az Unirot–4 típus (32. ábra) elektromotorja háromfázisú 208 V tápfeszültségről, 400 Hz frekvenciáról dolgozik, a Ka–26 helikopteren üzemeltetik. Legnagyobb térfogatárama 50 dm3/min, térfogati közepes cseppátmérője dobcserével 30–700 mikron között változhat.

32. ábra - Unirot–4 forgódobos porlasztó

Az Unirot–5 típusjelű porlasztó elektromotorja olyan repülőgépeken üzemeltethető, ahol 24–30 V-os tápfeszültség biztosítható. A kijuttatandó permetlémennyiséget 3,5–8 dm3/min között határozták meg. Különböző dobokkal 40–300 mikron térfogati közepes átmérőjű a cseppaprítás.

Az MD–500E helikopterhez amerikai gyártmányú Beecomist forgódobos porlasztókat is vásároltunk. (Beecomist gyártmányú porlasztókkal az 1970-es években már Ka–26 helikoptereink is dolgoztak.) Az igen kis mennyiségű koncentrált permetlé az elektromotorral meghajtott, percenként 8000–10 000 fordulattal működő, ún. porózus forgódob belső felületére érkezik. Itt szétterül, s a centrifugális erő hatására a dob pórusain átpréselődik. Dobcserével 10, 20, 40 és 60 mikron térfogati közepes átmérőjű cseppek képezhetők. Egy másik, ún. perforált dob a permetlevet szeletelve 80 mikron méretű cseppekre bontja.

Megemlítjük még a külföldön igen elterjedt, angol fejlesztésű, repülőgépeken alkalmazható Micronair forgószitás porlasztókat is. A szitát állítható lapátszögű szélkerék meghatározott fordulatszámmal forgatja. A cseppbontás a szitadob fordulatszámán túl a permetlé fizikai tulajdonságaitól is függ. (Hazánkban, az 1970-es években An–2 repülőgépeken már üzemeltettek AU–3000 Micronair porlasztókat.) Az AT–400-as repülőgépekkel Afrikában dolgozó repülőgép-vezetőink AU–5000 típussal végezték a permetezést.

Hazánkban mechanikus cseppképzésű porlasztókkal végzik a légijáművek az összes ULV kategóriába tartozó permetezést (szúnyogirtások, erdővédelem stb).

1.2. 3.1.2. SzóróberendezésA szilárd anyagok szétterítését a légijárműveinkre különálló egységként szerelhető szórószerkezettel biztosítják. Ez a teljes mezőgazdasági berendezésnek csupán egy része. A szóróberendezéssel juttatják ki a műtrágyákat, a porokat, a granulátumokat és a magvakat.

A szilárd anyagok kijuttatását végző mezőgazdasági berendezés fő részei (33. ábra):

vegyszertartály /1/,

keverőberendezés /2/,

nyitó-záró szerkezet /3/,

dózisállító /4/,

szórószerkezet /5/.

33. ábra - Mezőgazdasági szóróberendezés



berendezései

A vegyszertartályt /1/ a felső részen elhelyezett, nagy átmérőjű töltőnyíláson keresztül töltik fel. A légijárművek túlterhelésének megelőzésére itt is mérni kell a vegyszer tömegét. A szilárd halmazállapot miatt ez több légijárművön nehezebb feladatot jelent, mint a folyékony vegyszerek mennyiségének meghatározása.

A vegyszertartályba mechanikus keverőberendezést /2/ építenek be, amivel a szilárd anyagok boltozódását megakadályozzák. A vegyszertartályból a nyitó-záró szerkezeten /3/, majd a dózisállítón /4/ keresztül jut az anyag a szórószerkezetbe /5/, innen pedig a szabadba.

A mezőgazdasági repülést teszi biztonságosabbá a gyorsürítő berendezés, amely vészhelyzetben a vegyszer gyors kijuttatását biztosítja. A vészledobás lehetősége sajnos nincs minden géptípuson megoldva.

1.2.1. 3.1.2.1. Vegyszertartály

A legtöbb légijárműtípuson ugyanazt a vegyszertartályt használják szilárd anyagok esetén, mint a folyadékoknál (An–2, M–18, Ka–26, Z–137T). Kivételt képeznek az amerikai gyártmányú, többcélú helikopterek.

Az amerikai helikoptertípusokon a szilárd halmazállapotú anyagok szórására kialakított tartályt – a berendezés többi elemével együtt – a helikopter alá függesztik, és így végzik a szórást.

A szilárd halmazállapotú szereknél nagy figyelmet kell fordítani a légijárműbe kerülő vegyszer tömegére, hogy a felszálló tömeget túl ne lépjék.

Kevés légijárművön van olyan megoldás, amely a vegyszertömeget mérné. A vegyszertartály feltöltését, a vegyszer fogyását legtöbbször az áttetsző tartályfalon figyelheti meg a repülőgép-vezető.

1.2.2. 3.1.2.2. Keverőberendezés

A légijárművek vegyszertartályába épített mechanikus keverőberendezés akadályozza meg a szilárd anyagok boltozódását, fellazítja az összetapadt rögöket, elősegíti az egyenletes anyagáramlást a szóróberendezés felé. Ezt általában forgó csőtengelyre szerelt laprugókkal, keverőkarokkal oldják meg. Könnyen ömlő anyagok – magvak, jó minőségű, száraz műtrágya – szórásakor a keverőberendezést kikapcsolják.

A keverőberendezések lehetnek

szélkerekes,

elektromos,

mechanikus

meghajtásúak.

A szélkerekes megoldásnál a légcsavarszélbe helyezett szélkerék csiga áttételen keresztül hajtja meg a keverőtengelyt. Ilyen megoldást találunk pl. az An–2 típusú repülőgépen.

A szélkerekes meghajtásra a szerkezeti egyszerűség, kis karbantartási igény jellemző, ugyanakkor több hátrányát is meg kell említeni:

rontja a repülőgép aerodinamikai tulajdonságait,

rossz a hatásfoka,

fékezhetőre kell készíteni,

akadályozza a gépi rakodást.



berendezéseiAz elektromos meghajtás már korszerűbbnek tekinthető. A keverőtengelyt csiga vagy bolygókerék áttételen keresztül külön elektromotor hajtja meg. Ilyen meghajtást találunk a Ka–26 helikopteren. Hátrányaként hozható fel, hogy

a megoldás az előbbinél jóval drágább,

az üzemeltetése nagyobb gondosságot igényel,

rossz hűtési viszonyok és az elektromotor gyakori túlterhelése miatt a berendezés gyakran meghibásodik.

A mechanikus megoldásnál a keverőtengely meghajtását a hajtómű adja. A Z–137T típusú repülőgépen – a centrifugális szóróberendezéssel együtt – áttételen keresztül a hajtómű forgatja a keverő tengelyét is. E megoldás kiküszöböli az előzőeknél jelzett hátrányokat.

1.2.3. 3.1.2.3. Nyitó-záró szerkezet

A vegyszertartályban levő szilárd halmazállapotú, fellazított anyag a gravitáció hatására az alsó kiömlőnyílást terheli.

A nyílásba nyitó-záró szerkezetet építenek be. Ennek feladata a szórás kezdetekor az anyagáramlás útjának szabaddá tétele, illetve a szórás befejezésével a nyílás zárása. A szerkezet egy vagy két darabból álló zárólapja rozsdamentes acélból készül. Alakját tekintve síklap, ami lehet téglalap vagy ívelt kivitelű.

Különös gondot jelent a zárólap széleinek tömítése. Itt ugyanis meg kell akadályozni a vegyi anyagok kijutását, ugyanakkor biztosítani kell a zárólap könnyű mozgathatóságát is. Erre a célra filc-, bőr- vagy műanyag tömítéseket alkalmaznak.

A legtöbb légijárművön a zárólap mozgatását pnematikus munkahenger (An–2, Ka–26), illetve hidraulikus munkahenger (MD–500E) végzi. A zárólapok egyenes irányban vagy ívelten (legyező alakban) mozognak, s általában a teljes kiömlőnyílást szabaddá teszik. Vannak olyan megoldások is, ahol a zárólap nyitásának nagyságával szabályozzák az anyag kiömlésének mennyiségét (M–18). Ez esetben állítható ütközőt építenek be, amellyel behatárolható a zárólap nyitásának mértéke. Így a nyitó-záró szerkezet a dózisállító szerepét is betölti.

1.2.4. 3.1.2.4. Dózisállító

A területegységre kiszórandó vegyi anyag mennyiségét, dózisát az agronómia írja elő. Ennek megfelelően a berendezést úgy alakítják ki, hogy az különböző mennyiségű szilárd halmazállapotú anyagok adagolására alkalmas.

A vegyszertartályból a nyitó-záró szerkezeten átáramló anyag útjába ezért dózisállítót építenek be. A dózisállító rozsdamentes acélból készül, sík vagy kúpos alakú lemezből áll, s a nyílás átömlő keresztmetszetének változtathatóságát biztosítja. Az előírt dózist a földön állítják be, mértékét táblázatokban közlik, figyelembe véve a műtrágya típusát, fizikai-mechanikai tulajdonságait.

1.2.5. 3.1.2.5. Szórószerkezet

A szórószerkezetek a szilárd halmazállapotú anyagok egyenletes szétterítésére szolgálnak. A légijárműveken alkalmazott típusokat két csoportra oszthatjuk:

Venturi-csöves szórószerkezet (szórószoknya),

centrifugál szórószerkezet (röpítőtárcsa).

1.2.5.1. 3.1.2.5.1. Venturi-csöves szórószerkezet

A Venturi-csöves szórószerkezet (47. ábra /5/) tulajdonképpen konfuzorból és diffúzorból álló lapos csatorna, amit a repülőgép törzse alá függesztenek fel. A menet- és légcsavarszélből származó légáramlás a konfúzorba, a szűkülő részbe lépve tovább gyorsul, nyomása csökken. A tartályból a nyitó-záró szerkezeten, dózisállítón kihulló por vagy szemcsézett anyag a toroknál kerül a nagysebességű, kisnyomású légáramlásba. Az áramlás magával ragadja a szilárd részecskéket. Ilyen szórószerkezete van az An–2 és az M–18 repülőgépeknek.

A diffúzor alakja és a benne elhelyezett terelőlemezek a hátrafelé mozgó részecskéknek oldalirányú sebességet



berendezéseiadnak, ami a műtrágyaszemcséket 18–22 m-es, míg a porokat és könynyű magvakat még szélesebb sávban teríti szét. A diffúzorban lévő terelőlemezek elrendezése nem szimmetrikus. Ezzel a megoldással részben ellensúlyozható a repülőgép légcsavarörvényének az a hatása, hogy a részecskéket esésük közben igyekszik a törzs alatt a másik oldalra átsodorni.

A Venturi-csöves szórószerkezetet helikoptereknél is alkalmaznak. Alkalmazása esetén elektromotorral meghajtott axiál ventilátor nyomja a levegőt a torkon keresztül a diffúzor felé. Ilyen a hazánkban üzemelő Ka–26 szórószerkezete.

A munkaszélesség a szilárd halmazállapotú anyag fizikai-mechanikai tulajdonságain túl a berendezésen átáramló levegő sebességétől is függ. Ez a sebesség viszont nemcsak a menetszéltől és a légcsavarszéltől függ, hanem a dózisállítón másodpercenként kihulló anyag mennyiségétől is. Minél több részecske kerül a légáramlatba, annál több energia szükséges a felgyorsításukhoz. Ez az energiafelhasználás viszont csökkenti a levegő áramlásának sebességét. Ha túl sok anyag hullik a szórócsatornába – azaz ha a dózisállítót túl nagyra nyitják –, a légáramlás már nem lesz elég erős ahhoz, hogy az anyagot kellő szélességben szórja, illetve kisodorja. Ez utóbbi esetben a szóró eltömődik. E megállapításnak szolgál igazolásául az a tény, hogy alacsonyabb (75–130 kg/ha) műtrágyadózisok alkalmazásánál a munkaszélesség nagyobb, mint a magas (250–350 kg/ha) dózisok esetén.

A Venturi-csöves szórószerkezetnek jelentős előnye

a szerkezeti egyszerűség,

a kis karbantartási igény.

Hátránya, hogy

jelentős légellenállást okoz,

kicsi a munkaszélessége,

egyenetlen a szórás,

helikopteren kiegészítő egységekkel üzemeltethető.

1.2.5.2. 3.1.2.5.2. Centrifugál szórószerkezet

A centrifugál szórószerkezetet műtrágya szórására elsősorban helikopteren (UH–12E), de repülőgépeken is alkalmazzák (Z–137T). A működési elvet szemléltető 34. ábrán látható, hogy a tartályban /1/ lévő keverő /2/ által mozgatott anyag nyitó-záró szerkezeten /6/, dózisállítón /3/ keresztül itt egy nagy sebességgel forgó, vízszintes tárcsára /5/ jut. Újabb fejlesztések a kéttárcsás megoldást szorgalmazzák, amelyek ellentétes irányba forognak. Itt mindkét tárcsára azonos anyagáramlást kell biztosítani. A szemcsés anyagot a centrifugális erő röpíti le a tárcsáról. Az oldalirányba és hátrafelé szétterülő műtrágya a talajon 25–35 m-es munkaszélességet tesz lehetővé. Az előre lerepülő szemcséket a légáramlás lefékezi. A repülőgépeken legtöbb esetben terelőpajzsot is alkalmazni kell a légcsavar és a futómű sérülésének elkerülése végett.

34. ábra - Röpítőtárcsás szóróberendezés

A centrifugál szórószerkezettel könnyű szemcséket és porrészecskéket nem célszerű szórni, mivel a légellenállás ezeket hamar lefékezi, így a berendezés nem tudja biztosítani a kellő munkaszélességet.

A szórótárcsát általában közvetlenül egy elektromotor vagy különálló robbanómotor /4/, esetleg a repülőgépmotor hajtja meg mechanikus (némely esetben hidraulikus) áttételen keresztül.



berendezéseiA centrifugál szórószerkezet előnyei:

kis légellenállást okoz,

nagy a terítési szélesség,

egyenletes szórást biztosít,

üzembiztosabb a szórás.

Hátránya viszont, hogy drága, igényes szerkezet.

2. 3.2. Az An–2 repülőgép permetező- és szóróberendezéseAz An–2 vegyszertartálya hengeres alakú, alsó része pedig kúpos, anyagára nézve epoxigyantával átitatott üvegszövet. A vegyszertartályt a repülőgép-vezető mögött, a repülőgép 7. és 8. számú törzskeretéhez erősítették. A hátsó falán szerelőnyílást alakítottak ki, amelyen keresztül folyik a belső tisztítás, valamint a szilárd anyagot keverő tengely ki- és beszerelése. A folyékony és szilárd halmazállapotú szerek feltöltésére a vegyszertartály felső részén két töltőcsonkot alakítottak ki. Folyékony vegyszerek a repülőgép bal oldalán lévő külső csőcsonkról is feltölthetők. A vegyszertartály alján elhelyezett kivezetőcsonkra szerelhető a permetező- és szóróberendezés.

A permetezőberendezés (35. ábra) tartályfedelét /3/ egy acélszalaggal és annak horgaival erősítik a vegyszertartály kivezetőcsonkjára. A vegyszer gravitációs úton jut a szívócsövön /4/ át a centrifugálszivattyúhoz /5/. A centrifugálszivattyút szélkerék /8/ forgatja, amelynek túlpörgését pneumatikus munkahengerrel /9/ mozgatott, fékdobra /7/ feszülő fékszalag /6/ akadályozza meg. Ezt követően a permetlé a nyomócsövön /10/ keresztül a főszelepházba /12/ jut. A kétállású főszelepet pneumatikus munkahenger /11/ mozgatja.

Permetezési helyzetben a permetlé nagyobb része a nyomószűrőn /17/ és a szórócsövön /16/ áramlik a szórófejekhez /15/. A permetlé kisebb része a nyomásszabályozón /14/ keresztül jutva az örvénygátló gomba /2/ segítségével hidraulikus keverést végez a vegyszertartályban. Keverési helyzetben, a főszelep másik szélső állásakor a teljes permetlémennyiség ejektoron /19/ és hidraulikus keverőcsövön /1/ áramlik át. Ugyanakkor az elosztóházban /13/ elhelyezett rugó egy szelepet nyit, az ejektorház összeköttetésbe kerül a szórócsövekkel s ott nyomásesést hoz létre. Így a szórófejek csöpögésgátló membránja tökéletesebb zárást biztosít. A permetező rendszer zárt helyzetében lép működésbe a hátsó pneumatikus munkahenger /18/, zárja az elosztószelepet. Ekkor lehet a nyomószűrőt, szórófejszűrőt, szórólapkát tisztítani, illetve cserélni.

35. ábra - Az An–2 permetezőberendezése

Szilárd halmazállapotú anyagok kijuttatásakor a vegyszertartályba 75/min fordulatszámú keverőtengelyt szerelnek, amelynek laprugói, lazító- és kaparókései akadályozzák meg a boltozódást, biztosítják a folyamatos anyagáramlást. A keverőtengelyt a törzs felett elhelyezett, légmunkahengerrel fékezett szélmotor reduktoron keresztül forgatja.

Szóróberendezésként az An–2 repülőgépen két típust is üzemeltetnek. A hagyományos szóróberendezés (36. ábra) nyitó-záró szerkezete /1/ öves bilinccsel csatlakozik a vegyszertartály kivezető csonkjára. A nyitó-záró szerkezet házára erősített két pneumatikus munkahenger két zárólapot mozgat. Ezek a zárt helyzetben gumiütközőkre támaszkodnak, tisztításukat kaparókések végzik. A szilárd halmazállapotú anyag ezt követően a két darabból készült, kúpos dózisállító tárcsára /2/ kerül. A tárcsákon nagyméretű nyílások vannak, amelyek egymáshoz képest elfordíthatók. Így az ablaknyílás nagysága, az átáramló szilárd anyag mennyisége szabályozható. Ugyanakkor mindkét tárcsa menetes orsó és hüvely segítségével tengely irányban is elmozdítható, a kiömlőrés oldalt is szabályozható. Ez a dózisállítás másik módja. Az áthulló anyag a Venturi-



berendezéseicsöves szórószerkezetbe /3/ kerül, s onnan kétoldali csatornán jut a szabadba.

36. ábra - Az An–2 hagyományos szóróberendezése

Az egyszerűbb megoldású, egyenletesebb szórást adó RTS–1 szóróberendezés (37. ábra) nyitó-záró szerkezetének /1/ félkör alakú zárólapjai két acélgyűrű házban, annak poliamid tömítő- és kaparógyűrűi között helyezkednek el. A zárólapok legyezőszerű mozgatását két tolórúd segítségével egy légmunkahenger végzi. Az alatta elhelyezkedő dózisállító /2/ küllői külön-külön elfordíthatók, rögzíthetők, és ezáltal változtatható az átömlőnyílás mérete. Mód van arra is, hogy a szilárd halmazállapotú anyagok a vegyszertartály teljes kiömlési átmérőjén hulljanak a szórószerkezetbe. Ekkor az RTS–1 küllős dózisállítója helyére annak hengeres házával azonos méretű összekötő torok kerül. Az RTS–1 szórószerkezete /3/ szintén Venturi-csöves. Az anyag először a háromcsatornás beömlőnyílásba, majd a diffúzorba, onnan pedig a szabadba jut.

37. ábra - Az An–2 RTS–1 típusú szóróberendezése

Hazánkban az An–2 repülőgépre hidromotoros meghajtású röpítőtárcsás szóróberendezést fejlesztettek ki, ami 20–30 m-es munkaszélességgel dolgozik. Szórásegyenletessége a nemzetközileg jónak minősített és elfogadott 30% alatt van.

3. 3.3. Az M–18 repülőgép permetező- és szóróberendezéseAz M–18 repülőgépen a repülőgép-vezető előtt helyezték el a törzs keresztmetszetét követő, üveggyapot erősítésű, műanyagból készült, 2500 dm3 űrtartalmú vegyszertartályt (12. ábra /2/). A felső részen lévő nagyméretű töltőnyílás fedelét kilincsszerkezettel egyszerűen lehet nyitni, s így könnyű a vegyszertöltés, a tartály tisztítása, javítása. A tartályon lévő átlátszó mérce beosztás láthatóvá teszi a benne lévő vegyszerszintet a pilótakabinból és mint kívülről is.

A vegyszertartály alsó nyílásához gyorsan oldható zárakkal kapcsolható a permetezőberendezés (38. ábra) elemeit hordozó, vegyszerrel ellátó kiömlő garatszerkezet /4/. A csatlakozó felületeket gumitömítéssel /7/ látták el.

38. ábra - Az M–18 permetezőberendezése

A garatszerkezetből a nehézségi erő következtében a vegyszer a centrifugálszivattyúhoz /10/ kerül, amit fékezhető /8/ szélkerék /9/ hajt. A szivattyú a nyomócsövön /11/ keresztül juttatja a vegyszert a kabinból összekötőrúddal /14/ működtethető golyósszelepbe /12/, szűrőbe /13/. A permetezőberendezés ezt követő elemeiből, a konzolra /3/ szerelhető szórócsövekből /15/ és a szórófejekből, két változatot ajánl a gyár: hagyományos szórófej- /2/ csatlakoztatási helyekkel kiképzett szórócsöveket, valamint mechanikus



berendezéseicseppképzésű porlasztókkal /1/ ellátott szórócsöveket. Az utóbbit a MÉM RSZ nem vásárolta meg.

A permetlé repülés közbeni állandó keverése a golyósszelep keverési helyzetében megy végbe. Ekkor a centrifugálszivattyú által szállított teljes mennyiség visszaáramlik a tartályba és hidraulikus keverést végez.

Vészhelyzetben a garatot egy karral /16/ nyitni lehet, s a permetlé néhány másodperc alatt kiürül a tartályból.

Az M–18 repülőgép Transland szóróberendezéséhez (39. ábra) is az előzőekben bemutatott vegyszertartályt alkalmazzák. A vegyszertartály /1/ szögletes formája miatt viszont a belső térben a szilárd halmazállapotú anyagok boltozódását megakadályozó függőleges tengely, lazító-, keverőszerkezet nincs beépítve. Csupán a tartályhoz csatlakozó garatszerkezet /2/ kiömlő nyílása előtt helyeztek el egy áttételi művön /3/ keresztül, szélkerékkel /4/ hajtott kisméretű keverőszerkezetet /5/, ami csak az anyagok kiáramlását segíti elő. Ezért a szóróberendezés üzemeltetése fokozottan igényes a műtrágya minőségére.

39. ábra - Az M–18 szóróberendezése

A garatszerkezet oldalfalán helyezkedik el a kiömlőnyílás. Ennek a nyílásszögét, az átáramló anyag mennyiségét a pilótakabinban elhelyezett forgatókarral állíthatják be. A garatnyitását, zárását kar segítségével /8/ végzik. Vészhelyzetben a vegyszertartály gyorsan üríthető a pilótakabinban lévő kioldókarral, amely a kiömlőgarat teljes nyitását vezérli.

A rozsdamentes acél elemekből szegecselt, terelőlemezekkel ellátott szórószoknyát /6/ közvetlen a kiömlőnyílás alá függesztették, különleges zárszerkezetekkel, valamint tartórudakkal /7/ a törzshöz erősítették.

Az M–18 Dromader repülőgéphez két szórószoknyatípust ajánl a gyártó cég. A kisebb méretűben a terelőlemezekkel 9 szállítócsatornát alakítottak ki, a nagyobb méretű szórószoknyának viszont 11 szállítócsatornája van.

4. 3.4. A Z–137T repülőgép permetező- és szóróberendezéseA Z–137T 1000 dm3 térfogatú vegyszertartálya a repülőgép-vezető mögött helyezkedik el. A hasznos vegyszertömeg 900 kg lehet.

Permetezéshez a vegyszertartály aljára fedél szerelhető (40. ábra), amely tartalmazza a meghajtóházat, az OC–20-as centrifugálszivattyút, a töltőszelepet, a vészledobás munkahengerét és egyéb szerelvényeket.

40. ábra - Z–137T permetezőberendezésének szivattyúja és meghajtása

A permetezőberendezés meghajtása mechanikus, a gázturbináról történik, amelyet azonban többszörös védelem biztosít a mezőgazdasági berendezés okozta leállás esetén.

A repülőgép-vezető a szivattyút a mechanikus meghajtás bekapcsolásával tudja működésbe hozni. A botkormányon lévő nyomógomb segítségével a repülőgép-vezető ugyanakkor a nyomott ág útját ki tudja



berendezéseiválasztani permetezési helyzetben a szórócsövek felé, illetve keverési helyzetben a vegyszertartály felé. A vegyszernyomást a kabinban kézikerék segítségével lehet beállítani.

A repülőgép gyári permetezőberendezését néhány üzemeltető részlegesen megváltoztatta. A kiválóan működő alsó, komplett-fedél egységet meghagyva a repülőgépre vegyszerálló alumíniumötvözetből készült szórócsövet, X–09 szórófejtestet és 8020 jelű, keresztréses szórófejbetétet szereltek.

A Z–137T repülőgépet az M–82 típusú röpítőtárcsás szóróberendezéssel (41. ábra) is üzemeltetik. Ez az egység is a vegyszertartály kiömlőnyílására szerelhető. Mintegy 60 kg-os, viszonylag nagy tömege ellenére a fel- és leszerelés kézikocsi és gépkocsiemelő segítségével viszonylag egyszerű.

41. ábra - Z–137T szóróberendezése

A szóróberendezés keverőtengelye /8/ keverőkarokat /4/ forgat, ami megakadályozza a szilárd halmazállapotú anyagok boltozódását. A vegyszertartályból a szilárd halmazállapotú anyag a garatba /2/ jut.

A gázkaron lévő nyomógomb benyomásakor a súrlódó lamellás tengelykapcsolón keresztül a repülőgép hajtóműve megforgatja a teleszkopikus tengelyt /6/, ami a fogaskerékház /1/ áttételein keresztül forgatja a keverőtengelyt /8/ és a szórótárcsát /3/.

A nyitó-záró szerkezet a botkormányon lévő nyomógombbal működtethető. A szórás kezdetekor a pneumatikus munkahenger /5/ elmozdít egy emelőhimbát, ez pedig az adagolótárcsát. Így az adagolótárcsa és a garat alsó pereme közötti, gyűrű alakú nyílás között a szilárd halmazállapotú anyag a szórótárcsára jut, majd szétterül a szabadba.

A nyitás mértéke, a dózis kézikerékkel, rudazaton /7/ keresztül a kabinból állítható, 5–250 kg/ha értékek között.

A mezőgazdasági berendezés vészhelyzet esetén ledobható.

5. 3.5. A Ka–26 helikopter permetező- és szóróberendezéseA helikopterre szerelhető mezőgazdasági berendezést a kabin mögött helyezték el. Mindkét változatnál ugyanazt a vegyszertartályt használják. A két részből készült műanyag vegyszertartályt csavarok fogják össze. A tartály fedelén két töltőnyílást alakítottak ki. Jobb oldalról a folyékony vegyszereket, hátulról pedig a szilárd halmazállapotú anyagokat juttatják a tartályba. Folyadékok külső feltöltésére a bal oldali szórócsövön konzolra erősített feltöltőcsonkot helyeztek el.

A permetezőberendezés (42. ábra) tartályfedelét szorítópofákkal rögzítik a vegyszertartály alsó részéhez. Erre szerelték fel a hidraulikus keverőt, valamint a szívószűrőt. A centrifugálszivattyút MT–3000M típusú elektromotorról forgatják. A nyomószűrőn túljutó permetlevet a hátsó szórócsöveknél elhelyezett elosztószelepházba vezetik. A permetlé útjának nyitását, zárását és a hidraulikus keverő működtetését végző szelepeket pneumatikus munkahenger vezérli. A szórócsöveket a helikopter mögött kétoldalt és hátul, a farokrészen helyezték el. A Ka–26 permetezőberendezésének elvi működési vázlata a 23. ábrán tanulmányozható.

42. ábra - A Ka–26 permetezőberendezése



berendezései

A Ka–26 helikopter szóróberendezése (43. ábra) üzemeltetésekor a vegyszertartályba /1/ helyezett keverőtengelyt /2/ bolygókerekes reduktoron keresztül elektromotor forgatja. A nyitó-záró szerkezet két részből álló házában mozognak a zárólapok, amelyeket két pneumatikus munkahenger /3/ működtet. Az áthulló szilárd halmazállapotú anyag a két darabból álló tárcsás dózisállítóra /4/ kerül, amelynek kialakítása, működtetése az An–2 repülőgép azonos elemeihez hasonló. A Venturi-csöves szórószerkezetbe jutó anyagokat 2 db MT–3000M elektromotorral hajtott axiál ventilátor fújja a csőtoldatba /5/. A ventilátor térfogatárama 1 m3/s.

43. ábra - A Ka–26 Venturi-csöves szóróberendezése

A Ka–26 helikopterre hazai fejlesztésű röpítőtárcsás szóróberendezés (44. ábra) is készült, amely nagyobb munkaszélességgel, jobb szórásegyenletességgel dolgozik. A keret /1/ által mereven tartott egység a vegyszertartály aljára szerelhető. A dózisállítón /2/ és garaton /3/ áthulló anyagot a 850/min üzemi fordulatszámú röpítőtárcsa /4/ 25–30 m munkaszélességgel teríti szét. A röpítőtárcsát 2 db MT–3000M típusú elektromotor /5/ ékszíjak segítségével, áttételi művön /6/ keresztül forgatja.

44. ábra - A Ka–26 röpítőtárcsás szóróberendezése

6. 3.6. Az MD–500E és az UH–12E helikopter permetező- és szóróberendezéseAz MD–500E helikopterrel vásárolt SIMPLEX 5500 típusú permetezőberendezés (45. ábra) műanyag vegyszertartályát a helikopter törzse alá helyezik, annak alsó kialakítását követi. A felső részen lévő nyíláson keresztül tölthető fel permetlével. A helikopternek vízszintes talajt kell biztosítani, mivel a vegyszertartály mindkét oldalán kialakított vizuális ablakokon keresztül így ellenőrízhető, a szintjelek alapján pontosan mérhető az előírt, megfelelő mennyiségű permetlével való feltöltés. A vegyszertartály alján két, elektromágnessel nyitható nyílást alakítottak ki, amelyen keresztül vészkiürítést lehet végezni.

45. ábra - Az MD–500E permetezőberendezése

A permetlé a vegyszertartályból az elektromos meghajtású centrifugálszivattyúba, majd a teflon szelepülésen fekvő, egyenáramú motorral működtetett elosztó golyóscsaphoz kerül. Permetezési helyzetben a permetlé az átfolyásszabályzó szelepen, majd a Crophawk 4100 típusú folyadékmennyiség-mérő berendezés



berendezéseiátfolyásmérőjén áramlik át. A Crophawk permetlészórással kapcsolatos információs rendszer fedélzeti számítógépe segítségével a műszerfalon elhelyezett kijelzőn keresztül tájékoztatja a helikoptervezetőt. A munkasebesség, a munkaszélesség, a hasznos vegyszerteher és a kalibrációs kód beírása után a számítógép kijelzi az átfolyásmennyiséget, a vegyszermaradékot, a teljes kipermetezett vegyszermennyiséget, a felületegységre jutó mennyiséget.

Hazánkban az UH–12E helikopter is SIMPLEX 5500 típusú permetezőberendezéssel üzemel, de nem építették be a Crophawk számítógépes információs rendszert.

A szórócsövekbe jutó vegyszert nyomószűrő tisztítja. Permetezéshez patentzáras Quick Tee Jet szórófejeket, szúnyogírtáshoz és más ULV munkákhoz Beecomist porlasztókat üzemeltetnek.

Az MD–500E és az UH–12E helikopterrekkel szállított SIMPLEX 6300 típusú, külső függesztésű szóróberendezés (46. ábra) vegyszertartálya felül hengeres, teljesen nyitott, alul pedig kúpos alakú /1/. A nagy szilárdságú, üvegszál erősítésű műanyagból készült vegyszertartály alumínium csőkeretben /3/ foglal helyet. A rendszert egyhengeres, négyütemű benzinmotor /2/ működteti. Ez hajtja meg a hidromotort /5/, amely ékszíj áttételen /4, 6/ keresztül forgatja a röpítőtárcsát /7/. A vegyszertartályba lévő és hidraulikus munkahengerekkel működtethető dózisállító /8/, egyben nyitó-záró szerkezetnek gyárilag beszabályozott állítási lehetősége van /9/. Vészhelyzetben a teheremelő horog kioldásával az egész függesztett szóróberendezés ledobható.

46. ábra - Az MD–500E szóróberendezése


5. fejezet - 4. A légi vegyszeres munkák technológiájának sajátosságai és alapjai1. 4.1. A légi kezelések sajátosságaiA mezőgazdasági repülés szórási munkálatai, legyen az folyadékok vagy szilárd halmazállapotú anyagok kijuttatása, csak annyiban lehetnek hasonlóak a földi növényvédő és granulátumszóró gépek munkáihoz, hogy azonos mennyiségű hatóanyagot juttatnak ki egységnyi területre. Ha alaposan megvizsgáljuk a kijuttatás körülményeit azonnal láthatóak a különbségek, amelyek az eredményes alkalmazás érdekében minden körülmények között figyelembe veendők:

A szántóföldi növényvédő és granulátumszóró gépek a talajon mozognak, a legkisebb domborzati és talajegyenetlenségeket is érzékelve munkájuk során „lemásolják” a talaj felületét, szórásszélességük szinte a kijuttatóberendezés szélső pontjáig tart. A légijárművek ezzel szemben alacsony repülési magasságban (3–50 m) szórják ki a szükséges anyagokat, nem követik olyan pontosan a talaj felületét, ugyanakkor a repülőgépből, vagy a helikopterből kiömlő vegyszeráram miután a légijármű mögött keletkező légörvények zónájába kerül, azok hatására a fesztávolságnál szélesebb sávba csapódik le a növényzetre vagy a talajra.

A szántóföldi permetezőgépek viszonylag alacsony szórási magassága (0,8–2,0 m) és a kis munkasebessége (6–12 km/h) közben a szórófejeket elhagyó permetcsepptömeg nagymértékben megtartja a szórófej által biztosított nagyságát. Rövid esési útja során nincs kitéve annyira a meteorológiai (szél, párolgási stb.) tényezők és más erők hatásainak. A légijárművek permetezőberendezéseit elhagyó csepptömeg ugyanakkor a nagy haladási sebesség hatására még egy másodlagos porlasztásnak is ki van téve.

A földi növényvédő gépek permetező szórófejei leginkább hidraulikus vagy mechanikus porlasztási elven működnek. A légijárművek permetezése kombinált permetezési formának tekinthető. Számításba kell venni a szórófej típusától függő elsődleges, azaz primer porlasztást, majd a menetszél által eredményezett további másodlagos vagy szekunder cseppaprítást. A kétszeres porlasztású, valamint számos más, csak a légijárművekre jellemző technikai megoldás eredményeképpen a légijárművek által leggyakrabban használt egységnyi folyadékmennyiségek lényegesen alatta maradnak a földi gépek által használtakénál ugyanolyan, esetenként jobb biológiai hatás biztosítása mellett.

Az összehasonlítások – első pillanatra – a légijárművek alkalmazási lehetőségeinek bonyolultabb formáját bizonyítják. Az alkalmazó a kijuttatás sajátos körülményeivel és lehetőségeivel ha tisztában van, akkor a végrehajtás már nem tűnik „bonyolultabbnak”, mint a szántóföldi gépekkel végzett munka.

A légi növényvédelem világviszonylatban való elterjedése számos olyan tényezőre vezethető vissza, amelyek a légijárművek alkalmazásának szükségszerűségét támasztják alá. Ezek:

1. Nagy területeken az optimális időben való, megfelelő biológiai hatékonyságú védekezés biztosítása. A nagyobb összefüggő területek sok esetben túllépnek egy-egy üzem területi határain, s ez annál is inkább fontos, mivel a kórokozók, kártevők sem csak az adott üzemben jelentkeznek, hanem egy összefüggő területen.

2. A légijárművek tevékenységét az igen nagy területteljesítmény jellemzi. Egy-egy védekezés során akár 15–20 nagyteljesítményű földi gép munkája helyettesíthető repülőgéppel vagy helikopterrel. Ezzel együtt jelentős élőmunkaerő is felszabadul. Ez az előny különösen ott hasznosítható eredményesen, ahol a megmunkálandó terület nagy, és az optimális körülmények között elvégezhető munka ideje viszonylag rövid.

3. A repülőgépes munkákra jellemző a talajállapottól független alkalmazási lehetőség. Felázott, havas, sáros, vízborításos területek megmunkálása a repülésre alkalmas időjárás esetén bármikor lehetséges.

4. A mezőgazdasági repülés eredményesen végezhető bármilyen növénymagasság esetén. A légijármű a növényzet fejlődésének későbbi szakaszaiban is végezheti munkáját anélkül, hogy a növényállományt károsítaná.


4. A légi vegyszeres munkák technológiájának sajátosságai és

alapjai5. A repülőgépes munkák során elmarad a taposási kár, amely egyébként a traktoros munkák velejárója.

6. Légijárművekkel végzett szerkijuttatás finomabb eloszlásban, korszerűbb módon végezhető.

7. A légijárművel a permetezési munka speciális jellegénél fogva jelentős folyadékmegtakarítást eredményezhet. A terjedőben levő ULV-munkaféleségek permetlé-előkészítést, nagymennyiségű vízszállítást egyáltalán nem is igényelnek.

8. A légi növényvédelem munkája azáltal, hogy gyors és koncentrált, egyben hatékonyabb is.

A felsorolt repülőgépes „érvek” mellett a helikopterek eredményes üzemeltetésének alátámasztásául ki kell hangsúlyozni a merev szárnyú repülőgépekkel szembeni előnyeit:

1. A helikopter munkasebessége tág határok között változtatható. A sebességváltoztatás eredményeképpen megváltozott légtömegáramlás a növényzetet is megmozgatja, biztosítva ezzel a jobb vegyszereloszlást.

2. A helikopter jobban képes alkalmazkodni a terep- és domborzati viszonyokhoz, mint a merev szárnyú repülőgép. Kisebb szabálytalan alakú táblák megművelése helikopterrel eredményesebb lehet.

3. A helikopter manőverezőképessége a mezőgazdasági munkavégzés során jobban kihasználható.

4. A helikopterek felszállópálya-igénye lényegesen kisebb, mint repülőgépeké, ezáltal a megművelésre kerülő táblák szomszédságában is könnyebben lehet felszállóhelyet létesíteni, illetve kijelölni. A közeli fel- és leszállóhely lehetőségével – azonos teherbírást figyelembevéve – a helikopter termelékenysége jóval nagyobb a merev szárnyú repülőgépekénél, és jóval rövidebb idő alatt végezheti el a felszállásait.

Az eredményes alkalmazás érdekében az alábbi korlátozó tényezőket is állandóan szem előtt kell tartani:

1. A légi úton végzett munkaféleségek jobban függnek az időjárástól. Egyes munkaféleségek, így a vegyszeres gyomirtások és állományszárítások végzésére előírt biztonsági előírások szigorú szélsebességi korlátokat tartalmaznak.

2. A légijárművek eredményes, szakszerű üzemeltetése nagyobb felkészültséget, szakképzettséget és szervezési készséget igényel a gazdaságoktól.

3. Vannak olyan növényvédelmi beavatkozások, amelyek nem, vagy csak gyenge eredménnyel végezhetők el a légijárművek segítségével.

4. A kijuttatás technológiájától való eltérés elsodródási károkat okozhat.

5. A repülőgépek szükségrepülőtér-igénye nem biztosítható minden esetben.

2. 4.2. Részecskeméretek és azok összefüggései2.1. 4.2.1. A permetcseppek mérete és hatásosságaA légijárművek permetezőberendezésének egyik kiemelten fontos eszköze a porlasztó vagy a szórófej. Feladata az, amiért a légijárművet üzemeltetjük, fenntartjuk: a növényvédő szer egyenletes eloszlatása a célfelületen, legyen az a fák tetején élő, lombozatot károsító lárva vagy a gabonatábla vetéssorai között megtalálható gyomnövény. A feladat megoldásának legegyszerűbb módja az lenne, hogy a teljes célfelületet lemosásszerű permetezéssel vonnánk be. A megvalósítás során azonban a nagymennyiségű növényvédő szer és folyadékigénye ezt a megoldást eleve lehetetlenné teszi. Törekedni kell tehát egy olyan kompromisszumos megoldásra, ahol az eredményhez szükséges növényvédő szert és a fedést biztosítani tudjuk az egymás mellé szórt permetcseppek tömegével. A nagymennyiségű folyadék helyett megfelelő méretű cseppaprításra van tehát szükség.

Mielőtt a folyadékmennyiségek és a cseppnagyságok közötti összefüggéseket tárgyalnánk, néhány alapvető fogalom tisztázása látszik szükségesnek.

A területegységre kijuttatott anyagmennyiségek az alábbi kategóriákba sorolhatók (Balázs–Dimitrijevics–Ruttkay,1984):



alapjai/</ 0,5 dm3/ha UULV, rendkívül kis mennyiség (ultra-ultra-low-volume),

0,5–5,0 dm3/ha ULV, igen kis mennyiség (ultra-low-volume),

5,0–50 dm3/ha LV, kis mennyiség (low-volume),

50–150 dm3/ha MV, közepes mennyiség (medium-volume),

150 –500 dm3/ha HV, nagy mennyiség (high-volume),

500–2000 dm3/ha UHV, igen nagy mennyiség (ultra-high-volume),

/>/ 2000 dm3/ha UUHV, rendkívül nagy mennyiség (ultra-ultra-high-volume).

Ismereteink szerint az ULV felhasználás nemzetközi értelmezése körül még nem alakult ki egy egységesen elfogadott kategóriahatár.

Az USA-ban az 5 dm3/ha, illetve az az alatti, Afrikában a 10 dm3/ha alatti folyadékmenynyiségeket nevezik ULV technológiának.

Nem azonos a vélemény az optimális cseppnagyság tekintetében sem. Az ULV eljárásban a VMD 14–120 mikron között változik. Az USA-ban az ULV repülőgépes védekezésnél 50–60 mikron az előírt cseppméret, és a képződő cseppek 10%-a lehet csak nagyobb 100 mikronnál. Egyes szerzők szerint inszekticideknél 20–50 mikron, mások szerint a 80–120 mikronos cseppméret az optimális. A véleményeltérés a cseppek igen változó, és sok tényezőtől függő tulajdonságaival magyarázható.

Az említett anyagmennyiségek különböző cseppnagyságokra (közepes cseppátmérőkre) bonthatók. A gyakorlatban legtöbbször az alábbi cseppméretekre vonatkozó definiciókkal találkozhatunk:

VMD (Volume Median Diameter), térfogati középátmérő: az a cseppátmérő, amelynél a permetcsepp mennyiség egyik fele ennél nagyobb, másik fele ennél kisebb cseppekben van jelen.

NMD (Number Median Diameter), szám szerinti középátmérő: az a cseppátmérő, amelynél a keletkező cseppek számának fele ennél nagyobb, a másik fele az NMD-nél kisebb cseppekben van jelen.

A hazai gyakorlatban a permetezéseket célfeladattól függően az alábbi csoportokba oszthatjuk:

Finomcseppes permetezés. Rovar- és gombaölő védekezések során használatos. Ide sorolható az ULV kategóriákban végzett szúnyogirtás is. Az alkalmazás, VMD maximuma a célfeladattól függően 40–100 mikron között mozoghat. A szükséges cseppsűrűség 50–70 db/cm2.

Közepes cseppes permetezés. Általában nagyobb fedést kívánó munkákhoz, mint pl. a gombaölő szerek alkalmazására ajánlott permetezési forma. A permetezés VMD-je 200–400 mikron, a szükséges cseppsűrűség 35–50 db/cm2.

Durva cseppes permetezés. A vegyszeres gyomirtások általános kijuttatási formájának tekinthető. A VMD jelen esetben 400–600 mikron, a szükséges cseppsűrűség pedig célfeladattól függően 20–40 db/cm2.

Nagyon durva cseppes permetezés. Vegyszeres állományszáritások, és a hormon bázisú gyomirtó szerek kijuttatási formája, ahol a VMD 600–800 mikron, a szükséges cseppsűrűség 20–30 db/cm2.

Megvalósításának feltételei:

irányított permetezés (lásd. később),

Reglo-Jet betétek,

cseppnehezítő adalékanyag használata.

Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági légijárművek munkaféleségeinek legjelentősebb részét a permetezések jelentik, a permetezéskor használatos cseppméretek, a területegységekre jutó folyadékmennyiségek és általában ezek összefüggései igénylik a legtöbb elméleti és gyakorlati ismeretet az üzemeltető és a repülő szakszemélyzet részéről egyaránt.



alapjaiA permetezések elsődleges feladatáról volt már szó. A permetlé alapvető jellemzőinek ismerete,

a formuláció fizikai tulajdonságai,

a permetlé célfeladatnak megfelelő cseppekre bontása,

időjárási körülmények figyelembevétele,

nemcsak a vegyszer hatékonyságában, hanem a növényeken, rovarokon való lerakódáson is szerepet játszik, alapvetően befolyásolhatja a védekezések sikerét vagy sikertelenségét.

A korábbiakban vizsgáltuk azokat az összefüggéseket, amelyek a repülőgépes permetezések során alapvető érdeklődésre tarthatnak számot.

A permetezés hatékonyságának feltételei elsősorban a cseppmérettől és a permetezendő anyag(ok) hatásmechanizmusától függ. Herbicidek vagy fungicidek permetezése esetén a siker elsődleges feltétele a lombozattal vagy a talajjal való érintkezés és a megfelelő fedés. Inszekticidek permetezése már bonyolultabb körülmények között megy végbe, tekintettel a rendelkezésünkre álló rovarölő szerek széles választékára és azok eltérő hatásmechanizmusára.

Rovarölő szerek esetén legalább háromféle hatásmechanizmust kell figyelembe venni:

rovarokkal érintkező, kontakt méreghatást, amikor is a rovar a növényzetre kipermetezett anyaggal kerül kapcsolatba, és a felületére kerülő irtószer fejti ki később az ölő hatást,

a táplákozás közben felvett gyomorméreg későbbi hatását,

a gáz- és gőztenziót, ami a rovar légző rendszerén át fejtheti ki ölő hatását.

A mezőgazdasági repülés kezdeti időszakában alkalmazott arzéntartalmú rovarölő szerek szinte kivétel nélkül gyomormérgek voltak, míg a későbbi nagy DDT-generáció, általában a klórozott szénhidrogének, már gyomor- és idegméregként is rendkívüli eredményeket biztosítottak a felhasználók számára. Igen sok esetben nagyon nehéz különbséget tenni az inszekticidek hatásmechanizmusát illetően, mivel a mozgó kártevő testfelületével felveheti vagy megeheti a védendő felületre kijuttatott hatóanyagot.

Az utóbbi idők legáltalánosabban elterjedt inszekticidhatóanyag-csoportja, a foszforsavészterek, már légzési méregként is kifejtik a hatásukat. Ez a szertípus a klórozott szénhidrogénektől abban különbözik, hogy nemcsak a növény felületén fejti ki kontakt hatását, hanem a növényi sejtekbe is behatol. Az aknázó kártevőket is pusztítja, a szívó és rágó kártevőket pedig a felületi érintő hatáson kívül főképpen a mérgezett növényi nedv útján öli meg.

A szerves foszforsavészterek tehát légzési- ,gyomor- és idegméregként vehetők figyelembe. Hatásukat, mint fermentmérgek, az idegrendszer bénításával fejtik ki embernél, rovarnál egyaránt.

A hatásmechanizmus változatossága a kijuttatások sokoldalúságát követeli meg. Érdemes ezt a gondolatmenetet Akesson–Yates (1972) kiadványa ide vonatkozó részei alapján alaposan és főleg összefüggéseiben végigkísérni. Alapgondolatként ismételhető, hogy az eredményhez a mindenkori permetezés cseppnagysága és a fedés feltétlenül szükséges.

Rovarölő szerek esetén a készítmények hatásmechanizmusából kiindulva arra a következtetésre lehet jutni, hogy a leghatásosabb cseppméret az érintő és gyomormérgek esetén elsősorban a rovar méretétől függ. A kisebb szúnyoglárvák pl. anatómiai adottságaik révén képtelenek befalni a 25 mikronnál nagyobb részecskéket, ugyanakkor a kisebb részecskék a rovarok nagyobb részénél hatékonyabbak az emésztő rendszeren felszívódva, mint külsőleg érintkezve. Az ideális porlasztás mértékének ezek szerint a 25 mikronnál kisebb cseppeket kellene tekinteni, de ugyanakkor a repülőgépes alkalmazás során létrehozott 30–50 mikron körüli, igen apró részecskék leülepedésével már lerakodási nehézségek lépnek föl. Más tényezők, mint a részecske alakja vagy a folyékony hordozó közeg, illetve formuláció is hatással vannak a vegyszer hatásosságára.

Az ide vonatkozó kutatások számos, számunkra igen érdekes összefüggést tártak fel a permetcsepp nagysága és a végleges hatáskifejtés vonatkozásában. Sokan vizsgálták már – és foglalkoznak a témával napjainkban is – a rovarok testnagysága, a rájuk megtapadó cseppecskeméretek és -mennyiségek közötti viszonyokkal. Úgy tűnik, az eredmények is azt bizonyítják, hogy a rovar méreteinek növekedésével az érintkezés hatékonysága, illetve az



alapjaioptimális részecskeméret növekszik, és a sáskák is hatékonyabban falják be a 60–280 mikronos cseppeket, mint a kisebbeket. Más esetekben, mint pl. az őserdő lombsátora alatti cecelégyirtásnál, ahol alapvető fontosságú a többszintű növényzeten való áthatolás, a 25–50 mikronos cseppek tűnnek ki hatékonyságukkal. Megjegyzendő, hogy a hatásosság igénye mellett ezt a csepptartományt a rendelkezésünkre álló porlasztókkal már nem könnyű előállítani, és létrehozásuk különleges intézkedéseket követel a felhasználótól.

Az elmondottakból – úgy tűnik, – hogy a repülő rovarok elleni védekezésnél a minél kisebb méretű permetcsepptartomány megválasztása a helyes módszer. Ez a megállapítás azonban csak viszonylagos, mert az időjárási tényezők, valamint a víz bázisú permetlevekből képzett permetcseppek párolgási hajlama ezt a megállapítást, illetve ennek helyességét megkérdőjelezheti. Az előzőekben tárgyalt, igen apró cseppes permetezési formák vizes megoldásal nem valósíthatók meg. Csak azok a vegyszer-formulációk jöhetnek e tekintetben számításba, amelyek a leghatékonyabbak, amelyeknél a cseppben levő hatóanyag a legnagyobb koncentrációjú és elegendő a rovar elpusztításához. Az ilyen és hasonló tulajdonságú preparátumok az ULV készítmények, ahol egy adott folyadéktérfogatba a lehető legnagyobb hatóanyag-mennyiséget visznek be már a gyári előállítás során, (pl. Malathion ULV 96%, Cythion ULV 91%-hatóanyag), és vivőanyaguk minden esetben ásványi, illetve növényolaj, vagy más viszonylag nem illó, nehezen párolgó folyadék.

A növények (termesztett növényeink, fák, bokrok stb.) felületére kijuttatott rovarölőszeres permetezések a védekezések másik módját képezik. A növényzetre és a növényzeten található kártevőkre lerakódott vegyszernek tulajdonítható a jó ölő hatás. Az idevonatkozó vizsgálatok megállapításai szerint a legnagyobb hatékonyságú lerakódást a viszonylag durva, 300–450 mikronos, sőt 700–800 mikron VMD-átmérőjű cseppekből álló permetek adják. Ideálisan ezek a vegyszercseppek (500 mikron feletti VMD) ténylegesen kiküszöbölhetik a permetnek a széllel való elhordását, az elsodródást, miközben a szer lerakódása a célterületen 90–95%-os.

Ha összehasonlítjuk a repülő rovaroknál elmondott, illetve leírt igen apró cseppes védekezési formát a növények felületén végzendő védekezések cseppnagyságigényével, akkor azonnal szembeötlő az a két alkalmazási szélsőség, amely a repülőgépes kijuttatások során fennállhat.

Érdemes a Hágában kiadott „Kézikönyv a mezőgazdasági pilóták számára” című nyomtatvány idevonatkozó táblázatát alaposan szemügyre venni ahhoz, hogy az igen apró cseppes és a durvacseppes permetezési mód között eligazodhassunk (5. táblázat).

5. táblázat - A cseppméret, a fedés és a folyadék mennyisége közötti összefüggések

Cseppecskeméret (mikron)

1 ha felület cm2-enként 100 cseppecskével való fedéséhez szükséges permetmennyiség (dm3)

60 1,131

80 2,681

100 5,236

150 17,671

200 41,888

250 81,812

300 141,372

400 355,103

500 654,499

A táblázat szemlélteti a cm2-enkénti cseppecskék, a cseppméret és a szükséges összes permetlémennyiség



alapjaiközötti összefüggést. Más szavakkal: a területegységenként alkalmazott folyadékmennyiség-szükségletet.

Ha célunk tehát az, hogy cm2-enként 100 cseppecskét rakjunk le, akkor első tekintetre a táblázatból legjobbnak látszik a 60 mikronos cseppecskék használata, mert így csak kevéssel többet, mint 1 dm3 folyadékot kell kiszórni hektáronként. Ilyen alacsony folyadékmennyiség mellett a munka nagyon rövid idő alatt és nagyon alacsony költség mellett fog megtörténni.

Ennek az elméleti következtetésnek a gyakorlatban való megvalósítása azonban több, a repülőgépes gyakorlatra jellemző problémába ütközik.

Az összehasonlításban szereplő 60 mikronos permetcseppek olyan könnyűek (alig valamivel nagyobbak azoknál a cseppecskéknél, amelyek a felhőket alkotják), hogy igen lassan ülepszenek le a talajra, növényre. Leülepedésük ideje alatt ki vannak téve a legenyhébb szél eltérítő hatásának, és ez az elhordás néven ismeretes. Továbbá, ha ezek a cseppecskék vízből képződnek, akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy a szórófej elhagyása után elgőzölögnek, elpárolognak, mielőtt elérnék a célfelületet.

Mindkét nehézség elkerülhető egy másik szélső esetre való áttéréssel, az 500 mikronos cseppecskék alkalmazásával. Jelen esetben a kívánt fedés eléréséhez hektáronként már több mint 654 dm3-t kellene kipermeteznünk, ami azonban már nagyon gazdaságtalan és főleg időrabló megoldás lenne.

Ezért kell olyan, kompromisszumos megoldást alkalmazni, ahol a gyakorlatban jól bevált 25–50 dm 3/ha-os LV permetezési normákat különféle nagyságú, 250–600 mikronos VMD-jű tartományokban valósítsuk meg.

Gyakorlatunkban még napjainkban is problémákat okozhat egyes esetekben a légijárművek által használt alacsony folyadékmenynyiségek helyes megítélése.

Feltételezve, hogy a cseppek a levél felületére tapadva félgömb alakot vesznek fel, az átmérő, a keresztmetszet-felület és a köbtartalom közötti összefüggések ismeretében könnyen belátható, hogy minél kisebb méretű cseppekkel fedjük be a felületet, annál kevesebb folyadék szükséges. Ha pl. a levélfelület négyzet alakú darabját 4 db D átmérőjű csepp fedi be (47. ábra) a levéldarabon lévő folyadékmennyiség a 4 db D átmérőjű félgömb köbtartalmával egyenlő:

47. ábra - A cseppméret és folyadékmennyiség összefüggései

Fele akkora átmérőjű cseppekből 16 fedi be ugyanazt a területet. Ekkor a felületen lévő folyadékmennyiség 16 db D/2 átmérőjű félgömb térfogatával lesz egyenlő:

A két térfogat aránya adja az egyenletes fedéshez szükséges folyadékmennyiség és a cseppméret közötti összefüggését:



alapjai

Az összefüggés szerint a cseppméret felére csökkentésével az azonos méretű felület befedéséhez szükséges folyadékmennyiség is felére csökkenthető. Általánosítható következtetés, hogy amilyen arányban csökken a permetcseppek átmérője, olyan arányban csökken az azonos nagyságú felület egyenletes bevonásához szükséges folyadékmennyiség. A következtetés úgy is megfogalmazható, hogy amilyen arányú a cseppfinomítás, olyan arányban növekszik az azonos mennyiségű folyadékkal befedhető felület nagysága.

A cseppfinomítás által nyújtott lehetőségekről, az 1 mm3 folyadékból képezett különböző nagyságú cseppek által befedhető terület nagyságáról a 6. táblázatban található áttekintés.

6. táblázat - Az 1 mm3 folyadékból képezhető cseppek száma és azok fedése

Cseppátmérő (mikron)

Cseppek száma (n) (db)

Fedhető terület (mm2)

1 mm = 1000 1,91 1,5

0,1 mm = 100 1,91 . 103 15

0,01 mm = 10 1,91 . 106 150

0,001 mm = 1 1,91 . 109 1500

A gyakorlatban általában kedvezőbb a helyzet, mert a gömb alakú csepp a felületen jobban szétterül. A szétterült csepp átlagos átmérője és a gömb alakú csepp átmérője közti arány az ún. szétterülési tényező. Az egységnyi folyadékkal fedhető terület négyzetesen arányos a permet átlagos szétterülési tényezőjével és fordítva arányos a csepp átmérőjével.

A cseppméret és a hatásosság közötti összefüggések részletezése során az eddigiekben leginkább a cseppméret kérdéseinek a taglalására került sor. A cseppméret helyes megválasztásán túlmenően a jó biológiai hatás szempontjából kiemelten fontos tényező a célfelület cseppekkel való fedésének mértéke is.

Minél több permetcsepp található felületegységenként (cm2) annál jobb a kezelések hatásfoka. Ez a megállapítás egyaránt érvényes az inszekticidekre, a herbicidekre és a fungicidekre, jóllehet szisztemikus készítményeknél, vagy preemergens herbicideknél másképpen kell értelmezni jelentőségét.

A hazai gyakorlatban bevált és széles körben alkalmazott LV permetezési formákkal szemben a nemzetközi gyakorlat speciális esetekben még használja az igen durva permetezési módot, ahol a VMD 800–1000 mikron. A légijárművek mezőgazdasági berendezéseinek tárgyalása során ismertettük azokat a szórófejházakat és -betéteket, amelyek a hazai gyakorlatban elterjedtek. Ezek nem egyöntetű cseppeket, hanem bizonyos cseppmérettartományt (cseppspektrum) hoznak létre. A különböző rendszerű hidraulikus porlasztók által képzett cseppek mérete függ a szórófej típusától, szerkezetétől, elsősorban a kúp, illetve a legyező nyílásszögétől (minél szélesebb a permetlé kúpja, annál finomabb a permetcsepp bontási készsége) és a szórófej furatának átmérőjétől.

A porlasztás jellege miatt a cseppméret széles tartománya jön létre logaritmikus eloszlásban, ami minden hidraulikus porlasztás elvén működő szórófejre jellemző (7. táblázat).

7. táblázat - Cseppméret eloszlás térfogat szerint különféle cseppmérettartományban



alapjai

Cseppmérettartomány

VMD–130*

VMD–278 (mikron)

VMD–460

VMD–900

5–10 0,1 – – –

15–20 1,9 – – –

20–40 – 0,1 – –

40–60 3,0 1,9 0,01 0,001

80–100 10,8 4,0 0,09 –

120–140 – – 0,30 0,099

180–200 65,2 11,0 2,60 –

220–240 – – 4,00 4,900

280–300 19,0 29,0 7,00 –

300–350 – – 10,00 –

350–400 – – 12,00 10,000

400–450 – – 10,00 –

450–500 – 46,0 9,00 –

500–600 – – 19,00 10,000

600–700 – – 14,00 –

700–800 – – 8,00 –

800–1000 – 8,0 4,00 75,000

100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

A 7. táblázat adataiból látható, hogy a méreteloszláson belül a 250 mikron és az ennél nagyobb VMD-jű cseppspektrumban a klimatikus hatásokra érzékeny, 150 mikron alatti cseppek igen kis százalékban vannak jelen és a térfogatszázaléknak megfelelő részét hordozzák. A 278 mikron VMD-jű csepphalmazból 6%-ot, a 460 mikron VMD-jű cseppekből 0,4%-ot, így elsodródás esetén a veszteség, illetve környezetszennyezése igen kis mértékű vagy minimális.

A cseppméret nagysága s annak a levegőbeni útja és a környezetvédelemmel összefüggő kérdések részletesebb tárgyalása a későbbiekben kerül sorra.

A forgó (rotációs) porlasztók (Unirot–4, Autorot, Micronair, Beecomist stb.) cseppmérettartománya (a 7. táblázat * -gal jelölt oszlopa) szűkebb a hidraulikus porlasztók cseppsprektumánál. A tartomány két végénél korlátozott a kis, illetve nagy cseppek képzése, ami a permetezési munkák minősége szempontjából kívánatos. Ennél a porlasztási módnál a permetlé nyomásának nincs meghatározó szerepe. A forgó porlasztók világviszonylatban, így hazánkban is elsősorban az igen kis folyadékmennyiségek kijuttatását végzik (ULV).

A légi permetezéseknél a nehézséget az okozza, hogy kismennyiségű anyagot nagy területen egyenletesen kell



alapjaieloszlatni, és az eloszlás egyenletességét elfogadható határon belül kell tartani. A területegységre jutó permetlémennyiségeknél a hektáronkénti magas kijuttatási mennyiség a gazdaságosságot kérdőjelezheti meg, az alacsony mennyiségek permetezésénél pedig a kívánt biológiai eredményekhez szükséges minimális dózisok szabják meg a határt.

Kis mennyiségek hatékonysága sokkal valószínűbben érvényesül akkor, ha azt sok részecskében, kis cseppekben juttatják ki, mert így magasabb fedettség lehetséges (8. táblázat).

A fedettség szempontjából fontos, hogy a cseppecskék milyen mértékben terülnek szét a levél felületén. A 8. táblázatban azt feltételezzük, hogy a csepp 90°-os érintésű szöggel (félgömb) tapad meg. A valóságban ez függ a csepp méretétől, valamint a felület és a folyadék fizikai tulajdonságaitól. Minél nagyobb a csepp és minél kisebb a folyadék felületi feszültsége, annál nagyobb felület nedvesedik be.

8. táblázat - Cseppméret, területegységre jutó cseppszám, egymástól való átlagos távolságuk, fedettségi % 10 dm3/ha-os permetlémennyiség kipermetezésekor


Cseppszám (db/cm2)

Cseppek közötti távolság (cm)

Fedettség (%)

10 190986 0,002 23,80

50 1528 0,026 4,76

100 191 0,072 2,38

200 24 0,205 1,19

500 1,5 0,809 0,48

1000 0,2 2,288 0,24

Permetezéskor kellő behatolást (penetráció) akarunk elérni a növényzet belsejében. Ennek folyamán el kell kerülni a cseppek párolgását és a legjobban ki kell használni a légijármű és a meteorológiai viszonyok keltette légköri áramlásokat. A lombozatba való behatoláshoz a cseppeknek apróknak kell lennie, különben fennakadnak a külső felületeken. A légáramlatban mozgó csepp akadálynak ütközve akkor tapad meg, ha a csepp tehetetlenségi ereje nagyobb, mint a mozgásiránya megváltoztatásához szükséges rajta keletkező légerő.

Amennyiben a tehetetlenségi erő nem elég nagy a lecsapódáshoz, akkor a csepp mozgásiránya változik meg, és a légáramlást követve elhalad az akadály mellett. Ezért az akadály alakja, a csepp mérete és sebessége fontos tényező. A 100 mikronnál nagyobb átmérőjű cseppek mozgásirányukat megtartva megtapadnak az akadály (levél, rovar stb.) felületén. Az 50 mikron és ennél kisebb méretű cseppek már nem csapódnak le, áthatolnak a növénytakaró külső rétegén, és valahol a lombozat belsejében rakódnak le.

2.2. 4.2.2. Szilárd anyagok szórása és a hatásosságA hazai gyakorlatban a szilárd anyagok szórása elsősorban a különböző műtrágyaféleségek kijuttatására korlátozódik, a klasszikus értelemben vett porozások aránya az összes végzett munkaféleségen belül a minimális nagyságrendre szorult vissza. Külföldön ezenkívül kiterjedten használják a légijárműveket csalétkek, magvak, egyes esetekben növények virágporának, élő predátor, valamint steril rovarok kijuttatására is.

A légi úton végzett műtrágyaszórásban kisebb-nagyobb mértékben a szántóföldi kultúrák jóformán valamennyi növénye részesül, inkább kiegészítő fejtrágyázás, mint alaptrágya formájában. A termesztésben szükséges összes műtrágyamennyiség légi kijuttatása csak nagyon ritkán fordul elő.

Kiemelt fontosságú munkának az őszi kalászosok fejtrágyázása tekinthető, ami pl. a Repülőgépes Szolgálat tevékenységének 23–25%-át tette ki az 1980-as években.



alapjai2.2.1. 4.2.2.1 Műtrágyaszórások

A szilárd anyagok kijuttatásának körülményei (a porozásokat leszámítva) nem függenek annyira az időjárási tényezőktől, mint a permetezések. A pontos végrehajtás, a szélviszonyok és a repülési magasság munkára gyakorolt hatásának ismerete a munka sikeres elvégzéséhez is elengedhetetlenül szükséges.

Néhány műtrágyaféleségnél, különösen a nitrogéntartalmú műtrágyáknál, a pontatlanságok nagyon hamar szembetűnővé válnak, mert a növényzeten egyenetlen növekedést és színváltozást idéznek elő. Ezek a kezelendő táblákon csíkok és foltok alakjában jelentkezhetnek. A gabonafélék egyenetlen növekedése miatt a „buja” foltok, csíkok hamarább megdőlnek, a fellazult szöveteken hamarább megjelenik a lisztharmat, a vetésfehérítő és más kártevő.

Jó minőségű munka csak granulált, csomómentes műtrágyával végezhető, ugyanis a légijárművek adagoló-, illetve szóróberendezése a műtrágya minősége iránt fokozottan érzékeny.

A műtrágyák fizikai-mechanikai jellemzői nagymértékben befolyásolják a szórási, tárolási, a szállítási és a rakodási technológiát, valamint a munkaszélességet, a szórásegyenletességet, végső soron a gazdaságossági mutatókat.

A gépesítés szempontjából a szilárd műtrágyák legfontosabb tulajdonsága a térfogattömeg, a nedvességtartalom, a granulometriai összetétel, a természetes rézsűszög, a súrlódás és a tapadóképesség.

Vizsgálatokkal kimutatták, hogy szoros kapcsolat van a műtrágya eloszlási egyenletessége és a mezőgazdasági kultúrák terméshozama között.

Gyakorlati adatok szerint a szuperfoszfát 10%-os egyenetlen szórásakor az őszi búza termés vesztesége 0,37%-ra, 20%-os egyenetlenségnél 0,6–11,5%-ra, 30%-nál 2,3–17,5%-ra, és végül 70–80%-os egyenetlen szórásnál a termés vesztesége már 20%-ra rúgott.

A műtrágyák szórásminőségére erősen kihat a repülési magasság, a szélsebesség és szélirány, a granulátumszóró berendezés szerkezeti sajátossága , valamint a műtrágyák már ismertetett fizikai-mechanikai tulajdonságai.

A különböző repülési magasságokból (5-től 50 m-ig) végzett műtrágyaszórás egyenletességének tanulmányozása azt mutatta, hogy a repülési magasság növelésével párhuzamosan növekszik a szórás szélessége. Ez a növekedés ugyanakkor nem áll egyenes arányban a repülési magasság növekedésével, továbbá egyes műtrágyáknál más és más értéket mutat. Korábbi adatok szerint a repülési magasság 5 m-ről 16 m-re való emelésével a munkaszélesség por alakú szuperfoszfát esetében 42%-kal, ammónium-szulfátnál 42%-kal, kálisónál 24%-kal, mészammon-salétromnál 19%-kal növekedett. A magasság növelésével jelentősen javul a műtrágyaeloszlás minősége is. 10 m-es magasság alatt pl. a műtrágyák szórási sávjának a minőségi mutatója nagyon alacsony. Az ammónium-szulfát esetében a CV% (variációs koefficiens) elértheti a 42–88%-ot, a többi műtrágya esetében ez az érték valamivel alacsonyabb. Jelentősen javul a szórás 10–20 m közötti repülési magasságnál. 30–50 m magasságban az eloszlás egyenletessége csupán a granulált műtrágyák esetében javul. A szélnek a sáv szélességére és jellegére gyakorolt hatását ereje, valamint a repülési vonalhoz viszonyított iránya szempontjából vizsgálták.

