Tartalomjegyzék

0:00:01 Éberség 7

0:20:11 Valóság 23

0:35:44 Tudatosság 35

0:52:15 Ego 49

1:05:07 Átalakulás 61

1:13:53 Kérdések 71

9

Éberség

Tolle: Első ízben akkor fi gyeltem fel a műveidre, amikor Londonban éltem. Egy barátnőmtől, aki a világ egyik leg-régebbi, metafi zikai témájú könyveket forgalmazó köny-vesboltjában, a híres londoni Watkins Bookstore-ban dol-gozo , kaptam ajándékba egy Wayne Dyer-regényt, még valamikor a nyolcvanas években. A könyv egy földönkívüli nőről szól, aki azért jön a földre, hogy spirituális tanokat terjesszen.

Dyer: Pontosan. Eykisnek hívták. A lányom, Skye születe abban az évben, az ő neve E-y-k-i-s, visszafelé betűzve. A regény egy nőről szól, aki meglátogat egy másik vilá-got, amely a föld pontos mása, azzal az eltéréssel, hogy az o ani emberek ugyanolyan neuro kusak, mint mi i , de nekik okuk is van rá. Amikor ez a látogató megszáll egy szállodában, a szobájában bekapcsolja a tévét. Megnézi a híreket, aztán az időjárás-előrejelzést, aztán a sport-közve téseket, és ezután következik a félelembetörésről szóló jelentés. A hétvégén nagy félelembetörés várható, a re egés gyorsan zúdul alá a hegyekből. Jobb, ha van kéznél Xanax, fájdalomcsillapító és nyugtató, mert az Urá-

10

Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?

nuszon, így hívják a helyet, ahová érkeze , fergetegként tör rá a félelem az emberekre.

Aztán Eykis eljut a földre is. Látja a sok embert, akik mind azt állítják, hogy rájuk tör a félelem, pedig i nem is létezik igazi félelem, pláne nem félelembetörés. A könyv-nek erede leg azt a címet akartam adni, hogy Ha boldog akarsz lenni, emeld fel végre a fenekedet, és hagyd o az Uránuszt.

A dolog aztán mégis valamivel komolyabbnak bizonyult, és most azon vagyunk, hogy megfi lmesítsük az anyagot…

Tolle: Ó, értem…

Dyer: Ez életem egyetlen elbeszélése.

Tolle: Valóban? Emlékeztet egy kissé Aldous Huxley Sziget című regényére. Ez egy hajótörö ről szól, aki zátonyra fut egy képzeletbeli szigeten, amelynek lakói a tudatosság-ban hisznek. Még a fán élő papagájokat is megtaníto ák arra, hogy emlékeztessék az embereket a tudatos szelle-mi beállíto ságra. Azt kiabálják: Éberség, éberség!, ami azt jelen : Légy i , légy jelen. Azt is mondhatnánk: légy jelen a saját tuda tevékenységed tanújaként. Ha nem ol-

11

Éberség

vastátok még ezt a könyvet, biztosan élveznétek, ha elol-vasnátok. A te könyved még kapható?

Dyer: Igen. Még most is kapható. Mindegyik könyvem kapható. Ez egészen hihetetlen. Az a címe, hogy Eykis ajándékai (Gi s from Eykis). Engem viszont Mary Oliverre emlékeztet az, amit mondasz. Ismered? Híres költő. Egyik versét, a Vadludakat (Wild Geese), gyakran idézem az előadásaimon. Arra a kérdésre, hogy mi a megvilágoso-do élet tka, azt feleli, hogy végső soron minden arrafe-lé tart. Ez emlékeztet engem arra, amit az imént mondtál, hogy fi gyelmesnek, ébernek kell lennünk, tudnunk kell a dolgokra rácsodálkozni, és mások fi gyelmét is fel kell hívnunk rájuk. Mary Oliver azt mondta, ez minden, amire egy sikeres élethez szükség van. És az éberség…

Tolle: Ez a kulcs?

Dyer: Igen, ez. Nagyon fontos eleme a te munkádnak is, tudom.

