Magis2014. Május-június

BALLAGÁS

Kosárlabda döntők

EYE project 2014.

Nézőpont: Róma

Magis - A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújságaMegjelenik havonta. I. évfolyam 5. szám

Felelős kiadó: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Diákönkormányzata, Emri Dorottya Főszerkesztő, tördelő, design: Janka György • Lektor: Tóth Péter • Szerkesztőbizottság: Elek László SJ, Mozgó Endre, Baksay Sára, Dabasi-Halász Zsigmond, Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn, Emri Dorottya, Hámori Fruzsina, Kaiser Zsófi, Kozma Richárd, Molnár Ádám, Ormay Nóra, Pákozdi Zsófia, Szabó Nóra • Fotó: Elek László SJ, Mozgó Endre, Polák Péter, Bobcsák Máté, Janka György, Kováts Dániel (Kosárlabdás képek a Facebookról), Studio Bakos, rgbstock, Google Képkereső

Kapcsolat: www.jezsu.hu, iskolaujsag@jezsu.hu, /magisujsag (Magis) /magisujsag (Magis)

tartalom

kulTúraDemjén D., Einbeck A.: NÉZŐPONT Hámori F.: Könyvajánló

4 6

tanulásMolnár E.: EYE Project 2014 Kozma R.: TANÁRINTERJÚ

7 8

szórakozás, programokOrmay N.: Filmajánló Pákozdi Zs.: Velehradi project Baksay S.: Parázs csoport missziója

9 10 11

sportMolnár Á.: Kosárlabda döntők 12

aktuálisSzabó N.: Ballagás 16

környékünkKaiser Zs.: Elme Háza 18

Löveiné Árva Melinda

Kedves Olvasók!Ha közvélemény-kutatást tartanánk, a megkérdezettek többsé-ge bizonyára a májust mondaná a kedvenc hónapjának. Talán ilyenkor pompázik a legcsodálatosabban a természet, s mintha új erő és remény költözne az emberek szívébe is.

De különleges ez a hónap a gimnazisták számára is, hiszen elballagnak a tizenkettedike-sek. Szívszorító és egyben örömteli órák ezek diáknak, tanárnak és szülőnek egyaránt. S mint ahogy az életben, úgy a Jezsuban sem tarthat sokáig az ünneplés és a pihenés, mert kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák. Az alsóbb évfolyamosoknak is május heteiben kell számot adni a tudásukról a szóbeli és az írásbeli vizsgákon.

Fel lehet ezt fogni sorscsapásként is, de én inkább azt ajánlom, próbáljatok úgy tekinte-ni ezekre az alkalmakra, mint a tudás ünnepére. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy bizo-nyítsátok önmagatok, tanáraitok és szüleitek előtt, mennyit fejlődtetek az eltelt évek so-rán, nem volt hiábavaló az éjszakába nyúló tanulás, a rengeteg gyakorlás, lemondás. Meg-tapasztalhatjátok azt a semmihez nem fogható örömet, amit akkor érez az ember, amikor látja a kemény erőfeszítései, kitartó munkája eredményét.

De arról se felejtkezzünk meg, hogy május Mária hónapja. Különös szeretettel forduljunk égi édesanyánkhoz, kérjük az ő közbenjárását, oltalmát az öröm és a nehézségek idején:

„Köszöntünk, ég királynője,áldunk, angyalkarok Úrnője.

Áldott gyökér, áldott ajtó,földet fénnyel elárasztó.

Örülj, szép Szűz, dicsőséges,minden kegyelemmel ékes.

Hódolva, dalolva kérünk:Krisztus anyja, járj közben értünk.”

kulTúra

Ha most megkérdeznénk egy tizenegyedikes diákot, hogy milyen volt a római zarándok-lat, akkor egy szóban annyit felelne rá: szuper! Ha viszont megkérnénk, hogy bővebben meséljen róla, valószínűleg órák hosszat hallgathatnánk a véget nem érő élménybeszá-molókat.

NÉZŐPONT: Római ZarándoklatDemjén Dorottya, Einbeck Adrienn

Az egész utazás vasárnap kezdődött egy közös szentmisével. A mise után mind a há-rom osztály a saját kisbuszával indult út-nak, és következőleg csak a szálláson talál-kozhattak újra.A zarándoklat nagy részét Róma városának megtekintése tette ki, de ezenkívül elláto-gattunk Padovába, Orvietóba és Assisibe is. Sajnos a főváros bejárására még ez a 4 nap is kevésnek bizonyult. Természetesen ren-geteg mindent láttunk. Jártunk a Colosse-umban, ahol több ezer keresztény vesztette életét. Bejártuk a Forum Romanumot, a leg-nevezetesebb templomokat és műemléke-ket. Lementünk a katakombákba, ahol egy-kor a keresztények bujdostak, és megcso-dáltuk a tengert. Több mint egy napot töl-töttünk el a Vatikánban, ahol részt vettünk a pápai audiencián, láttuk az Angyalvárat, a Vatikáni Múzeumot és persze a Szent Pé-ter Bazilikát is. A Trevi-kútnál mindenki be-dobta a maga kis pénzét annak reményé-ben, hogy egyszer még visszatér erre a gyö-nyörű helyre.Mindenkinek elképesztő élmény volt az utazás és ez a véleményekből is látszik:

„Kicsit közhelyesnek hangozhat, mert nyil-ván a legtöbb ember ezt mondja, de ez volt életem eddigi legjobb osztálykirándulása! A város lenyűgöző és magával ragadó, de ami számomra még fontosabb, hogy ezt a hetet a barátaimmal tölthettem el Rómában. Ez egy akkora plusztöltést adott, amit nem nagyon lehet leírni vagy szavakba önteni. Úgy gon-dolom, erre a hétre a 100 éves osztálytalálko-zón is emlékezni fogunk!”

