2014/január 1

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu itelet-intro.blog.hu/

XVI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM, 2014. január

„MINDEN BÍRÓI ÍTÉLET EGYFAJTA

ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉK…”

INTERJÚ LÁBADY TAMÁSSAL

3. OLDAL

PÁZMÁNY SZALON

5. OLDAL

MODELLKÍSÉRLETEK A KÖZIGAZ-

GATÁS FEJLESZTÉSÉBEN

KONFERENCIA BESZÁMOLÓ

7. OLDAL

MINDENKIT MEGKÉRDEZTÜNK…

10. OLDAL

GYAKORNOK ANTOLÓGIA - AZ A

BIZONYOS 6 HÉT

21. OLDAL

2 2014/január

Elmélkedés Alessandro Atyával

Áldott karácsonyt kívánok! /Alessandro atya/

„A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az em-

ber felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az

idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről

percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem

történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A

váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.” Habár az

új esztendő fogadalmakkal és ígéretekkel teli napjait már elhagytuk, Wass Albert szavai-

val szeretném köszönteni a Szerkesztőség nevében egyetemünk hallgatóit, oktatóit, dolgo-

zóit. Kívánom, hogy az új év minden egyes perce a váratlanra való várakozással vagy

éppen annak a bizonyos váratlannak a bekövetkezésével, izgalmasan és színesen teljen.

Szerkesztőink ünnepi lapszámunk keretében utánajártak az adventi vásárok hagyományai-

nak és hangulatának valamint a karácsonykor illetve a téli időszak bármely napján jóleső

forró italcsodáknak. Megkérdeztük egyetemünk oktatóit és hallgatóit, hogy kinek mit je-

lent a karácsony, hogyan töltik el az év legbékésebb időszakát. Tudósítást olvashattok a

Pázmány Szalonokról, továbbá az egyetemünkön megrendezett közigazgatási jogi konfe-

renciáról is. Kultúra&Kritika rovatunk keretében ajánlunk könyvet és kiállítást; valamint

egy nem mindennapi koncertre és a megújult Zeneakadémiára repítjük a kedves Olvasót.

Interjúinkban közelebbről megismerhetitek a polgári jog egyik legnevesebb professzorát

és egy sportban kiemelkedő tehetségű hallgatótársunkat is. Karrier rovatunk új sorozata

keretében pedig segítséget nyújtunk ahhoz, hogy az a bizonyos hat hetes szakmai gyakor-

lat hasznosan, s a későbbiek során hasznosíthatóan teljen.

Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége!

Hajdu Rita

Beköszönő

Ítélet Beköszönő

„Addig volt

az Istennek

áldása rajtunk,

addig volt

országunk,

míg az hitünk

virágjában volt.” Pázmány Péter

Elmélkedés Alessandro atyával 2

„Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töre-

dék…” − Interjú Lábady Tamással 3

Drogból is megárt a sok!

Hát még a kevés! 4

Pázmány Szalon 5

Pázmány Szalon – második felvonás 5

A bőség zavara – az adventi vásárok idő-

szaka 6

Modellkísérletek a közigazgatás fejleszté-

sében konferencia beszámoló 7

Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról 7

Kincstár a város mélyén 8

Mindenkit megkérdeztünk… 10

Titeket kérdeztünk… 12

Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Vá-

rosmajori Gimnáziumban! 13

Németország, Dessau: Tolerancia, önisme-

ret, vezetőképzés 13

A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a

játékos 14

Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínház-

ban 15

Megújult a Zeneakadémia 15

Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100

éves 16

Walter Isaacson: Steve Jobs életrajza 17

Balkán partizán – Shantel on A38 17

„… egyszerűen arra gondolok, hogy hon-nan indultam és mekkora utat kellett meg-

tennem” − Interjú Czimbalek Dorinával 18

Karácsonyunk lélekmelengető italai 19

Bite Bakery Café az Astorián 19

Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is

lógtunk legálisan a suliban! 20

Sudoku 20

Gyakornok antológia

- az a bizonyos 6 hét 21

TARTALOM

PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége

TŐLETEK—ÉRTETEK!

2014/január 3

a polgárok törvénykönyve. Csehi tanár úr re-

cenziója egyébként sok helyen kemény, de

összességében egy komoly munkának tartja a

könyvet; a sok recenzió közül talán ez okozta

nekem a legnagyobb örömet, mert egyértelmű-

en mutatja, hogy hogy lehet kritikusan dicsérni.

1970. július 1-jével nevezték ki bírónak,

2012. június 30-al köszönt le a Pécsi Ítélőtáb-

la elnökeként erről a pályáról, 9 évig alkot-

mánybíró is volt. Közel 10 000 ítélettel a háta

mögött, van olyan, amelyre különösen büsz-

ke?

Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék,

mert nem csak a tárgyi jogszabály alkalmazása

van benne, hanem a bíró egész személyisége is.

Ez nem azt jelenti, hogy az ítélkezés szubjektív,

hanem hogy az ember beleteszi a szívét-lelkét

az ítélkezésbe. Hogy melyikre vagyok a leg-

büszkébb? Sok ítéletre vagyok büszke, még a

pártállami korból és a rendszerváltás utánjából

egyaránt. A legnagyobb "harcom" a Legfelsőbb

Bírósággal a genetikai, teratológiai ártalom

következtében fogyatékossággal született gyer-

mek önálló kártérítési igényének tárgyában

volt. Határozott álláspontom szerint a kártérítés

a jogalap tekintetében biztosan nem áll meg,

mivel a gyermek tulajdonképpen azért kérne

kártérítést, mert őt nem ölték meg magzatként.

Ez pedig ellentétes a természetjoggal, a magán-

jog dogmatikájával, etikai elvekkel és a kártérí-

tési jog alapjaival is. A felülvizsgálat során az

ítéletet megmásították. Én ekkor kutatómunká-

ba kezdtem, összehasonlító jogi tanulmányt

írtam, ítélőtáblai kollégiumi véleményt fogal-

maztam meg, amelyet a kollégium támogatott.

Aztán a Gondviselés úgy hozta, hogy a kutatá-

somra alapozva a Legfelsőbb Bíróság egy má-

sik tanácsa a korábbi gyakorlattal ellentétes

ítéletet hozott, s így születhetett meg az 1/2008.

jogegységi határozat, amely az én állásponto-

mat foglalta minden bíróságra nézve kötelező

erejűvé.

A rendszerváltás után az első Alkotmánybí-

róság tagja lett, a '90-es évek előtt is bátor

bíró volt?

A rendszerváltás előtti utolsó bírói minősítésem

1986-ban készült, amelyben szerepelt az a

mondat, hogy "időnként nem alkalmazza a

jogalkalmazás jogpolitikai elveit, de a Legfel-

sőbb Bíróság ezekben az ügyekben helytelen

ítéleteit kijavítja.” Erre én nagyon büszke vol-

tam és vagyok, mert a jogalkalmazás jogpoliti-

kai elvei a pártpolitikából csapódtak le, amelye-

ket én nem kívántam alkalmazni, és soha nem

is alkalmaztam.

Kovács Krisztián

1997-ben jelent meg A magyar magánjog

(polgári jog) általános része c. tankönyve,

amely a Szladits-féle 6 kötetes mű általános

részének nyomdokain haladva azóta is nagy

sikerrel vezeti be a hallgatókat a tételes ma-

gánjog világába. Mesélne nekünk a mű alap-

koncepciójáról?

Igyekeztem a könyvet a szladits-i hagyomá-

nyoknak megfelelően megalkotni, természete-

sen figyelembe véve az azóta lezajlott jogfejlő-

dést. A hallgatók megértését megkönnyítendő a

jogtörténeti és összehasonlító jogi vonatkozá-

sok többnyire az apró betűs részekben kaptak

helyet, így talán jobban kezelhető és főként

tanulható lett az egész anyag. Kétségtelen, hogy

ez egy nehéz tankönyv, különösen azért, mert

egy félév során nem csak ezt a könyvet kellett a

hallgatóknak elsajátítani, hanem a magánjog

általános része mellett a személyi jogot is. Sok

vizsga és visszaigazolás mutatta meg azonban,

hogy a könyv emészthető, sőt, a későbbi évfo-

lyamok során, de akár még a tanulmányok

lezárását követően is kapaszkodóul szolgálhat –

ez voltaképpen cél is volt az írás során, hogy ne

egy olyan opust alkossak, amit a vizsgák után

„akár el is lehet dobni”.

Az Új Ptk. megalkotásával eljárt az idő a

régi könyv felett?

Az új Ptk. egyik kodifikátoraként nyilvánvaló-

vá vált számomra, hogy ezt a könyvet adaptálni

kell az új törvényhez. Természetesen, amíg

ebből nem lett elfogadott törvény, addig nem

lehetett szó egy ilyen adaptációról, hiszen a

szövegezés még a zárószavazás előtt is válto-

zott. A dogmatikai megalapozás után a régi

könyv több mint 100 helyen tartalmaz tételes

jogi szabályt, ami az álláspontot támasztja alá,

szolgál magyarázatként, példaként. Főként

emiatt – s természetesen az azóta lezajlott jog-

fejlődés miatt – volt szükség az új könyvre,

valamint a hallgatók számára még inkább fo-

gyaszthatóbbá szerettem volna tenni a magán-

jog általános tanát. Így gyakorlatilag egy új

könyv született, nem egyszerűen egy átdolgo-

zás; melynek elkészítése során nagy megértést

tanúsított „hozzám illő” segítőtársam, felesé-

gem, aki az írás során is rengeteg segítséget

nyújtott. A leírásban még elévülhetetlen érde-

meket szerzett Csizik Zoltánné tanszéki titkár-

nő, akinek hálás köszönettel tartozom.

Tudatosan kerüli az új könyv a szokásos

tankönyv-jelleget?

Az írás kezdetén két irányba indulhattam el, az

egyik a Wenzel Gusztáv által képviselt tan-

könyvi irány, a másik pedig Szladits Károly.

Az utóbbi nem kifejezetten tantárgymagyará-

zat, hanem egy tudományos mű, dogmatikai

alaptan. Utóbb generációk nőttek fel a két köte-

tes Világhy-Eörsi polgári jogi tankönyvön,

amely bőségesen tartalmazott ideológia töltetet,

a dogmatikai megalapozást viszont csak na-

gyon keveset, és azt is a marxista politika által

meghamisítva. Szladits óta a magánjogi szak-

irodalomban nem volt egy átfogó általános

rész, amely a magánjog alapjait tudományosan

és egyben tankönyvszerűen lerakta volna. A

koncepció tehát maradt az, hogy adjak egy

emészthető tankönyvet, amit másodéven is meg

lehet érteni és tanulni, a későbbiekre pedig egy

olyan alapművet, amit gyakorló jogászok is elő

tudnak venni, és amely iránymutatásul tud

szolgálni a jogalkalmazás során is. Nem volt

tehát kérdéses, hogy szladits-i alapokon fog

nyugodni a könyv, de nem lesz annak másolata.

Kevesen tudják, hogy ha valaki manapság

Nagy-Szladitsot vásárol, akkor jó eséllyel az

Ön könyvét tartja a kezében.

A kötetekhez én már gyakorló jogászként jutot-

tam hozzá, de mégsem a megszerzésre vagyok

a legbüszkébb. Történt ugyanis, hogy egy volt

hallgatóm, aki végül nem a jogász pályára

ment, hanem könyvkiadással kezdett foglalkoz-

ni, felkeresett, hogy az én előadásaimon hallott

a hatkötetes műről, és nem adnám-e kölcsön

neki, hogy készítsen belőle egy új kiadást. Én

kötetenként kölcsönöztem neki, s ennek ered-

ményeképpen vált kaphatóvá barna kötésben, új

kiadásban a teljes sorozat. Sőt, a későbbiekben

a két kötetes Szladits-vázlatot és Grosschmid

Béni Fejezetek a kötelmi jog köréből c. köteteit

is kölcsönadtam neki, így ezek a könyvek az én

könyvtáramból születtek újjá, s én erre nagyon

büszke vagyok.

Nagyon nagyszámú, 11 recenzió jelent meg

az eredeti könyvről a legkülönbözőbb helye-

ken, ezek közül az egyik, Csehi Zoltáné,

kifogásolta, hogy szinonimaként használja a

polgári jog és magánjog fogalmakat. Van a

vitának dogmatikai jelentősége?

Én azt gondolom, hogy nincs, de lehet akár az

is. Csehi tanár úr álláspontja nagyon tiszteletre-

méltó és ténylegesen elgondolkodtatott engem.

Én az ő álláspontjával kapcsolatban azt a néze-

tet képviselem, hogy a tárgy tudományos elne-

vezése még ugyanazon szerzőnél is gyakran

változik, és ugyanígy változó volt a törvényter-

vezetek elnevezése, amelyek egyaránt szóltak

polgári jogról és magánjogról. Azután volt

ebben a kérdésben ideológia is. Így a szocialista

gondolkodásnak a múlttal mindenáron való

szakítása, vagy például a francia törvénymű,

amely a győztes forradalomtól ittas polgárok

gondolkodásában nem is tudott más lenni, mint

„Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék…” − Interjú

Lábady Tamással

Lábady Tamás a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék docense, Karunk egyik alapító tagja, az elmúlt években több kitüntetésben és elismerésben részesült. 2011-ben „Deák Ferenc Díjat” és „Mestertanár Aranyérmet” kapott, és ebben az évben nyerte el a „címzetes kúriai bíró” címet. 2012-ben „Pázmány Péter Emlékéremmel” tanári, oktatói munkáját, 42 éves bírói szolgálatát pedig a legrangosabb igazságügyi kitüntetéssel, a „Juhász Andor Díj arany fokozatával” ismerték el. Ugyanebben az évben az Országos Ügyvédi Kamara Elnöksége példamutató jogászi életpályája elismeréseként a „Jog szolgálatában” kitüntetésben részesítette. 2013-ban Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése a jogtudomány területén végzett kiemelkedő teljesítményéért „Pro communitate” emlékérem kitüntetést adományozta részére.

Portré Ítélet

4 2014/január

Drogból is megárt a sok! Hát még a kevés!

A félév során már két olyan rendezvé-

nyen való részvételre nyílt lehetőség,

ahol kimondatlan dolgokat tártunk fel

és elemeztünk. Így a családon belüli

erőszak, valamint a prostitúció problé-

mája. Legutóbbi alkalommal Zacher

Gábor toxikológus tartott előadást egye-

temünkön. Egy aktuális téma bontoga-

tásával foglalkozott, mégpedig a drog-

fogyasztásról, annak következményei-

ről, miértjéről, veszélyeiről. Bár az elő-

adás tömény mennyiségű szakszót és

információt tartalmazott, ez senkit sem

gátolt a megértésben, hiszen előadónk

ezt a jelenséget a fiatalság szemszögé-

ből közelítette meg. Mind kifejezés-

módja, mind szóhasználata segítette a

hallgatóságot a téma elsajátításában.

Ritter Ildikó kriminológus és Vaskuti

Gergely pszichológus is szívesen vála-

szoltak a felmerülő kérdésekre. Ugya-

nezt a témát közelítették meg pszicholó-

giai, valamint a rendőrség szemszögé-

ből. Mennyire elrettentő, ha valakit

megpróbálunk ellenpéldaként használni,

hogyan tudunk így befolyásolni máso-

kat, valamint, mit tud tenni a rendőrség

a drogfogyasztás csökkentése érdeké-

ben.

