SZEGÉNY B. B.

A BRECHT-DOSSZIÉ(George Tabori, Benno Besson, MichaelBillington és Lamice El-Amari írásai) 1

A TURANDOT-DOSSZIÉ(James K. Lyon, Ronald Hayman és ErnstSchumacher írásai) 6

TURANDOT-ELŐADÁSOK(Zürichi, párizsi, berlini, bécsi, moszkvaibemutatók, valamint a Katona József Színházelőadása) 10

Manfred Wekwerth: FORRADALOMÉS RESTAURÁCIÓ 23Franz Wille: AZ IGAZSÁG ÉVADA

(Beszélgetés Thomas Langhoff-fal) 25Peter von Becker: NÉMETORSZÁGSZEGÉNYHÁZA(Beszélgetés Arnold Petersennel) 26

Csáki Judit: ÁLLAMTALAN SZÍNHÁZAT!(Beszélgetés Rajk Lászlóval) 27Kállai Katalin: ÍGÉRET NINCS(Beszélgetés Halasi Imrével) 29Sándor L. István: A SEMMIRŐL NINCS

KN

AT

M

Rajk László-interjú (27. oldal)

XXIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM1991. FEBRUÁR

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Nagy András (tervező szerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest V., Szalay utca 10-14. 1055. Telefon: 112-7870 Felelős kiadó: Szabó B. István. Terjeszti aMagyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítőpostahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és aHírlapelőfizetés és Lapellátási Irodánál (HELIR)Budapest XIII., Lehel út 10/A. 1900, közvetlenül vagypostautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft.

MIT MONDANI?(Örkény István: Rózsakiállitás) 31Földes Anna: ÉL MÉG BÁNK(Katona József: Bánk bán) 33Stuber Andrea: BÁNK BÁNK 35Szűcs Katalin: VÉGJÁTÉKVERZIÓ(Zalán Tibor: Azután megdöglünk) 36Budai Katalin: AMIT NEM LEHET TUDNI(Bernard Shaw: Sosem lehet tudni) 38Zappe László: ÖREG EMBERNEM VÉN EMBER(Beaumarchais: Figaro házassága) 39

Bérczes László: KINEK KELL ASZÍNHÁZ?(Andrei Şerban bukaresti rendezése) 41

ötő József: TOMPA MIKLÓSYOLCVANÉVES 43

Z 1990-ES ÉV (XXIII. ÉVFOLYAM)ARTALOMJEGYZÉKE 45

egjelenik havonta

Rózsakiállítás a Pesti Színházban (31. oldal)

Zalán Tibor drámája Újvidéken (36. oldal)

Egy példány ára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a KultúraKülkereskedelmiVállalat, H-1389Budapest, Pf. 149

Szedés: CP Studio Bt.Nyomás: Meszprint Kft.Felelős vezető: Regős Iván

HU ISSN 0039-8136

A folyóirat a Magyar Hitelbank művészeti alapítványa,az Osvát-alapítvány és a Fővárosi Tanács színházialapjának támogatásával készül

DRÁMAMELLÉKLETBERTOLT BRECHT: TURANDOT AVAGYA SZERECSENMOSDATÓKKONGRESSZUSA(Fordította és átdolgozta: Eörsi István)

A címlapot Kemény György tervezteSöptei Andrea és Benedek Miklós aTurandotban (Pintér Márta felvétele)

A hátsó borítón: Lelkes László plakátterve

GEORGE TABORI

GRAFFITISZEGÉNY B. B.-HEZ

1Temető keletenFala és fái szürkecsomagolópapírral bevonva,akár a 99 sírkő; ferdén állnak.akár egy természeti csapásáldozatai.

2Kemény rock harsan; a szöveg„Hymn of Hate".Három borotváltfejűmászik át a falon, vödörrel,pemzlivel, és egyetlen szótrondítanak falra, fára, kövekre:KIFELÉ - mígnem minden aszivárvány összes színébentündöklik.

3Villám, mennydörgés, trombitaszó.A holtak felrobbantják a sírokat(remélem, az egész ensemble-t),fut a három kopasz, nyomukban a holtak,aztán elcsípik, és nagy csontkezükkel leütikmindhármatés magukkal rántják a mélybe.

4És most a halottakmenüettet járnak, és így dalolnak:„Hajaj, a többség halottakból áll,itt, fiam, nem segít se átok, se fohász, a kés,az nálad, de ők a szabadok, így várják, fiam,a feltámadást. akkor aztán kitépik a szemed,és ráadásnak; hajaj, a nyelvedet."

5Most leszáll az ég, kéken, szépségesen,lebeg, akár a selyempapír,és beborít in pace mindent.

Berlin, 1990. május 29.

Megjelent a Theater heute 1990. júliusiszámában

Fordította: Szántó Judit

Eörsi István, Thomas Langhoffés George Tabori

George Tabori Brecht sírjánál

A BRECHT-DOSSZIÉ ◄

Én azt gondolom, hogy Brecht valamennyiszíndarabját újra meg újra ki kell próbálni, a

..klasszikusakat" éppúgy, mint a koraiakat és a

kevéssé vagy egyáltalán nem ismerteket. És

persze egyidejűleg nem mind egyformán átütő

erejű. A zavar, amelyet Brecht a teóriáival ki-

váltott, részben a mai napig hat. Hiába igyeke-

zett maga is eloszlatni a dogma minden gya-

núját, amikor hol epikus, hol dialektikus szín-

házról, hol a tudomány korszakának színházá-

ról beszélt - nem sokra ment vele. Én azt re-

mélem, az újabb nemzedékek könnyebben

megtalálják majd a kulcsot életművéhez; itt lá-

tom az esélyt Brecht jövőbeli szerepére.

Egyébként Brecht osztozik a világszínház más

nagy mestereinek sorsában, akiket „meghala-

dottnak" nyilvánítanak. Az én szememben a

„meghaladás" a Forma 1. kategóriája. Az em-

ber akkor ,.haladja meg" ellenfelét, ha megelőzi

vagy elmegy mellette. Ilyen értelemben

Szophoklész, Shakespeare vagy Molière is

épp ennyire meghaladott, és a „meghaladók."

száma sajnos nagyobb a kelleténél. Csakhogy

egy hegyet nem lehet megmászni úgy, hogy

elmegyünk mellette vagy felrobbantjuk. Márpe-

dig a nagy alkotók műveit általában vagy fel-

robbantják vagy unalomba fojtják.

Ilyen módon Brechtet nem lehet kiiktatni a

világból.

Részlet a Theater der Zeit 1989. márciusi szá-

mában megjelent interjúból

MICHAEL BILLINGTON

BRECHTETAFALHOZ?Halott-e Brecht? A történelem logikája akár ezt issugallhatná. „Egyszer kerek perec kijelentet-tenekem - meséli visszaemlékezéseiben EricBentley -, hogy ha nem győz a világ-szocializmus, akkor az ő műveinek valószínűlegsemmi jövőjük nincs." Most, hogy a kelet-európaiszocializmust gyors iramban szorítja ki apiacorientált demokrácia, vajon Brecht drámáit,verseit és teóriáit nyugodtan átadhatjuk-e atörténelemnek?

Ma még talán korai megválaszolni a kérdést.De előérzetem azt súgja, hogy Brecht drámaíróinagysága akkor is túléli a marxizmus alkonyát, haszínházi technikája feledésbe merül. A brechtikánon szerint fogant alapdrámákat továbbra isjátsszák, mind Angliában, mind másutt. A Galileiszerepel a Comédie-Française repertoárján (ésáprilisban tűzte műsorára a manchesteri ContactTheatre), Glenda Jackson Kurázsi mamát fogjajátszani a glasgow-i Citizens'-ben, ősszel pedig a

Tara Arts mutatja be a Kaukázusi krétakört,Heinz Uwe Haus rendezésében. Brecht, adrámaíró tehát él, ám hatása a mai színházistílusra minimális. Akárhová nézek, mindAngliában, mind külföldön azt tapasztalom, hogya posztbrechti korszakba jutottunk.

Helene Weigel és Bertolt Brecht1953 májusában

tragikus személyiségre is (századunkban senkinem írt jobb sztárszerepeket nála). Ő maga úgy

jellemezte A: szecsuáni jó/élek hősnőjének, aprostituált Sen Tének kétfelé hasadását, mint „apolgári társadalom szörnyű bűnét"; ez igazlehet, ám tavaly az Olivier-ben a nézőt mégis azörökkön meghasonlott ember drámájánakönéletrajzi Jellegű feldolgozása ragadta meg.

Még ismertebb példa a Kurázsi mamáé: adráma ítéletet mond a hősnő túlélési stratégiájaés profithajhász módszerei fölött, ám ellen-állhatatlanul megrendít, midőn feltárja, hogy egyélő, hús-vér embernek mindezért milyen áratkellett fizetnie.

Brecht szenvedélyesen emocionális dráma-író volt, bevallottan politikai célkitűzéssel: éppena cél és az eszközök ellentmondása teszi őt olyhalhatatlanul lenyűgözővé. Mégis, a be-hízelgően erőszakos, költői és pragmatikusBrecht paradoxona a maga teljességében abbóla gargantuai méretű, de nélkülözhetetlenkötetből rajzolódik ki, amelyet e hónapban je-lentet meg a Methuen Kiadó, Levelek: 1913-1956 címen. Ahogyan a szerkesztő. John Willettírja: ezek a levelek feltárják, miként tört utatmagának Brecht kora véres dzsungelén át.Igaz, az is kiderül, milyen talpnyaló módonügyeskedte ki színházát az Ulbricht-féle re-zsimtől.

Mindnyájan ismerjük a híres esetet: Brechtnem volt hajlandó támogatni 1953-ban a kelet-

BENNO BESSON

BRECHT A MÁBAN

Maguk a drámák roppant izgalmas esztétikaikérdést vetnek fel: lehetséges-e, hogy valamelyíró dramaturgiája élvezetet szerez nekünk akkoris, ha ideológiáját elvetjük? Úgy lát-szik, ez ahelyzet. Shakespeare világszemléleténekszámtalan aspektusát is érthetetlennek vagyelfogadhatatlannak érezzük (beleértve a királyokisteni jogát vagy a hierarchikus létezés rendjét).Racine tragédiáinak élvezetében sem gátol,hogy janzenistához illően tagadta a szabadakaratot, és meghajolt a végzet hatalma előtt.És nem szükséges hinnünk a pokolban ahhoz,hogy borzongva nézzük, amint MarloweFaustusát vagy Tirso de Molina Don Juanjátelnyeli az örök kárhozat. A drámatörténet csupaolyan műből áll, amely túlélte az őt táplálófilozófiát, és Brecht művészete végső soronerősebb marxizmusánál.

De voltaképpen miféle marxizmus volt ez?George Steiner fején találta a szöget, amikornemrégiben „Brecht drámáinak és kritikai érte-kezéseinek stratégiailag oly ravasz, személyhezidomított marxizmusára" utalt. Brecht a magaképére és hasonlatosságára gyúrta át Marxot, sez többek között abban is megnyilvánult, hogynemcsak a társadalmi mechanizmusokraösszpontositotta figyelmét, hanem a

A B R E C H T - D O S S Z I É ◄

berlini munkások kormányellenes felkelését.Günther Grass egész színdarabot szentelt azügynek, A plebejusok a felkelést próbálják cí-men, és mások is sűrűn emlegetik mint Brechtpolitikai szolgalelkűségének szimbolikus kifeje-zését. A levelek erre az epizódra is új fénytvetnek. Kiadójához, Peter Suhrkamphoz írthosszú levelében Brecht elmagyarázza: amunkásoknak minden okuk megvolt az elkese-redésre. „És mégis - írja -, az utcákon mégjúnius 17-ének reggelén is groteszkül kevered-tek a munkások nem csupán mindenféle de-klasszált fiatallal... hanem a náci korszakból ittmaradt, vadállatiasan durva figurákkal, ezekkel ajellegzetes helyi produktumokkal, akik évek ótanem verődtek már bandákba, de azértmindvégig itt voltak köztünk." Ez legalábbmegmagyarázza Brecht tartózkodását, és pró-fétikusan figyelmeztet, miképpen használhatjákki sötét kisebbségek a szabadság mellettsíkraszálló tüntetéseket is.

Brecht harcos energiája kiapadhatatlan. Ésha egyesek felróják neki, hogy „doktriner ma-gatartása" többet nyom a latban műveinekszórakoztató valőrjeinél, egyik levelében rava-szul így vág vissza a vádra: „Az embereket rit-kán szórakoztatja, ha érdekeiket támadás éri."

Kétségkívül változóban van viszont egykorilojális csatlakozásunk az egész brechti esztéti-kához: az illúzió száműzéséhez, a színpadképfunkcionális szépségének kiemeléséhez, azátélésnek az elidegenítési effektus szerinti el-utasításához. Ha szemügyre veszem a maiszínházi térképet, úgy érzem, valóban eljutot-tunk a posztbrechti korba, amelyet tüntető te-atralitás és felfokozott látványosság jellemez.

Brecht Berliner Ensemble-jának 1956-os és1965-ös nevezetes londoni vendégjátékaimélyvízi bombaként hatottak az angol színház-ra. Fényes bizonyságot szolgáltattak az együt-tes játék erényeire, megtisztították a színpadota dekoratív limlomtól, s még klasszikus elő-adásainkat is átitatták politikai tartalommal.Brecht egész sor előadáson hagyta rajta ujjle-nyomatát, William Gaskillnak a Nemzeti Szín-házban színre vitt, társadalmi érzékenységű Atoborzótisztjétől a Hall-Barton-féle Rózsák há-borújáig, amelyet találóan jellemeztek közép-kori páncélba bújtatott gengszterbandák leszá-molásaként.

A mai angol színpadokon lámpással is nehézfellelni a brechti hatás nyomait. Ha a RoyalShakespeare Companynek - a puszta fenn-maradási vágyon túl - van valamilyen alapfilo-zófiája, úgy ez inkább a világos szövegértel-mezés és a tudatos látványosság valamiféleösszeházasítása. Az Old Vicben az olyan ren-dezők, mint Richard Jones és Tim Albery vala-milyen germán típusú groteszk irányába töre-kednek. És amikor a minap elnéztem David

Pountney káprázatos Macbethjét az AngolNemzeti Operában, a maga kicsavart perspek-tíváival és tébolyult szövegeivel, úgy éreztem,mintha valamilyen népszerű expresszionizmuskorszaka virradna ránk. Még német földön isPeter Stein, akit kezdetben a klasszikusokbrechti szellemű kezeléséért ünnepeltek, tava-lyi, valóban nagyszerű Cseresznyéskertjébenaprólékos realizmussal törekedett egy letűnttársadalom újjáteremtésére.

Mindez arra vall, hogy a színházban, akár-csak a társadalomban, semmi nem állandó; iz-

Az iraki születésű professzornő - aki lapunkfelkérésére írta cikkét - a berlini Humboldt-egyetemen szerzett diplomát, majd vendég-dramaturg lett a Berliner Ensemble-nál. 1980óta Algériában él, és tanít az ottaniegyetemeken. Vezetőségi tagja a Színikriti-kusok Nemzetközi Szövetségének, és szá-mos Brechttel foglalkozó monográfia, tanul-mány és előadás szerzője.

A Brecht körüli vita elsősorban mindig ideoló-giai, s nem esztétikai jellegű volt (annak elle-nére, hogy Brecht számára e két fogalomeggyéolvadt).

Ha hiszünk bírálóinak, csodálkozhatunk avilágszínház e páratlan jelenségén, aki folya-matosan halódik. A betegség neve mindig másés más, de a haldoklás immár vagy tizenöt évetart.

Az angol kritikusok közül Martin Esslin kép-viseli legmarkánsabban azokat, akik Brecht-ben egyszerűen veszélyes, de nélkülözhetet-len bálványrombolót látnak. Ez az ötvenesévek végén történt. Tíz év múlva változott azálláspont. Brechtet muzeális tárgyként kezdtékkezelni (lásd Eric Bentleyt!), elavult szerző-ként, aki a harmincas évek kapitalizmusávalfoglalkozik darabjaiban.

Mindkét végletes álláspont azt a lehetetlenfeladatot igyekszik megvalósítani, hogy Brechtelméletét és politikai állásfoglalását elszakítsaesztétikájától. Ez a vita mindenekelőtt ideoló-giai jellegű, és George Devine, „az új angoldráma atyja" világítja meg lényegét a legjob-ban, amikor azt mondja: „Brecht színházát éle-sen bírálták, magát Brechtet pedig azzal vá-dolták, hogy színházértelmezését szűk politikaikeretbe gyömöszöli. Sokan elismerik művészi

musok jönnek és mennek. A brechtianizmusalighanem valóban halott, de tovább él Brecht amaga szögletes költőiségében, elpusztítha-tatlan vitalitásában, sötét iróniájában. Brecht-nek szentelt visszaemlékezéseiben Eric Bent-ley elmondja: az egykori New York-i kemény-vonalasok szerint „Brecht annyiban jó,amennyiben kommunista". Bentley bölcsvégkövetkeztetése szerint Brecht annyibanvolt jó, amennyiben Brecht volt.

The Guardian, 1990. április 24.

jelentőségét, de egyszersmind megbocsátha-tatlan elfogultsággal vádolják. A bírálók csakarról feledkeznek meg, hogy Brecht művésze-te a maga helyéhez és korához kötődött, ésnagyon erős igényt elégített k i "

Ez huszonöt évvel ezelőtt íródott, de azelemzés és a következtetés ma is helytálló,sőt: a berlini fal leomlása óta Brecht jelentősé-ge új dimenzióval bővült. Ezért kell megvizs-gálnunk: mennyiben kötődik Brecht színházahelyben és időben a mi korunkhoz is?

Brecht művészetének alaptétele volt, hogy aszínháznak nemcsak ábrázolnia kell a világot,de meg is kell változtatnia. Márpedig a mai Eu-rópának alapvető vonása a változás.

Brecht azok rendelkezésére akarta bocsáta-ni színházát, akik szükségképpen a leginkábbérdekeltek a társadalmi változásokban. Ez aréteg Brecht korában a munkásosztály volt. Aberlini fal leomlása után ez az osztály már in-kább áldozata, semmint mozgatója a változá-soknak. A korábbi „szocialista" országokbanmindenütt maradt egy névtelen (legalábbis re-leváns módon megnevezhetetlen), ám koránt-sem marginális lakossági réteg, amely türel-metlenül vágyik a nagy társadalmi változások-ra. Brecht őhozzájuk beszél; ők Brecht termé-szetes közönsége. Színházának igazi fogyasz-tói azok, akik átlépték a nagy vízválasztót Ke-let és Nyugat között, Magyarországról Ausztri-ába menekülve, akik megtöltötték Lipcse,Drezda, Berlin és a keleti tömb más nagyváro-sainak utcáit, és akik életüket kockáztatták aváltozásért. Persze nem automatikusan válnakBrecht közönségévé: fel kell fedezniök a ma-guk számára ezt az írót, aki a maga filozófiaitávlatából így mosolyog rájuk: „Hát nem meg-mondtam?"

LAMICE EL-AMARI

AZ EMBEREARCÚ APITALIZMUSÉRT

A BRECHT-DOSSZIÉ ◄

A háború utáni Európában Brecht fogadta-

tása paradox volt, a fal utáni Európában pedig

ironikus. Az ideológiai vízválasztó mindkét ol-

dalán félreértették vagy visszaéltek vele, ami-ről

nem ő tehetett, vagy nem egészen ő. A keleti

tömbön belül hatását erősen korlátozta egy

ideológiai harapófogó két nagy tekintélyű pólu-

sa: Sztálin és Lukács.A brechti színházból áradó újfajta elkötele-

zettség valóságos arculcsapása a „szocialista"művészet hősfelfogásának. Brecht színházábannincsenek hősök. sőt, az író éppen a hősi pózoklerombolására törekszik. Nem kínál modellt,amelyet ünnepelni vagy utánozni kellene;tisztességes kudarcokat mutat fel (gondoljunkpéldául Kurázsi mamára), figyelmeztetés gya-nánt. Nyilvánosan agitálja nézőit, hogy ne ért-senek egyet a bemutatott magatartásformákkal;és ezt az írói alkatot sem Keleten, semNyugaton nem kedvelik az államok, amelyekősidőktől fogva jobban örülnek a dicsőítő, mint abíráló magatartásnak. Brechtet annyiban tűrtékmeg, amennyiben valamiképpen besu-vaszthatták az elfogadott határai közé, vagyiskimutathatták, miben hasonlít színháza aklasszikus örökséghez, agyonhallgatva a lé-nyeget: azt, amiben különbözik attól.

A fal leomlásával megszűntek Kelet-Euró-pában a szocialista államok, és elavulttá vált az,,emberarcú szocializmus" hajdan oly nép-szerűjelszava. Ugyanekkor viszont sürgetően merülfel egy emberarcú kapitalizmus igénye. Maivilágunk varázsszava a „piacgazdaság". Devalójában mit jelent ez a fogalom?

Nyugaton a lakosság természetesen nőttbele a piacgazdaság szellemébe, és bizonyosimmunitásra tett szert csapásai ellen. Ám a ke-leti tömb negyven éven aluli lakosai teljes mér

tékben ki vannak szolgáltatva a piacgazdaság-nak - vele kapcsolatban „immunhiányban"szenvednek. Üvegházban nőttek fel: arra ok-tatták őket, hogy odaát minden rossz, nálukpedig minden jó, ami korántsem felelt meg avalóságnak, és az „odaát" vonzerejévelszemben az ifjúság könnyű prédának bizonyult.A fal leomlása kulturális sokkal járt. Az NDK lakóivégre megragadhatták a tiltott gyümölcsöt. ésmintegy villámcsapástól sújtva fogadták el apiacgazdaság normáit, afféle természeti csa-pásként, amellyel szemben tehetetlenek. Ká-bultan számlálják újonnan szerzett, értékesvalutájukat, és egyszersmind teljes belenyug-vással, apatikusan veszik meg a kenyeret és azegyéb alapvető cikkeket, amelyeknek ára egyiknapról a másikra a csillagokig szökött.Egyszerre mámorosak és zavarodottak. Ami-kor az ember a pénzügyi unió első hetébenvásárolni ment, az élet nagy színpadán brechtiepizódok élőben való előadásának lehetett ta-núja.

Meglehet, hogy egyes Brecht-drámák tema-tikája távolinak vagy elavultnak tűnik (bár aközelmúlt fejleményei még erre is rácáfolnak:amikor a pénzügyi uniót megelőzően sok ezerliter tejet öntöttek a Potsdam körüli tavakba.hogy a maradékért dupla árat kérhessenek, ezszó szerint emlékeztet A vágóhidak Szent Jo-hannájának egyes jeleneteire) - de módszerema éppoly releváns, mint volt életében. mertnemcsak közvetlenül, de időtlenül is relevánsaz a színház, amelynek segítségével felfedez-hetjük a társadalom rejtett mechanizmusait.

Giorgio Strehler, Helene Weigel és Jurij

Ljubimov 1968-ban (Berlin, Brecht-Dialog)

Kurázsi mama megtört. mindenbe beletörődőarckifejezése ott volt Helene Weigel számoskortársának arcán is - de a berlini fal leomlásaután fiaik és lányaik arcára ugyanez a kifejezésköltözött. Legtöbbjükből hiányzott Kurázsiösztönös gyanakvása, hogy mielőtt elfo-gadnának egy pénzdarabot, először harapja-nak bele. A nyugati márka csillogása villám-fényként vakította el őket, s nem tudták felmér-ni, micsoda ,,veszteségeket" hozhat magával.Megállítani nem akarták - de nem tudták, mi-féleárat kell fizetniök érte. S az ébredés jelei márismutatkoznak.

A mondás, miszerint „Nem ismerem a rizsízét, csak az árát", a társadalmi tudatosságmagasabb fokáról tanúskodik. Mi azzal szok-tunk kérkedni, hogy világosabban látunk, mint akor, amelyet Brecht ábrázolt. Mostanra azonbankiderült, hogy a társadalom többsége nemismerte a rizsnek sem az ízét, sem az árát.

Elméleti írásaiban és művészi kísérleteibenBrecht mindenekelőtt arra törekszik, hogy azegyént kiszabadítsa környezete fogságából, ésa természet tudatos gazdájává tegye. Csak ál-modozás volna mindez? Meglehet. De ki neörülne, ha ez az álom valóra válnék? Brechtmegmutatta az irányt, de szavainak értelmemég fel sem derengett bennünk. Talán, ha majdleülepedett a por, amelyet a berlini fal romjaikavartak, Kurázsi mama fiai és lányai a keletitömbön belül és kívül is végre felfedezikmaguknak B. B.-et, s felhasználják őt, hogy el-sajátítsák a legnagyobb művészetet: miképpenéljenek együtt az emberek, ha bolygónkat lak-hatóvá akarják tenni.

A TURANDOT-DOSSZIÉ

JAMES K. LYON

BRECHT ÉS AZ AMERIKAI NÉMETEKMindazok közül, akikkel Brecht a menekültekgettójában találkozott, az értelmiségiek voltaklegkevésbé ínyére. Hiába érintkezett Európanéhány legkiválóbb szellemével, akik akkoribanDél-Kaliforniában éltek, ez jottányit semváltoztatott irántuk táplált, s egész életét vé-gigkísérő megvetésén. Theodor Wiesengrund-Adornóval, Max Horkheimerrel, Friedrich Pol-lockkal, Herbert Marcuséval és társaikkal valóviszonya azt bizonyítja, hogy Brecht éppenazokkal nem fért meg, akik a legközelebb áll-hattak volna hozzá.

1922-ben Hermann Weil, gazdag német-zsidó üzletember pénzügyi támogatást adottegy, a marxizmus kutatásával foglalkozó s la-zán a frankfurti egyetemhez kötődő intézménylétesítéséhez. A Társadalomkutató Intézet(amelyet „frankfurti iskolának" is neveztek) mégHitler hatalomra kerülése előtt külföldrementette tekintélyes szubvencióját, majdlegtöbb tagja Amerikába költözött, ahol először akeleti parton, később Los Angelesben tele-pedtek le.

Adorno, Horkheimer és Pollock dolgozta ki atársadalom mára híressé vált „kritikai elméle-tét", a polgári tudat, s az azt kitermelő kapita-lista társadalom radikális kritikáját. Elméletükarra irányult, hogy az ember újszerűen értel-mezze önmagát és a társadalmat, s ezzel fel-készüljön a társadalom forradalmi változására.A csoport a hegeli gondolkodásmód segítsé-gével akarta átértelmezni és meghaladni Mar-xot, hogy ily módon elkerülje az ortodox mar-xizmus dogmatizmusát. Igazi mandarinokmódján többre tartották az elméletet a gyakor-latnál, és a spekulatív, reflektív gondolkodást anyers tényeknél.

A csoport tagjai tisztelték Brecht irodalmiteljesítményeit, de ugyanakkor a legrosszabbfajta „vulgármarxistának" tartották. SzerintükBrecht gondolkodása nyers és leegyszerűsítő,materializmusa vulgáris, optimizmusa nemdialektikus. Mi több: a munkásosztállyal szem-beni hagyományos marxista elkötelezettségét ishelytelenítették, mivel szerintük a reakcióssá váltproletariátus immár nem lehet „a történelemmotorja". Az intézet tagjai nem restellték, hogykicsinyes és személyeskedő érvekkel járassákle Brechtet. Adorno például maliciózusanmegjegyezte: Brecht naponta két órán átnyomkod piszkot a körme alá, hogy minél pro-letárabbnak lássék. S mivel Brecht általában

lendületes és szerintük doktriner kinyilatkozta-tásokkal támadta nézeteiket, ők válaszképpenantiértelmiséginek minősítették; amikor pedigSztálint és az oroszországi kommunizmust tá-mogatta, kinevezték „kispolgári pozőrnek és asztálinizmus apologétájának". Brecht éppilynyíltan vetette meg őket; szerinte semmiféleemberi kötelezettséget nem vállalnak, az elitis-ta kultúrát képviselik, s úgy tesznek, minthasoha el nem hagyták volna Németországot; el-utasította kulturális arroganciájukat csakúgy,mint kényelmes, nagypolgári életstílusukat,melyet szerinte annak köszönhetnek, hogy el-adták, sőt kiárusították magukat.

Személyes idegenkedés és irigység (hiszen őmaga igen szerény körülmények között élt)éppúgy hozzájárult Brecht elutasító magatar-tásához, mint az ideológiai nézetkülönbségek.Mindazonáltal amerikai száműzetése legna-gyobb részében továbbra is összejárt a „frank-furtistákkal", ahogy megvetően nevezte őket,részben, mert saját szellemét is csiszolta a ve-lük folytatott magas színvonalú vitákon, rész-ben, mert nyersanyagnak tekintette őket írásai-hoz. Tucatnyi naplójegyzet és számos magán-

Otto Grotewohl, Wilhelm Pieck és Eugen Ernst1946 áprilisában, a Német SzocialistaEgységpárt pártegyesítési kongresszusán

levél rögzíti a velük való sűrű találkozásokat.Így 1941 szeptemberében egy levélben arról ír,hogy időnként találkozik Marcuséval, Horkhei-merrel és Pollockkal, de társaságuk nem vala-mi üdítő. Ünnepélyes, komolykodó modorukatgúnyolva megjegyzi: „Nemsokára filmet forgat-nak Lourdes-ról; szerintem arra készülnek,hogy ők játsszák benne a papokat." Naplójábanpedig elmondja, miképpen fogadta HorkheimerHenry A. Wallace alelnök tervét, miszerint aháború után minden gyereknek az egészvilágon napi egy pint tejet kell kapnia. Horkhei-mer szerint ez a lépés megnyithatja „a közem-ber századát", és azon tűnődött, nem kerül-ekomoly veszélybe ezáltal a kultúra. Brecht, akifütyült a „kultúrára", ha éhezőkről volt szó. jótmulatott az eseten.

Brecht 1938-ban említi először naplójában aTui-regény tervét, amely már 1930-ban megfo-gant benne. A Tuik azok az értelmiségiek, akikigény szerint termelnek és árusítanak eszméketés nézeteket - s Brecht úgy vélte, a frankfurtiintézet tagjai pontosan ezt cselekszik. Amerikaitartózkodása alatt ők lettek hát a Tuik modelljei,„valóságos kincsesbánya Tui-regényemszámára".

Részlet a Bertolt Brecht Amerikában című mo-nográfiából

A T U R A N D O T - D O S S Z I A TURANDOT-DOSSZIÉ

1953. június 15-én, a berlini felkelés kitöréséneknapján, Brecht Buckow-ban tartózkodott. deamilyen érzékeny volt a politikai változásra. ésamilyen éberen védelmezte pozicióját, fo-lyamatosan tájékozódott a berlini fejlemények-ről. Tudta, hogy nemsokára esedékes a döntés aTheater am Schiffbauerdamm jövőjéről, s ezértelhatározta: emlékezteti a kormányt. hogyszüksége van az ő támogatására. Az év eleje ótabizonyos feszültség mutatkozott a párthoz valóviszonyában, és a súrlódás híre a nyugatnémetújságokba is beszivárgott. Éppen június 15-énjavasolta, Grotewohlhoz írott leve-lében, hogy „anézeteltérésekről szóló abszurd híreszteléseket"pompásan el lehetne oszlatni a bejelentéssel,miszerint a színházat a Berliner Ensemble veszibirtokába.