Tolle: Igen. Van egy történet, amelyet régebben már elme-séltem néhányszor, de az nem mostanában volt, úgyhogy

12

Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?

talán most megismételhetem. Egy zen-tanítóról szól, aki valóban élt, úgy száz évvel ezelő , Japánban. Az ő egyet-len tanítása annyi volt, hogy amikor megkérdezték tőle, mi az a zen, felemelte a mutatóujját, és ránéze a kérde-zőre. Ez a zen jelentése. A lényeg természetesen a jelen-lét, az éber érzékelés. Erről szól az egész tanítás. Persze a zenhez vonzódók közül sokan próbálják az értelmükkel felfogni a zent. De nem tudják megérteni. Tudom, hogy vannak zen-szerzetesek, akik egyszerűen nem fogják fel, mert a zenben semmi sincs, amit az értelem megragad-hatna. A cél az, hogy a jelenvalónak legyünk tudatában. Ez frusztráló. Ha mármost az ember olyan módszereket talál ki, amelyek az elmét még jobban összezavarják, vé-gül fel is hagy azzal a próbálkozással, hogy megértse vagy intellektuálisan, elméle leg ragadja meg a zent. Ez pedig már sokkal több, mint a zen. Ez valóban a létezés lénye-ge. Még A csodák tanítása (Édesvíz Kiadó, 2013) is arról szól, hogy az intellektuális megértés semmilyen lényeges dologgal nem járul hozzá a valósághoz.

Dyer: Milyen igaz.

13

Éberség

Tolle: És paradox módon igen gyakran megtörténik, hogy éppen a jelenlétnek ebből az állapotából bukkan elő pon-tosan az, amit az ado pillanatban tudnunk kell.

Dyer: Pontosan. Egyszer küldö nekem valaki egy pólót, amelyet a fi amnak adtam. Az áll rajta: Ne tégy semmit, állj le! Ezt mondha a volna az a zen-mester is.

Tolle: Ez pedig felvet egy érdekes témát, nevezetesen a létezés és a cselekvés kérdését, mármint hogy miként hozhatjuk magunkban összhangba egymással ezt a két dimenziót. Emberként ugyanis az a dolgunk, hogy ak -van cselekedjünk és teremtsünk, ahogyan az univerzum is szeret új formákat teremteni, éle ormák millióit és mil-liárdjait. Az univerzum formateremtő kedvének részei va-gyunk. Továbbá, és ezt tudom, mert megfi gyeltem maga-mat, és te is tudod, mert ismered magadat, az univerzum általunk szeretné megismerni a saját lényegét, szeretné tudatosan megismerni a forrást. Ez pedig az emberekben jut kifejezésre, mint törekvés arra, hogy tökéletesen elé-gede ek legyenek azzal, ami van, és tökéletesen megbé-kéljenek a jelen pillana al. Az ember a teljes, szépséges, mélységes békességnek erre az állapotára vágyik.

14

Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?

Én ezt úgy nevezem – és örülök, hogy a te vélemé-nyedet is mindjárt hallani fogom erről –, szóval én ezt az univerzum kifelé irányuló mozgásának nevezem, amely a teremtés vágyában ég. Az univerzum ellentétes irányú mozgása pedig abban áll, hogy az emberek által felismer-je önnön lényegét. Az univerzumot tehát ké éle törekvés ösztönzi – talán is érzitek ezeket magatokban. Igen, sze-retnétek megtenni dolgokat, de szeretnétek egyszerűen csak lenni is. Tehát cselekvés közben ne veszítsétek el a léteteket, és ne feledkezzetek bele a cselekvésbe annyi-ra, hogy stresszelni kezdjetek, és mindenáron el akarjátok nyerni a cselekvésetek gyümölcsét, ahogyan a Bhagavad-gíta írja: folyton a következő dologba kapva. Kötődjetek továbbra is a létezéshez, és innen kiindulva cselekedjetek, ebből a kötődésből, ne az ego bírvágyából, hanem benső teljességetekből. Bizonyára te is sok mindent tudnál erről mondani.

Dyer: Az egyik kedvenc regényem jut erről eszembe, a Moby Dick. Ez azt írja, idézem, mert mindig elbűvölt az igényes irodalom, és ezt a részt iskolás koromban kívülről megtanultam. Azt írja: Ahogyan a rémisztő óceán körül-veszi a zöldellő földet, úgy búvik meg az emberi lélekben

15

Éberség

egy sziget, Tahi , ahol békesség és öröm uralkodik, ám ezt a csupán félig megélt élet re enete övezi. A csupán félig megélt élet. Ami a létezést és a cselekvést ille , a világ és az emberek egyik legnagyobb baja szerintem az, hogy nem arra nevelnek minket, higgyünk saját rend-kívüliségünkben, abban, hogy milyen páratlanok, milyen isteniek vagyunk, abban, hogy nemcsak Isten parányi darabkái vagyunk, hanem mindnyájan Istenek vagyunk, mindnyájan Isten részei vagyunk. És ez az, amit magunk-kal hordozunk.