Egy globalizált világban élünk, ahol a

legtöbben lépést akar-

nak tartani. De jelen

esetben mivel? A le-

épüléssel, a felelőtlen-

séggel vagy az emberi

butasággal? Talán ezzel

a kérdéssel tudnám a

leginkább visszaadni az

előadás mondanivaló-

ját, amely valóban arra

akarta felhívni a figyel-

met, hogy a mai techni-

ka, technológia mellett,

nagyon elővigyázatos-

nak, óvatosnak kell

lennünk. Olyan gyorsan

változik egy-egy

„anyag” összetétele,

hogy azok kiszűrésével

lehetetlen felvenni a

versenyt. Egy fekete

dobozba nyúlnánk, ha

belekóstolnánk a dro-

gokba, tudatában nem

léve azok összetételé-

vel, hatásával. Fontos,

hogy azok az emberek,

akik nem használnak

ilyen jellegű tudatmó-

dosító szereket, figyeljenek embertársa-

ikra, hiszen mindannyian felelősek va-

gyunk egy-egy súlyos esetnél. Soha

nem tudni, kivel történik meg a tragé-

dia, ha nem járunk el körültekintően.

Elrettentő képek és történetek tárultak

fel a hallgatóság szeme előtt. Talán az

az eset volt a legrémisztőbb, amikor egy

fiatal férfi drogfogyasztást megelőzően

nem volt tisztában azzal, mit vesz be.

Az éjszaka közepén, egy úton találta

magát, nem tudta miért van ott, mi tör-

tént. Na, igen, mi történt? Mi történt

azelőtt, hogy odakerült? Ugyanis ironi-

kusan szólva, kóstolgatta barátját, de itt

nem a cikizés szó értelmében, hanem

szó szerint. Saját fogával tépte szét a

másik fiút, akinek még a bordáin is be-

azonosíthatóak voltak a harapásnyo-

mok. Őszintén, ki akar ilyen helyzetbe

kerülni? Persze ezek szélsőségek, de

sohasem tudni, melyikünk lesz a követ-

kező (akaratlan vagy szándékos drogfo-

gyasztás következményében), akiről

majd szintén ilyen história fog terjeng-

ni. Figyeljünk oda magunkra, és mások-

ra is. Ne ellenpéldaként akarjunk híre-

sek lenni!

Büki Bettina

A Drogmentes Magyarországért Mozga-

lom országos költészeti versenyének nyer-

tes pályaműve – 2008

kor. kép

(hommage á Kosztolányi Dezső)

Az én koromban:

a porért egymással harcoltunk.

Az én koromban:

a függőségtől nem szabadultunk.

Az én koromban:

a segítség ajtaja nem állt nyitva.

Az én koromban:

szülők ezrei remegtek sírva.

Az én koromban:

millió drog került az utcára.

Az én koromban:

tucatnyi díler csábított bulizásra.

Az én koromban:

ki tudja, mi került a poharunkba.

Az én koromban:

soha sem lehettünk nyugalomba'.

Az én koromban:

nem gondoltunk a jövőre.

Az én koromban:

elrontottuk magunkat örökre.

Az én koromban:

remegett a tű a zacskóban.

Az én koromban:

csak egy ember voltam a halomban.

Az én koromban:

nem volt, ki ápolta lelkünk.

Az én koromban:

senki sem hitt bennünk.

Az én koromban:

a drogról szólt minden gondolat.

Az én koromban:

halálos volt sok tapasztalat.

Az én koromban:

két út volt: rossz és jó.

Az én koromban:

nem tudott dönteni a halandó.

Az én koromban:

a kíváncsiság hajtott minket előre.

Az én koromban:

sok probléma született belőle.

Az én koromban:

nem lehet, hogy két élet nincs.

Az én koromban:

ember, kérlek segíts!

Szerzők: Takács Zsanett, Szőllős Éva, Mül-

ler Eszter, Molnár Sára, Kustán Réka, Haj-

du Dániel, Hadnagy Virág, Gyöne Márk,

Gyenese Vivien, Büki Bettina

Aktuális Ítélet

2014/január 5

Aktuális Ítélet

A Pázmány Szalont továbbra sem kell bemutatni senkinek,

de a kultúra iránt érdeklődők kapják fel a fejüket, hiszen

ismét útnak indul a rendezvénysorozat. Bíró Zsuzsi, az est

konferátora és szervezője is hasonlóan vélekedik. Elmondta,

hogy a Szalon egy bejáratott dolog, hiszen tizenhetedik félé-

ve fut. Kiváló kulturális lehetőség az egyetem falain belül,

amelyen már ő is többször részt vett.

De miről is volt szó? Az idei tanévben, első alkalommal,

Berecz István, a Fölszállott a páva nyertese, az Elle Young

Talent Díj jelöltje mutatta be ének, tánc, hangszeres tudását

a nagyérdeműnek. A rendezvény ismételt magas színvonalá-

ban Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi

docens házigazdák jelenléte is erősen közre játszott. Az ese-

mény sajátossága abban rejlett, hogy a másfél órás rendez-

vény fél órásnak tűnt. Mivel is magyarázható ez a meglátás?

Azzal, hogy érdekes, hangulatos és interaktív volt. Ezt mi

sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elméleti és

gyakorlati elemek ötvözve voltak, a moderátor és a megje-

lentek között kérdezz-felelek zajlott, így a laikusok számára

is megvilágítódott egy-egy homályos kérdés. A beszélgetés

során kiderült, hogy miben rejlik a magyar népzene dicsére-

te, Európában betöltött szerepe. Megtudhattuk, mit jelent a

lassú- és a ritka magyar táncok jellegzetessége. A nevükből

is kivehető, hogy ez nem az a tánctípus, amikor a fizikai

képességek a végét járják. Azt sem titkolták, hogy a néptánc,

komoly fizikai jelenlétet igényel. Rendszeres edzés, mozgás

teszi profivá a kitartókat. A hangszerek megszólaltatásától

kezdve, a népi ruhák elemzésén át, a hallgatóság közös ének-

léséig, mindenben kedvét lelte a közönség.

A rengeteg gratuláció közepette bátorkodtam főszereplőnk-

nek feltenni a kérdést, hogy mégis, hogy érintette a felkérés

a rendezvényre, mennyire volt elégedett a közönséggel, és

talán a legfontosabb, hogy érezte magát. „Nagyon tetszik a

Szalon, voltam magam is egy-kettőn.” István szerint azért

rendkívüli, mert párbeszéd zajlik a közönség és a fellépők

között. „Mindig fontos, hogy az ember laikusoknak is tudjon

beszélni tevékenységéről, mert ez tudatosságra sarkallja,

identitást ad neki. A Szalon meg azért nagyon fontos, mert

az egyoldalú, szakbarbár, napjainkra irányadóvá vált ember-

típus felfogásával próbál dacolni. Nem szabad bedőlni a glo-

balizáció által felkent és megdicsőülő, önnön érdekein kívül

egyébbel sem foglalkozó, másra igénye-sincs emberképének.

Az éneklés közösségteremtő ereje például máris kívül esik

ennek az emberképnek a perifériáján. Ezért is volt öröm hal-

lani és látni a Szalonban, hogy milyen örömmel énekli a

fiatal jogászság a kalotaszegit!„

„Soha nem voltam az a meggyőzős típus, de amit a néptánc

mellett el tudnék mondani, hogy örömre is, bánatra is jó. A

magyar táncnak rengeteg változata van. Az is néptánc, ami-

kor az ember szerelmes kedvében épp csak egyet-egyet lép, s

magához szorítja a babáját, vagy épp a leendő babáját, de az

is, mikor a férfiak egymást hergelve, egymással versenyezve

táncra kelnek harsányan, vagy méltósággal, vagy leszakítják

a mennyezetet, úgy táncolnak, mulatnak. A néptánc min-

denkihez, mindenféle hangulatában passzol.”

Azt gondolom, ezzel az üzenettel kell felhívni az emberek

figyelmét a saját kultúrájuk, hagyományuk ápolásának és

szeretetének fontosságára.

Büki Bettina

Második alkalommal élvezhette a közönség Szilasi Alex és

Horváth Attila egyetemi docens konferálta jó hangulatú,

interaktív rendezvényét. Az előadás témája: Rögtönzések és

Paródiák, azaz a spontaneitás művészete. Ki-ki feltételezhet-

né, mi nehéz abban, hogy az ember gondol egyet, és csak

úgy, minden megtervezés nélkül leüt pár hangot. Hát nem

erről van szó. A rögtönzés igen nehéz, ezt a képességet még

a Zeneakadémián sem tanítják. Talán a legnehezebb feladat

azt a kérést teljesítenie egy zongoraművésznek, ha valaki azt

mondja neki, rontsd el a darabot! Kezdd el, felejtsd el, majd

oldd meg!

Térjünk rá bővebben arra, hogy miben is rejlik a Szalon cí-

me. A zongora világának nagy alakjait tették rá egy zenei

étlapra, és még válogatni is lehetett! Vivaldi, Mozart, Cho-

pin, Bartók, Liszt. Mindegyik stílust külön jelenítették meg

− ’a la Szilasi Alex. Volt itt minden, ami szemnek, fülnek

ingere. Hihetetlen az a hangulat, atmoszféra, amely ebben a

másfél órában betölti a Dísztermet. Nevetés, hallgatás, odafi-

gyelés, együttérzés, beleélés. Humoros előadásmód kontra

komoly művészet, profizmus. És mennyi mindent meg lehet

tudni ebben a kilencven percben. A barokk zene jellemzőit,

annak változását, romantikába áthajlását. Melyik művész mit

képviselt, milyen jellemvonásai voltak, hogyan fogadta be a

kor hallgatósága az adott műveket. Milyen igények jelentek

meg; egyre fontosabbá vált az adott pillanat muzsika által

kiváltott lelki hatása. Megelevenedtek a romantika korszaká-

nak zeneszalonjai, előtérbe helyeződött a harmonikus váz,

kidíszítve, mely a zsúfolt fülek kitisztítására szolgált.

De hogy is nézett ki a gyakorlat? Egy kézzel két szólam, két

kézzel 4 szólam játszása, zongoraművészek viselkedésének

megjelenítése, háttal a zongorának egy mű megszólaltatása,

a mesebeli répa kihúzása a nagypapa, nagymama, unokák,

Télapó, krampuszok segítségével, persze zenei úton megva-

lósítva. Kész kívánságműsor. Legyen az zenedarab, előadó,

egy-egy művész stílusa, vagy három az egyben.

Nem csak egy jó hangulatú este részesei lehettünk, de mérle-

gelhettük a mai zene szerepét. Belépünk a szupermarketbe,

zene szól, éttermekben a vendégek kedvére téve be van kap-

csolva a rádió, amely a legfrissebb slágereket ontja, de figye-

lünk mi ezekre egyáltalán? Felkapjuk a fejünket, a kedvenc

zenénk hallatán? Talán igen, de csak dúdolni kissé, mert a

mai zenehallgatásból kiveszett, hogy hangról hangra követ-

nénk a zenét. Ezt az utat kellene ismét meglelni, és bármely

tetsző dallammal eggyé válni.

Büki Bettina

Pázmány Szalon

Pázmány Szalon – második felvonás

6 2014/január

Aktuális Ítélet

A karácsonyi vásározás szokása a né-

met városokban alakult ki és a XVIII–

XIX. század fordulóján vált széles kör-

ben ismertté. A vásárokon főként a kéz-

művesek termékeit árusították és a XIX.

századtól egyre nagyobb méretekben

világszerte elterjedt a szokás. Ma pedig

már városonként akár több helyszínen is

találkozhatunk velük.

Vegyük először sorra az ismertebb kül-

földi vásárokat: a bécsi vásár még an-

nak is ismerősen hangzik, aki sosem

vett még rajta részt, hiszen az utazási

irodák többsége ide csábítja a vásározni

vágyókat. A bécsi adventi vásár hely-

színe hagyományosan a Rathaus előtti

rész, de ma már a város közel 25 továb-

bi helyszínén várja vásár a helyieket és

turistákat egyaránt. Az itteni vásár nagy

múltra tekint vissza, hiszen már 1294-

ben is rendeztek ehhez hasonlót.

Prágában decemberben az Óváros téren

és a Vencel téren rendezik meg a kará-

csonyi kirakodóvásárokat. A kézműves

portékák mellett a szezonális cseh éte-

lek is nagy szerephez jutnak, és Szent

Mikós napján jelmezbe öltözött embe-

rek lepik el a várost és a gyereknek cu-

korkát osztogatnak.

Lengyelország talán leglátványosabb

karácsonyi fesztiválja a krakkói kirako-

dóvásár, ahol a nyitó esemény a tradici-

onális bölcsőkészítő verseny, Szlováki-

ában pedig Pozsonyban a Hlavné téren

és a Františkánske téren találhatóak a

karácsonyi kirakodóvásárok.

De a tőlünk távolabb eső országok is

büszkélkedhetnek ezzel a hagyomány-

nyal: érdemes elutazni akár az észt

Tallin, a német Innsbruck, a francia

Reims, a svéd Stockholm vagy az olasz

Bolzano városába, ahol hasonló nagy-

szabású vásárokkal várják az odalátoga-

tókat.

De térjünk vissza Magyarországra. Ha-

zánk legismertebb és egyik legnagyobb

karácsonyi vására, melynek helyszíne a

budapesti Vörösmarty tér 1999 óta.

Idén november 29. és december 24.

között nemcsak kézműves kirakodó

vásár, széleskörű gasztronómiai kínálat

nyújt itt szórakozási lehetőséget, hanem

kísérőprogramként hagyományőrző

együttesek, táncosok, zenészek szóra-

koztatják a látogatókat.

A Bazilika előtti téren is helyet kap

november 29. és január 1. között immá-

ron harmadik alkalommal a karácsonyi

vásár. A rendezvény különlegessége a

tér közepén felállított korcsolyapálya,

illetve naponta több alkalommal látvá-

nyos díszítésbe öltözik a Bazilika a kü-

lönleges épületfestési technika segítsé-

gével, ezen kívül idén jégtömbfaragó

programon és táncházon is részt vehet-

nek az érdeklődők. De szinte mindegyik

budapesti kerület is megrendezi saját

kisebb-nagyobb adventi-karácsonyi

vásárát.

A fővároson kívül hetekig tartó kará-

csonyi vásárokkal találkozhatunk még

többek között Veszprémben, Kecske-

méten, Egerben, Székesfehérváron,

Hévízen, Siófokon és Miskolcon is.

Érdemes tehát ellátogatni az adventi

vásárok közül legalább egyre a vizsga-

időszakra való készülés közben, mint

látjuk, bőven van miből válogatni. Egy

finom kürtöskalács, egy óra korcsolyá-

zás vagy éppen egy betlehemi előadás

megnézése garantált test-lelki kikapcso-

lódást kínál.

Ádám Flóra

A bőség zavara – az adventi vásárok időszaka

Nem lehet teljes a november végétől újévig tartó időszak, ha legalább egyszer ki nem látogatunk va-lamelyik adventi vásár helyszínére. Célunk lehet akár az, hogy a finomabbnál finomabb kürtöska-lácsok, kenyérlángosok, forralt borok és teák között válogassunk, akár az, hogy a kézműves terméke-ket áruló standok között szeretteinknek ajándékot keresgéljünk, de a lényeg, hogy bármelyik vásárt vesszük célba, a szervezők fáradalmainak köszönhetően a tökéletes karácsonyi hangulat mindegyik helyszínen átjárja a szívünket.

