Drábik János

A budapesti bunrakuA szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható

szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel

A bunraku a japán bábművészet egyik ősi formája. Attól különbözik e művészet nyugati változataitól, hogy a bábokat mozgató művészek jelen vannak a színpadon, feketébe vannak öltözve, hogy a közönség azt képzelje, nem látja őket. A nézők, miközben azt színlelik, hogy nem tudják, kik mozgatják a bábokat, valójában az egész előadás alatt látják őket. Ilyen nemzetközi bunraku bábszínháznak lehetett tanúja az emberiség Egyiptomban, Líbiában, Szíriában és legutóbb Ukrajnában is. Most a magyarokra került a sor.

A budapesti bunraku főszereplői olyan tökéletesen vannak álcázva, hogy garantáltan csak az nem látja őket, aki nem akarja. Nos, kik rendelték meg a budapesti bunrakut? Kik írták meg a forgatókönyvét, kik szervezték és rendezték, s végül kik voltak a statiszták és kik játszották el a főbb szerepeket? Csak néhány nap kellett ahhoz, hogy megtudjuk, honnan jött a pénz, kik dolgozták ki a koncepciót és tervezték meg a részleteket. Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik kerültek reflektorfénybe, akkor már azt is tudjuk, hogy a budapesti bunrakunak kik voltak a bábokat a színfalak mögött mozgató, „feketébe öltözött” valódi főszereplői. A forgatókönyvírók jóvoltából a tapasztalatlan, manipulált és megtévesztett fiatalok többségének (szerencsére nem mindenkinek), sajnos a zombi és a birka szerepe jutott. A neten felnőtt és a világra most rácsodálkozó, naiv, politikailag azonban éretlen ’Y és Z generáció’ utcára csalt tagjainak többsége nem is sejtette, hogy milyen sötét erők vonzásába került, amikor elment tüntetni lényegében saját hosszútávú érdekei ellen. Az idő múlásával azonban egyre több tény ismertté válik és ezek alapján a fiatalok is újraértelmezhetik a történteket.

A politikai bunrakuban a bábokat mozgató feketeruhásoknak a céljai és motívumai is feketék. Ők a transzatlanti pénzhatalmi elit - a nemzetek feletti szervezett magánhatalom - ál-demokrata, ál-civil, ál-liberális kiszolgálói. Jó pénzért uszítanak a közérdeket, a közjót képviselő - a többség által támogatott - legitim módon megválasztott kormányzat ellen: önkényuralomról, a hatalommal való visszaélésről, a végtelen etatizmusról, a korlátozott önkormányzatiságról, egyszemélyi diktatúráról, az esélyegyenlőség hiányáról, korrupt maffiaállamról beszélnek, miközben begyakorolt technikákkal lázítják a többségükben naiv fiatalokat a szervezett magánhatalom számára nem kívánatos, a közérdeket képviselő szervezett közhatalom és az azt irányító kormányzat megdöntésére.

Az egyik saját eszén is túljáró neoliberális újságíróhölgy egyenesen azt ismételgette, hogy nemcsak a szétesett és alulteljesítő ellenzéknek nincs jövőképe, de a kormányzó elit sem képviseli az általa hangoztatott keresztény-konzervatív értékeket. A fideszesek úgymond erkölcstelenek és idióták, akik valójában csak a helyezkedéssel és a lopással vannak elfoglalva. Érzelgősen hiányolta, hogy a magyar társadalom új nemzedékeinek nincsenek közösségi terei, pedig joguk lenne hozzá. A felülmúlhatatlan trágárságáról közismertté vált kollégája ezúttal sem volt többre képes, minthogy cinikus és mocskos megjegyzésekkel kontrázzon neki. Voltak azonban a kozmopolita-neoliberális véleményformálók között

1

olyanok is, akiknek az érvein érdemes elgondolkodni. Ezért elsősorban velük szeretnénk polemizálni.

Hogyan kell színes és gyümölcsös álforradalmak szításával kormányokat dönteni?

A világ eseményeit aggodalommal figyelő kortársaink, köztük a magyarok is, az új információs technikáknak köszönhetően egyre inkább látják, hogy kik a gyakran véres események irányítói, a politikai dráma igazi szereplői. Még akkor is, ha nem lehet őket mindig pontosan beazonosítani, az emberiség egyre nagyobb része tudja, hogy ezek a bábjátékos irányítók, akik a szálakat húzogatják, léteznek. A pénzhatalmi világelit hegemóniája alatt álló transzatlanti-térség tömegtájékoztatása azonban következetesen úgy számol be a drámai történésekről, hogy hallgat a megrendelőkről és a finanszírozókról, a felbérelt forgatókönyvírókról, a rendezőkről, és nem nevezi nevén a valódi főszereplőket. Ez a tömegtájékoztatás csak a bábuk látható mozgásáról tájékoztat és hallgat arról, hogy mi történik a színfalak mögött, holott tudja, hogy kik a bábuk mozgatói és hol vannak.

Elképzelhető, hogy a pénzhatalmi elit Kijev után most Budapestet választotta újabb neokon bunrakujának a színterévé. Azt se lehet kizárni, hogy most majd Orbán Viktornak kell eljátszania azt a szerepet, amelyet Ukrajnában Viktor Janukovicsra osztottak ki. Az Egyesült Államok egyik internetes üzleti portálja, az International Business Times (IBT) 2014. november 18-án arról írt, hogy Magyarország az Oroszország és Európa (vagyis a pénzhatalmi világelit transzatlanti birodalma) közti konfliktus új frontjává válhat. Az IBT, ez a szervezett pénzhatalom médiabirodalmába tartozó portál, úgy vélte, hogy a magyarok a kormányzat orosz-barát külpolitikája és a korrupcióval szemben elnéző belpolitikája miatt tiltakoztak Budapesten és több vidéki városban.

Az IBT azonban kénytelen volt azt is megállapítani, hogy Magyarország belső helyzete lényegesen szilárdabb, mint Ukrajnáé volt a 2014. február 22-i kijevi államcsíny előtt és amilyen maradt e véres puccs után. Dennis Lynch, a portál egyik munkatársa, ezért nem tartja valószínűnek, hogy a belpolitikai küzdelem erőszakossá válik. Mégis úgy látja, hogy a kormány-ellenes megmozdulások Magyarországot a Nyugat és a Kelet harcának az újabb csataterévé tehetik. Több olyan jelszó is hallható volt a budapesti bunrakun, amelyek a kijevi EuroMaidanon elhangzott jelszavakra emlékeztettek. A forgatókönyvírók szemforgatóan a „Közfelháborodás napjának” keresztelték el a 2014. november 17-i tüntetést, ahol valóban többen is elővették az Európai Unió zászlóját, azt kiabálva, hogy „Európa! Európa!” és „Ruszkik haza!”. Mások azt skandálták, hogy „Orbán mondjon le!”. Úgy láttuk, hogy az erre kiképzett rejtőzködőknek sikerült Saul Alinsky és Gene Sharp technikáival felszítania a dühöt, de még nem tudták a tüntetők elégedetlenségét egyértelműen a nemzeti kormány ellen fordítani.

