X MAGAZINTUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS

ISMERETTERJESZT ÉSINFORMÁCIÓS HAVILAP

II. évfolyam 4. szám1997. április

Tartalom

Csikasz Lajos: A Lázár-terv

Nemere István: Rita

Michael T. Cricket: A stoppos

Anthony Sheenard: Lázadás a holdon

Zach Smith: Macska fogott egeret 40000 kilométeren

Fetykó Judit: A tökéletes találmány

Tisztelt Olvasóink!

Az emberek legfontosabb jellemz je agondolkodás, és ez nem létezne a kreativitásvalamint a fantázia nélkül, hiszen ezekhiányában az eml sök egyik ága lehetnénkcsak.

A filozófia ezen dolgok párlata és így azember sajátja, amely a kocsmafilozófiától azegyetemi szint ig és talán még tovább isterjed. A sci-fi számunkra (a szerkeszt ség) afantázia legkedvesebb terméke, agondolatébresztés és gondolkodásmelegágya. Kis hazánkban a 80-as évekbenvolt a m faj virágkora, sajnos ez elmúlt. A 90-es évek elejére maradt a vegetálás, ám úgy

nik '97 lesz a fordulat éve. Egyre több filmés könyv jelenik meg, mi pedig többek közöttezekr l is szeretnénk tájékoztatni Önöket.Fejlécünkbe ezért is raktuk be az információsszót, hogy ha valaki szeretne egy SF filmhezvagy könyvhöz hozzájutni akkor hozzánkforduljon. Ez vezetett minket a könyvküldszolgálat létrehozásakor is, hiszen akönyvterjesztésben sajnos elég sok fehér foltvan országunkban.

Lapunkkal kapcsolatos észrevételeikettovábbra is várjuk.

Tisztelettel: a Szerkeszt ség

Csikasz Lajos:A Lázár-terv

Trevor Davis igyekezett belesimulni az erd s szavanna sárgásaljnövényzetébe. A sátorként ráboruló bokor átható szagú és íz illóolajokatbocsátott ki magából, ezért a növényev k nem igazán kedvelték. Aragadozók azért maradtak távol t le, mert teljesen eltompította szaglásukat,így nehezen érezték meg a préda illatát. Csupán egy lény ismerte fel el nyeit:az ember. Itt biztonságban lehet várakozni: a zsákmány nem érezheti meg aleselked t és a vadász sem lesz más állatok zsákmánya. Davis tehát azebben a korban elérhet legnagyobb nyugalommal méregette a t le mintegyharminc méterre legelész triceratopszokat. Kicsiny, tizenegy állatból állócsorda volt. A vezérhím 7 méteres hosszával és 2 méteres marmagasságával

nt ki a kisebb termet társai közül. Három szarva most épp az égnekmeredt: gyanúsan szimatolgatott és hangos fújtatással figyelmeztette társait.Davis - aki szabadságának megkezdése óta sok hasonló jelenetet látott már -biztosra vette, hogy valami vadászik a tricékre. Minden eshet ségre készenkibiztosította sugárvet jét. Bár valószín leg fél fogára sem lenne elégannak, ami a növényev ket kiszemelte magának, de azért az ördög nemalszik.

Közben a nyáj összetömörült. A három bébi (Még hogy bébi! Egyenkéntvagy két mázsát nyomnak!) a kialakuló kör közepén reszketett, a feln ttekpedig szarvukkal kifelé állva áthatolhatatlannak t falat alkottak. Davisekkor vette észre a bozótban meghúzódó tirannoszauruszt. Az - látva, hogyoda a meglepetés - rekedten felüvöltött, majd becsörtetett a tisztásra. Atriceratopszok el renyomták szarvaikat és nyugtalanul forgatták kisgolyószemeiket. A tirannoszaurusz többször megkerülte a nyájat és kereste avédelem gyenge pontjait. Davis csodálkozott azon, hogy a hatalmas, többmint 10 méter hosszú ragadozó olyan bizonytalan. A t-rex közben befejezteterepszemléjét és akcióba lendült. Egyre gyorsabb vágtában körözött a tricékkörül és neki-nekirugaszkodott az épp el tte lév állatnak. Taktikája világosvolt: elbizonytalanítani és hibázásra késztetni a hegyes szarvú zsákmányt.Már vagy tíz perce tartott a különös balett, amikor az egyik, kisebb termet

stény nem elég gyorsan szegte le a fejét. Davis legnagyobb meglepetésérea t-rex nem harapott, nem is gigászi farkával sújtott, hanem a bal lábára és afarkára támaszkodva a jobb lábával alulról, iszonyatos er vel felrúgta ahibázó állatot. Az alakzat felbomlott, a csorda szétfutott és a lerogyótriceratopsz felszakított nyakából méteres vérsugár szökkent fel. Azelégedetten üvölt tirannoszaurusz nagy húsdarabokat szakított ki a mégmozgó áldozatából. Amikor a t-rex jóllakott és lassú léptekkel elindult a folyóirányába, Davis kikapcsolta kis képrögzít jét.

Már egy hónapja volt itt, Krisztus születése el tt majd 65 millió évvel, akréta korszakban. Nagy id szaka ez a Föld történetének: folyik a kés bbilánchegységek felgy dése, a kontinensek lassan mozognak és kialakítjákaz általunk ismert elrendez dést és a bolygó tagadhatatlan urai adinoszauruszok. Amikor Davis befejezte el küldetését, akkor hosszabbegészségügyi szabadságot vett ki: a XV. századi Közép-Európában végzetttevékenysége komoly idegi fáradtságot váltott ki nála. Manse Everarddal, akiközvetlen feljebbvalója lett az Id rjárat független ügynökei között,bebarangolta a XX. századi Föld sok búfelejt zugát. Manse néhány hét

múlva új feladatot kapott és Davis meghosszabbította betegszabadságát.Amikor a New York-i eligazítóban erre engedélyt kért, a szektorf nökhomlokát ráncolva, de hozzájárult a plusz pihenéshez. Trevor nem akartembereket látni maga körül, ezért odament, ahol még az seik sem fejl dtekki: a krétába, ahol az eml sök még csak a dinoszauruszok lábai közöttsunnyoghattak.

Az rjárat független ügynökei tagadhatatlan el jogokat élveztek.Davisnek nem kellett naponta megadni tartózkodási helyét és idejét, csupánhetente egyszer. Ma ismét be kellett jelentenie térid -koordinátáit, hiszenmegint eltelt egy hét. A kis készülék mindig nála volt, id ügynök enélkül elsem indulhatott. Digitális kijelz je egy gombnyomásra kiírta az adatokat.Trevor egy kis kapszulát vett el , beletáplálta azonosítási számát és amegkapott pozíciót, majd becsúsztatta a helymeghatározó oldalrésébe. A kisgép halkan felszisszent, és a kapszula automatikusan elindult a jöv be, anyilvántartás címére.

Davis összeszedte felszerelését és el vette a térképet: táborhelyetkeresett magának. A közeli hegy oldalát választotta ki, de közben észrevette,hogy keze kett s árnyékot vet a papírra. Felnézett, és az északi égbolton egyúj napot látott meg. Az egyre fényesebb és nagyobb t zgömb teljesenhangtalanul száguldott át a feje fölött és elt nt a déli látóhatár mögött.Önkéntelenül is az órájára pillantott, 14 óra 28 perc volt. Körülötte elhallgatotta szavanna, vihar el tti csend ülte meg a tájat. 14 óra 30 perc 30másodperckor egyre er sebben dübörögni kezdett az ég. A hangfolyamatosan er södött, Davis fejére tapasztott kézzel rogyott össze, úgyérezte, mintha a világ összes mennydörgése itt adott volna találkozótegymásnak. A zaj gyorsan gyengült, és Trevor rogyadozó lábakkaltápászkodott fel. Feltámadt a szél, így - a hirtelen támadt vihar miatt - újra lekellett görnyednie. Közben pedig, abban a sávban ahol a t zgömb áthaladt,az ég kék színe egyre jobban megzavarósodott. Davis ekkor értette meg mitörtént voltaképpen. Egy kisbolygó, vagy nagyobb meteorit lépett be alégkörbe - gondolta. - A hang terjedési sebességét figyelembe véve 45-50 kmmagasan haladhatott el a fejem fölött.

A szél közben legyengült és az ügynök megmarkolta csomagját, hogyelinduljon a kiszemelt táborhely felé. Alig lépett azonban egyet, amikor halkszisszenés után egy emberi hang szólalt meg a háta mögött:

- A helyedben nem mennék oda. Davis lassan megfordult, és döbbenten meredt a látványra: mintegy

három méterrel mögötte, egy szabvány id ugró nyergében maga üldögélt.A meglepetés ellenére is látta, hogy a frissen érkezett önmaga eléggé nyúzottbenyomást kelt és valamilyen furcsa öltözetet visel. A másik Davis halványanelmosolyodott látva megdöbbenését:

- Mit nézel? Nem tanultad meg az Akadémián, hogy az id utazótalálkozhat önmagával, ha visszamegy az id ben? Persze ott óva intettekbennünket az ilyen randevúktól, de vannak kényszerhelyzetek, mint most is.Egyrészt a New York-i mili parancsnokság most kapta meg az utasítást,hogy azonnali bevetésre kell indulnod. Ha én nem viszlek oda, akkorkörülbelül egy napig tartana míg ebben a korban megtalálnának, a feladatodpedig nem t r halasztást. Másrészt láttad azt a kisbolygót átrepülni a fejedfölött. Nos, ez innen mintegy kétszáz kilométerre becsapódott a Földbe ésfelrobbant. A robbanás hangja hat perc múlva ér ide, a detonáció léglökése is

akkor érkezik, és ezt a paradicsomi tájat legyalulja a négyszáz kilométer perórás szél. Gondolom, nem akarod megvárni...- Davis/2, megnyomott egygombot id ugróján. - Most szinkronizált irányítás alá vontam a te ugródat is,velünk együtt jön a XX. századba. Na ülj fel, indulunk!

Davis/1. némán ült fel önmaga mögé, Davis/2, hátrafordult a nyeregben:- Ne lógasd az orrod! Te voltál az els szemtanúja egy földtörténeti kor

végének. A kisbolygó robbanásának következtében az egész Földönkipusztulnak a dinoszauruszok és véget ér a Föld történetének középkora.

Jön az újkor és jönnek az eml sök!Davis/2, a robbanás irányába mutatott, amerr l koromfekete, villámló

fergeteg közeledett, majd megnyomta az indítógombot. A következpillanatban már a New York-i bázis raktárának falai vették körül ket.

Davis leszállt az ugróról, Davis/2, hanyagul búcsút intett, majd elt nt agépével együtt, az ügynök pedig, hátizsákját a vállára akasztva, leballagott amili parancsnokságra.

Anderson, a frissen kinevezett részlegvezet , kezében egy dossziéval,látható megkönnyebbüléssel fogadta.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megtalálnak a fiúk! Tizenöt percekaptam meg a F parancsnokság veled kapcsolatos utasításait, és csak tízperce indítottam el a keresésedet. Ki bukkant rád, hiszen elég nagy területetbarangoltál be?

- Én bukkantam önmagamra.- Hagyjuk az idétlen vicceket! - komorodott el ismét Anderson. - Az els

szabályok egyike, amit be kell tartanunk, hogy az rjárat tagjai lehet legkerüljék a találkozást önmagukkal! Az ilyen randevúk nagyon komolyveszélyeket rejthetnek magukban.

- Nem tréfálok, Trevor Davis hozott ide, vagyis egy kés bbi önmagam. Aztmondta, hogy ha nem teszi meg, akkor csak egy nap múlva akadtatok volna anyomomra. Ami akkorára maradt volna bel lem, annak pedig semmi hasznátnem vette volna az rjárat...

- Miért? - Nem messzi t lem egy kisbolygó csapódott a Földbe és a léglökés,

valószín leg tíz percen belül, megölt volna engem is. Ha pedig nem akarszegy nagyon kellemetlen vizsgálóbizottság el tt álldogálni, akkor kapcsoltasdbe a keresésemre küldött ügynökök vészhívóit és rendeld vissza ket. Nemkívánom senkinek, hogy beleszaladjon abba a robbanásba!

Davis az utolsó szavakat már kiáltotta a kirohanó Anderson után, majdfelvette az asztalról azt a dossziét, amelyet a részlegvezet vágott a többi iratközé. A minibárban töltött magának egy kis whiskyt, beledobott két jégkockát,aztán elmerült a papírokban. Mire elfogyott az ital és becsukta a dossziét,Anderson is visszajött. A részlegvezet homlokát törölgetve ült le a székébe:

- Sikerült mindenkit visszahívni! A kis Johnny Byke épp hogy megúszta,de a többieknek sima volt az útjuk. Látom, elolvastad az anyagot.

- Szóval a XLV. századba kell mennem, mert nyomtalanul elt nt az egyiklegnagyobb rállomás.

- Úgy van. A feladatra 4480-ban, a Chicago-i mili parancsnokságonfognak felkészíteni. Jobb lesz, ha indulsz, már várnak téged. - Egy kis papírtnyújtott oda neki. - Itt vannak a térid -koordináták, a raktárban pedig vár egyugró.

Davis átvette a cetlit és elindult a raktár felé.

A 44-45. század rosszabb volt, mint nagyon sok század el tte vagy utána.Az rjárat megfigyel i a kereskedelmi és genetikai vetélkedés ésszembenállás századaként is értékelték. Hatalmas kombinátok, a kés XX.századi keresked házak gigantikussá fejl dött utódai, mindent bevetettek,hogy egymást maguk alá gy rjék. A politikus megvásárolhatóbb volt ekkor,mint korábban bármikor, a kormányok a kombinátok alosztályai voltak, aküzdelem bolygóméretekben zajlott, a minden jogtól megfosztott tömegekpedig passzív ellenállással próbáltak meg valamit elérni. Nem véletlen, hogyszéles körben terjedt soraikban a miszticizmus és rengeteg vallási irányzatszületett. A korszak második felének legismertebb szektája a Kai Kori-Ta által4319-ben alapított Korita Egyház volt. Kori-Ta követ i 4438-ban átvették atényleges uralmat, a kombinátokat feloszlatták és teokráciát vezettek be. AKorita Szektauralom 4479-ben omlott össze, vezet i ismeretlen helyretávoztak. Különösen fontos a jár rök számára az, hogy a Korita uralomvégén, 4477-ben fedezték fel az id utazást! Emiatt rendkívül kényes ez akorszak, és a megfigyelés is csak nagyon sz k területre terjedhet ki. Davisfélretette az rjárat korabeli ügynökeinek jelentését. A 4480-as éveknek,feltéve, ha valaki az rjárathoz tartozott, a hanyag elegancia és a kifinomultkényelem a jellemz je. Davis hátrad lt székében és kimondottan élvezte,ahogy a bútordarab körülfonja testét és a súlya által okozott terhelést úgyosztja el, hogy a lehet legtökéletesebben érezhesse magát.

Ebben a korban nem lehet igazán jár rözni - gondolta - mert egy véletlenbaleset meghiúsíthatja az id utazás felfedezését, és megszüntetheti az

rjáratot. A Szolgálat irodája egy 490 emeletes, tehát ebben a korban

középnagyságú felh karcoló huszadik emeletén volt. Davis fotelje egypanorámaablak el tt állt, amelyen keresztül szép kilátás nyílt Chicago, vagyahogy most mondják Chigo, egyik legforgalmasabb utcájára. A Korita uralommár egy éve összeomlott, de az úttestbe égett fekete foltok - az utolsómáglyák helyei - még most is jól látszottak.

Máglyahalál a 45. században? A vallási fanatizmusnak megvannak amaga árnyoldalai... Még jó, hogy nem néhány évvel korábbra vezényeltek.

A szoba ajtaja nesztelenül kinyílt, és Alf Bacn, a helyi mili parancsnoklépett be rajta. Sima, testhezálló és vakítóan színes ruhája a legfrissebbdivatot követte. A Korita uralom alatti kötelez fekete-szürke-fehéret alegvadabb színkeverékek váltották fel. Davist határozottan egy papagájraemlékeztette, de szarkasztikus megjegyzéseit inkább magába fojtotta. Aszektorparancsnok egy kis azonosítási kártyát nyújtott felé:

- Végre sikerült iratokat szerezni neked. A koriták szinte valamennyiemlékét megsemmisítette a felkelés, de ezek valódiságát garantálni tudjuk.Vár a hipnotréning, aztán indulhatsz. A célid 4479, a Korita uralomösszeomlásának id szaka.

