FRANZ BARDON ÉLETE
2. rész
Franz Bardon egy tizennégy éves fiú alakjában érkezett a Földre, hogy Viktor Bardon
nevű apjának szellemi mentora lehessen. Viktor Bardon tisztánlátó volt, de valódi
mester iránymutatása nélkül nem tudott közelebb kerülni a mágia misztériumaihoz.
Ezért az Isteni Gondviselés egy különlegesen fejlett lelket rendelt mellé.
Franz Bardon Önvalója egy emberöltő alatt több küldetést hajtott végre: nem csak apja
spirituális vezetése, hanem a kölcsön vett test karmája és még többféle szellemi misszió
teljesítése várt rá. Személyében a hermetika (ősi egyiptomi beavatotti tudás és varázslatok)
nagy tanítóját tisztelhetjük.
Azok kedvéért, akik jártasabbak az ezotériában, megemlítek néhány olyan nevet, akik
alakjában alighanem Bardon szelleme inkarnálódott (öltött testet): Hermész Triszmegisztosz,
Lao-ce, Nostradamus, Rober Fludd, Saint Germain gróf, korábbi időkben az ő szelleme
lakozott tyanai Apolloniusban. De most folytassuk életének további izgalmasabb epizódjaival.
Frabato (Franz Bardon művészneve) előrelátó – jövőbe látó – képességének köszönhetően
tájékozódott a világ eseményeiről. Látta, hogy a Föld körül gyülekeznek a viharfelhők:
közeledett a vég. Esztelen gyilkosságokat, vérfürdőt, fejvesztett menekülést, kínokat és
üldöztetést látott közelegni az emberiség felé az Akasha Krónikában, a Beszélő Fény
Krónikájában, mely a múltat, a jelent és a jövőt tartalmazza. Azonban a Hallgatás törvénye
kötelezte őt. Tisztán látta azt is, hogy bár előre tud mindenről, egyetlen egy pontját sem
változtathatja meg a saját sorsának, mert a Karma törvénye ezt nem engedi. Ő sem kivétel, ő
sem kerülheti el a sorsát, amelynek beteljesítésében a Fény Testvérei támogatják őt.
Másnap reggelizni indult. Egy félreeső mellékutca teraszát választotta ki, hogy reggelijét
elköltse. Akaratlanul fültanúja volt egy kis baráti társaság magánbeszélgetésének: egy optikai
műszereket gyártó személy, egy bankigazgató és egy kémia professzor folytatott élemedett
vitát bizonyos metafizikai és okkult kérdésekről. Frabatot felcsigázták a hallottak, ami a kis
kompánia egyik tagjának rövidesen fel is tűnt. Megszólították őt és asztalukhoz invitálták.
Csakhamar felismerték, hogy furcsa, átlagosnak tűnő vendégük és akikről az újságok
cikkeznek egy és ugyanazon személy. Mindhárman meghallgatták az elmúlt hetek történéseit
Frabato tolmácsolásában és elhatározták, hogy ügye mellé szegődnek.
Mindféléről faggatták Frabatot. Egy esti beszélgetésük alkalmával parázs vita alakult ki a
körül, hogy irányíthatja-e sorsát az ember vagy sem. Frabato ezúttal sem hazudtolta meg
önmagát. Fogadást kötött arra, hogy a professzor éjfélkor a lőporraktárnál lesz. Ha nem, akkor
elhiszi, hogy valóban irányítható a sors komolyabb okkult képzettség nélkül is.
A professzor elhatározta, hogy érvényt szerez a saját igazának és rácáfol Bardon elméletére. A
gondolat, hogy tekintélyén csorba eshet és a mágusnak igaza lehet, egész nap nem hagyta
nyugodni. A késődélutáni órákban egyik baráti társasága unszolásának engedve a professzor
színházba ment, s az események elfeledtették vele korábbi gyötrő aggodalmait. Hazafelé
menet dulakodásba keveredett két részeggel. Az egyik kést rántott, majd üldözőbe vette. A
professzor fejvesztve menekült, mígnem az egyik sarkon Frabato toppant elé váratlanul, aki
szembenézett az üldözővel és egy kabbalisztikus formula segítségével feloldotta a helyzetet.
A következő estét az optikai készülékeket gyártó úr díszvendégeként töltötte el. Az előző este
történtek végighallgatásától megszeppent társaság kerülgette a spirituális témát, így
Frabatonak telepatikus képességeivel volt elegendő ideje feltűnés nélkül végigméricskélni
asztaltársasága személyes gondolatait. Végül maga terelte a szót az okkultizmus felé. Rátért a
mágikus tükrök és kristálygömbök témájára és rövid úton bizonyítékokat szolgáltatott arra
nézve, miként lehet a jövőt látni. Egy premier előtt álló művésznőt megnyugtatott a felől,
hogy mekkora siker várja, míg egy üzletembernek a csődbe jutását jósolta meg, ami később
bekövetkezett. Majd ezt követte vendéglátója húgának esete. A kislány betegen feküdt az
emeleten és keservesen sírt, amiért nem tud Frabatoval találkozni. Ez érzékelte a mágus és
mindenki előtt szóvá tette történetét.
Nem sokkal később már Frabato mellett ült a 23 éves jobb oldalára teljesen bénult lány.
Örömtől sugárzott az arca, hogy a híres vendég történeteit meghallgathatja. Bardon olvasott
asztaltársasága gondolataiban. Tudta, hogy várnak tőle valamit. A fiatal lány felé fordult,
magában engedélyt kért az Isteni Gondviseléstől, hogy meggyógyíthassa a lányt. Megkapta.
Mélyen a lány szemeibe nézett, aki gyorsan elaludt. Feszült várakozás következett. Nagyjából
két perc után a lány magához tért, mintha mély álomból ébredne. Frabato közölte vele, hogy
meggyógyult. A lány hitetlenkedve tekingetett körbe. Majd megmozdította a jobb keze ujjait,
behajlította a könyökét, azután Frabato felsegítette és megtette vele az első néhány lépést. Ezt
követően a lány önállóan is képes volt járni. Másnap reggel a házigazda felajánlotta külvárosi
házát Frabatonak, hogy vegye azt birtokba, amíg a városban tartózkodik.
Bardon gyorsan beleolvadt új környezetébe. Folyóiratok számára publikált, riportereknek
adott interjút és a karma lehetőségeihez mérten gyógyította a hozzáforduló betegeket. Egyszer
rendelés után egy professzor kereste fel, akivel sétára indult. Nyitott gondolkodású régebbi
ismerőse volt, aki a természet szellemeiről és az elementálokról faggatta. Verőfényes
napsütésben sétálgattak a természet lágy ölén. A mágia hatalmát bemutatandó és mert azon a
vidéken már régóta a szárazság volt az úr, Frabato úgy döntött, hogy esőt fog fakasztani. A
professzor először kételkedett ebben, mivel semmi előjelét nem látta, hogy pár percen belül
ömleni fog az eső. Ekkor a mágus leült, pár percig csendben maradt, mintha meditált volna.
Majd hamarosan szakadni kezdett az eső. Időközben visszaindultak a házba és az esőcseppek
csak oda nem estek, ahol éppen ők haladtak. Majd végezetül Frabato elállította az esőt és
válaszolni kezdett a professzor kérdéseire.
Bardon a munkáiba vetette magát. Álnéven publikált és szoros barátságokat kötött, csakhamar
megszeretette magát híveivel, s persze ellenségei is szép számmal akadtak, de velük nem
törődött. Egy napon Frabato elhatározta, hogy világkörüli utazásra indul. A legnagyobb
városokat látogatta meg, ahol rövid ideig beavatottként, vagy mint a szellemtudomány tudója
tevékenykedett. Ez a körútja évekig tartott. Végül visszatér szülővárosába és egy
nyugalmasabb jövőt szeretett volna felépíteni, ha az a „volna” ne lett volna. Sajnos a világ
már egy hatalmas tisztulás küszöbén állott: a háború sötét leple lassacskán ráborult Európára,
s az egész Földre. Nem várt jó sors sem az emberekre, sem a beavatottakra.
Egyik éjszakán Frabato a dolgozószobájában meditált, amikor a titkos nevén szólították.
Tudta, hogy a Fény Testvérei hívják ritka gyűléseik egyikére. A Fény Testvérei a kozmikus
rend fenntartására született szervezet, amely a legmagasabb fokozatú beavatottakat tömöríti
magába. Egy vezetőből, 12 adeptusból, 72 megvilágosodottból és 360 mesterből áll. Ez a
szervezet nem a fizikai világban szokott tanácskozni. Ez történt akkor is. A Fény Testvérei
meghallgatták vezetőjük beszédét és tanácsait, amelyek a világ várható sorsára vonatkoztak.
Ebben mindegyikük szabad akaratából vállalhatott és vállalt is szerepet. A vezető kiosztotta a
felelősségteljes feladatokat a résztvevőknek. A legnagyobb mágikus képességekkel
rendelkező, isteni hatalommal felruházott Frabato is úgy döntött, hogy hozzájárul az Isteni
Gondviselés Nagy Művéhez akkor is, ha a legnagyobb nehézségekbe is fog ütközni feladata
végrehajtása.
Franz Bardonra különleges feladatott ruházott az Isteni Gondviselés, melyre rögtön az ezt
követő cikkben térek ki, de röviden most is összefoglalom. A bölcsesség könyvének első 4
lapját kell az emberekkel megosztania megfelelő írásművek formájában. Ez az Isteni
Gondviselés ajándéka az emberiségnek, nevezetesen, hogy megismerhesse a hermetikus
beavatás első lépéseit.
Frabato először ellenvetésekkel ért a felkéréssel szemben, mert túl súlyosnak érezte a terhet.
Egyik testvére sem vállalta el helyette a feladatot, ezrét a Rend vezetője ismét Bardonhoz
fordult, aki mélységesen átérezte feladata horderejét: a valódi mágikus beavatás
nyilvánosságra hozatalát. A vezető szavai megnyugtatták a mágust és végül elvállalta a
hatalmas kihívást.
Majd az Úr Hangja szólt hozzá. Megtudta, hogy a feladatért cserébe nem kell többet testbe
költöznie és tanárként csak a szellemi világokban kell tevékenykednie. Ugyanakkor rengeteg
támadás fogja érni őt? Betegségek fogják gyötörni a testét, komoly üldöztetésben lesz része és
az életét fogják ellenségei fenyegetni. Ezen felül mágikus képességeit innentől kezdve nem
használhatja a nyilvánosság előtt, sőt a megtévesztés minden módszerét bevetve lepleznie kell
azokat. Tevékenységének legalizálása céljából a lehető legalaposabban el kellett sajátítania az
orvostudományt. Nagyjából így szólt az elismerése és a megbízatása. Ezzel véget ért a Fény
Testvéreinek gyűlése.
Frabato tanulni kezdte az orvoslást és pár év múlva képzett doktorként és
természetgyógyászként praktizált. Közben a nagyvilágban sorra oszlatták fel az okkultista
társaságokat, sokakat letartóztattak és kivégeztek. A világ még soha nem látott akkora
pusztulást, mint a második világháború hat évében. Frabato fogadalmához híven nem
használta sorsa jobbítása érdekében a mágikus képességeit. Megjárta a koncentrációs táborok
poklát (Beslauban és Troppauban tartották fogva), ahol válogatott kínzásoknak vetették alá,
mert nem volt hajlandó képességeit a fanatikusok szolgálatába állítani.
Halálraítélték, de a koncentrációs tábort éppen akkor érő bombázása megmentette őt.
Kiszabadult és visszatért szülőhazájába. Gyógyíthatatlannak ítélt betegekkel foglalkozott
sikeresen, természetesen mindig csak annyit segített, amennyit a karma szabályai lehetővé
tettek.
Egyik éjjelen váratlanul a Fény Testvéreinek vezetője szólította és felajánlotta neki a tizenkét
fős Öregek Tanácsában megüresedett egyik helyet. (Az egyik tag ugyanis szabad akaratából
visszaolvadt az Ősi Fénybe, a Teremtő Tudatba.) Ez a létező legnagyobb megtiszteltetés volt
Bardon számára. Majd a vezető emlékeztette küldetésére, a mágia misztériumainak
feltárására. Frabato azt is megtudhatta, hogy írásai világszerte el fognak terjedni és mindenki,
aki az igazságot és a bölcsességet keresi, megismeri majd a művét. Ezek után Bardonnak már
nem volt ellenvetése, mestere szavai végképp meggyőzték, és nekilátott élete nagy művének
végrehajtásához.
Boldog napot!
Száraz György
A BARDONI BEAVATÁS – GYAKORLATOK
2. rész
Első fokozat
A mágikus szellemiskolázás a gondolatellenőrzésről, a gondolatfegyelmezésről és a
gondolaturalásról szól. Megismerhetjük, hogyan tudunk bizonyos gondolatokat elhárítani, egy
saját magunk által választott gondolatot megtartani és a gondolatürességet létrehozni.
Megismerhetjük, hogyan készítsünk mágikus naplót, hogyan gyakoroljunk önkritikát és
miként készítsünk terveket egy napra vagy egy hétre előre.
A mágikus lélekiskolázás az introspekció vagy önmegismerés gyakorlataival ismerteti meg a
beavatottat, illetve a lelki tükör készítésével.
A mágikus testiskolázás első fokozata a józan életmód és a légzés rejtélyeibe, a táplálék
tudatos befogadásába és a víz mágiájába avatja be a tanulót.
Második fokozat
A mágikus szellemiskolázás a második fokozaton az autoszuggesztióról, avagy a tudatalatti
tudat titkainak megismeréséről szól. Az összpontosítási gyakorlatok a képekkel, a hangokkal,
az érzéssekkel, az illatokkal és az ízekkel kapcsolatosak, miközben a gondolat kikapcsolását
célzó gyakorlatok tovább folytatandók.
A mágikus lélekiskolázás az asztrális mágikus egyensúly elérését szolgálja ezen a szinten.