2014/január 7

A professzorok, szenior kutatók és dok-

toranduszok közreműködésével létrejött

projekt azt vizsgálta, hogy lehet-e, s ha

igen, akkor milyen körülmények között

kísérletet végezni a közigazgatásban. A

kutatók az eredményeket a konferenci-

án foglalták össze, Bíró Marcell a KIM

közigazgatási államtitkárának előadása

után Tamás András, a Közigazgatási

Jogi Tanszék alapító professzora az

elkészült tanulmánykötetet bemutatása

mellett nagyívű áttekintést adott a

public management XX. századi törté-

netéről. Ezt követően Gerencsér Balázs,

a kutatás vezetője összefoglalta a pro-

jekt eredményeit, a kitűzött célokat és

az azokhoz vezető utat. A konferencia

jól áttekinthető struktúrában (elméleti

modellek, nemzetközi pilot-minták,

hazai pilot-minták) mutatta be az angol-

szász gyökerű pilot projekteket, ame-

lyeket Magyarországon először a két

világháború közötti időszakban alkal-

maztak, azonban a magyar innováció

valamiért megfeledkezett róluk. A har-

madik Magyary Program sok új lehető-

séget hoz a közigazgatás fejlesztésében

és kutatásában, azonban még így is fi-

gyelemre méltó, hogy a kutatócsoport

magyar és külföldi viszonylatban is

elsőként vizsgálta ilyen egységesen a

pilot projektek, azaz a modellkísérletek

közigazgatási alkalmazhatóságát és

korlátait.

Az első szekcióban dékánunk, Varga

Zs. András a modellkísérletek korlátai-

ról beszélt, a rá jellemző alapossággal a

közigazgatás fogalmából kiindulva

kezdte el annak elemzését, hogy a kísér-

letezés lehetséges-e egyáltalán ezen a

tudományterületen. Patyi Gergely elő-

adásában kifejtette, hogy bár a modell-

kísérlet, mint munkaprogram (projekt)

alkalmazható, figyelemmel kell lenni

arra, hogy a különböző területeken az

egyes projektszakaszok hossza és idő-

tartama egymástól igencsak eltérő lehet,

Szabályok Ítélet

a PDCA ciklus alkalmazása tehát szük-

séges. A konferencia második etapjában

volt szó az ENSZ szerepéről a modell-

kísérletekben Ádány Tamás tanár úrnak

köszönhetően, a távmunka-

programokról, azonban véleményem

szerint a legérdekfeszítőbb előadást

Sabjanics István tartotta az ún.

MATRIX modellkísérletről, ami az Egye-

sült Államokban vizsgálta a 2001. szep-

tember 11-ét követő terrorellenes intézke-

dések és az adatvédelem kapcsolatát. A

harmadik szekcióban hallhattunk előadást

a "Biztos Kezdet" programról, a betegel-

látási modellről, elektronikus közbeszer-

zésekről, kistérségi modellekről. Zárás-

ként összeszokott alkotmányjogi páro-

sunk, Kurunczi Gábor és Varga Ádám

tartott prezentációt egy - a szavaikkal élve

- rossz kérdésre adott egyetlen lehetséges

válaszról, a Dél-dunántúli mintarégió

kudarcáról, s annak tanulságairól a későb-

bi projektekre nézve.

Modellkísérletek a közigazgatás fejlesztésében

konferencia beszámoló

Kari lapunkban nem győzzük hangsúlyozni, hogy kutatni jó és érdemes, a kü-lönböző hallgatókat célzó kezdeményezések után ezért öröm beszámolni arról, hogy tanáraink jó példát mutatnak: a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén műkö-dő Ereky Kutatócsoport közel kétéves projektjének végére került pont 2013. november 12-én a Boldog II. János Pál Díszteremben.

Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról

A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) a Magyar Iparjogvé-delmi és Szerzői Jogi Egyesülettel (MIE) karöltve idén is megtartotta éves ankétját, ahol Burak Özgen az európai zenelicenciákkal kapcso-latban adott elő, majd sor került az Apáthy-díjak átadására is.

2013. november 6. napján az Artisjus

Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesü-

let Mészáros utcai székhelyén rendezték

meg a MSZJF idei éves ankétját. A ren-

dezvény keretében szokásosan aktuális

témában, külföldi szakemberek kerül-

nek felkérésre, hogy az Apáthy-díjak

átadása előtt előadást tartsanak a szerzői

jog égető kérdéseiről.

Idén sem volt ez másképp, az idei meg-

hívott, Burak Özgen, a GESAC

(Groupement Europeen Des Societes

D’auteurs Et Compositeurs) vezető jog-

tanácsosa a szerzői és kapcsolódó jo-

gokkal összefüggésben előkészületben

lévő irányelv-tervezettel kapcsolatban

adott elő, Music Licensing in Europe

címmel. Az előadás során az egyébként

viszonylag népes hallgatóság betekin-

tést nyerhetett az irányelv (ún. CRM

Irányelv) elemi koncepciójába, illetve

ami ennél is érdekesebb, a tervezet

megvitatását a háttérben kísérő érdek-

ütköztetés részleteibe.

Az irányelv tervezett rendelkezéseinek

központjában a közös jogkezelő szerve-

zetek, illetve ezen szervezetek felhasz-

nálás-engedélyezési, licenszelési tevé-

kenysége áll. Célul tűzi ki központosí-

tott, ún. (jogkezelő)HUB-ok létrehozá-

sát, amellyel egyszerűsödne a zenemű-

vek tekintetében a felhasználási jogok

megszerzése. Az előadás során Özgen

úr részletekbe menően körüljárta ennek

pozitív (egyszerűség, költséghatékony-

ság, alkalmazkodás a felhasználók igé-

nyeihez), illetve negatív aspektusait (az

esetleges kisebb repertoárral rendelkező

– mint például a magyar – szervezetek

érdekeinek sérelme, a biztosítékok hiá-

nya, az egyes szolgáltatók helyi érdeke-

ivel való ütközés) egyaránt.

Továbbá az irányelv-tervezet célul tűzi

ki a közös jogkezelő szervezetek tevé-

kenységével kapcsolatos átláthatóság

javítását (ez úgy néz ki más tagállam-

okban is állandó vesszőparipa) és az

ezen szervezetek közötti nemzetközi

együttműködés fokozását (ez nemkü-

lönben).

8 2014/január

Szabályok | Hitélet Ítélet

Az első kincstár csak az 1988-as Szent

István-évforduló kapcsán nyílt meg,

mivel a Bazilika 1905-től íródó évszá-

zados története és központi jelentősége

ellenére egészen 1993-ig csupán plébá-

niatemplom volt, ekkor lett társszékes-

egyház. Így sokáig nem is állt

rendelkezésre megfelelő gyűj-

temény egy kincstár berende-

zéséhez. A második világhá-

ború után ugyan már kezdett

gyűlni az anyag, de akkor a

történelmi körülmények miatt

nem merült fel az igény. A

tárgyak folyamatos bővülése

mellett a történelmi változások

hozták meg a fordulatot, az

1980-as évek végétől kezdő-

dött a Bazilika egyik jelentős

korszaka. Az 1988-as Szent

István-évforduló után a Szent

Jobb-körmenetek, a pápaláto-

gatás, valamint az ezzel párhu-

zamosan zajló felújítás gazda-

Kincstár a város mélyén

Gyakran hallani a hazánkba látogató külföldiek visszajelzéseit, miszerint fővárosunk világviszonylatban is a legszebbek között van. A számtalan látnivaló, a különleges művészi értékkel bíró, látványos alkotások bárkinek több napra elegendő programot adnak. Méltán sorolható a főváros legszebb és leglátványosabb épületei közé a Szent István Bazilika is, hiszen „a kor legnagyobb magyar festői, szobrászai és a képzőmű-vészet jeles tanárai fordították szorgalmas munkájukat e templom felépítésére, befejezésére és feldíszítésé-re, oly módon, hogy az képeivel, szobraival, mozaikjaival és ragyogó érc alkotásaival tündököljön és min-denkit csodálatra indítson.” Többek között e szavak kíséretében adományozta a Basilica Minor címet 1931-ben XI. Piusz pápa a város központjában található templomnak, ami nem csupán külsejében, de minden tekintetben méltó rangjához és szerepéhez. Falain belül ugyanis hasonlóan jelentős értékekre lelhetünk. Az immár negyedszázados múltra visszatekintő bazilikai kincstár 2012-ben újult meg. Korábbi területének há-romszorosán, látványosabb formában és gazdagabb tárgyanyaggal. Az új kincstár jóval több múzeumi kiál-lításnál, hiszen a szent liturgiába, egyúttal a Bazilika szakrális életébe is betekintést nyújt.

gították a tárgyegyüttest. Ezzel együtt

már az igény is megjelent. Végül Dr.

Farkas Attila érseki tanácsos rendezte

be az első kincstárat a déli toronyban.

Mindössze hét vitrinből állt, alapvetően

az ötvösművészeti anyag keresztmet-

szetét mutatta be. Közvetlenül a bejárat

mellett helyezkedett el, így az ide láto-

gató zarándokok és turisták számára

szem előtt volt. Helyén ma már kápolna

működik, mivel a terem erre a célra

kiválóan megfelel, elhelyezkedése és

szeparálhatósága állandó

imádságra ad lehetőséget. Az

új kincstár kialakításakor cél

volt, hogy az egyházi hagyo-

mányoknak megfelelően sok-

kal nagyobb anyag kerüljön

bemutatásra a Bazilika liturgi-

kus használati tárgyaiból. Fon-

tos volt, hogy elég nagy legyen

a hely, és a lehető legjobb le-

gyen a megközelíthetősége. Az

új hely ebből a szempontból is

ideális, mivel kapcsolódik ah-

hoz a lifthez, amely a kupolába

is felvisz. A tér így adott volt,

ami befolyásolta az elrendezést

is. A kincstár három teljesen

különböző teremből áll, ezáltal

Ugyancsak szó esett a tervezet kényes

pontjairól, így a nem-kereskedelmi fel-

használások, és az ezzel kapcsolatos

felhasználási jogok egyre aktuálisabb

kérdéséről, a CC-licenszek alkalmazha-

tóságáról (például egyes – így a spa-

nyol, vagy a holland – jogkezelő szerve-

zetek is alkalmazzák ezeket), a helyi és

HUB-szintű jogkezelők kollíziójáról, de

az előadás végén szóba kerültek olyan

igen aktuális problémák is, mint a

territorialitás kérdésköre, vagy a UGC

(User Generated Content) tartalmak

megítélése.

Az előadás után – a már türelmetlen

pályázók legnagyobb örömére – kiosz-

tották az Apáthy-díjakat, az alábbiak

szerint.

III. helyezést ért el a Pázmány Péter

Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo-

mányi Karának volt hallgatója, Takó

Sándor A filmkészítés folyamatát övező

polgári jogi kérdések Magyarországon

és az Egyesült Államokban, különös

tekintettel a szerzői jogra című dolgoza-

tával.

II. helyezett lett Schwertner Nikolett

Beatrix, az ELTE-ÁJK színeiben, A

zeneművek szerzői jogi szabályozása

egy zeneszerző szemszögéből című pá-

lyamunkájával.

I. helyezést ért el Holler Péter a Pécsi

Tudományegyetem jogi karának képvi-

seletében, Jogközösség a szellemi tulaj-

donon című dolgozatával.

A díjazottaknak ezúton is sok szeretettel

gratulálunk, és reméljük, hogy az ígér-

teknek megfelelően dolgozataikat az

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle

lapjain is hamarosan olvashatjuk.

dr. Ujhelyi Dávid

2014/január 9

Hitélet Ítélet

tükrözni tudja egy templom felépítését.

Az első egy előcsarnokot jelenít meg,

ahonnan lépcső vezet fel az Ozsvári

Csaba ötvösművész által készített bronz

kapuhoz. A második terem egy kápolnát

idéz, kelet felé néző oltár-installációval,

aminek hagyománya van a Bazilikában.

A harmadik, a korábbi kincstárhoz ha-

sonló nyolcszögletű terem pedig egy

sekrestye-kincstár lett. Kovács Gergely

kurátor elmondása szerint a tárgykivá-

lasztásnál két szempont érvényesült: a

művészi érték, valamint a mondanivaló

minél szemléletesebb bemutatása. Így a

tárgyegyüttes a szent liturgiát és a szak-

rális tartalmakat kerek egészként mutat-

hatja be. A szakrális jelleget erősítik a

három tartalmi elemből álló tárgyfelirat-

ok is. Ezek közül az első a legfontosabb

információkat tartalmazza, a második

egy bibliai idézet, míg a harmadik egy

hosszabb, a tárgyak szakrális értékét

feltáró összegzés.

Ha ellátogatunk a kincstárba, nem kell

csalódunk. Aki eddig csak hallomásból

tudott a létezéséről, már a belépéskor

biztos lehet benne, nem bánja meg a

csekély belépő megvásárlását. A liftből

egyenesen az első terembe, az előtérbe

jutunk. A terem közepén a Bazilika

eredeti Ybl Miklós-féle makettjével

találkozunk. Az élethű és részletgazdag

kialakítású makett méltó az épülethez,

és megadja a tárlat alaphangulatát. A

boltíves csarnokban látható még számos

további makett, a szobordíszek gipsz-

mintái, valamint más különleges tár-

gyak. Ezek közül kiemelkedik a fentebb

idézett pápai levél, amelynek magyar

nyelvű fordítása ez alkalomból készült

el, és ami korábban még nem szerepelt

kiállításon. De megtalálható itt például

a Szent Korona Herendi porcelán máso-

lata is, közvetlenül a bejárat mellett.

A második teremben található a Bazili-

ka liturgikus öltözékeinek legértékesebb

darabjai mellett a kincstár egyik köz-

ponti része, Mindszenty József bíboros

relikviái. Elsősorban legszemélyesebb

tárgyainak máshol még nem látható

darabjait ismerhetjük meg. Itt található

többek között az a Krisztus-kép, ami

nála volt a börtönben, a legkedvesebb

édesanya-képe, az emigrációban hasz-

nált bíborosi ruhája, vagy az a táska,

amivel 1956-ban a követségre mene-

kült. Emellett itt látható az egyik legsi-

kerültebb modern Mindszenty-szobor

is, Alberto Ceppi „A huszadik század

keresztjeire feszített Mindszenty” című

alkotása. Különleges látványt nyújt a

bíboros által használt húsvét gyertya is,

amelyet halálakor oltottak el. A tárlat

elrendezésének köszönhetően úgy esik

rá a fény, mintha még mindig is égne. A

hercegprímás tárgyhagyatékából össze-

sen közel száznegyven tárgy került be-

mutatásra, így számszerűleg is ez a leg-

gazdagabb kiállítás.

A harmadik terem nem csupán liturgi-

kus szempontból, de látvány tekinteté-

ben is különleges. A nem hívő, de a

szépség iránt fogékony szemlélődő is

bőven talál itt látnivalót, miközben ész-

revétlenül is közelebb kerül a katolikus

istentisztelet és a vallás lényegéhez. A

páratlan szépségű és különleges igé-

nyességgel kialakított úrmutatók a te-

rem közepén álló vitrinben találhatók.

