XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. SZEPTEMBERtion during past spring – this was announced at the press conference of the institution held at the beginning of Sep- ... tették az együttesek

XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

2004. SZEPTEMBER

Ale Ildikó: Belsô vívódás

� Válás után...

� A mûvészetek palotája

� A hegedûsök királya

TARTALOM

2 XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Válás után…A tavasszal lemondott Vásáry Tamás helyett a MagyarRádió Szimfonikus Zenekarának irányítását FischerÁdám fogja átvenni – hangzott el az intézmény szeptem-ber elején tartott sajtótájékoztatóján. A karmester attólteszi függôvé a fôzeneigazgatói cím elvállalását, hogy ameglévô probléma-mennyiséget meg tudja-e oldani.

(Tóth Anna, Réfi Zsuzsanna)

TiszteletjeggyelCsontos János rovata

A Nemzeti Filharmonikusok nemzetközi összehasonlításbanis megállják helyüket

Sem a Bécsi Filharmonikusokra, sem a BirminghamiZenekarra nem cserélné el együttesét Kocsis Zoltán.A zenekar végre saját otthonhoz jutott, hiszen nemsokárabeköltözhet a Mûvészetek Palotájába.

(Réfi Zsuzsanna)

A Mûvészetek PalotájaA Nemzeti Hangversenyteremrôl, mint építészeti-tech-nikai csodáról nyilatkozott Zoboki Gábor építészmérnök.Kiss Imre, a Mûvészetek Palotája vezérigazgatója a 2005végéig már lekötött rendezvények listájával adott ízelítôta majdani mûködésrôl.

(Tóth Anna)

KRITIKA

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Nemzeti Filhar-monikusok, a Matáv Szimfonikus Zenekar, A Máv Szim-fonikusok és a Debreceni Filharmonikusok nyári hang-versenyeirôl. (Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNET

A magyar fôzeneigazgatóA mindössze 20 éves Ferencsik Jánost Fleischer Antalkarmester, a Nemzeti Zenede tanára csempészte be 1927-bena Falstaff magyarországi bemutatójához korrepetitornakaz Operaházba. Pártfogoltja megmászta a szamárlétrát,mígnem 1957. szeptember 1-jei dátummal a múlt századmásodik magyar fôzeneigazgatója lett. (Breuer János)

A hegedûsök királyaKevés hegedûs tudhat magáénak olyan sok kitüntetést éselismerô jelzôt, mint David Ojsztrah. A mûvészetétegyre jobban elismerô kritikák már nemzetközi szinten isúgy írtak róla, mint a „hegedûsök királya” vagy „Carszkripacsej” (Nyuli László)

Brahms magyar táncainak forrásaiAz önkényuralom éveiben akadt egy fiatal hamburgi ze-neszerzô, aki nem elégedett meg azzal, hogy hallás utánjegyezzen le magyar dallamokat, hanem módszeresenkezdte gyûjteni a magyar táncdarabokat tartalmazó kotta-kiadványokat. (Rakos Miklós)

HANGSZERVILÁG

Mesterek, mesterhangszerek, elôadómûvészek – hangszer-kiállítások és hangszerész-gondolatok

Beszélgetés Szerényi Bélával, a Magyar HangszerészSzövetség elnökével (Tóth Anna)

HANGVERSENYNAPTÁR

4

14

15

20

28

31

37

23

46

52

3XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

TABLE OF CONTENTS

MUSICAL LIFE

Following the divorce…Ádám Fischer is about to take over the responsibility ofdirecting the Symphonic Orchestra of the HungarianRadio, replacing Tamás Vásáry, who resigned his posi-tion during past spring – this was announced at the pressconference of the institution held at the beginning of Sep-tember. The conductor will make his decision whether toundertake the job of Chief Musical Director depending onwhether he feels capable of resolving the pile of existingproblems he has to face. (Anna Tóth, Zsuzsanna Réfi)

With a press ticketJános Csontos’s column

The Hungarian Philharmonic Orchestra meets internationalstandards

Zoltán Kocsis would not swap the orchestra he directs foreither the Vienna Philharmonic Orchestra or the Birm-ingham Orchestra.The orchestra, at last, has a home: will soon move into thePalace of Arts. (Zsuzsanna Réfi)

The Palace of ArtsArchitect Gábor Zoboki has declared the National Con-cert Hall is a miracle of construction and technology.Imre Kiss, CEO of the Palace of Arts has given a glimpseinto future programs: a list of events already scheduledbefore the end of 2005. (Anna Tóth)

REVIEW

On the summer concerts of the Symphonic Orchestra of theHungarian Radio, the National Philharmonic Orchestra,the Matáv Symphonic Orchestra and the Debrecen Phil-harmonic Orchestra. (Katalin Fittler

MUSICAL HISTORY

The Hungarian musical directorJános Ferencsik, at the age of only 20 years, was smug-gled to the Opera House as coach for the Hungarian pre-miere of Falstaff in 1927 by conductor Antal Fleischer,teacher of the National Music School. His protégéeclimbed the ladder of hierarchies within the institutionand became the second Chief Musical Director of Hun-garian birth on of September 1, 1957. (János Breuer)

King of violinistsFew violin players have been granted so many awardsand praises as David Oistrach. In reviews, showing a ten-dency of growing recognition, he was internationallyreferred to as „king of violinist” or , in Russian, ”Carszkripacsej”. (László Nyuli)

Brahms magyar táncainak forrásaiIn the era of dictatorship there happened to be a youngcomposer in Hamburg who was dissatisfied with justwriting down Hungarian tunes by ear. Instead, he startedsystematically collecting published scores of Hungariandance pieces. (Rakos Miklós)

THE WORLD OF MUSICAL INSTRUMENTS

Masters, master instruments and artists – musical instrumentexhibitions and thoughts of an instrument expert

Interview with Béla Szerényi, Chairman of the HungarianAssociation of Musical Instrument Experts

(Anna Tóth)

CONCERT CALENDAR

4

14

15

20

28

31

37

23

46

52

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Mintha bomba robbant volna tavasszal,amikor Vásáry Tamás, mint fôzeneigaz-gató, benyújtotta lemondását a Magyar Rá-dió elnökségének. Nem kisebb meglepe-tést okozott, amikor kiderült, hogy két évre– második karmesterként a már nyolcadikszezonját az együttessel töltô – KovácsLászlót bízták meg, mint elsô karmestert.Indulatok gerjedtek és nehéz volt körvo-nalazni, miért: Kovács László személye,vagy az eljárás kissé autoriter módja vál-totta ki sokak elégedetlenségét. Több, azügyben hiteles személytôl próbáltam vá-laszt keresni az együttes tagjait is foglal-koztató kérdésekre, ám néhány pontonsenki sem tudott (senki sem akart?) vála-szolni. Bár néhány kérdésre kis magánbe-szélgetések, elcsípett félmondatok kereté-ben logikusnak tetszô indoklást kaptam, arögzített interjúk során mindvégig nyitottkérdés maradt, hogy miért nem látogatottel a Magyar Rádió elnökasszonya azegyütteshez ilyen fontos bejelentés alkal-mával, illetôleg a zenekaron belül kivel,vagy kikkel egyeztetett a Bartók Rádiófôszerkesztôsége Kovács Lászlónak, a ze-nekar hazai és nemzetközi megítélése,valamint szakmai továbbfejlôdése szem-pontjából rendkívül lényeges és meghatá-rozó posztra történô kinevezésérôl.

Az új évad azonban elkezdôdött, s eb-ben a pillanatban nem utal rá semmi, hogyborúlátónak kellene lennünk a MagyarRádió zenei együtteseit illetôen. Szeptem-ber 8-án ugyanis sajtótájékoztatón ismer-tették az együttesek vezetôi a 2004/05-ösévadot, és ekkor lépett elsô ízben a nyilvá-nosság elé Fischer Ádám is, aki 2006ôszétôl lesz a zenekar új fôzeneigazgatója.

Alföldy-Boruss István, a Bartók Rádióadófôszerkesztôje, Fejérvári Sándor, az ôhelyettese, Fischer Ádám leendô fôzene-igazgató, Kovács László kinevezett elsôkarmester, Strausz Kálmán, a Magyar Rá-dió Énekkarának karnagya és Nemes LászlóNorbert, a Magyar Rádió Gyermekkórusá-nak karnagya tájékoztatta a sajtó képvisele-tében megjelent számos újságírót.

A beszámolóból kiderült, hogy a várat-lan helyzetben elsôsorban a zenekar biz-tonságos mûködését akarta garantálni afôszerkesztôség. Ezt sikerült, így a tavasz-szal meghirdetett hangversenyeket mara-déktalanul meg tudja valósítani a MagyarRádió. Ide tartoznak az elmúlt évekbenmeghonosodott országjáró koncertek, és aKárpát medence területére tervezett tur-nék is. Alapvetô gond az anyagi forrásokhiánya, ami miatt vezetô pozícióból né-

hány év alatt középmezônybe csúszott azegyüttes – egyelôre „csak” a pénzbeli el-ismertség terén. Éppen ezért kellene mégmost anyagi megoldást is találni, ameddignincs elszivárgás, ameddig a produkciókversenyképesek. Ehhez közös felelôsség-vállalásra lenne szükség a Magyar Rádióés a magyar kormány részérôl, hiszen amédiatörvény óta a központi költségvetésis fizethet az együtteseknek. Olyan szelle-mi-mûvészi értékek halmozódtak itt fel,amelyek mellett nem mehet el közönyö-sen egyetlen kormány sem.

A sajtótájékoztató tehát a helyzet megol-dásának tényét sugallta. Mind a közeli,mind a távolabbi jövô a derûlátókat látszikegyelôre igazolni. A beszélgetésekbôl az iskiderült, hogy talán a kételkedôk is hajla-nak a megbékélésre: vagy mert a számukrakedvezôtlen döntések következményeit át-menetinek tekintik, vagy mert abban bíz-nak, hogy az idô megoldja a most még bi-zonytalannak tetszô dolgokat. Az adotthelyzetben természetesen ez a legjobb álla-pot, hiszen a muzsikusok életérzése valami-lyen formában ugyanis elôbb-utóbb hallha-tóvá válik. S hogy minderrôl mit gondolnak,helyesebben mit mondanak el az érintettek,kiderül az alábbi riportokból.

– Ön, aki több mint egy évtizeden át állta Rádiózenekar élén, aki újra glóriát vontaz együttes köré, akit rajongók tábora kí-sért nem csak a hangversenyekre, de atáblás házú nyilvános fôpróbákra is, egy-szer csak „felmondott”. Nem vállalta afôzeneigazgatói tisztet, és gyakorlatilagmint vendégkarmester, igaz, ebben azidényben még gyakori meghívásokkalrendelkezô vendégkarmester dolgozik amuzsikusokkal. Hirtelen történt valami,ami miatt erre a lépésre szánta el magát,vagy csak egyszerûen „betelt a pohár”,azaz régebben érlelôdô döntés tett pontotennek az idôszaknak a végére?

– Hosszasan húzódó történések után

mondtam le fôzeneigazgatói, vezetô kar-mesteri pozíciómról. A problémák gyöke-rét abban az idôszakban kell keresni, ami-kor kormányzati szinten rendezték azakkor még Állami Hangversenyzenekar, arendezés után Nemzeti Filharmonikusoksorsát. Addig ugyanis ezt a két együttestazonos kategóriában tartották számon –úgy szakmailag, mint anyagilag. Egyszercsak azonban a kettô közül az egyik azaddigi fizetés többszörösét kapta, ésegyéb kiváltságokban is részesült, a má-sik ezzel szemben változatlan fizetésértdolgozott, és így nagyon méltánytalanhelyzetbe került. Miközben sikert sikerrehalmozott és kimagasló eredményeket tu-

dott felmutatni a Rádiózenekar, egyszercsak hátrányos helyzetûnek kezdték érez-ni magukat a muzsikusok, mert más bu-dapesti szimfonikus zenekarok anyagihelyzete rendezôdött, ami az ittenit nagy-ságrendekkel meghaladó fizetéseket ered-ményezett.

Megpróbáltam mindent megtenni, hogyjavítsak a Rádiózenekar helyzetén: telefo-náltam, leveleztem, személyesen is köz-benjártam. Nem sikerült azt a pénzt meg-szereznem, ami kiegyenlítette volna aköztünk és a Nemzeti Filharmonikusokközött keletkezett különbséget. Említhet-ném még a Budapesti Fesztiválzenekart,de nem érdemes, mert az fennállása óta


Válás után

A megtisztulás stációiVásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának lemondott fôzeneigazgatója

Z E N E I K Ö Z É L E T Ü N K

egy – igaz, a Fôváros által támogatott –magánvállalkozás, de több, kizárólagosanállami finanszírozású együttes is lekörö-zött minket. Ezért én természetesen nemhagytam volna el a zenekart, ám a muzsi-kusok úgy gondolták, hogy én nem tudtammegoldani a problémát, és a hangulat kez-dett megromlani. Az a lelkesedés, az azegyüttmûködés, ami sokáig jellemezte ami közös munkánkat, és ami nem kis mér-tékben hozzájárult, hogy a közönség be-jöjjön a hangversenyekre, a fôpróbákra –megromlott. Engem ítéltek el a zenekaritagok, hogy „a Vásáry miért nem tudtamegszerezni azt, amit a Kocsis?”, és attólkezdve, amikor én zenérôl beszéltem, afogadtatás már nem ugyanaz volt, mintkorábban. Azt éreztem, hogy elindul egyfolyamat: a zenekar elkezd félszívvel ját-szani, és tudatosan vagy tudat alatt az énszámlámra írja a – különben jogosan –igényelt és meg nem kapott összeget, emi-att aztán elôbb-utóbb rosszabb lesz a pro-dukció. Ennek következményeként majdkevesebb lesz a közönség – ezt pedig nemszerettem volna megvárni.

Lemondtam tehát az eróziós folyamatláttán, amit megerôsítettek olyan folyosóiszóbeszédek, mint: nem az anyagi mél-tánytalanság demoralizálta a zenekart, ha-nem azért maradt el a pénzbeli támogatás,mert az együttes már demoralizált és márnem játszik úgy, mint azelôtt. Itt azértmég nem tartottunk, mert továbbra is teltházak elôtt játszottunk. Másfelôl azt azugyancsak pletykaszintû gyanúsítgatástszerettem volna teljesen elhárítani, amelyszerint engem csak a saját honoráriumomérdekel, és nem a muzsikusok, hanem asaját pénzem miatt kilincselgetek. Mostfelbontottam a nem is olyan régen háromévre aláírt szerzôdésemet, feladva sajátegzisztenciámat – így már nem mondhat-ják, hogy magamnak kértem milliókat ésa zenekarra legyintettem, mert „nem ér-demli” meg.

Közben az is kiderült, hogy törekvése-im nem voltak teljesen sikertelenek, mertmind Hámori Józseftôl, mind Rocken-bauer Zoltántól 500-500 millió forintotkapott a zenekar, de az összeg sosem ju-tott el úgy a zenekarhoz, hogy a muzsiku-sok valóban anyagi helyzetük javulásátérzékelhették volna. Ebbôl az is nyilván-valóvá vált, hogy a Rádiózenekart csak azalapítványán keresztül lehet támogatni,amit saját zsebembôl hoztam létre. Mind-eddig azonban semmi sem történt alapít-ványi szinten.

Elmentem a jelenlegi miniszterhez is,kértem, hogy segítse az együttest: nem aMagyar Rádiót, mint politikai ellenfelét,hanem csakis a zenekart. Kaptunk tôleegy harmincmilliós ajándékösszeget, amialapjában nem oldott meg semmit. Ennéltöbbet én nem tudtam megtenni. Szeret-tem volna azonban, ha megint úgy néztekvolna rám a muzsikusok, mint annak ide-jén, egészen 2000-ig. És ez most meg istörtént. Teljesítem természetesen azokat ahangversenyeket, amelyeket erre az évad-ra terveztünk, és most ismét azzal a Rádió-zenekarral dolgozom, amelyikkel annakidején, még a csalódottság elôtt. Meg-szûnt a bizalmatlanság alapja, hiszen énkét év szerzôdésemet dobtam el az azzaljáró honoráriumokkal együtt.

Nem bántam meg, amit csináltam, márcsak azért sem, mert ha olyan valaki vesziát a helyemet, akinek sikerül megoldani aproblémát, akkor azért örülök, ha pedignem sikerül, akkor biztos lehetek abban,hogy a zenekar engem sem fog ezért el-marasztalni, és az illetôt is megbecsüli.Mert ha egy embernek nem sikerül, akkormég lehet azt mondani, hogy ez a karmes-ter nem volt elég ügyes. De ha már kettôvall kudarcot ezen a téren, akkor biztosanbelátóbbak lesznek a muzsikusok és elfo-gadják, hogy az ilyen jellegû siker vagyéppen sikertelenség talán nem éppen akarmester függvénye. Azt az élt, hogy „haa mi karmesterünk nekünk nem szerezpénzt, akkor ne álljon elénk és ne mesél-jen nekünk a zenérôl”, akkor egyszer ésmindenkorra elvettem.

– Fischer Ádám a sajtótájékoztatón na-gyon egyértelmûen kijelentette, hogy ô fô-zeneigazgatóként csak mûvészeti kérdé-sekkel kíván foglalkozni.

– Minden bizonnyal így is lesz, de az islehet, hogy az ô jól csengô neve is eléglesz bizonyos források megnyitásához.

– A zenekar mögött a Magyar Rádiószervezete áll, a megfelelô szakemberekközremûködésével. Miért a karmesternekkellett pénzügyekkel foglalkozni? Ki foly-tatja ezt, ha az Ön utódja a hagyomá-nyokhoz híven „csak” mûvészeti kérdé-sekkel foglalkozik majd?

– A Magyar Rádió, mint háttérintéz-mény egyben azt is jelenti, hogy senkisem teremthet bérfeszültséget a rádiósdolgozók között. Hiszen a zenekari mu-zsikus ugyanúgy rádiós dolgozó, mintmindenki más az intézményen belül. Azalapítványon keresztül lehetne elindulni –remélem, meg fogják oldani.

– Azután, hogy ebben az évadban min-den meghirdetett koncertjét megtartja, akövetkezô években is tervez fellépéseketaz együttessel?

– Tekintettel a fôzeneigazgatói válto-zásra, a Rádiózenekar mûsortervezetévelkapcsolatban pillanatnyilag semmit semmondhatok.

– Amikor kiderült, hogy Ön ebben aminôségében távozik a Rádiózenekarélérôl, megkeresték-e más együttesek itt-honról, külföldrôl, hogy a felszabadulóidejében velük vállaljon munkát?

– Egy túlságosan friss változásról vanszó az életemben, amelynek a következ-ményeit még nem lehet látni. Arról nem isszólva, hogy döntésemet az évad végénhoztam meg, és nyáron az emberek nya-ralnak. Semmiféle konkrétumot nem tu-dok tehát mondani.

Én egyébként sosem aggódtam a jö-vôm miatt, mert egész életemben azt lát-tam, hogy a dolgok váratlanul jönnek –akár pozitív, akár negatív fordulat követ-kezett. Azt sem hittem volna, hogy mégvalaha Magyarországra jövök, a hosszasemigráció után, és itt állandó pozícióttöltök be – mégis megtörtént. Így volt an-nak idején a Deutsche Gramophon felké-rése is. Amit pedig várok, az pedig gyak-ran nem következik be.

– Készített-e számvetést arról, mi min-dent épített fel a zenekarban (repertoár-ban, hangzásban), hogy a rengeteg felké-rés közül mennyi volt az olyan, amely azÖn nevének, az Ön nagy nemzetközi tekin-télyének szólt?

– A külföldi felkérések, a turnék jelentôsrésze az én személyemhez kötôdik: a meg-hívás az én nevemre érkezett, miután több-nyire engem ismert a meghívó fél, és a fel-kérések többségében engem jelöltek megkarmesterként is. Rengeteg hangfelvételtkészítettünk ez alatt az idô alatt, lényegesentöbbet bármelyik más zenekarnál. A Hun-garotonnál feljátszottuk az egész Beetho-ven-, Schubert-, Schumann- és Brahms-ciklust, számos más, köztük két Dohnányilemezt is készítettünk. Meghívást kaptunkjelentôs fesztiválokra (a Budapesti TavasziFesztiválon mindig játszottunk), megnôtt aközönségünk – azelôtt gyakran félház elôttjátszott a zenekar, és amikor elkezdôdtekezek a ciklusaink, még a fôpróbán sem le-hetett egy tût sem leejteni.

Nemcsak rangos, fôvárosokba szólómeghívásokat kaptunk külföldre, de vissza-hívásokat is, ami önmagáért beszél. Ami-kor kiderült, hogy már nem vagyok az



– Az elmúlt évad végének negatív szen-zációja volt Vásáry Tamás karnagy úr le-mondása a fôzeneigazgatói címrôl, amiakár alapjaiban is megrendíthette volnaa zenekar közeljövôjét. Tudomásom sze-rint ez a veszély elmúlt, de mintha indula-tokat gerjesztett volna az együttesen belüla fôzeneigazgató-kérdés megoldása, il-letve annak mikéntje. Ön, mint a zenekartársadalmi szervezetének képviselôje, mittapasztalt: váratlanul érte a muzsikuso-kat Vásáry karnagy úr döntése, vagyérezhetô volt-e annak valamilyen elôjele?Mennyire avatták be a zenekari tagságota megoldást jelentô döntések meghozata-lába?

– Teljesen váratlan volt számunkraVásáry Tamás karnagy úr döntése, és abejelentés, amelyet a zenekari szobábanegy táblán olvashattunk, úgy ért minden-kit, mint derült égbôl a villámcsapás. Aközlés kész tényként érkezett hozzánkelôször ezen a papíron, majd a következôpróbán a karnagy úr elmondta, hogy miértmondott le a fôzeneigazgatói tisztérôl. Ôa lemondását valójában tiltakozásnakszánta a zenekar áldatlan anyagi helyzetemiatt. Abban bízott, hogy ha ô lemond aZeneigazgatói posztról, az együttes felet-tesei olyan embert találnak helyette, akitöbbet és hatékonyabban tud tenni amegfelelô anyagi források biztosításáért.

Nagyon csalódottnak mutatkozott –érthetô módon – a júliusi évadzáró társu-lati ülésen, hogy ez a gesztusa nem váltot-ta ki a várt hatást. Nem mozdult meg sem-mi és senki annak érdekében, hogy újabblehetôségek feltárásával, pénzbeli jutta-

tással igyekezzenek a kialakult helyzetenjavítani, az ô felmondási indokait meg-szüntetni, és ôt magát maradásra bírni.

Mert ugyan a távozás a fôzeneigazgatóistátusznak szólt, ám az a nem kevés hang-verseny is veszélybe került, amelyet ô ve-zényel a 2004/05-ös szezonban. Semmi-lyen együttmûködést sem akart ugyanisvállalni a továbbiakban, hogy e kijelenté-sével is presszionálja mindazokat, akiknem tudtak segíteni ezen a kialakult hely-zeten.

– Minden bizonnyal a muzsikusok isbeszélgettek arról, hogyan, milyen szemé-lyi feltételekkel lehet megoldást találni aRádiózenekar számára.

– Itt valóban „helyzet” volt és a zene-kari tagok is megpróbáltak segítô ötletek-kel szolgálni a Rádió vezetése felé. Olyankarmestert kellett találni, aki klasszikus, amagyar, a kortárs zenei repertoár interpre-tálásában, operai vezénylés, oratóriumokdirigálása szempontjából is megfelelônekbizonyul, és a külföldi turnék viszonylatá-ban is ismert a zenei életben. Egy ilyenkvalitású mûvész azonban nem valószínûhogy azt várja, mikor csörren meg otthona telefon, hogy egy zenekar megkínálja ôtegy fôzeneigazgatói szerzôdéssel. Tudtuktehát, hogy azonnal nem lehet a kérdéstmegnyugtatóan megoldani, de azért szeret-tük volna minél elôbb megtalálni a meg-felelô személyt, hogy a bizonytalan hely-zet megszûnjön.

Így kerestük és találtuk meg a Rádió ve-zetésével összhangban Fischer Ádámot, akiúgy nyilatkozott, hogy 2006 ôszétôl vállal-ná a fôzeneigazgató teljes munkakörét.

– A Mûvészeti Tanács, a szakszervezetjátszott-e valamilyen szerepet az esemé-nyek ilyetén alakulásában?

– A Mûvészeti Tanács jelen pillanatbanszünetelteti munkáját, mivel nincsenekmeg mûködésének feltételei. Az elmúltévben megalakult a Rádiózenekar Repre-zentatív Szakszervezete azzal a céllal,hogy végre elkészüljön a Mûködési Sza-bályzat, illetve a Kollektív Szerzôdésnekaz a része, ami az együttes mûködésénekalapot adó szabályok, jogok és kötelezett-ségek tára. Jelenleg nem igazán körvona-lazottak ezek a elôírások, némely kérdé-sek teljesen szabályozatlanok, ami sokesetben egyoldalúan határozza meg a ze-nekar mûködését a munkaadó részérôl. AMûvészeti Tanácsot azért is szüneteltet-jük, mert jelenleg nincs érdemi beleszólá-sa a zenekar életében fontos mûvészeti ésegyéb kérdésekbe. Formálisan volt ugyanerre példa, de miután adott esetben a tes-tület megkerülhetô és negligálható, ez ér-demben súlytalanná tette mûködését.

A Szakszervezet azért van valamiveljobb helyzetben, mert bizonyos pontokonmegkerülhetetlen. Ezért kell világosanmegfogalmazni a szabályokat, hogy mi-nél egyértelmûbben lehessen rájuk hivat-kozni, természetesen mind a munkaadóimind a munkavállalói oldalról. Ez a rend-szer remekül mûködik más helyeken.

Ez a testület többször tárgyalt KondorKatalin elnökasszonnyal, de az inkább be-szélgetés volt, amelyek keretében éltünkjavaslattevô lehetôségünkkel.

– A megszületett döntés mennyire vanösszhangban a zenekar elképzeléseivel?


Hideg zuhany után forró pillanatok– a megoldás feltétlenül átmeneti

Falvay Attila elsô koncertmester, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara társadalmi testületének vezetô tisztségviselôje

együttes fôzeneigazgatója, többen is érdek-lôdtek, hogy megmaradt-e valamilyen kap-csolat. Az igenlô válasz hallatán aztán márjövôre szóló felkérések is érkeztek: Angliá-ba, Amerikába, Olaszországba. De névreszólóan érkezett az a japán meghívás is,amelynek a közeljövôben fogunk elegettenni.

– Mióta fontolgatta, hogy lemond?– 2001 óta – azóta ugrásra készen ál-

lok. Most azonban már nemcsak a kívül-rôl érkezô problémák, hanem a zeneka-ron belüli fásultság és figyelmetlenség isrombolta az általános helyzetet. És ha va-laki még lelkesedett, mindig volt egy-egyolyan beszólás a próbákon, ami a fizeté-sekre és az azzal arányosan végzett mun-kára utalt. Ennek a mûvészileg, emberi-leg tarthatatlan állapotnak véget kellettvetni. Egészségesnek tartom a döntése-

met és semmiképpen, sosem csinálnámvissza – csak ha maga az alapprobléma,azaz a pénztelenség megszûnne. Sajnostúlságosan összekeveredett már a zene, amûvészet, a kultúra a pénzzel. Most is-mét öröm a munka, jó a kapcsolatom azenekarral, lelkesek a muzsikusok. Egyrossz gondolattól megszabadult, megtisz-tult a zenekar, és ez maga nagy ered-mény.


– Ez egy nagy létszámú együttes, aholsokféle vélemény, ötlet jelenik meg egy-szerre. Ezeket a gondolatokat próbáltukegy egységes, mindenki számára elfogad-ható formába önteni. Nagyon fontosnaktartom, hogy egy olyan elvi megállapodáskörvonalazódott a beszélgetések során,amit az elnökség is elfogadhatónak talált.Ennek értelmében nem egyszerûen áthidal-tuk volna a Fischer Ádám kinevezéséig tar-tó két esztendôt, hanem már az ô fôzene-igazgatóságának az eddigitôl eltérni látszókoncepcióját is elindíthattuk volna struktu-rális és mûvészeti vonatkozásban egyaránt.

Ez azt jelentette volna, hogy ez a két-éves folyamat egy egységes irányvonalonhaladva több fiatal karmesterrel valósultvolna meg.

Mindezt, a konkrét személyi javasla-tokkal együtt Kondor Katalin elnökasz-szony jelentette volna be az utolsó társu-

lati ülésen. Ô azonban ott nem tudottmegjelenni és ez a bejelentés így nemhangozhatott el.

Az viszont elhangzott, hogy az elkövet-kezô idôszakban Kovács László karnagyúr látja el a vezetô karnagyi teendôket.

Arra a kérdésre, hogy mi tulajdonkép-pen a Fôzeneigazgató feladata, jogai, kö-telezettségei nem kaptunk választ.

Az együttes mûvészeti vezetésénekkérdése tisztázatlan, ugyanis a koncertekdöntô többségét továbbra is Vásáry kar-nagy úr dirigálja (23 koncert + Japán tur-né). Kovács László karnagy úr (3 koncert)Fischer Ádám karnagy úr (1 koncert).

Egyelôre nem látunk tisztán, mi okoz-ta a megbeszélésekhez képest a válto-zást. Tételezzük fel, hogy kommunikáci-ós zavar okozta ezt a helyzetet. Egybiztos: ez tovább árnyalta a kialakultproblémákat.

A sajtótájékoztatón a zenekar tagjainem tudtak részt venni, mert abban azidôben éppen szolgálat volt. Talán minketis érdekelt volna, mi hangzik el ponto-san...

Pillanatnyilag a következô kérdésekrenincsenek válaszok:

Elkötelezte-e magát Fischer Ádám kar-nagy úr a Rádiózenekar mellett 2006-tól?Létezik-e errôl valamilyen megállapodás,elôszerzôdés? Van-e az elkövetkezô kétévre, majd az azt követô idôszakra egy mû-vészeti, strukturális mûködési koncepció?

És végül, de nem utolsó sorban a pénz-kérdés. Vásáry karnagy úr elindított egyhólabdát, amelyik gurul ugyan, de nemakar nagyobbodni. Minden másról szóesik, csak a lemondását motiváló okrólnem. Erre vonatkozóan, ennek megoldá-sára nincsenek ötletek, megoldási lehe-tôségek. Várunk. De valójában mire?...

– Most, hogy már sajtótájékoztatón isnyilatkozott Fischer Ádám, hogyan és mi-lyen feltételekkel képzeli el a fôzeneigaz-gatóságot a Magyar Rádió SzimfonikusZenekarának élén, megbékéltek-e márazok, akik a tavaszi események során atörténések módja és bizonyos személyikonzekvenciák miatt nemtetszésüknek ad-tak hangot?

– Ez egy nagy társulat, amelyben sok-féle ízlés, vélemény formálódik meg.Ezért is van szükség különféle társadalmiszervezetekre – szakszervezetre, mûvé-szeti tanácsra. Minden bizonnyal voltakés vannak elégedettek és elégedetlenek.Ami az általam érzékelhetô közvéleménytilleti, kettéválasztanám azt, ami mint vég-leges megoldás megszültetett, valamint azaddig tartó átmeneti idôszakot.

Amikor Vásáry karnagy úr hirtelen ésszámunkra még mindig nem egészenérthetô indokok alapján lemondott és errea Rádió villámgyorsan rábólintott, mi, aZenekari Tanács tagjai kerestük meg Fi-scher Ádámot. Korábban is esett már szóugyanis arról, hogy 2006-ban, amikorVásáry karnagy úr szerzôdése amúgy islejárt volna, Fischer Ádámot kellene fel-kérni a zenekar élére. A váratlan lemondás

bizonytalan helyzetet teremtett, és úgygondoltuk, saját kezünkbe vesszük a sor-sunkat. Már túl sok kellemetlen pletykaterjengett az együttes körül: feloszlik,szakmailag már nem a régi, pénzük sincs –mindezt csak fokozta volna egy tartósab-ban bizonytalan helyzet. Megkerestük te-hát Fischer Ádámot, akivel jó zenekari ésszemélyes kapcsolatunk van, és rákérdez-tünk, hogyan vélekedne, ha ôt kérnénk felfôzeneigazgatóra. Ô azonnal rábólintott ésmondta, hogy nagyon szereti a zenekart,probléma csak az ô idejével van. A választehát kedvezô volt, és ennek birtokában el-mentünk a rádió vezetôségéhez.

– A munkáltatói jogokkal felruházottvezetôk „melyik ágán” indultak el? Az adó-fôszerkesztôségén vagy az elnökségén?

– Az elnökségre mentünk, a legmaga-sabb fórumot találtuk a legmegnyugtatóbb-nak. A zenekar jövôjére hivatkoztunk, ésazt hiszem, nem túloztunk. A legfontosabbaz volt, hogy az elvi kérdésekben gyorsanegyetértettünk. A konkrét személyre vonat-kozóan voltak más elképzelések, de meg-gyôztük a vezetôséget. Legfôbb érvünk azvolt, hogy Fischer Ádám személye lenneszakmailag a legmegfelelôbb és biztosítanáa Rádiózenekar stabilitását és jövôjét.

Nem volt túl nehéz dolgunk, hiszenolyan karmester kerül majd az együttesélére, akinek nemzetközi rangját nem kellecsetelni, jó vele a kapcsolatunk – csak azidôpontokkal voltak gondok. FischerÁdám ugyanis 2006 elôtt nem tudja teljesegészében elfogadni a felkérést, 2005-tôlmár valamennyit tudna vállalni.

– Mint elsô vendégkarmester, akinekazonban mindösszesen négy koncertjelesz az adott szezonban.

– A mûvészeti irányításban azonbanmár részt venne, elképzelései már megje-lennének a programban és az elôadókbanis. És miután az egész fôzeneigazgatósá-got ô nyugat-európai mintára úgy képze-li el, hogy fôzeneigazgatóként a mûvé-szeti dolgokért vállal felelôsséget, a napimunkát pedig egy másik karmesternekkell majd elvégeznie. Ez a perspektívaakár meg is könnyíthette volna a dolgot,hiszen az addig eltelô két évre is gondol-ni kellett. Ebben is egyet értettünk, deezen a ponton meg is szakadtak a tárgya-lások. Elhangzott egy ígéret, hogy bizo-nyos karmesterekkel felveszik a kapcso-latot, ám váratlanul kiderült, hogyKovács Lászlót kinevezték két évre elsôkarmesternek.


A teljes megújulás küszöbénPalotai István elsô trombitás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Zenekari Tanácsának tagja


Arra a következtetésre jutottunk, hogytalán nem tudtak megegyezni a közösenmegnevezett muzsikusokkal, vagy esetlegmár késôn szóltak nekik és átmeneti meg-oldásként nevezték ki Kovács Lászlót. Miezt hallottuk errôl a döntésrôl.

Volt azonban a szeptember 8-i sajtótá-jékoztató, amire furcsa módon nem hívtákmeg a zenekart. Kovács László karnagyúr azonban azonnal bejött utána próbáraés elmondta, hogy Fischer Ádám a nyil-vánosság elôtt is elvállalta a felkérést, ésaddig, azaz átmenetileg két éven keresztülô dolgozik velünk. S hogy azután mit hoza jövô, nem lehet tudni, de bizonyára tár-gyalni fognak.

– Nem volt, nem lenne ez logikus lépés,hiszen ô már itt dolgozik 1997 óta?

– Nem hiszem, hogy ez a logikus lépés,hiszen ha már váltás van és egy másfajtastruktúra fog itt kialakulni több téren is aRádiózenekarnál – hiszen szervezetileg ismeg kell újulnia –, akkor inkább másvala-ki kellene a mindennapi munkára is.

– Miben kell még megújulnia a Rádió-zenekarnak?

– Egyedüli zenekarként nekünk nincsönálló szervezeti-mûködési szabályza-tunk, a kollektív szerzôdésünk sincs meg-újítva, pedig magának a Magyar Rádió-nak már megvan. De a mûvészeti vezetésis arculatot vált a Vásáry karnagy úr után,hiszen más repertoárral rendelkezô, máshabitusú ember lesz a fôzeneigazgató. Ôis biztosan bele fog szólni, hogy kivel

akar majd dolgozni. A megújulás tehátcsak akkor valósulhat meg, ha ez az átme-neti korszak lezárul.

– Véleménye szerint az elmaradt szerke-zeti megújulás teljesen független a mûvészetivezetés jellegétôl, vagy nem lehet ezt a kétdolgot teljesen szétválasztani egymástól?

– Ebben egyértelmû a vezetôség mulasz-tása, hiszen az elmúlt tíz-tizenöt évben na-gyon gyakran változtatták az együttesekmûködésének kereteit, hovatartozásukat – aBartók Rádió, majd a Produkciós Iroda,késôbb ismét a Bartók Rádió volt illetékesének- és zenekar ügyben. Mindig másstruktúra érvényesült és mi mindig megpró-bálkoztunk változtatni ezen a helyzeten.Mindig készségesen fogadták a szakszerve-zetet és a mûvészeti tanácsot, de sosem ma-radt idô érdemi tárgyalásokra, mert éppenciklus- és újabb szerkezetváltás volt.

Tizenéve annak, hogy a Bajor Rádió és aBécsi Szimfonikus Zenekar mintájára ké-szült szervezeti-mûködési szabályzat-tervetadtunk be, de nem sikerült dûlôre jutni. Ta-lán most sikerülni fog… Nekünk kellettmegfogalmazni, megszerkeszteni, bár nema mi feladatunk lett volna. Támogatást kap-tunk azonban a mûvészeti szakszervezettôl– ez mindenesetre bíztató, hiszen annakidején ôk készítették el a Nemzeti Filhar-monikusok, az Operaház számára is.

– Voltak-e érezhetô következményei,megnyilvánulásai azoknak a kellemetlenpletykáknak, amelyekrôl a beszélgetéselején szólt?

– Érdekes ez a dolog: aki olcsó lesz, azrossz is lesz. Miközben a velünk egyen-rangúként számon tartott zenekarok béremegsokszorozódott, a mienk csak töre-déknyit emelkedett. Ugyanazok a muzsi-kusok hirtelen „drágábbak” lettek, mi pe-dig ugyanilyen arányban leértékelôdtünk– ugyanott tanultunk, semmivel sem tu-dunk kevesebbet náluk. Rövid távon azértgond ez, mert rossz a muzsikusok közér-zete. Hosszú távon pedig azért, mert alegjobbak természetesen a legjobban fize-tett helyekre pályáznak majd és nekünk –ha a helyzet nem változik – eleve nemlesz lehetôségünk a legjobbakból válogat-ni. Ebben benne van a zenekar leépülésé-nek lehetôsége.

Mindenki azt mondja, hogy a rádióegyüttesei a nemzeti kincs részét képezik.Az elmúlt tíz évben magyar zeneszerzôktucatjainak mutattuk be és vettük fel amûveit, több száz koncertet adtunk itthonés külföldön. Ezt fel kéne és ezt fel lehetakár állami szinten is vállalni.

Most azért bizakodóak vagyunk, hiszena hirtelen jött zûrzavar a lehetô legjobbanlátszik rendezôdni: a létezô legjobb meg-oldás született, amikor egy nagyszerû ma-gyar karmestert nyertünk meg magunk-nak. Szakmailag nyert ügyünk van. Ésennek minden bizonnyal meglesz azanyagi hozadéka, hiszen mind a jó pro-dukciók, mind Fischer Ádám neve for-rásteremtô lehet, ha a zenekar vezetôi jólgazdálkodnak ezekkel a lehetôségekkel.

– Az utóbbi idôk felkavaró híre voltVásáry Tamás felmondása, amelynek ered-ményeképpen fôzeneigazgató nélkül ma-radt a Rádiózenekar. Majd következett amásodik meglepetés: számos jelentkezô kö-zül Kovács Lászlót nevezték ki elsô kar-mesternek mindaddig, amíg a leendô, majd2006-tól „munkába álló” Fischer Ádámátveszi Vásáry Tamás helyét.

– A helyzet még ennél is bonyolultabb,és ôszintén szólva nem is én vagyok az ille-tékes, hogy személyi kérdésekben nyilat-kozzam. A mindenkori fôzeneigazgatótKondor Katalin elnök asszony nevezi ki,munkáltatóként rajta kívül egyedül Alföldy-

Boruss István fôszerkesztô rendelkezikkompetenciákkal.

Tény, hogy Vásáry Tamás valóban föl-mondott a tavasz folyamán, de a fôzene-igazgató-váltás, a „hogyan tovább VásáryTamás után” már két éve napirenden volta Rádiózenekarnál. 2006-ig szólt szerzô-dése, úgyhogy most „csak” felgyorsultakaz események. 2003 márciusában tárgyal-tunk és egyeztettünk elôször az ô lehetsé-ges utódjával, Fischer Ádámmal, aki a2006/07-es szezontól tudja vállalni ezt amunkát. Most szeptembertôl zenei tanács-adóként, 2005 ôszétôl mint elsô vendég-karmester dolgozik velünk.

A közeljövô Kondor Katalin elnök asz-szony kezében van, aki a jog szerinti mun-káltatója mind a fôzeneigazgatónak, mindaz elsô karmesternek. Egyfelôl pontosantudja, hogy a munkának folyamatosnakkell lennie és 2004.december 31-ig a hely-zetet megbízhatóan igyekszik is megolda-ni, azaz aláírt szerzôdést létrehozni Vásárykarmester úr utódjával. Másfelôl adott Ko-vács László személye, aki 1997 óta márkarmesterként tevékenykedik a zenekar-ral. Ô többnyire a háttérben dolgozott,munkája koncertek és stúdiófelvételek ve-zénylésén túl fôleg abból állt, hogy a ven-dégkarmesterek „keze alá” készítette fel


A kispadról nézve…Fejérvári Sándor, a Bartók Rádió fôszerkesztô-helyettese, aki szerzôdése szerint

2004. december 31-ig hivatott foglalkozni a zenei együttesekkel


az együttest: ô volt a második karmesterVásáry Tamás mellett. Kellett olyan sze-mély, aki ismeri a muzsikusokat és aki an-nak idején majd az új fôzeneigazgató szá-mára is elfogadható munkatárs lesz.

– Mindezzel együtt úgy látom, hogy eb-ben az évadban nem csökkent Vásáry kar-nagy úr koncertjeinek száma.

– Ez egy külön alkunak köszönhetô.Akkor ugyanis, amikor felmondott, márteljesen kész volt az idei szezon. Bérletek,sorozatok, amelyeknek egyik legfontosabbvonzereje éppen Vásáry Tamás személye.Sikerült aztán szerzôdnünk vele ezekre azalkalmakra – a közönség számára egyelôreminden olyan, mintha semmi sem történtvolna. Ez húsz hangverseny (tizenkéthangverseny és nyolc ismétlô koncert),amit a 2005–2006-os szezonban továbbiVásáry-koncertek követnek majd.

– Kovács Lászlónak továbbra is a hát-térmunka a feladata, vagy több szerepetkap a pódiumon is?

– Rendszeresen koncertezett eddig is aRádiózenekarral és a mostani évad prog-ramjait végül is nem kellett megváltoztatni.A következô szezonban minden bizonnyalgyakrabban vezényel majd, utána pedig ezaz akkori fôzeneigazgatóval való megálla-podástól is függ. Ami a mostani megbízatá-sát illeti, az eddigiekhez képest tetemesenmegnövekedik a rá háruló felelôsség mérté-ke. Legalább szinten kell tartania a zene-kart, döntési joga van tehát például a pró-bajátékokon, fegyelmi jogköre is van.Tekintettel arra, hogy a fegyelmezettség te-rén nem lehet további engedményeket ten-nünk, szükség van valamilyen stratégiára.Ezt Kovács Lászlónak már Fischer Ádám-mal egyeztetve kell kialakítania és majdmegvalósítania az elkövetkezô két évben.

Emellett természetesen vannak hang-versenyei – idén kevesebb, hiszen VásáryTamás koncertjei alapvetôen meghatároz-zák az évadot. Ô az azonban, aki rendsze-resen kézben tartja a kortárs zenei felvéte-leket, ami mindig fontos feladat volt aMagyar Rádió együttesei számára.

– Adott magyarázatot Vásáry karnagyúr, hogy miért döntött hirtelen a távozásmellett?

– Úgy gondolta, hogy a jelenlegi anya-gi kondíciók birtokában nem tudja a mi-nôségi munkát, a színvonalas fellépéseketgarantálni. Érezte, hogy kapcsolata a ze-nekarral valahogy elszürkült – ilyen hosz-szú idô után valóban nehéz minden napmegújulni, érdekessé válni a másik félszámára. Ez érzôdött a muzsikusok napi

munkáján, morális tartásán is. Ô mindezta pénz hiányával magyarázta, s ennektényleg fontos szerepe volt a kialakulthelyzetben. Valójában abban reményke-dett, hogy felmondólevele megnyithat bi-zonyos forrásokat, amelyekbôl pótolni le-het valamennyit a hiányzó pénzbôl.Sajnos, nem így folytatódott a történet...

