AKIKET ISTEN LELKE VEZÉREL

Sokféle hatás ér bennünket naponta. Gyakran hatásuk alá is kerülünk. A reklámoknak kifejezetten az is a céljuk, hogy hatást gyakoroljanak ránk, és a reklámozott áru iránt felkeltsék érdeklődésünket, majd megvásárlására késztessenek. Máskor nem ennyire közvetlen valaminek a hatása. Csak lassan, szinte észrevétlenül formálja gondolatunkat, szemléletünket. Ha belekerülünk egy társaságba, lehet, hogy eleinte még idegenül is érezzük magunkat, egy idő múlva pedig már hasonulunk is hozzájuk, egyformákká válunk velük. Nem mindegy azonban, hogy ki vagy mi van ránk hatással. Nagyon rossz irányba is fordulhat életünk útja külső hatások következtében. Ha valaki káros szenvedély hatása alá kerül, sok kárt okozhat magának és környezetének, családjának. Mit tegyünk hát? Ki nem kerülhetjük azt, hogy hatások érjenek. Választhatunk azonban közülük. Mint ahogy azt tesszük is! Az egyiket elutasítjuk, a másik iránt érdeklődünk és elfogadjuk. Az egyik elől elzárkózunk, a másikat befogadjuk. Olykor nem is olyan könnyű a döntés, hogyan is viszonyuljunk valamilyen hatáshoz. Pedig a döntésnek messzemenő következményei lehetnek. Lehet, hogy nyugodt, megfontolt átgondolása a dolgoknak nem segít. Pedig ezt sem tudja mindenki megtenni. Jó, ha van megbízható, őszinte tanácsadó. Lehet hallgatni szülők tanácsára. Lehet hallgatni egy jó barátra. A lelkiismeret belső hangja is irányt szabhat. Mégis gyakran vagy tanácstalanok vagyunk, vagy elhamarkodottan hozunk helytelen döntést. Vagy maga a tanácsadó sem tud megfelelő, jó tanácsot adni, vagy a kihívás olyan bonyolult, hogy abban nem is lehet jó tanácsra számítani. Van azonban egy igaz, mindenekben megbízható vezetőnk! A Szentlélek! Isten ugyanis nem hagy bennünket életünk veszélyes helyzeteiben, bonyolult kérdéseiben vezetés nélkül. Az egyiptomi szolgaságból megszabadított népét a puszta útvesztőiben, veszélyei között felhő és tűzoszlopban vezette. Majd igéit adta lábaink szövétnekéül. Az Úr Jézus pedig tanítványait irányította beszédével is, és úgy is, hogy előttük járt. A Lélek vezetését ígérte arra az időre, amikor már nem lesz velük ezen a földön. „Amikor eljön az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (János 16,13) A Lélek

X. évf. 2.sz. 2007. Pünkösd havában

A Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapjaA Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapja

Zempléni Reformátusok LapjaI rgalom vár rád bűnös lélekS iess most az Úr kegyelméhez!T üzes nyelvek szekerén érkezik a Lélek,E rős, zúgó szél bizonysága jelenlétének.N agyon döbbenetes hírt hoz Jeruzsálem népének:

É l a Krisztus, akit megfeszítettek,L egyőzve a halált tért vissza a mennybe.Ő nem bosszúállást kíván, hanem hitet,

L eküldte nektek a Pártfogót, amint azt ígérte.E lmondják az apostolok Isten csodás tervét,L ehet őket érteni a világ minden nyelvén.K éptelenség! – mondják sokan – ezek részegek!E lőáll ekkor Péter, s közli: Jóel próféciája beteljesedett.

J ött a megígért Lélek, kitöltetett minden testre.Ö röm hat át mindenkit, aki a váltságot kereste.J ézusért az Atya a megtérőket lelkével kereszteli,J önnek az ifjak, vének, - szívük álmokkal teli.

Á rad a Lélek, árad a kegyelem,L ehull a porba a gonoszság, ez a győzelem!D iadalt vesz a hit a bűnbánó szíveken,V allják boldogan: Jézusé már az életem.A kik e napon keresztelkedtek meg háromezren,

SZ entlélek által egyesültek az egyház testében.Á rad a Lélek, árad a szeretet,L elkesen gondoznak árvát, özvegyet.L etesznek a közösbe vagyont, pénzfelesleget,J ó ügyeket szolgálnak az emberek - önzés helyett.

L elki ajándékok szerint adatnak vezetők,E lőállnak tanítók, diakónusok és püspökök,

R end és szolgálat jellemzi az új világot,Á radó Lélek gyümölcsöz égi igazságot.M egszűnt végre Bábel, győzött az imádságod!

Virágh Sándor

Jézushoz vezet, és a Biblia igéit eleveníti meg, teszi személyessé számunkra, hogy az egyéni életünk dolgaiban legyen igaz és jó tanács. Vezethet-é Isten Lelke? Ha Ő vezet, nemcsak magad jársz jó úton, hozol helyes döntéseket, hanem Isten igaz világát képviselheted. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fi ai.” (Róma 8,14)

Dr. Börzsönyi Józsefesperes

Szerencs

2 Zempléni Reformátusok Lapja

Az Ige mellettMennybemenetel

Lekció: ApCsel 1, 1-12.Textus: Jn 12, 32.

„És én ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.”

Jézus Krisztus mennybemenetelének az ünnepe szürkén húzódik meg a hétköznapok között, pedig ez legalább olyan nagy ünnep, mint a karácsony. Aki a karácsony lényegét érti, és annak örül, amit Jézus az ő testté lételekor tett, az érzékeli, hogy pontosan ilyen fontos esemény történt az Ő menybemenetelekor is. Amikor az ige testté lett, akkor ő kilépett a láthatatlan világból és bejött a mi látható, a bűn nyomorúságával teljes világunkba. Elvégezte azt, amire vállalkozott, amivel az Atya megbízta, és visszament a láthatatlan világba. Úgy is mondhatnánk, áldozócsütörtök abban különbözik a többi nagy ünnepektől, hogy karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor Isten drága ajándékokkal halmoz el bennünket, mi vagyunk az elfogadók, a megajándékozottak, ma azonban azt ünnepeljük, hogy az, akit szerettünk eltávozott tőlünk. A mai ünnep, Krisztus menybemenetelének a napja éppen azt jelenti, hogy Ő már nincs úgy itt a földön, mint akkor volt. Felment a mennybe az Atya Istenhez. Talán ezért van az (vagy úgy gondoljuk), hogy ez az ünnep nem melegíti át a szívünket úgy, mint a többi nagy ünnep, hanem szinte lehangol és elkedvetlenít. Talán így lehangoltan állhattak ott Jézus tanítványai is, amikor az angyalok megkérdezték tőlük: „Galileabeli férfi ak, mit álltok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, aképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.” És bizonyára Tamás is így állt ott, amikor hallgatta Jézus búcsúbeszédét: „Uram nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat?” Aki azonban csak így látja a mennybemenetel ünnepét, az nem látja helyesen. Ennek az elválásnak nem csak rossz oldala van, sőt maga Jézus mondja földi életének utolsó napjaiban, hogy jó néktek, hogy én elmenjek az Atyához, mert különben nem jön néktek a Vigasztaló, a Szentlélek. Ez a Vigasztaló Szentlélek pedig, több mint a testileg jelenlévő Krisztus. Ez az ünnep azt jelenti tehát, hogy Megváltónk számára végre letelt a szolgaság és szegénység ideje. Nekünk embereknek ez a nap a földi Jézustól való

elválás napja, Krisztus számára azonban győzelmi ünnep. Újra az Atyánál lehet, és úgy állhat oda az Isten elé, mint aki engedelmes volt, és mint aki tökéletesen elvégezte az Atya megbízatását és betöltötte az Atya akaratát. Úgy tért vissza a mennybe, mint a győztes hadvezér a csatából, és valósággá vált, amit búcsúzáskor tanítványainak mondott: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Ez pedig elég ok arra, hogy mindnyájan örüljünk, akik szeretjük Őt. Azt is tudnunk kell, hogy Krisztus mennybemenetele egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi nagyon távolra kerültünk tőle. Mennybemenetelével nem köti többé a test korlátja, és egyidejűleg mindenütt ott tud lenni, ahol az ő nevében összejönnek, vagy ahol őt segítségül hívják. Ha itt maradt volna emberi testében, egyidejűleg csak egy helyen lehetne jelen most is. Így pedig itt is, és a Föld túlsó oldalán is, akik Őt hívják, átélik az Ő jelenlétét. Az Ő Szentlelke által jelen van, bennünk van. Búcsúzásakor még azt is mondta tanítványainak: „Ha majd elmegyek és helyet készítek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Egy példával élve, gondoljunk a hegymászás alkalmával a vezetőre, aki ha lent marad a völgyben nem sokat tud segíteni, de ha már felmászott a hegy tetejére, akkor ledobhatja a kötelet és így a lent állókat könnyen felsegítheti oda magához a magasba. Jézus valóban vonz bennünket fölfelé, örök vágyakozást ültetett a szívünkbe az Ő országa után. Sokkal inkább így érezzük ezt áldozócsütörtökön, amikor a mi Urunk Jézus Krisztust látjuk a mennybe menni, olvassuk a róla szóló történetet. Ő az, aki vonz bennünket folyton közelebb és közelebb magához. A mi mennybemenetelünk is már itt a földön megkezdődött, folyamatban van. A zsoltáríró így mondja ezt: „Érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett.” A mai napon ne csak azért örvendjünk tehát, hogy Megváltónkat megdicsőítette az Isten, hanem örüljünk hálát adva azért is, hogy mi magunkban is megkezdődött már az Istenhez emelkedésnek ez a boldog és titokzatos folyamata, és minden Krisztusban hívő ember életében elkezdődhet! Történjék tehát velünk bármi ezen a világon, még ha a halál árnyékának völgyében járunk is, mégis tudjuk azt, hogy utunk végén oda jutunk, ahol Jézus van, mert Ő vonz bennünket magához a mennyországba. Ámen. Balázs Pál

Csobaj

Sándor Levente: Boldog készenlét

Ha Krisztus ma visszatérne,Királyként a bűnös földre,

Oly sok ember megrémülne,S bűnös álma romba dőlne.

De mi lenne akkor veled?Lenne Mennyben boldog helyed?

Ujjongón emelnéd kezed?Vagy búsan rejtenéd el fejed?

