8/8/2019 Nacsády András - Úton a restauráció felé

http://slidepdf.com/reader/full/nacsady-andras-uton-a-restauracio-fele 1/2

Úton a restauráció felé?

Ady Endre már a századfordulón (1903) figyelmeztette a magyar szabadkőművességet, hogy nem maradhatcsupán "zárt csarnokokban, pislogó fény mellett" titkolózó társaság - ha valóban komolyan veszitársadalomformáló ambícióit. Anélkül hogy Ady közismert antiklerikális szózatait idézném, azt hiszem, hogy a"választható, de kötelező" hittanoktatás bevezetése az általános közoktatásban kétségkívül felszisszenésre adokot. Egyrészt a kijelentésben nyilvánvaló ellentmondás, nevezetesen ha valami választható, akkor nem

kötelező, és fordítva, ami kötelező, az kizárja a választás lehetőségét.

Avagy a vallások közötti választást jelentené? Bár értesüléseim szerint a szeptemberben életbe lépőkerettantervben létezik ez a kifejezés más tantárgyakra vonatkozóan, mégis jó lenne pontosítani, hiszen nemlehet mindenki jól informált pedagógus. Másrészt a "hittan" kifejezés, bár évszázados múlttal rögződött aköztudatba, mégsem egyértelmű, hiszen a hitet nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs. Ha viszont arávezetés, az oktatás oldaláról közelítjük meg, akkor valamely dogmatikus elméletrendszert kell érteni alatta,amelynek terjesztése, "kötelező" jellegét tekintve diktatórikus emlékeket ébreszt. A pártállami időkben sok intézményben "kötelező" volt a politikai oktatás, s éppen ezért mindenki - már a jó szándékú, nyílt agyúember - még ha passzívan is, de visszautasította. Vajon ez lesz-e a sorsa ennek az intézkedésnek is?

De lássuk előbb, milyen indítékok vezérelhették egy demokratikus köztársaság kormányának elnökét a XXI.század hajnalán olyan elhatározásra, amelynek múltat idéző sajátosságai bár összhangban vannak az ezeréveskeresztény államisággal és a Vatikánnal való rokonszenvezéssel, mégis ellentmond egy paradigmaváltás előttálló világ képének.

Messzemenőleg egyetértek azzal, hogy korunk erkölcsi színvonala javításra szorul. A csúcstechnológiárafejlesztett, de felszínes tömegkommunikáció, a globalizációnak nevezett világgazdasági mutáció mindinkábbsekélyes érzelmű, hiányos kultúrájú, erkölcsi értékeket vesztett embereket gyárt. A kizárólag sikerközpontúértékítélet nem ismeri az emberi lélek sajátos, egyéni érzékenységét, a tapasztalatok szülte bölcsesség időt állóértékeit és általában az egyetemes emberi értékeket; tisztesség, becsületesség, őszinteség, a mások iránti jószándék örök értékű kincseit.

Kelet-Közép-Európában és benne Magyarországon az eltelt évtized politikai változásainak pozitív eredményeimellett sajnos egy amorális szemlélet alakult ki. Olyan világkép, amelyben az etikus viselkedés egyenesennevetséges, lesajnálandó tulajdonság. Így hát jogos az igény arra, hogy a felnövekvő új generáció pozitívetikai támpontokat kapjon. De azzal már nem értek egyet, hogy ezeknek a pozitív etikai támpontoknak kizárólagos letéteményese az egyház legyen. "Elsősorban mégiscsak a respublika dolga az, hogy a közoktatásminősége, erkölcsi feddhetetlensége és világnézeti ökumenizmusa felett őrködjék." Ám ha a köztársaságintézménye nem függ össze a nemzeti azonosságtudattal, ha az állam polgára csupán vallási közösségekkelazonosultan érez nemzeti elkötelezettséget, már csak egy lépés választ el az államvallás diszkriminatívmegnyilvánulásaitól. Pedig az állam világnézeti semlegességének sok példájával találkozhatunk az AmerikaiEgyesült Államok alkotmányától kezdve az Emberi és polgári jogok kiáltványán keresztül a Francia

Köztársaság 1946-os alkotmányáig. Ha pedig mindenáron amerikai vagy európai mértékekhez kívánunk igazodni, nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni ezeket a példákat.

