A PÁNEURÓPAI PIKNIK

A soproni egyetem 1959-ben diplomázott földmérő és geofizikus hallgatói 30 éves találkozójuk második napjának délelőttjét a Fertő-tó cölöpökre épített üdülőtelepén töltötték augusztus 19-én, és két óra után indultak vissza autóbusszal a városba.

A kőhidai fegyház előtt meg kellett állniuk, előttük már hosszú kocsisort állítottak meg a rendőrök. A fegyház feléjük eső sarkánál hatalmas gyalogos tömeg, személykocsik, autóbuszok fordultak be Sopron-puszta (Á.G.) kis gazdasági útjára.

Eszükbe jutottak a városban látott plakátok: „Páneurópai Piknik augusztus 19-én”, a magyar-osztrák határt néhány órára megnyitják a „szomszéd népek találkozója” részére, ahol a soproni határsáv lakói személyi igazolványukkal átmehetnek a határon, és találkozhatnak az osztrákokkal a délutáni, koraesti órákban. Másnap, 20-án a Széchenyi téri nagygyűlés vendég előadói Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgai Imre államminiszter lesz.

A Páneurópai Piknik plakátja 1989.

Kocsis József évfolyamtárs - Sopron m. j. Város tanácselnök helyettese, - intézkedett, hogy a rendőrök időnként engedjék át a Fertő felől gyülekező kocsisort is, így bejutottak a városba. Délutánra nem volt szervezett programjuk. A hölgyek fodrászhoz mentek, hogy a Fertő után rendbe tétessék frizurájukat 20-ára. A fiuk a „Deák-tanszék” (Deák vendéglő) kerthelyiségébe vonultak tarokkozni szokás szerint.

Egy pécsi polgár elkésett a „HATÁRÁTTÖRTÉSRŐL”

A látottak miatt a pécsi polgár ki akart menni a „piknik”-re. A Központi Bányászati Múzeumban lévő szállásán történt gyors zuhanyozás után taxit keresett, a diszpécser szerint mind kint voltak a pikniken. A selmeci/soproni hagyományok jó félnapi Fertő tavi ápolása: „Mi lenne, hogyha együtt innánk most, vagy egy fél kupával még!” után két „lóerős” fekete után Wartburgjával kidöcögött a fegyház melletti úton a „tett színhelyére.”

Itt nem találta a korábban látott tömeget, de megtudta, hogy 3 óra körül, a határkaput áttörve az NDK-s polgárok százai, elsöpörve az átlépőket ellenőrizni

akaró határőröket, „áttörtek” a határ osztrák felére, onnan pedig a jó előre előkészített autóbuszokkal mindjárt Ausztria belsejébe szállították őket.

Erről a történelmi pillanatról késtem le! Meg arról, hogy a határőrök a kibontott drótkerítés darabjait kiosztották a jelenlévőknek, a piknik szervezői pedig előre nyomtatott dokumentumokkal igazolták a drótdarabok valódiságát. Látva késésemet, egy szimpatikus fiatalember, Várhidi János, adott egy határcölöpöt kb. másfél méternyi dróttekerccsel, a drótok eredetiségét pedig, - az igazolások már elfogytak, - egy páneurópai felhívás címlapján igazolta (a képen halovány, ezért kiemelve). Le is fényképezett a dróttekerccsel, ígérve, hogy majd küld a képből. Két év után, amikor már nem is gondoltam rá, beváltotta szavát és megérkezett a színes

fotó. Két idegen hölgy is odatolakodott a fotóra.

A piknik gyermek közönsége felmászott az ott álló magasfigyelőre, ami ezzel kilátóvá nemesedett. A magyar és osztrák felnőttek - néhány, a határ által szétválasztott család kivételével, - alig barátkoztak egymással a 44 év határzár után, nem is ez volt a fő cél, hanem a hazánkban nyáron gyülekező NDK-sok átjuttatása a határon.

A megnyitott terület egyik oldalán a soproni vendéglősök mérték a birkapörköltet jó kékfrankossal, a másikon az osztrákok főzték a „Wurst”-okat, amihez frissen csapolt sört mértek. Tekintettel arra, hogy a Wartburggal még vissza kellett döcögnöm a városba, megelégedtem egy jó adag finom birkapörkölttel, - a műanyag tányért ma is ereklyeként őrzöm, - a kékfrankost nem kockáztathattam…

Mire beértem a városba, eleredt az eső, a piknik további része már nem lehetett hangulatos. Sopronban megpróbáltam a dróttekercset megosztani társaimmal. Kiderült, hogy a 35-40 cm-es nyelű drótvágó (nyomaték-) ollóval - amit apósától szerzett Kron Frici barátunk, - nem lehetett elvágni a vízszintes drótokat. Itt értettem meg, hogy a határőröknél miért 1,- - 1,2 m-es nyelű, 4-5 cm-es élű ollót láttam. Nem tehettünk mást, a vízszintes drótokról letekertük a függőleges, tüskés szálakat, és azokon osztozkodtunk.

Utólag tudtuk meg, hogy népi demokratikus államunk Belgiumból szerezte be ezt a különlegesen kemény, és feltehetően sok devizát igénylő drótot, amikor az 1955-ben kötött osztrák államszerződés értelmében fel kellett szedni a határon az aknazárat.

Másnap, 20-án, a soproni nagygyűlésen nem jelent meg sem Habsburg Ottó, sem Pozsgai Imre, a Páneurópai Uniót Habsburg Walburga képviselte. Az NDK-sok „áttörését” egyedül Lobenwein Tamás, - a jó nevű soproni fényképész család sarja, - a soproni Központi Bányászati Múzeum fotósa örökítette meg a piknik semleges területéről. Tamás meg akarta örökíteni a „Határnyitó Bizottság” érkezését, ezért már délelőtt átment osztrák területre. Hogy nem így történhetett, arról a magyar szervezők és az NDK-sok tehettek. Egyedül ő fotózott a történelmi pillanatokban, az MTI és a külföldi lapok is csak az ő fotóit tudták közölni. Másnap Sopronban és

2

Habsburg Ottó és Mayer Mihály pécsi püspök a pécsi Püspöki palotában, 2009-ben

Fertődön az évfolyam már látta, hogy a gyermekek hogyan „belezik” az elhagyott Wartburgokat, Trabantokat.