Ha Ő a megváltó Urad,Boldogítson az a tudat,

Hogy hamarosan visszajön,Ott áll már a küszöbön.

Ha Őt tényleg szereted,Közelségét keresed.Vele járni sose félsz,

Őt várod, és Érte élsz.

3Zempléni Reformátusok Lapja

Jövel Szentlélek Úr Isten! Lekció: ApCsel 2,1-13 Textus: Jn 14,26 Kedves Testvéreim!

A pünkösd, mint a Szentlélek ünnepe, az egyház megalakulásának ünnepe nagy kérdés a mai ember számára, hogy végül is mi akar ez lenni valójában. A gyermek Kisjézuska karácsonykor nyilvánvalóan megszületett, a betlehemes játékokban kézzelfogható, tapintható. A teremtő Isten pedig a jól ismert Sixtus-kápolna mennyezetén megtekinthető, így ő is láthatóvá és megismerhetővé válik, még ha református hitünk ágáll is a kiábrázolás ilyetén való megnyilvánulása ellen. Azonban a láthatatlan és megfoghatatlan, elképzelhetetlen és mindenütt jelenlévő Lelket már nem értjük. Mi az, vagy Ki az a Lélek, aki a Szentháromság Isten harmadik személye, s akin keresztül az elérhetetlen Atya Isten bennünket átölelő, szerető Atyává válik a Krisztus által. Erre kimerítő választ ad nekünk a sokak által jól ismert, megint sokak által érthetetlennek és elmaradottnak titulált Heidelbergi Káté 53. kérdés-felelete: Mit hiszel a szentlélekről? Hiszem először, hogy ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten, másodszor, hogy ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal, és velem marad mindörökké.

Felolvasott igénk alapján a pünkösdi események összefüggésében világossá válik számunkra, hogy ki is az a Szentlélek. Jézus Krisztus megfogalmazásában ezt mondhatjuk, s legyen vizsgálódásunknak e három pontja: A Szentlélek: 1.) vigasztaló, 2.) tanító, 3.) emlékeztető.

1.) Vegyük a vigasztalást először. A tanítványok, ugyan bő másfél hónapja voltak túl a nagypénteki borzalmakon és a húsvéti eseményeken, mégis számukra hatalmas káosz és zavar volt a világ rendje, annak ellenére, hogy éveken keresztül hallhatták Jézus szavait a jövendővel kapcsolatban, amikor is ő már nem lesz közöttük és a Lélek fog munkálkodni helyette. A tanítványok együtt voltak, egy akarattal, hogy felkészüljenek a Szentlélek fogadására. Készek voltak arra, hogy tíz nappal a mennybemenetel után, ahol kapták a missziói parancsot, feltöltekezzenek azokhoz a feladatokhoz, melyek reájuk várnak. Még ha ismeretlen is a jövendő. A Lélek jelenlétére az életünkben mindenkor szükség van. Állandóan olyan körülmények vesznek bennünket körül, melyek iszonyatos terhet jelentenek számunkra, melyekből kiutat nem látunk. Reménytelen és kétségbeejtő, ha csak a magunk erejére nézünk. Újra és újra lehet találkozni olyanokkal, akik elfáradtak, kimerültek, még ha úgymond Krisztus egyházáért fáradoztak is. De vajon, nem az ő Lelke nélkül tették mindezt? Nem hiányzott-e a szolgálatukból éppen a Szentlélek? Azonban Isten nem áldozatot kíván, hanem szeretetet. Nem azt várja el tőlünk, hogy mint a gépek, végezzük el a feladatot, mindenféle érzelem és szenvedély nélkül, hanem sokkal inkább azt akarja – ahogyan az istenképűségünkből fakadóan érzelmek és indulatok vannak bennünk –, hogy az ő kegyelmében megerősödve és megvigasztalódva nyomorult helyzetünkben munkálkodjunk. Jövel Szentlélek Úristen! Kiáltjuk, s jön is azon nyomban a felelet és a vigasztalás. Nélkülözhetetlen

életünkben a Szentlélek vigasztalása, kiváltképpen a mai időkben, amikor szinte egyik napról a másikra újabb és újabb próbák érik az embert a jövendőjével kapcsolatban. Noha tudjuk, hogy Jézus Krisztus a mi életünket is kezében tartja, ahogyan a Jelenések könyvében a hét csillagot. Mégis a mindennapok kenyérharcában sokszor eluralkodik rajtunk az aggodalom, hogy nincs jövendőnk. De a Lélek akkor is ott van velünk és vigasztal, és megmutatja a legnagyobb sötétségben is a kiutat. 2.) De nemcsak, hogy vigasztaló, de tanító is a Lélek. A tanítványokat megtanította mindazt értelmezni, amiről Jézus Krisztus beszélt számukra a példázatokban, a cselekedeteiben. De arra is megtanította őket, hogy nyelveken tudjanak szólni, tudjanak igét hirdetni. Ugyanakkor meg is tudják érteni a másikat. Annak idején, amikor az ember a Bábel tornyát építette, azzal a céllal, hogy nevet szerezzen magának, Isten összezavarta nyelvét, és onnantól kezdve nem tudott szót érteni egyik ember a másikkal. Generációk, apák és fi ak, anyák és lányok, anyósok és menyek elbeszélnek egymás mellett. De a Lélek adhat halló fület, értő szívet, hogy meghalljuk és megértsük a másik embert. Aki összezavarta az emberi nyelvet, csak az képes nyelveket egyező hitre hozni. A Szentlélek csodája az, hogy mi magunk is – ahogyan a tanítványok megértették a többi embert és őket is megértették – megértsük egymást, és megértsünk másokat. Az évezredes generációs mellébeszélés áthidalhatóvá válik a Lélek munkája, tanítása révén. Tanít a Lélek. Megtanít bennünket, hogy megértsük a másikat, a problémáját. Ne csak a magunkéval tudjunk foglalkozni, hanem legyen az enyém is a te bajod. Egymás terhének elhordozását tanítja meg. 3.) Mindezek mellett pedig emlékeztet a Szentlélek mindannyiunkat! A tanítványok elsősorban megértették mindazt, amit nekik Krisztus mondott. Sokszor értetlenül álltak meg előtte, amikor egy-egy példázatot elmondott, kiváltképp akkor, amikor azt is hozzátette, hogy nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg (Mt 13,11). Értetlenkedtek a feltámadásával kapcsolatos kijelentéseivel szemben is, mely alapvetően meghatározta húsvéti hitetlenségüket is, amikor az asszonyokat fecsegőknek mondták. De pünkösd napján, a Lélektől indíttatva visszaemlékezhettek mindenre és azok mind megvilágosodva, kitisztulva, érthető módon voltak előttük. Nem valami zavaros három esztendő volt számukra a Krisztussal töltött idő, hanem a Lélek által, örökéletet meghatározó, az egész világra kiterjedő és áldását szerteküldő csoda, melynek részesei lehettek. A Szentlélek csodája az, hogy ezek az emberek, akik halászok, vámszedők voltak – tanulatlanok a szó tudományos értelmében – egyszerre igehirdetőkké lettek mind életükkel, mind beszédükkel. Péter hatalmas tömegnek hirdette az evangéliumot, melyben általa emlékeztette a Szentlélek a jelenlévő gyülekezetet, hogy Jézus Krisztus, mint az Isten feltámasztott Fia, aki életét adta miértünk, csakhogy élhessünk, felment a mennybe, hogy kitöltse reánk az ő Lelkét. Ez a lélek az, mely nemcsak a tanítványokat emlékezteti Isten kegyelmére és arra, hogy kik is ők valójában, hanem bennünket is emlékeztet arra, hogy mi magunk kik is vagyunk, és kihez tartozunk. A Lélek emlékeztet, de csak azokat tudja emlékeztetni, akik látták, hallották Jézus Krisztus csodáit.

4 Zempléni Reformátusok Lapja

De bennünket is emlékeztethet, ha volt már találkozásunk a szelíden szívünk ajtaja előtt álló, és halkan kopogtató Krisztussal. Bennünket is emlékeztethet, ha visszatekintve életünk viharaira, meglátjuk, hogy hol tértünk el arról az útról, mely az üdvösségre vezet. Bennünket is emlékeztethet, ha visszatekintve életünk viharaira, meglátjuk, hogy hol állt mellettünk, erősítvén rogyadozó lábunkat, megtartva görnyedező

derekunkat, elhordozva súlyos terheinket. Legyen hát nekünk ez a pünkösd olyan, mint a tanítványoknak volt annak idején. Legyünk a helyünkön várakozva a kitöltetésre, várakozva arra, hogy bennünket is eltöltsön az ő vigasztalásával, tanításával, emlékeztető kegyelmével. Ámen

Kis Gergely MártonTiszaladány

Gondold tovább Mit csinálsz itt...?

Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fi ai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fi ai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba. 1Kir 19,9-15a

Illés belefáradt abba, amit cselekedett, ma úgy mondják ezt, hogy kiégett, teste-lelke megfáradt. Úgy érezte, hogy minden hiábavalóság, úgy érezte, hogy nincs értelme, hogy ő tovább hadakozzon. Elmondta, hogy Uram elég volt, vedd el az én lelkem. De nem úgy van, ahogy az ember elgondolja. Nem úgy van, hogy az ember kimondja, hogy ez nekem most már elég volt és akkor Isten rábólint, hogy valóban elég. Nem! Illés negyven nap és negyven éjjel vándorolt s elért a Hórebre, ami azonos a Sínai heggyel, ahol a Tízparancsolatot átvette annak idején Mózes az Istentől. Talált egy barlangot, ami nagyszerű biztonságot jelentett neki, bement a barlangba, lefeküdt és elaludt. A Hóreben, Isten hegyén aludni – valami olyasmi ez, mintha ma valaki eljönne a templomba, lehajtaná a fejét és aludna. Isten nem hagyja aludni az Ő hegyén, a Vele való találkozás helyén az embereket. Nem hagyta aludni Illést sem. Volt az egyház életében egy olyan időszak a középkorban, amikor eltartott egy istentisztelet jó három óra hosszat és a presbiterek között voltak úgynevezett vekkerek, ébresztők, akik hosszú rúdra rátettek egy nyúllábat vagy egy farkat, és az elalvó, fejével lebóbiskoló emberhez odanyújtották és felköltötték, hogy ne ott aludjon a templomban, hanem fi gyeljen az Igére. Volt időszak az egyház életében is, mint most is, hogy fáradtak az emberek, fáradtak testileg-lelkileg, belefáradnak a hétköznapokba, a hétköznapok terheibe. Ilyen fáradt volt Illés is. Az Úr elől azonban nem lehet elrejtőzni, az Úr nem hagyta, hogy aludjon, mert Illésnek még küldetése, feladata volt. Olyan sokszor mondjuk, hogy nem, elég volt, lefekszem. Illésnek is és nekünk is azt mondja az Ige, hogy nem