Közülük a legrégebbi a Vaszary Kolos

esztergomi érsek által az 1896-os mil-

lenniumi ünnepség alkalmából ajándé-

kozott úrmutató. De kiemelkedő az is,

amelyet VI. Pál pápa adott a magyar

egyháznak 1972-ben, Szent István ki-

rály születésének ezredik évfordulójára

alkalmából. A teremben körben többek

között a különböző szentségek kiszol-

gáltatásának díszes kellékeit, pásztorbo-

tokat és különleges kelyheket csodálha-

tunk meg. Utóbbiak között szerepel a II.

János Pál pápa által első magyarországi

látogatása során, 1991-ben a Baziliká-

nak ajándékozott kehely. A harmadik

teremben kiteljesedik az egész kincstá-

rat átható bensőséges, egyúttal emelke-

dett hangulat.

Mindent összevetve a kincstárt körbe-

járva nem lehet hiányérzetünk, bármi-

lyen céllal is érkezzünk. Akár vallásos

megfontolásból, akár csak gyönyörköd-

ni a tárgyakban, akár turistaként néhány

emlékezetes és különleges fotó készíté-

sére. A Bazilika megújult kincstárának

meglátogatása ideális program a hideg

napokra.

Teleki Levente

10 2014/január

Mindenkit megkérdeztünk…

Karácsony alkalmából minden kedves Olvasónknak!

Karácsony – amikor mindenki megünnepli a Megváltó születését, és hálát ad, hogy van Kiben hinnie, van Kiben bíznia, van, Akire mindig számíthat. A hit az évet, amit most magunk mögött hagyunk, erő-sen áthatotta, Ferenc pápa advent előtt zárta le a Hit Évét. Karácsony és hit – ez a két aktuális és fontos téma szorosan összefügg, és mindig van velük kapcsolatban mit megosztani.

Olvassátok sok szeretettel az Ítélet karácsonyi meglepetésnek szánt exkluzív rovatát, amelynek kereté-ben olyan személyek válaszait olvashatjátok, akikét eddig még soha. Az első részben megkerestük azokat az embereket, akik sokunk előtt példaként állhatnak: a tanárainkat. Az ő gondolataikat követő-en átveszik a szót az Ítélet szerkesztőségének tagjai.

Önöket kérdeztük…

Mit jelent az Önök számára a karácsony, és mit jelent a hit? – tettem fel a kérdést oktatóinknak, és az Egyetem különböző szegmenseiből kapott válaszok igazán gyönyörűek és őszinték. Ezekkel kívánunk kedves Olvasóinknak áldott, békés karácsonyt, és reméljük, a cikket elolvasva egy további ajándékkal gazdagodtok!

Alessandro Caprioli

Karunk egyetemi lelkésze

Az Ige megtestesülése, amit karácsony-

kor ünnepelünk, megmutatja nekünk, hogy mennyire nagy Isten irántunk való

szeretete. A mi emberségünk nyomorú-

ságos, lecsúszott, tele van korlátokkal,

de Isten nem nézte le, sőt annyira meg-

becsülte, hogy minden vonatkozásában

magára vállalta. Ezért elfogadta azt az

alapvető közösséget, amit családnak

hívnak. Maga Isten, aki az embert terem-

tette, egy nőtől akart születni. Krisztus,

aki az örök bölcsesség, azt akarta, hogy

emberi szülők neveljék őt. Az ő ember-ségében, szüksége volt egy anya gondos-

kodására, egy emberi apa nevelésére és

tapasztalatára.

Ezen a nagyon emberi tapasztalaton ke-

resztül Krisztus a Szent Család igazi

értelmét tanította nekünk: Mária és Jó-

zsef voltak az a hely, ami oltalmazta az ő

jelenlétét. A család egy otthoni templom,

aminek a szívét nem a család tagjai al-

kotják, hanem Isten.

Jézus születése után Mária, József és a

pásztorok élete nem változott meg, mert

nem váltak gazdagabbakká, egészsége-

sebbekké vagy hatalmasabbakká, sőt tudjuk, hogy hány nehézséget szenvedett

a Szent Család. De megismerték a békét,

mert megtapasztalták Isten jelenlétét,

meglátták, hogy Isten velük volt üdvös-

ségükért. Krisztusban van az idők tejes-

Titeket kérdeztünk Ítélet

sége, az életünk teljessége.

Ezzel a tudatossággal, kívánjunk egy-

másnak boldog Karácsonyt, teli békével

és reménnyel, mert az Úr, aki Krisztus-

ban kinyilatkoztatta magát, mint jóságos

atyát, velünk van és velünk fog maradni

örökkön, ha hűségesen követjük.

Békés Ádám

Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehaj-

tási Jogi Tanszék

Advent első vasárnapjától várom azt az ünnepet, amely – hitem gyakorlása mel-

lett – nekem egyet jelent azzal, hogy

nyugodt és meghitt keretek között együtt

lehetek a családommal. Ekkor eltűnik a

rohanás, az egész év feszültsége, ame-

lyet átvesz az egymásra figyelés és az

egymás iránti szeretet megélése. Felejt-

hetetlen gyermekkori pillanatokat élek

újra lélekben, azokkal együtt is, akik

már nem lehetnek velem, de Fentről

tekintenek le. Áldott ünnepeket kívánok!

Frivaldszky János

Jogbölcseleti Tanszék

Karácsonykor igyekszem átgondolni,

átérezni, hogy Isten olyannyira szeretett

minket, hogy emberré lett, hogy teljesen magára vette emberi mivoltunkat. S itt a

nyomorúságunkra gondolok: félelmeink-

re, többek között attól, hogy a halál után

esetleg megsemmisülhetünk, ami a leg-

abszurdabb emberi félelem. Ez most már

a múlté. Karácsony annak az örömhíre,

hogy Isten isteni életének lehetünk em-

berekként részesei, már itt a földön is.

Reményt ad életünknek, küzdelmeink-nek. Nincsen olyan kétségbeesett ember,

akinek ne a teljes reményt adná a kará-

csony örömhíre. Csak Rá kell hagyatko-

zunk abban, hogy kövessük Őt, úgy,

ahogy azt Ő nekünk mondta: minden

nap felvéve a keresztünket és szeretve

Őt és mindenkit. Ez nagyon nehéz, de

csak így érdemes élni. Aki így él, azt

nem tudja nem átjárni Jézus öröme, a

keresztény ember öröme. Ha pedig a

keresztény emberek így élve, egymást kölcsönösen szeretve élnek – ami sok

áldozatot is kíván –, akkor az a hely hir-

telen megváltozik, Krisztus lesz ugyanis

jelen közöttük, az Ő ígérete szerint.

Katona Klára

Heller Farkas Közgazdaságtudományi

Intézet

Advent az egyházi év kezdete. Számom-

ra ezért nem a naptári év első napja, ha-

nem ez az időszak jelenti az örök újra-

kezdés és megújulás lehetőségét. Egy

olyan megújulásét, amelyet a remény és

várakozás öröme hat át, és ami a kará-

csony misztériumában teljesedik ki. Ka-

rácsony a nem hívő emberek számára is

az egyik legkedvesebb, meghitt ünnep. Ez az általános vélekedés azonban abban

a keresztény meggyőződésben gyökere-

2014/január 11

Titeket kérdeztünk Ítélet

zik, hogy – ellentétben a nagyböjttel és a

húsvéttal, mely felráz és kiragad a hét-

köznapok rutinjából és az örökkévalóság

felé irányítja a figyelmet – a karácsony a

földi életbe való "befészkelődés" ünne-pe, mely azt a megnyugtató üzenetet

hordozza, hogy otthonunk van ebben a

világban, hiszen Jézus is otthonra talált

benne.

Lábady Tamás

Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tan-

szék

Karácsony nem az, amikor néhány illat,

íz, látvány, dallam, muzsika segítségével

ünnepi hangulatot hívunk elő magunk-

ból, hanem az, amikor a szívünket kará-

csony ünnepi díszébe öltöztetjük, és így

köszöntjük a közénk jött Istengyermeket.

A betlehemi születés az emberiség törté-

netének csúcspontja és a legnagyobb

csodája. Mert nem csoda-e, nem valami megkapó, megejtő szépségű gondolat-e,

hogy az Isten az ő Fiát a Földről, az em-

berek közül, mégpedig a szegények kö-

zül veszi, mintha a népképviseleti elv

valósulna meg általa az égi kormányzás-

ban. És karácsony poézise soha el nem

fakulhat, mert a világ legerősebb sziklá-

jára, a gyermekek iránti szeretetre van

felépítve. A görög Olimposzt elsöpörte

az idő isteneivel együtt, mert a gyerme-

keknek nem volt semmi köze hozzá, hozzájuk. A római Kapitólium pogány

isteneit is ledöntötte trónjukról a népván-

dorlás, mert a gyermekeknek hozzájuk

sem volt semmi közük. De karácsonyes-

te a gyermekek hajtincsével van elvá-

laszthatatlanul odafonva az örökkévaló-

sághoz. Karácsony misztériuma kimerít-

hetetlen forrása az örömnek, mert benne

két csoda lel egymásra, a születés és a

megajándékozottság, ajándékozás. Az

Istengyermek születésének vonzáskör-ében megérint bennünket a jó, a jóság.

Ilyenkor egy kicsit mindenki megszelí-

dül és nemesedik. A betlehemi jászol és

a kisded fölött magasodó istállók ke-

resztgerendája szimbolikusan jelzik,

hogy itt, ezen az éjszakán kezdődött el a

megváltás.

Schanda Balázs

Alkotmányjogi Tanszék

Nagyon szeretem a karácsony hangula-

tát, azonban az ünnep lényege mégsem

egy hangulat, sőt: a meghitt, néha rutin-

szerű ünneplés el is fedheti a lényeget.

Ez az ünnep azért van, hogy az Egyház

évről évre emlékeztessen minket arra, hogy Isten emberré lett, hogy vállalta a

mi létünket, és hogyan vállalta. Édesszá-

jú vagyok, szeretem a karácsonyi süte-

ményeket, de a lényeg mégis egy olyan

dráma, aminek a döbbenete évről évre

egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább zsíros ke-

nyér. Azaz minden külsőség addig jó,

amíg a lényeg felé segít, azonban gyak-

ran mintha elfedné. Az ünnepre tényleg

ki kell kapcsolni, akkor is, ha néhány

napra rá újra vizsgák várnak: vizsgát

lehet javítani is, az elmulasztott ünnepet

azonban nem, ezekre a nagy ünnepekre

pedig szükségünk van, hiszen adott for-

mában, adott tudatossággal megismétel-

hetetlenek. Nincs sok gyermekkori, fia-tal felnőttkori, kisgyermekes stb. kará-

csonyunk, a család nő is, meg fogy is,

azaz minden év megismételhetetlen, az

egyetemi évek karácsonya is, vétek

készületlenül, tartalmatlanul megélni.

Néhány éve a kari ünnepségen meséltem

is egy akkor friss élményemet: decem-

ber elején utaztam Strasbourgba, Stutt-

gartig repültem, onnan vonattal tovább,

így volt olcsóbb. Stuttgart pályaudvarán

hatalmas betlehemi installáció, majdnem

életnagyságú faragott figurákkal, Szent Család, pásztorok, napkeleti bölcsek.

Strasbourgban is volt fenyő a pályaud-

varon, azonban alatta egy színes, mű-

anyag hóember díszelgett, a városköz-

pontban felállított óriási fenyő alatt pe-

dig törpék. Bájos és hátborzongató,

hogy a laicitás nevében így szekularizá-

lódik egy ünnep, a politikai korrektség

épp a lényeg elhallgatására kényszerít rá

szabad embereket. Azokhoz kell ragasz-

kodnunk, akik 2013 éve ezt az ünnepet

máig érvényes ünneppé tették.

Unger Anikó

Idegen Nyelvi Lektorátus

Egyik héten ezt a házi feladatot adtam:

tessék egy olyan hírt kommentálni, ami áthatja a hetet. Tényekkel alátámasztott,

tömör sorokat vártam megoldásul.

“Minden valamirevaló, a valóságnak

nem teljesen megfelelő állításnak az az

alapja, hogy van benne igazság. A hit

valóban a szubjektum belső eseménye.

Csakhogy ennek a mondatnak éle van, s

funkcionálisan azt akarja mondani, hogy

a hit nem közügy. Jelesül, a keresztyén

hit.”

A feladatot most magam oldom meg,

diákszokás szerint: idézek de megjelö-

löm a forrást is…

“Mert az is egy hit, hogy a hit a magán-

szférába szorítható, s nincs is szükség

semmiféle közösségi szintű hitre. (…)

Különös módon azonban ezt a hitet nem

kell a magánszférába szorítani, jöhet

ezerrel minden médián keresztül. Úgy

látszik, csak a keresztyén hit nyilvános jelenléte annyira veszélyes itt, hogy sért-

heti más hitek integritását. Az ateista

hittel például, ilyen probléma nem áll

fenn.”

Köntös László, a Dunántúli Református

Egyház Jegyzőjének blogja (reposzt.hu)

remekbe szabott, tanítható okfejtéséről a

férjemmel beszélgetünk az adventi gyer-

tya mellett. Retorikai bravúr ez az argu-

mentáció; csemegézek, közben folyton

témát váltunk, a Lányokat (3) emleget-

jük:

„Anya, majd eszünk szalonnát is, lila-

hagymával?”„Anya, én megint festek valamit mindenkinek”. „Anya, most arra

gondoltam: levendulás-csokis süteményt

készítek. Apa a csokit szereti, te a leven-

dulát.” Apa, félre: „Fúj, ezt a kettőt

együtt?!”

Hittel és hálával beszélgetünk: arról,

hogy összejön a szűkebb család az Ün-

nepre, és már a szokásos kérdés is el-

hangzott Skype-on: „Anya, ugye lesz

kocsonya?” És megint elnevetik majd

magukat a közös ima alatt a Lányok,

fényes szemekkel.

“Ma a hit nemhogy nem magánügy, ha-

nem a közösségi jövő alapvető kérdése, miután a kor, amelyben élünk, a hitek

összeroppanásának kora. S itt nem csak

a szó vallási értelmében vett hitre gon-

dolok, hanem olyan szekuláris hitekre is,

mint hit a tudományban, hit az ember

nevelhetőségében, hit a mindenütt jelen-

lévő rossz leküzdhetőségében, hit az

igazságosságban, egyenlőségben, testvé-

riségben és szabadságban. Hit az érté-

kekben. Hit az értelmes élet lehetőségé-

ben. A nagy kérdés valójában már nem az, hogy a hit magánügy-e vagy sem,

hanem az, hogy maradt-e még egyáltalán

valami, amire egy társadalom hitét hosz-

szú távon építeni lehet? Mint ahogyan az

sem kérdéses, hogy ma, a globalizáció-

ban, a civilizációk intenzív érintkezésé-

nek és harcának a korában az a civilizá-

ció fog erősebbnek bizonyulni, amely-

nek erősebb hite lesz.”

Ismét emlegetjük majd a hajdan három-

éves, sírós kislány mondatát a Jézuska

jövetele után: „Azért sírtam, mert örö-

mömben sírtam!”

12 2014/január

Titeket kérdeztünk Ítélet

Titeket kérdeztünk…

Ezen szám különlegessége még, hogy karácsony alkalmából a rovatban most az Ítélet egykori és jelen-legi szerkesztőinek a véleményét olvashatjátok. Szeretnénk, ha ezekkel a rövid nyilatkozatokkal is kö-zelebbről megismerhetnétek azokat, illetőleg gondolataikat, akik hétről-hétre miattatok, értetek dol-goznak. Az Ítélet valamennyi tagja nevében boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok!