– Valóban a minôségi munkát veszé-lyeztetô pénzhiány nehezíti a Rádiózene-kar dolgát?

– A pénztelenségnek, vagy éppen a bô-velkedésnek nincs abszolút mértékegysége.Az azonban biztos, hogy a többi, „veze-tônek” aposztrofált budapesti szimfonikuszenekarhoz viszonyítva a néhány évvel ez-elôtti kiemelt, megbecsülést sugalló pozí-cióból a harmadik-negyedik helyre csúsz-tunk. Mindezt úgy, hogy a Magyar Rádiómég bérfeszültségek árán is folyamatosanemelte zenei együtteseinek fizetését. Aszükséges felzárkóztatás azonban túlmu-tat a Rádió lehetôségein és hatáskörén.

– A repertoárt, a hangversenyek meny-nyiségét és jellegét is befolyásolják a ked-vezôtlen anyagi kondíciók?

– Nem, errôl szerencsére még nincs szó.Sôt, egyre több a fellépésünk, miután szá-mos vidéki városban és a Kárpát-medencetöbb településén is koncerteztünk. KondorKatalin elnök asszony megfogalmazta an-nak a missziónak a szükségességét, hogy asikeres produkciók hangozzanak el Buda-pesten kívül is, legyen minél élôbb és sze-mélyesebb a kapcsolat a közönséggel: mi-nél több alkalom kínálkozzék itthon és aKárpát-medencében, a határon túli magyartelepüléseken is a bemutatkozásra. A Felvi-déken Dunaszerdahelyen és Révkomárom-ban játszottunk, októberben Kolozsvár,Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy kö-zönsége elôtt szerepel a Rádióénekkar (azelmúlt két ôszi, nagysikerû partiumi és szé-kelyföldi turné egyenes folytatásaként),most a Kolozsvári Magyar Opera Zeneka-rával együtt Verdi Requiemjét adja elô.Tudni kell azonban, hogy egy-egy ilyenhangverseny teljes egészében a mi költség-vetésünket terheli – még akkor is, ha a mu-zsikusok a szolgálat terhére vesznek résztezeken a turnékon. Van azonban útiköltség,szállás- és napidíj, bármilyen baráti árat, devalamennyit fizetünk a szólistáknak is. Ezaz a kiadás azonban, amit befektetésnek te-kintünk és nem szeretnénk lemondani en-nek emberi és erkölcsi hatásáról.

Ugyanígy fontosak az úgynevezett is-métlô koncertjeink, amikor egy-egy buda-pesti produkciót játszunk el újra valame-

lyik vidéki városban. Gyôr, Szombathely,Veszprém, Székesfehérvár, Szeged, Deb-recen, Nyíregyháza voltak a tavalyi hely-színek. Most éppen Vásáry Tamás Bee-thoven-sorozatának újrázása lesz majdSopronban és Székesfehérvárott, tavasz-szal pedig Békéscsabán, Debrecenben,Nyíregyházán, Miskolcon, Szegeden,Veszprémben, Szombathelyen, Székesfe-hérvárott és Gyôrött a „Zenék tükörben”bérlet koncertjeit ismételjük meg, melye-ken Vásáry Tamás elzongorázza, majd„azon melegében” hangszerelt változat-ban el is vezényli a hangverseny mûsorát.

– Tisztában volt-e a zenekari tagság az-zal, hogy milyen stratégiát alakított ki aMagyar Rádió a fôzeneigazgató szemé-lyét illetôen? Sikerült-e egyértelmûvé ten-ni, hogy Kovács Lászlót milyen feladatrakérték meg valójában?

– Annyira hirtelen ért minket a helyzet,hogy elsôsorban a megoldáson gondolkod-tunk – miképpen fog két évig fôzeneigazga-tó nélkül dolgozni a zenekar? A tagság tudta,hogy mik a távlati elképzelések és KovácsLászló személye – a már említett okok mi-att – kézenfekvô volt. Tudunk róla, hogy so-kan jelentkeztek, amikor nyilvánossá váltVásáry Tamás távozása, nyilván azzal a cél-lal, hogy az ô munkakörére pályázzanak. Is-métlem azonban, hogy ilyen helyzetbennem azokat szokás megkeresni, akikneknincs zenekaruk, hanem azokat, akik napigyakorlatban vezényelnek jónevû szimfoni-kus zenekarokat. Biztos vagyok abban is,hogy az elnök aszszonynál bejelentkezettkarmesterek nem arra a munkára pályáztak,amit most Kovács Lászlónak kínáltunk fel.

– Mindez teljesen magától értôdôenhangzik, logikus, ám a muzsikusoknak rossza közérzetük, mert úgy gondolják, kész té-nyek elé állították ôket.

– Lehet, hogy volt már felhôtlenebb köz-hangulat is a muzsikusok között, ám in-kább amiatt, hogy egy szakmailag nagyonjó helyzetben lévô együttes tagjaiként azanyagi-és az infrastrukturális helyzetet te-kintve kissé alábecsülve érzik magukat.

– Ön személy szerint milyen közérzettelkezdte el ezt az évadot?

– Igyekszem megkeresni a bíztató, a jófolytatást sugalló pontokat. A meghirde-tett hangversenyek erre minden okot megis adnak. Arra törekszem, hogy minél gör-dülékenyebben lehessen elôkészíteni mára következô évadot, hogy megtaláljuk amegfelelô vendégeket és szólistákat, hogya közönség megelégedésére szólaljanakmeg együtteseink.



– E riportra annak kapcsán került sor,hogy Vásáry Tamás hirtelen felmondása utánÖnt bízták meg a Rádiózenekar vezetésével.Mindez nem szokványos módja egy fôzene-igazgató-cserének, aminek vérmérsékleténekmegfelelôen adott hangot több muzsikus is.Hogyan érzi magát mindezek után?

– Valóban az történt, hogy Vásáry kar-nagy úr tavasszal bejelentette visszalépésiszándékát, a nyilvános indoklás szerintpénzügyi ellehetetlenülés miatt. Mindenfaj-ta felelôsségvállalást elhárított magától a ze-nekarral kapcsolatban, de – különbözôegyeztetések eredményeképpen – elvállaljaazokat a hangversenyeket, amelyeket erreaz évadra programba illesztettünk és ame-lyekre a felmondás idôpontjában gyakorlati-lag a bérletárusítás is elkezdôdött. Pódium-jelenléte tehát most is azonos intenzitású,ám mint felelôsséget vállaló zenekarvezetônincs többet kapcsolatban velünk.

Mindez nem érinti természetesen azegyüttes felett álló igazgatókat, de kellettebben a helyzetben valaki, aki szakmai irá-nyítóként gondozza, ápolja a zenekart.

– Nem óvakodott attól, hogy elvállaljaezt a munkát Vásáry Tamás éppen az anya-gi ellehetetlenülésre való hivatkozássaltörténô távozása után?

– Az anyagi ellehetetlenülés mint foga-lom furcsa kettôs képként él bennem.Egyfelôl ugyan valóban szárnyakat nyirbá-ló akadálya lehet a munkának, ami erôsencsökkenti a produktivitást; nem vitás, hogya nyugodt munkakörülményekhez bizonypénz kell. Másfelôl viszont olyan zenekar-ral dolgozom húsz esztendeje, ahol az anya-gi lehetôségek mindig is jóval szerényeb-bek voltak, mit itt. De olyan kérdés, hogy„figyelek-e a próbákon?”, sôt „ennyiért fi-gyelek-e a próbákon?”, hogy „megtanu-lom-e a szólamomat próba elôtt?” soha nemhangzott el, mint ahogy soha nem mondtasenki, hogy „kétszeres (háromszoros) fize-tésért majd én is felkészülten jövök”.

– Abban sem jelentenek akadályt azanyagi megszorítások, hogy azoknak azalapvetô elvárásoknak eleget tudjanak ten-ni, amelyek egy ilyen együttes esetében nemmegkerülhetôek: jó helyszíneken, jó szólis-tákkal, minél több valóban jó vendégkar-mesterrel koncertezni?

– Alapvetôen valóban a pénz határozzameg a szólisták és vendégkarmesterek névso-

rát, de sok más szempont alapján is lehet hív-ni nagyszerû mûvészeket. Most sem világpi-aci áron jönnek hozzánk a meghívottak, ha-nem valamilyen kapcsolat, korábbi élményhatására mérsékeltebb összegért tudunk kivá-ló elôadókat szerzôdtetni. Ezt a dolgot kellôkörültekintéssel és diplomáciával – részben –meg lehet oldani nem anyagi alapon is.

– Kik voltak azok a rádiós személyisé-gek, akik tárgyaltak Önnel a megbízáskörülményeirôl, az Ön feladatairól és kom-petenciáiról?

– A kialakult helyzetben elôször a felet-tem álló igazgatókkal, Kondor Katalin el-nökasszonnyal és Fischer Ádámmal beszél-gettem.

– A zenekari tagokkal csak késôbb talál-kozott?

– Meglehetôsen késôbb, mert a zûrössévált körülmények között egy darabig nemtudtuk, hogy Vásáry Tamás marad-e vagysem, ha nem marad fôzeneigazgató, meg-csinálja-e a lekötött koncerteket vagy sem –ebben a lebegô állapotban valóban elmaradta muzsikusokkal való egyeztetés. Úgy gon-doltam és úgy gondolom, hogy ez nem azén feladatom. Amint egyértelmûvé vált,hogy ô nem lesz fôzeneigazgató, néhánynapon belül dönteni kellett a „hogyantovább?”-ról. Ennek értelmében én kaptamegy megbízatást, amely megerôsített eddigitevékenységemben, de hangsúlyozom énnem lettem fôzeneigazgató. Karmesterbôllettem elsô karmester, akinek a feladata,hogy az elkövetkezô két évben szakmai vo-nalon segítse a zenekart.

– Hogyan fogadta új minôségében a ze-nekar – mindezek után?

– Váratlan bejelentés tájékoztatta errôl atagságot, a legutolsó pillanatban egy társu-lati ülésen, és a helyzet ilyen megoldása bi-zony meglepetést okozott. Hét éve dolgo-zom a zenekarral – igaz, hogy mindenévben volt 5-6 saját koncertem, alapvetôenháttérmunkát végeztem. Rész vettem azon-ban három turnén, sôt a legutóbbit (Ola-szországban) én magam vezettem.

– Mostantól mi változik?– Mostantól még semmi, vagy alig vala-

mi, hiszen a 2004/05-ös szezon teljesen ké-szen állt, amikor elhangzott Vásáry karnagyúr bejelentése. A tervezettnél tehát több kon-certem nem lesz idén, munkámat alapvetôenmost is a háttérmunka tölti majd ki.

– A 2005/06-os évad összeállításábanmár aktívabban vesz majd részt, vagy azegyébként sem a fôzeneigazgató, illetve elsôkarmester feladata?

– Dramaturg, zenekari igazgató, ügyve-zetô igazgató, adóigazgató – mindannyiuk-nak van valamilyen szerepe abban, hogyanalakul egy évad. A mûsorszerkesztés és –összeállítás alapvetôen a dramaturg felada-ta. Minden bizonnyal megvitatunk olyandolgokat, amiket esetleg másképp szeret-nék csinálni, de a döntés lehetôsége nem azenyém. Ugyanez a helyzet a meghívandóvendégmûvészekkel is.

– Próbajátékok esetén is ez az összetettdöntési mechanizmus lép mûködésbe?

– Ilyenkor sokkal inkább a zenekaron belüldôlnek el a dolgok; a szólamvezetôk és magaa szólam, illetve a karmester (karmesterek)rendelkeznek szavazási pontokkal. Minded-dig ez így volt és nem gondolom, hogy bármi-lyen szakmai indoka lehetne a kör kitágításá-nak. Ebben a kérdésben tehát – másik kar-mester híján – erôsen megnôtt a felelôsségem.

– Vásáry Tamás karnagy úr az elmúlt év-tized során olyan nimbuszt teremtett, hogynépszerûbb hangversenyein, amilyenek pél-dául a Beethoven- vagy oratóriumsoroza-tok voltak – még a fôpróbákon is teltházasközönség volt. A mostani évadban ez nemváltozik, késôbb azonban bizonyára átala-kul valamennyire a mûsor struktúrája. Nemfognak hiányozni ezek a koncertek? Van-eesetleg elképzelés arról, hogy mivel csábít-ják majd ezt a lelkes publikumot?

– Nem lenne okos dolog, ha Vásáry Ta-más fôzeneigazgatói pozícióból való távozá-sa után a zenekar semmilyen formában nemtartana igényt a közremûködésére. Lehet,hogy mennyiségileg ez kevesebb közös mun-kát jelent majd, de éppen ez a nimbusz köte-lez minket arra, a saját jól felfogott érdekünk-ben, hogy maradjon meg a kapcsolat vele

– Hogyan tovább Miskolcon? Marad-eideje arra az elmélyült munkára, amelyneknyomán a miskolci zenekar kiemelkedô szak-mai tekintélyre tett szert az elmúlt évek során?

– Miskolc már szinte egy életmû, de leg-alább egy fél életmû, hiszen ez a 21. szezo-nom az együttes élén. S bár ott sem mindigegyformán süt a nap, mégis nagyon meg-nyugtató ott dolgozni. Még a pénzügyi gon-dok sem annyira nyomasztóak, mind afôvárosban, talán mert nincs a környéken


Múlt, jelen – jövô?Kovács László kinevezett elsô karmester, a Miskolci Szimfonikus zenekar vezetô karmestere


annyi szimfonikus zenekar, nincs kéznéllévô összehasonlítási alap. Kialakultak azoka szabályok, amelyek mentén folyik az életés pontosan tudjuk, milyen és mennyi ener-giát kell mozgósítani egy-egy jó produkciólétrejöttéhez. Ez óriási kincs és egy nagy-szerû lehetôség, hogy meg tudjam saját el-képzeléseimet valósítani. Ehhez szeretnék atovábbiakban is ragaszkodni. Az elmúlt sze-zon egyébként is ünnepnapok sora volt, hi-szen negyven éves volt a zenekar és egyikünnepi hangverseny követte a másikat.

– Mit szóltak az ottani kollégái, fônökeiahhoz, hogy megváltozott a szerepe és a fel-adatköre a Rádiózenekarnál?

– Igyekeztem nem túldimenzionálni eze-ket a változásokat. Annál is inkább, mivelFischer Ádámmal nemhogy konkrét tárgya-lásokon vannak már túl az illetékes vezetôk,de majdnem aláírt szerzôdése van a fô-zeneigazgatói posztra. Addig tanácsadóként,majd – 2005/06-tól – elsô vendégkarmester-ként vesz részt a zenekari munkában. FischerÁdám fôzeneigazgatóként is mindössze ti-zenkét hét itteni munkát vállalt, ami azt is je-lenti, hogy lényegesen több vendégkarmesterérkezik majd, mint eddig. Kell tehát valaki,aki folyamatosan próbál, készül a zenekarral,bizonyos irányvonalat diktál illetve megtart,és egész évben az együttesen „tartja a sze-mét”. Szó sincs tehát arról, hogy kinyílt vol-na elôttem a világ! Tudom, hogy ha a jelen-

legi helyzet marad érvényben, akkor az énszerepem legfeljebb erre a két esztendôre ke-rül kicsit jobban elôtérbe, de nagyon meg-tisztelônek érzem, ha ebben a viharos idô-szakban segíteni tudok a zenekarnak.

– Kapott-e, egyáltalán kért-e valamilyen se-gítséget például Miskolcon arra az idôre,ameddig egyedül dolgozik a Rádiózenekarral?

– Nem kértem, hiszen ebben az évadbanmeglehetôsen kevés koncertjét vezénylem aRádiózenekarnak, így remélhetôleg gondnélkül tudok eleget tenni miskolci kötelezett-ségeimnek. A Rádióban tisztességgel és kö-rültekintéssel meg kell hoznom a megfelelôdöntéseket, de nincs szükségem külön segít-ségre. A legfontosabb feladat amúgy is in-kább a megfelelô, a színvonalas muzsikálás-hoz valahol elengedhetetlen jó közérzetkialakítása, amit az utóbbi idôk változásainem tettek lehetôvé. Az sem könnyíti meg tö-rekvéseim megvalósítását, hogy a Rádió köl-tözködés elôtt áll, de még nem tudni mikor,hogyan, hol fogunk kikötni. Ebben a bizony-talanságban kell irányt mutatni, de legalábbisbefolyásolni az irányokat. Ami az én moz-gásteremet illeti, hosszú idôre minden elôremeghatározott, kikövezett és behatárolt.

– El lehet tehát oszlatni azt a rózsaszínûködöt, amelyet sokan e megbízatás köréképzelnek?

– Szó sincs rózsaszín ködrôl. Ha valakipéldául Miskolcon odajön hozzám gratulál-

ni ehhez, azonnal csitítani kezdem: semminem változott, csak a rám háruló felelôsségnôtt meg egy idôre.

– Hol lakik most? Pesten vagy Miskolcon?– Mindig Pesten laktam éppen azért, hogy

ne kérdezzék meg tôlem: „Hol is laksz tulaj-donképpen?”. Miskolcon lakni nagyon ké-nyelmes volna számomra, hiszen nyugodtanelsétálnék minden nap a munkahelyemre. Ámabban a pillanatban meg lennének nyirbálva alehetôségeim. Ragaszkodtam tehát budapestilakásomhoz és vállaltam az utazgatást. Mostis van, amikor naponta Miskolcra megyek, haúgy kívánja a helyzet. Sok idô és sok energia,de egyrészt lehet olvasva, zenét hallgatva isutazni, másfelôl ez még mindig jobb, mintstresszben dolgozni napi nyolc órát, vagyazon gondolkodni, mi mindentôl eshet el csu-pán azért, mert éppen ott lakik és nem másutt.Arról nem is szólva, hogy a Miskolci Szimfo-nikus Zenekar adta nyugalom mellett eltörpülaz áldozat, amit a folyamatos ingázás jelent.

– Ha kívánni lehet valamit az adott hely-zetben, mit kívánna?

– Nagyon elégedett lennék, ha továbbipályafutásom abban a mederben haladhatnatovább, amelyben az elmúlt mintegy hétesztendôben haladt. Szeretném, ha a tevé-kenységem a Rádiózenekar hasznára válnaebben a két rendkívül nehéz évben anélkül,hogy ebbôl Miskolcon bármilyen változástis érzékelnének. Tóth Anna


Semmilyen szerzôdés nincs, csupán szándéknyilatkozat, szóbeli megállapodás született…

Fischer Ádám három lépcsôben veszi át a Rádiózenekar irányítását

„Úgy vélem, a karmester személyében nem hozza, hanem viszi a pénzt.”A tavasszal lemondott Vásáry Tamás helyett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának irányítását

Fischer Ádám veszi át – hangzott el az intézmény szeptember elején tartott sajtótájékoztatóján. A vezetôváltás azonban csak három lépcsôben valósulhat meg, hiszen a nemzetközi hírû dirigens

naptára már évekre elôre betáblázott, jelenleg is egy zenekarnál és egy színháznál tölti be a fôzeneigazgatóiposztot, emellett számos elôadást, premiert dirigál a világ vezetô dalszínházaiban. Ezért ebben

az esztendôben Fischer Ádám mûvészeti tanácsadóként segíti a Rádiózenekar munkáját, a következô évben pedig állandó vendégkarmesterként dolgozik majd az együttessel, s 2006-tól vállalja

a fôzeneigazgatói teendôket. Addig a zenekar elsô karmestere, Kovács László irányítja a napi munkát,de várhatóan már novemberben feláll az az új stáb is, akikkel Fischer Ádám folyamatosan kíván dolgozni.

– Hosszú tárgyalás, egyeztetés utánmondott igent a Rádió felkérésére. Mi voltaz, ami miatt végül vállalkozott erre a fel-adatra?

– Az utóbbi esztendôkben több koncer-

ten is dirigáltam a Rádió Szimfonikus Ze-nekarát, s ezek mindig jó hangulatú és sike-res közös munkák voltak. A muzsikusokszemélyében nagyon lelkes és jó zenésze-ket ismertem meg, akik valóban kiváló

produkciókra képesek. Vásáry Tamás le-mondását követôen a zenekar képvisele-tében több muzsikus megkeresett, s meg-kért arra, hogy próbáljak meg valahogysegíteni az együttesnek. Számomra na-

gyon fontos leendô partnereim, a muzsi-kusok bizalma, s tulajdonképpen nekikmondtam elôször igent, s ezt követôen ke-resett meg a Magyar Rádió vezetése. Mi-után már 2009-re is akad pontos próba-renddel kiírt felkérésem, és jelenleg isnagyon zsúfolt a naptáram (ebben a sze-zonban a londoni Covent Gardenban Atörök Itáliában címû Rossini-darabot diri-gálom Cecília Bartolival a fôszerepben,Amszterdamban egy kevéssé ismert Mo-zart-operát mutatok be, a Lucio Sillát,majd utána Bécsben pedig a Ringet diri-gálom), így ki kellett találnunk azt is,hogy milyen kompromisszumokkal tu-dom ezt a feladatot vállalni. Én továbbrais elsôsorban karmester akarok maradni,bárhogyan hívják is a pozíciómat. Ezérthosszasan egyeztettünk, s ekkor találtukki ezt a háromlépcsôs megoldást. Az idei,elsô szezonban mûvészeti tanácsadókéntsegítem az együttes munkáját, a követ-kezô évben több koncertem is lesz a zene-karral, így akkor már állandó vendégkar-mesterként fogok vezényelni. Majd a2006/2007-es szezonban tudok valóbantöbbet dolgozni a Rádiózenekarral, de ezaz idô akkor is összesen három hónaplesz, annyi, amennyit a nemzetközi gya-korlatban egy vezetô karmester általábanaz együttesével tölt. Egyéb elfoglaltsága-im miatt nem tudok, és nincs is szándé-komban Magyarországra költözni.

– Ezért is akar – mint ahogy az a világmás együtteseinél is megszokott – egy na-gyobb vezetôi team-mel dolgozni. Mikor-ra születik meg a munkáját segítô csapat?

– Remélem, hogy novemberre már fel-áll a team. Szeretnék egy – vagy több – te-hetséges fiatal karmestert bevonni a mun-kába, s természetesen Kovács Lászlómunkájára is számítok. Még nem akarokneveket mondani, már csak azért sem,mert elôször a zenekari bizottsággal isszeretnék egyeztetni, akárcsak a MagyarRádió vezetôségével. Nekem egyébkéntsem nagyon tetszik az a magyarországigyakorlat, amely jelenleg több hazaiegyüttesnél megfigyelhetô. Úgy vélem,nem szükséges valakinek egyszerre ellát-ni a fôzeneigazgatói és a zeneigazgatóifeladatokat, meg kell ehhez is találni amegfelelô partnert.

– Az idei szezonban két alkalommal di-rigálja majd novemberben Mahler VI.szimfóniáját az együttes élén. Lesz arraideje, hogyha nem is dirigensként, de leg-alább hallgatóságként néhány más rádió-zenekari koncerten ott legyen?

– Ha személyesen nem is tudok jelenlenni a hangversenyeiken, azért az ezek-rôl készült felvételeket mindenképpenmeghallgatom. S természetesen lesznekbeépített „kémeim” is, akiknek bízom azítéletében, s akik folyamatosan figyelikmajd az együttes munkáját. De ebben akét esztendôben Kovács László áll majd a

kormányrúdnál, övé a döntés joga, és afelelôsség is. Én csupán tanácsokat adok,amit ô vagy megfogad, vagy nem. KovácsLászló már hét esztendeje dolgozik azegyüttessel, nagyon jól ismeri a tagokat,így ez a megoldás számomra is megnyug-tató. Nekem most a legfôbb feladatom az,hogy tájékozódjam, s hogy minél jobbanmegismerjem az együttest, a zenekar je-lenlegi helyzetét. Egyébként attól teszemfüggôvé azt is, hogy a fôzeneigazgatói cí-met elvállalom-e, hogy a meglévô problé-ma-mennyiséget meg tudom-e oldani.Abban egyébként biztos vagyok, hogy aprodukciók tekintetében ez a zenekar ver-senyképes bármely más együttessel. Egyolyan társaság, amelyet, ha jól vezényel-nek, akkor kiváló hangversenyekre képes.Egy év múlva, Bartók Béla halálának ötve-nedik évfordulóján különleges koncertetadunk a Zeneakadémián, s ha a kritikusoknem mondják azt, hogy világszínvonalúvolt, amit a Rádiózenekar produkál, akkorazért én vállalom a felelôsséget.

– Melyek Ön szerint az együttes-formá-lás, alakítás legfontosabb és legsürgetôbbfeladatai?

– A zenekarépítés és a kiváló hangverse-nyek vezénylése lehet, hogy egy éremnek akét oldalát jelentik, de mégis különbözô



Fischer Ádám1949. szeptember 9-én született Budapesten.Elôször a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola zongora és zeneszerzés szakán ta-

nul, majd Hans Swarowsky tanítványa a bécsi zeneakadémián 1968-tól 1971-ig.Franco Ferrara mesterkurzusain tanul Velencében és Sienában, 1970-tôl 71-ig.1971–79 között a grazi, majd a St. Pölteni Színház karmestere, korrepetitora, a hel-

sinki Finn Nemzeti Opera elsô karmestere, a karlsruhei Városi Színház karmestere.1973-ban a milánói Scala Guido Cantelli Nemzetközi Karmesterversenyének

gyôztese.1980-ban meghívást kap a Salzburgi Ünnepi Játékokra.1981–83-ban Freiburgban fôzeneigazgató.1987–92 között a kasseli Hesseni Állami Színház fôzeneigazgatója, s ezen a he-

lyen ô alapítja meg a Gustav Mahler Fesztivált.1984-tôl az Állami Hangversenyzenekar vendég karmestere, 1996-tól elsô ven-

dég karmestere és mûvészeti tanácsadója.1994-ben debütál a New York-i Metropolitanben, ahol több évre szóló vendég-

szerzôdést kap.1987-ben létrehozza a burgenlandi Kismartonban az Osztrák-Magyar Haydn Zene-

kart. Az együttesnek jelenleg is zeneigazgatója, a dán rádió koppenhágai kamarazene-

karának vezetô karmestere, a Mannheimi Nemzeti Színház fôzeneigazgatója.2001 óta a Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik állandó dirigense. Vendégkarmesterként dolgozott már többek között Hamburgban, Münchenben,

Tokióban, a milánói Scalában, San Franciscóban, Chicagóban és a londoni CoventGardenben. Rendszeres dirigense a Zürichi Operaháznak és a bécsi Staatsopernek.


feladatok. Az együttes-teremtés mûhely-munka, arra kell irányuljon, hogy a zenekarminél többféle interpretációs stílust megtudjon valósítani, és minél nehezebb fel-adatok elvégzésére legyen képes. Ezeket atennivalókat természetesen a karmester ha-tározza meg, de minél nagyobb mûvész egydirigens, annál nagyobb a veszélye annak,hogy csak azokra a technikai megoldásokrafigyel, amelyek az ô felfogásában fontosak,a többit elhanyagolja, s azok így elsorvad-nak. Olyan ez, mintha a festékgyártássalegy kiváló impresszionista mûvészt bíz-nánk meg, aki szebbnél-szebb pasztellszí-neket készíttetne, de arra, hogy legyen rikí-tó narancssárga is, nem figyelne, pedig az apalettának szintén fontos része. S ez akármég Bernsteinrôl vagy Klempererrôl is el-mondható, kevés olyan karmester akad, akiminden területre egyformán tud figyelni.Ahhoz, hogy a zenekar képes legyen külön-bözô zenei megoldásokat egyforma magasszinten megoldani, arra van szükség, hogya vezetôjük minden zenei irányzatra nyi-tott legyen. Ezért kell a vezetô karmestermellett számos más vendég dirigensnek isdolgoznia az együttessel, akik talán a fô-zeneigazgatóval éppen ellenkezô zeneiigazságot vallanak.

– Az Ön együttesteremtô képességét ta-lán jól példázza az Osztrák–Magyar HaydnZenekar is, amely tizenhét éve a semmibôlszületett, s mind a mai napig remekülmûködik…

– Ez egy különleges társulat, hiszen azadott zenei elképzeléseimhez alapítottamegy teljesen testreszabott együttest. AHaydn Zenekar titka az, hogy idôszakosanmûködik, s fôleg Haydn darabjait játsszuka személyes zenei stílusom szerint. Haazonban muzsikusainknak az egész sze-zonban ezen kívül nem lenne semmi másdolguk, akkor azt hiszem, beleôrülnének.Szerencsére azonban azok a zenekarok,amelyeknél ôk otthon vannak, teljesenmás zenei stílust képviselnek, ezért szá-mukra valóban ünnep, ha együtt muzsikál-hatunk. Ezt egyébként Bayreuthban ismegfigyeltem már. A mindennapoktól va-ló eltérés nagyon nagy energiákat ad, amitjól ki lehet használni. Úgy vélem, egy ope-razenekarral lehet a legjobb hangversenytadni, s persze ez igaz fordítva is.

– Az újdonság varázsa most még a Rá-diózenekarnál is hat, ahogy Ön is nyilat-kozott, most még a „mézesheteiket” élik.Milyen irányban akarja alakítani azegyüttest, milyen sajátos zenei arculatot,hangzásvilágot akar adni a társulatnak?

– A Rádiózenekarnak képesnek kelllennie a legkülönbözôbb zenei megoldá-sokra, egyformán jól kell játszania XXI.századi mûvet, barokk kompozíciót vagyromantikus darabot. Ez egy képesség,amelyet az együttessel közösen kell kiala-kítani. Az én zenei megoldásaimat a Rádió-zenekar koncertjein is érvényesíteni fo-gom, de nem akarom azt, hogy csak ebbeaz egyetlen irányba haladjon az együttes.

– Az idei szezon programja már készenvan, de gondolom, abba mindenképpenbeleszól majd, hogy milyen darabokat ját-szanak a következô koncertévadban.

– A mûsorstruktúrának több összetevô-je van. Kérdés, hogy mire van szüksége aközönségnek és mire a zenekarnak. Sze-retnék olyan darabokat is mûsorra tûzni,amelyek fontos feladatot nyújtanak akülönbözô hangszercsoportoknak, s ame-lyek motiválják az együttest. De ez csakaz egyik szempont, hiszen nagyon fontosaz is, hogy olyan kompozíciókat játszunk,amelyekre bejön a publikum. Abbanazonban biztos vagyok, hogy minél töb-bet szeretnék dolgozni a Rádió Énekkará-val, amely Magyarország legjobb kórusa.Ezt jól tükrözi külföldi felkéréseik nagyszáma is. Benjamin Britten mondta azt,hogy Kodály Zoltán Palestrina óta a vi-lág legnagyobb a cappella szerzôje. S Ko-dály kompozícióit ez az együttes tudja avilágon a legjobban elôadni. Ha nem sze-repel mûsorukon, akkor elvész, pedig egyilyen zenei kincset óvni, védeni, és minéltöbbször játszani kell. A Rádió Gyermek-kórusa szintén kiváló, igyekszem majdolyan mûveket válogatni, hogy ôket isgyakran vezényelhessem.

– A mostani szezonban több koncertetVásáry Tamás dirigál. A zongoramûvész-karmester a következô szezonban is dol-gozik majd az együttessel?

– Természetesen, sôt már a 2006/2007-es évadra is vannak tervei. Amikor tavasz-szal lemondott fôzeneigazgatói posztjá-ról, hosszan beszélgettem vele, próbáltama döntésérôl lebeszélni, de nem jártam si-kerrel. Ô azonban megígérte, hogy kar-mesterként a jövôben is rendszeresen dol-gozik a zenekarral, s az általa képviseltzenei irányzatot én nagyon fontosnak tar-tom az együttes életében.

– A Rádiózenekar esetében permanensproblémát jelentenek az anyagi problé-mák, s ez a helyzet a mûvészi színvonalrais óhatatlanul visszahat. Tud tenni vala-mit azért, hogy az együttes pénzügyi hely-zete jobb legyen?

– Arra kíváncsi, honnan akarok pénztszerezni? Úgy vélem, a karmester szemé-lyében nem hozza, hanem viszi a pénzt.Egy dirigens a támogatásokért folyó harcbanem tud belefolyni, a nevében azonban ta-lán lehet nagyobb összegeket szerezni. Énszeretnék a kaptafa mellett maradni. Ha azegyüttesnek ilyen problémái vannak, akkorazokat meg kell valahogyan oldani. Az ad-minisztratív részért azonban nem tudomvállalni a felelôsséget. Nekik biztosítanikell a pénzt, a munkafeltételeket. Hogy ho-gyan, azt nem tudom. Ilyen alapon való-színûleg az én vezetési stílusom elég kelle-metlen. Ronald Reagennel ugyanis aztvallom, a vezetô a döntéseket nem meghoz-za, hanem ellenôrzi. Hogy ez a gyakorlat-ban mennyire sikerül, azt nem tudom. Azt atévhitet azonban szeretném eloszlatni, hogyén majd biztosan hozom a pénzt.

– Számos együttesnél vezetôváltás ese-tén meghallgatásokra, próbajátékra kerülsor. Várható ez a Rádiózenekarnál is?

– Nem hiszem, hogy erre szükség lesz,de ezt még meg akarom beszélni KovácsLászlóval is, hiszen 2006-ig ô a vezetô. Spersze tisztában vagyok a vendégkarmes-ternek azzal az elônyével is, hogy nekimindig mindenki jobban játszik, mint an-nak, aki naponta dolgozik a zenekarral.Valószínûleg nekem kevésbé fognakfeltûnni a hibák, de ezért lesz egy jól mû-ködô kis csapatom, amelyben mindenki-nek az ítéletében maximálisan bízom.

– S most már három esztendôre szólószerzôdést írt alá a Rádióval?

– Semmilyen szerzôdés nincs, csupánszándéknyilatkozat, szóbeli megállapodásszületett. Pénzügyi kérdés pedig 2006-ignem is merül fel. Az elsô két esztendôbenugyanis én csupán a koncertjeim gázsijátveszem fel, a mûvészeti tanácsadásért pedigsemmit sem kérek. Valószínûleg fôzene-igazgatóként is csak az általam dirigálthangversenyekért veszem fel a tiszteletdíjat.

– Mi a véleménye arról a kérdésrôl, amelyaz utóbbi idôszakban többször felmerült, samely szerint valóban lehet-e ennyi nagyegyüttest finanszírozni, szükség van-e ennyizenekarra, köztük a Rádió együttesére?

– Természetesen azt gondolom, hogyennek a zenekarnak igenis létjogosultságavan, hiszen kiváló teljesítményekre képes, sén azon fogok dolgozni, hogy ehhez meg-teremtsük a lehetô legoptimálisabb feltéte-leket. Hiába várják tôlem, én nem leszek azenekar bírája, hiszen arra szerzôdtem,hogy az együttes védôügyvédje legyek.

R. Zs.



Három lépcsôben veszi át Fischer Ádám aRádiózenekar irányítását – szól a hír, s azilyesmitôl a kibicnek óhatatlanul baljós ér-zései támadnak. Már Vásáry Tamás lemon-dásának valódi okait sem lehetett kívülrôlszáz százalékig megérteni – ami azonbanazóta történt és történik, a kaotikus go-molygás képzetét kelti a szemlélôben. Aszemlélô persze korántsem lehet közömbösa zenekar sorsa iránt: akárhogy is vesszük,a Rádiózenekar egyike az ország négy-öt,nemzetközi viszonylatban is versenyképesszimfonikus zenekarának, gazdag múltjaés különleges státusa pedig az újeurópai keretek között is biztatójövôre predesztinálná.

A helyzetet bonyolítja, hogy asokszereplôs elôadás minden részt-vevôje rangosnak számít a magaterületén, különös tekintettel a fôze-neigazgató-karmesterekre: Vásáryés Fischer nemzetközi, illetve Ko-vács László országos presztízsealigha vonható kétségbe. Nyilvánmindannyiuknak megvannak amaguk méltányolható szempontjai,amikor igazuk mellett érvelnek, sezeket nem árt külön-külön is meg-vizsgálni. Alapjában véve azonbanalighanem csupán elszenvedôi, snem annyira alakítói e válságosszituációnak. Mielôtt tehát a rész-letekbe mennénk, ajánlatos a kö-rülményeket szemügyre venni.

Magyarországon a rendszervál-tozás a szimfonikus zenekari életetis kiszolgáltatta a piaci anomáliák-nak. Mindjárt helyesbítenem iskell: pontosabb volna kvázipiaciviszonyokat emlegetnem, hiszennem annyira értékek és teljesítmé-nyek, mint lobbyk és befolyásbeliképességek versenyeznek egy-mással. A zenekarok fölül eltûnt avédôbúra, amely egyenletesennyomott színvonalon ugyan, de biztosítot-ta a szakmai munka lehetôségeit és a mu-zsikusok egzisztenciáját. A kilencvenesévek vadkapitalizmusa érthetôen a zenésztársadalomban is fölkeltette a szakmaiszolidaritás vágyát, ez azonban meglátá-som szerint – s valószínûleg törvénysze-rûen – átmeneti érzésnek bizonyult. Hogya szimfonikus zenekarok aligha lesznektöbbé a béke és a mûvészi alkotómunkaszigetei, azt a többi zenekarhoz képest fe-

lülfinanszírozott Fesztiválzenekar agres-szív megjelenése jelezte. Erre még lehe-tett azt mondani: magánzenekarról vanszó, amihez a költségvetési szféránaksemmi köze (persze azért rengeteg közevan); az egyenlôtlen – a teljesítményorien-táltsághoz nem köthetô – finanszírozásigyakorlat azonban a közszférában is ha-mar mindennapos gyakorlattá vált.

Azt a tényt, hogy egy ilyesfajta lobby-versenynek (vagyis hogy kinek vannakjobb állami, minisztériumi, önkormány-zati stb. összeköttetései a pénzszerzéshez)

hosszabb távon a Rádiózenekar csakvesztese lehet, a rendszer magában kódol-ja. Végezhet bármilyen kiemelkedô mun-kát, lóghat a közönség még a csillárokonis – a Rádiózenekar akkor is a totális fi-nanszírozási válságban leledzô közmédiameghosszabbított karja. Vásáry szavaibólis kitûnik: nem a szakmai, hanem a lobby-tevékenységében érzékelt kudarcot. Hiá-ba szerzett százmilliókat, ha azok eltérül-tek útközben; hasztalan próbálta profi

zenekarvezetôként menedzselni a gondja-ira bízott együttest, ha a szervezeti kere-tek nem professzionálisak. A közrádió –mint megrendelô – nyilvánvalóan nyu-godtabb, ha a mûvészeti együtteseit aBartók Rádió hierarchiájába illeszti be; ezazonban nem feltétlenül a szimfonikusokérdekeit szolgálja. Nincs olyan anyagihelyzetben maga a Magyar Rádió sem,hogy megengedhetné magának: olyanpresztízs-együtteseket tartson fenn, ame-lyekhez voltaképpen nem fûzi érdekkö-zösség. (Ezért vetôdhet fel egyáltalán a

bérfeszültség kérdése: a muzsi-kust a mûsorkészítô rádiósokhozmérik, nem pedig más muzsiku-sokhoz.)

Vásáry lemondása – ha még-oly finom közérdekû egzisztenci-ális zsarolás volt is a célja – meg-ítélésem szerint értelmetlennekbizonyult. (Annál is inkább, merta koncertmûsort tekintve a Rádió-zenekart egyelôre továbbra is azô neve fémjelzi, s nem a másiksztár Fischeré vagy a háttéremberKovácsé.) Fischer óvatossága pe-dig – hogy a zenekart három lép-csôben, 2006-ig venné át; nohaerrôl hivatalos papír még nem lé-tezik – azt mutatja: a Rádiózene-kar helyzetében rövidtávon nemremél változást. 2005-ben felte-hetôleg új elnöke lesz a közrádió-nak, 2006-ban talán új kormányaaz országnak. Nemcsak a kons-telláció lehet eredendôen más, dea szereposztás is. Könnyen belát-ható: két ilyen zaklatott esztendôthárom úr szolgájaként aligha le-het képes maradéktalanul átvé-szelni a nagy múltú Rádiózene-kar. Nincs kétségem afelôl, hogyrádiós szolgálataikat, koncertjei-ket magas színvonalon teljesíteni

fogják – bár törvényszerûen lesznek olyanzenekari tagok, akik a méltóbb fizetségreményében engednek majd vetélytársegyüttesek csábításának. A többlépcsôsmegoldásnak ez is a hátránya: hogy töb-ben lemaradozhatnak a lépcsôfordulóban.

A legégetôbb kérdés azonban az: lesz-elelke a zenekarnak? Bekövetkezik-eolyan reneszánsz, mint Vásáry érkezésétkövetôen?

Csontos János


Lépcsôk

Rádiózenekar, 2004 – Geiger György fotója



– A Nemzeti Filharmonikusok történe-tük fontos mérföldkövéhez érkeztek azzal,hogy végre saját otthonba költözhetnek, saz év végén a muzsikusok már a Mûvé-szetek Palotájában gyakorolhatnak.

– Valóban nagyon jó, hogy az átmenetiidôszakot követôen nyugodt körülményekközé kerülünk. Nem a nagyteremben fo-gunk próbálni, hanem egy másik helyi-ségben, de legalább vége az állandó hely-hiánynak, ami erôsen nehezítette aszólampróbákat. Nagyon szûkösen fér-tünk ugyanis el, s ez komoly gondot je-lentett a zenekaron belül mûködô kisebbformációknak is. Nem is szólva a kórus-ról, hiszen a Nemzeti Énekkarral szinténállandóan osztozkodnunk kellett. Nemakarom elkiabálni, de legutolsó látogatá-sunkkor meggyôzôdtem arról, hogy aMûvészetek Palotájában minden szem-pontból megfelelô helyünk lesz. Az pe-dig, hogy akusztikai szempontból hogyanválik be a nagyterem, igazán csak a jö-vôben, a hangversenyeken derül majd ki.

– Ön már szinte a világ összes neveskoncerttermében pódiumra lépett. Mi-lyennek tartja ezt az új, budapesti hely-színt?

– Amikor utoljára a Nemzeti Koncert-teremben jártam az akusztikussal, RusselJohnsonnal, nagyon biztató állapotokattaláltam. Egyébként éppen az általa épí-tett termekben játszottam a legtöbbet.Nem mindegyiket szeretem, a luzerni újkoncerttermét például különösen nemkedvelem, de a birminghamitôl el vagyok

ragadtatva. Éppen ezért a budapesti hang-versenyteremmel kapcsolatban is vegyesérzéseim vannak, de valahogy mégis úgyvélem, ez a pódium összességében nemlesz rossz. Bár csak épülôfélben láttam,már el tudom képzelni, milyen lesz benneegy koncert. Már egyébként sem kell so-kat várni, hiszen az elsô, kísérleti jellegûhangversenyt 2005. január 8-án tartjuk, sezen az esten Rost Andrea is fellép. Erre akoncertre azért válogattam annyira hete-rogén mûsort, mert szeretném hallani, ho-gyan szólnak a különbözô formációk,milyen hangzása van egy fafúvós együt-tesnek, egy énekesnek, egy hegedûnekvagy egy zongorának, és ezek kombiná-cióinak.

– Kissé csodálkozva olvastam arról,hogy míg a Hagyományok Háza (ha oda-költözik a Mûvészetek Palotájába) ingyenléphetett volna fel száz alkalommal egyszezonban, s a Nemzeti Táncszínháznaksem kell ezeken az esteken fizetnie, önökazonban, akiknek otthont ad az épület,ugyanolyan bérleti díjért kapják meg atermet, mint bármely más együttes.

– Nem látok a kulisszák mögé, nem tu-dom, hogy milyen érdekek csapnak össze,s hogy milyen sérelmek vannak az egyik,illetve a másik oldalon. S valahogy mél-tatlannak is érzem a költözésrôl, távolma-radásról szóló híreket ahhoz az ünnepé-lyességhez képest, ahogy egy ilyenépületet illene átvenni. Hiszen éppenazért siránkoztunk már évek óta, mertnem volt egy olyan helyszínünk, ahol

tisztességesen játszhattunk volna Bruck-nert vagy Mahlert, most pedig végre elké-szült! Ezek a botrányok elég kicsinyesekegy ilyen nagyságrendû beruházáshoz ké-pest. Úgy vélem, mi teljesen pozitívan ál-lunk a kérdéshez. Végre van egy új kon-certtermünk, végre minden zenekarmegmutathatja, mit tud. S ha így szól aszerzôdésünk, akkor a bérleti díjat éppúgykifizetjük, mint minden más együttes. Alegfontosabb az, hogy mindehhez legyenközönség. Azt pedig úgyis a komolyzeneihangversenyek színvonala fogja eldönte-ni, hogy az a közönségréteg, amely jelen-leg a Zeneakadémiát tekinti a hangverse-nyek fô helyszínének, mennyire szívesenjön majd a Nemzeti Koncertterembe. So-kadszor hangsúlyozom azt is, hogy aLiszt Ferenc téri épület nem azzal a céllalkészült, hogy ott reprezentatív hangverse-nyeket tartsanak. A Zeneakadémia nemmás, mint egy tanintézmény, csodás dísz-teremmel, ezért már régóta szükség lenneegy valódi koncertteremre.