4 Magis

„Az első osztálykirándulásom volt az új osztállyal, és kicsit féltem tőle, hogy hogy fog sikerülni, de már a buszút bizonyította, hogy egy nagyszerű zarándoklat vár ránk. Hihetetlenül jól érez-tem magam minden napon, minden percét élveztem, és közelebb hozott mindenkivel.”

„Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a római zarándoklat. Zarándoklatnak kell ne-veznem, mert nemcsak meglátogattuk a város híres templomait, műemlékeit, nevezetessége-it, hanem átéreztük e város keresztényi hovatartozásunk szempontjából való jelentőségét is. Talán fölösleges is részleteznem, hogy milyen gyönyörű város Róma, szinte minden szögleté-ben megszólít minket a történelem. A Forum Romanum, a Colosseum a közös európai törté-nelmünk jelképei lehetnek. A Vatikán, a Katakombák és a Santa Maria Maggiore pedig keresz-tényi hovatartozásunkat szimbolizálják. Szinte hihetetlen, mennyi történelemformáló ese-ménynek adott helyet Róma. Külön élmény volt számomra, hogy úgy érzem, egy erősebb osz-tályközösséggel jöttünk haza, mivel ez a kirándulás alkalmat adott baráti kapcsolataink el-mélyítésére is. Köszönöm minden kedves kísérő tanár és szervező fáradozását is, akik nélkül nem sikerülhetett volna ilyen jól a 11.-es osztálykirándulásunk.”

„Életem egyik legszebb utazása volt! Elvarázsolt a város. A rengeteg műemlék és nevezetesség mellett betekintést nyerhettünk az olasz emberek nem mindennapi életvitelébe. Néha kicsit el-veszve éreztem magam a rengeteg látványosság forgatagában: bármerre néztem, több száz éves múlttal rendelkező épületek vettek körül, amelyek kicsit visszarepítettek a múltba (emel-lett lenyűgöző volt az a kettősség is, amely a mai világ és a régi idők épületeiből áradt ). Kije-lenthetem mindenki nevében, hogy ez volt az egyik legjobb osztálykirándulásunk.”

„Egy római út életre szóló élmény. Az ember azt az utat tapossa, amit egykor a császárok, és minden sarkon 2000 éves emlékműbe botlik. A történelmi emlékműveken kívül ott van még a Vatikán, a Szent Péter bazilika, ezek felülmúlnak minden mást. Nagyon élveztük az esti sétá-kat is: szűk olasz utcácskák pizzaillatot árasztó éttermekkel és utcai árusokkal…Ezek is mind az ezerarcú város részei.”

Hálásnak kell lennünk a sorsnak, hogy erre a gyönyörű helyre eljuthattunk. Bár megpró-báltunk most egy kis bepillantást adni az élményekbe, melyekben részt vettünk, de ennek a városnak nevezetességeit, illatait, spirituális élményeit csak a saját bőrötökön keresztül tapasztalhatjátok meg. Ha majd eljuttok Rómába, a sok emlékmű, rohanás és finom falat között álljatok meg egy pillanatra és adjatok hálát azért, hogy ott járhattok, ahol egyszer a császárok, apostolok, ókeresztények, mert ez egyedi ajándék, amiért köszönet jár.

5

Többre vagy kíváncsi?Jövőre ti utaztok Rómába?Kérdéseid vannak?

Keresd a 11. évfolyamosokat!