Magyarországon, amely nem közvetlen szomszédja Oroszországnak és nem is függ úgy tőle, mint Ukrajna, a lakosság 72%-ka 2010-ben úgy vélte, hogy rosszabbul él, mint a kommunista rendszerben, amikor Magyarország a szovjet tömb része volt. A magyaroknak csak a 46%-ka gondolta úgy, hogy jó volt a társadalom számára az áttérés a piacgazdaságra 1989 után. 42%-kuk azonban jobbnak tartotta az állami irányítás alatt álló tervgazdaságot. 71%-kuk szerint pedig az európai integráció gyengítette Magyarországot és az EU-tagság mindent összevetve

2

inkább hátrányos Magyarország számára. Ennek kapcsán szeretnénk néhány tényre a tüntetésen részt vett fiatalok figyelmét felhívni:

- Magyarország pénzügyi és gazdasági nehézségei arra vezethetők vissza, hogy a pénzuralmi világelit tudatosan eladósította más országokkal együtt: 1973 és 1989 között a magyarországi párt-nómenklatúra technokratái felvettek összesen mintegy 5 milliárd dollár hitelt, amelyből csak 1 milliárd érkezett be az országba. Az MNB 2-es számú műhelytanulmánya szerint erre 1989-ig kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot és még maradt 22 milliárd dollár kifizetetlen adósság. A magyar eladósodás 1979-ben többszöröződött meg, amikor a szervezett magánhatalom két pénzügyi központja – a City of London nyáron, majd decemberben a FED – egyoldalúan felemelte a 4-5%-kos kamatlábat 20-21%-ra. (Az elmúlt évtizedben Magyarországon is e nemzetközi pénzügyi közösség tulajdonában lévő bankok írták át önkényesen a hírhedté vált devizahiteles szerződéseket és okoztak több ezermilliárdos kárt honfitársainknak.)

- A Nyugatot kiszolgáló magyar technokraták már 1988-ban olyan jogszabályokat hoztak (társasági törvény), amelyek lehetőséget nyújtottak a közvagyon szabad elrablására. Ezen az ideiglenesen elfogadott alkotmány sem változtatott, mert szankció nélküli csonka szabályokból állt, amelyek szándékosan védelem nélkül hagyták a közvagyont, a nemzeti önrendelkezés és a szabadság bázisát. A Tax Justice Network szakemberei szerint ezért Magyarországról a 2010-et megelőző 25 évben 242 milliárd dollár likviddé tett magyar közvagyont vittek ki off-shore bankokba. Így Európában Magyarország lett az első, világszinten pedig a tizenkettedik legkifosztottabb ország. A magyar munka eredményének ez a rekordméretű ellopása az a korrupció, amely szegénnyé tette a magyar társadalom túlnyomó részét. Emiatt nem képes a magyar állam és társadalom egyszerre fizetni az óriásai adósságszolgálatot, teljesíteni az EU-nak a külföldi eladósodás mértékére és a költségvetési-hiányra vonatkozó korlátozásait, fenntartani azt a szervezett magánhatalom, az EU által ránk kényszerített gazdasági szerkezetet és tulajdoni struktúrát, amely miatt a magyar GDP 30%-a minden évben kiáramlik a transzatlanti térség centrum országaiba. A szegénység növekedésének ez az igazi, rendszerbeli oka. A szégyenletes korrupció csak „hab a tortán”.

Csak azért nem soroljuk fel a nemzetközi pénzügyi közösség és hazai kiszolgálóinak a magyar társadalom és a magyar nép egészének a sérelmére elkövetett cselekményeit, mert ezt már megtettük az eddig publikált könyveinkben. Meg kell azonban említeni, hogy az Európai Unió jelenlegi formájában a pénzuralmi világelit hegemóniáját kiszolgáló intézményrendszer. A kozmopolita-globalista pénzügyi közösségnek azért van szüksége az EU-ra, hogy segítségével fokozatosan felszámolja a számára már feleslegesé vált szuverén nemzetállamokat. Az EU-s zászlókat lobogtatók számára megismételjük: az Európai Unió által Magyarországra kényszerített gazdasági struktúra és szabályozórendszer következtében a magyar nemzeti össztermék, a GDP 30%-ka minden évben kiáramlik az EU centrum országaiba profit és kamat formájában.

Ezzel szemben az, amit Brüsszel EU-s támogatásként visszajuttat, az csak az évi GDP 1%-kának felel meg. Egyetlen kormány, egyetlen tudományos intézmény se készített

3

megalapozott tanulmányt arról, hogy mibe kerül Magyarországnak az EU-tagság. Mindig csak arról van szó, hogy Magyarország támogatást kap Brüsszeltől. Követelni kell annak a szakszerű kimutatását, mibe kerül ténylegesen hazánknak az, hogy megtévesztő propagandával bekényszerítették az EU-ba.

Ha pl. a jelenlegi kormányzat már végzett volna tudományosan megalapozott vizsgálatot arról, hogy gazdaságilag és pénzügyileg mennyi hátrányt okoz az EU-s tagság, akkor a zászlót lobogtatóknak tényekkel lehetne bizonyítani: azért tüntet, hogy a GDP tőle elvett 30%-káért továbbra is csak 1%-kot kapjon vissza ellenszolgáltatásként. Amíg az Európai Unió jelenlegi struktúrája és szabályrendszere marad, addig Magyarország nem lesz képes ebből a félgyarmati függésből kikerülni. (Ezeket az adatokat Pavics Lázár pénzügyi szakértő több éves kutatómunkájára, valamint Dr Hossó Andrea – aki pénzügyi diplomáját a London School of Economics Egyetemen szerezte, s aki a City of London bankára – számításaira támaszkodva közöltük.) Ha a tüntetők ismernék az EU-tagság hátrányait is, aligha lobogtatták volna olyan lelkesen az EU zászlaját.

Az Európai Unió az erőltetett vertikális integráció túlzásai következtében egy olyan nemzetek feletti struktúrává alakult át, amelyet a pénzhatalmi elit által pozícióba helyezett bürokrácia irányít. Ha az Európai Uniót vissza lehetne alakítani alapítói szándékainak megfelelően olyan decentralizált szervezetté, amelyet az egyenjogúság és a mellérendeltség alapján az egyes tagállamok politikai felelősséggel tartozó legitim vezetői irányítanak, akkor még lenne létjogosultsága az ilyen demokratikus integrációnak. Ehhez azonban vissza kell térni a horizontális integrációhoz, amelyben az egyenjogú felek a mellérendeltség alapján konszenzussal hozzák meg a kompromisszumos döntéseket, és ahol ismét érvényesül a szubszidiaritás elve, amely szerint minden kérdést azon a szinten és akkor kell eldönteni, ahol, és amikor az információk optimálisan rendelkezésre állnak.

Nekünk, magyaroknak, rendkívül nagy csalódást okozott, hogy az Európai Unió semmilyen formában nem állt a Kárpát-medencében a határainkon túlrekedt magyarok védelmére. Az Európai Uniót irányító hatalmi erők az első és a második világháborút lezáró európai békerendszer létrehozóinak a jogutódai is. A Monarchia népei közül csak a magyarokkal szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elv alkalmazását. Ezért elvárható lett volna, hogy azok a döntéshozók, akik ma az Európai Uniót irányítják, valamilyen formában korrigálják a Magyarország számára tragikus következményekkel járó diktátumoknak legalább a legkirívóbb igazságtalanságait. Az EU döntéshozói segíthették volna, hogy az elszakított tömbben élő magyarság területi autonómiához, államilag finanszírozott teljes spektrumú egyetemekhez jusson. A hatalmat gyakorló brüsszeli bürokrácia ehelyett még arra se volt hajlandó, hogy az olyan kirívó jogtalanságok ellen fellépjen, mint amilyen a magyar állampolgárságot felvevő Szlovákiában élő magyarokkal szemben alkalmazott a szlovák kormányzat.

A szervezett magánhatalom és a korrupció

Szeretném néhány sorban megvilágítani az Y és Z generáció szabadságszerető tagjainak, hogy tudomásul kell venniük: a jelenlegi pénzuralmi világrendszerben minden társadalmat, minden államot egyszerre két hatalom irányít. Az egyik a szervezett magánhatalom, amely

4

úgy működik, mint egy globális korporáció. Legfelső szintjén a stratégiai döntéseket mintegy 300 szupergazdag bankárdinasztia képviselői hozzák. Ez a 300 bankárdinasztia a tulajdonosa annak a 147 óriásbanknak és pénzintézetnek, amely viszont keresztbe-tulajdonlással 43 ezer transznacionális korporációt mondhat magáénak. A pénzuralmi rend felső szintjének a bázisát az az 1% alkotja, amelynek a lakosság 99% dolgozik. A felső szint közvetlen irányítása alá tartoznak a legfontosabb pénzintézetek, elsősorban az olyan központi bankok, mint a FED, a Bank of England, az EKB és a Bázelban működő BIS, a központi bankok központi bankja.