– Az új helyszínen valóban számosolyan mûvet is el lehet játszani, amelyekbemutatása a Zeneakadémián nehézsé-gekbe ütközött volna. Mennyiben befolyá-solta ez a 2004/2005-ös évadjuk mûsorá-nak összeállítását?

– Nem jelentett gyökeres változást,mert mi egyébként is mindenevôk vol-tunk és vagyunk. Nagynevû elôdeim a ro-mantikus nagyzenekari repertoárt alapoz-ták meg, így gyakorlatilag nem is létezikolyan darab, amelyet ezek közül a mûvek

A Nemzeti Filharmonikusok nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket

„Az igazán jó esztendôk csak most következnek”

Sem a Bécsi Filharmonikusokra, sem a Birminghami Zenekarra nem cserélné el együttesét Kocsis Zoltán. Van ugyan néhány terület, amelyen a nemzetközi rangú zenekarok még jobb

teljesítményt nyújtanak, de a magyar együttes minden korszak mûveire nagyon nyitott, a muzsikusok egymásra odafigyelve, egyre jobb stiláris érzékkel játszanak, s egyre igényesebbek saját munkájukra is. Ráadásul a zenekar végre saját otthonhoz jutott,

hiszen nemsokára beköltözhet a Mûvészetek Palotájába, ahol már mindenki kényelmesen gyakorolhat, s így a jövôben még nagyobb lendülettel dolgozhatnak a különbözô

kamaraegyütteseik is. A Nemzeti Filharmonikusok következô szezonjában Liszt kompozíciói kapnak kiemelt szerepet, Kocsis Zoltán ugyanis azt szeretné, ha a hazai közönség még

jobban megismerné és megszeretné a zongoramûvész-zeneszerzô életmûvét, amely nagyon sok késôbbi kompozíció alapjául szolgált.

közül a zenekar ne játszott volna már. Ezta hagyományt mi is mindenképpen foly-tatni fogjuk. Mindehhez persze adekvá-tabb helyszínt jelent a Nemzeti Koncertte-rem. Egyébként paradox módon nem aterem lehetôségei alapján bôvítjük a reper-toárunkat, és nem monumentális darabo-kat tûzünk mûsorra a következô szezon-ban, hanem minél több bécsi klasszikustakarunk játszani. Szeretném emellett, haBach mûvei is rendszeresen szerepelné-nek koncertjeinken, éppúgy,mint a kortárs, XX., XXI. száza-di zenék. Örvendetes nyitásnaktartom ezt, hiszen majd’ mindenolyan problematikusabb kom-pozíciót elôvettünk már, amelynagyon hoszszú ideje nem hang-zott fel a hangversenyeken. Anem standard repertoár nagyonfontos részén sikerült már átrág-ni magunk, így a sokszorosárabôvült a palettánk.

– A Berlini Filharmonikusokszinte minden koncertjén fel-hangzik valamely kortárs alkotódarabja is. Elképzelhetô, hogynálunk is lesz majd hasonlóprogramösszeállítás?

– A berliniek már sportot ûz-nek abból, hogy rendszeresenmûsorra tûzzék modern alkotókdarabjait, általában a XX. szá-zad második felének termésébôlválogatnak. Ezt nagyon jó ötlet-nek tartom, s magam is részeselehettem, hiszen amikor leg-utóbb ezzel a német együttesselkoncerteztem, s az est program-jában – tôlem függetlenül –, egyKurtág-darab is szerepelt. De haôszinte akarok lenni, akkor aztis el kell mondjam, hogy ezt afajta mûsorszerkesztést a zenekarok nemnagyon szeretik. A berliniek persze ezzelletudnak egy kötelességet, de nagy kér-dés, hogy valóban betemetik-e vele azt azárkot, ami a standard repertoár és a mo-dern zene között feszül. Szerintem nem,sôt én ezt az egész folyamatot valahogytermészetellenesnek tartom. A kortárs ze-nének sokkal jobban be kellene épülnie azemberek tudatába, zeneiségébe, sokkalinkább személyiség-, illetve társadalom-formáló hatást kellene gyakorolnia, mintahogyan ma mûködik. A modern muzsikaa kuriózum szintjén marad, és ez nem jó.Sajnos, a ma embere nem él együtt a sajátzenéjével.

– Ön azért mindig nagy hangsúlyt fektetarra, hogy különleges, ritkán hallható da-rabok is felcsendüljenek estjeiken. Hétesztendeje ennek tükrében állítja össze azenekar programjait. Érzôdik már minden-nek a közönségnevelô hatása?

– Nagyon remélem, hogy igen. Pillana-tok alatt elkelnek a bérleteink, szétkapkod-ják a koncertjegyeinket. Szinte mindenhangversenyünkön teljes a telt ház, bár aztis hozzá kell tegyem, hogy nálunk nincse-

nek ismételt koncertek. S azért tény az is,hogy különleges mûsorösszeállításaim mi-att nemcsak dicséreteket, hanem idônkéntbírálatokat is kapok. Pedig számos indo-kom van arra, hogy miért is kell elôvenni aritkábban játszott darabokat. Két, nagyonfontos szempontot emelnék ki. Egy zenészegy olyan kompozícióhoz, amelyet nemterhelnek több évtizedes, vagy évszázadostradíciók, jóval szabadabb, alkotóbb mó-don tud hozzányúlni. Egy ismert darabnálgyakran még az álhagyományokkal isszembesülni kell. Nagyon nehéz úgy konf-rontálódni mindezzel, hogy közben az em-ber azért tudja, a mûvekre az eltelt évtize-dek során rárakódott manírok bizonyos

közönségigényt elégítenek ki. Ha példáulCsajkovszkij V. szimfóniáját játszom, ak-kor természetesen az utolsó tételben is be-tartom az elôírt tempót. Így azonban sok-kal lassabban hangzik fel a darab, mintahogyan azt a publikum megszokta. Ezennagyon sokan meglepôdnek, s elenyészôenkevés azoknak a száma, akik tisztában van-nak azzal, hogy mi is van a háttérben, shogy a mû így szólal meg autentikusan. Azenészek pedig – ha lehet –, bizonyos

szempontból még tohonyábbak,mint egy átlagos karmester. Aztcsinálják, amit a dirigens kértôlük, vagy amit korábban tanul-tak, s eszükbe sem jut, hogy he-lyesebb nézôpont is létezhet, shogy idônként nem ártana alapo-sabban tanulmányozni egy-egymûvet. Ezért is egyszerûbb azegyüttes dolga, ha ritkábban ját-szott alkotást ad elô. A NemzetiFilharmonikusoknál is azt figyel-tem meg, hogy egy-egy ismeret-len darabnál összehasonlíthatat-lanul felszabadultabb, nyitottabba zenekar. A másik szempont pe-dig az, hogy nemcsak a muzsiku-sok, de a közönség számára is lé-nyeges, hogy legalább a jelentôszeneszerzôk életmûvében ne le-gyenek számukra fehér foltok, steljesen feltérképezzék egy-egyalkotó munkásságát. Az átlagoshallgatónak is képesnek kell len-nie arra, hogy az egyes mûveketelhelyezze a zeneszerzô pályáján.Ne csak a legnépszerûbb szimfó-niát ismerje, hanem az összeset, sígy az ismert remekmû még be-csesebbé válik.

– Ezt a zenekar-építés szem-pontjából is nagyon lényeges...

– Így igaz. Nem is szólva arról, hogyvan még egy másik, szakmai szempont is.Így, ha a teljes életmûvet eljátsszuk, be-mutatjuk, akkor végig lehet követni, hogyhogyan fejlôdött, változott például egyzeneszerzô hangszerelési tudása. Az ismegfigyelhetô, hogy hogyan találta megvalaki a saját hangját, és kiknek a hatásamutatkozik meg muzsikájában.

– Hét esztendeje irányítja a NemzetiFilharmonikusok munkáját. Hol tart mosta zenekarépítés terén?

– Nemrég Peskó Zoltán járt nálunk, snagyon érdekelte, hogy hogyan zajlik ná-lunk egy próba. Beült a délelôtti gyakorlás-ra, de ez alkalommal annyira jól játszott az





együttes, hogy csak nagyon ritkán álltammeg, nem akartam ugyanis fölöslegesenmegszakítani a muzsikálást. Alig hangzottel valami észrevétel, szinte teljesen végig-vettük a darabot, Peskó mégis azt mondta,remek volt a próba, hiszen ebbôl is látható,a generálhibák elmúltak. A fô különbség arégi és az új együttes között a zenei pontat-lanságok, tévedések természetében rejlik.Most már csak bizonyos egyedi hibákat le-het megfigyelni, amelyek a rossz iskolának„köszönhetôek”, vagy technikai illetve sti-láris tévesztéseket takarnak. A technikaipontatlanságokat könnyû kijavítani, többgyakorlással ez már sikerül, a stiláris prob-lémákban pedig éppen az segíthet, hogyennyiféle darabot játszunk. S persze én isezért állok itt, hogy a minél tökéletesebbhangzás- és játékmódot kialakítsam, meg-teremtsem. Mind több fehér foltot színe-zünk be a zenei palettánkon, annál jobbáválik a játékunk is.

– Egy régebbi interjúnkban említette,hogy nagyon fontosnak tartja azt is, hogya zenekari játék mellett mindenki foglal-kozzon kamaramuzsikálással is.

– Mihály András mondta mindig, hogya jó zenekari játék alapja a jó kamaramu-zsikálás. A Nemzeti Filharmonikusoknálkülönbözô formációk mûködnek, s én isnagy hangsúlyt fektetetek arra, hogy min-denki találjon magának egy megfelelôegyüttest. Én különben is a játszva tanu-lás, tanítás híve vagyok. A közönségetsem különbözô bevezetôkkel, tudomá-nyos elôadásokkal akarom oktatni, hanemazt szeretném, hogy a hallgatók ismerje-nek meg különbözô dallamokat, figyelje-nek fel az egyes motívumokra, s késôbbmajd ezek segítségével ráéreznek azegyes zeneszerzôk közötti kapcsolatokra,az alkotói korszakokra.

– Néhány év távlatából már visszate-kintve hogyan értékeli a zenekar-átalakí-tást, az együttesen belüli próbajátékot?

– Ma már az egész történet nagyon tá-volinak tûnik. Úgy vélem, hogy három-négy sértett emberen kívül már senki sememlékezik vissza erre az egészre keserûszájízzel. Igazán rosszul senki sem járt, hi-szen tisztességes végkielégítéssel távoztakaz emberek. Nagy figyelmet fordítottamarra, hogy személyesen is leüljek beszél-getni azokkal a muzsikusokkal, akik kény-telenek voltak a zenekartól megválni. Két-három zenész kivételével mindenkihajlandó volt tárgyalni velem, s a többségezeken az eszmecseréken beismerte, hogyvalóban nem való egy ilyen együttesbe.

Anélkül, hogy ezt különösebben forszí-roznám, szeretném, ha a jövôben is lenné-nek a zenekarban hasonló meghallgatá-sok. Ma már az együttesben magában ismegvan erre az igény, a kulcspozícióbanjátszó emberek számára egyre fontosabb afolyamatos javulás, a minôség állandóellenôrzése. Az együttes munkájára a lel-kesedés, a magas fokú intenzitás, a sajátteljesítményért vállalt felelôsség jellemzô.

– A Bécsi Filharmonikusoknál is a ze-nekar maga szûri ki a tagsága közül azo-kat, akik nem teljesítenek a lehetô legma-gasabb színvonalon.

– Ha a császárváros együttesével ösz-szehasonlítom a saját zenekaromat, akkora mérleg mindenképp a mi javunkra bil-len, hiszen a bécsiekre az ultrakonzerva-tív látásmód, a beszûkült repertoár jel-lemzô. Ôk eljátsszák Schönberg op.16-ját, de lelkük mélyén gyûlöli, hogy ez-zel kell foglalkozniuk. Amikor januárbannálunk ment ez a darab, az együttesbenegyáltalán nem tapasztaltam ellenállást amû iránt, az elsô próbákon inkább a ta-nácstalanság volt jellemzô. De aztán sajátmaguk rájöttek arra, hogy ez a darab nemzagyvalék, hanem tudatosan megkompo-nált harmóniavilággal rendelkezô, sajátos,új stílusú alkotás. Végül remek koncertetadtunk, s a nagy többség megszerette amûvet. Hát, például ez is különbség a ré-gi és az új zenekar között, hiszen azt nemtudom elképzelni, hogy a harminc esz-tendôvel ezelôtti ÁHZ is hajlandó lett vol-na pódiumra lépni egy ilyen mûvel. A lé-nyeg megint a fokozatosság. Elôtteeljátszottuk a megfelelô romantikus dara-bokat, majd sorban a következôket, s ígyaz adekvát zenei környezetbe tudták be-helyezni a zenészek Schönberg darabját.Áprilisban a Birminghami Szimfonikuso-kat dirigáltam, azt kell mondjam, azegyüttes jobban blattol, mint a NemzetiFilharmonikus Zenekar, stilárisan azon-ban mégis a mieink a jobbak.

– Kíván-e a Nemzeti Filharmonikusok-nál olyan speciális, egyedi hangzásvilá-got kialakítani, mint amellyel számosnagy zenekar rendelkezik?

– Én a megfelelô, általam legjobbnaktartott hangzásarány elérésére törekszem.Gazdagabb, homogénebb hangzást aka-rok, de ez nem csupán a dirigensen múlik,ebben nagyon jó partnernek kell lennie azenészeknek is. Alkalmazkodni kell egy-máshoz, nagyon oda kell figyelni a má-sikra. Úgy érzem, a Nemzeti Filharmoni-kusoknál ez egyre jobban sikerül…

– Mi lesz most a következô lépcsôfok azenekar életében?

– A következô szezonban Liszt mûveiállnak a középpontban, igyekszem minéltöbb darabját mûsorra tûzni, s készíteknéhány hangszerelést is. A zongoramû-vész-zeneszerzôt ugyanis olyan kompo-nistának tartom, akinek életmûve óriásiértéket képvisel, s hihetetlen erôs hatástgyakorolt az utána következô generációk-ra. Alkotásait nem lehet eleget játszani.Szeretnék teljes zenei portrét rajzolni ró-la, s örülnék, ha a közönség jobban meg-ismerné és megszeretné darabjait. Na-gyon kíváncsian várom azt is, hogyhogyan fog megszólalni Richard StraussItáliából címû szimfonikus költeménye, sa Mozart-mûsor is jelentôs próbatétel lesza zenekar számára a hangzásarányokszempontjából. Bízom abban, hogy ezek-nek a kihívásoknak sikerrel megfelelünk.

– S ezekre a koncertekre pedig márestérôl-estére 1600 jegyet kell eladni, hi-szen a Nemzeti Koncertterem nagyobbméretû, mint a Zeneakadémia…

– Remélem, továbbra is telt házak elôttmuzsikálhatunk. Az valóban nagy kérdés,hogy minden este meg lehet-e tölteni aMûvészetek Palotáját. Ezért nem is vállal-tuk az üzemeltetés gondját, hiszen ehhezkülön erre szakosodott, profi csapatra vanszükség. Valószínûleg nem csak a ko-molyzenének ad majd otthont a terem, ha-nem más mûfajok képviselôi is fellépnekbenne, és kongresszusok fogadására is al-kalmassá kell tenni. De egyáltalán nemgondolom azt, hogy ez baj lenne.

– Ön nem az az ember, aki különösebbfontosságot tulajdonít a kitüntetések, de ta-lán azért az idén kapott két elismerést, acannes-i MIDEM életmûdíját és a franciamûvészeti érdemrend lovagi fokozatát még-is pályája jelentôs állomásának tartja…

– Számomra már ez is rég volt. Hol vanmár a január? A díjakat, kitüntetéseket iskicsit inadekvátnak tartom az egész tevé-kenységemmel kapcsolatban. De ugyan-akkor el kell ismernem azt is, hogy egypályának valóban vannak állomásai, s eza két elismerés valóban annak a jelzése,hogy mérföldkôhöz érkeztem. Én azon-ban az egészet kissé másképp értékelem.Ha visszanézek, hogy eddigi pályám so-rán mi mindent csináltam, akkor kilók-ban, méterekben és súlyban mérhetô meny-nyiséget kapok, mégis úgy érzem, hogymég alig tettem valami igazán jót. Azmég csak most következik…

R. Zs.

– Minden bizonnyal számos fontos ésérdekes információval tud szolgálni azépület egészét illetôen, most azonbanelsôsorban a hangversenyteremrôl szeret-nék tudósítani az Ön segítségével. Milyenhelyiségek állnak a muzsikusok rendelke-zésére, milyen is valójában ez a különle-ges akusztikai rendszer?

– A hangversenyterem építés a mai na-pig komoly építészeti és akusztikai vitákkereszttüzében áll. Minden 19. századihangversenyterem ugyanis, amelyet a ze-nész társadalom és a közönség ismer – abécsi Musikverein, a zürichi Tonhalle, azamszterdami Concertgebouw – egyfélehangverseny-kultúrára épült annak idején,az abban a korban leginkább játszott ze-nékre. A koncertterem építés ma részbenépítészeti és részben akusztikai probléma.Ma egy ilyen teremnek ki kell szolgálniaminden olyan igényt, amit a háború elôttnem kellett. A kamarazenétôl kezdve alegnagyobb együttesekig más és másakusztikai igénynyel lép fel az elôadógár-da és a hallgatógárda. A terem méreterendszerint nem módosítható és a felületeiis általában fix szerkezetekbôl épülnek.Mi egy New York-i akusztikushoz fordul-tunk, aki egy olyan rendszert fejlesztettki, amellyel mind a terem mérete, mind aterem felületei módosíthatók. Ô RussellJohnson, az Artec cég mûvészeti vezetôje,aki huszonöt éve foglalkozik azzal, amitmost Budapesten is megépít. Ez Európá-ban a második, és az egész világot tekint-ve is mindössze az ötödik ilyen alkotás.

Ennek a magasrendû „tudásnak” lénye-ge, hogy a hangversenyterem oldalfalait il-letve a színpad körüli falait meg tudjuknyitni és a hangot úgynevezett zengô kam-rákba vezetjük. Ezek a kamrák csak aztszolgálják, hogy a teremben mozgó hang-energiát egy nagyobb térbe engedjék, ezál-tal a hangversenyterem legkarakteresebbakusztikai paramétere, a hang utózengésebizonyos frekvenciákkal a kétszereséreemelkedhet. Ha azt mondom, hogy a Zene-akadémia utózengési ideje 1,2 szekundum,ennek a teremnek az utózengési ideje 1,8-1,9 szekundum lesz alaphelyzetben, zárt aj-

tókkal. Ha az ajtókat kinyitjuk, bizonyoshangfrekvenciákon, elsôsorban magas frek-venciákon 4 szekundumra bôvül. Ez olyan,mintha egy kis szobából hirtelen egy kated-rálisba lépnénk át. A változtatható terem-méret nagyon hallható, nagyon karakteres,az eddig ismertekhez képest egészen másakusztikai képletet eredményez majd. Attólfüggôen, hogy hány vakajtót, milyen szög-ben nyitunk ki, ez a képlet végtelen gazdag-

ságúvá tárul. Ezt kiegészítik azok a függö-nyök, amelyek az ajtóknál és a zengô-kamrákban helyezkednek majd el. A túl-zengési idôt ugyanis nemcsak növelhetjük,de csökkenteni is lehet egészen 1 másod-perc alá. Ezt szolgálják a függönyök. Azegész terem, 25 m magasságban körbeve-hetô három réteg bársony függönnyel, amiolyan hatást kelt, mintha egy süketszobá-ban ülnénk. Ez elsôsorban elektroakuszti-kus és dzsesszhangversenyek, konferenci-ák, filmvetítések alkalmával lesz hasznos.

Az akusztikai rendszer harmadik izgal-mas eleme a zenekar által elfoglalt pódium

fölötti hangvetô ernyô, amit canopynaknevezünk a szakirodalomban. Ez a 40tonna súlyú, acélból és fából készült, ha-talmas hangvetô ernyô szolgálja azt, hogya színpadon, óriási tér alatt helyet foglalózenészek minél jobban hallják egymást. Aközvetlen hangenergiájuk, illetve a meny-nyezetrôl visszajövô hangenergia így sok-kal rövidebb utat tesz meg. A két utolsópultnál ülô zenész sokkal jobban fogja ma-

gát hallani, mint a nagy belmagasságúszínpadi terek esetében. A hangvetô ernyôszolgál egyébként arra is, hogy a zsöllye-szinten ülôkre szintén reflektáljon nagyonsok elsô hangvisszaverôdés. A canopy ad-ja a világítást, fogadja be az öszszes mikro-font és minden hangszóró-együttest, amitegy nyitással le is tudunk engedni a térbe.

A technikai „összkomfort” fontos ele-me, hogy a színpad változtatható mély-ségû 11 és 17 m között, négy lifttel: kételôszínpadival zenekari árok képzésére,a színpad nézôtér felé megnövelésénekcéljára úgy, hogy széksorokat szedünk ki,



Építészeti rejtelmekA Nemzeti Hangversenyteremrôl, mint építészeti-technikai csodáról tájékoztatott

Zoboki Gábor építészmérnök. A szakma és a zene szeretete, az adott munka iránti rajongó elhivatottság fûtötte szavait. S hogy adatok is illusztrálják mindazt, amit elmondott, a Függelékben

megtalálhatja a kedves Olvasó a használókat érintô legfontosabb számadatokat is.


és le tudjuk hozni a zsöllyeszintre, aholöt sort be tudunk tenni. Van kóruslift,amelynek segítségével akár egy perc alattbeültethetô az énekkar, és egy zongoralift,amivel e nagy hangszereket lehet gyorsanés biztonságosan mozgatni a színpad és araktár között.

Épül egy 92 regiszteres, öt manuálos,mechanikus játszóasztalú romantikusnagyorgona, ennek kivitelezôje a német-országi Mühleisen cég, amely a Pécsi Or-gonamanufaktúrával mûködik együtt amunkálatok során. Az orgona homlokzataelkészül nyitásra: hatalmas, bonyolulthangszerrôl van, csaknem hétezer síppal,az instrumentum elôreláthatólag 2006 kö-zepére lesz teljes. Éke a hangversenyte-remnek, és így válik teljessé az intézményvilágszínvonalú szolgáltatásainak sora.

A nézôtéren három emelet helyezkedikel a zsöllyén kívül, és még az olcsóbb he-lyeken is olyan körülményeket tudunk aközönségnek biztosítani, ahol az akuszti-kai hatás kiváló lesz. Az audiális élményszempontjából az állóhely is egyenrangúlesz a legjobb ülôhelyekkel. Az erkélyek,vagy ahogy az amerikai szakemberek hív-ják, a teraszok elôrenyúlnak egészen aszínpad köré, tehát azok a zenerajongók isjól járnak, akik imádnak a zenekarban ül-ni. Két teraszon a zenekar körül lehet he-lyet foglalni, sôt, a Zeneakadémiánálmegszokott módon három sor szék kórus-ülés (illetve zeneakadémiai zsargonnalorgonaülés) is van, ha ezt a mûsor megen-gedi. Ez pedig azoknak a rajongóknakelônyös, akik mondjuk szembôl szeretiknézni a karmestert, netán a kottát szeret-nék látni, keresik a zenekar közelségét.

Fantasztikus dolgok valósulnak meg eb-ben a teremben, de hangsúlyozom, hogy eznem luxusberuházás. Amit ez a hangver-senyterem tud, az világszerte követelménya ma épülô, ilyen méretû koncerttermekkelszemben. Ha hasonlóságot keresünk, ak-kor a nemrég átadott szingapúri teremre le-het hivatkozni, vagy a fél évvel ezelôtt át-adott. Los Angeles-i Walt Disney Hall-ra.

Alapvetôen kétfajta hangversenyterem„verseng” a piacon. Az egyik az úgyneve-zett szôlôskert alakú, amilyen például aBerlini Filharmónia terme, a másik pediga „cipôsdoboz” jellegû, amilyen bécsiMusikvereinsaal. Az a mester, akivel midolgozunk, egyértelmûen kiáll a shoeboxmellett. Ezzel százéves adósságot törlesz-tünk, hiszen nálunk nem épült meg „a”hangversenyterem, a mi Musikvereinsa-lunk, vagy Concertgebow-unk.

– Milyen szempontok szerint válogattakbútorokat? Az akusztika bizonyára dön-tôen befolyásolta a választást. Mennyirelehetett figyelembe venni az esztétikaiszempontokat és a muzsikusok igényeit?

– Zenekari szék választása nem feladatma egy építész számára, ez technológiaikérdés. A termékeket nem tervezzük, ha-nem megvásároljuk. Olyanokat, amilye-neket bárhol a világon használnak, ame-lyeket már sokszorosan kipróbáltak ésamelyek mind a mi muzsikusainknak,mind az ideérkezô vendégeknek is meg-felelôek lesznek.

Ami viszont a nézôteret illeti, éppenegy bonyolult tervezôi folyamat végéreértünk. Hangsúlyozom, hogy a hangver-senytermi székek nem színházi székek. Ittsokkal több akusztikai tényezôt kell fi-gyelembe venni, mint a színházakban.Nem lehetnek agyonpárnázott, kényelmesnagymama-fotelek. Olyannak kell lenni-ük, hogy ha mondjuk digitális hangfelvé-tel esetén közönség nélkül használjuk atermet, akkor is azt az akusztikai hatástadják, amit közönséggel. Kínosan ki kelldekázni az anyagot, a fa- és bársonyfelü-letek arányát, a bársony borítás alatt lévôszivacsok keménységét. Az építésznekerôszakosnak kell lennie a közönséggelszemben – nem engedheti meg, hogy 4cm-nél vastagabbak legyenek a szivacsok.Vígasztalásul elmondom, hogy Bayreuth-ban a támlán egyáltalán nincs szivacs, azülésen is csak 1 cm vastagságút engedé-lyeztek azok, akik meg akarták menteniaz Ünnepi Játékok színhelyének csodála-tos akusztikáját. A szék még a 21. század-ban is kínos kérdés, mivel óriási tömegûhanglefogó-felület, úgyhogy e felületetmind méret-, mind anyagszempontból azakusztikai érdekeknek kell alárendelni.

– Voltak-e olyan megnyilvánulások,amelyek kellemetlen perceket szereztekÖnnek?

– Nem állt mögöttünk egy olyan szak-mai grémium, amely az építôk kezét fogtavolna. Rengeteg pletyka keletkezett ezzelszemben, amely aggodalommal töltötte,tölti el a hozzánk érkezô muzsikusokat.Folyamatosan bizonyítanunk kell, eloszlat-ni ezeket a rossz elôítéleteket. Nagyon sokkarmestert, nagynevû muzsikust hívtammár ide, igyekeztem megmutatni, mi min-denre képes ez a terem. Meggyôzôdésem,hogy a legjobbak, a legnyitottabbak szá-mára is több évre van szükség, hogy a hi-hetetlen mennyiségû tudást, amit ideépítet-tünk, birtokba tudják venni. A terem

ugyanis túl sok mindent tud ahhoz, hogyazonnal kiismerhetô legyen. Olyan, mintegy „full-extra” autó. Beülünk, és elôszörbizony nemigen tudjuk, melyik gomb mireszolgál. Négy év megfeszített munka van atervezésben; e folyamat eredményét meg-ismerni, megtanulni, (fôleg!) megszeretniés használni bonyolult folyamat.

Minderre azért van szükség, mert márbebizonyosodott, hogy ekkora helyiségetnem lehet évi 365 napon keresztül csakkomolyzenével megtölteni. Kell teháttudni, mire van szükségük a könnyûze-nészeknek, a konferenciarendezôknek –mindenkinek, aki ekkora teremre igényttarthat. A komolyzene nem tud eltartaniegy ekkora intézményt – nemcsak nálunk,másutt sem. Azokra a produkciókra is felkell készülni, amelyek bevételébôl ki le-het egészíteni a költségvetési támogatást.Vannak világítási karzatok, fejgépek, egyhatalmas horizontfüggöny is leengedhetô.Az egész terem körbefüggönyözéssel ha-talmas mozivá alakítható, konferenciák éskönnyûzenei hangversenyek rendezhetôk.Bármilyen mûfajban tudunk hangfelvéte-leket készíteni.

Érdekesen formálódtak a terem falai.Az akusztikai burkolatok tervezésétugyanis általában az építészekkel szoktákvégeztetni. A 20. században azonban márnem volt szokás építészeknek képzômû-vészeti alkotásokat létrehozni. Ha végig-nézzük az építészettörténetet, a székesegy-házakban, templomokban, reprezentatívhelyiségekben még a 19. században isegyütt dolgoztak az építészek és a kép-zômûvészek. Budapesten, a 21. századelsô évtizedében visszatértünk ehhez acsodálatos módszerhez. Jovánovics Györ-gy Kossuth-díjas szobrász, a gipszreliefnagymestere dolgozott velünk a hangver-senyterem akusztikai burkolatainak terve-zésében. A szobrász, az akusztikus és énmásfél éve küzdünk egy olyan falburkolatlétrehozásán, amely azoknak a látogatók-nak is külön élményt fog adni, akiket a ze-ne másfél órán át esetleg folyamatosannem köt le. Itt nem borul teljesen sötétbea nézôtér, mint a színházakban; az árnyaltfényviszonyok figyelembevétel kialakí-tott színes, a korareneszánsz falfestmé-nyekre emlékeztetô reliefek impozáns,átütô erejû látványt nyújtanak majd. Sze-retnénk egy 19. századi, arany stukkós,Musikvereisal-szerû érzetet kelteni. Él-mény lehet a terem akkor is, ha nem szólzene benne.

Tóth Anna



– Hamarosan elkezdik „belakni” a mu-zsikusok a Nemzeti Hangversenytermet,ami egyik eleme a Nemzeti Színház mellettfelépült Mûvészetek Palotájának. Sokatfoglalkozik a házzal a sajtó és azt sugall-ja, hogy a hangversenytermen kívül bi-zonytalan, kik töltik meg a kiállító ter-meket és a színházat. Ön, mint az újberuházást mûködtetô gazdasági társulásvezérigazgatója, aki egyébként zenei te-rületrôl érkezett a Lágymányosi híd lábá-hoz, megerôsíti vagy megcáfolja a sajtó-ban megfogalmazott aggályokat?

– Nem a foglalkozásom, hanem a múl-tam kapcsán került szóba az én idejövete-lem. A zenéhez amatôrként értek valameny-nyire, ami azonban fontosabb lehetett, hogytíz éven keresztül voltam alapító-igazgatójaa Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, majd ügy-vezetô igazgatója az Országos Filharmóniá-nak, ami idôközben Nemzeti Filharmóniávávált. Utána a Magyar Állami Operaház ügy-vezetô igazgatója, majd megbízott fôigaz-gatója, késôbb a Vígszínház ügyvezetôigazgatója lettem. Egyszóval sokat dolgoz-tam a kulturális élet különbözô területein azelmúlt évtizedekben, mint menedzser-igaz-gató. Itt sem a szakmai vezetés a feladatom.Három intézmény költözik most ide – aNemzeti Filharmonikusok, a Ludwig Múze-um és a Nemzeti Táncszínház a Hagyomá-nyok Házába. Mindannyian teljesen önállóalapítású, önálló gazdálkodású szervezetek,tartalmi munkájukba nem szólok bele –nem is tehetem, de nem is akarok. Megvan-nak a mûködésükhöz szükséges épületek,helyiségek és technikai feltételek. A Nem-zeti Filharmonikusok próbatermei, techni-kai helyiségei mellett ott van az a bizonyoskoncertterem, amelyben – a megfelelô bér-leti díjért – ôk is adnak hangversenyeket,évente néhány tucatot. Egyébként ez is be-fogadó terem, amelyet a legkülönbözôbbrendezvényekre fogunk bérbeadni. A mú-zeumi rész a Ludwig Múzeum állandó ésidôszakos kiállításainak ad majd otthont,Néray Katalin irányításával, teljesen függet-lenül mind tôlem, mind a többi intézmény-tôl. A harmadik épületbe a Várból – részben– ideköltözik a Nemzeti Táncszínház,amely évi száz napon át használja a színház-

termünket. Itt végre be tudja mutatni mind-azokat a produkciókat, amelyekhez nem állteddig megfelelô színpad a rendelkezésére.Mindezek mellett marad azonban 265 napaz évbôl, amit meg kell tölteni programmal.

– A Nemzeti Filharmonikusok is piaciáron bérli a termet, vagy engedményt kap?

– Ugyanazt a bérleti díjat fizeti, mint atöbbi bérlô. Az együttes költségvetésébenkülön tételként szerepel a fellépések hely-színeinek bérleti díja, hiszen eddig olyanszékháza volt, ahonnan minden hangver-senyre ki kellett valahova települnie.

– Az Ön feladata a hangverseny-, illet-ve színházterem szabad idôpontjainak„eladása”?

– Az én munkám része életet lehelni atermekbe, a közönségforgalmi területekbeúgy, hogy azt a beköltözött három intéz-ménnyel koordináljuk. Ennek az épület-nek nemcsak az üzemeltetését bízták tehátrám, hanem a mûködtetését is. De mindenegységnek külön mûvészeti vezetése, prog-ramszerkesztôsége van. A cél az, hogy amagyar kultúra értékeit minél nagyobbsokszínûségében kell megjelentetni aMûvészetek Palotájában.

– Ez azt is jelenti például, hogy a Nem-zeti Táncszínház által használt színpadonakár zenei, vagy más táncos produkciók ismegjelenhetnek?

– Minden, ami a magyar kultúra része,beleértve természetesen a könnyûzenét is.Minden értéknek, amely iránt érdeklôdika magyar közönség, helye van ebben azépületben. Lesz kamaraopera és jazzkon-cert, balett stb. – minden, ami a magyarkultúrát reprezentálja. Az eklektikus mû-sorszerkesztés részei lehetnek olyan kül-földi produkciók is, amelyek dokumentál-hatják a létesítmény nemzetközi jellegétés a magyar kultúra nyitottságát.

– Az Ön feladatai közé tartozik az is,hogy a bérleti díjakkal valamiképpen ren-tábilissá tegye a Palota mûködését? Van-e az intézménynek bevételi kötelezettsége?

– Kultúráról van szó, nem beszélhetünktehát rentabilitásról, legfeljebb ésszerûgazdálkodásról. A Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériumához tartozunk, in-nen kapunk egy keretöszszeget, amit az énrendelkezésemre bocsátanak. Ez nemolyan sok, hiszen bruttó egymilliárd forin-tot utalnak évente.

Én azért optimista vagyok, hiszen szá-mos jelentkezô van a befogadó színház-és hangversenytermünkbe. Vigyázni kellazonban a mûfaji arányokra, hogy nevéletlenszerûen következzenek egymásután az események, ne passzív befogadóklegyünk, hanem jól meghirdethetô, tema-tikus programokat tudjunk ajánlani a kö-


A mûködtetés kezdeteiKiss Imre, a Mûvészetek Palotája vezérigazgatója a 2005 végéig már lekötött rendezvények listájával szemléltette, hogy muzsikus világ milyen impozáns érdeklôdése kíséri a Nemzeti

Hangversenyterem létét és megnyitását, és hogy milyen mûfaji sokszínûséggel tudják teszteli a multifinkcionális terem sokirányú alkalmasságát.


zönségünknek. Nem lenne szerencsésegyes befogadó intézmények hibájába es-ni, hogy jellegtelen, arculat nélküli, egy-mást esetlegesen követô mûsorokból áll-jon az évad.

– Hogyan lehet egyeztetni a valamilyenszempont szerint csoportosított, reklám-képes produkciók és a bérleti díjért együt-teseket befogadó színpadok elvét? A Ze-neakadémia Nagyterme is befogadókoncertterem, ahová a szabad idôpontokfüggvényében jelentkeztek a mûvészek.Mindenki a saját hangversenyéért felelt,azt hirdette, annak a jegyeit adta el. Azilyen típusú bérlési mechanizmus nem al-kalmas arra, hogy a zenekarok vagy aszólisták egyáltalán tudomást vegyenekegymás programjáról. A bérbeadónak pe-dig nem volt feladata ebbe beleszólni.

– Itt eleve jobb lesz a helyzet, mivel soklesz a kínálat szerkezetét meghatározómeghívott, felkért produkció és mindenbefogadott a Mûvészetek Palotája arculatá-val is megjelenik majd. Egyébként min-denki csinálja a maga szokásos marketing-jét, és emellett élhet a Mûvészetek Palotájalehetôségeivel. A tartalmi sokszínûség mi-att nagyon sok helyen megjelenünk a sajátlogónkkal, számos kiadványunk, önállóhonlapunk van, ahol mindenütt szerepel-tetjük a nálunk termet bérlôk mûsorait. Ésmivel mi a propagandaanyagunkat nem-csak Magyarországon terjesztjük, így ezeknemzetközi nyilvánosságot is kapnak.Minden partnerünknek, minden produkció-nak igyekszünk segíteni úgy, hogy azért nesértsük az ô arculatukat. Ez komoly mun-kát igényel, de megvannak hozzá a megfe-lelô szakemberek.

– Nyitottak a bérlôk a Mûvészetek Pa-lotája ezen gesztusai iránt?

– Nem panaszkodhatom, hiszen lelke-sek és tartalmas együttmûködésnek né-zünk elébe.

– Most, hogy már számos betáblázotteste szerepel a Nemzeti Hangversenyte-rem 2007/08-as évadjával bezárólag.Van-e információja olyan, zenei közéle-tünkben számottevô együttesrôl, amelyikmég nem jelentkezett be Önökhöz a mainapig? Nem riasztott el senkit a maga-sabb bérleti díj sem?

– Nem, mert nem magasak a bérleti dí-jak. Többet kell ugyan fizetni, mint a Zene-akadémián, de kétszer akkora a befogadó-képesség és olyan technikai feltételekkel bíra hangversenyterem, amelyek eleve nemösszehasonlíthatók a Zeneakadémiával.Igaz, többen aggódtak éppen a nagy befoga-

dóképesség miatt; amiatt, hogy nem tudnakekkora termet közönséggel megtölteni.

Megpróbáljuk megbarátkoztatni azegyütteseket ezzel a nagyszerû teremmel.A január 1-tôl március 15-ig tartó próba-üzem alatt bérleti díj megfizetése nélkülvehetik igénybe a termet és szolgáltatása-it. Nem pusztán szívjóságból, hanemazért, mert így ôk is segítenek nekünk ki-próbálni, „bejáratni” a helyiséget, a tech-nikai berendezéseket, különös tekintettelaz akusztikára, aminek alapvetô paramé-tereit ez alatt az idô alatt fogják beállítaniaz akusztikusok. Behangolják a termet, ami embereink is belejönnek a munkába.

Március 15-tôl fizetni kell; nem olyansokat: egymillió forintot. Ehhez jön mégaz igénybevett nézôtéri személyzet költsé-ge. Az itt meglévô technikai feltételekszínvonala azonban világszerte a párjátritkítja, és ehhez képest a második legol-csóbb bérelhetô koncertterem Magyaror-szágon. És meg kell mondanom, hogymég a legdrágább sem drága, legfeljebbnálunk tartják annak. Egyébként a mi bér-lôink nem tették szóvá, hogy soknak tarta-nák a bérleti díjat. A legtöbbet az Opera-házban kell fizetni, annak idején még énemeltem fel az összeget, hiszen annak azintézménynek nem ez a profilja. Aki azon-ban éppen az Operaházban kíván repre-zentálni, szó nélkül kifizeti a szükségesmilliókat. Ez olyan, mint az elsô sorok: akioda vesz jegyet, nem azért teszi, mert on-nan jól lehet látni-hallani, hanem mert ottakar ülni. Az ínyencek mindig legalább öt-hat sortól hátrább kezdik a jegyvásárlást.

– A próbaüzem elôtt lesz valamilyenmegnyitó, vagy csak az „igazi” mûködéstmegelôzôen?

– Március 15-én lesz az ünnepélyesmegnyitó, addig pedig az akusztikai szak-emberek (valamint a vállalkozó együtte-sek és azok közönsége) közremûködésé-vel folyamatosan fogjuk behangolni atermet. Itt lesz a berendezést készítô, a vi-lágon minôsítetten elismert legjobb ame-rikai cég vezetôje – Russell Johnson – éssegítôi. Programozni fogják a hatalmasakusztikai rendszert, amelynek (látható)szárnyai az éppen megszólaló hangszer-csoportok szerint mozdulnak majd el, azoldalfalban lévô szerkezetek is mozgatha-tók és programozhatók – egészen addig,hogy egyszer csak már egy gomb segítsé-gével tudatni kell a berendezéssel, melyikmû következik (természetesen a gyakrab-ban játszottak közül) és a rendszer beállít-ja magát. Ha ez valóban úgy sikerül, mint

a cég más munkáinál, Európa három leg-jobb akusztikájú hangversenyterme kö-zött fognak számon tartani bennünket.

Március 15-ig a gyors behangolássalszeretnénk végezni. A finom behangolás,amely a 98% feletti tartományokra vonat-kozik, újabb másfél évet vesz igénybe.Nagyzenekarral, kiszenekarral, kórussal,szólistával, közönséggel, közönség nélkülfogják ellenôrizni, méregetni a termet.Úgy állítottuk össze a mûsort is, hogyminden „formáció” színpadra kerüljön.

– Milyen saját hangszerei vannak azintézménynek? Olyanokra gondolok ter-mészetesen, amiket nem visznek magukkala muzsikusok egyik fellépésrôl a másikra.

– Három Steinway zongorát vásáro-lunk, egy Salvi-hárfát, timpanit, nagydo-bot, és egy csembalót.

– Milyen körülmények között dolgozhata rádió és a televízió?

– A legkorszerûbb körülmények kö-zött: épületen belüli csatlakozási lehetô-séggel, az épület tetejérôl el lehet küldenia közvetítendô anyagot. Vannak saját stú-dióink is, ahol CD- és DVD-rögzítéseketlehet készíteni. Megvannak a kamerákszámára kiépített kameraállások, a csatla-kozási pontok és a megfelelô stúdiók,ahonnan irányítani lehet a munkát.

– Önnek nincsenek félelmei e parádéskonstrukció kapcsán attól, hogy esetleg nemtudják kihasználni? Hogy nincs elérhetô kö-zelségben annyi koncertlátogató, amennyivalóban értelmet ad a beruházásnak?

– Nem hiszem, hogy ilyen gondolatok-kal kellene emésztenem magam. Részbenazért, mert a ház valóban multifunkcioná-lis, azaz a könnyûzenei hangversenyekenát konferenciákig számos fajtájú rendez-vényre alkalmassá tehetô. Másfelôl pediga Mûvészetek Palotájának földrajzi elhe-lyezkedése szinte kínálja a lehetôséget,hogy a jelenleg 35-40 ezres budapestikoncertlátogatók számát bôvíteni próbál-juk. Az intézmény köré rajzolt képzelet-beli körön belül ugyanis mintegy 130 ezerdiák vesz részt a felsôfokú oktatásban. Haôket sikerül megnyernünk az itteni elô-adásokra, nagyon sokat tehetünk a közön-ség fejlôdése és a fiatalság érdekében.Ezért határoztunk úgy, hogy a legkereset-tebb hangversenyekre is, amelyekre eset-leg már hónapokkal korábban elkeltek ajegyek, félreteszünk száz jegyet, hogy adiákigazolvány segítségével azokra ol-csón be tudjanak jönni a fiatalok.

–2004. júniusában Budapesten tanács-kozott a PEARLE, többek között arról,



hogy miért nem járnak a fiatalok az úgy-nevezett komolyzenei koncertekre. Többfelmérésre hivatkozva azt állították aszakemberek, hogy nem a muzsika, hanemelsôsorban a konzervatívnak, ingersze-génynek tartott környezet ellen berzen-kednek a tizen- és huszonévesek. Maga amiliô taszítja ôket, amivel nem tudnakigazán mit kezdeni.

