�Fats� Waller

�Fats� 1904-ben Thomas WrightWaller néven született Harlemben

(New York). Édesapja a helyi baptistatemplom papja volt, így elsõ hangszere azorgona lett. 1918-ban már tehetségkutatóversenyt nyert a mindössze 10 évvelidõsebb James P. Johnson c.szerzeményével (a szám jellegzetessége,hogy nem csak a jobb kézben, hanem a balkézben is szinkópált). A darabot Johnsonpiano rollra (gépzongora-tekercsre) játszot-ta (még nem volt lemez), Fats Waller enneka segítségével tudta megtanulni. Ahogy avideó-linken is láthatjuk, egy zongora játszikmagától; a billentyûk mozognak, de nem ülott senki� nem, nem kísértetjárásról vanszó � vagy mégis?! A megoldás a kottatartóhelyén forgó lyukacsos papírban keresendõ.A lyukak hangokat, illetve idõbeli (ritmikai)helyeket jelölnek � ezek alapján tudja agépzongora lejátszani õket. Ezeket a pianorollokat hallgatva arra jutottam, hogy nemcsak a hangokat, illetve a ritmust, de a frazírtis egész jól visszaadják ezek a papírtekercsek� picit olyan, mintha �Fats� Waller szellemevisszajött volna a túlvilágról J.

Nem sokkal késõbb Johnson szárnyai alá isvette Wallert. Hamar bevezette Fats-t aharlemi �rent party�-k hangulatába (erede-tileg ezeknek a partiknak a bevétele a buli-szervezõ lakásbérleti díjához járult hozzá).Ezek a házibuli élmények ihlették például a

c. dalt. Majd �22-ben elsõnight-club munkáját is Johnson passzolta áta Leroy�s-ban. A 18 éves Fats Wallerekkorra már tapasztalt muzsikus volt �táncosokat, énekeseket kísért; néma filmek-hez, színpadi darabokhoz zongorázott,orgonált. Ezek mellett Johnson hozta összeWallert a QRS (piano roll-készítõ) céggel �akiknek több, mint 20 piano rollt vett fel(100 dollár/darab áron). Ezek közé tartozikpl. az egyik elsõként felvett(1923). Johnson és Waller piano rolljaialapozták meg a stride piano kifejezés,illetve maga a stílus elterjedését. Virtuóz,csilingelõ jobb kéz pattern-ök (pl. a YourTime Now vége!), folyamatosan pulzáló(um-pah) balkéz � több, komolyzenét tanultzongorista ismerõsöm hitte már (stridefelvétel hallgatása közben), hogy két emberjátszik. Ha egyébként már a 4 kezesnélvagyunk, muszáj megemlítenem egy törté-nelmi piano rollt. James P. Johnson és Fats

Waller 1927-es közös (duett) felvételérõlvan szó, az -ról(Johnson saját szerzeménye). A darab végénegy tempóváltással hirtelen elénk tárul a�30-as, �40-es évek swing érzete � és itt mégcsak �27-et írunk! Fats több zongoraszólószerzeménye is kötelezõ stride piano reper-toárszámmá vált, amiket a mai napig játsza-nak a stride zongoristák. Ilyenek például a

, vagy a .

Ugyanakkor zeneszerzõként is dolgozott!Elsõ nagy munkája �Hot Chocolates� címûBroadway-revü zenéjének megírása volt(1929). Szövegíró partnere Andy Razaf volt� ketten jó párosnak bizonyultak, közösmunkájuk Waller haláláig tartott. Erre aprojektre olyan dalok íródtak, mint pl. az

a vagy akésõbb jó barátja, Louis Armstrong által isrepertoárra tûzött . Állítólaghihetetlen gyorsasággal írt dalokat. Mivelszerette a hasát (erre utal mûvész neve ��Fats� � is) képes volt akár egy ebédért írniegy dalt. Persze ez mostanában akár még jóbiznisznek is tûnhet, de a �20-as évekbenbizony �ebédelõ partnerei� sokszor nagyotkaszáltak. Többször megesett, hogy abagóért eladott melódiák nem sokkal ké-sõbb slágerként köszöntek vissza valamelyiknem általa írt Broadway-mûsorból. Mauricenevû fia 1977-es visszaemlékezéseiben

például felidézi, hogy egyszer az I Can�tGive You Anything But Love címû daltjátszotta otthon, mire apja lekiabált azemeletrõl, hogy ezt soha többé ne játssza,amikor õ ott van mivel ezt a dalt õ írta; csakakkoriban eladta valakinek, mert anyagiproblémái voltak. Állítólag ebbe a kate-góriába tartozik még az On The Sunny SideOf The Street, az If I Had You és még kitudja hány másik dal is. Egyébként a HotChocolates teljes zenei anyagának jogait iseladta a Mills Musicnak (egyik legnagyobbamerikai kiadónak) mindössze 500 dollárért� ami persze nem volt rossz pénz akkor, determészetesen késõbb ezt is megbánta.

