Wesley János Lelkészképző Főiskola

A DEÁK DIÁK ÁLTALÁNOS ISKOLA 7. ÉS 8. OSZTÁLYOS TANULÓINAK

PÁLYAORIENTÁCIÓS DÖNTÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

szakdolgozat

Szerző: Mulik Tünde

Pedagógia Szak

Témavezető: Borbély- Pecze Tibor Bors

Budapest, 2009

2

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés ............................................................................................................................3

1. Fejezet .............................................................................................................................6

A pályaorientáció múltja, jelene, jogszabályi háttere………………………………..6

2. Fejezet ...........................................................................................................................15

Pályaorientációval kapcsolatos fontosabb fogalmak ................................................15

3. Fejezet ...........................................................................................................................17

A pályaorientációt meghatározó feltételek ...............................................................17

3.1. Önismeret...............................................................................................17

3.2. Érdeklődés .............................................................................................18

3.3. Képesség ................................................................................................19

3.4. Egészségi állapot....................................................................................20

4. Fejezet ...........................................................................................................................21

A Deák Diák Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak pályaorientációját

leginkább befolyásoló tényezők ...............................................................................21

4.1. Vizsgálat célja........................................................................................21

4.2. Hipotézis ................................................................................................22

4.3. Vizsgálat terepe......................................................................................24

4.4. Vizsgálat alanyai....................................................................................26

4.5. Iskola küldetésnyilatkozata....................................................................26

4.6. Kérdőív felépítése ..................................................................................28

4.7. A vizsgálat eredményei..........................................................................30

4.8. Összegzés és javaslatok .........................................................................38

Hivatkozások ....................................................................................................................42

Felhasznált Irodalmak.......................................................................................................44

Mellékletek ……………………………………………………………………………...47

1. sz. melléklet ..................................................................................................................48

2. sz. melléklet ..................................................................................................................49

3

Bevezetés

A pályaválasztás szóhasználatot rendszerváltás után hazánkban felváltotta a

pályaorientációs kifejezés, mely sokkal összetettebb, magába foglalja a pályaválasztást,

pályakorrekciót, életpálya - tervezést, - építést, - vezetést, karrierépítést. A szóhasználat

megváltozása azt a szemléletet tükrözi, hogy a pályaválasztási döntés nem egy egyszeri

irreverzibilis lépés, hanem egy folyamat, mely több kisebb - nagyobb döntésből épül fel. A

magyar iskolarendszerben az iskolaválasztási döntés illetve pályaorientációs döntés

időpontja nem esik egybe. Tehát a pályaválasztás szóhasználat egyre kevésbé állja meg a

helyét az általános iskola befejezése utáni (4. 6. 8. osztály) döntés kifejezésére. A

középfokú intézmények jórészt általános és szakmacsoportos alapozó képzést nyújtanak, 8.

és 10. évfolyam, illetve érettségi megszerzése után kerül sor a szakképzés megszerzésére,

tehát konkrét szakma – illetve pályaválasztásról nem beszélhetünk ezekben az esetekben

csak pályairány választásról. Itt megjegyezném, hogy némi ellentmondás látszik abban,

hogy a szakmai életút pályaválasztási szakasza ugyan kitolódik, azonban a pedagógiai és

munkaügyi szakma az erre vonatkozó ismeretek mielőbbi alkalmazását sürgeti. (Mihály,

2008) Azonban ennek oka, hogy így az iskolaválasztási érettség és pályaválasztási érettség

gondos megalapozását, a pályaorientációs ismeretek folyamatos, éveken át tartó fejlesztését

teszik lehetővé.

Témaválasztásom egyik legfőbb indoka a téma aktualitása. Mihály Ildikót (2008,

26.p.) idézve a pályaorientációs folyamat „jelentősége ma talán még nagyobb, mint

bármikor az eddigiekben: szerepe ugyanis nélkülözhetetlen nemcsak a munkaerőpiacra

való sikeres belépésre való felkészítésben, a munkában való helytállás biztosításában, a

munkanélkülieket a munka világába visszajuttató segítségnyújtás folyamatában, nem

kevésbé az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megalapozásában.”

A pályaorientációs döntések hatással vannak az oktatásra, a közművelődésre, a

munkaerőpiacra történő kilépésre. A hatékony pályaorientációs tevékenység a

munkanélküliség megelőzésének alapvető eszköze, hiszen a pályaorientáció előkészítése -

pályaorientációs tanácsadás során - és a munkavállalás segítése – munkavállalási

tanácsadással – mind-mind a munkanélküliség elleni küzdelem szerves része.

4

A 2007-es Nemzeti Alaptantervben (NAT) kiemelt fejlesztési feladatként

fogalmazódik meg a felnőttlét szerepeire való felkészülés, melynek egyik fontos elemeként

jelenik meg a pályaorientáció. A pályaorientáció összetevői: „az egyéni adottságok,

képességek megismerésén alapuló önismeret fejlesztése; alternatíváknak a megismerése

tevékenységek és tapasztalatok útján. Tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy életpályájuk

során többször kényszerülhetnek pályamódosításra.” (243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelet a

Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról) Tehát a tanulóknak fel

kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra a munkanélküliség elkerülése érdekében.

Az élethosszig tartó tanulás stratégiájának egyik célja az oktatás, képzés és munkaerőpiac

kapcsolatának erősítése, melynek kulcsfontosságú elemei a pályaorientáció, pályakövetés

és tanácsadás. (A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó

tanulásról - 1. sz. melléklet, 2005.)

A pályaorientáció nem szűkíthető le csak a döntés meghozatalára, a döntés egy hosszabb

folyamat végterméke, melyben a tanulók megismerkednek a rendelkezésükre álló

lehetőségekkel, fejlődési feladatokkal és felkészülnek a rájuk váró döntésre. E döntés

előfeltétele a megfelelő ismeretekre épülő döntési képesség, és az iskola- illetve

pályaválasztási érettség, melyet a későbbiekben részletesen tárgyalok.

Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy nem elegendő csak az élethosszig tartó

tanulásra összpontosítani, mert manapság az igen nagy mennyiségű és változatos formában

hozzáférhető, elérhető tudásanyagból ki kell tudni választani az egyéneknek azt, amire

szükségük van. Ehhez segítséget nyújt a pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás,

melynek - a tendenciákat és elvárásokat figyelembe véve - egyre inkább élethosszig

kell(ene) hogy tartson és az egyének élete során felmerülő legkülönbözőbb döntéseket

kell(ene) segítenie, támogatnia és nem csak egyetlen döntési helyzetben pl. iskolaválasztás

során egy egyszeri általános tájékoztatásnyújtás formájában.

Pedagógiai szempontból az általános iskolába járó tanulók pályaorientációs döntése

a legmeghatározóbb, egyrészt mert alakulása a tanulók további életére igen jelentős, hiszen

a pálya- illetve pályairány-választás bizonyos értelemben sorsválasztás, másrészt ez a

korosztály az, akinek ez a feladat életkorából, személyiségének kiforratlanságából, szociális

kapcsolatainak változásaiból adódóan a legnagyobb nehézséget okozza. Rókusfalvy (1969)

az alábbiakat írta erről: A tanulók döntéseinek felelősségteljes döntésnek kell lennie,

5

melynek következményei vannak, mert e döntéssel együtt a tanulók nemcsak

tanulmányaikat, tanulmányi idejüket, iskolájukat, későbbi tevékenységüket határozzák

meg, hanem későbbi munkájuk esetleges ártalomforrásait, munkájuk körülményeit,

tevékenységformáikat, anyagi lehetőségeiket, érvényesülési kereteiket, társadalmi

elismerésüket is, tehát életük külső kereteit és belső tartalmát is.

A tanulók pályaorientációs döntése az adott életkorban megerősítést igényel, jelentős

mértékben befolyásolja döntéseiket a környezet, a szülői és tanári támogatás, és nem utolsó

sorban a megfelelő pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás.

Dolgozatomban az aktuális hazai pályaorientációs rendszer egy szeletét, a

pályaorientáció első meghatározó állomását, azaz az általános iskolai pályaorientációt

kívánom bemutatni. Empirikus kutatásom során a tanulók pályaorientációját befolyásoló

személyi tényezőket vizsgálom.

„Az a fiatal, aki gondolatban foglalkozások tucatjában képzeli el magát,

tulajdonképpen azt próbálgatja, hol is a helye a társadalmi munkamegosztásban.”(Dr.

Lepsényi - Nagy - Rákos - Salamon, 1981, 26. p.) A pályaorientáció kettős érdek egyrészt a

tanulók érdeke, hogy olyan pályát válasszanak mely során személyiségük értékes vonásai

kifejlődhetnek, mely elégedetté és eredményessé teheti őket, valamint a társadalom érdeke,

hogy a tanulók az iskolából kilépve a társadalom hasznos tagjai lehessenek. E két érdek

tulajdonképpen közös. A pályaorientáció során a tanulók a lehetőségeiket figyelembe véve,

céljaiknak megfelelően kiválasztanak egy olyan foglalkozást, tevékenységet és ezzel együtt

egy életformát is mely lehetővé teszi számukra az egyénileg és társadalmilag is hasznos

önmegvalósítást és a saját maguk, illetve társadalom számára is értékes munkavégzést.

De hogy milyen a jó pályaorientációs döntés? Arra sajnos nincs általános recept, de

az bizonyos, hogy a jó döntés során a kiválasztott iskolatípus nem valami egészen más

kezdetét, hanem folytatását jelenti annak, amit az előzőekben már kellően megformált a

család, az iskola, a társadalom. (Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008)

6

„Az egyik ember erre a másik arra született”

(Epiktétosz)

1. Fejezet

A pályaorientáció múltja, jelene, jogszabályi háttere

A törzsi társadalmakban kialakult a munkamegosztás, mely természetesen

figyelmen kívül hagyta az egyének kívánságait, érdeklődését, irányultságát. Leginkább a

képességeket figyelembe véve szerveződött (aki a leggyorsabban futott, az vitte a hírt, aki

legügyesebben célzott, az ment vadászni stb.). Évszázadokkal ezelőtt sem beszélhettünk

még tudatos pályaválasztásról, hiszen a gyermekek úgymond belenőttek - a családi háttér és

a szülők tevékenysége folytán - a későbbi életfeladataikba, tehát generációról generációra

öröklődött a szakma. (Borbély, 2009) A nők a szociális munkamegosztás révén nem, vagy

csak ritkán kerültek szembe pályaválasztási döntéssel, mert számukra a család összetartása,

a gyermeknevelés jelentette a munkát. Azonban a termelőerők fejlődése, az ipari

forradalom, a munkamegosztás fokozódása következtében megjelentek a képzettséget

igénylő szakmák, tehát a felgyorsult gazdasági fejlődés következtében kialakult az

emberekben a tudatos pályaválasztás igénye és későbbiekben létrejött az azt segíteni

hivatott pályaválasztási tanácsadás intézménye.

Magyarországon a 40-es, 50-es években – a mai értelemben vett - pályaválasztási

tanácsadás nem volt. Dudás János (1985) az alábbiakat írta e korról: Az egyének

tanulmányait, életútjait nem a tudásuk, képzettségük határozta meg, hanem a származásuk,

politikai megbízhatóságuk. Meghatározó szempont a munkaerő-szükséglet kielégítése volt,

figyelmen kívül hagyva az egyének érdeklődését, irányultságát. A munkát nem

örömszerzési, önmegvalósítási lehetőségnek tekintették, hanem kizárólag a népgazdasági

igényeknek rendelték alá. Az 1024/1959 (VII. 19.) kormányrendelet foglalkozott először a

pályaválasztási tanácsadás megszervezésével. A gazdasági és egyéni érdekek közelítésének

igénye - pl. gazdaság fejlődésének következtében a pályaalkalmasság iránti követelmény

növekedése - miatt előírták a pályaválasztási tanácsadás megszervezését.

7

Az 1072/1961. (XII. 30.) sz. kormányrendeletet intézkedik egy pályaválasztási

tanácsadó és munkalélektani csoport létrehozásáról. E csoport vezetője Csirszka János lett,

aki a kor egyik legmeghatározóbb szakembere volt Ritoók Pálné, Rókusfalvy Pál, Völgyesy

Pál mellett. (Borbély, 1999)

Ebben a korban a tanácsadás során az egyéni érdekek alakítása, formálása, volt a cél, tehát,

hogy minél többen menjenek arra a pályára, ahol szükség van (éves szándékfelmérési

adatok alapján) munkaerőre, nem pedig az, hogy arra a pályára kerüljenek a tanulók, amit

szívük szerint választanának. Feladatuk a terv- és munkaerő-gazdálkodás segítése, a

népgazdasági szükséglet, az aktuális munkaerő igények kielégítése, a termelékenység

növelésének segítése volt. (Dudás, 1985) A pályaválasztási tanácsadás tulajdonképpen

ember-pálya megfeleltetés volt, a pályaválasztási intézmények a tanulók profiljának

megfelelő munkát próbáltak keresni, azaz a fix, meg nem változtatható egyének számára

kiválasztani egyet-egyet az adott pályák közül. Nem számoltak a tanulók személyiségével,

fejlődő- és alkalmazkodó képességeivel, és nem is tartották feladatuknak azok fejlesztését,

de nem számoltak azzal sem, hogy bizonyos pályák, szakmák idővel megváltozhatnak,

eltűnhetnek, és újak léphetnek a helyükre. Ugyanakkor a kor számos meghatározó

szakembere (ld. OPTI munkatársai) a mai értelemben vett pályaválasztási tanácsadást

folytattak (ld. erről a 40 év longitudinális követéses beszámolót, Ritoók Magda:

Pályafejlődés- pályafejlődési tanácsadás ELTE kiadó, 2008). A ’70-es, ’80-as éveket

tervgazdasági keretek között, de a pályaválasztási szakma kifejezett szellemi pezsgése

jellemezte. 1969-ben megjelenik a Pályaválasztási Tanácsadás negyedéves szakmai

folyóirat, mely nagy előrelépést jelentett szakmai szinten.