– Sok mindennel, például internetes ká-vézókkal igyekszünk számukra is „otthono-sabbá” varázsolni az épületet. Az internetegyébként szerves része marketingünknek,

beleértve az internetes jegyvásárlás lehetô-ségét is. Bízom a próbálkozásainkban, merttudom, hogy a fiatalok mindig felfedezik azértéket, csak kicsit közelebb kell hozzájukvinni. Bízom benne, hogy két-három évalatt „bevezetjük” a Mûvészetek Palotáját.A nemzetközi gyakorlat azt bizonyítja,hogy minimum ennyi idôre van szükség ah-hoz, hogy a hazai környezet „befogadjon”egy ilyen létesítményt. A nemzetközi „be-vezetésre” jóval több idô szükségeltetik.

Sokat segítenek ebben a zenekarok is –lelkesek, ötletgazdagok. Ha nem volná-

nak ezek a hecckampányok, hanem az öt-leteknek, újdonságoknak, a már magukatmeg-megmutató eredmények kapnánaknyilvánosságot, sokkal eredményesebbenlehetne dolgozni, és mindenkinek jobblenne a közérzete. Még a valóban jólétitársadalmakban is ritka, hogy ennyit ál-dozzanak a kultúrára és ilyen épületet fi-nanszírozzanak. És ha már ilyen szeren-csénk van, ha a magyar kultúra kapott egyilyen lehetôséget, azt kötelességünk ki-használni, arra építeni kell.

Tóth Anna


Függelék

Nézôtér, ülôhelyek száma: 1543Pótszék/ mozgássérült hely: 20Állóhelyek száma: 136Pódiumülés: 260Színpadi mértékAlappódium: 18 m x 14,4 m (kórussal)Elsô pódiumbôvítés (süllyedô):19 m x 3,5 mMásodik pódiumbôvítés (süllyedô 2):19 m x 2,5 mHátsó színpad bôvített mérete: szélesség 15 m, mélység 7 mSzínpadgépészet:Operatív gépi eszközök:

Zenekari süllyedô: 19x3,5 mZenekari süllyedô: 19x2,5 mKóruspódium emelô: 17x2 mZongoraemelô: 3,5x2,5m

Kisegítô gépi mozgatású eszközök:Patkóhorizont (3 részes)Hangvetô fal (canopy) (3 részes)Projektor süllyesztô canopy centrumból (1 db)Hangsugárzók emelôi (center, jobb, bal)Lógatott mikrofonok emelôi (24 db)Személylift a canopyban

Akusztikai paramétereket befolyásolóeszközök:

Zengôkamra ajtók (3 szinten, két oldalon összesen 58 db)Vízszintes és függôleges függönyök (28–28 db)Függönykamra ajtók (20 db)

A terem utózengési ideje a közepes frek-venciatartományban (250–2000 Hz) várha-tóan 1,2 és 1,8 sec között programozottanszabályozható, a beállítások tárolhatók.

Hatásvilágítás:Világításvezérlô eszközök:

Fényvezérlô pultSegéd fényvezérlô pult

Mindkét készülék programozható, „intel-ligens” lámpák vezérlésére alkalmas.

Szabályozott áramkörök (216x2,5 kVA,12x5 kVA)Direkt áramkörök (24x2,5 kVA)Kottavilágítás (3x2,3 kVA), szabályo-zott

Lámpapark:Profil lámpák 66db, PC lámpák 32 db, Fressel lencsés lámpák 32 dbCanopy: 106 db HPL575WLL ETC lámpaMotoros színváltó 20 dbFejgépek 2 db 2500W HML

Hangtechnika:Vezérlô berendezések:

A hangrendszer adatátviteli rendszeredigitális (felbontás 24 bit 96 kHz)

Front hangvezérlô pultEgyidejûen kezelhetô motorikus szabá-lyozók (50 db)Mikrofon bemenetek színpadszinten(48 db) + lógatott (24 db)

Kiegészítô vagy monitor hangvezérlô pult: azonos a színháztermi vezérlôvel.

Mikrofon park: URH mikroport (8 db)

A két színpad közös mikrofonszettel ren-delkezi, a hangversenyterem természete-sen kiegészül a felvételeket biztosító spe-ciális mikrofonkészlettel is.Effektek és bejátszó-rögzítô egységek:

Programozható, távvezérelhetô multi-effektekKiegészítô analóg dinamika-kompresz-szorokSoksávos bejátszási lehetôség HDD 48sávCD, MD felvétel, lejátszásDVD felvétel lejátszás

Hangsugárzó rendszerek:Processzált hatáshang és effekt sugárzórendszerTelepített színpadi monitorrendszer

Ügyelôi hívó, duplex és videó figyelôrendszer:Szelektív hívások lehetségesek az öltö-zôk, a közönségforgalmi helyek, a szín-pad és a nézôtér, valamint a mûszak és azirodák irányába.A színház valamennyi operatív munka-helye kétirányú azonnali hozzáférésû be-szédkapcsolat-lehetôséggel van össze-kötve.A rendszer 6 db vezeték nélküli URH(mobil) egységet is tartalmaz.Az ügyelônek lehetôsége van a létesít-mény illetve a színpad, számára fontosrészeinek vizuális megfigyelésére kame-rák segítségével. A színpad totálképét folyamatosan nyo-mon követheti egy színes távvezérelhetôkamera segítségével. A létesítmény egyéb technikai jellegûszolgáltatásaiHangfelvételi stúdió:

A legmagasabb színvonalú sok(48)sávosfelvételek készítése.Hangi utómunkák készítése mester CD,vagy 5+1-es kevert változatban.Helyszíni közvetítések élô keverésénekbiztosítása.

Videofelvételi stúdió:Három vezérelt és egy mobil kamerástechnikával élô közvetítés vagy felvéte-lek készítése

Videó utómunkák, feliratozás, reklám,szövegalámondás készítéseMuster DVD készítése, illetve az elké-szült anyagok kívánt formátumú átadása

Konferenciaterem 120 fô számára:Minôségi hangrendszer (filmhangra isalkalmas)Teljeskörû prezentációs kiszolgálás (pro-jektor, írásvetítô, diavetítô, prezenter)Konferencia rendszer (100 fô delegátusiegység, szavazógép)Tolmácsrendszer (100 fô, 5 nyelv)

KRITIKA

„Változatok szabadtérre” – ezt az össze-foglaló címet adhatnánk a „Belvárosinyári szimfonikus koncertek” sorozat-nak, melyre július hónap folyamán kerültsor, a Szent István Bazilika elôtt, a SzentIstván téren. Tavaly a XII. BUDAfESTalkalmából történt az elsô kísérlet – s an-nak sikere eredményezte idén a folytatást.Öt alkalommal lépett fel a fôváros legje-lentôsebb együttesei közül egy-egy, közü-lük az elsô négyet volt módom meghall-gatni. A tavalyi szereplôgárdához képestaz új vendégnek kijáró tisztelet fogadta aMagyar Rádió Szimfonikus Zenekarát.Ôk adták Vásáry Tamás vezényletével aszólista-közremûködésével a nyitókon-certet július 8-án. Szervezési okokból mó-dosult a mûsor-sorrend; a tervezett Liszt-,majd Brahms-félidô helyett elôször Liszt:A-dúr zongoraversenyét hallottuk, a szü-netben a zongorát eltávolították a szín-padról, s így a második részben Brahms:II. szimfóniája után csendülhetett fel(végre) a méltán örökzöld Les Préludes.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaratöbbnyire koncertteremben vagy stúdióbanjátszik. A két helyszín – bár akusztikailagmindkettô zárt – más-más jellegû, más alélektani hatásuk is. A közönség jelenléte akoncerttermi praxishoz közelítené a sza-badtérit – ám a hangzástér hihetetlen kitá-gulása olyannyira más perspektívákat je-lent, hogy a különbség nagyságrendekkelmeghaladja a hasonlóság-mozzanatokat.

A közönség is többnyire zárt terekhezszokott – ám számára voltaképp mindenélményforrássá válhat. Aki elôször láto-gatott a Szent István térre koncertet hall-gatni, azt elvarázsolta az atmoszféra (máraz elsô hangok felcsendülése elôtt); akitavalyi szép emlékeihez akart továbbiakatgyûjteni – azt úgyszintén. Már a környe-zet is azt az érzést keltette, hogy magunkmögött hagytuk a hétköznapok hagyomá-nyos világát – valami új kezdôdik. Azelôadómûvészek természetesen nem en-gedhették eluralkodni magukon ezt az ér-zést – nekik a környezet figyelem-elterelôhatásai ellenében kellett a játszanivalórakoncentrálniuk.

Minden elismerésünk Vásáry Tamásé,aki a Bösendorfer zongora mellôl mind azenekar, mind a publikum figyelmét afelcsendülô muzsikára tudta irányítani.

Csak az igényesen kidolgozott, értékeszene képes akkor is kifejteni hatását, hahangereje korántsem ideális. A távolabbülôk mintha Gulliverként a liliputiak biro-dalmába csöppentek volna – szinte meg-foghatatlanul kecses és finom, halkszavúés poétikus volt a hangzás. Behunytszemmel az az érzésünk támadhatott,hogy valahonnan kiszûrôdô muzsikát hal-lunk.

Mintha külön térben lettek volna azelôadók és a hallgatók. (A további kon-certeken más-más mértékben jelentettproblémát a kihangosítás – egyszer azon-ban el kellene gondolkodni azon, hogynemcsak létjogosultsága van a helyszínipróbának, hanem konkrét funkciója is; rá-adásul nemcsak az, hogy elférnek-e a já-tékosok a színpadon, látják-e a karmes-tert, hanem akusztikai szempontból ismeg kellene tervezni a kialakítandó hang-zásképet. Fontos kérdés, hogy mûködik-evalamennyi mikrofon – de érdemes lennekísérletezni a „reális” hangzáskép kihan-gosított verziójának megteremtésével is!Aligha várható el a hangosító berendezé-sek kezelôitôl, hogy olyannyira ismerjékaz elôadásra kerülô mûveket, hogy azideális dinamika megteremtésére azonnal,„élesben” vállalkozzanak. Utólag viszontminden tanulság késôi, mert a következôesetre/esetekre aligha alkalmazható me-chanikusan.)

Brahms: II. szimfóniája közben is úgyéreztük, hogy megtûrt hallgatók vagyunk,s minden bizonnyal értékes elôadás lehe-tett, mert mindvégig erôsen élt a vágy:bárcsak „közelebbrôl” hallhatnánk. Akoncert meghatározója a zenére-koncent-rálás volt; a karmester és zenészei érez-hetôen a mûvekkel törôdtek, már-már fi-gyelmen kívül hagyva a közönséget.Aztán bekövetkezett a technika csodája:erôsödött a kihangosítás dinamikai alap-szintje, s így a Les Preludes megint abbaa helyzetbe került, hogy megkoronázta azestet, s hangjainak emlékével távozott apublikum.

Megismétlôdött a zeneszeretetnek a ta-valy is megnyilvánuló csodája: a keríté-sen/kordonon kívül szép számmal gyüle-keztek az értékes zenére szomjazók, arutinosabbak kisszékekkel párnákkal fel-szerelve. Újdonság volt viszont (szeren-

csére leginkább e koncert kezdetére kon-centráltan) a közeli vendéglátó egységekfogyasztóinak kivagyiságos hangoskodá-sa. Akik tüntetôen nem akartak tudomástvenni arról, hogy ZENE szól, SZÉP zene,melyért mások akár fizetni is képesek…Szerencsére Kalibán kései leszármazotta-inak nem erénye a kitartás és a rendsze-resség – így hamar ráuntak a randalírozóduhajkodásra. Remélhetôleg mindebbôlaz elôadók keveset észleltek…

***

Csajkovszkij-mûvekbôl állította össze ajúlius 14-i koncert programját a NemzetiFilharmonikus Zenekar. Kocsis Zoltánvezényletével a Szláv induló, valamintkét, különbözô mértékben ismert szimfó-nia, a II. és az V. szerepelt a mûsoron.

Csajkovszkij azok közé a zeneszerzôkközé tartozik, akiknek „saját” rajongói tá-boruk van – sokan azonban inkább csakválogatva hallgatják mûveit, anélkül,hogy akárcsak madártávlatból, valamifélerálátásuk-áttekintésük lehetne az életmûegészére. Vonatkozik ez a hivatásos mu-zsikusokra is, akik a komolyzenei sláge-rekkel kapcsolatban úgy érzik, hogy a kö-nyökükön jön ki, a többi opusz esetébenpedig nemigen éreznek késztetést ahhoz,hogy a kompozíció egészét megismerve,értô elôadással a lényegéig hatoljanak.

Nos, ilyesfajta veszély aligha fenyege-tett ezen a koncerten! Sôt, Kocsis talánmég arra is törekedett, hogy ismeretlennézôpontból mutassa fel a szerzô portré-ját. (Hasonló törekvése már többször si-kerrel járt, amikor évtizedek során ráta-padt maníroktól szabadított meg gyakranközismert kompozíciókat is – és a hallga-tó, a meglepetés tanácstalansága után ne-megyszer hálásan fogadta az újszerû meg-világítást.) Ebben az esetben azért nemtûnt túl meggyôzônek a vállalkozás, mertaz új vonások között szinte hiába kerestükazokat a régrôl ismerteket, amelyeket ka-rakterisztikusnak tartottunk.

Ott még nem tart sem a korhûség irántiigény, sem a filológiai érdeklôdés, hogyvalamennyi romantikus komponista alko-tásainak kutassuk a „hiteles” elôadásmód-ját. Marad tehát a „mindenevés” vegyesértékû szempontja; ki-ki alkalmazkodik a


Nyári hangversenyek

K R I T I K A

bevett-szokásoshoz, vagy épp – akár bár-minemû korhûségre való tekintet nélkül –kísérletezik, újít, s e közegben kereshelyet-lehetôséget önkifejezésre. Ezen azingoványos talajon könnyen elbizonytala-nodunk. Kocsis annyiból mindenképpmegbízható vezetô (dirigensként és stilá-risan egyaránt), hogy komolyan veszi aleírott kottát, valamennyi utasításával.Abban azonban, hogy mennyiben éli át amûsorra tûzött mûvekkel kapcsolatban a19. században vélhetôleg általános (tehátnyilvánvaló) személyességet, nem lehe-tünk biztosak. Neki szíve-joga – akárolyan mûveket is vezényelhet, amelyeketszemély szerint nem kedvel – ebbe senki-nek nincs és nem is lehet beleszólása.Csak éppen ha nem empatikusan közvetí-ti a mûveket, a közönség nem kerülhet„közvetlen” kapcsolatba velük – éppen azô filtere által. (Hasonlattal: a vegetáriusszakács által készített húsétel is lehet ízle-tes, ha pontosan követi a szakácskönyvutasításait…)

Csajkovszkij a szláv lélek egyik proto-típusa – ezt a meggyôzôdést vallja többgenerációhoz tartozó zenehallgató. Egyrészüket éppen ez vonzza, míg más részü-ket talán éppen ez készteti távolságtartás-ra. Most olyan – egyébként kidolgozott,sôt, korrektül megszólaltatott – interpretá-ciót hallhattunk, amely elidegenítô hatásúvolt. Ha „a …” hiányzik (s ide mindenkihelyettesítse be azokat a jellegzetessége-ket, amelyekkel próbálná meghatározni,mi által ragadja meg személy szerint ôt emuzsika), akkor minek az egész?!

Tudományos könyvek esetében az ol-vasó nem kíváncsi arra, hogy mit érez atárggyal kapcsolatban a szerzô – objektívtárgyszerûséget vár el, a tények, adatokpontosságát. Ez azonban mûvészet (NB.romantikus mûvészet!), ahol korántsemelvárás, hogy az elôadó ne engedje hatnimagára az általa megszólaltatott zeneianyagot. A személytelen romantika csak-úgy nehezen elképzelhetônek tûnik szá-momra, mint az objektív (vagy épp kö-zömbös, netán személytelenül szakrális).

Szép koncert volt, hatásos muzsikaszólt – mégis, valami hiányérzet maradtutána.

Talán ez a hiányérzet is hozzájárult ah-hoz, hogy legközelebb felfokozott érdek-lôdéssel várjam a Matáv SzimfonikusZenekar július 20-i koncertjét. Hiszenvezetô karmesterük, Ligeti András kezealatt ôk is romantikus mûsort adnak – rá-adásul Rossini, Puccini, Mendelssohn és

Csajkovszkij mûveinek egymásutánja azegyes zeneszerzôkre jellemzô sajátos-sze-mélyes vonások kidomborítására kínállehetôséget.

Amire vágytam, romantikus mûvekrôllévén szó, talán nem túlzott elvárás: a rá-csodálkoztatás gesztusa. Hogy a muzsi-kusok, akik hangzó életre keltenek több-fajta szépséget, ebbéli örömüket meg-osszák a hallgatókkal. Hogy külsôségesgesztusok, vagy akár szóbeli kapcsolat-teremtés lehetôsége nélkül is, „odafor-duljanak” közönségükhöz: ugye, milyenszép?! Ismerve a zenekar repertoárját(nem beszélve Ligeti imponáló memóri-ájáról, mindent kotta nélkül dirigáló pra-xisáról), korántsem aggódtam a „játsza-nivaló” miatt. Tudom ugyan, hogy néhaépp az agyonjátszott mûvek rejtegetik alegkellemetlenebb buktatókat, s a közis-mert „fütyülhetô” dallamban való gik-szerezésnél kevés kínosabb pillanat adó-dik zenekari szólista életében – mégis,nagyon reménykedtem a személyhez-szóló interpretációban.

Amikor felcsendült Rosini: Olasz nôAlgírban-nyitányában a gyönyörû oboa-dallam, boldog megelégedettséggel nyug-táztam: ez az!

„Ez az” – valóban, de hamarosan re-gisztrálnom kellett azt is, hogy „annyi”.Mert Dienes Gábor egyszemélyben cso-dát produkált ugyan, de nem tudta játéká-val hasonló produkcióra inspirálni adottmûvek bizonyos pillanataiban a kollégáit.Sôt, Ligeti András sem, a próbák során.Pedig annyi örömforrás kínálkozott, s any-nyi megosztanivaló örömben részesülhet-tek volna a jelenlévôk. Kétségkívül, min-den megvolt fejben, csaknem mindenkézben is!

Idôrôl idôre rajtakaptam magam: gon-dolatban elkalandoztam a hallgatnivaló-tól. Muszáj volt azon töprengeni (a talánytényleges megfejtésének legkisebb esélyenélkül), hogy vajon mi gátolja a felszaba-dult muzsikálást ebben az esetben. Vél-hetôen kisebb a drill, mint a Nemzeti Fil-harmonikus Zenekarnál, tehát valamiféleperfekció-igény Damoklész-kardja semleng a fejük felett – ráadásul a szabadtérikoncertek közönsége jó érzékkel siklik átaz egyszeri-esetleges hibák felett. (Mertnem kell ahhoz szakmabelinek lenni,hogy megbízhatóan megkülönböztessevalaki a hanyag-felületes játékot azegyébként gondos, csak épp apró szép-séghibát produkálótól.)

Lehet, hogy mindinkább érzôdik

(majd) a romantika mostohagyerek-státu-sza? Ahhoz már régi a stílus, hogy átha-gyományozott, eleven hagyományai le-gyenek – ahhoz viszont még új, hogykorhû elôadásának kérdései iránt érdek-lôdô, elméletileg alapos felkészültségû,ugyanakkor színvonalasan praktizáló mu-zsikusok foglalkozzanak vele. Így hátmind kevesebbeknek marad szívügye –inkább csak a rendíthetetlen közönség-igény hatására szerepel megannyi együt-tes mûsorán. Így viszont félô, hogy azelôadás milyensége (és itt korántsem atechnikai biztonságra vagy a lelkiismere-tes felkészültségre gondolok!) lehet majdegy idô után az, ami – érdektelenségévelvagy tartózkodó-visszafogott magatartá-sával – arra készteti a zenebarátot, hogymás (stílus)területeken keressen magánaklelkesednivalót.

Hiszem, hogy a romantika megbírja azérzelmeket… vajon a 21. század embereennyire nem tud/akar lelkesedni, ennyireképtelen az önfeledt-odaadó muzsikálás-ra? Remélem, a zavar (ami mindenképp aközvetítô-közegben keresendô, hiszen azalkotások értéke legtöbbször vitán felüli,a közönségigény pedig a befogadók nyi-tottságát sejteti) csak idôszakos, a vagyspecializálódásra, vagy „mindenevésre”kényszerített elôadó(együttese)k hamaro-san kikerülnek e hullámvölgybôl.

Július 25-én aztán, a korábbi tapaszta-latok birtokában, aggódással néztem aMÁV Szimfonikus Zenekar koncertjeelé. A mûsor, végigolvasva, már-már sze-dett-vedettnek tûnôen vegyes. Suppé:Könnyû lovasság-nyitány után Mu-szorgszkij: Egy éj a kopár hegyen, a foly-tatásban Dvorák, Erkel, Brahms, Csaj-kovszkij, végül jópár darab J. Strausstól.Hát…

Ezúttal viszont kedvezôbb élményekrôlszámolhatok be (lehet, hogy korábban túl-dimenzionált volt az elvárásom?!). Azmindenesetre objektív tényezô, hogy ahangosítás a korábbiak mindegyikénéleredményesebb volt. De ami nincs, aztnem lehet kihangosítani – itt, szerencsére,voltak lélegzetelállító pillanatok: markánskarakterek váltakoztak, s a dinamika érzé-kenyen követte a zenei történések vona-lát.

Élt a zenekar, s mindvégig nemcsakéletben tartotta, hanem animálta is együt-tesét Gál Tamás. Ô egyébként koncertensem fukarkodik a kifejezô mozdulatokkal(ha kell, ugrál, táncol), most ez a hozzáál-lás feltétlenül eredményesnek bizonyult.


K R I T I K A

Színvonalában leginkább lemezre rögzít-hetô-rögzítendô Encores!-programnaktûnt ez a produkció; tehát nem ténylegesráadások sorának (olyankor már felszaba-dultabb a légkör, a közönség részérôlszinte játék a ráadás kiprovokálása, azelôadó pedig már semmit sem akar bizo-nyítani, közölni vagy közvetíteni se na-gyon, legfeljebb ajándékozni), hanemvalóban fômûsor-igénnyel kidolgozott té-telek egymásutánjának – olyan füzérnek,melynek mindegyik gyöngyszeme önma-gában is gyönyörködtetô és tetszésre istalál. Úgy érezhettük: szórakoztató a kon-cert – s ebben az értelemben a szórakozta-tás magasrendû feladatnak minôsült. Nemhiányzott a „dráma”, a mélységek és ma-gasságok – közben felszabadultan jól,utána megajándékozottnak érezhettükmagunkat. Feltehetôen az is közrejátszotta hatásos szereplésben, hogy a MÁVSzimfonikus Zenekar viszonylag gyakranad szabadtéri koncerteket (illetve, kísérszólistákat, nagy közönségre számítva).

Valószínûleg meg lehet tanulni a töké-letesen különbözô akusztikai környeze-tekhez való alkalmazást – ha másképpnem, a gyakorlaton/rutinon kívül azzal,hogy egy-egy est résztvevôi ténylegesenakarják értékes zenei esemény részesévétenni a mindenkori közönséget. E nélkül aszándék nélkül, s az általuk játszottmûvek iránti odaadó szeretet nélkül per-fekt produkció talán kivitelezhetô, de ma-radandó élmény aligha.

Márpedig értékválságos korunkbankölcsönösen egymásrautalt az alkotó, azelôadó és a hallgató. Egymás kölcsönösmegbecsülése jobb közérzetet teremtene akulturális életben.

***

Eredetileg július 5-re tervezte, majd 6-ánrealizálta nyitókoncertjét a Vajdahunyadvára szabadtéri fesztiválja. A MatávSzimfonikus Zenekart Kollár Imre vezé-nyelte, szólistaként Lendvay Józsefmûködött közre. Nyáresti Beethoven-koncert a fôvárosban: megunhatatlanprogram, akkor is, ha esetlegességek issajátos színt adnak a rendezvénynek.Nemcsak a virágnak, hanem a madárnak,sôt, a repülôgépnek sem lehet megtil-tani… De valójában nemigen zavarják amûélvezetet a környezet neszei-zajai-zörejei, hiszen mindennapjaink során isszembesülünk hasonló figyelemelvonótényezôkkel. Sôt, talán kihívás islehet(ne) a mûvészek számára, hogy

mindennek ellenére, koncentrált produk-ciót hozzanak létre.

A szabadtéri elôadások szabályszerûvelejárója a szokásosnál is kevesebbpróba-lehetôség, amivel korántsem aszínvonalat szándékoznám menteni, ha-nem arra a problémára szeretnék rámutat-ni, ami elsôdlegesen akusztikainak tûnik,ám gyakorlatilag több annál – s ez a hall-hatóság kérdése.

„Az a pianissimo, amit nem hallok:nincs” – korántsem csak bon mot ez, ha-nem tény, amit a koncerttermi elôadáshozképest fokozott mértékben kellene figye-lembe venni szabadtéri elôadások eseté-ben.

Esetünkben a Coriolan-nyitány többüteme vált kizárólag vizuális élménnyé,látva a vonós-pizzicatókat életre keltômozzanatokat, s hogy a darab véget ért,errôl is többen csak a karmester leintômozdulatából értesültek.

Pedig Kollár Imre irányítása aktivizáltaa vonósokat; sôt, éppen hatásos kontrasz-tokra törekvô szándékának tettek eleget aleheletfinom dinamikával (kár volt!). Ahangosnak a halk az ellentéte, habár bizo-nyos szempontból az is igaz, hogy a hang-nak a csend (de ebbe most ne menjünk be-le!).

A hallás hihetetlenül alkalmazkodóké-pes, így a közönség könnyen túlteszi ma-gát az ilyen „apróságokon” – de azért jo-gos éppen most e kérdés felvetése, mertvélhetôleg szép hangok mentek veszen-dôbe.

Biztos sikerre számíthat mindig a Cori-olan-nyitány, csakúgy, mint a Hegedû-verseny. Itt viszont fokozottabban észrekellett volna venni ezt a problémát, hiszenLendvay József differenciált dinamikájúhegedûhangja éppen arra figyelmeztetett,hogy létezik élvezhetô-gyönyörködtetôhalk hangzás is. Elsôsorban a karmesterenkérhetô ez számon, hiszen a zenekari játé-kos „másként hallja” saját játékát, közvet-len környezetéét és a távolabb ülôkét, az ôfeladata eldönteni, hogy milyen instrukci-ókkal tudja megvalósítani az ideális hang-zásképet (pl. intenzívebb hangképzésseltávolabbra „visz” a hang). Nem véletlen,bár feltehetôen ösztönösen tette: a szólistaidônként a csellisták felé sandított, jön-nek-e vele, kísérik-e játékát. A szárnyalóhegedûhang viszont inspirálóan hatott ahegedûsökre, akik – éppen abból adódóan,hogy alaposan ismerik a kompozíciót – ki-használták azokat a lehetôségeket, aholszinte párbeszédet folytathattak a szólistá-

val, vagy éppen kommentálhatták játékát(elég csak a szólista trilla-láncaira, s azalatta megszólaló tematikus szakaszrautalni). Felkapta viszont fejét a gyanútlanhallgató a nyitótétel cadenzáját hallgatva,ahol félreérthetetlenül a Gotterhaltéra kel-lett ismernie. Szép-szép a szólistát meg-illetô szabadság – no de mégis…

A IV. szimfónia a mûsor második ré-szében a tempóválasztásokból adódóannem jutott valódi rangjához-jelentôségé-hez. Legjobban talán a finálét sajnáltam,ezt a szellemes muzsikát. Ilyen tempóbanmég elhadarni sem lehet poénokat, utalnisem lehet, még általánosan ismert viccek-re sem. Pedig néhány fúvós-állás még ígyis sejtette: a játékosok tudják, mirôl vanszó. Kár gyorsolvasással degradálni amindig hatni-kész, s elkoptathatatlan mu-zsikát.

***

Szép rím: augusztus 12-én a zenekarikoncertek sorát Beethoven-est zárta,ugyancsak Kollár Imre vezényletével. Ez-úttal a Debreceni Filharmonikus Zene-kar lépett fel, Jandó Jenô szólójával. AzEgmont-nyitány alatt még reményked-tem: talán csak „bemelegítésrôl” van szó– de, sajnos, a helyzet a továbbiakban semjavult sokat. A G-dúr zongoraverseny ta-lán nem is igazán ideális mûsorszám sza-badtéri elôadáshoz, ahol óhatatlanul is el-kalandozhat a hallgató figyelme, s ígynem jöhet létre az a bensôséges kapcsolat,amelyet a kompozíció vallomáshangja jo-gosan megkíván. A szünet után érezhe-tôen az elôadóknak sem jelentett kihívástaz Eroica-szimfónia megszólaltatása –nemcsak reális idôtartamát tekintve, ha-nem érzetre is reménytelenül hosszúnakhatott a program. (Pedig Beethoven zené-je valóban megunhatatlan!)

Elhangzott három nagyszerû mû (kvali-tásukról eme elôadás alapján aligha kap-hattunk fogalmat), voltaképp szinte hatás-talanul, mondhatni: feleslegesen. Senkineksem adott többletet, tehát jó esetben iscsak „átismételtük”, felidéztük a korábbihangzó élményeket. Azon töprengtem,vajon mennyire kell/szabad/praktikus biz-tonsági mûsorpolitikával élni. Egyik olda-lon ott a megfáradás, a belefásulás veszé-lye – míg a másik buktatót az jelentené,hogy új, vagy legalábbis részben új prog-ram esetében talán nem lenne elégségesaz idô a betanulásra, a próbákra. Azüzembiztos megoldás olyannyira örömte-lenné tette az estet, hogy szinte már azt


K R I T I K A

sem bántam volna, ha élettelibb, bár fél-kész produkciót hallok.

Az élô-zene számára jelentôs konku-renciát jelenthetnek a mind perfektebbhang- sôt, videofelvételek. Ami a koncer-tek varázsát adja, az az élmény. Ha elma-rad, csak a hiányérzet emlékét ôrizzükmeg. És még valami: a szórakoztatásnak,a kikapcsolódásnak megannyi szintje van.Olyan mûsor esetén, amelynek értéke vi-tán felüli, nem lenne szabad eme tényrehagyatkozni. A nézôtéren mindig ülhet-nek olyanok, akiket igenis meg kell nyer-ni a mûvészi muzsikának – az pedig azelôadók hite és meggyôzôdése nélkülaligha sikerülhet.

***

A kíséret mûvészete – röviden így summáz-ható a MÁV Szimfonikus Zenekar teljesít-ménye, augusztus 21-én. „A Night ToRemember” – ez a címe Luciano Pavarottihangversenyének, melyre Hamburgban aStadion am Rothenbaum-ban került sor.Németországi búcsúkoncertként része ez azest annak a „Farewell Celebration Tour”-nak, melyet azután kezdett a Maestro, hogymárciusban utoljára lépett színpadra a NewYork-i Metropolitan Operaházban.

„I am very happy to have on stage withme for this evening’s concert the Buda-pest Concert Orchestra and two specialfriends and colleagues, conductor pianistLeone Magiera and one of the winners ofmy singing competition, the Italian sopra-no, Carmela Remigio.” – olvashatjuk aszép kivitelezésû programfüzet beköszön-tôjében az udvarias sorokat, amelyeket azérdekeltek valamennyien kiérdemeltek.

Több évtizedes emlékek kerülnek elô akoncertélmények sokaságából: sztárokBudapesten, vendégzenekarok kíséretével,melyek játékát hallgatva méltán merült fela „miért épp ôk” gyermekien naiv kérdése.

Az elmúlt évtized(ek)ben sokat válto-zott a helyzet, napjainkban nem ritka,hogy épp magyar zenekarokat utaztatnaksztárok kíséretére a nemzetközi rendezô-irodák.

A MÁV Szimfonikus Zenekar régótaápol kapcsolatot külföldi énekes szólis-tákkal, melyek közül legnevezetesebb épp„a három tenor”. Ôket együtt is kísérték,nem közelebb, mint Japánban, s mind-egyikükkel külön-külön számos koncertetadtak. Pavarottival 1998-ban léptek felelôször Lyonban, késôbb Beirút, Aschaf-fenburg és München következett.

Megvan tehát a gyakorlat, ami alapvetôfeltétel ahhoz, hogy egy zenekar megta-nulhasson „kísérni”. Szükséges, ám ko-rántsem elégséges feltétel – gondoljunkcsak arra, mennyien panaszkodnak a szé-riák lélekölô hatására. A fölényes anyag-ismereten túl mindenképp szükség vanehhez olyan partnerekre, akik képesekanimálni a hangszereseket, s konkrét uta-sításokkal tudnak adni nekik. Vagyis,olyan muzsikus(ok)ra, aki(k)nek nemmindegy, hogy éneklésük közben mi szól.

Ilyen szempontból ideális partnerPavarotti. Talán nehéz elképzelni róla, deélményt jelentenek a próbái (a szerencséshallgatónak mindenképp, de elôbb-utóbbmindazoknak, akiknél beérik ezeknek azóráknak a tanulsága). Pavarotti számáraugyanis korántsem elegendô, hogy kiáll-jon a közönség elé, és ô legyen a sztár.Fontos neki (nagyonis!) – de ô nem part-nerei ellenében, a hangszereseket hangzódekorációnak tekintve akarja ezt elérni.Számára az éneklés mindig „jelenidejû”feladat és lehetôség a sikerre. Ehhez pe-dig alapvetô feltétel, hogy ô zeneileg isjól érezze magát a színpadon, mindig azthallhassa, amit elvár. Példamutató, ahogya terempróbák során elôénekli elképzelé-seit a zenekari szólistáknak. Kiprovokál-ja, hogy öntudatosan szárnyaljon az adottpillanatban a fuvola, klarinét, vagy bár-mely szólóhangszer hangja – és amikorstabilizálódik a kívánt „háttér”, akkorcsodálatos hangzó jelenséget varázsoleléje. A többszöri együttes munka hatásamutatkozik meg abban a közvetlenségbenés kedves gesztusban, hogy elvárásánakteljesítését kedves gesztusokkal honorálja(biccent, bólint, vagy akár küld egy röpkemosolyt is elégedettsége jeléül).

Az ilyesmi (érthetô módon) inspirálja azenekart, s nem véletlen, hogy a próbák-tól az elôadásig nagy emelkedô ívet jár bea hangzáskép, s akárhogy sikerüljön is apróba, biztosra vehetjük: az elôadásklasszisokkal lesz kiforrottabb.

Leone Magiera régóta muzsikus-part-nere Pavarottinak, hihetetlenül ismeri el-képzeléseit-elvárásait. Tehát, mielôtt asztárral találkozik a zenekar, addig semcsak a zenei anyagról szól a próba, hanema szólista kísérésérôl. A dirigens nem so-kat bíz a véletlenre; a hatásos lassítások, azenei történés pillanatnyi megállítása, atempóváltások sora a koncert kezdetéreszinte vérévé válik a zenészeknek. Magieranéha beénekli a tenorista szólamát, ezzelis megkönnyítve a hangszeresek dolgát –

ilyenkor tényleg van kit kísérni! Amikormegérkezik a szólista, fokozódik az a jóértelemben vett feszültség, amelyben fo-kozódik a figyelem – s amikor a közönségis jelen van, olyan felelôsségérzettel ját-szik a zenekar, amilyet voltaképp mindig-minden együttestôl szívesen vennénk.

Érzetek, amelyek auditív módon és vi-zuálisan is kontrollálhatók. Öröm látni afegyelmezett együttest a pódiumon – ésfôként lehet gyönyörködni a monitor-kí-nálta látványban.

Ezúttal remekelt a technikai személy-zet. Igaz, nem csodában bíztak, hanemmár a próba folyamán is kipróbálták a ka-mera-beállításokat, és az erôsítés mérté-két is. A látványtervezôk sem maradtak le– az általános tetszésben része volt az íz-léses szín- és fényeffektusoknak, amelye-ket nagy empátiával alkalmaztak.

A kivetítôn – az általános gyakorlattóleltérôen – nemcsak kinagyították az éneke-seket, a karmestert vagy részletet a zenekar-ból, hanem bravúrosan „összehoztak” sze-replôket. Így aztán a stadion közönsége jólláthatta például, hogy milyen összehangolta zenekar vendég-koncertmesterének, Haff-ner Andreának (aki egyébként a Magyar Ál-lami Operaház mûvésze) és a brácsaszólamvezetôjének, Mérész Ignácnak a vonóveze-tése! És az is kiderült: a zenekari játékosokfigyelnek a karmesterre, játék közben „fel-néznek”. Pedig most aztán tényleg kiszá-míthatatlan volt, hogy mikor kit céloz meg akamera, fôképp tutti-állásoknál.

Pavarotti, majd Carmela Remigio iszongorakíséretes dalokkal kezdte mûso-rát. Hét dal után Mascagni: Parasztbecsü-letének Intermezzójában szólistaként mu-tatkozott be a zenekar, majd Puccini:Bohéméletébôl következtek részletek. Amásodik rész mûsorán Puccini Toscájá-nak részletei után ismét Mascagni-muzsi-ka következett, az Intermezzo, majd duetta Fritz barátunk címû operából.

A vonzó megjelenésû, szép és rendkí-vül kulturált hangú énekesnô két Lehároperett-slágerrel folytatta a mûsort, majda hivatalos programot Pavarotti zárta, há-rom örökzölddel. Végül ráadások sorjáz-tak, felkonferált búcsúként Verdi: Travia-tájának bordalával.

A sztár-tenor idén ezt az egyetlenegykoncertet adta Németországban – nemcsoda tehát, hogy már két nappal a kon-cert elôtt 9500 eladott jegyrôl lehetett tud-ni. Valóban szükség volt a német fegyel-mezettségre, hogy a keskeny bejáratokonmindenki eljusson a helyére, s kis késés-


K R I T I K A

sel megkezdôdhessen az elôadás, amely-nek közönségsikere – hûvös észak-néme-tekre általánosan nem jellemzôen – rend-kívül zajos volt. Méltán.

Remélhetôleg ez az élmény feltöltôdéstjelent a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, seredményes-gyümölcsözô új évadhoz adfelütést – Auftaktot.

***

Bíztató évadkezdet – e mottóval jellemez-hetjük a Mátyás-templomban szeptember8-án rendezett koncertet. A szórólapbólkiderült: voltaképp sorozat-nyitó vállal-kozás, a Filharmónia Budapest Kht. és aDebreceni Filharmonikus Zenekar kö-zös rendezésében.

Brahms: Német requiemje sok szem-pontból igényes feladat; a megannyihangfelvételrôl, a legnagyobbak interpretá-cióiból is ismert mû mindenkori élô meg-szólaltatása megmérettetésnek teszi ki azelôadókat, akkor is, ha az élô elôadást szin-te eleve másképp hallgatjuk. Dicséretesvállalkozás e monumentális kompozícióvalindítani az új évadot, ám mindenképp indo-kolt, ha arra gondolunk: sem a DebreceniFilharmonikus Zenekar, sem a NemzetiÉnekkar nem csupán vakációzással töltöttea nyarat, hanem – ha ritkább fellépésekkelis, de mindenképp – „edzésben maradt”.

Búcsút a nyártól, a könnyedebb hang-vételû muzsikáktól – s a szabadtér után akoncerttermekbe visszatérô zenélés meg-követelte koncentráltabb zenehallgatás újmérföldkövét is jelentette ez a zenés áhí-tat, vagy inkább áhítatos zenélés. A Má-tyás-templomi est közönsége kísértetie-sen hasonlított a turista-programokéra –de a helyszínnel való ismerkedés, a zene-várás zajai-neszei csakhamar megszûn-tek, amikor felcsendült, a maga méltóság-teljességében, Brahms muzsikája.

Az est karmestere, Kollár Imre, jó ér-zékkel a mû-egészre koncentrált. Nem so-kat foglalkozott az alkalmi szólistákkal, bí-zott muzsikusaiban: a zenekari játékos, ha„igazi” feladathoz jut, olyannyira érdekelta szép megvalósításban, hogy az elôadásonmár nincs szüksége a melodikus fordulatokmegformálását segítô irányításra. A belépôszólamokra sem kellett különösen figyelni;e muzsika interpretálásának problematiká-ja korántsem ezen a szinten keresendô.

Kollár Imre mozdulataival a tételeknekszinte a súlyát is képes volt megjeleníteni;ütéstechnikájának módosítása mindig tu-datos volt, s a zenei kifejezést szolgálta.

Például „felfelé” ütött, amikor el akartakerülni az anyag metrikus széttöredezé-sét, olyan hangsúlyokat, amelyek az in-tenzitást pótolták volna. Máskor, amikorhatalmas tablót egyenletes vonásokkalakart festetni, mozdulatai szélességévelinspirálta muzsikusait. További példáksorolása helyett, röviden: a felcsendülôhangzás alapján megállapíthatjuk, hogysikerült mindig adekvát mozdulatokkalirányítani monumentális együttesét.

A nyitótétel hangulatának megragadásaperdöntô a mû-egész szempontjából. A he-gedûket nem alkalmazó tételben ezúttal ismegszületett az a jellegzetesen brahmsinaktartott tónus, amelyet a mélyvonósok mag-vas hangszíneibôl lehet kikeverni. És mi-vel ez volt az „alap”, amihez mindent vi-szonyítunk, a hegedû-hang késôbb akkor isnagy hatást gyakorolt a hallgatóságra, haegyébként – ha lenne olyan, hogy „egyéb-ként” – hagyott volna kívánnivalókat…

Nem tudom, az ének- és zenekar ho-gyan érezhette magát a Mátyás-templom-ban rendelkezésre álló helyen, azt viszontigen, hogy ki-ki a saját helyérôl nem hall-hatja reálisan a megszületô hangzást. Kol-lár Imre hitt a freskó lehetôségében, s ehite kamatozott. Monumentális képeksorjáztak, gyakran valóban érvényesülôhangfestô megjelenítéssel (miként a szer-zô lekottázta), s e közegben változatossá-got jelentettek a szólisztikus tételek ill.szakaszok. Massányi Viktor szép tónusúéneke néha túl fedettnek tûnt, de kétségkí-vül értôn tolmácsolta a brahmsi muzsikát.Csak az elismerés hangján szólhatunkSzabóki Tünde produkciójáról, aki egy-szerre tudott intenzív lenni és differenci-ált-érzékeny, s a szépen megformált frázi-sokból csodálatos hangzó építménythozott létre. Maga is érezte, hogy sikerültmaradéktalanul megvalósítani a szándékát– ritkán látni olyan ôszinte (már-már pro-fánul boldog) örömet szereplô arcán, ami-kor újra meg újra visszatapsolják.

A Nemzeti Énekkartól jogosan várunkmaximumot, hiszen az együttes számára re-pertoárdarabnak számít e kompozíció (s atagságában alig módosuló kórusban felte-hetôen alig akad valaki, aki ezúttal énekel-te volna elôször a Német requiemet). Éppenezért merem megemlíteni azt a hiányossá-got, ami klasszisokkal jobbá tehetné teljesít-ményüket. Antal Mátyás kórusának szöveg-mondása, a napi szóhasználattal, érthetô –ámde adósunk marad azzal az érzékenység-gel, amit a kulcsszavak hangulatteli meg-formálása tenne csak lehetôvé. (Gondol-

junk csak Kosztolányi hangzókat ízlelgetôhíres versére – nos, valami hasonló módonkellene legalább a legfontosabb szavakatmegszólaltatni. Oly módon, hogy aki nemérti a német szöveget, az is érzelmileg tájé-koztatva legyen. Bár nem gondolom, hogyaz énekkar valamennyi tagja szóról szóraérti, hogy mikor mit énekel, úgy vélem, en-nek aligha lehet nyelvi akadálya.)

Aki ôsszel e koncertet látogatta elô-ször, elmondhatja: jól kezdôdik az évad.Várjuk a folytatást!

A Hungaroton Classic és a MagyarRádió emblémájával jelent meg egyolyan CD-korong, amelyet sokan tart-hatnak/tarthatunk ajándéknak.

Az elôadónak csakúgy öröm az önál-ló felvétel, mint azoknak a hallgatóknak,akik így több kompozíciót ismerhetnekmeg tolmácsolásában. A 60 esztendôstrombitamûvész, Geiger György ver-senymûveket tartalmazó korongja ezút-tal örömforrást jelenthet azoknak a kor-társ szerzôknek, akiknek versenymûveiaz ô briliáns szólójával jutnak el azenekedvelôk sokaságához. Hidas Fri-gyes, Petrovics Emil, Dubrovay László,Lendvay Kamilló és Jereb Ervin ver-senymûveit – speciális „promenád”-ként– Sugár Miklós fanfárjainak átvezetésefoglalja egy hatalmas ívbe.

