Gazdag Erzsi: Lépegetődal
Ez a kislány jaj, de szép!
Ha egyet lép, hozzám lép.
Ha kettőt lép, tillárom!
A karomat kitárom.
Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
Csukás István: Mackómese
Mackó brummog: irgum-burgum
bundám rongyos, ezért morgom.
Elballagott a szabóhoz,
de a szabó pénzért foltoz.
A mackónak nincsen pénze,
elköltötte akácmézre.
Szegény mackó, mi lesz veled,
hogyha megjön a nagy hideg?
Weöres Sándor: A kutya-tár
Harap-utca három alatt
megnyilott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
Pósa Lajos: Cirmos cica dorombol
Cirmos cica dorombol,
hallgatja a komondor,
azt gondolja magába’,
hogy szebb az ő nótája.
Rá is kezdi: vau-vau,
fut a cica: nyáu-nyáu.
Illyés Gyula: Mozdony
S-sz, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok…
Weöres Sándor: Regélő
Három görbe legényke, róka, rege, róka,
tojást lopott ebédre, róka, rege, róka,
lett belőle rántotta, róka, rege, róka,
a kutya lerántotta, róka, rege, róka.
Egyik szidta gazdáját, róka, rege, róka,
másik meg a fajtáját, róka, rege, róka,
harmadik az ükapját, róka, rege, róka,
hozzávágta kalapját, róka, rege, róka.
Kányádi Sándor: Vigye el a róka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
Elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom
Ki kopog?
Mi kopog?
-Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
Mi ragyog?
Mi ragyog?
-Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Kányádi Sándor: Ha a napnak
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Veress Miklós: Csalogató
Napraforgó, aranytál!
Egész nyáron
Ragyogtál.
Ragyogtál,
forogtál,
mezők szépe te voltál.
Napraforgó, megértél!
Pergess magot,
itt a tél!
Mag, mag, bújj elő!
Vár a rigó,
vár a cinke,
vár a madáretető!
Drégely László: Macskaházi Benedek
Macskaházi Benedek
megfogott egy egeret,
egér mondta: “Benedek,
engedj már el engemet!”
Nem engedte Benedek,
hanem nagyot nevetett.
“Ne nevess ki, Benedek,
megharapom kezedet!”
Megijedt a Benedek,
letette az egeret.
Az egér jót nevetett
- hoppom maradt Benedek.
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
-letye-petye-lepetye!-
Üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
-Letye-petye-lepetye!-
Bárki inge, rokolyája
-letye-petye-lepetye!-
Lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
-Letye-petye-lepetye!-
Weöres Sándor: Haragosi
Fut robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, lerepül a Haragosi,
din don diridongó.
Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya,
din don diridongó
Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.
Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras
fölkapta a kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
“Búzát adjál, ne garast!”
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág
Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág
Kiss Dénes: Labdajáték
Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty,
kislány dobja, fiú kapja,
itt a labda, ott a labda.
Dobd a labdát fel, fel,
s kapd el a kezeddel,
itt a labda, hol a labda?
Fiú dobja, kislány kapja.
Száll a labda röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty,
jobbra-balra és forogva,
sose essen le a porba!
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
be se férne kötényembe,
kötényem is honnan volna,
ha egész világ rigó volna.
Weöres Sándor: A birka-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda
neve birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott.
Így hát egy se ment oda,
meg is szünt az iskola.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-kibújás vagy bebújás?
ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz!
Pákolitz István: Hangya
Kenyérmorzsát visz a hangya,
segít neki apja, anyja;
sietnek, mert fú a szél,
fúvó szélből eső kél.
Ha én fúvó szél lehetnék,
a felhő elé kerülnék:
szétfújnám az égi tájon,
hogy a hangya meg ne ázzon.
Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel
Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron által,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazaérni:
fűzfalovam kocogna,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.
Kányádi Sándor: Birka-irka
Szomorú a birka,
mert üres az irka,
azért béget, azért sír-rí,
mivel fogja teleírni.
Majdcsak teleírja
irkáját a birka,
tele azzal, amit ismer,
a nagy bével meg a kissel.
Horváth Imre: Mit kívánjak a nyárra?
Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
Hűs fagyihoz: friss jeget,
Folyópartra: fát nagyot,
Vakációt – száz napot!
Kányádi Sándor: Mi lennék?
Tavasszal somfa lennék
talpig aranyban állva,
Biztatóan mosolyognék
a zendülő világra.
Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ül, annak
jól fogna egy kis árnyék.
Ősszel almafa lennék,
piros almákat termő,
nem is csak egyetlen fa,
hanem almafa-erdő.
Ilyenkor télen aztán
gyertyán vagy fenyő lennék,
hogy aki fázik, égő
tűzemnél melegedjék.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyról gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mész?
-Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Móra Ferenc: Zengő ABC
Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengős csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Suhog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt,
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
Petőfi Sándor: A Nap
Mi az a Nap? Mi az a Nap?
Nem is Nap az tulajdonképpen.
Ugyan mi hát?...Hát semmi más,
mint egy nagy szappanbuborék.
