Irodalom
Irodalom
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Izsáki, Zoltán
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Izsáki, Zoltán
Szerzői jog © 2004 Mezőgazda Kiadó
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
1. Támogatók 0
2. 1. Vetőmagminősítés, fajtaelismerés (múlt – jelen – jövő)
0
1. 1.1. A mezőgazdasági kísérletügy és minőségtanúsítás
Magyarországon 0
1.1. 1.1.1. A XIX. századi kezdetek 0
1.2. 1.1.2. A századforduló utáni évek 0
1.3. 1.1.3. A Trianon utáni időszak 0
1.4. 1.1.4. A II. világháború rombolásai és az újrakezdés 0
1.5. 1.1.5. Az 1956 utáni évek megtorpanása, majd az 1970-es
évek fellendülése 0
1.6. 1.1.6. Az 1990 előtti és utáni évek 0
1.7. 1.1.7. A korszak eredményeinek összegezése 0
2. 1.2. A biológiai alapok minősítését szabályozó törvények és
rendeletek 0
3. 1.3. A fajtahasználat és a vetőmag-minősítés nemzetközi
szervezetei 0
4. 1.4. A jövő feladatai, felkészülés az EU-csatlakozásra 0
3. 2. Hazai és nemzetközi vetőmagtermesztés helyzete 0
1. 2.1. Vetőmagtermesztésünk helyzete és fejlődése 1947–1990
között 0
2. 2.2. A magyar vetőmagtermesztés helyzete 1990-től 0
3. 2.3. Felkészülés az EU-csatlakozásra (versenyképesség). Az
elkövetkezendő időszak lehetőségei 0
4. 2.4. A vetőmagtermelés és -forgalmazás hazai rendszere,
export céltermeltetés 0
5. 2.5. A biovetőmag-termesztés 0
4. 3. A növényfajták állami elismerése és a fajtavédelem 0
1. 3.1. A növényfajtákat érintő szabályozási rendszerek 0
2. 3.2. A növényfajták kereskedelmi forgalmazási rendszere 0
2.1. 3.2.1. A növényfajták engedélyezése 0
2.2. 3.2.2. A növényfajták elismerésének jogi szabályozása 0
2.3. 3.2.3. A géntechnológiával módosított fajták elismerésének
jogi szabályozása 0
2.4. 3.2.4. A növényfajták elismerésének államigazgatási
rendszere 0
2.5. 3.2.5. A növényfajták DUS-vizsgálata 0
2.6. 3.2.6. A növényfajták gazdasági értékvizsgálata 0
2.7. 3.2.7. A géntechnológiával módosított fajták vizsgálata
0
2.8. 3.2.8. A növényfajták elnevezésére vonatkozó előírások
0
2.9. 3.2.9. A fajtafenntartás ellenőrzése 0
2.10. 3.2.10. Az államilag elismert fajták gazdasági
értékvizsgálata 0
2.11. 3.2.11. A növényfajták állami elismerésének szabályozása
az EU-ban 0
3. 3.3. Növényfajták védelme 0
3.1. 3.3.1. A fajtaoltalmazás célja és feltétele 0
3.2. 3.3.2. A fajtaoltalmazás jogi szabályozása 0
3.3. 3.3.3. A fajtaoltalmi eljárás rendje 0
3.4. 3.3.4. Fajtavédelem az EU-ban 0
5. 4. A vetőmag-előállítás követelményei 0
1. 4.1. A vetőmagvizsgálat 0
2. 4.2. Vetőmag-minősítés 0
3. 4.3. Minősített vetőmag és annak szaporítási fokozatai 0
4. 4.4. A vetőmag-minősítés szereplői 0
5. 4.5. Származásigazolás és a vetésbejelentés 0
6. 4.6. Szántóföldi ellenőrzés célja, követelményei és
minősítési tényezői 0
7. 4.7. A szántóföldi ellenőrzés végrehajtása 0
8. 4.8. A vetőmag faj- és fajtaazonosító kisparcellás vizsgálata
0
9. 4.9. Fogalommeghatározások a vetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzéséhez 0
6. 5. A vetőmag fémzárolása, értékmérő tulajdonságainak
vizsgálata 0
1. 5.1. A vetőmag útja a betakarítástól a fémzárolásig 0
2. 5.2. A fémzárolás fogalma, tartalmi és szakmai kellékei 0
3. 5.3. A vetőmagtételek mintázása 0
4. 5.4. Egyöntetűségi vizsgálat 0
5. 5.5. Minősítési határértékek értelmezése 0
6. 5.6. A vetőmagvizsgálat módszertana 0
6.1. 5.6.1. Vetőmag-vizsgálati módszertan kialakulása 0
6.2. 5.6.2. A nemzetközi vetőmag-vizsgálati módszertan és a
hazai vizsgálati szabványok kapcsolata 0
7. 5.7. Vetőmag-vizsgálati módszerek 0
7.1. 5.7.1. Technikai tisztaság- és idegenmag-vizsgálat 0
7.1.1. 5.7.1.1. Tisztaságvizsgálat 0
7.1.2. 5.7.1.2. Idegenmagtartalom-vizsgálat 0
7.2. 5.7.2. Genetikai tisztaság és fajtaazonossági vizsgálatok
0
7.3. 5.7.3. Csírázóképesség meghatározása 0
7.4. 5.7.4. Életképesség meghatározása, a vigorvizsgálatok köre
0
7.5. 5.7.5. Magegészségügyi vizsgálatok 0
8. 5.8. Fogalommeghatározások a mintavételhez, a fémzároláshoz
és a minősítéshez 0
7. 6. Magbiológia 0
1. 6.1. A magképződés körülményei 0
1.1. 6.1.1. A maggal szaporított növények morfológiai
jellegzetességei 0
1.2. 6.1.2. A maggal szaporított növények fejlődési fázisai
0
1.3. 6.1.3. A mag képződését befolyásoló ökológiai tényezők
0
1.4. 6.1.4. A mag szerveződését és fejlődését kísérő biokémiai
és élettani folyamatok sajátosságai 0
2. 6.2. A mag felépítése és biológiai sajátosságai 0
2.1. 6.2.1. Az érett mag szöveti szerkezete, kémiai összetétele
0
2.2. 6.2.2. A magnyugalmi állapot jelentősége és formái 0
2.2.1. 6.2.2.1. A magnyugalmi állapotot befolyásoló külső
tényezők 0
2.2.2. 6.2.2.2. A magnyugalom élettani és biokémiai jellemzői
0
2.3. 6.2.3. A csírázás fogalma, formái 0
2.3.1. 6.2.3.1. A csírázást befolyásoló ökológiai tényezők 0
2.3.2. 6.2.3.2. A csírázás élettani és biokémiai sajátosságai
0
8. 7. A vetőmag feldolgozása 0
1. 7.1. A nyers vetőmag fogadása és vizsgálata 0
2. 7.2. A nyers vetőmag szárítása, tárolása 0
2.1. 7.2.1. A szárítás 0
2.2. 7.2.2. A nyers vetőmag tárolása 0
3. 7.3. A vetőmag tisztítása 0
3.1. 7.3.1. A vetőmagtisztítás elve 0
3.2. 7.3.2. A vetőmagtisztítás gépei és technológiája 0
3.2.1. 7.3.2.1. A magvak mérete szerinti tisztítás 0
3.2.2. 7.3.2.2. A magvak alakja szerinti osztályozás 0
3.2.3. 7.3.2.3. Tisztítás a magvak aerodinamikai tulajdonságai
alapján 0
3.2.4. 7.3.2.4. A magvak felülete szerinti tisztítás 0
3.2.5. 7.3.2.5. A magvak fajsúlya szerinti osztályozás 0
3.2.6. 7.3.2.6. A magvak színe szerinti válogatás 0
3.3. 7.3.4. Magkezelési eljárások 0
4. 7.4. Néhány fontosabb növényfaj vetőmagtisztításának
technológiája 0
4.1. 7.4.1. A kalászos gabonák vetőmagtisztítása 0
4.2. 7.4.2. A kukorica vetőmagtisztítása 0
4.3. 7.4.3. A nagymagvú hüvelyesek tisztítása 0
4.4. 7.4.4. A herefélék vetőmagtisztítása 0
4.5. 7.4.5. A napraforgó vetőmagtisztítása 0
4.6. 7.4.6. A fűfélék vetőmagtisztítása 0
5. 7.5. A vetőmag előkészítése fémzárolásra 0
6. 7.6. Javasolt rostaméretek néhány növényfaj tisztításához
0
9. 8. Vetőmagmarketing és kereskedelem 0
1. 8.1. A marketingismeretek jelentősége 0
2. 8.2. A vetőmagmarketing stratégiája 0
2.1. 8.2.1. A marketing, az agrármarketing fogalommeghatározása
0
2.1.1. 8.2.1.1. A vetőmagmarketing az agrármarketing része 0
2.1.2. 8.2.1.2. Trendek a vetőmagmarketingben 0
2.1.3. 8.2.1.3. A marketingfolyamat, marketingmix és
marketingkörnyezet 0
2.1.4. 8.2.1.4. A vetőmagmarketing szemlélete Magyarországon
0
2.2. 8.2.2. A vetőmag és a piac összefüggései 0
2.2.1. 8.2.2.1. A vetőmagpiac fejlődésének szakaszai 0
2.2.2. 8.2.2.2. A vetőmag és a vetőmagminőséget igénylő étkezési
mag célpiacok 0
2.2.3. 8.2.2.3. A vetőmagszükséglet és -igény 0
2.2.4. 8.2.2.4. A vetőmagkereslet és -kínálat 0
2.2.5. 8.2.2.5. A vetőmag-vásárlási szokások és magatartási
formák 0
2.3. 8.2.3. A vetőmagpiaci kutatás és a vetőmagpiac előrejelzése
0
2.4. 8.2.4. A vetőmagpiaci szegmentálás és pozicionálás 0
2.5. 8.2.5. A földrajzi eredet és kiterjedés 0
2.6. 8.2.6. Az időzítés 0
2.7. 8.2.7. Versenystílus 0
3. 8.3. A marketingmix-döntések a vetőmagmarketingben 0
3.1. 8.3.1. A fajta- és vetőmag-stratégia 0
3.1.1. 8.3.1.1. A márkateremtés fontossága 0
3.1.2. 8.3.1.2. A csomagolás, megjelenés szerepe 0
3.2. 8.3.2. Az árstratégia kialakítása 0
3.3. 8.3.3. A marketingcsatorna kiválasztása és a logisztika
jelentősége 0
3.4. 8.3.4. A marketingkommunikáció stratégiája 0
3.4.1. 8.3.4.1. A marketingkommunikáció 0
3.4.2. 8.3.4.2. A reklám 0
3.4.3. 8.3.4.3. A vásárlásösztönzés 0
3.4.4. 8.3.4.4. MPR-tevékenység 0
3.4.5. 8.3.4.5. A személyes eladás 0
3.4.6. 8.3.4.6. A direkt és on-line marketing 0
3.4.7. 8.3.4.7. Közösségi és nemzeti marketing 0
10. 9. Szántóföldi növények vetőmag-termesztési technológiája
0
1. 9.1. Gabonafélék 0
1.1. 9.1.1. Búza (közönséges búza, tönköly búza, durumbúza)
0
1.1.1. 9.1.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.1.2. 9.1.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.1.3. 9.1.1.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.1.4. 9.1.1.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.1.5. 9.1.1.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.2. 9.1.2. Rozs (őszi rozs, évelő rozs) 0
1.2.1. 9.1.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.2.2. 9.1.2.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.2.3. 9.1.2.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
1.2.4. 9.1.2.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.2.5. 9.1.2.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.2.6. 9.1.2.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.3. 9.1.3. Árpa 0
1.3.1. 9.1.3.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.3.2. 9.1.3.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.3.3. 9.1.3.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.3.4. 9.1.3.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.3.5. 9.1.3.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.4. 9.1.4. Zab 0
1.4.1. 9.1.4.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.4.2. 9.1.4.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.4.3. 9.1.4.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.4.4. 9.1.4.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.4.5. 9.1.4.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.5. 9.1.5. Tritikálé 0
1.5.1. 9.1.5.1 Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete 0
1.5.2. 9.1.5.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.5.3. 9.1.5.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
1.5.4. 9.1.5.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.5.5. 9.1.5.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.5.6. 9.1.5.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.6. 9.1.6. Kukorica 0
1.6.1. 9.1.6.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.6.2. 9.1.6.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.6.3. 9.1.6.3. A fajtafenntartás módszere, keresztezési
típusok, hímsterilitás 0
1.6.4. 9.1.6.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.6.5. 9.1.6.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.7. 9.1.7. Cirokfélék 0