Dudás (1985) az alábbiakat foglalta össze: A munkaerő minőségével szemben támasztott

követelmények növekedése miatt az 1029/1971. (VII. 3.) sz. kormányhatározat és

végrehajtási utasítás intézkedett a pályaválasztási tanácsadás cél-, feladat-, és

intézményrendszerével kapcsolatban és egységesítette azt, a pályaválasztási tanácsadás

irányításával a Munkaügyi Minisztériumot bízták meg. 1969-ben a fővárosban létrejött az

első Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (PTI), majd később minden megyeszékhelyen is. Az

Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) felelt a szakmai és módszertani

irányításért. Itt pszichológusok, orvosok, gyógypedagógusok, pedagógusok, szociológusok,

közgazdászok, népművelők dolgoztak. A pályaválasztási tanácsadás nem integrálódott az

8

iskolarendszerbe, nem vált szerves részérvé az iskola oktató-nevelő munkájának. Először

1978-ban az Általános iskolai nevelés és oktatás terve tartalmazott pályaválasztási

feladatokat. 1980-tól a Művelődési Minisztérium irányítása alá vonták a pályaválasztási

tanácsadást, ahol a 3/1982. (II. 10.) M.M. rendeletben intézkedtek az iskolai, – és az akkor

még – önálló pályaválasztási intézetek tanácsadó feladatairól. Ekkor már az ember-pálya

megfeleltetésen alapuló munkaerő-elosztás helyett a munkaerő fejlesztését, a felelős

döntésmeghozás képességének fejlesztését tűzik ki feladatul.

Az OPTI-t az OPI-ba, míg a megyei irodákat a megyei pedagógiai intézetekbe

integrálták. Míg régebben minden iskolában volt pályaválasztási teendők ellátásáért felelős

tanár addig ez a rendszerváltást megelőzően megyénként 1-2 főre csökkent. A

szakfelügyelet intézménye 1987-ben megszűnt, tehát a rendszerváltás időszakában nem volt

pályaválasztással foglalkozó intézmény és szakemberhálózat hazánkban. A rendszerváltás

után kialakult piacgazdasági szerkezetben teljesen megszokottá és elfogadottá vált a

munkanélküliség. A kilencvenes évek közepén a megnövekedett munkanélküliek száma

indokolttá tette, hogy a munkaügyi központok munkavállalási tanácsadókat

foglalkoztassanak, akik a munkanélkülieket segítették vissza a munka világába, de a

prevenciót kevésbé tartották fontosnak. (NPT, 2008) A munkanélküliség hatékony

csökkentésének megoldása azonban a megelőzésben, tehát a pályaorientációs tanácsadás

fejlesztésében keresendő, ezért az 1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról rendelkezett

pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadó szakszolgálat felállításáról, melyet a pedagógiai

szakszolgálat részeként jelölt meg (21.§ és 34. §). A törvény 35.§. 6. pontja meghatározza a

pályaválasztási tanácsadás feladatát. „A továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás

feladata a gyermek sajátos adottságainak, tanulási képességének, irányultságának

szakszerű vizsgálata, ennek eredményeképpen iskolaválasztás ajánlása.” E közoktatási

törvényben szintén elrendelt és 1995-ben megjelent első Nemzeti Alaptanterv (NAT)

konkrét műveltségi területeket fogalmazott meg, mint pedagógiai fejlesztési teendőket. A

tíz műveltségi terület között szerepelt többek között a pályaorientáció is, melyet az életvitel

és gyakorlati ismeretek műveltségi terület ölelt fel, a technika, a háztartástan és a

gazdálkodási ismeretek mellett. Az első NAT bevezetéséről a 130/1995 (X.26.)

kormányrendelet rendelkezik, mely kötelezi a speciális szolgálatokon kívül - pl. pedagógiai

9

szakszolgálat, pályaválasztási tanácsadó, megyei pedagógiai intézet – az iskolákat önálló

pályaorientációs foglalkozások megtartására.

A pályaorientációs tárgy három követelménymodulból épült fel:

- az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői,

- pályaismeret és

- tájékozódás a munkaerőpiacon.

Az 130/1995 kormányrendelet szövege:

„1. Az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői

A/ Tudatosuljon a tanulóban a pálya és személyiség megfelelésének jelentősége.

B/ Legyen képes felismerni az önismeret szerepét a helyes pályaválasztásban,

megismerni saját képességeit és azokat a valóságban kipróbálni.

C/ Értse az érdeklődés jelentőségét a pályaválasztásban.

D/ Legyen képes mérlegelni saját pályaválasztási lehetőségeit.

E/ Legyen képes elfogadni az esetlegesen bekövetkező pályamódosítás

szükségességét.

2. Pályaismeret

A/ A tanuló legyen képes rendszerezni a munka világáról eddig szerzett

tapasztalatait és ismereteit.

B/ Tudja összehasonlítani az egyes pályák jellemzőt... ,felismerni az egymást

helyettesítő pályacsoportokat.

C/ Tudjon önállóan tájékozódni a pályaválasztási dokumentumokban.

3. Tájékozódás a munkaerőpiacon

A/ Legyen tisztában az életszerepek változásaival.

B/ Legyen képes tisztázni a munkahelyi feladatokat és elvárásokat.

C/ Tudja alkalmazni az álláskeresés különböző technikáit.

D/ Értse meg az ember munkalehetőségei, valamint a gazdasági-társadalmi és az

ebből következő foglalkoztatási viszonyok közötti összefüggéseket."

10

A NAT - fejlődés-lélektani sajátosságokat figyelembe véve - két részre osztja fel az

iskoláskort (6 - 16 év között) kisiskoláskor és serdülőkor.

Kisiskolás kor:

1-6 osztályban a műveltségi terület időaránya az összes órakeret

1-4. osztályokban 4-7%- a,

5-6. osztályokban 5-9%- a.

Serdülőkor:

A műveltségi terület időaránya az összes órakeret

7-8. osztályokban 6-10%-a

9-10. osztályokban 5-9%-a.

A 8 osztályos általános iskolában életkori felosztás alapján az alábbi teendőket határozza

meg (Szabó, 1988):

- előkészítő - alapozó szakasz 1-4. osztály

- információs szakasz 5-6. osztály

- orientációs szakasz 7. osztály

- döntési szakasz 8. osztály

A fent említett felosztáson azonban az iskoláknak a helyi sajátosságaikat figyelembe

véve változtatniuk kell, hiszen az iskolaválasztási és pályaorientációs döntések nem minden

esetben történnek ugyanabban az időpontban. A rendszerváltás óta az általános iskolából

való kilépésre lehetőség van. 4., 6., 8., 9., 10. osztály elvégzése után, tehát a pályaorientáció

tartalmi elemeit ennek megfelelően módosítani kell. Ugyanakkor fejlődéslélektani,

oktatásirányítás és finanszírozási szempontokból egy nagymértékben széttagolt,

igazságtalan és nem hatékony magyar közoktatási rendszer jött létre. (Borbély-Ignácz,

1999)

A NAT bevezetése 1998 szeptemberében történt meg általános iskolák első és a hetedik

osztályában. A munkaügyi intézményrendszeren belüli pályaorientációs tevékenységet

2000-től a 30/2000 (IX.15.). GM. rendelet értelmében magánszolgáltatók, külső

megbízottak is elláthatják, amely részben hatást gyakorolt az oktatásügyben megszervezett

11

tanácsadásokra is, azonban egységes személetű keretszabályozás mind a mai napig nem

alakult ki.

A 243/2003. (XII. 17.) korm. rendelet szól a NAT kiadásáról, bevezetéséről és

alkalmazásáról, a 202/2007. (VII. 31.) pedig az előbbi rendelet módosításáról.

A kompetencia alapú 2003-as NAT-ot - a háromévente megtartandó felülvizsgálat után -

felváltotta a 2007-es NAT, mely összhangban az uniós célkitűzésekkel kulcskompetenciák

fejlesztését írja elő.

A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tartótanulásról

tanulmányban az alábbiakban definiálták a kompetenciát: „Az egyén bizonyított képessége

ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó

szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való

eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek,

attitűdök, érzelmek, értékek és etikai jellemzők, valamint motivációk összessége.”

A kulcskompetencia ugyanezen megfogalmazás szerint: „Az alapkészségeket kiegészítő

azon kompetenciák összessége, amelyek az egyént képesé teszik arra, hogy:

- új tudásra tegyen szert, illetve hogy a tudását az új követelményekhez igazítsa,

- tudását, készségeit a tanuló szervezetek követelményeihez igazítsa és

hozzájáruljon a tanuló szervezetek kibontakozóban lévő új formáihoz,

- alkalmazkodjon a változó életpálya-kialakításokhoz, s az egész életen át tartó

tanulás révén növelje mobilitását.

(A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról – 3.

sz. melléklet, 2005)

Ilyen kulcskompetenciák:

- kommunikáció anyanyelven;

- kommunikáció idegen nyelven;

- matematikai,

- természettudományi és technológiai kompetencia,

- digitális kompetencia,

- tanulni tudás,

12

- személyközi és interkulturális kompetenciák,

- vállalkozói kompetenciák és kulturális kompetencia

A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartótanulásról (2005)

tanulmányban az is megfogalmazódott, hogy: „Az iskolarendszeren belül elsődlegessé

válnak a pályaorientáció szempontjából is nélkülözhetetlen általános műveltség és

kompetenciák, a tanult ismeretek felhasználhatósági területeinek megismerése, a munka

világának megismerése, a tanulás tanulása, a kreativitás, az ítéletalkotás, döntőképesség,

önismeret, önmenedzselés, pályakorrekció, kommunikáció képességének kifejlesztése.

Ezekre célszerű építeni a munkavégzéskor szükséges szakmai alkalmasság és képesség

kifejlesztését, illetve a munkaerő-piaci ismeretek és az álláskeresési technikák elsajátítását

is. A közoktatás területén szükség van a fenti képességek fejlesztésére és összehangolására

a Nemzeti Alaptanterv (NAT) műveltségterületeivel, továbbá a munkaerő-piaci ismeretek és

álláskeresési technikák, döntéshozatali képesség fejlesztésére.

A pályaorientáció során tehát figyelembe kell venni a kompetenciákat, mellyel a tanulók

rendelkeznek, és ezen kompetenciákra vonatkozó preferencia alapján körülhatárolhatóak

bizonyos képzési formák, szakmák.

A Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT) szakmai állásfoglalásában – kompetenciákra

vonatkozóan - portfolió készítését ajánlja, mely az egyének tanulmányai során bővíthetőek.

Ilyen portfoliók készítése még nem elterjedt hazánkban, de mivel a kulcskompetenciák

fejlesztése egyre inkább előtérbe kerül elképzelhetőnek tartom, hogy ezen ajánlás

realizálódjon, hiszen a munkáltatók a megszerzett bizonyítványok mellett egyre nagyobb

figyelmet fordítanak a munkavállalók kompetenciáira, egyre fontosabbá válik az egyének

képességeinek, készségeinek, ismereteinek, jártasságainak teljes körű megismerése.

Az európai uniós ajánlásokban a pályaorientáció, mint folyamat jelenik meg, mely

az általános iskola alsó tagozatától egész életútján keresztül kíséri az egyén különböző

döntéseit. A 2008 szeptemberében Lyonban megtartott „Második európai szakpolitikai

konferencia az életen át tartó pályaorientációról” négy alappillért fogalmazott meg,

amelyet az európai tagállamok Oktatási Minisztereinek Tanácsa 2008. novemberében

tárgyalt és fogadott el.

13

A négy alappillérből az első:

„minden uniós állampolgár (fiatal, felnőtt) esetében a karrier, életpálya menedzselési

kompetenciák, skillek fejlesztése

(magyarul: pályaismeret, a szakképzés és a képzés rendszerének állampolgári szintű

ismerete, karrierhez, pályaválasztáshoz kapcsolódó önismeret, munkaerő-piaci ismeretek,

folyamatos karrier út önmenedzselési készségek és ismeretek)”

(Borbély, 2008)

Az európai uniós követelményekkel harmonizálva - az élethosszig tartó tanulást támogatni

hivatva - az élethosszig tartó pályaorientáció, mint folyamat egyre inkább Magyarországon

is előtérbe kerül. A 2007-es NAT megfogalmazása szerint: „A pályaorientáció csak

hosszabb folyamat során és csak akkor lehet eredményes, ha a különböző tantárgyak, órán

és iskolán kívüli területek, tevékenységek összehangolásán alapul.” (130/1995 (X.26.)

Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról)

Azonban ezen uniós ajánlások megvalósításához egy alapvető szemléletváltásra van

szükség, mely úgy vélem a hazai közoktatás intézményeiben kevéssé valósult még meg.

Az egyének élete folyamán egyre sűrűbben felmerülő döntési helyzetek miatt kialakult az

igény az élethosszig tartó pályaorientációs rendszer (Lifelong Guidance, LLG) kiépítésére,

mely a fent említett folyamat szemléletet kívánja támogatni. Magyarországon 2008

januárjában megalakult a magyar LLG Tanács, mely Nemzeti Pályaorientációs Tanács

(NPT) néven működik ugyanezen év júniusától. Az NPT az általános iskolai

pályaorientációs tevékenység fejlesztése javaslatot készített (lásd 1. melléklet), de feladatuk

ettől átfogóbb. Céljuk, hogy „mindenki számára, minden életkorban és élethelyzetben

elérhetővé tegyék az egész életen át tartó, ám az életkor és élethelyzet alapján differenciált

tartalmú és eltérő módszertanú pályaorientációs szolgáltatások igénybevételét” (Borbély,

2008)

Borbély-Pecze Tibor Bors (2008) beszámolójában így fogalmaz: A pályaorientációs

szolgáltatás alapvetően három lépcsőfokból áll. Az önálló információszerzés és feldolgozás

az első lépcsőfok, melyhez előzetesen a közoktatásban a tanulóknak meg kell kapniuk a

pályaorientációs támogató ismereteket, így képessé válhatnak az önálló

14

információszerzésre, tájékozódásra, pl. Interneten. Jelenleg a magyar iskolarendszerben ez

nem igazán megoldott, hiszen a munkaügyi szervezet, családsegítők, kulturális

intézmények nyújtanak effajta támogatást.

Második lépcsőfok a támogatott öntájékozódás, míg a harmadik, legfelső lépcsőfok az

intenzív támogatás – alkalmazott pszichológiában képzett – szakembertől.

Az EU - OECD 2004-es közös ajánlása a három lépcsős kompetencia modell:

1. karrier, pálya információnyújtás,

2. szakképzett tanácsadó,

3. pálya- munka szakpszichológia,

15

„A foglalkozások (pályák) világa körülvesz bennünket, benne élünk, és mégis töredékét

ismerjük, s nem is tapasztalhatjuk meg valamennyit.”

(Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008)

2. Fejezet

Pályaorientációval kapcsolatos fontosabb fogalmak:

iskolaválasztási érettség, pályaválasztási érettség, pályaszocializáció,

pálya-identifikáció és pályafejlődés

A megfelelő iskolaválasztási érettséggel rendelkező tanulók képesek elfogadni a

tanár és a szülő segítségét, de végül önállóan - természetesen életkoruknak (12, 14 év)

megfelelően - döntenek arról, hogy melyik iskolát válasszák. (Borbély, 2008) Az

iskolaválasztási és pályaválasztási érettség alapvető kritériuma a helyes pályaorientációs

döntésnek. Rókusfalvy (1969) meghatározása szerint a pályaválasztási érettség a tanulók

egész személyiségének olyan fejlettségi állapota, melyben a tanulók képesek az

elhelyezkedési lehetőségeiknek és a személyiségüknek megfelelő pálya adekvát

kiválasztására, szakmai képzésük sikeres lehet, és szakmai beilleszkedésük megvalósulhat.

A pályaválasztási érettséget a hosszú éveken át tartó általános iskolai előkészítő munka, a

tanórai és tanórán kívüli valamint az iskolán kívüli foglalkozások, tevékenységek fejlesztik

ki, mely során nem csak a széles körű pályaismeret alakul ki, hanem a

személytulajdonságok fejlesztése, az önismeretre való nevelés, az önnevelés folyamatának

megismerése, a világos és határozott érdeklődés kialakulása valamint az ehhez kapcsolódó

célkitűzések megfogalmazása is megtörténik.

A társadalomba való beilleszkedés és a személyiségfejlődés szempontjából is

kardinális jelentőséggel bír a pályaorientáció, hiszen a tanulók a pályaszocializációs

folyamat során bekapcsolódnak a társadalmi munkamegosztásba és alkalmazkodnak a

munkavégző társadalmi környezethez. (Ritoók, 1986)

Ritoók (2008) szerint a pálya-identifikáció során megpróbálnak az egyének a kiválasztott

pályával azonosulni. E folyamat közben megmutatkozik, hogy az egyének mennyire

elégedettek és eredményesek a kiválasztott pályán, mennyire tudják benne önmagukat

16

kibontakoztatni, megvalósítani, milyen a pályával kapcsolatos társadalmi aktivitásuk. A

pályával való azonosulás sikerét nem az általános értelmi képességek, hanem leginkább a

személyiségjegyek határozzák meg, ezért legalább annyira lényeges az általános

személyiségfejlesztés, mint a konkrét pályaorientációs előkészítő munka. Ennek alapja a

családban illetve a pályaorientációs döntést megelőző időszakban, az intézményes

nevelésben van. Ezt az életkort az érzelmi élet gazdagsága és sokszínűsége jellemzi. A

tanulók lelkesedésük, kötődésük, türelmetlenségük, elkeseredésük, indulatuk alapján

azonosulnak érzelmileg a kiválasztott pályával, foglalkozással, mely adhatja számukra az

érzelmi energiahátteret, de ennek hiánya közönyössé, érdektelenné is teheti őket. Az

identitáskeresésnek egyébként is kitüntetett korszaka a serdülőkor, az iskola- és pályairány

választás időszakában pedig, a tanulók még inkább megpróbálják személyiségüket érvényre

juttatni, kifejezni. Az alábbi mondat egy pályaválasztási tanácsadáson hangzott el, azt

mutatja, hogy milyen fontos szerepet tölt be a tanulók életében a megfelelő pálya

kiválasztása. „Én tulajdonképpen nem azt keresem, hogy mi legyek, hanem azt, hogy miért

éljek. Ha ezt tudnám, pályát is könnyebben találnék magamnak.”

Erikson (1969, 68.p.) a következőket írja erről az életkorról: „Könyörtelenül kényszerítik a

fiatalt olyan döntések meghozatalára, amelyek gyorsuló iramban egyre végérvényesebb

öndefiniálódásokat, irreverzibilis szerepeket és így életre szóló rögzítéseket

eredményeznek…”

Ez napjainkban egyre kevésbé érvényes, hiszen mint ahogyan az előbbiekben is említettem

a NAT-ban megfogalmazódott az az elvárás, hogy a tanulókat fel kell készíteni arra, hogy

életük során akár többször is pályamódosításra kényszerülhetnek.

A személyiségfejlődés szerves része a pályafejlődés is, melyet Rókusfalvy Pál

(1969, 37.p.) így határoz meg: „A pályafejlődés a személyiség fejlődésének egyik oldala.

Azt mutatja, hogy az ember munkáján, hivatásán, mint sajátos eszközön keresztül hogyan

fejezi ki, hogyan fejleszti, valósítja meg önmagát. Így a pályafejlődés is már a

gyermekkorban megkezdődik, s az egyes életszakaszokban más és más értelmet nyer.”

A pályafejlődést elősegíti a megfelelő önismeret, teljesítmény, képességek mellett a

személyek általános tulajdonságai, a személyiség fejlődésének energiaháttere, az érzelmi

harmónia, a szociabilitás, a közösségbe való beilleszkedés mértéke és jellegzetessége.

(Ritoók, 1986) Ezeket a későbbiekben még részletesen tárgyalom.

17

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja

szeretni, amit csinál és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."

(Szent-Györgyi Albert)

3. Fejezet

A pályaorientációt meghatározó feltételek

A tanulók iskolaválasztási és pályaorientációs döntéseit leginkább meghatározza a

munka világához kapcsolódó önismeretük (melynek eleme az érdeklődés, a képesség).

Valamint tanulók egészségi állapota; szülők törekvései; ismerősök befolyása, pályairányok

és konkrét pályák ismerete (eleme a munka érték, a munkamód ismerete); középfokúiskola-

típusok által nyújtott lehetőségek ismerete; pályákhoz kapcsolódó tevékenységek és

eszközök ismerete; pálya társadalmi megítélésének ismerete; szociális, gazdasági, földrajzi

körülmények, lehetőségek pontos ismerete; munkaerőpiac aktualitásainak ismerete;

érzelmek; felvételi szelekció.

Most az első négy feltétellel foglalkozok részletesebben, mert úgy vélem, hogy ezek

befolyásolják legmeghatározóbb mértékben az általános iskolai tanuló döntését.

3.1. Önismeret

Lényeges, hogy hogyan értékelik a tanulókat mások, illetve saját magukat.

Az önismeret kialakulásában fontos szerepet kap a tanulók szociális

környezetének elvárása, értékítélete. (Kürti, 1986) A reális önismeret lényeges

kritérium a helyes pályaorientációhoz, hiszen hiánya nem megfelelő irányba

terelheti a tanulókat, így irreális motivációk játszhatnak szerepet a

pályaorientációjukban. Az önismeret helyessége attól függ, hogy mennyire

megfelelő a tanulók önérték-érzése. Önmagukat nem reálisan értékelő tanulók

túlbecsülhetik képességeiket és az iskola- és pályairány választási terveiket is

ennek megfelelően fogalmazzák meg, vagy épp ellentétesen csökkent

önbizalommal rendelkezhetnek, így képességeiket a valósnál kevesebbre

becsülhetik és pályaorientációjuk során nem a képességeiknek, igényeiknek

18

megfelelően döntenek, mert attól tartanak, hogy a követelményeknek nem

tudnak majd megfelelni.

Goethe szerint: „Ha meg akarod ismerni a világot, nézz magadba. Ha meg

akarod ismerni magadat, nézz körül a világban.” Tehát az önismerethez a

külvilágról szerzett nagy mennyiségű tapasztalat szükséges. A pályaorientáció

során segíteni kell a tanulókat a reális önkép kialakításában, ehhez szükségük

van a tanulóknak arra, hogy megismerjék saját érdeklődési körüket,

képességeiket, adottságaikat, fogyatékosságaikat, értelmi teljesítményüket és

nem utolsó sorban egészségi állapotukat.

3.2. Érdeklődés

Az érdeklődés Csirszka János megfogalmazása alapján: „Az érdeklődésen a

személyiség érzelemmel telített tartalmi irányulását értjük, amely szubjektív

értékkel látja el a tárgyat, amelyre irányul. Olyan fénycsóvának lehet tekinteni,

amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgyaira esik, és azokat megvilágítja,

köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán

keletkezett odafordulás, és lehet szándékosan irányított.” (Csirszka, 1966, 89.p.)

A fiatalokat széles körű érdeklődés jellemzi, de az érdeklődés iránya

életkoronként változik, pl. gyermekek pályaválasztásának vizsgálata kimutatta,

hogy 13 éves tanulók másfél év leforgása alatt 6-7 pályához is kötödést éreznek

(Szilágyi, 1996). Az esetek jelentős részében a megváltozott érdeklődési kör

okozza a pályaelhagyást, a pályairányváltást. Az érdeklődési kör

meghatározásának a legegyszerűbb módja a megfigyelés. Meg kell figyelni,

hogy mi az a tevékenység mely során kevésbé fáradnak el, hiszen az

érdeklődéssel végzett munka időtartama rövidebbnek tűnik a valósnál, és azt

kevésbé fáradtságosnak tűnik. Pedagógiai gyakorlatban a kérdőíves módszer

alkalmazása a legelterjedtebb. Jól összeállított kérdőívvel kiszűrhető, hogy ki

az, akinek az érdeklődése belső indíttatású, ki az, akinek külsődleges

szempontokon alapul, és kinek ötletszerű, tehát nincs egyáltalán érdeklődéshez,

tevékenységhez kötött pályaelképzelése. (Dr. Lepsényi - Nagy - Rákos -

19

Salamon, 1981) Nagyon sok tanulónak 14 éves korában nincs sem kialakult

érdeklődése, sem határozott elképzelése a jövőjét illetően.

Csirszka megfogalmazása szerint: "Az érdeklődő belsőleg ahhoz a szubjektív

értékesnek tartott tárgyhoz, személyhez, vagy jelenséghez fordul, amely, vagy

aki szükségletét kielégíti, tudatosan, vagy spontán elősegíti." (Csirszka, 1966,

89. p.)

Az érdeklődés az érdekkel és az értékrenddel is összefügg. A tanulók

érdeklődésének alakulására, a képességeik fejlődésére befolyással vannak a

szülők, a tanárok, a rokonok, az osztálytársak, a csoportközösség stb.

3.3. Képesség

A képességek feltárása nagyon fontos, hiszen a különböző pályák különböző

képességszinteket és képesség struktúrát igényelnek, mely a sikeres és

megelégedett munkavégzéshez elengedhetetlen. Ha a tanulók olyan pályát

választanak, melynek követelményei lényegesen magasabbak a képességeiknél,

akkor kevés sikerélményre számíthatnak e téren. Elbátortalanodhatnak,

elveszíthetik a kedvüket, és a teljesítményük is egyre rosszabb lesz. Abban az

esetben, ha a tanulók olyan pályát választanak, melynek követelményei

alulmaradnak a képességeiken, akkor az túl könnyűvé válik, nem örülnek az

elért eredményeknek, mely szintén a teljesítmény romlásához vezethet. A

képességek és a személyiség (azon belül motiváció, beállítódás, érdeklődési

irány stb.). egymáshoz való viszonya is jelentősen megahatározza a

teljesítményt.