A további napokban még igen sok NDK-s - akik nem tudtak a nagy lehetőségről, vagy nem mertek rá vállalkozni, - lépett át illegálisan a magyar határon, határőreink alig avatkoztak közbe, ahogy a korabeli híradóból is láthattuk. Mivel olyan is előfordult, hogy a fellépő határőrt fegyverrel veszélyeztette a disszidálni akaró, többé nem volt vállalható, hogy a határon tiszteket és fiatal katonákat számukra megoldhatatlan feladatok elé állítsák, amellyel még életüket is veszélyeztetik. Augusztus végén, szeptember elején a kormány határozott, megnyitja a határt Ausztria felé, hogy lehetővé tegye az NDK polgárok ezreinek az áttelepülést az NSZK-ba. A döntés szerint szept. 10.-én 19 h-kor nyilvánosságra hozzák a „határnyitás”-t, hogy 11.-én 00 h-tól az NDK-s állampolgárok szabadon távozhatnak az országból. Horn Gyula ezt 8-án az NDK nagykövetének is tudomására hozta, a keletnémet kormányzat a SZU segítségét kérte, de hiába.

A ’90-es évek elején vita volt, hogy Németh Miklós miniszterelnök, vagy Horn Gyula külügyminiszter érdeme a tényleges, legális „határnyitás” az NDK-sok előtt. Döntést csak a szerepelni nem vágyó miniszterelnök, illetve a kormány hozhatott, a végrehajtás a szívesen szereplő külügyminiszter feladata volt, így később ő kapta a magas német állami kitüntetéseket.

A pécsi Nagy Lajos gimnázium rendszeres havi programjainak egyikén a más témájú előadása után megkérdeztem Pozsgai Imre professzor urat, miért nem vettek részt a program szerint a 20.-i nagygyűlésen Habsburg Ottóval, pedig Warlburga ott volt gyermekeivel. A válasz, a „határáttörés” után politikai megfontolásból nem akarták kompromittálni magukat. Azt is elmondta, hogy az esemény előtt Rómában találkozott az ottani szovjet nagykövettel, aki közölte, hogy Gorbacsov nem fog beavatkozni a szomszédos országok belügyeibe.

.

2009-ben vettem fel vele a közvetlen kapcsolatot, ő ajánlotta Oplatka András több mint 400 hivatkozással bizonyított munkáját. Tőlem megkapta a Soproni Szemlének azt a számát, ahol a vasfüggönyről a képek is megjelentek. Lobenwein Tamás özvegyétől kaptam néhány új képet, fiától - aki főrendezője volt a 20. évforduló budapesti rendezvényeinek, - pedig jeles személyeknek az évfordulóval kapcsolatos nyilatkozatait a már ismert képekkel együtt. Utólag hívta fel a figyelmemet az Újságíró Szövetség „Határnyitás 1989; Opening of the border 1989.” c. ez alkalomra megjelentetett kiadványára, az NDK-sok nyári balatoni és budapesti gyülekezéséről, majd  e helyek piknik utáni felfordultságáról, és a Hanns Seidel

3

Stiftung (Alapítvány) „20 éves a határnyitás; 20 Jahre Grenzöffnung.” Természetesen mindkettőt megszereztem

A 20 éves évforduló soproni programján, a Liszt Ferenc Kultúrházban, Tamás képeinek bemutatása során sírva ugrott fel helyéről egy német vendég, az egyik képen ő látható, az áttöréskor vállán cipelt fia ott ült mellette. Ezt a pécsi páneurópai társaság akkori vezetőnője – a pécsi önkormányzat egészségügyi osztályvezetője, - mondta, amikor Habsburg Ottó – a pécsi, az országban az első Páneurópai Társaság alakulásának 10 éves évfordulójának megünneplését lezáró pezsgőgyári vacsora végén - elvonult a püspök úrral, és az ottmaradóknak megmutattam a Tamástól kapott képeket. 

A „PIKNIK”

Az 1980-as években Magyarországon, „a legvidámabb barakk”-ban már paternalista, puha diktatúra volt. A jelszó: „Élni, és élni hagyni!” A mezőgazdaságban már dolgoztak a háztáji gazdaságok, az üzletek tele voltak, senki nem állt sorba, mint a „testvéri” Romániában és a SZU-ban, a gazdaságban viszont komoly pénzügyi válság volt, gyorsan nőtt devizában az eladósodás, hiszen egy része – különböző címen – a SzU-ba került.1

Bölcs vicc volt abban az időben Hazánk helyzetéről: „Ha valaki Párizsból Moszkvába, vagy Moszkvából Párizsba utazik, a félúton, Pesten akármelyik irányba indul, azt hiszi, már megérkezett.”

Történeti előzmények1985 márciusában Gorbacsov átvette a hatalmat, majd meghirdette az

átrendeződés politikáját, a peresztrojkát. A SzU-ban belső nehézségek voltak: ideológiai csőd, a gazdaság egyre mélyebbre sűlyedt. A birodalom hanyatlásának a jele, hogy a csatlós országokban (Lengyel-2 és Magyarországon) már jelentkezett az ellenzék.

1989. június 4.én győzött Lengyelországban a Lech Walesa vezette Szolidaritás

1Az összeállítás Oplatka András a Züricher Zeitung svájci újságírója, történész az időszak dokumentumainak, a hazai és külföldi sajtónak, az érintett politikusokkal készített interjúknak (több mint 400 hivatkozás konkrét adatai) felhasználásával írott ”Egy döntés története” c. munkája alapján készült. Szerinte az 1989-es határnyitásban a legnagyobb szerepe Németh Miklós miniszterelnöknek volt.2 Lengyelország: 1980. aug. sztrájkolnak a gdanski Lenin hajógyár munkásai; további sztrájkok; Lech Walesa lesz a Szolidaritás elnöke; ’89. június 4.-én választás, az ellenzék meghatározott számú képviselővel, a 100 tagú Senatusból (felsőház) 99-en a Szolidaritásra szavaztak.