1.7.1. 9.1.7.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.7.2. 9.1.7.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.7.3. 9.1.7.3. A fajtafenntartás módszere, keresztezési
típusok, hímsterilitás 0
1.7.4. 9.1.7.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.7.5. 9.1.7.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.7.6. 9.1.7.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.8. 9.1.8. Fénymag 0
1.8.1. 9.1.8.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.8.2. 9.1.8.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.8.3. 9.1.8.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
1.8.4. 9.1.8.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.8.5. 9.1.8.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.8.6. 9.1.8.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, fémzárolása,
minősítése 0
1.9. 9.1.9. Köles 0
1.9.1. 9.1.9.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.9.2. 9.1.9.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
1.9.3. 9.1.9.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
1.9.4. 9.1.9.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.9.5. 9.1.9.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.9.6. 9.1.9.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
1.10. 9.1.10. Pohánka 0
1.10.1. 9.1.10.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
1.10.2. 9.1.10.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése
0
1.10.3. 9.1.10.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
1.10.4. 9.1.10.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
1.10.5. 9.1.10.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2. 9.2. Hüvelyesek 0
2.1. 9.2.1. Étkezési szárazborsó és takarmányborsó 0
2.1.1. 9.2.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.1.2. 9.2.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.1.3. 9.2.1.3. A fajtafenntartás módszere 0
2.1.4. 9.2.1.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.1.5. 9.2.1.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.1.6. 9.2.1.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.2. 9.2.2. Bab 0
2.2.1. 9.2.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.2.2. 9.2.2.3. A fajtafenntartás módszere 0
2.2.3. 9.2.2.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.2.4. 9.2.2.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.2.5. 9.2.2.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.3. 9.2.3. Szója 0
2.3.1. 9.2.3.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.3.2. 9.2.3.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.3.3. 9.2.3.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
2.3.4. 9.2.3.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.3.5. 9.2.3.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.3.6. 9.2.3.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.4. 9.2.4. Lóbab 0
2.4.1. 9.2.4.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.4.2. 9.2.4.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.4.3. 9.2.4.3. Fajták, a fajtafenntartás módszere 0
2.4.4. 9.2.4.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.4.5. 9.2.4.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.4.6. 9.2.4.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.5. 9.2.5. Lencse 0
2.5.1. 9.2.5.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.5.2. 9.2.5.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.5.3. 9.2.5.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
2.5.4. 9.2.5.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.5.5. 9.2.5.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.5.6. 9.2.5.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.6. 9.2.6. Csicseriborsó 0
2.6.1. 9.2.6.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.6.2. 9.2.6.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.6.3. 9.2.6.3. Nemesítés, fajtaválaszték 0
2.6.4. 9.2.6.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.6.5. 9.2.6.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.6.6. 9.2.6.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.7. 9.2.7. Szegletes lednek 0
2.7.1. 9.2.7.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.7.2. 9.2.7.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.7.3. 9.2.7.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
2.7.4. 9.2.7.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.7.5. 9.2.7.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.7.6. 9.2.7.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.8. 9.2.8. Csillagfürt 0
2.8.1. 9.2.8.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.8.2. 9.2.8.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.8.3. 9.2.8.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
2.8.4. 9.2.8.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.8.5. 9.2.8.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
2.8.6. 9.2.8.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
2.9. 9.2.9. Bükkönyfélék 0
2.9.1. 9.2.9.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
2.9.2. 9.2.9.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
2.9.3. 9.2.9.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
2.9.4. 9.2.9.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
2.9.5. 9.2.9.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
3. 9.3. Gyökér- és gumós növények 0
3.1. 9.3.1. Cukorrépa 0
3.1.1. 9.3.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
3.1.2. 9.3.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
3.1.3. 9.3.1.3. Nemesítési módszerek, keresztezési típusok, a
magtermesztés módszerei 0
3.1.4. 9.3.1.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
3.1.5. 9.3.1.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
3.1.6. Közvetlen (direkt, áttelelő) magtermesztés 0
3.1.7. 9.3.1.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
3.2. 9.3.2. Takarmányrépa 0
3.2.1. 9.3.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
3.2.2. 9.3.2.2. A növény rendszertani helye, morfológiája,
egyedfejlődése 0
3.2.3. 9.3.2.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
3.2.4. 9.3.2.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
3.2.5. 9.3.2.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
3.2.6. 9.3.2.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
3.3. 9.3.3. Burgonya 0
3.3.1. 9.3.3.1. Jelentősége, vetőgumó-termesztésének helyzete
0
3.3.2. 9.3.3.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
3.3.3. 9.3.3.3. Fajtafenntartás, nemesítés, biotechnológiai
módszerek alkalmazása 0
3.3.4. 9.3.3.4. A vetőburgonya-termesztés termőhelyi
sajátosságai 0
3.3.5. 9.3.3.5. A vetőburgonya-termesztés technológiája 0
3.3.6. 9.3.3.6. A vetőgumó osztályozása, minősítése,
fémzárolása, tárolása 0
3.4. 9.3.4. Csicsóka 0
3.4.1. 9.3.4.1. Jelentősége, vetőgumó-termesztésének helyzete
0
3.4.2. 9.3.4.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
3.4.3. 9.3.4.3. A fajtafenntartás módszere 0
3.4.4. 9.3.4.4. A vetőgumó-termesztés termőhelyi sajátosságai
0
3.4.5. 9.3.4.5. A vetőgumó-termesztés technológiája 0
3.4.6. 9.3.4.6. A vetőgumó tárolása 0
4. 9.4. Olajnövények 0
4.1. 9.4.1. Napraforgó 0
4.1.1. 9.4.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.1.2. 9.4.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.1.3. 9.4.1.3. Hibridtípusok és vetőmag-előállításuk, a
fajtafenntartás módszere 0
4.1.4. 9.4.1.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.1.5. 9.4.1.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.1.6. 9.4.1.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, fémzárolása,
minősítése 0
4.2. 9.4.2. Őszi káposztarepce 0
4.2.1. 9.4.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.2.2. 9.4.2.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.2.3. 9.4.2.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátossága 0
4.2.4. 9.4.2.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.3. 9.4.3. Olajlen 0
4.3.1. 9.4.3.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.3.2. 9.4.3.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.3.3. 9.4.3.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.3.4. 9.4.3.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
4.4. 9.4.4. Olajtök 0
4.4.1. 9.4.4.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.4.2. 9.4.4.2. Rendszertana, morfológiája 0
4.4.3. 9.4.4.3. A fajtafenntartás módszere 0
4.4.4. 9.4.4.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.4.5. 9.4.4.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.4.6. 9.4.4.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
4.5. 9.4.5. Olajretek 0
4.5.1. 9.4.5.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.5.2. 9.4.5.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.5.3. 9.4.5.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.5.4. 9.4.5.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.5.5. 9.4.5.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
4.6. 9.4.6. Mustár 0
4.6.1. 9.4.6.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.6.2. 9.4.6.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.6.3. 9.4.6.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.6.4. 9.4.6.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.6.5. 9.4.6.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
4.7. 9.4.7. Mák 0
4.7.1. 9.4.7.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
4.7.2. 9.4.7.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
4.7.3. 9.4.7.3. A fajtafenntartás módszere 0
4.7.4. 9.4.7.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
4.7.5. 9.4.7.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
4.7.6. 9.4.7.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5. 9.5. Pillangós virágú szálastakarmány-növények 0
5.1. 9.5.1. Lucerna 0
5.1.1. 9.5.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.1.2. 9.5.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.1.3. 9.5.1.3. A fajtafenntartás módszere 0
5.1.4. 9.5.1.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.1.5. 9.5.1.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.1.6. 9.5.1.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása fémzárolása,
minősítése 0
5.2. 9.5.2. Vörös here 0