A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a repülési iránnyal azonos, illetve azzal szembe fújó szél törvényszerű változásokat a sáv szélességében, jellegében nem hoz. Az időnként megfigyelt szórásszélesség-növekedés, illetve -szűkülés, további jellegváltozás, egyik esetben sem bizonyult állandónak, hosszan tartónak. Ez elsősorban a szél lökésességének tudható be. A maximális szélerő hátszélnél, illetve szembeszélnél, amelynél a műtrágyaszórás elvégezhető, nagyrészt a fel- és leszállás normális végrehajtásának lehetőségével határozható meg. A repülési magasság és a munkaszélesség ugyanakkora marad, mint szélcsendes időben.

A kiszórt sáv jellegében és szélességében jelentős változásokat okoz az oldalszél. Oldalszélnél a műtrágyaszórási sáv – a szélcsenddel összehasonlítva – a szél sebességének növekedésével egyenes arányban nő. Legnagyobb szélesedés a por alakú ammónium-szulfátra jellemző (10 m repülési magasságnál, 4 m/s szélsebességnél 88%-kal nő), míg legkisebb (9–17%) a salétromsav sóinál. Köztes helyet foglal el a szuperfoszfát (35%) és a kálisó (26%). A granulált műtrágyáknál ez a szélességi érték természetesen mindig kisebb, mivel ez esetben a kisebb részecskék elhordásával is számolni kell.

Kísérletek azt mutatták, hogy a por alakú műtrágyák esetében az oldalszél javítja a szórási sáv minőségét. Az egyenetlen oldalszél különbözőképpen hordja el a műtrágyát, ami nagy szélsebességeknél és repülési



alapjaimagasságoknál a szórás minőségi romlásához vezethet. Megállapították azt is, hogy az oldalszél az egész szórási sávot eltávolíthatja a repülés vonalától. Így pl. a por alakú szuperfoszfát 11–15 m magasan, 2–3 m/s oldalszélben kiszórva a repülés vonalától 17–22 m-re, 4–5 m/s oldalszél hatására pedig 25–28 m-re tolódik el. A granulált műtrágyák szórásakor a sáv elmozdulása kisebb.

Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy granulált műtrágyák szórása esetében oldalszélben a repülési magasságot 20 m-re kell csökkenteni, míg a por alakú készítmények szórásakor a 10 m-es magasság az ideális. Eközben ügyelni kell arra, hogy a szélsebesség és a munkaszélesség ne haladja meg a megállapított határokat.

2.2.2. 4.2.2.2. Porozások

A porozás során szilárd, finom szemcsés, por alakú peszticideket juttatunk ki a növények védelmére. Porozással kártevőrovarok és gombás betegségek ellen védekezünk. Vegyszeres gyomirtásokra ez az eljárás környezetvédelmi okok miatt (nagyfokú elsodródási veszély) nem vehető számításba.

A porozószerek adagolhatóságát, szórhatóságát, az eloszlás egyenletességét, tapadási készségét, végső soron a biológiai hatékonyságot nagyban meghatározzák a fizikai-kémiai tulajdonságai. A porozószerek olyan polidiszperz rendszerek, amelyek 25–150 mikron nagyságú, gömbölyű vagy sarkos szemcsékből állnak. A leggyakrabban alkalmazott porozószerek szemcséinek átlagos átmérője 30–50 mikron közötti. A részecskék 80%-ának 50 mikronnál kisebbnek kell lennie.

A porozószerek vivőanyaga a készítmény növényen való megtapadását segíti és a hatóanyag hígítására is szolgál. Porozószereink vivőanyaga általában a készítmény 80–90%-a között mozog. A vivőanyag lehet zsírkő (talkum), zeolit, a külföldről behozott növényvédő szereknél palaliszt. Ez utóbbi a porozógép alkatrészeit jelentősen koptatja.

Vannak olyan porozószerek is, amelyek tisztán a hatóanyag finom porából állnak, ilyen pl. az elemi kénből készült porozókén vagy ventilált kén.

Bár a porozás munkaigénye kicsi, jelentősége a növényvédelemben egyre csökkenő irányzatú, mert tapadóképessége és esőállósága gyengébb a permetezéses védekezésnél. A kívánt kártevőpusztító hatás eléréséhez ezenkívül azonos nagyságú területre jelentősen több hatóanyag szükséges mint a permetezésnél.

A porozás végrehajtásánál arra kell figyelemmel lenni, hogy a növényvédő szer ne legyen csomós, ne tartalmazzon idegen anyagokat (kő, tégla, csomagolóanyag stb.), mert ezek a berendezések rongálódásához vezethetnek.

Nem szabad porozni forró nyári napsütésben, mert a felszálló légáramlatok a szert további területekre vihetik és így nagyfokú környezeti veszély idézhető elő. A porozásra legalkalmasabb a kora reggel, az alkonyat és a szélmentes, borongós idő. A harmatos növény porozása kifejezetten előnyös. Gyenge szél esetén is vigyázni kell azonban arra (különösen erős mérgeknél), hogy a szél irányában ne legyen a közelben olyan növényzet, lakóhely, vagy állatok tartására szolgáló hely, amelyen a szer mérgezést vagy kárt okozhatna.

Napjaink széles peszticidválasztékának eredményeképpen a légi úton végzett porozások mennyiségi mutatója a minimálisra süllyedt, így a porozásokról leírtakat technológiai, történeti érdekességeknek kell tekinteni.

2.2.3. 4.2.2.3. Granulátumok szórása

A növényvédelemben alkalmazzák a granulátumokat is, amelyeket rovarölő szerként, rágcsálók irtására, vagy csalétkek formájában egyaránt használják. „Granulátumok” elnevezés alatt ismerünk mikrogranulátumokat, amelyek szemcsemérete 150–1500 mikron között van. Leggyakoribb átlagos nagyságuk 500–600 mikron. Az ún. makrogranulátumok 1,5–5,0 mm szemcsenagysággal készülnek.

A granulátumok tárgykörébe sorolhatók azok a külföldön kiterjedt mértékben alkalmazott, mérgezett gabonacsalétkek, amelyeket elsősorban a mezei rágcsálók elleni küzdelemben alkalmaznak.

A granulátumok a hazai gyakorlatban elsősorban a talajfertőtlenítők között szerepelnek, de méregkategóriájuk és környezeti veszélyeik miatt légi alkalmazhatóságuk igen korlátozott.

3. 4.3. A légijárművek sebességtartománya és annak



alapjai

hatása a vegyszerrészecskék lerakódásáraA légi úton végzett permetezéseknél a légijármű és a földfelület, esetleg a kezelendő növényzet legmagasabb pontja közötti távolság, a növényállomány belsejében uralkodó mikro-, valamint makroáramlások bonyolítják a permetlé cseppjeinek a levegőben való mozgását. Ez a mozgás egyébként is nagyon bonyolult, különösképpen azért, mert a föld közeli levegőréteg a legkevésbé stabil. Meg kell jegyezni, hogy a légijárművek aerodinamikai sajátosságai és a repülés közben kialakuló sebességtartomány hatása aktívan hat a kis diszperzitású részecskékre és a cseppekre. Elősegítheti azok jobb kicsapódását a növényzeten vagy a talajon.

A légijárművek munkáinak értékelésénél alapvető követelmény a permetcseppek áramlási útjának, a légijármű mögötti áramlások nagyságának, irányának és erősségének az ismerete. Az áramlástan külön tudományág, különösen a légijárművek esetében. A repülés jelenlegi fejlettségének ellenére, napjainkban is folytatódnak az igen költséges kutatások az áramlástani problémák tisztázására. Elsősorban a szárny végi áramlások kutatása áll az érdeklődés központjában. Könyvünkben csak a legszükségesebb, számunkra a legfontosabb kérdéseket tisztázzuk az összefüggések és környezetünk védelme érdekében. Külön tárgyaljuk a légijármű sebességének, menetszelének, majd külön a merev szárnyú repülőgép és a helikopter sajátos áramlási viszonyainak következtében felmerülő vegyszerlerakodási kérdéseket.

Mint azt már többször hangoztattuk, a légijármű sebessége jelentős hatással van a szórófejet elhagyó permetcsepptömegre.

A szórófejek, illetve -betétek nyomás-, cseppgörbéinek adatait laboratóriumi körülmények között állapították meg. A légijárművekkel való permetezés sajátos körülményei ezektől az adatoktól bizonyos fokig eltérnek, ugyanis a repülőgépes cseppképzés nemcsak a folyadék nyomásától, a szórófejbetét típusától, a permetlé viszkozitásától stb. függ, hanem a nagysebességű menetszél további porlasztásától, valamint a folyadéknak a légáramláshoz viszonyított szögétől is.

Ennek megfelelően a repülőgépes permetezés – ahogy azt már említettük – annak a kombinált kijuttatási formának tekinthető, ahol a primer porlasztást a helyesen megválasztott szórófejbetét, a szekunder porlasztást pedig a nagysebességű menetszél végzi. A szórófej típusának és az állásszögnek tehát nagy szerepe van a megkívánt cseppméret biztosításában (48. ábra).

48. ábra - A cseppméret alakulása különböző állásszögek esetén

Ha a szórófejek a légáramlás (menetszél) irányába (180°) mutatnak, a kisebb porlasztás hatására a cseppecskék durvábbak maradnak, azaz jobban érvényesül a szórófej eredeti cseppképzése, azzal ugyanakkor számolni kell, hogy a szóráskúpok minden esetben keskenyebbek lesznek.

Ha a szórófejek a légárammal szemben üzemelnek, akkor egyöntetűbb és finomabb cseppecskék képződnek. A légárammal szembeni (0°) szórófej-működtetésnek az előnyei ellenére van egy a légijármű számára hátrányos következménye: ebben az állásszögben rakódik le legtöbb vegyszer a légijármű szárnyfelületeire, a szórócsövekre és más berendezéseire. Az innen durva, nagy cseppekben lecsöpögő permetlé nemcsak a permet hatásfokát ronthatja le, hanem fordulókban esetleg károkat is okozhat a légijármű alatti érzékeny növényzetben. Ennek a káros jelenségnek, illetve következménynek az elkerülése érdekében ajánlatos a szórófejeket előre és lefelé 45°-ba irányítani.

Néhány gyakorlati példa alapján könnyen meg lehet jegyezni ezeket az összefüggéseket.

Ugyanazon szórófejbetét (Tee Jet 8020) repülőgépre szerelve és üzemeltetve az alábbi cseppaprítást végzi akkor, ha az állásszöget változtatjuk (menetsebesség 170 km/h):

45°-os állásszög esetén 180 mikron,

90°-os állásszög esetén 260 mikron,



alapjai135°-os állásszög esetén 380 mikron,

180°-os állásszög esetén 540 mikron.

A helikopter munkasebessége alacsonyabb a repülőgépekénél, ennek megfelelően a menetszél szekunder porlasztási tulajdonsága nem érvényesül annyira. A szükséges cseppszám biztosítása érdekében ezért bizonyos fokig jobban porlasztó, azaz nagyobb számú permetcseppeket előállító szórófejbetéteket kell alkalmazni.

Helikoptereknél a Spraying System rendszerű, üreges-kúpos szórófejlapkák, valamint a pörgetőtest-kombinációk találhatók olyan méretezéssel, amelyek a kívánt permetezési formát biztosítani is tudják. Apró, illetve közepes cseppmérethez a D6–45, durva cseppmérethez pedig a D8–45 kombinációk nyertek alkalmazást.

A helikopter kisebb haladási sebessége (a menetszél másodlagos porlasztó hatásának csökkent volta) ellenére a szórófejek szögállásának változtatása ebben az esetben is előnyös.

4. 4.4. A légijárművek áramlási viszonyai4.1. 4.4.1. A merev szárnyú repülőgépek áramlási viszonyaiA légijárművekről kis magasságban kijuttatott permetcseppek, műtrágya és porszemek a levegőben rövidebb-hosszabb úton mozognak, pályájukat igen sok tényező együttes hatása befolyásolja.

Első helyen lehet megemlíteni és elemezni azt a jól ismert tényt, amely szerint a munkavégzés során a repülőgép komplex örvényteret hoz létre maga körül, melyet főképp a felhajtóerőt termelő szárny és a légcsavar befolyásol.

A repülés aerodinamikai vizsgálatai azt mutatták meg, hogy a repülőgép mögött kialakuló összetett turbulens légáramlást a légcsavar által keltett spirálszerű örvénylés, a szárnyvégek körül kialakuló szárny végi örvénylés, valamint a szárnytartó konzolok mögötti nyomáskülönbség miatt keletkező örvényszalagok alkotják, amelyek a legfontosabbnak tekinthetők, és a kijuttatott vegyszerrészecskék lerakódásának szempontjából számunkra a legérdekesebbek.

A repülőgépet a motor által forgatott légcsavar húzóereje a földön gyorsuló mozgásba hozza. Az első pillanatokban a szárnyprofil körül örvénymentes áramlás alakul ki. A súrlódás miatt azonban a szárnyak kilépő élénél csakhamar „indulási örvény” keletkezik, amelylyel egy időben, de annak forgásirányával ellentétes értelmű cirkulációs áramlás (?) alakul ki.

? = ? . vs . ds,

ahol

vs = a profil körüli sebesség megoszlás,

ds = a profil körüli zárt vonal elemi darabja.

Az indulási örvény csakhamar leszakad, ugyanakkor a cirkulációs áramlás viszont a repülés során továbbra is megmarad.

A szárnyfelület felett így az áramvonalak sűrűbbek, az áramló levegő sebessége nagyobb, mint a felület alatt. A szárnyfelület felső részén kisebb lesz a nyomás, mint alul, így jön létre – Bernoulli törvénye szerint – az a felhajtóerő, ami a repülés során egyensúlyt tart a repülőgép súlyával.

A felhajtóerő (Yk) közelítő nagysága a Kutta-Zsukovszkij formulával fejezhető ki:

Yk = ?.v . ? l,

ahol

? = a levegő sűrűsége,

v = a szárnyfelületnek a levegőhöz viszonyított sebessége,



alapjai? = a szárny körüli átlagos cirkuláció,

l = a szárny fesztávja.

Ez az összefüggés igazolja, hogy felhajtóerő cirkuláció nélkül nem keletkezhet.

A felhajtóerő nagysága méréseken alapuló képlet segítségével számítható:

Y = cy . q . A,

ahol

cy = a felhajtóerő tényező,

A = a szárny alaprajzi vetülete,

q = a dinamikus nyomás (torlónyomás).

A továbbiakban a q értéke külön is kifejezhető:

ahol


v = a szárnyfelületnek a levegőhöz viszonyított sebessége.

A fentiekkel a felhajtóerő nagysága tehát:

A szárny felső és alsó felülete közötti nyomáskülönbség a szárnyvégnél kiegyenlítődik. Ugyanakkor a szárnyvég körüli áramlásban a levegő a szárnyvég mellett elhaladva a nagyobb nyomású alsó részről a kisebb nyomású felső rész felé fordul, s így szárnyvégi örvény keletkezik.

A szárny körül kialakuló örvényrendszer sematikus ábrázolása a 49. ábrán jól követhető. Látható az l hosszúságú szárny esetén az indulás helyén leváló, elmaradó indulási örvény (1), a mozgó szárny körül kialakuló cirkulációs áramlás (2), valamint a szárnyvégek örvényei (3).

49. ábra - A szárny örvényrendszere

A szárny mozgásakor folyamatosan keletkező kétoldali szárnyvég örvényeit szabad örvényeknek vagy vortexnek is nevezik. A már említett cirkulációs áramlással együtt ezek egy ún. patkó alakú örvényt hoznak létre, és ez az utóbbi képez végső soron az indulási örvénnyel együtt egy zárt örvényrendszert. A valóságban ezeket az örvényeket a levegő súrlódása fokozatosan felemészti, s a leírt formában csak ideális közegben maradnának meg. A repülés során a szárnyvégen a szabad örvények állandóan hoszszabbodnak, folyamatosan egy-egy új darabot kelt a szárny, és ez csak energiabefektetéssel lehetséges. Ezt az energiát ugyanúgy a levegő súrlódása emészti fel, mint a leváló örvényeket.

A szabad örvények keletkezése, leválása ellenállásként jelentkezik és ezt indukált ellenállásnak nevezik.



alapjaiA szárnyvégek örvényléseinek szemléletessé tétele, a jelenség tanulmányozása és a gyakorlatban való hasznosítása számos úton lehetséges. Leggyakrabban ehhez a repülőgépekre szerelt színes füstgyertyákat használnak, s figyelik, fotózzák, filmezik a füst mozgását. Kísérleteket folytattak a szórófejeknél elhelyezett, gravitációsan kiegyensúlyozott, hidrogénnel töltött kis léggömbökkel is. Ezeket meghatározott helyen, adott pillanatban elszabadították. Az apró gömböcskék követték a repülőgép által keltett áramlások útját. A mozgást filmfelvevő gépekkel rögzítették, majd a filmkockákról egy képre rajzolták át a golyók helyzetét.

A szárny végi örvénylések irányára és a nagyságára utal az 50. ábrán bemutatott vázlat is. Az ábrán egy felsőszárnyas monoplán áramlása követhető figyelemmel. A súlyra kiegyensúlyozott és hidrogénnel töltött golyócskák mutatják a légáramlások útját. A modell repülési sebessége 97 km/h, a permetezőcső 1,53 m-re helyezkedik el a szárny alatt. A golyócskák egymástól való távolsága a légsebesség mértékét reprezentálja. A nagyobb távolság nagyobb sebességet jelent.

50. ábra - Felsőszárnyas repülőgép áramlási képe

A repülőgép mögött keletkező légáram süllyedésének közepes induktív sebessége (U) képlettel is meghatározható.

Monoplán esetében ennek értéke:

ahol

G = a repülőgép súlya,


v = a repülőgép haladási sebessége,

l = a szárny fesztávolsága.

A légáram süllyedésének értéke M–18 repülőgép esetében 180 km/h haladási sebesség mellett 1,4 m/s.

Biplán típusoknál az alsó és felső szárny konzolja mögött képződő örvényszalagok kölcsönhatása miatt a légáram süllyedési sebessége a szárny mögött a képlet szerint számítottnál nagyobb lesz. A két pár szárny végi örvény hatáseffektusát 1,5 tényezővel fejezik ki. A légtömegek süllyedésének átlagsebessége így az An–2 repülőgépnél 3 m/s. A szárny konzoljainak zónájában ez a sebesség maximális értékkel rendelkezik és eléri a 6 m/s-ot.

A szárny mögötti légáram hajlásszöge az összetevő sebességekből számítható:

A hajlásszög értéke pl. a 160 km/h sebességgel mozgó An–2 mögött körülbelül 3°, az irányfelületek zónájában pedig 4,5°. A szárny állásszögének a növelésével (pl. a ráhúzás végén az emelkedésnél) a légáram hajlásszöge még nagyobb lesz.

Az ausztrál T–300A Skyfarmer konstrukció másfélszárnyas biplánnak tekinthető. Speciális szárnyvégörvénylések következtében szórásképe egyenletesebb, mint a mono- vagy biplán típusoké. Ez azzal magyarázható, hogy az alsó, kis fesztávú szárny végörvényei a felső szárnyhoz, illetve annak végörvényeihez ütközve elvesztik mozgási energiájukat, és így nem tudják a részecskéket megemelve levegőben tartani. Az 51. ábrán az örvények és a cseppek helyzete is jól szemlélhető.



alapjai51. ábra - Másfélszárnyas repülőgép áramlási rendszere és cseppekre gyakorolt hatása

Ugyanakkor a felső szárny örvényeitől távol került szórófejekből kiömlő permetlé a kevésbé mozgó zónába kerül, így a permetcseppek leereszkedése is zavartalanabb. A magyarországi vizsgálatok, amelyek a repülőgépes permetezések áramlástani függőségeinek megállapítását célozták, a külföld eredményeihez hasonló tapasztalatokkal zárultak.

1974-ben a CIBA-GEIGY szakembereinek közreműködésével részletekbe menő alapossággal sikerült az An–2M típusú repülőgép áramlási viszonyainak permetlére gyakorolt hatásait tisztázni. A kísérletsorozat eredményei azt mutatták, hogy a szárnyvégi örvényhatások és az elsodródások között szoros összefüggés tapasztalható. A szárnyvégek tartományában lévő permetezőzónák a repülőgépszárny által indukált szárnyvégörvényeknek vannak alárendelve. A szárnyvégi zónákban felszerelt permetező fúvókákból kiömlő permetcsepptömeg közvetlen részese a permetlé elsodródásának.

Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a megfelelő hosszúságúra méretezett szórócső vagy a szárnyvégek alatt működő szórófejek lezárásával olyan, „hasznos szórócső hossz” alakítható ki, amely az elsodródások elleni megoldások során sikerrel alkalmazható. A kísérlet áramlástani vizsgálatának sematikus vázlatát a 52. ábra szemlélteti.

52. ábra - Az An–2M repülőgép füstgyertyás áramlási képei

A 52/a ábrán jól látható, hogy a repülőgéptörzs közepétől számított 70–420 cm-es permetezőcső-hosszúságnál a képződött füst még a talajra került mielőtt a szárnyvégörvény felkapná. Ez az észrevétel különösen jól látható az oldalnézeti képen.

A permetlé leáramlását imitáló füstáramlás képe a törzs középtől számított 480 cm távolságban már jelentős változásokat mutat. A füstfátyol szegélye hamarabb kezd örvényleni, mielőtt a talajt elérhetné, a törzsközéptől mért 705 cm-től kifelé már egyáltalán nem találkozik a talajjal, mindez a szárnyvégi hatás következménye (52/b ábra). Az oldalnézeti kép turbulens áramlási viszonyai jól szemléltetik az áramlások nagyságát.

Az M–18 repülőgép hasonló célokkal való vizsgálata 1980-ban zajlott le, szintén a CIBA-GEIGY közreműködésével. Az An–2M-hez hasonlóan füstgyertyás imitációval követtük a repülőgép áramlási viszonyait. Megállapítást nyert, hogy a szárny végi örvénylés ennél a típusnál is jelentékeny mértékben keríti hatása alá a permetlécseppeket, ezért a szárny végi zónából ki kell emelni a szórócső szélső szórófejeit. A hazánkban üzemelő repülőgépeknél a szárny végi örvények káros hatásait úgy kerülik el, hogy a szárnyvégek veszélyes zónáiban nem működtetnek szórófejeket. Ezt az ún. „irányított”, azaz szűkített permetezési módot úgy érik el, hogy

An–2 típusnál az alsó-felső szárnyakat összekötő kétoldali I dúcok között,

M–18 típusnál a jobb és bal szárnyvégtől 130 cm-re a törzsközép felé eső részen működtetnek csak szórófejeket.

Hazánkban gyomirtó szert és deszikkánst kizárólag az „irányított” permetezési móddal szabad kijuttatni.

A cseppek (részecskék) mozgási pályáját Derevjanko (1974) matematikailag is leírta és számítógépen futtatva elemezte. Egyszerűsítések mellett abból indult ki, hogy az anyag cseppjeire ható légerőket a cseppek jellemzői (alak, méret), valamint a közeg (viszkozitás, sűrűség, turbulensség) és a közeghez viszonyított mozgási sebességük határozzák meg. Néhány jellemző cseppméretre kapott számítási eredmény alapján lehetett megszerkeszteni a mozgási pályákat (53. ábra) és levonni a következtetéseket:

53. ábra - A különböző átmérőjű cseppek pályája



alapjai

A repülőgép légörvényei jelentős hatást gyakorolnak a cseppek szétszóródására. A méret növekedésével a keresztirányú elmozdulás intenzíven csökken.

A repülőgép szimmetriatengelyétől mind távolabb működő porlasztókból kilépő cseppek keresztirányú elmozdulása nő. A fél fesztáv 75%-nál kilépő 200 mikron átmérőjű cseppek pályájának felmenő szakasza van, amely még a porlasztók fölé is emelkedhet.

A 150 mikronnál kisebb cseppek néhány fordulatot tesznek meg a szárnyvég örvényközpontja körül, és nem ülepednek a megmunkálandó felületre, hanem nagy távolságokra, oldalra kerülnek.

A repülési magasság csökkentése csökkenti az elsodródást.

A permetező szórócsőnek a szárnytól való mind távolabbi elhelyezése, leengedése csökkenti a cseppek elsodródását és a szórásszélességet, ugyanakkor növeli a szórás egyenletességet és csökkenti az apró cseppek veszteségeit.

A szárnyvégörvénylési (vortex) zónák korábban említett kedvezőtlen hatásának csökkentésére, az elsodródások megakadályozására a monoplánok szárnyvégeit néhány típusnál speciális kialakítással látják el.

A repülőgép szárnyára felfelé és hátrahajló szárnyvégzárólapokat (winglet) alakítottak ki a Z–137T típuson. Ennek következtében az indukált örvények keletkezési síkja felemelkedik a zárólap magasságába. Ezáltal csökken annak valószínűsége, hogy a kijuttatott részecskék az örvények befolyása alá kerüljenek. A szárnyvégzárólapok alkalmazásával járó kísérletek világviszonylatban is előtérbe kerültek a környezetvédelem fokozása érdekében.

Hazánkban is történtek kísérletek az M–18 típus winglettel való felszerelésére. A Budapesti Műszaki Egyetem, az Aacheni Műszaki Egyetem és a MÉM RSZ együttműködésében egy speciális, az M–18 típusú repülőgép szárnyvégeire tervezett és felszerelt winglet hatását vizsgálták meg. A kísérletek kiértékelése után megállapították, hogy a szárnyvégvitorla hatására az eredeti 25 m munkaszélesség 27,5 m-re, a szórásegyenletesség pedig CV% 34,0-ről CV% 23,6-ra javult.

A merev szárnyú repülőgépek szárny végi áramlásán túlmenően a légcsavarszél hatásával is foglalkozni kell, mert a légcsavar forgásából eredő hatalmas légáram spirálszerű forgó örvénylést hoz létre, amely a repülőgép törzsét mintegy „körülöleli” és az ebbe a térbe kerülő permetcseppeket a légcsavar forgási irányának megfelelően kicsapja. Így annál a repülőgépnél, amelynél a légcsavar forgása az óramutató járásával megegyezik (pilótafülkéből nézve), a törzsközép körüli szórófejeiből a légáram a törzs alatt és keresztben a baloldalra csavarhatja át a permetlevet. E káros hatás megszüntetésére, illetve csökkentésére rögzítik aszimmetrikusan a szórófejeket, vagy a közvetlenül a törzs alatt működő szórófejeket egy-egy meghosszabbított csatlakozócsonkra szerelik, amivel kiemelik azokat a légcsavar elcsavaró hatásából, illetve síkjából.

Egy alsószárnyas repülőgép legjelemzőbb örvényeit Borodzik (1983) mutatja be (54. ábra).

A szárnyvégeknél kialakuló, lefelé és oldalra kifelé mozgó örvények a permetcseppeket oldalra szétterítik a szárny fesztávolságán jóval túlra /1/. Szembetűnő, a vegyszerrészecskék egy részének pályáját módosító másik jelentős légmozgás a légcsavarörvény /2/. A légcsavar a levegőt már a légcsavarsík előtt felgyorsítja, elcsavarja. A törzs alatti szárnytő környékén kijuttatott vegyszerrészecskéket a légcsavarörvény magával ragadja, körbeforgatja /3/ egyben hátra tolja és kidobja a levegőbe /4/.

54. ábra - Alsószárnyas repülőgép főbb örvényei



alapjaiA légcsavarörvény hatására a vegyszerrészecskék a kijuttatási magasság fölé emelkedhetnek, ami permetcseppek esetén növeli azok elpárolgását és elsodródási hajlamát, ugyanakkor a szórásképen belül egyenetlenséget is okoz.

A szárnyvég- és a légcsavarörvényeken túl a repülőgépeknél jelentős levegőáramlási zavarokat okoznak a futóművek, biplánok esetén az alsó és felső szárnyakat összekötő konzolok, a külső merevítésű szárnynál a dúcok, amelyek szintén befolyásolják a kijuttatott részecskék útját.

Az áramlástani vizsgálatok érdekes fényt derítettek a csillagmotoros repülőgépek motorburkolata körül kialakult áramlásokra is, amelyek a légcsavarszél hatásával egészülhetnek ki, a korábban már említett egyenlőtlen permetléeloszlást okozva.

A motorburkolat és általában a profil ellenállásból keltett káros áramlások kiküszöbölése érdekében az ún. harmadik generációs mezőgazdasági repülőgépek nagy része már „karcsúsított”. Az áramvonalas, a csillag-, vagy boxer motorok helyére épített gázturbinát, a szárnyprofilok kialakítását már mind a zavaró áramlások csökkentését szem előtt tarta tervezik.

Az elmondottakkal együttesen ezeket a légáramokat ugyanakkor úgy is kell tekinteni, hogy ezek együttes hatása idézi elő a vegyszerrészecskék jelentős sávszélességben való szétterjedését, ami előnyösen hat a repülőgépek termelékenységére a földi gépekéhez viszonyítva.

4.2. 4.4.2. A helikopter sajátos áramlási viszonyaiA légi vegyszeres növényvédelem részéről érdeklődésre számot tartó aerodinamikai jellemzők szerint a helikopter lényegesen különbözik a repülőgéptől. A helikopter forgószárnya (rotor) emelőerőt létrehozva nagymennyiségű légtömeget mozgat lefelé, mely levegőtömeg a permetlé hatását és útjának irányát jelentősen befolyásolja. A helikopter rotorlapátjainak mechanizmusába ugyanis ciklikus állásszögváltót építenek be. Ez pedig azt jelenti, hogy a helikopter haladási irányával megegyezően forduló lapátot kisebb, az ellentétes oldalon levőt, azaz a hátrafelé mozgót pedig nagyobb állásszögre állítja. Ennek állásszögnek a ciklikus változása okozza a haladó helikopter két oldalán a leáramlások közötti eltérést. Ahogy a helikopter a függeszkedésről áttér az egyre nagyobb sebességű haladásra, úgy változik a rotorlapátok légáramlása a zárt körgyűrűtől a merev szárnyú repülőgépekre jellemző, patkó alakú örvényekig.

A helikopter különböző repülési üzemmódokban üzemelhet, amelynek során igen nagy mennyiségű légtömeget mozgat lefelé. A helikopter aerodinamikai adatai alapján kiszámíthatók a lefelé mozgatott légáram sebességének megközelítő értékei. A mozgásmennyiség törvénye szerint a forgószárny vonóereje a lapátok által súrolt felületen (tárcsán) időegység alatt átáramló légtömeg és az általuk létrehozott sebességnövekmény szorzataként számítható.

A függési üzemmódban, amikor a forgószárnyaknak csak a helikopter súlyát kell tartani, a leáramló légáram átlagos induktív sebessége (U) a forgószárny síkjában a következő egyenlettel számítható:

ahol

F = a helikopter súlyával egyenlő forgószárny-vonóerő,


r = a forgószárny sugara.

A rotorlapátok által keltett légmozgás nagyságát, a mozgatott levegőtömegek útját Farkas (1977) szemléletesen írja le: „A horizontálisan érkező levegőt a rotor axiális irányba továbbítja. Ennek következtében a gép alatt egy túlnyomás jön létre, ami részben szétszóródik és egy enyhe levegőcirkuláció keletkezik. Kis haladási sebességnél, ha a helikopter alacsonyan repül, a rotor által keltett légmozgás 15 m/s értékkel a talajról visszaverődik és egy kontaminációs hatás keletkezik.”



alapjaiA képlet segítségével megállapítható, hogy a Ka–26 típusú helikopternél függéskor a lefelé áramló levegő átlagos induktív sebessége 9,9 m/s. A forgószárnylapát hosszában a felhajtóerő, illetve a leáramló levegő sebessége nem egyenletes eloszlású. A legnagyobb induktív sebességek a forgószárnysugár 75–80%-ában figyelhetők meg.

Itt az induktív sebesség mértéke eléri, sőt meghaladhatja a 20 m/s-ot is. A légcsavar forgástengelyéhez közeledve az induktív sebesség mértéke is csökken. Az így keletkezett örvények lényegében zárt körgyűrű alakot vesznek fel (55/a ábra).

55. ábra - Egyrotoros helikopter indukált örvényei a) függéskor b) alacsony repülési üzemmódban

A kis haladási sebességgel mozgó helikopter talaj felett kialakuló örvényeinek formája megváltozik és nyújtott lesz (56/b ábra). Az örvények jellegzetessége, hogy a lefelé mozgó légáramlatok megcsavarodnak, nagy lehajlási szöggel rendelkeznek és nem egyenletes vonalban haladnak a talajfelszín felé. A haladási irányra merőlegesen a kétoldali lapátvégeknél egy-egy örvénygyűrű keletkezik. Ezek forgása a feláramlás után a helikopter törzse felé irányul (56. ábra).

56. ábra - Egyrotoros helikopterről leváló örvénylés képe 24 km/h sebesség esetén

A tapasztalható aszimmetriát a már korábban említett lapátbeállási szöget ciklikusan változtató vezérlőautomata okozza. Az így kialakult kétoldali örvénygyűrűk az egyrotoros helikopternél nem egyformák, a koaxiális, ellentétes irányban forgó rotorok örvénygyűrűi viszont közel szimmetrikusak (57. ábra).

57. ábra - Ka–26 helikopter örvényrendszere

A helikopter sebességének növekedése esetén a rotorlapátok által föld felé mozgatott légáram valamilyen szög alatt érkezik a talajhoz. Eközben a sebessége kisebb lesz, mint a függő üzemmódban. A leáramlási örvények irányszögének (lehajlási szögének) nagysága viszonylag könnyen meghatározható, ha a levegőáramot vegyszerporral, füsttel vagy más módon láthatóvá tesszük és a látottakat lefényképezzük.

Mi–4Sz helikopterrel végzett porozások során különböző repülési sebességeken készített fotók azt mutatják, hogy a vegyszeráram különböző szög alatt érkezik a földre:

Repülési sebesség (km/h)

10–15 25–30 60 120

Az áramlás irányszöge (°)

75–80 45–50 15–20 5

A helikopterek típusától függően az irányszögek kissé eltérhetnek a bemutatott Mi–4SZ típus irányszögeitől, de a sebesség és lehajlási szög közötti összefüggések nagyságrendileg a táblázat értékeihez hasonlítanak.

A kisméretű eltérés lehetősége szemlélhető az 58. ábrán.



alapjai58. ábra - A leáramlási szög változása

Az egyrotoros Mi–2 és a kétrotoros (koaxiális) Ka–26 helikopter örvényeinek lehajlási szöge között kisebb eltérés tapasztalható. A közel azonos repülési tömeg és repülési üzemmód mellett a Ka–26 helikopter mögött kialakuló örvények lehajlási szöge valamivel nagyobb, mint az Mi–2 helikopteré.

A fentiek szerint a technológia igényeinek megfelelően a helikopter sebességének változtatásával a peszticidek leáramlási szögét és sebességét a kívánt értéken lehet tartani. Kis haladásisebesség-tartományban (a hazai gyakorlat 60 km/h alatti sebességű permetezésként tartja nyilván ezt a kijuttatási módot) a rotorok által szállított nagymennyiségű levegő a gép alatti növényzetet is megmozgatja, s a permetnek sűrű lombozatba is jó behatolást biztosít. Ez a művelési mód elsősorban a fungicidek kijuttatása során jelent nagy segítséget az üzemeltetőknek.

Egyéb más munkák, mint pl. az inszekticidek, herbicidek permetezése, műtrágyaszórások stb. már a 60 km/h feletti, a repülőgép körülményeinek megfelelő sebességtartományban történnek.

A helikopter alkalmazásánál azonban figyelembe kell venni azt is, hogy az örvénygyűrűbe kerülő permetcseppek hosszabb ideig maradhatnak a levegőben, így az oldalszél és más, számunkra kedvezőtlen meteorológiai faktorok hatásának jobban ki vannak téve. Könnyen elsodródhatnak, illetve a célfelületre érésük előtt beszáradhatnak.

Gyomirtók és deszikkánsok kijuttatásához itt is az „irányított” permetezési módot kell alkalmazni. A szélső szórófejeket kiiktatják.

Ezek szerint

Ka–26-os helikopternél a jobb és a bal szórórúdon csak a belső 10–14 szórófej működhet míg a hátsó szórócső szórófejei teljes számban üzemelhetnek.

az UH–12E típusú helikopter speciálisan felszerelt orr szórócsöve bizonyos fokig már kikerül az elsodródásokat előidéző szárny végi leáramlások hatása alól, de az elsodródások megelőzése érdekében az ún. hasznos szórórúd hosszának meghatározására ennél a típusnál is figyelemmel kell lenni.

5. 4.5. A mezőgazdasági repülés meteorológiai feltételeiA mezőgazdasági repülés meteorológiai tényezői általában ismertek. Ezeket viszont öszszességükben kell figyelembe venni. A légijárművekkel végzett munka sikerét vagy sikertelenségét a légkör pillanatnyi állapota, a helyi mikroklíma befolyásolhatja, mivel ez hatással van a kijuttatott vegyszerek eloszlására, diffúziójára, lerakódására, így végső soron a kezelésre, illetve a hatásosságra is.

A kijuttatás módját, az alkalmazni kívánt peszticideket változtatni lehet, de az időjárás nem szabályozható. A légköri viszonyok a nap minden szakában változhatnak, ennek megfelelően módosul kölcsönhatásuk is. Az üzemeltetőnek a munkáját arra az időre kell ütemezni, amikor a szélsebesség, a szélirány, a hőmérséklet, a relatív páratartalom stb. a kezelés eredményét leginkább biztosítani képes.

Ismerni kell a föld közeli levegőréteg meteorológiai jellemzőit, a meteorológiai elemek változásának, módosulásának jellegzetességeit. Nemcsak a jó látási viszonyok és a felmenő áramlások hiánya jelentheti a légi vegyszeres munkák elvégzésének kedvező meteorológiai feltételeit, hanem az időjárást a kezelés pillanatában és az azt követő periódusban egyaránt jellemző meteorológiai elemek meghatározott optimális együtthatása is.

A növények kis veszteségekkel járó, jó minőségű kezelésének igénye megköveteli, hogy foglalkozzunk a



alapjaiszélviszonyokkal, a párolgással és következményeivel, a növényzetet esetleg borító harmat keletkezésével stb. A meteorológiai feltételek figyelmen kívül hagyása, elégtelen számbavétele esetenként az egész munka sikerét kockára teheti.

Nagy jelentősége van tehát a kezelt terület mikroklimájának, ami egyesíti azokat a jelenségeket, amelyek az adott időben a földfelszín felett 1,5–2,0 m magasságban levő levegőrétegben végbemennek.

A légi vegyszeres munkák során legnagyobb érdeklődésre a következő meteorológiai elemek tarthatnak számot:

a szél,

a levegő hőmérséklete,

a levegő nedvességtartalma,

a konvekciós áramlások (termikek),

a csapadékok.

Ezeknek az elemeknek az összessége és egymásra hatása határozza meg az adott pillanatban az időjárás helyzetét.

5.1. 4.5.1. Szélirány és szélsebességSzélnek a levegő vízszintes irányú áramlását nevezik. Két jellegzetes tulajdonsága: az iránya és sebessége az, ami a mezőgazdasági repülést lényegében érinti. A szél irányának nevezzük azt az irányt, ahonnan a levegő az észlelési helyhez érkezik. A szélirányt az égtáj kezdőbetűivel jelöljük.

A szél irányát számokkal és fokokkal is jelölik, Wild-féle nyomólapos szélzászlóval vagy Fuess-féle univerzális szélmérővel mérik.

A szélirány naponként háromszori megfigyelése, a tapasztalt értékek, számadatok havi és évi összesítése az egyes irányok gyakorisági értékeit tartalmazza. Azt a leggyakoribb szélirányt, amely már éghajlati jelentőséggel rendelkezik, uralkodó széliránynak nevezzük. Hazánk uralkodó szélirányait, amelyek a mezőgazdasági repülés során leginkább éreztetik hatásukat, az 59. ábra szemlélteti.

59. ábra - Magyarországon uralkodó szélirányok

Az uralkodó száliránnyal kapcsolatosan figyelembe kell venni, hogy az „uralkodó” jelző nem a mindennapos, állandóan abból az irányból érkező szelet jelenti. A helyes értelmezéshez tudnunk kell, hogy az uralkodó szél csak az összes eset 20–30%-ában van uralmon, egyébként más irányokból is fúj a szél.

Az ábrán szembetűnik, hogy éves átlagban a Dunántúl északi felében és délkeleti részén, valamint a Duna–Tisza közén a leggyakoribb szélirány az északnyugati, a Dunántúl nyugati határán és déli felében északi szelek uralkodnak. A Tiszántúlon északkelet felől fúj leggyakrabban a szél.

Az ország északi, dombos, hegyes területein és azok közelében a szélirányok vegyesek, a hegységek szélárnyéka és a változatos helyi hatások miatt.

Repülőtereken szélzsákot alkalmaznak a szélirány állandó követésére, amely tájékoztatást ad a szélsebességről is. A repülőgép vezetőnek a fel- és leszálláskor az ellenszél csökkenti a talajonfutást, míg a hátszél megnöveli ezt az értéket. Az oldalszélben való fel-, illetve leszállás nagyobb figyelmet és különleges technikát igényel. Az elmondottak alapján látható, hogy a repülőterek fel- és leszállópályájának a megállapítása és a kitűzése az uralkodó szélirány szempontjából elsődleges fontosságú feladat.

A munkaterületeken is jó célt szolgál, ha a szél irányára a levegőben repülő repülőgép-vezető figyelmét



alapjaifelhívjuk egy nedves, illetve nedvesített és meggyújtott füstölgő szalmával vagy füstszóróval. Ennek ismeretében határozottabban végezheti el a táblavégi fordulókat, tervezheti az egymást követő áthúzásokat.

A szélirány figyelése a munkaterület körzetében környezetvédelmi szempontból is igen fontos, mert az érvényben levő és a biztonsági sávok nagyságára vonatkozó előírást is a szélirány függvényében határozták meg.

A szél sebességén azt az utat értjük, amelyet a mozgó levegő időegység alatt megtesz. Értékét m/s-ban vagy km/h-ban adják meg.

A repülőtéren a szél sebességét leggyakrabban kanalas szélsebességmérővel mérik. A műszerben levő függőleges tengelyre kanalakat szerelnek, amelyet a szél forgat meg. Áttételen keresztül a fordulatszám alapján jelzi a szélsebességet.

A szélerősség változásának napi menetén (60. ábra) jól látható, hogy a napi maximum a déli órákat követően következik be. A kora reggeli órák szélcsendes időszakait követi a maximális szélerőket jelentő déli, kora délutáni időszak, majd következnek az esti szélcsendesebb órák, amelyek a legkedvezőbbek a légi vegyszeres munkák számára.

60. ábra - A szélsebesség napi változása a nyári időszakban

A szélsebesség megengedhető maximuma a gyakorlatilag nem mérgező és mérsékelten mérgező készítmények alkalmazásánál 6 m/s.

Vegyszeres gyomirtások és állományszárítások környezeti veszély helyzete fokozottabb, ezért a megengedett szélsebességek is alacsonyabbak:

– merev szárnyú repülőgéptípusoknál 4 m/s,

– helikopter típusoknál 2 m/s

lehet a maximális szélerősség.

Porozásokat, ULV munkákat a 2 m/s szélsebességnél erősebb szélben nem ajánlatos végezni. Műtrágyaszórásnál a szélsebesség felső határa a géptípusra engedélyezett oldalszélérték, amelynél még elvégezhető a munkarepülés.

5.2. 4.5.2. Hőmérséklet és páratartalomA levegő hőmérsékletén a levegő hőtartalmát, felmelegedési fokát kifejező összehasonlító számadatot értjük. A levegő hőmérséklete tulajdonképpen a levegőmolekulák mozgási energiáját, sebességük és tömegük következtében rendelkezésre álló munkaképességét fejezi ki. A léghőmérséklet mérésének eszköze a hőmérő, egységei a Celsius-fok és az abszolút vagy Kelvin-fok. A mért hőmérsékletet többnyire Celsius-fokban (°C) fejezzük ki.

A Napból sugárzással érkező energia melegítő hatása főképp a Föld felszínén és annak közelében nyilvánul meg. A napsugárzás magán a légkörön lényeges hőmérséklet-termelő hatás nélkül halad át, s jelentős felmelegedést csak a Föld felszínén és annak közelében okoz. Az alsó légrétegek tehát hőenergiájuk legnagyobb részét nem az áthaladó napsugárzástól, hanem a földfelszín közvetítésével kapják.

A felmelegedett földfelszíndarabbal mint egy fűtőtesttel közvetlenül érintkező levegőrészecskék átveszik a hőenergia egy részét, tehát szintén felmelegednek. A felmelegedés okozta térfogat-növekedés a felmelegedett legalsó légréteget kiterjeszti, aminek következménye a felmelegedett levegő felfelé való terjeszkedése, sőt felemelkedése, magasba áramlása lesz. A meleg légréteg lassanként helyet cserél a magasban levő hidegebb légréteggel. A helycsere folyamata, az ún. csereáramlás, a valóságban nem ilyen egyszerűen, tehát csak az alsó és felső rétegek közvetlen cseréjével megy végbe. Az egyes erősebben felmelegedett felszíndarabok felett levő kis légtömegek felszállásakor a helyükbe mindig először oldalról, az azonos szintű hűvösebb környezetből



alapjaiáramlik be levegő. Ennek helyébe a kevésbé felmelegedett területrészecskékre ereszkedik alá az ottani magasabb réteg még hűvösebb levegője. Így a csereáramlás kis légkörzések segítségével alakul ki, amelyek mindegyikében a felszálló ágban a meleg levegő, a leszálló ágában a hűvös levegő halad. Az áramköröket lenn mindig a hidegebb levegőnek a melegebb felé áramlása, fenn az ezzel ellentétes irányú áramlás zárja be. Ezt különböző, nagy általánosságban egységes hőtani tulajdonságú nagyobb felületek (erdő, mező, víz) felett sok száz méteres, sőt kilométeres kiterjedésben tapasztalhatjuk, amint azt a 61. ábra mutatja.

61. ábra - Légáramlatok derült nyári napon eltérő felszínek felett

Ily módon a csereáramlás függőleges ágai mint hőt vagy hőhatást továbbító folyamatok szerepelnek. Ezt a hőszállítást – amellyel persze egyéb (nedvesség) szállítás is együtt jár – konvekciónak nevezzük. Az említett légkörzések (cirkuláció) vízszintes ágai a felszín mentén továbbítják a hőenergiát, ez a folyamat az advekció.

A repülőgépes kezelések során elsősorban a csereáramlás konvekciós ága tarthat számot érdeklődésre, mert a földfelszínről igen nagy magasságba törhet fel, és így az erős talajfelszíni felmelegedés következtében előálló csereáramlás naponta több kilométer magasságig is felszállíthatja a földfelszíntől átvett hőenergiát, valamint port, vízgőzt stb. Ide tartoznak természetesen azok a vegyszerrészecskék is, amelyek a konvekciós áramlások időszakába kerülnek ki a levegőbe. Kevés kivétellel ezek annyira felhígulnak és a napfény hatására lebomlanak, hogy bizonyos távolságon túl a környezetre már nem jelentenek veszélyt, de ugyanakkor, mint permetezési veszteség, hatásuk a védekezés eredményességében jelentkezhet.

A magasabban fekvő légrétegek általában hidegebbek, mint az alsó szinten levő levegő. A különbség annyiban meghatározott nagyságú, hogy átlagban minden 100 m magasságkülönbségre a földfelszíntől kiindulva 0,5–0,6 °C hőmérséklet-különbség jut. Ezt függőleges hőmérsékleti gradiensnek nevezzük, amelyektől kisebb-nagyobb eltérés igen gyakori.

A függőlegesen és ferdén lefelé vagy felfelé áramló levegő hőmérséklet-változása aránylag nagy, 100 m-enként 1 °C . Ez a jelenség és adat nem tévesztendő össze a nyugvó levegő magasság szerinti – általában 0,6 °C/100 m – hőmérséklet-különbségével, a gradienssel.

Ha a felszálló és leszálló légáramlatok hőmérséklet-változásait tekintetbe vesszük és az így elért hőmérsékletüket az érkezési hely – tehát az új környezet – léghőmérsékletével öszszehasonlítjuk, kitűnik, hogy a függőleges vagy ferde irányban mozgó légtömeg érkezési hőmérséklete csak akkor egyezik meg az illető szint levegőjének hőmérsékletével, ha a gradiens éppen 1 °C/100 m. Ekkor közömbös (neutrális) egyensúlyi helyzetről beszélünk. A felmelegedett levegő az emelő hatás megszűntével pontosan beleillik a neki megfelelő környezetbe, tehát magától nem mozog sem tovább, sem visszafelé.

Ha a gradiens kisebb, mint 1 °C/100 m, akkor a felszálló levegő hidegebben érkezik az egyes szintekbe, mint amekkora hőmérséklet ott uralkodik. Ez a környezeténél hidegebb és sűrűbb levegő visszasüllyed az eredeti helyére. Ilyen körülmények között a levegő egyensúlyi állapotát biztosnak (stabilis) nevezzük, mert nem jön létre benne függőleges légtömeg-áthelyezés.

Ha ellenben gradiens 1 °C/100 m-nél nagyobb, akkor a felszálló levegő érkezésekor is melegebb lesz, mint a környezete, és így kisebb sűrűsége miatt tovább emelkedik. Ilyen körülmények között a levegő egyensúlyi állapota bizonytalan (instabilis, labilis), mert az emelkedő mozgás – ha valamilyen hatás miatt megindul – a hatás által előidézett emelkedés után sem áll meg, hanem tovább folytatódik.

A különböző magasságokban mért hőmérsékleti gradiens a kialakult függőleges keveredés mértékét is jelzi. A föld közeli, néhány méteres magasságeltérés közötti hőmérséklet-különbség mérésére szolgáló érzékelőnek legalább 0,1 fokos érzékenységűnek kell lenni, azonban a talaj menti és az 500 m magasság közötti hőmérsékleti gradiens könnyen meghatározható a repülőgépkabinon kívülre szerelt egyszerű hőmérő segítségével is, ha felrepülünk erre a magasságra. Mint módszer, ez a megoldás nem tekinthető a mindennapok gyakorlatának, de az ide vonatkozó irodalom számos példát tartalmaz a hőmérsékleti gradiens egyszerű érzékelésesére, illetve megállapítására.

A Szovjetunióban a föld közeli levegőrétegek vertikális stabilitásának meghatározására dolgozták ki azt a módszert, amikor hőmérők 0,2 és 2,0 m magasságaiban mért értékeit hasonlították össze. Ezért egy 2,5 m



alapjaihosszú állványra hőmérőket rögzítenek 0,2 és 2,0 m magasságokban úgy, hogy a nap sugarai ne világítsák meg és ne melegítsék fel a hőmérőket. Általában korán reggel a hőmérséklet lenn alacsonyabb, mint a 2,0 m magasan. A levegő állapota ebben az esetben stabil. Azután 8–9 óra felé a hőmérsékleti értékek kiegyenlítődnek, később pedig az alsóbb rétegben lesz magasabb, és konvekciós áramok keletkeznek, azaz a levegő instabillá változik.

A módszer gyakorlati tapasztalatait tartalmazza a 9. táblázat, amely egy repülőgépes védekezés eredményességét támasztja alá.

9. táblázat - A reggeli órák eltérő magasságokban kialakult hőmérsékleti értékei és szélviszonyai

Időpont (óra, perc)

Szélsebesség (m/s)

Levegő-hőmérséklet (°C)

0,2 m-nél 2,0 m-nél

6,00 0,2 12,0 14,0

6,30 0,2 14,0 15,6

7,00 0,5 16,0 17,0

7,30 1,0 17,0 17,4

8,00 1,0 18,0 18,0

8,30 1,5 21,0 19,2

9,00 2,1 21,5 20,0

10,00 2,3 24,0 21,5

A hőmérséklet 8 órakor kerül egyensúlyba, és a permetezést a tapasztalt nagyfokú feláramlás miatt be kellett szüntetni.

Egyébként a napsugárzás intezitásától, a növényzet állapotától és egyéb tényezőktől függően a levegő egyensúlyi állapota már 8 óra előtt is kialakulhat.

A felmenő áramlások sebessége sokszor jelentéktelen, de mégsem hagyható figyelmen kívül. A felmenő áramok különösen nagy hatással lehetnek az apróbb vegyszerrészecskékre és a kisméretű permetcseppekre. A gyakorlatban az az eset is előfordulhat, hogy a kiszórt vegyszerrészecskék lecsapódási sebessége azonos lehet a felfelé irányuló konvekciós áramok sebességével, s ennek következtében a részecskék nem ülepednek le, hanem a talajfelszín felett lebegve elsodródhatnak, igen jelentős permetezési veszteségeket okozva.

A konvekciós légáramok keletkezésekor a növények légi kezelését szüneteltetni kell, mivel akadályozhatják a permetlé gyors leülepedését és erőteljes veszteségnövekedést idézhetnek elő.

A konvekciós áramok kialakulásának napi fejlődésmenete eltér a többi meteorológiai elem napi fejlődésétől. Mindenekelőtt csak napközben, meleg napsütés hatására keletkeznek, s a Nap leereszkedésével a nap második felében fokozatosan megszűnnek. Ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak a levegő hőmérsékletével, illetve annak napi menetével. A konvekciós áramok maximuma egybeesik a levegő hőmérsékletének maximumával.

Kivételes esetekben előfordulhat egy különleges légköri jelenség, amikor a hőmérsékleti gradiens negatív, vagyis a magasabb szintek levegője nem hidegebb, hanem magasabb hőmérsékletű, mint az alsó légréteg. Ezt a fordított, visszás állapotot inverziónak hívjuk. Az inverzió létrejöttének több oka is lehetséges.



alapjaiAz egyik az, hogy a földfelszín nemcsak a felmelegedés, hanem a lehűlés közvetítője is lehet. Emiatt a lehűlés idején a földfelszín lehűlése az első, ami mögött fokozatosan elmarad a magasabb levegőrétegek lehűlése. Ha a kora reggeli vagy esti órákban a talaj menti levegőt a földtől az ég felé való kisugárzás vagy a meleg levegő feláramlása, illetve hideg légtömegek leáramlása, továbbá a víz felületekből vagy a növényzetről történő erőteljes párolgása lehűti, akkor a talaj menti levegő lesz hidegebb. A légtömeg ilyen esetben még jelentősebb szélviszonyok esetén is nagyon stabil, a függőleges keveredés nulla vagy nagyon kicsi.

Maximális hőmérsékleti inverzió rendszerint a napközben erőteljes felmelegedést követő erőteljes lehűléskor keletkezik, amit szántóföldi növények esetében a párolgó hűtéssel erősített hűvös éjszakai kisugárzás okoz. Az ilyen hűvös és felfelé való kisugárzásos lehűlés olyan inverziót eredményez, ami a kora esti órákban kezdődik és addig tart, amíg a Nap fel nem melegíti a földet.

Amerikai tapasztalatok szerint az inverziós körülmények közötti permetezések környezeti veszélyét és a permetezési veszteségeket tekintve rosszabb hatásfokúak, mint a 9–10 m/s szélsebesség melletti kezelések.

Különösen a gyomirtó szeres és deszikkációs permetezések jelentenek veszélyt az érzékeny környezet számára, ha azokat inverziós körülmények között végzik. A permetcseppek a stabil levegőben nem tudnak leülepedni, és addig lebegnek az inverzió magasságában, amíg a légcsavarszél vagy a légáramlás hatására kikerülnek a permetezendő tábla légköréből, érzékeny károkat okozva nemcsak a szomszédos kultúrákban, hanem azoktól távolabbi területeken is. Ez a jelenség a felmelegedéstől függően már a május második felében végzett permetezések és különösképpen a június–július eleji repce-deszikkációknál gyakori.

Az inverzió jelenlétének kimutatására a korábban jelzett füstpróba adhat egyszerű, de értékes tájékoztatást.

A levegő relatív páratartalma azt az értéket fejezi ki, hogy a levegőben levő vízgőztartalom hány százaléka annak a maximális vízgőztartalomnak, amelyet a levegő az adott hőmérsékleten befogadhat.

A relatív nedvesség maximális értéke 100%, ez esetben a levegő telített. Különleges esetekben a levegő-túltelítettség állapota is fennállhat, ez az ún. kicsapódási magok hiánya miatt lehetséges mint átmeneti állapot.

Adott relatív nedvességű levegő lehűlése a relatív nedvesség növekedését, melegedése viszont a relatív nedvesség csökkenését idézi elő, ha közben további pára nem jut a levegőbe vagy abból pára nem távozik el.

A telítetlen levegőben mind a folyékony, mind a szilárd víz (hó, jég) állandóan párolog, azaz felületéről egyes részecskéi láthatatlan, légnemű halmazállapotba mennek át, vízpárává alakulnak. Ez a megállapítás természetesen érvényes a levegőben levő permetcsepptömegre is. Mivel a repülőgépes permetezések a föld felszínétől távoli körülmények között történnek, a permetcseppek elpárolgásának kérdése érthetően az idevonatkozó kutatások középpontjába áll.

A levegőben levő vízcseppek (permetcseppek) párolgásának mértéke függ a levegő hőmérsékletétől, páratartalmától és a permetcsepp nagyságától. Minél alacsonyabb a relatív páratartalom, annál nagyobb a párolgás sebessége.

A permetezéseknél legáltalánosabban használt víz vivőanyag párolgása a már tárgyalt hőmérséklettől, relatív páratartalomtól a cseppátmérőtől függ a 10. táblázat szerint.

10. táblázat - Vízcseppek párolgási időtartama és esési úthossza 30 °C léghőmérséklet és 50% relatív páratartalom esetén

Cseppátmérő

(mikron)

A csepp élettartama

idő (s) megtett út (cm)

200 64,8 4666

150 36,4 1750

100 16,2 410



alapjai

80 10,4 170

50 4,0 28

40 2,6 17

20 0,65 7,8

10 0,16 4,6

Látható, hogy a kisebb cseppek sokkal gyorsabban párolognak el, mint a nagyok, az átmérőjük négyzetével fordítottan arányosan. Ha tehát ismerjük a szórófejek cseppképzését, a cseppek esési sebességét és a párolgási élettartamát, akkor kiszámítható az a távolság, ahol a permetcsepp a teljes elpárolgás előtt még földet érhet. Egy 200 mikronos csepp pl. 64,8 másodperces élettartama alatt 46,6 m magasból képes leesni, míg az 50 mikronos csepp 4 másodperces léte során csak 28 cm-es utat tehet meg.

A táblázat adataiból az is kitűnik, hogy a víz vivőanyagú permetezéseknél a cseppek méretét 200 mikron feletti tartományba kell meghatározni. A párolgás minden esetben csak a 150 mikronnál kisebb cseppeknél jelent problémát, ha a levegő relatív páratartalma alacsony. A legtöbb permetanyag nem tiszta víz, hanem oldat, emulzió szuszpenzió stb. lehet. A cseppek élettartamának kiszámításánál a víz gőznyomását használják az oldatokban, illetve szuszpenziókban. Azonkívül a cseppek nem párolognak el teljesen, hanem maradék részecskék maradnak vissza, amelyek az oldott anyag kristályaiból vagy a szuszpenziók zsírrészecskéiből állnak. A tiszta víz párolgási mértékének meghatározását veszik tehát alapul a permetcseppek élettartamának vizsgálataihoz. Természetesen kisebb-nagyobb eltérések lehetnek, de az apró cseppek elpárolgásának ideje és útja sohasem kevesebb a táblázatban bemutatottnál. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a víz bázisú permetleveknél a cseppek méretét nagynak kell választani és tartani. Természetesen ez is az egyik oka annak, hogy mikrocseppes (ULV) permetezéshez nem illó anyagokat (különféle olajszármazékokat) használnak.

A süllyedési sebesség tehát a cseppnagyság függvénye, de a gyakorlatban mekkorák is ezek a cseppek? Erre próbál választ adni a 11. táblázat.

11. táblázat - Süllyedési sebesség és az elsodródási hajlam

Cseppméret (mikron)

Besorolás

SüllyedésiElsodródás (m)sebesség

(cm/s) idő (s)

1000 Zivatar 400 0,75 2,25

500 Eső 210 1,43 4,28

100 Ködszitálás 27 11,1 33,33

50 Felhő 7,3 41,1 123,3

10 Meleg köd 0,3 1000 3000

5 Aerosol 0,08 3750 11260

A cseppnagyság helyes megválasztása – láthatóan – alapvető fontosságú. Nagyobb cseppátmérőnél nagyobb az esési sebesség, nő a lerakodás mértéke, csökken a párolgási veszteség, ugyanakkor csökkenthető a környezet veszélyeztetése is.

Az elpárolgás mértékét a különböző cseppnagyság esetén már említettük. Nem hasonlítottuk azonban össze az



alapjaieltérő hőmérséklet és páratartalom közötti összefüggés cseppekre gyakorolt hatása. Ezt a 12. táblázat jól szemlélteti.

12. táblázat - Elpárolgási idő (a cseppek élettartama)

Időjárási körülményekÉlettartam (s)

200 (mikron) 100 (mikron) 50 (mikron)

15 °C: 40% relatív páratartalom 63 16 4

30 °C: 50% relatív páratartalom 56 14 3,5

A 3 m magasságból kibocsátott cseppek esési idejét összehasonlítva a cseppek élettartamával az alábbiak állapíthatók meg.

A kezdetben 100 mikron átmérőjű csepp 27 cm/s sebességgel kezd süllyedni. Útja során mérete a párolgás hatására egyre csökken, miáltal csökken a süllyedési sebessége is. A cseppecske végül nem éri el a talajt, útjának kb. 75%-a táján teljesen elpárolog.

Az eredetileg 50 mikronos cseppecske a fenti páratartalom és hőmérséklet mellett kibocsátása után csak kb. 4 másodpercig létezik. Ezáltal nem egészen 28 cm-t tud csak süllyedni, majd elpárolog.

Összegezve a levegő hőmérséklete és páratartalma, valamint a permetezések hatásossága közötti összefüggéseket elmondható:

Légi permetezéseknél azok a legértékesebb órák, amelyekben a levegő páratartalma magas. Magas nedvességtartalom esetén a léghőmérsékleti értékek alacsonyabbak, ezáltal csökken a kezelések időszakában a konvekciós áramlatok keletkezésének valószínűsége. A csökkenő permetléveszteségek hatására a munka minősége jelentősen javulhat.

A repülőgépes permetezések egyébként legkedvezőbb időszakai a reggeli, vagy az esti órák. Ilyenkor a hőmérséklet alacsony, a páratartalom pedig magas. Ezen időben végzett permetezések permetcseppjei kevésbé párolognak, ezáltal javul a lerakódás minősége is.

A légi permetezések végzésére a 6–25 oC között léghőmérsékleti intervallum alkalmas, amennyiben a növényvédő szer engedélyokirata más előírást nem tartalmaz. Nagy általánosságban az is elmondható, hogy a hormon bázisú gyomirtó szerek hatáskifejtése szempontjából a 18–20 °C-os hőmérséklet a legmegfelelőbb. Herbicidek alkalmazásának időszakában ezek a hőmérsékleti értékek a reggeli órákban már kialakulhatnak.Különösen az április elején végzett gyomirtások során lehet találkozni szélsőségesen alacsony hőmérsékleti értékekkel, amelyek a folyamatos munkát jelentősen akadályozhatják. Általános tapasztalat – egyébként a gyomirtó szerek engedélyokiratai is kitérnek ezekre a szélsőséges értékekre –, hogy a hormonális gabonagyomirtó szerek alkalmazásának alsó hőmérsékleti hatása +5 és +6 oC körül van. A perzselési veszélyek miatt különösen veszélyes a deres, előző éjszaka fagypont alatti hőmérséklet hatására átfagyott gabonák kezelése.

A talajherbicidek kijuttatásához már nincsenek ennyire kötött előírások. Esős, de a repülésre alkalmas idő a készítmények hatáskifejtéséhez egyenesen kedvező.

A cukorrépa gyomirtására engedélyezett Betanal, illetve kombinációi a felszívódás időszakában egyes kedvezőtlen körülmények egybeesése esetén komoly perzseléseket is okozhatnak. Tapasztalataink szerint a magas hőmérsékleti értékek (25 oC felett), valamint a rovarrágás, kelési betegségek és más okok miatt legyengült répaállomány permetezése fokozhatja a perzselés veszélyét. Amennyiben a répa gyomirtásának időszakában a nappali felmelegedés várható értéke meghaladja a 25 oC-ot, akkor a permetezést csak az esti órákban indokolt elvégezni.

5.3. 4.5.3. A harmat szerepe a mezőgazdasági repülésben



alapjaiA légi vegyszeres munkák végzésekor nagy jelentősége van a harmatnak, általában a csapadéknak, de ezzel együtt a harmat nem nevezhető csapadéknak.

A harmat úgy keletkezik a földfelszínen, a növények felületén, hogy azok derült éjszakán (estén) saját hőkisugárzásuktól igen erősen lehűlnek, és a velük érintkező levegőréteget annak harmatpontja alá hűtik le. A lehűlő vékony légrétegből vízcseppek válnak ki a hideg felületeken – tárgyakon, növényeken. A harmatnak azért van nagy gazdasági jelentősége, mert éppen a csapadékszegény időben, derült napokon, tavasszal és nyáron juttat vizet a növényeknek. Ez a vízmennyiség ugyan nem jelentős, de legalább néhány órára megállítja a párolgást és így csökkenti a növény vízveszteségét. Egyes szerzők szerint a harmat mennyisége 1 ha gabonán elérheti esetként a 2000–3000 dm3 folyadék felgyülemlését is.

A harmat kedvezően hat a légi vegyszeres munkákra, azok végrehajtására, illetve hatékonyságára. Tapasztalatok szerint a harmatos növények porozása fokozhatja a kezelés hatásosságát.

A harmatképződés időszakának, általában a harmatnak, a magyarországi mezőgazdasági repülésben van egy vitatott kérdése. A gabonafélék vegyszeres gyomirtása során sok gazdaságban megvárják a harmat felszáradását, és csak ezután kezdik el a permetezéseket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ha az egyébként már említett alacsony hőmérsékleti minimum (+5–+6 oC) és éjszakai fagy nem volt, a harmatos gabonák is permetezhetők a megcsurgás és a perzselés veszélye nélkül. A harmat felszáradásának megvárása a napszak permetezés szempontjából legértékesebb óráinak elvesztését jelentheti a gabona gyomirtásakor egyébként is állandóan időzavarban levő gazdaságaink számára.

Az esős idő akadályozza a légi vegyszeres munkák végzését. A legtöbb készítménynek bizonyos idő kell permetezés után a beszáradáshoz vagy a felszívódáshoz, és az ezalatt az idő alatt eső csapadék könnyen lemoshatja azokat a növényzetről. Ezért nem szabad permetezni ha esőre van kilátás.

Összefoglalva elmondható, hogy a meteorológiai elemek napi fejlődése (62. ábra) alapján helyesen építhetjük fel a munkanap rendjét, és minimális vegyszerveszteségekkel elérhetjük a kívánt biológiai hatást.

62. ábra - Az alapvető meteorológiai elemek napi változása

6. 4.6. Az elsodródás és következményeiA mezőgazdasági légijárművek az adott ország mezőgazdasági struktúrájának megfelelően kisebb-nagyobb mértékben fejtenek ki olyan tevékenységet, amely szakszerűtlen alkalmazás esetén a környezetre veszélyt is rejthet magában. A veszély elsősorban abból eredhet, hogy az apró diszperz részecskék és permetcseppek a légi kijuttatás során a kezelt terület légteréből eltávolodhatnak, elsodródhatnak. Ez az említett részecskék kis ülepedési sebességével, a föld közeli levegőrétegek labilitásával, változékonyságával magyarázható.