A globális korporáció második szintjét az igazgatók alkotják, akiknek az a feladata, hogy ellenőrizzék a felső szint döntéseinek a végrehajtását. Az igazgatókhoz lehet sorolni az Egyesült Államok elnökét, más nagyobb országok kormányfőit, az ENSZ főtitkárát, a Világkereskedelmi Szervezet, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a NATO, az EU élén álló személyeket. A szervezett magánhatalom struktúrájának fontos részét alkotják az olyan szervezetek, mint a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a Külkapcsolatok Tanácsa, a több mint 30 ezer alapítvány, a kerekasztal-hálózatok, a Lions, Rotary és a hasonló klubok, valamint a különböző szabadkőműves szervezetek, amelyeken keresztül elér minden döntési központot. A világszintű óriásvállalat - a szervezett magánhatalom - harmadik szintjét a menedzserek alkotják, akik már konkrétan végrehajtják a legfelső szint döntéseit.

A szervezett magánhatalom individualista és saját egyéni érdekeit követi. Ideológiája a neoliberalizmus, egy átértelmezett fogalom, amely ma már a klasszikus liberalizmus elveinek, az emberi jogoknak és a politikai szabadságjogoknak a tagadása. Mivel a vagyon hatalom, és a szervezett magánhatalom óriási vagyonnal rendelkezik, ezért az a szabadság, amit követel magának, az valójában már a többség szabadságával való visszaélés – a korlátlan önzés -szabadsága.

A szervezett magánhatalom magának követeli a közérdek szolgálatában álló államnak az irányítását is. A társadalom vagyontalan többsége csak az állam – mint erőszakszervezet – segítségével képes a szervezett magánhatalommal szemben a saját érdekeit érvényesíteni. A profitorientált szervezett magánhatalom - gátlástalanul és mértéktelenül - csak a saját magánérdekeit követi. Ha az állam gyenge, akkor a társadalom vagyontalan, hátrányos helyzetű, többsége nem tud védekezni a szervezett magánhatalom önzésével szemben. A szervezett magánhatalom ezért arra törekszik, hogy gyengítse a közérdek és a közjó szolgálatában álló államot, s ha lehet, azt a saját szolgálatába állítsa. Mint „éjjeliőr-állam” az a feladata, hogy a szervezett magánhatalom vagyonát és előjogait védelmezze az alullévők féken-tartásával. A szervezett magánhatalom ezért az állam gyöngítésére, a társadalom polarizálására, atomizálására és multikulturális mozaikká való átalakítására törekszik.

Miért van korrupció?

A szervezett magánhatalom óriási pénzügyi és vagyoni fölényét a korrupció legváltozatosabb formáival és technikáival alakítja át politikai-közhatalmi döntésekké. Nem lehet eléggé ismételni, hogy a pénzuralmi rendszerben olyan pénzügyi és gazdasági struktúrák működnek, amelyek az értékelőállító munka eredményét a vagyonnal rendelkező 1%-hoz szivattyúzzák

5

át. A pénzuralmi rend ezért nem lehet más, mint kevesek uralma a többség felett, vagyis szükségszerűen oligarchikus rendszer.

A szervezett magánhatalom, valamint az arctalan pénzviszonyokba elrejtett irányító szervezetei oligarchikus struktúrák. Csak úgy tudnak létezni, hogy eladósítással, kamatszedéssel és más technikákkal elvonják a termékeket és szolgáltatásokat azoktól, akik azt előállítják. A szervezett magánhatalom rendszerében az uralmat gyakorló oligarchikus kisebbségnek a vagyon koncentrációján és centralizációján nyugvó hatalma egyre növekszik, miközben a függőhelyzetű vagyontalanoké egyre csökken. Ezért kell elhitetni a magyar nép felnőtté vált Y és Z generációjának tagjaival, hogy a szervezett magánhatalom majd az egyenlő esélyek megújításával folyamatosan biztosítja számukra a társadalmi mobilitást, azt a lehetőséget, hogy hozzájuthassanak a pénzügyi, gazdasági és politikai hatalomhoz. Ez átlátszó megtévesztés mindazok számára, akik már tanulmányozták és a gyakorlatból is ismerik a hatalmi viszonyok működését.

Hogy mennyire korrupttá vált az ellenőrzés nélkül maradt szervezett magánhatalom, azt jól szemlélteti az Egyesült Államok mai valósága. A híres „Amerikai Álmot” ténylegesen úgy lopták el az amerikaiak millióitól, hogy szinte észre se vették. A szervezett magánhatalom Wall Street nevezetű egyik központja, például, olyan mértékben vált korrupttá és bűnözővé, hogy nehéz róla tárgyilagosan és higgadtan beszélni. A meghatározó pénzügyi szereplők ma már bármit megtehetnek, mert a második világháború után fokozatosan felvásárolták maguknak a politikai osztályt. A közérdek képviseletére kötelezett államhatalom rendeltetésellenesen a magánhatalom kiszolgálójává vált. A pénzhatalmi világelit ma már nemcsak a világ legnagyobb gazdasági gépezetét képes megbénítani, de az egész világgazdaságot is.

A Wall Street korrupt működését számos körülmény tette lehetővé. Az óriásbankok először csak könyvelésüket manipulálták, később elérték, hogy a szabályozást és ellenőrzést végző állami szervek helyett a bankok felügyeletét maguk a bankok lássák el. Így vált általános gyakorlattá a tudatos megtévesztés és csalás. Közvetlenül a 2008-as válság kirobbanása előtt kiadott beszámolóikban az önmagukat ellenőrző bankároligarchák elhallgatták, hogy a legtöbb vezető bank az összeomlás szélén áll és ezért több-százmilliárd dollár állami segítségre szorulnak közpénzekből. Az Amerikában már ekkor is érvényben lévő törvény bűncselekménnyé minősítette, ha a bankok vezérigazgatói elhallgattak fontos információkat a befektetőik elől. 2008-ban ez az elhallgatás és megtévesztés ténybeli bizonyítást nyert. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium egyetlen bűnvádi eljárást nem kezdeményezett bármelyik Wall Street-i bank ellen sem. A Minisztérium bűnügyi osztályvezetője elismerte, hogy az egész világot megrengető pénzügyi válság egyetlen nagy szereplője ellen sem emeltek vádat, mert ehhez igazolni kellett volna, hogy a gyanúsított szándékosan követte el a csalást. Pénzügyi kutatók tényekkel támasztották alá, hogy az elmúlt 25 évben alig indult eljárás pénzintézetekkel, bankokkal szemben. A bankárok nem kerültek börtönbe súlyos bűncselekményeknek minősülő csalásaikért. Évek múlva is csak az erkölcsi alanyoknak nem tekinthető jogi személyeket szankcionálták a kolosszális méretű csalásokhoz képest enyhének tekinthető pénzbüntetésekkel.

6

Richard Bowen, aki 2008-ig volt a Citigroup egyik alelnöke, már 2006-ban rájött, hogy a jelzáloghitelek 60%-ka problematikus. Felfedezését minden illetékessel közölte, a vezetőség azonban nem vette figyelembe figyelmeztetéseit. Az amerikai pénzügyi válságot vizsgáló bizottságnak Bowen több ezer oldalnyi iratot adott át, de ebben az esetben sem történt semmi. Mivel a bankok önmagukat ellenőrizték, a Citigroup vezetői továbbra is igazolták, hogy a bank pénzügyei életképesek és a belső ellenőrzés hatékony. Alig telt el 9 hónap, és a Citigroupnak 45 milliárdos gyorssegélyre és további 300 milliárdos garanciára volt szüksége a szövetségi kormánytól - az adófizetők pénzéből - ahhoz, hogy talpon maradhasson. A Wall Street-i vezetők máig meg vannak győződve arról, hogy sosem kerülhetnek börtönbe.