elég. Menned kell, küzdened kell, harcolnod kell, mert tőled is megkérdezi a mondatot: „Mit csinálsz itt, Illés?” Hadd ne soroljam fel kinek-kinek a nevét! Helyettesítsd be magadnak: mit csinálsz itt? Mit csinálsz az egyházért? Mit csinálsz az Isten ügyéért? Illés mit tudott mondani? Illés elmondta, amit nagyon sokan elmondhatnak közülünk is, hogy: nagyon buzgólkodtam az Úr ügyéért. Sok mindent megtettem már. Mennyi mindent elvégeztem: hadakoztam a bálványprófétákkal, az istentelen emberekkel, van múltam, amit az Isten ügyéért tettem. Sokan elmondják ma is: tettem én ezért az egyházért: adakoztam templomfelújításra, parókiaépítésre, tettem sok mindent. De Isten nem azt kérdezi tőled, hogy mit tettél, mert az nyilván van tartva, Ő nagyon jól tudja, Ő nem volt kíváncsi arra sem, amit Illés elmondott, pedig kétszer is elmondta ebben a néhány versben: nagyon buzgólkodtam az Úrért. S Illés úgy látta, hogy senki nem maradt meg, csak ő. De sokan vannak a gyülekezetekben, akik azt hiszik és mondogatják, hogy senki nincs, csak én, senki nem tesz semmit, csak én. Meg aztán, hogy: mi lesz majd, ha én nem leszek? Isten nem arra kíváncsi, hogy mi volt a múltunk és mit tettünk a múltban az egyházért. Mit kérdez a lélek? Mit csinálsz itt, Illés? Most mit csinálsz? De Illés nem azt mondta, hogy aludtam, hanem felsorolta, hogy mi mindent tett már, ügyesen kivágta magát, ahogy ma mondanánk. De Isten nem erre kíváncsi. Arra kíváncsi, hogy most mit csinálsz? Milyen terveid vannak? Mit teszel Isten népéért, a többiekért? Illés elmondta, hogy elpártoltak tőle, hogy noha ő nagyon buzgólkodott, Isten oltárait lerombolták és most az ő élete is veszélyben van. De az ember nem maradhat a barlangjában, nem maradhat nyugodtan egy biztos, védett helyen. Az Úr Isten azt mondta Illésnek is: jól van Illés, ezt elmondtad Nekem, de kelj onnan fel! Gyere onnan ki! A barlang kétségtelenül biztonságot ad neked vadállatoktól és emberektől egyaránt, de mégis gyere ki onnan! Gyere fel a hegyre, állj oda az Úr elé (ahol valószínű, hogy Mózes is állt annak idején)! Állj oda az Úr elé! És az Úr elvonult előtte. Az Úr elvonulását, az Úr útját előkészítette a hatalmas szél. Pünkösdkor is hatalmas szél zúgása volt, amire az emberek felfi gyeltek, amikor kiáradt Isten Lelke. Jött a szél, de Isten nem volt a szélben, jött a földrengés, de a földrengésben sem volt. Mind Isten útját készítették elő. Aztán jött a tűz, de Isten nem volt a tűzben. Nagy tévedés, amikor az ember azt hiszi, hogy a szélben, a tűzben, a földrengésben az Úr jelenik meg, Ő van ott, holott ezek csak az Ő jövetelének a kísérő jelenségei. Arról ír itt a Királyok könyvének írója, hogy kősziklákat szaggatott le a szél és a földrengés és sok egyéb jel kísérte, de Isten nem ezekben van. S utána jött a halk és szelíd szó – s Illés eltakara az arcát a köpenyével, mert tudta, hogy Istent nem láthatja ember. De hallotta a halk és szelíd szót, amelyet megelőzött a szél, a földrengés, a tűz. Nagyon jól tudta, hogy Isten szava halk és szelíd, nem olyan, mint a rossz szülőé, aki kiabál és csapkod, mégsem ér el semmit… És az Úr újra megkérdezte tőle: mit csinálsz itt, Illés? És Illés újra ugyanazokat mondta el. Nem mondta, hogy Uram, Te tudod, hogy mit csinálok. Nem, hanem sorolta

5Zempléni Reformátusok Lapja

ugyanazokat. De itt történt valami: a halk és szelíd hangú Úr új feladatot bízott rá, tulajdonképpen rehabilitálta, levette róla a súlyt, a terhet. Na nem úgy, ahogy ő elképzelte, nem úgy, hogy eredj akkor nyugdíjba, menj pihenni valahova, hanem újabb feladatot adott. S a feladat az volt, hogy menj el újra a pusztán át Damaszkuszba. Hatalmas erőfeszítés, de menj Damaszkuszba. S aztán elmondta, hogy mi lesz ott a feladata. Pünkösdkor a tanítványok – nézzük meg az Újszövetség világát – együtt voltak, visszahúzódva a felházba, s amikor a sebesen zúgó szélnek áradásával jött a Lélek, s kettős tüzes nyelvek szálltak le mindegyikre egyenként, akkor a Lélek hatására mentek és prédikáltak, széles e világban hirdették az Evangéliumot. Egyházat hoztak létre, csontjaik közé rekesztett tűz hajtotta őket. Megváltoztak a félénk tanítványok, akik bezárkóztak Jézus elfogása után, akik úgy voltak, mint Illés, hogy elegem van, úgy voltak, mint mi, akik azt mondjuk, hogy elég, elfáradtunk, szeretnénk valami nyugalmat, szeretnénk

valami feltöltekezést. Az Úr azt mondja, hogy eredj tovább. Eredj tovább! De ez nem azt jelenti, hogy te mész és kínlódsz, mert Isten nemcsak feladatot ad az embernek, hanem a feladat mellé mindig ad erőt is. Nagyon csodálatos dolog ez. Gondolj végig az életed nehéz pontjain, nehéz eseményein, amelyekben jártál, amelyeket el kellett szenvedned. Nem arról van szó, hogy te megerősödsz, vagy te összeszeded magad, nem arról van szó, hogy összezárod a fogad és azt mondod, hogy csak azért is, hanem úgy, hogy az Úr ad erőt a dolgod végzéséhez. Mit csinálsz itt, kedves testvérem? Mit csinál az em-ber a gyülekezetben? Mit csinálok én? Valóban a helyünkön vagyunk? Az Úr ma tovább akar küldeni. Az Úr azt mondja, mint Illésnek: Kelj fel, kelj át a pusztán, az élet pusztaságában. Egy idegen helyre, egy idegen városba, Damaszkuszba küldte és ott bízott rá feladatot. Sokszor mi is érezzük, hogy idegenek vagyunk ebben a világban, hogy fáradtak vagyunk, de az Úr ad erőt. Fogadd el ezt az erőt, engedd, hogy küldjön.

Imádkozzunk!

Atyánk, megköszönjük Neked, hogy Te nem a meghátrálás Istene vagy. Köszönjük Neked, hogy Te nem fogadod el, hogy mi fáradtak vagyunk. Köszönjük, hogy nem fogadod el, hogy mit tettünk a múltban, hogy már tettünk életünkben éppen eleget, másoknak elég lenne a fele is annak, amit én tettem az egyházért. Te ezeket mind tudod, mert ezekben mind Te segítettél, mint ahogy Illésnek segítettél abban, hogy adtál tüzet az oltár alatt a Kármel hegyi istenítéletnél. Te meg tudtad védeni a három és fél esztendő alatt, és megbocsátottad azt is, hogy ő akart ezek után magának menedéket keresni a barlangban és elfeledkezett arról, hogy hatalmas kezeddel Te tudsz neki biztonságot adni. Urunk köszönjük, hogy nekünk is ugyanezt mondod, hogy Téged ma is az érdekel, hogy most, életünknek a mostani szakaszában mit teszünk és köszönjük, hogy továbbküldesz bennünket, tovább a munkás hétköznapokba, az idegenek közé a pusztán át, hogy tegyük a dolgunkat, hogy tegyük azt, amit Te akarsz. Jó Atyánk, maradj velünk, erősítsd meg azokat, akik nagyon gyengék, mint ahogy Illést megerősítetted. Erősítsd a gyászolókat, akiknek nagyon friss a sebe, akik sokszor úgy érzik, hogy elég volt. Urunk, küldj tovább bennünket, légy a betegekkel, az elesettekkel, azokkal, akik azt mondják, hogy elég volt, Uram. Állj melléjük, állítsd őket fel, mint Illést és adj nekik újabb feladatot. Atyánk, köszönjük Neked az ünnepet, köszönjük, hogy megállhattunk előtted, hogy erősítettél bennünket az Úri szent vacsora kenyerével és borával. Köszönjük a mai napot, amikor még ünnepelhetünk, amikor még hallhatjuk, hogy Te nem nyugszol bele, hogy mi fáradtak vagyunk, hogy nekünk elég volt, hanem tovább küldesz. Köszönjük erőd, köszönjük vezetésed, hisszük, hogy Te velünk maradsz életünk minden napjában. Ámen

Dr. Sándor EndreVámosújfalu

Gönczy Benjáminné: „Aki az eke szarvára veti a kezét.”

Elcsendesedve a Bibliát forgatom.S egy ige tünt szemembe az egyik oldalon.Alatta jól látszik még az aláhúzás,Rég volt ez igével az első találkozás.

Rég volt bizony, még az „út kezdetén!”Egy Bibliára oly nagyon vágytam énÉs mikor e vágyam végre beteljesült,Szívemben az öröm hálával egyesült.

Boldogan forgatta lapjait kezemS az új Bibliámban az egyik helyen,Egy ceruzával megjelölt ige állt.Eltűnődve csuktam be a Bibliát.

„Aki az eke szarvára veti a kezét”Ne fordítsa hátra az a tekintetét,Mert aki fordítja tekintetét hátra,Alkalmatlan az az Isten országára!

Úgy gondoltam akkor, ez nem szólhat nekem,Előttem fényoszlopként ragyog Mesterem,Mit keresne az én tekintetem hátul?Le nem veszem többé az Isten Fiáról!

