B 21696 E

XLV. évf. 12. szám (45. Jg. Nr. 12) Az európai magyar katolikusok lapja 2013. december

POSTVERSANDMÜNCHEN

M I N D N Y Á J A NM E G H Í V Á S T

K A P T U N KFerenc pápa az Úr ünnepi

lakomájáról

A kereszténység lényege: meghívásegy ünnepre – mondta Ferenc pápa no-vember 5-én, kedden reggel, a SzentMárta-házban bemutatott szentmisén.

Keresztény az – aki meghívást kapott.Mire kapott meghívást? Egy üzletbe?Egy sétára?

Az Úr valamivel többet akar nekünkmondani: „Meghívást kaptál egy ünnep-re!” A keresztény az, aki meghívást kapottegy ünnepre, az örömre, arra az örömre,hogy üdvözítették, megváltották, arra azörömre, hogy részese lehet Jézus életének.Ez az igazi öröm! Meghívást kaptál egy ün-nepre! Magától értetõdõ, hogy az ünnepolyan személyek gyülekezete, akik beszél-nek, nevetnek, ünnepelnek – akik boldogok.

De mindig személyek összejövetelérõlvan szó – én a normális, ép elméjû embe-rek között soha nem láttam senkit, akiegyedül ünnepelt volna. Kissé unalmaslenne! Magányosan kinyitni az üveg bort–, ez nem ünnep, ez valami más. Az ünnepaz, amikor többen vagyunk, ünnepelünk acsaládban, a barátokkal, a meghívottak-kal, mint ahogy én is meghívott vagyok.Ahhoz, hogy valaki keresztény legyen,szükség van a hovatartozásra, és mi eh-hez a Testhez tartozunk, ezekhez az embe-rekhez, akik meghívást kaptak az ünnep-re: ez a keresztény hovatartozás.

Utalással Szent Pál Rómaiakhoz írt le-velére a pápa megállapította: ez az ünnepaz egység ünnepe. Rámutatott, hogy min-denki meghívást kapott, „jók és rosszak”egyaránt. Az elsõk között vannak a társa-dalom peremére szorult emberek.

Az Egyház nem csak a jó emberek egy-háza. Ki tartozik ehhez az Egyházhoz,ehhez az ünnephez? A bûnösök. Mimindnyájan, minden bûnös ember meg-hívást kaptunk. És mit teszünk itt? Kö-zösséget alkotunk, amelynek különféleadományai vannak. Van, aki megkapta ajövendölés ajándékát, a másik a szolgá-lat ajándékát… Mindenkinek van vala-milyen jó tulajdonsága, erénye. De azünnepet úgy csináljuk, hogy elhozzukazt, ami közös mindnyájunknak. Az ün-nepen teljes egészében részt veszünk.Nem lehet megérteni a keresztény hova-tartozást e nélkül a részvétel nélkül. Ezmindannyiunk részvétele. Elmegyek azünnepre, de megállok az elsõ kis szalon-ban, mert csak három vagy négy sze-méllyel akarok lenni, akiket ismerek…?

Ezt nem lehet az Egyházban megten-ni! Vagy belépsz, és kész vagy együttlenni mindenkivel, vagy kívül maradsz!

H Á Z A S S Á G R Ó L , C S A L Á D R Ó L A V A T I K Á N B A NErdõ Péter bíboros a jövõ évi püspöki szinódus elõkészületeirõl

Ferenc pápa nemrég a család témájával foglalkozó, jövõ õszi rendkívüli püs-pöki szinódus fõrelátorává nevezte ki Erdõ Péter bíborost. A magyar fõpap no-vember 5-én sajtótájékoztatót tartott a már meg is kezdett munkáról a Vatikán-ban. A sajtótájékoztatót követõen az Új Ember munkatársa interjút készített Er-dõ Péter bíborossal. Ebbõl idézünk.

– Miért van szükség rendkívüli szinó-dusra? Hiszen 2015-ben rendes püspökiszinódust is tartanak.

– A püspöki szinódus intézményénektöbbféle mûködési formája van. Ismert arendes, teljes ülés. Emellett vannak úgy-nevezett részleges ülések, amelyeketpéldául egy-egy földrész püspökeiveltartanak. Rendkívüli ülést a pápa olyanügyekben szokott összehívni, amelyeksürgõsek, fontosak. Ilyenbõl nem voltmég sok: a mostani lesz a harmadik. Apüspöki szinódusnak csupán tanácsadóiszerepe van, záródokumentuma mindenesetben a Szentatya elé kerül.

– A 2015-ös tanácskozásnak is a csa-lád lesz a témája.

– A rendkívüli szinódus témája azon-ban kicsit más: „A családpasztoráció ki-hívásai az evangelizáció összefüggésé-ben” címet viseli. Ekkor a családot mintaz evangelizáció színterét, illetve ala-nyát vizsgáljuk. 2015-ben – az elõzõ évitalálkozó eredményeinek ismeretében –a családot mint antropológiai fogalmatvizsgáljuk majd.

– A sajtótájékoztatón bemutatta apüspöki konferenciáknak elküldött doku-mentumot és azt a harmincnyolc kérdést,melyre a szinódus titkársága választvár… Kiknek lehet s kiknek kell válaszol-niuk a kérdésekre?

– A püspöki konferenciák elnökeinekválaszolniuk kell. A megyéspüspökökvagy közvetlenül a szinódus titkárságá-nak válaszolnak, vagy a püspöki karuk-nak, ahol összegezik õket, és úgy küldiktovább a válaszokat a szinódusi titkárságra.

I S T E N H O Z T A K Ö Z É N K– A Z I D E G E N B E NÍrta: Cserháti Ferenc püspök

Az MKPK külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelõs püspökéneknyolcadik körlevele a külföldön élõ magyar, illetve magyarul beszélõ hívekhez éslelkipásztorokhoz, 2013 karácsonyán.

Fõtisztelendõ Paptestvérek! KedvesMagyar Testvéreim!

Az elmúlt hónapokban arról érte-sültem, hogy több nyugat-európai,sõt, néhány tengeren túli nagyváros-ban is ugrásszerûen megnõtt a kül-földön tanuló magyar fiatalok és diá-kok, a magyar munkavállalók és mun-kakeresõk száma. A jelenség bizonyá-ra összefügg az Európai Unióhoz tar-tozó tizenkét-tizenhárom milliónyimagyarság egyre fokozódó mozgásiszabadságával, a határok átjárhatósá-gával, a globalizációval és a migrációvilágjelenségének sok más okával.Napjainkban nemcsak hazánk szem-besül az elvándorlás egyre szélesedõjelenségével és az ebbõl származó sú-lyos gondokkal, hanem a világ legtöbbországa is. Gondoljunk itt a sok millióüldözöttre és menekültre a földkerek-ség számos pontján – de most nem ró-luk, hanem napjaink magyar elvándor-lóiról szeretnék szólni.

Sokan elhagyják szülõföldünket, éskülföldön próbálnak szerencsét. Azegyiket elvándorlásra indítja a sze-génység, az alacsony fizetés, a mun-kanélküliség, a másikat csábítja a jobbtanulási és érvényesülési lehetõség re-ménye külföldön: a szellemi, gazdasá-gi felemelkedés, a több tudás és meg-gazdagodás vágya, a kedvezõbbnektûnõ pénzkeresési lehetõség vagy ép-pen a kalandvágy. Az elvándorlásnemcsak a demográfiai mutatók ala-kulására van hatással, hanem súlyosgondot okoz az egészségügyben, azoktatásban, a termelésben, a gazda-ságban is. A kárpát-medencei kiván-dorlás következtében a külföldi ma-gyarság összetétele is átalakul, vagy

teljesen kicserélõdik. A régi magyaremigránsok kiöregednek, kihalnak,udódaik szétszóródnak, vagy egysze-rûen beolvadnak a helyi társadalmak-ba; közben új magyar migránsok ér-keznek, új szokásokkal, új felfogások-kal, új igényekkel, akiknek kötõdése ahazához, az õsi gyökerekhez már eltéra régi emigránsokétól, és egészen sa-játos színezetet mutat. Az Isten, a ha-za, az embertárs iránti elkötelezettsé-gük, áldozatkészségük alig képes újkülföldi magyar intézmények megte-remtésére, vagy éppen a már fennállókülföldi magyar iskolák és „templo-mok” újjászervezésére és fenntartásá-ra, mint ahogyan ezt a régiek megtet-ték – egyszerû és szûkös életkörülmé-nyeik ellenére is. Az új nemzedék szá-mára a külföldi magyar egyházak ésközösségek már nem a magyar meg-maradás védõbástyái, hanem sokkalinkább átmeneti oázisok, magyar szó-rakozási és felüdülési lehetõségek,amelyeket idõnként bárki igénybe ve-het, de azokért komoly áldozatot márnem vállal; tekintettel átmeneti, bi-zonytalan helyzetükre és korlátozottanyagi lehetõségeikre a legtöbben errenem is vállalkozhatnak. Külföldi ma-gyar egyházaink azonban továbbra isbefogadó közösségek maradnak, ésmindenütt szeretettel várják és öröm-mel fogadják az óhazából érkezõ hon-fitársainkat.

Körlevelemmel most elsõsorban azo-kat a magyar honfitársakat szeretném kö-szönteni és megszólítani, akik az utóbbiidõkben érkeztek szülõföldünkrõl az ide-genbe. Isten hozta újabban érkezett honfi-társainkat a külföldi magyarok körébe.

JUHÁSZ GYULA

Betlehemi üzenet a vakoknakTestvéreim, egy látó küldi néktekÜdvözletül ma könnyes szavait,Ki mindig fájón és szédülve nézettEgy szép pokolt, mely földnek hivatik.Õ onnan jött, hol a magas mennyeknekSzférája zeng és csillaga ragyog,Szemében még e fény árnyéka reszket,Az édené, mit sírón elhagyott.Mint nagy elõdje, Milton, aki vak volt,Õ is szeretne látni víg eget,Túl minden földi harcon és kudarconFelé örök világok intenek.

Testvéreim, itt mind vak, aki balgánTûnõ örömben üdvöket kutat,Ki istent vár a múló gyönyör arcán:Mind vak szegény, ki nem talál utat.És nem vak az és õ meg fogja látniIstent magát mind, kinek lelke fény,Minden világi pompák csillogásiKialszanak, ha Isten fénye kél.Szeressetek: ezt mondja az ApostolS ennél különbet nem mond senkise.A betlehemi békés csillagokbólÜzeni ezt ma a Szivek Szive!

(Folytatás a 2. oldalon)

(Folytatás a 6. oldalon)

(Folytatás a 6. oldalon)

Jézus születéseR. Campin (1375–1444) festménye

BOLDOGKARÁCSONYT

KÍVÁNOLVASÓINAKAZ ÉLETÜNK!

2 ÉLETÜNK 2013. december

I M A S Z Á N D É K O K

Decemberre

A teremtés hite – elenyészõ kivétellel – benne van a vallásokban, mondhatjuk:egyetemes hite ez az emberiségnek. Tehát a teremtés – az ateizmus viszonylagkevés számú kivételétõl eltekintve – egzisztenciánk meghatározó fogalma,amelynek lényege ebbe a mondatba foglalható: „Teremtmény vagyok”. S te-gyük hozzá: „Isten teremtménye, nem a Semmié”.

Fölhozható persze az, hogy a külön-bözõ népek hitében mennyire nagykorú-sodik a teremtés hite, és hogy az emberiképzelet milyen változatokban közelítimeg a misztériumot, de magát a teremtéskonszenzusszerû hívõ elfogadását eznem érinti. Itt nincs megfelelõ alternatí-va, amit a mérleg másik serpenyõjébe te-hetnénk. Csupán a teremtés módját ille-tõen vannak valóságos kérdések. Ezzelkapcsolatban pedig a világképek jelentika problémát, amit meg kell oldanunkminden korban – jelenleg a teremtés ésaz evolúció összhangjának kérdésében.(„A programozott evolúció” címû kétkötetes könyvemmel törekedtem kimutat-ni, hogy mennyire nincs ellentét a kettõközött.)

A megváltás már nem ilyen egyértel-mû az emberiség õsi hitében. Utal ráazonban az emberi vallásokban csaknemáltalános igény: az áldozatbemutatás, Is-ten vagy az istenek kiengesztelésére, jó-indulatuk megnyerésére, bármennyirenaiv legyen is ennek tudatformája egyesvallásokban. A megváltás lényegébenaz ember fölemelése bûnös állapotábólaz üdvösségre, és a Mindenható kien-gesztelése a rettenetes következmé-nyekkel járó emberi bûnökért, amelyekbelekontárkodnak Isten tervének meg-valósulásába, bár megakadályozni nemtudják azt.

Az ember nem válthatja meg önma-gát. Az önmegváltás a képzelet szülemé-nye, amely teológiailag semmiképpennem igazolható. Az sem kétséges, hogyaz embert csak „fölülrõl” lehet megvál-tani. S máris kiderül, hogy a teológiakérdésfölvetése kétoldalú. Egyfelõl az,hogy az ember rászorul a megváltásra,másfelõl pedig az, amire a teremtõ Istenrészérõl következtethetünk. E szerint ateremtés eleve nem lehet önmagában tö-kéletes, tehát valamilyen kiegészítésreés beteljesülésre szorul. Nagyon esendõemberi hasonlat, ha úgy fogjuk föl, hogyIsten maga „látja”, hová vezetett az,hogy teremtménye, az ember megkaptatõle a szabad akarat adományát, amellyelgyakorta súlyosan visszaél – az ártatla-nok vesztére is. Az Ószövetség egyiklegmeghökkentõbb mondata kihívóanantropomorf, vagyis „emberszabású”,

amikor ezt így fejezi ki a szentíró által:„Megbánta Isten, hogy embert terem-tett”. A megváltás azonban nem a terem-tés „második, javított kiadása”, hanemIsten örök tervében az a számunkramegrendítõ titok, hogy õ küldi el a Meg-váltót, akit mi emberi nyelven Isten„egyszülött Fiának” nevezünk, hogy ál-tala fölemelje az elesett embert, a meg-térõ tékozló fiút pedig visszafogadjaatyai házába.

Hogy milyen a pusztán teremtményiemberi tudat – szemben a megváltott létöntudatával –, azt akkor értjük meg iga-zán, ha az elõbbit radikális formájábanidézzük meg, mondjuk az újkor kezdetiszakaszából. Abban ugyanis a „létért va-ló küzdelem”, a „létharc” az alapmotí-vum. Ezt jóval megelõzõen pedig a po-gány görög filozófus mondása, mi sze-rint „a harc minden dolgok atyja és kirá-lya”. Tulajdonképpen a mai amerikai fil-mek nagyobb részében is ez a szemléletaz uralkodó: az ököl és a fegyverek ropo-gása. Meg a létkatasztrófa. Ha nem is azIstentõl, de a megváltástól elszakadt em-ber létfilozófiája ez. Erre utal a folyósodrában úszó gerendába kapaszkodókképe, akik közül az erõsebb könyörtele-nül az örvénylõ vízbe taszítja a gyengéb-bet, hogy egyedül biztosabban élve ma-radjon. Ezzel szemben a megváltás jel-igéje: az igazságosság, a szeretet és a bé-ke, Isten országában. A nyersen termé-szetes emberek itt élnek körülöttünk.Köztük olyanok is vannak, és nem keve-sen, akik habozás nélkül gyilkolnak, havalaki útjukban áll – megdöbbentõ doku-mentumfilmek sorozata tanúsítja ezt. Õkcsak a minél elõnyösebb túlélés életfilo-zófiáját ismerik (talán éppen az említettfilmek sugallatára), és süketek a szeretetegyetemes felhívásának üzenetére. Azemberi létezés nagy válaszútja ez. A kér-dés tehát ez: megmaradni a nyers, termé-szetes ember szintjén, vagy új emberrélenni a megváltott létben, a szenteknek,az igazaknak, az igazságban és szeretet-ben élõk nagy tanúinak vezérletével.