Elsősorban a jellemképzésre és a jellem nemesedésére helyezi a hangsúlyt: leküzdés vagy
uralás által, önszuggesztió által, transzmutáció vagy az ellentétes tulajdonságba való
átformálódás révén.
A mágikus testiskolázás a tudatos póruslégzésről, a tudatos testtartásról és a test mindennapi
életben történő uralásáról szól.
Harmadik fokozat
Ezen a fokozaton a „tudni, merni, hallgatni akarni” elvek alkalmazására hívja fel a figyelmet
Bardon. A mágikus szellemiskolázás a két vagy három érzékkel egyszerre történő
gondolatkoncentrációval indul, majd a tárgyakra, tájakra és helyiségekre vonatkozó
gondolatkoncentrációval folytatódik, végül az állatokat és az embereket célzó
gondolatkoncentrációval zárul.
A mágikus lélekiskolázás ezúttal a tűz, a víz, a levegő és a föld elem egész testben történő
belégzésére vonatkozik.
A mágikus testiskolázás az első fokozat további gyakorlásáról szól és az életerő-torlasztásról,
melyet elsőként a tüdőn és a póruslégzésen keresztül az egész testben, majd az egyes
testrészekben szükséges gyakorolni.
Még ehhez a fokozathoz tartozik a térimpregnálás is, ami a tér programozott finom erőkkel
való telítését jelenti. Ily módon lehet egészséggel, sikerrel vagy bármilyen egyéb kívánsággal
betölteni lakásunk vagy munkahelyünk terét. Végül a harmadik fokozatnál lehet megtanulni a
biomagnetizmus alkalmazását, ami meghatározott időre életerővel telíti azt a helyet, amelyre
programozzuk.
Negyedik fokozat
Általános, de egy pillanatig sem elhanyagolható szabályra hívja fel a figyelmet Bardon a
negyedik beavatási szint gyakorlatainak ismertetése előtt. A haladás és a folyamatos fejlődés
kulcsa és záloga, hogy a beavatott hagyjon magának elegendő időt minden szinten a
gyakorlatok maradéktalan elsajátítására. Csak miután uralja egy-egy szint gyakorlatait, utána
szabad továbbhaladnia a következő fokozatra.
A mágikus szellemiskolázás a negyedik fokozaton az öntudat kihelyezéséről szól: előbb
tárgyakba, majd állatokba, végül pedig emberekbe.
A mágikus lélekiskolázás az elemtorlaszolást tanítja ezen a nívón. A beavatott megtanulhatja
az egész testébe, majd a test egyes testrészeibe felvenni és ott érezni az elemeket külön-külön.
Ezután következik az elemek harmóniájának beállítása az egyes testtájakban: a tűz a fejben, a
levegő a mellkasban, a víz a hasban és a föld a farkcsontban, a nemi részekben és a lábakban.
A mágikus testiskolázás ezen a szinten rituálékról és azok gyakorlati alkalmazásáról szól.
Megtanulhatunk a gesztusokkal, a testtartásokkal és az ujjállításokkal, mint külső kifejezési
módokkal megerősíteni egy-egy eszmét vagy gondolatot.
Ötödik fokozat
Az ötödik fokozat mágikus szellemiskolázását a térmágiának szenteli Bardon. Ez a tudat
áthelyezéséről szól bármekkora távolságra. Ez a negyedik dimenzióban történik. Lényegében
a mágikus transzállapot létrehozásáról szól ez a fokozat.
A mágikus lélekiskolázás az elemszétárasztására tanít a saját test által torlaszolva a napfonat
csakrán keresztül, majd a kezekbe és az ujjakba torlaszolva. Az ezután lépés az elem
szétárasztása anélkül, hogy az elem a testet érintené.
A mágikus testiskolázás már előkészítés a láthatatlannal való passzív érzékelésre. A saját kéz
szabaddá tétele, majd az ujjak előkészítése inga, ceruza és körlap segítségével. Ezután
következik a saját védő szellemünkkel, az elhunytakkal és más lényekkel való érintkezés
gyakorlatsora.
Hatodik fokozat
Bardon újra kiemeli, hogy a lelkiismeretes munka a siker múlhatatlan feltétele, s hogy semmi
esetre se ugorjunk át egyetlen gyakorlatot sem, mert az később még negatívan csaphat vissza.
A mágikus szellemiskolázás ezen a beavatási fokon a saját szellemre való összpontosítással,
meditálással kezdődik. Majd a szellemtest érzékeinek tudatossá tétele következik.
A mágikus lélekiskolázás az elemek kivetítésével folytatódik. Ez áll az Akasha-elv uralásának
előkészítéséből, a tudatos transzállapot előidézéséből és az éteri elem individuális rituálé általi
uralásáról.
A mágikus testiskolázás hatodik fokozata a tudatos elemalkotás tananyaga. Ezen belül
megismerhetjük az elementálok alkotásának módját, valamint a lárvák, a sémák és a fantomok
világát.
Hetedik fokozat
A mágikus szellemiskolázás során, a hetedik fokozaton tanulja meg a beavatott saját
szellemének vagy mentáltestének képességeit követni és használni. A cél itt az elemek
megfelelő elosztása, a gyengébb elemek felerősítése és a felettük lévő uralom kialakítása.
A mágikus lélekiskolázás a tisztánlátás, a tisztánhallás és a tisztánérzés kifejlesztésével
foglalkozik. A tisztánlátás a téren és időn át történő látás. A tisztánhallás alatt azt értjük, hogy
bármilyen távolságról tudomásul veszünk hangokat és megértjük minden lény nyelvét. A
tisztánérzés egy olyan képesség, amelynek segítségével az elemekben, az Akashában
megtalálható jelenséget, erőt érzékelhetünk és a tárgyakkal kapcsolatos múltat, jelent és jövőt.
A mágikus testiskolázás az elementárok megalkotásának módszereiből és a mágikus kép
életre keltéréből áll.
Nyolcadik fokozat
A mágikus szellemiskolázás nyolcadik fokozatán a beavatott előkészül a mentális
vándorláshoz, majd gyakorolni kezdi először a szobában, majd rövidebb útszakaszokon,
ismerősöknél stb.
A mágikus lélekiskolázás az elektromos és a magnetikus fluid uralására vonatkozó
eljárásokról szól, illetve a jelenben való létezésről.
A mágikus testiskolázás az elemek általi mágikus befolyásolás különböző módozatait és a
mágikus tükör készítésének módszerét tartalmazza.
Kilencedik fokozat
A mágikus szellemiskolázás a mágikus tükör segítségével történő tisztánlátás gyakorlásáról
szól: a téren és idő keresztüli látásról, a távolba hatásról és a különféle projekciókról.
A mágikus lélekiskolázás kilencedik fokozatán a beavatott megtanulja asztráltestét
elválasztani a fizikai testétől és képessé válik a négy isteni alaptulajdonsággal telíteni az
asztráltestét.
A mágikus testiskolázás része, hogy a beavatott tudjon elektromagnetikus fluiddal betegeket
gyógyítani, képes legyen mágikus úton telíteni talizmánokat, amuletteket, drágaköveket és
kívánságokat megvalósítani elektromagnetikus töltéssel.
Tízedik fokozat
A mágikus szellemiskolázás tízedik fokozatán a szellemet emeli fel a beavatott a magasabb
síkokra. Természetesen ezzel az ember még nem ért el mindent, de már igazi beavatott lett.
A mágikus lélekiskolázás tízedik fokozata a saját személyes Istennel és más Istenségekkel
történő tudatos kapcsolat kiépítéséről szól.
A mágikus testiskolázás különféle mágikus képességek elérését célozza meg úgy, mint a
szuggesztió, a telepátia (gondolatbefolyásolás), a hipnózis, a tömeghipnózis, a
gondolatolvasás, a pszichometria (egy tárgy múltjának, jelenének, jövőjének megismerése), a
láthatatlanná válás, a levitáció (a gravitációs erő megszűntetése), de a sor szinte
kimeríthetetlen.
Ezen fokozatok megvalósítása, elérése után befejeződik a beavatás első állomássorozata, ám a
fejlődés korántsem ér véget. Ahhoz, hogy magasabb szintű mágikus munkához láthassunk,
elengedhetetlen, hogy a dióhéjban ismertetett 10 fokozatot elvégezzük. Az ezt követő
munkához Bardon A mágikus idézés gyakorlata és a Kulcs az igazi kabbalához című művei az
irányadók.
Minden tudományág – így a mágia is – szolgálhat jó és rossz célokat. A mágusnak a
legtökéletesebbé kell válnia. A mágia útján nem terem babér azoknak, akik okkult
képességekre áhítoznak, de az Isteni Gondviselés szándéka nem érdekli őket. Az igazi mágus
másokért kapja a képességeit és másokért fáradozik.
A Bardon-i beavatás nagy erénye, hogy senkinek sem kell érte a világnézetét vagy a vallását
feladnia, aki erre a beavatási útra lép. Ezek tükrében mindeni érettségére bízom azt, hogy ezt
az utat választja-e vagy egy másikat.
Boldog napot!
Száraz György
A BERMUDA-HÁROMSZÖG NEM LEGENDA!
2. rész
Szinte kimeríthetetlen a Bermuda-háromszög rejtélyeinek megmagyarázására született
teóriák tárháza. A tengeri szörnyektől kezdve a földönkívüliek emberrablásain keresztül
a térgörbületet létrehozó víz alatti kristályig, mely rabul ejti áldozatait, sokféle elmélet
született. Döntse el mindenki maga, melyik hihető a számára.
Nincs itt semmiféle rejtély!
Lawrence David Kusche cáfolja, hogy itt bármiféle rejtély is létezne. Érvrendszerének egyik
pillére, hogy a hajók, a tengeralattjárók és a repülőgépek eltűnése arányaiban semmivel sem
nagyobb, mint a világon bárhol másutt. Ha pedig történtek is megmagyarázhatatlan vagy
felderítetlen esetek, akkor azok nagy része a viharokkal, mégpedig hurrikánokkal
indokolhatók, mivel évente több viharszezon is van a térségben. Már 1502-ben Francisco de
Bobadilla spanyol flottájának is egy tornádó vetett véget.
A Bermuda-háromszög eléggé kiterjedt. Bermuda repülőtere évente 50 ezer járatot fogad és
akkor még nem tettünk említés Fort Lauderdale katonai bázisáról. Ehhez jönnek a turista és a
kereskedelmi hajóutak és Florida vonzáskörzetének megszámlálhatatlan privát hajói és
repülői. Összességében a tranzitforgalom hatalmas, s ehhez viszonyítva a balesetek és
eltűnések aránya egyáltalán nem kiugró. Tehát a kutató a nagy számok törvényére hivatkozik,
s igyekszik elbagatellizálni a dolgot. Nyílván, nem a saját családtagjait vagy barátait veszítette
el a térségben.
Másik érve abban áll, hogy sok a lódítás és a ferdítés egyes ügyekben. Például nincsenek
hitelt érdemlő dokumentumok, vagy egyáltalán nem a Bermuda-háromszög területére esnek
az eltűnések, csupán összemossák vele. Ebből pedig odáig megy el, hogy a legendát
szenzációhajhászásnak tartja és anyagi érdekeket orront a könyvek és a híradások mögött. A
kutató sok felsorolt esetet hoz elő, amelyeknél a balesetek Afrikához, az Azori-szigetekhez
vagy Írországhoz közel történtek. S ebben igaza van, de akkor talán tekintsünk is el tőlük,
hiszen csak a Bermuda-háromszögről szóló szerencsétlenségek érdekelnek bennünket.
A szkeptikus kutató harmadik komoly érve, hogy egyetlen egy olyan eset sem fordult elő,
amikor a fedélzeten halva találtak embereket mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Ezt
folklórnak és visszaellenőrizhetetlen elemnek titulálja. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt
összekeverednek különböző értesülések, például a Philadelphia-kísérlettel. Bárhogy is, ha
történt ott teleportáció, láthatatlanná válás vagy valamilyen rezonanciakutatáson alapuló
katonai kísérlet, akkor azok szigorúan titkosítva lettek, s csupán a szemtanúk állítása és
szavahihetősége maradhatott fenn.
A kutató negyedik komoly érve, hogy könnyű eltévedni Bermuda egyforma korallszirtjei
között. Minden bizonnyal a 19. repülőrajjal is ez történhetett. Valóban? És az utánuk küldött
mentőexpedícióra is ez a sors várt volna? Merthogy az is nyomtalanul eltűnt. Egy napon ennyi
repülőgép eltűnése véletlen egybeesésé volna? Ez már nem vall logikus gondolkodásra!
Lawrence David Kusche végkövetkeztetése: a Bermuda-háromszögben semmilyen rejtélyes
erő nem munkálkodik, csak Charles Berlitz színes fantáziája és pénztárcája ihlette a legendát.
Perdöntő érve: az esetek nagy része nem nevezi meg a forrásokat és adatolhatatlan. (Érdekes,
hogy a katonai titoktartás, a személyiségi jogok védelme és a félelem, mint ok, nem jut a
kutató eszébe.) A valódinak nevezett forrásanyagokat mindig katonai vagy polgári
jegyzőkönyvekből merítik a kutatók, de nem kell X-akta rajongónak vagy összeesküvés-
elmélethívőnek lennünk ahhoz, hogy az eltusolás napi gyakorlatára hívjuk fel a figyelmet.
Mert ha történt volna ott valamilyen anomália, azt majd csak sok évtized múlva fogják
nyilvánosságra hozni, ha egyáltalán napvilágot látnak az adatok. (Lást: 1947-es roswelli UFO
szerencsétlenség)
Innentől kezdve nincs szükség tudományos magyarázatokra, mert nincs rejtély. S ha nincs
rejtély, akkor nincs mit megoldani sem, ugye? Akta lezárva! – legalábbis a tudományos
kétkedők részéről.