Karczub Eszter (szerkesztő)

Manapság egyre inkább azt tapasztalom a

karácsonnyal kapcsolatban, hogy sok em-

bernek csak egy nem kívánatos nyomást,

terhet jelent a vásárlás, a sütés-főzés, a ven-

déglátás miatt. Az interneten is rengeteg

olyan „jó tanáccsal” szolgálnak, hogy ho-

gyan is éljük túl az adott évben a karácsonyi

stresszt. Mindig elszomorít, ha ilyesmit

figyelek meg, hiszen ezeknek a napoknak

nem a nyugtalanságról, zűrzavarról vagy

kapkodásról kéne szólniuk. A karácsony

számomra valami megfoghatatlan élmény,

egy olyan aurával rendelkező ünnep, amit

még a vizsgaidőszak is csak nehezen tud

beárnyékolni. A lényege szerintem épp ab-

ban áll, hogy készülünk rá, és nem kikészü-

lünk tőle. Úgy vélem, nem kell részletez-

nem, mivé lett a karácsony a fogyasztói

társadalom által, mindenki tudja, mire gon-

dolok – még ha hatalmas közhely is erről

beszélni. Azonban az ünnep varázsa ettől

függetlenül mindenki számára adott, rajtunk

múlik, hogyan éljük meg. Viszont a valóban

boldog karácsonyhoz elengedhetetlen egy-

fajta belső, lelki készülődés, az, hogy tud-

junk kicsit elmélkedni magunkban, magunk-

ról azért, hogy ez valóban a szeretet ünnepe

lehessen. Én ezzel a pár sorral kívánok ál-

dott karácsonyi ünnepeket az Ítélet minden

kedves Olvasójának!

Kiss Lúcia (szerkesztő)

A hit sokat jelent számomra, leginkább azt,

hogy van Valaki, akihez mindig fordulha-

tok. Azokban a pillanatokban is, amikor

senki másra nem számíthatnék, ha nem len-

ne hitem. Az emberek cserbenhagyhatnak,

de a Jóisten sosem, mindig ott van nekem,

és ez nagyon fontos számomra. Szeretetet,

biztonságot és megnyugvást érzek, ha Rá

gondolok. Szerintem az Istennel való kap-

csolat leginkább a nehézségek idején, illetve

azok leküzdésével tud megerősödni. Amikor

ráébredünk, hogy vigyáznak ránk, különben

nem tudnánk, illetve nem tudtuk volna átvé-

szelni a helyzetet. Amikor megértjük, min-

dennek van értelme, legyen az jó vagy rossz.

Nem mindig könnyű elfogadni, amit ka-

punk, de meggyőződésem, hogy Isten magá-

hoz szeretne vezetni minket. Bár ez az út

kanyargós és sokszor nehéz, de szerintem

azzal együtt, hogy szabad akaratot kaptunk,

semmi nem történik véletlenül vagy hiába.

Bárcsak minél többen megéreznék ezt a

határtalan szeretetet és féltést… Így jóval

egyszerűbb elfogadni az élet adta örömöket

és fájdalmakat. Ha nem lenne hitem, nem

mindig tudnám, miért élek, és félnék a halál-

tól, de így tudom, és nem félek.

A karácsony elég előkelő helyen szokott

szerepelni a „Az év legcsodálatosabb ese-

ményei” címet viselő, képzeletbeli vagy

valós listákon. Az ünnep még szebb, ha esik

a hó, de a legszebb, ha nem felejtjük el, sőt,

arra fókuszálunk, mit is ünneplünk ilyenkor

valójában. Ha belegondolok, kissé megvál-

tozott a karácsonyhoz való hozzáállásom. A

családi szeretet meghitt ölelése, béke és

boldogságízű mézeskalácsillat, fényes kará-

csonyfa, Bach Karácsonyi oratóriuma, kivi-

lágított Andrássy út, ajándékpapírok zörgé-

se: anno ez volt a középpontban. Most vi-

szont kezdem érezni a karácsony igazi ízét,

a Lényeget. Nem szabad, hogy ez elhomá-

lyosodjon. Karácsonykor a hit megerősödik

az emberben azáltal, hogy megünnepli a

Megváltó születését. Ez a kétezer éves ese-

mény megváltoztatott mindent, mert az Úr

ekkor érkezett meg ide hozzánk, gyarló

emberekhez, majd három évtizeddel később

meghalt és feltámadt értünk, hogy megvált-

son minket a bűntől. Ő az, akinek kará-

csonykor megünnepeljük a születésnapját.

Így ez a téli este, nap, időszak, hangulat

tulajdonképpen a világ legnagyobb születés-

napja. Persze nemes az ünnepet körüllengő

többi érzés is, a családi együttlét, nagy be-

szélgetések, nagyon finom ételek, gyertyák,

zenék, ajándékozás és megajándékozott-

ság… De a lényeg ez a születésnap. Jézus

lehetőséget ad nekünk az újrakezdésre, vala-

mint reményt a reménytelennek tűnő pilla-

natokban. Karácsonykor a hit és a remény

mellett a szeretet is megerősödik bennem

egyrészt a Fentről jövő szeretet, másrészt a

családot összetartó szeretet megtapasztalása

által.

Ezekkel a sorokkal kívánok áldott, békés

karácsonyt minden kedves Olvasónak!

Mikola Orsolya (korábbi főszerkesztő,

jelenleg PhD-hallgató)

A karácsonnyal kapcsolatos érzéseket igen

sok részre taglalva tudnám részletezni. Ta-

lán az ezt legjobban kifejező élmény a hóba

huppanva angyalka lenyomatot készítve

önmagunkról, miközben az égre, csillagokra

pillantunk. Ezt magunk elé képzelve meg-

elevenedik az, amit számomra a karácsony

jelent, távol a plázás nyüzsgéstől s az eltor-

zult értékrendtől. Gyermeki őszinteséggel és

örömmel élvezve a játékot, a havat (mely

remélem, idén lesz is); imádkozva, hálát

adva, a betlehemi királyokra és pásztorokra,

az utat mutató csillagra, a Kisjézus születé-

sére gondolva; s ezen az ünnepen mi is ki-

csit angyalok lehetünk, nemcsak a hóban,

hanem az életben, ily módon is nyomot

hagyva. Múltkor egy hasonló témával kap-

csolatban egy számomra új megközelítést

hallottam a pásztorról: a juhakat terelő pász-

tor, aki egy eltévedt bárányért is otthagyja a

nyájat. S ez a gondolat számomra még nyo-

matékosabbá és jelentősebbé tette a szere-

pét, akár a Bibliában, akár a mindennapi

életben, hiszen egy pásztor, vezető, akár

legyen ez a szerep bármilyen relációban,

apaként, anyaként, oktatóként, konzulens-

ként, felelősséggel jár, hiszen mindnyájunk-

nak szükségünk van iránymutatásra, s olyan

pásztorra, aki ha eltévedünk, utánunk jön.

Hiszen sokszor eltévedünk, összezavaro-

dunk. Talán, s remélem, karácsonykor, a

nyájban a bárányok és a pásztor, pásztorok

is kellőképp figyelnek egymásra, egymás

hitét is erősítve, békességet teremtve.

"Mivel tehát a hit révén megigazultunk,

békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus

Krisztus által." (Róm 5,1) Ez az a béke,

mely a karácsony napjait körbelengi, meg-

erősíti azt a hitet, mely erőt ad és igazolást a

mindennapokban, még ha olykor meg is

inogunk és elbizonytalanodunk. Ez az a hit,

kapaszkodó, melyet még katolikusként is

elveszítek néha, farizeusság lenne azt mon-

dani, hogy nem. S ez az a hit, mely nélkül

egy tapottat sem tudok lépni, mert a hitetlen-

ség bénító. Ezért tudom megérteni és elfo-

gadni azokat is, akik nem katolikusok, nem

keresztények, de hisznek valamiben, valaki-

ben, aki számukra példa, s nemesebb értéke-

ket, célokat képvisel, oly módon, ami nekik

el-/befogadható. Hiszen a hit az alapja min-

dennek, s remélem, Jézus születésének ün-

nepén, karácsonykor a hit által békére talá-

lunk. Áldott, békés karácsonyt!

Orosz Cintia (szerkesztő)

A karácsony számomra az ünnepek közül a

legfontosabb helyen áll, talán mert a szeretet

ünnepe, és tényleg körülövezi a meghittség

érzése. Általában a vizsgák miatt, a nagy

karácsonyi készülődés nálam elmarad, bár

nem gondolom, hogy ez baj lenne, hiszen

nem az ajándékokról kell, hogy szóljon az

ünnep. Sokkal fontosabb, hogy ilyenkor a

családok összegyűljenek, beszélgessenek,

együtt legyenek. Sajnos ez manapság sok

esetben nem valósul meg, és a régi hagyo-

mányok, mint a betlehemezés is csak kevés

helyen jelenik már meg. Ezen személy sze-

rint változtatnék, és a kapkodás, hatalmas

vásárlások helyett, sokkal inkább a családot,

közösséget erősítő programokat részesíte-

ném előnyben. Éjféli misén utoljára kisko-

2014/január 13

Közeledik a karácsony. Az év ezen időszaka

mindig ráirányítja a nehézsorsú, hátrányos

helyzetben élőkre a figyelmet. Idén sincs ez

másként! Anno a Városmajori Gimnázium

diákja voltam, 2002 és 2006 között koptat-

tam lelkesen a padokat. Öt évvel az után,

hogy elballagtam, azaz 2011 októberében

lelkes végzős városmajori diákok művészeti

fesztivált rendeztek fogyatékkal élő gyere-

kek számára. Ez a fesztivál egy olyan kezde-

ményezés, amelynek célja, hogy lehetőséget

biztosítson a testileg és/vagy szellemileg

sérült gyermekek számára, hogy megmutat-

hassák tehetségüket, képességeiket egymás-

nak, szüleiknek és esetleg egy nagyobb

közönségnek is. Erről akkor sajnos nem

értesültem, de ebben az évben ez megválto-

zott! A fesztiválon két évvel ezelőtt 8 iskola

több mint 120 diákja vett részt, a fellépő

gyerekek például a Vakok Batthyány László

Gyermekotthon Római Katolikus Óvodájá-

ból, Iskolájából is érkeztek, és csoportosan

illetve egyénileg vers és próza, tánc, ének,

hangszeres zene, színpadi jelenet és képző-

Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet

művészet kategóriában mutatták meg tehet-

ségüket. Zsűri is volt, bizony, nem is akár-

kik! A héttagú zsűriben ott ült többek között

Gundel Takács Gábor, Miklósa Erika, illet-

ve Karafiáth Orsolya. Azt hiszem, őket nem

kell bemutatnom senkinek…

A rendezvény sokak életét megváltozatta, és

ez indította volt iskolám diákjait arra, hogy

2013. december 7-én délelőtt 10 órától ismét

megrendezzék a fesztivált a Városmajori

Gimnáziumban. A szervezés már rég meg-

kezdődött, idén kilenc iskola tanulói jelent-

keztek a fesztiválra, a fellépők és kiállítók

létszáma a korábbiakat is meghaladja, ugya-

nis már több mint 180 résztvevő művészeté-

ben gyönyörködhetünk nemsokára. A gim-

názium diákjai és tanárai önkéntes segítő-

ként vesznek részt a munkában. A zsűri

munkájában már biztosan részt vesz Weisz

Fanni modell, Schell Judit színésznő, Szil-

ágyi Áron olimpiai bajnok vívó, Osváth

Richárd paralimpikon, Lackfi János író,

költő, Scherer Péter színész és én. Bizony,

idén engem is felkértek erre a megtisztelő

feladatra, és én határtalan örömmel mond-

tam igent!

A fesztivál szervezői diákok, így anyagi

lehetőségeik meglehetősen szűkösek. A

fellépőket, mint legutóbb is, szeretnék meg-

ajándékozni, könyvekkel,

hangoskönyvekkel, rajzeszközökkel, kabala-

figurákkal, koncertjegyekkel, állatkerti belé-

pővel, amiknek mind komoly anyagi vonza-

tai vannak. Ezen kívül mintegy 200 000

forintba került a fesztivál logójával ellátott

ajándékzacskók, kitűzők és a meghívók

elkészíttetése. Ezért a fesztivál javára bármi-

lyen tárgyi vagy anyagi felajánlást szívesen

fogadnak.

A Városmajori Gimnázium sok szeretettel

vár minden kedves érdeklődőt, akik az ün-

nepek előtt szeretnének egy kicsit kikapcso-

lódni, és együtt élvezni a jobbnál jobb pro-

dukciókat, a szebbnél szebb kiállítási dara-

bokat!

Kalász Veronika

Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Városmajori Gimnáziumban!

romban voltam, idén mindenképpen szeret-

nék elmenni.

A hit véleményem szerint nagyon fontos,

mindegy, hogy miben hiszünk, de valami-

ben hinni kell, úgy az egész élet könnyebb.

Személy szerint hiszem, hogy a rossz dol-

gok sosem történnek véletlenül, és tanul-

nunk kell belőle. Továbbá az évek során

számomra beigazolódott, a befektetett mun-

ka mindig meghozza a gyümölcsét. Én ezzel

a pár sorral kívánok mindenkinek boldog,

békés Karácsonyt, és egyben sikerekben

gazdag Új Évet!

Sergő András (szerkesztő)

9 éves voltam, amikor néhány nappal kará-

csony előtt már megérkezett az ajándék;

hosszú évek után kistestvérem született.

Addig is, és azóta is mindig keresem, kuta-

tom a mind nagyobb ajándékokat: gyerek-

ként játékokat, felnőttként elismerést, sikert,

gazdagságot, ám mindig csak ritkán, talán

éppen ilyenkor, Szenteste, a fa alatt, a legki-

sebb Názáreti Jézus jászlánál találom meg a

legnagyobb ajándékot: a másik embert. Nem

kell több, se nekem, se senki másnak, mint a

körülöttünk élők szeretete. Ahogy Szent

Ágoston is mondta: "Szeress, és tégy amit

akarsz!"

Áldott Karácsonyt kívánunk minden-

kinek!

Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Hanich Veronika

Németország, Dessau: Tolerancia, önismeret, vezetőképzés

Talán még kevesen hallottak az AGSA-ról,

azaz az Auslandgesellschaft Sachsen

Anhaltról. Ez egy olyan szervezet, amely idén

24. alkalommal fogja megrendezni az

Eurocamp-et Németországban, mely egy nem-

zetközi ifjúsági tábor; továbbá önkénteseket

fogadnak különböző hosszúságú időszakra és

feladatkörökbe, valamint nemzetközi tanulás

címszóval tréningeket szerveznek.

Az egy hetes programnak Dessau adott ott-

hont, amelynek fő témája a nemzetközi tanulás

volt. Elsősorban gyakorlatorientált feladatokat

kellett megoldanunk, hiszen így lehet a leg-

könnyebben az új készségeket, kompetenciá-

kat elsajátítani. Játékos feladatokon keresztül

helyezték középpontba a diszkriminációt, az

esélyegyenlőséget, az előítéletek szerepét, és

ezek megoldását; betekinthettünk más vallá-

sok világába, és ráébresztő módon szembesül-

tünk azzal, hogy a vallás tartalmának ismerete

nélkül hajlandóak vagyunk előítéletekbe sza-

ladni. Ezek a kreatív programok rávilágítottak

arra, hogy könnyen konfliktushoz vezethet, ha

nem vagyunk tisztában más kultúrákkal, más

háttérrel rendelkező emberek szokásaival.