Nem vágyakozhat az vissza a sötétbe,Ki egyszer részesült az „Áldott Napfény”-ben!Hátra tekinteni nem fogok sohasem,Megváltómat mindig hű szívvel követem!

Azóta eltelt már sok idő, de sok!Most kérdően néznek reám a sorok:Úgy is folytatódott mint elkezdetted?Tekinteted mindig Jézusra vetetted?

Nem mentegetődzöm előtted Uram.Jobban ismersz engem, mint én saját magam.Te tudod jól a nagy fogadkozástMily hamar követte a megalkuvás.

Hogy rátettem kezem „az eke szarvára”,Bizony gyakran tévedt tekintetem hátra.De mert így is szeretsz, annak köszönhetem,Hogy igazságodnál nagyobb a kegyelem.

Óh, légy áldott érte édes Istenem,Hogy ma is árad reám e kegyelem.S nem hangzott felém még igéd igazsága:Alkalmatlan vagy az Isten országára.

Légy segítségül Lelkeddel Uram!Érjen bár öröm vagy bánat a jövőben,Vezessen bármerre ezután utam,Tekintetem mindig Rád vessem, előre!

6 Zempléni Reformátusok Lapja

PÉLDAKÉPEINK — D. CSIKESZ SÁNDOR

Elhangzott Drávafokon 2006. május 20-án, születése 120. évfordulóján rendezett ünnepségen, amikor a szülőháza helyén épült iskolára emléktábla is került.

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14, 7-8. v.)

Előadásom elején hallgassuk meg, hogy ki is volt Csikesz Sándor? Darányi Lajos mondta, hogy a ravatal az a magas pont, ahonnan az egész életet be lehet látni, ezért hallgassunk részleteket a gyászjelentéséből. Ezt követően három részre osztom előadásom:1. Életútja2. Csikesz Sándor, mint keresztyén példakép3. Csikesz Sándor, mint professzorBefejezésül egy prédikáció részletére fi gyeljünk.

„D. CSIKESZ SÁNDOR felszentelt lelkipásztor, az egyházszertartástan, egyházi szónoklattan és valláspedagógia tanszék egyetemi nyilvános rendes tanára, a Tudományegyetem 1937-38. tanévi Rector Magnifi cusa, a református hittudományi karnak 1925-26. és 1933-34. tanévi dékánja, a m. kir. Erzsébet-Tudományegyetem evangélikus hittudományi karának honoris causa doctora, a tiszántúli református egyházkerület tanácsbírája, a debreceni református kollégium levéltárnoka, a tiszántúli egyházkerületi Diakonissza Bizottságának ügyvivő alelnöke, az Országos Református Lelkészegyesület és az Országos Református Presbyteri Szövetség alelnöke, az ORTE díszelnöke, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság igazgatóválasztmányának s irodalmi, tudományos, és művészeti osztályának tagja, a debreceni Tisza István Tudományos Társaság rendes tagja, a Kálvineumi református lelkészi árvaház igazgatótanácsi tagja, volt kiscsányoszrói rendes lelkész, volt cs. és kir. tábori lelkész, a katonai lelkészi II. osztályú érdemkeresztnek a kardokkal, és az észt fehércsillag érdemrend középkeresztjének tulajdonosa, a „Protestantischer Weltverband” és az „Internacionaler Christl. Presse Verein” magyarországi képviselője, stb. 1940. február hó 18-án, életének 55, egyetemi tanárságának 17. évében az Úrban elhunyt…”

1. CSIKESZ SÁNDOR (1886 – 1940)

1886. január 8-án született Drávafokon. Középiskoláit Siklóson, majd Kecskeméten végezte, itt is érettségizik 1904-ben. Ugyanitt a jogakadémián a jog hallgatását is elkezdte, de hamarosan Budapestre ment és a Református Teológiának lett hallgatója. Az első három évet kiváló eredménnyel végezte, a negyedik évben szenior, majd Berlinbe utazhatott. Ezzel a fi atal magyar diák a „vilmosi korszak” teljes fényében viruló protestáns tudományosság középpontjába került. Itt Harnack Adolf szemináriumába került, ahol együtt dolgozott a protestáns teológia vezéregyéniségévé vált Barth Károllyal.

Csikesz Sándor Berlinből hamarosan eljutott Heidelbergbe is, ahol a nagy történész, szociológus és kultúrfi lozófus Ernst Troeltsch hallgatója lesz. A szoros értelemben vett tudományos tanulmányok mellett Csikesz Sándornak arra is volt ideje, hogy a német egyházi életet közelebbről megismerje. De nem elégedett meg Németország látásával, hanem Párizson át Genfbe utazott, ott részt vett Kálvin János születésének négyszázéves jubileumi ünnepségén, majd rengeteg benyomással, tanulsággal, ihletéssel meggazdagodva még l909-ben visszatért Magyarországra. Bizalmas naplójában így ír önmagáról: „Mint ifjú theologus eltökéltem, hogy az Úrnak szolgálok. Berlinben a nagy és hatalmas idegen városban megfogadtam, hogy a magyar ügy diadalrajuttatásán munkálkodom. Genfben, Kálvin ünnepén köteleztem el bensőmben magam, hogy az Úr ügyét a magyar szent üggyel egy gyülekezet boldogításában a nagy Kálvin szellemében munkálom.” És valóban ezt teszi. Kodolányi János, aki szép emléket állít Csikesz Sándorral való találkozásának, nem győz csodálkozni azon, hogy itt „az italos tanítók, kártyázó jegyzők, disznóval kereskedő, vásározó papok világában egy olyan papra akadt, aki több ezer kötetes könyvtára segítségével próbálta fenntartani kapcsolatát egy magasabb és nemesebb világgal.” Csikesz Sándor fi gyelő tekintete nem állt meg az egyházközség határánál. Ceglédi segédlelkész korában megindítja az Egyházi Értesítőt, írásai az akkori világ legnagyobb protestáns közlönyében a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelennek meg. Kiscsányoszróba kerülve beindítja és szerkeszti a Baranyai Kálvinista Lobogót, majd az Országos Ref. Lelkészegyesület munkájába kapcsolódik be. Az első világháborúban tábori lelkészként szolgált. Az állandó önképzést a háború és az összeomlás alatti idők sokasodó munkái, gondjai és tépelődései között sem hanyagolta el. Még arra is volt ideje, hogy a budapesti egyetem keleti és görög nyelvészeti előadásait hallgassa. Dr. Baltazár Dezső püspök kezdeményezésére 1922-től debreceni egyetemi professzor lesz. Beindítja a Theologiai Szemlét (1925). Különösen három forrás táplálta beszédeinek kifejező erejét: a falusi élet, a magyar katona világháborús tapasztalata és a szentföldi utazása. Amikor Ravasz László egyik prédikációs kötetét bírálja, azt írja, hogy hiányzik belőle a magyar falu. Csikesz Sándor prédikációiban viszont ott érezzük a magyar falu életének lüktetését. Csikesz Sándor úgy érezte, hogy új református lelkésztípusra van szükség, olyan lelkészekre, akik legkorszerűbb fegyverekkel lépnek a küzdőtérre… Kevés ember tudott úgy dolgoztatni, mint Csikesz Sándor. Igehirdetéseiben: Az alapige gyökerét ragadta meg mindig és annak mondanivalóját vezette végig az akkori és a mai élet síkjában. Debreceni professzorsága idején jutott ideje arra is, hogy beálljon a levéltár őrei, rendezői sorába, hisz’ Sinai Miklós, Kerekes Ferenc alapvető rendezést végzett, majd Balogh Ferenc, aki az anyagot adattári rendszerbe foglalta és

7Zempléni Reformátusok Lapja

közreadta, Csikesz Sándor csoportokba rendezte az anyagot, polcokra helyeztette, és az anyag katalógusát is kinyomtatta, sajnos mindössze hét példányban. Ő vásárolja meg Budapesten egy könyvkereskedésben Kállai Albert magyar nyelvű unikum művét 1599-ből, ami RMK anyag. „A halotti beszédet tartalmazó kolligátum első darabja Kállai Albert ungvári református esperes-lelkész gyászbeszéde Homonnai Druget István felett…” Csikesz Sándor tanulmány keretében kívánta feldolgozni a művet, s azt székfoglalóul szánta abban a Református Akadémiában, melynek egyik tervezője volt, de amely nem valósulhatott meg.

1936-ban Csikesz Sándor ösztönzésére „mégis győzedelmeskedett a gondolat, hogy a Kollégium négyszáz éves alapításáról is emlékezzenek meg 1938-ban. Csikesz Sándor előkészítő bizottsági előadó minőségében 1936-ban többször járt Hóman Bálint kultuszminiszternél és a pénzügyminisztériumban.” „Csikesz Sándor önmagában a teológia professzorát sohasem választotta el az egyház szolgájától és hatalmas arányú és maradandó alkotásokban gazdag egyháztársadalmi munkásságával gyakorlatilag azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az igazi teológia nem öncélú vallástudomány, hanem csak egyházi jellegű és egyházat építő diszciplína lehet.” Csikesz Sándor „sokrétű egyéniségének egyik legjellemzőbb vonása, hogy fi atal lelkipásztor korától kereste a kulcsát, hogyan lehetne magyar, falusi ember gondolkodásának, érzés- és képzeletvilágának, a magyar temperamentumnak és természetnek megfelelő módon úgy hirdetni az evangéliumot, hogy az azt megértse, abban ráismerjen, hogy az Isten szól hozzá magyarul. Az volt a meggyőződése, hogy amint az Úr Jézus a palesztinai ember miliőjéből vett természeti képeken, tárgyakon, az ő életükből vett példázatokkal és hasonlatokkal fejezte ki az Atya üzenetét, a magyar református lelkipásztor is saját népe és fajtája érzés- és gondolkozásmódja, sorsa, világa, környezete, foglalkozása, hibái, vétkei, reményei és vágyai teljes ismeretében és a bibliai kifejezésnek is a teljes ismeretében fordítsa magyarra, nem csak magyar nyelvre, hanem oltsa be a magyar szemléletbe, fejezze ki a magyar sors, adaequat képeivel és a magyar miliő képeivel a Biblia példázatait is, csak úgy, mint a legelvontabb teológiai, hittani igazságokat. Úgy látta, hogy a keleti embernek is csak úgy, mint a magyar embernek, fi gyelmét a természeti, növényi, különösen az állatvilágból vagy saját sorsából vett hasonlatok és példázatok, de művészi formában, vagy a dramatizált párbeszédes előadásmód ragadják meg. A magyar intelligens embernél is ugyanezt a vonást ismerte fel, hogy az igehirdetésben is jobban vonzódik a képekben, szemléletekben, hasonlatokban és szimbolizmusban magát kifejező előadásmódhoz. Az Arany János örök paraszti és klasszikus magyarsága és az Ady Endre szimbolizmusában kivirágzó örök paraszti és művészi szemlélet itt a példa és a magyarázó elv. Csikesz Sándor úgy szerette volna hirdetni a magyar falusi embernek az evangéliumot, mint az Úr Jézus a palesztinai földművesnek, mint Pál a korinthusi kikötőmunkásnak, vagy Apollós a görög és római elitnek. Ezért beszédei valóságos tárháza a magyar falusi életből vett hasonlatoknak, életképeknek, de mindegyik jelent valami lelki dolgot, utal valami hitigazságra, Isten kijelentésének hordozója lesz, mint a felhőben a vízcsepp,