- Óriási... Épp azon merengtem, milyen jó, hogy nem egy-két évvelkorábbra érkeztem. Most meg mehetek vissza...

Travis átvette az azonosítási kártyát, és belepillantott az adatokba:- Travert Daffius, a Szent Rend tjáliai alinspektora, Rom f lelkipásztora, a

Szent Misztérium beavatottja. A magasságos id be, ki leszek én 4479-ben?Bacn ironikusan elvigyorodott: - Senki, csak egy korita funkcionárius. Pont megfelel a rangod ahhoz,

hogy mindenhova elmehess, de nem olyan magas, hogy mindenkinek

ismernie kéne becses személyedet. Az elt nt Arkhéné rállomás ugyanis aszekta tulajdonában volt. Különben az alinspektorok döntöttek a máglyákkérdésében, ezért ket lincselték meg a legnagyobb lelkesedéssel a felkelésidején. Szóval gyors munkát várunk t led, mert a szektauralom bukásáig csakhárom heted lesz...

- Remek, alig várom, hogy indulhassak... - mormogta Davis aztán elindult,hogy a következ órában a fejébe töltsék a küldetéshez szükségesismereteket.

Travert Daffius alinspektor 4479 egy kora nyári reggelén érkezett megChigoba. Jegye alapján a Szent Szél Légitársaság menetrend szerinti,jurópiai járatával érkezett. Mivel a tjáliai alinspektort a RendGlóbuszközpontjában személyesen senki sem ismerte, ezért elég jónak t ntaz álcázása. El írásos, szürke-fekete egyenruhája, és a rangját jelz , háromhófehér csík már messzir l mutatta, hogy nagyon fontos személyiség.Mindenki az el írásos négy lépés távolságra távolodott t le, és meghajtottfejek sorfala között hagyta el a repül teret.

Davis figyelmét nem kerülték el a lehajtott fejek alól kiparázsló tekintetek.A gy lölet lángja még csak a szívekben égett, de tudta, hogy három hétmúlva szürke egyenruhás holttestek lógnak majd szerte a városban. Beszállta Rend f bejárat el tt várakozó elektrobuszába, és türelmesen megvárta,amíg a busz megtelik és elindul a Központba.

A Szent Lélek Szálló jellegtelen, szürke épület volt a RendGlóbuszközpontja közelében. Ugyanaz az igénytelenség nyomta rá bélyegét,mint ami a koritákkal az egész világot elöntötte. Miután kipakolta személyesholmijait és magához vette ajánlásait - persze mind hamis volt -, majd elindulta Rend szíve felé.

A Glóbuszközpont csak méreteiben t nt ki Chigo épületei közül. 1100emeletes tömbje a felszín alatt további 400 szintre terjedt ki. Kiszolgálóépületek tömegei vették körül, középpontjában még egy kis rkiköt is helyetkapott. Város volt a városban, és ezt még az is nyomatékosította, hogymagas falak vették körül, amelyeken nagyfeszültség áram alatt lévszögesdrót húzódott végig. A Rend nem szerette a hívatlan vendégeket...

Davis belépett a Központ hatvanöt kapujának egyikén. Azonosításikártyáját, amelyen névleges feladata is szerepelt, letapogatta egy automataportás. A gép a kártyájával együtt egy kis térképet is átadott neki, err ltudhatta meg, hogy pontosan hol és hánykor kell jelentkeznie. A Rend nemszerette a tétlenséget, Davis gyorsan elindult, hogy még id ben a kijelölthelyre érkezhessen. Szinte lihegve esett be Misztérium és Misztikum

osztálya 38. almagiszterének irodájába. A falon Kai Kori-Ta nagyméretportréja lógott, a szekrények adattároló CD-k tömegeit tartalmazták, azalmagiszter íróasztalán egy számítógép terminál terpeszkedett, az ajtó mellettpedig egy hordozható oltárt állítottak fel, hogy el tte elmélkedhessenek ésfohászkodhassanak. Davis tekintete egy pillanatra megállt a CD-ken: Vajonmiért használnak ilyen elavult adattárolási módszert?

Kai Tsun almagiszter mosolyogva fogadta Davist:- Emelkedjen fel a lelked, tiszteletre méltó Daffius alinspektor!- Csak a Tiéd után, kegyelmes Tsun almagiszter! - hajolt meg

szertartásosan Davis.

- Kedves barátom, már régen vártunk egy olyan hittársra, aki járatos azrhajók kezelésében. És íme, Kori-Ta szelleme ismét segítségünkre sietett.

Ráadásul milyen fiatalon lettél alinspektor. Hogy jutottál ily hamar idáig?- Naples mellett voltam Üdvosztag vezet , amikor egy hitetlen megölte a

helyi f inspektort. Szívem nagyon nekibúsult ilyen mérték pogányság láttán,és büntetésül a vétkes száz rokonának megtisztítását rendeltem el. Úgylátszik, a máglyák füstje Kori-Ta halhatatlan lelkéig szállt fel, mert néhány napmúlva Rom alinspektorává emeltek.

- Derék! - lelkesedett az almagiszter. - Azt hiszem, hogy még nagyfeladatok várnak rád legszentebb Rendünkben. Talán még a dicsnagymesterek közé is bekerül neved!

Ahogy a következ hetek eseményeit ismerem, erre már nem valószín ,hogy sor kerül! - ironizált magában Davis, de kifelé ebb l semmi sem látszott:a legteljesebb szerénység és alázat pózával görbítette meg a vállát. Tsuntegy pillanatra elöntötte az irigység, mert ilyen kifinomult megalázkodásipozíciót sosem tudott felvenni.

- Kedves barátom, a feladatod nagyon egyszer lesz. Tudásod alapjántöbbre lennél hivatott, de most a Rendnek erre van szüksége. Lenn fogszdolgozni az rrepül terünkön. Meg kell szervezned több, igen kényesszállítmány elindítását a Lazarius- rállomásra, amelyet a hitetlenek azArkhéné névvel illetnek. Nagyon ügyelj majd, mert a Rend legszentebb tervénfogsz dolgozni! Az elszállítandó kegytárgyak rendkívül fontosak a számunkra.Menj, és végez jó munkát! Áldásom legyen veled!

- Szálljon vissza rád, atyám! - mondta Davis és elindult az rkiköt felé. Davis a következ húsz napban alig látszott ki a munkából. A Központ

rkiköt je napjában negyvenöt-ötven hajót indított útnak az Arkhéné felé. Anagy teherszállítók feltöltése, különös tekintettel a rakterekkiegyensúlyozottságára, nagy szervezési munkálatokat igényelt. Davis egészegyszer en nem jutott odáig, hogy kinyisson néhány konténert, ésmegvizsgálja tartalmukat. A raktárakban és a rámpákon állandó volt anyüzsgés, minden zugot er s fény lámpák világítottak be, és lépten-nyomona Rend, idegkorbáccsal felszerelt karhatalmistái rködtek. Az ügynök csakannyit tudhatott meg, hogy a terv mibenlétét nagyon er sen titkolják. Ahuszadik napon elindult az utolsó hajó is és a magasabb rangú szerzeteseketvendégül látta a Glóbuszközpont.

Davis feszes díszegyenruhájában és az elmaradhatatlan Szent Könyvvelaz övében érkezett meg az esti fogadásra. Az ünnepély közös áhítattalkezd dött. Davis lopva végignézett a térdel sokadalmon. A mereven,egységesen mozduló tömeg (Lehetnek vagy ötezren!) az er benyomásátkeltette.

k nem tudják, mi lesz itt holnap... - gondolta, de szinte maga sem hitteel, hogy ez a hatalom holnapra szétfoszlik, mint a köd az er s szélben. Azáhítat percei után a Rend chigoi f magisztere megkérte a jelenlév ket, hogymenjenek a f bejárat el tti térre, mert elfogott hitetlenek ünnepélyesmegtisztítására kerül sor. Davis sodortatta magát a tömegben, de vigyázottarra, hogy csak az emelvény leghátsó sorában kapjon helyet: az elssorokban mindig érezhet volt az égett hús szaga.

A 65 (szent szám!) napalmkád már megtöltve várta az áldozatokat.Felgyulladtak a reflektorok, megjelentek az els elitéltek és a Szent Víziótévétársaság elkezdte a közvetítést. A vörös posztóba bújtatott pogányokat

két-két, fekete ruhás szerzetes vezette. Amikor az els megtisztítandó!beleültették a napalmba, mély zúgás támadt a téren. Davis csak most vetteészre, hogy a milicisták kordonján túl hatalmas tömeg áll. A Rend azelrettentés kedvéért kedvelte a nyilvános kivégzéseket. Davis azonban - afélelmen kívül - most valami mást is érzett a leveg ben. Felt nés nélkül felállt,és elindult a Központ acélkapui felé. A háta mögött egyre er sebb lett atömeg moraja. Anélkül, hogy visszanézett volna, mindig tudta, mikor ültetnekújabb áldozatokat a kádakba, mert a hang ilyenkor egy pillanatra feler södött,és betöltötte a teret. A f bejárat el tt fordult csak meg. Impozáns látványtárult a szeme elé: hatvanöt szerzetes állt a kádak mellett, mindegyik egyfáklyát tartott a feje fölé, h véd öltözékükön megcsillantak a lángok. Chigoalinspektora kihirdette az ítéletet, és meggyújtotta a kezében tartott gyertyát.Amint a kis láng fellobogott, a szerzetesek egyszerre ejtették a fáklyákat akádakba. A tömeg felüvöltött, és az ég emberek halálsikolyát elnyomta akirobbanó népharag. A milicisták sorfalát egy kétségbeesett rohammal tiportael Chigo népe. A kádakat meggyújtó szerzetesek pillanatok alatt áldozataiksorsára jutottak. A rohamozok els sorait ugyan még lekaszálták azemelvényen álló milicisták sugárvet i, de a következ hullámot már semmisem állíthatta meg.

Davis ezt már nem várta meg, berohant a f bejárat összecsukódóacélszárnyai között. Néhány magasabb rangú rendtárs még bejutott mögötte,de azután a tíz centiméter vastag acéllemezek végleg lezárták a kaput. Egypillanatra baljós csend ereszkedett az el csarnok oszlopai közé, majd tomparobbanások és dörgések zaja sz dött be: a tömeg a megszerzettfegyverekkel elkezdte a Központ ostromát.

Davis tudta, hogy holnap délre beveszik a Központot és megölnekmindenkit. A felkelés tovaterjed és egy hét múlva mindenütt megsz nik aRend hatalma. Innen csak kétféle menekülés lehetséges: vagy id ugróval,vagy valamelyik, még el nem indított rhajóval. Id ugrója nincs, mivel azalibije miatt repül géppel érkezett, maradnak tehát az rhajók. Vágtatva indultel a kiköt felé, mert sejtette, hogy mások is hasonló következtetésekrejuthatnak.

Az rkiköt ben százasával álldogáltak a Rend f vezet i. Egyetlen rhajómaradt csak itt, de abba sem szálltak be. Az ügynök érezte a kétségbeesettemberek izzadtságának átható szagát. Senki sem állította meg amikor az

rhajó bejárata felé tartott. A zsilipkamra el tti csoportban azonban valakimegragadta kezét és felkiáltott:

- Travert Daffius alinspektor! Hála legyen Kori-Tának, hogy megmenekült!Ön ugye ismeri a bolygóközi navigációt?

Kai Tsun almagiszter reménykedve szorongatta Davis jobbját. Davishitetlenkedve nézett rá:

- Nincs pilótájuk, azért nem indulnak el?- Nincs. Szegény Pargus testvér, miel tt elindult volna ezzel a hajóval, az

els sorból akarta végignézni a megtisztítást. Mindig nagyon buzgó volthitünkben, és most is az egyik mártírunkká vált. Más navigátor nemtartózkodott Chigoban, csak a holnapi személyszállító géppel érkezett volna aváltás.

- Els osztályú személy- és teherpilóta vagyok. Ha megfelel a fedélzetiszámítógép, akkor egyedül is el tudom vezetni a hajót.

Ekkor kilépett a csoportból egy fehér egyenruhás férfi. Davis azonnalmegismerte Sai Ku-Tanát, a Rend legf bb nagymesterét.

- Travert Daffius alinspektor! Kai Kori-Ta akaratából megteszem a Kaiszeme rhajó kapitányának. Mindenki szálljon be, majd vigye a gépetszinkronpályára!

Davis mélyen meghajolt Ku-Tana el tt és felment a hajó vezérl jébe.Mögötte egymás után szálltak be a Rend f vezet i a testes hajóba.

Davis a monitorokon figyelte a beszállást: Több, mint érdekes, hogy pontén mentem meg a Rend vezérkarát! Nem tehetek másként, és így - remélem- végre megnézhetem majd, hogy mi történik az Arkhénén.

A felkel k épp azután robbantották be a Központ f bejáratát, amikor a Kaiszeme elszakadt a Földt l. A robbanás fényét l megvilágított hajóban TrevorDavisnek eszébe jutott, amit a 4480-as mili parancsnokságon, saját idejébenhárom hete, a valós id ben pedig egy év múlva olvasott:

... A Korita Szektauralom 4479-ben omlott össze, vezet i ismeretlenhelyre távoztak...

Az Arkhéné- rállomás a Naprendszer Kuiper-övezetében keringett. AKuiper-öv nagyjából a Plútó pályájánál kezd dik és elég nagyszámú, néhánykm átmér aszteroidát és üstökösmagokat tartalmaz. A Naptól 9391 milliárdkm-es távolságban kering Arkhéné-aszteroidát 3987-ben fedezték fel. 4251-ben kutatóállomást, majd bányát telepítettek rá, amely az eltelt 228 év alattben tte az ellipszoid alakú, 9 km hosszú és 6 km széles kisbolygót. AzArkhénének ugyanis volt egy nagy kincse: az irídium. A kisbolygó hatalmasmennyiség , és viszonylag jól kitermelhet irídiumot tartalmazott, amelyre aföldi nehézipar nagyon számított. Az elmúlt másfél évszázadban azirídiumkészletnek csak az egyötödét termelték ki. Az Arkhénét 4430-banszerezte meg a Rend, amely leállíttatta a bányászatot és Szent Helyeketrendezett be az egykori járatokban.

Amikor a Kai szeme több mint féléves út után kikötött a már Lazariusnaknevezett rállomáson, Davist már mindenki jól ismerte az rhajóban. volt a

sük, aki megmentette ket a Földön maradt rendtársaik sorsától. Atelevíziós adóállomások ontották a forradalom híreit és képeit. A Földt ltávolodó rhajóban ezeket látva senki sem hitte, hogy bárki is megúszhattaodalenn a megtorlást.

A Lazariuson már nem volt hiány pilótákban, csupán nem repülhetteksehova. A bolygók és a telepek lerázták a Rend uralmát. Önálló flottájuk mégnem volt, de a felszabadult Föld nagy rflotta felállítását tervezte, hogy azismeretlenbe távozott Korita hajóhadat megsemmisíthesse. A Földön senkisem tudta, hogy a Lazarius voltaképpen egy hatalmas hadikiköt . Akinekeszébe jutott, az is csak úgy gondolt rá, mint egy kegyhelyre. Davis az útfolyamán jó kapcsolatba került Sai Ku-Tanával. Bár rangja szerint Trevormélyen a nagymester alatt állt, ennek ellenére Ku-Tana egyre inkább abizalmába fogadta. A hajón mindenki azt várta, hogy a Lazariuson komolyméltóságot kap pilótájuk. Az rállomáson azután minden másképpen alakult.Ku-Tana a dolga után nézett, Davis pedig egy elég tágas cellát kapott a

tlen Szerzetesek Szállásán. Több napig tartott, amíg felderítette azrállomás f bb járatait. Mint pilóta, sok olyan jogosultsággal is rendelkezett,

amely a normál rendtársakat nem illette meg. Egyik ilyen útján felfedezte,hogy az aszteroida egyik végén hatalmas rhajómotorokat illesztettek a

zetbe. Most már célirányosan kutatta végig a bázist, és rájött arra, hogy a

Lazariust egy gigászi rhajóvá alakították át. Szóval a Rend vezet i ezértntek el nyomtalanul! Beindították a hajtóm veket, aztán leléptek... - nézett

végig az ötven méteres fúvókák sorain. A felderítés végeztével cellája feléindult. Miel tt elt nt volna a felszín alatt felt nt neki, hogy ma egyetlenjár rgép sincs az égen.