Az elsodródás vagy elhordás másképpen megfogalmazva a vegyszernek azt a mozgását jelenti, hogy másutt helyezkedik el, mint ahova szánták, amely abból a tényből ered, hogy a cseppecskék és részecskék bizonyos ideig a levegőben lebegnek a repülőgépből való kibocsátásuk után. Minél kisebb a cseppecske, annál nagyobb a felülete a tömegéhez viszonyítva és ebből eredően annál lassabban hullik keresztül a levegőn.

A növényvédő szerek kijuttatási technikája nagymértékben befolyásolhatja a kezelés idején fellépő elhordási veszteségeket és kisebb mértékben még a növényzetről a talajra esetleg lecsurgó szermaradvány-mennyiséget is. A növényzetről a talajra való lecsurgás a permetezési technika tekintetében sohasem jelentett problémát a légijárműveknél, ahol kis folyadékmennyiségeket alkalmazunk: a földi eszközöknél szokásos mennyiségeknek csak 1/10–1/25-ét éri el.

A környezeti szennyezésen túlmenően (szermaradványok kérdése) sokkal közvetlenebbül érinti az üzemeltetőket a környezetben levő terményekben okozott kár.



alapjaiEbből eredően világviszonylatban is központi kutatási feladata minden mezőgazdasági repüléssel foglalkozó intézménynek az elsodródási károk csökkentését célzó vizsgálatsorozat, legyen az a légijármű konstrukciójának kialakítása, a szórófejek és betétek vagy a meteorológiai elemek repülésre gyakorolt hatásának még alaposabb tisztázása.

Négy nagyon gyakorlati és közvetlen oka van annak, hogy napjaink mezőgazdaságában miért elsőrendű fontosságú a növényvédő szerek elsodródásának a csökkentése (szabályozása).

1. Az elsodródás vegyszerveszteség, amely a kijuttatott anyag néhány százalékától a felénél többig is terjedhet, elsősorban a részecskék méretétől függően. Ezzel az elsodródott mennyiséggel kevesebb hatóanyag kerül a növényzetre, a kártevők irtására.

2. Veszélyt jelent a közelben dolgozókra, kellemetlen munkakörülményeket okoz a pilótáknak, rakodóknak és másoknak, akik részt vesznek a vegyszerek szórásában.

3. Az elsodródást jobban szabályzó (mérséklő, vagy csökkentő) berendezés birtokában csökkenthető akár a szeles időjárás miatti időveszteség, vagy pedig fordítva a még veszélyesebb csendes, hőmérsékleti inverziós viszonyok miatti időkiesés. Ezen utóbbi viszonyok helyi károsodásokat okozhatnak a levegőben lebegő növényvédőszer-koncentráció kialakulásával, ha nincs légáramlás!

4. Végül az elsodródás megakadályozása csökkenti a gyomirtó szerek elsodródási veszélyét, ami a szomszédos, közelben levő kultúrát károsíthatja, illetve növényvédő szerek okozta szennyezést idéz elő a közeli terményeken. Még szövevényesebb a helyi ökológiában, illetve a mezőgazdasági rovarok öko-rendszerében okozott kár, ahol még a növényvédő szerek nagyon csekély elsodródása is csökkentheti vagy kipusztíthatja a predátor és parazita rovarokat. Ezek a veszteségek lehetővé teszik a mezőgazdasági káros rovarok népességének gyors szaporodását is.

Az elsodródások különféle formái ismertek. Aszerint csoportosíthatók, hogy a felhasználó szempontjából hol, milyen körülmények között következhetnek be ezek a káros jelenségek és mit tehetünk ellenük.

A 4.5.2. fejezetben részletesen elemeztük a levegő hőmérséklet-változásának eredményeképpen létrejövő függőleges és vízszintes áramlási formákat. Ezek közül a talaj menti levegőrétegek vízszintes irányú mozgása okozhatja, a vízszintes irányú elsodródást. Kialakulási valószínűségéről, akár a megművelendő táblán, akár a szükségrepülőtéren, a szélerősség állandó figyelésével meggyőződhetünk. A vízszintes irányú elsodródásokból eredő károk megelőzésére szolgálnak azok az intézkedések, amelyek a munkavégzések különböző formáira előírt szélsebességi maximumokra vagy a biztonsági sávok nagyságára vonatkoznak.

A levegőrétegek egyenetlen felmelegedésének következtében létrejövő konvekciós áramok már jóval nehezebben érzékelhetők, ugyanakkor ezek okozhatják a függőleges irányú elsodródásokat. Az ellenük való védekezés már lényegesen bonyolultabb. Az esetek nagy százalékában káros hatásaikat csak úgy lehet kiküszöbölni, ha azokat a munkaféleségeket, amelyek a környezetre veszélyesek lehetnek, a felszálló áramlások időszakában nem végezzük. A kora reggeli, hűvös, páratelt levegőjű órákban a feláramlások még nem indulnak meg, ezért ennek az időszaknak a jobb kihasználtságára a jövőben munkaszervezési, de elsősorban környezetvédelmi szempontokból a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani.

Elsodródási károkat okozhatnak a repülőgép-vezetők is az előírt technológia figyelmen kívül hagyásával, be nem tartásával. Ez esetben közvetlenül a munkát végzők veszélyeztetik környezetünket akkor, amikor csöpögő szórófejekkel, tömítetlen csatlakozásokkal dolgoznak. A gőztenzióval rendelkező készítmények kijuttatása is közvetlenül hatással lehet a környezetre.

Közvetetten is bekövetkezhetnek az elsodródásokra visszavezethető károsodások. A korábban lepermetezett növényrészek vagy a talajszemcsék a rajtuk levő vegyszer beszáradása után a szél hatására átkerülhetnek a szomszédos, érzékeny kultúrára, a harmat vagy eső hatására ismételten feloldódva esetlegesen károsíthatják a növényeket. Ez tartós gyomirtó hatást adó készítményeknél fordul elő leggyakrabban, szerencsére azonban nem tekinthető általánosnak.

Az elsodródások, illetve az elsodródás következtében bekövetkező káresetek csökkentésére világviszonylatban is több módszert alkalmaznak.

Az elsodródás veszélyének csökkentésére dolgozták ki a sűrű emulziók alkalmazásának lehetőségét.

A sűrű emulziók permetezésénél a vivőanyag olajszármazék, amelyben apró cseppek formájában van



alapjaiemulgeálva a víz. Ezt a megoldást a nyugati országokban kiterjedten használják a fenoxi-ecetsavas gyomirtó szerekkel való cserje- és bozótirtásoknál, útszéleken, csatornák partján és elektromos távvezetékek mentén. Az elsodródásra hajlamos, apró cseppek számának csökkentése érdekében az átlagos VMD-t nagyon nagyra kell venni. Ennek következtében igen nagy folyadékmennyiségeket kell alkalmazni (200 dm 3/ha), hogy elegendő számú cseppet biztosíthassunk s a 2000–5000 mikron VMD-s permetekkel kellő fedést érjünk el. Mivel az eljárás speciális berendezéseket és készítményeket igényel, hazánkban nem terjedt el.

Az elsodródási veszély csökkentésének másik módja a permetlé viszkozitását növelő anyagok alkalmazása.

Az olyan készítmények, amelyek a folyadékokat nagyon viszkózussá teszik, az inverz emulziókhoz hasonlóan nagyméretű cseppeket hoznak létre. A nemzetközi gyakorlatban ilyen készítmény a Norbak, a Vistik, a Keltex, a Dacagin stb., amelyek közül többet is kipróbáltak a hazai gyakorlatban, de keverési problémák miatt egyik viszkozításnövelő sem terjedt el.

Több éves kísérletsorozat eredményeképpen sikerült megoldani a Chemie Linz által gyártott Nalco-Trol permetezési adalék bekeverésének problémáit és a magyarországi mezőgazdasági repülés gyakorlatában ezt a készítményt használják széleskörűen. A Nalco-Trol vizes emulzió, amely 30% vízben oldott polyvinylpolymert tartalmaz. Permetlébe keverve annak viszkozitását jelentősen megnöveli, ezáltal csökkenti az igen finom (200 mikron alatti) cseppek képződését a permet kiszórása során.

A készítménynek a permetcseppnagyságra és a darabszámra gyakorolt hatását a 13. táblázat tartalmazza.

13. táblázat - Nalco-Trol alkalmazásának hatása a Ka–26 típusú helikopter permetcsepp-tartományára

Kezelés formája Szórófejbetét típusa

Permetcseppmennyiség (db/cm2)

Cseppnagyság VMD (mikron)

CV (%)

50 dm3/ha víz D8-45 23 430 35

50 dm3/ha víz Szikkti F-9 33 510 44

50 dm3/ha víz+50 ml/ha NT. D8-45 9 610 31

50 dm3/ha víz+50 ml/ha NT

Szikkti F-9 13 820 33

A VIDIMET II. típusú képanalizátor segítségével végzett cseppszámlálás eredményeként megállapítható, hogy a Nalco-Trol hatására a cm2-enkénti cseppek száma 60–64%-kal kevesebb (az aprócseppek hiánya), ugyanakkor a cseppek átmérője a durvacseppes permetezési mód követelményeinek megfelelően jelentősen megnőtt. A VMD 430, illetve 510 mikronról 610, illetve 820 mikronra növekedett.

A cseppnagyság növekedésének permetezésbiztonsági hatása is igen figyelemreméltó, szemléletesen bizonyítva a durvacseppes permetezési mód környezetbiztonsági hatásait.

Megállapítást nyert, hogy a hektáronként alkamazott 50 dm3 víz + 2,5 dm3 Reglone permetlé elsodródásának hatására a kezelt repcetáblától 50 m távolságra az érzékeny kultúrát jelentő kukorica levélfelülete 40%-ban károsodott, és a repcetáblától számított 500 m távolságban is még 37 db különálló Reglone-foltot lehetett a kukoricán találni.

Nalco-Trol alkalmazása esetén az 50 m távolságon belül 37 db különálló, 300 m belül 8 db különálló, egymástól szabálytalan távolságban elhelyezkedő Reglone-folt volt tapasztalható a kukoricán.

Az azonos távolságokban megtalálható permetléfoltok számából az a következtetés vonható le, hogy Nalco-Trol hatására az elsodródási veszély tizedére csökkenthető!



alapjaiA Nalco-Trol sikeres alkalmazásának alapfeltétele a bekeverés helyes sorrendje. A sorrend vagy az egyéb, idevonatkozó előírások figyelmen kívül hagyása a Nalco-Trol kicsapódását, ennek következtében folyamatos szűrő- és szórófejdugulást okozhat. A munka megszakadhat, és az üzemzavar elhárítása jelentős időveszteségbe kerül. A helyes keverés sorrendje:

1. A használat előtt az Nalco-Trolt alaposan fel kell rázni.

2. Az összerázott Nalco-Trolt kell folyamatos keverés mellett a vízhez adagolni (sohasem fordítva, azaz a vizet az Nalco-Trolhoz).

3. A por alakú permetezőanyagok felhasználásakor (WP formájú herbicidek) először a port kell a vízzel elkeverni, és csak ezután kell adagolni a kívánt mennyiségű Nalco-Trolt.

4. Folyékony (EC) készítmények alkalmazásakor először a Nalco-Trolt keverjük el, majd a felhasználandó peszticidet öntjük a Nalco-Trolos permetlébe.

5. Az összekeverés sikere érdekében legalább 2 perc további intenzív keverésre van szükség.

6. A Nalco-Trol flakonjának csavaros fedelét sohasem szabad lecsavarni! Az adagolás csak a fedélen lévő kis billenthető nyíláson át történhet.

7. A Nalco-Trol alkalmazási dózisa hektáronként 30–60 ml között van.

A Nalco-Trol cseppnehezítő és elsodródásgátló adalék anyag eredményeihez hasonló biztonsággal alkalmazható a Ban-drift Plus és a Mist Control cseppnehezítő is. Mindkét segédanyag használata kötelező bizonyos permetezési munkák esetén.

A cseppméret mechanikus szabályozásával is csökkenthető az elsodródás veszélye.

Az előző fejezetekben már több ízben hangsúlyoztuk a cseppméret-szabályozás fontosságát. Az elsodródások megakadályozásakor ismétlésképpen hangsúlyozni kell a cseppnagyság és az esési végsebességek közötti összefüggéseket.

A repülőgépet elhagyó permetcsepphalmaz egy darabig követi a repülőgépet, majd az indulási energiát elveszítve a gravitációs erő hatására a növényzet felé mozog, nagyságától és ennek megfelelően a súlyától függő gyorsasággal. A nagyobb cseppek gyorsabban, az apróbbak lassabban esnek, az egészen apró 50 mikron körüli permetlécseppek már le sem képesek ülepedni, az esés ideje alatt elpárologhatnak.

Olyan permetezőberendezésre van tehát szükség, amelyik a lehetőségeihez mérten minél nagyobb cseppek képzére képes, különösen a fenoxi-ecetsavas gyomirtó szerek és az állományszárítások során. Az elmondottak alátámasztásául nézzük meg a cseppnagyság, az esési végsebesség és az oldalirányú elmozdulás távolságainak összefüggéseit (14. táblázat).

14. táblázat - A vízcseppek esési sebessége a levegőben, illetve a 4 m/s erősségű szél elsodró hatása 3 m és 5 m magasságban történő permetezéskor feltéve, hogy párolgás és függőleges légkeveredés nincs


Esési végsebesség (cm/s)

Elsodródás (m)

3 m-ről 5 m-ről

1000 400 3 5

500 210 6 9

300 122 10 16

200 72 17 28



alapjai

150 48 25 42

100 26 46 77

80 17 71 118

50 7 171 286

40 4,6 261 435

20 1,2 1000 1667

10 0,3 4000 6666

A táblázatból látható, hogy a már többször említett nagycseppek esési tulajdonságai mennyire illeszthetők be a környezetvédelmi elképzeléseinkbe. A táblázathoz ugyanakkor azt a megjegyzést kell fűzni, hogy párolgás és függőleges légkeveredés hiánya a permetezési időszakban ritkán fordul elő, ezért az adatok elsősorban elméleti megfontolásokon alapszanak, de az értékek minden esetben figyelemkeltők. A vízszintes vonal alatti a 150 mikronnál kisebb cseppek, az oldalirányú elmozdulások során már annyira felhígulnak és a napfény hatására lebomlanak, hogy bizonyos távolságon túl már veszélyt sem jelentenek a környezetre.

A cseppnagyság szabályozása érdekében a MÉM Repülőgépes Szolgálat a légijárművei eredeti permetezőberendezéseit megváltoztatta. Olyan szórócsövek kerültek a repülőgépekre, amelyek tetszőleges irányba elforgathatók, biztosítva ezzel a szórófejek szögállítási lehetőségeit. A 4.3. fejezetben már részletesen bemutattuk a szórófejek állásszögeinek fontosságát, itt csupán hivatkozni szeretnénk az ott elmondottakra.

A légijárművek szárny végi áramlási hatásainak kiküszöbölésével szintén csökkenthető az elsodródás.

A 4.3–4.4. fejezetben már részleteiben ismertettük azokat a szárny végi, illetve rotorlapátok végi áramlásokat, amelyek a kibocsátott permetléfüggöny útját károsan befolyásolják. Ismétlésként hangsúlyozandó: a szárny végi turbulens áramlások nagysága az adott légijárműtípusra jellemző érték, megszüntetni nem lehet, csak irányukat lehet bizonyos mértékig wingletekkel megváltoztatni. Az alkalmazónak ezt a tényt figyelembe véve olyan megoldásokat kell tehát választani, amikor a permetezési sávokat emeljük ki ebből a veszélyes zónából. Igaz, hogy ez a hazánkban „irányított” permetezésnek nevezett módszer a teljes munkaszélességből 2–4 m-t elvesz, de jó munkaszervezéssel a táblák és a felszállóhelyek optimális megválasztásával a légijármű légióra-teljesítményében ez a kiesés kompenzálható, ugyanakkor az érzékeny környezet védelme jobban biztosítható.

Összefoglalásként hangsúlyozzuk, hogy az elsodródások-elhordások megelőzése és csökkentése érdekében világmértékű küzdelem folyik minden mezőgazdasági repüléssel foglalkozó szervezetnél vagy intézetnél.

Akár a nemzetközi, akár a hazai idevonatkozó eredményeket vesszük alapul, elmondható, hogy az elsodródásokból eredő károk megszüntetése vagy a minimális szintre csökkentése érdekében – a végleges megoldásig – több intézkedés együttes és főleg következetes alkalmazására van szükség:

1. A környezetre veszélyes anyagokat csak durvacseppes módon permetezzünk. Törekedni kell arra, hogy a cseppnagyság ilyenkor sohasem legyen kisebb, mint 500 mikron.

2. A környezetre veszélyes anyagokat csak az ún. „irányított” módon permetezhetjük.

3. Amennyiben arra lehetőség nyílik, a környezetre veszélyes anyagok permetezésére a kora reggeli és a késő délutáni alacsonyabb hőmérsékleti és magasabb páratartalmú körülmények mellett kerüljön sor.

4. Soha ne kerüljön permetezésre sor inverziós, termikus, esők-zivatarok előtti bizonytalan meteorológiai körülmények között.

5. Az inverzió veszély! Inkább a megengedett 2–4 m/s szélsebesség, mint a bizonytalan kimentelű teljes szélcsend.

6. Az apró cseppek képződésének megakadályozására és a nagy cseppek számának növelésére használjuk a



alapjaicseppnehezítőket.

7. Amennyiben ismertek az elsodródás körülményei, igen eredményesen lehet a belőle fakadó károk ellen is felkészülni.

A technológiai utasítások, óvóintézkedések leggondosabb betartása, a részletezett műszaki megoldások alkalmazása mellett sem zárható ki a vegyszerelsodródás, az ebből eredő növény- és méhpusztulás bekövetkezése.


6. fejezet - 5. A légi vegyszeres munkák szervezése1. 5.1. A légi munkák szervezésének általános elveiA mezőgazdaságban dolgozó, nagy értéket képviselő légijárművek magas üzemeltetési költséggel üzemelnek. A kiemelkedően magas területteljesítményükkel csak jó munkaszervezés mellett biztosítható, hogy az 1 ha-ra eső műveleti költségük a földi gépekkel közel azonos legyen. A munka gazdaságossága megköveteli a légijárművek lehető legjobb kihasználását.

A munkák szervezése során a bérlő mezőgazdasági üzemeknek, társulásoknak, gazdáknak alapvető gazdaságossági érdeke, hogy a légijármű egy kitelepülés során minél nagyobb területet műveljen meg. A bérlők előzetesen számoljanak a légijármű érkezésével és gondoskodjanak arról, hogy minél nagyobb területet tegyenek alkalmassá egy-egy munkarepülőtér körzetében az e géppel való művelésre. Ugyanakkor a környékbeli gazdaságoknál mérjék fel az alkalmazás lehetőségeit.

A légijárművek üzemeltetése során a legfőbb paraméter az egy légiórára eső hektárteljesítmény. Az üzemeltetési költség elsősorban a légi időben mutatkozik meg, ezért alapvető, hogy az egységnyi terület kezelésére fordított légi idő a lehető legrövidebb legyen. Ezt csak úgy lehet elérni, ha részletesen ismertek azok a tényezők, amelyek a légi időt befolyásolják. A számítások során általában az 1 ha megműveléséhez szükséges légi időt mutatják ki.

A repülőgépes munkák hatékonyságának vizsgálatára külföldi irodalmi anyagokból ismert a Rukasnyikov-, valamint a Baltin-formula és a Lengyel Népköztársaság Repülésügyi Intézete által kidolgozott számítási módszer. Ezekből kitűnik, hogy a képletekben szereplő alkotóelemek azonosak. Az egységnyi terület megműveléséhez szükséges légi idő nagyságát befolyásolja a fajlagos szórásmennyiség, a repülési sebesség, a hasznos vegyszerteher, a munkaszélesség, a táblavégi forduló ideje, a repülőtér és a munkaterület közötti távolság, a tábla hossza stb. Vizsgálataink alapját a Lovró (1972) által publikált elemzés adja.

2. 5.2. Termelési ciklusok, ciklusidőkA légi kijuttatás sajátossága, hogy a légijármű a munka során ismétlődő, ún. termelési ciklusokat végez. A repülőgépes ciklust (63. ábra) az alábbi főbb műveletekre lehet osztani

felszállás (1),

kirepülés a munkaterületre (2),

munkavégzés (3),

táblavégi fordulók (4),

visszatérés a repülőtérre (5),

leszállás (6),

földi kiszolgálás (7).

63. ábra - Repülőgépek termelési ciklusa

A helikopterek termelési ciklusa is azonos a fenti tényezőkkel.


5. A légi vegyszeres munkák szervezése

A ciklusidő meghatározásához az alábbi műveleteket célszerű elemezni:

munkavégzés a munkaterület felett, pl. permetezés, műtrágyaszórás stb.,

táblavégi fordulók a szórások végén,

a repülőtérről a munkaterületre (táblára) történő ki- és visszarepülés,

a légijármű fel- és leszállása,

a légijármű földi kiszolgálása.

Az első négy művelet a légi idő, ami tulajdonképpen a felszállás kezdetét jelentő gázadástól a visszatérés utáni földetérés pillanatáig tart. A földetéréstől az ismételt startig tart a földi idő, ami a felsorolás ötödik műveleti eleme.

A termelési ciklusidő az alábbiak szerint határozható meg:

1. A tényleges (produktív) munkavégzés ideje (t1)

ugyanakkor

q = Q A0 = Q B v 10-4 [dm3/s],

ahol

V = a tartályba töltött anyag térfogata, tömege [dm3, kg],

Q = a térfogatáram, tömegáram [dm3/s; kg/s],

Q = a fajlagos szórásmennyiség [dm3/ha; kg/ha],

A0 = a másodpercenként befedett terület [ha/s],

B = a munkaszélesség [m],

V = a repülési sebesség [m/s].

2. A műveleti fordulók ideje (t2)

t2 = n tw [s],

ahol

n = az egy ciklus alatt végrehajtott jelzővonalváltások száma [db],

tw = a jelzővonalváltáshoz szükséges idő (s).

Az n értéke egész szám, ezt külön kell meghatározni!



ahol

S = az egyszeri feltöltéssel befedhető tábla hossza [m],

L = a művelésbe vett tábla hossza [m].

A fentiekkel

3. A repülőtérről a munkaterületre való ki- és visszarepülés ideje (t3)

ahol

a = a repülőtér és a munkaterület közötti átlagos távolság [m],

vu = a kirepülési (utazási) sebesség [m/s].

4. A fel- és leszállás ideje (t4). Ennek értéke függ a légijármű típusától, a meteorológiai tényezőktől, a pilóta gyakorlottságától stb., ezért egy adott helyen mért adattal vagy átlaggal veszik figyelembe.

5. A földi kiszolgálás ideje (t5). Számítással ezt sem tudjuk meghatározni. Értéke függ pl. a vegyszertartályba töltött anyag mennyiségétől, halmazállapotától, a gépesítés műszaki színvonalától stb.

Repülőgépeknél itt kell figyelembe venni a gurulási időket is. A földi idő (t5) összetevői a repülőgépes munkáknál az alábbiak szerint részletezhetők:

t5= tlg + tg + tf + tfg [s],

ahol

tlg = a leszállósávban való gurulás [s],

tg = gurulás a töltőhelyre [s],

tf = a vegyszertartály feltöltésének ideje [s],

tfg = felszálláshoz való gurulás [s].

Helikopterek üzemeltetésénél a t5 földi idő elemei:

t5 = tcs+ tf + tn [s],

ahol

tcs = rotor fordulatszám-csökkentése [s],

tf = a vegyszertartály feltöltésének ideje [s],

tn = a rotor fordulatszám növelése [s].

Mindkét légijárműnél a vegyszertartály feltöltésének ideje (tf) tovább bontható:



tf = tbe+ tt + tki [s],

ahol a

tbe = permetlétöltőcső-csonkkal, illetve konténerrel a légijármű megközelítése [s],

tt = a vegyszertartály feltöltése [s],

tki = kiállás a légijárműtől [s].

A termelési ciklus ideje (tc) az egyes műveleti idők összegzésével számítható:

tc = t1 + t2 + t3 + t4 + t5 [s],

Az első négy művelet összege a légi időt (trc), míg az ötödik művelet a földi időt (t5) foglalja magában.

3. 5.3. Tervezés, tervezhetőségA légijárművek munkája tervezéséhez olyan összefüggést célszerű létrehozni, amely az egységnyi terület (ha) légi megműveléséhez szükséges időt (tr), a fajlagos légi időt mutatja.

ahol

Ac = a termelési ciklus alatt szórt terület (ha)

Az összefüggések szerint

Az említett összefüggésekkel a mezőgazdasági szakemberek, a repülőgép-vezetők a munkát tervezni tudják, modellszámítást tudnak végezni. Ehhez ismerni kell a légijármű paramétereit, a technológiai adatokat, a megművelendő munkaterület méreteit, a munkaterület és a repülőtér közötti átlagos távolságot.

Végezzünk el egy modellszámítást M–18 típusú repülőgépes munkára! Így ismert



a tartályba töltött anyag térfogata: V = 1500 dm3,

a repülési (munka-) sebesség: v = 170 km/h 47,22 m/s,

a kirepülési sebesség: v = 190 km/ = 52,77 m/s.

Közepes cseppes permetezést kell alkalmazni Q = 50 dm3/ha fajlagos szórásmennyiséggel.

A fentiek szerint technológiailag adott a munkaszélesség B = 25 m.

A gazdaság által biztosított térképről megállapítható, hogy a tábla 360°-os standard fordulóval művelhető meg, tw = 80 s, valamint a táblahossz L = 1500 m, az átlagos kirepülési távolság a = 5 km. A fel- és leszállás ideje az adott repülőtéren t4 = 50 s.

A légi idő

(A nyolc húzáshoz hét táblavégi fordulót kell elvégezni.)

trc = 254,13 + 560 + 189,5 + 50 [s],

trc = 1053,63 s.

A légi idő öt művelete százalékos megoszlásban:

trc = 24 + 53 + 18 + 5 [%].

Látható, hogy a produktív munkát jelentő első tag sajnos csupán mintegy negyede a teljes légi időnek, a többi improduktív. A legnagyobb értéket (53%) a standard fordulók végrehajtásának ideje adja.

Az egy termelési ciklus alatt lepermetezett terület

Ac = 30 ha,

a fajlagos légi idő így:

tr = 35,12 s/ha.

A bemutatott képlet értelemszerű használatával a mezőgazdasági üzem által befolyásolható tényezők változtatásával az intézkedések gazdaságossági kihatásait ellenőrizhetjük.

A mezőgazdasági üzemek, de a légijárművek gyártói is a fajlagos légi idő csökkentésére, a gazdaságosabb üzemeltetésre törekednek.



A mezőgazdasági üzem a fajlagos légi időt több tényezőn keresztül is csökkentheti, ha ésszerű tagosítással nagy táblaméreteket alakít ki, azokat egy tömbbe a repülőtér köré csoportosítja. Ezek közül egyik legjelentősebb a táblavégi forduló időszükségletének csökkentése.

A táblavégi forduló (tw) időszükségletét a forduló végrehajtásának módja határozza meg. Legtöbbször a „jól bevált”, megszokott, begyakorolt, de kevésbé gazdaságos és igen balesetveszélyes szabványfordulós (standard fordulós) módszert alkalmazzák (64/a ábra). A tábla végén a repülőgép 360°-os fordulatot tesz, az előző jelzővonaltól munkaszélességnyi távolságra végzi az újabb szórást.

Célszerű a tábla szélességét minimum 4 R-re választani (64/b ábra), így a nagykörös forduló módszert alkalmazhatják. Ekkor a tábla végén a repülőgép csak 180°-os fordulót tesz. A standard fordulóhoz képest az időszükséglet 30–40%-kal csökken, igaz, két jelzővel többet kell beállítani.

64. ábra - Táblavégi a) standard és b) nagykörös forduló

A közeli táblák összevontan is művelhetők (65/a ábra). Egymásra merőleges táblák esetén a forduló ideje tovább csökken. Egyirányú, közvetlen átrepülés esetén ez az idő a táblák végeinek távolságától függően csökkenthető.

65. ábra - Táblák a) összevont illetve b) két repülőtérről való művelése

Az előző példa felhasználásával tételezzük fel, hogy közeli táblákat összevontan lehet megművelni s így a műveleti fordulók ideje egy cikluson belül 560 s helyett 300 s.

A légi idő

trc = 254,13 + 300 + 189,5 + 50

trc = 793,63 s.

A légi idő százalékos megoszlása:

trc = 32 + 38 + 24 + 6 [%].

A korábbi standard fordulós megműveléshez képest jelentősen nőtt a tényleges munkavégzés aránya, ugyanakkor tetemesen csökkent a műveleti fordulók aránya a légi időn belül.

A fajlagos légi idő pedig:

A fentiek alapján a táblák összevont művelésével pl. a fajlagos műveleti költség 20%-kal csökkenthető a standard fordulós megmunkálási módhoz képest! Ezért szeretnénk szorgalmazni a nagykörös táblavégi forduló alkalmazását s még inkább a táblák összevont művelését.



Két repülőtérről való művelést alkalmazhatnak nagy táblák esetén. Ha a táblák hosszúságát L max-ra határozzák meg (79/b ábra)

elmarad a táblavégi forduló.

A gazdaság célszerű táblaméretekkel, az állandóan ott üzemelő légijármű paramétereinek ismeretében meghatározhatja a táblák optimális hosszát (L) is. Célszerű az Lmax felét, harmadát, negyedét stb. választani, így a húzások egész számot adnak. A 66. ábrán szemléletesen látható az a tendencia, hogy a hosszabb táblák jelentősen csökkentik a fajlagos légi időt. A diagram az M–18 repülőgép korábban közölt adataival készült.

66. ábra - A táblahossz és a kirepülési távolság hatása a fajlagos légi időre

A légijárművek munkaterületre való ki- és visszarepülése időveszteségnek számít, ezért kell a szakembereknek kirepülési távolságot (a) csökkenteni. A 66. ábra ezt is szemlélteti. Helikopteres munkáknál, mivel a fel- és leszállópálya-igény minimális, arra kell törekedni, hogy a repülőtér a munkaterület közvetlen közelében legyen.

A le- és felszállási időt (t4) azzal csökkenthetik, hogy a repülőgépek számára jól előkészített, egyenletes talajú fel- és leszállóhelyet biztosítanak.

A fajlagos légi idő csökkentésére való törekvés szükségszerű. Korábban állandó volt az a kísérleti munka, ami a mezőgazdasági berendezések fejlesztésére irányult abból a célból, hogy az optimális munkasebesség és repülési magasság mellett maximális legyen a munkaszélesség (B). Növelése mindenképpen célszerű lenne, de az előző fejezetben ismertetett tényezők (víz vivőanyag, légörvénylések, meteorológiai tényezők stb.) mellett csak a technológia által meghatározott értékkel lehet számolni. (Általános, nemzetközileg is elfogadott, hogy az adott légijármű munkaszélessége a fesztáv másfélszeresének felel meg.)

Az egyre korszerűbb kiszerelésű peszticidek, illetve adalékanyagok alkalmazásával a szakemberek igyekeznek a kisebb fajlagos szórásmennyiségek (Q) irányában kialakítani a technológiát. Ennek hatása jól látható a 67. ábrán. Permetezésnél ugyanakkor a nagyobb vízmennyiség biztosítása is költségesebb, nő a munkaerő- és az energiaigény is. Műtrágyaszórásnál a dózisok előírtak. A nagyobb fajlagos műtrágyamennyiséget a nagyteljesítményű repülőgépeinkkel célszerű kijuttatni, a helikopterek erre a magas műveleti költség miatt nem gazdaságosak.

67. ábra - A kirepülési távolság és a fajlagos szórásmennyiség hatása a fajlagos légi időre

A légijárművek gyártója is több fajlagos légiidő-tényezőt behatárol. A leggyakrabban felvetett probléma, hogy a gépek hasznos terhét (V) kellene növelni. Ez maga után vonja viszont a repülőgép tömegének és méretének növekedését is, ami már a gép manőverezőképességét rontja, tehát növeli a táblavégi fordulók idejét. Az egymással ellenható tényezők együttes vizsgálata vezethet az optimális hasznos teherrel rendelkező gép kiválasztásához.

A repülési sebesség (v), illetve a kirepülési sebesség (vu) növelése is teljesítménynöveléshez vezetne. Ennek során viszont csökkenne – a föld közeli munkák miatt – a repülés biztonsága. Optimális értéket ad meg a



technológia is, ami az egyenletes szóráshoz, munkaszélességhez kötött.

A gyártó ugyanakkor jó tervezéssel, a légijárművek fordulékonyságának javításával csökkenteni tudja a táblavégi fordulók (tw) idejét. Rövid fel- és leszállóúttal üzemelő repülőgépekkel csökken a fel- és leszállás ideje (t4 ).

Az említett tényezők és ezek kölcsönös összefüggéseinek ismerete segíti a gazdaságok szakembereit a tervezésben. Egy adott gazdaságban, körzetben főképp munkacsúcsok (gabona tavaszi fejtrágyázása és a vegyszeres gyomirtás) idején, feltétlen szükség van a napi, heti, havi teljesítmény tervezésére. A napi területteljesítmény a ciklusok, a felszállások számától függ, amit befolyásol a nappalok hossza, a repülésre alkalmas idő nagysága. Ezekkel a tényezőkkel kell számolni az év különböző időszakában a heti, a havi területteljesítmény tervezésekor.

Azok a gazdaságok ahol rendszeresen igénybe veszik e légijárműveket, a tervezéskor először is vizsgálják meg, hogy az egyes növénykultúrákban a technológiai sor melyik munkáját kívánják elvégezni légijárművel. (Ehhez korábban a MÉM RSZ technológiai ajánlása adott tájékoztatót, jelenleg könyvünk 8. fejezete foglalkozik.) Az igényfelmérés után munkanemenként grafikusan lehet ábrázolni a munkákat. A koordináta vízszintes tengelyét hetenkénti osztásban kell megrajzolni, majd az optimális munkavégzés időtartamára oszlopdiagrammal ábrázolják a művelendő terület nagyságát. Így az év egész időtartamára megtervezhető a munka.


7. fejezet - 6. A légijárművek üzemeltetése1. 6.1. A légi munkák földi biztosításaA légi kijuttatás végrehajtásáig a légijárműveket igénybe vevő gazdaságoknak, gazdáknak sokirányú feladatokat kell megoldani. A légjármű bérlésével kapcsolatos feltételeket a repülőgépes-helikopteres vállalkozó ismerteti.

A légijárművel rendelkező vállalkozónak egyik legfontosabb feladata a repülésbiztonsági előírásoknak, a gazdaságossági szempontoknak megfelelő mezőgazdasági repülőtér kiválasztása. Korábban igénybe vett repülőteret mezőgazdasági repülésre alkalmassá kell tenni, gondoskodni kell karbantartásáról, valamint a felügyeletéről.

A repülőtéren a vállalkozónak célszerű nappali és éjjeli őröket kijelölni. Ők biztosítják, hogy kíváncsi, illetéktelen személyek ne jussanak e veszélyes munkaterületre. Ugyanakkor ők végzik a repülőtéren lévő anyagok, gépek, eszközök, beleértve a légjárművek, illetve azok üzemanyagának biztonságos, tűzvédelmi előírásokat is szem előtt tartó őrzését is. Ezért megfelelő, munkaképes, egymást váltó, az esetleges támadás elhárítására alkalmas munkaerő beállítása célszerű.

A permetezéshez, műtrágyaszóráshoz, porozáshoz és egyéb munkákhoz szükséges anyagokat a gazdaságok, gazdák biztosítják, ugyanakkor ezek a légjárműbe való töltése is a bérlő feladata. Fontos lenne, hogy a bérlő által megbízott és felsőfokú növényvédelmi szakképesítéssel rendelkező szakember gondoskodjon a kiszórandó anyagok légijárművekhez való szakszerű kiszállításáról. Feladatai közé tartozzon a töltőhelyen dolgozó személyek felkészítése és irányítása is, ugyanakkor be kell tartani a munka-egészségügyi, környezetvédelmi és balesetvédelmi óvó rendszabályokat, gondoskodni kell a szükséges védőfelszerelésekről és megkövetelni azok használatát.

A bérlő által megbízott szakember irányítsa a permetlékészítést, ellenőrizze a szilárd halmazállapotú vegyi anyagok szórhatóságát, szervezze a töltőgépekhez beosztott dolgozók munkáját, a szakszerű és gyors töltést. A munka során szükség szerint intézkedjen a kádak, szivattyúk, töltőeszközök munka utáni alapos tisztításáról, valamint a munka befejezésekor ezen eszközök és a maradék növényvédő szerek elszállításáról, raktározásáról.

Mérgező anyagokkal való munkavégzés esetén a bérlő feladata a töltőhely vegyszermentesítése és annak betartatása is, hogy a vegyszerre előírt várakozási idő alatt a területről takarmányt ne vigyenek el s e területre állatokat ne engedjenek be.

Hazánkban azok a gazdaságok, gazdák, akik a légjárművek rendszeres igénybevételére rendezkedtek be, mind jobb feltételeket biztosítanak az üzemeltetéshez. Az improduktív időt jelentő földi tartózkodást igyekeznek legrövidebbre csökkenteni. A hatékonyabb kihasználásban azok a gazdaságok járnak élen, akik a légjárművek adott, speciális konstrukciós megoldásait figyelembe veszik, s ezekhez alkalmazkodva választják és alakítják ki a földi vegyszerellátást biztosító gépeket, a gépláncot.

A permetlé feltöltéséhez a vállalkozó korszerű, nagyteljesítményű vegyszerszivattyút biztosít, a szilárd halmazállapotú vegyi anyagokat viszont a bérlőnek saját gépi töltőberendezéssel kell a légjármű vegyszertartályába juttatni. Ezek igen különböző megoldásúak, teljesítményűek. Hazánkban a légjárművek folyamatos vegyszerellátása igen változatos képet mutat. E munkát csak jó munkaszervezéssel, igen nagy odafigyeléssel és együttműködéssel lehet végezni.

A repülés megkezdése előtt előírásnak megfelelő üzemi térképet kell átadni a repülőgép-vezetőnek. A bérlő e térképen lévő színjelekkel, beírásokkal információkat közöl, amelyek ismeretében lehet megtervezni a munkarepülést.

A repülés szakszerű végrehajtásához a bérlőnek jelző személyeket vagy jelzőeszközöket kell biztosítani. Jelzők nélkül nem célszerű dolgozni, mivel ez a munkaminőség rovására megy, s nagy károk is keletkezhetnek.

2. 6.2. A mezőgazdasági repülés repülőterei


6. A légijárművek üzemeltetése

A mezőgazdasági légjárművek üzemmódjára a nagy sebességgel, alacsonyan végzett rövid repülések, ennek kapcsán a gyakori fel- és leszállások a jellemzők. A munka biztonságos, balesetmentes és gazdaságos végrehajtásában nagy jelentőségük van a helyesen megválasztott és jól felszerelt mezőgazdasági repülőtereknek.

Mezőgazdasági repülőtereknek nevezzük a légijárművek fel- és leszállására, valamint gurulására kiválasztott és különlegesen elkészített területet, a légijárművek üzemeltetését, kiszolgálását, tárolását biztosító létesítmények és felszerelések összességével együtt. Hazánkban csak olyan repülőtérről lehet a gépeket üzemeltetni, amelyre érvényes üzembentartási engedélyt kér a vállalkozó repülőgép-vezető.

Minden repülőtér kiemelten kezelt területe a fel- és leszállópálya, ami a légijárművek fel- és leszállására kijelölt és megfelelően előkészített vagy mesterséges burkolatú, előírásos méretű terület, amelynek felszíne kellő simaságú és teherbírású.

A légijárművek a repülőtér egyes részei között speciálisan kialakított, ún. gurulóutakon közlekednek. Itt közelítik meg a töltő- vagy rakodóhelyet. Ezen folyik a légjárművek permetlével való feltöltése, a műtrágya berakása, valamint a repülések között meghatározott időben az üzemanyag feltöltés. A töltőhelyet az oldalsó akadálysík alatt, a starthely közelében kell elhelyezni. Igen fontos követelmény, hogy a töltőhelyet a földi járművek csak a fel- és leszállópálya keresztezése nélkül közelíthetik meg.

A leggyakoribb széliránynak megfelelő starthely közelében, de a töltőhellyel ellentétes oldalon, az oldalsó akadálysík alatt helyezik el a repülőgépek és gépkocsik parkolóhelyét. Itt történik a repülőgépek lekötése, ún. nyűgözése. A repülőgépeket a nyűgözőhelyen az uralkodó széliránnyal szemben, hatpontos lekötéssel kell elhelyezni. Ugyanitt végezhetők el a légijárművek ápolási munkái, valamint a repülés előtti és utáni ellenőrzések.

Említést kell tennünk még a légi megközelítési sávról, amely a repülési sáv végeihez csatlakozik. A légijárművek ezek felett gyűjtenek magasságot a felszálláskor, illetve süllyednek a leszálláshoz szükséges megközelítés alatt.

Le- és felszálláskor a biztonság fokozására, a töltő-, parkoló- és egyéb helyekre való guruláshoz a repülőtereket jelzőeszközökkel látják el.

A repülőtéren uralkodó szélirány jelzésére szélzsákot használnak, amit széljelző árbocon úgy helyeznek el, hogy 360°-os szögben szabadon elfordulhasson. Felállításánál arra kell figyelni, hogy a szélzsák a repülési mező minden pontjáról jól látható legyen. Általában a töltőhely mellett, az oldalsó akadálysík alatt tűzik le az árbócot, de ez nem zavarhatja a repülőgép töltőhelyre való gurulását. A szélzsák közelében nem lehetnek örvényt keltő, légáramlást zavaró objektumok (épület, fa stb.), mert ezek lehetetlenné teszik a szélirányt jelző készülék pontos, szélirányba való beállását.

A fel- és leszállópálya megjelölésére szegélyjeleket alkalmaznak, amelyek vitorlavászonból készülnek, színük fehér, télen, havas terepen vörös, s ezeket a földre helyezik. Fel- és leszállásnál szembetűnőbbek a földre szúrt sárga-fekete-sárga szegélyjelző zászlók. A fel- és leszállósáv bal oldalán a repülőgép kijelölt földetérési pontjánál helyezik el a sárga színű ún. T leszállójelet. A repülőgépek fel- és leszállóirányának megjelölésére a T leszállójel használatos. Ha a repülőtér méretei, a vegyszer- és üzemanyagtöltő berendezések elhelyezése megkívánja, előre megbeszélt módon, zászlóval kell kitűzni a gurulási fordulópontokat. Ha a földi biztonságos mozgás megkívánja, a töltőhely, valamint egyéb akadályok közelében a repülőgép szerelője a bal szárnyvég mellett haladva köteles a gépet kísérni és karjelekkel irányítani.

A fentiek figyelembevétele mellett a mezőgazdasági repülőterek telepítésénél elsősorban repülésbiztonsági szempontokat, másodsorban a gazdaságos repülés következményeit kell előtérbe helyezni. A kiválasztásnál minden esetben be kell tartani az egészségügyi és környezetvédelmi előírásokat, valamint – ha erre igény merül fel – a tájvédelmi körzetek különleges kéréseit is. A repülőtér elhelyezését, amennyiben rendszeresen igénybe veszik, ajánlatos összehangolni a körzeti fejlesztési tervekkel, a lakóterületek, ipari létesítmények építési terveivel.

Repülésbiztonsági szempontból alapvető, hogy a kiválasztott terület rendelkezzen a szükséges méretekkel, figyelemmel az egy vagy több repülési mezőre, a műszaki kiszolgáló létesítmények elhelyezésére, a távlati fejlesztésre. A mezőgazdasági repülőtérhez csatlakozó terepszakaszokon nem lehetnek olyan akadályok, amelyek veszélyt jelentenek a repülési tevékenység bármely fázisára (fel- és leszállás, manőverezés, átstartolás, behelyezkedés stb.). A repülőteret ugyanakkor úgy kell kijelölni, hogy fel- és leszálláskor elkerülhető legyen a lakott terület fölé való berepülés.



A repülőtér megközelítését illetően úgy kell a területet kijelölni, hogy az lehetőleg szilárd burkolattal ellátott útvonal mentén legyen, amelyen lehetőség van növényvédő szerek, műtrágyák, valamint üzem- és kenőanyagok odaszállítására bármilyen időjárási körülmények között.

Gazdaságossági szempontból a kiválasztásnál előnyben kell részesíteni a mezőgazdasági művelésre egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben hasznosítható földterületet. Fontos szempont a talaj teherbíró képessége. Előnyös a homokos agyag és a könnyű, agyagos talajfajták valamelyike. Ezeket magasabban fekvő területen célszerű kijelölni, így a csapadékvíz természetes lefolyása biztosított.

A terület kijelölésénél a domborzati viszonyok jelentősége is igen nagy, mivel kedvező helykiválasztás esetén nincs szükség nagyarányú és drága talajfelszín-átalakító földmunkákra.

Gazdaságossági kérdést érint az is, hogy a munkarepülőteret olyan területen célszerű kialakítani, ahol a vetésterületek a korszerű nagyüzemi repülőgépes technológiákhoz igazodnak.

Rendszeres igénybevételre kiszemelt mezőgazdasági repülőtér végleges kialakítását ajánlatos néhány variáció összehasonlításával végezni. Ezek közül a legelfogadhatóbb az, amelyik a legkisebb építési- és az azt követő üzemeltetésiköltség-ráfordítással jár a megmunkálandó terület, valamint az elvégzésre váró munkamennyiség függvényében.

A meteorológiai tényezők is szerepet játszanak a munkarepülőterek kijelölésében. A repülőgépek fel- és leszállópálya-irányának meghatározásakor a legfontosabb szempont az adott területen mérhető uralkodó szélirány megállapítása. Ilyen méréseket a meteorológiai állomások végeznek. A repült napok mindegyikén készült adatokat összesítve meghatározható a leggyakrabban várható szélirány.

Az uralkodó szélirányt célszerű a közeli meteorológiai állomás utolsó ötéves statisztikai adatai szerint meghatározni úgy, hogy a mezőgazdasági repülés csúcsidőszakának (márciustól augusztusig) szélirányát súlyozottan kell figyelembe venni. Az ennek megfelelően kitűzött, rendszeresen igénybe vett repülőtéren várhatóan a legkevesebbszer fog előfordulni oldalszél, ami igen kellemetlen lehet a repülőgép-vezető számára. Amennyiben az oldalszél az adott géptípusra engedélyezett maximumot meghaladja, akkor a fel- és leszállás nem biztonságos, a munkát meg kell szakítani. Ugyanakkor ha ez a szélerősség pályairányú, a fel- és leszállás zavartalan lehet.

2.1. 6.2.1. SzükségrepülőtérA mezőgazdasági munkarepülés céljára ideiglenesen igénybe vett nem nyilvános fel- és leszállóhelyet a korábbi gyakorlat szerint nevezzük szükségrepülőtérnek. E repülőterek üzembentartását hatóság engedélyezi a szakszolgálati engedéllyel rendelkező kérelmező részére, de be kell szerezni a terület tulajdonosának hozzájárulását és helyszínrajzot is. A szükségrepülőterek engedélyezését, létesítését, üzembentartását a mindenkor érvényben lévő légügyi utasítás szabályozza. Ha a kiválasztott hely az utasításoknak megfelel, azt jegyzőkönyvezni kell. A jegyzőkönyvet jóváhagyás és központi nyilvántartásba vétel végett a repülőtér-nyilvántartónak kell megküldeni, a repülőgépes munkavégzés ugyanis csak érvényes repülőtér-üzembentartási engedély (jegyzőkönyv) megléte esetén kezdhető meg. A megszűnt szükségrepülőterek okmányait egy évig meg kell őrizni.

A kirepülési idő csökkentése céljából a szükségrepülőtereket a megművelendő táblákhoz minél közelebb kell kitűzni. Elhelyezését akkor tekintjük jónak, ha a megművelendő tábláktól való távolsága arányos a rajtuk végzendő munka nagyságával.

A szükségrepülőtereket előírt méretű, sík és sima felülettel rendelkező, száraz talajú kaszálón, legelőn, ősgyepen, évelő pillangósok tarlóján jelölik ki. Ezeket csak rövid, meghatározott ideig használják, a repülőgépes munka befejezése után újra mezőgazdasági művelésbe vehetik.

A talajállapottal szemben támasztott követelmények a fel- és leszállópályán:

a talaj hullámossága nem haladhatja meg 4 m-en a 8 cm-es és a 20 m-en a 12 cm-es eltérést, nem lehet barázdált, nem lehet rajta lyuk, gödör,

1600 kg össztömegű gépkocsi nem hagyhat 4 cm-nél mélyebb keréknyomot,

a növényzet magassága nem haladhatja meg a légjármű fő futókerekei átmérőjének 1/4-ét, de legfeljebb 22 cm



magas lehet.

A talajállapottal szemben támasztott követelmények meglétét a szükségrepülőtér napi igénybevétele előtt, a fel- és leszállópálya bejárásával kell ellenőrizni.

A repülőgép-vezetőnek munkája biztonságos végzéséhez ismerni kell a repülőtér talajának típusát, annak tulajdonságait figyelembe kell vennie. A különféle talajok az időjárás hatására nem azonos módon változtatják tulajdonságaikat.

Az agyagos és tőzeges talaj felső rétege eső után felpuhul. A repülőgépek kerekeinek gördülési ellenállása megnő, ez pedig meghosszabbítja a felszálláskor a nekifutást. A meszes talaj gyorsan levezeti a vizet, de a felszíne a nedvesség hatására csúszóssá válik, ami a repülőgép hatékony fékezését teszi lehetetlenné. A homokos talajon a hosszabb ideig tartó szárazság következtében a növényzet kipusztul. A talaj a szél, valamint a légcsavarszél hatására porzik. A por zavarja a kilátást, a fel- és leszállást, ugyanakkor a hajtóműben üzemzavart is okozhat.

A repülőgépek szükségrepülőtereinek fel- és leszállópályáját a helyi fő széliránnyal párhuzamosan kell kijelölni, és méretei meghatározásakor kétirányú üzemeltetést kell feltételezni.

A fel- és leszállópálya hossza például az An–2 típusú repülőgép esetében 600 m, míg M–18 típusnál 700 m. Az An–2 típusra kialakított, 600 m hosszú repülőtéren mezőgazdasági munkarepülés M–18 típusú repülőgéppel csak abban az esetben folytatható, ha a repülőgép maximális felszállósúly-csökkentésének tényét, a repülőgép vezetője minden munkakezdés előtt köteles a rep. vez. napló „Megjegyzés” rovatába bejegyezni.

A fel- és leszállópálya szélessége a légjármű fesztávolságának legalább háromszorosa. Ennek értéke An–2 és M–18 típusú repülőgépeknél 60 m.

A szükségrepülőtér talajon kijelölt fel- és leszállópályáját annak határvonalaitól a talaj fölé emelkedő, ún. akadálysíkok veszik körül. Az akadálysíkok dőlése a fel- és leszállópálya két oldalán 1:10 arányú, a megközelítési irányban 1:40 arányú. Az akadálysíkok minden irányban 20 m magasságig terjednek. A megközelítési sáv széttartását az oldalsó és a megközelítés irányában lévő akadálysíkok metszésvonala jelöli ki (68. ábra).

68. ábra - Akadálysíkok dőlése

A fel- és leszállópálya lejtése hossz- és keresztirányban nem lehet nagyobb, mint 1,5°.

A 20 m-nél magasabb oszlopon elhelyezett elektromos légvezeték távolsága a fel- és leszállópálya szélétől a megközelítés és felszállás irányában nem lehet 1000 m-nél kevesebb.

A mezőgazdasági repülésnél rendkívüli esetekben olyan szükségrepülőtér kivételes üzembentartása is engedélyezhető, amelynél egyes akadályok az oldalsó akadálysíkok fölé emelkednek.

Ezek az akadályok azonban a fel- és leszállópálya széléhez nem lehetnek közelebb az adott típusú repülőgép fesztávolságának kétszeresénél. Az ilyen repülőterek csak korlátozással engedélyezhetők, s a repülőgép-vezető aláírásával igazolja, hogy a korlátozásokat ismeri. Gyakorló mezőgazdasági repülőgép-vezető a korlátozással üzemben tartott repülőtéren munkarepülést nem végezhet!

A szükségrepülőtéren munkarepülés céljából fel- és leszállás akkor végezhető, ha a szükségrepülőtér fel van szerelve a vonatkozó szabályok szerint megállapított eszközökkel:

a széljelző árboc a szélzsákkal a repülési sáv és az akadálysíkok határán kívül jól látható, arra alkalmas helyen elhelyezve,

leszállójel, a repülőgép kitűzött földetérési helyénél,

legalább 4 db fel- és leszállópályaszegély-jelző,



fehér és piros kézi jelzőzászlók a gurulóút, illetve a repülési sávban az alkalmi akadályok megjelölésére és jelzések adására,

rakétapisztoly, megfelelő színű rakétatöltényekkel (piros, zöld, fehér, sárga, ebből legalább két szín megléte feltétlen kötelező),

gépjármű a repülés biztosítására, a repülőtér és a repülési sáv ellenőrzésére,

két személy ellátására alkalmas elsősegélydoboz és egy hordágy,

a légijármű típusára előírt nyűgöző.

A szükségrepülőtéren minden repülési napra repülést biztosító szolgálatot kell kijelölni. A szolgálat ellátását okmányolni kell a repülési naplóban. Szolgálat hiányában munkarepülést végezni tilos!

A szükségrepülőtérről akkor végezhető mezőgazdasági repülés, ha az alábbi időjárási minimumok fennállnak:

vizszintes látástávolság: 2 km,

felhőalap a repülőtér 5 km-es körzetében található mesterséges és természetes akadályszintek felett 200 m.

A 69. ábrán berendezett mezőgazdasági szükségrepülőtér elvi vázlata látható. A repülőgép startja a bal oldali leszállójel /2/ mellől történik széllel szemben. A szélzsákot /3/ a szegélyjelekkel /4/ kitűzött szegélyvonalon túl, a földről és a levegőből jól látható területen helyezik el. A starthely közelében a szegélyvonalon kívül a fel- és leszállópálya egyik hosszanti oldala mentén történik a gép töltése /1/, vele szemben jelölik ki a repülőgép nyűgözőhelyét /5/. Az így kialakított és berendezett repülőtéren a gurulás hosszú időt vesz igénybe.

69. ábra - Mezőgazdasági szükségrepülőtér

Ahol a mezőgazdasági terület megengedi, ott a le- és felszállópályát úgy alakítják ki, hogy azok egymás után elférjenek. A töltőhelyet a földetérés után a kigurulási úthossz végénél helyezik el, természetesen a szegélyvonalon kívül (70. ábra). Így igen rövid ideig tart a repülőgép gurulási ideje, jelentősen csökken a földi idő.

70. ábra - Nyújtott mezőgazdasági szükségrepülőtér

Hazai számítások azt bizonyítják, hogy a szükségrepülőterek körzethatára 10–12 km-nél ne legyen több. Ezek szerint azok a gazdaságok, amelyek a növényvédelmi és tápanyag-viszszapótlási munkákat rendszeresen repülőgépekkel tervezik és végzik, a szükségrepülőtereket maximum 20–25 km-re helyezzék el egymástól.

A helikopterek szükségrepülőtere olyan, nem állandó jelleggel használt fel- és leszállásra alkalmas terület, amely legalább 30×30 m méretű. A végbiztonsági sáv a pálya szélein 10 m, akadálysík dőlése a megközelítési sávban 1:10, felszállási irányban 1:20. A fel- és leszállóhelyen, valamint a megközelítési sávban mindkét oldalirányban akadálymentes területet kell biztosítani. Fel- és leszállásnál, továbbá gurulás közben légijárművet vagy akadályokat kétszeres rotorátmérőnek megfelelő távolságnál jobban megközelíteni nem lehet.

Az akadálysík dőlése alatt természetes és mesterséges akadályok megengedettek.

Helikopterrel másik, illetve új szükségrepülőtérre való átrepülésnél sem az induló, sem a fogadó repülőtér berendezése nem szükséges, de ebben az esetben a repülésvezető a helikopter fedélzetén kell, hogy



tartózkodjon, és leszállás után köteles gondoskodni arról, hogy a leszállt helikoptert senki ne közelítse meg. A helikoptervezető a leszállást csak akkor hajthatja végre, ha a szemrevételezett terület a szükségrepülőtér követelményeinek megfelel, továbbá a területen emberek, állatok nincsenek.

Munkarepülés csak berendezett repülőtéren és az előírt okmányok birtokában kezdhető meg.

2.2. 6.2.2. Állandó repülőtérAz állandó repülőterek jellemzője, hogy el vannak látva légijárművek tartós üzemeltetéséhez szükséges létesítményekkel.

A kora tavaszi időszakban, amikor az áttelelő gabonák fejtrágyázására a legnagyobb szükség lenne, a felázott talajú szükségrepülőterekről a repülőgépek sok esetben nem tudnak felszállni, ezért ahol ilyen területeken nagy volumenű légi vegyszeres munkát terveznek, ott a mezőgazdasági állandó repülőteret célszerű szilárd burkolatú (aszfalt, beton, műanyag stb.) fel- és leszállópályával építeni. A mezőgazdasági állandó repülőtér legfontosabb jellemzőjének a szilárd burkolatú fel- és leszállópálya meglétét tekintik. Erről a kora tavaszi felázott talaj esetén és a mindenkori eső utáni időszakban is folyamatosan tudják a repülőgépek üzemeltetését biztosítani.

A hazánknál északabbra fekvő Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Németországban a mezőgazdasági repülés jelentősebb mértékben függ az időjárástól. Itt több szilárd burkolatú fel- és leszállópálya van, így sokkal jobban ki tudják használni a repülőgépeket.

A Szovjetunióban több száz szilárd burkolatú mezőgazdasági repülőteret alakítottak ki, amelyeket hosszú ideig használnak. Ezeket az „AGROPROJEKT” polgári repülős intézet által kidolgozott típusterv alapján építették. Szovjet tapasztalatok szerint a szilárd burkolatú repülőterekről végzett munkák esetében a műtrágyaszórásra alkalmas munkanapok száma a naptári napok számának 87%-át alkotja, míg természetes talajú, füves szükségrepülőterek esetében ez az érték csupán 51–59%-ot tesz ki.

A 71. ábrán szilárd burkolattal ellátott állandó repülőtér berendezése látható. A fel- és leszállópályát /7/ gurulóutakkal /6/ kötik össze a növényvédőszer- és műtrágyaraktárral /4/. Az e melletti rakodótéren töltik fel a repülőgépet jól kevert permetlével vagy jó minőségű műtrágyával. A repülőtéren található a kenő- és üzemanyagraktár /1/, a repülőgép nyűgözőhelye /2/, a víznyerési hely /3/. Az állandó repülőtéren szolgálati és szociális helyiségekkel /5/ jó munkafeltételek biztosíthatók a repülőgépes szakszemélyzetnek.

71. ábra - Állandó repülőtér vázlata

A fenti berendezések, építmények az oldalsó akadálysík és a megközelítősáv akadálysíkja alatt kell, hogy elhelyezkedjenek.

A szilárd burkolatú fel- és leszállópályával épített mezőgazdasági állandó repülőterek üzemeltetésével szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az építésükre fordított költségek – elsősorban az optimális időben fejtrágyázott gabona terméstöbbletéből és a műtrágya hatóanyagveszteség-csökkenéséből eredően – két év alatt megtérülnek.

Több év statisztikai adatai azt bizonyítják, hogy hazánkban a munkanapok 68%-a alkalmas mezőgazdasági repülésre. Szilárd burkolatú repülőtérről a repülhető napok száma a nálunk is elérheti a 87%-ot. Ez pedig azt jelentené, hogy a repülőgépek éves kihasználása jelentősen javulna. A fel- és leszállási idő, a gurulási úthossz, a töltési-rakodási idő csökkenésével a napi felszállások száma is növekedne.

Korábbi hazai vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy nálunk is szükség mutatkozott szilárd burkolatú mezőgazdasági repülőterekre. Ez az igény elsősorban olyan területeken merült fel, ahol a mély fekvésű, szikes talajok a csapadékos időszakokat követően hosszú időre lehetetlenné teszik a talajállapot miatt a repülést. Ilyen területek a Körösök és a Maros vidéke, az ország legmélyebb fekvésű pontjai.

Az ország első, aszfaltréteggel fedett szilárd burkolatú mezőgazdasági állandó repülőtere 1978-ban éppen a Körös vidékén, a Gyoma–Dévaványa–Körösladány körzetében elterülő területek megművelésére, Gyomán készült. A burkolt pálya mérete 500×14 m. E mellett egy füves fel- és leszállópálya is rendelkezésre áll, így ha



nincs lehetőség a szilárd burkolatú pálya használatára esetleges javítás vagy más gátló körülmény miatt, illetve ha a talajállapot megengedi, akkor a futófelületek kímélése céljából a füves pályáról végzik a munkát.

A gyomai repülőtéren betonozott területen, ebbe ágyazott karikákhoz nyűgözik le a repülőgépet. A rögzítés gyors és biztonságos. E nyűgözőhely előnye, hogy megfelelő terület áll rendelkezésre kisebb ápolások, javítások, tisztítások, olajcserék végrehajtásához is. A munkákhoz elegendő hely biztosított, s nem kell tartani az alkatrészek szennyeződésétől. Az elcsöpögő benzin, olaj nem okoz kárt a betonburkolatban.

A repülőtérhez tartozó szociális helyiségek elektromos árammal, hideg-meleg vízzel vannak ellátva. Lehetőség van a munka utáni mosakodásra, pihenésre, rossz idő esetén a várakozásra vagy adminisztrációs munkák végzésére, kulturált körülmények között.

A vegyszereket a gyomai repülőtéren sajnos szabadban, betonon tárolják. Az ömlesztett és zsákos műtrágyát egyaránt itt halmozzák fel, szükség esetén őrlik, majd konténerrel töltik a repülőgépbe.

Az üzemeltetők az alábbiakban látják a szilárd burkolatú fel- és leszállópálya legfőbb előnyeit.

A munkavégzés a talajviszonyoktól független, minden munka gyorsan, az optimális agrotechnikai időszakban végezhető el.

A szilárd burkolatú állandó repülőtereken a vegyszerek tárolása és gépbe töltése tisztábban, veszteség- és szennyeződésmentesebben megoldható, ez biztosíték az egyenletes minőségű szórásra, a vegyszerek lehető legjobb állapotban való tartására.

Függetleníti a munkavégzést a szél irányától, mivel bármilyen szélirány esetén a repülőgép biztonságosan le- és fel tud szállni. Ez nagymértékben növeli a repülés és a repülőgép-vezető biztonságát.

A repülőgép műszaki kiszolgálását, üzemanyaggal való ellátását megkönnyíti a bekötőút mellé épített tároló és a stabil nyűgözőtér.

A dolgozók szociális ellátását (étkezés, pihenés, hideg-meleg vizes fürdés) a repülőtér mellé épített szociális helyiség biztosítja.

A repülőtér védettsége kizárja annak lehetőségét, hogy csatorna vagy légvezeték-építéssel a repülőteret használhatatlanná tegyék.

A repülőtér sima felületéből adódóan jelentősen csökken a repülőgép felszálláshoz szükséges teljesítményigénye, csökken a felszállási úthossz és ezzel együtt az üzemanyag-felhasználás is.

Jelentősen csökkennek a repülőgépre és főleg annak futóművére ható erők, rezgések, ez a gép élettartamát növeli.

A repülőtér a vasútállomáshoz közelebb van, mint a szükségrepülőtér, így a vegyszerek és az üzemanyag odaszállítása gyorsabb és olcsóbb.

– A repülőtér a mezőgazdasági munkavégzésen túl adott esetekben árvízvédelemre, egészségügyi mentésre, rendőrségi, vagy egyéb célra is alkalmas lehet.

Hátrányai között említhetők, hogy:

kiépítése igen drága,

oldalszél esetén nagy a repülőgép-vezető fizikai igénybevétele,

aszfaltburkolaton lényegesen nagyobb a futófelületek kopása.

Hazai számítások azt bizonyítják, hogy a szilárd burkolatú mezőgazdasági állandó repülőterek optimális körzethatára kb. 30 km. Azokban a körzetekben, ahol ilyen repülőterek építése indokolt, gazdaságos, ott egymástól 50–60 km-re célszerű ezeket kiépíteni. Az állandó repülőtereket füves szükségrepülőterek vegyék körül. A repülőgépes munkát mindig a munkaterülethez legközelebb eső alkalmas repülőtérről kell végezni. Ha a szükségrepülőterek a talajállapot miatt nem használhatók, akkor a légi vegyszeres kezeléseket a központi, szilárd burkolatú repülőtérről kell végezni. A kirepülés több légórát és magasabb művelési költséget jelent



ugyan, de a védekezés időben való elvégzése nagyságrendekkel nagyobb kártételtől menti meg a gazdaságot.

Helikopterek részére állandó repülőtereket a szükséges létesítményekkel elsősorban ott találunk, ahol az egész nyári időszakban rendszeres a légi kijuttatás. Gazdaságok, társulások központjaiban, valamint történelmi borvidékeink területein a szőlő növényvédelmét biztosító helikopter részére több helyen találunk beton burkolatú repülőteret, üzemanyagraktárt, víznyerési helyet, fedett műtrágya- és növényvédőszer-raktárt korszerű keverő-töltő berendezésekkel, szociális létesítményekkel. E repülőtéren a helikopter fel- és leszállópályájának betonból készült területe 10×10 m.

A hazánkban üzemelő légjárművek legtöbbször központi vagy bázis repülőtereken tartózkodnak. Ezek a repülőterek nem rendelkeznek szilárd burkolattal a repülőgépek üzemeltetéséhez. Jellemzőjük, hogy esetenként el vannak látva lakószobákkal, mosdó-, fürdő- és higiénés helyiségekkel. Itt tárolják a légijármű kenő- és üzemanyagát. Pótalkatrészek, berendezések és egyéb anyagok tárolására megfelelő raktárhelyiséget alakítanak ki. Jól előkészített nyűgözőhelyen végezhetik a légjármű karbantartását, javítását.

A légijárműves egység központi repülőtere hírközlő eszközökkel (telex, telefon, rádió) könnyen elérhető. A bérlő gazdaság szakembere vagy a felügyelő hatóság így egyszerűen tud kapcsolatot teremteni a repülőgép-vezetővel.

3. 6.3. TérképkészítésA mezőgazdasági repülés végrehajtásához a repülőgép-vezetőnek meg kell ismernie a munkaterületet. Ehhez a gazdaságnak 1:10 000 vagy hasonló léptékű üzemi térképet kell biztosítani, amelyen eltérő színezettel bejelölik

a repülőtereket,

a permetezendő táblákat,

az alkalmazni kívánt szerre érzékeny kultúrákat,

az alkalmazott készítményekre előírt biztonsági sávokat,

a biztonságos repülést esetleg veszélyeztető akadályokat,

az élővizeket,

az elektromos vezetékeket.

Az üzemi térképen zöld színnel kell jelölni a permetezendő táblákat, amelybe be kell írni a tábla nagyságát hektárban, fel kell tüntetni a táblákon lévő kultúrnövények nevét, az alkalmazandó vegyi anyagokat, a területegységre (hektárra) szórandó mennyiséget kilogrammban.

Piros színnel kell megjelölni, egyben a repülőgép-vezető figyelmét fel kell hívni az alkalmazásra kerülő vegyszerre érzékeny növényzetre. A szélirányok, szélsebességek ismeretében meg kell akadályozni az elsodródásból eredő károkat, ezért a munka megkezdése előtt a repülőgép-vezetőnek célszerű a térképre feltüntetni a szélirányt nyíllal, a szélsebességet a nyíl szárára írt m/s felírással.

A fentiek alapján táblaberepülés alapján egyeztetve tervezi meg a repülőgép-vezető a munkaterület megközelítését, a ki-, valamint a visszarepülés útvonalát és a jelző személyek mozgási irányát.

Az üzemi térképen piros színnel kell jelezni a repülési akadályokat is. Ilyenek pl. az elektromos és telefonvezetékek.