5.2.1. 9.5.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.2.2. 9.5.2.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.2.3. 9.5.2.3. A fajtafenntartás módszere 0
5.2.4. 9.5.2.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.2.5. 9.5.2.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.2.6. 9.5.2.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5.3. 9.5.3. Fehér here 0
5.3.1. 9.5.3.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.3.2. 9.5.3.2. Rendszertana morfológiája, egyedfejlődése 0
5.3.3. 9.5.3.3. Fajtafenntartás 0
5.3.4. 9.5.3.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.3.5. 9.5.3.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.3.6. 9.5.3.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5.4. 9.5.4. Baltacim 0
5.4.1. 9.5.4.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.4.2. 9.5.4.2. Rendszertana, morfológiája 0
5.4.3. 9.5.4.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátságai 0
5.4.4. 9.5.4.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.4.5. 9.5.4.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5.5. 9.5.5. Bíbor here 0
5.5.1. 9.5.5.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.5.2. 9.5.5.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.5.3. 9.5.5.3. A fajtafenntartás módszere 0
5.5.4. 9.5.5.4. A vetőmagtermesztés ökológiai sajátosságai 0
5.5.5. 9.5.5.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.5.6. 9.5.5.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5.6. 9.5.6. Szarvaskerep 0
5.6.1. 9.5.6.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.6.2. 9.5.6.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.6.3. 9.5.6.3. A fajtafenntartás módszere 0
5.6.4. 9.5.6.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.6.5. 9.5.6.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.7. 9.5.7. Tarka koronafürt 0
5.7.1. 9.5.7.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.7.2. 9.5.7.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.7.3. 9.5.7.3. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.7.4. 9.5.7.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.7.5. 9.5.7.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
5.8. 9.5.8. Somkóró 0
5.8.1. 9.5.8.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
5.8.2. 9.5.8.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
5.8.3. 9.5.8.3. A fajtafenntartás módszere 0
5.8.4. 9.5.8.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
5.8.5. 9.5.8.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
5.8.6. 9.5.8.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
6. 9.6. Egyéb növények 0
6.1. 9.6.1. Kender 0
6.1.1. 9.6.1.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
6.1.2. 9.6.1.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
6.1.3. 9.6.1.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
6.1.4. 9.6.1.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
6.1.5. 9.6.1.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
6.1.6. 9.6.1.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
6.2. 9.6.2. Takarmánykáposzta 0
6.2.1. 9.6.2.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
6.2.2. 9.6.2.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
6.2.3. 9.6.2.3. A fajtafenntartás módszere 0
6.2.4. 9.6.2.4. A vetőmagtermesztés termőhelyi sajátosságai
0
6.2.5. 9.6.2.5. A vetőmagtermesztés technológiája 0
6.2.6. 9.6.2.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
6.3. 9.6.3. Dohány 0
6.3.1. 9.6.3.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete
0
6.3.2. 9.6.3.2. Rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése 0
6.3.3. 9.6.3.3. A vetőmagtermeltetés rendszere 0
6.3.4. 9.6.3.4. A vetőmagtermesztés technológiája 0
6.3.5. 9.6.3.5. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése,
fémzárolása 0
7. 9.7. Gyep- és takarmányfüvek 0
7.1. 9.7.1. Jelentősége, vetőmagtermesztésének helyzete 0
7.2. 9.7.2. A fűfélék rendszertana, morfológiája, egyedfejlődése
0
7.3. 9.7.3. Nemesítés, fajtafenntartás 0
7.4. 9.7.4. A fűmagtermesztés termőhelyi sajátosságai 0
7.5. 9.7.5. A fűmagtermesztés technológiája 0
7.5.1. 9.7.5.1. Területmegválasztás, izoláció 0
7.5.2. 9.7.5.2. Elővetemény, növényi sorrend 0
7.5.3. 9.7.5.3. Talaj-előkészítés 0
7.5.4. 9.7.5.4. Tápanyagellátás 0
7.5.5. 9.7.5.5. Telepítés 0
7.5.6. 9.7.5.6. Magfüvesek vízszükséglete, öntözése 0
7.5.7. 9.7.5.7. Növényápolás, növényvédelem, idegenelés 0
7.5.8. 9.7.5.9. Betakarítás 0
7.6. 9.7.6. A vetőmag feldolgozása, tárolása, minősítése 0
7.6.1. 9.7.6.1. Vetőmagszárítás 0
7.6.2. 9.7.6.2. A vetőmag tisztítása 0
7.6.3. 9.7.6.3. A vetőmag minősítése 0
Irodalom 0
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az ábrák listája
3-1. A szántóföldi növények (fajta és vetőmag) kereskedelmi
forgalmazásának rendszere 0
3-2. Az állami fajtakísérletezés és a fajtaelismerés rendszere
0
3-3. Az OMMI fajtakísérleti állomásai 0
3-4. A kísérleti blokkok különböző elhelyezési lehetőségei 0
3-5. Az EU közös fajtakatalógusa 0
3-6. A kukorica integrált fajtakísérleti rendszere
Németországban 0
6-1. Az egyszerű virágzatok típusai. Felső sor fürtös, alsó sor
bogas virágzatok: 1. egyszerű fürt; 2. sátor; 3. egyszerű ernyő; 4.
gomb vagy fejecske; 5. füzér; 6. torzsa; 7. fészek; 8. toboz; 9.
forgó; 10. kunkor; 11. legyező; 12. kettős bog; 13. többes bog
0
6-2. A légzés és a fehérjeszintézis intenzitásának változása az
árpa csírázása során. 1. a légzés intenzitása az óránként
kiválasztott mg CO2-ban kifejezve, mg fehérjére vonatkoztatva; 2. a
fehérjeszintézis intenzitása az óránkénti N-tartalom emelkedésben
kifejezve, mg fehérjenitrogénre vonatkoztatva 0
6-3. A csírázó árpaszemben lejátszódó folyamatok vázlata:
gibberellin (GA) hatása a hidroláz enzimekre és a
keményítőlebontásra 0
6-4. A keményítő- és dextrintartalom (1), a foszforiláz (2) és
amiláz (3) aktivitásának alakulása a borsó szikleveleiben a
csírázás során 0
7-1. Frakcióra bonás folyamata 0
9-1. A gabonatermés felhasználásának megoszlása Magyarországon
(%) 0
9-2. Az őszi árpa talajművelési rendszere 0
9-3. A tavaszi árpa talajművelési rendszere 0
9-4. A zab talajművelési rendszere 0
9-5. A szekunder hexaploid tritikálék előállítása 0
9-6. Magyarországi hibridkukorica-feldolgozó vetőmagüzemek. 1.
Baja, 2. Bóly, 3. Cegléd, 4. Bábolna, 5. Debrecen, 6.
Hódmezővásárhely, 7. Kiskunhalas, 8. Kiszombor, 9. Martonvásár, 10.
Mezőfalva, 11. Mezőhegyes, 12. Mezőkövesd, 13. Mezőtúr, 14.
Mosonmagyaróvár, 15. Murony és Telekgerendás, 16. Pápa, 17.
Szarvas-1, 18. Szarvas-2, 19. Törökszentmiklós 0
9-7. A kukorica-vetőmag termesztési adatai Magyarországon
1990–2000 (1990. év adatai = 100%) 0
9-8. Két-, három- és négyvonalas hibridek vetőmagjának
termesztése 0
9-9. Citoplazmásan hímsteril hibrid vetőmag előállítási sémája
0
9-10. A borsó-fajtafenntartás menete 0
9-11. A borsó termesztési tájai 0
9-12. Triploid, diploid és anizoploid hibridek
vetőmagtermesztése az anya és az apa váltakozó sorú 6:2 arányú
vetésével és elkülönített aratásával 0
9-13. Triploid hibridek vetőmagtermesztése az anya és apa
váltakozó sorú, 3:1 arányú vetésével és együttes aratásával 0
9-14. Triploid hibridek vetőmagtermestése az anya és apa
elitmagjának 3:1 arányú keverékéből 0
9-15. A hőmérséklet területi eloszlása (°C) a gumókötődés
időszakában 0
9-16. A csapadék területi eloszlása (mm) a gumókötődés
időszakában 0
9-17. A napraforgó eredete: a négy fajcsoport (szekció)
földrajzi elhelyezkedése 0
9-18. A kender modern hasznosítása 0
9-19. Az UNIKO-B kender előállítási vázlata és hasznosítása
0
9-20. A Kompolti hibrid TC előállítási vázlata és hasznosítása
0
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A táblázatok listája
2-2. A vetőmag-szaporítás legfontosabb adatai naptári év szerint
0
2-3. Vetőmagexport bontása régiók szerint 0
2-4. Őszi búza vetőmag-szaporításának adatai 0
2-5. Összesítés a hazai hibrid kukoricavetőmag-előállítás és
export mennyiségi alakulásáról 0
2-6. Vetőmag export-import alakulása eUSD-ben 0
2-7. Az EU vetőmagexportja és -importja 0
2-8. Egyes országok EU-ba irányuló vetőmagexportja (1997) 0
3-1. Szabadföldi kísérleti vizsgálatok megkezdésére kiadott
kibocsátási engedélyek, 1999-2001 0
5-1. Heterogenitás (H) érték a mintaszámtól függően 0
5-2. A magegészségi állapot vizsgálati módszerek növényfajonként
0
7-1. Rostatáblázat 0
9-1. A búza főbb termesztett fajai 0
9-2. A búza termesztett fajtáinak száma Magyarországon 0
9-3. A búza jelentősebb betegségei 0
9-4. A búza jelentősebb kártevői 0
9-5. Búzavetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-6. A búza termése szaporulati fokonként 0
9-7. A búza- (közönséges, tönköly- és durumbúza) vetőmag
minőségi követelményei 0
9-8. A Secale nemzetség rendszerezése 0
9-9. Részlet az MSZ 6353:1998 szabványból 0
9-10. A szigetelési távolságon belül 0
9-11. A rozs vetési paraméterei 0
9-12. Őszi rozs- és évelő rozsvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-13. Hibrid rozsvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenorzésének
követelményei 0
9-14. Őszi rozs, évelő rozs és hibrid rozs vetőmagjának minőségi
követelményei 0
9-15. Az őszi és a tavaszi árpa vetésterületének alakulása
Magyarországon az 1921. és a 2001. évek között 0
9-16. Ősziárpa-fajták agronómiai tulajdonságai és termése
(Debrecen, 2001) 0
9-17. Tavasziárpa-fajták agronómiai tulajdonságai és termése
(Debrecen, 2001) 0
9-18. A Hordeum sativum (Jessen) alfajai és változatai 0
9-19. Az őszi és tavaszi árpa egyedfejlodésének szakaszai és
időtartama (nap) 0
9-20. Az őszi árpa előveteményeinek csoportosítása 0
9-21. A tavaszi árpa előveteményeinek csoportosítása 0
9-22. Az őszi árpa legfontosabb gyomnövényei, betegségei és
állati kártevői 0
9-23. A tavaszi árpa legfontosabb gyomnövényei, betegségei és
állati kártevői 0
9-24. Az őszi és tavaszi árpa gyomnövényei, betegségei, állati
kártevői ellen használt néhány növényvédő szer 0
9-25. Őszi- és tavasziárpavetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-26. Őszi és tavaszi árpa vetőmagminoségi követelményei 0
9-27. A zab vetésterülete Magyarországon 1921. és 2001. évek