A lift megállt, és Davis elindult cellája felé. Közeledett az esti ima ideje, ésnem akart kilógni a sorból. Mivel nem tudta, hogy rejtett kamerával figyelik-e,ezért az imára szólító jelz cseng után is a tábori oltár elé térdepelt, ésmormolni kezdte a szöveget. Az ima felénél hirtelen megingott alatta a padló.Émelygés tört rá és néhány pillanatig úgy érezte, hogy kifordul magából. Azegész olyan ismer s volt. Ingás, émelygés, kifordulás... Ingás, émelygés,kifordulás...

Megvan! Amikor az Akadémián egy egész rhajóval váltottak id t, akkoréreztem ezt. Vagyis az egész Lazarius id t váltott. De most mikor vagyunk? -nézett körbe. Ebben a pillanatban egy hang töltötte be a szobáját, és az

rállomás minden helyiségét. Davis megismerte Ku-Tana hangját: - Emelkedjen fel a lelketek, tiszteletre méltó testvéreim! Közlöm veletek,

hogy forró imáink meghallgatásra találtak: magának Kai Kori-Tánakhallhatatlan lelke sietett segítségünkre! Kori-Ta megjelent nekem, és ígyszólott hozzám az elébb: Mivel a Földet a hitetlenek mocskos keze Pokolláváltoztatta, ezért megmentem az én híveimet és új utat mutatok nékik. Elstanítványaim száma 65 volt, és mindegyik egymillió lélekkel ért fel! EzértSzentséges Leheletemmel 65 millió évet ajándékozok követ im seregének!Visszaszálltok a múltba, és lejöttök a Földre, miel tt az ember elvált volna asártól. Ott felépítitek az én országomat és mindörökké ragyogni fog hitetek!Ez az én akaratom, melyet a meghaló és feltámadó lélekr l Lázár-tervneknevezek el! Amikor Kori-Ta lelke ezeket mondta megremegett alattam apadozat, és tudtam, hogy ugyanezt élitek ti is át! A Lazarius pedig 65 millióévet ment vissza az id ben, hogy egy tiszta és mocsoktalan Földön felépítsükországunkat. Dics ség nektek testvéreim, dics ség! Ma elindulunk a Föld feléés hét hónap múlva meg is érkezünk!

Davis imádságot mímelve vadul gondolkozott: Az energiájuk valószín legcsak id váltásra volt elég és nem térváltásra, ezért akarnak normál repüléssela Föld közelébe kerülni. Meg kell találnom az irányítótermet, aztán jelentéstkell tennem.

Hat hónappal az id váltás után a Lazarius megkezdte a fékezést. Máráthaladt a Mars pályáján és a Föld szinte napról-napra növekedett amegfigyel ablakokban. Ku-Tana úgy tervezte, hogy 200.000 km-es sugarúpályára állnak majd a Föld körül, és onnan kezdik meg a bolygó betelepítését.Embere volt b ven, hiszen az állomáson több mint nyolcvanezer férfi- és n iszerzetes tartózkodott. Davis hiába kereste az rállomás irányító termét. Akisbolygón olyan nagy tiltott területek voltak, hogy behatárolni sem lehetett apozícióját. Eleve behatárolta lehet ségeit, hogy a lakó- és társaságiszektorokat csak kép- és hangazonosítás után lehetett elhagyni. Várta akedvez alkalmat, de az csak nem akart megérkezni.

Az egyik nap Davis a formameg rz tornagyakorlatait végezte, amikor afeje fölött megszólalt a hangszóró:

- Figyelem! Az összes navigátori ill. pilótaképesítéssel rendelkez rendtárshaladéktalanul jelentkezzen a 18-as átjárónál!

A felhívás még négyszer hangzott fel, de Davis már a másodiknál útonvolt. A 18-as átjáró a tiltott zónába vezetett, és meg akarta ragadni alehet séget, hogy végre ott is szétnézhessen. A személyazonosítórendszerek most azonnal kinyitották neki a kaput.

Valószín leg már betáplálták adatainkat a számítógépbe - gondolta azügynök, de szétnézni nem tudott, mert a milicisták rögtön a 18/a folyosórairányították.

A folyosó végén, miután a szükséges létszám összejött, egy tépett ruhájúnavigátor tartott eligazítást:

- Egy órával ezel tt az irányítóterem meteortalálatot kapott. A teljes otttartózkodó személyzet meghalt. A m szakiak most végzik a falakhelyreállítását, valamint a navigációs és irányító berendezések javítását,ígéretük szerint két óra múlva a terem ismét használható lesz. Nekem jutottaz a feladat, hogy megszervezzem a szolgákat rendjét. Az els turnusba,átmenetileg, a legnagyobb tapasztalattal rendelkez ket osztottam be. Afeladatuk az lesz, hogy végigellen rzik a felszerelést és berepülik azállomást. Akik a nevüket hallják, azok maradjanak itt, a többieket Nerrotestvér új szállásukra kíséri.

A személyes holmijaikat majd a milícia hozza át a védett övezetbe.További utasításig a zónát nem hagyhatja el senki.

Davis az els csoportba került. A m szaki személyzet jó munkát végzett,két óra múlva már a vezérl ben voltak. A friss hegesztés, az új szigetelések,a gyorsan száradó festékek és a takarítószerek szaga egészen sajátoseleggyé olvadt össze. A vezérl terem egy kiszuperált, és a kisbolygótalajához rögzített rhajó volt. Nagy panorámaablakaiból be lehetett látni aLazarius felszínének majd felét.

A m szerek bemérése több mint két napig tartott. A megfeszített munkamiatt az egész gárda serkent kön élt, de sikerült mindent ellen rizni. Davis -úgy a 34. óra körül - titokban lenyelt egy LXXXVII. századi serkent t, és kétperc múlva teljesen pihentnek érezte magát. Amikor a szolgálat végén társaiegymás után d ltek ki, akkor Davis el vette a mindig magánál hordottimakönyvét. A hullafáradt emberek nem vették észre, hogy a látszólagimádkozó Davis csak a címoldalnál nyitotta ki a könyvet, amelynek vastag,

rkötéses fedelébe egy igen nagy pontosságú pozíciómér t épített be aSzolgálat. Bárki más vette volna a kezébe, csak egy szép kiállítású könyvetlapozhatna végig, de Davis ujjlenyomata, és a megfelel díszek egyidejmegnyomása aktiválta a kis gépet. Davis felvette a vezérl relatív adatait,majd a váltás után bezárkózott új szobájába. Letérdelt a házioltár elé, újrabekapcsolta a mér t, és meghatározta cellájának adatait is. Egy id ugróvalmost már szabadon közlekedhetett a két helység között. Lefeszítette a

rkötést rögzít számos fémszegecs egyikének a fejét, és a szájáhozemelte:

- Trevor Davis független ügynök, azonosítási száma TD04565-21.Feladat: a Lazarius- rállomás elt nésének...

A szegecsnek álcázott információs kapszula m ködését csak egyhegynyi piros fény mutatta. A jelentés lezárása után a kapszulát a könyv

tolltartójába dugta és elküldte a Szolgálat Központjába. Azt még nem tudta,hogyan mehet el az rállomásról, de bízott az rjárat találékonyságában.Amint felegyenesedett és megfordult, halk szisszenéssel egy id ugró

materializálódott el tte. Nyergében, a Rend szabványöltözetében, ManseEverard ült. Amikor leszállt, jól megrázta Davis kezét:

- Üdv Trevor, rég láttalak!- Na végre, már azt hittem, kudarcot vallok! Nem sok sikerélményem volt

az elmúlt hat hónapban.- Tudom, olvastam a jelentésed.- De hogyan találtatok rám, hiszen a Lazarius mozog, és már régen

elhagyta a megadott koordinátákat!- Egyszer en. A kapszula tartalmazta a pontos pozíciódat. Ebb l

megtudtuk, hogy az adott pillanatban pontosan mikor és hol voltál. Az rjárategy álcázott rhajót küldött a megadottnál egy órával korábbi id be és apontos térkoordináták közelébe. Ezen voltam én is, mert nekem kellellen riznem az akciót. A hajó várakozott, és pont akkor, amikor Temeghatároztad az adatokat, mi is bemértük a Lazariust. A két értékösszevetéséb l halálbiztosan meg tudtuk határozni a cellád helyét. Felültemegy ugróra és idejöttem.

- Tényleg egyszer nek hangzik, de milyen akcióról beszélsz?- A danelliánok utasították az rjáratot, hogy a Lazarius lakói élve nem

érkezhetnek meg a Földre. Az rállomást el kell pusztítani!- Tudod te azt, hogy nyolcvanezer ember van a hajón? Ez

tömeggyilkosság, amelyben én nem veszek részt. - Ezért jöttem személyesen ide, mert sejtettem, hogy nem mész bele

könnyen. Egy dologban tévedsz: ez nem tömeggyilkosság, ez élethalálharc!Ha a Lazarius épségben megérkezik, akkor az emberi fajnak vége.

- Ugyan már, 65 millió év múlva jelenik meg az ember! Odalenn még tart akréta korszak . Mi marad a Rendb l ennyi id alatt?

- Trevor, a kréta azzal ért véget, hogy az si eml sök átvették az uralmata dinoszauruszoktól. 65 millió év fejl dése hozta magával azt, hogykifejl dhetett az ember. Szerinted mi történik, ha még az eml sökhatalomátvétele el tt érkezik meg az ember a Földre? Nyolcvanezer telepes,akik szaporodnak, elfoglalják a Földet, technikájuk révén bármit képesekvéghezvinni. Mint kártékony állatokat, kiirthatják az si kisrágcsálókat, azokatis, amelyekb l az ember kifejl dne. Megölik az egész emberiséget, miel ttmég megszületne! Ezt akarod? Nyolcvanezer vallási fanatikus mellé állsz,akik napalmmal égették el a nekik nem tetsz ket? Tudod te, hogyan lehetetterre az rállomásra kerülni? Csak az a rendtag léphetett erre a megszenteltföldre, amelyik hitelt érdeml en bizonyította, hogy legalább húsz hitetlenmegtisztítását segítette el ! - Everard hangja metsz en élessé vált. - Térjmagadhoz, Trevor! A Föld körül az rjárat negyven nehézcirkálója várja aRend megérkezését, de a legnagyobb feladatod neked lesz: miutánbetápláltad ezeket az adatokat a navigációs számítógépbe, meg kellsemmisíteni a Lazarius többi irányítórendszerét is. Azután t nj el az

rállomásról és bízd a többit a cirkálókra! Everard egy kisméret elektronikus kártyát adott át neki.- Ez a modul bármelyik navigációs számítógép leolvasójába beilleszthet .

Automatikusan indítja el magát és betölti a rendszerbe az adatokat. Lezárja agépek kommunikációs csatornáit, ezért senki sem tudja használni ket, ésvégrehajtja a betáplált programot.

Davis elgondolkodva forgatta kezében a modult:- Mikor kell akcióba lépnem?

- Amikor az rállomás Föld körüli pályára áll, jelt adunk majd. Everard felült az ugróra és egy pillanat múlva már ott sem volt. Davis

becsúsztatta a kártyát az imakönyvébe, majd szótlanul végigfeküdt apriccsén.

Két hét múlva a Lazarius az el re meghatározott pályára állt a Föld körül.A Rend vezet i egynapos pihen t rendeltek el a leszállás megkezdése el tt.Davis a cellájában várta az üzenetet. Ha rá bízták volna az akciómegszervezését, akkor ezt az id használta volna fel, mert a biztonságiszolgálat ébersége is csökkent. Az üzenet helyett azonban Manse Everardérkezett. A Szolgálat egyenruhájának látványa kellemes benyomást keltettDavisben. Az a tudat, hogy két hétig olyan emberekkel beszélgetett, akikr ltudta, hogy közre fog m ködni elpusztításukban, eléggé megviselte. Merevarca most egy kissé felengedett:

- Essünk túl rajta! - kelt föl a matracról. - Mit kell tennem?- Te fogod vezetni az ugrót - mondta Everard, és az els ülést szabaddá

tette. - Két ugrást hajtunk végre a vezérl be és vissza. Az els csak egymásodpercig tart majd. Odaugrunk, én eldobom ezt a kábítógránátot, aztánrögtön visszajövünk ide. A gránáttól tíz másodpercen belül mindenkieszméletét veszti. Akkor visszaugrunk és már nyugodtan dolgozhatunk. Te amodullal elindítod a navigációs számítógépeket, én pedig lezárom a vezérl tés megsemmisítem a többi irányítórendszert. Ha végeztünk, akkor irány aSzolgálat flottája. Nekem ott még vannak feladataim, te pedig visszamész4480-ba, jelentést teszel a Lazarius sorsáról, aztán megvársz engem éskiveszünk egy kis szabadságot! Kész vagy?

- Igen - mondat Davis, aki közben elfoglalta az els ülést és betáplálta avezérl koordinátáit.

- Várj, kibiztosítom a gránátot, és most! – kiáltott fel Everard.A következ pillanatban már a vezérl ben voltak. Meglepett arcok

fordultak feléjük, ahogy antigravitációs ugrójuk egy méter magasanmegjelent. Everard eldobta a gránátot és rögtön el is t ntek.

Davis cellájában Manse a társára vigyorgott.- Eddig remek, most megint mehetünk. A vezérl ben nehezen lehetett lépkedni az összecsuklott testek miatt.

Davis a legközelebbi irányítópulthoz futott és becsúsztatta a leolvasóba akártyát. Hallotta, ahogy felzümmög a gép, majd néhány pillanat múlva azösszes számítógép kikapcsolt. Everard közben belülr l lezárta az ajtókat éssugárpisztolyával szétolvasztotta a kézi vezérlés konzoljait. A felszálló csíp sfüstben szemügyre vették a rombolás eredményét:

- Jó kis program, mi? - bökte oldalba Everard Davist. - Még a t zjelz ket iskikapcsolta.

- Na, ezzel sem repülnek már sehova - nézett szét a vezérl romjain Davisés felszállt az ugróra. – Menjünk innen!

Amikor Everard a háta mögé ült, betáplálta az új koordinátákat ésmegnyomta az indítógombot. Egy pillanat múlva már az rjárat flottájánálvoltak.

A Szolgálat Elefánt nev nehézcirkálója volt a Föld körül tömörülegységek vezérhajója. Az irányítóteremben materializálódó id ugró láttáncsak egy pillanatra csillapodott a személyzet zsongása. Everard lepattant ajárm l és megveregette Davis vállát.

- Menj bajtárs, nekem itt még lesz egy kis dolgom!

Davis úgy nézett szét a dolgát végz személyzeten, mint aki nagy súlytólszabadult meg. Beállította a 4480-as Chicago-i bázis adatait, búcsút intett,majd egy megkönnyebbült sóhajjal id t váltott.

Miután jelentését letette Alf Bacn asztalára, bevágta magát apanorámaablak el tt álló fotelbe és kezében egy pohár whiskyvel nézte akiszínesed várost. A szektauralom szürkéjét egyre jobban elfedték a korszakvad árnyalatai. Nézte a ciklámen, arany, ibolyakék és más, er s színekbentobzódó várost, igyekezett mindent elfelejteni, ami az elmúlt b félévbentörtént. Még a Rend munkaruháját sem vette le, inkább más irányba nézett.Arcára kiült a fáradtság, de még nem akart elaludni.

Az ismer s szisszenésre csak bágyadtan fordította a fejét. A szemesarkából látta, hogy Manse Everard fáradtan és tör dötten mászik le azid ugrójának nyergéb l. Tekintetével követte, ahogy keresztüljött a szobán,de csak akkor szólalt meg, amikor - kezében egy pohárral - leereszkedett amellette lév fotelbe.

- Minden rendben ment?- Igen, de nehéz csata volt. Voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem,

hogy áttörnek. Sokan voltak, nagyon sokan...- Hogyan történt?- Amikor betápláltad a navigációs számítógépeikbe a programunkat, a

Lazarius hajtóm vei beindultak és egyenest a flottánk felé repítették azrállomást. Valószín leg hamar rájöttek, hogy irányítórendszerük cs döt

mondott, mert húsz perc múlva elkezdték hajóik felbocsátását.Flottánk fele a felszállt egységeiket üldözte, a másik fele pedig

szisztematikusan felszámolta az indítóállásaikat. Hat hajót vesztettünk éstizenkett csak a szerencsének köszönhet en maradt egyben, de lényegébenmár roncs. A kitörési kísérleteik csak akkor értek véget, amikor a Lazariusbelépett a légkörbe és izzásig hevült a felszíne...

- Micsoda? - emelkedett fel Davis a fotelból. – A Lazarius becsapódott aFöldbe?