6 Magis

1935. Franciaország, Párizs. Olyan világ, ahol két féle emberrel lehet találkozni: jómó-dú és lehengerlően tehetséges művésszel vagy a társadalom szélén tengődő, gyakran még franciául sem tudó zsidó menekültekkel. A köznép senkit sem érdekel és ambició-zus zsidók sokasága próbál bekerülni a híresen avantgárd kávéházak cigarettafüst-füg-gönye mögé. Itt találkozik Friedmann Endre és Gerta Pohorylle. Még egyikőjük tudato-san építi fel saját kultuszát és tanulja ki a fényképezés annyira új és megdöbbentő tudo-mányát, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá válik a művészeti értéke is, addig másikjuk „csak”rögtön meglátja a képekben a csodát, az embert és az őszinteséget, ezért ő is be-leveti magát a fényképezésbe és megnyílik előtte is a művészet ajtaja. Ami pedig ez után jön az maga a beteljesülés. Immáron Gerda Taro és Robert Capa néven hivatásos sajtós és elismert művészként vágnak neki a nagybetűs életnek és a mindent elpusztító halálnak. A spanyol polgárháborúnak. Mindenük megvan itt, amire vágytak. Szerelem, művészet, tra-gikus sorsok és bátor emberek. A háború több olyan oldalát ismerhetjük meg, aminek a létezése olyan nyilvánvaló, hogy bele sem gondoltunk eddig. Egyrészt, hogy vannak, akik-nek a háború művészet. Méghozzá olyan művészet, aminek a kiteljesedéséhez vér tapad. Ezt láthatjuk, olyan napjainkban is ismert és elismert alkotásokon, mint Salvador Dali fest-ményein vagy, hogy konkrét példát említsünk Capa leghíresebb fotóján az a milicista ha-lálán. Másrészt pedig, hogy a háború divat. Állást foglalni a politikai helyzetről és a stra-tégiákról nem csak a harcvonalaktól több száz kilométerre eső nagyvárosokban dívott. A sajtósok világa pont erről szól. Hogy a hullafáradt fotósok és riporterek hogyan próbál-nak megmaradni semlegesnek és hogyan tudnak kimaradni a háború legborzasztóbb ré-széből, a konkrét ütközetekből. Capa és Taro viszont pont ebből nem kértek. Ők puskával a hátukon, boldogan és elszántan harcoltak a Köztársaság szent ügyéért. Nyugodtan hal-tak volna meg a csatatéren fényképezés vagy gyilkolás közben. Egy kérésük volt a sorstól, hogy csak a másik maradjon életben...

KönyvajánlóHámori Fruzsina

tanulás

EYE Project 2014.Molnár Enikő

European Youth Exchange, röviden EYE. Ez az a program, aminek kapcsán egy mesés hetet töltöttünk Torinóban. 4 nemzet 4 iskolájából 12 diák vehetett részt a projectben, és együtt, egymást meg-ismerve dolgoztuk fel Ray Bradburry Fah-renheit 451 című regényét, ami az egész program témáját is adta. A rendezvénynek a torinói jezsuita iskola adott helyet. Nap-jaink nagy részét itt töltöttük, de azért volt időnk egy kis kikapcsolódásra, a város fel-fedezésére is. Minden vendégdiáknak gon-doskodó családok adtak otthont, valamint - a nem elhanyagolható gondolkodást, és néha fizikai erőt igénylő feladatokhoz - energiát adó élelmet is biztosítottak.De az általános tudnivalókat félre téve egy ilyesféle rendezvény elképesztően sok szempontból hasznos - és most nem csak a nyelvtudás fejlődésére gondolok-, ami nyil-vánvalóan az egyik legfontosabb előnye egy ilyen programnak! Ha nyitva tartjuk a szemünket, és figyelünk a körülöttünk lévő világra, meglepően sokmindenre figyelme-sek leszünk. Felfedezzük, hogy mennyire különböznek tőlünk más nemzetek, meny-nyire mások a szokásaik: hogy például az olaszok reggelire csak kekszeket esznek, hogy a tészta náluk csak egy előétel, hogy a belgák milyen barátságos, nyitott embe-rek, de rájövünk arra is, hogy a sztereotípiák igenis sokszor csak sztereotípiák! Nem min-den olasz hangos, lehet Olaszországban is rossz pizzát venni, nem minden belga ara-nyos, és nem minden német tartózkodó. A sok pici észrevétel után pedig felismer-jük és megtanulhatjuk, hogy soha nem sza-bad általánosítani, soha nem szabad előíté-letesnek lenni, mert bár vannak szokás és temperamentumbeli különbségek, de az

emberek mindenhol emberek!Ahhoz, hogy erre ráeszméljünk, elenged-hetetlenül utaznunk kell, világot kell lát-nunk, nemzetközi kapcsolatokat kell épí-tenünk; ha pedig mindezekben ügye-sek vagyunk, mire hazajövünk, nemcsak nyelvtudásbeli, de még jellembeli fejlő-dést is elérhetünk! Szerencsések vagyunk, mert a mi iskolánk rendkívül sok lehető-séggel szolgál ehhez. Egyik ilyen lehető-ség az EYE project. Ha te is részt szeretnél venni a jövőre Bonnban megrendezésre kerülő EYE projectben, akkor ne felejts el jövőre jelentkezni, és garantáltan jóked-vűen fogsz hazatérni! A jelentkezéshez el kell olvasnod az adott évi témaadó köny-vet, és abból kell angol nyelven írnod egy ismertetőt, elemzést. Ha kíváncsi vagy, milyen egy hétig egy cserediáknak len-ni, de nem vagy benne biztos, hogy kül-földre szeretnél ehhez menni, akkor aján-lom, hogy légy először fogadó egy az is-kolánkban lebonyolódó programban. Fo-gadónak lenni is hatalmas élmény, ez sem kevésbé hasznos, ráadásul jó pont is a je-lentkezésnél!

EYE Project 2014.Molnár Enikő

8 Magis

TANÁRINTERJÚ - Szabó ImrénéKozma Richárd

Iskolánk tanári karában idén sok új arcot vélhet(t)ünk felfedezni. Minden új számban egy-egy tanár életébe, gondolatvilágába nyerhetünk betekintést pár kérdé-sen keresztül. Ezúttal Szabó Imréné Kati nénit, mate-matika tanárnőt kérdeztük.

