Embed Size (px)
Citation preview
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
Feladatok A dögeltakarítóhoz
A feladatokat elsősorban aszerint csoportosítottam, hogy a feldolgozás mely fázisában érdemes velük kísérletezni. Jelzem azt is, az adott feladat a regény mely aspektusainak feldolgozásában segíthet. Javaslatokat teszek a munkaformákra is.
1. [BEVEZETÉS – RÁHANGOLÓDÁS. ALAPTÉMÁK, ALAPMOTÍVUMOK. Csoportmunkában, az olvasásra minimum 10 percet kell tervezni]
Alkossatok maximum hét, minimum négy halmazt a regény V. fejezetének részletéből kiemelt szavakból azok jelentése vagy stílusa alapján! Azt is beszéljétek meg, hogyan függnek össze egymással a kialakult halmazok és hogyan kapcsolódnak a regény egészéhez, más motívumaihoz! Mindezt ábrázoljátok rajzban!
Már majdnem a körút és a Rákóczi út sarkánál járt, de a papírbolt nem volt sehol, pedig ott kellett volna lennie, határozottan emlékezett rá, hogy amikor a bőrkereskedésben megvette a kulcstartót, akkor utána a papírboltba is benézett, úgyhogy lehet, hogy most csak nem vette észre, és már elment mellette, de nem gond, az Astoriánál majd leparkol, és visszajön gyalog, gondolta, mert a papírboltnak egész biztosan ott kell lennie valahol a tűzoltók utcájánál, és mellette egy ékszerüzlet is van, amelynek a kirakatában egy kobaltkék nyakéket látott januárban, és ennek a nyakéknek éppen olyan színe volt, mint Celia szemének, úgyhogy az is lehet, hogy csak emiatt a kobaltkék nyakék miatt akarta éppen itt, éppen ebben a papírboltban megvenni a füzetet, és ha sikerül az Astoriánál leparkolnia, akkor azt is megnézi majd, hogy ez a nyakék megvan-e még, gondolta, utána pedig megkeresi azt a kávézót a tűzoltók utcájában, amelynek az ablakában a múltkor egy hurkabajszú, zergebőr zakós pasast látott, aki valami émelyítő zenét játszott a vendégeknek, nem zongorán vagy hegedűn, hanem egy hófehér hárfán, és közben a felsőteste előre és hátra billegett a muzsika ritmusára, és akkor beugrott neki, hogy hiszen ezt a szivart látta ebéd után a török gyorsétterem előtt, igen, ez a hurkabajszú hárfás volt az, aki a Mercedesből kiszállt, és a szélvédő mögé kirakta a mozgássérült-igazolványt, gondolta, miközben átgurult az útkereszteződésen, és akkor már látta, hogy a Hotel Astoria előtt sincs parkolóhely, de nem baj, majd a McDonald's után befordul az első utcába, és ott talán le tud parkolni, gondolta, amikor viszont néhány perc múlva elhagyta a McDonald'sot, és befordult az első mellékutcába, akkor rögtön meg is bánta, hogy ekkora hülyeséget csinált, mert megint dugóba került, hiszen mások is úgy gondolkoztak, ahogy ő, és azt képzelték, hogy ebben a mellékutcában majd leparkolhatnak, de tévedtek, mert itt se volt hely, ráadásul a kocsisor megint csak araszolva haladt, úgyhogy amikor nagy nehezen a sarokig ért, akkor megint jobbra fordult, és most behajtott a Magyar utcába, ahol a helyzet ugyanez volt, és mivel ez egy egyirányú utca, így esélye sem volt arra, hogy esetleg visszaforduljon, persze nem is nagyon lett volna hova visszafordulnia, mert a többi mellékutcában ugyanez volt a helyzet, mondta, és akkor dühében többször egymás után ráütött a volánra, mert most tényleg úgy érezte, hogy nincs tovább, és hogy itt ér véget ez a történet, vagy éppen ellenkezőleg, ennek már soha nem lesz vége, gondolta, és megint felböfögte az ebédet, de már nem volt vize, hogy igyon egy kortyot, és azután megindultak az autók, de csak néhány métert haladtak, neki pedig az járt a fejében, hogy mekkora szívás lenne, ha végül itt ragadna a belvárosban, és nem jutna ki Szentendrére, habár ha kocsival nem sikerül, akkor HÉV-vel is kimehetne, gondolta, persze előbb akkor is le kellene parkolnia valahol, a Magyar utcában viszont egyelőre nem mozdult a sor, és nagyon úgy tűnt, hogy ez már így marad egy ideig, márpedig ha beszorul ide, és ha másnapig itt reked, akkor tényleg bajban lesz, gondolta, mert a nemzeti ünnep alkalmából a tüntetők várhatóan újra megütköznek a rohamrendőrökkel, és nem vitás, hogy a legszívesebben ezek is felzabálnák egymást, mint ahogy az albánok és a szerbek, mert ki tudja, hogy a szerbek mivel töltötték a húskonzervet, és hogy az albánok mit daráltak a húsos burek [töltött rétestészta, a balkáni népek nemzeti eledele] töltelékébe, gondolta, és a forgalom pedig végképp megrekedni látszott, úgyhogy itt ér véget az útja, ebben a székrekedéses Magyar utcában, gondolta, balról egy férfi jött szemben a járdán, nagydarab, elhízott pasas volt, az arcán minden lépésre megremegett a vastag hús, mint a kocsonya - és most valamiért eszébe jutott a vita, amelyet Dali éttermében hallott, még január elején, amikor a mozaikképpel kapcsolatos részleteket kellett megbeszélniük, és amíg Dalibort várta az étteremben, egyszer csak megütötte a fülét ez a vita, amelyet a szomszéd asztalnál folytatott három pasas, és amely arról szólt, hogy kinek a nemzeti étele a csevap, a szerbeké, a horvátoké vagy a bosnyákoké, persze mind a három alak előtt egy-egy tál csevap gőzölgött, kockára vágott vöröshagymán sorakoztak egymás mellett a húsrudacskák, mint a lövedékek, és miközben ajvárba [paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás] mártogatták és tömték magukba a kaját, az egyikük, egy csontos arcú, szikár pasas azt hangoztatta, hogy a csevap szerb nemzeti étel, mindig az volt, és örökre az is marad; a másik, egy kerek arcú, izzadékony szivar, akinek a haja hollófeketén fénylett, valamivel csendesebben, de ugyanilyen határozottan állította, hogy nem, nem, a csevap nem szerb találmány, ugyanis a szerbek a bosnyákoktól vették át, és annyit újítottak csak rajta, hogy disznóhúst kevertek hozzá; ez egy baromság, harsogta a csontos arcú, és mivel a hangerő volt a legfőbb érve, még hangosabban bizonygatta, hogy a csevap szerb étel, a bosnyákok lopták el a szerbektől, de el is baszták, tette hozzá, mert kihagyták belőle a disznóhúst; a hollófekete hajú erre csak annyit válaszolt, a bosnyákok nemcsak disznóhúst, hanem eredetileg bárányhúst se kevernek a csevapba, csak marhát; na ez az, vetette közbe a csontos arcú izgatottan, hát éppen ezt mondja ő is, hogy a bosnyákok mekkora idióták; mire a hollóhajú, továbbra is higgadtan, azzal folytatta, hogy nem az a kérdés, hogy kik az idióták, hanem hogy melyik volt előbb, a bosnyák vagy a szerb csevap, és az igazság az, hogy a bosnyák volt előbb, de ez nem azt jelenti, hogy a csevapot a bosnyákok találták ki, mert ők meg a törököktől vették át, úgyhogy