Hihető tudományos elmélet a Bermuda-rejtélyre
Az egyik meglepőbb és tudományosan is hihető magyarázatok közé tartozik Vlagyimir
Azsazsa orosz oceanográfus infrahangokkal kapcsolatos elmélete. Azsazsa felveti, hogy a
Bermuda-térségben kialakuló viharok a helyi körülmények miatt intenzív infrahangokat
gerjesztenek, amelyek azután eléggé erősek ahhoz, hogy hajók és repülőgépek baleseteit
okozzák.
Az infrahangokról azt kell tudni, hogy azok az emberi fül számára nem hallhatóak, lévén 16
Hertz alatti hangrezgések. A moszkvai Nemzeti Figyelő nevű lapnak 1997. november 15-én
megjelent interjújában Azsazsa kifejti, hogy az infrahangok keltésében döntő szerepet játszhat
a tengervíz hőmérsékletének hirtelen változása. Ennek kiváltója lehet többek között a mélység
vagy akár egy tengeralatti ellenáramlat. Eléggé logikus, nemde?
Azsazsa nyilatkozata szerint „az infrahangok egyes helyeken olyan erősek lehetnek, hogy a
közelben tartózkodó élőlények elpusztulnak. A halált szívmegállás vagy a vérkeringési
rendszer roncsolódása okozza.”
Természetesen nem csak drámai hatásokat válthatnak ki az infrahangok, hanem szelídebbeket
is: rosszullétet, rossz közérzetet, szédülést, pánikot és menekülési kényszert. Képzeljünk el
egy pánikban tobzódó legénységet!
Továbbá nem szabad elmennünk a tény mellett, hogy nem csupán az élő szervezetre van
óriási hatása a rezonanciának. A hajó vagy repülőgép navigációs berendezései, műszerei is
meghibásodhatnak, károsodhatnak, hovatovább, szétroncsolódhatnak, illetve összetörhetnek.
Az amerikai nemzeti óceán- és légkörkutató intézet (U.S. National Oceanic and Atmospheric
Administration) hullámterjedéssel foglalkozó tudósai alátámasztották ezt az elméletet azzal,
hogy igazolták az infrahangok teljesítményének viharok idején bekövetkező megnövekedését.
Sőt, kijelentették, hogy az ilyen hanghullámok akár több ezer kilométeres távolságig
elhatolhatnak. Azt is deklarálták az oceanográfusok, hogy a Bermuda- térségben a Golf-
áramlat miatt nagyon hirtelen képes megváltozni a hőmérséklet, s hogy a nagyon eltérő
hőmérsékletű vizek növelhetik vagy csökkenthetik az infrahangok intenzitását.
Franciaországban elvégzett kísérletek szerint az infrahangok károsíthatják a hajókat. Dr.
Freeman Hall, a NOAA Hullámterjedési laboratóriuma légköri akusztikus programjának
vezetője pedig megerősítette, hogy komoly viharok okozhatnak az emberi életre veszélyes
jelenségeket.
Emberi fejből kipattant elméletek
A „Gonosz örvény” elmélete szerint az északi és a déli félgömbön is azonos távolságban,
egymástól 72°-os szöget bezárva 5-5 örvényzóna létezik, plusz még a sarkok is. Így összesen
12 darab veszélyes övezetről beszélnek, ahol különleges események történnek, illetve ahol a
fizika megszokott törvényei néha nem működnek.
Más kutatók mágneses anomáliákat kerestek a térségben, mivel az áldozatok néha az
iránytűk rendellenességeiről számoltak be utolsó üzeneteikben. Egyelőre a mágneses tér
szerkezetében eddig még semmiféle anomáliát nem találtak. Természetesen ez nem zárja ki,
hogy léteznek effélék, csupán annyit jelent, hogy eddig nem sikerült ama bizonyos kutatóknak
rájuk bukkanni.
Vannak, akik szándékos pusztításokra gyanakodnak vagy éppen a háborút teszik felelőssé a
történtekért. A Cyclops, a Proteus és a Nereus is háborús években veszett el. A Karib-
tengeren pedig gyakori a kalózkodás. Persze ez sem magyaráz meg több tucat esetet, de
spekulációnak nem rossz.
Több esetben okozhatta a tragédiát emberi mulasztás, hiba, tévedés vagy műszaki hiba.
Általában ezek közé sorolják a V.A. Fogg, a Scorpion vagy a Marine Sulphur Queen esetét.
Mentán buborékok a rejtély kulcsai
Szintén szkeptikus megközelítésű nézet szerint a kontinentális talapzat rétegei a térségben
metánt és más szénhidrogéneket víz alatti vulkánkitörések formájában vetnek ki magukból.
Az ily módon felszabaduló hatalmas gázbuborékok hajókat süllyeszthetnek el. A hiba ott van,
hogy gázbuborékoktól még egy repülőgép sem zuhant le, illetve a viharban elsüllyedt esetekre
ez aligha húzható rá magyarázatként.
Misztikus magyarázatok
A földönkívüliekkel kapcsolatos hipotézisek szerint az idegen lények tevékenysége okozza
a rejtélyes baleseteket. A paranormális okokat a Bermuda-legenda létrehozója, Charles Berlitz
magyarázta a legrészletesebben 1974-ben. Az idegenek akár bázisokat tarthatnak fent a
Földön és alkalmanként a Bermuda-háromszöget használhatják közlekedő folyosónak.
A misztikus magyarázatok között a listavezető és általánosan elterjedt nézet: Atlantisz
legendája. A misztikusok úgy vélik, hogy a furcsa anomáliák oka Atlantisz megmaradt
technológiájának hatásával magyarázható. A fáma szerint Atlantisz szigete az Atlanti-
óceánban volt egykoron. A letűnt kontinens egyik csücske nem más, mint a mai Yucatan-
félsziget, sőt sokan állítják, hogy a mai Bimini-szigeteknél található víz alatti romok Atlantisz
hagyatéka. Ezt sok geológus cáfolja, mondván, csupán természetes képződmények találhatók
a víz alatt. A misztikusok pedig visszakérdeznek: a piramis, a sínpár, a paloták és a
templomok épületegyüttesei mióta természetes képződmények. Tény viszont, hogy nem
ismerjük pontosan az atlantiszi technológiát, azonban ez még korántsem cáfolja, hogy egy
régi kultúra lakói építményeket hagyjanak hátra maguk után. Az egyiptomi Kheopsz piramis
rejtett termeit sem ismerjük, de attól még léteznek. A hieroglifikus írást sem fejtették meg
1822-ig, mégis létezett. Tegyük hozzá, a mai napig nem ismerik egyes jelek jelentését, csak
ezzel nem illik dicsekedni!
Lehet, hogy a Bermuda-háromszög, vagy a Sárkány-háromszög – ahonnan szintén
rejtélyes eltűnéseket jelentettek – Földünk diamágneses pontjai. Mik ezek? Földünket egy
szabályos poliédereken alapuló egyenlő távolságú vonalakból áll energiaháló veszi körbe.
Ezek mentén lüktet Földanyánk energiája. Ezeket az úgynevezett Ley-vonalak és Hartmann-
vonalak.
Ennek a mátrixnak számos neuralgikus pontja van, ahol természetesnek számítanak az
energiaörvények. Ezek okozhatnak mágneses rendellenességeket, súlytalanságot, levitációt, a
gravitáció erősségének különféle megváltozásait. Nem csak a Bermuda-háromszög és a
Sárkány-háromszög területén találhatóak ilyen térségek és erőterek, hanem a szárazföldeken
is. A spirituális kultúrák ezeken a helyeken emelték a piramisaikat, a templomaikat és a
szakrális helyeiket. Állítólag ma több katonai bázis tudatosan ilyen helyekre épült. Ez utóbbi
azért lényeges, mert a gravitációs erőt kontrollálni szándékozó kísérletek és a szupravezetési
jelenségek kutatása ezeken a helyeken könnyebben kivitelezhető, illetve megfigyelhető. (A
szupravezetés segítségével a gravitáció megerősödése és gyengülése egyaránt kiváltható,
illetve az energia veszteség és ellenállás nélkül továbbítható egyik pontból a másikba a
távolságuktól függetlenül.)
Egy multiverzumban élünk. Földünk a fizikai világegyetem része. Az anyagi világok és
egyáltalán az anyag a világmindenség elenyészően csekélyke hányadát teszi ki,
tulajdonképpen jóval kevesebb, mint egy százalék. Az anyag – mint arra a kvantumfizikusok
is már rájöttek – nem más, mint energia, méghozzá besűrűsödött energia. Természetesen
energia nem létezik önmagában, hiszen az is célra hangolt szubsztancia. Ezért az energiának
egyik múlhatatlan tulajdonsága az információtartalma, amit az ezotér filozófia szellemnek
hív. Így áll össze három komponensből a lét: szellemből, azaz információból, erőből, vagyis
energiából és végül anyagból, amit fizikailag érzékelünk is.
A világok azonban jóval bonyolultabbak, mint hinnénk. Dimenziók, síkok és világok
sokaságára tagolódik az univerzum és nagyon szigorú és megismerhető, illetve megismerendő
szabályok és törvények szerint épül fel és működik. Ebben a rendben vagy rendszerben, mert
nevezhetjük nyugodtan így, nyoma sincs a véletlennek, hiszen matematikai pontossággal és
kiszámíthatósággal működik benne minden és mindenki.
Olyan elmélet is létezik, mely szerint az óceán mélyén található fekete lyuk okozza a
Bermuda-rejtélyt. A forgó fekete lyuknak van egy úgynevezett ergoszférája, ahonnan energiát
lehet kinyerni. Ha pedig a forgó fekete lyuk körül keringünk, akkor még utazhatunk is az
időben. A teória szerint a forgó fekete lyuk egyidejűleg végtelen sok világot köthet össze.
Tehát nagyjából úgy működik, mint egy dimenziókapu.
Inkább mesébe illő az az abszurd feltételezés, miszerint elképzelhető, hogy a Tunguzkai
meteor egy mini fekete lyuk volt, ami átfúrta a Földet, s éppen a Bermuda–háromszögben bújt
elő, majd ott ragadt.
A dimenzióátfedés saját bejáratú teóriám, mely szerint több olyan hely is létezik bolygónkon,
ahol különféle dimenziók átfedése vagy összecsúszása jött létre. Ez egyfajta energetikai
anomália, ami magyarul annyit jelent, hogy még nem ismerjük a valódi okát, de tapasztaljuk a
létét. Ilyenek többek között a Bermuda-háromszög, vagy éppen a világ csaknem valamennyi
kultúrájában fellelhető gúla alakú építmények, a piramisok.
Egykoron szabadabb lehetett az átjárás Nolem (Nolem a Föld spirituális neve) és más világok
között. Erre eklatáns példa az egyiptomi kultúra. Nem véletlenül népesítik be istenek és
földönkívüli lények az egyiptomi panteont. Lehet, hogy át kéne értékelnünk a legendákat?
Mindenesetre több ezer évvel ezelőtt bizonyos egyiptomi méltóságok megtehették, hogy
testben közlekedjenek a dimenziók között. Az egyiptomiak voltak az utolsók, akik
használhatták eme kapukat, melyek azóta szendergő álmukat alusszák, várva a félistenek, az
uraik indító parancsát. Ehhez hasonlatosan dimenzióátfedés valószínűsíthető az olyan
térségek felett is, mint a Bermuda-háromszög.
Boldog napot!
Száraz György
Mit hittek a maják az előttük eltűnt korokról?
A maja indiánok északról jöttek, de hogy egészem pontosan honnan és mikor, az rejtély.
A legjelesebb kutatók egyike, V. A. Kuzmiscsev, úgy gondolja, hogy nem lehet
hajszálpontosan megbecsülni, hogy hány évezreddel korábban népesítették be
Guatemala és Honduras, majd a Yucatan-félsziget területét a maják ősei.
Annyi bizonyos, hogy körülbelül 2 millió a maja nyelvcsaládhoz, a kicséhez (quiche) tartozó
lélek él az említett földön.
Ma a dzsungel minden nyomot befeled és elrejt, ami az antik városokat illeti. Ez azt is jelenti,
hogy eddig még csak gyerekcipőben járnak a feltárások és a felfedezések. Tulajdonképpen a
maja kultúra egy ezer darabos kirakós játékából egyelőre csak pár százat sikerült egyáltalán
megtalálni. Ily csekélyke nyomból nehéz rekonstruálni egy fejlett spirituális civilizáció
múltját. Még a „maja” szó jelentésével sincsenek tisztában a szakértők. Talán „a Maiannak
nevezett tartományból jött”, vagy a Yucantan-félsziget egészét takarja, Landa szerint „a
pulykakakasok és a szarvasok országa”, de az is lehet, hogy Mayapán, a régi főváros vidéke
vagy az „erőtlen ember” gúnynévből származik, de igazából senki nem tudja.
Még a városok elnevezését sem ismerjük pontosan. Tikal, Copán, Mayapán, Palenque… mind
olyan elnevezések, melyek a spanyol hódítás nyomán kaptak e helységek, de vajmi kevés
közük lehet az eredeti maja tulajdonneveikhez. Például Tikal nevét a régészek találták ki.
A maják nem vad, nomád törzsekből fejlesztették magukat kimagasló civilizációvá, hanem
eleve egy fejlett kultúra hordozói voltak. A szakértők nem tudják, de feltételezik, hogy barbár
népek elől menekültek el, illetve indultak hosszú vándorútnak egykoron a maják ősei, majd
telepedtek le a Guatemala, Honduras, Chiapas és Yucatan területén.
De vajon honnan érkeztek a maják? A történelmi szemlélet és gondolkodásmód szerint
minden bizonnyal lennie kellett egy korábbi kultúrának, amelynek tudását megörökölték és
továbbfejlesztették. Ennek a letűnt kultúrának kellett lennie valamiféle olyan központjának,
amelyben találunk bizonyítékokat a majákkal való rokonságra. Ez volt az olmék kultúra. Az
olmék kultúra maradványait megtalálták Tres Zapotesben, La Ventában, Veracrúzban és a
Mexikói-öböl partvidékén. Ez az amerikai kontinens ma ismert legrégebbi kultúrája.