mikor rásüt a nap és szivárvánnyá válik… Exegézis nélkül nincs predikáció; ez a Csikesz Sándor nagy üzenete és öröksége. Majd el fog csodálkozni a világ, mikor látja falusi predikációi vázlatait, melyeket Kiscsányoszróban készített, milyen kényes exegetikai előmunkálatok alapján dolgozta ki, először a maga számára…” Sajnos többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült az általam legépelt vázlatokat közkinccsé tenni eddig. Csikesz Sándor őszinte és minden képmutatás nélkül való kegyességének legfőbb vonása az isteni kijelentés világával szemben érzett áhítatos tisztelet volt. Szinte a rajongásig szerette a Bibliát és lelkipásztori eszményképét azokban a magyar gályarabokban látta, kik Bibliától megfosztva, kénytelenségből a Szentírásnak egész könyveit voltak képesek emlékezetből rekonstruálni. Noha tanszékének csak egyik, inkább másodlagos feladata lett volna a bibliaismeret terjesztése, Csikesz Sándor szinte a legfontosabb és legkedveltebb studiumává a Biblia ismertetését és a Biblia gyakorlati magyarázását tette. “Több tanítványától hallottam – írja róla Dr. Czeglédy Sándor –‚ hogy tőle éppen, mint bibliamagyarázótól nyertek legtöbbet.” Felettébb dús és egyéni fantáziája segítségével nagyszerűen bele tudta magát élni a Biblia keleti képzeletvilágába. A keresztyén vallás sajátos történeti jellegének értékelése volt az, ami Csikesz Sándort mindig vonzotta a kijelentés ősi talaja, a Szentföld felé. Életének egyik nagy álma valósult meg, amikor 1929. elején beutazhatta Egyiptom és Kis-Ázsia egy részével együtt Palesztinát. Ettől kezdve igen sokszor nyilatkozott erről a nagy élményéről. De a szentföldi útja nem romantikus élménykeresés, vagy tisztán tudományos érdeklődés, hanem a Krisztust kereső és őt mindjobban megragadni kívánó keresztyén hit jegyében ment végbe… Őszinte és igazi kegyessége attól is megmentette, hogy az anthropocentrikus vallástudomány pszichologizmusában elmerüljön. A vallás lélektani vizsgálatát mindvégig fontosnak tartotta, de azt is tudta, vagy legalább is sejtette, hogy a keresztyénség sajátossága éppen abban van, hogy nem lehet besorozni a vallások közé, mert a keresztyén hit ott kezdődik, ahol a vallásnak, mint emberi magatartásnak teljes elégtelensége nyilvánvalóvá lesz. Ezt a tételt ilyen kiélezett formában természetesen nem találjuk meg műveiben, sőt 1926-ban „A vallás gyökere” címen tartott dékáni értekezése, amely egy régebbi már kiscsányoszrói naplójában fellelhető vázlatának a kidolgozása, éppen azt látszik bizonyítani, hogy a keresztyén hit sem más, mint a vallásos ösztön legmagasabb és legnemesebb megnyilatkozása és, mint ilyen: tulajdonképpen a humanitás kiteljesedése. Ehhez a tiszteletre méltó keresztyén humanizmushoz mindhalálig ragaszkodott… Munkássága elismeréséül a m. kir. Erzsébet Tudo-mányegyetem honoris causa doctora.

Dr. Sándor EndreVámosújfalu

(Az előadás közlését a következő számban folytatjuk!)

8 Zempléni Reformátusok Lapja

Dr. Sándor Endre beszélget Virágh Sándor ny. borsodi esperessel

Hány éve is élsz itt Sárospatakon, Esperes Úr?

- A 2000. év szeptemberében mentünk nyugdíjba a Miskolc-Hejőcsabai gyülekezetből feleségemmel együtt, tehát hetedik éve lakunk mi is Sárospatakon. Ide jövetelünk oka elsősorban családi, hiszen ebben a városban szolgál fi unk lelkipásztorként, de örömmel veszünk részt a gyülekezeti életben és a város kínálta kulturális rendezvényeken. Otthonunkká vált Sárospatak.

Hová nyúlnak vissza a gyökereid?

- Földes községben nőttem fel, öten vagyunk testvérek. Református tanító édesapánk és Bakos Mária, hittel - szeretettel teljes édesanyánk lelki örökségét hordozzuk mind az öten, amely a tudománnyal, egyházi szolgálattal való elkötelezettséget jelenti. A testvérek közül László és én lelkipásztorként szolgáltunk, Mária húgunk néhai Denke Gergely lelkipásztor hitvese, Pál, öcsénk amellett, hogy elismert jogász, a Debrecen-Nagytemplomi Egyház főgondnoka és az egyházkerületben Dr. Bölcskei Gusztáv püspök elnöktársa. Zoltán pedig orvos.

Merre voltál segédlelkész?

- 1955-től hat esztendőn keresztül voltam segédlelkész. Hajdúböszörményben kezdtem, mind a Bocskai téri, mind a Kálvin téri templomban szolgáltam. Emellett végeztem az esperesi hivatali ügyek adminisztrálását, helyt kellett állni a kiterjedt tanyavilágban való szolgálatban és az iskolai hitoktatásban. Ezután Debrecen következett, a Nagytemplomban és az Árpád-téri gyülekezetben szolgáltam, végül Miskolcon esperesek mellett a Vasgyári és Belvárosi gyülekezetekben.

Mely gyülekezetekben szolgáltál?

- Első önálló gyülekezetem Mályinka volt, ahol 7 évet töltöttem. Ezt Hejőpapi követte, ahol a templom leégése után a már újjáépített épületben az orgonaépítés feladata várt. 13 évi szolgálat után mentem Tiszaszederkénybe, az

akkori Leninváros „falujába”, ahonnan 4 év szolgálati idő elteltével Hejőcsabára kerültem, és nyugdíjba menetelemig ott szolgáltam 16 évet. Időközben 17 éven át feleségemmel elláttuk a Hejőszalonta - Hejőkeresztúr - Szakáld körzetet.

Feleségedről, gyermekeidről légy jó néhány szót szólni.

- Inczédy Márton vámosoroszi lelkipásztor elsőszülöttje, Enikő jött hozzám feleségül még 1962-ben Mályinkára. Az akkori időkre jellemzően, lelkészgyermekként egyetemi felvételre nem számíthatott, de a családanyaság hívatásában életet adott négy gyermekünknek. Okleveles kántori képzettsége révén valamennyi gyülekezetben végezte ezt a szolgálatot, majd amikor mód nyílt rá, elvégezte a teológiát és lelkipásztori oklevelet szerzett, s ott lehetett az első felszentelt, női lelkészek sorában, és mint Hejőszalontára beiktatott lelkipásztor szolgálhatott. Négy gyermekünk közül Enikő lányunk az első, ő óvónő lett, férjével Oláh Dezsővel Tiszaújvárosban élnek. Sándor fi unk Sárospatakon lelkipásztor, felesége Fekete Katalin szólóének szakos zenetanár, őket Zemplénben sokan ismerik. Márton fi unk 7 éve Angliában él, Anna lányunk Debrecenben a Református Általános Iskolában pedagógus. Ha az öt unoka is itthon van, 13 teríték szükséges a családi asztalra.

9Zempléni Reformátusok Lapja

Mit tartasz esperesi időd legnehezebb, illetve legszebb szakaszának?

- Abonczy László esperes úr nyugdíjba menetelét követően az akkoriban 12 éves ciklusból a következő tisztújításig még hátralevő 4 évet töltöttem ebben a szolgálatban, a borsodi egyházmegyében. Ebbe az egyházmegyébe kerültem hajdanán, mint esperesi káplán, majd 20 évig énekügyi előadója, 4 évig missziói előadója voltam. Ezután kaptam bizalmat az esperességre és hordoztam terheit és tisztességét egyaránt. Amikor Hejőcsabán az új parókia és gyülekezeti ház építkezésébe fogtunk, ez teljes embert kívánt, emiatt az esperesi megbízatás lejártával inkább ennek a munkának kívántam odaszentelni erőm.A legnehezebb dolgok iránti kérdésedre válaszként megemlítem a sok gyűlésezést. Az egyházmegyei, kerületi, zsinati rendes és rendkívüli alkalmak mellett a Hazafi as Népfront és az Ökumenikus Tanács rendezvényei is állandóan napirenden voltak. Én, aki a kerti munkát szívesen és családilag szükségesen végeztem, időnként hetekig rá sem nézhettem a kertre. Aztán nehéz volt a nagy lelkészhiány. Ezt igyekeztek enyhíteni a teológiai hallgatók tanulmányi idő alatti szolgálatba állításával, az exmisszióval. A teológusok felügyelő lelkész vezetése mellett tevékenykedtek, és Kürti László püspök kevés emberre bízott fi atalt. Volt, amikor nekem egy időben 8 exmittáltra kellett segítő felvigyázásomat biztosítani. A legszebb esperesi szakasz értelemszerűen az volt, amikor a lelkészhiány megszűnt. A Teológia Levelező Tagozatán végzettek kirajzottak, és öröm volt, hogy a gyülekezetekbe tudtunk szolgálattevőt küldeni. Ekkor iktathattuk be a női lelkipásztorokat is, egy év leforgása alatt 14-et.

Sokunk előtt ismert, hogy művészi szinten faragsz. Mikor kezdődött ez a szenvedély?