a csevap tulajdonképpen a törököktől ered, és a törököktől a bosnyákokon keresztül jutott el a szerbekhez, akik disznót és bárányt is kevertek a marhahúshoz, mondta, és az igazság az, hogy neki is a szerb csevap ízlik a legjobban, éppen azért, mert háromféle darált húsból készül; ekkor megszólalt a harmadik is, egy sebhelyes arcú, barátságtalan pofa, aki eddig nem vett részt a beszélgetésben, csak csendben tömte magába a húsrudacskákat, most viszont kijelentette, hogy neki is a szerb csevap a legjobb, a vajdasági meg a legrosszabb, mivelhogy a vajdaságiak kihagyják a bárányt meg a marhát, és csak disznóhúsból készítik a csevapot, és ez nem is csevap, hanem fasírt; a csontos arcú erre azzal vágott vissza, hogy neki a fasírttal nincsen semmi baja, a bosnyák csevap viszont annál szarabb, mert a bosnyákok mindig mindent elkúrnak, mondta, és kezdte megint beleélni magát a témába, de a hollóhajú ekkor közbevetette, hogy baromság az egész, a bosnyákok is szerbek, mire a csontos arcú úgy tett, mintha meg se hallotta volna, és csak fújta tovább, hogy neki éppenséggel a disznóból készült csevap a legjobb, mert a marhahús olyan, mint a rágógumi, a bárányhúsnak meg kimondottan birkaszarszaga van; a hollóhajú türelmesen megvárta, hogy a csontos arcú befejezze, majd a legnagyobb nyugalommal azt felelte, hogy ez persze ízlés dolga, és nem érdemes vitatkozni rajta, hogy kinek mi tetszik jobban, mint ahogy azon se, hogy a csevap kitől ered, mert a csevapot a törökök hozták a Balkánra, és mivel a törökök nem esznek disznóhúst, ezért a csevap eredetileg marhahúsból készül, magyarázta higgadtan, és nem lehetett eldönteni, hogy azért csinálja-e mindezt, hogy csillapítsa a kedélyeket, vagy éppen ellenkezőleg, azért beszél így, hogy a csontos arcút minél inkább felingerelje, mindenesetre még egyszer hangsúlyozta, hogy kár ezen vitatkozni, mert tulajdonképpen mindegyik csevap jó, akár marhahúsból, akár bárányból, akár disznóból készül, teljesen mindegy; a nagy büdös lófasz mindegy, vágott vissza a csontos arcú, a csevap szerb étel, és az is marad, akármit mondanak a péder amerikaiak, mert a szerbek már akkor is léteztek, amikor híre se volt a bosnyákoknak vagy az amerikaiaknak, és akkor is lenni fognak, amikor sehol nem lesz már Bosznia és Amerika, mondta, és teletömte a száját hússal és hagymával; ez igaz, felelte a hollóhajú, és lenyelte a falatot, de ha a csevap szerb nemzeti étel, akkor miért nem helyezzük jogvédelem alá, mint ahogy az olaszok a pizzát, kérdezte; miért, miért, miért, csattant fel a csontos arcú tele szájjal, hát mikor védtünk mi meg bármit is, ami a miénk, kérdezett vissza, és újabb húsrudacskát mártott bele az ajvárba, majd bekapta... és ahogy a szorulásos Magyar utcában mindezt végiggondolta, felmerült benne az ötlet, hogy a csevap alakját is érdemes lenne tanulmányozni egyszer, mert a bosnyák csevap kétségkívül olyan, mint egy puha, vastag pöcs, a szerb csevap pedig, mint egy vékony, de kemény fasz, a vajdasági meg, mint egy közepesen kemény, közepesen vastag hímtag, gondolta, és egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a nők vagy a férfiak gyúrják-e a csevapot, mert a nemzeti szokások feltehetően ebben is különböznek, a szerbek és a bosnyákok esetében valószínűleg a férfiak gyúrják, a horvátoknál és a vajdaságiaknál viszont majdnem biztos, hogy a nők, mert egyszer a saját szemével látta, hogy a vajdasági nők milyen elszántan forgatják ujjaik közt a darált húst, szinte ijesztő volt, amit azzal a hússal műveltek, ugyanakkor viszont ennek az elszántságnak nyoma sincs például a töltött káposzta vagy a fasírt készítésekor, gondolta, és ami azt illeti, minden bizonnyal Jelena is csevapot sütött P.-nek, amikor meghívta őt vacsorára, a
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
csevappal ugyanis nem lehet melléfogni, a csevapot minden férfi szereti a Balkánon, gondolta, és be kellett vallania, hogy neki is ez a kedvence, és hogy a csevapnak soha, semmilyen körülmények között nem tud ellenállni, bizonyos tekintetben tehát ő is balkáni férfi, gondolta - és ez most olyan volt, mint amikor sót hintenek egy régi sebre, mert ezzel újra felszakadt benne a kérdés, hogy ki is ő valójában, és hogy tulajdonképpen mi a lófasz köze van ehhez az egészhez, és akkor a Magyar utcában vesztegelve arra gondolt, hogy nem olyan bonyolult dolog ez, és hogy nem kell ezzel annyit tökölődni, mert nem más ő, mint aki beszorult a dugóba, és azután belehugyozott az ásványvizes palackba, és nem más ő, mint aki benzint svercelt [feketézett] a jugoszláv-magyar határon, és az újvidéki piacon eladta, és nem más ő, mint akit a háború után egy horvát benzinkúton szíven talált a Bazooka, és az is ő, aki, ha délről fúj a szél, a suhogó fákat hallgatja, és az is ő, aki Berlinben sárgarépát evett, és azután telefingotta az utcákat, és az is ő, aki nem tud agyonnyomni egy svábbogarat, de a boszniai szerb vezér lábáról, ha kell, levágja a körmöket, és az is ő, akinek a szeme újra és újra könnybe lábad, nem tudni, mitől, és ő az, aki felszedte a dögöket a szerbiai utakról, és az is ő, aki megmagyarázhatatlan honvágyat érez, ha meglátja a Manhattan plakátját, és mégse fog eljutni Amerikába soha, de ha így halad, akkor valószínűleg nem jut el már Szentendrére sem, gondolta, mert nagy nehezen átvergődte ugyan magát a belvároson, de most végképp beszorult a Magyar utcába, és a történet minden bizonnyal itt ér véget, ebben az egyirányú, székrekedéses Magyar utcában, gondolta, mert a kormányellenes tüntetők másnap végigvonulnak a belvároson, és a kirakatokat bezúzzák, a padokat felforgatják, a telefonfülkéket szétverik, az autókat pedig felgyújtják, persze a készenléti rendőrség vízágyúi a tüzeket majd eloltják, úgyhogy az is lehet, hogy nem a tüntetők tüze, hanem a rohamrendőrök vize fog végezni velük, és azután jöhetnek a dögeltakarítók, hogy az átázott hamut fellapátolják a ciánkék furgonukra, Od majd káromkodik, Brazo meg nagyokat köp, és az átnedvesedett, lucskos hamut kiviszik a domboldalra, és odaszórják a fűbe, a vastag törzsű fák közé, a leveleken átszűrődő napfény foltjaira, vagy ki tudja, az is lehet, hogy szappant főznek belőlük, mosószappant, és ez még jobb lenne, mert állítólag a hamu az egyik legerősebb tisztítószer, és akkor a hamuból főzött mosószappanokkal tisztára lehetne mosni a katonaingeket és a korallpiros bugyikat és a kórházi pizsamanadrágokat, és tisztára lehetne mosni velük mindent, amit a nemzeti színek