között 0
9-28. Egyéves zabfajok csoportosítása kromoszómaszámuk és
morfológiai tulajdonságaik alapján 0
9-29. A zab előveteményeinek csoportosítása 0
9-30. A zab legfontosabb gyomnövényei, betegségei és állati
kártevői 0
9-31. A zab gyomnövényei, betegségei, állati kártevői ellen
használt néhány növényvédő szer 0
9-32. A zabvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-33. A zab vetőmagminőségi követelményei 0
9-34. Részlet az MSZ 6353:1998 szabványból 0
9-35. Tritikálévetőmag-szaporítások ellenőrzésének követelményei
0
9-36. Tritikálé-vetőmag minőségi követelményei 0
9-37. A világ kukoricatermesztése 1972-1990. (FAO-adatok
alapján) 0
9-38. A világ kukorica termesztése 1982-2001. 0
9-39. A kukorica termőterülete, termésátlaga, össztermése
Magyarországon 1921-2001. között (KSH adatok alapján) 0
9-40. A szemes kukorica kísérleti és termelési adatai
Magyarországon (1995-2000) 0
9-41. Magyarországon termesztett és fémzárolt kukorica-vetőmag
menynyiségi adatai 0
9-42. A talajhőmérséklet hatása a vetéstől a kelésig eltelt idő
hosszára 0
9-43. A kukoricavetőmag-termesztés 2000. évi adatainak
keresztezési formák szerinti megoszlása 0
9-44. A kukoricavetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-45. A szárítólevegő hőmérsékleti felső értékei a különböző
szemnedvesség-tartalmú kukorica szárításánál 0
9-46. A kukorica-vetőmag minőségi követelményei 0
9-47. A cirokvetőmag csávázására alkalmas készítmények 0
9-48. A cirok kártevői ellen alkalmazható néhány készítmény
0
9-49. Preemergensen (vetés után azonnal) a cirok gyomirtására
alkalmas készítmények 0
9-50. Posztemergensen, állománykezelés formájában alkalmazható
készítmények 0
9-51. A seprucirokvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének részletes követelményei 0
9-52. A takarmány cirok és a szudánifuvetőmag-szaporítások
szántóföldi ellenőrzésének követelményei 0
9-53. A hibrid szemes cirok, a hibrid silócirok és a hibrid
szudánifu vetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-54. A cirokfélék vetőmagjának minőségi követelménye 0
9-55. Fénymagfajták bugaszámának változása a betakarítás
idopőntjában (Szarvas, 1993) 0
9-56. A fénymag szigetelési távolsága 0
9-57. A fénymag gyomirtására használható készítmények 0
9-58. Fénymagvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-59. A fénymagvetőmag minőségi követelményei 0
9-60. A köles tápanyagigénye 0
9-61. A kölesvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-62. A kölesvetőmag minőségi követelményei 0
9-63. A pohánkavetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelménye 0
9-64. A pohánkavetőmag minőségi követelményei 0
9-65. A vetésterület és a termésátlag alakulása hazánkban 0
9-66. A borsó vetéskori csíraszámigénye, millió db/ha 0
9-67. A borsó engedélyezett gyomirtószerei 0
9-68. A gombás betegségek ellen használható szerek a virágzásig
0
9-69. A gombás betegségek ellen használható szerek zöldérés
állapotban 0
9-70. A kártevők ellen használható szerek 0
9-71. A borsóvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-72. Borsóvetőmag minőségi követelményei 0
9-73. A vetésterület és a termésátlag alakulása hazánkban 0
9-74. A bab gyomirtószerei és a gyomokra gyakorolt hatásuk 0
9-75. A szárazbab vegyszeres növényvédelme 0
9-76. A babvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-77. A babvetőmag minőségi követelményei 0
9-78. A szója termesztése Magyarországon és a bólyi integráció
(1974-2001) 0
9-79. Államilag elismert minősített szójafajták (2002) 0
9-80. A szója vegyszeres gyomirtásához engedélyezett herbicidek
0
9-81. Szójavetőmag-szaporítások szántóföldi ellenorzésének
követelményei 0
9-82. A lóbab vetőmagszaporítások szántóföldi ellenorzésének
minőségi követelményei 0
9-83. A lencsevetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-84. Csicseriborsóvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-85. A szegletes lednek tápanyagigénye 0
9-86. Szegleteslednekvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-87. A szegleteslednek vetőmagjának minőségi követelményei
0
9-88. Fajlagos tápanyagigény 1 t magterméshez és a hozzátartozó
melléktermékhez (kg) 0
9-89. A vetésidő hatása a csillagfürt maghozamára 0
9-90. A vetésmélység hatása 0
9-91. A csillagfürtvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-92. A bükkönyvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-93. A bükkönyfélék vetőmagjának minőségi követelményei 0
9-94. Az egyes fejlodési fázisok összehasonlítása közvetlen
(áttelelő) és közvetett (dugványozott) magtermesztésű állományokban
0
9-95. Cukorrépa fajtakínálata Magyarországon 0
9-96. A cukorrépa presowing és preemergensen használható
gyomirtó szerei 0
9-97. A cukorrépa postemergensen alkalmazható gyomirtó szerei
0
9-98. A cukorrépa presowing, preemergensen és postemergensen
felhasználható gyomirtó szerei 0
9-99. A répavetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-100. A cukorrépa- és takarmányrépa-vetőmag minőségi
követelményei 0
9-101. OMMI által fémzárolt vetőgumóimport és a szaporítóterület
alakulása az 1990-2001 években 0
9-102. A burgonyavetogumó-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-103. Betegségek és hibák megengedett mértéke 0
9-104. A csicsókavetogumó-szaporítás szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-105. A napraforgó termőterülete, termésátlaga és összhozama
Magyarországon 1922-2000 között 0
9-106. Napraforgóvetőmag-szaporítás (1984-2000) 0
9-107. A napraforgóvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének minőségi követelményei 0
9-108. A káposztarepce-, az olajretek- és a
mustárvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének követelményei
0
9-109. Repcevetőmag minőségi követelményei 0
9-110. Az olajlenvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-111. Az olajtökvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-112. A mák legfontosabb betegségei és kártevői 0
9-113. A mákvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-114. A lucernaszaporító terület alakulása 1996 és 2000 között
0
9-115. Hazai és külföldi lucernafajták szaporításának megoszlása
1997-2000. között 0
9-116. Nyers lucernamagtermés és átlagtermés Magyarországon
1997-2000 között 0
9-117. A legnagyobb területen szaporított hazai elso 10
lucernafajta vetőmag-előállító területének alakulása, 1995-2000
0
9-118. Államilag elismert lucernafajták 2002-ben 0
9-119. A lucerna szigetelési távolsága 0
9-120. A terméselemek változása bioregulátorok hatására 3. éves
lucernaállományban (Szarvas) 0
9-121. A lucerna gyomirtására felhasználható készítmények,
alkalmazási módok szerint 0
9-122. A lucerna lomb- és magkártevői ellen használható
készítmények 0
9-123. A pillangós virágú szálastakarmányvetőmag-szaporítások
szántóföldi ellenőrzésének követelményei 0
9-124. A lucerna- (Medicago sativa L. és a Medicago × varia
Martyn) és a somkóró- (Melilotus spp.) vetőmag minőségi
követelményei 0
9-125. Műtrágyázási javaslat a vörös here magtermesztésekor
0
9-126. A vöröshere gyomirtó szerei és hatékonyságuk 0
9-127. A vöröshere-vetőmag minőségi követelményei 0
9-128. Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő fehérhere-fajták
2000-ben 0
9-129. Klóncsoportok jellemzői adatai 0
9-130. A fehér here és a lódi here izolációs távolsága 0
9-131. Bioregulátorok hatása a fehér here magtermésére 0
9-132. A fehér here gyomirtására felhasználható készítmények
alkalmazási módok szerint 0
9-133. A fehérhere-vetőmag minőségi követelményei 0
9-134. A baltacim vetőmagjának minőségi követelményei 0
9-135. A bíborhere-vetőmag minőségi követelményei 0
9-136. A szarvaskerep-vetőmag minőségi követelményei 0
9-137. A tarkakoronafürt-vetőmag minőségi követelményei 0
9-138. Kendervetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-139. A kender-vetőmag minőségi követelményei 0
9-140. A káposztában alkalmazható gombaölő szerek és
alkalmazásuk 0
9-141. A káposztafélék rovarkártevoi elleni védekezésre alkalmas
szerek és alkalmazásuk 0
9-142. A káposzta gyomirtására és a maghozó deszikkálására
használható szerek és alkalmazásuk 0
9-143. A takarmánykáposztavetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-144. A dohányvetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének
követelményei 0
9-145. A gyepek területének és termésátlagának változása 0
9-146. A gyepek talajtípusonkénti megoszlása 0
9-147. Államilag elismert takarmányfűfajták száma (2002) 0
9-148. A várható fűmagszükséglet bemutatása (2000-2010 évek
közötti időszakban - évenként) 0
9-149. Magfüvesek tavaszi, illetve nyári N-mutrágyázása
(hatóanyag kg/ha) 0
9-150. Az egyes fűfajok vetéstol számított csírázási ideje 0
9-151. Javaslat a magfüvesek állománysűrítésének mértékér
(sortávolság cm) 0
9-152. A perspektivikusnak ítélt fűfajok hektáronkénti
vetőmagmennyisége 0
9-153. Termő magfüvesek öntözővízigénye 0
9-154. Gyep- és takarmányfűvetőmag-szaporítások szántóföldi
ellenőrzésének követelményei 0
9-155. A főtermék (szemtermés) betakarítása után várható
zöldfűhozam 0
9-156. Gyep és takarmányfüvek vetőmagjának minőségi
követelményei 0
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az egyenletek listája
6.1. 1 0
6.2. 2 0
6.3. 3 0
6.4. 4 0
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - Támogatók
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár vagy más
által közreadott digitális tartalom a szerzői jogról szóló 1999.
évi LXXVI. tv. 33.§ (4) bekezdésében meghatározott oktatási,
illetve tudományos kutatási célra használható fel. A felhasználó a
digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti,
elektronikus adathordozóra vagy papírra másolhatja, adatrögzítő
rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális
Tankönyvtár vagy más weblapján található digitális tartalmak
üzletszerű felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális
tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon
keletkezett származékos anyag további felhasználása is.
A jelen digitális tartalom internetes közreadását a Nemzeti
Kutatási és Technológiai Hivatal 2006-ban nyújtott támogatása tette
lehetővé.