Mi támasztja alá az olmékok és maják kapcsolatát, rokonságát? Kultuszközpontjai építészete,
stílusa, az olmék írásjelek, számjegyek és az anyagi kultúrájuk. Ennek tetejébe a becslések
szerint éppen akkor épültek a maja vallási központok, amikor az olmék kultuszhelyek hirtelen
megszűntek, vagyis i.e. III-I. század között. Ez egy kikalkulált egybeesés, tehát nem
bizonyított. Egyébként a klasszikus maja korszak i.sz. II.-X. század közötti időszakra esik.
Megjegyzem, a kulturális örökség ténye és egyáltalán, Mexikó legfontosabb civilizációi
között fennálló kapcsolat még nem bizonyított az évezredes távolság miatt. Még annak az
okát sem sikerült bizonyosan feltárni, hogy a IX. század végén miért hagyták el a lakosok
csaknem egyszerre a gigantikus vallási központjaikat? Miért költöztek vagy tűntek el
nyomtalanul a maják akkor, amikor a civilizációjuk virágzott?
Maják eredete hivatalosan
A hivatalos álláspont szerint i.e. 800 után falusi földművesek településeket hoztak létre azon a
területen, amely később a maják őshazája lett. Charles Phillips úgy véli, hogy az olmék
kultúra nem gyakorolt rájuk különösebb hatást, s nem keveredtek a majákkal kereskedelmi és
kulturális kapcsolatba. Azután, hipp-hopp a semmiből, egy kósza, de általunk nem ismert
ötlettől vezérelve i.e. 600-400 között egyszer csak a maják elkezdték felépíteni szent
városaikat. Később az egyik faluból felfejlődött „település” jelentős szertartásközponttá nőtte
ki magát az őserdő mélyén! Ez volt Tikal. I.e. 300 és i.sz. 100 között piramisokat és
templomokat építettek. Ezt a példát nem sokkal később Uaxactún is követte, ahol már tetten
érhető az olmék hatás.
Teremtésmítoszok és letűnt korok
A maják hite szerint saját korukat három korábbi kor előzte meg, s ezeket az eónokat nagy
katasztrófák választják el egymástól, amelyekben majdnem minden élet elpusztult
A maják aranykora után az elnéptelenedett romokon először a toltékok, majd az aztékok
emeltek újabb városokat és szakrális építményeket. Az utódok megőrizték elődeik
csillagászati tudásának egy részét és a mitológiájukban is sok a kölcsönös megfeleltetés.
A maják úgy tartották, hogy amikor a Vénusz bolygó eltűnik az ember szeme elől, akkor az
alvilág szellembirodalmában utazik. Ilyenkor ereszkedik le Quetzalcoatl az alvilágba a
halemberek, vagyis a korábbi korszak embereinek csontjaiért. Majd sikeresen visszatér az
istenség és reggeli csillagként emelkedik a magasba. Ez egyébiránt a halhatatlanság eszméjét,
illetve a halál fölött aratott győzelem eszméjét is magában hordozza.
A teremtés első óráiban a Föld és az Ég megjelenését „négyes sarokkiképzés és földmérés”
követte. A négy sarokban nőtt egy-egy fa, amely az eget támasztotta alá. Más kozmográfia
szerint nem négy fa, hanem négy óriás (bacab) volt, akik mellesleg a méhészek patrónusai
voltak. Neveik: Muluc, Kan, Ix, Cauac. A Chilam Balam könyvei szerint a Föld négy sarkán
található négy fa az egyes új korszakok legelső pillanatában teremtődött.
A teremtésmítoszoknál maradva, fontos megemlítenem, hogy Kilenc-Szél Úr annak a
Tollaskígyó istennek egyik aspektusa, aki az aztékok Quetzalcoatl-ként, a maják Kukulkan-
ként tiszteltek. A maja-kicsé mitológiában ő a tenger istene is, a Legfőbb Tollaskígyó, ki az
Ég istenével egyesül és egységet teremt Ég és Föld között.
A maja-kicse indiánok szent könyve a Popol Vuh részletesen elmeséli, hogy a Föld az istenek
beszélgetéséből született. A maják hittek abban, hogy az idők kezdetén csak víz volt, mely
mindent betöltött és az életfeltételek még nem voltak adottak, pontosabban nem létezett
semmilyen életforma a Földön. A vizekben benne volt a tenger istene, Gucumatz, a Legfőbb
Tollaskígyó. Jelenlétét visszhangozta az égisten, Huracán (Ég Szíve).
Egyszer történt, hogy az Ég istene meglátogatta a Tollaskígyót és beszélgetni kezdtek.
Kimondott szavaik életre keltek. Fokozatosan kialakultak a fák, a növények, az állatok és az
első emberek. Megszabták a földművelés mikéntjét és az egyéb tennivalókat. Munkájukért
dicséretet vártak. De tudták, hiába a várakozás, amíg nem teremtenek olyan embert, aki képes
az időhöz igazodni, imádkozni az istenekhez, áldozatokat bemutatni az isteneknek, imádni
őket és gondolkodni. Ebből a megfontolásból fokozatosan benépesítették a világot és
kijelölték a teremtmények helyét.
Kezdetben nem voltak emberek, csak állatok, de azok nem voltak képesek az isteneket
magasztalni és törvényeiket betartani. Ezért az istenek sárból készítettek embert, de az
minduntalan szétmállott és beszédét nem lehetett érteni. Ekkor Huracán és Gucumatz tanácsot
kértek egy korábbi istenpártól, Xipayoc-tól és Xmucané-tól. Tőlük megtudták, hogy a fa
alkalmas az ember készítésére. Ugyanakkor óva intették Huracát, hogy rászedje Gucumatzot.
A hímnemű ember korallfából, a nőnemű sásmagból készült. Az emberek családokat
alapítottak, de beszélni nem tudtak, fejük és szívük üres volt. Bőrük száraz és pikkelyes volt,
mivel nem volt vérük és verítékük, s az isteneket sem voltak képesek tisztelni. Ekkor az
istenpár úgy döntött, hogy elpusztítja az embereket. Óriási özönvizet bocsátott a földre és
rettenetes szörnyeket küldött. Alig maradt néhány túlélő, akiknek az arca horpadt és torz volt.
Végül az istenek megengedték, hogy éljenek, belőlük lettek azután a majmok.
Huracán és Gucumatz háromszor próbált olyan embert teremteni, akik képesek az idő
érzékelésére, teremtőjük imádására és az intelligensebb, kifinomultabb műveletekre. Végül
vállalkozásukat siker koronázta. Ez úgy zajlott, hogy négy állat felhívta az istenpár figyelmét
a kukoricára. Huracán és Gucumatz ismét Xmucanéhoz, a nagyanya istennőhöz fordult
tanácsért, aki megmosta kezét, kilencszer megdarálta a kukoricaszemeket. Az így kapott
lisztet vízzel vegyítette és egy masszát készített. Az istenpár ebből a masszából alakította ki az
ember húsát és vérét, így született meg az ember.
A teremtők négy férfit alkottak. Igen ám, de amikor köszönetet mondtak az emberek a
teremtőiknek, hozzátették, hogy értik a világmindenség lényegét. Ez nem tetszett az
istenpárnak. Rájöttek, hogy most meg túl nagy hatalmat adtak az emberek kezébe és
egyenlővé tették magukkal. Ezért az embereket megfosztották tisztánlátásuktól.
Ezután az istenek alkottak négy nőt is. Szépek, vonzóak és okosak voltak. Így már minden
készen állt az Első Nap hajnalához.
A maja-kicse indiánok teremtésmítoszai tehát tartalmazzák, hogy különböző teremtések
voltak. Mindegyiknek volt saját Napja (itt a nap korszakot is jelent), ám azok éppen úgy az
enyészetté váltak, mint maguk a teremtések. Például a Hét-papagáj a fából készült emberek
Napja (korszaka) volt. A jelenlegi a Negyedik Nap.
A maják ősei egyszer, amikor a Nap nem kelt fel, vándorlásnak indultak. Így jutottak el Tulan
Zuyua („Hét barlang, hét szurdok”) városába. Innen eredeztetik isteneiket a maják. A fő isten
Tohil, aki az embereknek a tüzet adta. Zuyuában kezdtek több nyelven beszélni az istenek.
Később Tohil megparancsolta a majának, hogy hagyják el a várost. Elvándoroltak a
guatemalai fennsík egyik hegyéhez, „A Tanácshelyhez”. Megcsodálták az első napfelkeltét és
azon a helyen telepedtek le és emeltek erődöket.
A maják ősik civilizációjának pusztulását – ami talán azonos lehetett az atlantiszi kultúrával –
a következőképpen írták le: Egy ómexikói szöveg szerint: „Először lezuhant a Hold az égről,
majd az ég a földhöz közelített, és minden elpusztult. Még a hegyeket is víz lepte el. A vízözön
az egész Földet beborította, óriási zajjal forrt, bugyborékolt. A vörös fényben úszó hegyek
felemelkedtek.”
Így írták le a világkatasztrófát kódexükben a Popol Vuhban a maja indiánok papjai: „A Föld
ábrázata elsötétült, súlyos gyanta hullott az égből, és fekete eső kezdett el esni. Zápor nappal,
zápor éjjel. Az emberek kétségbeestek. A háztetőkre igyekeztek feljutni, amelyek leomlottak, és
földre vetették őket. Megpróbáltak felmászni a fákra, de a fák lehajították őket. Sokan a
barlangokban kerestek menedéket, és azok eltemették őket. A katasztrófa után szörnyű hideg
támadt, a Nap nem volt látható, és a tenger befagyott. Akik az áradástól megmenekültek
később megfagytak, a nagy hideg miatt haltak meg.”
A vélhetően meteorbecsapódásról szóló, szinte világvégét jelentő katasztrófáról találunk más
népeknél is beszámolókat. A keletkezett hőségről és fagyról, a szélsőséges, kibírhatatlan
klimatikus változásokról és a kolosszális pusztító erőről és annak következményeiről sok
mitológia tesz említést. Egy ritkán emlegetett nép, a csiglit eszkimók, mondáiban ez az
esemény így őrződött meg: „Akit sem a víz, sem a forróság nem ölt meg, a hőség után
hirtelenül bekövetkezett rettenetes fagyban veszett el.”
Boldog napot!
Száraz György
A maja papok kőbe vésett próféciái
A maja városok minden jel szerint nem egy időben keletkeztek. Élettelennek hitt köveik
a legnagyobb fejtörést okozzák a régészeknek. Pedig ha a freskók, a mélydomborművek,
a szobrok és a minták beszélni tudnának, elmesélhetnék e nép sorsát, múltját, eltűnésük
okát és talán még az emberiség jövőjéről is többet elárulhatnának. De lehet, hogy van
megoldás erre a rejtélyre.
Ami a maják csillagászati tudását illeti, műszerek nélkül határozták meg például a Föld Nap
körüli rotációs pályájának hosszát egy tizedespont ezrelékes pontossággal. Csillag-naptáraik
pontos naplójegyzetek a Mars, a Vénusz, a Merkúr, a Jupiter és a Szaturnusz bonyolult
szinkronmozgásairól. Például a Drezdai Kódex tartalmaz ilyen táblázatokat.
A maják kőbe vésett krónikái – nem tévedés – 400 millió éves adatokat, csillagászati és földi
történéseket rögzítenek. Félreértés ne essék, a maja papok „nem csillagászok voltak, hanem a
kozmikus szinkronizáció magasan képzett navigátorai.”
Csillagászatuk és matematikájuk máig megfejtetlen. De akkor mi lehetett a racionális céljuk?
Minden bizonnyal az anyagi életvitellel együtt járó céloktól távolabbra jutottak el ők.
Valószínűleg igényük már messze meghaladta mindazt, amit az érzéki világ tudott nyújtani a
számukra. A maják tudása spirituális tudás volt, amely csak intuícióval közelíthető meg.
Hátrahagyott üzenetük kódolt, hasonlóan az egyiptomi Szfinx és templomok kőbe vésett
oszcillogrammjaira. Ezeket csak a beavatottak képesek megfejteni. Korunk beavatottai
képesek tudatváltással alkalmas csatornákká válni a maja alkotók mentális rezgéseinek
dekódolására.
A maja papok próféciái magasabb rendű kozmikus küldetés emlékei. Ezek megfejtéséhez
mindenekelőtt ismernünk kell a maják életszemléletét. A maják számára az idő a galaktikus
szellemiség-fokok mennyiségi hordozója. Ők nem rémültek meg a krízisektől és a nagy
változások lidérceitől. Ilyesformán midőn előre látták kultúrájuk végóráit és egy másik, új
keletű civilizáció kezdetét, ők készültek a távozásra, hogy átadják helyüket a később
elvakultságtól és önpusztítástól sajgó „civilizált”emberiségnek. Ők maguk eltávoztak:
vezetőik fénnyé váltak, a többiek átléptek a papok által nyitott csillagkapukon és
dimenziókapukon, egyszóval elutaztak. Ez volt az ő próféciájuk, a „nagy átprogramozás”,
melyet e dicső nép szellemi vezetői, látnokai előre megjövendöltek.
A maják szerint a világ egy olyan mágikus hely, melyet az isteni mágia tölt be és tart fent,
amely összekapcsolja a földi és a mennyei világokat. Véleményük szerint a jelenlegi világ
többszöri teremtés eredménye. Szent könyvük, a Popol Vuh arról számol be, hogy jelen
világunk a negyedik teremtés során jött létre. (Az aztékok szerint az ötödik.) A negyedik
teremtés 4 Ahan 8 Cumku napján, vagyis keresztény időszámítás szerint i. e. 3114. augusztus
11-én vagy 13-án következett be. Jóllehet erre az időpontra nem kevesebb, mint tizenhat
különböző, egyszersmind többé-kevésbé „bizonyított” teória létezik. Szóval vannak még fehér
foltok.