Valahol a negyed óra késés teljesen normális

és tolerálható, ám ismerünk olyan nációkat is,

ahol ez nem elfogadott.

A tréning ideje alatt a csapatban való munkál-

kodás nagy szerepet kapott, hiszen majdnem

mindig kis létszámú együttműködési keretek

között kaptunk feladatokat. Így hoztunk létre

egy nap alatt színházi előadást, valamint kol-

lázst „Háborúk és béke” témakörben, tekintve,

hogy 2014-ben az első világháború kitörésének

100. évfordulója lesz. Ez a téma egyfajta han-

golódás is a 2014-es Eurocamp fő témájára,

hiszen a jelen tréningen résztvevők nagy esély-

lyel kerülnek teamerként kiválasztásra. Nem

véletlen tehát, ha már egyfajta bujtatott vezető-

képzői feladatokról is beszélünk, nem marad-

hatott el a jó teamer ismérveinek felkutatása

sem. Nem hiába hagytak bennünket majdnem

minden alkalommal önállóan dolgozni, egy

felelősségteljes szerepbe belebújni. Egyéni

ötletek azonnali kivitelezése, majd önelemzés,

átgondolás. Olykor tehetetlen helyzeteket kel-

lett megoldanunk, minden segítség nélkül.

Ezért is mondhatom, hogy hatalmas mennyisé-

gű tudással gazdagodtam.

Lazításra is volt idő, mégpedig Kulturnacht

formájában. Nem volt nehéz finomságokban,

és érdekességekben bővelkedni, hiszen 11

fiatal képviselte országát: Bulgária, Monteneg-

ró, Bosznia-Hercegovina, Franciaország,

Ausztria, Ciprus, Szlovákia, Ukrajna, Spanyo-

lország, Magyarország. Ennyi nemzetiséggel

sokkal egyszerűbb volt egy olyan feladatként

kapott elképzelt tréning megvalósításáról,

felépítéséről, kivitelezésről, finanszírozásáról,

menedzsmentjéről is beszélni, amelyen külön-

böző országok fiataljai vennének részt. Egy tíz

napos, a háborúk és béke témakörre épülő

nemzetközi találkozót kellett elméletben felépí-

tenünk, ahol a szórakozás, szabadidő, közös

program, tematikus munka is egyensúlyban

van.

És talán az egyik legfontosabb dolog, amit

megtanulhattunk, hogy a saját identitásunk

megtalálásában fontos szerepet játszanak más

kultúrák, különböző emberek, új vallások,

szokások megismerése, amelyekre úgy kellene

tekintenünk, mint egy tükörre, és visszacsato-

lásként mindig feltenni magunkban a kérdést:

Ki is vagyok valójában?

Büki Bettina

14 2014/január

Kultúra & Kritika Ítélet

Szeptember 18-a óta a Nemzeti Múzeum

fő attrakciója ’Robert Capa, a játékos’

című kiállítása. Figyelmünket rá az Asto-

ria felé sétálva, egy hatalmas plakát kel-

tette fel, amin Capa egyik remekműve

található. Ki is volt ő? Ezt próbálja a kiál-

lítás bemutatni, ami –- a látogatásunk

tapasztalata alapján – nem csak nekünk,

hanem sok más látogatónak

mozgatta meg a fantáziáját.

Robert Capa – születési

nevén Friedmann Endre –

magyar származású fotóri-

porter, aki Budapesten szü-

letett 1913-ban. Itt végezte

tanulmányait, majd később

Berlinben, a Német Politikai

Főiskolán újságírást tanult,

ahonnan később távoznia

kellett. Így került Párizsba,

ahol az 1930-as évek elején

hobbifotózásba kezdett.

Később eldöntötte, hogy ezt

nem csak szórakozásként

kívánja űzni, hanem ebből

szeretne megélni. Emiatt

felvette a Capa nevet –

amely amerikai hangzású volt, és közel is

állt hozzá, hiszen barátai között Cápa volt

a beceneve – és Amerikában próbált sze-

rencsét. 1934-ben megkapta első megbí-

zását és ettől kezdve folyamatosan járta a

világot. Részt vett a spanyol polgárhábo-

rúban, a japán-kínai háborúban, a II. vi-

lágháború észak-afrikai és olaszországi

hadjárataiban, ott volt a normandiai part-

raszálláskor és az 1950-es

izraeli harcok közepette is. A

Life magazin 1954-ben

Indokínába küldte Capa-t, ahol

egy szerencsétlenség folytán

vesztette életét. A haditudósító

rövid életútja ellenére pályája

könnyebben nyomon követhe-

tő, mint abból az időből szinte

bárki másé. A lenyűgöző feke-

te-fehér képek magukért be-

szélnek, amiknek most min-

denki csodájára járhat a Nem-

zeti Múzeum falai között.

A több mint 160 fotót felvonultató tárlat

azt szeretné megmutatni, ki és mi volt

Robert Capa. A látogatók így általa és

róla készített felvételek, valamint korhű

installációk segítségével egyaránt megis-

merhetik, mint emigránst, fotóriportert,

haditudósítót, játékost és hőst.

A kiállítás egyik érdekessége, hogy bete-

kintést nyerhetünk arra milyen formában

kerültek Capa felvételei a korabeli olva-

sók elé. 1900-as évek első felében megje-

lent újságokat, folyóiratokat és röplapokat

láthatunk. A rendezők nagy hangsúlyt

helyeztek arra, hogy bemutassák a fotók

keletkezésének kontextusát.

Néhány fotónál az is nyo-

mon követhető, hogyan res-

taurálták, hogyan változtat-

ták meg egy-egy új képfel-

irattal.

Robert Capa, aki hazájából

menekült, lóversenyző, vi-

lágutazó, játékos és megszál-

lott fotós, első sorban hábo-

rús képeket készített. A világ

számos helyén készült fotói

hitelesen mutatták be a hát-

országot, a partra szálló

amerikai katonákat, Izrael létrejöttekor

készült felvételei az újrakezdés viszontag-

ságait. Az utóbbi mellett különös párhu-

zamként jelennek meg a kiállításon az

1948-as, már a Rákosi-rendszer árnyéká-

ban készült magyarországi képei. Ahogy a

fotókon, úgy a kiállítótermekben is törté-

netek elevenednek fel, néhány díszlettel, a

korabeli szerkesztőséggel és a tábori fotó-

laborral. De látható egy fürdőkád is, rajta

kollégájának szavaival Capa fürdőzési és

olvasási szokásairól. A kor

tapintható közelségbe kerül

a terem egyik sarkában

berendezett korabeli kávé-

ház által, majd egy tárlóban

az 1900-as évek közepéről

származó tárgyak láthatók,

játék maci, harmonikás

fényképezőgép, rongylabda

és még sorolhatnánk. A

tárlatot a múzeum Ernest

Hemingway szavaival zár-

ja, aki régi jó barátja volt és

azt mondja, Capa fotói által

örökké élni fog.

Egy ember életét sosem

lehet újrajátszani. Szerepek,

kényszerek és lehetőségek

formálják egésszé, a kiállí-

tás egy rendkívüli életutat igyekszik be-

mutatni. Ha időtök engedi, látogassatok el

ti is iskolánktól csupán öt percre, a Ma-

gyar Nemzeti Múzeumba!

Hanich Veronika, Kőrös Kinga

A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a játékos

2014/január 15

Kultúra & Kritika Ítélet

Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínházban

A Szeretlek, Faust! (Mindszenty) cím-

mel színre vitt drámai játékban a Pap

(Mindszenty József) szerepét Lux

Ádám, a Színész (Jávor Pál) szerepét

pedig Kautzky Armand alakítja, mellet-

tük Fazekas Zsuzsa, Fazekas Andrea,

ifj. Jászai László és Tóth Tamás játszik

az előadásban, amely Kiss József rende-

zésében látható.

Pozsgai Zsolt kicsit kölcsönzött Goet-

hétől az alaphelyzet vonatkozásában –

ez a címből véve is elég szembetűnő. A

két „híres rab” egy börtöncellába kerül

1944-ben, Sopronkőhidán. Két ellenté-

tes személyiséget és eltérő túlélési stra-

tégiával rendelkező ember küzdelmét

láthatjuk a színpadon. A megkísértő

gonosz, a Színész egyfajta időutazásra,

sőt, pokoljárásra invitálja az egyházfér-

fit, miután ismeretségük nem éppen

kellemesen indul: „Én egy óra alatt be-

bizonyítom, hogy értelmetlen az élete.”

– kezdi Jávor. A bíboros végignézi saját

életét, múltját, s jövőjét egyaránt – ez-

zel egy gyorstalpalót kaphatunk a Ta-

nácsköztársaságtól a nyilas korszakon

át a Kádár-korszakig. Az előadásban

újra megelevenednek és küzdenek egy-

mással ismert történelmi alakok.

Csodás volt végignézni, hogy Lux

Ádám milyen remekül formálja meg a

vértanúi hajlamokkal is megvert büszke

főpapot, és a több szerepet eljátszó

Kautzky Armand is fantasztikusan bir-

kózott meg hol groteszk, hol véresen

komoly karaktereivel, ahogy maga a

darab is sokat ingadozik az éppen be-

mutatott korszakhoz illő hangnem kivá-

lasztása során. Azt azonban hozzá kell

tenni, hogy a magyar történelem sem

egy egyszerű képlet, akármelyik oldal-

ról is nézzük.

Szigeti Imola

2013. október 22-én adták át az 1907-

ben felépült, az elmúlt három évben

Európai Uniós forrásból felújított Liszt

Ferenc téri épület Zeneakadémia Kon-

certközpontként.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye-

tem központi épülete – közkeletű nevén

a Zeneakadémia épülete – a Budapest

VI. kerület, Liszt Ferenc tér 8. szám

alatti épület, mely 1907-ben épült Korb

Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján.

A Zeneakadémia mai (történetének

harmadik) épületének főbejárata a mai

Liszt Ferenc térre, tényleges bejárata a

Király utcára néz.

Az épület mellett megújult a Zeneaka-

démia arculata is: a Szabó-Stein Imre

kommunikációs igazgató vezetésével

kialakított új arculat hivatott jelképezni

a Liszt, Kodály, Bartók által megteste-

sített gazdag magyar zenei kultúrát. Az

új koncepció célja az, hogy segítse a

Zeneakadémiát száz éves múltjához

méltóan világmárkává válni.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti

Egyetem koncepciójának része,

hogy az oktatáson túl modern

zenei központként is funkcionál-

jon. Az új Koncertközpont nem

titkolt célja, hogy a Zeneakadé-

miát világmárkaként Európa, sőt

a világ zenei élvonalába emelje.

A Csonka András kulturális igaz-

gató által vezetett rendezvény-

szervező csapat a magyar és kül-

földi komolyzenei elit krémjét

hívta meg fellépni. Az új intéz-

mény vonzerejét jelzi, hogy a

megnyitást követő két hónapban

több mint 50 előadást láthat a

nagyérdemű. A már befutott ze-

nészek mellett a fiatal tehetségek,

különösen a Zeneakadémia hall-

gatói számtalan lehetőséget kap-

nak majd, hogy tehetségüket

közönség előtt bizonyítsák.

Szigeti Imola

Megújult a Zeneakadémia

16 2014/január

Kultúra & Kritika Ítélet

2013-ban 100 éve, hogy Weöres Sán-

dor megszületett. Ennek alkalmából, a

nagyszerű író és költő tiszteletére,

munkásságának méltó emléket állítva

nyitotta meg kapuit egy rendhagyó

kiállítás karunk közelében, a Kálvin

tér másik oldalán fekvő Petőfi Irodal-

mi Múzeumban, mely arra törekszik,

hogy a látogatókat a Weöres-

művekkel interaktív módon ismertesse

meg.

A kiállítás címe – Megmozdult szótár

– már azelőtt magára hívja a figyel-

met, mielőtt a kiállító terembe lép-

nénk. Nemcsak Weöres Sándorra és

versére utal, hanem az egész kiállítás

filozófiáját is megelőlegezi. Nehéz

ugyan először elképzelni, hogy ho-

gyan valósítható meg a versek moz-

gásba hozatala, élővé tétele egy kiállí-

tás keretében – hiszen az ember meg-

szokta, hogy a múzeumokban sétálni

kell egyik festménytől, szobortól a

másikig, és az alkotó és a mi fantázi-

ánk közös eredménye, ha a műalkotás

életre kell. De hogyan lehet ezt egy

versnél elérni?

Természetesen ki kell emelni, hogy

Weöres-versekről lévén szó, a feladat

már nem tűnik olyan nehéznek, hi-

szen, ahogy a költő fogalmazott:

„Munkámat használni lehessen, ne

szájtátva csodálni.” A kiállítás ezt a

kijelölt utat követve eleveníti meg a

versek világát a legmodernebb multi-

médiás, interaktív nyelvi játékokkal,

melyek a Moholy-Nagy Művészeti

Egyetem Kreatív Technológia Labor-

jának közreműködésével készültek és

bármelyik korosztály számára képesek

élvezetet nyújtani. A fiatalabbak ki-

próbálhatják, hogy milyen érzés, ha a

gyümölcsök mesélnek nekik verseket;

milyen érzés lehet, amikor versek

áramlanak ki a költők tollából: rajzol-

hatnak, kísérletezhetnek, új verssoro-

kat hozhatnak létre; vagy éppen elfúj-

hatják a verset – hogy hogyan, az ma-

radjon a kiállításra látogatók titka.

De a kevésbé játékos korosztály is

találhat magának elfoglaltságot: a

verskoppintóval gyakorolhatjuk, hogy

mennyire emlékszünk még arra, hogy

mi a különbség a hosszú és a rövid

versritmus között, megnézhetjük,

hogy hogyan néznének ki Weöres

versei, ha egy galaxist alkotnának, a

verstapintóval pedig „kezeink közé”

vehetjük a verset, tapintásunkkal átél-

ve a magas és mély magánhangzók

váltakozását. Ezen kívül még több

installáció is várja a látogatókat a we-

öresi életpályát bemutató levelekkel,

fényképekkel, vallomásokkal kiegé-

szülve.

Talán első olvasásra nehezen képzel-

hető el a kiállítás, de éppen ezért aján-

lanám mindenkinek, hogy látogasson

el rá, merüljön el egy kis időre a Weö-

res-versek világában. És ne lepődjön

meg, ha a kiállítás végére egy-egy

verset akár fejből is fel tud idézni

majd! A kiállítás 2014. június 1-jéig

látogatható.

Ádám Flóra

Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

2014/január 17

Kultúra & Kritika Ítélet

Walter Isaacson: Steve

Jobs életrajza

Ma már mindenki ismeri Steve Jobs

nevét, ami nem véletlen, hiszen szinte

teljesen egybeolvadt az Apple márka-

névvel. Az életéről szóló könyvet

Walter Isaacson írta, aki olyan siker-

könyvek szerzője, mint az Kissinger

életrajz és az Einstein: egy zseni élete

és világa. Az író az elmúlt évek során

több mint negyven alkalommal be-

szélgetett Steve Jobsszal. A könyv

alapjául szolgáltak még a családtagok-

kal, barátokkal, ellenségekkel, ver-

senytársakkal és kollégákkal készített

interjúk is. A szerző előszavából kide-

rül, hogy a könyv Jobs ötlete volt,

hosszú ideig győzködte Isaacsont,

hogy írja meg az élete történetét. A

könyv 2009-ben lett fontos számára,

amikor kiderült, hogy nincs esélye a

betegségével szemben. Talán pont

emiatt van az, hogy Jobs ennyire

őszintén beszél olyan dolgokról, amire

utólag nem biztos, hogy büszke volt.