Június 16-án Brecht visszatért Berlinbe. 17-érepróbát írtak ki a Brecht, Besson és ElisabethHauptmann által adaptált Don Juanból. de apróba elmaradt; ezen a napon verték le azoroszok a felkelést. Brechtnek elméletilegdöntenie kellett, hogy a pártvezetőkkel tartson-e.vagy fejezze ki szolidaritását a keletnémetmunkásokkal, akiknek felkelése éppoly spontánvolt, mint az a mozgalom, amelyet éppen őábrázolt A kommün napjaiban. Ő azonban - méga Grotewohlhoz két nappal korábban írottlevelétől függetlenül is - úgy érezhet-te: nemkockáztathatja, hogy elveszítse szín-házát.Wekwerth szerint mindenesetre azt mondta: anormakérdés - amely a felkelést kirobbantotta -„lehet vita tárgya, de nem lehet alap asztrájkhoz". Még a nap folyamán leveleket diktáltUlbricht, Grotewohl és Vlagyimir Szemjonov, aszovjet politikai tanácsadó címé-re. Ulbrichtnakezt írta: „A történelem tisztelet-tel fog adózni aNémet Szocialista Egységpárt forradalmitürelmetlenségének. A tömegekkel folytatottnagyszabású vita a szocialista építés ütemérőlarra vezet majd, hogy a szocialista vívmányokatmegrostálják és biztonságba helyezzék. Fontosszámomra, hogy ebben az órában kifejezzemönnek a Német Szocialista Egységpárthoz valóragaszkodásomat." A levélben gyakorlatisegítséget is ajánlott: ha Ulbricht netán beszélniakarna a rádióban, a mű-sor Ernst Busch és máselőadók dalaival és szavalatával kezdődhetne ésvégződhetne.

Június 21-én azonban Brecht dühösen ta-pasztalta, hogy a három gondosan megfogal-mazott mondatból a „Neues Deutschland"

csak az utolsót idézi. Gody Suter írja: „Ez volt azegyetlen alkalom, amikor tehetetlennek láttam.Szinte összezsugorodva húzta ki zsebéből alevél eredeti - láthatóan viseltes és sokszormutogatott - példányát." A felkelés eseményeiés indítékai zavarosak voltak; még ha Brecht azegész napot az utcán tölti, akkor semmondhatta volna el a teljes igazságot, bár azt,hogy csak aZ igazságot mondja, megkísé-relhette volna. Ám nem kísérelte meg. Egyhosszabb levélben, amelyet a „NeuesDeutschland" június 23-án közölt. kijelentette.hogy a tüntetés .bebizonyította: a berlini mun-kások jelentékeny hányada elégedetlen egy sorfélresikerült gazdasági intézkedéssel.Szervezett fasiszta elemek megkísérelték. hogyezt az elégedetlenséget saját véres céljaikraaknázzák ki. Berlin néhány órán át egyharmadik világháború peremén állt. Ezeket akísérleteket csak a szovjet csapatok gyors és jólcélzott fellépése hiúsította meg. Nyilvánvaló,hogy a szovjet csapatok beavatkozásasemmiképpen sem a munkások tüntetése el-lenirányult, hanem kizárólag az új világégéskirobbantásának kísérlete ellen... Bízom ben-ne,hogy az agitátorok mostanra elszigetelődtek. éskapcsolatrendszerüket szétverték."

Még kiadójához, Peter Suhrkamphoz írottlevelében is akarva-akaratlan összekeveri a té-nyeket a megbízhatatlan beszámolókon alapulófeltevésekkel: „Mindenféle deklasszált fiatalokoszlopai özönlöttek a Brandenburgi kapun át aPotsdamer Platzra és a Warschauer Brükkére."

Bizonyos. hogy sok kíváncsi jött át Nyugat-Berlinből, s az is meglehet, hogy egyesekközülük hangosan biztatták a tömeget, desemmi nem támasztotta alá Brecht vélekedését,miszerint „fasiszta és háborús uszító cső-cselék" intézett támadást a párt ellen. Brechteljutott addig a pontig, amikor megállapításaielválaszthatatlanul összefonódtak előítéleteivel,és gondolkodását klisék határozták meg.

A nyár nagy részét Buckow-ban töltötte, és ittírta meg Turandot avagy A szerecsenmosdatókkongresszusa című művét. A szerecsen-mosdatók azok a nyugati értelmiségiek, akik akapitalizmust akarják tisztára mosdatni; de adarab egyik impulzusa abból a kényelmetlenérzésből fakadhatott, amellyel a kommunizmusnevében elkövetett cselekmények fehérremosdatásának kényszere töltötte el az írót.Amennyire még képes volt őszinteségre, Brechtőszintén hitte, hogy a szovjet uralom alatt állóországok szabadabbak lehetnek, mint anyugatiak, Azzal érvelt, hogy a kapitalistaországokban az emberek csak a munkájukszabta kereteken belül élhetnek: „a szakácscsak szakács, és nem teljes emberi lény". Mivela cél szentesítheti az eszközt, Brecht elfogadtaa hazugság lehetőségét. bár nehéz fel-

A Potsdamer Platz 1953. június 17-én, akelet-berlini felkelés napján

SZERECSENMOSDATÁSRONALD HAYMAN

A TURANDOT-DOSSZIÉ

mérni, ő maga mennyire cinikusan hazudott, shogy mi vezérelte elsősorban: a leplezetlenóhaj, hogy a párt vezetői jutalmul színházatadjanak neki, vagy az az elkötelezett vágy,hogy elsimítsa a csapást, amelyet a szovjeterőszak legújabb megnyilvánulása a kommu-nizmus ügyére mért. Ennél is parancsolóbbanműködött benne a félelem, hogy az orosz go-lyók leghűségesebb munkatársainak lojalitásátis átlyuggathatják. Berthold Viertel, CasparNeher és Erich Engel már átszivárgott Nyugat-ra, és a felkelés eltiprása után Therese Giehse iskijelentette, hogy soha többé nem lép szín-padra.

Ennek megfelelően a jó hazugság és a rosszhazugság közti különbség a Turandot egyikfőtémája. A perverz hajlamú hercegnőtérzékileg is csiklandozza az ügyes szerecsen-mosdatás, de az ügyetlen hazudozás a kérőfejébe kerül. Brechtet gyötri a kérdés: szük-ségképp élősdi és megvásárolható-e mindenértelmiségi és művész? És ha a kapitalizmus-ban az uralkodó osztály joggal számíthat amaga értelmiségére, hogy az majd fehérre festiaz általa elkövetett bűnöket - mivel foglalkozikaz értelmiség egy kommunista országban?Vagy itt a kosárjelenet: Brecht, aki mestere volt akétértelműség művészetének, nyilvánvalóantudta, hogy ez a berlini felkelésre való utalás-ként is felfogható, mint ahogy azt is tudta, hogyaz egyik irányba mutató szatíra visszafelé iselsülhet. Az értelmiségi, ha a kommunistaállamban életben akar maradni, szükségképpcsak opportunista lehet. Brecht sem menthettefel magát a Tuik ellen emelt vádjai alól, és az1953-ban született buckow-i költeményekbenszembeötlő az egyértelmű önvád hangja. Ez ahang szólal meg, amikor lidércnyomásos ál-mában „munkától megviselt, törött ujjak" mu-tatnak rá vádlón, mint leprásra, vagy a híres Amegoldásban, amikor a kormánynak azt ajánl-ja, hogy oszlassa fel a népet, és válasszon újatmagának.

Naplóját hosszú heteken át nem veszi elő.Aztán, augusztus 20-án, megjelenik egy be-jegyzés, amely szögesen ellentmond a „NeuesDeutschland"-ban közzétett levelének: „június17-e az egész létezést elidegenítette. A mun-kásság demonstrációi irányvesztettségükben ésnyomorúságos gyámoltalanságukban mégmindig azt mutatják, hogy ez itt a felemelkedőosztály. Nem a kispolgárság, hanem a munká-sok léptek a cselekvés útjára".

Később náthásan a „félig üres és fűthetetlenbuckow-i házban" Brecht vörösborral vendégelimeg a házban dolgozó szerelőt, és ezt jegyzifel a találkozásról: „Az a tanuló, akinek lopás ésügyetlenség miatt felmondott, most a népirendőrség tagja, és tiszti kiképzésre je-lentkezett. A városban azt beszélik, hogy olya

nokat toboroznak a népi rendőrségbe, akiketmint nácikat tízévi börtönre ítéltek »az emberijogok ellen« elkövetett bűnökért. Hitler alatt istúl volt duzzasztva a bürokrácia, de akkorlegalább pénz is volt. Az oroszok rá akarjákkényszeríteni Európára a maguk ázsiaikultúráját... Szabad választások kellenének,mondja. Azt feleltem: »Akkor a nácikatválasztják meg.«"

Brecht alapvetően még mindig félt a németnéptől. A június 17-i tüntetések a harmincasévek náci tüntetéseire emlékeztették, s az ar-cok, amelyeket naponta látott, végignéztékAdolf Hitler „feltartóztatható felemelkedését" is.Még az Ensemble tagjaiban is potenciális el-

Brecht 1956-ban

lenségeket látott. „Az ország továbbra is fenye-gető - írja naplójában. - A minap a dramaturgianéhány fiatal tagjával mentem ki Buckow-ba, seste, mialatt én a pavilonban ültem, ők aszobájukban dolgoztak vagy beszélgettek.Hirtelen rádöbbentem, hogy tíz évvel ezelőtt,akármit olvastak is írásaimból, mind a hárman -ha megkaparinthatnak - rögtön átadtak volna aGestapónak." Ha pedig a fasizmust csakkorlátozásokkal lehet féken tartani, akkor akorlátozások elfogadhatók, a szabadválasztások nem. Brecht óvakodott tőle, hogyfelmérje: a Harmadik Birodalom elleni vádjaiközül hányat lehetne az NDK ellen is felhozni.

Részlet a Brecht című monográfiából

A TURANDOT-DOSSZIÉ

ERNST SCHUMACHER

BRECHT ÉS A PARABOLAA Turandottal való munka - mint e sorok írójá-nak kifejtette - megerősítette Brechtet abbélimeggyőződésében, hogy a társadalmi problé-mák elidegenítéséhez a legalkalmasabb formamég mindig a parabola.

A szecsuáni jólélekre utalva úgy vélte: ezt adarabot a „direkt realizmus" eszközeivel alighalehetett volna megírni. „Milyen suta, milyen ke-délytelen és unalmas lenne egy ilyen darab aparabolaformához képest! Szilárd meggyőző-désem, hogy minél inkább kiépül a kommuniz-mus civilizációja, annál nagyobb jövő vár a pa-rabolára, mert olyan elegánsan tudja tálalni azigazságot."

Nem akarja cáfolni a vélekedést, miszerint

Brecht a Német Béketanács ünnepi plenárisülésén (Drezda, 1955)

„a parabola sántít"; ezzel szemben megvan azaz előnye, hogy egyszerű, közérthető, és azigazságot közvetve képes megvilágítani.

„A parabola sokkal ravaszabb minden másformánál. Valóságos Kolumbusz tojása a drá-maíró számára, mert a lényegest teszi szem-beötlővé, s ezért elvontságában is konkrét."

Bizonyságul Brecht a Turandot kenyeresko-sár-jelenetére hivatkozott. „Ez a kép olyanszemléletes, hogy mindenki megérti, mifélekonfliktusba keverednek az értelmiségiek bizo-nyos helyzetekben, amikor a nyelvükön múlik.hogy megtarthatják-e a fejüket."

A Turandotról szólva Brecht panaszosan je-gyezte meg. hogy az emberek egyre kevésbéképesek a művészi élvezetre. „Mitől művészeta művészet? - kérdezte. - Természetesen attól,hogy fogyasztása élvezetet szerez.

Csakhogy nekünk már semmi sem ízlik, azigazi, heves étvágy kiveszett belőlünk. Ízlelő-szervünk elkorcsosult: túlfinomult nyelvünkönsiralmasan csökevényesek az ízlelőbimbók.Mirigyeink már nem működnek, és hiába látjukmeg a húst, nem fut össze szájunkban a nyál.

A lapos realizmus ellen így érvelt: ,Túl sokattálal az ember elé, azt várja tőle, hogy túlza-bálja magát valósággal. Folyvást beleverik azorrunkat a húsba, míg végül már az ízét semérezzük." „Sűrített realizmust" követelt, amelyéppen érzéki-érzékletes mivoltával szerez él-vezetet, s úgy vélte, az ilyen realizmusnak aparabola a legtermészetesebb esztétikai meg-nyilatkozása.

Részlet a Brecht élete írásban és képekben ci-mű monográfiából

TURANDOT-ELŐADÁSOK

SCHAUSPIELHAUS, ZÜRICH, 1969(Ősbemutató)

Tizennégy nap választ még el a bemutatótól.Besson próbálja a jeleneteket: Tui-iskola, tea-ház, Tui-kongresszus... A színészek munkaru-haként fehér köpenyt és magas fehér sapkáthordanak. A világos, fehér színpadon már fel-épültek a játékterek.

Besson éppen azon a jeleneten dolgozik,amelyben Si Meh Tui-növendék szónokolni ta-nul. Témául a következő kérdést kapja: „Miértnincs igaza Kai Hónak?" (Kai Ho a forradalmár,aki fenyegeti, s végül el is söpri a drámabelifeudális Kínát.) Ha a tanítvány valamit rosszulmond, Nu San, a mester a magasba húzza előlea kenyérkosarat, ha eltalálja a helyes választ,akkor leengedi. (A jelenet trükkje, hogy a kosárolyankor szökik a magasba, ami-kor a tanítványaz igazat mondja - és akkor ereszkedik le,amikor a tőle megkívánt módon kiforgatja azigazságot.) Besson elsőnek a kosár mozgásátkifogásolja. Amikor Nu San első ízben engedi le,közbeszól: „Ne ilyen mélyre! Maga túlságosanbőkezű!" És rögtön bírálja a szerkezetet is:„Sokkal érzékenyebben kellene működnie."

Aztán Si Meh ismét megszólalhat, Besson pedigaddig korrigálja a tempót és a dallamot, amíg abeszéd egészen könnyeddé és artisztikussánem válik.

A struktúra

Amikor elhangzik a mondat: „Kai Ho kizsákmá-nyolja a sokaság elégedetlenségét, tehát Kai Hokizsákmányoló" - Besson ismét félbeszakítja aszínészt: túlhangsúlyozta a „kizsákmányoló" szót,s Nu San erre ismét túl mélyre engedte a kosarat.A színészek csodálkoznak Bessonelégedetlenségén, hiszen ők azt hitték, sikerültfelismerniök és érzékeltetniök a jelenet politikaimondanivalóját és ütőerejét. Besson azonban ezttúl felszínesnek találja. Így szól Nu Sanhoz:„Tudja, a »kizsákmányoló« szó nagyon iselcsépelt; emiatt még nem érdemel ekkorajutalmat." Si Mehnek pedig ezt mondja: „Ne a»kizsákmányoló«-t hangsúlyozza, hanem a»tehát«-ot." Többször is előjátssza: ,,...tehátkizsákmányoló." Később, amikor Si Meh már akövetkező, hasonló módon fel-épített szakaszt iselőadta - „Kai Ho úr Ho Nangban földet oszt aszegény bérlőknek. De ehhez először el kellrabolnia a földet; tehát Kai Ho tolvaj" -, Bessontisztázza a tanítvány eljárását: „Mint látja, Si Mehelőállított egy logikus következtetést - erről van ittszó!"

Amikor Besson kétszer is a „tehát"-ot hang-súlyoztatja, roppant kifinomult módon világít ráa jelenet struktúrájára: itt nemcsak az leplező-dik le, hogy az értelmiségiek hajlandók hasz-nálni a hatalmon levők fogalmait (kizsákmá-nyoló, tolvaj), hanem a mód is, ahogyan ezt te-szik: logikus érvrendszert állítanak elő, vagyisvisszaélnek saját gondolkodási képességük-kel.

Tovább dolgoznak a jeleneten. A végén,amikor a tanítvány már tudja, hogyan szerezzemeg a kosarat, a színész fokozza a hangerőt.Besson rögtön rászól: „Ne a hangerőre fordítsaerejét; a tanítvány most már érti a dörgést, ésélvezi a mókát - tehát csak halkan, mosolyogva,keményen!"

Utalását - hogy tudniillik egyszer csak minthaa tanítvány kerülne fölénybe - Besson későbbaz egész jelenet tagolódásával szemlélteti: atanítvány meredjen végig a kosárra, s ha akosár megmozdul, vessen gyors, kezdetbenfélénk pillantást a mesterre; de amikor márfelfogta az idomítás mechanizmusát, tekinteteváljék fölényessé, mosolygóssá, és mintegy aszemével parancsolja egyre lejjebb a kosarat.

A komikum

Az idomítás bonyolult folyamatát (amelynekvégén a győzelem valójában totális vereségetjelent) Besson nagyon szép színpadi megol-dással teszi érzékletessé. A színpadi elemek (atekintet és a kosár mozgása) változatlanok, de akettő között a mozgás iránya hirtelen megfordul:a mozgatóból mozgatott lesz. és

megfordítva - vagyis az itt bemutatott gondol-kodás, a logikai következtetések előállításamerőben formális, bármikor kiforgatható jelen-ségként lepleződik le. A komplex gondolati tar-talom egyszerű, szemléletes, érzékien konkrétmechanizmusban válik láthatóvá, s egyszers-mind komikussá. A jelenet végén Besson vidá-man fel is nevet, és rábólint: „Hát így megy ez"

Egy másik jelenet. Munka Du és Ki Leh, a kétnagy Tui, akik a kongresszuson vetélytárs-kéntlépnek majd fel, egyre élesebb szurkálódássalüdvözlik egymást. Besson finom, cizellált formátdiktál: a szereplők negédesen be-szélnek,keringőt lejtenek egymással, s mindengonoszkodás után pördülnek egyet. Besson ittaz akadémikusi játékszabályokat ironizálja,amelyek a veszekedéshez is udvarias,méltóságteljes formát írnak elő - és mindezugyanakkor ismét a konkrét helyzet érzékelte-tését szolgálja: Besson felvilágosítja a két szí-nészt, hogy valójában minden forgással ki-kicsak távolabb akarja terelni a másikat a kong-resszusi teremtől, vagyis a forma leple alattpőre egzisztenciális harc zajlik.

A gesztusok

Besson irtózik a semmitmondó gesztusoktól, ahamis gesztusok ellen pedig szenvedélyesentiltakozik. A két fő-Tui egyikét például így uta-sítja rendre: „Ez a töméntelen kis gesztus egytőlegyig semmitmondó és legföljebb természetes.Csakhogy ez a fajta természetesség

A zürichi Schauspielhaus előadása (1969)

TURANDOT-ELŐADÁSOK

semmit sem ér" - éppen, mert nem mond nemmutat meg semmit. Vagy itt vannak a ha-misgesztusok. Ki Lehnek, kongresszusi beszéde után.a rektor köszönetet mond - és a színész eközbenkétfelől arcon csókolja, úgy gratulál neki. Bessonfelugrik, úgy tiltakozik: „Ne haragudjék, de az arektor, aki mielőtt egy kollégájának gratulálna,nem beszéli meg elő ször másokkal a dolgot,hősnek elmenne, de egyetemi rektornaksemmiképpen." És utasítja a színészt, hogyszövegét - „Köszönöm, Ki Leh úr! - mozdulatlanul,mintegy a levegőbe mondja.

Az artisztikum

Amikor Besson szemléletességre es világosságratör, korlátokba ütközik: látható, hogy aszínészektől idegen a gesztusok ilyetén pon-tossága. Besson tehát a színpadra siet, és elő-játszik: megmutatja, hogyan kergeti el a paraszt aTuit (,,szakasztott úgy, mint Jézus a kufárokat atemplomból"); hogyan tartóztatja le („rendkívülkorrektül és udvariasan") a rendőr a kegyvesztettKi Lehet; hogyan old kereket („mint a rajtakapotttolvaj") a császár öccse, miután üzelmeilelepleződtek: vagy hogyan (.,gondosan,szakszerűen") kényszeríti a rabló pisztollyal arektort, hogy főnökének a „megfelelő" kérdést adjafel. Besson türelmes, de a színészek csak lassan,fáradságosan boldogulnak. A legnehezebben a kétTui keringője megy. Besson egy ideig gyakorolvelük, aztán kijelenti: „Kérem, próbálják ezt elönállóan - ennek tökéletesen kell mennie, de apróba nem arra való, hogy a végtelenségig próbál-kozzunk." Végül kijelenti: ,,Önálló kis művésziszámot akarok. Tudom, hogy nehéz, de nemlehetetlen - gondoljanak csak a sportolók mű-vésziteljesítményére." Majd halkan felnevet, éshozzáteszi: „Pedig azok amatőrök..."

Volker Canaris, Theater heute, 1969. március

A Tuik olyan értelmiségiek, akik a gazdaságiszabadság hiányának körülményei között úgytesznek, mintha a szellem szabad volna. Tuinakszámított Brecht szemében nemcsak a Manntestvérpár, Heinrich és Thomas vagyHorkheimer és Adorno, hanem - a WalterBenjamin lejegyezte beszélgetések tanúságaszerint - Lukács György és Alfred Kurella is;tehát a Tuik között egyaránt találunk liberáliso-kat és kritikai felvilágosítókat, valamint sztáli-nistákat. Ám ugyanakkor nem véletlenül ke-reszteli Ionesco az Éhség és szomjúságbanBrechtollnak az egyik, ketrecben mutogatott

Tuik a Besson rendezte zürichi ősbemutatón

monomániás gondolkodót. Vajon a Tuikat kigú-nyoló Brechtben mennyi elfojtott öngyűlöletműködött? Es vajon bizonyos alkalmakkor nemkövetelte-e meg vagy gyakorolta maga is aszerecsenmosdatást, a hazudozást. a képmu-tatást? Az egészében ellentmondásos, vékonyés a sok célzás révén önmagát elaprózó Tui-anyag csak kérdésekre jogosít fel, válaszokatvoltaképpen nem ad. Mint ahogy kérdés maradaz is, hogy miért éppen a kelet-berlinimunkásfelkelést követő hetekben fejezte bevégre Brecht a régóta érlelődő színdarabot?Vajon menekült-e a fiktív Kínába, vagy ígyakarta elhatárolni magát? Avagy arra törekedettvolna, hogy a weimari köztársaság ábrá-zolásával önmaga előtt is tisztázza a némettörténelem hibaforrásait?

Horst Sagert Turandot-színpada rendetlenülösszeillesztett fehér lepedőkből áll, melyekenmindenfelé nyomtatott szöveg vagy fekete,groteszk kézírás látható: kopott, színtelen Tui-világ, amely inflálja-pocsékolja a betűket, sza-vakat, mondatokat, megfogalmazásokat. A Tuikis fehér lepedőbe vannak bugyolálva, fejükönmagas, fehér, félrecsapott süveg imbolyog. Asapka, a ruha is tele van nyomtatva: nevük ésfunkcióik olvashatók rajta. Fehérre púderozott.bohócos szobatudós-ábrázatukat szinteeltakarja a nagy, bagolyszerű plasztikszemüveg,amellyel mint ernyővel védekeznek a valóságellen. A császár és a hercegnő

ezüstös fehér selyemben jár, de az is rongy-ként, vásárian csavarodik köréjük. A császáritrón fölött rozoga plasztiksátor: a Tui-kong-resszus színhelye pedig egy ugyancsak ren-detlen lepedőkből tákolt, kórusszerű építmény,karámszerű részekből összetoldva. Az elő-adásvége felé a színpadot egyre jobban feldúlják;amikor Gogher Góg átveszi a hatalmat, a Tuikfehér lepedővilága összeomlik, s mögötteegymáshoz varrt barna, szürke, fekete zsákoklógnak, a durvább valóság lomtára-ként. Aszínpad és a jelmezek adekvátul fejezik ki adarab foszlott vékonyságát, kollázsjel-legét - aszínház olcsó, lommal zsúfolt bódé-kéntlepleződik le.

Mindehhez azonban a játékstílust nem találtákmég meg. A bessoni finomság, ha igazánsikerül. mindig tiszta és világos; a fitogtatotttúlzásokban is igazság nyilvánul meg, a legjel-lemzőbb vonásokat hangsúlyozzák túl. Itt ezcsak ritkán valósul meg. A burleszk nyers. ér-zéki artisztikumából hiányzik a kellő precizitás.

Henning Rischbieter, Theater heute, 1969.március

Amikor a Szovjetunió és a Varsói Szerződéstagországai lerohanják Csehszlovákiát, az oroszértelmiség egy emberként mosdatja fehérre abűnös akciót. Kétélű tehát a fegyver, amelyetBrecht az értelmiség galádsága ellen kovácsol:nemcsak a kapitalista rendszerekre

TURANDOT-ELŐADÁSOK

sújt le, hanem a világ valamennyi totalitáriusrendszerére - beleértve a jelenlegi szovjetkommunizmust is. Ezért nem lehetett a dara-botKelet-Berlinben bemutatni...

És mégis: B. úr páratlan élességgel leplezi lea hatalmat kiszolgáló értelmiség funkcióját,Besson pedig groteszk, kabarészerű előadástállított színpadra, amely a rögtönzött gerilla-színházzal vagy éppen a bábszínházzal rokon.A bámulatos koreográfia ismét bebizonyítja,milyen mestere Besson a színészvezetésnek.

R. Fischer, La Tribune de Genéve, 1969. feb-ruár 11.

A Turandot időtlen politikai színdarab, melybena politikán a hangsúly; a drámai szufla igen-csak vékony, és ezen Besson rendezése semsegíthet. A lendület elhal a didaktikában. Bes-son így is lenyűgöző munkát végzett, noha Zü-richben igazából nem álltak rendelkezésére él-vonalbeli színészi erők. A Tuik közül egy sememelkedik ki; mind beledermednek a maszk ésa jelmez egyöntetűségébe.

A dráma megismerése kerekké teszi Brecht-képünket, más nem telik tőle, az elő-adás pedigérdekesen illusztrálja a rendezői lehetőségeket.Ily módon egy nagy író közepes darabjaértékelődik fel szinte érdemtelenül.

Gerda Benesch, Theater Rundschau, 1969.március

Besson és Sagert minden lehetőséget kihasz-nál, hogy elidegenítve megértesse a svájciközönséggel: a szellem prostituálódása az őtársadalmukban is törvényszerű jelenség. Aszínpad három oldala fehér vásznakkal vankörbeaggatva, hogy a „fehérre mosdatás"szakmája szembeszökő legyen, a színpadközepén pedig egy transzparensen a hófehérMatterhorn látható, a felirattal: „A Persiltől azegész ország ragyog!" A császári katonákegyenruhája hasonlít a svájci hadseregéhez. Skülönösen kihívón hathatott Szen alpesi pa-rasztként való beállítása; az egyik méltatlanko-dó kritikus Teli hasonmását látta a forradalmitudásra áhítozó figurában, aki ráadásul svájcitájszólásban fejezi ki magát.

A császár trónterme vakító fényű celofánbavan csomagolva (egyébként ezt is, akár a többijátékteret, emelvényen tolják be), a sze-recsenmosdatók kongresszusa pedig egy ha-sonlóan steril műtőben zajlik.

De hogy mi is valójában az igazság e klinikaitisztaságú világ körül, az újra meg újra ki-derül,amikor a háttérben feltűnik egy piszkos-rongyosfüggöny. A cselekmény előrehaladtá-

val egyre inkább lepattogzik a fehér máz, éslelepleződik a piszok. a tökéletlenség - aszínpadon kirajzolódik a polgári társadalommodellje.

Besson és Sagert a császári udvarban, va-lamint a Tuik körében játszódó jeleneteket aburleszk, a bohóctréfa felé közelíti. A beszéd ésa gesztusok fölösleges torzítása nélkül fokozzákfel az ábrázolást, amely így folyamatosan ateátrális tipikusság jegyeit ölti fel. A Tuikkongresszusa például szakasztott olyan, mintegy polgári parlament, a maga skolasztikus vi-táival.

Ernst Schumacher, Berliner Zeitung, 1969.február 13.

Már az a bizakodó elképzelés is, miszerint aszocializmusban nem lesz többé Tui-kérdés,elavulttá teszi az egészet... Ha látom a falon alevágott fejeket, természetesen rögtön tudom,melyek azok a fejek, amelyekről itt nincsen szó -de nekem mégis ezek jutnak az eszembe, ésezen nem változtat semmiféle Matterhorn-plakát. Kellemetlen este volt - amolyan igaziszínházi esemény a javából.

Max Frisch naplójegyzete 1969-ből

THEÂTRENATIONALPOPULAIRE,PÁRIZS,1971

Georges Wilson rendezőnek sok mindent sze-mére vetettek a kritikusok: nem gondolta át aszöveget elég elmélyülten, hiányosan munkáltaki a mű időszerűségét... Ám annyi bizonyos,hogy a párizsi közönség sem volt fogékony aszimbolikus és pedagógiai utalásokra. A darabnemcsak a fasiszta világnézetre vo-natkoztatható, hanem a kommunistára is, annakmind sztálinista, mind maoista formájában. Nemlehetséges, hogy korunk értelmisége a magaközismert rugalmasságával szépen átbillent aszélsőjobbról a szélsőbal táborába? A Turandot„megmentőjükként" ajánlja a parasztoknak KaiHót a maga kék könyvecskéjével... Mindaz után,ami Magyarországon. Csehszlovákiában, Hátsó-Indiában és legújabban Pakisztánban történt,érthetőbb lesz, miért nem jelent meg ez ameglehetősen kétértelmű darab ez idáigegyetlen nyugatnémet színpadon sem.Wilsonnak a kritikusok által gáncsolt„bizonytalansága" voltaképpen csak számos mai„baloldali" tudat alatti érzületét tükrözi.

Edgard Schall párizsi tudósítása a Die Tat 1971.december 31-i számában

B E R L I N E R E N S E M B L E , 1973

A Berliner Ensemble előadása az alábbiakbólindul ki:

1. Brecht a darabot befejezte. A BertoltBrecht-archívum valamennyi anyagának átné-zése után bebizonyosodott: tévesek azok a fel-tételezések, miszerint a Turandot lezáratlan al-kotás.

2. A darab témája: a gondolkodásra valóképesség használata, illetve a vele valóvisszaélés (továbbá hogy e visszaélésnekmiképpen lehet véget vetni).

3. A „Tui" fogalma nem tévesztendő össze az„értelmiségi" társadalmi fogalmával. A tuizmus amaga áruértékére redukált gondolkodást jelöli. ATui, hogy minél kelendőbb legyen, meggondolásnélkül szövetkezik az uralkodó és haszonélvezőkisebbséggel.

4. A darab egy távol-keleti feudális zsarnokirendszerben játszódik, de az ábrázolt értelmi-

Berliner Ensemble, 1973

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Jelenet a berlini előadásból

ségi magatartásformák a weimari köztársaságés a feltörekvő fasizmus korához kapcsolód-nak, ami korántsem zárja ki a mai, kortársi vo-natkozásokat.

Az 1973-as berlini előadás műsorfüzetéből

Peter Kupke és Wolfgang Pintzka - az egykorielképzeléssel szemben az előadást nem Bes-son rendezte - a szellemes-gúnyos mesébőlgazdasági kvízt csinált: a közönségnek ki kelltalálnia, hova lett a császár gyapotja, és tetejé-be élvezetét is kell lelnie a politika, a gazdaságés a megvásárolható intellektualizmus bonyolultösszefüggéseiben.

Karl von Appen fölöttébb stílusos színpadán,fénysárga és szutykosszürke tónusok közöttadják elő a Tuik, ezek a korrumpálhatóvéleménykufárok a maguk szólóit a csaknemszáz szereplőt foglalkoztató előadásban, amelymár alig utal a weimari köztársaság önmagukatprostituáló aranyköpésgyártóira. Ez a Turandotbizonyos távlatból, kulturált, szórakoztató éselvont tandrámaként szól az értelmiségszerepéről rossz és még rosszabbtársadalmakban. A rendezés gyorsan, mintegyszégyenlősen suhan át a népfelszabadító vég-kifejleten. Ügyesen iktatták ki a kínossá váltMao-sifrt, ehelyett beérik frázisokkal: Szen, aderék paraszt bölcs szavai inkább félelmetes,

semmint ígéretes képet rajzolnak az eljövendőrend fenyegetően egészséges világáról.