Vannak olyan jó képességű fiatalok, akik teljesítménye úgy a tanulásban, mint a

munkában messze elmarad képességeik színvonalától, de ugyan így lehetséges,

hogy közepes képességű tanulók szorgalommal, érdeklődéssel kiváló

teljesítményt érjenek el.

A képességeket két szempontból lehet megkülönböztetni, egyrészt az általános

értelmi képességek, másrészt a szakmai feladatok ellátásához szükséges

képességek (Szilágyi, 1996). De más elgondolás szerint csoportosítható: fizikai,

szellemi és szociális képességekre.

20

3.4. Egészségi állapot

Iskolaválasztás előtt…2009 (Málnási - Stevanyik - Udvorka, 2008) című

könyvben az alábbi tájékoztatást kaphatjuk a témával kapcsolatban:

A pályaorientációs döntést jelentős mértékben meghatározza a tanulók egészségi

állapota, ezért a döntés meghozatala előtt tájékozódni kell arról, hogy van-e a

tanulóknak egészségükkel összefüggő elváltozásuk, betegségük, veleszületett

tulajdonságuk, amely a konkrét pályaorientációs döntésüket befolyásolhatja,

mert így megelőzhető a későbbi iskolaváltás, pályaváltoztatás. A gyakorlatilag

egészségesnek tekintendő tanulóknál is előfordulhat olyan tényező, amely a

döntésüket befolyásolhatja, ezen egészségügyi tényezők közül vannak olyanok,

amelyek határozottan ellenjavalttá teszik a kiválasztott szakma végzését, és

vannak olyanok, amelyek a károsodás mértékétől függően korlátozó hatásúak

lehetnek. Mindezek megítélése szakorvos feladata, akinek munkáját illetve

döntését segíti a tanulók korábbi egészségügyi vizsgálatainak eredménye, mint

pl. általános – házi, gyermekorvosi, iskolaorvosi - vizsgálat, rendszeres -

bölcsődei, óvodai, iskolaérettségi, beiskolázási – szűrővizsgálatok, illetve az

érzékszervi vizsgálatok, pl. szem, fül vizsgálat. Az orvosnak határozottan állást

kell foglalnia, hogy a tanulók testi és szellemi állapota alapján képesek lesznek-

e a választott szakma elsajátítására, annak tartós végzésére egészségkárosodás

nélkül, valamint hogy sem saját magukra nézve, sem pedig a munkatársaikra

nézve nem jelentenek-e balesetveszélyt a munkavégzés során. Azonban a

szakorvosi vizsgálat mellett szükséges a tanulók környezetének, pl. szülő, tanár

odafigyelése is. A korai - veleszületett vagy szerzett – károsodás felismerése

fontos, egyrészt természetesen azért, hogy mielőbb elkezdődhessen a tanulók

kezelése, másrészt azért, hogy a tanulók a megfelelő támogatást, segítséget

megkaphassák tanulmányaik során, valamint a pályaorientációs döntésüket kellő

információk birtokában hozhassák meg.

Az általános iskola 8. osztályos tanulóinak körében az Országos Munkahigiénés

és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) Ifjúsági Szakmai Alkalmasságot

Vizsgáló Osztálya pályaválasztási tanácsadást tart az egészségi alkalmasság

megállapítása céljából.

21

„Ha meg akarjuk tudni, hogyan éreznek az emberek: hogy mit élnek át, és mire emlékeznek,

mihez hasonlíthatók az emócióik és az indítékaik, mi készteti őket arra, hogy azt tegyék,

amit tesznek - miért nem kérdezzük meg tőlük?

(G. W. Allport)

4. Fejezet

A Deák Diák Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak

pályaorientációját leginkább befolyásoló tényezők

- kutatási tapasztalatok -

4.1. Vizsgálat célja

A vizsgálat elkészítésére a téma aktualitása sarkalt. Az utóbbi években a

pályafejlődési modell jelentősen megváltozott, fokozódott a munkanélküliség és a kényszer

pályaváltások száma. A hazánkat sújtó nagyarányú munkanélküliség prevenciójában illetve

a munkanélkülivé vált emberek munkába való visszajuttatásában, és az ott való

helytállásban - közvetett módon - jelentős szerepe van a megfelelően előkészített

pályaorientációs döntésnek. Jelentős szereppel bír az élethosszig tartó tanulás feltételeinek

megalapozásában is melyre - mint előzőekben említettem - a NAT is nyomatékosan felhívja

a figyelmet és az EU – OECD (2004) ajánlása is.

De hogy az általános iskolai tanulók pályaorientációs döntéseit kellő információ

birtokában hozzák e meg, illetve hogy ki(k) vagy mi(k) befolyásolják – ha egyáltalán

befolyásolják - leginkább döntésüket, egy érdekes kérdésfelvetésnek tűnhet az

értékpreferenciákban bekövetkezett jelentős változás miatt.

Egy - nem reprezentatív - felmérés szerint, mely 196 fő pályaalakulását követte

figyelemmel 40 éven keresztül, kimutatták, hogy az értékpreferenciák változásában a

legnagyobb elmozdulás a család szerepében következett be. A család a fontossági

sorrendben az első helyen szerepel, de – szignifikáns különbséggel - még fontosabbá vált az

utóbbi évtizedben. (Ritoók, 2008) Úgy gondolom, hogy az általános iskolai tanulók

pályaorientációjában is jelentős szerepet játszik a család hatása.

22

4.2. Hipotézis

A vizsgálatom kezdetén feltételeztem, hogy a vizsgált általános iskola 7. és 8.

osztályos tanulóinak pályaorientációs döntéseiben, legjelentősebb mértékben a szülő és a

tanár hatása jelenik meg.

A pályaorientációs rendszerben nyújtott szolgáltatás az iskola keretein belül, illetve

külsős, speciálisan képzett szakember igénybevételével valósulhat meg. A pályaorientációs

döntés segítésének elsődleges helyszíne az általános iskola, ahol a gyermekek szervezett

keretek között elérhetőek, így a velük való rendszeres foglalkozás megvalósulhat. A

tanárok évek során megfigyelhetik a tanulók teljesítményeit, képességeit, személyiségüket,

fejlődésük folyamatát így objektív képet kaphatnak róluk és egyben példaként is

szolgálhatnak számukra.

Az általános iskolai tanácsadó tanár feladata (lenne, ha van az iskolában), hogy az előre

látható és a váratlanul fellépő élethelyzetekben támogatást nyújtson a tanulóknak az egyéni

igényeik szerint (Szilágyi, 1996). Ilyen előre látható élethelyzet, például amikor a tanulók

elhagyják az általános iskolát - 6., 8. illetve a 10. év végén - és felmerül az iskolaválasztás

kérdése. Hazánkban nem jellemző, hogy az általános iskolákban pályaorientációs tanácsadó

tanárt foglalkoztatnának. Az osztályfőnökök és szaktanárok - az általunk tanított tárgy

tartalmi keretein belül indirekt módon - alakítják a tanulók önmagukról és a világról

alkotott képét és így közvetve a pályaorientációs elképzelésüket.

Iskolai pályaorientációs tanácsadás lehet:

A)

- egyéni tanácsadás vagy

- pályaorientációs csoportfoglalkozás

B)

- műveltségterületekbe épített pályaorientációs tartalom

C)

- tanórán belüli és kívüli tevékenységek

- iskolán belüli és kívüli tevékenységek

23

A pályaorientációs csoportfoglalkozás a tanulás színterében jelenik meg: tanítási órákon,

osztályfőnöki órákon, kiscsoportos orientációs foglalkozásokon.

A tanár értékelése számos azonos korú fiatal tulajdonságainak állandó összevetése mellett

alakul ki, ellenben a szülők közelebbről csak saját gyermeküket ismerik általában, így a

tanár véleménye az objektív kontroll szerepét is betöltheti.

Egy kérdőíves vizsgálat során - mely országosan reprezentatív iskolaminta alapján

4356 olyan szülőt kérdezett meg a pályaválasztásról, akiknek a gyerekei az 1997/98-as

tanévben kezdték valamilyen középfokú iskolában a tanulmányaikat [Témavezető: Andor

Mihály, A kutatás támogatója: Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások

Közalapítvány (OKTK A. 1252/V)] kiderül, hogy minél magasabban iskolázottak a szülők,

annál inkább befolyásolják a gyermekük pályaválasztással kapcsolatos döntéseit. A

kevésbé iskolázott szülők esetében inkább érvényesül a gyermek elképzelése. Ennek okai

lehetnek egyrészt, hogy az alacsonyabban iskolázott szülők illetve gyermekeik nem tekintik

a pályaorientációs döntést fontosnak, másrészt nem igazán tájékozottak az adott

kérdéskörben. (Lannert, 1998)

A pályaorientációs döntés meghozatalánál a szülők aspirációja igen mérvadó,

természetesen különböző életkorokban (10, 12, 14, 15, 16 év) különböző mértékben.

A 90-es években megnőtt középfokú iskolakínálat jelentősen befolyásolja a

pályaorientációt. A gimnáziumi kínálat tartalmi és minőségi szempontból is

differenciálódott, megjelentek a speciális szerkezetű illetve tantervű középfokú iskolák. A

továbbtanulás és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából nagyobb az

iskolaválasztás rizikója, az utóbbi években jelentősen megnövekedett az iskolákról szóló

információk és a tájékozódás jelentősége és szerepe.

Bizonyított, hogy a rendszerváltás utáni iskolai expanzió mellett a szelekciós életkor -

bizonyos képzési formák esetében - lefelé mozdult el, tehát különböző iskolatípusok - hat-

illetve nyolcosztályos gimnáziumok – megjelenésével belső szelekciós mechanizmusok

indultak el. (Mivel fiatalabb életkorban a gyermekek iskolaválasztásában jobban érvényesül

a szülői hatás, így a magasabb státusú családok gyermekei nagyobb valószínűséggel

kerülnek magasabb státust biztosító iskolákba, tehát fokozottan megjelenik a

státusreprodukció lehetősége, mely az egyenlőtlenségek újratermelődésének kedvez).

(Sági, 2003)

24

A szakirodalom szerint az általános iskolai pályaorientációs döntés során az anya

szerepe hangsúlyosabb, míg az apák szerepe csak később, a felsőfokú tanulmányok

irányának kiválasztásnál és a szakmaválasztásnál erősödik fel. (Baracs - Magasi, 2008)

Kérdőíves vizsgálatom elemzése során erre részletesen kitérek

A szülők aspirációja kifejezi azt is, hogy mit szeretnének a gyerekükből, milyen

szakmát szánnak neki, de azt is, hogy milyen erőfeszítésekre hajlandóak ennek az

elképzelésnek az elérése érdekében. (Liskó, 1998)A gyermekek taníttatása tulajdonképpen

egy befektetés melynek célja, hogy a gyerekek státusa ne legyen alacsonyabb, mint a

szüleiké. Ez a felfele irányuló mobilitási szándék teljesen érthető, hiszen minden szülő a

legjobbat kívánja gyermekének.

4.3. Vizsgálat terepe

Vizsgálatom színhelyéül a Deák Diák Általános Iskolát választottam. Az iskola

szellemiségét befolyásoló tényezők közül az egyik legmeghatározóbb az iskola

hagyománya és múltja. Az intézmény 1787-től Budapest V. kerületében, a Deák tér

közelében egy kívül-belül igényesnek mondható, régi klasszicista stílusban épült épületben

működött Deák Téri Iskola néven. Először elemi iskolaként, később gimnáziumként

üzemelt. 1883-tól lányokat is felvettek az intézménybe, mely korának egyik leghaladóbb

szellemiségű, legliberálisabb intézménye volt. 1952-ben az intézményt államosították,

azonban az oktatás továbbra is magas színvonalon, új pedagógiai módszerek, elvek

alkalmazásával folyhatott 1993-ig, mikor is az evangélikus egyház visszakövetelte az

épületet. Ekkor az intézmény a VIII. kerületben, Józsefvárosban (Orczy út 5-7.) kapott

helyet és a faliújságjuk után szabadon a „Deák Diák” névvel folytatta működését, később

innen a jelenlegi helyükre a Köztársaság tér 4. szám alá költöztek. (Császár, 2003)

2004. augusztus 8-tól VIII. kerületi Önkormányzat fenntartásában működik. Józsefváros

nevét a Habsburg család egy tagjáról kapta. Budapest egyik legrégebbi része, hiszen már az

1720-as években kezdett benépesedni. Jellemzően kisiparosok, szegényebb zsidó családok

és muzsikus romák lakták. 1890-ben 91. 303 lakosa volt, mely a főváros lakosságának

18,8%-át jelentette, 1910-ben a helyi önkormányzat adatai alapján elérte csúcspontját,

amikor is 164. 255 lakosa volt a kerületnek. A II. világháború után a kerület

25

épületállományának 90 %- a romokban állt, amiket ugyan lakhatóvá tettek, de az idők során

az államosított bérházak és leromlott állapotú épületek állagmegóvására nem fordítottak

elegendő figyelmet, így napjainkban Józsefváros, mint Budapest egyik legelhanyagoltabb

kerülete él az emberek tudatában. Részben a fent említettekből következik, hogy a

tehetősebb családok elköltöztek és Józsefváros egyre inkább az alacsonyabb státusú

családoknak adott és ad otthont, bár meg kell jegyezni, hogy ezen belül is igen nagy

státuskülönbségek vannak a körúti szecessziós, századfordulós bérházak lakói a földszinti

udvarházak, „bérkaszárnyák”, körfolyosós bérházak lakói között. (www.jozsefvaros.hu)

Tehát az intézmény egy elit környékről bekerült a kevésbé jó hírű kerületbe. Ennek ellenére

a tanulók 90 %- a az intézmény dolgozóival tartott és átment a másik épületbe, mely ugyan

eredetileg nem iskolának épült, hanem mint szeretetotthon üzemelt 1898-tól. Az évek során

az V. kerületi tanulók kiröppentek az iskolából, így mára már leginkább VIII. kerületi

szülők íratják gyermekeiket az intézménybe. A KSH 2001- es népszámlálása alapján a

népességszám csökkent a kerületben, 77. 175 lakosa van, de még így is a legsűrűbben

lakott pesti városrész. A népesség korösszetételére - a budapesti arányokhoz hasonlóan –

jellemző, hogy magas az időskorúak aránya, de az átlagéletkort tekintve a kerület népessége

fiatalabb, mint a többi fővárosi kerület. A népesség korszerkezetében jelentkező változás

(családos, kisgyermekes rétegek arányának növekedése) a 2000-es évek elejétől intenzíven

jelentkező rehabilitációs tevékenység hatásának tudható be.