Támogatók
Támogatók
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - 1. Vetőmagminősítés, fajtaelismerés (múlt – jelen –
jövő)
A gazdálkodó ember számára mindig is fontos volt, hogy a
termesztési körülményekhez válaszszon fajtát és annak jó minőségű
vetőmagját használja. Már az ókorban is felismerték a „biológiai
alapok” fontosságát, ahogy azt a költő is megénekelte több mint
kétezer esztendővel ezelőtt:
(Vergilius: Georgica K. e: 30 körül)
—„…Máskor a mag, láttam szemelik bár hosszan, ügyelnek rá
szorosan, fajul el mégis, hacsak emberi munka évenként a nagyobb
szemeket meg nem szedi, minthogy romlik az életben minden…”
Ilyen és ehhez hasonló, az akkor még csak megfigyeléseken és
ösztönös válogatáson alapuló, olykor lírai hangvételű
megállapítások át-átszövik agrártörténelmünket és a szakirodalomban
számtalan helyen előfordulnak. Anélkül, hogy a részletekben
elmerülnénk egy gondolatot szánjunk a növények eredetére és
elterjedésére is. Ehhez azonban vissza kell nyúlnunk De Candolle
(1883) növényföldrajzi kutatásai segítségével 6–7 ezer évet. A
növények sokfélesége a világ számos pontján kialakult és ezek
elterjedése is nyomon követhető.
Van azonban egy közös vonás, ami még régebbi időkre nyúlik
vissza, ugyanis a legtöbb növényfaj – és ez elsősorban a zöldség-
és gyümölcsfélékre vonatkozik – a Tigris és Eufrátesz vidékéről
származtatható, vagyis onnan, ahol a Biblia szerinti „Paradicsomot”
feltételezik. Persze a világ más területei is mutatnak ehhez
hasonló géncentrumokat, ahogy ezt Vavilov a téma XX. századi
leghíresebb ismerője állítja az archeológiai leletek alapján.
Ízelítőül a régmúltból csak ennyit, hogy el tudjuk helyezni
időben és térben azt a hihetetlenül gazdag történelmi emléket és
ismeretanyagot, ami a magválogatástól a nemesítésig, illetve a
vetőmagtermesztésig végigkíséri agrártörténelmünket. Ennek kapcsán
a hazai kísérletügyről, a minőségtanúsításról, az azt szabályozó
jogintézményekről, a nemzetközi kapcsolatokról, az Európai Unióhoz
való csatlakozással ránk váró feladatokról szeretnénk a részletes
szakanyagokat megelőzően tájékoztatást adni.
1. 1.1. A mezőgazdasági kísérletügy és minőségtanúsítás
Magyarországon
1.1. 1.1.1. A XIX. századi kezdetek
Magyarországon a XIX. század elején erősödött a gazdasági
szakoktatás iránti igény. Az 1797-ben alapított keszthelyi
Georgicont 1818-ban a magyaróvári Akadémia, majd a későbbiekben a
debreceni, a kassai, a kolozsmonostori tanintézetek létesítése
követte, s ennek eredményeként növekedhetett az agrárértelmiségi
réteg. A XIX. század utolsó harmadában pedig a mezőgazdasági
termelésnek merőben új fejezete kezdődött, amelynek jellemzői
voltak, hogy az ipari forradalmat követő urbanizáció megnövelte a
mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek iránti keresletet,
kiszélesedtek a piaci értékesítési lehetőségek, kibővültek és
meggyorsultak a szállítási feltételek, megnőtt a gazdák érdeklődése
a termelési tevékenységük javítása, a hozamok növelése érdekében,
illetve a lakosság létszámnövekedése erőteljes fogyasztói igény
változásával párosult.
A mezőgazdasági előrehaladás iránti igény két oldalról indult
meg. Egyrészt a felsőfokú oktatási intézmények, másrészt a
gyakorlati gazdák részéről. Mindezt az államigazgatás is érzékelte.
A képzés mellett előtérbe került a kísérletügy szervezése,
elsősorban a tanintézetek létesítésével, ahol az oktatás mellett a
kísérletezésre is sor került.
Az intézményfejlesztés elsődleges célja a „fogyasztóvédelem”
volt (a minősítés ma is ezt a célt szolgálja). Mivel az előállított
terményeknek, termékeknek piaci értéke van, ahhoz kapcsolódóan az
„értéket” meghatározó tulajdonságokat kell biztosítani. Így
született meg a minőség fogalma, majd a minősítés igénye.
A XIX. század végén erőteljesen megnövekedett az agrártermékek
iránti kereslet. Ez pedig magától értetődően igényelte egyes
árucikkek (termények, termékek stb.) minőségének állandóságát és
ennek pártatlan – hatósági jellegű – vizsgálatát. Ennek
megszervezése és az intézmények létrehozása azonban nem ment
könnyen.
Denninger Imre, aki 1872-től a Debreceni Mezőgazdasági
Tanintézetben már esetenként vetőmagvizsgálatot folytatott,
felismerve a vizsgálatok fontosságát, ezt írta: „Bármennyire is
legyen járatos a termelő és a magkereskedő a magismeretben,
megfelelő műszerek hiányában sok anyagot megkülönböztetni nem
képes.”
A gazdasági háttér alapozta meg az első vetőmagvizsgáló
állomások létrejöttét. 1878. május 1-jén a magyaróvári Gazdasági
Tanintézet keretében megalakult az első hivatalos Magyar Királyi
Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomás.
A magyaróvári Vetőmagvizsgáló Állomás 1878–1882 között önállóan
látta el az országban jelentkező vizsgálati igényeket. Budapesten
csak ezután, 1881-ben kezdte meg működését az Állatorvosi Akadémia
Növénytani Intézetének Laboratóriumában a Vetőmagvizsgáló Állomás.
Az állomás élére 1896-ban Degen Árpád került.
A vetőmagvizsgáló állomások kezdettől fogva állami intézmények
voltak, ami fokozott mértékben biztosította a vizsgálatok
elfogulatlanságát. 1878 és 1884 között az országban összesen 6
vetőmagvizsgáló állomás létesült (Magyaróvár, Kassa, Budapest,
Kolozsvár, Debrecen, Keszthely).
Ugyanebben az időszakban bontakozott ki a növénynemesítés, a
fajták és tájfajták összehasonlító vizsgálata is. A magyarországi
fajtakísérletek első írásos nyomai Pabst Henrik nevéhez fűződnek.
Az 1948–49-es szabadságharc bukása után a korábbi óvári Gazdasági
Magánintézet helyébe lépett Cs. és Kir. Felsőbb Gazdasági
Tanintézet igazgatójává Pabst-ot nevezték ki, aki munkásságát azzal
kezdte, hogy kísérleti teret is létesített. A múlt század közepén
Háberlandt Frigyes, mint a szója „európai” elterjesztője, több
helyről származó szójákkal végzett összehasonlító kísérleteket.
A fajták közötti különbségek egyre inkább megjelennek más
kutatók, szakemberek munkáiban is. Mokry Sámuel az első hazai
búzanemesítő, aki nemesítői munkája során vizsgálta,
összehasonlította a fajtákat. Az „összehasonlító kísérlet”
elnevezést is ő használja először.
Ebben az időszakban jelennek meg a kukoricafajtákkal kapcsolatos
leírások, amelyek közül nem egy fajta-összehasonlításról beszél.
Réti János 1888-ban arról ír, hogy a Bodzai kukorica az eredeti
Székely kukoricával szemben kh-ként 4 q-val termett többet.
Cserháti Sándor 1886–1888 között számos növényfajjal állított be
kísérletet, amelyek végkövetkeztetéseként ezeket írja: „Ilyféle
kísérleteknek nagy gyakorlati fontosságot tulajdonítok, mert amióta
a vizsgáló állomások megnehezítik a magkereskedőknek a rossz mag
eladását, más irányban kezd mindinkább lábra kapni a
lelkiismeretlenség: egyes újabb fajtákat dícsérnek, sok jó
tulajdont mondanak el róluk, hogy a gazda azt megvegye, aki a
legjobb esetben csak saját kárán tudja meg, hogy rászedték.”
Ezekre alapozva tette Cserháti az Állomás alapítására vonatkozó
javaslatát 1889-ben, amelyben ezt írja: „Egy ilyen rendeletetésű
intézet kiegészítője lenne a magvizsgáló állomások munkájának, mert
az ugyan sok kártól óvta meg a gazdákat, de a magok termelési
értékére nem tud választ adni.”
Az 1891-ben megalakult Magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akadémiához
tartozó Növénytermelési Kísérleti Állomás feladatai között szerepel
a fajták kipróbálása. Cserháti az előző években végzett kísérleteit
még csak az Akadémia kísérleti terén állította be, de 1892-től
bekapcsolja a gyakorlatot is a kísérletezésbe. Ettől az időponttól
számítjuk a hazai fajtakísérletezés megindítását.
Az akkori földmívelésügyi közigazgatás ugyanis csak 1889-től
kezdődően működött önálló minisztérium keretében. Évtizedekig a
mezőgazdaság ügyeit a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi
Minisztérium keretében – megosztottan – intézték legfőbb igazgatási
fórumként, ahol általános vélemény szerint „a túlzó agrárius
törekvéseket nem tették magukévá és nem kívánták a kereskedelem és
ipar helyett és annak rovására...fejleszteni a földmívelést”. (Van
új a Nap alatt?)
Az 1890-es évtized második felétől kezdődően nagyarányú
változások következtek be, mert Darányi Ignác miniszterségével
olyan koncepciózus ember került a tárca élére, aki úgy tudta a
mezőgazdaság érdekeit a közéletben és a kormányban elfogadtatni,
hogy az állami költségvetésben megduplázódott a földmívelésügyi
költségvetés aránya. Ebben az időszakban vált piacorientálttá a
nagy uradalmi, hitbizományi birtokokon a növénytermesztés. A
szakmai irányítás a kiváló magyar agrárfőiskolákon és akadémiákon
képzett gazdatisztek kezébe került.
A szakemberek hamar felismerték, hogy biztonságos és eredményes
növénytermesztés csak jó vetőmag használata esetén várható. A
fejlődés két összefüggő szakvonalon indult meg. Egyrészt először
tettek különbséget a fajták között és a hagyományos tájfajták
mellett új, máshonnan származó anyagokat vontak termesztésbe,
illetve megindult a fajtanemesítés Réti János és Cserháti Sándor
munkássága nyomán. Másrészt egyre nagyobb gondot fordítottak a
magfogásra. A vetőmagnak szánt területet külön kezelték és már
ekkor hirdették a felújítás fontosságát a leromlott vetőmagvak
cseréjének szükségességét.
A gazdák tájékoztatására és a maghamisítások megakadályozására
született az 1895. évi XLVI. törvény szól a mezőgazdasági termények
és termékek hamisításának tilalmáról.