Az akadályok feltüntetése ellenére elmondható, hogy a mezőgazdasági repülésben előforduló leggyakoribb baleset az elektromos légvezetékkel való ütközés, pedig a földről a világos égbolt háttere előtt jól láthatók a huzalok, mintegy 100–200 m magasságból pedig az oszlopok sorából lehet következtetni a légvezetékekre. A mezőgazdasági szórás magasságából viszont a légvezetékek igen nehezen láthatók, a tartóoszlopokat eltakarhatják a fák vagy ezek kiesnek a repülőgép-vezető látómezejéből.

Külföldi felmérések azt igazolják, hogy a mezőgazdasági balesetek 20%-a vezetékkel való ütközés volt. Ezek során a repülőgép erősen megsérült vagy tönkrement.



Több balesetet lehet visszavezetni arra, hogy a repülőgép-vezető nem figyelt vagy helytelenül ítélte meg a gépe és a vezeték közötti távolságot, s így nem tudta kikerülni ezt a veszélyes akadályt. A vezetékütközések 70%-ában a repülőgép-vezetők a munkavégzés közben elfelejtették a vezeték helyét, amelyet pedig előzőleg meghatároztak. Ez jelenthet figyelmetlenséget, de legjellemzőbb ez esetben az, hogy a repülőgép-vezetők adott időszakban munkával túlterheltek. A repülőgép-vezetőnek nem szabad elfeledni, hogy a legnagyobb veszélyt a vezeték jelenti, ennek helyére emlékeznie kell, a munkavégzés során erre koncentráljon!

A fentiek szerint értékelhető, hogy milyen jelentőséggel bír az üzemi térkép munkakezdés előtti tanulmányozása, valamint a terület szemrevételezése. Ugyanakkor célszerű lenne a tartóoszlopok tetejére színes bólyákat erősíteni vagy az oszlopokat feltűnő csíkozással ellátni. Elektromos vezetékeket fedélzeti műszerekkel is lehetne érzékelni.

A munkaterületen belül elhelyezkedő élővizeket (folyó, patak, tó, csatorna, kút stb.) a térképen ugyancsak piros színnel kell jelölni, ezeket ki kell hagyni a kezelésből, illetve az adott vegyszerre előírt biztonsági sávot kötelezően be kell tartani.

Az üzemi térképen az alkalmazott vegyszerre érzéketlen kultúrák, bevetetlen területek nem kapnak színjelzést.

Fontos tehát, hogy a bérlő vagy a repülés irányításával megbízott szakembere az üzemi térképet a repülőgép-vezetőnek a munka megkezdése előtt átadja, a végrehajtást megbeszélje. Az áttanulmányozás után célszerű a területet előzetesen a levegőből szemrevételezni, s ez után a repülőgép-vezető dönt arról, hogy a munkát elfogadja-e vagy elutasítja.

A terület szemrevételezése során figyelhet fel a repülőgép-vezető

a dombokra, meredekebb lejtőkre, amelyek befolyásolják a gép manőverezését,

a lakott területekre, amelyek felett tilos alacsonyan repülni, vegyszerrel terhelt géppel átrepülni,

állatokra (különösen háziszárnyasokra), amelyeket az alacsonyan repülő gép megfélemlíthet,

haszonállatokra (pl. halakra, méhekre), amelyekre az elsodródó vegyszerek veszélyt jelentenek.

4. 6.4. Peszticidek tárolása és előkészítése a feltöltéshezA mezőgazdasági repülés munkájának minőségét nemcsak a légjárművek mezőgazdasági berendezésének technikai színvonala, helyes beállítása határozza meg, hanem a töltendő anyagok korábban jelzett fizikai-mechanikai tulajdonságai is. Ez pedig legnagyobb mértékben az anyagok tárolásától, gépbe töltés előtti előkészítésétől függ.

A növényvédő szerek, egyéb anyagok olyan egészségvédelmi szabályokat betartó helyiségekben tárolhatók, amelyek az engedélyokiratokban előírt követelményeknek megfelelnek. Növényvédőszer-forgalmazók, nagyobb gazdaságok, társulások növényvédőszer raktárakba helyezik el az egy évben felhasználandó szereket. Alapterületét úgy határozzák meg, hogy maximum 75%-os legyen a helykihasználás. A ki- és betárolást, illetve a raktári anyagmozgatást kézzel vagy targoncával végzik. Targonca alkalmazása esetén a szereket raklapokon, rakodóládákban vagy rakodóketrecekben tárolják. A növényvédő szerek raktározására külön előírások szolgálnak.

A légi kijuttatást rendszeresen igénybe vevő, nagyobb területen munkát végző bérlők a növényvédőszer-raktárakat általában a központban, a permetlé készítésének (permetlékeverő torony) közelében helyezik el. A repülőterekre tehergépkocsival, traktor vontatású pótkocsival szállítják ki azt a növényvédőszer-mennyiséget, ami az egy napi felhasználáshoz szükséges. Növényvédő szereket a megbízott, megfelelő képesítéssel rendelkező növényvédő szakember irányításával, csak sértetlen csomagolásban úgy szabad elhelyezni és szállítani, hogy azok sérülése és ebből eredően a szállítók, a jármű, valamint a környezet szennyeződése elkerülhető legyen. Ha a rakfelületre mégis vegyszer kerül, azt haladéktalanul, szakszerűen le kell tisztítani. A növényvédő szert szállító jármű rakfelületén embert, állatot, növényt, élelmiszert, takarmányt, közvetlen emberi használatra, állati felhasználásra szolgáló anyagot vagy tárgyat tilos szállítani.

Ha a repülőtéren biztonságosan zárható alkalmi növényvédőszer-raktár nincs, a kimaradt szereket a munka



befejezése után vissza kell szállítani a központi raktárba.

A permetlékészítéshez a vizet vízhálózatból, kutakból, mesterséges víztárolókból, illetve természetes folyó- és állóvizekből nyerik. Permetezőszerekhez kedvező a 15–25 nk°-os (ún. német keménységi fok) vizek használata, amit egyszerű titrálással ellenőrizni lehet. A keményebb vizekhez vízjavító anyagokat adagolnak.

A vízhálózatból megfelelő tisztaságú vízet lehet nyerni. A hálózati nyomás ismeretében a csőkeresztmetszetet úgy kell megválasztani, hogy a víztartály 800–1000 dm3/min teljesítménnyel legyen tölthető.

A szabad felszíni vizek viszont szilárd anyagokkal (kavics, fa, fű, gally, homok, műanyag hulladék stb.) lehetnek szennyezettek, felszíváskor a csővezeték végére ezért szívószűrőt kell beépíteni. A szívócső vége a víznyerési hely aljától legalább 60–70 cm-re helyezkedjen el, ezzel a homok felszívása csökkenthető. A permetlébe kerülő homok ugyanis erősen koptatja a szivattyút, a fúvóka furatait, eltömi a szűrőket és a fúvókákat.

Szabad felszíni vizekből szippantókocsik szivattyúival emelik ki a vizet és töltik a tartályba. A töltés, illetve az ürítés kompreszszorral történik. A kompresszor szívásnál vákuumot, ürítésnél túlnyomást létesít a tartályban. Hazánkban e célra a nyírtelki Agrogép Gépgyártó Kft által gyártott DETK tartálykocsikat használják. A mezőgazdaságban és iparban széleskörűen elterjedt DETK tartálykocsicsalád egy- és kéttengelyes, laprugózott, vontatott kivitelű. Az egytengelyesnél a vonószáron, míg a kéttengelyesnél a kocsi forgózsámolyában foglal helyet a kompresszor, amit a vontató traktorról kardántengellyel hajtanak meg. A tartály végén található a töltő-ürítő nyílás, amelyhez tolózárat szereltek, és biztosított az ADR szerinti kettős elzárás. A korábbi DETK–5 és DETK–15 alaptípusok továbbfejlesztett változatai a DETK tartálykocsicsalád egytengelyes 103, 115 (72. ábra) típusai, valamint a tandem futóműves 118, 1110 típusok. Keresett a 215 típusjelű, kéttengelyes változat is. A gép önsúlya jelentősen csökkent, ami részben biztosítja az erőgép hasznos vonóerejének jobb kihasználását, energiatakarékos üzemeltetését. Ugyanakkor szélesedett a tartálykocsik más területeken való felhasználási köre is.

72. ábra - DETK–115 tartálykocsi

A leggyakrabban használt DETK típusok jellemző üzemi adatait a 15. táblázat tartalmazza.

Gyorsabb szállítást tesz lehetővé a megfelelő teherbírású tehergépkocsi járóképes alvázára szerelhető DETK típusú szippantófelépítmény-család, amelynek űrtartalma 4 m3-től 10 m3-ig változik.

Ezekkel a tartálykocsikkal, illetve pótkocsira szerelt víztartállyal szállítják ki a vízet a repülőtérre. Az utóbbi esetben külön motoros szivattyú végzi a víz mozgatását.

Itt jegyezzük meg, hogy a folyamatosan dolgozó légijárműveinkhez a vízszállítást, majd a permetlékeverést úgy kell szervezni, hogy az átlagot alapul véve az

An–2, M–18 repülőgépekhez 5000–6000 dm3

Ka–26, UH–12E helikopterekhez 3000–4000 dm3

permetlevet kell biztosítani óránként.

15. táblázat - DETK traktorvontatású tartálykocsicsalád

Műszaki adatok DETK 103, DETK 133*

DETK 115

DETK 118

DETK 1110

DETK 215

Tartály térfogata (dm3) 2600 5000 7500 10000 5000



Üzemi nyomás (bar) 1 1 1 1 1

Vákuum (bar) 0,85 0,85 0,85 0,85 0,85

Szívási tömegáram (t/h) 10–40 20–70 20–70 20–70 20–70

Szívási mélység (m) 5 5 5 5 5

Szívási időszükséglet (min) 4—6 5-10 7–10 7–15 5–10

Ürítési tömegáram (t/h) 16–100 16–100 16–100 16–100 16–100

Ürítési időszükséglet (min)

– szabadon 4–8 7–10 12–16 15–20 7–10

– túlnyomással 2–4 3–6 6–8 8–10 3–6

Futómű egytengelyes egytengelyes tandem tandem kéttengel

yes

Vonóerőszükséglet (kN) 6 14 14 25 14

Vontatási seb. (km/h) 25 25 25 25 25

* a DETK 133 típus ráfutófékes kivitelű

A vízszállító járművek számának meghatározásánál figyelembe kell venni tartálytérfogatukat, a szállítási távolságot, a jármű átlagos haladási sebességét, a víztartály töltési-ürítési idejét. A szállító járművek számát az említett tényezők ismeretében a 73. ábra segítségével határozhatjuk meg. Kiválasztjuk a rendelkezésre álló jármű típusát, majd a nomogram bal oldalán az útviszonyoktól függő átlagos haladási sebesség egyenesét, s ezen kijelöljük a szállítási távolságnak megfelelő pontot. Az így nyert értéket függőlegesen továbbvetítjük a töltési-ürítési idő egyenesére, majd egy vízszintes vonallal a szállító jármű kapacitását jelölő vonalon kapunk egy pontot. E ponttól a rajzon lévő nyíl irányában kell tovább haladni. A repülőtéren óránként szükséges anyagmennyiségnél húzott függőleges az utóbbi vízszintesen egy pontot metsz ki. Ennek helye az ábra szerint adja a szükséges szállító járművek számát. Vízszállításra célszerű legalább DETK–115 vagy 215 típusú, 5 m 3-es tartálykocsit választani. (A nomogram alkalmas műtrágyaszállító járművek számának meghatározására is.)

73. ábra - Nomogram a szükséges szállítójárművek számának meghatározásához

A permetlékészítés általában a repülőtéren történik, hagyományos, kézi technológiával vagy ma már mind több helyen mobil permetlékeverő gépek segítségével. Egyes esetekben a légijárművekhez szállítanak permetlevet központi permetlékeverő toronyból is, de ez nem nevezhető általános megoldásnak.



Hagyományos technológiával először rendszerint nagy töménységű keveréket, homogén törzsoldatot készítenek, majd a víz hozzáadásával állítják be a permetlé kívánt, technológiailag előírt koncentrációját. Legegyszerűbb módszer, csak néhány felszállást igénylő bérlő által alkalmazott megoldás az, amikor a keverést kézi eszközökkel végzik vagy külön motoros szivattyút állítanak be. A törzsoldat készítéséhez 2–3 db 200 dm 3-es vashordót használnak. A permetlevet ritkán 1 db vagy inkább 2 db, legalább 3000 dm 3-es tartályból töltik a légijárművekbe. A 74. ábrán a DETK típusú tartálykocsival szállítják a vizet a kéttartályos permetlé készítéshez. Az egyik tartályban kézzel végzik a keverést, a másik tartályban a már elkészített permetlevet külön szivattyú keveri, egy másik a helikopterbe tölti. A permetlékészítés gépesített keverési és töltési módszereit későbbi fejezetekben részletezzük.

74. ábra - Két permetlétartályos keverés és töltés

A korábbi fejezetekben jeleztük, hogy a szilárd halmazállapotú anyagok kijuttatásához a bérlőknek megfelelő fizikai-mechanikai tulajdonságú anyagokat kell biztosítani, mert ezek befolyásolják a szórhatóságot, a szórás egyenletességét és a munkaszélességet. A porokat, valamint a granulált növényvédő szereket raktárakból viszik ki a repülőtérre és közvetlenül töltik a légijárművekbe. Ezeket kellően előkészítik a feltöltéshez. Az ilyen jellegű kijuttatás nem nagy volumenű, ezekre utalást ugyan teszünk, de részletesen nem elemezzük.

Nagyobb gondot jelent viszont a légijárműveknek a megfelelő fizikai-mechanikai tulajdonságokkal rendelkező műtrágyával való ellátása. A műtrágya a nagyobb felhasználó gazdaságokba az év során folyamatosan, ömlesztett állapotba és zsákokba csomagolva, közúton vagy vasúton érkezik. A kijuttatás két időszakáig (tavasz és ősz) a műtrágyát a gazdaságoknak tárolni kell. Ennek alapvető célja a műtrágya hatóanyag-tartalmának, fizikai-mechanikai tulajdonságának megóvása.

A tárolás alatt ezért gondoskodni kell

a hőmérséklet ingadozásának minimális szinten tartásáról,

a nedvesség (folyóvíz, csapadék, talajvíz, légnedvesség) elleni védelemről,

a Nap sugárzó hatása elleni védelemről.

A műtrágyát tároló létesítményekben, illetve szabadban fólia vagy ponyva takarással ellátva raktározzák. A repülőterek mellé fedett műtrágyatárolókat is ritkán építenek hazánkban. A légijárműveinktől távolabbi tárolókból inkább a szórás idején szállítják folyamatosan a jó minőségű műtrágyát. Fedett műtrágyatárolók építését a gazdaságoknak ezúton is szorgalmazni szeretnénk! Ezzel ugyanis jelentősen lehetne csökkenteni a gondatlan, szakszerűtlen tárolásból eredő 15–17%-os hatóanyag-veszteséget. A szabadban (központi helyen vagy repülőtéren) tárolt műtrágyát legtöbbször csak zúzás, őrlés után lehet feltölteni.

Az ömlesztett műtrágyákat legkisebb veszteséggel csak a fedett, zárt épületben lehet raktározni. Ilyenek a

torony rendszerű tárolók (tornyok, silók),

horizontális elrendezésű raktárak.

A torony rendszerű tárolók külföldön igen elterjedtek, mivel térkihasználásuk jobb, mint a horizontális tárolóké. A műtrágya kitárolása egyszerűen, gravitációs úton, gyorsan történhet. A torony rendszerű tárolókban viszont csak szemcsézett, összeállásra és összetapadásra semmilyen körülmények között nem hajlamos, könnyen „pergő” műtrágyák tárolhatók huzamosabb ideig. A hazai műtrágyák minőségét figyelembe véve ilyen tárolásra nincs lehetőségünk, ennek megfelelően ez a módszer nem is terjedt el hazánkban.

Ömlesztett műtrágyák tárolására hazai viszonyok között legalkalmasabbak a horizontális tárolók (75. ábra). Munkaszervezési, gazdaságossági megfontolások alapján ezeket elsősorban agrokémiai telepeken létesítik. A támfallal körülvett, nagy befogadó képességű (5000–10 000 t), nagy fesztávolságú és belmagasságú tárházak képesek biztosítani a műtrágya kellő megóvását és tárolását. Ezekben 11–13 m magas, 24–27 m széles műtrágyahalmokat lehet képezni. Tapasztalatok szerint viszont a magas halmok alsó rétegeiben több hónapos tárolás után gyakran tapasztalható összekeményedés, rögösödés. Az egyenletes kitárolás szempontjából ez kedvezőtlen jelenség, a műtrágya a rakodógépes bontás során ugyanis összeomlik, ezzel balesetet is okozhat.



75. ábra - Horizontális műtrágyatároló

A horizontális rendszerű műtrágyatárolók jó térkihasználását úgy érik el, hogy a tetőhajlásszög követi a tárolt műtrágyák rézsűszögét. A forgalomban lévő műtrágyák rézsűszöge viszont egymástól igen nagymértékben eltér, ezért a tárolók térkihasználása nem mindig ideális, ilyen esetben nő a tárolási költség.

Hazánkban vasbeton – illetve acél könnyűszerkezetes –, valamint sátorraktárakat, vasbeton oldalfalú és fa tetőszerkezetű épületeket, ragasztott faszerkezetű horizontális tárházakat építettek. Ezek szerkezetének és kialakításának lehetővé kell tenni:

a különféle műtrágyák nagytömegű tárolását, megóvását a káros időjárási hatásoktól,

a nagytömegű műtrágya be- és kitárolásának gépesítését,

a falakon minimum 3,5 m széles és 4 m magas nyílászárókat,

a tárolótér maximális kihasználását,

a betárolt műtrágyahalmok oldalirányú, teherviselő, támfalas megtámasztását,

az egészséges munkafeltételeket, a vonatkozó tűzvédelmi, környezetvédelmi előírások és szabványok betartását,

a tárház korrózióvédelmét.

A műtrágyatárolók építésénél nagy figyelmet kell fordítani a szerkezeti anyagok megválasztására. A fa épületszerkezetek alkalmazása esetén mutatkozik a legkisebb korróziós károsodás. A fém kötőelemek korróziója nagy. A műtrágyával közvetlenül nem érintkező acélszerkezetek korróziója már nem nagyobb annál, amit az ipari zárt terekben tapasztalnak. Az acélszerkezeteket természetesen ez esetben is megfelelő védőbevonattal kell ellátni, s el kell kerülni ezek műtrágyával való közvetlen érintkezését.

A vasbeton szerkezetek korróziós károsodását kiemelten kell vizsgálni, mert mint szerkezeti anyag, általában valamennyi műtrágyatároló építési módnál szerepel mint aljzatbeton, oldalfal, válaszfal stb. Helyettesítése nincs megoldva, ezért igen jó vízzáró, tömörített vasbetont kell előállítani, a felületet impregnálni szükséges, pl. háromrétegű Katepox felvitelével. Vasbeton tartószerkezetet az igen agresszív tulajdonságú ammónium-nitrát tárolási körzetében még a fentiek betartása mellett sem szabad alkalmazni.

Az ömlesztett műtrágyák másik, egyben legegyszerűbb tárolási lehetősége a szabadtéri raktározás (76. ábra). Ez történhet központi helyen vagy repülőtéren. A raktározásra tárolástechnikai és környezetvédelmi előírások vonatkoznak, de ezeket a gazdaságok nem mindig tartják be. Ennek oka elsősorban a tárolás költségeinek csökkentésére, kisebb részben gondatlanságra vezethető vissza. Ebből eredően ez a tárolási mód nagy hatóanyag-veszteséggel járhat.

76. ábra - Műtrágya szabadtéri tárolása

A szakszerű tárolás legfontosabb szabályai:

A helyet magasabb fekvésű területen kell kijelölni vagy döngölt kiemelkedést kell készíteni, ugyanis a talajvíz sohasem érheti el a kijelölt, kialakított terepszintet.

A tárolótéren bitumen- vagy betonburkolatot kell biztosítani, műanyag, illetve gumi burkolásról és alátakarásról



kell gondoskodni.

Az ömlesztett műtrágyahalom fóliával, ponyvával való letakarását is meg kell oldani, amely véd a környezet károsító hatásától.

Az alátakart fóliát fel kell hajtani, a fedőfólia e fölé kerüljön, hogy a lecsorgó víz nehogy a műtrágyához jusson. A két fóliát így a szélen földelni lehet vagy ragasztani kell.

A fóliát olyan anyaggal terhelni tilos, ami átszakíthatja.

A tárolóprizma ne legyen szélesebb 3–5 m-nél.

A különféle műtrágyákat el kell választani, feljegyezni azok tárolt mennyiségét, hatóanyag-tartalmát stb.

A PVC-zsákos műtrágyát könnyebb, gyorsabb gépi anyagmozgatása miatt mind több helyen rakodólapokra helyezik. A rakodóterület kialakítását úgy kell megoldani, mint azt az ömlesztett műtrágya tárolásánál már jeleztük.

Rakodólapra nem kerülő zsákos műtrágya (77. ábra) tárolásának jelentősebb szabályai:

77. ábra - Zsákos műtrágya tárolása

A zsákos műtrágyák máglyában, kötésben elhelyezve, csak mintegy 6–8 zsák magasságban tárolhatók.

Zsákos műtrágyák tárolásánál a közlekedési tér olyan széles legyen, hogy a szállító, rakodó járművek ne okozzanak zsáksérülést.

Hosszabb idejű tárolás esetén fényvédő fóliatakarást kell alkalmazni.

Műtrágyák tárolhatók hajlékony falú konténerekben is, ami jelentősen kevesebb élőmunkával mozgatható, a műtrágya higiénikusabban kezelhető. Ez a hajlékony (rugalmas) falú konténer könnyű, nagyszilárdságú, mikroorganizmusoknak ellenálló, textíliával erősített, időjárásnak ellenálló gumiból vagy műanyagból készül. Ömlesztett anyagok egységrakományos szállítására, rakodására és tárolására alkalmas. Az elmúlt időszakban a repülőgépek töltésének egyszerűsítése érdekében próbálkozások történtek hajlékony falu konténerek alkalmazására. Sajnos az összes előny ellenére – a költségesség és a konténerfeltöltés, -kiürítés nehézkessége miatt – nem tudott a gyakorlatban elterjedni.

A műtrágyát a tárolása után a légijárműbe való töltéshez elő kell készíteni. Az összeállt ömlesztett, esetleg zsákos műtrágyát is őrölni kell. Erre a célra a legtöbb helyen az egytengelyes mobil MÖ–60 őrlőgépet használják. Az őrlőgép tartályába szállítószalaggal, markológéppel juttatják a rögös műtrágyát. A tartály alján elhelyezett előtörő ujjashengerek és törőléces aprítóhengerek végzik az őrlést. Tömegárama a műtrágya összeállottságának mértékétől, illetve tulajdonságaitól függően 20–115 t/h között változik.

Felépítés, munkaminőség és alkalmazhatóság tekintetében korszerűbb az ABM–60 őrlőgép (78. ábra). A rögös műtrágyát 2 db, egymással szemben forgó csillag alakú henger /1/, a közöttük levő fésűshenger /2/, valamint két rugalmas aprítóhenger /3/ őrli. Az anyagáram lengőrostán /4/ keresztül jut a szállítószalagra /5/. Az őrlőgép két fúvott gumi abroncsozású keréken mozgatható. A gép tömegárama 60–100 t/h.

78. ábra - ABM-60 őrlőgép



Az őrlőgépek meghajtása elektromotorról vagy erőgépről történhet.

A folyamatosan dolgozó légijárműveink közvetlen töltéséhez központi tárolóból úgy kell szervezni a szállítást vagy a műtrágya helyszíni őrlését, hogy – (főképp a dózis és a töltőgép teljesítményének függvényében) An–2, M–18 típusú repülőgépekhez 6–8 t/h, a Ka–26, UH–12E típusú helikopterekhez 3–4 t/h műtrágya álljon folyamatosan rendelkezésre.

5. 6.5. Permetlevek feltöltéseA permetlé töltéséhez legtöbbször a HONDA szivattyút használják. A benzin üzemű, egyhengeres, léghűtéses, négyütemű HONDA WP 30 típus (79. ábra) kézi indítású. Az egyszerű felépítésű, megbízható üzemű, kis súlyú motor nyomásstabil centrifugálszivattyút hajt. A szivattyúegység könnyen áttelepítethető, kevés karbantartást igényel. A HONDA W 30 néhány jellemző műszaki adata:

A motor max. teljesítménye: 4 kW – 4000 ford/min esetén

A szivattyú névleges ford. száma: 3600 ford/min

Teljes szállítási magasság: 30 m

Szívásmélység: 8 m

Maximális térfogatáram: 1000 dm3/min

79. ábra - Honda permetlészivattyú

A permetléellátás legkorszerűbb technológiáját a mobil permetlékeverő és -töltő berendezések biztosítják. Ezek könnyen áttelepíthetők a permetezés befejezésével egyik repülőtérről a másikra. A keverés-töltés során az emberek kevésbé kerülnek a permetlé közelébe. A permetlékészítés zárt rendszerű, csepegéstől, kifröccsenéstől mentes, így alkalmazásával csökkenthető a mérgezés és a környezetszennyezés veszélye.

Hazánkban leggyakrabban a veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat PEMIX–1002 és a PEMIX–1003–B, szakaszos üzemű permetlékeverő és -töltő berendezését használják, amelyet elsősorban légjárművek és főleg a helikopterek permetlével való kiszolgálására terveztek, de ugyanakkor alkalmas a földi növényvédő gépek ellátására is. A felmerülő igényeknek megfelelően bármilyen koncentrációjú permetlé előállítható vele, és egyidejűleg több hatóanyag is bekeverhető.

Az elterjedtebb a PEMIX–1002 berendezés (80. ábra), amely 5 t teherbírású pótkocsira építhető. Üzemeltetéséhez minimum 40 kW-os erőgép szükséges, amelynek percenként 540 fordulatú, jobbra forgó erőleadó tengelye van. Legcélszerűbb erre a célra az MTZ–50 erőgép.

80. ábra - PEMIX-1002 permetlékeverő és töltő- berendezés



Az erőgép erőleadó tengelyére hidraulikus hajtómű /1/ kerül, ami az olajtartályból /2/ kapja a hidraulikaolajat. Irányváltó szelepeken /5/ keresztül hidromotorok /3/ működtethetők. Ezek forgatják a 600 dm3-es keverőtartályban /6/ lévő keverőtárcsát /4/, illetve a víz szállítását biztosító centrifugálszivattyút /9/. Pillangószelepek /10/ megfelelő állása mellett vízzel tölthető a 3000 dm3 hasznos térfogatú víztartály /8/, illetve a keverőtartály. A másik centrifugálszivattyúval /7/ törzsoldat, illetve az ott elhelyezett pillangószelepek átváltásával víz tölthető a légijárművekbe. A 81. ábrán az An–2 repülőgép töltésének vázlata látható PEMIX–1002-vel.

81. ábra - Töltés PEMIX-1002 berendezéssel

Az újabb fejlesztésű PEMIX–1003–B alapvetően abban tér el elődjétől, hogy itt a törzsoldattartály már 2000 dm3-es, a víz különálló vízszállító tartálykocsiból nyerhető, a PEMIX–1004 típusú permetlékeverő berendezés pedig 4 m3 permetlé készítésére és annak légijárműbe juttatására lett volna alkalmas. Az utóbbiak sorozatgyártására a rendszerváltozás után nem volt igény.

Napjainkban a helikopteres vállalkozások széles körben alkalmazzák a házi kivitelezésű, személygépkocsi utánfutójára épített önfelszívó-keverő-töltő berendezést (15. kép).

15. kép. ábra - Mobil önfelszívó-keverő-töltő berendezés

Ennek felépítése:

a már ismertetett Honda szivattyú,

háromállású golyóscsap,

a Pemix–1002 keverőtartálya.

A berendezés könnyen mozgatható, teljesítménye nagy (1000 dm3/min).

A helikopterek improduktív légi idejének csökkentését szolgálják azok a külföldön alkalmazott, mobil permetlékészítő kocsik, amelyeknek teteje sík lappal fedett (16. kép). Ez egyben a helikopter le- és felszállóhelye, és itt történik a permetlé feltöltése. A töltőkocsi a dűlőúton követi a dolgozó helikoptert, s a tábla végén akkor áll meg, ha annak tartálya kiürült. Ilyen módon legrövidebb a töltőhelyre való ki- és visszarepülési idő, egyben leggazdaságosabb a helikopter üzemeltetése.

16. kép. ábra - Fel- és leszállópályával kialakított permetlékeverő és -töltő autó



Ez a módszer hazánkban – az összes előnyét ismerve is – még nem terjedt el, de a megvalósulása a beruházási költségei ellenére is nagyon szükségesnek látszik.

Ha központi permetlékeverő toronyból szállítják ki a légijárműhöz a permetlevet, akkor a töltéshez csupán néhány személyt kell foglalkoztatni a repülőtéren. A permetlevet gravitációs úton töltik a szállítójármű tartályába, de ezt – különösen, ha emulzió vagy szuszpenzió – szállítás és várakozás közben is keverni kell. A permetlé légijárműbe való töltése HONDA szivattyúval történik.

A nyírteleki Agrogép Gépgyártó Vállalat DETF jelű tartálykocsicsaládja permetlé szállítására is alkalmas. Ezek pneumatikus keverővel vannak ellátva, de hidraulikus keverővel is készülhetnek. E család 3.5, 4, 5, 6, 7 m 3,-es változatai 5–10 t teherbírású tehergépjárműre vagy pótkocsira szerelhetők.

Állandó, szilárd burkolatú repülőterek mellé külföldön permetlékeverő tornyot is építenek. A repülőgép gurulóúton a torony mellé áll, s nagy átmérőjű töltőcsövön gravitációs úton, rövid idő alatt megtörténik a permetlé feltöltése.

6. 6.6. Szilárd halmazállapotú anyagok feltöltéseSzilárd halmazállapotú anyagok repülőgépekbe való töltéséhez konténereket használnak. A konténer tulajdonképpen gravitációs úton üríthető szállítótartály. A csonka gúla vagy csonka kúp alakú, meredek falú konténereket felül ráccsal látják el, ami megakadályozza az összecsomósodott, rögös műtrágyadarabok bejutását. A konténert általában merev keretbe helyezik, s így állítják a földre. A garatot mechanikus vagy hidraulikus működtetésű elzárólap zárja-nyítja. Ez alatt vászonból hengeres toldatot alakítanak ki, ami töltéskor belelóg a vegyszertartályba és megakadályozza a repülőgép sérülését. A konténereket a gazdaságok állítják elő, ezért kialakításuk, méretük, műszaki színvonaluk igen változó.

A korábbi, hazánkban nagy számban dolgozó PZL–101, Z–37 típusok egyszeri megközelítéssel való töltéséhez az MTZ homlokrakodó villájára szerelhető, 500–600 kg hasznos vegyszertömegű kis konténert alakítottak ki. Ezeket néhány gazdaságban most is üzemeltetik (82. ábra).

82. ábra - MTZ homlokrakodóval emelhető kis konténer

A billenthető konténerrel az előkészített, ömlesztett műtrágya halomba nyomva vagy szállító járművekről is tölthető.

Az An–2 típus kettő, míg az M–18 típus három ilyen kis konténerrel tölthető csak fel. Ez sok (4–6 min) töltési időt jelent, vagy több ilyen töltőberendezés egyidejű beállítása válik szükségessé. Sajnos ez a töltőberendezés kereszt- és hosszirányban is labilis, gémkinyúlása kicsi. A gép kezelése, irányítása ezért nagy figyelmet igényel. Kis teljesítménye, konstukciós kivitele miatt ma már nem elégíti ki az igényeket.

A jelenleg üzemelő repülőgépekhez olyan nagy konténereket állítanak elő, amelynek segítségével egy megközelítéssel tölthetők a vegyszertartályok. A konténereket addig kell telerakni, amíg a repülőgép a levegőben tartózkodik. Központi tárolókból az előkészített, ömlesztett műtrágyát billenőplatós szállító járművekkel (tehergépkocsi, pótkocsi) viszik a repülőtérre. Ekkor egy magasított helyről (rámpa) gravitációs úton töltik fel a konténert, vagy a repülőtéren előkészített, ömlesztett állapotú műtrágyát markológéppel szedik fel és rakják a konténerbe. A zsákos kiszerelésű műtrágyát a konténerbe kézzel ürítik. A nagyobb, összetapadt rögök a nyíláson lévő rácson maradnak, amit ütögetéssel zúznak szét.

A nagy konténerek megemeléséhez, mozgatásához olyan nagyteljesítményű erőgépeket alkalmaznak, amelyek a műtrágyaszórás időszakán túl más munkára is alkalmasak. Ilyen pl. a 25 kW teljesítményű Weimar T–174/2 típusú rakodógép, valamint a 44 kW motorteljesítményű Castor P–06 kotrógép (83. ábra). A gém végéről a munkaeszközt leszerelik, s ide helyezik el a konténert.



83. ábra - P-06 kotrógépre szerelt nagy konténer M–18 repülőgépet tölt

Az említett erőgépek összkerékmeghajtásúak. Az alváz forgózsámolyához kapcsolódik a felépítmény. A gémszerkezetet hidraulikus munkahengerek működtetik. A gépek széles nyomtávolsággal, nagy gémkinyúlással, biztonságosan közelítik meg a szárny és a törzs között a repülőgépet. A töltési idő 1–1,5 min. Mindkét típus maximális sebessége közúton 20 km/h, amit a repülőterekről való áttelepüléskor figyelembe kell venni.

Rugalmas falú konténerek mozgatására is ezeket az erőgépeket, elsősorban a T–174/2 típust alkalmazták.

A Ka–26 helikopter felül elhelyezkedő rotorja miatt konténerrel nem tölthető. A vegyszertartály a rotorsík alatt, hátulról közelíthető meg. A hajtóműindítások, -melegítések elkerülése végett a hajtómű leállása nélkül, a lassan forgó rotorlapátok alatt, rövid (1–1,5 min) töltési idővel kell elvégezni a műtrágya feltöltését. A rotorszél miatt ezért felülről fedett, vagy teljesen zárt szállítószalagok alkalmasak e munkára.

Általánosnak mondható, hogy a gazdaságok az elvárásoknak megfelelően, különböző szállítószalagokkal, azok átalakításával oldják meg ezt a feladatot. A szállítószalag végére 800 dm3-es térfogatú tartályt szerelnek, a garat nyitása-zárása mechanikus vagy hidraulikus. A szállítószalag mozgatását erőgép (MTZ traktor) végzi (84. ábra). A szalag meghajtását az erőgép erőleadó tengelyéről áttételi művön keresztűl, vagy hidromotor segítségével biztosítják.

84. ábra - Ka–26 helikopter töltése HTM–6 csöves szállítószalaggal

A Ka–26 helikopter feltöltéséhez speciálisan erre a célra készül Karádon a CSSZ–12 csöves szállítószalag átalakított változata, a HTM–6. A recézett szalag egy 300 mm átmérőjű csőben 5 m/s sebességgel fut. Meghajtását MTZ–80 traktor erőleadó tengelyéről kapja. A 800 m3 anyag befogadására alkalmas tartály kiömlőnyílásának nyitása-zárása kézikerékkel történik. A gép tömegárama 60 t/h.

A traktor tolatva közelíti meg a helikoptert. A szalag szögállítása a 8°–30°-os tartományban kézi csörlővel történik, amely csigasoron mozgó sodronykötéllel a támasztólábakat mozgatja. Kellően begyakorlott személyzettel a helikopter megközelítése, töltése és az eltávolodás összideje 1 min alatt tartható. A HTM–6 áttelepülések esetén az üzemeltető traktorral közúton is vontatható.

Az UH–12E típus üzemeltetői hazánkban az egy-, vagy két konténeres műtrágyatöltési módszert alkalmazzák. Külföldi irodalom elsősorban a cseretartályos megoldást javasolja. A töltőhely felett függésben lévő helikopter üres tartályát a megtöltöttre cserélik. A helikopter megfelelő magasságban tartása, irányítása, valamint a tartálycsere nagy gyakorlatot igényel.

Az UH–12E helikopter műtrágyatartályának töltése történhet kézzel vagy szállítószalaggal. Tekintettel a tartály felfüggesztő konzol rendszerére, a szállítószalag végére oldalirányban elhajlítható garatot ajánlatos felszerelni. A beérkező helikopter az előre kijelölt helyre leereszti a tartályt, függésben marad, s a rakodószemélyzet oldalirányból a tartály fölé behajlítja az elmozdítható garatot, majd megtörténik a töltés. Több évi tapasztalat alapján elmondható, hogy gyakorlott személyzettel ez a bonyolultnak tűnő töltés 30–45 s alatt elvégezhető, így ez a megoldás nagyon produktívnak tekinthető a váltott tartállyal való műtrágyatöltéssel szemben.

Egyszerűbb megoldás a kerekeken gördülő speciális konténer alkalmazása (85. ábra). Ezt tölti fel a földi személyzet, majd a függeszkedő helikopter által földre helyezett tartályba ürítik a műtrágyát.

85. ábra - UH–12E helikopter töltése billenő konténerből



7. 6.7. JelzésAz előbbiekben leírt módon feltöltött géppel a repülés eredményes végrehajtásához elengendhetetlen feltétel az, hogy az egyes szórások között technológiailag meghatározott távolságok legyenek. Ennek érdekében a megmunkálandó területen a légijárműveket jelző rendszerrel kell irányítani. Így érik el az egymás melletti rárepülések párhuzamosságát, ezzel biztosítják a vegyszerek egyenletes terítését a munkaterületen. Ezért a levegőben lévő repülőgép-vezetőnek és a földi jelző személyeknek a munkarepüléssel kapcsolatosan egyezményes jelekkel kommunikálni is szükséges.

Hazánkban sajnos nem minden esetben alkalmaznak jelzőket, mindinkább a repülőgép-vezetők vizuális készségére, gyakorlatára alapozva végzik a munkarepüléseket.

A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott jelző rendszert két nagy csoportba sorolhatjuk: termelési, illetve üzenetátadó jelző rendszer.

7.1. 6.7.1. Termelési jelző rendszerA termelési jelző rendszer feladata, hogy a repülőgép-vezetőt jól látható, feltűnő jelekkel a megmunkálandó terület kitűzött irányára, az ún. jelzővonalra vezesse. A megmunkálandó terület kultúrájától (szántóföldi növények, szőlő-gyümölcs területek, erdős vidékek stb.), a domborzati viszonyoktól, a terület nagyságától, a technikai színvonaltól, gazdaságossági tényezőktől függően a termelési jelzés történhet mozgó, illetve álló jelző rendszerrel.

A légijárművek jelzővonalra való vezetését a megmunkálandó terület két végén elhelyezkedő, különböző jelzőeszközöket mozgató személyek biztosítják, akik egyben jelzik a szórás kezdetét és végét is. Nagy táblahosszúságnál, ahol esetleg nem látható egyszerre a tábla két végénél lévő jelzőeszköz, közbenső jelzőt is be kell állítani. A jelzővonalat általában a tábla hosszabbik oldalával párhuzamosan tűzik ki. Ezt azonban nem lehet általános érvényűnek tekinteni, mert a nagyméretű táblánál mérlegelni kell az ún. nagykörös megművelési módot, ami ugyanakkor gazdaságosabb lehet. A jelzővonal meghatározásakor figyelembe kell venni továbbá az akadályokat (fasor, légvezeték stb.), valamint a szélirányt is.

A legrégibb, a legjobban elterjedt gyakorlat, amikor a gazdaságok által kijelölt személyek a tábla végénél, fej fölött tartott zászlóval adnak jelt a helyükről. A zászlós jelzést alacsony növényzetű, sík területeken alkalmazzák. A zászló színét úgy választják meg, hogy a területből kitűnjön. Legjobban látható nyáron a kétszínű (piros-fehér) vagy az egyszínű (narancs) zászló. Télen a havas terepeken kétszínű (piros-fekete) jelzőzászlókat alkalmaznak.

Elhelyezkedésük alapvető szabálya, hogy a táblát megközelítő repülőgép-vezető már messziről jól lássa őket (86. ábra). A jelzők általában a dűlőúton állnak vagy ha akadályok (fák, bokrok, épületek) takarják őket, a megművelendő táblán foglalják el helyüket.

86. ábra - A jelző személyek elhelyezkedése

A jelző személyek igen közel kerülhetnek a munkát végző, nagy sebességű, alacsonyan repülő légijárműhöz, így feladatuk ellátása igen veszélyes. Munkájuk ugyanakkor felelősségteljes is, mivel közvetlen irányítói a repülőgép-vezetőnek. Pontosságuk a munka minőségére, a szórás egyenletességére nézve is meghatározó. Ezért a bérlők erre a feladatra olyan személyeket válasszanak ki, akik figyelmesek, fegyelmezettek és lelkiismeretes



munkát végeznek. Munkájuk előtt balesetelhárítási oktatásban kell őket részesíteni. Ki kell hangsúlyozni a munkájukkal kapcsolatos szabályokat, egyben a veszélyeket is.

A jelzők mindig széllel szemben haladjanak, ezért a megművelendő terület szórásának kezdetét a szélirány határozza meg. A légjármű érkezésének irányában lévő zászlót tartó személy csak addig maradhat a helyén, ameddig a légjármű a jelzővonalra nem helyezkedik. Ezt követően rögtön induljon el az előre megbeszélt, munkaszélességnek megfelelő távolságra. (A távolság pontos tartására célszerű mérőeszközt – rudat, ölezőt – igénybe venni.) A jelzővonalra került repülőgép-vezető ugyanis már a második jelzőt, majd pedig a második jelző mögötti, azonos irányba eső tereptárgyat figyeli. Ezért a gép közeledtével a második jelző személy se álljon tovább a helyén, mielőbb lépjen az újabb jelzővonal kitűzéséhez. Igen fontos, hogy a jelzők sohasem tartózkodhatnak az alacsonyan repülő légijármű alatt, vagy annak közvetlen közelében. Másik igen fontos szabály, hogy a jelző mindig az érkező repülőgéppel szemben és sohasem háttal álljon!

A repülőgép-vezető ugyan sohasem vezetheti gépét közvetlen a jelző személyre, az előbbi szabályok be nem tartása, a kis magasságú kijuttatás azonban már okozott halálos balesetet (ütközés a futóművel). Balesethez vezethet a lehulló nagyobb méretű műtrágyarög is.

Abban az esetben, ha az emberi szervezetre veszélyes, ártalmas vegyszereket juttatnak ki, a fenti szabályokon túl a jelzőknek védőruhát, védőkesztyűt, ha szükséges, gázálarcot kell viselni, amit a bérlő biztosít. Különösen fontos a fej védelme. Peszticidek szórása esetén mindig az adott szerre előírt védőeszközök használata kötelező!

Megjegyezzük, hogy a déli országok trópusi területein a jelző személyek zászlók helyett jelzőernyőt használnak. Ez több szempontból is előnyös. Egyrészt megvédi a jelző személyt a légijárműről kijutott permettől, műtrágyaszemcséktől, másrészt árnyékot ad az erős napsugárzáskor. A jelzőernyő palástja változó sávokban piros és fehér színű.

Az erdőkben nagy nehézséget jelenthet a jelzés biztosítása. Szélesebb utakon, csapásokon gázzal töltött léggömböket engednek a magasba, a fák koronái fölé, s itt mozgatják azokat. Gondot okozhat, hogy gyenge szél is elmozdítja a léggömböt, amelynek kikötőzsinórja a lombozatba akadhat.

A mozgó jelző rendszerhez tartoznak a különböző járművekre szerelt villogó sárga fényt adó készülékek. A kis hajtómű-teljesítményű járműveket a dűlőutakon vezetik, s tűzik ki velük a jelzővonalat. Erdőkben a járművek a fényforrást teleszkópikus rudazattal emelik ki.

A mezőgazdaságban mind kevesebb munkaerő áll rendelkezésre. Különösen a tavaszi permetezési, fejtrágyázási időszakban, amikor más területeken is munkacsúcs jelentkezik, a gazdaságok munkaerőhiánnyal küszködnek. A veszélyes jelzőmunkára az embereket sem könnyű meggyőzni. Ezért a mezőgazdasági repüléshez több helyen előre kihelyezett jelzőeszközöket, álló jelzőrendszert használnak, illetve nemzetközi méretekben is arra irányul a fejlesztés, hogy a légijárműveket rádiós irányító rendszerrel vezessék végig a jelzővonalon.

Az álló jelző rendszer eszközeit előre kihelyezik vagy telepítik a megművelendő területre, illetve annak közelébe.

Az olyan kultúráknál, ahol a jelző személyek mozgása akadályozott, pl. elárasztott, mocsaras, vizenyős területeken, jelzőtáblákat használnak, aminek rúdját a földbe szúrják. A tábla végén, jól látható magasságban elhelyezett jelzőtáblák adják meg a repülési irányt. A jelzővonalat kitűző két táblára azonos számokat írnak, így hívják fel a repülőgép-vezető figyelmét az egymást követő szórási sávokra.

Ezt a jelzőeszközt használják az olyan területeken is, ahol a kultúrákat több éven keresztül ismételten, egy-egy évben több permetezési fordulóval kell megvédeni a kártevőktől, károkozóktól. Előre kihelyezett, állandó jelzőtáblákat alkalmaznak pl. a történelmi borvidékeinken is.

Erdős, fás területeken a fák csúcsára kötik a jelzőeszközöket, amelyek zászlók, sőt zsákok is lehetnek. Ezeknek nagy hátránya, hogy igen hosszú és költséges művelet a felszerelésük. Csökkennek a költségek, ha minden második vagy harmadik jelzővonalat jelölik ki a leírt módon, s a repülőgép-vezető ennek ismeretében, ezekhez képest megfelelő munkaszélességnyi távolságokra vezeti a gépét. Utóbbi esetben ismert olyan eljárás is, amikor kötelékben végzik a vegyszerek kijuttatását. A vezérgép repül a kitűzött jelzővonalon, a többi előírt, munkaszélességnyi távolságokban követi.

Igen egyszerű az USA-ban szabadalmaztatott és használt ledobható sorjelző, az „AUTOMATIC FLAGMAN” automatikus zászlós jelző rendszer (87. ábra). A repülőgép szárnytövéhez erősített zászlótartó dobozba /1/ összehajtogatva 160 db, míg a helikopterre 100 db színes, esetleg fluoreszkáló zászló szerelhető. A zászlók



kartonnehezékkel vannak ellátva.

87. ábra - AUTOMATIC FLAGMAN jelzőberendezés

A munkarepülés, a légi kijuttatás során a pilótakabinban elhelyezett elektromos kapcsoló időnkénti működtetésekor egy-egy zászló /2/ oldódik ki a tartályból, amit a nehezék mielőbb a földre húz. Földrehullás közben a zászló kinyílik és széthúzódik. A földön a szétterülő zászlók /3/ határozottan mutatják a tényleges szórás helyének a jelzővonalát. Ezekhez képest kell a repülőgép-vezetőnek a következő, csatlakozó szórást elvégezni és időnként itt is újabb zászlókat kell ledobni.

A berendezés előnye, hogy könnyen utántölthető, biztonságos, nem veszélyezteti az embereket, használata olcsóbb, mint az emberi munkaerő.

Az eddig ismertetett jelzési rendszerek mindegyike a repülőgép-vezetőt a földön elhelyezett jelekkel tájékoztatta a repülési irányról. Ezeket általában néhány kilométer hosszúságú tábláknál használják. Nagy táblaméreteknél akár 50–100 km szórási hosszúságoknál (pl. Afrikában, Ázsiában sáskainvázió esetén, ULV kiszerelésű szerek szórásához), műszeres navigációs rendszereket alkalmaznak, amelyeket napjainkban is továbbfejlesztenek, tökéletesítenek.

A svájci CIBA-GEIGY vegyianyaggyár és a svájci Pilatus repülőgépgyár három angol céggel közösen fejlesztette ki a DECCA navigációs rendszert. A DECCA rádiólánc egy vezérállomásból és három alállomásból áll, amelyek rádiójeleket sugároznak. A vevőberendezést a légijárműbe építik, amelyet számítógéphez és regisztrálóegységhez csatlakoztatnak. A vevőberendezés információs adatait számítógép dolgozza fel, és az előre elkészített térképen minden időben meghatározza a légijármű helyét a munkaterületen. A választott repülési irányt írótoll regisztrálja is, az ettől való eltérést nagymértékben eltúlozva ábrázolva. Így hívja fel a repülőgép-vezető figyelmét az irány korrigálására.

A DECCA cég újabb berendezése AGRI–FIX néven szerepel. Az AGRI–FIX rendszer két hordozható földi mester és segéd átjátszóállomásból áll, amelyek teleszkopikusan kitolható antennákkal vannak ellátva. Energia-utánpótlása akkumulátorokról vagy váltóáramú hálózatról, töltő- (egyenirányító) berendezés segítségével történik. A mester- és a segédállomások hiperbolikus jeleket sugároznak.

A légijárművön egy kis antennát és vevőberendezést szerelnek fel, amely a repülőgép-vezető előtt elhelyezett repülés-ellenőrző displayhez kapcsolódik. Az AGRI–FIX vevőberendezése alapjában véve egy fázismérő berendezés, ami a displayn jelzi, hogy a gép hol van a hiperbola vonalához képest. E jelekből a repülőgép-vezető a gépét az előre meghatározott repülési irányon tudja tartani. A munkaszélesség a technológia alapján meghatározott, kívánt értéken tartható. Hátrány, hogy a légjármű csak a hiperbola vonalak irányát követve tud a jelzés szerint repülni. Ezért az átjátszóállomásokat úgy kell telepíteni, hogy helyzetük (az átjátszókat összekötő bázisvonal) merőleges legyen a repülési irányra.

Egy továbbfejlesztett változat DECCA FLAGMAN néven került forgalomba. Két földi adót helyeznek el, aminek felállítása nem igényel speciális személyzetet. A két állomás helyét nem szükséges ismerni. Az adók egyidejűleg több, levegőben lévő légijárművet is irányítani tudnak. E rendszer segítségével a szórásszélesség egyenletes, a párhuzamos sorok száma 1–99 lehet. Az antennától és a tájolástól függően a munkaterület hossza akár 40 km is lehet. A repülési irányt újratöltés után is könnyű megtalálni (88. ábra).

88. ábra - A DECCA FLAGMAN irányítási rendszer elve

A DECCA FLAGMAN rendszer korszerű, mikroprocesszor és számítógépes technikát egyesíti magába.



Programozható, a rendszer memóriájába bármilyen repülési irány betáplálható a terület jellemzőinek (a széliránynak, a munkamódszernek és a vegyszerkészlet elfogyásából eredő leállás lehetőségének) figyelembevételével. A repülési utakat számító, adatfeldolgozó egység a légjármű fedélzetén kap helyet.

7.2. 6.7.2. Üzenetátadó jelző rendszerA levegőben lévő repülőgép-vezetőnek és a földi jelző személyeknek több esetben szükséges információt cserélni, a munkavégzéssel kapcsolatos utasításokat, észrevételeket adni. Rádiókapcsolat hiányában ezeket egyezményes, egyértelmű üzenetátadó jelzésekkel hozzák egymás tudomására.

A jelző személyek közelében alacsonyan és nagy sebességgel dolgozó légjármű állandó figyelése, szemmel követése elsősorban a baleseti veszély miatt fontos, de a repülőgép-vezető is bármikor adhat üzenetátadó jelzést. A jelző személyeknek ezeket is észre kell hogy vegyék, s azok szerint szükséges munkájukat végezni. Ugyanakkor a repülőgép-vezető is kaphat jellel üzenetet.

A földi személyek jeladása Üzenet a repülőgép-vezetőnek

Fej feletti körzés a jelzőzászlóval. Munkát ne kezdj!

A jelző a zászlót nyelével felfelé maga előtt tartja.

A mezőgazdasági berendezés nem működik.

Félkör alakú lengetés a jelzőzászlóval, a repülés irányára merőleges.

A munka befejezve.

A repülőgép-vezető jeladása Üzenet a jelzőnek

Enyhe forduló a jel felett. A másik (következő) jelet nem lehet látni.

Felvétel a munkaterületen forduló a repülőtér felé.

Elfogyott a vegyszer. A jelzők maradjanak a helyükön, ne menjenek át a következő jelzővonalra.

A légjármű billegtetése mindkét oldalra.

A munka be van fejezve.

8. 6.8. A repülések végrehajtásának irányelveiA mezőgazdasági repülés veszélyes üzem, ezért az előkészítést, végrehajtást szigorú előírások szabályozzák. A munkák megkezdésének alapfeltételeiként a felszállóhelyeket, térképek készítését, a permetlevek és a szilárd anyagok előkészítését, valamint a légijárművekbe való töltését már ismertettük.

A továbbiakban a munkarepüléssel kapcsolatos előírások legfőbb ismertetésére kerül sor, ami a mezőgazdasági repülés végrehajtási utasításának alapján készült, amelyet a mindenkori üzembentartó ad ki.

Általános előírások:

1. Mezőgazdasági munkarepülést állandó vagy szükségrepülőtérről lehet végezni.

2. A repülőgép- vagy a helikoptervezető az első ízben megmunkálandó munkaterületet a munka megkezdése előtt köteles a levegőből szemrevételezni, a munkatérképpel összehasonlítani és az eltéréseket azon bejelölni.

3. Mezőgazdasági munkarepülést csak a repülésvezető figyelő közreműködésével és előírásszerűen berendezett repülőtérről lehet végrehajtani.



4. Munkát kezdeni csak akkor lehet, ha a repülésvezetői naplóba bejegyzett időjárási adatokat a repülőgépes munkák irányításával megbízott gazdasági szakember aláírta. Időjárási adatokat bejegyezni a repülésvezetői naplóba műtrágyaszórási munkák esetén óránként, permetezési munkák esetén félóránként kell.

5. Munkarepülést az agronómiai utasításoknak megfelelő magasságban kell végrehajtani. A kezelendő növényzet feletti repülési magasság 1 m, erdőnél a legmagasabb kiemelkedő akadály fölött 5 m magasságnál alacsonyabb nem lehet.

6. Tilos munkarepülést a repülőgép-vezető időjárási minimumánál rosszabb időjárási viszonyok között folytatni.

7. A reggeli és esti órákban tilos a munkarepülést Nappal szemben végrehajtani akkor, amikor a repülőgép hossztengelye és a Napot a repülőgéppel összekötő képzeletbeli egyenes egymással 20°-os vagy ennél kisebb szöget zár be.

8. A napi mezőgazdasági repülések sík terepen 30, hegyes terepen 20 perccel a napfelkelte előtt kezdhetők meg, ha a látási viszonyok megfelelőek. A repüléseket legkésőbb naplementekor be kell fejezni. Naplemente után mezőgazdasági repülést folytatni tilos!

Minden repülést csak megfelelő fizikai és pszichikai állapotban lehet végezni. A mezőgazdasági repülőgép-vezetőnek joga és kötelessége munkarepülés közben pihenőt tartani, ha szükségét érzi.

1. Repülőgép-vezetők és gyakorló repülőgép-vezetők maximális napi terhelhetősége

2. repülőgép-vezető 60 felszállás, 6 óra

3. gyakorló repülőgép-vezető 500 felszállásig 35 felszállás, 5 óra,

4. helikoptervezető 55 felszállás, 6 óra,

5. gyakorló helikoptervezető 30 felszállás, 5 óra,

6. műtrágyát szóró helikoptervezető 80 felszállás, 6 óra.

A gyakorló helikoptervezetők felszállási és óramaximumait minden esetben a „Módszertani útmutató” szabályozza. Műtrágyaszórások esetén, amennyiben a leszállóhely a táblán létesül, a napi felszállások száma elérheti a 80-at is.

1. Az alacsony (üzemi) repülés helyzetét egyenes vonalú repülésnél, amennyiben a tábla szélén akadály nincs, 25 m-nél nem közelebb a tábla előtt kell elérni.

2. Akadálynak tekinthető a repülőgép haladási irányában, a repülőgép szárnyvégétől, illetve a mezőgazdasági berendezés szélső pontjaitól kifelé jobbra és balra 15–15 m távolságon belül lévő:

1.1 személyek, kivéve a mezőgazdasági repülőgépes munkákhoz beosztott, jelző feladatot ellátó személyek,

1.2 négylábú haszonállatok,

1.3 a munkaterületen szétszórt fa, bokor, illetve fa- és bokorcsoportok,

1.4 egyéb természetes és mesterséges tárgyak,

1.5 tartóoszlopokra szerelt magasfeszültségű vagy egyéb vezeték.

3. A megmunkálandó területen fa, beton vagy vasbeton tartóoszlopra szerelt 15 m-nél nem magasabb villamos vagy egyéb vezetékek munkarepülés közben csak úgy keresztezhetők, hogy azok legmagasabb pontja felett a repülőgép vagy a helikopter legalább 10 m-rel magasabban haladjon át. Ezek a vezetékek – párhuzamos irányú munkarepülés esetében – oldalirányban 30 m-nél jobban nem közelíthetők meg, bármilyen irányú a szél.

4. Ha a megmunkálandó területen acélszerkezetű tartóoszlopra szerelt nagyfeszültségű (120, 220, 400, 750 kV-os) vezeték van, akkor tilos a munkarepülés közben bármilyen irányban keresztezni és oldalirányban 50 m-nél jobban megközelíteni.

5. Mezőgazdasági munkarepülés során az országhatár–Albertirsa 750 kV-os vezetéket bármely szögben és



bármely magasságban keresztezni tilos!

A mezőgazdasági munkavégzés szabályai merev szárnyú repülőgéppel

Vegyszeres gyomírtást, vagy egyéb, hasonló veszélyességű munkát max. 4 m/s erősségű szélben és legfeljebb 25 °C hőmérsékletig szabad végezni.

Akadályokkal szegélyezett táblák esetén a munkavégzés magasságát az akadályok nagyságától függően 40°-os szögnél nem meredekebb süllyedéssel szabad elérni.

Munkaterületre meghatározott irányvonalra való rárepüléskor tilos a repülőgéppel 30°-nál nagyobb irányváltoztatást (helyesbítést) végrehajtani.

A visszaforduláshoz szükséges emelkedő fordulót a munkaterület elhagyása után legalább 20 m magasságban lehet megkezdeni, és a forduló alatt a repülőgépnek legalább 30 m magasságot kell elérnie. Ha a forduló végrehajtása közben a repülőgép lakott terület, vagy erdő fölé kerül, a fordulót olyan magasságban lehet megkezdeni, hogy a motor (hajtómű) leállása esetén a géppel lakott területen kívül lehessen végrehajtani a kényszerleszállást.

A táblavégi standard fordulót az adott típus légiüzemeltetési utasításának előírása szerint kell végrehajtani.

Fasorokkal, illetve erdősávokkal párhuzamosan 40 m-nél (az akadályok felé irányuló 5 m/s és ennél nagyobb szélnél azokhoz 50 m-nél) közelebb repülni nem szabad.

Olyan mezőgazdasági terület megmunkálását, amelyen akadályok vannak vagy akadályok szegélyezik, úgy kell végrehajtani, hogy a repülőgép az akadályok felett a típusra előírt sebességgel, legalább 5 m magasan haladjon át.

A repülőtérről a munkaterületre való ki- és visszarepüléseket a legrövidebb, de biztonságos útvonalon, 50 m magasság felett szabad végrehajtani.

Tilos a 750 kV-os vezetéket oldalirányból mindkét oldalon 100–100 m-nél jobban megközelíteni. A 100 m-es távolság alatt a szélső áramvezetőtől mért 100 m-re lévő függőleges sík távolsága értendő.

Szabálytalan alakú, kanyargós táblák megmunkálásakor a repülőgép-vezető köteles minden egyes irányváltoztatáskor a szóróberendezést elzárni és a fordulót az utasítás összes követelményének betartásával végrehajtani.

Hegyek, 5–6°-nál meredekebb lejtőn elhelyezkedő táblák megmunkálásakor a repüléseket a szintvonalak iránya mentén kell végrehajtani. Ilyen munkarepülésnél a repülőgép szárnyvége az ahhoz legközelebb lévő szintvonal felett legalább 5 m magasan legyen.

A repülőgép fordulóit a lejtőn kifelé kell végrehajtani.

Ha a lejtő hajlásszöge 5–6° vagy ennél kisebb, a munkarepülések a lejtőn lefelé is engedélyezhetők, ha a szél a lejtővel szembe fúj.

Lejtőn felfelé bármilyen repülőgépes mezőgazdasági munkát végezni tilos.

Munkarepülésnél, ha a betöltött anyag minősége a folyamatos kiszórásra alkalmatlan, a munkát be kell szüntetni. A repülőgéppel emelkedő-süllyedő (pumpáló) mozdulatokat végezni a kiszórás megindítására tilos!

A mezőgazdasági repülések szabályai helikopterrel

A repülőtérről a munkaterületre való ki- és visszarepülés 20 m-rel a terepakadályok felett, minimálisan 60 km/h sebességgel hajtható végre.

Vegyszeres gyomirtást, vagy egyéb hasonló veszélyességű munkát max. 2 m/s erősségű szél és legfeljebb 25 oC hőmérsékletig szabad végezni.

Akadályokkal szegélyezett mezőgazdasági területek megmunkálását úgy kell végrehajtani, hogy a helikopter az akadályok felett legalább 5 m magasan haladjon át, ilyen esetben a megengedett maximális merülősebesség 2 m/s.



A visszaforduláshoz szükséges standard fordulót a munkaterület elhagyása után 15 m magasságban, max 30° bedöntéssel kell végrehajtani. A forduló sebessége nem lehet kisebb, mint 40 km/h.

Amennyiben a terepakadályok és a szélirány lehetővé teszi, a visszafordulás megengedett a párnahatás magasságán belül, de ebben az esetben a bedöntés maximális szöge 15°-nál több nem lehet.

Oldalirányú akadályokat a helikopter 15 m-nél jobban nem közelítheti meg. Amennyiben az akadályok felől 5 m/s-t meghaladó sebességű a szél, a megközelítés távolsága nem lehet kevesebb mint 30 m.

Akadályoknak kell tekinteni a helikopter haladási irányában lévő, a helikopter forgószárnya szélétől, illetve a mezőgazdasági berendezés szélső pontjaitól kifelé jobbra és balra 15–15 m távolságon belül lévő személyeket, négylábú haszonállatokat, a munkaterületeken szétszórt fákat, bokrokat, illetve fa-, bokorcsoportokat és egyéb természetes és mesterséges tárgyakat.

A 45°-nál meredekebb lejtőn mezőgazdasági munkát végezni tilos.

30 és 45° közötti lejtésű munkaterület csak a szintvonalakkal párhuzamosan és lefelé munkálható meg.

30 ° alatti lejtők megmunkálásánál a munka bármely irányból elvégezhető.

Lejtőn lefelé való megmunkálásnál 60 km/h munkasebesség alatt a merülősebesség maximálisan 2 m/s lehet.

Felfelé való munkánál a Ka–26-os helikopter terhelését úgy kell meghatározni, hogy munka közben 100 Hgmm tartalékteljesítmény rendelkezésre álljon.

MD–500E helikopterrel a tartósan megengedett max. T. O. Q. vagy T. O. T. érték igénybevételével szabad a munkát megkezdeni.

Lejtőn munkarepülést végezni csak szélcsendben, emelő áramlatban vagy lejtővel párhuzamos irányú szél esetén lehet.

A helikopter fordulóit minden esetben a lejtőn kifelé kell végrehajtani.

60 km/h sebesség alatt munkarepülésnél csak a párnahatás nélkül számított terheléssel lehet munkát folytatni.

Az új típusnak számító UH–12E helikopter függesztett műtrágyaszóró berendezésének biztonságos üzemeltetése a Ka–26 típustól eltérő biztonsági elírásokat igényel. Az említett helikopterek a műtrágyaszórásokat végezhetik egy- vagy kéttartályos üzemmódban, és a folyamatos üzemeltetéshez egy repülésfigyelő beosztása is szükséges.

Egytartályos üzem esetén a munkarepülőteret úgy kell berendezni, hogy a műtrágya és a szükséges berendezések a felszállási iránnyal párhuzamosan, a töltőhelytől balra helyezkedjenek el. A töltőgép a töltőhelytől balra 10 m-re, a felszállási irányra merőlegesen álljon. A töltés is így történjen. A töltőhelyet zászlóval kell megjelölni.

Kéttartályos üzem esetén a munkarepülőtér berendezése megegyezik az egytartályos üzemnél leírtakkal. A töltőhelyeket a töltőgép vonalában kell kijelölni, egymástól 10 m-es távolságra.

A repülésfigyelő feladata:

A repülésfigyelő (a helikopter szerelője vagy kétpilótás rendszernél a földön tartózkodó helikoptervezető) irányítja a helikoptervezetőt a teher feletti függéskor, a felszálláskor, valamint az újratöltéskor.

Teherhez való függés előtt indítja a műtrágyaszóró röpítőtárcsáját forgató belső égésű motort, beállítja az üzemi fordulatát, szükség esetén pedig leállítja.

A teherhez való függés után végrehajtja a teher rögzítését és elektromos csatlakoztatását.

A töltést, függést, elemelést és felszállást, az újratöltéshez való behelyezkedést a gép előtt 8–10 m-rel, a felszállás irányától balra 2–3 m-re helyezkedve végzi a géppel szembeállva, hogy lássa a helikoptervezetőt és a töltőgépet.

Jelt ad a töltőgépnek a töltés megkezdésére, majd ellentétes mozdulattal visszaküldi a töltőgépet az eredeti helyére.



Kéttartályos munkavégzésnél amíg a helikopter a levegőben van, addig kell az üres tartályt megtölteni műtrágyával.

Az üres tartállyal visszaérkező helikopter vezetőjének jelt ad a tartály leoldására, ennek megtörténte után irányítja a helikoptert a másik tartály fölé úgy, hogy a helikopter a tartály magassága fölé emelkedik, majd oldalazó mozgással a távolabbi (jobbra lévő) tartály jobb oldaláig mozog, hogy a helikoptervezető lássa a tartályt.

Ezt követi a felfüggesztés, elemelkedés és a táblára repülés.

Egyéb rendeltetésű repülések

A munkarepülés megkezdése előtt minden repülőgép-, illetve helikoptervezető motorpróba után köteles terheletlen géppel egy 100 m magas iskolakört repülni. Ezalatt meggyőződik a motor, a hajtómű, a kormányok és egyéb berendezések helyes működéséről. A repülőgép- és helikoptervezető köteles az ellenőrző repülést a nap folyamán megismételni, ha a repülőgép, helikopter üzem közben meghibásodott.

A mezőgazdasági repülőgépeken, helikoptereken utast szállítani szigorúan tilos! Ez alól kivételt képez a reptechnikai ellenőrzést végző személy és a táblaberepülésnél a bérlő gazdaság növényvédelmi szakembere. A repülőgép-vezető táblaberepülés előtt köteles a táblaberepülésre vitt szakember nevét, munkáltatóját, személyi számát a repülőgép-vezetői napló „Megjegyzés” rovatába bejegyezni és aláírásával hitelesíteni.

Mezőgazdasági felszereléssel ellátott helikopterrel személyt csak terheletlen helikopterrel lehet szállítani, kivételt képez a helikopter szerelője és a repüléstechnikai ellenőrzések végrehajtására jogosult személyek. Ebben az esetben a helikopter vegyszerrel terhelten is repülhet, de a típusra engedélyezett felszállási súlyszámítások mellett.

Erdőgazdasági munkarepülések erdőgazdasági szakemberrel való végrehajtása azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a mindenkori felszállósuly nem haladhatja meg (a légállapot figyelembevételével) a párnahatáson kívüli maximális felszállósúlyt, továbbá a repülésben részt vevő szakembereket megfelelő balesetvédelmi felkészítésben kell részesíteni.


8. fejezet - 7. A légijárművek mezőgazdasági berendezésének beállítása és ellenőrzéseKorábban a MÉM Repülőgépes Szolgálat az általa megvásárolt típusokat a hazai elvárások biztosítása érdekében mélyreható vizsgálat alá vette. Különös figyelmet fordítottak a mezőgazdasági berendezésre, amelynek során ellenőrizték a gyártó cég által ajánlott beállítási előírásokat. Laboratóriumban és szabadban végzett alapos és hosszú időt igénylő műszeres kutatómunka után dolgozták ki, minden típushoz az optimális beállítást megadó légi alkalmazástechnikát. Ez az évek során természetesen a műszaki fejlesztéssel folyamatosan korszerűsödött.