A teológiai összkép a bibliai kinyilat-koztatás alapján egységes. Ha megváltóUrunk, Jézus Krisztus nem jött volna el,akkor az ember csak valamiféle önmeg-váltásba kapaszkodhatna, de az hatásta-

lan. Olyanféle, mint a tengerbe zuhant re-pülõgép úszómellényes túlélõinek hely-zete, ha nem kapnak segítséget mentõha-jóval, helikopterrel. Másfelõl: ha az em-beriség múltjában nem volna jele a bûntu-datnak és az Isten (vagy az istenek) kien-gesztelése iránti törekvésnek, akkor aMegváltó úgy érkezne, mint akit nem isvártak. De valamennyi áldozatbemutatásIsten kiengesztelését szolgálta az emberi-ség múltjában. Az emberáldozatok pedigkifejezetten jelzik, hogy az eltévelyedetthitet ki kell igazítani, meg kell tisztítani ésföl kell emelni az igazi Megváltó által,akit Isten választott népének prófétáivalmegígért. Sõt, még a választott nép Meg-váltó-várása is rászorul arra, amit a teoló-gia így fogalmaz: megtisztítani és föl-emelni. Hiszen a politikai megváltóvárása pusztulás zsákutcájába vezetett.

A megváltás és az Isten által küldöttMegváltó tehát a bibliai kinyilatkoztatásfényénél kap határozott körvonalat ésmegvalósulást. S ennek külön is megra-gadó vonása, hogy mindez nem elvonteszme, hanem történelmi realitás. A Teo-lógiai kisszótár megfogalmazásával:„Isten üdvözítõ akarata azáltal válik reá-lissá, hogy történelmileg konkréttá vá-lik” (488. o.).

Az üdvösség története igazában aMegváltóra irányuló várakozással, majda Messiás eljövetelével veszi kezdetét,hogy a végsõ beteljesülésre megnyitot-tan hordozhassuk annak reményét, amitkeresztény hitünk szerint a „megtestesültIgében”, Jézus Krisztusban nyertünk el.Ami tehát teremtményi voltunkban mégszükségképpen tökéletlen, az tökéletese-dik a megváltás által, amelyre az emberelemi módon rászorul, de amelynek a te-remtõ Isten a kezdeményezõje. Istenugyanis az ember üdvösségét akarja, haaz ember maga is akarja azt: a létharc he-lyett a szeretet uralmát. S bár a megváltá-sunk Krisztus keresztjével és feltámadá-sával válik az üdvösségtörténet csúcs-eseményévé, Jézus születésének ünnepe,a karácsony az, amelyben ez a nagy titokkezdetét veszi. Ezt foglalja össze Jánosevangéliumának bevezetõje: „Az Igetestté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsõ-ségét, az Atya egyszülöttjének dicsõsé-gét, akit kegyelem és igazság tölt be”. Õ„az igaz világosság, aki minden embertmegvilágít”. Akik befogadták, akik hisz-nek benne, „azoknak megadta, hogy Is-ten gyermekeivé legyenek”. S különösenmegérint bennünket János evangéliumá-nak bevezetõjébõl, hogy „Mindannyianaz õ teljességébõl részesültünk” (Jn1,1–16). Tehát a megváltás a teremtésbeteljesítõje.

Boda László

H I T Ü N K K É R D É S E IA megváltás hitének beteljesülése

Általános szándék: Hogy azok agyermekek, akik áldozatai a cserben-hagyásnak és minden fajta erõszak-nak, megtalálhassák azt a szeretetet ésvédelmet, amelyre szükségük van.

Sokféle szenvedés ér ártatlan gyerme-keket, akikért a pápa szándéka szerint ehónapban imádkozunk. Közülük is külö-nösképpen szeretném felhívni a figyelmetaz utcagyerekekre, akik a szegények kö-zött is a legszegényebbek. Utcagyerek-nek azokat a kiskorúakat hívják, akikneknincs családjuk, vagy akiket családjukelhagyott, ezért lakásuk sincs, hanem azutcákon élik le életüket, az utcákon al-szanak, és az utcákon próbálnak külön-bözõ módokon pénzt keresni, hogy éhenne haljanak. A statisztikák szerint azegész földön több mint százmillió ilyenutcagyerek él: Latin-Amerikában körül-belül negyvenmillió, Ázsiában mintegyhuszonötmillió, Európa különbözõ or-szágaiban pedig összesen szintén hu-szonötmillió. Ezek a gyerek védtelenültengetik életüket, kihasználják õket, alul-tápláltak, és sokszor erõszakos cselek-ményeknek esnek áldozatul. Drogkeres-kedõk vagy bordélyfenntartók könynyûprédájává lesznek.

Este oda fekszenek le aludni, aholaránylag biztonságban érzik magukat,például a csukott üzletek bejárata elé,sétányok padjaira, földalatti villamo-sok állomásainak lépcsõire és, ha le-het, olyan helyekre, amelyekre vala-honnan egy kis meleg árad. Vannak ut-cagyerekek, akik inkább nappal alsza-nak, mert akkor nagyobb biztonságbanérzik magukat. Ágyuknak egy karton-lap vagy valami rongyos kabát szolgál.Ha olyan szerencsések, hogy van cipõ-jük, azt alváskor fejük alá teszik, hogysenki el ne lopja. Ha pedig van egy kismaradék pénzük, azt alvás közben aszájukban tartják, hogy õrizzék a tolva-jok elõl. Iskolába persze nem járnak.Ezek a gyerekek hol arra ébrednek,hogy egy éjjeliõr beléjük rúg, hol megarra, hogy egy öntözõkocsi hideg vizefröccsen rájuk. Ha napközben semmipénzhez sem sikerült jutniuk, szemétko-sarakban vagy az éttermek szeméttáro-lóiban turkálnak, hogy valami élelem-hez jussanak.

A milliós nagyvárosok terjedésévelés a családok szétesésével az ilyen utca-gyerekek száma a közeljövõben vésze-sen növekedni fog: megalapozott becs-lések szerint 2020- ban már nyolcszáz-millió lesz a számuk.

Befejezésül álljon itt egy Michla ne-vû utcagyerek vallomása: „Négy éveélek az utcán. Kocsik mosásával éskoldulással tengetem életemet. Nemélek szüleimmel, mert õk elzavartakhazulról. Azt mondták, hogy már sokgyerekük van, és engem már nem tud-nak eltartani. Miután elzavartak, szü-leim máshova költöztek, nem tudom,hova. Egyszerûen eltûntek. Nekem aztmondták, hogy tartsam el saját maga-mat, és ne legyek terhükre. Azóta élekígy az utcán”.

Az egyházak és az államok ugyan szá-mos intézményt mûködtetnek az utcagye-rekek befogadására és rehabilitálására,de ezek képtelenek eleget tenni az egyrenövekvõ szükségleteknek. Ebben a hó-napban imáinkban gondoljunk ezekre azutcagyerekekre, és segítsük õket, ameny-nyire tudjuk.

(Claudio Barriga SJ, az Imaapostolságmegbízott igazgatójának írása nyomán)

Missziós szándék: Hogy a keresz-tények, megvilágosítva a megtestesültIge fényétõl, készítsék elõ az emberi-séget az Üdvözítõ érkezésére.

(Folytatás a 6. oldalon)

Nem válogathatsz: az Egyház mindenkiszámára nyitva áll, kezdve azoktól, akik leg-inkább a társadalom peremére szorultak.

Az Egyház mindenkié!Lukács evangéliumában olvassuk a

példabeszédet (14,15–24), hogy a meghí-vottak egymás után ürügyet találnak arra,hogy ne menjenek el az ünnepi lakomára.Nem fogadják el a meghívást! Igent mon-danak rá, de azután nem mennek el. Ezekazok a keresztények, akik megelégednekazzal, hogy rajta legyenek a meghívottaklistáján: õk a felsorolt keresztények. De eznem elég.

Belépni az Egyházba azt jelenti, hogyközösséget alkotunk, az Egyház közössé-gét. Belépni az Egyházba azt jelenti,hogy osztozunk minden erényben, jó tu-lajdonságban, amit az Úr adott nekünk,szolgálva egymást. Belépni az Egyházbaannyit jelent, mint készen állni arra, amitaz Úr Jézus kér tõlünk. Belépni az Egy-házba végül azt jelenti, hogy belépünkIsten Népébe, amely az örökkévalóságfelé halad. Senki sem fõszereplõ az Egy-

házban: van Egyvalaki, aki már mindentmegtett. Õ a fõszereplõ! Õt követjük, ésaki nem halad a nyomában, aki kimentimagát – az nem jön el az ünnepre.

Az Úr rendkívül nagylelkû. Az Úr min-den ajtót kinyit. Az Úr megérti, amit mon-danak neki, azt is, ha azt mondja valaki:Nem, Uram, nem akarok hozzád jönni!Megérti, és vár, mert irgalmas. De az Úr-nak nem tetszik az az ember, aki azt mond-ja, hogy „igen”, és végül úgy cselekszik,hogy „nem”; aki látszólag köszönetetmond sok szép dologért, de valójában asaját útját járja. Jól nevelten viselkedik, desaját akarata és nem az Úr szerint: ezekazok, akik mindig elnézést kérnek, akiknem ismerik az örömöt, akik nem tapasz-talják meg az összetartozás örömét.

Kérjük az Urat, adja meg nekünk a ke-gyelmet: értsük meg jól, hogy milyenszép, ha meghívást kaptunk az ünnepre.Milyen szép, amikor mindnyájan együttvagyunk, és osztozunk mindenkivel a jótulajdonságokban! Milyen örömteli Is-tennel lenni! És milyen sivár az „igen-nem” játék, hogy igent mondok, de meg-elégszem azzal, hogy rajta legyek a ke-resztények listáján.

(Vatikáni Rádió)

MINDNYÁJAN...(Folytatás az 1. oldalról)

K I K E L L Á L L N IÉ R T E

Timothy Dolan, New York érseke azamerikai püspökök õszi gyûlését lezárófelszólalásában hangsúlyozta, hogy kikell állni a vallásszabadság mellett – tá-jékoztat a Catholic Herald.

Arra biztatta a püspököket, hogy min-den lehetséges fórumon – egyházmegyeihírekben, beszédekben, blogokon, lelki-pásztori levelekben – hívják fel a figyel-met napjaink mártírjaira, akik üldözte-tést szenvednek a hitükért; valamint apolitikai vezetõket is sürgessék, hogykezeljék külpolitikai prioritásként a ve-szélyben lévõ keresztények védelmét.

Mindezt azzal a bizalommal tehetik apüspökök, hogy az Egyesült Államokbanmár szép eredményeket értek el a vallás-szabadság védelmében, vagyis tapasztal-hatták, hogy ha valamit valóban fontos-nak tartanak, azt meg is tudják valósítani.

Ferenc pápa szeptemberi szavait is idéz-te Dolan érsek: a Szentatya arra kért min-denkit, vizsgálja meg lelkiismeretét, együttérez-e az üldöztetést szenvedõ kereszté-nyekkel, imáiban hordozza-e õket. �

2013. december ÉLETÜNK 3

Mintegy félszáz magyar hívõ vettrészt október 22-én a Szent Péter-bazi-lika Magyarok Nagyasszony-kápolná-jában bemutatott szentmisén, melyetSzederkényi Károly budapest-gazdag-réti plébános és Mester Dániel moholi(Vajdaság) plébános mutatott be há-rom másik atyával közösen. A csoportegyik része a Vajdaságból érkezettVarga Mária Melánia nõvér, a Mi-asszonyunkról nevezett Bácskai Nõvé-rek Társulata tagjának szervezésében.A csoport másik részét a budapestiSzent Angyalok Plébá-nia zarándokai alkották.(A helyszínen a kölnimagyarok zarándokcso-portja is csatlakozott hoz-zájuk.)

Az anyaországi és vaj-dasági hívek zarándokla-tára XVI. Benedek eme-ritus pápa ,,Porta fidei”apostoli levelének buzdí-tására került sor. A za-rándokcsoport Padua, Ró-ma, Greccio, Assisi ésVelence kegyhelyeit ke-reste fel.

A magyar és vajdaságicsoport szentmiséje Bol-dog II. János Pál pápa li-turgikus emléknapjára esett, így felke-reshettük sírját a Szent Péter-baziliká-ban, ahol leróhattuk kegyeletünket.

Október 23-án, nemzeti ünnepünköna zarándokcsoport jelen volt a több mintszázezer hívõ között Ferenc pápa általá-nos pápai kihallgatásán. A kihallgatásona Szentatya Máriáról mint az Egyházelõképérõl elmélkedett.

A budapestiek számára ez a zarándok-lat megerõsítés is volt, mert most nyíliklehetõség a Szent Angyalok Plébániaépítésének befejezésére, így a Szentatyaáldását kértük a további munkákhoz.

A pápai audiencia után SzederkényiKároly atya és Melánia nõvér interjútadtak a Vatikáni Rádióban. Nemzetiünnepünk egybeesik Kapisztrán SzentJános 1456-ban bekövetkezett halálá-nak napjával, így szoros kapcsolat vana két esemény között. SzederkényiKároly atya szerint ,,az ember életébena jó és a rossz közötti választás nemcsupán értékrendek közötti döntést je-lent, hanem személyes állásfoglalást ajó hordozója és a rossz hordozója kö-zött. Kapisztrán János ünnepe és a ma-

gyar forradalom emlékünnepe is erremutat rá. A jó és rossz nem csupán esz-me, nem csupán ideológia, hanem aszemélyes hordozók között, tehát az Is-ten és ellenlábasai közötti választás...Az Isten elleni erõkkel vette fel a har-cot az, aki a törökökkel küzdött... Te-hát a jónak és rossznak személyes hor-dozója van, és amikor a rosszat el akar-juk utasítani, akkor nem feledhetjük el,hogy ilyen személyi harcot folytatunka gonosszal és a gonosz hordozójával,a sátánnal szemben”.

Szabó Antal

V A J D A S Á G I T E S T V É R E K K E LR Ó M Á B A N

T O R O N T Ó I Ü N N E PAz Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban mondott beszédet Áder János

A római Magyarok Nagyasszonya-kápolnában

Magyarország köztársasági elnökeoktóber 23-án megkoszorúzta az 1956-os forradalom emlékmûvét a torontóiBudapest parkban. Áder János megte-kintette a négyévi szünet után idén újbólmegnyitott torontói magyar fõkon-zulátus leendõ irodáját, amelynekkonzuli kerülete Ontario, Mani-toba és Saskatchewan tartomá-nyokra terjed ki.