A törvény vetőmagvakra vonatkozó előírásokat is tartalmazott,
pl.: eladás esetében az eladó köteles a vevőt tájékoztatni a
vetőmag fajtájáról, származásáról, tisztasági és csírázóképességi
százalékáról. Ezek elmulasztása, vagy valótlan adatok közlése
büntetést vont maga után. A törvény biztosította az ellenőrző
hatóság (magvizsgáló állomás) jogát a tisztítás, tárolás és
forgalmazás során való mintavételre, szemlére, ellenőrzésre. A
maghamisítókkal szemben pedig igen szigorúan lépett fel a törvény,
mivel a pénzbüntetés és elkobzás mellett börtönbüntetést is
kilátásba helyezett.
A XIX. század végére tehát megszületett az a szakmai és jogi
feltételrendszer, amely megalapozta és segítette a kialakuló
vetőmagtermesztést, az ágazat ezután gyors dinamikus fejlődésnek
indult. Az akkori Nagy-Magyarországon ez volt a kísérletügy talán
legtermékenyebb időszaka, mert a századfordulóig megalakultak a
vetőmagvizsgáló állomások és ezt követően kialakult a
fajtakísérletezés rendszere is.
1.2. 1.1.2. A századforduló utáni évek
Budapesten ebben az időszakban létesülnek a mai Országos
Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) jogelőd intézményei is
(kivétel a fajtakísérletezés) abban a három épületben, amelyek 1901
óta a magyar kísérletügy és minőségtanúsítás szolgálatában állnak.
Agrártörténeti érdekesség, hogy az OMMI vetőmagfelügyeleti
szakterülete az intézetbe költözése óta (1901) ugyanazon helyen és
– az azóta változó igények szerint korszerűsítve – ma is ugyanazt a
feladatot látja el. Az 1986-ban alakult Állatélettani és
Takarmányozási Kísérleti Állomás ez idő tájt költözött a számára
létesített épületbe, a mai Kitaibel Pál utcába. Végül a harmadik
épület a Keleti Károly utca a Vegykísérleti Állomás székhelye lett.
Ez utóbbiból sokféle intézmény alakult az idők folyamán és az
épületben sokféle intézmény kapott helyet, de erről majd
később…
Ebben az időszakban további hat növénytermeléssel, s ugyancsak
hat állattenyésztéssel foglalkozó kísérleti állomás létesítése
történt meg. A századforduló utáni első 10–15 évben a hazai
kísérletügy tovább erősödött. Speciális részterületeken indult meg
a kísérletezés, javult a szakember-ellátottság Közép-Európában és –
Ausztriát leszámítva – Magyarországon épült ki legteljesebben a
mezőgazdasági kísérletügy. Az eddig említett intézetek
mezőgazdaságunk korszerűsödését segítő munkájukkal nagymértékben
járultak hozzá a magyar föld termelvényeinek mennyiségi, de
különösen minőségi növeléséhez. A hazai viszonyokhoz képest bőkezű
támogatás az I. világháború kitöréséig eltelt alig egy évtized
alatt „az egész világon negyedik rangra” emelte a magyar
mezőgazdasági kísérletügyet. A kísérletügyi intézetek minden külső
érdekeltségtől függetlenül, központilag megadott szervezettel és
munkamódszerek alkalmazásával, díjtalanul vagy hivatalosan
megállapított díjazásért megbízhatóan, részrehajlás nélkül
láthatták el feladataikat. Ellenőrző tevékenységükben is a teljes
tárgyilagosság érvényesült.
Ezt a fejlődést az I. világháborús események szakították meg. A
szakemberek zöme katonai szolgálatba vonult, a vizsgálati
kapacitások és a kísérletezési lehetőségek csökkentek. A háború
pusztításai számos állomás működését tették lehetetlenné, majd a
trianoni területelszakítások a mezőgazdaság történelmi életterét is
megcsonkították. Pedig a század elejére az volt a jellemző, hogy a
kísérletügyi intézmények köre tovább bővült, amelyek egy része
kifejezetten a fogyasztók érdekében alakult, ahogy akkor
fogalmazták: „…a termékek és czikkek – ide tartozott a vetőmag is –
minőségének biztosítására, a hamisítások elleni védelemre…”. Ezek
közül a legfontosabbak voltak az Országos M. Kir. Chemiai Intézet
és annak Vegykísérleti Állomásai, illetve a M. Kir. Vetőmagvizsgáló
Intézet és annak Vetőmagvizsgáló Állomásai.
A vetőmagvizsgálat feladatai ebben az időszakban évről évre
bővültek, ami jelentős mértékben Degen Árpádnak az intézet első
igazgatójának köszönhető. A rendkívül széles látókörű tudós, aki
orvosból nemcsak kiváló biológus és botanikus lett, de
tudományszervezőként is hihetetlen munkabírásúnak bizonyult.
Nevéhez fűződik számos új növényfaj leírása, szakmai folyóiratok
szerkesztése és kiadása, a minősítés módszertani fejlesztései
stb.
A vetőmagvizsgálattal párhuzamosan fejlődött a másik nagy
szakterület, a fajtavizsgálat. Ezen a téren továbbra is Cserháti
Sándor munkássága volt meghatározó és előremutató.
A számtalan fajtakísérleti és kutatási eredmény hatására
1914-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) különféle
fórumain felvetődött, hogy a magyar nemesítők által előállított
fajtákat hivatalosan kellene minősíteni. A korábbi viták során
megfogalmazódott, hogy a nemesített mag ólomzárolva és
törzskönyvezve kerüljön forgalomba. Ezt a témát vitatta meg 1915
májusában az OMGE Növénynemesítési Bizottsága.
Az OMGE által szorgalmazott fajtaminősítés ügyét az akkori
földművelésügyi miniszter magáénak érezte és a Magyarországon
nemesített növényfajták állami elismerésének és törzskönyvezésének
végrehajtása céljából 1915. szeptember 1-jei hatállyal egy
szabályzatot adott ki. E szabályzat értelmében a fajtaelismerés
biztosíték az elismert fajta azonosságára, fajtatisztaságára, az
illető nemesítő nemesítési módszerének szakszerűségére és a
nemesítés berendezéseinek megfelelőségére.
Érdekességként lehet megjegyezni, hogy a növényfajta
törzskönyvbe – amelyet az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet
azóta is folyamatosan vezet – 1916-ban elsőként Székács Elemér
búzáit jegyezték be.
Az I. világháború alatt, illetve közvetlen utána a kísérletügyi
fejlesztések többnyire meghiúsultak, de maga a nemesítés a
különféle magántelepeken – ha takaréklángon is – de tovább
folyt.
1.3. 1.1.3. A Trianon utáni időszak
A már-már talpra álló országot ismételten visszavetette az
1929–33 közötti gazdasági világválság, amely bennünket is súlyosan
érintett, hiszen az ország kivitelének 70%-át mezőgazdasági
termékek tették ki.
Megtanulhattuk, hogy mezőgazdasági termékeink közül csak a
minőségi adható el. Ekkor jelenik meg a híres Bánkuti búza, mintegy
megmentve a kivitelre is termelő mezőgazdaságot. 1930-ban már cca.
10 000 kh-n folyt kimondottan export célú, elsősorban
aprómagtermesztés és ez évi kb. 1000 t exportot jelentett. Ehhez
járult még 20 000 kh zöldborsó vetőmag-előállítás évi 10 000 t
exporttal.
Külön kell kezelni a fűmagtermesztést. Jelentősége meghatározó
volt. A szaporításokat az Országos Zöldmező Szövetkezet szervezte
és ellenőrizte, a vetőmagot a Vetőmagvizsgáló Intézet
fémzárolta.
1931-ben megalapították a Növénytermesztési Hivatalt, amelynek
felügyelete alá vonták az állami és magánnemesítő telepeket.
Kiépítették a vetőmagszaporító gazdaságok hálózatát. Felhatalmazták
a földművelésügyi minisztert, hogy az 500 kh feletti birtokokat
kötelezze vetőmagtermesztésre. A Növénytermesztési Hivatal
irányította a búza, a kukorica, a hüvelyesek, a takarmányrépa
vetőmag és a burgonya vetőgumó termesztését. Termesztőkörzeteket
szerveztek, megindult a magtermő állományok tábláinak szántóföldi
„minőségi” elismerése, vagyis az első szántóföldi szemlék.
Megyei-járási felügyelői hálózatot építettek ki. Az ellenőrzések
során a fajtaazonosságot, a szaporítások gyomosságát, illetve az
általános kultúrállapotot vizsgálták.
A minőségi vetőmagtermesztést az agrárkormányzat irányította,
illetve preferálta. Kezdetben átvállalta a tisztítás költségeit, a
nemesítési felárat, a termelő csak alapárat fizetett.
A vetőmag szántóföldi szaporítása mellett a
tisztítás-vetőmagfeldolgozás technológiai rendszere is kialakult.
Az uradalmak, nagybirtokok saját tisztítótelepekkel rendelkeztek, a
répamagot a cukorgyárak szervezésében tisztították. A
kistermelőktől felvásárolt nyersáruból a Magyar Mezőgazdák
Szövetsége, a Futura Rt., a Mauthner Rt. és a Monori mag
tisztítótelepein tisztították a vetőmagot.
A Vetőmagvizsgáló Állomás (majd Intézet) állami ellenőrző
jeggyel látta el a gazdasági magvakat. A vizsgálatnak rangja volt,
import és export esetében kötelező volt, belföldre fakultatív
jelleggel vezették be. A fémzárolás és a vetőmagvizsgálat az
1930-as évek végéig elsősorban a hereféléknél és a gyepfüveknél
vált általános gyakorlattá. A 2.550/1941. ME rendelet „A gazdasági
haszonnövények vetőmagjai forgalmazásának tárgyában” (3. § és 4. §)
írta elő a kötelező és általános fémzárolást.
Ezzel egy időben a fajtakísérletek területén tovább bővült a
vizsgált fajok száma és növekedett a gazdasági értékvizsgálatok
jelentősége. A kísérletek az ismétlések bevezetésével pontosabbá
váltak. Előtérbe került a minőség – elsősorban a búza esetében.
Megjelentek azok a kiadványok is, amelyek beszámoltak a kísérletek
eredményéről, továbbá tájékoztatást adtak a fajták agronómiai és
beltartalmi értékeiről.
E korszak felelevenítésekor kiemelt helyen kellene említenünk a
Magyaróváron működő Orsz. M. kir. Növénynemesítő Intézetben folyó
tevékenységeket. Ezt az intézetet ugyan nem e korszakban
alapították, de 1936-tól kezdődően sajátos és fontos
minőségvizsgálati feladatok végzésére kötelezték: az összes magyar
nemesített növényfajtát 3 éven át az ország legjellegzetesebb
talaj- és klimatikus viszonyai között ún. előkísérletekben kellett
kipróbálnia. E kísérletek alapján a külföldi fajták mint
ellenőrzött fajták kerülhettek forgalomba, a magyar fajtákat pedig
az Intézet állami növényfajta-elismerésben részesítette. Azokat a
nemesítettnek tartott növényfajtákat, amelyek az előkísérletekben
nem állták meg helyüket, a közforgalomból kizárták. A legértékesebb
fajtákra vonatkozólag pedig, amelyek kiváló termesztési értéküket
hosszabb időt át az ország nagyobb terjedelmű vidékén feltétlen
beigazolták, az Intézet javaslatot tett az Országos Növényfajta
Törzskönyvező Bizottságnak, hogy a kérdéses növényfajta az Országos
Növényfajta Törzskönyvbe felvétessék. (Ez a már hivatkozott
törzskönyv, amelyet 1916-tól vezet az OMMI.)