- Igen, de nem látom, hogy miért olyan fontos ez neked? A geológusok ésa csillagászok szerint 65 millió évvel ezel tt egy magas irídiumtartalmúkisbolygó ütközött a Földnek. A robbanás következményei - a szél, arobbanás porának árnyékoló hatása, savas es k, stb. - miatt kipusztult akréta kori állatvilág nagy része, kihaltak például a dinoszauruszok is. Ekkorkezd dött a Föld történetének újkora, a terepet átvették az eml sök. Azél világ fejl dése szempontjából teljesen mindegy, hogy a kisbolygó mikéntkerült a Föld közelébe és volt-e rajta valaki!

- De én ott voltam!- Na, ne viccelj!- Ott voltam a Földön. Épp a szabadságomat töltöttem ott, amikor a

becsapódás megtörtént. Hát akkor megyek!Davis felpattant és Everard kérd n nézett utána:- Mit csinálsz? Davis azonban már a nyilvántartás számítógépe el tt ült. Everard is

feltápászkodott, és elolvasta a társa által beírt kérdést: Trevor Davis független ügynök, azonosítási száma TD04565-21,

pontosan milyen koordinátákról jelentkezett be a kréta korszak végiszabadságáról?

Davis ujjával rábökött a felbukkanó adatok közül az egyikre:

- Ez után egy perccel történt a becsapódás. Csak azért menekültem meg,mert találkoztam önmagámmal - nevezzük Davis/2-nek -, aki felvett egyugróra és a XX. századba vitt. Emlékszem, milyen furcsa öltözéket viseltDavis/2. Most már tudom, hogy mi volt rajta! Ez ni! - mondta Davis, ésmeglobogtatta a ruhája ujját. - Davis/2 ebben a ruhában volt, nagyon kimerültés nyúzott ember benyomását keltette. Szerinted most hogy nézek ki?

Everard jó alaposan megnézte magának, majd bólintott:- Összességében elég lehangoló látványt nyújtasz!- Na látod! Maradj egy kicsit itt, szopogasd el a whiskydet, rögtön

visszajövök!- Hova indulsz?- Megyek egy ugróért, visszautazom és megmentem magam. Lerakom

New Yorkban, hogy megkezdhesse az akciót, aztán visszajövök ide, és végrekilumpolom magam. Már fél éve nem ittam egy igazi jó italt! Jössz majd te is?

- Kell ezt kérdezni? - somolygott az orra alatt Everard. Davis elment, Manse pedig sorra vette magában a lehetséges

helyszíneket. Amikor döntött, félhangosan megjegyezte:- Talán az lesz a legjobb, ha Nagy Péter szentpétervári udvarába

megyünk. Mindkett nkre ráfér, hogy versenyt igyunk az oroszokkal...

Nemere István:Rita

- Kellett nekem iroda a negyvenkettediken! - fújta haragosan Buttler, acirkuszigazgató. A titkára félve lapított, de Buttler tudta, hamarosan másra foggondolni, és tovább nem szidja a szerencsétlent a felh karcolói bérlet miatt.Hiszen - ez volt az igazság, maga is tudta jól - éppen mondta neki a múlthéten, hogy minél magasabban béreljen egy kis helyiséget, ahol tíz napon átfogadhatja a jelentkez ket. Unalmas perceiben legalább magasról nézhetimajd a várost - ámbár Buttler sejtette, nem lesz egy szabad perce sem. Acirkusz nagy turnéra indul, lemennek egészen Buenos Airesig, és az útlegalább egy évig fog tartani. Már hagyomány, hogy a Buttler-cirkusz mindenhosszabb útja el tt teljesen új m sort csinál. Az artisták, b vészek,állatidomárok és más alakok két napja egymásnak adják a kilincset. Miótameghirdették a dolgot a varietélapokban. -Tartson kis szüneteket, igazgató úr- mondta a titkár, alacsony, törekv arcú, szemüveges férfi simára nyaltfrizurával, amit Buttler különösen utált. Ráadásul az a kis ember a fejébevette hogy vigyázni fog az egészségére, amib l Buttlernek elege voltotthon, hisz felesége is ilyesmivel nyaggatta. - És olyankor lépjen ki azerkélyre, egy kis friss leveg t szívni. Ez az egyetlen felh karcoló a városban,amelynek oldalára erkélyeket is építettek. Nem túl nagyokat, de... - a titkárkinyitotta az üvegajtót. Buttler kipillantott. Tényleg egészen ügyes dolog, no,nem hittem volna, hogy erre is képesek azok az agyalágyult, magasba törépítészek, gondolta megbékélten. Odafent tényleg tisztább volt a leveg .Élvezettel beszívta, aztán csak félig hajtotta vissza az ajtót, és a titkárranézett:

- Jól van, elkezdjük... Küldje be az els t. Egy tigrisszelídít sietett beszolgálatkészen az ajtón, most persze civilben volt, bajuszos férfi, tucatjávalvarázsolta el táskájából a színes fotókat, amelyek mind t ábrázolták tigriseiközött. A porondon természetesen valamilyen túldíszített balkáni vagypakisztáni egyenruhát hordott. Buttler ezt nem kedvelte, de most nem tetteszóvá. Az idomár mutatott újságkivágásokat és plakátokat is... Buttlerunatkozva, de fegyelmezett arccal hallgatta. Volt már egy tigrisszelídítjelöltje, de azért nem árt, ha van mib l választani. Közben azért az is átvillantaz agyán: estig még vagy száz ilyen alakkal lesz kénytelen találkozni ebben aszobában...De hát, ha azt akarja, hogy válogatottan jó m sorral induljanak aturnéra, nem szabad sajnálnia az idejét. És a türelmét sem.

Az alacsony, vékony, de izmos n a hall nyüzsgésében próbálttájékozódni. Hamarosan meglátta a Buttler-cirkusz narancssárgaoroszlánfejes plakátját, és megtudta: a toborzóiroda a negyvenkettedikentalálható. Sokan álltak sorba, de végre sikerült begyömöszölnie magát aliftbe, ott állt az idegen testek között. Behunyta a szemét. Igyekezettkikapcsolódni - de úgy igazán ez nem sikerülhetett neki. Most sem. AmiótaAZ megtörtént, már szinte sohasem lehet magában. Agya azonnal eléjevetítette a jelenetet, amit nem tud elfelejteni - talán sohasem.

...Yrx a hegyen állt, a hajó el tt. Most érkeztek, és nem volt sok idejük. Asziderikus pontok között nagyon kevés a távolság, és ha a D-folyosó szájatúlságosan elmozdul, nehéz visszatalálni bele, legalábbis az csak jelent stöbbletenergia kiadásával sikerülhet. Márpedig Yrx gy lölte az ilyesmit.Ahogyan t is gy lölte.

-Teee...! - fröcskölte gy lölettel. - Magadra hagytad a társadat és mostelveszett! Megsemmisült! Tudod, mi ezért a büntetés...? Elintéztem márodahaza, és csak azért jöttem, hogy személyesen közöljem veled:szám zetés! Méghozzá itt és most! Nem lesz metamorfózis, nem lesz mársemmiféle el vagy átváltozás. Itt kell maradnod!

A n kinyitotta a szemét. Tulajdonképpen nevem sincs, jutott eszébe.Berx ugyan néhányszor, itteni mintára, Ritának szólította. Rita, Rita ismételte,ez nem hangzik rosszul.

A liftajtó felpattant, negyvenkett , mondta a fekete b liftes gyerek. Ritakiment, és határozatlanul megállt a folyosón. Ismét egy oroszlánfejes plakát –igaz jóval kisebb - alá rajzolt nyíl mutatta, merre menjen. Amikor benyitott atoborzóirodába, majdnem elfogta a rosszullét. Sokan voltak. Nagyon sokan.Legalább húsz-huszonöt ember várakozott. És mindegyik testb l számáraidegen, rossz kipárolgás áradt.

- Tessék, a sorszám - mondta a szemüveges titkár. - Mi a neve és mittud?

Rita mondott valamit. Mindegy, mit - sejtette, ha bejut az igazgatóhoz, akia toborzást végzi, alighanem kiteszik a sz rét. Pedig nagyon kellene márvalamilyen állás. A számára nézett - harminckilences volt, úgy látszik, másokmár kora reggel idejöttek és az els k talán már túl is vannak a találkozón.Miféle ember lehet ez a Buttler...? Tud-e majd hatni rá? Vagy aszám zetéssel ez a képessége is elveszett? Biztosan nem olyan, mint Berxvolt.

Berx magas volt és er s, nem ismert akadályt. Két éve jöttek ide,különleges feladattal. k is egy D-folyosón érkeztek és azonnal munkáhozláttak. Mindent meg kell tudniuk az itteniekr l. Rendszeresen küldték haza ajelentéseket. Egészen addig, amíg Berx meg nem ismerkedett azzal a vöröshajú n vel. Akkor minden elromlott, Berx a jelentéseket is elhanyagolta. Noés t is...Rita összerázkódott.

Id nként kinyílott Buttler ajtaja, valaki kijött, egy másik ember bement. Afolyosóról is érkeztek újabbak. A sor lassan nyomult odébb. Rita mindközelebb volt az ajtóhoz. Észrevette, hogy nagyon izgul. Már három hónapjavolt munka nélkül. Yrx azzal vádolta, hogy magára hagyta társát. De ez nemígy volt és Rita el sem mondhatta Yrxnek, amaz nem várta meg ezt sem.Berx maga ment el azzal a n vel, talán el tte viselkedhetett gyanúsan. Azújságok utólag csak azt írták, hogy a n felhívta a rend rséget és meséltnekik Berx különös viselkedésér l. A képességeir l is...? Rita ezt nemtudhatta. Mindenesetre a rend rök kimentek megnézni, mi van azzal aférfival. Talán gyanús is volt nekik, ezek itt mindig rettegnek az idegenkémekt l... No és Berx sem viselkedett okosan. Ezt is az újságokból és atévéb l tudta meg Rita. A férfi a vörös hajú n lakásának ablakán tolta ki agalax-antennát, hogy haza jelentsen az övéinek - hát persze, hogy a rend rökidegen kémnek nézték és azonnal meg akarták bilincselni. Erre felrepült aleveg be és ide-oda röpdösött a szobában. Biztosan át is ütötte volna a falatvagy a mennyezetet, ha elég ideje van pluszenergia-gy jtésre. De nem volt,mert a rend rök azonnal tüzet nyitottak és Berx földi porhüvelye hamarosan atemet be került.

Maga jön - mondta valaki. Rita közelebb ment, már egészen idegenarcokat látott körös-körül, sokan jöttek az utóbbi órában. Nagyon kell nekik azállás. Hát nekem is, gondolta görcsösen az asszony. Mint szám zött, már

sohasem mehet haza, itt kell maradnia, itt kell megélhetést találnia. Könnymondani. Alig néhány képessége maradt, amiket itt is alkalmazhat. Mást nemtud, máshoz nem ért. Még jó, hogy aránylag hibátlanul beszéli az ittenieknyelvét. Ha már itt maradt, ha itt kell maradnia, élnie kell valamib l.

Kijött egy férfi és szótlanul mutatta: bemehet. Öröm fénylett az arcán, úgylátszik, kapott munkát. Egy évig lesz mib l élnie és még félre is tehet!

Buttler az íróasztala mögött üldögélt, az erkélyajtó félig nyitva volt. Ritabeszívta a friss leveg t és valami okból jobb kedvre derült. Végül is, ha ittnem sikerül...

Az igazgató csak egy pillantást vetett rá:- Nem érdekel a neve és a többi. Mit tud? – célratör volt, egyenes és

ijeszt en gyors.- Most munkanélküli vagyok, de azel tt dolgoztam... - Rita hirtelen

abbahagyta, behunyta a szemét. Nem, nem ezt kell mondani. Buttlernekehhez semmi köze, meg is mondta, hogy nem érdekli. A munka a lényeges, amegélhetés. A pénz ahogyan itt mondják.

- N létemre képes vagyok súlyokat emelni - mondta. Gravitációsegyüttható, jutott eszébe és szája sarka gúnyosan legörbült. Ha nem sikerül acirkusz, ebb l akkor is megélhet, csak több munkával kevesebb pénzért.Bizonytalanul. Egy egész éves szerz dés most nagyon jól esne, az biztos.

- Mennyit emel? - kérdezte Buttler. is fáradt volt már.Csak az órát leste, hamarosan elmehet ebédelni, legalább egy kicsit

fellélegzik, miel tt ismét visszatér a toborzóirodába.- Kétszázat - lehelte Rita. Buttler talán nem is hallotta.Az asszony gyorsan folytatta: - Eltüntetek tárgyakat is - megnedvesítette

az ajkát, a dimenziókra gondolt. A D-csatornákra... Felnézett és folytatta: -Átviszem egy másik térbe, onnan meg idehozom...

- Szóval b vész - bólogatott Buttler, megint nem nézett rá. Akkor Ritánakmegint eszébe jutott a gravitációs együttható.

- Tudok repülni is - közölte nyugodtan.- Mint a madár- mosolygott Buttler. t már aligha lephette meg valami: de

az sincs kizárva, most sem egészen figyelt oda.- Mint a madár - ismételte Rita halkan.- Biztosítókötél? Véd háló? - kérdezte sebesen az igazgató. Most döntötte

el, hogy amint végzett ezzel a n vel, mégis elmegy ebédelni. Gyomrábantompa nyomást érzett.

- Nem kell semmilyen segédeszköz - mondta Rita er sköd hangon - Énolyankor valósággal madárnak érzem magamat és repülök.

Megint egy szélhámos, futott át Buttler agyán a gondolat, és fel semnézett papírjaiból. Nem láthatta Rita elszánt arcát.

- A repül ember száma már unalmas. Akár ágyúból lövik ki, akár egyvékony, láthatatlan kábel tartja... A közönségnek elege van bel le.

- De én úgy repülök, mint a madár - ismételte Rita. A teste megfeszült.- Nem kell - legyintett Buttler, gyomra megkordult. - Hess, madár! - és jót

nevetett saját viccén. Csúfondárosan nevetett. Ritában hirtelen nagyon hideglett minden. Berx elpusztult. Yrx szám zte t... És élni kell. Hát megmutatja,mit tud. Valahol majd csak talál állást. Azt hiszik ezek a földiek, hogy klegbölcsebbek a galaxisban? Rita sok csillagvilágot megjárt már és tudta okosabb ezeknél is.

Csak most el nytelen helyzetbe került. De nem adja fel, biztosan nem!

Amikor Buttler ismét felnézett, Rita már az erkély korlátján állt. A férfiszólt volna, de elszorult a torka, szörny látványtól félt, remegett a térde. Nemvolt ereje mozdulni sem.

- Kár - mondta Rita és mélybe vetette magát. Két kört írt le a felh karcoló körül, aztán a kiköt felé vette az irányt.

Buták ezek a földiek, gondolta, amikor leszállt egy éppen induló óceánjáróhajó legfels fedélzetére és amint kiszaglászta, merre van az étterem,egyenesen oda irányította lépteit.

Michael Thomas Cricket:A STOPPOS

Sacramento után láttam meg a Frisco felé vezet autópálya mellett, az útszélén álldogálva. Semmi különös nem volt rajta, egy hétköznapi, hosszúhajú srác farmerban és pólóban. Hátizsákja a lába mellett hevert, s ott állt azút szélén feltartott hüvelykujját nyújtva ki elém.

Fáradt voltam és szomorú. Anyám halála és temetése jobban megviselt,mint ahogy azt el re sejthettem volna. A távolság meglazította vele akapcsolatot és tudtam a máját és mehet felzabáló rákról is. Az utóbbi tízévben talán átlag hat havonta láttam t. Ezerkétszáz mérföld nem könnyenlegy zhet távolság.

Nem akartam egyedül maradni gondolataimmal, ahhoz túl moslékuléreztem magam. A stoppos amúgy sem t nt narkós huligánnak, aki a húszdolláromért kést döfne az oldalamba. Lefékeztem mellette, hátraböktem, hogya cókmókját vágja be a csomagtartóba.

Behuppant mellém az ülésre és egy darab m anyag fóliát kezdetthajtogatni.

- Kösz, hogy megálltál. Már itt aszalódtam a napon egy jó órája. Futólagvégigmértem. Ha az utak tömeggyilkos réme, akkor jól álcázta magát.Ruhája, cip je kezei tiszták voltak, az autósnak nem kellet attól félnie, hogyösszekoszolja az üléshuzatot.

- Minek ez a fólia?- Tudod, vagyok annyira hálás azoknak, akik felvesznek, hogy ne

aggódjanak a kocsijuk miatt. Nem ülök le az út szélére és a zsákomat is errea fóliára teszem le, hogy tiszta maradjon az alja.

