XIV. évfolyam 2. szám · 2019. 12. 1. · ten Beethoven mûvei mellett Ligeti György Ramifications címû darabja is mûsorra került. STEVE REICH ÉS SONNY ROLLINS KAPJA A SVÉD

XIV. évfolyam 2. szám

2007/2

Átalakul a Magyar Rádió

Magyar vezetôségi tagot választott egy világszervezet

Önsegélyezô alap

FOTÓ

: NE

UB

AU

ER

RU

DO

LF

A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR LIGETI ANDRÁS VEZÉNYLETÉVEL A MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPEN

bor1_2007_2 9.3.2007 11:42 Page 5

TARTALOM

2 XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

ZENEI KÖZÉLETÜNK0

KALENDÁRIUMA közelmúlt és a közeljövô zenei hírei, eseményei.

(Összeállította: Bilkei Éva)

A KULTÚRPONT IRODA HÍREI

MAGYAR RÁDIÓ

A zenei együttesek élére menedzserigazgatót keresnekA következô idôszakban jelentôs átalakuláson megy keresztül a Magyar

Rádió, hiszen mindhárom adó átalakul, és a költségvetés 30 százalékos

csökkenése körülbelül egyharmadnyi létszámleépítéssel is jár. A Bar-

tók adónál a kitûzött célok között a hallgatottság növelése, a fiatalosabb,

lendületesebb hangvétel megteremtése szerepel. (Réfi Zsuzsanna)

DANUBIAÖnkormányzati segítség a Danubia Szimfonikusoknak

Közhasznú társaságot alapított Óbudával a Danubia Szimfonikus

Zenekar. A III. kerület önkormányzati képviselôi megszavazták, hogy

2007. januárjától 3 millió forintos alaptôkével az együttesbôl kht.

alakuljon. (Réfi Zsuzsanna)

PORTRÉEgy csellista „Bloomingpestrôl”

A MÁV Szimfonikus Zenekar 2007. január 23-án a Bartók Béla

Nemzeti Hangversenyteremben Ligeti András vezényelte koncertjének

szólócsellistája Gary Hoffman Párizsban élô csellómûvész volt, aki

1986-ban – elsô amerikaiként – megnyerte a Párizsi Nemzetközi

Rosztropovics Gordonkaversenyt. (Szôke Cecília)

Csúcstartó portál, új ötletek – lendületben a FidelioInternetes portál, adatbázis, ingyenes programmagazin, klub, és még

számos dolog, amit a Fidelio szó takar. Mára nincs olyan zene iránt

érdeklô ember – legyen laikus, vagy szakmabeli –, aki ne ismerné ezt a

kiindulási pontot, amely néhány év alatt nélkülözhetetlen kommuniká-

ciós- és információs központtá nôtte ki magát. (Bilkei Éva)

SZÖVETSÉG ÉS SZAKSZERVEZETMagyar vezetôségi tagot választott egy világszervezet

A világ legrangosabb elôadó-mûvészeti intézményeit és meghatározó

személyiségeit tömörítô Nemzetközi Társaság az Elôadó-mûvészetért

(ISPA) éves közgyûlésén egyhangúlag a tíztagú igazgatótanácsának

tagjává választotta Kovács Gézát, a Nemzeti Filharmonikusok fôigaz-

gatóját. A döntéshozó testületbe ezzel a szervezet történetében elôször

került közép-európai mûvészeti szakember. (Bilkei Éva)

Tanulmányút Finnországban2006 januárjában Budapesten tartotta soros ülését az Európai Unió

„Társadalmi Párbeszéd az Elôadó-mûvészetben” elnevezésû munkabi-

zottsága. A konferenciát követôen – épp Kovács Géza kezdeménye-

zésére, egy csereprogram keretében, melyet az unió finanszírozott –, a

Szövetség lehetôséget kapott arra, hogy néhány fôt tanulmányútra

küldjön valamelyik régi tagországba. (Lendvai György)

Önsegélyezô alap táppénz- és nyugdíj-kiegészítô segéllyelHosszas elôkészítô munka, számos egyeztetés és tárgyalás után, ha2007. március 7-én a Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szak-szervezetének elnöksége elfogadja, akkor megszületik a szervezetönsegélyezô alapja. (Réfi Zsuzsanna)

KRITIKA0Hangversenykritika – Magyar Szimfonikus Körkép

A tavalyi (bevált) kísérlet idén folytatódott, újra lehetôség nyílt a hazaiszimfonikus zenekarok számára, hogy közös rendezvénysorozatkeretében megmutatkozzanak. A hangsúly ismét a közösön van, hiszenelenyészôen kevés az olyan együttes, amely kizárólag ilyenkor lép fela Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Az idei szezonban 15-renôtt a résztvevôk száma. (Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNET0Reményi Ede

Lapunk 1998. évi 3. és 4. számában hosszabb írást közöltünk ReményiEde hegedûmûvészrôl, amit most további forrásanyaggal egészítünk ki.

(Rakos Miklós)

MÛHELY0

125 ÉVE SZÜLETETT KODÁLY ZOLTÁNKodály Zoltán zenepedagógiai koncepciójának sorsa a XXI. századi ma-gyar általános oktatásban és lehetséges szerepe a közönség utánpótlásban

A koncertlátogatók átlag-életkorának növekedése ismét ráirányítja aszakma figyelmét a közönség-utánpótlás kérdésére. A klasszikuszenekultúrát ismerô és szeretô közönség nélkül elvesztik létjogosult-ságukat az elôadómûvészek és a szimfonikus zenekarok is!

Zene mûfaji korlátok nélkülA Budapest Pops Orchestra fiatal zenemûvészekbôl álló szimfonikuszenekar. Évek óta járja az országot, s viszi közel a gyerekekhez, fiata-lokhoz a Zenét. Nem néma áhitatban, hanem aktív közremûködôként,játékos feladatok megoldásával vonja be a fiatal közönséget egy olyanvilágba, amely addig talán idegen volt számukra. (Szôke Cecília)

Rádió, iPod vagy koncert?A rádió jövôbeni szerepe a zenekultúrábanA privát lemez- ill. CD-gyûjtemény és az egyéni hangverseny- illetveoperalátogatás klasszikus versenytársai a rádiónak. A fiatalabb generációhozzá van szokva ahhoz, hogy a zenehallgatás helyét és idejét magahatározza meg. Milyen szerepet képes a rádió a jövôben a klasszikus zeneterjesztésében betölteni? (Ekkehardt Oehmichen/Sylvia Feuerstein)

Közönségutánpótlás a Stuttgarti RádiózenekarnálA Stuttgarti Rádiózenekar és a Baden-Württembergi Kultuszmi-nisztérium didaktikus együttmûködése.Vegyünk a tanulóknak egy koncert-illemkódexet, a tanároknak adjunkegy vezérfonalat és állítsuk felvételre a mikrofont, – készen van a zeneiismertterjesztô program! Ha ez nem is ilyen egyszerû, de a StuttgartiRádiózenekarnál a rádió bekapcsolódik a zenei ismerterjesztô prog-ramba, a mikrofonok a célt szolgálják: munkaeszközök zenészek ésdiákok számára. (Nicole Dantrimont)

HANGVERSENYNAPTÁR0

4

6

7

11

12

14

15

16

17

20

28

33

36

38

42

45

02-03_tart 9.3.2007 11:23 Page 2

3XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

TABLE OF CONTENTS

0MUSICAL LIFE0

CALENDARMusical news and events of the recent past and the near future.

(Compiled by Éva Bilkei)

NEWS OF THE KULTÚRPONT (CULTURAL CONTACT POINT) OFFICE

HUNGARIAN RADIO

Manager director sought to head the musical ensemblesIn the coming period the Hungarian Radio will undergo a considerablechange. All three stations will be transformed and the thirty percentbudget reduction entails cutting its work force by about a third. The aimof Bartók station includes, among others, increasing the number of lis-teners and achieving a more youthful, dynamic tone. (Zsuzsanna Réfi)

DANUBIA

Municipal support to the Danubia Symphonic OrchestraThe Danubia Symphonic Orchestra has entered into an agreement withÓbuda, the third district of Budapest. Members of the local authorityhave voted for transforming the ensemble to a non-profit company witha capital of 3 million HUF from January 2007 onwards.

(Zsuzsanna Réfi)

PORTRAIT

A cellist from “Bloomingpest”At the concert of the Budapest Concert Orchestra MÁV given on Jan-uary 23d, 2007 at the Béla Bartók National Concert Hall under thebaton of András Ligeti, the violoncello solo was played by the Paris-based cellist Gary Hoffman, the first American to win the 1986 Inter-national Rostropovich Violoncello Competition in Paris.

(Cecília Szôke)

Record-holder portal, new ideas – Fidelio in full swingThe term Fidelo covers an Internet portal, a database, a free programmagazine, a club, and a lot of other things. By now hardly anybodyinterested in music – whether lay or professional – is unfamiliar withthis point of departure that has developed into an indispensable com-munication and information center within a few years. (Éva Bilkei)

ASSOCIATION AND TRADE UNIONS

Hungarian member in the leadership of the world organization ISPAThe International Society for the Performing Arts (ISPA) representingthe best-known performing institutions and the most remarkable per-sonalities of the world has unanimously elected the chief music direc-tor of the Hungarian National Philharmonic Orchestra, Géza Kovács toits ten-member board of directors. It is the first time in the history ofthe Society that a Central European artist occupies this post in the deci-sion-making body. (Éva Bilkei)

A study tour to FinlandThe working committee “Social Dialogue in Performing Arts” ofPEARLE, the European League of Employers’ Association held itsmeeting in Budapest in January 2006. Following the conference the Association had the possibility – on GézaKovács’s initiative – to send some people on a study tour visiting oldermember states within an exchange program financed by the EuropeanUnion. (György Lendvai)

Mutual benefit endowment with sick pay and supplementary pensionallowance

If approved by the presidium of the Trade Union of Hungarian Musi-cians and Dancers on March 7th, 2007, the mutual benefit endowmentof the Association will come into being after long preparations, sever-al talks and agreements. (Zsuzsanna Réfi)

CRITIQUES0Concert review – Hungarian Symphonic Panorama

The successful experiment, which started last year to provide Hungariansymphonic orchestras with a possibility for showing their achievementsin a series of common events, continues this year. The emphasis is onceagain on common because only a few ensembles appear at the BélaBartók National Concert Hall on this occasion exclusively. This seasonthe number of participants has increased to fifteen. (Katalin Fittler)

HISTORY OF MUSIC0Ede Reményi

In the third and fourth issues of 1998 of this periodical a longer articleon the violinist Ede Reményi was published to which some furthersource material is added now. (Miklós Rakos)

WORKSHOP0ZOLTÁN KODÁLY’s 125th anniversary of birth

The fate of Zoltán Kodály’s music educational concept in the Hungar-ian general education of the 21st century and its possible contributionto recruiting future audiencesAs the average age of concert-goers grows steadily, the issue of recruit-ing future audiences comes into the musical profession’s focus of inter-est again. Without an audience fond of and familiar with classicalmusic culture, the reason for the existence of performing artists andsymphonic orchestras will cease as well.

Music without limitations of genreThe Budapest Pops Orchestra is a symphonic ensemble of young musi-cians. They have been touring Hungary and bringing music closer tochildren, young people for years. Instead of demanding rapt attention,they introduce the young audience into a world that has perhaps beenalien for them so far by involving them as active co-operators, lettingthem solve playful exercises. (Cecília Szôke)

Radio, iPod or concert?Radio’s future role in music culturePrivate record and CD collections, individual attendance of concertsand operatic performances are the classical rivals to the radio. Theyounger generation is used to determining on their own the place andtime of their music listening. The question is what kind of role radiocan play in propagating classical music in the future.

(Ekkehardt Oehmichen/Sylvia Feuerstein)

Recruiting future audiences at the Stuttgart Radio Symphony OrchestraThe Stuttgart Radio Symphony Orchestra’s didactic co-operation withthe Ministry of Education of Baden-Württemberg. Buy the pupils a handbook of concert etiquette, give the teachers aguide and set the microphone for recording – this is all you need for amusic educational program. Although it is not that simple, the radiojoins the music education program of the Stuttgart Radio SymphonicOrchestra and the microphones serve the aim they are for: to be toolsfor musicians and pupils. (Nicole Dantrimont)

CONCERT CALENDAR0

4

6

7

11

12

14

15

16

17

20

28

33

36

38

42

45

02-03_tart 9.3.2007 11:23 Page 3

KALENDÁRIUM


SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN ünnepi hangversenyt rendezett Ferencsik János karmester emlékére a Magyar ÁllamiOperaház a Mûvészetek Palotájában. A január 18-i emlékkoncerten a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát Kovács János vezé-nyelte. A koncert napján Petrovics Emil emléktáblát avatott az Operaház aulájában, ahol átadták a Ferencsik János-emlékdíjat is. Más-nap megkoszorúzták a karmester sírját a Farkasréti temetôben, és egykori lakóházán dombormûves emléktáblát avattak.

ÉLETÉNEK 86. ÉVÉBEN ELHUNYT PALÁNKAY KLÁRA OPERAÉNEKES. A számos díjat elnyert mûvész SzenvedélyesVerdi-hôsnôket énekelt, életre keltett jó néhány Wagner-alakot is, de leghíresebb alakításai a magyar operairodalomhoz fûzôdnek. Velevette elôször lemezre Ferencsik János A kékszakállú herceg várát, és az ô Judit-alakítása sokáig számított mértékadónak. Tiszteletéreaz Operaház három elôadásos tavaszi bérletet bocsátott ki.

BEMUTATTÁK AZ IDEI KISMARTONI HAYDN-FESZTIVÁL MÛSORTERVÉT. A szeptember 2-16. közötti rendezvényen aromantikát Weber, Mendelssohn, Schumann, Schubert, Liszt, Dvorak, Chopin, Bruckner, Wagner, Berlioz és Rahmanyinov mûveiképviselik. Halálának 200. jubileumán Beethoven Házszentelés-nyitányát, C-dúr miséjét és a Judas Maccabeaus csellóra és zongoráraírt variációit is hallhatja a publikum. A házigazda Osztrák-Magyar Haydn Zenekar és Fischer Ádám karmester lesz.

95 ÉVES KORÁBAN ELHUNYT GIAN CARLO MENOTTI. A XX. század egyik legkiemelkedôbb operaszerzôje zeneszerzôként,szövegíróként, rendezôként, tanárként és impresszárióként is meghatározó jelentôségû volt, mûveit nem csak az operaházak, de a rá-diók és a televíziók, sôt a musicalszínházak közönsége is megismerhette.

BUDAPESTEN KEZDTE EURÓPAI TURNÉJÁT ROBERTO ABBADO. A karmester az Egyesült Államok egyetlen hivatásos, segyúttal a világ egyik legjobb kamarazenekarát, a minneapolisi Saint Paul Chamber Orchestrát vezényelte. A zeneakadémiai koncer-ten Beethoven mûvei mellett Ligeti György Ramifications címû darabja is mûsorra került.

STEVE REICH ÉS SONNY ROLLINS KAPJA A SVÉD KIRÁLYI ZENEAKADÉMIA POLAR-DÍJÁT IDÉN. Az egymillió koro-nás, azaz közel 30 millió forintos pénzjutalommal járó elismerést XVI. Károly Gusztáv svéd uralkodó adja át május 21-én Stockholmban.

SIKERESEN SZEREPELT A HUNGAROTON A MIDEM-EN. Az öt és fél évtizedes múltra visszatekintô lemezkiadó négy lemez-kuriózummal érkezett a Cannes-i vásárra. Carl Stamitz: Duók hegedûre és brácsára (2. rész), Bakfark Bálint mûvei, Carlo Tessarini:Introduzioni, Az Egri Pertis Duo koncertje Pleyel duplazongorán. A Hungaroton tervei között szerepel két összkiadás is, amelyekkelBartók és Chopin születésének közeli évfordulóját készül ünnepelni.

REGIONÁLIS MÛVÉSZETI INTÉZMÉNNYÉ SZERETNE VÁLNI A SZÉKELYFÖLDI SZIMFONIKUS ZENEKAR, amelya Hargita és a Kovászna megyei önkormányzat támogatásával így próbálná meg szülôföldjükön tartani a fiatal elôadómûvészeket, ze-nészeket, esetleg visszahódítani azokat, akik már elhagyták a térséget.

A MAGYAR RÁDIÓ ÁTADTA A LAJTHA LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNNYAL EGYÜTT LÉTREHOZOTT LAJTHA-DÍJAT a Ma-gyar Kultúra Napja alkalmából. A díjat 1995-ben alapították a kiváló zeneszerzô, zenetudós és népzenekutató emlékére. A hangver-sennyel egybekötött eseményen Vass M. Katalin zenei szerkesztô és Gál Tamás karmester vehette át a kitüntetést.

A BERLINI FILHARMONIKUSOKÉ LETT A 2007-ES EURÓPAI MÉDIADÍJ, A KÁROLY-ÉREM. Az anyagi juttatással nemjáró díjjal az alapítványként mûködô Berlini Filharmonikusok összteljesítményét és a zenészek szociális elkötelezettségét jutalmazták.A zenekar tagjai szabadidejükben európai városok szociálisan nehéz helyzetben lévô negyedeiben tanítottak gyerekeket és fiatalokat.

NAGY SIKERT ARATOTT FRANCIA-LUXEMBURGI TURNÉJÁN A KOCSIS ZOLTÁN VEZETTE NEMZETI FILHAR-MONIKUS ZENEKAR, amelyet Párizs legrangosabb hangversenytermében, a Salle Pleyelben szokatlan vastapssal és ovációval fo-gadott a közönség. Két héttel a három koncertbôl álló francia-luxemburgi turné után már Linzben vendégszerepelt a zenekar. Elôadá-suk a tíz koncertbôl álló „nagy bérlet" része volt.

LADY VALERIE SOLTI, FEHÉR LÁSZLÓ, FISCHER IVÁN, KERTÉSZ IMRE, KOCSIS ZOLTÁN ÉS SEBESTYÉN MÁRTAkapta az idén elôször kiosztott Magyar Kultúra Követe címet és emlékplakettet. Az elismerést a Magyar Tudományos Akadémia szék-házában vehették át a kitüntetettek.

KÉT ESTE EREJÉIG A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARÁT VEZÉNYELTE KOCSIS ZOLTÁN a Ma-gyar Állami Operaházban, ahol Brahms Tragikus nyitányát, Kodály Páva-variációit és Dvorák VII. szimfóniáját adták elô. Márciusban kétkoncertet Eliahu Inbal vezényel majd, a következô két hónap vendégkarmesterei pedig Oberfrank Péter és Kobayashi Ken-Ichiro lesznek.

BARTÓK BÉLA MÛVEI MELLETT FRANCIA OPERÁK, ORATÓRIUMOK ÉS DALOK LESZNEK MÛSORON a nyáriMiskolci Nemzetközi Operafesztiválon, amelynek megrendezését a szaktárca 100 millió forinttal támogatja. A „Bartók+Párizs 2007”címet viselô rendezvényt június 13. és 24. között két új helyszínen tartják meg: a miskolctapolcai barlangfürdôben és az egyetemihôerômûben. Az érdeklôdôk 14 operát, 18 koncertet és 3 balettelôadást tekinthetnek meg ezekben a napokban.

SEM SCHIFF ANDRÁS ZONGORAMÛVÉSZ, SEM FISCHER IVÁN KARMESTER nem váltotta díjra Grammy-jelölését. Elôb-bit Beethoven zongoraszonáták elôadásáért, utóbbit Mahler 6. szimfóniájának zenekari elôadásáért (Budapesti Fesztivál Zenekar) je-lölték a díjra. A legjobb klasszikus zenei album a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar felvétele lett, ôk Mahler VII. szimfóniáját

04-06 9.3.2007 11:24 Page 4

K A L E N D Á R I U M


Michael Tilson Thomas vezényletével adták elô. A felvétel a legjobb zenekari elôadás kategóriában is elsô lett, amelyben Fischer Ivánés a Budapesti Fesztiválzenekar felvételét is jelölték. Osvaldo Golijov argentin születésû zeneszerzô Ainadamar (Könnyek kútja) címûegyfelvonásos operája lett a legjobb kortárs kompozíció és a gyôztes operafelvétel is, az Atlantai Szimfonikusok és Robert Spano kar-mester elôadásában. A zenekarral felvett hangszeres szólista elôadások közül Messiaen Egzotikus madarak címû mûvének felvételegyôzött, amelyet Angelin Chang zongoramûvész a Clevelandi Kamarazenekarral és John McLaughlin Williams karmesterrel vett fel. Ze-nekar nélküli hangszeres szóló kategóriában, amelyben Schiff Andrást is jelölték, a gyôztes Maurizio Pollini olasz zongoramûvész lettChopin noktürnjeinek felvételével.

BUDAPESTEN, A ZENEAKADÉMIÁN LÉPETT FEL ALFRED BRENDEL, a világhírû és nagy hatású osztrák zongoramûvész,akit ma a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb elôadójaként tartanak számon.

KÓRHÁZBAN ÁPOLJÁK Moszkvában a 79 éves Msztyiszlav Rosztropovics világhírû orosz csellistát és karmestert.

TÁMOGATÁSI PROGRAMOT HIRDETETT a Magyar Zenei Exportiroda és az Elôadómûvészi Jogvédô Iroda. A harmadik alka-lommal meghirdetett HungaroConnections-re pályázó zenekarok minden esetben egy külföldi partnerzenekarral közösen szervezett ha-zai és külföldi koncert költségeire kérhettek ötvenezer forintos támogatást.

FRANKFURTI ZENEI DÍJAT KAP EÖTVÖS PÉTER A 63 éves zeneszerzô-karmester márciusban veheti át a 15 000 euróval járókitüntetést Frankfurtban. A mûvész a kortárs zene területén végzett munkásságáért kapja a kiemelkedô elismerést.

IDÉN ÜNNEPLI FENNÁLLÁSÁNAK 130. ÉVFORDULÓJÁT A ZENEAKADÉMIA. Ebbôl az alkalomból az intézmény tanáraikamarazenei koncertsorozatot adnak.

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA is fellépett az idén 19. alkalommal megrendezett Mini-Fesztiválon, a magyar kor-társ zene egyik legjelentôsebb fórumán. Mûsorukon Bánkövi Gyula, Dubrovay László, Durkó Zsolt és Sugár Rezsô mûvei szerepeltek.

RÖVID IDEIG TARTÓ BETEGSÉG UTÁN ELHUNYT KEDVES TAMÁS gordonkamûvész, a Debreceni Egyetem Konzervató-riumának egykori igazgatója.

Bár bécsi elôadásait lemondta, MAGYARORSZÁGRA ELJÖTT A VILÁGHÍRÛ KARMESTER, DANIEL BARENBOIM,hogy a Bécsi Filharmonikus Zenekarral és a kínai Lang Lang zongoramûvésszel emlékezetes koncertet adjon a Mûvészetek Palotá-jában. A zenekar elôször koncertezett budapesten.

HARMINC ESZTENDEJE, ALAKULT MEG A BUDAPESTI VONÓSOK TÁRSULATA. A zenekar 1977-ben a Liszt FerencZenemûvészeti Fôiskola végzôs hallgatóiból állt össze, s az eltelt években a világ kamaraegyütteseinek élvonalába verekedték fel ma-gukat. A jubileumi évet egy ünnepi koncerttel kezdték a Mûvészetek Palotájában. A szólista a gordonkamûvész Fenyô László.

PÁLYÁZATOT HIRDETTEK LIGETI GYÖRGY EMLÉKÉRE. Az In Memoriam Ligeti György elnevezésû pályázatra, amelyeta németországi Magyar Kulturális Évad, a Berlini Collegium Hungaricum és a rendezvényeket támogató Bipolar írt ki, új vagy eddignyilvánosságra nem hozott, máshol még nem díjazott kamaramûvekkel lehet jelentkezni 2007. május 15-ig. A beküldött pályamûveketEötvös Péter (Budapest), Jeney Zoltán (Budapest) és Hanspeter Kyburz (Berlin) háromtagú zsûrije bírálja el.

IDÉN 15. ALKALOMMAL RENDEZIK MEG AZ OPERALIÁT, amelyre 18 és 30 év közötti énekesek jelentkezését várják már-cius 15-ig. Plácido Domingo párizsi tehetségkutató versenyén negyven kiválasztott szólista méri össze a tudását június végén.

GREGOR JÓZSEFRE EMLÉKEZTEK Mozart egyházzenei mûveivel a budai Mátyás-templomban. A 2006. október 27-én elhunyténekes tiszteletére az Ave verum corpus, a Laudate Dominum és a Requiem hangzott el többek között a MÁV Szimfonikus Zenekarközremûködésében.

EGYHANGÚLAG TÍZTAGÚ IGAZGATÓTANÁCSÁNAK TAGJÁVÁ VÁLASZTOTTA KOVÁCS GÉZÁT, a Nemzeti Filhar-monikusok fôigazgatóját a világ legrangosabb elôadó-mûvészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítô Nemzetközi Tár-saság az Elôadó-mûvészetért (ISPA). A döntéshozó testületbe ezzel a szervezet történetében elôször került közép-európai mûvészetiszakember.

HIVATALOSAN IS KEZDETÉT VETTE A KODÁLY JUBILEUMI ÉV. A halálának 40. és születésének 125. évfordulója köztiidôszakban koncertek, tudományos konferenciák és kórusversenyek elevenítik fel a zeneszerzô és népzenekutató emlékét a szaktárcaés a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával, de kiveszi részét az ünneplésbôl Kodály szülôvárosa, Kecskemét is. Minden bi-zonnyal a jubileumi év méltó mozzanata lesz az a koncert, amelyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar ad a Bar-tók Béla Nemzeti Hangversenyteremben március 16-án Kocsis Zoltán vezetésével, s amelyet másnap Kecskeméten is megismételnek.Emlékkoncertek lesznek a közeljövôben Gyulán, Szolnokon és Kecskeméten, ahol a fôvároshoz hasonlóan Kodály mûvei köré építikaz idei Tavaszi Fesztivál mûsorát. Az MTA digitalizálja Kodály népzenei gyûjteményét, a Magyar Rádió zenei együttesei pedig egyúj összkiadás létrehozásán dolgoznak. A hazai konferenciák, kiállítások mellett külföldön is számos helyszínen folynak majd megem-lékezések, köztük Németországban, az Egyesült Államokban, Görögországban, Kínában, Szlovákiában és Romániában. A XI. Buda-pesti Nemzetközi Kórusverseny mellett a fiatalokat szólítja ringbe a 9. Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál és több vidéken rendezett ver-seny, beleértve a „Serkenj fel, kegyes nép elnevezésû vetélkedôt”, amely az egész Kárpát-medence diákságát hivatott megmozgatni, samelynek döntôjével zárul a jubileumi év december 17-én, Kecskeméten.

Összeállította: Bilkei Éva

04-06 9.3.2007 11:24 Page 5

A KULTÚRPONT IRODA HÍREI

Kultúra és az Európai Unió kurzus2007-ben is 2007. április 23. és 25. között Budapestenszervezzük 2007. elsô félévi Kultúra és azEurópai Unió címû tanfolyamunkat. Atanfolyamokkal kapcsolatos részletekrôlkérjük, érdeklôdjön munkatársainknál.

EUYO: lezajlott az idei meghallgatás A 2007. február 24-i második fordulóvallezárult az EUYO idei magyarországi tag-felvétele. A magyarországi döntô fordulón27 fiatal muzsikus vett részt. A zenekar2007/2008-as névsorát 2007 áprilisábanközlik.

14. Bukaresti Nemzetközi Zenei Verseny 2007. május 7. és 13. között rendezik a 14.Bukaresti Nemzetközi Zenei Versenyt,hegedû és zeneszerzés kategóriákban,több korcsoportban. Jelentkezési határidô:2007. április 2.

Kulturális világkiállítás Koreában A következô Gyeongju Kulturális Világ-kiállítást Ezeréves fény, ezeréves ablak al-címmel 2007. szeptember 7. és október26. között rendezik Koreában. Az ese-ményre magyarországi kulturális szerve-zetek és mûvészek jelentkezését is várják.

Háromnapos nemzetközi Kodály-kon-ferencia a Budapesti Tavaszi Fesztivá-lon A 27. Budapesti Tavaszi Fesztivál kéthe-tes eseménysorozatán 48 helyszínen 128rendezvény várja az érdeklôdôket. 2007-ben ünnepeljük Kodály Zoltán születésé-nek 125., halálának 40. évfordulóját. Ez akettôs jubileum különös figyelmet kap azidei Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Már-cius 19-tôl háromnapos nemzetközi Ko-dály-konferenciát tart a Kodály-társaság.

IX. Pillangókisasszony Világverseny A Worldwide Madame Butterfly Compe-titiont (Pillangókisasszony Világverseny)2007. szeptember 23. és 16. között kilen-cedik alkalommal rendezik meg Chisin-auban (Moldova). Az énekmûvészek ver-senyére 1970. szeptember 16. és 1990.szeptember 16. között született hivatásosénekesek vagy ének tanszakok hallgatóijelentkezhetnek.

Gitárverseny Spanyolországban 2007. október 22. és 26. között rendezikmeg a XVII. Nemzetközi Gitárversenyt aspanyolországi Ajofrín városban. A18 000 Euró összdíjazású verseny nyerte-sei nemzetközi koncert-turnén és a spa-nyol nemzeti rádió (RNE) felvételein isrészt vesznek. Jelentkezési határidô: 2007.szeptember 28.

A Schleswig-Holstein Zenei Fesztiváldíszvendége: Magyarország A németországi magyar kulturális évadrendezvénysorozat következô állomása-ként a 2007. július 14-én kezdôdôSchleswig-Holstein Zenei Fesztivál dísz-vendége Magyarország lesz.

Az NKA Zenei Kollégium pályázata A Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollé-giuma pályázatot hirdet különbözô zeneitevékenységek támogatására. Beadási ha-táridô: 2007. március 20.

European JazzXchange A European JazzXchange címû egyéveselôadómûvészeti projekt 120 ezer eurótnyert a Kultúra 2000 keretprogramban2006-ban. A projekt célja, hogy a projekt-ben részt vevô országok jazz-zenéjét szé-lesebb körben ismerje meg a közönség.Társszervezôként a Budapest Music Cent-re - BMC Kft. vett részt a projektben.

III. Nemzetközi zeneszerzô versenySpanyolországban A spanyol Zaragoza Egyetem meghirdetia III. International Contest of MusicalComposition-t (Nemzetközi ZeneszerzôVersenyt). A jelentkezést nem kötik kor-határhoz. A verseny fôdíja 3500 euró. Je-lentkezési határidô: 2007. április 27.

EN La LinEA nemzetközi zenei találkozó 2007. április 22. és 28. között rendezik megaz EN La LinEA nemzetközi zenei találko-zót a spanyolországi Fraga-Huescában. Arendezvény találkozóhely a nemzetközizenei szakértôknek, a sajtó képviselôinek,mûvészeknek és menedzsereknek.

ÁSZ-jelentés a Mûvészetek Palotájáról Az Állami Számvevôszék elkészítette je-lentését a Mûvészetek Palotája építésérôlés mûködtetésérôl.

Új bizottsági elnökök és elnökhelyette-sek az Európai Parlamentben Az Európai Parlament január végi ülése-in megválasztották a bizottsági elnökö-ket és elnökhelyetteseket a parlamenticiklus második felére. A Kulturális ésOktatási Bizottság elnöke a görög Niko-laus Sifunakis, elsô elnökhelyetteseSchmitt Pál.

Frissülô weboldal az európai kultúr-politikákról Megújult a www.culturalpolicies.net an-gol nyelvû honlap, melyen az Európa Ta-nács tagállamainak kulturális politikájárólés fontosabb kulturális programjairól tájé-kozódhatunk.

MIDEM és informális miniszteri talál-kozó Cannes-ban 2007. január 21. és 25. között zajlik Can-nes-ban (Franciaország) a MIDEM feszti-vál és zenei vásár. Ehhez kapcsolódóan át-adják a European Border Breakers(Európai határ-áttörôk) díjat, illetve azEU-tagállamok kulturális miniszterei in-formális találkozót tartottak, melyenHiller István a kultúra és a munkaerôpiacösszefüggésérôl beszélt.

Beethoven, zene és irodalom Lengyelor-szágban 2007. március 25. és április 6. között ren-dezik meg Lengyelországban a 11. Hús-véti Ludwig van Beethoven Fesztivált.Lengyelország legnagyobb komolyzeneifesztiváljának idei gálakoncertjén NigelKennedy hegedûmûvész és a LengyelKamarazenekar is részt vesz. A fesztiválsorán elôször hallható a Camerata Salz-burg koncertje Elisabeth Leonskaja zon-goramûvésszel, valamint a brazil Orques-tra Sinfonoca do Estado de Sao Paulo.Mindezeken túl nemzetközi zeneelméletiszimpózium is gazdagítja a programoksorát.

A préri csodái – elôadómûvészeti feszti-vál 2007. szeptember 12. és 29. között tartjákaz idei „A préri csodái” címû elôadómû-vészeti fesztivált Mannheimben (Német-ország), melyen kísérletezô, fiatal mû-vészek performance-ait láthatja aközönség folyamatos elôadásban. Jelent-kezés postai úton, 2007. március 31-ig le-hetséges.


Bôvebb információ valamennyi hírrôl: www.kulturpont.hu/zenekar

04-06 9.3.2007 11:24 Page 6


ZENEI KÖZÉLETÜNK

MA

GY

AR

RÁ

DIÓ

A zenei együttesek élére menedzserigazgatót keresnek

A Bartók adónak növelnie kell hallgatói létszámát, és dinamikusabbá kell válnia

A következô idôszakban jelentôs átalakuláson megy keresztül a Magyar Rádió, hiszen mindháromadó átalakul, és a költségvetés 30 százalékos csökkenése jelentôs létszámleépítéssel is jár. A Bartókadónál a kitûzött célok között a hallgatottság növelése, a fiatalosabb, lendületesebb hangvétel meg-teremtése szerepel. S bár a jövôben már nem az adó alá tartoznak a Rádió zenei együttesei, hanem

egy másik szervezeti egységbe kerülnek, a Bartók szakmai felügyelete továbbra is megmarad. Szükség lesz a bevételeik növelésére, és gazdálkodásuk hatékonyabbá tételére, amelyhez a Rádió

menedzserigazgatót keres. Az átalakításról, valamint a zenei együttesek jövôjérôl a Magyar Rádiókét új, ôsszel kinevezett vezetôje, Cseh Gabriella ügyvezetô igazgató és Farkas Zoltán, a Bartók adó

fôszerkesztôje beszélt.

– Pályázat útján vagy felkérést köve-tôen kerültek ezekbe a pozíciókba?

Cseh Gabriella – Engem elnök úr kértfel az ügyvezetô igazgatói posztra, ami azegyüttesek irányítása mellett számos másterületet is magába foglal, többek között akommunikációs és a reklámértékesítésitevékenységet és a CD- és a könyvki-adást. A Magyar Rádió fô tevékenységén,a mûsorszolgáltatáson túlmenô feladatokalkotnak egy új szervezeti egységet, éside kerülnek a zenei együttesek is. A ze-nei együttesek elkülönült kezelése azért isfontos mert menedzselésük külön szakér-telmet igényel. Ezért is keresünk mene-dzserigazgatót az együttesek élére.

– Erre a posztra pályázatot írnak ki?Cs. G. – Egyelôre még felkérés alapján

keressük a legmegfelelôbb személyt, s eb-ben a munkában ötleteivel, tanácsaivalrészt vesz a zenekar vezetôje, FischerÁdám is. Ha azonban néhány hónaponbelül nem járunk sikerrel, akkor elképzel-hetô, hogy pályázatot írunk ki. A posztbetöltésének nincs hivatalos határideje, deén nagyon szeretném, hogy minél elôbb,lehetôleg már a következô szezon kezde-tén elkezdjen dolgozni az új menedzser-igazgató.

– Ez azt jelenti, hogy megszületettFischer Ádám szerzôdése, és már kineve-zett zeneigazgatója a Rádiózenekarnak?

Cs. G. – Bízunk abban, hogy ha mûköd-ni kezd az új struktúra, akkor végre hiva-talossá tehetjük a kinevezését.

Farkas Zoltán – Visszatérve elsô kér-désére, én sem pályázat útján, hanemmeghívással kerültem az adó élére. Énnem ismertem korábban Such Györgyöt,ô azonban úgy kezdte a Bartók adó veze-tôjének a kiválasztását, hogy elôször azadó munkatársai között nézett körül. Azeszmecsere során merült fel a nevem, ígyaz elnök úrral tavaly szeptemberben kezd-tünk el tárgyalni, és 2006. október 1-jétôlkinevezett az adó élére.

– Hogyan értelmezi a Magyar Rádióközszolgálati feladatait, és hogyan hatá-

rozza meg ezen belül is a Bartók adó mû-ködésének célját?

F. Z. – A közszolgálatiság meghatáro-zásával rádiós szinten állandóan foglalko-zunk, ezt a fogalmat azonban az intézmé-nyen kívül eléggé másképp értelmezik,mint ahogyan a Rádióban mi magunk is…Számomra a klasszikus zene sugárzása, éseljuttatása a hallgatókhoz már magábankimeríti ezt a fogalmat. Természetesenezen belül is lényeges helyet kap a ma-gyar zene, a kortárs kompozíciók, a kultú-rával kapcsolatos tájékoztatás, az irodal-mi értékek továbbítása. Mindaz, amivel aBartók adó eddig is foglalkozott, hiszenezek véleményem szerint mind-mind köz-szolgálati feladatok.

– Más adók átalakítása miatt körlevelekkeringenek az interneten, tiltakozó alá-írásgyûjtés folyik. Ön milyen átszervezé-seket tervez a Bartók adónál?

F. Z. – Az egyik legfontosabb célunk,hogy valamelyest növeljük a hallgatottsá-got. Persze, a lehetôségeink nem végtele-nek, hiszen a komolyzene iránt világszertekorlátozott az érdeklôdés, és mindenüttcsak néhány százalékos a hallgatottság. Deígy is lényeges, hogy több legyen a hall-gatónk. Ezt fiatalabb, lendületesebb hang-vétellel, a komolyzene jól fogyaszthatóformáival próbáljuk elérni. Az új törekvé-seink leginkább a Muzsikáló reggelben ésa Muzsikáló délutánban fognak megjelen-ni. A mûsorok idôtartama nô, és még job-ban ügyelünk majd arra, hogy milyen ze-ne szólal meg. Ezekben az adásokban

Cseh Gabriella ügyvezetô igazgató

07-19 9.3.2007 11:26 Page 7

Z E N E I K Ö Z É L E T Ü N K

nem a kísérletezésé, hanem a köny-nyebben befogadható, de értékesmuzsikáé lesz a fôszerep. A mûsor-vezetést is sokkal személyesebbékell tennünk, s ezeken az adásokonkeresztül arra kell törekednünk,hogy a komolyzenére a közönség nemint múzeumi tárgyra tekintsen.Szeretnénk attól az attitûdtôl ismegszabadulni, ami azt sugallja,hogy ez a valami nagyon nemes, dea hétköznapi emberektôl távol állómûvészeti ág. Dinamikusabb, denem szenzációhajhász mûsort aka-runk életre hívni, ami az igényes ér-telmiségiekhez szól. Az átalakítássorán természetesen az is nagyon lé-nyeges, hogy megôrizzük a Bartók adóértékeit, hiszen ez a csatorna egybenmûhely is, sok saját mûsorral, saját ren-dezésû koncerttel.