A kanadai magyarság túlnyomótöbbsége, mintegy nyolcvan-száz-ezer ember Ontarióban él, a másiknagyobb tömb Vancouver környé-kén található. Az államfõ felkeres-te a Torontói Egyetemet is, aholmegbeszélést folytatott RobertAustinnal, a tanintézmény magyarprogramjának vezetõjével.

A nemzeti ünnep alkalmábólcsoportos állampolgári eskütéte-len is részt vett a magyar államfõ, majdbeszédet mondott az Árpád-házi SzentErzsébet-templomban. A mintegy hat-száz jelenlévõ elõtt rámutatott, hogy az1956-os forradalom hõsei, szabadság-harcosai, tanúi közül sokan éppen To-rontóban leltek menedékre. A köztársa-sági elnök köszönetet mondott a befoga-dó országoknak, köztük Kanadának is.„A magyar szabadság ügye mindennélszorosabb kötelék a magyar nemzetheztartozók között, éljünk bár az anyaor-szágban vagy bármely más táján széles e

világnak, és ez az, ami mindennél szoro-sabban összeköti országainkat is” – je-lentette ki az államfõ, és utalt a hetven-egy új magyar állampolgár eskütételére.Áder János méltatta a kanadai magyarok

ragaszkodását a közös gyökerekhez, anyelvhez és a kultúrához: „Az idõ azönök hûségét igazolta. Igazuk volt, iga-zuk lett. És igazuk van abban is, ha to-vábbra is azt keresik, ami képes egybe-forrasztani mindazt, amit a történelemszétválasztott”.

Az ünnepségen felolvasták Stephen J.Harper kanadai miniszterelnöknek a ka-nadai magyarsághoz és Áder Jánoshozaz 1956-os évforduló alkalmából intézettüdvözletét.

MTI/Magyar Kurír

A Szent Erzsébet-templomban

E R D É L Y I P Ü S P Ö K Ö K E M L É K E Z E T EB É C S B E N

Márton Áron és Jakab Antal gyulafehérvári püspökök emlékezete Bécsben cím-mel szervezte meg október 15-én a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum azta konferenciát, melynek védnökei Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek ésCserháti Ferenc, a Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálattal megbízott segéd-püspök voltak.

Az egész napos konferencián résztvett Rétvári Bence, a Közigazgatási ésIgazságügyi Minisztérium államtitkáraés Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyar-ország ausztriai nagykövete is.

Párhuzamos életrajzok: Márton Áronés Mindszenty József címû elõadásábanSzabó Csaba történész ismertette a kétfõpásztor életútját, követendõ példánakállítva õket minden katolikus és mindenmagyar elé.

Balogh Margit, a MTA Történettu-dományi Intézet történésze a nagykö-zönség számára még ismeretlen adatok-kal és információkkal szolgált, amireelõadásának címe is utalt: A román ka-tolikus egyház és Márton Áron orosz ésbrit forrásokban. Elõadásában többekközött arról beszélt, hogy a legújabb ku-tatások szerint a szovjet vezetésneknem volt közvetlen szerepe sem a ma-gyarországi, sem az erdélyi katolikusegyházi vezetõk ellen lefolytatott kon-cepciós perek megrendezésében, hanemezeket a helyi hatalom kezdeményezte.A kutató következtetései szerint a kora-beli angolszász sajtó lebecsülte a ve-szélyt, amely a katolikus klérust fenye-gette a kommunista országokban, ezértkeveset is foglalkozott a meghurcoltatá-sukkal.

Nagy Mihály Zoltán, a nagyváradiPosticum Egyháztörténeti és Társada-

lomtudományi Intézet munkatársa aMárton Áron elleni per bemutatásával azállambiztonsági szervek tevékenységé-rõl is képet adott. A Securitate irattárátvizsgáló országos tanács levéltáránaktörténésze, Denisa Bodeanu felolvasottelõadása Márton Áron és Jakab Antalmegfigyelésérõl szólt.

Jakab Antal a Ceauºescu-diktatú-rában címû elõadásában Varga Gabri-ella rávilágított Erdély két nagy fõ-papjának szoros kapcsolatára is,amely 1936 nyarán kezdõdött, egy plé-bános és káplán kapcsolataként. LázárCsilla, a csíkszentdomokosi MártonÁron Múzeum vezetõje Áron püspökerdélyi tiszteletérõl szólt. KovácsGergely, Márton Áron ügyének posz-tulátora a boldoggá avatási ügy folya-matáról beszélt. A konferencia záróelõadásaként Soós Károly, a budapestiMárton Áron Társaság elnöke Az igaz-ság védelmében és a szeretet szolgála-tában címû elõadását azzal zárta,hogy ma is érdemes közéleti és politi-kai szemléletünket az Áron püspök ál-tal kijelölt keresztény, európai és egy-ben nemzeti úthoz igazítani, sõt szük-séges, hogy tanítása és erkölcsi eliga-zítása fényében mi is az igazság védel-me és a szeretet szolgálata mellett te-gyük le voksunkat.

K. G.

Öt nyelven megfogalmazott tá-jékoztató táblák kerülnek a ko-lozsvári mûemlékekre – a románmellett magyarul, németül, ango-lul és franciául olvashatók a meg-jelölt épületekre vonatkozó leg-fontosabb adatok.

A tájékoztató táblák szövegét aBabeº-Bolyai Tudományegyetem(BBTE) tanáraiból álló bizottságfogalmazza meg. November 7-éntették ki az elsõ öt táblát: a városfõterén álló Bánffy-palotára, a Stá-tus-palotákra, a római katolikusplébánia épületére, valamint a fe-rences kolostorra és templomra. Novem-ber 8-án került hasonló tájékoztató a Far-kas utcai református templomra, a SzentGyörgy-szoborra és a református kollégi-um épületére. 2014 végéig háromszázhat-vankilenc kolozsvári mûemlékre tervezikhasonló tájékoztató tábla kihelyezését.

Régi ígéret megvalósítása kezdõdöttel – mondta el Horváth Anna, Kolozsváralpolgármestere. Ismertette: a táblák al-

ján olyan QR-kód található, amely avisitclujnapoca.ro honlapnak azt az ol-dalát hozza az okostelefonok képernyõ-jére, amelyen a mûemlék részletesebbleírása található azon a nyelven, amelyrea telefon be van állítva.

Az ötnyelvû tájékoztató táblák kivitele-zési költségeiket közösen fedezi a Kolozsmegyei és a kolozsvári önkormányzat.

MTI/MK

A kolozsvári ferences templom

A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalásában a verespatakiaranykitermelés ellen foglalt állást, melyet október 4-én a bukaresti parlamentépületében tartott nyilvános vita keretében Andrei Mãrcus görögkatolikus atyaismertetett.

A testület nevében Ioan Robu bukares-ti érsek, a konferencia elnöke kinyilvánít-ja: nincsenek garanciák a környezetvé-delmet illetõen. A Katolikus Egyház nemakar egy ilyen súlyos bûn részese lenni,amely a közjó és a teljes ország ellen irá-nyul, ezért nyilatkozik a verespataki pro-jekt ellen, mindazok mellé állva így, akika mostani és az eljövendõ generációk ja-vát akarják – fogalmaz az állásfoglalás.

Verespatak (Roºia Montanã) telepü-lésének neve azután vált ismertté, hogy aromán Roºia Montanã Gold Corporationcég elkezdte egy aranybánya megnyitá-sának elõkészületét a térségben. A ciántalkalmazó technológia tizenhat négyzet-kilométernyi terület tönkretételét jelen-tené, benne öt heggyel, négy templom-

mal és temetõvel, az Alburnus Maiorókori római vár romjaival. A bánya ter-vezett tizenöt éves mûködése után a kör-nyezetszennyezés száz évig tartana. Acég a beruházástól háromszáz tonnaarany és ezerhatszáz tonna ezüst kiter-melését reméli. A cég már megvásároltaa település házainak javát.

A téma aktualitását és érzékenységétaz adja, hogy augusztus hónapban a bu-karesti kormány kifejezte, támogatja azévek ót húzódó verespataki aranykiter-melés megkezdését. A bejelentés estéjénés azóta folyamatosan mind a fõvárosi,mind a nagyobb romániai városokbantöbb száz, hétvégéken több ezer embertüntet a beruházás megvalósulása ellen.

(MK)

P Ü S P Ö K Ö K A V E R E S P A T A K IB E R U H Á Z Á S E L L E N

Ö T N Y E L V Û T Á B L A K O L O Z S V Á R O T T

4 ÉLETÜNK 2013. december

„Szent és üdvös dolog tehát imádkoz-ni a halottakért, hogy feloldozást nyerje-nek bûneiktõl” (2Mak 12,46).

Végre sikerült ebben a zajos és nyüzs-gõ világvárosban egy kis csendet terem-tenem magamban, hogy írni tudjak. Mármegvolt a mindenszentek ünnepe és ahalottak napi megemlékezés. A londoniSzent István Ház igazi kegyelmi kincses-bánya, az irodám szomszédságában vana kápolna, ahol a tabernákulum elõttmindennap igyekszem felkészülni a„missziós lelkipásztori bevetésekre”.Ezek néha gyõzelemmel, néha fájdalmasvereségekkel érnek véget. Jó ezekrõl el-beszélgetni a kápolna csendjében a Mes-terrel, vagy mennyei Anyával. Úgy gon-dolom, hogy mindennek helye van azéletünkben.

Miközben a háttérben hangzik a gre-gorián zene, megpróbálom áttörni a halálvastag falát, hogy értelmet adjak az éle-temnek az örökkévalóság felé. Novem-ber elsõ napján, mindenszentek ünnepénegy kis, ötvenhatos magyarokból össze-verbuválódott közösséggel kimentünkaz egyik londoni katolikus temetõbe,hogy imádkozzunk az ott eltemetett ma-gyar testvéreink lelki üdvéért, és meg-gyújtsunk egy kis mécsest, amit a sírjaik-ra elhelyeztünk.

Ezt a halottak napi szertartást min-den évben elvégezzük. Hozzáteszem:mindig új és új magyar sírokat fede-zünk fel. Nem mindig kellemes, de na-gyon hálás feladat ez, mert az elhuny-takért való ima mindig „jó befektetésaz Isten bankjába”. Minden ima, amitelmondok – és legfõképpen az elfelej-tett magyar testvéreinkért – a saját lel-kemet is segít felkészíteni az örökké-valóságra, ahol színrõl színre fogomlátni Teremtõmet és Megváltómat. En-

nél nagyobb befektetés nekem nem is na-gyon kell!

Találkoztam itt, ebben a temetõben1848-as szabadságharcossal, mint példá-ul Sztáray László gróf (sírja nagyon el-hanyagolt állapotban volt); 1956-os ma-gyarok sírjával, akik itt, Londonban ta-lálták meg elõször a szabadság értelmét;magyar lelkipásztor és angol püspök sír-jával – értük is elmondtunk egy imát, ésmécsest gyújtattunk.

A közelben van egy lengyel temetõ,néha oda is elsétálok. A központban állegy nagy kereszt, amely a katyni mészár-lás áldozataira emlékeztet, rengeteg névvan rávésve a talapzatára. A történtek is-meretében mindig az az érzésem, hogyitt le kell térdelnem, csak így illendõimádkozni a lengyel testvéreinkért.

Londonban élõ magyar fiatalokkalbeszélgetve a halottak napi megemléke-zésrõl, néhányan megjegyezték, hogybármikor és bárhol meg lehet ezt tenni.Ez igaz is, de nem árt, ha van egy napminden évben, amikor veszem a fáradsá-got, és kimegyek egy temetõbe, hogy ottelmondjam az imámat. Azokra a magyartestvéreimre is gondolok ilyenkor, akikmessze vannak eltemetve a szülõföld-jüktõl, és ha én most megteszem a ke-resztényi kötelességemet, akkor remél-hetem, hogy bárhol is temessenek majdel, valaki rólam is meg fog majd emlé-kezni imáiban, ha elhalad a sírom elõtt.

Jó elcsendesedni és elbeszélgetni aMesterrel: Jézus Krisztussal, aki azértszenvedett, azért halt meg és azért tá-madt fel, hogy nekem és neked is örökéletünk legyen. Adj, Uram, örök nyugal-mat elhuny magyarjainknak, és az örökvilágosság fényeskedjék nekik! Nyu-godjanak békében! Ámen

János atya, Londonból

Gyerekeknek

T E S S É K F E L É B R E D N I !

Fiatal lány voltam még – és nagyonszerettem moziba járni. Sok filmet elfe-lejtettem már, többségük nyilván nem isvolt érdemes rá, hogy az ember õrizgesseõket az emlékezetében. De volt néhány,amely máig él bennem, ha nem is azegész, de legalább néhány hangsúlyosrészlete. Ezek közé tartozik Szabó Istvánakkoriban nagyon sikeres filmje, amely-nek az volt a címe: Álmodozások kora.Tizenvalahány évesen én is abban a kor-ban és életállapotban voltam, amelyet afilm címe is említett. Talán ezért is voltrám olyan nagy hatással, hogy máig nemfelejtettem el. Legalábbis a legutolsó je-lenetre olyan élesen emlékszem, minthategnap láttam volna.

Hosszan, éles hangon csörgött a tele-fon. A hõs lassan fölkelt az ágyából. Ká-bult félálomban a telefonhoz botorkált, ésfölemelte a kagylót – akkor még nem isálmodtunk mobiltelefonról megokostelefonról és más efféle csodaszerke-zetekrõl, már az is nagyon szerencsés csa-ládnak számított, amelynek egyetlenilyen fémesen csörömpölõ telefonkészü-léke lehetett az elõszobában… A hõs oda-botorkált a telefonhoz, amelybõl egy ked-ves, de határozott nõi hang szólt hozzá.„Jó reggelt kívánok. Tessék felébredni!”Nem egyszer mondta, hanem folyamato-san ismételte. Mint aki nem gyõzi hang-súlyozni. Mint aki a legfontosabbatmondja, mit mondhat annak a filmbeli fi-atalembernek. Már nem is az õ arcát lát-tuk a filmvásznon, hanem elõbb egy,majd egyre több, szinte végtelen soktelefonoslányt, akik egymás szavába vág-va ismételgették: – Tessék felébredni.

Lehet, hogy ez a filmrészlet mostazért jutott eszembe, mert itt az advent,

és az egyik unokámmal közösen elhatá-roztuk, hogy minden reggel elmegyünk akora reggeli misére, a rorátéra. Nemkönnyû felkelni a sötét, téli hajnalokon.Kilépni a meleg lakásból a hideg lépcsõ-házba, onnan a ködös utcára. „De nemkényeztethetjük magunkat folyton!” –mondta tízéves Ágnes unokám, elhatáro-zását magyarázva. Mivel egyetértek ve-le, csatlakoztam az elhatározásához. Éshosszasan el is beszélgettünk. Arról,amit õ is tanult a hittanórán: hogy mit isjelent az advent, a Jézus születésére valóvárakozás. Arról, hogy ébren kell vára-kozni, amint erre az evangéliumbeli pél-dabeszéd is tanít.