A KSH 2001-es felmérése alapján a kerületi lakosok iskolai végzettségét tekintve a

legalacsonyabb – általános iskola 0-7 évfolyam - végzettséggel rendelkezők aránya a

kerület egyes részein meghaladja a 10%- ot a 15 év feletti népesség körében. A felsőfokú

végzettségűek aránya jelentős mértékben elmarad a fővárosi átlagtól. A felsőfokú

végzettséggel rendelkezők száma a kerületben 11. 202, míg Budapesten 320. 899, ami az

összlakossághoz viszonyítva a kerületben 13,7%- ot, Budapesten pedig 18%- ot jelent.

Egy 2006-ban elkészített felmérés szerint (Szülők és tanulók véleménye iskolánkról, 2006)

a Deák Diák Általános Iskolába járó tanulók szüleinek iskolai végzettsége az alábbiak

szerint alakul: Anya (192 fő) iskolai végzettsége: 74 fő felsőfok, 91 fő középfok, 10 fő

szakmunkás, 15 fő alapfok.

Apa (182 fő) iskolai végzettsége: 77 fő felsőfok, 87 fő középfok, 11 fő szakmunkás, 7 fő

alapfok.

26

Azaz anyák 38,5%- a, apák 42,3%- a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, tehát mind a

kerületi, mint a budapesti arányokhoz viszonyítva jelentősen magasabb az iskolába járó

tanulók szüleinek felsőfokú végzettségi aránya (40,4%). Ezek az adatok, illetve a

túljelentkezés is azt mutatja, hogy az iskola megőrizte presztízsét.

A kimutatások szerint 2008-ban az iskola végzős diákjainak 50%- a gimnáziumban, 40%- a

szakközépiskolában és 10%- a szakmunkásképző és egyéb intézményben tanult tovább.

4. 4. Vizsgálat alanyai

Vizsgálatomat 2008/2009-es tanév második felében végeztem. A Deák Diák

Általános Iskolában 2 párhuzamos évfolyamon 20-26 fős osztályokban, integráltan folyik

az oktatás.

Vizsgálatomat - igazgatónő engedélyezésével – 7 és 8. osztályos tanulók körében

végeztem. A vizsgálat alanyai 13-15 éves általános iskolai tanulók. A vizsgálathoz

kérdőívet használtam, melyet összesen 87 tanuló tölthetett ki, ebből visszaérkezett 72 db

kérdőív, a teljes minta 82,75 %-a, tehát a válaszadási kedv jónak mondható.

Az osztályfőnöki órákon kiosztott kérdőívek kitöltése nem volt kötelező, mégis úgy vélem,

hogy a hiányzó 15 db kérdőív inkább a betegség miatti hiányzásnak tudható be.

A megkérdezettek 37,5%-a 13 éves, 51,4%-a 14 éves és 11,1%-a 15 éves. Nemük szerinti

eloszlásban - a véletlen folytán - 50% fiú és 50% lány, mely igen megkönnyítette

számomra a kérdőív kiértékelésekor a nemek szerinti összehasonlítást.

4.5. Iskola küldetésnyilatkozata

Az iskola alapelvének középpontjában a személyiség alakítása és a

közösségteremtés áll. A tanárok megújult módszertani szemlélettel és elfogadó

magatartással segítik a tanulókat abban, hogy képességeiket, értékeiket, érdeklődési

irányukat felismerjék és kibontakoztassák. (www.deakdiak.hu)

27

A Technika és Életvitel tantárgy keretein belül 5-8 osztályig 37 órában valósul meg:

- a kognitív képességek és készségek fejlesztése (pl. probléma felismerés,

megoldás, tervezési és alkotóképesség, helyzet-felismerési és kommunikatív

képesség, stb.),

- a pszichomotoros képességek és készségek fejlesztése (pl. mozgáskoordináció,

önellenőrzés, stb.),

- a személyes képességek és készségek fejlesztése (pl. önismeret, önfejlesztés,

kitartás, akaraterő, kezdeményezés, szervezés stb.),

- és a szociális képességek és készségek fejlesztése (pl. kötelességtudat,

együttműködés, kapcsolatteremtés, alkalmazkodás, felelősségtudat stb.).

Pályaorientációval kapcsolatos követelményként jelenik meg a Kereszttantervben:

- Történelem tantárgy tanulása során, történelmi példákon keresztül a társadalmi

munkamegosztás, az életpályák és életformák, valamint a különböző

foglalkozások megismerése.

- Környezetismereti tanulmányok során a családok életének megismerése révén

néhány foglalkozás és életpálya megismerése.

- Földrajz tantárgy tanulása során ipari, mezőgazdasági, szolgáltatóipar,

idegenforgalmi, környezetvédelmi folyamatok, tevékenységek, szakmák

megismerése.

- Technika és életvitel tantárgy keretén belül célorientált iskolalátogatások,

szakboltok és szakkiállítások meglátogatása.

Mint osztályfőnöki és szaktanári feladat jelenik meg:

Az önismereti játékok megszervezése (pl. Milyen vagyok?),

Szakmák bemutatása,

Szakmákról, pályákról készített vizuális ismertető anyagok, plakátok készítése

Kollázsok, fotómontázsok készítése,

Foglalkozások viszonyrendszere, kapcsolati ábrájának elkészítése,

Szakmák jellemzőinek összegyűjtése projektmunkával,

Portfolió összeállítása szakmacsoportokról,

28

Prezentáció készítése,

Szakmaismereti vetélkedők, versenyek,

Külső helyszínek meglátogatása, pl. továbbtanuláshoz szükséges iskolalátogatások

megszervezése, pályaválasztási kiállítások megtekintése.

A szabadidős foglalkozások is lehetőséget biztosítanak a tanulók számára a saját

képességeik, érdeklődési köreik megismerésére. Az iskolában sokféle „klub”-ot tartanak,

pl. képzőművész, színjátszó tánc, fotó, sakk, környezetvédő, természetjáró stb., melyek

egyrészt a tehetséggondozás színterei, másrészt lehetőséget kínálnak a tanulók számára,

hogy kipróbálhassák önmagukat több területen is.

A tanárok sok szabadidős tevékenységet is végeznek együtt a tanulókkal, pl. táboroztatnak,

kirándulni viszik a gyerekeket, aktívan részt vesznek a „tófutásban” az osztálytáncban, a

terem díszítésben, a tábori sportversenyeken, játékokban stb., így alakulhat ki ideális tanár-

diák kapcsolat és válhatnak a tanárok igazán példaképekké a tanítványaik számára. Persze

ehhez az is hozzátartozik, hogy nincs nagy fluktuáció az iskolában. Azonban szomorúan

kell megemlítenem, hogy a pedagógus szakma elnőiesedése itt is megfigyelhető, hiszen a

40 fős tantestületben csak hét férfi tanár van, ami 17,5%-os arányt jelent, mely a férfi

példaképek kialakulásának szempontjából nem túl kedvező.

4.6. Kérdőív felépítése

Kutatásom középpontjában a pályaorientációt befolyásoló tényezők vizsgálata állt.

Feltételeztem, hogy a tanulók pályaorientációs döntése az adott - 13-15 éves - életkorban

megerősítést igényel.

A kérdőív (lásd 2. sz. melléklet) első részében néhány személyes adatot kértem a

kérdőív kitöltőitől, pl. korukat, nemüket. Majd hat nagyobb kérdéskör feltérképezésére

vállalkoztam, melyből az első kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadónak van-e már

elképzelése arra nézve, hogy milyen pályát választ, és ha van, akkor mi ez a pálya. A filter

kérdést követően további három kérdésből kettő arra vonatkozott, hogy a kiválasztott

pályához milyen középfokú iskola elvégzése szükséges, illetve, hogy további felsőfokú

iskola elvégzése szükséges-e adott esetben? A válaszok rávilágítanak arra, hogy a tanulók

29

mennyire vannak tisztában azzal, hogy a kiválasztott pálya végzéséhez milyen iskolákat

kell választaniuk.

A filter kérdés harmadik része pedig, feleletválasztást igénylő kérdés formájában arra

keresett választ, hogy a válaszadó pályaorientációs szándékának alakulására ki(k), illetve

mi(k) hatottak. Itt 19 felsorolt lehetőségből lehetett választani, illetve a 20. esetében az

„egyéb” befolyásoló tényezőket részletesen kifejteni.

A második kérdés nyílt kérdésként lett feltéve és arra vonatkozott, hogy a válaszadó

pályaorientációját illetően van-e különbség saját és szülei elképzeléseiben.

A harmadik, filter kérdés arra kérdezett rá, hogy a válaszadó ismer-e választott pályán

dolgozó személyt, és ha igen, akkor ismeri-e az ő(k) munkáját. Ezek a válaszok arról

tanúskodnak, hogy a válaszadó ismeri-e a konkrét pálya mögött húzódó tevékenységformát

illetve tartalmat.

A negyedik és ötödik kérdésben a válaszadó pályaorientációjára ható tanári illetve tantárgyi

befolyásokra voltam kíváncsi. Az első esetben a tanár személyiségének hatásáról, míg a

második esetben bizonyos tantárgyak esetlegesen befolyásoló hatásáról vonhattam le

következtetéseket.

A hatodik, és egyben utolsó kérdéscsoportban - filter kérdés formájában - a szabadidős

tevékenységek lehetséges hatását vizsgáltam. Vannak-e olyan szabadidős tevékenységek,

melyek a válaszadó pályaorientációs elképzelésére hatnak, és ha igen, melyek ezek a

szabadidős tevékenységek.

30

4.7. A vizsgálat eredményei

Vizsgálatom statisztikai kiértékelése során az alábbi eredményeket kaptam. Az első

kérdésre, hogy a kialakult-e már elképzelés, hogy milyen pályát választanak, a válaszadók

83,3%-nak volt elképzelése, 14%-nak nem volt elképzelése és 2,7%-a nem válaszolt a

feltett kérdésre, mely utóbbit leginkább úgy lehet értékelni, hogy nincs kialakult

elképzelése arra nézve, hogy milyen konkrét pályát választana. Ez a nemek megoszlásában

az alábbiak szerint alakul:

1. sz. ábra: elképzelés-nem megoszlása (%-os megoszlásban)

5,5 0

80,686,1

13,9 13,9

0102030405060708090

100

nem válaszolt akérdésre

van elképzelése nincs elképzelése

FiúLány

Tehát a lányok nagyobb százalékban (86,1%) rendelkeznek konkrét elképzelésekkel, hogy

milyen pályát válasszanak, mint a fiúk (80,6%), viszont azonos a fiúk és lányok százalékos

megoszlása (13,9%) abban a tekintetben, hogy nincs elképzelésük, hogy milyen pályát

válasszanak. Azonban ha feltételezzük, hogy a nem válaszolóknak sincs konkrét

elképzelése, akkor viszont a fiúk százalékos aránya már jóval magasabb, mint a lányoké, az

elképzelés hiányának tekintetében.

Annak, hogy a lányoknak nagyobb százalékban van elképzelésük, hogy milyen pályát

válasszanak, az egyik lehetséges magyarázata lehet az a közismert tény, hogy a lányok

hamarabb érnek, mint a fiúk.

Azok a tanulók, akik konkrét pályaelképzeléssel rendelkeznek legnagyobb

arányban, 18,3%-ban színész, zenész pályát választottak. A második legnépszerűbb

31

pályairány 15%-ban a kereskedelem és vendéglátás volt, pl. eladó, pincér, szakács, cukrász.