– A megújulás mennyiben jár együttszemélyi változásokkal?

F. Z. – Súlyos megszorítások elôtt áll aRádió, s a költségvetés csökkentése óha-tatlanul érinti a létszámot is. Átlagosan30%-kal lesz kisebb a büdzsénk, ami aztjelenti, hogy a létszámleépítésnél is körül-belül ekkora nagyságrenddel kell számol-nunk. Csak abban bízhatunk, hogy ebbôla 30%-nyi pénzbôl, amit tartalékképzésrekell fordítanunk, valamennyi célzott tá-mogatásként még az év során visszakerülaz adókhoz. Már csak amiatt is, mert az újmûsorstruktúra követelménye szerint ki-sebb létszámmal, de ugyanannyi feladatotkell ellátnunk, mint korábban, tehát az,aki marad, többet fog dolgozni, és ezt atöbbletmunkát honorálnunk is illene…Anyagi megtartó erôre is szükség van,vonzóvá kell tenni ilyen módon is a mun-katársak számára a Rádiót. Jelenleg tehátminden adón listák készülnek arról, hogyki maradjon, és ki menjen el. Az utóbbiévtizedekben a Rádió személyi állományaelöregedett. Ez talán annyiban segítségetjelent a mostani, keserves idôkben, hogynyugdíjazásokkal is csökkenteni tudjuk alétszámot. Az új hangok megjelenéseazonban jóval késôbbi folyamat. Ez aBartók adó esetén 2008-ra tehetô, amikormár látunk valamiféle kiutat ebbôl a sú-lyos gazdasági helyzetbôl. Mûsorvezetô-ként talán egy-két új hanggal azért addigis találkozhatnak a hallgatóink, de ezen aterületen szintén arra törekszünk, hogy alegjobb mostani munkatársainkat tartsukmeg.

– Az átszervezéshez, a mûködés racio-nalizálásához igénybe vesznek olyan esz-közöket, mint egy cég által végzett humancontrolling?

Cs. G. – Nem, hiszen hónapok óta fo-lyó, szisztematikus munkán vagyunk túl.Ezért is tûnhetett kívülrôl úgy, hogy na-gyon elhúzódik ez a munka, mert az átszer-vezés és a létszámleépítés elôtt elôször arravolt szükség, hogy az adók megtervezzékés megszervezzék az új mûsorstruktúrát,és megvizsgálják, hogy ennek mûködteté-séhez mekkora erôforrásokra van szük-ség. Ebben a munkában segít az is, hogymegerôsítettük a belsô HR-osztályt,amely szintén alaposan átvilágítja a szer-vezetet.

– Azért egy külsô cég által végzetthuman-controlling idônként más eredmé-nyeket hoz, mint amit az intézmény alkal-mazottai maguk végeznek…

Cs. G. – Az új vezetés csak tavaly nyáróta dolgozik az intézménynél, így képesarra, hogy külsô szemmel vizsgálja a Rá-dió szervezetét. Talán ez is oka annak,hogy az intézmény önképe és a menedzs-ment által festett portré néhány ponton el-tér egymástól… Azt azonban kifejezettennem akartuk, hogy a Rádió mûködésétnem ismerô, szigorúan csak hatékonyságiszempontokat figyelembe vevô emberekdöntsenek az átalakításról. Az elnök céljaaz volt, és ezt igyekszünk megvalósítaniaz utóbbi fél évben, hogy elôször minélalaposabban ismerjük meg ennek a bo-nyolult folyamatokkal teli, több hónapraelôre dolgozó nagyüzemnek a mûködését.Az átalakítás nem veszélyeztetheti a rádiófolyamatos mûködését. Az elnöki pályá-zat alapján az adóvezetôk kidolgozták asaját koncepciójukat, s ezt követôen tud-

juk felmérni azt, hogy mindez mi-lyen erôforrásokból valósíthatómeg.

– Ezek szerint már teljesen lezárultaz átalakítás és a tervezés folyama-ta, és kialakult az új struktúra?Cs. G. – Most alakul. A munka többlépésben, a dolgozók bevonásávalfolyik. F. Z. – Az új rendszer részben a ve-zetôség elképzelései alapján szüle-tett, de az adókon belül, kisebb cso-portok is részt vettek ennek akidolgozásában. Február végére ki-alakultak a mûsorstruktúra keretei.S ennek az új szerkezetnek techno-

lógiai vetületei is akadnak, hiszen végremár a Bartókon is át kell térni arra, hogyne CD-kel, szalagokkal, hanem hangfáj-lokkal dolgozzon mindenki.

– Az új arculattal a rádióhallgatókazonban csak jóval késôbb ismerkedhet-nek meg, hiszen több hónapra elôre ké-szülnek a mûsorok…

F. Z. – Eddig hat hétre elôre vettük fela programokat. Az átalakítási folyamatontavaly ôsz óta dolgozunk, és már nagyonközel vagyunk ahhoz, hogy végre be isvezessük. Remélhetôleg májusban, illetvea nyár elején a hallgatók is észre fogjákvenni, hogy másképpen szólal meg min-den adó.

– Említette, hogy a komolyzenét minde-nütt kevesen hallgatják. Mit tudnak tennia klasszikus zene térvesztése, a közönségelöregedése ellen?

F. Z. – Igyekszünk megnyerni a mûfaj-nak a legkisebbeket. Több új programot iselindítottunk, és van, amely máris nagyonsikeresnek mondható. Január végétôl pél-dául havonta egyszer, vasárnap délelôttélô Bon-bon matinét sugárzunk a VI-osstúdióból. Ilyenkor kétszáz-kétszázötvengyerek özönli el a stúdiót, akik kiválóegyüttesek elôadásában ismerkedhetnekmeg a különbözô zenei stílusokkal. A mû-sort az óriási tapasztalatokkal rendelkezôLukácsházi Gyôzô vezeti. A közönségne-veléssel más együttesek már korábban isfoglalkoztak, sajnos, ezen a téren a Rádiókissé lemaradt… Egy másik, még kísérle-ti stádiumban lévô ötletünk szerint létre-hoznánk a kicsit idôsebb, kiskamasz, ka-masz korosztály számára egy olyaninternetes portált, ahol megismerhetik avígoperák kliséit, jellegzetes figuráit, szá-mos áriát is találnak, és elkészíthetik akár


MA

GY

AR

RÁ

DIÓ

Farkas Zoltán, a Bartók adó fôszerkesztôje

07-19 9.3.2007 11:26 Page 8


a saját darabjukat is. Így játékos formábankerülnének közelebb a mûfajhoz, s per-sze, közben a Rádiót is jobban megismer-nék, megszeretnék. Körlevelet küldtünk azeneiskolák vezetôinek, örülnénk, haegyüttgondolkodnának velük, várjuk akülönbözô ötleteiket. Lesznek emellettélô gyerekmûsorok, mesejátékok, és aGyerekpáholy sorozatunk, amely a kicsiknyelvén meséli el az operák tartalmát,szintén megmarad.

– Milyen gazdasági feltételek mellett fogdolgozni a Bartók adó az idei esztendôben?

F. Z. – Bízunk legalább az eddigi tá-mogatás nominális szintjének megôrzésé-ben. A 30%-os tartalékképzés ránk is vo-natkozik, ekkora összeggel csökken teháta büdzsénk, de reméljük, hogy ennek egyrészét vissza fogjuk kapni az év során,célzott támogatásként.

– Ha az együttesek elkerülnek a Bartókadótól, milyen módon fogják a rádiós ten-nivalóikat ellátni, és egyeztetni az adó fel-adataival?

F. Z. – A szervezeti változás, bár azérintettek tartanak tôle, nem a legdöntôbbkérdés. A zenei kapcsolat továbbra isfennmarad, függetlenül attól, hogy azegyüttesek nem közvetlenül a Bartók adóalá tartoznak majd. Itt inkább az a lényeg,hogy a Rádió zenei együtteseinek ki kelllépniük arra a piacra, amelyen az intézmé-nyi háttér, s a közszolgálatiság miatt eddignem olyan intenzitással vettek részt.

– A Rádiózenekar esetében azért azanyagi gondok és az egyéb problémákmellett a Z-felvételek készítésérôl sem le-het elfeledkezni, ami tevékenységük jelen-tôs részét teszi ki….

F. Z. – Ezt a nagyon fontos, egyedifunkciót a jövôben is meg kell, hogy tart-sa mindegyik együttes, hiszen ez is a köz-szolgálatiság lényeges oszlopa. De azértezen a téren is lesznek változások. A lek-torátus, amely kiválogatja, hogy melymûvek legyenek Z-sítve, eddig szinte min-den beadványt elfogadott, és a beadási idôsorrendjében, szépen egymásután készül-tek is a felvételek. Ebbôl a rendszerbôlazonban különbözô aránytalanságok szü-lettek. Van ugyanis olyan zeneszerzô, aki-nek mûveibôl rengeteg felvétel készült, ésvan, akitôl semmit sem rögzítettünk. Mos-tantól a lektorátus, és én magam is gondo-sabban mérlegelem azt, hogy mely kompo-zíciók a legfontosabbak. A Z-felvételekkel

ugyanis teljes képet kell adnunk a hazai,kortárs zenei életrôl.

– Más európai közszolgálati rádióknál,a BBC-nél, a francia, a német, de akár abolgár vagy a román adónál is remekülmûködnek a zenei együttesek. Ezek a fi-nanszírozási és szervezési modellek men-nyiben szolgálhatnak mintául nálunk?

F. Z. – Az említett csatornáknál mind-mind különbözô eredetûek és nagyságúaka források, ráadásul a politikai környezetis nagyon eltérô, hiszen tudok olyan voltszocialista, közép-európai országot mon-dani, ahol a nemzeti identitás fontosságamiatt ezek az adók kiemelt támogatástkapnak. Rólunk sajnos ez nem mondhatóel. Nálunk mindenekelôtt Fischer Ádámszemélye a garancia a kiváló produkciók-ra és a közönségsikerre. Akárcsak arra amostanában megfogalmazott vágyálomrais, mely szerint a vezetés szeretné, hogy ahárom legjelentôsebb hazai szimfonikusegyüttes közé tartozzon a Rádiózenekar.Fischer Ádámnak pedig valóban rengetegremek terve van. Folytatni fogjuk anagysikerû, nemzetközi érdeklôdésre isszámot tartó Wagner-sorozatunkat aMûvészetek Palotájában, s most, a Ko-dály-évben elindítottuk a Kodály-soroza-tunkat, amelynek keretében elôadjuk azeneszerzô összes zenekari mûvét, és többCD-t készítünk. Fischer Ádám elképzelé-sei között szerepel a hagyományos és az újmûfaj keverése is, így a Rádiózenekar ját-szik majd crossovert. S el kell gondolkoz-nunk a jövôben azon is, hogy az olyannagy érdeklôdéssel kísért elôadást, mintpéldául Mahler VIII szimfóniáját, szabad-e csupán egyetlen este elôadnunk…

– Hogyan fognak ezen az új szervezetiegységen belül mûködni a zenei együtte-sek ?

Cs. G. – Ugyanúgy a Rádióhoz tartoz-nak majd, mint korábban, csak így átlát-hatóbb lesz a mûködésük és a gazdálko-dásuk, a Bartók adó szakmai felügyeleteazonban továbbra is megmarad. Sôt, talánerôteljesebben is tud érvényesülni, hiszenaz együttesek az adótól kapják majd amegrendeléseket, és az együttesek prog-ramja nem automatikusan kerül be a Bar-tók mûsorai közé.

F. Z. – Ráadásul eddig a szezontervekmég a többi együtteshez képest is nagyonkésôn alakultak ki. Míg mindenki meghir-dette a bérletsorozatát tavasszal, addig ná-lunk csak ôsszel lett készen a végleges

szezonterv, amikor már minden helyszínfoglalt volt. Most talán végre ezen is vál-toztatni tudunk, és az elképzeléseink sze-rint tavaszra megszületik a 2007/2008-asprogram. Ennek a kialakításában tanács-adói minôségben én is részt veszek. Amûsor gerincét Fischer Ádám ötletei ad-ják, eköré épül minden más.

– A korábban említett, 30%-os létszám-leépítés mennyiben érinti a zenei együtte-seket?

Cs. G. – A zenekarból vagy az énekkar-ból nem lehet egy-egy szólamot kiszedni.A Rádió egyéb területein azért jelentkezikolyan erôsen ez a létszámleépítés, mert azintézmény eddig is nagyon visszafogottköltségvetéssel dolgozott, és most márszinte csak a bérkeretbôl lehet takarékos-kodni. A mûsorokat ugyanis gyártani éssugározni kell, s ennek a folyamatnakmegvan a maga költsége. Azért természe-tesen a zenei együttesek büdzséjét is meg-vizsgáljuk, hogy lássuk hol, hogyan lehetspórolni.A külsô források növelésére vanszükség. Szponzorokat, támogatókat kellkeresnünk, és tudatosabb koncertszerve-zésre törekszünk.

– Korábban az is problémát jelentett,hogy minden támogatás, ami a Rádióze-nekarhoz érkezett, nem közvetlenül azegyütteshez került, hanem a nagy, közöskalapba…

Cs. G. – „Nagy közös kalap, zenekarköltségvetése”, nem szívesen használomezeket a meghatározásokat, hiszen a zeneiegyüttesek fenntartása összesen több,mint1 milliárd forintot emészt fel évente.Ebbôl 700 millió a parlament által meg-ítélt támogatás, és csupán a bérek 728milliót visznek el.

F. Z. – Minél intenzívebben akarmûködni, létezni egy zenekar, annál többa költség, hiszen vendégmûvészeket,nemzetközi rangú szólistákat kell hívni,jobb hangszereket kell vásárolni, és nemkevés pénzt emészt fel a terembér, vagy apropaganda…

Cs. G. – Bízom azért abban, hogy kö-rülbelül fél éven belül tisztán fogjuk látniaz együttesek gazdálkodását, tudni fog-juk, mely területen történik pazarlás, ho-gyan tudunk gazdaságosabban mûködni,és elkészül egy gazdasági terv is.

– Korábban költségtakarékos megol-dásnak számított az is, hogy a zenekar ke-vesebb koncerten lépett a közönség elé…


MA

GY

AR

RÁ

DIÓ

07-19 9.3.2007 11:26 Page 9


Cs. G. – Ezt semmiképpen sem tartomjónak. Az évad összeállítását FischerÁdám, a zenekari menedzsment és FarkasZoltán végzi, ôk tervezik a koncertek szá-mát, mûsorát. Igaza van Fischer Ádámnak,aki azt mondta, egy zenekart nemcsak úgylehet megszüntetni, hogy ha kimondjuk,hogy nem kap több pénzt, hanem akkor is,hogyha egysíkú tevékenységre kényszerít-jük. Persze, a rendelkezésre álló eszközö-ket jól kell beosztani, nem lehet parttala-nul Z-felvételeket készíteni, és a jövôbenazt is ki kell találni, hogy ezeket a felvéte-leket, azon kívül, hogy ott sorakoznak araktárban, még hogyan lehet hasznosítani.Elképzelhetô az is, hogy a márványtermikoncertek egy részét is belépti díjassátesszük, és több, kisebb hangversenytszervezünk. Fél éven belül már szeretnénktisztábban látni, és a tapasztalatok alapjánkonkrét terveket készíteni.

F. Z. – A Rádió elnökésge és köztem etéren akad némi véleménykülönbség. Na-gyon sok idôs ember azért hallgatja szíve-sen a rádiót, mert elvisszük az otthonukbaazokat a koncerteket, amelyekre nincspénzük megvásárolni a jegyet, vagy ame-lyekre már egészségügyi okok miatt nemtudnak ellátogatni, és a stúdiókoncertekigen népszerûek. Ezért az ingyenes hang-versenyek megszüntetésével óvatosanbánnék.

Cs. G. – Valóban fontos, hogy a hallga-tókkal személyes kapcsolatunk is legyen.Nem az a cél, hogy minden ingyenes kon-certet megszüntessünk, csak végig kellgondolni, mit, hogyan lehetne gazdaságo-sabban mûködtetni. Emellett az is nagyonlényeges, hogy hallgató-baráttá tegyük arendezvényeket, és nyissunk a fiatalok felé.

– A Rádiózenekarnál mit tudnak tenni aközönségteremtésért, az utánpótlás-neve-lésért?

Cs. G. – Bízunk abban, hogy a vegyesrepertoár összeállításával a hallgatóink és

a koncertközönség átlagéletkorát is csök-kenteni tudjuk. Fischer Ádámnak temér-dek az ötlete, számos különleges, fiata-loknak szóló programot, rendezvénytszeretne megvalósítani.

– S hogyan kívánják növelni a zeneiegyüttesek bevételeit?

Cs. G. – Én bízom abban is, hogy pályá-zati forrásból nagyobb sikerrel jutunkpénzhez a jövôben. Emellett a külföldi, ésa hazai vendégszereplések bevételét is nö-velni szeretnénk. Természetesen nem gon-dolom azt, hogy a zenei együttesek tevé-kenységének egyértelmûen nyereségetkell hoznia. Viszont az együtteseknek aRádió kommunikációjának a javításában,valamint PR-jában fontos szerep juthat.Az intézménynél jelentkezô megújulást,frissességet az együttesek is remekül kép-viselhetik, hiszen maguk is kiváló produk-ciókat hívnak életre. Ez a Rádió számáraelôny, és akár megvásárolt reklámidôkbenis mérhetô a hozadéka. Adóinkon pedigigenis jelen kell lenniük az együtteseknek,rendszeresen beszélni kell fellépéseikrôl,vendégszerepléseikrôl. De bízom abbanis, hogy minél hamarabb lesz egy mene-dzserigazgatónk, aki felügyeli az együtte-sek napi életét, s talán fél év múlva márbevételnövelô tervekkel is elô tud állni.

– Már foglalkoznak szponzorkereséssel?Cs. G. – Errôl egyelôre még nem aka-

rok beszélni. F. Z. – Azért arról se feledkezzünk el,

hogy a mecenatúra nálunk lényegesenmásképp mûködik, mint Nyugat-Európá-ban vagy akár a tengerentúlon, ahol aköltségvetésben egy fillér állami tôkesem szerepel. Csodát várni hazánkbannem lehet, azt, ami van, kell hatékonyab-ban, és ügyesebben felhasználni.

– Említették, hogy a távlati tervek sze-rint a három nagy együttes egyikévé kelle-

ne válnia a Rádiózenekarnak. Ezeknél azegyütteseknél korábban azonban megfi-gyelhetô volt egy kiválasztódási folyamat.A Rádiózenekarnál is elképzelhetô hasonló?

Cs. G. – Beszélgettünk errôl FischerÁdámmal, aki ezt nem tartja kifejezettenszükségesnek a zenekarnál, tavaly nyá-ron pedig az énekkar tagjai már átestekegy próbaéneklésen. A jövôre nézveszükség lehet a rendszeres szakmai telje-sítmény mérésére az együtteseknél. Nemaz a célunk, hogy a folyamatos próbajáté-kokkal és -énekléssel állandó fenyege-tettségben tartsuk a mûvészeket, de arendszeres szakmai ellenôrzés elenged-hetetlen.

F. Z. – A rendszeres próbajátékot énsem tartom ördögi dolognak, de emellettmás eszközei is vannak a minôségi muzsi-kálásnak. Fontos például, hogy a tagokrendszeresen játsszanak kamaraformá-ciókban is. Álljanak ki a pódiumra, ésszólistafelelôsséggel muzsikáljanak. Eddigis volt már néhány ilyen koncert, de jó len-ne ezeket a kisegyütteseket állandóvá tenni.

– Fischer Ádám korábban emlegette,hogy szeretne egy fiatal karmestert is fel-venni a Rádiózenekarhoz. Döntöttek ar-ról, hogy ki kapja meg ezt a posztot?

F. Z. – Fischer Ádám úgy határozott,hogy történjen meg elôször a szerkezetiátalakítás, majd erôsödjünk meg a reper-toárépítésben, és utána akár felkérés, akárpályázat útján is kereshetjük a megfelelôkarmestert. Állandó helyettesre azért vannagy szüksége, mert rengeteget utazik.

– Számos rémítô híresztelést lehetetthallani, ehhez képest a zenei együttesekhelyzete nem is változik hátrányosan…

Cs. G. – Az utóbbi fél esztendô bizony-talansága megviselte a hosszú ideje válto-zatlan struktúrában dolgozó embereket. Spersze, mindenki számára nagy kérdés azis, hogy az új menedzsment elképzeléseihogyan öltenek testet. Ez valóban feszülthelyzetet teremt, s mindenki hajlamospesszimistábban látni a jövôt. Az együtte-seknek most be kell bizonyítaniuk, hogymegérdemelték ezt a kivételes bánásmó-dot, ôk is többet és jobban fognak dolgoz-ni, és még sikeresebb koncerteket adnak ajövôben. R. Zs.


MA

GY

AR

RÁ

DIÓ

A témához kapcsolódó cikkeink: Rádió, iPod vagy koncert? – 36. oldal.

Közönségutánpótlás a Stuttgarti Rádiózene-

karnál – 42. oldal

F

Hosszan tartó súlyos betegség után 78 éves korában elhunyt

a kétszeres Erkel-díjas, Érdemes Mûvész, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj

kitüntetettje, számos klasszikus kompozíció, film, tévé- és rádiójáték,

valamint színházi produkció kísérôzenéjének írója

Hidas Frigyes karmester, zeneszerzô.

07-19 9.3.2007 11:26 Page 10


– Mi történt az elôzô próbahelyükkel?– A Fáklya Klub Egyesülettôl béreltük a

Csengery utca 68. szám alatti helyiséget, ôkugyanis a tulajdonostól, a Pedagógus Szak-szervezettôl évekkel korábban megkaptákennek az épületnek a használati jogát. AFáklya Klubban egyébként nemcsak pró-bákat tartottunk, hanem rendszeresenkoncerteztünk is. 2004 ôszén azonban aPedagógus Szakszervezet vissza akartakapni a helyet, így az Etüd Zeneiskola, aGoór Nagy Mária Színitanoda és a miegyüttesünk is kénytelen volt kiköltözni.Ettôl kezdve különbözô helyeken próbál-tunk és próbálunk. Óbudán egy kollé-giumba kezdtünk el gyakorolni, de a mu-zsikusaink nagyon roszszul viselték, hogyállandóan utazgatniuk kellet Óbuda leg-végébe. Majd egy ideig a honvédség Ke-repesi úti ingatlanjának volt éttermét ala-kítottuk át próbatermmé, de sajnos ezen ahelyen sem maradhattunk sokáig. Jelenlega MAZSIHISZ épületében gyakorolhatunktámogatás képp, de jó lenne végre máregy saját terem, ezért folyamatosan keres-gélünk. Tavaly, támogatási pénzbôl sike-rült például kiváló ütôhangszereket vásá-rolnunk, de ezek az instrumentumok mostegy hangárban, papírdobozokban hever-nek, mert nem tudjuk ôket hova vinni…

– Ráadásul ez az állandó vándorlás,otthontalanság a mûvészi munka színvo-nalát és a zenekaron belüli hangulatot iskedvezôtlenül befolyásolhatja…

– Héja Domonkossal, az együttes alapí-tójával, mûvészet vezetôjével mindkettenérezzük, elérkezett az ideje annak, hogy

újabb célokat, jövôképet mutassunk a mu-zsikusainknak. Stabillá kell tennünk azanyagi helyzetünket, s emellett állandóotthonra is szükségünk van. De perszeugyanilyen lényeges az is, hogy izgalmasmûvészi kihívásokat, jó koncerteket kí-náljunk tagjainknak. Perspektívát kellnyújtanunk nekik, ezért is volt nagyon lé-nyeges, hogy megszületett végre az óbu-dai szerzôdés. Akad emellett még néhányrendhagyó kezdeményezésünk is, ezekrôlazonban még nem beszélhetek… Szeren-csére a nehézségek ellenére a muzsikusainkhûségesek maradtak. A tavalyi eszten-dôben már eredménynek értékelte min-denki azt is, hogy hónapról hónapra pon-tosan ki tudtuk fizetni a honoráriumokat.

– A Danubia Zenekart több éve megál-lapodás köti a VI. kerületi önkormányzat-hoz. Az, hogy most egy másik kerülettelszintén ilyen szerzôdést kötöttek, nem je-lent bonyodalmat?

– Sajnos a kht. megalapítása a terézvá-rosi szerzôdés megszüntetésébe került, demegmaradt az esélye a további együttmû-ködésnek. Egyébként nemcsak ehhez akét fôvárosi kerülethez kötôdtünk, hanemtavaly óta egy vidéki településhez,Zalakomárhoz is.

– A két önkormányzati megállapodásmellett Óbudával is évek óta tárgyalnak.Miért volt az Önök számára ilyen fontosez a megállapodás?

– Mert a III. kerülethez sok éves kap-csolat fûz bennünket. Az együttes tagjaiközül sokan laknak itt, s a zenekar meg-

születése után az Óbudai Társaskör foga-dott be bennünket. Ott próbáltunk, és akoncertjeinket is a Kiskorona utcában tar-tottuk. De errôl az idôszakról inkább mégmuzsikusként tudok mesélni, hiszen 1993és 1999 között idônként játszottam azegyüttesben, majd 1999-ben lettem a ze-nekar adminisztratív munkatársa. Egy év-vel késôbb diplomáztam a Zeneakadémi-án, valamint az ELTE menedzserképzôszakán. A Danubia Zenekar közhasznúegyesületét 2000-ben már az én szervezé-semben hoztuk létre.

– Ezt azonban megelôzte az elsô nagyanyagi válság, amely 1998-ban rázta megaz együttest.

– Igen, ekkor a Pannon GSM mentettemeg a Danubia Zenekart, hiszen 1999-ben vállalták a mecénási szerepet. Aztánnagy segítséget jelentett az is, hogy 2001-ben elnyertük a Nemzeti Ifjúsági Zenekarcímet, s ez az elismerés három esztendônkeresztül adott némi anyagi biztonságot.

– Amikor azonban lejárt a három esz-tendôs ciklus, máris bekövetkezett a má-sodik nagy gazdasági krízis…

– 2005-ben csupán a harminc százalékátkaptuk meg a korábbi támogatási össze-geknek. Már szinte el is költöttük a pénzt,amikor ez április közepén kiderült. A ze-nészeink hónapokon keresztül úgy muzsi-káltak, hogy nem tudtunk nekik fizetéstadni. Szerencsére kitartottak, s aztán vala-hogy rendezôdött a helyzetünk. A Nem-zeti Kulturális Örökség Minisztériumátólis kaptunk valamennyi pénzt, így megma-


DA

NU

BIA

Önkormányzati segítség a Danubia Szimfonikusoknak

Ács Péter ügyvezetô bízik abban, hogy hamarosan saját otthonuk is lesz

Közhasznú társaságot alapított Óbudával a Danubia Szimfonikus Zenekar. A III. kerület önkormányzati képviselôi megszavazták, hogy 2007 januárjától 3 millió forintos alaptôkével az

együttesbôl kht. alakuljon. Így ugyanis a Danubia sokkal jobb esélyekkel pályázhat az önkormány-zati zenekaroknak megítélhetô támogatásokra. A kerület emellett a mûködési költésegeikre is áldoz5 millió forintot. Ezt a megállapodást azért is tartja nagyon örömtelinek a zenekar ügyvezetô igaz-

gatója, Ács Péter, mert így jobb eséllyel tárgyalhatnak más kerületekkel és szponzorokkal. A mecénásokra nagy szüksége van az együttesnek, hiszen anyagi helyzetük, akárcsak sok más hazaizenekaré, nagyon bizonytalan. A gazdasági ügyek rendezése mellett a következô hónapokban próba-

termet is kell találniuk maguknak, a tizennégy éves múltra visszatekintô zenekarnak ugyanis az utóbbi egy esztendôben nincs állandó otthona.

07-19 9.3.2007 11:26 Page 11


radt az együttes. Viszont ekkor veszítet-tük el a próbatermünket... Valahogy túlél-tük ezt is, és a 2006-os évben már egye-nesbe jöttünk. De nagyon jó lenne, havégre már kialakulna egy olyan rendszer,amely alapján legalább azt tudnánk többévre elôre, hogy mekkora az a minimumöszszeg, amelyre állami támogatáskéntszámíthatunk. Ezzel megszûnne ez az ál-landó bizonytalanság, és mi is könnyeb-ben tudnák tervezni, dolgozni.

– Az Óbudával kötött megállapodásmindenképpen jelentôs segítséget jelent.Mit vár mindezért az önkormányzat?

– Eddig is rendszeres fellépôi voltunk akülönbözô III. kerületi programoknak, sezeknek a közös programoknak a sora ajövôben tovább bôvül. A lényeg az, hogytudjunk együttgondolkodni. A közhasznútársaságot azért hívtuk életre, mert úgytûnik, a jövôben egyre inkább azt várjákaz együttesektôl, hogy a költségvetésükegyharmadát önkormányzati pénzekbôl, amásik harmadot minisztériumi segítség-bôl, a fennmaradó részt pedig egyéb tá-mogatási összegekbôl fedezzék… A kht.mellett természetesen a 8 éves egyesületis megmarad, hiszen csak így tudunk az1% százalékokra, és az egyéb, non-profitpályázatokra jelentkezni. Ezek perszenem jelentenek túl nagy összeget, de errea pénzre is szükségünk van...

– Ön is tagja lesz a kht. vezetôségének?– Nem, kollégám, Póta György vesz

részt ebben a munkában. A kht. 100%-o-san önkormányzati tulajdonban lesz, miaz ügyvezetést adjuk.

– Az önkormányzat ráadásul nemcsak 3milliós alaptôkével hozza létre a kht.-t,hanem még a mûködési költségekre is adöt millió forintot.

– Ez így igaz és remélem, hogy a kerü-let kulturális életében való szerepvállalá-sunk és munkánk elismeréseképpen ez azösszeg évrôl évre nôni fog. Sajnos azértazt látni kell, hogy ez az összeg bizony alegkisebb önrészt jelenti a nagy együtteseksorában. A 2005-ös esztendôben 20 millióforintot kaptunk a BM-keretbôl, tavaly pedig30-at. Szerencsére van egy mecénásunk, aHérosz Építôipari Zrt. Erre a cégre márévek óta számíthatunk, s évrôl-évre maga-sabb támogatási összeget kapunk tôlük.Természetesen igyekszünk más szponzo-rokat is felkutatni, és számos rendhagyófeladatot is elvállalunk, hogy valahogyanmûködtessük zenekarunkat. Ezek közétartozik a Markó Iván koreografáltabalettprodukció a Mûvészetek Palotájá-ban, amelynek mi vagyunk a kísérôe-gyüttese, vagy néhány könnyûzenei pro-dukció. Sokszor filmzenéket, televízióssorozatok kísérôzenéjét is eljátszunk. Atavalyi esztendôre sok ilyen különlegesfelkérés jutott.

– S hiába rendelkeznek jelentôs számútörzsközönséggel, a bérletárakat sememelhetik az égbe…

– Így igaz, s bár a Zeneakadémián teltházak elôtt koncertezünk, én még úgy vé-lem, arra nem vagyunk elég érettek, hogya Mûvészetek Palotájában indítsunk önállóbérletet. A sorozatainkra a jegyek 2/3-afogy el bérletben. Sikeresek a hangverse-nyeink, jó kritikák sora jelenik meg a

lemezfelvételeinkrôl, most már valaho-gyan csak életben kell tartanunk a zene-kart… Remélem, elôbb-utóbb az anyagibiztonságot is meg tudjuk teremteni.

– Zenei vezetôjük, Héja Domonkos kétévvel ezelôtt elvállalt egy németországifelkérést, s a chemnitzi Stadtteatherbenlett elsô karmester. Sokan az együttesbenennek nem örültek…

– Van, aki azóta is neheztel emiatt. DeDomonkos így is sok idôt szán az együt-tesre, rendszeresen dirigálja a zenekart,szóval, mûködik a kétlaki élete. Az együt-tes ügyeivel szintén rengeteget foglalko-zik, mi minden nap beszélünk, van, hogytöbbször is. Pedig már félszavakból értjükegymást…

– Idônként játszik még nagybôgôskéntaz együttesben?

– Nem, 2000 táján ültem be utoljára azenekarba muzsikálni. Viszont van egysaját együttesem, az Quartett Escualo,amelyet három esztendôvel ezelôtt alapí-tottam. A kvartettben Deli Zsolt harmoni-kázik, Kerek István hegedül, Mayer Al-bert gitározik, én pedig nagybôgôzöm. Azegyüttes mûsorán elsôsorban Astor Piaz-zolla mûvei szerepelnek, saját hangszere-lésben. Az együttesünk célja az, hogy avilághírû argentin zeneszerzô mûveit ahazai közönség számára mind szélesebbkörben ismertté tegyük. A kvartettel sokzenei versenyen vettünk már részt siker-rel, kiváló kritikákat kaptunk. A koncer-tek mellett pedig hamarosan CD-nk is je-lenik meg.

R. Zs.


DA

NU

BIA

POR

TRÉ

– Kanadai zenész családban született,mégis azt hiszem elég erôs a kötôdése amagyar zenéhez, már csak azért is, mertStarker János tanítványa volt.

– Az én kapcsolatom Starkerral márazelôtt kezdôdött, mielôtt a tanítványa let-tem volna. Apám karmester, a tegnapihangversenyen is ô vezényelt volna, de

sajnos egy operáció miatt nem tudott jön-ni. Tizenkét éves voltam, amikor apám ésStarker együtt koncerteztek, akkor talál-koztam vele elôször. Családommal elköl-

Egy csellista „Bloomingpestrôl”A MÁV Szimfonikus Zenekar 2007. január 23.-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

Ligeti András vezényelte koncertjének szólócsellistája Gary Hoffman Párizsban élô csellómûvészvolt, aki 1986-ban – elsô amerikaiként – megnyerte a Párizsi Nemzetközi Rosztropovics Gordonka-versenyt. Azóta a világ minden táján koncertezik, egész sor híres zenekar szólistája volt, és olyankarmesterekkel játszott, mint Herbert Blomstedt, Charles Dutoit, James Levine, Kent Nagano és

Msztyiszlav Rosztropovics.

07-19 9.3.2007 11:26 Page 12


töztünk Floridába és nekem kellett egycsellótanárt találni, az én ötletem volt,hogy talán Starker János elvállalna, bármég nem voltam annyi idôs, hogy egye-temre mehettem volna. Ô javasolta, hogya nyári szünetben menjek el hozzá Bloo-mingtonba és ott lakhattam a házában. Eznagyon meghatározó élmény volt szá-momra tizenhat-tizenhét éves koromban,hogy ô befogad és tanít engem a saját há-zában! Aztán az egyetemen tanultam nálaöt évet, majd én magam is el kezdtemugyanott, az Indiana Egyetemen oktatni.Nekem nagyon világos és fegyelmezettmegközelítésre volt szükségem a zeneta-nulásban, ezt persze én is csak utólag ér-tettem meg, de épp ezért volt nekemStarker János nagyszerû tanár, ô nyitottará a szememet sok dologra. El se tudjaképzelni, mennyire igényes volt! Nagyonnehezen dicsért. A legkedvesebb dolog,amit mondott: úgyis tudod, hogy mit gon-dolok Rólad! De soha nem mondta…. Alegfontosabb dolognak azt tartotta, hogymegtanítsa a diákokat önállóan gondol-kozni, továbbfejlôdni. Azt hiszem ez alegnagyobb ajándék, amit egy tanár adhata növendékeinek. Mert ha függôvé teszisaját magától ôket, akkor nem készíti feligazán ôket a felnôtt zenész életre. Ami-kor befejeztem nála a tanulmányaimat,úgy éreztem, hogy most már képes lennékén is tanítani másokat, és ez is történt. Hafelmerült egy probléma, nem feltétlenültudtam rá rögtön a megoldást, de azt tud-tam, hogy találom meg a választ. Ez alényeg: tedd fel magadnak a kérdést, éstaláld meg rá a választ! Ez volt a legfon-tosabb, amit ott tanultam. Bloomingtonnalkapcsolatban meg kell említeni a magyarhagyományt. Amikor én oda kerültem1974-ben, sok magyar mûvész tanítottmég Starker Jánoson kívül is a fakultáson.Sebôk György, Kozma Tibor karmester,Vázsonyi Bálint zongoramûvész – mostnem jut mindenki az eszembe. Szóval an-nyi magyar volt az egyetemen, hogy ami-kor Franco Gulli hegedûmûvész odajötttanítani, látván ezt a sok magyar mûvészt,azt mondta: nem is Bloomingtonban va-gyunk, hanem Bloomingpesten! Nagyontetszett nekem ez a mondás, mert ténylegott élhetett az ember egy darabka magyarzenetörténetben. Nagyon mély nyomotthagyott ez bennem, s habár elsô alkalom-mal vagyok most Budapesten, bármerrenézek, a saját gyökereimet vélem felfe-dezni. Nagyon boldog vagyok, hogy teg-nap bent járhattam a Zeneakadémián is.

Megható volt látni azokat a termeket, aholBartók és Kodály tanított!

– Édesapja volt az elôdje Solti György-nek a Chicagoi szimfonikusoknál. Men-nyire ismerte meg a híres karmestert?

– Mindössze annyi emlékem van, hogyláttam Soltit vezényelni nyolc-tíz éves ko-romban. De nem volt különösebb szemé-lyes kapcsolatunk.

– Akkor beszéljünk inkább Kodályról.Az elôbb említette, hogy milyen felemelôérzés volt látni a Zeneakadémián azt atermet, ahol tanított. Az ô csellószonátáitlemezre is játszotta. Milyennek találjaezeket a darabokat, található bennük jel-legzetes magyar szín, , vagy inkább bele-simulnak a nemzetközi zenei hangzásvi-lágba?

– Nem vagyok benne biztos, hogy énezt szakszerûen meg tudom ítélni. Termé-szetesen meg van a véleményem, de nemakarnám szakértônek kiadni magam. Azaz érzésem, hogy nagyon erôs magyar at-moszférát tükröznek a darabok, miközbennem zárkóznak el a nemzetközi hangvé-teltôl sem.