Az egyszerű emberek az előadás végénolyan kedvetlenül és erőtlenül ragadják ma-gukhoz a kezdeményezést, hogy a munkás-osztály akciója a megfakult forradalmi freskópózába dermed.

Rudolf Lorenzen, Die Weltwoche, 1973. február28.

Ugyanígy támad fel a derű, amikor „a törvényeskereteken belüli haladásról" esik szó, a kérdéstpedig: „Vannak-e rokonai - az északitartományokban?" hangosan megtapsolják. Aközönségnek a nyugat-németországi rokonokjutnak eszébe, no meg az NDK polgárai általaláírandó kötelezvény, miszerint nem fogadnaknyugati rokonokat, illetve azonnal jelentik azilyen látogatásokat. Persze fölöttébb valószínű.hogy ezeket a kötelezvényeket nem sokan ér-zik kötelezőnek, így aztán nem csoda, ha jótmulatnak a darabbeli kérdésen. Gyönyörű az agag is, amikor a „tévesen" fogalmazó Tuik le-vágott és póznára tűzött fejei ide-oda forog-nak, és szájukat kitátva vitatkozni kezdenek.

Mindent egybevetve: nagy közönségsiker, áma brechti mű recepciótörténete nem könyvelhetel igazi nyereséget.

Jürgen Beckelmann, Frankfurter Rundschau.1973. február 16.

Helene Weigel, Brecht színésznő-felesége ha-lála előtt azt javasolta a rendezőknek, hogy aTuik Günter Grass, Karl Jaspers és más, nemkommunista német értelmiségiek maszkjábanjelenjenek meg.

Paul Moor, The Times, 1973. április 3.

A Tuikat többek között a jelmezek differenciál-ják. A vezető réteg (politikusok és akadémiku-sok) méltóságteljes, művészi applikációkkal el-látott fehér köntöst és hófehér csúcsos kalapotvisel; egyszerű, kissé viseltes a Tui-középrétegpiszkosfehér uniformisa, kalapjuk feketével ár-nyalt: rongyos, szalonnás a lumpenproletár Tu-ik ruhája, amely már alig emlékeztet egykorifehérségére, kalapjuk pedig majdnem fekete. Akülönbségeket hangsúlyozza a játék is, a fi-nomkodó pózoktól a behízelgően önreklámozógesztusokon át az otromba felkínálkozásig.

Szen, a paraszt hangsúlyozott megfigyelőiálláspontja, valamint a különféle Tui-magatar-tások kiemelése jóformán hézagtalanul de-monstrációvá teszi az előadást. Ameddig erő-teljesen hat a móka és a humor, ez nem olyanfeltűnő, sőt még, sikeres is. Amikor azonban amásodik rész nagyon is komoly történéseittöprengő gondolatisággal vezetik fel, akkor ez akontemplatív stílus a hétköznapi szürkeségstilizálásához vezet, vagyis unalomba fullad.

Manfred Nössig, Theater der Zeit, 1973. április

TURANDOT-ELŐADÁSOK

ENSEMBLETHEATER, BÉCS, 1977Arról, hogy Brecht sehogysem tudott elkészül-nia darabbal, maguk a Tuik tehetnek. A darabelőször a weimari köztársaság megvásárolhatóértelmiségét vette célba, aztán a szereplőkátvedlettek a frankfurti Szociológiai Intézet for-radalomteoretikusaivá, majd ezeket kiszorítottákaz amerikai Tuik, akik nem is tagadták, hogymegvásárolhatók. De mit számítottak ezek minda hitlerizmus értelmiségi boncaihoz képest?Őutánuk jöttek a Mc Carthy-izmus szaglászói,és a végén Brechtnek meg kellett állapítania,hogy a tuizmus a legpazarabbul akommunizmusban virul. Brechtnek, a Tuinak aTuikhoz való viszonyában addig váltakozik agúny és a rokonszenv, míg végül el nemsöpörteti őket egy Ui-típusú útonálló bitorlóval.

Az álláspontok eltolódása nem tett jót a da-rabnak. A materialista történelemóra, melyszerint a gyapotot felhalmozó császár a Tuikkongresszusával akarja jóváhagyatni a magakorrupcióját - Brecht itt a kultúra szabadságávalfoglalkozó nyugat-berlini értelmiségikongresszusra utalt - , m a g a is egy darab tu-izmus lesz: mérlegel, támad, véd, kigúnyol,igazol egyszerre. Egy lépés előre, kettő hátra:valóságos dokumentuma a brechti ravaszság-nak. Hiszen ő aztán értette a módját, hogy jólmegférjen a hatalom birtokosaival, a forradal-mat pedig az elmélet és az irodalom bensősé-gébe izolálja.

Hans Heinz Hahnl, Arbeiter Zeitung, 1977. jú-nius 7

TAGANKA SZÍNHÁZ, MOSZKVA, 1979Amikor 1978 februárjában a Taganka Színház Aszecsuáni jólélekkel először lépett felMoszkvában, az előadás végén, a szűnni nemakaró tapsvihar közepette a moszkvai színé-szek oldalt fordultak, az általuk felállított Brecht-kép felé, és maguk is bekapcsolódtak a tapsba,amely immár Brechtnek szólt. A képetszínházukból hozták magukkal: ott lóg az elő-csarnokban Sztanyiszlavszkij, Mejerhold ésVahtangov portréja mellett. Akkor Ljubimov ígyfoglalta össze Brechthez való viszonyát: „Úgyérzem, Brecht hatása szakadatlanul jelen van -és minél szélesebben értik-értelmezik őt, annáljobb." Ebben a szellemben követte a Szecsuánielőadását először a Galilei, most pedig, 1979decemberében a Turandot.

Beszélgetésünk során Ljubimov érdekes és

tanulságos megjegyzéseket fűzött előadásához.Mivel szerinte a darab „nincs befejezve", és atervezett bemutatóhoz maga Brecht iserőteljesen változtatott rajta, Ljubimov új son-gokat íratott saját értelmezéséhez. Úgy vélteugyanis, hogy Brecht eredeti szándéka a maimoszkvai közönség számára hozzáférhetetlen,s ezért valamilyen metaforát keresett. Metafo-rája egy középkoriasan ható gépben ölt testet:„Olyan gép ez - mondja -, amely kioltja aszemélyiséget."

- Az előadás stílusát keresve - folytatja -végül a keleti, elsősorban a kínai színházplasztikájánál kötöttem ki, ahol a rituálé fontosszerepet játszik... A darab értelmiségi szereplőimind megvásárolhatók. Ezért Brecht mindent abohózatra hegyez ki: így ábrázolhatja atotalitarianizmusnak azt a végső fokát, ahol mármindent egy kaptafára húznak. Ilyenkor aszemélyiségnek nincs más választása, mintszép csendben, halkan ellopakodni. Ezt fejezi kiaz előadás záró songja: „Ha életben akarszmaradni, rejtőzz el, mint pénz a résben."

Ljubimov rendezésében még a császáricsalád is ennek a mesterséges egyformaság-nak lesz az áldozata: ők is esőköpenyt és szo-rosan simuló fejfedőt viselnek. A rendező el-mondja, hogy sok Mao-idézetet adott a császárszájába, kezében pedig ott a híres maói ernyő,amely a színpad közepén lebeg az eseményekfölött. A császár fakalapáccsal üti dobját, ígyhozza működésbe a gépezetet, „amelymindenestől neki dolgozik". És amikor az alsószinten a Tuik forgatják a gépezetet, a felsőszinten mozgásba lendül egy berendezés,amely legyezi a császári családot.

A brechti szöveggel ellentétben Ljubimovelőadása nem végződik forradalommal. „Itt mára teljes bomlás következik be - mondjaLjubimov. - Küszöbön az atomháború vagyvalami más katasztrófa, amelyben minden el-pusztul. - Akkor hát - kérdezem - önnél holjátszódik a Turandot? - Leginkább még Kíná-ban. - Tehát a hely nincs pontosan rögzítve? -Ez nálam már csak így szokott lenni."

Ljubimovnak az előadással kapcsolatosmegjegyzései kétségkívül roppant érdekesek.Ám természetesen föltehetjük a kérdést, mi-szerint időszerű problémák ábrázolásához nemalkalmasabbak-e az új drámák, mint a régiek,amelyeket - mint most a Turandotot - az újproblémák szemszögéből visszájukról kellátkefélni. Nézetem szerint A szecsuáni jó-lélekesetében sokkal meggyőzőbben sikerült egybrechti drámát a mai nézőhöz közelíteni, mintmost ezzel a Brecht nyomán előállított ljubimoviTurandottal.

Werner Hecht írása a Brecht-archivum által ki-adott Notaten 1980. februári számában

Ljubimov és tervezője, David Borovszkij mostis, mint mindig - gondoljunk csak a Hamletlegendássá vált függönyére - egy központialapötletből indul ki. Ez az ötlet itt egy, azegész színpadot uraló gép, egyfajta járgány-mű; ilyen, lovak, vagy akár emberek vontattaforgatóművekkel működtették a cséplőgépeketNémetországban is, és még a huszadik szá-zadban is. Az erős tengely köré rögzítetthosszú bambuszrudak között láthatók a Tuikalakítói, akiket inkább a gép irányít, semmint őkirányítanák a gépet. Amikor nekifekszenek ésmozgásba lendítik a „körhintát", egy szellemesátviteli mechanizmus révén a felső szinten isforogni kezd négy parányi szélmalom, hogy le-gyezze a császári családot. Ők ugyanis a felsőszinten foglalnak helyet; a császár mikrofononszól népéhez; időnként pedig rázendít AlfredSnitke valamelyik, mindenféle zenei hulladékbólés Eisler-maradványokból összevágottsongjára.

A nagy erejű színpadi metafora mindentegyetlen formulára redukál: a forgatómű kerék-rendszere felőrli az emberi személyiséget, s aTuik a szó szoros értelmében egy értelmetlen,teljes autarkiára berendezett rendszer napszá-mosai lesznek. Ebben a rendszerben végsősoron az uralkodók - a császár, Turandot - iscsak foglyai saját hatalmuknak. Ljubimov ésBorovszkij tehát következetesen öltöztet kivételnélkül minden szereplőt barnás pamut (!)esőköpenybe - csak Turandot számára enge-délyeznek egy feltűnő fejkendőt.

Ljubimov - amint azt Werner Hecht kérdéseireelmondta - azért érzi jogosultnak a darabonejtett mélyreható változtatásokat, mert egyfelőlazt bevégzetlennek tartja, másfelől úgy véli:Brecht ideológiai kiindulópontja, az úgynevezettfrankfurti iskola filozófus Tuijaival folytatott vitaelavult, és a moszkvai közönség számárakülönben sem átélhető. Hogy olvasatátszemléletesebbé tegye, új szövegeket és egészsor új songot is íratott (Szluckij és Voz-nyeszenszkij verseire).

Ljubimov, mint mindig, most is impozánsegyüttesteljesítményt szervez. Vannak képi ha-tásban gazdag és roppant tartalmas ötletei (arudak végére például toalettpapír-tekercseketakasztanak, amelyeket a Tuik összefirkálnak ésértelmetlenül elpocsékolnak, hogy így az el-látásban a gyapothiányhoz hasonlatos „szűkkeresztmetszetet" idézzenek elő - a közönségremekül mulat az aktuális gagen). A sze-recsenmosdatók kongresszusa fekete humorraláthatott bohózat (a bukott szónokokagyonlövését például akusztikai jelzések adjákhírül).

Mindazonáltal itt is arról van szó, hogy egynagyszabású elképzelés érdekében a darabot,ha nem is meggondolatlan, de radikális változ-

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Jurij Ljubimov és David Borovszkij Turandot-előadása a moszkvai Taganka Színházban(1979)

tatásoknak vetik alá, a megragadó színházi él-ményért a szerzői jogok erőteljes megnyirbálá-sával fizetnek, és a tudatos aktualizálás (haadott esetben nem is szándékoltan) történel-mietlenítéshez vezet. Ez a Turandot - függet-lenül attól, hogy a művet befejezettnek tekint-jük-e vagy sem - nem azt a történetet meséli el,amelyet Brecht megírt.

Martin Linzer, Theater der Zeit, 1980. október

B E R L I N E R E N S E M B L E ,1 9 8 1

( F e l ú j í t á s )

Az 1973-as NDK-beli bemutatón a darab arra-felé vágott, amerre eredetileg - úgy, ahogy már1942-ben javasolta Hanns Eisler: Adorno.Horkheimer és az egész frankfurti SzociológiaiIntézet ellen irányult, akik Brecht és Eisler sze-rint egyfajta hamis, felhígított, túlbonyolítottmarxizmust képviseltek. Manfred Wekwerth ésJoachim Tenschert mostani rendezésében in-kább egy konkrét kérdés nyomul előtérbe: „Hola gyapot?"

Amikor a Tui-kongresszust összehívják,Manfred Grund tervezőnek gyönyörű gag jutott

eszébe: pontosan reprodukálta a színpadon aTheater am Schiffbauerdamm kopottas fehér-vörös-arany pompáját. És bűbájosan hetykének,szemtelennek hat, amikor Hans-Peter Minettikínai császárként egy szocialista állam-férfinagyképűségével lép fel, rosszul szabottruhában, nyájaskodásában is csipetnyi bizony-talansággal.

Mindazonáltal ez az előadás is megsínyli,hogy túl sok mindenre céloz: a kapitalizmusalapvető hibáira és a szocializmus bizonyoshiányosságaira, a múltra, a jelenre és a jövőre -annyi mindenre kellene vonatkoztatnunk, hogy avégén inkább nem vonatkoztatunk semmire.

Werner Hecht, Süddeutsche Zeitung, 1981.április 1.

TURANDOT-ELŐADÁSOK

GÜNTER FREITAG

VISSZAÉLÉS AZ ÉRTELEMMELBRECHT TURANDOTJA BUDAPESTEN

Brecht drámái évtizedeken át elengedhetetlentartozékai voltak a nagy kelet-európaiszínházak műsorának. De az egyik olyanszínház, amely eddig Brechttől megtartóztattamagát - s amely egyszersmind az egy-korikeleti tömb egyik legjelentősebb társulata -, abudapesti Katona József Színház csak mosttűzte műsorára a német szerző egyik művét -most, amikor az előadás már elveszítettekötelező művészi penzumjellegét. Amikor tehátZsámbéki Gábor megrendezi a Turandot avagyA szerecsenmosdatók kongresszusa címűszíndarabot, ez nemcsak politikai jelzéskéntértékelendő, hanem úgy is, mint az együtteselső lépése egy eddig szokatlan stílusterületén.

Brecht Turandot-feldolgozása, amely a har-mincas évekre nyúlik vissza, de végső formájátcsak 1954-ben nyerte el, ősbemutatójára pedigcsak 1969-ben került sor a zürichi Schauspiel-hausban, az értelemmel való visszaélésről szól.Turandot hercegnő kérőinek immár nem háromrejtvényt kell megoldaniok; az a feladat várrájuk, hogy ékesszólóan eltussolják a császársötét üzelmeit. Összehívják a szerecsen-mosdatók kongresszusát, hogy a Tuik - a szó a„tellektuellin"-ből származik - nagyrabecsültcéhének legkiemelkedőbb tagjai sorra el-magyarázhassák a ruházat nélkül szűkölködőnépnek, hová tűnt a gyapot, amelyet valójában acsászári raktárakban halmoztak fel.

Brecht Kínájában a Tuik alkotják a meghatá

rozó társadalmi elemet; véleményük mindenszemély és minden ügy számára rendelkezés-re áll. „Ön cselekszik - mi szállítjuk az érveket"- e mottó jegyében csillogtatják dialektikusképességeiket az értelmiségiek, a legtöbbetígérők javára.

Brechtnek, amikor e viszonyokat példabe-szédszerűen feldolgozta, a weimari köztársa-ság lebegett szeme előtt, a mai Magyarorszá-gon azonban a szélkakasok és köpönyegfor-gatók nemzedéke áll a színpadon: azok, akikegykor a kommunizmust dicsőítették, s mostugyanolyan hangosan s nem kevés meggyőzőerővel zengik a piacgazdaság - és nemritkán

Söptei Andrea és Varga Zoltán

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Szirtes Ági és Hollósi Frigyes

a nacionalista önteltség - himnuszát. ZsámbékiGábor különös figyelmet szentel ennek azaspektusnak. Amikor Gogher Góg, az országútiharamia megkaparintja a hatalmat, ezzel BrechtHitler felemelkedésére utalt; Zsámbékinálazonban ez a fordulat a jövő forgatókönyvévéválik. A fináléban Kai Ho nagyszabásúszocialista forradalmárként vonul fel csapataiélén a császárváros kapui előtt, ám kiderül,hogy az egész csak délibáb; meddő ábrándreménykedni egy politikai Messiásban (akitBrecht félre nem ismerhető módon Mao Ce-tungról mintázott).

Zsámbéki, társulatának virtuozitására tá-maszkodva, bámulatos ötletgazdagsággalhasználja az epikus színház nyelvezetét, anél-kül, hogy egy percre is pusztán csak utánoznáazt az előadási szókészletet, amely „tipikusbrechti stílus"-ként hosszú évek óta bejáratossok színházunkban - csak épp kijáratot nemtalált, amely valahová vezetne. A játékot tuda-tosan játékként értelmezik. Valamennyi színészvégig a színpadon van, hogy a rivalda-fénybűvkörébe kerülve időnként bele-belebújjonszerepébe. Rafináltan koreografált ki- ésbevonulások s a díszletelemek takarékoshasználata olyan tempót diktálnak, amely há-rom órán keresztül lenyűgözi a nézőt.

A maszkokkal való szuverén játéknak, a hi-hetetlen precizitással előadott, bábszerűenredukált mozgásformáknak köszönhetően olyanstilizálás születik, amely egyszersmind feltárjaa színdarab időszerűségét és kényelmetlenmondanivalóját, Vagyis a Katona József Szín-ház nemcsak Csehovval képes művészi sikertaratni. Hogy ezt a sikert a hazai közönség isértékeli-e, az még majd kiderül. Annyi bizo-nyos, hogy a bemutató estéjén a taps bár ud-variasan, de szokatlanul hűvösen hangzott.

Die Presse, 1990. november 28.

A

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Lehet, hogy így kell működnie minden hajszál-pontosan konstruált Brecht-drámának. Le kellválnia az előadásról, és nézheti a néző a szí-nészek imponáló szervezettségét, miközbenszüntelenül kérdéseket gondol végig. A rende-zőt kérdi, a dramaturgot, a színészeket; tulaj-donképpen az egész társulatot: miért is szem-besítik őt éppen ezekkel a tételekkel? A darabmint gondolatrendszer a színpadi akció melléáll, a szöveg nem ivódik bele a látható esemé-nyekbe, nem tűnik el, hanem a megjelenőabsztrakt pandanjául kínálkozik. Ez indokoljaazt, hogy a darab írott változatáról és magárólaz előadásról egymást követően beszéljek.

Blaskó Péter

A darabot a véleményüket áruba bocsátók-ra, a szervilisekre: a Tuikra lesújtó elemi indu-lat mozgatja. 1953-ban készül el a véglegesváltozat, június 17-e után. „június 17-e azegész létezést elidegenítette. a munkásságdemonstrációi irányvesztettségükben és nyo-morúságos gyámoltalanságukban még mindigazt mutatják, hogy ez itt a felemelkedő osz-tály." (Bertolt Brecht: Munkanapló, 1953.8.20.Válogatta és fordította: Eörsi István) Ötvenötévesen csak egy gyárigazgató fia lehet ilyen -csaknem ártatlanul - optimista. A hithű követ-kezetességével felvértezve kíméletlenül rontneki a hitszegőknek. Az alapképlet tiszta éshelyeselhető, ám a csaknem hisztériáig foko-zott plebejus keresetlenség mégis viszolyogta-

tó. Megütközve állok az ilyen kijelentések előtt:„mint mondtam, egy pillanatig még én is eltű-nődtem azon, miként igazolhatná magát a»német nép«, amiért nemcsak a hitleri rend-szer gaztetteit tűrte el, hanem mann úr regé-nyeit is, és ez utóbbiakat 20-30 SS-hadosztálykényszere nélkül." (Munkanapló, 1943.8.2.)Mint ahogy túlhajtottnak találom a frankfurti is-kola amerikai emigránsait megbélyegző kritikátis. E két jelenség - Thomas Mann, illetve afrankfurti iskola - előfordulása a Munkanapló-ban, hol bejegyezve, hol csak utalásszerűen,minden esetben a Tui-ötletet táplálja. Ám azindulat hevessége és az azt tüzelő példák dif-ferenciálatlansága elbizonytalanítja magát aTui-témát. Tehát bírálat illet minden Tuit. Tuipedig az, aki szellemével kiszolgálja a hatal-mon lévőket. Az eszes, aki azért hazudik, hogyaz erősnek jó legyen. Ez jóváhagyható. ÁmBrecht Tuijai nem feltétlenül az én Tuijaim, bárkétségtelen, hogy nekem is megvannak a sa-játjaim. Mindenkinek megvan a maga Tuija, ésmindenki tudása és ízlése szerint bánik el vele.

A Turandotban Brecht a sajátjaival bánik el.Eszközül ehhez a parabolát használja, bár mára darab kezdő jeleneteiben fel is oldja azt,

ORSÓS LÁSZLÓ JAKAB

KIFELEJTETT MŰVELETA KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ ELŐADÁSA

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Söptei Andrea, Vajda László és Csányi János

és így e parabola árnyékában helyzetről hely-zetre, ötletről ötletre lépve egy pamfletsorozatszületik. Az így szélesre tárt parabola némitörténelmi tapasztalattal túlontúl kiszámíthatóváválik. A dramaturgiai szál a Turandot-történet,amely csupán segédanyag az ötletekben holgazdagabb, hol meg szegényebb jelenet-sorhoz(Teaház, Tui-iskola, Strichelő Tuik, Tui-konferencia, Piac). Ám ezek a jelenetek me-chanikussá válnak, mivel csupán szarkasztikusötletek váltják egymást ugyanazon tételszolgálatában, és egy idő után határozottanérezhetővé válik az epikus színház szorítása. Aszerepeknek nincs életük, csupán hangjuk van,azaz az illúziókeltést a dramaturgia márgyökereiben hatástalanítja. Van egy szemetszúró pillanat a Tui-piac jelenete végén, amelyrést üt az egyértelműség falán: a Tuik kalapja-iktól igyekeznek megszabadulni, és tanácsta-lanul keresik a megfelelő megoldást, mire Ki-

ung egy hirtelen ötlettel szoknyájába rejtimindannyiuk kalapját. Hét mondat és néhánymozdulat elég ahhoz, hogy oldódjék a tételes-ség szorítása. Ugyanúgy nyomon maradunktovábbra is, csupán a pamfletből egy pillanatradráma lesz, gazdag és illúziót keltő dráma.Egyike a darab „kulináris" pillanatainak. A sta-tikus jelenetekkel alkotott éles kontrasztban le-lepleződik a kifáradó tételesség. A Tuik értékeitrejtegető fegyverkovács-szerepnek van méghasonló hatása, és úgy vélem, ezzel véget isért a darab egyirányúságán esetleg változtatniképes írott jelenetek száma. Az egyértelműséghelyzethez és időhöz kötött. Persze nemtörvényszerű ez sem, de nagy a valószínűségeannak, hogy egy 1953-ban Kelet-Berlinben írotttételrendszer átalakul, másnak látszik akár csaknéhány evvel később, vagy csak néhány százkilométerrel távolabb is. Ez erőteljesen felveti adarabválasztás problémáját.

A legkülső kör a politikáé. Egy ilyen direktmódon értelmezhető darab azzal a kérdéssel

szembesít bennünket, hogy vajon nem túl sze-gény, nem túl csupasz-e a politika, amint kizá-rólagos témává válik. Nem gondolom, hogy eza kérdés minden: időben releváns, ám úgy vé-lem, hogy 1990 végén Magyarországon bizto-san az. A kilencvenes évek politikai és kulturá-lis környezetében hiányérzetet kelt az, ami túl-lépi a személyesség határait, vagy éppenmegtorpan azok előtt. Belül lenni ezeken a ha-tárokon egyben a törékenység közelségét isjelenti. Mintha a személyesség változó, bi-zonytalan és sokrétegű területéről volna adek-vát módon látható mostanában a világ; arról aterületről, amelyen állva a tételes magabiztos-ság nem jelent túl sokat.

Az, hogy a Katona József Színház egyBrecht-tételdráma mellett dönt, tudatos és sú-lyos állásfoglalást ígér. Arra tesz kísérletet,hogy megvizsgálja, miként artikulálódik a darabmegírásának helyén és idején kívül. Le-egyszerűsítve a jelenséget: a Katona JózsefSzínház a darabválasztással politizál. Nézőit

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Szirtes Ági és Újlaki Dénes

nem egyszerűen arra sarkallja, hogy össze-vessék, hanem hogy megfeleltessék azt, amit asötétben látnak és hallanak, azzal, amit nap-pali fényben tapasztalnak. Ám a didaktika csakkiváltságos időkben bizonyul megfelelő mód-szernek; az egyértelműség időiben: forrada-lomban, véres puccsban, felkelésben. Az időelmúltával elveszti jelentőségét, átalakul doku-mentummá. Egy olyan korszakban, amikor ref-lexióra reflexió felel, érvre annak pontosítása,kétséges, hogy egy olyan szélesre tárt parabo-lában, mint amilyen a Turandoté, szívesenhajtjuk-e végre a behelyettesítéseket. Saját Tu-ijaihoz mindenki minden korszakban másképpszól. Szeretnénk, ha a mi Tui-drámáink más

Bán János és Gönczy Laci

területeken zajlanának: az árnyaltság, a sokré-tűség területén. A homogenitásnak ezzel apéldájával a színház mintha felsorakoznék azautóbuszon, a közértben politizálók mögé. Adarab éppen egyértelműsége miatt veszít ak-tualitásából. Indulata és ebből fakadó bírálataolyan tágas kört metsz ki, amelybe túl könnye-dén férnek bele az egyedi jelenségek. Azaz aparabola az egyedi ötletek mentén olyannyiraáltalánossá válik, hogy egy adott helyzetre vo-natkoztatva erőtlennek bizonyul. Nem a para-doxon kedvéért írom le: a grandiózus aktualitáseredménye, hogy a darab elveszti aktualitását.

A darab előadásának éppen ez a hátulütője.Olyan előadást látunk, amelyben az eseményekelőrehaladtával egyre látszólagosabbá válik adarab aktualitása, még ha az utalások teljesszámban az időszerűséget szorgalmaz-

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Varga Zoltán és Söptei Andrea

zák is. Az előadásnak számomra legérdekesebbsajátossága egy olyan megoldás, amelyről nehézeldönteni, hogy a színészek játékánakhiányosságából fakad-e, avagy rendezőikoncepció. Úgy gondolom, az utóbbi érvénye-sülabban, hogy a Brecht által a színésztőlmegkövetelt játékmód: a szerep önmagától el-távolító bemutatása helyett végül is hagyomá-nyos, illúziókeltő alakábrázolásokat látunk. Te-hát én rendezői gondolatot tételezek fel abban,hogy az elidegenítő elemek csak fel-felidéződ-nek a színészek játékában, de teljes egészébennem hatják azt át. Tulajdonképpen az el-idegenítés elidegenítése történik meg. És azzal,hogy a V-effektus színháztörténeti utalássá válik,egy reflexió kap helyet az előadásban: aBrechtet játszó színház önmagára gondol.

Véleményem szerint ezen a csapáson haladvalehetőség lett volna egy aktuálisabb darabér-telmezésre. Ez nem történik meg, és az elő-adást nézve egy ideig nem is érthető világosan,miért is nem. Mert hajszálpontos a játék,megnyugtatóan fegyelmezett. Kifejezetten szé-pek a játéktér és a „várakozó zóna" határán tettmozdulatok; a maszk le- és felvétele, amozdulatleállítások, megtorpanások, és szere-tetre méltók a színészek, amint végrehajtjákezeket a patetikus, színházias ténykedéseket.Ilyen tiszta a díszlet is: célszerű, funkcionalitá-sával tüntető. Ezek a jelzők csak a ruhákra nemalkalmazhatók, amelyek ötletszerűek ésvegyesek. Képzeljük egymás mellé Gogher Gógés Jau Jel öltözékét. A gengszter öltönyben,kalapban van, amerikai módra, a császártestvére pedig földig érő, szivárvány-színűruhában. Az egyik ruha imitál, a másik

jelez. Ezzel együtt az előadás egyenletesen fo-lyik, a szó szoros értelmében dolgoznak a szí-nészek, és csak fokozatosan válik világossá azegész előadást érintő hiányosság mibenléte. Azirónia - a megértés, az értelmezés, a tartal-masság garantált bizonyítéka - nincs jelen ajátékban. Nélküle végtére is parodisztikus ötletekelősorolása az előadás. Megléte súlyt ad-hatnaszínészi játéknak, rendezői gondolatnakegyaránt, hiánya viszont csorbítja mindkettőt. Azirónia nem azonos a humorral és a játékos-sággal; ezek legfeljebb megjelenési formái le-hetnek. Azonos lényegű viszont az analizálással.Folyamat és befejezettség együttállása. Olyan,soha el nem enyésző mozzanat, amely együttlátés felbont egyszerre. A folyamatos megértéslehetséges eszköze. amely sokrétű színészimunkát ígér: szó és szituáció mondatrólmondatra, sőt napról napra változó

TURANDOT-ELŐADÁSOK

Bodnár Erika, Bán János és Bertalan Ágnes(Pintér Magda felvétele»

Vajdal Vilmos, Bertalan Ágnes, CsomósMari és Szirtes Ági

kémiájának ismeretét. Nem gyökeresen új da-rabértelmezés valósíthatja ezt meg, hanem egyszélesebb színészi és rendezői látószög,amelybe belefér az ízekre szedett darabon kívülmaga a darabon dolgozó színész és rendező is.Minél többet sikerül meglátnia szakemberi éscivil önmagából, annál nagyobb esélye van,hogy a dráma a munka folyamán átváltozik.Mintha a központozása rendeződnék át. Éstermészetesen nem történik csoda - az előadáscsak tempóból, hangsúlyból, arányokbólépítkezhet, tehát azokból az elemekből, melyeka Katonának rendelkezésére állnak. Most mégiskimaradt egy művelet a feladat el-végzésesorán, amelyet ebben az előadásban már nemfog sikerülni bepótolni. Tekintsük egyelőreegyszeri figyelmetlenségnek.

Magyar szöveg: Eörsi István. Díszlet: Khell Csörsz.

Jelmez-maszk: Szabó Mária m. v. Dramaturg: Fodor

Géza. Zene: Sáry László A rendező munkatársa:Thuróczy Katalin. Rendezte: Zsámbéki Gábor.

Szereplők: Bán János, Benedek Miklós, BertalanÁgnes, Blaskó Péter, Bodnár Erika, Bognár László,Csányi János, Csomós Mari, Gazdag Tibor, HollósiFrigyes, Horváth József, Kaszás Gergő, Kun Vilmos,Gönczy Laci, Máté Gábor, Nagy Lajos, Papp Zoltán,Sinkó László, Söptei Andrea, Stohl András, SzacsvayLászló, Szirtes Ági, Újlaki Dénes, Vajda László,Vajdai Vilmos, Varga Zoltán, Végvári Tamás.