Az Intézet 1938-tól kezdődően kiadja a magyar nemesített
növényfajták katalógusát, a nemesítők tájékoztatására pedig az
előkísérletek szántóföldi és laboratóriumi vizsgálatait
összefoglaló jelentését.
Nagy lendületet adott a fajtakísérletezésnek a már említett
1941-ben megjelent új rendelet, amely egységesen szabályozta a
növényfajtakérdést, a nemesítést és a nemesített fajták
vetőmagforgalmának ügyét. Ugyanakkor egyesítették a Növénytermelési
és a Növénynemesítési Intézeteket is. Az igazgató Villax Ödön lett,
személye garantálta, hogy a fajtakísérletezés ügye továbbra is jó
kezekbe került. Az 1941-ben kiadott szabályzat az 1915. évitől
annyiban tért el, hogy az állami elismerést országos előkísérletek
alapján kapta meg a fajta. Kétszeres állami ellenőrzés után – ha a
fajta továbbra is bevált – állami törzskönyvezett fajtaként
kerülhetett forgalomba. Itt teremtődött meg a fajtakísérletezés
korszerű alapja és ez a munka már az Intézet szervezetében is
változást hozott, tekintettel arra, hogy külön osztályt állítottak
fel a fajtakísérletek irányítására.
1.4. 1.1.4. A II. világháború rombolásai és az újrakezdés
A nemesítési anyagok elvesztek, a nemesítők meghaltak vagy
szétszéledtek a világban; sokan fogságba kerültek. Innen nehéz volt
ismét talpra állni.
A vetőmagtermesztés vonatkozásában a háború utáni felmérések
szinte felbecsülhetetlen károkról számolnak be. Tönkrementek a
raktárak, megsemmisültek a nemesített vetőmagkészletek.
1947-ben megalakult a Magtermeltető Részvénytársaság, és ezzel
egyidejűleg a Földművelésügyi Minisztérium öttagú Növénynemesítő és
Szaporító Bizottságot alakított. Ugyancsak 1947-ben a 4990/1947.
sz. Kormányrendelet ismételten szabályozta a Vetőmagvizsgáló
Intézet működését, felhatalmazta önálló hatósági ellenőrzésre és új
feladatául jelölte meg a kisparcellás fajtakitermesztést.
Az 1948-as évet a „fordulat évének” nevezik a történetírók, s
ettől kedve olyan modell kialakítása kezdődött, amelyben az állam,
illetve az állampárt a gazdaság, a társadalom, a politika, a
kultúra, a tudomány stb. minden szféráját meghatározza és
ellenőrzi. Folyik a gazdasági szalámitaktika s az államosítások
sorából a mezőgazdaság kollektivizálása sem marad ki, és
természetesen a beszolgáltatási kötelezettség sem.
Az élet minden területén erőteljesen folyik az „átszervezés”, a
régi kereteket meg kell szüntetni, s célszerűen újakat szükséges
„alapítani”, ez ad lehetőséget szakemberek elbocsátására,
áthelyezésére, a „tervfeladatok” meghatározására. A kutatóintézeti
hálózat alapvető átrendezése az 1950. évhez kötődik. Ekkor számos
kutatóhelyet öszszevonnak, nagyobb egységbe szervezik, majd néhány
év múlva azokat szétválasztják. Szinte permanens átszervezés folyt,
amely rontotta a kutatóhelyek légkörét és az egzisztenciális
problémákon kívül a tudományos fejlődést is zavarta.
1950-től a Vetőmagvizsgáló Intézet önálló főosztályként az OMMI
(neve megegyezik a jelenlegi intézetével), az Országos
Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet keretében működött
tovább.
Az időközben megnövekedett vetőmagszaporító terület
ellenőrzését, a vetőmag fémzárolását és vizsgálatát egyetlen
budapesti egység már nem tudta ellátni, ezért a 2102/33/1952. MT
határozat és a 89/1952. FM rendelet megalapította az Országos
Vetőmag-felügyelőséget 47 fős központi létszámmal és 19 megyei
központtal, ahol 56 szakember dolgozott.
A gazdasági nehézségek ellenére a vetőmagszaporító terület
folyamatosan növekedett és 1955-re sikerült területileg és
mennyiségileg – már az exporthoz is – elegendő vetőmagot
előállítani.
A magyarországi fajtakísérletezés, fajtaminősítés az 1951-ben
bekövetkezett döntő változásig az 1941-es rendelet szerint
működött. (Ez a rendelet együtt szabályozta a vetőmag-felügyeleti
és fajtavizsgálati tevékenységét.) A 88/1951. MT sz. rendelet az
állami fajtaminősítést intézményessé tette, és létrehozta a
Növényfajta-minősítő Tanácsot.
A Tanács a minősítéssel járó feladatokat az országos
fajtakísérletek alapján végezte el, amelynek irányítója az FM
Kísérletügyi Központ Fajtaminősítő Osztálya volt.
Ugyanez a rendelet tette lehetővé 30 fajtakísérleti állomás
megszervezését. A fajtakísérleti állomások az állami kísérleti
tangazdaságok és a kísérleti intézetek területén alakultak meg. A
fajtakísérleti állomások azonban nem voltak önállóak, nem
rendelkeztek saját földterülettel, technikai felszereléssel.
A 18.104 /1951. (X. 25.) FM sz. rendelet alapján a Fajtaminősítő
Osztály egyesült az Országos Vetőmagvizsgáló Intézettel és
gyakorlatilag ettől az időponttól kezdve a – jelenlegi – Budapest,
Keleti Károly u. 24. számú épület volt a székhelye.
Az összevonás után Jánossy Andor az osztály vezetője úgy látta,
hogy a két eltérő szakterület feladatai (vetőmag-ellenőrzés,
fajtakísérletezés) nehezen egyeztethetők össze. Ezzel az FM
vezetése is egyetértett és a Fajtaminősítő Osztályt 1952-ben a
Kertészeti Kutatóintézethez csatolta Általános Növényfajta-minősítő
Osztályként. Ez a szervezeti forma sem mutatkozott megfelelőnek,
mivel tevékenysége eltért az anyaintézet feladatától, amelyik
fajta-előállítással is foglalkozott.
A fajtakísérletezés-fajtaminősítés az 1954. évben kapott
jelentőségének és súlyának megfelelő rangot, önálló lehetőséget,
amikor a 23/1954. (III. 27.) M. T. sz. rendelettel a
Minisztertanács létrehozta az Országos Növényfajtakísérleti
Intézetet.
1.5. 1.1.5. Az 1956 utáni évek megtorpanása, majd az 1970-es
évek fellendülése
Az ismert politikai változások lehangoló évei után nehezen
indult el a szakmai fejlődés. Ismét megtört egy lassan bontakozó és
a tervgazdálkodás minden hátránya ellenére is növekvő ágazat és
benne a kísérletügy is. A kutatók egy része külföldre távozott, az
itt maradók munkalehetőségei viszont – tisztelet a kivételnek –
pártképviseleti vezetőktől váltak függővé.
A helyzet 1968-tól a gazdasági reform bevezetésével jelentősen
megváltozott. Az új gazdasági mechanizmus decentralizálta a
gazdaságirányítást, gazdasági döntéseikben a vállalatok az
eddigieknél jóval nagyobb önállóságra tettek szert. A
növénytermesztésben növekedett a gépesítés és a
tápanyag-utánpótlás, korszerűsödött a termelés és ezáltal nőtt a
hatékonyság és a jövedelemtermelő képesség is. Az 1970-es évek
elejétől kezdve sorra alakultak a termelési rendszerek. Ezek
egy-egy növényfaj, fajcsoport vagy termék előállítására,
termesztésére, illetve vetőmagtermelésre szakosodtak, szakmailag
irányító, koordináló szervezetként működtek.
Ez a gazdasági változás szükségessé tette a vetőmag-szaporítás,
-előállítás és -felhasználás törvényileg történő újra
szabályozását. Megjelent az 1968. évi XXII. törvényerejű rendelet a
vetőmagvakról és egyéb szaporítóanyagokról. Ez a jogszabály 1996-ig
hatályos volt, miközben természetesen végrehajtási utasításai az
igényeknek megfelelően változtak.
Az 1960-as évek végének gazdasági fejlődést ígérő elképzelései
beigazolódni látszottak. A növénytermesztés s azon belül a
vetőmagágazat területén is fellendülés volt tapasztalható. Az
igények növekedésével párhuzamosan nőtt a szaporítóterület
nagysága. A kereskedelem, s azon belül az export 1971-ben első
ízben érte el az 1931–38. év átlagát.
A mezőgazdasági termelés rohamos mennyiségi és minőségi
fejlődésével egyidejűleg, a külföldi piaci lehetőségek bővülésével
párhuzamosan szükségessé vált az export termékszerkezet
átalakítása. A korábban hagyományos cikkek – lucerna, herefélék,
cukorrépamag – rovására főként a hibridkukorica és a borsóvetőmag
exportja emelkedett.
A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) célszerűnek
látta, hogy a szaporítóanyag-felügyelet és a vetőmag-felügyelet
összevonásával a két szakfeladatot egy intézet lássa el. Ennek
megfelelően 1976-tól a 17/1976. MÉM sz. utasítás alapján az Intézet
Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség néven működött
tovább, felölelve a szőlő, gyümölcsfa és díszfaiskolai
szaporítóanyag ellenőrzést is.
A növényfajta-kísérletezés szervezetében 1958-ban következett be
változás. Az Országos Növényfajta-kísérleti Intézetet a 60/1958.
Korm. sz. rendelet megszüntette, illetve az addigi tevékenységét
két önálló intézet feladatává tette. Az Intézet Fajtagyűjteményes
Osztályából megalakult az Országos Agrobotanikai Intézet
Tápiószelén, amelynek feladata továbbra is a növényi
fajtagyűjteményes és génbanki tevékenység volt, annak teljes
részleteibe menő botanikai megfigyeléseivel, kémiai és biológiai
vizsgálataival. Az Intézet másik feléből pedig létrejött a
Növényfajta-minősítő Tanács Titkársága, amelynek feladata a
fajtakísérletek szervezése, beállítása, értékelése, a kísérleti
módszertan fejlesztése volt, és javaslattétel a fajták állami
minősítésére.