Nem könnyû dologra vállalkoztunk,tudjuk ezt Ágnessel mind a ketten – ésalighanem még nagyon sokan. Az em-bernek szüksége van rá, hogy erõt ve-gyen kényelmességén, lustaságán. Szük-ségünk van erre az áldozathozatalra,hogy valóban fölébredjünk. „Ébredj,ember, mély álmodból” – énekeljük ahajnali misén, pedig ott már nem al-szunk. De az ének arra figyelmeztet,hogy valóban éberen éljük életünket, neúgy járjunk-keljünk, mint az alvajárók,elmerülve a saját kis önzõ álomvilágunk-ban. Vegyük észre azokat az embertársa-inkat, akiknek szükségük volna a segít-ségünkre, a szeretetünkre. És észreve-gyük azt is, mennyi igazi örömöt készítszámunkra Isten.

– Tessék felébredni – mondta abban arégi filmben a telefonoslány, mintha õr-angyala lett volna a fõszereplõnek. Ne-künk ugyanezt mondja az adventi énekis. Ismételjük ezt mi is magunknak, egy-másnak: – Tessék felébredni!

Erzsébet néni

Már otthonában növekszik az a baba, akit fogantatásának huszonhetedik he-tében, három hónapig agyhalottként kórházban kezelt édesanyja méhébõl csá-szármetszéssel segítettek világra nyáron a debreceni szülészeti klinikán – közöl-te Fülesdi Béla, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumá-nak (DEOEC) elnöke a november 14-én tartott nemzetközi sajtótájékoztatón. Ahírt a Vatikáni Rádió és a news.va is közölte.

A világon példa nélküli módon a szü-lés után a harmincegy éves agyhalottasszony öt szervét négy, szervátültetésreváró beteg kapta meg – tette hozzá azaneszteziológus professzor.

Egy életbõl öt élet lett – fogalmazottaz egészségügyi államtitkár a sajtótájé-koztatón. Szócska Miklós köszönetetmondott a rendhagyó folyamatban résztvevõ orvosoknak és szakdolgozóknak,valamint az elhunyt édesanya családjá-nak, akik együtt az életet választották: agyermek megszületése és az ép szervekátültetése mellett döntöttek.

A terhessége tizenötödik hetében já-ró nõt áprilisban agyvérzés miatt élet-veszélyes állapotban vitte a mentõheli-kopter a DEOEC idegsebészeti klini-kájára. A fiatal nõt megmûtötték, dekét nappal késõbb beállt nála az agyha-lál, a magzat viszont nemcsak élt, ha-nem az ultrahangvizsgálat szerint élén-ken mozgott.

A váratlanul drámai helyzetbe kerültélettárs-apa, az asszony szülei és orvo-sai is rendkívüli döntés elé kerültek:hagyják-e meghalni a tizenöt hetes

magzatot, vagy megpróbálják a szintelehetetlent, fenntartani az agyhalottanya szervezetének mûködését, és fel-nevelni az anyaméhben a magzatot ad-dig, amíg életképesen megszülethet agyermek? Végül az élet mellett döntöt-tek. – Tizenegy orvos szakmai összefo-gásának és kilencven napig tartó küz-delmének eredményeként született megcsászármetszéssel a terhesség huszon-hetedik hetében az egészséges, ezer-négyszázhúsz grammos baba.

A baba egyébként a terhesség husza-dik hetében – amikor kiderült a neme –az intenzív osztály dolgozóinak biztatá-sára nevet kapott a családtól. A nõvérekezután nevén szólították, beszéltek hoz-zá, a kórteremben folyamatosan szólt arádió, hogy a magzat mindig halljon em-beri szót és zenét.

A császármetszés után az orvosok és acsaládtagok úgy döntöttek, hogy azagyhalott édesanya szerveivel másokonis segítenek: négy különbözõ ember kap-ta meg az asszony szívét, máját, hasnyál-mirigyét és két veséjét.

MTI/Magyar Kurír

E G Y É L E T B Õ L Ö T É L E TGyermeket szült és életeket mentett egy agyhalott asszony

Néhány év múlva talán már a szentek sorában tisztelhetjük Carlo Acutist, akimindössze tizenöt éves volt, amikor 2006 októberében elhunyt leukémiában –közölte a RomeReports hírportál.

A szenttéavatási ügyekben illetékeskongregáció munkatársa, Francesca Con-solini kiemelte: a szentségmáshogy nyilvánul meg tizen-öt éves korban, mint harmincvagy ötven évesen, hiszen má-sok a felelõsségek, a szerepekés a feladatok.

Carlo Acutis nem keresz-tény környezetben nevelke-dett, mégis – mint szülei ésosztálytársai elmondták – segí-tette a körülötte élõket, hogyhitben éljenek, s mindannyiuk tiszteletétkivívta rendkívül következetes világlátá-sával.

„Nem szégyellt a hitérõl beszélni má-soknak. És senki sem gúnyolta ki érte,mert mindenki megértette, mennyire va-lós, mennyire belülrõl jövõ a hite. Nem va-

lamiféle mesterkélt, megjátszott dologvolt, amibõl csúfot lehet ûzni. Tökéletesen

tiszta volt és nyugodt” – mond-ta róla Francesca Consolini.

Az Eucharisztia iránti ra-jongása kiemelte õt a többiekközül. Minden nap részt vettszentmisén. Informatikai is-mereteit arra fordította, hogylétrehozzon egy weboldalt,amely az Oltáriszentséggel ösz-szefüggõ csodákat gyûjti egy-be a világ minden tájáról.

Szenttéavatására azonban egy kicsitmég várni kell. Elõször a Vatikán átta-nulmányozza életét, s amennyiben úgytalálják, hogy korához és körülményei-hez mérten valóban szent életet élt, Istentiszteletreméltó szolgájává fogják nyil-vánítani. �

T I Z E N É V E S F I Ú S Z E N T T É A V A T Á S A

Fiataloknak

E L F E L E J T E T T M A G Y A R J A I N K R AG O N D O L V A

N É P S Z A V A Z Á S A H Á Z A S S Á G R Ó L

Hétszázötvenezer aláírás gyûlt össze két hét alatt a Család nevében elnevezé-sû mozgalom kezdeményezésére indított aláírásgyûjtés során. A civil kezdemé-nyezést a horvát katolikus püspöki kar, a horvát ortodox egyház, az ország máskeresztény felekezetei és a muzulmán közösség is támogatta.

Hatezer önkéntes gyûjtötte az aláírá-sokat az egész országban. Már az elsõhéten háromszázhetvenötezer aláírásgyûlt össze – ennyi kellett volna a refe-rendum kiírásához. A horvát kormányazonban idõközben négyszázötvenezer-re emelte a szükséges aláírások számát,az eredmény azonban ezt az elvárást isfelülmúlta.

December elsején a következõ kér-dést kell majd megválaszolniuk az em-bereknek: Egyetért-e Ön azzal, hogy aHorvát Köztársaság Alkotmányába il-lesszék be a rendelkezést, amely ki-mondja, hogy a házasság egy férfi és egynõ közötti egység?

A népszavazást kezdeményezõ világikatolikus szervezet vezetõje, K eljkaMarkiæ a SIR kérdésére elmondta: a tá-mogatóik magánemberek, családok, azegyetemes emberi értékek védelméértelkötelezett horvát szervezetek, vallási

közösségek, mozgalmak. Parlamentipártok és parlamenten kívüli csoportokis melléjük álltak. Céljuk, hogy a házas-ság mint egy férfi és egy nõ köteléke, al-kotmányos védelem alá kerüljön, még-hozzá a leginkább demokratikus eljárás,a népszavazás által. Ily módon a horvátállampolgárok megakadályoznák, hogya kormány bármiféle változtatást érvé-nyesítsen a témában.

Markiæ kifejtette, hogy a kormánynem támogatja a kezdeményezést, aminiszterek és a köztársasági elnöknyilvánosan is támadta azt. Ugyanak-kor a közvélemény-kutatási adatok aztbizonyítják, hogy a lakosság kilencvenszázaléka egyetért azzal a gondolattal,hogy a házasság egy férfi és egy nõ kö-zötti egység. Éppen ezért reményked-nek benne, hogy sokan járulnak majdaz urnákhoz.

(MK)

2013. december ÉLETÜNK 5

Floridai levél

M I K O R V A N ? N E M Z E T I Ü N N E P M Ü N C H E N B E N

Mikor is van karácsony…? Teszemfel a jogos kérdést, hiszen az elsõ ameri-kai „karácsonyom”-at éppen nyáron,júliusban értem meg. És nem kisebb he-lyen, mint a legnagyobb kaliforniaimisszió, a Mission San Louis Rey terüle-tén és rendezésében. Tanakodtam, el-menjek-e a rendkívüli Christmas in July,vagyis a „Karácsony júliusban” elneve-zésû népünnepélyre? Zavart az ünnep-ség mottója, amely nem azt hirdette,hogy ez olyan lesz, mint a karácsony, dekijelentette, ez a karácsony júliusban.

Gyönyörû nyári reggelen, a „politi-kai korrektség”-nek megfelelõen, szín-különbséget nem ismerve gyülekezett akörnyék apraja-nagyja, hogy élvezze ezta szokatlan „ünnep”-et. A dombokróllehúzódtak a mexikói vendégmunkásokbódékban élõ családtagjai. Élénk szemûgyermeksereg rohangászott, tömve ma-gába a jobbnál jobb falatokat: a mélygödörben egész éjszaka parázson sülthúst, az elmaradhatatlan „forró kutyát”(hot dog) és a kiváló édességeket. „AKarácsony júliusban” vidám, gondtalannépünnepély volt.

De minden kedvessége ellenére sembarátkoztam meg az elnevezésével. Em-lékszem, nagy ajándékozásokkor hány-szor kiáltottunk/kiáltunk fel: De hiszenez olyan, mint a karácsony! Viszont sohanem állítottuk, hogy ez maga lenne „a”karácsony…

Az üzletekben alig várták/várják,hogy a hangszórók teljes erõvel üvölt-hessék a jól ismert, kedves, világi kará-csonyi dalokat. Így volt ez eddig. Idénazonban az egyik hatalmas üzletláncannyira türelmetlenkedett, hogy topor-zékolásában lekörözte az összes többivállalatot, és száz nappal az ünnepekelõtt, szeptember közepén, „ráállt” akarácsonyra.

Hónapokig készültünk a valójábancsak egy napot jelentõ ünnepre. Decem-ber 25-én, reggel, délelõtt van az ajándé-kozás. Viszont éjfél után már hiába keres-sük a „karácsony”-t. Új cél van. Néhánynap és itt van a szilveszter! Sietni kell!

Kezemben a San Diego Union-Tribunecímû lap kereken tíz évvel ezelõtti, 2003.december 24-i számában közölt, nagyméretû karikatúra. A jól ismert szótlan,nem halló és nem látó három majom figu-ráját a pomponos sapkás „Mikulások”váltották fel, ezzel az aláírással: Modernday Christmas – vagyis e modern világ-ban már nem hallom és nem említem Jé-zust… Vajon idõvel (talán nem is sokára)az ünnepet a Mikulás szánját magasbóllehúzó Rudolph, a kedves, piros orrú rén-szarvas jelképezi majd?

De ne csodálkozzunk. A SarasotaHerald-Tribune két évvel ezelõtti „Szel-lemes horoszkóp”-jában ajánlják, hogyaki meg akar szabadulni a keresztvíztõl,csak fújja le azt a hajszárítójával… (Egyújabb „fogalomzavar” eredménye a„keresztény” és az „iszlám” összemosá-sa, vagyis a „kriszlám”.)

Értelmét vesztette (volna) a kará-csony? Egy, az ünneppel kapcsolatban,Ausztráliában végzett felmérés eredmé-nye szerint a megkérdezetteknek csupánhuszonhárom százaléka éli meg az ad-ventet az év legcsendesebb idõszaka-ként, mégis kilencvenegy, illetve nyolc-vanöt százalék gondolja úgy, hogy eb-ben az idõben „azért” többet kellenefoglalkozni a családdal, a barátokkal…

Végezetül hadd idézzem az NBC egyközvélemény-kutatásának meglepõ ered-ményét. A kérdésre – Hiszel-e Istenben,és maradjon-e Isten az amerikai kultú-rában? – a valaha beérkezett legna-gyobb számú választ kapták. És a meg-kérdezettek nyolcvanhat százaléka úgyválaszolt: igen.

Bitskey Ella, Sarasota

Több mint tizenöt éve, 1998 tavaszána híres milánói Adelphi Kiadó Le braci(Parazsak) címmel megjelentette MáraiSándor A gyertyák csonkig égnek címû,1942-ben írt regényét.

A könyv piacra dobását bámulatosanjól megszervezett propaganda-hadjáratelõzte meg. Újra és újra szót ejtettek ró-la a rádiók, a legjelentõsebb napilapokegymással vetélkedve hozták a képekkelillusztrált ismertetõ szövegeket, melyekkapcsán nemcsak maga az író, de Buda-pest, sõt az 1956-os forradalom is szóbakerült, új jelentõséget kapott.

Hogy Márai nagy író – ez számomranem volt újdonság, de ez a hirtelen tá-madt népszerûség mégis meglepett. Kikés miért fedezték föl éppen most? – tû-nõdtem, hiszen a Nyugat sohasem voltvelünk szemben túlságosan nagylelkû,de méltányos sem! – Kik pénzelik a ki-adásokat, és kik fognak óriási összege-ket keresni rajta? – De felhagytam atöprengéssel: mert nem ezek a körülmé-nyek érdekesek és fontosak. Hanem ma-ga a mû.

És ezt akkor sokan fölismerték.Márai, az újra fölfedezett mester címmela Corriere della Serában Giorgio Press-burger mutatta be az író életét és alkotóimódszerét.

„Regényeinek zöme huszonnégy óraleforgása alatt játszódik le, mint a görögtragédiák, és erkölcsi, egzisztenciáliskérdéseket boncolgatnak – írta többekközött. – Márait stilisztikai igényességeés tömörsége nemzedéke legnagyobbjaiközé emeli. Az emigráns sors igen sokmûvész fejlõdésében játszott döntõ sze-repet. Márai társai: Gombrowicz,Nabokov, Berberova és mások. Aztmondhatjuk, hogy Joyce-tól kezdve, azegész huszadik századi irodalmat a gyö-kértelenség jellemzi. Napjainkban, aNagy Népvándorlással – ahogyan En-zensberger nevezi – ez a jelenség mégfontosabbá és gyakoribbá vált.”

Majd befejezésül:„Magyarország és Közép-Európa

szellemi gazdagsága figyelemreméltó.Most, hogy a legfõbb akadályok össze-omlottak, lehetõség nyílt egymás köl-csönös megismerésére, földrészünkkülönbözõ kultúráinak párhuzambaállítására.”

Az ismert milánói lap egy késõbbiszámában Antonio D’Orrico már ki-mondottan a „Parazsak”-at méltatta:„A titok, a végzet, az árulás, a barátság,a szerelem, a magány, a bosszú és a vá-rakozás a témája ennek a gyönyörûkönyvnek. Márai alapélménye, hogymindaz, aminek valaha hûséget esküd-tünk, nincs többé. Létezett egy világ, me-lyért érdemes volt élni, de ez a világ ha-lott. Nemcsak regényhõseinek, de az író-nak magának is ez volt a tragédiája: ta-nújává kellett lennie egy civilizáció szét-hullásának. Ó, micsoda remek filmet tu-dott volna ebbõl készíteni LuchinoVisconti!”