Bár virtuóz zongorajátéka a kezdetektõlfogva korszakalkotó volt, az áttörõ sikert azéneklés illetve showman-kedés, színpadonvaló bohóckodás hozta meg számára. Ezegyébként élete végéig szálka maradt benne� mindig arról álmodott, hogy zongorázásamiatt ismerjék el és a közönség olyan szentcsöndben hallgassa játékát, mint GeorgeGershwin nagy koncerttermi fellépéseit,vagy bármely komolyzenei koncertet. 1934-ben készített elsõ ízben felvételeket a FatsWaller and His Rhythm nevû csapattal. Eza zenekar egy 6 tagú combo (kiszenekar)volt, amivel több, mint 400 dalt vettek fellemezre, rádió show-kban, filmekben szere-peltek. A zenekarban két fúvós volt, trom-

M������� M������ C������� � a klasszikus jazzstílusjegyei � Korb AttilaAttila, a Bohémekhez egykor 13 évesen kerülõ harsonás, kornettes, zongorista, énekes a magyar jazzpaletta egyiklegtehetségesebb figurája. Segítségével érthetõbbé válik a klasszikus jazz és más füllel hallgat majd zenét az olvasó.

bitán általában Herman Autrey játszott,klarinéton, tenorszaxofonon Gene Sedric,a bõgõ-gitár-dob ritmusszekcióból a gitárosAl Casey volt még fix tag (õ egyébként Joebácsi jó cimborája volt).

Fats mindig nagyon nyugodt volt a stúdió-ban és pontosan tudta, hogy hogyan hozzaki zenésztársaiból a maximumot. Állítólagvolt olyan, amikor 10 számot is felvettekegy nap alatt. Ritkán tudták a zenészekelõre, hogy pontosan milyen számok lesz-nek aznap, és a próba is minimális volt csak.Ezeknek a felvételeknek tehát nagyon spon-tán hangulatúaknak kell lenniük � és olya-nok is!

Kiváló példa a Fats Waller And His Rhythmstílusára pl. Fats egyik saját (méltatlanulismeretlen) szerzeménye, az

� a cím ugye szintén az evéstémakörben mozog. Az egyszerû sláger-szerû (könnyen fütyülhetõ) téma háromszólamban szólal meg � a két fúvós és agitár a lehetõ �legprimitívebben� (hármas-hangzatban) mozog együtt. Ez tipikus példaa head arranzsálásra � tehát nem írtak lesemmit, talán Fats elénekelte nekik a szóla-mokat, vagy hamar rájöhettek akár maguk-tól is. A szöveg önmagában is vicces � hústhússal enni, csak semmi krumpli J. ABohém JazzMagazinban idén megjelentArmstrong-sorozatom utolsó cikkébõl lehettudni, hogy ez a dal szerepel az 1955-ös

lemezen is. Jellemzõ még azénekes számok végén szólóban bentmaradó�duma-rész� is, itt pl. �Where is my fine

hambone?� � ami annyit tesz: �hol van aza jó kis csülök?� Ezek az extra improvizáltduma-részek szerves részét képezik Fatsegyéniségének, elõadásmódjának! Egy picitolyan ez, mint amikor Louis Armstrongbeleszövegel, vagy belenevet a felvételbe,vagy beénekli az �Oh Yeah�-t a számokvégén.

Egy másik �head-arranzsos� szám a, szintén könnyen dúdolható

dallamról van szó, hasonló felrakásban(ezúttal kimarad a gitár). Érdemes figyelnia relaxált tempókat is illetve a lüktetést!Hallgassuk meg a Yacht Club Swingbenpéldául, ahogy a fúvós szólók kíséretemegváltozik � mintha rátennének a fiúk egyextra lapáttal. Ugyanez történik a

végén! Az ének részek visszafogottkísérete után az utolsó tutti valósággalrobban. Ebben a dalban sokkal több atényleges szövegtõl eltérõ duma. Már azelején elindul a sztorizás, illetve itt is több-ször használja Fats a �Mercy� szót, amitermészetesen a franciából jön! Fats kreolvolt, tehát felmenõi négerek, illetve franciabevándorlók voltak.