– Tegnap Csajkovszkij mûvet játszott, aVariációkat egy rokokó témára, elôtte aRómeó és Júlia nyitányfantázia hangzottel a koncerten a Mûvészetek Palotájában,majd az V. (e-moll) szimfónia következett.Eredetileg édesapja dirigálta volna aprogramot, és gondolom a mûveket isegyütt választották ki. Családi kedvenc azorosz szerzô?

– Inkább apám szereti ezeket a darabo-kat, és már rég játszottuk együtt. Gondol-tuk, most egy Csajkovszkij estet adunk.

– És ki az Ön kedvenc zeneszerzôje?– Nem hiszem, hogy tudnék hirtelen

választani…. Jó, most hogy kérdezi, ésegyet kéne választanom, talán azt monda-nám: Brahms.

– Miért?– Az ô zenéje annyira megérinti, meg-

nyugtatja a lelket és az értelmet egyaránt.Olyan magabiztosan szemléli a világot!Nem használnám a szkeptikus szót, mertannak negatív mellékzöngéje van. Ô nemhisz mindenkinek, aki körülveszi, de hiszaz emberek alapvetô jóságában. Én is ígygondolkodom: szeretnék mindenkibenbízni, de természetesen az életben sok ne-gatív tapasztalatot gyûjt be az ember, s

másodjára már nehezebb hinni. Valamiilyesmit érzek Brahmsnál is. Nagyon ne-héz szavakba foglalni, de ô tudta, hogyanlehet zenével kifejezni azt, hogy valahogyminden megoldódik. Fura, még soha nemfogalmaztam ezt így meg magamnak, deez a tudat vígasztal és megnyugtatja a lel-ket. Nem mondanám, hogy Brahms egyegyügyû vidám fickó volt, dehogyis ! Na-gyon összetett karakter. De mindig meg-értette a természet hatalmát és hitt az em-berekben. S ameddig ebben hiszünk,minden nehézséget le lehet gyôzni. Ezttükrözi a zenéje, és ez engem megnyugtat.

– Néhány órája van a repülôgép indu-lásáig és most még gyorsan körülnéz avárosban . Mit hallott, mit érdemes Buda-pesten feltétlenül megnézni?

– Sok mindenkinek volt javaslata, pél-dául a régi palotákra hívták fel a figyel-mem . Azért volt már egy kis idôm és ki-használtam a lehetôséget, elmentem aHôsök terére, az Operához. Sajnos veze-tésen nem tudtam részt venni, mert siet-nem kellett a koncertre. Hasonlónak ér-zem Budapestet Párizshoz. Nem érdemescsak egy-két dologra koncentrálni, ha en-gem kérdez, én nem az Eiffel tornyot ja-vasolnám Párizsban, mint fô látnivalót.Ok., onnan kap az ember egy általánosbenyomást a városról, szép a kilátás, denem ez a legfontosabb Párizsban. Én mostnem mûemlékeket szeretnék nézegetni ittBudapesten, hanem egy kicsit beleszagol-ni a városba, sétálni, megérezni a városatmoszféráját.

– És mikor jön legközelebb?– Amilyen hamar csak lehet.

Szôke Cecília


PO

RTR

É

FOTÓ: NEUBAUER RUDOLF

07-19 9.3.2007 11:26 Page 13


– Milyen lapzárták esnek egybe ezekbena napokban?

– Az egyik a Fidelio Magaziné, amely-nek most már a negyedik évfolyamábanjárunk. Ez évente tíz alkalommal, 25 ezerpéldányban jelenik meg, 64 oldalon. Nyá-ron összevont számaink vannak, így ak-kor végre nekünk is jut idônk pihenésre.A másik lapzárta a Müpa Magaziné: aMûvészetek Palotájának nagyobb méretû,64 plusz négy oldalas kiadványa nagyonkedves nekem, hiszen itt számos kiválószerzôvel dolgozhatunk együtt, akik egy-egy témáról hoszszabb lélegzetû cikkeketpublikálhatnak.

– A legtöbben a Fidelio online változa-tát ismerik. Mi született meg elôbb?

– Elsôként az internetes tartalomszol-gáltatás indult, 2002 ôszén, és tulajdon-képpen az egész rendszer erre épült. Itt ahírektôl kezdve ajánlókon, adatbázisokon

át recenziókig sok minden található. Eztkövette 2003 ôszén a Fidelio Magazin el-indulása, amely alapvetôen programma-gazin, a kettô között pedig belekezdtünk aCapriccio címû mûsorba, amelyet a radio-café 98.6 hétfônként este 9-tôl egy-egyórában sugároz. Ez egy klasszikus beszél-getôs mûsor, amit két nagyon jó barátom-mal, Fehér Zoltánnal és Nagy Bálinttal in-dítottunk útjára, és Zoli halála óta kettenvezetjük. A Müpa Magazin tehát a negye-dik komolyabb vállalkozásunk, ez tavalyôsz óta jelenik meg. Emellett másfél-kétéve kezdtünk el különszámokat készíteni,kezdetben bátortalan vállalkozásként, detavaly óta ez is beindult, hiszen tájékozta-tó jellegû prospektusra sok rendezvény-nek van szüksége. Ma már túl vagyunk azegymillió nyomtatott és terjesztett külön-számon – és ebbe a számba nem értendôkbele a Fidelio rendszeres kiadványai. Ké-szítettünk különszámot a Soproni Régi

Zenei Napoknak, a Budapesti TavasziFesztiválnak, vagy a Szabad Tér Feszti-válnak, de hozzájárultunk már ilyen mó-don az Operaház mûsorának terjesztésé-hez is. Az elmúlt évek alatt keményendolgoztunk azért, hogy akinek valamilyenkommunikációs megoldásra van szükségeegy klasszikus, vagy dzsessz zenei pro-dukcióhoz kapcsolódóan, olyan minôségûés árú szolgáltatásokat kaphasson, ame-lyek a korábban nem léteztek a piacon. AFidelio.hu-t ma már szinte mindenki nézi,aki a szakmában érdekelt, a Fidelio Ma-gazin 25 ezres példányszámával pedigvalószínûleg a legnagyobb elérést produ-káló komoly- és jazz-zenei kiadvány.

– Hány állandó munkatárs dolgozikmindezen?

– A csapat lépésrôl lépésre nôtt: KenézLászló, Kádár-Csoboth Judit és Lak Sán-dor szinte a kezdetektôl velem dolgozott,s az utóbbi hónapokban kiegészült FilipViktóriával, Harkányi Lászlóval, KovácsBeával és Morvai Katalinnal. A cikkeink,recenzióink nagy részét külsôs munkatár-sak írják, mi a hírszerkesztést, a hírszol-gáltatást, az adatbázisok feltöltését-kar-bantartását, az informatikai munkákat és amarketinget vállaljuk magunkra. Egy ezkicsi, de jó csapat, amelynek ráadásulszinte minden tagja zenész volt egykor.

– Hogyan jött az ötlet, mi köré alakultez a stáb a kezdet kezdetén?

– Én kiskoromtól kezdve zenével fog-lalkoztam, zongoristának készültem,majd – még elôkészítôs koromban – BattaAndrás kapacitált, hogy menjek a zenetu-dományira is. Késôbb viszont úgy érez-tem, hogy a tudományos világ túlságosankevéssé éri el azt a közönséget, amelyértdolgozik. Az informatika iránt már ré-gebb óta komolyan érdeklôdtem, emellettéveken át foglalkoztam befektetésekkelis, amikor a fejembe vettem, hogy készí-tek egy igazán jó internetes komolyzenei


POR

TRÉ

Csúcstartó portál, új ötletek – lendületben a FidelioInternetes portál, adatbázis, ingyenes programmagazin, klub, és még számos dolog, amit a Fidelio

szó takar. Mára nincs olyan zene iránt érdeklô ember – legyen laikus, vagy szakmabeli –, aki ne ismerné ezt a kiindulási pontot, amely néhány év alatt nélkülözhetetlen kommunikációs-

és információs központtá nôtte ki magát. Zsoldos Dáviddal, a Fidelio Média Kft. ügyvezetô igazgatójával két lapzárta között sikerült idôpontot egyeztetnünk.

Zsoldos Dávid

07-19 9.3.2007 11:26 Page 14


oldalt. Amikor 2001 ôszén másodszorraveselkedtem ennek neki, odahaza elkezd-tem klasszikus zenei adatbázisokat feltöl-teni az internetre... Így indult, aztán azegyik ötlet hozta a másikat. Persze a leg-nehezebb feladat az, hogy megtaláljuk aforrásokat a mûködéshez. Gondolom, so-kan hiszik, hogy elsôsorban támogatások-ból, állami pénzbôl élünk. Pedig a bevéte-leink 85-90 százalékát mi keressük meg ahirdetési és az informatikai piacról, az ál-lami támogatás aránya tehát – kivált a ha-sonló kiadványokhoz képest – kifejezet-ten alacsony. Szerettünk volna olyankommunikációs megoldásokat hozni amagyar piacra, amelyekre szerintünk ége-tô szükségük volt a rendezvényszerve-zôknek. A fesztiváloknak nagyon kevéspénzük van a kommunikációra, a valóbanprofi szolgáltatást nyújtó ügynökségeketnem tudják megfizetni. Mi találtunk egyolyan piaci rést, ahol nagyon jó áron tud-juk biztosítani az elérhetôséget számukra– számos szolgáltatásunk teljesen ingye-nes.

– A klasszikus zene és a dzsessz mellettvilágzenével is foglalkoznak. Mi alapjánhúzták meg a határokat?

– A világzene olyan szorosan összefo-nódik ma már a dzsesszel, hogy szinte le-hetetlen egymástól szétválasztani ôket. Avilágzene kifejezést eredetileg a külön-

bözô, egymástól korábban elszigetelt ze-nék egymásra találásából született produk-ciókra használták, de ma már így nevez-nek szinte mindenféle etno-vonatkozásúzenét. Akárhogy is alakuljon a terminoló-gia, az bizonyos, hogy ez egy hihetetlenülizgalmas területe a zenének. LegalábbisBartók és Kodály óta a népzene része a ze-nei „magaskultúrának” is, a dzsessz pediga múlt század egyik legerôteljesebb zeneiirányvonala, ami máig képes a megújulás-ra. A világzene pedig mindkettôhöz ezerszállal kapcsolódik.

– Januárban elérték a tízezredik re-gisztrált felhasználót, ez soknak számít?

– Ez a szám azt jelenti, hogy ennyienvannak, akik legalább egy e-mail erejéigmegadták adataikat, s így elérhetôvé vál-tak számunkra. Bár Magyarországon ál-landó vita folyik arról, mekkora az a kö-zönség, amely komolyabban érdeklôdik aklasszikus zenei rendezvények, kiadvá-nyok iránt, abban általában egyetértésvan, hogy valószínûleg csupán néhánytízezer emberrôl lehet szó. Ha ebbôl indu-lunk ki, azt hiszem, szép eredmény, hogyennyi embernek sikerült felkeltenünk azérdeklôdését az interneten keresztül. Mostjanuárban közel félmillió oldalletöltésünkvolt, ami bár kulturális viszonylatban na-gyon magas szám, a hazai internetes mé-dia egészéhez képest viszont elenyészôen

apró adat: mi pedig a nagy cégekkel ver-senyzünk, amikor a reklám-költségveté-sekért harcolunk.

– Mi minden tartozik még a cég profil-jába?

– Informatikai szolgáltatóként is mûkö-dünk, ebben az évben eddig már kb. négyhonlapot adtunk át, lassan kezd kialakulniegy üzletileg is értelmezhetô méretû ügy-félkörünk. A hangsúly természetesen aklasszikus zenei kommunikáción van:nem nagyon tudnék olyan, akár közepe-sen jelentôs rendezvényszervezôt, vagyzenekart említeni, amelyikkel valamilyenformában ne kerültünk volna már partner-kapcsolatba. A jelen és a közeljövô új-donsága, hogy már nem csak a saját mé-diaportfoliónkat, hanem számoskapcsolódó termékeket is kínálunk. Fo-lyamatosan fejlôdni kell, jelenleg is két-három új terméken dolgozunk. Ezek kö-zül egyet el is árulhatok, hiszen mire ez alap megjelenik, talán már le is sújt majd avirtuális kalapács az elsô online árveré-sünkön. Ezeken olyan termékekre tehet-nek vételi ajánlatokat a nálunk regisztráltlátogatók, amelyeknek amúgy korlátozottaz elérhetôsége. Így például a Fidelión le-het megszerezni majd a Sokolov-koncertutolsó tíz jegyét, de a Budapesti TavasziFesztivál négy kiemelt rendezvényénekutolsó jegyeit is. Bilkei Éva


PO

RTR

ÉS

ZÖ

VETSÉG

ÉSSZ

AK

SZER

VEZ

ET

A világ legrangosabb elôadó-mûvészetiintézményeit és meghatározó személyisé-geit tömörítô Nemzetközi Társaság azElôadó-mûvészetért (ISPA) éves köz-gyûlésén egyhangúlag a tíztagú igazgató-tanácsának tagjává választotta KovácsGézát, a Nemzeti Filharmonikusok fô-igazgatóját. A döntéshozó testületbe ezzela szervezet történetében elôször került kö-zép-európai mûvészeti szakember. A Ma-gyar Zenei Tanács alelnökét, a MagyarSzimfonikus Zenekarok Szövetségénektárselnökét és az európai elôadó-mûvé-szeti szervezet (PEARLE) elnökségénektagját az új pozíció elônyeirôl és jelen-tôségérôl faggattuk.

– Mit jelent önnek ez az elismerés?– Roppant nagy megtiszteltetés, fôleg an-

nak ismeretében, hogy az ISPA az elôadó-mûvészet igen nagy tekintélyû nemzetközi

szervezete, és hogy ennek a testületnekmég nem volt közép-kelet európai tagja.

– Ez külön jelentôséggel bír?–Valószínûleg igen, hiszen maga a

szervezet eredetileg amerikaiként indult,akkor még ASPA (American Society forthe Performing Arts) néven. Ez a név jóhúsz évvel ezelôtt változott ISPA-ra, ami-ben már benne foglaltatik a nemzetközi-ség. A társaság elôször természetesen azangolszász országokkal bôvült, de amikorén elôször közvetlen kapcsolatba kerül-tem a szervezettel, 2002-ben, már dél-af-rikai igazgatója volt, az igazgatótanácstagjai pedig Szingapúrtól Brazíliáig,Nagy-Britanniától Amerikáig különfélenemzetekbôl kerültek ki.

– Ön szerint minek köszönheti ezt amegtisztelô jelölést?

– Talán eddig nem nagyon mutatottilyen irányú aktivitást ebbôl a régióbólkolléga, felfigyelhettek mindarra, amit te-szek. Nagy valószínûséggel az is sokatnyomott a latba, hogy szert tettem némigyakorlatra az Európai Uniós szervezet-ben, a PEARLE-ben, de a végsô lökést azadhatta meg, hogy viszonylag rövid idôalatt sikerült a Mûvészetek Palotájávalegyüttmûködésben tavaly szeptemberbentetô alá hoznom egy európai regionálisISPA-konferenciát. Néhány éve figyelema szervezet tevékenységét, és úgy érzem,az európai kultúra és elôadó-mûvészet sú-lyánál kisebb mértékben van jelen a tevé-kenységében. Észak-Amerika súlya telje-sen érthetô, és az is nagyon dicsérendô,hogy az utóbbi idôben Dél-Amerikára,Ázsiára, sôt, az afrikai kontinensre is erô-sen fókuszált a társaság, de nekem, minteurópainak, az volt az érzésem, hogy erre

Magyar vezetôségi tagot választott egy világszervezet

07-19 9.3.2007 11:26 Page 15



SZÖ

VET

SÉG

ÉSSZ

AK

SZER

VEZ

ET

a régióra rá kell egy kicsit erôsíteni. Ez aszándékom a vártnál is jobb eredményekethozott, hiszen sikerült olyan diskurzuso-kat elindítani, amelyek a vezetôséget arrasarkallták, hogy a januári közgyûlésenebbôl a régióból válasszanak tagot magukközé. Úgy érzem, ez elsôsorban nem sze-mélyes elismerés, hanem szól a régiónak,Magyarországnak és annak a tevékeny-ségnek is, amit a Zenekari Szövetség-ben illetve a Nemzeti Filharmonikusok-nál próbálok sikerre vinni. Úgygondolom, azzal, hogy ezt a munkátmagamra vállaltam, talán a közép-euró-pai régió is nagyobb súllyal esik latba atársaságban.

– Milyen tagokból épül fel ez a szervezet?– Az ISPA természetesen nem kor-

mányzati társaság. Tagjai lehetnek szak-mai szervezetek, de nagy számban van-nak jelen közöttük mûvészeti központokképviselôi, illetve mûvészeti együttesekés olyan neves szaktekintélyek is, mintpéldául Russel Johnson, aki a Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem akusztikájátis tervezte; tehát mindazok, akik az elô-adó-mûvészetben jelentôset alkotnak, il-letve akiknek súlya van. A szervezet tag-jai egyrészt az elôadó-mûvészet és aszellemi élet olyan elméleti kérdéseit vi-tatják meg, amelyek egy-egy kontinenstfoglalkoztatnak, de kimondottan szakmai

témákra is kitérnek félévente megtartottkonferenciáikon. Emellett ajánlásokat ké-szítenek, ösztöndíjakat szerveznek olyanfiatal tehetségek számára, akiknek nincslehetôségük utazásra. Macedóniában,Grúziában, Örményországban, vagy ázsiaiországokban tanuló fiatalokat segítenekabban, hogy részt vegyenek egy-egymûvészeti központ vagy együttes munká-jában. Természetesen vannak olyan ese-mények is, amikor díjakat adnak át; azISPA-kitüntetéssel rendszerint egy élet-mûvet koronáznak meg. A szervezetszékhelye New-Yorkban van, ott gyûlnekössze a tagok minden januárban egy kon-ferenciára. Ezen kívül minden év közepetáján valahol a nagyvilágban rendeznekegy másik konferenciát; idén éppen Brüsz-szelben, s ez ismét Európának kedvez.

– Konkrét lehetôségek is megnyílnaktagságával a régiónk, illetve ön elôtt?

– Elôttem elsôsorban annak lehetôségenyílik meg, hogy egy kicsit többet dol-gozhatok, mint eddig – hiszen ez egy dí-jazással nem járó önkéntes munka –, deaz ország számára kedvezô lehet, hogyezáltal rengeteg információhoz jutunkmajd azokról a folyamatokról, amelyekesetleg elindulnak az elôadó-mûvészetetérintô egyéb nemzetközi szervezetekbenvagy az ENSZ szervezeteiben, például azILO-ban (Nemzetközi Munkaügyi Szer-vezet). Örülnék, ha sikerülne innen, a ré-gióból ISPA-ösztöndíjasokat eljuttatni aszakmai tapasztalatcserékre, és annak is,hogyha az ISPA állásfoglalásaiban idôvelaz eddiginél jobban érvényesülne az euró-pai kultúra és elôadó-mûvészet sajátosgondolatvilága. Bilkei Éva

2006 januárjában Budapesten tartotta ülé-sét az Európai Unió „Társadalmi Párbe-széd az Elôadó-mûvészetben” elnevezésûmunkabizottsága, melynek fókuszában azújonnan csatlakozott EU tagországok áll-tak. A tanácskozáson természetesen résztvettek a Magyar Szimfonikus ZenekarokSzövetsége, és a tagzenekarok képviselôiis. (A munkabizottság két állandó magyartagja munkavállalói részrôl dr. GyimesiLászló, az MZTSZ fôtitkára, a munkálta-

tói oldalt pedig Kovács Géza, Szövetsé-günk társelnöke képviseli.) A konferen-ciát követôen – épp Kovács Géza kezde-ményezésére –, egy csereprogramkeretében, melyet az unió finanszírozott,a Szövetség lehetôséget kapott arra, hogynéhány fôt tanulmányútra küldjön vala-melyik régi tagországba. A Szövetség há-rom zenekari igazgatót javasolt e prog-ramra, s az a megtiszteltetés ért, hogyköztük lehettem.

Így került sor szeptember végén egyhelsinki látogatásra, melynek házigazdá-ja a Finn Szimfonikus Zenekarok Szövet-sége (Soumen Sinfoniaorkesterit Ry), il-letve annak elnöke Antti Hayrynen volt.

Finnországban tizenöt hivatásos szim-fonikus zenekar mûködik, ami az országalig több mint 5 milliós lélekszámáhozképest nagyon szép szám. Legrégebbi, aTurku Filharmonikus Zenekar, 1790-benalakult, a legfiatalabb pedig 1999-ben a

Tanulmányút FinnországbanAz 5 millió lakosú országban 15 szimfonikus zenekar mûködik

Johann Zietsman az ISPA igazgatója és Kovács Géza

07-19 9.3.2007 11:26 Page 16


Kymi Sinfonietta. A tizenöt zenekarbólhárom mûködik Helsinkiben, a többi vi-déken. Finanszírozásukat tekintve kétegyüttes mûködik állami pénzbôl (FinnNemzeti Opera és közvetve a RádióSzimfonikus Zenekara), a többi városifenntartású. A városi zenekarok költség-vetésük 65–70%-át kapják az önkor-mányzattól. Ehhez a szubvencióhoz rakjahozzá az állam – törvényi elôírás szerint,– a mindenkori összeg 25%-át, amely a2008-as évtôl 30%-ra nô. ( Finn „BM ke-ret”.) A hivatásos szimfonikus zenekarokközött kis létszámú, huszonkét tagú (teljesállású munkaviszonyban lévô) együttestis találunk (Lappeenranta Városi Zenekar).

A Finn Szimfonikus Zenekarok Szövet-sége a nagy és kisebb szimfonikus zenekar-ok mellett tömöríti a hivatásos kamarazene-karokat, a félhivatásos zenekarokat,valamint egyéb zenekarokat is. Az utóbbi-ak között találunk képviselôket a könnyû-zene területérôl is (Umo Jazz Orchestra,Vantaa Pops Orchestra). Ezekkel együtt aszövetségnek összesen huszonkilenc tagjavan. Külön gondot fordít arra az elnökség,hogy megfelelô érdekérvényesítéssel ren-delkezzenek a különbözô méretû és mûfajúegyüttesek. Ugyanakkor a nagy létszámmiatt a szövetség jelentôs érdekérvényesítôerôvel rendelkezik az állami szektor felé.

Nagyon érdekes volt a Finn Zenei In-formációs Központban (FIMIC) tett láto-gatás. Ez egy olyan intézmény, melynekszlogenje: „tegyük hallhatóvá a finn ze-nét”. Ez vonatkozik mindenfajta zenére,de elsôsorban a kortárs darabokra. Sokpénzt és munkát fektetnek abba, hogy afinn zene jelen legyen a világ számospontján, jelentôsebb fesztiváljain. Gon-dolom, az ô munkájuk eredménye az is,hogy Finnországban mindig telt házraszámíthatnak, ha hazai darab ôsbemu-tatója van mûsoron. Idevonatkozó ta-pasztalat a Sibelius Akadémiáról, hogykülön szak létezik „zene export” illetve„zenei együttesek exportja” címmel.

Alkalmam volt találkozni a ZenészSzakszervezet jogtanácsosával is, aki el-mondta, hogy náluk ágazati kollektívszerzôdés van érvényben. Ez azért iskézenfekvô, mivel a zenekarok döntôtöbbsége városi zenekar, tagjai városi al-kalmazottak, azonos jogviszonyban éshasonló körülmények között dolgoznak.A zenész szakszervezet általános érdek-érvényesítést végez, kollektív szerzôdéstköt, kiegészítô betegbiztosítást nyújt, kü-lön törôdik a munkanélküliekkel, ingye-nes jogsegélyszolgálatot biztosít tagjaiszámára. Ezen kívül havonta megjelentetegy szakszervezeti lapot, különbözô tan-

folyamokat szervez és egyéb szolgáltatá-sokat (Pl.: erôsítô berendezések, világí-tás, kottaállvány stb. kölcsönzése) végez.

Minden zenekarnál meg van határozvaaz órabér, kisegítôk díjazása, útiköltségtérítés, egyéb juttatások, hang- és képfel-vételek díjazása. Ez vonatkozik a rész-munkaidôsökre, és a kisegítôkre is. Akönnyûzenészek és vendéglátóiparbandolgozó muzsikusok hasonlóan, egysége-sen szabályozott paraméterekkel dolgoz-nak. A szervezettség gyakorlatilag 100%,a tagdíj a bruttó fizetés 1%-a. A munka-idôt – ellentétben a magyar gyakorlattal –munkaórában mérik, s nem nagyon értet-ték, hogy mi miért bonyolítjuk ezt oda-vissza számítással.

Mindent egybevéve azt hiszem többokból is irigyelhetjük finn kollégáinkat.Mindenek elôtt azért, mert nincs vita ar-ról, hogy sok-e a tizenöt zenekar egy öt-milliós országnak vagy sem. Büszkék ar-ra, hogy ennyi van, és gyakorlatilagállami forrásokból fenn is tartják azokat.Így aztán a zenekarok számára tervezhetôés kiszámítható a jövô.

Visszafelé a repülôgépen azon morfon-díroztam, de messze van tôlünk Finn-ország…

Lendvai György a MÁV Szimfonikusok igazgatója


SZ

ÖV

ETSÉGÉS

SZA

KSZ

ERV

EZET

– Honnan származik az önsegélyezôalap ötlete?

– A szakszervezet egyik legfontosabbalapelve a szolidaritás. Ez a gyakorlatbanúgy nyilvánul meg, hogy mindenki befi-zet valamennyi pénzt, s ebbôl az összeg-bôl azokat támogatjuk, akiknek erre a

legnagyobb szükségük van. Az önsegé-lyezés pedig azt jelenti, hogy a szervezeta saját tagjainak nyújt támogatást. Ebbennincs semmi újdonság, ez egy klasszikus,régi feladat a szakszervezetnél. Sajnála-tos módon a mai, hazai viszonyok közöttez még mindig fontos funkció, mert egy-

re több az elesett ember, akin segítenünkkell. A kezdeményezésben, amelyet aszakszervezeti vezetés közösen talált ki,az a rendhagyó, hogy mindezt egy alapformájában tesszük. Itt ugyanis nevesíte-nünk kell, hogy milyen célból hozzuk lét-re, és ez az önálló, belsô szervezet nem

Önsegélyezô alap táppénz- és nyugdíj-kiegészítô segéllyelDr. Gyimesi László bízik abban, hogy sokan felismerik az öngondoskodás fontosságát

Hosszas elôkészítô munka, számos egyeztetés és tárgyalás után, ha 2007. március 7-én a Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezetének elnöksége elfogadja,

akkor megszületik a szakszervezet önsegélyezô alapja. Ha pedig hamar összegyûlik a megfelelô számú jelentkezô, akkor a rászorulók már akár a nyári hónapoktól kezdve igénybe vehetik

a táppénzt kiegészítô segélyt. A tervek szerint emellett ebben az esztendôben a nyugdíj-kiegészítôsegély is útjára indul, amelyet a magyar zene- és táncmûvészet legkiemelkedôbb elôadói közül nyolcan kapnak meg. Az új kezdeményezésekrôl Dr. Gyimesi László, a Magyar Zenemûvészek

és Táncmûvészek Szakszervezetének a fôtitkára beszélt.

07-19 9.3.2007 11:26 Page 17


feltétlenül terjed ki minden szakszerveze-ti tagra. Vannak ugyanis az általánosszakszervezeti jogosultságok, ilyen pél-dául a szüléskor vagy temetéskor, vagybármely szociális okból igénybe vehetôsegítség, az önsegélyezô alap azonbanegy plusz-szolgáltatás, amely azokat ré-szesíti juttatásaiban, akik belépnek arendszerébe és a többlet juttatás esetlegesigénybevétele érdekében vállalnak több-letbefizetést is.. Az elnökség, illetve ajogdíjbizottság az önsegélyezô alaprólmár rengeteget tárgyalt, s kidolgoztuk akonkrét szabályozását is. A táppénztkiegészítô és a nyugdíj-kiegészítô segélyazonban élesen elválik egymástól, akár-csak a feltételrendszerük.

– A táppénzt kiegészítô segély létreho-zására miért volt szükség?

– Ezt a segélyt az egyszerûsített közte-herviselésrôl szóló törvény és szabályo-zás miatt kellett életre hívnunk. Az ekhó-val ugyanis kevesebb közterhet visel afoglalkoztatott és a foglalkoztató, mintamennyit az általános szabályozás sze-rint kellene, ennek azonban az egyik áraaz, hogy a társadalombiztosítási szolgál-tatások arányosítottak, és néhány cso-portjuk nem vehetô igénybe. Tehát havalaki ekhós, akkor annak minden egész-ségügyi szolgáltatás, ellátás jár, kivéve apénzben történô ellátások körét, hiszenilyen járulékot nem is fizet. Így nem ve-heti igénybe például a GYES-t, a GYED-et, és csupán a minimálbér után kap táp-pénzt, mert az EKHO-sok többségeugyanis ezt választja. Aki viszont azekho mellett tette le a voksát, az ezekkela hátrányokkal tisztában van. Így tudjaazt is, hogyha nyugdíjba menetelre, vagygyerekvállalásra készül, akkor az aztmegelôzô idôszakban érdemes kilépnieaz egyszerûsített közteherviselés alól,hogy ezekre a szolgáltatásokra is teljeskörûen jogosult legyen. Viszont a beteg-ség, és így a táppénzes állományba kerü-lés nem tervezhetô elôre. Ezért mi azekho megszületésétôl fogva tudtuk, hogyezen a területen a megbetegedett kollé-gáinknak segítenünk kell valahogyan, hi-szen a minimálbér után járó táppénz ösz-szege nagyon kevés, nem éri el a 40 000forintot. Kerestük a megoldást, és arrajutottunk, hogy ezt az összeget valaho-gyan ki kellene pótolni. Így születettmeg a táppénzt kiegészítô segély. Miu-tán az elsô 15 napot a betegállománybóla foglalkoztató fizeti, így a segély a táp-

pénzre jogosító betegállomány 16. nap-jától legfeljebb további 45 napig folyó-sítható. Ahhoz azonban, hogy egy ilyenalap mûködjön, különbözô kellékekre isszükség van…

– Komoly terhet róhat a szakszervezet-re ennek a rendszernek a mûködtetése.

– Az adminisztrációja annyira nem bo-nyolult, hiszen a szakszervezet egyéb-ként is befizetô és kifizetô hely, és ezek abefizetések egy csatornán érkeznek, ésegyéni számlára kerülnek. Ez a része amûködésnek egyelôre nem tûnik annyiranehéznek. Ami azonban nélkülözhetetlenkellék, az a tagság és a befizetés. Ráadá-sul ennek a rendszernek van egy újdonságais. Február végén, a Zamárdiban rende-zett szakszervezeti, zenekari szövetségitanácskozáson mi ugyanis megkértük amunkáltatókat, hogy ezt a támogatást fi-zessék ki ôk a dolgozóik helyett. Ezzelteljesen tehermentesítjük a szakszerveze-ti tagjainkat. Amennyiben a foglalkoztatóvállalja ennek a pénznek a befizetését,akkor a tagnak nincs semmi más dolga,mint belépni az alapba.

– Az önsegélyezô alapnak 500 forint ahavidíja. Hogyan lehet a munkáltatót rá-venni arra, hogy havonta még ennyipénzt áldozzon a munkavállalójára?

– A munkáltatók többsége felelôsségetvállal az embereiért, közéjük tartoznak azenekari igazgatók is, hiszen a Zamárdi-ban jelenlévô vezetôk egytôl-egyig vál-lalták muzsikusaikért ennek az összeg-nek a befizetését. Emellett talán az ismegkönnyíti ezt a döntést, hogy az ekhoa munkáltató számára is nagyon ked-vezô, hiszen jóval kevesebb közterhetkell befizetnie, viszont csak akkor alkal-mazható, ha maguk a munkavállalók ké-rik ezt a rendszert. Ezt a választást egyilyen, biztonságot nyújtó lépéssel is von-zóbbá tehetik a számukra. A táppénztkiegészítô segély éves díja 6000 forint,ami elenyészô összeg ahhoz képest,amennyi megtakarítást a munkáltatónakaz ekho jelent. Ahol pedig valamilyenoknál fogva nincs arra lehetôség, hogyezt az 500 Ft-ot a munkáltató biztosítsa,ott a szakszervezeti tag befizetheti sajátmagának is ezt az összeget, tagdíj formá-jában. Több számítást végeztünk, tanul-mányoztuk a statisztikákat a táppénzesnapok számáról, s arra jutottunk, hogy500 fôvel már el lehet indítani ezt a segé-lyezési formát.

– Ha hat nagy zenekar jelentkezik azalapba, akkor már meg is van a lét-szám…

– Nem mindenki ekhós, de a 15 zene-kar és a Magyar Állami Operaház tagjai-ból valószínûleg gyorsan összejön ez alétszám. S tényleg bárki maga is csatla-kozhat. Az éves befizetést, a 6000 forin-tot – ha a helyzet úgy hozza – már négytáppénzes nap alatt visszakapja, hiszen a15 nap után a táppénzt kiegészítô segélynaponta 1500 forint. Ha pedig nem leszbeteg, akkor sem veszített sokat, és teszlegalább valamit a saját szociális bizton-ságáért is. Hiszen lehet, hogy valakinekmagas az ekhos jövedelme, de amint be-teg, ágyhoz kötött lesz, olyan minimálispénzt kap csupán, amibôl még a megél-hetését sem tudja biztosítani. Az idei kí-sérleti év, és mi azt gondoljuk, hogy ez anapi 1500 forint elég kevés ahhoz, hogyne ösztönözzön indokolatlan táppénzesállományra, a napi élelmezésre azonbanelegendô. Az önsegélyezô alap ötletét aZamárdiban jelenlévô, szakszervezetivezetôk is messzemenôen támogatva fo-gadták a javaslatot, hiszen az a szakszer-vezeti tagok számára rendkívül elônyös..Különösen akkor, ha ezt a pénzt a mun-káltató fizeti. A leendô tagnak nincs másdolga, mint néhány papírt kitölteni, s habeteg lesz, ezt bejelenti a szakszervezetfelé, majd elhozza a táppénzes papírját.Ha azt is hozzávesszük, hogy ez az ös-szeg, ellentétben a táppénzzel, teljesenadó- és járulékmentes, akkor úgy vélem,valóban megéri csatlakozni.

– Azzal sikerült ezt az adó- és járulék-mentességet elérniük, hogy segélyként fi-zetik?

– Igen, s ezért kell, hogy az, aki igény-be veszi, szakszervezeti tag legyen. A se-gélyt pedig olyan célra lehet csak fordíta-ni, ami társadalombiztosítás ellátásirendszeréhez tartozik. Mi persze akkorlennénk a legboldogabbak, ha legalábbezren belépnének, és senki sem lenne so-ha beteg….

– Abban az esetben mi történik a befi-zetett pénzzel?

– A szakszervezet tulajdonát képezi ésgyûlik.

– Mikor indulhat el a táppénzt kiegé-szítô segély?

– Mi úgy tervezzük, hogyha március-ban az alapszabály-tervezetet az elnökség


SZÖ

VET

SÉG

ÉSSZ

AK

SZER

VEZ

ET

07-19 9.3.2007 11:26 Page 18


elfogadja, akkor körülbelül három hóna-pos elôkészítést követôen, elvileg már jú-liustól elindulhat. De ha hamarabb össze-gyûlik az ötszáz fôs tagság, akkor akárkorábban is. Ha pedig nem érdeklôdnekelegen, akkor a számlák üresek marad-nak, és mi szegényebbek leszünk egyillúzióval…

– Gondolja, hogy ez is elôfordulhat?– Sajnos elég sok lesújtó tapasztalatot

gyûjtöttünk már az emberek öngondos-kodásáról. A legtöbben nagyon kevesettörôdnek magukkal, a saját sorsukkal.Persze, tudom azt is, hogy a napi te-endôk, az anyagi problémák sokszor hát-térbe szorítják azokat a dolgokat, ame-lyekkel nem kell feltétlenül foglalkozni.Mindenki azt hiszi, hogy minden rosszcsak mással történhet meg… De talán eza táppénzt kiegészítô segély elég kézzel-fogható dolog ahhoz, hogy minél többengondoljanak a saját egészségükre, kocká-zataikra.

– S mi történik akkor, ha valakinek sú-lyosabb, hosszadalmasabb a betegsége?

– Azt a helyzetet mi ezzel a rendszerrelsajnos, nem tudjuk megoldani. Másféléven keresztül rengeteg tárgyalást foly-tattunk a legkülönbözôbb biztosítókkal.Ekkor jöttünk egyébként arra is rá, hogyezt a táppénzes segélyt nekünk magunk-nak kell az önsegélyezési alappal megol-danunk. A komolyabb kockázatviselésreazonban nincs lehetôségünk, pedig ezzelis muszáj foglalkozni. A kritikus beteg-ségek, amelyek közé többek között a da-ganatos, a szív-, és az érrendszeri beteg-ségek, a veseelégtelenség tartozik,mindenképpen hosszabb idôre kivonják amunkából azt, aki ilyet szenved el. Ha te-gyük fel, egy ekhós muzsikus ilyen be-tegség sújt, akkor 60 napig kapja a táp-pénzt kiegészítô segélyt, utána viszontszintén csak minimális összeghez juthozzá. Ennek megelôzésére érdemes to-vábbi biztosítást kötni. Több biztosítótársaságtól is kaptunk ajánlatot, és amen-nyiben a szakszervezeti tagság érdek-lôdést mutat ez iránt, akkor kiválasztjukközülük a legkedvezôbbet. A szakszerve-zet ebben az esetben ugyanis csoportosbiztosítást köt, amelynek a kedvezmé-nyezettjei azok a szakszervezeti tagoklesznek, akik fizetik ennek a havi díjait. Sezen a módon a „napi” ár töredékéért ve-hetik igénybe ezt a szolgáltatást. Nagyonfontos lenne, ha ezen a területen is elin-

dulna az öngondoskodás… Az államiszerepvállalás ugyanis egyre kisebb.Amit mi tudunk, megteszünk, de ha ezzela lehetôséggel nem élnek az emberek, aza saját döntési felelôsségük. Sajnos, en-nek a dolognak a hazánkban nincs meg akultúrája.

– Miben mûködik majd másképp anyugdíj-kiegészítô segély?

– Itt nem klasszikusan szociális alapúrendszerrôl van szó, hanem inkább egymûvészeti szakmai elismerés alapításá-ról, amely összekapcsolódik egy szociá-lis jellegû ellátással is.

– Hasonló az operaházi Mester-mûvész-díjhoz vagy a Nemzet színésze ki-tüntetéshez?