- Nem egy mindennapi felfogás, nagyobb lenne a stopposokba vetettbizalom, ha többen gondolkoznának így.

Egyébként mivel foglalkozol?- Utolsó éves egyetemista vagyok, és már a disszertációmon dolgozom.- Mit tanulsz és mi a témád?- Egy remekül fizet szakmát választottam: filozófiát hallgatok. Kiemelten

a vallási filozófiával foglalkozom de nem teológiai szinten. A témám pedigJézus és a huszadik század vége.

Mióta beszállt a kocsiba csak futólag pillantottam rá néhányszor. Hosszú,egyenes szálú haj, divatos, néhány napos borosta. Csak a szeme és amosolya volt furcsa: mintha melegség áradt volna bel le.

- Úgy nézem, kin ttél már az ifjú egyetemista korból. Hány éves vagy?- Már elmúltam harminc. Tényleg nem vagyok mai gyerek, de így jött ki a

lépés.- Akkor jól választottad meg a témát. Hiszen krisztusi korba léptél... -

Vigyorogva néztem rá, ám el sem elmosolyodott. Szemében furcsa,érdekl szikra villant fel.

- Te hív vagy? - kérdezte.- Az attól függ, mit értesz ezalatt. Hagyományos értelemben azt hiszem,

ateistának mondhatom magam. Az általam ismert vallások nem igazán tudtakmeggy zni az igazukról. De el tudom képzelni, hogy létezhet egy, az általunkismert univerzum, értelmünk, a felfogásunk határai felett álló valami. De avallások már nem err l szólnak. És te hív vagy?

- Azt hiszem, az én helyzetem más. Én el vagyok kötelezve egy hit és egytudás mellett, amelyet nem kérd jelezhetek meg, bár tele vagyok kérdésekkelés kételyekkel. Igen, hív vagyok, de ez már több, mint hit.

- Melyik felekezethez tartozol?- Ez megint egy nehéz kérdés. Ha a klasszikus vallásokat tekintem,

katolikus vagyok komoly izraelita beütéssel. De én sem tudom igazánegyetlen egyházhoz tartozónak tudni magam. Körülbelül olyan vagyok, mintte, csak te ateista alapon, én pedig hív ként. Keresem a magam útját, amelyúgy t nik, a hitek között vezet. Nem igazán tudom eldönteni, hogy éntávolodtam el az egyházaktól, vagy ezek a világi formába tömörült hív ktávolodtak el az igaz úttól.

- Az igaz úttól? Ez úgy hangzik mint egy szekta vagy egy radikális vallásicsoportjelszava.

- Nehogy azt hidd! Nem hiszek a modern egyházújítókban, a vallásicsoportokban és a különféle szektákban. Ezek általában nem az utat keresik,hanem jobb esetben csak egy újabb csapást akarnak vágni a tudatlanság ésa tudhatatlanság vadonjában. Nekem úgy t nik, nem újítani kellene, hanemvisszatérni a kezdetekhez, az elt ben lév alapokhoz. Nem reformokra vanszükség, hanem igazságkeresésre. Arról már nem is beszélve, hogy néhánymozgalom azért alakult át egyházzá, mert így nem kell adót fizetnie.

- Nem igazán tudom eldönteni, radikálisak vagy éppen ellenkez leg: anézeteid.

- Nem igazán hiszek az abszolút fogalmakban. És nem hiszek atökéletességben sem. Nincs jó és rossz, igaz és hamis. Minden néz pontkérdése.

- Ezt hogy érted?- Vegyünk egy konkrét példát. Ha ölsz, megbüntetnek. Ha háborúban ölsz,

kitüntetnek. Ha lel sz egy férfit a kocsmában, kaphatsz érte harminc évet. Deha bebizonyítod, hogy épp arra készült, hogy felrobbantsa magával együtt azelnököt, megdics ülsz. Ha száguldozol az autóval és halálra gázolsz egygyereket, börtönbe zárnak, feltéve, ha az apja el bb agyon nem l . De lehet,hogy a gyereket Adolf Hitlernek hívják. A büntetést akkor is megkapod, deemberek millióit mentheted meg anélkül, hogy bárki is tudna err l.

- És az Isten? sem abszolút fogalom?- Ez már nehezebb kérdés. Itt a hit gátjába ütközünk. A hit és a logika nem

ri meg egymást. A hit már közelít az abszolút fogalmához. Ha hiszel, nemszámít semmi sem, ha kételkedsz, akkor már nincs hited.

Istennel kapcsolatos leggyakoribb érv, hogy szándékaikifürkészhetetlenek. Ez inkább a papok utolsó ment kötele, ha végképp nemtudnak válaszolni egy kérdésre. Isten talán az a fogalom, amelyet soha nemfogunk tudni megmagyarázni. A vallásoknak az egyik legnagyobb hibája az,hogy Istent lealacsonyítják azzal, hogy a magunk képére formáljuk. Afelfoghatatlant akarjuk beskatulyázni a felfogható dolgok rendszerébe.

Eközben nem csekély g ggel és önámítással arról beszélünk, hogy Istena maga képére teremtett minket. Pedig ha olyan lenne, mint mi, akkor nagybajban lenne. Nézzük mindössze a biológia törvényeit. Az ember olyan lény,amely specifikusan ehhez az élettérhez alkalmas. Isten nagy bajban lenne,ha másmilyen helyre akarna menni.

- Te vagy a legfurcsább prédikátor, akivel valaha is találkoztam. Nemtudom eldönteni, hogy a cáfolással bizonyítasz, vagy a bizonyítással cáfolsz.

- Nem tartom magam prédikátornak. Inkább csak meg akarom osztani agondolataimat másokkal. Elmondom, mit hallottam, mit láttam, mittapasztaltam, és elmondom a véleményemet is, Nem várom el, hogy azemberek helyeseljenek, vagy cáfoljanak. Nekem annyi is elég, ha csupánelgondolkodnak. Találják meg a saját hitüket, hogy hinni tudjanak.

A távolban már felt ntek Frisco toronyházai. Még fél óra és áthajtok aGolden Gate hídon. Még egy óra és otthon leszek.

- Apropó, nem is kérdeztem eddig, merrefelé mész? Én beugrom abelvárosba, majd átmegyek San Rafaelbe. Ott lakom.

- Az én célom Berkeley, de miel tt odamennék, a Golden Gate alatttalálkozom az egyik barátommal. Ha a felhajtó el tt kiteszel, nekem azpompás.

- Én is szeretem a híd alatti látképet. Rám férne egy kis séta, úgyhogyleviszlek a híd alá a parkba.

- Szuper! El re is kösz. A hátralév néhány percben csendben voltunk. A hídtól nem messze

parkoltam le. Kiszálltunk a kocsiból, kivettük a zsákját és lassan sétálvamegindultunk a híd felé.

- Hogy állsz a témáddal? Jézus és a huszadik század? Ugye, eztmondtad?

- Igen, ez a témám. Arra vagyok kíváncsi, mi a mai ember véleményeJézusról. Milyen kép él bennük. Ki ? Ember, Isten fia? Mindkett ? Ezért isjártam az országot. Beszéltem az emberekkel. Beszéltem fehérekkelfeketékkel, indiánokkal, latinokkal és mindenféle keverékkel. Beszéltemfiatallal és öreggel, hív vel és hitetlennel. Beszéltem nekik Istenr l, hitr l,szeretetr l. Kérdeztek és válaszoltam, kérdeztem és válaszoltak.

- Mégiscsak utazó prédikátor vagy.- Így is fel lehet fogni, de nem ez volt a célom. És ez nem is fedi a

lényeget. Nem akarok prédikálni, mert ez a szó pejoratív értelmet kapott.Prédikálni igazán egy hit mellett lehet. Nekem még nincs tiszta hitem. Márelköteleztem magam, de nem vagyok k szikla, amelyre építeni lehet.

- Furcsa, hogy egyik mondatodban hiszel, a másikban kételkedsz.Mennyire tudsz így elkötelezett lenni?

- Ez az én problémám is. Nem tudom. A hitem még nem elég er s. Mégmindig vannak kérdéseim és kételyeim. A hit akkor lesz igazán er s, ha márnem kérdez, csak elfogad. - Újra felvillant szemében az a meleg fény.

- De mindig csak én beszélek. Neked mi a véleményed?- Konkrétan mir l?- Mondjuk, mi lenne akkor, ha igaza lenne azoknak, akik szerint a

Megváltó újra megszületett.- Nem könny kérdés. Nehéz ennek a társadalmi, politikai, teológiai,

szociológiai, pszichológiai és egyéb lógiai következményeit elképzelni.Valamivel könnyebb dolga lenne, mert a munka java részét már elvégezteegyszer. De egész világunk alapjaiban rendülne meg. Azt hiszem, olyankáosz támadna, mint a világtörténelemben eddig soha. De nem vagyokbenne biztos, el tudna-e jutni idáig.

- Ezt hogy érted?

- Annak idején könny dolga volt. Tett egy-két csodát, ezért mindenki hittneki. Ma tudod, hogy zajlana ez? Két lehet sége lenne. Az egyik, hogycsendben marad és úgy próbál nagyon lassan valamit tenni. Nem fedi felkilétét, hanem szinte aknamunkával terjeszti a hitet. De nehéz kiszámolni, ígymeddig juthat el. A másik, hogy színre lép, mint egykor. Ha kijelentené, hogy

Jézus és újra megszületett, valószín leg rövid úton diliházba kerülne. De nelegyünk ilyen drasztikusak. Mondjuk prédikálni kezd és csodákat tesz. Ezzelszép lassan maga ellen fordítaná a fél világot.

El ször otthon tesz néhány csodát. Szép lassan híre terjedne, hogy miketcsinál. Szájról szájra terjed a hír, amíg meg nem érkeznek az elspletykalapok. k írnák meg el ször a történetet, alaposan feltupírozva. Ezekután Jézus már szalonképtelen lenne.

De tegyük fel, ez nem árt annyit hírnevének. Esetleg belekerül egy-kétnapilapba. Rövidesen megkeresi valamelyik népszer talkshow embere, ésfelajánlja neki a közszereplést. Bemutatja több millió embernek csodáit.

A m sor megvágva kerül adásba. A csodák elvesztik egyszer ségüket,látványos show-t csinálnak bel le. Az ügyeletes jópofa felteszi jópofakérdéseit, kiforgatja Jézus válaszait, elpoénkodja a beszélgetést.

Az adás utáni nap már megjelennének az els reagálások. A kritikusokfanyalognának, hogy a neves riporter miért enged egy ilyen kóklert a kameraelé, hiszen bármelyik cirkuszi illuzionista jobban operál trükkjeivel.

Felháborodva szólalna fel egy-két neves tudós is, hangot advavéleményének. Miért engedik a társaságok, hogy csalók visszaélhessenek aMegváltó nevével? Mert nyilvánvalóan csaló az, aki nem vállalja fel, hogy csak egy b vész.

Hamarosan megalakulna mondjuk a... csalókat leleplez képzett tudósokasztaltársasága. Nyilatkozatokban ítélnék el Jézust, fennen hangoztatva,hogy a tudomány az összes jelenséget meg tudja cáfolni. És különben is,csodák pedig nincsenek.

Egy kis ingyen reklámért el kerülne néhány b vész is, akik szinténbizonyítják, hogy az új Jézus csaló, mert k is meg tudják csinálni ezeket atrükköket. Természetesen sokkal látványosabban is produkálhatnák azokat.Ha Jézus folytatná tevékenységét, egyre fokozódna ellene a támadás.Lejárató kampányok, tüntetések, bírósági idézések és a többi...

És ez még csak a kezdet. Amit ezután kapna, azt most elképzelni semtudom. Nem tudom, hite megérne-e ennyit neki. Mert ehhez képest akeresztre feszítés is babazsúr lenne. - A stoppos furcsán nézett rám.

- Egészen más szemszögb l nézed a világot, mint eddig bárki.- Lehet, hogy újabban túl cinikus lettem.- Nem hiszem. Inkább realistának t nsz.- Hogy realista lennék? - fordultam a tenger felé. – Nem tudom. De túl

mocskos lett ez a világ. Minden eladó, és mindenre van vev . Egy eldobhatóvilágra teremtettünk egy eldobható kultúrát. Érdemes lenne ezért az egészmoslékért egy ember életét feláldozni? Érdemes-e az emberiség ma arra,hogy valaki magára vállalja b neit?

A tenger fel l felt nt egy kis halászhajó. A stoppos furcsán merengvenézett a kis bárkára.

- Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. És köszönöm, hogyfelvettél a kocsidba. Azt hiszem, sokáig tudnánk még így beszélgetni, de már

nincs több id nk. Akire vártam, megérkezett. Itt a barátom, Péter a neve, nemakarom megváratni. Isten áldjon.

És a furcsa, meleg tekintet stoppos zsákját a vállára vetve, puhaléptekkel megindult a vízen a halászhajó felé.

Anthony Sheenard:Lázadás a Holdon

Az rhajó elérte a vezérl sugarat. Egy röpke id re megállt magasan afelszín felett, míg az automatika bemérte az állomás helyzetét, és visszavetteaz irányítást, aztán a hatalmas géptest megkezdte az ereszkedést. Lassanbefordította orrát a megfelel irányba, majd cserébe, ha már egyszereltakarta a horizonton trónoló félkaréjú Földet, a váróteremben nézel knekmegmutatta vezérfényeit, hatalmas raktárajtaját és a személyzeti ajtót, végülkieresztette lábait, és zökken mentesen földet ért a kijelölt helyen.

Norman Mitchell felsóhajtott. Végre ideért az elnöki rhajó, s ett l apillanattól kezdve minden gondot átháríthat a visszaérkez kormányzóra.Mitchell egy csöppet ideges volt, mert az el nap kitört zavargásokmostanra már eljutottak egy olyan fázisba, amelyet nem szívesen élt volnavégig egyedül, mint a kormányzó helyettese. szintén szólva fogalma semvolt arról, hogy mit kéne tennie, és éppen ezért borsódzott a háta, ha afelel sségre gondolt.

Leeresztette összefont karját, és a váróterem órájára pillantott. Aztán azüvegfalon át nézte, ahogy a zsilip kinyújtózik az rhajó ajtajáig, légmentesenrögzül, majd zöldre vált az a sor eddig vörösen villogó lámpácska, amely aztjelezte, hogy a zsilipben még a holdfelszín viszonyai uralkodnak, és nemcélszer kinyitni az ajtót, ha az ember túl akarja élni a leszállást.

Megjelent a kormányzó, rohanvást, és egyedül. Hamarosan felt ntekkíséretének tagjai is, és igyekeztek lépést tartani a kormányzóval, de amazleintette ket. Csupán két embere maradt mellette, akiknek társaságábanodaért Mitchellhez.

- Örülök, hogy itt üdvözölhetem ismét, Mr. Griffin - mondta Mitchell.- Azt meghiszem - felelte a kormányzó némi éllel a hangjában. - Norm, mi

a nyavalyát csináltak itt a múlt héten?- Erre jöjjön, uram! A magasvasút fontos személyeket szállító C-vonalához mentek, amelyen

egy hatszemélyes kis járgány várakozott. A kormányzó és Mitchell el reszálltak be.

- A városházához - mondta be Mitchell. A fülke meglódult, s egy alagúton át kisiklott a váróból. Az rkiköt bels

fala mentén elhúzott a kietlen termek mellett, majd egy szerelvény hasa alattkijutott az utcák fölé. A nyomvonal alján haladtak. Normális esetben aszerelvények a fejük fölött két oldalt száguldanának tova, de a jelenlegihelyzetben minden tömegközlekedési eszköz, átjáró és központ a rend rségkezében volt, és nem m ködött.

- Na meséljen! - mondta Thomas Griffin, és a helyettese felé fordult.- Nem akartam az elnöki vonalon túl sokat elmondani - menteget zött

Mitchell. - Elméletileg nem hallgathatják le, de ki tudja...- Jól tette - nyugtatta meg a kormányzó. - Ezek szerint jóval nagyobb a

baj.Mitchell bólintott.

- Még annál is... - Sejtem, mennyire várhatott. Hogyan kezd dött?- A vendégjátékon, az operában... Az a darab ment, aminek a végén egy

ledobja magát a várfokról... Az olaszok addig éljeneztek, amíg sztrájk nemlett bel le...

- Ennél legyen valamivel pontosabb, Norman!- Igyekszem, uram. Tájékoztattuk már, hogy pár hete különösen er s a

nyugtalanság a munkások körében. Természetesen a fizetésekkel, és ajuttatásokkal vannak problémáik, de már hallani lehetett néhány politikaifelhangot is, amely szerint a Hold gazdasági és politikai fejl désének elslépése a földi trösztökt l való elszakadás lenne. Azt állítják, hogy a városokfenntartási költségei nem olyan nagyok, amelyek indokolnák az erre levontadókat, és...