Megszoko részünk pedig, az a rész, amelyet egónak nevezünk, az a rész azt hiszi, hogy az vagyunk, amit anya-gilag magunkénak tudhatunk, amit teljesítünk, és amit mások gondolnak rólunk. Ez a rész úgy érzi, elkülönül minden egyébtől, és azt hiszi, mindenfélét birtokolnia kell, és olyan világba születe , amelyben semmin sem változtathatunk. Vegyük az anyaméhben fejlődő gyer-meket. Mit kell tennie? Mit kell tennie egy kisbabának?A taoizmus szerint a tao semmit sem tesz, és semmit sem hagy megtétetlenül. A fi am is mindig ezt mondja. Ha rá-szólok, hogy gyere Sands, csináljunk valamit, azt válaszol-ja: Nem csinálok semmit.

16

Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?

És semmit sem hagyok megtétetlenül. Ám erről a tö-kéletességről lenevelnek minket. Inkább rászoktatnak egy olyan életre, amelyben a tulajdon és a siker felhalmozá-sa a cél. Így aztán azt hisszük, azzal vagyunk azonosak, amivel rendelkezünk, és ahogyan teljesítünk, és sosem fedezzük fel magunkban a rendkívüliséget. Megszoko részünk ugyanis azt hiszi, eredményes életet élhetünk, ha azt tesszük, amit várnak tőlünk – jó osztályzatokat vi-szünk haza, jó diplomát szerzünk, jó párt találunk, fi zetjük az adónkat, jog és törvény szerint élünk, követjük a szabá-lyokat. A szokásos élet, tudjátok.

Te azonban a rendkívüli élet példája vagy, és én igen nagyra becsülöm a munkádat. Csakhogy a rendkívüli részünknek egyezségre kell jutnia a szokásos éle el. To-vábbra is be kell tartanunk a szabályokat, legalábbis a többségüket, nyomtatványokat kell kitöltenünk, és biztos vagyok benne, hogy te is befi zeted az adódat. Még ha rendkívüli lények vagyunk is, akadnak közönséges dolgok az életünkben. Ám a megszoko dolgokon túl van valami, amit léleknek nevezünk, mert egyszerűen nincsen rá más nevünk. A Tao te king mindjárt az elején azt írja: A tao, amelynek nevet adhatunk, nem a tao. Ezzel tehát mind-járt zsákutcába is jutunk. Még nevet sem adhatunk neki

17

Éberség

anélkül, hogy ke é ne válasszuk: egy az, ami van, a másik pedig a név, amelyet ráakasztunk.

A rendkívüli mégis a lélek bennünk. A lélek, amely láthatatlan, alaktalan és határtalan. Nincsen kezdete. Sosem születe . Megváltoztathatatlan. Sohasem hal meg. Ennek a részünknek pedig mindegy, hogy sikere-sek vagyunk-e, sokat birtoklunk-e, boldogok vagyunk-e. Mindegy neki, hogy jobbak vagyunk-e, mint mások. Ez egyszerűen csak tágulni szeretne. Növekedni szeretne. A lélek szenved, ha megpróbáljuk kordában tartani, ha-tárt szabni neki, felcímkézni és megmondani neki, mi lehet belőle és mi nem. Mindnyájan rendelkezünk ezzel a léleknek neveze rendkívüliséggel. A lélek végtelen, mert ha nem volna az, ha korlátok közö létezne, képe-sek lennénk megtalálni a végét vagy a kezdetét.

Ám mivel nem véges, nyilvánvalóan végtelen. És mit jelent a végtelenség? Azt, hogy a lélek egyszerűen egyre tovább terjeszkedik. Nincsen vége. Egyszerűen nincsen vége. Ez az a részünk, amellyel foglalkoznunk kellene, ez a végtelen rész, amelynek nem kell alkalmazkodnia, nem kell, hogy igaza legyen, nem kell, hogy jobb legyen má-soknál. Ez a rész egyszerűen csak tágulni szeretne, nem pedig azt hallani, hogy ezt és ezt teheted, eddig és ne to-