összemaszatoltak, talán még a nemzeti lobogókat is tisztára lehetne mosni ezekkel a hamuból főzött szappanokkal, gondolta... és akkor elöl, valahol az utca legelején egy autó megmozdult, majd ez a bizonytalan mozdulat végigvonult lassan a kocsisoron, és mindegyik autó előbbre gurult fél méterrel, azután néhány perc múlva elöl megint megmozdult egy autó, majd ez a mozdulat szintén végighullámzott a soron, és megint előbbre gurultak néhány métert, utána megint egy mozdulat, és megint néhány méter, és így haladtak lassan, hullámozva, mint a giliszta, de a semminél ez is sokkal jobb volt, és akkor arra gondolt, hogy talán mégiscsak kijuthat még Szentendére, arra a baráti összejövetelre, mert már nem akart leparkolni sehol, és nem akart már semmilyen füzetet sem, csak a belvárosból akart kiszabadulni valahogy, és akkor lassan a Magyar utca végéhez ért, ahol csak jobbra lehetett fordulni, úgyhogy elfordult jobbra, az Astoria felé, a kocsisor most már lépésben haladt, és hamarosan megint ott volt az Astoriánál, majd a sarkon elfordult jobbra, és rákanyarodott a Múzeum körútra, most tehát megint ugyanott volt, ahol nagyjából egy órával előbb, de a McDonald'snál nem fordult el jobbra, hanem csak ment tovább egyenesen a körúton, a Szabadság híd felé, és mintha egy kicsit jobban is haladtak volna, mert lassan már a Nemzeti Múzeumnál járt, amelynek az oszlopai szintén fel voltak díszítve piros-fehér-zöld szalagokkal és lobogókkal, és amikor elgurult előttük, akkor hangosan felkiáltott, hogy „Talpra magyar!”, majd jobbról már az Irish Pub következett, ahol januárban elég sok whiskyt megittak Dalival, a következő percben pedig a Kálvin térre ért, ahol a jelzőlámpák sárgán villogtak, és innen már látni lehetett a Szabadság hidat, és ettől kezdve csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan átkel a Dunán, és akkor megszabadul végre, megszabadul ettől a belvárostól, mert ez már a célegyenes, és már csak egy kicsi kell, és mindjárt, mindjárt kijut innen.(Danyi Zoltán: A dögeltakarító (részlet), Bp., 2015., 193-202.)
2. [BEVEZETÉS – RÁHANGOLÓDÁS. A CÍM. Egyéni munka.]
A következő két idézetben kritikusok véleményét olvashatod A dögeltakarító címéről. Egyetértesz velük? Hogyan folytatnád Visy Beatrix szövegét? Milyen más címet tudnál elképzelni a regénynek? Miért?
Kálmán C. György:Én elhiszem a könyvnek, hogy valakik egész nap azt csinálják, hogy az állatok tetemeit az utak mentén eltakarítják. Egyáltalán bárhol a világon van ilyen foglalkozás? Nem tudom, van-e. Nem vagyok benne biztos. De ettől függetlenül szerintem baromi jó a cím. Az, hogy pont ezt emeli ki a sok-sok szálból, nem, mondjuk, az Amerikába való utazás meg nem valósuló vágyát, vagy nem a testi bajokat, vagy nem a háborút, ez nagyon fontos. Nekem nagyon tetszett a cím.
Visy Beatrix:Nekem is nagyon tetszett a cím. Az, hogy valaki dögeltakarító, nagyon sokféleképpen értelmezhető. (ÉS-kvartett Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről, Élet és Irodalom, 2016. június 3., 20.)
3. [BEVEZETÉS – RÁHANGOLÓDÁS. TARTALOM, MOTÍVUMOK. Csoportmunka, egy szöveget több csoport is megkaphat. A feladat bonyolítható úgy, hogy meghatározzuk a levelek hangnemét, stílusát: fanyalgó / kioktató / lelkendező / tárgyilagos…]
Írjatok fél-egy oldalas olvasói levelet Danyi Zoltánnak az alábbi részletek szerzőinek nevében!
Ismerkedés a várossal
Akárhonnan, akármilyen közlekedési eszközzel is érkezzünk Splitbe, minden út a kikötőbe vezet. A vasúton érkezők közvetlenül a rakpartra lépnek ki az állomásról. Az Obala Spanskih boraca rakparton van az 1979-ben megépített közlekedési csomópont, a „terminál”. Itt tömörülnek az utazással kapcsolatos intézmények: […]A tulajdonképpeni k ikö tő a keleti partrészt foglalja el Hosszú kikötőzáró mólója tövében emelkedő magas világító tornya egyben hősi emlékmű. Az első, Split védőszentjéről e l nevezett Ga t S v . Du j e mólón levő nagy épület a vámház. E móló két oldalán terül el a kereskedelmi kikötő, míg a személykikötő a következő, a Ga t P ro l e t e r sk i h Br igada mólónál kezdődik. Ehhez állnak be vagy innen indulnak az Adria mentén közlekedő gyors- és expresszhajók. A kisebb, helyi járatok részben a rakpart mellől, részben a Strossmayerova obalának részét képező Ga t 26. X. 1944 . móló mellől indulnak. Az ehhez a mólóhoz csatlakozó többemeletes épület a Jadrolinija hajózási ügynökség székháza, amely egyedül maradt meg a második világháborús bombázások előtt itt emelkedő háztömbből. Az egykori házak helyét ma park foglalja el.A kikötő keleti és északi részét a T rg Na rodnog Us ta nka (Nemzeti Felkelés tere) választja el egymástól. Ezen van a piac és a városi trolibuszvonalak végállomása. Balra, a Hrvo j eva u t ca és a Tito rakpart (Titova Obala) derékszögében emelkedik a Split egykori városmagját magába záró Diocletianus-palota.A kikötő északi része a Hrvojeva utcától a Marmontova (Mairmont) utcáig terjed, előtte Split tengerparti sétánya, a Titova Obala, a Korzó. (A sétány mellett buszmegállók.)(Bács Gyula: A jugoszláv tengerpart, Bp., 1987.6, 202., 206.)
A jellegzetes jugoszláv fogásokban többnyire van valami hamisítatlan, eredeti. Az „igazi”, ősi alapanyagok ízét és illatát nem leplezi el bennünk semmiféle mesterkedés. A roston sült cevapcici (amely „scsevabcsicsa” néven szerepel egynémely budapesti vendéglő étlapján) büszkén őrzi a szerb paraszti konyha
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
hagyományait; a nyárson pirított rainjica a pásztoridőkre emlékeztet, éppen olyan félreismerhetetlenül, mint a mi bográcsban főtt gulyásunk, tarhonyánk...Jugoszlávia gasztronómiája emellett sokszínű, sokféle jellegű. Az ország területén élő népek mindegyikének saját főzési-sütési tradíciói, étkezési szokásai vannak. Az olajjal főző, olívabogyót és sok salátát fogyasztó dalmát partvidék konyhája csaknem annyira különbözik a sertéshúsból, káposztából s egyebekből készült tartalmas fogásokat kedvelő Szerbiáétól, mint Itáliáé a miénktől. De nemcsak ebben rejlik a gasztronómiai sokarcúság oka. A történelem viharai és szélcsendjei közepette a mai Jugoszlávia különböző részeit más és másféle befolyások érték... A Vajdaság konyhájában sok ma is magyarhoz hasonló... Szlovénia gasztronómiájában viszont sok az osztrák vonás. A déli országrészekben, melyek legtovább éltek oszmán megszállás alatt, ma is török módra készül a mézes-diós rétesféle, a baklava, amint közel-keleti származású a mogyorósmandulás-mézes édesség, a kadaif is.