A nívós interpretációk egymásutánjakülönleges élményt ad – észlelhetjükaz egyes szerzôk saját hangját, ugyan-akkor mindinkább megerôsödhet ameggyôzôdésünk: érdemes kortárs ze-nét hallgatni. Bárcsak a koncert-re-pertoárban is elfoglalhatnák méltó-megérdemelt helyüket azok a mûvek,amelyek megismerését kár lenne azutókorra hagyományozni!

Fittler Katalin


ZENETÖRTÉNET

Húsz esztendeje nincs közöttünk.Ferencsik János (1907. január 18.–

1984. június 12.) Még csak..., vagy márkét évtizede? Nézô-, illetve inkább „halló-pont” kérdése, bár utóbbi szava nyelvünk-nek nincsen. Nekem, aki 1940-tôl százá-val, ha ugyan nem ezrével hallottamhangversenyen és operában, szinte élnek ahozzá fûzôdô emlékeim, mintha csak teg-napiak lennének. De ilyenkor eszembe jut,hogy zenekaraink 40-évesnél fiatalabbtagja – a csapatoknak valószínûleg több,mint fele – nem játszott a keze alatt soha,és a mai közönség hasonló hányada nem,vagy csupán kevés alkalommal hallotta aprodukcióit. Pedig rajongók micsoda tá-bora vette körül. Még, vagy már? – mind-kettô igaz, hisz aki koncertteremben-ope-rában általa élményt nem szerzett, azutólag nem pótolhatja a hiányt. Konzerv-zene közvetítésével sem; részint, mivelroppant tekintélyes diszkográfiája az LP-korszak (fekete-lemez) termése; CD-re tö-redékesen költözött, a mikro pedig manap-ság konyhai felszerelés, nem barázda(LP-hez való lemezjátszót jó ideje nem isgyártanak, alkatrészt sem, mondjuk tût alejátszófejbe); részint, mivel személyisé-gének sugárzására a mikrofon meglehetô-sen érzéketlen volt. Kellôképp utálta is ahanglemezt, mint valami szükségesrosszat.

Fôzeneigazgató – a latin nyelvek és kul-túrák e címet nem ismerik, angolul semhasználatos. A Generalmusikdirektorposztja német termék; amikor a százegy-néhány kicsiny és nagy német állam udva-ri színházai a 19. század folyamán több ta-gozattal megnyíltak a nagyközönség elôtt,

intendáns lett az irányító, zenéhez több-nyire nem értô udvari ember, az operaját-szás szuverenitásának megôrzése végettkapott tábornoki rangot (General=gene-rális) a zenés tagozat elsô embere a prózátis adó teátrumban. Eredetileg tehát szín-házhoz kötôdött e beosztás, mégpedig né-met, majd osztrák földön, illetve a Habs-burg-birodalom területén. Toscanini,Mengelberg – és sorolhatnám – soha nemvolt fôzeneigazgató!

Nálunk fölöttébb takarékosan bántak ekinevezéssel. A prózai-zenés tagozattalmûködô Pesti Nemzeti Színházban hosszúmunkálkodás után Erkel Ferenc lett pálcástábornok, az Operaházban, 1900-ban be-következett haláláig fia, Erkel Sándor. A20. században Ferencsik elôdje e posztonKerner István volt, legendás karmeste-rünk, ki 1917-ben vehette kezébe a pálcamellé a szimbolikus marsallbotot. Hasz-nálni rövid ideig tudta az egyre betegebbmûvész, utolsó betanítása a magyarnyelvû Parsifal-bemutató volt 1924 júniu-sában. (Az eredeti német szöveggel ReinerFrigyes vezényelte 1913 decemberében aNépoperában – ma: Erkel-Színház – azaddig Bayreuthnak fenntartott mû legelsôkülföldi elôadását). Kerner 1929 nyaránmeghalt, a fôzeneigazgatói szék majd' há-rom évtizeden át üres maradt, 1. karmes-ternek hívták az Opera legmagasabb be-osztású muzsikusát.

A mindössze 20-éves Ferencsik JánostFleischer Antal karmester, a Nemzeti Ze-nede tanára csempészte be 1927-ben aFalstaff magyarországi bemutatójáhozkorrepetitornak az Operaházba. Pártfo-goltja megmászta a szamárlétrát, mígnem1957. szeptember 1-jei dátummal a múltszázad második magyar fôzeneigazgatójalett. Lemorzsolt az Ybl-palotában majd'60 évet, szolgálati idejét mindmáig nemsikerült megdönteni.

Egy kissé tájékozatlan kollégám megen-gedte magának az írásba adott megjegy-zést, mi szerint Ferencsik a létezô szocia-lizmusnak tett szolgálatai fejében lettgenerális. Azonban ez nem igaz! Ô csak adolgát tette a pulpituson az 50-es évek elsôfelében is. Nem volt tagja a Hazafias Nép-

front elnökségének, nem is vett részt sem-minemû megmozdulásán, nem volt meg-hívottja a Kádár-korszak pártkongresszu-sainak hosszú szünetében a szellemi életKádár János köré szervezett kiválóságai-nak barátságos beszélgetésein (vagy, hameghívták is, nem vett azokon részt). Fe-rencsik János csak végszükségben politi-zált; 1944–45 fordulóján, amikor üldözöt-teket mentett, vagy 1956 szilveszterdélelôttjén, amikor Beethovent vezényelta Zeneakadémián (az ezt megelôzô hang-versenyt október 22-én rendezték, a közöt-te eltelt idôben puskák, molotov-koktélok,tankágyuk szolgáltatták a zenét). Az Eg-mont-nyitányt – Goethe drámája s a hozzáírt kísérôzene a kivégzett németalföldiszabadsághôsnek állít emléket, a nyitánytkívülrôl fújta Budapest népe, ha járt kon-certre, ha nem, annyit játszotta novemberharmadikáig a Rádió, – szünet után azEroicát, benne a gyászindulóval, melyetállva hallgatott végig a közönség. Alighavéletlen, hogy Andrzej Wajda Eroica cím-mel forgatta utóbb filmeposzát a varsóifelkelésrôl. A matiné szólistája a huszon-éves Kovács Dénes volt (Hegedûverseny).

Ferencsik Jánost 1957. szeptember 1-jén nevezték ki az Opera fôzeneigazgató-jának. Aki korábbi produkcióit e címmelminôsíti, téved. Az elôléptetésnek bizo-nyára volt politikai üzenete (is), a 19. szá-zad német társulataihoz sem az intendáns,igazgató, hanem magasabb instancia ren-delt Generalmusikdirektort, de hogy egy-oldalú volt e gesztus, az egészen bizonyos.Ferencsik hûségjutalma volt ez, jóllehet ôországához, zenekultúrájához és közönsé-géhez volt és maradt hûséges. Pedig talán


A magyar fôzeneigazgatóVolt egyszer egy Ferencsik

Az Operaház ifjú karmestere

Bartók búcsúestje

Z E N E T Ö R T É N E T

valamennyi muzsikusunk közül neki lettvolna a legtöbb oka a határátlépésre és ôvolt az egyetlen, akit biztos poszt várt ran-gos helyen. 1948 ôszétôl ideje felét Bécs-ben töltötte, a Staatsoper szerzôdtetett kar-mestereként. 1950 nyarán baráti üzenetérte Ausztriában: ha hazajön, nyugatratöbbé nem engedik. Ez nem volt tréfado-log; sztárbaritonistánkat, Svéd Sándort,Budapesten figyelmeztették, utazzék el,amilyen gyorsan csak tud, amíg lehet, deô, nyári szerepléseit teljesíteni akarta, itt isfogták valami hat évre.

(A nyugati határt nemhogy átlépni, demegközelíteni sem lehetett az idô tájt. Fia-talabb olvasók kedvéért, akiknek hovato-vább természetes, hogy szinte arcképesBKV-bérlettel is átkelhetnek a sorompónHegyeshalomnál, idézem fel egy 1952-bôlvaló, nem éppen épületes, emlékemet.Amatôr zenekarral utaztam vonaton Sop-ronba, mint autodidakta timpanista és ütô-hangszer-játékos. A gyôri pályaudvaronmegszállták a szerelvényt fegyveres határ-ôrök, és ellenôrizték valamennyi utas határ-sávbelépô engedélyét, majd Sopronig min-den állomáson a le- és felszállók papírjait.)

De térjünk vissza dolgozatunk tárgyá-hoz. Nos, Ferencsik 1950-ben úgy döntött,hazajön, bármi történjék is. Elhatározásá-ban megerôsítette atyai barátja, ErichKleiber. El is vették az útlevelét menten.Hûsége 1955-ben el is nyerte „méltó jutal-mát”. Október vége felé nyílt meg a rom-jaiból újjáépült bécsi Staaatsoper. Az ün-nepi elôadások hetére névre szólómeghívót kapott Herr Janos Ferencsik, akilényegében nem mondta fel a társulattalkötött szerzôdését, csupán teljesítésébenvolt akadályoztatva. A Kossuth-díj, Érde-mes és Kiváló Mûvész cím birtokosa(1951, 1952, 1954) oly fokú bizalmatlan-ságot élvezett, hogy nem bizonyult semeléggé érdemesnek, sem eléggé kiválónaka neki címzett meghívás elfogadására. Be-lépôjegyeit egy megbízhatónak tartott ma-gyar muzsikus használta fel.

Az ilyen ügyek akkoriban a hatalomlegfelsôbb szintjein dôltek el. Ugyancsak1955-ben a központi pártapparátus zeneireferense megkísérelte jóváhagyatni Zat-hureczky Ede és Somogyi László szerzô-désen alapuló olaszországi turnéját; többéberségre intette a Központi Vezetôség il-letékes titkára, ô maga nem is hagyta jóváaz utazást. Csoda, hogy mindkettô – So-mogyi és Zathu is – eltávozott mihelyt le-hetett? Az csoda, hogy Ferencsik Jánosmaradt.

Roppant alattomos volt a módszer,amellyel ezt a mélyütést mérték rá. 1955.október 30-ra kellett parancsra kitûznie azOperaháznak a Hovanscsina Erkel-színház-beli felújítását. A fôpróbák hetében nemutazhatott Bécsbe a mû karmestere. A ki-tûzött dátumnak a fogoly ôrzésén kívülsemmi indoka nem volt, azon kívül, hogytudathassák a meghívó féllel, FerencsikJános, sajnos nélkülözhetetlen Budapesten.Érthetô, hogy a kitüntetésekkel oly szépenfeldíszített karmester a pohárban keresettvigaszt. Már-már az eszméletlenség hatá-rán kezdte el október 30-án a Hovanscsi-nát, amelynek 1. felvonása rendkívül kényeskarmesteri feladat, kivált, ha a tömegjele-netek egy erre teljesen alkalmatlan méretûszínpadon zajlanak. A Ferencsikkel szem-ben ülô két csellista tartotta meg a karmes-teri pulpitust, hogy rájuk ne boruljon avérig sértett ember. Orvosa térítette, injek-ciókkal, magához az elsô szünetben.

Gyakorlati-mûvészi oka is volt annak,hogy az 1. karmester 1957 szeptemberétôlaz Operaház fôzeneigazgatójaként mûkö-dött. Májusban az aktív magánénekesekkorelnökét Palló Imrét nevezték ki igazga-tónak, azonban köztiszteletben álló nagybaritonistánk mellett égetô szükség volt azenei újjáépítést kézben tartó, tapasztaltvezetôre. Csak a zenekarból emigráltakmajd' 30-an, egy részük kulcspozícióból,de a repertoárba már beletanult fiatalok isszép számmal. 29 új zenekari tag ült az„árokba” 1957-ben és 1958-ban, akik kö-zül korábban egy sem játszott operát. Kö-zülük egy is elegendô volt ahhoz, hogy ké-nyes helyeken elrontsa a hangzást. Embertpróbáló feladat volt ennyi új zenészt alkal-massá tenni a cseppet sem könnyû színhá-zi feladatok ellátására. Ugyanezt a „beta-nítást” az ÁHZ-ban is Ferencsiknek kellettmegoldania, hiányzó szólamvezetôk, a re-pertoárt jól ismerô tuttisták pótlását.

És ha már a zenekari újjáépítôrôl meg-emlékezem, nem hagyhatom említetlenül:Ferencsik teremtette meg 1945 tavaszán,szinte zöldmezôs beruházásként a MagyarRádió Szimfonikus Zenekarát. Ennek isvan elôtörténete azért. A rendszeres mûsor-szórás kezdetén (1925. november 30.) aRádiónak semminemû zenei együttese nemvolt. Komor Vilmos Kamarazenekara, ezaz Operaház tagjaiból verbuvált, inkábbkis szimfonikus zenekarnak tekinthetôegyüttes szolgáltatta a Rákóczi úti lakásbólkialakított ôs-stúdióban, a helyszûke miattredukált létszámmal, a zenét. Egy-másfélórányit, általában délben, vagy késô dél-



után. A zenekar évadonként 5–6 hangver-senyt adott, Mozartot, Beethovent, Cho-pint, Regert, Bartók, Kodály, Siklós Albert,Weiner, Stravinsky és más külföldi élômesterek mûveit. A Rádióban tipikus sza-lonzenekari mûsort, 1928 szeptemberében14 alkalommal, hol operettrészletek, holszórakoztató zene, hol könnyûzene cím-mel, s kísért öt operaénekest. Az utóbbi olysûrû helyszíni opera- és hangverseny-köz-vetítésekhez a rádiózás elsô éveiben méghiányzott a technika. Jellemzô, hogy Ko-dály 1927. március 17-i szerzôi estjénekteljes mûsorát két nappal korábban, a Stú-dióból sugározta a Magyar Rádió.

1935-ben készült el a máig szolgálatotteljesítô 6-os stúdió, az idôközben „lakástcserélt” Rádió épületében. Akkor már ja-vában közvetített a Rádió élôben hangver-senyt, operát heti rendszerességgel. A hatostpedig 1936-ban elfoglalta a Magyar Rádióhivatásos és a szokványosnál sokkal népe-sebb szalonzenekara (vezetôje: Bertha Ist-ván). A Magyar Mûvelôdés Házában (ma:Erkel Színház) 1943. október 7-én mutat-kozott be, Dohnányi Ernô vezényletével akibôvített szalonegyüttes, a Rádió Zenekar.Alapítójának Dohnányit tartják, ô 1931-tôlzeneigazgatója volt az intézménynek, denem volt funkcióban legkésôbb 1942 tava-szától. Ott zenei osztályvezetô mûködött:dr. Laczkovich János.

Mindössze 38 tagja volt a nyilvános be-mutatkozáskor feltehetôen kisegítôkkelbôvített Rádió Zenekarnak. A két szólam-ra mindössze tíz hegedûs, két nagybôgô-játékos, kettôs fák, de négy kürtös, háromtrombitás. Volt alternatív gitárosa, szaxo-fonosa és fôfoglalkozású harmónium-játé-kosa. Meg mindjárt négy karmestere: aszalonzeneszakos Bertha István, Fridl Fri-gyes, a súlyosabb zenékhez Rajter Lajosés Vincze Ottó. A zenekar vezetôje BerthaIstván maradt, ez, valamint a gitár, szaxo-fon, harmónium jelenléte jelezte, hogy aszalonzene szolgáltatása továbbra is emi-nens feladat. Az alapítók, meglehet, arra isgondoltak, hogy a háborús szûkösség el-múltával erre az együttesre, mint csíráraráépülhet egy nagy szimfonikus zenekar.Roppant elmaradásban voltunk e téren,hisz szerte Európában – Budapestnél jóvalkisebb, fôvárosi ranggal fel nem ruházotttelepüléseken is – a 20-as években alakul-tak meg a rádióállomások nagyzenekarai.

Hanem a Rádió Zenekar nem bizonyultmegbízható alapnak a továbbépítéshez.1945 január végén a Rádió új elnöke, Or-tutay Gyula Lajtha Lászlót nevezte ki ze-

nei fôosztályvezetônek. Ôk ketten a 30-asévek végétôl dolgoztak együtt a hiteles ma-gyar népzenét rögzítô úgynevezett Pátria-lemezek készítésén. Lajtha február 7-énösszehívta az 1943-ban bemutatkozottegyüttes mobilizálható tagjait, hamarosanmeghívta Ferencsik Jánost és Polgár Tiborôsrádióst (munkaviszonya 1925-ben kez-dôdött) a máig élô nagyzenekar megszer-vezésére. A bázisegyüttes tíz hegedûsébôlnégy más zenekarban folytatta a szolgála-tot, akárcsak mindkét fuvolás és fagottos,a 38 muzsikusból összesen 15-en. Hogy há-nyan vesztek oda Budapest ostromán, há-nyan emigráltak, azt nem tudom. Az 1943-asnévsorból továbbszolgálót mindössze né-gyet találtam: Friss Antal kiváló csellis-tánkat, Hütter Gyula hegedûst, Máthé Áronklarinétost, Hölzl Rudolf kürtöst. Az én me-móriaegységem természetesen nem mér-tékadó, arcról nem, névrôl pláne nem is-merhettem a Magyar Rádió SzimfonikusZenekarának valamennyi tagját 59 évrevisszamenôleg. De annyi bizonyos, hogyFerencsik Jánosnak teremtenie kellett aMagyar Rádió Szimfonikus Zenekarát,függetlenül attól, hogy az utókor nem ne-velô karmesterként emlékezik vissza rá.Bízvást tekinthetjük ôt alapító atyának.

Ferencsik elsô „saját” szimfonikus ze-nekara papíron – a mûsorújság lapjain – ésaz emlékezetben létezik csupán. Bemutat-kozását, kényszerûen, az utcára vitte,Beethoven szabadságzenéjét, a III. Leonó-ra-nyitányt 1945. május 1-jén. Éppolyszimbolikus üzenete volt, mint FerencsikJános említett Beethoven-matinéjának1956. december 31-én. Nagyon jól emlék-szem, mint töltött be utcákat-tereket a vi-gaszt nyújtó muzsika. A mûsorszóró an-tennák akkor még romokban hevertekLakihegyen, szabadtéri hangszórók köz-vetítették, gondolom, az épségben maradttelefonkábeleken át.

Hangzó nyoma az 1951. március 1-jéigtartott Ferencsik-érának szinte nem ma-radt. Felvétel romlékony lakklemezre ké-szült – ha készült egyáltalán. Az elsô mag-netofon 1948-ban érkezett Budapestre, deazt a túlsúlyos berendezést politikai mû-sorok rögzítésére használták. Klempererlakklemezeibôl is alig maradt fenn hasz-nálható, Ferencsikkel mindmáig nem hal-lottam korai rádiózenekari produkciót.

Az együttes gyakorlatilag a 6-os stúdió-ban lakott ama idôben, hangversenyterme-inkben fölöttébb ritka vendég. Hetenteegy-két szereplés a Bródy Sándor utcában.A profil letisztult. A szalonzene szórakoz-



tató funkciója a negyvenes évek másodikfelében sem csorbult, de ezt nem a Rádió-zenekar tagjai szolgáltatták többé. Alakultviszont „válogatott csapata” a Rádió Ka-marazenekara, amely heti-kétheti rendsze-rességgel játszott Mozartot és korábbi ze-néket, nálunk ritkán, vagy éppen soha nemhallott mûveket. A zenekar kezdettôl fel-adatának tekintette a 20. század zenéjénekmegszólaltatását; az elsô években majd'20 magyar kortárs mûvét adta elô, a nálunkalig ismert angol, és még alig sem ismertamerikai zenét. 1947. szeptember 26-án,Bartók halálának második évfordulójánFerencsik János vezényelte a Zeneakadé-mián, Sándor György szólójával, a III. zon-goraverseny hazai bemutatóját és a Négyzenekari darabot, amely ezt megelôzôenutoljára, egyszersmind Magyarországonelôször, 1934-ben volt hallható. Itt említemmeg, hogy Kodály Zoltán a 6-osban, 1947.november 19-én vezényelte elôször a rádiózenekarát, a Három ének meghangszereltváltozatának és a Cinka Panna daljáték né-hány részletének ôsbemutatóját (a zenekarosHárom ének két szélsô darabja premier-ként Berlinben, 1929-ben hangzott el). 1947.július 26-án állt a Rádió mindössze 21-éves hanglemezforgatója – ez igencsak fe-

lelôs munkakör akkoriban, a maximum 5percnyi zenét tartalmazó normállemezeketkellett résmentesen, folyamatos zenéléshatását keltve, a lejátszókorongra helyezni!– tehát egy 21-éves zöldfülû elôször állt aRádiózenekar karmesteri pulpitusán, bizo-nyos Lehel György. A kapcsolat több, minthangsúlyos folytatása, túlmutat Ferencsikkorszakán. 1947 decemberében a MagyarRádió Szimfonikus Zenekara ezredik stú-dióhangversenyét abszolválta Ferencsik ésPolgár vezényletével. Ebbôl is látható,mennyire sûrû volt a 6-os stúdió programja.

A karmesteri emelvény és a vezér-lôfülke ablaka között volt hely néhány sorszékre, vendégek számára. Ide az együttestagjai is vihettek, közönségnek, vendége-ket. Szüleim jóembere, barátja, HütterGyula hegedûs néhányszor becsempészett,rövidnadrágos gimnazistát, a stúdió-kon-certekre. Ferencsik János produkcióit, saj-nos, egyszer sem hallottam. Klempererrelvolt szerencsém Bruckner VII. szimfóniá-jához, Mahler Dal a földrôl szimfóniájá-hoz, két Bach-jához (III. és IV. D-dúrszvit; V. Brandenburgi verseny, Magnifi-cat). Ezek nem feledhetô élmények.

1949 augusztusában vezetô karnagyávánevezte ki Ferencsiket a Rádió. Polgár Tibor

akkorra már a Zenei Fôosztály könnyû-zenei szekcióját vezette. Hanem Ferencsik,aki 1948 ôszétôl fél évadokat Bécsben töl-tött, jóval kevesebb idôt szentelhetett sajátzenekarára. Emlékezetes koncertek egészsorát vezényelte, mindhalálig, az általa te-remtett együttes élén, de talán az is jellem-zô, hogy bôséges diszkográfiájában a Rá-diózenekar, mint közremûködô, fölöttébbritkán olvasható a lemezborítón.

Hogy Ferencsik János miként lett kar-mester, hogyan tanulta a mesterséget, mikvoltak erényeinek és esetleges gyengéinekgyökerei – arról legközelebb.(folytatjuk) Breuer János


Kevés hegedûs tudhat magáénak olyansok kitüntetést és elismerô jelzôt, mintDavid Ojsztrah. Hiszen az Ôt méltató kri-tikusok de kollégái, barátai is a legkülön-bözôbb módon emlegették, beszéltek ró-la. Szûk családi körben és régi bizalmasaitársaságában az orosz nyelv adta lehetôsé-get kihasználva kedvesen mindig csak

„Dogyik” maradt. A mûvészetét egyrejobban elismerô kritikák már nemzetköziszinten is úgy írtak róla, mint a „hegedû-sök királya” vagy „Car szkripacsej” azaza hegedûsök cárja, és ha fiával, Igorralléptek fel bizony nem egyszer olvashat-tunk „David királyról és Igor hercegrôl”.

Ojsztrah 1974. október 24-én bekövet-kezett hirtelen haláláig számos nemzetkö-zi de természetesen szovjet kitüntetésbenis részesült. Az egyik számára talán leg-kedvesebb ilyen címet éppen élete utolsóévében kapta Bécsben, ahol a „Gesell-schaft der Musikfreunde” (a ZenebarátokTársasága) tiszteletbeli tagjává választot-ták. De ugyan ilyen megtiszteltetés érte abrüsszeli Eugene Ysaye Társaság, a JapánVonóstanárok Társasága, a kelet berlini

Német Mûvészeti Akadémia, a londoniKirályi Zeneakadémia és az AmerikaiMûvészeti és Tudományos Akadémia ré-szérôl is. Emellett zenei doktora volt aCambridge-i Egyetemnek és tiszteletbeliprofesszora számos zenemûvészeti fô-iskolának. Hatvanadik születésnapját1968-ban az egész zenei világ ünnepelte.Többek között Magyarországon is fellé-pett az Erkel Színházban az Állami Hang-versenyzenekar kíséretével. Akkor Mo-zart D-dúr hegedûversenyét KV. 218.játszotta és vezényelte. A budapesti Zene-akadémia is kihasználta ezt a kínálkozóalkalmat és tiszteletbeli tanári címmeltüntette ki.

Végül, de nem utolsó sorban szóljunkhazájában kapott elismeréseirôl, hiszenOjsztrah szovjet hegedûs volt és ezt sok-

A hegedûsök királyaMegemlékezés David Ojsztrah halálának 30. évfordulójára

„A világ szegényebb, unalmasabb lett nélküleAranyember volt.” (Isaac Stern)


szor hangsúlyozta is; elért eredményeit éslehetôségeit a szovjet hegedûiskolának éshazájának köszönheti, ahol 1953-ban aSzovjetúnió Népmûvésze” címet kapta,majd hét évvel késôbb Lenin-díjjal jutal-mazták addigi tevékenységét.

Hogy valójában mennyire népszerû voltbárki megtapasztalhatja, ha a mai ötven-hatvan év körüli honfitársaival beszélget-ve Ojsztrah neve szóba kerül. Emberi ésmûvészi nagysága áradt szerény, szeretet-re méltó személyiségébôl ésmuzsikálására is rányomta bé-lyegét. Ki ne ismerné jellegze-tesen kedves mosolyát, amivelmindenkit fogadott és pillana-tok alatt bensôségessé vará-zsolta a lámpalázas növendékés hírneves tanára közötti vi-szonyt? Már életében példa-képpé, sôt legendává vált a fia-tal muzsikusok között, mintahogy egy beszélgetésben Roszt-ropovics is említi; „Emlékszema háború utáni években, ahogyaz utcán felszerelt hangszórók-ból Ojsztrah hegedûjátékáthallgattam. Még ma is a fülem-ben cseng, ahogy Saint-Saënsrondo capricciosoját játsza.”

Álljon itt népszerûsége pél-dájaként egy, a halála évébenhozzá eljuttatott rövid levélkeszövege egy nôi rádióhallgató-tól;

„Kedves David Ojsztrah Elv-társ! Maga olyan szépen hege-dül, hogy szinte észveszejtô! Micsodanagyszerû ember Maga! És milyen sze-rencsés!”

David Fjodorovics Ojsztrah 1908. szep-tember 30-án született David Kolker né-ven a Fekete tenger parti Ogyesszában.Édesanyja az ogyesszai operaház kórusá-ban énekelt, édesapjának pedig – aki mel-lesleg jól hegedült és több fúvós hangsze-ren is játszott – könyvkereskedése volt avárosban. Nagyon fiatal fiúcska korábankezdett el hegedülni és a huszadik századegyik legjelentôsebb muzsikusává érett azidôk folyamán. Szándékosan nem hege-dûmûvészként említem, hiszen Ojsztrah ahatvanas évek elejétôl egyre nagyobb el-ismerés mellett nyúlt gyermekkori álma akarmesteri pálca felé. Koránt sem ha-nyatló hegedûsi képességei miatt tetteezt, hiszen azok közé a szerencsés hang-szeresek közé tartozott, akik életük utol-

só napjáig meg tudták ôrizni technikai ésszellemi frissességüket. A világ elsôsor-ban utazó szólistaként ismerte meg a ne-vét de tevékenysége közel sem korláto-zódott kizárólag erre a területre, hiszenvolt koncertmester, kvartett hegedûs, ka-maramuzsikus az Ojsztrah-trió tagjaként,brácsázott és 1962-ben végre megvalósul-hatott régi vágya és bemutatkozott, mintkarmester is. Saját szavai szerint nem ishegedûs akart lenni, hanem karmester!

Tanuló évei alatt és a szólista karrierkorai éveiben koncertmesterként tevé-kenykedett az Ogyesszai FilharmónikusZenekarnál. Talán ennek az idôszaknakemléket állítva 1947-ben lemezre játszot-ta Rimszkij-Korszakov „Seherezádé” cí-mû mûvének híres hegedûszólóját a„Bolsoj Színház” zenekarával NyikolajGolovanov vezényletével. Egy évvelkésôbb olyan ritkán játszott mûben hall-hatjuk ismét koncertmesterként, mintReinhold Glièr „A bronz lovas” címû ba-lettzenéje.

Állandó repertoár építés közben a har-mincas évek elején elkezdôdtek lemezfel-vételei melyek eleinte kis elôadási dara-bokat foglaltak magukba. Érthetô módon,hiszen az akkori hangrögzítési technikacsak ezt tette lehetôvé. Azokban az évek-ben zongorapartnerei között találjukV. Topilint, A. Makarovot és A. Gyakovotis aki 1937-ben a híres brüsszeli Ysaye

nemzetközi versenyen volt zongorakísé-rôje. Ojsztrah diadalmaskodott és elsô dí-jat kapott. Ez a gyôzelem hozta meg szá-mára a nemzetközi áttörést. Azonnaltucatszám kapott külföldi meghívásokat,melyeket csak részben tudott teljesíteni.A Szovjetúnió elszigeteltsége és a közel-gô háború nem kedveztek karrierjének.

Hegedûje a „Nagy Honvédô Háború”idején sem hallgatott. Fáradthatatlanulkoncertezett a fronton és a hátországban,

sôt egy muzsikus számáraszokatlanul veszélyes feladat-ra is vállalkozott, berepült anémetek által körülzárt Le-ningrádba, ahol sokszor ahangverseny alatt szólaltakmeg a légvédelmi szirénák.

Már ifjú hegedûsként – elsôés egyetlen tanára Sztol-jarszkij tanácsára – sok kama-razenét játszott, néha már brá-csázott is. A negyvenesévekben Lev Oborinnal ésSzvjatoszlav Knusevickijjelalapított triójukkal mindenjelentôs mûvet mûsorukratûztek majd lemezre játszot-tak, köztük olyanokat is, mintTanyejev, Babadzsanjan vagySosztakovics zongorás triói.

Fiával Igorral számtalanszorelôadták Bach d-moll kettôs-versenyét, de több más két he-gedûre írt darabot is – itt semmegfeledkezvén a szovjetszerzôkrôl, ez esetben Prokof-

jev C-dúr kéthegedûs szonátájáról. HaMozart Esz-dúr „Sinfonie Concertante”-ja volt mûsoron, ott mindig az idôsebbikOjsztrah vállalta mesterien a brácsa szóla-mát. Emlékezzünk csak a Mozart mû las-sú tételének elsô brácsa megszólalására!

Szonáta partnerei közül Vlagyimír Jam-polszkijjal, Lev Oborinnal majd a késeiévekben Frida Bauerral muzsikált és uta-zott szívesen. A sors úgy hozta, hogySzvjatoszlav Richterrel csak idôsebb ko-rában volt alkalma közösen fellépni, pe-dig Sosztákovics hegedû zongora szoná-tájának – melyet a szerzô Ojsztrahnakajánlott – ôsbemutatója az ô nevükhöz fû-zôdik.

Már 1945 nyarán Bécsben lép fel ötkoncerten. Két szonáta estet ad elôbb Ma-karovval majd Oborinnal, továbbá egykamarazenei hangversenyen az Ojsztrah-trió élén szovjet mûveket játszanak. ABécsi Filharmonikusokkal Fritz Sedlak



vezényletével eljátsza elôbb Hacsaturján,majd Csajkovszkij hegedûversenyét. Azezután következô év kiemelkedô esemé-nyeként elôször szerepel a „Prágai Ta-vasz”-on, ahol élete végéig állandó szíve-sen látott vendég marad.

A háború befejezése után már az1946/47-es szezonban folytatja mûvészitevékenységét a moszkvai zenei életbenméghozzá egy olyan szokatlan koncertso-rozattal, mely „A hegedûverseny fejlô-dése” címet kapta. Kiril Kondrasint kérifel, hogy legyen partnere a karmesteripultnál. Ojsztrah öt hangverseny kereténbelül, alkalmanként három hegedûver-senyt játszik el egy este. Ezt a már-már asport világába sorolható teljesítménytkésôbb csak olyan tanítványa képes meg-ismételni, mint Leonid Kogan. Legendásteherbíró képességérôl, szorgalmáról éskivételes memóriájáról számol be fia,Igor ezzel kapcsolatban; „Apám ennek asorozatnak a kedvéért tanult meg olyandarabokat is, mint Elgar vagy Waltonhegedûversenye, melyeket késôbb ritkánvagy soha nem játszott.”

Hogy mi lehetett ennek a „hegedûmaratonnak” a mûsora, azt ma már csaksejthetjük.

Igazi nemzetközi pályafutásának késeikezdetét sokan Sztálin 1953-as halálávalhozzák összefüggésbe. Ezután indul be akülföldi fellépések végeláthatatlan sora,jóllehet lemezfelvételei már jóval meg-elôzték Ôt nyugaton, és Szigeti József jó-voltából Amerikában is.

Elsô Amerikai fellépése 1955-ben külö-nös körülmények között zajlott. Aznaphárom hegedû koncert volt a CarnegieHallban. Ojsztrahon kívül még Elman ésMilstein is fellépett, sôt mindhármukmûsorán szerepelt Tartini Ördögtrilla szo-nátája! A kritikusok áradoztak a hang-versenyrôl és leplezetlen kíváncsisággal aszakma is összejött három nappal késôbbikoncertjére. Ojsztrah általában idegesenlépett színpadra, ami aztán az elsô hangmegszólalása után el is illant. De képzel-jük csak milyen érzés lehetett úgy játsza-ni, hogy az elsô sorokban ott ült Kreisler,Elman, Milstein, Stern, Francescatti,Primrose, Monteux és Elisabeth Schwarz-kopf…?!!

Az elkövetkezendô közel húsz évbenfeleségével, Tamara Ivanovna Ojsztrah-hal aki állandó útitársa volt, beutazták avilágot. Szállodák, repülôterek, koncert-termek, próbák és fellépések forgatagaközben hihetetlen mennyiségû lemezfel-

vételt is készített. Fáradhatatlanul vezettea moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumhegedûsosztályát két hûséges tanársegéd-jével, Pjotr Bondarenko professzorral és abudapesti Zeneakadémián is vendég pro-fesszorként jól ismert és nagyon kedveltSzemjon Sznyitkovszkijjal.

Ez az életmód meghozta szomorú gyü-mölcsét. Két komoly és több kisebb lefo-lyású szívinfarktusa volt, melyet próbáltméltósággal viselni, de éppen a halálaelôtti nagy kényszer szünet utáni visszaté-réskor látszott rajta mennyire örül, hogyismét hegedülhet, és nem tud magára vagypihenésre gondolni. Egyik spanyolországikoncertjérôl meséli Frida Bauernak; „Maolyan igazi fájó szívvel játszottam.”

Az 1973/74-es koncertszezon elôttinyarat az NDK-beli Falkenstein szívsza-natóriumban tölti, és végre kikapcsolódik.Utolsó évadját sorozatos fellépésekkel in-dítja, hegedül és vezényel. Moszkvai, mamár tudjuk, utolsó koncertjén Brahmsmûsort vezényelt és frissnek érezte ma-gát, jó kedélyállapotban volt.

Másnap elutazott Hollandiába, ahonnantöbbé már nem tért viszsza. Egy sikeresamszterdami koncert után október 24-énhajnalban heves szívroham érte, rosszullett és felesége karjai közt halt meg. Ezekvoltak utolsó szavai; „Mindjárt elmú-lik”………….

Temérdek hangfelvételt hagyott az utó-korra, melyek gyûjteménye manapság isegyre csak bôvül. Különbözô országokhangarchívumai vagy magángyûjtôkfennmaradt élô koncertfelvételei alapjánkerülnek ismét kiadásra. Így növekszikma is az amúgy is nagy mennyiségûOjsztrah felvételek száma. Gondolok ittelsôsorban a BBC Legends sorozatáramely már eddig három teljes CD-t jelen-tetett meg Ojsztrah élôben készült hang-versenyeirôl Majdnem összes prágai kon-certje kiadásra került és még egy varsóiarchívumból elôkerült hangverseny felvé-tele is a gyûjtôk örömére szolgálhat.

Buzdították életútja és tapasztalatai le-jegyzésére többször is, de az ötletet min-dig avval a kedves megjegyzéssel tolta abizonytalan jövôbe, hogy:

„Majd ha kevesebbet utazom”………

Az alábbiakban mégis Ojsztrah egyet-len önéletrajzi írásának magyar fordításáttartja kezében az olvasó, amely teljes egé-szében talán most jelenik meg elôször.

Nyuli László

Bármennyire is erôltetem az emlékezete-met, gyermekéveimre visszagondolva so-ha nem látom magamat hegedû nélkül.Három és fél éves lehettem, amikor Apámegy játékhegedûvel tért haza. Ahogy pró-báltam játszogatni rajta, szívesen kép-zeltem magam utcai hegedûsnek, ami ak-koriban egy szomorú de nem ritkafoglalkozás volt Ogyesszában. Számomraúgy tûnt, hogy nincs annál nagyobb bol-dogság, mint udvarról udvarra járni ésmuzsikálni. Az ilyen utcai hegedûs szere-pe annyira megtetszett, hogy amikor vég-re öt éves koromban kaptam egy igazi„nyolcados” hegedût és elkezdtem zenéttanulni, ez teljesen magával ragadott.

Elsô és egyetlen tanárom Pjotr Szolo-monovics Sztoljarszkij volt, akinek azok-ban az években egybeesett a pedagógiaitevékenysége az ogyesszai operaház ze-nekari tagságával. Anyám sok éven ke-resztül ebben az operai kórusban énekelt.Sztoljarszkij családunk barátja volt, sok-szor megfordult nálunk és bizonyáragyakran látott kezemben a játékhegedû-vel. Könnyen elképzelhetô, hogy az ô ta-nácsára vásároltuk késôbb azt a kis nyol-cados hegedût. Sztoljarszkij volt a híresogyesszai zeneiskola vezetôje, amit „te-hetséggyárnak” is neveztek. Nyolcvan-kilencven gyerkôc részesült ott oktatás-ban a legfiatalabbaktól kezdve. Nemkevés késôbb híressé vált hegedûs kerültki ezen iskola falai közül. Az itt uralkodókülönös légkört sem lehet elfelejteni. Aziskolának helyet adó nagy lakás mindenzugában állandóan rengeteg hegedûtok,kottaállvány és kottakupac volt. A szo-bák tele voltak izgatott és örömteli fiúcs-kákkal a folyosókon pedig ott ültek azanyukák, akik várakozván „csodagyere-keikre” rendkívüli hevességgel és benn-fentességgel vitattak meg egy-egy vonós-problémát.

Sztoljarszkij apai figyelemmel fogadottengem. Láthatóan hitt benne, hogy ha ko-molyan foglalkozom a hegedûvel, hivatá-sos mûvész lehet belôlem. Már az elsôórák alkalmával belém oltotta a zene és akemény munka szeretetét a meghitt vi-szonyt a mûvészethez mely az alkotásöröme is volt.

Maga Sztoljarszkij hihetetlen, másokatis magával ragadó lelkesedéssel dolgo-zott. Naponta reggel 7-tôl késô estig,megállás nélkül foglalkozott a gyerekek-


„Életutam”


kel. Ha mégis valahogy egy szabad helykeletkezett az órabeosztásában, márisigyekezett egy másik növendéket elôre-venni, hogy kitöltse az üres idôt. Nemvolt könnyû dolga ezzel a pajkos gyerek-sereggel. A fiúcskák néha zajos játékokateszeltek ki, a vonóikkal párbajoztak ésfeldöntötték a kottaállványt. Sztoljarszkijzúgolódás nélkül, jólelkûen vészelte átezeket a rendbontásokat, gyorsan lecsilla-pította a verekedôket és nyugodtan foly-tatta az órát.

Igazi pedagógiai tehetséggel rendelke-zett. Hatalmas mûvész-lelke volt, rendkí-vül szerette a gyerekeket és értett is anyelvükön. Foglalkozván ezekkel a fiúcs-kákkal, mindig megtalálta az utat a nö-vendék alkotó tudatához. Valahogy min-dig szemléletes hasonlatokkal keltette felaz érdeklôdésüket, és vonzó technikai fel-adatokra csábította ôket. Kitûnôen ismer-te a pedagógiai hegedûrepertoárt és téved-hetetlenül választotta ki mindenkineképpen azt, amire fejlôdésének a megfelelôterületen feltétlenül szüksége volt.

Rendkívül fontos volt Sztoljarszkij pe-dagógiai módszerében, hogy képes volt anövendékeibe bele oltani a valódi kitartástés a kemény munkához szükséges állóké-pességet. Ô maga sem sajnálta a ráfordí-tott idôt de ugyanezt megkövetelte a nö-vendékeitôl is.

Néha mérhetetlen súllyal nehezedett eza gyerekekre, elvonva a figyelmüket aszokásos iskolai tevékenységektôl. De agyerekek túlnyomó többsége óriási oda-adással és természetesen nagy eredmén-nyel foglalkozott hangszerével.

Hamarosan miután Sztoljarszkij osztá-lyába kerültem – a technikai anyag és akéztartás elsajátításával egyidôben – el-kezdtem kis tanuló együttesekben – duet-tekben, kvartettekben – játszani. Gyakrana brácsa szólama jutott nekem. Ez a hang-szer akkoriban még láthatóan nem állt akezemre de ennek ellenére nem kevésörömmel játszottam rajta ami késôbb hoz-ta meg gyümölcsét Ez a vonzalom a ka-marazenéléshez egész életemben megma-radt.

Nagyon nagy örömmel játszottunk aziskola-zenekarban. Sztoljarszkij ebbe amunkába is képes volt belevinni a parázs-ló alkotás elemeit. Megdöbbentô tökélet-tességre törekedett a részletek kidolgozá-sában és az együttesben való játékpontosságában. Kis zenekarunk fellépéseimegérdemelt népszerûségnek örvendtek

Ogyesszában és állandóan jelentôs számúzeneszeretô közönséget vonzottak.

Tanulmányaim a nehéz 1914–1918-asháborús évekre estek. A háború kezdeténApámat hirtelen behívták a hadseregbe ésel is ment a frontra. Családunk számára apuszta lét anyagi feltételei nagyon nehéz-zé váltak. Szegénységben éltünk. Tanul-mányaimat nem egyszer akaratomtól füg-getlenül szüneteltetni kellett.

Emlékszem az örömteli hangulatra,ahogy mi iskolások kivonultunk a ’17-esfebruári forradalom dicsôségére rende-zett felvonulásra. Az egész város ünne-pelte a gyûlöletes monarchia feletti gyô-zelmet. Még az ogyesszai csendôrök isvörös szalagokat tûztek a mellükre.

Ezek után az események viharos kalei-doszkópja kezdôdött; intervenció, pol-gárháború…….. De végül Ogyesszábanszilárdan létrejött a szovjet hatalom. Em-lékszem elsô – rólunk a Sztoljarszkij isko-la növendékeirôl való gondoskodásukra.Nekünk speciális kenyér fejadagot utaltakki. Ekkor töltött el elôször az a boldogítóérzés, hogy szükség van miránk, hogy va-laki aki nagyon fontos személyiség, támo-gat ben-nünket, kis hegedûsöket. Nem fe-lejtem el azt a napot, amikor büszkén ésboldogan vittem haza és tettem az asztal-ra egy egész kenyeret, amelyet rendkívülifejadagként az államtól kaptam a követ-kezô hétre.

Azokban az években kevés kapcsola-tom volt az ogyesszai zenei élettel, amelyakkoriban igen intenzív és változatos volt.Ellenben gyakran megfordultam az Ope-rában, ahol Anyám dolgozott. Korai gye-rekkorom egyik legmélyebb és legfelejt-hetetlenebb zenei élménye a színháziszimfonikus zenekar lett. Ennek a hangzócsodának az érzékelését soha nem lehetkitörölni az emlékezetembôl. A színpadelôtt az árokban egy ember figyelmeztetômozdulatai valahonnan olyan rendkívülihangokat csaltak elô, amilyeneket magamel sem tudtam képzelni. Mindenesetre azelôadás színpadi és vokális részei szá-momra másodrangúak maradtak. A fôcsoda a zenekar volt, hihetetlenül sokrétûés színes hangzásával.

Természetesen a rádiónak hatalmasszerepe van a zenei ismeretek terjesztésé-ben. De sajnálatos dolog, hogy a mai fia-talság, mely már pelenkás kora óta min-denféle zenekarok hangzásához vanszokva amelyeket a technikai eszközökjuttatnak el hozzájuk, megvan fosztva at-tól a különleges élménytôl, hogy életében

elôször meghallgasson egy szimfónikuszenekart.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem ta-nulmányaimat Sztoljarszkijnál Anyámmeghívta hozzánk egyik neves fuvolistakollégáját, aki az operai zenekarban ját-szott és Ogyesszában nagy tekintélynekörvendett. Meghallgatta a játékomat ésazt a következtetést vonta le belôle, hogya fiúcska nem tehetséges ezért ne is áltas-sák magukat avval, hogy valaha is szólis-ta lehet belôle. Készüljön csak a zenekarizenész pályára…..