Márai 1948-ban, családjával együttvégleg elhagyta Magyarországot. Bú-csút mondott hírnevének, a népévelfenntartott közvetlen kapcsolatnak, a ké-nyelemnek. Nem volt hajlandó semmifé-le kompromisszumra. Elkezdett egy éle-tet, mely a teljes lemondáshoz vezetett.Tovább olvasott, és tovább írt. Ezen kí-vül nem érdekelte semmi. Hazájában islassan távoli idegen lett, csupán azemigráns lelkiállapotról írt Halotti be-széd címû költeménye járt titokban kéz-rõl kézre. De sohasem panaszkodott.Pusztába kiáltó szóként is – rendületle-nül folytatta a munkát.

Tizenöt éve Európa felfedezte Márait,az írót. Fölfedezi-e újra azt az értékvilá-got is, amirõl ez az író szólt?

Saáry Éva

Egy szent mellett éltem címmel jelent meg Stanis-³aw Dziwisz krakkói bíboros érsek, II. János Pál egy-kori személyi titkára és Gianfranco Svidercoschi új-ságíró beszélgetõkönyve. Feltárulnak benne a szent-té avatás elõtt álló pápa hétköznapjai, az Egyházszerepérõl, feladatáról, útjáról vallott gondolatai.

„Szívemben, emléke-imben, de egész valómbankitörölhetetlen jellé vált apápával együtt töltött hu-szonhét év. Ez nem is lehetmásként. Életem leghosz-szabb és leglényegesebbtapasztalatáról van szó... Avisszaemlékezés épít, ésösztönöz engem, elmélyítiegyházi szolgálatomat. Fi-gyeljünk fel a pápa sírhe-lyénél kígyózó végelátha-tatlan sorokra! Az embe-rek azért keresik fel, hogykifejezzék a személyévelvaló kapcsolatukat, hogymegosszák gondjaikat ésközbenjárását kérjék meg-oldhatatlannak látszó élet-helyzeteikre. Számukra aSzentatya nem halt meg.Jelen van a mindennapilelki életükben és tetteik-ben is” – fogalmaz az ér-sek a könyvben.

Az újságíró a II. János Pálhalála utáni idõszakra emlé-kezve ezt mondja: „Halála-kor és temetésekor sokanazt mondták, hogy az em-

bertömeget szentimentá-lis rajongás vitte a sírhoz.Meg voltak gyõzõdve ar-ról, hogy miután mindenszertartás lezajlik, vissza-tér az élet a régi kerékvá-gásba. Aztán annak lehet-tünk tanúi, hogy az embe-rek tömegesen újra felfe-dezték keresztényi hivatá-sukat, de legalábbis másszemmel nézték a történé-seket, életüket”.

Dziwisz bíboros erre ígyválaszol: „Azokban a na-pokban az emberek rádöb-bentek arra a végtelen való-ságra, ami a történések mé-lyén rejlik. Hogy a pápaszemélyében a halálát kö-vetõen is kézzel foghatómarad Isten közelsége. Hi-szen Karol Wojty³a hitével,életével és küldetésével kö-zel hozta az evangéliumot,és szorosan összekapcsoltaazt az ember életével”.

A Radio Vatican kér-déseire válaszolva Gian-franco Svidercoschi aztemelte ki, hogy II. János

Pál pápa kiemelten fon-tosnak tartotta, hogy azEgyház ne mint intéz-mény, hanem mint a kö-zösség Egyháza jelenjékmeg a világban. Ezt mu-tatja például a világiakszerepérõl alkotott felfo-gása, amit már krakkóiérsekként következete-sen képviselt. A világia-kat a ma Egyháza fõsze-replõinek tekintette, aztvallva, hogy az Egyházváltozások elõtt áll, ésehhez szüksége van újfõszereplõkre. Ehhezkapcsolódik II. János Pálkiállása az ifjúság mel-lett, fellépése a világifjú-sági találkozókon.

Svidercoschi szerintaz is iránymutató, mi-lyen nézeteket vallott alengyel pápa a nõ szere-pérõl az Egyházban és atársadalomban. „A nõzsenije” – ezzel a kifeje-zéssel írta le a nõ kiemeltrangját. Az az elkötele-zettség, ahogyan síkraszállt a nõ, a házasság ésaz élet méltóságáért, vé-delméért, sokkal többettesz, mint arra az új fe-minizmus valaha képeslenne. �

E U R Ó P A –É S M Á R A I

Akárcsak március 15-ét, az 1956-os for-radalom és szabadságharc évfordulóját isegyütt ünnepelte meg a Müncheni MagyarKatolikus Egyházközség, az AugsburgiSzent László Katolikus Misszióval és azErdingi Magyarok Szervezetével a bajorfõváros katolikus fõiskolájának elegánsdísztermében.

A mûsort ezúttal isSzarvas Erzsébet állítottaössze, és õ idézte fel azakkori eseményeket is.Felhívta az igencsak szépszámban egybegyûlt hall-gatóság figyelmét 1848 és1956 közös vonásaira; ar-ra, hogy mindkét forrada-lom és szabadságharc azifjúság tüntetésével kez-dõdött, mindkettõ a túl-erõvel vívott reménytelenharccal folytatódott, ésvégül a könyörtelen meg-torlással, vezéreinek le-gyilkolásával végzõdött.A díszbeszédet WittnerMária országgyûlési kép-viselõ mondta. Ebben sa-ját emlékeire is kitért, hi-szen a szabadságharcot

követõ megtorlásõt is halálos íté-lettel sújtotta, amit– miután kétszáznapot töltött a si-ralomházban –végül is életfogy-tiglani börtön-büntetésre vál-toztattak. Wittner Máriaúgy vélte: mind a mai na-pig nem sikerült méltó-képpen megvalósítani 1956örökségét. Hangsúlyoztaazonban, mindent elkövetannak érdekében, hogy aforradalom és szabadság-harc üzenetét ne lehessenmeghamisítani. Az ünne-pi mûsorban énekükkelfelléptek a hétvégi ma-gyar iskola növendékei is,

majd egykorú költemé-nyek emelték az ünnep-ség színvonalát. Így el-hangzott Illyés GyulaEgy mondat a zsarnok-ságról, Tamási Lajos Pi-ros a vér a pesti utcán,valamint Jókai Anna ImaMagyarországért címûverse, amelyben a Ma-gyar Írószövetség koráb-bi elnöke – mintegy rá-hangolva Márai Sándor1956 karácsonyára írtMennybõl az angyal cí-mû költeményének kese-rû hangulatára – így fo-hászkodik az Úrhoz:

Öregisten, Nagyistenmás remény nincsenmint igazad, kegyelmedhogy Te szabj végül rendetMaradék országnakadj életes kedveta lecsonkolt többitgyógyítgasd ne engeddönnön-gyilkosává válnihaza kell találni!

Vincze András

E G Y S Z E N T M E L L E T T É L T E M …Párbeszédkötet Dziwisz bíborossal II. János Pál pápáról

A müncheni hétvégi iskola növendékeinek szereplé-se az október 23-i ünnepi megemlékezésen

(Fotó: Engel)

Wittner Mária országgyûlési kép-viselõ beszélt a müncheni magya-rok október 23-i ünnepségén

(Fotó: Engel)

6 ÉLETÜNK 2013. december

I S T E N H O Z T A K Ö Z É N K – A Z I D E G E N B E N

(Folytatás az 1. oldalról)Azt kívánom, hogy Isten áldása kísér-

je és segítse õket szép álmaik, nemes cél-kitûzéseik megvalósításában. Bár Kato-likus Egyházunk senkit sem bátorít szü-lõföldje elhagyására, mert ez legtöbb-ször nagy emberi veszteségekkel, sokküzdelemmel és szenvedéssel is jár, dekülföldön mindenkit szeretettel fogad,ha már úgy döntött, hogy hazájától távolél, becsületesen dolgozik vagy tanul.Mindenkinek felajánlja segítségét, hi-szen az Egyházban sehol sem vagyunk„idegenek és jövevények, hanem a szen-tek polgártársai és Isten családjának tag-jai” (Ef 2,19), a hívõk közösségébenmindenütt otthon vagyunk, otthonra ta-lálunk; úgy ápolhatjuk keresztény hitün-ket, mint odahaza, ahol jó szüleinktõl,nagyszüleinktõl és nevelõinktõl elsajátí-tottuk édes anyanyelvünket, elsõ imáin-kat, hitünket és magyar kultúránkat.Egyházunk külföldön is felajánlja szol-gálatait, elsõsorban hitünk és kultúránkmegõrzésében és ápolásában, de más te-rületeken is. Ugyanakkor arra is számít,hogy hazulról hozott szellemi kincseink-kel, kiváló anyanyelvi és egyéb ismere-tünkkel, nem utolsó sorban, keresztényés magyar helytállásunkkal gazdagítanifogjuk külföldi magyar közösségeinket,és ezzel együtt a befogadó ország kultu-rális örökségét is.

Krisztus szeretete az elvándorlókiránt arra serkent minket, kereszténye-ket, hogy az idegenben se hagyjuk ma-gukra, hanem segítsük azokat, akik eljöt-tek szülõföldjükrõl, és most körünkbenakarnak becsületesen élni, tanulni, dol-gozni, idegen országokban keresik meg-élhetésüket és reményeik beteljesedését.Keresztény hivatásunkhoz tartozik, hogyfelkaroljuk rászoruló testvéreinket, füg-getlenül attól, hogy magyarok vagy nem

magyarok. Hitbõl fakadó keresztény el-kötelezettségünk a társadalomban meg-kívánja, hogy – együttmûködve az illeté-kes egyházi és civil szervekkel – résztvegyünk – a közjó szolgálatában; a ván-dorlásból és a kultúrák keveredésébõladódó konfliktusok idején is hirdessükaz igazságosság, a szeretet, a béke és apárbeszéd kultúráját; védelmezzük az el-vándorlók jogait, támogassuk társadal-mi, kulturális, vallási beilleszkedésüketés gazdasági felemelkedésüket az új kör-nyezetben. Tekintettel a napjainkban ta-pasztalható világméretû elvándorlásra ésa vele járó nagy társadalmi átalakulások-ra, ezzel a dialógust, békét és testvérisé-get tanúsító magatartásunkkal annak akialakulóban levõ új társadalomnak te-szünk jó szolgálatot, amelynek alapjátKrisztus Urunk vetette meg az Egyház-ban, ahol az emberek tisztelik a másik jo-gait, szolidárisak, igazságosságban, bé-kében, szeretetben élnek egymással, ésPál szavai szerint: „nincs többé zsidóvagy görög, rabszolga vagy szabad, férfivagy nõ, mert mindannyian eggyé lette-tek Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). Hi-szen „ami a testben a lélek, azok a ke-resztények a világban”, és nekik az a hi-vatásuk, hogy a Lélek gyümölcseiveltáplálják a világot: „Isten rendelte õketerre a helyre, nem lenne illendõ elhagy-niuk azt” (vö. LG, 38; Levél Diognétosz-hoz, VI, 10).

A külföldön élõ magyar katolikusoksehol sem idegenek az Egyházban. Sajátnyelvünk, kultúránk, hagyományunkmegõrzése mellett külföldön is annak azegyetlen Katolikus Egyháznak vagyunk ateljes jogú tagjai, amelyhez elvándorlá-sunk elõtt is tartoztunk a hazai tájakon.Még akkor is, ha kivándorolt elõdeink ve-rejtékes munkája, hazaszeretete és hithû-sége szép magyar templomokat, magyar

iskolákat, eleven magyar egyházközsége-ket hozott létre világszerte: ezek a külföl-di magyar egyházközségek mindenütt ahelyi egyházak szerves részeit képezték.Régi emigráns hitõseink sem éltek elszi-getelten vagy gettóban. A Katolikus Egy-házban egyetlen testvéri közösséget al-kottak a befogadó nemzet és a vele élõ né-pek egyazon krisztusi hitet valló tagjai-val, ezzel is tanúsítva, hogy az Egyház va-lóban katolikus, egyetemes; a népek, anemezetek, a kultúrák szeretetközössége,ami ugyanannak a Léleknek gyümölcse,aki az elsõ pünkösd napján, Jeruzsálem-ben hitben és szeretetben egyesítette a vi-lág népeinek legkülönbözõbb tagjait. Ezazt jelenti, hogy a Katolikus Egyház semitthon, a Duna-Tisza táján, sem másutt, azidegenben, nem nemzeti egyház, hanem„az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységé-bõl eggyé vált nép”. Ez a sokszínû, soknemzetbõl, sok kultúrából eggyé vált néptúllép a nemzeti határokon, és mindenüttvár minket. Benne bárhol otthonra talá-lunk, ha az Úr Lelke vezérel minket, ésegyüttmûködünk másokkal, mint aho-gyan ezt VI. Pál pápa szépen megfogal-mazta: „Napjainkban testvériségre vanszükség; a barátság minden modern em-beri együttélés alapelve. Ahelyett, hogysaját felebarátunkban az idegent, a rivá-list, az ellenszenvest, az ellenséget lát-nánk, meg kell szoknunk, hogy az embertlássuk benne; ami azt jelenti, hogy olyanvalakit, aki velünk egyenlõ, és épp úgyméltó a tiszteletre, a megbecsülésre, a tá-mogatásra, a szeretetre, mint mi ma-gunk… hogy tágra nyílhassanak a szere-tet határai” (VI. Pál karácsonyi rádiószó-zata, 1964. december 22.). Ez helyenkéntnem kis áldozattal jár, és szoros együtt-mûködést kíván a helyi egyházakkal.

Külföldön sok lehetõségünk van hi-tünk és kultúránk ápolására és fejleszté-

sére. Magyar papokat, templomokat istalálunk, de ezek a legtöbb helyen hiá-nyoznak. Hitünket azonban ebben azesetben se hanyagoljuk el. Használjuk kia lelki élet helyben kínálkozó szolgálata-it, ha már sehogyan se jutunk magyar lel-kipásztori szolgálathoz. A nagy kérdés etekintetben mégsem annyira az anya-nyelvi ellátás hiánya lesz, hanem sokkalinkább az, amit Jézus így fogalmazottmeg: „hogy amikor az Emberfia eljön,talál-e hitet a földön?” (Lk 18, 8) Vagyis,hogy mi mit akarunk? Van-e bennünkhit, amelyet külföldön is õrizni, ápolni,gyakorolni akarunk? Meg akarjuk-eõrizni Szent István örökségének szellemikincseit? És mindezekért mire vagyunkképesek? Képesek vagyunk-e felállítaniaz értékek sorrendjét, és Isten fényébenszemlélni földi létünket? Képesek va-gyunk-e biztosítani a hit elsõbbségét?Benedek, Európa nagy szentje arra int,hogy Krisztusnak elébe semmit se he-lyezzetek! A karácsony elõtti Krisz-tus-várás idején imádkozzunk, hogy azÚr bennünk is hitet találjon, amikor el-jön: „Taníts engem útjaidra, Uram, hogyigazságod szerint járjak, és teljes szívvelféljem nevedet” (Zsolt 86,11).