MANFRED WEKWERTH

FORRADALOM ÉS RESTAURÁCIÓVÁLASZ EGY KÖRKÉRDÉSRE

Manfred Wekwerth rendező, Brecht egykoritanítványa és legközelebbi munkatársa, aBerliner Ensemble intendánsa. A NémetSzocialista Egységpárt Központi Bizottságánaktagja s 1990 nyaráig a Művészeti Akadémiaelnöke volt.

- Mit jelent az NDK-ban bekövetkezett politikaifordulat önnek személy szerint és munkájaszempontjából?

- Hogyan reagáljunk az új korszakra?Mindjárt itt az ellenkérdés: mi az új ebben az újkorszakban? Bizonyára nem a tőke itteni fel-lépése - ezt ugyanis visszalépésnek tartom. Alépés gátlástalansága pedig arra vall, hogy atőke, még ha segítőként áll is a kapu előtt, tőkemaradt. Brecht jelszava - „a dollár könyörtelengondolkodó" - pedig arra ösztönözhet, hogyéppen Brechtről kezdjünk újra gondolkodni.Nemcsak a kor érte utol a színházakat, aszínház is utolérte a kort: Brecht darabjai ismétidőszerű, mai tárgyú darabok lettek. Számomrae kornak más az újdonsága: az emancipálódás.Az öreg Marxtól ered az ifjú gondolat: ha azelmélet eléri a tömegeket, anyagi erővé válik.Egyszóval: ha elég ember gyűlik össze.képesek megdönteni a kormányt. Ez az 1848-asmegállapítás Németországban elő-

Manfred Wekwerth felköszönti a 75 éves ErichHoneckert (a kép bal szélén Kurt Masur,Wekwerth mögött Hans-Peter Minetti,Honecker mögött Herman Kant)

ször 1989 novemberében bizonyosodott be,amikor például a színházak nemcsak a színpa-

don követelték a viszonyok megváltoztatását,hanem sokakkal együtt az utcán is. Berlinbenfélmillióan követték a berlini színházak kezde-ményezését. 1989. november 4-én olyan tün-tetés robbant ki, amelynél nagyobbat és béké-sebbet Berlin még nem ért meg. Az emancipá-ció, amely soká váratott magára, és amelyhezaz NDK irodalma és színháza lényegesen hoz-zájárult (mégpedig nem csak az elmúlt évben),reményre kell, hogy késztesse a világ megvál-toztatására törekvő színházakat ebben a meg-lehetősen megmerevedett világban. A világmegváltoztatásának szándékát már Brechtnélis megmosolyogták, de a valóság most rácáfola kétkedőkre: nemcsak a változás dialektikáját,hanem annak hirtelenségét és élességét isigazolta. Az utca is hamarosan elveszítette no-vemberi arculatát. Más arcok bukkantak fel,egymásra licitáló véleményekkel - köztük na-gyon ismerősekkel. Ha novemberben az NDKdemokratizálásáról volt szó, később már azNDK megszüntetése lett a cél...

Az új korszakban színházunk elveszített va-lamit, amii persze csak pótfunkció volt: a nyil-vános publicisztikát. A média évszámra hall-gatott vagy szüntelen sikerekről adott hírt. Aszínházak -- kivált az utóbbi években - mindenesti gyűléssé váltak, ahol sorra törték meg atabukat. Ma az itteni színháznak vissza kelltérnie eredeti művészetéhez: az emberiségkérdéseit kell közvetítenie igazi színjátszó mű

vészettel, amelynek egyik ismérve szükség-képp ismét a profizmus lesz; ezentúl így kellbátorítania az emancipációt, amely, mint WalterJens egyszer megjegyezte, a Hegyi BeszédtőlGorbacsovig terjed. Ehhez szervesenhozzátartozik a szükséges mérvű engedetlen-ség, a kiskorú alkalmazkodás megtagadása, asaját véleményalkotás, a feltétlen önállóság.Csakhogy az elkésett indulásból eredő lihegésújfajta dermedtségre vall: a jövőtől való féle-lemre, s ez sok mindenre teszi fogékonnyá azembereket - így a német márka és a németnemzet kísértéseire is. Ha korábban eszméklendítették előre a történelmet - köztük hamisakis -, most a történelem ismeretlen területek felévisz, ahol az eszmék is ismeretlenek. A régiekodalettek, újakat a nagy sietségben nemtaláltak. Heiner Müller attól fél (vagy aztreméli?), hogy a viták és szembesülések tragi-kuma bohózattá válhat; így ugyan értelmüketvesztik, de talán kevesebb vérbe kerülnek. Atörténelem nagysága elsikkad, de vele pusztula nagyságra való igény monopóliuma is. Bár adollár könyörtelen gondolkodó, de önmagábanmég nem gondolat. A novemberi forradalomöröme könnyen megfakulhat, ha a restaurációismét eltorlaszolja útját. Hát ez az én gondom.De a színház ébren tarthatja „a forradalomemlékét" azokon a területeken is, ahol a forra-dalom talán másképpen zajlott le. Lehet, hogy(Brechttel együtt) túl sokat vártunk a történe-lemtől - elsősorban azt, amit magunk szeret-tünk volna. De ellentétben Sztálin óhajaival,

Brecht kívánságai ott is emberségesek voltak,ahol utópiának bizonyultak. Csakhogy képes-enélkülözni a színház - és a világ - az utópiát? Aközeljövőben egy tapasztalattal bizonyosangazdagabbak leszünk: aki elveszíti utópiáit, azaz életről is lemondani kényszerül. Ebben látok -minden rögzített ideológiától elhatárolódva -feladatokat színjátszásunk számára:életterveket kell kimunkálnia, segítenie kell,hogy élhessünk. Végig kell zongoráznia mindenlehetőséget: a legnormálisabbtól a legne-hezebbig, a legegyszerűbbtől a legbonyolul-tabbig. A célokat mindig csak akkor lehet ki-tűzni, ha előzőleg túllőttünk a célon. Bizonyáraa komédia ábrázolja majd a világot a legmeg-bízhatóbban. Egyetértek Dario Fóval: a neve-téstől nemcsak a száj tágul szélesre, hanem azagy is.

Mit remél, mit kíván most az NDK színhá-zaitól? (Vagy, mivel a jövőben nem lesz többésajátos NDK-beli színház, értelmetlennek tart-ja-e magát a kérdést?)

NDK-beli színház nincs, csak színházakvannak az NDK-ban, s ezek nagyon iskülönbözőek. Egy valamiben egyezett meg alegtöbbje: a közönség iránti felelősségérzet-ben. Ez minden bizonnyal egy alapvető hiány-ból fakadt: nyilvánosság nem létezett. A nyilvá-nosságában korlátozott nyíltság kis zugokbavonult vissza. A sajtóból és a médiából csak-úgy, mint az általános tájékoztatásból hiányzottaz igazság, s ezt voltaképpen mindenki tudta.Emellett - ki tagadhatná - létezett a legitimálásés a hódolat művészete is; ettől egyetlenszínház sem volt ment, akár jóhiszeműen mű-velte, akár mert az opportunizmusban hitt (ezutóbbi egyébként nemcsak a „keleti" színházspecialitása). De itt a néző is kimutatta a szín-házzal szembeni felelősségérzetét: tudniilliktávol maradt. Ez az antidemokratikus korbangyakorolt demokratizmus „szükségközösséget"teremtett, amely valójában mélységesenszolidáris volt; ennek köszönheti a Berliner En-semble a maga több mint kilencven százalékoslátogatottságát, és a rajongóit, akik nélkülszínház nem képzelhető el.

Az NDK színházművészetének ez a barát-ságos, divatmentesen modern arculata szerin-tem olyan tőke, amely Németország színházá-ban is kamatozhatna.

Egy további, az NDK-ban igen markánsanképviselt magatartás az együttesben való gon-dolkodás; erről akkor sem mondtak le, ha éppenegy sztár pályája ívelt felfelé, vagy ha az adottegyüttest szétroncsolta a felbonthatatlanszerződések nagyhangú „vívmánya".

Milyen színdaraboknak és/vagy témák-nakkívánna a színházban helyet biztosítani?

Ma az emberiség kérdései megelőzik azosztálykérdéseket, bár - tekintettel elsősor-

Wekwerth a Galileit rendezi (Berliner En-semble, 1977)

ban a harmadik világra - mindkét kérdéskört jólenne újonnan meghatározni. Az emberiségetillető kérdéseknek ugyanakkor nem kell mindigglobálisnak lenniök, nem kell kizárólag aglóbusz fennmaradását firtatniok. Az emberiségveszélyeztetéséről, a környezet károsításáróléppúgy beszélhetünk a hétköznapi élet-ben is.Az emberek - a két nem, a szülők ésgyermekek - közötti együttélés, az egymássalszembeni magatartás, egymás kölcsönös tisz-telete és figyelembevétele egyre inkább bele-sodródik egy, civil mivoltáról mindinkább meg-feledkező civilizáció halálos ritmusába. Aziparágakat fenntartó katonai kényszer ott isműködik, ahol a fegyverek hallgatnak vagy fo-gyatkoznak. A rendezett demokráciákban is ki-épülnek a rend biztonságos és biztosított rítu-sai, a struktúrák ott is adottak, ahol támadjákőket, s az egyes ember számára nem is elfo-gadhatatlanok: csak el kell őket fogadni, s ak-kor békén hagyják az embert. Az emberek ad-dig iparkodnak, hogy mindenáron különbözze-nek egymástól, míg végül úgy hasonlítanak,mint egyik hajszál a másikra. A szociális tollak-kal ékeskedő, automatikus egyenlőség elpusz-títja az ember életerejét, érdektelenséget szül,az érdektelenség kapcsolathiányt, az pedig in-toleranciát. Az első számú emberi jog az egyé-niség joga. A trieri öregembert - hogy ismétvisszatérjek rá - ma különösen élesen vádol-ják, amiért feláldozta az egyéniséget az unifor-mizált tömeg javára. Összetévesztik Sztálinnal,aki pedig inkább volt cárista, mint marxista,míg Marx maga tiltakozott ellene, hogy marxis-tának nevezzék.

- Ez idő szerint min dolgozik?- 1989 októberében hozzá akartam fogni az

Athéni Timonhoz, a fiatal Holger Teschke iz-galmas új fordításában. A különféle, nálunkegyre terebélyesedő kultuszok - sikerkultusz,gazdaságkultusz, hazugságkultusz, alázatos-ságkultusz - sarkalltak a színrevitelre, amelyetaz önpusztítás aktusával akartam befejezni. Atörténelem utolért és lehagyott. (Egyéb-kénthogyan adhatnék elő ma egy darabot, amelyelítéli a valutát, amikor semmi sem hiányziknálunk annyira, mint a valuta?) A valósfejlemények megóvtak attól, hogy olyan szűk-keblű indítékból adjunk elő egy darabot, ami-lyen a politikusok bírálata. Így aztán ismétfelötlött bennem a Homburg hercege, mivel azemberek, köztük sok fiatal, ma ismét a régikérdéssel viaskodnak: hogyan békíthetemössze a korlátlan (vagyis szabad) személyisé-get a fennálló rend korlátaival, anélkül, hogyközben a fejemet vennék? Lehetséges ez egy-általán? E mindmáig megoldatlan kérdésnekKleist maga volt az első, de nem az utolsó ál-dozata. Hogyan lehetséges, hogy éppen akülönösen kannibáli jellegű rendszerek tudnakoly meggyőzően fellépni az ember nevében,hogy áldozataik önként adják fel személyisé-güket, és ez még boldogsággal is tölti el őket?Ez valóban „emberiségprobléma", amelyreazonban a Homburg hercege nem ad választ.A válasz hiánya a legmegrendítőbb eleme en-nek a drámának, amely a német nyelvű drá-mák egyik legjobbika.

Theater 1990 - a Theater heute évkönyve

Az összeállítást készítetteés fordította: Szántó Judit

F R A N Z WILLE

AZ IGAZSÁG ÉVADABESZÉLGETÉSTHOMASLANGHOFF-FAL

- Amikor az NDK szinházaiban elvégzik aszükséges szerkezeti átalakításokat, nem kel-lene-e egyet-mást megtartani a specifikus viv-mányokból - sőt esetleg az NSZK-beli szín-házirendszert is átgondolni néhány ponton? Nem hiszem, hogy jogot kapnánk bármi-

nek az átmentésére, holott természetesen ren-geteg minden megérdemelné, hogy átmentőd-jék. Vannak köztük ellentmondásos tételek is -például a színészi szerződések felbontha-tatlansága, ami művészi szempontból perszeborzadályos, és magam évek óta küzdök azalkalmazása ellen. Másfelől viszont ez az in-tézkedés az együttes stabilizálódásához is ve-zetett. Ha a színész ugyanazon a társulatonbelül „hal meg és születik újjá", ez nagyon jóttesz a munkának. Másfelől a felbonthatatlanságelvét lazábbá, rugalmasabbá kellett volna tenni,azért, hogy alapjaiban megtarthassuk.

Nekem mindig feltűnt, hogy az NSZK-ban aszínészek bizonyos értelemben túl illedelme-sek; az NDK-ba visszatérve mindig csípősebbszél fújt felém a társulatok irányából. Többetkellett harcolnom, hogy érvényesíthessemakaratomat. Tudom, hogy ebben is a szerző-dések felbonthatatlansága játszott szerepet - ezvilágos; az önállóság, a nagykorú viselkedésnem magától jött létre, hanem meghatározottfeltételek között alakult ki. Itt is volna mitmegőrizni - de hiába, nem teszik.

Átvételre érdemesnek gondolom az egyesdemokratikus testületeket, így a színészi kép-viseleteket is, amelyek - persze különbözőszínházaknál eltérő mértékben - bizonyos be-leszólási jogot harcoltak ki maguknak. Egyeshelyeken kialakultak a színházi demokráciaformái, amelyek éppenséggel nem károsak. AzNDK színházaiban a színészeknek sokkal többa szavuk, ami persze ugyancsak összefügg aszerződések felbonthatatlanságával, hiszen azember sokkal könnyebben pofázik, ha közbennem kell arra gondolnia: most még ugyan hall-gat az igazgató, de jövőre biztos nemhosszabbítja meg a szerződésem.

A színházi emberek a polgárjogi mozga-lom előharcosai közé tartoztak. Most azonban aszínházak erős nézőszámcsökkenésselküszködnek, és a pénzügyi unió, valamint anémet egység jegyében zajló politikai fejlő-désnek már nem sok köze van az eredetiszándékokhoz. Sokaknál csalódás és düh ér-ződik; Frank Castorf például kijelentette, hogyezentúl a színházban az NDK-t akarja védeni...

Én változatlanul azt hiszem, hogy a mégsoha meg nem valósított szocializmus jó éshelyes alternatív modell; az egyik lehetőségarra, hogy ezt a pusztuló világot valamiképpenmegmentsük. Emellett kitartok; eszményeimnem károsodtak. Nem inthetek búcsút azoknak

Thomas Langhoff

az eszményeknek, amelyek miatt apám a kon-centrációs táborba jutott, amelyek miatt csalá-dunkat száműzetésbe kergették, és amelyekjegyében apám és sok hasonlóan gondolkodótársa új, igazságos társadalmat igyekezett fel-építeni. Nem tudok jobb célt, amiért munkál-kodjam, nem ismerek a magam számára érde-mesebb anyagot a gondolkodáshoz. Ebbennálam mi sem változott. Ennyiben tehát egyet-értek Castorffal, mégis, nem szívesen tennémdogmává „az NDK védelmezését", mert akkorismét beleesnénk a régi hibákba. Ostobaságlenne a színházat olyan csatatérré változtatni,ahol a letűnt NDK-ért folyik a harc. Másfelől aztis tudom, hogy nem tehetek mást. Elvégre ottszülettünk, ott nőttünk fel, és létrehoztunkvalamit, ami nem tűnhet el egyik napról a má-sikra, és nem is szabad, hogy eltűnjön. Ezérthiszek abban, hogy bizonyos dolgokat márcsak kényszerűen is folytatunk majd; mara-dunk, akik vagyunk, egy darabka kollektívenleélt életként - és ez nagyon sokunkra vonat-kozik, és nem enyészhet el egyik napról a má-sikra. Mégis kétségtelen, hogy az NDK-nak ne-

vezett kísérlet visszavonhatatlanul megbukott.Milyen személyes érzelmeket kelt ez önben, akiaz elmúlt időszak alatt úgyszólván spárgábanélt és dolgozott a kelet- és a nyugatnémetszínházak között? Soha nem éreztem, hogy spárgában vol-

nék; hála a munkának, mindig két lábon álltam.A személyes érzelmekről nehéz számot adni,mert szüntelenül változnak. A mindenfeléészlelhető bekebelezési tendenciák kedvet éb-resztenek az emberben, hogy minden „NDK-

szerűt" a lehető legtovább megőrizzen. Az em-ber már nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, ésközben egyre jobban kihűl, egyre érzéketle-nebb lesz. Végtére ilyen helyzetet még én seméltem át soha, nem is álmodtam ilyen végletesfordulatokról, és lassan megértem, mennyimindent nem értettem. Soha nem gondoltamvolna, hogy egyszer majd egy CDU-többségűországban fogok élni. Ha minden jól megy, Berlinben már a

közeljövőben két állami szinház lesz. Ez aztjelenti, hogy a Deutsches Theater nem lesztöbbé Kelet-Berlin vitathatatlan élszínháza, ha-nem csak a nyolc nagy berlini színház egyike.Vajon nem nehezíti ez majd meg a kiemelke-dést, a profil kialakítását? Nem tudom megmondani, bajba kerül-e a

Deutsches Theater profilja: a konkurencianyomása minden bizonnyal érvényesül majd,ami szerintem csodálatos dolog, és csak ser-kentő hatással lehet. A Deutsches Theater ed-dig magányos hely volt, magányos csúcs egygazdag és tágas színházi tájban, ahová ha azember egyszer feljutott, nem volt többé konku-rencia. Az ember önmagának vagy önmaga el-len játszott, és ez folyamatos és időnként na-gyon kínos belharcokat és intrikákat gerjesz-tett. Ezentúl majd megtartóztatjuk magunkat azilyen intrikáktól, mert kifelé kell stabilizálódnunk,aminek ugyancsak roppantul örülök.

A Deutsches Theater profilja szerintem akkorrajzolódhat ki, ha nem feledkezik meg ha-gyományairól; gondolok itt például OttoBrahmra és Heinz Hilpertre; Max Reinhardtrakevésbé, bár színháza a maga látványos nép-szerűségében igazán impozáns volt - no dehát egyikünk sem láthatta személyesen... Aszínház sikerét alapvetően mindig annakköszönhette, hogy a házon belül plurális kísér-letek zajlottak, a legellentétesebb pólusokon;Wolfgang Heinz és Benno Besson például alehető legkülönfélébb célokra törekedtek,ugyanazzal a társulattal. Most, hogy olyankülönböző egyéniségek kerültek együvé, mintHeiner Müller, Castorf és jómagam, csöppetsem aggódom ebben a vonatkozásban.

Ehhez járul, hogy a Deutsches Theater egy-szerűen a legszebb színházi tér birtokosaegész Németországban. Méretei a tökéletesközéparányost képviselik kicsi és nagy között;bármikor lehet nagy és bármikor lehet kicsi, afalként épült körhorizont eszményi akusztikátbiztosít, a nézőtér elrendezése csodálatos op-tikát. Igazi Stradivari - csak hát tudni kell ját-szani rajta. Tudom, hogy sok elsőrangú németrendező boldogan dolgozna itt, ezzel a társu-lattal, ebben a tökéletes házban. Ön soha nem volt tagja a. Német

Szocialista Egységpártnak, de a DeutschesTheater-ben vannak párttagok, például azeddigi inten-

dáns, Dieter Mann, aki nis vállalja ezt, soha nemződését, és a DemokPártjába is átlépett. Hogműködés ezekkel a kollég Dieter Mann-nal eg

sen. Sokkal bajosabb a hgákkal - és most nem csater tagjaira gondolok -tekben és intézményekvisszamenőleg felcsaptaknyezőinek; képesek a bűvaz új korszakban is őklógusok, éppúgy, mint a m

NÉMETO

- Ha megreformálják astruktúráját, ehhez mifkellene a nyugat-németohető leggyorsabban levon Számomra nincs e

már csak azért sem, meelmúlt hónapokban ébeszélgetést az NDKszínházi emberekkel -tanácstalan vagyok. Nyilvban, ahol most mindenkínálkozik, hogy új strukminden újjászerveződjék.áldozatkészségre lenneottani színházi dolgozókiváltságról le kelleneszociális jogok területészerződéseket nem lehetpedig fel kellene adnszükségeltetnék hozzá, hjó néhány évig hajlandóknemzet szegényházámagukat. Mert azzal negunkat, hogy odaát azmost csak úgy, egyszehatnak a nyugatnémet viidő szerint ott még birgoknak. Az állam kivontaa tartományoknak és a hdig - nem úgy, mint náluhatáskörük, mindent az áés weimari kollégáimlegkésőbb novemberre csjön pénz, nem tudnak fize

yíltan és kérdés nélkülhallgatja el meggyő-

ratikus Szocializmusyan alakul az együtt-ákkal?yszerűen és kelleme-elyzet az olyan kollé-ak a Deutsches The-

, akik vezető testüle-ben ültek, és most

a fordulat kezdemé-észmutatványra, hogy

legyenek a főideo-últban. Ettől mindig

dühös és szomorú leszek. Teljes mértékben eltudom fogadni azok nézeteit, akik nem változ-nak, és magától értetődő módon vállalják meg-győződésüket. Csak undorodom a taktikai ha-talmi játékoktól és a felismeréstől, hogy sokembert mindvégig kizárólag a karrierje érdekelt- hiszen ez most ékesszólóan kiderül.

Be kell ismerni, hogy óriási hibákat követtünkel. Aki most kiáll és azt mondja, mi voltunk aforradalom - nem, ezt a szót már nem bírom aszámra venni -, szóval a fordulat elő-készítői,és nem látja be, hogy sok szempontból amegnyugtatás, a biztonsági szelep szerepétjátszottuk, tehát teljes mértékben a rend-

szert erősítettük - nos, szerintem az ilyen em-ber előbb-utóbb bajba kerül. Hiába, vannakkorszakok, amikor kinek-kinek szembe kellnéznie a maga igazságával. Aki most kijelenti,hogy mi príma gyerekek voltunk, csak mostéppen egy kis pénzre lenne még szükségünk -az túlságosan megkönnyíti magának a dolgot.Az új történelmi dimenzió ennél többet követelmindannyiunktól.

Theater 1990 - a Theater heute évkönyve

Thomas Langhoff jelenleg a Deutsches Theater kijelölt intendánsa.

PETER VON BECKERdést feltétlenül át kellene menteni az egyesü-lésbe.

- Mit tartalmaz ez a keretszerződés? Először is: egységes szerződési rend-

szerről van szó, amely minden színházi dolgo-zóra egyaránt vonatkozik, és szerintem olyanmodell, amely a nyugatnémet struktúra számosgondját is megoldhatná. Nincs is vele más baj,mint hogy tartalmazza a szerződésekéletfogytiglani felbonthatatlanságát is.

Csakhogy nemsokára az egykor volt NDK-ra is egyedül a nyugatnémet jog lesz ér-vényes,tehát a színházakban is a nyugatnémetmunkajogot vezetik be.

Úgy van, és a mi szakszervezeteink - aNémet Színpadi Dolgozók Egyesületétől a Né-met Zenekarok Szövetségéig vagy a NémetOperakórusok Szervezetéig - már ottgrasszálnak az NDK-ban, már kivetettékhálóikat, és az NDK-beli színházi dolgozók márott is ficánkolnak a hálóban, abban areményben, hogy a nyugatnémetszakszervezetek percek alatt meghonosítjákmajd náluk is az itteni csodálatra és irigységreméltó munkajogi szabályozásokat, no meg afizetési tarifákat is. Csakhogy mindezzel azNDK-beli színházak egyelőre képtelenekmegbirkózni.

Féltem az NDK színjátszását a kivérzéstől,mert most majd megindul a legjava erők áradataa jóllakottságig dotált nyugatnémet szín-házfelé, s ez az áradat annál erősebb lesz, minéltovább tárt odaát a pénzügyi mizéria. Akkorpedig nyugatnémet idealistákra lesz szükség,akik átmennek az NDK-ba, s ott egy ideig gázsinélkül dolgoznak a színházakban. Ami engemillet: 1992-től, a mannheimi intendánsiszerződésem lejárta után, hajlandó lennék erre.

Theater heute, 1990. szeptember

Fordította: Szántó Judit

Arnold Petersen jelenleg a mannheimi Nemzeti Színház főintendánsa

RSZÁG SZEGÉNYHÁZA

z eddigi NDK-színházéle következtetéseketrszági helyzetből a le-ni?

nnél fontosabb kérdés,rt hiába folytattam az

s hetekben számos-beli kollégákkal ésőszintén kimondom,

ánvaló, hogy az NDK-véget ér, óriási esélytúrák épüljenek ki, ésCsakhogy ehhez nagyszükség valamennyirészéről; jó néhány

mondaniok, ki-vált an. Hiszen odaát afelbontani, ezt a jogot

i. Jókora idealizmusogy a művészek méglegyenek az egyesítettban megvalósítanim bolondíthatjuk ma-NDK-ban a színházakrűen hozzákapcsolód-szonyokhoz. Hiszen eztokosa sincsen a jo-

magát a forgalomból,elyi hatóságoknak pe-

nk - nem volt kulturálisllam csinált. Stralsundiazt mesélték, hogyődbe mennek; ha nemtést adni az

Arnold Petersen

embereiknek. Ezek a problémák olyan szorosankapcsolódnak a pénzügyi ellátáshoz, hogy azember pillanatnyilag még csak tanácsot semadhat. Mindenesetre az a véleményem, hogy haodaát félig-meddig normalizálódik a helyzet, hátlegalábbis a kollektív keretszerző-

CSÁKI JUDIT

ÁLLAMTALAN SZÍNHÁZAT!BESZÉLGETÉS RAJK LÁSZLÓVAL

- A volt Pártközpont épületében, a „FehérHázban" beszélgetünk. Hetedik emelet, kilátása Dunára. A díszlet gyönyörű, a helyzet mulat-ságos - színházban érzem magam. Ön kép-zőművész, díszlettervező. Min dolgozik most? Semmin. Milyen megrendelés várja? Semmilyen. Ibsen: A tenger asszonya Pécsett. 1978-

ban - sokan emlékeznek a díszletre: tervezteRajk László. Aztán volt a Hrabal-előadás Győr-ben, a Hamlet ugyanott. Az elefántember aPestiben...

Az volt az utolsó, akkor tiltottak le. És az-tán semmi.

Aztán nemrégiben Kárpáti Péter darabjaa Pesti Színházban, most a Stúdió „K" új pro-dukciója... Lehet, hogy naiv vagyok, de úgygondoltam, a rendszerváltással az ön díszlet-tervezői pályája újabb lendületet kap.

Nem így történt. A díszlettervezőnek apartnerség nagyon fontos: csapatban dolgozik.Elsősorban egy rendezővel. Ha erre nincs mód -és a letiltásom alatt nem volt -, elszakad-nak aszálak, a rendezők mást keresnek. Jönnekújak, akik lehet, hogy jobbak, mint én, lehet,hogy nem, de mindenképpen szoroskommunikáció fűzi őket egy-egy rendezőhöz, sezt én egyik napról a másikra nem tudom (újra)megteremteni.

Ilyen szoros kommunikáció fűzte önt Szi-kora Jánoshoz. Most van rendezője?

Most nincs. Lát iskolákat, tendenciákat a magyar

díszlettervezésben?

Rajk László (Koncz Zsuzsa felvétele)

- Iskoláknak nem nevezném. Nemigenszeretem azt az uralkodónak látszó képi vilá-got, amelyet kisnaturalizmusnak vagy „hóttre-álnak" mondanék. Ez Kaposvárról indult el an-nak idején, Pauer Gyulával és másokkal; akkortermészetesen jelentős szerepe volt például azúgynevezett „kaposváriság" kialakításában.Emlékezzen vissza, mennyire fontos tényezővolt a hajdani nagy produkciókban a vizualitás nemcsak a díszlet. hanem a jelmez is. Az-tán ez a látvány stílussá merevedett, szimplanaturalizmussá, s ma már ott tartunk, hogy halbsen nevét kiejtjük a szánkon, Norvégiából kellhozatni az ősfenyőt. Ez az egyik tendencia.Megpróbáltam én is a Megáll az idő címűfilmben; láttam, hogy tudom, tovább nemérdekel, soha többet nem csinálom. Jelen vanaztán egyfajta posztmodem ez mindent elborítani látszik, a könyvterve-zéstől az építészetig, a színházban talán Szlá-vikot említhetném. Ennek is megvan a silányváltozata. Egyik legutóbbi munkája a Kárpáti Péter-

darabból készült előadás volt, Az út végén afolyó. A díszlet tetszett, az előadás nem. Úgyéreztem: a díszlet döntött síkjainak, elrajzoltarányainak ellene játszik az alapvetően realistarendezői elképzelés. Amikor elolvastam a darabot, megder-

medtem: az utasítás szerint volt ott rekettyés,stég, kerítés, tanya, folyó, nádas - szóvalsemmi „döntött sík", „elrajzolt arány". Ki kelletttalálnom valamit; ehhez persze rengeteget be-szélgettünk Szikorával, és nyilvánvaló volt,hogy a darabot valamerre „el kell lökni". Aztánpersze egy kevert stílusú díszlet született -igazi bútorokkal például.

- A rendező személye vagy a darab inspi-rálja inkább?

-- A darab. Azokkal a rendezőkkel, akik ve-lem akarnak dolgozni, nemigen ülünk le úgy,hogy nekik kész koncepciójuk, díszlettervükvan: tényleg a beszélgetésektől függ, hogy fogkinézni az előadás. Még a letiltásom alatt issokszor megkeresett egy-egy rendező, hogyötleteket adjak, segítsek. Kiesett, tehát vissza kell szállnia a szak-

mába. Van elképzelése arról, hogyan?-- Teljesen elölről kell kezdenem. Kapcsola-

tot teremteni rendezőkkel, szoros együtt-működést, ismerni és érteni egymást. Majd-nem mindenkinek megvan a párja. Nemkönnyű. Azért nem lenne rossz, ha sikerülne,hisz' végül is díszlettervező volnék.

- Az építészetből is kiesett? Építész mindig is voltam, vagyok is.