- „Szenvedélyről” azért nem mernék beszélni, bár a faragást nagyon szívesen csinálom. Még teológus korom idején Illyés Endre professzor úr megkért, hogy a legációs helyem szomszédságában levő nevezetesebb templomokhoz is menjek el, és az ottani egyházművészeti értékű úrasztali edényeket, terítőket, épületrészeket rajzoljam le. Takács Béla múzeum igazgató egyszer elmondta, hogy a Kollégium gyűjteményeiben százat meghaladó számban vannak meg ezek a rajzok Debrecenben. Egy sérvműtét után, mivel fi zikai munka tilalom volt előírva egy ideig, akkor kezdtem el a faragást a kilencvenes évek elején. Hejőcsabán a templom fedeles székei helyreállításakor kedvet éreztem arra, hogy 42 db 30 x 30-as fatáblával díszítsem azokat. Aztán egyre több kerti díszoszlopocskát, virágkarót, falra akasztható faragást készítettem ajándékozásra.

Tudom, hogy számos templomot ékesít kezed munkája és fejfa is áll különböző temetőkben. Néhányat légy jó megemlíteni a lap olvasóinak.

- Már itt Sárospatakon laktunk, amikor id. Kocsis Attila ny. lelkipásztor látta a padlástérbe készített festett kazettalapokat. Azt mondta, hogy szerinte a 150 x 200 cm-es lapokat is meg fogom tudni festeni, amit a dövényi templom új mennyezetére terveznek. Nagy igyekezettel sikerült is ezt a gyönyörű feladatot megvalósítani. A 40. házassági évfordulónk alkalmából hálaadásként a sárospataki templomi imaterembe készítettem el csíkszeredai minták faragásával 3 nagy táblát. Közben Zoltán öcsém székely-kapu díszfaragására és madáretető emlékfa elkészítésére kért meg. Denke Gergely sógorom fejfáját családja kérésére készítettem el, és állítottuk fel az egri Hatvani temetőben. Te is megtiszteltél kéréseddel, hogy édesanyád emlékfáját készítsem el, amely ott áll az abaújszántói temetőben. Kedves esemény volt számomra, hogy Zoltán öcsém kiállítást szervezett a munkáimból egy nagy budapesti lakóház belső udvarán. Ez az anyag Sárospatakon és a debreceni Nagytemplomban is kiállításra került. Ennek eredménye lett, hogy felkérést kaptam az ottani imaterem díszítésére. Ehhez a nagy feladathoz értékes tanácsolással járult hozzá Anna lányom, aki a népművészetben képzett. Igen sokféle lakásdíszt készítek, családnak, barátoknak, ismerősöknek ajándékozom. Horváth Barna esperes utódom azt mondta, hogy engem már így fognak emlegetni: a „faragó” Virágh Sándor. De mint lelkipásztor sem vagyok azért elfeledve, melynek bizonysága, hogy 75. születésnapomat követően egykori egyházmegyém jóleső megemlékezéssel tisztelt meg. Egy-egy szolgálattal itt Patakon is besegítek vagy nagy ünnepekkor a 6 lelkészes úrvacsora osztáskor több nyugdíjas lelkésszel együtt végezzük ezt a szolgálatot. A faragás eszközeit - hála Istennek – a 77. évemet taposva is kezemben tarthatom, éppen most a végzős teológusok tablója keretét készítem. Szeretettel köszöntöm a Zempléni Reformátusok Lapja olvasóit.

Köszönöm a beszélgetést, s életedre, további munkádra is Urunk gazdag áldását kérem!

10 Zempléni Reformátusok Lapja

Gyülekezeteink életéből40-esek köre

( Egy felnőtt konfi rmáció margójára )

Így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” ( Ézsaiás 43:1.)

S valóban: 2006-ban, amikor felnőtt fejjel konfi rmálhattunk, - a Tokaji Református Egyházközségben - az igéből ezt az idézetet teljes valónkban átélhettük. Jó volt megtapasztalnunk, nemcsak gyermekek, hanem mi felnőttek is részesülhetünk e kegyelemben. Csodálatos felfedezés volt ez a számomra és a felnőtt bibliaiskola heti találkozói ezt a hitet csak megerősítették bennem. Kissé szomorú volt tapasztalni a bibliaiskola utolsó alkalmával, ezek az együttlétek már befejeződnek. Ezért is fogalmazódott meg többünkben: jó lenne folytatni! Másokat is megszólítottunk a gyülekezetből és örömmel vettük tudomásul,hogy nemcsak bennünk van vágy, hanem másokban is megfogalmazódott az az igény, miszerint szükséges egy-egy alkalommal összejönni és kötetlen beszélgetés formájában megerősítést, eligazítást találni. Támogatásra lelt ez a vágyunk lelkészünkben és feleségében. Így a parókián két hetente szombaton 18.órától együtt töltünk egy-egy órát mi, 40-esek. Egy könyv segítségével - Rick Warren: Céltudatos élet - 40 napon keresztül egy kalandos utazásban lehet részünk, s a végén megtudhatjuk miért élünk a földön. Az utazás végére kideríthetjük, mi Isten célja az életünkkel és felkészülhetünk az örökkévalóságra. A Bibliából egyértelműen kitűnik, Isten sokszor 40 napot vett igénybe, hogy felkészítsen valakit a neki szánt feladatra. A Biblia azt mondja: ,”változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek : mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” A könyv 40 fejezetből áll, melyet egy-egy találkozásunkkor beszélünk át. Sok érdekes kérdést vet fel ez a könyv és sok mindenre választ is kapunk a megbeszélések során. Az, hogy az ember nem a véletlennek köszönhető, Istennek terve van velünk,talán mindenki számára világos. De az, hogy mi mozgatja az életünket, már mindenkinek mást és mást jelent. Ha megtaláljuk életcélunkat, akkor céltudatosan élhetünk. Az életcél megtalálása a békességhez vezető út. Így arra összpontosíthatunk, ami igazán fontos. Megérthetjük, hogy az örökkévalóságra lettünk teremtve. A földi élet még nem minden, s ez az élet előkészület a következőre. Az örökkévalóságban átalakul az ember értékrendje. Tudnunk kell, az életünk cselekedetei az eljövendő alapját jelentik. Hogy ezeket a dolgokat megértsük és Isten parancsait teljesíthessük, segítségül szolgálhat ez az érdekfeszítő könyv és a felszabadult légkörben, jó hangulatban végbemenő együttléteink!

Babolcsiné Fenyőházi RitaTokaj

„Dicsérjétek az Urat!Dicsérd, lelkem, az Urat!Dicsérem az Urat, amíg élek,Zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.” Zsolt.146, 1-2.

A sóstófalvi kis létszámú református szórvány gyülekezetünk örömteli híradását szeretnénk közölni, hogy megújult belülről a templomunk, melyért köszönetet mondunk és hálát adunk az Úr Istennek. A múlt év nyarán egy nagyobb esőzés alkalmával a templomunk beázott, és a valamikori galambdúc salakanyagai átütöttek a templom falán a tetejétől az aljáig és tönkretették azt. Most, a tavasszal nyílt lehetőségünk arra, hogy a templomot belülről renováljuk, a falakat és a padokat is megújítsuk. A gyülekezet gondnoka, Kovács József segítségével találtunk olyan szakembert, aki áldozatkész munkájával és kis csapatával gyönyörűvé varázsolta a templom belsejét. A lehetőségeinkhez mérten, amit tudtunk megtettünk, mind anyagilag, mind fi zikailag, hogy templomunk új fényben tündököljön. A biztosításból, az egyházmegye támogatásából és a sóstófalvi gyülekezet lelkes és áldozatkész hívei adományából sikerült mindent elvégezni. Immár nem kell szégyenkeznük a csúnya beázás miatt, hanem emelt fővel és szívünkben boldog hálaadással mehetünk újra a mi kicsi, de annál szebb templomunkba. Mert „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakhelyét.” Zsolt. 26,8. Itt és most szeretnénk köszönetet mondani a szakembernek, Gondos Tibornak, gyülekezetünk gondnokának, Kovács Józsefnek, gyülekezetünk harangozójának, Ibolyának a takarításért, a Zempléni Egyházmegyének, a segítségükért és munkájukért. De mindenekelőtt hálát adunk mi Urunknak Istenünknek, hogy formálta és alakította az emberi szíveket e jó ügy érdekében.