Miközben most újra megköszönöm akülföldi magyar Testvérek minden anya-gi, szellemi és erkölcsi támogatását kö-zös krisztusi küldetésünk szolgálatában,kívánok Mindenkinek jó felkészülést azÚr érkezésére, áldott, szent karácsonyiünnepeket és boldog új évet.

Mindezek után pedig – Nagyasszo-nyunk, a Boldogságos Szûz Mária, SzentIstván király és az összes magyar szentekközbenjárására – áldjon meg benneteketa mindenható Isten: az Atya, a Fiú és aSzentlélek.

Budapest, 2013. december 1.,advent elsõ vasárnapján

Az adventi idõszakban a kereszté-nyek örömmel készülnek Jézus szüle-tésének ünneplésére. Van azonban sokolyan ember is a világon, akik nemosztják velünk ezt az örömteli várako-zást. Õértük is és az õ üdvösségükértis született, halt meg és támadt fel Jé-zus, az Isten Fia. Mit tehetnénk, hogyõk is felismerjék Õt, és részesedjenekaz Õ örömében? Jézus Krisztus elsõ éslegnagyobb ajándéka, a Biblia és azEgyház tanítása szerint, maga a Szent-lélek. Õt mondhatjuk a megtestesültIge fényének, hiszen az egyházi énekõt „boldogságos fény”-nek, „lelkünkédes vendégé”-nek nevezi. A bennünklakozó és bennünket megvilágosítóSzentlélek gyümölcsérõl Pál apostolszól a Galatákhoz írt levélben: „A Lé-lek gyümölcse pedig a szeretet, öröm,békesség, türelem, kedvesség, jóság,hûség, szelídség, önmegtartóztatás”(5,22).

Figyeljünk fel arra, hogy Pál nemtöbbes számban, hanem egyes szám-ban használja a „gyümölcs” (görögül:karposz) szót, bár utána kilenc ado-mányt sorol fel. Azért teszi ezt Pál,mert a Szentléleknek csak egy gyümöl-cse van, mégpedig a szeretet, a többinyolc adomány pedig a szeretet tulaj-donságait, kísérõit, hatásait, feltételeitfejezi ki. Jó, hogy Pál így felbontja aszeretet szó értelmét, mert ezzel jobbanmeg tudjuk érteni, hogy milyennek iskell lennie a Szentlélek által megvilá-gosított ember életének. Lássuk ezt egykicsit részletesebben.

Kezdjük az örömmel. A szeretõ em-ber szívében csendes öröm duruzsol,és tud örülni akkor is, ha sok baj és fáj-dalom veszi körül. A szeretõ ember

nem gyûlöl senkit, és ezért béketerem-tõ: békehullámok áradnak belõle, me-lyek feloldják az ellentéteket. A szere-tõ ember türelmes: mindent eltûr ésmindent elvisel, mert tudja, hogy a fel-hõk fölött ott ragyog az Isten napja,mely végül meghozza a szeretet végsõgyõzelmét. A szeretõ embernek ter-mészetes a kedvesség, hiszen tudja,hogy mindenki Isten szeretett teremt-ménye. Azt már nem is kell bizonyíta-ni, hogy a szeretõ ember jó, hiszen azegyetemes szeretet mindenki irántiegyetemes jóságra hangolja az emberszívét. Az is világos, hogy az igaziszeretet hûséges, hiszen a Szentlélekörök szeretete hatja át. A szelídségszintén a szeretõ ember tulajdonsága:ezt Jézusnál látjuk leginkább, aki min-denkit, még ellenségeit is szerette, ésezért volt mindig „szelíd és alázatosszívû”. Végül az önmegtartóztatás fel-tételként tartozik a szeretethez: akitugyanis vad vágyak hajtanak, az nemtud mindenki iránt jó, megértõ és meg-bocsátó lenni.

Nos, ha a keresztények a most leírtmódon lesznek igazán szeretõ, öröm-teli, békés, türelmes, kedves, jó, hû ésszelíd emberek, akkor a többi emberelõbb-utóbb fel fog figyelni arra, hogymiért is vagyunk ilyenek, honnanszármazik e viselkedésünk, és miérttudunk ebben a sötét világban is a „vi-lágosság fiai”-ként élni. Akkor remél-hetjük, hogy majd õk is erre kezdenekvágyakozni, és kitárják szívüketmindannyiunk Üdvözítõje, JézusKrisztus felé, akitõl a Szentlélek ésannak csodálatos gyümölcse szárma-zik. Imádkozzunk tehát ebben az ad-venti idõben, hogy ily módon készít-sék elõ a keresztények a minden em-berhez közelíteni akaró Üdvözítõnkútját.

Nemeshegyi Péter SJ

IMASZÁNDÉKOK

(Folytatás a 2. oldalról)

A válaszoknak január végére a Vatikán-ban kell lenniük...

– A megyéspüspökök kiket fognakmegkérdezni? A plébánosokat? Õk pediga híveket? Az idõ csakugyan rövid...

– A munka már megkezdõdött. Egy-házmegyénkben például összehívtam apapi szenátust, tárgyalok az esperesurakkal, illetve a pasztorális tanáccsal,amely javarészt világiakból áll. Velük ismeg kívánom beszélni ezeket a kérdése-ket. Már azt is kértem tõlük, hogy mind-ezt továbbítsák a plébániák felé. A plé-bános atyák megtehetik, hogy ismerve ahíveket, saját tapasztalataik alapján vála-szolnak...

– A szinódusra készülõ anyag komolyadatbázis lesz a családok helyzetérõl.

– Így van. Bekértem BlanckensteinMiklós pasztorális helynöktõl a csalá-dokra vonatkozó országos statisztikákat.Van tehát egy viszonylag rendszerezettadatbázisunk Magyarországról, amelyaz állami mellett az egyházi statisztikátis tartalmazza. Ez sok szempontból nemmutat rossz képet...

– Ön szerint milyen helyzetben van acsalád intézménye?

– Számos olyan ország van, ahol mégmindig viszonylag szilárd. Vannakazonban olyan helyek is, ahol a miénknélis több a probléma. Ott még nehezebbmegszólítani õket. Szerencsére a nyugativilágban is nagyon erõsek és öntudato-sak a családmozgalmak. Szerte a világ-ban, így hazánkban is van a püspöki kar-nak családbizottsága, s mûködnek olyankurzusok, ahol az Egyháznak a családrólés a házasságról szóló tanítását közösentanulmányozzák, magyarázzák. BoldogII. János Pál pápa mûködése alatt sok po-zitív kezdeményezés indult. Kellenek is

ezek, mert a helyzet komoly. Például azutóbbi három évtized során Európábanmegváltozott a házasok aránya. Har-minchárom évvel ezelõtt a Familiarisconsortio kitért arra, hogy bizony van-nak, akik ugyan katolikusok, de elváltakés polgárilag újraházasodtak. Ma is léte-zik ez a pasztorális probléma, de sokkaltöbben vannak azok, akik semmilyen há-zasságot nem kötnek, és így élnekegyütt. Az õ arányuk Magyarországonaz együtt élõ párok között meghaladja azötven százalékot, a fiatalabb korosztá-lyoknál ez nyolcvan százalék. Bizonyosmértékig még a plébániai közösségektagjai esetében is ez a helyzet. Látni kellezt a fontos jelenséget, és súlyának meg-felelõen kell kezelni. Ugyanakkor vanebben valami bátorító is. Ugyanis, hamegkérdezzük a fiatalokat, hogy miértélnek így, miért nem kötnek házasságot,a legtöbben azt válaszolják, hogy „nemakarom magam annyira lekötni”... Ez aztjelenti, hogy a házasság tudata még min-dig eleven az emberekben: tudják, hogyaz komoly kötelezettségvállalás. Ilyenértelemben ígéretes ez a jelenség.

– De mit lehet tenni e téren? Az Egy-ház tanítása a házasság szentségérõl bi-zonyára nem fog megváltozni...

– Már Jézus idejében is „kemény be-szédnek” nevezték az apostolok a válás-ról szóló tanítását. Jézus nem a statiszti-kákra figyelt: a teremtõ Isten szemévelnézte az embert. Mi sem, a pápa sem te-kintheti tehát erkölcsi mércének a romlóstatisztikákat. Maga a Teremtõ mindenkimásnál jobban tudja, mi igazán jó az em-bernek. A részletekrõl azonban lehet be-szélni. A házasságról szóló jogszabályoksokszor alakultak a történelem során. Eznem azt jelenti, hogy a felbonthatatlan-ság változott volna. Az érvénytelenségkimondásának eljárása viszont példáulváltozott, és változik korunkban is.

Bókay László/MK

HÁZASSÁGRÓL...

(Folytatás az 1. oldalról)

2013. december ÉLETÜNK 7

H Í R E K – E S E M É N Y E K

Szent Erzsébet tisztelete Viterbóban

Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikusemléknapján az olaszországi ViterbóbanLino Fumagalli püspök mutatott be szent-misét a szent koponyaereklyéit õrzõ SanFrancesco-templomban.

A november 17-i viterbói szentmisénkoncelebrált Alfredo Cento, a viterbóiSzent Péter Teológiai Intézet elnöke. Aszertartáson részt vett családjával Gyõr-iványi Gábor, Magyarország szentszékinagykövete; Rabi József, a Máltai Lo-vagrend tagja három b-udapesti és egybécsi rendtársával, valamint Linder Ág-nes biblikus, a viterbói Szent Péter Teo-lógiai Fakultás szentírástanára. Az ün-nepi szentmisén került sor az új harmad-rendi ferencesek felvételére. A szertar-tás után a résztvevõk lerótták tiszteletü-ket Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéielõtt.

Nyolcvan ország terroristái Szíriában

Aleppóban nincs víz, világítás és gáz,pedig télen nulla fok alá süllyed a hõ-mérséklet. Az energiaellátás megbénulá-sáért a terroristákat teszi felelõsség a SIRhírügynökségnek adott nyilatkozatábanGiuseppe Nazzaro aleppói címzetes püs-pök. Egy egész nép szenved, családokveszítik el otthonukat, tömegesen mene-külnek az emberek. A kezdetben refor-mokat követelõ ellenzék ma már nem lé-tezik. Már csak a terroristák léteznek,akik a világ nyolcvan országából gyûltekössze – mondta Nazzaro püspök. – Eze-ket az országokat csak az érdekli, hogyfegyvereket adjanak el, és ha már min-dent leromboltak, majd jelentkeznek,hogy készek újjáépíteni az országot. Ésakkor a romok felett felépítik saját gyá-raikat. Benyújtják a számlát, és ha nincspénz kifizetni, elveszik az olajat, a gázt.Nem más ez, mint új gyarmatosítás – fo-galmazza meg a püspök.

Gyõri püspök(ök) Rómában

Boldog Apor Vilmos vértanú püs-pök ereklyéjét ünnepélyes igeliturgiakeretében október 17-én adta át Ró-mában Pápai Lajos gyõri püspök a hu-

szadik század vértanúi emlékére kije-lölt Szent Bertalan-templomban. ATevere folyó szigetén álló templomotXVI. Benedek pápa a Sant’Egidio kö-zösségre bízta, amely ott a közelmúltmártírjainak emlékét is ápolja, bemu-tatva ereklyéiket. – Két nappal koráb-ban Pápai Lajos püspök aranymisétmutatott be a Szent Péter-bazilika Ma-gyarok Nagyasszonya-kápolnájában.Az aranymisés áldás kapcsán a fõ-pásztor arra buzdította a jelenlévõket,hogy imádkozzanak papi hivatáso-kért. A lélekemelõ szentmise végénfelcsendült a Himnusz és a Boldog-asszony Anyánk kezdetû ének.

Munkácsi jubileum

Október 12-én Antonio Franco érsekmutatott be szentmisét Munkácson,melyben – három héttel a székesegyházfelszentelésének jubileuma után – ismé-telten hálát adtak Kárpátalja egyházá-nak önállóvá válásáért. Majnek Antalpüspök köszöntötte az érseket, Ukrajnaegykori nunciusát, a húsz éve megalapí-tott Kárpátaljai Apostoli Kormányzó-ság elsõ vezetõjét. Amikor huszonnégyévvel ezelõtt elõször merült fel az önál-ló kárpátaljai egyházmegye gondolata,az új nuncius feladata volt ennek meg-valósítása.

Nagyváradi püspökre emlékeztek

Spányi Antal székesfehérvári püspöktartott elõadást az egykori székesfehérvá-ri, majd nagyváradi püspökrõl, VurumJózsefrõl október 12-én a nagyváradi püs-pöki palota dísztermében. Az 1763-banszületett Vurum József olyan fõpásztorvolt, akinek mentalitása leginkább Ferencpápáéhoz hasonlítható – fogalmazott be-szédében Spányi Antal püspök. Az el-esettek, a legszegényebbek, a fogyaték-kal élõk felé fordult egész életében,Váradolasziban kórházat alapított,Nyitrán a nõnevelésnek vetette meg azalapjait. Több reformországgyûlésen isrészt vett, szívén viselte a magyarországikatolicizmus egészének ügyét – mondtaróla Spányi Antal püspök. �

A mai nemzedék talán már nem is tud-ja, mi a fidibusz.

Kezdem tehát az elejérõl. Mielõtt Iri-nyi János 1836-ban – egyébként tizenki-lenc éves korában – feltalálta a foszforosgyufát, tûzhöz jutni nem volt könnyû do-log. Említésre alig méltók a mintegyszáz évvel korábbi kísérletek, szerkeze-tek, hiszen részint veszedelmesek, ré-szint drágák voltak, és így nem is terjed-tek el nagyon. Röviden elmondom in-kább, milyen volt a tûz élete, sorsa a ma-gyar házban a gyufa – vagy mint akkormondták: gyújtó – feltalálása elõtt.

A nap elsõ dolga, teendõje volt tüzetgyújtani a konyhában – acél, kova és tap-ló segítségével. A kova és az acél össze-ütésével szikrát csiholtak, ez pedig iz-zásba hozta a taplót. A tüzes taplót for-gácsba takarták és csóválták, míg lobbotnem vetett. – A „csóva” szó egyébkéntinnen ered. – A tûzre aztán egész napügyeltek. A gyertyákat vagy a tûzhelylángjánál meggyújtott forgáccsal gyúj-tották meg, vagy „büdös kõvel”. Ezutóbbi dolog úgy történt, hogy az izzótaplóhoz kénkövet tartottak, míg az láng-ra lobbant. Piszmogó, lassú munka voltez, kivált, ha éjszaka kellett hirtelengyertyát gyújtani. Talán még él a „repe-táló óra” kifejezés. Gyûjtõk, idõs embe-rek birtokában ma is megtalálhatók. Azember megnyom vagy meghúz valamitaz órán, és az szépen elüti a legutóbbiórát, és talán még a negyedet is. Ez is a„gyújtó” elõtti idõ maradványa. A sötét-

ben álmából ébredõ ember csiholás, kén-gyertyázás nélkül is megtudhatta „há-nyat ütött az óra”, azaz mennyi is az idõ.