Bachmannal együtt valószínűleg képviselünkis valamit ezen a területen, ami ma fontos;nemcsak építészet ez, hanem installációs épí-tészet, téralkotás; amit ebben csinálunk, azzaltalán bent vagyunk Európában. És ezt most is műveli?- Házakat sajnos nem építek, mert nincs

megrendelés, kevés ház épül. De most készí-tettünk a bécsi világkiállításra egy pályamun-kát. A pályázat címe Hidak a jövőbe; a mi pá-lyázatunk címe Hazug, mint a híd. A gyökerepedig Gustav Eiffel története: őt egy időben arrakényszerítették, hogy hidakat tervezzen, de ahíd mint olyan hazug szerkezet, mert a völgyetnem átívelni kell, hanem a völgybe le kellszállni, a folyón meg át kell kelni. Ezért őegyszercsak úgy döntött, hogy tervez egy füg-gőleges hidat, ez az Eiffel-torony. Mindenki azthiszi, hogy ez egy torony, pedig nem torony,hanem függőleges híd. Innen ered a megálla-pítása: hazug, mint a híd. Ezt csináltuk meg miis. Igazi építészeti munka, valóságos tervezés --egészében pedig tiltakozás a bornírt elkép-zelések, nemzeti pavilonok, egyebek ellen. Nonszensz építészet? Valódi tervezői munka. Kivitelezhető,

csak éppen nem hiszem, hogy megrendelnék. Más? Csináljuk a Na-Ne Galériát. Ennyi. Jár színházba? Persze. És? Hogy mit láttam? A múlt héten csapás

csapás után ért. Három olyan előadást láttam,amelyet rémesnek gondolok, de tudom, hogyjobbak, mint a mai magyar színházi átlag. Amiről mit gondol? Milyen szempontból? Művészi, anyagi, strukturális szempont-

ból, például. A magyar színháznak súlyos traumát kell

átélnie. És ez a súlyos trauma nem az, hogynem lesz pénz. Azt ugyanis tudjuk; mindenkirosszabbul fog élni, maga is, én is. A traumaaz, hogy mindenképpen szükség van egystruktúraváltásra a színházban, nem lehet, nemszabad megúszni. Amíg azt várjuk, hogy felülrőlmost majd egy jobb bácsi, egy jobbkultuszminiszter veszi kézbe a dolgokat, sem-mi nem változik. Vége kell, hogy legyen ennekaz állami „testmelegnek"; ez nem azt jelenti,hogy a színház egészében a piac áldozatáulesik, hanem azt, hogy az állam szerepe hát-térbe szorul. Ha elfogadjuk azt, hogy demok-ratizálni kell a kulturális, azon belül a színházifinanszírozást, akkor el kell fogadnunk azt is,hogy a pénzt csak választott emberek oszthat-ják el.

A központi, állami támogatásra gondolvagy az önkormányzat által adott pénzre?

Elsősorban, de nem csak az előbbire. Aszínházra jutó pénzt a színházi szakma általválasztott emberekből álló testületnek kell el-osztania. És vállalni mellé a felelősséget: azegyiknek ennyi, a másiknak annyi „jár". Ésnincs tovább gonosz minisztérium. Ez lesz atrauma.

Miért? Mert meg fognak szűnni színhá-zak?

Nem, ettől nem fognak megszűnni szín-házak. Attól már inkább, hogy el fognak menniaz emberek, mert nem tudnak megélni. Nem isa színészek, rendezők, hanem az úgynevezettszínházi háttéripar, a kellékesek, díszítők,öltöztetők. Őket nem a főiskolán képezik, s haez a színházi háttér felszámolódik, évtizedek-be kerül, míg újraépül. Dehát... ez van, ezennem lehet segíteni.

Vannak a színházi szakemberek közöttolyanok - például Babarczy László -, akik úgygondolják, hogy most színházi konjunktúra van,valamint hogy erőltetett struktúraváltásranincsen szükség, csak új színházi formák,konstrukciók létrejöttére. Morális és szakmaiválság szerinte is van. . .

Ami azt illeti, közönség még mindig van,különösen vidéken. Ebben Babarczynak igazavan. Nyilván szerepe van ebben a válságnak is,de annak is, hogy ott egy hasonló polgárosodászajlik most, mint a század elején, ami-kor aszínházak épültek. Tudja, az viszont igazánérdekes, hogy azok az emberek, akiket,remélem, joggal nevezhetek a barátaimnak -Babarczy is ilyen -, nem nagyon akarják ezt astruktúraváltást. Azért ez dermesztő, hogy aszínházak legprogresszívebb emberei semmitnem tettek le az asztalra azzal kapcsolatban,hogy mit akarnak.

- De letettek: éppen Babarczy is, Székellyelegyütt egy komplett finanszírozási javas-latot.

- A strukturális váltás azonban nem ez,hanem az, ha az állam és a pénzt felhasználóintézmény közé beépül egy filter - ez a bizo-nyos választott szakmai testület -, amely apénzt elosztja, szakmai szempontok alapján.

- Kikből állna ez a testület? Rengeteg variáció van erre. Közönség-

reprezentáció, intézmények dolgozóinak aképviselői, kritikusok, színészek, rendezők éstermészetesen a kormánynak is egy képviselő-je, ajánlóként vagy megfigyelőként. Ez nem aztjelenti, hogy ez egy plusz testület a minisz-térium színházi főosztálya mellett, hanem ahe-lyett van, annak tehát meg kell szűnnie. Tiszt-viselőkre nincsen szükség. Véget kell vetni an-nak, hogy a pénzt az kapja és osztja tovább,aki a kultúrából él, és nem az, aki a kultúrátcsinálja. Ami a művészi válságot illeti: egyikoka biztosan az, hogy a régi, Állami áruház-tí-pusú előadások helyett mást kell csinálni. Amorális válságról nem sokat tudok, de a helyzetkövetkezményeként el tudom képzelni. Mi lenne a struktúraváltás kívánatos

eredménye? Elkülönült profilú színházak? Mű-vészszínház, kommerciális színház? Ez nyilván az igazgatótól függ. Az igaz-

gatókat pedig pályázat alapján kell kiválasztani,meghatározott időre kinevezni, és a pályázatátszámon kérni rajta. Ha abban művész-színházat vállal, és arra kapja a pénzt, akkorabban kapjon szabadkezet. Nagyon fontos,hogy tiszta szempontrendszer, egyértelmű el-vek alapján lehessen dönteni, számonkérni. Havalaki három évre bizalmat kap, ne lehessenzaklatni egy év után; ha kiderült, hogy nemtartja be, amit vállalt, akkor sem. Akkorlegfeljebb mindenki tudja, hogy többször nemfog pályázatot nyerni. A rizikó kölcsönös: a pá-lyázóé és a testületé, amely bizalmat szavaz. Abizalomnak, az adott szónak, a hitelnek megnőa szerepe, ez elkerülhetetlen; ha nem,visszatérünk a központi irányításhoz. A rizikónemcsak kölcsönös, hanem igen kiterjedt is:azokra is vonatkozik, akik megválasztják azo-kat az embereket, akik majd elosztják a pénzt.A választás révén ők is felelősek: rajtuk múlik,kikre bízzák a döntést végeredményben a sajátsorsuk felett. Jelenti ez azt, hogy a helyi önkormány-

zatok kezéből kikerül a közvetlen döntés? Ezek részletkérdések. De ha például va-

laki helyi mecénást, pénzembert szerez, akkora megszerzett pénzt automatikusan meg kelle-ne kapnia az államtól is. Ha tehát KaposvárottBabarczy szerez plusz tízmilliót valahonnan,akkor a neki járó központi támogatáson felülmég tízmilliót kellene kapnia.

- Ez mintha hasonlítana arra, amit Ba-barczyék szerettek volna: a helyi önkormányzatáltal adott összeghez automatikus kulccsal

számítsák ki a központi állami támogatásösszegét... Ez történik most, fejkvótának nevezik. -

Az nem ez; abban a helyi önkormányzat általadott összegnek nincsen szerepe. Nem csodálom, hogy ezt épp Kaposvárott

mondják; iszonyatos munkával elérték, hogyszereti őket a közönség és a helyi önkor-mányzat. De a támogatást általában nem lehetaz önkormányzatra bízni; már csak azért sem,mert minden vidéki színház ki akar törni a helyikörből, s ez természetes. Csakhogy ezt a helyiönkormányzat érthetően nem szívesen finan-szírozza. Teljesen normális dolognak tartom,ha a finanszírozás alapja - mint a világonmajdnem mindenütt - egy központi támogatás,amit a férőhelyek alapján számítanak ki. Éserre épül a pályázati rendszer, a helyi tá-mogatás és így tovább... Nem tudom, mennyire kísérte figyelemmel

az elmúlt időszakban a pályázatokat. Számosfélsiker és kudarc késztette legutóbb aszínházi kuratóriumot - ez pedig szakmai tes-tület - arra a javaslatra, hogy a Thália Színházigazgatói posztjára ne írjanak ki pályázatot,hanem adják oda a legalkalmasabbnak látszóembernek. Más kérdés, hogy a kuratórium ja-vaslatát semmibe vették, az állást kiírták, s akia legalkalmasabb, valószínűleg nem fog pá-lyázni. A pályázatokból éppen azoknak vanelegük, akik alkalmasak a színházvezetésre. Erre csak azt tudom mondani, hogy amíg

a szakma nem „kapja össze" magát, nem álltalpra, addig senki ne várja, hogy magától ja-vulni fog a helyzet. Megértem, hogy számosrossz tapasztalat rontja az emberek kedvét, demégsem lehet kisdedóvót játszani. Pályáznikell - vagy ha nem, lehet sírni, hogy megintmarhák vezetik a színházakat, mert az alkal-mas emberek nem pályáztak. Ez is a traumarésze. Tessék tudomásul venni: nem lehet arravárni, hogy jöjjön egy jobb kultuszminiszter, akimajd egy kicsivel jobb színigazgatókat fog ki-nevezni. Ma más a helyzet, mint akkor volt,amikor ezek a rossz tapasztalatok összegyűl-tek. Nem feltétlenül jobb, csak más. Van vá-lasztott, legitim s a csuda tudja, még milyenkormány, ül, mint az iszap, nem csinál semmit.De a szakma lépéshelyzetben van, hát tesséklépni. Egy teljes éve van a szakmának arra,hogy fellázadjon, létrehozza a maga igaziszövetségét, igazi kamaráját, igazi érdekvédel-mi szervezetét. Mi történik, ha a szakma megmozdul és

holnap azt mondja: tessék, felálltak az érdek-védelmi szervezeteink, felállt a kuratóriumunk.Mitől köteles tudomásul venni példáulDemszky Gábor, hogy a pénzt nem az ő kultu-rális vezetője, hanem ez a testület fogja elosz-tani, minőségi szempontok alapján?

Ez a politikacsinálók feladata. Ezt kell az

SZDSZ-nek elérnie. Ha az MDF-nek egy csöpp

esze lenne, már régen ezt csinálná. és

egyszerre szabadulna meg a pénzelosztás

gondjától és felelősségétől. Ehelyett veszett

tempóban centralizál. Ami az SZDSZ-t illeti,

most készül egy vitaanyag, amely területen-

ként áttekinti a kulturális életet és a finanszí-

rozást.

A koncepció lényege tehát az, hogy az

állam csak pénzt ad, de minden döntésből ki-vonul.

Pontosan. Ki kell vonulnia. Szerintünk aza jó kultuszminiszter, aki arra hajt, hogymegszűnjön az állása. Ez az állam kivonulá-sának végpontja.

Mi az SZDSZ álláspontja a kultúrára for-

ditandó támogatással kapcsolatban? Százaléka

a költségvetésnek vagy meghatározott összeg? Nem értek hozzá, én el tudom fogadni a

százalékot. Egyelőre az is jó lenne, ha át tud-nánk tekinteni, hogy most mennyi jut a kultú-rára.

Ez talán nem lehet nagyon nehéz: a

vaskos költségvetési tervezetben meg kellene

nézni a megfelelő rubrikát... Hát persze - ha az igaz lenne, vagy abból

kiderülne valami. Csakhogy nem egy rubrikavan, hanem sok. Az összeg egy részével - nemis kis részével - ugyanis nem akultuszminisztérium rendelkezik. hanem mástárcák. Mintha a kormány nem bízna a sajátkultuszminiszterében. Példaként: a HonvédelmiMinisztérium költségvetésében nyolcszázmillióforint van a helyőrségek kultúrájára. Nagyonboldog vagyok, hogy a HonvédelmiMinisztérium ennyire a szívén viseli akiskatonák művelődését, de ebben a szűkesztendőben talán jobb lenne ezt az önkor-mányzatokra bízni. A BM-ben is van ilyenösszeg, körülbelül kilencszázmillió forint.Meglehetősen furcsa helyzet, hogy miközbenvan egy túlcentralizált kultuszminisztérium, akormány még ebben sem bízik, s a pénz egyrészét elveszi tőle. S az egészben az a csúcs,hogy a miniszterelnök sem bízik a kor-mányában, s majdnem egymilliárdot saját hi-vatalának a költségvetésében szerepeltetkultúrára. Ez persze nincs így benne a költség-vetésben, csak nagy nehezen silabizálható kibelőle.

Megteheti például a miniszterelnök, hogya rendelkezésére álló összegből létre-hozza azt

a bizonyos kiadóvállalatot, amelyet az MDFannyira áhít?

Meg.

És akkor maga most azt mondja, hogy aszakma rázza meg magát?...

Azt hát...

- Szoktak lenni rossz álmai?

- Igen.

- A színházról is?-- A színházról is. Állandó félelmeim vannakpéldául attól. hogy ebből a mi úgynevezettpiacorientált világunkból egyszercsak eltűnik aművészet. Volt, nincs. És akkor már hiábaakarjuk, soha többé nem tudjuk elvinni a gye-rekeinket bábszínházba vagy operába. Rosszálmaim között szerepel az is. hogy a megkötöttkezű új önkormányzatok első ijedtségükbenlátványos lépéseket próbálnak majd tenni, sezeket a látványos lépéseket a kultúra kárárateszik. S a kultúra nélkül fölnövő nemzedéknem fogja tudni kezelni sem a számító-gépeket, sem a gépeket, sem az országot. Ab-

ban a kevésben, amire az elmúlt negyven esz-tendőből büszkék lehetünk, a színház is bennevan. Amikor egy amerikai diplomata elvetődött amég csak épülő zalaegerszegi színházba. ésmegtudta, hogy ez a színház egy mindösszeötvenezer lakosú városnak épül: ennyi volt areakciója: .,Ezek a magyarok nem normálisak."Azt hiszem. ez a megjegyzés inkább irigységettakart. mintsem rosszallást. Az Egyesült Ál-

' Halasi Imre (Pohárnok Gergely felvétele)

lamokban ugyanis még a százezren fölüli lé-lekszámú városokban sincs mindenütt állandószínházi társulat. Évek óta pironkodva kellkövetelnünk azt az állami támogatást, amely-nek összege olyan kevés a többi kiadáshozképest, hogy igazán nem nekünk kellene szé-gyenkeznünk, ha szóba kerül. És az a rettene-tes. hogy ez á kevéske összeg a fölnövekvőnemzedék jövőjét kérdőjelezheti meg. Valójá-ban nem is értem. hogy miért van most itt ez ahatalmas kultúraellenesség. Úgy érzi?

Egyértelműen. Mintha azért tartana ma itt

ez az ország, mert túl sok pénzt pazaroltunk el

a kultúrára. Én azzal a gondolattal értek egyet,

hogy a művészek már bizonyítottak az elmúlt

negyven év alatt - most a politikusokon lenne a

sor. Három esztendeje igazgatja a zalaeger-

szegi színházat. 1987-ben, harmincöt évesen

vette át Ruszt Józseftől. Milyen örökség volt? Nagyon nehéz. Ruszt már akkor színházi

mítosz volt. És akkor jön egy fiatalember, egyolyan fiatalember, aki félig-meddig Ruszttanítványának vallja magát. Őrületes kihívás.Ráadásul Jóska távozása után folyamatosanromlott minden. Az életkörülmények, ahangulat, a közállapotok. Mindehhez járult,hogy aránylag új színházról lévén szó, nemnagyon tudtunk a város színházihagyományaira építeni. Igaz: ez rossz is voltmeg jó is. Jobban kellett küzdeni a nézőkért,viszont fogékonyabbak voltak az új-ra. Másutta színházba járás olyan rituálénak számított,mint vasárnap a templom. Na, itt ilyen nemvolt. Ugyanakkor talán épp ez a helyzetsegítette elő, hogy magunk köré gyűjtsük afiatalok egy csoportját. Sok fiatalt vonzott ez aszínház - nézőként és a társulatba egyaránt.

Ez fontos volt? Nagyon fontos. Nekünk, mint az összes

vidéki színháznak, az úgynevezett „minden-evő" színházak közé kell tartoznunk. Kell ját-szanunk vígjátékot, zenés darabot, súlyos drá-mákat; mindezt úgy, hogy egy bizonyos szín-vonal alá ne adjuk. A fiatalok ittléte tette lehe-tővé például, hogy operett helyett inkább musi-calt játsszunk. És megtehettük. mert aközönség nem követelte az operettet: nem volthozzászokva. Tény, hogy ezek az előadásaink

KÁLLAI KATALIN

ÍGÉRET NINCSBESZÉLGETÉS HALASI IMRÉVEL

- A zöld kakadu, a Mélyvíz, A Notre Dame-itoronyőr -, egyszóval a musicalek, a zenésdarabok hozták a legnagyobb sikereinket. Ezenfölbátorodva még az idén be fogjuk mutatni Arevizor megzenésített változatát, és egyBergendy-musicalt is színre viszünk. A másikkérdés, amely a színházunkat nagyon érdekli, aművész és a társadalom viszonya. Ezt kutatta aCsászár és komédiás és a Mefisztó is.

Érdekli ez az embereket? Egy szűk réteget, de őket nagyon érzé-

kenyen érinti. Mennyire lett Zalaegerszeg városáé a

szinház? Amennyire a magyar színházi életé. A ré-

szét képezi. Magyarul: kialakult egy réteg,amelyik szívesen jár az előadásainkra.

Milyen reményekre jogosít mindez? Ha a kérdés arra utal, hogy a várostól

milyen ígéreteket kaptunk, nos, nyugodt lelkiis-merettel mondhatom, hogy semmilyent. Az újönkormányzat eddig még nem nyilatkozott, tu-domásunk szerint a színházra vonatkozóansemmilyen tervet, koncepciót nem dolgozott ki.Sőt. Bizonyos jelekből kénytelen vagyok arrakövetkeztetni, hogy éppen a kultúrát kívánjákföláldozni a „haza oltárán". Ebbe pedig nemszabad belenyugodni.

Vagyis követelőzni, követelőzni... Azért nem ilyen egyszerű a dolog. A

színháznak is megvan a lehetősége arra, hogya saját körülményeit javítsa. Vállalni kell pél-dául azt, hogy az eddigieknél jobbanmegosszuk, polarizáljuk a közönséget. Kit csaka víg-játék érdekel, kit csak a súlyosabb dráma.Ez azt is jelenti, hogy sokkal nagyobbjelentősége lesz a műsortervnek. De ettől nemfélek. A ki-hívásoknak örülni kell. A másik oldalaz anyagi feltételek kérdése. Hogy mennyipénzt tud keresni maga a színház. Ebben istengernyi lehetőségünk van. A színházműhelyeiben például legalább húsz-harmincszakma képviselője dolgozik. Ők, ha ellátták aszínházat, vállalhat-nak bérmunkát. Azalaegerszegi színházban olyan magasszínvonalú a műhelyek munkája, hogy nincs aza díszlet, amelyet tíz nap alatt el nekészítenének, méghozzá fél-harmad áron, mintmásutt. A Mefisztó díszletét, amely egy másikszínházban 7-800 ezer forintba kerülne, nálunk250 ezer forintból kihozták. Bérmunkában isvállalunk díszletkészítést, egyebek mellett agrazi színháznak is dolgozunk.

- Járnak is eleget a rendőrségre... Na, igen. Föl is jelentenek, meg is hur-

colnak bennünket miatta. Valóban nemegyszerrendőrségi ügy lett a vége.

- És hogyan kerültek ki belőle? Mindeddig győztesen, bár kissé meg-

roggyanva. Ezen a lelki kondíciónkat értem.Lassan kezd a hatalmába keríteni az a meg-

győződés, hogy ha az ember itt valami újatakar, tutira veheti, hogy két héten belül föl vanjelentve. Ez amolyan vidéki mentalitás? Magyar mentalitás. A „dögöljön meg a

szomszéd tehene is"-mentalitás. Eddig mindigtisztáztuk magunkat a vádak alól. Várjuk akövetkezőket. Mi mást tehetnénk? Mi lesz a következő ürügy? Ne adjunk tanácsokat. De azt azért el-

mondom, hogy szeretnénk létrehozni egyszinkronstúdiót. Videofilmeket szinkronizál-nánk. Ez azért is jó lenne, mert egy vidékiszínházban sok a ráérő idő. Mindez természe-tesen még mindig édeskevés ahhoz, hogyönmagát fönntartsa a színház. Most tehát várják az önkormányzatok je-

lentkezését? Tud jobbat? Pillanatnyilag azzal is nagyon

meg lennék elégedve, ha egyáltalán ki-derülne,melyik önkormányzat hivatott támogatni aszínházat: a városi vagy a megyei, illetve aregionális önkormányzat? A minisztériumi elképzelések szerint

egyfajta besorolástól függne az állami támo-gatás. Lenne üzleti és művészszínház, s a ket-tő között helyezkedne el az úgynevezett non-profit vállalkozás. E percben melyik kategóriáttartaná megfelelőnek a Hevesi Színház szá-mára? Egyiket se. Nem tudom és nem is akarom

sehová besorolni magunkat. Igazából nemértem ezt a kategorizálást. Mi szerint művész-színház egy művészszínház? Mi az ördög vagyki az ördög dönti el? A szakmai közmeg-egyezés csak ábránd, mert a szakma nem is-meri a szakmát. Legföljebb szájhagyomány út-ján. Vagy mások? Ezt már ismerjük. Talán an-nak alapján lehetne eldönteni a besorolást,hogy hány tagozata van egy színháznak, felté-telezve, hogy a többféle tagozat több funkcióttölt be. Ezek a nagyobb színházak működjenekállami támogatással, a kisebbek pedig, mint miis, egyszerűbb feltételekkel, egyszerűbbfeladatokkal és szerényebb anyagi körül-mények között. Ne vegye szándékos értetlen-ségnek, de én halál komolyan nem tudom, mitőlművészszínház a művészszínház. A mű-sortervdönti el? Vagy az ott dolgozó művészek neve?Vagy a létrejött produkciók színvonala? Egyfajtaszínvonalat kell, hogy jelentsen, nem? Minden bizonnyal. A művészszínház kifejezést egy kissé el-

koptattuk már. Ha művészszínházról beszélünk,akkor a vidékiek közül más nem jöhet szóba,mint Kaposvár és Szolnok, esetleg Pécs. Afővárosiak közül meg a Katona, esetleg aRadnóti, legalábbis az eddigi műsortervealapján.

- Ahogy én látom a zalaegerszegi színházat,egy bizonyos típusú modern zenés műfajmegteremtése mellett a nyitottság a legfőbberénye. Most nem kizárólag arra gondolok,hogy mi történik a színpadon. Hosszú évek ótahoznak áldozatokat azért, hogy a fiatal magyardrámaíróknak bemutatkozási lehetőséget te-remtsenek a Nyílt Fórum keretében. De ide so-rolhatom egy színházi fesztivál, a Teatrio létre-hozását is. Teszik ezt annak ellenére, hogyezek a rendezvények inkább viszik a pénzt,mint hozzák.

Ez igaz. De én azt hiszem, hogy kevésbéköltségesek, mint amennyi művészi és erkölcsi„hozadékuk" van. A Nyílt Fórum hatodik évelétezik, és azóta megfordult itt az ifjú drámaíró-nemzedék jelentős része. Békés Pál, GaracziLászló, Kiss lrén, Sultz Sándor, Zalán Tibor ésa többiek. Olyanok, akik időközben - ismertvagy kevésbé ismert - írókká lettek. Vala-mennyi részünk ebben nekünk is van. És mimás a dolgunk, ha nem ez? Egyebek között. ATeatrio jelentőségéről csak egyetlen mozzanat: aMefisztó bemutatóján ott ült, mert ott akart ülniEmil Abersek, az Alpok-Adria SzínháziFesztivál igazgatója. Nem hiszem, hogy túlzáslenne azt állítani: a Teatriónak köszönhetőenSzlovéniában és Ausztriában jobban ismerik aHevesi Színházat, mint Magyarországon. Csakegészen halkan jegyzem meg, hogy a Mefisztóbemutatójára egyetlen magyar kritikus sem jöttel, jóllehet mindnek küldtünk meghívót.

Most védekezzek? Inkább ne. Ez a beszélgetés nem erről

szól. A rossz álmokkal kezdtük, mi lenne, ha

most jönne az a bizonyos jó tündér? Hogy teljesítse a kívánságaimat? Egész-

séges társadalmat kívánnék a magyar szín-háznak, az egészséges társadalomnak pedig jómagyar színházat.

Michael Coveney vezető angol színikritikusmonográfiát írt a talán legizgalmasabb angliaiszínházról A glasgow-i Citizens Theatre hu-szonegy éve címen.

Harmincnyolc német nyelvű színikritikus sza-vazata alapján „az év színháza" a nyelvterüle-ten a Claus Peymann vezette Burgtheater lett.Az év két rendezője Andrea Breth (Gorkij: Azutolsók, Bochum) és Peter Zadek (Csehov:Ivanov, Burgtheater); az év színésznője JuttaLampe (Virginia Woolf: Orlando, Schaubühne),az év színésze Gert Voss (Othello, Burgthea-ter), az év drámaírói pedig George Tabori, Pe-ter Handke és Bernard-Marie Koltes.

SÁNDOR L. ISTVÁN

A SEMMIRŐL NINCS MIT MONDANI?ÖRKÉNY ISTVÁN: RÓZSAKIÁLLÍTÁS

A felfedezés ezúttal elmaradt. Az Örkény-szín-ház nem gazdagodott újabb bemutatóval. Nemsikerült a tizenkét éve halott író szépprózájánakújabb darabját átmenteni a színpadra. PedigÖrkény maga többször élt ezzel a lehetőséggel;a Tóték és a Macskajáték kisregényből kiindulószínpadi változata után a Pisti a vérzi-vatarbanhoz egypercesek anyagát használta fel.A Rózsakiállítás színpadra állítása nemszerepelt az író tervei között. Erre most HorvaiIstván vállalkozott (aki a Pesti Színház előadá-sát rendezőként és dramatizálóként is jegyzi). Akísérlet kudarca többszörös tévedéssel ma-gyarázható.

Életevidenciák

Az első csapdát maga Örkény állította. A Ró-zsakiállítás természetét, jellegét ugyanis na-gyon könnyű félreismerni. Egy realista kisre-

gény álcájában maxiegypercest alkotott az író.Hiszen művét nem az alakok összetettségevagy a történet megformáltsága teszi érdekes-sé, hanem -- akárcsak az egyperceseket --csupán a helyzetek különlegessége. Az egy-kéttulajdonsággal jellemezhető figuráknál. ameglepetéseket nem tartogató történetnél fon-tosabbak az erőteljes szituációk -- a halállalszembesülő, eltérő emberi élethelyzetek.

A halál félelmes titokzatossága és az élet ti-tokban tartott közhelyei egymás mellett jelen-nek meg ebben a regényben. Ettől a banalitá-soknak váratlanul különleges mélységei tárul-nak fel. Egyszerre mutatkoznak összetartóerőnek és meghaladhatatlan gátnak. Egyszer-re válnak láthatóvá az evidenciák és az ab-szurditások. Az evidenciák abszurditásai.Örkény művei úgy képesek feltárni életünkképtelenségeit. hogy ezek megszüntetését, ki-iktatását még nagyobb képtelenségnek mutat-ják. Nem létezhetünk világunk evidenciái nél-kül, de velük csak ilyenek lehetünk.

A groteszk világlátás lényege ez. Egyszerre is-merhető fel az élet alakításának emberi el-szántsága és a korlátozottság keltette elképe-dés. Örkény túl van a realizmuson, de innen azabszurdon. Nem hiszi azt, hogy felismerhetőemberi törvények mozgatják a világot, deugyanakkor nem vállalja a cselekvőképesség-nek, a rendteremtés lehetőségének teljes ta-gadását. Már nem hisz a karteziánus ismeret-elmélet lehetőségeiben, még nem fogadja el avilág megismerhetetlenségét.

A Rózsakiállításban ironizált evidenciákegyike épp a világ megismerhetőségébe vetetthit, a valóság megértésének elsőbbsége. Ko-rom Áron, a fiatal tévés, a halált akarja lefil-mezni. A megfigyelés által megismerhetőnekvéli az elmúlást. Nem megélni, csak megmu-tatni akarja. A jelenség ábrázolása fontosabbáválik számára magánál a jelenségnél. Így ma-

Rudolf Péter (Korom Ádám) és Garas Dezső(J. Nagy)

KRITIKAI TÜKÖR

radhat vészesen kívül mindazon, ami körülötte(és benne is) történik. Korom alkotótársa, el-lenpontja J. Nagy, az író, aki életének eddigilogikájával szakít, amikor - a halálra mint megéltszerepre készülve - részesévé, átélőjévé, sőttétjévé is válik mindannak, amit ábrázolni,bemutatni akar. De a döntő pillanatokban nincsmit mondania. A halál közelében semmiről semtud beszélni. Csak a semmiről tud beszélni.

Az a kultúra, amelyben maga az élet az egyiklegfőbb evidencia, a halált csak kirekeszteni,kiiktatni képes az élet jelenségei közül. Az életegyedülivé vált emberi néző-pontjából az

elmúlás - mivel a természetnek, s nem a

kultúrának a jelensége - a megsemmisülésselválik azonossá. A mindent leromboló fenyegetőürességgel.

A kisregényben szereplő három haldoklóugyanennek a fenyegetettségnek a kiszolgálta-tottja. Darvas, a tudós, még befejezetlenkönyvét akarja megmenteni. Mikóné az édes-anyjáról szeretne - a halálán túl is - gondos-kodni. J. Nagy az utolsó erőfeszítéseket teszi,hogy túllépjen tehetségének, tehetetlenségénekkorlátain.

Az alkotás, a gondoskodás vágyábanugyanannak az individuális nézőpontnak azevidenciája jelenik meg. Az ember hatással akarlenni környezetére, nyomot akar hagyni magaután. De ha az élet pusztán csak egy-mástólelszigetelt individuumokban létezik - ahogy ezt akisregény jelzi -, a halál valóban azonos a teljesmegsemmisüléssel („J. Nagy mínusz J. Nagyegyenlő nullával"). Ez ellen azonbanmindhárman fellebbeznek. Az egyediségetmeghaladó általánoshoz, az egyéniségen túliközös emberihez, a személytelen emberiséghezfordulnak. (Mikóné a tévén keresztül fordul akörnyezetéhez. Darvas a szakmai utókornakdiktál. J. Nagy a tévénézőkhöz be-szél.)

Ezáltal születik meg - kultúránk keretein belülmaradva - a felülkerekedés esélye. Így jelenikmeg ebben a műben is Örkény egyiklegállandóbb témája, a kudarcban megélt győ-zelem. A halált Darvas azzal igyekszik legyőz-ni, hogy nem vesz róla tudomást. Mikóné azzal,hogy az emberi életet a természet része-kéntképes szemlélni. A rózsákról beszél, névennevezi mindegyiket. Közben öntudatlanulönmagára vonatkoztatja a haldokló hattyú me-taforáját, a fehér rózsák tisztaságszimbólumát,a vörös virág sebzettségjelképét. J. Nagy elé-bemegy a halálnak. Azzal leplezi le titokzatosmisztériumát, hogy visszaemeli létébe. Életé-nek, mindennapjainak részesévé teszi, napieseményhez hasonlóvá egyszerűsíti. Ezzeltartja meg magának az élete fölötti rendelkezéslehetőségét.

Tábori Nóra, Pap Vera, Kovács János, SzalaiKrisztina és Szarvas József a Rózsakiállításban(Koncz Zsuzsa felvételei)

Félsikerek ezek. Darvas egy félfejezetnyinémasággal búcsúzik. Mikóné mint örök vesz-tes. J. Nagy eddig megszerzett teljes tudásánakdevalválódásával. Ez történhet azzal akultúrával, amely csak az életre igyekszik kiter-jeszteni érvényességét.