Sztoljarszkij egyik fô pedagógiai elve agyerekek színpadi fellépésre nevelésevolt. Állandóan iskolai koncerteken, nyil-vános vizsgákon játszottunk, szólóztunk,kamaraegyüttesben vagy az iskolazene-karral léptünk fel.

Alig öt és fél évesen, 1914 tavaszán es-tem át a pódiumi „tûzkeresztségen”. Aziskolai matiné koncertet én kezdtem, be-fejezéséül pedig fellépett iskolánk végzôsnövendéke, Nathan Milstein.

Elsô nyilvános fellépésem zenekarral1923-ban volt, Sztoljarszkij jubileumihangversenyén, ahol Bach a-moll hegedû-versenyét játszottam. Ez után a koncertután Sztoljarszkij dicséretben részesítettés azt javasolta, hogy kezdjem el tanulni aCsajkovszkij hegedûversenyt. Feleslegesmondanom, micsoda lelkesedéssel láttammunkához.

Az 1924-es évben Ogyesszában kerültmegrendezésre elsô szólóestem, plakáttalés jegyekkel. A Bach hegedûversenyt,Tartini „Ördögtrilla” szonátáját, Sarasate„Cigány-dalok” címû szerzeményét ésmég egy sor más virtuóz darabot játszot-tam. Az ogyesszai újságok megjelentettékaz elsô kritikákat a koncert említésre mél-tó sikerérôl és játékom kedvezô értéke-lésérôl.

Emlékszem magamra azokból az évek-bôl és úgy tûnik, hogy felszabadultan,technikailag elég jól és tiszta intonációvaljátszottam. Persze azután még hosszúéveken keresztül kitartóan dolgoztam ahangképzésen, ritmuson, dinamikán ésvégül a legfontosabbon a zene belsô tar-talmának megértésén. Közös fellépéseimaz Ogyesszába érkezô híres zenészekkelnagy ösztönzést adtak zenei karrieremnekRészt vehettem A. V. Nyezsdanova ésR. M. Glier koncertjein, az OgyesszaiSzimfónikus Zenekar koncertmesterekéntpedig játszottam Pazovszkijjal, Malkoval,Pribikkel és mint szólista is felléptem aCsajkovszkij és Beethoven koncertekkel.



Ogyesszából elôször 1925-ben tettemki a lábam a konzervatórium növendékzenekarával. Sztoljarovval a konzervató-rium direktorával adtunk néhány koncer-tet Elizavetgrádban (ma Kirovográd),Herszonban és Nyikolajevben. Emlék-szem milyen mohó érdeklôdéssel, meg-szakítás nélkül bámultam ki a vonat abla-kából az új, számomra ismeretlen tájakra.Elizavetgradi tartózkodásunk elsô napján,kínzó kíváncsisággal már hajnali 4-kor út-nak indultam a várost megnézni. Akkormég nem tudhattam, hogy a késôbbiekbenmilyen sokat fogok utazni. Életem elsôvonatútja Ogyesszából Elizavetgradbaszámomra nagy és szokatlanul érdekes él-ményt jelentett.

Miután 1926-ban befejeztem azOgyesszai Konzervatóriumot Sztoljarszkjosztályában, folytattam a kemény munkáttechnikám tökéletesítésén és új repertoármegszerzésén.

1927 nyarán felléptem néhányOgyessza környéki fürdôhelyen. A kon-certek egyikén jelen volt a híres kievizongorista és pedagógus, prof. K. N.Mihajlov. Felkeltettem érdeklôdését, ésôszre megszervezte kievi meghívásomat.Glazunov hegedûversenyét kellett játsza-nom a szerzô vezényletével. El kell-emondanom, hogy milyen izgalommal éslelkesedéssel fogadtam el a meghívást?

Kievbe utaztam és nagyon izgultam,mert a küszöbön álló fellépés felelôssé-gének teljes tudatában voltam. Érkezésemelsô napján azonnal a hotelba mentemahol Glazunov lakott. Reszketve léptemát szobájának küszöbét. Egy magas, testesember fogadott, akinek a mosolya meg-nyugtatott és egyben megbabonázott szo-katlan jólelkûségével és szívélyes meleg-ségével. Olyan jóságos és figyelmes voltvelem, olyan egyszerûen beszélt a küszö-bön álló közös fellépésünkrôl, hogy min-den izgalmam elillant. Nagy lendülettelkészültem a fellépésre.

Az úgynevezett „Proletár Kert”-ben tar-tott koncertek Glazunov vezényletévelhatalmas nyilvánosság elôtt zajlottak.Kiev után Ogyesszában is felléptünk. Ed-digi együttes szerepléseink eredménye-képpen, számomra az volt a legnagyobbkitüntetés, hogy Konsztantyin Alekszand-rovics javasolta, játsszunk együtt Lenin-grádban is. Glazunovval kifejezettenkönnyû és kellemes volt együtt muzsikál-ni. Áradt belôle a bensôséges nyugalom.Ülve dirigált. Tempói néha inkább lassab-bak voltak, ahhoz képest ahogy én szok-

tam játszani. Ezért a teljes zenei koncep-ciót átjárta egy rendkívüli dallamosság. Azenekar összes hangszere énekelt, nem-csak a kantilénákban, de a gyors epizó-dokban is.

Ogyesszába visszatérve folytattam amunkámat, mint szólista de alkalom adtán,mint az ottani zenekar koncertmestere.

Az Ogyesszai Filharmóniai Társaságegy alkalommal, azzal a kéréssel fordultaz éppen városunkban vendégszereplôN. A. Malko karmesterhez, hogy hallgas-son meg. Malko végighallgatta a mûsoro-mat, kedvezôen nyilatkozott róla, de a kö-vetkezô ironikus megjegyzést tetteDebussy „A táncoló babák” címû, darab-jával kapcsolatban. „– Fiatalember, magamár kinôtt abból a korból, hogy babákkaljátsszon, de arra még nem elég érett, hogyszerenádokat adjon.”

Rövid idô múlva megjött a meghívásLeningrádból, hogy az ottani koncertsze-zon nyitóhangversenyén játsszam el aCsajkovszkij hegedûversenyt Malko ve-zényletével, aki akkoriban a LeningrádiFilharmonikusok vezetô karnagya volt. Arákövetkezô hangversenyt pedig már is-mét Glazunovval tervezték.

A javaslat nagyon vonzó és számomraigen fontos volt. Leningrádban játszani,ahol a legnagyobb hegedûsök, zongoris-ták és karmesterek lépnek fel, komoly ki-hívás minden muzsikus számára hát mégnekem kezdô vidékinek, aki éppen mostkezdi koncertfellépéseit.

A zenekar nagyon ridegen és bizalmat-lanul fogadott. Egy közönséges gyári he-gedûn játszottam, holott számomra mégez is maga volt a tökély. De már az elsôpróba után a szólócsellista egy bizonyosBrik azt mondta: „Fiatalember, Lenin-grádba nem szokás ilyen hegedûvel beál-lítani, mert ebben a teremben a jó hegedûjobban, de a rossz még rosszabbulszól…”

Az 1928. október 28-án megtartotthangverseny után a zenekar mûvészei ré-szérôl eloszlott a bizalmatlanság. Mele-gen és ôszintén gratuláltak. Evvel a híresegyüttessel harminc évig tartó barátsá-gunknak ez a koncert szolgált kezdetéül.

Az 1928-as évben áthelyeztem állandólakhelyemet Moszkvába. Kezdetben,mint ismeretlen fiatal hegedûsnek nagyonkorlátozottak voltak a lehetôségeim. AMoszkvai Konzervatóriummal nem áll-tam semmiféle kapcsolatban, itt egysze-rûen „idegen” voltam. Híres énekesek ésbalerinák fellépésein játszottam, mint

„körítés” De meg kell mondani, hogyezek a fellépések nagyon hasznosnak bi-zonyultak, hiszen nekik köszönhetôen be-utaztam az egész országot.

Hamarosan az Ukrán Filharmónia kez-dett érdeklôdni irántam, és szóló koncer-teket szervezett az ország sok városában.Moszkvába költözésem fontos szerepetjátszott a mûvészi fejlôdésemben. Bekap-csolódásom a moszkvai kulturális élet-be, találkozások az ottani zenei életkiváló-ságaival, koncertek, színházak,múzeumok – mindezek szélesítették azalkotói horizontomat. Igumnov, Neu-haus, M. Poljakin és más külföldi mûvé-szek koncertjeit látogattam, a „Perszim-fansz*” elôadásain voltam a „NagySzínház”-ban.

Megismerkedetem a Moszkvai Konzer-vatórium professzoraival, A. I. Jampol-szkij-val, K. G. Mosztrasszal, L. M. Zeit-linnel és érdeklôdéssel figyeltemkiemelkedô pedagógiai munkájukat.

Poljakin játékában rendkívüli kife-jezôereje és szép hangja ragadott meg.Elôadásmódjára sajátosan nagy ívû szár-nyalások, élénk tempera-mentum, a rész-letek eleganciája és a sziporkázó virtuo-zitás voltak jellemzôek. Hatalmasérdeklôdéssel látogattam Szigeti Józsefkoncertjeit. Szigeti messze nem ren-delkezett avval a könnyedséggel, mintami Poljakint vagy Milsteint jellemezték.Ô kifejezetten küzdött a nehézségekkel dea hallgatóságot magával ragadta erôselôadómûvészi akarata, sajátos elôadóimanírjai és a játszandó darabhoz valóegyéni közelítése. De stílusa minden va-rázsa mellett nem volt az a mûvész, akitérdemes lett volna utánozni – kicsit túl-zottan egyéni volt a felfogása, sajátos azelôadás módja. Késôbb, nemegyszer hall-gatván fellépéseit, megismervén lemez-feltételeit, felfedeztem magamnak mûvé-szetének más vonásait is.

Körülbelül a 20-as évek végén ismer-kedtem meg elôször Fritz Kreisler leme-zeivel. Ezek a felvételek sok mindentmegnyitottak számomra a hegedûjátékkalkapcsolatban és rávezettek, hogy nagyonmegszeressem ennek a nagy muzsikusnakaz elôadómûvészetét.

Moszkvában az 1931-es év elején kezd-tem egyre gyakrabban szóló koncertekenfellépni (elsô szólóestem itt 1929 tava-szán volt), elôbb a konzervatórium kis,majd hamarosan már nagy termében.


*Perszimfansz= az elsô karmester nélküli szimfónikus zenekar neve


Elôször 1933-ban játszottam háromhegedûversenyt egy esten – Mozartot(No. 4), Mendelssohnt és a Csajkovszkijt.A. I. Orlov vezényletévelt, akivel késôbbnem egyszer volt alkalmam újra együttfellépni.

Nem sokkal késôbb kezdôdtek meg kö-zös fellépéseim K. N. Igumnovval, A. B.Goldenweiserrel és G. G. Neuhaussal.Mindig nagyon szerettem Igumnov nemesés ihletett mûvészetét. Igyekeztem soha-sem elszalasztani hangversenyeit. Ô is ne-megyszer eljött az én koncertjeimre. Egyilyen jelentôs elôadómûvésszel elbeszél-getni és kritikai észrevételeit meghallgatniszámomra mindig nagyon érdekes volt.

A Moszkvai Konzervatórum igazgató-jának A. B. Goldenweisernek javaslatára1934-ben kinevezést kaptam a konzerva-tórium tanári karába. Kaptam egy önállóosztályt és nagy lelkesedéssel vetettembele magam új feldatomba, mint pedagó-gus. Ha visszagondolok megtett élet-utamra határozottan jó érzéssel emlék-szem vissza pedagógiai tevékenységemre.Meggyôzôdésem, hogy a fiatalokkal valókapcsolatom is nagyon hasznosnak bizo-nyult mûvészi fejlôdésem szempontjából,jóllehet ez a munka sok idôt és energiátigényel.

Egy érett mûvésznek meg kell osztaniatapasztalatait az ifjúsággal. Ez szent köte-lessége. A pedagógiai munka meggyôzô-désem szerint egy sajátos alkotói labora-tórium ami még egy már koncertezômûvész számára is nagyon hasznos. Ami-kor tehetséges fiatallal van dolgod ésfigyelmesen követed az ifjú zenész fejlô-dését, gyakran olyan kérdésekre is megta-lálod a választ amit saját felkészülésedalatt teszel fel magadnak. Idônként látod,hogy a növendéked ösztönösen vagy tu-datosan megoldja azokat a feladatokat,amiken neked sokat kellet törnöd a feje-det. Így aztán lassacskán összegzôdik azúj tapasztalat, és végeredményben ez ked-vezôen befolyásolja a saját elôadómûvé-szetünket. Fiatal hegedûseink színvonalaolyannyira magas, hogy a velük való ál-landó kapcsolat már magától is emeli asaját nívónkat. A fiatalság nagyon érzé-keny. Fürkészôen figyeli tanárai munká-ját, s ha nem akarsz lemaradni, akkormagadnak is intenzíven és kitartóanigyekezned kell.

Meg vagyok róla gyôzôdve, hogy játé-kom érettebbé vált az 1934-es év elején ésebben pedagógiai tevékenységemnek isnagy szerepe volt.

Szoros barátságom és közös munkám akitûnô zongoristával L. N. Oborinnal1935-ben kezdôdött. Kapcsolatom ezzelaz emberileg is magas kultúrájú nagymûvésszel engem is gazdagabbá tett. Sok-sok örömteli órát töltöttünk együtt a múltés a jelen nagy mestereinek kamara-mûveit játszva. Késôbb csatlakozott hoz-zánk a kitûnô csellista Sz. N. Knusevickij.Így jött létre az Ojsztrah-trió mellyel amunka mindig magas mûvészi élménytjelentett számomra.

Nagyon szeretem a kamara muzsiká-lást. Nem csak a hallgatóságnak de min-denek elôtt maguknak a résztvevôknek isnagy örömet okoz. Ezért soha nem utasí-tottam vissza a lehetôséget, hogy csakúgy a magam örömére kamarázzak. Kö-zösen Oborinnal és Knusevickijjal szá-mos kamaramûvet eljátszottunk, résztvettünk Bach brandenburgi versenyeinekelôadásában és más hangszeresek mindenelképzelhetô kamaraegyüttesében.

Úgy gondolom, hogy mi muzsikusokkeveset teszünk azért, hogy az életbenmindennapossá tegyük a kamarazenélést.Hazánkban feltétlenül támogatni és fej-leszteni kellene az együttesekben való já-ték kultúráját beleértve a kisebb városokatis ahol nem ritkán találunk amatôr muzsi-kusokat akik lelkesednek a kamarazenélé-sért. Segíteni kell ezeket a nemes kezde-ményezéseket, segíteni a kotta kiadást,megteremteni az anyagi támogatást a he-lyi filharmóniák és rádió stúdiók részére,terjeszteni a kamarazenélést a sajtóban ésa rádión keresztül. Ez a zenei kultúra álta-lános felemelkedését fogja szolgálni.

Fontos esemény volt az életemben,hogy 1935-ben részt vettem a II. Összö-vetségi Zenei Elôadómûvészek versenyénahol elsô díjat kaptam. Ez a verseny szá-momra komoly erôpróbát jelentett, hiszenaz Ogyesszai Konzervatórium befejezéseóta alapjában véve csak magamra támasz-kodhattam. Eredményes volt-e az önállóutam? A verseny erre megadta a választ.

Ugyanebben az évben részt vettem az I.Nemzetközi Wieniawski Hegedûverse-nyen is Lengyelországban. Akkoribannem tudtam magamat hova sorolni a kül-földi hegedûsökkel való összehasonlítás-ban és ezért teljesen elégedett voltam azelért második helyezéssel (elsô díjat a te-hetséges fiatal francia lány Ginette Neveukapta aki késôbb tragikus körülményekközött repülô szerencsétlenség áldozatalett.)

A nagy brüsszeli „Ysaye NemzetköziHegedûverseny” 1937-ben volt ahova egyegész csoport fiatal szovjet hegedûs uta-zott ki. Ez a szereplés számomra különösenfelelôs-ségteljes volt hiszen Lengyelor-szágban már egyszer második helyezéstértem el és ezen kívül jelentôsen idôsebb isvoltam, mint a többi szovjet résztvevô. Énmár 28 éves voltam amikor szovjet kollé-gáim életkora 15 és18 év között lehetett.

A brüsszeli verseny valóban bizonyítot-ta a szovjet hegedûiskola nagy gyôzelmét,és meghozta a szovjet mûvészek elsô kül-földi nagy feltûnést keltô sikerét. Ötös fo-gatunk kiharcolta az elsô a harmadik, ne-gyedik, ötödik és hatodik helyezést. Avilág sajtója dícshimnuszokat zengett ró-lunk, és a szovjet hegedûiskoláról.

Az „Ysaye” versenyen elért sikeres sze-replésemnek volt köszönhetô a kezdetiszámtalan külföldi meghívás mely azutánkülönösen nagy lendületet vett a „NagyHonvédô Háború” befejezése után.

Mielôtt ezt a futólagos ismertetést befe-jeznénk, szeretnék még néhány szót szól-ni arról a jelentôs szereprôl, amit nagyszovjet zeneszerzôkkel – Prokofjevvel,Mjaszkovszkijjal, Sosztákoviccsal, Ha-csaturjánnal, Kabalevszkijjel és másokkalvaló kapcsolatom játszott eddigi életem-ben. Szerencsésnek érzem magamat,hogy az alkotói barátság ezekkel a kitûnômesterekkel lehetôvé tette számomra,hogy elsôként mutassak be a pódiumonolyan mûveket, mint Prokofjev elsô ésmásodik szonátája, Mjaszkovszkij Sosz-tákovics és Hacsaturján hegedûversenye.

Nagyon örülök, hogy ezen szerzôk,akikben én mindig is hittem, sok mûvé-nek keletkezését, közvetlen közelségbôlfigyelemmel kísérhettem, s melyek mûvé-szi fejlôdésem bizonyos szakaszában je-len voltak, ma már az egész világon aklasszikusok közé számítanak. Errôl lép-ten-nyomon meg is gyôzôdhetek külföldiútjaim során.

Büszkeséggel telik meg az ember szí-ve, ha a hazai szovjet mûvészetre gondol,és amikor látja, hogy szovjet zeneszerzôkmûveit a világ híres elôadómûvészei ismûsorukra tûzik; amikor lemeztársasá-gok katalógusait lapozgatva szovjetszerzôk neveit olvasom, akiknek mûveitaz összes nagy szólistával és a legjobbzenekarokkal már lemezre vették és elô-adásukban a világ elsô osztályú muzsiku-sai versengenek.

Szovjeckaja múzika, 1958. Nr.9. S




Az elnyomatásban élô népek a lelkükben – az irodalomban,zenében, festészetben védelmezik meg hazájukat. A Brahmsáltal Magyar táncok elnevezéssel feldolgozott táncdarabok for-rásai az 1848-49-es szabadságharc táján, vagy azt követôen ke-letkeztek, s jelentettek lelki támaszt egy dicsô korszakra emléke-zô nemzet számára.

Az önkényuralom éveiben akadt egy fiatal hamburgi zeneszer-zô, aki nem elégedett meg azzal, hogy hallás után jegyezzen lemagyar dallamokat, hanem módszeresen kezdte gyûjteni a ma-gyar táncdarabokat tartalmazó kottakiadványokat.

Így jelenhet majd meg 1869-ben zongorára, négy kézre az elsôtíz magyar tánc, amit 1880-ban – nem sokkal a D-dúr hegedû-verseny megjelenése után – újabb tizenegy darab követ.

1874-ben, egy bécsi zeneszerzôi pályázat alkalmával Brahmsfelfigyel egy 23 éves cseh zeneszerzôre, Antonín Dvorákra, akiBrahms támogatásával jelenteti meg Németországban, 1878-ban, zongorára, négy kézre a „Szláv táncok” elsô sorozatát, majd1886–87-ben a másodikat, és ezzel elindul a világhír felé.

*

A Magyar táncok forrásaival elôször Wilhelm Tappert németzenetörténész foglalkozott. Az Allgemeine MusikalischeZeitung 1874. évi évfolyamában (348–349. l.) tesz kísérletet azelsô 10 magyar táncban szereplô dallamok azonosítására. Bár azáltala közölt lista több helyen is kiegészítésre szorul, a magyarzenetörténeti kutatás csaknem 60 évvel késôbb kezd csak komo-lyan foglalkozni Brahms magyar táncainak eredetével.

„E dolgozatomat 1932–33 telén, Bartók Béla kérésére írtam”– olvashatjuk Major Ervinnek, a „Magyar táncok” forrásait fel-táró munkájában (Major: Fejezetek a magyar zene történetébôl,239. l.).

Mivel egyes táncok több dallamot is tartalmaznak, tanulmánya– bár igyekszik alapos munkát végezni – nem teljes. BereczkyJános 1990-ben további hét dallam eredetének felkutatásávalgazdagítja addigi ismereteinket. Brahms kottagyûjteményénektanulmányozását követôen, 1995-ben Szerzô Katalin újabb ada-tokkal szolgál a Magyar táncokkal kapcsolatban. (Az elôbbitanulmányokat lásd: Zenetudományi Dolgozatok, 1990–91. és1995–96.) A témával kapcsolatos, további forrás O. Goldham-mer munkája, amely a Studia Musicologica c. zenei folyóiratbanjelent meg (Bp., 1963. V., 89–100. l.), valamint Bónis Ferenctanulmánya (Mozarttól Bartókig, Bp., 2000, 201–208. l.).

*Gróf Festetics Leó zeneszerzô, a Nemzeti Színház mûvészeti

igazgatója „Délibáb” címû folyóiratának 1853. december 18-iszámában (801. l.) a következô, kissé pontatlan híradás jelenikmeg egy 20 esztendôs, hamburgi fiatalemberrôl, JohannesBrahmsról:

„Lipcsében új virtuost fedeztek fel: a neve: Hanz Brahmt,kora: 20 éves, feje: rafaelfô. Roppant érdeket gerjesztett feltû-

nése, s azt állítják, hogy ha zenemûvei elterjednek az egész vilá-gon, híres mûvésszé leend."

Vegyük hát az eseményeket sorjában, hiszen a fiatalember pá-lyájának alakulásában fontos szerepet játszik két magyar hege-dûmûvész is, másrészt csak akkor érthetjük meg igazán, hogyanválik Brahms a magyar zene elkötelezett hívévé, ha megismer-jük életének 1849–53 közötti idôszakát.

Történetünk a magyar szabadságharc után, az aradi tizen-három kivégzését követôen kezdôdik.

Reményi Ede 1849. október 17-én, titokban kényszerül tá-vozni Magyarországról, mivel neve ott szerepel a keresett sze-mélyek listáján. Amerikába készül, ezért sok, távozni kénysze-rülô magyar honvédtiszthez hasonlóan ô is Hamburgba utazik.

A menekült magyarok megalakítják a „Magyar KivándorlókTársaságá”-t, és – amint november 7-én megjelent újsághirde-tésükbôl megtudjuk – meghatva attól az ôszinte együttérzéstôlés nagylelkû támogatástól, amiben Hamburg lakói igen nagyszámban részesítették ôket, Amerikába történô elutazásukelôtt, szívbôl jövô köszönetüket kifejezve, nov. 10-én a városiszínházban hangversenyt szerveznek, amin bajtársuk, ReményiEde mûködik közre hegedûn. Többek között Ernst „Elégiá”-ját, Molique „Souvenir de la Hongrie” c. mûvét és egy„Ungarische Nationalmelodien” címû összeállítást játszik, asaját feldolgozásában.

Amikor nov. 19-én, a Tonhalle nagytermében második hang-versenyét adja, a programon szereplô „Ungarische National-melodien” címû mûsorszámot (vajon ez ugyanaz volt-e, mint azelsô?) már saját szerzeményeként tünteti fel. (Késôbb meg isvádolják, hogy a magyar kulturális közvagyont a maga céljairasajátítja ki.)

Akkoriban a fiatal Johannes Brahms még harmadrangú táncoshelyeken, kocsmákban zongorázik, zongorát tanít, kíséreteketvállal, hogy megélhetési költségeit biztosítani tudja. Ekkor márkét, önálló, nyilvános hamburgi fellépés áll a 16 éves fiatal zon-gorista mögött (1848. szept. 20-án és 1849. ápr. 14-én), másodikhangversenyének mûsorán már Beethoven „Waldstein” szonátá-ja is szerepel. Reményi ezt követôen „fedezi fel” a nagyszerûenrögtönzô és ügyesen kísérô fiatalembert, és köt vele barátságot.

Miközben tiszttársai már lassan mind hajóra szállnak,Reményi továbbra is szervezi „röviddel Amerikába utazása elôt-ti” búcsúkoncertjeit, így 1850. nov. 25-én a városi színházbanlép fel ismét. Decemberre újabb koncertet tervez, de erre csak1851. január 27-én kerül sor, mely alkalmával zongorán azakkoriban Hamburgban élô Bartay András mûködik közre. (Bar-tay 1845-ig a pesti Nemzeti Színház élén állt, majd külföldretávozott.) Reményi február 11-én még fellép egy magánszerve-zésû hangversenyen, és valószínûleg ezt követôen hajózik átAmerikába.

Amikor nem sokkal késôbb Kálozdy János kitûnô lóci zene-kara 1851. április 28-án, 29-én, május 1-jén, 3-án és 5-én fellépa hamburgi Thália-színházban (tehát ott, ahol Brahms is alkal-

Brahms magyar táncainak forrásai1. rész


mazásban áll ebben az idôszakban), Reményi nevét már nememlítik a lapok.

A szalonzenekar-jellegû lóci együttes 1851. januárjában kezdimeg több évig tartó külföldi turnéját Németországban, Hollan-diában, Belgiumban, Franciaországban és Angliában, mindenüttelôadnak magyar darabokat is (lásd: Szíjjártó Csaba: A cigányútra ment... c. könyvét, Masszi kiadó, 2002. 101–140. l.). A 15tagú (négy hegedû, három brácsa, egy cselló, egy bôgô, kétklarinét, 1 szárnykürt, 2 trombita, 1 kürt összeállítású), igen fe-gyelmezetten, remek összjátékkal mûködô együttes nagyszerûkülföldi kritikákat kap, 1851. márc. 27-i berlini hangversenyü-kön Meyerbeer is megjelenik. Amint az esetrôl tudósító „Hölgy-futár” bizakodva írja: „A lóci cigányokat Berlinben Meyerbeerrendkívül megdícsérte, és néhány leckét vett Kálozdytól, hogynemzeti zenénk szellemével jól megismerkedhessék. E szerinttalán valami nagyszerût várhatunk.”

Bár nem tudjuk pontosan, milyen magyar darabok hangzottakel Kálozdyék öt hamburgi fellépése alkalmával, témánk szem-pontjából nem érdektelen említeni, hogy az 1850. november 4-i, apesti Nemzeti Színházban tartott búcsúhangversenyük mûsorán,5. számként a „Tolnai lakodalmas” csárdás szerepelt (lásdSzíjjártó Cs. i. m. 232. l.), aminek egyes részleteivel majdBarahms 3. és 10. magyar táncában találkozhatunk. HogyBrahms késôbb módszeresen kezdte gyûjteni a magyar táncokszerzôinek kottakiadványait, ebben a Kálozdy-zenekarral kap-csolatos hallásélmény valószínüleg fontos szerepet játszhatott.

Hogy Brahmsnak lehetett alkalma még ennél is korábban,1847-ben színvonalas magyar elôadásokat hallgatni Hamburg-ban, erre jó példa a Házi Mihály igazgatása alatt mûködô, Euró-pa több országát bejáró, erdélyi magyar dal- és táncmûvész tár-saság, akik 1847. szept. 25-én, 28-án, 30-án, okt. 2-án és 5-énléptek fel önálló mûsorral a Thalia-Színházban, illetve a tán-cosok még az okt. 3-i színházi elôadás szüneteiben is (lásdSzíjjártó Cs. i. m. 91. és 402. l.).

Több magyar mûvet, így a Hunyadi László c. opera nyitányát,az opera egyik jelenetét és a Finálét, egy „Ungarischer Ritter-tanz”-ot (vagyis magyar verbunkos katonatáncot, gyaníthatóanErkel „Palotás”-át), és a Fóti dalt is elôadták.

Amint Kalbeck írja a Riemann zenei lexikonra hivatkozva(J. Brahms, l. köt. 61. l.): Reményi idôközben kiváló hegedûsséképezte magát Amerikában, és 1852 márciusában, majdszeptemberében (ekkor Herz zongoragyáros szalonjában) Pá-rizsban lép fel. (Lásd: Szíjjártó Cs. i. m. 135. l.) Decemberbenújra Hamburgban van, ahol ismét találkozik Brahmsszal. Ezzelkapcsolatban érdekes adat, hogy Brahms 1853. január 17-énjegyzi le az „Ez a kis lány hamis kis lány...” kezdetû népdal dal-lamát (lásd: Füredi M. – Bognár I.: 100 magyar népdal, Pest,1853, 22. szám; 1. kiadás: 1851.), aminek témájára késôbb meg-írja 14 variációt tartalmazó, „Variationen über ein ungarischesLied” (Op. 21, Nr. 2. D-dúr) címû zongoradarabját. (1856 júliu-sában küldi el a kéziratot Joachimnak, hogy mondjon róla vé-leményt, majd 1857 januárjában a kézirat módosított változatát.)

Reményi és Brahms elhatározzák, hogy 1853 tavaszán együttindulnak németországi turnéra, aminek költségeit közösen vise-lik.

Április 19-én indulnak útnak Hamburgból, és Hannover érin-tésével végül júniusban érkeznek Weimarba, Liszthez, ahol egy-két hetet töltenek együtt. Június 22-én Reményi tizenkilenc, álta-la akkoriban játszott magyar dallamot jegyez be Liszt „Magyar

románcok” címû kottásfüzetébe, köztük a majdani Brahms-tán-cok 3. és 7. számát. Brahms június végén utazik el Weimárból.

Amint Kalbeck írja (J. Brahms, 1. köt. 61. l., 1904), a bécsiGesellschaft der Musikfreunde könyvtárában megtalálható az1852–54 között összegyûjtött dallamok sorában a már említettOp. 21-es (Nr. 2.) zongora-variáció témája, és a 3. és 7. magyartánc témája is (az elôbbi Esz-dúrban, utóbbi F-dúrban, tehát aReményi által játszott hangnemekben, lásd Liszt „Magyarrománcok” c. kottásfüzetének 5. és 8. számait).

A Brahms-mûjegyzékben a következôket olvashatjuk a ma-gyar táncokról:

„Már a kézzel írt gyûjteményben... amit Brahms 1854. június8-ra (Robert Schumann születésnapjára) küldött, „UngarischeVolksweisen” felirat alatt, nyolc másik dallam (köztük az Op. 21.Nr. 2.) mellett már a késôbbi 3. és 7. számú magyar tánc is meg-található – egy zongorára írott tétel vázlataként... Az »Anhalt Va3« gyûjteményben Brahms lejegyezte annak a két táncnak a dal-lamát, amelyeket minden bizonnyal a legrégebbieknek tekint-hetünk... [Clara Schumann] már 1858-ban játszott Brahmstólmagyar táncokat hangversenyen, Düsseldorfban, Budapesten ésBécsben... Amikor maga Brahms játszotta a Táncok két kézre írtváltozatát 1867 áprilisában, Budapesten, felkínálta azokat meg-jelentetésre a Dunkl Nepomuk János kiadónak. A Magyar Tán-cokat 1868 novemberében, hamburgi koncertjén is mûsorratûzte.”

Brahms 1867. ápr. 22-én és 26-án adott zongoraestet Budapes-ten, utóbbi alkalommal a jól ismert Lujza-csárdást (8. tánc) iselôadta. Mielôtt Brahms ajánlatára válaszolt volna, Dunkl sze-rette volna tudni, hogy tetszenek a Táncok Brahms átiratában amagyar közönségnek. Mivel a közönség és a kritika ellenérzés-sel viseltetett a magyar dallamok „germanizálása” iránt, Dunkl –életének legnagyobb tévedését elkövetve – elutasította a Táncokkiadását!

Az elsô 10 tánc (I.–II. füzet) zongorára, négy kézre jelent meg1868 ôszén a Simrock-kiadónál, a következô 11 (III.–IV. füzet)pedig 1880 márciusában.

Amint Brahms már az eredeti nyomdai hirdetési dokumentá-cióban, Simrocknak írja, a Magyar táncok »igazi pusztafiak éscigánygyerekek. Nem én hoztam ôket a világra, csupán felnevel-tem ôket azzal, hogy tejet és kenyeret adtam nekik.« (Megj.:Brahms „pusztafiak”-szóhasználatának eredetét nem nehéz meg-fejteni. Már Kalbeck is említést tesz Brahms-életrajzában a„Lenau által megénekelt pusztafiakról” (i. m. 58. l.).

Nikolaus Lenau (1802–1850) magyarországi származású,osztrák költô volt, aki gyermek- és ifjúkorát Magyarországontöltötte, tanulmányait is nagyrészt itt végezte. Nagy hatással voltrá a magyar zene és népköltészet, ô fedezte fel Magyarországota világirodalom számára. Verseit jól ismerték Németországbanis.

Ennek ékes bizonyítéka többek között a Kálozdy János vezettelóci zenekar 1851. márc. 24-i, elsô berlini fellépésérôl beszá-moló kritika (Neue Preussische Zeitung) megállapítása: „... atáncoknál az ember mintha a Lenau által megénekelt cigány dal-lamokat (Zigeunerklänge) hallotta volna.” (lásd: Szíjjártó Cs. i.m. 120. l.).

A továbbiakban a lélekben félig magyarrá lett Lenau „Délre”c. versének kezdô sorait idézzük, Babits Mihály fordításában:



„Arra délre száll a zápor,dél felé repül a szél,hol villám cikázik távol,arra délre vágyom én.

Ott, távol magyar hazámbanáll egy nyájas kis falu,oldalában erdôárny van,benn a szellô áldva fú...”

A Tisza és a Bodrog összefolyásánál, ahol „Tokaj fürtje mo-solyog; dalolva az éjszakában három víg huszár kocog...” kezdiLenau „Miska a Tiszánál” címû, a magyar táncmuzsikával kap-csolatos élményének emléket állító költeményét, majd késôbbígy folytatja:

„... Így áradoz, nézve Miskaa szép magyar lovasokras fogva hangszerét nyakon,próbát tesz a húrokon;a vonót is meggyantázzas nagy fodor haját megrázva,veti hátra, nyakába –hegedûjén az álla:sötét szeme-villanásatüzet szór a bandára...

Lassan kezd – telítve majd –egy ó, régi csatadalt,olyant, ami rég elillantseregeknek zengett, hajdan,vad sirámmal gyújtva ôket,mert naponkint, valaha,török vérben fürdött itt mega magyarok csillaga;.................................Hajh! a magyari huszárokhogy táncolnak- hah! mi táncot!Viharában a jó kedvnekmint sodródnak, mint repkednek!Pergetik ôket a hangok,lendülnek, fürgén, erôsen,palack billeg bal kezükbenés jobbjukban szablya villog.Tokaji bor édes lángjafröccsen torkuk öblén által,áramlik, együtt a tánccal,mint szívükben a dal árja.Rezg a nóta ütemére,a sarkantyúk vas-csörgése;...”

(Jankovich Ferenc fordítása)

Amint Brahms a magyar táncok dallamaival kapcsolatbanSimrocknak írja 1888 márciusában: „Némelyiket teljesen ma-gamtól találtam ki.” Megjegyzése feltehetôen a 14. és 16. táncdallamaira vonatkozik, mivel ezek forrásait ezidáig nem sikerültazonosítani.

Brahms munkamódszerét illetôen egyébként árulkodó mon-dat található a Simrock kiadóhoz, 1876. március 31-én írt levél-

ben, a 6. magyar tánccal kapcsolatban: „Nem minden esetbentudom, hogy hallás után jegyeztem-e le ezeket, vagy láttam isôket.”

Az 1., 3. és 10. tánc zenekari változatát Simrock kívánságáramaga Brahms készítette el, ezek 1874 októberében jelentek megSimrocknál, Berlinben. 1876-ban Albert Parlow írta át az 5. és 6.táncot zenekarra, majd 1881-ben a III. füzet (11–16. tánc)anyagát is.

1881-ben Antonín Dvorák készítette el a IV. füzet (17–21.tánc) zenekari partitúráját. Ennek elôzménye: Dvorák 1874-benbécsi ösztöndíjat pályázott meg, ekkor figyelt fel rá Brahms.Javaslatára 1878-ban Simrock kiadta „Szláv táncok” (Op. 46)címû, négykezes zongoradarabjait, amelynek második sorozata(Op. 72.) 1886/87-ben jelent meg. Brahms ôszinte barátságottáplált a fiatal cseh muzsikus iránt, aki az ô támogatásánakköszönhette elsô külföldi sikereit.

1894-ben Andreas Hallén készítette el a 2. és 7. tánc zenekarianyagát. Ezek tehát azok az átiratok, amelyek még Brahms éle-tében kerültek kiadásra.

*További fontos ismeretekkel gazdagodhatunk Brahms pálya-

kezdésének idôszakával kapcsolatban, ha beleolvasunk MaxKalbeck Brahms-életrajzába (Berlin, 1904, I. köt. 56–59. l.),majd pedig Andreas Moser „Joseph Joachim” címmel megjelentkönyvébe (London, 1901, 121-128. l.).

„A színház az ifjoncot sokkal többet látta vendégként, mint akoncertterem. Így aztán Brahms a színházzal közelebbi kapcso-latba került, mivel 1850-ben a Thália-színház és az egyesítettStadttheater igazgatósága többször alkalmazta a színfalak mö-gött zongoristaként és harmónium-játékosként (zenés darabok-ban), és néha a színpadon szereplô koncert-virtuózok kísérôje-ként. A színpadi koncert-fellépés egyike volt azon rosszaknak,amiket Schröder idejébôl örököltek meg. Amíg hiányzott a vá-rosban a nagy zenei csarnok, a neves zenészeknek is kivétel nél-kül a színház színpadán kellett fellépni, ez bevett gyakorlat volt.A bevételi források gazdagabban csörgedeztek a komponisták-hoz, ha egy ismert valcerhez készítettek átiratot. Egy gyakorla-tias üzletember úgy gondolta, hogy aki ilyen kellemes valcer-átiratokra képes, az a nem kevésbé kedvelt opera-melódiákat isfogyaszthatóvá tudja tenni a hétköznapi ember számára. Ez azügyes zenemûkiadó August Franz volt, az egyik Brahms-tanít-vány apja, és Alwin barátja. Kettô és négy kézre írott, könnyenjátszható egyvelegekre volt szüksége cége számára. E kedvelt,feldolgozott darabok zenei anyagának a napi divathoz kellettalkalmazkodni, és nem kellett okvetlenül operáknak lenniük, hi-szen a könnyû anyag felhasználói nagyon elégedettek voltak ka-tonaindulókkal, és egyéb nemzeti jellegû, éppen aktuális dara-bokkal. Az ifjú Brahms nagy mennyiségben készített ilyen zenei„szórólapokat". Ezek formai szempontból kísértetiesen hasonlí-tottak tanítójának, Marxennek régimódi fantáziáihoz, miközbenezek anyagát még szabadabban kezelte, igen ügyes rögtönzômódjára, aki minden pillanatban készen áll, hogy a felvetett té-mára tovább »fantáziáljon«. A számos ál-opus mögött rejtôzôkészítô egyszer sem árulja el magát azzal, hogy a megszokottóleltérô fordulatot használ. Így történhetett, hogy Brahms már Op.1-es mûve elôtt kiadott egy Op. 151-et, amely G. W. Marxen ne-vét viseli, és címe: »Souvenir de la Russie«... Ezek az átiratokigazolják, hogy Brahms már Reményihez fûzôdô kapcsolata elôtt



is tanulmányozta a cigányzenét. Rögtön a forrásból meríthetett,mivel a forradalom éveiben, és késôbb is még Hamburgban kon-certezett többféle magyar nemzeti zenekar. Innen adódik a foga-lomzavar, ami a cigány- és magyar zenét minden további nélkülösszemossa. Minden, ami Magyarországról jött, ebben a szabadvárosban – amely a többi fôvárossal ellentétben köztársaságnakérezte magát – nyíltszívû fogadtatásra talált. A felháborodás ki-áltása, amely 1849-ben Európából hallatszott, amikor az osztrá-kok az oroszok segítségével legyôzték a diadalmas szabadságu-kért küzdô magyarokat, Hamburgban igen eleven visszhangratalált, mivel a hazájukból elüldözöttek ide fordultak, hogy a régirossz világot egy jobb újra cseréljék. A lelkesedés hullámai ma-gasra csaptak, és fôleg a hölgyek lelkesedtek a sötétszemû, feke-te hajú menekültekért, a Lenau által megénekelt »pusztafiakért«.Brahms a maga módján fejezte ki mérgét az oroszok ellen, és ro-konszenvét a felkelôk iránt. A „Souvenir de la Russie” nem csu-pán emlékeztetô, de felháborodást kifejezô röpirat is Oroszor-szág ellen. A felháborodott komponista a Rákóczi-indulót küldiharcba Lvov cári himnusza ellen. (Megj.: Alekszej F. Lvov ki-váló hegedûmûvész, a cári udvari énekkar vezetôje volt, hege-dûsként külföldön is sikerrel koncertezett, 1833-ben ô zenésí-tette meg a cári himnuszt.) Az elsô fantáziában felveszi a harcot,ami az abszolutizmus és a felkelôk között zajlik, és ami a felkelôkindulója, valamint a cári himnusz ellenpontszerû feldolgozásá-val, keményen egymásnak ütközik. A darab nem úgy fejezôdik be,ahogy azt egy »Souvenir de la Russie«-rôl feltételeznénk, him-nuszként dicsôítve, hanem a történelmi események brutalitásátkorrigálva, szabad teret engedve a Rákóczi-induló motívumai-nak. Még Alabiess, cigányok zenéjébôl eredô »Rossignol«-dal-lamainak is – amiket Brahms nagyban felhasznált – meg kellettelégedniük azzal, hogy a felkelôk »Rákóczi«-jának dobpergésekísérje ôket. (Megj.: Victorin de Jonciéres (Félix Ludger Rossig-nol) francia zeneszerzônek (1839-1903) van egy „Magyar szvit”c. mûve.) Csalogányok és dobpergés – 1849 véres tavaszánakhangjai! (Megj.: Kálozdy János (1812?–1882?), aki EsterházyPál herceg támogatásával a bécsi konzervatóriumban tanult he-gedülni, az akkori legkiválóbb magyar cigány muzsikusokbólálló, ún. lóci zenekarával évekig turnézott Európában. 1851. ápr.28. és máj. 5. között öt hangversenyt adtak a hamburgi Tháliaszínházban, ahol – amint a Freie Presse und Hamburger Ge-schäftspost beszámol róla – különösen a Rákóczi-induló kavartafel az indulatokat (lásd: Szíjjártó Cs. i. m. 120. l.). A szabad-ságharcban tábori muzsikusként részt vett Kálozdy által vezetettprodukció felkavaró élménye valószínûleg a fiatal Brahmsra isnagy hatást gyakorolhatott.)

...Hogy fedezze zenei rendezvényeinek költségét, Santhalzeneigazgató – aki a »Promenad- und Konversation«-koncertek(szabadtéri, „beszélgetôs”-hangversenyek) rendezôje volt Ham-burgban – két indulóhoz, a »Klapka« és a »Hyäne« (hiéna)indulóhoz tért vissza, és ezeket a magyar hôsöknek szentelt zene-mûveket mindjárt kétszer is mûsorára tûzte. A »Hyäne-induló«alcíme ez volt: »Avagy megkegyelmezés puskapor és ólom ál-tal«, és valódi fegyverropogással zárult. Ezzel Santhal a kiván-dorlókat csalogatóként használta fel a Walhallában sorra kerülôzenés estékhez. A koncertre szóló felhívásban ezt írja: »Meghívá-somra az itt jelenlévô magyar vendégek részt vesznek az estélyen«.

A magyar szabadságharc bukása utáni európai közhangulatottükrözi Odze Györgynek (néhány évvel ezelôtt, londoni követ-ségünkön látott el sajtódiplomáciai feladatot) „Feljegyzések egy

különös szigetországból” címû, kéziratban lévô írásából vett,alábbi részlet is:

„Annak idején még azt is megírták az angol lapok, hogy egyHaynau nevû osztrák tábornok micsoda ellensége volt a magyarszabadságharcnak. Aztán 1850-ben, amikor itt járt, persze márüzletemberként (amint bukott politikusok szoktak), egy külvárosisörfôzde munkásai felismerték, és a nyílt utcán (Southwark-ban,a Park Street sarkán, hogy egészen pontos legyek) alaposanmegverték. És még mondják, hogy az angolokat nem érdekli, mitörténik a világban...”