Cevapcici (Scsevabcsicsa)Fél kiló darált marhahúst gyúrjunk össze feleannyi darált sertéshússal. Tegyünk bele sót, őrölt borsot, finomra vágott fokhagymát ízlés szerint, s dolgozzuk össze jó alaposan.Ezután a húsból készítsünk ujjnyi vastag, négy-öt centiméter hosszú rudacskákat, s ezeket roston süssük ki. Sülés közben időnként fordítsunk rajtuk, hogy egyenletesen átsüljenek mindenfelől.Két fej hagymát tisztítsunk meg, vágjunk apróra, hintsük meg vele a „kolbászkákat". A sütést nemcsak roston végezhetjük: a rudacskákat kisüthetjük forró zsírban is. Cseresznye-paprikákkal szokták köríteni.
Egy másik cevapcici receptForró zsírban pirítsunk finomra vágott hagymái és fokhagymát. Mikor megpirult, vegyük ki a zsírból és kézzel vagy fakanállal dolgozzuk össze fél kiló darált marhahússal és ugyanannyi bárányhússal, sóval, paprikával. Készítsünk a masszából rudacskákat, s a tálat, amelyre a rudacskákat raktuk, tegyük hűtőszekrénybe, amíg eléggé megszilárdulnak.A húsrudacskákat kisüthetjük roston vagy nyárson, faszénparázs fölött, de süthetjük serpenyőben forró zsírban vagy grillsütőben. Fontos, hogy alaposan, minden oldalról jól átsüljenek.Apróra vágott hagymával meghintve tálaljuk, melléje cseresznyepaprikát adunk.(Halász Zoltán: Gasztronómiai kalandozások Európában, Bp., 1974., 340-341.)
A Vajdaság sajnos nincs a messzi nyugaton, nagyon közel van a Balkánhoz, már majdnem a Balkánon van, bár kissé cinikusan még továbbra is mondhatnám, hogy itt még nincs háború, igaz, hogy hoztak már haza koporsóban fiatalembereket a harcterekről, ezrével külföldre menekültek és menekülnek az emberek, tankokat is láttunk igen sokat az utcákon, a harci repülőgépek meglehetősen zajosan röpködnek felettünk, azt mondják, rengeteg ember tart fegyvert magánál, igen gyakran lelőnek valakiket egyik-másik kocsma előtt vagy valamelyik sötét utcában, gyakrabban, mint régen, de azért itt még nincs háború. Irodalmi és művészeti élet még van. Megjelennek magyar nyelvű könyvek, főleg magyarországi támogatással, kissé lesoványodva, de megjelennek folyóiratok és lapok is, a festők festenek, ha hozzájutnak vászonhoz és festékhez, az egyetlen megmaradt magyar színház majdnem rendszeresen játszik, ügybuzgó emberek szerencsére még ma is megpróbálnak különféle rendezvényekkel javítani az igencsak meg romlott közhangulaton... Én az utóbbi időben ritkán járok el a rendezvényekre, összejövetelekre, az irodámba azonban gyakran betérnek a még itt maradt írók. Keveset beszélgetünk irodalomról, leginkább a politikáról beszélgetünk, ezek pedig kellemetlen beszélgetések.(Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván: Latroknak is játszott… „…a múzsák nem hallgattak el, de igen-igen megkeseredtek…” Beszélgetés Gion Nándorral= G. N.: Véres patkányirtás idomított görényekkel. Naplók interjúk és más írások, vál., szerk. Gerold László, Bp., 2012., 245-246.)
A mozaikot apró kis mozaikszemcsék ezreiből készítik, s ez a technika alapvetően befolyásolja stílusát. Készítői mindaddig, míg a technika valóban él és virágzik, tiszteletben tartották a mozaik anyagszerűségéből származó szabályokat. Mielőtt tehát a mozaik fejlődésének történetére vetnénk egy pillantást, helyes lesz a technika, a mozaik anyagából adódó sajátosságokkal megismerkednünk.
A mozaik alapja mindig gyorsan száradó, jól kötő anyag, leggyakrabban cement, egyes korokban gipsz. A kellően előkészített alapanyagba előre megrajzolt és kiszínezett minta (ú. n. karton) alapján a mozaikkészítő mester egyenként illeszti be, nyomkodja bele a mozaikszemcséket. Az alapanyag gyors száradása után a szilárdan álló szemcsék között maradt, néha a milliméter tört részeit kitevő rést gipsszel, vagy más, szintén gyorsan kötő anyaggal hézagolják, esetleg az egész felületet le is csiszolják.
A mozaikszemek (helyesebben hasábok, mert magasságuk rendszerint nagyobb, mint vastagságuk, vagy szélességük) anyaga korszakonként más és más. Az ókorban a természetszínezte kőanyagokat használták. A színes terméskövek közül a márványt, szerpentint, bazaltot, porfirt, néha a lávát is. Eleinte terméskavics alakjában, ez azonban egyenetlen felületet adott. Később a színes terméskövet apró hasábokra vágva alkalmazták. Az üveg elterjedése, még inkább színezésének feltalálása a mozaik fejlődése szempontjából is sorsdöntő esemény. Az üvegmozaik mihamar kedveltté válik, sőt a falakról leszorítja a márványmozaikot. Az üvegmozaikot homok, agyag, hamuzsír, szóda, lúgspát és üvegcserép megfelelő arányú keverékéből állították elő. A felhevített, folyékony anyagot fémoxidokkal a kívánt színre festették, majd megfelelő vastagságban, síklapra kiöntve, lehűtötték és apró hasábokra vágták szét. A színes üvegmozaik fenti készítési módja Rómában már a császárkorban ismert volt, azonban Egyiptomban, különösen Alexandriában alkalmazták leggyakrabban.(Dercsényi Dezső: A mozaik, Bp., 1943., 6-7.)
HO G YA N KA K ÁL UN K ? ÉS M IÉRT F O N TO S E Z A KÉ RDÉ S?
A vécézésünk mesteri teljesítmény - két idegrendszer lelkiismeretes együttműködése gondoskodik arról, hogy az ürülékünket olyan diszkréten és higiénikusan távolítsa el, amennyire csak lehetséges. Egyetlen más élőlény sem intézi ezt a dolgot olyan példamutatóan és rendesen, mint mi. Testünk sokféle berendezést és trükköt fejlesztett ki erre a célra. Ez már azzal elkezdődik, hogy mennyire agyafúrtak a zárómechanizmusaink. A legtöbben csak a külső záróizmot ismerik, amelyet akaratlagosan tudunk nyitni és zárni. Létezik azonban egy másik, egészen hasonló záróizom i s néhány centivel arrébb - ezt nem tudjuk tudatosan irányítani.