Sok háznál éjjel-nappal mécsest éget-tek, ennél gyújtottak meg mindent: gyer-tyát, pipát, de még tûzrakáshoz is innenvittek „lángot”. A pipa meggyújtásáhozkeskeny papirosszeletek hevertek a mé-cses mellett. Ezeket hívták fidibuszok-nak, azaz mint akkor írták: fidibusoknak.

A fidibusz szó eredetét többfélekép-pen magyarázzák. Én az 1870-es évek-bõl származó anekdotát idézem, amelyszerint a „Fidibus” magyar eredetû,mégpedig a régi jurátus világból való.

Hajdan egy vendéglõbe, ahová jurátu-sok jártak, vásár alkalmával egy estetöbb német kereskedõ is betért, és a vi-dám fiatalok asztalához ültek. Egy idõután egy új jurátus – így hívták akkori-ban a joggyakornokokat – is csatlakozotthozzájuk, és elmondta, hogy most jöttPestre. Akkori divat szerint sallangosdohányzacskója és nagy tajtékpipájavolt. Csakhamar pipára akart gyújtani a –gyertyával! Mire egy régebbi jurátus föl-emelkedett és egy összetekert papirkátmeggyújtva, e nyájas szavakkal nyújtot-ta át neki: „Vide bos!” (azaz: lásd ökör!)A német kereskedõk nem értették ezt,meg nem is tudták jól kimondani a kétdeák szót. Így aztán hazatérve elbeszél-ték, hogy Magyarországon azt a darabpapírt, amellyel pipára gyújtanak „fidi-bus”-nak hívják!

Ramsay Gyõzõ

A K I B E J Á R T A A F É L V I L Á G O T

A F I D I B U S Z

Nagy Ferenc jezsuita atya neve nem ismeretlen a külföldi magyar katolikusokelõtt, hiszen 1956 után harminchat éven át élt és dolgozott külföldön (Hollandiá-ban, Olaszországban, Kanadában, Belgiumban, Ausztriában), különféle megbí-zatásai mellett mindig kivette részét a lelkipásztori munkából is. Ismerhetik õtaz Életünk olvasói is: többször találkoztak nevével, írásaival a lap hasábjain, ezév szeptemberéig hónapról hónapra õ ismertette az imaapostolság imaszándé-kait. Értékes munkáját – melyet egészségi állapotának rosszabbodása miattkényszerült abbahagyni – ezúton is hálásan köszönjük. Munkatársunknak ér-dekes életútjáról beszélt.

– Már gimnazista koromban tervez-tem, hogy pap leszek, és azt is, hogy je-zsuita szerzetes. Szüleim, barátaim istudták ezt, és rokonszenvvel fogadták.Szülõfalum káplánjaiugyanígy mellettem áll-tak. Az érettségi évébenjelentkeztem a rendbe,és 1949 augusztusábannovícius lettem. Aligegy évvel késõbb aztána szerzetesek rendháza-it a hatóságok felszá-molták – emlékszik azatya a meghívására.

Az 1950 és 1956 kö-zötti szétszóratás éveitrészben teológia tanul-mányokkal, részben fi-zikai munkával töltötte.1956 novemberében köny-nyûszerrel külföldre ju-tott, és decembertõl kezdve a jezsuitákmaastrichti fõiskoláján tanult. 1958. au-gusztus 22-én Lemmens püspök szentel-te pappá Maastrichtban, a Szent Szer-vác-bazilikában. Ketten voltak magyarszentelendõk, egy harmadikat már egyévvel korábban szenteltek. Újmiséjétegy flamand falucskában ünnepelte veleaz egész közösség.

– „Örökbefogadóim” huszonöt évenát szeretõ és nagylelkû jótevõim voltak.Szentelésem után a Szervác-templom-ban is egy-két alkalommal mondtam va-sárnapi misét. Kétéves hollandiai papimunkám során a magyar menekültek lel-ki vezetését láttam el. Városról városrajártam, és sok templomban és kápolná-ban miséztem, családokat látogattam,pasztoráltam õket – meséli Ferenc atyafiatal papi éveit.

1961-ben került Rómába, a Ger-gely-egyetemre, ahol három évet töltöttteológiai tanulmányokkal.

– Ott voltam a Szent Péter téren, ami-kor XXIII. János pápa a zsinatot bejelen-tette. Egyébként rendszeres lelkipásztorimunkát is folytattam római plébániákonés közösségekben. Egy éven keresztül aviszonylag új keletû, elõkelõ Parioli ne-gyedbe jártam gyóntatni.

1964-ben egy másik földrészre – Kana-dába – kapott kinevezést, Montrealba ke-rült francia nyelvû teológiaprofesszornak.

– Több éven át vasárnaponként mi-séztem, gyóntattam és nagyböjtben be-szédeket tartottam a franciák Nagy SzentGergely-templomában. Itt értek a liturgi-kus reformok, melyek nagy élményt je-lentettek számomra. Francia nyelven mi-séztem, ideiglenes fordítás használatá-val, felcsendültek az elsõ gitáros misék,lányok is az oltárhoz állhattak minist-ránsként szolgálni, megtelt a templom fi-atalokkal. Montrealban a kezdetbenszerviták, majd jezsuiták vezette Magya-rok Nagyasszonya Plébánián magyarcserkészekkel találkoztam, nagyböjti be-szédeket tartottam, kis tanulmányi cso-portokkal foglalkoztam.

1970–71-ben a belgiumi Leuvenben amagyar diákotthonban dolgozott, vala-mint Charleroi-ban és más alkalmi misé-zõ helyeken szolgált. 1972-ben ismétRómába került. Akik akkoriban hallgat-ták a Vatikáni Rádió hazánkban nehezenfogható adását, rendszeresen hallhatták anevét, hiszen éveken keresztül részbentõle tudtuk meg az Örök Város és azEgyház híreit. Emellett könyvkiadói vál-lalkozásokba is bekapcsolódott.

– Átéltem Rómában VI. Pál pápa és I.János Pál halálát és temetését, továbbá kétkonklávét. Már akkor is folytak a találga-tások, ki a legesélyesebb. A rádióban el-

készítettük a jelöltekéletrajzát, én nyolcatfordítottam le. Amikora bíboros bejelentette,hogy „Van pápánk!”,utána kimondta KarolWojtyla nevét. Az õéletrajza csak olaszulvolt kezünkben: rá, mitagadás, nem számítot-tunk. Rohantam az iro-dába, hogy elkészítsema fordítást. EgyébkéntKarol Wojtylával több-ször találkoztam. Miu-tán bemutattak neki,gyakran beszédtémánkvolt közös történel-

münk, a lengyel–magyar barátság. Az1956-os forradalomról is sok mindent tõ-lem hallott, ezeket fel is használta beszé-deiben.

A rádiós munka mellett a Szent LúciaPlébániára járt gyóntatni, ahol huszon-öt-harminc gyónó mindig megfordult, denéha ötven-hatvan ember is kérte a bûn-bocsánat szentségét.

– 1980-ban kerültem másodszor Ka-nadába, éspedig Hamiltonba, a Szent Ist-ván Plébániára. Ekkor A Szív címû havi-lap szerkesztése lett a feladatom. Egyideig a Szent Erzsébet Otthon lakójakéntnaponta miséztem, betegeket látogattam,szentségeket szolgáltattam ki az ott élõembereknek. Késõbb újra a plébániárakerültem, ahol családokat látogattam,cserkészekkel kerültem kapcsolatba, plé-bániai rendezvényekben vettem részt.Kanadai tartózkodásom utolsó évébenhelyeztek Torontóba, ahol kisegítõ lelki-pásztori feladatokat láttam el.

1989-ben szerkesztõként Bécsbe ke-rült, és a Stephansdom meg a Deutsch-ordenkirche lett lelkipásztori feladatai-nak helyszíne. Vasár- és ünnepnapokonnémet, magyar, angol, olasz, francianyelven végzett gyóntatásokat. Emelletta Szolgálat és a Távlatok címû folyóiratszerkesztése volt a feladata.

– 1992 augusztusában azzal a fel-adattal költöztem vissza magyar hazám-ba, hogy folytassam folyóirat-szerkesz-tõi munkámat. Tudtam, hogy Magyar-országon is épült egy-két olyan temp-lom, amelynek átmeneti kisegítõ szol-gálatára örök terveibe az Úr Isten en-gem is kiszemelt…

Arra a kérdésre, hogy miként érintetteJorge Mario Bergoglio megválasztása,az atya ezt válaszolta:

– Sokan gondolták úgy, hogy jó len-ne, ha valaki a harmadik világból,Dél-Amerikából érkezne a pápai trónra.Számomra mégis meglepetés volt az ar-gentin jezsuita, nagyon örülök neki.Már a megjelenése, életvitele szerény-séget áraszt, látszik rajta, hogy imádsá-gos ember. Remélem, hogy a jezsuitapápa segíti majd a Vatikáni Rádiót,amelyet kezdettõl fogva jezsuiták ve-zettek. Visszahúzódó hajlandóságom –sok íróasztalnál végzett munka – mel-lett az Úr megadta, hogy templomimunkával és egyéb lelkipásztori kap-csolatokkal boldogan szolgáljam õt, ésaz embereknek megvigyem az õ isten-emberi és üdvözítõi szeretetét.

Rózsásné Kubányi Andrea

M A G Y A R S Z E N T E K R Õ L – B O D O L L Ó NA felvidéki Bodollón november 13-án a fatimai engesztelõ imatalálkozó részt-

vevõi azokra a magyar szentekre és boldogokra emlékeztek, akiknek nincs kü-lön ünnepük.

Régebben november 6-án volt az egy-házmegyék ereklyéinek ünnepe. Ezen a na-pon azokat a szenteket ünnepelték, akiknekereklyéit az egyes templomokban tisztelték.

A bodollói imaórán azokról a szentek-rõl és boldogokról emlékeztek meg,akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltektérségünkben, akár a honfoglalás elõtt,akár utána: egyháziakról és világiakról,férfiakról és nõkrõl, akik hõsies fokongyakorolták a keresztény erényeket. Mi-vel népeink körébõl sarjadtak, ezért Istenszíne elõtt különösen is számíthatunktestvéri segítségükre.

Ünnepélyesen vitték az oltárhoz a mak-ranci templom féltve õrzött kincsét, az elsõszent magyar család tagjainak ereklyéit,hogy közelségükben kérjék napjaink édes-apái, édesanyái számára a hûség állhata-tosságát, a megbocsátás készségét és agyermekvállalás bátorságát.

A határ mindkét oldaláról érkezett za-rándokok azért is imádkoztak, hogy aszülõk a közös imádság által, a szentsé-gek együttes vételével, az egyház útmu-tatásai szerint fogadják, neveljék gyer-mekeiket – õrizve és továbbadva a hit, azerkölcs és az anyanyelv õsi értékeit.

A régió hívei ezzel az akcióval kíván-tak lélekben méltóképpen ráhangolódnia jövõre meghirdetett, családdal kapcso-latos rendkívüli szinódus kegyelmeinekkieszközlésére.

Gábor Bertalan

8 ÉLETÜNK 2013. december

MAGYAR NYELVÛ SZENTMISÉKNYUGAT-EURÓPÁBAN

Itt közöljük a magyar lelkészségek telefonszá-mát és címét, ahol érdeklõdni lehet magyarnyelvû szentmisék helye és ideje után. Meg-található még az MKPK honlapján is:http://www.katolikus.hu/miserend

ANGLIA:London: Csicsó János fõlelkész, Hungarian

R.C. Chaplaincy, 62 Little Ealing Lane, GB Lon-don, W5 4EA, Tel./Fax: 0044-20/8566-0271.E-mail: hungarian.chaplaincy@btinternet.com Mi-sézõ helyek: London, South Croydon, Bristol,Luton, Cambridge; www.magyarkatolikusok.co.uk

Észak-Anglia:Érdeklõdni: Ft. Fülöp Menyhért plébános, St.

John The Baptist Presbytery, Dowling Street,Rochdale, OL11 1EX, Tel./Fax: 0044-(0)1706/6459 37. Misézõ helyek: Birmingham, Rochdale,Wolverhampton, Nottingham. Manchesterbenminden szombaton este 7-kor St. Augustin Ro-man Catholic Church (Az egyetem mellett).

AUSZTRIA:Bécs: Ft. Simon Ferenc esperes, fõlelkész,

Wiener Ungarische Kath. Gemeinde, Döblergas-se 2/30b, A-1070 Wien, tel.: 0043-1/526 49 72;fax: 0043-1/ 526 49 72 25. Misézõ helyek: Bécs-újhely, Domplatz 1 (Szent Katalin-kápolna) 17.00-kor; Bécs, vasárnaponként 11.00-kor, Deutschor-denskirche, Singerstr. 7. E-mail: bmke@katoli-kus.at, http:// www.katolikus.at

Pázmáneum: Varga János rektor, A-1090 Wien,Boltzmanngasse 14, tel.: 0043-1/3191403-18 ,e-mail: collegiumpazmaneum@gmail.com, elões-ti szentmise: szombatonként 17.00-kor .http://www.pazmaneum.katolikus.hu

Burgenland/Alsóõr: P. Keresztfalvi PéterOSB, Kath. Pfarramt, A-7501 Unterwart 226, tel.:0043-3352/34108. E-mail: kersztfalvi@freemail.huMisézõ helyek: Alsóõr, vasárnaponként 9.15-kor,Felsõõr, vasárnaponként 10.30-kor.

Eisenstadt/Kismarton: Szentmise minden hó3. vasárnapján 11.00-kor, Franziskaner Kirche,Haydngasse 31, A-7000 Eisenstadt.

Graz: Msgr. Molnár Ottó, tel.: 0043- 316/ 6821 2421; és Holló István, tel.: 0043-676/ 87426711, e-mail: istvanhollo33@yahoo.de; szentmi-se a hónap elsõ vasárnapján 10.30 órakor, a máso-dik vasárnap elõtti szombaton 18.00 órakor, a töb-bi vasárnapokon 17.00 órakor Kalvarienberg-Kirche, Kalvarienbergstr. 155., A-8020 Graz.

Innsbruck: Szentmise minden hónap 2. vasár-napján, Richard Wagner Str. 3. A-6020 Innsbruck.

Linz: Ft. Szabó Ernõ, Ungarnseelsorgezentrum d.Diözese Linz, Herrenstr. 2. A-4600 Wels, tel.: 0043-732/341175, e-mail: ernest.szabo@diozese-linz.at;Misézõ helyek: Linz, Wels.

Klagenfurt: Ft. Tatár Zoltán János, A-9854 Malta74, tel.: 0043-4733/232 v. 0043-6768 7727 444,e-mail: tzoltanjanos@gmail.com; Szentmise mindenhónap utolsó vasárnapján 15.00-kor a KapuzinerKirchében, Waaggasse 15, A-9020 Klagenfurt.

Salzburg: Szentmise havonta egyszer, 3.szombaton 17.00-kor az Orsolyita-templomban,Aigner Str. 135. A-5061 Salzburg Érdeklõdni:Bohuny István, tel.: 0043-699/81721232.