4

’88. május: A fáradt és beteg Kádár János átadta a politikai hatalmat (leváltották?) és a miniszterelnöki posztot Grósz Károlynak, akinek egyszer azt mondta: „rokonszenveznék Gorbacsovval, de felületesnek tartom, úgy látom, hogy a SzU-t romlásba viszi!” Szerinte a rendszerváltás átmenete 1995-re volt várható.

A hazai gazdasági helyzet miatt Grósz Károly ’88 XI. 24-én a 40 éves Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki politikai posztot, csak a pártfőtitkárit tartva meg. Grósz vacillált Nyers Rezső és Németh Miklós között, a másik közgazdasági szakértőként a második sorban maradt volna. A már 65 éves Nyers Rezső ellen szólt „A Párt”-beli kacskaringós útja (új gazdasági mechanizmus stb.), Németh Miklóst3 azonban Grósz a saját emberének hitte, akit irányíthat, ellenőrizhet. Tévedett, az első naptól önállóan, saját felelősségére cselekedett. Nem kérte a Párt véleményét, - kormányát is a Párttól függetlenül állította össze, csak tényként jelentette be a KB-nak, - határozatait a minisztereknek végre kellett hajtani.

’89. februárban a KB beleegyezett a többpárti rendszerbe, márciusban pedig a magas állású hivatalnokok kinevezési jogát is átadta, a Hazafias Népfront vezetésével együtt.

Németh Miklósnak az első szabad választásig, a rendszerváltásig (1,5 év) a gazdasági problémák mellett a demokráciába való békés, törvényes átmenetet is meg kellett oldania. Az 1989-es költségvetésből azonnal kihúzta a Ny-i határ ellenőrző jelzőrendszerének cseréjét. Horváth belügyminiszter: „Míg korábban a magyarok miatt tartották a határzárt, ’87-ben 84%, ’88-ban 98,2% volt a külföldi határsértő”.

A „csodálatos 1989-es év”-ben a német kérdés a kormánynak csak egy volt a sok közül: pártok működésének szabályozása, szabad választások előkészítése, alkotmánybíróság és köztársasági elnök tisztének megteremtése, ’56-os mártírok rehabilitálása, kötelező orosz nyelvoktatás eltörlése, egyházi javak visszaszolgáltatása, ingatlantulajdonok és állami támogatások rendezése.4

Első külföldi útján Franz Vranitzky osztrák kancellárral találkozott ’89. II. 13-án Ruszton. Közölte, felszámolják a határ akadályait. Nem volt felhőtlen az osztrák öröm, mert határőrségüknek új feladatot jelentett, a bűnözés ellen viszont közös lett a feladat. Azt is közölte, hogy Magyarország visszatér a többpárti rendszerhez (jogállam, szocialista piacgazdaság stb.).

3 Németh Miklós 1948-ban született Monokon. Anyai nagyapját a svábokkal kitelepítették a SzU-ba, édesanyja alig úszta meg. Apja csak a legbrutálisabb megfélemlítés hatására lépett be a TSz-be. Ő ’68-ban, a „nyitás évében” a Marx Károly Közgazdasági Egyetem hallgatójaként belépett a Pártba. Szabó Kálmán rektor, gazdasági reformer polgári közgazdaságtant is oktatott, idejében nyugati professzorok is adhattak már elő, nyugati ösztöndíjakat biztosított. A ’71-ben diplomázott Németh Miklós benn maradt az egyetemen tudományos pályán, ’75-’76-ban 10 hónapot tölthetett Bostonban a Harward Egyetemen. Raiffa professzor előadásaiból megragadta a „különösen bizonytalan körülmények közötti döntési folyamat és kockázatvállalás”. (Határnyitás!)

4 A lakosság devizaellátása nálunk kedvező volt a szomszédok, a szocialista országokéhoz képest. Mikor korlátlanul válthattunk át csehkoronát, a szomszédok megutáltak bennünket, mert ők csak egy meghatározott összeget válthattak át még jó ideig. A Prága nyugati szélén lévő kempingben naponta láthattuk, hogy az érkező NDK-sok három napig a Trabantban ülve aludtak, a csomagtartóból étkeztek, utolsó reggel a városba távoztak bevásárolni és hazamentek. Mikor Jugoszláviával a kapcsolat normalizálódott, egy, később három napra lehetett átmenni, napi 30 dénárt válthattunk. Ha a baranyai háromszög valamelyik szomszédos községében töltöttük a délelőttöt, vagy két éjszakát, és csak mutatóba hoztunk narancsot, banánt a családnak, összegyűlt annyi, hogy kétgyermekes családdal egy hetet lehetett az Adrián tölteni, Fiúmétól Trogirig kölcsön KISZ sátorban.

5

’89. elején Moszkvából gyenge jelzések érkeztek, „egyeztetni kell!” III. 3-án tette az „első hivatalos munkalátogatás”-t a SzU-ban. Tárgyalópartnere Nyikoláj Rizskov miniszterelnök volt.5

Németh Miklós 5 kérdést vetett fel: Kezdődjenek tárgyalások az orosz csapatok kivonásáról. Távolítsák el a nukleáris robbanófejeket.6

Szándéka áttérni a több párt rendszerre. Csatlakozás a Genfi Menekültügy Egyezményhez. A műszaki zár felszámolása.7 Természetesen fogadta Gorbacsov is. A katonai kérdésekben

zökkenőmentesen megegyeztek. A robbanófejeket ’89 novemberében elszállították. Több idő kellett a 80ezer „ideiglenesen hazánkban tartózkodó”, főleg a tisztek családjainak elhelyezésére. Gorbacsov egyedül a többpárti rendszert ellenezte, legalább is a SzU-t illetően, szerinte a párton belüli pluralizmus az egyedül üdvözítő. A másnapi Pravda szerint megdönthetetlen elv: „Minden uralkodó kommunista párt szuverén módon határozza meg saját feladatait, maga alakítja ki a történelmi feltételeknek és nemzeti értékeknek megfelelő politikáját!”