A Bank of America akkori elnöke 2008. november 26-án azt írta a részvényeseknek, hogy a világ legerősebb és legstabilabb bankjának a tulajdonosai. Azt nem említette, hogy a Bank of America azon a napon 86 milliárd dollárral tartozott a FED-nek, és ezt a FED is elhallgatta. Az Egyesült Államok központi bankjának szerepét is ellátó, de 100%-ban magántulajdonban lévő FED, rekord méretű pénzügyi mentőakciót hajtott végre. Ezzel a FED biztosította a bajba került pénzintézetek számára a túlélés lehetőségét. A FED elhallgatta, hogy mely bankok kaptak összesen 1200 milliárd dollár segítséget egyetlen napon, 2008. december 5-én. A FED 2009 márciusáig 7770 milliárd támogatást nyújtott a bűnözőgyakorlatot folytató pénzügyi rendszer megmentésére. Ezzel a FED megakadályozta a pénzrendszer teljes összeomlását, de elősegítette, hogy azok tovább folytathassák korrupt működésüket.

A mértéktelen spekuláció miatt csődbejutott bankok megmenekültek az összeomlástól, sőt, tovább növekedhettek a szupergazdag pénzügyi elit magántulajdonát képező FED titkos finanszírozásának köszönhetően. Jelenleg is az a helyzet, hogy ezek a közpénzből megmentett nagy bankok olyan kockázatokat vállalnak, amelyeket nem mernének megtenni, ha nem lennének biztosak abban, hogy az ellenőrzésük alatt álló állam az adófizetők pénzéből megmenti őket.

Történtek az amerikai Kongresszus, a tudomány és a szakma képviselői részéről is erőfeszítések arra, hogy állítsák le a „forgóajtó-rendszert”, a monetáris felségjogokat gyakorló FED, a spekulációs tranzakciókat bonyolító Wall Street, valamint a szabályozást és az ellenőrzést végző kormányzati szervek között. Aki a spekulációs ügyleteket irányítja, holnap már a szabályozást végzi, hogy aztán ő lássa el a hatósági felügyeletet a Wall Street spekuláns bankárai felett. Több konkrét személyt is megnevezhetnénk, de itt csak arra utalunk, hogy e sorok írója más munkáiban már ezt megtette.

Ezzel csak jelezni akartuk, ami ma már közhelynek számít, hogy az egész világ egyik legkorruptabb országává vált az Egyesült Államok. Csak terjedelmi okokból nem szóltunk arról a még nagyobb korrupciós „forgóajtóról”, amely a hadiipari-komplexum, a szövetségi kormányzat – beleértve a törvényhozást is -, valamint a bankrendszer legfelsőbb szintjei között működik. Valaki az egyik nap korporációs elnök, majd miniszter, majd bankelnök, hogy aztán törvényhozó legyen.

Van-e korrupció Magyarországon?

7

Amíg van szervezett magánhatalom, addig csak korlátozni lehet, de teljesen felszámolni nem lehet a korrupciót. Akik elemezték a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő korrupciót, gondosan elhallgatták, hogy létezik nemzetközileg megszerveződött magánhatalom, és a pénzhatalmi világelit az a felvilág, amely az Európai Unióval együtt Magyarországot is a saját pénzügyi gyarmatává tette. A szervezett magánhatalom már 1988-tól (társasági törvény elfogadása) elkezdte a maffiajellegű működést, és az egész rendszerváltás alatt folyamatosan működött. Létezik posztkommunista maffiaállam? Létezik, de ez már létezett az Antall József és a Boros Péter kormányzat, a Horn-kormány, a balliberális Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok idején is, nemcsak a jelenlegi nemzeti kormány alatt.

A Magyarországon működő ’szervezett felvilág’, amely csak a ’globális szervezett felvilág’ helyi kozmopolita-komprádor képviselete, folyamatosan jelen volt 1988 (sőt 1982) óta Magyarországon. A jelenlegi pénzuralmi világrendben a magyar társadalom felsőosztálya nem is Magyarországon él. A ’szervezett felvilág’ külföldi döntési központjai útján eddig el tudta érni, hogy Magyarországnak olyan kormányzata legyen, amely lényegesen nem változtatott az általa kialakított pénzügyi és gazdasági struktúrán. Így gondoskodott arról, hogy hatékonyan működjön az a struktúra és szivattyúrendszer, amely minden évben a magyar GDP 30%-kát juttatta el hozzá profit és kamat formájában. A magyarországi milliárdosok vagyona eltörpül a ’globális szervezett felvilág’ vagyonához képest. Magyarország félgyarmati helyzetének az igazi haszonélvezője a pénzhatalmi világelit. Ez a szervezett magánhatalom azonban nem akar beletörődni abba, hogy legyen egy helyi felsőosztály is, amely nem az ő globális maffiahálózatához tartozik.

Amikor a kozmopolita-komprádor balliberális érdekcsoportok használták az államot maffiamódszerekkel történő gazdagodásra, akkor ezt a pénzhatalmi világelit rendben-valónak talált. Azt azonban ellenzik, ha a közhatalom szolgálatában lévő állam akarja megszilárdítani helyzetét a középosztály erősítésével, gazdasági bázisának kiépítésével. Az ilyen közhatalom hirtelen „maffiamódszereket” alkalmazó állammá lényegül át.

A szükségszerűen kontroll nélküli szervezett magánhatalom, amelynek a vezetőit nem lehet demokratikusan választani, és amely emiatt nem is ellenőrizhető, mindent megtesz azért, hogy létezését letagadja. A demokráciát is át kellett értelmeznie. Egy rendszer akkor demokratikus, ha a szervezett magánhatalom nem ütközik a közérdeket és a közjót szolgáló államhatalom korlátaiba. A liberalizmust is átértelmezte. Ma ez nem valamennyi állampolgár emberi jogait és politikai szabadságjogait jelenti, hanem a szervezett magánhatalom szabadságát a mások szabadságával való korlátlan visszaélésre.

Egyelőre nem ismerjük, hogy a ’Magyar polip’ kötet szerzői milyen érvekkel támasztják alá azt az állításukat, hogy csak 2010 óta működik maffiaállam Magyarországon. A második Orbán-kormányt megelőzően a mai állapotokhoz képest csak kisebb volumenű és kevésbé veszélyes volt a korrupció.

Korrupció sajnos a jelenlegi nemzeti kormányzás idején is van Magyarországon. Az ismertetett tények alapján azonban arra kell következtetnünk, hogy lényegesen nagyobb korrupció volt 2010 előtt, mint után. Pontos, bizonyított adatokra támaszkodó választ azonban csak tudományos módszerekkel végzett alapos kutatás adhat.

8

Vannak-e valódi civil szervezetek?

A transzatlanti térségben, Amerikában, Európában és Magyarországon is sok ezer NGO és más civil szervezet működik. Minden szervezet hatékony működéséhez azonban minimális anyagi bázisra van szükség. Ha ezt az anyagi bázist az adott szervezet tagjai önkéntes hozzájárulásukkal biztosítják, akkor ez a szervezet többé-kevésbé függetlennek tekinthető. Ha viszont ezeknek a polgári kezdeményezéseknek, mozgalmaknak, civil szerveződéseknek a szervezett magánhatalom különböző struktúrái, vagy pedig a szervezett közhatalom, az állam különböző szervezetei a finanszírozói, akkor már valódi civil szervezetről nem beszélhetünk.

Annak a civil szervezetnek, amelyet a magánhatalom finanszíroz, lényegében a megbízóit kell kiszolgálnia. Az általa kapott célokat kell követnie és az azt szolgáló feladatokat kell ellátnia. Ha a magánhatalom adott intézménye bőkezű, akkor egy ilyen ál-civil szervezet nagyon hatékony is lehet. Lényegében arról van szó, hogy a szervezett magánhatalom rejtve akar maradni, és helyette ez az ál-civil szervezet végzi el a kitűzött feladatot.