Az elmaradt titokfejtés

A második csapdát a színpadi adaptáció lehe-tőségeinek félreismerése jelentette. Horvaidramatizálóként alig változtatott a kisregényen.Megtartotta a mű szövegét, szerkezetét. Csakegy-két jelenetet csoportosított át, csak né-hány információt épített bele a dialógusokba.Csupán egyetlen új mozzanattal - J. Nagyhalálon túli megidézésével - egészítette ki azeredeti művet. Úgy érezhette, hogy nincsszükség lényeges változtatásokra. Ezzel a kis-regény történetét önmagában is érdekesnek,alakjait magukban is teljeseknek minősítette. Aszínpadi megjelenítésből azonban az derül ki,

hogy a történet alig motivált, sok esetlegessé-get, számos közhelyelemet tartalmaz. A figu-rák vázlatosak, sokszor csak jelzésszerűek.Nincsen mélységük, nincsen egyedi sorsuk.Ami a kisregény groteszk jelrendszerébenpusztán csak egyik összetevőként, sajátosadottságként jelentkezett, a színpad eltérőtörvényei között hibaként érzékelhető.

Még határozottabbá válik hiányérzetünk azelőadás stílusát, stilizált világát figyelve. Ezál-tal ugyanis eltűnik a színpadi játékból a kisre-gény meghatározó eleme: a reális élethelyzet,a valóságos háttér. Magára marad a történet,lecsupaszítva állnak az alakok. Egyedül élet-képtelennek tetszenek. Úgy tűnik, a dramati-zálásnak vagy a helyzeteket kellett volna ala-posabban kibontania, jelzésekből ténylegesszituációkká alakítania, vagy esetleg a figurá-kat kellett volna elmélyítenie, többdimenziósalakokká formálnia. Így születhetett volna auto-nóm színpadi alkotás. A hűtlen hűség parado-xona ez. Enélkül az eredeti szöveg is csökkentértékűnek hat a színpadról. Mindaz, amiÖrkénynél banalitás, az előadásban közhellyécsupaszodik. Ami a kisregényben hátborzon-gató irónia, itt humorrá egyszerűsödik. A re-gény inkább elhallgat a halál közelében, csakhogy ne hazudjon. Az előadás nevetésbe oldja

A harmadik csapdát a rendező állította magának.amikor elfogadta a színjátékra teljesen al-kalmatlan játékteret. David Borovszkij díszleteelső pillantásra impozánsnak tetszik. Az üveg-építmény egyszerre idézhet virágokat nevelőüvegházat és kriptát. A rendezés azonbanmindvégig tartózkodik attól, hogy metaforikusjelentést adjon a térnek (néhány apró, folytatásnélkül maradt mozzanatot leszámítva). Csupánesztétikai és funkcionális szerepet tulajdonít adíszletnek. Csak használni akarja, pedig teljesenhasználhatatlan.

A középen körbeforduló elem, a kétoldalt ki-forduló üvegszárnyak többnyire szereplőketmozgatnak. Gyors eltűnések, előbukkanásokeszközei. A színpadi varázslat azonban öncé-lúnak hat. Ahogy az esztétizálás is. A színpadelőtere műanyagrózsákkal telerakva. A háttérbőlpálmák derengenek fel. Ebben a mesterségesvirágoskertben alig néhány négyzetméter marada színészek számára. Többnyire meg semtudnak mozdulni. Nem is a saját lábukon járnak.A mozgó díszletelemek forgásával érkeznek ajátéktérre. Aztán csak álldogálnak. Vagy ülnek asötét üvegfal elé helyezett forma-tervezettkarosszékekben. Mint megannyi bénaságrakárhoztatott színjátékos.

Nem tudnak mit tenni. Nincs hol megvetni alábukat ebben a forgó díszletlabirintusban.Nincsenek ténylegesen megformálható alakok,sem valóságos színpadi helyzetek. A közhe-lyeiket, manírjaikat mozgósítják tehát. Jelenvannak a színpadon, anélkül, hogy bármi istörténnék. Van, aki beéri karikatúrával. Másokmagánszámokat igyekeznek felépíteni. Kevéssikerrel. Sok jó színészt együtt régen láttunkennyire jellegtelennek.

Örkény lstván: Rózsakiállítás (Pesti Színház)

Díszlet: David Borovszkij m.v. Jelmez: JánoskútiMárta. Irodalmi konzultáns: Székely Gábor. Drama-

turg: Radnóti Zsuzsa. Világítástervező: Móray Ernő.Zenei szerkesztő: Molnár András. A rendező mun-

katársa: Várnai Ildikó. Színpadra alkalmazta ésrendezte: Horvai István.Szereplők: Rudolf Péter. Bicskei Károly m.v.. GarasDezső m.v. Németh László m.v.. Halász Judit.Tábori Nóra, Pap Vera, Kovács János, SzarvasJózsef. Szalai Krisztina, Hetényi Pál. TakácsKatalin m.v., Gyimesi Pálma m.v., Hartmann Terézm.v., Martin Márta m.v.

a keserűt, csak hogy ne kelljen szembenéznie asemmivel. Megfejtetlenek maradnak az el-múlástitkai, megszólítatlanok a mélységek. Valóbannincs mit mondani róluk? (Árulkodó jel, hogy azelőadás két legsutább jelenete a két halálmegjelenítése.)

A díszletek uralma

KRITIKAI TÜKÖR

F Ö L D E S ANNA

Önismétlés vagy a korábban megkezdett útfolytatása, a siker nosztalgiája vagy a (saját)elért csúcs meghaladása? Találkozás - húsz évután -- egy fiatalemberre!?

Döntsék el azok, akik látták is Berényi Gábor1971-es, legendává híresült grúziai Bánk bán-előadását. Én csak a hírét hallottam, s hogy Az

ember tragédiája Epp Kaidu rendezte, korszakosészt előadásával együtt nyert fesztiváldíjat.Ezenkívül egy anekdotát őrzök róla - a rendezőmaga mesélte -, miszerint a premiert követőenmegkérdezte tőle a társulat egyik vezetőszínésze, vajon sejti-e, minek köszönhető aforró, már-már fenyegetően ki-robbanó siker. atapsorkán. Azután elárulta: a színházban is, anézőtéren is mindenki tudja - a vendégrendezőnkívül -, hogy Grúziában a párt első titkáránakorosz asszony a felesége.. .

Bár közismert, hogy a színházi rendezők - alegnagyobbak is - előszeretettel fordulnak visszaa korábban már sikerrel megrendezettklasszikusokhoz. a művel először találkozó. deannak üzenetére az előadáson kívüli okokbólfogékony grúz közönség előtt kivívott elismerésakár ellenindíték is lehetett volna. A műmegszületése óta majdnem folyamatos, 1848márciusa óta fel-felizzó, közvetlen politikai ak-tualitása (hál' isten) elhalványodott. A kötelezőolvasmányként lejáratott, diákelőadásokon vé-gigunatkozott, sőt, urambocsá, végigröhögött,szinte csak az operaszínpadon librettókéntmegélni képes „tökéletlen remekmű" előadásama nemcsak a Teréz körúti közönség előttkockázatos. Illyés Gyula is hiába vállalkozottlelkes áhitattal a dráma veretes nyelvének, né-mileg csikorgó szerkezetének megújítására.Hiába tudjuk. hogy valódi drámai aranykincsbirtokában vagyunk, a század utolsó évtizedé-ben szinte könnyebb a Bánk bán paródiájávalsikert aratni, mint az eredeti műről lefújni a port.ledörzsölni a rozsdát.

Berényi Gábor ennek tudatában szokatlanulnagy - pontosabban csak nálunk és csak mostszokatlan mértékű - előzetes hírverést csapottaz előadás körül. Nyilatkozataiban már abemutató előtt igyekezett felelni a feltett és felsem tett kérdésekre; bekonferálva a magameghúzott, tömörített, minden ünnepélyességetszentségtörő módon nélkülöző kamara

Bánk b á n j á t , világos, feszes, Katona Józseftehetségéhez méltó előadást" ígért a déli lapolvasóinak.

Első benyomásunk a bemutatón az volt, hogya szentségtörő Bánk bán vizuális keretét VayerTamás történelmi ihletéssel. esztétikusan ésleleményesen teremtette meg. A kon-vencionálisan látványos operaházi tabló helyett akort és a helyszínt közérthetően idéző, lé-nyegében realista díszletet tervezett: a szépkulissza-kőfalakat a teret szűkítő és tágító kár-pitfüggönyökkel tagolta. A klasszikus mű előrebeharangozott modern kamaraváltozata csábit aharsány korszerűségre, de Vágó Nelly, a jel-meztervező felmérte: félszázaddal a frakkosHamlet, évtizedekkel a pulóveres Mizantróp és abőrruhás Lear. évekkel a farmeres Csongor utánegy zakós-nyakkendős Bánk bán vagy ballonosBiberach már csak színházi kuriózum - legjobbesetben is csak külsőséges sikereffektus - lehet.Bánk bánt csak az általa hordozott problémákérvénye teheti kortársunkká.

A rendező szövegkorrekciói a megengedhetőminimum közelében maradnak - olyannyira, hogymeg is kérdőjelezik önmagukat. A Katona veretesnyelvét vállaló. híven követő előadásbanúgyszólván feleslegesnek hat, hogy „lakossa"helyett „lakója", „kennettje" helyett „fölkentje",„esenkedék" helyett „esengtem", vagy akár„virtus" helyett „erény" hangozzék el. Az igazimódosítások ennél lényegesebbek és -véleményem szerint - indokoltabbak is.

Azon már a múlt században sem botránkozottmeg senki‚ hogy a rendezők - terjedelmi okokbólés a dráma zökkenőit enyhítendő - húztak aszövegből. Izidóra szerepének és jeleneteinekkiiktatását azonban filosz lelkemmelmeghökkentő „karcsúsításnak" éreztem mind-addig, amíg csak hallottam-olvastam róla. Utólagazonban azt kell mondanom, hogy hiányérzetünkhiánya igazolja a szokatlan méretű ésmerészségű beavatkozást. Mint ahogy azt is.hogy Berényi nemcsak ceruzával, de ollóval, sőtragasztóval is húzott. A kezdet kezdetén máriskimetszi a dráma testéből az Előversengésdialógusát - de csak azért, hogy később acselekmény logikai rendje szerint - a harmadikjelenetben - „visszacsempéssze" a szövegbe. Atovábbiakban is szinte folyamatosan él hasonló,bár kisebb jelentőségű módo-

KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN

ÉL MÉG BÁNK

KRITIKAI TÜKÖR

Szegedi Erika (Gertrudis) és Rajhona Ádám(Bánk) a Játékszín előadásán (MTI-fotó -Rózsahegyi Tibor felvétele)

sításokkal, sorcserékkel, szerkezeti korrekciók-kal. Ezek egy része - az eredeti művet és az„1971-ben átdolgozott, átszerkesztett grúz va-riáns alapján 1990-ben a Játékszín számárakészült új szövegkönyvet" párhuzamosan ol-vasva - öncélúnak, feleslegesnek tűnik, bárvaló igaz, hogy a látott előadásban egyetlenváltoztatás sem türemkedett ki apárbeszédekből: a néző - és a dráma szövegétalaposabban ismerő kritikus is -autentikusnak, gördülékenynek és logikusnakfogadta el az ollóval szerkesztett dikciókat.Igazából még az eredeti mű tanulságközlőkirályi epilógját sem hiányoltuk. A Bánktragédiáját lezáró, tárgyilagos óhaj - „Engeddmeg illendően eltemettetnem" - katartikusabbpillanatban, magasabb érzelmi hőfokon zárjaa drámát.

A jövendő filológusa számára tán tanulsá-gos szövegmódosításokat a jelen színházkriti-kusa egyetlen szempontból ítélheti meg: segí-tettek-e a dráma és a rendező mai mondaniva-lójának kifejezésében? Amikor egy, a premiertmegelőző sajtóközleményből arról értesültem,hogy tirádák és politika nélküli előadás készül,meghökkentem. Csak az előadás ismeretébenvált világossá, hogy a szerencsétlen fogalma-

zás mögött a mű hagyományos politikumátólvaló elszakadást kell értenünk. Berényi Gábornem az évszázados, egészen a közelmúltigsorsdöntő és közérzetmeghatározó nemzetisérelmek rekapitulációjára, de még csak nemis a milliók számára elviselhetetlen szociálisfeszültségek újbóli felhánytorgatására vállalko-zik - innen a Tiborc-jelenetek drámaiatlansága-, hanem Bánk legszemélyesebb drámájára, abánki sérelemre koncentrál. A szokott-nálnagyobb súlyt kap az előadásban az idősödőférfinak a körülmények által is szított, gyötrőféltékenysége, fiatal asszonyának el-vesztése.

De ahogy az Othellóban, Katona József áb-rázolásában (és a játékszíni előadásban) istöbbről van szó. Bánk poklában nemcsak aféltékenység tüze perzsel, hanem ott sajognagyúri méltóságában is nyilvánvaló magánya,kétfelőli szorongatottsága is; az ország romlá-sának tudatára ébredő, de a romlással szem-befeszülő erők alkalmatlanságát is felmérő po-litikus társadalmi felelősségérzetének megha-sonlása az igazi gyötrelem. Berényi férfisérel-meibe, személyes veszteségébe beleroppantBánkját - bár szövege szerint Tiborcpanaszára utal - mégsem csak a negyvenesztendei szolgálatért száraz kenyérrelkifizetett paraszt sorsa teszi vakból látóváGertrudis udvarában. Tekintetét már akkor avalóra nyitotta, amikor a békétlenektanácskozásán Pe-

tur szemére vetette, hogy belőle a nemzeti rútgyűlölet s nem az igazság beszél; hogy nemgonoszságért gyűlöl, hanem mivel a veleszembenálló más köntöst visel.

A Bánk bán színpadi története tanúsítja, hogyKatona drámája többnyire Tiborc és Peturalakítójának hoz igazi sikert. Az új értelmezésúj szereposztó értékrendet is teremtett, fő-kéntazzal, hogy helyreállította Bánk bán szín-padibecsületét. Rajhona Ádám nem egy nemzetidráma rezonőr hérosza, hanem öregedő férfi ésnagy formátumú politikus. Szenvedélye,megcsalatottságában rátörő fájdalma méltó amásokkal és önmagával szemben is kér-lelhetetlen, következetes nagyúrhoz.

Melinda hagyományosan hálás naivaszerep.Fazekas Zsuzsa Bánk ifjú hitvesének tisz-taságát ezzel szemben egy belső morális tar-talmakat őrző, kemény asszonyember szintjéreemelve, hittel és méltósággal érzékelteti, és et-től a tartástól még az őrület sem fosztja meg.Fazekas Zsuzsának elhisszük, hogy Melindatörik, de nem hajlik. Szegedi Erika is elveti aGertrudis szerepéhez ragadt intrikussémákat.Nem leleplezni, hanem megélni igyekszik II.Endre uralkodni kényszerülő asszonyát; mint-ha a XII. század hajnalán egy lbsen-hősnő el-lentmondásos jellemével szembesítené vádlóit.Kár, hogy dikciójának triviálisabb tónusa né-holsérti a szerep és a dráma méltóságát.

A leegyszerűsítő jellemkliséket kerülő elő-adás a konvencionálisnál összetettebb szerepetjuttat Biberachnak is. Csuja Imre egy, sze-rencsétlen sorsa folytán deviánssá, gonosszázüllött, kiszolgáltatottsága ellen torzul lázadó,nagyon is mai fiatalt játszik - sajnos, nem elégárnyaltan és meggyőzően. Csíkos Gábor Tiborcszerepében láthatóan fél a sematikus politikumés a könnyfakasztó érzelmesség színpadikísértetétől, a nagy elődök nyomasztó emlékétől,ezért fegyelmezett visszafogottsággal,feszengő önmérséklettel, néha tétova fél-mosolyokkal tolmácsolja a monológ mindnyá-junkban élő sorait, de ezzel némileg hatástala-nítja is Tiborc panaszát.

A hagyományokat okosan tagadó mértéktar-tás és a mű belső törvényeit tiszteletben tartóalázat jellemzi Lippai László Ottóját és MádiSzabó Gábor Petur bánját is. Talán csak Ben-kő Gyula Mikhál bánja volt egy árnyalattal ér-zelmesebb, mint amit az előadás szikárabbpolitikuma megkövetelt. Tahi Tóth László Endrekirályából viszont hiányzott a környezete általneki tulajdonított méltóság.

A Bánk bán körúti perújrafelvételén a drá-mával most találkozó fiatalság lesz a koronata-nú, és ők is ítélkeznek. Ha ők elfogadják, éshosszú idő után végre újra megélik Bánk bándrámáját, akkor a szentségtörő rendezés ér-tékmentő feladatot tölthet be.

KRITIKAI TÜKÖR

pontig, de a kettő között nincs ív. Ez a racionálisBánk bán-produkció szabatos, de fénytelennekés színtelennek mutatja Katona Józseftragédiáját. Könnyen megszerezhető irodalmiismeretet ad, de színházi élményt nem. Úgymondja el Bánk bán históriáját, hogy a - vár-hatóan tizenéves - nézők értsék. Érteni fogják.Érezni nem.

Ódon, hidegen sötét és összefoglaló a VayerTamás tervezte színpadkép. Benne rücsköskőfalak és keresztbe-kasul huzogathatófüggönyök szabnak határokat. (A karnisostérelválasztás divatja járványszerűen terjedszínházainkban.) E díszlet elfogadható látvány.de a drámához túl általános háttér. A műmindegyik helyszínéhez illik, tehát egyikhez semjobban, mint a többihez. S ha mégis meg-próbálnánk valamennyi eseményt az adottszínhez kötni, az furcsa eredményhez vezetne.Arra jutnánk, hogy az egész első szakasz egykocsma oldalában, sötét mellékutcában ját-szódik. (Hiszen a szereplők a falak előtt bo-nyolítják le ügyeiket, miközben zene és dáridó-zaj szűrődik be a színpadra.) Petur bán házapedig leginkább egy vasúti kocsi lehetne,amelynek egyetlen kupéjában szorong az összesutas, a többi helyet üresen hagyva. (A színpadfélreeső zugában üldögél, egymással szemben abékétlenkedésre ítélt féltucatnyi statiszta.) Nemszerencsésebb a függöny sem„ minthogy asorsdöntő események eltakarására szolgál.Váratlanul lepel mögé szalad Ottó és Biberach,hogy ne kelljen a nyílt színen egy hihető tőrdöfésbemutatásával bajlódni. Ugyan--csak függönymögé vonul Bánk, amikor gyilkos tetténekvégszava vészesen közelít. Gertrudis megértőenés tapintatosan követi, nehogy a szemünk láttárakelljen összerogynia. Majd a szúrás után, afüggöny egy részét lerántva (tépőzár!) mégvisszazuhan a látható területre. Kínosanmesterkélt az akció.

Berényi Gábor eligazító rendezése azt szol-gálja, amit a színpadra alkalmazás és a dra-maturgiai munka: a Bánk bán pofonegyszerűismertetését. A rendező a helyzetek világossá-gára, egyértelműségére ügyel, ennek megfele-lően mozgatja színészeit. Láthatóan számolt anézők korával és mentalitásával, de bizonyosvonatkozásban ő is rosszul ítélte meg őket.akárcsak Rajhona az említett estén. Mert a fia-talok az állandó alapzajt olyankor fokozzák,amikor a színpadon történtekre reagálnak. S hafigyelünk, észrevehetjük, hogy viharos reak-

cióikat a hiteltelen mozzanatok váltják ki. A pa-tetikus pózok, a hamis gesztusok, a termé-szetellenes megnyilvánulások. Amit nem hisz-nek el, azt nevetik ki az ifjak. Modortalanul, deegészségesen, őszintén. Mulatságosnak találják,hogy Lippai László Ottója rövid időn belülkétszer is térdre borul. Felkacagnak, amikor asótlanul és szótlanul üldögélő békétlenkedők aközönyös bámészkodást megszakítva, kórusbanlelkesednek. Kuncognak, amikor Benkő GyulaMikhál bánja túl teátrálisan emeli üdvözlésre akarját. Vihognak, amikor Szegedi ErikaGertrudisa ,hálóingre és köntösre derék-szíjatvesz fel, tőrrel az övben. Somolyognak a Bánkfiát játszó kedves, mosolygós kisgyerek láttán.(Talán csak egyszerűen visszamosolyognak rá,mivel a színpadon ezt senki nem teszi meg.) Ésnyerítenek, amikor Gertrudis oly kicsináltan esikel Bánk keze által. Hangos örömmel ismerik fel atépőzárat. Kifelé jövet is azt emlegetik.

Egy héttel később, a december 18-i előadásonismét iskolások töltötték meg a nézőteret, ezúttalcsak félig. Ennek megfelelően csendesebb,nyugodtabb (fél)ház fogadta a produkciót. Aműélvezet ugyan ekkor sem volt zavartalan, afolyamatos fecsegés zaját most a szín-falakmögül biztosították. Ezen az estén mégiskiderült. hogy Rajhona Ádámban megszületettBánk bán. Ha hagyják, megéli előttünk egynagyformátumú drámai hős sorsát. Megértetivelünk, mit jelent Bánk számára a Melinda jel-szó, s hogyan tör elő egy férfiból az addig nemismert féltékenység. Érzékeljük lelke viharait éskétségbeesett igyekezetét, hogy józanulmérlegelje személyes sérelmét és az országügyét. Megteremti azt az erőt és morális fölényt,amellyel ,maga mellé állítja a békétlenkedőket,és lefegyverzi Petur bánt. Látjuk rajta, hogyhosszas oda nem figyelés után egyszer-csakfelfogja Tiborc panaszát. Kifejező a Gertrudisiránt érzett undora és megvetése is. S Bánk egyriadt mozdulata - ahogy hirtelen elkapja kezétMelinda válláról - elárulja azt a nagyon emberidöbbenetet, amelyet felesége megőrülése vált kibelőle. Rajhona az előadás végén hatalmastapsot kapott.

Tapasztalatainkat összegezve, egyáltalán nemmondhatjuk. hogy a Bánk bán diákközönségekritikátlanul viselkedik a Játékszínben.

Katona József: Bánk bán (Játékszín)Díszlet: Vayer Tamás. Jelmez: Vágó Nelly. Zene:

Novák János. Dramaturg: Kárpáti Péter. A rendező

munkatársa: Bodori Anna. Kamaraszínpadra alkal-

mazta és rendezte: Berényi Gábor.Szereplők: Tahi Tóth László, Szegedi Erika. LippaiLászló, Rajhona Ádám, Fazekas Zsuzsa. BenkőGyula, Tahi József, Mádi Szabó Gábor, Uri István,Bal József, Csuja Imre, Csíkos Gábor.

STUBER ANDREA

„...Bánk a király személye - esküszöm / Megis fogok felelni ennek, és / Habár tulajdon síro-mon fog is / A békességetek virágzani" - fo-gadkozik Bánk a dráma első szakaszának vé-gén. S amikor a Játékszín hatodik Bánk bán-előadásán (december 10.) a címszereplő, Raj-hona Ádám a fentiek szerint esküt tesz, meg-botlik a nyelve. Sírotokon - mondja síromonhelyett, s az elrontott birtokosrag miatt mindjártmeg is áll egy pillanatra. Sebtiben átgondolja alehetséges alternatívákat: kezdje újra a mondatotvagy folytassa, mintha mi sem történt volna.Látszik, ahogy eljut a döntésig: a viháncológyereksereg úgysem figyel, s úgysem érti arégies szöveg minden szavát, tehát fölöslegeslenne ismétlésbe bocsátkoznia. Lelki kezévellegyint egyet, s szavai tovább. Íme, két szóközött lejátszódott a színpadon egy kis dráma,mely azzal ért véget, hogy a címszereplőreménytelennek nyilvánította az aznapi estét.Kár az igyekezetért, gondolta, hiszen sem aszínpadi eseményeknek, sem a nézőtéricsittegéseknek-pisszegéseknek nem sikerültelérniük, hogy a publikum csendben maradjon.Nem irigylésre méltó ilyenkor a játszók helyzete.Átélt alakítások aligha születhetnek ilyenkörülmények között, a színészek inkább csak afegyelmezett feladatteljesítésre koncentrálnak.Bizonyára óriási önuralmat követel, hogy nevegyenek tudomást a nézőtér produkciójáról.

Mindazonáltal Rajhona Ádám téved, ha azthiszi, hogy a zajongó középiskolások nem fi-gyelnek oda az előadásra. A folyamatos te-remmoraj, a szünet nélküli csevegés egyáltalánnem független a színpadi történésektől. Az ifjúnézők nem vicceket mesélnek egymásnak,hanem kicserélik pillanatnyi véleményüket.Olykor pedig tanakodnak, közösen igazodnak ela darab szereplői és eseményei között. („Az aszakállas a Bánk bán?" - kérdi mögöttem valaki aszomszédját.)

Kétségtelen, hogy a színpadra alkalmazó ésrendező Berényi Gábor s a dramaturg, KárpátiPéter munkája jótékonyan szolgálja a tragédiaáttekinthetőségét, követhetőségét. A húzások ésszöveg-átcsoportosítások következtébenszikárabb és logikusabb lett a cselekmény. Igaz,a kiselejtezett részek közé keveredett valahogy adarab svungja is. E szűk két órába nem fért belea dráma lendülete, sodra, „nagy-szabása".Pontosan és okosan összeállított jelenetsortlátunk, mely a dramaturgiai észszerűségjegyében jut el a kezdőponttól a vég-

BÁNK BÁNK

KRITIKAI TÜKÖR

SZŰCS KATALIN

VÉGJÁTÉKVERZIÓZALÁN TIBOR: AZUTÁN MEGDÖGLÜNK

Katartikus és lehangoló Zalán Tibor A z u t á n

megdöglünk című drámája az újvidéki H csoportelőadásában. Katartikusan lehangoló. Pedig abecketti abszurddal, e ma már klasszikusnakszámító végjáték-szituációval nehezenegyeztethető össze a katarzis fogalma. Adottesetben mégis erre kerül sor. Talán mert Zalándrámája csak látszólag, külsőségeiben követi,formanyelvként használja a Beckett teremtettetradíciót. Lényegét tekintve azonban „hagyo-mányos" mű, amelynek végkövetkeztetésemegegyezni látszik ugyan a végjáték-szituációkeleve elrendelt megoldottságával (azazmegoldhatatlanságával) - amennyiben az ember(az emberiség) önfelszámolásába torkollik -, deebben a játékban benne van a veszteség ésennek feltételeként a lehetőség mozzanata is. Améhében egy új élet - lehet, hogy torz, lehet,hogy nyomorék, de élet - lehetőségét hordozó„utolsó" asszony elpusztítása a nem tudatosultöngyilkosság végzetes gesztusa. A véghelyzetZalán számára kiindulópont az emberitársadalom működésének modellálására, atársadalmasodás folyamatát élő embertermészetének diagnosztizálására.

A civilizáció csaknem teljes pusztulása,önfelszámolása után - valamikori létére jó-szerével már csak az asszony vérvörös rúzsaemlékeztet - megmaradt három ember, II, Al éslla. Viszonyrendszerük felfogható a társa-dalomkicsinyített másaként, a társadalmasodás igenmagas fokáról a csaknem kezdetekig, az állatiösztönöknél alig magasabb rendű életműködésekszintjére visszazuhant emberiség rövidített,gyorstalpaló fejlődéstörténete-ként. És ennek afejlődéstörténetnek, szemben a végjátékdramaturgiai hagyományaival, lényege apszichológiai realizmus. (Legalábbis az előadásezt látszik igazolni.)

Az újvidékiek bemutatója valószínűleg attólhatásos, hogy felismerték a drámának fent jel-zett, a becketti abszurdtól elütő sajátosságát.Bár Hernyák György rendezése is hangsúlyosanutal a formanyelvi előzményre, amikor például arongykupacokból előkecmergő szereplőketkörülvevő „világvége"-térbe még egy kukát isbelekomponál - a játék meghatározója azalapszituáció abszurditásán túl a pszicholó-

T ö r k ö l y Levente (Al) és Bicskei István( 1 1 )

KRITIKAI TÜKÖR

giai realizmus. A konkrét szituáció - miközben aszínészi játék szinte drasztikusan hitelesíti -egyszersmind általános érvényűvé tágul.egyetemes értelmet nyer, az eredendően jelké-pes mozzanat pedig konkrét szituációban képesmegjelenni és működni.

Hétköznapi értelemben hitelesek, valósze-rűek az olyan abszurd elemek, amilyen példáula primitív társadalmakat idéző hatalomszimbó-lum, az „ezüst"-dominó (vagyis egy nyilvánva-lóan egyszerű alumíniumlapocska). Ezt a vég-lények hierarchizált „társadalmának" csúcsánelhelyezkedő II - Bicskei István - birtokolja, a„kiválasztottság" legitimitását biztosító, tündér-mesébe illő eredettörténettel teremtve meg ajelkép erejét. A közmegegyezés alapján alatt-valói státusban levő Al - Törköly Levente -.pedig kitüntető kegyként, a gyönyörökgyönyöreként játszhat vele, mígnem rátalál egyhasonló „ezüst"-dominóra, s ezzel a hatalomjelképének birtokába jut. Ezután rádöbben azezüstdominó alumínium voltára, s a szim-bólumértéket megteremtő történet hazugságára.Al megrendülésében és II meghunyászko-dásában benne van az egymás iránti bizalom, aközmegegyezés megszűnésének, az olykorkegyetlen, megalázó, de mégiscsak közös játékelvesztésének emberi fájdalma: a szerepekfelcserélődésében pedig megszólal a hatalommibenléte és a birtoklása iránti szerzői-rendezőiszkepszis.

Konkrét fizikai cselekvés: gyilkosság áldo-zata lesz a titokzatos negyedik szereplő, a fé-lelmet hozó kalapos ember (Bakos Árpád). Azene nyelvén beszélő - ha úgy tetszik, a mű-vészetet jelképező - szaxofonos az élet szim-bólumaként kenyeret hoz, ám egyszersmindbenne ölt testet az a megfoghatatlan rettegésis, amit Halálnak nevezünk, s ami éppen emegfoghatatlan voltában elpusztíthatatlan. Akalapos ember hozza az egyébként élettelentérbe a zöldellő ágat, a megújuló természet jel-képét, amely két másik élet, a várandós lla ésmagzata meggyilkolásának, vagyis az életmegszüntetésének eszközévé válik. A kalaposférfi alakja és a hozzá kapcsolódó jelképek mégennél is többféleképpen, rendkívül össze-tettenértelmezhetők, s ez valószínűleg legalábbannyira rendezői, mint szerzői érdem.

Miközben fogalmi szinten felvetődik élet éshalál, hatalom, idő és időtlenség problémája, acselekvés szintjén megszületnek a mindenna-pok túlélési stratégiáinak olykor megmásítha-tatlan, jóvátehetetlen válaszai, máskor csupánválaszkísérletei. Az időről és időtlenségről filo-zofáló lla vagy Al többnyire a szerző iróniájánakeszköze. Amikor azonban a jelen elviselésénekegyetlen esélyeként lla - Vicei Natália - nemhajlandó emlékezni a Robbanás előtti életére,hanem a jelenből teremti meg saját

Vicei Natália (lla)(Dudás Szabolcs felvételei)

múltját, vagy amikor Al e szándékosan elfelej-tett múlt felszínre hozásáért küzd, akkor mind-.

ketten élik a filozófia feltette kérdéseket. Eztörténik akkor is, amikor történettelen, múltnélküli vegetáció „természetes" - vagy mondjukígy: állati - harmóniáját megtörve Al megtesziaz első emberi gesztust lla s ezzel az emberilét felé, és így átrendeződnek a három lényközötti kapcsolatok.