A kijuttatástechnológiai táblázatokban adták meg pl. permetezésnél a kívánt biológiai hatás eléréséhez, a szükséges cseppaprításhoz a területegységre juttatható permetlémennyiséget, szórófejtípust, -darabszámot, -állásszöget, valamint ezek szórócsőre való felszerelésének helyeit, a permetlé nyomását, a repülési sebességet, magasságot, munkaszélességet. Szilárd halmazállapotú szereknél a dózisállító egyes helyzeteiben az egységnyi idő alatt áthulló anyag mennyiségét, az 1 ha-ra eső dózist adták meg.

A légijárműveket üzemeltető mezőgazdasági üzemekkel szemben – mint korábban is jeleztük – követelmény, hogy a védekezésnél az alkalmazástechnikát ismerő növényvédelmi szakmérnök legyen jelen. Munkakezdéskor az ő feladata, hogy meghatározza a kijuttatandó készítményt, annak hektárra szükséges dózisát. Ezen túl permetezésnél az 1 ha-ra kerülő permetlémennyiséget, a csepp aprításának fokát, illetve a permetezési munka során tartandó VMD nagyságát, a betartandó meteorológiai korlátokat.

A gazdaság növényvédelmi szakmérnökének kötelessége az is, hogy a repülőgépes-helikopteres munkát ellenőrizze s a repülést bármilyen rendellenesség esetén leállítsa, pl. vegyszerelsodródás, megengedettnél nagyobb széleserősség, rossz irányba való repülés stb. esetén.

1. 7.1. Beállítási értékekA légijárművet üzemeltető vezetőnek, pilótának, a gazdaság szakemberének adatai alapján, táblázatok szerint kell a gépet beállítani és üzemeltetni. A legjellemzőbb üzemeltetési paraméterekre itt is szeretnénk a gazdaságok szakembereinek figyelmét felhívni.

A mezőgazdasági repülés biztonságos végrehajtásához, a légi kijuttatás sajátosságainak figyelembevételével határozták meg a repülési sebességet. Ennek értéke repülőgépeink esetében 160–180 km/h, és a munkavégzés során ezt kell betartani. A helikopterek sebességtartománya tág határok között változtatható. Az ezzel együtt változó légörvénylések permetezésnél a növényállományhoz illeszthetők. A helikopter sebessége gombaölő szerek kijuttatásakor 45–50 km/h, gyomirtáskor és szárítószerek permetezésekor 60 km/h. Rovarölő szerek permetezése 90 km/h, míg szúnyogirtás 90–110 km/h sebességgel történik. Szilárd anyagok szórásánál a sebesség Ka–26 típusnál 90 km/h, UH–12E típusnál 100 km/h.

A légi alkalmazástechnika kidolgozásában megadják a repülési magasságot is, ami a szórócső és a növényzet legfelső pontja közötti távolság. Adott kijuttatáskor így biztosítható a szórás egyenletessége és a munkaszélesség. Permetezéskor, apró és közepes cseppek repülőgépes szórásakor a repülési magasság 5 m, durvacseppes kijuttatáskor 3 m. A helikopterről való permetezés repülési magassága 5 m, ULV szerek szórása 10 m magasságból történik. Műtrágyaszórás repülőgéppel és helikopterrel 15–20 m-ről végezhető. Repülőgépről való porozáskor a magasság 5–10 m.

Előírás rögzíti a különböző munkáknál a munkaszélességet is, ami az egymás melletti áthúzások távolságát jelenti, egyben optimális szórásegyenletességet is biztosít.

ULV szerek kijuttatása esetén 50 m-es munkaszélességgel számolhatunk. Finom és közepes cseppes permetezés 23–25 m, durvacseppes kijuttatás 20–22 m munkaszélességet biztosít.

Műtrágyaszórás munkaszélessége Venturi csöves szóróberendezéssel 20–25 m, míg a röpítőtárcsás


7. A légijárművek mezőgazdasági berendezésének beállítása és

ellenőrzéseszóróberendezéssel 30–35 m.

A mezőgazdasági berendezés ismertetésénél már korábban jeleztük, hogy hazánkban a fajlagos szórásmennyiség (egységnyi területre kiszórandó mennyiség) permetezéskor általában 50–80 dm3/ha, ULV szerek szórása max 5 dm3/ha. A műtrágyaszórás tavasszal 70–120, ősszel 180–250 kg/ha, a porozás 10–30 kg/ha fajlagos szórásmennyiséggel történik.

A felső határt permetezésnél a vegyszerszivattyú térfogatárama (89. ábra), illetve szilárd anyagok kijuttatásánál a dózisállító áteresztőképessége, tömegárama határozza meg.

89. ábra - Légijárműveink vegyszerszivattyúinak jelleggörbéi

Légijárműveink dózisállitói – a műtrágya típusától, fizikai-mechanikai tulajdonságaitól függően – különböző tömegáramot tudnak biztosítani (16. táblázat).

16. táblázat - Légijárműveink dózisállítóinak tömegárama

Dózisállító típus Tömegáram [kg/s]

An–2 hagyományos 4–30

An–2 RTS-1

– küllős állító 6–50

– összekötő torok 40–60

M–18 Transland 12–66

Ka–26

– Venturi csöves 1,5–13

– röpítőtárcsás 5–10

UH–12E Simplex 6300 2–13

Az agronómia igényének megfelelő magas fajlagos szórásmennyiség megadásakor számítással kell ellenőrizni, hogy a mezőgazdasági berendezés a szükséges térfogat-, illetve tömegárammal (q) tud-e dolgozni.

ahol

Q = a fajlagos szórásmennyiség [dm3/ha,kg/ha],



ellenőrzéseB = a munkaszélesség [m],

v = a repülési sebesség [km/h].

(A képlet átrendezésével természetesen a gépbeállítás másik paramétere, a fajlagos szórásmennyiség is kifejezhető és számítható.)

Permetezéskor a szükséges térfogatáram (q) kiszámítása, valamint a megfelelő cseppbontást biztosító szórófejtípus és annak térfogatárama (q1) ismeretében meghatározható a szórófejek száma is:

A fajlagos permetlémennyiség alsó határát a hidraulikus cseppbontású szórófejeknél a kis átmérőjű fúvókák együttes tömegárama adja meg. Itt viszont a szórhatóságra kell figyelni. Több esetben 1 ha-ra 12–14 kg különböző hatóanyagot kell a vízhez keverni. Ha a permetlé szuszpenzió vagy szuszpenziós szerkombináció, a kis átmérőjű fúvókákat eltömítheti. Kis fajlagos permetlémennyiséggel oldatok és emulziók szórhatók.

Permetezésnél további beállításokat kell elvégezni. A fajlagos permetlémennyiséget, a cseppek átmérőjét a permetlé nyomása is befolyásolja. Nagyobb nyomással nő a fajlagos permetlémennyiség, csökken a cseppek átmérője.

A kijuttatástechnológia megadja a szórófej típusát is. Repülőgépeinken a Tee Jet és az X–09 szórófejházba a 8020, valamint a Silper–1 keresztréses szórófejbetétet szerelik. Szunyogírtásra az X–20 Autorot forgódobos porlasztót veszik igénybe. Helikoptereinken az említett szórófejházban D6–45, illetve D8–45 (szórólapka-pörgetőtest) kombinációkat használják. Gomba- és rovarölő szerek szórására, valamint az ULV munkákhoz az Unirot porlasztókat is alkalmazzák.

A hidraulikus cseppképzésű szórófejek állásszögét is előírják a különböző cseppméretekhez. (Ez a repülési iránnyal bezárt szög.) Adott fúvókaméret mellett az állásszög növekedésével nő a cseppméret is.

A szórócsöveken a szórófejek elhelyezését kísérletekkel állítják be, aminek rögzítése után a légijárművek megfelelő szórásegyenletességgel permeteznek.

A helyesen beállított, előírt paraméterekkel csak akkor tud dolgozni a légijármű, ha a repülőgépvezető és szerelője nagy gondot fordít a keverőberendezés szakszerű működtetésére, műtrágyaszórásnál a dózisállító, a nyitó-záró szerkezet műszaki állapotára, permetezésnél a szűrő rendszer tisztítására, dugulások, csöpögések megszüntetésére, a cseppbontást végző elemek (fúvóka, forgódob) kopása esetén cseréjére.

2. 7.2. EllenőrzésA munkavégzés során felmerülhet olyan igény, hogy a légijármű munkáját a gazdaságoknál ellenőrizni kell. Az első feladat a 7.1. pontban leírtak betartása, majd próbaszórást kell végezni. Ehhez ismert mennyiségű anyagot töltenek a tartályba, és mérik a kiszórás idejét (t):

ahol

V = a tartályba töltött anyag mennyisége [dm3; kg],

Q = a fajlagos szórásmennyiség [dm3/ha; kg/ha],

B = a munkaszélesség [m],

v = a repülési (munka-) sebesség [m/s].



ellenőrzésePéldául egy Ka–26-os helikopter ellenőrzéséhez töltsünk a tartályba 100 dm3 vizet. A permetezés paraméterei:

Q = 50 dm3/ha,

B = 25 m,

v = 90 km/h = 25 m/s.

Így a kiszórás ideje:

Eltérés esetén a szórófejekkel a szükséges korrigálást el kell végezni.

A fent említett szórási idő képletéből átrendezéssel a fajlagos folyadékmennyiség (Q) is számítható, ha a tényleges kiszórás idejét megmérik.

Permetezéskor az ellenőrzés másik, konkrétabb formája a szórófejeken átfolyó tényleges térfogatáram mérése.

A módszer lényege az alábbi:

1. Az agronómia igényeinek megfelelő adatokkal kiszámítjuk a szükséges térfogatáramot:

Az említett Ka–26 típussal végezzünk permetezést, az adott fajlagos szórásmennyiséggel, munkaszélességgel. Itt a munkasebesség dimenziója km/h.

2. A szórófejek számát úgy határozhatjuk meg, hogy a 17. táblázatból szórófejtípust választunk, s adott nyomásnál kiolvashatjuk a betét térfogatáramát (q1):

17. táblázat - Repülőgépek és helikopterek általánosan használt porlasztó lapkáinak katalógus szerinti térfogatáram értékei (dm3/min)

Porlasztó lapka típusa

Permetlé nyomása (bar)

1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0

Tee–Jet 8020, 6520 4,6 5,6 6,5 7,2 – 8,5 9,1

Szilper 1

D6–45 1,3 – 1,9 – 2,3 – 2,7



ellenőrzése

D8–45 1,9 – 2,7 – 3,3 – 3,9

Reglo–Jet (repülőgép) 5,1 6,4 7,3 8,2 9,1 9,8 10,4

Reglo–Jet (helikopter) 2,5 3,1 3,6 4,0 4,4 4,7 5,1

Például a választott permetezéshez a nyomás 3 bar. A betét legyen D8–45, melynek térfogatárama 3,3 dm3/min.

A szórófejek száma:

3. Ellenőrzésként a földön, beindítva a légijármű hajtóművét, majd megfelelő fordulatszám esetén vegyszerszivattyúját, egy percig edénybe fogjuk fel és mérjük vissza a néhány szórófej által kibocsátott permetlé mennyiségét. Összegzés után, ha a szükséges térfogatáram-értékénél eltérés mutatkozik, akkor a nyomásszabályozóval, illetve kisebb eltérés esetén 1–2 db szórófej nyitásával-zárásával korrekciót hajtunk végre, majd a repülőgéppel a levegőben próbaszórást végzünk. Eltérés esetén az előbbiek szerint korrekciót hajtunk végre.

A permetezőberendezéssel felszerelt és helyesen beállított gép munkaminőségének ellenőrzése során az alábbiakat határozhatjuk meg:

A célfelületre lerakódott permetcseppek méreteloszlását.

A célfelület egységnyi területére (1 cm2) lerakódott cseppek számát (cseppsűrűség).

A permetcseppek nyomai által fedett felületet.

A célfelület egységnyi területére lerakódott hatóanyag-mennyiséget.

A visszanyerési (recovery) százalékot:

A biológiai hatásosságot.

Granulált anyagoknál leggyakrabban az egységnyi felületre (1 m2) lehulló mennyiséget, a granulátumok méreteloszlását mérik, vetésnél pedig az egységnyi területre kerülő magvak számát, területi elhelyezkedését határozzák meg.

A légi kijuttatásnál is az a mindenkori cél, hogy a vegyszer eloszlása minél egyenletesebb legyen. A gyakorlatban bizonyos, elfogadott határok között tartható a szórás egyenletessége. Ennek megállapításához egymástól távol eső, valamilyen rendszer szerint összegyűjtött mintákat vesznek a szórt területről és azokat értékelik. Grafikus ábrázolásuk adja a szórásképet.

Általános szórásképet kapnak, ha a mintákat bizonyos geometriai rendszer szerinti helyekről gyűjtik össze, majd háromdimenziós képen ábrázolják. A szórás valóban általános képet ad, nem lehet következtetni a hiba okára. Ha a mintákat a légijármű repülési iránya mentén jelölik ki, úgy a hosszirányú szórásképet lehet meghatározni. A gyakorlat számára a legtöbb információt a repülési irányra merőlegesen kijelölt felfogóvonal mintáinak értékei adják a keresztirányú szórásképen. A szóráskor célszerű meghatározni a szél sebességét, a repülés irányával bezárt szöget, a hőmérsékletet, a páratartalmat.



ellenőrzéseSík területen (90. ábra) a mintákat 50–100 m szélességben, egymástól 1–1,5 m távolságból gyűjtik össze. Szőlő-gyümölcs kultúrákban a permetcseppek lombozatba hatolásának mértékét (penetráció) is mérik. Itt a lombozatból előre meghatározott rendszer szerint (több vízszintes síkban, különböző átmérőjű körök mentén, a levelek színéről és fonákjáról) gyűjtik a mintákat.

90. ábra - Felfogóvonalak kialakítása keresztirányú szóráskép felvételéhez szántóföldön

Permetezéskor minták gyűjthetők a levél felületéről, de ezek nehezen láthatók. (Laboratóriumi vizsgálatokhoz a permetléhez fluoreszcens anyagot kevernek. Ultraviola fénnyel való megvilágításban vizuálisan vagy fotózás után értékelhetők a cseppnyomok.)

A gyakorlatban legtöbbször felfogóelemeket helyeznek ki, pl. a földre, levélre (színére-fonákjára), ágakra stb. Egyszerű felfogóelem a négyzetrácsos hálózattal ellátott műanyag lap. Sötét vagy világos felületet választva, a beszáradt cseppnyomok ezeken szabad szemmel láthatók. A cseppek nagyságának meghatározásához etalon, összehasonlító táblát is mellékelnek a gyártók, amelyen 50–1000 mikron cseppnyomátmérőket tüntetnek fel. Ezzel lehet összehasonlítani a műanyag lapon felfogott cseppnyomokat (91. ábra). A cseppnyomok egyszerű nagyítóval is ellenőrizhetők. Nagy előnyt jelent, hogy lemosás után a műanyag lapok többször is felhasználhatók.

91. ábra - Műanyag lap összehasonlító kártyával

Egyszerű felfogóelemek a vízérzékeny papírok. Vékony karton egyik felülete néhány mikron vastagságú kémiai réteggel van bevonva, amely a permetcseppek hatására megváltoztatja a színét. A levél felületének megfelelő nagyságúra, illetve kisebb darabokra vágva rátűzik vagy ráragasztják a levélre. (A levél természetes mozgása ezáltal sajnos megváltozik.) Szántóföldi szórásképvizsgálatoknál különböző magasságú tartókra is kihelyezhetők. A cseppnyomokat itt is szabad szemmel vagy optikai eszközzel vizsgálják. A vízérzékeny papír hátránya, hogy a levegő nedvességtartalmának hatására is elszíneződik, ezért egy idő után a cseppnyomok nem elég kontrasztosak.

Légi permetezések kiértékeléséhez leggyakrabban az 5 DIN érzékenységű reprofilm fényérzékeny oldala a felfogó elem. A Repülőgépes Szolgálat laboratóriuma által kidolgozott ún. reprofilmes módszernél a permetlébe jelzőanyagként 3–4%-os mennyiségben technikai vasgálicot kevernek, ami a vízzel oldatot képez. A 36 mm szélességű filmet a célnak megfelelő hosszúságúra lehet vágni. A film fényérzékeny oldalát tekintve felfogófelületnek, kihelyezhetők a kívánt helyre, s ezt követően sor kerülhet a permetezésre.

A filmen lévő ezüst-halogenid és a vasgálic reakcióba lép, és a permetcseppek rögtön láthatók lesznek (92. ábra). A két vegyértékű vas három vegyértékűvé oxidálódik. A filmet sárgavérlúgsó-oldatban hívják elő. A film fixírben való kezelése után átlátszó lesz, a permetcseppek helyein kék színű foltok keletkeznek.

92. ábra - Lepermezetezett reprofilm

Az előhívás, fixálás, mosás és szárítás után a film könnyen kezelhető. A határozott cseppnyomot szabad szemmel, egyszerű optikai eszközzel is értékelni lehet. Az átlátszó filmet diavetítővel is át lehet világítani, s



ellenőrzésemegfelelő nagyításban a cseppnyomok mérhetők, számolhatók.

Kísérleti mérésekhez a fentieknél pontosabb méretmeghatározás szükséges, amit mikroszkóppal, illetve elektronikus képanalizátorral végeznek el. Hangsúlyozzuk, hogy szétterült cseppek nyomát tudjuk az említett módszerekkel meghatározni. A cseppek szétterülésénél pedig szerepet játszik

a permetlé fizikai tulajdonsága,

a cseppek (eredeti) átmérője,

a felfogófelület fizikai jellemzője,

a cseppek becsapódási sebessége,

a cseppek becsapódási szöge.

A szétterült csepp nyomának átlagos átmérje (D) és a gömb alakú permetcsepp átmérőjének (d) viszonyát szétterülési tényezőnek vagy terülési együtthatónak (ß) nevezzük.

A szétterülési tényezőt oldalnézeti képpel (fotó és számítás) vagy ismert átmérőjű csepp nyomának vizsgálatával határozzák meg. A cseppnyomokat a szétterülési tényező figyelembevételével átszámolják a gyakorlatban használt, korábban már tárgyalt VMD, NMD értékekre.

Itt jegyezzük meg, hogy a kísérletekhez laboratóriumokban, néhány esetben szántóföldön is megfelelő sűrűségű ASE-, vagy szilikonolajban fogják fel a permetcseppeket. Ez esetben a cseppek a felfogófelületre került átmérőben maradnak az olajban. Fotózásuk után, filmről értékelhetők.

Granulált vegyi anyagokat műanyag zsákokban fogják fel, mérve és egységnyi területre számítva adják meg az eredményt. A magvak szórását a talajon vizsgálják, egységnyi területen értékelik.

A kiértékelés során kapott adatokat (cseppsűrűség db/cm2, fedési %, lerakódott fajlagos anyagmennyiség, dm3/ha, kg/ha stb.) grafikusan ábrázolják. A 93. ábra sematikus rajzán láthatók az egyszeri áthúzások után kialakuló optimális, trapéz alakú szórások, átfedések, a szórás- és munkaszélesség. Az anyaglerakódás itt egyenes vonalat adna (CV = 0%), ez lenne az optimális szórásegyenletesség. A gyakorlat ettől eltér. A 94. ábrán látható az egyszeri áthúzás egyenletessége.

93. ábra - Szóráseloszlás keresztmetszeti képe

94. ábra - Egyszeri átrepülés keresztirányú szórásképe

A munkaszélesség meghatározásához először az adatok átlagát számítják ki, s azt berajzolják a szórásképbe. Az átlagvonal és a szóráskép



ellenőrzésekét szélső pontja közötti távolság adja a munkaszélességet. A további számítások előtt a szórásképet a metszéspontok körül átfordítják. Az átfedésbe bekerülő értékeket összeadják, majd számolják az áthúzások átlagát. Ez az átlag jellemző a szórásra.

A munkaszélességen belüli cseppeloszlás elfogadhatóságának eldöntéséhez a variációs koefficienst (CV%) számítják. Először az eltérésnégyzetek összegét (SQ) határozzák meg,

majd ebből a szórást (s)

A fentiek felhasználásával már a variációs koefficiens is számítható.

Az LV, HV permetezési kategóriában, valamint a granulátumok szórása esetén ± 30%-nál kisebb értékek fogadhatók el. A ± 30% elfogadása a nemzetközi mezőgazdasági repülés szórásegyenletességi normájának tekinthető. Ennek megfelelően törekedni kell (akár permetezés, akár granulátum is legyen a szórás tárgya) a CV=30% körüli érték biztosítására.


9. fejezet - 8. A légi kijuttatás technológiája1. 8.1. A gyomirtó szerek légi alkalmazásaMár a mezőgazdasági repülés kialakulásának a kezdetén nagy érdeklődés mutatkozott a gyomirtó szerek légi úton való alkalmazhatóságának lehetőségei iránt. Ha a kultúrnövények betakarítása előtti növényállományok szárítására felhasznált készítményekkel végzett területi kísérletek adatait ehhez a kiemelten fontos munkaféleséghez soroljuk, akkor elmondható, hogy az ország szántóföldi területeinek nagyságához képest az egykori Szovjetunió után Magyarországon alkalmaznak leginkább légi járműveket gyomirtásra és defoliálásra.

A légi járművek gyomirtási munkákban való alkalmazása nem új keletű. A légi technikát kiterjedten alkalmazó országok (a FÁK országai, USA, Új-Zéland stb.) már az 1950-es évek előtt is alkalmazták a herbicideket repülőgépekről vagy helikopterekről.

A kezdeti évek kijuttatási próbálkozásai nemegy esetben komoly károkozásokhoz is vezettek. Ismeretes előttünk az első amerikai környezetvédelmi szabadalom, amely szerint az érzékeny kultúrák károsodásának veszélye akkor küszöbölhető ki, ha az eddig használt permetezés helyett granulált készítményeket szórnának ki.

A légi járművekkel végrehajtott vegyszeres gyomirtások alkalmazástechnikájával, hatásmechanizmusával és más kérdésekkel foglalkozó, rendkívül intenzív időszaknak az 1950–1960-as évek tekinthetők. Az évtized elején a kijuttatási kísérletek világszerte felgyorsultak, és az 1958-ban, Brightonban megtartott angol gyomirtási konferencián elhangzott az a megállapítás a vegyszeres gyomirtási eljárások fejlődésétől, hogy „A szántóföldi technika helyett a repülőgépes technika nagyarányú kibontakozása a jellemző...”

Hazánk mezőgazdasági repülésének kezdeti lépései is erre az időszakra estek. Természetesnek tekinthető, hogy a vegyszeres gyomirtási eljárások széles körű megvalósításának érdekében kiterjedt kutatómunka kezdődött el, elsősorban a gabona és a rizs vetésterületein. Már az első kísérletek során bebizonyosodott, hogy az őszi búzában végzett vadrepce elleni védekezés eredménye 2,5 q/kh terméstöbbletet biztosíthat, ha repülőgéppel végzik. A vizsgálatok során megállapítást nyert az is, hogy a repülőgépes védekezés olcsó, gyors, ugyanakkor alacsony vízfogyasztása miatt rendkívül előnyös. A repülőgépes technika ugyanakkor megkívánta, hogy könnyen oldódó, de nem illékony vegyületek álljanak rendelkezésre. Ezért tértek át hazánkban is a 2,4 D Na-sójáról a 2,4 D-amin (Dikamin) gyártására azokban az években.

A hatékonyság növelése céljából kiterjedt vizsgálatok folytak a munkaidő, illetve a permetezésre alkalmas idő jobb kihasználásának érdekében. Megállapítást nyert, hogy káros az a hiedelem, amely szerint a harmatos vagy esővízzel borított növényzet nem permetezhető. Kacsó (1960) igazolta, hogy az április–májusi védekezési idényben a harmatot nem kell a permetezést gátló tényezők közé sorolni. A 200 g/m 2 harmattal vagy esővízzel borított növényzetben a Dikonirtos permetezés ugyanolyan sikerrel hajtható végre, mint teljesen száraz állományban. A felhígulás veszélye csak az ún. nagy harmatok, illetve esők idején áll fenn. Az ilyen nagyságrendű harmat valószínűsége csak 4%, s az is inkább az őszi időszakra esik.

Részletesen elemezték a Po–2 típusú repülőgép vegyszeres gyomirtásának termelékenységét is. A típus technikai jellemzőiből eredően 1,5–2,0 perc alatt repült be 1 kh. területet. A repüléseket hajnali 4–8, illetve 18–20 óra között végezték.

A gabonafélék vegyszeres gyomirtásának problémáin túlmenően az 1960-as évek elején a rizs gyomirtása okozta a legtöbb megoldatlan problémát. A vegyszeres gyomirtás elvégzésére csak Dikonirt állt rendelkezésre. A készítmény változó dózisával, illetve az árasztóvíz borítási szintjének változtatásával folyt a gyomok elleni védekezés vagy maradt a legősibb módszer a gyomlálás.

A gyomlálás rendkívül nehézkes és költséges volt, a rizsvetések gyomborítottsága országosan elérte a 30–50%-ot, emiatt 25–30%-os terméskieséssel lehetett számolni. A hazai kísérletek azt bizonyították, hogy 1,25–1,75 kg/kh Dikonirttal megoldható a rizs vegyszeres gyomirtása. A permetezést a teljes bokrosodástól a szárbaindulásig kellett elvégezni. Ezzel a módszerrel a kakaslábfű- (Echinochloa) fajok kivételével a fontosabb gyomfajok (vízi hídőr, szúrós és sziki káka stb.) zöme elpusztítható.


8. A légi kijuttatás technológiája

Ezzel a módszerrel 1957-ben 1222, 1958-ban 6036, 1959-ben 10 000 kh-at permeteztek. Az időközben szerzett újabb tapasztalatok, az Örki által végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a rizs vegyszeres gyomirtása a még időközben felemelt adagú (3,5–5,0 kg/kh) Dikonirt segítségével sem tekinthető véglegesnek (oldhatatlansági problémák, nagyfokú ülepedési hajlam), nem beszélve az egyre nagyobb gondot jelentő Echinochloa fajok kérdéséről. Egyre világosabbá vált az a felismerés, hogy a rizs gyomnövényzete közül külön kell megoldani az egyszikű és külön a kétszikű gyomok elleni védelmet. Így került be az országba az 1960-as évek elején az Erbitox risaia (59% 2,4,5 TP) és a kakaslábfűfélék ellen igen hatásos, 35% DPA-tartalmú két készítmény, a Stam F–34 és a Surcopur. E három készítménnyel a rizs vegyszeres gyomirtása az 1960-as évek közepéig-végéig sikeres volt.

A gabonafélék és a rizs vegyszeres gyomirtásának fejlődése, mint kiemelt munkaféleség, végigvonul a Repülőgépes Növényvédő Állomás korabeli fejlesztési feladatain. A két hangsúlyozott kultúrán kívül az időközben engedélyezés előtt álló készítményekkel végzett kísérletek, majd a technológiák kidolgozása és a gazdaságok rendelkezésére bocsátása jelentette a „repülőgépes agronómia” egyik alapvető feladatát. Ennek következtében szélesedett ki a gyomirtásban részesíthető növények sora (kukorica, burgonya, cukorrépa, borsó, napraforgó, szója, repce, lucerna) és az erdőtelepítések vegyszeres gyomirtása.

Az eltelt évek idevonatkozó kutatásai olyan eredményeket hoztak, amelyek a légi úton végzett vegyszeres gyomirtások biztonságát lényegesen megnövelték. Elmondható, hogy az eljárás megfelelő szakmai ismeretek és a szükséges óvatosság mellett éppen olyan biztonsággal végezhető, mint más rovar- vagy gombaölőszeres permetezés. A biztonság érdekében azonban számos nélkülözhetetlen ismeretre van szüksége a légijármű vezetőjének és a munkát irányító nagyüzemi szakembernek.

1.1. 8.1.1. Általános tudnivalókAz eredményes vegyszeres gyomirtások végrehajtását megelőzően számos feladata van a munkákat megrendelő mezőgazdasági üzemnek vagy termelőnek éppúgy, mint a védekezéseket gyakorlatilag végrehajtó repülőgép-vezetőnek. Amennyiben a szakmai követelményeknek nem tesz eleget a munkát megrendelő vagy figyelmen kívül hagyja őket a repülőgép-vezető, a legdrágább készítménnyel sem érhetjük el a megkívánt hatást, ugyanakkor károsíthatjuk a táblákat környező kultúrákat is.

A vegyszeres gyomirtások megkezdése előtt a megrendelőnek alapvetően tisztában kell lennie:

a kezelendő táblák-tömbök gyomosodási viszonyaival,

a gyomosodástól függő vegyszerválaszték beszerzési lehetőségeivel,

az alkalmazandó kerülő készítmények dózisaival és a területegységre tervezett folyadékmennyiségekkel,

a folyamatos vízszállítás (amennyiben nincs lehetőség helyi víznyerésre) feltételeivel,

a minden részletre kiterjedő üzemi munkatérkép elkészítésének fontosságával.

A repülőgép-vezető részéről felmerülő kötelezettségek: a vegyszeres gyomirtások megkezdése előtt meg kell győződni a

permetezőberendezések üzembiztonságáról,

a nyomásszabályozók-vegyszerszűrők működőképes állapotáról,

csatlakozások (permetezőcső-darabok, szórófej) csöpögésmentességéről,

szórófejbetétek-szórófejmembránok műszaki állapotáról (kopott, repedezett alkatrészek kötelező cseréje),

a várható munka igényelt dózisállításainak biztonságos megvalósítási feltételeiről.

A gyomirtó szerek kijuttatásához általában 40–50 liter vizet használunk hektáronként. Nagyobb mennyiségű WP készítmény, magasabb dózisú WSC, EC, FW formulációk, kombinációk esetében a magasabb folyadékmennyiségek használata az ajánlott, 70–80 l/ha a mindenkori feladatnak megfelelő cseppnagyság és cseppdarabszám figyelembevétele mellett. Törekedni kell permetezéskor a legkevesebb folyadék felhasználására, de a folyadékcsökkentés – amennyiben hiányoznak a kijuttatás optimális feltételei: hőmérséklet, páratartalom, cseppdarabszám stb. – fitotoxicitáshoz, esetleg hatáscsökkenéshez is vezethet.



Különösen a gabonafélék vegyszeres gyomirtásakor használnak különféle kombinációkat a gazdaságok: gombaölő szereket, lombtrágyákat és egyéb növekedésszabályzókat kombinálhatnak egy menetben. Külön gondot okozhat ezek keverhetősége. Nagydózisú lombtrágyázás is okozhat problémákat, amelyek kisebb-nagyobb perzselésekhez, illetve vegyszerkicsapódáshoz vezethetnek. A keverhetőségi táblázatok és a csomagoláson megtalálható előírások a kombinációk készítése során támpontul szolgálhatnak.

A kombináció nem biztos, hogy költségmegtakarítás. A kemény vízből készített permetléből, az egymással összeférhetetlen készítményekből készült kombináció várható hatása mindig bizonytalanabb és ebből eredően költségesebb, mint a megfelelő cseppmérettel és darabszámmal, optimális körülmények között végrehajtott egy komponensű és csökkentett mennyiségű permetlével végzett permetezés.

Az időjárási tényezők hatásának fontosságát már külön fejezetben tárgyaltuk. A továbbiakban e témában hangsúlyozni kell a következőket.

A védekezések során a hideg stresszhatást válthat ki, ami növeli a fitotoxicitás veszélyét. Amennyiben fagyra van kilátás, a kezeléseket a fagyok időtartama alatt szüneteltessük (tavaszi gabonagyomirtások). A hideg különösen a gyengén kelt és nem kellően gyökeresedett gabonák esetében éreztetheti hatását.

Ugyanakkor a magas hőmérséklet is fokozhatja a perzselés veszélyét. Különösen érzékeny a magas hőmérsékleti értékekre a cukorrépa. Száraz idő, alacsony nedvességtartalom esetén 22–23 oC fölött már fokozódik a fitotoxicitás veszélye.

Külföldi és idevonatkozó tapasztalatok szerint egyaránt a rizs gyomirtására használt, DPA-tartalmú készítmények hatáskifejtéséhez a magasabb hőmérsékletek (24–26 oC) kedvezőbb hatást gyakorolnak.

A 2,4 D és az MCPA kipermetezve viszonylag gyorsan, 4–6 óra alatt transzlokálódhatnak a növénybe. Ha a kezelt terület ezen időn belül esőt kap, csökkent hatásra számíthatunk. A védekezéseket tehát bizonytalan, eső előtti állapotban lehetőség szerint szüntetni kell.

Hazánkban a köztermesztésben levő intenzív búzafajtákkal érhetők el a nagy termések. Ezek a fajták a nem megfelelő időben végzett gyomirtószeres kezelésekre érzékenyebben reagálnak, mint a hagyományosak, és ez sokszor terméscsökkenésben is megmutatkozik.

Minden gabonafajtának van egy olyan fejlődési fázisa, amikor legjobban tűri a gyomirtó szereket. A vegyszeres gyomirtás kezelési optimumai ezért más-más időpontra eshetnek, amit a védekezések során figyelembe kell venni. A kezelési időpontok meghatározása rendkívül fontos, mert a rossz fenofázisban végzett permetezés jelentős terméskiesést okozhat.

A gabonafélék növekedési szakaszait a 18. táblázat tartalmazza.

18. táblázat - A gabonafélék fejlődési szakaszai

Fenológiai stádium jele decimális rendszerben (ZCK)

Fenológiai stádium leírása

Fenológiai stádium jelzése ABC sorrendben (BBA)

Növekedési szakasz

10 az első levél megjelenése a tenyészőcsúcsból

A

11 az első kifejlett levél B

12 a második kifejlett levél C

13 a harmadik kifejlett levél D



14 a negyedik kifejlett levél

15 az ötödik kifejlett levél

16 a hatodik kifejlett levél

17 a hetedik kifejlett levél

18 a nyolcadik kifejlett levél

19 a kilencedik, illetve több mint kilenc kifejlett levél

Bokrosodási szakasz

20 a főszár megjelenése

21 a főszár és az első oldalhajtás megjelenése E

22 a főszár és a második oldalhajtás megjelenése, másodlagos gyökérképződés

23 a főszár és a harmadik oldalhajtás megjelenése

24 a főszár és a negyedik oldalhajtás megjelenése

25 a főszár és az ötödik oldalhajtás megjelenése

F

26 a főszár és a hatodik oldalhajtás megjelenése

27 a főszár és a hetedik oldalhajtás megjelenése

28 a főszár és a nyolcadik oldalhajtás megjelenése

29 a főszár és a kilencedik oldalhajtás megjelenése

G

Szárbaszökkenési szakasz

30 szárbaszökkenés H

31 az első nódusz megjelenése I

32 a második nódusz megjelenése J

33 a harmadik nódusz megjelenése

34 a negyedik nódusz megjelenése



35 az ötödik nódusz megjelenése

36 a hatodik nódusz megjelenése

37 az utolsó levél látható K

39 az utolsó levél nyelvecskéje-fülecskéje látható

L

41 az utolsó levél kifejlődése

43 a kalász megjelenése látható

45 a kalász megduzzadásának szaka

47 az utolsó levél felnyílásának kezdete

49 a toklász megjelenése M

50–59 a virágzás kezdete N–O

60–89 a virágzás P–Q

90–99 az érés R–W

A táblázatból kimaradt a csírázás stádiuma, mert a repülőgépes gyakorlatban csak a posztemergens készítmények használata engedélyezett.

A különféle fejlődési szakaszok sematikus ábrázolása a 95. ábrán látható.

95. ábra - Gabonafélék fejlődési stádiumai

A gabonagyomirtás technológiájának tárgyalása során az adott készítmények tárgyalásakor az optimális fenológiai stádiumra mindig visszahivatkozunk.

Vegyszeres gyomirtások során fokozott gondot kell fordítani az élővizek védelmére. Közvetlen vízkivételre csak tiszta, gyomirtó szerrel nem szennyezett eszközt szabad használni. Permetlevet készíteni csak olyan távolságra szabad, hogy az elcsurgó permetlé semmilyen körülmények között ne jusson az élővízbe. A permetezésekhez általában olyan edényeket használjunk, amelyek a munka befejeztével könnyen tisztíthatók.

A gyomirtás befejezése után a légi jármű vegyszertartályát, permetezőberendezését és felületeit tiszta vízzel többször át kell mosni, és végül 1%-os szódás vízzel átöblíteni. A mosásból származó vizet csatornába vagy élővízbe engedni nem szabad.

1.2. 8.1.2. Légi úton alkalmazható gabonaherbicidekA légi járművek csak azokat a gyomirtó szereket alkalmazhatják és azokban a kultúrákban, amelyekre az alkalmazni kívánt herbicid engedélyokirata lehetőséget ad vagy a megrendelő az illetékes hatóságtól erre külön engedélyt kapott. Ettől eltérni, az engedélyokiratban megadott dózisokat, alkalmazási időpontokat figyelmen kívül hagyni csak a megrendelő gazdaság felelősségére lehet.



Az engedélyezett készítmények a 19. és a 20. táblázatban megtalálhatók.

A 19. táblázat a készítmények alkalmazási szempontjait, a 20. táblázat a legáltalánosabb kalászos gyomnövények elleni hatékonyságot tartalmazza.

A technológiai részben található táblázatokban veszélyességi fokozat, illetőleg a kijuttatási formára vonatkozó jelölések és piktogramok magyarázata a 14–15. sz. fejezetben található.

19. táblázat - A kalászos gabonafélék vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények alkalmazási szempontjai

Márkanév HatóanyagForg. Kat.

Dózis (dm3/ha)

Veszélyességi fokozat Kijuttat

ási forma

hal méh tűz

2,4 D Aminsó 450 SL

450 g/l 2,4 D I. 1,5–1,8? ?? E

??x x x x 0

Arelon 500 FW

500 g/l izoproturon

I. 2,5–3,0 ? ? E ??x x x

Astix 600 g/l mekoprop I. 1.5 ? ? E ??x x x x 0

Banvel 480 S 480 g/l dikamba I. 0.2 ? ? E ??x x x x 0

Banvel M 40% MCPA + 3% dikamba

I. 2,5–3,5 ?? ?? E ??x x x x 0

Berix 38% bromoxinil + 19% fluroxipir

I. 0,8–1,0 ??? ? B ??x x x

Canapur DP 500 WSC

500 g/l diklorprop I. 4,0 ??? ? E ??x x x x 0

Danmix 167 g/l MCPA + 500 g/l diklorprop

I. 3,0–3,5 ? ? E ??x x x x 0

Dezormon 600 g/l 2,4 D I. 1,2 ? ? E ??x x x x 0

Dikamin D 40% 2,4 D I. 2,6 ? ?? E ??x x x x 0

DMA–6 66,8% 2,4 D I. 0,9–1,2 ? ? D ??x x x x 0

Duplosan DP 600 g/l diklorprop I. 2,0 ? ? E ??x x x x 0

Duplosan KV

600 g/l mekoprop I. 1,5 ? ? E ??x x x x 0



Granstar 75% tribenuron–metil

I. 10–25 g ? ? C ??x x x

I. P. Flo 50% izoproturon I. 2,5–3,0 ? ? E ??x x x

Lontrel 300 30% diklor–pikolinsav

I. 0,25–0,4 ???? ? E ??x x x

Mecaphar 500 g/l MCPA I. 1,5–2,0 ? ? E ??x x x x 0

Mecomorn 500 SL

500 g/l MCPA I. 1,5–2,0 ? ? E ??x x x x 0

Pardner 22,5% bromoxinil II. 1,0–1,5 ?? ?? C ??x x x x 0

Protugan 50 SC

500 g/l izoproturon

I. 2,5–3,0 ?? ? E ??x x x

Optica 600 g/l mekoprop I. 1,5 ? ? E ??x x x

Puma Super 100 EC

100 g/l fenoxaprop I. 0,4–0,6 ?? ? C ??x x x

Starane 250 EC

36% fluroxipir I. 0,6–0,8 ??? ? B ??x x x

Starane + Dikamin D

250 g/l fluroxipir + 40% 2,4 D

I. 0,5 + 2,0 ??? ?? B ??x x x

x 0

Stomp 330 33% pendimetalin III. 4,0–6,0 ??? ?? C ??x x x

Suffix BV 200 g/l flamprop–izopropil

I. 3,0–3,5 ??? ?? C ??x x x

U–46 M Fluid

500 g/l MCPA I. 1,5–2,0 ? ? E ??x x x x 0

1. 2,4 D – MCPA tartalmú készítmények

Gyakorlatilag hatástalanok a pipitér, az ebszikfű, a ragadós galaj és a terjedőben lévő egyszikű gabonagyomok ellen.

A permetezést megelőző éjszakai fagy fokozza a fitotoxicitás veszélyét. A készítmények 6–25 C közötti hőmérsékleten használhatók fel a legeredményesebben.

Javasolt alkalmazási időpontok:

2,4 D – az őszi búza 4–6 leveles állapotától a bokrosodás végéig. Lehetőség szerint a kétszikű gyomfajok 2–4 leveles fejlettségi stádiumában.

MCPA – az őszi búza 4–6 leveles állapotától a szárbaindulás kezdetéig, a kétszikű gyomfajok 2–4 leveles fejlettségi állapotában.

2. Egyéb hatóanyagú készítmények és azok gyári kombinációi



Az ide tartozó gyomirtó szereket eredményesebben lehet felhasználni a hormon bázisú gyomirtó szerekkel szemben ellenálló gyomfajok leküzdésére. Ezen gyomfajok magasabb borítása esetén a nagyobb dózis használata javasolt.

Egyes készítmények esetén a bokrosodást meghaladó kezelési időpont a kalászok torzulását idézheti elő. Az optimális időben végzett permetezéseknél is felléphet torzulás, ha a kultúrnövényt egyidejűleg egyéb stresszhatás is (levegőtlen, túl nedves talaj, hőmérsékleti minimumérték be nem tartása stb.) éri.

Egyes búzafajták (pl. a Rana) fokozottan érzékenyek a herbicidekkel szemben.

Javasolt alkalmazási időpontok:

mekoprop, dikamba, diklorprop, pikolinsav, fluroxipir hatóanyagú készítményeknél és azok gyári kombinációinál az őszi búza 4–6 leveles állapotától a bokrosodás végéig,

izoproturon, fenoxaprop hatóanyagú készítményeknél ugyancsak a bokrosodás végéig, de az egyszikűek 1–3 leveles állapotában,

Granstar esetében a kultúrnövény 2–3 leveles állapotától a zászlós levél megjelenéséig,

Suffix BW esetében 3–4 leveles állapottól a szárbaindulás kezdetéig, az első nódusz megjelenéséig. A Suffix BW szükség esetén csak MCPA hatóanyagú készítményekkel kombinálható, egyéb gyomirtó szerek használatakor 10 nap eltérés szükséges a kezelések között.

1.3. 8.1.3. Az őszi és tavaszi árpa vegyszeres gyomirtásaAz árpavetésekben megjelenő gyomnövények ellen a búzakultúránál felsorolt készítmények alkalmazhatók. Kivételt képez a sörárpa, amelynek vegyszeres gyomirtására hormon bázisú készítmények nem használhatók.

Technológia

A gabonafélék vegyszeres gyomirtásának biztonsága és az elvárható biológiai hatás érdekében – tekintettel a légi alkalmazás speciális jellegére – egy sor különleges intézkedés szükséges.

A 4. fejezetben már részletesen is ismertettük azokat az áramlástani, meteorológiai és más tudnivalókat, amelyek ismerete elsősorban a vegyszeres gyomirtások során szükséges. Ezek lényegét összefoglalva ismételten hangsúlyozni szükséges az alábbiakat.

1. Vegyszeres gyomirtásokat csak az ún. „irányított” permetezési formával szabad végezni.

2. Hormon bázisú készítmények, kombinációk esetében csak a nagyon durva cseppes permetezési mód alkalmazható. Egyéb gyomirtó szerek alkalmazásához a durva cseppes permetezési forma javasolt.

3. A nagyon durva cseppes permetezési forma megvalósítható a Reglo-Jet betétek + cseppnehezítő alkalmazásával, a durva cseppes forma pedig a lapos sugarú 80 vagy 65-os, Tee Jet, Szilpar–1 jelű betétek 90–130-os állásszögű alkalmazásával (repülőgépek) vagy a helikoptereknél alkalmazott D8–45-ös üreges-kúpos betétekkel. Mindkét permetezési formánál a szükséges cseppszám: 20–40 db/cm2.

4. A nagyon durva cseppes permetezések biztonságának további fokozása érdekében a már említett készítmények alkalmazása során kötelező az apró cseppek képződését meggátló Bandrift, Mist Control vagy a Nalco–Trol cseppnehezítő használata.

5. A felhasználandó folyadékmennyiséget az alkalmazás módja és körülményei szabják meg: tisztán, kombinációk nélküli gyomirtó szer alkalmazásakor 40–50 dm3/ha, kombinációknál 60–70 dm3/ha folyadékmennyiség felhasználása javasolt.

6. A szél iránya és sebessége. Az ezzel kapcsolatos előírások betartása mindig a repülőgépes munkát irányító szakember kötelességei közé tartozik. Munka közben beálló szélirány vagy -sebesség-változás esetén – ha a környezetvédelem azt megkívánja – új, biztonságosan kezelhető táblán kezdjük meg a munkát. Ha ez nem lehetséges, akkor a permetezést le kell állítani, és csak a szélviszonyok javulása után lehet folytatni!

7. +6 oC alatt és 25 oC fölött soha ne permetezzünk! Tapasztalatok szerint, előző éjszaka fagypont alatti



hőmérséklet esetén a deres, átfagyott gabonák permetezése jelenti a legnagyobb perzselési veszélyt. Ha a gabonák harmatosak és a hőmérsékleti értékek megengedik, perzselés és megcsurgás veszélye nélkül lehet permetezni.

8. A gyomirtó szer táblázatokban feltüntetett veszélyességi fokozataikat (hal – méh – tűz) az alkalmazás során figyelembe kell venni, és szükség esetén a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni.

9. Lombtrágyák valamint a gomba- vagy rovarölő szerek a gyomirtással egy menetben is kijuttathatók, ha az alkalmazott gyomirtó szer és a kombinációs partner alkalmazási feltételei megfelelőek. Lehetőség szerint kerülni kell a kettős kombinációnál több gyomirtó szert tartalmazó permetlevek kijuttatását.

10. 10 Mivel a gabonafélék vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények jelentős része az I. forgalmi kategóriába tartozik, a magángazdaságoknál végzett gyomirtási munkákat minden esetben csak felelős szakember jelenléte és irányítása mellett lehet végezni.

11. Gyomirtó permetezések után a légi járművek permetezőberendezéseit (vegyszertartály, szivattyú, csövek stb.) gondosan át kell mosni. Mosás nélküli, más munkára való átállás súlyos növénykárosodásokkal járhat, ha az a vegyszerre érzékeny kultúrában történik.

A technológia jellegzetes megjelenítése a 96. ábrán látható.

96. ábra - Őszi búza vegyszeres gyomirtását végző MD–500E helikopter

1.4. 8.1.4. A rizs vegyszeres gyomirtásaNapjainkra a rizs vetésterülete 1000–2000 ha-ra szorult vissza az 1970-es évek közel 50 000 ha-os területével szemben. A területcsökkenés mellett a termesztéstechnológiák is jelentősen megváltoztak, az engedélyezett kerülő gyomirtó szerekkel párhuzamosan, azzal együtt, hogy a rizstermesztés gyomosodási problémái (kakaslábfűfélék és a mocsári kétszikűek, mint a zsióka) nem változtak.

A hazai rizstermesztés gyakorlata kétféle vetésmódot alkalmaz: a földbe vagy a felületre való vetést. Ezt követi a futó vagy kelesztő árasztás. A kikelt rizs és a gyomnövényállomány elleni védekezés az egy- és kétszikű gyomnövények ellen általában külön történik.

Az engedélyezett készítményeket és az azokkal kapcsolatos információkat a 21. táblázat tartalmazza.

21. táblázat - A rizs vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai

Márkanév HatóanyagForg. kat.

Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Basagran 480 g/l bentazon I. 3,0–4,0 ? ? E ?x x x

Facet 50% quinklorak I. 0,7–1,0 ? ? D ?x x x

Jambol M 300 g/l MCPA I. 3,0–3,5 ? ? E ?x x x x 0



Londax 60% benszulfuron I. 85–100 g ? ? C ?x x x

Mecaphar 500 g/l MCPA I. 2,0–2,5 ? ? E ?x x x x 0

Mecomorn 500 SL

500 g/l MCPA I. 2,0–2,5 ? ? E ?x x x x 0

Ordram 6 E 72% molinát I. 5,0–6,0 ??? ?? B ?x x x

Sakkimol 70 EC

70% molinát I. 5,0–6,0 ??? ?? C ?x x x

Saturn 50 EC 50% bentiokarb I. 8,0–10,0 ??? ? B ?x x x

Stomp 330 33% pendimetalin III. 4,0–5,0 ??? ?? C ?x x x

Kakaslábfűfélék (Echinochloa) elleni készítmények és kijuttatási időpontjuk:

Facet: a kakaslábfüvek korai, 2–3 leveles fejlettségi állapotában.

Ordram 6E: kakaslábfüvek 2–6 leveles fejlettségi állapotában.

Sakkimol 70 EC: kakaslábfüvek 2–6 leveles fejlettségi állapotában.

Saturn 50 EC: preemergensen, vetés után, kelés előtt; korai poszt: a rizsállomány 25–35%-os kelési állapotában.

A felsorolt készítményekkel kapcsolatos egyéb tudnivalók:

Facet

sekély, 2–5 cm-es vízborítás javítja a hatást;

korai kétszikű gyomfertőzés esetén kombinálható: Facet 0,7–1,0 kg/ha + Basagran 4,0 dm3/ha,

2,4 D, MCPA hatóanyagokkal nem kombinálható.

Ordram 6E

csak egyenletes, 3–6 cm-es vízborítás esetében fejti ki hatását, ebben az esetben még az 5–9 cm-es kakaslábfüveket is eredményesen irtja,

kétszikű fertőzés esetén kombinálható: Ordram 6E 5,0–6,0 kg/ha + Londax 85–100 g/ha vagy Basagran 4,0 dm3/ha, ez esetben a zsióka ellen is hatásos.

Sakkimol 70 EC

ugyanazok a kitételek érvényesek, mint az Ordram 6E-nél.

Saturn 50 EC

a rizs minden korai fenológiai fázisára szelektív,

preemergens kezelés után azonnal árasztandó, míg korai poszt kezelés lecsapolt táblán történhet, amit követ az azonnali árasztás,

a készítmény a 2–3 levélnél idősebb kakaslábfű ellen már hatástalan,



kombinálható: Saturn 50 EC 8,0–10,0 l/ha + Londax 85–100 g/ha.

Technológia

A folyadékmennyiség repülőgépes védekezés esetén 60–80 dm3/ha. A kijuttatás technikájára a 21. táblázat ad útmutatást.

A permetezéseknél külön gondot kell fordítani a munka egyenletes végrehajtására. Permetezetlen csíkok ne maradjanak, mert ezek később a tábla további gyomforrásaivá válhatnak.

Optimális időpontban (2–3 leveles állapot) való permetezés esetén megfelelő eredményt adnak az alacsonyabb dózisok, megkésett védekezés esetén a magasabb vegyszerdózis használata ajánlott.

Közvetlenül a permetezés utáni az eső a gyomirtó hatást leronthatja. A permetezés után 3–4 órával hulló csapadék már nincs káros hatással.

Zsióka és más mocsári gyomnövények elleni védekezés

A zsióka – általában a mocsári gyomok – ellen több készítmény is hatásos. Az engedélyezett készítmények hatásosságát – bizonyos mértékig – fokozni lehet, ha a permetezés idejére a rizsállományt borító vízszint magasságát néhány cm-rel csökkentjük. A vízszintcsökkentést a rizs károsodás nélkül elviseli, ugyanakkor a gyomnövények kedvezőtlen körülmények közé kerülve fokozottan reagálnak a gyomirtószeres kezelésekre. A hatást fokozza az a tény is, hogy a gyomnövények nagyobb felületükkel érintkezhetnek a permetlével. Újbóli árasztást a permetezést követő 1–2 nap elteltével lehet megkezdeni.

Basagran: a rizs 4 leveles állapotától a bugák megjelenéséig. Ebbe a hosszú kijuttatási időbe már a bokrosodási időszak is beletartozik.

Jambol M

Mecaphar

Mecomorn 500 SL: hasonló, illetve azonos hatóanyag-tartalmú készítményekről lévén szó, alkalmazásuk is azonos körülmények között történik. Kijuttatásuk időpontja a bokrosodás és a rizs kétnóduszos állapota közé esik.

Londax: a rizs kétleveles állapotától a bokrosodás végéig.

Stomp 330: • preemergensen: csak földbe vetett rizs esetén, vetés után 2–3 nappal, • posztemergensen: a rizs 1–2 leveles állapotáig.

A felsorolt készítményekkel kapcsolatos egyéb tudnivalók:

Basagran

a vegetációban többször is alkalmazható, kontakt készítmény,

hatékonyságának fokozása érdekében a rizs bokrosodása után már kombinációkban is kipermetezhető: Basagran 4,0 dm3/ha + Mecomorn 500 SL 1,2–2,0 dm3/ha, Jambol M 2,0–3,0 dm3/ha,

kombinációs alkalmazása a zsióka virágzásakor a leghatékonyabb.

MCPA-tartalmú készítmények

hatásuk igazán csak kombinációban érvényesül, lásd. Basagran.

Londax

elsősorban a széles levelű vízi gyomféleségekre hatékony, de az egyszikű gyomokat is irtja,

kezelés előtt a vízszint csökkentése ajánlatos, újraárasztás a kezelést követő 7–8 nap eltelte után,

hatása fokozható kombinációs formában Londax 85–100 g/ha + Saturn 50 EC 8,0–10,0 dm3/ha, + Sakkimol 72



EC 5,0–6,0 dm3/ha, + Ordram 6E 5,0–6,0 dm3/ha.

Stomp 330

pre kezelés a kelesztő árasztást követő lecsapolás után, a talaj megszáradása után javasolható;

Post alkalmazásakor egy menetben folyékony műtrágyát, rovarölő szert alkalmazni nem szabad;

a készítménnyel évenként csak egyszer szabad gyomirtani.

Technológia

Tekintettel a magas gyomirtószer-mennyiségekre, nagy vízmennyiség (70–80 dm3/ha) alkalmazása indokolt, kivéve a tisztán alkalmazott Basagrant, ebben az esetben 50 dm3/ha.

A kijuttatás technikájára a 21. táblázat ad útmutatást.

A kombinációs alkalmazások esetén (tekintettel a hormonbázisú komponensekre) a Bandrift, Mist Control vagy a Nalco–Trol cseppnehezítő használata kötelező. Ez is indokolja a nagyobb folyadékmennyiségek használatát.

A zsióka és más kétszikű vízi gyomok elleni védekezések időszaka a meleg nyári napokra esik. A párolgási veszteségek csökkentése érdekében a napszak hűvösebb óráinak a jobb kihasználása javíthatja az eredményeket.

A rizs vegyszeres gyomirtásához ugyan nem sorolható, de feladatát tekintve az algásodás elleni védekezést is itt lehet tárgyalni. Amíg a fejlődő fiatal vízi növények a víz fölé nem nőnek, kedvezőtlen körülmények között az algák jelentős mértékben elszaporodva súlyos tőpusztulást idézhetnek elő. Az ellenük való védekezésre engedélyezett készítmény az Algicid WSCP (polietilén-diammónium-klorid hatóanyaggal), 3,0–5,0 l/ha dózisban. A készítményt 40–50 dm3/ha folyadékmennyiségben, közepes cseppmérettel lehet az árasztóvízre kipermetezni.

1.5. 8.1.5. A kukorica vegyszeres gyomirtásaA kukorica vegyszeres gyomirtásában a technológiai és a vegyszerválaszték változásának következményeként a légijárművek szerepe jelentősen lecsökkent. Mivel a kukorica posztemergens kezelésére engedélyezett készítmények állnak rendelkezésre, ismerni kell ezeknek a gyomirtó szereknek a kijuttatási előírásait, annál is inkább, mert egyes csapadékosabb évjáratokban a gyomirtások időszakában korlátozottak lehetnek a földi kijuttatás körülményei, és ezekben az esetekben hézagpótló szerepet tölthet be a légijármű.

Az engedélyezett készítményeket a 22. táblázat tartalmazza.

22. táblázat - A kukorica vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

2,4 D Aminsó 450 SL

450 g/l 2,4 D I. 1,5 ? ?? E ?x x x x 0

Aktikon 90% Aktikon PK I. 0,7–1,4 ??? ?? E ?x x x

Berix 38% bromoxinil + 19% fluroxipir

I. 0,8–1,0 ??? ? B ?x x x

Dezormon 600 g/l 2,4 D I. 1,0 ? ? E ?x x x x



0

DMA–6 66,8% 2,4 D I. 1,0 ? ? D ?x x x x 0

Starane 250 EC

36% fluroxipir I. 1,0–1,5 ??? ? B ?x x x

Titus 25 DF 25% rimszulfuron II. 40–60 g

? ? C ?x x x

Technológia

1. 2,4 D hatóanyag-tartalmú készítmények

folyadékmennyiség: tekintettel az alkalmazáskori már magasabb hőmérsékleti értékekre, 60–80 dm3/ha,

minden esetben a nagyon durva cseppes, irányított permetezési módszer, cseppnehezítő alkalmazása szükséges, Reglo–Jet betétek használata javasolt;

az alkalmazás időpontja: a kukorica 10–20 cm-es fejlettségi fázisában, az egyéves kétszikű gyomok 2–4 leveles állapotában,

egyéb tudnivalók:

meleg, párás idő kedvez a hatásnak, ugyanakkor 24–25 oC fölötti permetezések megkésett esetekben fitotoxikus tüneteket (szárgörbülés) okozhatnak;

egyes hibridek érzékenyebbek a 2,4 D-re,

a permetezés befejezése után, más permetezésekre való átállás előtt a légi jármű permetezőberendezéseit előbb szódás, majd tiszta vízzel alaposan át kell mosni.

2. Atrazin (Aktikon)

folyadékmennyiség: a 2,4 D-tartalmú készítményeknél leírtakhoz hasonlóan magas, 60–80 dm3/ha,

javasolt a durva cseppes, de minden körülmények között irányított permetezési módszer,

az alkalmazás időpontja: vetés után, gyommentes talajra vagy a gyomok 1–3 leveles fejlettségi állapotában, a kukorica 10–20 cm-es magasságáig,

a permetezések utáni gépmosást el kell végezni.

3. Fluroxipir (Starane)

folyadékmennyiség: a 2,4 D-nél leírtakhoz hasonlóan 60–80 dm3/ha,

durva cseppes, irányított permetezés,

az alkalmazás időpontja: az ellenálló gyomok 10–15 cm-es, a kukorica 4–6 leveles fejlettségi állapotában.

4. Rimszulfuron (Titus 25 DF)

az alkalmazás időpontja: széles határok között mozoghat, a kukorica 1–7 leveles állapotán belül, elsősorban a gyomnövény-összetételtől, illetőleg a gyomok fejlettségétől függően (egyszikű gyomfajok 1–3 leveles, kétszikű gyomfajok 2–4 leveles állapotában),

az alkalmazás körülményei: minden esetben nedvesítőszer használata kötelező (Citowett, Trend), hatása közepes, illetőleg durva cseppes permetezési eljárással eredményes. Ebből a szempontból Reglo–Jet betétekkel való permetezése nem javasolt; magas, 25 oC fölötti hőmérsékletek a fitotoxicitás veszélyét fokozhatják;



vízmennyiség: 50–60 dm3/ha,

azokon a kukoricatáblákon, amelyeket szerves foszforsav-észter típusú talajfertőtlenítő készítménnyel kezeltek, a Titus 25 DF gyomirtó szert használni nem szabad!

1.6. 8.1.6. A burgonya vegyszeres gyomirtásaA gyomirtó szerek légi technikával való kijuttatása a gazdaságok részéről több feltétel betartását követeli meg:

Törekedni kell arra, hogy a gazdaság olyan ültetőkapacitással rendelkezzen, amellyel a vetésterület ültetése a legrövidebb idő alatt elvégezhető. A rövid idő alatt beültetett területen a gyomkelés és gyomfejlődés közel azonos ritmusú, így a gyors, nagy területen való védekezés elvégezhető anélkül, hogy a kultúrnövényt veszélyeztetnénk.

A talaj-előkészítést úgy kell elvégezni, hogy a bakhátak és a sorközök finom, aprómorzsás szerkezetűek legyenek.

A permetezéseket mindig a szekunder bakhátak kialakítása után mintegy 10–14 nappal kell elvégezni. (E kitétel alól kivételt képeznek az állományban alkalmazható egyszikűirtó készítmények.) Ha a burgonya hajtásai áttörték a bakhátak tetejét, permetezni már nem szabad. Akkor tekinthető a permetezés ideje optimálisnak, ha a burgonya hajtásai 2–3 cm-re közelítik meg a talaj, illetve a bakhátak felszínét.

23. táblázat - A burgonya gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Aresin 50% monolinuron III. 2,0–3,0 ? ?? ?x x x

Focus Ultra 100 g/l cikloxidim II. 1,5–2,0 ? ? B ?x x x

Nabu S 12,5% szetoxidim III. 4,0–6,0 ??? ?? B ?x x x

Stomp 330 33% pendimetalin III. 4,0–6,0 ??? ?? C ?x x x

1.6.1.

1.6.1.1.

1.6.1.1.1. Technológia

A készítmények felhasználásának folyadékmennyisége 50–70 dm3/ha.

A kijuttatás formája: irányított, durva cseppes permetezés.

Külön gondot kell fordítani a légijárművek permetezőberendezéseinek pontos beállítására.

A repülési magasságot ne csökkentsük 2,5–3,0 m alá.

A biztos átfedések érdekében, az áthúzások helyének pontos meghatározása miatt jelzésről gondoskodni kell!

1.7. 8.1.7. A cukorrépa vegyszeres gyomirtásaA cukorrépa preemergens gyomirtására engedélyezett készítmény nincs. A légijárművek csak a posztemergens kezelések elvégzésére kaptak lehetőséget. Az engedélyezett készítmények alkalmazhatók egy-, illetve kétszikű



gyomok ellen.

24. táblázat - A cukorrépa gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Betanal AM 11

8% fenmedifam + 8% dezmedifam

I. 5,5–6,0 ?? ? C ?x x x



Alkalmazási időpontok:

Betanal AM 11: a cukorrépa 2–6, a kétszikű gyomnövények 2–4 leveles fenofázisában.

Focus Ultra: egyszikű gyomnövények 2–3 leveles korától 30 cm-es fejlettségükig.

Nabu S: a cukorrépa 4–6, a magról kelő egyszikű gyomok 2–4 leveles, illetve az évelők 4–6 leveles fejlettségéig. Az alacsonyabb dózis az egyéves egyszikű, a magasabb dózis az évelő egyszikű gyomnövények ellen javasolt.

Technológia

A kijuttatáshoz szükséges folyadékmennyiség mindegyik légijárműtípus esetében 50–80 dm 3/ha. Nagyobb folyadékmennyiség a megkésett permetezés és sűrű gyomállomány esetén ajánlatos.

A kijuttatás formája: durva cseppes permetezés.

A készítmények permetezéséhez nincs szükség Nalco–Trol vagy más adalékanyag alkalmazására.

Külön gondot kell fordítani a permetezőberendezések pontos beállítására.

A repülési magasságot ne csökkentsük 2,5–3,0 m alá.

Ügyelni kell a pontos átfedésekre, mert a csatlakozási pontatlanságok gyomos csíkokat vagy perzselést okozhatnak.

Egyéb tapasztalatok:

Betanalos permetezéseknél figyelemmel kell lenni a legmagasabb hőmérsékletre. Ha a várható napi maximum eléri vagy meghaladja a 25 oC-ot, akkor csak a késő délutáni vagy esti órákban (magasabb páratartalom) permetezzünk. Ha a felszívódás időszakában erős napfény éri a permetezett répaállományt, súlyos perzselések állhatnak elő.

Harmattól, esőtől nedves állományt ne permetezzünk!

Permetezés után legalább hat óráig nem szabad csapadéknak lennie.

Beteg, megtámadott vagy legyengült répaállományt tilos Betanallal kezelni.

1.8. 8.1.8. Borsó, napraforgó, repce, szója, lucerna vegyszeres gyomirtása



A címben szereplő kultúráknál elsősorban az egyszikű gyomnövényeket irtó készítmények engedélyezettek a repülés számára. Azonos kijuttatási és technológiai előírásokból eredően az eljárások egységesen tárgyalhatók. Kivételt képez a szója, amelyben a Basagran is alkalmazható. Erre a technológiai eltérésre majd külön kitérünk.

Az egyre több problémát okozó egyszikű gyomnövények ellen a légijárművek speciális cseppképzési formája igen jó eredményeket adhat, amennyiben az engedélyezett készítményekkel időben, előírt mennyiségben és az egyéb technológiai követelményeknek megfelelően történik a kezelés.

25. táblázat - Engedélyezett gyomirtó szerek és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Basagran 480 g/l bentazon I. 3,0–4,0 ? ? E ?x x x



Alkalmazási időpontok és körülmények:

Általában a magról kelő egyszikű gyomnövények 1–3 leveles, az évelő egyszikűek 10–30 cm-es fejlettségi stádiumában. Tekintettel arra, hogy az engedélyezett készítmények nagyfokú szelektivitást mutatnak a kultúrnövényekre, ez az alkalmazási időpont könnyen betartható.

A Basagran szójában való alkalmazásának optimális időpontja a növény 8–12 cm-es, a gyomnövények 2–4 leveles állapota. A Basagran dózisának csökkentése lehetséges tapadásfokozó anyagok (Citowett 0,2 l/ha, Nonit 50 ml/100 l) permetléhez adagolásával.

25 oC feletti hőmérsékleten permetezni nem ajánlott a perzselési veszély miatt. Amennyiben a felszívódás időszakára a (lásd Betanal AM 11) várható hőmérsékleti értékek meghaladhatják a 25 oC–ot, akkor a délutáni permetezés javasolható. Hűvös, párás körülmények között a szója könnyebben képes lebontani a bentazont, miáltal csökkenhet a fitotoxicitás veszélye.

Technológia

A kijuttatáshoz szükséges folyadékmennyiség mindegyik légijármű-típusnál 50–60 dm3/ha.

A kijuttatás módja irányított, durva cseppes permetezés. A szükséges permetcsepp-darabszám biztosítása érdekében repülőgépeknél a lapos sugarú, helikoptereknél a csavarótest + lapka kombinációk a javasoltak. Reglo–Jet betétek cseppképzési rendszere ezekhez a gyomirtási formákhoz a cseppek nagysága miatt nem javasolható.

A készítmények alkalmazásához cseppnehezítő adalékokra nincs szükség.

Ügyelni kell a pontos átfedésekre, mert a csatlakozási pontatlanságok gyomos csíkokat okozhatnak.

A Basagrannál a felsorolt technológiai követelményeken kívül a legkedvezőbb hatás a 60% fölötti páratartalom mellett érhető el.

Sűrű gyomállomány, megkésett permetezés esetén a nagyobb folyadékmennyiség használata javasolt.

1.9. 8.1.9. Len vegyszeres gyomirtásaA len kezdeti lassú fejlődésének időszaka tág lehetőséget nyújt a nyár eleji, egy éves gyomfajok megerősödésére és térhódítására. A talaj felső rétegeiben elhelyezkedő, rendkívül gyenge lengyökérzet elől ezek a nagy tömegben elszaporodni képes gyomnövények hamarább fejlesztik ki vegetatív tömegüket, mint a len, nagy



mennyiségű tápanyagot vonnak el a talajból, így a kultúrnövény elől is.

Bár a len légi úton való vegyszeres gyomirtása nem annyira elterjedt módszer, mint a gabonaféléké, egyes, csapadékos tavaszi időjárás feláztatta földek nem bírják el a földi permetezőegységek súlyát, így ha ritkábban is, de sor kerülhet a légijárművek gyomirtásban való alkalmazására.