Ezt követte 11,7%-kal a fodrász, kozmetikus pálya, és 10%-al az informatikus és

programozó, valamint szintén 10%-al a mérnöki pálya. A kérdőív kitöltők 8,3%-ban

egészségügyi pályát választottak, pl. orvos, pszichológus, ápoló és 5%-ban történész,

régész, 5%-ban sportoló és szintén 5%-ban a autószerelő. Míg 3,4% írta a közgazdász és

3,4% a biológus, vegyész pályát, addig az idegenforgalmi pályairányt csak 3,3% választott

és 1,6% jelölte az ügyvédi pályát. Ez a nemek megoszlása szerint az alábbiakban alakul:

2.sz. ábra: pálya-nem megoszlása (%-os megoszlásban)

2,8

8,3

8,3

5,5

16,7

19,4

16,7

11,1

2,8

5,5

5,50

0

0

0

2,8

8,3

13,9

13,9

19,5

16,7

0

0

2,8

2,8

2,80

13,9

0 5 10 15 20 25

van elképzelése, de nem nevezte meginformatikus, programozó

mérnökszínész, zenész

fodrász, kozmetikus, eladó, pincér, szakács, cukrász

orvos, pszichológus, ápolóügyvéd

történész, régészközgazdász

biológus, vegyészidegenvezető, tolmács

autószerelősportoló lány

fiú

A különbség továbbra is elég nagynak mondható a nemek megoszlásában, abban az

esetben, amikor ugyan van elképzelés - hogy milyen pályát válasszon -, de ennek ellenére

nem nevezett meg konkrét pályát. Ez a fiúk esetében 19,5% míg a lányok esetében 13,9%.

Ez továbbra is az előző állításomat hivatott alátámasztani, mégpedig, hogy a lányok

nagyobb százalékban rendelkeznek konkrét elképzelésekkel arra nézve, hogy milyen pályát

válasszanak.

A műszaki pályákat a fiúk szignifikánsabban magasabb százalékban jelölték meg, mint a

lányok. Ez a mérnöki pályán 16,7%, az informatikus, programozó esetében 13,9%, és az

autószerelő pályán 8,3%-ot jelent. Míg ugyanez a lányoknál a mérnöki pályán 0%,

32

informatikus, programozó pályákon ugyan mutatkozik némi érdeklődés, de csak 2,8%-os,

és az autószerelő pályairányon szintén 0 %.

A lányok szolgáltatóipari szakmákat választottak nagyobb százalékban, ez a fodrász és

kozmetikus pálya esetében 19,4% a kereskedelmi és vendéglátóipar esetében 16,7%, az

idegenforgalom esetében 5,5%. A fiúk ugyanezen pályákat 0%, 8,3% és 0%-ban

választották. A válaszadók körében a színész, zenész pályákon nem mutatkozik ekkora

eltérés, ezt a lányok 16,7%-ban választották, míg a fiúk 13,9%-ban. Szignifikáns különbség

tapasztalható azonban az egészségügyi, természettudományos és jogi pályairányokon. Ez a

lányok esetében 11,1%, 5,5% és 2,8%, míg a fiúknál ez 2,8%, 0%, és 0%-os. A

hivatásszerűen végzett sportot a fiúk 5,5%-ban választották, míg a lányok 2,8%-ban. A fent

említett adatokból egyértelműen kiderül, hogy a fiúk inkább műszaki beállítottságúak, míg

a lányok a szolgáltatóipari és szórakoztatóipari pályákat részesítették előnyben.

A következő kérdésemben arra kerestem a választ, hogy a tanulók mennyire vannak

tisztában azzal, hogy a kiválasztott pálya végzéséhez milyen iskolát kell választaniuk.

Azok a válaszadók, akik nem válaszoltak az első kérdésre, azaz hogy van-e elképzelésük,

hogy milyen pályát válasszanak 100%-a, és azok a válaszadók, akik azt a választ adták,

hogy nincs elképzelésük arra nézve, hogy milyen pályát válasszanak 100%-a, - ugyan

pályaelképzelés nélkül - de konkrét elképzeléssel rendelkeztek arra nézve, hogy milyen

iskolatípusban kívánják folytatni a tanulmányaikat. 8,3% szakközépiskolát jelölt meg és

további felsőfokú iskola elvégzését nem tartotta szükségesnek, míg a többiek (91,7%)

gimnázium és felsőfokú iskola elvégzését jelölte meg. Ez arra enged következtetni, hogy

egyrészt a konkrét pálya- illetve pályairány választását későbbi időpontra kívánják kitolni

(melynek lehet oka a pálya- illetve pályairány-választási szándék hiánya, kialakulatlan

érdeklődés, késői érés stb., de lehet a többirányú érdeklődés is) - másrészt azon kívül, hogy

semmilyen pályaelképzeléssel nem rendelkeznek - felsőfokú iskola elvégzését

mindenképpen fontosnak tartják. Mindez a felsőfokú iskola expanzióját hivatott

alátámasztani.

A kérdőívet kitöltők közül - akiknek van elképzelésük, hogy milyen pályát válasszanak (60

tanuló) - csak 1 tanuló – mely 1,7%-ot jelent - választotta a szakiskolát. Ő az eladó pályát

jelölte meg. 31 fő választotta a gimnáziumot, mely 51,7%-ot jelent, és 28 tanuló választotta

a szakközépiskolát, mely 46,6%-ot jelent.

33

A gimnáziumot megjelölök közül 2,5% nem válaszolt arra a kérdésre, hogy szükséges-e

további felsőfokú iskola elvégzése, 92,5% válaszolta, hogy szükséges és 5% válaszolta,

hogy nem szükséges további felsőfokú iskola elvégzése.

A szakközépiskolát megjelölők közül 3,5% nem válaszolt arra a kérdésre, hogy szükséges-e

további felsőfokú iskola elvégzése, 69% válaszolta, hogy szükséges és 27,5% válaszolta,

hogy nem szükséges további felsőfokú iskola elvégzése.

Arra a kérdésre, hogy a választott pályájuknak megfelelő iskolatípust jelöltek-e meg a

válaszadók egy igen ellentmondásos eredmény született.

Az ügyvéd, történész és régész, biológus, idegenvezető és tolmács valamint hivatásos

sportoló pályákat megjelölő válaszadók mindegyike gimnáziumot és további felsőfokú

iskola elvégzését választotta.

Az informatikus és programozó pályát megjelölők 50-50%-ban választották a gimnáziumot

és szakközépiskolát, azonban mindannyian felsőfokú iskola szükségességét irányozták elő.

Az egészségügyi pályát választók közül 1 fő ápolóként szeretne a későbbiekben dolgozni, ő

szakközépiskolát jelölt meg további felsőfokú iskola elvégzése nélkül a többiek orvos és

pszichológus pályát választottak. Ők 75%-ban gimnáziumot és 25%-ban szakközépiskolát

jelöltek meg, azonban kivétel nélkül mindannyian felsőfokú iskola elvégzését tervezik.

A színészi és zenei pályát megjelölők közül 54,5% a gimnáziumot, míg 45,5% a

szakközépiskolát választotta, azonban közülük a további kérdésre, hogy szükséges-e

további felsőfokú iskola elvégzése 9% nem válaszolt, de a kérdésre választ adók 100%-a

szükségesnek ítélte meg a felsőfokú iskola elvégzését az adott pályához.

A mérnöki pályát választók 83,3%-ban jelölték meg a gimnáziumot és 16,7%-ban a

szakközépiskolát, azonban ugyanilyen százalékban (83,3% és 16,7%) gondolták, hogy

felsőfokú iskola elvégzésére van szükség.

A közgazdász pályát megjelölők 100%-a szakközépiskolát választott, illetve fele-fele

arányban, hogy további iskola elvégzése szükséges-e vagy nem.

Az eladó, pincér, szakács, cukrász szakmákat választók közül - mint már előbbiekben

említettem az egyedüli kivételt - egy fő szakiskolát jelölt meg, mely a kereskedelmi és

vendéglátó szakmákat megjelölök körében 11,1%-ot jelent, 33,3% gimnáziumot, míg

55,6% szakközépiskolát jelölt meg. Felsőfokú iskola elvégzéséhez kötötte 44,5 %, és

55,6% nem.

34

A fodrász és kozmetikus pályákat választók körében 28,6% jelölt meg gimnáziumot, míg

71,4% szakközépiskolát, azonban 85,7%-uk szerint szükséges további felsőfokú iskola

elvégzése és 14,3% szerint nem.

Az gépjárműszerelők 100%-a szakközépiskolát jelölt meg, de 66,7%-uk kötötte felsőfokú

iskola elvégzéséhez és 33,3%-uk nem.

A fenti adatokból tisztán látszik, hogy a fiatalok körében elveszítette népszerűségét a

szakmunkás pálya. A kérdőívet kitöltők 77%-ban felsőfokú végzettséget igénylő pályákat

jelöltek meg. Azonban azok, akik felsőfokú végzettséget nem igénylő pályákat választottak,

azok közül is 63,2% felsőfokú iskola elvégzését irányozta elő.

Ez egyrészt jelentheti azt, hogy nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy milyen iskola

elvégzéséhez kötött az általuk megjelölt pálya végzése, másrészt, hogy a mai világban már

a fiatalok elengedhetetlenül fontosnak tartják a felsőfokú végzettséget.

Arra a kérdésre, hogy ki(k), vagy mi(k) hatottak leginkább a kérdőív kitöltők

pályaorientációs elképzeléseire 12,5% nem adott választ. A válaszolók körében a megjelölt

hatások az alábbiak szerint alakultak.

3. sz. ábra: válaszolók körében a pályaorientációs elképzelésekre ható tényezők (%-os

megoszlásban)

22,2

14,3

7,97,9

6,3

9,5

11,1

15,9

23,8

12,7

23,8

27

39,760,3

33,3

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

szülői hatás"saját magam döntök"

barátrokon

olyan ember páldája akit tiszteltv sorozatok szereplőiintenet, telefon, PDA

iskolában szerzett élménytanári hatás

véletlentestvér

osztálytársolvasmányok

szakköri élményekmunkahely meglátogatása

35

A válaszolók szignifikáns különbséggel a szülői hatást említették első helyen, mely a

válaszolók 60,3% jelentette. A második helyen a „saját magam döntök” kategóriát

választották a legtöbben. Ez a válaszadók körében 39,7% volt. A következő helyen a barát

(33,3%), majd rokon (27%) említése szerepelt. Az „olyan ember példája, akit tisztel”, és a

tv sorozatok szereplői 23,8%-23,8 %-ot értek el. Az internetet, telefont, PDA -t 22,2%-kal

említették a válaszadók és csak ezután következett az „iskolában szerzett élmény”, illetve a

tanári hatás, mely 15,9%-kot és 14,3%-kot jelentett. A kérdőívet kitöltök 12,7%-ban a

véletlent, 11,1,%-ban a testvért, 9,5%-ban az osztálytársat, 7,9%-ban az olvasmányokat és

szintén 7,9%-ban a szakköri élményeket jelölték meg. A munkahely meglátogatásának

hatása nem jelentős, mindössze 6,3%-os.

A válaszadók „egyéb” befolyásoló tényezőként (15,9%) említettek, pl. egy évente

megrendezésre kerülő UFO kongresszust vagy egy színdarabba való beválogatást, mely

meghatározó élményt jelentett számára. Egy tanuló válaszolta, hogy a pályaválasztási

tanácsadóban kapott információk befolyásolták a pályaorientációs elképzeléseit.

A következő ábra a szülői hatást részletezi.

4. sz. ábra: szülői hatás (%-os megoszlásban)

21,1

36,842,1

05

101520253035404550

csak apai hatás csak anyai hatás apai és anyaihatás együttesen

Szülői hatástmegjelölők

Tehát „csak apai hatást” a válaszolok 21,1%-a jelölte meg, „csak anyai hatást”, pedig

36,8%. A kérdőív kitöltők 42,1%-a válaszolta, hogy az anyai és apai hatást együttesen

befolyásolja pályaorientációs elképzelésüket. Az eredmények alapján el lehet mondani,

36

hogy az általános iskolai tanulók pályaorientációs elképzeléseire leginkább a közös szülői

hatás, illetve ezen belül is hangsúlyosabban az anyai hatás szerepe a jelentős.

A második kérdéscsoportra, hogy van-e különbség a saját és szülei elképzeléseiben

a pályaorientációját illetően 18% nem válaszolt, 65,3% mondta, hogy nincs különbség és

16,7% válaszolta, hogy van különbség. A pályaorientációt érintő véleménykülönbség

legtöbb esetben a megélhetésre vonatkozott. A tanulók véleménykülönbség esetén

legtöbbször arra hivatkoztak, hogy szüleik szerint az általuk választott pálya kínálta anyagi

lehetőségek szerények. Egy tanuló a következőket írta: „Apu azt mondja, hogy legyek pék,

és akkor mindig lesz mit ennem.” Tapasztalataim azt mutatják, hogy a pályaorientációs

döntéseket meghatározó tényezők közül az anyagi és megélhetési szempontok jelentős

szerepet játszanak.