Al akkor is a teória felvetette kérdést éli,amikor hiúságból, félelemből, megcsalattatás-ból, irigységből, de mindenesetre racionális ér-vekkel győzi meg Ilt lla gyermeke világrahozá

sának tökéletes értelmetlenségéről. Fájdalma-san megrendítő, szánalmat ébresztő, veszte-ségérzetet keltő ez a döntés, s a létfilozófiai ál-talánosítás felé terelő szimbolika következté-ben egyetemes érvényű is. A művészi alázat-nak, a rongyokba burkolt lelki lemeztelenedés-nek egészen kivételes példája az, amit az újvi-déki színészek a nézőtől karnyújtásnyira, teháta hamisság leplezésének lehetősége nélkülmutatnak.

Zalán Tibor.' Azután megdöglünk (Az újvidéki H

csoport előadása)

Rendező: Hernyák György.

Szereplők: Bicskei István. Törköly Levente, Vicei

Natália, Bakos Árpád.

KRITIKAI TÜKÖR

BUDAI KATALIN

AMIT NEM LEHET TUDNIBERNARDSHAW:SOSEMLEHETTUDNI

Várakozással és kíváncsisággal készülődtem aVárszínházba. „Sosem lehet tudni"-alapon.Bizonyára maradt még valami a jó öreg Shaw-ban, ami átfordítható, átmenthető mostanra.Például az új nőtípust lehetne a század elejifeministák csipkedésének örve alatt leleplezni -gondoltam. Azt az új businesswoman-imágót,aki diplomatatáskával érkezik a „Slender You"tornáztatógép projectjéről, és karriertréningreigyekszik. Vagy a szétszakított családok, amásodrendűvé lefokozott apák keserveitjátsszák majd ki? - morfondíroztam. Vagy amásság, a más ruha, más hanghordozás, másízlés iránti türelmetlenséget? Ez a „feministaírónő és három gyermeke"-történet ugyanisminderre alkalmas lenne: az asszonynak végreel kell mondania, ki is az az elhagyott, maradi,zsarnok apa, akitől megmentette gyermekeit,egyszersmind reájuk erőltetve a magaérzelemmentes, rideg, észérvű „új nő"-képzetét. Végül ütődött ügyvéd, kedves öregpincér, hozományvadász filozófus, fogorvos ésbriliáns agyú jogtanácsos segítségével létrejönaz összeborulás, azaz a nézetek és életvitelekkonszenzusa - a tengerparti üdülőhely téli-kertjének pálmái alatt, víg maszkabál köze-pette.

A minap megdöbbentett kissé, ahogyan akiváló színházesztéta Ibsenről beszélt: mindenmegérdemelt tisztelet ellenére mára elavultnak sérdektelennek minősítve őt. Nem tudom, Shaw-ról most mi a véleménye. Mert míg Ibsenbenlenyűgöz az alig változó lélek akár„mechanikusan és előre kikövetkeztethetőenlepergő" imbolygása, éppen azért, mert ismerősés közös, addig Shaw-nál a tizenkilencedikszázad végének hol zavaros, hol erőszakos,hol naiv társadalomjobbító ideáinak kigúnyolá-sa mára riasztóan avíttnak hat. Míg lbsen - úgytetszik - inkább „feljövőben" van ismét, addigShaw egyre ürül, szürkül. Leginkább talán -Johannáján kívül - csillogó szócsatái,paradoxonai élnek, szinte önállósodva maguk-tól a daraboktól.

Kiindulópontomhoz visszakanyarodva, ezérttöltött el várakozással, vajon Csiszár Imre mitvesz észre, mit hoz közel, mit emel ki ebből anőgyűlölő, nőfricskázó vígjátékból, amely ele-gánsan molyosodó prémgallérra emlékeztet.Nem olyan rendező ő, aki csak úgy, jobb híján,

időkitöltőnek vesz elő darabot, különösen nemegy izgalmas, megoldatlanságaival is elgon-dolkodtató Csongor és Tünde után.

Nos, teljes a csalódás. Két és fél óraücsörgés után sem derül ki, mit keres a buda-

Gábor Miklós (Clandon) és Molnár Zsuzsa(Gloria) (Pohárnok Gergely felvétele)

pesti Nemzeti Színház kamaraszínházánakpatinás épületében Bernard Shaw ír szerzőSosem lehet tudni című, 1898-ban írott műve.Kellemes, ügyesen lebonyolított, néhol enyhemosolyra, derülésre biztató előadás ez, aszakmai rutin valamennyi jegyével, bármiféleszikrázás, telített színpadi pillanat, önmagairánt támasztott tartalmi igény nélkül.

(sSmscm

jelBlsSm

kttimqjdkdt

vgnef

thpRjbhmsMha

vts

KRITIKAI TÜKÖR

Az, hogy ízléses és dekoratív a színpadképa halottasházat idéző rakparti vendéglőt le-zámítva), látványosak és jellemzőek a ruhák -zékely László, illetve Szakács Györgyiegszokott magas színvonalú munkái -;

zakmai minimum ugyan, mégis olyan gyakransalódunk e téren, hogy ennyit legalább érde-es leszögeznünk.

A szereplőkkel nincs semmi baj: saját rutin-uk páncélzatában biztonságosan közlekednekbben a szecessziós-iparművészeti hatású vi-

ágban. Vass Éva, Agárdi Gábor, Kováts Adél aarta- és Szép Ernő-darabokból jönnek át - így

egalább nekünk, magyaroknak bebizonyo-odik, hogy Szép Ernő van olyan jó író, minthaw, ha nem jobb, még akkor is, ha ezt csaki tudjuk.

Kínkeservesen próbálok magyarázatokatiötölni. Kellett valamiféle közönségcsalogató,uti darab. De hát ez már nem az! Vagy Csiszáralán a szűkebb körű atelier-darabok feléndulna ezzel a Shaw-rendezéssel a monu-

entális formák világából, mondjuk, az En-uist-típusú szerzők intenzív, fojtogató szférá-

ába, s ez az előadás valamiféle „formába len-ülést" célozna meg? Ennek viszont minden-éppen ellentmondani látszik a külsődleges,ekoratív, szenvtelen, semleges biztonsági já-ékmód.

S a közönség pontosan érzi ezt. A játék telean nagy kimenetekkel, úgynevezett abgan-okkal, de közülük egy sem „jön" be. Az egészem képes olyan hangulatba hozni, hogy azgyéni produkciók nevettető végszavait hálásanogadjuk.

Éppen emiatt nem lenne sportszerű részle-esen értékelni az egyéni teljesítményeket: aangulatos szólókat, a Kováts-Cseke ziccer-árosból Kováts Adél racionális-sprőd humorát,eviczky Gábor abszurd, fanyar színpadi

elenlétét, Agárdi Gábor visszafogott, földön járóölcsességét. Viszont az általános megfog-atatlanságon belül is múlt nélküli, indokolatlanaradt Vass Éva Clandonnéja (sajnos sok

zöveghibával is) és bizonyos mértékig Gáboriklós túlzottan gyermeteg-sértődöttre, mond-atni „Lukács Gyuri bácsisra" vett eltaszítottpafigurája.

Céltalanul, értelmetlenül eltöltött, üres időolt ez - nem mondható, hogy sosem lehetudni, mikor mire lesz még jó. Még tanulságem vonható le belőle.

Bernard Shaw: Sosem lehet tudni (Várszínház)

Fordította: Ottlik Géza. Díszlet: Székely László. Jel

mez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Bereczky Erzsé-

bet. Rendezte: Csiszár Imre.

Szereplők: Vass Éva, Cseke Péter. Kováts Adél

Molnár Zsuzsa, Reviczky Gábor. Gábor Miklós. Pa

taky Jenő, Agárdi Gábor. Körtvélyessy Zsolt, Papp

Györgyi.

A Nemzeti Színházban, mielőtt a játék elkez-dődnék, Figaro bemutatkozik. Ballonkabátbanjön ki a színpad elejére, és elmondja életrajzát.Annak a hosszú monológnak jó felét, amellyela szerző eredetileg a bonyodalmak végső ki-bogozódását tartóztatta fel. Ebből az önélet-rajzból ugyanis megtudhatja a néző., hogy egynem éppen fiatal ember készül itt házasulni.Sok mindent megért, sok mindenen keresztül-ment már a vőlegény, míg megállapodott a Se-villa melletti Aguas-Frescas-i kastélyban mintvárnagy, és végre nősülésre is gondolhatott. Adramaturgiai beavatkozásból származó nyere-ség tehát annyi, hogy megérthetjük, miért aszerepnél idősebb Haumann Péter játssza Fi-garót. Meglehet, ezt az alakítás önmagában isigazolhatná. Ezzel szemben kétségtelen vesz-teség, hogy a fontos és ma is igen időszerű-nek tetsző társadalmi mondanivalókat hordozóbiográfia nem az események csúcspontján. a

Ráckevei Anna (Suzanne), Léner András(Chérubin) és Haumann Péter (Figaro) (KonczZsuzsa felvétele)

nézői figyelem maximális koncentrációjaközben hangzik el, akkor, amikor még csak rá-hangolódunk az előadásra, amikor még nemtudjuk igazán, miről is lesz szó, s nem érzékel-jük azt a világot, azt a közeget, amelyben ahőssel mindez megeshetett. Az aktuális célzá-sok is magukban állnak itt, s legfeljebb csakegy jobb kabarékonferansz hatását kelthetik.De nemcsak az előrehozott szöveg súlyacsökken attól, hogy nem az eredeti helyénhangzik el, hanem a történet drámaisága isveszít erejéből. Részint a monológ másik fele, afilozofikus gondolatok, tűnődések legalábbannyira összefüggenek a felsorolt emlékekkel,mint az alcím szerinti „őrült nap" történéseivel.részint pedig ennek az önvallomásnak az adrámai funkciója, hogy utána egy másik, jelen-tősebb, súlyosabb, tartalmasabb, ismerősebbFigarót lássunk a gesztenyésbeli bohózatban.

Az lglódi István rendezte Figaro házasságaés benne Haumann Péter azonban adós ma-rad Figaro igazi drámájával. Es nagy lehetősé-get szalasztanak él. Mert ha mertek szakítani aszerep életkori kliséjével, sőt Illyés Gyula

ÖREG EMBER NEM VÉN EMBER

BEAUMARCHAIS: FIGARO HÁZASSÁGA

ZAPPE LÁSZLÓ

KRITIKAI TÜKÖR

szövegével is, akkor lehámozhattak volna mássztereotípiákat is, darabról, szerepről egyaránt.Mert a legkülönbözőbb világnézetű és minden-féle esztétikai indíttatású elemzések Figaróbanáltalában a ravasz, cseles, okos, ügyes, mindiga talpára eső diadalmas polgár mintapéldányátlátják. Holott talán nem is kell nagyonmegvakarni a történetet, hogy átlássuk: Figaroegyetlenegyszer sem győz benne. Egyetlenfondorlata sem válik be, egyetlen csele sem si-kerül, különféle intrikái folyton keresztezik egy-mást, és mindig visszahullanak kieszelőjük fe-jére. Helyesen tette az új fordítást készítő For-gách András, amikor a „folle journée"-t nem„bolond napnak", hanem „őrült napnak" ma-gyarította. A véletlen a dolgok összekeverésé-ben és kibogozásában egyaránt nagyobb sze-repet játszik itt a józan értelemnél, az okosszámításnál. Figaro polgárerényei közül legfel-jebb a sorsot elfogadó, az életet ámulattal sze-rető bölcsesség működhet igazi jelentőségeszerint. Figaro legalább annyiszor sül fel, mintAlmaviva, a sorsnak éppúgy ki van szolgáltatva,mint ura. Valójában önhitt balekok mindketten,akik egyaránt azt képzelik, hogy urai azeseményeknek, holott csak elszenvedői. Míg agróf születésétől, rangjától eredezteti magabiz-tosságát, az inas a maga öntudatát furfangoseszéből, élettapasztalatából, sokirányú kép-zettségéből meríti; lényegében azonban mind-ketten képzelődnek. Az „őrült nap" logikájánakvalami ilyesféle értelmezés felelne meg igazán.S a kopaszodó, öregedő Figaróhoz jól illenék isa kiszámíthatatlan sorsával merészenszembeszálló, elszántan küzdő balek drámája.Haumann Péter azonban a mindig győztes Fi-garót állítja színre már-már zavaró precizitás-sal. Öreg ember nem vén ember - tudatjaminden energikus megnyilvánulása. Vala-mennyi gesztusa, hangsúlya pontosan kiszá-mított, tévedhetetlenül találja el a nézői reflexe-ket. Nemcsak nevetett, de folyvást meglep,meghökkent, érdeklődést kelt maga iránt. Eztszokás mifelénk igényes, ízléses szórakozta-tásnak nevezni. Csak hát Figaro alakjában en-nél mérhetetlenül több lehetőség van.

Ha már újrafordíttatták Illyés Gyula után adarabot, úgy vélnénk, ezzel a színháznak, arendezőnek valami célja van. Az előadás soránazonban az a legfeltűnőbb, hogy nem is tűnikfel: másik szöveget hallunk. Pedig ForgáchAndrásé elég jelentős mértékben eltér azIllyésétől. Nem jobb vagy rosszabb annál, ha-nem más stilisztikai közegben mozog. Nem-csak abban nyilvánul ez meg, hogy Zsuzsitvisszakereszteli Suzanne-ná, ami helyes: aZsuzsi nagyon idegenül hangzik a spanyol-francia nevek társaságában: de hogy Mamlaszbírót Hübele névvel illeti, az viszont rossz, mertegyáltalán nem illik a figurához. Forgách And

rás szövege végig köznapibb, keresetlenebb stalán városiasabb. A rongyosból cafat lesz, akikapósból kicsapongó, a deli, daliból szép, vi-dám, a másítból változtat, az aranyosból enni-való, a nyúlfiból tapsifüles, az iszonyú tréfábólrémes vicc, a kis szemtelenből kis hülye (egy-általán, igen érdekes, hogy mikor hülyéznekIllyésnél és mikor Forgáchnál). Az utolsónak ri-herongy, a cuppanós csóknak nagy puszi felelmeg az új fordításban. Forgách András aközkeletű idegen szavaktól sem tartóztatja megmagát, indiszkréciót emleget, amikor Illyés aztírja: „bántott a szava", a cselszövést intrikánaknevezi, nála nem tollba mondják a levelet,hanem diktálják, „Isten veled!" helyett „Agyő!"-tköszönnek, a furcsa sors abszurddá válik, s azt,hogy micsoda zűrzavar, úgy fejezik ki: milyenbizarr ez az egész!

Haumann ballonkabátja az előadás elejénmég az új szöveghez illő Figarót ígér, de mi-helyt szögre akasztja ezt az anakronisztikusruhadarabot, mintha el is felejtkeztek volna ró-la a produkció összes létrehozói, hogyeredetileg talán valami mást akartak. Az őrültnapot nem a történet, a cselekmény alaposelemzésével és az annak megfelelőjátékstílussal, ha-nem őrült ötletekkeligyekeznek ábrázolni. A legkirívóbb, hogy agrófné - akit itt grófnővé léptettek elő, holottszármazásáról legalábbis A sevillai borbélyból

már tudhatunk valamit - fel akarja akasztanimagát ágyának baldachinjára, s a kötél ezutánsokáig a nyakán marad. Ez mindenféleértelmetlen játékokra kényszeríti BánságiIldikót, aki úgy tesz, mintha a grófné holmisálnak vagy nyakéknek igyekeznék feltüntetni akötelet. A nézők ezen jót kacarásznak, sközben minden más elsikkad, ami a színpadonfolyik. A morbid ötlet nem illik sem a grófnéjelleméhez, sem a darabhoz, sem az előadástöbbi eleméhez. Ugyanígy nem illeszkediksemmihez az, hogy olykor operai recitativóként,csembalókísérettel mondják a szöveget, semaz, hogy a méla lovász többször is visszatérmegtudakolni, miért is kellene lóhalálábanSevillába vágtatnia, sem az, hogy a tűzi-játékotelőkészítő szolga robbantó szerkezetet hurcola nyakában. Mindebből nem áll össze stílus, azőrültségekből nem fejlődik ki következetes,abszurd darabértelmezés és annak megfelelőjátékfelfogás. Az előadás alapját a hol jobban,hol gyengébben alkalmazott konvenció képezi,sikerét is annak köszönheti. A történet végül isroppant mulatságos, és az előadók is eléggéprofesszionálisak ahhoz, hogy a poénok nesikkadjanak el.

Igazi jellemet azonban csak Bubik Istvánnaksikerül ábrázolnia: Almavivája nemcsak pontosrajza a feudális előjogok és a felvilágosultságközött vívódó nagyúrnak, de van benne valamiegy hatalmasra megnőtt gyerek kiszámíthatat-

lanságából, szeszélyességéből. Elkényeztetett,kényelemhez szokott ember ő, aki nem érzé-kelheti igazán, hogyan is élnek azok, akikreszép elvei, eszméi vonatkoznak. Az előadáslegjobb - talán az egyetlen igazán jó - ötleteaz a fürdőlepedő, amelyben Bubik színpadralép.

A Suzanne-t játszó Ráckevei Anna szaktu-dása vígjátékban őszintébbnek, természete-sebbnek hat, mint tragikai szerepekben. Bán-sági Ildikó játéka nemigen látszik ki a rendezőiötletek alól; hol bőgnie kell, hol csembalóznia,hol a kötéllel bíbelődnie. Ami mégis kibukkanmindezek alól, az olyan fokú asszonyi gyenge-séget sejtet, amely szinte valószínűtlenné teszirészvételét a férje elleni intrikákban. Marcelli-nát Törőcsik Mari pompás, rikító öregasszony-nak mutatja, akinek sok színébe jellemének ésdrámai szerepének hatalmas fordulata is bele-fér. Léner András igazi lányos kamaszt hozszínre Chérubin szerepében, kiváltképpen re-mekül tud félni, reszketni, megrettenni. Raksá-nyi Gellért, Horkai János, Ivánka Csaba, VéghPéter, Mihály Pál az előadás nyújtotta keretekközött precízen működik közre; mindenki hoz-za a neki kijáró néhány poént. Veress Gabrielladíszlete viszont nemcsak csúnya, hanem al-kalmatlan is, Kaczur Csilla ruhái pedig éppolykövetkezetlenek, mint az egész produkció.

A Figaro házassága mindemellett most isbizonyára nagy sikert fog aratni. Jelentős szí-nészek, a szakma java szórakoztatják aközönséget pontos, gondos, célratörő munká-val. Csak éppen az egésznek a célja, értelme,Beaumarchais vígjátékának tartalma vész el.

Beaumarchaís: Fígaro házassága (Nemzetí Szin-ház)Fordította: Forgách András. Díszlet: VeressGabriella. Jelmez: Kaczur Csilla. Zene: MárthaIstván. Dramaturg: Bereczky Erzsébet. A rendezőmunkatársa: Kutschera Éva. Rendezte: Iglódi István.Szereplők: Bubik István, Bánsági Ildikó, HaumannPéter, Ráckevei Anna. Törőcsik Mari, Raksányi Gel-lért, Madarász Éva, Léner András, Horkai János,Végh Péter, Ivánka Csaba, Botár Endre, Mihály Pál,Péntek Zoltán.

Újjáalakul a Brecht egykori lakóházában be-rendezett (volt NDK-beli) Brecht-centrum:„multimediális orientációjú" irodalmi központ-ként fog működni. A nevét megtartotta volna,ám ez ellen a Brecht-örökösök tiltakoztak, ígyaz intézmény új neve: Új Diderot Társaság.

Otomar Krejča kerekedett felül a Laterna Magi-cával való vitájában: visszakapta hajdani szín-házépületét, ahol kísérleti stúdiót alapít majd.

BÉRCZES LÁSZLÓ

KINEK KELL A SZÍNHÁZ?ANDREI ŞERBAN BUKARESTI RENDEZÉSE

A bukaresti Nemzeti Színház hatalmas színpa-dán téblábolok, körülöttem a tizenhárom évszünetet követő, kivételes vendégjátékot meg-előző, pánikos nyüzsgés: a Kolozsvári ÁllamiMagyar Színház Rendőrség-előadásánakbörtönrácsos vasszerkezetét építik a műszaki-ak. A zajban magyar és román vezényszavakrepkednek, mellettem színészek haladnak el,szöveget, járásokat memorizálnak, emitt vödrötcipel egy tűzoltó, mások kellékeket ellenőriznek,a kezdetleges tolmácskészülékeket szerelgetik.Fáradtan vagy frissen, cinikusan vagy lelkesen,ijedt naivitással vagy rutinnal álcázottlámpalázzal - teszik a dolgukat.

Állítólag tüntetnek az épületen kívül, de mégén, a kívülálló is csak rovom a fölöslegesköröket a színpadon, elnézem, ahogy végül atechnikus beállítja a fényeket. Egy kósza fény-sugár a még le nem eresztett vasfüggönyöntúlra téved, s egy pillanatra megállapodik a jobboldali erkélyen árválkodó táblán, rajta a felirat:„In culise", szóval kulisszák között. A tábla ategnap esti előadás után felejtődött ott, azAndrei Şerban rendezte produkció utolsó képétvezette fel. Sok-sok táblát követett ez a felirat,illetve az általa jelzett utolsó jelenet, melysokunk számára megválaszolta az elő-adáscímében feltett kérdést: „Kinek kell a színház?"

Andrei Şerban

Különös hajó különös utasai

Az első képben - az erkélyen elhelyezett egyesszámú táblán ennyi áll: „Nyílt tengeren" -Timberlake Wertenbaker angol írónő színda-rabjának szereplői még azt sem tudják, van-e avilágon színház. Különös hajó különös utasai ők:angol fegyencek, akiket 1788-bari, az elsőkközött szállítanak a messzi Ausztráliába. Otttöltik le büntetésüket, és mellesleg meghódítjáka puszta. sivár, majdhogynem lakatlan újkontinenst. Az írónő műve nem a hódításrólszól. Őt - s még inkább a darabot színpadraállító Şerbant - az érdekli, hogyan születikszínház a semmiből. A rabok ugyanis lehető-séget kapnak, hogy a hadnagy vezetésévelszínházi előadást hozzanak létre. A sztori so-ványka: a tisztek nagyképű vitákat folytatnak, ésközben kegyetlenül gyakorolják a hatalmat, afoglyok pedig esetlenül próbálnak, szerepértversengenek, veszekednek és féltékenykednek,lázadnak és meghalnak.

Már a felütés első pillanatai kijelölik a kétszélső pólust, amelyek között az előadás lebo-nyolódik.

Az egyik a megszólítás. A kétezer néző las-san elfoglalja helyét, a széleken ácsorgó re-ménykedők is bevackolódnak a lépcsőkre. Mégteljes a fény a teremben, amikor a színészekbevonulnak. Rajtuk jelmez: paróka, egy-koritiszti egyenruha vagy rabrongyok, de még

„civilként" beszélgetnek, ráérősen elfoglaljákhelyüket a nézőtér fölé magasodó hajóorr fe-délzetén vagy lenn, a hajó belsejében. Egy fo-goly a korlátra borul, hátán véres csíkok; egytengerész korbácsolni kezdi, már csak a szín-pad fényei maradnak, javában benne vagyunkaz előadásban.

A színészek telj s természetességgel közle-kednek a bukaresti Nemzeti Színház és azausztráliai fegyenctársulat között. A kétféle je-lenlét - itt lenni köztünk 1990-ben a román fő-város színházában, és megidézni a két évszá-zaddal ezelőtti távoli kontinenst - magától ér-tetődően olvad össze, a Mary, John, Liz és Ro-bert nevezetű foglyoknak az ausztrál sen-kiföldjén feltett kérdései: kell-e a színház, éshogyan is kell azt csinálni?, itt és most hang-zanak el: Maia Morgenstern, SimonaMăicănescu, Mircea Rusu és a többi színészönma-gát és bennünket kérdez. Mindez nemjelképesen értendő. Köztünk, a nézőtérenjárnak-kel-nek. beszélgetnek velünk.megpróbálnak meg-győzni igazukról.

A színház ellen ágáló tisztek persze hatal-mukat fitogtatva, tekintélyüket görcsösen őrizvea zárt emeleti páholyokból intézik beszédeikethozzánk, a „plebshez'. Nem csak a szín-házrólvan itt szól ők végül is a szabadságot vonják el,amikor a próbákat letiltják vagy a rab-színészekre láncot vetnek. Saját, erőszak általelnyert szabadságukat őrzik rettegve, amikor,úgymond, esztétikai vitákat folytatnak,

• ŞERBAN •

Jelenet a Kinek kell a színház? című Şerban-előadásból

közben pedig a háttérben szeretkezve gyako-rolják a kevesek jogait.

Közénk a színészek jönnek - hogymegértésre, érintésre, szeretetre vágyvaiparkodja-nak megfogalmazni, felmutatnimagukat. Mellénk ülnek, kérdeznek vagyjátszanak velünk, valakitől a táskáját csenik el -visszaadják majd -, mást pedig elcsábítanipróbálnak. „Rég túl vagyunk ezen" -legyinthetnek sokan, kik a hatvanas, hetvenesévek úgynevezett amatőr előadásain nőttek fel,amikor is minden csoport provokálta a nézőketvagy legalábbis megpróbálta bevonni őket ajátékba. A bukaresti Nemzeti Színházbansokkal többről van szó: arról a folyamatoskapcsolatról és kommunikációról, amely akkoris megvalósul, amikor a színészek a„helyükön", vagyis a színpadon vannak.Számukra a színpad nem pódium, hanemtermészetes élettér.

(A színészi jelenlétet említve jut eszembe aprodukció, amelyet másnap a Nemzeti másiktermében láttam. Megjegyzendő egyébként,hogy a hatalmas épületben négy mozgatható,süllyeszthető, sokféleképpen átalakítható já-téktér található, és a kétezer főt befogadó te-rem színpadánál nagyobbat én még nem lát-tam. Nos, a vasárnap délelőtti kedves kis játékcíme Meghallgatás volt. Andrei Şerban, aki akülföldre menekült nagy román rendezők -Pintilie, Ciulei, Penciulescu, Esrig, Şerban -közül elsőként tért haza dolgozni, négy hónapottöltött Romániában, és a szereplőgárda to-borzásakor szigorú „amerikai" módszert alkal-mazott: a meghallgatást. Az előzetes érdemek

nem sokat számítottak, idős bölények és ifjú ti-tánok egyaránt vizsgázni kényszerültek. E fel-vételi produkciókból állított össze műsort tizen-kilenc fiatal színész. Megszámolhattam őket,ahogy szép sorban helyet foglaltak a színpadon,majd egyenként bemutatkoztak. Tizenkilencvadidegen ember, amint bemutatkozik - kevésunalmasabb szituációt lehet elképzelni. „Jóreggelt, Andrei Şerban" - kezdte mind-egyik,ahogyan az augusztusi meghallgatáson iskezdte. Majd ki-ki olyan pompás helyzetgya-korlatot kerekített a „semmiből", hogy a nézőtnem a fáradtság, hanem a kíváncsiság kerítettehatalmába. Ezután rövidebb-hosszabb pro-dukciókat láthattunk, a befejezés pedig a mik-roszkóp élességével mutatta meg azt a közvet-len kapcsolatot, amely színész és néző, szín-pad és nézőtér között kialakulhat, és a Wer-tenbaker-mű előadását is meghatározta: a végsőközös táncban a színészek lejönnek a tapsolónézők közé, majd együtt felmennek a színpadra,és táncolnak tovább. Egyik-másik színészmegköszöni a táncot, s átengedi partnerétszomszédjának. A zene szól tovább, aszínpadon táncolnak a párok, és egyszer csakészrevesszük: a színészek rég elmentek, tap-sunk közülünk való társainknak szól, nézőtér ésszínpad összeér, a játszók által lefektetettpallókon valamennyien szabadon közlekedhe-tünk.)

A közös játék öröme

A színészek és nézők közötti párbeszédben azutóbbiak tapsukkal vettek részt. Ez kezdetben

a régen látott „nagy művészeknek" szólt, s ez areakció megítélésem szerint legtöbbször idegena hiteles színházi szituációtól. De hamarosanészre kellett vennem, hogy a taps önkéntelenés igaz válaszokba csúszott át. Nem a közösenelfogadott konvenció megtartása, nem az üresilledelmesség megnyilvánulása volt ez, hanemaz elhangzott szövegekkel, a látotttörténésekkel együtt élő, együtt lélegzőpublikum őszinte reagálása. Egyszeri közöstérbe és időbe került ott és akkor minden je-lenlevő.

A közvetlen kapcsolat, a folyamatos dialógusmég nem színház. Az eddig leírtak alapján akárarra is gondolhatunk, hogy e színháznaknevezett épületben fórumot, agorát találunk,vagyis a színpad elvesztette eredeti funkcióját.Nem így van. Az eddig leírt jelenség éppen an-nak fényében nyeri el valódi jelentőségét, hatudjuk, hogy a fikció és a képzelet teremtő erejemindvégig szárnyán röpteti a produkciót. Asztorit ismertetni felesleges; az tulajdonképpenmegfelel egy színházi előadás születési folya-matának. Furcsa egzotikumát, egyediségét akor és a helyszín adja. A próbákon, illetve apróbák akadályoztatása során kibomlik előttünka foglyok élete, kapcsolatok születnek, akészülő produkciót talán megváltó áldozatokesnek, a hadnagy-rendező pedig kétségbe-esetten küszködik - nemcsak a rendet védőmerev hatalommal, hanem magával a feladattal:az elkészült előadással kell majd bizonyítania,hogy legyen az puszta kontinens, szigorúfogolytábor vagy vidám barakk, igenis, szín-házra szükség van.

A megszólítást elemző hosszú kerülőút utánmost érkeztünk el az előadás felütésekor már

tEAkkiAksesmftiésmtimlfsnmkvAaGkvtunF

öpemtkékbibu

CrklíkCk

KÖSZÖNTŐ

apasztalt másik szélső pólushoz: a látvány-hoz.z, a rendező és a díszlettervező (a Şerbannalmerikában is együttműködő Both András) általözösen alkotott, öntörvényű költői látomás nemeretezi, díszíti vagy kiegészíti a játékot. Sokkalnkább a játék része, illetve természetes közege.

kezdetben elöl, középen ágaskodó hajóorrésőbb leereszkedik. Hatalmas, pusztazínpadot kapunk, rajta jobboldalt leanderremlékeztető, gyönyörű, virágzó fa áll, baloldaltzáraz, korhadt fatörzs hever. Benn, a színpadélyén apró kavicsos, homokos „sivatag" váltja

el a deszkapadlót, hátul, tőlünk már végtelenávolságban jelennek meg az egyes jelenetekntim terei, melyek elé néha áttetsző tüllfüggönys lámpák sora ereszkedik. Itt látjuk a hadnagyzobáját, vagyis ágyat, széket, asztalt, itt jelenikeg a rém-képekkel viaskodó, fáradt, öreg

engerész csónakja, amellyel utolsó tengeri útjárandul álmai asszonyának társaságában. Itt

erednek majd ki a földből az akasztófák, s ezekábánál üldögélnek halálraítélt, életbeszakadtogoly-társaink, egyikükön már rajta a bilincs. Őzomorúan kérdezi majd: érdemes-e még játsza-ia? A válasz az áldozat szükségességéről szól:egmenteni nem tudják a lányt, csak az utolsó

özös játék örömét kínálhatják fel. És ő játszikelük, megszületik az előadás. Eltűnikusztrália, eltűnnek a rongyok, nem halljuk mártisztek pattogó vezényszavát és ostoba vitáit.yönyörű, életteli barokk zene zeng fel, fehérosztümben, rizsporos parókában színészcsapatiharzik a színpadra, a fenti erkélyen az utolsóáblát állítják fel: „In culise". Lázas izgalom,tolsó próba, már csak a taps-rend van hátra, aagy Garrick meghajlását igyekeznek felidézni...elmegy a függöny.