Az ősi maja civilizációról az a hír járja ezoterikus berkekben, hogy atlantiszi elődeink örököse
volt. S mint ilyen, irányítói felbecsülhetetlen univerzális tudással rendelkeztek, melynek
segítségével képesek voltak előre és hátrafelé mozogni az időben. Próféciáik voltaképpen nem
is csupán szimpla jóslatok voltak, hanem gondos okkult kalkulációkkal alátámasztott
valószínűség-számítások. Ennél fogva ma is éppúgy érvényesek és alkalmazhatók, mint sok
ezer évvel ezelőtt. Mindközül talán a legjelentősebb és legjobban nyomon követhető
teljesítményük a naptáralkotás terén érhető tetten. Ugyanis olyan időszámítási technikákat
alkalmaztak, melyek még a jelenleg érvényben levő Gergely-naptárt is lepipálják pontosság
tekintetében. De még elképesztőbb produktumuk, hogy az i.e. 3114. augusztus 13-án
kezdődött (5125 éves) ciklusuk 2012. december 21-én lejár és egy új periódus veszi kezdetét.
A viták homlokterében az áll, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ez az esemény a
világ összeomlásával egyenértékű kataklizmákat fog-e eredményezni, mint például Atlantisz
esetében, vagy esetleg egy újabb ciklus kezdetét picit más jellegekkel, mint korábban.
Amennyiben az új időszámítás mellett tesszük le a voksunkat, akkor megnyugtathatjuk
magunkat, mert ahogyan sem az 1999-es, sem a 2000-es esztendő nem hozott különösebb
apokaliptikus változásokat, úgy miért éppen ez a nap hozna? Másfelől, ha hinni akarunk
abban, hogy óriási égzengés és földindulás közepette megrendülnek világunk tartópillérei,
nos, semmi sem kizárható 100%-osan.
Maurice Cotterell elmélete
Adrian G. Gilbert Maurice Cotterellel közösen egy maja uralkodó, Pakal király
szarkofágfedelének kőbe vésett mintázata alapján arra tett kísérletet, hogy megfejtse a maja
civilizáció összeomlásának okait. A szerzők a napfoltciklusok elemzése alapján próbálták
megfejteni, hogy mi okozhatta a hajdan volt magaskultúra eltűnését, s üzeneteik alapján mi
vár ránk, kései utódaikra.
Cotterell azt állítja, hogy a maják esete iskolapéldája annak, hogy a Föld egyes civilizációinak
felemelkedését és hanyatlását nem szimplán önmaguk, hanem a Nap és más egyéb kozmikus
erők is szabályozzák.
Cotterell kidolgozott egy elméletet, amely a napfoltciklusok, illetőleg maja és az azték
naptárak hosszú időszámítása közötti összefüggéseken alapszik. A kutató feltételezi, hogy a
maják "szuperszáma" azonos a Nap mágneses terének elmozdulási vagy megfordulási
periódusával. Ezek után összefüggést látott a naptevékenységi ciklusok és az emberi
termékenység között is. A szerzők végigjárták Közép-Amerika régészetileg legfontosabb
lelőhelyeit, tanulmányozták a maják előtti és utáni népek hitvilágát és a fennmaradt leleteket.
Mindezek alapján úgy vélekedtek, hogy minden bizonnyal atlantiszi eredetű nép lehetett a
maja, legalábbis a maja hagyományok magukba ötvöznek számos atlantiszi elemet. De ami
még érdekesebb, hogy maják olyan spirituális fejlettségi szinten álltak, illetve olyan okkult
tudományok birtokában voltak, hogy asztrológiai, numerológiai és látnoki képességeik révén
meg tudták jósolni a jövőbeni eseményeket.
Tény, hogy Cotterellék céloznak Immanuel Velikovsky történész fejtegetéseire, miszerint a
Földet elpusztíthatja tűz, víz, szél és vulkanikus eső egyaránt. Ez pedig kísértetiesen közel áll
a maja mitológia négy korszakának végkifejletéhez. A szakértő napfolttevékenység-kutatásai
és korszakunk végnapjairól szóló maja jövendölések a Föld mágneses térfordulásával
köthetők össze. Pontosabban 2012 táján várhatók az említett kataklizmák. A korszak legutolsó
napján, 2012. december 22-én állításuk szerint kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap,
a Fiastyúk és az Orion között. A Vénusz jelképesen "meghal". Amennyiben a jóslatok
megállják a helyüket, akkor minden idők legnagyobb katasztrófái előtt állunk. Edgar Cayce,
az alvó próféta és látnok, megközelítőleg erre az időre datálta az elsüllyedt atlantiszi
kontinens kiemelkedését a habokból, illetve az óceánból. Hát, nem kell túlságosan sokat
várnunk, hogy megtudjuk, igazak-e a próféciák. Vessünk egy futó pillantást a számokra,
amelyek önmagukért beszélnek! Cotterell a következőképpen okoskodott:
1 872 000 nap x 5 világkor = 9 360 000 nap = 25 625 év.
25 625 év = 1 precessziós ciklus. (Ennyi időre van szüksége a Földnek, hogy az állatövi
jegyekben körbe menjen egyszer.)
Egy napfoltciklus = 187 év
20 x 187 év alatt a Nap mágneses tere visszájára fordul, ez durván 3740 év. Az erőtérváltás
187 év alatt éri el a minimumot, tehát egy polaritás váltás 2 x 187 év = 374 év.
A polaritás-váltás legutoljára éppen a maják hanyatlásának és kihalásának idején történt.
A Föld és a Nap poláris és egyenlítői területeinek semleges mágneses eltorzulása = 1 nagy
maja ciklus = a precessziós ciklussal = 25 627 év : 5 ≈ 5 125,4 év.
5 125 év = 3113. augusztus 10 + 2012. december 22.
Tudományosan bizonyított tény, hogy a Föld mágneses tere és a Nap semleges lemezei között
kölcsönhatás áll fenn. Továbbá a Föld forgástengelye a Nap körüli pályasíkjával 23,5 fokos
szöget zár be, amely a Nap és a Hold gravitációs hatása következtében lassan elmozdul. A
pólusok a csillagokhoz képest körpályát írnak le. Egy teljes körpálya – búgócsigamozgás –
megfelel egy precessziós ciklusnak, ami 25 627 földi év.
Ebből viszont még nem derül ki pontosan, hogy mi fog történni. Lehetőségek: a pólus
eltolódik, a Föld tengelye elhajlik, vagy valami más.
Hét maja jóslat
1.) Az első maja jóslat szerint vissza kell állítani a már elveszett tudós papi rendeket.
1999. augusztus 11-i napfogyatkozással kezdődik el az első jóslat, mely egyben megjelölte az
2012-es évszámot is. Hogyan? Úgy, hogy 13 évnyi idő adott erre.
Mi történt 1999-ben. A mindennapi életünk elkezdett felbomlani. Földünk tengelye – állítják
többen – 5 fokkal kilengett. S ha ez tovább folytatódik, akkor a végén még igazuk lesz a
majáknak: a Nap majd északon kel fel és délen fog nyugodni. Magyarán az északi mágneses
pólus a napkeltét, míg a déli mágneses sarok a nyugatot fogja mutatni.
2.) A második jövendölés értelmében változások várhatók a Földanya és az Emberiség
anyagi és lelki világában. Elsőként az embereknek Hunapku erejét és isteni mivoltát kell
megismerniük! Ő az életet adó erő, maga a szeretet, akinek erejéből táplálkozik minden
élőlény, hozzátartozásunk széttörhetetlen, hiszen minden élőlény egymáshoz van kapcsolva
pontosan az ő éltető ereje által! Megváltozik majd Földünk arculata: szigetek és partvidékek
eltűnnek, míg a tűzhányók újabbakat alkotnak. Több eddig ismeretlen betegségek üti fel a
fejét.
Az emberek viselkedése meg fog változni. A Föld rezgése emelkedni fog, amely fokozatosan
átalakítja a gondolkodásmódunkat és az érzelmeinket. A Nap ereje megváltozik olyan
irányba, amelyek elősegítik a természeti csapásokat, az emberek testi és lelki fájdalmait,
ugyanakkor ez hasznos lesz, mert összetartozásra sarkallja a Föld népeit.
A korszak lezárultakor az egyes ember maga lesz önmaga bírája. Megítéli azon cselekedeteit,
amelyeket egész életén át elkövetett, megkülönbözteti a jót a rossztól, hogy fejlődhessen
általa. Csak ekkor fogja megérteni, hogy a Világmindenség élete a fejlődés maga, s ennek az
emberiség – benne minden egyes emberrel – szerves része.
3.) A harmadik jövendölés a viszonylag gyors és kézzelfogható változásokra vonatkozik,
amelyek az életünket fenekestől felforgatják és megváltoztatják.
A Föld tengelye eddig nem tapasztalt módon kilenghet, a sarkkörüli jégsapkák
megolvadhatnak, a tengerek szintje drasztikus mértékben megemelkedhet. Földrengések,
szökőárak, áradások és súlyos klimatikus változások következhetnek: rekkenő hőség és zord
telek, hatalmas mennyiségű csapadék és szuperviharok várhatók. Ennek folyományaként a
mezőgazdaság és az élelmiszerellátás válságba kerülhet, éhezés és a társadalom rendjének
megbomlása állhat a küszöbön.
4.) A negyedik maja prófécia beszámol arról, hogy 117. korszak után a Vénusz
ugyanazon a helyen lesz az égbolton, s éppen ezzel egyidejűleg aktívabb
napfolttevékenység, napkitörés és napszél várható.
A maják ránk hagyták örökségül, hogy minden 1 872 000 kin, azaz 5125 év után Napunk
változásai intenzíven érezhetők a Földön. Ez minden bizonnyal nagy természeti csapások
formájában jelentkezik majd. Minden 1, 366 560 évben Palenquen található Kereszt
Templomának feliratai szerint az utolsó 20 év "az idő, mely nem idő". Ezt 2012. december
22-hez kell mérni, tehát már benne vagyunk ebben a periódusban.
5.) Az ötödik maja jövendölés a félelmekről szól, melyek a kommunikáció, a gazdaság és
a pénzügyi helyzet összeroppanása miatt alakul majd ki. A válságok egymást érik majd,
életünk biztosnak hitt pillérei sorra ledőlnek és ez alól egyetlen nép sem lesz kivétel. Tehát a
változások globális méreteket öltenek, ezzel magyarázható a kialakuló pánik és félelem. De
mindez szükségszerű, hogy a régi, idejétmúlt rendszerek megdőlhessenek és az új világ
megszülethessen.
6.) A hatodik maja prófécia egy bizonyos hullócsillagnak a megjelenéséről szól. Efféle
meteorok már sokszor becsapódtak Földünkbe. Egyikük 65 millió évvel ezelőtt éppen ott ért
földet, ahol a maják laktak, nagyjából a Yucatan-félszigeten. Ez egy öblöt alakított ki.
állítólag az őshüllők eme kataklizma miatt pusztultak ki.
7.) A hetedik maja jövendölés 2012. december 22-ről szól. Földünk ekkor fog átlépni a
kozmikus éjjelből a kozmikus nappalba. Ennek az eseménynek anyagi megnyilvánulása
is lesz. Ezt egy „csodálatos fénysugár” megjelenése fogja az emberiség tudtára adni.
Ez egy új korszak hajnala lesz, amelyben az emberek rezgése megemelkedik, az anyagi
civilizáció pedig végleg megszűnik. Nem lesz bűn, nem lesz betegség, nem lesz szegény és
gazdag egy ideig. Az új fejlődési ciklusban az ember komikus emberré válhat, s megismerheti
a galaxis eddig emberi szem elől elrejtett titkait.
Boldog napot!
Száraz György
Palenque palotája
Tikal, Uaxactún, Copán, Palenque és a többi hatalmas város piramisai, templomai,
palotái és grandiózus épületei egy sor rejtéllyel szolgálnak a kíváncsi ember számára.
Kik építették? Milyen céllal készültek? Kik és miért rombolták azokat? Miért
néptelenedtek el váratlanul egyik pillanatról a másikra? A fő kérdés pedig: hogyan
építették e metropoliszokat?
Ugye, nem is biztos, hogy a mai ember elgondolkozik ezeken a kérdéseken, pedig ha
számításba vesszük, hogy a maják nem ismerték a kör alakú, forgó kereket, sem pedig a
fémet, akkor csak az a válasz adódik, hogy puszta kézzel építették a toronytemplomaikat,
piramisaikat. Sokáig „idiot savat”-ként, őrült zsenikként kezelték a majákat. Sziklákból,
kövekből, monumentális építményeket felhúzni a dzsungel közepén 35-40 Celsius fokban,
100%-os páratartalomban, tökéletesre faragni a reliefeket és simára csiszolni a köveket, majd
felemelni 50-60 méter magasba… Ezt nem gondolhatja komolyan egy józan ember!
Tikal IV. piramisa 70 méter magas volt! Ez nagyobb, mint két tízemeletes ház egymáson!
Most ismerkedjünk meg az egyik legcsodálatosabb grandiózus maja várossal, melynek neve:
Palenque. Egy magas mesterséges dombon áll egy fenséges palota maradványa. A romok
négy belső udvart kötnek össze. Egyikükben háromemeletes torony emelkedik, de a hozzá
vezető lépcső furcsa módon csak az első emeletről indul, nem az udvarról. Rejtély, hogy
miért. Palenque erődöt jelent spanyolul, holott ezt a tornyot obszervatóriumnak emelték,
melynek masszív kőpadján csillagász papok kémlelték az eget éjszakánként, varázslatokat és
bonyolult számításokat végezve. Más elképzelések szerint őrtorony lehetett. A palota egy 75
méter hosszú és mintegy 60 méter széles teraszos magaslatra – platformra – épült, melyet
bonyolult elrendezésű, oszlopos galériák együttese koronáz. Az épületegyüttes egészét a
Torony uralja.