– Igen, s hiánypótló szerepet kívánunkvele betölteni. A Mûvészeti Szakszerve-zetek Szövetségének az ElôadómûvésziJogvédô Irodájával, azaz a zenei jogdíjbizottsággal már 2001 óta próbálkozunkezzel. Az évek során sok mindenrôl szóvolt, többek között arról, hogy ezt az el-ismerést a kulturális minisztériummalközösen hozzuk létre, de aztán ez az el-képzelés nem valósult meg. Szakszerve-zetként ugyanis érzékeljük azt, hogy ren-geteg kiváló mûvész súlyos szociális,anyagi és egészségügyi gondokkal küzd.Vannak ugyanis olyan elôadók, elsôsor-ban a könnyû mûfajban, akiknek sosemvolt intézményes hátterük, s vannak ze-nekari, énekkari mûvészek, akik hiábanyújtottak kiemelkedô tevékenységet,csak szûk körben váltak ismertté, ígymég alapfokú elismeréseket sem kaptak.Amikor ezt az elismerést kitaláltuk, ép-pen azért nem húztunk sem szakmai, semmûfaji korlátot, hogy ebbe a rendszerbeminél több helyrôl bekerülhessenek amûvészek. Valami nevet is akartunk adni,így lett ez „A magyar zene- és táncmû-vészet kiemelkedô elôadómûvésze”. Sennek a nyugdíj-kiegészítô segélynek ahavi összege 100 ezer forint.

– Erre a járadékra miért csak nyolcanjogosultak?

– Mert az így szétosztott pénz az elô-adómûvészi jogdíjaknak a közösségi célúfelhasználásából származik, s ez az ösz-szeg éves szinten körülbelül 10 millió fo-rint, amibôl már a mûködést is finanszí-rozni kell. Jelenleg tehát nem látjukreálisnak, hogy ennél nagyobb, hosszú-

távú kötelezettséget vállaljunk, hiszen ezaz elismerés élethosszig jár.

– S miért kötôdik ez az önsegélyezôalaphoz?

– Ez csupán jogtechnikai megoldás. Akét segély egymástól teljesen függetle-nül, önállóan mûködik, az viszont nemlátszott célszerûnek, hogy külön-különalapokat hozzunk létre. A nyugdíj-kiegészítô segélyen már régóta gondol-kodtunk, csak a megvalósítása okozottnémi nehézséget, az, hogy mindezt ho-gyan tudjuk adó- és járulékmentesen kifi-zetni. Itt ugyanis a jelöléskor nem feltétela szakszervezeti tagság, ezzel sem kíván-juk a jelöltek számát korlátozni. Ha azon-ban valaki elnyeri ezt az elismerést, ak-kor tudatni kell vele azt is, hogyha belépa szakszervezetbe és az önsegélyezôalapba, akkor ezt a pénzt adó- és járulék-mentesen tudjuk kifizetni a számára. Haezt nem vállalja, akkor adóznia kell utá-na. A választás lehetôsége ebben az eset-ben nem nálunk van.

– S mi történik akkor a nyugdíj-kiegészítô segéllyel, ha a táppénzes se-gélyre nincs elég jelentkezô?

– Az alapot attól még létrehozzuk, csu-pán a táppénz kiegészítô rész nem kezd elmûködni. A nyugdíj-kiegészítô segélytazonban akkor is tudjuk fizetni. A kitün-tetettek személyére pedig a szakmaiszervezetektôl, és a szakszervezeti szer-vezetektôl kérünk javaslatokat. Hossza-dalmas munka lesz ennek a nyolc ember-nek a kiválasztása, hiszen sokféleszempontot, mûfaji arányt kell összehan-golni, s a jelöltek névsora számos szûrônmegy keresztül, míg végül maga a zeneijogdíj bizottság hozza meg a végsô dön-tést. Remélem, hogy ezt az elismeréstmár idén is kioszthatjuk. Fontos kritéri-um egyébként a kiemelkedôen magasszínvonalú szakmai tevékenység mellettzenészként pályán töltött 25 év, táncos-ként pedig a 20 esztendô, s az is, hogy ajelölt betöltse a 62. életévét, öregséginyugdíjat kapjon, és ne rendelkezzenolyan állami elismeréssel, ami nyug-díjkiegészítô járadékot biztosít. Nem lesztehát egyszerû a díjazottak kivá-lasztása… Azért is örülök nagyon annak,hogy vége életre tudjuk hívni ezt az elis-merést, mert nemcsak jelentôs anyagi se-gítséget jelent a kitüntetetteknek, hanemmûvészi pálya elismertségéért is teszünkvele valamit.

R. Zs.


SZ

ÖV

ETSÉGÉS

SZA

KSZ

ERV

EZET

07-19 9.3.2007 11:26 Page 19

KRITIKA

A tavalyi (bevált) kísérlet idén folytatódott,újra lehetôség nyílt a hazai szimfonikuszenekarok számára, hogy közös rendez-vénysorozat keretében megmutatkozza-nak. A hangsúly ismét a közösön van, hi-szen elenyészôen kevés az olyan együttes,amely kizárólag ilyenkor lép fel a BartókBéla Nemzeti Hangversenyteremben. Azidei szezonban 15-re nôtt a résztvevôkszáma.

A zenekarok vezetôsége tehát általábanfelismeri a kínálatban rejlô lehetôséget.Pontosabban, lehetôségeket. Mert a mo-numentális terem férôhelyeinek megtölté-séhez is hozzájárulhatnak, különféleszervezômunkákkal. Nyilvánvaló: többfôvárosi együttes esetében a törzsközön-ség gondoskodik akár a teltházról is – avidéki résztvevôk pedig helyi közönségükszámára kínálhatják, „kultúrturizmus” ke-retében, netán a helyi bérlet kínálatábaépítve MÜPA-beli estjüket. És állandólehetôség a passzivitás, tehát lemondani afáradságos szervezômunka örömteli ered-ményérôl (s játszani a kisszámú „önkén-tes” hallgató jelenlétében).

De nemcsak a résztvevôk számára tar-togat lehetôséget e koncertsorozat, hiszenmás nézôpontból hasonlóképp értékes azimmár nem új kezdeményezés: a fôvárosi(illetve, Pest közelében élô) zenekedvelôilyenkor könnyen juthat országos áttekin-tés birtokába. Nem kell mást tennie, csakrendre végighallgatnia a – mondhatni –helyébe hozott programokat. Ideális eset-ben vonatkozik/vonatkozna ez a gyakorlómuzsikusokra is, s ha élnek vele, ismét„lépéselônybe” kerülhetnének a fôvárosi-ak! (Szombathelyi zenekari játékostólpéldául nemigen várható el az ingázás,hogy saját maga megítélhesse a távolivárosokban mûködô társ-intézményekalkalmi teljesítményének mûvészi színvo-nalát.) Az élet, a napi koncert-tevékeny-ség azonban halad a maga útján, s részbenindokolható, ha a zenekari játékosoknemigen élnek a számukra kétségkívülritka kínálattal. Ami persze annyiból min-denképp szomorú, hogy a rendezvényso-rozat így részben „pusztába kiáltott szó”marad, s az akusztikus kaleidoszkóp ke-vés általánosítható tanulságot eredmé-nyez. (Errôl azonban nem az elôadók te-

hetnek!) Pedig már csak a mûsorösszeál-lításokból is sokat lehetne tanulni – nembeszélve arról, hogy néha repertoár-bôvítésre alkalmas darabokat ismerhetné-nek meg.

Minden kezdet nehéz – tartja a mondás,s ennek többféle vetületét példázza a nyi-tókoncert. A Szombathelyi SzimfonikusZenekar legújabb mûvészeti vezetôje,Alpaslan Ertüngealp vezényletével lépettfel. Az isztanbuli születésû, tanulmányaitrészben Budapesten végzett, magyarul re-mekül beszélô dirigenssel 2001 óta rend-szeresen dolgoztak, tehát nem jelenthetettproblémát a közös koncepció kialakítása.Igényes mûsorral jelentkeztek (Kodály:Galántai táncok, Eugen Suchon: Nox etsolitudo, Tihanyi László: Krios és Sztra-vinszkij: A tûzmadár – szvit), amelyet lel-kiismeretesen igyekeztek megszólaltatni.Ami színvonalon alul sikerült, az – talánmeglepô? – a Kodály-mû volt. Inkább ke-vesebb, mint több ízesen elôadott szólisz-tikus motívum, valamint a hatásosan fel-épített nagyforma – ez kerül a mérlegegyik serpenyôjébe, míg a másikat a ze-nei-anyanyelvi készség hiánya terheli.Talán az „ezt úgyis tudjuk” felületes gesz-tusának tudható be, melynek jóvoltából apróbák javarészét a többi mûsorszám va-lóban igényes kidolgozásának szentelték?

Suchon zenekari dalainak szólistájakénta nemes hanganyagú Katerina Hebelko-vának tapsolhattunk, akinek elôadásábangyönyörködtetôek voltak a dalok (annakellenére, hogy a szövegbôl még csaknyersfordítást sem kaptunk), s érezhetôvolt az igyekezet, hogy a kísérettel olyanszínes és kidolgozott hátteret biztosítsa-nak, mely elôtt érvényesülhet az énekes.Külön köszönet Tihanyi László két évti-zede komponált mûvének megszólaltatá-sáért – bárcsak új (egy régi rövid arany-korszakra rímelô) fejezet nyitányátjelentené a vállalkozás gesztusa! A Sztra-vinszkij-mû iránt lelkes elkötelezettségetmutató zenekarban már nehéz volt ráis-merni a nyitószám elôadóira. A hallgató-ban felötlött a teljesületlen kívánság: mostpedig ráadásként újra (másképp) a Galán-tait! Talán legközelebb…

(január 6.)

* * *Vélhetôen csakhamar felismerték a

mûsorváltozást mindazok a hallgatók,akiknek program-elôzetesében nyitó-számként Ligeti György: Melodien címûkompozíciója szerepelt. A helyes progra-mot a MÜPA magazin téli számában ol-vashattuk, nyitószámként Brahms: Tra-gikus nyitányával. E mû és a szerzô II.szimfóniája közé ékelôdött Kovács Zol-tán Kettôsversenye trombitára és harsoná-ra. A sajátos szendvics-mûsornak a szó-listák, Horváth Bence és Farkas IstvánPéter közremûködése adott különlegeszamatot. Az est dirigense Kollár Imrevolt, aki több mint egy évtizede vezetôkarmestere a Debreceni FilharmonikusZenekarnak.

Ezúttal a földszint telt meg csupán(vagy ne keveselljük, hiszen az egyszintesteltház is vélhetôleg a hazai legnagyobbközönséget jelenti az elôadógárdának?).Amit hallottunk, korántsem tarthattuktöbbnek-másnak, mint az odahaza, Deb-recenben két nappal korábban elôadottmûsor megismétlésének, mondhatni: újra-játszásának. Talán megválaszolhatatlan akérdés: milyen hallgatónak könnyebb ját-szani, aki rendszeresen vagy aki ritkán járhangversenyekre? (S vajon az támasztmagasabb elvárásokat, aki gyakran töltiestéit koncerttermekben, vagy pedig, aki ahangfelvételekhez képest vár mást az élômuzsikától?)

A debreceni együttes vélhetôen senki-nek sem adott semmiféle „többletet”. Tet-te a dolgát mindenki, lejátszva korrekt-lelkiismeretesen a szólamát. Ennyi ésnem több – talán ez nem kevés, bár a„körkép”-gondolat gyakorolhatott volnapezsdítôbb hatást is. Így valahol „rövid-zárlat” keletkezett a mechanizmusban, s amegszólaltatott mûvek szépsége, gyö-nyörködtetô volta nem jutott el a közön-séghez. Ha valaki itt-és-most találkozottvolna elôször e mûvekkel, aligha tudnalelkesedni Brahmsért… márpedig amûalkotások hatása/hatásossága koránt-sem „kipipálható” tétel, a mindenkorielôadó felelôsséggel tartozik mindenkorimûsoráért. Ezt aligha gondolták végig ajanuár 13-i koncert szereplôi, mielôtt rá-juk vetôdött az érdeklôdés rivaldafénye.


Magyar Szimfonikus Körkép

20-27 9.3.2007 11:27 Page 20

K R I T I K A

Külön említést érdemel, hogy a felkéré-sükre komponált kortárs-mûvet ugyan-olyan lelkiismeretesen tanulták meg – ataps egyaránt szólt a színpadra szólítottszerzônek, a remekül játszó szólistáknak– s kifejezte a megkönnyebbülést, hogyhallgatása-befogadása semmi rendkívülierôfeszítésre nem késztette a publikumot.Akik nemcsak fegyelmezetten, hanemegyszersmind figyelmesen hallgatták adarabot, a késôbbiekben kevesebb fenn-tartással viseltetnek az új alkotások iránt.

* * *

Túldimenzionáltsága ellenére sem lehe-tett nem szeretni a Pannon Filharmoni-kusok – Pécs másnapi produkcióját. Mi-ként a délután rendezett sajtótájékoztatónértesültünk, eredetileg két mû szerepelt amûsoron: Sztravinszkijtól A katona törté-nete, valamint Liszt Faust-szimfóniája.Mivel azonban (ez a mûsorösszeállításegyetlen kritériuma) kell szerepelni egy20. vagy 21. századi magyar mûnek, azegyüttes dirigense, Hamar Zsolt vállalko-zott (évtizednyi alkotói hallgatás után) rö-vid nyitószám komponálására. Az ôsbe-mutatóként felcsendülô Offertoriumkiválóan betöltötte ezt a funkciót, s azenekar mindvégig fáradhatatlannak bi-zonyult. (Igazi megterhelés valójábanazoknak a zenekari – szólamvezetô – mu-zsikusoknak jutott, akik Sztravinszkij re-mekét szólaltatták meg; narrátorkéntMácsai Pál mûködött közre.) Fáradhatat-lannak tûnt a közönség is – legfeljebb aközlekedési problémákkal küszködôk saj-nálhatták, hogy nem elôbb kezdôdött amonstre mûsor (nem mindenki tudta ki-várni, s fôként, méltón megtapsolni acsaknem fél 11-ig tartó programot). Tet-szetôs volt a kórusok felvonulása is, azOffertóriumban a Nemzeti Énekkar, LisztFaust-szimfóniájában a Nemzeti ÉnekkarFérfikarán túl a Pannon Volán Férfikarszerepelt.

A hangszeresek itt és most megmutatták,mire képesek. Az Offertorium unisonóikétségkívül kényesek, a legkisebb pontat-lanság is könnyen kihallható lett volna. AKatona történetében viszont elementárisanérezhetô volt az elôadók játék-kedve, él-vezték a szólista-szituációt, brillíroztak avirtuozitással. Érdemes lenne a közeljö-vôben rendszeresen/sokszor megszólal-tatniuk e mûvet, s akkor a mind felszaba-dultabb egymásra-figyelés dinamikailagis arányosabb hangzást eredményezne.

Ha valamivel, leginkább a Korál-tételeksajátos hangvételével maradtak adósaink.

Jó lenne, ha a Faust-szimfónia is he-lyet kapna a zenekar repertoárján, hogyvalamennyi hangszeres szuverén módontudjon tájékozódni a mûben, s mindenpillanatban érezze-tudja szólamánakrangját-funkcióját a forma egészében.

Méltán aratott nagy sikert a nagylét-számú közönség körében együttesévelHamar Zsolt. Ôk már mindinkább otthonérezhetik magukat a Mûvészetek Palotá-jában – beigazolódott bátor vállalkozásuklétjogosultsága (vidéki zenekarok közülôk hirdettek elsôként önálló bérleti soro-zatot a MÜPÁban), s folyamatosan érez-hetik az országos érdeklôdést munkájukiránt. Dicséretes szervezômunkára vall,hogy koncert után számos busz várta azo-kat az érdeklôdôket, akik tanúi akartaklenni kedvelt zenekaruk fôvárosi szerep-lésének. (Már csak az ilyen többlet-tanul-ságok miatt is érdemes lenne figyelemmelkísérniük egymás munkáját a zenekarok-nak!)

* * *

Más színfoltot jelentett a BudapestiVonósok január 16-i fellépése, amely ju-bileumi évük nyitókoncertje is volt egy-ben, ôk ugyanis ebben az évben ünneplikfennállásuk 30. évfordulóját. Mûsorukelsô részében – néhány fúvós közremûkö-dôvel – Mozart: G-dúr cassatióját, majdFenyô László szólójával Haydn: D-dúrgordonkaversenyét adták elô. A szünetután következett Kovács Zoltán Adagiet-tója (a fiatal szerzô második mûve a soro-zatban), utána Veress Sándortól a Négyerdélyi tánc. Lett folytatás is: Bartók ere-detileg zongorára szánt, majd zenekarraátdolgozott Román népi táncok címûciklusa – végül pedig rejtvény-zenekéntSchumann örökzöld zongoradarabjánakátirata, a Träumerei csendült fel.

A hangzást úgy jellemezhetném: hang-kép-album. Reprodukciógyûjtemény: ér-tékes mûvek élvezhetô kivitelezésben.Minden mozdulat, gesztus begyakoroltvolt, nélkülözte a bizonytalansági ténye-zôket – ám sajnos az itt-és-most élettelisé-gét is. Nem okoztak csalódást, de lehetet-lenné tették a rácsodálkozás örömét. Akiismerte a mûsorszámokat, újrahallgatás-sal idézhette fel a tételek menetét-folya-mát, mások pedig olyan megvilágításbantalálkozhattak a számukra új mûvekkel,hogy felmérhették: érdemes megjegyezni

a címüket s még többször meghallgatniôket.

Az „idôtlenség” kategóriája is eszembeötlött. Nehéz lenne behatárolni az elôadásidejét: ez az interpretáció kizárólag sajátgyökereibôl táplálkozva él tovább, nyil-vánvalóan nem hat rá sem interpretáció-történeti érdekesség, sem stílus- vagy di-vatirányzat. Bizonyos meggondolásbóléppen ebben rejlik a Budapesti vonósoknépszerûségének egyik forrása: a telthangzás szinte független attól, hogy ép-pen milyen stílusú-karakterû muzsikátszólaltatnak meg. A hallgatósággal szem-ben nem támaszt különösebb igényeket azegyüttes; szép hangok özönével lepi el,kiragadva a mindennapok világából. Ilymódon a kontrasztok kontúrja különbség-gé oldódik, a disszonancia pedig magábanhordozza a konszonancia ígéretét. Ez afajta ébren-álmodozás elsôsorban a ki-kapcsolódás élményét adja – olyan téte-lek, mint Veress Sándor erdélyi táncai,legfeljebb vázlatnak minôsülnek, a kom-pozíció ôs-élményét adó autentikus for-rásanyaghoz képest. A stilizáció a repro-dukció-jellegbôl adódik – az elôadókönkéntesen a közvetítô közeg funkciójátvállalták fel.

Az est kiemelkedô eseményét, termé-szetesen a szólista Fenyô Lászlónak, esz-ményi szépségû csellóhangjának köszön-hettük. E szépség közvetítésével néhatöbbet tudunk meg tételekrôl, mûvekrôl –esetleg más megvilágításba kerülhet mégaz ismert kompozíció is. Versenymû ese-tében persze jó, ha a szólista és a kísérô-együttes közösen hozza létre a produkci-ót, tehát úgy épülnek egymásra aformarészek, hogy minden következômagában foglalta az elôzmények tapasz-talatát. Ezúttal találkozásról nemigen le-het beszélni – bár tény, hogy a csellóhangnem hagyta érzéketlenül a vonósegyütteshangzásképét.

* * *

A kísérletezôkedv általánosan jellemzôa Budafoki Dohnányi Zenekar produk-cióira – ígéretesnek tûnt január 20-i kon-certjük mûsora is. A hozzájuk fûzött vára-kozásnak azonban korántsem teljesmértékben tettek eleget.

Bernstein Divertimentójának kezdeténszinte elfogódottságot érezhettünk (biz-tonsági megoldásokra törekvés?) – ésmindvégig azon fohászkodhattunk ma-gunkban, hogy ugyan játsszanak már


20-27 9.3.2007 11:27 Page 21

K R I T I K A

Hollerung Gábor kezére. Mintha a zene-kari játékosok nem merték volna vállalnia karaktereket, amelyeket pedig egy-értelmûen „eltáncolt” a karmester; ésamikor teljesítették is kívánságait (példá-ul a hirtelen dinamikai váltásokkal), ko-rántsem érzôdött az elôadásból a meg-gyôzôdés. A viccmondásnak is megvanhatásmechanizmusa; van, amikor elô-nyös a blazírt vagy visszafogott stílus,máskor ugyanez épp az ellenkezô hatástváltja ki. Nem elég elôre sejteni/tudni apoént, csattanót – a történet (ezesetben akarakterdarabok mindegyike) akkor éscsak akkor hatásos, ha az elôadók felvál-lalják a közlés folyamatát, az elsô hang-tól az utolsóig.

Az ismétlés például megannyi szerepetbetölthet, s hatása is különféle lehet –egyetlen módozata felesleges, amikornincs meghatározott funkciója. Bernsteinhumora – intellektuális humor. Az ilyes-mit nem érdemes (de talán nem is lehet)megmagyarázni. A gesztusok nyelvérevaló lefordítás kevésnek bizonyult; diétázószakács módján, mértéktartóan adagoltáka játékosok. Mintha úgy vélekednének:aki ismeri, az a jelzésekbôl/félszavakbólis megérti – aki pedig nem, annak elsômegközelítésre legyen elég ennyi…

A csúcsteljesítményt Vajda János Vál-tozatok címû új kompozíciójában produ-kálták, melynek elôadásában a budapestiAkadémiai Kórustársaság és a BudapestiIfjúsági Kórus is részt vett. Itt mindenmeggyôzô erôvel hatott, a gyermekdal-,rigmus- vagy mondóka-szegmensek elô-készítették a szöveget. Szilágyi Domokosverseibôl választott ki pregnáns részlete-ket Vajda – a közönség, miként a Doh-nányi Zenekar koncertjein általában, kéz-hez kapta a versek egészét, melyeknekvastag betûkkel kiemelt szakaszai csen-dültek fel a kórus tolmácsolásában. Az ol-vasható szöveg sokat segített; s tudom,nagylétszámú énekes-gárda esetében fo-kozottan nehéz feladat az érthetô szöveg-mondás, mégis, érdemes lett volna leg-alább akkora gondot fordítani a prózábanrejlô zeneiségre, mint amilyen értô lelke-sedés jutott az énekszólamoknak (dalla-moknak, motívumoknak).

Grofé népszerû mûvét, a Grand Ca-nyont vetítéssel szándékoztak még hatá-sosabbá tenni. Az eredmény: a hangulatostételek vitathatatlanul szép felvételekegymásutánjának kísérôzenéjévé lettek.Mivel nyilvánvalóan utólagos/alkalmihozzárendelésrôl van szó, aligha találhat-

ni megfelelést a felvételek és a hozzájukrendelt zenei részletek között. Nyilvánva-lóan sem a színek, sem a beállítások (tér-viszonylatok), sôt, még a képek egymás-rakövetkezésének távolságai sem tudtakadekvát megfeleléseket biztosítani. Mind-ez néhány évtizede óriási élmény lett vol-na – manapság, amikor természetfilmeksokaságában gyönyörködhetünk, nyilván-valóan kevés. Voltak kedves pillanatok (acsacsi-kép önkéntelen-hangos tetszésnyil-vánítást váltott ki – visszatérése viszontmaximum formai megfelelésnek tett ele-get), de érdemi többletrôl aligha adhatunkszámot.

Közben elgondolkodtam: a zenekar két-ségkívül sok mûvet játszott, különbözôstílusúakat, fajsúlyúakat, a gyakrabbanjátszottak számítanak közülük repertoár-nak. De vajon van-e etalonjuk, vannak-efogódzóik, olyan mérföldkövek, ame-lyekhez viszonyíthatnak s viszonyítanak?Anélkül ugyanis megvan a veszélye an-nak, hogy zenélésük felszínessé válik(ami könnyen lehet tetszetôs!), anélkül,hogy felismernék, valójában mit (s ho-gyan) kell játszaniuk, hogy a mûvek –elôadásuknak köszönhetôen – értô fülekretalálva, élménnyé váljanak. A „személyesrészvétel” (jelenlét) sem szólista, semtutti-játékos részérôl nem megkerülhetô!

* * *

Lelkes közönség fogadta a BudapestiFilharmóniai Társaság Zenekaránakfellépését (január 22-én). A mûsor elsôrészét Beethoven: Esz-dúr zongoraverse-nye tette ki Ránki Dezsô szólójával,Toshihiko Matsunuma vezényletével.Ránki szép tónussal, finom ízléssel ját-szott, kísérete inkább örömforrás, mintkoncentrációt igénylô feladat lehetett. Adirigens (a 2002-es Budapesti Nemzetkö-zi karmesterverseny nyertese) boldoganmerítkezett meg a szép hangok özönében,szinte együtt haladva a zenekarral (tehátkorántsem irányítva illetve összefogva já-tékukat). Az „én is így gondoltam” békésegyetértése kellemes légkört eredményez-het, de aligha elegendô ahhoz, hogy a(nem véletlenül éppen Esz-dúr hang-nemû) remekmû fenségessége érvénye-süljön. Pasztell(hang)kép Beethovenrôl:elképzelhetô, de kevéssé indokolt épp eremekmû esetében. Az eredmény valami-féle makett/bonsai Beethoven lett.

A legnagyobb tanulsággal PetrovicsEmil I. kantátájának elôadása járt. (Ki-

váltképp azok örvendezhettek, akik ad-digra már eljutottak 1956-ig PetrovicsEmil „Önarckép álarc nélkül” címû, kor-dokumentum értékû írásában.) Az immárfélévszázados diplomamunkán nem fo-gott az idô; nem porosodott be, hangzásaüde (talán az - is - érzôdik, hogy fiatalszerzô mûve?). Fodor Beatrix szép han-gon énekelte, tolmácsolásában plasztiku-san jutottak érvényre hangulatok, karakte-rek. A tételenkénti közbetapsolásrólutóbb se deríthetô ki, a ciklikus mûvekhallgatásában járatlan hallgatók bizonyta-lankodásának vagy ellenkezôleg, feltû-nôsködni-vágyásnak eredménye. Ismétbebizonyosodott: lehet távolságtartás nél-kül is játszani kortárs-mûvet, s az is, hogya közönség nagykorúsítható. Képes örülniismertnek és ismeretlennek egyaránt, s haaz elôadás meggyôzô, könnyen szívébezár akár elsô hallásra is mûveket. Bárcsaka fogadtatás is szerepet játszana abban,hogy mi marad mûsoron, s mi szilárdul arepertoár részévé – akkor reménykedhet-nénk abban, hogy az idehaza élô szerzôkmegannyi mûve kikerülne a feledés ho-mályából csakúgy, mint a kortárs zeneifesztiválok (bármennyire is jó szándékkalfelépített) gettójából. Megérdemelnék.

A mûsor-záró kompozíciót (Rahmanyi-nov: Szimfonikus táncok) követô (kissétalán túldimenzionált) ováció – a tényleghatásosan felépített ciklusra való reakcióntúl – vélhetôleg az egész est folyamánnyújtott zenekari teljesítménynek szólt. Adirigens boldogan osztozott a sikerben,bár legnagyobb erénye valószínûleg azvolt, hogy hagyta játszani, felszabadultanmuzsikálni az elôadókat, akik megelége-désétôl inspirálva készségesen adták tu-dásuk javát.

* * *

A Zuglói Filharmónia – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekar január 28-ánadott nagysikerû koncertet, Antal Mátyásvezényletével. Az együttes a magyar 20.századi mûvel „nyitott”, SzervánszkyEndre Hat zenekarai darab címû, a ma-gyar zenetörténetben mérföldkô-jelen-tôségû kompozíciójával. Mintegy fél év-század távlatából többféle reakciót válthatki a mû. A történeti repertoáron nevelke-dett hallgatónak mindmáig furcsa, szokat-lan hangzású, aki „naprakész” tájékozott-ságú, egykori fogadtatását tudja nehezenelképzelni. Remélhetôleg az elôadók szá-mára sem a szólam címlapjánál kezdôdik


20-27 9.3.2007 11:27 Page 22

K R I T I K A

az elôadnivaló, hanem tisztában vannakazzal, hogy kortörténeti dokumentum-ér-téke van e mûnek. Igen szomorú lenne, haaz „ez van, ezt kell szeretni” passzivitásávalkellene, kötelezô penzumként teljesíteniükfeladatukat. De még ebben az esetben istalálhattak maguknak felfedeznivalót,például a hangszerek/hangszercsoportoktételenként változó arányait – s a különbö-zô játékmódok is feltétlenül hasznosak le-hettek, zenekari gyakorlat minôségében.

Antal Mátyás remekül kézben tartotta anagy létszámú zenekart; pontos ütései lát-tán biztonságban érezhették magukat a já-tékosok, ráadásul megannyi „beintéssel”gondoskodott valamennyi kényes pilla-natban.

Respighi ciklusa, a Róma fenyôi, gyö-nyörködtetôbb muzsika – a mûsorközlôZelinka Tamás pedig elôre ráirányította afigyelmet a madárhangra, amely hangfel-vételen érkezett, bejátszanivalóként, akotta-anyaggal együtt Olaszországból, ez-által még inkább aktív figyelem jutott akompozíciónak.

A nagy élmény az est második részérejutott, amikor (megismételve a tavalymegcsodált gesztust) a koncertet kezdet-tôl a színpadon hallgató kórusok (a SzentIstván Oratóriumkórus, a Szent IstvánSzakközépiskola, valamint a Szent IstvánGimnázium Vegyeskara) is szerephez ju-tottak. Rossini Stabat Materérôl esetlegesapró kifogásolnivalók ellenére is csak azemlékezeteset érdemes továbbörökíteni:azt a csodálatos áramkört, amely egység-be forrasztotta valamennyi elôadót. Köz-ügy lett minden hang, a leghalkabbtól alegerôsebbig! Elismerésre méltó AntalMátyás figyelmes dirigálása (elsô pilla-natban furcsának tûnt, hogy a szólista-duettet is minuciózusan irányítja, ám ahangzó eredmény ôt igazolta). Kiváltképpa monumentális énekes-gárda kézben tar-tása dicséretes. Szem-kontaktus több mint200 énekessel – ráadásul a mindenkorihangzásra reflektáló mozdulat-rendszer,nem kis teljesítmény. Igaz, a másik oldalis megtette a magáét: a dirigens érezhetteaz elôadók figyelmét, s hogy azonnal ref-lektálnak mozdulataira. A szólistagárdárasem lehet panasz: Klein Ottokár hangjatenor-fénnyel ékes, Hámori Szabolcsbasszusa kôszikla-szilárd fundamentumotbiztosít az a cappella tételekben is, Hal-mai Katalin pedig kulturáltan alkalmaz-kodik az est legnagyobb élményét jelentôszopránhoz, a beugróként fellépô SzabókiTündéhez, akinek megörökítésre méltó

volt minden megszólalása! A csodálatoshanganyag nemes matériájából kizárólagtökéletes zenei megoldással születtek ki-sebb-nagyobb formarészek: dallamok,motívumok, tételek. Ha nem kaptunk vol-na szöveget kézhez (de kaptunk, latin-ma-gyar kétnyelvût, köszönet érte!), akkor iskövetni lehetett volna az érzelmi törté-nést. Váratlan-hihetetlen meglepetés voltez a rendkívüli teljesítmény – keresetlenegyszerûséggel, mintha mi sem lenne ter-mészetesebb. Vélhetôen e csúcsteljesít-mény inspirálóan hatott valamennyi köz-remûködôre – és hosszú idôre visszaadtaa hitet és meggyôzôdést valamennyi hall-gatónak: az élôzene varázsa megismétel-hetetlen-egyszeri, utánozhatatlan és pó-tolhatatlan.

* * *

Január 31-én a Szegedi SzimfonikusZenekar koncertje ígéretesen kezdôdött:a kulturáltan, érthetôen beszélô mûsorköz-lô elmondta Balassi Bálint versét, mely anyitó mûsorszám, az Enigma komponálá-sára ihlette Viski Jánost. A program papí-ron szépen nézett ki: az említett kompozí-cióra a második részben Elgar azonoscímû variációsorozata rímelt. KözbenRahmanyinov: II. (c-moll) zongoraver-senyében a klasszikus zenén túl a rockze-nében is otthonos szólista, Vitalij Kuprijfantasztikus pianisztikus felkészültségé-nek megcsodálására nyílt lehetôségünk.

A valóság azonban mást mutatott, mintamit a papírforma esetleg sejtetett volna:kiderült, hogy a programválasztás nem admódot a zenekar színvonalának, erôssé-geinek-gyengéinek felmérésére. A zene-igazgató Gyüdi Sándor javarészt koordi-nátor-szerepet töltött be, anélkül, hogy aténylegesen felcsendülô hangzást irányí-totta (netán befolyásolni szándékozott)volna. Szép hangon (bár néha enerváltan)szóltak a vonósszólamok – de van-e öncé-lúan szép hangzás? A magvas-tónusos já-ték mintha független lett volna attól, ami-nek az elôadására szolgált. A ténylegesadottságok-képességek legfeljebb funkció-talanul, mondhatni, öncélúan érvényesül-tek, miközben korántsem a mûsorszámokrairányult a figyelem. Vélhetôleg nemcsaka hallgatóké, hanem a zenekari játékosokésem. Általában a szólamok összességemasszaként hatott, ígéretes nyersanyag-ként, amit érdemes lett volna „megmun-kálni”. A massza-jelleg a késôbbiekbenmindvégig érvényesült, s ezzel magyaráz-

ható, hogy a hangszerelésbeli finomságokcsak ritkán érvényesültek. A fúvósok ésvonósok rétegezett viszonylatai rejtvemaradtak, csak a hangzástömb (hang)szí-nei-árnyalatai módosultak némiképp.

Kétségkívül, élmény lehetett számukraa fenomenális billentyûssel együtt muzsi-kálni – hogy eközben Rahmanyinov hát-térben maradt, az így utólag tény. A ked-ves muzsikusok a publikum tapsánakhatására három (!) ráadást adó szólistátigazi közönségként hallgatták – minthaarra az idôre megfeledkeztek volna azutazással járó fáradságról s a rájuk várómásodik félidôrôl. Közben az az érzésemtámadt: tudják-e, hogy mennyire értük,róluk szól az este. (Ilyen meggondolásbólkevéssé kollegiálisnak tûnt a zongoristaegyébként mégoly jogos ráadás-adó ked-ve. Hiszen e koncert a zenekari körkép ré-sze!) Elgar mûve nyomasztóan hosszúnaktûnt.

Az élmény, mint olyan, hiányzott mind-végig. A felkészülést (ami vitathatatlan)tehát nem koronázhatta az a fáradsághoztársuló jólesô érzés, hogy lám, megérte. Ahallgató sem mondhatja, hogy elhelyezte-rangsorolta a zenekart, hiszen épp a szé-pen sikerült részletmegoldások sokkaltöbbet sejtetnek, mint ami ténylegesenhangzó valósággá vált. Nehéz elhinni,hogy nem lehetett volna a zenekarnak„testreszabottabb” mûsort találni. Ez azértis szomorú, mert ha az országos megmé-rettetés alkalmából ekkora tanácstalanságelôzi meg a programösszeállítást, akkorvajon milyenek lehetnek odahaza a mun-kás hétköznapok? Máshonnan közelítve:ezzel a három mûvel nem sok kapcsolatavolt a dirigensnek, s ebbôl következôen azenekarnak sem. Márpedig a zene: közlés,a közlés pedig annál hatásosabb, minélerôsebb az elôadókban a közlési szándék.Ennek hiányában megítélhetetlen a valóshangzáskép alapján az elôadói gárda, hi-szen az sem derült ki: mi az, amit elhitetôerôvel szólaltatnak meg, kedvvel – hogy astílusosságról már ne is essék szó.

* * *

Két nagylélegzetû kompozíciót tûzöttmûsorára február 6-án a MÁV Szimfoni-kus Zenekar. A Mesterbérlet tulajdono-sai eleve „szép házról” gondoskodtak asorozat 2. koncertjén. Mind nekik, mind aSzimfonikus Körkép iránt érdeklôdôknekritkasággal szolgált a program: az elsôrészben azt a variációsorozatot hallhattuk,


20-27 9.3.2007 11:27 Page 23

K R I T I K A

amelyet egy Kodály-témára komponáltegykori mesterük 80. születésnapjára öt„hálás tanítvány”: Doráti Antal, Frid Géza,Pártos Ödön, Serly Tibor és Veress Sán-dor. E közös mû vélhetôleg világszerteritkán csendült fel 1962. december 1-jei(Hilversumban tartott) ôsbemutatója óta.Kuriózum értékû elsôsorban – mégsemérdektelen megszólaltatása épp a Kodály-ra emlékezô évben. Memento a gyorsanés visszavonhatatlanul feledni kész mu-zsikusgenerációk számára is; a gesztusegyszerre idézi a zeneszerzô Kodályt (vo-nósnégyesének variáció-képzésre kivá-lasztott részletével) és a zeneszerzés-tanárKodályt. További „aktualitásokat” is rejta mû, alig megkésetten Doráti születésé-nek centenáriumára valamint Serly szüle-tésének 105. évfordulójára reflektál, Pár-tos Ödön és Veress Sándor születésénekcentenáriuma 2007-re esik, továbbá azelôbbi halálának 30., az utóbbinak pedig15. évfordulója is. Idôutazásra invitál amû, hiszen keletkezése idején kétségkívülarchaizáló a hangvétele (magyarázhatóazzal is, hogy diákéveikre utalnak visszaa szerzôk) – ráadásul érdekes megfigyel-ni, hogy a külföldön letelepedett egykoriKodály-növendékek számára mi maradtmeg zenei anyanyelvükbôl, másként: mi-lyen „dialektussal”, netán „akcentussal”beszéltetik zenekarukat.

Valószínûleg egyetlen „forrásként” akotta állt a zenekar és vezetô karmestere,Gál Tamás rendelkezésére – s a hallgató-kat sem befolyásolhatta korábbi interpre-tációs emlékkép. A zenei anyagról el-mondható, hogy „könnyen áttekinthetô”;ám épp ilyenkor van szükség elôadói ön-tudatra, felvállalva a személyes interpre-tációt (tehát minél többet kiolvasva a kot-tából, netán: belehallva a szólamokszövevényébe). Talán semmiképp semokozott volna maradandó zenei élményt amû – így leginkább a megszólaltatás té-nyét ôrizzük meg emlékezetünkben. Aznyilvánvalóan az egykori diákokat minô-síti, hogy mit adnak – ajándékképp – mes-terüknek.