Azt kérdezném tanárnőtől, hogy mivel foglalkozott mielőtt a Gimnáziumba jött vol-na?33 évig tanítottam a Szemere Bertalan középiskolában matematika és fizika tantárgyat.

Hogy érzi magát most az iskolában?Nagyon jól érzem magam, és köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Szeretek itt lenni! A Szemerében azért sokszínűbb diákokkal foglalkoztam, tehát ott nehezebb volt a dolgom. A tanulmányi eredmények is jóval alacsonyabbak voltak, ott másképp volt nehéz a munka. Itt úgy gondolom, hogy színvonalas oktatás folyik, és úgy látom, hogy itt, akarnak a gyerekek ta-nulni. A tanuló ifjúság tisztelettudó és nem hátráltatnak, úgyhogy így sokkal könnyebb és él-vezetesebb is a tanítás.

Mi a véleménye tanárnőnek az iskola lelkiségéről (reggeli imák, examenek, stb.)? Szeretem őket. Járok rendszeresen reggelente, hogy meghallgassam őket, szerencsére a déli imát is gyakran meg tudom hallgatni, akár a tanáriban akár az órákon. Én úgy érzem, hogy lelki békét ad nekem és úgy gondolom, hogy az ifjúságot is hasonlóan érinti.

Annak idején miért a tanári pályát választotta tanárnő?Én vegyipariban érettségiztem és nem is bocsájtotta meg az osztályfőnököm, hogy, nem let-tem vegyészmérnök, mert az osztály 90%-a vegyészmérnök lett Azt mondtam az osztályfő-nökömnek mikor kérdezte, hogy miért nem a vegyészmérnökséget választom, hogy én szeret-ném szeretni azt, amit csinálok. Úgyhogy én szeretek tanítani.

Amikor szabadideje akad tanárnőnek, leginkább mivel szokta eltölteni azt?Mivel három gyermekem, van a családom ellátása komoly feladatot ad számomra, emellett kertes házban lakunk és gyümölcsösünk is van, úgyhogy szeretek a kertemben is dolgozni. Emellett szeretek kézimunkázni és olvasni, úgyhogy úgy érzem, hasznosan töltöm el a sza-badidőmet.

Szokott-e tanárnő zenét hallgatni, és ha igen, akkor milyet?Én hagyományos vagyok, szeretem a magyar nótát, modern zenéket nem igazán hallgatok, viszont szívesen meghallgatom a szimfonikus zenekar műsorát is.

szórakozás

A 2014-es film Jézus életét, tanításait, kereszthalálát és feltámadását taglalja. Közel ötven év óta az első olyan film, amely Krisztus teljes életútját mutatja be, hiszen a Passió csak a jeruzsálemi eseményeket eleveníti fel.

János apostol szemszögéből követhetjük nyomon Jézus életét, az Ő szavaival kezdődik a film is, így jutunk el Betlehembe és a Megváltó születéséhez. Majd látjuk, hogyan válasz-totta ki Jézus a 12 apostolt, és végigkísérjük tanításait és csodatetteit. Ott lehetünk, ami-kor Krisztus megtisztította a templomot a pénzváltóktól, és láthatjuk a béna meggyógyí-tását is. De természetesen egyaránt tanúi lehetünk a csodálatos kenyérszaporításnak és a vízen járásnak. A farizeusok többször is próbára tették Jézust, de Ő mindig kiállt Isten sza-va mellett. Végül saját életét adta értünk, bűnösökért. A film részletesen bemutatja a Je-ruzsálemben történteket – Jézus bevonulását, Júdás árulását, Krisztus szenvedését és fel-támadását.

Christopher Spencer rendező és csapata kiváló munkát végzett, amit a hatalmas néző-szám és az egyházi személyek véleményei is alátámasztanak. Los Angeles érseke így fo-galmazott a filmről: „Mindegyikünk Isten fia vagy lánya. Az Isten fia nagyon fontos film, mert lehetőséget ad felfedezni Isten jelenlétét a saját életünkben, valamint, hogy mi is Is-ten gyermekei vagyunk.”

Kétségtelen, hogy vannak érdekes rendezői megoldások, mint például Keresztelő Szent János raszta haja. Azonban remek kezdeményezésnek tartom a filmet, hiszen így még több emberhez juthatnak el Isten szavai, Jézus tanításai és az Isten Fiának feltámadása. Április 2-től a magyar mozikban is vetítik a filmet.

Filmajánló: Isten fiaOrmay Nóra

9

10

programok

Húsvéti szokások VelehradbanPákozdi Zsófia

A tavaszi szünet előtti héten, csütörtöktől szombatig iskolánk néhány diákja Velehrádba utazott Dojcsák Ada néni, Polák Péter tanár úr és Mirczik Bálint kíséretében, hogy az otta-ni katolikus iskolával megismertessék a magyar húsvéti szokásokat, diákjaink pedig bete-kintést nyerhessenek az ottani hagyományokba.