Steve Jobs kreativitása és lelkesedése

összesen hat ágazatot forradalmasított:

személyi számítógép, animációs film,

zene, telefon, táblagép és a digitális

könyvkiadás. Jobs mindenkinél előbb

rájött, hogy ebben a fejlődő világban

az értékteremtés egyik legjobb módja

a kreativitás és a technológia össze-

kapcsolása. Nyíltan és őszintén beszélt

a munkatársairól és versenytársairól.

A barátai, ellenségei valamint a kollé-

gái meséltek szenvedélyeiről és félel-

meiről, megalkuvást nem tűrő tökéle-

tesség utáni vágyáról és állandó elle-

nőrzési kényszeréről. Steve Jobs létre-

hozta az Apple zárt rendszerét, amely

alulmaradt az 1980-as és 1990-es

években a nyílt rendszerű PC-vel

szemben. Mindössze a piac 5%-át

sikerült megszerezniük. 2002-ben

azonban e gyengeségükből sikerült

előnyt kovácsolniuk, amikor is az ad-

dig ódzkodó zenei kiadókat meggyőz-

te, hogy csatlakozzanak az iTunes-

bolthoz. Jobs számítása bejött és az

iTunes meghatározó céggé tette az

Apple-t, ezzel jelentősen megváltoz-

tatta magát az iparágat is.

„Kevés idő adatik itt a Földön min-

denkinek. Talán csak néhány igazán

jelentős dolgot alkothatunk, ezért min-

dent igazán jól kell megcsinálnunk.”

Steve Jobs

Tompai Nikolett

Balkán partizán – Shantel on A38

2013. december 16-án őrült balkáni hangulat szállta meg Budapest leghíresebb partihajóját: a bukovinai

származású német Stefan Hantel – ismertebb nevén Shantel – és dinamikus zenekara, a Bucovina Club

húzták a talpalávalót.

A Cernoviciből származó frankfurti kemény legényről talán kevesen tudják, hogy pályafutásának kezdeti szakaszában a

techno kevésbé izgalmas világában alkotott, s csak viszonylag későn ismerte fel, hogy a fiatal generációt szó szerint

megőrjíti az ellenpontos ritmusú rezes muzsika. A heuréka után viszont már nem volt megállás a népszerűség útján. A

balkáni stílusú zenét a „klasszikus” német elektronikával ötvözve elemi hatást gyakorolt a klubzenei életre. A DJ köré

fokozatosan szerveződött Bukovina Club egyedi hangvételét megtalálva saját zenékkel illetve autentikus szerb, cigány és

török népzenét feldolgozva hozza lázba a nagyérdeműt. A Shantel & Bucovina Club Orkestar már nem először tette tisz-

teletét hazánkban, hiszen a 2012-es Sziget fesztiválon a világzenei nagyszínpadon is hatalmas bulit csaptak, mely után

nagy izgalommal vártam a sokkal családiasabb A38-as koncertet. Nem hiába. Shantel ezúttal a 2012-ban debütált – so-

katmondó − Anarchy & Romance című lemezét hozta el nekünk a The Kiez Is Alright Tour 2013 keretében, melyen a

klasszikus balkáni hangulat mellett az electroswing és a jazz elemei is megtalálhatóak.

A koncert nem okozott csalódást, a gondtalan nyári

„szigetelő” élményeket idézte fel bennem, s úgy láttam má-

sokban is. A hangulat a kezdetektől fogva tetőfokon volt, ám

még így is tudták azt fokozni. Pörgő szoknyák, lobogó hajko-

ronák, csettintő ujjak, tapsoló kezek, ritmusosan ugráló lábak,

eufórikus kiáltások – egy picit mindenki bukovinainak érezte

magát. Rengeteg ráadás, színpadon táncolás, a végén rajon-

gókkal fotózkodás – a legjobbat kapta a közönség. Hazafele

menet a villamoson is csupa méltató kritikát hallhatott az em-

ber a legkülönbözőbb stílusokban.

Bár a hajó most Komáromban pihen, reméljük – akarjuk −,

hogy 2014-ben is hasonló színvonalú koncertekkel várja majd

a nagyérdeműt az újraértelmezett panem et circenses jegyé-

ben!

Hajdu Rita

18 2014/január

Sport Ítélet

Hogyan alakult ki benned a sport iránti

szeretet?

Egy igazi sportőrült családba születtem.

Édesapám a mai napig focizik, igazából

az sem zavarja, hogy gerincsérve van és a

térdét is jó párszor kellett már műteni,

emellett a bátyámmal együtt nem egyszer

csinálták végig az Ironmant. Nagypapám

röplabdaedző volt, a nagymamám pedig

az egyik játékosa, így ismerték meg egy-

mást. Édesanyám szintén kézilabda kapus

volt, mint én. Így egyértelmű volt, hogy

előbb-utóbb engem is bedobnak majd a

mélyvízbe. Nem voltam túl kitartó gyer-

kőc, kipróbáltam szinte az összes sport-

ágat. Még triatlonoztam is, de rá kellett

jönnöm, hogy a futás nem lesz soha a

szívszerelmem, így hamar el is búcsúz-

tunk egymástól. Azt hiszem ezért is let-

tem kapus.

Miért pont a kézilabda mellett döntöt-

tél?

A kézilabda kiskorom óta a szenvedé-

lyem, apukám minden hétvégén elvitt a

nagyatádi meccsekre. A mi kicsiny váro-

sunkban a kézilabda volt a legnépszerűbb

és a legeredményesebb sportág is, és azt

hiszem, az egyetlen hasznos elfoglaltság

is a fiatalok számára. Mindig csodálattal

bámultam a kéziseket a nézőtérről és arról

álmodtam, hogy egyszer legalább beszél-

gethessek velük. Akkoriban nem hittem

volna, hogy az életem részévé fognak

válni. Ezért a mai napig nagyon hálás

vagyok. 13 évesen kerültem be a Nagya-

tádi NKK serdülő csapatába kapusként. A

kézilabda lett az életem, elképesztően

lelkes voltam, de olyan nagy tehetségnek

azért nem tartottam magam. Pár év után

elköltöztem a városból és így ugyanazon a

szinten már nem tudtam folytatni. Sajnos

az erős lövésektől a csuklóm is tönkre-

ment, ma már nem is szabad játszanom. A

rajongásom persze megmaradt, de már

csak mint néző lehetek részese a kézilab-

dának.

Hogyan fogant meg a gondolat, hogy

jogot szeretnél tanulni és hova szeretnél

elhelyezkedni később?

Nem is emlékszem, hogy bármi más szó-

ba jött volna nálam a jogon kívül. Körül-

belül tíz éves lehettem, amikor a legna-

gyobb szórakozásom az volt, hogy a

szemközti erdőben minden délután le-

szedtem az őzcsapdákat a fákról. Nagyon

elkötelezett kis állatvédő voltam, meg is

mondtam anyukámnak, hogy biztosan

állatvédő leszek, ha nagy leszek. Ő persze

egyből figyelmeztetett, hogy ebből bizony

nem lehet megélni. Amikor kijött a Dok-

tor Szöszi kettő, már tudtam mit kell ten-

nem. A filmből okulva láttam, hogy az

állatvédelem a jog elvégzése mellett is

fantasztikusan működhet, így nem volt

kérdés, hogy ügyvéd kötőjel állatvédő

leszek! A viccet félretéve, másban tény-

leg nem gondolkodtam a gimis éveim

alatt sem. Nagyon szerettem a jog világá-

val kapcsolatos filmeket. Rendkívül izgal-

masnak és hatalmas kihívásnak találtam,

és szerencsére ez akkor sem változott,

amikor valóban elkezdtem a tanulmányai-

mat. Legnagyobb példaképemnek Bory

Noémi tanárnőt tartom, hasonló területen

szeretnék elhelyezkedni én is.

Ha jól tudom, akkor a Pázmányon te

vagy a kézilabda foglalkozás egyik

szervezője. Mesélnél erről egy kicsit?

Azt hiszem az egész a HÖK felvételimen

kezdődött. Az elnökségi tagok megkér-

dezték tőlem, hogy milyen terület érdekel

engem a HÖK-ön belül. A Rendezvény és

a Sportbizottság állt hozzám a legköze-

lebb már akkor is. Pál Geri, a Sportbizott-

ság elnöke feltette nekem azt a kérdést,

hogy melyik sportág érdekel, és esetleg

mivel próbálnám népszerűvé tenni a hall-

gatók

körében.

Szerettem

volna

szervezni egy kézi meccset a hallgatók-

nak, és arra gondoltam, hogy egy Tutor-

HÖK mérkőzés talán izgalmas lehetne.

Sajnos ezt nem sikerült véghezvinni, és a

végén egy spontán megalakult HÖK-ös

lány csapat vegyesen állt ki a már veterán

férfi kéziseinkkel. Ez volt az első próbál-

kozásom. Testnevelés gyakorlat keretében

eddig nem volt lehetőség kézilabdázni,

ezért mindenképp szerettem volna, hogy a

hallgatók ebben is kipróbálhassák magu-

kat. Viszonylag kevés létszámmal indul-

tunk szeptemberben, de egyre többen

csatlakoztak hozzánk. A veteránjaink is

visszatértek, így elég vegyes képet mutat-

nak az edzéseink. De véleményem szerint

egy nagyon lelkes kis csapat gyűlt össze,

fiúk-lányok vegyesen vesznek részt az

edzéseken. Szerencsére mindenki nagyon

elkötelezett, már az elején leszögezték,

hogy komolyan gondolják. Én ennek na-

gyon örültem. Nem mondom, hogy min-

den zökkenőmentes, számos súrlódás volt

mostanában köztem és a kéziseim között.

Edző sajnos nem vagyok, így edzeni sem

tudom a srácokat, pedig a legnagyobb

problémák most ebből fakadnak. Ebben

sajnos meg van kötve a kezünk. Sokszor

elkedvetlenít ez a helyzet, de úgy gondo-

lom, hogy lehet és tudunk is megoldást

találni a problémákra. Nagyon büszke

vagyok rájuk és remélem ilyen intenzitás-

sal folytatódnak továbbra is az edzések.

Továbbra is várok mindenkit az edzések-

re, melyek szerdán 2-től 4-ig és csütörtö-

kön 3-tól 5-ig vannak a C épületben. Nem

számít, ha kezdő vagy, segíteni fogunk

hidd el! Mindenkit szívesen látunk!

Mérkőzések illetve vizsgák előtt van

valami rituális szokásod, ami erőt ad a

küzdelmekhez?

Nincs kabalám vagy ilyesmi, egyszerűen

arra gondolok, hogy honnan indultam és

mekkora utat kellett megtennem ahhoz,

hogy most itt lehessek. Ez mindig hatal-

mas erőt ad és elhiszem, hogy bármire

képes vagyok, ha igazán akarom.

Hoffmann Zsolt

„… egyszerűen arra gondolok, hogy honnan indultam és mek-

kora utat kellett megtennem” − Interjú Czimbalek Dorinával

Folytatva karunk kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó hallgatóinak bemutatá-sát, Czimbalek Dorinával beszélgettem. A HÖK révén biztosan sokan ismerik már a mindig mosolygós és aktív Dorinát, de azt kevesen tudják, hogy közben a háttérben keményen ügyködik a kari kézilabda újjáélesztésén.

2014/január 19

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Karácsonyunk lélekme-

lengető italai

A tél közeledtével az időjárás is zordabbá

válik, és gyakran előfordul, hogy még javá-

ban tavasszal is tombol a rossz idő. Így hát a

hideg elleni védekezés során kifejezetten

érdemes forró italokat fogyasztani, melyek

széles választéka közül mindenki megtalál-

hatja a saját ízlésének megfelelőt. Igen ám,

de mitől lesz egy forró ital a karácsony

egyik legmeghatározóbb eleme?

Tulajdonképpen idesorolhatunk minden

olyan italt, ami nélkül nem tudjuk elképzelni

a karácsonyunkat, vagy ami hozzájárul a

karácsonyunk hangulatához, végső soron

mindenki maga dönti el, mit vesz számítás-

ba. Általánosságban viszont elmondható,

hogy a karácsonyi italok jellegzetessége a

„karácsonyi” ízvilágban rejlik. Ezalatt legin-

kább a karácsonykor használt fűszereket

értem, mint a szegfűszeg, szerecsendió vagy

a fahéj, de gondolhatunk gyümölcsökre is,

mint a citrom vagy a narancs.

Italkínálatomat a téli italok között klasszi-

kusnak számító forralt borral kezdeném. A

forralt bor a karácsonyi vásárok hideg lám-

pafényénél andalgók legjobb kísérője. Elké-

szítésére jellemző az ahány ház annyi szokás

közmondás, ugyanis sokféleképpen készül-

het: cukorral, gyümölccsel, különböző fű-

szerekkel. Tehát amerre járunk, annyi fajtá-

ját ismerhetjük meg. Egy közös jellemzője

viszont biztos, hogy van, méghozzá a bor,

ami lehet vörös vagy akár fehér is. Lehető-

leg tartózkodjunk az olcsóbbik fajtától, hi-

szen a jó forralt bor titka, hogy mellékíztől

mentes bor legyen az alapja. A forralt bor-

hoz hasonlóan idevehetjük a forró cidert is,

ami az alapanyagul szolgáló cider tekinteté-

ben nem sokban különbözik a forralt bortól.

Ízesítése szintén változó, sőt akár forralt

borhoz is fel lehet használni. Érdemes tudni,

hogy a forralás egyik eredménye az alkohol

elpárolgása, így kellő forralást követően

bárki fogyaszthatja.

Az alkoholos italok tekintetében beszélhe-

tünk a puncsról is. A puncsnak – a korábbi

italokhoz hasonlóan – rengeteg változata

létezik, annak is egy állandó eleme van, a

rum. A puncsot eredetileg az angolok ter-

jesztették el Európában, később a franciák

fejlesztették ki belőle a Bishop és a Cardinal

nevezetű italokat. Svédországban pedig

megszületett a puncs jegelt változata, a

caloric punch. Akárhogy is fogyasztjuk a

puncsot, az biztos, hogy a karácsonyi partik

királynőjévé koronázhatjuk.

Mindezek után nem feledkezhetünk el a

karácsony legédesebb italáról, a forró csoki-

ról. Egyszerű elkészíteni és az előzőekhez

hasonlóan szintúgy az egyéntől függ, hogy

milyenre szeretné. Nem meglepően nélkü-

lözhetetlen eleme a csokoládé. A forró csoki

változatosságát már önmagában a csokolá-

dék sokfélesége is meghatározza, hiszen a

különböző kakaótartalmú ét csokiktól kezd-

ve a tej csokin át a fehér csokiig megannyi

csokoládé közül választhatunk. Ezen kívül

használhatunk ízlés szerint tejet vagy tej-

színt, esetleg fahéjat vagy nádcukrot. Ha

tartalmasabbá kívánjuk tenni, akkor még

egy kis likőrrel is megbolondíthatjuk. Vége-

zetül a tetején díszelgő tejszínhabbal még

vonzóbbá tehetjük forró italunkat.