Gorbacsov korholóan említett egy magyar belpolitikai ügyet, Pozsgay Imre ’89. január végén egy rádióinterjúban kijelentette, ’56. október-novemberben Magyarországon nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Végül széke karfájára csapva, megkapaszkodott benne, és határozottan kijelentette, ameddig ő ebben a székben ül, Magyarországon nem lesz új 1956!8

A „vasfüggöny” lebontásaA „vasfüggöny” kifejezés Winston Churchill brit miniszterelnöktől származik. Az

USA-beli Fultonban 1946. március 5.-én, a Westminster Főiskolán mondott beszédében jelentette ki, hogy ”vasfüggöny húzódik Európán keresztül!” A keleti országok magyarázata: a hidegháború ellen, esetleges imperialista behatolás ellen, külső és belső ügynöki mozgás ellen, a nyugatra szökés ellen (ez volt az igazi!) kell!9

A határőrizetet ’47-től a HM alárendeltségében a Határőr Parancsnokság irányította, ’50-től az ÁVH kötelékébe tartozott.

1948-ban először a 16 m magas őrtornyokat (magasfigyelőt – ld. a képen) készítették el (télen a fém létrafokokat ronggyal kellet betekerni a balesetveszély ellen). A Ny-i határon1949-től - az illegális határátlépések megakadályozására, - elaknásított drótkerítést hoztak létre 356 km hosszan, Titó et. „láncos kutya” lett, ezért a jugó határon is. (Halálzóna, a bakelit taposóaknával).

A nemzetközi politikai enyhülés hatására 1955-ben – osztrák államszerződés (Ausztria független, szovjet csapatok a határát 50 km-nél jobban nem közelíthetik

5 Kinevezésekor meghívták, de a költségvetés gondjaira hivatkozva „elnapolta”. Grósz mondta neki, ne beszéljen Gorbival, azt a kapcsolatot ő ápolja. 6 ’88 végén, amikor több magyar és szovjet szerv képviselője összeállította előtte az aláírandó okmány általuk hozott mozaikszerű darabjait, tudta meg, hogy a Balaton É-i oldalán szovjet atomfegyvereket tárolnak.7 Grósz véleménye erről: ez legalább 10 hónap, mert a Varsói Szerződés tagállamait tájékoztatni kell! 8 Katonai beavatkozás. Hogy rozoga széke pont két évvel később, 1991. VIII. 19-én szétesett? Jelcin kiszabadította!9 „A baltikumi Szcsecintől az Adriánál lévő Triesztig ’vasfüggöny’ ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Kelet- és Közép-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád és Szófia, mindezen híres városok környező népességükkel ott találhatók, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így, vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is.”

6

meg) – megkezdték az aknamentesítést, ’56-ra gyakorlatilag be is fejezték. ’57 márciusában elrendelték az aknák újratelepítését, újabb halálzónával.

Az elavult, nemzetközileg is kifogásolt aknamezők helyett ’65-től szovjet S-100-as mintájú elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítettek, a „szelíd” vasfüggönyt, 68-ban korszerűsítették. A rendszer a 1980-as évek végére már elavult, - felújítására paradox módon - a rozsdamentes drótot nyugati, belga importból szerezték be.

A ’60-as évektől egyre liberálisabban kezelik a magyarok külföldre távozását. Jobb az élet, visszajárnak a magyarok, bevándorlási problémák miatt a nyugati államok sem szívesen fogadták őket. A határőrség akkori parancsnoka már 1981-ben felvetette, ’84-ben az új országos parancsnok is, hogy „a magyar polgárok alanyi jogon, világútlevéllel utazhatnak nyugatra”, teljesen elenyésző a magyar illegális határsértők száma, jellemzően NDK-s, román és szovjet nemzetiségűek a

határsértők. 1987-ben a határőrség már írásban javasolta a vasfüggöny és a jelzőrendszer lebontását. „Katona nem politizál!”, volt az ellenvélemény. A felvilágosult tisztikar mellett vaskalapos volt a pártszervezet. ’87. július 29.-én körlevelet küldtek a határőrség magasabb rangú tisztjeihez kérdőívvel, készülve a BM. miniszteri értekezletére. A kérdőívek alapján kiderült, hogy minden alegységet átlag napi 1,5-szer riasztották feleslegesen, így a szolgálati idő naponta 2-4 órával meghosszabbodott.

A határőrség tisztikara szerint az akadályok siralmas állapotban voltak, a felújítás hatalmas költséget jelentett volna. A határzár fenntartási költségei kb. 22-25millió Ft/év, a termőföldek kisajátítása miatt 15-18millió Ft kártérítést fizetett évente a BM, a határőrséget 5-7millió Ft terhelte, vagyis összesen 45-50millió Ft, akkori árfolyamon 8-900ezer USD volt a határzár éves összköltsége. A drótcseréhez rozsdamentes10 drótanyag nyugati (belga) import, a S-100 EJR (előző, szovjet jelzőrendszer) berendezéseit a SzU már nem gyártotta, az alkatrészellátás megszűnt. Az új rendszer, - mint a SzU-nak és az NDK-nak, - 1,3 – 1,5millió Ft/km-be került volna. Következmény, a jelzőrendszert le kell bontani, és új határőrizeti rendszer kell. Ugyanakkor a riasztásoknak csak 1,--1,5%-a származott a határsértőktől, a többi a vadállatoktól, időjárástól, a rendszer hibájából, tönkremenetelétől.