Számos készítmény közül légi alkalmazásra csak az MCPA-tartalmú készítmények az engedélyezettek. Mivel a len szintén a kétszikű növények osztályába tartozik, gyomirtásának sikere morfológiai szelektivitásán alapszik.

Az optimális fejlettségnek (kezelési idő) tartott 8–12 cm-es életszakaszban a len levélkéinek felülete viszonylag kicsi, a meglevő leveleket sűrű, összefüggő viaszréteg borítja, a levélkék a szárhoz viszonyítva hegyes szöget zárnak be. Ebből eredően a permetlé cseppjei gyorsan leperegnek a növényről.

Egyenetlen hatás, fitotoxikus tünetek akkor jelentkeznek, ha a területen víznyomás miatt a növények fejlődése nem egyforma, a viaszréteg kialakulása a leveleken nem tökéletes, így a permetlé károsodást idézhet elő.

Megkésett, a len gyors növekedési fázisában végzett gyomirtása (15–20 cm) a lentermés mennyiségi és minőségi csökkenéséhez vezethet. A gyors növekedés fázisában csökken a len leveleit borító viaszréteg vastagsága, ezáltal csökken a morfológiai vegyszerállósága is.

Csapadékos időjárás esetén 2–3 csapadékmentes napot kell megvárni a védekezés megkezdéséig, mert a leveleket védő viaszréteg fellazul, és a károsodás kialakulására nagyobb esély van.

26. táblázat - A len vegyszeres gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Jambol M 300 g/l MCPA I. 1,0–1,25 ? ? E ?x x x x

0

Mecaphar 500 g/l MCPA I. 0,75–1,0 ? ? E ?x x x x

0

Mecomorn 500 SL

500 g/l MCPA I. 0,75–1,0 ? ? E ?x x x x

0

Alkalmazás időpontja: a len fejlődésének 8–12 cm-es magasságában, a kétszikű gyomnövények 2–4 leveles állapotában.

Technológia

Folyadékmennyiség: 50–70 dm3/ha.

A kijuttatás módja: nagyon durva cseppes, irányított permetezés. A permetezésnél Reglo–Jet betétek használata javasolt 90-os állásszögben, a lapkák hátrafelé nézzenek.

Tekintettel arra, hogy a védekezési időszak már érzékeny kultúrák megjelenésére esik és az apró cseppek a kultúrnövényre veszélyesek lehetnek, a cseppnehezítők alkalmazása kötelező.

A repülési magasságot ne vegyük 3 m alá.

Az átfedések elkerülése végett A kezelési sávok helyi jelölésére gondot kell fordítani.




Permetezés után a növények megdőlhetnek, száraik elhajolhatnak, csúcsaik lekonyulhatnak. Az időjárástól függően 4–7 nap elteltével a növényzet visszanyeri normális külsejét, formáját.

A permetezéseket követő felszívódási időszak magas, 25 °C-ot meghaladó hőmérséklete fokozhatja a fitotoxicitás veszélyét. Ilyen körülmények között az esti órákban kerüljön sor a védekezésre.

Nedves, átázott növényállomány nem kezelhető. Csapadék után 2–3 nap szükséges a viaszréteg ismételt kialakulásáig.

1.10. 8.1.10. Rétek, legelők vegyszeres gyomirtásaMegfelelő kezelések hiánya miatt a rétek, legelők állapota már annyira leromlott, hogy az a fűállomány botanikai leromlásán keresztül a fűtermés mennyiségét és minőségét is nagymértékben lerontotta.

Tény, hogy a legkisebb munkaerő- és eszközráfordítást igénylő, leghatásosabb gyomirtási eljárásnak a vegyszeres gyomirtás tekinthető. Herbicidek segítségével átalakítható a fűállomány botanikai összetétele, jelentősen csökkenthető a legelők gyomnövényállománya, ezáltal javítható a takarmány minősége.

A legelőkön a földi technika segítségével végzett gyomirtó permetezések nem tekinthetők gazdaságosnak a földi gépek kis termelékenysége miatt, ezért lehet célszerű a légijárművek használata.

27. táblázat - Rétek, legelők gyomirtására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Banvel 480 S 480 g/l dikamba I. 0,5–0,6 ? ? E ?x x x x 0

Dikamin D 40% 2,4 D I. 3,9–5,2 ? ?? E ?x x x x 0

Jambol M 300 g/l MCPA I. 3,0–3,5 ? ? E ?x x x x 0

Mecaphar 500 g/l MCPA I. 2,0–2,5 ? ? E ?x x x x 0

Mecomorn 500 SL

500 g/l MCPA I. 2,0–2,5 ? ? E ?x x x x 0

Alkalmazási időpont: tavasszal a gyomnövények intenzív növekedési időszakában (tőlevélrózsa: 2–6 levél 10–15 cm-es fejlettsége)

1.10.1.

1.10.1.1.



A kijuttatás módja: nagyon durva cseppes, irányított permetezés.

Cseppnehezítők alkalmazása kötelező.



Nagykiterjedésű legelőkön lehetőség szerint a permetezett sávok jelzéséről gondoskodni kell.

Lakott területek, érzékeny kétszikű szomszédság (gyümölcsösök stb.) védelme érdekében biztonsági sávok betartása kötelező!

A vízvédelem előírásaira tekintettel kell lenni!


Amennyiben a terület nehezen irtható gyomnövényekkel fertőzött, nedvesítőszer adagolása javasolt.

MCPA-, 2,4 D-tartalmú készítményeknél 14 nap, dikambatartalmú készítményeknél 30–60 nap a legeltetési várakozási idő.

A legelő vegyszeres gyomirtását a 97. ábra szemlélteti.

97. ábra - Irányított permetezéssel dolgozó An–2 repülőgép

1.11. 8.1.11. Erdőtelepítések vegyszeres gyomirtásaAz egyre fokozódó munkaerőhiány az erdőgazdaságokban is érezteti hatását. A telepítések kézi ápolása ennek megfelelően egyre komolyabb feladatot jelent. Ha megoldható is a kézi ápolás, akár sarlózás vagy más formában, a sűrű gyomnövényzet között 5–15%-os csemetepusztulást is okozhat az elcsúszó sarló vagy kapa. A kiültetett csemeték közül amennyiben a kapálás, sarlózás vagy a vegyszeres gyomirtás eredményeképpen időben sikerül a legnagyobb veszélyt jelentő gyomnövénytömeget kiirtani, a záródás hamarabb létrejön. Helikopterek segítségével kedvező meteorológiai körülmények között megoldható a két évnél idősebb és megfelelően legyökeresedett tölgyfélék, bükk, erdei- és feketefenyő, valamint a lucfenyő gyomnövények elleni védelme.

A telepítések vegyszeres gyomirtási problémáinak megoldása során különbséget kell tenni a lombhullató és az örökzöld telepítések között.

1. Lombhullatók: tölgyfélék, bükk, örökzöldek: erdei-, fekete- és lucfenyőállományok, illetve telepítések légi úton való kezelése eltérő időkben, készítményekkel és módon történhet. A várható hatás érdekében ezekre a különbségekre figyelemmel kell lenni.

2. A repülőgépes gyakorlatban a csak kukorica gyomirtására engedélyezett Aktikon erdészetekben való felhasználásához külön engedélyre van szükség.

3. Tekintettel a telepítések nagyságára és a topográfiai viszonyaira, elsősorban a helikopterek jöhetnek számításba ennek a munkaféleségnek a végzésekor.

28. táblázat - Erdőtelepítések vegyszeres gyomirtásának készítményei és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Aktikon 90% Aktikon PK I. 3,0–5,0 ??? ?? E x x x

Velpar 90% hexazinon I. 1,5–3,0 ? ? E x x x




Aktikon. Ősszel, lombhullás után, a fagyok beálltáig, tavasszal a fagyok elmúlta és a rügypattanás megkezdése között. A tavaszi kezeléseknél az alkalmazás időpontját gondosan kell megválasztani, mert a hirtelen jött felmelegedés a vörösfenyő rügyfakadását meggyorsíthatja, és ezzel a vörösfenyő vegyszerérzékenysége fokozódik.

Velpar. Erdeifenyő: a vegetációs időszakban bármikor kijuttatható, ennek ellenére a kora tavaszi (a gyertyásodás előtti) időpont az alkalmasabb; lucfenyő: nyugalmi állapotban a gyertyásodás megindulása előtt (április 10–15. előtt).

1.11.1.

1.11.1.1.


A permetezéshez szükséges folyadékmennyiség hektáronként eltérő: Aktikon esetében 70–80 dm 3/ha, Velpar alkalmazásakor 45–50 dm3/ha.

Permetezés módja: Aktikon–Hungazin: durva cseppes, Velpar: közepes cseppes kijuttatás.

Repülési paraméterek:

repülési sebesség: 40–50 km/óra,

repülési magasság: 3–5 m,

munkaszélesség: 30 m.


A fenyőtelepítések (erdei-, feketefenyő) esetén az alkalmazott vegyszerdózisok fokozott figyelmet igényelnek. Tapasztalatok szerint a javaslatokban szereplő aktinit hatóanyagú készítmények felső dózisait is károsodás nélkül tűrik a fentnevezett fenyőfajok, ha erőteljes, egészséges növekedésűek: Tápanyag-ellátatlanság, élettani okok, esetleg föld alatti rovarkártétel miatt legyengült faállomány már fokozott érzékenységet mutat.

Amennyiben a permetezéseket követő csapadékviszonyok kedvezőek, a telepítések növényállományának mechanikus ápolására a kezelés évében már nincs szükség.

Az elsőéves kezelés vegyszerdózisát a második évben megismételni a tapasztalatok szerint csak a legritkább esetben szükséges. Kedvező hatás eléréséhez a második és harmadik évben az eredeti vegyszermennyiség felét javasoljuk felhasználni.

Tekintettel a vegyszermennyiségekre, a permetlé állandó keveréséről gondoskodni kell. A vegyszer előkészítését úgy kell megszervezni, hogy 5–8 percenként (egy felszállás optimális ideje) a leszálló helikopter vegyszertartályát a motorok leállítása nélkül fel lehessen tölteni.

A triazin hatóanyaggal végzett kezelések gyomszelektáló hatása következtében a harmadik év végére egyes kedvezőtlen környezeti tényezők hatására az Erigeron- és a Rubus-félék felszaporodhatnak, de ekkor a már megerősödött csemetékre nem jelentenek olyan hatást, mint a kiültetések első-második évében.

A Velpar teljes értékű gyomirtást tesz lehetővé az erdei- és lucfenyő-telepítésekben. Az alkalmazás dózisa függ a talaj kötöttségétől, humusztartalmától és a telepítéseket borító gyomállomány nagyságától.

A triazin hatóanyagú gyomirtó szerek elsősorban a lágy szárú gyomokra hatásosak, a Velpar megfelelő dózisban alkalmazva kiváló cserje- és Rubusirtó is. Kifogástalan kivitelezés esetén kizárja a fenyőfélék élőmunka- vagy bármilyen gépiráfordítás-szükségességét, ugyanakkor a telepített célállományok növekedése a kezeletlen területekhez képest erőteljesebb.

1.11.2. 8.1.11.1. Cserje- és bozótirtások



Azokon a területeken, ahol az akác véghasznosítását nem követi az igen költséges tuskózás és mélyforgatás, az előtörő gyökér- és sarjtömegek ellen is küzdeni kell. A korábbi években végzett 2,4,5 T-s törzskenés vagy törzspermetezés rendkívüli kézimunka-igénye mellett gőztenziós hatása révén nagyfokú környezeti veszélyt is rejtett magában. Marad az átvételig végzett évenkénti egy-kétszeri kézi ápolás vagy a kemizálási eljárások kiterjesztése a nemkívánatos fafajok elleni védekezésben. A cserjeirtások megoldására három engedélyezett készítmény áll rendelkezésre.

29. táblázat - Cserjeirtásra felhasználható készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Arsenal 250 g/l imazapir I. 2,0–4,0 ? ? D ?x x x

Krenite 480 g/l ammónium-foszamin

I. 5,0–10,0 ??? ?? E

?x x x

Velpar 90% hexazinon I. 2,0–4,0 ? ? E ?x x x


Arsenal: a fenyőfélék telepítése előtt 5–6 hónappal, a telepítést megelőző év szeptember-október hónapjaiban (gyomirtási célokkal),

állománykezelés (cserjeirtási célokkal) a vegetáció megszűnte után.

Krenite: a nyugalmi idő beállta előtt, augusztus végén, szeptember közepén.

Velpar: a kiirtandó cserjeszint 40–60 cm-es magassága esetén (május).

1.11.2.1.


A hektáronkénti szükséges folyadékmennyiség mindegyik készítmény esetén 50–70 dm3/ha.

A permetezés módja: irányított, durva cseppes permetezés.

Repülési paraméterek:

repülési sebesség: 50–60 km/óra,

repülési magasság: 3–5 m,

munkaszélesség: 18–20 m.


Arsenal: gyökéren és levélzeten egyaránt felszívódó készítmény. Hatása kiterjed a magról kelő egy- és kétszikű, valamint az évelő gyomokra is. Cserjeirtó hatása mellett kiváló szederirtó hatással is rendelkezik. Totális hatású készítmény, nem szelektív!

Krenite: általában véve az összes örökzöld fafaj rezisztens a készítménnyel szemben, beleértve a Rhododendront is. A lágy szárú és fűféle gyomokra nincs hatással. Kiválóan irtja az akác-, szeder-, málna-, kökény- stb. féléket. Közepesen: bodza, hárs, szil, kutyabenge, iszalag stb. Gyenge hatást mutat a juhar-, som-, vadrózsa-, kecskefűz-, madárberkenye-félékre. Igen jó arboricid hatással rendelkezik. Valamennyi lombos fafajt, az erdei-, fekete- és lucfenyő-telepítések leggyakoribb cserje- és sarjtömegeit biztosan megsemmisíti. A már korábban



telepített fenyőfélék nemkívánatos fafajokkal elegyült állományában szelekcióra képes.

Velpar: a fenyőfélékre a dózisától függően szelektív. A Velpar arboricid hatása mellett herbicid tulajdonságokkal is rendelkezik. Dózisának alsó értékei gyomirtó, felső értékei pedig cserjeirtó hatásúak. A fenyőfélék vegyszeres ápolásának alapszere.


10. fejezet - 9. Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációjaA mezőgazdasági termelés jelenlegi gépesítettségi foka, a szigorú kerettechnológiák megszabják és behatárolják a növénytermesztés minden fázisát. Ezeknek a kerettechnológiáknak köszönhető, hogy mezőgazdaságunk az élelmiszer-gazdaság biztos bázisává fejlődött.

A termésmennyiség biztosításán túl nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a növénytermelés egyik legkritikusabb fázisa a betakarítás. Hiába történt meg a gondos vetés, a vegetációs idő alatti minden növényvédelmi és más beavatkozás, ha a termelés utolsó fázisát jelentő betakarítás idején az egyenetlen vagy elhúzódó érés, esetleg kedvezőtlen időjárás hatására begyomosodó növényállomány a kombájnok egyenletes, előre programozható munkáját megakadályozza, illetve lehetetlenné teszi.

Energiaszegény napjainkban nem lehet közömbös az adott üzem, gazdaság számára az, hogy a betakarított termés milyen nedvességi és tisztasági százalékkal kerül be a kombájnoktól, a további tisztításra és szárításra mennyi többletenergiát kell még felhasználni.

A közvetlen üzemi kihatásokon túlmenően a feldolgozóiparnak sem közömbös, hogy – elsősorban az olajos – növények feldolgozása programozható-e vagy csak kisebb-nagyobb megszakításokkal végezhető.

A betakarítások körülményei és eredményei, valamint az azt követő eljárások kihatnak közvetlenül az üzem, és azon túl a feldolgozóipar eredményességére is.

Olyan eljárásra, technológiára van a gazdaságoknak szüksége, amely segítségével a lehetőségekhez mérten

biztonsággal,

a beérett termés mennyiségét és minőségét csökkentő tényezők kiiktatásával,

az utónövény talaj-előkészítésének figyelembevételével és megfelelő időben takaríthatunk be.

A betakarítás megkönnyítésére, biztonságosabbá és gyorsabbá tétele érdekében tett intézkedések egyik módjának a vegyszeres állományszárításokat: a deszikkációt vagy a defoliációt tekinthetjük. E beavatkozással a termés biológiai és kombájnérettsége közötti időszakot rövidíthetjük le oly módon, hogy megfelelő készítmény(ek) kipermetezésével a még zöld vagy még részben zöld növényállományt (termesztett kultúrnövény és a közte feltörő gyomnövények) leszárítjuk. A vegetatív részek leszáradásának ideje (az alkalmazott preparátumtól függően 7–14 nap) alatt a mag vagy a termés utóérésen esik át, és az állomány korábban, a természetes úton beérő állománynál mintegy 10–15, esetenként 20 nappal hamarabb, főleg pedig előre programozható ütemben takarítható be. Az így bizonyos fokig „megrövidített” tenyészidő utolsó fázisában egy sor olyan terméscsökkentő tényező (madarak által okozott, gombás betegségek stb) hatása iktatható ki, amely jelentős hatással van a termés menynyiségére és minőségére.

A betakarítás előtti magas növényállomány földi gépes állományszárítása olyan nagy fokú taposási kárral járhat, amely meghaladhatja az eljárás eredményezte megtakarításokat. (Esetenként a külön létesített művelőutak, hidastraktor beszerzése jelentős többletköltséget és biztosan mérhető terméskiesést jelenthet.)

A légi technika taposásmentes, a betakarításra váró növényzet magasságától független munkavégzési lehetőségével az elvárásoknak maradéktalanul megfelel, és optimális időben való állományszárító permetezéseivel igen hathatós, az egymenetes gépi betakarításokat előmozdító és megkönnyítő segítséget nyújt a mezőgazdasági nagyüzemek és a termelők számára.

1. 9.1. Általános tudnivalókA termesztett növényeink defoliálására és deszikkálására alkalmazott kémiai anyagokat defoliánsoknak, illetve deszikkánsoknak nevezzük.

Más megközelítésben – tekintettel az engedélyezett készítmények hatás-mechanizmusára –


9. Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációja

megkülönböztethetünk érésgyorsítást (regulátor típusú készítmények) vagy a hagyományos gyomirtó szer típusú készítményekkel való állományszárítást, függetlenül attól, hogy annak lényege defoliáció-e vagy deszikkáció.

Az utóbbi csoportba tartozó preparátumok hatásukat tekintve lehetnek kontakt vagy perzselő, és szisztémikus hatású készítmények.

Hazánkban repülőgépes és helikopteres kijuttatásra mint regulátor típusú érésgyorsító a Harvade 25 F, mint defoliáns a Purivel, és mint kontakt állományszárítók a Reglone 40, a Reglone Turbo SL, a Zopp, a Pardner, a Bromotril 25 SC – 40 EC, illetőleg a felszívódó hatású Glialka 480 és a Roundup engedélyezett.

A felsorolt készítmények összefoglalását az alábbi táblázat tartalmazza.

30. táblázat - Állományszárításra (érésgyorsításra) engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Alkadefol K 160 g/l glifozát I. 4,7–7,0 ? ? E ?x x x x 0

Bromotril 25 SC

250 g/l bromoxinil II. 2,5 ??? ? E ?x x x x 0

Bromotril 40 EC

400 g/l bromoxinil II. 1,5 ??? ? E ?x x x x 0

Glialka 480 480 g/l glifozát III. 2,0–5,0 ?? ? E ?x x x x 0

Harvade 25 F 22,4% dimetipin I. 1,2–3,5 ?? ? C ?x x x x 0

Pardner 22,5% bromoxinil II. 1,5–3,5 ?? ?? C ?x x x x 0

Purivel 80% metoxuron I. 3,0–6,0 ? ?? E ?x x x x 0

Reglone 40 40% diquat–dibromid

I. 2,5–5,2 ? ?? E ?x x x x 0

Reglone Turbo SL

200 g/l diquat–dibromid

I. 1,5–2,0 ? ?? E ?x x x x 0

Roundup 480 g/l glifozát I. 2,0–5,0 ?x x x x 0

Zopp 150 g/l glufozinát I. 1,5–2,5 ?? ? D ?x x x x 0

A táblázat betűrendes sorrendjétől eltérően, hatásmechanizmusuk alapján ismertetjük a készítményeket.

1. Érésgyorsításra engedélyezettek (regulátor típusúak)



Harvade 25 F (22,4% dimetipint tartalmazó FW formuláció)

Hatásmechanizmusa abban áll, hogy a növénybe bejutva kölcsönhatásba lép a természetes biokémiai folyamatokkal, és így segíti az érést. A vegyületből ugyanis a növényben etilén szabadul fel, amely érésgyorsító, ami normális körülmények között a levelek öregedésekor, a gyümölcsök érésekor metioninból vagy a karotinoidok bomlástermékeiből természetes úton is képződik.

A Harvade nem okoz roncsolást a növény sejtfalaiban, hanem – meggátolva a protein szintézisét – fokozza a növény párologtatását, így a növény víztartalmában jelentős veszteséget okoz. Következménye a levelek deszikkálódása, majd elhalása. A készítmény szisztémikus hatású, de a növényben nem halad lefelé a gyökér irányába, ezért alapvetően fontos a kezelendő növényállomány minél tökéletesebb permetléfedése.

Hatását lassan fejti ki, ebből eredően normális kijuttatási időpontja korábbi, mint a perzselő hatású készítményeké. Nagy általánosságban elmondható, hogy az engedélyezett növénykultúrák 35–50%-os mag- vagy kaszatnedvesség-tartalmánál juttatandó ki.

Purivel (80% metoxuront tartalmazó, por alakú készítmény)

A növények légzőnyílásain keresztül szívódik föl, illetve hatol be a növényi szervezetbe. Hatásmechanizmusa a fotoszintézis gátlásában nyilvánul meg. Külföldön gabonaherbicidként is ismert, de hazánkban csak a kender, a burgonya és a repce defoliációjára alkalmazzuk. A levéllemezeken általában tízszer több légzőnyílás található, mint a növény szárán, így a nagyobb felszívódási lehetőség hatására elsősorban a kultúrnövény levelei vesztik el víztartalmukat.

A hatóanyagra érzékeny a paprika, a paradicsom, a lucerna, a napraforgó és a szója. Közepesen érzékeny a szőlő, a cukorrépa és a kukorica. A készítmény a területen előforduló egyszikű gyomnövényeket nem pusztítja. Hatása fokozható, dózisa 0,7–1,5 kg/ha-ral csökkenthető, ha ásványolaj-tartalmú adalékokat adunk hozzá (pl. Agropon 4,0–5,0 l/ha).

2. Gyomirtó szer típusú készítmények

a. Kontakt (perzselő) tulajdonságú készítmények

Reglone 40 (400 g/l diquat-dibromid-tartalmú EC készítmény)

Reglone Turbo SL (400 g/l diquat-dibromid + 150 g/l Synprolam nedvesítőszer + 0,6 g/l Silcolaps habzásgátló, EC formulációs készítmény)

A két, eltérő kiszerelésű formával ellentétben a Reglone egységes, rövid ismertetésén belül a felhasználási különbségek hangsúlyt fognak kapni.

Alapjaiban elmondható, hogy a Reglone-ok nem érést gyorsító herbicidek. Alkalmazásuk helyes időpontjában a termésben már megvan az összes, a fajtára jellemző belső értékmérő tulajdonság, csak nedvességtartalma magasabb, mint amennyit a gépi betakarítás megkövetel. A készítmények kijuttatása a vegetatív és generatív szervek nedvességtartalmának természetes úton való csökkenését gyorsítja meg a kijuttatást követő 7–9 nap alatt.

Hatásuk lokális, ugyanis nem vagy csak nagyon kis mértékben szívódnak fel a növényben, és csak az érintkezés helyén semmisítik meg a sejteket. Ennek a helyi megsemmisítésnek a terjedelmétől függ az egész növény pusztulása.

A diquat-dibromid hatása igen gyors. A permetezés után fél – egy óra elteltével leeső csapadék sem tudja már a várható hatás kifejlődését megakadályozni. A készítmények nem transzlokálódnak. Bizonyos rendkívüli körülmények (hosszú szárazságot követő hirtelen, nagy mennyiségű csapadék stb.) a megforduló tápanyagvándorlás hatására a lepermetezett burgonyában, lucernában és herefélékben gumó- és gyökérkárosodásokat idézhetnek elő. Ebből eredően a Reglone Turbo SL használata ezekben a kultúrákban nem engedélyezett, csak a Reglone 40, de ennél a készítménynél is előfordulhat az említett folyamat.

Bromotril 25 SC (250 g/l bromoxinil)

Bromotril 40 EC (400 g/l bromoxinil)



Pardner (22,5% bromoxinil)

Ezek a készítmények hatásukat fokozott fotooxidáción keresztül fejtik ki. Alkalmazásuk során a sejtek membránlipidjei károsodnak, amelyek végső formája a lepermetezett állomány perzselődése. Előnyüknek tekinthető, hogy hatáskifejtésük viszonylag rövid idő alatt következik be. A bromoxinil hatóanyagú készítmények másik előnye is ismeretes: elsodródás esetén az esetleg érzékeny környezetet (kukoricát) nem veszélyeztetik.

b. Szisztemikus hatású készítmények

Alkadefol K (160 g/l glifizát)

Glialka 480 (480 g/l glifozát)

Roundup (480 g/l glifozát)

Zopp (150 g/l glufozinát-ammónium)

Hatásmechanizmusuk az aromás aminosavak bioszintézisének gátlásán alapszik. A hatóanyagot a kezelt növények leveleiken keresztül veszik fel, innen lassan transzlokálódik a gyökerekbe, tarackokba, rizómákba. Ezen tulajdonságaikon keresztül kiválóan alkalmazhatók az állományszárításban részesített növényállomány közötti egyéves és évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen is. Kivételt képez a Zopp készítmény hatásmechanizmusa. A glufozinát-ammónium hatóanyag szisztemikus ugyan, de a rizómákig, tarackokig nem hatol le. Hatása ennyiben tér el a klasszikus, glifozát hatóanyagú készítményekétől.

1.1. 9.1.1. A defoliánsok, deszikkánsok, érésgyorsítók alkalmazásának feltételeiA defoliánsok, deszikkánsok, érésgyorsítók alkalmazása a környezetre gyakorolt veszélyei alapján három jól elkülöníthető csoportba sorolható.

1. Nyári időben végzett állománykezelések

Időpont: június vége, július közepe–vége.

Kultúrák: repce, olajlen, korai magrépa, kender, egyedi engedéllyel őszi búza

A nyári kezelések az időjárásra és a fokozottan érzékeny környezetre való tekintettel különlegesen szigorú óvintézkedések bevezetését és betartását igénylik.

2. Ősz eleji állománykezelések

Időpont: augusztus–szeptember.

Kultúrák: napraforgó, szója, maglucerna, burgonya, vörös here, fehér here.

Az ide sorolt permetezések környezeti veszélye már kisebb, de a nyári időben végzett kezelések óvintézkedéseit itt is be kell tartani.

3.Ősszel végzett állománykezelések

Időpont: szeptember–október.

Kultúrák: napraforgó megkésve, lucerna megkésve, kukorica, rizs, hybar cirok.

A környezetvédelem érdekében őszi kezelések esetén is a nyári kezeléseknél leírtakat kell figyelembe venni.

1.2. 9.1.2. Különleges biztonsági intézkedések (nyári deszikkációk)



Irányított permetezés. A permetezések csak az ún. irányított permetezési móddal történhetnek. A módszer lényege az, hogy működő szórófejeket a permetezőcső csak azon pontjaira szerelünk fel, ahol a szárnyvégi vortex áramlás nem érezteti hatását. Ezt a megállapítást jól szemlélteti a 97. ábra.

Inverzió. A permetezések megkezdése előtt mindig meg kell győződni arról, hogy a permetezésre kijelölt tábla (táblák) légkörében az inverzió veszélye fennáll-e. Ha az inverziót tapasztaljuk, a permetezést be kell szüntetni vagy nem szabad elkezdeni!

Szélsebesség. A szélcsend és a kialakuló inverzió között szoros összefüggés van. Szélcsend helyett az 1–3 m/s sebességű légmozgás biztonságosabb, mint az abszolút szélcsend.

Hőmérséklet. A nyári állományszárító permetezések felső hőmérsékleti határa 25 oC. E felett sohase permetezzünk (lásd 4. fejezet)!

Csapadék. Nyári záporok előtti szélcsendben a feláramlások bizonytalansága miatt a permetezést szüneteltessük! A permetezés után fél-egy órával leesett csapadék a hatást rendszerint már nem rontja le.

1.3. 9.1.3. Repülőgép-, helikopterbeállításokA permetezés módja: csak irányított permetezésre beállított szórókerettel végezhető a munka.

A permetezés minősége: durva, nagyon durva cseppes permetezés.

Cseppszámszükséglet: durva cseppes permetezés: 30–40 db/cm2, nagyon durva cseppes permetezés: 20–30 db/cm2

Permetezés térfogati középátmérő (VMD): durva cseppes permetezés: 400–600 mikron, nagyon durva cseppes permetezés: 600–800 mikron

Szórófejek: repülőgép

helikopter

durva cseppes kezeléshez:

lapos sugarú

80° D8–45

vagy 65°

állásszög:

90°

vagy 135°

nagyon durva cseppes kezeléshez:

Reglo–Jet

90° Reglo–Jet 90°

Cseppnehezítők: adagolása közelező, Harvade 25 F esetében fél dózis.

Permetlé-térfogat: 50–80 dm3/ha.

1.4. 9.1.4. Egyéb biztonsági feltételekA légijármű permetezőberendezését nyitni csak a munkamagasságban, az egyenes vonalú repülés megkezdése után, zárni mindig a kiemelkedés megkezdése előtt kell. Süllyedés, illetve kiemelkedés közben nyitni, illetve zárni, forduló alatt permetezni tilos! Csöpögő permetezőberendezés esetén a munkát azonnal be kell szüntetni és a hibát haladéktalanul el kell hárítani!

A mezőgazdasági üzem kijelölt növényvédő szakmérnöke a munkarepülés végrehajtását köteles állandóan figyelemmel kísérni és az előző pontokba foglaltaknak meg nem felelő végrehajtás esetén a repülést azonnal leállítani.



A permetezőberendezések hibamentes üzeméhez – a csöpögés lehetőségének meggátlása érdekében – ajánlatos szűrt vizet használni a permetlé előkészítése során.

A mezőgazdasági repülés nemzetközi szervezete, az IAAC (International Agricultural Aviation Centre) Hágában kiadott (1972) nyolc pontja az elsodródásokból eredő károk megelőzésében az alábbi:

1. Ne repüljünk az egyenletes vegyszereloszláshoz szükséges magasságnál magasabban. Lehetőleg repüljünk alacsonyan.

2. Gondoljunk a szélre. Figyeljük a szél sebességét és irányát.

3. Sohase kezdjük a permetezést a helyes magasság elérése előtt, és zárjuk el a berendezést a kiemelkedés megkezdése előtt.

4. Állítsuk le a munkát, ha a hőmérséklet túl magas vagy a relatív páratartalom túl alacsony.

5. Gondoljunk kora hajnalban vagy meleg nyári napot követő estén az inverziós rétegek képződésének lehetőségeire.

6. Az, hogy nincs szél, nem jelenti azt, hogy nincs elsodródási veszély!

7. Legyünk tisztában a permetlé jellemzőivel. A párolgás csökkenti a cseppméretet, az apró cseppek hajlamosak az elsodródásra.

8. Sohase repüljünk csöpögő berendezéssel!

9. Az elsodródásokból eredő károk megelőzése – amint az előzőekből látható – összetett feladat. A repülőszemélyzet és az üzemeltető gazdaság együttes közös munkájával az elsodródásból eredő károk jelentős mértékben lecsökkenthetők vagy megelőzhetők.

2. 9.2. RepcedeszikkációA napraforgó mellett a repce a növényolajipar egyik fontos bázisnövénye. Sikeres termesztésének komoly problémája a betakarítás. A korábban elterjedt, kétmenetes betakarítási mód esetében többször átmozgatják kerül a rendre vágott termést, és így az egyébként is pergésre hajlamos repcében a betakarításkori szemveszteséget maguk a betakarítógépek idézik elő.

Az egy menetben való betakarítás az említett problémát jelentős mértékben megoldhatja. Deszikkálás hatására:

A hagyományos kétmenetes betakarításkor tapasztalható – kedvezőtlen körülmények között akár 15–25%–os – szemveszteség megakadályozható, illetve elkerülhető. Az eljárás engedélyezését megelőző kísérletsorozat átlagosan 1,75 q/ha terméstöbbletet eredményezett a kétmenetes betakarítással szemben.

A deszikkált állományból származó mag nedvességtartalma alacsonyabb, mint a hagyományos betakarításkor, így az utószárítás gyakran szükségtelenné válik. Tapasztalatok szerint a nedvességtartalom csökkenése kedvező körülmények között elérheti a 8–12%-ot is.

Javul a repce minősége. A deszikkált repcemag olajtartalma rendszerint magasabb, az olajban lévő szabad zsírsavtartalom alacsonyabb.

A betakarítás előre megtervezhető.

A betakarítást végző kombájnok napi teljesítménye jelentősen megnő.

Az alkalmazás időpontjai:

Purivel, Reglone 40, Reglone Turbo SL, Zopp: a becők 70–80%-a aranybarna, a bennük lévő magvak jelentős része már barna. A tervezett betakarítás előtt készítménytől függően 8–14 nappal.

Harvade 25 F: a becőkben lévő repcemagok 30–35%-os nedvességtartalmánál. A tervezett betakarítás előtt 3–4 héttel.



Technológia


Kijuttatástechnológia: Reglone 40, Reglone Turbo SL, Zopp: nagyon durva cseppekkel végzett permetezés, Purivel, Harvade 25 F: durva cseppes permetezés.

Cseppnehezítők használata kötelező.

Biztonsági előírások: lásd 15–16. pont.

3. 9.3. Napraforgó-deszikkációA napraforgó-deszikkáció jelenti a légijárművek kora őszi legnagyobb munkacsúcsát. A tavaszi vetések elhúzódásától függően a permetezések országszerte augusztus 3. és szeptember 2. dekádja között zajlanak le. Ez alatt az idő alatt kerül kezelik az ország napraforgóterületének 75–90%-át.

Az intenzív napraforgó-termelés eredményei bebizonyították, hogy az 1–2 évtizeddel ezelőtti ún. „szélső tábla” növényből jövedelmező, biztos termést ígérő kultúrát lehet teremteni szigorú termesztéstechnológiai előírások betartása mellett. A hagyományos fajtákat szinte teljes egészében leváltó hibridek érése elhúzódik (fajtától függően), állományuk kiegyenlítetlen, és az alatt az idő alatt, amíg a betakarításhoz szükséges, egyöntetűen száraz növényállomány létrejön (beérik), addig a termesztési környezettől függően kisebb-nagyobb mértékben ki van szolgáltatva a madarak (gerle, veréb stb.) károsításának. A károsítás mértéke elérheti a termés 10–13%-át is. Ez a károsítás csak úgy kerülhető el biztonságosan, ha a napraforgó minél hamarabb betakarítják kerül. A korai, gyors betakarítás csak a mesterségesen leszárított, deszikkált területeken hajtható végre.

A madárkár csökkentésén túl több fontos tényező is szól a deszikkálás széles körű megvalósítása mellett:

1. A napraforgó betakarítását közvetlenül követő kukoricabetakarítás nem mindegy, hogy mikor kezdhető el. A korai fajták betakarításának időbeni megkezdése jelentős üzemszervezési előnyöket biztosíthat az őszi csapadék megérkezése előtt.

2. A napraforgótarlón végzett gyors talaj-előkészítés az őszi vetések sikerének záloga.

3. A közvetlen üzemszervezési előnyökön túl növény-egészségügyi szempontból is előnyös a deszikkálás. A szeptember eleji hűvösebb, esős időjárás leállíthatja vagy jelentősen lelassíthatja a napraforgó természetes leszáradási folyamatait. A hűvös, csapadékos időjárás ugyanakkor kedvező feltételeket teremthet a késői fertőzésű tányérrothadás kialakulásának. Augusztus végén – szeptember elején permetezett napraforgótáblákon sohasem lehet szembetűnő fertőzést tapasztalni, míg a szeptember végén vagy pláne októberben kezelt táblákon a kipermetezett deszikkáns minden esetben a már kialakult fertőzésnek vethet már véget. Elmondható (s úgy véljük, hogy tapasztalatainkat a széles körű gyakorlat is alátámasztja), hogy az időben alkalmazott deszikkáció gyakorlatilag kiszárítja a napraforgót, a gombás fertőzés, illetve annak kártétele alól.

4. A sikeres deszikkáció végrehajtása a növényolaj ipari tevékenységére is kihat. Az olajgyárak folyamatos üzemeltetéséhez, a napraforgómag beszállításához folyamatos beszárítás szükséges, ami csak az időjárástól független, zavartalan betakarítással lehet biztosítani. A deszikkálás elterjedésével jelentős mértékben biztonságossá vált a gyárak megfelelő ütemben való magellátása. A 10–15 nappal korábbra hozható betakarítási kezdet a gyárak feldolgozó kapacitásának folyamatos és jobb kihasználását is eredményezi.

Az eljárást engedélyező alapkísérletek eredményei közül 13 gazdaság eredményei igazolhatják az eljárás gyakorlati üzemszervezési előnyeit. Ezek:

Napraforgó Kezelt

Kontroll

Termésmennyiség (q/ha) 15,19

12,92

Nedvességtartalom 14,3 19,33



betakarításkor (%) 2

Ezermagtömeg (g) 76,83

74,83

Tisztaság (%) 91,00

79,12

Kombájn napi átlagteljesítménye (ha)

9,18 6,80

Az alkalmazás időpontja

Diquat–dibromid: A kezelési időpont meghatározását a kaszatok érettségi fokához kell szabni: ha a kaszatok könnyen kimorzsolhatók a tányérból és a tányért körülvevő sziromlevelek barnák, könnyen törnek, a kezelés megkezdhető. A kaszat kezeléskori nedvességtartalma 23–28% között legyen. Száraz időjárás mellett a zavartalan betakarításhoz szükséges 14–18% nedvességtartalom 7–8 nap, nedves körülmények között 8–12 nap alatt következik be.

Bromoxinil: a kijuttatásához ajánlott időpont a diquat-dibromid-tartalmú készítményeknél leírtakkal megegyezik. Hatása kedvező körülmények között is 3–4 nappal később válik teljessé.

Glufozinát–ammónium: A napraforgókaszat 25–30%-os nedvességtartalmánál.

Glifozát: A napraforgókaszat 20–30%-os nedvességtartalmánál.

Technológia

Folyadékmennyiség: 50 dm3/ha.

Kijuttatástechnológia: a Harvade 25 F durva cseppes permetezési eljárással, a többi készítmény nagyon durva cseppes permetezési formával.

Cseppnehezítő használata kötelező.


Az engedélyezett készítmények dózisainak csökkentésére, ugyanakkor a várt hatás biztosítása érdekében lehetőség nyílik bizonyos aktivátorok és egyéb segédanyagok együttes alkalmazására. Hyspray (800 g/l etoxilált zsíramin) 0,5 l/ha dózisának a már kész permetlébe való adagolása mellett az előírt dózisok 25–30%-os csökkentése lehetséges. Ugyanígy felhasználható még az UAN-oldat, a Nitrosol 28 és a még kísérleti szinten lévő, de várhatóan engedélyokiratot kapó Codacide termék is.

Segédanyagokkal való együttes kipermetezés esetén ügyelni kell arra, hogy az állományszárító készítmények engedélyezett alsó dózisa alá sohase menjünk.

Repülőgéppel végzett napraforgóállomány-szárítás a 98. ábrán látható.

98. ábra - Napraforgó állományszárítása Z–137T repülőgéppel

4. 9.4. RizsdeszikkációMagyarország a rizstermelés legészakibb éghajlati határán fekszik. A termesztett fajták tenyészideje 115–145



nap körül alakul. Fejlődésükhöz és beérésükhöz sok napsütéses órát igényelnek. Ez az igény fajták szerint 1000–1300 napsütéses órára tehető, a vegetációs időszak alatt uralkodó kedvezőtlen időjárás azonban elnyújthatja a tenyészidőszakot, és így a betakarítás egybeeshet az őszi esős periódussal. Ismert, hogy a rizsbetakarítás a termesztés egyik legnehezebb fázisa. A veszteségmentes, gyors és gazdaságos munka érdekében körültekintő szervezésre van szükség. A veszteségmentes betakarítás elsődleges feltétele a kombájnérett, megfelelő szárazsági fokot elért rizsnövényzet. Ez viszont a megkésett tavaszi vetés és a hosszú tenyészidejű fajták be nem érése, valamint más belső üzemi szervezési okok miatt csak a deszikkáció segítségével érhető el.

Az alkalmazás időpontja: a főbugák teljes, a sarjbugák viaszérésének idején. A permetezés időpontjának másik megközelítési módja a termés nedvességtartalmának mérése. Ha a nedvességtartalom közvetlenül 30% alá esik (Harvade 25 F esetében 30–35% magnedvességnél), a deszikkálás megkezdhető.

Technológia

Folyadékmennyiség: 50 dm3/ha.

Kijuttatástechnológia: durva cseppes permetezés.


A sűrű, különösképpen a megdőlt rizsállományt, a permetlé csak a növényzet felső harmadában szárítja le, tapasztalatok szerint még magasabb, 80–100 dm3/ha vízmennyiség esetén is. Ez a leszárított felsőharmad-magasság megfelel a kombájn vágóasztal a magasságának.

A lepermetezett rizs 3–4 nappal a permetezés után megbarnul, majd 7–8 nap elteltével a szár és a levél nedvességtartalma annyira lecsökken, hogy a betakarítása a természetes úton érőknél 12–16 nappal korábban megkezdhető. A levélzet gyorsan, 7–8 nap alatt veszti el nedvességtartalmát, a szár ugyanezen idő alatt az eredeti nedvességtartalmának csak 20–25%-át veszti el. Permetezés hatására legnehezebben a szem csökkenti a nedvességtartalmat. A leszáradás 7–8 napja alatt a kezeléskori 27–30% nedvességtartalomból 7–9%-ot veszít és ezt a nedvességi szintet a továbbiakban is tartja. Ez a megállapítás a Reglone készítményekre érvényes.

A Harvade 25 F eltérő hatásmechanizmusából eredően a kezelés utáni beérés üteme lassabban alakul ki, ezért a kezelés és a betakarítás közötti várható idő minimálisan 3 hétre tehető.

5. 9.5. KukoricadeszikkációAz utóbbi években engedélyezett állományszárító és érésfokozó készítmények engedélyokiratában szerepel a kukorica vegyszeres állományszárítása is. Ez a munkaféleség elsősorban a magasabb FAO-számú hibridek őszi betakarítása során éreztetheti a nedvességtartalom-csökkentő kedvező hatását. Egyes esetekben a 300–400 FAO-számú kukoricák betakarítását is jelentősen megkönnyítheti.

31. táblázat - Kukorica-állományszárító légi alkalmazására engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Glialka 480 480 g/l glifozát III. 2,0–5,0 ?? ? E ?x x x x 0

Harvade 25 F 22,4% dimetipin I. 1,8–2,5 ?? ? C ?x x x x 0


I. 2,5 ? ?? E ?x x x x 0



Reglone Turbo SL

400 g/l diquat–dibromid

I. 1,5–2,0 ? ?? E ?x x x x 0

Roundup 36% glifozát III. 2,0–5,0

Az alkalmazás időpontja:

diquat-glifozát-tartalmú készítmények: a kukorica 30–35%-os nedvességtartalmánál, a várható, illetve a tervezett betakarítás előtt legalább 2 héttel.

Harvade 25 F: a kukoricaszem 35–45%-os nedvességtartalmánál, a tervezett betakarítás előtt minimum 3 héttel.

Technológia


Kijuttatás formája: nagyon durva cseppes, irányított permetezés.

Cseppnehezítő még a Harvade 25 F esetében is kötelező.


A Harvade 25 F felhasználása elsősorban a gyommentes kukoricaállományokban ajánlott. Nagy táblák, nem érzékeny növényzet esetén a lapos sugarú szórófejbetétek cseppképzésének szárító hatása kedvezőbb lehet.

A glifozáttartalmú készítmények hatásmechanizmusukból eredően nemcsak a kukorica állományszárítását segíthetik elő, hanem az engedélyezett magasabb dózisban az évelő gyomnövények ellen, így a Sorghum halepense ellen is igen jó eredményeket adhatnak.

6. 9.6. Kender defoliációjaA rostkender művelése teljes gépesíthetőségének egyik feltétele a sikeres defoliáció. 1 ha rostkender kézimunkaerő-szükséglete a hagyományos termesztési eljárásnál 230–250 óra körül mozoghat, amelynek jelentős részét a kévék mechanikai úton való levéltelenítése teszi ki. Komplex gépesített eljárás esetén ugyanez az érték 36–40 órára csökkenhet. A kézimunkaerő-csökkentés csak abban az esetben valósítható meg, ha a legnagyobb munkaerőigényt jelentő defoliáció eredményesen elvégezhető.

32. táblázat - Kender defoliációjára engedélyezett készítmények és azok alkalmazási szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Alkadefol K 160 g/l glifozát I. 4,0–7,0 ? ? E ?x x x x 0

Purivel 80% metoxuron I. 5,0–6,0 ? ?? E ?x x x x 0

Zopp 150 g/l glufozinát-ammónium

I. 1,5 ?? ? D ?x x x x 0

Az alkalmazás időpontja: a hímvirágzás kezdetén (7–10 nappal a teljes virágzás megkezdése előtt).

A pollenérés ebben az időszakban már kezdődhet, de pollent szóró egyedeket még keveset lehet találni.



Optimális tavaszi vetési időt feltételezve ez az időszak július 2–3. dekádjára esik.

Technológia

Folyadékmennyiség: 70–80 dm3/ha. Tekintettel a növényzet magasságára és nagyságára, a folyadékmennyiséget csökkenteni nem ajánlatos.

Kijuttatástechnológia: mindegyik készítmény esetében nagyon durva cseppes, irányított permetezés, tekintettel az alkalmazás nyári időpontjára (magas hőmérsékleti értékek, alacsony páratartalom) cseppnehezítő használata előírt!

A Purivel WP készítmény, amelynek permetlébe vitelére gondot kell fordítani. Megfelelő keverő kapacitásról gondoskodni kell. Citowett, Nonit, Agropon adagolásával hatását fokozni lehet úgy, hogy dózisa 1 kg-mal csökkenthető.


Korai permetezések (július 1–2. dekádja) esetében a levelek magas aktív klorofilltartalmánál fogva igen jó lombtalanító eredmények érhetők el az alacsonyabb vegyszerdózisok alkalmazásával, de az is előfordulhat, hogy ez a korai kezelés a kórótermés kisebb mértékű csökkenését vonhatja maga után.

Megkésett permetezéseknél a technikailag érett kender már kevésbé reagál a defoliáns hatóanyagra, ezért a készítmények hatásossága csökkentebb lehet. Ez esetben a magasabb vegyszerdózis az ajánlott.

7. 9.7. Lucerna, fehér here, vörös here defoliációjaA pillangósok sikeres magfogása, egyben betakarítása nem kis feladatot jelent a gazdaságok számára. Nemcsak azért, mert a betakarítás időpontjának helyes megválasztása meglehetősen nehéz, mivel, hogy a virágzat alsó részén a csigákban lévő magvak már teljesen érettek, míg a felső részén még zöld csigákat is találunk, hanem mert a maghozó szárak közül ugyanakkor olyan nagy mennyiségű sarj tör elő és nő meg a magfogás idejére, hogy az egymenetes folyamatos betakarítás esetenként megoldhatatlanná válhat. Kétmenetes betakarítással ugyan megoldható, de a rendrevágás, majd a renden száradó növény forgatása, a kombájn vágóasztalára kerülése során annyi mechanikai rázás érheti a levágott növényállományt, hogy az érett csigákból 20–30%-nyi mag is kipattoghat, elveszhet. Az egymenetes betakarítással mindez elkerülhető, de e betakarítási mód kizárólagos feltétele az egyöntetűen száraz (magszár + sarj) növényállomány, amit csak defoliáció segítségével érhetünk el.

33. táblázat - Engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz


I. 4,3 ? ?? E ?x x x x 0

Zopp 150 g/l glufozinát-ammónium

I. 2,0–2,5 ?? ? D ?x x x x 0

Az alkalmazás időpontja:

Maglucerna: a csigákban lévő magvak barnulni kezdenek. A betakarítás megkezdése előtt 6–8 nappal.

Fehér és vörös here: a virágmaradványok 80–90%-os elhullása és a maghozó szárak barnulásának kezdetén. A betakarítás megkezdése előtt 6–8 nappal.

Technológia




Kijuttatástechnológia: nagyon durva cseppes, irányított permetezés.

Cseppnehezítő használata előírt.


A maglucerna és a herefélék defoliálására a Reglone Turbo nem alkalmazható!

Permetezés hatására már egy nap elteltével elkezdődhet a sarjhajtások elszíneződése, szürkülése. A zöld növényi részek kezdetben szürkésbarnává, majd rozsdabarnává száradnak.

A hatáskép még csapadékos, esős körülmények között is kialakul. Kedvező körülmények között az egymenetes betakarítás permetezés után 6–8 nappal már megkezdhető.

8. 9.8. Egyéb, kisebb területeken végzett deszikkálások

KultúraDózis (dm3/ha)

Alkalmazás időpontja

Őszi búza Kivételes esetekben, csak az FM Növényvédelmi és Agrár–környezetgazdálkodási Főosztályának engedélye alapján. Csapadékos években a betakarítás megkönnyítésére. Különleges, eseti előírások érvényesek.

Szójakészítmények A természetes úton beérő szójaállomány betakarításának megkezdése előtt 8–10 nappal (kontakt szerek). 35–50%-os magnedvességtartalomnál (Harvade 25 F), A szója ugyanis erre az időre elveszti lombozatának jelentős részét, így csak a vegetációs időszak második felére elgyomosodó táblát kell leszárítani.

Harvade 25 F 1,2–2,0

Reglone 40 2,5–3,5

Reglone Turbo 1,5–2,0

Zopp 2,0–2,5

Borsókészítmények Betakarítás előtt 8–10 nappal (kontakt szerek). 35–50%-os magnedvességtartalomnálHarvade 25 F 1,2–2,0

Reglone 40 2,5–3,5


Zopp 2,0–2,5

Olajlenkészítmények

Sárgaéréskori stádiumban, 25–30%-os magnedvesség esetén

Reglone 40 2,5




Pohánkakészítmények

Lásd a szójánál.

Reglone 40 2,5–3,5


Magrépakészítmények

Akkor legeredményesebb a deszikkálás, ha a permetezést a gomolyok 85–95%-os biológiai érettségének idő szakában alkalmazzák. A tervezett betakarítás előtt 8–10 nappal.

Reglone 40 2,5–3,5


Lencse Lásd a szójánál.

Reglone 40 2,5–3,5

Burgonya- (étkezési, vető) készítmények

Betakarítás előtt: – 3–5 héttel: Harvade 25 F, – 12–14 nappal: Purivel, – 10–12 nappal: Reglone 40. A Reglone-os kezelésekkel meg kell várni a gumók elparásodását!

Harvade 25 F 2,5–3,5

Purivel 3,0–4,0

Reglone 40 4,3

Cirok(hybar)készítmények

A főbugák teljes, a sarjbugák viaszérésének 30–35%-os nedvességtartalmánál.

Reglone 40 2,5–3,5


34. táblázat - Vegyszeres állományszárításra és érésgyorsításra engedélyezett készítmények és dózisaik (l, kg/ha)

Alkadefol K

Bromotril 25 SC

Bromotril 40 EC

Glialka 480

Harvade 25 F

Pardner

Purivel

Reglone

Reglone Turbo SL

Roundup Zopp

Vetőburgonya 5,2

Burgonya 2,5–3,5

3,0-4,0 4,3

Borsó 1,2–2,0

2,5–3,5*

1,5–2,0*

2,0–2,5



Hybar cirok

2,5–3,5

1,5–2,0

Kender 4,7–7,0 5,0–6,0 1,5

Kukorica 2,0-5,0

1,8-2,5 2,5 1,5–

2,02,0–5,0

Maglucerna 4,3 2,0–

2,5

Magrépa 2,5–3,5

1,5–2,0

Napraforgó 2,5 1,5 2,0–

5,01,2-2,0

2,5-3,5 2,5 1,5–

2,02,0–5,0

2,0–2,5

Olajlen 2,5 1,5–2,0

Repce 1,2-2,0

3,0–4,0 2,5 1,5–

2,02,0–2,5

Rizs 1,2-2,0 2,5 1,5–

2,0

Szója 1,2-2,0

2,5–3,5*

1,5–2,0*

2,0–2,5

Vörös-, fehérhere 4,3

Pohánka 2,5–3,5

1,5–2,0

Megjegyzés: *csak takarmány célra termesztett

Technológia

Folyadékmennyiség: 50–80 dm3/ha. Különösen a burgonya állományszárításánál fontos a magas folyadékmennyiség.

Kijuttatástechnológia: nagyon durva cseppes, irányított permetezés.

Reglo–Jet betétek.

Cseppnehezítők használata kötelező.

A defoliálások, deszikkálások témakör összefoglalójaként az alábbi táblázatban tüntetjük fel, az engedélyezett kultúrákat, az engedélyezett készítményeket és azok kultúránkénti felhasználható mennyiségét.


11. fejezet - 10. Mezőgazdasági kultúrák növényvédelme1. 10.1. Általános tudnivalókA mezőgazdasági kultúrák növényvédelmének leírásában minden esetben az engedélyokiratokban leírtak, valamint a repülőgépes alkalmazás eddigi tapasztalatain alapuló kijuttatási formák szerepelnek.

Az eddigi fejezetekben (légijárművek áramlási viszonyai, meteorológiai tényezők, illetve azok hatásai stb.) leírtak természetesen itt is érvényesek.

Nem szerepelnek ugyanakkor a védekezések időszakai és az adott készítmény(ek) várakozási idejére előírtak. Ezekkel a tudnivalókkal a munkákat megrendelő és a repülőgépes tevékenységet irányító szakemberek rendelkeznek. Ugyanakkor a táblázatokban szereplő veszélyességi fokozatok (hal–méh–tűz), a rájuk kötelezően előírt biztonsági intézkedések a 9. fejezetben részletesen megtalálhatók.

Az alkalmazási technológia egységesítésére lehetőség nyílik.

A fungicideket általában közepes méretű cseppek formájában juttatjuk ki. E permetezési módnak a cseppszám/cm2 igénye 50–70 db, VMD-je 200–400 mikron között mozoghat. Ez megvalósítható merev szárnyú légijárművek esetén a 65–80-os, lapos sugarú betétekkel 45–90–os szórófej állásszög alkalmazásával, helikoptereknél D6–45-ös szórófejbetét-kombinációval, 90-os szórófej-állásszög mellett.

Inszekticidek kijuttatására kétféle lehetőségünk is nyílik. Az egyik a napjainkban kissé visszaszorult ULV módszer, amelyet kizárólag a forgó porlasztók: (Autorot, Unirot, Beecomist) segítségével hajthatunk végre. Ennek a finom porlasztásnak a VMD-je 40–150 mikron, a permetlé térfogata max. 5 dm 3/ha. Másik módszer a fungicideknél leírtaknak megfelelő lapos, illetőleg üreges-kúpos betétek alkalmazása.

A folyadékmennyiség vagy permetlé-térfogat fungicidek esetében 50–80 dm3/ha, inszekticidek esetében 30–50 dm3/ha. Ideális körülmények közötti permetezések az előírt permetcsepp-darabszám biztosításának a figyelembevételével elvégezhetők 30 dm3/ha folyadékmennyiséggel is. Ez az alacsony permetlé-térfogat elsősorban a tisztán, kombinációk nélküli, inszekticid célú permetezések esetén javasolható!

Fungicides (kombinációk is) védekezések során a helikopterek ideális sebességtartománya minden esetben a 60 km/h alatt javasolható.

A finom, illetőleg közepes méretű cseppes kijuttatási technológiák esetében a léghőmérsékletet és a levegő relatív páratartalmát a meleg nyári napokon különös gonddal tanácsos figyelemmel kísérni. A 60% alatti relatív páratartalom és a 25 oC léghőmérsékletet meghaladó körülmények a csepphalmaz igen apró cseppjeinek az elpárolgását fokozhatja, és ebből eredően a védekezések hatásossága csökkent értékű, szélsőséges esetekben eredménytelen lehet. Az ilyen, szélsőséges meteorológiai körülmények közötti védekezéseket lehetőségek szerint kerülni kell.

1.1. 10.1.1. A gabonafélék növényvédelmeA kalászosok károsítói közül a gombás betegségek:

a gabonalisztharmat (Erisiphe graminis),

a gabonarozsdák (Puccinia triticina, Puccinia graminis stb.),

a fuzáriumos megbetegedések (Fusarium spp.)

elleni védekezések jelentik a legfontosabbak.

A kártevő rovarok közül elsősorban


10. Mezőgazdasági kultúrák növényvédelme

a gabonafutrinka lárvája (Zabrus tenebrioides),

a gabonapoloskák (Eurygaster spp., Aelia spp.),

a levéltetvek (Rophalosiphum graminum),

a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.)

ellen kerül sor éves viszonylatban az ismételt védekezésekre.

A kalászosok kártevői ellen engedélyezett készítményeket a 35. és 36. táblázat tartalmazza.

35. táblázat - A kalászosok gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Afugan 33% pirazofosz II. 1,0–2,0 ??? ? B x x

Alto 100 SL 100 g/l ciprokonazol

II. 0,8 ?? ? B x x

Alto 320 SL 320 g/l ciprokonazol

II. 0,2 ?? ? E x x

Alto Combi 420

120 g/l ciprokonazol + 300 g/l karbendazim

II. 0,5

?? ? C

x x

Archer 425 EC

125 g/l propikonazol + 300 g/l fenpropimorf

II. 0,8–1,0

?? ? C

x x

Bayleton 125 EC

125 g/l triadimefon

III. 1,0 ?? ? B x x

Bayleton 25 WP

0,25% triadimefon III. 0,5 ?? ? C x x

Bravo 500 500 g/l klórtalonil II. 2,0 ??? ? E x x

Bumper 25 EC

250 g/l propikonazol

III. 0,5 ??? ? C x x

Chinoin Fund. 50 WP

50% benomil III. 0,6–0,8 ?? ? D x x

Corbel 750 g/l fenpropimorf

I. 1,0 ??? ?? C x x

Cosavet VF 80% kén III. 1,5–6,0 ? ? B x x



Dithane FL 455 g/l mankoceb III. 3,0 ?? ? E x x

Folicur Solo 250 g/l tebukonazol

II. 1,0 ?? ? B x x

Folicur Top 125 g/l tebukonazol + 100 g/l triadimefon

II. 1,0?? ? B

x x

Impact 125 g/l flutriafol II. 1,0 ? ?? E x x

Kolfugo 25 FW

25% karbendazim I. 1,5–2,0 ?? ? E x x

Kolfugo Super

20% karbendazim I. 1,5–2,0 ?? ? E x x

Kumulus S 80% kén III. 4,0 ? ? B x x

Manex II. 455 g/l mankazeb III. 1,0–3,0 ?? ? E x x

Microthiol Special

80% kén III. 5,0 ? ? B x x

Milstar 94 g/l flutriafol + 150 g/l karbendazim

II. 1,0?? ?? E

x x

Nedvesítheto kén

80% kén III. 5,0 ? ? B x x

Polyram DF 70% metirám III. 2,0 ??? ?? C x x

Quinolate V–4–X

50% karboxim + 15% rézoxikinolát

I. 1,0 ??? ? E x x

Saprol 19% triforin III. 1,2–1,6 ?? ? E x x

Sportak 45 EC

45% prokloráz I. 1,0 ??? ?? B x x

Szulfur 800 FW

800 g/l kén III. 5,0 ? ? E x x

Szulfur 900 FW

900 g/l kén III. 5,0 ? ? E x x

Tango 125 g/l epoxikonazol + 375 g/l tridemorf

II. 0,6–0,8??? E

x x

Tilt Premium 37,5 WP


III. 0,33 ??? ? B x x



Topsin M LV 50% tiofanát–metil

I. 0,8–1,0 ?? ? E x x

Topsin M 70 WP

70% tiofanát–metil

III. 0,6–0,8 ?? ? E x x

Vigil 12,5% diklobutrazol

III. 1,0 ???? ? E x x

Vondozeb Plus

80% mankoceb III. 1,0–2,5 ?? ? C x x

36. táblázat - A kalászosok rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Bancol 50 WP

50% benszultap III. 0,75–1,25 ?? ?? C x x

Basudin 5 G 5% diazinon III. 35 ?? ? E

Chinmix 5 EC

50 g/l beta–cipermetrin

III. 0,25–0,35 ???? ?? B x x

Chinmix ME 50 g/l beta–cipermetrin

III. 0,25–0,35 ???? ?? B x x

Cyperil S ULV


I. 2,0 ???? ??? B x

Decis 1,5 ULV

15 g/l deltametrin I. 0,5 ???? ?? B x

Decis 0,5 ULV

5 g/l deltametrin I. 1,5 ??? ?? B x

Decis 2,5 EC 25 g/l deltametrin III. 0,3–0,4 ???? ?? B x x

Diazinon 5 G 5% diazinon III. 35 ?? ? E

Diazol 5 G 5% diazinon III. 35 ?? ? E

Dravizon 5 G 5% diazinon III. 35 ?? ? E

Fendona 10 EC

10% alfametrin III. 0,1 ???? ?? B x x

Fendona 5 ULV

5 g/l alfametrin I. 2,5 ???? ?? B x



Fury 10 EC 100 g/l zeta–cipermetrin

II. 0,075–0,1 ???? ?? C x x

Judo 5 g/l lambda–cihalotrin + 100 g/l pirimikarb

II. 1,25–1,5 ???? ??? B

Karate 0,5 ULV

5 g/l lambda–cihalotrin

II. 1,5 ???? ??? C x

Karate 5 EC 5% lambda–cihalotrin

III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x

Lindafor–Flo 75% lindán I. 2,0 ???? ?? E x x

Sumi–Alfa 0,5 ULV

5 g/l eszfenvalerát I. 2,0 ???? ?? B x

Sumi–Alfa 5 EC

5% eszfenvalerát II. 0,1–0,2 ???? ?? B x x

Sumi–Alfa 5 EC


Thiodan 35 EC

35% endoszulfan II. 0,8–1,0 ???? ? B x x

A rovarkártevők ellen engedélyezett készítmények sora kiterjed a talajfertőtlenítéstől az állományvédelem LV–ULV módszereiig.

Az engedélyezettek között számos III. forgalmi kategóriájú készítmény található, amelyek vásárlásához külön engedély nem szükséges. Felhasználásuk esetén ettől függetlenül a veszélyességi fokozatoknak megfelelő óvintézkedések betartása elengedhetetlen.

1.2. 10.1.2. A kukorica növényvédelmeA kukorica növényvédelmén belül elsősorban a rovarkártevők elleni védekezés jöhet szóba akkor, ha a légi növényvédelemre gondolunk.

Habár a kukorica kezdeti fejlődése (május végéig) nem okoz taposási gondot a földi gépeknek, csapadékos időjárás, megkésett, azonnali védekezés szükségessége azonban még a felázott talajállapot mellett is igénybe veheti a légijárműveket.

A vegetáció előrehaladtával (június közepétől) szinte kizárólagosnak tekinthető a kukorica légi úton végzett növényvédelme.

Az országba 1995 óta betelepült és egyre nagyobb területeket elfoglaló (lárvakártétel még nincs) amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) imágója elleni védekezés a kukorica fejlett állapotában elsősorban légijárművek segítségével oldható meg. A kukoricabogár elleni kisérleti permetezést a 99. ábra szemlélteti.

99. ábra - Kukoricabogár elleni védekezés Cessna Husky repülőgéppel



A kukoricában a következő fontosabb károsítók ellen lehet védekezni légi úton:

talajlakó kártevők,

barkókártevők:

kukoricabarkó (Tanymechus dilaticollis),

hegyesfarú barkó (Tanymechus palliatus),

fekete barkó (Psallidium maxillosum),

állományban károsítók:

kukoricamoly (Ostrinia nubilalis),

zöld kukorica-levéltetű (Rhophalosiphum maydis),

zselnicemeggy-levéltetű (Rhophalosiphum padi),

vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.),

gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)

37. táblázat - Kukorica rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Anthio 33 EC

33% formotion II. 1,7–2,4 ? ??? B x x

Bancol 50 WP

50% formotion III. 1,0 ?? ?? C x x


Buvatox 5 G 4,7% fenitrotion + 0,3% malation

III. 30–40 ??? ? C

Chinetrin 25 EC

23% permetrin + 2% tetrametrin + 4% PBO

III. 0,6 ???? ??? C x x


III. 0,3 ???? ?? B x x

Cymbush 10 EC

10% cipermetrin III. 0,3–0,4 ???? ??? B x x

Cyperil 10 EC

10% cipermetrin I. 0,4 ???? ??? B x x

Decis 2,5 EC 25 g/l deltametrin III. 0,3 ???? ?? B x x



Decis 0,5 ULV




Dipel ES 3,2% B. T. III. 1,0 ? ? E x x


Foray 48 B 2,2% B. T. var. kurstaki

III. 2,0 ? ? E x x


II. 0,2 ???? ?? C x x

Galition 5 G 4,7% fenitrotion + 0,3% malation

III. 30–40 ??? ? C

Karate 0,5 ULV


II. 1,5 ???? ??? C x


III. 0,25 ???? ?? B x x

Padan 50 SP 50% kartap III. 1,0–1,5 ??? ?? E x x

Ravion 85 WP

85% karbaril III. 1,5 ???? ??? D x x

Ripcord 20 EC

200 g/l cipermetrin

III. 0,3–0,4 ???? ?? B x x

Sherpa 200 g/l cipermetrin

III. 0,15 ???? ??? B x x

Sumi–Alfa 0,5 ULV


Sumicidin 20 EC

20% fenvalerát III. 0,75 ???? ??? B x x

Thuricid HP 3,2% B. T. III. 1,0 ? E x x

Ultracid 40 WP*

40% metidation II. 1,0–2,0 ??? ??? x x

Megjegyzések:

Az Ultracid 40 WP készítményt egészségügyi okok miatt kizárólag peszticidszűrős helikopterrel (Ka–26) szabad kijuttatni.

A kukoricamoly ellen engedélyezett, Bacillus thuringiensis-tartalmú készítmények napfényérzékenységére már évekkel ezelőtt fény derült. A sugárzó napfény káros hatására a spórák életképessége csökken, és már egy óra



közvetlen napsugárzás is elegendő lehet a pusztulásukhoz. Ebből eredően célszerű a védekezéseket a késő délutáni órákban elvégezni vagy a permetléhez az UV sugarak ellen némi védelmet nyújtó semleges vagy lúgos kémhatású adalékanyagot keverni. Ezzel a témával az erdészeti kártevők elleni védekezéseknél részletesebben találkozunk.

1.3. 10.1.3. A rizs növényvédelmeA rizs vetésterülete hazánkban drasztikusan visszaesett, a meglévő vetésterületek növényvédelmi problémái azonban ugyanazok maradtak, mint a korábbi években. Megoldásukra, vízzel borított területekről lévén szó, elsősorban a repülőgépes védekezések vehetők igénybe.

38. táblázat - A rizs károsítói ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Algicid WSCP

60% polietilén-diammónium–klorid

I. 3,0–5,0??? ?? C

x x x

Bordói por 20% réz III. 6,0 ??? ? E x x





Egyes esetekben a bakteriózis, az algák nagyobb mértékű felszaporodása, rovarkártételként

a tasakosmoly (Nymphula nympheata),

a tollas árvaszúnyog (Chironomus plumosus),

a rizslégy (Hydrellia griseola)

jelenthet problémát.

1.4. 10.1.4. A napraforgó növényvédelmeAz 1997-es esztendő napraforgó-termesztésének tapasztalatai is felhívták a figyelmet arra, hogy a termesztés fázisai közül a napraforgó növényvédelmére a korábbi évekkel ellentétben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani.