A két záróizom mindegyike más-más idegrendszer érdekeit képviseli. A külső záróizom tudatunk hű munkatársa. Ha az agy úgy ítéli meg, hogy az időpont alkalmatlan a vécére menéshez, a külső záróizom hallgat rá, és olyan szorosan összezárul, amennyire csak lehetséges. A belső záróizom tudattalan belső világunk képviselője. Hogy Berta néni szeretne-e pukizni vagy sem, az őt egy cseppet sem érdekli. Egyedül azzal törődik, hogy a bensőnk jól működjön. Pukizni kell? A belső záróizom minden kellemetlenséget kívül akar tudni a testünkön. Ha ez sikerülne neki, Berta néni is gyakrabban szellentene. A lényeg az, hogy a bensőnkben minden kellemes legyen, ne legyen semmi fennakadás.A két záróizomnak együtt kell működnie. Amikor emésztési maradványaink megérkeznek a belső záróizomhoz, az reflexszerűen megnyílik. De nem enged át egyszerűen mindent a külső záróizom-kollégához;[…](Giulia Enders: Bélügyek. A belek csodálatos világa és a jó emésztés, ford. Blandl Borbála, Bp., 2015., 16-17.)
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
4. [MÉLYÜLÉS. SZÍNEK. ZÁSZLÓK. KÉPEK. Csoportmunka. A legfontosabb színek alapján hét csoport alkotható, de a bevezetőben lévő táblázat alapján növelhető a csoportok száma.]
a)A táblázatban megadott oldalakon különböző színekkel, színváltozatokkal találkoztok. Melyek ezek és miknek a színei? Töltsétek ki a táblázat üres részeit!
szín színváltozat mi oldalszám1. 47.
52.69., 127.70.74., 80., 108., 109.87.99.100.118., 180.121.191.193. (2x)243.8., 27., 50.27. (4x)27.28.48.54.54.67., 68.89-90.97.101.107.123., 193.131.139.234.239.244.
2. 47.120., 250., 132.119.182.234.7.7.8., 24., 8.8. (3x), 30. (2x), 50. (2x)27. (2x)28.30.34.43.45. (4x)52.82.89-90.94.101.106.107.131.138.158.202.234.235.238.239.234.243.243.243.250.250. (3x), 251. (1x)250.251. (3x), 253., 254.
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
251.251.251.
3. 99.99.155.240.
240. (2x)89-90.101.202.107.128.163., 164., 165., 171., 174., 175., 165.
4. 124.165.46.51. (3x)51. (3x), 55.77.95.106., 120.119.142.143. (2x)
5. 68., 99.94.118.29., 30., 39. (3x), 142., 143., 247.67.92.118. 159.164., 202.168.230.234.250.
6. 196.215.8., 27. (2x), 50., 163., 170., 173., 180. (3x), 192. 15.39., 43.52.97.123.132. (2x)140.146.146.156.158.164.180.182.185., 186.186.217.218.230.244.249.
7. 218.70.126., 127. (2 változatban)54.67. (2x)163., 164. (3x), 165., 166., 167., 171., 188.202.258.
b) A regényben sokszor olvashatunk zászlókról [amerikai (47., 55.), szerb, horvát, szlovén (89-90.), német (127-129.), magyar (164., 166., 202.), uniós zászló (180.)] és címerekről [szerb címer (99., 101-103., 123.), jugoszláv címer (99.)]. Hogyan hozható ez összefüggésbe az előző színgyűjtéssel? Olvassátok újra a 101., a 117. és a 201. oldal nemzeti színekre vonatkozó sorait!
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
c) Az alábbi képeken Pesti Emma Itt élni, azt nem lehet… I-III. című képsorozatát látjátok. Ezek felhasználásával készült A dögeltakarító borítója. Jó választásnak tartjátok Pesti Emma képeit? A választ indokoljátok!
d) Milyen más címet adnátok a képsorozatnak?
e) Lehet-e jelentősége a kötéstábla színének? Miért tartanátok vagy miért változtatnátok meg?
f) A táblázatba gyűjtötteken kívül van-e még olyan szín a regényben, amit fontosnak gondoltok? Ha van, miért fontos?
Pesti Emma képei a könyv zentai bemutatóján. Danyi Zoltánnal Mikola Gyöngyi, kritikus beszélget.
g) Melyik színnek van kiemelt szerepe a regény elején és végén is? Milyen jelentősége lehet ennek a szöveg színhasználatát tekintve? Mi lehet a jelentősége a spliti látomásnak (250-252.)?
h) Ha van a csoportokban angolul értő tag, hallgassátok / nézzétek meg a következő dalt / klipet. Milyen szerepet kapnak a színek az Einstürzende Neubauten számában? https://www.youtube.com/watch?v=CnnGYaqjW-A
Sabrina
It's not the red of the dying sun The morning sheet's surprising stain It's not the red of which we bleed The red of cabernet sauvignon
A world of ruby all in vain It's not that red, it's not that red It's not that red, it's not that red
It's not as golden as Zeus famous shower It doesn't not at all come from above It's in the open but it doesn't get stolen It's not that gold
It's not as golden as memory Or the age of the same name
It's not that gold, it's not that gold It's not that gold, it's not gold at all
I wish this would be your color I wish this would be your color I wish this would be your color Your color I wish
I wish this would be your color I wish this would be your color I wish this would be your color Your color I wish
It is as black as Malevich's square The cold furnace in which we stare A high pitch on a future scale
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
It is a starless winter night's tale It suits you know It is a dead black, it is that black It is that black, it is that black
I wish this would be your color I wish this would be your color I wish this would be your color I wish this would be your color .... Your color I wish
i) A főhős Dali villájába a szerb címer helyett inkább egy festményt rakna ki (100., 106.). Ez Gerhard Richter: Motorboot című 1965-ös képe. Hogyan hozható összefüggésbe a kép a regény történetével?
j) A főhős sokszor gondol Woody Allen Manhattan című filmjének plakátjára (13., 17., 25.). Milyen jelentőséget tulajdonít ő a plakátnak és hogyan hozható összefüggésbe szerintetek a regénnyel?
5. [MÉLYÜLÉS. NARRÁCIÓ – KRONOLÓGIA – STÍLUS. Egyéni munka. Egyes részfeladatokhoz dőlt betűvel adok megoldást is.]
a) Hasonlítsd össze az alábbi táblázatban a következő részletek és az Amerika című fejezet első két egységének (7-9.) narrációs technikáját és stílusát!
A bejárati csarnokban, mint bizonyára láttam, körben, fele magasságban szimbólumokkal, gabonakévékkel, keresztbe rakott kalapácsokkal, szárnyas kerekekkel és hasonlókkal díszített kőcímerpajzsokat helyeztek el, amelyek között a méhkas heraldikai motívuma egyébiránt nem az ember szolgálatába állított természetet jelképezi, miként azt elsőre gondolnánk, nem is a szorgalmat mint közösségi erényt, hanem a tőkefelhalmozás elvét. És mindezen jelképek között, mondta Austerlitz, a mutatókkal és számlappal képviseltetett idő áll a legfelső helyen. Mintegy húsz méterrel a bejárati csarnokot a peronvégekkel összekötő kereszt formájú lépcső, az egész épületegyüttes egyetlen barokk eleme fölött, pontosan ott, ahol a Pantheonban a kapuzat közvetlen meghosszabbításában a császár képe volt látható, az óra található, amely az új Mindenható helytartójaként fölötte áll még a király címerpajzsának és az endracht maakt macht jelszónak is. A központi helyről, melyet az óramű az antwerpeni pályaudvar épületében elfoglal, minden utazó szemmel tartható, ugyanakkor valamennyi utazónak föl kell pillantania az órára, és cselekedeteit hozzá kell szabnia. Valójában, mondta Austerlitz, a vonatmenetrendek egymáshoz igazításáig másképp járt az óra Lille-ben és Lüttichben, másképpen Gentben és Antwerpenben, és csak a XIX. század közepe táján történt egységesítés óta uralja az idő vitathatatlanul a világot. Csak ha az őáltala előírt menethez igazodunk, akkor tudunk a hatalmas tereken átrohanni, melyek elválasztanak bennünket egymástól. Persze, mondta Austerlitz kis idő elteltével, a tér és az idő viszonyában, ahogyan azt utazáskor tapasztaljuk, mind a mai napig van valami illuzionisztikus és illuzórikus, és ettől van az, hogy valahányszor kintről visszatérünk, sosem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy valóban el voltunk-e.(W. G. Sebald: Austerlitz, ford. Blaschtik Éva, Bp., 2007., 14-15.)