A diákok csütörtökön érkeztek meg Velehrádba, és egy-egy prezentációval bemutatták a magyar húsvéti szokásokat, hagyományokat. A csehek szintén előadták küldöttségünk-nek a saját bemutatóikat, amelyekben megismerhették a magyar diákok a cseh húsvéti tradíciókat. Tőlünk Nyárádi Fanni a kalocsai hagyományokról, Timkó Ákos a matyó kultúrá-ról, Hora Gábor a magyar kulturális hangszerekről, Hári Zsófia és Soltész Lili pedig a húsvé-tunkról tartottak előadást. Ezen a programon csak a projectben tevékenykedő diákok ve-hettek részt, nem az egész velehradi iskola. Délután csoportunk tagjai ellátogattak a Skan-zenbe, és megkóstolhatták a nagyon-nagyon finom cseh húsvéti süteményeket is. Estére családoknál voltak elszállásolva, ahol rengeteg szeretettel fogadták őket.

Másnap, pénteken az egész iskola előtt zajlottak az előadások, néptánc és zenei produk-ciók. Gedeon András gitározott, Kosárkó Petra, Hári Zsófia, Farkas Panna, Lelkes Gergő, Érsok Gábor és Kaposvári Lóránt pedig néptáncoltak. Ezután német idegenvezetéssel mú-zeumot látogattak, kaptak némi szabadidőt. Később a lányoknak lehetőségük volt tojást festeni a fiúk pedig kipróbálhatták magukat az ostorfonásban.

Szombaton pedig már csak a hazaindulás következett, és rengeteg élménnyel gazdagod-va tértek vissza.

Május 11

3 éve immár hagyománnyá vált a Jezsuban, hogy saját, az iskolánkban tartott lelkigyakor-latunk után missziós lelkigyakorlatra megyünk más iskolákba. Jártunk már a miskolci Frá-terben, Szatmárnémetiben a testvériskolánkban, és idén pedig Mezőkövesdre kaptunk meghívást a Szent István Általános Iskolába. Április első hetének csütörtökén közös regge-livel kezdtük a napunkat, miután nekivágtunk a Mezőkövesd felé vezető útnak. A rövidke buszúton nagyon frappánsan sikerült beosztanunk, hogy ki hányadikos gyerkőcöket fog vezetni. Mindenki számára kisebb-nagyobb kihívást jelentett az idei lelkigyakorlat, hiszen kisiskolás diákoknak még sosem vezettünk. Amikor megérkeztünk, tényleg hatalmas sze-retettel fogadtak bennünket. Kisebb eligazítás, és a csoportunk csomagjainak -amik min-dig az adott lelkigyakorlat kellékeit tartalmazzák- felvétele után nekivágtunk a napunk-nak. Az idei lelkigyakorlatunk a pozitív és negatív megkötözöttségeink köré épült. A kis-csoportokban általában 2-3 „parazsas” munkálkodott. A délelőtt végén az osztályokkal, il-letve csoportokkal közösen mentünk át a templomba, ahol az egész iskolával együtt kö-zös szentmisén vettünk részt. A mise végén elbúcsúztunk a diákoktól, azután pedig az is-kolaigazgató meghívására finom ebédet fogyaszthattunk el. Az ebédet követően a meg-lepetés ajándékunk egy délutáni „pancsizás” volt a Zsóry fürdőben. Azt hiszem az egész Parázs nevében mondhatom, hogy a napunk ezen része is (a szuper délelőtt mellet) na-gyon remekül telt.Ezen az úton is szeretnénk köszönetet mondani a Mezőkövesden töltött egész napunkért Kinga néninek, Laci bának, valamint Bálint atyának, Mirczik Bálintnak és mindenkinek, aki segített, hogy eljuthassunk a Szent István Általános Iskolába az idei missziós lelkigyakor-latunkra.

A Parázs csoport misszós lelkigyakorlataBaksay Sára

sport

12 Magis

Kosárlabda döntőkMolnár Ádám

E havi sport rovatunkban, iskolánk két végzős kosárlabdázóját kérdeztem az elmúlt hónap eseményeiről. A csapat 3 kosárlabda döntőn is sikeresen helyt állt, és bajnok lett. Erről beszél most Pusker Máté és Bihari Levente.

Molnár Ádám: Milyen volt a felkészülésetek a döntőre? Pusker Máté: Végül is, ha megnézzük, az egész éves hajtás ezért volt. Ezért keltünk fel hajnal-ban - mondom ezt én, a kollégista - edzésre, ezért maradtunk tovább edzés után. Minden ezért volt. Ezért voltak plusz egy hosszok, plusz 10 tempók, amíg be nem dobod a büntetőket. A mindennapokban nem tudatosult, hogy mindez majd a döntőért lesz, de a végefelé szerintem mindannyian éreztük, hogy most kell mindent megtenni, hogy amikor ott állunk a pályán, ak-kor ne valljuk kudarcot. Ez volt a háttérmunka.