Ha a közhatalom finanszírozza a civil-szervezetet, akkor az nem más, mint az állam meghosszabbítása, és ebben az esetben olyan közfeladatot lát el, amelyet az állam nem akar különböző okokból közvetlenül maga elvégezni. Itt is lényegében egy ál-civil szervezettel van dolgunk. Az ilyen államilag finanszírozott ál-civil szervezetek is nagyon hasznosak és hatékonyak lehetnek.

Sok igazi civil szervezet van, amelyeket maguk a civilek finanszíroznak. Ezek azonban rendszerint rövid életűek, mert működési feltételeik bizonytalanok. Ez különösen igaz olyan országokra, amelyben a társadalom jelentős része szegény. Magyarországon is számos igazi civil szervezet létezik, de tevékenységük hatásfoka csekély, mivel alulfinanszírozottságuk következtében nem tudnak hatékonyan működni. Sok van belőlük, de kevés eredményt tudnak felmutatni. Az őszi tüntetéseket az eddig ismertté vált információk szerint a szervezett magánhatalom által finanszírozott és az ő szolgálatában álló ál-civil szervezetek és mozgalmak kezdeményezték.

Az amerikai jogvédő szervezet - a Soros György által is pénzelt Human Rights First, HRF - 2014 augusztusában írt 130 oldalas összefoglaló tanulmányában azt állítja, hogy Magyarországon előtérbe kerültek a radikális gyűlöletpártok. Azt ajánlják az Egyesült Államok elnökének: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyarok visszataláljanak a demokráciához és a jogállamisághoz. Véleményük szerint az amerikai ügynökségeknek össze kellene állítaniuk egy anyagot, amely a magyarországi politikai és üzleti vezetőket érintő korrupciós ügyekről szól. Még ebben a hónapban meg is érkezett Washingtonból az Orbán-kormánynak küldött figyelmeztetés a szabadság-téri megszállási emlékmű kapcsán. A HRF emberjogi szervezet arra is kérte az amerikai titkosszolgálatokat, hogy derítsék fel a magyar szélsőjobboldal orosz és iráni kapcsolatait. Kitértek arra is, hogy támogassák a független tömegtájékoztatást és a civil szervezeteket.

A HRF ajánlásait megelőzően Charles Gati ismét kezdeményezte Orbán Viktor „megfékezését”. A politológiával foglalkozó Gati 2012-ben már öt pontban foglalta össze, hogy miként lehetne a magyar kormány vezetőjét megbuktatni. Többek között úgy

9

fogalmazott, hogy „ha demokratikusan nem megy, akkor másképp”. Ezt követően a magyar sajtóban vita folyt arról, hogy az amerikai egyetemi oktató vajon a polgárháború kirobbantására gondolt-e vagy sem?

A HRF említett dokumentumában szorgalmazza a fellépést az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a korrupció ellen. Bírálták a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott beszédét is, amelyben a liberalizmus utáni korszakról fejtett ki néhány gondolatot. A HRF egyik legbefolyásosabb pénzügyi támogatója a Soros György által létesített Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet), amely számos országban működik. Közismert, hogy Soros György Magyarországon is támogat ellenzéki szervezeteket, köztük Bajnai Gordon alapítványát is finanszírozta. Soroshoz köthető az amerikai Demokrata Párt egyik fontos alapítványa a Center for American Progress, a CAP. Ez az alapítvány juttatott Bajnai alapítványának 2011-ben 110 millió és 2012-ben pedig 106 millió forintot. De Soros Obama választási kampányaira is 1,1 millió dollárt költött.

Az eddig ismertté vált tények arra utalnak, hogy a szervezett magánhatalom külföldi és magyarországi hálózatai gondosan kidolgozott stratégia szerint próbálják lehetetlen helyzetbe hozni, majd pedig távozásra bírni Orbán Viktort és kormányát. Földi László ezredes az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója kijelentette: „Az elmúlt hónapok eseményei egyértelművé teszik: jól finanszírozott folyamatot láthatunk, amelyben nem voltak spontán elemek.”

A Magyar Nemzet 2014. november 20-i számában Földi László kifejtette: „Ami történt, az már súrolja azt, hogy egy idegen állam a pénzügyi hátterét is felhasználva megpróbálja az ország belpolitikai viszonyait drasztikusan befolyásolni, megváltoztatni.”

Utalt Földi arra is, hogy a tüntetéseken való részvétel egyeseknek egzisztenciális kérdés lehet. A büntetőtörvénykönyve ütköző hazaárulásnak is tekinthetjük, ha valaki pénzért cserébe idegen hatalom érdekét szolgálja. Sokan nem tudhatják, akik pénzt kaphatnak a megjelenésért, hogy honnan származik az összeg, mert aki ezzel tisztában van és fizet neki, nem fedi fel sem kilétét, sem céljait. (Itt csak utalunk arra, amit Ukrajnáról szóló írásunkban forrásmegjelöléssel alá is támasztunk, hogy a Washington és a NATO által szervezett kijevi államcsíny során az EuroMaidan tüntetések résztvevői heti 20 millió dollár összjuttatásban részesültek.) Felmerül a gyanú – vagy legalábbis nem lehet kizárni -, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő és fejlesztő civil szervezet, valamint a Krétakör Alapítvány is részben a szervezett magánhatalom által finanszírozott ál-civil szerveződés.

1989 vagy 2010?

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a tüntetőknek vajon a rendszerváltástól eltelt 25 évből lett elegük, vagy csak azzal az öt évvel elégedetlenek, amikortól a jelenlegi jobbközép, keresztény-konzervatív kormány irányítja Magyarországot? A transznacionalista szervezett magánhatalom helyi politikai és ideológiai képviselőit rendkívül érzékenyen érintette, amikor kiderült, hogy egyes fiatalok nemcsak az Orbán-kormányt, de az egész rendszerváltást illették kemény és jogos kritikával.

10

A 2010-ig terjedő időszak egyik SZDSZ-es kulcsszereplője vállalta a tévútra tért tüntetők kioktatását az egyik országos TV-ben. Ennek lényege: 2010-ig jó rendszer volt, demokratikus és liberális, csak akik éppen kormányon voltak, rosszul gyakorolták a hatalmat. 2010-ben azonban már nem az történt, hogy áttértek a rosszul működtetett, hibás kormányzásról a jó kormányzásra, hanem a jó rendszert, a liberális demokráciát alakították át tekintélyuralmi, il-liberális, túlcentralizált rendszerré az állam túlzott megerősítésével.

Most csak utalunk rá, hogy az a bizonyos ’jó rendszer’, amely 1988-1990-ben kialakult, megengedte a pénzhatalmi világelit és helyi kiszolgálói számára Magyarországon a szabad rablást, valamint a korrupció minden változatát. Ez valóban vonzó rendszer volt a szervezett magánhatalom minden rendű-rangú struktúrája és képviselete számára. Ehhez képest lényeget érintő változás, hogy az erős, demokratikus legitimációval működő új kormány lehetővé tette a közérdeket és a közjót szolgáló állam megerősítését és hozzáfogott a szervezett magánhatalom (a multik és a bankok, valamint kiszolgáló hálózataik) túlkapásainak a korlátozásához és felszámolásához. Ez ellen természetesen a szervezett magánhatalom hazai és külföldi hálózatai minden rendelkezésükre álló eszközzel tiltakoztak és felvették ellene a harcot.