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
Most kéne gyökeret eresszek, gondoltam, mint a tölgyek, gondolta, inkább cédrus, az tovább él, gondoltam, szeretlek, gondolta, hallgass, gondoltam, csak gondoltam, gondolta, abba belepusztulsz, gondoltam, nem érdekel, gondolta, így nem lehet élni, gondoltam, én így akarok, gondolta, hallgass, gondoltam, nem hallgatok, gondolta, fogadok mellé egy ápolónőt, gondoltam, aznap látsz utoljára, gondolta, tudom, gondoltam, csak gondoltam, gondoltam, ha mellettem fekszel, még gondolni se merj erre, gondolta, ne haragudj, gondoltam, nem haragszom, gondolta, akkor ölelj meg, gondoltam, hiszen ölellek, gondolta, itt akarok maradni, gondoltam, tudom, gondolta, egy helyben, mint a tölgyek, gondoltam, vagy cédrus, az tovább él, gondolta, beléd markoló gyökerekkel, gondoltam, akkor markolj belém, gondolta, már így is elkékült a csípőd, gondoltam, nem érdekel, gondolta, szeretlek, gondoltam, akkor majd így élünk, gondolta, így nem lehet élni, gondoltam, csak így érdemes, gondolta, féltelek, gondoltam, engem már nincs mitől, gondolta, azt gondolom, gondoltam, virrad, gondolta, hiába hallgatsz egy hónapja, gondoltam, menned kell, gondolta, te jobban félsz, mint én, gondoltam, ez nem igaz, gondolta, dehogy nem, gondoltam, tényleg menned kell, mindjárt felébred, gondolta, tudom, gondoltam, akkor menj, gondolta, és lecsókolta a gyönyör verítékét homlokomról.(Bartis Attila: A nyugalom, Bp., 2001., 130-131.)
…és hogy amikor Konrád öt és fél évvel ezelőtt megvásárolta a mészégetőt, először is egy zongorát szerzett be, melyet saját első emeleti szobájába állíttatott, mesélik a Laskában, s tette ezt korántsem azért, így Wieser, a Mussner ingatlan gondnoka, mintha rajongana a művészetért, hanem hogy több évtizedes szellemi munkával túlfeszített idegeit megnyugtassa, így Fro, a Trattner ingatlan gondnoka, a művészethez, melyet ő, Konrád, gyűlöl, semmi köze nem volt a zongorázásnak, csak rögtönözgetett, így Fro, és mindennap, így Wieser, valamely igen korai s egy másik, igen kései órán ott dilettált, nyitott ablakok s ketyegő metronóm mellett, a hangszeren…(Thomas Bernhard: A mészégető, ford. Tandori Dezső, Bp., 1979., 7.)
Cím Ki az elsődleges elbeszélő? Ki(k) a másodlagos elbeszélő(k)? Milyen viszonyban van(nak) az elsődlegessel?
Kinek beszél(nek) / gondol(nak)?
Miről? Milyen a beszélő(k) stílusa?
A dögeltakarító (7-9. oldal)
külső (szerzői) narrátor a főszereplő; viszonyuk „tisztázatlan”, az elsődleges elbeszélő közvetíti a főszereplő gondolatait
a főszereplő az ápolóhoz beszél (akkor is, ha az épp nincs ott)
főként a Luftbrücke-tervről
a külső elbeszélő a rendkívül hosszú mondatokkal érzékelteti a hős áradó szövegét; „saját” szövege alig van, csak a „mondta” szavak és esetleg a kettes számú egység első nyolc és fél sora (bár ennek egy része is lehet a főhős tudatának elbeszélése) és a „mondta az ápolónak, aki megint benyitott […] majd eszébe jutott” rész
Austerlitz a részletből csak annyi derül ki, hogy ő is ott volt / van a pályaudvar épületében
a másodlagos elbeszélő Austerlitz, viszonyuk nem derül ki a részletből
Austerlitz a másodlagos elbeszélőhöz beszél
az antwerpeni pályaudvar épületéről
itt kevésbé hosszúak a mondatok, az elsődleges elbeszélő élőbeszédet idéz, de Austerlitz többszörösen összetett mondatai rendkívül jól formáltak, nagy műveltségről tanúskodnak
A nyugalom egy szerelmes pár egyik tagja
a másik, viszonyuk nagyon szoros
tulajdonképpen gondolatban beszélgetnek egymással
kettőjük viszonyáról és egy harmadik személyről
erős érzelemkifejezés szóképekkel is
A mészégető a részlet alapján valószínűleg külső (szerzői) narrátor
Wieser, a Mussner ingatlan gondnoka és Fro, a Trattner ingatlan gondnoka
nem derül ki, hogy Wieser és Fro kinek beszél
Konrádról pontosságra törekvő, néhol p/fontoskodó stílus, fura a „dilettál” szó (ironizál vagy Wieser téveszt)
b) Hogyan változik a narráció a Celia fejezetben? Olvasd el itt is az első két egységet (137-141.)! Milyen a szöveg stílusa ebben a fejezetben?
Külső elbeszélő (vagy a főszereplő az elbeszélő, lásd Mikola Gyöngyi véleményét), de belelát Celia és P. tudatába. Amikor az ő gondolataik beszélődnek el, vannak durva stílusrétegbe tartozó szavak.
c) A Celia fejezetről eltérően vélekednek az elemzők. Melyikükkel értesz egyet? Választásodat a regény szövegére alapozd!
Mikola Gyöngyi:A Celia című negyedik fejezet a „szerelmi szál” a történetben, és nemcsak azért centrális jelentőségű, mert ez a középső a fejezetek sorrendjében, hanem mert a narráció szempontjából is jelentősen különbözik a többitől: ez az egyetlen rész, amely egyenes beszédben és jelen időben íródik. Jóllehet a címszereplőre, egy horvát tábornok lányára más fejezetekben is történik utalás, ez a rész teljes egészében a dalmát Celia és a P. nevű szerb üzletember eleve kudarcra ítélt szerelmi kapcsolatát beszéli el a maga mozaikos módján, hiszen az elbeszélő, a dögeltakarító csak részleteket tud, és a részleteket illetően sem nevezhető teljesen megbízhatónak, mivel féltékeny P.-re, aki után ő lesz Celia szeretője. Úgy tűnik, mintha Celia és P. története egy regény-kezdemény lenne, melyet a dögeltakarítóból és benzincsempészből később íróvá avanzsáló főhős írna vagy tervezne írni. Celia és P. története a háború és a háború utáni helyzet sajátos, alternatív története.