Fats nagy �mestere� volt a quasi komolydalok groteszk elõadásának. Az

címû szám például arról szól,hogy hazudni bûn, és hogy ha valaki aztmondja �szeretlek�, gondolja meg kétszer,mielõtt kimondja, mert így már millió szívtört össze� Nem mondom, hogy egyszerelmi balladáról van szó, de azért az aharsány nevetés és az a rengeteg affektálás,a felvételen átsütõ grimaszok mégiscsaktúlzás! Persze ez így valóban egyéni � nemhallottam még senkitõl sem ezt a dalt ebbena �felfogásban�.

A komplett Fats Waller jelenséghez perszehozzátartozik még egy üveg gin vagyBourbon is a zongora tetején, ami minden

este el is fogyott. Egy legenda szerint 1926-ban egy chicagói fellépés után Fats-t négymegtermett ember betuszkolta egy autóba.Quasi elrabolták, illetve egyenesen a Haw-thorne Innbe vitték, ami köztudottan AlCapone tulajdonában volt. A helyen óriásibuli zajlott, és Fats-t pisztollyal a hátában azongorához kísérték � kis idõ kellet neki,hogy felfogja, hogy õ Al Capone szüle-tésnapi partijának meglepetés vendége �hiába, aki jól zongorázik az �minden�körben keresett lesz J. Állítólag 3 napigjátszott, és amikor elhagyta a Hawthorne-t,nagyon részeg és fáradt volt, viszont sokezer dollár volt a zsebében amit mindborravalóként kapott a gengszterektõl.

Szerepelt az 1943-as c.filmben ahol többek között Zutty Single-tonnal, Slam Stewarttal, Benny Carterrel ésAda Brownnal láthattuk együtt. A bemutatóután néhány hónappal halt meg, egy vonatkabinjában találták holtan � az orvostüdõgyulladást állapított meg. Mindössze 39éves volt, és épp Hollywoodba tartott, hogyeleget tegyen egy újabb filmfelkérésnek.

Hírek2012-ben az elõzõ években az adó1%-ból civil szervezetek részére

felajánlott összeg országos szinten jelentõ-sen csökkent. A Kecskeméti Jazz Alapít-vány számára átutalt összeg alig több, minta fele volt, mint az eddigi esztendõkben. A2011-es adókból 2012 októberében 88.213Ft-ot kaptunk. A kisebb összeg jellemzõennem a felajánlók számának csökkenésétjelzi, hanem az adórendszer változásainakkövetkezménye. A befolyt pénzt az alapít-vány az alapító okiratában alaptevékenysé-geként megnevezett fesztiválszervezésre, aBohém fesztivál elõkészítésére fordította.

2012 év végén lejárt a bánki LouisArmstrong Jazz Fesztivált szervezõ

Swing Jazz Kultúráért Alapítvány kuratóriu-

mának megbízása. A kuratóriumi elnök2013-tól már nem Ittzés Tamás lesz. Az újösszetételû kuratórium névsora egyelõremég nem ismert. Még a 2013-as bánkifesztivál megrendezésérõl sincsenek végle-ges hírek, ha lesz információ, tájékoztatjukolvasóinkat.

2013 január legelején felszámoljalemezkiadói és -forgalmazói tevé-

kenységét a Jazz Oktatási és Kutatási Ala-pítvány és a Magyar Jazzkutatási Társaság.A fõként Pannon Jazz és Pannon Classicmárkanevek alatt kiadott több, mint 100 féleCD-jük ezzel véglegesen kikerül a magyarés nemzetközi piacról. Az ok a forgalmazókfelhalmozódó és behajthatatlan tartozásai,a forgalmazó üzletek pontatlan és rendszer-telen elszámolásai, illetve a CD-k utóbbiévekben tapasztalható erõs visszaesésévelaz egyre alacsonyabb eladási példányszá-

mok. A CD-k visszagyûjtését követõen akiadó (melynek vezetõje lapunk szerzõje,Simon Géza Gábor) hivatalosan betöreti amaradványpéldányokat. Ezzel rengeteg má-sutt soha meg nem jelent, fõleg magyarjazztörténeti dokumentum válik örökreelérhetetlenné, minthogy a kiadó nemtervezi a korábban megjelent anyagok digi-tális formában való elérhetõvé tételét. Haolvasóink között van, aki még az utolsópillanatban szeretne mégis hozzájutni egy-két (most már) ritkasághoz, írjon egy emailta címre, kérésre meg-adjuk a kiadó közvetlen elérhetõségét.

2012. december 5-én, egy nappal92. születésnapja elõtt elhunyt a

legendás amerikai jazz-zongorista, aGrammy-életmûdíjas Dave Brubeck. ANew York Times megemlékezése angolulitt olvasható.