- Ismerem az érveiket - gondolkodott el Griffin. – Tehát az olasznegyedb l indult a dolog.

- A sztrájkot már a franciák kezdték el. Az olaszok csak kivonultak azutcára, kiabáltak, és felizgatták a szomszédos negyedeket. Másnap reggel afranciák bejelentették a sztrájkot, és nem engedték a többieket sem dolgozni.

- Hogyan reagált rá az igazgatótanács?- Elutasították a tárgyalásos megoldást, és a rend rség beavatkozásával

fenyeget ztek. Ezt azonban olyan min síthetetlen agresszivitással tették,hogy estére a sztrájkból lázadás lett.

- És ezt a maga republikánus lelke nem bírta elviselni! Vagy talán azigazgatótanács egy-két tagjával van problémája, Norman?

- Reggelre a franciák felszedték az utcafelületet, darabokra vágták, ésabból, meg a bútoraikból barikádokat emeltek. Ekkor hívtam fel önt az elnökvonalán, és tájékoztattam a sztrájkról, amely akkor már több volt, mintmunkabeszüntetés.

Griffin kinézett a járm ablakán.Elhagyták az rkiköt épületrengetegét, raktárait, útjait, és átléptek a

városi negyedek egyikébe. A lakótömbök föléjük magasodtak, egész a holdiélettér tetejéig, ahol tartották a városi kupola tetejét, s a kupola szórakoztatónegyedeinek sejtszer halmazát. Alant az utcák néptelenül húzódtak, itt nemvoltak sem emberek, sem voltak úttorlaszok.

- Az igazgatótanács ragaszkodott hozzá, hogy lezárjuk az összesszolgáltatást, és felfüggesszük a juttatásokat. Bár a városi tanács istámogatta, Mr. Borowski megvétózta a javaslatot.

- Az els pozitívuma annak a rendeletnek, amelynek értelmében egyképvisel is megvétózhat bármely javaslatot - jegyezte meg Griffin. - SajnosMr. Borowski gyakran használja ki ezt a lehet séget, de most az egyszer jóltette. Elképzelni is szörny , mi lett volna, ha megtörténik. Gondolom,Seemann ezredes nem örült, hogy így alakultak a dolgok.

Norman Mitchell bólintott.Griffin mosolyra húzta a szája szélét.- Ezt meg lehetett volna jósolni. Mitchell megdöbbent. Nem a megjegyzésen, bár nem egészen értette,

mit lehetett volna megjósolni, hanem inkább Griffin arckifejezésén. Akormányzó észrevette helyettesének reagálását, és a lenti helyzet ellenéremég szélesebben elmosolyodott.

- Maga amerikai, Norman - jegyezte meg. – Fogalma sincs mire gondolok.Már a szüleinek a nagyszülei sem emlékeztek a jó öreg kontinensre, jólsejtem?

- Milyen kontinensre, Mr. Griffin?- Európára, Norman, Európára. Ahol a nyugati kultúra született.- Nem értem, mire gondol, Mr. Griffin.- Nem számít. Túl régóta élünk együtt, és annyira összekeveredtek a

kultúrák a Földön. Nem is tudom, hogy itt miért válnak el annyira egymástól anemzetek. Talán a Holdon fontosabbak lettek a gyökerek...

- Kormányzó úr! - köszörülte meg a torkát Mitchell. - Azt hiszem vannagyobb gondunk is... Ha lepillantana...

Ez már a francia negyed volt. Felülr l úgy nézett ki, mintha a lakói aszemetüket az utcára ürítették volna, aztán precíz utcasepr ként kupacokbasöpörték volna valamennyit. A szemétkupacok széllel védett oldalán apróbogarak futkároztak: ezek voltak az emberek. Észrevették a siklót, és azöklüket rázták. Néhányan még meg is dobálták, persze hiába: amagasvasútig nem értek el a törmelékdarabok, s a járm már messze járt,mire visszahullottak.

- Trónfosztás kell nekik - morogta Griffin. - Saját állam. A Holdon...- Mivel akarja ket lecsendesíteni, uram?- Fogalmam sincs, majd kiderül, meddig gondolták végig a

következményeket.- Nem jellemz , uram. A járm m szerfalán karakteres arc - széles járomcsont és sz ke fürtök -

villant fel.- A, Seemann - mondta a kormányzó. - Milyen jó híre van?- A felkel k behatoltak a városháza épületébe. A dísz rséget könnyen

lefegyverezték, mi pedig nem tudjuk átvágni magunkat a tömegen, hacsakmeg nem kapjuk az engedélyt az er teljesebb beavatkozásra. Teljes jogkörtkérek Mr. Griffin!

- Hamarosan ott leszek, ezredes. Addig tartson ki! És nem kap semmireengedélyt.

- A helyzet a végs kig feszült, uram. A rendbontók mindenre elszántak.- Kik vezetik ket?- A mai felszólalások szószólói Jan Slavik és Andres Martinek, k

haladnak a menet élén.- Lépjen ki, ezredes! - mondta hirtelen a kormányzó, és beütötte a

hálózatba a létfenntartó rendszerirányítás központi számát, majd agravitációs állandó felügyeletével megbízott részleg vezet jének mellékét. -Azt nem mondta, hogy a cseh negyed is benne van a lázadásban - vetetteoda Mitchellnek. - Edward Stotlert keresem... Kicsoda? A kormányzó.

- Itt vagyok, Mr. Griffin - jelentkezett Stotler. – Mit óhajt?- Kapcsolják ki a gravitációt fenntartó rendszereket!- Lehetetlen, uram. A városok területén a hirtelen gravitációváltozás sok

mindent tönkretehet. Vezetékek, szigetelés, minden gép, ami m ködik er senkárosodhat. Le kell állítani ket, aztán fokozatosan csökkenteni...

- Nincs rá id nk, Mr. Stotler. Nem adnék parancsot rá, ha nem lennénekemberéletek veszélyben. És ez fontosabb!

- Értem, Mr. Griffin. Ha vállalja a felel sséget...Stotler rettenetesen ideges lett.

- Vállalom - mondta a kormányzó. - A beszélgetést rögzítettük, és afelvételen rajta lesz, hogy t lem kapta az utasítást.

- Értem, Mr. Griffin - nyelt egyet Stotler, és látszott, hogy nem örül, deellenkezni sem mert.

- Mikor érünk a f térhez? - fordult Mitchellhez a kormányzó.- Fél perc.Griffin hátrafordult a test rökhöz.- Semmit nem tesznek a parancsom nélkül! - figyelmeztette ket. Ismét átlépték egy szektor határát. Most a holdi kolónia legel kel bb

negyedében jártak, itt volt a kormányzói épület, a városháza, a központihivatalok, az emlékmúzeum, és a tisztségvisel k szolgálati lakásai. A máskoroly nyugodt f téren, most több ezer ember tipródott: a tömeg kiszorult akörnyez utcákba, s a kormányzó el ször ezeket a hullámzó, mozgolódószéls tüntet ket pillantotta meg.

- Mi lesz már, Stotler? - kérdezte türelmetlenül Griffin az üres monitortól.- Azonnal, uram! A járm fékezett, és zajtalanul besiklott a tér feletti állomásra. Griffin

rögtön kipattant, és a korláthoz ugrott. Öt emelet magasságából pillantott le atérre, ahol az emberek megfordultak, és t nézték. A kormányzó azonbannem az emberekre volt kíváncsi, hanem a városházán akadt meg a tekintete,amelynek falai mögül ütemes számolás hallatszott ki.

- Három...- Stotler! - kiáltotta türelmét vesztve Griffin.- ...kett ...Mitchell mellélépett.- …egy! S ebben a másodpercben óriási csörömpöléssel törtek ki a díszes épület

legfels , negyedik emeleti ablakai. Három emberi test repült ki belülr l; afelhördül tömeg adta háttérzaj elnyomta kétségbeesett kiáltásukat; aztánzuhanni kezdtek lefelé.

A kormányzó ekkor úgy érezte, mintha egy idegen er megemelné, és elakarná hajítani. Er sen megmarkolta a korlátot, nehogy is elszálljon.Norman Mitchell els meglepetésében belekapaszkodott a kormányzókarjába, majd gyorsan elnézést kért. Griffin azonban nem foglalkozott vele.

Az ablakon kihajított városi tanácstagok repülésének íve furcsánmegbicsaklott. Zuhanásuk véget ért, és lassú ereszkedés lett bel le. A tömegnem figyelt rájuk, gyorsan múló pánik lett úrrá az embereken, amíg rá nemjöttek, hogy csupán a mesterséges gravitáció sz nt meg, és ijedelemresemmi ok. Többségük járt már a Hold felszínén, és felismerték az érzést.Akkorra a tanácstagok leértek, ha nem is sértetlenül, de életben.

- Ön ezt tudta, uram? - kérdezte hitetlenkedve Mitchell.- A gyökerek - mondta Griffin. - A gyökerek. Mi már sosem változunk!

Vessék be a katonákat!

Fordította: Szélesi Sándor

Zach Smith:Macska fogott egeret 40000 kilométeren

A szerz jegyzete: Frank Thornton, az alábbi novella, valamint a MAN-LIKE (Olyan, mint egy ember) cím regény f szerepl je android. Létezéseillegális. Amikor olyan helyzetbe kerül, hogy különleges képességeire vanszükség, nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy felfedezzék. Csakúgy, mintebben a történetben.

- Columbia, hallasz engem? Türelmesen vártam a választ, mint egy apa (vagyis android-apa, ha úgy

tetszik). Miért is ne? Az ember életre kelti ket, felneveli ket, végülelbúcsúzik t lük. Ez apaság, függetlenül attól, hogy a gyermek mekkora ésmilyen alakú.

- Colummm-bia -, hallottam végre a hangszimulátoron. Határozottzengése volt, persze, én tettem bele.

- Frank vagyok. Jól hallassz?- Hall-lok? - felelte a Columbia. Kellemes hang, egy kis akcentussal.- Hallok. Hallok. Mmmmmm... Hallok.Tök jól hallok, Frank. Ekkor azonban a hang hirtelen elszíntelenedett, és így folytatta:- Nominális decibelhatár nulla egész hét ezredt l negyvenezerig,

frekvenciabefogás három hertzt l háromszor tíz a...- Elég! - Mondtam dühösen. - A fene egye meg, Columbia, nem kértem

adatokat. És honnan az ördögb l jön ez a zümmög hang? - Még néhánypercig dühöngtem.

- Csak a rend kedvéért, keresés: adatbázis, irodalom, alkönyvtár,mondókák, "Macska fogott egeret", indíts!

Egy pillanat múlva elkezdte.- Macska fogott egeret,Játszott vele eleget... Eközben levettem a feldolgozóegység fed lapját, és kikerestem azokat a

mátrix csipeket, amelyeket olyan gondosan tanítgattam az utóbbi néhánynapban. Kiemeltem a b nöst, és visszatettem a fed lapot.

A Columbia rállomás nem volt könny eset.A Vezérl központ ajtaja kinyílt (IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!), és

Stewart Silvers feldúltan nekem rontott. Oda sem figyelve a szerencsétlenremegfordultam, kivártam, amíg becsukódik az ajtó, és beütöttem a biztonságizár kódját. Stew nem léphetett be a Vezérl központba.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte. Megfordultam, és ránéztem. Majdnem egy fejjel alacsonyabb volt nálam,

foltos vörös haját korpa lisztezte, vizeny s zöld szemekkel bámult rám, és azalsó ajka annyira lecsüngött, hogy az ember azt hitte, a nehézkedés ottjobban hat, mint a teste többi pontján.

- Mit? - kérdeztem. - Ezt?- Nem. Nagyon is jól tudod, mir l beszélek. Te jó ég, Frank, Beckwith

napok óta le nem száll rólam miattad.Felnevettem. Persze hogy tudtam, mir l beszél.- Stew, te is és Beckwith is jól tudtátok, mire számíthattok, még miel tt

idejöttünk. Az Egyesült Mechanisztikai Vállalat kapta a megbízást a külsérzékel karok és a vezérl berendezés beüzemelésére. Az EM engem bízott

meg az integrációval. Ennyi az egész. Tudod, az EM még soha nem kapottilyen nagyszabású megbízást az Amerikai Egyesült Államoktól és barátaitól.A feladat kicsit ugyan meghaladja a cég integrációs kapacitását, dehát, így járaz, aki spórolni akar. Nem mintha számítana. Végül úgyis engem, FrankThorntont küldtek volna, mert én vagyok a legjobb robotikus a galaxisban.Úgy emlékszem, akkor sem neked, sem Art Beckwithnek nem volt semmikifogása ellenem. Emlékszel, milyen jókat röhögtünk, amikor ide utaztunk?

- Na jó, de mondókák? Frank, gyerekversikéket hallok!- Stew, mondtam már, vagy úgy csináljuk, ahogy én mondom, vagy

sehogy.- Na de mondókák!- Idehallgass, Stew, ez csak visszajátszás. Hiába próbálom rávenni a

nyavalyást, hogy maga írjon verseket. Ezért kellett ezeket kiszedni. -Felmutattam a mátrix csipeket.

- És most, ha nem haragszol, dolgom van.- De Frank, két nap múlva felavatják az rállomást. Itt lesz hat ország

nagykövete, a NASA, az Euro és a Nippon rközpont vezet i, fejesek aHadügyb l és a Jet Hajtóm l. - Két ujjával felém bökött. - Két nap múlva. Temeg verseket akarsz íratni a Columbiával?!

- Azért nem csak err l van szó, Stew. A versek arra valók, hogy kiderüljön,jól csináltam-e mindent.

Elvékonyodott a hangja.- Miért csinálod ezt velem, Frank?Megint felnevettem, és vállon veregettem a boldogtalant.- Semmi olyasmit nem csinálok, amiért a végén nem lesztek hálásak

nekem. Minden rendben lesz, Stew. Én vagyok a legjobb. Bízhatsz bennem. azonban nem bízott senkiben. Jobban szeretett aggályoskodni. Végül

sóhajtott - a bal szeméb l legördült egy könnycsepp -, és beletör dvebólintott, amint elléptem mell le.

A háttérben a Columbia folytatta:- Mulatott is kedvére,Kicsi egér vesztére.

# # #

Stew bizalma egészen addig terjedt, amíg el nem köszöntünk. Nemegészen egy óra múlva Art Beckwith asztala elé citáltak.

- Gyermekversikék?! - üvöltötte, miközben fel-alá járkált az irodájában,mint egy bürokrata fenevad. - Most ne beszéljünk arról az égbekiáltótiszteletdíjról, amit ezért a munkáért felmarkolsz. Mindössze magyarázatotvárok arról, hogy mit is csinálsz tulajdonképpen.

Rápillantottam Stew-re, aki hiába próbált beleolvadni f nöke elegánsfoteljébe, ami Art-nek, mint az rállomás vezet nek státuszszimbólumkéntkijárt. Stew nem nézett fel, az alsó ajka még egy tizednyi gével lejjebbcsüngött.

- Idehallgass, Art - mondtam -, elmagyarázom neked. Egy kombináltrállomás integrációját, és mindazt, ami ezzel a munkával együtt jár - a

vezérl számítógép, a karbantartó rendszer, az érzékel egység, a bioszféraösszehangolását, satöbbi, satöbbi - kétféleképpen lehet elvégezni. Vagybeállítod a régi típusú kapcsolószervert, amely modulálja a központi

vezérlést, a perifériális funkciókat és az energiaszükségletet, és mindentmegtesz, hogy a rendszer összes paraméterét egy b vészmutatvánnyalösszehangolja, de ez persze soha nem sikerül igazán, vagy pedig AI mátrixcsipeket állítasz be, és megtanítod a rendszert arra, hogy önmagát futtassa.Ugyanúgy, ahogyan az emberi agy irányítja az emberi testet - és a Columbiátvalahogy így képzeld el, Art. Ha jól csinálod, minden tökéletesen m ködik.Sajnos sokan ellenzik a haladást. A kapcsolószerver, amely még mindig nemhalt ki, a huszonegyedik század találmánya. Én nem dolgozomhuszonegyedik századi módszerekkel. Annak már vége, Art, ugye tudod?