De tévedünk, ha csak azt hisszük el, amit a szemünk első pillantásra lát, ugyanis Palenque
esetében legalább annyira fontos, amit a föld alatt találunk, mint amit a föld felett. A palota
külső helyiségeit párhuzamos föld alatti folyosók kötik össze három lépcső segítségével. A
déli oldalon található kijárat a palotán kívül helyezkedik el. Természetes világításuk nincs. Mi
lehetett a rendeltetésük? Nem tudni.
A folyosók falait remekbeszabott díszítések borítják. Féldomborművek és freskók ékesítik a
mennyezetet, az oszlopokat, a falfülkéket, s még a lépcsőfokokat is. Művészi színvonalú
ornamentika ez.
A palotát magas piramisokon álló épületek övezik. A templomok nevei: Nap, Kereszt,
Leveles Kereszt, Oroszlán és Gróf. De találunk itt labdajátékra kiépített teret és fejlett
vízvezetékrendszert. Az uralkodó tudatosan kiválasztott időpontban szenteltette fel a
templomokat, amikor a Hold, a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars konjunkcióban
(együttállásban) voltak egymással és ugyanakkor a Skorpió csillagképpel is szokatlanul ritka
konstellációt alkottak. Mindközül azonban a legizgalmasabb épülettel csak ezek után
találkozunk – ez a Feliratok Temploma.
Palenque legimpozánsabb szakrális épülete a Feliratok Temploma, mely 36 méter magas és
kilenc, egymásba illeszkedő épülettörzsből áll. A Feliratok Temploma egy óriási piramison
áll. A hófehér piramison 70 darab lépcső vezet a tetején található templomhoz. Falait
féldomborművek és hieroglifák borították egykoron. Innen a templom elnevezése. A felső
templom belsejébe helyezett három kőtáblán látható a tömbök felszínét teljesen beborító
hieroglif felirat, mely az egyik leghosszabb terjedelmű maja szövegemlék. Ezekből a
feliratokból olvasható ki például a 692-es dátum, amely bizonyítja, hogy Palenque a késő
korszak városa.
1949-ben a régészek felfigyeltek a templom padozatának furcsa burkolatára. Két sor kis
nyílást láttak rajta kődugókkal ellátva. Ezen felül az is szokatlan volt, hogy a templom falai
nem a padlóról indultak, hanem szemmel láthatóan mélyebb szintről. Végül a kutatók arra az
elhatározásra jutottak, hogy felemelik a szentély kőlapját, s meglesik, mi van alatta. Egy
rejtett kamrára bukkantak a régészek, amelyből egy titkos lépcsősor vezetett lefelé. Szó
szerint ásni kellett, mivel földdel és kődarabokkal töltötték fel a folyosót. Nagy nehezen
megszabadították a sok tonnás törmelékektől a lépcsőt és leereszkedtek a mélybe. Indiana
Jones-filmbe illő jelenet lehetett, vagy talán fordítva, innen vették az ötletet a film készítői.
Bárhogy is, misztikus és félelmetes a meredek lépcsősoron leereszkedni. Az alján egy folyosó
tátong, amelynek végén a régészek különböző ládákba zárt ajándéktárgyakat találtak, továbbá
egy korlát mögött öt-hat ifjú elenyészett földi maradványai hevertek. Ekkor a bal oldali fal
burkolatában egy háromszög alakú lap körvonataira lettek figyelmesek az archeológusok. Mi
lehetett ez?
1952. június 15-én feltárult a nagy titok Aleberto Ruz mexikói régésznek hála. Egy kriptát
rejtett a lap. 9x4 méteres alapterületű és 7 méter magas kamra volt ez. Alul egy óriási lapot
találtak (2,8x2,2 méter és 25 cm vastag). Nem kis nehézségek árán sikerült az öttonnás lapot
felemelni, s ekkor egy szarkofág tárult a szakemberek szeme elé. Egy 40-50 év körüli
megtermett férfi jáspisdrágakövekkel borított csontvázát rejtette a szarkofág. Minden jel
szerint Pakal király maradványai voltak. A szarkofág belseje piros volt. Jáspis diadém volt a
tetem fején. A függők, a nyaklánc, a melldísz és a karperec 200 szemből állt. Minden ujján
gyűrű volt. Az elhunyt arcát nefritből észült halotti maszk fedte, kagylóhéj szemekkel és
obszidián pupillákkal. Ezen kívül sokféle használati tárgyat temettek a halott mellé
valószínűleg kultikus célzattal.
A kutatók azt feltételezik, hogy az uralkodó túlvilági szolgái gyanánt áldozták fel az ifjúkat,
majd a folyosót betemették. A papok a kriptától a piramis tetejéig mészkeverékből egy
vékony kígyót fektettek le a halott és az élők összeköttetését biztosítandó. De ki lehetett ez a
kivételezett személy?
Palenque lélegzetelállítóan gyönyörű helyen fekszik: egy sűrű őserdő borította hegylánc alatt,
az Usumacinta-folyó árterének szélén, s a Mexikói-öbölre néz. Itt uralkodott Pakal király.
Kriptája 24 méterrel a templom padlója alatt helyezkedik el. A templom folyosóinak
kőlapjaira uralkodói névsorokat róttak, pontosan tizenkettő egymást követő uralkodó nevét.
Pakal 68 évet uralkodott. Életkora elképesztően magas: i.sz. 603-684 között élt. Teljes neve:
K’inich Janaa’ Pakal, azaz „Nagy Nap Pajzs Úr”.
Pakal keménykezű uralkodó lehetett és regnálása alatt kétségkívül Palenque lett a térség
vezető városállama. Istenként tisztelték, amint az a nevéből sejthető is. Dinasztiáját a
Napistennel kapcsolata össze, tehát a Napisten követe, küldötte, hovatovább, inkarnációja
lehetett.
Szarkofágjának fedele azt ábrázolja, amint a király az alvilágba ereszkedik, ugyanakkor
megtalálható rajta az élet és a halál között ingázó nap is. Jádéból készült napisten szobrot
találtak teteme mellett, ami biztosította a király égbe emelkedését. Minden valószínűség
szerint maga Pakal rendelte el a Feliratok Templomának megépítését saját maga és dinasztiája
számára.
Boldog napot!
Száraz György
Maja naptár és a Föld alakulása eddig
A maják nemcsak a napok számolásával mérték az időt, hanem kiváló csillagászok is
voltak. A klasszikus maja templomok bejáratait, tetőzetét, a maja boltívet, illetve
különleges stílusjegyüket, az úgynevezett fésűdíszt gyakran úgy tájolták, hogy láthassák
bizonyos csillagok felkelését, zenitjét (tetőpontját) és lenyugvását.
A majáknál a papok voltak az „idő őrzői”. Ők feleltek a naptár készítéséért, a vallási
szertartások lebonyolításáért, az ünnepekért, továbbá nagyon komoly megfigyeléseket tettek a
csillagok és a bolygók mozgása terén. Az égitestek mozgásából az istenek akaratát, tervét és
az emberek sorsát olvasták ki. Égre írott előjeleket kerestek és értelmeztek.
A maja pap neve: Ah Kin volt, azaz „A Nap Szolgája”, ami utal a Napistennel, illetve a
szoláris kultusszal való összefonódásra.
Az egyik kulcsfontosságú égitestük a Napon és a Holdon kívül a Vénusz volt, amely majdnem
körpályán mozog a Nap körül. Keringési ideje 225 nap, s a Holdhoz hasonlóan különböző
fázisokon megy keresztül. A fázisos egy-egy időtartama 584 napig tart (236 napig reggeli
csillag, azután 90 napig nem látható, majd 250 napig esti csillag, végül 8 napig nem látható).
A papok különleges csillagvizsgálóikból jól megfigyelhették az égi tüneményeket. Ilyen
obszervatóriumokat találunk Mayapánban és Chichén Itzában.
Dolgozni csak szépen, ahogy csillag megy az égen…
A palenquei csillagász papok kiszámították a holdhónap időtartamát: 29,53086 nap. De
tévedtek, mert korunk tudósai számítógéppel ezt helyesbítették. A tévedés „hatalmas”,
csaknem 0,00027 nap.
A csillagászatnak gyakorlati haszna volt. Először is, a maja papok kiszámították a napév
pontos hosszát. Honnan tudjuk? Mert megörökítették, méghozzá nem is akármilyen módon,
ugyanis kőbe vésték hieroglifákkal, azaz szent vésetek formájában. Szerintük a napév precíz
hossza: 365,2420 nap. Most jön a döbbenet: a mi általunk használt naptárnál ez 0,0001 nappal
pontosabb. Az évet egyébként 18 hónapra osztották fel. Minden hónaphoz hozzárendeltek
egy-egy mezőgazdasági munkát: erdőirtást, kukoricavetést, betakarítást stb. Ezzel végül is a
mindennapi megélhetést könnyítették meg és szabályozták.
Más források a következő összehasonlítást teszik a különféle számításmódok között:
Csillagászati érték: 365,242198 nap
Maja naptár szerint: 365,242129 nap
Gergely-naptár szerint: 365,242500 nap
S mi derül ki már első pillantásra az adatokból? Hogy a maja naptár pontosabb a Gergely-
naptárnál. Ha már az egzaktságnál tartunk, érdemes eltűnődni azon is, hogy a Vénusz reggeli
és esti megjelenésének megjóslásában, illetve kiszámításában 6000 év alatt egy napot
tévedtek.
A Vénusz megfigyelésére építették Chichén Itzá csillagvizsgálóját, amelyet ma spanyolul
caracol, vagyis „csiga” néven ismernek, minthogy spirál alakú folyosói vannak. Az innen
kiinduló három ösvény a nyugati égbolt ama pontjai felé mutat, ahol a Vénusz esti csillagként
tűnik fel, egyik a lenyugvásának legdélebbi, másik a legészakabbra fekvő pontja.
Ernst Förstemann, német könyvtáros, amikor 1867-ben a Drezdai Könyvtárban dolgozott
megvizsgált egy majáktól származó Vénusz-táblázatot (a bolygó 584 napos ciklusának a
periódusaival), valamint több Hold-táblázatot talált. Elképedve konstatálta, hogy a táblázatok
a várható Napfogyatkozásokat és Holdfogyatkozásokat tartalmazzák, s olyannyira precízek,
hogy a holdhónapok hosszában csupán 2 másodperc eltérés van.
A majáknak volt egy mitikus zéró-dátumuk, ahonnét az időszámításukat kezdték. Általánosan
elfogadott nézet szerint ez az i.e. 5 041 738.év. A maja kronológia viszont egy másik
kezdődátummal rendelkezik: i.e. 3113. év. A maja naptár az idők folyamán egyre
bonyolultabbá vált. Egyes kutatók szerint a papok sötét és kegyetlen vallásuk eszköze lett a
naptár.
Maja vallás
Az univerzumot a maják 13 egymás fölött elhelyezkedő világ formájában képzelték el. Ezt
tizenhárom égnek vagy égi rétegnek hívták. A Föld alatt pedig 9 rétegből, pontosabban
világból álló poklot feltételeztek. A Föld közepén nőtt a zöld színű „Kezdet fája”, amit a négy
világtájnak megfelelően a négy világfa szegélyezett. Színeik: a keleti fa színe vörös, az északi
fehér, a nyugati fekete, míg a déli sárga.
A maják közösségi épületeiket a világmindenség mintájára alakították ki. A lakóházak
középső oszlopa reprezentálta a „Kezdet fáját”.
A maják megfigyelték, majd gondosan feljegyezték a fénylő égitestek mozgását. Ekkor
észrevették, hogy az egyes égitestek milyen helyzetváltoztatásokon mennek keresztül éves
útjuk alatt, s hogy áthaladnak bizonyos csillagcsoportokon. A Nap éves pályáját is egyenlő
szakaszokra osztották fel a papok. Ebből összesen 13 volt, a Nap mindegyikben nagyjából 20
napot töltött. Így alakult ki a 13 darab húsznapos maja hónap. A napév a tavaszi
napéjegyenlőséggel kezdődött. Minden hónapnak megvolt a maga védőistene: csörgőkígyó,
skorpió, állatfejű madár, hosszúorrú szörny. Hosszasan lehetne sorolni a csodálatos földi-égi
megfeleltetéseket, s rendre bizonyságot nyerne a maja papok zsenialitása. Azonban van olyan
terület, amelyet a tudomány képtelen megfogni és visszaigazolni. A föld alatti világokról
például szinte semmit nem tudunk. Csupán Hun Acsab neve ismeretes, aki a pokol ura, ami
csak azért furcsa, mert ő egyszersmind a Vénusz bolygó istene is.
Maja naptár
A maják rendkívül pontos naptárrendszere két típusból állt. Az egyik neve haab, amely 18-
szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 balszerencsés nappal (uayeb). A másik naptáruk
a tzolkin volt, amely 13 darab 20 napos hónapból adódott össze, amelyet szent kör néven
említettek. Ez párhuzamosan számlált a teljes évvel.
Ezeken felül volt még egy úgynevezett „hosszú számítás”-ra keresztelt kronológiájuk: a Nagy
Kör. Az időszámlálást a Nagy Kör szerint körülbelül 5125 évente újból kezdik és
korszakokként számolják.
A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. Általában 13 szökőnap van 52 évente. Az
új időszámítási kezdet, vagyis az Új Kor 2012. december 22-én kezdődik a maja időszámítás
értelmében.
A maja kalendárium matematikai jelekből és gondolati fogalmakból állt. A számjegyeknek és
a szóhieroglifáknak egyformán kitüntetett szerepük volt.
A maják naptárrendszere a tizenhárom napos héten alapul. A dátum négy elemből tevődött
össze:
a tizenhárom napos hét száma (1-13),
a húsznapos hónap napjának neve,
a húsznapos hónap napjának sorszáma (1-20),
a hónap neve (18 hónap volt)
Amíg az általunk jelenleg használt Gergely-naptár teljesen lényegtelennek tekinti azt, hogy
egy-egy hónap bizonyos napja hétfőre vagy keddre esik, tehát nem foglalkozik a napok
nevével, addig a majáknál ez elképzelhetetlen lett volna. Miért? A Gergely-naptárban a
szökőévektől függően öt-hat évenként ugyanarra a napra esik (hétfőre, keddre, szerdára…) a
hét napjai közül a január elseje, másodika és így tovább. Ellenben a maja kalendárium
sajátossága abban áll, hogy minden dátum csak 52 évente egyszer esik ugyanarra a napra. Ez
adja ki a maják ötvenkét éves misztikus ciklusát. Ehhez abszolúte semmi kétség nem férhet.