Ezzel kezdődött az elődök által megalapozott új önálló Intézet
korszaka. A fajtakísérleti állomások kezelésébe kerültek az általuk
használt, illetve igényelt földterületek. Ez az intézkedés tette
lehetővé a későbbi, nagyarányú fejlesztéseket és hogy a kísérleti
tevékenység tartalmában szakmailag, módszertanilag megújuljon.
Az Intézet tevékenységével nagymértékben hozzájárult 1960-as
évek mezőgazdaságának fejlesztéséhez. A hibrid kukoricák
minősítésével szinte robbanásszerűen elterjedt Magyarországon a
hibrid kukorica termesztése. Kiemelt jelentőségű volt a külföldi
őszi búzafajták honosítása és köztermesztésbe vonása, ami
jelentősen hozzájárult a búzatermesztés fejlesztéséhez.
Időközben a Minisztertanács az Intézet feladatkörét kibővítette
az állatfajták és a termeléstechnikai eljárások vizsgálatával.
Ennek megfelelően 1962-ben elrendelte a Növényfajta-minősítő Tanács
Titkárságának átszervezését Országos Mezőgazdasági Fajta- és
Termeléstechnikai Minősítő Intézetté. A Növényfajta-minősítő Tanács
pedig Mezőgazdasági Minősítő Tanáccsá alakult át.
Világossá vált, hogy a fajtavizsgálattal azonos módon a
technikai eljárásokat nem lehet bírálni. 1968-ban a
termeléstechnikai vizsgálatok kikerültek az Intézet feladatköréből.
Ennek megfelelően az Intézet neve Országos Mezőgazdasági
Fajtakísérleti Intézetre változott, a Tanács pedig Országos
Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács lett.
1969-ban új feladatként jelentkezett az erdészeti fafajok
vizsgálata és a minősítési javaslattétel. Ezzel a lépéssel az
Intézet azon kevés európai államhoz közeledett, ahol már az
erdészeti fajokat is vizsgálták és minősítették. Az 1970-es évek
első fele viszonylag nyugodt, átalakítástól mentes volt.
Újabb változás volt az Intézet életében, hogy az Országos
Agrobotanikai Intézetet 1976-ban ismét az Országos Mezőgazdasági
Fajtakísérleti Intézethez csatolták Agrobotanikai Központ néven,
változatlan génbanki feladatokkal.
A két nagy minősítő intézet az Országos Vetőmag és
Szaporítóanyag Felügyelőség és az Országos Mezőgazdasági
Fajtakísérleti Intézet 1983-ban összeolvadt és belőlük alakult a
NÖMI (Növénytermesztési és Minősítő Intézet), amely a vetőmag és
vegetatív szaporítóanyag ellenőrzése mellett a fajtavizsgálati
feladatokat is ellátta.
1983-ban az UPOV-hoz történt csatlakozásunk következtében az
Intézet alapfeladatává vált annak előírásai alapján az ún. DUS
vizsgálatok elvégzése, amelynek előterébe kerülése a fajtaminősítés
eddigi gyakorlatának reformját is jelentette.
1.6. 1.1.6. Az 1990 előtti és utáni évek
Az 1980-as évek végére konszolidálódni látszott a mezőgazdaság,
de az ország gazdasága egészében az eladósodás zsákutcájába jutott.
Voltak ugyan látványos eredményeink – főleg a mezőgazdaságban –, de
egyre jobban előtérbe kerültek a jövedelmezőségi viszonyok. A
teljesítmények ebben az időszakban voltak a csúcson, de már
érződött, hogy csak a jövedelmező termelés és a minőségi
termék-előállítás lehet a jövő útja.
A kísérletügyet ebben az időszakban várakozásteli nyugodtság
jellemzi. Megjelennek – tömegével – a külföldi fajták, megindul a
honosítás, a közös nemesítés, külföldi cégképviseletek létesülnek,
miközben a magyar növénynemesítés kezdi elveszíteni a korábbi évek
biztonságát és keresi helyét a megváltozott helyzetben.
A minősítés ügye a növekvő nemzetközi igényeknek megfelelően
változik, fejlődik. Jelentős változást eredményez, hogy 1988.
március 1-jén a NÖMI és az Állattenyésztési és Takarmány Minősítő
Intézet (ÁTMI) összevonásával létrejött egy új szervezet a
Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI), amelynek központja Budapest,
Keleti Károly u. 24. Ezen átalakulásokat követően 1994-ben az
Intézet neve „Országos” megnevezéssel bővült és munkáját Országos
Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) néven folytatja. Az országos
megnevezés a tényleges tevékenység hatáskörét fejezi ki, figyelembe
veszi a jogelődök feladatkiterjedését és jelzi a nemzetközi
jogosultságokat is.
A mezőgazdaságban lejátszódó súlyos folyamatok, amelyek a
rendszerváltozás nyomán alakultak ki, érintették ugyan, de
valójában mégis elkerülték a minősítő intézetet.
Ma már mindenki előtt világos, hogy a korábbi rossz
gazdaságpolitika eredményeként létrejött politikai válság milyen
gyökeres változásokat hozott az ország és benne a mezőgazdaság
életében is. Volt ennek az időszaknak számos politikai, gazdasági
és – a szabadság érzésével – lelki „hozadéka”, de „hordaléka” is,
amelyek a kezdeti időszakban érthetően visszavetették a fejlődést.
Ilyenek voltak a magánosítás útvesztői, a keleti piacok
összeomlása, a tőkeszegénység miatt a termelés megtorpanása,
tapasztalatlanságunk miatt a kíméletlen pénzvilág ránk telepedése,
a kemény üzletpolitika, a szociális érzékenység háttérbe szorulása
stb. Hadd ne soroljam, hiszen ez a jelenünk és már egy kicsit a
múltunk is.
Az ezredfordulóra békés, építkező ország lettünk; célokkal,
fejlődéssel, jövőképpel. Ebben az időszakban látványosan ugyan
kevésbé, tartalmában viszont annál inkább fejlődött a minősítés
ügye. Kiteljesedtek nemzetközi kapcsolataink, erősödött az
informatikai rendszer, javultak a kísérletezés műszaki feltételei,
és évek hosszú előkészítő munkája után 1996-ban megszületett az ún.
„Vetőmagtörvény”, amely az új, megváltozott viszonyok mellett
szabályozta a biológiai alapok minősítésével kapcsolatos
eljárásrendet. Ezt követően 1997-ben megjelentek a törvény
végrehajtási rendeletei is. Ezzel korszerű, a hazai hagyományainkra
épülő, de európai igényességű jogszabályokat sikerült létrehozni,
ami alapját képezi a hazai minősítési rendszereknek.
1.7. 1.1.7. A korszak eredményeinek összegezése
A XVIII–XIX. századi természettudományos felismerések
következtében vált lehetővé, hogy a mezőgazdaság az
évezredes-évszázados empirikus termelési módja helyett fokozatosan
térhessen át a tudományos eredmények alkalmazására. Ugyanebben az
időben olyan társadalmi (városiasodás), gazdasági (iparosodás) és
kereskedelmi (vasúti, közúti, légi szállítás) változások kerültek
előtérbe, amelyek a bővülő piaci igényeket megteremtve húzóhatással
voltak a mezőgazdasági (áru) termelésre, illetve annak egyes
folyamataira.
Ebben az új helyzetben a termelőt-kereskedőt-fogyasztót egyaránt
érdekelte a termékek-termények minősége, illetve annak pontos és
hitelt érdemlő megállapítása. Amikor úgy a gazdaközönség, a
fogyasztók, mint az „állam” felismerte, hogy e vonatkozásban
feladatokat kell ellátnia, jogbiztonságot kell biztosítania,
kézenfekvő volt, hogy azokat csak hozzáértő és pártatlan
intézményrendszerekkel oldhatja meg.
A már némi múltra visszatekintő gazdasági tanintézetek, ahol
bizonyos szellemi-tárgyi feltételek voltak, kaptak állami megbízást
meghatározott kísérleti-ellenőrző munka végzésére. Első ütemben, a
XIX. sz. utolsó évtizedében, a vegykísérleti, -elemző, továbbá a
vetőmagvizsgáló állomásokat alapították meg. A századforduló előtti
években a fajták kísérleti vizsgálatát szervezeték meg. Ezekkel az
intézményekkel gyakorlatilag kiépült a „mezőgazdasági
kísérletügy”-ön belül a minőségtanúsítás.
Mintegy másfél évszázad alatt a földmívelésügyi kormányzathoz
tartozó intézmények
· az időszak első felében az elemzési feladatokat és a kísérleti
munkát rendszerint egy intézetben és párhuzamosan végezték;
· az időszak második felében jelentős szakosodás történt az
intézetek között, és ugyanekkor elvált egymástól a kutatási,
illetve az ellenőrzési feladatkör.
Ez utóbbihoz kapcsolódóan pedig lényeges tartalmi változást
jelentett, hogy a „termékvizsgálatok” helyett fokozatosan lépett
előre a „biológiai alapokhoz” kapcsolódó minősítési igény. A
minősítési feladatok törvényi és rendeleti szabályozások
egyértelműen „állami feladatokként” kerültek meghatározásra.
2. 1.2. A biológiai alapok minősítését szabályozó törvények és
rendeletek
Amikor ez a könyv megjelenik, akkor már a 2003. évi LII.
törvény: „A növényfajták állami elismeréséről, valamint a
szaporítóanyagok előállításáról és forgalombahozataláról” lesz
érvényben és annak végrehajtási rendeletei.
Jelenleg azonban még az 1996. évi CXXXI. sz. törvény szabályozza
a biológiai alapokkal kapcsolatos tevékenységeket, vagyis az állami
fajtaelismerés rendjét, a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok
ellenőrzését, vizsgálatát és minősítését. Az 1996. évi CXXXI. sz.
törvényre épülve 1997. év végére születtek meg azok a végrehajtási
rendeletek, amelyek az egyes szakterületekre vonatkozó részletes
szabályozást tartalmazzák, vagyis
· a 88/1997. (XI. 28.) FM r. a növényfajták állami
elismeréséről,
· a 89/1997. (XI. 28.) FM r. a vetőmagvak előállításáról és
forgalmazásáról,
· a 90/1997. (XI. 28.) FM r. -a szőlő, komló, gyümölcs és
dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról,
valamint
· a 91/1997. (XI. 28.) FM r. az erdészeti
szaporítóanyagokról.
Az új törvény megjelenéséig az 1968. évi tvr. alapján kiadott
4/1988. (IV. 26.) MÉM és a 6/1991.(III. 31.