’87. decemberétől az új belügyminiszter Horváth István, aki a KB. titkáraként felügyelte a fegyveres erőket, az igazságszolgáltatást és a rendőrséget, vegyes érzelmekkel volt „rendszerhű”.11

’88. X. 26-án Pozsgay államminisztert látogatásra hívta a hegyeshalmi határőr parancsnokság, akik beavatták, hogy a BM mit akar a Pol. Biz. elé terjeszteni. A határon a tisztek tájékoztatták a helyzetről, majd Győrött a többi határőr parancsnokkal tartottak politikai fórumot. A TV aznap este, a Népszabadság másnap

10 Csak 1- 1,2 m-es szárú, 3-5cm-es vágó élű /nyomaték-/ drótvágó ollóval vágható, (saját tapasztalatom).11 Parasztgyerek volt, apja belépett a Szociáldemokrata pártba, a ’48-as egyesüléskor kizárták neje egyházi temetéséért …

7

már tudatta, hogy „elérkezett az idő a műszaki zár felhagyására”. Székely határőr vezérőrnagy ugyanakkor azt nyilatkozta: „amennyiben magas szinten döntés születik, az idő megérett a jelzőrendszer lebontására”. Az Állambiztonság vezetője (Kádár bizalmasa) sem szólt nyíltan ellene. Óvatosan fogalmazott: „Igen, de …”

Az első vasfüggöny „halálzónája” 1950 és 1956 között A halálzóna félelmetes része a bakelit taposóakna

1965-1989 között a magyar-osztrák határon működött „szelíd vasfüggöny,”az EJR – elektromos jelzőrendszer – elvi felépítése

8

Az elektromos jelzőrendszer leszerelési munkálatai

1988/89. fordulóján elhatározták Budapesten, lebontják a határon álló drótakadályokat. ’89. V. 2-án hivatalosan megkezdődött a „vasfüggöny” lebontása, nem a kormány, hanem a BM. rendeletére, a határőrség országos parancsnokságának utasításai szerint, a munkát a határőrök és katonák közösen végezték.

Eddig a határon elfogott NDK-sok „kiadatási fogságba” kerültek, az összegyűlteket repülőgépen szállította vissza az NDK-ba az állambiztonsági szolgálat. Pozsgay Imre, a „fekete ló” májusban Ny-Berlinben kijelentette: „A berlini fal Európa szégyene! Nem magyar feladat más ország állampolgárai felett őrködni!”

A reformpolitikus Pozsgay Imre egyetértett, és védelmébe vette a másként gondolkodó értelmiségieket, demokráciáról, polgárjogokról, magántulajdonról beszélt. A ’68-as új gazdasági mechanizmus beérett, a fogyasztói piac alapja a szabad munkaerő-, és tőkeáramlás, a politikai változás. Nagy port kavart fel itthon is Pozsgay új értelmezése (más fogalmazásban): „’56. az ellenforradalom szitokszó helyett népfelkelés volt!” Márciustól tárgyalások kezdődtek „ellenzéki kerekasztal” néven a „több párt rendszer”-be való törvényes áttérésről. Az ellenzéki csoportok a pártállam utolsó fázisában politikai pártokká alakultak. A Történelmi Igazságtétel Bizottság kivívta a forradalom áldozatainak rehabilitálását. Június 16-án volt Nagy Imre és társai ünnepélyes újratemetése, Magyarország készült a szabad választásra.

Június 27-én látványos akció keretében - sötét öltöny, nyakkendő, nehéz drótvágó olló, sajtó, tv, - Horn Gyula és Alois Mock külügyminiszterek hivatalos ünnepség keretében s.k. átvágták a jelzőrendszer drótját. Nem igaz, hogy a vasfüggöny megnyitásával 10ezrek számára szabaddá tették az áthaladást! Nem volt könnyű már találni néhány száz méter érintetlen szakaszt, ahol fotózhatták őket. Az út nem vált szabaddá Ausztriába, szimbolikus cselekedet volt csak

Július közepén Georg Bush Budapestre látogatott. Protokolláris kérdés volt, milyen személyes ajándékot kapjon? Egy darab szögesdrótot kapott vörös textillel bevont deszkán, fém plaketten angol-magyar igazolással, hogy a vasfüggönyből származik.

9

Még júliusban a Varsói Szerződés Tagállamainak szokásos értekezlete volt Bukarestben. Ceauşescu hencegett a román mezőgazdaság sikereivel. Gorbacsov rákacsintott Németh Miklósra, „Ilyen eredményekkel ön is büszke lenne, nem igaz?” Kifelé az ajtónál: „… szóval, hogy is van ez önöknél a Balatonon a német-német találkozásokkal?”

VIII.11-én a BM. nyilatkozott, hogy „Magyarország nem ad vissza az NDK-nak egyetlen keletnémet polgárt sem, kivéve, akik bűncselekményt követtek el!”.

VIII.13. A „Berlini fal” építésének évfordulóján Budapesten tüntetés volt. A Váci utca Vörösmarty téri torkolatánál az aktivisták „berlini falat” építettek, melyet azután maguk romboltak le.

Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszterek „szimbólikus drótátvágása”

George Bush amerikai elnök és James Baker külügyminiszter budapesti látogatásakorNémeth Miklós miniszterelnök átadja a „vasfüggöny” egy-egy darabját 1989. július 14.

10

A VIII.17-i kormányülésen Horn Gyula bejelentette: a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint 171 NDK-s él a Ny-német követségen, akik nem akarnak visszatérni az NDK-ba. A nyilvánosság véleménye és szava már súlyt kapott: nem lehet keletnémetek ezreit rendőri erőszakkal visszakényszeríteni nem szeretett hazájukba, de ennyi embernek nem adhat menekült státust Magyarország sem. Az NDK-val kötött utasforgalmi szerződésünkben volt egy kiút: nem adhatunk ugyan kiutazó vízumot, de a szerződést „fel lehet függeszteni”. Vállaltuk a felelősséget, útlevelükbe, vagy személyigazolványuk betétlapjára vízumot pecsételtünk, és Ny-ra elhagyhatták az országot.

A kormány az NSzK követségén összegyűlt menekültekkel hivatalosan nem foglalkozott, a Vöröskereszt és a civil társadalmi szervezetek dolga volt. Horváth belügyminiszter a 171 főre garanciát kért, első eset és nem ismétlődhet meg.12 Az NDK aljas híresztelése szerint anyagi ellenszolgáltatásért engedtük ki polgárait „nyugatra”. A hivatalos nyilatkozat erre: „Magyarország nem ad el embereket!” (mint a conducator devizáért a németeket/szászokat).