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
(„Elmondani a magyaroknak”, http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2015/XXIV.-evf.-2015.-oktober/Elmondani-a-magyaroknak-Danyi-Zoltan-A-doegeltakarito)
Bazsányi Sándor:Nekem ez már nagyon szofisztikáit magyarázat. Ugyan a hős tényleg füzeteket vesz, amelyekbe szeretne valamit írni, de végül nem tud bennük semmit megírni. A hős íráskényszere sikertelen történet, amit aztán a szerző, örömünkre, átfordít a maga művében sikerré.(ÉS-kvartett Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről, Élet és Irodalom, 2016. június 3., 20-21., 21.)
d) Vesd össze a részlet első közlésének szövegét a könyvben megjelent (39-40.) végső verzióval! Milyen különbségeket találsz? Mi lehetett a változtatások oka?
A kórház előtt kékeslila fák nyúltak a magasba, jegenye vagy juhar, és beleszagolt a gyantaszagú reggelbe, de már annyira éhes volt, mintha napok óta nem evett volna, úgyhogy csak a török kajálda járt a fejében, ahol rendesen megreggelizhetne, mondta a klosárnak, és akkor a fekete gerendákra emelt síneken elzörgött felettük az első U-Bahn, szóval mielőbb keresni akart egy törököt, és elindult az épület mellett, balra vagy jobbra, mindegy, és így talált rá a veteményeskertre, mondta, néhány lépésnyi hosszú és néhány lépésnyi széles kertecske, térdig érő lécekkel körülvéve, hagyma, paradicsom, paprika, borsó, mondta, és akkor átlépett a léceken, egyenesen a paradicsombokrok közé, és leszakított két paradicsomot, a gyűrött pizsamanadrágba törölte, és egy pillanat alatt megette mind a kettőt, aztán még egyet leszakított, és azt is megette, majd pedig elkezdett keresgélni a paradicsombokrok mellett, hátha talál egy sárgarépát, mondta, napok óta szeretett volna enni egy sárgarépát, de ezek a fritzek nem adtak neki egy falatot se, mondta a klosárnak, és amikor a paradicsombokrokon túl megtalálta a sárgarépát, letérdelt elé, és ujjaival kaparta ki a földből, de nem nagyon kellett kaparnia, mert könnyen kijött, a föld puha volt, és egymás után szedte ki a zsenge sárgarépákat a földből, és csak tömte magába, mondta a klosárnak, hangosan ropogtatta a sárgarépát, és karalábét is talált, a fogaival pucolta meg, és már nem gondolt a törökre, hanem szépen megreggelizett a kórház veteményeskertjében, mondta […](a Tiszatáj című folyóirat 2014./5. számából)
e) A regény szóhasználata néhol igen durva, trágár. Indokoltnak látod az író választását? Hozz érveket a válaszod mellett! Mit gondolsz Bazsányi Sándor véleményéről?
Itt valóban kerülni kell a finomkodó megjegyzéseket. De éppen ezért én nem tudtam mit kezdeni a regény néhány finomkodó szinonimájával. Ha van itt fölös költészet, vagy fölös szépség, akkor ez a szinonimák erőltetése volna. Például szerintem a szellentésre ebben a szövegben egyetlen szó alkalmas, ez pedig a fingás. Az összes többi kifejezés, például az, hogy galambokat eregetni vagy rotyogtatni, stiláris elfedései a dolognak. Ilyenkor időnként úgy hat, mintha egy népszínműben hallanánk a szereplőket beszélni. Ezek nekem gyenge pontok voltak.(ÉS-kvartett Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről, Élet és Irodalom, 2016. június 3., 20-21., 20.)
f) A megadott oldalak időviszonyokat jelölő részletei alapján próbáld kronológiai sorrendbe rakni a főhős életeseményeit!
9., 41., 62., 85., 86., 87., 98., 111., 119., 172., 177., 192., 181., 212., 227., 233., 241.
Megnézi a Turbo Paradisot.
Elmegy a természetgyógyászhoz Belgrádba.
A belgrádi Hotel Moszkva kávézójában ücsörög.
Benzinkutasként dolgozik.
A pesti dugóban.
Katonaként szolgál a délszláv háborúban.
Temerinben bolyong.
Splitben megismeri Celiát.
Berlinben bolyong.
Dögeltakarítóként dolgozik.
6. [MÉLYÜLÉS. SZEREPLŐK. Az a) feladat egyéni munkában három percig, aztán összegzés. A többi csoportokban. A c) feladatnál a csoportok más-más szereplőkkel foglalkoznak.]
a) Miket tud meg az olvasó a regény főszereplőjéről? Három perc alatt próbálj meg minél több adatot, tényt összegyűjteni!
b) Zavart-e titeket, hogy a főszereplőről sok információ nem derül ki? Melyik kritikus véleményét osztjátok inkább?
Károlyi Csaba:A másik probléma: igazából ki ez az alak? Az, hogy névtelen, és nem jelenik meg a háttérben sem a saját, sem a családjának a története, az rendben van, mert nem ez a lényeg. Ugyanakkor mégis annyira megfoghatatlan, tulajdonságok nélküli figurát kapunk, akinek a lelkén, tudatán átszűrve jól érzékeljük a traumáit, de azt igazából nem tudjuk meg, hogy kinek a traumáit érzékeljük. Ez engem kicsit zavart. Szerettem volna többet megtudni arról, hogy ki ez az ember.
Kálmán C. György:Akkor én meg arra reagálok, hogy keveset tudunk meg a főhősről. Nekem nem volt ez gond. Valaki itt beszél, beszél, ez a lényeg, érződik ebben valami horror vacui [az üres terektől való félelem], minél több űrt kitölteni a beszéddel, minél többet dumálni. Végelnél egy szószátyár locsifecsi öregembert képzelünk magunk elé [Végel László Balkáni szépség című regényéről van szó], itt pedig egy rettenetesen szorongó, magát folyton ismételgető embert. Danyi is jól
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
megteremti a figurát. Én nem vagyok kíváncsi különösebben a családjára, az életkörülményeire. Önmagában elég, ahogyan ő beszél. Ez kicsit Thomas Bernhardra emlékeztet, valóban. A végtelen hosszú mondatok és a mondta-mondta-mondta játék A mészégetőre [T. Bernhard regénye] emlékeztet.(ÉS-kvartett Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről, Élet és Irodalom, 2016. június 3., 20.)
c) Jellemezzétek / értelmezzétek a regény egyes figuráit! A megadott oldalszámok segíthetnek.
1. Celia csoport: 119., 184.
2. P. csoport: 150., 154., 155-156., 210., 211., 243.
3. Dali és a Perényi csoportja: 100., 106-116., 48-49., 247.
4. Szürke vadász csoport: 16., 21., 28., 31., 154.
5. Brazo és Od csoportja: 67., 69., 71., 109., 221-222.
7. [MÉLYÜLÉS. HÁBORÚ. Az a), b), c), d) páros az e) egyéni munkában.]
a) Mivel azonosítódnak a megjelölt oldalakon az első oszlopban felsoroltak? Mi lehet ennek a jelentősége? A regény melyik jelenetében éri el tetőpontját ez az azonosítás?
azonosított azonosító oldalszámKis-Jugoszlávia 17.Európa 31.F. 34.berlini vörösruhás nő 52.európaiak 54.szerb katonák 59.fal mellett sorakozó foglyok 105.magyar nők melle 118.nácik 129.Celia és P. 138.Celia apja 157.belsőépítész 168.pestiek 168.F. 176.autók a dugóban 201.angol lányok 234.Celia és P. története – F. 239.
b) Hogyan kapcsolhatók a Danyi Zoltán által kifejtettek a megadott oldalakon kibontakozó motívumsorokhoz?