A napraforgó fejlődésének kezdeti időszakában a kórokozók és a kártevők ellen a védekezések földi eszközök segítségével egyaránt könnyen megvalósíthatók. A vegetáció előrehaladtával a növénymagasság már nem teszi lehetővé a földi gépes beavatkozásokat, így a szükségessé váló védekezések megoldása a légijárművekre hárulhat.

A permetcsepp-behatolási vizsgálatok derítettek fényt arra, hogy a repülőgép vagy a helikopter által kijuttatott permetlé növényállományba való behatolása, illetve a behatolás mélysége milyen szintű védelmet képes biztosítani. Vizsgálatok szerint a számításba vehető összes növényvédő gép közül a Ka–26 típusú helikopter



alacsony sebességgel (40–50 km/h), közepes cseppmérettel végzett permetezése hatol be a legmélyebb levélszintig és szárrészig, biztosítva ezzel a kívánt cseppszámot és a fedést, (lásd a korábbi fejezetek közül a 4.3., illetve 4.4.2. számúakat).

A nyári állati kártevők elleni védekezések: A

levéltetvek:

fekete répalevéltetű (Aphis fabae),

sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi),

takácsatkák (Tetranychinae),

bagolypillék (Noctuidae),

poloskák (Scutelleridae)

ellen a merev szárnyú légijárművek permetezései is kiváló eredményeket nyújthatnak.

Kórokozók ellen:

Macrophomina phaseolina (hamuszürke szárkorhadás és hervadás),

Alternaria helianthi (alternáriás levél- és szárfoltosság),

Diaporthe helianthi (diaportés szárfoltosság és korhadás),

Botrytis cinerea (szürkepenészes szár- és tányérrothadás),

Sclerotinia sclerotiorum (fehérpenészes szár- és tányérrothadás)

a Ka–26 típusú helikopter megfelelő cseppmérettel, magas (80 dm3/ha) vízmennyiséggel végzett, alacsony sebességű permetezése (100. ábra) biztosíthatja az elvárható eredményeket.

100. ábra - Napraforgó gombás betegségei elleni védekezés Ka–26 helikopterrel

A légijárművek a napraforgó növényvédelmében betöltött másik fontos feladata a vegyszeres állományszárítás és érésgyorsítás, amikor is a gyorsabb vízvesztés elérése mellett a kialakuló fertőzéseknek is elejét lehet venni.

39. táblázat - A napraforgó gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Benlate 50 WP

50% benomil III. 1,0 ?? ? D x x

Chinoin Fund. 50 WP




Cineb 80 80% cineb III. 1,6–2,0 ?? ? C x x

Kolfugó 25 FW

25% karbendazim II. 2,0 ?? ? E x x

Kolfugó Super

20% karbendazim I. 2,0 ?? ? E x x

Konker 250 g/l vinklozolin + 165 g/l karbendazim

I. 1,0–1,5?? ? E

x x


II. 1,0?? ?? E

x x

Perocin 80 WP

80% cineb III. 2,0–3,0 ? ? C x x

Ronilan 50% vinklozolin III. 1,0 ???? ? E x x

Ronilan DF 50% vinklozolin II. 1,0 ? ? E x x

Ronilan FL 500 g/l vinklozolin III. 1,0 ? ? E x x

Rovral 50% iprodion III. 1,0 ??? ? E x x

Rovral 25 FW

25% iprodion III. 2,0 ??? C x x

Sumilex 50 WP

50% procimidon III. 1,0 ?? ? C x x

40. táblázat - A napraforgó rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Anthio 33 EC

33% formotion II. ? ??? B x x


Cyperil S ULV


I. 2,0 ???? ??? C x

Decis 1,5 ULV





Decis 0,5 ULV

5 g/l deltametrin I. 1,5 ??? ?? B x x


Fyfanon Ew 440 g/l malation III. 1,0–1,5 ???? ??? C x x




II. 1,25???? ??? B

x x

Karate 0,5 ULV


II. 1,5 ???? ??? C x

Thiodan 25 ULV

25% endoszulfán I. 1,5 ???? ?? C x

Megjegyzés: tekintettel arra, hogy a napraforgó növényvédelmében előfordulnak olyan esetek, amikor virágzásban kell a védekezéseket elvégezni, elsődleges fontosságú a méhek védelme. A méhek védelmével kapcsolatos összes információ a 9. fejezetben részletesen megtalálható.

1.5. 10.1.5. A repce növényvédelmeMíg az őszi káposztarepce betegségek elleni védelme nem tekinthető általános gyakorlatnak, addig az állati kártevők ellen már a repce 4–6 leveles állapotától kezdve folyamatos védekezési igény merülhet fel.

A repce-növényvédelem nagyobb részét légijárművek segítségével hajtják végre a gazdaságok. A várt hatás biztosítása mellett a környezetvédelem is elsőrangú feladata lehet a megrendelőnek és a munkát végző repülőgépes vállalkozónak is. Kettejük együttes munkája szükséges ahhoz, hogy a virágzáskori permetezések során méhpusztulás a védekezéstől ne keletkezzen.

A légi technika számára engedélyezett készítmények bő választékának ismerete biztosíték lehet arra, hogy a környezetvédelmi elvárások maradéktalanul teljesíthetők legyenek. Az ULV preparátumok magas száma és az ULV eljárás területteljesítménye bőséges lehetőséget kínál a késő esti órákig végezhető permetezésekre.

Az őszi káposztarepce rovarkártevői közül:

ősszel:

• a repcedarázs (Athalia rosae),

• a káposztabolha (Phyllotraeta spp.),

• a repcebolha (Psylliodes chrysocephala),

tavasszal:

• a repcebecő ormányos (Ceutorrhynchus spp.),

• repceszár ormányos,

• a nagy repceormányos,

• a repcefénybogár (Meligethes aeneus),



• a repcebecő gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae),

• a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae)

ellen lehet a légijárművekkel eredményesen védekezni.

41. táblázat - A repce rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Bancol 50 WP


Chinetrin 25 EC


III. 0,5???? ??? C

x x

Cymbush 10 EC


Cyperil S ULV


I. 2,0 ???? ??? C x


Decis 1,5 ULV


Decis 0,5 ULV


Evisect S 50% tiociklám III. 0,5 ???? ?? D x x

Fendona 10 EC


Fendona 5 ULV

5 g/l alfametrin I. 2,0 ???? ?? B x


II. 0,075 ???? ?? C x x

Karate 0,5 ULV


II. 1,5 ???? ??? C x


III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x

Ravion 85 WP

85% karbaril III. 1,0 ???? ??? D x x




III. 0,15 ???? ??? B x x

Sumi–Alfa 0,5 ULV


Sumi–Alfa 5 EC


Thiodan 25 ULV

25% endoszulfán I. 1,5 ???? ?? C x

Thiodan 35 EC

35% endoszulfán II. 1,2 ???? ?? C x x

Thionex 35 EC

35% endoszulfán II. 1,2 ???? ?? B x x

Ultracid 40 WP

40% metidation II. 0,7–1,0 ??? ??? x x

Unifosz 50 EC

50% diklórfosz II. 0,35–0,5 ??? ?? B x x

Zolone 30 WP

30% foszalon III. 2,0 ???? ?? E x x

Zolone 35 EC

35% foszalon III. 1,7 ???? ?? B x x

Megjegyzés: Ultracid 40 WP kijuttatása csak peszticidszűrős helikopterrel lehetséges.

1.6. 10.1.6. A szója növényvédelmeA szója kártevői és kórokozói ellen sikeresen felhasználható a légi növényvédelem.

A talajlakó kártevőktől kezdve a növény lombvédelmén keresztül a betakarítás előtti állományszárításokig megtalálhatók a légi alkalmazás számára engedélyezett készítmények.

A kártevő gombák közül

a peronoszpóra (Peronospora manshurica),

a cerkospóra (Cercospora sojinae),

az antraknózis (Colletotrichum glycinae),

a rozsda (Uromyces sojae) és más gombabetegségek,

a rovarkártevők közül

a csipkézőbogarak (Sitona spp.),

a borsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum),

a lucerna-levéltetű (Aphis laburni),

a feketebükköny-levéltetű (Aphis craccivora),



a takácsatkák (Tetranychidae)

ellen használhatók sikerrel a légijárművek.

42. táblázat - A szója gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Antracol WP 70% propineb III. 0,7–1,4 ?? ? B x x


Dithane FL 455 g/l mankoceb III. 1,5–2,0 ?? ? E x x

Dithane M–45

80% mankoceb III. 0,7–1,4 ?? ? C x x

Mikal C–64 WP

46% efozit + 30% réz

III. 3,0–4,0 ??? ? B x x

Perocin 80 WP

80% cineb III. 1,5–2,0 ? ? C x x

Polyram DF 70% metirám III. 1,2–1,6 ??? ?? C x x

43. táblázat - A szója rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Anthio 33 EC

33% formotion II. 1,25 ? ??? B x x





Neoron 500 EC

500 g/l brómpropilát

III. 1,5 ??? ?? B x x

Ultracid 40 WP *

40% metidation II. 0,8–1,0 ??? ??? x x



Unifosz 50 50% diklórfosz II. 0,35–0,5 ??? ?? B x x

* Megjegyzés: kizárólag peszticidszűrős helikopterrel juttatható ki!

1.7. 10.1.7. A cukorrépa növényvédelmeA cukorrépa a vetésterületein végzett repülőgépes munkák arányait tekintve a kultúrák sorában a harmadik legfontosabb kultúrának tekinthető. A sorok záródását követő levélbetegségek és rovarkártevők elleni permetezések nagyobb taposási károk nélküli, gyors megvalósítására a légijárművek kiválóan felhasználhatók. Eredményességüket igazolja az engedélyezett készítmények magas száma is.

A gombás eredetű betegségek közül

a cerkospórás levélfoltosság (Cercospora beticola),

a lisztharmat (Erysiphe betae),

a levélbarnulások (Alternaria spp., Fusarium spp.),

a peronoszpóra (Peronospora schachtii),

a rovarkártevők közül

a répabolha (Chaetocnema tibialis),

a barkók:

• lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris),

• sávos barkó (Cleonus fasciatus),

• hegyesfarú répabarkó (Tanymecus palliatus),

• fekete répabarkó (Psalidium maxillosum),

• répalevélbarkó (Lixus scabricollis),

a fekete répalevéltetű (Aphis fabae),

a rétimoly (Loxostege sticticalis),

a bagolypillék (Noctuidae)

ellen használhatók sikeresen a légijárművek, hogy csak a legfontosabb kórokozókat és kártevőket emeljük ki.

Gombás és rovarkártevők ellen kizárólag permetezéssel védekezhetünk.

A két légijármű-formának (repülőgép, helikopter) cukorrépában végzett permetezéseit, illetőleg a permetezések eredményességét összehasonlítva a gyakorlat azt a megállapítást szűrte le, hogy a helikopteres permetezések alacsonyabb munkasebesség (60 km/h) mellett jobb hatásfokúak, mint a repülőgépes permetezések. Ezt a megállapítást a helikopteres védekezéssel járó, a levelek nagyobb mérvű szín- és fonák-permetléborítottsága támasztja alá.

A merevszárnyú típusok cukorrépában végzett permetezéseinek javítása végett igen fontos követelmény a már tárgyalt és hangsúlyozott cseppméret-szabályozás. A gombaölő szeres védekezések sikeréhez megkívánt közepes (200–400 mikron) VMD-s permetlé-csepp-állomány csak a lapos sugarú betétek 45 vagy 90o-os működtetésével biztosítható. Ettől a permetezési formától eltérni nem ajánlott.

A helikopterrel vagy repülőgéppel végrehajtott védekezések sikere egyaránt fokozható, ha a permetezések időzítése a késő délutáni vagy a kora reggeli órákra esik. Ezeknek a napszakoknak a magasabb páratartalma a



permet elpárolgásának veszélyét csökkentheti, ugyanakkor javíthatja a gyorsabb leülepedést.

44. táblázat - A cukorrépa gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Alto 320 SC 320 g/l ciprokonazol

II. 0,2 ?? ? E x x

Alto Combi 420

120 g/l ciprokonazol + 300 g/l karbendazim

II. 0,5

?? ? C

x x

Benlate 50 WP


Brestan 60 60% fentinacetát + 20% maneb

I. 0,5–0,7 ??? ? x x

Calixin 750 g/l tridemorf I. 0,5 ??? ?? C x x

Ch. Fundazol 50 WP

50% benomil III. 0,5–0,6 ?? ? C x x

Cosavet DF 80% kén III. 1,5–6,0 ? ? B x x

Kolfugo 25 FW

25% karbendazim II. 1,0–1,2 ?? ? E x x

Kolfugo Super

20% karbendazim I. 2,0 ?? ? E x x


II. 0,75–1,0 ?? ?? E

x x

Rias 300 EC 150 g/l propikonazol + 150 g/l difenokonazol

II. 0,3

??? ? D

x x

Tango 125 g/l epoxikonazol + 375 g/l tridemorf

II. 0,8–1,0??? ? E

x x

Topsin M 70 WP

70% tiofanát–metil

III. 0,8 ?? ? E x x

45. táblázat - A cukorrépa rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és



alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Anthio 33 EC

33% formotion II. 1,25 ? ??? B x x

Bancol 50 WP

50% benszultap III. 1,2–1,3 ?? ?? C x

Basudon 5 G 5% diazinon III. 35 ?? ? E

Chinetrin 25 EC


III. 0,3–0,4???? ??? C

x x

Chinmix 5 EC

50 g/l cipermetrin III. 0,3 ???? ?? B x x

Cymbush 10 EC


Cyperil 10 EC

10% cipermetrin I. 0,4 ???? ??? C x x





III. 0,15 ???? ?? B x x

Padan 50 SP 50% izopropalin III. 1,0–1,5 ??? ?? E x x

Ripcord 20 EC

200 g/l cipermetrin

III. 0,25–0,3 ???? ?? B x x


III. 0,1 ???? ??? B x x

Thiodan 35 EC


Thionex 35 EC


Ultracid 40 WP *

40% metidation II. 0,8–1,0 ??? ??? x x



Megjegyzés: kizárólag peszticidszűrős helikopterrel juttatható ki!

1.8. 10.1.8. A burgonya növényvédelmeA burgonya vetésterületére az utóbbi esztendők tulajdon- és tulajdonosviszonyainak változása következtében a területek elaprózódása a jellemző, ez a tény kedvezőtlenül hat a légi úton végzett növényvédelem gazdaságos végrehajtására.

A burgonyát számos betegség és rovar károsíthatja, ebből eredően növényvédelmére az intenzitás jellemző.

Gombás betegségei közül elsősorban

az alternáriás szárazfoltosság (Alternaria solani) és a

a burgonyavész (Phytophthora infestans)

ellen esetenként, időjárástól függően 4–6 alkalommal szükséges védekezni. A két, kiemelten fontos kórokozó elleni védekezéshez egyaránt engedélyezettek a kontakt hatású készítmények éppúgy, mint a szisztémikus (felszívódó) hatású szerek.

A rovarkártevők közül

a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata),

a levéltetvek

• zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae),

• sárga burgonya-levéltetű (Aphis nasturtii),

a vetési bagolypille (Scotia segetum)

okozhat súlyosabb károkat.

A burgonya betakarítás előtti szártalanítását a Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációja című fejezetben már részletesen ismertettük.

46. táblázat - A burgonya gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Bordói por 20% réz III. 4,0–6,0 ??? ? E x x

Bravo 500 500 g/l klórtalonil II. 2,0–2,2 ??? ? E x x

Brestan 60 60% fentinacetát + 20% maneb

I. 0,5–0,7 ??? ? x x


Daconil W–75

75% klórtalonil II. 1,5 ??? ? E x x

Dithane M– 75% mankoceb III. 1,0–1,3 ?? ? C x x



DG

Dithane M–45

80% mankoceb III. 0,7–3,0 ?? ? C x x

Folpan 48 SC

480 g/l folpet II. 1,6–2,5 ? ? E x x

Mikal C 64 WP

46% efozit + 36% rézoxiklorid

III. 4,0–5,0 ??? ? B x x

Miltox Special

36% rézoxiklorid + 18% cineb

III. 0,3–0,5 ?? ? E x x

Perocin 80 WP

80% cineb III. 2,0–4,0 ? ? C x x

Perotox WP 16% cineb + 34% réz

III. 3,0–5,0 ?? ? E x x


Rézoxiklorid 50 WP

50% rézoxiklorid III. 2,5 ??? ? E x x

Vondozeb Plus

80% mankoceb III. 1,4–2,0 ?? ? C x x

47. táblázat - A burgonya rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és azok alkalmazási szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Bancol 50 WP



Chinetrin 25 EC

23% permetrin + 2% tetrametrin

III. 0,4 ???? ??? C x x

Chinmix 5 EC


III. 0,25–0,35 ???? ?? B x x


III. 0,35 ???? ?? B x x

Cymbush 10 EC




Cyperil 10 EC



Decis 0,5 ULV






II. 1,25–1,5 ???? ??? B

x x


III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x

Padan 50 SP 50% kartap III. 1,0 ??? ?? E x x

Ravion 85 WP

85% karbaril III. 1,5 ???? ??? D x x

Regent 80 WG

80% fipronil II. 25 g/ha ??? ??? E x x

Ripcord 20 EC

200 g/l cipermetrin

III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x

Safidon 2 EC 20% foszmet I. 2,4–3,6 ???? ?? B x x


III. 0,1 ???? ??? B x x

Thiodan 35 EC

35% endoszulfán II. 0,6–1,0 ???? ?? B x x

Thionex 35 EC

35% endoszulfán II. 0,6–0,8 ???? ?? B x x

Ultracid 40 WP *

40% metidation II. 0,5–1,0 ??? ??? x x

Zolone 35 EC

35% foszalon II. 1,75 ???? ?? B x x

*Kizárólag peszticidszűrős helikopterrel juttatható ki.

1.9. 10.1.9. A lucerna és a vörös here növényvédelmeA lucerna és a vörös here lomb- és magkártevőinek nagyon hasonló életformája miatt e két



takarmánynövényünk növényvédelmét egységesen tárgyaljuk.

Mindkét kultúrában a növényvédelmi feladatokat elsősorban a rovarkártevők elleni védekezések jelenthetik. Gombás betegségek (Pseudopeziza, Ascochita stb.) elleni védelemre csak kivételes esetekben szokott sor kerülni.

A rovarkártevők igen magas száma, a védekezések időpontjának eltérősége, amely a kelő lucernán keresztül az állományvédelmen át a magkártevők elleni védekezésekig is eltarthat, lehetőséget ad a légijárművek gyors és sikeres alkalmazására, különös tekintettel a magfogások sikereit biztosító virágzáskori védekezésekre. Fontosabb rovarkártevők:

csipkézőbogarak (Sitona sp.),

lucernabogár (Phytodecta fosnicata),

lucernaormányos (Phytonomus variabilis),

kabócák (Auchenorrhyncha),

tripszek (Physopoda),

poloskák (Lygus sp.).

A védekezések optimális időpontjának megválasztása minden esetben a kártevők elszaporodásától, egyedszámának alakulásától függ. A virágzat-, termés- és magkártevők elleni beavatkozások szinte minden esetben a virágzás időszakában történhetnek, ebből eredően különös gondot kell fordítani a virágzó állományt látogató méhek védelmére.

Az engedélyezett készítményeket egységesen (gombás betegségek és rovarkártevők) a 48. táblázatban foglaltuk össze.

48. táblázat - Lucerna és vörös here gombás betegségei és rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Buvicid K 50% kaptán III. 0,8 ?? ? C x x

Ch. Fundazol 50 WP

50% benomil III. 0,4 ?? ? C x x

Daconil W–75

75% klórtalonil II. 2,0 ??? ? E x x




Dravizon 5 G 7% diazinon II. 35 ?? ? E

Evisect S 50% tiociklám III. 0,75 ???? ?? D x x



Karate 0,5 ULV

5 g/l lambda-cihalotrin

II. 1,5 ???? ??? C x

Karate 5 EC 5% lambda-cihalotrin

III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x

Thiodan 35 EC


Thiodan 25 ULV

25% endoszulfán I. 1,5–1,8 ???? ?? C x

Thionex 35 EC


Ultracid 40 WP *

40% metidation II. 1,0–1,5 ??? ?? B x x

* Megjegyzés: kizárólag peszticidszűrős helikopterrel juttatható ki!

1.10. 10.1.10. A zöldségfélék növényvédelmeE cím alatt a tábla nagyságot elérő zöldségkultúrák közül a zöldbab, a zöldborsó, a konzervipari paprika és paradicsom, valamint a hagyma növényvédelmét tárgyaljuk.

A felsorolt kultúrák gombás és rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények lehetővé teszik az egységesítést, ugyanakkor a leírtak gyakorlatban való alkalmazásánál mindig figyelembe kell venni az évenként megjelenő „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című FM-kiadványban szereplő konkrét utalásokat.

A zöldborsó gombás betegségei közül:

borsóperonoszpóra (Peronospora pisi),

aszkohitás foltosság (Ascochita pisi),

a zöldborsó rovarkártevői közül:

csipkézőbogarak (Sitona ssp.),

barkók (fekete, hegyesfarú, répa-, kukoricabarkó, vincellérbogár),


borsó levéltetű (Acyrtosiphon pisi),

akácmoly (Etiella zinkenella),

a zöldbab gombás betegségei közül:

ragyásodás.

a zöldbab rovarkártevői közül:

borsólevéltetű (Acyrtosiphon pisi),

zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae),

a paradicsom gombás betegségei közül:

paradicsomvész (Phytophthora infestans),



alternária (Alternaria solani),

a paradicsom rovarkártevői közül:

burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata),


kabócák (Auchenorrhynchae),

levéltetvek (Aphididae),

közönséges takácsatka (Tetranychus urticae),

a hagyma gombás betegségei közül:

hagymaperonoszpóra (Peronospora destructor),

hagymarozsda (Puccinia porri),

a hagyma rovarkártevői közül:

hagymalégy (Phorbia antiqua),

hagymabogár (Lilioceris merdigera),

vöröshagyma-aknázólégy (Liriomyza cepae),

bagolypillék (Noctuidae)

elleni védekezésekhez találhatók engedélyezett készítmények.

Az egységesített peszticidfelsorolás ellenére néhány speciálisan légi védekezéshez szükséges információ:

Törekedni kell az 50–70 db/cm2 cseppszám elérésére. Ez a kívánalom merev szárnyú gépek esetében a 45–90o-os állásszögben üzemeltetett lapos sugarú betétekkel, helikoptereknél a D6–45-ös üreges-kúpos szórófejekkel biztosítható.

Nyári védekezésekről lévén szó, a folyadékmennyiség nem csökkenthető 50 dm3/ha alá! Fungicidek alkalmazása során a 70–80 dm3/ha permetlémennyiségek jobb eredményt biztosíthatnak.

Mindkét légijárműtípus eredményesen alkalmazható, de járványveszélyes időszakban a hagymavédekezés repülőgéppel eredményesebb úgy, hogy fél-fél vegyszerdózissal oda-vissza permetez a repülőgép. Egyirányú repülés esetén a hagymaszár repülési irányban árnyékolt oldala kevesebb permetlevet kap.

Ka–26 típusú helikopter repülési sebességét fungicidpermetezések esetében max. 60 km/h-ban, a repülési magasságot 3–5 m-ben ajánlatos meghatározni.

49. táblázat - Zöldségfélék gombabetegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Alto 320 SC 320 g/l ciprokonazol

II. 0,15 ?? ? E x x

Alto Combi 120 g/l II. 0,35 ?? ? C x x



420 ciprokonazol + 300 g/l karbendazim

Antracol WP 70% propineb III. 1,0–1,4 ?? ? B x x

Bordói por 20% réz III. 4,0–5,0 ??? ? E x x

Buvicid F 50% folpet III. 1,5–3,0 ? ? x x

Buvicid K 50% kaptán III. 1,2–3,0 ?? ? C x x



Daconil W–75

75% klórtalonil II. 1,5–2,0 ??? ? E x x

Dithane FL 455 g/l mankoceb III. 1,5–3,0 ?? ? E x x

Dithane M–45

80% mankoceb III. 0,7–3,0 ?? ? C x x

Folpan 48 SC

480 g/l folpet II. 1,6–2,5 ? ? E x x

Manex II. 455 g/l mankozeb III. 1,6–2,5 ?? ? E

Mikal C 64 WP

46% efozit AL + 36% rézoxiklorid

III. 3,0–4,0 ??? ? B x x

Miltox Special

36% rézoxiklorid III. 2,0–5,0 ?? ? E x x

Perocin 80 WP

80% cineb III. 1,2–2,4 ? ? C x x

Perotox WP 16% cineb + 34% rézoxiklorid

III. 3,0–5,0 ?? ? E x x

Polyram DF 70% metirám III. 2,0 ?? ? E x x

Rézoxiklorid 50 WP


Rias 500 EC 150 g/l propikonazol + 150 g/l difenokonazol

II. 0,3

??? ? D

x x


Vondozeb 80% mankoceb III. 1,6–2,0 ?? ? C x x



Plus

50. táblázat - Zöldségfélék rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Anthio 33 EC

33% formotion II. 0,75–1,0 ? ??? B x x

BI–58 EC 38% dimetoát II. 0,6–1,0 ?? ??? B x x

Buvatox 5 G 4,7% fenitrotion + 0,3% malation

III. 35 ??? ? C

Chinetrin 25 EC


III. 0,3–0,4???? ??? C

x x

Chinmix 5 EC

50 g/l beta-cipermetrin

III. 0,3 ???? ?? B x x

Chinmix ME 50 g/l cipermetrin III. 0,3 ???? ?? B x x

Cymbush 10 EC


Decis 2,5 EC 25 g/l deltametrin III. 0,3–0,5 ???? ?? B x x




Fendona 10 EC


Galithion 5 G

4,7% fenitrotion + 0,3% malation

III. 35 ?? ? E

Karate 5 EC 5% lambda-cihalotrin

III. 0,2–0,3 ???? ?? B x x

Ripcord 20 EC

200 g/l cipermetrin

III. 0,15–0,2 ???? ?? B x x


III. 0,2–0,4 ???? ??? B x x



Sumi–Alfa 5 EC

5% eszfenvalerát II. 0,3 ???? ?? B x x

Ultracid 40 WP *

40% metidation II. 0,7–1,0 ??? ??? x x

Unifosz 50 EC

50% diklórfosz II. 0,35–0,5 ??? ?? B x x

1.11. 10.1.11. A szőlő növényvédelmeA szőlő azok közé a kultúrák közé tartozik, amelynek növényvédelmében a légijárművek – és ezek közül is elsősorban a helikopterek – az 1970–1985 években meghatározó szerepet töltöttek be. Ebben az időben az ország hagyományos történelmi borvidékeinek közel 90%-ban helikopteres védekezésekre alapozódott a növényvédelem.

A Ka–26 típusú helikopterek 1970-ben való munkába állítását követő technológiai jellegű vizsgálatok (permetléborítás, permetlé-penetráció, cseppeloszlás, teljesítmény-vizsgálatok stb.) és a nagyüzemi szőlősgazdaságok, kombinátok igen kedvező üzemeltetési tapasztalatai azt bizonyították, hogy ez a Magyarországon még újnak számító védekezési forma szinte teljes egészében biztosítani képes a szőlő növényvédelmét. Így alakulhatott ki az a hazánk mezőgazdasági repülésére igen jellemző üzemeltetési forma, hogy az 1980-as években éves viszonylatban folyamatosan üzemelt 50 db helikopter közül 25–27 db, az üzemeltetett típus több mint 50%-a a kora tavaszi mezőgazdasági munkákat (fejtrágyázásokat, gyomirtásokat) befejezve az időjárástól függően május 3. dekádjától augusztus közepéig – végéig szinte kizárólag szőlővédelmi feladatokat oldott meg. A többi helikopter is végzett esetenként szőlővédelmi permetezéseket, így a helikopterek éves permetezési tevékenységének 35–40%-a szőlőmunka volt.

Mivel volt indokolható ez a magas igénybevételi arány?

1. A permetezés technológiai végrehajthatóságával.

Már ismeretes, hogy a helikopter hordcsavarjainak hatására a légcsavarokról föld felé irányuló ún. átlagos induktív sebességmértéke eléri a 9,8 m/s értéket. Ez a hatalmas és állandó légáram teszi lehetővé, hogy a levegővel kevert növényvédő szer nagy sebességgel és bármilyen szög alatt a növényzetre kerüljön. A helikopter haladási sebességétől függően peszticidekkel jól beboríthatja a levelek fonákát és ezt nemcsak sima talajon, hanem lejtős körülmények között is el tudja végezni.

2. Magas területteljesítménnyel.

Egy Ka–26 típusú helikopter kedvező feltételek mellett helyettesíthetett akár 8–10 db nagy teljesítményű földi növényvédő gépet. Az akkori idők még kontakt szereken alapuló (réz, kén, ditiokarbamátok, cineb) technológiáinak permetezési fordulói ebből eredően könnyen betarthatók voltak.

3. Jelentős élőmunkaerő-felszabadítással.

Egy helikopter kiszolgáló személyzetével (amely a víz utánpótlását is beleszámítva 4–5 fő körül mozgott) megoldható volt 1200–1300 ha szőlő üzemi növényvédelme, a hagyományos földi gépekre alapozott védekezéseknél lényegesen alacsonyabb bértömeg felhasználása mellett.

4. Alacsonyabb kijuttatási költségek biztosításával.

A helikopterek bérleti – később, amikor a gazdaságok már maguknak is vásárolhattak helikoptereket, szolgáltatási – díjtarifáinak légióradíja hektárra vetítve nem volt magasabb, mint a földi gépekkel végzett permetezéseké.

Az 1980-as évek második felétől egyre erősödő, a szőlőtermesztés gazdaságosságát érintő piaci változások hatása nemcsak a termelésre, hanem a helikopteres munkavégzés nagyságára is rányomták bélyegüket. A termelés gazdaságosságának kérdései és az időközben egyre nagyobb mennyiségben megjelenő és hosszabb hatástartammal rendelkező szisztemikus készítmények földi gépes kijuttathatóságának következtében egyre



inkább csökkenni kezdett a helikopterek szőlőben végzett munkája iránti igény.

Ez a tendencia a rendszerváltást követő tulajdonosi és tulajdonviszonyok hatására tovább folytatódott. Napjainkban a vállalkozói rendszerben üzemeltetett helikopterek szőlőművelési adatai csak becsülhetők: az adott helikopterek területi elhelyezkedésétől függően ez a munkaféleség az éves permetezési munkák 3–5% nagyságában tételezhető fel.

A szőlővédelem technológiai folyamatain belül a

a szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola),

a szőlőorbánc (Pseudopeziza tracheiphila),

ellen teljesértékűen,

a szőlőlisztharmat (Uncinula necator)

ellen a súlyosan járványos eseteket leszámítva teljesértékűen,

szőlőbotritisz (Botrytis cinerea)

ellen földi kiegészítő kezeléssel lehet sikeresen védekezni.

A szőlő rovarkártevői közül:

a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana),

a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana),

a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella),

a szőlő-gubacsatka (Eriophyes vitis),

a szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis)

ellen az engedélyezett inszekticidválasztéknak köszönhetően szintén teljes értékű védelem biztosítható.

51. táblázat - A szőlő gombás betegségei ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Afugan 33% pirazofosz II. 0,5 ??? ? B x x

Antracol WP 70% propineb III. 1,0 ?? ? B x x

Bordói por 20% réz III. 5,0 ??? ? E x x

Bumper 25 EC


III. 0,2 ??? ? C x x

Buvicid F 50% folpet III. 1,0–1,5 ? ? x x

Buvicid K 50% kaptán III. 1,0–1,5 ? ? C x x





Dithane DG 75% mankoceb III. 2,0 ?? ? C x x

Dithane FL 455 g/l mankoceb III. 3,0 ?? ? E x x

Dithane M–45

80% mankoceb III. 1,5 ?? ? C x x

Dorado 200 g/l pirifenox III. 0,2 ? ? E x x

Folpan 48 SC

480 g/l folpet II. 1,5–6,0 ? ? C x x

Karathane FN–57

18,25% dinokap III. 0,5–0,8 ???? ?? x x

Karathane LC

350 g/l dinokap III. 0,5–0,8 ???? ?? x x

Kumulus S 80% kén III. 3,0–4,0 ? ? B x x

Microthiol Special

80% kén III. 2,0–5,0 ? ? B x x

Mikal 75 WP 50% efozit + 25% folpet

II. 3,0–4,0 ? ? B x x

Mikal C 64 WP

36% rézoxiklorid III. 3,0–4,0 ? ? B x x

Miltox Special

36% rézoxiklorid + 18% cineb

III. 3,0–5,0 ?? ? E x x

Nedvesítheto kén

80% kén III. 2,0–5,0 ?? ? B x x

Perotox WP 16% cineb + 34% réz

III. 3,0–5,0 ? ? E x x

Pol–Thiuram 85% TMTD III. 2,0–3,6 ?? ? C x x


Rézoxiklorid 50 WP


Ronilan 50% vinklozolin III. 1,0–1,5 ??? ? E x x

Ronilan DF 50% vinklozolin II. 1,0–1,5 ? ? E x x




Rovral 50% iprodion III. 1,0–2,0 ??? ? E x x

Rovral 25 F 25% iprodion III. 2,0 ??? C x x

Rubigan 12 EC

12% fenarimol III. 0,1–0,25 ??? ? E x x

Sapro l19% triforin III. 0,7–1,0 ?? ? C x x

Sumilex 50 WP

50% procimidon III. 1,0–1,5 ?? ? C x x

Szulfur 800 FW

800 g/l kén III. 4,0–5,0 ? ? E x x

Szulfur 900 FW

900 g/l kén III. 4,0–5,0 ? ? B x x

Vondozeb Plus

80% mankoceb III. 1,6–2,4 ?? ? C x x

52. táblázat - A szőlő rovarkártevői ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Bancol 50 WÍP


BI–58 EC 38% dimetoát II. 0,8–1,0 ?? ??? E x x

Chinetrin 25 EC


III. 0,25–0,5 ???? ??? C

x x

Chinmix 5 EC

50 g/l cipermetrin III. 0,25–0,35 ???? ?? B x x

Cyperil 10 EC



Ekalux 25 EC

25% kinalfosz II. 1,0–1,5 ???? ??? B x x

Fendona 10 EC


Karate 5 EC 5% lambda– III. 0,15– ???? ?? B x x



cihalotrin 0,2

Neoron 500 EC

500 g/l brómpropilát

III. 1,5 ???? ?? B x x

Ripcord 20 EC

200 g/l cipermetrin

III. 0,125–0,2 ???? ?? B x x


III. 0,2 ???? ??? B x x

Sumi–Alfa 5 EC


Sumicidin 20 EC

20% fenvalerát III. ???? ??? B x x

Thiodan 25 ULV

25% endoszulfán I. 2,0 ???? ?? C x x

Unifosz 50 EC

50% diklórfosz II. 0,5 ??? ?? B x x

53. táblázat - Légi kijuttatásra engedélyezett egyéb készítmények és alkalmazásuk szempontjai


Dózis (dm3/ha)


ási forma

hal méh tűz

Alar 85 85% daminozid I. 1–5 E x x x

Algizid WSCP

60% polietilén-diammónium

I. 3–5 ??? ?? C x x x

Bandrift Plus 25% akrilamid-monopolimer + 65% paraffinolaj

III. 0,1%??? ? C

Dendrocol 17 SK

gyanta + rézszappan

III. 4–6 ??? ? A x x x

Hyspray 800 g/l etoxilált zsíramin

III. 0,5–1,0 ??? ?? C

Limbolid 50 EC

50% heptopargil III. 1–2 ? ?? C x x x

Nalco–Trol 30% polivinil-polimer

III. 30–120 ml ??? ? E

Nevirol 20 20% ftalanilsav III. 1,2 ??? ? E x x x



WP

Nevirol 60 WP

60% ftalanilsav III. 0,3–0,4 ? ? B x x x

Nonit 60% dioktil-szulfoszukcinát-nátrium

III. 0,025

Redentin 75 0,0075% klórfacinon

III. 10–20 ? ? D

Trend 90% etoxilált izodecil-alkohol

I. 0,1% ?? ?? C x x

Légi alkalmazásra engedélyezett egyéb készítmények kultúránkénti bontásban, felhasználás szerint:

Alar 85: vörös here, maglucerna magtermő állományaiban termésfokozás céljaira.

Algicid WSCP: rizsterületek algafertőzésének megszüntetésére. Tilos a készítményt felhasználni ott, ahol a rizsföldek vizében hal található. A kezelést követően két hétig tilos az árasztóvizet leengedni.

Bandrift Plus: kalászosok, kukorica, napraforgó, repce, szója, burgonya, lucerna, vörös here, rét, legelő vegyszeres gyomirtása és állományszárítása esetén a permetlé-elsodródás megakadályozására.

Dendrocol 17 SK: szója-, napraforgó-, kukorica-, szőlő-, dinnye-, őszibúza-kultúrák vadkár elleni védelmére. A készítményt úgy kell kijuttatni, hogy a borítás lombozaton és termésen egyenletes legyen. A védekezéseket minden esetben megelőző jelleggel kell végrehajtani. Dinnyénél teljes területkezelés indokolt legalább két alkalommal, a szóját, a napraforgót fejlődése kezdetén kell permetezni. Nagy táblák esetén elég a veszélyeztetett szegély (30–50 m) egyszeri kezelése.

Hyspray: hatásfokozó anyag a bromoxinil, dimetipin, diquat-dibromid, glufozinát-ammónium hatóanyag-tartalmú deszikkálószerekhez.

Limbolid 50 EC: napraforgó, szója, lucerna hozamnövelésére. Lucernában kaszálás után 6–10 cm-es növedékre, illetőleg virágbimbós állapotban kijuttatva.

Mist Control: lásd Nalco–Trol.

Nalco–Trol: kalászosok, rizs, kukorica, napraforgó, repce, szója, burgonya, lucerna, rét, legelő vegyszeres gyomirtása, illetve deszikkálása esetén cseppnehezítőként.

Nevirol 20 WP, Nevirol 60 WP: rizs-, kukorica-, repce-, szója-, lucerna-, vörös here-, szőlő-, zöldségkultúrákban terméskötődés elősegítésére.

Nonit: permetezőszerek nedvesítőképességének fokozására. Rét és legelő vegyszeres gyomirtásánál.

Redentin 75: mezei pocok irtására évelő pillangósokban. Környezetvédelmi szempontból rendkívül fontos, hogy egyszeri alkalommal nagy, 4–500 ha összefüggő területen ne végezzenek kezelést. A készítmény tervezett felhasználását előzetesen a területileg illetékes növényvédelmi felügyelőnek és a vadgazdálkodási egységnek be kell jelenteni.

Trend: szulfonil-karbamid típusú gyomirtó szerek (Titus, Granstar) hatásfokozására.


12. fejezet - 11. Erdészeti kártevők elleni védekezésekAhogy e kiadvány bevezetőjében is közöltük, a mezőgazdasági repülés gondolatának megszületése és világméretekben való elterjedése az erdészeti kártevők elleni védekezés légi úton való megoldásának köszönhető.

Időnként napjainkban is ugyanazon kártevők elleni védelemben nyújtanak hathatós segítséget a légijárművek, mint Zimmermann erdész szabadalmának beadása idején azzal a különbséggel, hogy a védekezésekhez engedélyezett készítmények hatóanyagukat és kijuttatási formájukat tekintve egyaránt óriási változásokon mentek át.

A számos erdészeti lombkártevő közül számunkra legnagyobb veszélyt jelentő kártevők:

az aranyfarú lepke vagy aranyfarú pille (Euproctis chrysorrhoea),

a gyapjaslepke (Lymanthria dispar),

a gyűrűspille (Malacosoma neustria),

az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea),

a tölgyilonca (Tortrix viridana),

a fenyőilonca (Ryacionia buoliana),

a májusi cserebogár (Melolontha melolontha),

az erdei cserebogár (Melolontha hyppocastani)

ellen szükséges esetenként nagyobb összefüggő területeken védekezni, a kialakuló vagy már kialakult gradáció nagyságának megfelelően.

Az engedélyezett készítmények között mindegyik kártevő ellen található megfelelő inszekticid, de az erdők életközösségének védelme érdekében elsősorban a környezetkímélő biopreparátumokkal a kártevők fejlődésének bizonyos szakaszaiban lehet eredményesen védekezni. A biopreparátumok alkalmazhatóságának vizsgálata területén az ERTI kutatásai vezettek jelentős ismeretanyag megszerzésére, így a védekezések javaslatai is az ERTI tapasztalataira épülnek.

Az alkalmazások időpontjai:

Euproctis – Malacosoma: tavasszal a telelőfészkek elhagyása után közvetlenül (rügyrágások megakadályozására), nyáron: a lárvák tömeges kelésének idején, július végén, augusztus elején

Lymanthria: tavasszal, kelés után, a lárvák lombkoronába vonulásakor.

Melolontha: az imágók tömeges megjelenésekor, általában az 1:1 ivararány elérésénél. Meleg időjárás esetén 40:60-as ivararány bekövetkeztekor már ajánlatos a védekezés megkezdése

A Melolontha kivételével mindegyik kártevő vegyszerre legérzékenyebb stádiuma az L1–L3 lárva fejlődési szakaszban van.

54. táblázat - Erdészeti rovarkártevők ellen engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai

Márkanév Hatóanyag Forg.

Dózis (d

Veszélyességi fokozat

Kijuttatási


11. Erdészeti kártevők elleni védekezések

kat. m3/ha) formahal méh tűz



Dimilin 25 WP

25% diflubenzuron

III. 0,2–0,5 ? ? D x x

Dimilin ODC–45

450 g/l diflubenzuron

III. 0,11–0,165 ? ? C x

Dipel ES 3,2% Bacillus thuringiensis

III. 1,0 ? ? E x x


Foray 48 B 2,2% Bacillus thuringiensis

III. 4,0 ? ? E x x

Sumi–Alfa 0,5 ULV

5 g/l eszfenvalerát I. 2,0 ???? ? B x

Thuricid HP 3,2% Bacillus thuringiensis

III. 0,7–1,0 ? E x x

Decis 1,5 ULV


Technológia

Folyadékmennyiségek: LV permetezéseknél 50–70 dm3/ha, ULV permetezéseknél 2,0–5,0 dm3/ha.


A Decis 1,5 ULV-t csak tavasszal, a rügyrágás megakadályozására és a cserebogarak elleni védekezésekkor szegélykezelésekre javasolható. Kilombosodott állományok, egységes erdőrészek kezelésére a hasznos élő szervezetek nagyfokú gyérítése miatt nem ajánlatos.

A biopreparátumok csak rágó lárvákra hatásosak. Kifejlett imágókra, így más hasznos élő szervezetekre, hatástalanok. UV-sugár-érzékenységük (különösen a Bacillus thuringiensis esetében) közismert. Ebből eredően alkalmazásuk a délutáni – esti órákban javasolható. Hatásuk, bizonyos fokig UV védelmük, 2,0 l/ha Nu–Film permetlébe keverésével fokozható.

A Dimilin VDG–45 készítményt felhasználás előtt keverni kell hektáronként 2,0–5,0 liter FK 15 vazelinolajjal, és ezt a keveréket lehet ULV formában kijuttatni.

A Decis 15 ULV koncentrált rovarölő szert felhasználás előtt ugyancsak keverni szükséges. A készítmény 0,5 l/ha dózisát 1,0–2,0 liter vízzel kell elegyíteni, és ez a permetlé juttatható ki ULV formában.


13. fejezet - 12. SzúnyogirtásokKiemelt fontosságú idegenforgalmi körzetek, üdülőterületek szúnyogok elleni védekezésének leghatásosabb formája a légi úton végzett igen kis térfogatú, ULV permetezés, illetve kijuttatási mód.

Az eljárás megvalósítása speciális, erre a célra gyártott és engedélyezett irtószerekkel, igen finom porlasztást biztosító rotációs szóróberendezésekkel lehetséges.

Mivel, hogy a szúnyogirtások engedélyezése, végrehajtása, ellenőrzése, általánosságban a szúnyogirtás az egészségügy hatáskörébe tartozik, a továbbiakban részleteiben ismertetjük mindazt, ami a szúnyogirtásokkal kapcsolatos légi tevékenység megvalósításához elengedhetetlenül szükséges.

A légi úton való szúnyogirtás feltételei:

1. Engedélyeztetés

Szúnyogirtó és szúnyoglárvairtó készítményt légi úton csak az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatalának engedélyével szabad kijuttatni!

Az engedélyek megkéréséhez az alábbi adatok közlése szükséges:

1.1 Imágóirtás esetén:

a kezelésre kijelölt terület nagysága (ha); új, korábban még nem kezelt terület esetén annak térképét is mellékelni kell,

a kezelést végző légijármű típusa, üzemeltetőjének neve és telephelye,

az ULV szórófej típusa és száma,

a légijármű tervezett felszállási helye,

a kezelések száma,

az egyes kezelések tervezett időpontja (a tartalék nappal együtt),

az egyes kezelésekre alkalmazni kívánt szúnyogirtó szer megnevezése és mennyisége (dm3/ha),

a kezelések felelős egészségügyi gázmesterének neve, címe, telefonszáma,

a kezelés helye szerint illetékes ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézetének egyetértő véleménye, nyilatkozata.

Szúnyoglárvairtás esetén:

a kezelésre kijelölt terület nagysága (ha),

a légijármű típusa, üzemeltetőjének neve és telephelye,

az ULV szórófej típusa és száma,

az egyes kezelésekre alkalmazni kívánt szúnyoglárvairtó szer megnevezése és menynyisége (dm3/ha),

a kezelendő területet kijelölő, a kezelés optimális időpontját meghatározó, a megfelelő készítményt kiválasztó, az alkalmazandó dózist megállapító és a kezelés hatékonyságát mérő entomológiai szakértő neve, címe és telefonszáma,

a kezelésekért felelős egészségügyi gázmester neve, címe és telefonszáma,

a kezelések helye szerint illetékes ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézetének egyetértő véleménye, nyilatkozata.

A kérelmet a Hivatalhoz címezve, a kezelés helye szerint illetékes ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézetéhez kell –


12. Szúnyogirtások

a kezelés jellegétől függően az előzőekben felsorolt adatokkal együtt – szakvéleményezés céljából elküldeni.

A kérelmező az engedélyezést tartalmazó határozatot a Hivataltól kapja meg.

A kezelések megkezdése előtt az illetékes vízügyi és környezetvédelmi (esetleg természetvédelmi) hatósággal a kapcsolatot fel kell venni. Kezelések természetvédelmi területet nem érinthetnek. Imágóirtás esetén gondoskodni kell a méhészet értesítéséről (lásd később).

2. A kezelendő terület kijelölése

Az irtásra kijelölt területekről méretarányos térképet kell készíteni. Célszerű, ha a repülőgép-vezető a kezelés megkezdése előtt a térkép alapján berepülést végez. Törekedni kell arra, hogy ugyanazon területeket lehetőleg azonos pilóta kezelje.

3. Irtások végrehajtása

3.1 Cseppméret biztosítása

A szúnyogirtások ún. légoszlop kezeléséhez VMD 50 mikrométer cseppnagyságot kell biztosítani. Az OKI vizsgálatai és a több éves gyakorlat tapasztalatai alapján

merev szárnyú repülőgéptípusok (An–2, M–18, Z–137 T, PA–25, C–188) esetében a Micronair vagy a magyar Autorot X–20,

helikopterek (Ka–26, UH–12) esetében a Beecomist 275 (40 vagy 60 mikronos dobokkal) vagy az Unirot–4 (30 mikronos dobokkal)

felszerelve biztosíthatják a kívánt cseppméretet.

3.2 ULV-szórófej beállítása

Tekintettel a munkavégzés során használatos igen alacsony kijuttatási mennyiségekre, a korábbi fejezetekben már részletesen ismertetett módon be kell állítani az ULV–fejek pontos átbocsátási mennyiségét.

Ehhez a művelethez ismerni kell a légijármű sebességét (v = 160 km/h), a munkaszélességet (v = 50 m) és a kijuttatandó irtószer 1 ha-ra tervezett mennyiségét (Q = 0,6 dm3/ha).

Ezeknek az adatoknak képletbe helyezése után megkapjuk azt az átfolyási mennyiséget, amelyet a légijármű vegyszerszivattyújának kell szállítani a szórófejekhez.

Behelyettesítve:

A légijármű szórórúdjaira felszerelt ULV-szórófejek számát figyelembe véve a szivattyú szállítási teljesítményét elosztjuk a szórófejek számával, és ekkor megkapjuk az 1 szórófejen átfolyó irtószer mennyiségét. Így pl. 6 db szórófej esetén:

Ennek az irtószermennyiségnek a biztosítása, azaz a légijármű pontos kalibrálása minden esetben a légijármű üzemeltetőjének a kötelessége.

Ahhoz tehát, hogy a kezelés 0,6 dm3/ha dózissal folyhasson, 6 db szórófej esetén azokat úgy kell beállítani, hogy egy-egy szórófejen az átfolyó irtószer mennyisége 1,33 dm3/min. legyen. Ez elérhető megfelelő szűkítők alkalmazásával vagy a permetlérendszer nyomásának változtatásával.



A szórófejek beállítását minden esetben el kell végezni, ha előzőleg más készítményt használtak vagy eltérő dózist alkalmaztak. A beállítást csak az adott készítménnyel lehet elvégezni, tekintettel az átfolyási mennyiséget befolyásoló tényezőkre, elsősorban a viszkozitásra.

Beállításkor a megfelelő védőruha és egyéni védőeszköz használata kötelező.

Az esetleges hatékonysági problémákból eredő viták elkerülése érdekében célszerű a szórófejek beállítását, a beállításnál kapott értékeket jegyzőkönyvben dokumentálni.

3.3 Cseppszám

Ennek a tényezőnek az imágóirtásban van kiemelt jelentősége. Minél nagyobb a cseppszám (szemcsesűrűség), annál jobb az irtás-kezelés effektusa. A porlasztás során tehát arra kell törekedni, hogy az ULV–szórófejekből minél több csepp jusson egységnyi területre. Ezt a megállapítást, illetőleg igényt képes kielégíteni a légijárművenkénti minimálisan 6 db szórófej üzemeltetése.

A szemcsesűrűségnek minimum 150 db/dm2 értéket kell elérnie.

A megfelelő cseppszám biztosítása különösen a sűrű növényzettel borított területeken (pl. ártéri erdőkben) lényeges, ahol a szemcséknek a növényzet alján tartózkodó szúnyogokat is el kell érni.

4. Engedélyezett készítmények

55. táblázat - Szúnyogimágók irtására engedélyezett készítmények

Márkanév Hatóanyag Minősítése Dózisa (l/ha)

Aqua Reslin Super ULV konc.

10,8% permetrin + 0,15% bioalletrin

veszélyes irtószer

0,6

Ficam ULV 200 g/l bendiokarb veszélyes irtószer

0,2–0,4

K-Othrin–1 ULV 0,12% deltametrin szabad forg. irtószer

0,5–0,8

Reslin Super ULV 10,8% permetrin + 0,15% bioalletrin

veszélyes irtószer

0,6

Unitox 14 ULV 14% diklórfosz veszélyes irtószer

0,4–0,8

56. táblázat - Szúnyoglárvák irtására engedélyezett készítmények

Skeetal 600 ITU/mg Bacillus thuringiensis szabad forg. irtószer

Teknár HP–D

1200 ITU/mg Bacillus thuringiensis szabad forg. irtószer

Vectobac 12 AS

1200 ITU/mg Bacillus thuringiensis szabad forg. irtószer

57. táblázat - Szúnyoglárvairtó szerek felhasználási mennyiségei



A tenyészőhely (víz) típusa

Kijuttatási mennyiség

Skeetal HP–D

Teknár 12 AS Vectobac

Tiszta (tavak, áradáskor elöntött területek)

0,5–1,0 0,5–0,75 0,35–0,7

Kevéssé szennyezett (lápos, mocsaras területek)

1,0–1,5 0,75–1,25 0,6–1,2

Erősen szennyezett (agyaggödrök stb.)

2,0 1,25–2,0 1,0–2,4

A lárvairtó készítmények felhasználhatók ULV vagy LV permetezési formában is.

1. Méhek védelme

A méhek elhullási veszélye az ULV eljárások végrehajtásakor fenyeget.

10 000 m2 (1 ha) nagyságot meghaladó terület kezelése esetén a kezelendő terület méhészeit – a kezelést megelőzően legalább 6 nappal – értesíteni kell.

A szükséges bejelentést a 3/1992. (II.10.) FM rendelet 7. § alapján a kezelendő terület(ek) illetékes települési önkormányzatnak meg kell tenni, amelyben közölni kell:

a kezelendő terület helyét és nagyságát,

a rovarirtás kezdetének és befejezésének időpontját,

az alkalmazandó irtószer megnevezését,

a kijuttatás módját.

A jegyző a bejelentés napján köteles a védekezés helyétől 5 km-es körzetben lévő méhesek tulajdonosai (kezelőit) a helyben szokásos módon haladéktalanul értesíteni a méhekre veszélyes irtószer alkalmazásának helyéről, időpontjáról és az alkalmazandó irtószerről, egyben felhívni a figyelmet, hogy méheiket a veszélyességi körzeten kívül vagy más alkalmas módon helyezzék biztonságba.

Ha a veszélyességi körzet egy része más önkormányzathoz tartozik, a jegyző értesíti a többi érintett önkormányzatot a szükséges intézkedések megtétele érdekében.

A méhek ártalma elvándoroltatással vagy a méhcsaládok lezárásával akadályozható meg. A méhcsaládok lezárása a befulladás veszélye nélkül az időjárástól függően 1–3 napig tarthat, ezért a kezelés pontos idejének közlése rendkívül fontos.


14. fejezet - 13. Tápanyag-visszapótlásokA repülőgépes mezőgazdasági munkák másik jelentős részét a műtrágyaszórások teszik ki.

A hazai mezőgazdasági repülés kialakulásának és elterjedésének éveiben a műtrágyaszórások nagysága meghaladta az éves hektárteljesítmény 55–60%-át. Ha ennek a munkaféleségnek az arányát összehasonlítjuk a növényvédelem területén végzett munkák nagyságával, érdekes összefüggés látható:

Év

Részarány (%)

tápanyag-visszapótlás

növényvédelem

1959

61 39

1965

58 42

1970

58 42

1975

29 71

1980

26 74

1985

29 71

1995

40 60*

*becsült adat

Az arányokban való eltolódás elsősorban az 1970-es években munkába állított nagy számú Ka–26 típusú helikopter növényvédelmi jelentőségét bizonyítja.

A légijárművek által végzett műtrágyaszórások jelentős részét a kora tavaszi fejtrágyázások jelentik, elsősorban az őszi kalászosok vetésterületein, míg az őszi alaptrágyázások az időközben bekövetkezett technológiai, termesztéstechnikai és közgazdasági változások miatt az 1960-as évekhez viszonyítva kisebb jelentőségű munkákká váltak, illetőleg napjainkban már meg is szűntek.

Repülőgépes, helikopteres felhasználásra lehetőleg

minél magasabb hatóanyagú műtrágyát használjunk, mert a vivőanyagok szórása a műtrágyaszórások költségeit feleslegesen növelik,

zsákolt vagy a 6. fejezetben már leírt módon tárolt műtrágyákat használjunk; a műtrágyák szórhatóságát, a terítés kereszt- és hosszirányú egyenletességét nagy mértékben befolyásolhatja a műtrágyák darabossága, idegen anyagokkal való szennyezettsége, valamint nedvességtartalma.


13. Tápanyag-visszapótlások

A műtrágyák nedvességtartalmának hatása a szórhatóságra

Foszfortartalmú műtrágyák:

a szemcsés szuperfoszfát 10–13% nedvességtartalomig jól szórható, 15–20%-nál magasabb víztartalom esetén a légijárművekből már nehezen vagy egyáltalán nem szórható ki,

a porított szuperfoszfát még száraz állapotban is hajlamos a boltozódásra, ezért lehetőség szerint granulált szuperfoszfáttal keverjük, de víztartalma ilyen esetben sem haladja meg a 15%-ot.

Nitrogéntartalmú műtrágyák:

a legáltalánosabban használt karbamid-, ammónium-nitrát stb. műtrágyák, amennyiben a tárolás során nem tömörödtek össze, jól szórhatók. A granulált nitrogén-tartalmú műtrágyák 5–7% nedvességtartalom esetén már nehezen szórhatók,

a pétisó jól szórható 4–5% nedvességtartalomig, 7–8% nedvességtartalom már szórhatósági problémákat okozhat.

Káliumtartalmú műtrágyák:

– akkor szórhatók repülőgépről, ha összeszorított marokban a műtrágya nem tapad össze.

A légijárművek műtrágyaszóró berendezéseinek típusai közül kiemelkedően érzékeny a műtrágya minőségére az M–18 Transland típusú szórószoknyája. A centrifugális szóróberendezések műtrágyaminőség iránti igénye már „szerényebb”, mint a szórószoknyás változatoké.

1. 13.1. Őszi kalászosok fejtrágyázásaA jelenlegi búzatermesztési gyakorlat országszerte igen eltérő mennyiségben használja a NPK hatóanyagú műtrágyákat. A műtrágyák jelentős részét az őszi talaj-előkészítések juttatják ki, de a legfontosabb tápanyagigényt jelentő nitrogén kijuttatása a vegetáció folyamán a növény tápanyagigényeinek megfelelően már több részletben történik.

A búza három fő makrotápanyaga közül a nitrogénre reagál a legnagyobb mértékben. A nitrogén hiányának tünetei hamar jelentkeznek a növényen, ugyanakkor nitrogéntrágyázással ezek a tünetek meg is szüntethetők.

A nitrogénfelvétel kritikus szakasza a tél vége, amikor az áttelelő búza asszimilációs tevékenysége intenzíven megindul, de az alacsony hőmérséklet és a kedvezőtlen feltáródási viszonyok legtöbb esetben nem teszik lehetővé az őszi alaptrágyázás során kiadott nitrogén felvételét.

A kora tavaszi hóolvadás utáni talajállapot, különösen a nedves, csapadékos, elhúzódó tavasz, sokáig gátolhatja a földi műtrágyaszóró gépek használatát. Ebben az esetben lehet igazán értékelni a légijárművek talajállapottól független munkavégzési lehetőségeit. Ezek a következők:

Nagy területek elvégzésére képesek a kora tavaszi hóolvadás utáni időszakban, amikor a földi gépek nem tudnak rámenni a talajra, vagy csak a rövid reggeli órákban tudnak dolgozni, amíg a fagyott talaj ezt lehetővé teszi.

A légijárművek a fejtrágyázásoknál megszokott kisebb műtrágyamennyiségeket a földi műtrágyaszórók jelentős részénél arányosabb formában juttatják ki. Külön figyelmet érdemelnek a centrifugális műtrágyaszóró berendezésekkel felszerelt helikopterek, melyek szórásegyenletessége kielégíti a mai korszerű igényeket is.

Tervezhetőség. Az őszi kalászosok tavaszi fejtrágyázásának időszaka általában a hóolvadásokkal egy időben kezdődik, de minden esetben a tél végi hónapok hóviszonyai szabják meg a munka elkezdésének időpontját. Korábban végzett felmérések szerint az év első hónapjainak repülhető napjai az alábbi módon alakulnak:

január 15,3 nap,

február 12,6 nap,

március 19,2 nap,



április 17,5 nap.

A januári, repülésre alkalmas napok számának magas hányada nem jelenti a műtrágyaszórásra alkalmas körülményeket, ugyanis a januári átlagos hóviszonyok akadályozó tényezőként kezelendők. A február második felétől országos átlagban április 10–15-ig terjedő időszak tekinthető a légijárművek első, kifejezetten munkacsúcsnak minősülő fejtrágyázási időszakának. Április 10–15-e között kezdődik el a gabonafélék vegyszeres gyomirtása. A repülhető napokon átlagosan repülőgéptípusok (An–2, M–18) esetében 2,55, helikopterek (Ka–26, MD–500E) esetében 3,26 légióra a repült idő.

Légijárműveink ha/légióra teljesítménye a kora tavaszi fejtrágyázások során típusonként változó:

An–2 85,0 ha/légóra,

M–18 95,0 ha/légióra,

Ka–26 110,0 ha/légióra.

A repülhető napokat, a napi repült átlagos légiórákat, valamint az átlag hektárteljesítményeket figyelembe véve elmondható, hogy a légijárműtípusoktól függően 2700–4000 ha területteljesítmény számolható reális körülmények között havonként 100 kg/ha körüli dózis alkalmazása esetén.

Élőmunkaerő-szükséglet. A folyamatos munka, a légijárművek optimális kihasználásának érdekében a kiszórandó műtrágya folyamatos biztosítása első rendű feladat. Nagy teherbírású és teljesítményű légijárműveink folyamatos munkájához óránként 3000–8000 kg műtrágyát kell biztosítani, illetve a töltésre előkészíteni.

Attól függően, hogy a kiszórandó műtrágyát a repülőtéren tárolják vagy központi tárházakból szállítják ki, más-más minőségre lehet számítani. A repülőtereken tárolt műtrágya (még a zsákos formában is) rendszerint összetömörödik, ezért az elvárt minőség érdekében feltétlenül darálni, őrölni kell. Az előkészítést is figyelembe véve, a munkaerő-szükséglet a következőképpen alakul:

rakodást végző konténer- (szalag-) vezető

1–2 fő

rakodást végző dolgozók 2–4 fő

törést, előkészítést végző dolgozók

2–4 fő

összessen 5–10 fő

A repülőtéren közvetlenül a légijárművek feltöltésénél foglalkoztatottakon túl figyelembe kell venni a műtrágya szállítását végző járművezetőket, valamint a jelzőszemélyzetet is.

Amennyiben a gazdaság gépesítettségi foka azt megengedi, és a kiszórandó műtrágya külön előkészítést nem kíván, a munkaerő-szükséglet minimálisra, 4–5 főre is csökkenthető, ami a repülőtéren dolgozókat illeti. Az időszak rövidsége és a területnagyság közötti ellentmondásokat nagymértékben feloldhatja az intézkedésre képes, jó szervezőképességgel rendelkező, a fejtrágyázási munkákat irányító gazdasági szakember.

A Ka–26 helikopter kézi erővel való töltését az 1970-es évekből a 101. ábra szemlélteti.

101. ábra - Ka–26 helikopter műtrágyával való töltése az 1970-es években



Eszközszükséglet. A korábbi évek felhordószalagos töltési módját repülőgépek esetében teljes mértékben felváltotta a lényegesen korszerűbb és főleg gyorsabb módszernek tekinthető konténeres töltés. A repülőgépek hasznos terhelése meghaladja az 1300 kg-ot, ezért alapvető követelmény a gyors rakodást elősegítő nagy konténerek alkalmazása, amivel egy töltési mozzanattal rakható be a repülőgép vegyszertartályába a műtrágya. Az eszközszükséglet ennek megfelelően:

nagy teljesítményű rakodógép konténerrel (helikopterhez töltőszalag),

a szállítás távolságától szállító jármű a műtrágya biztosításához,

lapátok, műanyag fólia a műtrágya takarásához stb.

A fejtrágyázáshoz használt nitrogén-műtrágyák szórási elégtelensége következtében csíkossá tehetik a gabonatáblákat. Ehhez a képhez nagymértékben hozzájárul az a tény is, hogy a gazdaságok munkaerőhiány miatt és más okokból nem biztosítanak jelző munkásokat a légijárművek irányításához.

A műtrágyaszórások munkálatainál elterjedt az a nézet is, hogy az An–2 típuson üzemeltetett RTS–1 típusú szórószoknya közel 40 m-es munkaszélességgel üzemeltethető. Méréseink szerint 160 km/h repülési sebesség és 20–25 m-es munkamagasság mellett az RTS–1 szórószoknya optimális munkaszélessége 25–28 m között mozog. Említettük már, hogy az M–18 repülőgép Transland típusú műtrágyaszórója mennyire érzékeny a kijuttatandó anyag minőségére. Ennek megfelelően az M–18-as brigádok műtrágyaminőségi igénye a többi légijárműéhez viszonyítva fokozottnak tekinthető. Az őszi, nyár végi alaptrágyázásoknál is érvényben vannak a fejtrágyázás során elmondottak. A műtrágyák minőségét illetően tekintettel arra, hogy leginkább alaptrágyázásokról lévén szó, elsősorban kevert műtrágyákat alkalmazunk, és ebben az esetben a repülési magasságok helyes betartása is figyelembe veendő. Amennyiben porított szuperfoszfát kijuttatására kerül sor és a kijuttatáskori szélsebességi érték elérheti a 6–8 m/s értéket, a repülés magasságát az egyenletesség érdekében ajánlatos lecsökkenteni 12–15 m-re. Az egyébként poros műtrágyák szórhatósága érdekében helyes táblamegválasztással inkább a szembeszél kedvezőbb voltát vegyük figyelembe.

2. 13.2. Lombtrágyázások alkalmazásaAz első repülőgépes lombtrágyázási kísérletek már 1959-ben elkezdődtek és napjainkban is folytatódnak a különféle készítményekkel.

Ez alatt az időszak alatt a légijárművek segítségével végzett lombtrágyázások jelentős változásokon mentek át. A munka jelentőségét a végzett területnagyságok mutatják. 1971-ben 9000 ha, 1975-ben 126 000 ha, 1978-ban 1 476 000 ha, 1984-ben 555 000 ha lombtrágyázott területet lehetett kimutatni.

Látható, hogy a levéltrágyázások felfutása 1978-ig tartott, majd ezt követően kezdetben lassabban, de az utolsó években már drasztikusan lecsökkent az 1975-ös év területszintje alá.

Az okokat csak megközelítőleg lehetne tisztázni. A területcsökkenésben közrejátszottak olyan tényezők is, mint a költségek jelentől mértékű növekedése és az utóbbi évek szélsőségesen aszályos időjárásának tulajdonítható bizonytalan eredményesség. A területcsökkenés másik igen komoly okának a tulajdon- és tulajdonosváltozásokat tekinthetjük. A légijárművek tevékenységüket napjainkban közel 30%-os nagyságrendben a magángazdaságok területein végzik. Ezek az anyagilag még meg nem erősödött termelők nem is gondolhatnak az újabb repüléssel járó költségtöbbletre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a művelőutas gabonatermesztési mód egyre szélesebb körű elterjedését sem. A levéltrágyázások 1970-es évek végi felfutását azzal indokolta és támasztotta alá a szakmai közvélemény, hogy a levéltrágya formában kiadott makro- és mikroelemek a növény kezeléskori tápanyaghiányát megszüntetik, élettani folyamatait kedvezőbbé teszik, sőt bizonyos stresszhatás alá került növényállományokat átsegíthetnek ezen a kritikus időszakon.

Napjaink idevonatkozó vitás kérdései is ezekben az években kezdenek megfogalmazódni, attól függően, hogy az eljárás hatásosságát a különféle értékmérő tulajdonságokat (hozamnövekedés, beltartalmi mutatók javulása stb.) regisztráló üzemi szakember vagy az esetleges sikertelenségek sorozatát látó kutató hallatja-e a véleményét. Az, hogy melyik félnek van igaza a kérdés eldöntésében, nagyon nehéz feladat. Egy vagy két lombtrágya készítménnyel végzett permetezéssel nem lehet bepótolni a növényállomány tápanyagellátásában elkövetett hibákat. Az eljárás kétséget kizáróan produkált olyan eredményeket, melyek bebizonyították, hogy a lombtrágyázás nemcsak valamilyen kondíciót tartósító vagy javító beavatkozás, hanem a tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem összekapcsolt rendszere is lehet.



Termesztett kultúráink között is elsősorban az őszi búza, általában a kalászosok vetésterületein végzett lombtrágyázások jelentették a legnagyobb volument. Az 1982-85-ös évek átlagában az összes lombtrágyázásban részesített terület több, mint 60%-án, az ország gabonatermő területeinek 36–40%-án légijárművek végezték ezt a munkát.