Az ismeretlen után – ismert (sôt, talántúlontúl ismert) következett, Orff: Carmi-na burana címû mûve. E hatásos kompo-zíció gyakran esik áldozatul hatásvadászelôadásnak, de van példa arra is, hogy azelôadók „önjáró”-nak képzelik a mûvet,ami szinte önmagától hat. E Szkülla ésKharübdisz nem fenyegette a mostani pro-dukciót. A Nemzeti Énekkar, a gödöllôiFrederic Chopin Zeneiskola Gyermekkó-

rusa, valamint a szólisták (Albert Tamás,Massányi Viktor és Kertesi Ingrid) közre-mûködésével mindvégig figyelemmelkövethetôen csendült fel a mû. Gál Tamásegyszerre szította és tartotta féken az in-dulatokat. Az általa kínált tempó-kerete-ket változatos dinamikával töltötték ki azelôadók, minden szegmens aktívan élt,megtalálva helyét-funkcióját a gyönyör-ködtetô összhangzásban.

Mivel a hazai zenekarok közül többtartja repertoárján e népszerû alkotást, ér-demes lenne valakinek elgondolkodniazon, hogy milyen formában lehetnemegismertetni a mindenkori közönséget aszöveg (mû)fordításával. Nem találnámkockázatosnak akár a kétnyelvû szöveg-könyv árusítását…

* * *

Példaadóan élt a Nemzeti hangverseny-teremben való fellépés „kihasználásával”a Duna Szimfonikus Zenekar. Az a ze-nekar, amelynek otthona a BM Duna Pa-lota sajátos akusztikájú, viszonylag kicsiszínházterme, ezúttal olyan kompozíció-kat adott elô, amelyek megszólaltatásáraideális a nagy terem. Február 7-én vezetôkarmesterük, Deák András irányításávalBernstein Candide – nyitánya után PálúrJános közremûködésével Joseph Jongenorgonára és zenekarra komponált Sym-phonie concertantéját szólaltatták meg, azest második részének mûsorán pedignyolc tétel szerepelt Ránki György operá-ja, a Pomádé király új ruhája népszerûrészleteit tartalmazó két szvitbôl.

A hallgató az elsô perctôl az utolsóigazt érezte, hogy a zenekar örömmel ját-szik. Kedvüket lelték a muzsikusok aBernstein-nyitány minden részletében,késôbb sajátos feladatot teljesítettek azorgonistával való együtt-játék folyamán.A jó érzés tovább fokozódott a másodikrészben, amikoris öröm volt körülnézni ateremben: önfeledt mosoly szépítette mega legtöbb arcot – fôként azokét, akik arészletek hallatán képesek voltak felidéz-ni a meseoperát. A zenekari játékosok kö-zül talán nem mindenki látta színpadon amegunhatatlan zenés mesét – de mind-nyájukat lekötötte a karakterformálás, sáltalában a muzsikálás folyamata.

Mindhárom mûben jutott többféle funk-ció a legtöbb hangszernek ill. hangszer-csoportnak. A játékosok, a hangzás tanú-sága alapján, mindig tisztában voltak sajátszólamuk súlyával-jelentôségével. Az I.

hegedû szólam is hangulatosan kísérte atöbbiek játékát, korántsem csupán arravárt, hogy ismét magához ragadja a dalla-mokat. A II. hegedû szólamban is remekerôk vannak; az elsô pult játékosai remekvezetôk. A vonósok közül külön említéstérdemelnek a jó humorú bôgôsök, akikmég a technikailag egyszerû játszanivaló-ban is felfedezték a hatás-elemeket; a do-mináns-tonika ismétlôdô funkcióváltáso-kat mindig az adott dallam funkcióskíséreteként, folyamatba ágyazottan jele-nítették meg. Az est folyamán mindenhangszercsoportnak jutott olyan pillanat,amikor játékosai fôszereplônek érezhet-ték magukat. Ennek megfelelôen játszot-tak - s ha néha valami esetlegesre sikerült,a lendület, a vitalitás hatására egyköny-nyen átsiklott fülünk a kevéssé sikerültmozzanatok felett.

Ehhez a lelkesedéshez természetesenelengedhetetlen a dirigens állandóanfigyelô jelenléte; Deák András fôkéntmetrikusan tartotta kézben együttesét, deidôrôl-idôre adott aktuális utasításokat is,melyek a dinamikai árnyalást segítették.

Játszottak tehát a hangszeresek (akiketnem terhelt erôn felül a szólamuk), élvez-ték azt a hangzást, amit létrehoztak.Lehetôvé tették, hogy a hallgató kikap-csolódjon, ha úgy tetszik: szórakozzon, saz ôszinte-lelkes tetszésnyilvánítást köve-tôen pihentebbnek érezze magát, mintahogy a koncertterembe érkezett. A hatásnem csak a ruhatárig tartott – aznap a 2-esvillamos zsúfolt megállójában kevesenmorgolódtak: a bujkáló félmosolyok, acsillogó tekintetek az élô zene ritkán-ne-hezen pótolható hatását tükrözték.

* * *

Körültekintôen megválasztott mûsortkínált február 8-i estjén a Danubia Szim-fonikus Zenekar. II. szimfóniájánakmegszólaltatása szép ajándék volt Petro-vics Emil számára, születésnapja (77.)elôestjén. Ez volt a „ritkaság”, amire ko-molyan kellett készülniük, a „spanyol”második rész pedig a könnyebb gyönyör-ködtetést kínálta. Rimszkij-KorszakovSpanyol capriccióját követôen fenomenálisszólistát ismerhettünk meg Nemanja Ra-dulovic személyében, akivel Sarasate mû-vét, a Cigánydalokat adták elô, majd hatá-sos befejezésként Ravel Bolerója csendültfel, Héja Domonkos vezényletével.

Radulovic játékát hallva arra kellettgondolnom: ha Paganinit az ördög hege-


20-27 9.3.2007 11:27 Page 24

K R I T I K A

dûsének nevezték, vajon milyen epitetonornans illenék a jugoszláviai születésû,huszonéves, csodálatos mûvészre. Parexcellence muzsikus, par excellence he-gedûs. Valamennyi gyakorló, foglalko-zásszerû és hivatásos (elsôsorban) vonósszámára kötelezôvé tenném Radulovicmeghallgatását, lehetôleg koncerten. Mertnemcsak arról van szó, hogy mindent tud,amire a hangszer képes (gondoltuk volnakorábban, hogy ilyen hatás érhetô elegyetlen instrumentummal?!) – az a ma-gatartás (ha úgy tetszik: hozzáállás),amelybôl nyilvánvalóan kiderül: számáraott-és-akkor csak az adott mû létezik, pél-daadó. Nem az alkotó és interpretálómûvész munkamegosztásáról van szó, ha-nem a centrális lényegrôl (a Zenérôl),melynek a mû megszólaltatása által lehetérvényt szerezni. Történik mindez már-már magától értetôdô természetességgel,közvetlenséggel – a pódiumra lépô fiatal-ember arcán várakozás tükrözôdik, kez-dené már. Aztán játszik, a megunhatatlan-ság érzetével belefeledkezve a mûbe(miközben állandó kontaktussal babonáz-za meg muzsikustársait), s a végén a kö-zös élmény ajándéka feletti boldogságtólsugározva fogadja a tetszésnyilvánítást(ami számára annak visszajelzése, hogyértô közönségre talált).

Nem vitás: az együttmuzsikálást köve-tôen, e zenei vitamin-injekció hosszan le-csengô hatást válthat ki a zenekarnál. Havalaki már-már tevékenységnek gondoltavolna a zenekari játékot, munkaeszköz-nek hangszerét – gyorsan elfelejtheti ehétköznapi képzeteket, s visszakapja azt alelkesedést, amely mintegy 14 évvelezelôtt, a zenekar születésekor, számukrameghatározó jellegû volt.

Az egyik tanulság tehát személyes jel-legû volt a zenekar számára – a másik is,legalábbis részben. Kizárólag kortárs-mûesetén fordulhat ugyanis elô, hogy a pró-bák során kapcsolatba kerülnek az elôadóka zeneszerzôvel, akinek megjegyzései általbepillantást kaphatnak az alkotómûhelytitkaiba. Petrovics Emil szimfóniája re-mek választás volt: a nagylélegzetû cikli-kus mû avatott megszólaltatásához olyanmûhelymunkára van szükség, melynekhaszna más mûvek esetében is kamatoz-hat. Itt mutathatunk rá érdemben a prog-ramválasztás kritériumaként szereplô kor-társ (20. vagy 21. századi) magyar mûválasztásának indokoltságára. Gondol-junk csak bele! Az anyanyelv is állandóhasználatot igényel – választékos szó-

kincs megszerzéséhez olvasmányélmé-nyekre van szükség. Nincs másképp azenei anyanyelv esetében sem; s kitôlvárhatnánk a zenei anyanyelv értô hasz-nálatát, ha nem rangos, hivatásoselôadóktól. Ehhez viszont épp azok amûvek kínálnak lehetôséget, melyek ze-nei eszköztára: választékos. Petrovicsszimfóniája megközelíthetô az egyetemeszenetörténet korábbi korszakai felôl;egyetemes zenei kifejezésmóddal fogal-mazza hangokká azokat az érzéseket-hangulatokat, amelyeket hallgatóivalmegosztani kíván. A tételek faktúrája ré-tegezett, ráadásul az egyes szakaszokgyakran reflektív magatartást követelneka hangszeresek csoportjaitól. A tételekmindegyike olyan zenei anyagból épül,amely szemantikailag értelmezhetô ésértelmezendô. Minél többet ért belôle azenekar, annál könnyebb a hallgatóságdolga.

A mû fogadtatása: újabb adalék ahhoz,hogy a kortárs zene iránti tartózkodás (vi-szolygás, ellenérzés) kinél-kinél korábbirossz tapasztalatok általánosításából adó-dó magatartásmód csupán (ami egyéniszinten sokkal könnyebben megváltoztat-ható, mint a szervezettség magasabbszintjein). Sajnos, megannyi tetszéssel fo-gadott egyes elôadás hatására sem ébred-nek rá tényleges felelôsségükre mindazoka mûsorok kialakításában munkálkodók,akik kényelmi (biztonsági) szempontbólódzkodnak attól, hogy lehetôséget kínál-janak a zenekedvelôknek hazai kompozí-ciók megismerésére.

Korántsem tyúk-vagy-tojás problemati-káról van szó! Ha – és ez fôként nagy ap-parátusra szánt mûvekre vonatkozik – akompozíciók nem jutnak el a közönség-hez, nincs módjuk a gyakorlatban vizs-gázni, tehát tetszhalálra ítéltettek. Vagyannál többre (s nemcsak azért, mert gyû-lik a restanciánk), hiszen a zenész-társa-dalomba sem jutnak el, tehát a felnövekvôzeneszerzô-generáció tagjai nélkülözikazt a zeneirodalmat, melynek (hazai, ma-gyar) szókincsébôl, kifejezésmódjábólválaszthatnának, saját útjukat jelölve ki.(A legtöbbet ilyen szempontból a hangfel-vétel-készítésnek köszönhetjük, ám az –érthetôen – fôként szólisztikus és kama-ramûvekre koncentrál.)

A szórványos kísérletek mindegyike:értékes adalék. Tényleges hasznuk akkorlesz észlelhetô, ha legalább a pozitívvisszhangot kiváltott mûvek repertoár(ok)részévé válnak.

Remélhetôleg ráébred e felelôsségéreHéja Domonkos és remek zenekara, s hí-rüket-nevüket a magyar mûvek ter-jesztôiként is öregbítik. Alkalmasak ésméltóak erre (csakúgy, mint azok amûvek, amelyek méltatlanul hallhatatla-nok). Ezzel nem missziót teljesítenének:lépéseket tennének egy „normálisan”mûködô, elfogultságoktól mentes zeneiélet utópisztikus távlatokba tûnt képe irá-nyába.

* * *

A február 13-i estet Medveczky Ádámvezényletével a Gyôri FilharmonikusZenekar adta. Programválasztási ötletükaz „aktualizálás” volt; farsang lévén Ber-lioz Római karnevál – nyitányát, Weinerhumoreszkjét, a Farsangot tûzték mûsor-ra, majd Richard Strauss: A rózsalovagcímû operájából következett a keringô,utána pedig Hacsaturján szvitjét, az Álar-cosbált adták elô. A mûsor második felétcsak körvonalazták, ifj. Johann Strausskeringôit és polkáit ígérve. (Pontosításrakésôbb sem került sor, ki-ki annyi tételttudott megnevezni, amennyit felismert,egyébként pedig mintegy háttérzenekéntszólt az elôtérben - a színpadon - megan-nyi ismerôs dallam. A denevér – nyitány-tól a Kék Duna keringôig sorjáztak azörökzöldek, s természetesen jutott ráadásis. Már csak a hatás kedvéért is, melyetfokozott a közönség ellenállhatatlan akti-vitása, a tutti-szakaszok dinamikai erôsí-tése egyenletes vastapssal.)

A kínálat alapján akár üdítô estét is tölt-hettünk volna a koncertteremben – de er-rôl koránt sem beszélhetünk. Az elsôrészben kioltották egymás hatását a mû-vek. Berlioz nyitánya legfeljebb csak han-gos volt, korántsem hatásos. És ha ottnem értékelték a szín-orgiát, Weiner hu-moreszkje sem kaphatott fogékony elô-adókat (és hallgatóságot). Másfajta han-gulatvilágot kellett volna ébreszteni akeringônek (az operának e pregnánsrészlete még az olyan hallgatót is megra-gadhatja, aki nem ismerte korábban azoperát), s az elhangzottakhoz további szí-neket és tónusokat adhatott volna hozzáHacsaturján szvitje. A szünet után a táncokforgatagát bódító légkörét vártuk – hiába.

Nehéz konkretizálni azt a hiányérzetet,amelyet az est egésze keltett. Vagy talánmégsem? Könnyû, ha számon kérhetô azelôadókon a lelkesedés (ügyszeretet) és afelelôsségteljes elkötelezettség. Nem nél-


20-27 9.3.2007 11:27 Page 25

K R I T I K A

külözhetô ez a magatartás, alapgesztusakkor sem, ha viszonylag könnyed hang-vételû, vagy legalábbis, tragikus mélysé-gektôl, lehengerlô súlyoktól mentes zenétjátszanak. Miként a pasztellkép festése isfejlett színérzéket feltételez, a drámaikontrasztokat nélkülözô tételek sem sor-jázhatnak „egy kaptafára” (még a kerin-gôk-polkák sem!). A zenemûvek lehetnekhabkönnyûek, elôadásuk azonban nem le-het elnagyolt. (Könnyû-törékeny tárgyattartani más feladat, mint nehéz súlyt; azelôbbi esetben külön kell vigyázni arra,hogy – épp a biztonságos tartás által – neroppanjon össze!) Aprólékos kidolgozás-nak köszönhetôen jelenhettek volna megkvázi sokdimenziós hangképek; helyettükhallottunk sok-sok hangot, különbözô di-namikával (melyek skálája vitathatatlanulszéles volt).

A hallgatóság létszáma nagyjából adebreceniek közönségével egyezett meg;s ha telt házról korántsem beszélhetünk,mégis, a telt földszint is megérdemeltevolna a nívós produkciót. Mert az így iskihallatszott: „több van” az elôadókban…

Minden valamiféle „mintha…” érzetetkeltett, semmi sem volt „igazi”. A hullá-mokra kellett gondolnom, melyeknekolyan a természetük, hogy „kioltják” egy-mást. Tanulságos lenne, ha utólag vissza-nézhetné játékát a zenekar. Egy-egy szó-lamon belül elképesztô különbségektûnnek szemünkbe (nemcsak az, hogy ajátékosok más-más mértékben foglalkoz-nak az adott mûegésszel; van, aki próbáljabelehelyezni szólamát a folyamatosanmegszületô hangzásba, míg mások szintecsak hozzátapasztják az általuk megszólal-tatott hangokat ahhoz a hangzástömbhöz,amelyet ezúttal a kompozíció jelent. A ré-tegezett hangzást a karmesteren is számonkell kérni, hiszen az kevés, ha ô idôrôl-idôre csupán a felcsendülô dallamoknakörül: a melódiák megfelelô környezetbeágyazódva tudnak hatni. Elismerés illeti acsellistákat, amiért magukrahagyottsá-gukban is próbáltak aktivizálódni, a kísé-rôszólamok megformálásával. Mert aliglehet elképzelni rosszabbat, mint indiffe-rensen sorjázó funkciós basszusokat…(alegszebb pillanatokat a szólócsellistánakköszönhettük).

Minden esetlegesnek tûnt, szinte mégaz arányos-kiegyenlített szakaszok (for-marészek) is. A fúvósok, mint akik gyak-ran játszanak szólisztikus „állásokat”, kisléptékben megformálták dallamaikat, mo-tívumaikat, az ütôsök pontosan, bár gyak-

ran a folyamatok iránt érzéketlenül léptekbe, a hegedûsöknél a láthatóan kevésséegységes játékmód egyértelmûen indo-kolja a hangzás iránti közömbösséget, skétségkívül összefügg a személyes jelen-lét, az intenzitás hiányával a felszínes-fe-lületes hangképzés. Mintha arra lennénekberendezkedve, hogy akármilyen sokáigbírják a játékot…

Az ilyen elôadás nem kíván egész em-bert – se az elôadóktól, se a hallgatóktól.„Félgôzzel” elôadott mûsoruk háttérzene-ként szolgált, amire akár oda is lehetfigyelni… Aki hozzászokott ahhoz, hogyakusztikus kulissza vegye körül, annak azélôzene ténye is többletet jelentett – akiviszont a kompozíciókra volt kíváncsi, azelégedetlenül távozott.

* * *

Másnap, február 14-én a MiskolciSzimfonikus Zenekart köszönthettük.Kovács László ezúttal is zongora mellôlirányította együttesét Addinsell Varsóikoncertjében. Elôtte Weiner Szerenádja a„bemelegítésnek” esett áldozatul, utánaBarber: Toccata festiva címû kompozí-ciója csendült fel, Fassang László orgona-mûvész közremûködésével. A mûsor má-sodik része bizonyult „telitalálat”választásnak, Sztravinszkij: Petruskája.Ismert-kedvelt kompozíció, koncertte-remben idôrôl-idôre hallható – azok közülvaló, amiket bármikor szívesen hallga-tunk, s fôképp: bármikor élünk végig újra.Szerencsére, ezúttal ilyen élménynek le-hettünk részesei. E produkció kapcsánmérhettük fel karmester és zenekaregyüttmûködését. Kovács László kétség-kívül behatóan ismeri a mûvet, s (a csak-nem negyedszázados együttes munka fo-lyamán) összeforrott zenekarával is. Ittmutatkozott meg e kettôs ismeret haszna:a mû iránti elkötelezettség abban, hogynem tett engedményeket a „biztonságimegoldás” érdekében, tehát nem adta fela tempó-elképzeléseit (amelyek a kompo-zíció ismeretén alapulnak), ugyanakkortekintetbe vette a teljesítôképesség tény-leges határait. Nem hajszolta a zenésze-ket, játszhatatlan tempó-keretek közékényszerítve ôket, de jó érzékkel megta-lálta azokat a szélsô értékeket, ahol maxi-mális teljesítményt tudnak nyújtani. Bizo-nyára sikerélmény a játékosoknak, hanemes kihívásnak tehetnek eleget – tehát,amikor ténylegesen meg kell dolgozni (aszó legnemesebb értelmében) minden

egyes újra-játszáskor az elképzelt-kívánthangzásért. És, amikor hallhatják igyeke-zetük eredményét. Az ilyesfajta jelenide-jû muzsikálás egyértelmûen örömforrás ahallgatónak – akiben fel sem merül a gon-dolat, hogy más koncertélményeihez, ne-tán hangfelvételekhez hasonlítsa az élô-zenei élményt. Ez az „itt-és-most” adja akoncertek semmi mással nem pótolhatóegyszeriségét – és ez hiányzik, amikor azelôadók közönyös játékkal kivonják ma-gukat a zene hatása alól, szolgáltatássádegradálva tevékenységüket.

Ami a teljesítmény-skála másik vég-pontjára került, az Weiner mûve. Úgy tû-nik, a Magyar Szimfonikus Körkép kere-tében több zenekar szándékozikWeiner-darabbal „letudni” a mûsorössze-állítás kritériumaként a 20. századi ma-gyar kompozíciót. A második év tapaszta-latai során úgy tûnik: napjainkban aWeiner-mûvek speciális problematikájátaz adja, hogy a különbözô együttesek (ésdirigenseik) képtelenek rátalálni arra azideális távolságra, melybôl egyértelmûenés plasztikusan észlelhetô a szerzô hang-szerelési remeklése. A játszanivaló (tech-nikailag) gyakran könnyûnek-probléma-mentesnek tûnhet, a hangzási arányokfinomítására pedig vagy idô vagy affinitásnem jut. Weiner-mûvet akkor illenékmûsorra tûzni, ha az interpretátoroknakközlendôjük van a hangok értô olvasataáltal, hogy hangzó valósággá váljék az,amirôl megbízható írott források tudósíta-nak: Weiner hangszerelô zsenialitása.Nem könnyû feladat ez, hiszen érzékenydifferenciálásra lenne szükség, s a gyak-ran egyszerû zenei szókincs ízére való rá-találásra. Ennek hiányában elmarad a re-veláció – akkor pedig nem sok haszna vanannak, ha megbolygatjuk a feledés por-ré-tegét a kottákon.

* * *

A Magyar Szimfonikus Körkép sorozatkeretében idén egyetlen est mûsorán sze-repelt kizárólag magyar zene. Február18-án a Magyar Rádió Szimfonikus Ze-nekara Bartók Táncszvitjét, DubrovayLászlótól a magyar népi hangszerekre észenekarra szánt Versenymûvet és Ko-dálytól a Felszállott a pávát tûzte mûsor-ra, Ligeti András vezényletével. A prog-ramfüzetben az est „A népzene hatása aklasszikus zenére” címet viselte, a mûsor-közlô a „Klasszikus és folk” mottót emlí-tette. A népi hangszerek nemcsak a ver-


20-27 9.3.2007 11:27 Page 26

K R I T I K A

senymûben jutottak szerephez (JuhászZoltán – tilinkó, erdélyi fuvola, HavasrétiPál – tekerôlant, Lányi György – duda,doromb, Szeverényi Ilona – cimbalom),hanem Kodály mûve elôtt Sebestyén Mártaés a Muzsikás Együttes jó félórán keresz-tül a „páva-dallamcsalád” többé-kevésbéközeli rokonságban lévô dallamaival vil-lantotta fel azt a gazdag zenei környeze-tet, melybôl a Kodály jóvoltából a mû-zenében polgárjogot nyert páva-dallam isszármazik. E koncert súlyát-jelentôsé-gét az is növeli, hogy a felvételét számoseurópai rádió fogja sugározni. Így érthetôa kicsit túldimenzionált hosszúság (a ze-nekari játékosok számára hosszúra nyúltszünettel/várakozással), s öröm, hogy anemzetközileg ismert/elismert két remek-mû társaságába olyan kortárs kompozíciókerült, amely 1999 óta bizonyítja a népze-ne mûzenébe ágyazásának mindmáig jár-ható útját. Dubrovay jól proporcionált té-teleket sorjáztat egymás után, melyekbena népi hangszerek szólisztikus szerepelte-tése nemcsak (sôt, nem is elsôsorban) azenekari hangzást gazdagítja, hanemtöbbdimenzióssá „borzolta” a hangképet,a szokatlan hangszínek kiszámíthatatlanegymásra-következésével tartva ébren afigyelmet. Ráadásul, a mû élô elôadásaesetében a látvány is fokozza a hatást.Szerencsére a hagyományos zenekarihangszerek és a népi hangszerek „szembe-állításának” nincs eszmei üzenete; nem ke-rülnek sem konfliktus-helyzetbe, sem pe-dig nem késztetik választásra a hallgatót. Anépi hangszerek szerepeltetése szólisz-tikus, jellegzetes tónusuk sajátos couleurlocale-t varázsol a színpadra. Dubrovay emûve azok közé a kortárs kompozíciókközé tartozik, amelyek a legkisebb ellen-állást sem váltják ki a mindenkori közön-ségbôl: nincs mit „nem érteni”, megterve-zett hatása félreérthetetlen.

Bartók és Kodály mûve, nyilvánvalóan,másfajta hallgatói érdeklôdésre tarthatigényt. Mindkettô viszonylag ismertnekszámít – sajnos, a megszólaltatásukra vál-lalkozók körében is; így a megérdemelt-nél kisebb lelkesedés jut nekik. Ez semegyszerû kérdés: hivatásos együttesenszámon kérni az elhivatottságot. (Ezúttalolyan zenekaron, amelyet gyakran a fel-vételt jelzô piros lámpa késztet kontrol-lált-perfekt játékra.) Pedig nem lenne sza-bad figyelmen kívül hagyni azt, hogymindig lehetnek olyanok a közönség sora-iban, akik elôször találkoznak az adottmûvel (vagy hangversenyteremben elô-

ször), s épp ezért e találkozás számukrameghatározó lehet. A Táncszvit remek-mû-voltát mintha evidenciának tartottákvolna, keveselltem a játék-öröm átütôere-jét. Pedig Ligeti András (a tôle megszo-kott módon) nagyon tudja fejbôl a partitú-rát, biztos kézzel irányítja az együttest –de ô is megelégszik a már-már szertartá-sos elôadással. Fokozott mértékben érvé-nyesült ez Kodály mûve esetében, aholfelfénylett ugyan a „finale” – de nem azelôzmények folyamatát megkoronázandó,ám erôsen érzôdött: nyilvánvalóan meg-fáradt mindenki (a publikum is).

* * *

A Magyar Szimfonikus Körkép záróestje (február 25.) korántsem csupán hely-zete/funkciója okán érdemel másfajtamegközelítést, kritikai helyett tudósító-beszámoló jellegût. Az Alba Regia Szim-fonikus Zenekar fellépési lehetôségétugyanis Drahos Béla egészen sajátos mó-don aknázta ki. Szép ötlet, sejtetve a ren-dezvénysorozat rangját-értékét, Beetho-ven IX. szimfóniájával megkoronázni(tehát, a záró-gesztus az Örömóda), s fô-képp az, hogyha teltházas nagyterembencsendül fel az emblematikus mû, kis túl-zással: ezrek ajkán. A koncert szinte ha-gyományosan indult: nyitány, versenymû– majd a szünet után következett az „erô-próba”. (Vivalditól kölcsönözve, „a har-mónia és találékonyság erôpróbája”.) Aszékesfehérvári muzsikusok soraiban (né-ha szólamvezetô poszton is) budapesti ze-nekarok ismert tagjait ismerhettük fel. Azis egyfajta iskola (iskolázás), ha a kevés-bé tapasztalt hangszeres a rutinos kollégá-tól lesheti el a zenekari játék fortélyait (egondolat jegyében születtek például a kö-zelmúltban azok a Fischer Ádám vezé-nyelte koncertek is, melyeken egy rádió-zenekari tag és egy zeneakadémista ültegy-egy pultnál). Ezúttal a feladat nagy-ságrendje is indokolttá tette a szokatlanulnagylétszámú vendégmuzsikus közremû-ködését.

Petrovics Emil Vörösmarty-nyitánya azegyüttes felkérésére készült 1993-ban, sörvendetes, hogy nem maradt alkalmi da-rab a zenekar számára, hanem – mint ran-gos kompozíciót, mint „saját” mûvet –megfelelô alkalmakkor ismételten mûsorratûzik, ezzel biztosítva hangzó életét. Mo-zart D-dúr fuvolaversenyében (K. 314)Drahos szólistaként irányította a stílsze-rûen csökkentett létszámú elôadógárdát, s

a megunhatatlanul szép fuvolahangnakhála, csökkent a hallgatói kritikai érzék.Azt azért nehéz megérteni, a magától-értetôdô formálás, a plasztikus tagolás ésépítkezés valamennyi tételen belül, vajonmiért nem elégséges ahhoz, hogy adottpillanatban a fúvósok tempóban lépjenekbe s játsszanak. Drahos 1999. óta vezeti azenekart, ennyi idô alatt hozzá kellett éslehetett szokni ahhoz a magas színvonalúzeneiséghez, mellyel bármely kompozí-cióhoz nyúl – s épp ezért felelôsséggeltartozna valamennyi, az irányításával akárcsak ritkán fellépô hangszeres is, hogyegyütt-munkálkodjék (vele és muzsikus-társaival) az elérhetô legjobb elôadásmegvalósításán. De félre a kritikával –gyönyörû Bach-tétel következett ráadás-ként!

Ami egyedivé avatta az estet, nyilván-valóan a Beethoven-szimfónia, ünnepetjelentve nemcsak Székesfehérvár, hanemkörnyéke, az egész régió dalosainak. Akoncertsorozat programfüzetének adataitpontosító szórólap tanúsága szerint négykórus mûködött közre, az Alba RegiaVegyeskar, a Dunaújvárosi Vegyeskar, aPrimavera Kórus és a Veszprémi Ve-gyeskar. Énekesei különbözô korúak, el-térô képzettségû (és erejû) hanggal ren-delkeznek – ám vélhetôen valamennyiükszámára rangos esemény jelentett a mo-numentális alkotás megszólaltatásábanvaló részvétel. (Akkor is, ha az összha-tásban kinek-kinek minimális szerep ésérdem jutott.) A gyakran ínséges körül-mények között, pusztán a kóruséneklésszeretete által inspirált öregek és fiatalokéletreszóló élményét az is fokozhatta,hogy – profi együttestôl szokatlan módon– végigülték, tehát végighallgatták azegész mûvet. Az egyesített kórus létszá-mát tekintve, akár kevesellhetnénk ishangzásuk intenzitását – ámde itt és mostnem valamiféle perfekció volt a cél! Éppezért örvendetes, hogy a szólista-szóla-mokat – az egy rangos kvalitású Wiede-mann Bernadett kivételével – olyanmûvészekre bízták, akiknek hasonlóképpnincs „rutinjuk” e mû elôadásában. Szólta szeretet-himnusz, és a schilleri-beetho-veni „üzenet” eljutott a közönséghez,melynek soraiban bizonyára szép szám-mal akadtak olyanok, akik most hallottákelôször „élôben” a IX-et. Örömujjongás,lelkes fogadtatás bizonyítja, hogy hatott amû, érdemes volt ezt a feladatot „bevál-lalni”.

Fittler Katalin


20-27 9.3.2007 11:27 Page 27

ZENETÖRTÉNET

Tegnap volt elôször alkalmam hosszabbidôt együtt tölteni a Reményi-családdal.Lakásuk a Dunasoron a Neymeyer-féleház III. emeletén van. Figyelemreméltóközpontja ez a magyarság legradikáli-sabb elemeinek, mert úgy látszik, hogyReményi, ha nincs is közvetlen összefüg-gésben a külföldi lázítókkal, mégiscsakezek érdekében és szellemében dolgozik amûvészet örve alatt.

Nem akarom ezzel azt mondani, hogyReményi talán veszedelmes politikai te-kintély, de feltétlenül fanatikus lázító, shangverseny-körútja is csak következetesnéplázítás. Politikai hiba lenne ezt meg-akadályozni, de fokozott buzgósággal kellfelôle gyûjteni az adatokat, amelyek itt-ottfelvilágosítást nyújthatnának.

Reményi lakása már magában véve isegy lázítónak hamisítatlan környezete, csaklátni kell. E lakás áll más helyiségeken kí-vül három utcai szobából, melyek legna-gyobbját különbözô ajándékok, nemzetiszínû szalaggal és felirattal diszített koszo-rúk és csokrok ékesítik. A különbözô trófe-ákon kívül van itt többek között egy majd-nem egy font súlyú vert ezüst „csákány”,körülbelül egy hüvelyk (zoll) átmérôjû hal-csontnyéllel. E csákány Csekonicsné aján-déka. Barátságos levél kíséretében küldteel Reményinek szimpátiájának és megem-lékezésének szerény jeléül, mint fegyvert,mint nemzeti fegyvert. Van itt még azonkí-vül számos fantasztikus magyar ruhada-rab; különbözô kalapok, tollak, egyéb jel-vények, úgyhogy az egész berendezés hûtükörképe a lakó egyéniségének.

Egyébként a körutazásokon távolrólsem a mûvészet szent nevében ünneplikannyira Reményit, hanem mert mindenüttmegelôzi az a hír, hogy ô Kossuthnak,Mazzininak, Garibaldinak bizalmas ba-rátja. Egerben, Debrecenben, Nagybá-nyán még a hordárok is nyíltan azthangoztatták: „Kossuth küldöttjének mál-

háját cipeljük”. A lelkesedés iránta álta-lában mindenütt nagy ha nem is azért,mert Kossuthtól és Kossuth által sokatvárnak, hanem azért, mert tagadhatatlan,hogy ez ország lakosságának nagy részeaz olaszországi politikai eseményektôl ésKossuthnak a „világot kormányzó” Na-póleonnal való egyetértésétôl Magyaror-szág politikai helyzetére nézve változástvár.

Reményihez újabban egy bizonyos Ha-lász is csatlakozott. Ez a Halász, mintPerczel Móric régi bizalmasa és ügynökeismeretes országszerte. Ô volt az, akirôlAngliából való hazatértekor megállapí-tották, hogy Perczel ôt a legbizalmasabbutasításokkal látta el, miként népszerûsít-sen országszerte újabb felkelést és hogyannyerjen meg erre a célra megfelelô embe-reket és alkalmas eszközöket.

Figyelemre méltó volt az az esemény is,mely körülbelül a múlt év vége felé Ko-lozsváron történt egy banketten. Véletle-nül Reményi is Kolozsváron idôzött. Alegnépszerûbb szóvivô elôkelôségek tár-saságában, ahol gróf Bethlen Gábor,Bethlen Farkas, Podmaniczky Frigyes bá-ró, dr. Rácz etc. foglaltak helyet, ahol azoláhok, szászok és magyarok egyesülésé-nek eszméjét is megpendítették, egy Re-ményihez címzett költeményt is felolvas-tak. De hát kicsoda ez a Reményi?! Hogyegy ilyen társaság hódol neki?! – Egyilyen gyülekezet, mely a hazafias lelkese-dés mámorában éjfélkor vonul végig tün-


REMÉNYI EDE (Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.) – III. rész

Lapunk 1998. évi 3. és 4. számában hosszabb írást közöltünk Reményi Ede hegedûmûvészrôl, amit most további forrásanyaggal egészítünk ki. Annakidején már beszámoltunk róla, hogy Reményi 1843-tól a bécsi

konzervatóriumban tanult Böhm Józsefnél, majd 1847-ben, gróf Széchenyi István ajánlásával Párizsba utazott.1848 tavaszán már Londonban bukkan fel, ahol Viktória királynô együttesének, a Her’ Majesty’s Theatre

zenekarának hegedûse. A szabadságharc kitörésének hírére hazajön, beáll honvédnek Klapka seregébe,majd Görgey törzskarához kerül. A szabadságharc bukása után menekülnie kell, és csak 1860-ban térhet haza

Magyarországra. 1860. január 30-án lép fel elôször a pesti Nemzeti Színházban, és a tilalom ellenére eljátssza a Rákóczi indulót is. Két hónapra minden fellépéstôl eltiltják, és csak ezt követôen kezdôdhet meg

országos diadalútja, melynek során, 1860. decemberében, a sajtó útján felhívást intéz a nemzethez, egyPetôfi-szobor felállítására vonatkozóan. A szobrot a pesti Duna-parton 1882. október 18-án avatják fel.

Hazatérését követôen a titkosrendôrség figyelmének középpontjába kerül, amit az alább közölt besúgói jelentés, egy 1860. augusztus 3-án készült, bécsi rendôrségi irat is alátámaszt.

(Lásd: Legány Dezsô: A magyar zene krónikája, 342-343. l.)

28-32_rakos 9.3.2007 11:29 Page 28

Z E N E T Ö R T É N E T

tetô menetben az utcákon, mert ezzel ismeg akarja mutatni a világnak azt a ked-vezô hangulatot, mely egy külföldrôl jövômegmozdulás nyomán fakadna.

Reményi a Kiegyezést követôen nemtalálja a helyét itthon. 1875-ben még résztvesz a Zeneakadémia megalapításában,majd 1876-ban Párizsba költözik. 1878.november 10-én érkezik Amerikába, éskezdi meg világkörüli útját, amely 1891februárjában ér véget Párizsban. Eztkövetôen néhány hónapig Magyarorszá-gon tartózkodik, de utána végleg Ameri-kába távozik.

A magyar olvasó viszonylag kevesettud Reményi világkörüli útjáról, és fôlegarról, hogy ez a magyar hegedûs két évestartózkodása során milyen jelentékenyenjárult hozzá Dél-Afrika zenei életénekfejlôdéséhez, ahol az újságok egyenesena „hajnal jövetelének jelét” látták Remé-nyiben.

Ezért adjuk most közre J. Bouws írá-sát, amely német nyelven, korabeli angolnyelvû újságokból vett idézetekkel jelentmeg a Studia Musicologica AcademiaeScientiarum Hungaricae 1968. évi 10.számában.

Egy magyar hegedûsmester Dél-Afrikában

Adalék Reményi Ede életrajzához

Major Ervin azt írja Reményi Edérôlszóló cikkében (lásd MGG XI, Kassel,1963, 222. hasáb), hogy ezt a magyarhegedûs mestert „a nyughatatlanságûzte… miközben hosszú évek során, kon-certjei révén beutazta a világot, és utoljá-ra 1891-ben látogatott el szülôhazájába.A tíz évig tartó világkörüli út alkalmávaleljutott az Egyesült Államokba, Ausztrá-liába, Jávára, Burmába, Indiába, Ceylon-ra, Sanghajba, Japánba, Manilába,Anamba, Mauritiusra, és 1887-ben Dél-Afrikába. Japánban tett látogatásárólReményi késôbb a következôket mesélte:

„A japánoknak rendkívül tetszett a he-gedûjátékom… Kimondottan klasszikuszenét játszottam a császárnak; Chopint,Mozartot és Paganinit… Mielôtt elkezd-tem játszani egy japán nemzeti éneket,amit ott jegyeztem le, és az uralkodónakajánlottam, ôfelsége a legkedvesebb éslegudvariasabb módon arra kért, hogyjátsszam el a magyar nemzeti himnuszt.(Lásd: „A distinguished Visitor – An

interview with Herr Reményi – ExcaliburII. (hetilap), Fokváros, 1887. július 1.)Reményi, aki szenvedélyes gyûjtô volt, acsászártól egy régi, lakkozott japán do-bozt kapott ajándékba.

1887. június 11-én a fokvárosiak azt ol-vashatták újságjaikban, hogy a Mauritius-ról érkezô Reményit néhány napon belül aTable-öbölbe várják. A magyar hegedûsjól kiszámította érkezésének pontos idejét.Jobban nem is tervezhette volna, ugyanisFokvárosban már javában folytak a Viktó-ria királynô trónralépésének 50. évfordu-lója alkalmával, június 21-én megrende-zésre kerülô ünnepségek elôkészületei.Már megérkezett Luscombe Scarelle angolés ausztrál közremûködôkbôl álló, ComicOpera Company nevû operatársulata,amely Vincent Wallace „Grand OperaMaritana”-jával, június 3-án nyitotta megaz operaszezont.