A következő kérdéscsoport arra kérdezett rá, hogy a kérdőív kitöltők ismernek-e a

választott pályán dolgozó embert, és ha igen ismerik-e az ő(k) munkáját. Erre a kérdésre

44,4% nem válaszolt, 29,1% ismeri és 26,5% nem ismeri. Azonban azok a válaszolók, akik

azt írták, hogy ismerik a pályán dolgozó személy munkáját, jelentős hányada nem részletezi

a pálya mögött húzódó tevékenységet, illetve sok esetben tévesen. Ez, illetve a nem

válaszolók nagy százaléka arra enged következtetni, hogy a tanulók nem igazán vannak

tisztában az egyes szakmák tartalmával, konkrét munkatevékenységeivel.

A negyedik kérdéscsoport arra kereste a választ, hogy van-e olyan tanár az

iskolában, aki hatással van a kérdőív kitöltők pályaorientációs elképzeléseire. Erre a

kérdésre 2,8% nem válaszolt, 36,1% írta, hogy van olyan tanár és 61,1% , hogy nincs olyan

tanár, aki hatással lenne a pályaorientációs elképzeléseire. Azok a válaszolók, akik azt írták,

hogy van olyan tanár, aki hatással van a pályaorientációs elképzeléseire 15,4% nem nevezte

meg, hogy melyik tantárgyat tanítja az adott tanár, a többi esetben 26,9%-kal a matematika

23%-kal a kémia és 19,2%-kal a fizika tantárgyakat nevezték meg. A maradék 15,5%-ban a

magyart, történelmet, angolt tanító pedagógust jelölték meg (ezeket a tantárgyakat mind

különböző tanár tanítja a vizsgált osztályokban).

Arra a kérdésre, hogy van-e olyan tantárgy, amely hatással lenne a kérdőív kitöltők

pályaorientációs elképzeléseire 2,8% nem válaszol, 66,7% gondolta úgy, hogy van olyan

tantárgy és 30,5%, hogy nincs olyan tantárgy. Azok, akik azt írták, hogy van olyan

tantárgy, mely hatással van a pályaorientációs elképzeléseikre legtöbben a magyar (20,8%),

37

biológia (18,8%), matematika (16,7%), történelem (14,6%), kémia (10,4%) és angolnyelv

(10,4%) tartárgyakat választották.

Ezek a válaszok azt mutatják, hogy a tanulók tisztában vannak azzal, hogy melyek a

továbbtanulás szempontjából szükséges tantárgyak. A biológia és kémia nagy

valószínűséggel azért jelentek meg - mint pályaorientációt befolyásoló tantárgyak -, mert a

pályaorientációs elképzeléssel rendelkező tanulók 23,3%-a az egészségügyi, biológus,

vegyész, kozmetikus és fodrász pályát választotta. A megnevezett - pályaorientációra

hatással levő - tanárok és tantárgyak jelentős hasonlóságot mutatnak, mely azt jelenti, hogy

a tanár pályaorientációs hatása inkább az általa tanított tantárgyon keresztül érvényesül.

Az utolsó kérdéscsoport arra vonatkozott, hogy van-e olyan szabadidős

tevékenység, melynek hatása van a pályaorientációs elképzelésekre. Az adott válaszokból

kiderül, hogy 55,6%-ban nincs, 38,9%-ban van hatása és a válaszolók 5,5%-a nem válaszolt

erre a kérdésre. Akiknek azt írták, hogy van olyan szabadidős tevékenység, mely hatással

van a pályaorientációs elképzeléseikre, azok 29,6%-ban az edzést és táncórát, 22,2%-ban a

dráma és színjátszó szakkört, 14,9%-ban a rajzszakkört 11,1%-ban az angol

nyelvtanfolyamot és szintén 11,1%-ban a számítógépes elfoglaltságot jelölték meg. Ez

utóbbiban leginkább az otthoni számítógépes szabadidős tevékenység jelent meg. 7,4%-ban

a magán zeneórát és 3,7%-ban a biológia szakkört jelölték meg a válaszadók.

A kapott eredmények azt mutatják, hogy legtöbb esetben nincs olyan szabadidős

elfoglaltság, melynek közvetlen hatása lenne a pályaorientációs elképzelésekre. Az edzés és

táncóra szerepe sok esetben megjelent, mint szabadidős tevékenység, de általában nem

függött össze közvetlenül a választott pályával.

38

4.8. Összegzés és javaslatok

A hipotézisem, hogy a tanulók pályaorientációs elképzeléseire leginkább a szülő és

a tanár van hatással részben igazolódott. Ami a szülői hatást illeti, valóban az első helyen

(60,3%-kal) szerepel, de a tanári hatás (14,3%-kal) messze alatta maradt az általam

feltételezettnek.

Az eredmények azt mutatták, hogy azokra a tanulókra, akikre a pályaorientációs döntés

során hatással vannak a szülők, legtöbb esetben közös apai és anyai hatás érvényesül

(42,1%), de a többi esetben az anya szerepe szignifikánsan hangsúlyosabb (36,8%), mint az

apáké (21,1%). Ennek oka egyrészt, hogy megnőtt a csonka családok száma (és ez esetben

a gyermekeket általában az anyák nevelik), másrészt az apák hatása később válhat

jelentősebbé.

A második helyen megjelenő „saját magam döntök” kategória (39,7%-os)

megjelenése a gyermeknevelésben bekövetkezett változást mutatja (a családok

összetételének nagyarányú megváltozása, a megélhetésérért folytatott időigényes küzdelem,

a gyermekek nagyobb szabadsága, önállósága), de mutatja a szülők bizonytalanságát is, a -

a továbbtanulás és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából fontos

iskolaválasztásról szóló - információk és tájékozódás elégtelenségét illetve hiányát. A

szülők általában szülői értekezleten egyszeri tájékoztatást kapnak gyermekük

továbbtanulási lehetőségeiről, mely sem minőségileg, sem mennyiségileg nem elegendő a

megalapozott döntés előkészítéséhez. Itt legtöbbször a szülők csak a jelentkezési lapok

kitöltésére, azok formai követelményeire, határidőkre vonatkozó információkat kapnak. A

kiadványokban (ld. Málnási - Stevanyik - Udvorka: Iskolaválasztás előtt…2009, Fővárosi

Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Budapest, 2008) és az interneten (az

iskolák weblapjain) megtalálható információk hiányosak, hiszen a szakok elnevezése

mögötti konkrét tartalom nem, vagy csak elvétve található meg.

A vizsgálatomból kiderült, hogy a szülők legtöbbször a későbbi anyagi és megélhetési

szempontokat előtérbe helyezve kívánnak hatni a gyermekeikre, mely a köztudatban

egyenlő a magasabb iskolai végzettséggel. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók jelentős

része (77%) felsőfokú végzettséget igénylő pályákat jelöltek meg. Azok a tanulók is, akik

felsőfokú végzettséget nem igénylő pályákat választottak, jelentős része (63,2%) felsőfokú

39

iskola szükségességét választotta. Ez jelentheti, hogy elengedhetetlenül fontosnak tartják a

felsőfokú végzettséget (felsőfokú iskolai expanzió), de azt is, hogy konkrét pálya- illetve

pályairány választását későbbi időpontra akarják kitolni (pálya- illetve pályairány-választási

szándék hiánya, kialakulatlan érdeklődés, többirányú érdeklődés, késői érés miatt stb.) és

nem utolsó sorban, hogy nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy milyen iskola

elvégzéséhez kötött az általuk megjelölt pálya végzése. Arra a kérdésre, hogy ismernek-e a

választott pályán dolgozó embert, és ha igen ismerik-e az ő(k) munkáját nagy részben nem

válaszoltak, illetve nem ismerték a konkrét pálya mögött húzódó tevékenységet, nagyon

sok esetben pedig, tévesen jelölték azt meg, tehát a tanulók nem igazán vannak tisztában az

egyes szakmák tartalmával, konkrét munkatevékenységeivel.

Az oktatási törvényben, és NAT-ban ugyan megjelenik a tanulók folyamatos, éveken át

tartó pályaorientációs felkészítésének követelménye, de érdemes lenne megvizsgálni, hogy

ez a gyakorlatba mennyire épült be, és hogyan valósul meg, hiszen (személyi, tárgyi,

anyagi) feltételei a jelen közoktatási rendszerünkben hiányosak.

A fiatalok, és szüleik körében is elveszítette népszerűségét a szakmunkás pálya, melynek

oka a kétkezi munka elértéktelenedése, a társadalmi munkamegosztásban a termelőmunka

háttérbe szorulása, a jól hangzó divatszakmák népszerűsége, és a szülők oldaláról a felfele

irányuló mobilitási szándék.

Az információs alapú társadalmunkban a tv, rádió, internetet, telefon, PDA nem

csak a pályaorientációs elképzelésekre, hanem az élet minden területére jelentős hatással

van. A gyermekek – és nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is - egyre több időt

töltenek a tv és a számítógép előtt, így hozzájárulva az őket körülvevő világról alkotott

képük, és ezáltal önmaguk meghatározásához is. Felerősödött a média által közvetített

norma, a médiában megjelenő személyek, műsorok érték-meghatározó szerepe. Az a tény,

hogy ilyen jelentős mértékben (23,8%) befolyásolja a tanulók pályaorientációs

elképzeléseit, elgondolkodtatott.

A dolgozat terjedelmi megkötése miatt nincs rá lehetőség, hogy részletesebben

foglalkozzak vele, de úgy gondolom, hogy megérne egy országos szinten vizsgálatot, akár

önálló vizsgálatként akár a kompetencia mérések keretében.

A tanári hatás 14,3%-os eredménye kevésnek mondható, de az a tény, hogy a

pályaorientációra nézve hatással lévő tanárok a továbbtanulás szempontjából fontos

40

tantárgyakat tanítják, azt mutatja, hogy a tanár pályaorientációs hatása leginkább az általa

tanított tantárgyon keresztül érvényesül, mint sem a személyiségén át.

Megállapítható, hogy a tanári példakép egyre kevésbé érvényesül és van hatással a

tanulókra. A pedagógus szakma szociális erejét és az abból adódó hatalmi pozícióját

elveszítette. Míg a tanulók sorozatosan értesülhetnek a médiából tanárverésről és egyéb

tanárokat érő atrocitásokról, és míg a tanárok a mindennapi megélhetésükért küzdenek,

akár sztrájkolnak is, joggal mondható, hogy a pedagógus szakma elveszítette a tekintélyét.

A tanári szakma társadalmilag lenézett, alul fizetett és nem utolsó sorban jelentősen

elnőiesedett az utóbbi évtizedekben. A szülők hajlamosak az iskolát, illetve a tanárt okolni,

megvédve gyermeküket, akik ezt nagyon hamar átlátják. Tehát viszonylagossá vált a tanár

és iskola szerepe, megítélése, nincs stabil követendő értékrend, kevés az egyéniség és még

kevesebb a tanárok ideje, arra, hogy odafigyeljenek a tanulókra. A tanárok személyiségének

hatása leginkább a személyes kapcsolatokon keresztül érvényesülne, azonban ez a tanárok

óraszáma és a tanulók osztálylétszáma mellett korlátozott. Véleményem szerint sokkal több

tanár-diák közötti négyszemközti beszélgetésre lenne szükség, ahol a tanár és tanuló között

nem alá-fölé rendelő viszony van, hanem a tanár, mint támogató, tanácsadó van jelen.

Ahhoz, hogy kellően megalapozott pályaorientációs döntések szülessenek az

iskolákban, arra lenne szükség, hogy a pályaorientációs tevékenység, mint folyamat,

szervesen beépüljön az oktató-nevelő munka egész rendszerébe ahol megfelelően felkészült

tanárok segítenék azt. Az életpálya-építés kompetenciaterület szakmai koncepciója az

alábbiakat fogalmazza meg (Berde – Lannert – Sumné – Szenes - Szilágyi, 2009): Olyan

pedagógiai helyzetteremtéssel fejlesztő a tanulók önismerete, melyben a tanulók

információkat szerezhetnek önmagukról. Ennek módszere elsősorban, hogy a tanulók kellő

próbálkozási lehetőséghez jussanak ismereteiknek és kompetenciáiknak alkalmazásához. A

tanárok feladatának kellene lennie, hogy támogatást nyújtsanak az önálló ismeretszerzéshez

és információt, tanácsot adjanak a döntési helyzetekben, de mindamellett kerüljék a

tekintélyelvűséget. Ahhoz, hogy ez érvényesülhessen, szakítaniuk kellene a frontális

osztálymunkával - mely hazánkban még a legelterjedtebb oktatási forma -, és előnyben

kellene részesíteniük azokat az eljárásokat, tanulásszervezési módokat, amelyekben

41

lehetőség nyílik a tanulók együttműködésére, vitakultúrájának javítására, az nem utolsó

sorban az önálló ismeretszerzésre.

Ezek a módszerek elsősorban a következők:

Projektmódszer,

Drámapedagógia,

Kooperatív tanulás,

Önálló ismeretszerzés,

Differenciált tanulás,

Heurisztikus tanulás önállóan és csoportban.

(Berde – Lannert – Sumné – Szenes - Szilágyi, 2009)

Mind emellett szükség lenne az oktatás és a foglalkoztatás közötti szorosabb

együttműködésre. A minél korábban bevezetett - megfelelően felkészített tanárok

segítségével irányított - orientációs és tanácsadási programok megvalósulásához a

munkaügyi intézményrendszer bekapcsolódása is nélkülözhetetlen.