Azt a körülményt, hogy Magyarország, szembe mert szállni a szervezett magánhatalommal és európai képviseletével - a brüsszeli bürokráciával -, finoman kifejezve súlyos kisiklásnak minősítették. Arra hivatkoztak, ha Európában megtörténhet olyasmi, mint Magyarországon, hogy a 2/3-os többséghez jutó legitim kormány átmerészeli írni a választási törvényt, csak azért, hogy megszilárdítsa a közhatalmat és benne a legitim többség pozícióját, s amely arra vetemedik, hogy korlátozza a központi bank és a bankrendszer függetlenségét, ha először történik, még bocsánatos bűn. Ha azonban ugyanezt a nemzeti elkötelezettségű politikai csoportot másodszor is megválasztják, az akkor már nem egyszerű botlás történt, hanem olyasmi, amiből már egy követendő modell bontakozhat ki. Ez pedig veszélyezteti a szervezett magánhatalom eddigi korlátlan hatalmát. Úgy látszik, hogy valami nagyon komoly baj van a magyar választókkal, s róluk is ki kell majd mondani, amit Bertold Brecht más alkalommal, de hasonló helyzetben így fogalmazott meg: „Le kell váltani a népet!”

A tömeges csalásokat elkövető bankrendszerrel szemben a nemzeti kormány megkísérelt keményen fellépni, és bizonyos szerény sikereket el is ért. De emiatt mégis nemcsak Magyarországon, de külföldön is kemény támadások érték Orbán Viktor személyét. A pénzvilág megítélése ambivalens. Az, hogy rendbe tudta tenni a rekord módon eladósított ország pénzügyeit és a költségvetési hiányt 3% alá tudta szorítani, még a Wall Street köreiben is elismerést váltott ki.

A szervezett magánhatalom szolgálatában álló és neoliberális téveszméikhez folyamatosan ragaszkodó közgazdászok továbbra is azt hangoztatják, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági programja nem lesz eredményes. A nemzeti kormány azonban háromszor is úgy nyert választásokat, hogy a piaci szereplőknek is tudott gesztusokat tenni. A jóindulatúak szerint Orbán Viktor annak köszönheti sikereit, hogy meghallja az idők szavát. Gyors helyzetfelismeréssel, lényegmegragadással tudja kombinálni a határozottságot és a keménységet a rugalmassággal és az alkalmazkodással.

11

Nem érvényes már a rendszerváltás során létrejött liberális konszenzus. Ekkora liberalizmus még az emberi jogokat, a politikai szabadságjogokat és a mindenki számára biztosítandó jog és esélyegyenlőséget, az érdemi demokráciát jelentette. Ma már a liberalizmus azt jelenti, hogy a szervezett magánhatalomnak az az elitje, amely kooptálta és integrálta a korábbi kommunista nómenklatúra technokratáit is, igényt tart a szabadsággal való visszaélés szabadságára is és továbbra is minden akadály nélkül érvényesíteni akarja akaratát. A rendszerváltás magyarországi vesztesei, az alul maradottak, a hátrányos helyzetűek joggal távolították el a hatalom gyakorlásából azokat, akik mindent alárendeltek saját gazdagodásuknak és 2010-ig lényegében teljesen kirabolták az országot. 2010-ig és nem azután. Ezt már a fiataloknak üzenem.

Akkor sértette volna a magyar nép alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit a 2010-ben az ország irányítását átvevő nemzeti koalíció, ha a korábbi gyalázatos rendszeren nem változtat. Mert ha nem változtat, akkor egy újabb választás után a szervezett magánhatalom ugyanott folytatja csak más emberekkel, ahol korábban abbahagyta. A közérdek szempontjából a közhatalomnak ezt kellett valamilyen módon megnehezítenie, mert teljesen megakadályozni nem lehetséges.

A szervezett magánhatalom neoliberális képviselői minduntalan a nemzeti kormány szemére vetik, hogy az állam hatalmát részben kiterjesztette a tömegtájékoztatási intézmények ellenőrzésére is. Erre azért van szükség, mert az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás túlnyomó része magántulajdonban van. Ha a tulajdonában lévő médiumokat az ellenőrizetlen magánhatalom használja saját közérdekkel ellentétes, partikuláris érdekei érvényesítésére, az miért nem antidemokratikus? Különösen akkor miért nem, ha a szervezett magánhatalom minden rendelkezésére álló eszközzel korrumpálja és befolyásolja a tömegtájékoztatást. Ezt bizonyította be a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, Udo Ulfkotte, a „Gekaufte Journalisten” (Megvásárolt újságírók) című 2014-ben megjelent könyvében. Ezt kellene az elégedetlen fiataloknak elolvasniuk, mielőtt hagynak zombit és birkát csinálni magukból és kimennek az utcára saját érdekeik ellen tüntetni.

„Demokrácia még van, de a jogállam már megszűnt”

Már többször is elhangzott országos TV műsorokban ez a vitatható és megtévesztő állítás. Nem az alkotmányos demokrácia szűnt meg Magyarországon 2010 után. Csupán a pénzhatalmi világelit által Magyarországra kényszerített ál-liberális selejt-alkotmány lett egy lényegesen korszerűbb, a közérdeket és a közjót jobban szolgáló Alaptörvénnyel felváltva. Az 1989-ben készült neoliberális alkotmány azért volt rendkívül kártékony, mert semmilyen akadályt nem gördített Magyarország kifosztásához, amely felülmúlta a második világháború okozta összes kárt és veszteséget.

A közhatalom, a közérdek szolgálatában álló magyar állam csak szervezettsége és hatékonysága miatt mondható ma erősebbnek, mint 2010 előtt. A szervezett magánhatalom most, már nem tud bármit megtenni és nem tudja olyan szabadon fosztogatni a magyar társadalmat, ahogyan erre korábban lehetősége volt. Azok a nagy transznacionális struktúrák, amelyekbe Magyarországot – a lakosság hiteles és tényeken alapuló tájékoztatása nélkül, tehát félrevezetéssel – belekényszerítették (elsősorban a NATO-ra és az EU-ra gondolunk),

12

olyan mértékben leszűkítették a magyar állam mozgásterét, hogy bármilyen új kormánya is lenne az országnak, aligha tudna jobban teljesíteni a nemzetközi környezet és az uralkodó erőviszonyok miatt.

A jogállam nem meggyöngült, hanem megerősödött 2010 óta. A plutokrácia szervezett magánhatalmának az államra, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás egészére gyakorolt korlátlan befolyása gyöngült meg Magyarországon az elmúlt négy és fél évben. Ez nem a jogállam felszámolását, hanem a jogállam hatalmával való visszaélés korlátozását jelenti.

Ha megmaradunk a bizonyított és konkrét tények mellett, akkor ténylegesen nagyságrendekkel kisebb ma Magyarországon a korrupció, mint 2010 előtt volt. Ez nem azt jelenti, hogy nincs korrupció, csak azt, hogy nem dollár-milliárdokban, hanem annak a töredékében mérhető. Ez a korrupció is azonban rendkívül kártékony és a kormánynak ragaszkodnia kell a korrupció ellen meghirdetett zéró toleranciájához.

A tüntetők közvetlen demokráciát követeltek

Ez érthető, hiszen a többségük a rendszerváltás egészét tekinti elhibázottnak. Az ellenzéki pártokat és azok emblematikus figuráit is elutasítja. De elutasítja magát a pártrendszert is, amely szükségszerűen egy pártokba szerveződött kisebbségnek biztosítja a monopolhelyzetet a közügyek irányításához. A pártrendszer működhet egy-párti és többpárti formában is. Mind a kettő azonban egy privilégiumokkal rendelkező elit hatalomgyakorlását jelenti. A tüntetőknek ez sem tetszik. Az, hogy mint a leprától, irtóznak a pártoktól, jelzi, hogy a szervezett magánhatalomnak ez az uralmi technikája is ellenszenves nekik, noha, ezzel inkább csak a háttérirányítók vannak tisztában.

A tüntető fiatalok az antidemokratikusnak tartott képviseleti demokráciával szemben egyértelműen a közvetlen–részvételi demokráciát követelték. A közéletbe belépő új nemzedék igénye hasonlít arra, amit Petőfi így fogalmazott meg: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e nemes láng, amely úgy hevít”.