Alighogy Reményi megérkezett, Scarellemáris szerzôdést kötött vele. Június 17-énlépett fel elôször a „Maritana” másodikés harmadik felvonása között. A „Huge-nották” zenéje nyomán készített, „Phan-tasie über Les Huguenots” c. kompozíció-jával fél órán keresztül bûvölte el aszínházat a felsô emelettôl a földszintig


A Table-öböl, Fokváros kikötôje ma, a háttérben a Table Mountain-nel (Asztal-hegy), ahová Reményi 1887 júniusának közepén megérkezett

28-32_rakos 9.3.2007 11:29 Page 29


zsúfolásig megtöltô közönséget. A sikertkövetôen Scarelle hat koncertbôl álló, „Ju-bileumi koncertek”-sorozatot szervezett,az akkori idôk szokásának megfelelôen né-hány énekmûvész közremûködésével, akikjelen esetben Scarelle operatársulatánaklegjobb tagjai közül kerültek ki.

Bár Reményi a nyolc hangverseny során– a hat koncertet még kettô követte – né-hány nagy sikerû darabot megismételt, re-pertoárja elegendônek bizonyult a nyolchangverseny mûsorának kitöltéséhez. Já-tékának akkori erényeit fôként igényesebbPaganini-mûvek, kedvelt operamelódiáknyomán készült fantáziák és variációk, Re-ményi „Ungarische Melodien” címmelelôadott kompozíciója, a „Paraphrase duConcert”, a ”Hommage á Paganini”, az„Introduction et Improvisations sur leCarnaval de Venise”, valamint Chopin:„Nocturnes” és „Mazurkas” c. mûveinekátiratai, Delibes: „Valse lente” és Auber:„Tarantella aus Masaniello” c. átirata,Paganini „Caprices” c. darabjai, Ernst:

„Elegie, Phantasie über Rossinis Otello”címû mûve, stb. tükrözték. Mély benyo-mást gyakorolt a fokvárosi közönségre asaját átiratában elôadott, és hegedûka-denciával ellátott, Händel: „Trauer-marsch” címû, a Saul oratóriumból valómûvel, és azzal a szólódarabbal, amit a hí-res bresciai hangszerkészítô, Gasparo daSalo által készített brácsán adott elô.

Luscombe Scarelle, az ügyes impresszá-rió arról is gondoskodott, hogy a sorozatbefejezését követô két hangversenyen el-hangzó, különleges darabok kellôképpenvonzóak legyenek. Így a három „TonePoems”-et („Andante auf der G-Saite,„L’Hibernienne”, „Le Carillon”) kíséret-tel látta el, és Reményinek ajánlotta. Anyolcadik koncerten operazenekara egy újWalzert játszott C. Heubnertôl, „Hom-mage á Reményi” címmel!

A fokvárosiak számára ez a koncertso-rozat igazi zenei ünnep volt, amelynek kö-zéppontjában a magyar hegedûs mesterállt. Különleges fényképeket lehetett kapni

róla a zenemûboltokban, az újságok és he-tilapok terjedelmes írásokkal látták el ol-vasóikat az ünnepelt mûvészrôl, mint pél-dául a The Cape Argus 1887. június21-én: „Megjelenésében van valami szer-zetesi vonás, kényelmesen szabott, elôkelôbársonykabátot visel, térdig érô, egysorosgombolással, állig begombolva, amelyegy Mortimer Collins féle öltözékhez ha-sonlít, aminek viselését csak neves emberengedheti meg magának.”

Hogy Reményi meglehetôsen otthonosanérezte magát közönsége körében, ez mû-vészetének volt köszönhetô. Az Excaliburhetilapban (1887. július 1.), amely W. H.Schröder Reményi-portréjával jelent meg„Reményi hegedûje” címmel, egy versetközöltek, az alábbi befejezô sorokkal:

„Köszönöm, köszönöm neked mindazt,Amit te magad fejtettél meg számomra,Az öreg Reményi hegedûjével!”

A vers szerzôje elmondja, hogy ô mit érthegedûjáték alatt: „Ez én meghatározásoma hegedûjátékról következô. Primo: Ahegedû nyekergetése csak zaj, nem zene.Milliók csinálják. Secundo: a hegedülés ne-héz feladat; ezernyi ember képes rá. Tertio:jól hegedülni nagyon nehéz: kétszázan ké-pesek lehetnek rá. 4. Lélekkel teli módon,szenvedélyesen, költôien, az egyéniséget ki-fejezésre juttatva bánni a hegedûvel, ezzela nagyszerû hangszerrel – ez már csak ke-veseknek jut osztályrészül. De a kicsinyfogólap tökéletes birtoklása, megpróbálnikihozni a benne rejlô valamennyi lehetôsé-get, ez még senkinek sem sikerült, és talánnem is fog soha. Ez minden, amit a hege-dülésrôl mondani szeretnék.”

Nagy fokvárosi sikerei után kezdte megReményi több sorozatból álló koncerttur-néját Dél-Afrika távolabbi részeiben,amely 1887-ben különféle brit gyarmatok-ra, protektorátusra és búr köztársaságralett felosztva. Csupán néhány vasútvonalvolt akkoriban, amelyeken FokvárosbólKimberley-be, Port Elizabethbôl és Kelet-Londonból Oranjefluss-ba, Durban-tôlPietermaritzburgon át Ladysmith-be lehe-tett utazni. Ami a többi utazási lehetôsé-get illeti, lehetett postakocsival vagy ökrös-szekéren is menni, ami igen fárasztó voltaz utasok számára. Reményi akkorra márigen sok utazási tapasztalattal rendelke-zett, és 59 éves kora ellenére fáradhatat-lan embernek tûnt, akirôl sohasem lehetetthallani, hogy betegség vagy kimerültségmiatt ne teljesítette volna megfelelôen vál-lalt feladatait.


Reményi Ede Dél-Afrikában

28-32_rakos 9.3.2007 11:29 Page 30


Az elsô útja Kimberley-be,Bloemfontein-be és a Natal tartományban lévô Durban-be vezetett, ahol sorozatának elsô hang-versenyét adta 1887. augusztus 5-én, aRoyal Theatre-ben. Mûsorán nagyjábólugyanazok a mûvek szerepeltek, mint Fok-városban. A Beethoven- és a Mendelssohn-hegedûverseny is elhangzott (zongoráraátdolgozott zenekari kísérettel). Reményimindenütt követte az akkori szokásokat, éshelybeli énekesek énekszámait illesztettebe programjába. Így történt például Natalfôvárosában, Pietermaritzburgban is,ahol augusztusban megismerkedett W. C.Carmichael-lel, aki jó énekesi képességeitReményi Durban-ben adott koncertjei al-kalmával is igazolta. A magyar hegedûsmester igen aktívnak tûnt, vonósnégyes-estet rendezett, és két hangversenyen vezé-nyelte a Durbani Filharmonikusokat, sezeken a hangversenyeken az Auber: Mas-sanielo, a Händel: Sámson, és a Beetho-ven: Athén romjai címû mûvekhez írt nyi-tányok hangzottak el, valamint részletekHändel: Solomon, és Haydn: Teremtéscímû oratóriumából. Reményi, aki résztvett az 1848-as szabadságharcban, elját-szotta a Rákóczi indulót. A Natal Mercury1887. augusztus 20-án egy névtelen szerzôáltal írt akrostichont (megj.: verset,amelyben a verssorok vagy versszakokkezdôbetûi egy nevet adnak ki) közölt, ezakkoriban a tiszteletnyilvánítás kedveltformája volt:

„ReményiA ragyogó géniusz sugárzik rólad,Csodás mûvészetbe bugyolálva;Rendelkezésed nyomán varázslatos erôfeszíti, Fonja körül az elragadtatott szívet;

Natal, a tartomány, mit elbûvöltél, egykoszorút hoz,Hogy homlokodat ékesítse vele,Hallgasd csak! Zúg a tapsorkán,Reményi, mi tebenned királyt köszön-tünk.”

Ennek a hónapnak a végén Graham-stown-ban, Fokföld keleti részének köz-pontjában bukkan fel, és mindjárt hang-versenyt is ad. Egy német muzsikus, C. J.Eberlein – aki jó zongorista és hegedûs –lesz a zongorakísérôje, és elsô pillanattólkezdve nagy tisztelôje. A Grocott PennyMail-ben Eberlein a következôket írja(1887. szeptember 2.): „Az én szemembenReményi a legnagyobb muzsikusok elsô

sorába tartozik, akiket a föld valaha a há-tán hordott, aki mint nagyhatású hegedûs,nem is annyira hangszeres felkészültségerévén, hanem a benne megtestesülô esz-ményi tökéletesség csodálatos, isteni ado-mányával van hatással az emberre. De aföldöntúli hangon, édesen, majd tüzesenmegszólaló, eredeti magyar melódiákkomponistájaként is páratlan.”

Magától értetôdik, hogy a melódiákravonatkozóan, amelyeket Liszt halhatatlantévedése óta több XIX. századi komponis-ta autentikus „magyar”-ként könyvelt el,Eberlein itt ugyanazt a hibát követte el.Eberlein az 1881-es Grove Lexikonbólvett információ alapján azt is kijelentette,hogy több olyan, mások neve alatt megje-lent magyar tánc van, amelyek Reményiizzó zsenijétôl kell hogy származzanak, deô hagyta, hogy ezek így maradjanak is-mertek a világ számára. Eberlein a rajongómagasztalást így fejezi be: „Úgy tekintekerre a hétre, mint életem egy korszakára,amely oázist jelentette afrikai létemben, ésszámomra a legnagyobb élvezetet nyújtot-ta, amiben valaha is részem volt. Nemcsakmegtiszteltetést jelentett számomra, hogyhallhattam a tüzes lelkû próféta érzelmei-nek kifejezôdését, de ugyanakkor boldog-sággal töltött el a tudat, hogy emberként,barátként, és a legnemesebb fajtából való,finomlelkû egyéniségként ismerhettemmeg, élvezve szeretetét és elismerését.”De vajon meddig illik még ezt a dicsôítéstfolytatnunk?

Grahamstown-i tartózkodása idejénbukkant rá Reményi a gyûjtô, a Stradivariáltal Cremonában, 1727-ben készített„Titan” hegedûre, amit 150 fontért vásá-rolt meg tulajdonosától, Dr. Atherstone-tól. „Utána két-három napig az volt az ér-zésem – mesélte egy másik hegedûsnek –mintha valami nem lenne rendben a fejem-mel.” Mivel jókedvében volt – a vendég-szeretô Dél-Afrikában egészen otthonosanérezte magát – az érdeklôdô kérdésre vá-laszolva beszélt a hegedûjátékát jellemzô„belsô és külsô” jegyekrôl, elmesélve,hogy selyemhúrokat használ, mivel a töb-bi húr itt nem tartana sokáig, és hogy he-tente mindig másik vonóval játszik, ezérttizennyolcat hozott magával az utazásra,ami három hónapra elegendô, valamintazt, hogy Bach, Händel, Gluck, Haydn,Mozart és Beethoven muzsikájához, és kü-lönösen a fôként kortárs szerzôk mûveibenfeldolgozott, régi népdalokhoz vonzódik. –„Spohr hat teáskanálnyi cukrot tesz a ká-védba, amibôl pedig egy is elég.” – A

Chopin-mû csodálatos volt. – „Huszonötévvel ezelôtt mondtam, hogy túl fogjaszárnyalni Mendelssohnt, és így is tör-tént.” Ami persze nem gátolta abban,hogy az e-moll hegedûversenyrôl úgy nyi-latkozzon, hogy ez a legszebb versenymû aBeethoven-koncert után.

Természetesen Port Elizabeth-ben isfelbukkant, ahol egy korábbi kompozíció-ja, „A szabadság himnusza” – E. P.Orpen asszony alkalomhoz illô szövegé-vel – a Viktória brit királynô tiszteletérerendezett jubileumi elôadáson is felcsen-dült, és 1887 decemberében nyomtatásbanis megjelent. (Lásd: F. Z. van der Merwe:Suid-Afrikaanse Musiekbibliografie,1787–1952, Pretoria, 1958, 273. l.):

„Ébredj! Az éj tovatûnt,Már látszanak a hajnal aranyló fényei,

Amikor Afrika fiai felkelnek és felállnak, Megrázzák magukat a sok éves álom

után!”... stb.

A nyitóünnepség végén Reményi „Sza-badság himnusza” egy kórus elôadásá-ban, a lovassági lövészezred zenekaránakkíséretével csendült fel. Reményi egyújabb koncertsorozat alkalmával is elôad-ta a mûvet, de ezúttal nem Eberlein, ha-nem egy Kingwilliamstown-ból való mu-zsikus, James Hyde kíséretével. UgyanisJohannesburgból való visszatérésük al-kalmával, ahol még Eberleinnel koncerte-zett, egy Reményi viselkedésével kapcsola-tos vitát követôen útjaik elváltak.

Az új évben (1888) ismét felbukkantNatal tartományban. A kritika szerint –mûsorával a közönség ízléséhez igazodva– egy jótékonysági koncertet rendezettPietermaritzburgban, és elôtte a követke-zô szavakkal fordult a közönséghez: „Aztkövetôen, hogy már harminc éve hódoloka muzsikának a mûvészet templománakszentélyében, ahol az Isten által kiválasz-tott nagy mesterek, Mozart, Haydn, Beet-hoven, Mendelssohn és Chopin laknak,most a szememre hányják, hogy meg-gyôzôdésem ellenére tûzök ilyen progra-mot mûsoromra. Nem! Soha!” (Lásd:Excalibur, II,Fokváros, 1888. március 2.)Ugyan mindezt kedélyes módon adta elô,tréfát ûzve abból, hogy „idôs ember lété-re, osztályon felüli elôadást nyújt”, hozzá-tette, hogy a kritika nyilvánvalóan mé-lyebben érinti, mint ahogyan azt elsôrebevallotta. Egy, a Natal Witness-ben kö-zölt levél szerint, ugyanezzel a témávalkapcsolatban a következôkre hívta fel a fi-


28-32_rakos 9.3.2007 11:29 Page 31


gyelmet a Melbourne Argus-ban: „Ismétvisszatérve a népszerû muzsika témájára,úgy tûnik, hogy néhányan, akik nem elég-gé figyelmesen olvasták el cikkemet, úgygondolták, hogy én csak a populáris zeneérdekében emelek szót. Ez így nem fedi avalóságot. Ennek éppen az ellenkezôjét te-szem. Senki nem tiszteli nálamnál jobbana zene nagy mestereit. Úgy látszik, néhá-nyan ebbôl arra a következtetésre jutottak,hogy ha az ember szereti és becsüli egynemzet népi hagyományait, akkor márnem becsüli annak magasrendû irodalmiértékeit. Ellenkezôleg, ha az ember alapo-san megismeri a folklórt – ami nem más,mint a nemzetben rejlô zsenialitás lénye-gének, és a nép több évszázados gondola-tiságának kifejezôdése – és csodálatotérez iránta, vajon éppen magasrendû iro-dalmát ne csodálná, amely megint csaknem más, mint a folklór felsôbbrendû,transzcendentális kifejezôdése, amelynemcsak az irodalomban fejlôdött a mûvé-szet magasrendû formájává, hanem a mû-vészet többi ágában is.”

Úgy tûnik, a különbözô újságok nemvoltak teljesen bizonyosak abban, hogy eza beszéd valamennyi kritikust meggyôzte.A legjobbat a londoni Musical Times na-tali tudósítója írta: „Legyen bármilyenördögi, elbûvölô, eredeti, és jó, ahogyana régi magyar muzsikát játszotta, behízel-gôen körüludvarolva a hallgatóságot, aReményirôl, a múlt héten készített nyil-vántartás összességében így fest: újabbtengernyi arc – újabb diadal Reményiszámára. És így ment ez estérôl estére.”(The Mirror of Music, 1844-1944, össze-állította Percy A. Schloles, I. kötet, Lon-don,1947, 347.l.)

1888 márciusának végén a még mindigfáradhatatlan mester Fokvárosban tûntfel, mivel három héttel korábban a RoyalTheatre-t tûzvész pusztította el, és az újkoncertsorozatot a kiállítási épületbenkezdték meg. A siker ismét akkora volt,hogy – bár a mûsor már ismert darabok-ból lett összeállítva – a hat koncertet to-vábbi hárommal toldották meg. Háromhelybeli muzsikussal vonósnégyest szerve-zett, és az együttessel többek között HaydnOp 3-as (Nr. 5.) kvartettjébôl a „Szere-nád”-ot adták elô. Egy fiatal hegedûssel,George Israellel Spohr Larghettóját ésRondóját játszotta, és Fokváros egyik elô-városában Meiring Beck zongorakíséreté-vel lépett fel, ahol ennek a dél-afrikaikomponistának két mûvét mutatták be Re-ményi átiratában.

A vonósnégyes sikerét a kritika öröm-mel üdvözölte, fôleg azért, mert az elôbbikamarakoncerten kizárólag helyi muzsi-kusok estek át a tûzkeresztségen. „Remé-nyi sikere a hajnal jövetelének elsô jele,erôsítette meg a The Cape Argus. „Mûvé-szi értékei bôséges viszonzásban részesül-tek az egész gyarmaton, és amikor majditthagy bennünket, nem lesz oka rá, hogyakár szakmai vagy anyagi szempontbólmegbánja, hogy idelátogatott. (The CapeArgus, XXXIII, Cape Town, 1888. április16.) Mint ahogy egyébként a szóbeszédszerint ez további, világkörüli útját is jel-lemezte. De elôbb még szeretett volna egykoncertkörutat tenni Dél-Nyugat Fokföl-dön. Egész dél-afrikai tartózkodása soránbaráti kapcsolatban állt kollégáival. Kü-lönösen a Paarl-i zenei központban volt jóhangulatban, ahol megismerkedett egyhelybeli hírességgel, Jan Stephanus deVilliers-el. A már elmaradhatatlan beszédsorán – tréfát ûzve abból, milyen sokan vi-selik a „de Villiers”-nevet – ezt mondta:„Van egy barátom a de Villiers-ek között,egy hosszú hajú de Villiers – és talán mon-danom sem kell önöknek, hogy ôt John deVilliers-nek hívják.”

Végül, 1888 júniusának elején „búcsú-koncertjét” jelentették be Fokvárosban,amelynek mûsorán különbözô fokvárosimuzsikusok közremûködésével egy sorszólódarab, egy duett és egy kvartett (Mo-zart, Haydn), szonáták (Tartini, Mozart,Beethoven, többek között a Kreutzer-szonáta), Schubert Op. 70-es „Rondo bril-lant”-ja, a Mendelssohn- és a Beethoven-hegedûverseny hangzott el, minthaReményi nem is turné végén, hanem a kez-detén tartana. De nem ez lett a véglegesbúcsú! A hegedûsnek nagyon kedvére volt,hogy fellépéseinek híre ismét odavonzottaa muzsika szerelmeseit, és miután „igazánutolsó” koncertjén elôadta a 38 éves fran-cia zeneszerzô, Benjamin Godard „Con-certo Romantique”-ját, ez újabb turnéteredményezett, és mint már annyiszor, no-vemberben és decemberben Fokvárosbanújabb sikeres koncertekben volt része. Ez-úttal több mûvet is játszott kortárs szerzôk-tôl: Dvorak a-moll hegedûversenyét, Saint-Saens Rondo Capriccioso címû mûvét, MaxBruch a-moll Románcát, Moszkowski Sze-renádját, valamint Tartini „Ördögtrilla”szonátáját, és a három „Carnaval deVenise” átiratot: egyiket Paganinitôl, má-sodikat Ernst-tôl, harmadikat Reményitôl.

1899 januárjában ismét Natalban ját-szott, de már februárban visszatért Fokvá-

rosba, és készült végleg elutazni. De vajoncsak a tartós siker volt egyetlen oka hosz-szúra nyúlt dél-afrikai tartózkodásának?Egy hetilapban megjelent tudósítás derí-tett erre fényt. A mûvész, aki szenvedélyesgyûjtô volt, utazásai során, türelmes,fürkészô munkával mûtárgyakat fedezettfel, és helyenként sikerült neki potom áronmegvásárolni értékes dolgokat. Így buk-kant rá például egy fokföldi maláj házá-ban egy pár eredeti, XIV. Lajos korabeliezüst gyertyatartóra, amiért két és fél shil-linget fizetett. Két hónappal késôbbugyanez a hetilap, Reményi Transvaalbanadott búcsúkoncertjeivel kapcsolatbanemlíti, hogy a mûvész feltehetôen sok idôttöltött azzal, hogy csekély összegért meg-szerezze azt a sok mûtárgyat, amelyeketegy holland telepes házában talált. (Lásd:The Lantern, XV, Cape Town, 1889.június8.) Valószínûleg annak a turnénak idejéntörtént ez, amikor a hegedûs Paul Krügerellátogatott Pretoriába, és játékát a zené-ben teljesen járatlan Transvaal-i elnök el-ragadtatással hallgatta.

Fokvárosba történô, augusztusi vissza-tértekor Reményi még mindig fáradhatat-lan volt. További terveirôl nem mondottsemmit, hanem most már valóban utolsófellépéseit készítette elô, a 46-50. koncer-teket, amelyekre szeptemberben és októ-berben került sor Fokvárosban: ezekprogramján szinte kizárólag Pablo de Sa-rasate mûvek szerepeltek, továbbá Bruchg-moll hegedûversenye, valamint egyChopin-mû, Reményi átiratában. Ötvenedikfokvárosi fellépésére, a „Jubileumi kon-cert”-re „Szimfonikus Indulót” szerzett,ez katonazenekari elôadásban hangzott el.

Utoljára még egy országos turnéra ke-rült sor. Durban-ben jótékonysági hang-versenyt adott, és ezt követôen ismét dicsô-ítô költemény jelent meg, „A kedvesmuzsikus” címmel. Johannesburgban is-merkedett meg a német hegedûssel, KarlEdmund Otto von Booth-al, aki az újaranyvárosban telepedett le. Ezt követôen,februárban tért vissza Fokvárosba, és ezzeldél-afrikai tartózkodása valóban véget ért.

Nem felejtették el. 1892-ben az egyik új-ság megemlékezett látogatásáról, hírüladva, hogy Reményi Chicagóban 400négyzetméternyi területet bérelt ki 1500mûtárgyból álló afrikai régiséggyûjtemé-nyének kiállításához. A koncertek közöttiidôben jutott tehát elég ideje a gyûjtô Re-ményinek arra, hogy alaposan kihasználjaa hegedûs Reményit!

Rakos Miklós


28-32_rakos 9.3.2007 11:29 Page 32

MÛHELY

A koncertlátogatók átlag-életkorának nö-vekedése ismét ráirányítja a szakma fi-gyelmét a közönség-utánpótlás kérdésére.A klasszikus zenekultúrát ismerô ésszeretô közönség nélkül elvesztik létjogo-sultságukat az elôadómûvészek és a szim-fonikus zenekarok is! Nem kétséges azok-okozati összefüggés a súlyos válságbakerült alsó fokú zenei oktatás, illetve – azennek egyenes következményeként jelent-kezô – a komolyzene iránt érdeklôdôk kö-rének vészes megcsappanása között. Ta-pasztalhatjuk az igénytelen szórakozásimódok elôretörését, a gépzene, a klasszi-kus értékekkel nem bíró, sekélyes mûfajoktérhódítását és hivatalos támogatottságát,

ezzel együtt pedig a klasszikus mûveltség-hez korábban elengedhetetlen zenei alap-oktatás teljes visszaszorulását. Ilyen kö-rülmények között egyre gyakoribbáválnak azok a hangok, amelyek gazdaságiproblémáink okán kézenfekvô megoldás-nak tekintenék a szimfonikus zenekarokszámának drasztikus csökkentését.

Nem kétséges, hogy ezek mögött a han-gok mögött ugyanaz a sanda szándék sej-lik fel, amely kiszorította a zeneoktatást azáltalános iskolákból és amely sorozatos tá-madásokat indít minden igényes kultúra-közvetítô médium ellen.

Ezért megpróbálunk választ keresni arra,mi az oka annak, hogy Magyarországon

(Liszt, Bartók Kodály és Dohnányi hazájá-ban!) az általános oktatásban – ország-szerte csak néhány kivételtôl eltekintve -–visszaszorult az énektanítás, a gyerekek aziskolákban jellemzôen nem találkoznakmeghatározó módon sem a népzenével,sem a klasszikus zenekultúrával, miköz-ben úgy tûnik, hogy a világ számos pont-ján nagyobb karriert futott be Kodály kon-cepciója, illetôleg a „zenei népoktatás”.

Keressük arra is a választ, mi az oka an-nak, hogy hazánkban a hivatásos zenészekés a legnagyobb közönséget mozgósítóelôadómûvészeti csoport, a „szimfonikuszenekarok” jelentôs része nem ismertemég fel, hogy a fogyatkozó mûértô közön-ség számára érthetô klasszikus színpadimegjelenés, a konvencionális interpretálásnem elegendô az oktatási hiányosságokpótlására abban a korszakban, amelyben amagasabb kultúra megértésének és mûve-lésének képessége éppúgy visszaszoruló-ban van, mint az erdôk és a természeteskörnyezetünk.

Miben látják szakembereink a megol-dást. Mit kell tennie az oktatásügynek, mita kulturális tárcának, mit a közszolgálatimédiumoknak és mit tehetnek maguk aszimfonikus zenekarok a saját és a jövôközönségének kinevelésében?

Sorozatunkban megszólaltatott szakem-berek a kodályi koncepció továbbvivôi.

(Szerk.)


KODÁLY ZOLTÁN 125 éve születettKodály Zoltán zenepedagógiai koncepciójának sorsa a XXI. századi

magyar általános oktatásban és lehetséges szerepe a közönség-utánpótlásban

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.

Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.

Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói,

melyekbe csak a zene világít be.”

„A zene múlhatatlan része az egész emberi mûveltségnek...

így hát magától értetôdô volt, hogy a zenét be kell kapcsolni

az iskolai tárgyak közé.”

– Katanics Mária és Andor Ilona mel-lett kezdte karvezetôi-énektanári pálya-futását. Ennél jobb indíttatás nem isképzelhetô el, ha az ember a Kodály

módszer közelében akar maradni. Mi-lyen emlékei vannak Andor Ilonáról?

– Egy évig tanítottam vele együtt, aVendel utcai iskolában. Igazság szerint

akkor ô már nyugdíjban volt, de még ve-zette a csodálatos Kodály-leánykart. Azaz elsô tanítási év nagyon komoly tapasz-talatokat jelentett számomra. Andor Ilona

Kollár Éva„Ha nem zeng az ének az iskolában, akkor az egész zenetanítási rendszer összedôl.”

Prof. Kollár Éva a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Ének-Zenetanár, Karvezetés Tanszékvezetô tanára.1969-ben ebben az intézményben szerezte diplomáját és 1997-ben itt kapta meg a „habilitált egyetemitanár” címet. 1994-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 1997-tôl 2001-ig Széchenyi Professzori Ösztön-

díjat kapott. Karnagy, zenetanár, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke

33-41 9.3.2007 11:32 Page 33

M Û H E L Y

igazán egészen közeli munkatársa voltKodálynak. A tanár úr több mûvét nekiajánlotta, mûhelyszerûen megbeszélték azelôadást, Kodály eljött figyelemmel kö-vette a próbákat és a jóváhagyásával tör-tént minden.

– Mi a Kodály módszer lényege?– Ez egy csodálatos gondolat-rendszer,

amelynek az egyik alapköve, hogy lehetô-leg mindenkinek adjunk értékes zenét.Tegyük a szépséget hozzáférhetôvé, ad-juk meg azt az örömet, amit az éneklés ad.Tegyük az emberi életet gazdaggá a zeneáltal. Talán éppen ez a legközvetlenebbülátadható a nagy mûvészetek közül, mivelaz ember az énekhangjával pici gyerekko-ra óta él. Azt hiszem, a kodályi gondolatlényege, hogy ki kell dolgozni azt az utat,amin mindenki eljuthat az élô zenélésöröméhez. Ide a zenei anyanyelv felhasz-nálása, a zeneirodalom megismerése és azértékes zenemûvek megszólaltatása általjuthatunk el. Az iskolai énektanítás és akóruséneklés adhatja meg azt a zenei ala-pot, amely zeneértôvé, zeneszeretôvé te-szi az embereket. Ezen a csodálatos útonjárt Magyarország, amikor Kodály és ta-nítványai útmutatása alapján felépült a hí-res magyar zeneoktatási rendszer. Abbanmindenkinek megadatott a lehetôség arra,hogy találkozzék a muzsika csodájával. Amai felnôtt generáció még élvezi ennekelônyeit, sokan maguk is zenélnek, kórus-ban énekelnek és koncertre járnak. A ze-ne megismerésének leghatékonyabb útja,ha el tudjuk olvasni a kottát. Tehát a ze-nei-írás- olvasásnak óriási jelentôségevan. A világ minden tájáról érkezô külföl-di szakemberek, elôadómûvészek és ze-netanárok a magyar kottaolvasó iskolásgyerekek csodájára jártak. Ehhez segítetta mindennapos énekóra, a kóruséneklés, ahangszertanulás és a relatív szolmizáció.Éppen ez az a pont, amit késôbb nagyonsokan támadtak, fôként Kodály halála óta,azzal érvelve, hogy nem volna szabad agyerekeket kottaolvasással, szolmizáció-val terhelni. Mint mindent, ezt is lehet túl-zásba vinni, ám ez a módszer az ország ja-vát meg tudta tanítani arra, hogy azemberek el tudjanak olvasni melódiákat,hogy ezáltal rögzíteni tudják azokat, vagyhogy megértsék az európai zene szerkeze-tét. A zeneirodalom nagy részét ezáltalfogadták be a legegyszerûbb emberek is,- olyanok, akiknek nem volt pénzük zon-goraórára járni, de az iskolában megkap-ták ezt a lehetôséget.

– Közben az jár az eszemben, hogyakiknek nem volt igazán jó hallásuk,azoknak nem biztos, hogy olyan nagy él-ményt jelentett az énekóra. Azoknak in-kább egy gyötrelmes vagy jobb esetbencsak unalmas muszáj volt.

– Lehet ezzel is támadni, de az éneklésakkor is gyönyörködtet, ha azt mások szó-laltatják meg. És a zeneirodalom legszebbpéldáit azok is megkapták, akik nem éne-keltek kristály tisztán. Többnyire azok tá-madják a „Kodály módszert”, akik fel-nôttként talán döntô pozícióba kerültek,de hiányzik gyermekkorukból a zenetanu-lás élmény része, akiknek rossz tapaszta-latuk van. Pedig a tudatos irányítás mel-lett, a tanulóévek során ez a módszernagyszerûen fejlesztette az éneklés képes-ségét, a hallást, a belsô hallást, a zeneiképzeletet. Ahhoz nagyon kívül kell ma-radni egy óra munkájából, hogy valaki neélvezze a gyönyörû Mozart zenét, még hanem is tudja elénekelni a Jupiter szimfó-nia témáját. Pont ez a lényege a Kodálymódszernek, hogy fejleszti a képessége-ket, és nem csak a zenei hallást! Minden-féle kombinációs készséget, a memóriát, alogikát, a fegyelmezett személyiséget. Aközös muzsikálás, ami másik alapköveennek az úgy nevezett Kodály módszer-nek, arra szolgál, hogy megtanuljunkegyütt élni, élményeket szerezni, együttdolgozni, valamilyen munkafolyamat vé-gén szép eredményt felmutatni. Ennélhasznosabb dolgot nehéz elképzelni, amiaz egész társadalom számára is elôny.Feltétlenül említeni kell a népzenét, minta magyar zenei anyanyelv fantasztikustárházát. Sokan ezt is fegyverként fordí-tották vissza, mert hogy ez iskolai tan-anyag lett. A Szózat is és az Ady versek isiskolai tananyag, de ha azt úgy tanítjákmeg, ahogy kell, akkor életre szóló él-ményt jelenthet. Nem attól baj a népdaljelenléte, hogy azt esetleg fel kellett mon-dani, hanem ha csak leckeszerû módsze-rekkel dolgozták fel ôket, ha nem hallgat-ták meg azokat a csodálatos zenemûveket,amelyekben feldolgozásuk megtalálható,ha az élmény elmaradt. Persze a számtantis gyakorolni kellett, azt se adják ingyen,hogy valaki meg tudja oldani a másodfo-kú egyenleteket. Nem szabad félteni agyerekeket, mert ezt játékos formában, azélmény által csodálatosan könynyedénvették. Sok olyan énekesrôl tudok beszá-molni, aki azért jött a kórusomba, mert aziskolai énekórán megszerette a zenélést,

lelkes volt, bár egyáltalán nem énekeltbiztosan, tisztán. Sokáig izgultam azért,hogy minél óvatosabban énekeljen. S egyidô után kiváló énekes és nagyszerû em-ber lett! Immár több generációt taníthat-tam, és azt mondhatom, ez nagyon szépenmûködött.

– S mi a helyzet most a Kodály mód-szerrel? A magyar zeneoktatás csúcsán, aZeneakadémián mennyire van jelen?

– Nem ilyen formában, hogy Kodálymódszer. A kollegáim, akik szolfézst taní-tanak a hallgatóinknak, talán kevésbé el-kötelezett hívei a relatív szolmizációnak.Ez az alap és középfokon fontos eleme a„Kodály módszernek” – bár, mint tudjuk,nem Kodály találmány, már ArezzoiGuido használta –, Kodály beépítette,mint sok minden mást is, amit másnagyszerû zenepedagógusoktól vett át. Eza rendszer egy szintézis. Nem véletlenülalkalmazzák sokkal általánosabban, mintaz Orff módszert, amelyik szinténvilághírû, de a ritmus fejlesztésére ésfôként az azzal kapcsolatos képességekfejlesztésére szolgál. A Kodály módszertazért fogadják el világszerte, mert az ateljes ember minden képességét kiaknáz-za, és harmonikusan fejleszti. A Zeneaka-démián Európa és a világ zeneirodalomikincse mellett a kortárs zene megértéséreés mûvelésére is oktatják. Utóbbiban a re-latív szolmizáció már csak sejtekbenfedezhetô fel. Tehát a szolmizáció egynagyszerû segédeszköz, de nem cél! A céla zene megértése, megszerettetése.

A Kodály módszer egyik fontos elemé-rôl még keveset szóltunk: ez a kórusének-lés, amely a közös muzsikálás legtermé-szetesebb módja. Ezt az iskolában isgond nélkül meg lehet valósítani – leg-alábbis ezt hittük. Ma már sajnos ez semígy van, nagyon sok gonddal küszködikaz iskolai kórusélet. Nagy tömegeket le-hetett közvetlen élményhez juttatni, sezek a tömegek aztán elmentek a hang-versenytermekbe. Belôlük alakult a kö-zönség! Nagy baj, hogy ma az iskolákbantúlzottan kímélô életmódra fogják a gye-rekeket. Közelrôl láttam, hogy ezt tûztékki célul, amikor a Nemzeti Alaptantervkidolgozásában vettem részt, a ’90-esévekben. Sajnos kiderült, hogy mi, zene-tanárok, szakemberek hiába mondunkbármit a „tanügyi bácsiknak”, érveinketnem fogadták el, az énekórák számátcsökkentették és a kórusok mûköd-


33-41 9.3.2007 11:32 Page 34

M Û H E L Y

tetésének kötelezettségét eltörölték, –eredmény híján, ezért abbahagytam a tan-tervkészítô a munkát. Azóta kiderült, úgynem lehet zenét tanítani, hogy az énekta-nár heti egy alkalommal lát egy osztályt,és semmilyen személyes zenei élménytnem tud adni. Lehet zenét hallgattatni, ze-neirodalom órákat tartani, de ha ez nincs

megtámasztva aktív zenéléssel, éneklés-sel, ha nem hozzák be a gyerekek a sajáthangszereiket, és nem muzsikálnak együtt–, akkor a többiek ezért nem csodálhatják,szerethetik ôket, nem mennek el velükhangversenyre, és egyáltalán nem terem-tôdik meg az a légkör, amelyikben min-denki fejlôdik, életre szóló közösségi él-

ményben részesül. Így nem kapnak esélytazok a gyermekek sem, akik igazán tehet-ségesek. Ha nem zeng az ének az iskolá-ban, akkor az egész zenetanítási rendszerösszedôl. A kettôs jubileum idején, Ko-dály Zoltán születésének 125. és halálá-nak 40. évében, sajnos, már itt tartunk.


Énekóra – minden nap?

– Mennyire lehet számítani arra, hogyzeneszeretô gyerekeket tudnak nevelni amai tanítók? Mennyiben segít ebben aKodály módszer?

– A zenei anyanyelven keresztül neve-lôdés nagyon fontos, és a gyakori zeneiaktivitás, mert különben az, hogy „Legyena zene mindenkié!” nem fog megvalósul-ni. Ezért is szorgalmazta Kodály a min-dennapi énektanítást, amire jó esetben ak-kor kerülhet sor, ha zeneszeretô tanítónénijük van a gyerekeknek. Látni jó pél-dákat, van olyan iskola, ahol a heti egyénekóra mellett van néptánc. Különfélerendezvények, népdalversenyek nagyonsegítenek, ha van egy lelkes tanító vagytanár. Ez inkább felsô tagozatban, közép-iskolában megvalósítható. Sok múlik azigazgatón. Egy olyan igazgató, aki büszkearra, hogy az énekkara jól szerepel, na-gyon tudja támogatni a tanár munkáját ésezen keresztül a gyerekek érzelmi fejlôdé-sét. A tanár pedig, aki lelkesíteni tudja agyerekeket és el tudja érni, hogy járjanakaz ô énekkarába, nagyszerû példát ad.Akár a szülôk és gyerekek is szívesenmeghallgatják az ilyen produkciókat.Fontos, hogy a jó példáknak örüljünk, ez-zel talán tovább tudjuk lelkesíteni azigyekvô pedagógusokat.

– Ezek szerint a pedagógus személyétôlfügg szinte teljesen, hogy mennyire kerül-nek a gyerekek közel a zenéhez?

– Nagyon sokban. Aki becsülettel el-végzi a tanítóképzôt és sikerül vele a ze-nét megszerettetni, azok zenehallgatóvá,koncertre járóvá tudják varázsolni a gye-rekeket.

– A zenekarok tudnak valamit tenni,hogy kicsit közelítsenek a gyerekekhez?