42

Hivatkozások

A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról

Budapest, 2005. szeptember

URL:http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200511/lll_strategia_kormany_050921.pd

f (letöltés: 2009. február 26.) 43. p.

A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról - 3. sz.

melléklet, Budapest, 2005. szeptember

URL:http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200511/lll_3_mell_fogalmak_050919.pdf

(letöltés: 2009. február 26.) 2. p.

Borbély - Pecze Tibor Bors: Második európai szakpolitikai konferencia az életen át tartó

pályaorientációról (beszámoló) Budapest, 2008,

URL:http://internet.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=full_kulfoldi_palyaor_eu_m

agyar_lllg_npt1015. (letöltés: 2009. február 26.)

Csirszka János: Pályalélektan, Gondolat, Budapest, 1966, 89. p.

Erikson E.H.: Identifikáció és identitás In: Ifjúságszociológia (Szerk.: Huszár Tibor-

Sükösd Mihály) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969. 68. p.

Dr. Lepsényi Imre - Nagy Magdolna - Rákos László - Salamon Sándor: Osztályfőnöki

segédkönyv a pályapedagógiai tevékenység végzéséhez az általános iskola 7-8.

osztályában, Zala megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Zalaegerszeg, 1981,

26. p.

Mihály Ildikó: Regionális helyzetkép, avagy miért is van olyan nagy szükség

pályaválasztási tanácsadásra? Szakoktatás, 2008. 5., 26. p.

Dr. Rókusfalvy Pál: Pályaválasztás, pályaválasztási érettség, Tankönyvkiadó, Budapest,

1969, 37. p.

130/1995 (X.26.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról URL:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99500130.KOR (letöltés: 2009.

január 30.)

243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és

alkalmazásáról. URL:http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=391 (letöltés:

2009. január 30.)

43

1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról 35.§. 6. bekezdés: A pedagógiai szakszolgálatok

URL:http://www.felvi.hu/bin/content/dload/jogszabalyok/1993_LXXIX_kozoktatas

rol_20080201.pdf (letöltés: 2009. január 30.)

44

Felhasznált Irodalmak

A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról

Budapest, 2005. szeptember

URL:http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200511/lll_strategia_kormany_050921.pd

f (letöltés: 2009. február 26.)

Andor Mihály: Diplomás szülők gyerekei, Educatio, 2002. 2., 191-210. p.

Baló András: Pályaválasztás másként, Szakoktatás, 2000. 5., 21-26. p.

Baracs Nóra - Magasi András: Továbbképzés az életpálya építésről, Szakoktatás, 2008. 6.,

30-36. p.

Dr. Berde Éva - Lannert Judit – Sumné Galambos Márta – Dr. Szenes György – Dr.

Szilágyi Klára: Életpálya-építés kompetenciaterület (szakmai koncepció-

munkaanyag), Sulinova Kft., Budapest, 2005. január 21.

URL:www.sulinovaadatbank.hu (letöltés: 2009. március 29.)

Borbély – Pecze Tibor Bors: A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani

fejlesztése (NSZFI pályaorientációs szakmai nap - előadás) Budapest, 2008, URL:

www.afsz.hu (letöltés: 2009. február 26.)

Borbély - Pecze Tibor Bors: Második európai szakpolitikai konferencia az életen át tartó

pályaorientációról (beszámoló) Budapest, 2008,

URL:http://internet.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=full_kulfoldi_palyaor_eu_m

agyar_lllg_npt1015. (letöltés: 2009. február 26.)

Borbély Tibor Bors: A pályaorientáció megítélése a tanári közösségekben Eger

(szakdolgozat) 1999 URL: http://www.borbelytiborbors.extra.hu/home.html

(letöltés: 2009. március 29.)

Borbély Tibor - Ignácz Mónika: Információs segédanyag és módszertani útmutató az

általános iskolai pályaorientációhoz, Pedagógusok és iskolai segítők számára.

Válaszúton Alapítvány, Budapest, 1999, 60. p.

Budapest Józsefváros Önkormányzata: Budapest- Józsefváros / Integrált Városfejlesztési

Stratégia, Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt., Budapest, 2008.

URL: http://www.jozsefvaros.hu/ (letöltés: 2009. január 5.)

45

Császár Adrienn: Az élő iskolapélda, Új pedagógiai szemle 2003. 6., 72-82. p.

Csirszka János: Pályalélektan, Gondolat, Budapest, 1966, 271. p.

Dr. Csonka Annamária- Dr. Szilágyi Klára – Tóth Tibor- Dr. Ujszászi Jánosné: Önismeret,

pályaismeret, orientáció, Tankönyvkiadó, Budapest, 1987, 173. p.

Deák Diák Általános Iskola: URL: http://www.deakdiak.hu/ (letöltés: 2009. január 5.)

Dudás János (Szerk.): A pályaválasztási tanácsadás korszerűsítése – előterjesztés – tervezet,

Pályaválasztás, 1985. 6., 3-13. p.

Gebauer Ferenc: Pályaválasztási szándékok, Educatio, 1998. 3., 487-499. p.

Dr. Hargittay Emil (főszerk.): NAT Életvitel és gyakorlati ismeretek, Pauz Kiadó,

Celldömölk, 1997, 29. p.

Havas Ottóné (Szerk.): Pályaválasztási felelősök kézikönyve, Munkaügyi Minisztérium,

Budapest, 1970

Kürti Jarmila: Szubjektív tényezők szerepe a pályaorientáció és a továbbtanulási szándék

alakulásában, Pályaválasztás, 1986. 4., 15-21. p.

Lannert Judit – Mártonfi György: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás, In:

Jelentés a magyar közoktatásról 2003, (Szerk.: Halász Gábor- Lannert Judit)

Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003, 107-172. p.

Lannert Judit: Pályaorientációk, Educatio, 1998. 3., 436-446. p.

Dr. Lepsényi Imre - Nagy Magdolna - Rákos László - Salamon Sándor: Osztályfőnöki

segédkönyv a pályapedagógiai tevékenység végzéséhez az általános iskola 7-8.

osztályában, Zala megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Zalaegerszeg, 1981,

66. p.

Liskó Ilona: A pályaválasztás folyamata, Iskolakultúra, 1998. 10., 22-41. p.

Málnási Gábor - Stevanyik László - Udvorka Tiborné: Iskolaválasztás előtt…2009,

Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Budapest, 2008, 608. p.

Mártonfi György: Pályaválasztás és munkaerőpiac, Educatio, 1998. 3., 454-469. p

Mihály Ildikó: Regionális helyzetkép, avagy miért is van olyan nagy szükség

pályaválasztási tanácsadásra? Szakoktatás, 2008. 5., 26-27. p.

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: Társadalmi Megújulás Operatív Program (2. prioritás. Az

alkalmazkodóképesség javítása) URL: www.nfu.hu (letöltés: 2008. november.19.)

46

Nemzeti Pályaorientációs Tanács: Szakpolitikai állásfoglalása az uniós követelményekkel

harmonizált élethosszig tartó életút támogató (pályaorientációs) tanácsadási/

orientációs nemzeti rendszer kialakításáról. Budapest, 2008. június 18.

URL:http://www.epalya.hu/doktar/fszh/full_kulfoldi_palyaor_eu_magyar_lllg_szak

politikai.pdf (letöltés: 2009. február 26.)

Petró András: Szülőknek az iskoláról, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997, 206. p.

Pitrik József (alkotószerk.): Tanári kézikönyv az Életvitel, Technika, Háztartástan,

Pályaorientáció tankönyvsorozathoz. 5-8. osztály, Apáczai Kiadó, Celldömölk,

1997, 112. p.

Ritoók Magda: Pályafejlődés- pályafejlődési tanácsadás, Egy negyven évet átfogó

longitudinális pályakövető vizsgálat tanuláságai, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest,

2008, 103. p.

Ritoók Pálné: Személyiségfejlesztés és pályaválasztás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986,

192. p.

Dr. Rókusfalvy Pál: A pályaválasztás személyiségvonatkozásai, Országos Pedagógiai

Intézet, Budapest, 1983, 64. p

Dr. Rókusfalvy Pál: Pályaválasztás, pályaválasztási érettség, Tankönyvkiadó, Budapest,

1969, 279. p.

Dr. Rókusfalvy Pál: Pályaválasztó tanulók pályaválasztási érettsége, Magyar Tudományos

Akadémia, Budapest, 1966

Sági Matild: Az iskolaválasztás oksági modellje a racionáliscselekvés-elmélet alapján, In:

Hogyan tovább? Pályaválasztási elképzelések Magyarországon (Szerk: Lannert

Judit) Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003, 21-37. p.

Szabó Imre (szerk.): Módszertani ajánlás az általános iskolák pályaválasztási felelőseinek

PMPI, Budapest, 1988, 37-38. p.

Dr. Szilágyi Klára: A tanácsadó tanár módszertani lehetőségei az iskolában, Eszterházy

Károly Tanárképző Főiskola, Eger, 1996, 138. p.

Vágó Irén: Az oktatás tartalma, In: Jelentés a magyar közoktatásról 2003, (Szerk.: Halász

Gábor - Lannert Judit) Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003, 175-235. p.

W. Barna Erika Viktória – Demeter Anikó: Pályaválasztási tanácsadás a grafológia

segítségével, Szakképzési Szemle, 2008. 1., 85-99. p.

47

Mellékletek

48

1. sz. melléklet

Pályaorientációs tevékenység fejlesztése általános iskolában – javaslat (NPT, 2008)

cél elvárható

kompetenciák

jelenlegi

gyakorlat

feladat szervezet szakember helyszín

önismeret,

pályaismeret,

alapkészségek

(írás, olvasás,

számolás,

szövegértés)

szelektálódás,

alacsony szintű

alapkészségek, és

hiányos ismeretek

Tanári

közösség,

Fejlesztő

Pedagógus

általános

iskola

verbális

kommunikációs

kompetencia,

együttműködés,

érvelés,

konszenzus

képessége,

felelősségtudat,

a kommunikációra,

együttműködésre

kevés idő, elavult

pedagógiai

módszerek

Pályaválasztási

felelős

általános

iskola

alap

kom

pete

nciá

k fe

jlesz

tése

manuális

készségek,

munkatapasztalat

fejlesztése az alsó

évfolyamokra

korlátozódik

személyiségfejlesztő,

kooperatív technikák

alkalmazása, tanulás

tanítása, gyakorlati

oktatás/foglalkozások,

projektmódszer

alkalmazása, portfólió,

személyes követés

Nevelési

tanácsadó,

pályaválasztási

tanácsadó, FIT,

munkáltatók,

Szakértői és

Rehabilitációs

Bizottság

általános

iskola,

szakiskola,

központi

műhely

49

2. sz. melléklet

KÉRDŐÍV

Válaszadó adatai

Életkor………………………………………………

Neme:

fiú lány

1. Van-e már elképzelésed, hogy milyen pályát választasz? Ha igen, mi ez a pálya?

…………………………………………………………………………………………….

1.2. Ha már van elképzelésed, hogy milyen pályát választasz, tudod-e, hogy milyen

iskolát kell elvégezned a választott pálya megvalósításához? Húzd alá.

gimnázium

szakközépiskola

szakiskola

1.2.1. Szükséges –e további iskola elvégzése pl. főiskola, egyetem?

igen nem

50

1.3. A következő kérdésre akkor válaszolj, ha már van elképzelésed, hogy milyen pályát

választasz:

Honnan ismered a választott pályát? Húzd alá, hogy szerinted ki(k) vagy mi(k) hatott(ak)

leginkább a pályaorientációs elképzelésedre?

Apa

Anya

Testvér

Rokon

Barát

Olyan ember példája, akit tisztelsz

Osztálytárs

Tanár

Munkahely meglátogatása

Iskolában szerzett élmény

Olvasmányok

Tv sorozatok szereplői

Rádió műsorai

„celebek” – sztárok

Internet, telefon, PDA

Virtuális közösség, szerepjátékok…

Szakköri élmények

Véletlen

Saját magam döntök

Egyéb……………………………………………………………………………………

2. Van e különbség a saját és szüleid elképzeléseiben a pályaorientációdat illetően?

Ha igen, mi?

……………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………

51

3.Ismersz-e választott pályán dolgozó embert.

igen nem

3.1.Ha az előző kérdésre igennel válaszoltál, akkor ismered-e az ő/ők munkáját? Ha

igen, írd le, milyen munkát végez.

……………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………

4.Van-e olyan tanár az iskolában, aki szerinted hatással van a pályaorientációs

elképzelésedre?

igen nem

4.1.Ha igen, melyik tantárgyat tanítja?

……………………………………………………………………………………………

5.Van-e olyan tantárgy, amely szerinted hatással van a pályaorientációs elképzelésedre?

igen nem

5.1. Ha igen, melyik tantárgy?

……………………………………………………………………………………………

6.Van-e olyan szabadidős tevékenység (szakkör, klub stb.), amelynek hatása van a

pályaorientációs elképzelésedre?

igen nem

6.1.Ha igen, melyik az?

……………………………………………………………………………………………

Köszönöm a válaszadást.