A SUSTERBÓL LETT KiRÁLY

ALBERT ANDRÁS MESÉJE

Ez még akkor történt, mikor Krisztus Urunk és Szent Péter

a földön facipőben jártak. Betértek egy házhoz szállást kérni. Mikor bementek, akkor

vették észre, hogy ott egy suszterember lakik. A

suszternek volt egy felesége és két fiúgyermeke. A

vendégek finom vacsorát kaptak, a suszter lemérte

lábaikat ezután a vendégek lefeküdtek.

Reggel amikor felkeltek a suster nekik egy-egy hermonikás szárú csizmát készített. Nagyon örültek, a suszter felesége pakolt fel pénzt, élelmet meg új ruhákat.

Majd elindultak, Péter így szólt:

Uram Teremtőm nagyon jól áll

magának a hermonikás szárú

csizma. Ha tudtam volna, hogy

nekem is ilyen jól áll, akkor

legénykoromban is ilyent hordtam

volna.

Meg kellene ajándékozni valamivel a

susztert. Jézus a földről felvett egy

marék port és visszadobta, s így

szólt:

- Nézz vissza Péter, mit látsz?

Péter visszanéz s lássa, hogy a

suszternek ég mindene: háza, csűre.

Péter kérte, hogy menjenek vissza, de Jézus azt mondta, hogy nekik van más helyük is. A susternek leégett mindene. A suszter a családjával elindultak vándorolni. Addig mentek – mendegéltek míg egy patakhoz nem értek, de az a patak úgy folyt, mint a tenger. A parton addig keresgéltek míg egy rozoga csónakot nem kaptak . Gondolta, hogy először a feleségit viszi keresztül, majd a gyerekeit.

A feleségét átvitte s mikor

evezett visszafelé az egyik

gyermekét elvitte a réti farkas, a

másik ijedtében beleszökött a víz

széllébe. Egy vadász hívta ki, s

hazavitte, mert neki nem volt

gyermeke. A réti farkastól a

juhász kutyái elvették a

gyermeket.

A kutyák a juhásznak adták

a gyermeket, s az

hazavitte, mert neki se volt

gyermeke. A suszter amikor

átolért, a gyermekeket nem

találta. Nagyon

búsult, kereste, de

potyára, majd visszament a

feleségéét. Hát őt se találta

meg.

- Mindenkinek

szállást, ennivalót és pénzt

adtunk, s mégis így jártam.

De a suszter nem káromlott

Isten ellen.

Majd továbbment bánatába, s betért egy házba. Ott tolvajok laktak, megfosztották minden ruhájától. Szakadt ingbe és gagyába ment tovább. Este egy hídhoz ért, ott volt egy üres csatorna cső, és ott aludt el. Másnap reggel az egész nép ment ki a mezőre. A suszter egy öregasszonyt megkérdezett:

- Jó reggelt öreganyám, hová megy az egész falu ?

- Királyválasztás lesz, kinek a fejébe esik a korona az lesz a király .

A suszter es elindult és leült egy szenes csutakra. Mikor a koronát felvették, a suszter fejébe esett a korona, pedig ő le akarta venni, de nem tudta így ő kellett legyen a király.

Mikor a suszter ment a gyermekeiért addig az asszonyt egy halász ellopta, s otthon bezárta a pincébe és nem engedte ki.

A király összehívatta az olyan asszonyokat amelyikek elváltak a férjüktől, és akik akaratból váltak el.

Mindenki megjelent, a király felrakta szemére okulárját és mindenkit jól megfigyelt. De nem találta. A gyerekeket iskolába járatták, mind a kettő egyhelyré járt iskolába, egymást megismerték. A tanárúr a gyerekeket elküldte vízért a halász kútjához. Ott egy szép asszonyt láttak, az asszony a gyermekeket megölelte, és mondta, hogy ő nem tudott megjelenni amikor a király összehívta az asszonyokat, mert be volt zárva. A két gyermek észrevette, hogy az asszony hasonlít az anyjukra.

Mind a ketten felmentek a

királyhoz. A király azt hitte, hogy

álmot lát, mikor meglátta a fiait. A

szemét eltakarta, hogy a gyerekek

ne lássák, hogy sír.

- Mit akartok drága fiacskáim?

A gyerekek elmondták, hogy van

egy asszony, aki nem tudott eljönni .

A király összeszedett egy regiment

katonát. A fiacskáit beültette a

hintóba és odamentek a halászhoz.

A király bement az udvarrra és hallotta , hogy a pincében valaki sir. És valaki kiabált:

-Segitség, ölnek meg!

A katonák lementek a pincébe, és lássák, hogy a halász egy baltát és egy kést tart a kezébe. Egy szalmazsákon kuporgott egy asszony. Mikor a király belépett, észrevette

a feleségét.

A halász fejét karóba húzatta a király, feleségét megölelte, gyerekeivel együtt. A halász minden vagyonát kiosztotta a szegényeknek. Ő pedig családjával visszament a palotába. Rájuk bízták, az ország dolgát, baját. Egy szegényember sem volt.

Mindenki kiáltotta:

- Éljen az igazságos király!

Készítette: Kedves Edina

V.A .osztályos tanuló