„Határáttörés”’89. aug. 19. csak egy nap, de a ’80-as évek második felében évek óta tartó

folyamat eredménye.Hogy az események így alakultak, a mögött különböző elképzelések és érdekek

álltak. A rendezvény egyszerű polgárok spontán kezdeményezésére jött létre, másik oldalon magas rangú politikusok is részt vettek a civil megmozdulásként induló eseményekben. 1989 előtt ilyenről szó sem lehetett. Az eredeti ötlet, ’89. június 20-án Debrecenben fogant, Mészáros Ferenc MDF tag vetette fel a Habsburg Ottó előadása utáni vacsorán. „Hozzuk össze az embereket a minden akadálytól mentes határ mindkét oldaláról, amely eddig az osztrák és magyar falvak lakóit, rokonságát egymástól elválasztotta, süssünk együtt szalonnát, ünnepeljünk közösen, és adjunk mindenkinek a vasfüggöny maradékaiból emlékbe egy darab drótot, hogy hazavihesse!”. Június közepén az NDK-s polgárokra még senki sem gondolt, erre még nem volt ok.

Habsburg Ottót felkérték, vállalja el a rendezvény védnökségét. Ő rögtön igent mondott.13 A szervezők a határ menti Sopront találták jó helyszínnek. Az MDF ugyan még csak laza mozgalom volt, de felvették a kapcsolatot a soproni MDF-fel.14

A másik védnök Pozsgay Imre, - a közvélemény szerint a legmerészebb reformpolitikus, - volt azzal a feladattal, hogy pozíciója és személyes tekintélye révén nyújtson belpolitikai védelmet a határ menti rendezvénynek. Pozsgai konzultált Németh Miklóssal, aki arra kérte, mondjon igent, pedig ő intően jegyezte meg, hogy következményei lehetnek.15

A Piknik 10. évfordulóján Sopronban tartott konferencián tisztázódott: lehetett tudni, hogy a keletnémetek százai jelennek majd meg, és a rövid határnyitást a menekülésre használják fel. Németh Miklós nyíltan elmondta, létezett egy megegyezés Pozsgay, Horváth bm. és közte, hogy a piknik az ő koncepciójukban kezdettől teszt lesz annak kipróbálására, hogyan reagálnak a szovjet szervek az

12 A hazánkkal való pozitív kapcsolat megerősítette Kohl kancellár már gyengülő otthoni pozícióját. 13 A Páneurópai Unió elnöke, az európai egyesülés politikájának egyik nagy tekintélyű veteránja. A Páneurópai Uniótól való megkülönböztetés miatt nevezték el a programot Páneurópai Pikniknek.14 Az ellenzék ekkor még mindenütt egységesen lépett fel, így a később egymás ellen forduló MDF, Fidesz, Kisgazdák és Szabad Demokraták, valamint a helyi egyetemen működő Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete osztotta meg egymás között a munkát.15

11

első, „kis” határnyitásra és menekülési hullámra. Környezetében a szkeptikusok szerint a szovjetek kiszámíthatatlanok, esetleg Gorbacsov is képes beavatkozni. Németh kizárta az utóbbiak ellenvéleményét, de bizonytalan volt, vajon az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet csapatok parancsnokai tétlenül szemlélik-e az akciót.

A politikai vezetés az akciót saját céljára használta ki, az erőszaktól nem tartott ugyan, de a maradék kockázatot vállalta. Kárpáti Ferenc hadügyminiszter szerint a kormányfő nem ismerte eléggé a szovjet katonatiszteket, szerinte nincs olyan szovjet tábornok, aki akár csak moccanni is mer, ha erre Moszkvából nem kap parancsot.16

Közben a piknik két védnöke lemondta a személyes részvételt, Pozsgai aug. 4-én bejelentette, - a kormányfő egyetértésével, - hogy Vass László, titkárságának vezetője fogja személyét képviselni, Habsburg Ottó is megegyezett Pozsgaival, hogy helyettesítteti magát, ő sem számolt közvetlen veszéllyel, hanem politikai meggondolásból maradt távol. Lánya Walburga von Habsburg nem számolt semmilyen veszéllyel, rajta kívül a Habsburg család apró gyermekei is részt vettek a pikniken. A magyar hatóságok csendes, toleráns tudtával elterjedt a nálunk tartózkodó NDK-sok között, hogy a határ aug. 19-én néhány órára nyitva lesz, aki „véletlenül” arra jár, még Ausztriába is átjuthat.

A piknik szervezői háromezer röplapot nyomtattattak meghívóként az eseményre, de meglepetésükre magyar, ill. német nyelvű másolatok tömege lepte el Budapestet és a Balaton környékét. (Talán a Ny-német titkosszolgálat ügynökei tették?) A ZDF TV. riportfilmjében nyilatkozat jelent meg: „augusztusban már reményt vesztve keresték a határrégióban a menekülés lehetőségét, mikor a kempingben egy ismeretlen a kezükbe nyomta a röplapot, a piknikmeghívót, melyen térképvázlat is volt”.

Kozma atya zugligeti plébános a nála, illetve a Máltai Szeretetszolgálatnál gyülekező menekülttábor lakóit előző este gondosan felkészítette a soproni és az ausztriai útra (útirány, térkép Sopronból a piknik színhelyére). A készülő tömeges átszökés nyílt titok volt már.