Tehát az ismétlődés 18 980 naponként fordul elő.
A maja naptár három alapvető ciklussal dolgozik:
260 napos rituális ciklus (13 húsznapos ciklusból),
4 éves ciklus, amikor a húsznapos hónap napjának neve és sorszáma egybeesik,
52 éves periódus, amikor mind a négy összetevő megegyezik.
A hónapok elnevezése már vallási és kultikus céljukra utal. Később a maják lemondtak a
„hosszú számról” és áttértek a leegyszerűsített „rövid számra”, ami miatt pedig sajnos
elveszítette a dátumozás a pontosságát.
A 260 napos cikluson sokat vitatkoznak a kutatók, ugyanis nem értik, miért éppen ezt
választották a maja papok. A legvalószínűbb feltételezés úgy hangzik, hogy talán azért, mert
ennyi idő telik el a Vénusz esti csillagként és reggeli csillagként való megjelenése között.
Másik teória szerint 260 nap telik el a Nap déli, illetve északi irányú mozgása között egy
Copanhoz közeli szélességi fokról nézve. Bármi is legyen az igazság, ez olyannyira bevált,
hogy a mai napig alkalmazzák Dél-Guatemalában a kicsék.
Antropológusok olyan jövendőmondókra találtak Guatemalában, akik ama is használják a 260
napos naptárat. A „napok vezetői” nevű sámánok isteni iránymutatásokat adnak az emberek
mindennapi problémáira. Tömjént égetnek, majd korallmagot négyes csoportokba rendeznek
és a megmaradt magok száma adja a voltaképpeni felvilágosítást az adott problémáról. Ezt
követően a sámán megszámolja a csoportokat és ugyanannyit visszaszámol a 260 napos
kalendáriumban, így megkapja a probléma keletkezésének a dátumát. Amennyiben számolás
közbe enyhe villámot érez a testében, az további információkat jelent, melyet a sámán
médiumként közvetít. A sámánok állítólag azt is érzékelik, miként áramlik a kozmikus
energia az illető körül.
Boldog napot!
Száraz György
Maja kódrendszer és írás
A maja nyelv és kommunikáció óriási rejtély, amelyet még nem teljesen sikerült
megfejteni, desifrírozni. A maja írásjelek és szimbólumok kódjai és kombináció,
valamint belső rejtett logikájuk megfejthetetlenek spirituális ismeretek nélkül. Az egyes
jeleket beazonosítani, mai szavaknak és fogalmaknak megfeleltetni roppant nagy
kihívás.
A maja nyelv nagy talánya
Mindenekelőtt a rejtjelezés kódját kell megismerni. Ebben nem árt, ha az égiek is velünk
vannak és súgnak, vagy legalább az orrunk elé tolnak egy-két bilingvis szöveget. Magyarul
kétnyelvű szöveget. Hadd emlékeztessem a kedves Olvasó arra, hogy az egyiptomi
hieroglifikus írást 1822-ben Champollion a Rosette-i kő alapján dekódolta. Úgy, hogy a
rejtjelkulcsot Ptolemaiosz és Kleopátra nevei adták, melyeket óegyiptomi nyelven és görögül
is látott és be tudott azonosítani. Így kerülhettek volna közelebb a maják kódrendszerének
megfejtéséhez is. Köveken, lapokon, táblákon és falakon található kétnyelvű szövegekből
következtethettek volna az ismeretlen jelek jelentésére.
Bilingvis emlékek híján marad a józan ész, vagyis az írás rendszerének minden energiát
felemésztő megfejtése, kisilabizálása. Nyilvánvalóan az mindjárt látszott, hogy a jelek nem
állnak önállóan, hanem csoportokat alkotnak, néha csomókban állnak, néha meg láncot
formálnak. Ezek után érdemes elővenni a fennmaradt eredeti maja írásokat tartalmazó
gyűjteményeket, a kódexeket, s már indulhat is a keresés.
A maja kódrendszer megfejtését az is bonyolítja, hogy piktográfiákról van szó. Vagyis nem
írással van dolgunk, hanem szimbólumokkal. Innentől kezdve, ha nem ismerjük az
idevonatkozó szóképeket, akkor lehetetlen kibogozni a megfejtést. Egy írásjel vonatkozhat
egy hangra, egy szógyökre, egy szóra – ez eddig még oké is volna, de ha szimbolikus a
jelentése, akkor olyan, mintha sötét kútba nézne a nyelvész.
A jelek összetéveszthetősége megint csak újabb nehézségeket támaszt. Egy latin betűt
másként ejt ki egy magyar, egy angol és egy francia. Például az „e” betűt. Akkor még nem
beszéltünk a cirill ábécé sajátosságairól. Azután ott vannak a kínai piktogramok, vagy a máig
megfejtésre váró húsvét-szigeteki piktografikus jelek. A variációk száma végtelen!
Jurij Knorozov fantasztikus logikát követve fedezte fel a maja írásrendszer kvintesszenciáját,
azaz lényegét. Sorra kizárta a számba vehető variációkat. Először kizárta a piktogrammákat,
vagyis a képírást, ahol nem a beszéd hangját adják vissza a jelek, hanem általános fogalmakat
jelölnek. A képírásban minden 100 jel közül 75 új függetlenül, hogy egy szöveg melyik részét
vizsgáljuk. Márpedig a maja írásban 300 jel fordul elő, ami a képírásban kb. 400 jel
terjedelmű szöveget adna. Ahhoz, hogy a három ismert maja kódexet piktogrammákkal
töltsünk fel, több ezer, ha nem több tízezer jelre lenne szükségünk, holott csak 300 jelünk van.
A második elméleti feltételezés szerint a maja jelek csak hangokat jelölnek. Azonban a
hangok a világ egyik nyelvében sem haladják meg a 80-at. Tehát ez sem összeegyeztethető a
300 meglévő jellel, amelyek tehát nem jelölhetnek csak hangokat.
A harmadik hipotézis szerint a jelek egy-egy szótagot jelölnek. A szótagos írásrendszerek 70-
80 jellel dolgoznak. Ilyen a japán katakana, az indiai devanagari vagy a régi ciprusi írás, de
ezekben sem múlják felül a szótagok a 150-et.
Maradt a morfémás írás, amelyben minden jel egy-egy szógyöknek, segédszócskának, avagy
ragnak felel meg. Igen ám, de az ilyen típusú írásmódhoz 1000-1500 morfémára lenne
szükség, holott a majáknak csak 300 jelük van.
Ha pedig a maják jelei szavakat, szóösszetételeket, netalán mondatokat jelölnének, akkor
3000-30 000 különféle jelre lenne szükségünk a három ismert kézirathoz.
Így jutott Knorozov arra a következtetésre, hogy akkor a maja írás vegyes, illetve kevert. A
jelek egyaránt tartalmaznak hangokat, szótagokat és morfémákat.
A maja jelrendszer (kódrendszer) hasonlít a sumér és az ősi egyiptomi hieroglifikus
írásrendszerhez, amelyet a Távol-Keleten a mai napig használnak. Ebben az esetben a
besorolást megerősíti, hogy a nyelv mutatói megegyeznek a maja számrendszer mutatóival.
A maják számrendszere
A maja számok jeleinek kiókumlálása azért volt lényegesen egyszerűbb a kutatók számára,
mert tökéletes logikával és egyszerűséggel rendelkezik. De ne tévesszen meg bennünket az
„egyszerűség” fogalma. Amikor Európában még a lakosság 95%-a írástudatlan és számolni
képtelen volt, akkor a maják már a mindennapi életükben használták a zéró fogalmát és óriási
számokkal operáltak. A maják tizenkét jegyű logaritmusokkal számoltak.
A maják a húszas számrendszert használták. Miért? Talán azért, mert az embert vették alapul.
A számolási alapegységet az ujjak száma adta: a lábujjak és a kéz ujjainak összege. A
húsznapos hónapot jelentő „vinal”, a húsz és az ember szavak etimológiailag
összekapcsolódnak. Ez talán nem véletlen.
Az indiai eredetű, valójában az V. században született számrendszert használjuk ma Európa
szerte. Vízszintesen, sorba, helyérték szerint írjuk egymás mellé a számjegyeket. Majdnem
ugyanerre voltak képesek a maják 1000 évvel korábban azzal a különbséggel, hogy ők lentről
fölfelé írták helyérték szerint, polcrendszerszerűen a számokat. Az alsóbb polchoz képest a
felette álló helyértéke 20-szor nagyobb volt. (Nálunk 10-es helyértékkel kell számolni, mert a
tízes számrendszerben gondolkodunk.)
A számjegyeket pontok és vonások jelölték. A pontok a nagyságrend egységeit, a vonás pedig
az ötösöket jelölte. A 20-as számot nem tekintették önálló számjegynek, hanem kétjegyű
számnak. A huszadik számjegy a nulla volt, amelyet egy kagylóhéj szimbolizált. A számok
stílszerű logikáját csak a 360-as szám töri meg, ugyanis ez a szám a harmadik nagyságrend
kezdőszáma. Ennek a helye már a harmadik polcon van. Magyarul a harmadik nagyságrend
kezdőszáma nem a második rend kezdőszámának hússzorosa, hanem csak a
tizennyolcszorosa. Miért? Az ok zseniálisan egyszerű és nagyszerű.
A maja papok a harmadik nagyságrend kezdőszámát közelítették az év napjainak a számához.
Emlékeztetőül tizennyolc húsznapos hónapjuk volt, ami egyenlő 360-nal. Mitől zseniális ez a
megoldás? Attól, hogy bár felemelkedtek az elvont matematikai gondolkodás szintjére az ősi
maják, képesek voltak annyira gyakorlatiasak maradni, hogy a napi szükségszerűségeknek
engedve hozzáidomították a számrendszerüket a gyakorlati életükhöz.
Kuriózumként megjegyzem, hogy a negyedik és minden további nagyságrendben visszaáll a
20-szoros elv. A negyedik nagyságrend kezdőszáma 360x20, vagyis 7200, ötödiké 7200x20,
azaz 144 000 és így tovább. Ezek után kérdezhetnénk, hogy miért volt szükség nagy számokra
a majáknak? Nos, ne becsüljük le őket! Például a maják megállapították a maja időszámítás
kezdeti dátumát, ami i.e. 5 041 738.év!
Boldog napot!
Száraz György
Nibiru
A naprendszerünkbe bármikor beléphet egy valódi bolygóóriás, melynek a legismertebb
neve Nibiru. Egyes kutatók csak Nemezisnek, X bolygónak, Halálcsillagnak vagy a Sötét
Csillagnak nevezik. De vajon milyen hatást gyakorolhat egy ilyen égitest megjelenése a
földi életre?
A Végzet bolygója
A kérdést helyesebb lenne úgy feltenni, hogy milyen hatásokat gyakorolt eddig, ugyanis ez a
planéta ciklikusan visszatérő látogatója Földünknek. Nagyjából 3660 évenként érinti a
naprendszerünket ez a Vörös Bolygó, majd megkerülve a központi csillagunkat távozik. A
NASA 1982-ben egy infravörös távcsővel felszerelt mesterséges hold (IRAS) segítségével
lokalizálta, majd elemzésnek vetette alá a Nibirut. Rájöttek, hogy talán nem is kisbolygóról
van szó, hanem egy barna törpecsillagról, melyet hét holdja kísér. Színe és tömege elképesztő.
Az asztronómiai mérések tanúsága szerint a Nibiru tömege 23-szorosa a Földnek és
csodálatos vörös színben pompázik. Mindebből az következik, hogy sebessége, mágnese tere
és imponáló mérete, nem elhanyagolható hatásokat gyakorolna a Földön található összes
létformára, ha egyszer újra bolygó közelbe kerülne.
A Nemezis-hipotézis
A Nemezis-hipotézis egy olyan félig-meddig tudományosan is megalapozott elmélet, amely
arra kísérel meg választ adni, hogy planétánk történelmében mi válthatta ki a rendszeres,
illetve ciklikus fajpusztulásokat. E szenzációs elmélet nagy port vert fel a maga idejében,
mivel a New York Times két cikkben, míg a Time magazin címlap-sztoriban foglalkozott ezzel
a feltételezéssel.
A Nemezis-teória azon a csillagászati felfedezésen alapszik, hogy a Napunk talán (!) kettős
csillag, s központi csillagunk kísérője a Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Hogy
honnan származik és miért nem tudtunk pár évtizeddel ez előttig róla? Nos, tudományos
szinten ekkora jutottunk el odáig, hogy felismertük: naprendszerünket egy külső üstökösfelhő
borítja – ez az Oort-féle felhő. De itt álljunk meg egy pillanatra.
Azt már régóta tudhatjuk földrajzóráról, hogy a Mars és a Jupiter között egyszer egy
kisbolygó-öv alakult ki. Azonban manapság már nagyobb léptékekben is érdemes és illik is
gondolkodnunk. Bizonyságot nyert, hogy létezik egy üstökösfelhő, mely a Naprendszerünket
kívülről burkolja be. Ez az Oort-féle felhő, melyben a jelek szerint több milliárd üstökösmag
cikázik. Bármikor adódhat olyan „zavar” – például egy hozzánk közeli csillag vonzása, vagy
ismeretlen anomália – amelynek hatására ebből a felhőből több üstökösmag is kiválhat és
elindulhat, majd beléphet naprendszerünk belső köreibe. Ilyenkor az történne, hogy nagyjából
a Jupiter környékén egy csóvát alakítana ki magának az üstökösmag, majd ezzel a
látványosságával felhívná magára a figyelmet. Hogy onnantól kezdve mi lenne a sorsa, az
egyelőre nyitott kérdés. Többrétű megoldások léteznek: jó esetben áthaladna
naprendszerünkön és tovább repülne az univerzumban, esetleg periodikusan visszatérne, netán
a tömegvonzás kiszámíthatatlan hatásainak köszönhetően naprendszerünk részévé válna és itt
rekedne, illetve az sem kizárt, hogy darabokra, törmelékekre hasadna szét, s mint meteorraj
fenyegetettséget jelentene minden kis- és nagybolygónkra. Ezzel egyébiránt sok kozmikus
csapást meg lehetne magyarázni.