M. Á.: Milyen esélyeitek voltak szerinted?P. M.: Hát ez jó kérdés… Voltak egyértelmű dolgok, amik „mellettünk álltak”: rengeteget edzet-tünk, mi voltunk a legidősebbek, mikor kb. mi voltunk a legfiatalabbak 2 éve, már akkor is si-került megnyernünk… Ilyenek. Ráadásul bennünk volt az a tudat, hogy tavaly sem kellett sok, hogy megnyerjük, szóval idén mindent bele kellett adni. A csapatból mindenki dobogós helye-zést akart elérni, és tudtuk, hogy képesek vagyunk rá. Viszont úgy gondolom, hogy mindegyik meccsre alázattal mentünk fel, nem pedig egy beképzelt csapatként.

M. Á.: Hogy alakultak az első meccsek?P. M.: Az összes meccset ugyanolyan komolyan vettünk. Mindegyiket meg kellett nyernünk, úgyhogy e szerint csináltunk mindent. Mivel a továbbjutásnál fontos volt, hogy mekkora ko-sárkülönbséget tudunk elérni, ezért próbáltuk megtisztelni az ellenfeleinket azzal, hogy leg-jobb tudásunk szerint verjük meg őket, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem azt je-lentette, hogy megaláztuk őket! Az első meccseken nagyon sokkal nyertünk, ami megerősítet-te a hozzáállásunkat, s egyben meghatározta a mezőnybeli helyünket is.

M. Á.: Melyik mérkőzést tudnád kiemelni a döntőn kívül?P.M.: Egyértelműen a „szerb” meccset. Amikor megtudtuk, hogy a szerbekkel játszunk, minden-kinek kiült a szenvedéllyel teli mosoly az arcára: most jön a revans! A bemelegítést úgy végez-tük, mintha a döntőre készülnénk, szépen lassan a csarnok is tele lett, mindenki kíváncsi volt, hogy ki kerül ki győztesen ebből a meccsből. Cucu-t idézve úgy mentünk fel, hogy „fel kell tép-ni a pályát”. A szerbek ellen mindenki saját térfelükön támadott, s akik így tettek, mint kikap-tak a szerbektől. Az edzőnk annyit mondott: „Fiúk, akkor egész pályás letámadás”. Végig egész pályán űztük őket. Teljesen meglepte őket ez a védekezés, összeomlott a játékuk. A hangulat? Hát csak annyit mondanék, hogy a csarnokban visszhangzott a RIA, RIA, HUNGÁRIA! Amikor Levi bemondott valamilyen figurát, párszor azért nem tudtunk megcsinálni, mert nem hal-lottuk, hogy mit ordít.. Valahányszor kosarat dobtunk, őrjöngtek a szurkolók. A szerbek idén

Interjú Pusker Mátéval (12.c) és Bihari Leventével (12.a)

Május 13

is szabálytalanul játszottak: rúgtak, ütöttek vágtak ahol értek bennünket. De ez sem segített rajtuk, mert egy szelíd 52 ponttal engedtük őket az öltözőbe.. (A többi csapattól persze sorba kaptuk a gratulációt.)

M. Á.: Elérkezett a nagy pillanat. A döntő. Hogyan készültetek rá?P. M.: Miután így feltüzeltük magunkat a szerbek ellen, igen nehéz volt megvalósítani ugyanezt a döntő előtt. Számomra inkább stresszes volt a meccs, bár tudom, hogy mindenki izgult, hisz már csak 4x10 perc választott el attól, amiért egész eddig küzdöttünk. Hát így utolsó meccs-re szerintem mindenki érezte magában - én biztosan -, hogy nem 120 fokon égünk. Megvolt a bemelegítés. A meccs előtt név szerint bemutattak minket, megvolt a ceremónia.. Következett a kezdés. Szoros emberfogással védekeztünk. Az elején hidegzuhanyként ért minket, mikor be-vágtak 2 3-ast, megszerezve a vezetést. Akkor végigfutott bennünk, hogy ha ez így megy, ak-kor ez igen szenvedős lesz. Szépen lassan egyenlítettünk, majd megszereztük a vezetést, de so-sem annyival, hogy biztosak lehessünk a végeredményben. Rettenetesen fárasztó meccs volt. A lelkemet is kirohantam az alatt a 40 perc alatt.. Mikor láttuk, hogy már csak másfél perc van hátra, s vezettünk, elkezdtünk mosolyogni egymásra. Mikor lefújták a meccset én személy sze-rint fel sem tudtam fogni hogy mi történt. Egy napba telt, mire tudatosult bennem, hogy igen-is sikerült, ismételten bajnokok vagyunk, és hogy nem hiába dolgoztunk ennyit.

M. Á.: Milyen volt a csapatban a hangulat, a felkészülés és a mérkőzés alatt, ill. mi-lyen érzés volt Bennetek a döntő után?P. M.: Hát, hogy igazán megértse ezt az embert, ahhoz tényleg ott kell lenni. Azokkal az em-berekkel, akikkel együtt dolgoztál, hajtottál, izzadtál, akikkel tényleg együtt küzdöttél már az első perc óta. Nagyon összetartottunk. S ez nem jelenti azt, hogy nem voltak nézeteltérések, viták. De az, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akikkel már igen sok közös élmény ko-vácsolt össze egy csapattá, az rengeteget jelent. Egy ilyen társasággal eltölteni 3 napot egy olyan helyen, ahol mindenki ugyanazért van ott, hogy játsszon, küzdjön, nyerjen, igazán egy meghatározó élmény az ember életében. Én nagyon hálás voltam, s vagyok azért, hogy ve-lük tölthettem ezt a 4 évemet. Teljesen átszőtte a mindennapjaimat a kosárlabda, illetve a ve-lük töltött idő. Hogy velük kosarazhattam, olyan tapasztalatokat és élményeket, barátságokat adott, amik nélkül - őszintén mondhatom - kevesebb lennék.