A két szélső pólus - megszólítás és látvány -

sszekapcsolódik. A színészek által lefektetettallók mint uszályt kapcsolják a nézőteret azlőadás hajójához. E hajón akasztófák ésentőcsónakok, halott és virágzó fák, puskák,

ávcsövek és egy könyv, címlapján talán Sha-espeare neve. És a hajón sok-sok ember: rövidletű hierarchia alkalmi váll-lapjait hordozóapitányok, tisztek, foglyok, sőt egy tudatlanennszülött is. E közös élethajón egy produkció

dőtartamára együtt sír és nevet néző és színész,oldognak és szabadnak érzi magát mindentazó.

(A Romániában első ízben megrendezettaragiale-fesztivál alkalmából jártam Buka-

estben. A romániai színházak országos talál-ozóján Andrei Şerban - általam sajnos nemátott - másik rendezésének, az Antík trilógíánaktélték a fődíjat. A második díjat Árkosi Ár-pádolozsvári rendezése, a Rendőrség kapta. Antalsaba pedig a legjobb díszlettervért vehetett átülöndíjat.)

KÖTŐ JÓZSEF

TOMPA MIKLÓS NYOLCVANÉVESTompa Miklós, állami díjas, érdemes művésznyolcvanéves.

Nevét hiába keresem az utolsó nyomtatás-ban megjelent színházkataszterben, az 1969-es kiadású Színházi Kislexikonban. A Hont Fe-renc szerkesztette, 1962-ben megjelent Ma-gyar Színháztörténet sem említi munkásságát,minthogy szemlélete szerint a kelet-európaiszocialista tömb kialakulása után az államha-tárokon kívül nem létezett az egyetemes ma-gyar színjátszás szerves részeként működő ki-.

sebbségi színimozgalom. Az 1972-ben megje-lent A színház világtőrténete című kiadványRomániáról szóló fejezete már megemlíti egymondatban: ,,... munkáit a lélektani elemzésmélysége jellemzi."

1910. december 28-án született Udvarhe-lyen Tompa Lászlónak, a szíjas, bajviselt. ko-nok arcú székelyek költőjének fiaként. A költőédesapa a színészt ,,egy sötét kor bús gyer-mekeit szépségek fényével vigasztalónak" ne-vezi. A családi fészeknek ez a szelleme hatá-rozza meg pályaválasztását.

Művészetszemlélete a budapesti NemzetiSzínházban, Németh Antal iskolájában formá-lódik. Pályakezdése idején a naturalista játék-stílus és a kommersz dráma van divatban --deaz ifjú művész most ízelítőt kap Németh

A Fáklyaláng. Tompa Miklós rendezésében

Antal európai szemléletéből. Ekkor kötelezi elmagát életre szólóan Tamási Áron és NémethLászló filozófiája és dramaturgiája mellett(1990-ben majd Tamási Áron-díjjal tüntetik kiTamási életművének színreviteléért), és meg-tanulja: a nyitottság hiánya a színházat a holtbetűk otthonává teszi. és a szellemi élet perifé-riájára sodorja.

A feltöltődés évéi után hazamegy alkotni Er-délybe. Feltehetően mélyen ivódtak tudatábaapja sorai:

,,.. .s véreimmel a télFelbonthatatlanul egybeölel."

(Erdélyi télben)Itthon, a negyvenes évek elején, a világégés

közepette a Kemény János vezette KolozsváriNemzeti Színházban igyekszik kifejezni az em-beri értékek tiszteletére alapozott, toleránstranszilván szemléletét, Tamási Áron (Énekes

madár), Németh László (Víllámfénynél), KováchAladár (A téli zsoltár), Jékely Zoltán (Angalít ésa remete), Bánffy Miklós (A nagy úr), MolterKároly (Örökmozgó) műveivel. Elő-adásaibanNémeth Antal iskolája nem a stilizáltságra valótörekvésben nyilvánul meg, ha-nem az íróimondanivaló előtérbe helyezésében. anaturalista színjátszás kötelező mesterségbelikonvencióinak háttérbe szorításában, abbanaz igyekezetben, hogy az életszelet helyett aművész ,,...az életet összefüggéseiben.

• KÖSZÖNTŐ •

A Kispolgárok előadása

alakulásában, fejlődésében ragadja meg ésábrázolja". (Negyedszázados a marosvásárhe-lyi színház. Gergely Géza beszélget TompaMiklóssal. Igaz Szó, 1971. november.)

A történelmi fordulat után, a totalitaristarendszer álértékeket fetisizáló művészetszem-léletével szemben az európai értékeket állítottaközpontba. Amikor a szocialista realizmus je-gyében tartalmatlan patetizmust kellett művel-ni, akkor Szabó Ernővel, Kovács Györggyelszövetkezve 1946. március 10-én útnak indítot-ták a marosvásárhelyi Székely Színházat. Hi-hetetlenül rövid idő alatt formálták sajátos al-kotói műhellyé a színházat, amely Tompa Mik-lós vezérletével csakhamar a romániai ma-gyarság első színházává vált. Amikor megakartam fejteni a kiugrás titkát, az UtunkbanMolter Károly egyik színibírálatára bukkantam,amelyben a romániai magyar irodalom kiemel-kedő személyisége, maga is drámaíró, már1948-ban így vélekedett: ,,...kollektív testület-nek érzik. .. egy betanult és összehangolt ke-mény főrendezői kézből ered céltudatos moz-gatásuk". Újraolvasva a bírálatokat, visszatéraz összehangolt, egységes játékstílus, a mű-

vészi átlényegülés, a remekül kidolgozottösszjáték dícsérete. Miközben a realizmustszokás volt összetéveszteni a naturalizmussal,Tompa Miklós egy szinttel a valóság fölé tudtaemelni a színpadi játékot. A főrendezői kézmegbújt a kollektív alkotás mögött, csak néha-néha bukkan elő egy-egy színibírálatban a„rendezői ötletesség, alkotó kezdeményezés"méltatása, például Szász Jánosnak az 1951-esÚri muriról írott bírálatában. És itt egy furcsaparadoxonra kell felhívnunk a figyelmet. Mikora Székely Színház antológikus értékűelőadásaira emlékezünk (Optimista tragédia,Ványa bácsi, Kispolgárok, Éjjeli menedékhely,

Úri muri, Sirály, A revizor, Az elveszett levél,Fáklyaláng, A tanítónő, Budai Nagy Antal), nemis igen kutatjuk, név szerint ki jegyezte ezeketa remekművű színpadi alkotásokat, hisz mind aSzékely Színház szellemének szülöttei. S aszellem atyja: Tompa Miklós. Életének fő művetehát az egyéni pályáját ki-jelölő rendezésekentúl, maga a Székely Szín-ház, a romániaimagyar szellemi élet e példa-értékű nagykísérlete.

Az apologetikus kor azonban csak a hatalomfalanszterálmait meg nem zavaró alkotóiszemléletet tűrte el, a másság jogáért küzdő,az élet valódi igazságait kimondó művészszín-

házi kísérletek elszigetelődtek, légüres térbekerültek. Ez a sors várt az ötvenes évek máso-dik felében a Székely Színházra is. Az elnem-zetietlenítésre törő hatalom minden eszközzelbomlasztotta az együttest - így omlott összeegy életmű. Tompa Miklós ekkor hatalmas tu-dását és tapasztalatát a színművészeti főisko-lán gyümölcsöztette. A sors különös kegyekéntmagam is részt vehettem néhány óráján, scsodálattal követtem egy-egy szerepértelme-zését, egy-egy szituációkibontását. A hallgatókmegtanulhatták a legfontosabbat: nem elégutánozni a valóságot, hanem a jelképiségtöltetével kell az életszeletet megeleveníteni;következésképp a színház nem interpretál, ha-nem újraalkotja a világot.

A Székely Színház utáni korszakban TompaMiklós legjelentősebb rendezői munkái TamásiÁron és Németh László műveinek színrevitelé-hez fűződnek, s ez mindenképpen az értékek-hez való ragaszkodást, a művészi pálya elvei-nek folytonosságát jelzi. Mára ez a folytonos-ság mérce lett: valóban jelentős vállalkozáscsak a Székely Színház szintjén születhet. EgyReményik-sor jut eszembe: „A lélek él és mun-kál csendesen." Ezt köszönjük Tompa Miklós-nak, midőn köszöntjük nyolcvanadik születés-napján.

Az 1990-es év (XXIII. évfolyam) tartalomjegyzéke

A színikritikusok díja 1989/90 10/35

Cikkek, dokumentumok, esszék,tanulmányok

BALASSA PÉTERMind el 1 -2 /2(Samuel Beckett halálára)

BENTLEY, GERALD EADESCenzúra Shakespeare korában 3/38

BOGÁCSI ERZSÉBET„Nem kívánatos" kritika 10/31

BULGAKOV, MIHAILNapló 3/23

Bűvészinasok 1-2/34(Egy moszkvai tanácskozásjegyzőkönyve)

EMŐD GYÖRGYAz avoni hattyú dalai 7/6(A Szentivánéji álom fordításáról)

EÖRSI ISTVÁNShakespeare, a megoldhatatlan 7/13

ERDMAN, NYIKOLAJ

Levelek a száműzetésből 9/19

GÁBOR ÉVAMegsemmisített drámák 1-2/17(A fiatal Lukács György zsengéiről)

GÁBOR MIKLÓSA furcsa pár 1-2 /9(Színész és rendező)

Jegyzőkönyv anno 1952 10/27

KELETI ÉVAHogy tükröt tartson... 4/41(A színházi fotózásról)

KOLTAI TAMÁSKedves Olvasó! 1 -2 /1

KOZMA GYÖRGYAscher Tamás,a gyomorbajos hippi 4/13

LUKÁCS GYÖRGYDokumentumok 1-2/16

A Lulu szerzőjéről 3/6(Összeállítás Wedekind, Zadek, A. Kerrés Brecht írásaiból)

MÁRTON LÁSZLÓ„Bátorkodom békességet szítani" 7/14 (Awindsori víg nők fordításáról)

MÉSZÖLY DEZSŐLépcsőházi lelemény 7/10(A Szeget szeggel fordításáról)

MOLNÁR GÁL PÉTERA nyugtalan hős 5/15(Részlet a Latinovits című könyvből)

Az összeférhetetlen (Viszockij) 9/29

NÁNAY ISTVÁNFalakon kívül 9/7(Színiiskolák, -stúdiók)

PÁLYI ANDRÁS 7/16A lengyel Hamlet(Wyspiański-átdolgozás)

P. MÜLLER PÉTERDrámairodalmunk - Örkény után 5/1

SAÁD KATALINÜzenet Kaposvárnak 9/1

SÁNDOR L. ISTVÁNA széthulló kultúra színháza 9/38(Kazincbarcikai fesztivál)

SZEGŐ GYÖRGY Színház-forma-jelentés1-2/29

(A Nemzeti Színház építészetipályázatáról)

SZŰCS KATALINA Németh Antal-dosszié 6/27(Egy igazoló eljárás dokumentumai)

A Turbin-botrány 3/28(Bulgakov drámájának drámája)

WYSPIAŃSKI, STANISLAWHamlet (párbajjelenet) 7/17

Kritikák

BÉRCZES LÁSZLÓAnyák és gyermekek 6/13(Szilágyi Andor: A rettenetes anya,Szolnok)A szavak elvesztése 11/31(Shakespeare: A vihar, Szatmárnémeti)Pintert rendezni 12/39(Hazatérés, Veszprém)

BÓTA GÁBORDiákos, vásári univerzum 8/39(Doktor Faust, Állami Bábszínház)

BUDAI KATALINKi nyeri a zenedobozt? 12/36(Caragiale: Farsang, Veszprém)

CSÁKI JUDITDon Juan m. v. 1-2/22(Molière-bemutató a Madáchban)Caligula halott 5/15(Székely János: Caligula helytartója,Kolozsvár)Stilizált hancur 12/42(Goldoni: Kávéház, Eger)

ERDEI JÁNOSNem is hasonlított... 7/30(Shakespeare: Macbeth, Miskolc)

GEROLD LÁSZLÓA tragédia megtörténik 7/41(Molnár Ferenc: Liliom, Újvidék)

KOLTAI TAMÁSA Jelec-jelenség 12/30(Csehov: Sirály, Kaposvár)

KOVÁCS DEZSŐMaga a dolog nem vidám 1-2/14(Eörsi István: Az interjú, Játékszín)Veszélyes viszonyok 5/11(Nagy András: Anna Kareninapályaudvar, Radnóti Színház)Operátlanított opera 6/20(Puskin: Borisz Godunov, Kaposvár)A forradalom alakváltozatai 7/36(Büchner: Danton, Nyíregyháza)Lelki peca 12/32(Kárpáti Péter: Az út végén a folyó,Játékszín)

NÁNAY ISTVÁNSzínészhármas 3/19(Thomas Bernhard: Ritter, Dene, Voss,Radnóti Színház)A találkozás örömére 4/1(Kao Hszing-csien: A buszmegálló,Kolozsvár)Cigánylány földgömbön 5/13(Márton László: Carmen, Szolnok)A megbocsátás szép gesztusa 6/17(Shakespeare: A vihar, NemzetiSzínház)Magányos férfi borsóval 8/38(Büchner: Woyzeck, Újvidék)Gorkij és Madách 11/29(Éjjeli menedékhely és Mózes,Marosvásárhely)

PÁLYI ANDRÁSFordul a kocka 5/17(Orwell: Állatfarm, Kaposvár)

P. MÜLLER PÉTERÁrmány és unalom 1-2/20(Schiller: Ármány és szerelem,Kaposvár)Koldusopera a kinóban 3/16(Brecht-bemutató a Vígszínházban)A póztalan Posa 5/30(Schiller: Don Carlos, Pécs)Párban és perben 7/31(Goldoni: Karneválvégi éjszaka,Kaposvár)

SÁNDOR L. ISTVÁNHaláltánc és kálvária 3/33(Bulgakov: A Mester és Margarita,Arvisura Színház)A köztes lét mítoszai 8/21(Mrożek: Mulatság, Szkéné Színház)Mestermutatványok 11 /26(Cseh Tamás "színháza")Elenyésző szerelem 12/25(A Csongor és Tünde a NemzetiSzínházban és Békéscsabán)

1990-ES TARTALOMJEGYZÉK

STUBER ANDREAÁllatfarm és forradalom 4/21(Orwell: Állatfarm, Kaposvár)Eszenyi Rt. 5/16(Fekete Péter, Vígszínház)Van-é jutalma a nemes kebelnek? 8/33(A Független Színpad bemutatói:Romeo és Júlia, Az ember tragédiája)

SZÁNTÓ JUDITA magyar ős-Lulu 3/1(Wedekind: Pandora szelencéje -Lulu, Katona József Színház)Mikor hosszú egy epikus dráma? 4/23(Brecht: A kaukázusi krétakör.Nemzeti Színház)Habzó szájú költészet 6/10(Szép Ernő: Vőlegény, Várszínház)Gyilkosságok - orosz módra 8/30(Csehov: Platonov, Katona JózsefSzínház)Ez volna csudijó? 11 /24(Shaw: Pygmalion, Radnóti Színház)Egyszer már polgárosodtunk 12/40(Zsolt Béla: Erzsébetváros, Játékszín ésHeltai Jenő: Naftalin, József Attila Színház)

SZŰCS KATALIN 'Egy „előrelátó" drámaíró 12/37(Eörsi István: Sírkő és kakaó,Eger)

TARJÁN TAMÁSTótágas 3/12(Schwajda György: Csoda, JózsefAttila Színház)A váltott férfi 4/27(Shakespeare: Szentivánéji álom,Veszprém)Babrajáték 5/18(Joshua Sobol: Gettó, MadáchSzínház)Kazimir és Kelemen 9/34(Holberg: A politikus csizmadia,Körszínház)„Elterül, ráng, kimúlik" 11/23(Spiró György: Kőszegők, Kőszeg)A dráma agyonlövi magát 12/34(Krleža: Terézvári garnizon, MadáchSzínház)

TEGYI ENIKŐÖrök gyalog 6/16(Kárpáti Péter: Az ismeretlen katona,Játékszín)

ZAPPE LÁSZLÓParódia vagy sem - ez itt a kérdés 3/21(Shakespeare: Hamlet, Békéscsaba)Soha sehol 12/15(Shakespeare: Szeget szeggel, Pécs)

Interjúk

ACSAY JUDITÚgy érzem, van esély... 1 -2 / 3 1(Beszélgetés Szinetár Miklóssal)Fotóetika 5/47(Beszélgetés Féner Tamással)

BÉRCZES LÁSZLÓA szobor összetört 4/2(Beszélgetés a kolozsvári színház vezetőivel)Átmeneti korban 11/10(Beszélgetés Kerényi Imrével)Az örömszerzés művészete 12/23(Beszélgetés Vámos Lászlóval)Beszélgetések Romániával 1 -2 / 5 1(Körkérdések az erdélyi és a románszínházakról)

BOGÁCSI ERZSÉBETA cenzúra ma 3/41(Beszélgetés Schwajda Györggyel)

CSÁKI JUDITHogy van jól? 4/44(Beszélgetés Schwajda Györggyel)Ki kit nevez ki? 6/46(Beszélgetés Hirtling Istvánnal)Az abszurd színháznak vége 8/28(Beszélgetés Martin Esslinnel)Tűzoltómunka 9/5(Beszélgetés Babarczy Lászlóval)Kis lépés - de előre 11 /15(Beszélgetés Bodrogi Gyulával)"A színházjegy ára márvilágszínvonalú" 12/19(Beszélgetés Bálint Andrással)

FEKETE VALÉRIAMég mindig Shakespeare... 12/9(Beszélgetések Lengyel Györggyel)

KOLTAI TAMÁSA tehetség nem tülekszik 12/21(Beszélgetés Törőcsik Marivalés Garas Dezsővel)

MÁTRAHÁZI ZSUZSAShakespeare-től tanult angolul 7/9(Beszélgetés Vas Istvánnal)

MOLNÁR JÓZSEFA másság drámája 7/40(Beszélgetés Tompa Gáborral)

NÁNAY ISTVÁN„Köszöntünk, színház..." 10/25(Beszélgetés Soóky Andreával)Bizakodom 11 /13(Beszélgetés Gali Lászlóval)

STUBER ANDREAMegkülönböztetett járművek 11 /3(Beszélgetés Szabó Istvánnal)

SZÁNTÓ JUDITA színpadi igazság pillanata 5/20(Beszélgetés Joshua Sobollal)Kemény a bársonyszék 8/41(Beszélgetés Alex Koenigsmarkkal)Színház a pártok fölött 11 /7(Beszélgetés Csiszár Imrével)Szabadság és végveszély 12/17(Beszélgetés Marton Lászlóval)

TEGYI ENIKŐMecset a Golgota utcában 9/6(Beszélgetés Ruszt Józseffel)

VINKÓ JÓZSEF 4/8A saját halál joga(Beszélgetés Székely Jánossal)

Magyar színháztörténet

BAYER JÓZSEFRegulák 10/7A színikritikáról 10/8

EGRI ISTVÁNA „fordulat éve" 9/15Egy füstbe ment terv 10/14(Az 1912-es nemzeti színházi tervpályázat)

GAJDÓ TAMÁSMolnár Ferenc, a rendező 10/22

HEGEDŰS GÉZASzínházi ízlésünk hőskora 10/5

HERCZEG FERENCElőszó Réti L. Pál könyvéhez 10/13

HORVÁTH ANDRÁSBájos tündéridill 7/1

(Arany János Szentivánéji álom-fordítása)

KERÉNYI FERENCA magyar színészet története Pesten 10/3

KINCSES KÁROLYKis magyar fotográfia 10/9(A színházi fényképezés történetéből)

Levelek Bárdos Artúrhoz 10/18

MEZEI MÁRIANévjegy 10/24

NÉMETH ANTALSzabó Lőrinc Shakespeare-t fordít 7/580 éve született Major Tamás 1 - 2 / 2 4

PATAKI JÓZSEFA Pest-budai úttörők 10/1

1990-ES TARTALOMJEGYZÉK

SIVÓ EMIL

Kár volt államosítani 9/9

SZÉKELY GYÖRGY

Államosítás: a színe és a visszája 9/12Nemzeti kesergő 10/15(Hevesi és Craig)

Évforduló - tanulságokkal 11 /18

(125 éves a debreceni színház)

SZIGETHY GÁBOR

Ruttkai Éva üzenetei 6/24A hóhér mosolya 7/42(Mezei Mária)Dajka Margit legyezője 8/43Tárgyak 9/35

Egy öltöztetőnő albumából 10/20Egy boldog tangó 11 /33(Ruttkai a Tangóban)

Színészek Tízparancsolata 10/8

Világszínház

ALEXANDER, CAROLINEPeter Brook és az Athéni Timon 7/23

BÁBA KRISZTINA

Beszélgetéstöredékek Mrożekkel 8/29

von BECKER, PETER-MERSCHMEIER, MICHAEL

Sztálinisták lettünk 11 /43(Újabb beszélgetés Hans JoachimHoffmann-nal)

BILLINGTON, MICHAEL

A nyolcvanas évek angol színháza 6/35

CARRIÈRE, JEAN-CLAUDEElőszó az Athéni Timonhoz 7/23

COULING, DELLASzükségünk van Európára 6/38(Beszélgetés Glenda Jacksonnal)

FÉRAL, JOSETTE

A képzelet is izom 9/42

(Beszélgetés Ariane Mnouchkine-nal)

FÖLDES ANNA

Válaszúton a politikai színház 9/45

(Berlini napló)

GEROLD LÁSZLÓVilágdráma - világszínház 8/37(Goethe: Faust, Maribor)

HAVEL, VÁCLAV

Levél Becketthez 1 -2 / 5

HIZSNYAN GÉZAHavel - szabadon 11 /40(Prágai előadások)

IONESCO, EUGÈNECeausesçuról 1-2/50

JOSEPSON, ERLAND

Naplótöredékek 11 /46

KANTOR, TADEUSZ

Megmenteni a feledéstől 5/27

Soha többé nem térek ide vissza 5/29

KIRÁLY NINA

Krakkói Ulysses 5/33

(Tadeusz Kantor)

Mrożek-olvasatok 8/25

(Jerzy Jarocki rendezései)

KOLTAI TAMÁS

Faust-puzzle 8/35

(Strehler Goethét rendez)

KOTT, JAN

A komédia házai - a rettegés háza 4/32

(Esszé A revizorról)Mrożek családja 6/4

Lányságért fejet, fejért lányságot 12/1

(A Szeget szeggelről)

LANDOLT, PATRIKA politika szakadéka 5/42(Beszélgetés Heiner Müllerrel)

LEHMAN, BARBARA-WILLE, FRANZElveszett nemzedék vagyunk 1-2/46(Beszélgetés Eimuntas Nekrosiusszal)

MROŻEK, SŁAWOMIRSzínház, valóság 6/1Életrajzom 8/1Levélkék 8/14

Az üveghegyen - Hamlet 8/16

MÜLLER CHRISTOPH

A kelet-berlini femme fatale 5/40

(Vera Oelschlegel)

NAGY GERGELY

Tégla a falban 6/41

(A Stations House Opera előadása)

NIGHTINGALE, BENEDICT

A brit színház kilátásai 6/36

ORTOLANI, OLIVIER„Inkább lennék tettes,

semmint áldozat" 12/43

(Beszélgetés Peter Zadekkel)

PÁLYI ANDRÁSA nagy diadalmenet 7/17(Mrożek Fesztivál Krakkóban)

PIETZSCH, INGEBORG

Ilyen volt - milyen lesz? 5/38

(Az NDK-beli színház)

REGŐS JÁNOSBeszemtelenkedtünk közéjük... 1-2/60(Informal European TheatreMeeting)

SZÁNTÓ JUDIT

Ilyenek (is) az angolok 7/24

(A Renaissance Theatre vendégjátéka)

UPOR LÁSZLÓSzomszédunk, Macbeth 7/26(Matthias Langhoff előadása Párizsban)

Egy argentin Párizsban 11 /35

(Jorge Lavelli)

ZAND, NICOLE

Shakespeare-rel újraszületünk 7/21

(Beszélgetés Yves Bonnefoy-val)

ZAPPE LÁSZLÓ

Ítélet egy korszakról 6/22

(A Borisz Godunov a Tagankán)

ZINGER, ARIE

Az antiszemitizmus mint inger 5/22

(Beszélgetés Peter Zadekkel)

Információk, tudósítások

BENEDEK MIKLÓS

Caracasi mozaik 7/46

GODARD, COLETTE

A fekete ruhás hölgy titka 12/47

(Nádas-bemutató Avignonban)

Kállai Ferenc lemondó levele 3/47

Két választás Magyarországon 1-2/56

(Színházi válság Kecskeméten és Szegeden)

Körül-belül Nemzeti 1-2/28(A Nemzeti Színház tervpályázatáról)

LAKOS ANNAMagyar drámahét Párizsban 6/48

Siker Párizsban 7/48

(Magyar drámahét)

Levél Fekete Györgynek 11/2Fekete György, válasza 12/20

MÉLYKÚTI ILONABékétlenség Békéscsabán 6/43

MÉSZÁROS TAMÁSA fejkvóta 1 -2 / 6

Ónkormányzat kérdőjelekkel 11 /1

(A színházak finanszírozásáról

Össze kell fognunk! 8/46(Tanácskozás a színház jövőjéről)

SOLIS, RENÉA Katona berobban 8/33(A Platonov Párizsban)

Színészkamara alakult 3/45

SZ. SUJÁN ANDREAAngolok Pesten 4/47(A Renaissance Theatre Companyvendégjátéka elé)

SUMMARY

SZ. MA Szövetség új felépítése 11 /9

Tanodaforradalom 9/4(Főiskolai dokumentumok)

A veszprémi futam 5/45(Egy kinevezés háttere)

Recenzió

SZÉKY JÁNOSKönyvesszé Shakespeare-ről 12/48(Dávidházi Péter: Isten másodszülöttje)

Drámák

BULGAKOV, MIHAILBatumi III.(Fordította: Király Zsuzsa)

EÖRSI ISTVÁNTragédia magyar nyelven SzophoklészAntigonéjából -Változat Ödipuszra I - I I .

GARACZI LÁSZLÓImoga XI.

GOSZTONYI JÁNOSAkvárium IX.

KÁRPÁTI PÉTERAz út végén a folyó X.

MÁRTON LÁSZLÓCarmen V.

MROŻEK, SŁAWOMIRÖrvendetes esemény VIII.(Fordította: Balogh Géza)

NÉMETH ÁKOSVörös bál VI.

SIMON TAMÁSDon Juan XII.

SHAKESPEAREA windsori víg nők VII.(Fordította: Márton Lászlóés Révész Ágota)

SPIRÓ GYÖRGYKőszegők IV.

Drámabevezetők

KISS ILONABulgakov sztáliniádái III.

KORNIS MIHÁLYEcce drámaíró! VI.

SEBŐK MAGDAA Don Juan szerzőjéről XII.

SPIRÓ GYÖRGYAz új Kőszegők elé IV.

The first section of this issue is devoted to BertoltBrecht and his play Turandot or the Congress of theWhítewashers which has been performed for thefirst time in Hungary in 1990 by the Katona JózsefTheatre. We publish several contributions - byGeorge Tabori, Benno Besson, Michael Billington,Emst Schumacher and others - to the controversyabout Brecht's present-day validity and about theplay itself as weIl as a choice of critical commentson performances in Zurich, Paris, Berlin, Vienna,Moscow and - of course - Budapest. The section iscompleted by a recent writing of one of Brecht'sdisciples and collaborators, Manfred Wekwerth.

Two interviews - one with Thomas Langhoff, an-other with Amold Petersen, both published originallyby Theater heute - deal with topical problems oftheatre in Germany.

We go on with publishing interviews with Hungar-ian theatre personalities; this time Judit Csáki talkedwith designer László Rajk and Katalin Kállai with Im-re Halasi, managing director of the Zalaegerszegtheatre.

In the section of reviews we offer information onrecent premieres in Hungary. István L. Sándor wroteabout the adaptation of István Örkény's Exhíbítíon of

Roses (Pest Theatre), Anna Földes and AndreaStuber about one of our national classics, JózsefKatona's Banus Bánk (The Stage), Katalin Szűcsabout Tibor Zalán's And Then We'll Kíck the Bucket

(Novi Sad), Katalin Budai about G. B. Shaw's One

Never Can Teli (Castle Theatre) and László Zappeabout Beaumarchais' The Marríage of Figaro

(National Theatre), while László Bérczes saw for usa recent production in Bucharest, directed by formerémigré Andrei Serban.

Ön the occasion of the eightieth birthday ofMiklós Tompa, leading personality of Hungarian-speaking theatre in Transylvania, we publish a ho-mage by József Kötő.

Egy zürichi műkedvelő színház, a Zürich-Blätterbemutatta Herr Szakall. azaz Szőke SzakállVonósnégyes című vígjátékát.

A tavaly e lhunyt Thomas Bemhardvégakaratában megtiltotta, hogy művei Ausztriábanszínre kerülje-nek. Most a linzi Phönix színházatszázezer schilling pénzbüntetésre ítélték, amiért aHirességek című mű bemutatásával megszegték atilalmat. Legújabban pedig alapítvány létesült,részben a végakarat „átgondolását" célzópropagandára, részben a megszegését követőbírságok fedezésére.

PÁLYÁZATIFELHÍVÁS

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatapályázatot hirdet

Szeged színházi életének megújítására, olyan újkoncepció kidolgozására, amely figyelembe veszia gazdaságossági szempontokat és a színházistruktúra országos változásait is. A pályamunkákfoglalkozzanak Szeged színházi életénekegészével, és a város által színház-ügyrefordítható anyagiakat egységben kezeljék. Többévre szóló művészi és gazdasági el-képzeléseketvárunk, a megvalósítás tervezetével együtt.Pályázni lehet:

1. Koncepciótervezettel.2. Koncepciótervezet összekapcsolva az el-

képzelésben szereplő valamelyik állás egyidejűmegpályázásával. Ebben az esetben meg kellnevezni a megpályázott munkakört, csatol-ni kellrészletes önéletrajzot, az addigi tevékenységismertetésével, közölni kell a jelenlegimunkahelyet és beosztást, a bérigényt, a mun-kába lépés elképzelt időpontját és az iskolaivégzettséget, valamint annak engedélyezését,hogy a koncepció a munkaköri pályázattól füg-getlenül is nyilvánosságra hozható. (A koncepcióvédelmét biztosítjuk.)

A pályázatokat független szakmai bizottságértékeli. A döntésről a pályázat lezárulta után azérdekeltek harminc napon belül értesítéstkapnak.

A legjobbnak ítélt pályamunka alkotója pá-lyadíjban részesül, vagy elnyerheti a megpá-lyázott állást. A díjazásra százezer forint állrendelkezésre, melynek odaítéléséről az elbí-rálást követően szakmai bizottság dönt.

A pályázatokat az alábbi címre kérjük bekül-deni:Szeged Megyei Jogú VárosPolgármesteri Hivatala6720 Szeged, Széchenyi tér 11.A pályázat beadásának határideje:1991. február 28.

Iklády László: Sinkovits Imre mint Husz János

Németh László drámájában (1980)Megindulása óta alig volt olyan száma aSzínháznak, amelyben ne jelentek volna meglklády László képei. Több mint két évtizedesszínháztörténetet rögzített fotóival. SinkovitsImréről Husz János szerepében készültportréja a színész és a Nemzeti Szín-házutóbbi évtizedeinek legjelesebb korszakátidézi föl emlékezetünkben.