De mi bizonyíthatná a Nemezis-feltevést? David Raup és John Sepkowski Jr. tüzetesen
megvizsgálták 250 millió év földtörténeti kőzetrétegeit és ennek nyomán fenomenális
felfedezést tettek. Észrevették ugyanis, hogy 26 millió évente a kőzetek irídiumtartalma
lényegesen megemelkedik az egyes rétegekben. Ezt összevetették a földi élővilágban
bekövetkezett nagyarányú, drasztikus változásokkal és azt találták, hogy e két tényszerűség
abszolút összefüggést mutat. Márpedig irídium ilyen mennyiségben nem fordul elő
bolygónkon, sőt ami azt illeti, ritka fémnek mondható. Ezzel szemben annál nagyobb
dózisban fordul elő meteoritok anyagában. A tudósok rábukkantak egy jellemző 30 millió
éves ciklusra, ami tehát megmagyarázná a fajok periodikus kipusztulását. Még azt is
felvetették, hogy Napunk nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. A csillagnak,
amely fenekestől felforgathatja a Föld életét, nevet is adott a Nature magazin egyik
szerkesztője: Nemezis.
A nagy kihívás, amit a Nemezis-hipotézis ellenzői felvetettek, hogy akkor látni kéne a
Nemezist. Ez azonban egyáltalán nem logikus kérés vagy igény, mivel űrtávcsöveink,
radarjaink és egyéb csillagászati letapogató technikáink nem képesek állandóan megfigyelni a
teljes naprendszerünket. Például, ha a Nemezis történetesen a Kígyótartó csillagkép felől
közeledne Naprendszerünk belső régiója felé, akkor biztosan nem vennénk észre, mert onnan
épp egy kozmikus felhő tart felénk, ami beburkolná a kisbolygót.
A számítások mellesleg elképesztő adatokról tudósítanak. Például akár három fényévre is el
tudna távolodni tőlünk, átmérője meghaladhatja a 100 ezer kilométert, tömege 5-10%-a lehet
a Napénak. Lehetséges, hogy van saját bolygórendszere. Nem zárható ki, hogy e bolygók
valamelyikén élet, sőt mi több, intelligens élet is kifejlődhetett. Mint ahogy az sem lehetne
cáfolható kategorikusan, hogy a Nemezisről idegen látogatók érkezhetnének hozzánk, hiszen
lehetséges, hogy ők a fejlettebbek. Erről egy újabb hipotézis jutott el hozzám.
A Nibiru lakói
Michael Salla PhD. a földönkívüliek kutatásával és lajstromozásával foglalkozó
tanulmányában a következő álláspontot fejtegeti. Találkozott olyan érintettekkel, akik
találkoztak hatalmas emberszerű lényekkel, aki állítólag fontos szerepet játszottak a Föld
emberekkel való benépesítésében. Ők szabályos időközönként visszatérnek a Földre és
rendszeresen látogatnak bennünket nyomon követvén evolúciónkat és sorsunkat.
A sumérok „annunakik”-nak nevezték ezt a földönkívüli fajt, s származásukat a Nibiruhoz
kötötték. Ékírásos tábláikon tesznek említést róluk. Ezek egy részét Zacharia Sitchin fordította
le. A suméroknál ők isteni rangra emelt lények, egy felsőbbrendű faj, akik a kezdetektől fogva
visszatérő vendégként voltak jelen az evolúciónkban. Humanoidokra (emberszabású)
gondoljunk, akiknek fő istene Anu. A sumér mitológia és panteon éppen olyan gazdag, mint
az egyiptomi volt.
Sitchin arra a következtetésre jutott, hogy az annunakik vagy nibiruiak titkos tevékenységeket
is folytatnak a Földön. Alex Collier szerint régebben a Szíriusz B lakosai voltak, de valami
konfliktusba keveredtek az Orion népével. A vita egy érdekházassággal oldódott meg, ám
utódaik mindkét vonal genetikai tulajdonságait hordozták. Így született egy új faj, amely a
Nibiru nevet kapta. Terjeszkedni kezdtek.
Az annunakik terve, hogy primitív fajokkal, mint például az emberiség, népesítenek be
különféle bolygókat, majd más fajokra bízzák a gondviselésüket. Az annunakik rendszeresen
visszajárnak, hogy ellenőrizzék teremtményeiket, így az emberiséget is. Ezt kísérletnek is
felfoghatjuk az annunakik részéről, de fogalmazhatunk finomabban is, az emberiség
valakiknek az álma.
Az elmélet kiagyalója itt nem állt meg, hanem tudni véli, hogy az annunakik egy része
titokban a Földön maradt, s beépült az emberiség elit szervezeteinek egy részébe, hogy
közvetett módon irányítsa és kontrollálja a katonai-technológiai-ipari fejlődésünket. Újabb
kérdés vetődik fel ezen a ponton: vajon az annunakikon kívül vannak-e, s ha igen, hányan
vannak olyanok, akik irányítani szeretnék az emberiség fejlődését? S a fő kérdés: milyen
irányba: a béke vagy a háború, a felemelkedés vagy a modern tudatmanipuláció a cél?
Átvonulás és kihalás
Élvonalbeli kutatatók arról számoltak be, hogy amennyiben a Nap és a Föld között elhaladna
ez a monstrum, a gravitációs vonzása meglehetősen komoly hatást gyakorolna az emberiség
életére. Realitás a természeti katasztrófa is, mivel a pólusváltástól kezdve, a Föld forgási
sebességének lelassításán át, a lehető legszélsőségesebb időjárásbeli változásokig rengeteg
szálon befolyásolná az életünket. Emlékezzünk csak a Nibiru három legutóbbi
áthaladására, melyet az emberemlékezet őrzött meg. Fordított kronológiai sorrendben:
1.) a bibliai vízözön,
2.) az atlantiszi kontinens elsüllyedése,
3.) Lemúria eltűnése.
A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy a Nibiru néhány óráig érezhető áthaladása
által közvetlenül kiváltott kataklizmákat egy második hullám is követné, mely akár évekig
tartó élelmiszer- és vízhiányt eredményezne, a sorozatos vulkanikus aktivitások okozta
levegőszennyezettségről nem is szólva. Ennek következtében a Föld lakosságának jelentős
része elpusztulhat. De hogy mennyire veszi komolyan a NASA ezt az alternatívát, azt
igazolja, hogy az Űrkutatási Hivatal szondát szándékozik a világűrbe küldeni, amely kifejezett
célja a Nibiru megfigyelésére.
Megjegyzem, amit a tudósok a Nibiruval kapcsolatban előrevetítettek, meghökkentő
rokonságot mutat a maja próféciákban jövendöltekkel. S innen már nem egy földtől
elrugaszkodott lépés észrevenni, hogy a maja, a sumér és a jelenlegi noetikus tudományok
„jóslatai”, akarom mondani, prognózisai egybevágnak.
Marduk csillaga
Nem kell különösebb jártasság a közel-keleti kultúrák ismeretében, elegendő, ha csupán
nyitott szemmel járunk, s akkor észrevehetjük a nyilvánvaló utalásokat és analógiákat a térség
társadalmainak leletanyagaiban. A „Szárnyas Bolygó” néven is emlegetett Nibiru a
legkiemelkedőbb jelentőségű paloták, pompás templomok falain, becses uralkodói
jelvényeken és díszes trónokon egyaránt visszatérő motívum. Talán azért is kaphatott ilyen
előkelő rangot a Nibiru, mert a babiloni panteon főistenének, Marduknak volt a bolygója. S
mint ilyen, visszatérte egyszersmind a főisten eljövetelét is beharangozta.
Marduk a híres ókori Babilon főistene és egyben védőistene is. Már Hammurápi, az első írott
törvénykönyv alkotója is említi bevezetőjében Mardukot. Szellemiségét a következő sorok jól
érzékeltetik: "egy igazságos uralmat hozok létre a királyságban úgy, hogy minden gonoszt és
erőszaktevőt elpusztítok, az erőseket pedig eltántorítom a gyengék elnyomásától... Továbbá
felvilágosítom az országot, és az emberek javát szolgálom". Marduk az „istenek ura” és az
„istenek atyja” címeket viseli, s ezért megfeleltethető az egyiptomi Ra napistennek, aki
szintén hasonló jelzőkkel bírt. Ugyanakkor Marduk az isteni bölcsesség, a gyógyítás, az
alkímia és a mágia letéteményese, ezáltal pedig az egyiptomi Thottal rokonítható.
Kultuszközpontja Észagilában volt, ahol az „isten megszabja a sorsot”.
A 12. bolygó
Az egykori mezopotámiai (ma Irak) metropolisz, Nippur területén különleges
pecséthengerekre bukkantak az archeológusok. Ezeken egyértelműen beazonosítható a Nibiru:
földműves emberek nappali világosságnál ájtatosan szemlélik a bolygót. Az ősi szövegek
arról is beszámolnak, hogy milyen csodálatos fényereje volt az égitestnek, s hogy napkeltekor
is látható volt, majd napnyugtakor tűnt el. A sumerek tehát ismerték a Nibirut és úgy
gondolták, hogy az is része a Naprendszernek. A bibliai és a babiloni szövegek
egybecsengően arról adnak hírt, hogy megközelítőleg 3600 évenként tér vissza a Föld
közelébe, valamint hogy korszakváltásokat, világméretű kataklizmákat és uralkodóváltásokat
okoz a látogatása.
A mezopotámiai csillagjósok a Nibirut a 12. bolygónak tartották, amelyet egy különleges
epitheton ornans-szal (díszítő jelzővel) láttak el, tudniillik a „Sár”-ral, aminek hármas
jelentése van. Egyrészt a 3600-as számot jelöli, másrészt a tökéletes ciklust és a teljes kört,
harmadrészt magát az égitestet is ezzel fejezték ki. Ezek után a véletleneket kizárhatjuk, itt
komoly asztrozófiai (csillagbölcseleti) tudást fedezhetünk fel. Ha továbbmegyünk és
beleássuk magunkat a sumerek uralkodási éveibe, akkor a 3600-as számra több helyen is
rábukkanunk – igaz, ehhez el kell fogadnunk a történelem előtti idők civilizációinak létezését.
A jelenleg ismert nagybolygókon kívül találunk még egy újabb planétát, a 12. bolygót, a
bibliai Nephilimek (Annunakik) otthonát, vagyis a Planet-X-et. Naprendszerünk égitestei:
Nap, Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó és a
Nibiru. (Időközben a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza.)
Szolóntól, a görög filozófustól tudjuk, hogy a szaiszi papok szerint az emberi fajt már
többször érték katasztrófák, világvége jellegű pusztulások, amelyek után alig maradt túlélő.
Ha a Marsra tekintünk, könnyedén láthatjuk, hogy mennyi kisbolygó-becsapódás szabdalta
felszínét. De említhetném Holdunk krátereit vagy a Jupiter 1994. július 18-ai helyzetét,
amikor a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva becsapódott a Jupiterbe.
„Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő
pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában
ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja
ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a
katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk
meglehetősen törékeny: elég csak felnézni az égre.” – Victor Clube és Bill Napier
„Istenek Lakhelye”
A Könyvek Könyve arról számol be, hogy egykoron a Földön óriások éltek, nevezetesen a
Nephilimek. Ők együtt háltak az emberek leányaival és gyermekeket nemzettek nekik. A mai
kutatók úgy vélekednek, hogy a rejtélyes Nephilimek valójában nem „óriások”, hanem
földönkívüli lények, akik hajdanán beavatkoztak a Földön zajló eseményekbe. Ma inkább úgy
mondanánk, hogy egy idegen lénycsoport, akiknek állítólagos lakhelye a Nibiru. Ők időről
időre ellátogatnak hozzánk és hatást gyakorolnak az életünkre.
Véleményem szerint, ha egy égitest elhalad a Földünk mellett, szinte minden esetben
spirituális erőket is szállít ide. Ezen energiákat átsugározza a Földre, hiszen a bolygónk is egy
fejlődő kozmikus élőlény, tudniillik a Földanya, akinek megvan a maga sajátos spirituális
evolúciója. Így lehetséges, hogy nem csak anyagi megtermékenyítés zajlik valahányszor egy
üstökös elhalad mellettünk, vagy egy meteor becsapódik, hanem egy szellemi és energetikai
adok-kapok is. A Föld hatással van az adott planétára, ugyanakkor az égitest is hat ránk.
Ezek jobbára olyan erők és elemeket, melyek ténylegesen élő energiák, amelyek organikus
közegben életet adnak. Az ősi kultúrákban – így Babilonban és Egyiptomban is – külön
rendjük volt az ilyen energiáknak. Ezekkel mágiát gyakoroltak, rítusokat vittek véghez és
előmozdították a lélek fejlődését, hatottak az érzékszervekre és a tudat határait feszegették
általa, sőt gyógyításra is alkalmazták az erőiket.
Magam azon az állásponton vagyok, hogy nem kell tartanunk a Nibiru közeledtétől, mert az
ilyen kozmikus randevúk amúgy is sorsszerűek és elkerülhetetlenek. Attól sem érdemes félni,
hogy majd a sötét őskori szintre esik vissza életszínvonalunk, ha 30-50 év múlva megközelít
minket az Istenek Bolygója, mivel nem az emberi faj Armageddon-szerű elpusztítása a célja,
hanem spirituális küldetésének beteljesítése.
Boldog napot!
Száraz György