„ […] néha az egyszerű testi műveletek is rendkívül bonyolulttá és kínossá válhatnak, a háborúban pedig lényegében az egész test kínná válik. Ezért a háborúról leginkább a testi tüneteken keresztül tudok hitelesen beszélni, máshogy nem. Ha azt mondom, hogy szörnyű dolgok történtek, akkor nem mondtam semmit, ha azt állítom, hogy pokollá változott az életünk, és hogy borzalmas volt, amit ezek vagy azok csináltak, akkor üres szavakat eregetek, rosszabb esetben hazudok, főleg saját magamnak. Ha viszont arról beszélek, hogy „Berlinben azután telefingottam az utcákat”, és ezt a végsőkig fokozom, akkor valamit esetleg meg lehet érteni abból, hogy milyen nyomokat hagy a háború a testben. Nem ez vagy az a háború, hanem minden háború, ami volt, van és lesz.”(„nem tud vagy nem akar véget érni”, Csutak Gabi interjúja Danyi Zoltánnal, 2015. 08. 27; http://www.litera.hu/hirek/-75430)
Tisztítás: 67., 74., 85., 121-122., 222., 228., 241.
Elmondás / leírás: 26-28., 237., 247.
c) A következő két szöveg (az egyik meg is hallgatható) hátterében szintén a délszláv háború áll. Hogyan viszonyul ábrázolásmódjuk a regényéhez?
Békés PálHatár-eset
A határ menti falucska könyvtárosnője kávéval kínált, aztán azt mondta, ráérünk még, nézek-e addig háborút? A könyvtár lapos tetején bámészkodók. Úgy száz méterre csíkos sorompó két uzsonnázó határőrrel, a túloldalon falu, épp mint emez. Égett a főutca. Egy szélső ház udvarán aknavető, hárman sürögtek körötte, a rézsútos csőből gránátok süvítettek a messzibe. Aztán menekülők botladoztak a főutcára, megpakolva, görnyedten igyekeztek a sorompó felé. A határőrök felengedték a rudat, majd leeresztették. Uzsonnáztak tovább. - Ez van minden délután - mondta a könyvtárosnő. Az órájára nézett, terelgetni kezdte a bámészkodókat befelé.A teremben üdvözölte a megjelenteket, és felém fordult:
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
- Most pedig hallgassunk meg egy szép előadást az irodalomról.(B. P.: Bélyeggyűjtemény, Bp., 1999., 7.)
Barcs Miklós (Flash együttes)Háború
begyaláz fél liter töményet az állatdufla tárat toszik a csúzlibaátballag a jó szomszédhozBosznia-Hercegovina
három falut irtott ki a hordaa kutya más nyelven ugatott400 kilométerre délreő is kapott egy sorozatot
hullát zabál a tömeggyilkosgránát röppen a putriraa sufni mögött meszesgödrökBosznia-Hercegovina
https://www.youtube.com/watch?v=QuTgqFoFSWk
d) A főszereplő temerini bolyongása közben a következőképpen foglalja össze gondolatait: „[…] felettünk az ég van, alattunk pedig a föld, amelybe a dögeltakarítók dózerolták a halottakat […].” (228.) Ez Immanuel Kant (18-19. századi német filozófus) alább olvasható híres mondatának átfogalmazása. Hogyan változik meg a mondat jelentése a dögeltakarító verziójában?
Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. Immanuel Kant: A gyakorlati ész kritikája, ford. Berényi Gábor, Bp., 19962, 213.,
e) A regényben többször említődik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Turbo Paradiso című előadása. Nézzétek meg az előadásról készült felvétel részletét! https://www.youtube.com/watch?v=Opcbq95e1m4
1. Milyen eszközökkel mutatja meg az előadás a háborút?
2. Ezek közül, melyek jelennek meg a regényben is?
f) Az előadás paradicsomdobálós jelenetéről ír az alábbi kritika. Számodra mit jelent ez a jelenet? És mit jelenthet a regény főhősének? Olvasd újra a Turbo Paradisoról szóló részt (56-63.)!
Urbán András [a darab rendezője] elmondta, itt van a legtöbb dilemma a nézőkben, a „Dobni vagy nem dobni?”-ból morális kérdés alakult ki: helyes vagy nem? Jó-e a színészeknek vagy nem? Mert igaz, hogy ők maguk kérik, de azért mégiscsak színészi rémálom, hogy a közönség paradicsommal dobálja meg őket. Várják? Eltűrik? Élvezik? És én? Nekem jó lesz-e, ha eldobom vagy nem? […]– Van, aki úgy dönt, nem vesz részt ebben, nem dobál, és azt gondolja, hogy így majd tiszta marad a keze, ártatlan lehet ebben a történetben, de ez nem igaz. Nem lehet kimaradni belőle, még akkor sem, ha nem dobják el a paradicsomot – mondta a rendező.Azt hiszem, igaza van. Láttam a darabot úgy, hogy én is eldobtam a paradicsomot, bár nem tudtam akkor nevetni, most pedig magam döntöttem úgy, hogy nem teszem, hogy kipróbáljam, milyen érzés kimaradni belőle, s míg hullottak mellettem a paradicsomok, hullani kezdtek a könnyeim. Valóban. Nem lehet kimaradni belőle – paradicsomdobálás nélkül sem.(Tápai Renáta: Dobni vagy nem dobni, http://www.magyarszo.com/hu/2010_05_27/kultura/51886/Dobni-vagy-nem-dobni.htm)
8. [LEZÁRÁS. HÁZI FELADAT. ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK. Az a)-c) csoportokban, d) egyénileg]
Nézzétek meg Szabó Benedek videós könyvajánlóját! http://contextus.hu/a-dogeltakarito-egy-esendo-yossarian/
a) Miért tartja fontosnak a zenész a könyvet és hogyan próbál minket is rávenni az elolvasására?
b) Mennyiben más a következő blogbejegyzés szerzőjének megközelítési módja?
Olvasva a könyvet azon gondolkodtam, hogy ha ezt az egész rettenetet, a stigmát (a háborút, az emberi pusztítással való szembesülést, a haláltusákat és nem sorolom tovább), ha ezeknek az emberben való emlékeit, úgy szemtől-szemben, velem leülve, nekem beszélve (hadarva, csapongva a visszatérő rémképektől) mondaná el az író (vagy az, aki mindezeket elszenvedte), hogy akkor mit tennék. Hogyan ülnék ott, mernék-e ránézni, vagy csak babrálnám az asztalterítő csücskét, forgatnám a kávés poharamat, az éppen felém áradó borzalmaktól gyűrögetném az arcomat. Közbe szólnék-e, hogy egy pillanat,most nem is tudom merre vagyunk, kivel mi volt és hogyan? Próbálnék-e menekülni, elterelni a fejemben cikázó gondolatokat mindarról, amit az az ember mond. Ő a megmenekülni akarását mesélné, én meg ettől akarnék. (?) Teher ez a könyv, súlyt tesz az olvasóra. Nehéz (el)beszélni is, (meg)hallgatni is. Én így olvastam ezt a könyvet.
Készítette: Bacsó Péter, Eötvös József Gimnázium
(http://norahblogja.blogspot.hu/2016/04/danyi-zoltan-dogeltakarito.html)
c) Készítsetek ti is könyvajánló videót a regényről!
d) A regény főhőse több furcsa összefüggést is feltételez más szereplők és események között (pl. Jelenával kapcsolatban: 214., 222., vagy az angyalokkal: 224.). A regény más szereplőit (pl. P., Perényi, a dalmát bácsi és néni Splitben, a színésznő…) felhasználva fogalmazz meg írásban egy hasonló elméletet!