A tapasztalatok arra engednek következtetni őszi búza esetében, hogy

az alacsony ráfordítással termelő üzemek esetében hatékonysága miatt indokolt lehet a lombtrágyázás,

a magas ráfordítási szinttel termelő üzemek az előzetes ráfordítások hatékonyságának fokozását várhatják a lombtrágyázás eredményességétől,

országosan elfogadott az a megállapítás, hogy a búza folyamatos táplálását a tejes érés állapotáig kell folytatni; a virágzáskor alkalmazott egyszeri lombtrágyázás is kedvező eredményeket képes biztosítani, ha a búza ezt a fejlődési stádiumot megfelelő növény-egészségügyi körülmények között éri el;

a nagy termések biológiai feltétele a megfelelő tápanyagellátáson és agrotechnikán túlmenően a legfelső levél minél további életben tartása, ennek érdekében a lombfelület fungicides-lombtrágyás kombinált védelme nagyjelentőségű eljárás,

gyakorlati tapasztalatok szerint a kétszer adott lombtrágya (vegyszeres gyomirtással vagy az első lisztharmat ellen végrehajtott védekezéssel kombinálva), majd a virágzás kezdetétől a virágzás végéig adott, szintén fungicides kombinációban képes biztosítani a legjobb eredményt.

A kukorica lombtrágyázása – megfelelő körülmények között végezve – tapasztalataink szerint biztosítani képes a várt terméstöbbletet. Kártevők-kórokozók elleni védekezésekről egyes eseteket eltekintve a kukorica esetében nem beszélünk, így a lombtrágyázás eredményessége minden esetben az alkalmazás időpontjától és főleg az alkalmazás körülményeitől függhet.

A kukorica gabonához hasonló korai időszakban adott lombtrágyázás ára, permetezésére a kis levélfelület miatt nem szokott sor kerülni. Virágzáskori állapota ugyanakkor a rendszerint uralkodó időjárás ellenére fokozottan igényli a N–Mg tápanyagot. A nitrogén elsősorban a várható szemtermés, a magnézium a levelek asszimilációs tevékenységének fokozását végzi. A lehetőség szerinti második kezelés megismétlésére a tejes és viaszérés időszaka között (tapasztalatok szerint) biztosabb hatást eredményez, mint az egyszer, virágzáskor kijuttatott lombtrágya.

A kukorica lombtrágyázásának eredményessége alapvetően függ a növény és a környezet nedvességtartalmától. A levéltrágyázások végrehajtásának optimális körülményeiről a fejezet végén még részletesen lesz szó. Jelen esetben csak azt hangsúlyozzuk, hogy a szárazságból, a tartós vízhiányból eredő károsodások már nem javíthatók a levéltrágyázással, és nem regenerálhatók a tartós stresszhatás következményei.

A napraforgó lombtrágyázásának eredményessége igen nagy mértékben függ a talaj makro- és mikroelemkészleteitől, az alkalmazás időpontjától és körülményeitől. Nagyüzemi vizsgálataink eredményei szerint a megfelelő lombtrágya készítmény akár tisztán, (akár kombinációs formában alkalmazzuk), szerencsés körülmények között mennyiségben mérhető többlethozamokat eredményezhet. Eddigi eredményeink szerint a napraforgó C és D stádiumai között a fungicidekkel kombinált NPK+mikroelem-tartalmú lombtrágya a kaszatképződés, az intenzív olajsavszintézis és olajfelhalmozódás kezdetét segíti, a virágzás végét jelentő F stádiumban a nitrogén túlsúlyú lombtrágyák adhatnak elfogadható eredményt.

Minden esetben a levélanalízisek alapján lehet dönteni arról, hogy milyen elemeket tartalmazó lombtrágyát alkalmazzon a termelő. A külső tényezők szerepe már többször említettük, de a napraforgó esetében külön hangsúlyozni kell az alábbiakat:

szárazság miatt lankadt növényállomány esetén,

szárazságot 30–36 órán belül követő eső vagy öntözés esetén,

forró nyári napokon alacsony páratartalmú körülmények között (10–16 óra)

lombtrágyázási munkálatok végzése nem ajánlott.

A burgonya levéltrágyázása az egyik legeredményesebb eljárásnak tekinthető. A növényállomány folyamatos



növényvédelméhez könnyen kapcsolható a levéltrágya, így ennek kijuttatása valóban nem jelent többletköltséget az üzem számára.

Saját vizsgálataink szerint május végén, június elejétől kezdődően kapcsolva a növényvédő szeres kijuttatásokhoz:

5–15%-os termésnövekedést,

az értékesíthető gumók arányának javulását,

az esetleges mikroelemhiány megszüntetésével az asszimilációs felület egészséges voltának biztosítását

értük el a levéltrágyázással.

Általános véleményként az a tapasztalat volt leszűrhető, hogy aszályos körülmények között a lombtrágya készítmények termésfokozó hatása is csökkentebb, de ezzel együtt a kezelt állományok üdébb, zöldebb színe a „kondícionált” növényzet képét mutatva jobb szárazságtűrést eredményezett.

Egyéb kultúrákban végzett lombtrágyázások is eredményesek lehetnek.

Repce: 1–2 kezeléssel

1. kezelés: a növekedés fő szakaszának elején (zöld bimbós állapotban), általában a kártevők elleni védekezésekkel kombinálva,

2. kezelés: a becők intenzív növekedésének idején (terméskötődés után), általában már önállóan kijuttatva.

Szója: 1–2 kezeléssel

3. kezelés: virágzás elején vagy teljes virágzásban,

4. kezelés: elvirágzás után 2–3 héttel.

Tekintettel a szója virágzáskori kálium–igényére, azok a készítmények részesítendők előnyben, amelyek kálium- és foszforkészlete jelentős.

Cukorrépa: 1–2 kezeléssel

4. kezelés: az intenzív növekedés időszakában, sorzáródáskor, június végén, július elején,

5. kezelés: a levélváltás időszakában

Általános tapasztalat, hogy a kezelések hatására a növény szárazságtűrése fokozódik, nő a répatest, ezen belül a termésmennyiség nagysága és fokozódik a kezelt állomány cukortartalma. Egyes vélemények szerint az első valódi lomblevépár kialakulása utáni korai levéltrágyázás NPK, kalcium, magnézium, bór alaptrágyával célszerűen ellátott talajok esetén biztosítani képes a várt eredményt.

Maglucerna: 1–2 kezeléssel

6. kezelés: zöld bimbós állapotban, esetleg megkésve a kék bimbós állapotig,

7. kezelés: teljes virágzás, a megtermékenyítés időszakában.

Technológia

Folyadékmennyiség: 30–50 dm3/ha attól függően, hogy a lombtrágya készítményeket tisztán vagy kombináció formájában juttatják ki. A magasabb folyadékmennyiség minden esetben a kombinációs kijuttatásnál javasolt.

Kijuttatási forma:

Tisztán, kombináció nélkül alkalmazott lombtrágya készítmények a közepes cseppméretű permetezéssel (VMD 280–380) képesek biztosítani az elvárt eredményeket.



Kombinációk esetén a kombinációs partner permetezési igénye szabja meg a kijuttatás formáját. Ennek megfelelően fungicidekkel kombinálva apró cseppes, inszekticidekkel kombinálva közepes cseppes, herbicidekkel kombinálva durva cseppes

permetezése javasolt.

A végrehajtás optimális körülményei

A lombtrágyázások eredményeihez vagy eredménytelenségeihez nagymértékben hozzájárulnak a végrehajtáskori meteorológiai körülmények és ennek eredményeként a növényzet fiziológiai állapota.

A gyakorlat ez idáig nem vette figyelembe azt, hogy a forró nyári napokon végzett permetezéseknek milyen nagy fokú párolgási veszteségei lehetnek (lásd a 4. fejezetet), és ennek megfelelően a lombtrágyázásokat nem kezelte a feladat fontosságának megfelelő módon.

A legújabb ide vonatkozó kutatási eredmények bebizonyították, hogy a növények leveleibe való víz- és tápanyag-behatolás minden esetben összefügg a növény vízháztartási folyamataival. Száraz, kánikulai időjárás ellen a növény védekezik, hormonrendszerén keresztül zárja a sztóma nyílásait, valamint a kutikuláris mikropórusait. A száraz időszakban zárt sztómákon és mikropórusokon keresztül nemcsak a tápanyagok felvétele, hanem a belső víz leadása is korlátozott, ennek megfelelően az ilyen permetezéskori időszak egyáltalán nem kedvez a levélen keresztül való tápanyagbejutásnak.

A növény biológiailag más módon is védekezik a szárazság okozta stresszhatás ellen. A levélzet kutikuláján vastagabb viaszfelületeket hoz létre, és ezek a viaszkiválások nagymértékben ronthatják a levelek nedvesítőképességét. Elmondható tehát, hogy száraz periódusban a normális vízháztartás körülményinek visszaállításakor a délutáni, esti permetezéseknél (alacsonyabb hőmérséklet, magasabb páratartalom) lehet a levélzetre kijuttatott hatóanyagok legnagyobb felvételére számítani.

Hűvösebb, csapadékosabb, párásabb időjárás esetén az abszorbció jobb feltételei nem függenek a napszaktól.


15. fejezet - 14. Beállítási táblázatokA 7. fejezetben ismertetésre kerültek a légijárművek mezőgazdasági berendezéseinek beállítási lehetőségei.

A pontos beállításnak szükségességét, a kívánt folyadékmennyiség (dózis) minél pontosabb megközelítését olyan körülmények között, amikor a területegységre számított 20–25 g mennyiségű vegyszert kell kijuttatni, úgy gondoljuk, nem lehet elég gyakran hangsúlyozni.

Napjaink mezőgazdasági repülése vállalkozási formában történik. A légijárművek vegyszerszivattyúinak, nyomásmérőinek, nyomásszabályzóinak és szórófejbetétjeinek műszaki állapotát nem lehet egységesnek tekinteni, így a légijárművek permetező berendezéseire sem lehet egyértelmű, konkrét beállítási táblázatokat megadni tekintettel a berendezések eltérő műszaki állapotára.

Az elmondottakból eredően évenként legalább 2–3 esetben ajánlatos a permetező berendezések ismételt bemérése (kalibrálása) és a tapasztalt értékek feljegyzése.

Mintegy ismétlésképpen nézzük végig a kalibrálás módszereit és a bemérés végrehajtásának lépéseit! Példaként egy An–2 típus 50 dm3/ha dózisú permetezési előkészítését vegyük alapul.

Mi az, amit ismerünk?

V = repülési sebesség 160 km/h = 44,44 m/s,

m = munkaszélesség 25 m (ismert),

szórófejbetét Szilper–1 (ismert),

d = dózis 50 dm3/ha,

Q = a gép tartályába öntött folyadékmennyiség (l),

t = a Q mennyiség kipermetezéséhez szükséges ürülési idő (s),

10 000 = 1 ha terület m2-ben.

A fenti adatokból gyakorlati képletek segítségével közelíthető meg a célfeladatnak megválasztott 50 dm 3/ha biztosítása.

1. lépés

Ismert adatok alapján meg kell határozni azt a folyadékmennyiséget (dm3/perc), amelyet a szivattyúnak kell szállítani.

behelyettesítve:

Megállapítást nyert, hogy az ismert paraméterek betartása mellett 333 dm3/ perc permetlé folyamatos szállítására van tehát szükség.

2. lépés

Ez a számított mennyiség a gyakorlatban hogyan határozható meg?


14. Beállítási táblázatok

Ismert mennyiségű vizet öntünk a gép tartályába (500 l). A pontos mennyiség ismerete fontos!

A repülőtér fölött átrepülve tizedes pontosságig mérjük az ismert mennyiségű folyadék ürülési idejét (példánkban legyen ez az idő 1 perc 29 s azaz 89 s).

Képletben:

Az első lépésben számított 333 dm3/min-tól némi eltérés mutatkozik. Most már csak a ha-ra vetített folyadékmennyiség kiszámítása van hátra.

Ismert a szórási idő képlete is:

melyből a folyadékmennyiség kifejezhető, meghatározható:

E beállítás elfogadható és a munka elkezdhető lenne, csak még nem tudjuk, hogy hány szórófejet ill. szóróbetétet kell felszerelnünk. Erre ad választ a harmadik lépés számítási menete.

3. lépés

A szórófejek (n) darabszámának megállapítása.

A szórófejbetétek katalógus szerinti folyadékáram értékeit a 17. táblázat tartalmazza. Ebben megkeressük a Szilpar–1 betét 2 bar nyomásérték melletti szállítóteljesítményét (q1). Jelen esetben 6,5 dm3/min.

Képletben:

A szórófejek száma tehát 52 db.

Természetesen előfordulhat az az eset is, hogy a számításokhoz viszonyítva eltérések mutatkoznak. Ilyen esetben

1–2 szórófej lezárásával vagy nyitásával,

a permetlé nyomásának változtatásával



korrigálhatunk.

A permetezőszivattyú meghajtásától függően az időmérés történhet földön (helikopter) vagy csak repülés közben (An–2, M–18, Z–137 T). Miután a permetlé mennyiségének mérése egészség- és környezetvédelmi okok miatt csak tiszta vízzel történhet, a vegyszeres permetezés szórási idejét (ürülési idő) a kezelt táblán ismételten mérni szükséges.

Képlettel számolva a dózis pontosan és azonnal megállapítható.

A számítás menetében szükség van a repülési sebesség idejének másodperc pontosságú ismeretére is. Ennek az értéknek a meghatározása az út/idő hányados számításával végezhető el. A számítások megkönnyítése érdekében közöljük az általános gyakorlatban használt km/h sebességeket, m/s-re átszámítva.

45 km/h 12,50 m/s,

60 km/h 16,66 m/s,

90 km/h 25,00 m/s,

160 km/h 44,44 m/s,

170 km/h 47,22 m/s,

180 km/h 50,00 m/s.

A hazai mezőgazdasági repülés hagyományosnak tekinthető légijárműtípusainak összefoglaló technikai paraméterei:

Repülési sebesség (v) (km/h)

A permetezés jellege

A légijármű típusa

An–2, PZL–M-18, Z–137 T

Ka–26

Rovarölő permetezés 160–180 90

Gombaölő permetezés 160–180 45–50

Gyomirtó permetezés 160–180 60

Állományszárítás és hormon bázisú gyomirtás

160–180 60

Munkaszélesség (m)

A permetezés minősége

Repülési magasság (m)

A légijármű típusa

An–2, PZL–M–18, Z–137 T

Ka–26

Nagyon finom permet, ULV

10 50 50

Finom permet 5 23–25 23–25



Közepes permet 3–5 23–25 23–25

Durva permet 3 20–22 20–22

Nagyon durva permet

3 18–20 18–20

Fokozottan kell ellenőrizni a permetezőberendezés csöpögésmentességét a gyomirtási és deszikkálási munkák során.

A nyomásszabályzó működőképessége, szórófejek membránzáró rugóinak korróziója, a szórófejbetétek megengedett határon túli elhasználódása, a szóráskép, a permetlémennyiség, a cseppaprítás megváltozását, a védekezés biológiai hatásosságát veszélyeztethetik.

Technológiailag előírt permetlémennyiségek (dm3/ha) a légijármű típusától függetlenül

A permetezés jellegePermetlé-mennyiség (dm3/ha)

Rovarölő permetezés

ULV max. 5,0

LV 20–50

Gombaölő permetezés 50–80

Gyomirtó permetezés 50–80

Állományszárítás és hormonbázisú gyomirtó szeres permetezés

50–80

1. 14.1. A légijárművek permetezési munkáival szemben támasztott követelményekAz eltérő feladatok eredményes megvalósítása érdekében eltérő, a célnak megfelelő paraméterek biztosítása szükséges. Más permetezési formát kell alkalmazni gombaölő védekezésekhez, ugyanakkor más permetezési formát igényelnek a gyomirtó és állományszárító készítmények. Az alábbi összeállítás összevontan tartalmazza azokat a követelményeket, melyeket a védekezések során teljesíteni szükséges.

A légi alkalmazásra engedélyezett növényvédő szerek táblázataiban külön szerepelnek a kijuttatásra vonatkozó előírások.

A táblázatba foglalhatóság érdekében alkalmaztunk különféle jelöléseket, amelyek a permetezés formájára vonatkoznak, és az előző ábrával szoros egységet képeznek.



Ezek:

? = irányított permetezési forma,

x = finom cseppes permetezési forma,

xx = közepes cseppes permetezési forma,

xxx = durva cseppes permetezési forma,

xxxx = nagyon durva cseppes permetezési forma,

0 = elsodródásgátló használata kötelező!


16. fejezet - 15. Egészség-, munka-, környezet- és tűzvédelemA légi növényvédelem során felhasználandó növényvédő szerek kijuttatásakor minden esetben a készítmények engedélyokiratában leírtak alapján kell eljárni vagy az egyedi engedélyben meghatározott paramétereket betartani.

Mivel az engedélyokiratok nem állnak minden repülőpépes-helikopteres vállalkozás, mezőgazdasági üzem vagy termelő rendelkezésére, a könyv és a „Környezetvédelem és a Mezőgazdasági Repülés Összefüggései” (Budapest, 1977) című kiadvány az engedélyezett növényvédő szerek kultúránkénti csoportosítását és a készítmények kijuttatásának előírásait is tartalmazza táblázatos formában.

A munkavédelmi előírásokat, a védőeszközök használatát az évenként kiadott „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című FM kiadvány tartalmazza. Ebből eredően javasolható, hogy minden repülőgépes vállalkozás (több légijármű üzemeltetése esetén mindegyik brigád) birtokában legyen ez az évenként megjelenő és a legújabb változásokat is tartalmazó kiadvány. Meg kell említeni, hogy a kiadványban közöltek csak tájékoztató jellegűek, így nem szabad hivatalos dokumentumként kezelni. Nem szerepel benne az egyes készítményekre vonatkozó valamennyi betartandó előírás. Nem helyettesítheti a készítmények egyedüli mérvadó, a minisztérium szakfőosztály által kiadott engedélyokiratát, amelynek szövege ugyanakkor kötelezően megjelenik a termékek csomagoló burkolatán is.

A munkavédelmi előírások tárgykörébe tartozik a növényvédelmi tevékenység és a szeszes ital fogyasztásának kérdése is.

Habár a repülőgép-vezetés és a szeszesital-fogyasztás egyébként sem egyeztethető össze, mégis hangsúlyozni kell, hogy valamennyi növényvédő szerre vonatkozó szeszesital-fogyasztási tilalom a vegyszeres növényvédelmi tevékenység megkezdése előtt 8 órával lép életbe és a munka befejezését követő 8 órán keresztül tart.

1. 15.1. A repülőterekre vonatkozó biztonsági előírásokA mezőgazdasági repülés egyik balesetveszélyes helye a repülőtér.

A mezőgazdasági szükségrepülőtereken a biztonságos repülőüzem és a balesetmentes munkavégzés érdekében a repülőtér egész területén személyek és járművek (légi-földi) tartózkodására, mozgására szigorú előírások vonatkoznak.

Vegyszerek tárolási és rakodási helye

1. Elhelyezése csak a repülőtér munkaterületén kívül, az oldal akadálysík alatt engedélyezett, a repülési sáv egyik hosszanti oldalán.

2. A légi- és földi járművek csak fokozott figyelemmel és biztonságos kis sebességgel (max. 5 km/h) mozoghatnak annak 15 m-es körzetében.

3. A kiszolgáló- és rakodószemélyzet tagjai csak a felelős munkavezető engedélyével és irányításával tartózkodhatnak ott és végezhetnek munkát.

Közlekedési útvonalak

Olyan kijelölt útvonalak, melyeken személyek és földi gépjárművek közlekedhetnek a repülőtér területén, illetve a légijárművek gurulást hajtanak végre.

A légijárművek gurulási útvonalain földi járművekkel közlekedni tilos. Kivételt képeznek a rendkívüli repülőesemények, továbbá a repülési üzem teljes szüneteltetése.


15. Egészség-, munka-, környezet- és tűzvédelem

Személyek közlekedésének szabályai

A brigád- vagy a repülésvezető joga és kötelessége, hogy a repülőtéren tartózkodó személyek közlekedésének rendjét szabályozza.

A személyek részére meghatározott közlekedési rendnek elsősorban a légijárművek folyamatos közlekedését kell biztosítania.

A személyek részére kijelölt útvonal a légijárművek földi vagy közvetlen föld feletti útvonalát nem keresztezheti.

Személyek a repülőtéren csak engedéllyel tartózkodhatnak, a részükre előírt helyen.

A munkarepüléshez berendezett fel- és leszállómezőben személyek nem tartózkodhatnak.

A repülési sávot keresztező vagy oda betorkoló útvonalakon a személyi forgalmat korlátozó vagy figyelmeztető jelzéseket kell alkalmazni a brigádnál rendszeresített eszközökkel. (Alacsony repülés, átjárni TILOS!)

Járó motorral helyben álló vagy mozgásban lévő légijárművet csak hátulról szabad megközelíteni, illetve csak mögötte szabad elhaladni. A faroklégcsavaros helikoptert viszont a faroklégcsavar felől tilos megközelíteni!

Csoportos látogatás esetén a brigád állományából kísérő személyt kell kijelölni.

Földi járművek közlekedési szabályai

A repülőtéren tartózkodó mindennemű földi jármű közlekedését a brigádvezető vagy a repülésvezető szabályozni köteles.

A repülés biztosítására kijelölt járművek a repülőtéren csak a kijelölt útvonalon közlekedhetnek. Mozgásban lévő légijárművek útvonalát keresztezni a légijármű előtt TILOS! Annak elsőbbséget kell biztosítani.

A földön álló vagy járó motorú légijárművet csak hátulról és azokat a helyeket, ahol emberek tartózkodhatnak (rakodóhely) 15 m-nél jobban megközelíteni csak a legnagyobb körültekintéssel és biztonságos, kis sebességgel (max. 5 km/h) lehet.

A repülési sávot keresztező vagy oda betorkoló utakon járműforgalmat korlátozó jelzéseket kell alkalmazni (Alacsony repülés, átjárni TILOS!).

2. 15.2. Biztonsági sávokA légi úton végzett vegyszeres gyomirtások és állományszárításoknak nagyobb összefüggő területek repülőgépes kezeléseinél, így a szúnyogirtási munkálatoknál a környezet esetleges károkozásának megelőzésére biztonsági sávok betartása kötelező.

Az irányított permetezési módszer valamint cseppszabályozás lehetőségeinek a kidolgozása és azok gyakorlatba való bevezetése után az első biztonsági sávok szabályozását tartalmazó rendelet, illetve utasítás 1979-ben készült. Az utasításban alapvetően a szél iránya határozta meg a biztonsági sáv nagyságát:

A MÉM NAF 38.122/1979. sz. utasítása

Lakott területeknél a gyomirtó és lombtalanító szereknél a biztonsági sávot a szél iránya határozza meg. Ha a szél a kezelés helyéhez viszonyítva a település felől fúj, a biztonsági sáv 500 m, ha a lakott terület felé fúj, 2000 m legyen.

A termelő üzem saját területén belül kultúráinak biztonsági sávját szakemberének bevonásával, saját felelősségére, önállóan határozza meg, a szomszédos kultúrák biztonságának figyelembevételével.

A szomszédos üzem érzékeny kultúráinál (ez különösen vonatkozik a hormonbázisú gyomirtó szerekre) az előírások megegyeznek a lakott területek biztonsági előírásaival azzal kiegészítve, hogy a táblán uralkodó széliránytól eltérő részeken 1500 méteres biztonsági sávot kell kihagyni.

A szomszédos üzem gyomirtó szeres kezelésre érzékeny kultúráinál a biztonsági sávot a kultúra



érzékenységének, a szél irányának és sebességének figyelembevételével úgy kell meghatározni, hogy a kezelésből károsodás ne következzen be.

Az 1980-as években végzett további vizsgálatok megerősítették, hogy a cseppszabályozás mechanikai módszerein túl cseppnehezítők alkalmazásával is lehet az elsodródási veszélyeket csökkenteni. Az időközben engedélyezett Nalco-Trol (30% polivinil-polimer) cseppnehezítő alkalmazási kísérleti eredményeinek alapján született meg a következő utasítás:

A MÉM NAF 22.323/1987. sz. utasítása

Ha a 38.122/1979. sz. utasításban előírt permetezés biztonsági feltételek nem tarthatók be, szőlők, gyümölcsösök valamint lakott területek 2500 m-es körzeteibe május 1. után hormon bázisú gyomirtó szert, valamint szeptember 10. előtt lombtalanító és lombleszállító készítményt kizárólag Nalco-Trol cseppnehezítő készítménnyel szabad csak kijuttatni.

A cseppnehezítő használatakor betartandó kötelező biztonsági sávok:

ha a szélirány a kezelés helyéhez viszonyítva a település vagy az érzékeny kultúra felől fúj: 150 m,

ha a lakott terület vagy az érzékeny kultúra felé tart: 500 m.

A mezőgazdasági repülés legrészletesebb, szinte minden kérdését szabályozó rendelet 1992-ben készült el.

A 7/1992. (II. 25.) FM rendelet teljes egészében a légijárművel végzett növényvédelemről szól. A rendelet teljes, tételes közlése a 16. fejezetbe kerül, de a 8. paragrafusában előírt biztonsági sávok nagyságának leírása ide kell, hogy tartozzon:

8. § (1.) Lakott terület, országhatár, zárktert, állattartó hely és a növényvédő szerre érzékeny kultúrák védelme érdekében a kezelési helytől kötelezően számított biztonsági sáv szélessége:

szélcsendben „erős méreg” felhasználása esetén 1000 m,

ha a szél az (1.) bekezdésben foglalt területek felé fúj: 2000 m,

ha a szél az (1.) bekezdésben foglalt területek felől fúj: 500 m.

3. 15.3. Halveszélyességi kategóriák, biztonsági sávokNövényvédő szereket vízi szervezetekre vonatkozó veszélyességük alapján négy halveszélyességi kategóriába sorolták.

A kategóriáknak megfelelően eltérő a biztonsági sávok nagysága is. A 8. fejezetben közölt táblázatok veszélyességi fokozat részének halakra vonatkozó veszélyességi kategóriáira különféle jelzéseket alkalmaztunk.

Halakra kifejezetten veszélyes készítmény. Jele: ????

Az a termék, amelynek LC50-(letális koncentráció) értéke kisebb, mint 0,1 mg/l.

Halakra kifejezetten veszélyes növényvédő szerek alkalmazásakor a biztonsági sáv 200 m. Balatonnál 1000 m, illetve a vízgyűjtő területéről befolyó vizek torkolatától számított 10 km-es szakaszán 500 m.

Halakra közepesen veszélyes készítmény. Jele: ???

Az a termék, amelynek LC50-értéke 0,1–5,0 mg/l közötti.

Halakra közepesen veszélyes növényvédő szerek alkalmazásakor a biztonsági sáv 50 m.

Halakra mérsékelten veszélyes készítmény. Jele: ??

Az a termék, amelynek LC50-értéke 5,0–50 mg/l közötti.

Halakra mérsékelten veszélyes növényvédő szerek alkalmazásakor a biztonsági sáv 20 m.



Halakra nem veszélyes készítmény. Jele: ?

Az a termék, amelynek LC50-értéke nagyobb, mint 50 mg/l.

Halakra nem veszélyes növényvédő szerek alkalmazásakori biztonsági sáv 5 m.

Egyéb halveszélyességgel kapcsolatos tudnivalók

Amennyiben a növényvédő szereket olyan területen használják, amelynek lejtése az 5%-ot meghaladja, a felhasznált készítmény okirat szerinti halveszélyességi kategóriáját eggyel szigorúbban kell kezelni.

Amennyiben az elsodródás veszélye fennáll, a vizek és vízfolyások partjától mért távolságot úgy kell megállapítani, hogy a megadott területre még elsodródott növényvédő szer se kerüljön.

Halakra közepesen veszélyes növényvédő szerek (az általánosan előírt 50 m-es távolságtól eltérően) nem használhatók az ivóvízellátásra szolgáló felszíni vizek esetében a vízkivétel helye fölötti 15 km-es szakaszon (állóvizeknél 5–5 km-es szakaszon), a parttól mért 150 m-es távolságon belül, továbbá a strandok, fürdésre használt partszakaszok fölött 5 km-es (állóvizeknél 2–2 km-es) szakaszon, a parttól mért 150 m-es sávban.

Dunánál a távolság ivóvízkivételnél 2 km, fürdésnél 1 km. Dunánál és a Tiszánál csak az érintett partra, más vízfolyásnál mindkét partra vonatkozik a korlátozás.

4. 15.4. Méhveszélyességi kategóriákMéhekre kifejezetten veszélyes készítmény. Jele: ???

Méhekre kifejezetten veszélyes az a készítmény, melynek közvetlen kontakt toxicitása 90–100%, a kontakt hatóanyagmaradék-toxicitása 12 óránál hosszabb ideig tart.

A méhek védelme érdekében a méhekre kifejezetten veszélyes készítmények a méhek által látogatott növényállományban, virágzó gyomokkal borított táblán, illetőleg a méhek közelében sohasem használhatók.

Méhekre mérsékelten veszélyes készítmény. Jele: ??

Méhekre mérsékelten veszélyes az a készítmény, amelynek közvetlen kontakt toxicitása 60–100%, a kontakt hatóanyagmaradék-toxicitása 8 óránál rövidebb ideig tart.

Méhekre mérsékelten veszélyes készítmények virágzó növényállományban este, a méhek napi repülésének lezárulása után, az esti szürkület kezdetétől (csillagászati naplemente előtt egy órával), 23 óráig terjedő időszakban felhasználhatók. Amennyiben a permetezés félbemarad, csak a következő nap hasonló időszakában folytatható!

Ez a méhkímélő technológia.

Amennyiben az engedélyokirat technológiai ajánlása ezt az alkalmazási formát külön nem tartalmazza, virágzó növényállományban való felhasználás esetén a méhek biztonsága érdekében óvintézkedéseket kell foganatosítani.

A kezelés helyét, a felhasználásra tervezett készítmény megnevezését, a kultúrát és a kezelés időpontját a területileg illetékes polgármesteri hivatalhoz be kell jelenteni a kezelést megelőző nap reggel 9 óráig. A területen letelepedett méhészek értesítése a hivatal feladata.

Méhekre nem veszélyes készítmény. Jele: ?

Méhekre nem veszélyes az a készítmény, amelynek közvetlen kontakt toxicitása elenyésző vagy egyáltalán nincs, kontakt hatóanyagmaradék-toxicitása elenyésző vagy egyáltalán nincs. A készítmény hatóanyaga a méhekre ugyan mérgező, de a készítmény rendeltetésszerű felhasználása esetén a méheket nem veszélyezteti.

Méhkímélő technológiával alkalmazható készítmények:

Bancol 50 WP



Decis 2,5 EC

Decis 1,5 ULV

Decis 0,5 ULV

Evisect S

Fendona 10 EC

Fendona 5 ULV

Fury 10 EC

Sumi-Alfa 0,5 ULV

Thiodan 25 ULV

Thionex 35 EC

Zolone 30 WP

Zolone 35 EC

5. 15.5. TűzveszélyességTűzrendészeti rendelkezések az anyagokat, létesítményeket és tevékenységeket öt tűzveszélyességi osztályba sorolják és rövidítve nagy A – E betűkkel jelölik.

A) Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes.

Az anyag A tűzveszélyességi osztályú, ha heves az égése, robbanása indító (iniciáló) gyújtásra, illetőleg más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet. Zárt téri lobbanáspontja legfeljebb 20 oC. Alsó éghetőségi robbanási határértéke a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10%.

B) Tűz- és robbanásveszélyes.

B tűzveszélyességű az anyag, amely a levegővel robbanásveszélyes keveréket képezhet, illetve az az anyag, amelynek zárt téri lobbanáspontja 20 oC-nál nagyobb, nyílt téri lobbanáspontja pedig legfeljebb 50 oC. Alsó éghetőségi robbanási határértéke a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb.

C) Tűzveszélyes.

Ha gyulladási hőmérséklete legfeljebb 300 oC (szilárd anyagánál), nyílt téri lobbanáspontja 50 oC-nál nagyobb, de legfeljebb 150 oC (folyadéknál).

D) Mérsékelten tűzveszélyes.

Az az anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete 300 oC-nál nagyobb, nyílt téri lobbanáspontja pedig 150 oC-nál nagyobb.

E) Nem tűzveszélyes.

Ha az anyag nem éghető.

A növényvédő szerekkel végzett valamennyi tevékenység (gyártás, szállítás, raktározás, felhasználás) során be kell tartani a tűzveszélyességi besorolásból adódó megelőző tűzrendészeti rendelkezéseket.

A mezőgazdasági szükségrepülőtereken a légijárművek folyamatos üzemeltetéséhez szükséges nagyobb mennyiségű üzem- és kenőanyag, valamint más tűzveszélyes anyagok raktározása és tárolása válhat szükségessé.

Hordós tárolás a szükségrepülőtereken



A hordótároló olyan, erre a célra kijelölt terület, ahol tűzveszélyes folyadékokat erre a célra szolgáló hordókban tárolnak.

A hordós tároló tűzveszélyességi osztálya „A”, azaz fokozottan tűz- és robbanásveszélyes.

A tárolótelep kialakításakor olyan tűztávolságot kell figyelembe venni, mely biztosítja, hogy tűz, illetve robbanás esetén a környezetet ne veszélyeztesse.

lakóépülettől minimum 150 m,

A–B–C tűzveszélyességi osztályba sorolt létesítménytőlminimum 80 m,

országos főúttól minimum 100 m,

egyéb kiépített közforgalmú úttól minimum 50 m,

vonat közlekedésére szolgáló vágánytól minimum 100 m,

vasútállomástól minimum 500 m.

A felsorolt telepítési távolságtól való eltérést a területileg illetékes I. fokú Tűzvédelmi Hatóság engedélyezheti.

A tárolótelepet nem éghető anyagból készült kerítéssel kell körülvenni, amelynek magassága minimum 2,5 m legyen.

A tárolótelep talaját növényzettől megtisztított állapotban kell tartani, salak-, sóder-, illetve betontakarással lehet befedni.

A hordókat fagerendákon, elgurulás ellen faékkel rögzítve kell tárolni.

A hordókat a kerítésétől számított 1 m-en belül tárolni nem lehet.

A kerítés vonalában 50 cm mély, valamint 60 cm széles védőárkot kell kialakítani, melyet állandóan növénymentes állapotban kell tartani.

A tárolótelep kapuját nem éghető anyagból kell készíteni.

A tárolótelepen a tárolt tűzveszélyes folyadékok veszélyességi fokozatait figyelembevéve a hordókat csoportosan kell tárolni.

A tároló területén egyéb anyagot és göngyöleget tárolni tilos

A hordókat a tárolótelepen nyergelve elhelyezni nem szabad.

A tárolótelep kerítésén több irányból jól láthatóan el kell helyezni a „Tűz- és robbanásveszély, nyílt láng használata és a dohányzás tilos” figyelmeztető táblát.

A tárolótelep bejáratánál el kell helyezni 1/4 m3 oltóhomokot és 2 lapátot.

A repülőtér tűzveszélyes létesítményeit (üzemanyag-tároló, üzemanyagtöltő és a repülőgép tartózkodási helye) 15 m-en belül gépjárművel megközelíteni csak a brigádvezető vagy a repülésvezető engedélyével, irányításával és biztonságos, kis sebességgel szabad.

Nyílt lángot használni, dohányozni a repülőgépeken, helikoptereken és azok körzetében tilos. A repülőtér szélén ezt a tilalmat táblával jól látható helyen jelölni kell. A repülőtéren dolgozók részére dohányzóhelyet kell kijelölni, és csak itt szabad dohányozni. A dohányzóhelyet táblával kell jelölni.

A tűzvédelmi oktatást a mezőgazdasági munkák folyamán a repülőgépek és helikopterek mellé beosztott segédszemélyzet részére az első munkanap kezdetén a brigádvezető köteles megtartani.


17. fejezet - 16. A mezőgazdasági repülés jogszabály-gyűjteményeAz 1988. évi 2. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló 5/1988 (IV. 26.) MÉM rendeletben találhatók azok az általános, növényvédelemmel kapcsolatos rendelkezések, amelyek egyes esetekben konkrétan, más esetekben közvetetten érintik a légi növényvédelmet.

Az 5/1988 (IV. 26.) rendelet

2. §

(1) szerint a növényvédelem és növényegészségügy jogszabályban meghatározott hatósági feladatait a minisztérium irányításával a szakigazgatási intézményként működő megyei (fővárosi) növényegészségügyi és talajvédelmi állomások látják el.

(3) Az állomáson a növényvédelem és növény-egészségügy kerületi hatósági feladatait a jogszabályban meghatározottak szerint

a) az állomás vezetője,

b) az állomás vezetője által megbízott és meghatározott körzetben működő növényvédelmi felügyelő látja el.

3. §

Kimondja, hogy egyes helyi növényvédelmi hatósági feladatokat a községi, nagyközségi, városi polgármesteri hivatalok (szakigazgatási szerv) látják el.

16. §

Egyes növényvédelmi tevékenységeket, valamint a mezőgazdasági nagyüzemben a növényvédelmi tevékenység irányítását csak a jogszabályban előírt képesítéssel lehet végezni.

A repülőgépes gyakorlatban a megváltozott tulajdon- és tulajdonosi viszonyok következtében előfordulnak olyan esetek is, amikor nem nagyüzemi megrendelők vennék igénybe a légi szolgáltatást, olyan kategóriába sorolható növényvédő szer biztosításával, amelynek felhasználása szigorú előírásokba ütközik. Ilyen esetekre vonatkoznak a törvényerejű rendelet végrehajtása rendeletének pontjai:

43. §

(1) I. kategóriájú készítményeket kizárólag a 2. bekezdésben előírt képesítéssel rendelkező szakember irányításával, felügyeletével és felelősségével lehet felhasználni.

(2) Növényvédelmi irányító munkakört növényvédelmi szakmérnök, agrárkémikus agrármérnök, növényvédelmi üzemmérnök, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási szaküzemmérnök, növényvédelmi szakirányú államvizsgát tett agrármérnök, kertészmérnök, valamint növényorvos szakmérnök tölthet be. Erdészeti növényvédelmi munkát erdészeti növényvédelmi szakmérnök is irányíthat. Szakmai továbbképzésük legalább 5 évenként kötelező.

(3) Növényvédelmi irányító közvetlen felügyeletével a növényvédelmi munkafolyamat vezetését növényvédő, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási vagy növénytermesztő és növényvédő technikusok vagy növényvédelmi szakközépiskolát végzett, középfokú képesítéssel rendelkező dolgozók is elláthatják. Szakmai továbbképzésük legalább 5 évenként kötelező.

(4) I. kategóriájú növényvédő szerekkel folytatott munka során a növényvédelmi munkák végrehajtásával – beleértve a földi növényvédő munkagépek kezelését is – csak növényvédő, növényvédő és méregraktár-kezelő valamint növényvédő gépész szakmunkás vagy növényvédő betanított munkás bízható meg. Szakmai továbbképzésük legalább 5 évenként kötelező.


16. A mezőgazdasági repülés jogszabály-gyűjteménye

Az I–II. fogalmi kategóriába sorolt növényvédő szerek vásárlásáról a végrehajtási rendelet 44. §-a intézkedik.

(1) I–II. kategóriájú minősítéssel ellátott növényvédő szert, biológiai növényvédő szert az vásárolhat és használhat fel, aki a 12. számú melléklet szerinti engedéllyel rendelkezik. Az engedélyt a lakóhely szerint illetékes állomás vezetője adhatja ki annak, aki

a) I. forgalmi kategóriájú szer esetén a 43. § (2) bekezdésben,

b) II. forgalmi kategóriájú szer esetén a 43. § (2), (3), illetve (4) bekezdésében meghatározott szakmai képesítéssel rendelkezik vagy növényvédelemből főiskolai, illetve egyetemi szigorlatot tett vagy a minisztérium által meghatározott szakmai tanfolyamot eredményesen elvégezte.

A 43. § (2) és (3) bekezdésekben foglaltak kivételével a vásárlás csak saját célú felhasználásra történhet.

A hivatkozott 43. illetőleg 44. §-okkal kapcsolatos jogszabályok a 9/1993 (I: 30.) FM rendelet 5., a 39/1995 (XI. 16.) FM rendelet 1., a 9/1993 (I. 30.) FM rendelet 6. §-ában találhatók meg részletesen.

A tvr. 58. §-ának 1–2. bekezdései a légi kijuttatás konkrét eseteivel foglalkoznak.

58. §

(1) Növényvédelmi munkát végezni csak olyan géppel – beleértve a légi kijuttatást is – és olyan módon szabad, hogy a környezetet ne szennyezzék és az egyenletes kijuttatást biztosítsák.

(2) Légi kijuttatással csak azokat a növényvédő szereket szabad alkalmazni, amelyeknek engedélye erre kiterjed.

(3) A termelő a növényvédő szerrel végzett kezelésről a 15. sz. melléklet szerinti nyilvántartást köteles vezetni és azt az illetékes hatóságnak ellenőrzésre köteles bemutatni.

(4) Erős méreg jelzésű növényvédő permetezőszer – zárt termesztő berendezések, raktárak, terménytárolók, vasúti pályatestek kivételével – nem használható belterületen, üdülőövezetekben, valamint külterületeken, a lakótelepülésektől, illetve állattartással hasznosított építményektől, állattartó helyektől számított 200 m-es távolságon belül, továbbá ott, ahol annak használatát külön jogszabály tiltja.

A tvr. 58. §-ának (3)–(4) pontjairól a 9/1993 (I. 30.) FM rendelet 12. §-a, illetőleg 28/1997 (IV. 25.) FM rendelet 10. § részletesen intézkedik.

A környezetvédelem kérdésein belül kiemelt fontosságú kérdésként kezelendő a hasznos élő szervezetek, így a méhek védelme is:

65. §

(1) A mező-, erdő- és vadgazdálkodási, valamint halászati szempontból hasznos élő szervezeteket kímélni kell. A növényvédő szerek, biológiai növényvédő szerek kiválasztásánál, a védekezések módjának, időpontjának meghatározásánál e szervezetek egyedszámát, fejlődésmenetét és érzékenységét figyelembe kell venni.

(2) A növénytermelés szempontjából veszélyt nem jelentő élő szervezetek tudatos pusztítása és elterjedésük akadályozása tilos. A védelem kiterjed a hasznos élő szervezetek minden fejlődési alakjára.

66. §

(1) A gyümölcsféléket, az erdészeti díszfákat, a bokrokat valamint – a burgonyafélék, gabonafélék és egyéb, a méhek által nem látogatott növények kivételével – a kertgazdasági és szántóföldi növényeket (a továbbiakban együtt: gazdasági növény) a virágzás tartama alatt – a virágbimbó feslésétől a virágszirmok lehullásáig terjedő időben – méhekre veszélyes növényvédő szerrel a 67. §-ban foglaltak kivételével kezelni tilos.

(2) A gazdasági növényeket virágzási idejükön kívül is – ha a táblán tömegesen virágzó gyom vagy a tábla körül virágzó növényállomány található – méhekre veszélyes növényvédő szerrel csak a 67. §-ban foglalt módon szabad kezelni.

67. §

(1) Ha gazdasági növényt a virágzás tartama alatt nagy tömegben fellépő olyan károsító támadja meg, amelynek



pusztítása a továbbterjedés vagy a növényzet termését veszélyeztető kártétel megakadályozása érdekében haladéktalanul szükséges, illetőleg ha olyan károsító lép fel, amelynek kiirtását jogszabály vagy hatósági határozat rendelte el és a kezelés csak méhekre veszélyes növényvédő szerrel hajtható végre, a vegyszeres védekezést lehetőleg a növényvédő szer engedélyében meghatározott, méhkímélő technológia alkalmazásával kell elvégezni.

(2) Ha a gazdasági növény virágzásának tartama alatt a növényvédelmi kezelés nem végezhető el méhekre nem veszélyes szerrel, illetve méhkímélő technológia alkalmazásával, a termelő köteles a védekezés helyének pontos megjelölését, megkezdésének időpontját, befejezésének várható időpontját, valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer megnevezését a szükséges intézkedések megtételéhez megfelelő időpontban, de legkésőbb a védekezés kezdését megelőző munkanap 9 órájáig a helyi szakigazgatási szervnél írásban bejelenteni.

(3) A szakigazgatási szerv a bejelentés alapján – még a bejelentés napján, vagy ha a bejelentés 9 óra után történt, a következő munkanapon – köteles a védekezés helyétől 5 km-es körzetben (a továbbiakban veszélyességi körzet) levő méhesek tulajdonosait (kezelőit) a helyben szokásos módon haladéktalanul értesíteni a méhekre veszélyes növényvédő szer alkalmazásának helyéről, időpontjáról és az alkalmazásra kerülő növényvédő szerről, egyben felhívni, hogy méheit a veszélyességi körzeten kívül vagy más alkalmas módon helyezzék biztonságba.

(4) Ha a veszélyességi körzet egy része más község (város, fővárosi kerület) államigazgatási területéhez tartozik, a helyi szakigazgatási szerv értesíti a többi érintett szakigazgatási szervet a szükséges intézkedések megtétele végett.

(5) A veszélyességi körzetbe kizárólag az alkalmazott növényvédő szer engedélyének előírása szerint, annak hiányában a permetezett gazdasági növények teljes elvirágzása után szabad a méheket visszaszállítani.

Természeti területek védelme

Védetté kell nyilvánítani az emberi környezet védelme, valamint a növény- és állatfajok megóvása érdekében, továbbá tudományos, kulturális, gazdasági vagy más közérdekből az arra érdemes tájat, területet, földtani képződményt és szelvényt, felszínalaktani képződményt, talajszelvényt és vizet (a továbbiakban együtt: természeti terület), ha annak megóvása másképp nem biztosítható.

Természetvédelmi terület lehet:

nemzeti park,

tájvédelmi körzet,

természetvédelmi terület,

természeti emlék.

A védetté nyilvánított mezőgazdasági rendeltetésű területek mezőgazdasági hasznosítását a védelem céljával összegyeztethető módon kell biztosítani.

A fokozottan védetté nyilvánított területen levő mezőgazdasági rendeltetésű föld a természetvédelem érdekében a mezőgazdasági művelésből kivonható.

A természetvédelemről szól az 1982. évi 4. sz. törvényerejű rendelet és az annak végrehajtásáról szóló 8/1982 (III. 15.) MT rendelet.

A törvényerejű rendelet célja, hogy a természetvédelem hagyományait megőrizve, eredményeit továbbfejlesztve az emberi környezet védelme érdekében az egyes természeti értékek különleges oltalmának, megőrzésének és fenntartásának alapvető szabályait megállapítsa.

A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a fokozottan védett természeti terület 500 m-es körzetében növényvédelmi munkát úgy kell végezni, hogy emiatt a fokozottan védett természeti terület ne károsodjék.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. §-ának 8. pontja kimondja, hogy a természetvédelmi hatóságok engedélye szükséges minden növényvédő szer, bioregulátor és egyéb irtószer, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok természetvédelmi területeken belüli felhasználásához.



A 7/1992 (II. 25.) FM rendelet a légijárművel végzett növényvédelemről

Tekintettel a rendelet ismeretének fontosságára, a rendelet teljes tételes szövegét ismertetjük.

A növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet 24. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érintett miniszterekkel és az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a következőket rendelem:

1. §

A rendelet hatálya az ország területén, annak légterében mezőgazdasági légijárművel végzett mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó növényvédelmi munkákra terjed ki.

2. §

(1) Mezőgazdasági légijármű (a továbbiakban: légijármű) a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási – növényvédelmi, talajerő-gazdálkodási – célt szolgáló és ennek megfelelő légialkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező, zárt kabinú légijármű.

(2) A légijárműnek műszakilag kifogástalan állapotú mezőgazdasági berendezéssel és felszereléssel kell rendelkeznie, az (1) bekezdésben foglalt céloknak megfelelően.

(3) A légijármű mezőgazdasági berendezése, felszerelése, tartozéka kifogástalan műszaki állapotban tartása és karbantartása – a gyártó által előírt időben való – elvégeztetése a légijármű üzemeltetője kötelessége.

(4) A légijármű üzemeltetője kötelessége kétévenként a légijármű mezőgazdasági berendezése és felszerelése műszaki állapotát – figyelemmel a részegységei funkcionális működőképességére, az agronómiai, munkavédelmi, biztonságtechnikai és környezetvédelmi munkavégzés feltételeire – a földművelésügyi miniszter által kijelölt szerv útján felülvizsgáltatni. A kijelölt szerv az ellenőrzésről tanúsító bizonyítványt köteles kiállítani.

3. §

(1) Légijárművel növényvédelmi – gyomirtási, műtrágyaszórási és talajerő-után-pótlási – munkát végezhet, akinek légijárműre szakszolgálati engedélye van, és

a) a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet vagy

b) eredményes vizsgát tanusító okirata van a növény-, talaj-, környezet- és természetvédelmi, továbbá közegészségügyi, munka- és tűzvédelmi, valamint növényvédőszer- és elsősegélynyújtás-ismeretekből.

(2) A légijárművezetők három évenként növényvédelmi szakmai továbbképzésen kötelesek részt venni és vizsgát tenni.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) bekezdésben megjelölt tanfo-lyamokat a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) az érdekelt minisztériumokkal egyetértésben szervezi és bonyolítja le.

4. §

(1) Növényvédő szerek – beleértve a gyomirtó és lombtalanító szereket, műtrágyát is – légi úton való felhasználása, talajra, növényzetre juttatása engedélyokirat birtokában történhet. Az engedélyokirat tartalmazza a légijárműtípus és az alkalmazott növényvédő szer megnevezését. A kijuttatásnál az engedélyokiratban foglaltaktól nem lehet eltérni.

(2) Védett természeti területen légijárművel végzett növényvédelem a termé-szetvédelmi hatóság egyetértésével végezhető. Fokozottan védett természeti terület 500 m-es körzetében végzett növényvédelmi munkánál a külön jogszabályban foglaltakra figyelemmel kell lenni.

(3) Új növényvédő szer felhasználása engedélyezését megelőző vizsgálathoz a minisztérium hozzájárulása szükséges. A minisztérium által felhasználásra engedélyezett növényvédő szerek jegyzékét, valamint a felhasználásukra vonatkozó előírásokat évente megjelenő kiadvány tartalmazza. A légijármű vezetőjének a légijárművel végzett növényvédelmi munkák helyszínén e kiadvánnyal, valamint a baleseti és mérgezési



elsősegélynyújtáshoz szükséges felszereléssel rendelkezni kell.

5. §

A növényvédelmi munkák végzéséhez szükséges repülőteret úgy kell kijelölni, hogy a repülés során a védett természeti területet ne érintsék, amennyiben ez nem valósítható meg, az átrepüléshez a természetvédelmi hatóság hozzájárulását kell kérni.

6. §

(1) A növényvédelmi munkák megrendelője a légijármű vezetőjének a munka megkezdése előtt köteles átadni, illetve bemutatni:

a) a felhasználásra kerülő növényvédő szerre vonatkozó, helyi viszonyokhoz igazodó írásos utasítást,

b) a környező településeket és a kezelés szempontjából érzékeny kultúrákat, védett természeti területeket, személy- és teherszállító útvonalakat is feltüntető térképet,

c) a méhek védelmében történt bejelentést, illetve hatóságilag elrendelt intézke-dést.

(2) A növényvédelmi kezelés megkezdésétől a munka befejezéséig a megrendelő növényvédelmi munka irányítójának a helyszínen kell lennie.

7. §

(1) Légijárműről való permetezésnél, gyomirtásnál, lombtalanításnál a megengedett maximális sebesség:

a) „erős méreg” és „méreg” jelzésű növényvédő szer felhasználása esetén

merev szárnyú repülőgépeknél 4 m/s,

helikoptereknél 2 m/s;

b) „gyenge méreg” és „gyakorlatilag nem mérgező” jelzésű növényvédő szerek felhasználása esetén 4 m/s;

c) 1–30 l/ha lémennyiségű készítmények permetezése esetén maximum 2 m/s, termikus feláramlás esetén növényvédelmi munka nem végezhető.

(2) „Erős méreg” jelzésű növényvédő szer kijuttatása lakott területek, zártkertek, állattartó telepek, álló- és folyóvizek, vízkivételi művek 500 m-es körzetében tilos.

8. §

(1) Lakott terület, országhatár, zártkert, állattartó hely és a növényvédő szerre érzékeny kultúrák védelme érdekében a kezelési helytől kötelezően számított biztonsági sáv szélessége:

a) szélcsendben, „erős méreg” felhasználása esetén 1000 m;

b) ha a szél az (1) bekezdésben foglalt területek felé fúj, 2000 m;

c) ha a szél az (1) bekezdésben foglalt területek felől fúj, 500 m.

(2) Lakott területek 2500 m-es körzetében szőlő, gyümölcsösök fakadása után hormon bázisú gyomirtó szert, szeptember 10-e előtt lombtalanító és lombleszárító készítményt kizárólag – gyári vagy helyszíni bekeverésű – cseppnehezítővel vagy egyéb előírt adalékanyaggal szabad kijuttatni. A kijuttatásnál figyelemmel kell lenni az (1) bekezdésben foglaltakra.

(3) Lakott területek közelében „erős méreg”-gel, gyomirtó és lombtalanító készítményekkel a munkát úgy kell végezni, hogy a légijármű a lakott terület, állattartó telep, zártkert, álló- és folyóvíz, illetve vízkivételi mű felett, a munkarepülőtér és a kezelt tábla közötti repülés alatt vagy a fordulók során, sem üresen, sem terhelten át ne repüljön.

(4) Szőlőfakadástól az összefüggő, nagy kiterjedésű szőlőterületek körzetében a hormon bázisú gyomirtó szerek



használatát az illetékes megyei (fővárosi) növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás megtilthatja.

9. §

(1) Tilos a permetezési és porozási munkát végezni fordított léghőmérsékleti állapot (ún. inverziós jelenség) esetén.

(2) 25 oC feletti hőmérsékletnél – az elsodródások megelőzése érdekében – a permetezés és a porozás tilos.

10. §

A légijárművel végzett növényvédelmi munkák végzésénél – a mezőgazdaság, az erdő- és vadgazdálkodás, valamint a halászat szempontjából hasznos élő szervezetek védelmére, a közegészségügyi előírásokra, a vizek, vízfolyások partjától mért védőtávolságokra, a robbanás- és tűzveszélyességre, az elsősegélynyújtásra, valamint egyéb védelmi intézkedésekre – a továbbiakban a külön jogszabályban foglaltak az irányadók.

11. §

(1) A munkavégzés ideje alatt, a munkavégzés helyének 1000 m-es körzetében a meteorológiai körülményeket (hőmérséklet, szélirány, szélsebesség, felhőzet) a légijármű-vezető vagy az általa megbízott személy köteles a naplóba óránként rögzíteni. A rögzített adatok valódiságát a megrendelő képviselője és a légijármű-vezető aláírásával igazolja. A szükséges műszerekről (szélmérő, hőmérő) a légijármű üzembentartója gondoskodik.

(2) A légijármű üzembentartója a naplót öt évig köteles megőrizni.

12. §

A légijárművel végzett munkák szakszerűségét az illetékes szakhatóság ellenőrzi.

13. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.


IrodalomThe Use of Aircraft in Agriculture AKESSON., N. B. YATES, W. E. FAO (ENSZ)Róma 1974.

Jelentés a folyékony herbicidek kijuttatásával való repülőgépes és földi gépes alkalmazási kísérletekről Magyarországon A., N. CIBA–GEIGYSvájc 1974.

Procedings of Fourth British Weed Control Conference A., N. -Brighton 1975 , 4–6. 11

Razrobotka aviacionava oborudovanija sz celju intenszifikacii miravovo proizvodsztva prosdovolsztvija A., N. ENSZNew York 1981.

US Patent-Covering Granular Hormon-Type Herbicides, and their Application A., N. Agric. ChemicaleBaltimore 1959. 14. kötet 9. szám 47. p

Low and Slow. ANDERSON, M. I. The Word of Agricultural Aviation 1981. 11. szám, 18–30p

Bevezetés az agrometeorológiába BACSÓ, N. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1973.

Projektirovanije legkih szomoletov BADJAGIN, A. A. MUHAMEDOV, F. A. MasinosztroenieMoszkva 1978.

A mezőgazdasági repülőgépek, helikopterek fejlődése és jövője BAGOSSY, P. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 26. évf 1979. 2. szám, 41–49. p

Pevesenije effektivnoszti zagruzocsnüh robot BAJCSY, L . VARGA, L. V. Nemzetközi Mezőgazdasági Repülési KonferenciaOlsztyn 1985. 221–230. p

Helikoptereink szerepe és típusai a mezőgazdaságban BAJCSY, L. VARGA, L. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 34. évf 1987. 10 szám, 361–364. p

Jelentés a repülőgép mezőgazdasági felhasználásának hazai eredményeiről BAKOS, I. Mezőgazdasági Gépkísérleti IntézetBudapest 1954.

A növényvédelem gépei BALÁZS, F. DIMITRIEVICS, GY. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1979.

A növényvédő gépek üzemeltetése BALÁZS, F. DIMITRIEVICS, GY. RUTTKAY, P. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1984.

A búzatermesztés kézikönyve BARABÁS, Z. (Szerk.) Mezőgazdasági KiadóBudapest 1987.

A tápanyagvisszapótlás gépei BÁNHÁZI, J. BÁNYAI, ZS. DEMES, GY. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1984.

Hernyóirtás repülőgéppel BOGDÁNFY, Ö. Természettudományi Közlöny 1922. 54. kötet, 305–306. p

Kertészeti növényvédelem BOGNÁR, S. (Szerk.) Mezőgazdasági KiadóBudapest 1978.

Wstep do technologii prac agrolotniczych BORODZIK, F. Mezőgazdasági és Erdészeti KiadóVarsó 1983.

Kísérleti fizika BUDÓ, A. TankönyvkiadóBudapest 1986.

A műtrágya tárházak, valamint be- és kitároló gépsorok összehasonlító értékelése DEMES, GY. GOCKLER, L. MÉM Műszaki IntézetGödöllő 1987.

Vlijanije aerodinamicseszküh vozmuscsenij na processzü aviacionovo opülivanija i oprüszkivanija DEREVJANKÓ, V. SZ. TranszportMoszkva 1974.

Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről ERDŐS, GY. KONCZ, Á. Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet kiadványaBudapest 1997–98.

A vegyszeres gyomirtás jelenlegi állása FABINYI, R. (Szerk.) TémadokumentációOMGK Budapest, 1960


Irodalom

A légijárművek növényvédelmi alkalmazásának technikai igényei FARKAS, L. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 24. évf 1977. 5. szám, 163–172. p

20 éves a magyar mezőgazdasági repülés FAZEKAS, J. Növényvédelem, 9. évf 1973. 8. szám, 376–382. p

Légi permetezések elméleti és gyakorlati kérdései FILA, L. FOLK, GY.-né MÉM RSZ. Agrokémiai osztály kiadványai, N 7. szBudapest 1982.

Műtrágyaszórás légijárművekkel FILA, L. SZÁSZ, Á. VARGA, L. Tudomány és Mezőgazdaság 1982. 4. szám, 50–52. p

A mezőgazdasági repülésre alkalmas napok számának alakulása Magyarországon FOLK, GY.-né Mezőgazdasági Repülés, 3. évf 1974. 2. sz.

Mezőgazdasági repülőgépek szóráskép eloszlásának vizsgálatai GAUSZ., STEIGER, I. X. Magyar Repüléstudományi NapokSzolnok 1993. 05. 19–20.

Einsatz von Landwirtschaftsflugzeugen Schlüssel zu höheren Ertragen HEIMER, C. W. Flug Revue 1969. 5. kötet, 45–46. p

Repülési alapismeretek JEREB, G. Műszaki KönyvkiadóBudapest 1980.

Harmatos növények permetezhetőségének lehetősége KACSÓ, A. A Növényvédelem Időszerű KérdéseiBudapest 1960. 1. szám

A Nalco-Trol alkalmazásának kísérleti tapasztalatai KARAMÁN, J. Nalco-Trol tanácskozásSzekszárd–Kenderes 1985.

Gyomirtás–vegyszeres termésszabályozás KÁDÁR, A. (Szerk.) Mezőgazdasági KiadóBudapest 1985.

Vegyszeres Gyomirtás és Termésszabályozás Gyakorlata KÁDÁR, A. (Szerk.) Factum BTBudapest 1997.

A helikopteres növényvédelem üzemgazdasági kérdései KLENCZER, A.-né Kertészeti EgyetemBudapest 1975.

A légi úton végzett levéltrágyázás KLOSZ, L. MÉM RSZ. Termelésfejlesztési csoport kiadványai, N 6Budapest 1977.

Helikopter a kertészetben KLOSZ, L. SZÁSZ, Á. Témadokumentáció, MÉM Információs KözpontBudapest 1974.

A permetező levéltrágyázás nagyüzemű tapasztalatai KOVÁCS, I. A Növényvédelem Időszerű Kérdései, 3. szBudapest 1962.

A műtrágyák anyagjellemzőinek hatása a gépesítés technológiájára KOVÁCS, I. BÁNYAI, ZS. DEMES, GY. VARGA, L. Akadémiai KiadóBudapest 1984.

Repülőgép alkalmazása a mezőgazdaságban KOVÁCS, I. SZABÓ, J. FM Növényvédelmi Szolgálat kiadványaBudapest 1961.

Növénytermesztés gépei LEHOCZKY, L. Egyetemi jegyzetGödöllő 1981.

Környezetkímélő vegyszerek használatáról és a BEFAG Rt területén végzett Lymanthria dispar L. elleni védekezésről LENGYEL, L. SZALAY, MARZSÓ, L. LESKÓ, K. Erdészeti lapok, CXXX évf. 4. szBudapest 1995.

Alkalmazott kémia LOCH, J. NOSTICZIUS, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983

Növényvédő repülőgépek teljesítménye és a mezőgazdasági repülés gazdaságossága LOVRÓ, I. Növényvédelem, 8. évf 1972. 10. sz., 452–458. p

A mezőgazdasági repülés és berendezései LOVRÓ, I. Főiskolai jegyzetBudapest 1972.

Mezőgazdasági repülőgépek szilárd burkolatú fel- és leszálló helye LOVRÓ, I. GESCHIK, G.


Irodalom

TanulmányBudapest 1979.

Handbook for Agricultural Pilots. International Agricultural Aviation Centre MAAN, W. J. The Hague 1968.

Primenenije aviacii v szelszkom i lesznom hozjajsztve NAZAROV, V. A. TranszportMoszkva 1975.

Növényvédőszerek NECHAY, O. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1976.

Légi technika a hazai mezőgazdaságban NEMESKÉRY, T. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 34. évf 1987. 12. sz., 447–452. p

Levéltrágyázás PECZNIK, J. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1976.

Permetek és permetcseppek vizsgálati módszerei PETRÓ, E. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 24. évf 1977. 4. sz., 147–152. p

Új típusú szórófejek kifejlesztése a Repülőgépes Szolgálatnál PETTENKOFFER, S. MÉM Repülőgépes SzolgálatBudapest 1982.

Handbook for Agricultural Pilots QUANTICK, H. R. CollinsLondon 1985.

Gyomirtási útmutató RADVÁNY, B. (Szerk.) MÉM NAK–AGROTEKBudapest 1984.

Isztorija konstrukcij szomoletov v CCCP SAVROV, B. B. MasinosztroenieMoszkva 1978.

Növényvédelmi technológiák SÁNDOR, F. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979–80

A növényvédelem és a talajerőgazdálkodás jogi vonatkozásai SCHIRILLA, GY. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1985.

Repülőgépek STEIGER, I. Egyetemi jegyzetBudapest 1984.

A repülésmeteorológia alapjai SZALMA, J. Főiskolai jegyzetNyíregyháza 1980.

Szelszkohozjajsztvennüj szomoletü SZARIMSZAKOV, H. G. MasinpsztronieMoszkva 1979.

A gabonafélék repülőgépes gyomirtása SZÁSZ, Á. Doktori disszertációKeszthely 1986.

A Repülőgépes Növényvédő Állomás 1972-ben végzett vegyszeres gyomirtásainak tapasztalatai SZÁSZ, Á. Mezőgazdasági Repülés, 2. évf 1973. 4. sz.

Az M–18 gazdaságosságának összehasonlítása az An–2 típussal szemben SZÁSZ, Á. Szakdolgozat, MÉM Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 1983

Az őszi gabonák őszi gyomirtásának lehetőségei és megvalósításának feltételei SZÁSZ, Á. Mezőgazdasági Repülés, 7. évf 1978. 3. sz.

Újabb problémák megoldása esedékes a gabonafélék vegyszeres gyomirtásában SZÁSZ, Á. Mezőgazdasági Repülés, 9. évf 1980. 4. sz.

A növényvédőszerek légi alkalmazása SZÁSZ, Á. FOLK, GY.-né FILA, L. MÉM Repülőgépes SzolgálatBudapest 1980.

A mezőgazdasági repülés technológiája SZÁSZ, Á. FOLK, GY.-né FILA, L. KLOSZ, L. MÉM Repülőgépes SzolgálatBudapest 1976.

Az MD–500E típusú helikopter mezőgazdasági berendezése és üzemeltetésének tapasztalatai SZÁSZ, Á. VARGA, L. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 35. évf 1988. 6. sz., 223–227. p

A PZL–106 BR típusú középkategóriájú mezőgazdasági repülőgép ajánlása hazai üzemeltetésre SZÁSZ, Á. VARGA, L. MTA–AMB Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás anyagaGödöllő 1990.

A PZL–106 BT típusú középkategóriájú mezőgazdasági repülőgép hazai üzemeltetésének tapasztalatai SZÁSZ,


Irodalom

Á. VARGA, L. Járművek, Mezőgazdasági Gépek, Budapest, 1991. 38. február

Z–137 T típusú mezőgazdasági repülőgép üzemeltetésének hazai tapasztalatai SZÁSZ, Á. VARGA, L. MTA–AMB Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás anyagaGödöllő 1996.

Adatok és dokumentumok a magyarországi mezőgazdasági repülés első éveiből SZÁSZ, Á. PETRÓ, E. Agrofórum, Szekszárd, 1996

Környezetvédelem és a Mezőgazdasági Repülés Összefüggései SZÁSZ, Á. PETRÓ, E. Környezetgazdálkodási Intézet–Zeneca Hungary Kft. kiadványaBudapest 1997.

A repülés mechanikája II. SZELESTEY, GY. Főiskolai jegyzetNyíregyháza 1985.

Hormonális szabályozás – levéltrágyázás I.–II. SZIRTES, V. Mezőgazdasági Kiadó 1984.

Integrált növényvédelem TAKÁCS, A. Pannon Agrártudományi Egyetem, jegyzetKeszthely 1996.

Janes All The Worlds Aircraft TAYLOR, J. W. R. -London 1986.

Gépek üzemeltetése a mezőgazdaságban TIBOLD, V. Mezőgazdasági KiadóBudapest 1977.

A növényvédelmi repülőgépek üzemeltetésének vizsgálata VARGA, L. Doktori disszertációGödöllő 1976.

A mezőgazdasági repülőgépek és helikopterek légörvényeinek hatása a permetcseppekre VARGA, L. MTA–CIGR Nemzetközi Növényvédelmi Gépesítési SzimpoziumGödöllő 1981., 79–89. p

Mezőgazdasági repülés I.; II. VARGA, L. Főiskolai jegyzetNyíregyháza 1985; 1987.

Merev szárnyú repülőgépek és helikopterek vizsgálata szántóföldi kultúrák esetén VARGA, L. MTA-Agrár Műszaki Bizottság, Kutatási TanácskozásGödöllő 1981. 02. 3–4.

An–2 mezőgazdasági repülőgép teljesítmény növelésének lehetőségei. VARGA, L. MTA–MÉM Agrár Műszaki Bizottság, Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás 1992. 02. 2–3.

A mezőgazdasági repülőgépek repülési magassága változásának hatása a szórásképekre VARGA, L. SIMON, B.-né Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 13. évf 1976. 4. sz., 139–142. p

Verfahren zur Vernichtung der Nonnenraupe und anderer Waldschädlinge durch Bestauben der Bäume mit die Schädlinge vernichtenden Flüssigkeiten oder Trockenstoffen ZIMMERMANN, A. SzabadalomBerlin 1911.


Documents

tankonyvtar.hu · Web view82. MTZ homlokrakodóval emelhető kis konténer 0 83. P-06 kotrógépre szerelt nagy konténer M–18 repülőgépet tölt 0 84. Ka–26 helikopter töltése