A hatalom csendes cinkossággal, semleges jótékony célú szervezetnek álcázva a pártállam nyílt ellenfeleivel együtt készítette elő a pikniket. Horváth bm., a határőrség és az állambiztonság ura pártolta a pikniket, de nem tudott annak teszt jellegéről, számított ugyan néhány tiltott határátlépésre, de tömeges menekülésre nem. Nem adott utasítást a határőrségnek, hogy a piknik alatt az NDK-s polgároknak minden korlátozás nélkül engedélyezzék az Ausztriába való távozást,

Valami félresikerült! A piknik könnyen tragikus eseménnyé is válhatott volna. N. M. megegyezett Horváthtal, hogy a határőrség Szolgálati Szabályzatát augusztus19-re hatályon kívül helyezzék, azt hitték, ebből világos, hogy a keletnémetek előtt megnyílik az út. A határőrségnek kevés szóból is értenie kellett volna, de ők egyenes parancsokhoz voltak szokva. Ha volt is olyan utasítás, hogy az NDK-s németeket hagyni kell, hadd menjenek a maguk útján, akkor az a határőrség alsó, végrehajtó szintjét nem érte el.

A pikniken kb. 1500-2000 ember vett részt. A sopronkőhidai börtön kerítése melletti, a Soproni Áll. G. sopronpusztai telephelyének megközelítését szolgáló úton volt elérhető. A határszakasz magyar oldala túlnyomórészt mező, az osztrák oldalon a határ után erdő kezdődik. Az egykor Pozsonyba vezető keskeny, rég nem használt köves országúton egy dróthálóval bevont fa kapu jelentette a választóvonalat. Ez volt

16 Ekkor neki lett igaza, de pont két év múlva Moszkvában a hadsereg egy része támogatta a Gorbacsov elleni puccskísérletet.

12

Gyülekezők a határt jelző kerítésnél „Áttörés” egy kiáltásra

Rohanás, hiszen lőhetnek is!

az ideiglenes, rögtönzött határátkelőhely a két ország hatóságainak megegyezése alapján. Az utasítás az volt, hogy a határátkelőt az útlevelek (soproniaknak a személyi igazolvány) felmutatásával 19-én 15-18h-ig szabad használni.

A személyforgalom ellenőrzésére mindössze öt magyar határőrt és parancsnokukat rendelték ki. Röviddel 15 h előtt a csak pisztollyal felszerelt kis csapat hirtelen NDK-s menekülők tömött oszlopával találta magát szemközt, akik futólépésben közeledtek a határ felé.

”Rohanni, rohanni” jelszóval „áttörték a határt” jelző kapu egyik szárnyát. Arcukon halálfélelem tükröződött, mert arra is számíthattak, hogy határőreink tüzelni fognak rájuk. Meg sem álltak, míg át nem értek az osztrák határőrök vonalán. Az első 100-150 fős csoportban lévők csak követték az előttük haladókat, akik között biztosan voltak helyismerettel rendelkezők is. Látva a békés átvonulás lehetőséget, a tömeget követték a gyermekes szülők és idősebbek is.

A határőrök parancsnokának, Bella alezredesnek ideje sem volt, hogy a helyzetet felfogja és értékelje, ellenőrzés és ellenállás nélkül engedte át a tömeget osztrák területre. Bölcsen tette, mert fegyverhasználat, - még figyelmeztető lövés is, - letiport halálos áldozatokhoz vezetett volna. Estig Sopronpuszta térségében a kapu közelében még több keletnémet csoport lépte át Ausztria felé az őrizetlen határt.

A határforgalmi ellenőrzés szakemberének számító Bella alezredes. számára szokatlan feladatot azzal az indoklással kapta, hogy egy-egy osztrák és magyar delegáció fogja igénybe venni az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyet.

13

Már gyerekekkel is nyugodtan vonulnakA tömeget vidáman követő

Erre igazán nem számítottunkAkik valóban piknikre jöttek

Felettesei megnyugtatták, hogy beosztottjainak feladata csak az útlevél ellenőrzés lesz, ezért azt hitte, hogy a rendet az állambiztonsági szervek fogják biztosítani.

A határőrség belső rendelkezése szerint ’89. márciusa, a genfi konvencióhoz való csatlakozás óta nem volt többé tűzparancs érvényben, fegyvert csak önvédelemből használhattak. Volt olyan parancsnoksági utasítás is, hogy a piknik egy km-es körzetben nem szabad más egyenruhásoknak tartózkodniuk.

Az országban elterjedt a hír, hogy 19-én délután Sopron-pusztánál szabadon, minden ellenőrzés nélkül át lehet majd lépni a határt, erre a magyar tömegtájékoztatási eszközök is tettek egy-egy célzást. A szolgálatban lévő Bella csak 40 perccel a kapu áttörése után tudott főnökeivel telefon kapcsolatot teremteni. Hogy minden békésen, baleset nélkül zajlott le, Bella belátásának volt köszönhető, mégis a kb. ¾ óra múlva megérkező helyi határőr törzs alezredes. törzsfőnöke szemrehányásokat tett, hogy még csak figyelmeztető lövéseket sem adatott le. Bella számolt azzal, hogy a szolgálatból felfüggesztik, és ellene fegyelmi eljárás indul. Csak a szeptemberi hivatalos határnyitáskor vált a parancsmegtagadás vádja számára érdemmé.

14

Egymásra találtak Ausztriában

Békés eszmecsere

. A piknik az új, fiatal politikai ellenzék műve volt, tapasztalatlanságból még az

NDK nagykövetét is meghívták. A szervezők tudta nélkül a piknik mögött ott állt az államhatalom is, Németh Miklós és Pozsgai Imre saját terveiket igyekeztek megvalósítani, tesztjük sikeres volt. Jelen volt az állambiztonság is, csak a határőrség gépezetében volt valami hiba. A SZU hallgatásba burkolózott, magyarországi csapatai nem mozdultak, a tömeges menekülés nyilvánvalóvá tette a cselekvési, döntési kényszert.

Az Ausztriába érkezők közül volt, akit Ny-német rokonai, barátai fogadtak, néhány pezsgő is eldurrant, a menekültek személyi adatait St. Margarethen községben az osztrák csendőrség vette fel, majd Bécsbe irányították őket. Hogy a Ny-német követség nem volt felkészülve érkezésükre, az bizonyította, hogy az első enni-innivaló Bécsben nagyon szegényes volt. Az osztrák vasút még az éjjel különvonatot indított az NSzK-ba.