(Megj.: a Southwark-városrész Londonban, a Waterloo pálya-udvar környékén fekszik, a Themze folyó Parlamenttel szem-közti oldalán. Haynaut az olasz szabadságharcosok elleni, 1848-as kegyetlenkedéseirôl bresciai hiénának nevezték el. A magyarszabadságharc bukása után, mint Magyarország teljhatalmú pa-rancsnoka, valóságos irtóhadjáratot vezetett a szabadsághôsökellen, százakat küldve várbörtönökbe, és ezrével vitetve a voltmagyar honvédeket a német és olasz tartományokban állomá-sozó osztrák seregekbe.)

*Andreas Moser, Joachim-életrajzában így ír:A német–dán háború (1848–50) után, egy osztrák tartalék-

haderô állomásozott Hamburgban és Altonában. Az utóbbi he-lyen lévô táborban, de fôleg a magyar ezredeknél a hegedûs Re-ményi Ede lelkesítette honfitársait fantasztikus elôadásaival,amelyeken magyar dalok és táncok szerepeltek. (Megj.: LestyánSándor „Repülj fecském” címû, Reményi-életrajzában említi,hogy egykori honvédtisztek Görgey, Klapka seregébôl vártakAltonában hajóra, hogy Dánia elleni háborúba vigyék ôket zsol-dos katonának, amitôl megélhetésük biztosítását remélték, lásd31. lap.)

Egy fiatal hamburgi muzsikust annyira elbûvölt a kalandosszellemû, romantikus hegedûs, hogy hozzá társult, és zongoránkísérte elôadásait. A hegedûs mindjárt észrevette, milyen nagy-szerû támogatóra lelt a kísérôben, és amikor a zongorista meg-vallotta neki, hogy jól ismeri a klasszikus kamarazene irodalmát,a két muzsikus megállapodott, hogy koncert-turnéra utaznakÉszak-Németországban. A turné során Hannoverbe jöttek, és mi-vel Reményi hallotta, hogy Joachim – akit még a bécsi konzerva-tóriumból ismert – Hannoverben lakik, igyekezett mihamarábbmegtudni tartózkodási helyét, és jelentkezni nála társával, akitígy mutatott be: „Johannes Brahms, remek muzsikus és zongo-rista, Hamburgból". Joachim elsô örömében, hogy egykori isko-latársát látja, nem fordított túl nagy figyelmet Reményi kísérô-jére, de a beszélgetés során rendkívüli benyomást tett rá afrissen érkezett fiatalember személyisége. (megj.: Reményi 25,Joachim 22, Brahms 20 éves volt ekkor), és a bizonyos kérdések-re adott, határozott válaszai nagyon felkeltették Joachim érdek-lôdését; amikor Brahms zongorához ült és eljátszott néhánytételt a C-dúr szonátából (amit késôbb op. 1-ként Joachimnakajánlott), és az op. 4-es Scherzo-t, Joachim elképedt a hallot-takon, és nem tudott hova lenni ámulatában, hogy egy ismeretlenfiatalember már ilyen kész dolgokat hordoz magában. De ami-kor ezután Brahms még más darabokat, köztük az „O Versenk”címû dalt is eljátszotta, Joachim már bizonyosra vette, hogynagy dolgokra termett ember áll elôtte...

Amikor Brahms Hannoverbôl való elutazása elôtt búcsúlá-togatásra jött, Joachim így szólt hozzá: „Régóta ismeremReményit, és most, amikor úgy hiszem megismertem önt, nem



tudom elképzelni, hogy képes lesz sokáig elviselni a társaságát;valamilyen okra hivatkozva hagyja ott, szívbôl örülnék ha vi-szontláthatnám önt Göttingenben, ahol a nyarat eltölteni javas-lom. Nagyfokú rokonszenvet táplálok ön iránt.”

Joachim befolyásának köszönhetôen, a két vándormuzsikus-nak lehetôsége van fellépni a királyi udvarnál is, és Ehrlich(megj.: Heinrich Ehrlich, bécsi születésû, hannoveri udvari zon-gorista, több magyar témájú mû – köztük állítása szerint Liszt II.magyar rapszódiája dallamainak – szerzôje, akinek közbenjárá-sára kerül Joachim kapcsolatba a hannoveri udvarral) elmondjanekünk „Aus allen Tonarten” (Minden hangnemben) címû köny-vében, hogy: »A hegedûs játéka nagy élvezetet keltett, azongoristáé kevésbé; Scherzo címû mûve nem volt megfelelômûsorszám egy udvari koncertre. Bizonyos körülmények arrakésztették ôket, hogy némileg módosítsák terveiket, és közép-németországi körutazás helyett Weimárba menjenek, ahol Liszt,mint a zenei haladás híveinek vezére, még teljes aktivitással mû-ködött. Reményinek volt egy bátyja, egyike a legtevékenyeb-beknek a magyar forradalmárok között 1848–49-ben; ô maga –saját elmondása szerint – csupán hegedûsként csatlakozott Gör-gey, a forradalom tábornagyának kíséretéhez. De neve rajta volta „feketelistán”, és Wermuth (hannoveri rendôri kormányzó,akinek a hatalmi önkényérôl ismert, teljhatalmú Hinkeldey volta példaképe), beidézte magához Reményit, és kifaggatta. Remé-nyi olyan rosszul védekezett, hogy mind ôt, mind társát azonnalihatállyal kitiltották a városból, elrendelve, hogy induljanak út-nak Bückeburg felé. A szerzô udvari zongorista volt ekkor, ésmódjában állt az ügyrôl sokkal kedvezôbb beállításban beszá-molni a rendôrkormányzónak, sikeresen közbenjárva a parancsmódosítása érdekében«

Az Ehrlich-könyvben említett testvér, Reményi Antal megér-demli, hogy néhány szóval róla is megemlékezzünk.

Reményi Antal (1825. ápr. 15. Miskolc – megh.: 1912. nov.28. Budapest) tengerészeti író, 1846-ban kapott ügyvédi okleve-let. Közhonvédból a századosi rangig vitte a szabadságharc alatt.Komárom átadása után Klapkával együtt külföldre ment, és 12évet töltött részben Angliában, részben az Egyesült Államokban,itt több expedícióban is részt vett. 1860-ban Párizsba, majd azáltalános amnesztiát felhasználva Budapestre ment, ahol bíró-ként, fôjegyzôként, törvényszéki tanácsosként, majd ügyvédkéntmûködött. Sok tanulmány és hírlapi cikk fûzôdik a nevéhez.

Jellegzetes dallam-gerinc a régi magyar táncmuzsikában.

Mielôtt Brahms magyar táncainak forrásait tanulmányoznánk,tegyünk rövid idôutazást régi táncaink világába.

A régi magyar táncok vizsgálatánál megkerülhetetlen kérdés-ként vetôdik fel: vajon mennyiben tekinthetô „török"-nek Mo-zart 1778-ban írt, A-dúr zongoraszonátájából (K. 331, Op. VI,Nr. 2) az utólag „Török induló” elnevezéssel népszerûvé válttétel, és miért kapott „törökös” melléknevet 1775-ben kompo-nált, A-dúr hegedûversenye?

Ha utánanézünk a versenymû 3. tételében (Allegro) lévô zene-kari közjáték felfelé, majd lefelé szökellô, a „janicsárzene” han-gulatát keltô, hármashangzat-motívum eredetének, megtudjuk,hogy ez egy 1772-ben, Milánóban keletkezett, „Le gelosie delserraglio” címû, Noverre-balettbôl való, amit Mozart változtatásnélkül vett át. Itt jegyezzük meg, hogy janicsárzene alatt ez eset-

ben a török katonazene Európában elterjedt hangszerelési mód-ját értjük, sajátos hangzású, töröksípokból és ütôhangszerekbôlálló együttes alapján. Ez a fajta elôadói együttes a török elleniháborúk idején honosodott meg a magyar és horvát csapatoktábori zenéjében és közvetítésük útján jutott el Európa had-seregeihez.

Olvassunk bele Szabolcsi Bence „Válaszút c. könyvébe (Bp.1963, 182. l.), aki közli a kiváló Mozart-kutató, G. de Saint-Foixalábbi sorait:

„Ez az egzotizmus a XVIII. században vált divattá; nincs ittszó Keletrôl jött témákról; a törökös íz csupán olyan hangszerekhasználatával jár, amilyen a kisfuvola, dobok, üstdobok és egyébütôhangszerek, amelyek a hangszer-együtteseknek zajos hang-zást, helyi színezetet és álbarbár jelleget adnak, s amelyek egykissé mindig a burleszk határát érintik. Egyébként Mozart magajelentette ki, hogy a törökös zene célja a helyzet komikussátétele.”

De vajon milyen mintákat követ Mozart a nyugati ember szá-mára egzotikumként ható, keleties dallamok kimunkálásánál?

Úgy tûnik, Mozart „törökös” mûvei esetében nem is annyirakeleti hatásról, mint inkább a magyar táncmuzsika által közve-tített keleties, egzotikus hatásról beszélhetünk, legalábbis a me-lodika terén. Mozart sejtelmes, titokzatos, távoli, „álbarbár” vi-lága számára a magyar táncmuzsika a tényleges dallamszállító,bôségesen burjánzó fá-szi-lá és mi-ri-dó, keleties fordulataival.

Mozart felfigyel a magyar tánczene ringatózó, „hullámozta-tott” dallammozgására, az abban rejlô, újszerû lehetôségekre.Lényegében ez a hangulati, hullámoztató törekvés teljesül ki né-mileg eltúlzott formában, a Mozart által igen kedvelt, színes, ko-mikus elemként felhasznált, tréfás, kromatikus ringatózásban,amikor a mi-fi-szi-lá és a mi-fá-szi-lá hangulati sort hullámoz-tatja egymásba, esetenként hozzátoldva a régi magyar táncokbanbôségesen elôforduló, egzotikus ri-hangot is.

Szó sincs itt török dallamokról, csupán „kölcsönbe kapott”,keleties fordulatokról, bécsi „szabász” által készített köntösbeöltöztetve. Más szóval, itt az erôteljes asszimilációs képességgelrendelkezô – és így az általa igen kedvelt, moll dallamok eseté-ben különösen jelentôs dallami-hangulati mozgástérrel gazda-godó – magyar táncmuzsika egzotikus „beütéseinek”, a bécsiklasszikus zenébe történô átplántálásának lehetünk tanúi.

Az a mód, ahogy a XVIII. sz. utolsó negyedétôl, 1775-tôlkezdve Mozart, hegedûmûveiben (!) szinte rácsodálkozik azalábbi kottapéldáinkban látható, igen eredeti hangulattípusra, azttámasztja alá, hogy addigra a magyar (verbunkosnak elnevezett)táncmuzsikának sikerül megalkotnia azt a magyar lelki be-állítódáshoz illô „gerinc”-hangsort, ami egyrészt az általunkA-hangulattípusnak elnevezett, hangulati emelkedést, „fényt”hozó ,mi-,fi-szi-lá-ti-dó-re, másrészt a büszke, hôsi beállítódástkifejezô B-hangulattípus 'fá-mi-re-dó-ti-,lá-,szi összekapcsoló-dásából jön létre. Ennek a kétféle sornak a hangulati hullámzása,ringása az, ami üde színt, új lehetôségeket kínál Mozart muzsi-kája számára, ebben a dallamos- és harmonikus moll-jelleget öt-vözô, lágy tónusú hangsorban ('fá-'mi-re-dó-ti-lá-,szi-,fi-,mi):egy nép mély, színes érzelemvilágának tartalmi kifejezôdéseként.

Ehhez a XVIII. század utolsó negyedére kialakult, magyargerinc-hangsorhoz jól illeszkednek a korábban gazdagon bur-jánzó, szívesen asszimilált keleties fá-szi és mi-ri, stb. fordula-tok is, ugyanis a gerinc-hangsor ezekkel az egzotikusan meg-emelt, majd feloldott hangokkal egy sajátos ízlés által vezérelt,



42

melodikai hullámzást képes elôidézni. A nemesen, lágyan ringójelleg nemcsak a tánc ritmikáját, de ide-oda hajló motívumokbanbôvelkedô dallamszövését is áthatja. Szinte örömét leli abban,ahogy „hullámoztató” módján hol eltünteti, hol pedig hagyja fel-színre bukkanni ezeket a keleties fordulatokat, mintha csak a lo-vasnépi mozgáskultúrán nevelkedett, magyar könnyûlovas ka-tona ringatózó, táncos ízlése formálta volna ilyenné. Ez a „gerinc”jól megbírja már az európai „exportot” is, és melodikája arra isalkalmas, hogy már az elsô magyar kiadványok bécsi megjele-nése elôtt keleties hangulati elemeket közvetítsen a bécsiklasszikus mesterek felé.

A verbunkos stílus kialakulását vizsgálva, a forma, a kettôs pe-riódus, stb. szempontjából bizonyára fontos tényezôként kell szá-mításba vennünk a nyugati táncoknak a magyar táncmuzsikáragyakorolt hatását. Ugyanakkor kulturális asszimiláló-képességün-ket becsülnénk alá, ha ízlésünk nyomán kiformálódott, karak-terünkkel öntudatosan azonosulni tudó gerinc-hangsorunkat (lásd:Háry-intermezzo) idegen muzsikusok találmányának gondolnánk.

Ha Mozart számára nem jelentett volna üde, friss élményt azáltalunk gerinc-hangsornak elnevezett dallamvonal, bizonyáranem foglalkozott volna annyit vele 1775–1785 közötti alkotóiperiódusában. Itt jegyezzük meg, hogy Mozart mindössze egyet-len alkalommal, 6 éves korában töltött két hetet Magyarorszá-gon, Pozsonyban, ezért gyanítható, hogy a hozzá igen közel állóMichael Haydn-tôl szerezhetett ismereteket a magyar zenérôl.

De Mozart nemcsak a már említett moll hangulattípusok fel-idézésére használta fel a magyar tánc stílusjegyeit. Az egzo-tikus, vidám „erdei ember”-figura (Papageno) táncos, ritmikaieszközökkel történô megszemélyesítéséhez Milánóig sem kellelmennie. Elég, ha a közeli Bécsbôl a Lajta vidékére, Pozsonykörnyékére, a magyar muzsikára irányítja figyelmét. Talán nemvéletlen, hogy Mozart elôször éppen hegedûversenyeibenhasználja fel a magyaros dallam-gerincet:

A’fá mi re dó ti ,lá ,szi ,fi ,mi magyaros „dallam-gerinc” rejlik (az egzotikus

ri=gisz hanggal kiegészítve) Mozart G-dúr hegedûversenye (K 216, 1775. IX. 12.)

1. tételének melléktémájában.

Mozart d-moll zongoraversenye (K 466, 1785. II. 10.) 3. tételének melléktémája

„felfedi” az elôbbi dallam-gerincet.

Mozart A-dúr zongoraszonátája (K 331, Op. VI., Nr. 2., 1778 nyara) utolsó,

„Török induló” néven ismertté vált tételének magyaros dallamsora a ri (hisz)

hanggal.

Mozart A-dúr hegedûverseny (K 219, 1775. XII. 20.), a 3. tétel (Allegro) ma-

gyaros táncának az elôbbihez hasonló dallami gerince.

Mozart A-dúr („törökös”) hegedûversenyének (3. tétel), tréfásan ide-oda hul-

lámzó, mi-fi-szi-lá felfelé, és lá-szó-fi-mi lefelé forduló dallamívei, kromatikus

köntösben.

Hasonló, lefelé ereszkedô hullámvonalak a tétel késôbbi szakaszában.

Mozart: A-dúr hegedûverseny, 3. tétel (Allegro). Magyaros hangsorra épülô,

magyar (nem török!) tánc, a 2. sorban a ’lá ’szi szó ,fi ,fá mi ri kromatikus sor

egzotikus hullámoztatásával. Az 1. sorban a magyaros gerinc-hangsor látható,

amire a hegedû alulról „köt” rá.

Mozart: d-moll zongoraverseny (3. tétel) fôtémája (1785), az elôbbivel meg-

egyezô hangulattípussal.

Mozart „hôsi” hangvételû, a-moll, zongoraszonátája (K 310, Nr. 16., 1778

kora nyara) 1. tételének fôtémája, a jellegzetes, magyaros hangvétellel.

Haydn: G-dúr zongoratrió (1795) „Rondo all Ongharese” tételébôl az egyik

magyaros tánc részlete.

22 Originelle Ungarische Nationaltänze, Bécs, 1806–07 (6. szám).

A XVIII. sz. utolsó évtizedeibôl való magyar tánc (34 pesti magyar tánc vagy

verbunk hegedûre, 34. szám) kezdete. Az elsô két sorban a mi-fi-szi-lá hangu-

lattípus, a középrészben a keleties dó-ri bôvített szekund dominál.

XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM



A magyar táncok forrásaiAz „Isteni csárdás. Hattyú hangok Borzó Miskától. Zon-gorára alkalmazta Petényi Ottó, játza Sárközi F.” címû

kiadvány 1859-ben jelent meg Pesten, a Treichlinger kiadónál,amelynek 1. számú csárdása Brahms elsô dallamának forrása.

Wilhelm Tappert 1874-ben, a lipcsei Allgemeine MusikalischeZeitungban (348–349. l.) az 1. magyar tánc forrásaként a „Pecse-nyánszky-Sárközy: Isteni csárdás” címû mûvet tüntette fel.

Bár nem tudjuk, milyen forrásból vette ezt az információt,gyanítjuk, hogy magyar kolléga véleményére támaszkodhatott,nem is feltételezve, hogy egy cigány muzsikus lehet a szerzô. Ittemlítjük, hogy Mátray Gábor (megh. 1875. július 17, Budapest)zenetörténészünk is azt a téves elképzelést vallotta, hogy Biharisem volt az általa játszott magyar táncok szerzôje, „...nem lévénneki... élénkebb ösztöne... új darabok szerzéséhez...”

A lôcsi tabulaturás gyûjtemény (1670 körül) magyar táncának közepén (2. sor)

már ugyanúgy megjelenik a mi-fi-szi-lá hangulattípus, mint a Kodály Háry-

intermezzo indításánál és közepén, a trió elôtt (lásd Gáti verbunks dalát 1802-bôl).

A Chilesotti-féle 16. századi, német lantkézirat magyar táncának kezdete...

...és befejezése, a késôbb jellegzetessé váló, magyaros dallam-gerinccel.

Bihari „2 Ungarische Tänze oder Werbung” (Bécs, 1807), 2. tánc. Borzó

Miska Isteni csárdásában a 2. Friss 13. ütemétôl ugyanezt a hangvételt és

hangulattípust halljuk (olvassuk visszafelé kottapéldánk 4., 3. és 1. ütemét, és

hasonlítsuk össze a Friss említett részletének dallamával).

Isteni csárdás. Hattyú hangok Borzó Miskától. Zongorára alkalmazta Petényi

Ottó, tásza Sárközi F. Pest, 1859. (részletek).

A „Cserebogár...” kezdetû, a XVIII. sz. vége táján keletkezett dallamunk befe-

jezô sorai, a magyaros hangsorral.

és 4. sora. A befejezô sor tartalmazza a magyaros gerinc-hangsort, az egzotikus

ri (fisz) hanggal kiegészítve.

A „34 pesti magyar tánc...” 32. számának (A Háry-intermezzo dallamához

hasonló) elsô,

1.



Brahms elsô dallamának forrása tulajdonképpen Borzó Miska„Maros vize folyik csendesen...” kezdetû csárdásának – rit-mikai- és „egzotikus” dallami eszközökkel történô, jól „meghul-lámoztatott” – változata, gondoljunk csak az Isteni csárdás (1.szám) indításának mi-ri-mi-re fordulatára.

Hasonló dallami hullámzást hallhatunk Mozart Törökindulójában, a tizenhatodos rész 4. ütemében, valamintBeethoven G-dúr hegedûrománcában, a verbunkos téma tizen-hatodokban mozgó variációjának elején (lásd 42–44. l.).

A „Maros vize...” dallam (amelynek szerzôjeként LeszlerJózsef is Borzó Miskát tünteti fel: Nótakedvelôknek, Bp., 1986,149. l.) bekerült Szigligeti Ede 3 felvonásos, „Háromszékileányok” c. népszínmûvébe (zenéjét Erkel Gyula állította össze),az egyik betétdalként. A darab nemzeti színházi bemutatója1874. okt. 30-án volt.

Az Isteni csárdás 2. számának elsô 8 üteme lett késôbb a Far-kas Sándor, pécsi cigányprímás által szerzett, igen népszerûvévált „Hajlik a rózsafa, hajlik a lány...” szöveggel énekelt csárdásrefrénje.

Az Isteni csárdás 2. számának ezt követô négy ütemének lefu-tásában, a „ringatózó” – szi-rôl szó-ra, di-rôl dó-ra lépô – dallam-vezetés után felfelé kanyarodó tizenhatod-menet egy keleties,bôvített szekunddal veszi ki részét a hangulati hullámzásból.

Az Isteni csárdás 2. számának 13–20. üteme régi, talán Bihari-tól való verbunkos-dallam. Bár Brahms az eredeti, négykezeskiadványban nem jelzi, ezt nyugodtabb tempóban, méltóságtel-jesebben szokás játszani, ahogy saját zenekari átiratában márjelöli: „Sostenuto e poco a poco in tempo”.

Bihari híres, a-moll verbunkosának elsô négy ütemében (Studia M.21, 1979, 178. l., és Bihari-mûjegyzék 2. szám) ugyanezzel ahangvétellel, hangulattípussal (A-hangulattípus) találkozunk (43. l.).

Az Isteni csárdás 2. számának „biharis” középrészében talál-ható szi-ti-lá záró-formulák már a csárdás korszak jellegzetessé-gei, a korábbi verbunkos táncmuzsika ugyanis a lá-szi-lá záró-sémát alkalmazza szívesen.

Az imént elmondottakból mindenesetre kitûnik, hogy aBrahms 1. magyar táncában feldolgozott dallamok véleményünkszerint nem köthetôk egyetlen szerzôhöz, késôbbi „összevarrás”eredményeként kerülhettek egymás mellé.

Az Isteni csárdás 1. számának elsô ütemében lévô cisz helyettBrahms cé-t ír, ahogy az a csárdás 2. ütemében látható. Megfi-gyelhetô, hogy Brahms mértéktartóan él az ilyen „egzotikumok-kal”. Így például a 9. magyar tánchoz sem a Makói csárdás dal-lamát, hanem az eredeti népdalt használja fel.

Borzó Miska cigány muzsikus, 1848-as tábori karmester, aki aszabadságharcban jelen volt Losonc város pusztulásánál és sze-mélyes élményeit „Losonc végromlása” c. zenekari mûvébenörökítette meg.

Gyakran idôzött gróf Fáy István Rimaszombat környékén lévônyustyai kastélyában, ahol megôrizték több kiadatlan szerzemé-nyét (lásd: Leszler J.: Nótakedvelôknek, 1986, 65. l.).

Fáy gróf (szül. 1809?, Pécel – megh.: 1862, Füles, Sopron vár-megye) zenei aktivitását jelzi többek között, hogy 1830–35között évente háromszor, több napos zenei összejöveteleket ren-dezett fáji kastélyában (Miskolctól mintegy 40 km-re, észak-keletre), Kassa és Eperjes környéki muzsikusok számára. Lisztis meglátogatta Sopron környéki kastélyában, és 1853-ban Hansvon Bülow segítségével kottákat vásárolt tôle. Rossini Fáynakküldött levelét a Divatcsarnok c. lap 1854. márc. 5-i száma kö-zölte. Legjelentôsebb kiadványa: „Régi magyar zene gyöngyeitöbb újabb csárdásokkal” (ebben saját csárdásait is közölte), ötfüzetben (Bécs, 1857–61). Több zenei írása jelent meg. Zongo-rajátékosként elismert volt ügyes rögtönzéseirôl.

Brahms 1. magyar táncának „biharis” részében (vö. a „Hattyú-hangok” csárdás 2. Frissének 13–20. ütemével), a G-dúrrománcból vett kottapélda végéhez hasonlóan az „A”, majd –dó-ról fá-ra váltással – a „B” hangulattípus jelenik meg, amitvégül az „A” típus magyaros dallam-gerinccé egészít ki.

Borzó Miska (1800–1864) „Maros víze folyik csendesen...” kezdettel népszerû-

vé vált dallama. Nikolaus Lenau (Nikolaus Niembsch Edler von Strehlenau,

1802–1850) „Miska a Tiszánál” c. versébôl, a Bodrog és a Tisza összefolyásá-

nak idilli képét felidézve, a dallam „Foly a Bodrog halkan, csendesen...” szö-

vegváltozatát közöljük (Kerényi: Népies mûdalok, 1961. 71. l.), Lenau kezdô

sorainak hangulatában:

„Magyar földön, hol világos

habjaival a Bodrognak

a tiszai zöld hullámok

víg-susogva egybefolynak...”

Lenau csaknam egyidôs volt Borzó Miskával, aki Rimaszombat környékén

mûködött, és 1820 körül csatlakozott a nála alig fiatalabb Dombi Marci zene-

karához, aki késôbb Tiszafüreden is muzsikált. Ha Lenau verse valóban Tokaj

környéki élmény nyomán keletkezett, még akár Borzó Miska is lehetett a vers-

ben megénekelt muzsikus. A „Foly a Bodrog...” szövegkezdet sokkal erede-

tibbnek, hitelesebbnek tûnik a fentiek alapján, mint az igen távoli Maros folyó

nevének felhasználása, ami bizonyára késôbbi szövegváltozat.

Beethoven G-dúr, 1801 táján írt hegedûrománcának magyaros részlete. Az 1.

ütem megjelölt részletét (mi ri mi fá mi re dó ti) hasonlítsuk össze Borzó Miska

„Maros víze...” és „Isteni csárdás” c. szerzeményének kezdetével. A 3. ütem

kvintváltó megoldását – hasonló motívummal – Kodály is alkalmazza a Háry-

intermezzóban. Az 5–6. ütemben Beethoven egymás mellé „szerkeszti” a ma-

gyaros gerinc-hangsor „A” és „B” hangulattípusait: „A” (emelkedett,

„fényes”) hangulattípus = re dó ti lá szi fi mi. „B” = (büszke, „hôsi”) hangu-

lattípus = fá mi re dó ti lá szi



A 2. Brahms-tánc elsô dallamának forrása Windt Mór„Emma csárdás”-a, amely 1858 körül jelent meg Pesten, a

Rózsavölgyi cégnél. Ezt a dallamot Wilhelm Tappert németkutató már 1874-ben azonosította.

Windt (lásd Leszler i. m. 384. l.) pesti csárdás-szerzô volt,mûegyetemet végzett, zenét Thern Károlynál tanult.

A tánc „Vivo"-részének (49. ütem) dallamforrását – BognárIgnác 1858-i népdalgyûjteményének 18. számát „Azt szoktákszememre vetni...” kezdettel – Major Ervin azonosította.

Mielôtt a 2. magyar tánc 2. ütemében látható, jellegzetes rit-mikai formulát elhamarkodottan cigány muzsikusok díszítô tö-rekvéseinek eredményeként értékelnénk, vessük össze ezt a ver-bunkos zene korai idôszakából való sémát Bihari Bécsben,1807-ben megjelentetett „2. Ungarische Tänze” (1. szám) címûtáncának elsô ütemeivel.

Ugyanez a ritmikai formula hallható Beethoven III. szim-fóniájában, a gyászinduló-fôtéma utótagjában, a hegedûkön,

valamint a VII. szimfónia 4. tételének indításakor, szintén ahegedûkön. Mindkét mû keletkezése idején Beethoven behatóanfoglalkozott magyar zenével (lásd a c-moll, Op. 18-as vonósné-gyes 4. tételét, a G-dúr hegedûrománcot, valamint az István király-nyitányt), tehát az összehasonlítás mindenképpen indokolt.

Régi magyar táncaink Friss-tételeibôl kifejlôdött csárdá-saink nyomán keletkezett Brahms méltán népszerû sorozata: a„Magyar táncok”. Ismertetésüket a következô számunkbanfolytatjuk. Rakos Miklós

Az 1811–12-ben komponált VII. szimfónia (Op. 92) „gyászmenetében” (2.

tétel) a fôtéma második szakasza dallamos moll irányt vesz („A” hangulattí-

pus), majd az ellentéma a „B” hangulattípus lépcsôfokain melkedik felfelé, és

a kettô együtt adja ki a verbunkos gerinc-hangsort. Az ellentéma a magyar

táncmuzsika dallami mozgásterét használja ki (ri-re és di-dó hullámoztatás-

sal), amihez „rejtett” (elôkés) színkópák adnak táncos, magyaros lüktetést.

Bihari: 2 Ungarische Tänze oder Werbung (Bécs, 1807) c. kiadvány 1. táncá-

ban ugyanaz a ritmika és temperamentum villan meg, mint a Brahms 2. ma-

gyar táncához felhasznált „Emma csárdás” (megjelent 1858 körül) frissében.

Windt Mór: Emma csárdás (Pest, 1858 körül).

Bognár Ignác népdalgyûjteménye, 18. szám „Azt szokták szememre vetni...”

(1858).

Beethoven c-moll (Op. 18, Nr. 4, 1801) vonósnégyesének utolsó tételében, az is-

métlôjel után az „A” és „B” magyaros hangulattípus „egymásba simulva” jele-

nik meg. Hasonlót láthatunk a VII. szimfóniából vett részletnél is, a két hegedû-

szólam között (Beethoven alkotói korszaka egybeesik a verbunkos fénykorával).

„Biharisan” meghullámoztatott, magyaros dallam-gerinc az V. szimfónia 2.

tételében. A 2. ütem elsô hangja (dó) itt is fá-ra vált. Az elsô ütem „A”, a foly-

tatás „B” hangulattípus. Ugyanilyen váltás van az 1. magyar tánc „biharis”

73–80. ütemében.

2.

HANGSZERVILÁG

– A Mesterségek Ünnepe nagyszabásúrendezvénysorozatán belül az utóbbiidôben hangszerkiállításban is gyönyör-ködhetnek a Budai Várban sétálók. Meny-nyiben volt más az idei szemle, mint a ko-rábbiak?

– Ezt a kiállítást mi HangszerkészítôkFesztiváljának neveztük el, és az elsô pil-lanattól kezdve a Mesterségek Ünnepéhezigyekeztünk alakítani a programot. Innenjött az ötlet, hogy legyen hangverseny is akiállítás mellett – ettôl aztán rögtön fesz-tiválszerû lett a rendezvény. Két évig aNemzeti Galériában, két alkalommal pe-dig a Budapesti Történeti Múzeum Ki-rálypincéjében kaptunk helyet. Elôszörcsak a hegedûkészítôknek szólt a felhívás,másodszor az összes szakosztály részvé-telével kialakított gyûjteményes kiállítástrendeztünk, tavaly helyhiány miatt nemtudtuk fogadni a zongorásokat és az orgo-násokat, idén pedig – bár mindenkit hív-tunk – gyönyörû mesterhegedûk mellettelsôsorban a gitáré volt a fôszerep. Eztükrözôdött egyébként a helyszínen meg-szólaló koncerteken is. Nagyon örültemneki, mert a Magyar Hangszerész Szövet-ségben is új szakosztály a gitárkészítôké,ami híven tükrözi a szakma megváltozotthelyét a piacon is. Igaz, hogy elsôsorbanaz elektromos hangszerek kelendôek, denépszerû az akusztikus gitár is. Szebbnélszebb egyedi készítésû gitárral érkeztek akollégák, akik jelentôs fejlesztésekkel,sok ambícióval és nagyon felkészülten je-lennek meg a hazai hangszerpiacon.

– Milyen volt a rendezvény visszhangja?– Ilyenkor még nem nagyon van vissz-

hang, hiszen épphogy véget ért a nyár.Ilyenkor szétosztunk egy csomó névjegy-kártyát, beszélünk rengeteg emberrel, ésmajd, az év során ezekbôl alakulhat ki aza kapcsolatrendszer, ami aztán eltarthatjaa készítôt. Önmagában az jelent rengete-get a szakmának, hogy egy százezreketmozgósító rendezvényen, a százezres pél-dányszámú prospektusban ott lehet, en-nek minden egyéb sajtóvonzatával együtt.

És egyik kiállítás hozhatja a másikat: mármajdnem készen voltunk a rendezéssel,amikor kiderült, hogy számítanak ránk aBNV-n is. Ilyen sem volt eddig: mester-hangszerek az ôszi BNV-n! Hasonlóan azaugusztusihoz, ott is koncertekkel színe-sítjük a programot. Nagyon jó helyet kap-tunk a B pavilonban, nagy informatikai,elektromos hangszercégekkel egy fedélalatt, ami jó lehetôség számunkra az is-mertebbé válásra,

– Van arról valamilyen elképzelésükvagy információjuk, hogy hány ember lát-hatta a nyári kiállítást?

– Minden bizonnyal kevesebben, mintahányan a Mesterségek Ünnepét megnéz-ték. Ez egy szakkiállítás, amire azért ke-vesebben kíváncsiak, másrészt pedig miegy zárt térben voltunk, ahova a szabadté-ri rendezvényrôl be kellett menni és megkellett minket találni. A Királyok Pincéjesem túl könnyen közelíthetô meg. Jövôreis valószínûleg itt maradunk, de több ésfeltûnôbb plakátokkal segítjük majd a tá-jékozódást.

– Hány hangszer volt kiállítva és ezekhány készítôt képviseltek?

– 50–60 hangszert mutattunk be –30–35 hangszerész munkáit.

– Fúvósok nem is voltak?– Tavaly ôk voltak a fôszereplôk, szá-

mos egyedi, különleges modellel. Nincse-nek könnyû helyzetben, mert alapvetô te-vékenységük a javítás, nem az újhangszerek készítése. A BNV-n erre is fi-gyelünk: a javító és restaurátor cégek, kisegyéni mûhelyek is be tudnak mutatkoz-ni, munkálkodhatnak egy kicsit, kirakhat-ják névjegykártyáikat és katalógusukat. Amagas színvonalú javítás és restaurálásfontos része a szakmának. Az elôadómû-vészeknek is az az érdekük, hogy napikapcsolatba kerüljenek olyan szakembe-rekkel, akik segítségükre lehetnek, ha ja-vításról, restaurálásról van szó. Nem isszólva arról, hogy ha egyikük új hangszer

vásárlása mellett dönt, legyen lehetôségemagyar mesterremekek közül választani.

Ugyanolyan nagyságrendû kiállításitárggyal megyünk a BNV-re, mint ami-lyennel a Várban voltunk. Ennyibôl képetkaphat a látogató a hazai hangszerkészítésés -javítás fôbb irányairól, lehetôségeirôl.

Érdekesnek tartom, hogy kezdik kicsitsokallni a kiállítások számát a kollégák.Én azonban azt mondom, hogy mindenlétezô lehetôséget meg kell ragadni sajátmagunk bemutatására. Az sem baj, ha al-kalmanként egyik hangszerbôl kevesebbvan. Egy másikból úgyis több érkezik, ezmindig így szokott lenni. Mindig azoklesznek többen, akiket az adott kiállítás –város, környezet, alkalom – jobban meg-fogott. Minden, a Hangszerész Szövet-séghez érkezô felkérést elvállalok, mégha esetenként csak kisebb, kamarakiál-lítással tudunk is készülni. A szakmaivezetôk feladata aztán olyan szakmaiprogramok összeállítása, ami egészen kü-lönleges dolog is lehet. Ilyen volt idén ahegedûkészítôk kiállítása az Operaházban– csodálatos helyszínen, rendkívül rangosesemény volt. Külön ünnepi alkalommávarázsolta a mesterlevelek átadása.

Örültünk a lehetôségnek, mert elfárad-ni, elfásulni látjuk mûvészeinket. Van egykis mag, amely mindig is az új mester-hangszerek mellett állt ki, de ezt a kört na-gyon nehéz tágítani. Ezért is hívunk megelôadómûvészeket fellépni, próbálják ki,szólaltassák meg az új hangszereket,gyôzôdjenek meg azok kiválóságáról sze-mélyesen is. Mindig nagyon jó tapasztala-tokra tesznek szert, de mégis, ha mondjukegy zenekarban vesz valaki egy új mester-hangszert, hiába van vele megelégedve,nem lesz a dolog népszerûbb, nem jelent-kezik aztán másik öt zenekari tag, hogy újmagyar mesterhegedût szeretne. Lehet,hogy beszélgetni is kellene a muzsikusok-kal: miben tudunk még segíteni, hogyantudunk jobb kapcsolatot kialakítani, ôketmeggyôzni az ô érdekükben is, hogymennyire jók ezek a hangszerek. Nemkell ehhez hivatalos fórum, de kellenek a


Mesterek, mesterhangszerek, elôadómûvészek– hangszerkiállítások és hangszerész-gondolatok

– beszélgetés Szerényi Bélával, a Magyar Hangszerész Szövetség elnökével

H A N G S Z E R V I L Á G

személyes kontaktusok, az ezt megte-remtô alkalmak. Be kell azonban látnunk,hogy a nagyzenekarok élete nagyon moz-galmas: próbák, hangversenyek turnék,folyamatos napi hajtás. Még ha akarnaksem nagyon tudnak elmenni egy kiállítás-ra, egy konferenciára, sôt, még ha odavisz-szük a kiállítást sem biztos, hogy megtudják nézni. Lehet, hogy a fiatalabb mu-zsikusokat kell megkeresnünk? Lehet,hogy ôk nyitottabbak? Lehet, hogy mégnem alakultak ki olyan hangszervásárlásiszokásaik, amelyeknek a mi kézmûve-seink csak a vesztesei lehetnek? Meg-annyi kérdés, amire keressük a választ.

Az operaházi kivonulás célja volt éppenaz elôadómûvészek azon rétegét elérni,akik valamelyik vezetô zenekarbanmûködnek, de még az operazenekarból iskevesen látogattak meg minket. Ki is le-hetett próbálni ezeket a magyar mester-hegedûket, ami nagyban elôsegíti azokmegismerését..

– Nemzetközi vagy magyar mezônygyûlt össze?

– Teljesen magyar rendezvény volt,legalább harminc hangszerrel a vitrinek-ben. Csak csellóból nyolc darabot állítot-tak ki. Mindez húsz-huszonkét készítô je-lenlétét feltételezte. A hangszerkészítôkfiatalabb nemzedékébôl ugyanis egyretöbben és egyre magasabb színvonalonfognak hozzá új hangszer készítéséhez. Eb-bôl következtetni lehet a magyar hangsze-rész-oktatás egyre magasabb színvonalárais. Ma már a hangszerészkészítô iskolaalapkövetelménye, hogy egy hegedûké-szítô nem fejezheti be tanulmányait önál-

lóan, nem is akármilyen színvonalon el-készített saját hangszer nélkül. Fontosszerep jut ebben természetesen a gyakor-latvezetô mestereknek és nem utolsó sor-ban azoknak a tanároknak, akik az elmé-leti oktatást végzik. Az eredmény azonnalmegmutatkozik a mi kiállításainkon is –érdemes ôket megnézni és válogatni ahangszerek között.

– Van-e még olyan szakmai elvárás,hogy csak akkor igazán mester egy vonós-hangszer-készítô mester, ha már egyegész vonósnégyest megcsinált?

– Valóban ezek a hagyományok és el isvoltunk kényeztetve, hiszen a szakma kétóriása, Kónya és Sáránszky minden évbenelkészítettek egy vonósnégyest. Ez azonkívül, hogy egy szakmai bravúr, még egyszép gesztus is a szakma felé. Ma azon-ban ilyen bravúrhoz más dolgok is kelle-nek, mint az ô idejükben. Egy teljes kvar-tett elkészítéséhez ugyanis jelentôsanyagi háttér szükséges, hiszen az alatt azidô alatt is meg kell valamibôl éljen ahangszerész. Ma azonban a kézmûvesek80%-a napi gondokkal küzd, nem tud an-nyi pénzt tartalékolni, hogy huzamos ide-ig az „utókornak” dolgozzék.

– Ezekrôl a napi gondokról vannak visz-szajelzések a Szövetségben?

– Tudunk róla és igyekszünk segíteni is.Egyik ilyen lehetôségünk – éppen a kiál-lítások révén – jelentôs reklámköltségekátvállalása a kisebb, egyéni (egyszemé-lyes) cégek számára. Célszerû lenne job-ban jelen lennünk szakmai továbbképzé-sekben, hogy tájékozottabbak legyenek

saját lehetôségeik megtalálásában, pél-dául pályázatírásban.

– Van ezeken a kiállításokon nevezésidíj?

– Elég csekély, mondhatnám jelképes,de pontosan azért, mert az utóbbi idôbenkoncertekkel, szakmai bemutatókkal egy-bekötött kiállításokat tervezünk, szükségvan némi bevételre. Ez azonban befekte-tésnek tekinthetô, hiszen az élô zenével„fûszerezett” bemutatók reklámértékesokkal nagyobb, mint a hagyományos,szemleszerû kiállításoké. Van terembérle-ti díj, installációs költség. Megpróbálokannyit pályázni, amennyit csak lehet ésnem is sikertelenül – a Hangszerész Szö-vetség éves bevételének három-négysze-resét is meg tudom szerezni –, de még ezis kevés. Mindig van egy-két olyan alka-lom, amikor nem kell nevezési díjat fizet-ni és ezeket is kihasználják a kollégák. Azegyik volt a Budapesti Tavaszi Fesztiválleglátogatottabb eseménye, az OrszágosTáncház Találkozó, a másik pedig a Mû-vészetek Völgye Kapolcson.

Két kisebb kamarakiállítás volt 15–20készítô részvételével, 30–35 hangszer be-mutatásával., mivel elsôsorban a népihangszerek voltak „illetékesek” és ezeketféltucat (a Szövetségben is számon tar-tott) hangszerész készíti. Talán azért isérdeklôdtek éppen ez iránt a két lehetôségiránt, mert amíg a hangszerkészítôk álta-lában a zárt teret igénylik a kiállításokon,ahol óvni, védeni tudják portékáikat, a né-pi hangszerek készítôi pedig jobban sze-retnek szabad téren mutatkozni, kimennia sokadalomba és ott élôben kínálni, meg-


H A N G S Z E R V I L Á G

szólaltatni a „vásárfiákat”. A Táncház Ta-lálkozón is a vásárban voltak a népiek ésa kamarateremben, szakmai elôadásokkalkísérve a többiek. A Mûvészetek Völgyé-ben Kapolcson, a Malomszigeten voltak anépiek és Monostorapátiban, zárt térben atöbbiek. A Várban pedig a Történeti Mú-zeumban voltak láthatók a klasszikushangszerek, a Rondellán pedig felépítet-tünk egy zenepavilont, odaállítottuk a né-pi hangszerkészítôk asztalait, akik holdolgozgattak, hol pedig muzsikáltak ésigen nagy sikert arattak.

Istvánfi Balázs dudakészítôt például,aki mindeddig itthon dolgozott, csak idénnyáron már meghívták Írországba és Skó-ciába. Nem azért, hogy lássanak már vég-re magyar dudást is, hanem mert olyanszínvonalú munkákat készít, ráadásul fan-tasztikus elôadómûvész is. Számunkranagyon fontos, hogy a sok amatôrt foglal-koztató népi hangszergyártás mûvelôi kö-zül valóban a jók kerüljenek be a MagyarHangszerész Szövetségbe, hogy a többiszakosztály tagjai is elismerjék ôket.

– Mi lesz a következô lépés a kiállításiidény elmúltával?

– Az ôszi munkák színhelye a szakosz-tályokon belül lesznek – le kell zárni eztaz évet és meg kell tervezni a következôt.Januárban közgyûlés, aztán már sürget akövetkezô évad.

– Mennyire változó a Magyar Hang-szerész Szövetség létszáma? Gyarapodottvagy csökkent az elmúlt évek során?

– Némi átrétegzôdés tapasztalható.Amikor Semmelweis Tibor utódja lettem,sokan azzal riogattak, hogy felére, harma-dára fog csökkeni a taglétszám. Nem ta-láltam ezt riasztónak, hiszen egy közös-ségrôl van szó, aminek a tagjai vállaljákegymást. Léptek be új tagok, alakult újszakosztály – a tagok száma 100–110 kö-rül mozog, akik között örvendetesen sokfiatal található. A mi szakmánk különösmódon tiszteli a hagyományokat, nem-csak a munkapad mellett, hanem az em-berek egymással való társadalmi érintke-zésének területén is. Olyan íratlanszabályok szabályozzák a viselkedést fia-talabbak és idôsebbek, tanulók, segédekés mesterek között, amiire én magam nemtudok példát más szakterületen. Emellettolyan jóindulat és segítôkészség figyel-

hetô meg, ami szintén példa nélküli. Az,hogy egy fiatal hegedûkészítô tanácsotkér kollégájától valamilyen felhasználan-dó anyag és annak megmunkálása ügyé-ben, és az illetô nemcsak magyarázattal,de egy jókora darab értékes faanyaggal issegít, szinte nem számít ritkaságnak. Pe-dig ôk versenytársak! Mégis az a tény,hogy mindketten hangszerészek, sôtmindketten hegedûkészítôk, alapvetô bi-zalmat kelt bennük egymás iránt. Ilyenláthatatlan fonalak tartják össze az egészSzövetséget. A fiatalok tudomásul veszikaz elôírt lépcsôfokokat: be kell állni egymesterhez, majd mestervizsgázni kell, deúgy, hogy meg ne sértsék a ki nem mon-dott, de nagyon elismert, a rangidôsségennyugvó etikai normákat.