Utoljára egy igazán forró italról lesz szó,

ami nem a karácsony, hanem hagyományo-

san a szilveszter elengedhetetlen itala. Ez

nem más mint a krampampuli. A vicces

hangzású név a krampusz német nevéből

(Krampeln) származik. A magyar krampam-

puli leghívebb összetételét Magyar Elek, az

Ínyesmester jegyezte fel 1932-ben, de előtte

már Jókai Mór is megemlítette az „ördög”

italát a műveiben. Nem kell hozzá nagy

boszorkányság, csak sok gyümölcs és rumba

mártott kockacukor. „Fidibusszal meggyújt-

juk (ilyenkor a lámpát eloltjuk), s türe-

lemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég s

a felolvadt cukor a tálba csepeg.”

Ezt követően még forralt borral és teával

kell fölönteni és kész is a szilveszteri éjsza-

ka sztár itala.

Ha tél van, fagy van, hó van és hideg van,

nem baj, hiszen minden alkalomra akad

számunkra egy forró ital, ami melegséggel

tölt el bennünket. Ünnepeljünk együtt egy

hangulatos forró ital társaságában!

Tóth Krisztina

Mint általában a legtöbb egyetemista, én is éhesen bolyongtam a

városban. A legtöbb hely mindig tele van, és nem is árulnak túl

egészséges ételeket, a gyorséttermektől pedig már egyenesen a

hideg ráz. Nagy szerencsémre észrevettem ezt az üzletet az Asto-

rián, amit eddig nem is tudom, hogy hogy nem láttam még meg.

Tehát betértem ebbe a kellemesnek ígérkező kávézóba, ahol

nagyon kedves kiszolgáló lány várt. Végigfutottam a választé-

kon: perecek és mindenféle tekercsek, piték és meleg italok vár-

ják az éhes vendégeket. Ami az árakat illeti, szerintem teljesen

versenyképes, főleg, hogy a kedves dolgozó fel is világosított: a

Bite Bakery Café tésztái nem tartalmaznak adalékanyagot. A

tésztákat és a töltelékeket a helyszínen készítik a szemünk előtt.

A tekercsekhez nádcukrot és a legmagasabb minőségű kakaót és

fahéjat használják, ezen kívül a perecek összetevői is kizárólag

természetes alapanyagok. Ami az italokat illeti, limonádékat és a

joghurtokat organikus gyümölcsvelővel ízesítik, amelyek kizáró-

lag gyümölcsöt, gyümölcscukrot és homoktövist tartalmaznak.

Ha mindezeket egybevetjük az árak igazán nem vészesek, egy

menüt már 950 forintért is megvásárolhatunk. Én egy fahéjas

tekercset próbáltam ki. Nekem nagyon ízlett, teljesen más íze

van, mint akármelyik péksüteménynek, amit eddig kóstoltam. Az

biztos, hogy nem valami száraz pékárunak nevezhető dolgot

kapunk, hanem egy valóban laktató igazi finomságot. Pár napra

rá kipróbáltam a perecüket is, ezek több ízben készülnek, az áruk

350 és 450 forint körül mozog. A perec tésztájából készül a hely

hot-dogja is. Különlegessége, hogy a belsejébe nem virslit, ha-

nem kolbászt tesznek. Mindezek mellé szószokat is lehet válasz-

tani. Az ételeket elfogyaszthatjuk helyben vagy elvitelre is kér-

hetünk belőlük. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide,

aki szeretne valami finomat enni, akinek fontos az egészsége és

mindenekelőtt azoknak, akik szeretnék támogatni a magyar üz-

letláncokat.

Tompai Nikolett

Bite Bakery Café

1072 Budapest Rákóczi út 2.

+36 30 816 3417

facebook.com/bitebakerycafe

Nyitva tartás: H-SZ 7-20, V 8-19

Bite Bakery Café az Astorián

20 2014/január

Humor Ítélet

Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is lógtunk legálisan a suliban!

Folytatom az iskolai emlékek felgöngyölí-

tését, ha már ennyire belejöttem (és per

pillanat olyan randa idő van, hogy semmi

esélyem valami vicceset így nagy köny-

nyen és hirtelen iderittyenteni). Tehát:

iskola. Emlékek. Mindjárt jön ehhez is az

ihlet. Hopp, megvan! (Na, ez félóra volt,

de pszt, ezt nem hirdetem).

Az iskolához hozzátartoztak olyan tevé-

kenységek is, amik nem a tanórákon tör-

téntek, ellenben a tanóráktól vettek el

időt. Ilyen volt például az évente kétszer

esedékes orvosi látogatás, illetve az év

végi osztályfényképezés. A visszaemléke-

zést az orvosiban tett látogatással kezde-

ném, ha kedves olvasóim megengedik.

Ki ne emlékezne arra, amikor a heti osz-

tályfőnöki órán a drága, ámde némileg

már lestrapált, foszladozó idegek büszke

tulajdonosa, azaz az osztályfőnök bejelen-

tette, hogy a jövő héten mindenkinek el

kell zarándokolnia az orvosi szobába,

természetesen a naplóban található névsor

alapján (persze fiúk-lányok külön). Min-

denki minden porcikáját összeszorította a

nagy drukkolásban, hogy ő pont arra a

tanórára „essen”, amit a legjobban utál.

Az én esetemben, de ezt már előzőleg

kifejtettem, ez minden szempontból a

matekóra volt, ám ezen a listán az olyan

tárgyak is igen előkelő helyen tanyáztak,

mint a történelem, a kémia illetve a test-

nevelésóra. Mármint a többiek esetében,

nálam mindenképp a matek élvezett prio-

ritást. A gimiben nem tartozott ide a a

fizika, mert azt a tantárgy mindenkinek a

kedvence volt (csak hogy tisztázzuk, ez

nem csalás, nem ámítás, tényleg szerettük,

mivel a tanárunk tisztában volt művész-

osztályunk reáltárgyakhoz való hozzáállá-

sával, illetve kvalitásával, így nem ugrott

össze a gyomrunk minden óra előtt), ám a

fent említettek igen.

Megtörtént a beosztás, ki örült, ki siránko-

zott, továbbá szidta az élet és a sors iga-

zságtalanságát, de nem volt apelláta, men-

ni kellett. Odaültünk a szoba elé, és vár-

tunk. Egyszer csak jött a hívó szó (több-

kevesebb kedvességgel), bementünk

egyesével, és próbáltuk addig húzni a

vizsgálatot, hogy már ne kelljen vissza-

menni órára. Ez nem mindig sikerült ter-

mészetesen, de egy próbát azért megért.

Testtömeg- és súlymérés, látás, hallás,

testtartás ellenőrzése, aztán a kötelező

kérések/kérdések, mint például, hogy

nyújtsd ki a nyelved, ajj, de rosszul nézel

ki, te tényleg így állsz, hogy tartod ma-

gad, illetve húzd ki magad, mert bajok

lesznek, úúú, fogyni kéne, nem mondták

még, de sovány vagy, enned kellene, illet-

ve a non plus ultra: hogy te mennyit nőt-

tél, satöbbi. Rajtam mindig volt valami

kritizálnivaló, de emlékeim szerint ezzel

nem voltam egyedül. Egy szó, mint száz,

megvoltak az orvosi látogatás előnyei és

hátrányai is.

De legalább a gimiben már nem kaptunk

oltást. Úgy emlékszem erre vissza, hogy

egyfelől jól jöhetett az általános iskolai

szuri, mert másnap be lehetett mutatni

otthon a szülők előtt a

„jajderosszulvagyokmidjártmeghalokezm

áravégérzem” haláltáncot, amit NYIL-

VÁN az oltás okozott, mi más, hogy a

drága felmenők rögvest telefon után kap-

janak, kimentve minket legalább egy nap-

ra az iskolai oktatás karmaiból, másfelől

viszont fájt a szúrás. Hiába mondták,

hogy ez csak iciripiciri szúnyogcsípés,

EZT SOHASEM volt szabad elhinni az

orvosnak. Mert nem csak egy iciripiciri

szúnyogcsípés volt, hanem kicsit olyan,

mintha a doki az éves darts-bajnokságra

edzene.

De térjünk át a másik legális lógási pont-

ra, amit már említettem: az osztály fotózá-

sa. Ez sajnos szinte kivétel nélkül mindig

osztályfőnöki órára esett, a tanév végén.

Magyarul, amikor már értelme nem sok

volt, mert aki bukásra állt bármiből, azon

már ez az egy óra sem segített volna

(értsd: titokban a pad alatt próbál a követ-

kező órára felkészülni, amit otthon kellett

volna, de valahogy minden fontosabb

volt, mint a készülés), aki pedig már le

volt zárva, az inkább ejtőzéssel, illetve

idegrendszere kisimításával töltötte volna

az utolsó napokat. De kellett a fénykép

örök mementónak, amit meg lehetett ven-

ni válogatás és a rendelés leadása után.

Készült legalább három „normális”, illet-

ve egy „bolondozós” kép, és mindenki

legalább az egyiken az átlagosnál is ener-

váltabbnak tűnt, és/vagy pislogott. De

elkészült, mindenki vett belőle, mindenki

mindenkiét dedikálta, hogy aztán majd

pár év múlva kiröhöghessük magunkat és

a többieket, vagy esetleg, hogy elégethes-

sük ciki ruháink/hajunk el nem múló bizo-

nyítékát.

Egy szó, mint száz, ezek is az iskolai em-

lékeinket színesítették több-kevesebb

„sikerrel”, de biztos, hogy ha papír alapon

nem is, de máshol megőrzésre kerültek

(amit semmilyen eszközzel nem tudunk

„törölni”). És hogy ez jó-e? Nem tudom.

Mindenesetre így van, akár tetszik, akár

nem.

Kalász Veronika

2014/január 21

Karrier Ítélet

Az ügyvédi irodák páratlanul széles

spektrumát fedik le a jogalkalmazásnak.

A legtöbb kis és közepes iroda a nagyon

speciális szakterületeken kívül minden

ügycsoportban tevékenykedik: céget

alapít, végrendeletet szerkeszt, képviseli

az ügyfelet a bíróságon vagy az adóha-

tóság előtt. Az ilyen irodák nagy elő-

nye, hogy az itt eltöltött gyakorlat alatt

is szélesíthetjük látókörünket, naponta

más-más ügyekkel foglalkozhatunk,

ezért nagyon jó választás mindazoknak,

akik még keresik azt, hogy az egyetem

elvégzése után mivel szeretnének fog-

lalkozni, illetve ha már pontosan tudják,

hogy a szakvizsga

után a saját ügyvédi

irodájukat szeretnék

vezetni. A munka

persze tud monoton

is lenni, ha például

rendszeresen csak

cégalapítást, válto-

zásbejegyzést vég-

zünk, vagy adott

típusú büntető-

ügyekkel foglalko-

zunk.

A legtöbb ügyvédi

irodában minimális

az adminisztratív

személyzet, nincs

saját kézbesítő, így a

gyakornoknak érte-

lemszerűen ezeken a

területeken is be kell segíteni; fontos

ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy a

földhivatali vagy postai várakozás sem

haszontalan, lehetőség van az iratok

tanulmányozására, illetve láthatjuk az

ügyek egész folyamatát. Utóbbi kétség-

kívül a legnagyobb előnye a kis irodák-

nak: a gyakornok foglalkozik az üggyel

onnantól kezdve, hogy az ügyfél megér-

kezik az irodába, egészen addig amíg a

jogerős határozatot iktatja, így figye-

lemmel kíséri az összes munkafázist, az

olyan banálisnak tűnő dolgoktól kezd-

ve, hogy mennyi időt érdemes számolni

egy ügyfélre/ügytípusra, mi történik, ha

egy napig nem elérhető a cégbíróság

rendszere, stb. A kapcsolat az ügyfelek-

kel, a főnökkel illetve a kollégákkal a

legtöbbször nem túl formális, nagyon jó

és közvetlen viszony alakulhat ki. Ter-

mészetesen – pont a méretből adódóan

– hátrányai is vannak a kisebb irodák-

nak: a budapesti ügyvédek felének

nincs például Complex Jogtár előfizeté-

se, így sokszor kénytelenek a gyakorno-

kok az internetes jogtárakat használni; a

nagyobb probléma, hogy a gyakran

hivatkozott BH-khoz sincs az ilyen

irodákban hozzáférés, ami a szakmai

igényesség rovására megy. Jellemző

probléma továbbá a gyakornokok nem

megfelelő elhelyezése, nem megfelelő

infrastruktúra biztosítása, a közelmúlt-

ban is találkozhatott az álláskereső

olyan hirdetéssel, amiben saját laptop-

pal rendelkező neonomád gyakornokot

kerestek.

Mivel az irodákban jellemzően nincs

külön HR-es kolléga, hatékony módja a

munkakeresésnek az önéletrajz elküldé-

se az irodavezető ügyvédnek, valamint

a legnagyobb jogi portálokon

(jogiforum.hu, ugyved.net) és az egye-

tem karrier irodájának oldalán is szép

számmal lehet találni gyakornoki állás-

hirdetéseket. Másodévtől felfelé már

érdemes ilyen irodákba pályázni, nagy-

szerű kezdés, akármilyen területen is

szeretne dolgozni később az ember. A

jelentkezéskor azonban érdemes tisztáz-

ni, hogy az embert melyik jogterület

érdekli leginkább (pl. büntető-, polgári-

vagy adójog), hiszen ő is és az őt alkal-

mazó iroda is úgy jár a legjobban, ha

olyan munkát tud végezni, amit öröm-

mel csinál. A gyakornoki munkaidő

többnyire nagyon rugalmas, de általá-

nosságban elvárás,

hogy szorgalmi idő-

szakban legalább

heti két teljes napot

tudjon vállalni a

hallgató. A munka-

nap hossza természe-

tesen itt is felfelé

rugalmas, hiszen sok

ügyfél csak munka

után tudja felkeresni

az ügyvédet, de

ugyanezen okból

nagyon ritkán tart

este 7-től tovább (és

az sem általános,

hogy olyan sokáig

tart), mivel akkor

már inkább haza

igyekeznek az embe-

rek, nem az ügyvéd-

hez. A fizetések terén nagy a szórás, a

legjellemzőbb, hogy a kötelező gyakor-

lat idejére nem adnak fizetést, huzamo-

sabb együttműködés és érdemi munka-

végzés esetén azonban pár tízezer forin-

tos jövedelemre szert lehet tenni, ami jó

kiegészítés az ösztöndíj mellé, ha a hall-

gatónak van rá ideje, úgy, hogy közben

jogi munkát végez, tehát az elkövetke-

zendő 40 évre készül.

Kovács Krisztián

Gyakornok antológia - az a bizonyos 6 hét

Sorozatos sorozatunk új állomásán segítséget szeretnénk nyújtani hallgatótársainknak, hogy a számukra legmegfelelőbb gyakorlati helyet tudják majd kiválasztani. A sorozat első részében a legáltalánosabb gyakorlati helyekről, az ügyvédi irodákról írunk; a későbbiekben a nemzet-közi ügyvédi irodák, bíróságok és ügyészségek, illetve a közigazgatás világának ismertetése is sorra kerül. Reméljük, hogy a sorozat segítséget fog nyújtani a gyakorlati helyek keresésekor, kiválasztásakor!

22 2014/január

ítélet GALÉRIA