„Határnyitás”

A pikniken történtek után a határ különböző szakaszain távoztak kisebb-nagyobb keletnémet csoportok Ausztriába, a tiltott határátlépés bűntett helyett már csak szabálysértésnek számított.

Aug. 21-én késő este Kőszegtől ÉK-re egy határátlépési kísérlet az ’53-ban született Kurt-Werner Schultz halálával végződött. A járőr közvetlenül a határvonalon feltartóztatta a hatéves gyermekkel átlépni akaró párt. Az őrök egyike figyelmeztető lövéseket adott le, és világítórakétát lőtt ki, a német férfi birokra kelt vele, el akarta venni fegyverét. A dulakodás közben a határőr kibiztosított pisztolya elsült, és Schultzot kb. 10cm-ről a koponyáján találta. Dulakodás közben néhány méternyivel az osztrák területre kerültek, de a katona visszahúzta a sérültet és elsősegélyben részesítette, a kiérkező orvos már csak a halálát tudta megállapítani. Az osztrák területről azonnal önként visszatérő Gundula Schafitelt, Schultz élettársát és a gyermeket őrizetbe vették. A vizsgálat, és az asszony elmondása alapján a

15

halálesetet balesetnek minősítették, majd, mivel nem kívánt az NDK-ba visszatérni, a határőrség őt és fiát Johannest a határőrség terepjárója kivitte a határra.

Többé nem volt vállalható, hogy a határon tiszteket és fiatal katonákat számukra megoldhatatlan feladatok elé állítsák, amellyel még életüket is veszélyeztetik. Augusztus végén, szeptember elején a kormány határozott, megnyitja a határt Ausztria felé, hogy lehetővé tegye az NDK polgárok ezreinek az áttelepülést az NSzK-ba. A döntés szerint szept. 10-én 19h-kor nyilvánosságra hozzák a „határnyitás”-t, hogy IX. 11-én 00h-tól az NDK-s állampolgárok szabadon távozhatnak az országból. Horn Gyula ezt 8-án az NDK nagykövetének tudomására hozta, a keletnémetek a SZU segítségét kérték, de hiába.

A piknik 20. évfordulója alkalmából a soproni Liszt Ferenc Kultúrházban tartott emlékülésről szóló beszámolójában a (Győr-Sopron-Moson) megyei Kisalföld c. napilap az egykori miniszterelnököt „Függönybontó Németh Miklós”-ként üdvözölte.

Helmut Kohl a két Németország egyesítésének ünnepén kijelentette: „ A Brandenburgi kapu alatti föld magyar föld!” Angela Merkel a 20 éves évfordulón elmondott egy másik, ugyancsak ismert Kohl idézetet: „A berlini falból az első téglákat a magyarok verték ki!”

A médiák, az emlékezők rendszerint összekeverik az osztrák határ 1989-es történelmi eseményeit:

A „vasfüggöny lebontása” a határ műszaki létesítményeinek a felszámolása az ország egész nyugati határán.

A „határáttörés” a piknik alkalmával az NDK polgárainak egyszeri tömeges áthatolása Sopron-pusztánál.

A „határnyitás” az NDK polgárainak szeptember 11-én 00 órától való szabad eltávozásának engedélyezése.

A „határáttörés” pillanatairól csak egyetlen, magyar, soproni fotós tudott felvételeket készíteni17

Így emlékezik Lobenwein Tamás (a soproni Központi Bányászati Múzeum fotós munkatársa)

Fotoriporterként mentem ki a helyszínre, hogy lefényképezzem, amint a magyar delegáció megérkezik Szent Margit-bánya község főterére. Úgy terveztem, a határon várom az érkezésüket. Fél 3 körül még csak néhány osztrák bóklászott ott, a többiek a falu főterén gyülekeztek. Volt egy olyan érzésem, hogy mégiscsak vissza kellene menni a határra, hátha közben megérkezik a magyar delegáció. Az pedig nagyon kínos, ha „lecsúszik” az ember az eseményről. Mire visszatértem, óriási tömeg gyűlt össze a határ mindkét oldalán. . Készítettem néhány felvételt, de még mindig nem gondoltam semmi különösre.

17 Az eseményről a világ médiái csak az ő képeit tudták publikálni.

16

„Ezen a helyen vágta át1989. június 27-én

a két külügyminiszterMagyarország részéről Horn Gyula

ésAusztria részéről Alois Mock

az úgynevezettvasfüggönyt.

Ez évtizedeken keresztülmegosztotta Európát.

1995. január 1-jén Ausztria2004. május 1-jén Magyarország

csatlakozott az Európai Únióhoz Európa ezzel

békében egyesültEmlékkő Sopronpusztán

Egyszer csak üvöltést hallottam, abban a pillanatban a magyar oldalon nekifeszültek a kapunak, a zsanér reccsent, és „áttörték” a fakeretes drótkapu jobb szárnyát. Még gondoltam is magamban: miért kell ilyen otrombán viselkedni a magyaroknak, amikor úgyis mindenki átjöhet ma a határon? Akkor döbbentem csak rá, hogy ezek keletnémetek, amikor láttam a szomorú, elgyötört arcokat. Szívszorító élmény volt.

A legemlékezetesebb talán éppen az, amikor egy menekülő anya öléből kiesett a gyermeke, a magyar határőr pedig felvette és odavitte hozzá.

Az áttörés pillanatok alatt játszódott le, de úgy tűnt, a katonák tudomásul vették a helyzetet, mert még órák múltán is simán átjöhettek az emberek.

Lobenwein Tamás (1943–2005)

* * * * *15 évvel ezután, amikor Magyarország is csatlakozott az Európai Únióhoz,

az Európai Bizottság Ausztriai Képviselete 2004. június 27-én emlékoszlopot állított a Páneurópai Piknik helyszínén, amelyen olvasható:

Források: 89–09 a rendszerváltás pillanatai (Lobenwein Norbert), Budapest 2009.Határnyitás 1989. (MUOSZ – Európai Bizottság kiadványa)20 éves a határnyitás. (Hanns-Seidel Stiftung, Budapest, 2009)

17