– A szülôk is partnerek kell, hogy le-gyenek, el is kell, hogy vigyék a gyereke-ket ezekre a koncertekre, mert van jó né-hány . Például a Szent István Gimnáziumnagyszerû rendezvényei nagyon népsze-rûek. Vagy a Fesztiválzenekar Kakaókon-certjei meg a Nemzeti Filharmonikusokhasonló koncertjei nagyon kedveltek, aliglehet beférni. Itt igazán nagy mûvészekmegcsillogtathatják egyéni tudásukat. Ezta mûvészek is élvezik és persze a gyere-keknek is nagyon tetszik.

– Mit tudna tenni a központi vezetés, azoktatási tárca annak érdekében, hogy azalsó tagozatos kisdiákok közelebb kerül-jenek a zenéhez? Most lehet akár háromkívánsága is…

– A mi nehézségeinket az is jelenti,hogy nem feltétlenül a legtehetségeseb-bek kerülnek hozzánk és tôlük persze ne-héz elvárni, hogy igazán lelkesíteni tudjáka gyerekeket. Aki ének mûveltségterületetválaszt, az több mint kétszer annyi zeneiórát kap, mint a többiek. A hangszerjáték-tól kezdve a hangképzésen át erôteljesebbszolfézs-zenelmélet, zeneirodalom, kar-vezetés oktatás, és kötelezô énekkarimunka várja. Ez a diploma elsôtôl negye-dik osztályig nyújt képesítést, ének tárgy-ból 5.–6. osztályban is. Ez nagyon nép-szerû a kisebb iskolákban, fôleg most,hogy emelik az óraszámokat. A felvételi-nél a képezhetôséget nézzük, nem a tu-dást. A felvételizôk nagyon gyakran aztmondják: „dehát nekünk legutóbb negye-dik osztályban volt énekóránk!” Akkorhol van a híres felsôs szaktanári énekóra?Most különösen érdekes a téma, mert az

új rendszer szerint a felsôsök nem tanít-hatnak „le”. Ez is egy érdekes kifejezés.Országos szintû felmérések bizonyítják,hogy az énektanárok a szakmailag érdek-telen emberek közé tartoznak, bezárul-nak. Beszûkül az érdeklôdésük más terü-letek iránt, s ez elôbb-utóbb visszahat. Mamindenhol szól a zene, ha megy a gyerekaz utcán, ezer betûnyi reklám veszi körül,ha leül a TV elé, bombázzák a villogóreklámok, az Interneten mindent megta-lál. Ilyen állandó bombasztikus hatás alattálló gyerekek figyelmét kellene lekötni.

Ha azt el lehetne érni, hogy a jobbak ke-rülhessenek hozzánk, jobb alapanyagbólsokkal könnyebb lelkes nemzetnevelô em-bereket varázsolni. Sokszor a fôiskola isküszködik, hogy diplomát adjon a fiatalkezébe. Egyre elidegenültebbé válik aképzés, mert mindenki a creditjeire vadá-szik. Mindenki azon igyekszik, hogy azórarendjét úgy állíthassa össze, hogy nekelljen túl sokat dolgoznia. Szétszakadnaka korábbi csoportok, akikkel azért sok min-dent el lehetett érni. Úgy sokkal könnyebb,ha mindig ugyanazok az arcok vannak, hi-szen a közösségnevelésre is meg kell taní-tani az embereket. Most minden az elide-genülés irányába megy, a teljesítés alényeg. S ha ôt nem lelkesítette a saját cso-portja, ô sem fog tudni másokat lelkesíteni.

Eddig tartott a beszélgetés Döbrössy Já-nossal, majd átnyújtott egy meghívót aBudapesti Tanítóképzô Fôiskola diákjai-nak elôadására, melyen Szörényi-Bródy:István, a király c. rockoperáját adják elô.

Úgy látszik, minden nehézség ellenéremégiscsak folyik közösségnevelô munkaa Budapesti Tanítóképzô Fôiskolán…

Szôke Cecília(folytatjuk)

Döbrössy Jánosa Budapesti Tanítóképzô Fôiskola Ének-zene Tanszékvezetô docense

„Országos szintû felmérések bizonyítják, hogy az énektanárok a szakmailag érdektelen emberekközé tartoznak, bezárulnak.”

33-41 9.3.2007 11:32 Page 35

M Û H E L Y

36

– Önnek milyen emlékei vannak az isko-lai énekórákról?

– Én nagyon korán bekerültem a szüleimáltal egy olyan környezetbe, ahol termé-szetes, volt, hogy zenét tanulok. Az álta-lános iskolai órákat nagyon szerettem, defôleg azért, mert akkor már zeneiskolábanklarinétot tanultam. Ez adta az ihletet ké-sôbb, hogy zenei pályára menjek. A Ko-dály módszer hasznát kevésbé éreztem,hogy az általános iskolai oktatásban ered-ményes lenne, inkább a zeneiskolás szol-fézs oktatást segíti. Az egész lényegétcsak késôbb értettem meg.

– Mi indította Önt a Fülharmoniák so-rozat kezdeményezésére?

– A legfontosabb, hogy a gyerek szeres-se meg a zenét. Szerintem ez lenne a zene-oktatás igazi feladata, hogy olyan közön-séget neveljen, amelyik mûfaji válogatásnélkül bármilyen jó koncertre elmegy.Menjenek el a fiatalok a Sportcsarnokba isés üljenek be a Zeneakadémiára a Nemze-ti Filharmonikusok koncertjére is. Kicsitaz utóbbi idôszakban a közönség és a zenekezd elszakadni egymástól, a fiatalok akomoly zenészekre azt mondják: szomorúzenészek. Úgy gondolják, hogy nemmegközelíthetô az ô világuk. Egyre távo-labb kerül tôlük a klasszikus zene. Mindenmûfajban meg kell találni az értékes zenét,nekünk ez az alapvetô célkitûzésünk. Azének-zene órákon hiányzik, hogy a külön-bözô mûfajokat párhuzamba állítsák.Ugyanúgy értéket teremtett a Beatlesegyüttes, mint Johann Sebastian Bach.Mind a kettôt oktatni kell. Meg kell mutat-ni a gyerekeknek az összefüggést, hogyhanincs Bach, nem jutunk el a kön-nyûzenében sem a különbözô stílusokhoz.Hiszen ha belegondolunk, Mozart is kön-nyûzenész volt akkor, amikor a Diverti-mentokat komponálta. Ugyanazt a céltszolgálta ez a mûfaj, mint ma a disco.

– Hogyan épül fel egy Fülharmóniákkoncert?

– Több részbôl. Egyrészt az általánoszenei intelligenciához tartozó mûveketjátsszuk el, majd ehhez kapcsolódó kérdé-seket teszünk föl a gyerekeknek, tehát in-teraktív a sorozat. Például mielôtt meg-szólal a Hattyúk tava egy részlete,megkérdezzük, mely táncmûfaj számáraíródott ez a darab, vagy amikor a Carmenszvitet játsszuk, azt kell kitalálni, hogymelyik ország jellegzetes zenéje lehet ez alatin ritmikájú muzsika? A hangszerekkelis megismertetjük ôket, aztán nekem hátatfordítva találhatják ki, hogy éppen melyikhangszer szól. Késztetjük ôket, hogy fo-lyamatosan figyeljenek, aktív résztvevôilegyenek a mûsornak . A népzene világá-ba is elvisszük ôket, ebben Gulyás Fe-renc népzenész segít. Amikor a gyerekeka színpadon megpróbálják megszólaltatnia kanászkürtöt, rájönnek, hogy ez nem isolyan egyszerû. Áttérve a könnyûzenére:ha például a Crystal együttes a vendé-günk, elôször eljátsszuk az egyik számu-kat csak szimfonikus zenekarral. A gyere-kek örömmel ismerik föl a kedvencslágerüket, s rögtön közelebb kerül hoz-zájuk a szimfonikus zenekar világa, hi-szen ha ismert slágert is tudnak játszani,akkor ezek nem lehetnek szomorú zené-szek! Még közelebb kerül hozzájuk adolog, amikor a Crystal együttes a szín-padra lép és elôadja a számot, háttérkísé-retként a szimfonikus zenekarral.

– Milyen korosztályt céloznak megezekkel a koncertekkel?

– A nyolc-kilencéves korosztályt. Ôk alegaktívabbak ezeken a koncerteken. Eztermészetesen nem azt jelenti, hogy nin-csenek 13-14 évesek is. Általános iskolákáltal szervezett a produkció, tehát elôzete-sen a kommunikációs ügynökségünkmegkeresi az iskolákat és az osztály-fônök, vagy maga az igazgató hozza el azosztályokat, „kötelezô iskolai rendez-vény” címszóval, amit a gyerekek perszenagyon élveznek, mert elmarad a tanítás.Én gondolkodom abban is, hogy tovább

viszem középiskolai szintre, sôt egyete-mistáknak is el tudok képzelni ilyen kon-certeket, akik már befogadóbbak, a jazzvilágába is el lehet kalandozni.

– Merre fele jártak már Magyarorszá-gon?

– Ez a hetedik évünk, Magyarországszinte összes nagy városát bejártuk. Van-nak helyek, ahová már harmadszor me-gyünk vissza. Az a tervem, hogy tanyasiiskolákhoz is elmegyünk, olyan gyere-kekhez, akik a nagy városba nem tudná-nak bejönni . Házhoz vinném a produkci-ót olyan szegényebb falvakba, ahol agyerekek hálásak lennének, hogy valamitörténik és olyan sztárok jönnek el hozzá-

XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

Zene mûfaji korlátok nélkülA Budapest Pops Orchestra fiatal zenemûvészekbôl álló szimfonikus zenekar.

Évek óta járja az országot, s viszi közel a gyerekekhez, fiatalokhoz a Zenét. Nem néma áhitatban,hanem aktív közremûködôként, játékos feladatok megoldásával vonja be a fiatal közönséget egy

olyan világba, amely addig talán idegen volt számukra. Presztolánszky András, a zenekar alapítója,vezetôje mesél eddigi eredményeikrôl, tapasztalataikról.

33-41 9.3.2007 11:32 Page 36

M Û H E L Y

37

Ismerkedünk a stúdióval,

közremûködünk egy igazi élô

adásban és ráadásul találkozunk a BA-LU

EUfórikusokkal, akik ezúttal a 3 kismalac és a

Kacor király címû mesés zenejátékokat adják elô!

Minden 5-10 év közötti gyereket várunk a

Bródy Sándor utcába, a belépés

díjtalan!

Ha jönnél, elôzôleg jelent-

kezz a 328 7878 telefon-

számon, ahol megkapod

a belépési kódot!

Ne feledd: A ZENE VÁR!!!

juk, akiket ôk csak rádióból vagy tv-bôlismernek, szimfonikus zenekart meg mégéletükben nem láttak. Remélem pályázatútján sikerül pénzt szereznünk erre.

– Kik azok az ismert könnyû- illetve ko-molyzenészek, akik felléptek már a Fül-harmóniák sorozatban?

– Horgas Eszter, Szenthelyi Miklós,Geiger György, Rácz Zoltán, az Ama-dinda ütôegyüttes vezetôje. A könnyûze-nészekbôl a legnépszerûbb együttesek: aUnited, a Nox, Republic, Bonbon fellé-pett már velünk. Próbáljuk azokat azegyütteseket kiválasztani, akik nemgagyi dolgot csinálnak, hanem ténylegmagasabb színvonalon mûvelik akönnyûzenét.

– Az elôbb említette, hogy a könnyû-zenét hogyan közelítik meg komolyzeneioldalról, ez fordítva hogyan mûködik?

– Amikor a Beatles megálmodta a Yes-terdayt, egy vonósnégyest választottak,

úgy érezték, ez még gazdagabbá tenné ahangzást. Rájönnek a könnyûzenészek,hogy a szimfonikus háttér egész más szí-nezetet ad a számaiknak és sok példát lá-tunk az együttmûködésre. Például a Ma-gyar Rádió Szimfonikus Zenekara isfellépett már Zoránnal. Ez a hatvanasévek óta nyugaton természetes, minálunkkicsit nehezebben fogadják el az embe-rek, de amikor mi a Republickal elkezd-tük az ilyen koncerteket, nagyon pozitívvisszajelzést kaptunk. A Metallica feldol-gozta például Mozart g-moll szimfóniáját.Sokan ilyen rockos változatban ismertékmeg a mûvet és kíváncsiak lettek az ere-detire is. Ha ezt sikerülne az énekoktatás-ba is bevinni talán megoldódna az a prob-léma, amit Kocsis Zoltán már évekkelezelôtt pesszimistán megjósolt, hogy egyidô után ki fog halni a komolyzenei hang-versenyekre járó közönség.

– Volt-e olyan tapasztalata, hogy aFülharmóniák koncert után többen men-

tek komolyzenei hangversenyre, mintelôtte?

– Arról tudok beszámolni, hogy mikoregy olyan helyre megyünk vissza, aholmár elôzô évben jártunk, arra a kérdésre,hogy ki volt tavaly is Fülharmóniák kon-certen, nagyon sok kéz lendül a magasba.S amikor azt kérdezem, ki iratkozott beazóta valamilyen hangszerre, akkor is so-kan jelentkeznek. Ebben szerepet játsziktalán az is, hogy mindig van egy-két gye-rek, akit a színpadra hívunk, és a társai,akikkel egyébként együtt fociznak, otttudják meg, hogy milyen szépen játszik abarátjuk valamilyen hangszeren. Ez bein-dít bennük egy egészséges versenyszelle-met és ôk is akarnak tanulni valamilyenhangszert. A koncerteken mindig „kiké-pezünk” egy kis karmestert is, aki dirigál-ja a zenekart. Ez is nagy élmény számuk-ra, hogy az ô kezük alatt megszólal azegyüttes, boldogan mesélik otthon a szü-leiknek, hogy szimfonikus zenekart vezé-nyeltek! Szôke Cecília

XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

Március 25-én vasárnap délelôtt fél tizenegykor ismét

Bonbon Matiné a Magyar Rádió 6-os stúdiójában!

33-41 9.3.2007 11:32 Page 37

M Û H E L Y

A klasszikus zene élvezetéhez lehet rádiót hallgatni, saját CD-t éshanglemezt feltenni vagy válogatni Németország széles és sokol-dalú regionális koncertkultúrájának kínálataiból. Ez a három útkölcsönösségben, de ugyanakkor versenyben is állhat egymással.

Ez a helyzet egy sor kérdést vet fel: milyen jelentôsége van aklasszikus zene befogadását illetôen a rádiónak, az egyénileg ren-delkezésre álló hanghordozókkal szemben Németországban? Mi-lyen értéket képvisel a koncertlátogatás? Mi módon írható le a rá-dió, egyéni hanghordozó és koncertterem közötti kiegészítô vagyhelyettesítô viszony? Ki használja a lehetôségeket egymás kiegé-szítéseként, ki és miért választja ezek közül csupán az egyiket?Másképpen megfogalmazva: létezik a klasszikus zene háromfélebefogadási módja között egy stabil, kiegyenlített kapcsolat vagyminden esetben számolnunk kell valamelyik dominanciájával?

A rádió kulturális kínálatainak jövôjét tekintve, kívánatos aklasszikus zene és azzal határos mûfajok sugárzása, felvállalva amás eszközök által továbbított zenével való átfedettséget vagy ver-senyt is. Az ARD komolyzenei stúdiuma ezt tekinti feladatának.

Komolyzene-hallgatás rádión

A felnôtteknek még mindig mintegy 8 százaléka legalább három-szor hetenként hallgat a rádióból klasszikus zenét („sokszor hall-gatók”), további 11 százaléka legalább egyszer hetenként („egyébhallgatói kör”, lásd az 1. grafikát).

Háromnegyede azoknak, akik egyébként szeretik a klasszikuszenét, alig vagy egyáltalán nem kapcsolják be a rádiót ezekért aprogramokért. A felnôtt német polgárok tíz százalékát a „ritkán

hallgatók” (kevesebb mint egy alkalom hetenként), 71 százalékát a„nem hallgatók” közé lehet sorolni. Figyelemre méltó, hogy ezenrádiót nem hallgatók 24 százaléka a klasszikus zenét kedvelôk kö-rébôl kerül ki. Meghatározhatók tehát olyan releváns csoportok,amelyek a komolyzene iránt ugyan vonzódnak, de igényeiket nema rádió, hanem saját hanghordozóik vagy koncertek útján elégítik ki.

Ki hallgat komolyzenét a rádióból? Ôk fôleg idôsebbek, 50 évfelettiek, sôt még inkább 65 év felettiek (lásd 1. táblázatot). A14–49 éves korosztályból csupán 3 százalék tartozik a „sokszorhallgatók” közé. Ennek megfelelôen magas a „sokszor hallgatók”életkora, ezek átlaga 61 év. Ennek a csoportnak 57 százalékát nô,79 százaléka legalább egyszer hetente saját hanghordozóból is


Ekkehardt Oehmichen/Sylvia Feuerstein

Rádió, iPod vagy koncert?

A rádió jövôbeni szerepe a zenekultúrában

A privát lemez- ill. CD-gyûjtemény és az egyénihangverseny- illetve operalátogatás klasszikusversenytársai a rádiónak. A fiatalabb generáció hozzá van szokva ahhoz, hogy a zenehallgatás helyét és idejét magahatározza meg. Milyen szerepet képesa rádió a jövôben a klasszikus zeneterjesztésében betölteni?

Komolyzene-hallgatás rádión 1. ábra

> 3x/hét8%

< 1x/hét10%

Nem nyitott a komolyzene iránt47%

1–3x/hét11%

Bázis: minden megkérdezett (6096)Forrás:ARD komolyzenei tanulmáy, 2005

Nem hallgat klasszikus zenét rádión

24%

33-41 9.3.2007 11:32 Page 38

M Û H E L Y

hallgat zenét, 59 százaléka legalább egyszer negyedévenkénthangversenyre is elmegy.

Az „egyéb hallgatói kör” (egy-három alkalommal hetente)strukturálisan kevéssé különbözik a komolyzene „sokszor hallga-tói” körétôl (52% nô; átlag életkor 55 év; 72% hallgat komolyzenétlegalább egyszer hetente saját hanghordozóból). Csupán a kon-certlátogatás gyakorisága különbözik a „sokszor hallgatók”-étól(38% legalább egyszer negyedévenként).

A rádióból komolyzenét „ritkán hallgatók” (kevesebbszer mintegyszer hetente, 10%) kissé fiatalabbak (átlag életkor 53 év). Ôksaját hanghordozókból (23% legalább egyszer hetente) és kon-certteremben (24% legalább egyszer negyedévenként) is relatívekevés komoly zenét hallgatnak. Annak a csoportnak az átlag élet-kora, amelynek tagjai vonzódnak a komoly zenéhez, de a rádiótzenehallgatásra egyáltalán nem használják (24%) 47 év, és a „rit-kán hallgatók”-kal összehasonlítva kissé jobban használják sajáthanghordozóikat (36% legalább egyszer hetente).

Hanghordozók dominanciája

Az össznépesség körében a komolyzene hallgatás nagyobb mér-tékben történik a hanghordozók, mint a rádió révén. Majdnem fe-le a komolyzene kedvelôknek, mintegy 25 százaléka a népesség-nek, legalább egyszer hetente hanglemezen vagy CD-n – MP3lejátszón is – sajátmaga által elhatározott idôben és módon hallgatzenét. A komolyzene kedvelôk 11 százaléka számára a hanghor-dozók nem játszanak szerepet. (lásd 2. grafikát) Strukturálisan is-mét a nôk és idôsebbek tartoznak ebbe a csoportba (lásd a 2. táb-lázatot)

Zenehallgatás koncerten

A komolyzene hangversenyteremben, operában vagy még temp-lomi koncerteken is történô befogadásának nagyságrendje megfe-lel a rádiópotenciálnak, akkor is, ha itt más sûrûségi skálát kellalapul venni. A felnôtt népesség 7 százaléka egyszer vagy több-ször megy el hangversenyre, további 11 százaléka egyszer egy ne-gyedévben. Összességében a népesség 42 százalékának van kon-taktusa a komolyzenével koncert teremben, operában vagytemplomi hangversenyen (lásd a 3. grafikát). Strukturálisan ismétaz idôsebb korosztály az aktívabb (lásd a 3. táblázatot).

Milyen nagyságrendû az átfedés ezek között a csoportok között?Elôször is meg kell állapítani, hogy a népesség 18 százaléka hall-gat komolyzenét saját hanghordozóin de rádión nem. Emellett vanegy 19 százalékos csoport, amelyik hangversenyeket látogat, denem hallgat zenét a rádióból. Ezzel szemben a komolyzene-hallga-


1. táblázat

Komolyzene-hallgatás rádión, szociodemográfiai szempontból (%-ban)

Heti gyakoriságtöbb mint 3x 1–3x kevesebbszer mint 1x

összesen 8 11 10férfiak 8 12 11nôk 8 10 9

Korosztályok14–29 3 9 830–49 3 8 1050–64 11 12 1165 év felett 14 13 10

2. táblázat

Komolyzene-hallgatás hanghordozóról, szociodemográfiai szempontból (%-ban)




Komolyzene-hallgatás hanghordozóról 2. ábra

> 3x/hét7%

< 1x/hét17%


1–3x/hét18%


Nem hallgat klasszikus zenét hanghordozóról 24%

Koncertlátogatók (klasszikus, templomi koncert, opera) 3. ábra

<1x/negyedév24%


Nem hallgat komolyzenét koncerten 11%


1x/hónap és gyakrabban 7%

1x/negyedév11%

Klasszikuszene-hallgatás koncerten (%-ban) 3. táblázat




33-41 9.3.2007 11:32 Page 39

M Û H E L Y

tók közül csak 5 százalék kötôdik a rádióhoz, és nem hallgat zenéthanghordozókról, valamint 6 százalék nem jár koncertre. A rádió-hallgatás a hanghordozókkal és koncertekkel szemben nyilvánva-lóan ritkábban történik kizárólagosan. Ettôl eltér a népesség 20százalékos csoportja, amelyik a zenehallgatás adta mindháromélmény-lehetôséget rendszeresen kihasználja (lásd a 4. grafikát)

Különbözô komolyzene-hallgatási típusok

Hogyan kötôdik a klasszikus zene a mindennapokhoz? Hogyankülönböztetjük meg azokat akik a zenét különleges alkalmakkorvagy bizonyos hangulat-helyzetekben hallgatják, azoktól, akikszámára a klasszikus zene a mindennapok részét képezi, amivelérzelmileg erôsen azonosulnak? Meg tudunk-e különböztetni hall-gatói csoportokat, amelyek túlnyomó részben, csak meghatáro-zott, válogatott darabokat, vagy zeneszerzôket hallgatnak és olya-nokat, amelyek nyitottak az újdonságok felé?

Az említett variánsok alapján a komolyzene kedvelôk négy,egymástól szigorúan elválasztható csoportját különböztethetjükmeg: a „mindennapos”, az „ínyenc”, a „hangulati” és az „alkalmi”hallgatókat. A „mindennapos” hallgatókra (11%) a klasszikus ze-nével való magas azonosulás jellemzô, és az hogy a zene életükrészét képezi. Az „ínyenc” csoportnál (15%) a zene mint az életgazdagításának eszköze tekinthetô. A zeneválogatás kissé több is-meretet árul el, mint a „mindennapos” csoportnál, modernebbmûvek is a repertoárhoz tartoznak. A „hangulati” csoport (17%)számára a zene jelentôsége nem olyan mélyreható mint az elôzôkét csoportnál. A zenét túlnyomó részben bizonyos alkalmak ke-retében hallgatják. A komolyzene leginkább távolságtartói az „al-kalmi” csoport (10%) tagjai, akiknek alapjában véve nincs konk-rét affinitásuk ehhez a zenéhez, amint azt az elnevezésük iselárulja, csak bizonyos alkalmakkor kerülnek kapcsolatba a ko-molyzenével (lásd az 5. grafikát).

Különösen a „mindennapos” csoport számára van a rádióhallga-tásnak nagy jelentôsége: 57 százalékuk legalább egyszer hetentehallgat klasszikusokat a rádióból. Az „ínyencek” itt 49%-on állnak.Ugyanakkor mindkét csoport erôsen használja a saját hanghordo-

zóit: 71 százaléka a „mindennapos” hallgatóknak és 67 százalékaaz „ínyencek”-nek legalább egyszer egy héten. A hangverseny-lá-togatás is fontos. Sem a „hangulati”, sem az „alkalmi” hallgatóknaknincs mélyebb kapcsolatuk az egyéni hanghordozókkal vagy a kon-cert-termekkel. A befogadó csoportok szembeállításával világossáválik, hogy a rádió lényegileg azon fontos csoportokat szólítjameg, amelyek a komolyzenéhez intenzív kapcsolatot táplálnak.

Hanghordozókat igen, de rádiót nem

Ha szembe állítjuk a felnôtteket akik a komolyzene miatt a rádiótnem kapcsolják be, de a klasszikus zenét lemezeken vagy CD-nhallgatják azokkal, akik a zenehallgatáshoz minden médiumot, akoncertlátogatást is beleértve felhasználják, egyértelmûen felis-merhetôk a strukturális különbségek. Azok, akik hanghordozókatigen, de rádiót nem hallgatnak, lényegesen fiatalabbak (átlagkor45,7 év, 50 év alattiak 62%), mint a másik csoport, amelyik a rá-diót is hallgatja (átlagkor 56,7 év, 50 éven alattiak 28,5%). A ne-mek tekintetében csupán csekély a különbség. A nôk dominálnakmindkét csoportban (57 ill. 56%).

A felvázolt befogadási típusoknál pregnánsan kitûnik, hogyazok, akik a hanghordozókat használják de nincs kapcsolatuk a rá-dión sugárzott klasszikus zenével, nagymértékben a „hangulati”csoporthoz tartoznak (17%) vagy „alkalmi” hallgatók (10%). A„mindennapos” hallgatók kerek 11 százalékukkal és az „ínyencek”a 15 százalékukkal viszonylag kisebb csoportot alkotnak. Ez azt je-lenti, hogy a klasszikus zene azon kedvelôi, akiknek a zene nemképezi a mindennapi élet fontos elemét, inkább mellôzik a rádió-hallgatást, mint azok, akikre nem ez a jellemzô. Pozitívebben fo-galmazva: az „ínyencek” és „mindennapos” hallgatók (összesen26%) erôs mértékben alkotják azoknak a csoportját, akik mindenforrást kihasználnak a klasszikus zene élvezetéhez, saját lemez- ésCD-gyûjteményüket, a koncerttermet és természetesen a rádiót is.

Hol található vajon a közlekedési sorompó a rádióhoz vezetôúton azoknál, akik a klasszikus zenét szeretik, de a rádiót mégsemhallgatják? A tanulmány a rádióhallgatást akadályozó konkrétokokat kutatja.

A rádióból sugárzott klasszikus zene hallgatásánakakadályai

Amint az az eddigiekbôl kitûnik, a komolyzene kedvelôinekmajdnem kétharmada (a népesség 34%-a) a klasszikus zene hall-gatásához vagy (már) egyáltalán nem, vagy hetente kevesebbszer,


A komolyzene jelentôsége a klasszikus zene-hallgatók

különféle csoportjainál 5. ábra

Mindennapi hallgatók11%

Hangulati hallgatók17%

Nem nyitotta komolyzene iránt47%

Ínyencek15%

Bázis: minden megkérdezett (6096)Forrás:ARD komolyzenei tanulmáy, 2005Alkalmi hallgatók

10%

Átfedések a komolyzene-hallgatók különbözô csoportjai között 4. ábra

Összesen: 29

Összesen: 42

Összesen: 42

33-41 9.3.2007 11:32 Page 40

M Û H E L Y

mint egyszer kapcsolja be a rádiót. Az okok sokfélék. A közép-pontban maga a rádió strukturális sajátossága áll, aminek követ-keztében a hallgatók a zenedarabokat nem önmaguk válogathatjákki, hanem a felkínált program-menetet kell követniük. Az igé-nyek, amik itt megfogalmazódnak az egyéni CD- és lemez-gyûjtemény által keletkezett függôségbôl fakadnak. A komolyze-nét idôkorlátok és amellett helyhez kötöttség nélkül (egészen azMP3 lejátszóig ill. iPod-ig) hallgatni azért vonzó, mert a hangulat-nak és igényeknek megfelelô darabokat a saját repertoárból lehetkiválogatni.

Ennél a csoportnál a komolyzene hallgatásának mentálisan aligvan kapcsolata a rádióhoz. A komolyzenét mint valami minden-napokból kiemelkedôt élik meg, amelynek élvezete nyugalmat ésfigyelmet igényel, egy olyan tartást, amit a rádió ilyen mértékbennem követel meg. Két komponens találkozásáról van szó: élveze-ti tapasztalat a komolyzenével kapcsolatban az egyik oldalon és arádióval kapcsolatos tapasztalat (és meghatározás) a másik olda-lon. Az egyéni ízlés szerinti, idôkorlátozás nélküli lemez- és CD-hallgatás során évtizedek alatt kialakult zenehallgatási szokás mi-att ez a csoport a rádiót teljesen mellôzi, vagy csak hézagpótlókénthasználja. A rádiónak strukturális okokból nincs esélye ennek abefogadási igénynek eleget tenni. A tanulmány azonban azt ismegmutatja, hogy a zenekedvelôk eme nagy csoportja távolság-tartásának a rádiótól, annak konkrét programajánlatához kevésköze van. Nem tartja azt sem „nehéz”-nek, sem „régimódi”-nak.Még a hangminôség sem állít számottevô korlátokat.

Igénybevételi minta a klasszikus zene napi hallgatásához

Mi a rádió erôssége és funkciója a klasszikus zene napi hallga-tásánál? Milyen hasznossági és figyelemfelkeltô motívumok ál-lapíthatók meg? A klasszikus zenét a választott médiától függet-lenül leginkább délután, kora este, és kora estétôl késô estighallgatják. Ez mind a hétköznapokra, mind a hét végére érvé-nyes. A rádió közvetítette zenét fôleg kora reggel, délelôtt ésdélben hallgatják. A nap folyamán a rádióhallgatás jelentôsencsökken. A rádióhallgatás csökkenésének kiegészítéseként azindividuálisan meghatározott hanghordozók nyernek teret. Amiaz odafigyelést illeti ez leginkább az esti vagy késô esti zene-hallgatást jellemzi. A nap elsô részében – amikor a rádióhallga-tás dominál – a figyelem lazább, a zene sokszor más tevékeny-ségek háttérjelenségévé válik.

A klasszikus zene rádióhallgatási szokásai

A ma gyakori háttérzenélés messzemenôen jellemzi a klasszikuszene hallgatójának hozzáállását a rádió zenei mûsoraihoz. Aklasszikus zenét elsôsorban kellemes, szórakoztató funkciója mi-att hallgatják. Amiben a klasszikus zene kedvelôi számára a sajátCD-gyûjteményhez képest a rádió mégis elônyt jelenthet, az a vál-tozatosság, meglepetés és újdonságok felfedezése.

A rádióban hallható klasszikus zenének sokféle igényt kell ki-elégítenie: szórakoztató módon elsôsorban örömet okozzon,ugyanakkor legyen a program érdekes, nyújtson többletet a le-mezhallgatáshoz képest, legyen változatos, meglepô, az ismert ze-neszámok mellett ismeretlenek és szokatlanok is hangozzanak el,nem utolsósorban zenetörténészek és zenekritikusok ismertetésé-vel vagy méltatásával.

Komolyzenei programok bôvített koncepcióval

Az elmúlt években a klasszikus- és kulturális programok reperto-árja szélesedett, és nyitott lett más mûfajok felé. Vegyes progra-mok jöttek létre, amelyek nem kizárólagosan a klasszikus zenéthanem a határos zenei mûfajokat is képviselték, mint pl. a jazz, asanszon, a világzene vagy az igényes popzene. A jelen tanulmányeredményei igazolják ennek a programstratégiai döntésnek a he-lyességét. A megkérdezett komolyzene kedvelôk többsége elfo-gadja kiegészítésként más zenei irányzatok jelenlétét is a klasszi-kus adón. Az itt leírt szélesített zenei koncepciót mindenkorcsoport jobban elfogadja mint elveti. Különösen a fiatalabb ge-neráció támogatja jelentôsen. A vegyes programok elfogadottságaleginkább a 65 éven felülieknél polarizálódik. Abból kiindulva,hogy ez a koncepció fôleg a zenekedvelô utánpótlást vonzza, az újprofilírozás jövô-meghatározónak tûnik. Azzal a reménnyel ke-csegtet, hogy több embert hoz kapcsolatba a komoly zenével, minta „tisztán” klasszikus zenei programok.

A koncertközvetítések jelentôsége

A megkérdezettek többségének az a véleménye, hogy a rádió kon-certközvetítései azért nélkülözhetetlenek, mert sok ember számá-ra ezek teszik lehetôvé a regionális vagy lokális zenei életben va-ló részvételt. A koncertközvetítések ezért fontos hozzájárulástjelentenek a régióval és a Német Szövetségi Köztársasággal valóazonosuláshoz, valamint lehetôvé teszik, azt, hogy a zenei együt-tesek a hangversenytermek keretein túl is ismertté válhassanak.

Végeredmény

Összefoglalva az eddigieket, meg kell állapítani, hogy a rádió su-gározta komolyzene relatíve sokakat megszólít. Az a „mindennapi”vagy „ínyenc” hallgató, aki szívesen teszi ki magát a zene hatásá-nak, sôt szeretne ezen a téren további ismeretekre szert tenni, nemnélkülözi az ARD kulturális csatornáinak klasszikus kínálatait. Aszerkesztôknek azonban figyelemmel kell lenniük arra is, hogy re-leváns része a rádióhallgatóknak mellékesen hallgat zenét, és hogyazok aránya, akik különösen korareggel és a nap elsô felében hall-gatják a legnagyobb figyelemmel és odaadással azt, igen csekély.Ez megváltozik délutánra és estére. Akkor az egyéni hanghordo-zók individuális választási lehetôsége különösen nagy konkurenci-át jelent. Fel kell tenni a kérdést, hogy miképpen lehetne a közép-generációt mint célcsoportot a rádió számára jobban megnyerni. Anyitás más mûfajok felé már kipróbált, és sikeres eszköznek tûnik.Jó módszer ez az úgynevezett komoly zenének, az úgynevezettszórakoztató zenével szemben történô, – a szakmabeliek számáramár rég túlhaladott – elszigetelésének leküzdésére is.

Jelentôs kommunikációs intézkedésekre volna még szükség arádió egyedülálló kvalitásainak tudatosításához, mindig újabbutak megnyitásához a klasszikus zenéhez. A komolyzene sugárzá-sához a magas szakmai, zenei zsurnalisztikai kompetencia, a máremlített célcsoportok érdeklôdésének mindig újbóli felkeltéséhez– a háttér zenélést kivéve – nélkülözhetetlen.

A rádiótól távolságot tartókra való tekintettel, különleges fi-gyelmet kellene fordítani a célcsoportokra vonatkozó Internet ol-dalak továbbfejlesztésére, hogy a rádió komolyzene kínálata átte-kinthetôbb, a specifikus produkciók és közvetítések elérhetôségekönnyebb legyen. Das Orchester 2006/12.


33-41 9.3.2007 11:32 Page 41

M Û H E L Y

Idôtállóságot biztosítani

Az ember megmászik egyet Stuttgart szá-mos „zöld domb”-ja közül, elmegy a tiszte-letreméltó Berg villa elôtt és aztán néhánylépést tesz északi irányba. A zajkulisszaegyáltalán nem zenei: itt kalapácsolnak,fúrnak, sôt baggerolnak. Pokoli lárma aperzselô hôségben. A rádió-stúdiót éppenfelújítják. Ebben a stúdióban próbál aStuttgarti Rádiózenekar. De ebben a stúdió-ban dolgozik a zenekar szerkesztôje is, ottül a menedzser, a zenekari marketing hogycsupán néhányat nevezzünk meg. Talánéppen ez a közelség az, ami a szerkesztô-séget és a zenekari menedzsmentet össze-hozta és arra szolgált, hogy a tanulók szá-mára már hoszszabb idô óta mûködôprogramjuk elnevezést kapott és konzek-vensen fejlôdött. „Sok minden történik ná-lunk egyszerûen menet közben”, mondjaKerstin Gebel. Találkozunk, rövid eszme-cserét folytatunk és már kattan az agyunk?Azért olyan egyszerûen ez nem történhet.Hasonlóan talán…

A Stuttgarti Rádiózenekarban már sokéve lehetôség van arra, hogy iskolai osztá-lyok a zenekar próbáit látogassák, és utánaesetleg – a tanulók életkorának megfelelô-en – egy hangversenyen is részt vegyenek.A diákok számára mindig is különösen al-kalmasak voltak a déli koncertek, amelye-ket a rádió egyenes adásban közvetített, –nemcsak a diákoknak kedvezô idôpontja(13.05h), hanem azok tematikus felépítésemiatt is. A legtöbbször egy azonos témafogja össze a rendezvényeket az egész sze-zonon keresztül. A diákok rendszeresen lá-togatták a hangversenyeket, számol beKerstin Gebel, speciális elôkészítésbenvolt részük és a koncert elôtt még a techni-kával is ismerkedtek. Habár mindenkinagy buzgalommal és lelkesedéssel vett

ezen részt, a szolgálat mégis többlet-terhe-lést jelentett: a technikusokat az elkövetkezôegyenes közvetítés elôkészületei foglal-koztatták, a szerkesztô gondolatai talán mára koncert moderátori feladatai körül jártak.Sok kérdés nyitva maradt, mert kevés idôés hely állt rendelkezésre. De végül is ezeka rendezvények a „Fülelj” már másodikévfolyamába lépett zenei ismeretterjesztôprogram csíráját hordozták magukban.

Miben különbözik a stuttgarti „Fülelj” akölni (Türzenich-Orchester) és berlini(Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin) név-rokonaitól? Elôször is abban, hogy Stutt-gartban nincsenek külön a gyermekek ésfiatalok számára tervezett és moderálthangversenyek. A cél az, tájékoztat FelixFischer zenekari menedzser, hogy a fiata-lokat elôkészítsük egy hangverseny-láto-gatásra, arra elkísérjük és az átélt élménye-ket feldolgozzuk. A diákok foglalkozzanakaktívan zenével ill. a speciális témával ésez a foglalkozás, így Felix Fischer, „min-denek elôtt idôtállóságot eredményezzen”.Ennek eszköze lehet: együttmuzsikálás ze-nekari muzsikusokkal, bevezetô elôadáslétrehozása diákok részérôl diákoknak, rá-dióriport a koncertrôl vagy zenei kritikaírása egy irodalmi mûhely keretében –nincs hiány ötletekben! Ezen kívül a „Fü-lelj” zenei ismeretterjesztési program, amiazt jelenti, hogy nemcsak a gyermekekhezés fiatalokhoz szól. Szó van arról, hogy ajövôben a népfôiskola bekapcsolásával ki-terjesztjük a felnôttekre is.