Beckwith mereven állt az íróasztala mögött, a karját összefonva,terpeszben, harcias testtartásban. Sokra tartottam t. Majdnem olyan magasvolt, mint én a 190 centimmel, hollófekete haja, éles pillantása és hozzáillmarkáns vonásai voltak. Fiatalabb korában hivatásos katona volt, azutánbekerült a hadügyminisztériumba, és végül az Összevont Columbia Bizottság

t nevezte ki az állomás vezet jének. Biztos voltam abban, hogy jólválasztottak.

Ett l függetlenül most semmi értelme nem volt annak, amit mondott.- Igen - mondta. - Mindent tudok. Beszéltem szakért kkel, akik elmondták,

hogy az AI csípek betanítása a legtöbb esetben nagyon is kétes eredménythoz.

Hirtelen feldühödtem.- Ki a fene mondta ezt?- Ezt nem áll módomban elárulni.- Nem baj. Biztos, hogy az a marha Filterhaus volt. Mondd, hogy nem

Filterhaus volt, Art. Art Beckwith egy pillanatig hallgatott. Azután megköszörülte a torkát, és

folytatta a leckéztetést.- Az mindegy. Még soha nem volt ilyen nagyszabású integráció, ezért

senki sem mondhatja meg el re, hogy sikerül-e.- Én mondom, hogy sikerülni fog.- Ami azt jelenti, hogy amikor a delegáció két nap múlva megérkezik, a

Columbia gyermekversikékkel fogja szórakoztatni ket. - Teátrális mozdulattalfelemelte a kezét.

- Szóval erre számíthatok. Hát, kösz, Frank. Megráztam a fejem, és egy pillanatig hallgattam, hogy lecsillapodjak.

Beckwithnek halvány fogalma sem volt arról, hogy mit beszél, és vártam egykicsit, hogy erre is ráébredjen.

- Art, - mondtam neki - amikor a delegáció két nap múlva megérkezik, aColumbia pont úgy fog m ködni, mint az a hatalmas mesterségesintelligencia, amilyennek teremtettem. A nagykövetek nemcsak hogy nemhallanak majd gyermekversikéket - kivéve persze ha k maguk nem kérik -,hanem észre sem veszik majd, hogy a Columbia kiszolgálja ket. Ez a szépegy jól sikerült integrációban: az ember észre sem veszi, hogy m ködik.

Úgy láttam, Art egy kicsit lecsillapodott. Szerencsére, mert már aligvártam, hogy vége legyen a megbeszélésnek, és visszamehessek dolgozni.

Persze mindig ilyenkor robban a bomba.- Frank, a terroristák azzal fenyeget znek, hogy megtámadják a

Columbiát.- Tessék?! - Önkéntelenül felemelkedtem a székb l. - Terrorista

fenyegetés? Mióta tudsz a dologról?

Art visszaült a helyére, az ujjait összefonta, és a szemöldökét dühösenösszeráncolta.

- Hát, már jóideje hallottuk rebesgetni, de ma reggel kaptuk meg ahivatalos értesítést. Tudod, mindig van valaki, aki így akar felt sködni.Általában persze nem sokat adunk a híresztelésekre.

Gurgulázó hangot hallottam, és rápillantottam Stew-ra. Elsápadt, a testemegroggyant, és a szeméb l kihunyt a fény (már azt hittem, meghalt). Végülvisszapillantottam Beckwithre és leültem a helyemre. Ilyen körülményekközött legalább kényelmesen üljek.

- De most mégis komolyan vesszük - mondtam.- Úgy van.- És persze a nagy megnyitó idejére tervezik, ugye? Art bólintott.- Persze. A terroristák azt szeretik, ha minél nagyobb a cirkusz.- Közölték már, hogy mit akarnak?Megrántotta vállát.- Szerintem igazából soha nem akarnak semmit, csak megölni néhány

embert, hogy jó nagy botrány legyen. Mindegy.- Hát, azért mégsem teljesen mindegy, - mondtam – mert én szeretnék

még csütörtök után is élni. Van valami fogalmad arról, hogy mire készülnek?- A híresztelés szerint ez a bizonyos csoport ... nem áll módomban...- Persze, persze, nem áll módodban közölni, hogy milyen csoport.

Folytasd.-... hozzájutott annyi plutóniumhoz, amennyib l össze lehet állítani egy

szép kis bombát. Megcsóváltam a fejem.- Hát ez jó. Felrobbantják ezt az egész mindenséget. És hogy akarják

idejuttatni a bombát?- Úgy tudom, hogy a szakért k most dolgoznak a problémán. Az a baj,

hogy szerintük az akciócsoport utána nem tud majd elmenekülni. Ezért nemhisszük feltétlenül azt, hogy a fenyegetést komolyan kell vennünk.

- Ez nem hangzik valami meggy en, Art.Megrántotta a vállát, és nem szólt semmit. Eközben megpróbáltam valami

logikát találni az egészben. A saját dolgom egyértelm : folytatni kell amunkát. Ha nem lesz id m mindent elvégezni, a Columbia nem tudjamegvédeni magát... vagyis hogy ...

- Art, mit tudsz a védelmi rendszerünkr l?- Tessék? - kérdezte, hirtelen kiszakítva magát a gondolataiból. Tágra

nyílt a szeme, és félelem tükröz dött benne. Ett l viszont engem viszketésfogott el, és ez már egyáltalán nem hiányzott.

- A meglév védelmi rendszerre alapozunk, amely persze földi központú.Többek között ezért nem kaptuk meg a kért lézerberendezést. Arrahivatkoztak, hogy a földi védelem mellett szükségtelen lenne.

- Na persze. Tehát azt állítják, hogy a földi nyomkövet rendszer képesarra, hogy kiszúrja a csibészeket?

Bólintott.- Elméletben igen. A földi rendszernek persze megvannak a korlátai. És

persze akkor még az ellenlépést is meg kell tervezni. A gyomrom kavarogni kezdett, mintha tengeribeteg lennék. Az androidok

nem tudnak hányni, ezért az ilyen helyzetekben nem tudok megkönnyebbülni.- Mi a végszó, Art? Kezdjek el aggódni?- Ha akarsz. Azzal nem sokat segítesz rajtunk.

- Nem gondoltak arra, hogy lefújják a megnyitót?Gúnyosan nevetett.- Tudod, milyenek a f nökök. Az a mániájuk, hogy nem szabad

visszalépni, mindegy, mekkora a veszély. Nem engedhetik meg maguknak,hogy meghátráljanak a terroristák el l. Régebben, még a katonaságnál abiztonsági szolgálatnál dolgoztam. Jó pár szál hajam kihullott, amígpolitikusoknak asszisztáltam, hogy az emberek bátornak lássák ket. Ehhez aszarakodáshoz már túl öreg vagyok. Jobban szeretek fedezékbe bújni...persze, ha hagyják.

Felálltam, kissé bizonytalanul.- Azért köszönöm, Art, hogy elmondtad. Visszamegyek dolgozni.Bólintott.- Ez csak természetes, Frank. És nagyon remélem, hogy Filterhaus

hülyeségeket beszélt.Megfordultam, és kimentem a szobából. Tényleg Filterhaus volt.

# # #

A Columbia rállomás olyan események sorozatának köszönhette létét,amely érthetetlen, mint a fanfar, amely akkor szólal meg, amikor már elvonultaz ünnepi menet. A huszadik században, amikor az rkutatás elkezd dött, azemberek arról ábrándoztak, hogy eljutnak majd a Naprendszer bolygóira, ésközben rállomásokat kell létesíteniük. A kezdeti kísérletek után, mint aSkylab és a Mir, az rkutatás az egész világon a legfélelmetesebb ellenféllel,az adófizet lakosság érdekl désének a lanyhulásával került szembe. Azügynökségek ilyen körülmények között alig tudták fenntartani magukat.

Az rkutatás iránti érdekl dés akkor lendült fel ismét, amikor felfedeztékaz élet jeleit a Jupiter bolygón. Elvetették a Marsra indítandó rhajó ötletét, ésa figyelem a Naprendszer legnagyobb bolygója felé fordult.

A Jupiter tanulmányozása során kiderült, hogy a bolygó holdjainhihetetlen b ségben fordulnak el ásványok. Hamarosan a legmerészebbképzeletet is felülmúló rkereskedelem alakult ki. Különbözmagánérdekeltségek rengeteg pénzt fektettek a kutatásba, és csakhamarfelfedezték a hipermeghajtást. Ennek segítségével az emberiség eljutottazokra a bolygókra, amelyekr l már régen feltételezték, hogy lakhatók. Alegels utazás során felfedezték a zöldell Aspry települést, valamint agalaxis második gondolkodó faját, azokat a humanoidokat, akiketvarázslóknak neveznek (de ez már egy másik történet).

Szédít lehet ségek.Eközben az rállomásfejleszt bizottság sem adta fel a reményt.

Számtalan folyamodványt nyújtottak be számtalan politikushoz. Azután, egynapon valaki, aki eléggé befolyásos volt, eléggé sok fantáziát látott egy Földkörüli rállomás létesítésében. Megindultak a nemzetközi tárgyalások. AzEgyesült Államok adott annyi pénzt, amennyi a kiinduláshoz kellett. Végül aColumbia megkapta a hivatalos - bár minimális - támogatást. Húsz évvelkés bb fell tték az els paneleket, és megindult a világ rben az építkezés.

Itt lép be a képbe Frank W. Thornton. A Columbiával kapcsolatos megbízást már akkor izgalmasnak találtam,

amikor az EM el ször megkeresett. Ez volt az addigi legnagyobb munkám,beleértve a Marshall Érckutatót is. Most viszont, amikor az önismétl kódok

megszámlálhatatlan lapjait forgattam, amelyen már egy hete dolgoztam, mégazon is aggódhattam, hogy holnapután megsz nök létezni. Egyáltalán nemhiányzott, hogy még ez is elterelje a figyelmemet. Már így is sietnem kellett,ha tartani akartam a határid t.

- Biztos vagy benne? - suttogta Art Beckwith, miközben az els küldöttekmegjelentek a leszállókiköt kapujában.

- Persze, hogy biztos - hazudtam. - Bízhatsz bennem. - Tényleg módfelettbiztos voltam a dolgomban, csak éppen arra nem jutott id , hogy mégegyszer ellen rizzek mindent.

Art kutató tekintettel nézett rám, és ennek nem örültem. Elég baj -gondoltam -, és elég kés . Válaszolni azonban már nem tudott, hivatalosmosollyal az arcán el relépett, és kezét nyújtotta Charles Throckmortonnak,az ausztrál nagykövetnek, aki a társaság legel kel bb tagjaként el szörlépett be.

Hosszadalmas mosolygás, hajlongás, kézrázás következett. "Örvendek.""Szerettel üdvözlöm a Columbián." "Ön Thornton úr?" "Igen, most fejeztem bea küls érzékel karok integrációját." "A micsodát?" Mosoly. Kézfogás.Következ vendég. "Megtisztel." "Nagy nap ez az emberiség történetében."Ásítás (az az elfojtott fajta, amit l az ember egész arca hirtelen összerándul.)"Igen." "Rendkívüli eredmény."

Amint a vendégek csoportja tovább haladt, alig észrevehet lódulástéreztem.

A Columbia pályamódosítást hajtott végre. A szívem szintén meglódult.- Bocsánat - mondtam a Jet Hajtóm Labor vezet jének, valami

McGowan-nek, és kifelé indultam. Art Beckwith észrevette, hogy meg akarok lépni, és utánam jött. - Frank, - szólított meg olyan hangosan suttogva, ahogyan csak mert -

hova a fenébe mész?- Nem érdekes, Art - feleltem. - Csak van egy kis dolgom.- De hogy magyarázzam meg én, hogyan m ködik az egész? Ezt már csak a hátamnak mondhatta. Most nem volt id m az

udvariaskodásra. A Columbiának voltak hajtóm vei, hogy a Föld körüli pályát

fenntarthassa. Ebben a pillanatban azonban semmi oka nem volt arra, hogybeindítsa ket. Valami baj történhetett az AI mátrixokkal, ami máskülönbennem izgatott volna annyira, de egy hajtóm , ami távol tart az atmoszférától,ugyanúgy bele is lökhet. Olyanok leszünk, mint egy t zgolyó. Mint egy puff!

A folyosón nem találkoztam senkivel, így hamar bejutottam aVezérl központba. Beütöttem a biztonsági kódot, el relendültem, és jólbevertem a fejem a zárt ajtóba!

- Mi a fene... - mondtam hangosan, azután hátrébb léptem, újra beütöttema kódot, és vártam. Semmi.

- Te jó ég - mondtam. - A Columbia meg rült. De ez nemlehetséges...hiszen mindent ellen riztem.

Mindegy, nem volt id m ezen gondolkodni. Bementem amegfigyel fülkébe, amely a Vezérl központhoz vezet folyosó végénhelyezkedett el. Az egyik biztonsági ember ott ült a monitor el tt.

- Történt valami rendkívüli? - kérdeztem, amint beléptem.- Nem, uram.- Nem volt riasztás? Semmi üzenet a földi védelmi rendszert l?

- Semmi. Beckwith szólt a terrorista fenyegetésr l, ezért állandókapcsolatban vagyunk a Skywatch-csal reggel óta.

- És azonnal riasztanának, ha észlelnének valamit, igaz?- Feltétlenül.- Pedig a Columbia elmozdult.Tágra nyitotta a szemét.- Én is éreztem valamit. Csak azt hittem, hogy valami bemutatót tartanak a

fejeseknek.- Nem tartottunk bemutatót. A Columbia úgy döntött, hogy bekapcsolja a

hajtóm veket.Odafordultam a monitorhoz. A megfigyel fülkében van egy ügyes kis szimulátor, amely az állomás

helyzetét mutatja. Egy pillanat múlva láttam, hogy a Columbia tényleg mozog.Még figyeltem a képerny t egy pár percig, hogy megállapítsam a mozgásirányát. A Föld felé haladtunk. Ett l féltem.

- A fene egye meg - káromkodtam halkan. A fejemet csóválva beletúrtama hajamba. Még mindig nem akartam hinni a szememnek.

- Na jó - mondtam magamban. - Ezen kár tököl dni. Mechanikus úton kellett valahogy megbénítanom az állomást. Ehhez

szükségem volt a dokumentációra, amelyet a kabinomban tartottam. Amegfigyel fülkéb l kilépve a lifthez rohantam, de nem m ködött. Ezen mármeg sem lep dtem. Úgy látszott, az egész rendszer megbolondult.

A karbantartó alagúthoz léptem, és lefelé indultam a létrán. Túl lassú.Gyorsan kiszámoltam a röppályát, és öt métert ugrottam lefelé. Még kétzuhanás, és leértem az F szintre.

A kabinomban gyorsan átfutottam a dokumentációt, és kigondoltam atervet. Ehhez azonban el kellett hagynom a bioszférát.

A szkafandereket a Karbantartó részlegnél, az R szinten tartották. Visszaa karbantartó alagúthoz. Két perc múlva a bezárt, a nagyon jól bezártszekrény el tt álltam, és bármilyen utasítást próbáltam, egyik sem m ködött.

- Honnan a fenéb l tudja a Columbia, hogy mit akarok csinálni? -kérdeztem, és mindjárt válaszoltam is. - Onnan, hogy te tanítottad.

Gyorsan kellett döntenem. Igazság szerint nem volt szükségemszkafanderre. De azt sem akartam, hogy valaki megtudja, android vagyok -mivel a létezésem törvényellenes.

De nem hagyhattam, hogy a Columbia szétégjen, annál is inkább, hogyminden bizonnyal én voltam a hibás. Nem volt más választásom. Ki kellettmennem.

A karbantartóknál senkit nem találtam - mindenkinek volt még valamiutolsó halaszthatatlan dolga, így azzal legalább nem kellett tör dnöm, hogymit mondjak, miért megyek be a zsilipkamrába.

Ahol azután észrevettem, hogy be vagyok zárva. A Columbia tartogatottmég néhány meglepetést a számomra. Támadó védekezés.

A zsilipajtókra azonban mindig szerelnek robbanózárakat, amelyekmechanikusan m ködnek. A Columbia nem tehetett semmit.

Néhány másodperc múlva kint voltam. A karbantartók számáraelhelyezett kapaszkodókat használva az üzemanyagtartályok felé indultam.Ott ugyanis egy mechanikus szelep elzárásával egyszer en megállíthatom ahajtóm veket. Ett l még nem oldódik meg minden gondunk, de legalább lesz

id m bejutni a Vezérl központba, és kiszedni az AI csipeket. És ha ez sikerül,visszaállhatunk az eredeti pályára.

Már csak tíz méternyire voltam a szelept l, amikor megpillantottamvalamit, ami hátulról felém lendült. Gyorsan lehajoltam, és a Columbia egyikküls érzékel karja elsöpört a fejem felett. Miel tt visszalendült volna,odarohantam a szelephez. Megkapaszkodtam benne, és felemeltem akezem, hogy kivédjem a kar következ csapását.