M. Á.: És most beszéljünk most a másik döntőről, a B33-ról. El tudnád röviden mon-dani, mi is a lényege, mik a szabályok?P. M.: A B33-ra a hivatalos kosárlabda szabályok érvényesek. Amiben különbözik, hogy a játék félpályán belül történik, mindkét csapatból pedig 3-3 játékos lehet a pályán. 2x5 perc a játék-idő. Egy csapat 10 másodpercig birtokolhatja a labdát. Ha lejár az idő, és az adott csapat nem szerez kosarat, akkor az ellenfél szerzi meg a labdát. Ha bármelyik csapat a játékidő vége előtt eléri a 33 pontot, akkor a játék véget ér.

M. Á.: Hogy teltek a meccsek? Milyen eséllyel indultatok? Mik a tapasztalataid a dön-tőről?P. M.: Egy hétre rá, hogy megnyertük az Amatőr Országos Döntőt, egyből utaztunk Törökbá-lintra. Mivel mind amatőr, mind pedig nyílt (azaz profi játékosokat nevező csapatok) bajnok-ságaiban továbbjutottunk, ezért két csarnokban is folytak a mérkőzések. A csapatok nagy ré-

14 Magis

szével már előző héten találkoztunk, így végül is nem akadt új ellenfél. Amire törekedtünk, hogy minden egyes meccsen kihozzuk magunkból a legtöbbet, és az előző heti eredmény-től függetlenül ugyanolyan alázattal játsszunk, mint egészen eddig. Másfél óránként voltak meccseink, s ennek fényében rengeteg időnk volt pihenni, kikapcsolódni, és megfelelő mérték-ben felkészülni a következő megmérettetésekre. Párhuzamosan a profi csapatunk is (Bihari Le-vente, Dudás Gergely, Papp Gergő) sikeresen vette az akadályokat, így a nap végére mindkét csapatunk a döntőbe jutott. A vége felé már kicsit fáradtan, de ugyanolyan elszántsággal vág-tunk a meccseknek, aminek meg is lett az eredménye, hisz mindkét csapatunk megszerezte az I. helyet. Rengeteget jelentett, hogy pár csapattársunk elkísért minket a versenyre, s végigszur-kolták a napot, támogattak minket, már a puszta jelenlétükkel is. A csapat tagjai Fóris Balázs (12.b), Krajnyák Levente (12.a), Fedor Lukács (12.a) és jómagam voltunk.

M. Á.: Köszönöm. Most pedig Bihari Leventét kérdezem, a B33 nyílt – azaz – profi döntőjéről. Ti hogy éreztétek magatoka, a meccseken, hány csapat volt, és a döntőt kérlek, részletezd kicsit.Bihari Levente: Amint Máté említette, iskolánk a „nyílt” nevezésű bajnokságban Papp Gergely, Dudás Gergely, Bihari Kristóf, Bihari Levente összeállítású csapattal vett részt. A 8 csapatból álló mezőnyt két csoportba osztották, amiből az első két-két csapat játszhatott a döntőbe ju-tásért. Csapatunk a nehézkes kezdés és a csoportmérkőzések után 2 győzelemmel és egy ve-reséggel csoportmásodikként játszhatott elődöntőt a nagy esélyes kaposvári csapat ellen. Az elődöntőbe jutott négy csapat nagyon hasonló erővel rendelkezett, így minden pontért meg kellett küzdeni, és nagyon szoros eredmények alakultak ki. A Kaposvár elleni meccs sem volt sima egyik részről sem, de végén kiharcolt hárompontnyi előny elég volt a győzelemhez, így nagyon boldogan vártuk a Kecskemét és Debrecen párharc győztesét a döntőben. Végül a debreceni Tóth Árpád Gimnáziummal csaphattunk össze az első helyért. A torna elején gon-dolni sem mertük volna, hogy a döntő közelébe juthatunk, de ha már idáig eljutottunk, nem szerettünk volna a legvégén elbukni. Főleg úgy, hogy ekkor már lehetett tudni, hogy a másik csapatunk megnyerte az „amatőr” döntőt. A döntő mérkőzés még szorosabban alakult, mint az elődöntők. A pontok fej-fej mellett követték egymást, és látszott, hogy az utolsó dobások fogják eldönteni a meccset. A végjátékban szerencsére a mi csapatunk bírta jobban az iramot, habár csak egy ponttal, de sikerült megnyernünk az összecsapást, így óriási boldogsággal és két bajnokcsapattal ünnepelhettünk a nap további részén!