Nemcsak gyakorló politikusokra és társadalomtudósokra, hanem a tüntetéseken résztvevő új nemzedék képviselőire is tartozó feladat megtalálni Magyarországon is a közvetett-képviseleti és a közvetlen-részvételi demokrácia egy korszerűbb és hatékonyabb változatát. Erre a kibernetika, az elektronika és az informatika szinte korlátlan, új lehetőséget biztosít. Egy-egy konkrét és a társadalom egészét érintő kérdésről internet útján is lehetne a hatalomnak és a társadalomnak párbeszédet folytatni, és akár ügydöntő szavazást is tartani. Necsak a négy évenként tartott parlamenti választásokon és az öt évenként tartott önkormányzati választásokon nyilvánulhasson meg a demokratikus közakarat.

Miért mennek Nyugatra a magyar fiatalok?

A pénzuralmi világelit akarta azt, hogy Európa olyan politikai egység legyen, ahol biztosítva van a tőke, az áru, a munkaerő és az információ szabad áramlása. Ezek közül igazán a tőke és az áruk szabad áramlása az, ami kiemelten fontos a számára. Ma már kijelenthetjük, hogy nemcsak meggondolatlanul, de bűnös módon kapcsolt össze olyan országokat, amelyekben a gazdaság egésze, de különösen a termelékenység színvonala, oly mértékben eltért egymástól,

13

hogy igazságos versenyhelyzet nem alakulhatott ki. Azonos feltételek szélsőségesen különböző fejlettségű gazdaságok számára olyan igazságtalan viszonyokat teremtenek, mint amikor egy telepen egyszerre nyitják ki a ketreceket a baromfik és a rókák, a farkasok, a nyestek és a görények számára. Ebből már láthatjuk, hogy az ily módon alkalmazott egyenlő feltételeknek az lett a következménye, hogy az erősek visszaélve erőfölényükkel, azt önző módon maximálisan kihasználták a gyengékkel szemben.

Az EU fejlett centrum-országaiban lényegesen magasabb a termelékenység és az életszínvonal. Nem az Orbán-kormány tehet arról, hogy a magyar munkaerő, amelynek a termelékenysége eléri az EU centrum-országaiban dolgozó szakképzett munkaerő teljesítményének a 70%-kát, csak a centrum-országokban fizetett munkabér 20-25%-kát kapja a multiktól Magyarországon. Ha az Európai Unió nem a szervezett magánhatalom, vagyis a nagy bankok és a multinacionális cégek érdekérvényesítő intézménye lenne, akkor ezt az igazságtalanságot már felszámolta volna. Ebben a fontos kérdésben is kikényszerítette volna a harmonizációt: egyenlő teljesítményért egyenlő ellenszolgáltatást. A szervezett magánhatalom önzése az elsőszámú ok, amiért nem érvényesül az egyenlő teljesítményért egyenlő bér elve. A centrum-országokban fizetett három-négyszer magasabb munkabér alig kivédhető elszívó hatást fejt ki az EU perifériájához tartozó olyan országokban, mint hazánkban.

A szervezett magánhatalom az első világháború után beindította azt a programját, amely az európai kultúra gyökeres átalakítását tűzte ki célul, többek között felbomlasztva a családi viszonyokat és drasztikusan csökkentve a lakosság reprodukcióját. A szervezett magánhatalom ezt a kultúra-bomlasztó programját a kulturális-marxizmus segítségével vitte sikerre, amelyet a Frankfurti Iskola dolgozott ki és terjesztett el a transzatlanti térségben. Ennek a kultúra-bomlasztó programnak az egyik következménye, hogy az európai országok népszaporulata olyan alacsony, hogy ma már több országban a reprodukciót sem tudja biztosítani.

Az Európai Unió centrum-országai ezért folyamatosan munkaerő-importra szorulnak, és természetesen olyan kelet-európaiakkal akarják a hiányzó munkaerőt pótolni, akik fiatalok, képzettek és európaiak lévén könnyen integrálhatók, sőt, asszimilálhatók. Ezért a szervezett magánhatalomnak az az érdeke, hogy az EU-n belüli, szinte áthidalhatatlan fizetési és szociális ellátási különbségek fennmaradjanak. A centrum-országokban egyrészt azért nem csökkenthetik a munkabéreket az ott már kialakult színvonal alá, mert az aláásná ezeknek az országoknak a belső stabilitását és tömeges tiltakozásokhoz, sztrájkokhoz vezetne.

További előnyt jelent a centrum-országoknak, hogy a szakképzetlen kelet-európaiak számára is valamivel többet tudnak fizetni, mint amennyit a saját hazájukban kereshetnek. Ezzel lehetővé válik, hogy a gazdag nyugat-európai országok olyan munkák elvégzésére is találjanak kelet-európai vállalkozókat, amelyeket már egy angol, francia, holland, német vagy skandináv munkavállaló nem hajlandó elvégezni.

Azok a fiatalok, akik az Orbán-kormány lemondását követelik, mert nem biztosítja számukra azt, hogy Magyarországon élhessenek, nem árt, ha ezeken a tényeken elgondolkodnak. Nem szabad azonnal felvállalniuk a „hasznos-idióta” szerepét és eljátszaniuk a szervezett

14

magánhatalom álcázott hálózatai által kidolgozott forgatókönyvben a nekik szánt megalázó szerepet.

Magánnyugdíj-pénztár vagy önálló és független nyugdíj előtakarékosság?

A „magánnyugdíj-pénztár” kifejezés megtévesztő. Itt ugyanis olyan pénzről van szó, amelynek eredetileg közfeladat ellátása volt a rendeltetése és ennek a teljesítésétől vonták el. 2001-ben vetődött fel az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetésének a lehetősége. Az volt az elképzelés, hogy az első pillérnek tekintett felosztó-kirovó rendszerben is szorosabb kapcsolat jöjjön létre a járulékfizetés és a vele megszerezhető nyugdíjjogosultságok között.

Az egyéni számla arra szolgál, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos jogszerzés adatainak folyamatos nyilvántartásával alkalmas legyen a nyugdíj meghatározására. A nyilvántartás adjon tájékoztatást az elért nyugdíjjogosultságról, tegye kiszámíthatóvá a várható nyugdíjemelkedést. Az egyéni számlás nyugdíjrendszer azonban több az egyéni számlákon alapuló nyilvántartásnál. Az egyéni számlás nyugdíjrendszerben a nyugdíj egyetlen, a számlán vezetett és a jogszerzés során felhalmozódó értékmutatótól függ. Másrészt az elérhető nyugdíj arányos a biztosítási teljesítménnyel. A nyugdíjak arányai követik a számlák arányait, továbbá a nyugdíj megállapításakor nem csupán a megszerzett jogosultság egészét, hanem a nyugdíj részjogosultságokat is figyelembe veszik. Az egyéni számlás nyugdíjrendszert nem lehet a nem egyéni számlás rendszer fejlettebb változatának tekinteni. Attól, hogy egy nyugdíjrendszer egyéni számlás, nem biztos, hogy jobb is.

Amikor megalakultak a magánnyugdíj-pénztárak, akkor lényegében kötelezővé tették azok igénybevételét. Ez nagyjából azt jelentette, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok összege már nem fedezte az állam által kifizetendő nyugdíjak összegét. Az állam ezért évről-évre sokmilliárdos nagyságrendben kölcsönök felvételére kényszerült, hogy fizetni tudja a nyugdíjakat. Ezeket a kölcsönöket jelentős mértékben a magánnyugdíj-pénztároktól vette fel, akik megbízható befektetést láttak az állampapírokban. A végeredmény az lett, hogy továbbra is az állam fizette a nyugdíjakat, de a kifizetett nyugdíjak egy jelentős része után még kamatot is kellett fizetnie a magánnyugdíj-pénztáraknak.