Valami óriásfiú
kifújja reggel keleten,
s szétpattan este nyugaton. –
és ez mindennap így megyen.
Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője
Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén,
szeretném, ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd, innen
elmehess!
Buda Ferenc: Kovács-mondóka
Hétfőn hevítek,
Kedden kokszot keverek,
Szerdán szerelek,
Csütörtökön csűrök-
csavarok,
Pénteken patkolok,
Szombaton szöget verek,
Vasárnap
ebédig
egyfolytában
vaságyamon heverek.
Weöres Sándor: Dolgozni szaporan
Dolgozni szaporán!
Felmossuk a konyhát!
Aki lusta igazán,
meghúzzuk a kontyát.
Hétpupu zivatar,
felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
gyümölcsöt se nyelhet.
Hétfejű zivatar,
tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
vegyen más fejecskét.
Gazdag Erzsi: Üveggolyó
Üveggolyó, üvegház
belsejében mit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül a királylány.
Ül a hídon magában,
üveggyöngy a nyakában,
gyémántfésű kezében,
igazgyöngy a szemében.
Üvegfalon ki-kinéz:
-Jön-e érte a vitéz
Világhíres királyfi?
Vagy helyette akárki.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó…
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érném már talán,
olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitanám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
Gazdag Erzsi: Ákom-bákom hadsereg
Ákom-bákom,
de bánom,
táncol az én írásom.
Nézd, az i
hogy imbolyog!
F betűm is tántorog.
Forog a g,
penderül.
Az e mindjárt elterül.
De ostoba
hadsereg
ez a betűrengeteg!
Parancsomat
megveti.
Nyelvet rám öltögeti.
Ákom-bákom
hadsereg,
elbánok én teveled!
Enyedi György: A vonat
Si-ha-ha-ha,Fut a vonat,repíti azutasokat.Ha hegynek megy,a kerekekezt suttogják:"Se-gít-se-tek!"Ám ha völgybenvígan szalad,füstje keskenyezüstszalag.
S ha a völgyetmár megunta,besurran azalagútba!
Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én
Kicsi vagyok én,majd megnövök én,mint a tüdõ a fazékbólkidagadok én.
Kicsi vagyok én,majd megnövök én,apámnál is, anyámnál isnagyobb leszek én.
Kicsi vagyok én,erõs leszek én,világ minden óriásátföldhöz vágom én.
Kicsi vagyok én,bátor leszek én,óriások palotájátelfoglalom én.
Kicsi vagyok én,nagy hõs leszek én,aranyszobát adok mindentestvéremnek én.
Kicsi vagyok én,boldog leszek én,én leszek a legjobb embera föld kerekén!
Weöres Sándor: Paripám csodaszép
Pejkó
Paripám csodaszép Pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.
Weöres Sándor: A tündér
Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
Zelk Zoltán: Ákombákom
Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon
ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: “Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom…
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!”
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszahozta nagykabátom!
Mándy Stefánia: Labda
Kis Magda
feldobja,
röptetve,
szöktetve,
az apja
elfogja,
pörgetve,
görgetve,
bokorba
gurítja,
magasba
hajítja,
feldobja,
az apja,
elkapja
a Kis Magda
Szabó Lőrinc: Este van már
Este van már, kicsi ágyam
elringat az éjszakában.
Mindenkinek jót kívánok,
szemeimnek aranyálmot.
Kérem aput, hogy szeressen,
anyu mindig csak nevessen,
és mindnyájan friss jókedvvel
ébredjünk fel holnap reggel.
Székely Dezső: Napraforgó
Mint szélben a tarka forgó,
körbejár a napraforgó:
követi a Nap járását,
mint hű kutya a gazdáját.
Ha leszáll az esti sötét,
ő is becsukja a szemét,
s álmodik egy régi nyárról,
szántó-vető nagyapákról.
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
s míg szendereg a robogás,
álmában csönget egy picit –
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg-
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed –
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka –
aludj el szépen, kis Balázs.
Petői Sádor: Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
még a ládára is fölszáll,
eszébe jut, kotkodácsol,
s nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot, etetik,
válogat a kendermagban,
a kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
jól megbecsülje kend magát,
iparkodjék, ne legyen ám
tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
hadd beszélek mostan veled,
régi cseléd vagy a háznál,
mindig emberül szolgáltál.
Ezután is jó légy, Morzsa,
kedvet ne kapj a tyúkhúsra.
Élj a tyúkkal barátságba…
anyám egyetlen jószága.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz
Hogy mit láttam? Elmondhatom.De legjobb, ha lerajzolom.Megláthatod te is velem,csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,ez itt az út, felénk futó,ez itt akác, ez itt levél,ez itt a nap, ez itt a dél.Ez borjú itt, lógó fülű,hasát veri a nyári fű,ez itt virág, ezer, ezer,ez a sötét gyalogszeder,ez itt a szél, a repülés,az álmodás, az ébredés,ez itt gyümölcs, ez itt madár,ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,ha hull a hó, nézegetem.Nézegetem, ha hull a hó,ez volt a ház, ez volt a tó.
10