Szűcs EdinaSóstófalva

11Zempléni Reformátusok Lapja

Képes híradó a sárospataki gyülekezet eseményeiből

Április 1. Ünnepi virágvasárnap. Hozsanna! Áldott, aki jő az Úr nevében! E mondat visszhangzott énekben és imádságban azok felé, akik a pataki templomban szentelték meg az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásának emléknapját. Az istentiszteleti szolgálatban részt vettek az e napon a Református Gimnáziumból gyülekezeti kiszállásokra kirajzott osztályai közül a Gyenge Zsolt tanár úr tizenkettedikesei. Nem csak felolvasták az Igét, hanem egy-egy bibliai szereplő hangját más és más diák szólaltatta meg. Az imádság mondataira pedig refrénszerűen válaszolt az egész osztály. Szolgálatukat egy vers elmondásával zárták. Közben a templomban jelenlévő három énekkar előadása gazdagította a gyülekezetet. Tiszaújvárosból érkezett a Református Énekkar, Birtalan Judit vezényletével. Az összkarokban való közreműködésen túl két énekszámmal mutatkoztak be, kolozsvári útjuk előtt. Jelen volt még a sárospataki Művelődés Háza Kamarakórusa, Csehi Ferenc vezényletével, és a pataki Református Énekkar Dr. Takács Andrásné vezényletével. Az első közösen elénekelt kórusmű a 90. zsoltár volt, melyet a Magyar ének követett. Nagy örömünkre, mindkét mű alkotója megtisztelte jelenlétével alkalmunkat. Birtalan József erdélyi származású, Tiszaújvárosban élő zeneszerző, és Gárdonyi Zsolt orgonaművész, zeneszerző, würzburgi főiskolai tanár. Orgonán közreműködött Dr. Mellesné Boros Kinga és Bundzik Tímea. Megköszönjük a Miskolc-Hejőcsabai gyülekezetnek és lelkipásztoruknak, hogy orgonájukat az alkalomra rendelkezésünkre bocsátották. Tiszaújváros és Sárospatak közt különös módon Lorántffy Zsuzsanna az összekötő kapocs. Mivel birtokai voltak Ónod körzetében, így Tiszaszederkény is hozzá tartozott. 1651-ben az elnéptelenedett környékre hajdú családokat telepített, akik egyszerre művelték és védelmezték a területet. Ennek emlékezetére került be Tiszaújváros mai címerébe Lorántffy Zsuzsanna arany hársfalevele. Megjelent ünnepségünkön Tiszaújvárosból Koscsó Lajos polgármester és Bráz György alpolgármester hitvestársaikkal együtt. A vendégeket Dr. Hörcsik Richárd polgármester köszöntötte, és kifejezte a kapcsolat folytatásának reménységét.A három énekkar a Mudrányban közös ebéden vett részt, ahol Koscsó Lajos polgármester pohárköszöntőjében nagyra értékelte az összefogás erejét, és a Mooser orgona restaurálása támogatása mellett foglalt állást. Az Istentiszteletet követően a templom Galériájában Zajácz Tamás bőrműves iparművész kiállítása nyílt meg. A Sárospatakon felnőtt, és jelenleg Tiszaújvárosban élő alkotó emlékekben és érzelmekben gazdag családi percekkel ajándékozta meg a nagyszámú érdeklődőt. Az alkotások megvásárolhatók, a tárlat június végéig tart. Az eseményt a Zemplén Televízió teljes terjedelmében rögzítette és bemutatta. Április 5-6. Nagyheti emlékistentiszteletek. Sárospatakon a Nőszövetség néhány évvel ezelőtti kezdeményezésére nagycsütörtök este is van úrvacsora. A szereztetés emlékére megtartott meghitt, áhítattal teljes alkalmat megszerette a gyülekezet. Nagypéntek délelőtt pedig a passió, Jézus szenvedéstörténete hangzik el a Bibliából, sok gyülekezeti énekkel tagolva. Jóleső érzés volt hallani Tar László Péter mádi lelkipásztortól, hogy a pataki szokást mostani gyülekezetébe átplántálva az emberek eleven visszajelzései arra utaltak, hogy mindez áldásul adatott a lélek számára az ünnepi előkészületben. A húsvéti ünnep egy ritka alkalma még, hogy Sárospatakon hajnali 5 órakor van egy feltámadási Istentisztelet, melyre hajdanán nagyon sokan eljöttek, de ők ma már elmentek az örökkévalóság útján. Az 1927-ben, az egykori keresztyén ifjúsági egyesület által bevezetett alkalom mindenesetre még él, és 70-80 ember részt vesz rajta, akik utána virággal kezükben kimennek a temetőkertbe szeretteik sírjához – szívükben a feltámadásba vetett élő hittel.

Április 13. Támogatás szeretetből A Sárospataki Református Nőszövetség úgy határozott, hogy az Alsószuhán történt tragikus esetben édesanyját és testvérét elvesztett pataki diákot tanulmányi ideje alatt segíti. Az adománylevél átadásakor Greskó Erika, a megajándékozott főiskolai hallgató kifejezte, hogy számára az a tudat, hogy nincs egyedül, és lelki támaszt nyerhet a közösségtől, ez a legnagyobb ajándék. Április 14. A Csillagpont találkozót előkészítő negyven fős ifjúsági csoport Sárospatakra látogatott, hogy helyszíni bejárással egyeztessék a terveket a megvalósíthatósággal, és kijelöljék a programok fő színhelyeit. Az ígéretes rendezvény stábját érkezésük estéjén a gyülekezet látta vendégül, valamint egyeztettek a szervezők a zempléni ifjúsági munkát végző SZIKRA csoport lelkipásztoraival.

Április 17. Dr. Olofsson Placid előadása SárospatakonNagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott Sárospatakon a Lorántffy teremben Dr. Olofsson Placid, 91. életévében járó bencés tanár. A Keresztény Értelmiségi Szövetség meghívására eljött vendégünk a GULAG munkatáborában eltöltött tíz évről és az élete tanulságairól beszélt, megtanítva hallgatóságát a megmaradás négy alapszabályára. 1. Nem szabad panaszkodni – mert ez elszívja az életerőnket. 2. A legnehezebb helyzetben is meg kell találni az apró örömöket – mert ez megsokszorozza az életerőnket. 3. Belső értékeinket igyekezzünk kifejezésre juttatni – mert ez ellensúlyozza a megaláztatást. 4. Az Istenbe vetett

12 Zempléni Reformátusok Lapja

élő hit a legerősebb kapaszkodó. A hit pajzsa kitüntetéssel elismert, és sorsa magyar örökséggé fogadásával megtisztelt pap sorsáról Ézsiás Erzsébet írt könyvet, melyet az alkalmon bemutatott és az előadó dedikált. Április 18. Budapestre költöztek a szélládákA muzeális értékű Mooser orgona restaurálása folyamatában most következett el a hangszer szélrendszerének a felújítása. A 130 éve összerakott szélládák most lesznek először megbontva, a szakemberek is kíváncsian várják, milyen belső állapotokat találnak a rugók, szelepek, szigetelések és légjáratok tekintetében. A felújított sípok már elnyerték legideálisabb hangzásképüket, de ha nem lesz megfelelő a légellátásuk, nem úgy szólalnak meg, mint kellene. Ezért a legizgalmasabb és nem kevésbé költséges szakaszához érkezett el a munka. Az esztendő folyamán reménysége van a gyülekezetnek, hogy 50%-os készültségig eljuthatnak, és jövőre a harmadik tízmilliós szakasz elé nézhetnek. Áprlis 22. Konfi rmációHuszonnyolc fi atal konfi rmált az idén a sárospataki gyülekezetben, akik április 22-én a gyülekezet előtt adtak számot felkészülésükről. A hitismereti kátékérdések mellett bibliai történetek tanulságait is megfogalmazták a konfi rmandusok, és részesültek az úrvacsora jegyeiben. A gyülekezet meghatódva fogadta a szülők nevében szóló Csatlósné Komáromi Katalin szavait, melyben hitet tett a rohanónak tűnő időben az örök értékek fontosságáról. Az ifjúságot Sipos István főgondnok látta el intelemmel, lelki útravalóval. Április 29. Jubiláló gyülekezeti tagok köszöntése.Hűséges gyülekezeti tagjaink szinte családjukkal együtt összenőnek a közösséggel. Így köszönthettük április 29-én 80. születésnapján Nagy Sándor tb. missziói gondnok testvérünket. Azért nagy áldás élete, mert nyugdíjba menetele után több súlyos infarktuson esett át, amikor orvosi értelemben csak hónapokat jósoltak neki. Azóta 18 év telt el – mindennapi hálaadással, Bibliaolvasással, s amíg ereje engedte, egyetlen Istentiszteletről sem hiányzott. Imádságai, köszöntői ízes nyelvezettel, patinás lelkülettel jelenítették meg a Tiszakarádról nyert lelki örökségét, amivel hosszú időn át szolgált a pataki gyülekezetben. E napon köszöntöttük László Gézát, gyülekezetünk tb. főgondnokát és hitvestársát Pohankó Irént 60. házassági évfordulójuk alkalmából. Életük, hosszú évtizedeken át tartó szolgálatuk példa, hiszen akkor is vállalták gyülekezethez tartozásukat, presbiteri szolgálatukat, amikor ezért nem dicséret és munkahelyi prémium járt. A köszöntést megerősítette Dr. Hörcsik Richárd polgármester is a város nevében, majd az énekkar, valamint a család zenében átnyújtott ajándéka következett a vő és unoka: Fassang Zoltán és László személyében. Május 6. Anyák napjaMinden esztendőben megható alkalom a május első vasárnapja, hiszen három édesanyát is köszönthetünk. A gyermekek hálaadással, virággal, műsorral ünneplik a földi édesanyákat, nagymamákat, akik a világra hozták és felnevelték őket. Nyelvünk és kultúránk ápolása, tisztán tartása kötelezettségének vállalásával tartozunk anyanyelvünknek, szülőhazánknak, amely zivataros történelmében megérdemelné, hogy fi ai szeressék, gondozzák. De nem feledkezhetünk meg e napon a lelki édesanyáról, az anyaszentegyházról sem, amely Igével, sákramentummal táplálja gyermekeit. A templomban áldott pillanatokat jelent a sárospataki református általános iskolások műsora, a konfi rmandusok és hittanosok köszöntője. Vasárnap délután pedig a temetőkertben megtartott áhítaton adunk hálát a már Urunkhoz költözött édesanyákért.

Virágh Sándor

Beszámoló a tiszaladányi gyülekezet életéből

Január 27-én ökumenikus csendesnapot tartottunk, közel 100 fő részvételével. Együtt voltunk görög-, római katolikusok és reformátusok. Más településekről (Sajópálfala, Ajak, Kecskemét, Bekecs, Szerencs), sőt a határon túlról, Kisgéresből is érkeztek vendégeink. A program áhítattal kezdődött, majd bizonyságtételek, csoportos beszélgetések, imaközösségek alkalmával épülhettünk egymás hite által, végül egy közös evéssel zártuk a napot.

Február 17-én gyermekeinknek szerveztünk farsangi mulatságot, melyen kicsik és nagyok egyaránt vetélkedhettek, próbára téve bibliaismeretüket. Majd a régi hagyományokat elevenítettük fel, néhány tavaszváró-télűző rigmust megtanulva Kiszebábot égettünk. Az anyukák pedig fi nom farsangi fánkkal vártak bennünket.

Március 25-én tojásfestő játszóházat tartottunk. A tojásokból asztali díszeket, nyuszikat, csibéket készítettünk.

Április 6-án passiós istentisztelet alkalmával az általános iskola felső tagozatos hittanosai a konfi rmandusokkal közösen vették ki részüket az istentiszteleti szolgálatból.

Május első vasárnapján, ünnepi hálaadó istentiszteleten köszöntjük az édesanyákat, s hittanosaink egy-egy verssel és egy-egy szál virággal kedveskednek édesanyjuknak, nagymamájuknak és gyülekezetünk azon tagjainak, akiknek már nincsenek itt Ladányban gyermekeik, akik köszönthetnék őket.

Meghívó! Gyülekezeti alkalmaink mellett felhívjuk a fi gyelmet, hogy június 2-án szombaton Tiszaladányban kerül sor a megyei hittanévzáróra. Szeretettel várunk minden hittanos csoportot. Kérjük, hogy május 25-ig (pünkösd előtti péntek) jelezzék a 47/352-451 telefonszámon.