A kar nagy er vel lendült felém. Szorosan fogtam a szelepet, és a balkezemet a kar köré fontam, hogy megállítsam.

Ezt nem kellett volna. A következ pillanatban úgy csüngtem a karon,mint egy rongybaba. Elengedtem, hogy bezárjam a szelepet. Majd utánamegvédem magam.

Éppen elkezdtem tekerni a szelepet, amikor észrevettem egy tárgyat akiköt fel li oldalon. Ne, Frank, hagyd abba! Megállt a kezem. A figyelmem atárgy felé fordult. Körülbelül 5 méter átmér , fémes szürke korong volt. AFöld fel l jött. A Csendes-óceánból emelkedett ki, legalábbis úgy t nt, mert aháttérben a kék óceán tündökölt.

Még miel tt a röppályáját megfigyelhettem volna, rájöttem, hogy mi az.Nem volt vesztegetni való id m. Teljesen kinyitottam a szelepet, azutánodarohantam a közeli tárgyhoz, és az egész testemmel rátapadtam,amennyire szorosan csak tudtam.

Közelr l láttam a robbanást - a szememet úgy tervezték, hogy az ilyenrendkívüli esetben se sérüljön meg. Meg kell mondanom, gyönyör látványvolt: olyan mint több ezernyi kis nap, mint egy gyorsan terjed er s fény- és

golyó. A robbanás hulláma kés bb jött. Kibírja vajon a Columbia? Eléggé

messze távolodott már a forrástól? A következ pillanat ijeszt volt. Az állomás megremegett, gondolom,

bent minden a feje tetejére fordult. Az állomás jó nagy távolságra arrébblök dött, meg sem tudtam becsülni, mennyire. Végül megállapítottam, hogynem számítva azt a tényt, hogy a Columbia kitért a terroristák útjából (hiábatettem meg mindent, hogy ebben megakadályozzam), egy dolog mentettemeg, az, hogy a bomba töltete nem volt túl nagy. Valószín leg 50 kilotonnaalatt. Kés bb majd a feljegyzett adatok alapján pontosan kiszámoljuk.

Nem érdekes. Remek érzés volt élni. És igyekeznem kellett befelé.

# # #

Tudtam, hogy a Vezérl központ biztonsági kódja ismét m ködni fog, mirevisszaérek. De egy kicsit meglep dtem azon a hangon, amely a folyosónüdvözölt. A Columbia hangja volt.

- Mulatott is kedvére Columbia vesztére ... mert a folyó év költségvetési megszorításai miatt az

rállomás megjavítását bizonytalan id re elhalasztották. Nevetnem kellett. Amint beléptem, visszafojtottam a jókedvemet, és

megkérdeztem:- És hogyan jutott át a bomba a földi védelmi rendszeren? Beckwith tudni akarja majd, és én is fenemód kíváncsi voltam.- T hegy-technológia - mondta a Columbia. A mikrohullámú jelet fogtam.

Nem volt infravörös jel, amit a földi védelem érzékelhetett volna.

- Nem csoda, hogy nem találtunk olyan járm vet, amely a meneküléshezkellett volna nekik.

- Azért van eszük ezeknek a terroristáknak. Csak egy dolgot felejtettek ki,a röppályakorrekciós berendezést - szerencsére.

- Megállapítottad, mekkora töltet volt benne?- Els becslésem szerint 20 kilotonna.- Hálistennek.- Most állok vissza az eredeti pályára. A pályamódosítást 90 percen belül

végrehajtom. A rendszerjelentés 30 percen belül elkészül. Kisebb károkkeletkeztek az egész állomás területén.

- Jó, jó. Elég a hivatalos jelentésb l. Térjünk vissza a taktikára. Miért nemszóltál nekem, hogy mi történik, ahelyett, hogy hagytad, hogy rohangáljak ide-oda, mint egy hülye? És ez az érzékel kar dolog ...

- Ne haragudj, Frank. Honnan tudhattam volna, hogy te nem tartozolközéjük? Akár te is lehettél volna a bels kapcsolat.

- Mi? És magamat is felrobbantottam volna?- Öngyilkosság. Az ilyesmi el fordul.- Nem gondolod, hogy ez azért, egy kicsit túlzás?- De Frank... Te tanítottál arra, hogy nem szabad senkiben megbízni,

emlékszel?- De én... Hát, mit is mondhatnék? Én vagyok a galaxis legjobb robotikusa, akár jó

ez nekem, akár nem. Akármi is a Columbia - él , lélegz , szerves lény -, éntettem azzá.

- Öregem, - mondtam végül - itt már minden rosszat elkövettem, amit csaktudtam.

Visszaléptem a folyosóra, és hagytam, hogy becsukódjon az ajtó.- Majd gyere, és látogass meg egyszer, Frank.- Örömmel, Columbia. Jó utat kívánok. Miközben bezártam az ajtót, hümmögést, bizony elégedett emberi

hümmögést hallottam.

Fordította: Tanaka-Pelle Edit

Fetykó JuditA tökéletes találmány

A kilencvenes évek végén a robottechnika ugrásszer fejl dést ért el.Olyan eddigi találmányok, mint a számítógépek, a lézerrel vezérelt repülés,az Internet elterjedése és a többi századvégi csoda mostanra már olyhétköznapivá vált, megszokott lett, hogy az emberek figyelembe sem vettékezeket a dolgokat, mindennapjaik természetes eszközeiként használták.

Az ipari robotok majdnem teljes kör alkalmazásával felszabadultmunkaer ugyan eltartásra szorult, de életmódjuk hibái, részben azalultápláltság, az újonnan fellép betegségek, a járványok, az ebola és azAIDS, hamarosan óriási kihalást eredményeztek. A lakosság megtizedel dött,az ezredforduló után néhány évvel már nem volt probléma a Földtúlnépesedése. Lassan az elnéptelenedés jelentett gondot. A megmaradottakhosszú élettartamra számíthattak, jól tápláltak, egészségesek voltak. Azéletkor valóban meghosszabbodott, hála a véd oltások alkalmazásának,amik most már kiterjedtek a fenti szörny kórokra is, valamint megváltoztak atáplálkozási szokások is.

Még akkor, a kilencvenes évek végén japán kutatók különleges robototfejlesztettek ki. Ha szabad a teremtés szót emberre alkalmazni - mert ateremtés aktusa valamikor kizárólag Istent illette meg - akkor az emberteremtett egy gépet, amely már kezdeti állapotában is egyes területekentöbbet tudott az agya helyén lév mikrocsipekb l álló központjában bizonyosterületek ismereteir l, mint az összes többi ember együttvéve. A kezdetitervez k arra törekedtek, hogy a robot emberformába legyen burkolva. Akezdetben torz, mozgásában kissé darabos gép tervez i gyorsan megtaláltákalkotásuknak azt a küls t, amely szinte már teljes emberi megjelenéstbiztosított.

Amikor el ször bemutatták a találmányt, a világ összes tévé csatornájaközvetítette az eseményt, voltak, akik kételkedtek a robotok robot mivoltában,sokakban kétségeket ébresztett a találmány emberi alakban valómegjelentetése. A gyártók meggy en elmagyarázták, miért ez a küls alegalkalmasabb. Érveik közt elhangzott a kiemelt vizuális adatgy jtésfontossága, a manuális feladatok emberi kéz formája által végzettpótolhatatlan jelent sége. Az ipar milliókat fektetett a reklámba, ami néhányév alatt megtérült, mivel a bekövetkezett elnéptelenedés miatt inkábbalkalmaztak ember formájú robotot, mint gép alakút, hiszen az olyan hatástkeltett, hogy az emberek még mindig sokan vannak.

Hatalmas szériákban jöttek le a gyárak futószalagjairól a sterilkörülmények közt, robotok által összeszerelt androidok, amelyek képesekvoltak beszélni, a beléjük táplált egységes program az agyuk helyén levkomputerben rögzítette az összes feltehet emberi kérdést, és az ezekreadható választ, amelyek mentesek voltak az emberekre jellemz indulatoktól,kizárólag az ember érdekeit szolgálták, az ember ellen nem szólhattak.

A robotok energia-utánpótlását ember formájúra tervezték. Mindenszerves vagy szervetlen anyagot képesek voltak hasznosítani, ha az energiátadhatott számukra.

Néhány tudósnak nem tetszett ez a megoldás, ezek féltették azemberiséget, arra gondoltak, arra, hogy az ilyen robotok elvegyülhetnek az

emberek közt, mivel az agyukba táplált intelligencia és speciálisszakismeretek magasabbak voltak, mint a meglév emberi populációátlagemberének tudása és megjegyz képessége.

Az ipari érdek gy zött. Az androidok száma lassan több lett, mint azembereké.

A szórakoztató ipar is kivette a részét az ipari fejl désb l. Hamarosanférfi és n alakú robotok szolgálták ott is az embert (a valódi emberi szolgálatmegfizethetetlenné vált, csak a leggazdagabbak kivételes kedvtelése volt,hogy a házvezet jük, pincérük valódi ember legyen).

A robotok gyártása automatizált lett, erre a néhány specializált androidújabb ötletekkel állt el , amit az emberek jóváhagytak. Megvalósultak a gépekáltal készített androidok, amelyek túltettek minden el típuson. Tervez iknem kizárólag ipari tevékenységre gyártották ket, minden emberitevékenységre alkalmasak voltak. Csak elektromos kódjuk különböztette meg

ket az embert l. Néha megesett, hogy egészen emberi érzésekhez hasonlóérzelmeket mutattak - egyre jobban beléjük lett kódolva ez a fajta inger.

A Föld az évezredek óta álmodott állapotba jutott. Az emberek már nemdolgoztak, a robotok végeztek minden munkát. Aki akart, megtanulhatottbármi szakmát és most akartak, mert már nem volt kötelez a tanulás, csakid töltésnek számított.. Egészséges életmódot folytattak. A leveg tiszta volt,semmilyen folyamatból nem került ki károsító melléktermék.

Dan elérzékenyülve hallgatta a zenét, lazított helyzetben ült. Szeme el ttvilágította meg a kel nap a hegyek által félig körbezárt tájat. Vagy száz éveezt még romantikának nevezték. Ma a természetes szépérzethez tartozott azilyen szemlél dés. A zene hangjai lassan elhalkultak. A napfényben fürd tájszépsége különös gondolati utazásra hívta Dant. Egyszerre látta a Földvalamennyi szépként nyilvántartott helyét, képzeletbeli suhanássalmeglátogatott bel lük néhányat.

Reggel lett. Álmatlan éjszakáját követ en nem érzett fáradságot. A reggelszokásos teend it automatikusan végezte. Ahogy a nap emelkedett, egyremelegebb lett. A légkondicionáló zajtalanul végezte feladatát. Dan kiment azerkélyre. A meleg megcsapta a b rét. Eszébe jutottak a régi leírások avalamikori forró, embert próbáló nyarakról. Hirtelen vágyat érzett, hogylegalább egy napig a saját b rén tapasztalja meg a nap tüzet, alégkondicionáló nélküli világot.

A könyvtárban legutóbb az egyiptomi éghajlatról olvasott, a piramisokkorának népér l, ami a mostaniaknak már eposzként hatott, csak jóvalhosszabb volt, mint amit a m faj eredetileg megengedett. Nem nézte atörténetet számítógépen, mert bármennyire is rajongott a gépekért,emberietlennek érezte, hogy minden ismeretet csak azokon át kapjon meg.

A t napon járta a város gondosan tisztán tartott utcáit. Soknapelemmel meghajtott járm suhant el mellette, azok ablakaiból csodálkozótekintetek néztek rá. Szokatlan volt a gyalogosan járó ezekben a melegórákban.

A városi parkban androidok dolgoztak, pontos munkát végeztek, ha kutyavagy gyerek beszaladt a virágok közé, ismét eligazították a talajt, a beléjükprogramozott lelkiismeret-impulzusok erre késztették ket. A növényekmindent megkaptak, ami a fejl désükhöz kellett, tápanyagot, vizet, akertészek ügyeltek a talajban a sók egyensúlyára, de a virágok valahogy nem

voltak annyira sugárzóan szépek, mint ahogy azt a régi feljegyzések szerintvárni lehetett volna.

Dan néha elt dött ezen, aztán másra terel dött a figyelme. Most egyújabb robot el állításán dolgozott. Ez lesz a legmagasabb szint robot, hasikerül elkészíteniük. Több számítógép-technikára specializált androidsegítette a kis emberi team munkáját. Dan olyan robotot szeretett volna,amely alkalmas arra, hogy igazi emberként viselkedjen, cselekedjen.

Sokszor gondolt ennek a veszélyeire is, mivel az elmúlt száz évben sokmindenen túljutott az ember, de az agresszivitását nem igazán sikerültfékeznie, bár sok személyiségfejleszt program volt a kötelez tananyagban,a pozitivitásra való törekvés az egyik nevelési cél lett, de ennek ellenéremégis voltak emberek, akikben ha nem is fizikailag, de szellemi térenhatalmas agresszivitás és kiszámíthatatlanság lakozott, ami id nként meg isnyilvánult.

Az androidok belsejébe azonosító kódot helyeztek el, ezekbe a speciálisszerkezetekbe kett vel többet, biztonsági okokból, mint az el fejl désifokon lév kbe.

Az els két speciális android egy férfi és egy n forma, el re láthatóélettartama körülbelül negyven év volt. Az átlagos javítási, korrekcióshelyreállításokat ezen id alatt négy-öt alkalommal tervezték elvégezni.

Az els öt évben nem volt semmi probléma, az esedékes vizsgálatokmindent rendben találtak, a robotok belsejében minimális volt a kopás,önhelyreállító programjuk kiválóan m ködött. A vizsgálati sor befejezése utánaz androidok váratlan kéréssel álltak el , ami nem szerepelt aprogramjukban. Nevet szerettek volna kapni, hogy ne csak a számkód legyenaz elnevezésük.

Dan mosolygott ezen az ötleten, felrémlett benne, hogy valamelyikkollégája manipulált a programokon, hogy a gépek ilyen kérést adjanak el .Nem tartották lényegesnek a dolgot, mintegy játékból, nevet adtak nekik, devégül is ez nem volt jelent s, az adatfeldolgozásban továbbra is a számkódmaradt a megkülönböztet jelük.

Mia, a n i formájú android, abban az id sávban, amikor nem a programszerinti feladatát végezte, önálló tevékenységbe kezdett. Furcsán érdeklvolt. Agyában minden információ kódolható volt, akár az emberiség eddigikultúrtörténetét elolvashatta volna a számítógépek segítségével, de nem ezttette. Felkereste az emberek által már alig látogatott könyvtárakat és egy idután programjával ellentétesen, emberi vágyai kezdtek kialakulni benne.Érdekelték a ruhák, az ételek, a házak komfortja.

Borg sokkal jobban érdekl dött a szabadid eltöltése iránt, ha tehetteelkísérte alkotóit természetjárásra, érdekelték a technikai újdonságok, agépek évezredek alatt kialakult fejl dése. Rendkívül kíváncsian nézte ahajdani olimpiai játékok felvételeit, néha reggeli kocogásra indult - ezek az eredeti programjába természetesen nem voltak beírva - ennek ellenéreragaszkodott ezekhez az emberi hóbortokhoz.

Mutatóik nem jelezték ezeket a különleges szokásokat, ezekvégrehajtása során elhasználódásuk nem n tt jelent sen, regenerálódásiprogramjuk a megszokott ütemben zajlott.

Dan gyakran beszélgetett velük, néha meglepték azok a dolgok, amikMiát és Borgot érdekelték. Elégedett volt velük, hiszen beléjük volt építve egyönfejleszt program, annak m ködéseként értékelte a dolgot.

Egy napon a kutatók biztonsági érzékel i váratlan jelzést adtak le. A kétspeciális kóddal ellátott robot helye nem volt mérhet . Megpróbálták aszámítógépek segítségével átvizsgálni az összes lehet helyet, ahol Mia ésBorg el fordulhat. A lakott helyeket vigyázó, biztonságot felügyel gépekr l islekértek minden információt. Nem találták meg ket.

Az egyik androidokkal dolgozó egészségügyi állomás jelezte a speciálisrobotokból kiszedett kódokat, egy híján.

Mia szállásán régi házakról, pár száz évvel korábbi emberi életr l,gyerekekr l szóló könyveket, képeket találtak.

Borg mágneslemezein az emberi szaporodásról, a primitív emberi életr lszóló információk voltak.