Köszönöm a válaszotokat, és beszámolótokat, és az egész iskola nevében gratulá-lok a csapatnak és edzőtöknek, Egerer Attilának. Büszkék lehetünk, hogy iskolánk-ba jártok, és ismerünk titeket.

Május 15

16 Magis

aktuális

BallagásSzabó Nóra

A ballagást megelőző héten már díszítési lázban égett az egész iskola. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek jutott feladat. Az alsóbb évfolyamok elismerésük és tiszte-letük jeléül az egész iskola területét virágba borították, míg a 12.-esek lelkesen készültek a ballagási műsorra.

Hagyomány szerint a 11. évfolyam a végzősök osztálytermeit díszítette fel. Később a kü-lönleges stílusú termekben zajlottak le az utolsó osztályfőnöki órák. Az idei dekorációs-témák az útkereszteződés és a különböző útirányok, az Európai Parlament, és az iskolát szimbolizáló fészek voltak.

Az utolsó osztályfőnöki órát követően megkezdődött a ballagás. A jól ismert, szomorkás hangulatú dalokat énekelve vettek búcsút az iskola falaitól a 12.-esek, míg mi sorfalat áll-tunk, tiszteletünk jeléül. Ezután megkezdődött a ballagási műsor. Nem hiába, különleges évfolyam volt az idén ballagó, színvonalas és megható produkciójukba humort és éle-tet tudtak vinni. Köszönetüket és hálájukat fejezték ki tanáraik, szüleik és az iskola összes dolgozója iránt és tették mindezt úgy, hogy közben még szórakoztatták is a jelenlévőket.A ballagás kezdetekor még ragyogó égbolt egyre sötétebb és felhősebb lett. A búcsúbe-szédek alatt már olyan szeles volt az idő, hogy sokan attól tartottunk, az eső elmossa a ce-remónia hátralevő részét. Ám nem hiába várt szent misére több száz ember, lassan fel-oszlottak az esőfelhők és Bálint atya prédikációja alatt már a nap is ismét sütött. A szent-beszédben szó volt bizonyos csomagolási technikákról, azaz mit vigyünk feltétlenül ma-gunkkal, ha utazásra készülünk. A jó tanácsok, persze mindenki számára fontos üzenetet közvetítettek, de talán a ballagók, akik most teljesen új útra lépnek, veszik a legnagyobb hasznát.

„Menjetek és gyújtsátok lángra a világot!” Ezt a mottót választotta magának a búcsúzó év-folyam. Kívánjuk, hogy a Jezsu téglafalain kívül is szikrát, tábortüzet, sőt tűzvészt tudjanak lobbantani mások szívében.

Május 17

18

környékünk

Kaiser Zsófi

Az ország egyik legsikeresebb játéka végre elérkezett Miskolcra, és nem is megy el innen sehova. Szóval, ragadd meg az alkalmat, hogy barátaiddal együtt féljetek, és együtt old-játok meg a rejtvényeket. El szoktad képzelni azt, hogy milyen lehet kiszabadulni egy kas-télyból, vagy pincerendszerből? Nem nehéz, hiszen annyi olyan film van, ahol rejtélye-ket oldanak meg, kulcsokat keresnek, számkódokat kell megfejteniük. Persze hogy tud-juk, milyen élmény lehet. Ha ki is szeretnéd próbálni, akkor foglalj időpontot az Elme Háza című játékban. Egyetlen egy feladatotok van, hogy lemerjetek menni Miskolc belvárosá-nak egyik legelhagyatottabb, legsötétebb pincéjébe, és csak egyetlen egy órán belül kell, hogy kijussatok. A bezártság hangulata, a rohamosan fogyó idő… Mindent megtapasz-talhatsz, amit egy filmben látsz. A rémületet, ami elkap, ha nem tudsz kijutni. Az élményt, a csökkenő idővel folyamatosan növekvő feszültséget. Számolnotok kell azzal, hogy mi lesz, ha nem juttok ki… Csak egy órát kaptok, hogy a kulcsokkal, rejtvényekkel és számkó-dokkal kiszabaduljatok a pincesorból. Találjátok meg a végső kulcsot a szabadsághoz. Ha nem, akkor… Jó szórakozást!

Köszönet illet minden kedves olvasót, aki az évben akár izgalommal várva, akár véletle-nül beleolvasott újságunkba. Mi, szerkesztők igyekeztünk egy képet adni az iskolánkról, a minket érdeklő dolgokról, a bennünket körülölelő világ fontosabb eseményeiről. Diák-szemmel.

A januári kezdés után az újság nem csak a diákok körében hódított, hanem az egész or-szágban és a világ különböző pontjain is (Az éves statisztikai adatokért látogass el Facebook oldalunkra!)

Szeretnénk megköszönni tanáraink és diáktársaink bizalmát és támogatását, reméljük, mindannyian elégedettek a megújult Magis újsággal. Találkozunk jövőre!

A Magis szerkesztősége

KÖ S ZÖ N E T N Y I LVÁ N Í TÁ S

Köszönjük egész éves figyelmeteket!

issuu.com/magisujsag

/ magisujsag (Magis)

/ magisujsag (Magis)