Mitől lehet magánpénznek tekinteni azt a pénzt, amely abból a közérdeket szolgáló bevételből lett átcsoportosítva egyéni számlára, amelyből az állam a nyugdíjat fizeti. Ráadásul az átcsoportosított pénzből folyósítandó nyugdíjra is az állam teljes garanciát vállalt. Azaz, ha a magánpénzeket kezelő nyugdíjpénztárak ezért vagy azért nem tudták gyarapítani a hozzájuk átcsoportosított közcélokat szolgáló pénzeket, akkor az államnak ugyanúgy helyt kellett és kell majd állnia, mintha a nyugdíjjárulékokat továbbra is ő szedte volna be.

Az igazi nyugdíj-előtakarékosság az, amikor valaki valóban a saját pénzéből csatlakozik egy önálló és független, önkéntes nyugdíjpénztárhoz, köt nyugdíjbiztosítást, vagy nyit egy nyugdíj előtakarékossági számlát. Ez az igazi magántulajdon, amely nem közcélokat szolgáló bevételből van elvéve. Ezért azok a tüntetők, akik 2014. november 25-én a magánnyugdíj-pénztárak fennmaradásáért tüntettek, nem árt, ha ismét elgondolkodnak azon, hogy nyugdíjfizetésre rendelt közpénzből különítették el saját befizetéseiket. Ha pedig az a nyugdíj-pénzár, amely kezeli a pénzüket, nem eredményes, akkor mégiscsak az állam köteles

15

helytállni és ugyanannyi nyugdíjat fizetni a magánnyugdíj pénztári tagoknak is, mintha ők folyamatosan a közös állami nyugdíjalapba fizették volna be nyugdíjjárulékaikat. Ezért a kormányzatnak az az igénye, hogy a nem működő, vagy rosszul működő magánnyugdíj-pénztárakat egyesítsék, illetve a veszteségeseket fokozatosan kivezessék, ésszerű és méltányos megoldásnak tűnik. Nem volt indokolt az az uszító, rágalmazó hangnem, amit egyes magán-nyugdíjpénztár tagok megütöttek a tüntetésen. Tisztában vagyunk vele, hogy kősziklára épít az, aki a tudatlanságra és a tájékozatlanságra épít, de még a leghangosabb hangerő sem pótolja az érvek erejét.

Kit képviselnek a tüntetők?

A közérdek és a közjó képviselete közösséghez kötődik. Melyek a szilárd közösségek? Ezek a természetes közösségek: a család és a nagyobb család, a nemzet. Vannak más természetű közösségek is, ilyenek az etnikai, a vallási, a hasonló világnézetet valló, a lakóterületi, a munkahelyi, a szakmai, a hivatásrendbeli közösségek. Megemlíthetjük még a különböző érdekcsoportokat is, mint közösségeket. Önmagától értetődőnek tartjuk, hogy ez utóbbiak mesze nem olyan szilárdak, mint az első kettő, és viszonylag gyorsan változnak.

A tüntetések elemzésekor az is felmerül, hogy vannak-e nemzedéki alapon szerveződő generációs közösségek, amelyeket a hasonló élethelyzetből fakadó közös szükségletek, érdekek és értékek integrálnak. Vannak. A magyar társadalmat mélyen megosztó törésvonal azonban nem a különböző nemzedékek között húzódik. A nemzedéki ellentét természetes életjelenség és változása is együtt halad az idő múlásával, vagyis átmeneti és viszonylag gyorsan változik.

Hol húzódik tehát ma a magyar társadalmat megosztó igazi törésvonal? Ez a szervezett magánhatalom és a szervezett közhatalom között húzódik. Az első a világuralmat gyakorló pénzhatalmi világelit magyarországi kirendeltségeiből és az itt működő hálózataiból áll. Ezek szorosan együttműködnek azokkal a kozmopolita, komprádor, kollaboráns érdekcsoportokkal, amelyek egyik természetes közösséghez sem tartoznak. Mivel a magánérdeknek vannak elkötelezve és nem tartják kötelező érvényűnek az univerzális erkölcs szabályait, ezért nem vállalják fel a családok és a nagyobb család, a nemzet, alapvető szükségleteinek, érdekeinek és értékeinek a képviseletét, azaz a közérdek és a közjó szolgálatát az univerzális erkölcs szabályainak a betartásával.

Ezek a családokhoz és a nemzethez nem kötődő, csakis önző magánérdekeiket érvényesítő érdekcsoportok nem tudták a magyar társadalom tömegeit maguk mögé állítani. Ahhoz volt erejük, hogy a baloldali ellenzék irányítását átvegyék és azt a pénzhatalmi világelit érdekeinek a helyi képviselőivé tegyék. Ezzel fel kellett adni a mindenkit megillető esélyegyenlőséget, a szociális igazságosságot, a szociális piacgazdaságot, vagyis mindazt, amivel meg lehetett volna akadályozni, hogy tömeges szegénység alakuljon ki Magyarországon. Ki kell mondani, hogy a Magyarországon jelenlévő tömeges nyomor oka a szervezett magánhatalom gátlástalan és mértéket nem ismerő szerzésvágya és az a gazdasági struktúra, amelyet Magyarországra rákényszerített, s amely a magyar nemzet felemelkedésének az igazi akadálya. Vegyük tudomásul, hogy Magyarországon a szervezett magánhatalom is ugyanúgy gyakorolja a hatalmat, mint a szervezett közhatalom, az állam!

16

A szervezett közhatalom, az államszervezet egésze, az egyedüli olyan eszközrendszer ma Magyarországon, amely a közérdeket és a közjót szolgálja. Igazi közösségi bázisa van, amikor védelmezi a családokat és erősíti a magyar nemzetet, mint közösségi tudattal rendelkező emberek közösségét. Ezért csak egy nemzeti kormány képes felvállalni a magánönzés túlkapásaival szemben a rendszerváltás veszteseinek, az alulmaradottaknak, a hátrányos helyzetűeknek, egyszóval a gyengéknek a védelmét a vagyonnal és pénzzel rendelkező erősek önző túlhatalmával szemben. A mai helyzetben nem várható szociális érzékenység a finánctőke hálózatának a részévé vált, azt kiszolgáló ál-baloldali pártoktól. A nemzeti-konzervatív erők is részben azért nem tudnak hatékonyabb és igazságosabb közpolitikát folytatni, mert folyamatosan – külföldről és belföldről egyaránt - szorongatja és zsarolja őket a szervezett magánhatalom.

A tüntetőknek el kellene azon gondolkodniuk, hogy igazságos-e a jelenlegi tulajdonrendszer, amely lehetővé teszi, hogy személyes teljesítmény nélkül – a mások munkájának pénzügyi és más módszerekkel történő kisajátításával – egyesek milliárdosok legyenek. Saját munkájából senki nem lehet milliárdos. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell a legerősebb jogvédelemben részesíteni azt a magántulajdont, amely a saját teljesítménye révén jött létre. Ebben a vagyonban létrehozójának az élete objektiválódott és ezért ennek a tulajdonnak a védelmét az élethez való jog védelméhez kell kapcsolni. Minden egyéb teljesítmény az emberiség közös öröksége úgy, ahogy közös örökségünk a Föld és a naprendszer. Ahogy ezt sincs joga senkinek a magántulajdonává tenni, úgy egyik embernek sincs joga arra, hogy a köz tulajdonából azt csak ő hozzá tartozó magántulajdonná tegye, amelyből kizár másokat. Mindenkinek legyen a magántulajdona az, ami a saját teljesítmények az eredménye. Azért írtuk, hogy ezen el kell gondolkodni, mert ezek a problémák ma megoldhatatlannak tűnnek. De valamikor mégiscsak meg kell oldani őket, ha az emberiség fenn akar maradni.

Kedves tüntetők, gondolkodjatok el ezeken a problémákon, mielőtt eljátsszátok a budapesti bunrakuban a nektek szánt megalázó szerepet.

17