BELGIUMBrüsszel: P. Havas István Sch.P., Mission

Catholique Hongroise, Magyar Ház, szentmiseminden vasárnap 10.30 és 18.00 órakor. Ruedel’Arbre Bénit 123, B-1050 Bruxelles. Tel.:0032-2/64 96 188, mobil: 0032-487/614 063,e-mail: ihavas@citromail.hu

Liege/Luxemburg: Ft. Dobai Sándor fõlel-kész, Aumonier Hongrois, Rue des Anglais 33.,B-4000 Liége, tel.: 0032-4/22 33 910; fax:0032-4/22116 09.

FRANCIAORSZÁGPárizs: Ft. Cibian Miklós fõlelkész, szentmise

minden vasárnap 11-kor, augusztust kivéve. MissionCatholique Hongroise, 42, rue Albert Thomas,F-75010 Paris, tel.: 0033-1/42 086170, fax:0033-1/42 067155, e-mail: missioncatholique@orange.fr; www.magyarmisszio.info

Dél-Franciaország: Ft. Cibian Miklós fõlel-kész, mise minden 1. Szombaton 16 órakor:Orsolyiták kápolnája, 15, rue Soeur Bouvier69005 Lyon, tel.: 0033-1/42 086170, fax:0033-1/42 067155, e-mail: missioncatholique@orange.fr; www.magyarmisszio.info

LENGYELORSZÁGVarsó: minden hónap második vasárnapján

15.00-kor, Az Úr Mennybemenetele-templom(Koœció³ Wniebowst¹pienia Pañskiego), Ursy-nów, al. Komisji Edukacji Narodowej 101. Met-róval a Stok³osy állomásig kell jönni, majd Varsóközpontja felé sétálni kb. 350 m-t.

NÉMETORSZÁGAugsburgi Egyházmegye: Misézõ helyek:

Augsburg, Neuburg a. D., Kempten. Érdeklõd-ni: Ft. Tompa József, Ungarische Kath.Mission, Zirbelstr. 23, D-86154 Augsburg,tel.: 0049-821/ 21 93 93 30 vagy 0049-821/2193 93 24, vagy mobil: 0049-152/23 16 27 53.E-mail: augsburgimisszio@ web.de; www.augsburgimisszio.de

Bamberg-Eichstätt-Regensburgi Egyházmegyenürnbergi székhellyel: Misézõ helyek: Bamberg,

Coburg, Ingolstadt, Landshut, Nürnberg, Regensburg.Esseni Egyházmegye:Misézõ helyek: Duisburg, Essen. Érdeklõdni:

Ung. Kath. Mission, Fraziskaner Str. 69a, D-45139

Essen. Tel.: 0049-201/28 47 40 vagy Kölnben:tel./fax: 0049-221/33 778 517.

Freiburgi érsekség:Ft. Lovász Reinholdt plankstadti kooperator,

cím: Schwetzinger-Str. 32, D-68723 Plankstadt,havonta magyar szentmisét tart Mannheimben.

Berlini és Hamburgi Fõegyházmegye,Hildesheimi és Osnabrücki Egyházmegye:

Misézõ helyek: Berlin, Hamburg, Hannover,Kiel, Lübeck, Braunschweig, Bremen. Érd.:Hamburgban: Ft. Rasztovácz Pál, Ungarische Ka-tholische Mission, Bürgerweide 35, D-20535Hamburg, tel.: 0049-40/25 077 83.

Kölni Fõegyházmegye és Aachen:Misézõ helyek: Köln, Bonn, Düsseldorf,

Wuppertal, Bergisch-Gladbach, Aachen: Érdek-lõdni: Ft. Lukács József, Kath. UngarnseelsorgeKöln, Am Rinkenpful 10, D-50676 Köln. E-mail:ungarnzentrum@netcologne.de; tel./fax: 0049-221/33 778 517; http://www.ungarnzentrum.de

Limburg-Fulda-Mainzi Egyházmegyefrankfurti székhellyel: Misézõ helyek:

Frankfurt-Rödelheim, Mainz, Wiesbaden, Darm-stadt, Giessen. Érdeklõdni: Ft. Takács Pál, Katho-lische Ungarische Gemeinde, Ludwig-Land-mann-Str. 365, D-60487 Frankfurt. Tel.: 0049-69/24 79 50 21, 069/24795022, fax: 0049-69/97 78 26 84;www.magyar-katolikusok-frankfurt.de,pal.takacs@magyar-katolikusok-frankfurt.de

München-Freisingi Fõegyházmegye:Misézõ helyek: München, Rosenheim, Erding,

Ladshut. Érdeklõdni: Ft. Merka János, MagyarKatolikus Egyházközség – Ungarische Katholis-che Gemeinde, Oberföhringer Str. 40, D-81925München. Tel.: 0049-89/982637, fax: 0049-89/985419. E-mail: info@ungarische-mission.de;www.ungarische-mission.de Nyugdíjas kisegítõ:Ft. Buchmüller István ny. plébános.

Münster-Padeborn-OsnabrückiEgyházmegyék:Misézõ helyek: Hagen, Menden, Osnabrück,

Bielefeld, Marl, Münster, Dortmund, Neukirc-henVluyn. Érdeklõdni: Ft. Bagossy István, Kath.Ung. Mission, Middelfeld 24, D-48157 Münster-Handorf. Tel.: 0049-251/32 65 01; fax: 0049-251/144 29 31. E-mail: ungarische-mission@bistum-muenster.de

Passaui Egyházmegye:Érd.: Ft. Szabó Árpád, Götzendorferstr. 5,

D-94121 Salzweg, Tel.: 0049-8505/1229.Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegye:Érdeklõdni: Dr. Tempfli Imre, Ungarische Ka-

tholische Gemeinde, Albert-Schäffle Str. 30,D-70186 Stuttgart, tel.: 0049-711/236 91 90, fax:0049-711/236 73 93, e-mail: mission@stuttgar-ti-katolikusok.de http://www.stuttgarti-katoliku-sok.de, és Ft. Pilis György, Walfischgasse 17,89073 Ulm, tel.: 0049-731/388 561 15, e-mail:gyorgypriest@yahoo.com

Misézõ helyek: Stuttgart, Ulm, Balingen-Frommern, Biberach, Böblingen, Friedrichsha-fen, Eislingen, Heidenheim, Heilbronn-Hork-heim, Ludwigsburg, Munderkingen, Reutlingen,Schwäbisch-Gmünd, Weingarten.

Würzburgi Egyházmegye:Misézõ hely: Würzburg. Érdeklõdni: Ft. Dr.

Koncsik Endre, Domerschulstr. 2, D-97070 Würz-burg. Tel.: 0049-931/38 62 43, fax: 38 64 05.

NORVÉGIAInformáció a magyar nyelvû lelkipásztori

szolgálatról: www.nufo.no/makaoOLASZORSZÁGRóma: Msgr. Dr. Németh László fõlelkész,

a római Szent István Ház igazgatója, Casa diSanto Stefano, Via del Casaletto, 481, I-00151Roma, tel. és fax: 0039/06 6530 796, mobil:0039/348 79 52 165, e-mail: italiamissiohu@gmail.com. Misézõ helyek: Róma – minden hóutolsó vasárnapján 11-kor, S. Maria dell’Orazi-one (Via Giulia, kivéve júl., aug., dec.) és aSzent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszo-nya-kápolnájában minden kedden 8.00-kor. Mi-lánó – minden hó elsõ vasárnapján 16.00-kor,Szalézi oratorium (Via Copernico 9, kivévejan., júl., aug., szept.).

Magyar misék helye: Bologna, Catania,Loreto, Padova, Palermo, Parma, Torino.

Firenze: Mons. Kovács Gergely, Via del Casa-letto, 481; I-00151 Roma, tel.: 0039-06 653 6573,fax: 0039-06 6988 7368, e-mail: gkovacs@tin.it

SVÁJCZürich: Ft. Vizauer Ferenc, Röm. Katholische

Ungarnmission, Winterthurer Str. 135, CH-8057Zürich, tel.: 0041-44/36 23 303, e-mail:f.vizauer@gmx.ch; Misézõ helyek: Zürich, Win-terthur, St. Gallen, Wetzikon-Uster, Schaffhau-sen, Frauenfeld.

Fribourg:Érdeklõdni: Petrovay Zsolt, e-mail:zs.petrovay@bluemail.ch

Genf: Szentmise minden hó 1. és 3. vasárnap-ján 10.30-kor. Tel.: 00 41-22/7910458.

Lausanne: Szentmise minden hó 1. és 3.szombat 18.00-kor. Chapelle Servan, ch. Eugène-Grasset 12, Lausanne.

Bern: Ft. Pál István Röm. Kath. Ungarnmissi-on, Pf. 102, CH-3073 Gümligen. E-mail:info@katolikus.ch; www.ungarnmission.ch

Basel: Ft. Pál István, Röm. Kath. Ungarn-mission, Binninger Str. 45, CH-4123 Allschwil;tel.: 0041/765185440. Szentmise: minden vasár-nap 8.50-kor. www. ungarnmission.ch; a SacréCouer- templomban, Feierabendstr. 68. �

HIRDESSEN AZ ÉLETÜNKBEN

Apró-, házassági-, általános hirdetések betûnként: 0,10 EUR

„Jelige” – postaköltség 5,00 EUR

Üzleti, nyereséges hirdetés betûnként 0,20 EUR

Nagybetûs sorok betûnként 0,40 EUR

Egyszerû, 1 „pontos” keret 10,00 EUR

Kéthasábos hirdetés az összeg kétszerese.

Külön kívánságokat esetenként árazunk.

Egymás utáni háromszori hirdetésnél 10 %, hatszori

hirdetésnél 20 % , illetve egész évi hirdetés esetén 30 %

kedvezményt adunk!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldimagyar lelkipásztori szolgálatért felelõs püspöké-nek irodája: MKPK, Külföldi Magyar Lelkipászto-ri Szolgálat, Dr. Cserháti Ferenc püspök, H-1053Budapest, Papnövelde utca 5–7., tel./fax: 0036-1/266–4515, e-mail: cserhati@ katolikus.hu �

48 éves fiatalos, csinos, utazást, fõzéstszeretõ hölgy megismerkedne hozzá illõ, ko-moly szándékú férfivel. T.: 0049-(0)157 368266 23.

Magyarországon, a Zsóry gyógyfürdõvárosában, a Tisza-tótól 20 km-re, Mezõkö-vesd központjában, felújított családi ház el-adó. T.: 0036-20/450 67 89.

Csongrádon, a Bokros-puszta közelébenkétszobás hétvégi ház akácerdõvel eladó.Irányár: 8500 EUR. Érdeklõdni lehet: 0049-89/368 126 56.

Nemesbükön (Hévíz, Kehida gyógyfür-dõk között) családi ház (240 m2, 3 szinten,szolár és cserépkályhával, 110 000 m2 be-építhetõ telekkel) kedvezményes áron eladó.Érdeklõdni: czupy.eva@gmail.com

Pécs-Kislipon kedvezményesen eladó 35m2-es ház (szoba konyha fürdõszoba, különWC). Érdeklõdni: T.: 0036-30/9123 752.

Hozzátartozót keresek báró WippernFrigyesné Prots Diannának. T.: 0049-(0)6198/2793.

Gondozást, háztartásvezetést vállalokmagyar családnál, jó szakács gyakorlattal,bentlakással. Azonnal tudok jönni. T.: 0036-30/668 54 72 (12 után).

H I R D E T É S E K

ÉLETÜNK

Szerkesztõség és kiadóhivatal:

MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGOberföhringer Str. 40, D-81925 München

Telefon: (0049) 89/98 26 37Telefax: (0049) 89/98 54 19

E-mail: eletuenk@ungarische-mission.dewww.ungarische-mission.de

*

Fõszerkesztõ: dr. Cserháti FerencFelelõs kiadó: Merka János

Felelõs szerkesztõ: Czoborczy BenceA szerkesztõbizottság tagjai:

Ramsay Gyõzõ,Vincze András

*Redaktion und Herausgeber:

UNGARISCHE KATHOLISCHE GEMEINDEOberföhringer Str. 40, D-81925 München

Verantwortlicher Herausgeber: Merka JánosTelefon: (0049) 89/98 26 37Telefax: (0049) 89/98 54 19

E-mail: eletuenk@ungarische-mission.de*

Abonnement für ein Jahr: 20 EUR11 Exemplare

nach Übersee mit Luftpost USD 60

*ELÕFIZETÉS:

Az Életünket a helyi magyar lelkészek terjesztik,

õk küldik szét, náluk is kell elõfizetni!Tengerentúlra, vagy ahol nincs magyar lelkész,

oda a kiadóhivatal küldi az újságot.

1 példány ára: 2 EURElõfizetési ár egy évre: 20 EUR

Tengerentúlra US$ 60

BANKSZÁMLÁNK:Ungarische Katholische Gemeinde

Sonderkonto „ÉLETÜNK”.

Postbank MünchenKonto-Nr.: 606 50-803 – BLZ 700 100 80

IBAN DE16 7001 0080 0060 6508 03BIC PBNKDEFF

*Erscheint 11 mal im Jahr.

Satz: ÉLETÜNK*

Druck: AMPER DRUCK GmbHAm Fohlenhof 5.

82256 Fürstenfeldbruck

*Beilagenhinweis: Dieser Auflage liegtzeitweise ein RUNDSCHREIBEN bei.

A KIADVÁNYHOZ KÖRLEVELETMELLÉKELTÜNK.

T I L T A K O Z N A K A B E L G A E G Y H Á Z A KNovember 6-án kiadott közleményükben a belgiumi keresztény felekezetek,

valamint a zsidók és a muzulmánok képviselõi aggodalmukat fejezték ki az euta-názia kérdésének könnyelmû kormányzati kezelése miatt, és tiltakozásuknakadtak hangot az eutanáziatörvény kiskorúakra tervezett kiterjesztése ellen.

Az egyházak közös közleménye an-nak nyomán született meg, hogy a belgaszenátus vitát indított az eutanáziatör-vény kiterjesztésének lehetõségeirõl.Most elõször fordult elõ, hogy a háromnagy vallás belgiumi közösségeinek ve-zetõi közös nyilatkozatot adtak ki egytársadalmi kérdést illetõen Belgiumban.

Az egyházi vezetõk a közleménybenaggodalmukat fejezték ki, mert vélemé-nyük szerint a politikusok „egyre na-gyobb könnyelmûséggel kezelik ezt asúlyos kérdést”. A dokumentum tiltako-zik az orvosokra gyakorolt nyomás ellenis, akiknek végre kellene hajtaniuk ezt

„az úgynevezett orvosi beavatkozást”, éssajnálattal állapítja meg, hogy a vita aszenvedõkre való felelõsség-áthárításrólszól, nem pedig arról, hogyan kellenemegfelelõ fizikai és lelki gondozásbanrészesíteni õket.

„A Belgiumban jelenleg zajló vitábanlassan már mindenki egyenlõségjelettesz az eutanázia ellenzõi és a katoliku-sok közé. Ezért fontosnak láttuk hangsú-lyozni a nagy vallások közötti egyetér-tést ebben a kérdésben, és közösen hatniaz emberek lelkiismeretére” – mondta elTommy Scholtès, a belga püspökökszóvivõje. �