Kis Gergely MártonTiszaladány

13Zempléni Reformátusok Lapja

CSILLAGPONT ORSZÁGOS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ2007. JÚLIUS 17-21. SÁROSPATAK

A Csillagpontra április 23. hétfőtől július 2. hétfőig a találkozó honlapján: csillag.reformatus.hu lehet regisztrálni. A részvételi díjat banki vagy postai átutalással lehet befi zetni.

A részvételi díj idén is nagyon kedvező, amivel biztosítani szeretnénk a jelenlétet minden jelentkezőnek. Napi 900 Ft, azaz összességében 3600 Ft a résztvevők által fi zetett hozzájárulás.

A találkozón fedett szálláshelyet csak a fogyatékkal élőknek és a szolgálattevőknek, közreműködőknek áll módunkban biztosítani. A többi résztvevőnek sátorhelyet biztosítunk. A részvételi díj a programokon való részvétel mellett ennek díját is magában foglalja. A résztvevők a sátorról

és az ehhez szükséges eszközökről maguk gondoskodnak.Fogyatékkal élők

A fogyatékkal élők számára fedett szálláshelyet biztosítunk. Ezeknek, a vizesblokkoknak és a programhelyszíneknek az akadálymentesítéséről külön munkacsoport gondoskodik.

Kisgyermekes családokIdén a kisgyermek(ek)kel érkező családok részvételét is szeretnénk segíteni, ezért szükség esetén számukra a városi kollégiumokban biztosítunk szobát. Ezt az igényüket regisztrációja során a családfő tudja jelezni, ezután az illetékes munkacsoport munkatársa személyesen veszi fel vele a

kapcsolatot.Étkezés

A háromszori étkezés napi díja 1600 Ft. A regisztráció során mindenki kiválaszthatja, hogy mely étkezést kéri. A teljes időtartamra a részvételi díjjal együtt így 10 000 forintot fi zet az, aki minden étkezést kér.

A reggeli 450 Ft-ba, az ebéd 600 Ft-ba, a vacsora 550 Ft-ba kerül. Fontos, hogy a találkozón csak azoknak tudunk étkezést biztosítani, akik azt legkésőbb július 2-ig megrendelik és díját a találkozó számlájára befi zetik!

Előzetes a lelki programokból: Nyitó istentisztelet

Isten hozzánk szóló ígéretét hívatott megjeleníteni a 40. Zsoltár alapján, ezzel mintegy elindítva minket azon az úton, amely öt nap múlva a záró istentiszteleten ér célba. Közös indulásunk ünnepi alkalom, hiszen az újbóli találkozás örömét nem rejtjük véka alá. A startpisztoly ravaszát „helyi

erők” és szolgálattevők készülnek meghúzni. Magyarán mindenki, aki az istentiszteleten szolgál, lelkészek és fi atalok, a környéken élnek. A nyitó istentisztelettől enyhén elválasztva szeretnénk helyet adni protokolláris résznek, ami ugyancsak fontos, hiszen a Tiszáninneni

Egyházkerület, a sárospataki és környékbeli gyülekezetek izgalommal és szeretettel várnak minket. Tevékeny várakozásuk édes gyümölcseit majd megtapasztalhatjátok ti is.

Reggeli áhítatok A reggeli áhítatokban egyházunk sokszínűsége, gazdagsága, megújulásra nyitott értékközpontúsága tükröződik. Többféle alkalom közül

választhatsz, hogy tényleg jól kezdődjön a napod.A reggeli alkalmak célja az ébresztő napindítás, a „lelki étvágy gerjesztése” az előadásra. A félórás alkalmak valamennyiét gondos lelki gazdák

készítik elő, de az igazi gazdagságot az fogja jelenteni, ha te is ott leszel valamelyik csoportban. Kiscsoportos beszélgetések

Nagyon fontos volt mindig is a Csillagponton, hogy a nagy közösségben ne vesszünk el. Lehet egy ilyen nagyrendezvényen is otthonosan érezned magad – ezt már kétszer megtapasztaltuk. Nagy érdeme van ebben a kiscsoportos beszélgetéseknek. Majd száz ilyen csoport vár rátok korosztályi bontásban, hogy azokkal, akikkel majd egy csapatba kerülsz, egy húron pendülj. Gondold el: száz csoportvezető készül arra, hogy fogadjon téged!

Főelőadás A név ne riasszon el: ez a munkacím azt akarja kifejezni, hogy a Csillagpont lelki középpontja úgy hirdeti az evangéliumot, úgy jeleníti meg a

Találkozó lényegét, üzenetét, hogy az megmozgasson minket, inspiráljon és „foglalkoztassa” a lehető legtöbb érzékszervünket. Mint tudod, idén a várakozás, a várni tudás, a reménység távlata áll a középpontban. Általában sokat beszélünk a reménységről, arról, hogy Krisztus követői

váradalomban élnek, de gyakorta nem igazán értjük és éljük ezt, főleg fi atalon. Szeretnénk élményszerűen megtapasztalni azt, hogy milyen biztos, felszabadító, az általános teljesítménykényszerrel szemben milyen emberséges dolog az, hogy van kire várnunk, életünk túlmutat önmagán. Kálvin így buzdított: „Reménységetek horgonyát Krisztusba vessétek”. A tengeren, ahol olyan nehéz tájékozódni, egy hajóban utazva együtt horgonyzunk

le a reménység Istenénél. Idén Horsai Ede lesz a hajóskapitány, aki egy egész csapattal, lelkes legénységgel együtt készül arra, hogy lépésről-lépésre vezessen minket a

tengeren az Apostolok Cselekedetei 1,11 alapján.Esti áhítatok

A lelki napzáró alkalmak fő célja a közösség élményének erősítése. Ez az utolsó közös összejövetel a nap folyamán, ahol mindannyian együtt vagyunk. Sok közös éneklés mellett egy velős, a szolgálattevő bizonyságtételét is magába foglaló igehirdetés vár rád. Egyszerű liturgia, igei

középponttal, személyes hangvétellel. Az igei kiindulópontot a Jézus Krisztus feltámadás történetei adják majd (Mk 16,1-8, Lk 24, 13-31, Jn 21) A szolgálatokat végzik: Illés Dávid, Virágh Sándor, Závodi Zsuzsanna

Záró istentisztelet Célja a kiküldés, a szolgálatra buzdítás, összefoglalása a főelőadásokon elhangzottaknak.

Az utolsó istentisztelet különleges alkalom több okból is. Egyrészt a búcsú pillanati ezek, ahol a megelőző napokban megszületett „reménységközösségünket” úrvacsorai közösséggel mélyítjük el.

Rendhagyó azért is, mert a Magyar Televízió élőben közvetíti. Ebből főleg azok a restek profi tálnak, akik nem jönnek el Sárospatakra. A közvetítés persze zavaró tényező is lehet, de azért fogadtuk el a felajánlást, mert így esetleg egy élményszilánkot megoszthatunk másokkal is.

Idén fokozza a hangulatot az is, hogy a Generális Konvent tagjai, azaz valamennyi Kárpát-medencei esperes, püspök, egyházmegyei és egyházkerületi főgondnok a helyszínen tanácskozik, és gazdagítja közösségünket.

S talán a legfontosabb, hogy az igehirdetést CSERI KÁLMÁN lelkipásztor testvérünk vállalta. Reménykedünk benne és imádkozunk érte, hogy közöttünk lehessen azon a napon. Kálmán bácsi igehirdetése ugyancsak az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 1. részének 11. verséből indul

ki: „Miért álltok itt az ég felé nézve?”

CSP-Band Az istentiszteleteken egy kiváló zenei csapat, a Csillagpont Band garantálja, hogy a közös éneklés maradandó élmény legyen számunkra. A zenekar érdekessége, hogy – a Találkozó céljával egyezően – tagjai az egész ország területéről kimondottan a Csillagpontra állnak össze.

Így nem csak egy szakmailag felkészült, repertoárjában kiegyensúlyozott színvonalas csapatot ismerhetsz meg bennük, hanem sokszínű közösségükkel példát is állítanak elénk. Nem véletlen, hogy elhatároztuk: idén még többet szeretnénk együtt énekelni.

14 Zempléni Reformátusok Lapja

Zempléni Reformátusok LapjaKiadja a Zempléni Református Egyházmegye

Főszerkesztő: Dr. Sándor Endre, Vámosújfalu, Csécsi Nagy Pál u. 10. Tel.: 47/394-120e-mail: drsandore@freemail.hu

Számítógépes szerkesztés: Baksy János Pálháza, Dózsa Gy.u.76. Tel/Fax: 47/370-117, 570-073e-mail: baksy.janos@t-online.hu

Nyomja: MS PRINT, Alsómihályi - Szlovákia, tel.:+421 908 203 018, e-mail: cyrip@mail.t-com.sk

Következő számunk 2007. Reformáció ünnepére jelenik meg. Kérjük a közlésre szánt cikkeket, beszámolókat, híreket a szerkesztőség címére 2007.

október 15-ig eljuttatni!

Áldott pünkösdi ünnepeket kívánunk lapunk minden kedves olvasójának !

KönyvajánlóSándor Endre: Csak légy erős és bátor! - Józsué élete és üzenete

Józsué története olvasása közben megérezzük, hogy az Úr nagy gondot fordít arra, hogy ígéreteit beteljesítse. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy készek legyünk az ő szolgálatába állni, neki engedelmeskedni, amint a próféta mondja: „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Hab 2,3). Ez a kötet nemcsak a Józsué könyvében leírtakkal foglalkozik, hanem elkíséri az ifjú Józsué életét, már a mózesi könyvektől, láthatjuk hitből fakadó tetteit egészen haláláig.

Zámbóné Tóth Emese: Tiétek a mennyek országa - Imádságok gyermekeknek

Ez a könyv komolyan veszi Jézus szavait, amikor nemhogy nem akadályozni, de segíteni szeretné a kisebb és nagyobb gyermekeket abban, hogy Jézushoz jöhessenek. Amikor fel-felolvasunk ezekből az imádságokból gyermekeinknek, vagy iskolásként már maguktól is kezükbe veszik saját imádságos könyvüket, biztosan könnyebben megértik, mit jelent életük hétköznapi és nagy pillanataiban Jézus hívogató szava számukra: Tiétek a mennyek országa!

A KÖNYVEK MEGVÁSÁROLHATÓK A SAJTÓOSZTÁLYI LERAKATOKBAN: SÁROSPATAKON, SZERENCSEN, VÁMOSÚJFALUN, PÁLHÁZÁN.

MEGRENDELHETŐK MINDEN LELKÉSZI HIVATALBAN.