Kultúra-(hozzáférhetô,megközelítô) oktatás

Akármilyen jó is egy zenei ismeretter-jesztô program: ha nincs hozzá partner, akiannak elindítójával – ebben az esetben azSWR-rel (Südwestrundfunk) – együttmû-

ködik, nem indul el az eseménysorozat. AStuttgarti Rádiózenekarnak talán szeren-cséje van, hogy Baden-Württembergbenvan otthon. Ugyanis semelyik másik németszövetségi tartományban sincs olyan ko-operáció a minisztériummal, mind itt. Már1968-ban létrejött az együttmûködés azakkori Süddeutsche Rundfunk (SDR) és aKultuszminisztérium között. Az együttmû-ködés újraindítására és elmélyítésére 1984-ben került sor, amikor Walter Pfohl-t kine-vezték a Baden-Württembergi Kulturális,Ifjúsági és Sportminisztérium zenei refe-rensévé. Ô ezt megelôzôen a Stuttgarti Rá-dió zenei szerkesztôjeként tevékenykedettés szerepe volt a Baden-Württembergi elsôzenei gimnázium létrehozásában. Jelenlegifunkciójában, mint miniszteri tanácsos, aziskolai zenei nevelésért, az amatôr zenefejlesztéséért, valamint számos, a gyerme-kek és fiatalok számára létrehozott zenei-kulturális programokért felelôs.

A három partner – Kultuszminisztérium,SWR, iskolák – együttmûködését koncert-didaktikus kooperációnak nevezi. 15 éverendszeresen találkozik egy munkacsoportamelynek önkéntes alapon résztvevô tag-jai: a Kultuszminisztérium képviselôje, aRádiózenekar szerkesztôi, valamint min-den iskolatípus képviselôje, az ún. zeneiszaktanácsadó. Egy ülés alkalmával elôter-jesztik és áttekintik a mindenkori szezonprogramját. A tanárok kiválogatják a min-denkori korosztálynak megfelelô mûsorokat.Ezekhez a koncertekhez aztán a Rádiótólszakmai anyagot kapnak. A szaktanács-adók ebbôl olyan ismertetô anyagot készí-tenek, amely a koncert elôtt az Internetrekerül. A felkészülésre a hangverseny elôtt3-5 tanóra áll rendelkezésre. A „Stuttgartimodell titkos receptjét” Walter Pfohl ab-ban látja, hogy a tanár közvetítô szerepetkap, amihez a Rádió segítséget nyújt. Ezek


Vegyünk a tanulóknak egy koncert-illemkódexet, a tanároknak adjunk egy vezérfonalat és állítsuk felvételre a mikrofont, – készen van a zenei ismeretterjesztô program! Ha ez nem is ilyen egyszerû, de a Stuttgarti Rádió-zenekarnál a rádió bekapcsolódik a zenei ismeretterjesztô programba, a mikrofonok a célt szolgálják: munkaeszközök zenészek és diákok számára. A rádióriportok és koncertismertetések során a tanulók a klasszikuszene- és a hivatásos zenekar világával ismerkednek meg. A keverôasztalnál nemcsak zenei szerkesztôk és zene-kari menedzserek ülnek, hanem a Baden-Württembergi Kultuszminisztérium képviselôi is.

Nicole Dantrimont

Közönségutánpótlás a Stuttgarti RádiózenekarnálA Stuttgarti Rádiózenekar és a Baden-Württembergi Kultuszminisztérium didaktikus

együttmûködése

42- 9.3.2007 11:36 Page 42

M Û H E L Y

hangfelvételek, partitúrák, kották lehetnek.A Kultuszminisztérium mint „kezdemé-nyezô, lendítô kerék, ötletadó” vesz részt aprogramban, mondja Felix Fischer.

Talán felesleges említeni, hogy a szövet-ségi zenés színházakkal hasonló kooperá-ció létezik. „A fiataloknak rá kell eszmél-niük arra, hogy elôttük élt generációkértékes alkotásokat hoztak létre”, érvelWalter Pfohl „és ezeket az alkotásokat felkell fedezniük és meg kell ôrizniük”. Ha-bár az együttmûködés a Kultuszminisztéri-um és partnerei között igen intenzív és ör-vendetes, Pfohl szerint az mégsemhasonlítható össze azzal ami a szomszédosországokban, Ausztriában és Franciaor-szágban történik, ahol a kulturális hálózat-építés állítólag még nagyobb figyelmetkap, mint Baden-Würtenbergben. Vajonmiért helyez súlyt a stuttgarti Minisztéri-um a zenei nevelésre – nemcsak a PISAfelmérés óta, hanem közel 40 éve? WalterPfohl az irányelveket sorolja: a tanárokatarra készteti, hogy a diákokkal lehetôségszerint sokat és aktívan énekeljenek és mu-zsikáljanak. Másrészt indíttatás kapnak ar-ra, hogy zenei stílusokkal foglalkozzanakés a zenérôl gondolkozzanak. A harmadikfontos alkotóelem annak tudatosítása, hogya zene csak tapasztalás révén válik igazánélménnyé. A tanároknak és növendékeik-nek az élôzene varázsát kell megismerniük.Mit ér egy opera CD-rôl való meghallgatá-sa, és a beszélgetés róla, ha valaki még so-ha nem látott igazi operaelôadást? Ki tudjaa templomi orgona mûködését jobban el-magyarázni, mint az orgonista, aki játszikrajta? Ehhez tartozik a kérdés: hogy jön kia hang a dugaszoló aljzatból? Éppen ez je-lenti a kapcsolatot a rádió, a koncertteremés a publikum között.

A kultúraszemléletû nevelést a jövôbentovább kell fejleszteni, méghozzá úgy,hogy az iskolákba be kell vezetni az ún.kulturális szóvivôi funkciót. Ezt megteste-sítheti az igazgató maga, vagy a szülôk, dea legjobb esetben a diákok is elláthatnakilyen feladatot. A kulturális szóvivônek átkell tekintenie számos kulturális progra-mot és azokat a megfelelô korosztályok-nak ajánlania. Amennyiben az iskola kul-turális szóvivôként egy diákot választ, aznagy elismerés. Walter Pfohl-nak az a vé-leménye, hogy a 60-as években a szülôk-nek „egészen más volt a kultúra-éhségük,mint manapság”. Ma ez már nem annyirameghatározható, és éppen ezért növekszikaz iskola felelôssége, hogy a diákokban akultúra iránti érdeklôdést felkeltse és ápolja.

Lazítsunk a szabályokon

Térjünk vissza a kiindulópontra, a „Fülelj”és az „SWR2 Zene délidôben, élô adás aStuttgarti Liederhalle-ból” sorozatokra.Röviddel az adás kezdete elôtt a rendezôihelyiségen keresztül beözönlik egy iskolaiosztály a Stuttgarti Liederhalle Mozart ter-mébe. Itt már feszült hangulat uralkodhatha egy kábel, egy mikrofon nem úgy vanbeállítva, ahogyan kell. Ha még akkor né-hány éles eszû diák fondorlatos kérdéseketis feltesz, ez nem mindig koncentráció-ösztönzô és az alkalomnak megfelelô. Ahangmérnökök aztán olyan megoldást ta-láltak, hogy az érdeklôdô gyerekekneknem egy live koncert alatt, hanem egymûhely-produkcióval kapcsolatban mutat-ják meg, hogy mi történik a stúdióban. Aprodukció így azért normálisnak nem egé-szen nevezhetô, de mindenesetre realiszti-kus. Felvettek egy Mozart fuvola-kvartet-tet. A zenekari muzsikusok külön a diákokmiatt jöttek be, és a Stuttgarti Musikfestkeretében egy stúdió-produkciót szimulál-tak. A stúdió-esemény: „Figyelem, piroslámpa!”, amire a folyó szezonban másod-szor kerül sor, csupán egy a „Fülelj” rádió-specifikus kezdeményezéseibôl. A sajátsá-gos rádiós lehetôségek kihasználása volt alegfôbb célja Felix Fischernek és KerstinGebelnek. „Mi egy rádiózenekar vagyunk,minden amit mi itt csinálunk, a mikrofonelôtt történik”, mondja Felix Fischer. Amédiumot jobban be kell vonni és a hang-mérnök-mûhely kiváló eszköz ehhez. Ar-ról van szó, hogy meg kell mutatni a kü-lönbséget az élô és a konzerv zene között.Meg kell mutatni, hogy a különbözô hal-lás- és látás-perspektíva a zene élvezetét,atmoszféráját miképpen változtatja meg. Adiákok maguk is a rendezôasztalhoz ülhet-nek. Kipróbálhatják, hogy milyen hatásavan a hangra egy megváltoztatott mikro-fonállásnak.

Jelenet-változás: Van annál nagyobb kü-lönbség, mint ami egy klasszikus szimfo-nikus hangverseny és egy hip-hop koncertközött van? A Rádió két ilyen ellentétesmûsort sugárzó csatornája találkozott feb-ruár 1-jén, a „Koncert délidôben” prog-ramban. Ezt megelôzôen létrejött egy közösmûhely a klasszikus (Fülelj) és a könnyû-zenei (KlasseDING) program vezetôivel.A Ludwigsburgi Gottlieb-Daimler Reális-kola 11 növendéke a stuttgarti Rádiózenekarkulisszái mögé tekinthetett. De nemcsakígy szereztek tapasztalatokat. Kirajzottak asétáló utcába és a járókelôktôl azt kérték,

hogy Mozart melódiákat dúdoljanak, vagyfütyüljenek. Megkérdezték, hogy miveltölti egy zenekari tag a napját. Azt is tudniakarták, hogy mi a különbség egy hip-hopkoncert és egy klasszikus szimfonikus-ze-nei koncert között. A válaszok meghök-kentôk voltak: „ha hangzavart akarok hal-lani, egy gyár szerelôcsarnokába iselmehetek” – nyilatkozott egy idôs hölgy.Egy fiatal kislánynak viszont az volt a vé-leménye, hogy „ha valami tetszik, nemtapsolhatok, így ez bizony egy nagy sem-mi. Egy rock-koncerten kiabálni, mozognilehet és ez öröm!”

Az interjúk tapasztalatait a diákok há-rom pimasz rádióriportba illesztették, ame-lyeket a koncert publikuma is meghallgat-hatott, minden alkalommal Kerstin Gebelés Steffen Wurzel (a DASDING adás ve-zetôje) mûsorvezetésével. Nagy siker volt,– meséli Kerstin Gebel. A bátorság tehát,hogy ilyen rendhagyó eseményt mertünkrendezni, megérte.

Yutaka Sado japán karmestert fellelkesí-tette a popkultúrához való közeledés. Így akoncert végén a pólókra még autogramokis kerültek. A sikert még néhány, a közön-ség részérôl felmerülô bírálat sem kisebbí-tette. „Nem lehet a mi feladatunk, hogyegy igényes programot hozzunk létre idôshallgatók részére és egy felületeset a fiata-loknak” – véli Felix Fischer. Az a kérdés,hogy hányféle szabályt visel el egy koncert,mennyi könnyedséget, mennyi szabadságot.Itt az ideje, hogy lazítsunk a szabályokon.


Felix von Tippelskirch bôgôs

a Stuttgarti Vogelsangschule egyik tanulójával

42- 9.3.2007 11:36 Page 43

M Û H E L Y

A zenészek kirajzanak

„Figyelem, piros lámpa!” és „KlasseD-ING” csupán két példa a rádió-specifikus„Fülelj” programokból. A folyó hangver-senyszezonban megint lesz rádióriporterimûhely és felkerül az Internetre egy hang-zó zenekari útmutató is. Lesz „Fülelj” írá-sok versenye és koncertkritikai mûhely. AStuttgarti Rádiózenekar egyre több rádiósprogramot igyekszik a diákok körébenmegvalósítani. Némely produkciót azélôzenei közvetítések, lehetôség szerintkoncertek szünetében lehet meghallgatni,másokat a közvetítés elôtt a hangverseny-teremben. Ha egy osztály kidolgoz egy is-mertetést, akkor azt a „normális” koncertbevezetés kiegészítéseként az elôtérben le-het meghallgatni. Így némely osztály márszokatlan ötletekkel is szolgált. Az Esslin-geri Theodor-Heuss-Gimnázium 11. osztá-lyának diákjai például többszólamban el-énekelték Mahler II. szimfóniájából afeltámadási kórust. Vagy a HockenheimiCarl-Friedrich-Gauß Gimnázium 5/a osz-tályának növendékei Mozart Les petitsriens balett-pantomimjának egyik tételé-hez historikus koreográfiát készítettek és akoncert kiegészítéseként bemutatták. Jö-vôre indul az SWR2 csatorna „Zeneidzsungel gyermekeknek” programja, ami-

nek keretében ismét lehetôség lesz a kulisz-szák mögé tekinteni.

A „Fülelj” sorozat nemcsak a résztvevôgyermekeknek, fiataloknak jelent örömetés lelkesedést, hanem a muzsikusok isnagy buzgalommal vesznek azon részt, –meséli Doris Blaich, aki a projektet gon-dozza és akit kifejezetten erre alkalmazotta Rádió. A program továbbfejlesztésénekkezdetén kérdôívet osztottak szét a muzsi-kusoknak. Több mint 25 zenész jeleztespontán, hogy kész az ügy érdekében tevé-kenykedni. Számuk egyre emelkedik. Mégsoha senki nem mondott le, mondja DorisBlaich, sôt sokszor a zenekari tagok álltakelô új ötletekkel. A muzsikusok megértet-ték, hogy fontos a fiatal publikum megnye-rése, így ez a program nem csupán aszerkesztôség vagy a menedzsment felada-tává, hanem közös üggyé vált – egészítet-te ki Kerstin Gebel.

Az elmondottak szellemében rajzanakki a Stuttgarti Rádiózenekar tagjai a régióiskoláiba, hogy ott meséket mondjanak. Ittszó van a bébi-fagottról, üstdobos fôzôre-ceptekrôl és a találós kérdésrôl, hogy mi aközös egy rondo-ban és egy tejszínes tor-tában. A muzsikusok együtt játszanak adiákokkal duetteket, sôt Mozart egyikfuvolakoncertjébôl a rondót, szóló-fuvola,hegedû, furulya, gitár, cselló, bôgô, xilo-

fon, zongora és különbözô ritmushangsze-rek feldolgozásban. „Nagyon fontosnaktartom, hogy a muzsikusok zeneszeretetü-ket, hangszerük iránti szeretetüket és hiva-tásuk iránti lelkesedésüket „átvigyék” agyerekekre”– nyilatkozik Doris Blaich.Ehhez nem feltétlenül szükséges speciálispedagógiai képzettség. A koncert-didakti-kus program azonkívül ne helyettesítse aziskolai tanórát, mondja Kerstin Gebel: „Ezpedagógiai program felemelt mutató ujjal.Kíváncsiságot szeretnék kiváltani a lebi-lincselô, sokoldalú klasszikus zene iránt,érdeklôdést felkelteni, kinyitni az ajtótamin szabad a bejárat, és amin keresztülújra és újra be lehet lépni. A „Fülelj” nemkötelezô, csak egy ajánlat. Számomra igenfontos ez a munka, különösen az elsô kap-csolat-felvétel egy osztály diákjaival, akiktalán még soha nem voltak hangverse-nyen. Ebben óriási felelôssége van az em-bernek, itt sokszor egy egész életre kihatódöntés születik. Eldôl, hogy a gyermekekújra jönnek, vagy sem. Érdeklôdést kelte-ni tehát a mindenek felett álló prioritás.Minden zenedarab, minden muzsikus,mûvész mögött egy történet rejlik. Ezlebilincselô, és én szívesen mesélek törté-neteket.”

(Das Orchester 2006/10)


A 2006-os Bartók-évrôl és mûsorairólóhatatlanul az elôzô rendszer alapfilozó-fiája a tudományos szocializmus jutotteszembe, amely a mûvészetek pártos vol-tát bizonygatta. Minden mûvészet, így azene is pártos, hangoztatta, s mint ilyen,részese az ún. nagypolitikának. Képvise-lôik és alkotásaik besorolhatók a „haladó”szocialista, vagy a „maradi” nyugati kul-túra kategóriájába. Valószínûleg egy köz-ponti akarat utasítására ezzel együtt jártegyes szerzôk mûveinek kampányszerûunos-untalan mûsorra tûzése, mások rész-leges, vagy teljes háttérbe szorítása, néhakifejezett tiltása. Ez volt a mûsorpolitika.Nem hiszem, hogy Bartók Béla mûvészetebármiféle politikai fantazmagóriába so-rolható lenne. Mégis a kampányszerû ját-szás némileg rosszemlékû. Az természe-tes, hogy a Bartók-évben, születésének125. évfordulóján mûvei többször hang-

zanak el, mint máskor, de nem ennyiregyakran!

Ránk öntötték szegényt, mint RogánAntal a kakaót a számítógépre. Meggyô-zôdésem, hogy aki az utóbbi hatvan év-ben nem kedvelte meg Bartók zenéjét, azettôl most sem szerette meg. Sorozatbanhallhattunk hangversenyeket, ahol a mû-sort kizárólag Bartók mûvek alkották, nemvolt olyan nap, hogy valamilyen együttesvagy szólista ne Bartók mûsorral rukkoltvolna ki. A zeneiskolákban a zongora-szakosok csak Bartók elôadási darabokatjátszottak, még az Állami Népi Együttes isMagyar Concerto címmel emlékezett rá.

Hallottam olyan véleményt is, hogyazért „kell” minél többször Bartókot ját-szani, mert nemzetközi elismertsége ésnépszerûsége nem túl nagy. „Erkel nemtudott ’európaivá’ lenni, ahogyan Bartók,Kodály és sokan mások sem.” Anélkül,

hogy a három szellemi óriást megsérte-ném, tapasztalatom az, hogy közülük Bar-tók Béla zenéje nemhogy nem lett európai,de még világviszonylatban is elismerten aXX. század egyik legnagyobb zsenije,zenéje az egyetemes zenekultúra része.Jól emlékszem, hogy negyvenéves rádió-zenekari pályafutásom alatt nem találkoz-tam olyan országgal, Bulgáriától az Egye-sült Államokig, ahol a zenekarokpalettáján ne szerepelt volna Bartók mû.A mi zenekarunk is mindenhol a világonóriási sikert aratott a Concerto-val, vagy aIII. Zongoraversennyel.

Visszatérve a rosszemlékû mûsorpoliti-kára, a jubileumi megemlékezés így, ahogyzajlott, véleményem szerint nem ünnep-nek, hanem egy kipipálandó „kultúrprog-ramnak” tûnt. Kevesebb több lett volna!

2007. Kodály-év. A magyar zenekarokvalószínûleg jól felkészültek a – remélhe-tôleg nem túlzó – megemlékezésre. De nefelejtsük: a kevesebb sokszor többnektûnik... Szabó Vilmos

A Rádiózenekar nyugdíjas tubamûvésze

Vélemény

Kevesebb több lett volna…

42- 9.3.2007 11:36 Page 44

DUNA SZIMFONIKUSZENEKAR

Március 22. csütörtök, 19.00 BM Duna Palota Tavaszi bérletLalo: Spanyol szimfóniaGoldmark: 1. szimfóniaKm.: Koppándi Jenô (hegedû) Vez.: Deák András

Április 5. csütörtök, 19.00BM Duna Palota Tavaszi bérletROMANTIKUS ESTKm.: Balogh József (zongora)Vez.: Kesselyák GergelyA Parsifal Alapítvány támogatásával

Április 26. csütörtök, 19.00 BM Duna Palota Tavaszi bérletBeethoven: 3. Leonóra nyitányRózsa Miklós: KettôsversenyBeethoven: 6. szimfóniaKm.: Karácsonyi István (hegedû) Jan Tupa (cselló) (Csehország)Vez.: Izaki Masahiro (Japán)

BUDAFOKI DOHNÁNYIERNÔ SZIMFONIKUSZENEKAR

Március 23. péntek, 19.00 Dél-Budai Kulturális és SzabadidôKözpontBUDAFOKI HANGVERSENYESTÉKDebussy: Egy faun délutánjaBizet: Carmen szvitCsajkovszkij: VI. szimfónia Vez.: Kollár Imre

Március 24. szombat, 15.00Rózsavölgyi Közösségi HázZENEÉRTÔ LESZEKIsmerkedés a billentyûs és a pengetôshangszerekkel. A zongora. a harmonika, a hárfa és a gitár

Március 24. szombat, 11.00Dél-Budai Kulturális és SzabadidôKözpontA ZENE TITKAI – Víz és zeneHändel: Vízizene Schubert: A pisztrángSchumann: A Bodeni-tavonLiszt: A Villa d’Este szökôkútjaiSmetana: MoldvaKm.: Budapesti Akadémiai Kórustár-saság (karig.: Balassa Ildikó)Elôad és vez.: Hollerung Gábor

Április 27. péntek, 19.00Dél-Budai Kulturális és SzabadidôKözpontBUDAFOKI HANGVERSENYESTÉKHumperdinck: Jancsi és Juliska –nyitány, dal, pantomimWagner: Trisztán és Izolda – Elôjáték és Izolda szerelmi halála Brahms: B-dúr zongoraversenyKm.: Német Judit – ének, Réti Balázs – zongoraVez.: Vashegyi György

Április 15. vasárnap, 11.00,ZeneakadémiaA MEGÉRTHETÔ ZENEVajda: Szent Péter meg a zsoldosokKm.: Honvéd Férfikar (karig.: Drucker Péter)Elôad és vez.: Hollerung Gábor

Április 21. szombat, 19.30 ZeneakadémiaUNIVERSITAS BÉRLETAlexander Brott: ConcordiaJohn Williams: TubaversenyBruckner: IV. szimfóniaKm.: Szentpáli Roland – tubaVez.: Boris Brott (CAN)

Április 28. szombat, 11.00Dél-Budai Kulturális és SzabadidôKözpontA ZENE TITKAIMost mi muzsikálunkZeneiskolások koncertje

Április 28. szombat, 15.00Rózsavölgyi Közösségi HázZENEÉRTÔ LESZEKDobpárbaj – Az ütôhangszerek birodalmaA timpani, a nagydob, a kisdob,a cintányér, a harangjáték és a xilofon

DANUBIA SZIMFONIKUS ZENEKARÁprilis 14.Mozart: D-dúr „Prágai” szimfónia KV 504.Beethoven: Ah perfido! – koncertáriaSchubert: VII. C-dúr szimfónia Vez.: Lukács Ervin

DEBRECENI FILHARMONIKUS ZENEKAR Március 20., 21., 22.Csokonai SzínházGounod: Faust (felújítás)

Március 29., Kölcsey KözpontRubányi Vilmos hangversenysorozat IV.Sibelius: VII. szimfóniaLiszt F.: A-dúr zongoraverseny Liszt F.: Esz-dúr zongoraversenySibelius: V. szimfóniaVez.: Bogányi TiborKm.: Jean-Francois Dichamp – zon-gora

Április 5., Kölcsey KözpontGulyás György oratórium sorozat III.Rossini: Stabat MaterVez: Kocsár BalázsKm.: Debreceni Kodály Kórus Szólisták: Bazsinka Zsuzsanna, Francesca Provvisionato, Jekl László, Albert Tamás

Április 17., Debreceni Egyetem, Aula„Nemzeti hang-szimbólumok”

Farkas Ferenc: Ünnepi nyitányBartók: III. zongoraversenyKodály: Budavári Te DeumKm.: Jandó Jenô – zongora

Április 20. Csokonai SzínházMozart: Requiem

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKAR

Március 22. csütörtökRichter Terem12.00 Nyilvános Fôpróba19.00 Bérletes HangversenyBizet: Az Arlesi Lány II. SzvitLalo: D-Moll CsellóversenyCsajkovszkij: Variációk Egy Rokokó TémáraCsajkovszkij: Rómeó És Júlia – NyitányfantáziaKm.: Onczay CsabaVez.: Drahos Béla

Március 23. péntek, Sopron 19.00Bizet: Az Arlesi Lány II. SzvitLalo: D-Moll CsellóversenyCsajkovszkij: Variációk Egy Rokokó TémáraCsajkovszkij: Rómeó És Júlia – NyitányfantáziaKm.: Onczay CsabaVez.: Drahos Béla

Március 29. csütörtökRichter Terem12.00 Nyilvános Fôpróba19.00 Bérletes HangversenyOrbán György: Három Zenekari DarabMozart: D-Dúr Hegedûverseny Kv 218Mozart: B-Dúr Hegedûverseny Kv 207R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínjeiKm.: Szabadi VilmosVez.: Kollár Imre


HANGVERSENYNAPTÁR

42- 9.3.2007 11:36 Page 45

H A N G V E R S E N Y N A P T Á R

Április 2. hétfô, 19.00Evangélikus ÖregtemplomJeles NapokHändel: Messiás OratóriumKm.: Kozma Rózsa, Sántha Jolán, Thimothy Bentch, Kálmándy Mihály,Nemzeti ÉnekkarVez.: Takács Miklós

Április 11. szerda, 20.30Mátyás Templom Händel: Messiás OratóriumLeeds Philharmonic Chor

Április 19. csütörtökRichter Terem12.00 Nyilvános Fôpróba19.00 Bérletes HangversenyHaydn: Óra Szimfónia D-Dúr No 101Mozart: A-Dúr KlarinétversenyBeethoven: Fidelio II. FelvonásKm.: Molnár Tibor – Klarinét, RálikSzilvia, Molnár András, Bátor Tamás,Berczelly István, Gurbán János, Boross Csilla ének, Budapesti Kórus –Medveczky Ádám

NEMZETI FILHARMONIKUSOKÁprilis 6. péntek, Bartók BélaNemzeti HangversenyteremKlemperer-bérletBach: Máté-passióKm.: Nemzeti Énekkar (karig.: AntalMátyás). A Magyar Rádió Gyermek-

kórusa (karig.: Thész Gabriella)énekes szólistákVez.: Schiff András

2007. április 19. csütörtök, BartókBéla Nemzeti HangversenyteremFerencsik-bérletHaydn: D-dúr („Óra”) szimfónia, No.101Brahms: D-dúr hegedûverseny, op. 77Rahmanyinov: Harangok (Kolokola), op. 35Km: Vadim Repin – hegedûNemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás). Sümegi Eszter,Fekete Attila, Fokanov AnatolijVez.: Kocsis Zoltán

BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁGZENEKARAMárcius 19.A TAVASZI FESZTIVÁL RENDEZÉSÉBEN Km.: Lukács GyöngyiWagner: Wesendonk dalokBruckner: VII. szimfónia, E-dúr Vez.: Eliahu Inbal

Március 20.MAHLER BÉRLETWagner: Wesendonk dalokBruckner: VII. szimfónia, E-dúrVez.: Eliahu Inbal Km.: Lukács Gyöngyi

Április 23.DOHNÁNYI BÉRLETGrieg: Peer Gynt – kísérôzene Holberg – szvitSigurd Jorsalfar – három részlet a kísérôzenébôlVez.: Oberfrank PéterKm.: Fodor Gabriella, Gál Erika,Massányi Viktor, és a Magyar ÁllamiOperaház Énekkara, karigazgató: Szabó Sipos Máté

Április 24.MAHLER BÉRLETGrieg: Peer Gynt – kísérôzene Holberg – szvitSigurd Jorsalfar – három részlet a kísérôzenébôlVez.: Oberfrank PéterKm.: Fodor Gabriella, Gál Erika,Massányi Viktor, és a Magyar ÁllamiOperaház Énekkara, karigazgató: Szabó Sipos Máté

MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Április 1. vasárnap 19.30 BartókBéla Nemzeti Hangversenyterem Budapesti Tavaszi FesztiválKodály: Háry JánosMR Énekkar és GyermekkórusVez.: Fischer ÁdámKm.: Perencz Béla, Németh Judit,Massányi Viktor, Geötz Judit, CsernaIldikó, Hegedûs D. Géza

Április 5. csütörtök 19.30Zeneakadémia Oratórium-bérlet V/5.Kovács István (ének), Varga Tamás (gordonka), Owen Murray (baján)Szofija Gubajdulina: Hét szóMozart: Requiem, K. 626.Vez.: Fischer ÁdámKm.: Csereklyei Andrea, MeláthAndrea, Fekete Attila, MR Énekkar

Április 13. péntek 19.30Olasz Kultúrintézet Magyar zeneszerzôportrék: Decsényi János 80 évesHárom Csontváry-képBúcsú egy tovatûnt évszázadtól – 1956III. szimfónia (A 23. betû) (bemutató)Km.: MR ÉnekkarVez.: Kovács János

Április 25. szerda 19.30Olasz KultúrintézetCarlos Chávez: Versenymû négy kürtreDubrovay László: Versenymû két tubáraSzofija Gubajdulina: Két út – versenymû két mélyhegedûreCarter Pann: Versenymû három harsonáraVez.: Kovács LászlóKm: Varga Zoltán, Berki Sándor, Keveházi János, Szûcs Attila (kürt),Fejérvári János,

Máté Gyôzô (mélyhegedû), Bazsinka József, Szentpáli Roland(tuba), Káip Róbert, Erdei Csaba, Csáthy Miklós (harsona)

MAGYAR TELEKOM SZIMFONIKUS ZENEKARMárcius 23. Budapesti Tavaszi Fesztivál Nemzeti HangversenyteremAkadémiai bérletVerdi: RequiemKözremûködnek énekes szólisták és a Magyar Rádió ÉnekkaraKarig.: Strausz KálmánVez.: Ligeti András

Április 5., 19.30 Nemzeti Hangversenyterem Jubileumi bérletDavid: HarsonaversenyJan Sandström: Motorbike OdysseyKm.: Christian Lindberg (harsona)Sosztakovics: Jazz szvit No. 2.Vez.: Ligeti András

Április 29., 15.00, Thália Színház Pinokkió bérlet – Négy varázslatos kamaraoperaMozart: A kairói lúd, avagy arászedett vôlegény

A MÁV SZIMFONIKUSZENEKAR BÉRLETI HANGVERSENYSOROZATAIÁprilis 18. szerdaLukács Miklós bérletKodály – estFelszállott a pávaJézus és a kufárokBudavári Te DeumKm.: Szabóki Tünde, Gál Erika,Mukk József, Rácz István Debreceni Kodály KórusVez.: Gál Tamás

Április 26. csütörtökMESTERBÉRLETBruckner: VIII. szimfóniaVez.: Vetô Tamás

MISKOLCI SZIMFONIKUSZENEKAR

Március 16., 19.00Mûvészetek Háza MESTERBÉRLETR. Strauss: A rózsalovag – szvit Abe Keiko: Prism rhapsody for twomarimbas and orchestra Sibelius: II. (D-dúr) szimfóniaMarimba: Abe Keiko, Nagy „Zorba”Gergely, Vez.: Kovács László

Március 20., 19.00Mûvészetek Háza NÉPSZERÛ BÉRLET kamarakoncertReinhold Friedrich (trombita) és tanít-ványai – Reiter Gábor, Hara Fruzsina,Mausz Ferenc, Lukács GergelyKm.: Reményi Ede Kamarazenekar

Március 24., 19.00, BudapestMáté-passióHaags ToonkunstkoorLudwig van Gijsegem, Frans Fiselier,Csereklyei Andrea, Schöck Atala,Timothy Bentch, Hámori Szabolcs Orgona: Margriet den HartogVez.: Oane Wierdsma


42- 9.3.2007 11:36 Page 46

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,valamint a MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK és TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK közös lapja, a Nemzeti KulturálisAlapprogram ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA támogatásával.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330e-mail: [email protected] • www.publicitas.hu

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôjeISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUSZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK TAGJAI:

BM Duna Palota és Kiadó Duna Szimfonikus Zenekar

Próbaterem: 1124 Budapest, Németvölgyi út 41.Tel./fax: (+36-1) 355-8330

Levelezési cím: 1051 Budapest, Zrínyi u. 5.Bérletvásárlás, jegyrendelés:

Jagoschitz Istvánné (+36-1) 250-5338Internet: www.orchestra-duna.huE-mail: [email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Ady Endre út 25.Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122Telefon: 424-8056 Fax: 424-8057

E-mail: [email protected]óbaterem: 1074 Budapest, Rottenbiller u. 16–22.

Telefon: 322-1488, 479-0810 • Fax: 413-6365

Danubia Szimfonikus Zenekar1066 Budapest, Jókai u. 2. I. em. 6.Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716

Tel.: (+36-1) 373-0228 • Tel./fax: (+36-1) 269-1178E-mail: [email protected]

www:danubiazenekar.hu

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200 • Fax: (52) 412-395E-mail: [email protected]

Gyôri Filharmonikus Zenekar9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.

Tel.: (96) 312-452 • Fax: (96) 319-232

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Postacím: 1364 Budapest, Pf. 49Tel.: 411-6610 • Fax: 411-6699

E-mail: [email protected]

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550 • Fax: 331-9478

http://www.bpo.hu

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara1800 Budapest, Bródy S. u. 5–7.Tel.: 328-8326 • Fax: 328-8910http://www.radio.hu/muveszet/

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5770 • Fax: 215-5462

E-mail: [email protected] • http://www.telekomzenekar.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 • Tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.hu

Miskolci Szimfonikus Zenekar3025 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 506-695 • Fax: (46) 351-497 E-mail: [email protected] • www.mso.hu.

Pannon Filharmonikusok – Pécs 7621 Pécs, Király u. 19.

Tel.: (72) 510-114 • Fax: (72) 213-513E-mail: [email protected]

www.pannonfilharmonikusok.hu

Szegedi Szimfonikus Zenekar6721 Szeged, Festô u. 6.

Tel.: (62) 426-102 E-mail: [email protected] •www.symph-szeged.hu

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Thököly u. 14.

Tel.: (94) 314-472 •Fax: (94) 316-808E-mail: [email protected]

www.savaria-symphony.hu

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar

1145 Budapest, Columbus u. 11.Tel./Fax: (36 1) 467-0788; 467-0788;

E mail: [email protected]// www.szentistvanzene.hu


Március 26, 19.00Mûvészetek HázaNÉPSZERÛ BÉRLETMáté-passióHaags ToonkunstkoorLudwig van Gijsegem, Frans Fiselier, Csereklyei Andrea, SchöckAtala, Timothy Bentch, Hámori SzabolcsOrgona: Margriet den HartogVez.: Oane Wierdsma

Március 31., 19.00Szolnok, Szigligeti Nemzeti Színház Porgy és Bess – szvit (Benett)Egy amerikai PárizsbanDalokKék rapszódiaÉnek: Farkas ZsófiTrombita: Fekete-Kovács KornélNagybôgô: Hárs ViktorDob: Pusztai CsabaVez. és zongorázik: Kovács László

Április 2., 19.00Selyemréti Szent István Templom Húsvéti koncertVez: Kovács László

Április 23., 19.00Mûvészetek Háza SZEZON BÉRLETHaydn: G-dúr „Üstdob” szimfónia Hob. 94Wagner: Wesendonck-dalok Berlioz: Fantasztikus szimfóniaÉnek: Németh JuditVez.: Kovács László

Április 28., 15.30Mûvészetek Háza „Játsszunk zenét a Szimfonikusokkal!”Vez.: Kovács László

PANNON FILHARMONIKUSOKÁprilis 13. Pécsi Bazilika 19.30Április 14. MÜPA 19.30Húsvéti Ünnepi HangversenyHaydn: A Teremtés Vezényel: Hamar Zsolt

Km.: Kertesi Ingrid, BricknerSzabolcs, Kovács István,Nemzeti Énekkar, karigazgató: Antal Mátyás

Április 26., 19.30 Pécsi Tudományi EgyetemAula ManfredSchumann: Manfréd – nyitányChopin: e-moll zongoraversenyCsajkovszkij: Manfréd – szimfónia, op. 58Vez.: Kocsis ZoltánKm.: Érdi Tamás – zongora

SZEGEDI SZIMFONIKUSZENEKARMárcius 26. 19.30FRICSAY BÉRLETSchubert: VII. („Befejezetlen”)szimfónia, h-mollBruckner: IV. („Romantikus”) szimfónia, Esz-dúrVez.: Kesselyák Gergely

Április 2. 19.30Szegedi Nemzeti SzínházVASZY BÉRLET/5Fürst János emlékhangversenyBeethoven: Egmont nyitányBloch: ShelomuSibelius: Valse TristeDvorak:VIII. szimfóniaSonja Wieder Atherton – gor-donkaVez.: Vetô Tamás

Április 12., csütörtökSzegedi Rókusi rk. templomVálasztható Kamarabérlet C, DHÚSVÉTI HANGVERSENYRossini: Stabat MaterKm.: Vaszy Viktor kórusVez.: Gyüdi Sándor. Szólisták: Rálik Szilvia, Megyesi Schwartz Lúcia, Albert Tamás, Jekl László

Április 20., péntek, 19.00Szegedi Nemzeti SzínházOPERABEMUTATÓNicolai: A windsori víg nôkTovábbi elôadások: ápr. 21., 27., 28., máj. 18., 19,Vez.: Molnár László, Koczka Ferenc

SZOMBATHELYI SZIMFONIKUS ZENEKARMárcius 17. szombat 16. 00 HEMO – Családi bérlet 2.Háry János, avagy a nagyotmondó obsitos történeteZene: Kodály ZoltánKm.: Háry János, Örzse, NapóleonVezényel és mesél: Hámori Máté

Március 23. péntek 19.30MSH RendezvényházFilharmónia-Raiffeisen bérlet 7.Szombathelyi SzimfonikusZenekarProkofjev: Klasszikus szimfóniaBartók: III. zongoraversenyMendelssohn: IV. (Olasz) szimfóniaKm.: a Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraverseny díjazottjaVez.: Kovács László

Március 31. szombat 16.00HEMO – Családi bérlet 3.Játék – próbajátékA zenekar új tagokat és karmestert keres!A próbát és az elôadást most ti irányíthatjátok!Zene: BeethovenMûsorvezetô: Hámori Máté

Április 4. szerda 19. 30Szt. Kvirin templom„Húsvéti koncert”Haydn: Krisztus hét szava(zenekari változat)Vez.: Hámori Máté

ZUGLÓI FILHARMÓNIA –SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZIMFONIKUS ZENEKARÁprilis 25. Zeneakadémia – NagyteremBeethoven: HegedûversenyKm.: Liener GyörgyW. A. Mozart: Missa solemnis Kv.33Km.: Sáfár Orsolya, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán,Molnár Levente Haydn: 100. G-dúr „Katona” szimfóniaVez.: Horváth Gábor

H A N G V E R S E N Y N A P T Á R

42- 9.3.2007 11:36 Page 47

42- 9.3.2007 11:37 Page 48

Documents

XIV. évfolyam 2. szám · 2019. 12. 1. · ten Beethoven mûvei mellett Ligeti György Ramifications címû darabja is mûsorra került. STEVE REICH ÉS SONNY ROLLINS KAPJA A SVÉD