Ez a mai helyzetben akár meg is ment-heti a szakmát, hiszen az adóterhek és aköltségek nagyon magasak, egy szemé-lyes cégeket nagyon nehéz fönntartani,márpedig a szakma 80%-t ezek alkotják.Ezért is van szükség a Szövetségre, hi-szen ott le lehet ülni beszélgetni, eszmétcserélni, tanácsot és segítséget kérni.

Tóth Anna


2004. június 10-ei évadzáró társu-lati ülésükön a MÁV SzimfonikusZenekar tagsága Harsányi Elinát,zenekaruk fiatal koncertmesterétválasztotta az évad legsikeresebbmûvészének. A Magyar Zenei Ta-nács által kiadott oklevelet és si-kerdíjat a Zenei Világnap alkal-mával – 2004. október 6-án,szerdán évadnyitó bérleti hangver-senyükön – a Zeneakadémia pó-diumán adják át a mûvésznônek.

Gál Tamás, aki 1988-tôl a MÁVSzimfonikus Zenekar mûvészetivezetôje és a Liszt Ferenc Zen-emûvészeti Egyetem Karmester-képzô Tanszakának vezetôje,2004. július 1-tôl az EgyetemiTanács döntése alapján docensicímet kapott. Gál Tamás LukácsErvin asszisztenseként kezdtepedagógusi pályafutását, majd2001-tôl egyedül vezette a tansza-kot, adjunktusként.

Korábbi tanítványai között nagyszámban találhatók nemzetközikarmesterversenyek díjazottjai, el-ismert szimfonikus zenekarok diri-gensei. Gál karnagy úr rend-szeresen részt vesz nemzetköziversenyek zsûrijében, legutóbb2003 ôszén a zágrábi Lovro Ma-tacic nevével fémjelzett III. Nem-zetközi Karmesterverseny szak-értôjeként.

Az elmúlt néhány évben GálTamás amellett, hogy a MÁVSzimfonikus Zenekar hazai elô-adásainak jelentôs hányadát ve-zényli, és vendégként rendszere-sen közremûködik a MagyarÁllami Operaház opera- és balett-elôadásainak karmestereként, azeurópai színpadokon túl nagy si-kerrel mutatkozott be állandó ze-nekara élén Kína számos tarto-mányában és Hong Kong-ban is.

2003 decemberében beugrás-ként vezényelte a luganoi Orchestra

della Svizzera italiana zenekart. Abemutatkozás olyan sikeres volt,hogy 2004 december 22-ére ismétmeghívták Gál Tamást, ezúttal egyBrahms-Dvorák est dirigálására

2003 óta Tajvani Nemzeti Szim-fonikus Zenekar rendszeresenkoncertezô állandó vendégkar-mestere.

Gratulálunk! MÁV SzimfonikusZenekar

* * *

Augusztus 10–20-ig rendeztékmeg Dél-Koreában a 3. Jeju-inemzetközi rézfúvós versenyt,amelyen a harsona kategóriátWagner Csaba, a tuba kategóriátTímár Albert, a rézfúvós kvintettkategóriát pedig a Small BrassKvintett nyerte. A kvintett tagjai:Richter Gábor, Martincsák Ádám,Ember Dániel, Kasza Nándor ésKovács Péter.

HÍR

EK

Jubileum

A rejtvény helyes megfejtése után a bal, majd a jobb nyílirányában haladva 20 esztendeje elhunyt kiváló karmes-terünk neve olvasható össze.

VÍZSZINTES: 1. A zenekar elsô hegedûse. 2. Elterjedésiterület, latin szóval – csorgó – szintén ne. 3. ... Vallone;olasz színész – ...-ámol; kelletlenül tesz valamit, tájszóval– ... nad Labem; cseh város. 4. Lógás, csüngés tájszóval –ez pl. Apollón is. 5. Angol fôrend – stimuláló. 6. Olaszhímnemû névelô – a Krisztust sirató Mária képzômûvészetiábrázolása – indonéziai sziget(ek) Kelet-Timortól észak-nyugatra. 7. Egyházi hangnem – kedvelt animációs figura.8. Ukrajnai város, egykor Lemberg – vételi jog – diplomá-sok neve elôtti rövidítés. 9. Kiváló karnagy, zeneszerzô(Lajos, 1927–1993) – számtani mûveletet végez. 10. Amohácsi csata kapcsán ismertté vált patak – a Tungting-tóba torkolló kínai folyó. 11. Zûrzavar és ... bánat; ThomasMann novellája – becézett Rebeka – angol mérnök, arepülô vetélô feltalálója (John, 1704–1764 k.) 12. Bosszúsindulatszó – háromsoros japán versforma – skót filozófus(David, 1711–1776). 13. A XIX. század elején jelentkezômûvészeti stílus.

FÜGGÔLEGES: 1. Osztrák operettszerzô, fô mûvei a Gasparone és a Koldusdiák. 2. Latin órák! – balti néptöredék – Londonszórakozónegyede. 3. Unokaöcs, németül – angol kikötôváros Calais-val szemben. 4. A kalcium vegyjele – Experimental AircraftProgram (brit vadászrepülôgép), röv. – egykor. 5. Énekmondó – a szelén vegyjele – a fordítottjával; Juhász Gyula múzsája. 6. Hitet,bizalmat kifejezô költôi múlt – csont és száj latinul – a zenei lassítás (ritenuto rövidítése. 7. ... faciunt collegium; hárman alkotnakgyûlést (latin mondás) – tunéziai és portugál gépkocsik jelzése – Hektor, becézve. 8. ... Ferrer; amerikai filmszínész – az ábécé ele-je – jeles román költô (George, 1866–1918). 10. Legendás labdarúgó csatár (Ferenc) – hipnózis része! – a szélein hámoz! 11. Nyak-ba vetett sál – nigériai város Benue tartományban (TAKUM). 12. ... a székelyeknél; Bartók zongoradarabja – csomót bont – a mikro-néziai Ra-lik-szigetek egyik atollja. 13. Világhírû magyar származású karmester (1888–1963).

Zábó Gyula

FELHÍVÁSSzerkesztôségünk tudomására jutott, hogy a nagyváradi Bazilika

nagy múltú – 1756-ban alakult – zenekarának további mûvészi színvonalú munkáját akadályozza, hogy hangszerük

használhatatlanná vált. Amennyiben valamelyik zenekar rendelkezne egy pár

nem használatos üstdobbal és felajánlaná azt a nagyváradi zenekarnak, az esetleges javításról és a szállításról gondoskodnának.

Bôvebb információ a következô címen:Lobotka Pál4032 Debrecen, Poroszlói u. 65. Fszt. 1. Telefon: 52/482-424


FELHÍVÁS

Az ország legöregebb amatôr zenekara, az

idén 175 évesSoproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

vezetôsége arra kéri azon régi tagjait, akik részt kívánnak venni,

vagy esetleg játszani is szeretnéneka 2004. december 4-i

Ünnepi Hangversenyünkön,

szeptember 30-ig jelentkezzenek a 20/4587 367telefonszámon, vagy az alábbi címen:

Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar9400 Sopron, Szélmalom u. 17.

A MÁV SZIMFONIKUSOK ZENEKARI ALAPÍTVÁNYPÁLYÁZATOT HIRDETügyvezetô igazgatói állásának betöltésére.

A pályázat beadásának határideje: 2004. október 20.Az állás elfoglalásának ideje: 2005. január 1.A pályázati feltételekrôl érdeklôdni lehet a zenekar titkárságán.Tel./fax: 3384 085 • e-mail: [email protected]

EL

HÍ

VÁ

S

REJTVÉNY

1

2

3

4

5 �

6

7

8

9

10

11

12

13

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

�



HirdessenLapunk eljut minden zenészhez, zenekarhoz, zenei szervezethez, zenei mûhelyhez, iskolához, hangszerészhez, valamint minden zenével foglal-kozó intézményhez, hivatalhoz éppúgy, mint a zeneszeretô közönséghez.

Terjedelem Forma Méret (mm) Áfa nélküli árainkfólián beküldve szerkesztéssel

1/1 oldal belsô 185 265 66 000,– Ft 74 250,– Ft1/2 oldal fekvô 185 127 33 000,– Ft 36 300,– Ft1/3 oldal fekvô 185 83 22 000,– Ft 24 750,– Ft1/3 oldal álló 58 185 22 000,– Ft 24 750,– Ft

TTerjedelem Forma Méret (mm) Áfa nélküli árainkfólián beküldve szerkesztéssel

1/4 oldal fekvô 185 61 16 500,– Ft 18 700,– Ft1/4 oldal álló 127 90 16 500,– Ft 18 700,– Ft1/8 oldal fekvô 061 90 08 250,– Ft 09 900,– Ft1/8 oldal álló 127 42 08 250,– Ft 09 900,– Ft

Apróhirdetés magánszemélyeknek 1/8 oldal terjedelemben ingyenes.

A folyamatosan hirdetôk árkedvezménye öt számra 25%, három számra 10%

L e g y e n a p a r t n e r ü n k , h i r d e s s e n v e l ü n k !Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. • Tel.: 342-8927 • Fax: 326-8831

HANGVERSENYNAPTÁRBM DUNA SZIMFONIKUSZENEKAR

Október 5. 19.00Herzliya – BudapestBartók: Magyar képekAron Harlap: Tûzben égô betûk(magyarországi bemutató)Dalciklus Jakov Barzilai verseireDvorák: 9. (e-moll) szimfónia Op. 95(„Az Új Világból”)Km.: Maria-Teresa Uribe (ének),Jakov Barzilai (próza)Vez.: Harvey Bordowitz

Október10. 9.30 és 11.00„Európa himnusz”Népszerû mûvek az uniós országokbólMûsorvezetô: Zelinka Tamás

Október 15. 19.00Magyar EstWeiner: 1. szvit Op. 18Rózsa Pál: FuvolaversenyPetrovics Emil: FuvolaversenyKodály: Galántai táncokKm.: Seres Dóra Vez.: Deák András

Október 29. 19.00JubileumA. Reicha: Oktett Op. 96Dittersdorf: E-dúr bôgôversenyDragonetti: A-dúr bôgôversenyHaydn: G-dúr szimfónia (Oxford)Km.: Pege Aladár Vez.: Deák András

November 12. 19.00Mozart: Esz-dúr szimfónia KV 161/aMozart: B-dúr fagottverseny KV 191Dvorák: 7. (d-moll) szimfónia Op. 70Km.: Lakatos György Vez.: Izaki Masahiro

November 26. 19.00Csajkovszkij-estRómeó és Júlia nyitányfantáziaA-dúr Rokokó variációk Op. 33D-dúr hegedûverseny Op. 35Közr.: Baráti András (cselló) Baráti Kristóf (hegedû) Vez.: Deák András

December 10. 19.00D-dúr hegedûverseny Op. 35 NyitányFekete Gyula: Harsonaverseny (ôsbemutató)Brahms: 4. szimfóniaKm.: Baráti András (cselló), Baráti Kristóf (hegedû), Fejér András (harsona)Vez.: Deák András és Kovács László

December 12. 9.30 és 11.00„Katonazene”Híres katonakarmester-zeneszerzôk(Lehár, Fucik, Ivanovici)Mûsorvezetô: Zelinka Tamás

BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG

November 29. OperaházDohnányi bérletBeethoven: D-dúr hegedûverseny, op. 61R. Strauss: Alpesi szimfónia, op. 64Km.: Adele AntVez.: Rico Saccani

November 30. OperaházMahler bérletBeethoven: D-dúr hegedûverseny, op. 61R. Strauss: Alpesi szimfónia, op. 64Km.: Adele AnthonyVez.: Rico Saccani

BUDAFOKI DOHNÁNYI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Október 1. 19.00Budafok-Tétény Müv. HázBudafoki hangversenyestékBeethoven: IV. szimfóniaTolcsvay: TestamentumKm.: Honvéd Férfikar (karigazgató: Drucker Péter)Vez.: Hollerung Gábor

Október 10. 11.00 ZeneakadémiaCsaládi hangversenysorozatKépekMuszorgszkij: Egy kiállítás képeiVez.: Hollerung Gábor

Október 16. 11.00Budafok-Tétény Mûv. HázIfjúsági hangversenysorozatKépek és képzetekMuszorgszkij: Egy kiállítás képeiLiszt: Les Préludes

Október 17. 19.30 ZeneakadémiaUniversitas bérletBrahms: d-moll zongoraversenyMuszorgszkij: Egy kiállítás képeiKm.: Jandó JenôVez.: Hollerung Gábor

November 5. 19.00 Budafok Tétény Mûv. HázBudafoki hangversenyestékMozart: Varázsfuvola – nyitányMozart: G-dúr fuvolaversenySchubert: IV. szimfóniaKm.: B. Molnár Krisztina Vez.: Ungár Iván (AUS)

November 6. 11.00Budafok-Tétény Mûv. HázIfjúsági hangversenysorozatA szimfónia forradalmaBeethoven: V. és IX. szimfónia – részletek

November 6. 15.00 Zenekar székhelyeÓvodásoknak és kisiskolásoknakVirtuóz fafúvósokA fuvola, az oboa, a klarinét, a fagott

November 16. 19.30 ZeneakadémiaUniversitas bérletR. Strauss: Don JuanR. Strauss: Négy utolsó énekDvorák: VI. szimfóniaKm.: Sümegi Eszter Vezényel: Stephen D’Agostino (USA)

December 5. 11.00 ZeneakadémiaCsaládi hangversenysorozatÖnarcképekBartók: Zene húros, ütôhangszerekreés cselesztáraVez.: Hollerung Gábor

December 5. 19.30 ZeneakadémiaUniversitas bérletBrahms: RinaldoBartók: Zene húros hangszerekre,ütôkre és cselesztáraKm.: Honvéd Férfikar (karigazgató: Drucker Péter)Vez.: Hollerung Gábor

December 17. 19.00Budafok-Tétény Mûv. HázBudafoki hangversenyestékHaydn: D-dúr szimfónia No. 86.Glazunov: HegedûversenyDvorák: VIII. szimfóniaKm.: Koppándi JenôVez.: Werner Gábor

December 20. 19.30 ZeneakadémiaVox Humana bérletHändel: Izrael EgyiptombanKm.: Capella Savaria (mûszetivezetô: Kalló Zsolt)Vez.: Hollerung Gábor

DANUBIA SZIMFONIKUSZENEKAR

Október 11. 19.30 ZeneakadémiaDanubia bérlet 2.Közös hangverseny a MuzsikásEgyüttesselVez.: Héja Domonkos

Október 16. 10.30 és 15.30 Zeneakadémia

Október 17. 15.30 ZeneakadémiaOktóber 31. 15.30 Zeneakadémia

Mesélô Muzsika ifj. bérlet.Bizet: Kis szvit – részletekRavel: Lúdanyó meséiCsajkovszkij: Diótörô – három táncVez.: Héja Domonkos

Október 24. Zeneakadémia Budapesti Ôszi FesztiválPeter Maxwell Davies: Termékenységvarázslás, Mac Donald táncok, 5.szimfónia, 4. strathcly versenymû klarinétra, Orkney nász, napfelkeltekorKm.: Dimitri Ashkenazi (klarinét),Gunther Haussknecht (skót duda)Vez.: Peter Maxwell Davies

Október 28. Chateauroux„Lisztomanias” FesztiválLiszt: MazeppaSaint Saens: HaláltáncLiszt: HaláltáncLiszt: Les preludesSaint Saens: Az állatok farsangjaKm.: Bogányi Gergely (zongora)Vez.: Héja Domonkos

November 11–14. ZeneakadémiaEurópai Hubay Hegedûverseny

November 30. 19.30 Zeneakadémia Danubia bérlet 3.Mozart: g-moll szimfónia K. 550Mozart: RequiemKm.: Csereklyei Andrea,NémethJudit, Timothy Bentch, KovácsIstván, Purcell KórusVez.: Vashegyi György

December 3. 19.00 Fáklya KlubDecember 4. 16.30 Fáklya Klub

Fáklyás koncertek bérlet 1Vez.: Héja Domonkos

DEBRECENI FILHARMONIKUSZENEKAR

Október 1. Bartók teremZenei VilágnapHumperdinck: Jancsi és JuliskaKm.: Bódi Marianna, Szabóki Tünde,Wiedemann Bernadett, BusaTamás,Simon Katalin, Fodor Ildikó, a BányaiJúlia Általános Iskola Gyermekkórusa Vez.: Kollár Imre

Október 12. Bartók teremCívis bérletWeber: A bûvös vadász – nyitányR. Strauss: Tod und Verklärung –szimfonikus költemény Op. 24Borogyin: II. h-moll szimfóniaVez.: Kollár Imre

Október 21. Bartók teremOrbán György: I. szerenádSosztakovics: II. zongoraversenyBizet: C-dúr szimfóniaKm.: Prunyi IlonaVez.: Kollár Imre

Október 30. Fônix CsarnokKodály: Psalmus HungaricusVez.: Erdei Péter

November 8. Bartók terem

November 9. NyíregyházaVerdi: RequiemKm.: Debreceni Kodály Kórus, szólistákVez.: Erdei Péter

November 18. DE AulaUniversitas bérletWeber: Oberon – nyitányBeethoven: C-dúr zongoraversenySchubert: VI. szimfóniaKm.: Duffek Mihály

November 23.Bartók teremCívis bérletBach: IV. D-dúr szvit BWV. 1052Bach: d-moll zongoraverseny BWV.1052Mozart: Prágai szimfónia K. 504Km. Csalog GáborVez.: Ungár Iván (Ausztrália)

December 8. Kodály: Psalmus HungaricusKodály: Budavári Te DeumKm.: Debreceni Kodály Kórus,szólistákVez.: Erdei Péter

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKAR

Október1. 19.00 Gyôr, Evangélikus ÖregtemplomZenei világnapHändel: Dettingeni Te DeumBach: MagnificatKm.: M. Állami Operaházmagánénekesi, Nemzeti ÉnekkarVez.: Gyüdi Sándor


H A N G V E R S E N Y N A P T Á R

Október 11. 19.30 Budapest, Marcibányi téri Mûv. HázKorunk Zenéje FesztiválMadarász Iván: TubaversenyKirály László: Egy szerelem korszakaibólOrbán György: Ave Maria, AgnusDei, BenedictusDubrovay László: TrombitaversenyKm.: Szentpáli Roland (Tuba),Megyesi Schwartz Lúcia (ének),Boldoczky Gábor (trombita

Október 16. 18.00 Gyôr, Richter teremIII. Gyôri könyvszalonBrahms: IV. szimfóniaVez.: Karl Sollak

Oktróber 18. 19.00 Keszthely, Mûv. HázWagner: Nürnbergi mesterdalnokok –NyitányHaydn: G-dúr szimfónia Op. 88.Brahms: IV. szimfóniaVez.: Karl Sollak

Október 27. 19.00Gyôr, Evangélikus Öregtemplom

Október 28. 19.00 Veszprém, Egyetemi aulaBrahms: Német requiemKm.: Aga Mikolaj, Kálmándy Mihály,Veszprém Város VegyeskaraVez.: Karl Sollak

November 5. 19.00 Gyôr, Richter teremWagner estKm.: M. Állami OperaházmagánénekeseiVez.: Medveczky Ádám

November 13. 19.30 Bécs, MusikvereinsaalWagner: Nürnbergi mesterdalnokok –NyitányHacsaturján: HegedûversenyBrahms: IV. szimfóniaVez.: Karl Sollak

November 25. 19.00 Gyôr, Richter teremMadarász Iván: EchoLendvay Kamilló: SaxofonversenyOrbán György: II. MiseKm.: Dés László (szaxofon),Veszprém Város VegyeskaraVez.: Drahos Béla

December 1. 2. 3. 6. GyôrIfjúsági hangversenyekMozart, Haydn, Beethoven mûvekVez.: Ungár Iván

December 13. 19.00 Gyôr, Richter teremR. Strauss: Don Joan – szimfonikusköltemény, D-dúr oboaverseny,Salome – Hétfátyoltánc, Rózsalovag– szvitKm.: Karvaly SzilárdVez.: Medveczky Ádám

December 16. 11.00 és 13.00Gyôr, Richter teremNyugdíjas és ált. isk. hangversenyVez.: Medveczky Ádám

December 20. 19.00 Gyôr, Evangélikus öregtemplomSchubert: Asz-dúr miseKm.: M. Állami Operaházmagánénekesei, Budapesti KórusVez.: Medveczky Ádám

MAGYAR RÁDIÓSZIMFONIKUSZENEKARA

Október 2. 19.30 ZeneakadémiaKorunk zenéje 2004Berio: Ofaním Dallapiccola: Ima (Preghiere)Nono: Az élet és a szerelem dalai(Canti di vita e d’amore)Rota: Filmzene-részletekKm.: Esti Kenan-Ofri (ének), a MR GyermekkórusaVez.: Howard Williams

November 5. 19.30 Olasz KultúrintézetMahler: VI. szimfóniaVez.: Fischer Ádám

November 6. 19.30 Olasz KultúrintézetMahler: VI. szimfóniaVez.: Fischer Ádám

November 23. 19.30 ZeneakadémiaBeethoven-bérlet VIII/6Coriolan-nyitányHármasversenyVI. (Pastorale) szimfóniaVez. és zongorázik: Vásáry TamásKm.: Szabadi Vilmos, Perényi Miklós

November 24. 19.30 Miskolci Nemzeti SzínházBeethoven: Coriolan-nyitány, Hármasverseny, VI. (Pastorale) szimfóniaKm.: Szabadi Vilmos, Szabó Péter Vez.: és zongorázik: Vásáry Tamás

December 1. 19.30 ZeneakadémiaOratórium-bérlet IV/2Haydn: Az évszakokKm.: Hajnóczy Júlia, Fekete Attila,Kovács István és a MR ÉnekkaraVez.: Vásáry Tamás

December 7. 19.30 Magyar Rádió – 6-os stúdióMagyar zeneszerzôportrék: Durkó ZsoltAltamira, A gömb története (részletek), Hegedûverseny, Három angol dal, Ornamenti, no. 2.Km.: Meláth Andrea (ének), Szecsôdy Ferenc (hegedû), Durkó Péter (zongora), a MR ÉnekkaraVez.: Lionel FriendAz est házigazdája: Olsvay Endre

December 11. 19.30 ZeneakadémiaBeethoven-bérlet VIII/7III. Leonóra-nyitány, Hegedûverseny,VII. szimfóniaKm.: Falvay Attila (hegedû)Vez.: Vásáry Tamás

December 13. 19.00 Sopron – Liszt Ferenc Konferenciaés Kulturális KözpontBeethoven: III. Leonóra-nyitány,Hegedûverseny, VII. szimfóniaKm.: Falvay Attila (hegedû)Vez.: Vásáry Tamás

December 17. 19.00 Székesfehérvár – SportcsarnokBeethoven: Karfantázia, IX. szimfóniaKm.: Korondi Anna, Wiedemann Bernadette, Bándi János, Kovács István és Magyar Rádió ÉnekkaraVez.: Vásáry Tamás

December 19. 19.30 ZeneakadémiaBeethoven-bérlet VIII/8Beethoven: Karfantázia, IX. szimfóniaKm.: Korondi Anna, WiedemannBernadette, Bándi János, KovácsIstván (ének) és a Magyar RádióÉnekkaraVez. és zongorázik: Vásáry Tamás

MATÁV SZIMFONIKUSZENEKAR

Szeptember 28. 18.00 MTA DísztermeKoraesti bérlet – MTACsajkovszkij: b-moll zongoraversenyDvorák: 8. szimfóniaKm.: Michael Beroff – zongoraVez.: Ligeti András

Szeptember 29. 19.30 ZeneakadémiaConcerto bérletGlinka: Valse FantasieCsajkovszkij: b-moll zongoraversenyDvorák: 8. szimfóniaKm.: Michael Beroff Vez.: Ligeti András

Szeptember 30. 19.30 ZeneakadémiaRapszódia bérletGlinka: Valse FantasieCsajkovszkij: b-moll zongoraversenyDvorák: 8. szimfóniaKm.: Michael Beroff Vez.: Ligeti András

Október 13. 19.30 ZeneakadémiaConcerto bérletMartinu: Három freskóDvorák: ZongoraversenySchumann: 3. Rajnai szimfóniaKözremûködik: Jandó Jenô Vez.: Fürst János

Október 28. 19.30 Olasz KultúrintézetItália bérletMozart: Nr. 21. szimfóniaBelcanto áriák Donizetti és BellinimûveibôlHaydn: Nr. 92. szimfóniaKm.: Szûcs Márta - énekVez.: Fürst János

November 8. 18.00 MTA DísztermeKoraesti bérlet – MTAR. Strauss: Halál és megdicsôülésSchubert: Tragikus szimfóniaVez.: Ligeti András

November 9. 19.30 ZeneakadémiaRapszódia bérletBrahms: Tragikus nyitányR. Strauss: Halál és megdicsôülésSchubert: Tragikus szimfóniaVez.: Ligeti András

November 18. 19.30 Olasz KultúrintézetItália bérletMozart: Nr. 14. szimfóniaVivaldi: a-moll trombitaversenyHaydn: Nr. 95. szimfóniaKm.: Boldóczki Gábor – trombitaVez.: Héja Domonkos

November 28. 11.00 és 15.00 Uránia FilmszínházPinokkio bérletGyerekfilmekVálogatás Rossini, Csajkovszkij,Elgar mûveibôl

December 9. 19.30 Olasz KultúrintézetItália bérletMozart: Nr. 16. szimfónia, Verdi:áriák, Haydn: Nr. 96. szimfóniaKm: Sümegi Eszter Vez.: Fürst János

December 20. 18.00 MTA Díszterme

Koraesti bérlet – MTAMahler: 4. szimfónia Közremûködik: Verebics Ibolya Vez.: Ligeti András

December 21. 19.30 ZeneakadémiaConcerto bérletBach: 170. KantátaMahler: 4. szimfóniaKm.: Verebics Ibolya Vez.: Ligeti András

December 22. 19.30 Zeneakadémia

Rapszódia bérletBach: 170. KantátaMahler: 4. szimfóniaKm.: Verebics Ibolya Vez.: Ligeti András

MÁV SZIMFONIKUSZENEKAR

Október 6. Lukács Miklós bérletGrofé: Grand Canyon – szvitOrff: Carmina BuranaKm.: a Magyar Rádió Énekkara,(Karig.: Strausz Kálmán)Vez.: Ligeti András

Október 26. Erdélyi Miklós bérletRachmaninov: III. zongoraversenyMuszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képeiKm.: Benabdallah Marouana Magyar Rádió 2003. évi zongoraversenyének díjnyerteseVez.: Gál Tamás

Október 30. 11.00 és 14.30 Unokák és nagyszülôk Vox Humana – Az emberi hangPalestrina, Mendelssohn, Bartók, Bárdos Lajos kórusmûveiRészletek J. S.Bach: h-moll mise,Händel: Messiás, Mozart: Requiem,Kodály: Psalmus Hungaricus c.mûveibôlKm.: a Budapesti AkadémiaiKórustársaságVez.: Gál Tamás

November 17. Erdélyi Miklós bérlet



Haydn: A teremtésKm.: Korondi Anna, Timothy Bentch, Kovács István, a MagyarRádió Énekkara (Kari.: StrauszKálmán)Vez.: Lukács Ervin

November 26. Lukács Miklós bérletWeber: Oberon – nyitányBeethoven: C-dúr zongoraversenyBrahms: II. szimfóniaKm.: Szelecsényi NorbertVez.: Ungár Iván (Ausztrália)

December 2. Lukács Miklós bérletHaydn: 49. (f-moll) szimfónia „La Passione”Sosztakovics: I. gordonkaversenyDvorák: A vadgalambR. Strauss: Don JuanKm.: Fenyô LászlóVezényel: Gál Tamás

December 4. 11.00 és 14.30 Unokák és nagyszülôkIsmerjük meg közelebbrôl: a brácsa Kamarazene brácsával J.S.Bach: VI. Brandenburgi versenyWeber: Andante és magyar rondoGrieg: Peer Gynt – Aase halálaKodály: Háry János szvit – részletKm.: a MÁV Szimfonikus ZenekarmûvészeiVez.: Werner Gábor

December 15. Erdélyi Miklós bérletLajtha László: VI. szimfóniaKodály: SzékelyfonóKm.: a Magyar Állami OperaházKórusa (Kari.: Szabó Sipos Máté)Vez.: Gál Tamás

MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Október 4. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Szezon bérletR. Strauss: I. KürtversenyR. Strauss: Till Eulenspiegel vidámcsínjei, op. 28.Hacsaturján: Spartacus-válogatásKm.: Gál LászlóVez.: Horváth Gábor

Október 14.Aschaffenburg – Stadthalle Weber: Oberon – nyitányMendelssohn: e-moll hegedûversenyRánki: Pomádé király új ruhája – szvitKm.: Ágoston AndrásVez.: Kovács László

Október 16. Aschaffenburg – Herz Jesu Kirche Haydn: A teremtésKm.: Aschaffenburgi Oratórium-kórus, Miskolci Bartók Kórus, énekmûvészekVez.: Joachim Schüler

Október 17. Salzburgi Dóm Haydn: A teremtésKm.: Salzburger Dom-Chor, énekmûvészekVez.: Cziffra János

Október 25. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Népszerû bérletVerdi: RequiemVez.: Kovács LászlóKm.: Rálik Szilvia, WiedemannBernadett, Kiss B. Attila, Martin Gurbal (ének), a Magyar RádióÉnekkara

November 8. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház MesterbérletBeethoven: D-dúr hegedûverseny, op. 61.R. Strauss: Halál és megdicsôülés R. Strauss: Salome – HétfátyoltáncKm.: Falvay AttilaVez.: Kovács László

November 15. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Népszerû bérletVerdi: Szicíliai vecsernye: nyitányVerdi: Szicíliai vecsernye: Bolero Delibes: Lakmé-Csengettyû áriaDonizetti: Lammermoori Lucia –Lucia áriája az elsô felvonásbólStrauss: Denevér – Kacagó dalDonizetti: Don Pasquale – NorinaáriájaBrahms: I. c-moll szimfónia, op. 68.Km.: Miklósa Erika Vez.: Kovács László

November 20. 16.00 Malom – Zenekari székház Játsszunk zenét a szimfonikusokkal!Koncert gyermekeknekMûsorvezetô: Csuka Tímea, Bujtás AndrásVez.: Kovács László

November 24. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Szezon bérletBeethoven: Coriolan-nyitányBeethoven. HármasversenyBeethoven: VI. F-dúr szimfónia, op. 68.Km.: Szabó András (cselló), SzabadiVilmos (hegedû), a Magyar RádióSzimfonikus ZenekaraVez. és zongorán km.: Vásáry Tamás

November 27. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Bartók + GálakoncertKm.: Michéle Crider – (szoprán),Badri Maisuradze – (tenor)Vez.: Pier Giorgio Morandi

December 6. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház Szezon bérletWeber: A bûvös vadász-nyitányWeber: f-moll klarinétverseny, op. 73Wagner: A Walkür-zenedráma (I. felvonás)Km.: Szepesi János (klarinét) SzabókiTünde, Molnár András, Tóth János(ének)Vez.: Kovács László

December 13. 19.30 Miskolci Nemzeti Színház MesterbérletMozart: Varázsfuvola-nyitányMozart: I. B-dúr hegedûverseny, K. 207Schubert: B-dúr polonézBeethoven: V. c-moll szimfónia, op. 67.Km.: Kelemen BarnabásVez.: Kovács László

December 20. 19.00 Selyemréti templom Karácsonyi KoncertKm.: A Fazekas úti Zenei ÁltalánosIskola GyermekkaraVez.: Kovács László

NEMZETI FILHARMONIKUSOK

Október 1. 19.30 ZeneakadémiaKlemperer-bérlet/1

Október 3. 19.30 Pécs, PTE Aula Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraversenyCsajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia,op. 64Km.: Kocsis Zoltán – zongoraVez.: Kobayashi Ken-Ichiro

November 11. 19.30 Zeneakadémia Ferencsik-bérlet/2

November 12. Székesfehérvár, Sportcsarnok

November 15. Sopron, Petôfi Színház Haydn: A TeremtésKm.: Kertesi Ingrid, Timothy Bentch, Rezsnyák Róbert – ének,Nemzeti Énekkar (karig.: AntalMátyás)Vez.: Antal Mátyás

November 14. 11.00 Millenáris Teátrum Beszélô zene/1Valami születikHaydn: A Teremtés – részletek azoratóriumbólKm.: Kertesi Ingrid, Timothy Bentch, Rezsnyák Róbert, – ének,Molnár Piroska – színmûvész és a Nemzeti Énekkar (karig.: AntalMátyás)Mûsorvezetô: Batta AndrásVez.: Antal Mátyás

November 25. 19.30 Zeneakadémia Klemperer-bérlet/2Bruckner: V. (B-dúr) szimfóniaVez.: Theodor Guschlbauer

December 9. 19.30 Zeneakadémia Ferencsik-bérlet/3Fauré: Pelléas és Mélisande – szvit,op. 80R. Strauss: Duett concertinoCsajkovszkij: VI. (h-moll, Patetikus)szimfónia, op. 74Km.: Szatmári Zsolt – klarinét,Tamás Sándor – fagottVez.: Roberto Minczuk

December 23. 19.30 Zeneakadémia Klemperer-bérlet/3Haydn: B-dúr szimfónia, No. 102Mozart: B-dúr hegedûverseny, K. 207Schubert: B-dúr polonézSchubert: II. (B-dúr) szimfónia, D 125Km.: Kelemen Barnabás – hegedûVez.: Kocsis Zoltán

PANNON FILHARMONIKUSOK

Október 21. 19.30 PTE AulaBreitner-bérlet II.Mozart: G-dúr szimfónia KV. 318.Dohnányi: Hegedûverseny b-moll Op.27. No. 1

Csajkovszkij: V. szimfónia e-mollKm.: Szabadi VilmosVez.: Nicolás Pasquet

Október 26. SzekszárdHändel: Orgonaversenyek: F-dúr, No.13, A-dúr, No. 14., d-moll, No. 15.Km.: Király CsabaVez.: Somos János Csaba

Október 28. 19.30 Pécsi BazilikaOratórium-bérlet I.Dvorák: RequiemKm.: Cserna Ildikó, Pánczél Éva,Fekete Attila, Rácz István, BachÉnekegyüttes, (karig.: LaknerTamás), Pécsi Kamarakórus (karig.: Tillai Aurél)Vez.: Antal Mátyás

November 11. 19.30 PTE AulaBreitner-bérlet III.Haydn: G-dúr „Üstdob ütés” szimfónia Nol 94Brahms: Haydn variációk Op. 56/ASchumann: F-dúr versenymû négykürtre Op. 86.Britten: Variációk és fúga egy PurcelltémáraKm.: Budapest Fesztivál KürtkvartettVez.: Hamar Zsolt

November 24. KaposvárMendelssohn: Szentivánéji álom –nyitányHindemith: Nobilissima visioneRimszkij-Korszakov: SeherezádéKm.: Gyermánné Vass ÁgnesVez.: Hamar Zsolt

November 25. 19.30 Pécsi Nemzeti SzínházGyermán-bérlet I. „Az álom” Mendelssohn: Szentivánéji álom –nyitányHindemith: Nobilissima visioneRimszkij-Korszakov: Seherezádé, Op. 35Km.: Gyermánné Vass ÁgnesVez.: Hamar Zsolt

December 9. 19.30 PTE AulaBreitner bérlet IV.Dvorák: g-moll Szláv tánc, g-mollzongoraverseny Op.33, VII. d-mollszimfóniaKm.: Jandó JenôVez.: Kocsis Zoltán

December 18. 19.30 Pécsi BazilikaOratórium-bérlet II.Beethoven: Missa SolemnisKm.: Váradi Marianna, MegyesiSchwatz Lúcia, Codeluppi Alessandro, Kovács István, Nemzeti Énekkar (karig.: AntalMátyás)Vez.: Hamar Zsolt

SZEGEDI SZIMFONIKUSZENEKAR

Október 1. Szegedi Nemzeti SzínházPuccini: PillangókisasszonyRend.: Kerényi Miklós GáborVez.: Koczka Ferenc




A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôje

ISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,valamint a MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK és TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK közös lapja, a Nemzeti KulturálisAlapprogram ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA támogatásával.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A Magyar SzimfonikusZenekarok Szövetségének tagjai:

Belügyi Általános Kht. – Duna Szimfonikus ZenekarPróbaterem: 1124 Budapest,

Németvölgyi út 41.Tel./fax: (+36-1) 355-8330

Levelezési cím: 1535 Bp., Pf. 794Bérletvásárlás, jegyrendelés:

Jagoschitz Istvánné (+36-1) 250-5338Internet:www.orchestra-duna.huE-mail:[email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Ady Endre út 25.

Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122Telefon: 424-8056 Fax: 424-8057

E-mail: [email protected]óbaterem: 1074 Budapest,

Rottenbiller u. 16–22.Telefon: 322-1488, 479-0810

Fax: 413-6365Danubia Ifjúsági

Filharmonikus Zenekar1067 Budapest, Csengery u. 68.

(Fáklya klub)Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716

Tel./fax: (+36-1) 269-1178Sms: 06/20-20-20-11

www:danubiazenekar.hu Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200Fax: (52) 412-395

E-mail: [email protected] Gyôri Filharmonikus Zenekar

9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.Tel.: (96) 312-452 Fax: (96) 319-232

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.1052 Budapest, Fontana Irodaház,

Váci u. 16/aTel.: 411-6600, 411-6613

Fax: 411-6699E-mail: [email protected]://www.filharmonikusok.hu

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság

Zenekara1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550; fax: 331-9478

http://www.bpo.huMagyar Rádió

Szimfonikus Zenekara1800 Budapest, Bródy S. u. 5–7.Tel.: 328-8326, fax: 328-8910http://www.radio.hu/muveszet/ Matáv Szimfonikus Zenekar

1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5358; fax: 215-5462

E-mail: [email protected]://orchestra.victorinet.huMÁV Szimfonikus Zenekar

1088 Budapest, Múzeum u. 11.Tel.: 338-2664 tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.huMiskolci Szimfonikus Zenekar3025 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 506-695Fax: (46) 351-497

[email protected] Filharmonikusok – Pécs

7621 Pécs, Király u. 19.Tel.: (72) 510-114; fax: (72) 213-513

E-mail: [email protected] Szegedi Szimfonikus Zenekar

6721 Szeged, Festô u. 6.Tel.: (62) 426-102

E-mail: [email protected]

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Thököly u. 14.

Tel.: (94) 314-472Fax: (94) 316-808

E-mail:[email protected]

www.savaria-symphony.hu

Október 21. Évadnyitó koncertVaszy-bérlet/1Haydn: Esz-dúr szimfónia, No. 99Mozart: B-dúr zongoraverseny, K.595, Esz-dúr szimfónia, K. 543Km.: Bogányi GergelyVez.: Gyüdi Sándor

Október 23. Szegedi dómDonizetti: RequiemKm.: énekmûvészek, Vaszy ViktorKórus Vez.: Gyüdi Sándor

Október 24.Matiné-bérlet/1.Mozart: D-dúr hegedûverseny, K. 218,Esz-dúr szimfónia, K. 543Km.: Kosztándi IstvánVez.: Gyüdi Sándor

Október 26–28.Középiskolás bérleti hangversenyekSzegedenMozart: Figaro lakodalma – Nyitány,D-dúr hegedûverseny, K. 218, Esz-dúr szimfónia, K. 543Km.: Kosztándi IstvánVez.: Gyüdi Sándor

November 4.Fricsay-bérlet/1. Brahms: Tragikus nyitány, op. 81,Német rekviem, op. 45Km.: Sümegi Eszter, Busa Tamás,Vaszy Viktor KóruVez.: Fürst János

November 11.Vaszy-bérlet/2.Glinka: Ivan Szuszanyin – Nyitány Hacsaturján: HegedûversenyMuszorgszkij: Egy kiállítás képeiKm.: Kokas KatalinVez.: Molnár László

November 18.Vántus István Kortárszenei Hét,SzegedMadarász Iván két meséjeKm.: Vajda Júlia, Megyesi Zoltán,Andrejcsik István, Altorjay TamásSzékhelyi JózsefVez.: Gyüdi Sándor

November 25.Fricsay-bérlet/2.Kuhlau: Elverhöj – Nyitány, op. 100Nielsen: Klarinétverseny, op. 57Beethoven: III. („Eroica”) szimfónia,op. 55

Km.: Tamás PéterVez.: Vetô Tamás

November 28.Matiné-bérlet/2.Muszorgszkij: Egy kiállítás képeiVez.: Molnár László

December 2.Vaszy-bérlet/3.Dvorák: V. szimfónia, F-dúr, op. 76Bartók: ConcertoVez.: Fürst János

December 17. Szegedi Nemzeti SzínházDonizetti: Don PasqualeRend.: Toronykôy AttilaVez.: Molnár László

SZOMBATHELYI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Október 1. 19.30 Bartók Terem Jubileumi Rajter bérlet 1.A Zene Világnapja, a Veress-díjátadásaA 30 éves Szombathelyi SzimfonikusZenekar köszöntéseVeress: Négy erdélyi táncTakács: Versenymû zongorára, vonó-sokra és ütôkre op.60Bartók: A kékszakállú herceg váraop.11Km.: Király Csaba Meláth Andrea,Fried PéterVez.: Pál Tamás

Október 11. 19.30 Bartók Terem„ÉVFORDULÓK” Filharmónia 1.Smetana: Az eladott menyasszony –nyitányDvorák: h-moll gordonkaverseny, op. 104.Smetana: MoldvaJanacek: A ravasz rókácska – szvitKm.: Onczay Csaba Vez.: Pál Tamás

Október 21. 19.00Gyôr, Richter János Terem Dohnányi: Ünnepi nyitány op. 3Lendvay: ZongoraversenyBartók: ConcertoKm.: Baranyay LászlóVez.: Petró János

Október 22. 19.30 Bartók TeremJubileumi Rajter bérlet 2.Dohnányi: Ünnepi nyitány op. 31Lendvay: Zongoraverseny

Bartók: ConcertoKm.:Baranyay LászlóVez.: Petró János

Október 30. 18.00Szombathelyi SzékesegyházVerdi: RequiemKm.: Fodor Beatrix, Halmosi Katalin,Kóbor Tamás, Palerdi András,Nemzeti ÉnekkarVez.: Pál Tamás

November 11. 19.30Bartók Terem Márton napi hangversenySaint-Saëns: a-moll csellóversenyNo.1 op.33Cezar Franck: d-moll szimfóniaKm.: Yoko Hasegawa (Japán)Vez.: Pál Tamás

November 27. 18.00Celldömölk, SzínházteremVerdi: RequiemKm.: Fodor Beatrix, Halmosi Katalin,Kóbor Tamás, Palerdi András, WienerLehrer a cappella Chor Vez.: Günter Knotzinger (Ausztria)

December 10. 19.30 Bartók TeremJubileumi Rajter bérlet 3.Victory: 3 ír darabElgar: e-moll csellóverseny op.85Brahms: 3. F-dúr szimfónia op.90Km.: Perényi MiklósVez.: Robert Houlihan (Írország)

December 20. 19.30 Bartók TeremFilharmónia 3.Schumann: Genovéva - nyitánySchumann: a-moll zongoraversenyop.54Schumann: 4. d-moll szimfóniaop.120Km.: Bogányi Gergely Vez.: Pál Tamás

December 22. 18.00 Bartók TeremKarácsonyi HangversenyCsajkovszkij: Rokoko-variációk op.33Mendelssohn: g-moll zongoraversenyop.25Csajkovszkij: Diótörô-szvit op.71/aKm.: Mohl Gergely, Sabáli LászlóVez.: Alpaslan Ertüngealp

December 29. és 30. 19.30Bartók TeremSzilveszteri GálaVez.: Pál Tamás

Magyarországon jártak… Aldo Ceccato

Fot

ó: M

oldv

ai J

ózse

f

Documents

XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. SZEPTEMBERtion during past spring – this was announced at the press conference of the institution held at the beginning of Sep- ... tették az együttesek