Másrészről megállapíthatjuk ugyan, hogy a nemzeti azonosságtudat több országban szorosan öszszefügg egytörténelmileg igazolt államvallással, de Magyarország esetében ez nem áll fenn. Elég egy pillantást vetni ahívő és gyakorló állampolgárok felméréséről készített statisztikákra. Vagyis számomra egyértelműnek látszik,hogy a "választott, de kötelező" hitoktatás bevezetése inkább egy olyan választóréteg megnyerését célozza,amely a rendszerváltás veszteseinek kilátástalan, vagy legalábbis bizonytalan útján keresik a jól megszokott jelzőtáblákat. Sőt bizonyos tekintetben még reménykednék is ebben. Ugyanis ha pesszimistább lennék, azthihetném, hogy a nemzeti öntudat túlfűtött érzelmeit tápláló, a keresztény államiság jelszavát nyíltan a nem

a restauráció felé? http://www.tebolyda hu/faliujsag/sajtofigyelo/200108/mh2001

8/8/2019 Nacsády András - Úton a restauráció felé

http://slidepdf.com/reader/full/nacsady-andras-uton-a-restauracio-fele 2/2

keresztényeket célzó szélsőséges ideológiák hirdetőinek kegyeit keresi a dogmatizmus ilyenfajtaintézményesítése. Minden vallási dogmatizmusnak alaptétele, hogy csak egy és oszthatatlan igazságot hirdet.Számára egy kijelentés csak akkor igaz, ha egy másik az ellenkezőjét, vagy legalábbis kevésbé azonos ténytállít. Ám ez a bináris logika, amely ellentétekre alapul, akcióra és reakcióra, a dolgok értelmezésébenegyhamar sterillé válhat. Amikor mindent élesen elkülönítünk egymástól - igazság-hazugság, jó-rossz, fehér-fekete -, könnyen szektariánussá válhatunk, aki kategorikusan elutasítja az ellenpárt. Ez pedig akülönbözhetőség elutasításához, mi több, könyörtelen üldözéséhez vezethet. Ideje lenne az ezeréveskeresztény államiság dicsősége mellett a kereszt jegyében meggyújtott máglyákra is emlékezni!

Meggyőződésem, hogy egy XXI. századi modern, demokratikus köztársaságban az állam világnézetisemlegessége a vallásszabadság egyetlen garanciája. Márpedig vallásszabadság nélkül nincs demokrácia.Abszolút lelkiismereti szabadság nélkül pedig még a köztársaság intézményéhez fűződő azonosságtudat issántít. A hit magánügy, s egyben az emberi méltóságérzet kizárólagos joga. Mint humanista az emberiméltóság tiszteletben tartását tekintem a legfontosabb értéknek. A szabad vallásgyakorlás minden embernek alapvető joga, de ezt befolyásolni, irányítani, kiemelt anyagi támogatásokkal privilegizálni a természetesenkialakult multikulturális társadalmak belső ellentéteihez, szélsőséges nacionalizmushoz vezethet. Az eltelt tízévben Közép-Európában sajnálatos módon éppen elegendő példa igazolta ezt az állítást.

Mint szabadkőműves úgy érzem; azzal, hogy az államilag kiváltságos helyzetbe hozott egyházak mind

nagyobb szerepet kapnak a közéletben, ahelyett hogy a civil szervezetek társadalmi jelentőségét vennék inkább figyelembe, a kormányzat mindjobban eltávolodik az amerikai és francia példa igazolta történelmivívmánytól: az állam világnézeti semlegességétől. Azoktól az értékektől, amelyek az egyetemes emberiszabadságjogokat biztosítják. A kormány nem az egyházakkal, hanem a civil szervezetekkel szembensemleges. Persze mindaddig, amíg tevékenységük nem sérti azokat a célkitűzéseket, amelyek vélt vagy valósmeggyőződésből egy új nemzetállam megteremtését célozzák. Holott Európa küszöbén a politikai pluralizmusés egy modern államtudat erkölcsi alapokra való felépítése azt az űrt tölthetné be, amelyet - ezer év ide vagyoda - a köztársaság eszményének hiánya jelent ma is.

Vagy talán vezető politikusainknak sincs igazán megalapozott válaszuk, amelyet a kor etikai bizonytalanságával szemben meggyőző erővel tudnának hirdetni? Ezért fordulnak vissza nyíltan vagy burkoltan a második világháború előtti társadalmi értékrend felé, amely a keresztény államiságbanfogalmazódott meg, s nem a köztársaság - a szabadság, egyenlőség, testvériség - eszményében?

Úgy tűnik, egy újabb restauráció korát éljük, egyelőre - és szerencsére - király vagy kormányzó nélkül.

Nacsády AndrásA szerző a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület elnöke

Forrás: Magyar Hírlap

a restauráció felé? http://www.tebolyda hu/faliujsag/sajtofigyelo/200108/mh2001